P0711_SM.qxp :03 Page 1

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:03

Page 1

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:03

Page 2

2

T A R T A L O M

„LEGYÜNK

HÁT JOBBAK, S HIGGYÜNK RENDÜLETLEN, S NE CSAK ÍGY DECEMBERBEN.“ JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY

FELÉ

ÁLDOTT ÉS BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁN: A SZERK.

Irgalom Interjú Perczel Tamás tanár úrral A szolgálat típusa Szeretetszolgálat 2006-2007 Szalagszentelõ mûsor á la 11.c és d Igazgató úr ünnepi beszéde A 12.d szalagavatója Abból a mustból... A Szent Imre nap programjaiból Vélemények a Szent Imre napról A 2007-es Szent Imre nap elõadásai Osztályprogramok Dsida-est Advent Diákszövetségi karácsony Dévai ajándékdobozok Hirdetés Mikulás Továbbtanulás Egyetemi reklámfogás Újra MEP Talentum Történelmi vetélkedõ Új arcok Elhunyt Szabó Magda Olvasni jó Vallató Riport Ica nénivel Értékek hangokba zárva Sport Fékezett habzás

3 4 5 6 8 9 10 11 12 14 15 16 19 20 22 23 24 25 26 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 42

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Nyelvi lektor, korrektúra: Posta Isván Címlapfotó: Szalay József Hátoldal: Kõvári Zsuzsanna Tördelõszerkesztõ: Csepely-Knorr Miklós Havasi Máté Segédszerkesztõ: Simonkay Márton (10.a)

E-mail: [email protected] A következõ szám lapzártája: 2008. március 1.

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:03

Page 3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

3

Irgalom "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot" - mondta az Úr. (Sajnos kapásból nem is emlékszem, melyik helyen. Biztosan meggyõzõbb lenne, ha egybõl vágnám a szent szerzõt, fejezet és versszámokat. Ráadásul lehet, hogy nem is egészen szöveghû az idézet. Csak hát így maradt meg bennem Fõleg, ami az üzenetét érinti.) Ez nyomakodott fel bennem mindig is, amikor valamilyen helyzet az irgalmasság testi (és persze lelki) cselekedete után kiáltott. Amikor és ahol szembeszökõen feltornyosult a nyomorúság, elesettség, kiszolgáltatottság, elhagyatottság, megalázottság, veszélyeztetettség és minden, ami nemcsak, hogy nem méltó az istenarcú teremtményhez, hanem egyenesen megkérdõjelezi, pláne tagadja ÕT. Márpedig ijesztõen, félelmetesen sokszor és sok helyütt torlódott/torlódik fel - saját környezetünkben is - mindaz, ami ilyesmire utal, ilyesmirõl vall, kiált, ordít, vagy üvölt. Amikor tömegesen mutatkoznak áldozatai eleve szerencsétlenül adódó, hibásan, vagy súlyosan deficitesen alakuló, esetleg végletesen elromlott helyzeteknek. Amikor "fülünkbe zúgja átkait" valami, ami kétségbe ejtõen embertelen... Amikor a pokolbéli kaján vigyorral, a térdét csapkodva és vinnyogva röhög a markába. És különösen akkor, ha az ilyesmi emberi gesztusokon, vagy viselkedésen keresztül fejezõdik ki. A Gonosz - márcsak lényege szerint is - akkor különösen sikeres, ha követõket és csatlósokat gyûjthet maga köré. És bõven vannak olyan történetek is, ahol-amikor a szemlélõ számára az a látszat kél, mintha lyuk lenne a Teremtésben, vagy a Gondviselésben Amikor olyan következtetések adódhatnak, hogy "Isten már rég kivonult errõl a helyrõl/ebbõl a dologból". Talán mert Õ maga is reménytelennek látja az adott helyzetet. Beugrik azonban mindjárt más is: "Mindennek vége? De hát Eminenciás Uram, a világ ilyen! …-… Nem! … A világ nem ilyen! ... Mi tettük ilyenné!" Megint más: "Hát akkor hogyan engedhette Isten, hogy ilyenné tegyük? … Hát úgy, hogy szabad akaratot bocsájtott ránk … és … mi - élve ezzel - megkóstoltuk a Jó és Rossz Tudás fájának gyümölcsét." Ebbõl aztán nagy baj (is) lett: az állandó egymástól való félelem, vetélkedés, ellenségeskedés, gõg, önteltség, uralomvágy, leigázás, zsarnokoskodás … és … nincs hozzá elég papír, meg betû… De az is kiderült, hogy az ember csodálatos dolgokra is képes. Vállalásban, szolgálatban, kisegítésben, együtt- és egymásért élésben. Különösen pedig, amikor az Isten fia az áldozatot követõ, feltámadás általi megváltással egészen új helyzetet teremtett a világ számára. Elõzõleg pedig ilyeneket mondott: "Aki követni akar engem, vegye föl keresztjét!" Elsõ hallásra ez elborzasztónak tûnhet. Jézusom! Megkorbácsolva, leköpve, tövissel koronázva tántorogjak egy életen át, hogy a végén még fel is szögeljenek arra a "felvett" keresztre?

Mondott azonban olyat is a Mester, hogy "Az én igám édes, az én terhem könnyû!" És ezen érdemes elgondolkozni. Hogy is van ez? Nos, az emberi gyengeség és végesség alól valóban nem lehet felmentést kapni. Ez igaz. Viszont sok olyan képességünk van, amiket éppenséggel csak akkor tudunk igazán kibontakoztatni, ha felvállaljuk a világ kihívásait, megtaláljuk azokat a feladatokat, amelyek ránk várnak és amelyeket csak mi (= én, te õ, mi ti, õk) tudunk megoldani. Mert ezek pontosan a számunkra "vannak ott". A világban, az ismeretlenben, a másik ember(ek)ben. Beleértve a másik ember feladatait, képességeit, szépségét, küldetését, baját, betegségét, ránk várását. Arra vagyunk hivatva - amint ezt egy nagyon kedves pap ismerõsöm világosan értésre adta - hogy alkalmasak legyünk arra, hogy Isten küldöttei lehessünk mások számára. Hogy mi vihessünk nekik akár szabadulást, örömöt, megkönnyebbülést, egészséget, esélyt az emberi életre, az esélyt arra, hogy a bennük lévõ képességeket kibontakoztathassák és így tovább. Vagyis, hogy tudjunk másokért élni. Felelõsséget vállalni. AKÁR EGY ISKOLAI SZERETETSZOLGÁLATBAN IS És most jön a lényeg! Sokféleképpen megmondta az Úr azt is, hogy aki állandóan önmagát keresi, önmaga körül forog, önmagát akarja "megvalósítani", stb-stb. az iszonyúan rajta veszt. Aki viszont az Õ nevében szeretetbõl felvállalja a Másokat, az fogja önmagát is megtalálni. Rengeteg példa igazolja ezt. Oda is, vissza is. Teljesen becsavarodott, kiakadt, megzakkant, leépült, rettegõ, depressziós tömegekkel és megszégyenült, összeomlott "nagy emberekkel" szemben a nehézségekkel szembenézõ, azokat tudatosan és tisztességgel felvállaló, másokkal együttmûködõ, másoknak segíteni kész, a mások bajával is törõdõ emberek és közösségek, akik méltósággal el tudják fogadni a valóban kikerülhetetlent is. Akik minden nehézség mellet is tudnak boldogok lenni szeretetet adva és elfogadva. És akik lényegében elképesztõen tartalmas és izgalmas életet élnek, sokszor olyan élethelyzeteket meg- és átélve és olyan tapasztalatokkal, amelyeket semmihez sem lehet hasonlítani (=születések, élet-halál-szituációk, megmenekülések, bánatok, örömök, egymásra találások, felismerések, stb.) Akik nagyon sokszor megtapasztalják és felismerik - akár teljesen veszni látszott helyzetekben is - Isten közelségét. … Igen, ha Isten valakit meg akar áldani - EMBERT küld neki. … Na és pont ez történt, valamivel több, mint kétezer éve. … … Betlehemben …

Párdányi Miklós

P0711_SM.qxp

4

2007.12.17.

12:03

Page 4

S Z E R E T E T S Z O L G Á L A T

Interjú Perczel Tamás tanár úrral, a Szent Erzsébet Szeretetszolgálat egyik szervezõjével Tavaly indult el az iskolában a Szent Erzsébet Szeretetszolgálat, mely a miskolci jezsuita gimnáziumban mûködõ program ötlete alapján szervezõdött meg. Miért vállalta el a karitasz vezetését? Mert Zsombók tanár úr elment, és tavaly õ csinálta. Csombó és Hettyey tanárnõvel úgy gondoltuk, hogy ezt folytatni kell, így felosztottuk a munkát. Mekkora kihívást jelent ez a tanár úrnak? Nagyot. Jobb, hogy hárman vagyunk, egyedül nem tudnám csinálni. Úgy osztottuk be, hogy minden helyen van egy tanár, aki segít a gyerekeknek. Nem csak hárman csináljuk, hanem egy 10-12 fõs tanári csoport, akik mindent beleadnak, hogy jobb legyen. Mit jelent a tanár úrnak a szeretetszolgálat? Leginkább egy olyan lehetõség, amin keresztül olyasmit lehet megtanítani a szentimrés diákoknak, hogy mit jelent az, hogy szolgáló szeretet, mit jelent az a kereszténység, amely szembefordul a fogyasztói társadalom életfelfogásával. Tehát a minél többet megszerezni helyett minél többet adni magunkból azoknak, akik erre a leginkább rászorulnak. Ez az iskola szellemiségét nagyon nagy mértékben formálhatja konkrét tettek segítségével. Fiatal korában végzett-e ehhez hasonló feladatokat? Igen, amikor gimnazista koromban az osztályfõnököm szervezett egy építõtábort, aminek a keretében Ipolytölgyesen fogyatékos gyerekeknek építettünk egy otthont. Aztán egyetemista koromban az egyházkösségben kapcsolódtam be ilyen munkába. Egy magányos, nehéz sorban élõ idõs nénit látogattunk rendszeresen, hosszú éveken keresztül, és éreztem, hogy a saját életemben is milyen formáló szerepe van ennek. A családjában bármilyen formában jelen van a karitász? Olyan formában jelen van, hogy Zsófi lányom kliencedikes, tehát õ is végzi a munkát, ilyen módon van közvetlen visszajelzésem. De jelen van olyan szinten is, hogy éveken keresztül mindig fogadtunk Csísomlyóról érkezõ árva gyerekeket karácsonyi idõszakban. Illetve az elõbb emlegetett idõs néni látogatását a feleségemmel majd a gyerekeimmel együtt csináltuk, egészen a néni haláláig. Milyen visszajelzéseket kap a diákoktól? Ahhoz képest, hogy tavaly az indító évnek szerintem nagyon sok nehézsége és buktatója volt, nekem a legnagyobb élményem az, hogy év elején a mostani 10.esek nagy létszámmal ki mertek állni, és voltak olyanok, akik az élményeiket el tudták mondani, meg tudták osztani a többiekkel. Én ezt nagyon hitelesnek érzem, és

azt gondolom, hogy elõsegít egy olyan együttmûködést tanárok és diákok között, ahol már nem azért fogják a kilencedikesek ezt a munkát csinálni, mert kötelezõ, és mert a tanárok azt mondták, hanem azt látják, hogy az elõttük levõ évfolyamban ennek milyen hatása volt. És ezt próbálják majd õk is megkeresni, megtapasztalni a saját munkájukban. Nyilvánvalóan nem mindenkinek sikerült ez a tavalyi évben olyan jól, hogy átütõ erejû lenne, de azt gondolom, hogy ha minden évben egy kicsit hozzáteszünk, és megpróbáljuk jobban megszervezni, akkor hatékony lesz. Mit gondol, hogyan válik ez a késõbbiekben a fiatalok javára? Olyan képességeket mozgat meg a diákokban, amiket eddig talán nem ismertek magukban. Nagyon sokaknak csak bátorságuk, lehetõségük vagy alkalmuk nem volt arra, hogy hasonló munkát a családban, az ismeretségi körükben vagy a plébánián elvállaljanak. Kicsit belekényszerülve egy ilyen helyzetbe remélem, hogy megtapasztalják azt, hogy milyen jó dolog az idõnkbõl adni másoknak, akik rászorulnak, és hogy könnyebben tudnak utána kapcsolatot teremteni velük, és talán még a saját nagyszüleiket is jobban értékelik majd. Köszönjük!

L.E.

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:03

Page 5

5

S Z E R E T E T S Z O L G Á L A T

A szolgálat típusa és a kapcsolattartó tanár A: Szentimrevároshoz tartozó Karitász csoport (idõsek látogatása otthonukban, segítés, beszélgetés) - 12 diák, segítõ tanár: Perczel Tamás

K: Irgalmas nõvérek Idõsek Otthona, XI. ker. Ménesi út (segítés, beszélgetés, séta) - 20 lány, segítõ tanár: Szkaliczky Örs atya

B: Karolina úti Kápolnához tartozó Karitász csoport (idõsek látogatása otthonukban, segítés, beszélgetés) - 8 diák, segítõ tanár: Csizy .Judit

L: Idõs bácsi látogatása, III. ker. Bogdáni u. (beszélgetés, németnyelv-gyakorlás, séta) - 4 diák, segítõ tanár: Hettyey Ágota

C: XII. kerületi Karitasz csoport (idõsek látogatása otthonukban, segítés, beszélgetés) - 6 diák, segítõ tanár: Hettyey Ágota

M: Értelmi fogyatékos felnõttek, XI. ker. Fehérvári út (gyógypedagógus melletti segítség) - 10 diák, segítõ tanár: Csombó Emese

D: Gyermekgyógyászati Klinika, IX. ker. Tûzoltó utca (krónikusan beteg gyerekekkel játék) - 4 diák, segítõ tanár: Takáts Marcella

N: Petõ Intézet, XI. ker. (mozgássérültekkel való foglalkozás) tanár: Posta István

E: Krisztus Király Katolikus Missziós Központ, XI. ker. Fehérvári út (játszóház, kézmûves foglalkozás) - 6 lány, segítõ tanár Csizy Judit

O: Gyerekvigyázás nagycsaládban Õrmezõn (játék, kísérés) - 4 diák, segítõ tanár: Perczel Tamás

F: Hajnalcsillag óvoda, II. ker. (óvodás gyerekekkel való játék) - 16 diák, segítõ tanár: Hettyey Ágota G: Montág Ált. Isk. és Óvoda, XI. ker. (értelmi fogyatékos és/vagy mozgássérült gyerekek) - 4 lány, segítõ tanár: Berzsenyi Eszter H: Széher úti Kórház, II. ker. (idõs betegek látogatása, beszélgetés) - 40 diák, segítõ tanár: Kollárné M. Ági I: Fraknó utcai hajléktalanellátó, XI. ker. ( konyhai munka) - 8 diák, segítõ tanár: Perczel Tamás J: Vak anyuka a Feneketlen-tónál (1,5 éves gyerekével való játék) - 4 diák, segítõ tanár: Folly Nóra

Villányi út 4 diák, segítõ

P: Szent Imre Gimnázium (5-6. osztályos gyerekek korrepetálása) - 6 diák, segítõ tanár: Erdõs Zita Q: 22 éves tolókocsis fiú segítése (rendrakás, sétáltatás, beszélgetés) - 4 fiú, segítõ tanár: Posta István R: XIII. János Szeretetotthon, XII. ker. Farkasrét, segítõ tanár: Varga Ilona S: Ventus Klub Hittanverseny szervezése iskolánkban - 6 fõ, segítõ tanár: Eigner Judit

az

P0711_SM.qxp

6

2007.12.17.

12:03

Page 6

S Z E R E T E T S Z O L G Á L A T

Szeretetszolgálat 2006-2007 Immáron második éve rendezi meg a Szent Erzsébet Szeretetszolgálat elnevezésû akciót iskolánk. A program célja, hogy 9. évfolyamos diákok karitatív tevékenység keretében ismerjék meg az élet nehezebb, gyötrelmesebb oldalát, így - a nehéz sorsú emberek által - közelebb kerülve Jézushoz. Tanulóink segítenek beteg gyerekeknek ugyanúgy, mint elhagyatott idõs embereknek. De lássuk csak, miként indult e nagyszabású akció! Az egész egy látogatással kezdõdött. Iskolánk néhány tanára a miskolci jezsuita gimnáziumba utazott, hogy ápolják az iskoláink közti baráti kapcsolatokat. Itt találkoztak elõször azzal, hogy fiatal diákok örömmel, szeretettel, sokszor még felnõtteknek sem könnyû feladatokat látnak el - mi több: maradéktalanul! Ezt az ötletet honosították meg lelkes tanáraink gimnáziumunkban a tavalyi évben. Én 9. osztályos tanuló lévén részt vettem a programban. Az akcióval való ismerkedésben nagy segítségünkre voltak a külön e célból Miskolcról Budapestre felutazó jezsuita diákok (idén már mi mondhattuk el tavalyi tapasztalatainkat a mostani 9.eseknek). Végül novemberben elkezdõdött… Megtettem elsõ látogatásomat Csizy Gergely évfolyamtársammal az idõs Gizi néninél és Pista bácsinál - akikhez beosztottak minket. Nagyon nagy könnyebbség volt ketten végezni a szolgálatot, hisz így egymásra is támaszkodhattunk az esetlegesen elõadódó nehezebb helyzetekben. Eleinte, bevallom, kicsit szkeptikusan álltam hozzá a programhoz, nem bíztam sikerében. Aztán telt-múlt az idõ, röpültek a hetek, a hónapok, és én csak azt vettem észre magamon, hogy örömmel megyek Szeretetszolgálatra. Szinte vártam, hogy mikor érkezik el végre a hetente-kéthetente szokásos látogatásunk. Örültem neki, hogy idõsebb emberekhez kerültem. Imádkoztunk velük, felolvastunk nekik, és aztán Pista bácsi elkezdett mesélni. És csak mesélt, csak mesélt. Egy elmúlt világ képét festette elénk. Beszélt hatalmakról, háborúkról, melyekrõl csak a történelemkönyv száraz lapjain olvashatunk. Beszélt életrõl, szeretetrõl, emberségrõl és halálról. Sokat tanultunk e Szeretetszolgálat alatt… Nagyon-nagyon sokat, és ezért hálás vagyok egyrészt magának Pista bácsinak, másrészt az iskolának, hogy alkalmat és lehetõséget biztosított erre, azzal hogy megszervezte a Szent Erzsébet Szeretetszolgálatot! Lassanként részeseivé váltunk a családnak is. Együtt ünnepeltük az idõsek születésnapját, meghallgattuk gondjaikat, bajaikat, és õk is meghallgattak minket. Mivel szemük sem a régi már - így újságot nem tudnak olvasni

-, mi hoztuk a híreket. Õket minden érdekelte, az idõjárástól kezdve a politikáig mindenrõl lehetett velük beszélgetni. Az idei 9.-eseknek pedig üzenem, hogy éljetek a lehetõséggel, járjatok rendszeresen, szorgalmasan azokhoz, akikhez beosztottak titeket, hisz nagyon megéri! Most még nem is sejtitek, mennyire… Assisi Szent Ferenc gondolatával zárom soraimat, mely úgy érzem, nagyon idevág. Olyannyira, hogy kommentárt nem is igényel: "Egy cseppnyi õszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál." Matits Kornél, 10.d

SZERETETSZOLGÁLAT Egy 26 éves tolókocsis srácnál végzem a munkát társaimmal. Feladatunk: rendet rakni a lakásban. Mivel a fiú apja ágyhoz kötött beteg, és így senki se tud rendet tartani, évek alatt rengeteg holmi halmozódott fel náluk, már alig néhány négyzetméter szabad hely maradt a szobákban. A november eleje óta eltelt idõ alatt nagyon sokat dolgoztunk és haladtunk. Az a célunk, hogy nyáron le tudjanak ülni a szobákban élõk barátai, ha vendégségbe jönnek, és ne legyen rossz érzés belépni hozzájuk. Eddig többtíz szemeteszsákot cipeltünk le a harmadik emeletrõl, és papírgyûjtésre is hoztunk a múlt század lapjaiból kb. 400 kg-ot. Kerekes barátunk és a vele élõ beteg apa nagyon hálásak négyünknek. Bajor Beni (9.d)

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:03

Page 7

S Z E R E T E T S Z O L G Á L A T

A TÛZOLTÓ UTCAI GYERMEKKLINIKÁN Mikor megtudtam, hogy a Tûzoltó utcai gyermekklinikán fogok daganatos gyerekekkel játszani, elgondolkodtam: miért pont én? Miért pont ott? Miért pont velük? Próbáltam megtalálni a válaszokat. Miközben hétrõl hétre elmentem a gyerekekhez, játszottam és beszélgettem velük, megkedveltem õket. Megdöbbentett, hogy mennyire ismerik betegségüket, hiszen még olyan kicsik! Aztán az elsõ hónap után csak hárman maradtunk a csoportból, de szerettem odajárni. Minden látogatás után beszélgettünk a klinika pszichológusával, és sok mindent megtudtunk a daganatos betegségekrõl. Végül az utóbbi hónapokban a kérdéseimre is megkaptam a választ. Szerintem mindenki, aki részt vesz a szeretszolgálatban, gondoljon rá, hogy egyszer még õ is hasznát veheti az ott megszerzett tapasztalatainak, és ne csak kötelességbõl járjon, hanem mert szeret. Nonó SPORT A PETÕ INTÉZETBEN December 5-én délután a 11.d osztályból hárman arra vállalkoztunk, hogy belepillantunk a nagynevû Petõ Intézet életébe. Amikor odaértünk, éppen az ebédet fejezték be az ottaniak, s minket leültettek egy negyedórára, amíg a gyerekek és kísérõik elkészültek az útra, ami egy közeli iskola tornatermébe vezetett. Letörten, szinte szótlanul ültünk egy darabig ott hármasban. Megrázó élmény volt nézni, hogyan küzdenek ott mindannyian azokkal a rettenetes terhekkel, ami ebben az életben nekik rendeltetett. Ilyenkor az embert kínzó kérdések, gondolatok kezdik gyötörni. Vajon megbecsülöm-e eléggé azokat az adottságokat, amikkel Isten megajándékozott, és mindezekkel jól szolgálom-e barátaimat, családomat és azokat, akiknek szükségük van a segítségre? Az intézetben tanító, gyógyító és dolgozó emberek élete példa erre. Micsoda áldozat a betegeket, a szenvedõket szolgálni! Bepasszírozódtunk egy bérelt buszba, és elindultunk a tesiórára. Elsõ látásra talán furcsának és ellentmondásosnak találjuk, hogy a mozgássérültek is sportolnak, pedig nekik a felépülésük múlik ezen. Egy gyógypedagógus két csoportra osztotta a társaságot, s aszerint, hogy valaki tolókocsiban ült vagy "csak" járókeretre szorult, különbözõ feladatot kellett végeznie. Mi a járókeretes csoporttal labdáztunk, és nem kellett sokáig figyelnünk, hogy észrevegyük, mekkora örömmel tölti el õket a játék, a sport. Az egy óra elrepült, a tesióra véget ért, és mi is hazafelé vettük az irányt. Az igazság az, hogy volt elég segítõ nélkülünk is, de mégis úgy érzem, megérte elmenni. Nem csak értük, hanem sokkal inkább magunkért, mert minden ilyen élménybõl energiát meríthetünk saját életünk munkálásához. Péceli Gábor (11.d)

7

SZENT ERZSÉBET KAKTUSZAI Miután az évkezdés által felzavart kedélyek lenyugodtak, hamarosan újból volt, amirõl mindenki beszélhet: a kilencedik évfolyam tagjai - immár szinte hagyományosan - jótékony munkát végeznek egy fél tanéven keresztül az iskolai szervezésû Szent Erzsébet Szeretetszolgálat keretében. A választható feladatok igen különbözõek: tolókocsis fiú és beteg apja kisegítése, beszélgetés beteg apácákkal, idõs hölgyek látogatása, játék egészséges, daganatos vagy fogyatékos gyerekekkel. Nekem egy idõs néni jutott, akit egy évfolyamtársammal látogatunk kéthetente. Hamar kiderült, hogy a néni virágait kell átpakolnunk az erkélyrõl és az ablakból a lépcsõházba, valamint a cserepeiket kinõtt fikuszokat és kaktuszokat nagyobbakba ültetnünk. A feladat elsõre sem tûnt túl nehéznek, de mások beszámolóiból kitûnt, hogy sikerült az egyik legegyszerûbbet választanunk (a lapon mindenki hármat jelölt be, s ebbõl egyet kapott meg). Az Irgalmas nõvérek zárdája például hetente igényli a segítséget, és az e feladatra kijelöltek elmondása alapján az apácákkal nehezebb közös nevezõre jutni, mint a minket minden alkalommal süteménnyel váró idõs hölggyel. Összefoglalva: természetesen a jótékony szolgálatnak is van kellemesebb és kevésbé kellemes része, de úgy vélem, hogy összességében feltétlenül lelki épülésünkre szolgál az ilyesmi. Marczell Márton (9.a)

KARITÁSZ A 2006-2007-es tanévben számomra nagy kihívásnak tûnt ez a feladat. A Hajnalcsillag óvodába jártam, a Szõlõcske nevû csoportba, nagycsoportosokhoz, szerdánként másfél órát. Az elsõ gondoltatom az volt, hogy nekem nincs ilyenekre idõm, aztán ahogy az elsõ alkalomra elmentem, annyira megtetszett, hogy alig akartam eljönni. Nagyon nagy szeretettel fogadtak minden egyes alkalommal az óvónõk és a gyerekek egyaránt. Számomra nagyon nagy élményt jelentett figyelni a csillogó tekintetüket, ahogy minden egyes szavamat lesik játszás, olvasás vagy szimpla beszélgetés közben! Jól esett, hogy amit csinálok, szívesen fogadják. Rengeteget kaptam ezáltal abban az egy évben mind lelkileg, mind pedig tapasztalatszerzésben. Örömmel fogok visszagondolni az összes kis óvódásra, óvónõre és erre az egész programra! Nem bántam meg, hogy rászántam az idõmet, és bízom benne, hogy az idei 9.-esek is így fogják érezni az év végén! Sok sikert kívánok hozzá! Virág (10.d)

P0711_SM.qxp

8

2007.12.17.

12:04

Page 8

S Z A L A G A V A T Ó

Szalagszentelõ mûsor á la 11.c és d Egy októberi osztályfõnöki órán Perczel tanár úr még csak annyit mondott, hogy a 11. c-sekkel karöltve mi csináljuk a szalagszentelõ mûsort. Egy darabig még csak terveztük, terveztük, vártunk, hátha a másik osztály már kitalált valamit, de aztán a tanár úr felvillantotta a késõbb színre vitt mûvet, Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? címû darabját. Ám hogyan lehetne ezt élvezhetõen, tartalmasan úgy színpadra vinni, hogy személyes élményül szolgáljon végzõs barátainknak? Egyszer csak elindultak az ötletek, és kezdett összeállni valami igazán maradandó… Kisgyermekes család érkezik a színpadra, egy "hús-vér" egyévest körülzsongva. Ekkor még minden szülõ nagy reményeket táplál kis csöppsége iránt. A következõ jelenetben egy felvételi elõtt álló tízéves gyerek családi életébe nyerhetünk bepillantást, akit szülei szeretnének az "Imrébe" küldeni. A felvételi sikerült, a kisfiú nekiáll megírni a bemutatkozó levelét. A végzõsök soraiban nagy volt a derültség a levél felhangzó sorainál, talán eszükbe jutott, õk mit írtak. :-). A levelet követõen a három nyolc évig idejáró osztály osztályfõnöke mesélt az elsõ találkozások felejthetetlen pillanatairól, bár néha alig lehetett hallani a videót a nagy nevetéstõl. Az ezt követõ film az algimnáziumos évekrõl szólt, az elsõ iskolatáskákat, matekkönyvet és a folyosó képeit felsorakoztatva. A következõ percekben a ötödikesekesek életképei jelentek meg, egy magyaróra, ahol mindenki kérdez, egy kirándulás, ahol mindenki elfárad, és egy farsangi tánc, ahol mindenki szívesen táncol. Majd kezdõdtek a kemény kamaszévek: szülõk akik nem értik, miért nem tanul a gyerek, vagy miért olyanok

a barátai, amilyenek. A kivetítõn újra megjelentek az osztályfõnökök, most az osztályokban felmerült kamaszkori problémákról meséltek. Majd kezdetét vették a házibulis táncok… Ezt egy bónusz jelenet elõzte meg, ahol a három, a mûsort szervezõ tanár és számtalan aggódó szülõjelölt mutatta a be, hogyan is zajlik egy vérbeli fogadóóra: késések, ellógott dolgozatok, "nem az Imrébe való" öltözködés… A gyereknek nincs más választása, csak a magyarázkodás. Végül is felhangzik A KÉRDÉS: "Mondd kisfiam, hogyan képzeled el az életed?" Hõsünk nem tudta rá a választ, mint talán sokan a végzõsök közül sem. Egy biztos: bárhová is vezet az út, sosem felejthetjük, honnan jöttünk, kik is állnak-álltak mögöttünk. A mûsor után egy tavaly elkezdett hagyományt folytatva kötöttünk mi, a 11. évfolyam a végzõsök karjára egy általunk készített karkötõt, minket pedig a tapson kívül egy tortával is jutalmaztak. Segítõtanáraink, Gáll Zsófia, Gaál Anna és Illyés Erika tanárnõ és Perczel tanár úr nélkül azonban nem sikerült volna mindezt megvalósítani, ezúton is köszönjük a sok segítséget, ötletet és türelmet! Külön köszönet Seres Attila (5.c) és Perczel Matyi (egyéves) vendégszerepléséért, akik eljátszották a babaarcú, angyali kisgyerekeket. Másnap készülõdésünket a szalagavató bál zárta, ahol sorfalállás vagy lépcsõn ülés közben figyelhettük, milyen ruhákban, milyen osztálytáncokkal készültek a végzõsök. Ötletbörzének sem volt utolsó!

Ágh Nóri, 11.d

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 9

S Z A L A G A V A T Ó

9

Igazgató úr ünnepi beszéde 2007. november 24. (szombat), a Szalagavató napja. Benedicite! Kedves Lányok és Fiúk! És Kedves, a Kedves Lányokat és Fiúkat köszöntõ-ünneplõ Mindenki Más! A tegnapi emelkedett hangulatú és méltó módon megtisztelt szalagszentelésen Robi atya gyakorlatilag felkonferálta mai esti rendezvényünket, amikor az esemény kapcsán az örvendezés utáni vígság és vigadalom indokoltságát emlegette. Nos, azt hiszem igaza volt, hiszen megérkeztünk erre a találkozásra, ahol nagy örömmel és szeretettel köszöntöm az összesereglett vigadalmas gyülekezetet. Legyenek, legyetek hát üdvözölve valamennyien! Hát igen, valóban a vége felé járunk. Pontosabban járnak Õk, akik - messze többségükben - hét és fél vagy három és fél évvel ezelõtt jelentek meg ezen a pályán, és önjelölt tudósítóként jelenthetem, hogy a mezõny éppen most tûnik föl a célegyenesbe forduló kanyarban. A nézõközönség felmorajlik, és a hangorkán innen kezdve várhatóan folyamatosan csak erõsödni fog egészen a befutóig, ami május-júniusra várható. (Robi atya számításai szerint ez kilencvenöt munkanap múlva kezdõdik, én magam azonban - aki szentül meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a jó diák kifulladásig tanul - munkanapként számon tartva a hátralévõ összes hétvégéket, karácsonyi, sí-, húsvéti és egyéb szüneteket, és minden napot nettó 2x8 órás munkaidõvel számolva (tehát beleszámítva az éjszakákat is) minimum a kétszeresét, legvelõtrázóbb esetben akár a háromszorosát is valószínûsítem. És közben természetesen semmi ellazulás, felelõtlen léháskodás, semmi pótcselekvés, semmi tudatátalakító õsi praktika, semmi pajtáskodás a haverokkal, semmi cicázás a lányokkal, illetve a lányok esetében a fiúkkal, semmi természetben üldögélés és üveges tekintettel kibambulás a saját fejbõl a nagy és homályos semmibe. Esetleg némi sportolás, de akkor sem saját örömre, hanem mert muszáj helyrepofozni néha az összeomlóban lévõ vérkeringést. Táplálkozni csak módjával - bõven elég napi 2500 kalória bevitele, amit szellemi munkával kell elégetni. Kis kiegészítés vitaminokkal megengedett. Kávéról szó sem eshet, aludni csak annyit szabad, amennyit Nagy Sándor aludt Baktriában III. Dareios üldözése közepette. És ha nem telne az idõ és a papír, lenne még néhány

ötletem. Így azonban inkább a mai este várható nagyszerûségérõl zengnék dicséretet. Nem történhet másként, hiszen elõkészítése hatalmas munkateljesítményt testesít meg. Képzeljék csak el, Kedves Hozájuktartozók! A végzõs évfolyam tiszteletre méltó jelöltjei szeptember óta éjt nappallá téve csak táncoltak és táncoltak és táncoltak és… És velük tartottak osztályfõnökeik, akik csak szurkoltak és szorítottak… és szorítottak és szorítottak … nekik. Elannyira, hogy alig maradt erejük-idejük szakmai és adminisztrációs tevékenységeikre, amit az iskola vezetõi => felelõsséggel tartozói fokozódó aggodalommal kísértek figyelemmel. Aztán az aggodalom kezdett kiterjedni a búcsúztató 11. évfolyamra is, akik óriási energiákat kezdtek beleölni a búcsúztatás elõkészítésébe, és akadtak olyan értetlen szaktanárok, akik idõnként nem lelvén meg búcsúzásra vagy búcsúztatásra készülõ tanítványaikat, a kivándorlást, de legalábbis a pályaelhagyást kezdték el fontolgatni, gondolván, hogy a vadakat terelõ juhásznak legalább ott vannak a terelhetõ vadak, nekik azonban csak azok hûlt helye, esetleg bottal üthetõ nyoma, vagy még az se… Nem szaporítom tovább. Csak még annyit, hogy bizton ígérhetem a mai estére szólóan a fergeteges hangulatot és a felszabadult vidámságot. Robi atya szavaival élve, a vigadalmat. Azt már csak a bennem ficánkoló kisördög mondatja velem, lehetséges, hogy tényleg szükség lesz arra a mintegy 200 dupla munkanapra a folytatáshoz, de ez legyen a holnap gondja. A mai este valóban az örömködésé, mulatságé, vidámságé, illetve azé a gyönyörûségé, amit a célegyenesbe kanyarodó fiatal, szép, okos és aranyos diákjaink, barátaink, húgaink, nõvéreink, öcséink, bátyáink, szemünkfénye kisunokám, keresztlányom-keresztfiam, haverom, kiskomám, pajtásom, barátnõm, az a kislány a házból, az a fiú a házból, az a kis huncut, az a kis csibész, az a cuki, az a "semmirekellõ, de azért szeretem" látványa okoz. Amihez nagyon sok örömöt, jó hangulatot, jó szórakozást kívánok. A 2007/2008-as tanév szalagavatási rendezvényét ezzel megnyitom!

P0711_SM.qxp

10

2007.12.17.

12:04

Page 10

S Z A L A G A V A T Ó

A 12.d szalagavatója Mivel idén már mi vagyunk a legnagyobbak az iskolában, itt az ideje, hogy bizonyos eseményekben ne csak asszisztensként vegyünk részt. Beszélek itt többek között a szalagavatóról, mely talán életünk egyik legszebb élménye lesz, miután kilépünk ennek a nagy sárga háznak a kapuin (hogy egy klasszikust idézzek). De mit is beszélek, merem állítani, hogy már most ez eddigi életünk egyik legszebb élménye és emléke. Ám ezt nem feltétlenül látta mindenki elõre. Folyamatosan kaptuk a tanároktól, fõleg osztályfõnökünktõl, Kovács Örstõl, hogy gyerünk, gyerünk, készülni a szalagavatóra, tanulni a táncokat, a próbákon pedig hallgattuk a folyamatos hajrá-hajrát. (Vagy inkább tovább, tovább?) Nehéz két - két és fél hónap állt mögöttünk, amikor a SportMax komplexum öltözõi felõl beléptünk a tánctérre, minden kellékkel feldíszítve, a lányok vastag sminkben, és végre, talán most elõször, senkinek nem kellett mondani, hogy mosolyogjon a keringõ közben. Jött az magától is. Na de ne ugorjunk ennyire elõre! Hiszen a szalagavató igazából nem ott és akkor kezdõdött, hanem már legalább két és fél hónappal elõbb. Talán mondanom sem kell, hogy tizenegyedik év végére már mindenkiben kikristályosodott, hogy kivel is fog táncolni ezen az ominózus napon, így hát az utolsó osztályfõnöki órák egyikén ezt hivatalosan is rögzítettük. Aztán az utolsó szentimrés diákként töltött nyár nyugalma után megkezdõdhetett a rohanás és a fékevesztett készülés az év egyik legnagyobb eseményére. Az elsõ napokban már eldõlt minden. Összehoztuk a koncepciót az osztálytáncra, és rögtön ki is választottuk rá a megfelelõ zenét, nagyra becsült tánctanárunk, Holló András segítségével - akit nem sokkal késõbb súlyos baleset ért, ezért nem segíthetett tovább bennünket a készülés rögös útján. Így az osztálytáncnál Cser Tamás tánctanár, a b-sekkel közös keringõben pedig a mindenki által ismert Vas tanár úr vette át a tánctanítást. Aztán két hónap megfeszített munka, heti háromszori vagy (évfolyammisével együtt) többszöri hajnali kelés és rengeteg szitkozódás után végre eljöhetett az a nap, amit mindenki várt. Bennem talán a bál napját megelõzõ este, a szalagszentelõ misén vált tudatossá, amikor bevonultunk

a templomba a tizenegyedikesek sorfala között, majd szüleink, rokonaink és ismerõseink tekintetének kereszttüzében, hogy nincs mese, valóban tizenkettedikesek vagyunk. Végzõs osztály, és ez már nem csak egy ünnepély, amin megint sorfalat kell állnunk, hanem ez már a MI szalagavatónk. Azon a szorító érzésen, amit akkor éreztem a mellkasomban, kissé enyhített az a fergeteges mûsor, amit ezúton is szeretnék megköszönni a szereplõknek, a tizenegyedikeseknek, és a szervezõknek, az említett o s z t á l y o k osztályfõnökeinek. Majd egy számomra, és gondolom még sokak számára átalvatlan éjszaka után eljött "2007. november 24-e, szombat, a szalagavató napja". Ott álltunk hát a kétórás frakkpróba után, melybõl nem hiányozhatott a leszakadt gomb feltûzése, összecserélt nadrágok visszacserélése és minden egyéb, ott álltunk, partnerünkkel az oldalunkon, a SportMax lelátója alatt, az öltözõk folyosóin, és vártuk azt a pillanatot, amikor kinyílik az ajtó, és megpillantjuk azt a több mint ezer embert, aki csak azért jött most el ide, hogy minket lásson. És elkezdõdött. Az egész olyan volt, mint egy álom. Ott álltunk egymás mögött, egyenruhában, és a halk aláfestõ zene közben hallottuk sorban a jól ismert osztálytársak, évfolyamtársak, barátok és barátnõk nevét… De egy röpke fél óra alatt ez is véget ért, és kezdõdhetett az eszeveszett öltözködés. Bár nekem a frakkal nem kellett annyit bíbelõdnöm, mégis tisztázódhatott bennem: sajnos egyszerûen lehetetlenség, hogy ennyi embernek elég helyet találjanak a szervezõk az öltözésre. És még bele sem gondoltam abba, hogy ezt a lányok hogy élhették meg, tõlünk alig pár méterre. Aztán, alig néhány perc múlva, már ott álltunk ismét az ajtó elõtt, és vártuk, hogy induljon az a zene, amit már százszor hallottunk, de amikor elindult és mi lassan kivonultunk, már minden teljesen más volt, mint az elõzõ kismillió próbán. Itt már nem kellett minden erõnket megfeszíteni, hogy csak még két percet kell túlélni, és mehetünk el. Nem, itt már mindenki szívbõl, az arcán õszinte mosollyal táncolt. Mindenki beleadott mindent, amit csak tudott. És ez az érzés aztán végig megmaradt, sõt, még nõtt is bennünk, ahogy a keringõ után jöttek sorban az osztálytáncok. Már nem az érdekelt minket,

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 11

S Z A L A G A V A T Ó

hogy minél jobban csináljuk, nehogy még egyszer el kelljen próbálni. Már nem a fáradtságot és az egykedvûséget éreztük, hanem az egyre növekvõ örömet és a - valljuk be, nem alaptalan - magabiztosságot. Amint befejeztük a kínkeservvel összehozott, de így is nagyszerûre sikeredett rockyt, vígan dobogó szívvel láthattuk és hallgathattuk, ahogy nem csak a szülõk, de évfolyamtársaink és a jelenlevõ tizenegyedikesek is, akiknek ezt az egészet nem tudom elégszer megköszönni, hangosan tapsolnak nekünk. Ez volt a mi szalagavatónk. Egyszeri és megismételhetetlen. De azért ne felejtsük el a nagyszerû tanártáncot sem, mellyel tisztelt és szeretett tanáraink, ha lehet, még jobban emelték az est színvonalát. És aztán jöhetett a kötetlen tánc, elõször tanárainkkal, majd szüleinkkel, rokonainkkal és egymással. Észre sem vettük, hogy röpül

11

az idõ. Fél tizenkettõ felé, az after partyra menet gondolom sok mindenki mással együtt - úgy éreztem, mintha csak tíz perce léptük volna át az öltözõk elõtti folyosó nem létezõ küszöbét, hogy bemutassuk azt a táncot, amellyel hónapok óta készültünk. Amikor pedig vasárnap hajnalban - vagy volt, aki már inkább reggel - végre mindenki az ágyába fekhetett, azt érezhettük, örökké hálásak lehetünk mindenkinek, aki munkájával vagy akár csak jelenlétével részt vett ebben. Aztán pedig vissza a hétköznapokhoz. Készülés az érettségire, tételkidolgozás, tanulás, tanulás, tanulás. A szalagavató már csak a múlt egy szép emléke, és a múlt már csak múlt, a jelent éled, a jövõt reméled…

Abból a mustból… - Milyennek látod a mai fiatalságot? - Kissé hebehurgyának, nyugtalannak. Fõképp a sportot viszik túlzásba. De sebaj. Õk is meg fognak majd higgadni. Abból a mustból lesz jó bor, mely legbolondabbul forr… (Kosztolányi Dezsõ) - Szia! - Sziasztok! Úristen… meg se ismertelek titeket… Szalagavató? Mentek a Sportmaxba? - Igen… látod, így lesz a rút kiskacsából hattyú… és most jön a a mi hattyúdalunk… - Ügyesek legyetek és szépek… Igen, mindenki gyönyörû volt. Kívül-belül. Nem csak a ruhák, ékszerek és frizurák csillogtak, hanem a szemek és a díszbe öltöztetett szívek is. Hónapok munkája és erõfeszítése egyetlen estéért. A laza lötyögések - ááá, még van idõnk - bohóckodás, nevetések… Ezt, mi? Nem tetszik az a zene, ez a zene jó, ez túl nyálas, túl hosszú, túl rövid, túl komoly, túl öregasszonyos… osztálytánc és keringõ… párok, alaplépések, forgások és ugrások… Próbák, próbák és próbák… Aztán a következõ kérdésés kifogás-hullám: Milyen ruha? Honnan? Mennyiért? Van? Nincs? Osztálytáncnál: ez ronda, az hosszú, amaz rövid, emez öregasszonyos, ebbõl kiesünk, abban meg mozogni sem lehet… nekem ez nem tetszik, szerintem meg az undorító! Milyen színût? Aztán a kompromisszumok… Varrónõkeresés, vonatozások Vecsésre, kihalt pályaudvar, hideg esték, bizarr kocsmák…

A mi munkánk, Ofõ munkája, Petra hangszálrepedése, fájó térdek és derekak, izomlázak, törött esernyõk, dísztermi székpakolások, éjszakába nyúló filmvágás (köszönet Balunak és Kingának) - a készülõdés. Mindez benne volt a táncunkban… mert mi voltunk ott, és mi mutattuk meg magunkat több mint ezer ember elõtt… tessék, ezek vagyunk mi … ez most a mustra ideje… lehet ámulni, lehet örülni, lehet meghatódni - az én kicsi fiam/ lányom - ki gondolta volna, hogy egyszer ez is eljön… És eljött… Nem hiszem el, hogy ez velem történik meg! - ez a mondat már a szalagtûzés elõtt hangzott el. Álltunk összekarolva a zárt ajtók mögött. A négy osztály. Toporzékolás, nyafogás, várakozás és türelmetlenség kezdjük már! menjünk! - akkor talán elhisszük, hogy mindaz velünk fog megtörténni, amit annyi éven át kívülállóként szemléltünk. Aztán kinyitották az ajtókat, és megszólalt a zene… és elkezdõdött az az õrült kavalkád, amit szalagavatónak hívnak… Szalagtûzés, nyitó- és zárókeringõk, fergeteges osztálytáncok… Szép volt, jó volt… egy a baj: hogy elmúlt… Ám köszönjük mindenkinek a szervezést, a jelenlétet, a lelkesedést és a tapsot… Láttuk megtelni és kiürülni a nézõteret. Láttuk azt az ezer embert, aki csak miattunk jött el… Köszönet érte…

Bartha Dodó (12.c)

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

12

Page 12

S Z E N T

I M R E

N A P

A Szent Imre Nap programjaiból Szegedy Balázs

A

SZEGEDI BALÁZS: A

BRIDZS ALAPJAI

A Szent Imre Nap programjai közül nagyon sok lehetett érdekes, de akihez közel áll a logikus gondolkodás és a kártya is, annak biztos felejthetetlen élményt nyújtott Szegedi Balázsnak a bridzsrõl tartott "elõadása". Azért tettem idézõjelbe a szót, mert a diákok, akik ezt az elõadást választották, bizonyára kellemesen csalódtak, amikor tíz perc magyarázás után az alapok alapjairól máris kártyák kerültek elõ, és elkezdõdött maga a játék. Négyasztalnyi, azaz 16 ember gyûlt össze, Horváth Sarolta tanárnõ is beállt az egyik asztalhoz. Balázs elõször elõre kitalált tanpartikat osztott szét (minden asztal ugyanazt a kiosztást kapta), aztán már szabadon is osztottunk. A bridzstanításnak ez nagyon jó formája, hogy minimális elméleti elõkészítés után már folyik is a játék. Mindez igazolódott, láthatóan mindenki nagyon jól szórakozott, és biztosan kedvet kapott rá, hogy késõbb tovább mélyítse bridzstudását. Aki szeretne megtanulni bridzsezni, a Bridzsakadémiát csak ajánlani tudom, mi is oda járunk, és rengeteget fejlõdtünk! Részletek a www.bridzsakademia.hu oldalon.

Hegyessy András és Szikora Gergely (11.a)

VILÁGSZENZÁCIÓ DUNAÚJVÁROSI PENTELE HÍD

Horváth Adrián hídmérnök tartott nekünk elõadást ezen a címen a Szent Imre Napon. Így elsõre ez a cím nem ígér többet száraz mérnöki adatoknál, ennek ellenére nagyon érdekes elõadás volt, ezért nem is bánta a hallgatóság, hogy negyed órával tovább tartott, mint az elõírt hosszúság. Nem csak egy híd tervezésébe, kivitelezésének nehézségeibe, hanem a háttérben dolgozó emberek bonyolult munkakörülményeibe is bepillanthattunk. Gondoltátok volna, hogy az ilyen típusú, "kosárfüles" hídból eddig ez a leghosszabb a Földön? 34 méterrel hosszabb az eddigi csúcstartó japán hídnál! Külföldön eleinte csak legyintettek, hogy ennyivel hosszabb hidat nagyon nagy kockázat, szinte lehetetlenség építeni. A szerkezet kitalálása elõtt már a híd helyének kijelölése is nagy fejtörést okozott. Miért kellett ezen problémázni? Mert figyelembe kell venni a környékbeli településeket és igényeiket, a folyó medrét és sodrását, a madarak vonulási útvonalát, a széljárást, a nagyfeszültségû vezetékeket… És hogy csak egyet említsek az egyéb problémák közül, csak az utolsó pillanatban jutott eszébe valakinek, hogy a festék súlyával is számoljanak. Vajon mennyi festék szükséges egy híd kifestésére? A dunaújvárosi hídra közel 150 tonnányi festéket kentek fel korrózióvédelmi és esztétikai okokból. A tervezés után jön a kivitelezés. A hidat a közelben kellett összeszerelni, a folyóhoz vontatni, majd ott négy bárkára rakni, amelyek így 150%-osan túl voltak terhelve. Végül minden az utolsó szegig a helyére került, de még mit sem tudunk a munka hátterérõl. A mérnöki iroda éppen 11 ügyet intézett 3 hónap alatt, amit máskor 8 hónapig készítenek. A rohamtempó mellett a mérnökök napi 16-18 órát dolgoztak! Ahogy ezt elõadónk is elmondta, csak Isten láthatatlan kezének köszönhetõ, hogy semmilyen hiba sem csúszott a számításokba, és ma már mindenki használhatja a dunaújvárosi Pentele hidat.

Szima-Mármarosi Eszter (9.c)

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 13

S Z E N T

I M R E

EPERJES KÁROLY SZÍNMÛVÉSSZEL BESZÉLGET DR. PÁRDÁNYI MIKLÓS A Szent Imre napi elõadásokra való jelentkezéskor - sok diáktársammal együtt - harmadik programként a címben jelöltet választottam. Nem bántam meg. Izgatottan vártam a két nagy ember beszélgetését (ráadásul éppen egy héttel azelõtt hallgattam a mûvész úr tanúságtételét egy templomban, amely mélyen megérintett). Most is hasonló, sõt, lényegében ugyanarról a témáról beszélt. Igazgató úr bevezetésül felvázolta, milyennek ismerte õt meg (egy bizonyos kettõsséget látott benne), majd arról kérdezte, ez mennyiben volt így, egyáltalán így volt-e. A mûvész úr dicsérte igazgató úr jó emberismerõ képességét. Igen, volt benne egy kettõsség, ami pedig azzal volt összefüggésben, hogy magát sokáig büszkén nevezte (saját szóhasználatával) "liberális kereszténynek". Aztán hosszas belsõ küzdelem során rájött, hogy ilyen nincs, "nem lehet két úrnak szolgálni!" ("Hogyan legyek ikonfestõ, ha én magam nem vagyok ikon?") Ennek kapcsán azt is bátran kijelentette, hogy rendezett magánélet nélkül senki sem lehet jó a maga szakmájában habár pillanatnyi sikereket el is ér. Már csak azért is ellentmondás a "liberális keresztény", mert a liberalizmus bizony "izmus". Márpedig Eperjes szerint minden "izmus" gyökere az egoizmus (amiben a bûn gyökeredzik) - igen, a humanizmus is ide tartozik. (Legveszélyesebb pedig, mint mondta, a "katolicizmus": "kapsz egy órát, Uram, de egyébként…") Eperjes Károly élete tehát nagy fordulatot vett, és igen komolyan kezdte venni a kereszténységet. Sok egyéb dologról is beszélt, s mindezt rendkívül sajátos, igen humoros, máskor komoly elõadásmóddal fûszerezte, úgyhogy igazán érdekes és magával ragadó volt az elõadás. Nem kevés szó esett a Barbie baba és a mai sztároló világ kapcsolatáról sem. A magány és az egyedüllét (bizonyos szempontból ellentétes értelmû szavak) kapcsán két Pilinszky-verset is elemzett (melyeket igazgató úr kérésére szavalt el), majd több érdekes verselemzés is elhangzott a témához kapcsolódóan (József Attila: Két hexameter, Ady: Krisztus-kereszt az erdõn). Itt az elõadó melegen ajánlotta Tomka Ferenc: Istenkeresés a magyar irodalomban c. könyvét. Mindezeket most csak kimazsolázva szedegettem össze, de remélem, az elõadás résztvevõinek mondanak valamit ezek a témák, és eszükbe fog majd jutni róluk néhány gondolat. Az elõadás tehát rendkívül szórakoztató volt, és ugyanakkor komoly tartalommal bírt. Remélem, hogy a többiek is élvezték, és hogy tanúságként legalább annyit mindenki megjegyez, hogy "liberális kereszténységgel" nem érdemes próbálkozni, sõt: lehetetlen. ("Legyetek hidegek vagy melegek, de a langyosat kiköpöm a számból!") Csány Gergely (12.a)

N A P

13

Eperjes Károly

Mohácsi László

Czene Attila

Török József

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

14

Page 14

S Z E N T

I M R E

N A P

Vélemények a Szent Imre Napról Emberek, csill agok, ûrhajók (Zombori Ott magyarázott, ó): "Jó volt, m nagyon gyorsa ert érthetõen n elment az eg használt kelléke y óra, tetszett k." ek az elõadásnál A színirendez õ munkája (L ukácsi Huba): tanár úr, szíves "Nagyon érdeke en meghallgat sen beszélt a nám máskor a színházi élet is, sok érdeke rõl. Nagyon te sséget elmondo tszett!" Szeretetszolgá tt lat (Kiss Ildik ó Hedvig nõvé sokat beszélt r): "Nekem tets a közösségük zett a nõvér, életérõl, a mun mindent megtu kájáról, érdeke dhattunk egy s vo ap lt. … Sok ác a életérõl, mos nézem a dolg t már egészen ot: vidám és vi m cc áshogyan es volt!" Magyarok a világ nyolcezr esein (Kollár vannak ilyen Lajos): "Nem elszánt magya is tudtam, hogy rok, akik meg másszák a Him alája csúcsait!"

Zombory Ottó

Nagy Attila Attila sírja, Õsbudavár (L ánszky Imre): felfedezésrõl sz "Egy nagyon ólt, nagyon él érdekes, szenzá veztem, mert elõadva, és lá ciós az érdekes té tszott az elõa ma érdekesen dón, hogy élve Szent Egyed is vo zi, lt am it közösség - Eu csinál." rópa és Afrik Dávid): "Érdek a között (Szõ es volt a film ke Péter és , kicsit megrá segíteni az ot Nagy zó. ... Nekem tani szegényeke is le nn e kedvem késõ n… " Czene Attila: bb "Jó volt élõben hallani, hogyan látni egy olim piai bajnokot. vált olimpiai ba … Érdekes vo jnokká. … Nag az egész életét lt yon érdekes vo az olimpiáig: el lt, ah ei nt ogy elmesélte e Tehetünk vala nem is akart úszni, csak a mit? - Nemze szülei erõltették tközi segélysz elsõ hallásra ." ervezetek (Lév nem volt vala ai Anikó): "A mi érdekes, de Tetszett, mert téma az elõadás m nagyon sok m aga nagyon indent megtudt India vallásai jó volt. am errõl a se képekben (M gé lyszervezetrõl." ohácsi László megtudhattunk ): "Jó volt, na India vallásairó gyon sok min l, a közlekedé elõadó." dent srõl - sok érde kes képet hozo tt az Karate, cselgá ncs (Rédey Eszter - Csiz mindent bem y Ferenc): "N utattak a judo agyon tetszett és a karate szórakoztató vo , mert sok elemeibõl. … lt." N ag yon vicces, izg Mindennapi almas és Potterünk (Pap p Andrea): "E Harry Potter kö z tetszett a le nyveket - egés gjobban, mert zen érdekes vo tetszett benne, szeretem a lt, mert nemcs hogy mi is kö ak az elõadó zbeszólhattunk Az elõadó kedv be sz élt. … Az , és inkább beszélge es volt, és jó l ismerte a m tés volt, mint Tanult-e Harry ai elõadás. ko r gyermekirodalm Potter latinul át." ? (Illyés Erika) cukrot, csokit : "Jó volt, mer nyerni. … Olya t érdekes volt n dolgokat tu …Az elõadást és lehetett dtam meg, am évekkel ezelõt ike t t nem is sejtett is meghallgattam is tartalmazott. em volna. , de sok dolgot " felidézett, és új Budapest elemeket Compostella biciklivel, 3000 legérdekesebb km (Várday elõadása, bár kicsit elhúzódo Bence): "Ez vo beszélte el a tt. Nagyon te lt a nap tapasztalatait, tszett, mert ké és hogy menny pes illusztrácók i mindent tanu kal lt az út alatt.

Kiss Ildikó Hedvig nõvér

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 15

S Z E N T

I M R E

N A P

15

A 2007-es Szent Imre Nap elõadásai Bencze Zoltán (régész, Bp Tört. Múzeum): A régészet mint híd múltunk története és a jelen között Csizy Judit (tanár, SZIG): A világ leghosszabb függõhídja Gáll Endre (hídépítõ mérnök Ganz-Pillér Kft.): Hídépítés a gyakorlatban Horváth Adrián (tervezõmérnök, FÕMTERV): Világszenzáció - a dunaújvárosi Pentele híd tervezése Istvanovszki László (nyomozó, ORFK): Maffia, avagy van-e visszaút? Johanna Finger: A divat - híd az emberek között Kisbán Sándor (tervezõmérnök): Egy híd kálváriája (M0) Lánszky Imre: Attila sírja, Õsbudavár Lukácsy Huba (rendezõ-tanár, SZIG): A színirendezõ munkája Czene Attila olimpiai bajnok úszóval beszélget Schulek Dávid tanár úr Misek Márk - Joubert Olivér (diákok, SZIG 11.c): A média és a testbeszéd szerepe mindennapjainkban Mráz Dániel (szerkesztõ, HVG, Világgazdaság): Hogyan keletkeznek a hírek? - avagy az újságírás mûhelytitkai Muzsnai István (siketeket tanító tanár): A siketek jelnyelve Schulek János (ügyvezetõ igazgató, FÕMTERV): Híd Szegedy Balázs (bridzsoktató, Bridzsakadémia): A bridzsjáték alapjai (szemléltetõ oktatás 4 asztalnál) Szima Mármarosi Eszter - Hillier Franciska (diákok, SZIG 9.c): A román és a gótikus stílus Szõke Péter és Nagy Dávid (Szent Egyed Közösség): Európa és Afrika között Tereza Worowska (mûfordító): Két ország között Zsoldos Attila (osztályvezetõ, történész Történelemtudományi Intézet): Szent Imre herceg mítosza - jámbor, istenfélõ, harcos és házas Cságoly Ferenc (építész, egyetemi tanár BME): Ciszterciek az építészetben Domanovszky Sándor (hídépítõ mérnök): A budapesti Duna-hidak a világ hídépítésének tükrében Kállay Géza (angol nyelvész, egyetemi tanár ELTE): A híd nyelve (angol nyelvészeti érdekességek) Kiss Ildikó Hedvig (ferencesrendi apáca): Szeretetszolgálat Kumin Ferenc (politikai elemzõ, KEH): Köztársasági elnökünk mint híd szembenálló politikai erõk között Lévai Anikó (jogász): Tehetünk valamit? (nemzetközi segélyszervezetek)

Kollár Lajos (hegymászó): Magyarok a világ nyolcezresein Nagy Attila (pszichológus, olvasáskutató): A lélek hídjai (interaktív irodalmi beszélgetés) Rédey Eszter - Csizy Ferenc (diákok, SZIG 11.c) Karate, cselgáncs Sebastian Madassery atya (verbita missziós pap): A misszió mint híd Tóth Zoltán József (docens, tanszékvezetõ PPTE, Jogtudományi Kar): A Szent Korona-tan Török József (teológus professzor, PPTE Hittudományi Kar): Szent Imre és a szentek tisztelete Zombori Ottó (csillagász, Uránia Csillagda igazgatója): Emberek, csillagok, ûrhajók Csapó Balázs (tulajdonos, designer Onoffline ): A reklámok és a web Eperjes Károly színmûvésszel Párdányi Miklós beszélget Illyés Erika (tanár, SZIG): Tanult-e Harry Potter latinul? Kállay Géza (angol nyelvész, egyetemi tanár, ELTE): A híd nyelve (angol nyelvészeti érdekességek) Kovácsházi István (operaénekes): Rockbandától az operaházig, avagy lehet-e énekes bárkibõl? Lakatos Máté (bölcsészhallgató): Bölcsészhallgatóként két világ között: az arab és az iszlám kultúra vonzásában Kollár Lajos (Mécs László sporttársa) Magyarok a világ nyolcezresein hegymászó Mohácsi László (Közgazdaságtudományi Egyetem): India és vallásai képekben Mráz Ágoston (kutatásvezetõ, politikai elemzõ Nézõpont Intézet): Mire jó a politika? És mi köze hozzá a fiataloknak? Nagy Attila (pszichológus, olvasáskutató): A lélek hídjai (interaktív irodalmi beszélgetés) Papp Andrea Mindennapi Potterünk Péch Balázs (szakfordító, cégtulajdonos): Kifordítombefordítom-LEFORDÍTOM (a fordítói munkáról) Simoneau, P. John (János atya LC ): A hídverõ Jézus Sipos Gyula (író): Híd a szerelemben, avagy beengedik-e a fiatalok Jézust a párkapcsolatukba? Várday Bence: Budapest-Compostella biciklivel (3000km) A Szent Imre Napot az angol munkaközösség szervezte. A fõkoordinátor Gaál Anna tanárnõ volt.

P0711_SM.qxp

16

2007.12.17.

12:04

Page 16

O S Z T Á L Y P R O G R A M O K

Beregszászi vendégek Néhány hete egy 10.d-s fiú jött be a töriórára, hogy tájékoztasson bennünket a beregszászi gyerekek érkezésérõl. Csütörtök este ? 8-ra jöttek meg, és Róbert atya körbevezette õket az iskolában. Sok keresgélés után megtaláltuk õket, és Róbert atya mindenkinek bemutatta a nála vendégeskedõ gyereket. Másnap a vendégek részt vettek az óráinkon. A délutánja mindenkinek szabad volt, egyesek teázni voltak, mások a várat nézték meg. Este részt vehettünk a végzõsök szalagszentelõ mûsorán, ami nagyon jó volt. A szombat délelõtt, amit a Tropicariumban töltöttünk, hamar eltelt. A délutánra is volt programunk, elmentünk a Szalagavatóra. A szalagavatót mindenki nagyon élvezte, a vendégek is végigtáncolták az éjszakát. Vasárnap délelõtt még megmutattuk nekik a várost, majd búcsút vettünk újdonsült barátainktól, de nem véglegesen, hiszen nemsokára meglátogatjuk õket Beregszászon.

Tamássy Zita, Hillier Franciska (9.c)

ADVENTI BÜTYKÖLDE (Vezetõje: Moldoványné Wagner Katalin)

Székesfehérvári kirándulás (2007. november 10.) Zita néni egy érdekes kirándulást szervezett még október közepe táján. A kirándulás célja a "Szent Imre 1000 éve" címû kiállítás megtekintése volt Székesfehérváron. November 10-én reggel a Déli pályaudvarról induló vonattal utaztunk Székesfehérvárig, de az osztály fele a Kelenföldi pályaudvarnál szállt fel. Száznál többen voltunk: osztálytársak, szülõk, testvérek, annyian, hogy külön kocsit béreltünk a vonaton. Az utazás nem tartott sokáig, egy óra alatt leértünk Fehérvárra. A pályaudvarról ragyogó napsütésben sétáltunk a város központjába. A fõtéren Zita néni elmondta a városnézéssel és a kiállítással kapcsolatos dolgokat, és elosztotta, hogy ki mikor megy várost nézni, és ki mikor nézi meg a kiállítást. Ebédig az osztály egyik fele nézte meg a várost, másik fele a kiállítást, majd az együtt elfogyasztott ebéd után fordítva. A kiállításon, ami szintén a fõtéren, az Egyházmegyei Múzeumban, a régi papnevelõ intézetben volt, Szent Imrét ábrázoló festményeket és szobrokat láttunk. Két gyerek és egy felnõtt csoportban vezettek végig minket a kiállítótermeken, melyekben mindig másképp ábrázolták Szent Imrét. Legtöbbször édesapjával, Szent Istvánnal, vagy Szent Lászlóval együtt volt látható az alkotásokon. A csoportvezetõ mesélte, hogy nagyon sokszor rendelésre készítették el a képeket, és a megrendelõ általában saját magát is belefesttette a képbe. A várost négy-öt fõs csapatokban fedeztük fel. A csapatbeosztást még a suliban elkészítettük. A város nevezetességeit egy feladatsor megválaszolásával kellett megismernünk, megkeresve a helyszíneket. Volt olyan kérdés is, amire csak a helybelieket megkérdezve tudtuk meg a választ. Pár érdekes kérdés: Hol található a bohóc? (A bohóc szobra a Vasvári Pál utca fölött ül egy drótkötélen) Mirõl híres Kati néni? (Van egy tejet áruló asszony szobor a Liszt Ferenc utcában, az asszony neve Kati néni, és aki a szobor orrát megsimogatja, az szerencsés lesz.) Merre van a Babaház? (Megyeház u.17.) A visszaút jóval lassabb volt, mert a vonat "minden fánál" megállt, viszont így volt idõ a feladatsorok kiértékelésére az eredményhirdetésre. A 13 csapatból az elsõ három helyezett finom dobozos csokoládét kapott. Fáradtan, élményekkel gazdagodva értünk haza. A kiállításról további információk elérhetõk www.szentimreherceg.hu címen.

Kostka Zsófia, 6. b

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 17

O S Z T Á L Y P R O G R A M O K

17

Szent Erzsébet-délután (5.b) A mi osztályunk védõszentje Árpádházi Szent Erzsébet. Éva néni, az osztályfõnökünk már szeptemberben eltervezte, hogy megünnepeljük névadó szentünk emléknapját. Az osztály egésze egy Szent Erzsébet cselekedeteit és életét bemutató színdarabbal készült. Mindenkinek jutott benne szerep. A próbákat az õszi szünet után kezdtük. Sokat próbáltunk, izgatottan vártuk az elõadás napját. Elõször november 17-én a Magyar Szentek Templomában adtuk elõ felkérésre az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának lelkinapján. A templomban a padok tele voltak, alig-alig maradt pár üres hely. Játékunkkal azt üzentük mindenkinek, hogy Szent Erzsébet jóságát és tetteit próbáljuk követni, törekedjünk mi is hasonló cselekedetekre. Ezt a közönség meg is értette, tapsviharral jutalmazta. Másodszor az osztály Szent Erzsébet-délutánján mutattuk be a színdarabot. November 19-én hétfõn délután 4 órakor, az elõadás elõtt egy órával a Békefi teremben gyülekeztünk próbára. Osztályfõnökünk és a lelkesebb szülõk a székeket rendezgették és az agapéra terítették az asztalokat. Mire az elõkészületekkel végeztünk, a közönség is megérkezett. A tanári karból jelen volt Párdányi Miklós igazgató úr, Gáll Zsófia tanárnõ (aki színvonalas elõadásunk jutalmául másnap mellõzte a feleltetést latinból), Mészáros Éva tanárnõ, aki már a betanulásnál is segített nekünk, és Eigner Judit könyvtárvezetõ.

Osztályfõnökünk köszöntötte a tanárokat és a szülõket. Elõször hangszeresek játszottak egy-egy darabot klarinéton, fuvolán, zongorán, és néptáncbemutatót is láttunk, majd következett a fõ mûsorszám, a zenével és dalokkal tarkított színdarab. Mindenki igyekezett a legjobb formáját hozni, volt, aki igazi színészi tehetségrõl tett tanúságot. A tapsból ítélve nagy sikert arattunk. Elõadás után, amíg a szülõk beszélgettek, mi játszottunk és eltüntettük az agapéra hozott sütemény és üdítõ nagy részét. 7 óra körül lassacskán mindenki hazaindult. Az osztálynak és a szülõknek is szép élmény volt a délután.

Constantinovits Kinga Fejes Rebeka Pálfalvi Noémi (5.b)

P0711_SM.qxp

18

2007.12.17.

12:04

Page 18

O S Z T Á L Y P R O G R A M O K

Aquincumi régészek Október 12-én, pénteken rendhagyó latinórán vettünk részt Aquincumban. A negyedik óra után az 5.a osztállyal együtt indultunk a római romokhoz osztályfõnökeink és latintanáraink kíséretében. Mikor megérkeztünk, hétfõs csoportokat kellett alkotnunk a versenyhez, melyeket el is kereszteltünk. Mi az "Aquincumi régészek" elnevezés mellett döntöttünk. A két osztályt külön idegenvezetõ kísérte végig a félig megmaradt és félig újjáépített falak között, és mindent elmesélt Alsó Pannónia egykori fõvárosáról. Megtudtuk, hogy a katonai, légiós és polgárvárosnak virágkorában összesen 60.000 lakosa volt. Végigsétáltunk a fõutcán, majd megnéztük a fürdõt, ahol régen idõnként nõk, idõnként férfiak gyûltek össze. A régi rómaiak nagyon okos és takarékos nép voltak, ezért még a nap energiáját is felhasználták: a hideg vizes medencét északra, a langyosat középre, a meleg vizes medencét pedig dél felé építették. Idegenvezetõnk elmagyarázta a padlófûtés és a nyilvános toalettek mûködését. Mutatott nekünk egy magánfürdõt is, melyben egy birkózókat ábrázoló padlómozaikot láthattunk. Mesélt nekünk a szentélyrõl, melyet Iupiter, Iuno és Minerva, azaz a capitoliumi triász tiszteletére építettek. Megismerkedtünk a rómaiak temetkezési szokásaival is. Megtekintettük a piac, a boltok és a hitelesítõ ház romjait, ahol a súlyokat és mértékeket ellenõrizték, hogy semmilyen becstelenség ne történhessen az árusok részérõl. A régi és az új falrészek határát piros

vonal jelezte. Az új fal arra szolgál, hogy megvédje az eredetit. Mikor már az egész várost végignéztük, egy vetélkedõ következett. Ekkor derült ki, ki mennyire figyelt. Sok kérdés volt, de nem voltak nehezek. Ez volt a verseny elsõ része. Utána latintanáraink, Gáll és Kudari tanárnõk kocsiversenyt rendeztek nekünk. Tudjuk, hogy az ókori kocsiversenyeken szenvedélyes fogadásokat kötöttek. Sajnos ránk nem fogadott senki, de azért mi nagyon igyekeztünk, hogy minél jobb helyezést érjünk el. A versenyszámhoz öt emberre volt szükség. Kettõ alkotta a szekeret, ami tartotta a kocsist, és madzaggal volt befogva a két "ló". Természetesen õk is emberek voltak. Mindig két szekér indult egymás ellen. Régen ez élet-halál küzdelem volt, mert ha valaki leesett, agyontaposták a lovak. De itt szerencsére nem volt sérülés. Ezután jött a kincskeresés. A fürdõk környékén kellett cukorkákat keresni. Az Aquincumi régészek a végsõ összesítésben nagy meglepetésünkre másodikak lettek. Hurrá! Jutalmul finom csokit kaptunk. Én nagyon jól éreztem magam, mert az egész kirándulás érdekes és tanulságos volt. Szerintem minden résztvevõ egyetért velem, és remélem, hogy minden további kirándulás ilyen élményekben gazdag lesz.

Gémesi Áron (5.b), Tóth Zsuzsanna (5.a) és Fedor Zsuzsanna (5.b) fogalmazásai alapján összeállította Gáll Zsófia

Forr a világ... 2007. november 8-án kerületi Kodály-szimpóziumot tartottak iskolánk dísztermében. Az elõadások után a kerület összes iskolájából érkezõ kórusok közösen énekeltek Kodály Zoltán által gyûjtött és feldolgozott népdalokat, Kodály-kórusmûveket. A hangverseny záró száma a Berzsenyi Miklós versére komponált "Magyarokhoz" c. kánon volt, melyet iskolánk két kórusa (Gyermekkar, Vegyeskar) is énekelt. Mintegy 500 tagú kórus adta elõ a hatalmas kánont. Minden résztvevõnek nagy élmény volt, mintha a tenger zúgta volna velünk:

"Nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat!..." Külön öröm volt számunkra, hogy a kánon vezénylésére Farkas Mária tanárnõt kérték föl a szervezõk. Ahogy ez már hagyomány, a nagy sikerre való tekintettel megismételtük a kánont, aminek minden résztvevõ örült, hiszen egyetlen kórus sem tudja ezt magában így megszólaltatni.

A szerkesztõség

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 19

19

I R O D A L O M

Dsida-est Elsõ találkozásom Dsida Jenõvel másodikos koromban történt. Anyáknapi mûsorra készültünk, és édesanyám szerette volna, hogy valami különleges verset szavaljak, amely a szívéhez közel áll, így ismerkedtem meg Dsida Jenõ: Hálaadás címû mûvével. Azóta elkísér engem Dsida Jenõ költészete, kezembe veszem Légy már legenda címû kötetét, és mindannyiszor valami újat, valami különlegeset fedezek fel a szavakban. Így érthetõ, hogy nagyon örültem, amikor Várkonyi tanárnõ megkért minket, hogy szerepeljünk a Balassi kör Dsida-estjén. A mûsor kezdõ és záró verse a Hideg téli est, amit az elején még szaggatottan adott elõ egyik szavalónk, ezzel érzékeltetve, hogy még nem tudjuk "hogyan kellene megszólalni", de késõbb a versek segítségével megtaláljuk a hangot. Végigjártuk az összes emberi vágyat, például a repülés utáni áhítozást, "de örökre hiába, embernek földön fut a lába". Egy érdekes elem volt az esten belül Dsida Jenõ egyik kevésbé ismert avantgárd stílusú mûve, a Bútorok. A színpad elsötétült, és csak hét fejlámpa világított, mely így jelenítette meg a költõ "a világon a munkanélküliek száma harmincmillió" mottójú avantgárd versét. Ezt követõen egy szédült utazás kezdõdött az ördög kocsiján, majd a gyöngék imádkoztak az Úrhoz. Ezután a Reményhez címû Csokonai-vers dallamára felcsendült az ének Csokonai sírjánál, majd a költõ szellemében kapott üzenetet nemzetünk: "halld, a tiszta hûség tovább megmarad, mint a keserûség, s a kemény harag". Zárszó elõtt még szembenéztünk a Leselkedõ magánynyal, majd újra megszólalt a Hideg téli est, de már a megtalált hangon. Ennek a versnek a különlegességét az adta, hogy - mint az est bevezetõjében megtudtuk Várkonyi tanárnõ ezzel a Dsida-verssel találkozott elõször, neki ezzel kezdõdött a költõ ismerete. Az est zenei anyagát Kodály Zoltán mûvei adták, és az sem tévedett, aki a Fölszállott a páva dallamát vélte felismerni, mert az egyik zenei részlet ennek a népdalnak a variánsa volt. Számomra ez a harmadik Balassi körös est volt, mindig kapok valami újat, mint most is - Dsida Jenõ költészetébõl. A cikk soraival is szeretnék köszönetet mondani a tanárnõnek, hogy újra összefogott minket, hogy megajándékozhassuk a megjelenteket egy gyönyörû irodalmi esttel, s mi, a szavalók is többek lehettünk ezáltal.

Dsida Jenõ HIDEG TÉLI EST Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt: esdõ várakozások meddõségét, kulcsoltkezû, hasztalan imákat. Hópárnás nagy fenyõk alatt üljünk le a törpék közé, burkolózzunk a hallgatásba s húnyjuk le félig a szemünket. S míg csillagok kezdenek pislákolni, töprengjünk az eljövõ felõl: hogyan kellene megszólalni? S mindent elülrõl kezdeni?

A DSIDA-VETÉLKEDÕ EREDMÉNYE: 1. helyezett: 10.d (39,5 pont) 2. helyezett: 8.a (38,5 pont) 3. helyezett: 6.b (38 pont) A maximális pontszám 40 volt.

Ágh Nóri (11.d)

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:04

Page 20

20

A D V E N T

Várakozni jó? IGEN!

Adventelõ...

December elsején reggel 9-kor lelkes szülõk gyülekeztek a tükörteremben, hogy együtt várakozzanak az Úr születésére. Lelkinapon vettünk részt, melyet a Verbum Dei missziós közösség nõvére, Zsuzsa nõvér vezetett, a meghívás pedig az osztályfõnöktõl, Várkonyi tanárnõtõl érkezett. Kettõs célja volt a találkozásnak: mi felnõttek is elcsendesedjünk advent elején, figyeljünk az igazán lényegesre, és ezzel együtt egymáshoz is közelebb kerüljünk, egymás hitébõl erõt merítsünk. Az adventi koszorú még gyenge fényénél - egy gyertya égett csak - mindenki kimondhatta, hogy mit jelent számára a várakozás: várakozás az ünnepre, az Istennel való találkozásra a gyermek Jézusban, a családi együttlétet az ünnepen, a megállást a hétköznapi rohanás után, látni egymás szemében a szenteste örömét, fényét! De ez nem egy passzív tétlenséget jelent, hanem sokkal inkább készülõdést, aktív tevékenységet. Ahogy egymás után megnyilatkoztunk, úgy vált egyre inkább világosabbá mindenki számára, hogy mi az igazán fontos és mi a lényegtelen. Keressük adventben a lehetõségeket a találkozásokra egymással, keressük az alkalmakat a másik meghallgatására, segítésére, az Istennel való mélyebb, személyesebb kapcsolatra az imában, a hajnali miséken… Álljunk ellen a vásárlási láznak, az ajándékozás ne legyen túlhajszolt, központi kérdés. Rövid szünet után személyesebb, "nehezebb" feladat várt ránk: a koszorú körül elhelyezett fogalmak közül kellett kiválasztanunk azt, amelyrõl úgy éreztük, hogy ebben az adventben hozzánk a legközelebb áll, amely segítségével méltón tudjuk felkészíteni magunkat és családunkat az ünnepre. Ehhez egy rajzot is kellet készíteni, és egymásnak beszámolni arról, hogy miért ezt választottuk. A legtöbben a hálát, az Istennel való együttlétet, a szeretetteljes odafigyelést, az alázatot választották. Többen igazán kifejezõ rajzot készítettek, mások rajza valóban bõvebb magyarázatot igényelt. Jókat derültünk "mûvészi" próbálkozásainkon. A napot agapé, majd egy rövid hálaadás zárta a kápolnában. Mindnyájan úgy éreztük, hogy érdemes volt rászánni ezt a napot az Istenre, egymásra. Élményünket ezért szeretnénk megosztani azokkal a szülõkkel is, akik most nem tudtak eljönni, hogy jövõre még többen legyünk. Köszönet érte mindenkinek, Zsuzsa nõvérnek, Várkonyi tanárnõnek és mindazoknak, akik õszintén megosztották gondolataikat, érzéseiket a többiekkel. a 8.b osztály szülõi

Amikor apukám és anyukám levelet írtak, és arra kértek, hogy adjam át az ofõnek, elgondolkoztam, hogy mi is lehet a levélben. Arra gondoltam, talán nekem szóló "lelkizõs" karácsonyi kérések vannak benne. De eszembe jutott az is, hogy talán éppen fordítva, dicséretekkel van tele. Egyet azonban biztosan tudtam és éreztem - azt, hogy a levél rólam szól. Nagyon kíváncsi voltam. Péntek délután: lelkinap. De miért pont délután? Sokan hangoztatták nem tetszésüket a program idõpontja felõl. Utólag, azt hiszem sokan megbántuk, hogy ,,zártkarokkal" vártuk a lelki felfrissülést. A Felsõ-Krisztinavárosi Plébánián József atya fogadott minket. Énekléssel készültünk, majd egy olyan tesztet töltöttünk ki, amelyet még korábban soha. Például az egyik kérdés az volt,hogy mi az a kincs amely a család minden tagjának nagyon fontos érték. A kérdések hirtelen mindenkit komollyá tettek, a nagy zaj szinte teljesen elhalkult, mindenki elmélyült a kérdések megválaszolásában. Az érdeklõdést még jobban fokozta, amikor a szüleink leveleit kézbe kaptuk. Mindenki mohón falta a sorokat, amelyek születésünkrõl, szüleink akkori érzéseirõl, gondolatairól szóltak. Jó volt bepillantani a 13 évvel ezelõtti világba és szüleink akkori örömébe. Én korábban nem nagyon értettem miért lehet annyira örülni egy gyermek születésének, de a saját szüleim érzésein keresztül azt hiszem most megértettem. Ezáltal világosabbá lett, hogy miért is ajándék nekünk Krisztus és miért vagyunk ajándékok és egymásnak. A záró misén az osztály elmélyültebb volt, mint a legtöbb évfolyammisén. Biztos vagyok benne, hogy senki nem kérdezte többet, hogy miért pont délután. Szabó Benedek (7.a) A szülõk által írt levelekbõl a gyerekek kiemeltek néhány gondolatot. „Már elsõ napjaidban, a kórházban kitûntél a hangoddal, amely akkor büszkeséggel töltött el, hogy lám, alig egy-két napos, és már felhívja magára a figyelmet.“ „Nem tudtuk, hogy fiú leszel vagy lány, ezért Katalin és Aladár összevonásából Aladinnak hívtunk.“ „Amikor édesanyád a kezébe vett, csodálatosan rád sütött a nap, ami akkor bújt ki a felhõk mögül.“ „Büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes, okos nagyfiúvá cseperedtél.“ „Olyan volt, mikor megszülettél nyár elején, mintha lejött volna a napocska az égrõl.“ „Egy szobánk volt, Zsófi is ott lakott, meg a Rudi nevû papagáj, aki hangosabban kiabált, mint te.“

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 21

21

A D V E N T

A karácsony A karácsony mára már szinte nem is az az ünnep, ami kezdetben volt. Manapság, ha közvéleménykutatásként feltennénk az embereknek azt a kérdést, hogy szerintük minek az ünnepe a karácsony, olyan válaszokat kapnánk, hogy "a szeretet ünnepe", "az ajándékozás ünnepe". Pedig errõl szó sincs. Karácsonykor Isten végtelen kegyelmét és szeretetét ünnepeljük. Krisztus testet öltött a Szentlélek által, és megszületett a Szent Szûztõl. Elvetette istenségét, és önszántából leereszkedett az emberekhez, az ember szegényes szintjére esve vissza. Sõt, még tovább ment: magára vállalta az egész emberiség bûnét. Azt, amit elkövettek, és azt, amit el fognak követni. Istenségébõl még az embernél is mélyebbre szállt. Ha körülnézünk a világban, a bûnök tömkelegével találkozunk. Az emberek nem keresik Istennel a kapcsolatot. Egészen hihetetlen, hogy Isten még így, bûnösen is szereti ezt a világot, bár egy szavával elpusztíthatná. Csak azért nem teszi, mert szeret minket, idõt akar adni minden embernek, hogy észhez térjen, megbánja bûneit és elfogadja Õt. Mindenkinek, így a legbûnösebb embernek is megadja a százezredik esélyt is; szegényeknek és gazdagoknak egyaránt. Sõt, ha valaki élete utolsó percében tiszta szívbõl Õhozzá kiált, akármilyen bûnöket követett is el, megnyitja elõtte a Menny kapuit. Manapság az emberek csak egy kiaknázni való lehetõséget látnak a karácsonyban, amikor "mindenki szeret mindenkit", és mindenki megajándékozza hozzátartozóit, barátait. Olyan ez, mint egy születésnap, amelyen jól érezzük ugyan magunkat, de az ünnepeltrõl egy szó sem esik. Az ajándékozás szokása egészen máshonnan jön. Az emberek, szeretetük jeléül megajándékozták egymást, egy kis aprósággal kedveskedve nekik. Ez mára már annyira elfajult, hogy karácsonykor az emberek szinte elvárják, hogy ajándékot kapjanak. A karácsony azonban Jézus ünnepe, nem az ajándékoké. Erre érdemes odafigyelni.

Bolyki Zsófia (6.b)

A 2007-es országos betlehemeskiállításon osztályunk agyagból készített munkáját kiállították, és díjazásban részesült. A Szent Fausztina (6.b) osztály nevében köszönöm Saás Kingának, Ferenczy Gergely édesanyjának a fáradságos munkát és a mûvészi irányítást, mellyel lehetõvé tette, hogy együttes munkával újabb területre nyerjenek bepillantást gyerekeink. Erdõsné, Zita néni

P0711_SM.qxp

22

2007.12.17.

12:05

Page 22

A D V E N T

Diákszövetségi karácsony 2007. december 10-én, a Diákszövetség karácsonyi klubdélutánján Erdõs Endréné (Zita néni) vezetésével a Szent Fausztina osztály diákjai közösen ünnepeltek az öregdiákokkal. A jókívánságok mellett mindenki ajándékozott valamit a többieknek, a gyerekek zenéltek, verset mondtak, az öregdiákok pedig emlékeket idéztek fel:

mi lett volna velünk. Szemes Kálmán Csodálatos dolog ilyen "családi körben" ünnepelni, de nekem az 55 évvel ezelõtti karácsony jut az eszembe. Rabszolga katonák voltunk, és szenteste mínusz 11 fokban két vagon sódert kellett kiraknunk, ami úgy össze volt fagyva, hogy csákánnyal sem lehetett széttörni. A tisztek persze eltûntek, csak egy felügyelõ maradt velünk, Pajor-Gyulai Károly de õ is elment a kocsmába. Éjfélkor letettük a csákányt 1944. december 24-én és elmentünk a templomba. Elkezdõdött a szentmise. délelõtt hatalmas szõnyegFelajánláskor kinyílik az ajtó, bejön a "fõbunkó": Mi folyik bombázást kapott Budapest. itten, letartóztatom az egész társaságot! - mondta. Valaki A bombázás után feljöttünk bátran válaszolt neki: Isten fiának születésnapját a pincébõl, a karácsonyfa ünnepeljük. - Ja, az más, már állt a lakásban, de minengedélyezem a folytatást! den ablak ki volt törve. Télimondta és részegen elvákabátban álltuk körül a fát. gódott a padlón. Most ezen Azóta minden karácsonykor nevetünk, de az akkor véres gyertyagyújtáskor kinyitjuk az valóság volt. Mi kiskatonák a ablakot… "klerikális reakcióhoz" tartoztunk, énnekem a nagybáSeidl Fidél tyám még ráadásul misszi1951-ben hosszabb idõt "tanyán" töltöttünk. Eljött a onárius is volt Kínában. karácsony. Komoly nagy hó volt, és a templom 5 km-re Csend lett, a szentmise véget volt tõlünk. Elmentünk az éjféli misére, és amikor ért. És ezalatt a 2 óra alatt kijöttünk a templomból, olyan bársonyos az idõ is "NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY volt az ég felettünk, amit városi megenyhült, és ki tudtuk csákányozni VELETEK LEHETTEM! MÉG EGY ember sose lát. Karácsonyra a vagonokat. édesanyám papírból készített egy KÍVÁNSÁGOM LENNE, HOGY JÖVÕRE IS Arra kérem az Urat, hogy ezek a UGYANITT LEHESSEK!" betlehemet, és ez a betlehem még gyerekek, akik az unokáink lehetma is minden karácsonykor ott van nének, soha ne éljenek át ilyen húgomék karácsonyfája alatt. szörnyûségeket! Dr. Kállay Béla Az én családomat is kitelepítették, több karácsonyt töltöttünk a Borsod megyei faluban, ezért ‘51 karácsonyán édesapám úgy döntött, hogy a tiltás ellenére elhagyjuk a falut, és Nyíregyházára utazunk rokonokhoz. Mikor visszaértünk, kiderült, hogy karácsony éjszakáján ellenõrzés volt. Járták az ávósok a házakat. Mi lettünk volna az utolsó ház, de hozzánk nem mentek be. Ez a kis Jézus csodája volt, mert ha kiderült volna, hogy nem vagyunk ott, ki tudja

Badál-Ede Álmos atya Cserkészként minden évben karácsony elõtt felmentünk a Svábhegyre, a nagy hóban egy élõ kis karácsonyfát feldíszítettünk, körbeálltuk és énekeltünk. Ezzel a képpel szeretnék mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kívánni. Hamerli György Köszönöm a cisztercieknek, hogy az 50-es években szombati napokon beültettek a bátyám osztályába, nehogy egyedül maradjak a lakásban otthon, ahová bármikor várható volt házkutatás.

Össszeállította: Pesty Ágnes

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 23

A D V E N T

23

A Szent Fausztina osztály mûsora a diákszövetségi klubdélutánon

Dévai ajándékdobozok Csaba atya nevében köszönjük a nagy gonddal és szeretettel elkészített ajándékdobozokat, amelyeket az atya a parajdi sóbányában ad át karácsonykor a rászoruló gyerekeknek. Az ajándékokat Ágh Nóra (11.d) vezetésével a diákkamarások vették át. Kb. 400 ajándékdoboz gyûlt össze, amit a Dévai Alapítvány teherautóján dec. 10-én vittek el iskolánkból.

Szeretnénk kiemelni azokat az osztályokat, amelyek határidõre teljes létszámmal leadták az ajándékokat: Calcuttai Boldog Teréz osztály (5.c), osztályfõnök: Moldoványné Wagner Katalin Szent István Király osztály (7.b), osztályfõnök: Paksy Nóra Szent Kinga osztály (8.a), osztályfõnök: Lõrincz Éva Szent Maximilián Kolbe osztály (9.c), osztályfõnök: Dr. Kemény Gáborné Savio Szent Domonkos osztály (12.b), osztályfõnök: Vas Zoltán

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 24

24

H I R D E T É S

SZERETETTEL

HÍVJUK ÖNÖKET ISKOLÁNK HAGYOMÁNYOS, IMMÁR NYOLCADIK ALKALOMMAL MEGRENDEZENDÕ ALAPÍTVÁNYI JÓTÉKONYSÁGI BÁLJÁRA.

IDÕPONT: 2008. JANUÁR 19-ÉN, SZOMBATON, KAPUNYITÁS 19 ÓRAKOR. HELYSZÍN: A BUDAI CISZTERCI SZENT IMRE GIMNÁZIUM (BUDAPEST, XI. KERÜLET VILLÁNYI 27.) A

BÁL FÕVÉDNÖKE:

DDR. ZAKAR FERENC POLIKÁRP

ÚT

ZIRCI FÕAPÁT ÚR

A BÁL PROGRAMJÁBAN NYITÓTÁNC, ÉLÕ ZENE, TÁRSASTÁNC, BORKÓSTOLÁS, TOMBOLA ÉS MÁS MEGLEPETÉSEK SZEREPELNEK. BÁLUNKON TERVEINK SZERINT FELLÉP KOVÁCSHÁZI ISTVÁN OPERAÉNEKES ÉS SÁNDOR GYÖRGY HUMORALISTA IS! A BÁL TELJES BEVÉTELÉT AZ ISKOLA KÖZTEREINEK FEJLESZTÉSÉRE FORDÍTJUK! A BÁL IDEI CÉLJÁNAK ÉRZÉKELTETÉSÉRE A BÁL IDEJÉN BEJÁRHATJÁK AZ ISKOLA FEJLESZTENDÕ HELYEIT, AHOL A DIÁKOK MEGLEPETÉS PROGRAMOKKAL VÁRJÁK ÖNÖKET. EMELLETT A TANÁR KOLLÉGÁK SEGÍTSÉGÉVEL MEGTEKINTHETIK AZ EDDIGI BERUHÁZÁSOKAT IS A KÖNYVTÁRBAN ÉS A BIOLÓGIA TEREMBEN.

RÓBERT ATYA KEZDEMÉNYEZÉSÉRE KARÁCSONYI GYÛJTÉST HIRDETTÜNK A KOVÁSZAI GYERMEKOTTHON ÉS A BEREGSZÁSZI TESTVÉRISKOLA MEGSEGÍTÉSÉRE. DECEMBER 12-IG 277.000 FT ADOMÁNY ÉRKEZETT. AZ ÖSSZEGET A MEGHIRDETÉS SZERINT FELE-FELE ARÁNYBAN ADJUK ÁT AZ ALAPÍTVÁNY KÖZBEJÖTTÉVEL A KÉT INTÉZMÉNYNEK, MINT A BUDAI CISZTERCI ISKOLA SZÜLÕI KÖZÖSSÉGÉNEK ADOMÁNYÁT.

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 25

M I K U L Á S

25

És eljött hozzánk a Mikulás...

Szent Miklós püspök napján idén is felköszöntöttük Igazgató urat. Azt reméljük, valóban ajándék számára az, hogy a kicsik és nagyok ilyen szépen, szívbõl, jókedvûen zengték a köszöntõ énekeket. Isten éltesse, Igazgató úr!

P0711_SM.qxp

26

2007.12.17.

12:05

Page 26

T

Ú L

A

K A P U N

Továbbtanulás Körkérdéssel fordultunk a tavaly végzettekhez, akik most kezdtek el felsõoktatási intézményben tanulni. A válaszokból:

SZILÁGYI BENCE (13.C) - PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM, INFORMÁCIÓS TECHNOLÓGIAI KAR (PONTHATÁR: 106; ELÉRT PONTSZÁM: 124)

HÉJJ KRISTÓF (13.D) - BME, VILLAMOSMÉRNÖKI KAR, VILLAMOSMÉRNÖKI SZAK (NÉMET) (PONTHATÁR: 120; ELÉRT PONTSZÁM:

Hogy érzed magad az új iskolában? Sokan mondják, hogy az egyetemen csak egy kódként kezelik õket. Nekem ilyen érzésem itt egyáltalán nincs. A kis létszám miatt (150 fõ, és év vége felé csökken) nagyon családias a hangulat. Soha nem éreztem magam itt még elveszettnek vagy magányosnak. Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között? Sokkal jobban kitölti a napomat az egyetem. Mikor kijövök az iskolából, már nincs se idõm se kedvem sportolni, pedig gimnáziumban nagyon szerettem. A gyakorlatvezetõk fiatalok, sokszor csak pár évvel idõsebbek, és könnyebben tudnak segíteni a megértésben, mert nemrég nekik volt ezzel problémájuk. Amit tanulunk, az mind olyan, ami érdekel. Az egyetlen probléma talán a kevés közös program. Nehéz volt a felkészülés (érettségi, emelt szintû vizsga)? Az informatika emelt érettségit vettem a legkomolyabban az érettségi tárgyak közül. Nagyon sokat tanultam rá, de megérte, mert nem kell az elsõ évben elsajátítanom az alapokat. Ezzel idõt nyerek, ugyanis több idõm marad más tárgyakkal foglalkozni. Kinek ajánlanád ezt a szakot? Akik nem szeretnek aludni. Komolyra fordítva a szót: azoknak, akik nem riadnak vissza a tanulástól. A pontszám ellenére nagyon magas az elvárás. Év végére a tanulók 60%-a elbukik valamelyik tantárgyból. Nálunk napról napra kell tanulni, nem csak a vizsgaidõszakban. Aki erre képes, azt nem érheti nagy meglepetés.

Hogy érzed magad az új iskolában? Kifejezetten érdekesek az órák, nagyon érthetõek, az én tanköröm nagyon jó arcokból áll (eltekintve attól, hogy 90% feletti a fiúk aránya). Az oktatók (elõzetes várakozásaimmal szemben) korrektek, akit megfognak a tárgyak, annak menni fog. Aki nem idevaló, azt viszont kiméletlenü kivágják. A mi csoportunkból már most kb. 1/3 repül. Jó esetben. Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között? Senkit sem érdekel, hogy bejársz-e, tanulsz-e rendesen, csak a vizsga meg a ZH számít. Éppen ezért nehéz átszokni arra, hogy egyszer kis lazítás, és utána meg elöntenek a számonkérések. Nehéz volt a felkészülés (érettségi, emeltszintû vizsga)? Általános szabály, hogy a BME-re könnyû bejutni, de onnan kiesni még könnyebb… Kinek ajánlanád ezt a szakot? Azoknak ajánlom (szigorúan az elsõ félév tükrében!), akiknek rá tud állni az agyuk a logikus/mûszaki gondolkodásra, szóval aki típuspéldákat próbál megjegyezni, annak esélytelen… Hiába sikeres ezzel a módszerrel akár még a matekfakton is! Németeseknek ajánlom a németes képzéseket (villany, info, gépész szak), mert ha bennmaradtok, akkor késõbb lesz egy félév a karlsruhei testvéregyetemen - ösztöndíjjal. És azoknak ajánlom még, akik szeretnék elsajátítani a görög ábécé betûinek rajzolásának mûvészetét.

137)

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 27

T

Ú L

A

REDL ZSÓFI (13.A) - BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM, GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYI KAR, GAZDÁLKODÁSI ÉS MENEDZSMENT SZAK ELÉRT PONTSZÁM: 141)

(PONTHATÁR: 141;

Hogy érzed magad az új iskolában? Határozottan mondhatom, hogy jól. Sok a szabadidõ, amivel meg kell tanulni okosan gazdálkodni, ez az elsõ negyedévben kicsit nehéz volt… Nyakamba szakadt a nagy szabadság :. Sikerült megtalálnom azokat az embereket, akikkel jól el lehet tölteni az idõt. Én eddig inkább haveri kapcsolatokat alakítottam ki, mert nem találtam még olyan embert, aki olyannyira az én világom lenne, hogy õt a barátomnak mondanám, arra ott van a régi osztály, akikkel még mindig rengeteget találkozunk. Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között? Alapvetõen az oktatás milyensége, de ez mondjuk nem meglepõ, ami érdekesebb, az a társaság. Egészen más társadalmi körbõl jöttek azok az emberek, akikkel az egyetemen találkoztam. Ez meglátszik az értékrendjükben, a valláshoz való viszonyukban, a politikai véleményükben stb. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez rossz, csak én pl. máshogy állok hozzá ilyen emberekhez, mások a témáink. Viszont meglepõ, hogy lépten-nyomon össze lehet futni ismerõsökkel, rég nem látott KIDS-es arcokkal, és ez nagyon jó. Nehéz volt a felkészülés (érettségi, emelt szintû vizsga)? Az én szakomra angol-matek-töri közül kellett választani

NOVÁK HUNOR (13.C) - SEMMELWEIS EGYETEM, ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR (PONTHATÁR: 137; ELÉRT PONTSZÁM: 139) Hogy érzed magad az új iskolában? Nagyon jól, jó a társaság, érdekesek a gyakorlatok. Viszont a szabadidõm nullára csökkent. Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között? Itt mindent magadnak kell intézned, sokkal szabadabb vagy - de ez veszélyeket is rejt magában. Nehéz volt a felkészülés (érettségi, emeltszintû vizsga)? Egész könnyû volt ahhoz képest, amennyit itt kell tanulni. Aki orvosira jön, az mindenképp kémiából tegyen

K A P U N

27

kettõt. Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy törivel és angollal mentem, ami persze a pontok szempontjából jó volt, mert azok jól mentek, és így magas pontszámmal felvételiztem, de most kb. a halálba tanulom magam matekból, hogy ne bukjak meg, pedig nem voltam soha rossz belõle. Mégis iszonyatos követelmény van, 2 hetünk volt rá, hogy megtanuljunk deriválni - ez valószínûleg nektek még nem mond semmit, de majd megértitek,m milyen szörnyû dolgokról írok :. Szóval aki arra a belátásra jutott, hogy erre a karra akar jönni, az matekból emeltezzen, vagy ha nem, akkor nyáron gyúrjon rá a témára, különben esélytelen lesz… sajnos tapasztalatból mondom. Kinek ajánlanád ezt a szakot? Aki szereti a matekot és aki szeret bulizni, mert itt minden este party van - kegyetlen. A viccet félretéve bárkinek, akit csak egy kicsit is érdekel a gazdaság. Baromi érdekes tantárgyaink vannak, legalábbis én azokat vettem fel (mert ugye nagy elõny, hogy te választod meg az órarendedet). A tanárok nagyon jók, tehát velük szerintem senkinek nem lesz problémája, nagyon neves, a szakmában is elismert emberek tanítanak, pl. a vállalat-gazdaságtan elõadó Chikán Attila, aki az Orbán-kormány gazdasági minisztere volt. Szóval aki csak egy kicsit is érdeklõdik a témakörben, az próbálja meg a közgázt, szerintem egy jó egyetem, piacképes diplomával, ami nagyon nem mellékes (bár ez nem a reklám helye). Aki még gondolkodik, az pedig jöjjön el a nyílt napjainkra januárban! Remélem sokatokkal találkozunk jövõre a Fõvám téren! Sok sikert az érettségihez!

emeltet, ne fizikából. A saját érdekében. Kinek ajánlanád ezt a szakot? Annak, akiben van akaraterõ, hivatástudat, és tisztában van azzal, hogy legalább 8 évnyi kemény tanulás vár rá. A kemény alatt azt értem, hogy még alvás helyett is a könyveket kell majd bújni.

P0711_SM.qxp

28

2007.12.17.

12:05

Page 28

T

Ú L

A

RENNER TAMÁS (13.A) - SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM, TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR, FÖLDRAJZ SZAK (PONTHATÁR: 102; ELÉRT PONTSZÁM: 121) Hogy érzed magad az új iskolában? Leírhatatlan hangulata van Szegednek, hiszen a lakosság több mint felét az egyetemisták teszik ki. Minden nekünk van kitalálva, a különbözõ szórakoztató egységek, a programok, árak, idõbeosztások stb. Például most, vizsgaidõszakban zárva tartanak a szórakozóhelyek (JATE, SZOTE), hogy kísértésbe ne essenek a diákok. A tanév többi idõszakában rendszeresen koncertek vannak (Ákos, Jamie Winchester, Sub Bass Monster, stb.), vagy humoristák adnak elõ. Egyszóval én abszolút örülök, hogy "vidékre" vettek fel - bár én nem úgy állok a városhoz, hogy "vidék". Hiszen minden megtalálható, ami a fõvárosban is megvan, csak sokkal kisebb léptékben. Viszont a város hangulata, az egyetemista-hangulat, az egyedülálló. Hasonló lehet Pécs és Debrecen is. A tanárok nagyon rugalmasak, a diákok pedig egészen mások, mint a fõvárosiak, akik között eddig éltem. Jóindulatúbbak, szerényebbek, emberségesebbek. Az az osztály, ahova nyolc évig jártam a SZIG-ben, az a közösség, ami a gimiben kialakult, pótolhatatlan és utánozhatatlan, de egyetlen új ismerettségemet sem tudom a pesti barátaimhoz hasonlítani. Egészen más emberek. Nem jobbak, nem is rosszabbak, egyszerûen mások. Itthon gyakran csak az elvárást éreztem mindenki részérõl, külsõségekben, gondolkodásban, mindenben. Szegeden semmilyen feszélyezettséget sem érzek és ez jó. Kezd kialakulni egy társaság, úgyhogy mondhatom, hogy minden tökéletesen alakult. Hétvégenként itthon vagyok, nem maradok ki semmibõl sem, akik fontosak Budapestrõl, velük tudom tartani a kapcsolatot. Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között?

MOHAY BENCE (13.A) - BCE KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY (PONTHATÁR: 142; ELÉRT PONTSZÁM: 144) Hogy érzed magad az új iskolában? Alapvetõen jól. Érdekesek az órák, bár van, ami nem olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik. A társaság kifejezetten jó, remek közösségek alakulnak ki, vannak jó bulik, de tanulni sem gáz, ha valaki éppen azt akar. Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között? Az, ami egy gimnázium és egy egyetem között különbség lehet: nem kell minden nap nyolcra járni, nem kötelezõek az órák, amit tanulunk, az megkérdõjelezhetõ,

K A P U N

Hát a SZIGnek van egy sajátos légköre, az SZTE-n egyelõre csak a felújítás miatti festékszagot lehet érezni. Sokkal inkább a városnak van olyan egyetemistás hangulata, amit Pest soha sem fog tudni megadni … Nehéz volt a felkészülés (érettségi, emeltszintû vizsga)? Szerintem minden tanár és tanuló, osztálytárs tudja rólam, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy én agyontanultam magam az érettségire… De ez is jelzi, hogy hol tart a magyar oktatási rendszer (nem az iskolára gondolok, hanem az érettségire), hogy lényegében nulla tanulással is felvettek valahova. Nem azt mondom, hogy ez a követendõ, mert tudom, hogy én sem csináltam helyesen a nagy semmittevést, százból egynek, ha sikerülhet így bekerülni valahova. Szerencse is kellett hozzá, nem tagadom, de mihez nem kell az életben? A lényeg, hogy boldoguljunk az életben és a lehetõségeinkbõl a maximumot tudjuk kisajtolni. Kinek ajánlanád ezt a szakot? Bagatell módon fog hangzani, de annak, akit érdekel a földrajz. Elsõ félévben csupa bevezetõ és alapozó tárgyak vannak, amit a legkomolyabban vettek eddig, az a kartográfia (térképészet), hidrogeográfia (vízrajz tan ez felettébb érdekesnek bizonyult a félév során, nem is gondoltam volna). Sejtettem, hogy nem úszom meg kémia nélkül a föci szakot, de több van, mint amire számítottam. Tehát aki földrajz irányban megy tovább, az számítson a kémiára. Ásvány és kõzettan, belsõ folyamatok, földtan, képletek és egyenletek sokasága, de túlélhetõ. Aki igazán szereti a földrajzot, és komolyan gondolja, hogy kezd is vele valamit az életben, azt ezek az apróságok nem tántoríthatják el. Mert jó arcok a föcisek. Szegeden mindenképpen. mindamellett nem olyan közvetlen a viszony a diákok és a tanárok között, ami azért természetes. Az egyetem sokkal nagyobb, bizonyos szempontból szabadabb, más szempontból kötöttebb, de ebben a korban szerintem már mindenképp jobb. Nehéz volt a felkészülés? Az, ami fontos volt, arra igazán sokat készültem, tehát nehéz volt. A többire inkább csak a presztízs hajtott, de túl nehéznek nem mondható a felkészülés. Azt érdemes meghajtani, ami számít. De azt nagyon!!! Kinek ajánlanád ezt a szakot? Annak, akit általában érdekel a társadalomtudomány, mert egyelõre ilyesmit tanulunk, és aki nem ijed meg egy kis matektól sem (a statisztikához elengedhetetlen). Ha

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 29

T

Ú L

A

BUCZKÓ MÁTÉ (13.C) - SZIE MKK VADGAZDÁLKODÁS SZAK (GÖDÖLLÕ) (PONTHATÁR: 114; ELÉRT PONTSZÁM: 126) Hogy érzed magad az új iskolában? Jól. Bár a bölcsész énem egy kicsit haldoklik (a trágyaszórás és zsigerelés nem éppen lírai), azért itt megtaláltam a számításaimat. Használható, gyakorlatias képzés folyik. A lírai énem pedig ma még hál' Istennek kiélheti magát a Latinovits Diákszínpadon… Mi a legjelentõsebb különbség a SZIG és a mostani iskolád között? SZIG-SZIE… Hát egy E betûnél azért több… Sokkal messzebb van. Gyakran sötétben kelek és sötétben érek haza (no nem a buliból, ahol egyébként nem árt észnél lenni.… nem egy piciszter klub…) Több az ateista és az alternatív vallású… Személytelenebb (minden elõnyével és hátrányával)… Önként jársz be az órára, mert különben nehezen tudsz levizsgázni … A tantárgyak többnyire érdekesek, de azért itt is van matek és info, hogy a mûszakiról ne is beszéljek… Itt is vannak nagy tanáregyéniségek, és jó haverok… A gimiben azt hittük, hogy az egyetemen több idõnk lesz, no ez nem így lett… Nehéz volt a felkészülés? Igen, az emelt szintû biosz érettségire komolyan kellett készülni, de a Fazekasban rendesek voltak a szóbelin is. Nyelvvizsgába pedig érdemes befektetni, mert az egyetemen "szívás", ha nincs, hiteles forrás vagyok… Kinek ajánlanád ezt a szakot? Olyan embereknek, akik szeretik az erdõt járni, esõben, sárban, hóban, HAJNALBAN… Elvannak akkor is, ha lyukas a zsebük… Tudják, hogy "a sör nem alkohol, az asszony nem ember, A MEDVE NEM JÁTÉK" (a székely ember három törvénye). Üdv mindenkinek! újságíró akarsz lenni, inkább a bölcsészkarra menj, mert itt nem arra készítenek fel. Elsõ évben olyan tantárgyaink vannak, mint szociológia, társadalomstatisztika, politológia, közgazdaságtudomány stb. Kommunikációval kapcsolatos órák a második évtõl vannak, de ezek is inkább általános kommunikáció-elméleti órák. Akit viszont ilyesmi érdekel, annak valószínûleg megéri kivárni …

29

K A P U N

HAUER CECÍLIA (13.C) - BME VIK VILLAMOSMÉRNÖKI SZAK ELÉRT PONTSZÁM:

(PONTHATÁR: 120;

140)

Sziasztok! A többiekhez hasonlóan én is néhány tapasztalatomat osztanám meg veletek a villamosmérnöki szakról, így az elsõ félév vége felé járva. Talán nem is tudjátok, de az elsõ félévben tananyag a C programozási nyelv (a másodikban a C++). Aki úgy jön ide, hogy még sosem programozott, esetleg fogalma sincs, mi az a programozás, az nem fog tudni ez alatt a fél év alatt megtanulni! Szóval mindenképp javaslom az elõkészületet, mert nagyon nagy segítség, ha bármilyen programozási nyelvvel foglalkoztatok már elõtte, persze a legjobb, ha a C-t ismeritek minél jobban. Szintén nagy elõny, ha a matekot jól megtanuljátok. Ez nem a tanítónéni intelme (bár úgy is hangozhat), hanem saját magam tapasztalom, hogy mennyit számít, ha tudsz mire építeni, és nem kell átnézni még a gimis anyagot is. Sõt, a gráfelméletre is emlékezzetek majd jól, mert a félév egyik tárgya teljesen erre épül. Az egyetemi éveitek szempontjából tehát az a legfontosabb, hogy az érettségi tárgyak közül is az arra elõkészítõ tárgyakat tudjátok nagyon jól. Csupa nagyon érdekes dolgot tanulunk, és az elõadók, gyakorlatvezetõk is igazán törekszenek arra, hogy minél szemléletesebben és közérthetõbben magyarázzák el az anyagot. Talán még arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan fogtok beilleszkedni majd az új környezetbe: nem hiszem, hogy érdemes aggódni, mert a felsõbbévesek rengeteg olyan programot szerveznek a gólyáknak - az év elején fõleg -, amikor megismerhetik évfolyamtársaikat. Ilyen tekintetben persze érezhetõ elõnyben vannak a kollégisták, hiszen nekik "helyben" van az évfolyam nagy része és a felsõbbévesek is (õk tudnak segíteni, és ez jól jöhet!). Igazán jól érzem itt magam, mindamellett, hogy tanulni sokat kell, de az osztályom persze nagyon hiányzik… Ami a társasági életet illeti: programkínálat az van bõven, úgyhogy ügyesnek kell lenni és megkeresni az egyensúlyt, hogy buli mellett tanulásra is jusson idõ (ill. fordítva). Év elején ugyanis könnyen el lehet csúszni (gólyahét, kirándulás, qpa stb…), és utána elképesztõen nehéz behozni a tanulmányi lemaradást. Aki szereti a matekot, a fizikát és az infót, az jöjjön bátran, biztosan jól fogja magát érezni, és élvezni fogja, amit tanul!

P0711_SM.qxp

30

2007.12.17.

12:05

Page 30

T

Ú L

A

K A P U N

Egyetemi reklámfogás? avagy nyílt napok kontra osztályfõnök(ök) Mind az egyetemek, mind pedig a felvételizõk számára fontos egy-egy ilyen bemutatkozó alkalom. Lehetõség nyílik egy intézmény, illetve karainak és szakjainak megismerésére. Persze ilyenkor az egyetemek megpróbálják a legjobb, legvonzóbb arcukat mutatni. Kitakarítják a folyosókat, mosolygós hallgatókat állítanak a kari standok mögé, néhány tanár viccesen elõadja, hogy miért az õ szakja a legjobb. De ez csak a látszat, ha csak ennyi történne, akkor tényleg puszta reklám lenne. De aki volt már nyílt napon, az tudhatja, hogy annak van egy sajátos hangulata. Többszáz vagy -ezer hasonló korú diák tolong, és mindenki próbálja az õt érdeklõ helyeket megkeresni és a kérdéseit feltenni. Kérdések - nagyon fontosak! Beszélni kell azokkal, akik ott töltik mindennapjaikat. Megkereshetjük az adott kar hallgatóit, akik képesek diák szemszögbõl válaszolni, legyen szó akár az egyetemi tanulással, diákélettel kapcsolatos kérdésekrõl, de az adminisztrációs ügyekben is segítenek. A legjobb velük beszélgetni, hiszen õk nemrég ugyanabban a cipõben jártak, mint a most felvételizõk. Jobban, õszintébben tudnak válaszolni, mint akármelyik tanár (legyen az egyetemi, középiskolai vagy osztályfõnök). Az igaz, hogy nem lesz minden olyan, mint ahogy ilyenkor megismerjük, de azért sokat segítenek a választásban. Hiszen egy jó vagy rossz választás az érettségi után az egész életünket megváltoztathatja. Ilyen nyílt napokon sok minden kiderülhet. Esetleg új, érdekesebb karokat fedezhetünk fel, ami eddig eszünkbe se jutott volna. Azoknak, akik nem tudják, hol tanuljanak tovább, ennél jobb alkalmuk nem adódhat, hogy megtalálják a számukra legkedvezõbb, õket legjobban érdeklõ intézményt. A továbbiakban a BME rendezvényérõl írok, hiszen az nemrég volt, és szerencsémre személyesen is ott lehettem. Szóval 9 óra körül az érdeklõdõk már megtöltötték a K épületet. Az aulában voltak a karoknak az asztalai, ahol szívesen választoltak a felmerülõ vagy már régóta bennünk levõ kérdéseinkre. Utána két elõadás következett. Elõször egy, az adott karhoz illõ témáról hallgathattunk meg egy elõadást. Ezt követte a már említett vicces tanár, aki ismertette a felvételi követelményeket, az oktatási rendszert és a különbözõ lehetõségeket a jövõt illetõen (elhelyezkedés, munkavállalás). Ez volt az ún. kari tájékoztató. A hasznos rész után következett az érdekes rész, a reklám. Különbözõ laborokat lehetett meglátogatni. Csak hogy a legérdekesebbeket említsem: Gellért téri metróállomás, repülõgép-szimulátor, turbinaindítás, mini reaktor. Ezek igen maradandó élmények (hiszen nem sûrûn látogat az ember épülõ metróállomásra - bár még

egy jó pár évig biztos lehet lesz belõle valóság…). Valószínû, hogy a többi egyetem nyílt napjai is hasonlóan zajlanak. Az osztályfõnökök néha persze gyanakodva néznek, hogy mi ez a sok hiányzó. Jó ezeket elõre tisztázni, egy pár nappal elõbb odamenni hozzájuk és megbeszélni velük a mulasztás okát. És akkor õk ezt meg is szokták érteni, sõt támogatják az ötletet! Érdemes tehát felkeresni az ilyen nyílt napokat, már csak azért is, mert nem a legjobb, ha csak szeptember 1-jén látjuk elõször az új iskolánkat! Szóval, ha már tudod, hova mennél tovább, akkor azért, ha meg még nem, akkor azért látogass el a nyílt napokra! (Az egyes egyetemek nyílt napjainak idõpontját megtalálod a földszinten kifüggesztve, vagy a www.felvi.hu oldalon!)

Bó

KIIGAZÍTÁS A Pingvin elõzõ számában megjelent Négy évszak harca c. vers szerzõje: Éry Franciska (8.b). A Pingvin elõzõ számában hibásan jelent meg a Mansfeld Péter-emlékverseny végeredménye, a helyes eredmény: I. (megosztva) Cseh Zsombor (12.b) és Manninger Mária (12.c) III. (megosztva) Bonda Gergely (12.c) és Galambos András (12.d). Az évkönyvben hibásan jelent meg egy diákakadémiai dolgozat szerzõje: A nyugati szerzetesség kialakulása (V-VII. sz.) c. kultúrtörténeti dolgozat írója Walton Dávid (8.a). A magyar diákakadémiai pályázat nyertese: Pálffy Anna (7.a) - az évkönyvben csak a jelige jelent meg: "Huba húga". Damokos Attila (13.c) Mozgóképkultúra és médiaismeret OKTV-n (2007) 20. helyezést ért el. Felkészítõ tanár: Szalay József

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 31

31

M E P

Újra MEP Idén Rómában került megrendezésre a MEP nemzetközi ülése. Hazánkat iskolánkból Lengyel Zoltán (12.a) képviselte. Milyen volt az örök város, Róma? Természetesen gyönyörû, bár nem jutott elég idõnk a bebarangolására a rengeteg program mellett. Melyik volt a legemlékezetesebb számodra? Talán a vacsora a magyar nagykövetségen. Ahol egyrészt végre magyaul beszélhettünk, de ami még jelentõsebb volt, az az étkezés, ahol minden annyira elegáns volt, hogy már igazi küzdelem volt az etikettet betartani. Eddig ugyanis, még sohasem próbáltam fél kilós tömör,inkább csatabárd-szerû ezüst evõeszközökkel apróra reszelt zöldságet fogyasztani hatalmas bársonyszéken, miközben párhuzamosan több magasrangú diplomatával folyik az udvarias csevej. Azért még érdemes megemlíteni a Plenáris üléseket 30 ország részvételével, a Capitoliumon, a Julius Caesar teremben (ami egyébként a helyi városháza), ott ahol pontosan 50 évvel ezelõtt aláírták az Európai Unió elõdjének, az Európai Gazdasági Közösségnek az alapító okiratát. Milyen tapasztalatokat szereztél a MEP keretében? Jó volt együtt dolgozni a más nemzetekbõl érkezettekkel, és látni, hogy még gyökeresen különbözõ álláspontokkal is lehet olyan konszenzust találni, ami mindenkinek kedvezõ és mégis hatékony. Mi volt a legemlékezetesebb élmény, amire a legszívesebben visszaemlékszel?

Nem is egy élmény, hanem egy jelenség, a fogadó család, akiknél laktam. Természetesen nem beszéltek semmilyen nyelven valami hatékonyan, így gyakorlatilag végig mutogatni kellett nekik és az elfeledett latintudásból elõhalászni egy-egy szót, ami kisegíthet. A városból õk se sokat mutattak, bár egyik este Alessandro a család velem egyidõs tagja azzal a felkiáltással, hogy most megmutatja a város nevezetességeit kalauzolt egy kicsit, de csak két helyet mutatott meg, a buszmegállót, ahol le kellett szállnom hazafele, illetve a kocsmát, ahol a haverjaival együtt szokta nézni az AS Roma meccseket. Köszönöm az interjút! Hasonló sikereket a továbbiakban!

Fucskó Zsuzsanna (11.d)

Tudod-e, hogy...? .…a titkok, tikos továbbítása régi probléma? Herodotoszig (Kr.e. 485-425), a történetírás atyjáig vezethetõ vissza a titkosírásokról szóló feljgyezsések. A Hisztoriész apodeikszisz ( A történelem kutatása) címû mûvében beszámol a Kr.e. V. században Görögország és Perzsia között kirobbant konfliktus kapcsán, titkos üzenet mentette meg a görögöket. Xerxesz (Kr.e. 485-465) perzsa király, hogy az athéniak adó megtagadását megtorolja, hatalmas hajóhaddal készült lerohanásukra. Demaratosz, egy Perzsiában élõ, elûzött görög, látván a hadi elõkészületeket figyelmeztetni készült volt hazáját. A kérdés csak az volt, hogyan juttassa az üzenetet titokban haza? Lekaparta a viaszt írótáblájáról, ráírta a puszta deszkára üzenetét, majd ismét viasszal fedte be. Persze a "vételi"oldalon is ki kellett találni, hogy lehet az üzenetet elõhívni. Leonidasz feleségének sikerült. A

görögök is felkészültek. Kr.e. 408-ban a Szalamiszi-öbölbe csalt hatalmas perzsa hajók, a nagyszámú, kisebb görög hajók áldozatául estek. A rettentõ perzsa had, egyetlen nap alatt, megalázó vereséget szenvedett. Hisztaiaeusz fel akarta bíztatni a miletoszi Arisztagoraszt, hogy lázadjon fel a perzsa király ellen. Az üzenetét, küldönce leborotvált fejére írta, - úgy látszik ráért az üzenet - megvárta, míg küldönce haja ki nem nõtt, és így bocsátotta útjára. Bántatlanul ért célba, leborotváltatta haját és az üzenet olvashatóvá vált. Az üzenet elrejtése által bonyolított kommunikáció: szteganográfia. A görög szó: szteganosz, fedett, rejtettet, a grafein az írást jelenti. Dr. Szentmártony Tibor, ciszterci öregdiák

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 32

T A L E N T U M

Talentum EREDMÉNYEINK Kémia OKTV-n Hegyessy András (11.a) továbbjutott a második fordulóba. (Felkészítõ tanáruk: Thuróczy Éva és Perczel Tamás) A történelem OKTV második fordulójába jutott: Schulek Gáspár (12.c) Szima-Marmarosi Balázs (11.b) A fõvárosi Csapody Vera Természetvédelmi Versenyen iskolánk csapata 3. helyezést ért el, és ezzel továbbjutott a következõ fordulóba. A csapat tagjai voltak: Tímár Benedek (12.a), Ágh Nóri (11.d), Oláh Eszter (11.d), Rigler Ádám (11.d) és Simon Nadinka (10.c). Az országos Nyugat Szavalóversenyen Tomcsányi Árpád (11.a) 8. helyezést ért el. Felkészítõ tanára: Várkonyi Anikó

Bolyai Csapatverseny (Matematika) 5.b osztály csapata: Györkös Áron, Gémesi Áron, Nagy Kristóf, Pásztor Boldizsár - területi 3. helyezés (felkészítõ tanár: Ellenriederné Molnár Éva) 7.b osztály csapata: Lógó János, Balázs Bulcsú, Oszkó Attila, Gönczöl Péter - területi 2. helyezés (Felkészítõ tanár: G. Horváth Gyöngy) 8.a osztály csapata: Véges Katalin, Szkiba Veronika, Almay Réka, Czibulka Noémi - területi 3. helyezés (Felkészítõ tanár: Lõrincz Éva)

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium csapata a XI. kerület által Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére rendezett emlékvetélkedõn 1. helyezést ért el. A csapat tagjai: Bessenyei Bertalan, Gaál Réka, Haller Bálint, Schmutz Ádám, Szabó Benedek, Virág Zsombor. Mindannyian a 7.a osztály tanulói. Felkészítõ tanár: Farkas Mária, Szemkeõ-Martin Orsolya

BESZÉLGETÉS A KODÁLY MÛVELTSÉGI VERSENY NYERTESEIVEL

Kiknek rendezték a versenyt? A XI. kerület iskoláinak. Hányan vettek részt? Tíz iskola hat-hatfõs csapata. Milyen feladatok voltak? Zenefelismerés, Kodály Zoltán élete, népdaléneklés, képek felismerése, tabló. Milyen tabló? Kodály életébõl, mûveibõl kellett összeállítani a tablót, mert a Kodályszimpózium a mi iskolánkban volt. Kodály Zoltán életét hogyan tanultátok meg? Felosztottuk a könyvet hatfelé (Kodály élete), a versenyen sorsolással döntötték el, melyikünk fogja elmondani az adott részt. Milyen mûveket kellett felismerni? Kodály Zoltán híresebb mûveit: például a Psalmus Hungaricust, a Budavári Te Deumot és a Háryt. Mindnyájan éjjel-nappal Kodályt hallgattatok? Nem, hanem a zenéket is elosztottuk egymás között. A népdalokat közösen énekeltétek? Nem, Gaál Réka volt a szószólónk. Még kik voltak a csapatban? Bessenyey Bertalan, Szabó Benedek, Virág Zsombor, Haller Bálint, Gaál

Réka, Schmutz Ádám, Juhász Gábor is fölkészült, de lebetegedett, helyette Gaál Réka volt a "beugró". Úgy tudom, megnyertétek a versenyt. Igen. Nagy izgalommal hallgattuk az eredményhirdetést, amikor a harmadik díj után a második díjnál jártunk már, és még mindig egy másik iskola nevét mondták, akkor vált világossá, hogy ezt a versenyt mi nyertük meg. Gratulálunk a sikerhez! Kik voltak a felkészítõ tanárok? Szemkeõ-Martin Orsolya tanárnõ a tabló elkészítésében segített és a cédéket készítette el, Farkas Mária tanárnõ pedig a verseny többi anyagát vette át velünk. Biztosan rendeznek vetélkedõt jövõre is. Van kedvetek ismét a versenyzéshez? Jövõre is megyünk! Aki kérdezett: S.A., aki válaszolt: Schmutz Ádám (7.a)

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:05

Page 33

V E T É L K E D Õ

Fõgimnáziumi történelmi vetélkedõ EGY ÚJ KEZDEMÉNYEZÉS

Az idei gólyatáborban ismertem meg Cseh Zsombort. Akkor még egyikünk se gondolta volna, hogy néhány hónappal késõbb a tükörte-

remben fogunk állni együtt, mikrofonnal a kezünkben, és 33 diáknak fogunk történelmi vetélkedõt tartani. Mégis így történt. Az ötlet Zsomboré volt, a megvalósítás közös. A versenyt hosszas, kemény elõkészülés elõzte meg. Mikor elõször beszéltünk tervünkrõl az Igazgató úrral, Pesty és Simonkay tanárnõkkel, mindhárman támogatásukról biztosítottak, tetszett nekik az ötlet: egy önálló, diákok által diákoknak szervezett vetélkedõ ötlete. Így hát belevetettük magunkat a történelemkönyvekbe: délutánokon keresztül írtuk a kérdéssorokat, beszéltük meg a feladatokat. Sok probléma merült fel a szervezés során, de mégis talán a legnehezebb a különbözõ korosztályok igazságos pontozása volt, hiszen az összes évfolyam versenyzett egymással szemben. Végül egy egységes pontozási rendszert találtunk ki az adott évfolyam tananyagának megfelelõ történelmi idõszakból. A versenyre háromfõs csapatok jelentkezhettek. Minden osztályból egy csapat indulhatott. A vetélkedõ két részbõl állt:

az elsõ rész keretében tesztkérdésekre válaszoltak a versenyzõk, melyeknek nehézségét õk választhatták meg. (A kérdések nehézségi szintje a kapott pontokkal egyenes arányban nõtt.) A verseny második része "activity" típusú volt. A játékosok mutogattak, körülírtak, valamint rajzoltak - persze csakis történelmi témában! A zsûri elnöke Simonkay tanárnõ volt, a zsûritagok pedig Bencze Dávid és Kovács Örs tanár urak. Forintos úrnak köszönhetjük a remek technikát, mely rendelkezésünkre állt,

A

TÖRTÉNELEMVERSENY EREDMÉNYEI 2007. NOVEMBER 30. I. 10.a Felkészítõ tanár: Illyés Erika II. 12.b Felkészítõ tanár: Bencze Dávid III. 11.b Felkészítõ tanár: Kovács Örs IV. 9.c Felkészítõ tanár: Simonkay Júlia

Az elsõ három helyezett csapat öt-ötezer forint jutalomban részesült.

sokat dobott a vetélkedõn. Élvezték, nevettek, és sokkal jobban beleélték magukat a versenybe és a szituációkba. Az ülõs-várakozós kvíz után ez feldobta a hangulatot, tetszett a

e nélkül a verseny megvalósítása komoly nehézségekbe ütközött volna! Köszönöm Zsombor és a magam nevében is mindenkinek a részvételt, a jó szereplést, végezetül pedig álljon itt egy szervezõ személyes véleménye a versenyrõl: Matits Kornél: "Hatalmas élmény volt egy ilyen versenyt megszervezni, valamint örülök, hogy sokan eljöttetek, részt vettetek, a nyerteseknek (névsorukat külön közöljük a Pingvinben) pedig ezúton is gratulálok! Lesz még ilyen vetélkedõ…" Cseh Zsombor: "Sokan eljöttek még ha unszolásra is, de eljöttek, ami mondjuk alapvetõen nem jelentett kudarcot. A kezdeti nehézségek után beindult a verseny, és mindenki élvezte. Talán nem voltak megfelelõ arányban a kérdések a pontszámaikkal, de ez mindegy, az activity

részvevõknek, látszott, hogy nem vetnek meg egy ilyen jellegû versenyt." És egy résztvevõi vélemény: "Az activity szokatlanul érdekes volt, ami az egyébként száraz adatokat egészen viccessé varázsolta. A kérdések elég jók voltak, ámbár bõvebb tájékoztatást kellett volna nyújtaniuk a szervezõknek (pl. hogy 50 pontos kérdés részkérdésekbõl tevõdik össze…) Összességében én nagyon élveztem a versenyt!" Zentai Szidi (10.d)

P0711_SM.qxp

34

2007.12.17.

12:05

Page 34

R I P O R T

Új arcok „JÓL DÖNTÖTTEM...“ BESZÉLGETÉS ORTUTAY ROMOLA TANÁRNÕVEL Mióta tanít az iskolánkban? Március óta. Elõtte hol tanított? Különbözõ nyelviskolákban tanítottam. Miért pont olasztanár lett? Hol szerette meg az olasz nyelvet? Igazából nem tudok viszszaemlékezni arra a pillanatra, amikor megszerettem az olasz nyelvet. Mindig is tetszett, ezért amikor gimnazista lettem, ezt választottam idegen nyelvként. A gimnáziumban eltöltött olaszórák ellenére sem csökkent a lelkesedésem, nyelvtanfolyamokra iratkoztam be, versenyeken vettem részt, ösztöndíjat is nyertem, úgyhogy valahogy a sorsom sodort ebbe az irányba. Az egyetem választásakor már pontosan tudtam, hogy késõbb tanítani szeretnék, ezért mentem az olasz szakra, késõbb pedig még az újgörög szakot is elvégeztem. Már egyetemista koromban elkezdtem tanítani, azóta vagyok ezen a pályán, és még mindig úgy gondolom, jól döntöttem, hogy ezt a hivatást választottam. Mivel foglalkozik szívesen a Tanárnõ szabadidejében? Elcsépelt válasz, de nagyon szeretek olvasni, és szinte minden szabadidõmet erre áldozom. Ezenkívül a zene az, ami még központi szerepet kap az életemben, mivel tíz évig gitároztam, és ennek a tíz évnek a hatása nehezen törölhetõ. Persze zenélni kevesebb idõm jut, mert idõigényesebb, mint az olvasás, és nagyobb nyugalmat kíván.

RÉGI ISMERÕS BESZÉLGETÉS PINTZ ÁGNES

TANÁRNÕVEL

Kérem, meséljen egy kicsit magáról a tanárnõ. Miért pont az angol? Talán az a legérdekesebb, hogy ide jártam gimnáziumba. 2002-ben érettségiztem. Mohácsi László tanár úrral kezdtünk, majd Barcza István vette át az osztályunkat, Párdányi tanár úr is tanított minket, úgyhogy nagyon-nagyon szerettem ide járni. Amerikában éltünk négy évet, ezért megszerettem az angol nyelvet. Egyetemi tanulmányaimat már befejeztem az ELTE Bölcsészkarán, angol szakon, de még írom a szakdolgozatomat. Ha jól hallottam rokoni kapcsolatai is vannak az iskolában. Testvérek, unokatestvérek? Nekem egy nõvérem van, õ nem ide járt, hanem a Szent Margitba. Három unokatestvérem van, aki jelenleg is ide jár; a negyedik, Pintz Klári már végzett. Zsófi a 12.b-be, Andris a 9.b-be, és Betti a 7.b-be jár. Miért pont ide jött tanítani? Amikor nyáron felhívott Párdányi tanár úr, megtetszett az ötlet, egyrészt azért, mert ide jártam, másrészt azért, mert itt voltam elõzõ félévben tanítási gyakorlaton. Tulajdonképpen csak helyettesítem Meszéna tanárnõt. Egyelõre kifejezetten tetszik a tanítás. Mivel foglalkozik szívesen a Tanárnõ szabadidejében? Nagyon szeretek sportolni. Régebben atletizáltam, most focizom és teniszezem. Köszönöm szépen a beszélgetést!

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:06

Page 35

35

R I P O R T

TANÁR ÉS SZOBRÁSZMÛVÉSZ BESZÉLGETÉS TAKÁCS SZILVIA TANÁRNÕVEL Kérem, egy kicsit meséljen magáról. Ebben az iskolában érettségiztem, csak akkor még József Attilának hívták. Talán az utolsó évfolyam voltunk, aki még itt végzett (97'-ben). Utána a Képzõmûvészeti Egyetemre jártam, szobrászként végeztem, úgyhogy szobrászmûvész vagyok, és mellette tanítok, most már évek óta. Kiállításokat csinálok, illetve a gyerekekkel együtt dolgozom. Hogyhogy pont ebbe az iskolába tetszett visszajönni tanítani? Nagyon jó kapcsolatban voltam azóta is Szalay tanár úrral és Lukácsi tanár úrral is, a jelmezek elkészítésében néha segítettem neki. Sõt, Szalay tanár úr volt az osztályfõnököm, úgyhogy mindig is jó kapcsolatot ápoltunk. Mikor Gabiról (Szalay Gabriella tanárnõ) kiderült, hogy kisbabát vár, akkor rögtön rám gondoltak. Mikor kezdett el a tanárnõ a mûvészettel komolyabban foglalkozni? A mûvészettel a gimnáziumi évek alatt kezdtem komolyabban foglalkozni, a rajzszakkörön kezdtem el rajzolni. Szabó Gábor (szobrászmûvész) már akkor is itt tartotta a foglalkozásokat, és õnála kezdtem el. Így kezdtem el mûvészeti körökbe járni, és utána mindenféle egyéb körökbe, mûvelõdési házakba, ahol lehetett még tanulni, gyakorolni. Fontosnak tartja a keresztény értékek közvetítését a tanításban? Mindenképpen. A mi kultúránk elválaszthatatlan, akár mûvészettörténeti vonatkozásokban is, egy nagyon fontos alapot, értéket ad. Az utolsó kérdés következik. Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében a tanárnõ? Próbálom behozni a lemaradásaimat. Ez egy luxus szó számomra, hogy szabadidõ, tehát ha szobrászkodáson, és tanításon kívül van még egy kis szabadidõm, akkor nagyon szívesen kertészkedem.

Matkó Rita (11.d)

Elhunyt Szabó Magda Szabó Magda. Für Elise, Katalin utca, Ajtó - vagy Abigél, Bárány Bodizsár, Tündér Lala. Egyformán tudott szólni felnõttekhez, gyerekekhez akár egy könyvön keresztül. Az egykori dóczys diáklány, a "kutyás Szabó", a késõbbi tanárnõ, költõ, majd író valamennyi szerepében tökéletesen szabálytalan személyiségével lenyûgözte az egyszerû embereket, a mûvelt értelmiséget, ugyanakkor sokszor kihívta a sorsot maga ellen. Ám ilyenkor az õ kalapos, hortobágyi Istene elmosolyodott, és azt mondta: megint nem számoltak azzal, hogy õ dönt mindenrõl. És õ döntött, mindig habozás nélkül, mellettünk, örökösei mellett. "Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor. Az Író is ezt kéri az Ismeretlen Olvasótól, mert egyszer emlék lesz õ is." (Für Elise) Emlék. Emlékeznék Szabó Magdára, ha nem érezném úgy, hogy még mindig köztünk van. Mert benne él 48 regényében és minden versében, ha teste november 19-én el is távozott, énje egy darabja itt maradt velünk. És ez olyan áldozat és ajándék, amit csak a legnagyobbak tudnak megtenni.

B.D.

Szabó Magda: Stock im Eisem Megjöttem és köszöntelek: nem nyeltek el szomjas évek, Ajándékomat megbecsüld: azt hoztam el, hogy élek. A gõgicsélõ, csepp sugár felserdült halántékomon, most már tudom, miért születtem, s hogy miért kell meghalnom, tudom. Hát itt vagyok.Rád emelem le sose sütött szememet; ó öreganyám, nagyvilág, jól megjegyezd nevemet!

P0711_SM.qxp

36

2007.12.17.

12:06

Page 36

K Ö N Y V T Á R B A N

Olvasni jó! Mindenekelõtt gratulálok nektek ehhez a szép eredményhez és kérem, hogy válasszatok magatoknak egyet-egyet ezekbõl a finom csokikból! Kíváncsi vagyok, ti honnan tudtátok meg azt, hogy verseny van a könyvtárban? B.A.: Én egyszer épp a házimat írtam, amikor hallottam a versenyrõl. L.H.: Én az osztálytársamtól tudtam a regisztrációs füzetrõl, a versenyrõl csak késõbb, a könyvtári órán hallottam. Miért jártok rendszeresen az iskolai könyvtárba? B.A.: Szeretek itt lenni, mert hasznosan tudom eltölteni itt az idõmet. Nagyon szeretek olvasni, mert olyan nyugis Nem tudom, kinek tûnt fel, hogy mostanában egyre itt… Én minden nap jövök! többen fordulnak meg a könyvtárban! Sõt, a diákok idõnL.H.: Mindig van mivel foglalkozni, amíg nem kell ként még sorban is állnak, hogy valamiféle "nagykönyvbe" indulnom a különórákra. Én szeretem a régi könyveket is, beírják magukat. A napokban pedig egy kosárnyi a leg- korábban régész akartam lenni, úgyhogy ez a sok régi finomabb csokoládéféleségekbõl csábította a belépõket… könyv is tetszik. Nos, ha valakinek még nem sikerült volna olvasni a Szerintetek mit olvasnának szívesen a mai gyerekek? jelekbõl, elárulom: keressük Az év L.H.: A Brezina könyveket, a Fiúk Egyéni sorrend kizárva vagy a Penny sorozatot… A olvasóját! Részeredmények „Az év olvasója” Bogáncs vagy a Lutra túl lassú, tele Hogyan? Versenyt hirdettünk a diákok versenyen van leírásokkal. Olyan könyv kell, között, vajon kik járnak leggyakrabban a amelyik egyfolytában izgalmas! Tavaly könyvtárba, mivel töltik itt legszívesebben 2007. október–november kaptam például a Klottgatya, ne az idejüket? Minden belépõ regisztrálhatja fárassz c. könyvet, amely az 5.d-rõl magát a pulton megtalálható naplóban, s szól… 1. Báthor Anna 5.a ezzel máris pontot gyûjtött magának és B.A.: Berzsenyi Eszter néni, az 2. Tóth Orsolya 5.b az osztályának is! A verseny ugyan év 3–4. Csizy Gergely és Jakab 10.c irodalomtanárunk is buzdít minket az végéig tart, de az elsõ hónapok után olvasásra. Bármelyik órára 5. Lugosi Helga 5.a december elsejére elkészült egy részleges 6. Hegedûs Orsolya 12.c könyvajánlót készíthetünk, általában összesítés: ha most lenne az 7. Pechlof Júlia 5.c kettõt minden óra elején felolvasunk eredményhirdetés, kik lennének a 8. Pechlof Luca 5.c közülük, a füzet utolsó lapjára pedig gyõztesek? A könyvtári hirdetõtáblán 8. Hauser Mariann 6.a leírja mindenki a szerzõt és címet, így olvasható a pillanatnyi rangsor, külön a 8. Kiss Bernadett 5.a gyarapodik az olvasnivalóink ajánló diákok, külön az osztályok névsorával. 9. Kiss-Szemán Anna 11.d listája. A Gergõ és… sorozatot is A verseny pillanatnyi állásának 9. Pálfalvi Noémi 5.b szeretjük! kihirdetését amolyan doppingszernek 9. Makai Kinga 7.a Mit szóltok ehhez a szántuk: lelkes és rendszeres olvasóink kezdeményezéshez? idõrõl idõre kerüljenek reflektorfénybe, s A részeredmények összesítése B.A.: Nagyon jó ötlet, talán több az sem lesz baj, ha lelkesedésük, után kialakult sorrend alapján az gyereket vonz a könyvtárba, szóval olvasásszeretetük átragad a többiekre. elsõ 9 helyezett olvasónk máris hasznosnak tartom. A decemberi részeredmények szerint értékes jutalmat nyert, amelyet L.H.: Nekem is tetszik. Aki szeret leggyakoribb látogatónk Báthor Anna 5.a osztályos tanuló, akit kedvenc helyén, a december elsõ napjaitól átvehetnek könyvtárba járni, az jutalmat is kap a könyvtárban!!! érte! könyvtárban ért el Pingvin riportere. Köszönjük a beszélgetést! Osztálytársával - a raglistán szintén Az osztályok sorrendje: 5.b, 5.c, elõkelõ helyen szereplõ - Lugosi Helgával Riport: Eigner Judit, könyvtárvezetõ együtt vállalták, hogy válaszolnak néhány 5.a, 7.a és 10.a, 6.a, 11d, 8.a, 7.b, 12.c, 11.b. kérdésünkre.

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:06

Page 37

V A L L A T Ó

37

Vallató Név: Mészáros Éva Születési idõ: 1977. március 8. Születési hely: Budapest

Egy kedves ismerõs... Amikor még doktor néninek készültem...

...és amikor már nem.

Országa: Anglia és Olaszország Városa: London Étele: paprikáscsirke galuskával és pasta, pasta, pasta… Itala: teák, rosé és cider Színe: bordó Állata: berni pásztorkutya Autója: Mini Könyve: Victor Hugo: A nyomorultak, Szerb Antal: Utas és holdvilág Filmje: Kelet-nyugat, Igazából szerelem, A festett fátyol Színésze: Edward Norton, Ewan McGregor Színésznõje: Emma Thompson Zene: The Corrs, Dido, Ákos, U2, James Blunt, KFT Példaképe: a nagyszüleim Hobbija: utazás, színház, barátok Mesealakja: Süsü Barátok a suliban: Szendrõdy Dorottya, de sokan vannak, akik színesítik a szürke hétköznapokat (a teljesség igénye nélkül): Berzsenyi Eszter, Gáll Zsófia, Gálné Palágyi Erzsébet, Horváth Sarolta, Illyés Erika, Paksy Nóra, Bencze Dávid, Kolek István, Palenik Gergõ, Schulek Dávid, Vas Zoltán Szerelem: megmagyarázhatatlan Házasság: nem csak egy papír Válás: nem szeretném megtapasztalni Félelem: hol több, hol kevesebb Halál: költözés Pénz: szükséges, de az örök második (vagy harmadik) Életelv: Örökkék ég a felhõk mögött (Babits) Mely tantárgyakat szerette leginkább és legkevésbé? Angol, magyar, történelem - kémia Mi volt valaha a legrosszabb jegy a bizonyítványában és milyen tantárgyból? Kettes kémiából Melyik országba utazna szívesen? Ausztrália Melyik történelmi személyiséggel találkozna szívesen? Erzsébet királyné, Mátyás király Melyik történelmi eseményt látná szívesen? Az 1848. márciusi eseményeket és a millenniumi ünnepségeket Budapesten

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:06

Page 38

38

R I P O R T

A rajtaütõt kérdezzük... AZAZ RIPORT

ICA

NÉNIVEL, A DIÁKROM-ELTAKARÍTÓNÕVEL

Magabiztos léptek és vele együtt fenyegetõen csörgõ nehézkes kulcscsomó zaja visszhangzik a folyosón, a hang egyre közelebbinek tûnik, majd hirtelen csönd lesz... Most fordul a kulcs a zárban, kitárul az ajtó, és (a szikrázó fényesség helyett) mély sötétség fogad. Belépve az ódon parketta sejtelmesen reccsen egyet, az ajtó becsapódik, és mellettem valaki zöld munkaruhában helyet foglal egy piros bársonyszéken, míg én a szokatlanul kicsi helyiséggel igyekszem megbarátkozni... Kezdõdik... Hol vagyok? Miért? Ki is a titokzatos zöld ruhás személy, és mi dolga van velem? Pontos helyzetleírás: a harmadik emeleti fiúvécétõl jobbra a második páholy, háttal az ajtónak, tökéletes rálátással a nézõtérre; egy különös bûneset és a nagyszerû leleplezõ megismerése okán… Az igazi munkája nyilván csak akkor kezdõdik, amikor a diákság nagy része elment, és a megszokott zsivaj sem hallatszik ki már a termekbõl, de a hátrahagyott "nyomok" biztos árulkodnak a tanulókról. Van-e ez alapján kialakult véleménye az egyes osztályokról? Vélemény az akad, mert nem ártana néha egy kis rendet rakni maguk után, de soha nem tudok rájuk igazán haragudni, mert nagyon szeretem õket. Elõfordul, hogy úgy érzem, nincs is gazdája szegény osztálynak, néha meg ugyanazoknál van a legnagyobb tisztaság, ezért ezek a vélemények nem örökkévalók, megesik, hogy naponta változnak. Egyébként sem tartom magam haragtartónak vagy elõítéletesnek, úgyhogy az én véleményemtõl nem kell tartani... Mik azok a tényezõk, amik meghatározzák és élesebben kirajzolják a róluk alkotott képet? Hát az feltétlen egy jó pont, ha azt látom, amikor belépek egy terembe, hogy a székek nem szerte-széjjel vannak, mint olykor-olykor, hanem fel vannak rakva a padok tetejére. Persze a szemét mennyisége és milyensége is nagyon sokatmondó, mert nem mindegy, hogy egy ott felejtett dolgozat, vagy egy halom használt papírzsepi hever a padban. Melyik osztály lett az utóbbi idõben rendesebb, vagy épp ellenkezõleg, rendetlenebb? Kik azok, akikben sosem kellett csalódnia? Azt kell mondjam, hogy mindegyik fejlõdik szépen, lassan, de biztosan. Ezen az emeleten van az összes

végzõs osztály, és bármennyire is rendetlenek voltak régen, mostanra benõtt a fejük lágya. Szinte hihetetlen, hogy alig kell súrolnom a padokat utánuk, mert megtanultak vigyázni a közvetlen környezetükre. A picikék, akik meg idén jöttek fel, azok olyan kis szétszórtak még, de olyan aranyosak õk is, hogy nincs szívem rájuk szólni. De a legnagyszerûbb osztály mindig a Vas Zolikámé volt, ott sosem volt rendetlenség, trehányság, az biztos... Ha valami más nyelvi csoport bérelte ki a termet délutánra, akkor volt felfordulás, de arról igazán nem a Zoli csapata tehetett. Alakult-e ki szorosabb kapcsolata valamelyik diákkal vagy tanárral? Azok a gyerekek, akik már elballagtak, még az utcán is úgy röpülnek felém, hogy az nagyon jól esik a lelkemnek. Ilyen például Szabó Anna, és az osztályából többen is. Huszonegy éve dolgozom itt, és biztos, hogy a diákokkal mindig nagyon jóban voltam. Néha még meg is sirattam õket, amikor leérettségiztek és elmentek innen, mert úgy hozzám tudnak nõni, nem is értem, hogy miért... Már elõre látom, hogy a mostani végzõsök is nagyon fognak hiányozni, mert velük is nagyon jó kapcsolatban vagyok. De a tavalyi c-seket azt hiszem, nem tudja senki se felülmúlni, õk annyira tündériek voltak egytõl egyig, hogy sose fogom elfeledni õket... A tanárok közül midenkivel nagyon jóban vagyok, már akivel beszélgetek, és ismerem valamennyire. Például Pesty Ági, Auer Tamás, Marika, õk tényleg remek emberek, de még mellettük persze sokan mások is. Dolgozott vagy dolgozik ezen az iskolán kívül valahol? Mennyiben más egy gimnáziumban takarítani, mint egy magánháznál vagy egy irodában? Jelenleg csak itt dolgozom, de régebben takarítottam a MOL irodaházában, ahol persze mindig gyönyörû tisztaság volt, és viszonylag kis területen kellett rendet teremteni, tehát ott többet lehetett lazsálni. Itt lenni viszont sokkal jobb, mert az ember ennyi vidám fiatal között jobban érzi magát. Mik azok a dolgok, amik itt színesebbé teszik a hétköznapokat? Egy-egy kedves szó vagy mosoly a diákságtól, az apró figyelmességek, az, hogy gondolnak rám, sokat jelent. Például nemrég megkínáltak zizivel a picik, és nagyon jólesett, hogy a társaik mellett én is eszükbe jutottam. Minden olyan apróság, amiben megnyilvánul a szeretet,

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:06

Page 39

Z az színesíti az életemet. Szárnyra kapott tavaly az a hír, hogy rablót tetszett fogni a ballagáskor. Hogyan képzeljük el az esetet? Seprûvel ütötte a tolvajt (vagy rosszabb esetben a nyomát), vagy valami más eszközhöz folyamodott? Ballagás után gondoltam, hogy körbejárom a tizenkettedikes osztályokat és leszedem a virágokat, mert rengeteg idõt vesz igénybe a sok ragasztót lekaparni, de olyan szépek voltak, hogy inkább csak bezártam a termeket. Utolsónak hagytam a Kovács tanár úr osztályát, ahol legnagyobb meglepetésemre egy vadidegen férfi nézett velem farkasszemet, amikor benyitottam. Tisztán él bennem az arca és ruházata is, de legszívesebben lefotóztam volna, ezért szóltam is a szomszéd ajtónál álló srácoknak, hogy kapják le, de hát õk csak nem akarták. Olyan rossz érzés kerített akkor hatalmába, mint elõtte soha, de tehetetlen voltam. Sajnos - ahogy az utóbb kiderült - rengeteg mobiltelefont és pénztárcát vitt el. Amikor megtudták azok a szegény gyerekek, olyan feldúltak voltak, hogy rossz volt hallgatni, mert majd' megszakadt a szívem. Nagyon szomorú, hogy ez az aljas tolvaj még mindig szabadon van, de ha még egyszer idejön, én megismerem, és nem követem el újra azt a hibát, hogy nem zárom rá az ajtót. Végezetül adjunk néhány tippet a vérbeli csínytevõknek és a földreszállt angyaloknak is! Mi az, amivel igazán ki lehet hozni a sodrából vagy épp meg lehet melengetni a szívét? Engem felbosszantani tényleg nagy kihívás, de nem mondom, hogy lehetetlen. Tudom, hogy azért vagyok itt, hogy utánatok takarítsak, és nem várom, hogy csináljátok meg helyettem, de például a felborított székekre, kukára allergiás vagyok. Az ételmaradékok és minden egyéb gusztustalan dolog a padban szintén nagyon fel tud dühíteni, de más gyenge pontom nincsen. Örömet szerezni nekem a legegyszerûbb dolog! Ha üres az osztály, nem sorakoznak a táskák a tárva-nyitva álló teremben - amit nekem kéne késõbb bezárni -, az már nagy segítség!

39

E N E

Értékek hangokba zárva (Ismerõs Arcok) Létezik egy zenekar, melyrõl nem hall a nagyvilág, melynek számait nem játsszák a kereskedelmi rádiók. Akinek albumait nem árulják a lemezboltok. Hogy miért van ez? Ennek oka talán abban keresendõ, hogy az a gondolati és érzelmi világ, erkölcsi értékrend, melyet e formáció hirdet s képvisel, manapság "nem eladható". Az 1999-ben alakult Ismerõs Arcok letisztult szövegvilággal, csodálatraméltó lelkesedéssel hirdeti azt, ami más zenekarokat, elõadókat csak a legritkább esetben foglalkoztat. Véleményt formál Istenrõl, hazáról, emberségrõl, családról, magyarságról, Trianonról, nemzeti ünnepeinkrõl. Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára írt "Ruszkik haza!" címû számuk hitelességét növeli, hogy az énekesszövegíró Nyerges Attila édesapja is megjárta az Andrássy út 60. poklát. Mindezt az erkölcsi értékrendet letisztult, lenyûgözõ minõségben tárja hallgatósága elé az együttes. A zenekarra nagy hatással vannak a népdalok, hisz ezek is nemzeti kultúránk szerves részét képzik, így majdnem minden korongon megtalálható néhány feldolgozás. Az irodalom is befolyásoló tényezõ dalszövegeik megírásakor. Különösen kedvelik Wass Albert mûveit. Nem egy versét zenésítették meg, használták fel számaikban. A formáció folyamatosan koncertezik, így lehetõséget adva rajongóinak, hogy zenéjüket ne csak otthon, felvételen, hanem élõben is hallgathassák, élvezhessék. Minden mellõzöttség ellenére nincs okuk panaszra az Ismerõs Arcoknak. Idén jelent meg negyedik stúdióalbumuk "Éber álom" címmel, mely egyfajta vízválasztó a zenekar történetében. Aki behatóan ismeri az együttest, rögtön láthatja a változást. Ez egy még az eddigi munkáiknál is jóval átgondoltabb, kiforrottabb anyag. Kicsit eltért az együttes az idáig képviselt zenei stílustól. Bár eddig is voltak elgondolkodtatóbb, lassabb szerzeményeik, az idén napvilágot látott albumon - talán csak egy-két kivételtõl eltekintve - még hangsúlyosabbak az ötletes zenei megoldások, jazzes-bluesos irányvonal. Ezekre a számokra is rányomta bélyegét országunk mai ingatag helyzete. A "Költõk és kígyóbûvölõk" címû számban például a zenekar a 2006. október 23.-ai eseményekrõl fejti ki álláspontját. Számukra nem létezik jobb vagy baloldal, csak jó és rossz. Nem politizálnak. Õk csak csinálnak valamit, amivel talán jobbá tehetik a mai hitevesztett magyarságot határainkon innen és túl. Az egységért küzdenek. Nem tankokról, katonákról, háborúkról énekelnek, megoldást keresnek. Békés megoldást. Hidat magyar és magyar közt, határok felett, melyet nem a fegyverek, hanem a tiszta, igaz szó, az együvé tartozás tudata épít… (Honlap: www.ismerosarcok.hu)

Budafoki Mira Matits Kornél (10.d)

P0711_SM.qxp

40

2007.12.17.

12:06

Page 40

S P O R T

FISEC Idén nyáron Nyíregyházán rendezték meg a Katolikus Világjátékokat, ahol a magyar kézilabdaválogatott bronzérmet szerzett. Ezek a száraz tények. Mögötte azonban nagyon sok munka, kínlódás, edzés, és fõleg öröm bújik meg. Néhány mondatban megpróbálom részletezni az eseményeket, felidézni a hangulatot. Szegedi, kecskeméti és persze szentimrés diákok alkották a csapatot. Nagy János szegedi piarista testnevelõtanár volt segítségemre a tehetséges játékosok kiválasztásában, a csapat összeállításában és szakmai munkában. A szervezõk kiváló körülményeket teremtettek (kétágyas, fürdõszobás, fõzõfülkés, telefonos - azaz minden igényt kielégítõ - szobák, korlátlan edzéslehetõség, ínyenceknek is kifogástalan koszt) számunkra. Szóval a háttérre nem lehetett panasz! Körmérkõzéses rendszerben bonyolították le a tornát, a francia, a portugál, az osztrák és a spanyol csapat társaságában vágtunk neki a küzdelmeknek. Szépen "vettük az akadályokat", a spanyol és a portugál csapatot "simán" legyõztük. Semmi jel nem utalt arra, hogy nehéz napok elé nézünk még, hogy sorozatos csapások fognak érni minket. Pedig így történt! Már az sem kevés fejtörést okozott, hogy hogyan pótoljuk elsõ számú kapusunkat, Ferenczy Bálintot - aki bombaformában védett a felkészülési edzõtáborokban - (mandulagyulladás-gyanú, mononukleózis diagnózissal). Kisebb pánikba estünk, amikor a cserekapus Rózsa Máté (Szeged) vírusos megbetegedéssel küszködve az ágyat nyomta. Leküzdve az elsõ kétségbeesést, este 10 órakor tartottunk egy edzést, ahol egy mezõnyjátékost, Ördög Bencét (Szeged) a kapuba állítva oktattuk a védés technikájára. Azt pedig már szinte rezignáltan vettük tudomásul, hogy majdnem a teljes kezdõcsapatunk - Szalontay Ottó (aki az elõzõ mérkõzésen 11 góljával a legeredményesebb játékos volt) szélsõ, Gerse Lajos átlövõ, Gonda Benjámin (Szeged) irányító megsérült, ill. betegen ágynak dõlt. Aki élt és mozgott, illetve csak kicsit volt sérült, a pályán volt! Mindezek ellenére tisztességesen küzdöttünk, és fényesen helytálltunk a velünk azonos játékerõt képviselõ osztrákok (döntetlen), illetve a nálunk technikásabb, kiforrottabb kézilabdát játszó franciák (6 gólos vereség) ellen.

Összességében reális volt a harmadik hely, elégedetten zártuk a FISEC-versenyeket. A vezetõk is így vélekedtek, ennek bizonyítékaként a jövõ évi máltai játékokra is mi készíthetjük fel a válogatottat. Az idei csapat szentimrés tagjai: Ferenczy Bálint 12.a Gerse Lajos 10.a Szalontay Ottó 10.b Ónody Róbert 10.b Bayer Balázs 10.c Surján Gergõ 10.c Gratuláció illeti õket küzdeni tudásukért, kiváló csapatszellemükért, és nem utolsósorban a nyújtott játékukért! És a jövõ évi keret tagjai: Szalai Soma 11.c Bayer Balázs Surján Gergõ Tengely Bálint 9.c Szalontay Ottó Ónody Róbert Az idei elsõ felkészülési tornán, a szegedi Patrocinium Kupán második helyezést érünk el, csak a szerb Ada csapata tudott minket legyõzni. Magunk mögé utasítottuk a szegedi piaristákat, a Vedres Szakközépsikola, illetve a veszprémi Padányi Gimnázium csapatát. Ennek fényében a jövõ évi viadalra is érmesvérmes reményekkel készülhetünk! Tengelyné Kovács Andrea

A

PAPÍRGYÛJTÉS EREDMÉNYE

Algimnázium: 1. helyezett: 7.a 5090 kg 2. helyezett: 7.b 4001 kg 3. helyezett: 6.b 1783 kg Fõgimnázium 1. helyezett. 10.d 1902 kg 2. helyezett: 9.a 1385 kg 3. helyezett: 9.d 1279 kg A elsõ helyezett osztályok egy szabadnapot kapnak és szálláslehetõséget Akaliban, a második helyezettek pedig közösen pizzázhatnak. Összesen 22 642 kg papír ögyûlt össze, amiért 250.000 Ft-ot kaptunk (az eddigi legnagyobb összeget.) A pénzt az udvari kert fejlesztésére fordítjuk. Schulek Dávid, szervezõ tanár

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:06

Page 41

S P O R T

41

Az iskola elsõ világbajnoka: Paczolay Máté Elõször is: milyen sportot ûzöl? Kempozóm. 6 éve csinálom aktívan ezt a sportot. Tízéves koromban már felnõttekkel edzettem. Ez kellõ keménységet adott. A Zen Bu Kan Kempo stílust egy magyar ember alapította, Dr. Hamos Imre. Egy stílusban ötvözte a bokszot, a kick boxot, a birkózást és a dzsúdót. Ezért ez a sportág eléggé öszszetett és komplex. Az iskola hogy és miben támogat a sportolás terén? Hát elnézi a verseny miatti hiányzásaimat, és az osztályfõnökömtõl, Robi atyától is sok lelki segítséget kapok. Az osztályomat se hagyhatom ki, többek között téged sem, mivel segítettél megtartani a versenysúlyomat… (az a sok elkobozott csoki … tényleg nehéz hónapokon keresztül odafigyelni, hogy mit és hogyan egyek), valamint Misót, aki szintén élsportoló az osztályban, és a tudat, hogy nem csak egyedül vagyok olyan ebben a közösségben, aki komoly edzésmunkát végez, megnyugtatott. Mesélj a versenyrõl! A verseny elõtt fél évvel kezdtük meg a felkészülést a vb-re. Komoly edzéstervet állítottunk fel. (Táplálkozás, heti 7 edzés stb.) A vb-re úgy jutottam ki selejtezõk nélkül,

hogy a felnõtt magyar bajnoki 3. helyem és a tavalyi ifjúsági vb-n elért 2. helyezésem kvalifikált a felnõtt vbre. A két eredmény miatt egybõl fõtáblára kerültem, így csak három meccset játszottam volna elvileg. Egyébként Kesztyûs Full Conctact kategóriában indultam. Az elsõ meccsen egy ír fiút kaptam, aki miután látta, ki ellen kéne kiállnia, visszalépett… A második meccsen egy franciával (25 éves) kellett megmérkõznöm, és miután ezt az akadály is sikeresen vettem, jöhetett a döntõ. Amit egy portugál (19 éves) sráccal játszottam, és a meccsnek KO-val lett vége… Nagyon jól esett, hogy az éremosztás után sok külföldi edzõ és versenyzõ is gratulált; írek, ázsiaiak, franciák, amerikaiak. Ezután a többi súlycsoportban folytatódott a küzdelem, és miután mindent megnyertünk, elkezdõdött az ünneplés… És a hazaút? Hazaúton semmi különösebb dolog nem történt, de a repülõn bemondták a nevünket, és hogy világbajnokok lettünk! Te vagy az iskola elsõ világbajnoka, tudtad? Igen, unikum vagyok… Ancsi 10.d

Sporthírek Befejezõdött az 5-6. évfolyamosok õszi kerületi bajnoksága. III. korcsoportos fiú csapatunk I. helyezést ért el. (Edzõ: Balog Zsófia) Missziós foci kupa III. korcsoportos fiú helyezett lett.

csapatunk

I.

Don Bosco Kupa A III. korcsoportos fiú csapatunk I. helyezett lett. (Edzõ: Balog Zsófia) A fõgimnáziumba járóknak meghirdetett sportmérkõzések folyamatosan zajlanak, végeredmény tavasszal várható. A jelenlegi állás: Kézilabda Budapest Bajnokság A VI. korcsoportos fiú A csapat (edzõ: Kovács Norbert) veretlenül az

a VI. korcsoportos fiú csapat állása: elsõ helyen áll. A VI. korcsoportos fiú B csapat 1 gyõzelem, 1 döntetlen. (edzõ: Tengelyné Kovács Andrea) 1 Asztalitenisz kerületi Diákolimpia vereséggel a 2. vagy 3. helyen áll. Balog Zsófia (8.a) 1. helyezett, A VI. korcsoportos lány B csapat Gergely Réka (8.a) 2. helyezett. veretlenül 1. helyen, az A csapat a 2. helyen áll (Edzõ: Skoumal György). Röplabda korosztályos Budapest Bajnokság Kosárlabda kerületi Diákolimpia Az V. és VI. korcsoportos lány csapat Az V-VI. korcsoportos lány csapatnak eddig 1 gyõzelme és 1 veresége van. is eddig veretlenül áll az elsõ helyen. A gimnázium történetében idén A VI. korcsoportos fiú csapat elõször az V-VI. korcsportos lány veretlenül áll az 1. helyen. Az V. korcsoportos fiú csapat röplabda csapat részt vesz a felnõtt Budapest Bajnokságon is. (Edzõ: szintén veretlenül áll az 1. helyen. (Segítõ tanár: Kovács Norbert, Schulek Dávid) Danyiné Varga Ilona) Balaton Maraton Labdarúgás kerületi Diákolimpia Danyiné Varga Ilona tanárnõ IV. A V. korcsoportos fiú csapat 3 helyen végzett. mérkõzésbõl 3 gyõzelem,

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

$

12:06

Page 42

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera

December lévén folytatjuk sorozatunkat, melyben a világ különbözõ helyein tevékenykedõ - sajátos módszerrel tevékenykedõ - Mikulásokat mutatjuk be.

Idén egy, a puttony mellett egy gitárt is magával cipelõ kedves Mikulást mutatunk be nektek. Õ nem csak azzal tesz jót a gyerekeknek, hogy édességet osztogat, hanem hogy krampuszait mindig az ún. “nehéz esetek” közül válogatja. Õk aztán az éneklõs mikulásozás áldásos hatására - jó esetben megjavulnak. Itt van pár tipikus példa. Pajszer és Szikó,két kemény legény az élet sötét oldaláról...

A Krampuszlányokat sem a legszelídebb báránykák közül toborozza... Három...

Szikó “furcsa”, de már Pjotr Oroszországból Márianosztra. sokat változott jó érkezett. Rajta már az Két év szigorított. irányba! elektrosokk sem segített... És mostanra mégis, a Mikulás módszerének eredményeképpen, képesek visszailleszkedni a társadalomba, önmagukat pozitív példaként álítva korunk kiábrándult fiatalsága elé. Ez szép. Nagyon szép! Szolíd dörömbölés az ajtón, és a Zene-Mikulás a húrok közé csap... A mód-szer sikere elvitathatatlan. Sok deviáns fiatal végre meglátja önmagát társai arcának tükrében!

Oh when the Saints...

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:07

Page 43

Háde aszongya...

A Zene-Mikulás és kedves kis csapata az iskola tanári karát is meglepi egy -két szaloncukorral és nem utolsósorban egy dallamos kuriózummal...

Hoppácskaaa! Ezt ismerem!!

Ha kisült már, ide véle...

Öhö-Öhö!

Jaj de szép... Mikulás bácsiiii, nem tud esetleg valami modernebbet is?

Há’ má hogyne! Lássuk csak...

Büszke vagyok a krampuszkáimra, mert ilyenek voltak...

Volt amikor a Mikulás pont fizikadolgozat alatt érkezett. Nem számít, a gyerekek továbbra sem zavartatták magukat... Ezért kérlek, becsüld meg õõõõt...

És ilyenek lettek...

Kiskarácsony, Nagykarácsony...

P0711_SM.qxp

2007.12.17.

12:07

Page 44