Paletta Líceumi
az egri eszterházy károly fiskola közéleti lapja
xv. évfolyam . (.) szám • . március
Kilencezer hallgató
Az Eszterházy Károly Főiskola február 10-én megtartotta havi sajtótájékoztatóját. A február 9én megkezdett tavaszi félévről Lőrinczné dr. Thiel Katalin oktatásfejlesztési rektorhelyettes aszszonytól megtudhattuk, iskolánk ezen félévére közel kilencezer hallgató jelentkezett be összesen a 26 főiskolai, négy egyetemi, 26 BA, 11 MA rendszerű és a 11
felsőfokú szakképzésre, illetve a több mint húsz egyéb képzésre. A rektorhelyettes asszony beszámolt arról is, hogy főiskolánkat ez évben a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) értékeli minőségügyi szempontok alapján. Ez az ellenőrzés nyolcévente esedékes és a fejlesztéseket értékeli. (A látógatóbizottság március 9-e és 11-e között szemlézte az EKF-
et. Emellett az ún. párhuzamos akkreditáció a művészetközvetítő tanszékeket érintette. Az ezen a téren elért eredményeket március 3-án és 4-én szintén egy bizottság ellenőrzte.) A főiskola az akkreditációk mellett fejleszt is. Az EKF pályázatai közül kiemelkedik a 140 milliós EKF a természettudás főiskolája nevű projekt, amelynek célja a
természettudományok szélesebb körben való elterjesztése. Ezt a projektet a Spekula Csillagvizsgáló fejlesztésével egészítik ki, amire több mint 47 milliós pályázati támogatás ad lehetőséget. Az oktatómúzeum fejlesztése során a tervek szerint növelnék fogadóterek számát és minőségét, a kihasználtságot pedig több egri iskola biztosítaná – mondta el dr. Vida József, a Fizika Tanszék
tanára. Az Andragógiai és Közművelődési Tanszék vezetője, dr. Juhász Erika elmondta, hogy jelenleg egy Észak-Kelet Magyarországot érintő regionális programon dolgoznak, aminek végeredményeként kulturális mediátor szakot indíthatnak Egerben a művelődést szervezők továbbképzésére.
Forgács István
Veres az egri főiskolán
Nemzetközi főzőest Nem lesz államcsőd
A főiskolánkon tanuló külföldi Erasmusos hallgatók egy rövid projektmunkával mutatkoztak be, ízelítőt adva országukból, kultúrájukból és nemzeti ételeikből.
Egy volt szépségkirálynő hogyan vélekedik a turizmusmarketing 2009-es irányairól? Lesz-e államcsőd? Hogy jutott be Vujity Tvrtko Észak-Koreába? – ha ezekre és ehhez hasonló kérdésekre választ akarunk kapni, akkor általában sok-sok információn kell átrágnunk magunkat sok-sok médium anyagában.
Fotó: Kudar Zsolt
mondani a turizmusmarketingről, Vujity Tvrtko tud anekdotázni külországbéli kalandjairól, és Veres János pénzügyminisztertől is megtanulhattuk, hogy olyan fogalom, hogy államcsőd, nincs is. Ezen három, teltházas nagyelőadót produkáló előadó természetesen csak kiragadott példa a sok érdekes programból. Képriportunk a 8. oldalon
Fotó: Barna Béla
A GTK HÖK azonban gondolt egy nagyot, és március elején egy hétig gazdaságés társadalomtudományi gyorstalpalón vehettünk részt. A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar ekkor tartotta ugyanis a GTK Hét elnevezésű programsorozatát. Ezen kiderült, hogy az egykori Miss Balaton, Magony Szilvia igenis tud érdekeseket
Multikulturális est. A Hallgatói Önkormányzat, a Kepes György Szakkollégium és a Nemzetközi Kapcsolatok szervezésében ismét megrendezték a 2005 óta futó Global Cooking Night – Nemzetközi Főző Est című eseményt. Ahogy az ilyenkor szokott lenni, a félévben főiskolánkon tanuló külföldi Erasmusos hallgatók egy rövid pro-
jektmunkával mutatkoztak be, ízelítőt adva országukból, kultúrájukból és nemzeti ételeikből. A tavaszi szemeszterben itt tanuló Erasmusosok között vannak belgák, bolgárok, hollandok, lengyel és természetesen török hallgatók is. A rendezvényt a Kepes György Szakkollégium diákjai vezették, és a felszolgált ételek mellett
teával valamint borral is szolgáltak a megjelentek számára. A rendezvényt a Sike Pincészet, a Bakondi Borászat, a Prokaj Pincészet, a Csabai Pincészet, a Bíró és Fia Pincészet, Hagymási József Pincészete, a Farsang Pincészet valamint a Magiszter Pincészet támogatták.
Pálóczy Péter
2
Líceumi
• líceumi élet •
Paletta
Egerbe látogat az MR1-Kossuth Rádió Kemény csaták medencében, pincében és a politika színpadán Március 26-án este 18 órától az Eszterházy Károly Főiskola dísztermében az eddig megszokottnál is színesebb vendégkör vitázik majd politikáról, borról, sportról – azaz fontos dolgokról – Vízy Dorottya és Rábai Balázs vezetésével. Mindegyik meghívottról tudjuk: keményen képviselik álláspontjukat a nyilvánosság előtt. Nem lesz ez másképp az MR1-Kossuth Rádió közéleti beszélgetéseinek újabb állomásán sem. Az esti program alaphangját várhatóan Stumpf István és Kéri László politológusok adják meg. Bemelegítésképpen a villámgyorsan változó napi politikai helyzetről, a válság legfrissebb fejleményeiről, és a pártok lépéseiről, reakcióiról kérdezzük majd őket. Nem véletlenül kanyarodik majd a beszélgetés ezen a ponton a két „kis” parlamenti párt felé: a következő két vendég
Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke, és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője lesz. Sokak szerint mindketten ugyanazért a szavazóbázisért harcolnak – különböző eszközökkel. Ebbe a csatába az óriásplakát-kampánytól a jellemzően megosztó személyiségű Bokros Lajos közgazdászprofesszor és volt pénzügyminiszter futtatásáig sok minden belefér. Mi a cél? Hogyan alakul majd a pártpolitikai térkép? Nem csak a válaszok, hanem a kérdések is alaposan megváltozhatnak még az egri vitaestig hátralévő napok alatt. Gerendás György, az egykori sokszoros válogatott, olimpiai bajnok vízilabdázó 2004 óta az egri csapat edzője. Vajon bajnok lehet-e egyszer ez a csapat? Mi kell még ehhez a vezetőedző híres és hírhedt temperamentumán kívül?
Ha Eger, akkor bor – nem lehet és nem is szabad kikerülni ezt a témát a szőlőhegyek lábánál. Hajlamosak vagyunk magasztalni a magyar borokat – a nemzetközi piac pedig mintha nem tenné ugyanezt. A borokban, vagy a sokat emlegetett marketingben van a hiba? Hogy lehet az, hogy olcsóbban kapunk néha jó minőségű ausztrál, chilei bort, amelyet a Föld túlsó oldaláról szállítanak ide, mint egy palack egri bikavért, innen a szomszédból? Minderről dr. Gál Lajos borászt kérdezi Vízy Dorottya és Rábai Balázs. Szóba kerül tehát az MR1-Kossuth Rádió Országjárásának egri estjén szinte minden, amiről a város beszél. Aki időben szeretné lefoglalni helyét, jelentkezzen már most az
[email protected] e-mail címen.
Informatika és mobilitás!
A Kolibriban vendégszerepelnek a Szuszogók
Mobil Tech-Day a Főiskolán Újabb Tech-Day-t rendezett az Eszterházy Károly Főiskola Matematikai és Informatikai Intézete február 18-án 13.30-tól az Leányka úti „C” épületben. A rendezvényen az Infomatix Kft. képviselője, Mocsári Zoltán, illetve Gyenes Péter, Dömők Johanna és Széll Szilárd, a Nokia Siemens Networks munkatársai tartottak előadást. Dr. Kusper Gábor, a Számítástudományi Tanszék vezetője rövid nyitóbeszében köszöntötte a nagyrészt tanítványaiból álló hallgatóságot, és bemutatta a vendégelőadókat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a főiskola több volt hallgatója már a – többek között – mobil informatikával és szoftverfejlesztésekkel foglalkozó Nokia Siemens Networks és az Infomatix Kft. munkatársa. Az első prezentációt az Infomatix Kft. képviseletében Mocsári Zoltán tartotta. Röviden bemutatta a céget, annak tevékenységi körét, nagy vonalakban vázolta főbb termékeit, szolgáltatásait. A nagyrészt mobil informatikával foglalkozó kft termékei közül kiemelte és részletesen ismertette a mobil alkalmazási keretrendszerük, a Mobiacces lényegesebb tulajdonságait, főbb képességeit, felépítését, használati feltételeit. A Nokia Siemens Networks (NSN) egyetemi és főiskolai kapcsolatrendszereiért felelősének, Gyenes Péternek előadásá-
ban kiemelt elem volt a kooperatív képzésben rejlő lehetőségek bemutatása. Az NSN rövid történetének és felépítésének taglalása után hangsúlyozta, hogy a cég már a kezdetektől fogva előszeretettel és tudatosan fordul a tehetséges és nem utolsó sorban a hasznos munkaerőt jelentő fiatalok felkutatásához. Számos egyetemi, főiskolai projektet indítanak folyamatosan, részt vesznek az állásbörzéken, több önálló labormunkát támogatnak, és szakképzési hozzájárulással segítik a velük szorosabb kapcsolatot kiépítő hallgatókat. Nagy vonalakban ismertette, hogy milyen képességekkel kell, hogy rendelkezzen egy hozzájuk bekerülni kívánó gyakornok, aki a kölcsönös megelégedés esetén könnyen munkatársa is lehet majd a cégnek. Előadása legvégén mindenkit arra biztatott, hogy bátran használja ki a gyakornoki lehetőségeket, s minden, a gyakornoki programjuk iránt érdeklődőnek felajánlotta személyes segítségnyújtását. A rövid szünetet követően, amelyet a hallgatók kihasználhattak az előadókkal történő kötetlenebb eszmecserékre, Dömők Johanna (NSN) beszélt a mobil rendszerekben történő számlázás részleteiről. Bemutatta azt a bonyolult folyamatot, ami a mobilhívás és annak leszámlázása között lezajlik. Bemutatta, hogy milyen mennyiségű adatot kell továbbítani és
tárolni ahhoz, hogy az előfizető számláján megjelenhessenek a hívásával kapcsolatos adatok. Előadásának második felében az eddigiekhez képest aprólékosabban vázolta azokat a főbb feltételeket, amelyek alapján valaki bekerülhet gyakornoki programjukba. Ezek a feltételek között szerepelt többek között az alapvető szakmai ismeretek meglétén kívül a jó problémamegoldó képesség, a magas szintű angolnyelvismeret, a csapatmunkára való hajlam és a szorgalom. A délután utolsó előadója: Széll Szilárd (NSN) a szoftverek tesztelésének régi és mai módozatit mutatta be. Kiemelte a szoftvertesztelés fontosságát és szükségességét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a manapság megváltozott tesztelési eljárások, a tesztautomatizáció elterjedése kissé megváltoztatta a szoftvertesztelők feladatkörét, mivel a tesztelési mellett egyre szélesebb körű programozási ismeretekkel is kell, hogy rendelkezzenek. Bemutatta az NSN saját automatizálási rendszerét: a MANTRA-t (MANaging Test Running and Analisys). Végül előadása és a konferencia zárásaként Széll Szilárd a ma már sokszor hangoztatott gyakornoki programokban rejlő lehetőségekre hívta fel újra a figyelmet.
Magyar Kriszián
A Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpada után a budapesti Kolibri Színházban, az ország egyetlen hivatásos gyermek- és ifjúsági színházában lép fel az EKF Szuszogó Színháza. A főiskolás hallgatókból álló társulat azután kapott meghívást, miután a Kolibri művészeti igazgatója megtekintette második előadásuk, a Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? felvételét. A Szuszogó Színház 2006 őszén alakult, szakmai vezetője Jónás Péter, a Gárdonyi Géza Színház dramaturgja. A csapat első előadása 2007 tavaszára
készült el Szerelem, születés, szerelem címmel a szereplők saját írásaiból. A színház fiatal szerelmesei olyan műhelymunkát végeznek, melyben szerepet kap a közösség- és személyiségfejlesztő tréning, foglalkoznak a színjátszás gyakorlati művelésével, darabelemzésekkel, színpadi szituációk improvizálásával. Legközelebb áprilisban, az EFEN-en láthatjuk őket, a fővárosi vendégszereplésre pedig feltehetően május első hetében kerül sor.
jakus
Kultikus kikelet Komolyzene – képzőművészet – irodalom. Az idei tavasz hangok, színek, ízek és illatok kavalkádjával köszönt be a kulturális és művészeti programok tekintetében is. Március 18-án, szerdán 19 órától Händeltől Händelig címmel az Ének-Zene Tanszék művész tanárai, Gábos Judit (zongora) és Udvarhelyi Boglárka (ének) adtak koncertet a líceum műemlék kápolnájában, az Oratorium Artium Pyrkerianumban. A műsoron Händel művei mellett szerepeltek Haydn-, Schumann- és Brahms-zenedarabok is. Március 25-én „Barokk Varázs” a Kápolnában címmel Réz Lóránt (orgona) és Birta Gábor (ének) lépnek fel többek között Bach, Vivaldi, Purcell és Händel remekeivel. Mindkét előadás a IX. Egri Tavaszi Fesztivál programsorozatának része a Händel-év tiszteletére. A koncertek helyszínén folytatódik az elmúlt év őszén Nagy B. István kiállításával elkezdett sorozat, így március 24-én Kovács László Munkácsy-díjas képzőművésznek, az egykori Rajz Tanszék néhai tanszékvezetőjének alkotásaiból nyílik tárlat. A művész a napokban lenne 65 éves. Novotny Tihamér szerint „Kovács László életműve kivételesen következetesnek, zárt pályákon mozgónak mondható. Ez a kollekció, bár nincs benne jelen az összes technikai és tematikai műfaj, mégis méltóképpen mutatja be és érzékelteti (földi) hagyatékát, melyben az anyagi a szellemivel összeér.” Szintén a Kápolna ad otthont március 27-én, pénteken az épület rejtette bibliotéka legbecsesebb darabjai bemutatásának. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár könyvritkaságai című könyv bemutatójára 16 órakor kerül sor. A szerző, dr. Surányi Imre antológiáját dr. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója mutatja be, a programban közreműködik Réz Lóránt orgonaművész.
Líceumi
3
• líceumi élet •
Paletta
„Palettát vigyél magaddal” – idézet Lehoczki Gergőtől Telefon. Döbbenet. Nem siratás, álszent könnyezés, csak a döbbenet. Gergőt ugyanis nehéz siratni. Nem mintha nem érdemelné meg a könynyet, csak az nem ő. Valahogy, ha rá gondolunk, mosolyra húzódik a szánk. Talán a legnagyobb gazember, akit ismerek. Megtanította, hogy lehet sutymutyálni, bár máig nem tudom, mit jelent ez a szó. Csípőből fordította angolra a Kossuth Lajos azt üzentét Bécsben, s valami groteszk hangon tudott ott Puntigamert kérni, miközben egy kutya hasát vakarta. Lehetetlen helyzeteket teremtett maga köré, s lehetetlen módon ugrott ki belőlük. Képes volt entellektüel vitát folytatni egy svédasztalnyi felvágott mellett arról, miért jó a vegáknak. Olykor hetekre tűnt el egy-egy óráról, majd a völgyben íratta be a jegyet, mintha az lenne természetes. Hosszasan fejtette ki, mi az Ákosozás, és irtó cinikus módon oktatta ki a BL-döntős focistákat, meccsnézés nélkül. Közben verset írt. Valami felsőbbrendű szemlélettel értette meg a világot, mit sem
törődve az apróságok gyötrelmeivel. Hisz’ azok nem számítanak. „Lehó”. Az egyik legironikusabb hallgató, aki hajléktalant talált az ágyneműtartóban. „Gege”. Nevetve ment neki a legkeményebb vizsgáknak. Nevetve ment neki az életnek is. Nem laktunk soha együtt, nem voltam a legjobb barátja. Nem éltük át együtt a legnagyobb katarzist, s nem én bátorítottam a cudarság tetőfokán. Valamiért egyre csak az jár a fejemben, amit egy hónapja mondott egy sörízű hajnalon: „szerintem a lehető legtöbb dologban különbözünk, de bírom az arcod”. Konstatálva meghívtam egy újabb sörre. Aztán elköszönt. Gergő mindig előjött egy meg nem írt Rejtő-regényből, örökké kócosan, a leggyilkosabb morbid humorral, ami mar, mint a sav. Mosolygósan, színesen. Talán csak a szíve nem volt batikolt. Mi pedig mindig visszavártuk, bárhová is tűnt el. Eddig mindig visszajött. Hiányzik.
Pócsik Attila
16 milliós fejlesztés a Önálló csatornán a könyvtárban Líceum Televízió
Nyolc munkaállomást tartalmazó multimédiás tér nyílt a Líceum Központi Könyvtárának Médiatárában. A 16,2 millió forintos beruházással – amelynek háromnegyedét pályázaton nyerte a főiskola – megvalósult fejlesztések célja a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő hallgatók kiszolgálása mellett a mozgóképkultúra fejlesztése volt – mondta Czeglédi László a főiskola szokásos, márciusi sajtótájékoztatóján. A korszerű eszközökkel felszerelt multimédiás szakrészleg 8 mobil munkaállomást tartalmaz, amelyet így egyszerre 16 személy használhat. Ezek közül egyet úgy alakítottak ki, hogy alkalmas legyen a fogyatékkal élő hallgatók gyakorlati képzésének támogatására is. A részleg elsősorban a diákoknak nyújt tanulási hátteret a képi és hanganyagok feldolgozását segítő eszközökkel és szoftverekkel, de a környezet alkalmas kisebb csoportok befogadására is, például vetítés céljából. Egy másik fontos fejlesztés, amelyről beszámolt Czeglédi László, a Folyosói Információs Rendszer kialakítása. Ezt a Központi Könyvtár és a Líceum Tv közös irányításával hozták létre. A 6 darab LCD kijelzővel működtetett információs hálózat alkalmas aktuális információkról
szóló tájékoztatásra, szerkesztett műsorok közvetítésére. Az iVision szolgáltatás alapvető jellemzője, hogy képes alkalmazkodni a helyi speciális igényekhez, ezáltal összesen 6 végponton tud azonos időben különböző információkat közölni.
Magyar Krisztián
A lassan már hat éves Líceum Tv március 13-tól új csatornán látható. Az adások a UPC bronze csomagjában a 231,25-ös MHZ-en és – a földfelszíni sugárzás lehetőségét fenntartva – a Városi Televízióban láthatók. Tóth Tibor stúdióvezető a főiskola már-
ciusi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy továbbra is a hallgatók munkái töltik majd ki a műsoridőt, de adáscserékkel is színesítik majd a palettát, illetve a hallgatók olyan alkotásait is bemutatják majd, amelyek különböző fesztiválokon szerepeltek. Továbbra is kerülik a napi politikát és a bulvárt a műsorokban, és az eddigiekhez hasonlóan az alapvető cél a közszolgálatiság szerinti működtetés lesz. Tóth Tibor elmondta, hogy a közel 40 kamera, a stúdió felszereltsége és a stúdióval egybenyitható, magas technikai szinten kivitelezett mozgóképes tanterem ideális környezetet nyújtanak a főiskolán egyre bővülő vizuális képzésen tanuló hallgatók számára. A Líceum Televízió továbbra is látható lesz az interneten az aktuális adások mellett a letölthető anyagokkal. A célközönséggel kapcsolatban elhangzott, hogy a műsorokkal továbbra is a főiskola dolgozóit és hallgatóit, Eger város középiskolás tanulóit és Eger város és környékének értelmiségét célozzák meg.
Magyar Krisztián
4
Líceumi
• interjú •
Paletta
Bartók Eszter a HK-ban „Korunk Kassákja”
– Mennyire érzed otthon magad Egerben? – Dobós voltam, ez Egerben szerintem jó dolognak számít. Nagyon szerettem. Ott volt egy lánykar, aminek tagja voltam, s bejártuk az egész világot, még a Notre Dame-ban is énekeltünk. Itt még novellákat meg verseket írtam, aztán a főiskolán lettek belőle dalok. Nagyon jelentős állomás az életemben ez a város. Az Ifjúsági Házban volt egy mentálhigiénés tanfolyam Godó János vezetésével, arra nagyon szívesen emlékszem. Sok rokonom lakik itt, szüleim is nem messze élnek. Ez nekem egy kicsit hazai pálya. – Bartók Eszter, mint előadóművész, mennyire elfoglalt? – Ami ma este történik, az popzene. Ezt én írom 100%-ig. Emellett szerepem van a Hangfestők nevű formációban. Tavaly a Világkiállításon játszottunk, most nemsokára indulunk Spanyolországba. Ott is írok zenét és szöveget, de az egy trió, így három ember munkájából áll össze (Sinha Róberttel és Vidák Róberttel alkotják a produkciót – a szerk.). – Bartók Eszter, mint ember, mennyire elfoglalt? Egyáltalán: külön lehet választani ilyen szakmában a munkát és a hobbit? – A munka mellett munkára jut időm (nevet). Hamarosan stúdióba megyek, hogy karácsonyra kész legyen az új album. Ez általában egy fél év. Mellette ott vannak fellépések, és egyéb felkérések, amelyeknek igyekszem eleget tenni, vagy olyan rendezvények mellé állni, amelyeknek értelmét tartom. Igen, eléggé elfoglalt vagyok. – Éppen valami nagyon progresszív zene dübög kint. A Te muzsikád más stílusú, milyen gyakran vállalsz ilyen jellegű fellépéseket? – Elég ritkán. Az én zeném nem diszkóba való, és jobban szeretek élőben játszani kis klubokban. Erről a rendezvényről viszont csak jókat hallottam, meg Egerbe, ismerős környékre mindig szívesen jövök. – Beszéltünk róla, hogy kevés a szabadidőd. Ha mégis van, olyankor mit csinálsz? – Most elég intenzív alkotó időszakomat élem. Ez kitölti a hétköznapjaimat. Magyarországon az nem egy bevett dolog, hogy egy nő mindent magának csináljon. Zenét és szöveget írok, állandóan jár az agyam. A harmadik lemezem készül, szerencsére a kiadóm mindenben támogat. Persze emellett mindenféle dolog érdekel: filmek, ruhák… De túl azon, hogy ilyen furcsa munkát választottam, teljesen hétköz-
Fotó: Kudar Zsolt
Bartók Esztert a televízióból ismeri az ország. Ő az a lány, aki bement a gitárral és mosolyogva énekelte be magát a döntőbe, ahol aztán ugyanolyan kedvességgel, allűrmentesen szórakoztatott. Persze Egerben nem csak onnan ismerjük. Itt volt gimnazista, ismeri a jó helyeket és a roszszakat, a közösségi tereket. Önálló produkciói mellett komoly szerepet vállal a Hangfestők zenekarban. Ők nyitották meg tavaly Gyöngyösön az egyhetes folklórfesztivált, de a Zaragozai Világkiállítás Magyar Nemzeti Napján is kiemelt előadók voltak. Eszter legutóbb az ötéves Hallgatói Klubot köszöntötte Egerben. Beszélgettünk életről, hivatásról és zenéről, mindenről, amiről egy fellépés előtt lehet 9 percben.
napi vagyok. Ugyanúgy meg tudok bolondulni egy hollywoodi filmtől, mint bárki más. – Más karaktert képviseltél a tehetségkutató műsorban is, mint a stylistok által előretolt emberek. Nem szereted azt a világot? – Képes vagyok hetekig rohangálni egy felsőért, amiben fellépni szeretnék. Nem ez a bevett dolog. Nem ez a könnyebb út, ez tény, de ha ez okoz boldogságot nekem, akkor nem tudok mást választani. Nekem ebben minden fázis érdekes és izgalmas. Azt meg nem tűröm, ha irányítanak. Az nekem nem megy. A saját gondolataimat nem lehet olyan ruhába öltöztetni, ami nem stimmel. – A kevesebb médiaszereplés visszavetett a karrieredből? – Amikor lejárt a kétéves szerződés, egy fellélegzés következett. Nagyon nehéz volt, mert szorosan kötöttek a csatornához. Akkor is voltak nagy harcaim, megviselt, hogy a magánéletünkkel akartak újságot eladni. Úgy érzem, hogy most már letisztultak a dolgok, és így, hogy van választási lehetőségem, azt vállalom, amivel egyetértek. Kitisztult végre a kép, így nekem is kényelmesebb.
Pócsik Attila
Interjú Magolcsay Nagy Gáborral A tavaszi félévtől új és újszerű szemináriummal bővült a Szakkollégium által szervezett kurzusok palettája. A katedrára egy testnevelés szakos hallgató, Magolcsay Nagy Gábor lépett, hogy a kreatív írás alapjairól szóljon és kérdezzen a következő félév során. Gábor 1998 óta ír verseket, 2005-ben debütált az Új Holnapban – ma már a kortárs költészet fiatal éllovasai között tartja számon a szakma. Interjúnkban többek között mesél arról, hogy hogyan zajlik a szemeszter, és hogy a kurzus során milyen célból próbál lángot gyújtani a fiatalok lelkében. – A kreatív írás alapjai címmel indítottál szemináriumot. Miért pont ezt a címet adtad a kurzusnak? – Ami először beugrott, az a kreatív írás volt így, egyszerűen – viszont eszembe jutott, hogy amikor ilyen jellegű elnevezésekkel találkoztam, mint ez, akkor azok a kurzusok nagyon sok esetben az írásnak a technikai részére, az írott műre és a műfajok felépítésére vonatkoztak. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ennek van egy előzménye – mielőtt még verstannal meg műfajok felépítésével foglalkozunk. Ez pedig valamiféle alapállás kialakítása, azaz előtérbe kerülnek bizonyos lélektani, önismereti, önvizsgálati tényezők, amelyekkel talán érdemes foglalkozni, ha már az ember az önkifejezésről beszél… Emiatt változtattam meg a kurzus címét A kreatív írás alapjaira – hogy hangsúlyozzam: magának, az írás aktusának előfeltételei vannak… – Mit kell tudnunk a szemináriumról, és kiknek szántad főként? – A foglalkozások keddi és szerdai napokon kezdődnek, 17:20-kor, illetve 18:15-kor. Az estéket 20-20 főre hirdettük meg, így ideális létszámmal tudunk dolgozni. Tulajdonképpen – ahogy a plakáton is jeleztem – odáig merészkedtem, hogy az írói affinitástól függetlenül ennek a kurzusnak a célja a figyelemfelhívás, tehát az önkifejezést megelőző és azt kísérő önvizsgálat, viszonyvizsgálat és viszonyértelmezés lenne a lényege. Szóval, mindenkit szeretettel fogadtam. – Elárulnál valamit a tematikáról? – Néhány pontot ebből is jeleztem a felhíváson. Meglehetősen nehéz helyzetbe kerültem a tematika összeállítása folytán. Ugyanis egészen pontosan láthatóvá vált számomra, hogy a félév tevékenységét foghatóvá, követhetővé és értelmezhetővé kell tenni már a tematika összeállításával is. Lesz egy beadandó, és azt előkészítendő bizonyos műfajokról fogunk majd beszélni. Megbeszéljük, hogy mégis mik az elvárások egy-egy műfajjal szemben. A résztvevőknek
ehhez kapcsolódóan kell elkészíteniük a dolgozatot: választhatnak majd megadott műfajok és témák közül, amelyekben és amelyekről azután írniuk kell. Ez nagyon fontos, hiszen a követelményrendszer része. A sokáig, már közhelyig és unásig ismételt és hallott viszonyokról is lesz szó: Isten és ember viszonyáról, a természetről, betegségekről, az idegállapotról, a szexualitásról. Bizonyos, általam alapvetőnek tartott fogalmakat és fogalomterületeket is meg fogunk majd beszélni, pl. lét és élet, valamint az optimizmus és pesszimizmus viszonyait; szó volt már életéhségről, életirigységről, transzparenciáról, önvizsgálatról, hitről, érintőlegesen a vallásról, valamint a szeretetről. Úgy vélem, ezek olyan fogalmak, amelyekről beszélni érdemes. Ezen túl, emellett szó lesz arról, hogy pl. miért és hogyan születik a mű, és megvizsgáljuk a művet úgy is, mint a szerző létének értékadását, azon kívül megpróbáljuk körüljárni a zseni fogalmát, a tehetség korlátait és lehetőségeit. Azért egy előadás foglalkozni fog az írásnak a technikai részével is, hogy mégis, hogyan válik láthatóvá a nyelv és a gondolat. A jelenlegi szívügyem pedig – és az alkotótevékenységem folyamán a legfrissebb állomás is egyben – a konkrét költészet, amire szintén szánunk egy órát, vélhetően az utolsót. – Akkor bekerülnek majd a repertoárba a logo-mandalák is? (A hetvenes évek óta először – közel 30 év elteltével – tavaly jelent meg magyarországi fórumon ismét a logomandala mint irodalmi műforma, Gábor tollából.) – Be. – Említetted, hogy nem szeretnéd, hogyha a résztvevők egyszerűen csak hallgatói lennének ezeknek az estéknek. Milyen szerepet szántál nekik? – Ezt megelőzi az, hogy milyen szerepet szánok magamnak. Mindenképpen olyan atmoszférát szeretnék ott teremteni, ahol lehetőség van gondolatébresztő módon boncolni, értelmezni lényeges kérdéseket. Folytatás a 6. oldalon
Líceumi
5
• interjú •
Paletta
Sikeresen zárult az I. Eszterházy Filmszemle Pántya Bea Február 20–22. között rendezte meg főiskolánk az I. Eszterházy Károly Főiskola Filmszemlét, és adott otthont a 37. Kelet- és Dél-Magyarországi Független Szemlének. A filmnapok ötletgazdája és főszervezője Borbás László, a Médiainformatika Intézet főiskolai tanársegédje volt. Péntek este az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott a Művészetek Házában Habis László, Eger város polgármestere, az Eszterházy Károly Főiskola rektora, Hauser Zoltán, rektorhelyettese, Kis-Tóth Lajos, valamint Czabán György, a Magyar Független Film és Videó Szövetség elnöke és Máthé Tibor, Kossuth-díjas operatőr. A három napos rendezvényt az EKF részéről a Hallgatói Önkormányzat, a Kepes György Szakkollégium és a Líceum Tv támogatta. Az első Eszterházy Filmszemle zsűrije Bollók Csaba, főiskolai adjunktus, filmrendező, és a hallgatók részéről Grebely Gergely,
„Nem jöttél Túl korán!” Interjú a filmnapok győztesével Tóth András másodéves Mozgóképkultúra és médiaismeret szakos hallgató nyerte az I. Eszterházy Filmnapok fődíját Túl korán című kisfilmjével. A fiatal alkotóval a Szemlét követően beszélgettem. – Számítottál erre az eredményre? Milyen lehetőségeket láttál a filmedben a szemlét megelőzően? – Az eredmény meglepett, természetesen. Főleg a döntősök másfél órányi anyagait látva, hiszen nagyon tetszettek a többiek munkái. Sokszínű volt a felhozatal: Zsupkó László, Pántya Bea animációi vagy épp a csoporttársaim munkái, mindet élmény volt nézni. – Mi a filmed mondanivalója? Honnan az alapötlet? – Honnan jött az ötlet? Erre mostanában visszakérdezek: mert honnan jönnek az ötletek? Mindig máshonnan. Különösebb mondanivalója a filmnek nagyon nincs: egy lányról van benne szó, aki próbál talpra- és helytállni. – Mióta foglalkozol filmkészítéssel? – Gyakorlatilag ez az első filmem, amit fel merek vállalni. Hobbi szinten, magamnak, barátoknak már régebb óta készítek mozgóképeket. – A neves zsűri milyen pozitívumokat és kisebb bírálni valókat emelt ki az értékelés során? – Inkább csak pozitívumokat a képekkel, történettel kapcsolatban. Bár, a címmel nem mindenki volt kibékülve. – Hogyan értékeled a Filmszemlét összességében? – A filmszemle sikeres volt, jó hogy ilyenünk is lett. Jól éreztük magunkat és várjuk a következőt.
Magyar Krisztián
Sánta Katalin és Potapenko Nasztázia a 63 nevezett alkotásból többet az értékes fődíjak mellett különdíjakkal is jutalmazott. Az első díjat Tóth András „Túl korán” című munkája nyerte, a második helyen a „Kereszt” végzett Berecz Tamástól és Kovács Milántól, a harmadik helyezett pedig Pántya Bea „Pár perc”-e lett. Az első díj egy digitális kamera, a második egy üdülés Szovátára és a harmadik egy félprofesszionális kameraállvány volt. A filmnapok másik rendezvényére, a 37. Kelet- és Dél-Magyarország Független Szemlére 36 film érkezett, mintegy 697 percben, és plusz 15 munkát az EKF hallgatói készítettek. A megnyitón Hauser Zoltán és Kis-Tóth Lajos által is büszkén emlegetett egri, magas szintű vizuális kommunikáció oktatását is bizonyítja, hogy a díjazottak között több hallgatónk is szerepelt. A neves zsűri Varga Márk Péter „Belső utak” című filmjét a harmadik helyezettnek járó 50.000 forinttal jutalmazta.
Zsupkó László (EKF) a „Szívás” és a „Várakozás” című alkotásaival, valamint Balogh Ferenc, Káldi László és Péter M. László „Két gondnok a Tiszán” című művükkel megosztott második helyezést értek el, jutalmuk 75.000-75.000 forint készpénz és hasonló értékű tárgyi nyeremény. A két első díjjal járó 100.000-100.000 forintot Pántya Beáta (EKF) „Pár perc” és „Cyclic”, és Honti Gergely (EKF) „Vendég” című műve filmje nyerte meg. Bollók Csaba, filmrendező az esemény zárásaként úgy köszönt el a résztvevőktől, a közönségtől és a várostól, hogy egyben meg is nyitná a II. Eszterházy Filmnapokat is. Reménykedjünk a hasonló sikert elérő pályamunkák érkezésében, a kicsit magasabb számú érdeklődő közönségben. A szerkesztőség nevében is gratulálunk minden díjazott film alkotóinak.
Magyar Krisztián
Az EKF Rajz–vizuális kommunikáció szakos hallgatója, Pántya Bea az első alkalommal megrendezett Eszterházy Károly Főiskola Filmszemlén 3. helyet, a Kelet- és Dél-Magyarországi Függetlenfilm Szemlén pedig első helyet szerzett Pár perc című filmjével.
nekik. Próbáltam minél összetettebben gondolkozni, legyen egy bevezetése, egy történés, ami az egészet megváltoztatja, legyen csattanó. Tehát próbáltam rendesen – mint egy filmet – felépíteni. – Te, mint néző, ha egy szóval kellene jellemezned a filmed, mit mondanál róla? – Amatőr. A technikai részével nem vagyok elégedett. Ha újraforgathatnám, akkor mindenképp kérnék egy jobb kamerát. Ezt a saját kis kamerámmal forgattam. Teljesen kézből vettem az egészet. Állványt nem használtam, csak a végén, amikor ugye állt a kamera. Ha újra forgathatnám, és tudnám, hogy komolyabb élete lesz a kisfilmnek – mert ezzel most bejutottam az Országos Filmnapokra – így azért már komolyabb felszereléssel vágnék bele. Félek attól, hogy a technikai rész az országosra nem lesz elég. – Zene? Hogyan válogattad össze a film zenéit? – Szoktam hallgatni filmzenéket konkrétan emiatt, mert egyébként teljesen más műfajú zenéket hallgatok. De direkt a filmek miatt, hogy el tudjam képzelni, egy-egy jelenethez milyen zene passzol, vagy ha eszembe jutnak képek, mert említettem, hogy képekben gondolkozom, milyen zenékkel tudnám kiegészíteni, hogy a mondanivaló eljusson az emberekhez. Mindenképp valami régi zenét próbáltam választani, amit valójában is hallgathatna esetleg a főszereplő, a rádión is látszik, hogy ez a nagyon régi fajta, és ahhoz is szerettem volna, ha sitmmel a zene. – Tervezed, hogy konkrétan pályázatokra is készítesz filmet? – Ezt a filmet még mindenképp szeretném az Országos Diákfilmszemlére beadni, mert többen mondták, hogy ott is esélyes lehet, meg ugye megy az országosra, de egyébként a Vendéggel már nincs tervem. Utána szeretnék készíteni új filmeket. Gergő említette, hogy a másik főszereplője, a nagypapája még nem látta a nyertes filmet. A hétvégén pótolja a hiányosságát. Ajánlom, hogy ti is!
– A filmnapokon a Pár perc című filmmel a 3. helyet érted el az Eszterházy Károly Főiskola hallgatói által indított 63 filmből és 1. helyet szereztél a Kelet- és Dél-Magyarországi Függetlenfilm Szemle versenyzői között, ahol 35 film volt versenyben. Számítottál erre az eredményre vagy meglepetésként ért? – Azért ért meglepetésként ez az eredmény, mert a munkám túlságosan különbözött a többitől műfajilag és látványvilágában is, és úgy éreztem, hogy túlságosan kiszorul, mivel nem voltak kategóriák, és nehéz együtt értékelni egymástól műfajilag nagyon távol eső filmeket. – Nyílván már régebb óta foglalkozol ilyesmivel. Ezt a filmet kizárólag a Szemlére készítetted? Mennyi ideig tartott a Pár perc elkészítése? Hány ember vett részt a forgatáson? – A film elkészítése nagyon sok mozzanatból tevődött össze. Először kitaláltam a történetet, majd lépésről lépésre megterveztem az egyes beállításokat, hogy a felvételnél ne kelljen, vagy csak minimálisan kelljen rögtönözni. Ez után következett a környezet, a díszlet kialakítása, és bevilágítása. A felvétel két estét vett igénybe, és a szereplőn kívül még egy ember segített. A vágás, és a hangok megszerkesztése körülbelül két napig tartott. A megvalósítás tehát úgy érzem, nem volt sok idő, inkább a felkészülés, a történet kitalálása tartott hosszabb ideig. – Mi adta az ihletet a filmhez? Mit szeretnél vele üzenni? – A film ötletét Kassák Lajos 44. című verse adta, ami a felnőtté válásról, a gyermekkorból való kilépésről szól. Nagyjából ez is az animáció témája, kissé leegyszerűsített formában, és a jelképek mentén alkotott játékos, szürreális világban. Azért is választottam a pixillációt, mint eszközt a megvalósításhoz, mert rengeteg lehetőséget rejt egy önálló, saját törvényeken alapuló világ megteremtésére. – Gondolom, vannak már újabb ötleteid. Milyen céljaid vannak a közeljövőben? – Rengeteg ötletem van, amelyek megvalósításához elsősorban időre, és eszközökre van szükségem, de folyamatosan dogozom rajtuk. Szeretnék minél több munkát készíteni, és újabb fesztiválokon részt venni.
Nádasdi Anikó
Urbán Gergő
Miből lesz a cserebogár? Honti Gergely másodéves médiatechnológus szakos hallgatónk, és a 37. Kelet- és Dél-Magyarországi Független Filmszemle nyertes filmjének alkotója. 36 film közül Pántya Beáta filmje mellett a Vendég című Honti Gergelyalkotásnak ítélte oda a zsűri – melynek tagjai nem kisebb nevek, mint Szilágyi Kornél filmrendező, Kőrösi Zoltán író és Merza Gábor – az első helyet. A film egy képzeletbeli vendégről szól, aki nap mint nap ott van bennünk, a környezetünkben. De hogy ki is ez a titokzatos vendég? Sokszor csak nézünk, és nem is látunk. Sokszor nem is becsüljük meg azokat a perceket, amelyek megtörténnek velünk, amelyekből tanulunk, amikor jól érezzük magunkat. Ez a film ezeknek a pillanatoknak, a múltnak a fontosságára döbbentett rá. – Hogy jött az ihlet? – Először csak képek jöttek. Szubjektív szemszögből valaki rakosgat valamit. A legtöbbször nem konkrét sztorik jutnak az eszembe, hanem csak képek. És akkor a köré próbálom építeni a sztorit. Szerettem volna, hogy legyen benne csattanó. Konkrétan azt, hogy mi legyen a főszereplő, azaz ki legyen a „vendég”, ott találtam ki a forgatáson. Vittem magammal az egyik kelléket, a dobozt, de akkor még nem tudtam, hogy mi lesz benne. Tehát ott jött az ötlet, hogy egy kép lesz a dobozban, és így végül is nem is igazán az a csattanó, hogy mi van a dobozban, mert az kiderül, de az, hogy ki a vendég, tovább viszi a nézők kíváncsiságát. – Mennyit dolgoztál rajta? Hogyan jött a cím? – Két nap alatt forgattam le, de egy hétig vágtam. Igazából ez egy szakmai gyakorlatnak készült. A címe sem ez volt eredetileg. Mikor már megvágtam a filmet, nem tudtam neki címet adni. Ajándék munkacímmel készült, de ezt nem találtam megfelelőnek. Gondoltam, ha címet nem tudok, akkor egy idézetet keresek. Így jött a csattanó, így jött a cím. – A zsűri tetszését szerinted mivel nyerted el? – Sok idősebb, tapasztalt „kolléga” jött oda hozzám, hogy mennyire átérezte a filmet, mennyire meghatotta, de igazából nem hiszem, hogy emiatt nyertem. Fiatalok és főiskolások is rengetegen mondták, hogy tetszik
Pár perc a filmszemlén
6
Líceumi
• magazin •
Paletta
Folytatás a 4. oldalról
Nyilván, ha a gondolat megébred, és láthatóvá válik a hallgatóság fejében, akkor viták is kialakulhatnak, és erre alkalmat is ad ez a szeminárium. Persze, nem szeretném, hogyha vitafórumba fulladnának az esték, tehát magamnak egyfajta moderátorszerepet is szánok ezekben az esetekben. Ennek a kurzusnak lesz egy körülhatárolható követelményrendszere, amihez lesz transzmisszió, erőközlés, ismeretközvetítés – és szeretném, ha ezt vissza is csatolnák a hallgatók. Miközben természetes az, hogy mivel szemináriumról van szó, aktív és intenzív részvételre számítok. – Mit szeretnél elérni: az, aki részt vesz ezen a kurzuson, honnan hová jusson el a félév végére? – Két részre bontanám a csoportot, ami reményeim szerint végig fogja dolgozni ezt a kurzust. Az egyik részét azok alkotják, akik nem annyira szépirodalmi minőségben, és nem annyira aktívan tervezik, hogy érvényesüljenek az írással. Számukra arra hívná föl a figyelmet ez a kurzus, hogy a mindennapi önkifejezésben is mennyire fontosak azok a dolgok, amelyekről a szeminárium szól, hiszen reményeim szerint az élet bármely területén alkalmazható lehet az az ismeret, amit itt kapni fognak. Ez már szoros összefüggésben van ezen a ponton az önvizsgálattal, az önismerettel, az öngyógyítással, az önneveléssel és a tudatos irányszavazásokkal. A másik részét pedig azok alkotják – és vártam is ilyen hallgatókat –, akik bontogatják a szárnyaikat szépirodalmi vagy zsurnalisztikai műfajokban, tehát tudatosan akarnak foglalkozni az írással. Miattuk számít az, hogy azon túl, hogy mennyire fontosak a mindennapokban ezek a dolgok, amikről az előbb beszéltem, az írásnak vannak egyéb elvárásai is… Erre fog vonatkozni a technikai és a műfajismereti előadás. – Azt mondod, hogy a tematikához fogódzók kellenek. Kik azok a szerzők és melyek azok a művek, amelyeket mindenképpen szeretnél bevinni? – Alapvetően három síkon fog mozogni ez a kurzus, helyszínen és a szakirodalom tekintetében is: a filozófia, főleg a művészetfilozófiák, a pedagógia és a szépirodalom határmezsgyéjén – meg persze máshol is terveim szerint: például a zenét is kapcsolni fogom… Biztosan lesz szó Kant, Hamvas Béla, Hegel, esetleg Gadamer, Heidegger
néhány munkájáról. A pedagógia kapcsán egy Posta Laura nevű szakember cikkét olvastam a minap, amelyben az öngyógyításról van szó. Biztos vagyok benne, hogy Gáspár Lászlótól sokat fogok hozni, ő az Okker Kiadó Neveléselmélet című könyvének a szerzője, ami egyébként kötelező is volt talán itt, a főiskolán. A szépirodalmat még válogatom, mert ezermillió dolog van a fejemben, amiket alaposan meg kell szűrni. – Gondolom, hogy nem mindenre jut majd idő… – Valószínűleg nem, ezért van másfél oldal ajánlott irodalom, a csekélynek mondható 4-5 kötelező olvasmány mellett. – Az osztályzás hogyan fog zajlani? – Én értékelem az egyes hallgatók félévi teljesítményét, a jegyeket viszont Ködöböcz Gábor tanár úr írja be, hiszen ő mentorálja a kurzust, és erre neki terjed ki a hatásköre. Az érdemjegy két részből fog állni. Az egyik egy – a már említett – házi dolgozat, a másik pedig egy zárthelyi dolgozat a félév végén, a részletekről most nem mondok többet, nem akarom lelőni a poént. Izgalmasabb lesz, mint a legtöbb ilyen formában meghirdetett kurzus, azt garantálom. – Mi lehet a biztosíték a hallgatóidnak arra, hogy megbízhatnak a Te értékítéletedben? – Ezt azoktól kéne kérdezni, akik szabad kezet adtak nekem ebben a dologban. Ami engem illet, már évek óta sokkal földhöz közelibb, sokkal inkább emberi minőségben kezelem az írást, mint ahogy ahhoz a kor embere egyre inkább hozzááll. Ez az oka annak, hogy eleve nem írást akarok oktatni, hanem alapállásokra akarom fölhívni a figyelmet. Önvizsgálatra, önelemzésre, követhetőségre, amelyeknek viszont nemcsak az íráshoz van közük. És az, hogy hogyan és miből merítem ezt a bátorságot és ezt az erőt, az egyfelől a hétköznapi életem: a dolgozó ember, aki iskolába jár, aki tanít, aki éli az életét; a másik oldalról viszont abból, hogy a szakma – mivel a szépirodalomnak is van szubkultúrája – elismeri a munkámat. Konkrétan mind a most készülő, 150º című könyvemnek a kiadásával, amely a nemzetközi könyvhéten fog megjelenni a Palatinus Kiadó gondozásában, mind pedig azzal, hogy a szakma által legerősebbnek tartott folyóiratok vállalják fel és közlik rendszeresen a szövegeimet, emellett felolvasó estekre és írótáborokba hívtak meg
Fotó: Balogh Veronika
„Korunk Kassákja”
az elmúlt években. Tehát, ha lehet azt mondani, szakmai támogatást élvezek, ami nyilvánvalóan magabiztosságot ad amellett, hogy nem erre alapozom kizárólag ezt az egész törekvést, sőt! Inkább emberi paraméterekre alapozok… – Mért fontos igazán ez a kurzus, az ilyenfajta párbeszéd? – Azért fontos ezekről beszélni, mert szerintem az az ember, aki igazán elmerül önmagában és ezekben a folyamatokban, aktusokban, amelyeknek az eredménye a kreatív és igazán sajátos önkifejezés, az az ember az egészség, az egészséges élet felé halad. Az egészségnek van egy olyan olvasata is, miszerint ha megcsupaszítjuk a szót – egészség –, lesz belőle egész. Mi az egész? Ilyenkor eszembe jut a gömb. Tegyük fel, hogy a gömbre felillesztünk szemeket. És ezek a szemek – ahogy van a palást – a gömb minden irányába néznek. Tehát, az egészséges ember beláthatóan rengeteg perspektívába bele tud helyezkedni. Szinte végtelen álláspontba, nézőpontba. Ez viszont szerintem a normális embert elbizonytalanítja. El tudja bizonytalanítani igenis, hogy egyszer még jin, aztán már jang… Ugye, a feketétől a fehérig mindenféle nézőpontban akár egy pillanat alatt is meg tud fürödni és át tud szellemülni, és az ezekben való bizonytalankodásokban mégis csak van egy irányvonal, ami az én életemben a szépről, a jóságra való törekvésről, az egészségről, tehát hétköznapi értelemben pozitív dolgokról szól. Na most, ahhoz, hogy ezekhez a pozitív irányvonalakhoz tudjam tartani magam ezekben az elbizonytalanodott helyzetekben, és ezekben a válsághelyzetekben – mert ezek válságpillanatok,
-helyzetek –, ahhoz ezekben a pillanatokban szükséges beszélni, eszmét cserélni, esetleg belátni néhányukról, hogy nem érdemes tartani őket, és másokban pedig tényleg megerősödni. Ezekben a megerősödött pillanatokban az ember továbbmehet, dolgozhat és csinálhatja. – Engem ez egy hitközösség életére emlékeztet. – Hát, igen, ez hitközösség tulajdonképpen. A közösség kifejezésen csoportot értesz, viszont a hitközösség, mint fogalom – milyen szép szó – két ember hitközössége is lehet, és akár egy olvasmánynak és egy embernek is lehet hitközössége, és egy festménynek és egy embernek is akár, vagy a zenének is és bárminek… Igen, erről a közösségről van szó. – Neked van olyan mestered, akivel ehhez hasonló eszmecserét tudsz folytatni, mint amit a kurzussal célzol meg? – Igen. Nyilván az ember a saját embereit találja meg természetesen és természetszerűen, és ennek a legjobb példája ezekben a napokban az életemben a Papp Tiborral való kapcsolatom. (Papp Tibor író, költő, a francia írószövetség vezetőségi tagja, a magyarországi vizuális költészet úttörője.) Egyszercsak, két évvel ezelőtt belebotlottam ennek a fickónak a nevébe és a munkáiba, és egyszerűen belém fészkelték magukat egy pillanat alatt, és rám telepedtek, és ugyanezt éreztem öt évvel ezelőtt körülbelül Kassákkal és a szövegeivel kapcsolatban: hogy nemcsak elragadóak és meggyőznek engem, és hogy tényleg utat és irányt mutatnak, hanem automatikusan és természetesen részvétet érzek. Természetes együttérzést, természetes hitközösséget ismerek fel. És mindenféle akarás és
küzdés nélkül csodálatos módon megtaláltam az anyagi kapcsolatot és kapcsolódást is Tiborral, akivel, mondhatom, napi rendszerességgel kommunikálunk levélben is, havi rendszerességgel pedig személyesen. – Kassákról jut eszembe: a Jelenkor főszerkesztője pár éve korunk Kassákjának nevezett Téged. Nem félsz attól, hogy ha megvalósul ez a kurzus, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a Te képedre formálódjanak az emberek, és ezzel ez az egész szakmai meg mentális párbeszéd egyfajta ízlés, a Te ízlésed mentén alakuljon ki? – Ezen én is gondolkoztam, és arra jutottam, hogy a kurzust hogy, hogy nem, én fogom tartani… Emiatt egyfelől menthetetlen és elkerülhetetlen az, hogy az én alapállásom, nézőpontom, perspektívám felől közelítsek, amelynek a horizontját – még egyszer hangsúlyozom – igyekszem minél szélesebbé és egészségesebbé bővíteni. De félreértés ne essék, én nem egy szektát akarok magam köré szervezni. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ember választhat a dolgok közül, viszont vannak paraméterek, amelyeket fontos kijelölnie önmaga számára. Úgy gondolom, hogyha bizonyos fogalmakról elkezdünk beszélgetni, azok az emberekben már meggyújtják azokat a lángokat, amelyek a legbelső zálogai annak, hogy nyitott, tágulni képes perspektívából és egészségesen kezdjenek el gondolkozni. Visszacsatolnék itt a kurzus címére, amely A kreatív írás alapjai. Hiszen, mitől lesz az ember kreatív? Attól, hogy saját magát adja vissza, hogy önmagát a lehető legpontosabban olvasva artikulálja.
Jakus Ágnes
Líceumi
7
• kultúra •
Paletta
Parti Nagy Egerben Egy kis metszet a reneszánszból
Fotó: Kudar Zsolt
„Dürer és kora” címmel nyílt kiállítás a Zsinagóga Galériában. A kassai Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményéből érkező rézkarcok, fa- és rézmetszetek május 10-ig lesznek megtekinthetők. Február 20-án, a tárlat hivatalos megnyitóján köszöntőt mondott Pataki Zsuzsanna, a Művészetek Háza Kft. ügyvezetője, Tischler László, a Szlovák Köztársaság konzulja, Filipkó József, a Kassai Városi Tanács tagja, Pollák Róbert, a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója és Habis László, Eger város polgármestere, majd dr. Marosi Ernő részletes ismertetője végén nyitotta meg a kiállítást.
A reneszánsz kor egyik leghíresebb garfikusa, festője, teoretikusa, Albrecht Dürer mellett olyan neves kortársak alkotásai érkeztek Egerbe – többek között –, mint Ludwig Krug, id. Lucas Cranach, Martin Schongauer, Hans Schaufelein. A Henszlmann Imre hagyatékából válogatott nyomatok között megtalálhatók olyan híres sorozatok darabjai, mint az Apokalipszis, a Passió, a Má-
ria élete, illetve az I. Miksa császár megrendelésére készített 45 grafikából álló alkotás. Valamint látható a rajzművészet egyik tetőpontjának tekintett „A lovag, a halál és az ördög” című rézkarc is. A grafikai munkák mellett a Zsinagógában tárgyi relikviákat, jórészt korabeli harcászati eszközöket is kiállítanak. „Ahogy rendeltetett” címmel a tárlat részeként az apai ágon magyar felmenőkkel is rendelkező művész életéről is láthatnak egy rövid filmet a látogatók.
Magyar Krisztián
Fotó: Barna Béla
Fazonigazítás címmel nyílt egészen sajátos kiállítás. A Dobó István Vármúzeumban klasszikus festmények másolatai láthatók, amelyeket kortárs festők formáltak át. A kiállítás alcíme: újjászületett hamisítványok. Ez arra utal hogy az anyag egy 2007-ben, a budapesti Nagyházi Galériába került hagyaték alapján készült, amely nagy része műkedvelők által készített hamis képekből áll. Ezeket először meg akarták semmisíteni, aztán azonban Nagy T. Katalin művészettörténész ötlete alapján inkább kortárs képzőművészek között osztották szét, akik az egyes képeket átértelmezve új műalkotásokat hoztak létre. A kiállítást Sós Tamás a Megyei Közgyűlés elnöke és Parti Nagy Lajos nyitotta meg. A költő az újraalkotás irodalmi működéséről beszélt. A Fazonigazítás megnyitóján Szilágyi Rudolf és Busák Péter performanszát is láthatta a közönség.
Nagypál Ákos
Elkéstél, Terry – a nagyszínpadon
Bűntény és több mint három óra nyomozás Raymond Chandler krimiklasszikusát, az Elkéstél Terry!-t Zsótér Sándor rendezésében láthatják és izgulhatják végig a kitartó nézők a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán. Zsótér rendezői elve nem csupán a cselekmény bemutatása, a „ki is ölte meg?” kérdés utáni nyomozás kacskaringós és kulcslyukon leskelődős körbetáncolását követi. A „ki is ölte meg?” kérdés keringője nem úgy a gyilkos, mint a nyomozás közben tapasztalt mitikus baráti kapcsolat, a korrupt hivatali visszaélések, a hatalomvágytól fűtött gyenge emberek, a hazugságok és a tiszteletés érzelemmentes kapcsolatok körül émelyeg. Aki egy egyszerű, könnyen fogyasztható detektívtörténetre vágyik, inkább nézzen egy kis Kojaket vagy két részt a Columbóból. Egy nem mindennapi barátság mentén zajlanak az események. Philip Marlowe (Ötvös András), a
maszek, lelkiismeretes, magányos nyomozó az előadás középpontja. Egy különös véletlen során találkozik Terry Lennoxszal (Kaszás Gergő), a sejtelmes, fehér hajú, sebhelyes figurával. Kettejük kapcsolata nem csupán egy felszínes ismeretség. Nem pusztán ivócimborák, akik részegen harsogva szidják a rendszert, és zaklatják a nőket. Marlowe feltétel nélkül hisz kettejük barátságában. Abban a barátságban, amit inkább a ki nem mondott dolgok tartanak össze. Néha összefutnak egy bárban, esetleg Marlowe hazaviszi a részeg Terryt, de semmi érzelgősség, sztorizás. Majd a nyomozó segíti barátját megszökni Los Angelesből, miután holtan találták Sylviát (Bozó Andrea), a gazdag és befolyásos családból származó feleségét. A menekítésből viszszatérve Marlowe-t már otthon várják a nyomozók, akik kemények, feleslegesen erőszakosak és
alattomosak, és persze semmit sem érnek el módszereikkel. Majd Lennox öngyilkosságának hírével és búcsúlevelével értelmetlenné válik a nyomozás. Látszólag. A Lennox-ügy ezzel háttérbe szorul, de lépten-nyomon elénk sodorja a véletlen, miközben már Marlowe Roger Wade (Schruff Milán), a különös körülmények között élő és bestsellereket alkotó író eltűnésével kezd foglalkozni. De ez a nyomozás a végkifejlet szempontjából szinte jelentéktelen. Már a körülmények, a hangulat, az emberi kapcsolatok bemutatása az elsődleges cél. Hogy az ábrázolt világban mindenkit csak felszínesen hatják meg az érzelmek. Minden mély emberi érzés háttérbe szorul a sematikusan, rutinszerűen, napról-napra végzett tevékenységek mögött, legyen az ivás, hivatalos nyomozás, könyvírás, bármi. A figurák inkább tipikusak, mint egyediek: a kacér nők mindenfé-
le vágy tárgyaiként, a rendőrök a hivatal korrupt és erőszakos katonáiként, a befolyásos bűnöző a hatalom és a pénz erejének figurájaként mutatkozik különösebb egyéniség nélkül. Ebből a környezetből lóg ki Philip Marlowe, aki a barátjához fűződő viszonyában nem a pénzt és a lehetőséget látja, hanem a feltétlen elfogadást és segítségnyújtást. S azért csak Marlowe a kívülálló, mert Terry Lennox – aki végül mégsem halt meg – a darab végén nem a barátját, és a két világ közül Marloweét választja. A forgószínpad technikája, a színpad gyors és lassú váltásai, a leegyszerűsített formák és kifejező ruhák ellenére sem eléggé mozgalmas a darab. A szövegtenger – melynek legnagyobb része Ötvös Andrásé volt –, a sokszor túl hosszú monológok, a kevés impulzív váltás alig ad lehetőséget a nézői koncentráció regeneráló-
dására. Sokszor nehéz egyértelmű vonalat húzni a lényeges és a túlzott arányban megjelenő kevésbé fontos, és olykor feleslegesen hoszszadalmas monológok közé. Ez a stílus szokatlan lehet az önfeledt szórakozást igénylő közönség számára. Aki a másfél órás első felvonás során nem rázódik bele a történetbe, talán meg sem várja a darab szempontjából lényegesebb másodikat. A két felvonásos helyett is érdemesebb lett volna háromra tervezni a színdarabot. Nagy szakmai kihívás és teljesítmény, várhatóan kisebb közönségsiker. De azok, akik az első völgyben nem szállnak ki a hullámvasútból, és eléggé kapaszkodnak az utolsó magaslatokig, ha nem is teljesen kócos séróval, de kicsit fésületlenül állnak majd fel a 3,5 órás, kissé fárasztó utazásból.
Magyar Krisztián
8
Líceumi
Paletta
Fotó: Kudar Zsolt
Fotó: Barna Béla
• hátsódal •
A pénzügyminiszter a GTK HÖK meghívására érkezett főiskolánkra
Veres János pénzügyminiszter előadására is megtelt a „B” épület nagyelőadója
Képriport a GTK-hétről Fotó: Kudar Zsolt
(március 2–5.)
Fotó: Barna Béla
Fotó: Kudar Zsolt
Fotó: Kudar Zsolt
Farkas Attila
Varga György
Fotó: Kudar Zsolt
Fotó: Barna Béla
Fotó: Kudar Zsolt
Magony Szilvia, az egykori Miss Balaton jelenleg a Magyar Turizmus Zrt. arca
Vujity Tvrtko március 3-án sztorizott a forgatásairól
Jókai Anna írónő is ellátogatott Egerbe
líceumi paletta – az egri fiskola közéleti lapja. Főszerkesztő: barna béla • Főszerkesztő-helyettes: jakus ágnes, kiss viktória, magyar krisztián • Olvasószerkesztő: hubay miklós • Tervezőszerkesztő: tömösközi péter • Munkatársak: agócs annamária, berényi ákos, busai judit, eged dániel, ézsiás attila, forgács istván, kertész zoltán, kudar zsolt, nádasdi anikó, nagy gábor, pálóczy péter, szabics dániel, szabó barbara, szecsdi réka eszter, szeghalmi jános ferenc, tajti nóra, urbán gerg, verebélyi márta. Kiadja az Eszterházy Károly Főiskola • Felelős kiadó: Líceum Kiadó • A szerkesztőség címe: Eszterházy Károly Főiskola, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékcsoport, 3300 Eger, Egészségház u. 4. Tel.: (+36 36) 520–400/3018 E-mail:
[email protected] • Nyomdai munkák: B. V. B. Nyomda és Kiadó Kft., Eger, ügyvezető: budavári sándor, tel.: (+36 36) 518–413 • Megjelent 5000 példányban • ISSN 1589–0147.
