Paletta. Eszterházy Nap 2010 Számos díjat és kitüntetést adtak át az ünnepi plenáris ülésen

Paletta Líceumi

az egri eszterházy károly főiskola közéleti lapja

Eszterházy Nap 2010

xvi. évfolyam 5. (126.) szám • 2010. május

Számos díjat és kitüntetést adtak át az ünnepi plenáris ülésen Az Eszterházy Napot április 20án rendezték meg. Ezen a napon Eszterházy Károlyról emlékezünk, aki „a tudományra és a művészetre bízta magasztos eszméinek legméltóbb és leghatásosabb megörökítését”. Az Eszterházy Károly Főiskola hagyományos rendezvényének fő eseménye az ünnepi plenáris ülés volt, amelyet a Líceum Kápolnájában rendeztek meg. Az ülést Jónás Zoltán, az EKF kulturális programigazgatója nyitotta meg. Majd Gödri István, az EKF Gazdasági Tanács elnöke mondta el ünnepi köszöntőjét, végül Hauser Zoltán, főiskolánk rektora vette át a szót. Hauser Zoltán beszélt az intézmény alapításának előzményeiről, az iskola jelenéről és jövőjéről. Egy történelmi utazás keretében elmesélte, hogy hogyan született 250 éve az egri egyetem alapításának a gondolata.

Ezt követően a díjak átadására következett. Az 5. European Wine Championship borásztanulók európai versenyén főiskolánk két hallgatója ért el elismerésre méltó helyezést: Orbán Mihály 5., Hajdu Mariann 6. lett. Ezen felül Orbán Mihály a Szőlőtermesztés elmélete és gyakorlata című tárgyban, Hajdu Mariann pedig a Borismeret elmélete és gyakorlata című tárgyban ért el 3. helyezést. A főiskola eredményes szereplésüket oklevéllel és 20  000  Fttal jutalmazta. A Miskolci Egyetemmel közösen kiírt A Kortárs hangon 2010. irodalmi pályázaton O. Bodnár István miskolci egyetemista és Magolcsay Nagy Gábor egri főiskolás 10 000 Ft-os különjutalomban részesültek. Megosztott harmadik díjat és az ezzel járó 15-15 000 Ft-ot kapott Érsek Judit Ágnes miskolci és Fitter Ágnes Mária egri hallgató. A 2. díjat és 20 000

A vidék legnépszerűbb főiskolája az EKF A bejutási feltételek szigorodásának és a kedvezőtlen demográfiai változások ellenére idén a 2010-es felvételi statisztikák alapján 9%-kal többen választották az Eszterházy Károly Főiskolát, mint a korábbi évben. A jelentkezések fontosabb adatait Lőrinczné dr. Thiel Katalin oktatási és fejlesztési rektorhelyettes ismertette április 14-én, a Líceum konferenciatermében. Lőrinczné dr. Thiel Katalin elmondása alapján főiskolánkra a februári határidőig összesen 7136 fő jelentkezett a tavalyi 6546-hoz képest. Az összes jelentkezők száma szerinti megoszlásban a 15. az EKF a magyarországi felsőoktatási intézmények között. Ez a szám akkor látszik értékesnek, ha figyelembe ves�szük azt, hogy a főiskolák között a második legtöbb jelentkezés Egerbe érkezett. A 7136 főből 6700-an jelentkeztek nappali képzésre, illetve ez a 7136 jelentkező 12 000 jelentkezést nyújtott be. Mesterképzésre 1604 jelentkező 2500 jelentkezést adott be. Ezen a téren a főiskolák között első az EKF, és az összes magyarországi felsőoktatási intézményt tekintve pedig a nyolcadik helyen állunk, amely kimagasló eredmény egy főiskolától. A legnépszerűbb alapszakok közé tartozik a gazdálkodási és menedzsment, a turizmus-vendéglátás illetve a kommunikáció- és médiatudomány, de igen népszerűek a művészetközvetítő szakok is, továbbá a Természettudományi Kar képzései iránt is egyre nagyobb az érdeklődés. Végleges adatokról számot adni viszont majd csak július 22-e után, a ponthatárok megállapítását követően lehet.

Magyar Krisztián

Ft-ot Klujber Márta, az Eszterházy Ká­ roly Főiskola hallgatója kapta. Az első díjat 25 000 Ft-ot a Miskolci Egyetemről Bujáki Márton nyerte. Az Ottovay-díjat idén Fülep Ádám végzős informatikus könyvtáros szakos hallgató kapta. A díj emlékplakettből és 100  000  Ft-os ösztöndíjból áll. Az Eszterházy Károly Főiskola és az Ottovay család alapította díjat minden évben az az informatikus könyvtáros szakos hallgató kapja, aki a tanárok javaslatai alapján tanulmányi munkájával ezt kiérdemelte. Az Eszterházy Károly Főiskola Díszpolgára címet idén dr. Cseresznyés László, az OKM beruházási főosztályvezetője és Szövényi Zsolt, az OKM felsőoktatási főosztályvezetője kapta. Az ülést az Ének-zene Tanszék ünnepi koncertje zárta.

Szilágyi Edina

Olvasóink lapunk előző számában olvashattak egy véleményt a hallgatói laptopok karbantartásának anomáliáival kapcsolatosan. A megjelent cikkre reagálva Soós Tamás, az Informatikai Központ főigazgatója egy közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz, melyet a 3. oldalon teszünk közzé.

„Minden összeköthető a Republic-kal”

Interjú Boros Csabával, a Republic zenekar basszusgitárosával Az idén 20 éves Republic az eFeN záró zenekara volt. Túl vannak már egy jubileumi koncerten, egy új album kiadásán, és koncertjeiken az idősebb generáció mellett a fiatalabbak is éneklik az ismerős szövegeket. A koncert előtt az együttes basszusgitárosa, Boros Csaba adott lapunknak interjút. –  Hogyan készült a könyv, amelyet a 20 éves évfordulótokra adtatok ki? – Zoltán János rock szakíró írta, akit körülbelül 27 éve ismerek. Többéves kutatómunka előzte meg az egészet. El kellett hozzá menni mindenkinek külön-külön, felvette a beszélgetést, leírta mindenkinek a történetét. Felkeresett olyan embereket is, akik a színpadon vagy azon kívül kapcsolat-

ba kerültek a zenekarral. És a végére mindez egy ilyen vastag könyvvé állt össze. Azt gondolom, a koncertre járó emberek megtudhatnak belőle olyan dolgokat, amikre egyébként nem lett volna lehetőségük másképp. És mi is megtudtunk olyan dolgokat egymásról, amiket nem is gondoltunk volt.

–  Milyen volt a jubileumi koncert? – Az Arénában tizenkét-tizenötezer

ember volt jelen. Ilyen helyen ritkán játszik ekkora tömeg előtt az ember, hiszen az Aréna mégis nagy befogadóképességű. A zenekar, illetve a közönség is, ha bemegy oda, teljesen más állapotba kerül, mint egy kisebb koncerten. Egy ilyen főiskolai közönség előtt is a maximumot próbáljuk nyújtani, de ott azért mégis másabb volt. Mind a vizualitás, a látvány, a technika tekintetében. És ott 20 évnek a dalait nem másfél órában kellett összerakni, hanem legalább kettő órában. Az arányt is nagyon el kellett találni, hogy már ne legyen unalmas, de még ne legyen túl rövid sem.

Folytatás a 6. oldalon

2

• líceumi élet •



Líceumi

Paletta

Együtt a minőségi felsőoktatásért

Együttműködési megállapodás egy maláj egyetemmel Az Eszterházy Károly Főiskola együttműködési megállapodást kötött az Open University Malaysia (OUM) vezetőivel főiskolánkon létrehozandó Maláj Képzési Centrumról és az OUM egri kihelyezett képzése létrehozásának szabályozásáról. A szerződést április 14-én a két intézmény képviseletében dr. Hauser Zoltán, az Eszterházy Károly Főiskola rektora és Prof. Emeritus Anuwar Ali, az OUM elnöke írták alá a Líceum konferenciatermében. A két felsőoktatási intézmény többéves kapcsolatának eredményeként az ázsiai térségben távoktatásban piacvezető egyetem telephelyet létesít Egerben és az EKF szakmai támogatásával két távoktatási programot is elindít. Prof. Emeritus Anuwar Ali, az Open University Malaysia elnöke a megállapodás kapcsán kiemelte, hogy a mostani közös program elindítása a két intézmény közötti majd egy évtizedes baráti és szakmai kapcsolat szimbóluma. Reményeit fejezte ki, hogy ezen felül az együttműködés további tudományos, közös munkának is lehet a kezdete. Dr. Hauser Zoltán rektor tájékoztatása

alapján az Open University Malaysia telephelyet létesít Egerben, és képzési kínálatából két programot hoz el Európa e térségébe. Ezt a két programot az Eszterházy Károly Főiskola szakmai segítségével fogja működtetni távoktatásban az ázsiai egyetem. Külön hangsúlyozta, hogy a maláj intézmény Ázsia egyik piacvezetője távoktatásban, és rendkívül kiforrott és jól működő tanulási környezettel rendelkezik. Megtudhattuk, hogy az EKF Malay Learning Centre két, a közeljövőben már működő programja mellett (Master of Business Administration és Master of Information Technology) a két intézmény már dolgozik egy harmadikon is, amely várhatóan egy év múlva indulhat majd el. A mesterprogram egy 60 kredites költségtérítéses képzés lesz, amely az OUM szabályozási rendszere alapján fog működni. A képzés már Malajziában akkreditált, és hamarosan az Oktatási Hivatal is regisztrálja az egyetemet magyarországi működésre. Az esemény végén a két intézmény vezetője és azok helyettesei ünnepélyesen aláírták az együttműködés részleteit tartalmazó szerződést.

Magyar Krisztián

Egri győzelem a Nagy József Béla helyesírási verseny döntőjén Főiskolánk Magyar Nyelvészeti Tanszéke április 17-én, szombaton 23. alkalommal rendezte meg pedagógusjelölteknek a Nagy József Béla helyesírási verseny Kárpát-medencei döntőjét. 17 hazai tudományegyetem és tanítóképző főiskola küldte el egy-egy legjobb helyesíróját, de képviseltette magát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a pozsonyi Comenius Tudományegyetem, illetve a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem is. Dr. Hauser Zoltán rektor úr idén a Nagy József Béla-emlékplakettet − a kuratórium döntése alapján – dr. Keszler Borbála Professor Emeritusnak, az MTA Magyar Nyelvi Bizottság társelnökének, a nyelvtu-

domány doktorának adományozta. A dolgozatírás után a professzor asszony a kollégáknak, valamint a versenyzőknek előadást tartott az akadémiai helyesírási szabályzat készülő 12. kiadásának munkálatairól. A szakterület legnevesebb kutatóiból ös�szeállított zsűri döntése alapján az első helyezett főiskolánk hallgatója, Báthory Kinga lett, akinek felkészítő tanára dr. Bozsik Gabriella. Második helyen Köllő Zsófia (Babes-Bolyai Tudományegyetem) végzett, tanára dr. Kádár Edit, míg a harmadik helyezett Kovács Györgyi (ELTE), akit Antalné dr. Szabó Ágnes készített fel a versenyre.

dr. Bozsik Gabriella

Partneri szerződést kötött az Eszterházy Károly Főiskola és az Apcom CE Kft. Az együttműködést dr. Kis-Tóth Lajos, az Eszterházy Károly Főiskola általános és fejlesztési rektorhelyettese és Szeidl Tibor, az Apple termékek kizárólagos hazai forgalmazójának ügyvezető igazgatója írták alá április 14-én, a főiskola szokásos havi sajtótájékoztatóján, a Líceum konferenciatermében. Szeidl Tibor a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy az Apple-t képviselve, úgy ahogy a gyártónak, számukra is fontos az oktatási terület támogatása, és a gyártó által készített hardver és szoftver eszközök képviselete és terjesztése az oktatásban, különösen a felsőoktatási intézményekben. Az Apple számára olyannyira fontos stratégiai kérdés az oktatásban való részvétel, hogy számos programot működtet a világ fejlett és fejlődésben lévő részein is. Szeidl Tibor kifejezte bizakodását, miszerint a mosatni megállapodást követően a jövő-

ben is lesznek olyan fejlesztések, amelyekben a két fél közösen együtt tud majd működni. Dr. Kis-Tóth Lajos az EKF képviseletében kiemelte, hogy az intézmény évek óta tesz erőfeszítéseket azért, hogy a korszerű információs-kommunikációs technikák alkalmazásában az EKF Magyarországon vezető intézmény legyen. A rektorhelyettes elsősorban a művészetközvetítő képzéseket említette, amelyekben ezek az alkalmazások elengedhetetlenek ahhoz, hogy minőségi felsőoktatásról beszéljünk. A szerződés aláírása után Gulyás István az Apple képviseletében adott át Racskó Réka, informatikatanár mesterszakos hallgatónak egy Apple Notebookot és egy iPod Touch lejátszót, amellyel a gyártói programokat behatóan megismerve a jövőben képviseli az Apple márkát és az általa nyújtott szolgáltatásokat az intézményen belül.

Magyar Krisztián

Hosszú útra megyek… A főiskola Minőségi szolgáltatásokkal a jövő felsőoktatásáért az Eszterházy Károly Főiskolán című TÁMOP 4.1.1. – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül megvalósuló – pályázatának köszönhetően egy lelkes kis csapat hosszú útra kelt, hogy a projekt céljainak megfelelően tanulmányozza, mások hogyan, milyen módszerekkel valósítják meg a végzett hallgatók nyomonkövetését, a Vezetői Információs Rendszereket hogyan működtetik. A DPR-t most készítjük elő, vezetjük be, így hasznosnak ígérkezett megnézni ott a rendszert, ahol ezt már régóta, és hatékonyan használják. A hatfős, vegyes társaság (képviseltette magát a TIK, a Hallgatói Centrum, az FHÖK, a Gazdasági Hivatal és az Informatikai Központ) úgy állt össze, hogy lehetőleg minden területen legyen szakember. A tanulmányút célja az Egyesült Államok volt, ahol március második felében több felsőoktatási

intézményben tettünk látogatást. Fő célpontunk a Val­dos­tá­ ban található Állami Egyetem volt, amely intézmén�nyel a főiskolának egyébként is jól működő kapcsolata van, így szívélyesen fogadtak minket is, többnapos megbeszéléssorozat keretében megismertük az amerikai képzési rendszert, a felsőoktatás sajátosságait, illetve természetesen azt is, hogy ott hogyan működik az alumni, örögdiák rendszer, hogyan próbálják tartani a kapcsolatot a végzett hallgatóikkal. Tanulságos beszélgetések voltak, sok információt, tapasztalatot, ötletet nyertünk. Bár hozzá kell tenni, a két ország, a két felsőoktatás közötti különbség miatt néhány folyamat megvalósíthatatlan nálunk. Így például úgymond hiába hallgattunk meg egy hosszabb előadást az USAban elterjedt, és jól működő adományozási rendszerről, a magyar törvények nem adnak erre lehetőséget.

Informatikai területen sok újdonságot nem tapasztaltunk, az egyetemeken minden funkciót próbálnak automatizálni, elektronikus környezetben megoldani, a felhasználói felületek hasonlóak, mint nálunk, alapvetően a webtechnológiát használják. Így a végzett hallgatók is egy, az egyetem által működtetett weboldalon regisztrálhatják magukat, ami innentől kezdve mintegy közösségi oldal működik, volt hallgatók újra „egymásra találhatnak”, fölvehetik a kapcsolatot egymással, különböző információkat helyezhetnek el magukról. Ami érdekes, hogy hasonlóan a hazai viszonyokhoz, ott is egy külső fejlesztőcégtől vásárolják meg a programrendszereket. Rengeteg tapasztalattal, élménnyel tértünk haza, kitűnő lehetőség volt megismerni egy másik ország, egyetem működését!

Kerecsendi András



TDK a végzősöknek

A következő évben főiskolánk rendezheti a XXX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának döntőjét. A szervezési feladatok mellett az EKFen láthatóan kiemelt hangsúlyt fektetnek a hallgatók kutatói tevékenységeinek ösztönzésére ösztöndíjakkal, tudományos délutánokkal és személyes konzultációkkal is. Ennek a munkának az eredményét a kari szimpóziumok után élesben először a végzős hallgatók mutatták be április 20-án, az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián. A szaktanszékek által megrendezett délutánon összesen 128 előadó próbálta meggyőzni a tanáraikból és egy hallgatóból álló zsűrit arról, hogy kutatási témájuk és eredményeik alkalmasak arra, hogy tovább küldjék azokat az országos versenyre is. Karonként lebontva a legtöbb tdk-zó a Bölcsészettudományi Karon volt, itt pontosan 50-en, a TTK-n 44-en, a TKTK-n 26-an, míg a GTK-n 8-an prezentáltak. A főiskola, nagyrészt pályázatok-

ból számos olyan programot támogat, amely a hallgatók minél eredményesebb szerepléséhez hozzájárulhat. A kezdeti, 20 ezer forintos kutatási támogatás mellett a kari tudományos délutánokon bemutatott előadásokat is javarészt díjazták, illetve a külön műhelymunkákra is nagy hangsúlyt fektetnek köszönhetően a számos sikeres pályázatnak is. Bár a Kepes György Szakkollégium nincs a kiemelten támogatott műhelyek között, tagjaik közül többen is figyelemre méltó eredményt értek. A TDK-t megelőző hétvégén tréningeket szerveztek maguknak, amelyen az előadások bemutatása során próbálták egymást ellátni minden, az eredményesebb szereplést célzó tanáccsal. A szakkollégisták az intézményi TDK-n 5 első, 2 második és 3 harmadik helyezést szereztek, továbbá még 2 szakkollégistának tartották alkalmasnak a dolgozatát arra, hogy javasolják az országos fordulóra. Ezt (is) látva érdemes lenne újragondolni a Kepes

Jókor jó helyen!?

Állásbörze az EKF-en

„Tedd meg a következő lépést!” szlogennel tartott állásbörzét iskolánk április 19-én és 20-án. Ezt a lépést kevesen tették meg, amelyet Farkas Attila, a Karrieriroda vezetője külön ki is hangsúlyozott értékelőjében, továbbá az előadások alatt szinte pangó tantermek is erről árulkodtak. A hétfői napon két előadást hallgathattunk meg „Veni, vidi, vici” címmel. Volt EKF-es hallgatók életútja, tapasztalatai, tanácsai voltak terítéken. Akár tanulhattunk is belőlük. A létszám is kielégítő volt, az első előadáson tele volt az előadóterem. Másnap már ezt kevésbé mondhattuk el. A három előadás „Lehetőségek a munkaerőpiacon” címmel kifejezetten nagy kudarcot tudhattak magukénak. Az résztvevők száma nem érte el a 10 főt egyik előadáson sem, bár ennek oka nem az előadás minősége volt. Cserkúti Ágnes, Surányi Géza és Réti Erika a megjelent hallgatóknak sok segítséget nyújtott a külföldi és belföldi munkakeresés témaköreiben. Hasznos tanácsokkal szolgált arról, hogy hogyan kezdjük, mire figyeljünk, milyen hibába nem szabad beleesni, hogyan ne használjanak ki. Szerencsére az új program nem okozott csalódást, megérte újíta-

3

• líceumi élet •

Líceumi

Paletta

ni. Az álláskereső tréningen egy nagyon jól dolgozó csapat jött össze – meséli Farkas Attila, a Karrieriroda vezetője. A kiállításon 20 stand vett részt. Voltak, akik állásajánlatokat vagy gyakorlati lehetőségeket nyújtottak az érdeklődőknek. Voltak standok, ahol képzések közül válogathattunk. Mindenki megtalálhatta itt a saját szakterületét a Hotel E*Stellától az IT Services Hungary Kft-n és a HM Büntetés Végrehajtási Intézeten keresztül egészen a Zebra Designig. Aki pedig mégsem, az bátran fordulhatott az ÉszakMagyarországi Regionális Munkaügyi Központhoz. A bátrabbak pedig már jelentkezhetnek is az Eurodesk - Fiatalok lendületben programba, amihez nem kell más kezdetnek, csupán egy pályázat. Amit én tanultam ez alatt a két nap alatt az az, hogy nem csak a nyelvismeret nagyon fontos, de az is, hogy legyen életcélunk, mert anélkül nem megy. És persze jókor kell lenni jó helyen, mert nem biztos, hogy minden ajánlat csak úgy megtalál bennünket. Ez utóbbira csak azt remélem, hogy én jókor voltam jó helyen, aki pedig nem volt ott, az jövőre jöjjön el, mert megéri.

Kovács Adrienn

Az előző számunk laptopellenőrzéssel foglalkozó írására Soós Tamás, az Informatikai Központ főigazgatója közleményben reagált.

Az érem másik oldala „Aki biztos úton jár, tulajdonképpen halott.” Carl Gustav Jung

György Szakkollégium támogatási rendszerét. Rengeteg munka van egy TDKdolgozat elkészítésében. De ha a mai felsőoktatási rendszert nézzük az egyre több diplomással, mindenképp érdemes választanunk már tanulmányaink során egy olyan kutatási területet, ahol eredményeket érhetünk el, és ezáltal máris többek leszünk vetélytársainknál a diploma utáni életben.

Magyar Krisztián

Akiknek bejött a MÉDIA! Április 19-én az Eszterházy Károly Főiskolára vendége volt három egykori egri hallgató, így Sivák Péter, aki ma már Neo FM programigazgatója és Varga Ferenc, a Líceum Televízió technikai vezetője, valamint Bérczessy András, a TV Eger igazgatója. A meghívottak arról számoltak be az elsősorban kommunikáció szakos diákoknak, hogy ezt a szakmát csakis akarattal, kitartással, elhivatottsággal és nem utolsó sorban alázattal lehet végezni. Többek közt elmesélték pályafutásuk kezdetét, hogy nekik is a szamárlétra legaljáról kellett felkapaszkodniuk, hogy azok legyenek, akik igazán lenni akartak. A szakmai gyakorlatokon kávéfőzéssel kezdték mindennapjaikat, ami véleményük szerint így helyénvaló. Majd jött a mélyvíz, ahol meg kellett állni a helyüket. Mindezt persze időben kell elkezdeni, már a főiskolás évek alatt, hogy rengeteg tapasztalattal gazdagodjon egy fiatal és kapcsolatokra tegyen szert az, aki majd a diploma után a média világában szeretne elhelyezkedni. Hiszen aki oda már bekerült, az már rossz nem lehet!

Ligler Erika

Pro Natura díj dr. Kárász Imrének A Föld Napja alkalmából Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter Pro Natura díjat adományozott dr. Kárász Imrének, az Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának, a természetvédelmi és környezetvédelmi tudatformálás érdekében hosszú időn át végzett oktatói munkája, kutatási és publikációs tevékenysége elismeréseként. A Pro Natura díj a hazai természetvédelem érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató személyeknek, szervezeteknek adományozható legnagyobb szakmai kitüntetés. A díjátadásra április 22én került sor.

Intézményünk a magyar felsőoktatásban elsőként – és azóta is egyetlenként – indította el 2007-ben a hallgatói önálló tanulás „saját notebookkal” történő támogatását. A pilot projekt kapcsán minden nappalis BA/BSC és idén már az MA képzésben résztvevő hallgatók is kaptak eszközt, amelynek tartalommal való megtöltéséről a szaktanszékek gondoskodtak. Ezzel párhuzamos minden oktatót elláttunk mobil eszközzel és a tantermeket is felkészítettük az önálló prezentációs előadások megtartására. Mint minden pilot programnak, ennek is vannak gyermekbetegségei, amelyeket nem láthattunk előre, hisz nincs kitaposott út. Folyamatosan fejlesztettük az intézmény informatikai infrastruktúráját, hogy a jelenlegi 1400 asztali és 2500 hordozható számítógépet kiszolgálja. Mindezt egy maroknyi csapat menedzseli, amelynek feladatspektrumában ez egy 30 %-nyi sávot fed le, viszont a hallgatói notebook projekttel járó feladatok az év négy hónapjában ennél jóval nagyobb terhet rónak ránk. A notebookok használatával kapcsolatos körülmények meghatározására az EKF megalkotott egy „Használati megállapodást”. Ez hivatott meghatározni a hallgató, az intézmény és a szállító viszonyait, jogait és kötelességeit. Ez a megállapodás az évek során 2 oldalasról 4-re duzzadt, mert reagálni kellett a felmerülő problémák jövőbeni kiküszöbölésére. Nem lesz ez másképp az idén sem. Sajnos a tendencia az, hogy sokan keresik és meg is találják a kiskapukat. Így fordulhat elő például, hogy egy hallgatónál két notebookot is fellelünk az ellenőrzés során, vagy már nem is hallgatónk és úgy kell felkutatni az eszközt. A három hét alatt elvégezhető kötelező ellenőrzés két hónapra húzódik, a töréskárokat megpróbálják a garanciális javításra terhelni, a lopáskárokról csak késve kapunk értesítést…; és még hosszasan sorolhatnám. Természetesen ez nem vonatkozik minden hallgatóra, de hozzánk már csak a problémás esetek jutnak el. A notebook fölött a tulajdonosi jogokat az EKF gyakorolja, a hiba státuszának besorolása pedig a szakszerviz hatásköre. Ebből következik, hogy nekünk mindig üzemkész állapotban kell tartani az eszközt, hiszen ha egy hallgató valamilyen oknál fogva elmegy az intézményből és leadja a notebookot, akkor azt egy másik hallgatónak tovább kell adni. A törés károk sohasem tartoztak a garancia hatáskörébe, ezért az ilyen eredetű nagy értékű (30e Ft feletti) hibák ellenszolgáltatásának kezelésére született egy „Rektor-helyettesi utasítás”, amely rendelkezik a kaució felhasználásáról és a részletfizetési kedvezményről. Mindezek fényében próbálunk eljárni a NEC notebookok tekintetében is. Ezek esetében sajnos az nehezíti a gördülékeny javítást, hogy a tavalyi gazdasági válság hatására a NEC kivonult az asztali PC és a notebook üzletágból, némi káoszt okozva az alkatrész utánpótlás terén. A szokásosnál nagyobb számban előforduló fed lap törések pótlásán és a további hibák előfordulásának megelőzésén a szállító szerviz és informatikus kollégáim egyaránt folyamatosan dolgoznak. A megoldandó kérdések közé tarozik még az is, hogy ki fizeti a révészt. Természetesen ahány hiba annyi eset, így nem kerülhető el az egyéni elbírálás. Ahogyan már korábban említettem a töréskárok nem tartoznak a garanciális hibák közé, ellenben a nagyszámú hasonló esetek kezelésére sikerült megegyezni a főiskola gazdasági vezetésével és a szervizzel, hogy a munkadíj elengedésével és a kaució felhasználásával az estek zömét térítésmentessé tudjuk tenni. Annak ellenére, hogy talán kicsit túlvállaltuk magunkat, hiszek abban, hogy a notebook projekt közös céljai felülírják az egyéni érdekeket, sérelmeket és be tudjuk bizonyítani a felsőoktatási szférának, hogy az út, amit választottunk jó irány és még mindig az ekfajódöntés! Soós Tamás főigazgató Informatikai Központ

4

• efen •

Óriási buli volt! 1. nap



Líceumi

Paletta

eFeN 2010 összefoglaló

Esős hétfővel indult az idei eFeN. Már reggeltől kint álltak a szakkolis pavilonok a „B” épületben. Lehetett itt sakkozni, gyöngyöt fűzni. A vállalkozó szelleműek rajzoltathattak magukról portrét, illetve magukra hennát. A DTI jóvoltából pedig némely pavilonban még mentálhigiénés tanácsadás is működött. Délután egy moderált beszélgetésben iskolánk volt kommunikációs, valamint gazdász hallgatói adtak a pályakezdők számára néhány hasznos tanácsot. Elmesélték pályafutásuk alakulását, és kedves vagy épp kínos szakmai vagy főiskolás élményeiket. A Líceumban Simon Tímea kiállítását csodálhattuk meg. Az igazi eFeN csak estére indult el, közvetlen az eső után. Elsőként iskolánk hangjai, az Agria Voces zenekar lépett fel, őket a Mona Lisa Overdrive formáció követte. Az elején még alig szállingózó efenesek a Dumaszínházas fellépőket már sörrel a kezükben, tapsolva köszöntötték. Szupkay lelkesen szórta a poénokat, míg Trabarna magához híven most is traktorok és egyéb járművek hangját utánozta vicces történetekbe ágyazva. A technikai gondok után több tízperces késéssel az est sztárjai is befutottak. A Kiscsillag a kezdeti kapaszkodás után igazán ütős koncertet adott az ugráló, bekiabáló, egymás nyakán ülő és néhol pogozó rajongóknak. Egymást örökre szívünkbe zártuk sörrel és cigivel, összebújással és könnyekkel. Volt szándék és táncoltunk tűkön is. MOL- kút egy kis Kockacukorral, miközben „álltak a férfiak”. És mindannyian lelkesen kiáltottuk a Feketemosót és Jávor Pali bácsit a szomszéddal, „itt valahol”. Az estét a Hollywood Rose együttes zárta, akik saját számaik mellett főként

Guns N’ Roses-dalokat játszottak. Az eső után szerencsére már csak a sör áztatott, az első nap kezdésnek jó volt.

2. nap

A rendezvény második estéjét a Csírázó Búzakalász nyitotta. A falusiasított ska-punkot játszó csapat a korainak bizonyuló időpont miatt egy jóformán teljesen üres sátornak zenélt. A nap soron következő fellépője a várpalotai Vad Fruttik volt. Az együttes tenyérbe mászó jópofáskodását és mérhetetlenül kínos humorát valóságos szenvedés volt néhány percnél tovább elviselni. A hithű zeneszeretők jóérzése hevesen tiltakozott, a koncert maga pedig szimplán

indie-élmezőny egyik jeles képviselője, a budapesti The Moog állt színpadra. A jelenleg épp Amerikában turnézó zenekar ámulatba ejtő profizmussal mutatta meg, hogy az angolszász hagyományokon nyugvó gitárpop igenis túlmutat a tinilányok rajongását megnyerni kívánó tingli-tanglin. A könnyed táncos mulatság egyik pillanatról a másikra vált könyörtelen és egyben kaotikus gitárnyúzássá. Aligha láthatott a város ennél erőteljesebb koncertet a közelmúltban.

3. nap

Az igazi tombolás az eFeN harmadik napján, szerdán kezdődött. A délelőtt és a délután a hagyo-

zenéjével vezethette le a feszültséget. A 11 tagú zenekar feltette a koronát a szerdai napra, a közönség is mozgásban maradt, így óriá­si fesztivál-hangulattal zárták az estét.

4. nap

csak totális érdektelenségbe fulladt. Az est főműsoridejében fellépő 30y ezzel ellentétben egy a vártnál erősebb rockprodukcióval állt elő. Szövegcentrikus dalaikkal őszintén és nyers erővel szólították meg az örök gimnazistákat. A poszt-Kispál nyomvonalat követő banda műsora egyszerre volt érzelmes és vad. Intelligens rockzenéjük sajátos atmoszférát teremtett a főiskolai eseményen. Ezek után a magyarországi

mányőrzésről szólt, hiszen megnyitották a Folklór-napot, volt palócgulyásfőzés, fellépett az Egres néptáncegyüttes, bemutatkoztak a belga, lengyel és török hallgatók, valamint ezen a napon zajlott a VIII. Főiskolai Filmfesztivál is. A fesztiválsátorban 18 órától a Sick Stars melegítette be a közönséget kompromisszummentes metállal, 20 órától pedig a Csík zenekar húzta a talpalávalót. A színpad elé gyűlt tömeg élvezte a folklór zenét, de az igazi őrület akkor kezdődött, amikor felhangzottak a kortárs könnyűzenei feldolgozások: a Csillag vagy fecske, a De szeretnék vagy a Most múlik pontosan. 22 órakor kezdődött a Quimbykoncert, s az idei eFeNen először végre teljesen megtelt a sátor. Kiss Tibiék kiforrott zenei élményt nyújtottak a tomboló közönségnek, s végig sikerült megtartaniuk azt a felfokozott szintet, amivel a koncertet kezdték. Aki még bírta az iramot, a Pannonia Allstars Ska Orchestra

A messziről érkezett főiskolások egy része bizony már otthon van csütörtök este, de aki mégis itt maradt, biztosan nem bánta meg, az eFeN ugyanis töretlen lendülettel folytatódott tovább. A nagysátorban az egri fiatalok zenekara, az Ethnofil játszotta kezdetnek a billentyű, a dob, az 5 húros basszusgitár és a hegedű eklektikáját a tőlük megszokott módon. Sőt, ezúttal egy meglepetéssel is érkeztek. Legfrissebb szerzeményüket először játszották a nagyérdeműnek, ám az annyira friss, hogy még címe sincs. Amíg ők zenéltek, a sátor mellett a negyedik nap, a negyedik borvidék, a badacsonyi borokat kóstolhatták meg a kíváncsiskodók. A nemzetközi szinten is ismert Kerekes Band magabiztosan csapott a lovak közé, minden üres teret hangokkal igyekezett kitölteni. Fehér Zsombor és csapata a szokásosnak mondható jó formáját hozta, kellemesen lendületes hátteret biztosítva egyeseknek a borélményhez, de többünknek a tánchoz. Két év kihagyás után újra egri színpadon játszott a forradalmi egylet, a Kowalsky meg a Vega. Forradalmukat ezúttal sem politikai eszközökkel és nem is gazdasági döntésekkel, hanem zenével valósították meg. Ehhez természetesen nem maradhattak el az olyan nagy Kowa-slágerek sem, mint például a Fekete lepke, az Ennyi csak, a Szemenszedett igazság vagy az Aszfalt és fehércsík. Azonban mint tudjuk, az együttes hamarosan kiadja ötödik lemezét is, amelyről már most is kaphattunk előzetest.

Zárás

Zárásnak az In Diretta a rock nagy klasszikusait tolmácsolta azoknak, akik még bírtak bulizni és táncolni. „Ha kell egy zenekar”, a hat srác mindig készen áll. A nagy slágerek feldolgozásai táncparketté változtatták a színpad előtti részt, míg a pultnál Kowalskyék is beszálltak a partyba, hogy közös fotókat csinálhassanak és beszélgethessenek a rajongóikkal. Óriási tömeggel zárult az idei eFeN. A délutáni koncert az Ocho Macho formációval kezdődött, akik bevezették az akkor még szállingózó, itt-ott álldogáló közönséget a reggae, ska, latinos ötvözetű, feldolgozásokkal átszőtt saját kis világukba. A gyülekezők mindeközben merészen fogyasztottak a sátor melletti ingyen borokból. Egyre özönlöttek a nagyszínpadhoz az emberek. Főként az idősebb korosztály képviseltette magát, kevesebb volt a főiskolás a pénteki nap miatt. Ennek ellenére több száz fős tömeg gyűlt össze. A Republic húsz perces késés után lépett színpadra, amivel indult is a mandula. Hallhattunk új számokat és örök klasszikusokat is. Sokan torkuk szakadtából kiáltozták az ismerős szövegeket. Elmerültünk kékben és narancsságában, repültünk a bálnával, szálltunk a kismadárral és együtt cipeltük a „16 tonna fekete szenet”. A párok pedig összebújtak a romantikus slágerekre. Majdnem két órás koncert után a tagokat Cipő mutatta be, majd a szervezők születésnapi tortával köszöntötték a zenekart. A hangulatot ennél jobban nem is lehetett volna fokozni az utolsó napra az eFeNen. Reméljük, jövőre is legalább ennyi érdeklődőt vonzanak majd a programok.

Csehi Dorina – Farkas Anett – Böszörményi Sándor – Kovács Dávid



5

• kultúra •

Líceumi

Paletta

A Csillagok háborúja-szimfónia A Csillagok háborúja hexalógia zenéjének apropóján szervezett előadást az eFeN hét keretein belül szerdán délután a Kepes György Szakkollégium és a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár. John Williams, aki a legendás Star Wars mellett A cápa, Jurassic Park, Superman, E.T. – a földönkívüli, Shindler listája, Indiana Jones és a Harry Potter filmek zenéjét is jegyzi, munkájával a történet és a képi világ mellé zenei rendszert is teremtett. Ezt bizonyította be a két szakértő előadó: Simon Zoltán és Vörös Péter. A Csillagok háborúja-szimfónia című előadás a filmzenét, mint történetközvetítőt mutatta be. Felvetették, hogyha csak a mozgófilm-kockákat látnánk, s elvennénk a párbeszédeket, akkor is teljesen érthető, követhető lenne a tör-

ténet – hála a szereplők jellegzetes motívumainak, s az egyes részek vezérfonalainak. Rávilágítottak arra is, hogy John Williams zenéjével hogyan teremtett egy plusz rendszert George Lucas filmjének, pedig általánosságban a filmzenék természetüknél fogva inkább alárendelt szerepet töltenek be, hiszen a film egy vizuális műfaj, a zenével pedig kvázi kommentálják azt, amit a képernyőn vagy a mozivásznon látunk. Ez esetben azonban valódi művészi eszközzé vált a zene A két előadó prezentálásával sorra végigmentünk az egyes filmek fő zenei motívumain az elkészítés sorrendjében, így bizonyították be, hogy akár egy-egy szereplő sorsát is kikövetkeztethetjük a hozzájuk rendelt zene közvetítésével.

Sietünk sehová

Csehi Dorina

Csuvasok söre, mesék habja Berecz András Egerben

A tréfás kedvű Berecz András adott jó hangulatú koncertet április 16-án este a Forrás Gyermek és Ifjúsági Központban. A nagy tiszteletnek örvendő ének- és mesemondó nyolc zenésszel kiegészülve mutatta be a legújabb, Sördal című lemezét. Berecz András – és kísérői – révén a csuvasok jellegzetes műfaja, a sördal, magyar nyelven elevenedett meg a színpadon. Az Alsó-Szura, Szvijaga és Volga folyók között élő, kihalás szélén álló nép nótáinak gyakori témája a szerelem, az

öröm, a mámor, a bánat, valamint az emberi együvé tartozás. A népdalénekes előadását egy négytagú női kórus tette még erőteljesebbé. A zenei aláfestésben olyan különleges és ritkán hallott hangszerek is megszólaltak, mint a bolgár tambura vagy a cimbalom, de helyet kapott a jól ismert fafurulya és egy monoton, törzsi hatást elérő dob is. A dalok fő erejét a szövegek ámulatba ejtő költő képei adták. Ezek megértését nagyban segítette Berecz András világos és egyben rop-

hivatali szolga tanácsaira, akinek (talán/remélhetőleg) megvan legalább az érettségije, de a pszichológiához semmi köze? S ráadásul még az élete is romokban hever félrebaszó, gyermektartást nem fizető férje képében. A konfliktus többszörös: a hivatalnok maga is pályát tévesztett, mind a munkája terén, mind a magánéletében – hiszen tanácsadásra képtelen, s férjet is ros�szul választott, feleségszerepe is becsődölt. Ehhez képest egy induló 18 éves élete piskóta. Aztán Madagaszkár állampolgárának felelőssége egyre nő: legalábbis látszatra. Mert hiába adja voksát jobbra vagy balra, nem történik semmi: csak lebegtetik előtte a szebb jövő képét. Ez a Szuszogó politikai szála, melynek apropóját az idei választások szolgáltatták – megjelenített típusa öröknek tűnik: az önző, saját retorikai tengerén evezgető igaztalan politikus elévülhetetlen kelléke sajnos napjaink Magyarországának. Akinek száján a nagy szavak, nemes gondolatok élüket vesztik: mégis amíg e szavak eléletlenednek,

Kovács Dávid

Barabás Lőrinc Eklektric

Hangulatos utazás a jazz változatos világába

A Szuszogó Színház legújabb darabjáról A Szuszogó Színház ismét kitett magáért. Érdemes a címválasztáson kezdenünk: a nem sietünk sehová szókapcsolatból sietünk sehová lett. A mondat első tagja azt állítja, hogy sietünk, a második tag pedig paradox mód érvényteleníti ezt az értelmet, hiszen sehová nem lehet sietni. Nem? Ez pusztán grammatikai képtelenség, csak azért is játsszuk el… A Szuszogók sorai némileg átrendeződtek a tavalyi évhez képest: jöttek-mentek-maradtak a tagok, picit kevesebben lettek, amitől persze nem lettek kevesebbek. No, de hol van már a tavalyi hó – apró vízcseppek arcodon… A színdarab eleje csecsemőnyögdécselésektől kezdve a „sírba fekvésig” az egész életet kívánta modellálni, a tömegjelenetben pedig egy orwelli embermassza őrjöngött. Meg kell valljam, így összesűrítve igen keménynek tűnt az élet, vártam már, hogy e tömény esszencia némiképp feloldódjon a jelenetekben, azaz kezdődjön el a cselekménysor! Az előadás mottójának is tekinthető az indítás, ez a darab az ÉLETTEL kíván foglalkozni: a Transformersjelenet arra (is) figyelmeztet, hogy soha ne feledjünk el játszani, egy kicsit maradjunk örökké gyermekek. A pályaválasztási tanácsadó jelenete a játékától megfosztott, kamas�szá lett gyermek első komoly döntési helyzetével szembesít, amikor 18 éves fejjel döntenie kell az élete felett. Hallgasson a szülői tanácsra, épp formálódó önmagára, esetleg egy olyan

pant élvezetes értelmezése. A befogadást megkönnyítő és elősegítő magyarázatok mellett a zenélések közti szünetekben hallhattunk, különböző történetekkel és népies tréfálkozásokkal teletűzdelt, csuvasföldi élménybeszámolót is a híres mesemondótól. Az est végéhez közeledve valódi csuvas sörrel bemutatták a sörmerő csanak használat, illetve a jó kedélyű történetmondó előadásában meghallgathattunk egy hamisítatlan csuvas mesét is dr. Mészáros Gyula gyűjtéséből.

addigra egy ország életlehetőségeit metélik el. Közjáték. A buszmegálló rácsok nélküli emberketrecében közszemlére tétetett az emberi faj jó néhány példánya: van, aki másodpercenként vetette tekintetét karórájára – mintha ettől gyorsabban jönne a busz (persze-persze, csak pótcselekvés) –, de akadt, aki az egyik cigit szívta a másik után (újabb pótcselekvés), és egy figura fejhallgatóval a fején lábával verte a taktust a földön. Talán maga a várakozás is újabb pótcselekvés csupán, egy jobb híján? Közjáték vége. Jó volt újra Firenzében járni. A színek, a szagok, a zajok Firenzéjében. Egy élet álma. Mert álmodók is vagyunk. Ha merünk elég nagyot és merészet, akkor arra ébredhetünk egy szép napon, hogy ez már nem

álom, tényleg modellek hordják magukon a nevünk – minket visel minden nő a világ kifutóján. De túl mindenen: a Viktória-show-k kegyetlen világán, a Transformersek harcain, a pályaválasztás nyűgén, a választásokon-politikusokon, végtére is az esőcseppek metafizikai magaslatába jutunk, vagy szállunk alá. Az égi permet pocsolyává áll össze a földön, érré, óceánná. Elpárolgunk, visszatérünk. Megfagyunk-görcsölünk, elfolyunk, ködként lebegünk az érzelmekben. Mert az ÉLETHEZ víz szükségeltetik. Pici cseppek: egy kisbaba szeméből – halottjukat sirató gyászmenet lelkéből. Akarva-akaratlan bennem élt már egy elvárás a Szuszogó Színház felé a tavalyi előadásukból fakadóan: 1,5 óra művészet, önismereti kurzus – hogy magamat idézzem. Újra sikerült elérniük azt, hogy az ember tovább játssza magában ezt a színházat, hogy minden egyes leheletünkkel tovább szuszogjuk – idétlen szóviccel élve – mi magunk életünk drámáját. Hogy kik vagyunk? Vízcseppek, Transformersek, esetleg a buszmegálló emberseregének tagjai? Mire várunk? Miért nézzük az óránk, ha sietünk sehová – sehová sietünk?

Antal József

Biztosan nem bánta meg az, aki április 14-én este másfél órát az Ifjúsági Ház nagytermében töltött. Lehetett műértő, vagy laikus, a Barabás Lőrinc Eklektric mindenkit elvarázsolt. Gyakran kaptam magam azon, hogy nem is a színpadot, hanem a közönséget figyelem. Mert számomra szokatlan, hogy ennyire visszatükröződjön valami a nézőtéren abból, ami a színpadon zajlik. De mi az, ami ennyire magához tudja láncolni a közönséget? Talán az, hogy léteznek még olyan zenekarok, akiknél ennyire átjön, amit játszanak. Az életük a zene, ez a koncert minden másodpercében leolvasható volt az arcukról, ahogy a számok közben egymásra néztek, folyamatosan mosolyogtak, érezni lehetett, hogy minden egyes akkordot átélnek. Nem úgy játszottak, mintha már ezerszer előadták volna a számokat, pedig biztosan így van, hanem úgy, mint akik most először viszik színpadra a tökéletesre csiszolt szerzeményt. A hangszerelés mesteri volt. Jól megfért egymás mellett a klasszikus jegyeket képviselő trombita és dob a modern elektronikus zenei irányzattal. Természetesen az együttes legszembetűnőbb elemei a hölgyek voltak, akik elbűvölő kellemükkel és változatos hangszínükkel foglalták tökéletes keretbe a zenekart. Barabás Lőrincnek sikerült olyan embereket maga köré gyűjtenie, akik önmagukban is képesek lennének megcsillogtatni tudásukat, de a tökéletes együttműködéstől válik virtuózzá a zenekar. A varázslatos zenei elemek, a fények, az összjáték, mind-mind azt a benyomást keltették, hogy ilyen koncertekre érdemes elmenni, hiszen valami bennünk maradt az este után, amitől tőlük kaptunk, és nekik adtunk: a zene szeretete.

Ferencz Norbert

6

• hátsódal •



„Minden összeköthető a Republic-kal”

Interjú Boros Csabával, a Republic zenekar basszusgitárosával Folytatás az 1. oldalról

–  Van személyes kedvenced a húsz év terméséből? – Ez mindig változik. Ahogy csinálunk egy lemezt, azt elkezdem hallgatni, ugyanis még mielőtt a boltokba kerülne, mi már hallgatjuk maguknak, és ez fokozottan hat rám. Minden egyes hangját átpörgetem. Tehát mindig az aktuálisról tetszik valami. De mindenevő vagyok. Én egy számot nem egészben nézek, hanem globálisan, egy koncerttel együtt. Ha a koncert végén nem érzem, hogy jó volt, és az egész nem működött együtt, akkor teljesen mindegy, hogy játszottuk-e azokat a számokat, amelyeket szeretek, vagy nem.

–  Mitől függ az, hogy egy dal működjön a koncerten? – Hiába jó egy dal önmagában. Ha a környezetében nem jó számok vannak előtte és utána, akkor el fog sikkadni. Fontos, hogy milyen környezetbe kerül, hány gyors nóta után jön egy lassabb, és az pont ott megtalálja a helyét, és az se mindegy, hogy milyen hangnemben van. Ez egy nagyon ös�szetett dolog.

–  Mi a zenekar sikerének a titka? – A siker titkát nem tudom elmondani. Ha el tudnám mondani, akkor már csináltam volna egy másik ilyen zenekart, akik most játszanának valahol máshol, én meg itt keresném a pénzem. Azt gondolom, hogy ez egy hosszú és összetett folyamat. Véletlenek, összetalálkozások, súrlódási pontok elkerülése. Mint egy autóban az összes fogaskerék, vagy alkatrészek, amelyek benne vannak, és jól kopnak össze. És akkor az az autó jól működik, olyan csendesen és szépen.

–  Mennyire lehet ennyi év után szétválasztani a magánéletet a zenekartól? Hogy függ ez össze nálatok?

magánszférát és a közös érdekeket külön választani.

–  Hogyan születik meg egy számotok? – Négyen írjuk a számokat. Attilán, a doboson kívül mindenki ír dalokat otthon. Van, aki diktafonra veszi fel először. Zolinak (Tóth Zoltán) van otthon stúdiója, nála szoktuk felvenni a lemezeket. A szövegeket főként Cipő és Zoli írják. Gyakorlatban megírsz egy dalt, és azt felénekled akusztikus gitárral. Előbb mindenképpen a zenének kell születnie. Ha ezt fordítva csinálják, és sokan esküsznek rá, hogy ez is működik, szerintem ez már afféle megerőszakolás. Olyan, mintha egy kis kesztyűbe mindenképp bele akarod tenni a kezedet. Az nem az igazi, ott valami nem stimmel, mert azt kézre kell szabni.

–  Mi ad számodra ihletet? – Sok minden inspirálhat. Az is, ha találok egy jó menetet a gitáron. Elkezdek játszani a gitáron, és akkor már jön is a következő dallam. Előfordult, hogy megírtam másodszor a Go west című számot. Mondtam a többieknek, hogy ez mennyire jó, de valahonnan olyan ismerős. Mire közölték velem, hogy ez a Go west. De szerintem kimondottan vannak olyan harmóniák, amiket az ember hall, amire megszülethet egy új szám. Ez kialakul magában, kicsit csiszolni kell, mint mikor a tenger mossa a köveket. Olyan is volt már, hogy félálomban jutott eszembe egy dallam, és akkor gyorsan felkaptam egy hangszert, majd felvettem a zenét. Ugyanis ez lehet, hogy egy olyan megismételhetetlen pillanat, amely soha többé nem jut eszedbe. Aztán erre jönnek a nálam okosabb emberek, akik megírnak rá egy szöveget. Egy évben egyszer, én is megírok egy szöveget, amit

általában el is éneklek.

–  Úgy tudom az új albumra te is írtál egy számot. – Igen, egy szöveget írtam. De sokat kínlódtam vele. Nagyon amatőr szövegíró vagyok, nekem kell valamiféle hatás. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy egy negatív élmény hatására könnyebben jönnek a sorok. Szerelemből, szenvedésből könnyebb írni, és most éppen semmi bajom nem volt. Egyszer csak láttam egy filmet, a dalnak is az a címe, a Képletről van szó. Hallgatgattuk a felvételeket a fiammal a kocsiban, és ő jegyezte meg, hogy ez olyan, mint amikor a filmek végén le szokott menni egy szám.

–  Nemrég voltatok fellépni New Yorkban. – Múlt hét pénteken jöttünk haza New Yorkból, ott játszottunk kint három koncertet magyaroknak. Nagy élmény volt, hogy az otthontól mes�sze ugyanígy éneklik a dalokat. Mi játszunk határon túli magyaroknak Felvidéken, a Vajdaságban, Erdélyben. Ők még az európai régióba tartoznak, az országon kívülre ragadtak. Sokan sztereotip az ’56-osokra gondolnak, pedig nem. Olyan fiatalokról van szó, akik két éve, féléve mentek ki. A mai magyar gazdaság elvándorolt tagjai, akik nem tudták megtalálni a helyüket. Már hallottak Republicot itthon is. Nekünk mi voltunk ott a csoda. Fontos összekötő kapcsot jelentettünk, nekik Magyarország még mindig Magyarország, és hiába vannak sokkal messzebb. Érdekes élmény volt, sok tanulságot le lehet ebből mérni. De nekem még mindig sokkal jobban tetszik Budapest, mint New York.

Líceumi

Paletta

Körkérdés: Mi a véleményed az iskola által adott hallgatói laptopokról? Pisták Hajnalka, szabad bölcsészet, I. évfolyam Szerencsére az én laptopommal még semmi probléma nem volt. Egyébként jó ötletnek tartom, hogy az iskola laptoppal segít, hiszen ma már minden hallgatónak szüksége van rá.

Prókay Szilvia, kémia, I. évfolyam Hallottam, hogy másoknak már volt vele problémájuk, de nekem szerencsére teljesen jól működik. Jó dolog, hogy kedvezményesen hozzájutottunk, hiszen sokat segít a tanulásban, és nem utolsó sorban a kikapcsolódásban is.

Kojsza Péter, kommunikáció és médiatudomány, II. évfolyam

Kezdetben jól hangzott az ingyen laptop téma, majd kiderültek a buktatói. Az irreálisan magas szervizárak minden hallgatót negatívan érintenek, még azokat is, akik rendeltetésszerűen használják.

Ócsai Dániel, elektronikus ábrázolás, II. évfolyam Nekem eddig még nem volt vele problémám. Véleményem szerint, ha rendeltetésszerűen használjuk a hallgatói laptopokat, akkor kitartanak.

Arcél(c) Rovatunk újabb portréján dr. Honfi László, a Testnevelési és Sporttudományi Intézet vezetője látható. A rajzot Kárpáthegyi István, végzős rajz–vizuális kommunikáció szakos hallgató készítette.

Farkas Anett

– Magánéletileg minden összeköthető a Republic-kal. Ebben a formában már nincs magánélet, illetve nagyon kevés. Olyanfajta magánéleti dolgokat nem lehet csinálni, ami bizonyos szinten ne érintené a többieket. Ha holnap kiállnék a Lánchídra, és félmeztelenül ordibálnék, akkor ki jönne az xy televízió és nem azt mondaná, hogy egy őrült ember, akit Boros Csabának hívnak, és ordít a Lánchídon, hanem hogy a Republic együttes basszusgitárosa. És ez teljes mértékben rájuk is hatna. Gyakorlatilag nagyon nehéz a líceumi paletta – az egri főiskola közéleti lapja. Főszerkesztő: barna béla • Főszerkesztő-helyettes: magyar krisztián • Tervezőszerkesztő: tömösközi péter • Munkatársak: barna enikő, birkás boglárka, böszörményi sándor, csehi dorina, farkas anett, ferencz norbert, gerstmayer anita, hevesi norbert, kiss adrienn, kovács adrienn, kovács dávid, kovács dóra, kömlői dóra, leskó mátyás andrás, ligler erika, pálóczy ádám, szarvas adrienn, szilágyi edina, tóth krisztina, tóvaji tímea. Kiadja az Eszterházy Károly Főiskola • Felelős kiadó: Líceum Kiadó • A szerkesztőség címe: Eszterházy Károly Főiskola, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék, 3300 Eger, Egészségház u. 4. Tel.: (+36 36) 520–438 E-mail: [email protected] • Nyomdai munkák: B. V. B. Nyomda és Kiadó Kft., Eger, ügyvezető: budavári sándor, tel.: (+36 36) 518–413 • Megjelent 2500 példányban • ISSN 1589–0147.