PALYA. Zsigmond Király Fôiskola MAGAZIN III. ÉVFOLYAM AUGUSZTUS SZEPTEMBER

mmm$[hij[XWda$^k;hij[LedWb0&,*&+++***

L]h[lWbWc_WieajWdkb|ikj|d" Wc_dd[ca[bb]edZebaepdeZ

PALYA Zsigmond Király Fôiskola

E R R O M K E C C

M A G A Z I N I I I . É V F O LYA M 2 0 0 8 . A U G U S Z T U S – S Z E P T E M B E R

L N Ö K I N T J Ú H Í R E K A S M U S E T T K A C N E T H R O B I T A T Ó I I N R J Ú A N I M I Ó A J Á N L U R T I S H Ö

E E F É O T Á Ó K

Tartalom ERASMUS Az ERASMUS (European Community Action Schemes for the Mobility of University Students) az Európai Unió által az oktatás minõségének javítására létrehozott Socrates programnak a felsõoktatás fejlesztésére irányuló alprogramja. A program a híres filozófusról, teológusról, humanistáról Rotterdami Erasmusról kapta a nevét. Célja, hogy a résztvevõ államok között elõsegítse és támogassa a hallgatók és a tanárok mobilitását az Európai Unión belül.

OKTATÓINK CIVILBEN dr. Zsigó Ferenc, Malkovics Tibor Mookie Brando avagy ismertebb nevén dr. Zsigó Ferenc, a Politika-tudományi tanszék vezetõje és Malkovics Tibor (Kommunikáció- és Mûvelõdés-tudományi Intézet) napközben katedrán, este színpadon állnak – õket kérdeztem zenérõl, munkáról, hobbiról.

14 18

24

30 NÉMETH RÓBERT A ZSKF VILÁGBAJNOKA EDWARD S. CURTIS Curtis történelmi jelentõsségû képeit május 29-tõl július 10-ig nézhették meg az érdeklõdõk a Millenárison.

Németh Róberttel, az iskola hallgatójával, leendõ olimpikonunkkal beszélgettem arról, milyen érzés számára ZSKF-esnek lenni, illetve arról, hogy a Kína felé induló repülõgép helyett, miért éppen Dél-Korea felé veszi az irányt. Beszélgetésünk alkalmával szó esett arról is, hogy miképp válhat valakibõl sikeres sportoló és is, hogy ehhez van némi köze Müller Péternek is.

8

ANIMÁCIÓ Az animációs film a születése óta kedvelt filmtípus, hiszen hatalmas szabadságot ad alkotójának. Lelket önthet élettelen tárgyakba, s így egy olyan világot teremthet meg, amely kész elvarázsolni a nézõt.

PALYA Tisztelt Diáktársaink!

FÕSZERKESZTÕ: Szarka Gábor MUNKATÁRSAK: Bodor Adrienn, Esztergályos Máté, Görömbölyi Vanda, Nazár Éva, Wallner Zsófia. SZERKESZTÕSÉG ELÉRHETÕSÉGE: E-mail: [email protected] KIADJA: Zsigmond Király Fõiskola NYOMTATÁS: Demax Mûvek Nyomdaipari Kft.

Tel: +36(30)5565969 Email: [email protected]

A „Pálya” szerkesztõsége szeretné színesebbé tenni az újság tartalmát, ezért várjuk azoknak a hallgatóknak a jelentkezését, akik szívesen publikálnának az írott sajtóban. Ha azt szeretnétek, hogy a cikkeiteket sokan olvassák, akkor vegyétek fel a kapcsolatot a szerkesztõséggel, és bátran írjátok meg az érdeklõdési körötöket.

Suli

Elnöki interjú

MEGÚJULT A ZSKF A Zsigmond Király Fõiskola elnökével, Dr. Juhászné Belatiny Katalinnal beszélgettem arról, hogy miképp alakul a suli felújítása, és arról is, hogy a bolognai-folyamat és az egyre bõvülő szakirányú képzések milyen pozitív hatást gyakorolnak az iskola felsõoktatásban betöltött szerepére. – Az utóbbi hetekben, hónapokban megszépült az iskola, kérem mondja el, milyen változások történtek az iskolában? – Mint minden évben most is az iskola bõvítése, a hallgatók kényelmének kiszolgálása érdekében történnek a felújítások. A fõiskola külsõ burkolatának szigetelési munkáit felhasználtuk arra, hogy egy kicsit színesítsük az épület homlokzati részét. Itt lesznek még ma nem látható, az Attract Kft. munkatársai által tervezett design elemek, de ez legyen meglepetés. Az aula bõvítését évek óta tervezzük, de most már végre lehetõség nyílt a megvalósításra, nagyon lendületes, modern, szellemes, színes megoldásokat sikerült a desginereknek és az építésznek beilleszteni, természetesen a fõiskola domináló piros-narancs-sárga színeinek felhasználásával. Megújul a hallgatók kedvenc tartózkodóhelye a híd is. A C épületben az ajtókat lecseréltük, mind a tantermekben, mind a bejáratoknál és az egyik termet újraburkoltattuk. Megszépültek az épület bejáratai is, nem beszélve a parkolóból felvezetõ rámpáról, amellyel mozgássérült hallgatóink közlekedését igyekszünk megkönnyíteni. Most, mint minden évben csak azon izgulunk, hogy minden határidõre elkészüljön, hiszen csak szûk másfél hónap áll rendelkezésre a felújítási munkákra. Felújításra kerültek az A épület tantermei, a mellékhelyiségek, új ajtók kerültek mindenhova. A felújítások évente rendszeresek, hiszen a ZSKF elsõ hallgatói még csak az „A“ épület termeit használták, ezek bizony az eltelt 8 év alatt erõsen amortizálódtak, a jövõ

2 PÁLYA 2008 AUGUSZTUS-SZEPTEMBER

évben a B épület földszinti helyiségei, a Tanulmányi Osztály kerül sorra. Ez év nyarán terveztük a ZSKF új Kulturális és sportcentrumának a megépítését is, de sajnos az engedélyezési eljárás elhúzódása miatt erre csak tavasztól kerülhet sor. A több mint ezer négyzetméter alapterületen az új könyvtár és informatikai olvasóterem, társalgó, társalgó-terasz és két ricochetpálya, pingpongasztalok és fitness gépek állnak majd a hallgatók rendelkezésére. – A felsõoktatásban évrõl-évre csökken a felvételizõk száma, Ön szerint minek tulajdonítható az, hogy a ZSKFen nem érvényesül ez a tendencia? – Remélem, hogy annak az igyekezetünknek, hogy ne csak a szolgáltatások szintjén legyünk hallgatóbarátok, hanem a képzés során minden lehetséges információt a hallgatók rendelkezésére bocsássunk. Most készült el az oktatói munka hallgatói véleményezése, kevés kivételtõl eltekintve tanáraink jóval 4.0 feletti átlagot értek el. – A gólyatáborban sok hallgatótársunk nyílván kíváncsi arra, hogy milyen szempontok szerint mûködik az iskola. A brit vagy a kontinentális európai modell szerint mûködtetik az iskolát, illetve melyik irányba kívánnak elmozdulni a bolognai folyamat adta keretek között? – Az alapjában kontinentális európai modellt, igyekszünk ötvözni a szabadabb brit modellel célunk hosszú távon a kettõ szimbiózisa. Alaptételünk a tekintély, a tudás, az információ, minõségi, színvonalas alap – azaz alapozó

képzés, hiszen csak ezen keresztül lehet igazán igényes elmélyült tudást biztosító mesterképzést biztosítani. Eközben igyekszünk a munkaerõpiacra is felkészíteni hallgatóinkat a kötelezõ kompetenciafejlesztõ kurzusokon. – Ön szerint az iskola oktatás színvonala emelkedett a bolognai folyamatnak köszönhetõen? – Mindenképpen, hiszen az eddigi négy fõiskolai szak helyett 10 BA képzést folytatunk, ezért sok fiatal és kiváló oktató választotta munkahelyéül a Zsigmond Király Fõiskolát. A képzés és az oktatók magas szakmai színvonalát bizonyítja az is, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság eddig négy MA szak indítását is támogatta, reméljük nemsokára már az ötödik is indulhat. Oktatóink több, mint 70 %-a tudományos fokozatot szerzett és idegen nyelven is gyakorlott elõadó. Nyelvi képzésünk sokoldalú, szigorú és eredményes, amint azt nyelvvizsgaközpontunk eredményei is bizonyítják. A minden nappali hallgató számára kötelezõ kompetenciafejlesztõ kurzusok elsõ három szemesztere arra irányul, hogy a ZSKFrõl jól helyesíró, jól fogalmazó, a környezõ világot értõ, a világra nyitott mûvelt diplomások kerüljenek ki. A kompetenciaképzés másik három szemeszterének programja a jól kommunikáló, prezentáló, a viselkedési kultúrában jártas diplomások képzését szolgálja. Fontosnak találjuk, hogy a hallgatók kisebb csoportokban, szeminarizált képzést kapjanak, ez motiváltabbá teszi õket, továbbá folyamatosan növeljük a szóbeli vizsgák számát, hiszen az élet nem tesztek kitöltését várja el tõlük, hanem magabiztos verbális és írásbeli kommunikációt.

– Önök speciálisan egy területre képeznek szakembereket, vagy egy általános tudást „kínálnak”, ami magába foglalja a széleskörû ismereteket? – A kérdés így nem értelmezhetõ, hiszen a fõiskolán van gazdasági-, bölcsész-, és társadalomtudományi képzés, mindegyik terület szakmai irányultsága más képzési metódust igényel. Pl. a gazdasági területen nagyon sok gyakorlatias ismeretre van szükség, a bölcsészeknél elmélyült filozófiai tudásra, társadalomtudományi képzések során pedig a környezõ világban való magabiztos tájékozódásra. A specializálódást a jelentõs választékban kínált szakirányok biztosítják, ezeknek a kínálatát folyamatosan bõvítjük a munkaerõpiac érdeklõdésének és a korszerû igényeknek megfelelõen. Egy területen biztos, hogy a fõiskola nagyon jó helyzetben van, a nemzetközi képzések területén, hiszen a Nemzetközi gazdálkodás és a Nemzetközi tanulmányok szakokon úgy BA, mint MA képzést tud kínálni, ezt egyetlen más fõiskola sem biztosítja, ezeken a szakokon végzettek a diplomácia minden területén és az Európai unióban könnyen eligazodnak és remekül el tudnak helyezkedni, ebben a fõiskola kiváló kapcsolatrendszere is segítsége tud nyújtani. – A mai magyar felsõoktatásban hová pozícionálná a Zsigmond Király Fõiskolát? – Fiatal, lendületes, ambiciózus felsõoktatási intézményként definiálnám, hasonlítani nem lenne illendõ, egyedisége a sokszínûségben van, reméljük, hogy nemsokára elmondhatjuk, hogy az intézmény elitképzést végez. – Mikorra várható az iskola egyetemmé válása, mi a realitás? – Az egyetemmé válás feltételei közé tartozik, hogy az intézmény rendelkezzen doktori iskolával, doktori iskolánk akkreditáltatását elindítottuk, ez is egyedi, hiszen a vallástörténet területén még nincs. Intézményünk kiváló professzori gárdája, mint, Pesthy Mónika, Simon Róbert, Luft Ulrich, Bencze Lóránt és S. Szabó Péter lehetõvé teszi a doktori iskola mûködésének engedélyeztetését. Természetesen még egyéb feltételeknek is meg kell felelni, hogy szakegyetemmé válhasson egy fõiskola. – Kérem mondja el mit várnak el az elsõévesektõl? – Lojalitást az intézmény iránt, szorgalmat, érdeklõdést, részvételt a fõiskola programjaiban, tehát tanulni és tudni vágyást. Szarka Gábor

Üdvözöljük Gólyáinkat! Újra itt a szeptember, megkezdõdik a tanév. Van, akinek ez megszokott folyamat: korán kelés, kávé a büfében, elõadások, szemináriumok, ám vannak, akiknek mindez csupa újdonság. Nos, õk a mi gólyáink, akik ismét szép számmal gyarapítják az iskola diákjait és persze, akik izgatottan várják a sok új élményt, melyet az elsõ napok tartogatnak számukra. Néhányukkal sikerült szót váltanom és faggatni õket ebben a témában. Farkas Nóra szeptembertõl andragógia szakon folytatja tanulmányait a gimnáziumi évek után. A fõiskoláról különbözõ hirdetésbõl szerzett információt, majd késõbb bõvebben érdeklõdött az itt folyó képzésekrõl. Vegyes vélemények jutottak el hozzá, végül a Zsigmond Király Fõiskola került jelentkezési listája élére. Július 24-e éjjelén örömmel fogadta a hírt, hogy felvételt nyert az intézménybe. A gólyatáborban sajnos nem tud részt venni, de a www.felvi.hu ZSKF fórumán próbál kapcsolatot teremteni leendõ csoport-, illetve évfolyamtársaival. Vegyes érzelmekkel tekint az elsõ napokra. Mivel Oroszlányból költözik fel a fõvárosba, sok mindent és sok mindenkit otthon kell hagynia. Honvágyát ellensúlyozza, hogy gimnáziumi barátnõivel fog közös albérletbe költözni és várakozással tekint a tanévkezdésre: kíváncsi új társaira és arra, hogy mi mindent fognak tanítani neki az elõadótermekben. Gergõ Nóra hasonló cipõben jár. Számára szintén az andragógia szak jelentett vonzerõt. Konkrét céljai vannak ezzel az alapképzési ággal: a késõbbiekben kiállításokat szeretne szervezni. Tanárai bíztatták, hogy jelölje meg a Zsigmond Király Fõiskolát, hiszen volt tanítványaik pozitív élményekrõl számoltak be. Nóra szintén felregisztrált a Felvi fórumra, ahol már több jövendõbeli szaktársával sikerült szót váltania, aminek különösen örül, hiszen szeptemberben ismerõs arcokkal fogja megkezdeni a tanévet. A gólyatábort éppen ezért nem szeretné elmulasztani, hiszen jó alkalom az új barátságok kialakítására.

A fórumok jó tulajdonságának tartja továbbá azt is, hogy a felsõévesek készséggel válaszolnak a gólyák felmerülõ kérdéseire az új dolgokkal kapcsolatban. Szilágyi Dániel is szívesen érdeklõdik az iskolai életrõl interneten keresztül. Sajnálja, hogy az iskola honlapján nincs lehetõség üzenetváltásra szaktársaival. Szeptembertõl emberi erõforrások szakon folytatja tanulmányait. Úgy véli, idén nem volt könnyû dolga annak, aki ezt a szakot választotta. Neki azonban sikerült bejutnia és várja az iskolakezdést, illetve az azt megelõzõ gólyatábort. Szerinte remek alkalom lesz az ismerkedésre és méltó lezárása a nyárnak. Falussy Kitti szintén a táborozó csapattal tart, ettõl a pár együtt töltött naptól várja az energiát és a lendületet az iskolakezdéshez. Az utazásig õ is szorgalmasan kommentel a fórumokon, hogy megismerkedjen leendõ szaktársaival, akikkel a jövõben sok idõt fog együtt tölteni. Bár nem a ZSKF-et jelölte meg elsõ helyen, de abszolút nem bánja, hogy végül ide vették fel pénzügy és számvitel szakra. Az iskola családias hangulata és a tanárok közvetlensége már a nyílt nap alkalmával megfogta. Ehhez az atmoszférához szerinte hozzájárul a modern és vidám épület is. Sok jót hallott korábban a fõiskoláról, fõként azt, hogy hallgatóbarát illetve nagyobb hangsúlyt fektet a gyakorlati képzésre. Reméli, hogy tanulmányai befejeztével értékes diplomát vehet át, mellyel megállja a helyét a munkaerõpiacon. Mire e cikk nyomtatott formában megjelenik beszélgetõpartnereim már túl lesznek az elsõ órákon. Remélem legalább annyira tetszik nekik az új környezet és mindaz, amit tanulnak, mint amekkora lelkesedéssel és izgalommal várták a tanévet. Valamennyi felsõéves nevében kívánok nekik kellemes évkezdést, a késõbbiekre pedig jó munkát! Bodor Adri

PÁLYA 2008 AUGUSZTUS-SZEPTEMBER

3

Hírek

Hírek MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN KONFERENCIA 2008. A ZSIGMOND KIRÁLY FÕISKOLÁN

EFOTT-ON A ZSKF A nyári pihenõ idõ kellõs közepén, most 33. alkalommal került megrendezésre az egyetemisták és fõiskolások közkedvelt fesztiválja, az EFOTT, amelynek idén Dunaújváros adott otthont, a Szalki-szigeten. A rendezvény már az eseménytár böngészgetése során igencsak ígéretesnek mutatkozott, hiszen szinte minden tekintetben túlszárnyalta a korábbi évek készültségét. Bátran állíthatjuk, hogy a közel 60 színpad és 300 program alkalmával mindenki megtalálhatta a számára szórakoztató elõadót, avagy koncertet. A teljes egészében felújított, rendbe hozott szigetet a hetijegyet váltó fesztiválozók már a nulladik napon birtokukba vehették, majd bemelegítés gyanánt ellátogathattak az elsõ koncertre, majd egy diszkóban mulathatták át az éjszakát. Másnap, vagyis az elsõ napon indult csak be igazán az élet, ahol a délelõtti, délután órákban rengeteg program várta az érdeklõdõket a képzési, kulturális programokon keresztül a karaoke-n át a henna-festésig. Kiemelve az egészséges életmód és a sport jelentõségét, a fesztiválozóknak számos területen, sportkiválóságokkal karöltve nyílt lehetõségük mozogni, földön, vízen, égen egyaránt. Kifejezetten közkedvelt volt a reggeli torna, amelyet fesztiválozók a „minden nap másnap” gondolatfoszlány jegyében „reggeli kómának” tituláltak. A Zsigmond Király Fõiskola Hallgatói Önkormányzata bevonva a Karrier Centrum jól felkészült munkatársait, valamint a Társadalomtudomány Kutató Központban dolgozókat egy minden részletre kiterjedõ kérdõívvel szondáztatták meg a szigeten lévõ bulizókat, meginterjúvolva õket tanulmányaikról, karrier- és életpálya terveikrõl, elképzeléseikrõl. Emellett a válaszadókat továbbtanulási szándékukról faggattuk, illetve a karrier centrumok ismertségérõl is rögzítettünk adatokat, amelyeket a késõbbiek során feldolgozunk, ismertetünk. A fesztiválozók több tucat ismert, s nem kevésbé népszerû zenekar koncertjén, elõadásán bulizhattak mindennap hajnalhasadtáig egészen vasárnap reggelig, amikor megkezdõdtek a sátrak bontása, pakolása, majd mindenki ki-ki a maga útján hagyta el a szigetet. Az EFOTT-on – ahol egykoron szüleink is mulathattak egyetemista éveik alatt – reményeink szerint mindenki számos élménnyel, emlékkel gyarapodott, s jövõre ugyanilyen lelkesedéssel, jókedvvel látogat el a rendezvényre, amelynek a hagyományokhoz híven egy másik intézmény és város ad helyet.

2008-ban 14. alkalommal kerül megrendezésre 2008. szeptember 25-26-án a Multimédia az oktatásban konferencia a Zsigmond Király Fõiskolán. A konferencia témája az oktatási tevékenység és a – legszélesebb értelemben vett – multimédia-technológia kapcsolata, így a társadalomtudományi kutatástól a biológiai sajátosságokig, a módszertani kutatásoktól, a technológia új eredményeinek bemutatásáig széles területet fog át. Új elemként jelenik meg a multimédia alkalmazási lehetõségeinek áttekintése a mûvészetek világában. Igyekszik a multimédia oktatásban történõ hasznosítására, a technikai és módszer-tani fejlesztésekre és kutatásokra koncentrálni.

A KONFERENCIA CÉLJA

A KONFERENCIA IDÕPONTJA

Elõsegítse az oktatás, a kutatás és a fejlesztés különbözõ területein dolgozó szakemberek tapasztalatcseréjét és találkozását. Bemutatkozási és publikálási lehetõséget adjon a hazai és a határon túli oktatóknak, kutatóknak és hallgatóknak az új kutatási eredmények széleskörû szakmai megismertetésére és megvitatására elõadások, kiállítások és kiadványok segítségével. Az elõadások alapján, a konferencia szakértõi bizottsága által javasolt szakmai anyagok lehetõséget kapnak a „Journal of Applied Multimedia” folyóiratban történõ megjelenésre (http://jampaper.eu). A benyújtott és megtartott elõadások a konferencia kiadványát képezõ DVD-n jelennek meg, mind szöveges, mind videó formátumban. E mellett a konferencia évek óta on-line közvetítéssel követhetõ az interneten is. Tervezzük, hogy a korábbi években is a program részét képezõ videó konferencia elõadások mellett virtuális szekció is kapcsolódik a programhoz.

2008. szeptember 25-26.

Az idei konferencián elsõ alkalommal on-line tanóra kulisszatitkaiba is bepillanthatnak a résztvevõk. Láthatják egy videó-konferencia rendszerû tanúra oktatói és hallgatói élethelyzeteit, módszereit és utána a tanárral és a diákokkal kerekasztal beszélgetés keretében elemezhetik a tapasztaltakat.

A KONFERENCIA TERVEZETT FÕBB TÉMAKÖREI, GONDOLATKÖREI M-learning, mint az oktatás egy új eszköze. A tanulás személyessé és korlátlanná válásának lehetõségei. Digitális tudásbázisok és keretrendszerek kapcsolata. Kapcsolódás, elérés, részvétel a virtuális térben. Könyvtár, multimédia, oktatás. A könyvtárak új helye, szerepe a modern, a multimédiás, a hálózati tanulás idõszakában. Szerzõi jog és elektronikus tartalmak kapcsolata. Vannak-e szerzõi jogi korlátok a virtuális térben. Személyes tudás vagy közösségi tudás. A klasszikus multimédia fejlesztések, eredmények, alkalmazások bemutatás.


Helyszín: Zsigmond Király Fõiskola, Budapest, Kelta u. 2.

Díjak, támogatások A konferencián hagyomány teremtõ szándékkal három díj és egy támogatást kerül kiosztásra a pályázók körében. Gerõ Péter javaslatára és felajánlásával három kategóriában „Multimádia az oktatásban gyûrû” kerül adományozásra. A kategóriák: a módszertanilag legjobbnak ítélt, módszerében a pedagógiailag megalapozott multimédia-felhasználást segítõ tananyag szerzõjének/szerzõinek a módszertanilag legjobbnak ítélt, módszerében a pedagógiailag megalapozott multimédia-felhasználást segítõ képzés szakmai (módszertani) létrehozójának/létrehozóinak, továbbá annak/azoknak, aki a legtöbbet tette illetve akik a legtöbbet tették a pedagógiailag megalapozott multimédiafelhasználás módszereinek, felfogásának, pedagógiai szemléletének népszerûsítése és elismertetése érdekében. Az Apple Magyarország és a Zsigmond Király Fõiskola közös felajánlásában egy MacBook kerül odaítélésre, mely a multimédia területén elért eredmények és további teljesítmények alapján pályázható. A pályázati kiírás megtalálható a konferencia hivatalos weboldalain: http://mmokonf2008.zskf.hu/

IDÉN IS SIKERT ARATOTT A ZSKF Ismét sikert aratott a ZSKF, hiszen az évrõl évre csökkenõ diáklétszám ellenére a fõiskolára jelentkezõk száma az idei évben is jelentõsen nõtt. Sokan már augusztus 24-én este fellélegezhettek, mikor kiderült, bejutottak valamelyik felsõoktatási intézménybe, de akiknek nem sikerült, azoknak érdemes fontolóra venni, hogy tanulmányaikat a ZSKF-en folytassák. Akik még nem döntötték el hova tovább, hogyan tovább, azoknak újabb esélyt nyújt a pótfelvételi eljárás, mely 2008. augusztus 13-ig tart. Az ügyintézést megkönnyíti, hogy a Fõiskola a héten megnyitotta új Hallgatói Központját a belvárosi Kossuth Klub épületében (1088 Budapest, Múzeum utca 7.) és 2008. július 25-tõl már várja azokat, akik a pótfelvételi idõszakban alap (BA) vagy mester (MA) képzésre szeretnének jelentkezni. Minden részletre kiterjedõ tájékoztatást követõen átvehetik, kitölthetik, majd a helyszínen kapott csekk postai úton való befizetése után a megfelelõ mellékletekkel együtt nemcsak az óbudai campuson, hanem a Kossuth Klubban is leadhatják jelentkezési lapjukat. Minden kedves továbbtanulni vágyó érdeklõdõt vár a hallgatóbarát fõiskola, a ZSKF. További információ: www.zskf.hu


5

Hírek

A ZSKF ÉS A JÖVÕ MARKETINGESEI A BRAND CAMPEN Hatalmas starttal vette kezdetét az elsõ márkatábor, a Brand Camp Siófokon, az Extreme csoport szervezésében. Az Extreme csoport azzal a céllal indította útjára a Brand Camp-et, az elsõ márkatábort, hogy párbeszédet létesítsen a szakma iránt érdeklõdõ hallgatók és a szakemberek között A ZSKF idén tavasszal kapott felkérést a Camp szakmai támogatására, melyet örömmel elfogadott. A szervezõk, az Extreme Rendezvényügynökség és a Traffic BTL Kommunikációs ügynökség gondoskodtak arról, hogy a résztvevõk ne csak száraz elméleteken, hanem interaktív feladatokon, konkrét brief-eken és szituációs játékokon keresztül, aktívan szerezzék meg a tudást. A három napos rendezvény alatt, a nagyközönség által jól ismert szakmabeliek – többek között Sas István, Réz András, Hrutka Róbert – tartottak elõadásokat és workshop-okat a fiataloknak.

PARTNERÜNK A DIÁKHITEL

A ZSKF képviseletében a marketingkutatás speciális eszközeire tanította a fiatalokat Dr. Kabai Imre docens és a sikeres önmenedzseléshez elengedhetetlen személyiségmarketing tréningek megtartásában kapott szerepet Szabó Szilvia a ZSKF Karrier Centrumának vezetõ oktatója. A workshop-ok után személyes beszélgetésekre is volt lehetõség az elõadókkal. Eddig ennek a célcsoportnak nem szerveztek ehhez hasonló, márkaközpontú eseményt, éppen ezért annak ellenére, hogy elõször rendezték meg a tábort, nagy érdeklõdés övezte. A ZSKF jövõre is örömmel tart a Brand Camp csapatával! Forrás: www.xtrm.hu, www.zskf.hu

Valaki becsmérli, valaki isteníti, mi lehet az? A Diákhitel. Számunkra is elérhetõ a Diákhitel, amely sokunk számára megkönnyítheti a tanulmányaink finanszírozását. Feltéve, ha tudatosan készülünk a jövõnkre. Tekintsük át, mi szól mellette és ellene. Ami mellette szól, hogy bármire szabadon elkölthetõ, igénylésénél nincs hitelbírálat, nem kell hozzá sem jövedelem - sem kezes - sem egyéb fedezet. Állítólag gyors és egyszerû az ügyintézése. Minden 40 év alatti, felsõoktatásban tanuló diák egyszerûen igénybe veheti, fõ szabályként, legfeljebb 10 szemeszterben. Akár egy szemeszterre is kérhetõ. Egy szemeszterre államilag támogatott képzésben maximum 200 ezer forint, költségtérítéses képzésben maximum 250 ezer forint vehetõ fel. A hallgató választhat, hogy havi részletekben vagy szemeszterenként egy összegben kéri. Jogszabályi elõírás, hogy a Diákhitel kamatából profit nem képzõdhet. Ennek köszönhetõ, hogy a kamat mértéke a hasonló banki hitelek (pl. fedezet nélküli, forint alapú. személyi kölcsönök) átlagos kamatának a felét sem éri el. A tanulmányok alatt nem kell sem törleszteni, sem kamatot fizetni. A tanulmányok befejezését követõen további négy hónap türelmi idõ után kell csak a visszafizetést megkezdeni.(A törlesztési kötelezettség független a munkaviszonytól.) A törlesztés szabályait úgy alakították ki, hogy a visszafizetés rugalmas és teljesíthetõ legyen. A kötelezõ törlesztõ-részlet ezért alapvetõen a jövedelemhez, vagyis az anyagi teherviselõ képességhez igazodik, így évente változhat. Mivel a havi részlet nem elõre rögzített, ezért a törlesztési idõ (futamidõ)sem az. Ráadásul, lehetõségei szerint, bárki szabadon megrövidítheti törlesztése futamidejét azzal, hogy bármikor, bármennyit díjmentesen elõtörleszthet a kötelezõ törlesztõ-részleten felül. A Diákhitel önmagában nem jelent akadályt késõbb egyéb hitelek (pl. lakáshitel) felvételénél. A Diákhitel közvetlenül költségtérítésre is fordítható. Sok egyetemen és fõiskolán kérhetik a hallgatók Diákhitelük meghatározott részének közvetlen átutalását a felsõoktatási intézmény számára. Ez az engedményezés. Így a költségtérítés elõzetes befizetése nélkül, rögtön a szemeszter kezdetén be lehet iratkozni. Hátránya, hogy már életed elején adóssá válsz, hogy ha nem tudatosan készülsz a jövõdre (nem képzed magadat megfelelõen, nem találsz jól jövedelmezõ állást, jövedelmed alacsony lesz), pedig abból a kevés fizetésedbõl is levonnak majd egy bizonyos törlesztõ részletet. További részletek a www.diakhitel.hu oldalon találhatók!


Hírek A ZSIGMOND KIRÁLY FÕISKOLA A KOSSUTH KLUBBAN – ÚJ HALLGATÓI CENTRUM A Zsigmond Király Fõiskola újabb hallgatóbarát szolgáltatással bõvült A Kossuth Klub épületében nyílt meg a Zsigmond Király Fõiskola új Hallgatói Centruma. A helyszín Budapest központjában, a Kálvin tértõl két percnyi sétára található, így könnyen elérhetõ mindkét metróval és más közlekedési eszközzel is. Az új Hallgatói Centrum célja, hogy megkönnyítse a fõiskolán tanulók életét. A hosszú ideje jól bevált elektronikus rendszer mellett itt is lehetõség nyílik a személyes ügyintézésre, mindezt barátságos környezetben. A fõiskola lehetõséget biztosít házi dolgozatok, évközi munkák leadására, a terminálokon hallgatóink jelentkezhetnek vizsgára, megnézhetik érdemjegyeiket, elolvashatják leveleiket. Mindezek mellett elõre egyeztetett idõpontban oktatóikkal is konzultálhatnak. A kihelyezett tanulmányi osztály fõként azoknak a hallgatóknak kíván segítséget nyújtani, akik távol laknak Óbudától, hiszen a fõiskola épületében az eredeti nyitvatartási rendnek megfelelõen mûködik a TO és a HIK.

A sajtónyilvánosság reformja – húsz év után Pódiumbeszélgetés Húsz évvel ezelõtt, 1988 októberében jelent meg elõször Magyarországon a Nyilvánosság Klub alapító tagjai által jegyzett Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára. A Kritika címû folyóiratban közölt dokumentum egyfelõl bírálta a Kádár-rendszer tájékoztatáspolitikáját, másfelõl felvázolt egy új, demokratikus nyilvánosságot. A Zsigmond Király Fõiskola nyilvános pódiumbeszélgetést szervez 2008. szeptember 4-én délután 5 órakor a Kossuth Klubban a Javaslat ma is élõ szerzõivel: Gálik Mihállyal, Halmai Gáborral és Hirschler Richárddal. A résztvevõket Bajomi-Lázár Péter médiakutató kérdezi arról, hogyan született meg a dokumentum, milyen hatást gyakorolt a korabeli nyilvánosságra, és a rendszerváltás után közel 20 évvel mi valósult meg a Javaslatban foglalt elképzelésekbõl.


7

ERASMUS ERASMUS ERASMUS Erasmus

Erasmus

AZ ERASMUS (EUROPEAN COMMUNITY ACTION SCHEMES FOR THE MOBILITY OF UNIVERSITY STUDENTS) AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL AZ OKTATÁS MINÕSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRA LÉTREHOZOTT SOCRATES PROGRAMNAK A FELSÕOKTATÁS FEJLESZTÉSÉRE IRÁNYULÓ ALPROGRAMJA. A PROGRAM A HÍRES FILOZÓFUSRÓL, TEOLÓGUSRÓL, HUMANISTÁRÓL ROTTERDAMI ERASMUSRÓL KAPTA A NEVÉT. CÉLJA, HOGY A RÉSZTVEVÕ ÁLLAMOK KÖZÖTT ELÕSEGÍTSE ÉS TÁMOGASSA A HALLGATÓK ÉS A TANÁROK MOBILITÁSÁT AZ EURÓPAI UNIÓN BELÜL. Az Erasmus az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, mely mostanáig több mint 1,7 millió egyetemi hallgató mobilitását segítette elõ Európában. Az egykori Erasmus hallgatók szerint az Erasmus tapasztalat a végzés utáni munkakeresést is megkönnyítette számukra. Az Erasmus hallgatók 60%-a nõ és a kiutazó hallgatók 80%-a a családban az elsõ, aki külföldi tanulmányokra utazhat. Konkrét céljai között nem csak a diákok és oktatók mobilitásának elõsegítése, hanem a nemzetközi projectek, valamint a felsõoktatási intézmények és vállalatok közötti együttmûködésének mennyiség és minõségbeli növelése.


Az Erasmus programban részt venni kívánó felsõoktatási intézménynek rendelkeznie kell egy jóváhagyott Erasmus University Charterrel. Ennek megszerzéséhez minden felsõoktatási intézménynek pályáznia kell az Európai Bizottságnál, a jóváhagyás 7 évre szól, ha 2007. február 28-ig benyújtotta pályázatát az intézmény. Az Európai Unió Egész életen át tartó tanulás programjának a 2006/2007 tanévtõl a Zsigmond Király Fõiskola is részese. Az Erasmus program révén Fõiskolánk hallgatókat küldhet külföldi egyetemekre és fõiskolákra. Így diákjaink nem csupán uniós szakmai és élettapasztalatokat szerezhetnek, de olyan ismeretekre és kapcsolatokra is szert tehetnek,

amelyeknek hasznát láthatják majd karrierjük során - akár idehaza, akár külföldön is. Az Erasmus program keretében évrõl évre egyre több hallgatónkak van lehetõsége arra, hogy külföldi részképzésben vegyen részt. A 2006/2008-as tanévben két hallgatónk tanulhatott külföldön, míg a 2007/2008-as tanévben már hat hallgató vett részt külföldi részképzésben. Fõiskolánk célja a hallgatói mobilitások fokozatos növelése. Sikeresen pályáztunk további forrásokra, így ebben a tanévben is növelni tudjuk a kiutazók létszámát. A Fõiskolánknak jelenleg a finn Kajaani Polytechnik (www.kajak.fi), a spanyol Universidad de Huelva ( www.uhu.es), és a lengyel Wyzsza

Szkola Bankowosci Finansow w Bielsku-Bialej (www.wsbif.edu.pl) intézményekkel van Erasmus kétoldalú szerzõdése. Jelenleg ezekbe az intézményekbe utazhatnak a diákjaink. A finn és a spanyol öt hónapos ösztöndíjak aktuális pályázatainak részletei megtalálhatóak a Fõiskola honlapján és az intézményi Erasmus koordinátornál ([email protected]). Aktuális pályázataink beadási határideje: 2008. szeptember 30.

Rotterdami Erasmus (1466 - 1536) nagyhatású németalföldi filozófus, tudós és teológus. 1495-ben a püspök hozzájárulásával és támogatásával a Párizsi Egyetemre ment, a Collège de Montaiguben, az újító eszmék egyik központjában tanult az aszkéta Jan Standonck irányítása alatt, akinek szigorára írásaiban is panaszkodott. Akkoriban az egyetem még skolasztikus szellemben mûködött, de már a humanizmus hatása is megmutatkozott. Erasmus fõleg Párizsban, Leuvenben, Angliában és Bázelben tevékenykedett, de soha nem tartozott határozottan egyik helyhez sem. A Cambridge-i Egyetemen a hittudomány professzora lett és posztját akár élete végéig is megtarthatta volna. Erasmus azonban egy

független tudós életét akarta élni és tudatosan igyekezett elkerülni minden olyan tevékenységet vagy hivatalos köteléket, ami gátolhatta volna szellemi szabadságát és irodalmi kibontakozását. Élete során több megbecsült és jövedelmezõ állást ajánlottak fel neki különbözõ egyetemeken, de õ mindet visszautasította, és inkább a bizonytalan, de megfelelõ megélhetést nyújtó független irodalmi pályát választotta. 1506 és 1509 között Itáliában járt és hoszszabb idõt töltött Velencében, Aldus Manutius nyomdájában, de ettõl eltekintve nem tartott kapcsolatot az olasz tudósokkal. Leuveni tartózkodása alatt sok bírálat érte azok részérõl, akik ellenségesek voltak az irodalmi és vallási megújulás elveivel szemben, melynek egész életét szentelte. Mikor ez az ellenszenv zaklatásba fordult, Bázelben keresett menedéket, ahol a svájci vendégszeretet védelmében végre szabadon kifejezhette magát és ahol hû barátok vették körül. Itt a nyomdász és kiadó Johannes Frobenius személyében olyan társra talált, akivel sok éven keresztül támogatta munkáját; tisztelõi Európa minden részébõl felkeresték. Erasmus irodalmi termékenysége aránylag késõn bontakozott ki. Csak akkor kezdett írni a korabeli vallás

komoly témáiról, amikor már tökéletesen elsajátította a latin nyelvet. Alapvetõen nem kételkedett a hagyományos hittételek igazságában és nem táplált ellenséges érzelmeket az egyház szervezete ellen; az egyházi élettel szembeni bírálata a hittételek megtisztítását és a kereszténység intézményrendszerének szabadelvûbbé tételét célozta. Tudósként igyekezett a tudományos munka módszereit megszabadítani a középkori hagyományok ridegségétõl és merevségétõl, de ezzel nem elégedett meg. Magát a becsületesség hitszónokának tekintette. Errõl egész életében meg volt gyõzõdve, ezt a vezérfonalat követve újította meg Európát a katolikus egyház õszintén és bátran kimondott józan kritikája által. Ez a meggyõzõdés egységesnek és következetesnek láttatja egyébként ellentmondásokkal teli életpályáját. Erasmus tartózkodó volt minden kényelmetlen kötelemmel szemben, mégis õ volt a dolgok lényegét nézve a kor irodalmi életének a központja. Több mint ötszáz emberrel levelezett, tanácsát a legkülönfélébb témákban is kikérték a politikai és szellemi élet legnagyobb alakjai. Összeállította: Bodor Adri


9

Fesztivál

Fesztivál

EFOTT Egyetemisták és Fõiskolások Országos Találkozója 2008. 07. 16-20.

I

dén nyáron a dunaújvárosi Szalki-szigeten került megrendezésre Magyarország legtradicionálisabb fesztiválja (1975 óta szerepel a nyári vakációs füzetekben), az EFOTT, mely két új szórakozási lehetõséggel is gazdagodott. Az egyik a cseh karnevál, ahol jó hangulatú Kozel sörvetélkedõk kerültek megrendezésre és minden este volt cseh karaoke parti. A másik újdonság a Sportaréna, ahol több sporttémájú beszélgetésre volt példa, valamint itt zajlott a strandröplabda- és pókerbajnokság is. Ismét megtalálhatta minden EFOTT látogató azt a hangulatot, mely miatt újra és újra megrendezésre kerül a fesztivál immáron 33 éve. Zeneileg abszolút minden rendben volt, mindenféle stílus és elõadó képviselve volt. Többek között fellépett Takács Tamás Blues Band, Bikini, Heaven Street Seven, Kispál és a Borz, Zorall, Depresszió, Quimby, Belga, Tankcsapda, és ez még csak a Pepsi Nagyszínpad mûsortárából való szemezgetés.


A Café Színpadon, ahol korhatáros volt a megjelenés, minden nap fellépett egy stand up comedy-s elõadó, és a nap végét egy hatalmas goa és break beat partival zárták. Természetesen a helyi tehetségeknek is biztosítva volt egy színpad, ahol a rock ’n’ rolltól elkezdve a legyõzhetetlen metálig bármi megtalálható volt. Fellépett a Pokolgép, (az általam nagyon kedvelt) Hard, Prosectura, Junkies, Fürgerókalábak. A HÖOK sátrában ismét helyett kaptak a civil programok, mint pl. térden csúszás, pólótépõ verseny, talpszépségverseny… Persze komolyabbak is voltak, mint a karrier tanácsadás vagy a pályaorientációs tanácsadás. A cseh zenei helyszínen a hûs Kozel sör mellett lehetett megismerkedni a cseh kultúrával és zenével. A Jager bár ismét nagy népszerûségnek örvendett, ahol a cseh színpadhoz hasonlóan mindig volt karaoke verseny, amihez a gátlásokat a Jageres meglepe-

tések próbálták feloldani. Az EFOTT Club Sounds éjféltõl nyitotta meg kapuit, hogy a koncerten való õrült tombolás után a legkedveltebb club zenékre a hazai legismertebb elõadók társaságában bulizhassanak a fiatalok. A szálláslehetõség igen tág volt, így mindenki megtalálta ebbõl is a magának megfelelõt. Természetesen volt több ezer fõ számára elegendõ sátorozási hely (ami ingyenes lehetõség), több kollégiumban is lehetett lakni, valamint a Klub Hotelben is szállásoltak el EFOTT résztvevõt. A helyszínválasztás szerintem nagyon jó volt, hiszen a Szalki-sziget igen impozáns, és közel a Duna , így a környezetbarátok is jó szívvel bulizhattak – szemétszedés megvolt. Beszélgetve egy több EFOTT-ot is megjárt ismerõsömmel biztosan számíthatnak ránk a rendezõk a következõ évben, mert mi ott leszünk. És Te? Nazi


11

Karrier Centrum a Zsigmond Király Fõiskolán „Ahol mindig segítségre találsz” A

ROP 3.3.1. (Regionális Fejlesztés Operatív Program) pályázat elnyerése tette lehetõvé a Fõiskola Karrier Centrumának létrejöttét és eddigi mûködését. 2006. augusztusa óta mûködik az iroda, tevékenységi köre igen sokrétû és összetett: kiterjed a hallgatók sikeres pályaválasztásának elõsegítésétõl a diplomázást követõ elhelyezkedés – illetve pályakövetésre valamint a felkészítõ oktatói – szervezõi munkálatokra is. A felkészítés keretein belül az iroda segítséget nyújt a fõiskola hallgatóinak a szükséges szakmai gyakorlat megszervezésében – gyakorlati helyeket keres és biztosít széleskörû cég – és intézményi kapcsolatai révén olyan kínálattal, hogy a fõiskola bármely szakán végzõ hallgató célorientáltan és a képzési elõírásoknak megfelelõen tudja eltölteni gyakorlati idejét, majd pedig leendõ végzettségének megfelelõ ismeretekkel tudjon kilépni a munkaerõpiacra. A munkaerõpiac kihívásainak naprakész követésének érdekében rendszeresen részt veszünk különbözõ szakmai rendezvényeken: fórumokon, konferenciákon, kiállításokon, állásbörzéken valamint állandó kapcsolatban vagyunk a


hazai felsõoktatás társintézményeivel. Adatbázisunkat folyamatosan felülvizsgáljuk és bõvítjük, így biztosítva a kellõ szakmai hátteret és a mindig naprakész tájékoztatás lehetõségét. A felkészítés folyamatához tartoznak a különbözõ szakmai tréningek valamint kompetenciaképzések megszervezése illetve a képzésben való aktív részvétel is. A munkaerõpiaci sikeres részvétel elõfeltétele a készségek – képességek folyamatos fejlesztése, a különbözõ kompetenciák meghatározása és kialakítása. Jelenlegi, állandóan fejlõdõ és mozgásban lévõ világunkban kiemelt hangsúlyt kap a változások lekövetésének képessége. Ez nemcsak szükséges, de elengedhetetlen feltétele is a munkaerõpiaci részvételnek. Ezt a célt szolgálják gyakorlatorientált képzéseink: „Kompetencia-képzések a használható tudásért” – az elsajátítandó kompetenciák körének kijelölésében messzemenõen hasznosítjuk a munkaerõpiac szereplõinek a friss diplomásokkal szembeni munkáltatói elvárásait. A képzések foglalkozásainak egy részét vállalati szakemberek illetve a közszolgálati – intézményi szféra szakembereinek bevonásával tartjuk, így a hallgatók közvetlenül, „elsõ-kézbõl” értesül-

hetnek a velük szemben támasztott elvárásés követelményrendszerrõl. Elméleti – ismereti anyagát pedig magasan szakképzett oktatói gárda segítségével sajátíthatják el. Ezáltal a szlogen nemcsak életre kel, de a képzésekkel a Karrier Centrum aktívan közremûködik abban is, hogy a fõiskola hallgatói tanulmányaik befejezésével valóban piacképes diploma birtokába juthassanak. A munkaerõpiac aktuális kínálatának – lehetõségeinek bemutatására állásbörzéket is szervezünk, így biztosítva a pályázati és pályázó oldal „face to face” kapcsolódási lehetõségét. Hallgatóinknak igyekszünk a legmesszemenõbbekig segítséget nyújtani; igény szerint tanácsot adunk pályázati anyaguk (önéletrajz – és kísérõlevél) elkészítéséhez, egyéni karrier-tanácsadás is igénybe vehetõ irodánkon, de szükség esetén a már szakmai gyakorlaton lévõ hallgatók ügyeinek intézéséhez is segédkezet nyújtunk. Mint a gyakorlati élet legtöbb folyamata, ez is kétoldalú: ugyanilyen lelkiismeretesen és alaposan képviseljük és továbbítjuk cégkapcsolataink és intézményi hátterünk elképzeléseit és elvárásait hallgatóink felé.

A szakmai gyakorlat szervezésén túlmenõen komoly figyelmet fordítunk végzõs hallgatóink elhelyezkedésének elõsegítésére is, melyben nagy segítséget kapunk együttmûködõ partnereinktõl is, akik komplex tudást igénylõ, érdemi munkalehetõségek biztosításával nyújtanak segítséget fõiskolánk hallgatóinak. A lehetõségek bõvítése érdekében állandó piackutatást végzünk, igyekszünk a munkalehetõségek széleskörû palettáját hallgatóink elé tárni elhelyezkedésüket elõsegítendõ. Diákmunka lehetõségek feltérképezésével is foglalkozik irodánk – azok a hallgatók, akik fõiskolai tanulmányaik alatt vagy a nyári szünet ideje alatt munkalehetõséget keresnek, bizton találni fognak állandóan bõvülõ kínálatunkból. A Karrier Centrum együttmûködik a Fõiskola Alumni Szervezetével is, így naprakészen nyomon tudja követni a már végzett hallgatók pályaalakulását, illetve szükség esetén segítséget tud nyújtani „öregdiákok” álláskeresésében is. Hallgatóinkat az összes elérhetõ módon és fórumon tájékoztatjuk a mindennapok aktualitásáról valamint a számukra szükséges, ér-

dekes és hasznos információkról. Havi rendszerességgel jelentetjük meg Karrier Hírlevelünket, rendszeres rovatunk van a fõiskola Pálya c. újságában – amit most is a kezedben tartasz és böngészel , a honlapon saját oldalunk van „Karrier” néven, valamint a fõiskola aulájában hirdetõtábláink. Amennyiben Te is naprakész információkkal szeretnél rendelkezni minden számodra lényeges történésrõl vagy teendõrõl, regisztrálj a Karrier Hírlevélre a [email protected] címen. Ugyancsak nagyon hasznos és tanácsos a honlap rendszeres látogatása, hiszen onnan értesülhetsz például az aktuális állásajánlatokról, onnan (is) tájékozódhatsz az önéletrajz – és pályázati levél-írás rejtelmeirõl, onnan töltheted le az önéletrajz-formátumot – szóval rengeteg hasznos és érdekes információ birtokába juthatsz e látogatások kapcsán. És természetesen Minden Kedves Érdeklõdõt nagyon szívesen látunk személyesen is irodánkban, ahol hangulatos légkörben, egy közvetlen baráti beszélgetés keretében vitathatjuk meg az Élet Nagy Kérdéseit!

közvetlen és barátságos viszonyt kialakítani hallgatóinkkal, így mindig szívesen és bizalommal fordulnak hozzánk problémáikkal, ügyes-bajos dolgaikkal. A Karrier Centrum ajtaja mindig nyitva áll minden látogató számára, és ezt a lehetõséget szívesen és gyakorta igénybe is veszik. A Fõiskola „A” épületének elsõ emeletén található az iroda, a 22/2 szobában, ahol az iroda 4 munkatársa közül valakitõl mindig segítséget kap az érdeklõdõ.

Munkatársak: Szabó Szilvia – Karrier Centrum vezetõ Bihari Emília – manager Sánta Georgina – manager Vargha Mátyás - manager A Karrier Centrum elérhetõségei: Telefon: 454-7600/255 e-mail: [email protected] Fordulj hozzánk bizalommal bármikor – mi biztosan segítünk!

Bátran elmondhatjuk, és eddigi tapasztalataink is ezt támasztják alá, hogy igyekszünk


13

Akikre büszkék vagyunk

ÖTTUSA NÉMETH RÓBERTTEL, AZ ISKOLA HALLGATÓJÁVAL, LEENDÕ OLIMPIKONUNKKAL BESZÉLGETTEM ARRÓL, MILYEN ÉRZÉS SZÁMÁRA ZSKF-ESNEK LENNI, ILLETVE ARRÓL, HOGY A KÍNA FELÉ INDULÓ REPÜLÕGÉP HELYETT, MIÉRT ÉPPEN DÉLKOREA FELÉ VESZI AZ IRÁNYT. BESZÉLGETÉSÜNK ALKALMÁVAL SZÓ ESETT ARRÓL IS, HOGY MIKÉPP VÁLHAT VALAKIBÕL SIKERES SPORTOLÓ ÉS ARRÓL IS, HOGY EHHEZ VAN NÉMI KÖZE MÜLLER PÉTERNEK IS. – Miért nem Te utazol Beijingbe? Az idõsödõ Balogh Gábor néhány utolsó versenyén enyhén szólva sem remekelt, mégis kijutott… – Balogh Gábor a világ egyik, ha nem az egyetlen legjobb öttusázója. Ez nem az a sport, melyben az ember mindig a már egyszer elért legjobb eredményét produkálja. Akkor beszélhetünk a pillanatnyilag legjobb eredményrõl, ha Neked aznap minden összejön – mentálisan, fizikálisan és melletted áll a szerencse is. Tehát Balogh tényleg az egyik legjobb! Természetesen a válogatók alkalmával le akartam gyõzni, csak hát a sérülésem közbeszólt. Sõt, a sérülésig minden rendben ment. Olyannyira, hogy csak az edzéssel, a fizikai terheléssel foglalkoztam – ezt akkor én nagyon élveztem, és bírtam a terhelést is – de a lábam sajnos nem. Fáradásos törést szen-

vedtem húsvét elõtt, az orvosok mindezt júniusban diagnosztizálták. Mindent összevetve, kezdve a három hónapos kényszerszünettel kijelenthetem: annak is „örülök”, hogy egyáltalán Koreába repülök, az akklimatizációs táborba! – Milyen eredménylistával büszkélkedsz? – Ifjúsági koromban top-on voltam. Mindkét évemben világbajnok lettem. Junior koromban pedig mintha új lennék a sportágban, vagy mintha új sportágba kezdtem volna – nem találtam meg a dobogót! Kínos évek voltak! De azért beértem utolsó éves juniorként! Nagyon sokat dolgoztam, más edzõk segítségét is igénybe vettem, ami nem tetszett egyesületem edzõinek – az igazsághoz hozzátartozik, hogy világbajnoki esélyesként két héttel a verseny elõtt eltiltottak. De minden rosszban van valami jó – mivel így

NÉMETH RÓBERT A ZSKF VILÁGBAJNOKA 14 PÁLYA 2008 AUGUSZTUS-SZEPTEMBER


15

Akikre büszkék vagyunk kerültem fel Pestre, a mai egyesületembe, az UTE-ba. – Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? – Van egy pár (nevetés), a legbüszkébb arra vagyok, hogy egy nagyon súlyos sérülés után – két kezemen három csont tört el – 2007. augusztusában, elsõ felnõtt világbajnokságomon egyéni 3. helyezést értem el, és megszereztem az olimpia kvótát! – Utólag is minden elismerésünk! Mikor kezdted el a versenysportot? Egy nap hány edzésed van és milyen jellegûek/idõtartamúak? – Úszóból lettem öttusás. Az óvodai úszásoktatás után kiválasztottak úszónak. Nagyon szívesen csináltam. Aztán egy edzésen alkalmával odajött hozzám Édesanyám és azt mondta, hogy áttesz egy másik pályára, folytassam ott az úszást. Hetek múlva derült ki, hogy ez a pályaváltás egyben sportágváltást is jelentett! Így lettem öttusás. Egyébiránt minden nap edzem, a hétköznapokon legalább négy számot. Reggel lövök, vagy lovagolok, utána futok, úszok, késõ délután pedig vívok. Tulajdonképpen az egész napom edzéssel és közlekedéssel telik. Szombat vasárnap pedig, csak levezetek, tehát csak futok!

– Érdekes, hogy az öttusázóknál a futás jelenti a levezetést… Én versenyúszó voltam és hasonlóképpen váltottam sportágat, mint Te, csak én vízilabdázó lettem, de nálunk a futás mindig ördögtõl valónak számított. Mi vízilabdások többnyire az úszótréninget megelõzõen, szisztematikusan csaltuk el a Margit-sziget köröket… – Nekem a futás is az életem része, az edzések kitöltik a nap 24 óráját, legalábbis nem tudom mit jelent unatkozni! – Hazai vizekre evezve, miért éppen a ZSKF-et választottad, miért nem mondjuk a TF-et? Mik a tapasztalataid az iskoláról, segítették, vagy hátráltatták a tanárok/vezetõk a sportéletedbõl- illetve idõhiányodból fakadó egyéni tantervedet – már ha volt ilyen? – Eszembe sem jutott, hogy TF-re menjek! Ennyi edzés mellé nem kell még sport! Úgy gondoltam, hogy valaha majd a hétköznapi életben valamilyen hétköznapi foglalkozást akarok ûzni! Olyan iskolát kerestem, ami szerzõdésben áll a MOB-al. Tulajdonképpen közgazdász szerettem volna lenni, hogy majd egyszer sportdiplomata-

Kedvenc filmjeim, zenéim: Szelek szárnyán, rajzfilmek minden mennyiségben (Horton, L'ecsó, Billy és Mandy kalandjai a Kaszással, Mézga Család), valamint imádom Dr. House-t, és a Kés Alatt címû sorozatot! Kedvenc idõtöltésem: Természetesen pihenek, szeretek céltalanul bolyongani a "világban", szörfölök a neten-hírek minden mennyiségben, mozi... Forma 1 és MotoGP, pszichológiai témájú könyvet, cikket olvasok Életkoncepcióm: "Tökéld el, hogy véghezviszed, amit meg kell tenned, s vidd végbe múlhatatlanul, amit eltökéltél"

ként dolgozhassak! De azért nem olyan egyszerû élsportolónak lenni és felsõfokú tanulmányokat végezni! Mint élsportoló és levelezõ tagozatos hallgató, csak kifutok és befutok! Örülök, ha idõben beérek a vizsgára, és eredményesen teljesítek! A legnehezebb, hogy a vizsgaidõszak mindig egybeesik a felkészülési idõszakkal, alig tudom összehangolni, hogy a külföldi edzõtáborból ideérjek a vizsgára! Kemény szervezést igényel és sok eltolt vizsgát eredményez! Nem vagyok minimalista a tanulmányaimat illetõen, de néha alig várom, hogy a vizsgáztatók azt mondják: köszönöm, elfogadtam. Szerintem senki sem tudja az iskolában, hogy én válogatott sportoló vagyok. Ennek elõnyét, akár egyéni tanrend címén sosem élveztem. Lehet, én csináltam rosszul, az önmarketingem még hiányos. – Milyen szakra jársz és mire szakosodtál? – Tanulmányaimat nemzetközi kapcsolatok szakon kezdtem – szerintem nagyon színvonalas és nehéz szak – egyúttal sportdiplomáciára akartam szakosodni, de mivel jelentkezõk hiányában – vagy nem tudom, miért – nem indult ez a képzési forma, barátaimra hallgatva szakot váltottam – így lettem HR szakos! – Tulajdonképpen a HR-esek is félig-meddig közgazdászok, mivel tudtommal a tanrendjükben olyan gazdasági tantárgyak szerepelnek, mint a nemzetköziseknél. A témánál maradva: milyen tantárgyakat kedvelsz/kedveltél a tanulmányaid folyamán és melyek voltak azok, amik nehézségeket okoztak? – Az idõ hiánya miatt, minden olyan tárgy, amely a matekkal kapcsolatos volt kisebb-nagyobb nehézségeket okozott számomra. Inkább az emberközeli dolgok érdekelnek. Az edzõtáborokban leginkább Müller Pétert olvasok, igazán ez a téma – emberi lélek, pszichikum, pszichológia érdekel és ez is kapcsol ki. – Egy leendõ sikeres és ambiciózus sportdiplomata feladatai megkívánják, hogy a humán ismereteket mellett, a reáltárgyakban is otthon legyen, hiszen a kettõ összefügg, csak ezt sokan titkolják, nemde?! – Igen, de nem kell a matematikáig elmenni ahhoz, hogy az ember olyan nehéz tárgyat találjon a ZSKF falain belül, amivel világgá lehet kergetni (nevetés). Számomra a kínok- kínját a Hubai-féle 20. századi Magyar történelem jelentette. – No comment. Mi leszel, ha „nagy” leszel? – Még nagyon sokáig elsõsorban sikeres, sérülésmentes SPORTOLÓKÉNT szeretnék tevékenykedni! Nem szeretnék elszakadni a sporttól, késõbb csak a szervezésében, irányításában dolgoznék szívesen! De nem mondtam le a sportdiplomáciai

Akikre büszkék vagyunk

karrierrõl sem, hajlandó vagyok érte áldozatokat hozni! Sõt, a sporton túl is tudnék magammal mit kezdeni: sok minden érdekel, vevõ vagyok minden újra és másra – pl. dietétikára, pszichológiára, logisztikára. – Szerinted a tanulás és a sport összefügg egymással, a kettõ tud egymásból meríteni? A kitartás, önuralom, gyõzni akarás, versenyszellem, relaxáció átültethetõ a sportból? – A legnehezebb a kettõt együtt csinálni! Külön-külön mindkettõ EGÉSZ embert igényel! Számomra sokszor úgy tûnik a versenysport és a tanulás, így együtt felér egy tudathasadásos állapottal (nevetés). Olykor arra vágyom, hogy csak sportolhassak, és olyan jó lenne csak fõiskolásnak lenni! Mindkettõ az önuralomról, a gyõzni akarásról, a versenyrõl szól. A relaxáció pedig mûvészet, melyet tanulni kell – jó, ha van benne segítséged – de egyedül kell megoldanod! Mindegy, hogy tanulsz, vagy sportolsz, de különbözõképpen relaxálsz! – Mitõl lesz jobb egy sportoló a másiknál? A pozitív emberi tulajdonságoknak, illetve a tudásnak milyen mértékben van szerepe egy sportoló életében? – Minden sport önzõ, mint minden ember. Ez az énrõl-, vagyis csak Rólad, az egódról szól! S ha igazán szereted magadat, megteszel a sikerért mindent! S ha majd „fürdesz” a népszerûségben, a többiek elismertségében és ez Neked öröm, ezért érzed azt: ezt neked csinálnod kell! De olykor nagyon fáj, mikor nem sikerül! Akkor mindenki bánt, sért, lekezel! Elveszíted azt a tekintélyt, amelyet a sikereid kovácsoltak! Mivel azonban szereted magadat, azt szereted, ha boldog vagy, ezért újra a teljesítményed által a SIKERT akarod elérni! – Érdekes dolgokat mondasz, olyan igazságokat, titkokat, amiket kevesen tudnak. Biztos vagyok benne, hogy szinte minden sikeres ember és sikeres sportoló így „mûködik”. Azt hiszem az imádók, a másbannem önmagukban hívõk, tehát a középszer ebbõl eredezteti rossz sorsát és sikertelen-

ségének okát – a sikeres ember ettõl fogva más nem lehet csak: kiváltságos mázlista, esetleg csaló, bûnözõ, egy szerencsés flótás. Tehát némi iróniával: léteznek olyan „kiváltságosok”, akik – mint mondjuk Te –, így születtél, kész bajnokként. Mondd, ezt az általános metódust, hogyan lehet feldolgozni sikeres sportolóként? – Nézd, ahhoz azért kell némi intellektualitás, hogy valaki felfogja, az emberek egyenlõnek születnek, senkit nem a sors keze lökdös fel a világbajnoki pódiumra! Én hiszek önmagamban, a családomban, az elvégzett munkában, de az is

hozzátartozik az igazsághoz, hogy az eredményeimben, a pillanatnyi teljesítményemben meghatározó szerephez jut a szellemi munka! Itthonról is ezt viszem: a fizikai és mentális teljesítményt erõsíti az „okoskodás”! – Szerinted attól, hogy a ZSKF-re jársz jobb sportoló lettél? – Épp testben épp lélek, ez az eredményesség alapja. Épp lélek pedig nincs tudás nélkül, tudás pedig tanulás nélkül. – Köszönöm az interjút, sérülésmentes felkészülést és további szép sikereket kívánok! Szarka Gábor


17

Kultúra

OKTATÓINK CIVILBEN Dr. Zsigó Ferenc, Malkovics Tibor

Mookie Brando avagy ismertebb nevén Dr. Zsigó Ferenc, a Politika-tudományi tanszék vezetõje és Malkovics Tibor (Kommunikáció- és Mûvelõdéstudományi Intézet) napközben katedrán, este színpadon állnak – õket kérdeztem zenérõl, munkáról, hobbiról.

(Ismerjük egymást, hiszen a koncertfelvételeiket egy ideje van szerencsém nekem elkészíteni. Innen jött az interjú ötlete is.) Örülök, hogy elfogadtátok a felkérést. Nem tudom... most tegezõdhetünk? Malkovics Tibor: Hogyne, persze, szigorúan. Köszönöm – akkor vágjunk is bele! – Mióta tanítotok a Zsigmond Király Fõiskolán? Zsigó Ferenc: Én most fejezem be az ötödik évem. Malkovics Tibor: Én mióta a Fõiskola üzemel, 2001 óta. – Van kedvenc témátok, amit a legszívesebben oktattok? ZsF: Én most nagyon beleéltem magam a politikai eszmetörténetbe. Az lett a kedvenc tantárgyam, de a diákok nem értenek velem egyet. MT: Nekem most a társadalmi kommunikáció meg a sajtó-médiatörténet tetszenek, azokban érzek kihívást, azokban lehet szárnyalni. – A hallgatóknak meséltek magatokról vagy iskolában csak a tananyag a téma? ZsF: Nekem a régi álláspontom az volt, hogy a tanítást és a zenélést külön kell választani egymástól, de a kedves kollégaúr rábeszélt engem arra, hogy nincs azzal semmi baj, ha a hallgató tudja, mi zajlik a magánéletünkben – egy szintig –, és ilyenformán a zenei tevékenység teljesen belefér. Nem kell ezt eltitkolni, nem kell hirdetõtáblát kitenni a suli elõtt, de el lehet mondani azoknak, akik érdeklõdnek. MT: Én azt gondolom, hogy az órákon a tananyagról van szó. Persze hogyha példákat mondok, akkor elsõsorban azokat a magam praxisából hozom, így elõfordul, hogy a zenélés is szóba kerül. Az egy másik kérdés, hogy vannak szünetek, ahol az ember beszél arról, hogy zenél vagy hogy mikor annyi idõs volt, mint akik ide járnak, akkor miket csinált. Az esetek többségében elõfordul, hogy beszélünk, vagy én legalábbis beszélek ilyen dolgokról. Nagyon szeretem Bartók Bélát meg Kodály Zoltánt. Kodály Zoltán mondta egyszer, hogy “a zene mindenkié”, és én azt is gondolom, amit a hetvenes évek végén többek között ugye a punkok is mondtak, hogyha tudsz három akkordot, akkor alapíts egy rock&roll zenekart. ZsF: Mi hány akkordot tudunk? Kettõ és felet... MT: Legalább ötöt. Szerintem arról van szó, hogy az “úgynevezett” felnõttek társadalmában nagyon sok ember épp azért frusztrálódik, mert nagyon kevés lehetõsége van arra, hogy saját magát kifejezze, viszont a zene egy olyan lehetõség, egy olyan önkifejezési mód, ahol – akár egy zenekarban vagy szólóban – az ember saját magát adja, saját magából

valamit megmutat. Fontosnak tartom, hogy akik zenélnek, azok a fiatalabbak számára ezt a lehetõséget megmutassák itt a Fõiskolán is, hogy a hallgatók lássanak valamit belõlünk, lássák azt, hogy mi tudunk komoly dolgokról is beszélni, legyen az eszmetörténet vagy éppen társadalomtörténet vagy médiatörténet, és lássák azt, hogy az önkifejezésnek, a kicsit ilyen exhibicionista viselkedésnek vannak más módozatai is, nem csak az, hogy az ember a katedrán áll. ZsF: A tanítás is exhibicionista, úgyhogy valamilyen formában az ember ugyanazt csinálja. – Melyik az igazi “énetek”, a tanár vagy a zenész? ZsF: Is. Is. Nem lehet, nem szabad a kettõt különválasztani. MT: Ez egy egyszerû képlet: az ember önmagában nagyon sok elemet vegyít. ZsF: Több identitást vállal, ettõl komplett ember. MT: Ettõl válik személyiséggé. ZsF: És ha engedi, hogy lebeszéljék valamelyik identitásáról, akkor annál kevesebb lesz. MT: Én nagyon sokat szenvedtem egyébként, mert hosszú ideig úgy gondoltam – és ezért öt évig nem is zenéltem –, hogy van bennem legalább két “én”, amit te láttál eddig vagy ti láttok. Tehát van egyszer a Malkovics Tibor aki tanít, és van egy zenész énem. Ezek folyamatosan küzdenek egymással, hogy melyik kerüljön elõtérbe, és az a jó, ha egyik sem küzdi le a másikat. ZsF: Ha az egyiket fel kéne adni, melyiket adnád fel? MT: Nem tudom. Én egyszer megpróbáltam a zenész énemet feladni és az nagyon rosszul sikerült. Egy állandó hiányérzet volt bennem, hogy valami olyasmit nem csinálok, ami hozzátartozik az életemhez. Tehát én zenésznek is, meg egy csomó más mindennek is tartom magam. ZsF: Ahhoz nem kéne megtanulni zenélni? MT: Ahhoz meg kéne... – A zenén és a tanításon kívül mi fontos számotokra? Mit csináltok szabadidõtökben? ZsF: Sör, cigi... (nevet) Én sportolok egy csomót, kirándulok egy csomót, igyekszem utazni egy kicsit. MT: Nagyon banális közhely, amit mondani fogok, de ezt így is gondolom: amit én csiná-

lok – ez egy nagyon szerencsés eset – az az, amihez kedvem van. Tulajdonképpen amikor nem dolgozom, akkor is dolgozom. ZsF: Fordítva is igaz. Mikor nem szórakozik, akkor is szórakozik valamilyen formában. MT: Így van. Tehát szerintem ilyen szempontból szerencsések vagyunk. ZsF: Abszolút. MT: Tehát az a hobbink, amit csinálunk. Ez kicsit fellengzõsnek tûnik, de én szeretek írni, olvasni, zenélni, és amikor nem dolgozom, akkor is ezeket csinálom. – Miket szeretsz olvasni? MT: Elég széles a skála. Szeretem a szépirodalmat, a verseket. Néha mondom a hallgatóknak, hogy olvassanak több verset, hogy olvassanak szépirodalmat. Szeretek tanulmányokat, tudományos könyveket, szakirodalmat olvasni. ZsF: Én a szabadidõmben szépirodalmat olvasok, és úgy vagyok vele, hogy van egy klasszikus “kánonja” az irodalomnak, ami nagyon tág, bõ és sokszínû, és ezt szeretném valaha legyõzni. Nem fogom soha, de mindig keresem az új klasszikus mûveket, az új alapmûveket, akkor is, ha még nem olvasta õket senki, akkor is hozzátartozik az én kánonomhoz, úgyhogy igyekszem, de a melóhoz tanulmányokat, tanulmányokat és néha tanulmányokat is olvas az ember. – Mióta zenéltek? ZsF: Én másodikos lehettem, mikor Torontóban – általános iskolás voltam nyilván – egy öreg néni prospektusokat dobott be az iskolába, hogy kiscsoportoknak vállal zongoratanítást. Én ezt a prospektust hazavittem a szüleimnek, mondtam, hogy nagyon szívesen zongoráznék, és õk ezt valamiért komolyan is vették. Zongoráztam jó néhány évet, nem tanultam semmit, nem volt hozzá tehetségem, nem is élveztem. Tizenhat évesen összeszedtem egy kis pénzt, és vettem egy basszusgitárt. Rá egy hónapra beálltam egy kis rockformációba, azt csináltam egy évig. Aztán jött az egyetem – akkor nem zenéltem. Huszonnégy évesen észrevettem, hogy valami hiányzik az életembõl, ahogy Tibi is mondta. Vettem egy akusztikus gitárt, és elkezdtem magamat tanítani. Úgyhogy így. MT: Nekem úgy alakult a sorsom, hogy miután édesanyámék nagyon sokat dolgoztak – vendéglátósok voltak –, rám a szomszéd néni vigyázott,


19

Kultúra

– három-négy éves lehettem –, aki zongoratanárnõ volt a városmajori iskolában. Vitt magával a munkahelyére, tehát nagyon kisgyerek korom óta a zene benne van az életemben. Elsõs általános iskolás voltam, mikor indult egy zenei elõképzõ, de már fél éve. Nekem akkor esett le a tantusz, hogy én szeretnék zenei elõképzõbe járni, mert ott énekeltek meg tapsoltak meg jó hangulat volt. Fél év alatt bepótoltuk az éves lemaradásomat. Miután vége volt ennek a zenei elõképzõnek, utána lehetett hangszert választani, és... ZsF: Kaptál egy basszusgitárt. MT: Nem. A zeneiskolában gitározni szerettem volna alapvetõen, de nem volt gitároktatás, ezért én csellista lettem. Tehát nekem a klasszikus zenei alap a cselló volt. Az általános iskola végén, ugye nyolcadikban már érdekelt a basszusgitár meg általában a gitár, viszont nekem nagyon tetszett a nagybõgõ is, ezért elkezdtem nagybõgõt tanulni. Utána rájöttem, hogy a nagybõgõ

hangolása ugyanolyan, mint a basszusgitáré, és akkor az édesapám vett az egyik kollégájától háromezer forintért egy basszusgitárt. Soha nem felejtem el, mert apukám késõ estig dolgozott, este tíz körül volt, mikor hazahozta ezt a basszusgitárt. Aznap éjjel le sem feküdtem. Egész éjjel gyakoroltam ezen a basszusgitáron. Nekem így indult a basszusgitározás, és olyan szintre jutott már általános iskolás koromban (ez '80 körül volt) hogy mi is alapítottunk egy zenekart. Elindultunk egy tehetségkutató versenyen, ahol nyertünk is egy díjat – akkor voltam hetedikes –, és akkor jelent meg Magyarországon a Ki kicsoda a magyar rockzenében? címû kiadvány, amiben az elsõ zenekarom már benne volt. A rockzenélés azóta is az életem szerves része. Amikor elõször megnõsültem – még egyetemre jártam –, nem voltunk valami jól eleresztve anyagilag, ezért munkát kellett vállalnom, így egy vagy két évig a zenélés abbamaradt. Aztán persze újra elkezdõdött, akkor csináltuk az egyik barátommal a Wounded Knee nevezetû zenekart, és a TilosazÁban játszottunk. Akkor volt itt a Metallica meg a Cult Magyarországon, és a Cult zenekar lejött a TilosazÁba – mi ilyen indiános rockzenét csináltunk – és akkor (ami nagyon jól esett) gratulált nekem az Astbury (Ian Astbury a The Cult énekese – a szerk.), tehát tetszett neki ez a zene. Aztán mikor újra megnõsültem, megint kicsit abbamaradt a zenélés. Miután elváltam, akkor lett a Psychedelic Cowboys, ezt a Mouksa csinálja, egy '56-ban Amerikába disszidált házaspár Amerikában született fia. És íly módon nekem most két zenekarom van, a Ferivel játszom ugye meg a Psychedelic Cowboysszal. – Melyik a kedvenc hangszeretek? ZsF: Nekem az akusztikus gitár. Ha maradna egy hangszer, az az akusztikus gitár.

MT: Nekem a basszusgitár lett, de én nagyon szeretem a zongorát. Mondjuk nem tudok zongorázni, de úgy adtam be a pályázatomat – József Attila Tudományegyetemnek hívták akkor még –, hogy a dzsesszkonzira is jelentkeztem, és mind a két helyre felvettek. Akkor egy kicsit tanultam zongorázni, és nekem a zongora nagyon tetszik, mint hangszer, de mégegyszer mondom, nem tudok zongorázni. ZsF: Ha lenne egy második hangszer, akkor én egy pedál-steel gitárt szereznék be. Megtanulnék pedál-steel gitáron játszani, Magyarországon van összesen két-három ember, aki ért hozzá, úgyhogy ez egy üzleti lehetõség is ilyenformán... MT: Többek között Bródy János ugye, aki a Fonográfban játszott. – Van kedvenc számotok? Akár külföldi, akár magyar. ZsF: Rengeteg kedvenc számom van, nem tudom lefaragni egyre. Bizonyos idõszakokban más dalok veszik át a vezetést, de én klasszikuszene-rajongó vagyok, reggel bekapcsolom a hifimet, nyomom a CD-ket egész nap. A gyûjteményem úgy nyolcszáz CD-bõl áll – nagyon kevésnek tartom –, és alig van benne olyan, amit nem hallgatok szívesen bármikor, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy van kedvenc dalom. MT: Hetedikes koromban kaptam meg a Sex Pistols elsõ lemezét, nagyon szeretem a régi punk zenét, de imádom a Stonest (The Rolling Stones – a szerk.), a Beatlest... inkább a Stonest, az a favorit. ZsF: Én vagyok a Beatleses, õ a Stonesos. MT: És a Stonesnak szinte minden száma na gyon tetszik, de a Sex Pistolsnál nálam a God Save the Queen címû szám az etalon. A Beatlest is szeretem, de én Stones-fanatikus vagyok. ZsF: Ez egy régi klasszikus törésvonal a '60-as évekbõl, így lehet felismerni embereket. MT: Állítólag amikor a Sid Vicious a Pistolsban basszusgitáros lehetett (ugye elõtte a Glen Matlock volt az), akkor azért rúgták ki a Steve Jonesék a Glen Matlockot, mert õ szerette a Beatlest. Ez tényleg egy klasszikus törésvonal. – Kik a kedvenc elõadóitok? Kik hatnak a ti zenétekre? ZsF: Ki nem?

MT: Nekem nagyon sokan. Megmondom õszintén, nekem elég széles a zenei horizontom, de mondjuk így a két szélsõség az a Jaco Pastorius a Weather Reportból illetve a Pistols, és ott is a Steve Jones. És van még egy, amit nagyon szeretek, a Led Zeppelin, ott pedig a Jimmy Page az, aki meghatározó élmény volt az életemben. Mondok még egy zenekart, ahol elsõsorban a basszusgitár tetszett, az Emerson, Lake & Palmer. Egy kiállítás képei, ugye Muszorgszkij, de õk többek közt csináltak Bartók-feldolgozásokat is. Ezek elég szélsõséges példák, de ezek inspiráltak engem. Manapság is, hogyha tehetem, akkor ezeket szivesen hallgatom. ZsF: Nálam úgy az '50-es, '60-as, '70-es évekbõl fõleg azok, akik erõs dalszerzõk voltak, akik melódiacentrikusan tudtak alkotni. Lennon is például. Szóval ott a Beatles, Bob Dylan feltétlenül, Elvis Costello is a '70-es években kezdte nyomni. Van néhány kemény zene, amit nagyon szeretek a mai napig, a Rush a legnagyobb példa, torontói együttes, úgyhogy a földije vagyok ilyenformán. Manapság, ami kortársabb, az alt.country (alternativ country – a szerk.) zenéket imádom, és éjjelnappal képes vagyok õket hallgatni. Ezeket itthon annyira nem ismerik, de felsorolok pár nevet: Emmylou Harris, aki a világ legjobb nõi énekese – véleményem szerint –, aztán Ryan Adams, nem a Bryan Adams. A Wilco egy nagyszerû zenekar Chicagóból, a Blue Rodeo Torontóból megint és a Jayhawks Minnesotából. Bevallom õszintén, etnocentrikus vagyok. Az amerikai zene érdekel, és a brit zenében az érdekel, ami az amerikai zenére hasonlít. Az akusztikus zenét is imádom, de az amerikai kvázi folk-vénában fõleg. Steve Earle kimaradt, nagyszerû texasi dalszerzõ. MT: Én Lennont hagytam ki, nem véletlenül mondtam tehát, hogy a Beatlest Lennon miatt szeretem. Az '50-es évek rock&rolljából pedig Buddy Holly a nagy kedvencem. ZsF: Itt is egy törésvonal, nekem inkább Roy Orbison, de Johnny Cash is. MT: De ez egy kapcsolódási pont, nem? Õt én is szeretem. ZsF: Vannak átfedések, barátom. MT: Nagyon érdekes, amit egyik barátunk – Somogyi Tibornak hívták, szegény idén áprilisban meghalt, játszott a Mookie Brandóban, a 100 Folk Celsiusban meg a Bojtorjánban is –, mondott egyszer nekem. Úgy kell fölfogni a countryt, mint egy ilyen rock&roll elõtti rock&rollt, és mára rájöttem, hogy igaza van, ugyanis eredetileg nem tartottam sokra a country zenét. Nagyon

tüzes, nagyon pezsgõ zene ez a country, és emiatt nekem Johnny Cash a kedvenceim közé tartozik. Ez mondjuk tényleg egy kapcsolódási pont. – Mióta létezik Mookie Brando, és honnan jött a neve? ZsF: Mookie Brando az én vagyok. Mindig Muki voltam, anyukám és apukám is Mukinak hívtak, amióta megszülettem. Szóval az onnan van, csak angolosítottam a betûzését. A Brando pedig abból jött, hogy '91-ben találkoztam valakivel, aki elég jól értett a családnevekhez, és megkérdeztem tõle, hogy mi az a Zsigó. Erre azt mondta, hogy szerb-horvátul annyit jelent, hogy megbélyegezni, és ez angolul “brand”. Hozzátettem az “o” betût a “brand”-hez és Brando lett. Gondoltam, hogy biztos a Marlon Brandónak valami távoli rokona lehetek, de még nem hoztam össze a két nevet ilyenformán. Aztán kerestem egy mûvésznevet, mert úgy gondoltam, hogy Zsigó Feri koncertre lehet, hogy nem jönnek szívesen, de Mookie Brandóra talán. Elkezdtem használni baráti körökben, és elterjedt, szóval csomóan engem csak Mookie-ként ismernek a zenei világban. Volt egyszer egy házibuli, ahol egy srác beszélt Mookie Brandóról úgy, hogy ott álltam mellette és fogalma sem volt, hogy én ki vagyok. Ez nagyszerû élmény volt – kicsit nagyképû, de mindegy. Azt vettem észre elõbb-utóbb, hogy az emberek úgy fogják fel, hogy Mookie Brando egy együttes neve, úgyhogy az akkori srácokkal kerestünk egy kiegészítõ nevet, ez klasszikus a rockzenében: Tom Petty & The Heartbreakers, Johnny Cash & The Tennessee Three, Elvis Costello & The Attractions vagy The Imposters. Ez nekem is tetszett, úgyhogy több mindennel kísérleteztünk. Voltunk Mookie Brando & The Acts of Contrition, voltunk Mookie Brando & The Burning Sensations stb. és azt hiszem, én találtam ki, de erre nem vennék mérget, hogy családként kéne felfogni a zenekart, így jött, hogy miért nem Second Cousins? Mintha egy nagy család lenne. Az embereknek nagyon tetszik, nekem is bejött, úgyhogy azóta ezt használjuk. Ez az együttes most már több, mint öt éves. Sok külföldi zenészt alkalmazunk, gyakran elköltöznek, elmennek szülni vagy bármi, úgyhogy kicsit a rotációs elv volt jellemzõ az utóbbi években. Most is dobost cserélünk, mert a dobosunk elköltözik Ausztráliába, de úgy látom, hogy most már van egy stabil magja az együttesnek. Szerintem a Tibivel harminc év múlva ugyanígy fogunk zenélni. Jól kijövünk egymással, zeneileg megértjük egymást, barátilag is tök jóban vagyunk hálaistennek, és nap mint nap itt látom a ZsKF-en, nem tudom elkerülni ezt a srácot, nem tudnám kirúgni a zenekaromból. (nevetnek)


21

Kultúra

– Nem érzik úgy a többiek, hogy kicsit elnyomod õket? Rendben van, hogy te vagy az énekes, de a zenekar neve is olyan, hogy vagy te és vannak õk. ZsF: Egy zenekar olyan, mint egy bármilyen szervezet. Vannak demokratikus és vannak autoriter elemei, ezt a kettõt próbálom úgy egyensúlyozni, hogy mindig a zenekar érdekeit képviseljem. Vannak bizonyos döntéselõkészítõ szakaszok, amikor kitárgyaljuk egymással az ügyeket. Tibi véleményét majdnem minden kérdésben kikérem, Zoliét is (Varga Zoltán, billentyû – a szerk.), Tonyét is (Tony Lippold, dob – a szerk.), de ha gyors döntésre van szükség, akkor én döntök. Szerintem ezt a srácok nagyjából meg is értik. MT: Szerintem arról szól ez a dolog, hogyha fölállnak a színpadra, akkor a közönség az énekest, illetõleg azt nézi, akinek A gitár van a nyakában. És ezt egyszerûen be kell látni, el kell fogadni. Azt is el kell fogadni, hogy ki írja a számokat. Ugye itt a Feri, aki ezt a “humántõkét” belerakja. Van a ze-

MT: Az a jó zenész, aki nem csak játszik egy hangszeren, hanem a játékán keresztül megjelenik az egyénisége is. Feri pont errõl beszél, hogy rockosabbak lettek a számok, mert az egyéniségembõl fakadó hangszeres játékomhoz ez tartozik hozzá. Valamikor tavaly nyáron beszéltünk elõször arról, hogy nekünk együtt kéne játszanunk, és nagyon rövid idõ alatt kellett valami nagyot alkotnom. Tetszett az, hogy Feri teljesen más irányból közelít a zenéhez, és ami megszületik, az az érdekes. A színpadi játék, egy koncert egészében ad komplett élményt. Az élõ zenéléshez hozzátartozik, hogy az ember néha elrontja a játékot, mert mondjuk jól érzi magát a színpadon. Feri azt mondta, hogyha a zenekar úgy mûködik, mint egy család, akik együtt hoznak létre valamit – nevezzük ezt nagyképûen mûvészetnek –, akkor az együttes játék örömöt jelent nekünk. Az a jó, hogyha a közönség is élvezi meg mi is élvezzük az együttes játékot, mert ha ez a kettõ nincs szinkronban egymással, akkor meg-

nemrég elhunyt barátommal, a Somogyi Tibcsivel meg még két zenész haverommal zenéltünk. Mindent játszottunk, a Little Richardtól a Tutti Fruttit, meg Beatlest meg Rolling Stonest meg mindent. Én azt is nagyon élveztem, mert a zenélésrõl szólt. Kodály Zoltán azért mondta nagyon helyesen, hogy “a zene mindenkié”, mert nagyon fontos lenne, hogyha az emberek felismernék, hogy a zenére az életünkben szükség van. Szükség lenne hallgatni, és az is fontos lenne, hogyha valamilyen szinten mindenki megpróbálná, hogy milyen zenélni. Nem feltétlenül a minõség és a virtuozitás számít, de én azt gondolom, hogy a zene egy nagyon fontos dolog. Az emberi kommunikációnak – ha fogalmazhatok így – nagyon fontos része a zenélés. Ugye nem véletlenül alakultak ki a különbözõ stílusok és mûfajok. – Hány számot vettetek fel eddig? Van vagy lesz (a boltokban is kapható) albumotok?

jól játszik a kis együttesünk, és szerintem ezt élõben muszáj lesz felvenni, hogy a koncerthangulat is átjöjjön a felvételeken. Szerintem a nyár folyamán neki fogunk állni, csak ez nagyon veszélyes helyzet egy zenekarnak, mikor itt tényleg elõjönnek a különbözõ elképzelések a dolgokról, és attól tartok, a diktátorénem egy kicsit elõ fog bukkanni néha, de szerintem a srácokkal ezt majd elõre megbeszéljük és lesz, ami lesz. Mindig fontolgatom, hogy megpróbáljak lemezt kiadni, de õszintén szólva a lemezkiadással manapság nagyon nehéz keresni, és nem éri meg azt a befektetést. A befektetés az az, hogy szívvel-lélekkel lejátszottad a hálószobában vagy a konyhában, felvetted, összekeverted, büszke vagy rá, és akik hallgatják, azok élvezik. Ez a nyeresége a dolognak. Ha ettõl többen jönnek el koncertre, akkor annál jobb. – Milyen összetételû a közönségetek? Fiatalabbak, idõsebbek vagy vegyes?

nész, aki eljátsza a zeneszerzõ dalait. A hatékony munka alapja az, hogy ezt elfogadja az ember. Abból csak konfliktus lenne, ha én vagy bárki más a zenekarból elõtérbe akarná magát tolni. Ez egy kompromisszum a zenészek szempontjából, és az a szerencsés, amikor a zeneszerzõ vagy az énekes is tud kompromisszumokat kötni, akkor ez egy konstruktív együttmûködés. ZsF: Ugyanakkor a zenekar tudat alatti szinten befolyásol engem. Például amióta a Tibi belépett, sokkal rockosabb lett minden koncertünk, és ez az õ személyiségének köszönhetõ. Én alapvetõen folkdalokat írok, nem rock&rollban gondolkodom, amikor dalt szerzek, de odaviszem õket az együtteshez, és ezekbõl rockdalok lesznek. Ez egy örömteli dolog. Ilyenformán minden dalnak megvan a saját kis evolúciója. Ha felveszem, az az evolúciónak az egyik ágazata, de ha színpadra visszük, akkor egy másik ágon fut, ez szerintem egy zseniális dolog. Sokszínûbbé teszi a zenei életemet.

ette a fene ezt az egész zenélést. Nekem nagyon nagy élmény volt Ferivel elkezdeni együtt zenélni, mert valami egészen mást találtam meg ebben a zenekarban, mint amit a Psychedelic Cowboysnál. Mindkettõt szeretem, de más egy klasszikus értelemben vett rockzene, és más ugye ez az alt.countrynak elnevezett valami. És ugye errõl beszéltünk, hogy saját magunkban több identitást hordozunk, ez a két dolog is az identitásom a része és ezt élvezem, szeretem csinálni. ZsF: Én akusztikus szólóesteket is rendezek a mai napig – ez a gyökereimhez tartozik –, imádom csinálni. Akkor nem hívom meg az együttest, hanem Cseh Tamás-stílusban felállok, nyomom, szájharmonikázok egy kicsit, és ez is fontos, hogy emlékeztessem magam arra, mibõl indult az egész. Úgyhogy nekem is több zenei énem van. MT: Viszont az érdekes volt, hogy a 2006-os választások idején, az egyik párt rendezvényén, a

ZsF: Itt jön az autoriter dolog. Mielõtt Tibi belépett volna az együttesbe, akkor egy fél évig nem nagyon csináltunk semmit, csak egy-két fellépést vállaltunk. Én akkor fogtam magam, a laptopomat, hangkártyámat, mikrofonomat, gitárjaimat, vettem egy kis billentyûszerûséget, és néhány barát segítségével csináltam egy lemezt. Ez elérhetõ a neten (http://www.mookiebrando.com – a szerk.), ingyen letölthetõ, töltik, hallgatják, nem nagy szám, de majd az unokáimnak mondhatom, hogy hát igen, gyerekek, én 2006/2007-ben csináltam egy ilyet, és nagyon jól éreztem magam. Nem azt mondom, hogy tökéletes amit elvégeztem, de van eredménye, és most várom a folytatást. Paul McCartney mondta, hogy a Beatles attól volt jó, hogy minden lemeznél törekedtek arra, hogy jobb legyen, mint az elõzõ. Nekem is ilyen mentalitásom van. Szeretnék majd egy összességében akusztikus zenét csinálni valamikor, de most

ZsF: Vegyes. Mint minden zenekarnál, a zenészek barátai eljönnek – nem mindig ugyanazok, nem minden alkalommal, de eljönnek – és mindig támogatnak. Tibi megközelítése nagyon pozitív, hogy a hallgatóknak is szóljunk, hogyha kiváncsiak, akkor jöjjenek el, úgyhogy fiatalok, kollégák is eljönnek. Idegenek is jönnek a koncertekre. Ez marketing kérdése. Jönnek, élvezik, de hogy õk kicsodák... nem tudom. Beszélgetek emberekkel fellépés elõtt, de inkább után, mikor már lezajlott a meló. Különbözõ fórumokon hallanak errõl vagy egy újságban látják, hogy lesz ilyen stb. Úgyhogy ez mûködõképes, de az õszinte válasz a kérdésre, hogy kik szeretik ezt a zenét: egyrészt mindenki, gyerekek is jönnek, nyugdíjasok is jönnek néha, de õszintén mondva középkorú nõk. Azt hogy milyen dalokat írok, hogy ilyenformán énekelek, ez a korosztály, ami leginkább vevõ erre a zenére. Nem zárja ki, hogy egy húszéves fõiskolás nagyon élvez-


ze, de valamiért ez a tendencia, és ez nem szándékos. – Milyen célból zenéltek? Szeretnétek elérni vele valami nagyobb dolgot, mint világmegváltás és egyebek, vagy csak “magatoknak” muzsikáltok? ZsF: Azért zenélünk, mert imádunk zenélni. Ha nem veszteséges, akkor annál jobb. De én nem várom, hogy valaha ez nyereségessé váljon. Azért csinálom, mert imádom csinálni, része az életemnek, el sem tudom képzelni az életemet enélkül. Ehhez kell egy kis ráfordítás, egy kis idõ, egy kis energia, akkor annál jobb lesz az eredmény, és annál jobban fogom érezni magam. MT: Mondtam az elején, hogy szerintem mi szerencsés csillagzat alatt születtünk, mert amikor csinálunk valamit, akkor azt csináljuk általában, amihez kedvünk van. Nekem például a zene kikapcsolódás. Sokszor van úgy, hogy elmegyek koncertre vagy próbára, halál fáradt vagyok – ugye többször volt ilyen – odamegyek a próbaterembe, alig bírok mozogni is, és elkezdünk játszani. Akkor engem feltölt a zenélés. A másik érdekes dolog meg talán az, hogy játszottam egy – ha nem is teljesen professzionális zenekar volt, de félprofik voltunk – Rouge nevezetû zenekarban a '90-es évek elején, ami egy idõ után üzleti vállalkozássá kezdett válni. Egy baromi nagy összeveszés lett belõle, mert elegem lett abból, hogy olyan számokat csinálunk, amihez mérten én már sokkal jobb számokat akartam játszani. Tehát ez a “profizmus” konfliktust szül. ZsF: Tegnap mondtad te, Tibi, hogy a mi zenekarunk – és ezzel teljesen egyetértek – az a boldog amatörizmus. MT: Igen, de ez nem azt jelenti, hogy rosszul játszunk, hanem azt, hogy az a szerencsés ebben a zenekarban, hogy nem ebbõl élünk, hanem ezért élünk, és ez egy nagyon fontos dolog szerintem. – Volt eddig nagyon jól sikerült buli, emlékezetes hely, ahol játszottatok, netán nagy kudarcélmény, csalódás? MT: Nekem mindegyik emlékezetes volt. ZsF: Szerintem a zenekarban én vagyok a nagy kritikus, én vagyok az, aki letolja a többieket, ha úgy érzem, hogy rosszul játszottunk. Ugyanakkor nem mondanám azt, hogy valaha úgy léptem le a színpadról, hogy rosszul éreztem magam. Szóval játszunk nagyon kis füstös, bohém klubokban, és... MT: Ahol föl sem férek a színpadra. ZsF: (nevetve) A lépcsõn ül – tudod te, Zsófi! És játszunk egyre jobb, nagyobb helyeken, több ember elõtt. Mindegyik élvezetes. Igaz,

hogy a Népstadionban még nem játszottam, de ki tudja, hogy elvállalnám-e. – Milyen gyakran próbáltok? ZsF: Minimum heti egyet, ami nem elég. Nem elég, de egy minimum szintnek megfelel. – És milyen gyakran léptek fel? ZsF: Általában havonta egyszer. Az együttessel kicsit kevesebb, mert néha szólóesteket is csinálok. MT: Egyet-kettõt inkább. Legalábbis a múlt hónapban kettõ volt, meg elõtte is volt, amikor többször. ZsF: Szóval legyen havi másfél. – Még valami eszembejutott: a saját dalaitok közül van kedvencetek? ZsF: Én túl közel állok hozzájuk, hogy azt mondjam, kedvenc. Valamirõl azt gondolom, hogy jobban sikerült, mint a többi, de azt nem úgy fogalmazom meg, hogy kedvenc. Mindegyik az én gyerekem, mindegyiket ápolom és etetem és szeretem, egyenlõ a bánásmód. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyikük az együttes elé kerül, vagy mindegyikük felvételre kerül, mert azt kell nézni, hogy mi az, amire vevõ lenne egy zenerajongó, de ezt inkább Tibitõl kellene megkérdezni. MT: Ez egy érdekes dolog, mert ugye amiket játszunk, részint feldolgozások, részint Feri saját számai. Feldolgozásokat azért játszunk, mert azok valami miatt tetszenek nekünk. Miket játszotok, ami feldolgozás? MT: Mit tudom én... Elvis Costellótól Johnny Cashig. ZsF: Bob Dylan. MT: Iggy Pop. The Everly Brothers. ZsF: The Everly Brothers, tényleg. Azt nagyon szeretem játszani. (Love Hurts – a szerk.) MT: Iggy Popot is ugye, mert õ kicsit a punk nagypapája, úgyhogy nekem ez is nagyon tetszik. ZsF: Tibi javaslata volt. MT: Viszont Feri számai közül nagyon sok olyan van, amirõl mondtam is neki, hogy jó értelemben vett slágerszámok, szeretem õket játszani. Van ez a Mr. Cliché nevezetû szám, ami kicsit olyan, mintha Kispál és a Borzos lenne, annál jobb egyébként! ZsF: Abban van basszusszóló, azért tetszik neked. MT: Van, azt szeretem játszani. Meg van pl. egy blues, a You Are My Blessing, de van egy csomó. Igazából nem is tudom, hogy melyik a kedvencem, mert mindegyiket szeretem játszani. ZsF: Mennyivel tartozom? MT: Hát most így... várj... összeadom. (nevetnek) Wallner Zsófia (Sæunn)


23

Kultúra

Kultúra

Rofusz Ferenc: A légy

ANIMÁCIÓ MÛFAJ VAGY TECHNIKA?

AZ ANIMÁCIÓS FILM A SZÜLETÉSE ÓTA KEDVELT FILMTÍPUS, HISZEN HATALMAS SZABADSÁGOT AD ALKOTÓJÁNAK. LELKET ÖNTHET ÉLETTELEN TÁRGYAKBA, S ÍGY EGY OLYAN VILÁGOT TEREMTHET MEG, AMELY KÉSZ ELVARÁZSOLNI A NÉZÕT. Norman McLaren: Narcissus



25

Kultúra

Kultúra

ÉS A FOLYTATÁS AZ ANIMÁCIÓS FILMEKHEZ VEZETÕ HOSSZÚ ÚTRÓL RÖVIDEN Az emberek már az õskorban is próbálták kezdetleges rajzeszközökkel és technikával ábrázolni a valóság mozdulatait barlangrajz formájában. Hogy az állatok mozgását érzékeltessék, a futó állat más helyzetben lévõ lábát halványan ugyan, de odarajzolták. Az óegyiptomi mûvészek illetve a görög vázafestõk népük fontos eseményeit ábrázolták képregényszerûen, tehát az egymást követõ eseményeket szép sorjában vitték fel a falra vagy a vázára. A középkorban az írni-olvasni nem tudó hívõknek a Biblia történeteit rajzok formájában elevenítették meg és Biblia Pauperum (szegények Bibliája) néven vonult be a köztudatba. Elõzményként könyvelhetõk el a könyvekben látható illusztrációk, amelyek a papírra vetett történetet vizuális formába öntik. Egyesek szerint az animáció legközelibb „rokonmûvészete” a képregény, amely 1896. február 16-án született meg. Az elsõ sorozat a Yellow Kid címet viselte és alkotója Richard F. Outcault. Ez volt az elsõ képregény, ahol a képkockán belül tüntették fel mind a narrátori szöveget, mind a szereplõk által mondott vagy gondolt szöveget. Késõbb ezek az alkotások nem napilapok oldalain jelentek meg, hanem külön füzetekben. Az évek múlásával a lehetõ legkülönbözõbb képességû szuperhõsök lettek a történetek fõszereplõi, akik késõbb a filmvásznon elevenedtek meg akár mozifilm, akár filmsorozat formájában.


AZ ANIMÁCIÓS FILM SZÜLETÉSE A legelsõ rajzfilmet a francia Emila Reynaud készítette el. Mûveit egyenest a celluloid szalagra festette kézzel. Elsõ rajzfilmjei (Egy jó pohár sör 1889, A kabin körül 1894) Párizsban kerültek bemutatásra. Az Egyesült Államokban 1906-ban mutatták be az elsõ animációs filmet Humorous phases of funny faces (Egy arc humoros változásai) címmel, melynek rendezõje James Stuart Blackton volt. A korszak úttörõi voltak még: W. Mac Coy, Émile Cohl illetve Max és Dave Fleischer, akik a híres tengerész, Popeye figurájának megalkotói voltak. Az igazi áttörést Walt Disney hozta meg, aki 1923-tól foglalkozott rajzfilmek készítésével, munkásságát 30 Oscar-díjjal jutalmazták. Nevéhez fûzõdik a rajzfilm nagyipari gyártásának megszervezése. Mára közismert mûvei (Streamboat Willy, Hófehérke és a hét törpe, Pinocchio stb.) nagy hatást gyakoroltak az amerikai alkotókra. Magyarországon az 1930-as években indult útjára a rajzfilmgyártás. Jeles alakjai (a teljesség igénye nélkül természetesen): Bortnyik Sándor, Kassowitz Félix, Halász János, Macskássy Gyula, Pál György. Sajnos a fiatal alkotók a ’30-as évek végén, ’40-es évek elején elhagyták az országot, és külföldön kamatoztatták tehetségüket. Magyarországon az animációs film alkalmazott mûvészetként indult útnak, kezdetben reklámfilmek készültek ugyanis a hazai stúdiókban. Az elsõ színes magyar rajzfilm 1951-ben került bemutatásra: A kiskakas gyémánt félkrajcárja Macskássy Gyula és Fekete Edit közös alkotása.

A komputer megjelenéséig a kézzel készített rajzfilmek gyártása a folyamatos újításoknak köszönhetõen egyre gyorsabbá vált. A 20. század második felében a számítástechnika – az élet számos területe mellett – az animációs film készítést is megkönnyítette. Kényelmesebben, gyorsabban és nem utolsó szempont, hogy olcsóbban készültek immár a népszerû alkotások. Az elsõ egészestés mozifilm, amely az elsõtõl az utolsó képkockáig számítógép segítségével készült, 1996-ban került a mozikba Toy Story címmel John Lasseter rendezésében. A magyar animációs film gyártás a ’70-es, ’80as években lendült fel, a magyar animátorok számos külföldi kitüntetést kaptak munkáikért. Nagy elõrelépést jelentett, hogy sikerült megnyerni a televíziót, így rengeteg sorozat készült (A mézga család különös kalandjai, Kukori és Kotkoda, Pom-pom meséi, Kérem a következõt!, Magyar népmesék). Az elsõ egészestés rajzfilm 1973-ig váratott magára. Ekkor készítette el Jonkovich Marcell János vitéz címû filmjét. Ezt olyan klasszikusok követték mint a Ludas Matyi, Szaffi, Fehérlófia, Macskafogó. A ’90-es években alig készült animációs film (leszámítva a reklámokban hasz-

nált betéteket). A csendet a számítógépes technikával készült Nyócker (Gauder Áron) címû film törte meg 2004-ben.

ÉS A NAGY KÉRDÉS A VÉGÉRE: VAJON AZ ANIMÁCIÓ MÛFAJ VAGY FILMKÉSZÍTÉSI TECHNIKA? Az animációs film történeténél mind – mind „meséket” hoztam példának, pedig az animációs film fogalmába ennél jóval szélesebb kör tartozik. Nyilvánvaló, hogy az esti mesék a színes, mókás figurákkal könnyedén életre kelthetõek a vásznon. Ám nem csak a tündérmesék kalandos történetei ihletik meg az alkotókat. Vannak olyan rendezõk, akik a különféle ábrázolási lehetõségek tárházával kísérleteznek, és vannak, akik az emberi lét nagy kérdéseit, intellektuális, szociális, etnikai, gazdasági, pszichológiai problémákat vetnek fel filmjeikben. A ’20-as években, amikor az animációs film elérte Európát, elsõsorban kísérletezõ kedvû független képzõmûvészek készítettek jelentõs alkotásokat. Ezek a korai filmek az avantgárd mûvészet és a mozgókép rendkívüli találkozása. A kísérletezõ kedv nem hagyta el a következõ évtizedekben sem az amerikai, európai, japán és kanadai rendezõket. Kiemelkedik közülük Norman McLaren (Narcissus), Karel Zeman (Svejk, a derék katona), Jurij Norstein (Mesék meséje). Magyarországon sem tétlenkedtek az alkotók, a ’70-es években számos filozófiai kérdést boncolgató rövid és egészestés film látott napvilágot: Nepp József: Öt perc gyilkosság, Macskássy Gyula, Várnai György: Tíz deka halhatatlanság, Macskássy Kati: Nekem az élet tetszik nagyon… A tetõpont minden bizonnyal Rofusz

Ferenc A légy címû filmje, amely elnyerte az Oscardíjat. A 3 perces rövidfilm tömören összefoglalja az életet, egy légy szemszögébõl. Napjainkban évente készülnek blockbusternek szánt animációs filmek, fõként karácsony környékén és a nyár folyamán. Az alkotók ezektõl nem csak az eladott mozijegyek után várnak tetemes összeget, hanem a film szereplõivel díszített ajándéktárgyak, írószerek után is remélnek nem csekély bevételt. Olyan filmekkel, mint a Shrek, L’Ecsó, Verdák tehát nem csak a moziban illetve DVD üzletek polcain találkozhatunk, hanem bevásárló körútjaink során is. A mainstream vonulat alkotói azonban még mindig sokkal kevesebb alkotással büszkélkedhetnek, mint a kísérletezõ kedvû rendezõk. A kisebb-nagyobb filmfesztiválok filmes szekcióiban lelhetünk igazi remekekre. Találkozhatunk érdekes történetekkel, szabad ecsetvonásokkal, különféle ábrázolásmódok színes kavalkádjával, melyek mögött kreatív rendezõk állnak. Õk nem feltétlenül komputerrel dolgoznak, ami nyílván lassítja munkájukat, olyannyira, hogy némely alkotás több évig is készülhet. Miután megvan az ötlet, ki kell dolgozni a történetet, és ki kell választani a megfelelõ eljárást, amivel mindez papírra vethetõ. A munkálatok során elõfordulhat, hogy valami szikra más útra tereli az animátorokat, ami lehet, hogy fellendíti a munkát, de lehet, hogy zsákutcába futnak. A rajzolás nem jelent gondot számukra, hiszen megvan bennük a tehetség, bármilyen érzést képesek képekbe önteni. Nekik az a természetes, hogy ceruzát, ecsetet ragadjanak, ha ötletük támad. Vannak közöttük olyanok, akik el sem tudnák képzelni, hogy valaha színészeknek

adjanak instrukciókat, csupán a szinkronszínészeikkel (abban az esetben, ha szükségük van rá) tudnak együtt dolgozni. Ez a viselkedés persze érthetõ: a nagy egoval rendelkezõ sztárokkal nem könynyû a munka, a rajzolt figurák azonban a rendezõ tetszése szerint kelnek életre. Egy festett alak ugyan nem fejez ki tiszta emberi érzelmeket, de pont ezért képes arra, hogy megmozgassa a nézõk fantáziáját, és gondolkodásra késztesse arról, amit éppen látnak, mivel egy animációs film esetén elvontabban jelenik meg minden. A közönségnek el kell rugaszkodnia egy picit a valóságtól, és szabadjára kell engednie képzelõerejét, hogy összeálljon a fejében a történet (már ha cselekményes mûrõl van szó) vagy át kell adnia magát azoknak az emócióknak, melyeket a látottak váltanak ki belõle. Ezek után azt hiszem, kidomborodik, hogy az animáció sokkal inkább egy technika, mintsem mûfaj. Találunk példát rajzolt dokumentumfilmre, szerzõi filmre, kísérleti filmre és számos más típusra. Egy animációs film csupán abban különbözik egy „élõ” filmtõl, hogy más eljárással készül. Történetesen élettelen tárgyakat keltenek életre. Lehet az ceruza, festék, gyurma, báb, homok bármi. Egy animációs film esetében ugyanúgy kell gondot fordítani a narrációra, a hangokra, az idõzítésre, a ritmusra, mint egy „élõ” film estében. Mindegyik kiragad egy darabot az idõbõl, egy történetet, amit be akar mutatni. Az, hogy ezt a rendezõ színészek segítségével vagy ecsetvonásokkal szeretné megtenni, teljesen mindegy. A segítséget köszönöm Sandrine Stoianovnak és Jean-Charles Fincknek Bodor Adri


27

Ajánló

„ A

J O K E R

ruce Wayne, elõször 2005-ben, a szemünk láttára hozta létre Batmant. Az „elõzményben” (Batman: begins, 2005) minden addigi kérdésünkre, gondos magyarázattal feleltek. Ezek után egyetlen megválaszolatlan felvetés maradt csupán, vajon milyen folytatást, remake-et készítenek egy már meglévõ sablonnak. Az elsõ Batman-film, Batman nélkül, a címben… Ugye arról van szó, hogy jó régen már az útjára engedtek egy Batman projectet, akkor pont Tim Burton (Batman, 1989) rendezésében, s Michael Keaton fõszereplésével. Na, most akkor még (s azóta a Val Kilmeres, s a George Clooney-s verziókkal egyetemben) semmilyen precíz magyarázattal nem szolgált maga a film, Batman létének miértjére, s az addigi elõ/magán-életére. Kapva a lehetõségen, s egy ötletes forgatókönyven, Chris Nolan, 2005-re, egy tökéletes elõzményeket bemutató Batman-filmet készített. Megengedték azt a luxust, hogy egy ilyen történetben körülbelül a film feléig ne is jelenjen meg a címszereplõ maskarás alak, s mégis végig izgalomban tartották a publikumot. Feszengõ lehetett úgy ilyen sikeres filmet csinálni, hogy már akkor egyértelmûvé teszik, hogy jön majd a várt folytatás, ám onnantól fogva követniük kellene az addigi kész Batmansztorit. Azaz visszakényszerültek térni a Burton-féle eredeti produkcióhoz, a hagyományos sablonhoz, az elsõ részhez, s lényegében ugyanazzal a történettel, de mégis nagyon mással kellett elõállniuk. Summa summarum, az egyedi nulladik részük után, fel kellett újítaniuk a már ósdi elsõ részt is. Már 1989-ben sem Michael Keaton állt igazából a reflektorfényben, hanem egy bizonyos Jack Nicholson, aki a Jokert, Batman elsõ jelentõs ellenfelét alakította; parádésan. (Az akkori részben is feltûnt már Gordon felügyelõ, s Alfred is, sõt már Harvey Dent is.) Nolanék szerencséjére Christian Bale már adott volt, mint Batman, s a nagyszerû Michael Caine is,


John Updike: Falvak; Gyere hozzám feleségül

Kondor Vilmos: Budapest Noir

John Hoyer Updike (szül. 1932. márc. 18, Reading, Pennsylvania, USA) amerikai író, költõ, novelista. A huszadik század egyik legnagyobbja. Õ írta többek közt Az eastwicki boszorkányokat, amibõl a sokak által ismert film is készült. Legújabb regénye ennek folytatása lesz majd októberben, igaz, a magyar fordításra valószínûleg még várnunk kell. Hazánkban mûvei az Európa Könyvkiadó gondozásában jelennek meg. A Nyúl-történeteirõl is ismert írótól Falvak (Villages, 2004) címû mûvét olvastam elõször. A Falvak fejlõdésregény. A fõhõs, Owen Mackenzie életútját követhetjük nyomon születési helyétõl, a pennsylvaniai Willow városkától nyugdíjas koráig, a massachusettsi Haskells Crossing gazdag öregek lakta falujáig. A könyv tulajdonképpen az amerikai szexualitás fejlõdését mutatja be. Megismerjük Owen két feleségét, az elsõ szerelmét, barátnõit. Updike szókimondó, mert hogy hiteles legyen, annak kell lennie, de nem alkalmazza a “minél trágárabb, annál jobb” elvét, nyelvezete pont olyan, amilyennek lennie kell. Érdekes, a nõt szinte mint tanítómestert leíró, olykor meglepõ fordulatokkal tûzdelt életrajzi regény.

Akárhány magyar krimi akadt is a kezembe az évek során mindig kissé elkeseredve tettem fel a kérdést: hogy lehet, hogy az oly figyelemreméltó magyar irodalomban a krimi szerepe ennyire háttérbe szorult, egész egyszerûen, hogy lehet a magyar krimi-irodalom ennyire rossz?

H A L O T T ”

Sötét lovag – (Dark knight) 2008, amerikai akciófilm – színes, feliratos, 152 perc. Rendezte: Christopher Nolan, Fõszerepben: Christian Bale (Bruce Wayne/Batman), Heath Ledger (Joker), Aaron Eckhart (Harvey Dent/Two-face) ”komoly dolgok” – Heath Ledger/

B

A magyar krimi feltámadása

Választ eddig nem kaptam, de a remény végre felcsillant! A Budapest Noir a harmincas évek légkörét hozza el úgy, hogy szinte már halljuk a kocsik zörgését a macskaköves utcákon és látjuk a cselédlányok piacra sietõ alakjait. Igazi noir ez a javából, Gordon Zsigmond bûnügyi újságírót pedig ki más is alakíthatná egy filmben, mint Humphrey Bogart, füstölgõ cigarettával a kezében. Bár a sötét, fürkészõ tekintet itt is rabul ejti a nõk szívét, szokatlan módon esélyük nem lehet, mert Gordon szíve már foglalt. A fõhõs egy jelentéktelennek tûnõ haláleset szálait kezdi követni, ám ezek a szálak hamarosan összegabalyodnak, és olyan helyekre vezetnek, ahol Gordonnak semmi keresnivalója. És ezt elég egyértelmûen az értésére is adják. De a kíváncsiság és az igazságvágy mindig erõsebb, mint a fõhõs félelme, így Budapest eldugott utcáin vagy egy Rózsadombi villa lépcsõin követve detektívünket mi is rájövünk a gyilkosság megdöbbentõ okára. Wayne inasaként. Morgan Freeman ismét vállalta az „ezermester” szerepét, ám a nõi fõszereplõnek nem Katie Holmes került be végül, hanem Maggie Gyllenhaal. (Holmes maga mondta le a szerepet, anyagi okokra hivatkozva.) Aaron Eckhart, mint Harvey Dent, s hosszas meghallgatások után a Joker szerepére Heath Ledgert választották. (Elméletileg, ha nem õ, akkor akár Robin Williams, vagy Adrian Brody kerülhettek volna a helyére.) Készen állt a gárda, s a történet is, nézzük a filmet. Nagyon nagyok a kihívások, s nagyon nagy beharangozással hirdették meg a filmet, melyet körülbelül megszázszorozott Heath Ledger év eleji, január 22-ei tragikus halála. Ilyen elõzményekkel kezdenek peregni a képkockái minden idõk legsötétebb Batman-filmjének. A Jokerrel nem sokat babrálnak Nolanék, egybõl készen lökik elénk, semmit nem tudunk az õ eddigi életérõl. Nem is baj, mert amit viszont most kapunk, az tényleg kárpótol mindenért, legfõképpen a film buktatóiért. A nicholsoni tréfamester egy hátborzongató pszichopata bõrében, s itt már hiába remélünk fél méter hosszú csövû pisztolyokat váratlanul a nadrágjából. Hús-vér Joker, avagy innentõl Heath Ledger önállóestje. Senki nem a Batmant várja már, habár néha hiányoznak a szenzációs szerkezetei, trükkjei; engem egy repülés a tetõrõl, és az új motor sem kárpótolt, s valami már Morgan Freemannek sem tetszhetett, fel is mond inkább õ maga is. Megítélésem szerint egy ilyen filmben, ahol ennyire új, és félelmetesen jó Jokert kreáltak, ráadásul tisztában voltak nyilván azzal is, hogy Two-face alakja már nem ér meg egy különálló filmet, ott teljesen felesleges ezt az új figurát beleszõni a történetbe. Ki sem alakítják ráadásul a karakterét rendesen, s habár a maszkmesterek

brillíroztak, a képregényhõsre hajazó kétarcú, inkább már a túlzásba átnyúló komikum kategóriáját súrolja. Megfejthetetlen, hogy a film vége miért húzódik el ennyi érzelmi szállal, s miért torzul el a denevérember személye, de végül, ha depresszíven is, azért befejezik a filmet, s lebegtetnek egy kis folytatás-félét is. És persze, jó élménnyel gazdagodnak a nézõk, egy iszonyatos Jokerrel, de azért a film, egészében, közel sem olyan jó, mint a hatalmas felhajtás, ami körülvette. Mondjuk a reklámnak nem is az a célja, hogy tetsszen az embereknek a film, hanem, hogy megnézzék. Azért ez nagy különbség. (Szegény Ledger bizonyult persze a legjobb reklámnak.) Morgan Freeman szerintem kiszállt, bár könynyen visszaírhatják, s Bale maga nyilatkozta, hogy nem szívesen osztozkodna a köpönyegén egy fiatal társsal a jövõben. Ami a történelmet illeti, a pingvinember jön, ám ez felejthetõ, s hallani olyan pletykákat, hogy Jim Carrey Rébuszát szeretnék beleírni a folytatásba. (Megint csak Carrey nélkül elképzelhetetlen, akkor már Batman is lehetne más legközelebb.) Jöhet macskanõ, vagy bármi új, de nem lesz könnyû dolguk. Eddig sem volt. Ami a legszomorúbb, és legsajnálatosabb tény mindenesetre, hogy egy szereplõvel már nem számolhatnak egy ideig a jövõben. A Joker halott. Ráadásul egy legendás Joker halott, s képmutatás ide, vagy oda, még egy post humus Oscar-díj sem fogja feltámasztani… /”Batman árnyékában”/ ÉRTÉKELÉS: 1 2 3 4 5 6 8 9 10 KULCS: Heath Ledger

7.7 emk

Végezetül pedig egy jó hír a krimi-rajongóknak: Kondor Vilmos elsõ regénye biztosan nem az utolsó, már készül Gordon Zsigmond kalandjainak folytatása.

Hasznos praktikák Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket Igazi könnyed, nyári, szórakoztató könyvet vehetünk ismét a kezünkbe az Ulpius-háztól. Bár nem egy Pulitzer-díjas alkotás, mégis érthetõ, miért lett bestseller ez a regény. Olyan életszerûen mutatja be három házasság és egyben három barátnõ történetét, hogy egy kicsit, vagy inkább nagyon, valahol minden nõ magára ismer benne. Jazz, Hannah és Cassie három nagyon különbözõ személyiség, mégis évek óta jó barátok. És kívülrõl úgy tûnik mindannyiuk élete rendben megy a maga útján. Szeretõ férj, gyerekek, jó munka, háztartás. De lassan kiderül, hogy a munka sem mindig olyan jó, a férj sem olyan szeretõ, mint azt gondolták és úgy általában is csak egy pillanat kell ahhoz, hogy rombadõljön egy nõ élete. Így tehát felmerül a kérdés: Hogyan öljük meg a férjünket? Aggódni nem kell, tippeket is kapunk, nem is keveset. És azt is megtudjuk mire jó egy börtönviselt szeretõ. De amikor Jazz a rács mögött találja magát, már nem tûnik olyan viccesnek az addig is inkább tragikomikus helyzet. Cassienek és Hannahnak kell összefognia, hogy túllépve összeomlott házasságukon, elkeseredettségükön, barátnõjük segítségére siessenek. És nem mellékesen visszaszerezzék ami az övék, ha nem is teljesen egyenes utakon járva. És rá kell jönnünk, a barátokra sem lehet mindig számítani. Vagy mégis? Görömbolyi

Nemrég olvastam el Gyere hozzám feleségül (Marry Me, 1977) címû regényét, mely két éve, Göncz Árpád zseniális fordításában jelent meg. “Jerry Conant szereti Sally Mathiast – de Sally nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot – de Jerry másnak a férje.” A fülszöveg kezdõsorai – hogy szakszerûen fogalmazzak – felvázolják az alapkonfliktust. Maga a történet in medias res kezdõdik a szerelmesek találkozásával. Ekkor még semmit nem tudunk róluk, családjukat is csak késõbb ismerjük meg. A regény nem pusztán egy szerelmi négyszögrõl szól, hanem arról, hogy a szerelem nem két ember magánügye, van felelõsség is, sõt maga az érzés sem egyértelmû. Egy döntésképtelen férfi, egy akaratos nõ, egy okos, odaadó feleség, egy racionális férj és féltucat gyerek. Jerry és Sally képesek otthagyni a családjukat, és feladni az egész addigi életüket a talán csak elképzelt szerelemért vagy tekintettel lesznek a környezetükre? A válasz egyértelmûnek tûnik, pedig annyira nem is az... Sæunn


29

Kultúra

Kultúra

Edward S. Curtis Szent örökség fotókiállítás

Curtis történelmi jelentõsségû képeit május 29-tõl július 10-ig nézhették meg az érdeklõdõk a Millenárison.

„Az egyedülálló kiállítás fotográfiáin megörökített észak-amerikai indiánokból a jellem olyan nemessége és ereje árad, amely még ma is érezhetõ.” - olvashatjuk a szórólapon. De ki is ez a Curtis, és miért fontosak az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége által szervezett kiállítás képei? Edward Sheriff Curtis (1868. febr. 16. – 1952. okt. 19.) Wisconsin államban született amerikai fotográfus, etnográfus. Curtis és testvérei Minnesotában nõttek fel egy – az amerikai polgárháborúban – elszegényedett családban. Tinédzserként már sok idõt töltött a különbözõ fényképezési technikák megismerésével, St. Paulban pedig egy fényképész segédjeként dolgozott, akitõl megtanulta a fényképezés alapjait. 1896-ra Seattle legkiválóbb stúdió fényképészévé vált. Sikerei anyagi biztonságot nyújtottak számára. Seattle környékén fényképezett, mikor – nyomokban még a hagyományos indián életvitelt követõ – indián közösségekkel találkozott. Curtis ekkor kezdett el érdeklõdni kultúrájuk iránt, aminek eredményeképp megszületett az amerikai indiánok legátfogóbb fotográfiai és néprajzi megörökítése. 1899-ben részt vett egy expedíción (Harriman Alaszkai Expedíció) több tudóssal, néprajzkutatóval és természettudóssal egyetemben. A közel három hónap alatt több ezer mérföldet tettek meg Seattle és az Északi Sarkkör között. A századfordulóra Curtis országosan ismert és elismert lett, képei nemzetközi kiállításokon vettek részt. 1906 és 1930 között hatalmas személyes kockázatot vállalva készítette el negatívok ezreit az Egyesült Államok nyugati része és Kanada tájain. Curtis nem pusztán fotós volt: õ volt a projekt elsõszámú néprajzkutatója, ügyintézõje, kiadója és az anyagi támogatás szerzõje. 1907-

ben adták ki az 1500 képét tartalmazó Az észak-amerikai indiánok (The North American Indian) címû albumát. (Az Anne Makepeacerendezte, Edward S. Curtis munkásságát bemutató dokumentumfilm, a Coming to Light 2000-ben jelent meg.) Curtis elsõsorban fénynyomatairól ismert. Ennél az eljárásnál a kép negatívját vegyi úton rámaratják egy réz nyomólemezre, a lemezt megtisztítják, nyomdafestékkel kenik be és kézzel, egyesével lenyomatokat készítenek róla. A platina nyomatokat ritkán használták a fotográfusok, mert ez az eljárás igen drága,

“Minden férfi és nõ halála tradíciók, szent jogok tudásának elmúlásához vezet, amit már senki más nem birtokolhat.” /Edward S. Curtis/ Curtis mégis gyakran alkalmazta, és csodálatos platina lenyomatokat hagyott az utókornak. A platina oldat beleivódik a papírba, ahelyett hogy a felszínén maradna. Ezek a nyomatok feketeségük gazdagságáról, kifinomult csillogásukról és jól megkülönböztethetõ középtónusaikról ismertek. Curtis platina képei finomak, meleg fényûek, gyakran kivá-


31

HÖK FESZTIVÁLOK Immáron harmadik éve szervez a Zsigmond Király Fõiskola kutatótáborokat a hallgatói számára különbözõ nyári fesztiválokon. A kutatásokat a fõiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vezetõjével, Dr. Kabai Imrével végzik a diákok, aki mellett könnyedén elsajátíthatják a kutatás technikáját. Az idén nyáron az EFOTT- on végeztek a vállalkozó szellemûek elõvizsgálatot majd a Szigeten kérdezték a fesztiválozókat kortól és nemtõl függetlenül karrierükrõl, tanulmányaikról, jövõ- vagy jelen béli elképzeléseikrõl. A kutatás nagy sikerrel zárult, hiszen a szigetlakók vállalkozó szellemûnek bizonyultak, így a lekérdezett emberek száma elérte a majd félezres álomhatárt. A kérdezõbiztosoknak, vagyis a ZsKF hallgatóinak ez remek lehetõség a gyakorlati ismereteinek fejlesztésére, ami igazán hasznos, hiszen ezt a késõbbiek folyamán remekül kamatoztathatják majd a munkaerõpiacon. ló minõségû akvarell papírra készültek. Az aranyfürdõ a Curtis stúdió jelképe volt. Curtis az eljárás úttörõjeként népszerûsítette a drága és bonyolult eljárást. Ezerbõl egy negatívot nyomtatott így, mégis ez volt a kedvenc módszere. A fényképet ekkor közvetlenül üvegre nyomtatják, és az üveglapot aranyfolyadékkal vagy aranypermettel vonják be. Curtis aranyszínezésû, tökéletesen háromdimenziós nyomatai nagyon értékesek és keresettek voltak. Kis mennyiségben ezüstszínezésû nyomatokat is készített. Mint a platina nyomatoknál, ezeket is úgy alakította, hogy meleg szépiaszínük legyen, ami illett a kép tárgyához. Sokakkal ellentétben õ több platina nyomatát keretezte be, mint ezüst nyomatát, mert ezüst nyomatai nem annyira lenyûgözõk, mint platina nyomatai. Karrierje során szívesen próbált ki különféle fotográfiai technikákat, mint a gumi nyomatot, keverve a nyomdafestéket, olajakat, pasztelleket, és/vagy kálium-dikromátot, hogy személyesebb, kézmûves érzést nyújtson. Ezek a nyomatok mesterkópiának tekinthetõk. A Szent örökség hatvan fotográfiát bemutató kiállítás, az észak-amerikai indiánok kultúrájának hatalmas jelentõségû történelmi nyilvántartása. A képeket nézve “Curtis indiánjai” szinte megelevenednek. Az õslakosok szomorú sorsa, küzdelme, halhatatlan reménye mind ott csillog ezekben a szemekben. A kiállítás képei közül a kedvencem Mosa lett 1903-ból. Pont ezért. Egy fiatal mohave lány, de többezer év van a szemében. A nagyszerû múlt és a sivár jövõ. Mereven bámul a kamerába, kissé


ijedten, rácsodálkozva a “civilizáció” eme vívmányára. Kiváncsi vagyok, milyen élete volt. Az a kép csak egyetlen pillanat, mégis benne van minden: múlt, jelen, jövõ. Az aranyszínezésû nyomatok közül az Apache (1906) fogott meg legjobban. A férfi egy folyómedernél áll, a fotósnak háttal, a bõre, a ruhája, a haja olyan élethû, mintha hús-vér emberként állna a nézõ elõtt. A víz mintha csak arra várna, hogy belemártsuk a lábunk. Bár ezen a kiállításon nem volt ott, az abszolút kedvencem a Cheyenne Warriors (1905) címû kép. A harcosok mintha nem is evilágiak lennének, ahogy ülnek a lovaikon szinte beleolvadva a napfénybe. A rengeteg csodálatos kép közül nem volt egyszerû kiemelni a három dobogós helyezettet, de azokat választottam, amelyektõl már az elsõ pillanatban elállt a lélegzetem. Hihetetlen, hogy száz évvel ezelõtt ezek az emberek ott ültek, álltak, dolgoztak a kamera elõtt, maguk közé fogadva a lelkes fotóst, aki ezzel megvalósította az álmát. A mai modern technikával talán lehetetlen ilyen nagy hatású fényképeket készíteni. Curtis képeit mindenkinek látnia kell(ene). Vannak köztük portrék (férfiak, nõk, gyerekek), kézmûvesek, vadászok, lovasok, hétköznapi és ünnepi fotók. A hagyományos indián mindennapokat mutatja be fizikailag és érzelmileg is a lehetõ legközelebbrõl. Forrás: A Szent örökség fotókiállítás szóróanyaga, képei és ismertetõi valamint http://en.wikipedia.org/wiki/Edward_S._Curtis Sæunn

GÓLYATÁBOR Idén 7. éve kerül megrendezésre a Hallgatói Önkormányzat szervezésében Zsigmond Király Fõiskola Gólyatábora, augusztus 28-31- ig, melynek hagyományszerûen a zsóry fürdõi Zsóry Zsibongó Üdülõ ad helyet. Várhatóan körülbelül 200 leendõ ZsKf-es hallgató búcsúztatja a nyarat és ezzel a középiskolai éveket. A táborozókat a 4 nap alatt rengeteg csapatépítõ játék, sorverseny várja, és persze a melegre való tekintettel a közös strandolás sem marad el a szomszédos fürdõben. Fõiskolánkat méltán mondhatjuk hallgatóbarátnak, hiszen tanáraink nem csak azon igyekeznek, hogy év közben a magas színvonalú oktatás mellett mindenben segítsék a hallgatókat, hanem idén nyáron különleges meglepetéssel is készülnek a gólyatáborra; egyik este a ZsKF oktatóiból álló rock zenekar szórakoztatja majd a táborozókat. Másnap a diákok kötetlen beszélgetés keretében választ kaphatnak tanáraiktól az Õket foglalkoztató oktatással kapcsolatok kérdéseikre. A színes program a gólyatábor királyának és királynõjének megválasztásával, illetve egy közös bográcsozással zárul. Reméljük rengeteg szép emlékkel és sok új baráttal térnek haza a gólyák, hogy másnap a tanévkezdés könnyedén menjen.

PALYA. Zsigmond Király Fôiskola MAGAZIN III. ÉVFOLYAM AUGUSZTUS SZEPTEMBER

Recommend Documents