ÓSZÖVETSÉGI TANÍTÁSI KALAUZ

ÓSZÖVETSÉGI TANÍTÁSI KALAUZ

Ószövetségi tanítási kalauz

Készítette az Egyházi Oktatási Szervezet Kiadja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza

© 1998 Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Minden jog fenntartva Printed in Germany Angolul jóváhagyva: 2/97 Fordítás jóváhagyva: 2/97 Az Old Testament Teaching Guide fordítása 34194 135 Hungarian

TARTALOM

A SZENTÍRÁSOK TANÍTÁSA

A szentírás memoriterek áttekintése ...................... 11 Utalások a szentírás memoriterekre ....................... 12

Készülj fel! .........................................................

1

Imádkozz! ......................................................

1

Minden nap tanulmányozd a szentírásokat! .....

1

Engedelmeskedj Isten parancsolatainak! ...........

1

AZ ÓSZÖVETSÉG TANÍTÁSA

Légy alázatos! ................................................

1

Az Úr ....................................................................... 14

Szeresd a tanulóidat! ......................................

1

Joseph Smith bibliafordítása ................................... 14

Állítsd össze a leckét! ..........................................

1

Mózes könyve .......................................................... 14

Válaszd ki a szentírás-anyagot! .........................

1

Ábrahám könyve ...................................................... 14

Tanulmányozd a szentírás-anyagot! ................... 1

Izráel szétszóratása és összegyıjtése ....................... 14

Szervezd meg az órádat! ..................................

2

Az Ószövetség nehéz részei .................................... 14

Döntsd el, hogyan tanítsd meg a leckét! ...........

2

A szent sátor és a templom ..................................... 15

Készülj fel az órára! .............................................

3

Próféciák az Ószövetségben .................................... 15

Add elŒ a leckét! .................................................

3

Bálványimádás ......................................................... 15

Osztályok, amelyek nem találkoznak minden nap ........................................................ 4

A királyságok története ........................................... 15

AZ ÓSZÖVETSÉG OLVASÁSI TERVE ...................... 13

Királyok és próféták ................................................ 16

Javasolt házi feladatok ........................................ 4 Mit tegyünk az osztályban? ..............................

TÉRKÉPEK

5

Az Ószövetség országai (földjei) .............................. 17

A SZENTÍRÁSOK TANÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI

Izráel gyermekeinek országai (földjei) ..................... 17 Olvassátok fel a szentírásokat! .............................

6

Beszélj a szentírásokról! ......................................

6

Alkalmazzátok a szentírásokat! ...........................

6

1. hét 1 Mózes 1–2 ............................................... 18

Utaljatok más szentírásrészletekre! ......................

6

A Biblia ...................................................... 18

Jelöljétek meg a szentírásokat! .............................

6

Az Ószövetség ........................................... 18

Az apostolok és próféták szavai .............................. 7

Az Ószövetség könyvei ............................. 19

Beszéljétek meg! .................................................

ÖTLETEK AZ ÓSZÖVETSÉG TANÍTÁSÁHOZ

7

2. hét 1 Mózes 3-9 ............................................... 20

Kérdések ................................................................. 7

3. hét 1 Mózes 10–17 ........................................... 22

Hasonlítsátok össze! ............................................

8

4. hét 1 Mózes 18–26 ........................................... 24

Soroljátok fel! .....................................................

8

5. hét 1 Mózes 27–37 ............................................ 25

A szentírások megtanulása könyv nélkül ............... 8

6. hét 1 Mózes 38–50 ........................................... 27

Egyházi énekek ....................................................... 8

7. hét 2 Mózes 1–14 ............................................. 29

A szentírásokban említett tárgyak .......................... 9

8. hét 2 Mózes 15–31 ........................................... 31

Rajzoljatok! ........................................................

9

9. hét 2 Mózes 32–40, 3 Mózes 1–10 ................... 33

Játsszátok el a szentírásokat! ............................... 10

10. hét 3 Mózes 11–27, 4 Mózes 1–15 ..................... 35 11. hét 4 Mózes 16–36 ........................................... 37

A SZENTÍRÁS MEMORITEREK ISMERETE

12. hét 5 Mózes ..................................................... 38

Segíteni a tanulókat, hogy megtalálják a szentírás memoritereket .................................. 11

13. hét Józsué ........................................................ 40 14. hét Bírák .......................................................... 42

Segíteni a tanulókat, hogy megértsék és alkalmazzák a szentírás memoritereket ............. 11

15. hét Rúth, 1 Sámuel 1–11 .................................. 43 III

TARTALOM

16. hét 1 Sámuel 12–31 ......................................... 45

30. hét Ezékiel 1–24 .............................................. 71

17. hét

2 Sámuel ................................................... 46

31. hét Ezékiel 25–48 ............................................ 73

18. hét 1 Királyok 1–15 .......................................... 48

32. hét Dániel ........................................................ 75

19. hét 1 Királyok 16–22, 2 Királyok 1–3 ............... 50

33. hét Hóseás, Jóel ............................................... 77

20. hét 2 Királyok 4–25 .......................................... 52

34. hét Ámós, Abdiás, Jónás ................................. 79

21. hét 1 Krónika, 2 Krónika, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter ....................................... 53

35. hét Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus ....................................... 81

22. hét Jób, Zsoltárok ............................................ 55

36. hét Zakariás, Malakiás .................................... 83

23. hét Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Ésaiás 1 .............................. 57

Az Ószövetség és az Újszövetség közötti idŒ ................................................. 85

24. hét Ésaiás 2–23 ................................................ 59

Az Ószövetség áttekintése ........................ 85

25. hét Ésaiás 24–47 .............................................. 61

ÖTLETEK MÓZES KÖNYVE TANÍTÁSÁHOZ .......... 86

26. hét Ésaiás 48–66 ............................................. 63

ÖTLETEK ÁBRAHÁM KÖNYVE TANÍTÁSÁHOZ ..... 90

27. hét Jeremiás 1–20 ............................................ 66 28. hét Jeremiás 21–39 .......................................... 68

FORRÁSOK AZ ÁLTALÁNOS FELHATALMAZOTTAK IDÉZETEIHEZ ...................... 91

29. hét Jeremiás 40–52, Jeremiás siralmai ............ 70

IV


LÉGY ALÁZATOS!

A szentírások szentek. Isten szavát tartalmazzák, Isten hatalma által maradtak meg és jöttek napvilágra. Arra tanítanak bennünket, hogyan bánjuk meg bıneinket, és hogyan térjünk meg Krisztushoz. Alma próféta azt tanította, hogy Isten szava nagyobb hatással van az emberekre, „mint a kard vagy bármi” (Alma 31:5). A szentírások tanítása szent szolgálat, és a szentírások tanítása a legjobb módja annak, hogy „hívjanak mindenkit Krisztushoz” (T&Sz 20:59).

Az Úr mondta: „Légy alázatos, és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és meghallgatja imádságodat.” (T&Sz 112:10; lásd még Móziás 4:10–11). SZERESD A TANULÓIDAT!

Jézus mondta: „ Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket” (János 15:12).

Az Ószövetségben Ezsdrás nagy hatású tanító volt, mert „erŒs szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben” (Ezsdrás 7:10). Te is lehetsz a szentírások hatékony tanítója.

ÁLLÍTSD ÖSSZE A LECKÉT!

A te felelŒsséged az, hogy a szentírásokat megtanítsd a tanítványaidnak. Amikor elŒkészíted a lecke anyagát, imádkozz a Szentlélekért, hogy segítsen neked megérteni a szentírásokat és tudni, hogy mit taníts. Gondolj tanulóidra és a dolgokra, amelyeket szükséges megismerniük. A következŒ javaslatok segíteni fognak a lecke összállításában.

KÉSZÜLJ FEL!

Az Úr kijelentette, „ha azonban nem kapjátok meg a Szellemet, akkor nem taníthattok” (T&Sz 42:14; lásd a 12–13. verseket is). A következŒ javaslatok segíteni fognak abban, hogy a Szellem veled legyen, miközben tanítasz.

VÁLASZD KI A SZENTÍRÁS-ANYAGOT!

Ez a tanítási kalauz az Ószövetséget harminchat részre osztja. Minden részt egy hét alatt kell megtanítani. Az egy lecke során megtanítandó szentírásrészt nevezik szentírás-anyagnak. Ha hetente egynél többször tanítasz, annyi részre (leckére) kell felosztanod a heti szentírásanyagot, ahányszor tanítasz a héten. Amint eldöntöd, miképpen oszd fel a heti szentírás-anyagot, keress természetes felosztásokat a szentírásokban, mint például beszédeket, történeteket vagy történelmi eseményeket.

IMÁDKOZZ!

Az Úr azt mondta, hogy „a Szellem hívŒ imádság révén adatik nektek” (T&Sz 42:14; lásd még 2 Nefi 32:9). MINDEN NAP TANULMÁNYOZD A SZENTÍRÁSOKAT!

Ezra Taft Benson elnök, az Egyház tizenharmadik elnöke mondta: „Ne kezeljük könnyelmıen azokat a nagyszerı dolgokat, amelyeket az Úr kezébŒl kaptunk! Az Ã igéje az egyik legbecsesebb ajándék, amelyet valaha is adott nekünk. Sürgetlek benneteket, hogy újra és újra kötelezzétek el magatokat a szentírások tanulmányozása mellett. Merüljetek el bennük naponta, hogy a Szellem ereje veletek legyen az elhívásaitokban.” 1 Az Úr azt mondta: elŒször „ . . . törekedjetek, hogy . . . igémet . . . megismerjétek . . ., és akkor fog majd nyelvetek megoldódni; és akkor, ha úgy kívánjátok, veletek lesz Szellemem és igém, sŒt isteni hatalmam is az emberek meggyŒzésére” (T&Sz 11:21).

TANULMÁNYOZD A SZENTÍRÁS-ANYAGOT!

• Olvasd el többször a szentírás-anyagot. Minden alkalommal tanulhatsz új dolgokat. Olvasás közben írd le a gondolataidat és érzéseidet. A Szellem gyakran gondolatok és érzések által nyilatkoztatja ki a szentírások jelentését. • Képzeld el az embereket és az eseményeket, amikrŒl olvasol. Ez segíteni fog, hogy a szentírások életre keljenek számodra. • Válaszd ki, hogy a szentírás-anyag mely verseit fogod elolvasni a tanulóiddal (lásd: „Olvassátok fel a szentírásokat!”, 6. old.). Döntsd el, mit fogsz mondani azokról a versekrŒl vagy fejezetekrŒl, amelyeket nem fogsz elolvasni a tanulóiddal (lásd: „Beszélj a szentírásokról!”, 6. old.). ElŒfordulhat, hogy úgy döntesz, semmit sem mondasz néhány fejezetrŒl vagy versrŒl.

ENGEDELMESKEDJ ISTEN PARANCSOLATAINAK!

Jézus mondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké, Az igazságnak ama lelkét” (János 14:15–17).

• Keress olyan szavakat és kifejezéseket a kijelölt versekben, amelyek megértése nehéz lehet tanulóid

1


számára. Használj szótárt vagy egyéb segédeszközt, hogy megtaláld a módját annak, hogy a szavak értelmét a tanítványaidnak megmagyarázd. A szavak jelentését írd a szavak mellé a szentírásodban.

• Keress szimbólumokat a szentírás-anyagban, és gondolkodj el a jelentésükön. A szimbólum olyan dolog, ami valami mást jelent. Például, a 2 Mózes 12:5–7-ben a bárány és kiontott vére Jézus Krisztust és engesztelŒ áldozatát jelenti, amely megment (üdvözít) bennünket.

• A fontos szavakat, kifejezéseket, gondolatokat, embereket és eseményeket jelöld meg (lásd: „Jelöljétek meg a szentírásokat!”, 6. old.). A fontos részek megjelölése megkönnyíti az emlékezést és megtalálásukat tanítás közben.

• Használd a fejezetek fejléceit, a lábjegyzeteket, a térképeket és az egyéb tanulmányi segédanyagokat, amelyek elérhetŒk az ajánlott Bibliátokban. • Memorizáld a számodra fontos verseket!

• Keress névmásokat a szentírás-anyagban. A névmás olyan szó, amely emberek, helyszínek vagy dolgok neve helyett áll. Néhány gyakran elŒforduló névmás a szentírásokban: Œk, Œket, Œ, te, ti, neki, neki, mi, neki, nekünk, némelyik, semmi, senki és téged. Hasznos lehet, ha a szentírás szövegében a névmás mellé odaírjuk azt a nevet, amelyre vonatkozik. Például, az 1 Mózes 45:27–28-ban a „néki” Jákóbra (Izráel), a „velök” József fivéreire, az „Œt” ismét Jákóbra, az „Œ” ismét József fivéreire, a második „Œt” pedig Józsefre utal.

SZERVEZD MEG AZ ÓRÁDAT!

• Nézd át azokat az ötleteket, amelyek a szentírás-anyag tanulmányozása során az eszedbe jutottak. Kérd az Urat, segítsen eldönteni, mely gondolatokat tanítsd meg az órádon. • Olvasd el az „Ötletek az ószövetség tanításához” részt, amely arra a szentírás-anyagra vonatkozik, amelynek tanítására készülsz (a 18. oldalon kezdŒdik). Válaszd ki ezek bármelyikét, hogy az óra anyagához csatold.

Jákób 27–28 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, amelyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjoknak, Jákóbnak lelke. És monda Izráel: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él; lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok: József

• Tanítási elképzeléseidet és az ebbŒl a tanítási kalauzból vett ötleteket úgy rendezd össze, hogy azok azt a sorrendet kövessék, amely a szentírásokban is megtalálható.

József fivérei

• Döntsd el, mennyi idŒt fogsz eltölteni az általad kiválasztott ötletek mindegyikének a megtanításával.

Jákób József fivérei

DÖNTSD EL, HOGYAN TANÍTSD MEG A LECKÉT!

• Kérd az Urat, segítsen megtudni, miképpen tanítsd meg a kiválasztott ötleteket. • Gondolkodj el, milyen módokon segíthetsz magadnak és tanulóidnak, hogy érezzék a Szellemet, és készek legyenek a szentírások tanulmányozására. Például, kezdjétek az órát egy egyházi ének eléneklésével és imával, a tanulók mondják el, miként éreznek az olvasott szentírásokkal kapcsolatban, vagy mondják el bizonyságukat az evangéliumról. Jézus mondta: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert Œk kielégíttetnek a Szentlélekkel” (3 Nefi 12:6).

• Jegyezd meg azokat az evangéliumi alapelveket és igazságokat, melyekrŒl úgy gondolod, hogy tanulóid számára a legértékesebbek lesznek. • Jegyezd meg azokat a dolgokat, amelyek Jézus Krisztusról tanítanak, és amelyek hívják tanulóidat, hogy Krisztushoz jöjjenek.

• Használj olyan tanítási módszereket, amelyek részvételre buzdítják a tanulókat. Olyan gyakran váltogasd a tanítási módszereket, hogy ébren tartsd a tanulók érdeklŒdését a szentírások és az órád iránt. Tanulmányozd a tanítási kalauz „A szentírások tanításának módszerei” címı részét a 6–10. oldalon, hogy többet megtudj a tanítási módszerekrŒl.

• Tégy fel kérdéseket magadnak, amelyek segíteni fognak neked megérteni és alkalmazni a szentírásanyagot (lásd: „Alkalmazzátok a szentírásokat!”, 6. old.). Például: Miért van ez a történet a szentírásokban? Mit akar az Úr tanítani nekünk? Mit akar az Úr, mit tegyünk? Mit érzek, amikor ezeket a verseket olvasom? Mennyiben hasonlóak az ezekben a versekben megtörtént dolgok azokhoz, amik velem és tanulóimmal történnek meg?

• Mutass a tanulóidnak néhány módszert, amelyekkel a szentírás-anyagot tanulmányoztad, és segíts nekik,

2


egyházi éneket, imádkozhattok, olvashatjátok hangosan a szentírásokat, beszélhettek olyan dolgokról, amelyeket megtanultatok vagy éreztetek, miközben a szentírásokat olvastátok, vagy bizonyságot tehettek.

hogy megismerjék azokat a szentírás tanulmányozására vonatkozó módszereket. • Használd fel az általános felhatalmazottak szavait és tanításait, különösen azokét, akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatnak, hogy segítsenek a tanulóknak megérteni és alkalmazni a szentírásokat (lásd: „Az apostolok és próféták szavai”, 7. old.)

• Tedd azt, amire a Szellem indít, hogy elmondd és megtedd. • Buzdítsd tanulóidat, hogy mindennap tanulmányozzák a szentírásokat.

• Gondolkozz el egy problémán, amellyel tanulóid szembesülhetnek, és amely a szentírás-anyag alapján megválaszolható.

• Segíts a tanulóknak megérteni, hogy kérniük kell a Szentlelket, hogy velük legyen, amint részt vesznek az órán. Az Úr azt mondta, hogy amikor egy ember a Szentlélek által tanít, és amikor az Œt hallgatók is birtokolják a Szentlelket, „a prédikátor és a hallgató megértik egymást, együtt okulnak és együtt örvendeznek” (T&Sz 50:22; lásd még a 21. verset). A Szentlélek segít a tanítónak és a tanulónak egyaránt, hogy tudják, amit tanulnak, igaz.

• Emlékezz olyan átélt tapasztalataidra, amelyeket el tudnál mondani, hogy segítsen a tanulóidnak megtanulni és alkalmazni azokat az evangéliumi alapelveket, amelyeket a szentírások tanítottak. Kérd meg a tanulókat, meséljenek olyan élményekrŒl, amelyek evangéliumi alapelveket tanítanak. Légy óvatos, hogy ne beszélj olyan szellemi élményekrŒl, és a tanulók se érezzék, hogy beszélniük kell olyan szellemi élményekrŒl, amelyek elmondására a Szentlélek nem inspirál téged vagy Œket. Elder Boyd K. Packer apostol mondta: „Nem bölcs dolog állandóan rendkívüli szellemi élményekrŒl beszélni. Óvatosan kell bánni velük, és csak akkor kell beszélni róluk, amikor maga a Szellem indít arra, hogy használd Œket.” 2

• Tégy bizonyságot és kérd meg tanulóidat is, hogy Œk is tegyenek bizonyságot. Elder Boyd K. Packer mondta: „Egy bizonyság annak megtételében találtatik! . . . Tégy bizonyságot azokról a dolgokról, amikrŒl azt reméled, hogy igazak, a hit cselekedeteként. . . . A Szellem és a Jézus Krisztusról való bizonyság leginkább csak akkor lesz és marad veled, ha megosztod.” 3 Légy óvatos, hogy a tanulók ne érezzék kényszernek, amikor megkéred Œket bizonyságuk megosztására.

• Döntsd el, hogyan fogod használni a képeket, diákat, egyházi filmeket, videofilmeket, vagy újságok és folyóiratok cikkeit, ha elérhetŒek, hogy segítsenek a szentírás-anyagot megtanítani.

• Mondd el, miként érzel, és kérd meg tanulóidat, Œk is mondják el, mit éreznek a szentírás-anyagban szereplŒ emberekkel, eseményekkel vagy tantételekkel kapcsolatban.

KÉSZÜLJ FEL AZ ÓRÁRA!

• Intézd úgy, hogy a hely és az idŒ alkalmas legyen az óra megtartására.

• Tedd a szentírás tanulását élvezetes élménnyé. • Buzdítsd a tanulókat, vegyenek részt az órán.

• Kérd meg tanulóidat, hogy jöjjenek el az órára, és hozzák el szentírásaikat.

• Figyelmesen hallgasd meg tanulóidat. Reagálj arra, amit mondanak vagy kérdeznek.

• Készíts elŒ minden anyagot vagy felszerelést, amelyre szükséged lesz a leckéhez.

• Tanítsd a szentírásokat. Higgy abban, hogy Isten igéjének ereje érdeklŒdést kelt és megáldja tanulóidat (lásd Alma 31:5; 2 Nefi 32:3).

• Tervezd meg, kik fogják vezényelni az éneklést, kik fognak imádkozni, kik osztják meg személyes érzéseiket vagy azokat a dolgokat, amelyeket a szentírásokból tanultak, és kik vesznek majd részt a leckében.

• Higgy a tanulóidban. J. Reuben Clark Jr. elnök, az ElsŒ Elnökség volt tagja mondta:

ADD ELŐ A LECKÉT!

„Az Egyház ifjúsága éhezi a Szellem dolgait; áhítoznak arra, hogy megtanulják az evangéliumot. . . .

• Tégy olyan dolgokat az óra folyamán, amelyek hívják a Szellemet, hogy veled és tanulóiddal legyen. Te és tanítványaid felolvashattok vagy elénekelhettek egy

. . . Alig van olyan fiatal, aki szemináriumod ajtaját átlépi . . ., aki nem kapott szellemi áldásokat, vagy nem látott megválaszolt imát, vagy nem volt tanúja a bete3


geket gyógyító hit erejének, vagy nem látta a szellemi dolgok kiáradását. . . . Nem szükséges e szellemileg tapasztalt fiatal mögé lopóznod, és vallásról suttognod a fülébe; felléphetsz egyenesen, szemtŒl szembe, és beszélhetsz vele.” 4

36 hetes beosztás Hét 6 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap

• Higgy magadban mint tanítóban. Az Úr azt mondta: „Ezért bizony, mondom nektek: emeljétek fel szavatokat ehhez a néphez; mondjátok el a gondolatokat, amelyeket én majd a szívetekbe ültetek, és nem fogtok szégyent vallani az emberek elŒtt.

2. Mózes 1–14 2. Mózes 1–3 2. Mózes 4–6 2. Mózes 7–11 2. Mózes 12–14

32 hetes beosztás Hét 6 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap

Mert abban az órában, igen, abban a pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok. De még egy parancsolatot adok nektek, hogy mindent, amit az én nevemben hirdettek, teljes komolysággal és szelídséggel hirdessétek.

2. Mózes 1–18 2. Mózes 1–6 2. Mózes 7–11 2. Mózes 12–14 2. Mózes 15–18

Írásbeli feladatok • Adj a tanulóknak olyan írásbeli feladatokat, amelyek segítenek nekik a szentírások tanulmányozásában és megértésében.

És én ezt az ígéretet teszem nektek: amennyiben így tesztek, kiárad rátok a Szentlélek, és mindenrŒl, amit mondtok, bizonyságot tesz” (T&Sz 100:5–8).

• Add feladatul a tanulóknak, hogy tegyenek meg néhány dolgot a „Tanulmányozd a szentírás-anyagot!” (lásd 1. old.). címszó alatt felsoroltak közül. A tanulók például leírhatják az olvasás közben támadt gondolataikat és érzéseiket, elképzelhetik azokat az embereket és eseményeket, amelyekrŒl olvastak, és azután lerajzolhatják vagy körülírhatják azokat. Meg is jelölhetik a szentírásokban azokat a fontos elképzeléseket, amelyeket meg akarnak jegyezni, és írhatnak azokról a dolgokról, amiket kijelöltek, és elmagyarázhatják, miért tették azt.

OSZTÁLYOK, AMELYEK NEM TALÁLKOZNAK MINDEN NAP

• A tanulóknak minden olyan napra legyen egy kijelölt olvasási és írásbeli feladata, amikor nem találkozik az osztály. Amikor apostol volt, Elder Howard W. Hunter ezt mondta: „Biztos, hogy az a valaki, aki minden nap tanulmányozza a szentírásokat, sokkal többet teljesít, mint az, aki egy nap tetemes idŒt szentel annak, és azután napokig nem folytatja.” 5 • A feladatok különbözzenek tanulóid egyéni képességei és szükségletei szerint.

• Add ki feladatul a tanulóknak, hogy használják a tanítási ötleteket azokhoz a szentírásokhoz, amelyeket tanulmányozni fognak (a 18. oldalon kezdŒdŒen.) Például, amikor a tanulók az 1 Királyok 3-at tanulmányozzák, add feladatul, hogy olvassák el az 1 Királyok 3:3–15; az Alma 37:35–37; a Tanok és szövetségek 89:18–21; 136:32–33. verseit. Majd kérd meg Œket, készítsenek felsorolást, hogy mit tehetnek azért, hogy bölcsek legyenek (lásd az 1 Királyok 3:5–15-re vonatkozó tanítási ötleteket a 48. oldalon.

JAVASOLT HÁZI FELADATOK

Olvasási feladatok • Mondd el a tanulóknak, hogy a szentírások mely fejezeteit és verseit tanulmányozzák az egyes napokon. • Ez a tanulmányi kalauz az Ószövetséget harminchat hétre osztja. Ha az iskolai év nálatok hosszabb vagy rövidebb, mint harminchat hét, szükség lesz arra, hogy egy saját beosztást alakíts ki. Például:

• Kérd meg a tanulókat, hogy írják fel a szentírások tanulmányozása közben felmerülŒ kérdéseiket. • Kérd meg a tanulókat, írják le azokat a dolgokat, amelyeket a szentírások tanulmányozása közben tanulnak.

4


• Mondd meg a tanulóknak, hogy melyek a hét olvasási és írásbeli feladatai. Fel is írathatod a tanulókkal feladataikat egy jegyzetfüzetbe.

• A hetente beszedett feladatokra írj megjegyzéseket, és válaszolj a kérdésekre. A következŒ órán add vissza a tanulóknak a feladatokat. MIT TEGYÜNK AZ OSZTÁLYBAN?

Példák olvasási és írásbeli feladatokra 1. nap

2. nap

• A tanulók mondják el az osztályban, hogy miket tanultak vagy éreztek, amint a szentírásokat tanulmányozták.

Olvasd el a 2 Mózes 1–3-at. Sorold fel azokat a dolgokat, amiért a fáraó és az egyiptomiak sanyargatták Izráel gyermekeit, és hogy miért tették ezeket.

• Kérd meg a tanulókat, tegyenek fel kérdéseket a tanulmányozott szentírásokkal kapcsolatban.

Olvasd el a 2 Mózes 4–6-ot. Olvasd el a Zsoltárok 145:8–20; a Róma 11:33–36; az Alma 18:24–32 verseit is. Írd le, mit mondanál, ha valaki megkérdezné: „Kicsoda az Úr?”

3. nap

Olvasd el a 2 Mózes 7–11-et. Készíts egy táblázatot a csapásokról és arról, hogy mit okoztak ezek az egyiptomiaknak és Izráel gyermekeinek.

4. nap

Olvasd el a 2 Mózes 12–14-et. Rajzolj egy képet a 2 Mózes 1–14-ben megtörtént egyik eseményrŒl, amely az Úr hatalmát mutatja meg, vagy készíts felsorolást azokról a dolgokról, amelyek hatalmát mutatják.

• Taníts valamit azokból a fejezetekbŒl, amiket a tanulók otthon tanulmányoztak. • Taníts valamit azokból a fejezetekbŒl, amiket a tanulók a következŒ óra elŒtt fognak tanulmányozni.

5

A SZENTÍRÁSOK TANÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI Miután eldöntötted, mit tanítasz, kérd az Urat, hogy segítsen neked annak eldöntésében, hogyan taníts. Nefi azt mondta, hogy ha kéred, a Szentlélek „mindent megmutat neked, hogy mit kell cselekedned” (2 Nefi 32:5).

hasonlít ránk ez az ember a szentírásokban? Miben hasonlít ez a történet a velünk történŒ dolgokra? • Kérdezd meg a tanulókat, hogy az emberek a szentírásokban miként találtak megoldásokat problémáikra. • Kérd meg a tanulóidat, válaszoljanak a szentírásokban lévŒ kérdésekre. Például válaszoljanak a Malakiás 3:2-ben feltett kérdésekre.

OLVASSÁTOK FEL A SZENTÍRÁSOKAT!

• Olvass fel hangosan a tanulóidnak, vagy kérd meg Œket, hogy Œk is olvassanak felváltva hangosan. Akik nem olvasnak fel, kövessék az olvasottakat a szentírásaikban. Légy óvatos, ne hozz zavarba olyan tanulókat, akik nem olvasnak jól.

• A szentírásokban lévŒ nevek és névmások helyett használd egy tanuló nevét. Például a 23. zsoltárban az én, engem névmások helyett használd egy tanuló nevét.

• A szentírások felolvasása közben tarts szüneteket, hogy elmagyarázd a szavakat és kifejezéseket, az evangéliumi tantételek vagy más olyan dolgok jelentését, amelyek megvitatására késztetést érzel.

UTALJATOK MÁS SZENTÍRÁSRÉSZLETEKRE

• A szentírást, amely elmagyarázza vagy kibŒvíti a tanulmányozott vers jelentését, utalásnak nevezzük.

• Ha a szentírás-anyag egy része könnyı olvasmány, megkérheted a tanulóidat, hogy csendben olvassák el.

• Az utalást írasd a tanulókkal a vers mellé, amelyet tanulmányoznak. Például, amikor a 4 Mózes 21:8–9-et tanítod, írd a „János 3:14–16” és „Alma 33:19” utalásokat a 8–9. versek mellé.

BESZÉLJ A SZENTÍRÁSOKRÓL!

János 3:14–16 Alma 33:19

• Készülj fel, hogy mit fogsz mondani azokról a versekrŒl és fejezetekrŒl, amelyeket nem fogtok felolvasni az osztályban. Ennek segítenie kell a tanulókat abban, hogy lássák, az utoljára felolvasott és a következŒ versek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. • Használd a fejezetek fejléceit, hogy elmondd, mi van azokban a szentírásokban, amiket nem olvastatok fel. • Használj képeket, hogy bemutasd a fel nem olvasott versekben található történteket és tantételeket. Ha úgy döntesz például, hogy nem olvasod fel a 2 Mózes 25–27-et az osztályban, mutass egy képet a szent sátorról, amikor ezekrŒl a fejezetekrŒl beszélsz.

8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. 9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

• Tanítsd meg a tanulókat, hogyan találhatják meg és használhatják az utalásokat a lábjegyzetekben vagy egyéb szentírás-tanulmányozási segédkönyvekben.

ALKALMAZZÁTOK A SZENTÍRÁSOKAT!

• A tanulók mondják el, hogyan magyarázzák vagy bŒvítik az utalások a tanulmányozott versek jelentését.

• Tanítsd meg a tanulóidat arra, hogy választ kaphatnak a kérdéseikre és a problémáikra, ha tanulmányozzák a szentírásokat, és kérik a Szentlélek segítségét. A szentírások és a Szentlélek „mindent megmond nektek, hogy mit kell cselekednetek” (2 Nefi 32:3; lásd még a 4–5. verseket).

JELÖLJÉTEK MEG A SZENTÍRÁSOKAT!

• Tanítsd meg a tanulóidnak, hogy jelöljék meg a fontos szavakat és gondolatokat a szentírásaikban. A szentírások megjelölése segít a tanulóknak, hogy megtalálják és emlékezzenek a fontos szavakra és gondolatokra.

• Kérd meg a tanulókat, mondják el tapasztalataikat, miként találtak segítségre a szentírásokban. Mondd el saját tapasztalatidat is arról, amikor segítséget találtál a szentírásokban.

• Tanítsd meg a tanulóknak, hogyan karikázzák be, húzzák alá vagy színezzék ki a szavakat és kifejezéseket. Használd a következŒ példát az 1 Mózes 1:26–27-bŒl.

• Mutass rá, hogyan hasonlítanak ránk és a velünk megtörtént dolgokra az emberek és a történetek a szentírásokban. Tégy fel ilyen kérdéseket: Miben 6


tanításokat arra, hogy segíts a tanulóidnak a szentírások megértésében és tanulmányozásában.

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27 Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

• Olvasd fel az általános felhatalmazottak szavait és tanításait tanulóidnak, és tégy fel ilyen kérdéseket: E szavak miképpen segítenek nektek megérteni a verset, amelyet tanulmányozunk? Hogyan segítenek ezek nektek, hogy megértsétek, miképpen alkalmazhatjátok a szentírások üzenetét a saját életetekben? • Írass a tanulókkal szentírásaik margójára olyan rövid idézeteket az általános felhatalmazottaktól, amelyeket te olvastál fel nekik, vagy amelyeket maguk találtak.

• A tanulókkal kereteztesd be a verseket, vagy húzass velük vonalat a margón. Használd a következŒ példát a Példabeszédek 3:5–7-bŒl:

BESZÉLJÉTEK MEG!

5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. 6 Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat. 7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

• Buzdítsd a tanulókat arra, hogy elmondják, mit tanultak, és miként éreznek a szentírásokról. Az Úr azt mondta: „ . . . ne vigyétek a szót mindnyájan egyszerre; inkább egyszerre csak egy beszéljen, és mindnyájan hallgassák a szavát, hogyha már mind beszéltek, mindenki épülhessen mindenki szaván, és mindenkinek egyforma elŒjoga legyen a beszédhez” (T&Sz 88:122).

• Húzz egy vonalat az egyik bekarikázott verstŒl vagy kifejezéstŒl a másikig. Használd a következŒ példát a 3 Mózes 26:3–4-bŒl:

• Vond be azokat a tanulókat, akik általában nem vesznek részt a beszélgetéseken azáltal, hogy megkérdezed tŒlük, mondják el, mit éreznek, vagy mit gondolnak.

3 Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek; 4 Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.

• Mindig törekedj arra, hogy a beszélgetések pozitívak és felemelŒek legyenek. Amikor a tanító és a tanuló törekszik a Szentlélek elnyerésére, „a prédikátor és a hallgató megértik egymást, együtt okulnak és együtt örvendeznek” (T&Sz 50:22). • Olvasd el a „Kérdések”, a „Hasonlítsátok össze!”, a „Soroljátok fel!” és más egyéb módszereket ebben a részben, hogy ötleteket kapj arról, hogyan kezdd a beszélgetéseket.

Jézus Krisztus

• Írj megjegyzéseket a margóra. Használd a következŒ példát az Ésaiás 53:2-bŒl:

2 Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos!

• Oszd az osztályt csoportokra, és adj minden csoportnak valamit a szentírásokból, amit tanulmányozhatnak és megbeszélhetnek. KÉRDÉSEK

• Tégy fel olyan kérdéseket, amelyek arra késztetik a tanulóidat, hogy a szentírásokban kutassanak a válaszokért. Például, amikor az Ésaiás 58:3–11-et tanítod, kérd meg a tanulókat, keressék meg, mi a böjt törvénye, és milyen áldásokat kaphatunk a böjtlés által.

AZ APOSTOLOK ÉS PRÓFÉTÁK SZAVAI

• Ha rendelkezésre állnak, használd az általános felhatalmazottak szavait és tanításait, különösen azokét, akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogattak, amikor felkészülsz az óráidra. Rendszeresen tanulmányozd az általános konferencián elhangzott beszédeik tanításait. Használd ezeket a

• Tégy fel olyan kérdéseket, amelyek érdeklik a tanulókat, vagy amelyekre tudni akarják a válaszokat. Például, amikor az 1 Mózes 39:7–12-t tanítod, kérdezd

7


nézhessék, vagy írathatsz a tanulókkal egy felsorolást a füzetükbe, vagy gondolatban is készíthetnek egy listát. Amikor felsorolást készíttek, azt is beszéljétek meg, mit tanultatok belŒle.

meg tanulóidat, mit tehetnek, hogy elkerüljék és megmeneküljenek a kísértésektŒl. • Tégy fel olyan kérdéseket, amelyek arra biztatják a tanulókat, hogy elgondolkodjanak a szentírásokon vagy az evangéliumi tantételeken, és alkalmazzák azokat. Az olyan kérdések, amelyekre a válaszok vagy túl könnyıek vagy túl nehezek, csalódást okozhatnak a tanulóknak. Az igen vagy nem választ igénylŒ kérdések általában nem segítik elŒ a beszélgetést.

• A tanulók keressék meg és írják le egy szentírástörténet eseményeit, majd beszéljék meg, amit leírtak. Például leírhatják Ezékiás király történetének eseményeit a 2 Krónika 29-bŒl. Aztán a tanulók megbeszélhetik, miért változott meg Júda népe olyan hirtelen.

• Tégy fel olyan kérdéseket, amelyek a ki, mi, mikor, hol, miért vagy hogyan szavakkal kezdŒdnek.

• A tanulók készítsenek egy felsorolást és beszéljék meg, hogy egy ember a szentírásokban miért tette azt, amit tett. Például amikor az 1 Királyok 18-at tanulmányozzák, felsorolhatják azokat a dolgokat, amelyeket Illés tett, és megbeszélhetik, miért tette meg azokat.

• Kérd meg a tanulókat arra, hogy magyarázzák el, miért adták azt a választ, amit adtak. • Kérd meg a tanulókat, fızzenek megjegyzéseket osztálytársaik feleleteihez.

• Készítsetek felsorolást egy evangéliumi tantételrŒl, és beszéljétek meg minden egyes részét. Például a tanulók felsorolhatják és megbeszélhetik, hogy mit tanultak az Úr szolgálatáról, amikor a Józsué 23–24-et tanulmányozták.

HASONLÍTSÁTOK ÖSSZE!

• A tanulók hasonlítsanak össze bizonyos dolgokat a szentírásokban, hogy lássák, miben hasonlítanak vagy különböznek egymástól. Például, összehasonlíthatják azt, amit a vének mondanak, azzal, amit az ifjak mondanak az 1 Királyok 12-ben.

• A tanulók jelöljék meg vagy számozzák meg a szentírásokban felsorolható dolgokat. Például a Bibliájuk margójára írhatnak számokat a Tízparancsolat mindegyike mellé a 2 Mózes 20-ban.

• A tanulók hasonlítsanak össze felsorolásokat (lásd: „Soroljátok fel!” alant). Például, amint a tanulók a 2 Mózes 7–12-t tanulmányozzák, felsorolhatják és összehasonlíthatják a tíz csapás hatását az egyiptomiakra és az izraelitákra.

A SZENTÍRÁSOK MEGTANULÁSA KÖNYV NÉLKÜL

• A tanulók mondják el több alkalommal hangosan a szentírás szavait. • A tanulók több alkalommal írják le a szentírást.

• A tanulók keressék az olyan és a mint szavakat. Ezek a szavak gyakran használatosak a szentírásokban, hogy megmutassák, hogyan hasonlíthat valami egy másik dologhoz. Például Jeremiás egy fazekast, aki edényeket készít agyagból, az Úrhoz hasonlítja, az agyagot pedig az emberekhez: „Vajon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!” (Jeremiás 18:6; dŒlt betıs kiemelés). És Sofóniás próféta a vétkezŒ embereket a vakokhoz hasonlítja: „És megszorongatom az embereket, és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen” (Sofóniás 1:17; dŒlt betıs kiemelés).

• Írd le a szentírás szavait, és több alkalommal ismételtesd el azt a tanulókkal. Takarj le és törölj le minden alkalommal egy pár szót, amikor elismétlik a szentírást, míg mindegyik szó le nem lesz takarva, vagy le nem lesz törölve. • A tanulók biztathatják szüleiket, hogy tartsanak heti szentírás memorizálási programot a családjaikban. EGYHÁZI ÉNEKEK

• Az órát egy egyházi ének éneklésével kezdjétek el vagy fejezzétek be, amely segít valamit megtanítani a szentírás-anyagból.

SOROLJÁTOK FEL!

• Kérj meg egyes tanulókat vagy csoportokat, hogy énekeljenek el vagy játsszanak el egyházi énekeket.

• Néha hasznos olyan dolgok felsorolása, mint például események vagy gondolatok, amelyek azokban a szentírásokban vannak, amelyeket tanulmányoztok. Készíthetsz egy felsorolást a tanulóknak, hogy meg-

• A lecke során a tanulók énekeljék el vagy olvassák el azoknak az egyházi énekeknek a szavait, amelyek segítenek a szentírás-anyagból valamit megtanítani. 8


Például, amikor a 4 Mózes 9:15–23-at tanítod, a tanulók elolvashatják vagy elénekelhetik az „Egyetlen örömünk, Izráel Megváltója (Egyházi énekek, 2. old.) címı éneket.

• A tanulók készítsenek olyan táblázatokat, amelyek megmagyarázzák, mi történik egy történetben, vagy világossá teszik, hogy valaki mit tanít. Például készítsenek egy táblázatot arról, hogy mit mondott Mózes, mi fog történni Izráel gyermekeivel, ha nem tartják be az Úr minden parancsolatát (lásd 5 Mózes 28).

A SZENTÍRÁSOKBAN EMLÍTETT TÁRGYAK

• Mutass be olyan tárgyakat, amelyeket a szentírások megemlítenek, de amelyeket a tanulóid talán még sohasem láttak. Például az 1 Sámuel 17-hez bemutathatsz egy parittyát, amint Dávid történetét tanítod, amikor megöli Góliátot.

Ha engedelmeskednek

• Mutass be olyan tárgyakat, amelyeket a tanulóid már láttak, de amelyek növelni fogják a szentírás-anyag iránti érdeklŒdésüket és megértésüket. Például mutathatsz a tanulóidnak egy szöcskét vagy egy sáskát, amikor a 2 Mózes 10-et, vagy a Jóel 2:25-öt tanítod. • A tanulók rajzoljanak a szentírásban említett tárgyakat (lásd: „Rajzoljatok!”). Például a tanulók rajzolhatnak egy képet egy trombitáról, amikor az Ezékiel 33-at tanítod.

PARANCSOLAT Tartsátok be az Úr minden parancsolatát!

Mi fog történni?

Mi fog történni?

Az Úr meg fogja Œket áldani élelemmel, gyermekekkel és állatokkal.

Az Úr meg fogja átkozni élelmüket, gyermekeiket és állataikat.

Az Úr le fogja gyŒzni ellenségeiket.

Minden, amit tenni próbálnak, leromboltatik.

Az Úr szent népe lesznek.

Éhínségek és betegségek lesznek a nép között.

A mennyek esŒt fognak adni. Hatalmas nemzet lesznek.

RAJZOLJATOK!

Ha nem engedelmeskednek

Más nemzetek ragadják el családjaikat, élelmüket és állataikat. Más nemzetek gúnyolni fogják Œket.

• Rajzolj a tanulóidnak olyan dolgokat, amelyek segítik majd Œket, hogy megértsék a szentírás-anyagot.

Más nemzetek rabszolgái lesznek.

• A tanulók rajzoljanak képeket, amelyek megmutatják, hogy szerintük hogyan néztek ki az emberek, a dolgok vagy az események a szentírásokban. A rajzolás segít a tanulóknak megjegyezni azt, amit olvasnak és megbeszélnek. Légy óvatos, ne hozd zavarba a tanulókat, amikor rajzolásra kéred Œket.

• A tanulók rajzoljanak térképeket, amelyek megmutatják, hogy a szentírásokban az emberek hol éltek, hová mentek, vagy hol zajlottak az események. Például, amikor az 1 Mózes 11–13-at tanítod, a tanulók rajzoljanak egy olyan térképet, amely azokat a helyeket mutatja, ahol Ábrám és Szárai éltek és utaztak.

9


• A tanulók rajzoljanak egy idŒvonalat úgy, hogy húznak egy vonalat, és mellé írják az eseményeket a történés sorrendjében. Például rajzoljanak a tanulók egy idŒvonalat, amely azokat a fŒbb eseményeket mutatja, amelyek József életében történtek az 1 Mózes 37–46-ban.

Egyiptom

ot lá tott, és fi Fivé vére rei e ik g rab ladtá yılö szo lték. lgánk Egyip Poti ak. t o mba fár téte házán tett. ak u rává Bör (felv tönb igyá e ve zóv tetté Me á) k. gma gya rázt Ura aa lkod fára óvá ó ál téte Me mát tett gme . e ntet gés te a z Eg Újra nép yipt talá omo et a lkoz z n. é ott a híns égtŒ csal l. ádjá val.

Kanaán

Földkö

zi- te nge r

Hárán

Ur

Álm

• A tanulók rajzoljanak egy táblázatot, amely az embereket egy családként mutatja. Például készítsenek egy táblázatot Ábrahám családjáról.

Ábrahám + Sára [Ismáel] Ézsau

JÁTSSZÁTOK EL A SZENTÍRÁSOKAT!

Izsák + Rebeka

• A tanulók játsszák el a szentírásokban található történeteket. Használják fel azokat a szavakat és cselekedeteket, amelyeket a szentírásokban szereplŒ emberek használtak.

Jákób (Izráel) + Lea + Rákhel + Bilha + Zilpa Rúben Simeon Lévi Júda Dán Nafthali Gád Áser Izsakhár Zebulon József Benjámin Dína

• Beszéljétek meg, hogyan éreztek vagy mit tanultak a tanulók, amikor látták az eljátszott történetet.

Efraim Manassé

10

A SZENTÍRÁS MEMORITEREK ISMERETE „A szentírás memoriterek ismerete” azt jelenti, hogy megtalálják a szentírás verseit, jelentésükrŒl tudást szereznek, és alkalmazzák azokat saját életükben. Száz szentírás memoriter van (huszonöt minden szentírás kurzusban). A tanítóknak segíteniük kell, hogy a tanulók megtalálják a szentírás memoriterek utalásait azáltal, hogy átismétlik Œket az órán, és biztatják a tanulókat, hogy tanulják meg Œket.

• Segíts a tanulóknak a számukra elérhetŒ segédanyagok használatában: a szentírások lábjegyzetei, az Útmutató a szentírásokhoz, hogy rátaláljanak más olyan versekre a szentírásokban, amelyek segítenek elmagyarázni a szentírás memoriter versekkel kapcsolatos tanokat és tantételeket. A tanulók írják ezeket az utalásokat a szentírásaik margóira (lásd: „Utaljatok más szentírásrészletekre!”, 6. old.).

Howard W. Hunter elnök azt mondta: „Reméljük, hogy egyik tanuló sem hagyja el az osztálytermet félve, zavartan vagy megszégyenítve amiatt, hogy nem tudják megtalálni a szükséges segítséget, mert nem ismerik elég jól a szentírásokat ahhoz, hogy a megfelelŒ részek helyét meghatározzák”. (Eternal Investments [address to religious educators, 1989. febr. 10.], 2. old.).

• Tégy fel kérdéseket a versekrŒl, hogy segíts a tanulóknak megérteni azokat. Megkérdezheted például a tanulókat, hogy ki beszélt a versben, és hogy kihez szólt. • Beszéljétek meg a versek történelmi hátterét (az embereket, a helyet vagy az idŒt).

SEGÍTENI A TANULÓKAT, HOGY MEGTALÁLJÁK A SZENTÍRÁS MEMORITEREKET

• Beszéljétek meg, mi történik a szentírás memoriter verseket megelŒzŒ és követŒ versekben vagy fejezetekben, és hogy ezek a versek vagy fejezetek hogyan segítenek elmagyarázni a memoriter verseket.

• Mutasd meg a tanulóknak, hogy hol találják meg a tartalomjegyzéket a Bibliában, Mormon könyvében, a Tanok és szövetségekben és az Igazgyöngyben. Azután keressenek meg jó néhány szentírás memoritert a tartalomjegyzéket használva.

• Mondják el a tanulók, hogyan használhatnának egy memoriter verset, amikor másvalakinek tanítják az evangéliumot. • A tanulók írják le a verseket saját szavaikkal, írjanak kérdéseket a versekrŒl, vagy rajzoljanak egy képet valamirŒl a versekben.

• Segíts a tanulóknak megtanulni a memoriterek utalásait, és bármely olyan fontos szót és kifejezést, amely segíteni fog nekik ezekre az utalásokra emlékezni.

• Mutasd meg a tanulóknak a versek megjelölésének módjait (lásd: „Jelöljétek meg a szentírásokat!”, 6. old.).

• Gyakoroljátok a szentírás memoriterek megtalálását. Hangosan felolvashatod például egy memoriter egy részét a tanulóidnak, majd hagyhatod, hogy találják meg vagy mondják meg, hol található a vers. A gyakorlás más módjai magukban foglalják egy tárgy vagy egy kép bemutatását, vagy kérdések feltevését a versrŒl.

• Biztasd a tanulókat arra, hogy tanulják meg a szentírás memoritereket könyv nélkül (lásd: „A szentírások megtanulása könyv nélkül”, 8. old.). A SZENTÍRÁS MEMORITEREK ÁTTEKINTÉSE

• Az osztályban tekintsétek át a szentírás memoritereket. Légy óvatos, hogy ne hozd zavarba az olyan tanulókat, akik nem tudnak a versekre visszaemlékezni. Az áttekintésnek azok a módszerei, amelyek a tanulók között közvetlen vetélkedéshez vezetnek, nem igazán segítenek.

SEGÍTENI A TANULÓKAT, HOGY MEGÉRTSÉK ÉS ALKALMAZZÁK A SZENTÍRÁS MEMORITEREKET

• Olvasd el a verset a tanulóiddal, és segíts nekik megérteni a bonyolult szavakat és kifejezéseket (lásd: „Olvassátok fel a szentírásokat!”, 6. old.). • Használd a tanítási útmutató tanítási ötletét az elsajátítandó vershez.

• A tanulók adjanak elŒ az osztályban rövid beszédeket a megtanult szentírás memoritereket használva.

• Írják le a tanulók, hogy szerintük mit jelentenek a memoriterek. Beszéljétek meg, hogyan segíthetnek a versek a tanulóknak válaszokat találni a kérdéseikre és problémáikra (lásd: „Alkalmazzátok a szentírásokat!”, 6. old.)

• A tanulók emlékezetbŒl írják le vagy mondják el a szentírás verseket. • A tanulók mondják el, hogyan használták mások a szentírás memoritereket olyan beszédekben, amelyeket egyházi gyıléseken vagy általános konferenciákon hallottak.

11

A SZENTÍRÁS MEMORITEREK ISMERETE

• A tanulók a szentírás memoritereket használva készítsenek posztereket az otthonukba vagy az osztályterembe.

szentírásokat, amelyek válaszolnak a másik csoport által feltett kérdésekre. Használd fel a következŒ ötleteket és módszereket, hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni azokat a szentírás memoritereket, amelyeket az elŒzŒ évek során tanultak. Kérd meg a tanulókat, hogy javasoljanak más szentírásokat, amelyeket elsajátíthatnak.

• Oszd fel az osztály két csoportra. Mindkét csoport írjon le olyan problémákat vagy kérdéseket, amelyeket meg lehet válaszolni a szentírás memoriterek használatával. A csoportok cseréljék ki papírjaikat, majd az egyes csoportok találják meg a megfelelŒ elsajátítandó UTALÁSOK A SZENTÍRÁS MEMORITEREKRE

Ószövetség Mózes 1:39 Mózes 7:18 Ábrahám 3:22–23 1 Mózes 1:26–27 1 Mózes 39:9 2 Mózes 20:3–17 2 Mózes 33:11 3 Mózes 19:18 5 Mózes 7:3–4 Józsué 1:8 Józsué 24:15 1 Sámuel 16:7 Jób 19:25–26 Zsoltárok 24:3–4 Példabeszédek 3:5–6 Ésaiás 1:18 Ésaiás 29:13–14 Ésaiás 53:3–5 Ésaiás 55:8–9 Jeremiás 16:16 Ezékiel 37:15–17 Dániel 2:44–45 Ámós 3:7 Malakiás 3:8–10 Malakiás 4:5–6

Újszövetség Máté 5:14–16 Máté 6:24 Máté 16:15–19 Máté 25:40 Lukács 24:36–39 János 3:5 János 7:17 János 10:16 János 14:15 János 17:3 Apostolok cselekedetei 7:55–56 Róma 1:16 1 Korinthus 10:13 1 Korinthus 15:20–22 1 Korinthus 15:29 1 Korinthus 15:40–42 Efézus 4:11–14 2 Thessalonika 2:1–3 2 Timótheus 3:1–5 2 Timótheus 3:16–17 Zsidók 5:4 Jakab 1:5–6 Jakab 2:17–18 Jelenések 14:6–7 Jelenések 20:12–13

Tanok és szövetségek Joseph Smith története 1:15–20 T&Sz 1:37–38 T&Sz 8:2–3 T&Sz 10:5 T&Sz 14:7 T&Sz 18:10, 15–16 T&Sz 19:16–19 T&Sz 25:12 T&Sz 58:26–27 T&Sz 58:42–43 T&Sz 59:9–10 T&Sz 64:9–11 T&Sz 64:23 T&Sz 76:22–24 T&Sz 82:3 T&Sz 82:10 T&Sz 84:33–39 T&Sz 88:123–24 T&Sz 89:18–21 T&Sz 121:34–36 T&Sz 130:18–19 T&Sz 130:20–21 T&Sz 130:22–23 T&Sz 131:1–4 T&Sz 137:7–10

12

Mormon könyve 1 Nefi 3:7 1 Nefi 19:23 2 Nefi 2:25 2 Nefi 2:27 2 Nefi 9:28–29 2 Nefi 28:7–9 2 Nefi 32:3 2 Nefi 32:8–9 Jákób 2:18–19 Móziás 2:17 Móziás 3:19 Móziás 4:30 Alma 32:21 Alma 34:32–34 Alma 37:6–7 Alma 37:35 Alma 41:10 Hélamán 5:12 3 Nefi 11:29 3 Nefi 27:27 Éther 12:6 Éther 12:27 Moróni 7:16–17 Moróni 7:45 Moróni 10:4–5

AZ ÓSZÖVETSÉG OLVASÁSI TERVE

Buzdítsd arra tanulóidat, hogy olvassák el a teljes Ószövetséget. A tanulóknak feladatul kell adni, hogy olvassák el legalább azokat a fejezeteket, amelyek az

alant lévŒ táblázatban találhatók. Lemásolhatod ezt a táblázatot a tanulóid számára, hogy az Ószövetség olvasása közben jelöljék haladásukat.

Az ószövetség olvasási terve

1 Mózes

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50

2 Mózes

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 31 32 33 34 35 40

3 Mózes

1 8 9 10 11 16 18 19 26

4 Mózes

1 2 6 9 10 11 12 13 14 16 17 20 21 22 23 24 25 26 27 33 36

5 Mózes

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 18 26 27 28 29 30 31 32 33 34

Józsué

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 13 20 21 23 24

Bírák

1 2 3 4 6 7 8 11 12 13 14 15 16

Rúth

1 2 3 4

1 Sámuel

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

2 Sámuel

1 2 3 4 5 6 7 8 11 12 13 14 15 16 17 18 19 24

1 Királyok

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

2 Királyok

1 2 4 5 6 7 8 9 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

1 Krónika 2 Krónika

29 30 31

Ezsdrás

1 3 4 5 6 7

Nehémiás

1 2 4 6 8

Eszter

1 2 3 4 5 6 7 8

Jób

1 2 3 4 8 11 16 19 23 38 40 42

Zsoltárok

1 3 8 19 23 24 37 51 63 95 100 103 113 116 150

Példabeszédek

2 3 7 15 31

Prédikátor

3

Ésaiás

1 2 3 5 9 11 14 28 29 35 40 51 52 53 54 55 58 62

Jeremiás

1 2 7 11 16 17 21 24 32 36 37 38 39

Jeremiás siralmai

1

Ezékiel

1 2 3 5 18 20 33 34 36 37 47

Dániel

1 2 3 5 6

Hóseás

1 2 3 4 6

Jóel

1 2 3

Ámós

1 2 3 5 7 8 9

Abdiás

1

Jónás

1 2 3 4

Mikeás

1 3 4 7

Náhum

1

Habakuk

1 2

Sofóniás

1 3

Aggeus

1

Zakariás

1 2 8 10

Malakiás

1 2 3 4 13


megvan az Igazgyöngy, használd az „Ötletek Mózes könyve tanításához” részt a 86–89. oldalon.

AZ ÚR

Az Ószövetség bizonyíték és tanúbizonyság, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és a világ ÜdvözítŒje. MielŒtt a világ teremtetett, Mennyei Atyánk Fiát, Jézus Krisztust választotta, hogy az ÜdvözítŒ legyen (lásd 1 Péter 1:19–20; Mózes 4:1–2; Ábrahám 3:27). Isten megígérte Ádámnak és minden prófétának, hogy az ÜdvözítŒ el fog jönni, és megmenti az embereket bıneik büntetésétŒl, ha megbánják bıneiket, és engedelmeskednek parancsolatainak. Isten azt is megígérte, hogy az ÜdvözítŒ meg fog menteni minden embert a fizikai haláltól, mert hatalma által fel fognak támadni. Ezen ígéretek miatt hívták Jézust Messiásnak vagy Krisztusnak, amely Egyetlen Felkentet vagy Választottat jelent.

ÁBRAHÁM KÖNYVE

Ábrahám könyve Ábrahám írásait tartalmazza, amelyeket Joseph Smith próféta Œsi lemezekrŒl fordított. Ábrahám korai éveirŒl és olyan kinyilatkoztatásokról tartalmaz fontos információkat, amelyeket Ábrahám kapott a földi élet elŒtti létrŒl és a föld teremtésérŒl. Ha tanulóidnak megvan az Igazgyöngy, használd az „Ötletek Ábrahám könyve tanításához” részt a 90. oldalon. IZRÁEL SZÉTSZÓRATÁSA ÉS ÖSSZEGYŰJTÉSE

Izráel szétszóratása azt jelenti, hogy az Úr elvitte Izráel tizenkét törzsének népét földjükrŒl, és más földekre küldte Œket (lásd 5 Mózes 28:64; 1 Nefi 22:3–5). Ez a szétszóratás Kr.e. 721 körül kezdŒdött, amikor az asszírok az Izráel királyságát vagyis az északi királyságot alkotó tíz törzset elhurcolták (lásd: „A királyságok története”, a 15. oldalon.). Kr.e. 605 és Kr. e. 587 között a babilóniaiak elhurcolták Júda királysága (a déli királyság) népét. Az Úr más népcsoportokat is szétszórt Izráel földjérŒl, mint például Léhi családját Mormon könyvében, és a zsidókat Jézus ideje után. Ma azok az emberek, akik Izráel tizenkét törzsének a leszármazottjai, szétszórva élnek a világ minden népe között.

A Jézusról való bizonyság az Ószövetségben gyakran jelképesen adott. Például a történet, ahogyan Ábrahám fiát, Izsákot elviszi feláldozni, annak a szimbóluma, ahogyan Mennyei Atyánk megengedi, hogy Fiát, Jézus Krisztust feláldozzák a világ bıneiért. Az Ószövetségben Jézus Krisztus neve Jehova. A Biblia King James változatában amikor az Úr szót kisméretı, csupa nyomtatott nagybetıkkel írják, „Jehovát” jelent. Amikor Jehova a földön megszületett mint ÜdvözítŒ és Megváltó, Jézusnak nevezték. JOSEPH SMITH BIBLIAFORDÍTÁSA

Izráel összegyıjtése azt jelenti, hogy az Úr vissza fogja hozni Izráel tizenkét törzsének népét az ígéret földjeire (lásd Ezékiel 11:17; 3 Nefi 5:24; T&Sz 110:11). Izráel összegyıjtése azt is jelenti, hogy az emberek hinni fognak Jézus Krisztusban, és igaz Egyháza tagjaivá válnak (lásd 2 Nefi 9:2). Izráel összegyıjtése az utolsó idŒkben Jézus Krisztus evangéliumának és igaz Egyházának a visszaállításával kezdŒdött Joseph Smith próféta által (lásd Hittételek 1:10).

Joseph Smith próféta írta: „Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, amennyiben a fordítás helyes” (Hittételek 1:8). A Bibliának sok fontos része elveszett vagy megváltoztatták (lásd 1 Nefi 13:24–29). Az Úr megparancsolta Joseph Smith prófétának, hogy számos dolgot igazítson helyre a Bibliában. Ezeket a fordításokat nevezzük Joseph Smith Fordításának vagy JSF-nek. Néhány JSF helyreigazítás megtalálható a lábjegyzetekben és az „Útmutató a szentírásokhoz”-ban. A JSF helyreigazítások közül néhány megtalálható a tanítási ötletek között ebben a tanítási kalauzban (lásd a tanítási ötleteket az 1 Mózes 17:15–17-hez a 24. oldalon).

AZ ÓSZÖVETSÉG NEHÉZ RÉSZEI

Az Ószövetség néhány részét nehéz megérteni, mert (1) nem ismerjük a régen élt emberek szokásait és nyelvét, (2) az Úr nem nyilatkoztatta ki néhány prófécia és jelkép jelentését, (3) néhány megtörtént dolgot nem írtak le tejes egészében, vagy (4) „nagyon sok világos és értékes rész hiányzik,” amelyek miatt tévelygünk és nem értjük meg azt (1 Nefi 13:28–29). Bizonyos helyeken a Joseph Smith fordítás (Joseph Smith Translation (JSF), szentírás utalásai, vagy az élŒ próféták kijelentései segítenek nekünk megérteni az Ószövetség e nehéz részeit. Bizonyos

MÓZES KÖNYVE

Az Igazgyöngyben található Mózes könyvét Joseph Smith prófétának nyilatkoztatták ki Mózes elsŒ könyve (Ószövetség) fordításának a bevezetŒ részeként. Beszél a föld teremtésérŒl, az Éden kertjérŒl, valamint Ádámról és Éváról, miután elhagyták a kertet. Beszél még Káinról és ÁbelrŒl, Énókról és Noéról. Sok olyan dolgot tartalmaz, amely elveszett Mózes elsŒ könyvébŒl. Ha tanulóidnak

14


helyeken várnunk kell majd, míg az Úr további segítséget ad a megértéshez. A SZENT SÁTOR ÉS A TEMPLOM

Az Úr megparancsolta Izráel népének, hogy építsen egy szent sátort, amikor a pusztában voltak. A szent sátor az Úr háza volt. Szent hely volt, ahol a papok áldozatokat mutattak be, és ahol az Úr megjelent. Az Úr megmondta Mózesnek, hogyan készítsék el a szent sátort. Hatalmas sátor volt, és Izráel népe szétszedhette és magával vihette, amikor a pusztában utaztak. A szent sátor minden egyes része és az abban végzett szertartások Jézus Krisztusról, parancsolatairól és engesztelŒ áldozatáról szándékozták tanítani a népet.

Salamon temploma PRÓFÉCIÁK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

A próféciák az Úr által sugalmazott szavakat tartalmazzák, és kinyilatkoztatás által kapják a SzentlélektŒl. A prófécia szólhat a múltról, a jelenrŒl vagy a jövŒrŒl. Az Ószövetség sok próféciája a következŒ idŒkrŒl beszél: • Arról az idŒrŒl, amikor a próféta élt. • Izráel szétszóratásának idejérŒl az egész világban (amikor Izráel királyságát elhurcolták, és a tíz törzs elveszett, és amikor Júda királyságát elhurcolták). • Jézus Krisztus és apostolai idejérŒl. • Az evangélium visszaállításának idejérŒl Joseph Smith próféta által, és Izráel összegyıjtésének idejérŒl.

A szent sátor

• Krisztus második eljövetele és a millennium idejérŒl. Néha egy prófécia ugyanazon versei ez idŒk közül kettŒrŒl vagy még többrŒl szólnak. BÁLVÁNYIMÁDÁS

A bálványimádás bálványok imádása. A bálványok hamis istenek. Az Ószövetségben néhány bálvány fából, kŒbŒl vagy aranyból készült. Az Ószövetség sok helyen beszél „berkekrŒl” és „magaslatokról”. Ezek olyan helyek voltak, ahol az emberek bálványokat imádtak gonosz dolgokat cselekedve. Az ÜdvözítŒ továbbá azt magyarázta, hogy a bálványimádás bıne abban állt, hogy a teremtményt jobban szerették a TeremtŒnél (lásd Róma 1:25; Hélamán 6:31).

A szent sátor ábrája Miután Izráel népe már sok éve volt az ígéret földjén, az Úr megparancsolta Salamonnak, hogy építsen egy templomot Jeruzsálemben. A templom mérete kétszer akkora volt, mint a szent sátoré, de a szerkezete, a célja és a templomban lévŒ tárgyak ugyanazok voltak.

A KIRÁLYSÁGOK TÖRTÉNETE

A következŒ idŒvonal Izráel gyermekeinek történetébŒl sorol fel néhány eseményt, ahogyan azt a Sámuel elsŒ

15


könyvétŒl Eszter könyvéig tartó könyvek leírják. Az események legtöbbike Ézsaiás könyvétŒl Zakariás könyvéig ugyancsak ebben az idŒben történt. HozzávetŒleges idŒpontok

A következŒ idŒvonal Izráel és Júda királyait mutatja. A próféták neveit vastag betıkkel szedték. A vonal közepén lévŒ próféták mindkét királyságban prófétáltak.

Események

Kr. e. 1095.

Saul volt Izráel elsŒ királya.

Kr. e. 1050.

Dávid király.

Kr. e. 991.

Salamon király; a templom felépült.

Kr. e. 975.

A királyságot megosztják; Roboám volt Júda királya (déli királyság), és Jeroboám volt Izráel királya (északi királyság vagy a tíz törzs).

Kr. e. 721.

KIRÁLYOK ÉS PRÓFÉTÁK

Júda királyai (déli királyság)

Kr. e. 587

Júdát (a déli királyság) leigázta Nabukodonozor, Babilónia királya, és Babilonba hurcolta; a templomot lerombolták.

Kr. e. 538.

Czírus, Perzsia királya leigázta Babilont, és uralkodó lett a fogoly zsidók fölött.

Kr. e. 537.

Néhány zsidó visszatért Jeruzsálembe, és hozzákezdett Jeruzsálem és a templom újjáépítéséhez.

Kr. e. 516.

Több zsidó tért vissza Jeruzsálembe; a templomot befejezték.

Kr. e. 458.

Ezsdrás törvényt és ítéletet tanított Izráelnek, és vallási reformokat veztett be.

Kr. e. 444.

Nehémiásnak megengedték, hogy vissztérjen, és felépítse Jeruzsálem falait.

Sémaja

Ahija Jéhu (900)

Azáriás Hanáni

Kr. e. 606–587. Zsidók csoportjait fogságba vitték Babilonba (Káldea). Léhi és családja elhagyta Jeruzsálemet (lásd 1 Nefi 1–2).

Izráel királyai (északi királyság)

Próféták Roboám Abija [Abija] Asa

Izráelt (az északi királyság) fogságba viszik az asszírok; a tíz törzs elveszett.

Kr. e. 600.

Saul Dávid Salamon

Illés Mikeás Elizeus

Jósafát Jórám Akházia Athália királyné Jóás [Jóás]

Eliézer Jaháziel

Ámós

Ésaiás Hóseás

Joákház Eliákim [Joákim] Joákin Mattania [Sedékiás]

Akházia Jórám [Jórám]

Joákház Jóás [Jóás]

(800)

Ezékiás Manassé Amon Jósiás

Nádáb Baása Ela Zimri Tibni Omri Akháb

Jéhu Jóel?

Amásia Azária (Uzziás)

Jótám Akház

Jeroboám I

Mikeás (700)

Jeroboám II Zakariás Sallum Menáhem Pekája Péka Hóseás

Hulda Sofóniás Jeremiás Habakuk Léhi

(600)

Dániel Ezékiel Aggeus Zakariás Malakiás

16

(500)

Jónás (Ninivébe) Náhum (Ninivébe) Abdiás (Edomba)

TÉRKÉPEK AZ ÓSZÖVETSÉG ORSZÁGAI (FÖLDJEI)

HITTHEUSOK Hárán (Padan-aram)

IA)

M

IA

Damaskus Babilon

M

BABILÓNIA

Sodoma és Gomora területe Czin pusztája

Ramszesz Súr pusztája

EGYIPTOM

Arábia pusztája (Arab-sivatag)

EDOM

Ethám pusztája

Esiongáber

Szin pusztája

Nílus

Úr-Kaszdim (Ur)

MOÁB FÖLDJE

Párán pusztája

Perzsaöböl

MIDIÁN FÖLDJE

Sinai hegy (Hóreb) veres tenger (Vörös-tenger)

IZRÁEL GYERMEKEINEK ORSZÁGAI (FÖLDJEI) Czídon

S

Damaskus

EU

N

Hermon hegye

IV

O AN

KH

LIB Tyrus

Dán

N

SÁ

BÁ

Földközi-tenger Hásor

Khinnéreth tenger (Galilea)

Kármel hegye

Tircza

A Júda és Észak-Izráel királyságai közötti határ

Samária Garizim hegye

Sikhem Siló L

Jábes-Gileád Szukkóth

EL

AH Béth-Semes Libna Askelon Gáth Eglon Lákis

Béthel

Mispa Gibea

Gilgál Ai

Jérikó Nebó hegye

Jéruzsálem Bethlehem

Sóstenger (Holt-tenger)

Hebron Én-gedi

Arnon p

DA JÚ

Jabbók p atak

Peniél

E

RÁ

IZ

Joppé

Ekron Asdód Gézer

Gáza

Ebal hegye

AMMON

IA

ÁR

M SA

Rámóth Gileád Gilboa hegysége Jordán -folyó

SÁR O

N

Megiddó Jezréel Dóthán

k ata

Beérseba Horma

MOÁB

Czin pusztája

EDOM AMÁLEK

Záred pa

EDOM

Á ÉL

KAN AÁN

Kinnéreth tengere (Galileai-tenger)

tak (j )

a

17

PERSIA

ÖN ĺC

PO TÁ

SI RI A

ICZ IA ( F

FEN

O

Jérikó Nébó hegye Jéruzsálem Sóstenger (Holt-tenger)

GÓSEN Szukkóth

s

is

Beérseba Kádes-Bárnea

Hamáth Kádes

Tigr

Tyrus

ASSIRIA

ÉS

te frá Eu

Czídon (Czídon)

Földközi-tenger

Ninive

M


Miután néhányszor átolvastad a szentírás-anyagot, és feljegyezted a szentírásokban azokat a gondolatokat, amelyekrŒl azt akarod, hogy a tanítványaid megtanulják, nézd át a következŒ tanítási ötleteket. Ezek az ötletek segíthetnek neked sokszínıvé tenni a leckédet, vagy szolgálhatnak további segítséggel.

és felelŒsséget jelent) a föld felszínén lévŒ minden élŒlényen (lásd 1 Mózes 1:28–30). Becsületesen kell használnunk és gondoskodnunk a földrŒl és minden rajta lévŒ dologról (lásd 1 Mózes 2:15; lásd még Zsoltárok 127:3–5; T&Sz 49:19–21; 59:16–20). 3. Isten a hetedik napon megpihent, megáldotta és megszentelte azt, s ezzel a sabbat napot az egész emberiség számára a nyugalom és a szentség napjává tette (lásd 1 Mózes 2:2–3; lásd még 2 Mózes 20:8–11; Ésaiás 58:13–14; T&Sz 59:9–14).

Az Ószövetség terjedelme miatt sok szentírás-anyag van, amelyek olyan példákat és tanításokat tartalmaznak, amik fontosak lehetnek számodra és tanítványaid számára, de a rájuk vonakozó tanítási ötleteket nem adták meg ebben a tanítási kalauzban. Amikor ezeket a szentírás-anyagokat akarod megtanítani, használhatod a saját tanítási ötleteidet.

4. Isten a férfit és a nŒt egymásnak adta férjül és feleségül, hogy örökkévaló társakká válhassanak (lásd 1 Mózes 2:18, 21–25; lásd még 1 Korinthus 11:11; T&Sz 132:19).

A következŒ tanítási ötletek közül sok azt javasolja, hogy a tanítók és a tanulók olvassanak el és tanulmányozzanak verseket Mormon könyvébŒl, a Tanok és szövetségekbŒl és az IgazgyöngybŒl. Ha ezek a szentírások nem állnak rendelkezésetekre, csak a Biblia utalásait használjátok. A legtöbb tanítási ötlet úgy is eredményes lesz, ha csak a Biblia utalásait használjátok.

5. A föld fizikai teremtésének idején nem volt halál a földön, és bın vagy halandóság sem. A halál, a bın, a halandóság, és a gyermeknemzés képessége Ádám bukásának a következménye volt. Miután a föld elbukott, szükségessé vált egy ÜdvözítŒ (lásd 2 Nefi 2:21–23). A BIBLIA

1. HÉT

1 MÓZES 1–2

Mondd el a tanulóknak, hogy a Biblia hatvanhat könyvbŒl álló gyıjtemény, melyet Isten prófétái és más inspirált írók írtak. Annak a feljegyzése, ahogyan az Úr gyermekeinek egy részével bánt a földön, egy körülbelül négyezer éves idŒszak alatt. A tanulók mondják el, amit a Bibliáról tudnak, vagy beszéljenek kedvenc bibliai történeteikrŒl. Kérd meg Œket, mondják el, hogyan áldotta meg életüket a Biblia.

FIGYELEMMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

1. Az 1 Mózes a következŒket tanítja a teremtésrŒl: a. Isten teremtette a földet és minden benne (rajta) lévŒ dolgot (lásd 1 Mózes 1; János 1:1–3; 3 Nefi 9:15). b. Isten teremtette a mennyet, a földet, és az élet minden formáját hat idŒtartam alatt (lásd 1 Mózes 1).

AZ ÓSZÖVETSÉG

Kérdezd meg a tanulókat, mit remélnek, mit fognak megtanulni az Ószövetség tanulmányozása által. A tanulók készítsenek felsorolást az Ószövetségben szereplŒ emberekrŒl, és mondják el, miért emlékeznek a velük kapcsolatos dolgokra.

c. Isten megparancsolta a növényeknek és az állatoknak, hogy szaporodjanak, új növényeket és állatokat teremtve az Œ nemük szerint (1 Mózes 1:11–12, 21–25). d. Isten teremtette az embert „az Œ képére és hasonlatosságára”; az ember hasonló Istenhez, és birtokol bizonyos isteni tulajdonságokat (lásd 1 Mózes 1:26–27; 2:18).

Spencer W. Kimball elnök, az Egyház elnöke mondta: „Jézus Krisztus volt az Ószövetség Istene, és Ã volt az, aki Ábrahámmal és Mózessel beszélt. Ã volt az, aki Ésaiást és Jeremiást inspirálta; Ã volt az, aki a jövŒ történéseit e válaszott emberek által megjövendölte” 6 (lásd még Jákób 4:4).

e. Isten minden dolgot szellemileg teremtett meg, mielŒtt fizikailag megteremtette azokat (lásd 1 Mózes 2:4–5; Mózes 3:4–5).

Olvassatok el és beszéljetek meg néhány verset az ÓszövetségbŒl, amelyek Jézus Krisztusról tanítanak (lásd Jób 19:25–26; Zsoltár 23:1–6; Ésaiás 7:14; 9:6; 53:3–5; Jeremiás 23:5–6). Megkérheted a tanulókat, vezessenek naplót az Ószövetség részeirŒl, amelyek Jézus Krisztusról tanítanak.

f. Isten elismerŒen vélekedett a teremtés munkájáról. Befejezte munkáját, semmit nem hagyott befejezetlenül (lásd 1 Mózes 1:31; 2:1–2). 2. Isten megparancsolta a férfinak és a nŒnek, hogy legyenek gyerekeik, és uralkodjanak (ami hatalmat 18


AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI

keznek. Nevezz meg néhány ószövetségi könyvet, majd a tanulók lapozzanak oda Bibliájukban.

A tanulók keressék meg Bibliájuk elején azt az oldalt, ahol az Ószövetség könyvei vannak felsorolva. Mutass meg a tanulóknak egy idŒvonalat is, amilyen a 10. oldalon van, és beszéljétek meg az Ószövetség néhány részletét. A következŒ néhány példából választhatsz:

Ha a tanulóidnak megvan az Igazgyöngy, akkor használjátok az „Ötletek Mózes könyve tanításához” részt (86–89. old.) a következŒ, 1 Mózes 1:1–6:13 részekre vonatkozó ötletek helyett.

• Az elsŒ öt könyvet – az 1 MózestŒl az 5 Mózesig (amelyek ma Tóra vagy Törvény néven ismertek) – Mózes próféta írta. Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy írja meg ezeket a könyveket (lásd Mózes 1:1–2, 40; 2:1).

ÖTLETEK AZ 1 MÓZES 1–2 TANĺTÁSÁHOZ 1 MÓZES 1

1:1 Beszéljétek meg, ki teremtette a földet, mit jelent a „teremtette” szó, és miért teremtetett a föld. A Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, Joseph Fielding Smith elnök mondta: „Jézus Krisztus, a mi Megváltónk volt az, aki az Atyja irányítása alatt lejött, megszervezte az anyagot, és ezt a bolygót alkotta, hogy benépesülhessen Isten gyermekeivel” 7 (lásd még Ésaiás 48:12–13; Zsidók 1:1–2; 2 Nefi 11:7; Ábrahám 3:24–25).

• Az 1 Mózes olyan feljegyzés, amely a föld „kezdeteirŒl” (1 Mózes 1:1), az Éden kertjérŒl, Ádámról, Éváról és a bukásról, Noéról és az özönvízrŒl, és Bábel tornyáról beszél. Szól Ábrahámról, Izsákról, Jákóbról (akinek a nevét Izráelre változtatták) és JózsefrŒl (akit eladtak Egyiptomba). • A 2–5 Mózes Izráel népérŒl szól, akik elhagyták Egyiptomot, a negyven évrŒl, ami alatt a pusztában vándoroltak, és az Úr munkájáról Izráel népe között Mózes élete idején, beleértve a kinyilatkoztatást a Tízparancsolatról, Mózes törvényérŒl, a papságról, a szent sátorról, valamint Izráel felkészülésérŒl, hogy belépjenek az ígéret földjére.

1:1 Mondd el a tanulóknak, hogy a Mózes 1:39-ben Isten elmondja, miért teremtette a földet: „Mert lásd, ez mıvem és dicsŒségem, hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét” (lásd még: „Ötletek Mózes könyve tanításához”, 86. old.). Beszéljétek meg a „halhatatlanság” (lásd 1 Korinthus 15:51–54; Mormon 6:21) és az „örök élet” (lásd 1 János 5:11; Móziás 15:22–25) jelentését. Spencer W. Kimball elnök mondta: „A halhatatlanság olyan örök létezést jelent, amit egy meghatározott birodalomban élnek. Az örök élet a felmagasztosulás elnyerését jelenti a legmagasabb mennyben, és családi egységben való életet.” 8

• A következŒ tizenkét könyv – Józsué könyvétŒl Eszter könyvéig – Izráel gyermekeirŒl szól, amint belépnek az ígéret földjére, az ott élŒ népekkel való harcaikról, a bírákról, akik Izráel népét vezették, Sámuel prófétáról, a királyokról, akik Izráelben uralkodtak, a Jeruzsálemi templom felépítésérŒl, Izráelnek két királyságra történŒ felosztásáról, IllésrŒl, Elizeusról és más prófétákról, Izráel tíz törzsének a fogságáról, Júda királyságának fogságáról és visszatérésükrŒl az ígéret földjére, és a templom újjáépítésérŒl Jeruzsálemben.

Segíts a tanulóknak könyv nélkül megtanulni a Mózes 1:39-et (lásd: „A szentírások megtanulása könyv nélkül”, 8. oldal. A tanulók helyettesítsék a saját nevüket a 39. versben lévŒ ember szóval, és kérdezd meg, mit éreznek akkor, amikor így olvassák a verset. Beszéljétek meg, mit tett Isten, és mit tesz ma is, hogy létrehozza a halhatatlanságot és örök életet.

• A következŒ könyv – Jób könyve – egy igaz emberrŒl beszél, aki bár sok nyomorúságot megélt, mégis hı maradt

1:2–31 A tanulók rajzoljanak képeket az eseményekrŒl, amelyek a teremtés hat „napján” történtek, és rendezzék a képeket a dolgok megteremtésének a sorrendjébe (lásd: „Rajzoljatok!”, 9. oldal.) Beszéljétek meg, hogyan segített felkészülni az Isten által megteremtett minden egyes dolog az ember teremtésére. Beszéljétek meg azokat az áldásokat, amelyeket az Isten által megteremtett minden egyes dolog miatt kapunk.

• A következŒ négy könyvet – a Zsoltároktól Salamon énekek énekéig – néha költŒi könyveknek is nevezik. Próféciákat, bölcs mondásokat (igaz mondásokat) és költeményeket tartalmaznak. • Az utolsó tizenhét könyv – Ésaiástól Malakiásig – próféciákat tartalmaz, melyeket az Úr adott tizenhét prófétának. E könyvek közül sok arról is beszámol, ami a próféták életének idején történt.

1:11–27 Kérj meg néhány tanulót, mondják el, szerintük hasonlítanak-e édesanyjukra vagy édesapjukra. Mondják el, milyen fizikai jellegzetességeket örököltek szüleiktŒl. Kérd meg a tanulókat, keressék meg és beszélgessenek

• Segíts a tanulóknak könyv nélkül megtanulni az Ószövetség könyveit, ahogyan egymás után követ19


2:8–15 Beszéljétek meg, milyen volt az élet az Éden kertjében. Olvassátok el a 2 Nefi 2:22–23-at is.

az 1 Mózes 1:11–25 verseirŒl, amelyek azt tanítják, hogy az élŒlények az „Œ nemök szerint” teremtetnek. Beszéljétek meg, hogy a növények és az állatok miképpen hasonlítanak mindig azokra a növényekre és állatokra, amelyektŒl származnak. Olvassátok el az 1 Mózes 1:26–27-et, és beszéljétek meg, miképpen hasonlít mindegyikŒnk Mennyei Atyánkra.

2:15–17 A tanulók írják a következŒ kijelentést az 1 Mózes 2:17 mellé a margóra: „ . . . bár magad választhatsz, ez rád van bízva; emlékezz azonban arra, hogy én ezt megtiltom” (Mózes 3:17). Az osztály olvassa el az 1 Mózes 2:15–17-et kiegészítésül a 17. vershez. Olvassátok el az 1 Mózes 1:28-at is. Soroljátok fel az Úr Ádámnak adott parancsolatait.Olvassátok el a 2 Nefi 2:15–16; a Tanok és szövetségek 29:39 verseit, és beszéljétek meg, miért adta Isten Ádámnak ezeket a parancsolatokat.

1:26–27 (Szentírás memoriter) Mondd el a tanulóknak, hogy a Mózes 6:8–9 ezt mondja: „Azon a napon, midŒn Isten az embert megteremtette, Isten hasonmására alkotta Œt; Saját testének hasonmására, férfinak és nŒnek teremtette . . . Œket.” Elder M. Russell Ballard apostol mondta: „Amikor szemügyre vesszük a körülöttünk lévŒ teremtés bizonyítékait, a porszemtŒl a fenséges bolygókig, kezdünk rádöbbenni, hogy mi vagyunk Isten összes teremtménye között a legnagyszerıbbek; az Ã képmására teremtettünk.” 9 Kérdezd meg a tanulókat, hogyan használnák fel az 1 Mózes 1:26–27-et arra, hogy valakinek megtanítsák, ki Isten, és kik vagyunk mi. Olvassátol el a Ap.csel 17:28–29; és a Zsidók 12:9 verseit is.

2:18–25 Beszéljétek meg, mit tanít az 1 Mózes 2:18, 21–25 a férj, a feleség és az Úr közötti kapcsolatról (lásd 1 Korinthus 11:11).

2. HÉT

1 MÓZES 3–9


1:26–30 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 49:19–21; 59:16–20; 104:13–18-at. Beszéljétek meg, mit jelent uralkodni (hatalommal bírni) az egész föld felett. Beszéld meg a tanulókkal, mit tehetnek Œk, hogy igaz uralmat gyakoroljanak Isten teremtett dolgai fölött.

1. A Sátán hazudott Évának, megkísértve Œt, hogy egyen a jó és rossz tudása fájának gyümölcsébŒl. Ádám is úgy döntött, hogy eszik a gyümölcsbŒl, elŒidézve az ember bukását. Az Úr elmondta Ádámnak és Évának a bukás következményeit, amellyel nekik és az egész emberiségnek halandókként szembe kell majd nézniük ezen a földön, beleértve a bınt, bánatot, gyermekeket, munkát, halált, és az Isten jelenlétébŒl való eltávozást (lásd 1 Mózes 3:1–6, 16–24; lásd még Alma 42:2–10; Mózes 4:5–12; 5:1–4; 6:48–49).

1:31 Mondd el a tanulóknak, hogy a Mózes 6:63-ban az Úr ezt mondta: „Minden dolog azért teremtetett és alkottatott, hogy rólam tegyen bizonyságot, . . . dolgok, amelyek fent az égben és a földön vannak.” Kérdezd meg a tanulókat, hogy az Isten által teremtett dolgok miképpen tesznek bizonyságot Róla (lásd Alma 30:37–44).

2. A bukás következményei Ádám és Éva hasznára illetve javára voltak. Jó, hogy választhatunk jó és rossz között, megtapasztalhatjuk a bánatot, lehetnek gyermekeink, dolgozhatunk, és végül elhagyhatjuk a halandóságot a fizikai halál által (lásd 1 Mózes 3:16–24; lásd még Mózes 5:9–11).

2 MÓZES

2:1–3 Soroljátok fel és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amelyeket Isten tett a hetedik napon. Kérdezd meg a tanulókat, hogy mit tehetünk mi a sabbat napon, amely hasonló lenne azokhoz a dolgokhoz, amelyeket Isten tett.

3. A férjnek igazságosságban kell feleségét és családját vezetnie, és ki kell elégítenie szükségleteiket. A feleségnek anyának kell lennie, és úgy kell követnie a férjét, mint ahogyan Œ (a férj) követi az Urat (lásd 1 Mózes 3:16–20; lásd még Efézus 5:22–31; 1 Timótheus 2:14–15; T&Sz 83:2, 4).

2:7 Mondd el a tanulóknak, hogy az Ábrahám 5:7 ezt mondja: „az Istenek embert formáltak a föld porából, és vették a szellemét (azaz az ember szellemét), és az emberbe helyezték”; és a Mózes 3:7 ezt mondja: „és az ember élŒ lélekké vált, Œ lett az elsŒ test a földön, és az elsŒ ember.” Kérdezd meg a tanulókat, hogyan használnák ezeket a verseket arra, hogy valakit Ádámról és a föld népérŒl tanítsanak (lásd Jeremiás 1:4–5; T&Sz 88:15; 138:55–56; Ábrahám 3:22–23).

4. Az Úrnak tett felajánlásainkat igaz módon kell tennünk, és nem helytelen indítékból adva. Ha engedelmesek vagyunk, áldásokat nyerünk, ha gonoszul cselekszünk, el kell majd szenvednünk a következményeket (lásd 1 Mózes 4:3–14; lásd még Máté 6:1–8; T&Sz 82:10; Mózes 5:12–28).

20


3:1–24 Magyarázd el, hogy a dolgokat, amelyek Ádámmal és Évával megtörténtek, mivel megszegtek egy törvényt és ettek a gyümölcsbŒl, Ádám bukásának vagy bukásnak nevezzük. A bukás miatt minden ember „elbukottá” válik, ami azt jelenti, meg fogunk halni, és ki vagyunk zárva Isten jelenlétébŒl. Azt is jelenti, hogy bıneink miatt méltatlanok vagyunk, hogy örökre Istennel éljünk. De Jézus Krisztus engesztelŒ áldozata miatt fel fogunk támadni, megbánhatjuk bıneinket, és bınbocsánatot nyerhetünk. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Senki sem tudja kellŒképpen vagy megfelelŒen, miért van szüksége Krisztusra mindaddig, amíg meg nem érti és el nem fogadja a bukás tantételét, és annak hatását az egész emberiségre.” 10 Beszéljétek meg, mi történik minden emberrel a bukás miatt, és miért áldás ez (lásd 2 Nefi 2:22–26; Alma 12:22; 22:12–14; 42:2–15; Hélamán 14:14–17). Mondd el a tanulóknak, a Mózes 5:9–11 elmondja, hogy Ádám és Éva áldották Istent, mert megmenti Œket a bukástól, és mert lehetnek gyermekeik, és örvendezhetnek ebben az életben.

5. Énók és városa igaz élete miatt átváltozott, illetve felvitetett a mennybe (lásd 1 Mózes 5:21–24; lásd még T&Sz 107:48–49; Mózes 7:13–21, 69). 6. Azok, akik nem az evangéliumi szövetség szerint házasodnak, elveszítik áldásaikat (lásd 1 Mózes 6:1–5; lásd még 5 Mózes 7:1–4; T&Sz 132:15–17). 7. A gonosz gondolatok nagy gonoszsághoz vezethetnek (lásd 1 Mózes 6:5; lásd még Példabeszédek 23:7). 8. Az Úr azt mondta, hogy azokat, akik gyilkosságot követnek el, halállal kell sújtani (lásd 1 Mózes 9:6; lásd még 4 Mózes 35:16; 2 Nefi 9:35; T&Sz 42:19). ÖTLETEK AZ 1 MÓZES 3–9 TANĺTÁSÁHOZ 1 MÓZES 3

3:1 Mondd el a tanulóknak, hogy a Mózes 4:1–4 a következŒket tanítja a Sátánról és Jézus Krisztusról: A földi élet elŒtti létben a Sátán ezt mondta Istennek: „Íme, itt vagyok én, küldj engem, én akarok a fiad lenni, és az egész emberiséget megváltani, hogy egy lélek se menjen veszendŒbe, és én ezt minden bizonnyal megteszem; add hát nekem ezt a kitüntetést” (1. v.). Jézus Krisztus ezt mondta Istennek: „Atyám, a te akaratod történjék, és tied legyen a dicsŒség mindörökké” (2. v.). Isten Jézust választotta. A Sátán fellázadt Isten ellen. A Sátán meg akarta semmisíteni „az ember szabad akaratát” – a szabad választást, amit Isten adott az embernek (3. v.). Isten kivetette a Sátánt jelenlétébŒl. A Sátán az atyja minden hazugságnak. A Sátán el akar hitetni és megvakítani minden embert, és akarata szerint rabságba taszítani Œket. Hasonlítsátok össze azt, amit a Sátán mondott Istennek azzal, amit Jézus mondott Istennek. Kérd meg a tanulókat, írják le, mit éreznek Jézus Krisztussal kapcsolatban, miután hallották ezeket a dolgokat.

1 MÓZES 4

4:1–2 Mondd el a tanulóknak, a Mózes 5:2–3, 16–17 megmagyarázza, hogy Ádámnak és Évának sok gyermeke volt, mielŒtt Káin és Ábel megszületett. 4:3–7 A Mózes 5:18 ezt mondja: „És Káin jobban szerette a Sátánt, mint Istent. És a Sátán megparancsolta neki, mondván: Mutass be áldozatot az Úrnak.” Kérdezd meg a tanulókat, szerintük az Úr miért „tekinte” (fogadta el) Ábel ajándékára (áldozatára), de Káin ajándékára nem (1 Mózes 4:4–5). Napjainkban milyen áldozatot kér az Úr az Egyház tagjaitól (lásd Róma 12:1; Zsidók 13:15–16; 3 Nefi 9:19–20)? 4:3–16 Beszéljétek meg Káin választásait, és hogy mi történt vele választásai miatt (lásd Hélamán 6:27–30). Olvassátok el: Galáczia 6:7–9; 2 Nefi 2:27; Alma 3:19.

3:1–13 Jelölj ki négy tanulót, hogy olvassák el hangosan Mózes (a narrátor), a kígyó (Sátán), Éva és Ádám szavait. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulnak a beismerésrŒl és a bınbánatról azokból, amit Ádám és Éva mondott Istennek (lásd T&Sz 58:43).

1 MÓZES 5

5:1–3 Utalások: 1 Mózes 1:26–27; Éther 3:15–16. 5:5 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 107:53–57-et, és beszéljétek meg, mi történt három évvel Ádám halála elŒtt

3:16–24 Olvassátok el az 1 Mózes 2:16–17; és az Alma 42:7–9-et is. A tanulók készítsenek felsorolást azokról a dolgokról, amik Ádámmal és Évával történtek, mert ettek a gyümölcsbŒl. Beszéljétek meg azokat a jó dolgokat, amelyek velünk történnek Ádám és Éva miatt. Kérd meg a lányokat, mondják el, mit éreznek az Éva döntése miatt a velük történŒ dolgokról; kérd meg a fiúkat, mondják el, mit éreznek az Ádám döntése miatt a velük történŒ dolgokról.

5:21–24 Utalások: Zsidók 11:5; T&Sz 38:4; 107:48–49. Mondd el a tanulóknak, a Mózes 6–7 elmondja, hogy Isten elhívta Énókot, hogy bınbánatot hirdessen az embereknek. Azokat az embereket, akik bınbánatot tartottak, „Sion”-nak nevezték, mert „azok egy szív és egy szellem voltak, és igazságosságban éltek egymás mellett; és nem akadt szegény közöttük . . . és Sion a mennybe emeltetett” (Mózes 7:18, 21). 21


1 MÓZES 6

3. HÉT

6:1–4 A tanulók hasonlítsák össze, hogy szerintük mit jelent Isten fiának vagy leányának lenni azzal, hogy mit jelent ember fiának vagy leányának lenni (lásd Róma 8:14; 3 Nefi 9:17). Beszéljétek meg, hogy Isten fiainak miért kell Isten leányaival házasodniuk.

1 MÓZES 10–17


1. Néha az Úr lépéseket tesz, hogy meggátolja gyermekei gonoszságát (lásd 1 Mózes 11:1–9; lásd még 1 Mózes 6:5–7; 1 Nefi 22:14–17).

6:1–13 A tanulók hasonlítsák össze Noé korát napjainkkal. Hasonlítsátok össze, mi történt Noé idejében azzal, amirŒl az Úr megmondta, hogy meg fog történni Krisztus második eljövetelekor (lásd Máté 24:37–39; T&Sz 64:23–24; 101:23–24; 112:23–26).

2. Az Úr gyakran vezeti el más földekre az igazakat azért, hogy megmentse Œket, és megŒrizzen egy igaz népet (lásd 1 Mózes 11:31; 12:1–10; lásd még 1 Mózes 24:7; 1 Nefi 17:36–38; 2 Nefi 10:22; Ábrahám 2:1–6, 14–15).

6:14–22 Magyarázd el, hogy egy sing körülbelül 45 centiméter. A tanulók rajzolják le, ahogy szerintük valószínıleg kinézhetett a bárka, vagy menjenek ki egy tágas térre és mérjék le, mennyi lehetett a hosszúsága, szélessége és magassága.

3. Ábrahám igaz volta miatt (lásd 1 Mózes 15:6; lásd még 1 Mózes 18:19; 22:18; 26:5) az Úr a következŒ ígéreteket tette neki: a. Ábrahám leszármazottjai nagy nemzetté lesznek, akiket az Úr meg fog áldani (lásd 1 Mózes 12:1–2; 17:20; lásd még 1 Mózes 18:17–18).

1 MÓZES 7

7:21–23 Utalások: 1 Péter 3:18–20; T&Sz 138:6–11, 28–35. Beszéljétek meg, mit tett Isten azokért az emberekért, akik elpusztultak a vízözönben

b. Az Úr meg fogja áldani azokat, akik áldják Ábrahámot, és megátkozza azokat, akik átkozzák Œt (lásd 1 Mózes 12:3).

1 MÓZES 7–8

A tanulók jelöljék meg a verseket, amelyek elmondják, honnan jöttek a vizek, meddig esett az esŒ, mennyi ideig volt a bárka a vízen, mielŒtt „megfeneklett” (1 Mózes 8:4), hol feneklett meg, és mennyi ideig maradt Noé és családja a bárkában. Kérd meg a tanulókat, írják le vagy mondják el, miképpen érezhettek volna, ha a bárkában lettek volna Noéval

c. A föld minden családja Ábrahám által áldatik meg (lásd 1 Mózes 12:3; lásd még 1 Mózes 22:18). d. Ábrahám és leszármazottjai meg fogják kapni Kanaán földjét (Izráelt) és környékét (lásd 1 Mózes 12:7; 13:14–15, 17; 15:7, 18–21; 17:8). e. Ábrahám leszármazottjai annyian lesznek, mint a föld pora, mint a csillagok az égen (mennyben), és mint a tengerpart homokja (lásd 1 Mózes 13:16; 15:5; 16:4, 10; 17:2; lásd még 1 Mózes 22:17; 24:60).

1 MÓZES 8

8:20 Utalások: 1 Nefi 2:6–7; 5:9; 7:22.

f. Az Úr meg fogja védeni és meg fogja jutalmazni Ábrahámot (lásd 1 Mózes 15:1).

1 MÓZES 9

9:1–7 Vessétek össze azokat a dolgokat, amelyeket Isten parancsolt Noénak, hogy tegyen meg azzal, amit Isten Ádámnak parancsolt, hogy megtegyen (lásd 1 Mózes 1:28–29).

g. Ábrahámnak gyermekei lesznek, aki örökölni fogják áldásait (lásd 1 Mózes 15:2–4; 17:16–21; lásd még 1 Mózes 18:9–14; 21:1–3).

9:11 Kérdezd meg a tanulókat, hogy a földet beborító vízözön miképpen hasonlatos a keresztséghez (lásd 1 Mózes 7:19). Amikor John Taylor elnök apostol volt, ezt mondta: „A föld . . . megkereszteltetett vízzel, meg fog kereszteltetni tızzel; meg fog tisztulni, és celesztiálissá válik, és megfelelŒ hely lesz arra, hogy celesztiális testek lakjanak rajta.”11 Utalás: 2 Péter 3:3–13.

h. Ábrahám leszármazottjai más népet fognak szolgálni, de az Úr kihozza (megmenti) Œket nagy gazdagsággal (lásd 1 Mózes 15:13–14; lásd még 2 Mózes 12:31–37). i. Ábrahám magas kort fog megélni, és békében fog meghalni (lásd 1 Mózes 15:15; lásd még 1 Mózes 25:8).

9:18–27 Lásd: „Az Ószövetség nehéz részei”, 15. oldal.

j. Ábrahám és leszármazottjai mindörökre szövetség általi kapcsolatot fognak élvezni az Úrral (lásd

22


1 Mózes 17:1–9, 19, 21; lásd még T&Sz 132:28–32; Ábrahám 2:8–11).

Úr Ábrám nevét Ábrahámra változtatta, amely azt jelenti, „sok nép atyja” (lásd 1 Mózes 17:3–5) Ábrahám könyve (lásd: „Ábrahám könyve”, 14. old.) elmondja, hogy Ábrahám próbálta meggyŒzni országa népét, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és térjenek vissza az igaz Isten imádásához. A nép megharagudott Ábrahámra, és megpróbálta megölni. Isten megparancsolta Ábrahámnak, hogy hagyja el az országát, és menjen egy megígért földre (lásd Ábrahám 1–2). A tanulók olvassák el az 1 Nefi 2:1–4, 19–20-at. Kérdezd meg, az Úr miért vezette Léhit, Nefit és Ábrahámot megígért földekre (lásd 1 Nefi 1:20).

k. Ábrahám sok nép atyja lesz (lásd 1 Mózes 17:4–6, 16). l. Királyok fognak születni Ábrahám leszáramazottjaiból (lásd 1 Mózes 17:6, 16). m. Ábrahám leszármazottjai uralkodni fognak ellenségeik felett (lásd 1 Mózes 22:17; 24:60). 4. Az Úr bármit parancsol, az jó, még akkor is, ha nem tudjuk vagy nem értjük az okát (lásd 1 Mózes 12:10–16; 16:1–4, 15–16; lásd még 1 Mózes 22:1–2; 1 Nefi 4:10–13; Ábrahám 2:21–25).

12:2–3 Beszéljétek meg, az egyháztagok Ábrahám gyermekeiként mit tehetnek, hogy megáldassanak a „föld minden nemzetségei” (1 Mózes 12:3). Ezra Taft Benson elnök mondta: „Ábrahám magvainak a felelŒssége, akik mi vagyunk, az, hogy misszionáriusok legyenek, és hogy ‚vigye ezt a hivatalt és papságot minden néphez.’” 12 Utalás: Ábrahám 2:8–11.

5. Az embertársainkkal való békesség sokkal fontosabb, mint a világi javak. Az Úr megáldotta Ábrahámot, aki hajlandó volt áldozatot hozni a békesség kedvéért (lásd 1 Mózes 13:5–18; lásd még 1 Mózes 21:25–31; 26:19–22; Móziás 4:13; 3 Nefi 11:29). 6. Türelmet és hitet kell gyakorolnunk, amikor az Úr ígéretei nem teljesülnek azonnal, tudva, hogy meg fog áldani bennünket az Ã saját módján és idején (lásd 1 Mózes 13:16; 15:1–6; lásd még T&Sz 6:33–36).

1 MÓZES 13

7. Az Úr megparancsolta Ábrahámnak, hogy gyakorolja a többnejı házasságot, amelyet csak akkor lehet gyakorolni, amikor az Úr parancsolja (lásd 1 Mózes 16:1–3; lásd még 1 Mózes 29:20–28; 30:4, 9; T&Sz 132:1, 34–35, 37–39).

14:17–24 Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük Ábrahám miért kapott áldásokat MelkisédektŒl, és fizetett neki „tizedet”, de nem fogadott el semmit Sodoma királyától. Olvassátok el a 2 Korinthus 6:17; az Alma 5:57; és a Moróni 10:30. verseit.

13:16 Utalás: T&Sz 132:30–31. 1 MÓZES 14

14:18–20 A JSF-ben az 1 Mózes 14:25–40 azt mondja, hogy Melkisédek igaz ember volt, nagy hittel, aki sok csodát tett. Ã volt „a fŒpap és Isten tárházának az ŒrzŒje is; Akit Isten arra jelölt ki, hogy fogadja a tizedet a szegényektŒl” (JSF, 1 Mózes 14:37–38). Utalások: Zsidók 7:1–2; Alma 13:14–19; T&Sz 84:14–15; 107:1–3.

ÖTLETEK AZ 1 MÓZES 10–17 TANĺTÁSÁHOZ 1 MÓZES 10–11

A tanulók csoportokban készítsenek egy táblázatot Jáfet (lásd 1 Mózes 10:2–5), Khám (lásd 1 Mózes 10:6–20) és Sém családjáról (lásd 1 Mózes 10:21–31; 11:10–32). Mondd el a tanulóknak, hogy az Ószövetség nagy része Sém leszármazottjairól szól.

1 MÓZES 13–14

Soroljátok fel azokat a dolgokat, amiket Ábrahám az 1 Mózes 13–14-ben tett, amelyek az Úr iránti szeretetét mutatják. Vessétek össze azokat, amiket Ábrahám tett azzal, amiket mi tehetünk.

10:25 Utalás: T&Sz 133:21–24. 11:1–9 Hasolítsátok össze azt, amit Sineár népe próbált tenni, hogy elérjék a mennyet (1 Mózes 11:4) azzal, amit nekünk kell tennünk, hogy elérjük a mennyet (lásd Móziás 5:10–15).

1 MÓZES 15

15:6 Az 1 Mózes 15:6a jelzi, hogy a JSF ezt mondja: „Ábrám várta és elŒre látta az Ember Fiának (Jézus Krisztusnak) a napját, és örvendezett, hogy lelke nyugalmat talált” (JSF, 1 Mózes 15:12; lásd még János 8:56; 2 Nefi 25:13; Alma 19:13; Hélamán 8:17; Mózes 7:47, 55–57). Kérdezd meg a tanulókat, szerintük hogyan áldotta meg Ábrahámot és más prófétát az, hogy látták a napot, amikor Krisztus a földön fog élni.

1 MÓZES 12

Ha tanulóidnak megvan az Igazgyöngy, használjátok a „Tanítási ötletek Ábrahám könyvéhez” részt (lásd 90. old.) az 1 Mózes 12 tanítási ötletei helyett. 12:1–4 A tanulók keressék meg Ábrám családját az 1 Mózes 11:27–29-ben. Mondd el a tanulóknak, hogy az 23


1 MÓZES 16

f. Az Úr mindannyiunkat próbára tesz, és azt kell tennünk, amit parancsol, nem számít, milyen nehéz. Ha engedelmeskedünk, minden dolog a mi javunkat fogja szolgálni ebben az életben ugyanúgy, mint a következŒben (lásd 1 Mózes 21:9–21; 22:1–19; lásd még Róma 8:28; T&Sz 90:24).

16:3–16 Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel hangosan az elbeszélŒ, Szárai, Ábrám, az Úr angyala és Hágár szavait. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit éreztek azzal kapcsolatban, amit Szárai, Ábrahám (Ábrám), és az Úr angyala mondott és tett.

g. Hittel kell imádkoznunk, hogy az Úr megadja majd azt a tudást és segítséget, amire szükségünk van (lásd 1 Mózes 24:1–4, 10–21).

1 MÓZES 17

17:1–9 A tanulók készítsenek listát, és beszéljék meg azokat a dolgokat, amiket az Úr kért Ábrahámtól, hogy megtegyen, és azokat a dolgokat, amiket az Úr megígért Ábrahámnak az 1 Mózes 12:1–3; 13:14–17; 15:1–7, 18; 17:1–9-ben. Olvassátok el a 2 Nefi 31:17–20-at, és beszéljetek meg néhány ígéretet, amit mi teszünk az Úrnak, és a dolgokat, amiket Ã ígért meg nekünk. Mondd el a tanulóknak, hogy az Isten és az emberek közötti ígéreteket „szövetségek”-nek nevezik.

2. Az áldások, ígéretek és szövetségek, amiket az Úr Ábrahámnak adott, folytatódtak Ábrahám fiában, Izsákban (lásd 1 Mózes 21:12; 25:5, 11; 26:1–5, 12–14, 24–25; lásd még 1 Mózes 17:1–9, 19–21; 2 Mózes 2:24; 2 Királyok 13:23). 3. Amikor az Úr megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot, az események Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus és a keresztre feszítés szimbólumai voltak (lásd 1 Mózes 22:1–19; lásd még Jákób 4:5).

17:15–17 Mondd el a tanulóknak, hogy az Úr Szárai nevét Sárára változtatta, ami „hercegnŒt” jelent (lásd 1 Mózes 17:15a). Az 1 Mózes 17:17-ben a JSF a „nevete” szót az „örvendezett” szóra változtatta (JSF, 1 Mózes 17:23).

4. HÉT

4. Ãszintének, tisztességesnek és becsületesnek kell lennünk minden kapcsolatunkban, hogy ne idézzünk elŒ félreértéseket vagy rossz érzéseket (lásd 1 Mózes 23). 5. Az életben az egyik legfontosabb dolog, hogy a megfelelŒ emberrel házasodjunk, a megfelelŒ módon. Az Úr megáldja azokat, akik Œszintén arra törekszenek, hogy az evangéliumi szövetségben házasodjanak (lásd 1 Mózes 24; 26:34–35; lásd még 1 Mózes 27:46; 28:1–9; 29:1–20).

1 MÓZES 18–26


1. Az 1 Mózes a következŒket tanítja az Úrral való kapcsolatunkról: a. Az Úr képes megtenni olyasmiket, amik számunkra lehetelennek tınnek. Ezért hinnünk és bíznunk kell Ãbenne (lásd 1 Mózes 18:9–14; 21:1–8; lásd még Róma 4:16–22; 1 Nefi 4:1).

6. A szexuális tisztaság, a derı, a szolgálat, a hajlandóság, hogy az Urat kövessük, és a szerénység mind azok a tulajdonságok, amelyek segítenek egy embert elŒkészíteni a méltó házasságra (lásd 1 Mózes 24:15–25, 56–67).

b. Igaz életünk bizalmat ad az Úrhoz való imánkban, ha azt kérjük, ami helyes (lásd 1 Mózes 18:17–33; lásd még Máté 15:21–28; Lukács 11:5–10).


c. Az Úr néha megmenti a gonoszokat a pusztulástól az igazak miatt, akik közöttük vannak (lásd 1 Mózes 18:20–33; lásd még Alma 10:22–23; Hélamán 13:12–14).

18:1–15 Kérd meg a tanulókat, beszéljenek az életükben megtörtént eseményekrŒl, amelyek azt mutatják, az Úrnak semmi sem lehetetlen (1 Mózes 18:14; lásd még Lukács 1:37; Róma 4:13, 18–21; 1 Nefi 4:1; 9:6).

d. Az Úr megvédheti azokat, akik az igazat védik, nem számít, mi az, ami fenyegeti Œket (lásd T&Sz 122:9).

18:16–33 A tanulók beszéljék meg, mit tanít az 1 Mózes 18:16–33 Ábrahámról és IstenrŒl. Olvassátok el az Alma 10:20–23; és a Hélamán 13:12–14. verseket

e. MindegyikŒnk választhat, hogy engedelmeskedik, vagy nem engedelmeskedik, és bár nem mindig tudjuk a következményeket, semmi nem olyan fontos, mint az engedelmességünk (lásd 1 Mózes 19:12–29).

18:17–19 Utalások: 5 Mózes 6:5–7; T&Sz 68:25–28. 1 MÓZES 19

19:1–29 Olvassátok el az Ezékiel 16:49–50-et is. Beszéljétek meg azokat az okokat, amelyek miatt Sodoma és 24


1 MÓZES 25

Gomora népe elveszett. Olvassátok el a 2 Péter 2:6–8-at, és beszéljétek meg, hogy az, ha egy gonosz helyen vagyunk, miképpen „fáraszthat” (árthat vagy aggaszthat) bennünket.

25:20–34 Mondd el a tanulóknak, hogy az „elsŒszülöttség”-i jog ígéret vagy áldás volt, amit rendszerint az elsŒszülött fiú kapott. Tartalmazta azt a felelŒsséget is, hogy az apa halála után vezeti a családot. A tanulók hasonlítsák össze, miként érezett Ézsau és Jákób az elsŒszülöttséggel kapcsolatban (lásd Zsidók 12:14–17). A tanulók olvassák el a Tanok és szövetségek 76:5–10, 50–70. verseit, és kérd meg Œket, mondják el, hogyan éreznek az áldásokkal kapcsolatban, amit az Egyház hithı tagjaiként kaphatunk. Elder Dallin H. Oaks apostol mondta: „Sok Ézsau (az Ézsauhoz hasonló emberek) lemondott az örökkévaló értékekbŒl valamennyirŒl, hogy a világ dolgai iránti pillanatnyi éhségét csillapítsa.” 13

19:8 A JSF azt mondja, hogy Lót nem ajánlotta fel leányait, hanem Sodoma férfiai voltak azok, akik ezt mondták Lótnak: „Itt vannak a férfiak és a lányaid is; és azt tesszük velük, amit jónak látunk” (JSF, 1 Mózes 19:11). Lót így felelt: „Imádkozom és esedezem atyámfiaihoz, hogy ne hozhassam ki Œket nektek” (13. v.). 19:30–38 A JSF azt mondja, hogy Lót lányai gonoszul cselekedtek. (lásd JSF, 1 Mózes 19:37, 39). 1 MÓZES 20

1 MÓZES 12–25

A tanulók beszéljék meg, hogy mit tett az Úr Sáráért és Ábrahámért, Abimélekért, valamint Abimélek feleségéért és szolgálólányáért, és miért.

A tanulók nézzék át az 1 Mózes 12–25-öt, és beszéljék meg azokat a dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten pajzs és „felette igen bŒséges” jutalom volt Ábrahámnak (1 Mózes 15:1). Joseph Smith próféta mondta: „Ábrahámot az Úr vezette minden családdal kapcsolatos dolgában . . ., mert Œ és családja engedelmeskedett az Úr tanácsának”.14 Kérd meg a tanulókat, mondják el, hogyan védelmezte, jutalmazta vagy vezette az Úr családjaikat a múltban, és miként teheti mindezt ma.

1 MÓZES 21

Olvassátok még el az 1 Mózes 16:8–12; 17:18–21-et. A tanulók hasonlítsák össze azt, amit Isten Izsáknak ígért azzal, amit Ismáelnek ígért. 21:9–13 A tanulók olvassák el a Galáczia 3:26–29; az Ábrahám 2:9–10 verseit, és beszéljék meg, hogyan lehetünk örökösei (kaphatjuk meg az ígéreteket) azoknak az ígéreteknek, amiket Isten Ábrahámnak tett.

1 MÓZES 26

26:1–5 Hasonlítsátok össze azokat az áldásokat, amelyeket az Úr Ábrahámnak és Izsáknak ígért (lásd 1 Mózes 12:1–3; 13:14–17; 17:1–8) azokkal az áldásokkal, amiket az Úr a hıséges utolsó napi szenteknek ígért (lásd Galáczia 3:6–9, 28–29; T&Sz 132:19–20, 29–33).

2 MÓZES 22

22:1–18 Olvassátok el a Jákób 4:5-öt is. Kérd meg a tanulókat, keressék meg és beszéljék meg azokat a dolgokat, amik Izsákkal történtek, és amelyek hasonlóak a Jézus Krisztussal történtekhez. Olvassátok el a János 19-et, hogy többet megtudjatok Jézus Krisztus engesztelŒ áldozatáról (lásd a bekezdést, amely a „Keressetek szimbólumokat” résszel kezdŒdik, 2. oldal.)

26:1–32 A tanulók keressék meg és magyarázzák meg azokat a verseket, amelyek Isten Izsáknak adott áldásait mutatják. Kérdezd meg, szerintük miért segítette az Úr Izsákot. Kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan idŒkrŒl, amikor az Úr általuk ismert embereken segített.

22:15–18 A tanulók csoportokban olvassák el a Máté 1:1; Lukács 1:46–55; 3 Nefi 20:25–31; Tanok és szövetségek 84:33–39 verseit, és beszéljék meg, hogy az ígéretek, amelyeket Isten Ábrahámnak tett, miképpen valósulnak meg.

26:3 Utalások: Példabeszédek 3:5–6; T&Sz 78:17–22. 26:17–22 Olvassátok el az 1 Mózes 13:5–12-t is. Beszéljétek meg, mit tett Ábrahám és Izsák, amikor viszály volt. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanultak Ábrahám és Izsák példáján keresztül arról, amit mi tehetünk, amikor nem értünk egyet másokkal.

1 MÓZES 24

Jelölj ki tanulókat, hogy elolvassák az elbeszélŒ, Ábrahám, Ábrahám legidŒsebb szolgálója, Rebeka és Lábán szavait. Beszéljétek meg, mit tett a szolga, amely megmutatta, hogy hıséges volt az ígérethez, amit Ábrahámnak tett. Mit tett Rebeka, hogy bebizonyítsa, méltó arra, hogy részesüljön az ígéretekben, amiket Isten Ábrahám családjának tett.

5. HÉT

1 MÓZES 27–37


1. Az Úr folytatta az „ábrahámi szövetséget” Jákóbon keresztül azáltal, hogy ugyanazokat az áldásokat és 25


ígéreteket adta neki, amiket Ábrahámnak és Izsáknak is adott (lásd 1 Mózes 27:26–37; 28:1–4, 10–15; 32:28–30; 35:9–15; lásd még 1 Mózes 17:1–9, 19–21; 25:21–26; 2 Mózes 2:24; 2 Királyok 13:23).

Jákóbot Ézsauval, és beszéljétek meg, miért volt helyes, hogy Jákób kapta Izsák elsŒ áldását. 27:41–46 A tanulók olvassák el az 1 Mózes 27:41–46; 28:1–9-et, és beszéljék meg, mit akart Izsák és Rebeka, mit tegyen Jákób, és miért. Soroljatok fel néhány dolgot, és beszéljétek meg, mit akarnak a szülŒk, mit tegyenek gyermekeik, és miért.

2. Meg kell próbálnunk megoldani a problémákat és rosszindulatú érzéseket, amiket másokkal szemben táplálunk (lásd 1 Mózes 27:30–42; 31:17–55; 32:3–23; 33:1–16).

27:46 Utalások: Bírák 3:5–7; 2 Korinthus 6:14–18.

3. Néha nagy erŒfeszítéseket kell tennünk, mielŒtt áldást kapunk az Úrtól (lásd 1 Mózes 32:24–29; lásd még Énósz 1:2–17; Alma 5:45–46).

1 MÓZES 28

28:10–28 Mutass be vagy rajzolj egy létrát, és kérdezd meg a tanulókat, mit látott Jákób, és hogy szerintük mit jelképez a létra, illetve a fokai (lásd Alma 12:28–30). Beszéljétek meg, mi tett és mondott Jákób, miután az Úr beszélt hozzá. Amikor apostol volt, Elder Marion G. Romney azt tanította, hogy a létrafokok szövetségeket jelentenek, amelyeket Istennel kötünk, hogy közelebb vigyenek bennünket Hozzá, és hogy olyan „templomok legyenek mindnyájunk számára, amilyen Béthel volt Jákóbnak.” 15 Kérd meg a tanulókat, soroljanak fel dolgokat ezekbŒl a versekbŒl, amelyek egy templomra utalnak.

4. A bosszúállás bın (lásd 1 Mózes 45; lásd még 1 Mózes 49:5–7; 3 Mózes 19:18; Róma 12:19; T&Sz 64:10). 5. Isten egyik szövetséges népéhez tartozás nem tart vissza egy embert attól, hogy bınt kövessen el (lásd 1 Mózes 34:25–31; 35:22; 37:17–28; lásd még 1 Mózes 38:1–2, 15–18). 6. A féltékenység helytelen, és súlyosabb bınökhöz vezethet (lásd 1 Mózes 37:1–35; lásd még Éther 9:7). 7. Jákób fiának, Józsefnek az élete „példája” vagy elŒrevetŒdŒ árnyéka volt az ÜdvözítŒ, Jézus Krisztus életének.

1 MÓZES 28–29

Oszd az osztályt két csoportra, az egyik tanulmányozza az 1 Mózes 27:46; 28-at, a másik az 1 Mózes 29-et. Keressék meg és számoljanak be arról, amit ezek a történetek a szeretetrŒl és a házasságról tanítanak.

a. József és Jézus egyaránt kegyeltjei voltak atyjuknak (lásd 1 Mózes 37:3; lásd még Máté 3:17). b. Jákób azaz Izráel háza mindkettŒjüket visszautasította (lásd 1 Mózes 37:4; lásd még Ésaiás 53:3; János 1:11; 1 Nefi 19:13–14).

1 MÓZES 29

29:21–28 Olvassátok el és beszéljétek meg az 1 Mózes 29:21–28; 30:1–4, 9; és a Tanok és szövetségek 132:1–2, 37 verseit.

c. MindkettŒjüket pénzért adták el (lásd 1 Mózes 37:25–27; lásd még Máté 26:14–16, 47–50). d. Egyiptomban mindenki térdet hajtott József elŒtt, és az egész emberiség térdet fog hajtani Jézus elŒtt (lásd 1 Mózes 41:43; T&Sz 88:104).

1 MÓZES 30

30:1–24 Olvassátok el az 1 Mózes 29:29–35; 30:1–24-et, és beszéljétek meg, mit akart Lea és Rákhel. Mit tett az Úr, hogy segítse Leát és Rákhelt, hogy megkapják azokat a dolgokat. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulnak a családi életrŒl Jákób családjának ebbŒl a történetébŒl.

e. Mindketten harmincévesek voltak, amikor Izráel megmentésének a misszióját megkezdték (lásd 1 Mózes 41:46; Lukács 3:23). f. József megmentette Izráelt az éhhaláltól, Jézus pedig az emberiséget menti meg a fizikai és szellemi haláltól (lásd 1 Mózes 47:11–13, 25–27; 2 Nefi 9:10–12).

30:27 A tanulók mondják el, miképpen áldattak meg az igaz emberek által szerzett tapasztalataik révén. 1 MÓZES 31

31:1–18 Kérdezd meg a tanulókat, miért döntött úgy Jákób, hogy elhagyja Háránt (Mezopotámiát). Soroljátok fel, mit beszélt meg és mit tett Jákób és családja, mielŒtt elindultak. Beszéljetek meg néhány, családok által ma hozott döntést, és hogy miként képesek követni Jákób családjának a példáját. Amikor a Tizenkét Apostol elnöke volt, Ezra Taft Benson elnök azt mondta, hogy az


27:1–40 Olvassátok el: 1 Mózes 25:21–24, 29–34; 26:34–35; 27:1–40; Zsidók 12:14–17. Hasonlítsátok össze 26


erŒs családok „megbeszélik problémáikat, együtt készítik el a terveket, és együttmıködnek a közös célokért. Gyakorolják és erre is felhasználják a családi estéket és családi tanácsokat.” 16

Istennek, fel fogják fedezni, hogy Ã sokkal sikeresebbé teheti életüket, mint Œk.” 18 35:21–29 A tanulók rajzoljanak egy ábrát Ábrahám (lásd 1 Mózes 11:27–29; 16:3, 15; 21:2–3; 25:1–2), Izsák (lásd 1 Mózes 24:67; 25:24–27; 26:34; 28:8–9) és Jákób (lásd 1 Mózes 29:21–28; 30:4, 9, 21; 35:23–26) családjáról. Joseph Fielding Smith elnök mondta: „Minden ember, aki lelkesen elfogadja az evangéliumot, Izráel házának tagjává válik. Más szavakkal, tagjaivá válnak a választott családnak, vagy Ábrahám gyermekei lesznek Izsákon és Jákóbon keresztül, akiknek az ígéretek adattak.” 19

31:11–13 Utalások: Alma 26:37. Olvassátok el vagy énekeljétek el a „Nem épült homokra” címı éneket (Egyházi énekek, 7. old.). 1 MÓZES 32

32:24–30 Olvassátok el: Énósz 1:1–5; Alma 8:10. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit jelent „vívódni” Isten elŒtt. Beszéljetek azokról az áldásokról, amiket Jákób kapott e tapasztalat során.

1 MÓZES 37

37:1–11 A tanulók rajzoljanak képeket, amelyek azt ábrázolják, amit József álmodott, és kérdezd meg Œket, szerintük mit jelentett József álma. A tanulók olvassák el az 1 Mózes 37:11-et, és magyarázzák el, szerintük mit jelent az, hogy Jákób „elméjében tartja vala e dolgot”.

32:28 Utalások: 1 Mózes 17:5, 15. 1 MÓZES 33

Olvassátok el az 1 Mózes 31:3-at, és kérdezd meg a tanulókat, mit parancsolt az Úr Jákóbnak, mit tegyen. Soroljátok fel az 1 Mózes 31–33-ban említett dolgokat, amiket Jákób tett, és azokat, amiket az Úr tett, hogy Jákób és családja visszatérhessen atyáik földjére. N. Eldon Tanner elnök, amikor az ElsŒ Elnökség tagja volt, ezt mondta: „Amikor imádkozunk, fontos, hogy kezdjünk el cselekedni teljes erŒnkbŒl, hogy lehetŒvé tegyük az Úr számára, hogy meghallgassa imánkat” 17 (lásd még 1 Nefi 3:7).

37:12–36 Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulnak az 1 Mózes 37:12–36-bŒl RúbentŒl, Júdától és a többi fivértŒl. A tanulók mondják el, miként éreztek volna, ha József helyében lettek volna, és miért. Beszéljétek meg, miért engedi Isten néha, hogy rossz dolgok történjenek a jó emberekkel (lásd 1 Mózes 45:5–7; 1 Nefi 18:11).

6. HÉT

1 MÓZES 38–50

1 MÓZES 34

Beszéljétek meg, amit Sekhem, Khámor, Jákób és Simeon és Lévi tettek. Mit akart Khámor és Sekhem? (lásd 1 Mózes 34:20–23). Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük mit kellett volna tenni Simeonnak és Lévinek. Olvassátok el és beszéljétek meg az 1 Mózes 49:5–7-et.


1. Azok, aki szexuálisan tisztátalanok, el fogják szenvedni annak következményeit, míg azok, akik tiszták, megáldatnak. Az erkölcstelen kívánság vagy vágyakozás is bın. Amikor kísértésben van részünk, ellent kell állnunk, sŒt, el kell menekülnünk, ha szükséges (lásd 1 Mózes 38:1–26; 39; 49:3–4; lásd még Máté 5:27–28; T&Sz 42:22–26; 63:16).

1 MÓZES 35

35:1–4 Mondd el a tanulóknak, hogy Béthel azt jelenti, „Isten háza” (lásd: Útmutató a szentírásokhoz). Hasonlítsátok össze azt, amit Jákób és családja tett, hogy felkészüljenek, hogy Béthelbe menjenek azzal, amit nekünk kell tennünk, hogy felkészüljünk arra, hogy elmenjünk a Templomba.

2. Engedelmességünk miatt szenvedhetünk is, de ha hıek vagyunk, az Úr meg fog áldani bennünket, és megpróbáltatásunkat nagy áldásra változtatja (lásd 1 Mózes 39; 41:1–45; lásd még Alma 36:3, 27; T&Sz 98:3).

35:9–15 Mondd meg a tanulóknak, hogy Izráel azt jelenti, „aki gyŒz” vagy sikeres Isten elŒtt, vagy hatalma van Istennel (Bible Dictionary). Jelölj ki csoportokat a tanulókból, hogy keressék meg azokat a dolgokat az 1 Mózes 27–35-ben, amelyek azt bizonyítják, hogy Jákób érdemes volt arra, hogy Izráelnek nevezzék. Beszéljétek meg, mit tehetnek a tanulók, hogy sikeresek legyenek Isten elŒtt, vagy hatalmuk legyen Istennel. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Azok a férfiak és nŒk, akik átadják életüket

3. Az élelmiszerkészlet nagy áldás lehet a szükség idején (lásd 1 Mózes 41:29–57; lásd még 3 Nefi 4:4, 18–20). 4. Józsefhez hasonlóan minket is elhívtak, hogy mások „megmentŒi” legyünk, még azokéi is, akik rosszul bántak velünk (lásd 1 Mózes 41:25–49, 53–57; 42:3–8, 21–25; 43:1–2, 15–34; 45; 46:1–7, 26–34; 47:1–28; lásd még T&Sz 103:1, 7–9). 27


5. Ha isteni szeretet van bennünk, meg tudunk bocsátani, és továbbra is szeretjük azokat, akik igazságtalanul bántak velünk (lásd 1 Mózes 42:21–24; 45:1–7, 15; 50:15–21).

38:15–18-ban. Beszéljétek meg, József mivel indokolta, hogy nem követett el bınt (lásd 1 Mózes 39:8–9). 39:9 (Szentírás memoriter) A tanulók olvassák el és jelöljék meg az 1 Mózes 39:9-et. Kérd meg Œket, mondják el, szerintük az erkölcstelenség bıne miért „Isten elleni” bın. Olvassátok el a 4 Nefi 1:15–16-ot is, és beszéljétek meg, hogy a Mennyei Atyánk iránti szeretetünk miként tarthat távol bennünket a bınök elkövetésétŒl. Segíts a tanulóknak memorizálni az 1 Mózes 39:9-et.

6. Bármit kapunk, azért fizetnünk vagy dolgoznunk kell (lásd 1 Mózes 47:13–26; lásd még Móziás 6:7; T&Sz 42:42, 54). 7. A pátriárkai áldások által az Úr az Egyház tagjainak ígéreteket, tanácsokat és figyelmeztetéseket ad, és néha beszél ajándékainkról vagy tehetségeinkrŒl. A pátriárkai áldások kiemelik az ígéreteket, amelyek által azokat a szövetségi áldásokat örököljük, amiket az Úr adott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak (lásd 1 Mózes 48:3–4, 15–22; 49:1–28; lásd még 2 Nefi 3:1–4; 4:3–12). Az emberek szinte minden esetben az Œsi Izráel leszármazottjait.

1 MÓZES 40

Jelölj ki tanulókat, akik hangosan felolvassák az elbeszélŒ, József, a pohárnok és a sütŒmester szavait. Kérdezd meg a tanulókat, mit tett József az 1 Mózes 39:1–12; 40-ben, amely azt mutatja, amit mi is megtehetünk, amikor nehézségek támadnak életünkben (lásd T&Sz 58:2–4). 1 MÓZES 41

8. Néha a bın következményei sokáig tartanak, és hatással vannak a bınös leszármazottjaira (lásd 1 Mózes 49:3–7; lásd még 1 Mózes 34:25; 35:22;).

41:1–45 Kérd meg a tanulókat, rajzoljanak képeket, amelyek a fáraó álmát ábrázolják. Beszéljétek meg, hogy az 1 Mózes 41:1–45-ben történt dolgok miképpen mutatják, hogy az Úr még mindig Józseffel volt. Mit tehetünk mi, hogy az Úr velünk legyen? (lásd T&Sz 88:62–63; 112:10). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Ó, jöjj minden órában” (Egyházi énekek, 24. oldal).


38:2 Utalások: 1 Mózes 24:2–4; 28:1.

41:33–45 Kérd meg a tanulókat, sorolják fel az okokat, amiért a fáraó Józsefet választotta vezetŒül. Miként készülhetünk fel, hogy azt tegyük, amit az Úr kér majd tŒlünk? (lásd Alma 26:22; T&Sz 136:32–33).

38:2–8 Mondd el a tanulóknak, hogy aminek megtételét Júda Ónánnak mondott, az annak volt a módszere, hogy törŒdjenek az özvegyasszonyokkal, és a család folytatódjon (lásd 5 Mózes 25:5–6). 38:10–30 Mondd el a tanulóknak, hogy Ónán feleségül vette fivére özvegyét, Támárt, de visszautasította, hogy gyermekei legyenek tŒle. A tanulók olvassák el az 1 Mózes 8:10–26-ot, és beszéljék meg, mit mondott Júda Támárról a 26. versben. Kérd meg a tanulókat, olvassák el az 1 Mózes 38:27–30; Ruth 4:18–22; Matthew 1:16; Luke 1:30–32 verseit, hogy megértsék, mi történt Támár leszármazottjaival.

1 MÓZES 42

1 MÓZES 39

Kérd meg a tanulókat, keressék meg és beszéljék meg az 1 Mózes 43–44-ban azokat a dolgokat, amiket József tett fivéreivel. Kérdezd meg Œket, szerintük miért tette József ezeket a dolgokat.

Jelölj ki tanulókat, hogy játsszák el Jákób, József és fivérei szerepét (lásd: „Játsszátok el a szentírásokat!” 10. old.). Kérd meg a tanulókat, beszéljék meg, mit tanulnak ebbŒl a fejezetbŒl JózsefrŒl, fivéreirŒl és Jákóbról. 42:6–9 Utalás: 1 Mózes 37:5–8. 1 MÓZES 43–44

Kérd meg a tanulókat, keressék meg az 1 Mózes 39-ben azokat a dolgokat, amelyek bizonyítják, hogy „az Úr Józseffel vala” (2. v.) még akkor is, amikor rabszolga vagy fogoly volt. Mit tett József annak bizonyítására, hogy érdemes az Úr segítségére? (lásd T&Sz 82:10). Kérd meg a tanulókat, mondják el, honnan tudják, hogy az Úr velünk van.

1 MÓZES 45

45:1–15 Kérd meg a tanulókat, beszéljék meg azokat a dolgokat, amelyek azt mutatják, hogy József megbocsátott fivéreinek. Beszéljétek meg, miért kell megbocsátanunk azoknak, akik megbántanak bennünket (lásd T&Sz 64:8–11). Kérd meg a tanulókat, mondjanak olyan esete-

39:1–12 Hasonlítsátok össze, amit József tett az 1 Mózes 39:1–12-ben azzal, amit Júda tett az 1 Mózes

28


ket, amikor a másoknak megbocsátásból áldás szállt az emberekre.

beteljesíteni a JózsefrŒl és leszármazottjairól szóló próféciát (lásd 1 Nefi 1–2, 18).

45:12–28 A tanulók nézzék át József történetét, és beszélgessenek azokról a jó dolgokról, amik azért történtek, mert Isten Józsefet Egyiptomba küldte, hogy megmentse családját (lásd 1 Mózes 45:5).

1 MÓZES 50

50:15–21 A tanulók olvassák el az 1 Mózes 42:6–24; 45:1–5; 50:15–21-et, és beszéljenek arról, hogy szerintük miért éreztek úgy József fivérei, ahogy éreztek. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 58:42–43-at is. Beszéljétek meg, mit kell tennünk, amikor az Úr megbocsátja egy bınünket.

1 MÓZES 46

46:29–30 Utalások: 1 Mózes 37:31–35. 1 MÓZES 47

50:24 Mondd el a tanulóknak, hogy József néhány próféciája hiányzik a Bibliából (lásd JSF, az Útmutató a szentírásokhoz-ban, 1 Mózes 50:24–38.) A tanulók olvassák el József egyik próféciáját a 2 Nefi 3:5–21-ben, és beszéljék meg, mit mondott, mi fog történni gyermekeivel, és atyjának, Izráelnek a gyermekeivel.

47:10–25 A tanulók hasonlítsák össze azt, amit József és a fáraó tett koruk népéért azzal, amit Isten tett értünk (lásd János 3:16; 6:51; 1 Korinthus 6:19–20; 1 Péter 1:18–19). Beszéljétek meg, mit tanít ez a történet IstenrŒl és arról, hogy szükségünk van Rá.

50:25–26 Olvassátok el a 2 Nefi 11:4; Mózes 6:63-at, és kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el József életében azokról a dolgokról, amelyek hasonlítanak a Jézus Krisztus élete és missziója során megtörtént dolgokhoz. Például hasonlítsák össze az 1 Mózes 37:18-at a János 11:53-mal; az 1 Mózes 37:26–28-at a Máté 26:14–16-tal; az 1 Mózes 39:7–12-t a Máté 4:1–11-gyel; az 1 Mózes 50:20–21-et a János 6:35–42-vel.

1 MÓZES 48

48:13–22 A tanulók játsszák el, ami az 1 Mózes 48:13–22-ben történt. Beszéljetek az áldásokról, amit Jákób adott Efraimnak és Manassénak. Joseph Fielding Smith elnök mondta: „Miért nem Manassét, József idŒsebb fiát választották, nem tudjuk.” 20 48:17–22 Magyarázd meg, hogy az elsŒszülöttségi áldást, amely magában foglalta az apa halála után a család vezetését, az elsŒszülött fiúnak adták. A tanulók nézzék át, kik kapták az elsŒszülöttségi áldásokat az 1 Mózes 21:9–13; 25:21–34; 27:28–30-ban. Olvassátok el az 1 Mózes 35:22; 1 Krónika 5:1–2-t is. A tanulók mondják el, hogy miért József és két fia kapta az elsŒszülöttségi áldást. Kérdezd meg, mit tanulunk ezekbŒl az eseményekbŒl az Úrtól kapott áldásokról (lásd T&Sz 130:20–21).

7. HÉT

2 MÓZES 1–14


1. A Sátán nem képes arra, hogy megakadályozza Isten munkáját, aki szemmel tartja és megerŒsíti népét szenvedéseiben, meghallgatja imáit, és teljesíti minden ígéretét (lásd 2 Mózes 1:7–22; 2:1–10, 23–25; 3:7–10; 12:51; lásd még 2 Mózes 50:24; 1 Nefi 22:22–25; T&Sz 3:1–3).

1 MÓZES 49

49:8–12 Mondd el a tanulóknak, a JSF azt mondja, hogy a „Siló” a Messiás vagy Jézus Krisztus egy másik neve (lásd JSF, 1 Mózes 50:24; „Az Úr”, 14. oldal). Az 1 Mózes 49:10–11-ben Jákób megígérte Júdának, hogy az ÜdvözítŒ Júda egyik leszármazottja lesz (lásd Máté 1:1–16, különösen a 3. v.)

2. Az Úr nagy és nemes szellemeket küld a földre, hogy munkáját végezzék (lásd 2 Mózes 2:1–10, 23–25; 3:11–17; lásd még Jeremiás 1:4–5; Ábrahám 3:22–23). 3. Megvédhetjük magunkat vagy másokat még vérontás árán is, ha szükséges (lásd 2 Mózes 2:11–12; lásd még Csel 7:22–24; Alma 43:47).

49:22–26 Olvassátok el az 1 Nefi 5:14–16; Jacob 2:25-öt is. Kérdezd meg a tanulókat, Mormon könyve hogyan segít nekik megérteni az áldást, amit Jákób adott Józsefnek. Elder LeGrand Richards apostol beszélt az „örök halmok”ról, mely az 1 Mózes 49:26-ban található, Mormon könyve pedig elmondja nekünk, hogy hol van az a föld. Elmondja nekünk, az Úr hogyan ösztönzött egy Léhi nevı embert, és vezette Œt családjával és másokkal Amerikának erre a földjére.” 21 Beszéljétek meg, hogy azok a dolgok, amelyeket az Úr tett Léhi családjáért, miképpen segítettek

4. Jézus Krisztus földi élet elŒtti szellemként megjelent és elhívta Mózest, hogy próféta legyen. Az Úr megtanítja prófétáinak, hogy mit mondjanak és tegyenek, azáltal hogy hatalmat és felhatalmazást ad nekik, hogy teljesítsék elhívásaikat (lásd 2 Mózes 3; 4:1–17; lásd még Ámós 3:7; Jákób 1:17; Éther 3:13–16).

29


5. Néha az Úr jeleket és csodákat tesz, hogy megerŒsítse hitünket (lásd 2 Mózes 4:1–9, 29–31; 14:31; lásd még Hélamán 14:28–29). De a Sátán is mutathat néha jeleket, tehát hitünket nem alapozhatjuk csupán jelekre (lásd 2 Mózes 7:8–23; 8:5–7; lásd még T&Sz 52:14; 63:7–12).

j. Az Úr Izráel gyermekeit felhŒ és tızoszlop által vezette az ígéret földjére, ami azt jelképezte, hogy az Úr Szelleme vissza fog vezetni bennünket mennyei otthonunkba (lásd 2 Mózes 13:20–22; lásd még T&Sz 45:57–59; 1 Nefi 17:13). k. Az Úr kettéválasztotta a Vörös-tengert, hogy megmentse Izráel gyermekeit, mint ahogy megmenti hatalma által az igazakat, visszahozva Œket biztonságban az Ã jelenlétébe; legyŒzi és kiveti a gonoszokat (lásd 2 Mózes 14:5–31; lásd még 1 Nefi 15:33–36; Alma 34:15–16).

6. A szenvedések próbára teszik hitünket, nem kell hát félnünk a veszély és nehézség idején. Az Úr segíteni fog és megerŒsít bennünket, ha türelmesek vagyunk és bízunk Ãbenne (lásd 2 Mózes 5:1–6:13; 7–11; 12:28–42; 13:20–22; 14). 7. A páska Jézus Krisztus engesztelŒ áldozatának volt a szimbóluma.

ÖTLETEK A 2 MÓZES 1–14 TANĺTÁSÁHOZ

a. A páska, melyre Izráel gyermekeinek mindig emlékezniük kellett, új élet kezdetét jelölte. Az engesztelŒ áldozat, amelyre mindig emlékeznünk kell, új szellemi éltet ad nekünk (lásd 2 Mózes 12:1–2, 14; lásd még Alma 11:45; Moróni 4:3).

2 MÓZES 1

1:1–14 Kérd meg a tanulókat, sorolják fel, mi módon sanyargatta Egyiptom királya (a fáraó) Izráel gyermekeit, és miért. Beszéljétek meg, mik „keseríthetik meg életünket (lásd Móziás 11:20–25; T&Sz 84:49–57).

b. A bárány Jézus Krisztust, Isten Bárányát jelenti (lásd 2 Mózes 12:3; lásd még János 1:29–36).

1:15–21 Beszéljétek meg, mit tettek a „héber bábák” (izraelita dajkák), és miért. Kérd meg a tanulókat, mit tehetnek annak bizonyítására, hogy „félik” Istent (lásd 1 Sámuel 12:14–15, 24–25).

c. A bárány hím és „hibátlan” volt, és Krisztus tökéletességét szimbolizálta (lásd 2 Mózes 12:5; lásd még Zsidók 4:15).

2 MÓZES 2

d. A bárányt megölték, és vére Jézus Krisztus vérét szimbolizálta (lásd 2 Mózes 12:6–7, 13; lásd még Alma 21:9).

2:1–10 Olvassátok el a 2 Nefi 11:4-et is. Vessétek össze azokat a dolgokat, amik Mózes születése után történtek azokkal, amik Jézus Krisztus születése után történtek (lásd Máté 2:11–23).

e. Egyiptom hamis isteneinek elítéltése és legyŒzése azt szimbolizálta, hogy Krisztus engesztelŒ áldozata legyŒzi a gonoszt (lásd 2 Mózes 12:11–12).

2:11–21 Kérd meg a tanulókat, jelöljék meg és beszélgessenek azokról a dolgokról, amelyek azt mutatják, milyen ember volt Mózes (lásd 4 Mózes 12:3; Ap. csel 7:22–29; Zsidók 11:24–27).

f. Egyiptom elsŒszülöttjeinek az elpusztítása vezetett Izráel gyermekeinek a szabadulásához; Isten ElsŒszülöttjének, Krisztusnak a halála szellemileg megszabadít bennünket (lásd 2 Mózes 12:12; 13:14–15; lásd még Kolossé 1:13–18; T&Sz 93:21).

2 MÓZES 3

A JSF a 2 Mózes 3:2-ben az „angyal” szót „dicsŒségre” változtatta. Mondd el a tanulóknak, hogy az „Én vagyok” Jézus Krisztus egyik neve (lásd János 8:56–58; „Az Úr”, 14. old.) Kérdezd meg a tanulókat, hogy az „Én vagyok” név mit tanít nekik Jézus Krisztusról.

g. A „pusztító” elhaladt Izráel gyermekei mellett, és az engesztelŒ áldozat megment bennünket a Sátán hatalmától (lásd 2 Mózes 12:21–23, 26–27). h. A páska volt az izraeliták ígéret földjére való utazásának a kezdete, és Krisztus a celesztiális királyságba visz bennünket (lásd 2 Mózes 12:25; lásd még Alma 37:45).

3:1–10 Kérd meg a tanulókat, olvassák el a 2 Mózes 2:23–25; 3:1–10-et, és mondják el, mit tanulnak IstenrŒl ezekbŒl a versekbŒl. Kérd meg a tanulókat, mondjanak olyan eseteket a szentírásokból vagy saját életükbŒl, amikor Isten meghallgatta az imákat.

i. A bárány csontját nem lehetett megtörni, mint ahogyan Jézus sem szenvedte el csontjai megtörését (lásd 2 Mózes 12:46; lásd még Zsolt 34:20; János 19:31–36).

2 MÓZES 4

4:10–12 Utalások: Jeremiás 1:4–10; Mózes 6:31–34.

30


4:21 Mondd el a tanulóknak, hogy a JSF megváltoztatta a 2 Mózes 4:21; 7:3, 13; 9:12; 10:1, 20, 27; 11:10; 14:4, 8, 17 verseit, hogy kifejezze, nem az Úr volt az, aki megkeményítette a fáraó és az egyiptomiak szívét, hanem Œk maguk keményítették meg szívüket. Beszélgessetek arról, hogyan lágyíthatjuk vagy keményíthetjük meg szívünket (lásd 2 Krónika 36:11–14; Márk 16:14; 1 Nefi 2:16; Alma 10:6; 12:34; 3 Nefi 2:1–2).

1 Péter 1:18–20; 1 Nefi 11:32–33; Alma 5:21, 27; 34:8–10; T&Sz 45:3–4). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Mily végtelen az isteni szeretet” (Egyházi énekek, 28. old.) 12:35–36 Utalások: 1 Mózes 15:13–14; 2 Mózes 3:21–22. 2 MÓZES 13

13:3 Olvassátok el a 2 Mózes 12:24–27, 42-t is. Kérd meg a tanulókat, beszéljenek azokról a dolgokról, amiket az Úr tett értük, amelyekre mindig emlékezniük kell (lásd 5 Mózes 8:11–14; Hélamán 5:9–12; 3 Nefi 18:6–7).

2 MÓZES 5

5:2 Miért nem engedelmeskedett a fáraó az Úrnak? (lásd Alma 9:5–6). Kérdezd meg a tanulókat, mit mondanának, ha valaki megkérdezné tŒlük: „Kicsoda az Úr?” (lásd még Zsolt 145:8–20; Róma 11:33–36; Alma 18:24–32).

2 MÓZES 14

14:30–31 A tanulók rajzolhatnak képeket arról, miként nyilvánult meg az Úr hatalma a 2 Mózes 1–14 fejezeteiben, majd rendezzék a képeket az események történésének sorrendjébe. Hasonlítsátok össze azt, amit az Úr tett, hogy megszabadítsa Izráel gyermekeit Egyiptomból azzal, amit Krisztus tett, hogy megszabadítson bennünket ennek a világnak a bıneitŒl és a haláltól (lásd 2 Nefi 9:8–24).

5:4–21 Nézzétek át a 2 Mózes 1:8–14-et. Mit tettek Izráel gyermekei, amikor a fáraó növelte „munkáikat” (terheiket), és több munkát adott nekik. Beszéljétek meg, mit tehetünk mi, amikor munkáink (terheink) növekednek (lásd Máté 11:28–30; Móziás 24:8–15). 2 MÓZES 6

6:1–3 Utalás: T&Sz 110:1–4 (lásd: „Az Úr”, 14. old.)

8. HÉT

6:1–13 A tanulók olvassák el a 2 Mózes 5:22–23; 6:1–13-at, és beszéljék meg a kérdéseket és problémákat, amikrŒl Mózes az Úrral beszélt. Soroljátok fel azokat a válaszokat és ígéreteket, amelyeket az Úr adott. Hasonlítsátok össze a módot, ahogyan az Úr Mózest tanította, azzal, ahogyan az Úr néha minket tanít.

2 MÓZES 15–31


1. Jézus Krisztus az „élŒ víz.” Elveheti az élet átokhozó keserı vizeit, és édessé teheti azokat, meggyógyítva bennünket szellemileg (lásd 2 Mózes 15:22–27; lásd még János 4:10–14; 7:37; T&Sz 63:23).

2 MÓZES 7

2. Mint ahogyan az Úr Izráel gyermekeit mannával és fürjekkel táplálta, lévén Ã az „élet kenyere, szellemileg táplálni fogja mindazokat, akik Hozzá jönnek (lásd 2 Mózes 16:1–21; lásd még János 6:48–51; Alma 5:33–34).

7:3–13 Olvassátok el a 2 Mózes 4:1–9, 29–31; 7:3–13-at, és beszéljétek meg, miért tett az Úr jeleket és csodákat (lásd Márk 16:17–20; Hélamán 16:4–5; T&Sz 63:7–12). 2 MÓZES 7–12

3. A 2 Mózes a következŒ fogalmakat tanítja az Egyház vezetŒirŒl:

Kérd meg a tanulókat, készítsenek egy táblázatot, amely felsorolja a csapásokat, valamint azt, hogy milyen hatással volt minden egyes csapás az egyiptomiakra és az izráelitákra, és mit tett a fáraó az egyes csapások elŒtt és után.

a. A próféták a nép élén állnak az Úr helyett. Sugalmazott tanácsot követnek, és másokat is elhívnak, hogy segítsenek a munkában (lásd 2 Mózes 18:13–26; lásd még 2 Mózes 4:16; 4 Mózes 11:14, 16–17, 24–25; Móziás 18:18).

2 MÓZES 9

9:8–11 Olvassátok el a 2 Mózes 7:10–12, 20–22; 8:5–7, 16–19; 9:8–11-et. Beszéljétek meg, mi történt az írástudókkal, és miért (lásd Alma 5:41–42; 40:26).

b. Az Egyház vezetŒinek súlyos kötelességeik vannak, és szükségük van támogatásunkra és erŒnkre (lásd 2 Mózes 17:8–13; lásd még T&Sz 107:22).

2 MÓZES 12

c. Azok az emberek, akik az Úr szolgái ellen beszélnek vagy panaszkodnak, valójában az Úr ellen beszélnek (lásd 2 Mózes 16:2–8; 17:1–7; lásd még 1 Sámuel 8:6–7; T&Sz 1:38).

12:3–28 Soroljátok fel, mit mondott az Úr a bárányról, és mit kellett Izráel gyermekeinek tenni a báránnyal. Beszéljétek meg, mi módon hasonlatos Jézus Krisztus a bárányhoz (lásd Lukács 2:4–7; 22:19–20; János 19:30–36; 31


erŒsödhetünk úgy meg hitünkben, hogy ne zúgolódjunk, amikor nehéz a sorsunk (lásd 1 Nefi 2:16–20; T&Sz 11:11–14, 18).

4. Fel kell készülnünk arra, hogy szövetséget kössünk, és hogy engedelmesek legyünk azért, hogy áldásokat kapjunk IstentŒl. Azokat, akik nem méltók, nem engedik be az Ã jelenlétében (lásd 2 Mózes 19:3–24; lásd még 3 Nefi 27:19; T&Sz 78:7; 84:21–25).

17:8–13 Kérdezd meg a tanulókat, mit tett Áron és Húr, hogy segítse Izráel harcát Amálek népe ellen. Beszéljétek meg, mit tehetünk ma, hogy támogassuk egyházi vezetŒinket.

5. Minden törvény, parancsolat, amit az Úr ad, a mi javunkra van, Isten és mások szeretetére tanít bennünket (lásd 2 Mózes 20:1–17; 21–23; lásd még Márk 12:28–34).

2 MÓZES 18

18:1 A JSF azt mondja, hogy Jethró volt Midián „fŒpapja”. Utalás: T&Sz 84:6–16.

6. Isten szavait leírják, hogy elolvashassuk, emlékezhessünk rájuk, taníthassuk azokat és engedelmeskedhessünk nekik (lásd 2 Mózes 24:3–4, 7, 12; lásd még Móziás 1:2–4; Mózes 6:4–6).

18:13–26 Kérdezd meg a tanulókat, hogy miért „nem (volt) jó az” (nem bölcs), amit Mózes cselekedett. Beszéljétek meg, Jethró „tanácsa” hogyan áldotta meg Mózest, a „derék férfiakat” és a népet.

7. Az Úr azt akarja, hogy szent célok érdekében hozzunk áldozatot. Ha nem készséges szívvel adunk, az nem tulajdoníttatik igazságul. De ha szívesen adunk, az Úr megígéri, hogy velünk lesz (lásd 2 Mózes 25:1–8; lásd még Moróni 7:6–8; T&Sz 97:10–12).

2 MÓZES 19

19:3–13 Kérdezd meg a tanulókat, mit kellett a népnek tennie, hogy felkészüljenek az Istennel való találkozásra, és hogy „szent néppé” váljanak (lásd 5 Mózes 7:6–11; Titus 2:11–14; T&Sz 93:1). Beszélgessetek arról, miként hallhatjuk ma meg Isten hangját (lásd T&Sz 1:38; 8:2–3; 18:33–36).

8. A szent sátor (és templom) célja, hogy Mennyei Atyánkról és Fiáról, Jézus Kriszrusról tanítson minket, és a templomi szövetségek által közelebb hozzon bennünket Hozzájuk (lásd 2 Mózes 25:9–30:38). 9. Isten Szelleme segítheti a hıséges embert, hogy eredményesen szolgálja Istent (lásd 2 Mózes 31:1–11; lásd még 1 Nefi 18:1–4; T&Sz 109:4–5).

2 MÓZES 20

20:1–17 Segíts a tanulóknak, hogy megtanulják könyv nélkül a Tízparancsolatot a 2 Mózes 20:3–4, 7–8, 12–17-ben. Kérdezd meg Œket, miért van ma szüksége a világnak a Tízparancsolatra.

2 MÓZES 15

15:22–27 Hasonlítsátok össze, mit tett a nép és mit tett Mózes, amikor a víz keserı volt. Soroljátok fel és beszéljétek meg, mit kellett Izráel gyermekeinek tenni, hogy a betegségek, amelyek az egyiptomiakat érték, elkerüljék Œket. Soroljátok fel, mi mindent kerülhetünk el, ha ugyanazokat tesszük, amit Izráel gyermekeinek kellett tenniük. Olvassátok el a Móziás 16:7–8; Alma 7:10–13; 36:17–21-et, és beszélgessetek arról, hogy Jézus Krisztus milyen módokon veszi el életünkbŒl a „keserıséget”.

20:1–6 Utalás: Márk 12:28–34. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Miért helyezte Isten az elsŒ parancsolatot az elsŒ helyre? Azért, mert tudta, ha Œszintén szeretjük Ãt, akkor meg akarjuk majd tartani minden parancsolatát . . . Amikor Istent helyezzük az elsŒ helyre, minden egyéb dolog a megfelelŒ helyre kerül, vagy eltınik az életünkbŒl.” 22 Kérdezd meg a tanulókat, miféle dolgokat helyeznek ma az emberek Isten elé. Olvassátok el a 2 Nefi 9:30-at is.

2 MÓZES 16

Miért küldött az Úr „kenyeret a mennybŒl” (lásd 2 Mózes 16:4)? Kérd meg a tanulókat, magyarázzák el, hogy mindaz, amit Izráel gyermekei azért tettek, hogy megszerezzék a mannát, miként tudta bizonyítani, hogy Isten törvényei szerint éltek-e vagy sem. Olvassátok el a János 6:31–35, 48–51-et is. Beszélgessetek arról, hogy a manna (kenyér) miként hasonlatos Jézus Krisztushoz, és mi miként vagyunk hasonlóak Izráel gyermekeihez.

20:3–17 (Szentírás memoriter) Jelölj ki tanulócsoportokat, hogy tanulmányozzák a 2 Mózes 20:3–17-et, és végezzék el a következŒket: (1) határozzák meg, mely parancsolatok vonatkoznak az Istennel való kapcsolatunkra, és mely parancsolatok a más emberekkel való kapcsolatunkra, (2) írjanak le minden parancsolatot a saját szavaikkal, majd (3) válasszák ki az egyik parancsolatot, és röviden mutassák be, hogyan változna meg a világ, ha mindenki engedelmeskedne neki.

2 MÓZES 17

20:7–17 A tanulók csoportokban tanulmányozzák a következŒ szentírásokat és számoljanak be arról, (1)

17:1–7 Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük miért zúgolódtak Izráel gyermekei. Beszéljétek meg, miként 32


2 MÓZES 25

hogy miként engedelmeskedhetünk jobban ezeknek a parancsolatoknak, (2) az áldásokról, amelyeket azoknak ígértek meg, akik engedelmeskednek, és (3) hogy mi történhet, ha nem engedelmeskedünk (lásd a táblázatot a „Rajzoljatok”-ban, 9. old.).

25:1–9 Mutass a tanulóknak egy képet a szent sátorról és a benne lévŒ dolgokról (lásd: „A szent sátor és a templom”, 15. old.) Kérdezd meg a tanulókat, Izráel gyermekei hol szerezték be mindazokat a dolgokat, amelyekre szükségük volt a szent sátor felépítéséhez (lásd 2 Mózes 15:13–14; 2 Mózes 12:35–36). Olvassátok el a Tanok és szövetségek 64:34; 97:8-at is. Kérdezd meg a tanulókat, hogyan engedelmeskedhetünk Istennek készséges szívvel (2 Mózes 25:2). Mondd el a tanulóknak, hogy az Úr „szent hajléka” (szent sátor) hasonló volt az Egyház mai Templomaihoz. Miként kell éreznünk a Templomok és egyéb, az Úrnak szentelt épületek iránt, és hogyan kell falain belül cselekednünk? Utalás: T&Sz 97:10–17.

• 2 Mózes 20:7; Efézus 4:29–30; Tanok és szövetségek 63:61–64. • 2 Mózes 20:8–11; Ésaiás 58:13–14; Máté 12:10–12; Tanok és szövetségek 59:9–19. • 2 Mózes 20:12; Példabeszédek 17:25; 1 Nefi 18:17–18; Alma 56:47–48. • 2 Mózes 20:13; 1 János 3:15; Tanok és szövetségek 42:18–19; 59:6.

25:10–40 Kérd meg a tanulókat, találják ki, milyen nagy volt a láda (egy sing körülbelül 45 centiméter). Mit mondott Isten, mi fog történni a „kegyelem helye fölött” (a fedél tetején)? (lásd 2 Mózes 25:22). Mondd el a tanulóknak, hogy a szent kenyér olyan kenyeret jelent, amelyet az Úr elé helyeznek (Bible Dictionary). Magyarázd el, hogy a gyertyatartóba nem gyertyát tettek, hanem tiszta olívaolajat (lásd 2 Mózes 27:20). Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük a szent sátor berendezései miként tették még szentebb hellyé azt.

• 2 Mózes 20:14; 1 Korinthus 6:15–20; Alma 39:3–5; Tanok és szövetségek 42:22–26. • 2 Mózes 20:15; 2 Nefi 28:11–13; Alma 23:3. • 2 Mózes 20:16; 1 János 2:4; 4:20; 2 Nefi 9:34; Tanok és szövetségek 10:22–28. • 2 Mózes 20:17; Lukács 12:15–21; 1 Timótheus 6:7–11; Tanok és szövetségek 56:16–19. 20:18–21 Olvassátok el a 2 Mózes 19:16–25; 20:18–21; Tanok és szövetségek 84:19–25-öt, és kérdezd meg a tanulókat, miért történt, hogy a nép „megrémüle és hátrább álla” (2 Mózes 20:18). Beszélgessetek arról, hogyan állhatnak hátrább IstentŒl ma az emberek (lásd Móziás 2:36–37; T&Sz 84:49–53). Beszéljétek meg, miképpen kerülhetünk közelebb Istenhez.

2 MÓZES 28

28:1 Utalások: Zsidók 5:1, 4; Hittételek 1:5. 2 MÓZES 29

Olvassátok el a 2 Mózes 29:1–7, 18, 35–37, 43–46-ot, és beszéljetek meg, mit kellett Áronnak és fiainak tenni, mielŒtt beléptek, hogy a szent helyen szolgáljanak (2 Mózes 29:30). Mit kell tennünk, hogy felkészüljünk, mielŒtt megkeresztelkedünk, istentiszteletre vagy a Templomba megyünk? Beszéljétek meg, mit jelképezett az állatok felajánlása (feláldozása) (lásd Alma 34:13–14).

2 MÓZES 21–23

Jelölj ki csoportokat, hogy tanulmányozzák a 2 Mózes 21:12–27; 22:1–15; 23:1–13-at, és számoljanak be, mi tanítanak ezek a versek arról, hogy mi módon várták el Izráel gyermekeitŒl, hogy engedelmeskedjenek a Tízparancsolatnak.

2 MÓZES 31

31:12–17 Utalás: 2 Mózes 20:8–11.

2 MÓZES 23

23:14–17 Olvassátok el a 2 Mózes 23:14–17-et, majd a tanulók beszéljenek arról, amit az év folyamán tesznek, ami segít nekik megemlékezni a Úrról, és Ã mit tett értük.

9. HÉT

2 MÓZES 32–40, 3 MÓZES 1–10


2 MÓZES 24

1. Soha nem szabad másokat követnünk engedetlenségükben, még akkor sem, ha mi vagyunk az egyetlenek, akik a jót választjuk. Helyette az Urat kell életünkben az elsŒ helyre tenni, mivel azok, akik visszautasítják Ãt, világi dolgokra törekedve „hamis istenekhez” fordulnak (lásd 2 Mózes 32:1–9; 34:11–17; lásd még 2 Mózes 23:2; Józsué 24:15; Máté 6:24, 33).

24:1–8 Kérdezd meg a tanulókat, Izráel gyermekei minek a megtételére kötöttek szövetséget (ígéret). Beszélgessetek azokról a szövetségekrŒl, amiket ma kötünk az Úrral (lásd Móziás 18:10; T&SZ 20:75–79). 24:9–11 Utalások: Ezékiel 1:26–28; Jelenések 1:12–16; T&Sz 110:1–4. 33


32:26 Mit tettek Lévi fiai, hogy bizonyítsák, az Úr oldalán állnak? Ma miként bizonyíthatjuk, hogy az Úr oldalán állunk? Énekeljétek el: „Tégy mindig jót” (Egyházi énekek, 60. old.)

2. Mivel Izráel gyermekei engedetlenek voltak, az Úr elvette tŒlük a magasabb evangéliumi törvényt, és Mózes törvényét adta nekik (lásd 2 Mózes 32:15–35; 34:1–4, 27–28; lásd még Móziás 13:29–32; T&Sz 84:23–27).

32:26–28 Utalások: 2 Mózes 22:20; 32:8.

3. Szövetséget kötünk az Úrral, megígérve, hogy követjük Ãt, és Ã megígéri, hogy megáld bennünket, ha engedelmesek vagyunk (lásd 2 Mózes 34:10, 27–28; lásd még 1 Mózes 17:1–9; Móziás 18:8–10; T&Sz 132:4–7).

2 MÓZES 33

33:11 (Szentírás memoriter) Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy szemtŒl szemben látják az Urat. Olvassátok el a 2 Mózes 33:11-et, és kérd meg a tanulókat, soroljanak fel másokat a szentírásokból, akik látták Istent (lásd 1 Mózes 32:30; 2 Mózes 24:9–11; 1 Királyok 11:9; Ésaiás 6:5; Ap.csel 7:55–56; 2 Nefi 11:2–3; Éther 3:13; Joseph Smith története 1:17). Beszéljétek meg, mit tanítanak ezek a szentírások IstenrŒl.

4. Nem szolgálhatjuk igazán az Urat, hacsak szívünk nem készséges (lásd 2 Mózes 35:5, 20–35; 36:1–8; 39:32, 42–43; 3 Mózes 1:3; lásd még 1 Krónika 28:9; Moróni 7:6–8; T&Sz 64:34). 5. A teljes bınbánathoz az embernek Œszinte megbánást kell éreznie, meg kell vallani bıneit, és jóvá kell tennie a rosszat, amit elkövetett (lásd 3 Mózes 1:1–4; 5:5; 6:4–7; lásd még Ésaiás 1:16–19).

33:20–23 Mondd meg a tanulóknak, hogy a JSF a következŒképpen változtatta meg a 2 Mózes 33:20-at: „mert nincs ember közöttük [Izráel gyermekei], aki meglátnak engem ez idŒben, élvén, mert mert rendkívül bınösek.” A JSF így fejezi be a 23. verset: „de orcámat nem láthatod, mint máskor, mert haragszom népemre, Izráelre.” Beszéljétek meg, kinek engedte meg Isten, hogy meglássa (lásd Máté 5:8; T&Sz 88:67–68; 93:1).

6. Az Úr különbözŒ idŒkben parancsolatokat ad, hogy gyermekeinek mit szabad és mit nem szabad enniük és inniuk. Nem indokol meg mindent, de fizikai és szellemi áldásokat ígér az engedelmeseknek (lásd 3 Mózes 3:17; 7:22–27; 10:9–10; lásd még 3 Mózes 11; T&Sz 89:5–21).

2 MÓZES 34

34:1 Ismételjétek át, mi történt az elsŒ „kŒtáblákkal” (lásd 2 Mózes 24:12; 32:15–19). A JSF így írja le a 2 Mózes 34:1 utolsó részét: „És azokra is ráírom azokat, a törvény szavait, úgy, ahogy az elŒször a táblákra írattak, melyeket széttörél; de ez nem az elsŒ szerint lesz, mert elveszem a papságot közülük; ezért az én szent rendem és szertartásai nem mennek elŒttük; mivel jelenlétem nem lesz közöttük, nehogy elpusztítsam Œket.” Olvassátok el a Móziás 13:29–30; Alma 34:13–14; Tanok és szövetségek 84:19–27-et, és beszéljétek meg, hogy a második kŒtáblákon lévŒ törvény miben különbözött az elsŒktŒl.

ÖTLETEK A 2 MÓZES 32–40, 3 MÓZES 1–10 TANĺTÁSÁHOZ 2 MÓZES 32

32:1–9 Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért mondja a nép, hogy „csinálj nekünk isteneket” (2 Mózes 32:1) és hogy „ezek a te isteneid, Izráel” (4. v.). Beszélgessetek azokról a dolgokról, amikre az emberek idŒt és figyelmet szentelnek Isten imádása helyett. Magyarázd meg, miért teszik ezt (lásd Hélamán 12:1–6). Amikor Elder Spencer W. Kimball apostol volt, azt mondta, hogy az „istenek”, amiket ma néhány ember imád, nem mindig „öltik fel az aranyborjú alakját . . . hanem azok házak, földek, bankszámlák, kényelem; csónakok, autók, luxuscikkek; bombák, hajók és fegyverkezés.” 23 Kérd meg a tanulókat, ismételjék át a 2 Mózes 20:3–4 emlékezetbŒl.

34:8–27 Elder Carlos E. Asay, a Hetvenek egy tagja mondta: „Az evangéliumi szövetség szent szerzŒdés. ‚Isten jó szándéka szerint határozza meg a feltételeket, amelyeket az ember elfogad’ (Bible Dictionary, LDS ed., s. v. ‚covenant’).” 24 Beszélgessetek arról, amit az Úr megígért, hogy megtesz a népért, és mit parancsolt nekik, hogy megtegyenek.

32:14 A JSF a következŒképpen változtatta meg a 2 Mózes 32:14-et: „És mondá az Úr Mózesnek: ha megbánják a gonoszságot, amit elkövettek, megkímélem Œket, és elfordul ádáz haragom, íme, ítélkezni fogsz mindenek felett, akik nem bánják meg most a gonoszságot. Ezért, lásd, tedd, amint parancsolám néked, vagy elvégzem mindazt, amit akartam vala bocsátani az én népemre.” Beszéljétek meg, mit tanulhatunk ebbŒl a változtatásból.

34:14 Mondd meg a tanulóknak, hogy a JSF a 2 Mózes 34:14 végét a következŒkre változtatta: „Mert az Úr, kinek neve Jehova, féltŒn szeretŒ Isten.” Olvassátok el a 2 Mózes 20:1–6; Náhum 1:2; Móziás 11:22–23-at, és kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit jelent az, hogy az Úr „féltŒn szeretŒ Isten”.

34


2 MÓZES 35–36

10. HÉT

Mondd el a tanulóknak, hogy a 2 Mózes 25–30-ban az Úr megmondta Mózesnek, hogyan építsék fel a szent sátort és berendezéseit, és hogyan készítsék el azokat a sajátos öltözeteket, amelyeket Áronnak és fiainak viselniük kellett. A 2 Mózes 35–40-ben azt olvassuk, hogy Mózes és a nép készítette el ezeket a dolgokat. Nézzétek át a 2 Mózes 25:1–9-et. A tanulók jelöljék meg a szíve indíta, lelke hajt vala és a szíve önként hajlandó, szíve önként indíta kifejezéseket a 2 Mózes 35:4–35; 36:1–7-ben, és beszéljétek meg, mit tanít ez a történet arról, hogyan tegyünk az Úrért dolgokat (lásd T&Sz 64:33–34).

3 MÓZES 11–27, 4 MÓZES 1–15


1. Mivel a fizikai és szellemi betegségek között vannak párhuzamok, az Úr úgy próbálja gyermekeinek az evangélium alapelveit tanítani, hogy fizikai példákat használ. Jegyezzétek meg, hogy a leprások megtisztítása és a bınökért való áldozat miként tanít a bınrŒl és a bınbánatról életünkben: a. A pap, az Urat képviselve, elvégezte a poklos (leprás) megtisztítását, amely azt jelképezte, ahogyan az Úr megtisztítja a bınösöket (lásd 3 Mózes 13:2, 17, 54; 14:2–20, 24–29, 34–53; lásd még 1 János 1:7).

2 MÓZES 36–40

A tanulók rajzolják le a szent sátrat és a berendezéseit (lásd: „Rajzoljatok”, 9. old. „A szent sátor és a Templom” 15. old.) Beszéljétek meg, mit taníthat nekünk a szent sátor és berendezései Krisztusról és arról, hogy miként térhetünk vissza Mennyei Atyánk jelenlétébe.

b. A leprást elkülönítették másoktól, ez azt ábrázolta, ahogyan a bın elválaszt bennünket az Úrtól (lásd 3 Mózes 13:3–5, 21, 26, 31, 33; 4 Mózes 5:2–4; lásd még Alma 36:30; Mózes 6:49).

3 MÓZES 1:8–9

A fej ábrázolja gondolatainkat. A lábszárak ábrázolják utunkat vagy az irányt, amerre megyünk. A „belek” ábrázolják érzéseinket, vágyainkat és indítékainkat. A „kövérje” ábrázolja erŒnket és egészségünket. Ismerve mindezeket, mit jelképeztek a 8–9 versek eseményei? (lásd még Omni 1:26; T&Sz 59:5).

c. A leprást tisztára mosták, amely azt jelképezte, hogy a bınöst meg kell tisztítani bıneitŒl (lásd 3 Mózes 14:7–9; lásd még Alma 7:14). d. A leprás kopaszra nyírta a haját, hasonlóvá válva az újszülött gyermekhez. A bınösöknek „újjá kell születniük”, és olyan tisztává kell válniuk, mint a kisgyermekeknek (lásd 3 Mózes 14:8–9; lásd még Móziás 3:19).

3 MÓZES 2–6

Ezeket az áldozatokat ma már nem követelik meg az Egyház tagjaitól; azonban az áldozatok által tanított alapelvek még ma is igazak, és életünk részének kell lenniük, ha Isten elŒtt igazak kívánunk lenni. Olvassátok el a 3 Nefi 9:19–20-at, és beszéljétek meg, mit vár el tŒlünk ma az Úr, és a tanulók szerint miképpen teheti meg azt egy ember.

e. A hibátlan, ép elsŒszülött hím bárányt mutatták be áldozatul az Úrnak. Krisztus, aki Isten elsŒszülött Fia és a bın nélküli bárány volt, önmagát áldozta fel a bınösökért (lásd 3 Mózes 14:10–13; lásd még János 1:29; T&Sz 93:21). f. Vért kentek a fülcimpára – a hallás jelképére, a kézre – a cselekvés jelképére, a lábra – a járás jelképére. A bınbánó bınösöknek hallaniuk kell az Urat, jót kell tenniük, és igaz úton kell járniuk (lásd 3 Mózes 14:14; lásd még T&Sz 11:12).

3 MÓZES 9–10

Hasonlítsátok össze azt, amit az Úr tett, miután Áron áldozatot mutatott be (lásd 3 Mózes 9:22–24) azzal, amit akkor tett, miután Nádáb és Abihu „idegen tızzel” áldozott (3 Mózes 10:1–2). Beszéljétek meg, hogy mit áldozhatnak a tanulók az Úrnak, amely elfogadható lenne számára (lásd Róma 12:1–2; Zsidók 13:15–16; 3 Nefi 9:19–20).

g. Egy kecske (kecskebak) „hordozta el” az emberek bıneit, éppen úgy, ahogyan Jézus Krisztus veszi el bıneinket (lásd 3 Mózes 16:7–10, 21–22; lásd még Alma 5:48). h. A véres áldozat Krisztus vérének kiontását ábrázolta, amely az egész emberiség bıneiért fizet (lásd 3 Mózes 16:14–19, 30; 17:11; lásd még T&Sz 76:69). i. A bınösöknek meg kell vallaniuk bıneiket, és jóvá kell tenni, amit rosszul tettek (lásd 4 Mózes 5:6–7; lásd még Móziás 27:35; T&Sz 58:43). 35


2. Az Úr azt parancsolja, hogy szexuális kapcsolat csak férj és feleség közt lehet. Megtiltja a vérfertŒzést (szexuális kapcsolat közeli rokonokkal; lásd 3 Mózes 18:6–17; 20:17, 19–20), a homoszexualitást (szexuális kapcsolat azonos nemıekkel; lásd 3 Mózes 18:22; 20:13) és egyéb szexuális fajtalanságokat (lásd 3 Mózes 18:20, 23; 19:29; 20:10–12, 14–16, 21; lásd még 1 Mózes 1:27–28; T&Sz 42:22–26).

mit tegyen a két kecskebakkal. Kérdezd meg a tanulókat, hogy a kecskebakok példája, és ami velük történt, hogyan tanít bennünket Jézus Krisztus engesztelŒ áldozatáról (lásd 1 János 1:7; Alma 7:10–13). 3 MÓZES 18–20

Olvassátok el a Tanok és szövetségek 59:1–8-at, és beszéljétek meg, az Úr parancsolatainak betartása hogyan áld meg bennünket.

3. Az Úr megparancsolja, hogy szeressük egymást, és segítsünk gondoskodni egymásról, beleértve a szülŒket, a szegényeket, a szomszédokat, az idŒsebb embereket és az idegeneket (lásd 3 Mózes 19:3, 9–10, 16–18, 32–34).

3 MÓZES 19

19:18 (Szentírás memoriter) Kérj meg minden tanulót, készítsen egy felsorolást azokról az emberekrŒl, akikkel él, és néhányról, akik a közelében élnek. Olvassátok el a 3 Mózes 19:18-at, és a tanulók gondoljanak a felsorolásukban lévŒ nevekre. Beszéljétek meg, miként szerethetik jobban ezeket az embereket.

4. Isten megparancsolta nekünk, hogy igaz módon ítéljünk, és tisztességesek legyünk minden emberi kapcsolatunkban (lásd 3 Mózes 19:11, 13–16, 35–36; 25:14–17, 35–37).

3 MÓZES 25

5. Az Úr sok áldást ígért életünk minden területén, ha engedelmeskedünk neki. De ha nem engedelmeskedünk, akkor el fogjuk szenvedni a következményeket (lásd 3 Mózes 26:3–39; lásd még 5 Mózes 28).

A tanulók tanulmányozzák a 3 Mózes 25:1–2, 8–17, 25–34, 47–55-öt, és számoljanak be, mit tudnak meg az évfordulóról (engesztelés napja). 1980-ban Az Utolsó Napok Szentjei Jézus Krisztus Egyházának 150. évfordulóján Elder Gordon B. Hinckley, akkor apostol, azt mondta, hogy az évforduló szellemében „a megbocsátás szellemével” és a szeretet és a könyörület érzésével kell azok felé fordulnunk, akikrŒl úgy érezzük, talán igazságtalanul bántak velünk.25 Kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat, hogy életükben miképpen van jelen az évforduló szelleme.

6. Az Úr elvárja, hogy higgyünk benne, és panaszkodás nélkül kövessük Ãt (lásd 4 Mózes 11:1–23, 31–34; 12:1–15; 13:1–3, 26–33; 14:1–12, 22–39). ÖTLETEK A 3 MÓZES 11–27, 4 MÓZES 1–15 TANĺTÁSÁHOZ 3 MÓZES 11

3 MÓZES 26

11:1–31 A tanulók keressék meg, mit mondott az Úr Izráel gyermekeinek, mit szabad és mit nem szabad enniük. Beszéljétek meg, ma mit parancsol az Úr, mit együnk, igyunk, és mit ne (lásd T&Sz 89:5–17). Miért akarja az Úr, hogy népe bizonyos ételeket megegyen, míg más dolgokat ne? (lásd 3 Mózes 11:43–47; 1 Korinthus 6:19–20; T&Sz 89:1–4, 18–21).

26:3–39 A tanulók jelöljék meg a ha szót a 3 Mózes 26. fejezetének 3. és l4. versében, majd hasonlítsák össze azt, ami történni fog Izráel gyermekeivel, ha engedelmeskednek az Úrnak azzal, ami akkor fog történni, ha nem engedelmeskednek. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük néhány ember miért választja azt, hogy gonosz lesz (lásd Hélamán 12:1–6; „Rajzoljatok”, 9. old.).

3 MÓZES 13–14

26:40–46 A tanulók jelöljék meg a ha szót a 3 Mózes 26:40–41-ben, majd beszéljétek meg, mi történne Izráellel, ha bınbánatot tartanának.

Mondd el a tanulóknak, hogy a lepra szörnyı betegség. Olvassátok el a Márk 1:40–44-et. Miben hasonlít az, amit a leprásnak tennie kellett (lásd 3 Mózes 13:44–46) ahhoz, amit nekünk kell tennünk, mielŒtt bıneink megbocsáttatnak? Néhány dolog, amit a papok tettek a leprásért, aki meggyógyult (lásd 3 Mózes 14:1–32), hogyan hasonlít ahhoz, amit Krisztus tesz, hogy segítsen megtisztulni bıneinktŒl?

4 MÓZES 1–2

Mondd el a tanulóknak, hogy a 4 Mózes 1–2-ben az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy számlálja meg Izráel gyermekeit, és szervezze meg az utazás és a táborozás rendjét.

3 MÓZES 16

4 MÓZES 3–4

16:7–30 Olvassátok el a 3 Mózes 16:7–10, 15–16, 21–22, 30-at, és beszéljétek meg, mit mondott az Úr Áronnak,

Olvassátok el a 4 Mózes 3:5–12, 25–26, 30–31, 36–38; 4:5–16-ot, és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket 36


11:10–17, 24–29 A tanulók olvassák el a 4 Mózes 11:10–17, 24–29-et, és beszéljék meg, mit tett az Úr Mózesért és a hetven férfiért. Beszéljétek meg, hogy Mózes bizakodása „az Úrnak minden népe” (29. v.) iránt miképpen áld meg bennünket és egyházi vezetŒinket (lásd Alma 5:45–47). Elder Boyd K. Packer mondta: „Kell, hogy legyen minden otthonban felhalmozott forrása az inspirációnak és a kinyilatkoztatásnak, nemcsak a püspök hivatalában.” 26

az Úr parancsolt a papoknak és a lévitáknak, hogy tegyék meg. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 20:46–60; 107:85–88-at, és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amik megtételére ma az ároni papsági tisztségviselŒket elhívják. Hívj meg ároni papsági tisztségviselŒket, mondják el, hogyan éreznek a papsági szolgálat iránt. 4 MÓZES 5

5:6–7 Olvassátok el a 2 Mózes 22:1–15-öt is. Beszéljétek meg, hogy a kárpótlás vagy a megtérítés (annak visszaadása, ami elveszett vagy megsemmisült) miért fontos része a bınbánatnak.

4 MÓZES 12

Beszéljétek meg, mit tesz az Úr egy prófétája. (lásd Ezékiel 33:7–9; Ámós 3:7; T&Sz 21:1–5; 107:91–92). A tanulók beszéljék meg, miért volt helytelen az, amit Miriam és Áron tett.

4 MÓZES 6

6:1–21 Soroljátok fel és beszéljétek meg mindazokat, amiket egy ember megfogadott, amikor „nazireusi fogadást” tett. Hasonlítsátok össze azokat a dolgokat, amiket a nazireusoktól kértek, hogy megtegyék, azokkal a dolgokkal, amiket egy teljes idejı misszionáriustól kérnek, hogy megtegye. Kérdezd meg a tanulókat, milyen ígéreteket tettek, hogy az Úrnak szenteljék magukat (4 Mózes 6:2), és miért (lásd Máté 5:14–16; 2 Korinthus 6:14–17; 1 Péter 2:9).

4 MÓZES 13–14

Nézzétek át a 2 Mózes 33:1–3-at. Hasonlítsátok össze a „rossz” hírt, amit a tíz férfi hozott (lásd 4 Mózes 13:26–29, 31–33) a jó hírrel, amit Józsué és Káleb hozott (lásd 4 Mózes 13:30; 14:6–9.) Olvassátok el Izráel gyermekeinek a reagálását a tizenkét kém beszámolójára a 4 Mózes 14:1–5, 10-ben. Olvassátok el az 1 Nefi 3:1–8-at is. Kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat, mit tehetnek, hogy jobban hasonlítsanak Józsuéhoz, Kálebhez és Nefihez.

6:22–27 Kérd meg a tanulókat, mondják el, hogy a 4 Mózes 6:22–27-ben található áldások miképpen teljesültek az Œ életükben.

11. HÉT

4 MÓZES 9

9:15–23 Kérdezd meg a tanulókat, szerintük Izráel gyermekei mit tudtak tanulni abból, ahogyan az Úr felhŒ által vezette Œket a pusztában. Beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket Isten tesz, hogy vezessen bennünket életünk során. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Egyetlen örömünk, Izráel Megváltója” (Egyházi énekek, 2. old.).

4 MÓZES 16–36


1. Azok, akik az Egyház vezetŒi ellen lázadnak vagy beszélnek, Isten ellen lázadnak, és ha nem bánják meg bıneiket, meg lesznek átkozva (lásd 4 Mózes 16–17; 20:1–11, 13; 21:4–6; lásd még 3 Nefi 28:34; T&Sz 121:16–22).

4 MÓZES 10

10:11–13, 33–36 A 4 Mózes hátralévŒ részeinek tanulmányozása közben használjátok a térképet, amely Egyiptomot és Izráelt mutatja (lásd: „Az Ószövetség országai (földjei)”, 17. old.), hogy segítsen a tanulóknak követni, merre vándoroltak Izráel gyermekei a pusztában.

2. Amikor megtartjuk szövetségeinket, az Úr fogja megharcolni harcainkat, és megszabadít a bajból (lásd 4 Mózes 21:1–3, 21–25, 33–35). 3. Az Úr áldásai nem vehetŒk meg pénzért, hanem hitünk és engedelmességünk révén kaphatók (lásd 4 Mózes 22:2–20, 36–24:13).

4 MÓZES 11

11:4–35 Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel hangosan az elbeszélŒ, Mózes, az Úr, a fiatalember és Józsué szavait. Az osztály többi tagja olvassa hangosan a nép szavait a 4 Mózes 11:4–6-ból. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit tanultak ebbŒl a történetbŒl az Úrtól, MózestŒl, Izráel gyermekeitŒl, Eldádtól és Médádtól és JózsuétŒl.

4. Az utolsó idŒkben Krisztus és követŒi legyŒzik majd az igazság minden ellenségét (lásd 4 Mózes 24:14–24; lásd még 1 Nefi 22:14–19). 5. A szexuális bın olyan, mint a pestis, szellemi betegséget és szellemi halált eredményez (lásd 4 Mózes 25:1–9).

37


kat, mondjanak dolgokat, amire emlékeznek Józsuéval kapcsolatban (lásd 2 Mózes 17:8–13; 24:13; 4 Mózes 14:6–10). Beszéljék meg, hogy ma az Egyházban hogyan hívják el és választják el a vezetŒket (lásd Hittételek 1:5). A tanulók írják a Tanok és szövetségek 50:17–22 utalást a 4 Mózes 27:18 mellé, és beszéljék meg, miért szükséges, hogy a Szellem az Egyház vezetŒivel és tagjaival legyen.

ÖTLETEK A 4 MÓZES 16–36 TANĺTÁSÁHOZ 4 MÓZES 16

Kérd meg a tanulókat, olvassák el a 4 Mózes 16:1–5, 16–19, 23–35-öt, és mondják el, miért lázadt fel Kóré, Dáthán, Abirám, On és a 250 fejedelem. Beszéljétek meg, mit tanít ez a történet arról, hogy kit „fogad” az Úr magához (lásd Jákób 1:7; Móziás 4:11–12; Moróni 10:30, 32).

4 MÓZES 31

Olvassátok el a 4 Mózes 25:6–9, 16–18; 31:1–17-et, és beszéljétek meg, mit kért az Úr Izráel gyermekeitŒl, mit tegyenek, hogy „megbosszulják” (megbüntessék) a midiánitákat, és miért. Olvassátok el a 4 Mózes 31:48–54-et, és beszéljétek meg, miképpen áldotta meg az Úr Izráel seregét, és mit tettek a sereg vezérei, hogy megköszönjék az Úrnak. Mit tehetünk mi, hogy megmutassuk az Úrnak, hálásak vagyunk áldásainkért?

4 MÓZES 17

Hogyan tudatta Isten Izráel gyermekeivel, hogy kit akar vezetŒjükül? Kérdezd meg a tanulókat, honnan tudhatják, hogy ma kit választott az Úr, hogy bennünket vezessen (lásd Máté 7:15–20; Zsidók 5:1, 4; T&Sz 42:11–12). 17:1–13 A tanulók nézzék át Miriam és Áron történetét a 4 Mózes 12-ben, Kóré és a többiek történetét a 4 Mózes 16-ban, valamint a tizenkét törzs vezetŒinek történetét a 4 Mózes 17-ben, és beszéljék meg az egyházi vezetŒk támogatásának fontosságát.

4 MÓZES 32

20:2–13 A tanulók tanulmányozzák a 4 Mózes 20:2–13; 5 Mózes 1:37; 3:25–28; 32:48–52; Tanok és szövetségek 84:23–27-et. Beszéljék meg annak okait, hogy Mózes miért nem ment be Kánaán földjére.

32:1–33 Kérdezd meg a tanulókat, a tizenkét törzs közül melyek voltak azok, akik a Jordán-folyó keleti partján akartak földet, és miért (lásd 4 Mózes 32:1–5, 33; „Izráel gyermekeinek országai (földjei)” 17. old.) Olvassátok el a 4 Mózes 32:6–7, 16–23-at, és beszéljétek meg, miért fontos az Úrnak és az embereknek tett ígéreteink megtartása (lásd Galáczia 6:7; T&Sz 97:8–9).

4 MÓZES 21

4 MÓZES 33

21:4–9 A tanulók találják ki, miért küldött Isten „tüzes kígyókat”. Rajzolják le, ahogy szerintük a „rézkígyó” kinézett. Beszéljék meg, a rézkígyó hogyan vezeti Izráelt Jézus Krisztushoz (lásd János 3:14–16; Alma 33:18–22; Hélamán 8:13–16).

33:50–56 Olvassátok el a 4 Mózes 33:50–56-ot a tanulókkal, és beszéljétek meg, mit tanított az Úr Izráelnek, mit kell tenniük a gonosz befolyások ellen. Kérdezd meg a tanulókat, a saját életünkben mit kell tennünk a gonosz befolyások ellen (lásd 2 Korinthus 6:14–18; Alma 5:57–58).

4 MÓZES 22

4 MÓZES 36

22–35 Nem tudjuk, Isten miképpen készteti az állatokat beszédre, de mint Istennek, bizonyára megvan a hatalma, hogy megtegye. Mit tanít ez a történet arról, amit Isten tenni fog, ha rossz úton haladunk? Kérd meg a tanulókat, beszéljenek az általuk ismert módokról, ahogyan Isten ma segít nekünk a hibákat meglátni utunk során.

Beszéljétek meg Czélofhád leányainak problémáját, amit Mózes elé vittek a 4 Mózes 27:1–7-ben, és az „atyák fejeinek” problémáját, amit Mózes elé vittek a 4 Mózes 36-ban. Mit mondott az Úr, mit kell tenni az egyes problémák megoldására? Kérdezd meg a tanulókat, mit tudnak meg az Úrról ezekbŒl a történtetekbŒl.

4 MÓZES 20

4 MÓZES 26

26:1–4, 51–56 Beszéljétek meg, miért kellett Mózesnek tudnia minden törzs férfiainak a „számát”.

12. HÉT

5 MÓZES


26:63–65 Utalás: 4 Mózes 14:26–33. 4 MÓZES 27

1. Mózes megjövendölte, hogy Izráel gyermekei szétszóratnak, de majd összegyıjtetnek igazságban az utolsó idŒkben (lásd 5 Mózes 4:25–31; 30:1–10; lásd még 1 Nefi 10:12–14).

27:15–23 Soroljátok fel és beszéljétek meg azokat, amiket az Úr Mózesnek parancsolt, hogy megtegye, hogy „ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk” (4 Mózes 27:17). Kérd meg a tanuló38


5 MÓZES 6

2. Isten igéje és szeretete legyen szüntelenül a szívünkben, elménkben, otthonainkban és mindenben, amit teszünk. Ha ez így van, boldogulni fogunk (lásd 5 Mózes 6:1–9; 10:12–22).

6:5–7 Utalások: 3 Mózes 19:18; Máté 22:35–40. 5 MÓZES 7

7:3–4 (Szentírás memoriter) Kérd meg a tanulókat, olvassák el és jelöljék meg az 5 Mózes 7:3–4-et. Majd jelölj ki csoportokat, hogy beszéljék meg és játsszák el, hogyan beszélheti meg egy férj, aki nem hıséges tagja az Egyháznak, és egy feleség, aki hithı, a családi imát, a sabbat nap megszentelését, a tizedfiztést, a Bölcsesség szavát és egyéb, a tanulóid által javasolt témákat. Beszéljétek meg, miért fontos az Egyház hithı tagjaival való házasság, és miképpen készülhetnek fel a tanulók a szövetségben való házasságra.

3. A hitetlenekkel való házasság evangéliumi szövetségeink megszegése, és elfordíthat bennünket IstentŒl (lásd 5 Mózes 7:1–6; lásd még 2 Korinthus 6:14; Alma 5:57). 4. Az Úr mindig megparancsolta népének, hogy építsen templomokat, olyan helyeket, ahol imádhatják Ãt és örvendezhetnek (lásd 5 Mózes 12:10–14, 26–28; lásd még T&Sz 124:39–40). 5. Nagylelkıen és Œszintén kell adnunk azoknak, akik szükséget szenvednek (lásd 5 Mózes 15:7–11; 16:17; 24:19–21; lásd még Móziás 4:16–27).

5 MÓZES 8

Soroljátok fel azokat a dolgokat, amiket az Úr tett, hogy felkészítse Izráel gyermekeit, hogy belépjenek az ígéret földjére, és hasonlítsátok össze azokkal, amiket az Úr tesz, hogy segítsen bennünket visszatérni az Ã jelenlétébe.

6. A nemi erŒszak áldozatai nem vétkesek a bınben, és nem szükséges bınbánatot tartaniuk (lásd 5 Mózes 22:25–27).

5 MÓZES 9

ÖTLETEK AZ 5 MÓZES TANĺTÁSÁHOZ

A tanulók olvassák el az 5 Mózes 9:1–6-ot, és mondják el, miért parancsolta meg az Úr Izráel gyermekeinek, hogy ızzék ki és veszítsék el (pusztítsák el) a Kanaán földjén élŒ népet (lásd 5 Mózes 12:29–32; 1 Nefi 17:23, 32–35). A tanulók olvassák el az 5 Mózes 7:6–9; 9:7–29-et, és beszéljék meg, hogy Izráel gyermekei miért nem pusztíttattak el.

Mózes ötödik könyvének alcíme: A törvény summája, ami azt jelenti „a törvény ismétlése” (Útmutató a szentírásokhoz). A könyv Mózes szavainak a feljegyzése, amelyeket Izráel gyermekeihez intézett, mielŒtt beléptek az Úr által megígért földre. 5 MÓZES 1–3

5 MÓZES 10–11

A tanulók olvassák el az 1 Mózes 17:7–8-at, és nézzék át a szövetséget, amit Isten Ábrahámmal kötött. Osszátok az 5 Mózes 1–3-at részekre, és jelölj ki csoportokat, hogy tanulmányozzák és keressék meg azokat a dolgokat, amelyek azt mutatják, hogy Isten megtartotta az Ábrahámmal kötött szövetséget.

A tanulók jelöljék meg az 5 Mózes 10:12–13-at, és írják le vagy mondják el saját szavaikkal, az Úr „mit kíván”-t IzráeltŒl. Keressék ki az 5 Mózes 10:12–22; 11:1–25-öt, és keressék meg az okokat, miért kellett Izráel gyermekeinek betartani a parancsolatokat. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 64:34–35-öt, és beszéljétek meg, mit kíván tŒlünk az Úr. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit láttak és tapasztaltak, ami segít nekik, hogy akarják betartani Isten parancsolatait.

5 MÓZES 4–11, 28

A tanulók csoportjai válaszoljanak a következŒ kérdésekre a szentírásutalások megkeresésével: Milyen áldásokat ígért Mózes Izráel gyermekeinek, ha betartják a parancsolatokat? (lásd 5 Mózes 7:12–15; 11:13–15, 22–25; 28:1–14). Milyen átkokat ígért Mózes Izráel gyermekeinek, ha nem tartják be a parancsolatokat? (lásd 5 Mózes 4:25–27; 28:15–68; „Rajzoljatok”, 9. old.) Mit akart Mózes, mire emlékezzenek Izráel gyermekei, és miért? (lásd 5 Mózes 4:9, 23; 5:15; 6:10–12; 7:17–19; 8:11–18; 9:7, 24). Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért akarja az Úr, hogy emlékezzünk, és mit tett, hogy segítsen emlékeznünk azokra a dolgokra (lásd Hélamán 5:9, 12; 3 Nefi 18:6–11).

5 MÓZES 13

13:6–8 Utalások: 2 Korinthus 6:14–18; Alma 5:57; T&Sz 38:42. 5 MÓZES 15

15:1–18 Hasonlítsátok össze azt, amit Mózes szerint Izráel népének tenni kell azokkal az emberekkel, akik pénzzel tartoznak nekik (lásd 5 Mózes 15:1–6), a szegény emberekkel (lásd 7–11. v.) és a szolgákkal (lásd 12–18. v.) azzal, amit Krisztus tesz értünk (lásd Máté 11:28; 1 János 1:9; Móziás 4:19–20; Alma 11:40; T&Sz 19:16). 39


5 MÓZES 18

Olvassátok el még a Lukács 9:28–36-ot is; a Tanok és szövetségek 110 fejlécét; a 110:11-et. Beszéljetek meg néhány dolgot azok közül, ami Mózes tett, miután átváltozott.

18:9–22 A tanulók hasonlítsák össze azt, amit azok a népek (a nép (Kanaán) földjén, akik hamis isteneket imádtak) próbáltak tenni, hogy segítséget kapjanak isteneiktŒl, azzal, ahogyan Izráel gyermekeinek kellett segítséget kapniuk az Úrtól, IstenüktŒl. Beszéljétek meg, mit tanított Mózes a prófétákról (lásd 5 Mózes 13:1–3). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Prófétánkat köszönjük az Úrnak” (Egyházi énekek, 47. old.) Amikor apostol volt, Elder Ezra Taft Benson azt mondta: „Buzgón figyeljetek a prófétára, mert az Úr sohasem fogja megengedni prófétájának, hogy tévútra vezesse ezt az Egyházat.” 27

34:8–12 Kérd meg a tanulókat, mondjanak olyan dolgokat, amelyek hatással voltak rájuk Mózes életébŒl és tanításaiból.

13. HÉT

JÓZSUÉ


18:15 Utalások: Ap.csel 3:19–23; 3 Nefi 20:23–24; Joseph Smith története 1:40.

1. Ha hıek vagyunk az Úrhoz, csodákat fog értünk tenni, segíteni fog legyŒzni kihívásainkat, és meg fog áldani bennünket, hogy megtegyünk mindent, amit kér tŒlünk (lásd Józsué 1:1–9; 3-4; 6:1–20; 8:1–22; 10:5–21, 40–42; 11:1–10, 15–16; 21:43–45; 23:1–11; 24:1–24).

5 MÓZES 24

24:17–22 Beszéljétek meg, mit mondott az Úr az emberekrŒl való gondoskodásról. Utalások: Máté 25:31–40; Móziás 4:26; T&Sz 104:17–18.

2. A szentírások fölötti elmélkedés és tanításai iránti engedelmesség nagyszerı áldásokat fog hozni ránk (lásd Józsué 1:8; lásd még 1 Nefi 5:21; Alma 37:8–9).

5 MÓZES 26

26:1–15 Beszéljétek meg, mit parancsolt Mózes a népnek, mit tegyen és mondjon, hogy kimutassa köszönetét Istennek (lásd Zsoltár 100:3–5; Lukács 17:11–18; Móziás 2:20–21; T&Sz 59:18–21).

3. Az Úr azt akarja, hogy emlékezzünk Rá és az áldásokra, amiket nekünk ad, és hogy életünkben megnyilvánuló jóságáról másoknak is beszéljünk (lásd Józsué 4:1–10, 19–24; lásd még 2 Mózes 13:3, 8, 14–16; 5 Mózes 6:10–13; Móziás 2:41).

5 MÓZES 30

Olvassátok el az 5 Mózes 29:24–29-et, és beszéljétek meg, mi történne Izráel gyermekeivel, ha megszegnék az Úrral való szövetségüket. Olvassátok el az 5 Mózes 30:1–10-et, és beszéljétek meg, mi történne Izráel gyermekeivel, ha emlékeznének az Úrra. Olvassátok el a 15–20 verseket, és beszéljétek meg, mire gondolt Mózes, amikor azt mondta, hogy „életet és halált” adott Izráel elé (19. v.; lásd még 2 Nefi 2:27).

4. Pontosan kell engedelmeskednünk az Úr parancsainak (lásd Józsué 6–7; lásd még 1 Sámuel 15:1–3, 10–23; Alma 57:20–22). 5. Az Úr néha megakadályozza, hogy az emberek gonoszságot tegyenek, elpusztítva Œket, amikor „megátalkodtak bıneikben” (lásd Józsué 8:1–29; 10–11; lásd még 5 Mózes 20:16–18; 1 Nefi 17:32–35; Mózes 8:20–22, 28–30).

5 MÓZES 32

32:1–14 Beszéljétek meg, mire emlékeztette Mózes Izráel gyermekeit, mit tett értük „a kŒszikla”, azaz Jézus Krisztus. Beszéljétek meg, miként érzett Mózes az Úr iránt. Kérd meg a tanulókat, beszéljenek néhány dologról, amit az Úr tett értük, és arról, hogyan éreznek Ãiránta.

6. El kell vetnünk a „hamis isteneket”, és állhatatosaknak és hıségeseknek kell lennünk az Úrhoz (lásd Józsué 22:5; 23:6–16; 24:14–24; lásd még Máté 22:36–37; Móziás 5:5–13).

5 MÓZES 33

ÖTLETEK JÓZSUE KÖNYVE TANĺTÁSÁHOZ

33:13–17 Lásd 1 Mózes 48:13–22; 49:22–26. JÓZSUÉ 1 5 MÓZES 34

1:1–9 Kérd meg a tanulókat, hogy a Józsué 1:1–9-bŒl sorolják fel azokat a dolgokat, amiket az Úr parancsolt Józsuénak, hogy megtegye. Azután a listán jelöljék meg azokat a dolgokat, amiket ma az Egyház vezetŒinek és az

34:1–6 Olvassátok el az Alma 45:18–19-et, és magyarázd meg, hogy Mózes nem halt meg, hanem átváltozott, vagy felvitetett a mennybe anélkül, hogy meghalt volna.

40


Egyház tagjainak meg kell tenniük. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Nem épült homokra” (Egyházi énekek, 7. old.).

Izráel vezetŒit. Beszéljétek meg, hogyan és miért kell az Úr „tanácsát” kérni (lásd Józsué 9:14; Jákób 4:10; Alma 37:36–37; T&Sz 3:4). Kérd meg a tanulókat, mondjanak eseteket, amikor kérték az Urat, hogy segítsen, és Ã segített nekik.

1:8 (Szentírás memoriter) Kérdezd meg a tanulókat, hogyan ítélik meg, sikeresek-e az életben, vagy sem. Beszéljétek meg a tanulók válaszait, vagy azokat, amiket szerintük mások mondhatnak, összehasonlítva a válaszokat az Úr sikerre vonatkozó mércéjével. Olvassátok el a Józsué 1:8-at, és beszéljétek meg, hogyan gondolkodjanak a szentírásokon, és miképpen segít ez nekik, hogy „jó szerencsés”-ek legyenek.

JÓZSUÉ 10

10:6–14, 40–42 A tanulók készítsenek listát azokról a dolgokról, amiket Józsué és serege tett, és azokról, amit az Úr tett, hogy legyŒzze az emoreusok királyait. JÓZSUÉ 11

Olvassátok el a 3 Mózes 26:6–8; 4 Mózes 33:50–53-at, és jelölj ki csoportokat, hogy átnézzék, az Úr miként tette Izráel gyermekeit „olyan hatalmassá, . . . hogy kiızték annak a területnek a lakóit” (1 Nefi 17:32; lásd még Józsué 5:1; 6:6–21; 8:1–29; 10:1–20, 40–43; 11:1–15). David O. McKay, az Egyház elnöke mondta: „Hiszek abban a kijelentésben, hogy ‚az élet legnagyobb csatája a saját lelketek csendes termeiben zajlik.’” 29 Kérdezd meg a tanulókat, a Józsuéról tanultak mennyiben segítettek nekik megérteni, hogy megnyerhetik lelkük „csatáját”.

JÓZSUÉ 2

2:1–21 A tanulók olvassák el a Zsidók 11:30–31-et és a Józsué 2:1–21; 6:22–25-öt. Beszéljétek meg, hogyan segítette a hit Ráhábot és családját. Kérd meg a tanulókat, mondjanak eseteket, amikor a hit segített nekik vagy családjuknak. JÓZSUÉ 3–4

A tanulók olvassák el a Józsué 3:7-et, majd keressék meg azokat a dolgokat a Józsué 3:8–17; 4:14–19-ben, amik segítettek Izráel gyermekeinek megtudni, hogy az Úr ugyanúgy az új vezetŒvel, Józsuéval van, mint ahogyan Mózessel volt. Kérdezd meg a tanulókat, honnan tudják, hogy ma az Úr van a mi prófétánkkal is.

JÓZSUÉ 13–21

Olvassátok el a 4 Mózes 33:54; Józsué 11:23-at, és mondd el a tanulóknak, hogy a Józsué 13–21-es fejezetei az „örökségrŒl”, azaz az ígéret földjének részeirŒl szólnak, amelyeket Izráel minden egyes törzse az Úrtól kapott. Kérdezd meg a tanulókat, milyen különleges örökséget kapott Lévi törzse (lásd Józsué 13:14; 18:7; 21:1–3, 41), Káleb (lásd Józsué 14:6–14) és Józsué (lásd Józsué 19:49–50).

JÓZSUÉ 5

5:13–15 Utalások: 2 Mózes 3:1–8; 14:14. JÓZSUÉ 6

6:1–21 A tanulók rajzoljanak le valamit abból, ahogyan Izráel gyermekei elfoglalták Jérikhó városát. Beszéljetek meg, hogy miért pusztultak el teljesen Jérikhó lakói (lásd 5 Mózes 7:1–8; 1 Nefi 4:13; 17:32–37).

JÓZSUÉ 21

21:43–45 Beszéljétek meg, mit tanít a Józsué 21:43–45, miért bízhatunk az Úrban. Utalások: 1 Királyok 8:56; Ésaiás 14:24; T&Sz 1:37–38; Mózes 4:30.

JÓZSUÉ 7–8

Olvassátok el a Józsué 6:17–19; 7:1–6, 10–13, 16–21, 25-öt, és beszéljétek meg, mi történt Ákán bıne miatt. Kérdezd meg a tanulókat, hogy miért és hogyan sérthet egy ember bıne másokat (lásd 1 Királyok 14:15–16; Jákób 2:34–35; Móziás 11:1–2; Alma 46:9). Elder Dean L. Larsen, a Hetvenek Kvórumának tagja mondta: „Magán (egyéni) bın nem létezik.” 28 Hogyan és miért voltak képesek késŒbb az izraeliták legyŒzni Ai városát? (lásd Józsué 8:1–29).

JÓZSUÉ 22

22:5 A tanulók jelöljenek meg szavakat és kifejezéseket a Józsué 22:5-ben, amirŒl úgy gondolják, hogy fontos, majd mondják el, miket jelöltek meg, és miért. JÓZSUÉ 23–24

Kérd meg a tanulókat, olvassák el a Józsué 23; 24:1–14-et, majd sorolják fel és hasonlítsák össze azokat a dolgokat, amiket az Úr tett Izráel gyermekeiért és atyáikért azokkal a dolgokkal, amiket az Úr kért Izráel gyermekeitŒl, hogy megtegyék. Kérdezd meg Œket, mit éreznek a listával kapcsolatban.

JÓZSUÉ 9

9:3–27 Kérd meg a tanulókat, magyarázzák meg, hogyan és miért „csalták meg” (csapták be) a fŒembereket, vagyis

41


JÓZSUÉ 24

ÖTLETEK A BÍRÁK TANĺTÁSÁHOZ

24:14–24 Kérd meg az egyik tanulót, olvassa fel hangosan Józsué szavait, az osztály többi része pedig a nép szavait. Beszéljétek meg, miért kell az Urat szolgálnunk. A tanulók írják le a Józsué 24:15-öt a saját szavaikkal.

BÍRÁK 1–2

Mondd el a tanulóknak, hogy a bírák azok az emberek voltak, akik Izráel gyermekeit vezették Józsué korától Saul király uralkodásáig. A tanulók hasonlítsák össze azt, amit az Úr mondott Izráel gyermekeinek, hogy megtegyenek a Józsué 23:3–13-ban azzal, amit a Bírák 1-ben tettek. Olvassátok el a Bírák 2:1–5, 20–23-at, és beszéljétek meg, mi történt Izráel gyermekeivel, mert nem tették meg azt, amit az Úr parancsolt, hogy megtegyék (lásd T&Sz 82:8–10).

24:15 (Szentírás memoriter) Kérd meg a tanulókat, beszéljenek a legjobb döntéseikrŒl és választásaikról, amiket valaha tettek. Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük melyek azok a választások, amiket az embereknek csupán egyszer kell életükben meghozni. Olvassátok el a Józsué 24:15-öt, és beszéljétek meg, a tanulók miként szolgálhatják csak az igaz Istent, és hogyan segíthetnek másoknak, hogy a „házukban” ugyanezt tegyék.

14. HÉT

BÍRÁK 2–4

Mutass a tanulóknak egy, az alant lévŒ ábrához hasonlót. Magyarázd el, hogy az ábra azt a kört ábrázolja (a történelem ismétlŒdését), melyen Izráel gyermekei sokszor keresztülmentek a Bírák 2–13-ban.

BÍRÁK


BÍRÁK 2

1. Az Úr jósága ellenére sok ember folyamatosan visszautasítja parancsolatait. Engedetlenségük hitehagyáshoz, szenvedéshez és fogsághoz vezet (lásd Bírák 2; 3:5–14; 6:1–6; 8:27–35; 10:6–14; 13:1; lásd még 2 Nefi 2:27–29; Hélamán 12:1–6).

2:1–19 A tanulók tanulmányozzák a Bírák 2:1–19-et, és beszéljék meg, hogyan követte Izráel a kört, és miért. A tanulók keressenek a Bírák 3:5–4:24-ben verseket, amelyek Izráel gyermekeit mutatják a kör négy pontján. Kérdezd meg a tanulókat, mit tehetünk, hogy ne váljunk hasonlókká azokhoz az emberekhez, akik nem ismerték „sem az Urat, sem az Œ cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel” (Bírák 2:10).

2. Az Úr megfenyíti vagy megbünteti azokat, akiket szeret. Fenyítése nagy áldás lehet számunkra, mert ha Hozzá fordulunk, segíteni fog legyŒzni a problémákat (lásd Bírák 2:1–5, 11–23; 3:7–15; 4:1–7; 5:1–2; 6:1, 6–16; 10:6–16; 13:1; lásd még Máté 11:28–30; Zsidók 12:6–11; T&Sz 95:1–2; 101:1–9).

Megszabadíttattak ellenségeiktŒl

3. Az Úr néha próbára tesz bennünket, hogy megerŒsítsen, és hajlandóaknak kell lennünk áldozatokat hozni azért, hogy Ãt szolgáljuk (lásd Bírák 7:1–23; 13:2–5; lásd még T&Sz 98:11–15).

Az Úrhoz kiáltottak

4. Ha nem tartjuk be a parancsolatait, nem kaphatunk választ imáinkra (lásd Bírák 10:10–14; lásd még Móziás 11:23–25).

Elfeledkeztek az Úrról

Szolgaságra jutottak

BÍRÁK 3

3:5–6 Utalások: 5 Mózes 7:1–6; Józsué 23:9–15.

5. Az Úr iránti engedelmességünk fontosabb, mint a tehetségeink vagy más elŒnyeink, amikkel bírhatunk. Például Sámson születését egy angyal ígérte meg, egész életét Istennek ajánlották, és nagyszerı áldásokat kapott (lásd Bírák 13:1–14, 24–25). De amint büszkévé és önzŒvé vált, szövetségen kívül házasodott, fizikai erejét önzŒ célokra használta, és szexuálisan erkölcstelen lett (lásd Bírák 14:1–3, 19; 15:7–8; 16:1). Végül igaztalan élete miatt elvesztette fizikai erejét (lásd Bírák 16:4–21; lásd még Alma 2:26–31; Mormon 5:16–18).

BÍRÁK 5

5:1–13 Olvassátok el a Bírák 4:40-et is. Mondd el a tanulóknak, hogy a Bírák 5 Debora és Bárák dicsérŒ éneke Istenhez, mert megszabadította Izráel gyermekeit ellenségeiktŒl. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Buzgó hittel dicsérjük” (Egyházi énekek, 56. old.). BÍRÁK 6

6:1–13 A tanulók vizsgálják meg a Bírák 6:1–10-et, hogy válaszoljanak Gedeon kérdéseire a 13. versben (lásd Mormon 6:16–19; 9:15–20). 42


BÍRÁK 7

13:9–10; Hélamán 12:5–6). Hasonlítsátok össze a Bírák 21:25-öt a Moróni 7:15–17-tel, és beszéljétek meg, honnan tudhatjuk, mi a jó és mi a rossz.

Jelölj ki tanulókat, hogy felolvassák az elbeszélŒ, Gedeonnak, az angyalnak, az Úrnak, a város férfiainak, Joásnak, a férfinak, aki elbeszélte egy álmát, a másiknak (akinek beszélte), és a háromszáz férfiúnak a szavait (lásd Bírák 6:11–40). Beszéljétek meg a következŒ kérdéseket: Mit érzett Gedeon azzal kapcsolatban, amit az angyal kért, hogy megtegyen? Miért nem ölték meg Gedeont azért, mert lerontotta Baál oltárát? Mit tett az Úr, hogy felkészítse Gedeont a midiániták legyŒzésére? Mit tett az Úr, hogy Gedeon seregét létszámában kevesebbé tegye, és miért?

15. HÉT

RUTH, 1 SÁMUEL 1–11


1. Részt veszünk Isten munkájában, és szeretetét és áldásait hitünk és engedelmességünk szerint, nem fajunk, nemzetiségünk, pénzügyi helyzetünk, családi vagy társadalmi hátterünk szerint kapjuk (lásd Ruth 1:1–16; 2:1–12; 3:9–11; 4:9–17).

Olvassátok el a Tanok és szövetségek 1:19-et, és kérdezd meg a tanulókat, hogyan segít nekik az olvasott vers megérteni Gedeon történetét. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulnak meg az Úrról ebbŒl a történetbŒl (lásd 5 Mózes 31:6; 1 Nefi 4:1–2; 22:16–17).

2. Az Úrban bízva legyŒzhetjük az ellenségeskedéseket életünkben, és áldásokat kaphatunk (lásd Ruth 1:19–21; 2:19–23; 4:13–17; 1 Sámuel 1:1–20, 24–28; lásd még 1 Nefi 1:20; 2 Nefi 4:34–35).

BÍRÁK 8

3. A szülŒknek meg kell fegyelmezniük gyermekeiket és segíteniük kell, hogy jó döntéseket hozzanak (lásd 1 Sámuel 2:12–17, 22–25, 27–36; 3:11–14; 4:10–18; lásd még Móziás 4:14–15; T&Sz 68:25–28; 93:41–43).

8:22–23 Beszéljétek meg, mit tanít a Bírák 8:22–23 Gedeonról. Kérdezd meg a tanulókat, hogyan és miért kell engednünk, hogy az Úr uralkodjon felettünk (lásd 2 Nefi 4:34–35; T&Sz 78:17–19).

4. Az Úr állhatatos szolgái alázatosan meghallják és engedelmeskednek az Úr parancsainak (lásd 1 Sámuel 3:1–10, 19–21).

BÍRÁK 13

13:1–5 Utalás: 4 Mózes 6:1–5.

5. Nem bízhatunk dolgokban, saját erŒnkben vagy világi módszerekben, mert csak az Istenbe vetett hit által gyŒzhetjük le ellenségeinket és menekülhetünk meg (lásd 1 Sámuel 4:1–11; 7:3–13; 8:4–20; 12:6–25; lasd még 3 Nefi 4:28–33; T&Sz 1:16).

BÍRÁK 14–16

A tanulók olvassák el a Bírák 14–16-ot, majd sorolják fel és beszéljék meg, mit tett Sámson, amikor az Úr Szelleme vele volt, és mit tett, amikor nem volt vele a Szellem. Beszéljétek meg a különbségeket, amiket a Szellem okozott Sámson éltében, és amiket tett, hogyan segítettek neki birtokolni, illetve elveszíteni az Úr Szellemét (lásd Móziás 2:36–37; Hélamán 4:20–26; T&Sz 63:16).

6. Az Úr megfenyíti és megbünteti gyermekeit, hogy megbánhassák bıneiket és megbocsátást nyerhessenek (lásd 1 Sámuel 5:6–12; lásd még Hélamán 12:3; T&Sz 105:6).

BÍRÁK 16

7. Nem mondhatunk és tehetünk rosszat másoknak még akkor sem, ha Œk rosszat mondanak és tesznek ellenünk (lásd 1 Sámuel 10:27; 11:11–13).

16:15–30 Nézzétek át József történetét az 1 Mózes 39:7–12; 41:15–16, 25, 33–42-ben. Beszéljétek meg, hogy Józsefet miképpen kísérthette volna meg az a hatalom, amit a fáraó adott neki. A tanulók hasonlítsák össze, mit tett Sámson és József, amikor kísértésben volt részük. Beszéljétek meg, mit tanítanak ezek a történetek a kísértésrŒl (lásd Jakab 4:7–10).

ÖTLETEK A RUTH, 1 SÁMUEL 1–11 TANĺTÁSÁHOZ RUTH 1

1:6–22 Jelölj ki tanulókat, hogy játsszák el a Ruth 1:6–22ben lévŒ történetet, vagy olvassák fel hangosan az elbeszélŒ, Naomi, Orpa és Ruth szavait, az osztály többi részét pedig kérd meg, olvassák fel a város lakóinak szavait (lásd 19. v.). Kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan ismerŒs nŒkrŒl, akik olyanok, mint Ruth vagy Naomi.

BÍRÁK 17–21

Mondd el a tanulóknak, hogy a Bírák 17–21 történetei azokra a nagy gonoszságokra példák, amelyek a bírák korában történtek. A tanulók jelöljék meg a Bírák 21:25-öt, és beszéljék meg, kinek kellett volna Izráel királyának lenni (lásd Bírák 8:22–23; 1 Sámuel 8:6–8; Hóseás 43


RUTH 2

Amikor a Hetvenek ElsŒ Kvórumának a tagja volt, Elder William Grant Bangerter ezt mondta: „Gyermekkorom óta éreztem, hogy anyám . . . Anna szellemét hordozza magában, . . . mert már az Úrnak és szolgálatának szentelte gyermekeit. Úgy nevelkedtünk, hogy misszióba menjünk, keményen dolgozzunk, gyakran imádkozzunk, és életünket a szolgálatnak adjuk át.” 30

2:1–2 Utalások: 3 Mózes 19:9–10. 2:1–23 Kérd meg a tanulókat, jelöljék meg a Ruth 2:20-at, és a fejezet többi részében keressenek olyan dolgokat, amelyek azt mutatják, hogy az Úr „nem vonta meg az irgalmasságát az élŒktŒl és a megholtaktól” Kérd meg a tanulókat, mondjanak eseteket, amikor az Úr irgalmasságát érezték életükben.

1 SÁMUEL 2

2:1–10 A tanulók keressék meg és beszéljék meg az okokat az 1 Sámuel 2:1–10-ben, hogy miért kell örvendeznünk az Úrban.

RUTH 3–4

Mondd el a tanulóknak, hogy a Ruth 2:1–2; 3:1–14; 4:1–10-ben Naomi, Ruth és Boáz azt a házassági törvényt követte, amit az Úr adott (lásd 5 Mózes 25:5–10). Ez a házassági törvény megmondja az embereknek, hogyan kell gondoskodni az özvegyasszonyokról, és felnevelni a meghalt férj gyermekeit.

2:12–17, 22–25, 27–30 Olvassátok el az 1 Sámuel 3:13-at. Beszéljétek meg, mit tettek Éli fiai, és mit tett és mit nem tett meg Éli, hogy megfegyelmezze fiait. Hasonlítsátok össze azt, amit Éli mondott fiainak azzal, amit Alma mondott fiának, Koriántonnak (lásd Alma 39:11–14). Kérdezd meg, mit vár el az Úr a szülŒktŒl, mit tegyenek, amikor gyermekeik bınt követnek el (lásd Móziás 4:14–15; T&Sz 93:40–43).

RUTH 4

Olvassátok el a Ruth 2:10–11; 3:11-et, és beszéljétek meg, mit mondott Boáz Ruthról. Mit kívánt Ruth Boáztól? (lásd Ruth 3:8–11; 4:9–10). Olvassátok el a Ruth 4:1–10-et, és hasonlítsátok össze a módot, ahogyan Boáz és az „atyafiak” (férfirokonok) reagáltak Ruth és Naomi igényeire és a törvény követelményeire. Beszéljétek meg, mit vár el tŒlünk az Úr (lásd 5 Mózes 10:12–14; 23:21–23; Mikeás 6:6–8; T&Sz 64:34). Miért fontos, hogy azt tegyük, amit az Úr kér? (lásd Alma 7:21–22; T&Sz 72:3–4; 82:3).

1 SÁMUEL 3

Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel hangosan az elbeszélŒ, Sámuel, Éli és az Úr szavait. Sámuel példája hogyan segít megtudni, mit kell tennünk, amikor az Úr szolgálatra hív el bennünket? 1 SÁMUEL 4

4:11–12, 18–22 Soroljátok fel azokat az áldásokat, amelyeket az egész nép és a „vének” kértek Boázra és Ruthra (lásd Ruth 4:11–12). Olvassátok el a Máté 1:3–6, 16-ot, és mondd el a tanulóknak, hogy Jézus Krisztus Boáz és Ruth leszármazottja volt.

Hasonlítsátok össze azt, amit az Úr Annáért és fiáért tett (lásd 1 Sámuel 1:9–28; 2:1–11, 18–21; 3:1–10, 19–21) azzal, amit az Úr Éliért és fiaiért tett (lásd 1 Sámuel 2:12–17, 22–36; 3:11–14; 4:10–22), és miért. 1 SÁMUEL 4–8

RUTH 2–4

Olvassátok el a 2 Nefi 11:4-et, és beszéljétek meg, miképpen hasonlít az, amit Boáz tett ahhoz, amit Krisztus tett (hasolítsátok össze a Ruth 2:4-et a Máté 2:1–6; Ruth 2:14, John 6:35-tel). Olvassátok el az Omni 1:26-ot, és beszéljétek meg, hogyan hasonlít az, amit Ruth tett ahhoz, amit mi tehetünk, hogy Krisztushoz jöjjünk (lásd Ruth 2:10–13; 3:10–11).

Miért akarta a nép, hogy a frigyláda (lásd 1 Sámuel 4:3–8) vagy egy király (lásd 1 Sámuel 8:4–8, 19–20) mentse meg (üdvözítse) Œket? Mi történt, amikor a nép az Úrhoz fordult (lásd 1 Sámuel 7:3–13)? Beszéljetek azokról a dolgokról, amikrŒl az emberek ma azt hiszik, hogy megmentheti (üdvözítheti) Œket Istenen kívül. Olvassátok el a Móziás 3:8–13, 17-et, és beszéljétek meg, mi hogyan menekülhetünk meg (üdvözülhetünk).

1 SÁMUEL 1–2

1 SÁMUEL 8

1:1–2:11 Beszéljétek meg, miért sírt Anna, és mi okozta, hogy érzései megváltoztak. Hogyan hasonlít az, amit Anna tett ahhoz, amit mi tehetünk, amikor „bánkódunk”?

8:4–22 Soroljátok fel, hogy Sámuel szerint mik történnének, ha királyok uralkodnának a nép fölött (lásd Móziás 29:12–24). Kérdezd meg a tanulókat, miért egyezett bele Sámuel, hogy királyt adjon nekik. Beszéljétek meg, mit tanít ez a történet a választásról (lásd Móziás 29:26–27; Alma 29:4–5).

1:11, 24–28; 2:11, 19–20 Írjátok a 4 Mózes 6:1–8 utalást az 1 Sámuel 1:11 mellé. A tanulók olvassák el az 1 Sámuel 1:11, 24–28; 2:11, 19–20-at, és beszéljétek meg, hogy ma a szülŒk hogyan „szentelhetik” gyermekeiket az Úrnak. 44


1 SÁMUEL 9–11

1 SÁMUEL 12

Olvassátok el az Alma 37:7-et, és jelölj ki csoportokat, hogy jelöljék meg és beszéljék meg „az egészen egyszerı eszközöket”, amiket az Úr használt az 1 Sámuel 9–11-ben, hogy királyt adjon a népnek. Hogyan segítettek ezek a dolgok Saulnak felkészülni, hogy igazságos király legyen?

12:6–25 Beszéljétek meg, mit mondott Sámuel, mit tett és mit fog tenni az Úr Izráel gyermekeiért. Soroljátok fel és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket az Úr tett értünk, és azokat, amiket a szentírások és a próféták szerint tenni fog értünk. 1 SÁMUEL 13

16. HÉT

13:8–14 Olvassátok el az 1 Sámuel 10:8-at is. Beszéljétek meg, mit mondott Sámuel Saulnak, mit tegyen, és miért mondta, hogy Saul esztelenül cselekedett. Kérd meg a tanulókat, mondjanak eseteket a szetírásokból vagy életükbŒl, amikor az Úrnak engedelmeskedŒ emberek megáldattak, az engedetlenek pedig elveszítették áldásaikat.

1 SÁMUEL 12–31


1. Nem szabad, hogy több hatalmat vagy felhatalmazást akarjunk kapni az Egyházban, mint amennyit vezetŒinktŒl kapunk. Alázattal kell követnünk az Urat és vezetŒit, még akkor is, ha szerintünk mi jobb utat tudunk (lásd 1 Sámuel 13:5–14; 15:1–30; lásd még T&Sz 58:20; 121:39).

1 SÁMUEL 14

14:1–16 Kérd meg a tanulókat, olvassák el Jonathán és fegyverhordozója történetét, majd mondják el saját szavaikkal. Milyen lecke tanulható meg ebbŒl a történetbŒl? (Lásd 1 Nefi 3:31; 4:1).

2. A fizikai megjelenés félrevezetŒ lehet, ezért óvatosnak kell lennünk, hogy igazságosan ítéljünk (alkossunk véleményt) azáltal, hogy megfigyeljük, mennyire élnek az emberek az evangélium alapelvei szerint, és akkor, az inspirációra hagyatkozva kell megismerni mások szívét (lásd 1 Sámuel 16:1–13; lásd még 1 Korinthus 2:10–16).

1 SÁMUEL 15

A tanulók olvassák el az elbeszélŒ, Sámuel, Saul és az Úr szavait. Hasonlítsátok össze azt, amit Saulnak megparancsoltak, hogy tegyen meg, azzal, amit megtett. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanít az 1 Sámuel 15 az Úrról, SámuelrŒl és Saulról. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Isten, a mi Mennyei Atyánk törvény által kormányozza gyermekeit. A törvényeket tökéletesedésünkre vezette be. Ha engedelmeskedünk törvényeinek, azokban az áldásokban részesülünk, amelyek azokhoz a törvényekhez tartoznak. Ha nem engedelmeskedünk, viseljük a következményeit.” 31 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 130:20–21-et is. Segíts a tanulóknak könyv nélkül megtanulni az 1 Sámuel 15:22-t.

3. Azok, akik nem engedelmeskednek az Úrnak, és elveszítik a Szellem befolyását, a Sátán befolyása alá kerülhetnek. Ha nem bánják meg bıneiket, a Sátán romlásba dönti Œket (lásd 1 Sámuel 16:14–23; 18:10–12, 28–29; 19:9–17; 22:6–19; 31:1–12; lásd még T&Sz 1:33; 63:55). 4. A méltó (felemelŒ) zene pozitív hatással lehet életünkre (lásd 1 Sámuel 16:23; lásd még T&Sz 136:28). 5. LegyŒzhetjük a gonosz befolyását úgy, hogy az Úrra hagyatkozunk erŒben és hitben (lásd 1 Sámuel 17:20–54; 23:1–14, 25–29; 30:1–19; lásd még T&Sz 27:15–18).

15:1–4 Utalások: 2 Mózes 17:8–16; 5 Mózes 25:17–19. 15:11 A JSF az 1 Sámuel 15:11 elsŒ részét a következŒképpen változtatta meg: „Királlyá tettem Sault, de nem bánta meg bıneit, bınt követett el, mert eltávozott tŒlem.”

6. Az igaz barátok nagy áldást jelentenek. Gondot viselnek ránk és törŒdnek jólétünkkel és boldogságunkkal (lásd 1 Sámuel 18:1; 20; 23:16–18; lásd még Példabeszédek 17:17; 18:24).

15:35 A JSF az 1 Sámuel 15:35-öt a következŒképpen változtatta meg: „Az Úr pedig elvette a királyságot Saultól, akit királlyá tett Izráel felett.”

7. Tisztelni és becsülni kell vezetŒinket még akkor is, ha ismerjük gyengeségeiket (lásd 1 Sámuel 24:1–15; 26:4–25; lásd még T&Sz 21:4–5).

1 SÁMUEL 16

16:1–13 Soroljátok fel és beszéljétek meg, honnan tudta meg Sámuel, hogy a Úr kit választott, hogy Izráel következŒ királya legyen (lásd T&Sz 105:36). Olvassátok el a János 7:24; a Tanok és szövetségek 137:9-et, és beszéljétek meg, hogyan ítéli meg az Úr az embereket.

8. Az Úrtól jövŒ üzenet nem gonosz szellemek által jön. A Sátán és követŒi csak kétségbeesést, zavart és gyılöletet hoznak (lásd 1 Sámuel 28:3–20; lásd még Galáczia 5:19–22). 45


16:7 (Szentírás memoriter.) Mutass be a tanulóknak egy dobozt, amely különleges ajándékként van becsomagolva, és egy másikat, amely régi és kopott. Kérd meg a tanulókat, találják ki, mi van az egyes dobozokban. Beszéljétek meg, a doboz külseje hogyan befolyásolta a találgatásukat. Olvassátok el az 1 Sámuel 16:7-et, és beszéljétek meg, hogyan „láthatjuk” az emberek szívét (lásd Máté 7:16–20; Moróni 7:10–19). Segíts a tanulóknak könyv nélkül megtanulni az 1 Sámuel 16:7-et.

Istennek kötöttek, mint például a keresztelés és az úrvacsora szövetsége, és beszéljétek meg, mit tehetnek, hogy betartsák ezeket a szövetségeket. 1 SÁMUEL 21–23

Soroljátok fel és beszéljétek meg, mi módon mentette meg az Úr Dávid életét (lásd 1 Sámuel 21:1–15; 22:5; 23:1–18, 27–29). Hogyan segít ma nekünk az Úr, hogy megszabaduljunk a gonosztól és a veszélytŒl? (lásd 1 Nefi 15:23–25; Hélamán 5:12; Moróni 7:16–17; T&Sz 10:5).

16:14 A JSF úgy változtatta meg az 1 Sámuel 16:14–16, 23; 18:10; 19:9-et, hogy a gonosz szellem nem az Úrtól volt.

1 SÁMUEL 25

16:23 Ezra Taft Benson elnök azt mondta: „A sugalmazott zene mennyei gondolatokkal tölti el a lelket, igaz cselekedetekre ösztöznöz, és békérŒl beszél a léleknek.” 32 Énekeljetek el egy egyházi éneket, amit a tanulók javasolnak.

A tanulók tanulmányozzák az 1 Sámuel 25-öt, készítsenek felsorolást és számoljanak be arról, amit ez a fejezet AbigélrŒl tanít. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük Dávid miért akarta feleségül venni Abigélt (lásd Példabeszédek 31:10–12).

1 SÁMUEL 17

1 SÁMUEL 28–31

Olvassátok el hangosan az 1 Sámuel 17-et a tanulókkal együtt. Hasonlítsák magukat Dávidhoz, és egy problémát, amivel szembenéznek, Góliáthoz. Beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket Dávid tett, amelyek hasonlók azokhoz, amiket megtehetünk, hogy legyŒzzük a problémákat.

A tanulók egy csoportja vizsgálja meg az 1 Sámuel 28–31-et, és számoljon be, mi történt Saullal, amely hasonlít arra, ami azokkal az emberekkel történik, akik elfordulnak az Úrtól (lásd 1 Krónika 10:13–14; T&Sz 1:14–16). Egy másik csoport vizsgálja meg az 1 Sámuel 29–30-at, és számoljon be arról, mi történt Dáviddal, ami hasonló ahhoz, ami azokkal az emberekkel történik, akik Krisztust követik (lásd 1 Nefi 1:14, 20).

1 SÁMUEL 18–26

Hasonlítsátok össze azt, amit Saul próbált Dáviddal megtenni (lásd 1 Sámuel 18:10–11; 19:9–12; 24:1–2) azzal, amit Dávid tett Saullal (lásd 1 Sámuel 24:1–12; 26:5–18, 22–23). Beszéljétek meg, miért nem ölte meg Dávid Sault. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 64:9–11-et, és kérd meg a tanulókat, mondják el, hogyan áldattak meg, amikor inkább megbocsátottak, mint bántották volna azokat az embereket, akik megsértették Œket.

17. HÉT

2 SÁMUEL


1. Sámuel 2. könyvébŒl a következŒket tanuljuk a személyes kapcsolatokra vonatkozóan:

1 SÁMUEL 19

a. A becstelenség csapást hoz ránk (lásd 2 Sámuel 1:1–15; vesd össze: 1 Sámuel 31:3–5; lásd még 2 Királyok 5:15–27).

19:18–21 Kérdezd meg a tanulókat, szerintük Isten Szelleme miért szállott a követekre, akiket azért küldtek, hogy Dávidot elfogják. Beszéljétek meg, mit tanít az 1 Sámuel 19:18–21 a SzentlélekrŒl vagy Isten SzellemérŒl. Ezra Taft Benson elnök mondta: „A Szentlélek érzéseinket gyengédebbé teszi. Egymás iránt nagyobb szeretettel és együttérzéssel vagyunk. Kapcsolatainkban nyugodtabbak vagyunk. Képesek vagyunk egymást jobban szeretni.” 33

b. A bosszúállás tragédiát és bánatot okoz (lásd 2 Sámuel 2:8–4:12; 13:21–39). c. Óvatosaknak kell lennünk, hogy tetteink ne sértsenek vagy károsítsanak másokat (lásd 2 Sámuel 6:14–22).

1 SÁMUEL 20

d. Nem szabad másokban hibát keresnünk, vagy könnyen megsértŒdnünk (lásd 2 Sámuel 6:14–23; lásd még Máté 7:1–5).

Beszéljétek meg a szövetségeket, amiket Jonathán és Dávid kötött az Úrral és egymással (lásd 1 Sámuel 23:15–18). Mit tett Jonathán, hogy megmutassa, megtartotta Istennel és Dáviddal kötött szövetségét? Kérd meg a tanulókat, soroljanak fel néhány szövetséget, amit

e. Mindig kedvesnek kell lennünk másokkal, és segítŒkésznek azokkal szemben, akik kevésbé szerencsések, mint mi vagyunk (lásd 2 Sámuel 9). 46


f. A másokkal szembeni gyılölet romboló, és visszautasításhoz, gyilkossághoz, a családtól való eltávolodáshoz és gyászhoz vezethet (lásd 2 Sámuel 13:15–37).

tek meg, miért gyászolt és sírt Dávid (2 Sámuel 1:12; lásd még T&Sz 42:45–47). 2 SÁMUEL 5

A tanulók keressenek dolgokat a 2 Sámuel 5-ben, amelyek azt bizonyítják, hogy Dávid „folytonosan emelkedék” (2 Sámuel 5:10).

g. Ha nézeteltéréseink vannak másokkal, törekednünk kell a békekötésre velük (lásd 2 Sámuel 14:28–33). 2. Nem szabad bántani, kritizálni, megpróbálni rendre utasítani, hibát keresni az Úr szolgáiban. Ehelyett tisztelnünk és támogatnunk kell Œket (lásd 2 Sámuel 1:14–16; 4:4–12; lásd még 1 Sámuel 24:1–12; 26:7–23; T&Sz 21:4–6; 28:6; 121:16–17).

2 SÁMUEL 6

6:1–8 Magyarázd el Uzza halálát, elmondva a tanulóknak, hogy Isten megparancsolta, hogy csak a papok érinthetik meg a frigyládát (lásd 4 Mózes 4:15; 5 Mózes 31:9; 1 Sámuel 6:19). Beszéljétek meg, hogy az Egyházban az embereknek miért nem szabad megpróbálni megtámasztani Isten ládáját (T&Sz 85:8), vagy más szavakkal, rendreutasítani vagy irányítani azokat, akiknek felhatalmazásuk van fölöttük (lásd Hittételek 1:5).

3. Soha nem ellenkezhetünk vagy tehetünk hozzá az utasításokhoz, amiket az Úrtól vagy szolgáitól kapunk, nem cselekedhetünk önzŒ okokból még akkor sem, ha jó szándékaink vannak, és úgy gondoljuk, hogy az Úr ügyét „segítjük” (lásd 2 Sámuel 6:1–7; lásd még 4 Mózes 1:50–51).

6:12–23 A tanulók hasonlítsák össze azt, amit Dávid tett, és hogy miért tette azzal, amit Mikál tett, és hogy miért tette. Olvassátok el a Zsoltár 149:1–4; Tanok és szövetségek 136:28-at, és beszéljétek meg, hogyan mutathatjuk ki „vigasságunkat” (örömünket) az Úrnak.

4. Az Úr nem mindig adja meg, amire vágyunk, még ha úgy érezzük is, hogy vágyaink jogosak (lásd 2 Sámuel 7:1–13). Olyan áldásokat kell kérnünk, amelyek ránk nézve egyeznek az Úr akaratával, s nem önzŒ okok motiválják (lásd T&Sz 88:64–65).

2 SÁMUEL 7

7:1–17 A tanulók mondják el, mit mond a 2 Sámuel 7:1–17 az Úrról és Dávidról. Kérdezd meg a tanulókat, hogy az Úr által Dávidnak ígért áldások (lásd 2 Sámuel 7:16) miként hasonlítanak az Úr által nekünk ígért áldásokhoz. Hogyan erŒsíttetett meg Dávid trónja mindörökké? (lásd Máté 1:1; Lukács 1:30–33).

5. Azok, akik felhatalmazott helyzetüket arra használják, hogy elŒnyt szerezzenek másokkal szemben, bınt követnek el, és súlyos büntetésben lesz részük (lásd 2 Sámuel 11:1–17, 26–27; 12:1–14). 6. Helytelen olyasmi után epekedni vagy vágyakozni, ami gonosz. A kéjvágy ártalmas, rendszerint gonoszabb bınökhöz vezet (lásd 2 Sámuel 11:2–17; 13:14), és hazugságokon alapul, kihasználja az ártatlanokat, gyakran titokban tartják, elveheti mások szabadságát, a jó hírnév elvesztéséhez vezethet, és gyılöletté változhat (lásd 2 Sámuel 13:1–15; lásd még 2 Mózes 20:17; Jákób 2:31–35; T&Sz 42:22–24).

2 SÁMUEL 11

11:1–17 A tanulók készítsenek felsorolást arról, amit Dávid tett, és beszéljétek meg, mit tehetett volna, hogy elkerülje az egyes hibákat. Elder Gordon B. Hinckley mondta: „Életünk folyását nem a nagy, félelmetes döntések határozzák meg. Haladásunk irányát a kis, naponkénti döntések mutatják.” 34 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 42:23-at is.

7. Ha csak akkor valljuk meg bıneinket, amikor leleplezik, azt bizonyítja, hogy nem vagyunk sem alázatosak, sem készek a bınbánatra (lásd 2 Sámuel 12:1–13).

11:1–17, 26–27 A tanulók hasonlítsák össze azt a Dávidot, aki Góliáttal harcolt (lásd 1 Sámuel 17:29–37, 45–51), azzal a Dáviddal, aki megkísértetett, hogy házasságtörést és gyilkosságot kövessen el (lásd 2 Sámuel 11:1–17, 26–27). Olvassátok el a Tanok és szövetségek 3:4-et is. Beszélgessetek arról, mit kell tennünk, amikor megkísértetünk (lásd 1 Mózes 39:7–12; 2 Timótheus 2:22).

8. Az Úr mindent értünk tesz. Az Ã erejével és vezetésével elérhetünk minden jó dolgot (lásd 2 Sámuel 22). ÖTLETEK A 2 SÁMUEL TANĺTÁSÁHOZ 2 SÁMUEL 1

1:1–16 Vessétek össze az 1 Sámuel 31:1–6-ot a 2 Sámuel 1:1–10-zel. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért mondta a fiatalember, hogy megölte Sault, és Dávid miért ölette meg a fiatalembert (lásd 2 Sámuel 4:10). Beszéljé-

2 SÁMUEL 12

12:1–9 A tanulók mondják el, hogy Náthán próféta története miként hasonlít azokra, amiket Dávid tett a 2 Sámuel 11:1–17, 26–27-ben. 47


2 SÁMUEL 23

12:10–14 A JSF a következŒképpen változtatta meg a 2 Sámuel 12:13 utolsó részét: „Az Úr nem vette el [nem bocsátotta meg] a te bınödet, hogy meg ne halj” (lásd még T&Sz 132:38–39).

23:1–5 Soroljátok fel, amit a 2 Sámuel 23:1–5 Dávid életérŒl mond. A tanulók mondják el, mit tanultak Dávid életébŒl.

12:14 Olvassátok el az Alma 39:3–11-et, és beszéljétek meg, hogy egy ember bıne miként hat másokra is. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 137:10-et, hogy megértsétek, mi történt a gyerekkel, aki meghalt.

18. HÉT

1 KIRÁLYOK 1–15


2 SÁMUEL 13

1. Azok, akik Isten országában szolgálnak, számos dolgot tanulhatnak a Királyok elsŒ könyvébŒl:

13:1–18 Hasonlítsátok össze Amnon Támár iránti érzéseit, mielŒtt és miután „erŒt vett rajta” (2 Sámuel 13:14). Beszéljétek meg a szerelem és a kéjvágy közötti különbségeket (lásd Galáczia 5:16–25; T&Sz 42:22–25). Elder Richard G. Scott apostol mondta, hogy a szerelem „arra indítja az embert, hogy áldozatokat hozzon a másikért. A Sátán elŒsegíti a szerelem utánzatát, ami a kéjvágy. . . . Az, aki ezt a csalást elköveti, nem sokat törŒdik azzal a fájdalommal és romlással, amit a másik embernek okoz.” 35

a. Az Úr választja azokat, akiknek szolgálniuk kell; nem saját magukat választják (lásd 1 Királyok 1:5–53; lásd még Zsidók 5:4). b. Azért, hogy áldásokat kapjunk, engedelmeskednünk kell Istennek és szolgálnunk kell Ãt (lásd 1 Királyok 2:1–4). c. Az Úr ajándékokat ad szolgáinak, melyekre szükségük van, hogy teljesítsék kötelezettségeiket (lásd 1 Királyok 3:5–14).

13:22–29 Olvassátok el a 2 Sámuel 13:22–29-et, és beszéljétek meg, mit kell tennünk, amikor valakit, akit szeretünk, egy másik ember bánt (lásd Róma 12:17–21; 1 Péter 3:8–9; Mormon 8:19–20; T&Sz 64:10).

d. Azok, akik nem szeretettel és becsülettel szolgálnak, nem fogják követŒik szeretetét és támogatását élvezni (lásd 1 Királyok 12:1–20).

2 SÁMUEL 12–18

e. A gonosz vezetŒk követŒiket rossz dolgok elkövetésére is késztethetik (lásd 1 Királyok 12:25–33; 13:33–34; 14:15–16; 15:25–26, 30, 33–34; lásd még Móziás 11:1–2; 29:31).

Soroljátok fel azokat a próféciákat, amiket Nátán mondott Dávidnak a 2 Sámuel 12:10–14-ben, és jelölj ki csoportokat, hogy keressék meg és számoljanak be arról, ahogyan ezek a próféciák a 2 Sámuel 12–18-ban beteljesültek, Beszéljétek meg, mi történhet a bın miatt (lásd Galáczia 6:7–8; Alma 41:10–15).

2. Tiszteletet és megbecsülést kell mutatnunk a tisztségek iránt, amit kormányunk vezetŒi töltenek be (lásd 1 Királyok 1:38–40; lásd még T&Sz 134:6; Hittételek 1:12).

2 SÁMUEL 14–18

Jelölj ki csoportokat, hogy keressék meg és számoljanak be azokról a dolgokról, amik azt mutatják, hogyan érzett Dávid fia, Absalom iránt, és miként érzett Absalom apja iránt (lásd 2 Sámuel 13:39; 14:1, 23–24, 28–33; 15:1–14; 16:20–23; 17:1–4; 18:1–5, 28–33). Beszéljétek meg, mit tanulhatunk Dávidtól arról, hogy miként kell érezni a szülŒknek gyermekeik iránt.

3. A bölcsesség Isten ajándéka. Az Úr Szelleme által lehet olyan bölcsességünk, hogy megkülönböztessük az igazságot a tévedéstŒl (lásd 1 Királyok 3:5–28; 4:29–34; lásd még T&Sz 46:17, 23). 4. Szeretettel és odaadással kell építenünk az Úr Templomait, a tŒlünk telhetŒ legjobbat adva. Az Úr megígéri, hogy népe között és Templomaikban lakik, amelyeket sugalmazott imával szenteltek Neki (lásd 1 Királyok 5:2–18; 6:1–22; 7:51; 8:10–61; 9:1–5; lásd még T&Sz 109:1–13).

2 SÁMUEL 22

A tanulók készítsenek felsorolást és beszéljék meg azokat a dolgokat, amiket Dávid mondott, hogy az Úr megtett érte, és amelyek hasonlóak azokhoz, amiket az Úr értünk tett. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Mikor sorsod rosszra fordul” (Egyházi énekek, 12. old.)

5. Az Úr néha éhínséget és más problémákat küld, hogy gyermekeit a bınbánatra és a parancsolatok betartására rávegye (lásd 1 Királyok 8:33–39; lásd még 2 Sámuel 21:1; Hélamán 11:3–17).

48


6. Azok, akik a szövetségen kívül házasodnak, elveszthetik a Szellemet, és eltávolodhatnak az Úrtól (lásd 1 Királyok 11:1–11).

hogy felkészítse Salamont a templom felépítésére. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért használtak olyan értékes dolgokat, és miért voltak olyan gondosak a templom építésében.

7. Hallgatnunk kell azok tanácsára, akik tapasztaltabbak az evangéliumban (lásd 1 Királyok 12:1–16).

1 KIRÁLYOK 6

6:11–14 Kérdezd meg a tanulókat, mit kell tennünk, hogy az Úr közöttünk lakozzon. (lásd T&Sz 109:5; Mózes 7:13–18).

ÖTLETEK AZ 1 KIRÁLYOK 1–15 TANĺTÁSÁHOZ 1 KIRÁLYOK 1

1:5–40 Nézzétek át Dávidnak fiához, Salamonhoz intézett szavait, valamint az Úrnak Dávidhoz intézett szavait az 1 Krónika 22:5–10; 28:2–7-ben. A tanulók keressék meg és beszéljék meg az 1 Királyok 1:5–40-ben lévŒ dolgokat, amelyek beteljesítették ezeket a szavakat. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 3:1–3-at, és beszéljétek meg, miként lehetett, hogy Adónia tettei és nem Isten tettei hiúsultak meg.

1 KIRÁLYOK 8

1 KIRÁLYOK 3

8:62–63 Utalás: 2 Krónika 7:1–3.

8:22–54 A tanulók olvassák el Salamon imáját, amikor felszentelte a templomot, és jelöljék meg azokat a dolgokat, amelyek megragadják Œket. Beszéljétek meg, amit megjelöltek. Mondd el a tanulóknak, hogy minden Templomot, amit ma építenek, imával szenteli fel az ElsŒ Elnökség egy tagja. 8:56 Utalások: 5 Mózes 7:9; Józsué 21:43–45; 1 Nefi 9:6.

3:5–15 Hasonlítsátok össze azt, amit Salamon az Úrtól kért azzal, amiket az Úr megadott neki. Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük azok, amiket Salamon mondott, miért „tetszék . . . az Úrnak” (1 Királyok 3:10; lásd még T&Sz 6:7). Kérdezd meg a tanulókat, mit tehetnek, hogy „bölcs és értelmes” szívük legyen (1 Királyok 3:12; Alma 37:35–37; T&Sz 89:18–21; 136:32–33).

1 KIRÁLYOK 9

9:1–3 Utalás: T&Sz 110:1–10. 9:1–9 A tanulók jelöljék meg a ha és az amint szavakat az 1 Királyok 9:4–7-ben, és hasonlítsák össze azokat az ígéreteket és figyelmeztetéseket, amelyeket az Úr Salamonnak adott, azzal az ígéretekkel és figyelmeztetésekkel, amiket nekünk adott az Úr (lásd Moróni 10:32–33; T&Sz 1:7–14; 82:10).

3:14 A JSF-ben az 1 Királyok 3:14 így szól: „És ha az én útaimon járandasz, megŒrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, meghosszabítom élted idejét, és nem jársz igaztalanságban, mint a te atyád, Dávid.” Beszéljétek meg, miként változtatja ez meg ennek a versnek a jelentését.

1 KIRÁLYOK 10

10:14–24 Mondd el a tanulóknak, hogy egy tálentum körülbelül 34 kg volt. Kérd meg Œket, számítsák ki, mennyi arany „jŒ vala Salamonnak minden esztendŒben” (1 Királyok 10:14). A tanulók vessék össze Salamon gazdagságának az értékét annak a nagy bölcsességnek az értékével, amivel megáldatott mindaddig, amíg engedelmeskedik Istennek (lásd 1 Timótheus 6:17–19; 2 Nefi 9:49–52; Jákób 2:17–19).

3:16–28 Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel az elbeszélŒ, a két asszony és Salamon szavait. Beszéljétek meg, hogy a Salamon által tett dolgok miként mutatták, hogy Isten bölcsességével volt megáldva (1 Királyok 3:28). 1 KIRÁLYOK 4

4:20–34 Nézzétek át az 1 Királyok 3:11–13-at, és soroljátok fel azokat, amiket az Úr megígért Salamonnak. A tanulók olvassák el az 1 Királyok 3:28; 4:20–34; 10:1–10, 14–29-et, és mondják el, miként teljesültek az Úr ígéretei.

1 KIRÁLYOK 10–11

A tanulók olvassák el az 5 Mózes 17:14–20-at, és soroljátok fel, hogy Mózes szerint mit kell és mit nem szabad egy királynak tenni. Majd olvassátok el az 1 Királyok 10:14–28; 11:1–10-et, és hasonlítsátok össze azt, amit Salamon tett azzal, amit Mózes mondott. A JSF megváltoztatta az 1 Királyok 11:4, 6-ot, mely szerint Salamon olyan lett, mint az apja, Dávid, akinek a szíve nem volt tökéletes, és aki gonosz dolgot cselekedett az Úr szemében. Kérd meg a tanulókat, hogy szerintük miért történt meg Salamonnal, hogy „elhajlott az Œ szíve az Úrtól” (1 Királyok

1 KIRÁLYOK 5–6

Olvassátok el az 1 Királyok 5:1–6, 17–18; 6-ot. Mutass a tanulóknak egy képet az „Úr házáról”, amit Salamon épített (lásd „A szent sátor és a templom”, 15. old.) Beszéljétek meg, miben hasonlít a templom és a szent sátor. Olvassátok el az 1 Krónika 28-at is, és soroljátok fel és beszéljétek meg, mit tett az Úr, és mit tett Dávid, 49


11:9; lásd még 2 Nefi 9:28–29; Jákób 2:23–30; T&Sz 132:38–40).

19. HÉT

1 KIRÁLYOK 16–22, 2 KIRÁLYOK 1–3


1 KIRÁLYOK 11

11:9–40 Hasonlítsátok össze azt, amit az Úr Salamonnnak mondott azzal, amit Ahija próféta mondott Jeroboámnak. A tanulók keressék meg Salamon királysága kettéosztásának az okait. Mondd el a tanulóknak, hogy Jeroboám tíz törzset kapott az északi királyságban, és Salamon leszármazottjai kapták Benjámin és Júda törzsét az déli királyságban. Kérdezd meg a tanulókat, miért fontos, hogy megtartsuk a szövetséget, amit az Úrral kötöttünk (lásd Móziás 5:5–8; 18:10; T&Sz 1:14–16, 37–38).

1. Amikor az Úr munkáját végezzük, meg fog bennünket áldani, és kielégíti szükségleteinket (lásd 1 Királyok 17:1–16; 19:1–8; 2 Királyok 1:1–15; lásd még 2 Királyok 6:8–18; T&Sz 84:77–84). 2. A prófétáknak akkor is az igazat kell mondaniuk, ha nem jól fogadják azt az emberek (lásd 1 Királyok 18:17–18; 21:17–24; 22:1–28; lásd még 1 Nefi 16:1–4; Hélamán 8:1–3).

11:41–43 A tanulók mondják el, milyen volt Izráel elsŒ három királya, amikor királlyá választották Œket, és mi történt késŒbb mindegyikükkel.

3. Néha az IstentŒl eredŒ csoda segít megerŒsíteni azokat az embereket, akiknek gyenge a hitük (lásd 1 Királyok 18:21–39). De a csodák miatt a gonoszok megharagudhatnak Isten szolgáira (lásd 1 Királyok 19:1–3).

Kérdezd meg a tanulókat, hogy miket tett Saul, Dávid és Salamon, és milyen áldásokat veszítettek el bıneik következményeképpen. Beszéljétek meg, miként kerülhetjük el vagy gyŒzhetjük le az efféle dolgokat életünkben (lásd Józsué 22:5; Márk 12:28–34; 2 Timótheus 2:22; Omni 1:26).

4. Néha még az igaz emberek is elkedvetlenednek, de Isten megáldja Œket és segít nekik (lásd 1 Királyok 19:1–8; lásd még T&Sz 121:1–12). 5. Isten egyik legnagyobb csodája a személyes kinyilatkoztatás, amelyet a Szellem halk, szelíd hangja által ad nekük (lásd 1 Királyok 19:11–12; lásd még 3 Nefi 11:3; T&Sz 85:6).

1 KIRÁLYOK 12

12:1–20 A tanulók keressék meg, miért lázadt fel Izráel Salamon fia, Roboám ellen (lásd 1 Sámuel 8:10–20). A tanulók jelöljék meg a szolgája szót az 1 Királyok 12:7-ben. Olvassátok el a Máté 20:25–27; Tanok és szövetségek 50:26; 121:39-et, és beszéljétek meg, miért kell a vezetŒknek szolgáknak lenni.

6. A mohóság és a kapzsiság bıne más súlyos bınök elkövetésére késztethet egy embert (lásd 1 Királyok 21:1–16; lásd még 1 Nefi 3:25). 7. Illés próféta „átváltozott”, ami azt jelenti, hogy a halál megízlelése nélkül vitetett a mennybe (lásd 2 Királyok 2:11; lásd még 1 Mózes 5:24; Zsidók 11:5; T&Sz 110:13).

12:19–20 Segíts a tanulóknak egy térképet rajzolni (lásd „Izráel gyermekeinek országai (földjei)”, 17. old.), amely ábrázolja Izráel királyságát (az északi királyságot, ahol a tíz törzs élt) és Júda királyságát (a déli királyságot).

ÖTLETEK AZ 1 KIRÁLYOK 16–22, 2 KIRÁLYOK 1–3 TANĺTÁSÁHOZ

1 KIRÁLYOK 13

1 KIRÁLYOK 16

13:1–3 Hogy lássuk az Úr által mondott dolgok beteljesülését, amit Isten emberének mondott, hogy mondania kell, olvassátok el a 2 Királyok 23:15–20-at.

16:1–13 A tanulók sorolják fel Jéhu próféciáit (lásd 1 Királyok 16:1–4) és mondják el, miképpen teljesültek be (lásd 8–12. v.). Beszéljétek meg, hogy az Úr miért gerjed néha haragra (lásd 5 Mózes 31:29; Ésaiás 5:20–25; T&Sz 56:1–4; Mózes 6:27–29).

1 KIRÁLYOK 11–15

Jelölj ki csoportokat, hogy olvassák el és számoljanak be Roboámról (lásd 1 Királyok 12:1–24; 14:21–31) és Jeroboámról (lásd 1 Királyok 11:26–40; 12:25–33; 14:1–20; 15:27–30). A tanulók vessék össze azt, amit ezeknek az embereknek tenniük kellett volna, azzal, amit tettek. Beszéljétek meg, mi történt velük, mert nem engedelmeskedtek Isten parancsolatainak. Kérdezd meg a tanulókat, hogy a Roboámról és Jeroboámról tanultak miként vonatkozhatnak ránk.

16:29–33 Kérdezd meg a tanulókat, miért volt hiba, hogy Akháb király feleségül vette Jézabelt (lásd 5 Mózes 7:1–11). Beszéljétek meg, mi történik a víznek a felszínén, ha egy kavicsot dobnak bele, és vessétek ezt össze azzal, amit Elder ElRay L. Christiansen, a Tizenkét Apostol Kvórumának segítŒje mondott: „A döntés arra nézve, hogy hol, kivel és ki által részesültök házassági szertartásban, nemcsak rátok lesz hatással, de sok más ember életére is, 50


1 KIRÁLYOK 22

különösen gyermekeitekére. Alapjában véve valószínıleg eljövendŒ nemzedékekre lesz hatással.” 36

22:29–40 A tanulók olvassák el az 1 Királyok 21:17–19-et, majd olvassák el, mi történt Akhábbal, Izráel királyával az 1 Királyok 22:29–40-ben. Olvassátok el a Galáczia 6:7–8-at is.

1 KIRÁLYOK 17

A tanulók keressék meg, hogyan gondoskodott vagy áldotta meg az Úr Illést és az özvegyasszonyt. Olvassátok el az 1 Péter 5:6–7-et, és kérd meg a tanulókat, mondják el, hogyan visel gondot rájuk az Úr.

1 KIRÁLYOK 15–22

Olvassátok el az 1 Sámuel 8:4–7; Alma 44:4; 46:9-et. Jelölj ki csoportokat, hogy a következŒ királyok életét felhasználva a tanulók olvassák el és számoljanak be azokról a dolgokról, amik történtek, és mit tanultak, ami napjainkra vonatkozhat (lásd: „A királyságok története”, 15. old.)

17:17–24 Utalások: Máté 10:40–41; Lukács 7:11–15. 1 KIRÁLYOK 18

18:1–2 Olvassátok el az 1 Királyok 16:33; 17:1; 18:18; Lukács 4:25-öt is. Jegyezd meg, hogy az „Éliás” az Illés görög neve. Miért nem esett esŒ Izráelben? (lásd Hélamán 11:3–4).

• Abija, Júda királya (lásd 2 Krónika 13:1–21). • Asa, Júda királya (lásd 2 Krónika 14–16).

18:17–46 A tanulók olvassák fel hangosan az elbeszélŒ, Akháb, Illés, a Baál papok, a nép és Illés szolgájának a szavait. A tanulók írják le az 1 Királyok 18:21-et a saját szavaikkal. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Amint a végkifejlet világosabbá és nyilvánvalóbbá válik, az egész emberiségtŒl végül is megkövetelik, hogy kötelezzék el magukat (válasszanak) vagy Isten országa vagy az ördög országa mellett” 37 (lásd még Józsué 24:15).

• Baása, Izráel királya (lásd 1 Királyok 15:24–16:12). • Akháb, Izráel királya (lásd 1 Királyok 16:29–33; 17:1; 18:1–5, 17–18; 21:1–16). • Jósafát, Júda királya (lásd 2 Krónika 17:1–13; 20:1–30, 34–37). 2 KIRÁLYOK 1–2

18:40 Utalások: 2 Mózes 22:20.

A tanulók keressék meg és hasonlítsák össze azt, amit Akházia, Izráel királya (lásd 2 Királyok 1:2–17) és Illés (lásd 2 Királyok 2:1–15) mondott és tett, amikor segítségre vagy válaszokra volt szükségük. Kérdezd meg a tanulókat, hogyan kérhetik az Urat, hogy segítsen, és miképpen fogja megáldani Œket (lásd Máté 7:7–8; 1 Nefi 15:6–11; Moróni 10:5; T&Sz 88:62–64).

1 KIRÁLYOK 19

19:1–18 Olvassátok el az 1 Királyok 18:46-ot is. A tanulók keressék meg egy térképen azokat a helyeket, ahová Illés ment (lásd: „Térképek”, 17. old.), és beszéljétek meg, mit tett Illés az egyes helyeken. Beszéljétek meg, hogyan hallhatjuk vagy érezhetjük a Szellem halk, szelíd hangját (lásd T&Sz 6:14–16, 20–24; 8:1–2; 11:11–14). Elder Boyd K. Packer mondta: „A Szellem nem úgy ragadja meg a figyelmünket, hogy kiabál vagy vasmarokkal megráz bennünket. Inkább suttog. Oly gyengéden ölel át, hogy ha valami nagyon leköt bennünket, lehet, hogy egyáltalán nem halljuk meg.” 38 Soroljátok fel és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amelyek megakadályozhatják, hogy meghalljuk vagy megérezzük a Szellemet. Kérd meg a tanulókat, írjanak olyan esetekrŒl, amikor a Szellem segítette vagy vezette Œket. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Istennek a Lelke” (Egyházi énekek, 50. old.).

2 KIRÁLYOK 2

Olvassátok el az 1 Királyok 19:19–21-et is. A tanulók rajzoljanak képeket azokról a dolgokról, amik a 2 Királyok 2:1–15-ben történtek. Mutass a tanulóknak egy kabátot vagy egy köpenyt, és add fel az egyik tanulóra. Mondd el nekik, hogy Illés palástja az IstentŒl kapott felhatalmazásának volt a szimbóluma. Beszéljétek meg, hogy ma az Egyházban hogyan kapják a vezetŒk felhatalmazásaikat. Olvassátok el az 5. hittételt. 2:11 Mondd el a tanulóknak, hogy Illés nem halt meg, hanem átváltozott (halál nélkül vitetett fel a mennybe). Olvassátok el a Máté 17:1–9-et, és beszéljetek meg néhány dolgot, amit Illés tett, miután átváltozott. Olvassátok el a Tanok és szövetséget 2:1–3; 110:13–16-ot is. Beszélgessetek néhány dologról, amit Illés tett, miután feltámadt (mióta átváltozott).

1 KIRÁLYOK 21

21:1–25 Beszéljétek meg, miket tett Akháb és Jézabel. Mit jövendölt meg Illés, mi fog történni, mert megtették azokat a dolgokat? Soroljátok fel, hogy ma a Sátán hogyan próbálja „megzavarni” az embereket, hogy gonoszságot cselekedjenek (lásd 2 Nefi 28:20–22; Hélamán 16:22), és mit tehetünk mi, hogy legyŒzzük ezeket a hatásokat (lásd 1 Nefi 15:24).

2:23–25 Lásd „Az Ószövetség nehéz részei”, 14. old.)

51


20. HÉT

nak beszámolókat azokból az evangéliumi tantételekbŒl, amelyeket Naáman és Géházi történetében találtak.

2 KIRÁLYOK 4–25


5:15–16 Utalások: Lukács 17:12–19; Alma 34:38; T&Sz 59:20–21.

1. Az adósság a rabszolgaság egyik formája, amit ha lehet, el kell kerülnünk. Az Úr segíthet, hogy kifizessük adósságainkat (lásd 2 Királyok 4:1–7; lásd még T&Sz 19:35; 104:78–80).

2 KIRÁLYOK 6

6:8–23 A tanulók játsszák el Elizeus és szolgája történetét. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 105:41-et, majd kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan esetekrŒl, amikor az Úr segített nekik.

2. Nagy jeleket és csodákat tapasztalhatnak azok, akik az Urat szolgálják (lásd 2 Királyok 4; 5:1–15; 6:1–18; 7:1–16; 19:5–7, 15–20, 35; 20:1–11; lásd még T&Sz 35:8).

2 KIRÁLYOK 8

8:7–15 Beszéljétek meg, miért sírt Elizeus. Olvassátok el a 2 Királyok 13:1–3-at, és kérdezd meg a tanulókat, hogy az Úr miért nem akadályozta meg, hogy Hazáel Szíria királya legyen (lásd Hélamán 7:22–24; Mormon 4:5).

3. Sok jó származhat bizonyságtételeinkbŒl (lásd 2 Királyok 5:1–14). 4. A kapzsiság és a tisztességtelenség szellemi „betegségek”, amelyek szörnyı átkot hozhatnak (lásd 2 Királyok 5:14–27; lásd még T&Sz 56:17).

2 KIRÁLYOK 9–10

5. Az Urat kell segítségül hívni minden dologban, amely befolyásolhatja sikerünket és boldogságunkat, beleértve az átlagos, mindennapos eseményeket is (lásd 2 Királyok 6:1–7; lásd még Alma 33:4–11).

Nézzétek át azt a próféciát, amely az 1 Királyok 21:20–25-ben található, és a tanulók keressék meg, hogy a 2 Királyok 9–10-ben hogyan teljesül ez a prófécia. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 1:37–38-at.

6. Irgalmat kell mutatnunk ellenségeink iránt, akiket legyŒztünk (lásd 2 Királyok 6:18–23; lásd még Máté 5:43–45).

2 KIRÁLYOK 15–17

A tanulók csoportokban tanulmányozzák és számoljanak be a következŒ néhány izráeli királyról. Majd beszéljék meg, hogy azok a dolgok, amiket ma néhány ember tesz a világban, miként hasonlítanak azokhoz, amiket Izráel gyermekei és királyaik tettek (lásd T&Sz 1:14–16).

7. Bár néha úgy tınik, az istentelenek boldogulnak egy rövid ideig, végül is büntetésben lesz részük (lásd 2 Királyok 9:6–37; 10:1–32; 15:8–29; 17:1–23; 24:1–16; 25:1–7; lásd még Alma 30:60).

• Zakariás (lásd 2 Királyok 15:8–11),

8. Az Úr addig Œriz meg és véd meg egy népet, ameddig azok szeretik és szolgálják Ãt (lásd 2 Királyok 11:4–20; 12:1–15; 18:1–7; 19:6–35; 23:1–25; lásd még 2 Nefi 1:9–11).

• Sallum (lásd 2 Királyok 15:8–15), • Menáhem (lásd 2 Királyok 15:14–22), • Pekája (lásd 2 Királyok 15:23–26),

9. Isten igéje a leghatalmasabb erŒ, amely segíti az embereket igazakká válni (lásd 2 Királyok 22:8–13; 23:1–25; lásd még Alma 31:5).

• Péka (lásd 2 Királyok 15:25–31), • Hóseás (lásd 2 Királyok 17:1–6). 2 KIRÁLYOK 15

ÖTLETEK A 2 KIRÁLYOK 4–25 TANĺTÁSÁHOZ

15:1–5 Olvassátok el a 2 Krónika 26:16–21-et is, és keressétek meg, hogy az Úr miért tette Azária királyt (Uzzia) is leprássá. Írjátok a Hélamán 12:4–5 utalást a 2 Krónika 26:16 mellé. Beszéljétek meg, mit tanít a 2 Krónika 26:16–18 a papsági felhatalmazásról (lásd Zsidók 5:1, 4; Hittételek 1:5).

2 KIRÁLYOK 4

Soroljátok fel és hasonlítsátok össze a dolgokat, amiket Elizeus tett a 2 Királyok 4:1–7, 8, 37, 38–44-ben, azokkal a dolgokkal, amiket Jézus tett a Lukács 7:11–16; János 2:1–11; 6:8–13-ban. Olvassátok el a 2 Nefi 11:4; Mózes 6:63-at, és beszéljétek meg, hogy Elizeus élete miként tanít bennünket Krisztusról.

2 KIRÁLYOK 17

17:1–23 Olvassátok el az 5 Mózes 4:24–28-at, és kérdezd meg, miért „szóratik” szét majd Izráel sok nemzet közé. Olvassátok el a 2 Királyok 17:6–23-at, és jelöljétek meg azokat a dolgokat, amelyeket Izráel tett, amik vétkek vol-

2 KIRÁLYOK 5

A tanulók csoportokban tanulmányozzák a 2 Királyok 5:1–14 és 2 Királyok 5:15–27-et. Készüljenek fel és tartsa52


tak „az Úr ellen, az Œ Istenök ellen”. Mutass a tanulóknak egy Izráel térképet (lásd 17. old.), és magyarázd meg, hogy Izráel királyságát (az északi királyság) Asszíria fogságba hurcolta. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el emlékezetbŒl az elsŒ kettŒt a Tízparancsolatból (lásd 2 Mózes 20:3–6).

1:4–20; 2:1–4; „A királyságok története”, 15. old.) Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit éreznek azzal kapcsolatban, ami a zsidókkal és Jeruzsálemmel történt. Olvassátok el a 2 Mózes 19:3–6; Tanok és szövetségek 82:3, 10-et, és beszéljék meg, mit tanulhatunk az Úrról, a prófétákról, és a szövetségek megtartásáról azáltal, hogy tanulmányozzuk azt, ami a zsidókkal történt.

2 KIRÁLYOK 18

18:1–7 Hasonlítsátok össze azokat a dolgokat, amiket Ezékiás tett, hogy az Úr vele legyen, azokkal, amiket mi tehetünk, hogy az Úr velünk legyen. Hasonlítsátok össze, amit Ezékiás tett Júda királyságában, azzal, amit Izráel királyságának királyai és népe tettek (lásd 2 Királyok 17:12, 14–17).

21. HÉT

1 KRÓNIKA, 2 KRÓNIKA, EZSDRÁS, NEHÉMIÁS, ESZTER

A Krónika 1. és 2. könyve Júda és Izráel királyságainak a története. A Krónika 1. és 2. könyvében leírt sok dolog hasonló a Sámuel 1. és 2., valamint a Királyok 2. könyvében leírtakhoz.

2 KIRÁLYOK 18–19 FIGYELEMMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

Magyarázd meg, hogy miután az asszírok leigázták Izráel királyságát (északi királyság), megtámadták Júda királyságát (déli királyság). Jelölj ki tanulókat, hogy játsszák el a 2 Királyok 18:28–19:37-et (lásd „Játsszátok el a szentírásokat”, 10. old.), vagy olvassák el az elbeszélŒ, Rabsaké, (egy asszíriai), Eliákim, Sebna, Joákh, a papok vénei (a zsidók vezetŒi), Ésaiás, Rabsaké küldöttei és Ezékiás szavait. Beszéljétek meg, hová ment Ezékiás segítségért és miért (lásd 2 Királyok 19:1–19), és hogyan válaszolt az Úr Ezékiásnak (lásd 2 Királyok 19:20, 32–34; Ésaiás 36–38). A tanulók jelöljék meg és beszéljenek azokról a versekrŒl, amelyek segíthetnek nekik életük nehéz problémáinak a megoldásában.

1. Azért vagyunk itt a földön, hogy megtanuljuk szeretni, engedelmeskedni és szolgálni az Urat. Hogy ez sikerüljön, a következŒket kell tennünk – a. Bátraknak kell lennünk, és bíznunk kell az Úrban (lásd 1 Krónika 5:18–20; 28:20; 2 Krónika 20:14–17; lásd még Alma 53:20–21). b. Állandóan köszönetet kell mondanunk és dicsérnünk kell az Urat mindenért, amit nekünk ad és értünk tesz (lásd 1 Krónika 16:7–17, 23–36; Ezsdrás 3:10–11; lásd még T&Sz 59:7). c. Keresnünk kell az Urat teljes szívünkbŒl és teljes elménkbŒl (lásd 1 Krónika 28:9; 2 Krónika 7:14; 15:12–15).

2 KIRÁLYOK 21

21:1–16 Olvassátok el az 5 Mózes 18:9–14-et, és hasonlítsátok össze Manassé királyt azokkal a gonosz emberekkel, akikrŒl az Úr azt mondta, hogy kiızi Œket (5 Mózes 18:12) az ígéret földjérŒl. A tanulók mondják el, mit mondtak a próféták, mit fog az Úr tenni Jeruzsálemmel és Júdával, és miért (lásd 2 Királyok 21:10–16).

d. El kell fogadnunk a fenyítést az Úr vezetŒitŒl (lásd 2 Krónika 15:1–15; 19:1–11; 30; 36:11–20). e. Meg kell aláznunk magunkat az Úr elŒtt (lásd 2 Krónika 32:26; 33:12–13).

2 KIRÁLYOK 22–23

f. Tanulnunk, engedelmeskednünk és tanítanunk kell Isten igéjét (lásd 2 Krónika 34:14–21, 29–33; Ezsdrás 7:10; lásd még Alma 17:2–3).

A tanulók csoportjai tanulmányozzák a 2 Királyok 22:1–2, 10–13; 23:1–27-et, és sorolják fel azokat a dolgokat, amiket Jósiás király tett, és miért. Olvassátok el a 2 Timótheus 3:15–17; 1 Nefi 15:23–24; 2 Nefi 32:3; Alma 37:38, 43–45; Hélamán 3:29–30-at is, és beszéljetek arról az erŒrŒl, amit a szentírások jelenthetnek életünkben.

g. Szövetséget kell kötnünk az Úrral, és meg kell azt tartanunk (lásd 2 Krónika 34:31; Nehémiás 10:29; lásd még T&Sz 136:4). h. Böjtölnünk és imádkoznunk kell, hogy elnyerjük az Úr segítségét (lásd Ezsdrás 8:21–23; 10:6; Nehémiás 1; Eszter 4:1–3, 16; lásd még Ésaiás 58:6–11).

2 KIRÁLYOK 23–25

Olvassátok el a 2 Királyok 23:31–37; 24:1–20; 25:1–11-et (lásd „Olvassátok fel a szentírásokat”, 6. old.) Mondd el a tanulóknak, hogy Léhi és családja elmenekült JeruzsálembŒl, mielŒtt a zsidókat Babilonba hurcolták (lásd 1 Nefi

i. Arra kell törekednünk, hogy a szövetségben házasodjunk (lásd Ezsdrás 9; 10:1–14; Nehémiás 13:23–27; lásd még T&Sz 132:15–17). 53


j. Meg kell vallanunk és meg kell bánnunk bıneinket (lásd Ezsdrás 10:1, 11; Nehémiás 9:2–3; lásd még T&Sz 58:43).

olvassák el a Jeremiás 25:8–11-et, és mondják el, mit mondott az Úr, mi fog történni Júda királyságával. Beszéljétek meg, hogy az Úr szavai, amiket a Jeremiás 25:8–11-ben mondott, miként valósultak meg a 2 Krónika 36:11–23; Ezsdrás 1-ben.

2. Hogy megvalósítsa céljait, az Úr embereket választ, beleértve olyanokat is, akik nem tagjai ennek az Egyháznak, hogy fontos pozíciókat töltsenek be az életben (lásd Ezsdrás 1; 6:1–3, 14; 7:11–28; Nehémiás 2:1–8; Eszter 4:13–14; 8:1–2; 10:1–3; lásd még 1 Mózes 45:7–8).

1:1–2 Utalások: Ésaiás 44:28; 45:1. 1:1–4 Beszéljétek meg, miért fontosak a Templomok (lásd 1 Királyok 6:11–14; T&Sz 109:1–5, 12–16; 124:38–41). Elder David B. Haight apostol mondta: „Templomokat, melyeket különösen az Úrnak építettek, minden korban emeltek . . . . Ezek mindegyikét Isten irányítása és kinyilatkoztatása által kezdték el és építették fel.

3. A Sátán és követŒi mindig megpróbálják megakadályozni Istennek és követŒinek a munkáját. De ha az Úr népe hıséges, megerŒsíti Œket, és segít, hogy megvalósítsák munkáját (lásd Ezsdrás 4–5; 6:22; Nehémiás 2; 4; lásd még T&Sz 10:20–27, 43).

Kinyilatkoztatás nélkül a Templomokat sem felépíteni, sem megfelelŒen használni nem lehetne.” 39

4. Mindent meg kell tennünk, hogy legyŒzzük a gonoszt, hajlandónak kell lennünk mindent feláldozni, belértve az életünket is, hogy elŒsegítsük az Úr céljait (lásd Eszter 3:1–11; 4:7–16; lásd még Dániel 3:13–18; Alma 17:12–14; T&Sz 101:35–38; 103:27).

EZSDRÁS 2

2:61–62 Utalás: T&Sz 85:9–12. EZSDRÁS 3-6

A tanulók olvassák el az Ezsdrás 3:1–10; 4:1–7, 13, 17–24; 5:1–5, 17; 6:1–16-ot, és mondják el a történetet, ahogyan a zsidók felépítették a templomot, és hogy miként próbálták „ellenségeik” (Ezsdrás 4:1) megakadályozni Œket. Hogy többet tudjatok meg a szamaritánus ellenségrŒl, olvassátok el a 2 Királyok 17:22–29, 32–34-et.

ÖTLETEK AZ 1 KRÓNIKA, 2 KRÓNIKA, EZSDRÁS, NEHÉMIÁS, ESZTER TANĺTÁSÁHOZ 2 KRÓNIKA 14–16

A tanulók csoportokban tanulmányozzák a 2 Krónika 14:1–15:15; 16:1–13-at, és számoljanak be, mit tanítanak ezek a fejezetek Asáról és az Úrról. Hasonlítsátok össze azt, amit Asa tett, miután hallotta Azáriás prófétát, azzal, amit akkor tett, miután hallotta Hanáni látnok szavait. Beszéljétek meg, hogyan nyerhetünk erŒt, hogy mindenben kövessük az Urat (lásd Példabeszédek 3:1–8; Alma 37:35–37; T&Sz 21:1–9).

EZSDRÁS 7

2 KRÓNIKA 20

7:10 Magyarázd el, hogy Ezsdrás egy zsidó írástudó volt, akit Jeruzsálembe küldtek Kr.e. 450-ben, hogy a népet Mózes törvényére tanítsa (lásd: „A királyságok története” 15. old.) A tanulók jelöljék meg az Ezsdrás 7:10-et, és beszéljék meg, miként készíthetjük fel szívünket arra, hogy az Úr törvényét kutassuk és azok szerint cselekedjünk (lásd 1 Korinthus 2:9–16; 1 Nefi 2:16; Móziás 2:9).

20:23 Utalás: Mormon 4:5.

EZSDRÁS 7–10

Mondd el a tanulóknak, hogy miután a templomot újjáépítették, Ezsdrás és sok más zsidó engedélyt kapott, hogy elhagyja Babilont, és visszatérjen Jeruzsálembe. A tanulók olvassák el az Ezsdrás 7:1–13, 25–28; 8:15–18, 21–23, 31; 9:1–6, 15; 10:1–12, 18–19-et, és mondják el, szerintük hogyan és miért nyugodott rajtuk az Úr keze (Ezsdrás 7:28).

2 KRÓNIKA 29–30

A tanulók olvassák el a 2 Krónika 29:1–11, 15–24, 28–36; 30-at, és sorolják fel, amit Ezékiás, a papjai és a nép tett, hogy ismét megtérjenek az Úrhoz (2 Krónika 30:9). EZSDRÁS 1

Mondd el a tanulóknak, hogy Ezsdrás könyve egy zsidó írástudó nevét viseli, akinek története az Ezsdrás 7–10-ben van leírva. Keressék meg Babilont, Jeruzsálemet és Samáriát egy térképen (lásd „Térképek”, 17. old.) Mondd el, hogy Ezsdrás könyvének eseményei Jeremiás, Léhi és Ezékiel kora után játszódnak, amikor Czírus, Perzsia királya leigázta Babilont (lásd „Királyok és próféták”, 16. old.); „A királyságok története”, 15. old.) A tanulók

NEHÉMIÁS 1–6

A tanulók olvassák el a Nehémiás 1:1–4; 2:1–6-ot, és mondják el, ki volt Nehémiás. Mondd el, hogy néhány évvel azután, hogy Ezsdrás Jeruzsálembe ment, Perzsia királya Nehémiást küldte, hogy Júda kormányzója legyen. Abban az idŒben a nem izráelita Szanballat volt Samária kormányzója. Jelölj ki csoportokat, hogy elmondják, mit 54


cselekedett az Úr, hogy Nehémiás imájára válaszoljon (lásd Nehémiás 1:1–2:8), és sorolják fel azokat a dolgokat, amiket Nehémiás tett, hogy Jeruzsálem falainak építését befejezze, és azokat, amiket Szanballat és mások tettek, hogy megpróbálják megállítani a zsidókat (lásd Nehémiás 2:7–20; 4; 5:14–19; 6:1–16). A tanulók mondják el, mit tanít a Nehémiás 1–6, ami segíthet nekünk, hogy nagyobb hitünk legyen az Úrban. Olvassátok el a Róma 8:31; Tanok és szövetségek 3:1–3-at.

a befolyásának, és az ÜdvözítŒt követjük, nem vehet erŒt rajtunk (lásd Jób 1:7, 12–22; 2:2, 6–10; lásd még T&Sz 10:22–27, 43). b. Ha hiszünk abban, hogy az Úr ellenŒriz minden dolgot, ez erŒt ad nekünk a próbatételek idéjén (lásd Jób 1:21–22; 5:6–11). c. Még az igazak is megtapasztalják a szenvedést ebben az életben. Vigasztalnunk kell másokat és velük kell búsulni (gyászolni) a szenvedéseik idején (lásd Jób 2:3, 11–13; 6:14; 30:25; lásd még Móziás 18:8–9; T&Sz 122:5–7).

NEHÉMIÁS 4

4:14 Utalások: Alma 43:45–47; 46:12.

d. Minden dologban becsületesnek kell lennünk, ami azt jelenti, hogy a normáink szerint élünk, és megtartjuk hitünket az Úrban, bármi történjen (lásd Jób 2:7–10; 13:15; 19:25–26; 27:1–6; lásd még Móziás 23:21–22; T&Sz 124:15, 20).

NEHÉMIÁS 8

8:1–12 Soroljátok fel, amit Ezsdrás és a nép tett, hogy képesek legyenek megérteni a törvényt (lásd Ezsdrás 7:10). Beszéljétek meg, mit tehetünk, hogy jobban megértsük a szentírásokat (lásd Józsué 1:8; 2 Nefi 32:3–5; Joseph Smith története 1:73–74).

e. Azáltal, hogy elfogadjuk az Úrtól a fenyítést, tökéletesedhetünk, és nagyobb boldogságot nyerhetünk (lásd Jób 5:17–18; 34:31; Zsolt 94:12; lásd még Zsidók 12:6; Hélamán 12:3; T&Sz 136:31).

EZSDRÁS–NEHÉMIÁS

A tanulók csoportjai vizsgálják meg az Ezsdrás 6:19–22; 9:6–15; Nehémiás 8:1–12; 9:24–38; 13:15–22-t, és keressék meg, mire volt szükségük a zsidóknak a templomon és a városfalakon kívül, ami megvédi Œket. Beszéljétek meg, ezek a dolgok hogyan segítenek megtanulni, hogy miképpen nyerhetjük el az Úr védelmét.

f. Jézus Krisztus feltámadása miatt, miután meghalunk, mindnyájan újra élni fogunk (lásd Jób 19:25–27; lásd még 1 Korinthus 15:21–22; Alma 11:42–44). g. Ha azt tesszük, ami helyes, próbatételeink nagyszerı áldássá változnak (lásd Jób 19:26–27; 23:10–12; 42:9–17; lásd még T&Sz 98:1–3).

ESZTER 1–10

Mutasd meg a tanulóknak az idŒvonalat a „A királyságok történeté”-ben, (15. old), és mondd el nekik, hogy az Eszter könyvében történt események akkor zajlottak, amikor a zsidók még babiloni fogságban voltak. Olvassátok el a tanulókkal az Eszter 1:1–3, 9–21; 2:1–11, 15–23; 3–7; 8:1–11; 9:1–5-öt. Spencer W. Kimball elnök mondta: „Az utolsó idŒkben az Egyház jelentŒs növekedése nagyrészt annak lesz köszönhetŒ, hogy a világból sok derék nŒ . . . nagy számban fog csatlakozni az Egyházhoz. Ez olyan mértékig fog megtörténni, amennyire az Egyház nŒtestvérei erényességet tükröznek, és . . . különbözŒeknek látszanak – jó értelemben – a világ asszonyaitól.” 40

22. HÉT

h. Bár néha úgy tınik, hogy az istentelenek szerencsések ebben az életben, az Úr végül mindenkit tettei szerint fog megjutalmazni (lásd Jób 21:7–21, 26, 30; 27:8–23; Zsolt 37:7–20; lásd még Malakiás 3:14–18). 2. A földi élet elŒtti életben örvendeztünk Mennyei Atyánk tervén azért az áldásért, hogy erre a földre jövünk (lásd Jób 38:4–7). 3. Ha gyönyörködünk és elmélkedünk az Úr törvényein és a szentírásokon, a jólét, a megtérés, a bizonyság, a bölcsesség, az öröm, a remény és a világosság szellemi és fizikai áldásait fogjuk kapni (lásd Zsolt 1:1–3; 19:7–8; 119:14–24, 47–50; Móziás 2:41).

JÓB, ZSOLTÁROK

FIGYELEMMEL KíSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

4. Az Úr gyakran adja a következŒ áldásokat azoknak, akik hisznek és bíznak Ãbenne:

1. Jób tapasztalatai a következŒ fontos igazságokat tanítják nekünk földi életünkrŒl:

a. Megvédi, megoltalmazza és megszabadítja majd Œket (lásd Zsolt 4:1, 3, 5–6; 5:1–3, 11–12; 7:1–2, 10; 18:1–6, 30–32; 20:6–9; 23:4–5; 37:39–40; 56:1–13; 71:1–5; 143:9–12; 145:18–20; lásd még Móziás 7:33).

a. A Sátán valóságos. Itt van a földön, és megengedték neki, hogy kísértsen bennünket. De ha ellenállunk 55


19:25–26 (Szentírás memoriter) Oszd meg a tanulókkal az érzéseidet egy szerettedrŒl, aki meghalt. Olvassátok el a Jób 19:25–26-ot, és tégy bizonyságot, hogy a Megváltó Jézus Krisztus miatt mindnyájan fel fogunk támadni és újra élni fogunk. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Tudom, hogy él kegyes Megváltóm” (Egyházi énekek, 64. old.)

b. Világosságával fogja vezetni Œket (lásd Zsolt 4:5–6; 18:28; 27:1; 37:3–6; 143:6–10; lásd még János 8:12). c. Irgalomban és megbocsátásban részesíti majd Œket (lásd Zsolt 6:1–9; 13:5; 23:3, 6; 25:1–13; 51; 103:17–18; lásd még Alma 12:33–34; 34:15–18). d. Megérti és megerŒsíti majd Œket, amikor szenvednek (lásd Zsolt 6:2–10; 22:1–5; 23; 25:15–22; 28:6–9; 38:8–15; 40:1–4, 11–13, 16; 57:1–3; 61; 63:1–8; 69:1–20, 29–36; 86; 130; 142; 146:5–9).

JÓB 38–42

Nézzétek át, mit mondott Jób a Jób 3:1–3, 11, 20–22-ben. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit akart az Úr Jóbbal megtanítani a Jób 38:1–7, 18-ban. Elder Joseph B.Wirthlin apostol azt mondta, hogy a csapás nem szükségszerıen Isten büntetésének a jele a bınért, hanem „lehet az a tapasztalat, a fegyelmezés és az oktatás miatt” 41 (lásd még Jakab 5:10–11; T&Sz 121:7–10). A tanulók írják le saját szavaikkal, hogy mit mondott Jób az Úrnak a Jób 40:3–5; 42:1–6-ban. Olvassátok el a Jób 42:10–17-et, és beszéljétek meg, miért történt, hogy „eltávolítá Isten Jóbról a csapást,” vagyis véget vetett Jób próbáinak és szerencsétlenségeinek, és hogyan áldotta meg az Úr Jóbot (lásd T&Sz 93:1).

e. Tisztelettel és dicsŒséggel koronázza majd meg Œket (lásd Zsolt 8; 24:3–6; 73:24; 82:6; 84:11–12; 106:1–5; lásd még 1 Péter 5:1–4; T&Sz 76:92–95; 109:76). 5. Meg kell mutatnunk az Úr iránti szeretetünket azáltal, hogy köszönetet mondunk és dicsérjük Ãt szavakkal, zenével és mindennel, amit teszünk vagy mondunk (lásd Zsolt 8; 9:1–11; 30:1–4, 11–12; 33:1–8; 47; 71:8, 22–24; 75:1, 9; 95:1–7; 96; 100; 103:1–6, 20–22; 136; 145:1–12, 21; 147:1–7; 148–50). ÖTLETEK A JÓB, ZSOLTÁROK TANĺTÁSÁHOZ

ZSOLTÁROK

JÓB 1–3

Mondd el a tanulóknak, hogy az zsoltár himnusz (egyházi ének), szent ének Isten dicséretérŒl, vagy ima Istenhez. Hasonlítsátok össze a következŒ himnuszok (egyházi énekek) és zsoltárok szövegét: „Mily nagy vagy Te (Nagy Istenem) (Egyházi énekek, 249. old.), 8. zsoltár; „Az Úr a pásztorom” (Egyházi énekek, 249. old.), 23. zsoltár; „Mily dicsŒ cél, én Istenem” (Egyházi énekek, 22. old.), 150. zsoltár.

Olvassátok el a Zsolt 26:1–2; 1 Péter 4:12–19; Ábrahám 3:24–25-öt, és beszéljétek meg, milyen értelemben próbatétel az élet. A tanulók sorolják fel, mit tanít a Jób 1:1–5 Jóbról. Jelölj ki csoportokat, akik beszámolnak arról, miként tette próbára az Úr Jóbot (lásd Jób 1:6–19; 2:1–9), és mit tett és mondott Jób, amikor próbatételben volt része (lásd Jób 1:20–22; 2:10; 3; 13:15–16; 23:10–11). Kérdezd meg a tanulókat, mit gondolnak Jób próbatételérŒl és a saját próbáikról az életükben (lásd 1 Korintus 10:13; Móziás 24:13–14).

Ezra Taft Benson elnök mondta: „Az Ószövetség zsoltárai különleges táplálékot jelentenek az ínségben lévŒ lelkének.” 42 A tanulók csoportokban vizsgálják meg a 40; 51; 57; 61; 63; 86; 142; 145 zsoltárokat, és mondják el, miként segíthetnek ezek egy olyan embernek, aki nehézségekkel néz szembe.

JÓB 8

8:3–22 A tanulók jelöljék meg és beszéljék meg azokat a dolgokat, amelyek azt mutatják, hogy milyen barát volt Bildád. Olvassátok el a Jób 6:14–18; 16:2–7; 19:2–6-ot, és beszéljétek meg, mit érzett Jób barátai iránt. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit tehetnek, amikor barátaikat szerencsétlenség éri (lásd Móziás 18:8–9).

Olvassátok el és beszéljétek meg, mit mondott Jézus a tanítványainak a Lukács 24:44–48-ban. Fejtsd ki a tanulóknak, hogy sok zsoltár Krisztus életének eseményeirŒl tanít. • Zsoltár 22:1 (lásd Máté 27:46),

JÓB 19

• Zsoltár 22:7–8 (lásd Máté 27:39, 43),

19:19–27 Olvassátok el a Jób 10:11–13; 13:18; 42:1–2-t is, és beszéljétek meg, mit tudott Jób. Kérdezd meg a tanulókat, hogy ezek tudása miként segíthet nekik kitartani a csapások idején. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Tudom, hogy él kegyes Megváltóm” (Egyházi énekek, 64. old.)

• Zsoltár 22:15 (lásd János 19:28), • Zsoltár 22:16 (lásd János 19:16), • Zsoltár 22:17–18 (lásd Máté 27:28, 35), • Zsoltár 31:5 (lásd Lukács 23:46),

56


• Zsoltár 34:20 (lásd János 19:33, 36),

tiszták (lásd 2 Timótheus 2:22; Alma 5:14–24; T&Sz 88:86). Kérj meg egy püspököt vagy egy gyülekezeti elnököt, beszéljen arról, amirŒl a templomi ajánlást eldöntŒ beszélgetés szól. Kérdezd meg a tanulókat, miért akarja az Úr, hogy érdemesek legyenek belépni a Templomba.

• Zsoltár 41:9 (lásd Máté 26:14–16; János 13:18–26), • Zsoltár 69:21 (lásd Máté 27:34). A tanulók csoportokban vizsgálják meg a következŒ zsoltárokat, és számoljanak be, mit tanultak Jézus Krisztusról: 2; 9; 22:1–18; 45:1–8; 68–69; 72; 91; 118:14–25. A tanulók írjanak le valamit abból, amit ezekben a zsoltárokban lévŒ szentírásokból az ÜdvözítŒrŒl tanultak.

46. ZSOLTÁR

46:8–11 1970-ben Elder Ezra Taft Benson azt mondta: „Bizonyosan eljön az idŒ, amikor a vasfüggöny leomlik, és a bambuszfüggöny összedŒl. Amit az Úr elhatározott, az beteljesül. . . . Isten áll a kormányrúdnál – Ã nem halott – és azt mondta: ‚Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.’ (Zsolt 46:11.)” 44

1. ZSOLTÁR

A tanulók mutassanak be vagy rajzoljanak tárgyakat, amelyeket az 1:3–4 zsoltár említ. Beszéljétek meg, hogy ezek a fizikai dolgok miként segítenek megérteni, milyen áldások szállnak az igaz emberre (lásd a „Keressetek szimbólumokat” kezdetı bekezdést a 2. oldalon). Néhány zsoltár, amely szintén tartalmaz szimbólumokat: 18; 22; 37–38; 42; 52; 58; 102; 127; 141.

95. ZSOLTÁR

Mondd el a tanulóknak, hogy sok zsoltárnak van egynél több fŒ gondolata. A tanulók olvassák el a 95. zsoltárt, és mondják el, szerintük melyek a fŒ gondolatai. Beszéljék meg, miként alkalmazhatják a 95. zsoltár fŒ gondolatait. Megkereshetitek a 6; 19; 66; 103; 136; 146. zsoltár fŒ gondolatait is.

8. ZSOLTÁR

A tanulók válaszoljanak a következŒ kérdésekre: „Mi az ember?” és „Isten miért figyel mindegyikŒnkre?” (lásd 1 Mózes 1:26–27; 2:7; Zsolt 82:6; Móziás 16:3–4; T&Sz 76:24; 88:15; Mózes 1:39).

150. ZSOLTÁR

Soroljátok fel, hogyan és miért dicséri az Urat a 150. zsoltár. Kérd meg a tanulókat, írjanak egy zsoltárt, amely megmagyarázza, hogy mit éreznek Jézus Krisztus iránt, és miért.

23. ZSOLTÁR

Hasonlítsátok össze azt, amit a 23. zsoltár szerint egy pásztor megtesz a juhaiért azzal, amit az Úr tesz értünk. Utalások: Ésaiás 40:10–11; János 10:14–15. Olvassátok el a 23. zsoltárt.

23. HÉT

PÉLDABESZÉDEK, A PRÉDIKÁTOR, ÉNEKEK ÉNEKE, ÉSAIÁS 1

24. ZSOLTÁR FIGYELEMMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

24:1–2 Amikor a Tizenkét Apostol Kvórumának a segítŒje volt, Elder William Grant Bangerter azt mondta: „A föld az Úré. Mi csupán sáfárok vagyunk.” 43 Beszéljétek meg, mit tehetne egy ember, ha hinne a 24:1–2 zsoltárban (lásd Máté 22:21; Móziás 4:26; T&Sz 38:39; 59:18–21; 104:14–18; 119:3–4).

1. Mindig törekednünk kell arra, hogy nagyobb bölcsességet nyerjünk, igyekezve megérteni embertársainkat, megérteni és követni Istent (lásd Példabeszédek 1:1–9; 2:2–12; 3:13–24, 35; 4:5–13; 5:1–2; 7:1–4; 8:1–14; 9:8–12; 10:13–14; 12:15; 13:20; 14:16; 15:2, 33; 16:16, 20–23; 17:10; 19:8, 20; 22:17; 24:13–14; 29:11; Prédikátor 1:13; 2:13; 7:12, 19, 25; 9:13–18).

24:3–4 (Szentírás memoriter) Kérd meg a tanulókat, mondják el, szerintük milyen az az ember, aki arra készül, hogy Mennyei Atyánkkal éljen. Majd kérd meg Œket, olvassák el a 24:3–4 zsoltárt, és mondják el, Œk mit tennének hozzá a válaszaikhoz. Kérdezd meg a tanulókat, mik azok, amiket soha nem tennének piszkos kézzel, és válaszaikat hozzák kapcsolatba azzal, hogy mit jelent a szellemileg „ártatlan (tiszta) kéz”. Kérd meg Œket, beszéljenek általuk ismert „tiszta szívı emberekrŒl.

2. Az életben minden fejlŒdés alapja az Isten iránti szeretet és tisztelet (lásd Példabeszédek 1:7, 24–33; 2:1–9; 3:1–12; 8:32–35; 9:10; 14:26–27; 15:16, 33; 16:3; 19:23; 28:5; 29:25; 30:5; Prédikátor 2:26; 3:14; 12:13–14; Ésaiás 1:16–20, 25–27). 3. A gyermekeknek figyelniük és követniük kell szüleik bölcs és sugalmazott tanításait (lásd Példabeszédek 1:8–9; 6:20–22; 13:1; 15:5, 20; 22:6; 23:22; lásd még Efézus 6:1; Kolossé 3:20).

24:3–6 Beszélgessetek arról, miként lehet valakinek „ártatlan (tiszta) keze és tiszta szíve” (Zsolt 24:4), és az áldásokról, amelyek azokra az emberekre szállnak, aki 57


4. Mennyei Atyánk az egymás iránti szeretet érzéseit sugalmazza a férfiaknak és a nŒknek azért, hogy segítse Œket házasságra lépni, és szeretŒ és örökkévaló családi kapcsolatot megalapozni (lásd Példabeszédek 5:18; lásd még 1 Mózes 2:24; 1 Korinthus 11:11; T&Sz 49:15–17).

A tanulók keressenek és számoljanak be olyan történetekrŒl az újságokból, folyóiratokból, a szentírásokból vagy saját tapasztalataikból, amelyek azt mutatják, hogy a tanulmányozott példabeszédek igazak. Nézzétek át, amit a tanulók a PéldabeszédekbŒl tanultak, és írják le, hogy érzésük szerint hogyan kell egy embernek az életét a földön élnie.

5. Nem számít, milyen bınöket követtünk el, vagy milyen boldogtalanságba sodortak bıneink, az Úr szeretŒ irgalmát mégis kitejeszti, bınbánatra szólítva fel bennünket, hogy jöjjünk Hozzá, és gyógyuljunk meg (lásd Ésaiás 1:2–5, 16–20, 25; lásd még 3 Nefi 10:4–6).

PÉLDABESZÉDEK 3

3:5–6 (Szentírás memoriter) Kérd meg a tanulókat, olvassák el és jelöljék meg a Példabeszédek 3:5–6-ot. Beszéljétek meg, mit mondanak ezek a versek, mit kell és mit nem szabad tennünk, és melyek a megígért áldások. Kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan esetekrŒl, amikor a szentírásbeli emberek teljes szívükkel bíztak az Úrban, és kérdezd meg Œket, hogyan „igazgatja” Ã „a te útaidat”. Segíts a tanulóknak a Példabeszédek 3:5–6-ot memorizálni.

6. Az utolsó idŒkben az Úr vissza fogja állítani Jeruzsálemet, hogy a szépség és a dicsŒség városa legyen, és Krisztus eltörli majd népe bıneit (lásd Ésaiás 1:25–27; lásd még Ésaiás 4:2–6). ÖTLETEK A PÉLDABESZÉDEK, A PRÉDIKÁTOR, ÉNEKEK ÉNEKE, ÉSAIÁS 1 TANĺTÁSÁHOZ

A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

Beszéljétek meg azokat a dolgokat, amelyek segítenek tanulóidnak, hogy boldognak érezzék magukat. A tanulók csoportokban keressék meg és jelöljék meg a „nap alatt” és a „hiábavalóság” kifejezéseket a Prédikátor 1–9-ben. Készítsenek listát azokról a dolgokról, amikrŒl a Prédikátor írója azt mondja, hogy „a nap alatt . . . hiábavalóság” vagy hogy Isten nélkül értéktelenek. Beszéljétek meg, hogy vajon ezek a dolgok segítenek-e az embereknek, hogy boldognak érezzék magukat, vagy nem. Beszéljétek meg, az író szerint mit tehetünk, hogy boldogok legyünk (lásd Példabeszédek 3:1–14; 4:9–14; 5:1–7; 7:1–14; 9:7–10; 10:1; 11:1; 12:1, 13–14). Elder Joseph Anderson, a Hetvenek egyik tagja azt mondta: „Kik ma a boldog emberek? Nem azok, akik megtagadják az Urat, és teljesen átadják magukat az élet örömeinek és a világ fizikai dolgainak. Az igazán boldog emberek azok, akik hisznek az Úrban, és megtartják az evangélium törvényeit, azok, akik elfelejtik önmagukat vágyaikban és a mások megáldásáért végzett erŒfeszítéseikben.” 45

PÉLDABESZÉDEK

Mondd el a tanulóknak, hogy a példabeszédek az igazság rövid megállapításai. A tanulók tanulmányozzanak a Példabeszédek könyvének következŒ témáiból egyet vagy többet. • Az erkölcsi tisztaság, a nŒk, valamint a házasság. Példabeszédek 6:23–35; 12:4; 18:22; 19:13–14; 31:10–31 • Az Úr. Példabeszédek 3:5–12; 8:22–32; 9:10; 10:22, 27, 29; 14:26–27; 15:8, 29; 16:1–6; 17:3; 18:10; 19:21; 21:3, 31; 28:5, 13; 29:25–26; 30:5–6 • A gazdagság. Példabeszédek 11:4, 28; 13:7–8; 15:16; 19:17; 21:6, 17; 22:1–2, 4, 7, 9, 16, 22–23; 28:6, 8, 11, 20, 22, 27; 30:7–9 • Beszédünk szavai. Példabeszédek 6:16–19; 10:11, 19–21, 32; 11:13; 12:17–19, 22–25; 13:3; 15:1–2, 4, 23, 28; 16:23–24, 27–28; 17:27–28; 18:6–8, 13; 25:11–12; 26:23–28; 28:23 • A gyerekek. Példabeszédek 10:1; 13:1; 17:6, 21; 19:18, 26–27; 20:20; 22:6, 15; 23:13–26; 27:11; 29:15–18

PÉLDABESZÉDEK 3

3:10–22 Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulnak IstenrŒl és az emberrŒl a Példabeszédek 3:10–22-bŒl (lásd Móziás 4:4–10).

• A munka. Példabeszédek 6:6–11; 10:4, 26; 12:24, 27; 13:4; 14:23; 19:15; 20:4, 13; 21:25–26; 24:30–34; 26:13–16; 28:19

PÉLDABESZÉDEK 12

• Bölccsé válni. Példabeszédek 1:7; 2:1–9; 9:1–6; 10:8, 14, 23; 11:2; 12:15–16; 13:10, 20; 14:8–9, 16; 15:31–33; 17:10; 18:15; 21:11, 30; 23:4; 28:26; 29:11

12:7 Utalás: Alma 40:11–12.

• Az élet és a halál. Példabeszédek 3:13–24; 4:23; 10:16; 12:28; 13:12; 14:12, 27, 30, 32; 15:10; 17:22; 19:16, 23; 21:21

A JSF azt mondja, hogy az „Énekek éneke nem sugalmazott írás” (Énekek éneke 1:1a).

ÉNEKEK ÉNEKE

58


Mondd el a tanulóknak, hogy az Ószövetség utolsó 17 könyve (Ésaiástól Malakiásig) olyan próféciákat tartalmaz, melyeket az Úr a prófétáinak adott, akiknek a nevei az egyes könyvek címeiben szerepelnek (lásd „Az Ószövetség könyvei”, 19. old).

emberekre (lásd a „Keressetek szimbólumokat” mondattal kezdŒdŒ fejezetet a 2. oldalon; T&Sz 1:11–16). 1:15–20 Utalás: T&Sz 58:42–43. A tanulók beszéljék meg, hogy a bınbánat miként hasonlatos a megmosáshoz. Kérdezd meg a tanulókat, mit akart az Úr, mit tegyen Izráel, hogy „tiszta” legyen, és mit kell nekünk tenni, hogy „tiszták” legyünk (lásd Alma 34:8–10; Éther 4:6). Segíts a tanulónknak az Ésaiás 1:16–18-at memorizálni. Olvassátok el vagy énekeljétek el „Mély alázattal kérünk, Istenünk” (Egyházi énekek, 44 old.).

ÉSAIÁS KÖNYVE

Ésaiás Isten egyik prófétája volt (lásd Ésaiás 6:1; 2 Nefi 11:2), aki Júda királyságában prédikált Kr. e. 740–701-ig (lásd „Királyok és próféták”, 16. old). Ezékiás király tanácsadója is volt (lásd 2 Királyok 19–20). Olvassátok el és beszéljétek meg, hogy Ésaiás könyvének próféciái mely idŒszakokra vonatkoznak a „Próféciák az Ószövetségben” (lásd 15. old.) fejezetben. Például: az Ésaiás 1:2–4 Ésaiás korával foglalkozik, az Ésaiás 3:1–11 áttekinti Izráel szétszóratását; az Ésaiás 53:3–11 Krisztus koráról; az Ésaiás 11:10–16 Izráel összegyıjtésérŒl; az Ésaiás 11:6–9 a millenniumról beszél.

24. HÉT

ÉSAIÁS 2–23

Az Ésaiás 2–14-et Mormon könyve is idézi (lásd 2 Nefi 12–24). Nefi Ésaiásnak e szavait a rézlemezekrŒl írta (lásd 1 Nefi 5:10–13). A 2 Nefi 12–24 versei különböznek a mai Bibliánktól (lásd 1 Nefi 13:23–28).

A tanulók csoportokban tanulmányozzák a következŒ verseket, és sorolják fel az okokat, amiért tanulmányoznunk kell Ésaiást: 1 Nefi 19:23; 2 Nefi 6:4–5; 11:2, 8; 3 Nefi 20:11–12; 23:1–3; Mormon 8:23.


1. A millennium alatt az Úr népe a templomi munkát fogja végezni, és az evangéliumot fogja tanulmányozni; Krisztus fog uralkodni Királyként az egész föld felett, az emberek igazak lesznek, béke fog uralkodni mindenütt, és a Sátánnak nem lesz semmi hatalma (lásd Ésaiás 2:1–4; 4:2–6; 9:6–7; 11:6–9; 12; 14:1–7, 12–20).

A tanulók olvassák el a 2 Nefi 25:1, 4–8-at, és jelöljék meg azokat a dolgokat, amelyekrŒl Nefi azt mondta, hogy segíteni fognak az embernek megérteni Ésaiás szavait. ÉSAIÁS 1

A tanulók csoportokban számoljanak be arról, amit Ésaiás tanít népének a múltjukról (lásd Ésaiás 1:2–4), a jelenükrŒl (lásd 5–15, 21–24. versek), és a jövŒjükrŒl (lásd 16–20, 25–31. versek). Jelöljétek meg és beszélgessetek azokról a versekrŒl, amelyek azt mutatják, hogy mit kell tennünk nekünk, és mit fog az Úr tenni értünk, mielŒtt megváltást vagy megszabadítást nyerhetünk. Olvassátok el az 1 Nefi 19:23-at (lásd „Alkalmazzátok a szentírásokat”, 6. old.)

2. Az Úr megalázza majd azok büszkeségét, akik olyan világi dolgokban bíznak, mint pénz, birtok, hamis istenek, emberi erŒ, rang, hatalom és erkölcstelen ítélkezés (lásd Ésaiás 2:6–22; 3; 5:13–25; 10:1–6, 15–19; 13:6–13; 16:6–7; 23:1–14; lásd még 2 Nefi 28:7–16). 3. Ésaiás a következŒket jövendölte Jézus Krisztusról: a. Egy szıztŒl fog megszületni (lásd Ésaiás 7:14). b. Halandók között fog élni (lásd Ésaiás 9:1–2).

1:18 (Szentírás memoriter) Kérdezd meg a tanulókat, hogyan hasonlít egymásra a hó és a gyapjú, és szerintük mit jelenthet a hó és a gyapjú a szentírásokban. Majd kérd meg Œket, olvassák el és jelöljék meg az Ésaiás 1:18-at. Mutass fel egy darab fehér textilt, amely vörössel van szennyezve, és kérdezd meg, hogyan lehet ismét fehér. Majd mutass egy darab tiszta fehér ruhát, és a folt eltávolítását hasonlítsd ahhoz, ahogyan bıneinkre megbocsátást nyerünk. Tégy bizonyságot Jézus Krisztus engesztelŒ áldozatáról.

c. Minden ellensége fölött diadalt fog aratni, és megalapítja örökkévaló királyságát (lásd Ésaiás 9:4–7; 22:20–22). d. Minden embert meg fog ítélni, elítélve a gonoszokat (lásd Ésaiás 11:1–5; 16:5). e. Össze fogja gyıjteni népét (lásd Ésaiás 11:10–13, 16; 18:7). f. Mindenki imádni és magasztalni fogja (lásd Ésaiás 12; 19:19–21).

1:2–31 A tanulók keressenek szimbólumokat, amelyeket Ésaiás arra használt, hogy ábrázolja Júda népet az Ésaiás 1:2–3, 5–6, 8–9, 16, 18, 21–22, 29–31-ben, és beszéljétek meg, hogy ezek a szimbólumok miként vonatkoznak a mai

4. Jézus Krisztus néhány ember számára lehet olyan, mint egy biztonságos hely és biztos alap, de másoknak

59


ÉSAIÁS 7

lehet botránykŒ, attól függŒen, hogy milyen hatással van rájuk evangéliuma (lásd Ésaiás 8:13–16; lásd még 1 Péter 2:6–9).

7:10–14 Utalás: Máté 1:20–25. Kérdezd meg a tanulókat, mit jelent az Immanuel (vagy Emmanuel), és szerintük miért kapta Jézus ezt a nevet vagy címet. Kérdezd meg a tanulókat, hogy miként teljesült az ImmanuelrŒl szóló prófécia az Ésaiás 7:10–14-ben, és hogyan igaz ez napjainkban.

5. El kell kerülnünk minden olyan tevékenységet, amely a Sátánnal és gonosz erŒivel van kapcsolatban (lásd Ésaiás 8:19–22). 6. A földi élet elŒtti létben Lucifer fellázadt, és kivettetett a mennybŒl, a Sátánná, az ördöggé vált. A millennium alatt nem lesz hatalma, és végül örökre kivettetik (lásd Ésaiás 14:11–23; lásd még T&Sz 29:36–38; 43:30–31; 76:25–29; Mózes 4:1–4).

ÉSAIÁS 7–10

Mondd el a tanulóknak, hogy Ésaiásnak és gyermekeinek nevei szimbolikus jelentésıek. Ésaiás azt jelenti „az Úr az üdvösség” (Bibliaszótár, az angol King James-Biblia UNSz-változatában). Shear-jashub azt jelenti: „a maradék vissza fog térni” (Ésaiás 7:3a, az angol King James-Biblia UNSz-változatában). Maher-shalal-hash-baz azt jelenti: „siess a zsákmányra” (Ésaiás 8:1d, az angol King JamesBiblia UNSz-változatában). Olvassátok el az Ésaiás 7:1–9; 8:1–8; 10:20–23-at, és beszéljétek meg, hogy ezek a nevek miként szolgáltak „jelekül . . . Izráelben” (Ésaiás 8:18).

ÖTLETEK AZ ÉSAIÁS 2–23 TANĺTÁSÁHOZ ÉSAIÁS 2

2:2–3 Olvassátok el az Ésaiás 2:2–3-at, és mondd el a tanulóknak, hogy „az Úr háza” a Templomot jelenti. Harold B. Lee elnök, az Egyház volt elnöke mondta: „A pionírok jövetele, hogy megalapítsák az Egyházat a hegyek tetején, korai vezetŒink kijelentése szerint ama prófécia beteljesülésének a kezdete.” 46 A tanulók mondjanak példákat arra, hogy ez a prófécia miként teljesül még ma is.

ÉSAIÁS 9

9:1–7 Magyarázd el, hogy Ésaiás sok próféciájának egynél több jelentése van. Kérdezd meg a tanulókat, hogy az Ésaiás 9:2–7 miként tanít Jézus Krisztusról. A tanulók jelöljék meg a 6. verset, és beszéljék meg, hogyan ábrázolja minden egyes név az ÜdvözítŒt.

2:5–22 Hasonlítsátok össze az Ésaiás 2:9–14-et a 2 Nefi 12:9–14-gyel, és beszéljétek meg, hogyan segít Mormon könyve megérteni Ésaiást. Soroljátok fel és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amikrŒl Ésaiás azt mondja, hogy „Jákóbnak háza” vagy Izráel népe tenni fog.

ÉSAIÁS 10

10:5–27 Az asszírok Izráel ellenségei voltak, akik IzráeltŒl északra éltek. Kérdezd meg a tanulókat, mit mondott az Úr, mit fog tenni Asszíriával, és miért. Mondd el, hogy Asszíriát késŒbb leigázta Babilon. Kérdezd meg a tanulókat, hogy Asszíria pusztulása miként hasonlatos a gonoszok pusztulásához Jézus Krisztus második eljövetelekor (lásd T&Sz 5:19–20).

ÉSAIÁS 3-4

Beszéljétek meg, mit mond az Ésaiás 3; 4:1, mi fog történni Jeruzsálemmel és az Úr népével, és miért (lásd Jeremiás 52:4–7, 12–14). Olvassátok el az Ésaiás 4:2–6-ot, és beszéljétek meg, mi fog történni Jeruzsálemmel a jövŒben.

ÉSAIÁS 10–11 ÉSAIÁS 5

Nézzétek át, hogyan igázta le Asszíria Izráelt és Júda nagy részét (lásd 2 Királyok 17:1–6; 18:13, 17; Ésaiás 36–38). Olvassátok el az Ésaiás 10:20–23; 11:10–16-ot, és beszéljétek meg, mit mondott Ésaiás, mi fog történni „Izráel maradéká”-val. (lásd Ésaiás 14:1–3; 1 Nefi 22:3–12; „Izráel szétszóratása és összegyıjtése”, 14. old). Olvassátok el a Hittételek 1:10-et, és beszéljétek meg, mit tehetnek a tanulók, hogy segítsenek Izráel összegyıjtésében (lásd T&Sz 29:1–7; 88:81).

5:13 Beszéljétek meg, miként lehetnek „fogságban” azok az emberek, akiknek nincs tudomásuk az evangéliumról (lásd Példabeszédek 2:6; János 8:31–32; Hélamán 14:30). Kérd meg a tanulókat, beszéljenek azokról a különbségekrŒl, amiket az evangélium ismerete hozott az életükbe. ÉSAIÁS 6

6:1–11 A tanulók keressék meg, kit látott Ésaiás (lásd 2 Nefi 11:2), és minek az elvégzésére választatott ki. Hasonlítsátok össze az Ésaiás 6:9–10-et a 2 Nefi 16:9–10zel, és beszéljétek meg, miért nem értették meg az emberek Ésaiás üzenetét (lásd Máté 13:15; Alma 12:11).

ÉSAIÁS 11

Olvassátok el az Ésaiás 11:1–16-ot a tanulókkal, és beszéljétek meg, Ésaiás szerint mi fog történni, amikor Jézus eljön az utolsó idŒkben. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 29:8–13-at is. 60


11:1–5, 10 Utalások: T&Sz 113:1–6; Joseph Smith története 1:33, 40.

miként írja le az Ésaiás 22:20–25 Jézus Krisztust (lásd 1:30–33; Jelenések 3:6–8). Kérdezd meg a tanulókat, hogy mit nyitott ki Jézus Krisztus számunkra, amit senki be nem zárhat vagy csukhat.

ÉSAIÁS 12

12:1–6 A tanulók olvassák el Ésaiás hálaénekét (magasztaló himnuszát) az Ésáiás 12-ben, és kérd meg Œket, írjanak hálaéneket (magasztaló himnuszt) az Úrról. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Magasztaljuk Jézus szent nevét” (Egyházi énekek, 42. old.).

25. HÉT

ÉSAIÁS 24–47


Az Ésaiás 13–23 azokról az ítéletekrŒl és pusztulásról beszél, amely sok gonosz nemzetet sújt majd, beleértve Babilont, Asszíriát, Izráelt, Egyiptomot és Júdát.

1. Ésaiás megjövendölte, hogy a következŒ események meg fognak történni Jézus Krisztus második eljövetele elŒtt, alatt vagy után:

ÉSAIÁS 13

a. A második eljövetelkor az Úr véget fog vetni a gonoszságnak, elpusztítva azokat, akik visszautasítják a bınbánatot (lásd Ésaiás 24:1–12, 17–21; 25:1–2, 5, 7, 11–12; 26:5–6, 10–11, 21; 28:1–4, 14–22; 29:1–3, 5–6, 20–21; 30:27–33; 33:7–12; 34:1–10).

Mondd el a tanulóknak, hogy miután Ésaiás kihirdette a próféciát az Ésaiás 13-ban, Babilon fogságba hurcolta Júdát (lásd 2 Krónika 36:11–20; „A királyságok története”, 15. old.). Babilont késŒbb leigázták, végül pedig lerombolták, de soha nem építették újjá. A szentírásokban Babilon a világ gonoszságát jelenti. A tanulók keressék meg azokat a dolgokat az Ésaiás 13-ban, amelyek Babilon gonoszságát és pusztulását ábrázolják, és beszéljék meg, ezek a dolgok miként vonatkoznak napjainkra is (lásd T&Sz 1:16; 64:24; 133:14).

b. Amikor az Úr eljön, erŒt és vigasztalást fog adni a szegényeknek és a szükséget szenvedŒknek, megáld mindenkit, aki dicsŒíti Ãt, és uralkodni fog a földön a millennium idején (lásd Ésaiás 24:23; 25:3–4, 6, 8–9; 26:1–4, 7–9, 12, 20; 27:5–6, 12–13; 28:5–6; 29:22–23; 33:2).

ÉSAIÁS 14

14:4–20 Olvassátok el az Ésaiás 14:4–20-at a tanulókkal, és mondd meg nekik, hogy úgy gondoljanak Babilon királyára, mint a Sátán egyik szimbólumára. Soroljátok fel az okokat, amiért Ésaiás azt mondta, hogy Lucifer aláesett és levágatott (lásd Mózes 4:11–13; T&Sz 76:25; Ábrahám 3:27–28).

c. Az utolsó idŒkben az Úr meggyengíti a gonoszt Mormon könyve napvilágra hozatalával és az evangélium visszaállításával (lásd Ésaiás 29:4, 13–14, 18–19, 24). d. Az utolsó idŒkben és a millennium alatt Izráel földjei és népe termékennyé és igazzá válik majd Jézus Krisztussal mint Istenükkel (lásd Ésaiás 30:18–26; 31:4–7; 32:15–18; 33:5–6, 20–24; 35; 41:8–20, 43:1–6, 14–21; 44:1–5, 21–26; 45:17, 25; 46:13).

ÉSAIÁS 19

Hasonlítsátok össze azt, ami Ésaiás szerint Egyiptommal történni fog az Ésaiás 19:1–17-ben azzal, amit a 18–25. versekben mondott, hogy meg fognak történni. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 1:1–5; 58:64–65. Spencer W. Kimball elnök mondta:

2. A menny igaz Istene mindenható és mindentudó. Ã a mi TeremtŒnk; meggyógyítja, megerŒsíti és megmenti (üdvözíti) követŒit. Kezében tartja a jövŒt, és gyŒzedelmeskedik minden ellenségén. Végül mindenki meg fogja vallani, hogy Ã az egyetlen igaz Isten (lásd Ésaiás 25:8–9; 26:4–5; 33:22; 40:28–31; 41:10–17; 42:8–16; 43:1–13; 44:1–8, 24–25; 45:5–8, 12, 17–18, 21–25; 46:9–13). A hamis isteneket az emberek teremtik, és nincs hatalmuk, hogy megmentsenek (üdvözítsenek). Az Úr végül el fogja Œket (a hamis isteneket) pusztítani, mert azok szellemileg pusztítják el az embereket (lásd Ésaiás 37:11–12, 18–19; 42:17; 44:9–18; 45:16, 20; 46:1–2, 6–7; 47:11–15).

„A misszionáriusi munka talán legnagyobb célja az, hogy megadja a világnak azt a lehetŒséget, hogy hallja és elfogadja az evangéliumot. . . . . . . Arra a számos nemzetre gondolok, amelyek még mindig érintetlenek. . . . „ . . . Hiszem, hogy az Úr meg fogja nyitni az ajtókat, amikor mindent megteszünk, ami az erŒnkbŒl telik.” 47 ÉSAIÁS 22

22:20–25 Mondd el a tanulóknak, hogy Eliákim azt jelenti, „Isten felemel” (Ésaiás 22:20a). Kérdezd meg a tanulókat, 61


3. Azoknak, aki hisznek és követik tanításait, Isten apránként még több igazságot ad. De azok, akik nem hisznek, gyengébbek lesznek, és végül elpusztíttatnak (lásd Ésaiás 28:9–18; 30:8–14; lásd még 2 Nefi 28:29–30; Alma 12:9–11).

• Az Ésaiás 29:13–17-et a 2 Nefi 27:24–28-cal (lásd Joseph Smith története 1:18–19). • Az Ésaiás 29:18–24-et a Tanok és szövetségek 1:29–30-cal. • Az Ésaiás 29:19–24-et a Tanok és szövetségek 1:17–28-cal.

4. Minden idŒkben, de különösen a szükség idején, erŒt nyerhetünk az Úrtól és prófétáitól (lásd Ésaiás 36:13–22; 37:1–36; 38:1–6).

ÉSAIÁS 24–27

Beszéljétek meg, hogy Mormon könyve és a Tanok és szövetségek miként segít megértenünk a „bepecsételt írás”-ról (lepecsételt könyvrŒl) szóló próféciát (Ésaiás 29:11). A tanulók mondják el, hogyan magyaráznák el az Ésaiás 29-et egy barátjuknak.

Jelölj ki csoportokat, hogy elmondják, mit fog tenni az Úr második eljövetele idéjén a következŒ csoportokkal, és miért:

29:7–14 Soroljátok fel és beszéljétek meg annak okait, hogy az Úr „csodásan cselekszik” (Ésaiás 29:14; lásd még 1 Nefi 14:5–7;22:4–12; T&Sz 18:41–44).

• A föld, a hold és a nap (lásd Ésaiás 24:1, 3, 19–20, 23).

29:13–14 (Szentírás memoriter) Hasonlítsátok az Ésaiás 29:13–14-et a Joseph Smith története 1:18–19-hez. Beszéljétek meg, mi a csodálatos cselekedet és a csoda.

ÖTLETEK AZ ÉSAIÁS 24–47 TANĺTÁSÁHOZ

• A gonoszok (lásd Ésaiás 24:4–12, 21–22; 26:21). • Az igazak (lásd Ésaiás 24:13–16; 25:3–9; 26:1–4, 12, 20; 27:2–6, 12–13).

ÉSAIÁS 30–31

Mondd el a tanulóknak, hogy néhány ember Izráelben azt akarta, hogy Egyiptom védje meg Œket Asszíriától. Beszéljétek meg, mit mondott Ésaiás Izráelnek arról, hogy úgy szerezzenek segítséget, hogy „Egyiptomba szállanak alá” (lásd Ésaiás 30:1–13; 31:1–3), és mit mondott azokról, akik az Úrtól kértek és vártak segítséget (Ésaiás 30:18; lásd még 19–26; 31:4–5) Mondd el a tanulóknak, hogy Egyiptom nem mentette meg Izráelt az asszíroktól. Beszéljétek meg, miért kell az Úrra hagyatkoznunk, és tŒle kérnünk segítséget (lásd Ésaiás 40:28–31; 2 Nefi 4:33–35; Alma 36:3; T&Sz 1:17–23).

• A Sátán (lásd Ésaiás 27:1; Jelenések 20:1–3). ÉSAIÁS 28

28:9–13 Egy tanuló rajzoljon valamit lassan, míg a többiek megpróbálják elmondani, még mielŒtt befejezi, mit is ábrázol a rajz. Hasonlítsátok ezt ahhoz, amit az Ésaiás 28:9–13 mond, hogy miként tanít bennünket az Úr. Utalások: 2 Nefi 28:30; Alma 12:10. 28:16 Olvassátok el az Ap.csel 4:8–12; Efézus 2:19–22; 1 Péter 2:6–8; Hélamán 5:12-t is, és beszéljétek meg, miben olyan Jézus Krisztus, mint a kŒ.

ÉSAIÁS 30

28:23–29 Mondd el a tanulóknak, hogy a fekete kömény és az illatos kömény fıszerek; a búza, az árpa és a tönköly (ritka búzafajta) különbözŒ gabonafélék vagy magvak. A szekérkerék, a bot és a pálca a gabonacséplés különbözŒ eszközei. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit tett az Úr, hogy szellemileg felszántsa, elültesse és kicsépelje Œket.

30:8–11 Utalás: Hélamán 13:24–29. ÉSAIÁS 33

33:13–16 Beszéljetek meg, az Úr hogyan hasonlatos a „tızhöz” és a „hŒséghez” (lásd Malakiás 3:2–3; T&Sz 110:1–4; 137:1–3). A tanulók írják le saját szavaikkal, és beszéljék meg Ésaiás kérdéseit (lásd Ésaiás 33:14) és válaszait (lásd 15. v.). Olvassátok el: Zsolt 24:1–10; Tanok és szövetségek 76:70.

ÉSAIÁS 29

Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy Léhi családja Jeruzsálemben („Áriel”-nek is hívták) élt, és hogy Léhi és családja Izráel házának maradéka vagy része volt (lásd 2 Nefi 1:1–4; 28:2). A tanulók olvassák el az Ésaiás 29:1–4; 2 Nefi 26:14–16-ot, és kérdezd meg, hogy Mormon könyvének szava miként szól a porból (Ésaiás 29:4). A tanulók hasonlítsák össze a követekezŒ szentírásokat:

ÉSAIÁS 35

35:1–10 Olvassátok el az Ésaiás 11:4–12; Jelenések 21:1–7; Tanok és szövetségek 133:25–35; Hittételek 1:10-et, és beszéljétek meg, mi fog történni az Úr második eljövetelekor, és milyen lesz az élet a millennium alatt. Olvassátok el vagy énekeljétek el „Buzgó hittel dicserjük” (Egyházi énekek, 56 old.).

• Az Ésaiás 29:11–12-t a 2 Nefi 27:6–23-mal (lásd Joseph Smith története 1:63–65). 62


ÉSAIÁS 36–37

26. HÉT

Nézzétek át Ezékiás és az asszírok történetét az Ésaiás 36–37-ben (lásd még 2 Királyok 18–20). Mondd el a tanulóknak, hogy Ezékiás neve azt jelenti „Jehova az erŒsség”. Beszéljétek meg, ez a történet miként bizonyítja, hogy az Úr ígéretei az Ésaiás 25:3–5; 26:4; 30:18–19; 31:4–5, 8–9; 35:4-ben igazak.

ÉSAIÁS 48–66


1. Ésaiás a következŒ igazságokat tanította és prófétálta az Úr Jézus Krisztusról: a. Az Úr megfenyíti az istenteleneket, akik megpróbálnak igazaknak látszani, vagy azt állítják, hogy igazak. Mivel az Úr szeret, megfenyít bennünket (lásd Ésaiás 48:1–8; T&Sz 95:1).

ÉSAIÁS 37–38

A tanulók vizsgálják meg az Ésaiás 37:14–21, 33–38; 38:1–8-at, és számoljanak be arról, hogy miért imádkozott Ezékiás király, és miként válaszolt az Úr imáira. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulnak az imáról és az Úrról ezekbŒl a törénetekbŒl.

b. Az Úr néha megengedi gyermekeinek, hogy megtapasztalják a megpróbáltatásokat azért, hogy megtisztulhassanak (lásd Ésaiás 48:10).

ÉSAIÁS 40

c. Az Úr soha nem feledkezik meg, és nem hagyja el szövetséges népét, Izráelt (lásd Ésaiás 49:14–16).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el és elmélkedjenek a következŒ részekrŒl: Ésaiás 40:1–8, 9–17, 18–27, 28–31. A tanulók jelöljék meg azokat a dolgokat, amelyek megragadták Œket Ésaiásnak az Úrról tett bizonyságában; majd mondják el, mit jelöltek meg, és miért.

d. Jézus Krisztus el fog jönni a földre, a nép gyılölni fogja, és vissza fogja utasítani (lásd Ésaiás 50:6; 53:3, 7). e. Az ÜdvözítŒ engesztelŒ áldozata által magára vette az egész emberiség fájdalmát és betegségeit, gyengeségeit és bıneit (lásd Ésaiás 53:4–6, 12; 61:1–3).

ÉSAIÁS 41–44

A tanulók vizsgálják meg az Ésaiás 41:9–14; 43:1–7; 44:1–8-at, és készítsenek felsorolást az okokról, hogy miért nem kell félnünk (lásd Róma 8:31–39; T&Sz 6:33–37). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Nem épült homokra” (Egyházi énekek, 7. old.).

f. Az ÜdvözítŒ panaszkodás és keserıség nélkül fogja alávetni magát a szenvedésnek (lásd Ésaiás 53:7). g. Az ÜdvözítŒ a Mennyei Atya akaratát fogja követni az engesztelŒ áldozat végrehajtásában (lásd Ésaiás 53:10–11; lásd még Lukács 22:41–42; János 3:16).

ÉSAIÁS 41–47

Olvassátok el a következŒ szentírásokat, és beszéljétek meg, mit írt Ésaiás a hamis istenekrŒl és azokról az emberekrŒl, akik imádják azokat: Ésaiás 41:29; 42:17; 44:9–20; 45:16, 20–21; 46:5–9; 47:10–15. Elder Bruce R. McConkie apostol mondta: „Igaz vallás csak ott alapítható, ahol az emberek az igaz és élŒ Istent imádják. . . .

h. Az Úr örökkévaló szövetséget kötött gyermekeivel, Izráellel (lásd Ésaiás 55:3; 61:8). i. Az Úr gondolatai és útjai magasabbak, mint az emberéi (lásd Ésaiás 55:8–9).

Nincs üdvösség a hamis istenek imádásában; nincs üdvösség a hamis vallásban; nincs üdvösség a bın semmilyen formájában.” 48

j. Az Úr lesz a világosság forrása mindazoknak, akik a celesztiális királyságban lesznek (lásd Ésaiás 60:19–20; lásd még Jelenések 21:23–25).

ÉSAIÁS 44–45

k. Lehetetlen megértenünk azokat az áldásokat, amelyeket az Úr az igazak számára készített elŒ (lásd Ésaiás 64:4; lásd még 1 Korinthus 2:9).

Mondd el a tanulóknak, hogy az Ésaiás 44:24–28; 45:1–4-ben leírt prófécia sok évvel Czírus, perzsa király születése elŒtt adatott. Beszéljétek meg, miként teljesült ez a prófécia (lásd Ezsdrás 1:1–8; „Királyok és próféták”, 16. old., „A királyságok története”, 15. old.)

2. A gonoszok nem élhetnek békességben (lásd Ésaiás 48:22; 57:20–21; 59:7–10), mert a bın elválasztja Œket az Úrtól (lásd Ésaiás 50:1; 59:2, 13). 3. Minden ember, aki elfogadja Jézus Krisztus evangéliumát, és megkeresztelkedik, és megkapja a Szentlelket, Ábrahám, Izsák és Jákób (Izráel) fiai közé számláltatik, és részeivé válik az ábrahámi szövetségnek (lásd Ésaiás

ÉSAIÁS 41–46

Jelölj ki csoportokat, és számoljanak be arról, mit jelentett ki magáról az Úr az Ésaiás 41:10, 13, 17; 43:1–17, 25; 44:1–8; 45:5–8, 20–25; 46:5–11-ben. 63


51:1–2; 56:3–7; 60:3–10, 14–16; lásd még Galáczia 3:7; Ábrahám 2:9–11).

c. Az Úr el fogja pusztítani a gonoszokat (lásd Ésaiás 63:4–6; 66:15–17).

4. Az utolsó napokban Sion és az Úr népe a következŒképpen áldatik majd meg:

d. Nagy fizikai változások lesznek a földön: hegyek omlanak le, tüzek lángolnak fel, vizek forrnak, a nemzetek remegnek, és minden újjá tétetik (lásd Ésaiás 64:1–3; 65:17: 66:22).

a. Össze fognak gyıjtetni egy Éden kertjéhez hasonló helyen, és vigaszt és örömöt találnak (lásd Ésaiás 51:3, 10–12; 52:9; lásd még T&Sz 45:71; Hittétel 1:10).

8. A millennium alatt új egek és egy új föld lesz, nem lesz többé sírás, a farkas és a bárány együtt legel majd. Házak fognak épülni, szŒlŒket ültetnek majd, és más egyéb munkákat fognak végezni. Az állatok és az emberek békében élnek majd együtt, és minden ember az Urat fogja imádni (lásd Ésaiás 65:17–25; 66:20–23; lásd még T&Sz 101:25–31).

b. Az Egyháznak sok cövekjét alapítják majd meg (lásd Ésaiás 54:2; lásd meg T&Sz 115:4–6). c. Az Úr jóságában fognak részesülni (lásd Ésaiás 54:8–10; lásd még T&Sz 133:52). d. Az Úr fogja tanítani gyermekeit, és félelem nélkül, békességben fognak élni (lásd Ésaiás 54:13–14; 55:12).

ÖTLETEK AZ ÉSAIÁS 48–66 TANĺTÁSÁHOZ

e. Fegyverek nem fognak diadalmaskodni ellenük (lásd Ésaiás 54:17; lásd még T&Sz 45:66–70).

ÉSAIÁS 48–54

Mondd el a tanulóknak, hogy az Ésaiás 48–54 fejezeteinek sok versét megmagyarázza Mormon könyve. A tanulók jegyezzék fel a következŒket a fejezetek fejléceihez, vagy írák a margókra:

f. Szellemben növekedni fognak, és részesülnek az Úr örökkévaló szövetségében (lásd Ésaiás 55:1–7; lásd még 2 Nefi 9:50–53).

• Írd az Ésaiás 48 mellé: „Vesd össze az 1 Nefi 20-szal”.

g. A Megváltó Jézus Krisztus el fog jönni hozzájuk és mindazokhoz, akik megbánják bıneiket (lásd Ésaiás 59:20; 62:11–12; lásd még T&Sz 93:1).

• Írd az Ésaiás 49 mellé: „Vesd össze az 1 Nefi 21–22-vel”. • Írd az Ésaiás 50 mellé: „Vesd össze a 2 Nefi 7-tel”.

5. MegfelelŒen böjtölni azt jelenti, hogy megtagadjuk a test étvágyát, elhagyjuk a bınt, megbocsátunk másoknak, és megáldjuk azokat, akik szükséget látnak (lásd Ésaiás 58:3–7, 9–10). Amikor engedelmeskedünk az Úr böjt-törvényének, Ã megáld bennünket világossággal, egészséggel, igazsággal, jelenlétével, imáinkra adott válaszokkal, vezetéssel, jóléttel és a mások megáldására való képességgel (lásd Ésaiás 58:8–12).

• Írd az Ésaiás 51 mellé: „Vesd össze a 2 Nefi 8-cal”. • Írd az Ésaiás 52 mellé: „Vesd össze a 3 Nefi 20:29–46-tal”. • Írd az Ésaiás 53 mellé: „Vesd össze a Móziás 14-gyel”. • Írd az Ésaiás 54 mellé: „Vesd össze a 3 Nefi 22-vel”. ÉSAIÁS 48–63

6. A sabbat napon el kell fordulnunk a világi örömöktŒl, és tisztelni kell az Urat szavainkban és tetteinkben. Ha így teszünk, az Úr boldogságot, jólétet, és az evangélium áldásait fogja adni (lásd Ésaiás 58:13–14; lásd még T&Sz 59:9–16).

A tanulók csoportokban olvassák el a következŒ verseket, és beszéljék meg, mit tanít Ésaiás a békességrŒl, a vigaszról, a jóságról, az irgalomról, az örömrŒl, a gyógyításról és a világosságról, amelyeket az Úrtól kapunk: Ésaiás 48:16–18; 52:7–10; 54:7–13; 55:10–13; 57:1–2, 15–21; 60:17–21; 63:7–9. Kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat a saját életükbŒl, amikor az Úr e dolgok némelyikével megáldotta Œket.

7. Jézus Krisztus második eljövetelekor sok esemény fog megtörténni, beleértve a következŒket: a. Az Úr jelenléte és dicsŒsége ki fogja ızni a szellemi sötétséget, és világosságot hoz (lásd Ésaiás 60:1–2; 66:18).

ÉSAIÁS 49–60

Nézzétek át a tanulókkal: „Izráel szétszóratása és összegyıjtése”, 14. old. Jelölj ki csoportokat, hogy válaszoljanak a következŒ kérdésekre:

b. Jézus Krisztus vörösbe öltözve fog eljönni, mely azoknak a gonoszoknak a vérét szimbolizálja, akik az eljövetelekor történŒ pusztítás által öletnek meg (lásd Ésaiás 63:1–3; lásd még Jelenések 19:11–16; T&Sz 133:48).

• Hogyan fogja az Úr Izráelt összegyıjteni? (lásd Ésaiás 49:8–13, 22–26; 51:11–16; 52:6–12; 1 Nefi 22:6–8; 3 Nefi 20:29–33, 42–46). 64


• Kik gyıjtetnek össze Izráellel, és miért? (lásd Ésaiás 56:1–8; 60:1–5, 9–10; 2 Nefi 26:33).

„Mivelhogy életét (lelkét) halálra adta” (lásd Móziás 15:1, 5–7; T&Sz 19:18–19). „És a bınösökért imádkozott (közbenjárt)” (lásd Móziás 15:8–9; T&Sz 45:3–5).

• Mit kell tenniük az embereknek, hogy összegyıjtessenek? (lásd Ésaiás 51:1–8; 52:1–2, 11; 56:1–2; 3 Nefi 20:29–41).

ÉSAIÁS 54

54:5–7 Mondd el a tanulóknak, hogy a szentírásokban az Úr egy férj és egy feleség szimbólumát használta (lásd a „Keressetek szimbólumokat”, 2. old. kezdetı részt). Elder James E. Talmage apostol mondta: „A VŒlegény az Úr Jézus; az esküvŒi lakoma az Ã dicsŒséges eljövetelét jelképezi, hogy magához fogadja menyasszonyát, az egyházat a földön” 49 (lásd még Ésaiás 50:1; 54:1–14; 61:10; Ezékiel 16:8, 15, 32, 60; Máté 25:1–6; Efézus 5:23–27; Jelenések 19:7–9; T&Sz 33:17–18; 133:10).

Olvassátok el a Tanok és szövetségek 101:11–23; Hittételek 1:10-et és beszéljétek meg, miként vagyunk részesei Izráel összegyıjtésének. ÉSAIÁS 52

52:1–2 Utalás: T&Sz 113:7–8. 52:7 Utalás: Móziás 15:11–19. ÉSAIÁS 53

ÉSAIÁS 55

A tanulók felváltva olvassák el hangosan az Ésaiás 53 verseit. Hasonlítsátok össze a következŒ verseket, és a tanulók mondják el, miként teljesültek Ésaiás próféciái Jézus Krisztusban:

55:1–2 Utalások: János 4:10–14; 6:29–35, 47–51; 2 Nefi 9:50–51. 55:6–11 Olvassátok el a Példabeszédek 3:5–8; Tanok és szövetségek 88:63–68-ot, és a tanulók keressék meg és beszéljék meg az okokat, hogy miért kell keresnünk az Urat. Segíts a tanulóknak memorizálni az Ésaiás 55:6–7-et.

• Az Ésaiás 53:1-et a János 12:37–41-hez. • Az Ésaiás 53:3-at a Máté 13:54–58; Lukács 4:28–29; Lukács 22:63–65; János 1:11-hez.

55:8–9 (Szentírás memoriter) Olvassátok el az Ésaiás 55:8–9-et és kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy az Úr gondolatai és útjai magasabbak, mint az emberéi. Kérdezd meg a tanulókat, hogy Isten miért képes magasabb gondolatokra és utakra, és miként próbálhatunk Hozzá hasonlóbban gondolkodni és cselekedni.

• Az Ésaiás 53:4–6-ot a Máté 27:25–31; Márk 15:15, 29–34; Lukács 22:41–44-hez. • Az Ésaiás 53:7–8-at a Márk 14:60–61; Lukács 23:1–11; János 18:28–29-hez. • Az Ésaiás 53:9, 12-t a Márk 15:27–29; János 19:38–42-höz. Ésaiás szerint milyen áldásokat kaphatunk Jézus Krisztus engesztelŒ áldozata által? Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Csodálattal bámulom Jézus szeretetét” (Egyházi énekek, 38. old.).

ÉSAIÁS 58

58:1–12 Mondd el, hogy az emberek Ésaiás idéjében színlelték azt, hogy igazak. Amikor böjtöltek, saját „örömükre” tették (Ésaiás 58:3), vagy a dolgokat inkább saját, mint Isten akaratára akarták tenni, és panaszkodtak, hogy Isten nem hallja meg imáikat (lásd Ésaiás 58:1–5; Máté 7:21–23). A tanulók jelöljék meg a ha és az akkor szavakat az Ésaiás 58:1–12-ben, és beszéljék meg, hogyan kell böjtölnünk, és az áldásokat, amiket kaphatunk, ha becsületesen böjtölünk (lásd Ésaiás 58:6–11; Máté 6:16–18).

53:3–5 (Szentírás memoriter) A tanulók keressék meg a következŒ szavakat: férfia, vele, Œ és rajta az Ésaiás 53:3–5-ben, és beszéljétek meg, mi történt Krisztussal, és mit tett Krisztus. Majd keressék meg a mi szót, és beszéljétek meg, tetteinkkel miként befolyásoltuk mi Jézus szenvedéseit. Olvassátok el és beszéljétek meg a Móziás 3:7; Alma 7:11–12; Tanok és szövetségek 19:15–20-at.

58:13–14 Utalás: T&Sz 59:9–20.

53:10–12 A tanulók használják a szentírásutalásokat segítségképpen a következŒ kifejezések jelentéséhez: „És az Úr akarta Œt megrontani (megsebezni)” (lásd János 3:16; 1 Nefi 19:9; T&Sz 34:1–3). „Magot lát” (lásd Móziás 5:7; 15:10–12). Azért „részt osztok neki a nagyokkal” (lásd János 17:5; T&Sz 93:15–18). „És zsákmányt a hatalmasokkal oszt” (lásd János 17:22–23; Jelenések 3:21).

ÉSAIÁS 59

59:1–13 Beszéljétek meg, mi választhat el bennünket IstentŒl, és mi történik velünk, amikor elválasztjuk magunkat IstentŒl (lásd Ésaiás 1:15–20; Móziás 2:36–37; Alma 5:57–60). Beszéljétek meg, mit tehetünk, hogy ne legyünk elválasztva az Úrtól. 65


ÉSAIÁS 61

hamis „isteneink” nem fognak megmenteni (üdvözíteni) bennünket, és boldogságot sem fognak hozni (lásd Jeremiás 2:9–13, 25–30; 5:7; 10:1–15; 11:11–13).

61:1–3 Soroljátok fel azokat a dolgokat, amiket az Úr mondott, hogy meg fog tenni gyermekeiért. A tanulók mondjanak példákat a szentírásokból vagy a saját életükbŒl, melyek bizonyítják, hogy Jézus Krisztus megtette ezeket a dolgokat. Utalás: Lukács 4:16–21; T&Sz 138:11–12, 18, 42, 50.

b. Az Úr azt akarja, hogy ismerjük fel és valljuk meg bıneinket. Azok, akik tagadják bıneiket, nem fogják megbánni azokat, de akik bınbánatot tartanak, összegyıjtetnek majd az Úr céljaihoz (lásd Jeremiás 3:12–19).

ÉSAIÁS 63

c. Bıneink miatt az Úr és prófétái nagy bánatot éreznek (lásd Jeremiás 4:19, 31; 8:18–22; 9:1–3; 10:19–21; 14:17–20; lásd még Jeremiás siralmai 1:16; Alma 31:30–31).

63:1–9 Hasonlítsátok össze az Ésaiás 63:1–9-et a Tanok és szövetségek 133:46–53-mal, és beszéljétek meg, mit fog mondani az Úr, és mit fognak mondani a „megváltottak”, amikor Krisztus másodszor jön el a földre. A tanulók írjanak vagy rajzoljanak egy képet, amely Jézus Krisztust ábrázolja második eljövetelekor.

d. Az Úr néha megbüntet bennünket azért, hogy meggyŒzzön, bánjuk meg bıneinket (lásd Jeremiás 5:1–29).

ÉSAIÁS 65

e. Ha bınt követünk el, nem lesz békesség az éltünkben (lásd még Jeremiás 6:14; 8:11; lásd még Ésaiás 48:22; Móziás 4:3).

65:17–25 Olvassátok el az Ésaiás 60:10–22-t is, és soroljátok fel a próféciákat, melyek a föld jövŒjérŒl és az Úr igazaknak tett ígéreteirŒl szólnak. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mi fog nekik tetszeni a legjobban a földi életben Jézus Krisztus második eljövetele után.

f. Ha engedetlenek vagyunk, az Úr el fogja venni áldásainkat, és nem fogja meghallgatni imáinkat (lásd Jeremiás 11:1–11; 14:10–12; lásd még Móziás 11:23–24; T&Sz 101:7).

ÉSAIÁS 66

66:15–23 Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük miként fog beteljesülni az Ésaiás 66:15–23-ban lévŒ prófécia. Olvassátok el az 1 Nefi 19:23-at is, és a tanulók gondolkodjanak el arról, amit Ésaiás szavait olvasva tanultak vagy éreztek. Kérd meg a tanulókat, mondják el, Ésaiás szavai miként bírták rá Œket jobban, „hogy higgyenek az Úrban, Megváltójukban” (1 Nefi 19:23).

27. HÉT

g. Ha továbbra is bıneinkben maradunk, majdnem annyira lehetetlenné válhat, hogy megbánjuk bıneinket, mint annak az embernek, aki megpróbálja megváltoztatni a bŒre színét, vagy a leopárdnak a foltjait (lásd Jeremiás 13:23; lásd még Hélamán 13:38). h. Bıneink szellemi gyengeséget, éhséget, betegséget, szolgaságot és halált fognak okozni (lásd Jeremiás 15:1–9; 19:4–9; 20:4–6).

JEREMIÁS 1–20

FIGYELEMMEL KISÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉLELK

i. Az Úr nagylelkıen felajánlja a lehetŒséget a bınbánatra (lásd Jeremiás 18:6–8, 11; lásd még Móziás 26:30).

1. MielŒtt a földre jöttünk, Mennyei Atyánkkal éltünk, aki sok gyermekét kiválasztotta, hogy különleges feladatot teljesítsen itt, a halandóságban (lásd Jeremiás 1:4–5; lásd meg Alma 13:3; T&Sz 138:53–56; Ábrahám 3:22–23).

4. Jeremiás megjövendölte, hogy az utolsó idŒkben az Úr össze fogja gyıjteni és meg fogja áldani az igaz Izráelt, egy talán még nagyobb csoda által, mint amivel az Úr kihozta Izráelt az egyiptomi szolgaságból (lásd Jeremiás 3:14–19; 16:14–16; 23:5–8; 30:3, 8–11, 18–22; 31:3–14, 31–34). Sok nemzsidó is el fog jönni, hogy megismerje az Urat, csatlakozni fog Izráelhez, és megkapja ugyanazokat az áldásokat (lásd Jeremiás 16:19–21; lásd még Ésaiás 14:1).

2. Az Úr segíti szolgáit, még akkor is, ha az emberek esetleg visszautasítják (lásd Jeremiás 1:6–10, 17–19; 15:15–21; 20:7–13; lásd még Ésaiás 54:17; Jeremiás 26:12–15, 24; T&Sz 109:24–29). 3. Jeremiás a következŒ igazságokat tanítja nekünk a bınrŒl:

5. Az Úr meg fogja védeni és vezérelni fogja azokat, akik megszentelik a sabbat napot (lásd Jeremiás 17:21–27).

a. Ha bármi más fontosabb van az életünkben, mint Isten, a bálványimádás bınében vagyunk vétkesek, 66


JEREMIÁS 7

6. Soha nem szabad feladnunk (elkedvetlenednünk); az Úrban kell bíznunk, és engedni Neki, hogy formálja az életünket (lásd Jeremiás 18:1–9; lásd még Róma 9:20–24).

7:1–14 Kérd meg a tanulókat, keressék meg, mit tett a nép a templommal (lásd Jeremiás 7:11; Máté 21:12–13). Mondd el a tanulóknak, a nép azt hitte, hogy a jeruzsálemi templom meg fogja menteni Œket a romlástól (lásd Jeremiás 7:4, 14). A tanulók keressék meg, mit mondott az Úr, mit kell a népnek tenni, hogy érdemesek legyenek megállni az Úr elŒtt e házban (10. v.). Hívj meg egy papsági vezetŒt, hogy beszélgessen a tanulókkal, mit kell tenni az embereknek, hogy érdemesek legyenek belépni a Templomba.

ÖTLETEK A JEREMIÁS 1–20 TANĺTÁSÁHOZ JEREMIÁS 1

1:1–5 A tanulók keressék meg, ki volt Jeremiás, mikor és hol tanított (lásd „A királyságok története”, 15. old., „Királyok és próféták”, 16. old.). A tanulók jelöljék meg a Jeremiás 1:4–5-öt, és beszéljék meg, mit tanítanak ezek a versek a földi élet elŒtti létrŒl. Utalások: Ábrahám 3:22–23.

JEREMIÁS 9–10

Olvassátok el a Jeremiás 9:23–24; 10:1–13-at, és beszéljétek meg, mivel kell, és mivel nem szabad „dicsekedni”, és miért (lásd Alma 26:11–16; T&Sz 76:5–10).

1:4–19 Kérdezd meg a tanulókat, minek a megtételére hívták el Jeremiást, és mit érzett arról. Hasonlítsátok össze Jeremiást Mózessel (lásd 2 Mózes 4:10–12) és Énókkal (lásd Mózes 6:31–34). Olvassátok el a Jeremiás 1:18–19-et, és soroljátok fel, mit mondott az Úr, ki fog Jeremiás ellen harcolni. Mit tett az Úr, hogy segítsen Jeremiásnak, hogy ne féljen? (Jeremiás 1:8).

JEREMIÁS 11

11:1–14 A tanulók keressék meg, mit parancsolt az Úr a népnek, mit kell tenniük, és milyen áldásokat ígért meg nekik. Hogyan szegte meg a nép az Istennel kötött szövetséget? A tanulók gondolják végig, milyen szövetségeket kötöttek az Úrral, és kérd meg Œket, írják le, miként segíti Œket az Úr, hogy engedelmeskedjenek szövetségeiknek, és hogyan áldja meg Œket, amint megtartják szövetségeiket (lásd János 14:26; 2 Timótheus 3:16–17; 3 Nefi 18:18–23; T&Sz 20:75–77, 79; 84:33–38, 43–48).

JEREMIÁS 2

2:11–13 Olvassátok el az Ésaiás 12:1–3; János 7:37–38; Tanok és szövetségek 63:23-at is, és beszéljétek meg, Jézus Krisztus miért hasonlatos az „élŒ vizek forrásá”-hoz, és a hamis istenek miért olyanok, mint a „repedezett kútak” (amelyek nem tartják a vizet).

JEREMIÁS 12

12:1–4 Olvassátok el a Zsoltárok 37:1–20; 3 Nefi 27:11–12-t, és a tanulók válaszoljanak a Jeremiás 12:1-ben feltett kérdésekre. Elder Spencer W. Kimball mondta: „A gonoszok boldogulhatnak egy ideig, . . . de eljön az idŒ, amikor az igazság törvényszéke elŒtt minden ember megítéltetik. . . . Azon a napon senki sem fog megmenekülni a tetteiért járó büntetés elŒl, senki sem mulasztja el megkapni a megérdemelt áldásokat.” 50 Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Tégy mindig jót” (Egyházi énekek, 60. old.).

JEREMIÁS 3–15

Mondd el a tanulóknak, hogy a Jeremiás 3:6–19-ben az Úr egy férjhez hasonlítja magát, Izráel és Júda királyságát pedig két nŒvérhez, akik hıtlen feleségek voltak. Soroljátok fel a gonosz dolgokat, melyeket a „feleségek” tettek (lásd Jeremiás 3:6–11; 5:7–9, 26–31; 6:13–17; 7:30–31; 9:2–8; 13:9–10). Beszéljetek az Úrnak és Jeremiásnak a nép iránt érzett érzéseirŒl (lásd Jeremiás 4:19; 6:11; 8:18–22; 9:1–3; 10:19–20; 14:17–18; 15:1, 5–6). Mit tanítanak ezek a versek az Úrnak gyermekei iránt érzett szeretetérŒl, és hogy miért haragszik? (lásd 2 Mózes 20:4–6; Ésaiás 1:18–20).

JEREMIÁS 16

16:16 (Szentírás memoriter) Olvassátok el a Jeremiás 16:16-ot, és kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük ez a szentírás miként teljesedik be ma. Beszéljétek meg, hogy a halászat és a vadászat hogyan hasonlít a misszionáriusi munkához. Beszélj magadról vagy valaki másról, akit „kihalászott” vagy „vadászott” (megtalált) egy misszionárius vagy más egyháztag, és kérd meg a tanulókat, beszéljenek magukról vagy másokról, hogy miként jöttek az Egyházba. Elder LeGrand Richards mondta: „Hol találjátok meg azokat a halászokat és vadászokat, akikrŒl

JEREMIÁS 5

5:1 Mit talált Jeremiás, amikor igaz ember után kutatott? (lásd Jeremiás 6:13). Beszéljétek meg, mi történik, amikor nincsenek igaz emberek a gonoszok között (lásd 2 Mózes 18:20–32; Alma 10:22–23; Hélamán 13:12–14). Beszéljétek meg, mit tehetünk, hogy számítson ottlétünk, bárhol éljünk is.

67


Jeremiásnak e nagyszerı próféciájában olvasunk? Ãk ennek az Egyháznak a misszionáriusai.” 51

és boldogtalanságot kapjunk az ördög rabsága által (lásd Jeremiás 21:8–14; 22:1–10; lásd még 5 Mózes 30:15–20; 2 Nefi 2:27).

JEREMIÁS 17

2. Az Egyház vezetŒi Œrködnek a tagok fölött, mint a pásztor Œrködik a nyája fölött. Jézus Krisztus irányítása alatt szolgálnak, aki a Jó Pásztor, a sarj (ág), (aki Izráel és Dávid családfájának „ágaként” született), és Izráel Királya (lásd Jeremiás 23:1–6; 33:15–16; lásd még János 10:11–15).

17:5–10 Magyarázd meg, hogy a „hanga” egy faféle. A tanulók olvassák el a Jeremiás 17:5–10-et, és rajzoljanak képeket arról, ahogy szerintük egy fa a folyó mellett, és ahogyan a sivatagban kinéz. Kérdezd meg, miként hasonlítunk mi a fára, és Isten a folyóra. 17:19–27 Kérdezd meg a tanulókat, mi történt sabbat napján Jeruzsálem kapuiban. Miként segít nekünk a Jeremiás 17:19–27 megtudni, hogyan kell megszentelni „a szombatnapot”

3. Nem számít, mit tesz vagy mond bárki, hogy megakadályozza az Úr munkáját, az Ã munkája mindig beteljesedik (lásd Jeremiás 28; 29:24–32; 32:26–27; 36–37; 38:6–13; 39:15–18; lásd még T&Sz 3:1–3).

JEREMIÁS 18

4. Bíznunk kell az Úrban és engedelmeskednünk kell neki, nem számít, hol vagyunk és milyenek a körülményeink (lásd Jeremiás 29:1–14; lásd még Alma 34:38; T&Sz 101:16).

18:1–10 Mutass be puha agyagot vagy sarat, és beszéljétek meg, hogy a világ nemzeti hogyan hasonlítanak az agyaghoz Isten kezében (lásd Róma 9:20–21). Beszéljétek meg, hogyan vagyunk hasonlatosak az agyaghoz. Elder Hugh W. Pinnock, az Általános Vasárnapi Iskola elnöke mondta: „Az Úr megmagyarázta Jeremiásnak, hogy amikor hibát követünk el, ahogyan az Œsi Izráel, vehetjük, amit elrontottunk, és kezdhetjük újra. A fazekas nem adta fel, és nem dobta el az agyagot. . . . És nem kell a reménytelenség érzését éreznünk és elutasítani magunkat. Igen, feladatunk, hogy legyŒzzük a problémákat és megragadjuk, amink van, amik vagyunk, és újra kezdjük.” 52

5. Jeremiás azt jövendölte, hogy az utolsó idŒkben az Úr össze fogja gyıjteni a választott Izráel családjait, Efraim törzsével kezdve. Azután Efraim törzse segíteni fog az Úrnak teljesíteni örökkévaló szövetségét azáltal, hogy elviszi az evangéliumot másoknak. Az Úr minden népe meg fogja Ãt ismerni, és Sionjában fog élni (lásd Jeremiás 31:1–14, 18–21, 31–34; 32:36–41). ÖTLETEK A JEREMIÁS 21–39 TANĺTÁSÁHOZ

JEREMIÁS 20

20:8–9 Kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan esetekrŒl, amikor a bennük lévŒ érzés, hogy az evangéliumról beszéljenek, olyan volt, mintha „égŒ tız volna a szívemben” (Jeremiás 20:9).

JEREMIÁS 21

JEREMIAH 12–20

JEREMIÁS 22

Jelölj ki csoportokat, hogy tanulmányozzák a Jeremiás 12:7–11; 15:15–21; 17:13–18; 18:18–23; 20:1–3, 7–18-at, és számoljanak be arról, milyen volt Jeremiás élete, és mit érzett arról, hogy Œ népe prófétája. Beszéljétek meg, Jeremiás élete és érzései miben hasonlítottak Jézus Krisztus életére és érzéseire (lásd Ésaiás 53:3–4; Máté 22:15; 26:47–50; 27:36–43; Lukács 22:2–6, 63; 23:27–31).

22:1–22 Olvassátok el a Jeremiás 22:1–9, 13–17, 21–22-t, és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amikrŒl az Úr azt mondta, hogy a ma emberére vonatkoztathatók (lásd Példabeszédek 3:11–12; T&Sz 101:1–9).

21:1–14 Beszéljétek meg, mit mondott az Úr, mi fog történni Júda királyával, népével és Jeruzsálemmel, és miért. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 124:45–46-ot.

JEREMIÁS 23


23:1–32 Soroljátok fel és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket a „pásztorok” (a zsidók vezetŒi) és a hamis próféták mondtak és tettek a Jeremiás 23:1–2, 9–11, 13–14, 16–27, 29–32-ben (lásd Jeremiás 14:13–16; 27:14–16). A tanulók mondják el, mit jelentett ki az Úr igaz prófétái által (lásd Jeremiás 11:6; 1 Nefi 1:4). Olvassátok el a Máté 7:15–23; Alma 30:17–18-at is.

1. Az Úr szabadságot ad, hogy engedelmeskedjünk és életet és boldogságot kapjunk Krisztus engesztelŒ áldozata által, vagy engedetlenek legyünk, és halált

23:5–6 Mondd el a tanulóknak, hogy az Ág (mag) és a Király Jézus Krisztus nevei. Utalások: Ésaiás 4:2–6; Jeremiás 33:14–15.

28. HÉT

JEREMIÁS 21–39

68


JEREMIÁS 24

már elhurcoltak Babilonba, mit tegyenek, és mi történne, ha engedelmeskednének (lásd 5 Mózes 4:26–31; „A királyságok története”, 15. old.). Írjátok a 2 Krónika 31:20–21; Példabeszédek 8:17-et utalásként a Jeremiás 29:13 mellé. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit jelent „teljes szívetekbŒl” keresni Istent (Jeremiás 29:13). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Ó, jöjj minden órában” (Egyházi énekek, 24. old.)

A tanulók keressék meg, kiket képviselnek a jó és a rossz fügék (lásd „A királyságok története”, 15. old.), és beszéljék meg, mit mondott az Úr mindegyikŒjükrŒl (lásd 2 Királyok 24:11–17). Beszéljétek meg, mit ígért az Úr a népének, akik „teljes szívökbŒl megtérnek hozzám” (Jeremiás 24:7; lásd még 5 Mózes 30:2; Móziás 7:33). JEREMIÁS 25

JEREMIÁS 30–33

25:8–11 Utalás: Jeremiás 29:10–14.

26:1–24 Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel az elbeszélŒ, az Úr, „a papok és a próféták és az egész nép” (8–9. v.), „a papok és a próféták” (11. v.), Jeremiás, „a fejedelmek és az egész község (nép)” (16. v.), és „az ország vénei” (17. v.) szavait a Jeremiás 26:1–19, 24-ben. Kérdezd meg, miért akarta a nép megölni Jeremiást. Miért gondolják a tanulók, hogy a király megölte Uriást? (lásd 20–23. v.). Kérd meg a tanulókat, említsenek más prófétákat, akiket azért öltek meg, mert az Úrtól kapott üzenetet elmondták a népnek.

A tanulók csoportjai keressék meg a Jeremiás 30:10–11, 16–21; 31:12–14, 31–34; 32:36–37, 41–42; 33:6–9, 15–16-ban azokat az igéket, melyek kifejezik, mit mondott az Úr, mit fog cselekedni az „utolsó napokban” (Jeremiás 30:24), és számoljanak be róla. Beszéljétek meg, miként vált ma valóra ezek közül az ígéretek közül sokat az Úr. Joseph Fielding Smith elnök mondta a Jeremiás 31:31–34-rŒl: „Azért, hogy ez a prófécia megvalósulhasson, az Egyház sok tagjának szüksége lesz a bınbánatra, és arra, hogy még szorgalmasabbak legyenek a szentírások tanulmányozásában, imáikban, és az evangélium törvényei és parancsolatai iránti engedelmességben.” 53

26:8–11 Utalás: Máté 26:59–66.

JEREMIÁS 32

JEREMIÁS 26

32:17, 27 Utalások: 1 Mózes 18:13–14; Lukács 1:36–37.

JEREMIÁS 27

27:1–14 Beszéljétek meg, hogy Nabukodonozor, Babilónia királya hogyan teljesítette be az Úr szavát (lásd Jeremiás 25:8–12). Kérd meg a tanulókat, mondjanak olyan eseteket, amikor azok az emberek segítettek megvalósítani terveit, akik nem voltak tagjai az Úr egyházának; például Czírus, Perzsia királya (lásd Ezsdrás 1:1–8) és a lámániták (lásd 1 Nefi 2:19–24).

JEREMIÁS 35

Mondd el a tanulóknak, hogy a rékábiták egy népcsoport volt, amely Júda királyságában élt. Hasonlítsátok össze azt, amit a rékábiták tettek (lásd Jeremiás 35:1–11) azzal, amit Júda népe tett (lásd 13–17. v.). Kérdezd meg a tanulókat, hogy miként vonatkozik a mai emberekre az, amit az Úr mondott a rékábitákról és Júda népérŒl.

JEREMIÁS 27–28

JEREMIÁS 36

Mutass be vagy mondd el a tanulóknak, hogy néz ki egy járom (iga). Magyarázd el, a jármot azért tették az állatokra, hogy képesek legyenek az ekéket vagy a szekereket húzni. A tanulók egy csoportja olvassa el a Jeremiás 27:1–17-et, és állapítsák meg, miért hordott Jeremiás jármot, és mit jelentett ez. Egy másik csoport olvassa el a Jeremiás 28:1–11-et, és állapítsa meg, miért törte szét Hanániás Jeremiás jármát. Olvassátok el a Jeremiás 28:12–17-et, és beszéljétek meg, mi történt Hanániással, és miért (lásd Alma 30:60). Kérdezd meg a tanulókat, honnan tudhatjuk, hogy egy ember valóban azért küldetett (Jeremiás 28:9), hogy az Úr szavát szólja (lásd 5 Mózes 18:20–22; T&Sz 42:11–12; 46:7; Hittételek 1:5).

Hasonlítsátok össze azokat a dolgokat, amiket Jeremiás és Báruk tett azzal, amiket a király tett. Kérdezd meg a tanulókat, mit égetett el a király, és miért. Kérdezd meg a tanulókat, mit éreznek Bárukkal kapcsolatban, és miért. Beszélgessetek a tanulókkal arról, hogy mihez kezdenek a szentírásokkal, és mit tanulhatnak ebbŒl a történetbŒl a szentírásokról. JEREMIÁS 37–38

Jelölj ki tanulókat, mondják el saját szavaikkal a Jeremiás 37–38-ban található történeteket. Beszéljétek meg, mi történt volna Sedékiással és Jeruzsálemmel, ha Sedékiás engedelmeskedett volna az Úr hangjának (lásd Jeremiás 38:17–20). Beszéljétek meg, ma miként hallhatjuk az Úr hangját (lásd T&Sz 1:38). Kérd meg a tanulókat, beszéljenek azokról az áldásokról, amelyeket akkor kaptak, amikor engedelmeskedtek az Úr hangjának.

JEREMIÁS 29

29:4–14 A tanulók olvassák el a Jeremiás 29:4–14-et, és mondják el, mit mondott az Úr a zsidóknak, akiket 69


JEREMIÁS 38

bánt Jeremiással másképpen saját népe, mint ellenségei (lásd Alma 24:30; Hélamán 13:24–27).

38:7–13 Soroljátok fel és állapítsátok meg, hogy a dolgok, amiket Ebed-Melek tett Jeremiásért, miként hasonlatosak ahhoz, amit Jézus Krisztus tett értünk (lásd T&Sz 138:11–19, 23).

JEREMIÁS 41–43

A tanulók válaszoljanak a következŒ kérdésekre: • Mit mondott az Úr a zsidóknak, mielŒtt a babilóniabeliek leigázták Œket, mit tegyenek? (lásd Jeremiás 27:5–11).

JEREMIAH 39

A tanulók keressék meg és beszélgessenek arról, hogy mi történt Jeruzsálemmel, Sedékiással, Júda népének szegényeivel, Jeremiással, Ebed-Melekkel, és miért. Mondd el a tanulóknak, hogy Sedékiás egyik fiát nem ölte meg Nabukodonozor, hanem a nép egy csoportjával Amerikába ment (lásd Omni 1:15–16; Hélamán 6:10; 8:21).

29. HÉT

• Hová akart menni Jóhanán és népe, és miért? (lásd Jeremiás 41:1–3, 11–18). • Mit ígért meg a nép, hogy megteszi? (lásd Jeremiás 42:1–6). • Mit mondott az Úr a népnek, mit tegyen, és mit ígért meg nekik, ha engedelmeskednek? (lásd Jeremiás 42:7–12).

JEREMIÁS 40–52, JEREMIÁS SIRALMAI


• Mit mondott az Úr, mi fog történni, ha nem engedelmeskednek? (lásd Jeremiás 42:13–18).

1. Ha követjük a prófétákat és az Urat szolgáljuk, irgalmat és üdvösséget kapunk. De ha inkább emberi bölcsességben bízunk, hamis isteneket imádunk, és telve leszünk bınnel, akkor pusztulással és halállal találjuk szembe magunkat (lásd Jeremiás 42:1–44:27; 48:1–46; 51:1–3, 52–56; 52:1–15; lásd még 2 Nefi 25:3, 9; Éther 2:9–12; T&Sz 1:14–16).

• Mit tett a nép? (lásd Jeremiás 43:1–7). Kérd meg a tanulókat, beszéljék meg, mit tanultak ebbŒl a történetbŒl (lásd Jakab 4:17; Móziás 2:36–37; T&Sz 58:30–33; 82:10). Mondd el a tanulóknak, hogy késŒbb a babilóniabeliek megtámadták és elpusztították azokat a zsidókat, akik Egyiptomba mentek.

2. Az utolsó napokban, nagy nehézségek után Izráel és Júda népe közül sokan meg fogják kapni Jézus Krisztus evangéliumát (lásd Jeremiás 46:27–28; 50:4–5, 17–20, 33–34; lásd még Jeremiás 30:3, 9, 22; 33:7–11; 2 Nefi 9:1–2; 25:17–18).

JEREMIÁS 44

44:1–23 Mondd el a tanulóknak, hogy az „ég királynéja” egyike volt a hamis isteneknek, akiket a zsidók imádtak. Vessétek össze a Jeremiás által adott okokat (lásd Jeremiás 44:1–10, 20–23) azokkal az okokkal, amiket a nép mondott az átkokról, amelyek sújtották Œket (lásd 15–19. v.). Mit tehetett volna a nép, hogy elkerülje ezeket az átkokat? (lásd Jeremiás 2:11–13; 5:15–19). Kérdezd meg a tanulókat, miként kerülhetjük el Istennek a gonoszokat sújtó ítéleteit az utolsó idŒkben (lásd T&Sz 1:17–38).

3. Ha gonoszságot cselekszünk, el fogjuk veszíteni az Úr védelmét, nagy szomorúságot fogunk átélni, és másoknak is bánatot okozunk (lásd Jeremiás 52:1–11; Jeremiás siralmai 1:1–8, 16–22; 2:11, 18–19; lásd még Alma 36:13–18; Mormon 6:16–18). De az Úr nagy irgalommal és szánalommal van irántunk, és meg fogja engedni, hogy megbánjuk bıneinket (lásd Jeremiás siralmai 3:22–26, 31–32, 40, 58; 5:21; lásd még 2 Péter 3:9; Alma 34:15–18).

JEREMIÁS 45

Nézzétek át, mit tett Báruk, Jeremiás szolgája Jojákim király uralkodásának negyedik és ötödik éveiben (lásd Jeremiás 36:1–10, 16–26). Olvassátok el a Jeremiás 45:1–5-öt, és beszéljétek meg, mit érzett Báruk (lásd Jákób 2:3, 6), és mit mondott az Úr Báruknak. Beszéljétek meg, mit tanulhatunk Báruk példájából (lásd T&Sz 21:7–9), és hogyan segít ez nekünk.

ÖTLETEK A JEREMIÁS 40–52, JEREMIÁS SIRALMAI TANĺTÁSÁHOZ JEREMIÁS 40

40:1–6 A tanulók hasonlítsák össze azt, amit a zsidók Jeremiással tettek azzal, amit a káldeusok vagy a babilóniak tettek vele (lásd Jeremiás 32:1–3; 38:1–6; 39:11–12; 40:1–6). Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért

JEREMIÁS 46–51

Olvasd el a Jeremiás 46:1-et. A tanulók olvassák el a Jeremiás 46:2; 47:1; 48:1; 49:1, 7, 23, 28, 30, 34; 50:1-et, és jelöljék meg, valamint sorolják fel, mely „pogányokról” 70


(nemzsidókról) prófétált Jeremiás. Miért mondta az Úr, hogy el fogja pusztítani ezeket a nemzeteket (lásd Jeremiás 46:8, 25; 48:7, 29; 49:4, 16; 50:29–32; 51:13)? Beszéljétek meg, mit tehet egy nemzet, hogy elkerülje azt, hogy az Úr elpusztítsa (lásd 5 Mózes 8:11–20; Alma 10:19; T&Sz 1:1–14).

és a módokat, ahogyan az Úr beteljesítette a neki tett ígéreteit. JEREMIÁS SIRALMAI 1–3

Mondd el a tanulóknak, hogy a „siralom” mély szomorúságot, siratást, sírást jelent. Jeremiás siralmainak könyve a zsidók pusztulása után íródott. A tanulók keressék meg és beszélgessenek a szavakról és kifejezésekrŒl, melyek elmondják, miért sírt Jeremiás (lásd Jeremiás siralmai 1:1–11; 3:48–51). Hasonlítsátok össze Jeremiás érzéseit Mormon érzéseivel a Mormon 6:16–22-ben. Beszéljétek meg, mi történik a bın miatt (lásd Ésaiás 48:22; Hélamán 13:38; Moróni 10:22). Elder Theodore M. Burton, a Hetvenek Kvórumának tagja mondta: „A szentírások és utasítások, melyek szellemi vezetŒinktŒl származnak, megtanítanak bennünket, miként kerüljük el a szívfájdalmat, mely mindig a bınbŒl származik.” 55 Olvassátok el a Jeremiás siralmai 3:22–32, 40–41-et, és beszéljétek meg, hogyan és miért reménykedhetünk még akkor is, ha sírni van kedvünk (lásd Titus 2:11–14; 2 Nefi 31:20; Moróni 7:40–44).

JEREMIÁS 50–51

Mondd el a tanulóknak, hogy Babilon nagyon gonosz hely volt. Kérdezd meg a tanulókat, mit jövendölt Jeremiás Babilonról (Káldeának is nevezték; lásd Jeremiás 50:9–10, 13–16, 23–25, 41–46; 51:1, 24–26, 37–44, 54–58). Mit mondott Jeremiás Júda gyermekeinek, mit tegyenek? (Lásd Jeremiás 50:4–8; 51:5–10, 45–50). Mondd el a tanulóknak, hogy Jeremiásnak Babilon pusztulásáról való próféciája Kr. e. 538-ban következett be, amikor Perzsia meghódította. A tanulók olvassák el a Jelenések 17:18; 18:1–6, 10; Alma 5:56–58; Tanok és szövetségek 64:24; 133:5–16-ot, és sorolják fel azt a néhány dolgot, amit Babilon képvisel. Beszéljétek meg, hogyan „futhatunk el” Babilonból. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Israel, Israel, God Is calling” (Hymns, no. 7).

JEREMIÁS SIRALMAI 2 JEREMIÁS 52

2:4 Utalás: Ésaiás 63:8–10.

A tanulók két csoportban számoljanak be arról, mi történt a Jeremiás 52 4–11 és 12–27-ben, mintha riporterek lennének. Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit kell tanulnia egy embernek ezekbŒl a versekbŒl az Úrról, prófétáiról és a zsidókról Jeruzsálemben.

2:17 Utalás: 5 Mózes 28:15, 45–53.

30. HÉT

EZÉKIEL 1–24

FIGYELEMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

JEREMIÁS

1–52 A tanulók nézzenek át néhány szimbólumot, melyeket az Úr kérésére Jeremiás a nép tanítása során használt (például a len-öv a Jeremiás 13:1–11-ben, az agyag a Jeremiás 18:1–6-ban, a fazekas a Jeremiás 19:1–4, 10–11-ben, a fügék a Jeremiás 24-ben, a járom a Jeremiás 27:1–11-ben, a föld vásárlása a Jeremiás 32:6–15, 37–44ben, a könyv a Jeremiás 36:1–4, 27–32-ben, valamint a könyv és a kŒ a Jeremiás 51:60–64-ben). Kérdezd meg a tanulókat, mit tanultak ezekbŒl a szimbólumokból, és szerintük miért használ az Úr szimbólumokat (lásd 2 Nefi 11:4). Elder Bruce R. McConkie mondta, hogy a szimbólumok vagy hasonlatok segítenek megértenünk az „örökkévaló igazságokat, melyeket el kell fogadnunk, és hinnünk kell, hogy általuk üdvözülünk”, és azok a szimbólumok „soha el nem feledhetŒ hatással” mutatják meg azoknak az igazságoknak az igazi jelentését és jelentŒségét.54

1. Azok, akik látomásban látják az Urat, néha jelképes szavakat használnak, hogy ábrázolják hatalmát, dicsŒségét és királyságát (lásd Ezékiel 1:1, 26–28; 10:4; lásd még Ésaiás 6:1–4; Jelenések 1:10–18; T&Sz 110:1–4; 137:1–4). 2. A próféták kötelessége, hogy „ŒrzŒk” legyenek, hogy figyelmeztessék az embereket a szellemi veszélyekre. Ez nehéz feladat lehet, amikor az emberek nem figyelnek és nem engedelmeskednek, de kellemes érzés, amikor a nép bınbánatot tart (lásd Ezékiel 2:1–8; 3; lásd még Ezékiel 33:1–7; Jelenések 10:8–11). 3. FelelŒsek vagyunk az Úrnak azért, hogy miként teljesítjük kötelességeinket az Egyházban (lásd Ezékiel 3:17–21; lásd még Ezékiel 33:1–9; Jákób 1:19; 2:2–3; Moróni 9:6). 4. A gonoszságnak sok tragikus következménye van, mint például az éhínség, szétszóratás, pestis, háború, pusztulás és rabság (lásd Ezékiel 5:5–7:27; 11:4–12; 12:13–16, 20; 15:6–8; 22–23).

1–52 Olvassátok el a Jeremiás 1:4–10, 17–19-et, és segítsd a tanulókat, hogy elmondják a versben ábrázolt módszereket, amik által Jeremiás betartotta az Úr parancsolatait, 71


5. Az Úr szétszórta Izráel házát bıneik miatt, de megígérte, hogy az utolsó idŒkben össze fogja Œket gyıjteni igazságban (lásd Ezékiel 11:16–20; 16:59–62; 20:33–44; lásd még Ésaiás 11:10–12; 1 Nefi 10:13–14).

(lásd Ezékiel 8:1–4), és mit látott (lásd 5–18. v.). Beszéljétek meg, mi fog azokkal történni, akik azt mondják, hogy „nem lát minket az Úr” (12. v.; lásd még Jelenések 20:12; Alma 39:8). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Tégy mindig jót”, (Egyházi énekek, 60. old.).

6. Az Úr gyermekei, akik hıtlenek Hozzá, és megszegik az evangéliumi szövetségeket, olyanok, mint az a felség, aki elhagyja hıséges férjét, és prostituált lesz (lásd Ezékiel 16:7–39; 23:1–21; lásd még Jeremiás 3:6–9).

EZÉKIEL 9

Kérd meg a tanulókat, keressék meg az Ezékiel 9-ben, kiket jelölt meg az angyal az „íróeszközzel” (hordozható tintatartó), és miért. Hasonlítsátok össze azt, ami az Ezékiel 9-ben történt azzal, ami Krisztus második eljövetelekor fog történni (lásd Jelenések 7:2–3; T&Sz 29:17–21; 77:9).

7. Azok, akik megbánják bıneiket és engedelmeskednek, szellemileg „élni” fognak, és örök életet nyernek (lásd Ezékiel 18:5–9, 21–22, 27–28), de azok, akik eltérnek igaz életüktŒl, nem üdvözülhetnek korábbi engedelmességük által (lásd Ezékiel 18:24–26; lásd még Mormon 6:17–22).

EZÉKIEL 11

11:13–21 A tanulók keressék meg és sorolják fel, mit mondott az Úr, mit fog tenni Izráel maradékáért (lásd „Izráel szétszóratása és összegyıjtése”, 14. old.). Beszéljétek meg, miként cselekszi ma az Úr ezeket a dolgokat.

ÖTLETEK AZ EZÉKIEL 1–24 TANĺTÁSÁHOZ EZÉKIEL 1

1:1–3 Mondd el a tanulóknak, hogy Ezékiel Isten prófétája volt Kr. e. 592–570 körül. Babilonban prédikált Júda népének, akiket fogságba hurcoltak Jojákin királlyal együtt. Ezékiel körülbelül Jeremiással, Dániellel és Léhivel egy idŒben élt (lásd 2 Királyok 24:10–16; Ezékiel 1:1–3; „A királyságok története”, 15. old.). „Királyok és próféták”, 16. old.) Ezékiel különbözŒ idŒszakokról prófétált (lásd „Próféciák az Ószövetségben”, 15. old.), mint például Izráel szétszóratása (lásd Ezékiel 5:5–12), az utolsó idŒk (lásd Ezékiel 20:40–44), Mormon könyve napvilágra kerülése (lásd Ezékiel 37:15–17), és a millennium (lásd Ezékiel 48:29–35).

EZÉKIEL 13

1:4–28 Jelölj ki csoportokat, hogy rajzolják le, és beszéljenek néhány dologról, amiket Ezékiel látomásban látott (lásd Ezékiel 1:4–14, 26–28; 37:1–10). Elder Delbert L. Stapley apostol mondta: „A látomások gyakran tanítási alapelvként használatosak, melyek feltárják a menny titkait a felkészült elmének és az imádságos szívnek.” 56

EZÉKIEL 14

13:8–16 Kérdezd meg a tanulókat, mit tennének, hogy egy falat megjavítsanak, amely olyan gyenge, hogy hamarosan leomolhat. Magyarázd meg, hogy az Úr Júda népét egy gyenge falhoz hasonlította, a hamis prófétákat pedig olyan emberekhez, akik „mázzal mázolnak” (rosszul kevert maltert használnak) a falakon (Ezékiel 13:11; 22:28). Beszéljétek meg, mit mondott az Úr, mi fog történni a fallal, és azokkal, akik bemázolják azt, és miért. Hogyan állhatunk ellent (lehetünk erŒsek) a „viharoknak” életünkben? (lásd Máté 7:24–27; Hélamán 5:12).

14:9 A JSF a következŒképpen változtatta meg az Ezékiel 14:9-et: „én, az Úr nem tévesztettem meg azt a prófétát.” 14:12–20 Mondd el a tanulóknak, hogy az „ország” az Ezékiel 14:13-ban Júda földjének népét jelenti. Beszéljétek meg, milyen ember volt Noé, Dániel, és Jób (lásd 1 Mózes 6:9; Dániel 1:17–20; Jób 1:1), és miért nem tudtak senki mást megszabadítani, csak magukat. A tanulók írják le az Ezékiel 14:13–14-et saját szavaikkal, és beszéljék meg, mit jelent. Joseph Smith próféta, miután elolvasta az Ezékiel 14-et, azt mondta, hogy „minden egyes embernek magáért kell kiállnia (felelnie), és nem emberen vagy embereken múlik”, hogy elkerüljék a bukást. Azt is mondta, hogy „az igazak csak saját lelküket menthetik meg.” 57 Beszéljétek meg, miért kell magunkat megmenteni, és miért csak az Úr segíthet nekünk (lásd Zsolt 3:8; Róma 1:16; Móziás 3:17–18).

EZÉKIEL 2–3

A tanulók olvassák el az Ezékiel 2–3-at, és beszéljétek meg, mit tanítanak ezek a fejezetek, milyen lehet Isten prófétájának lenni (lásd Jákób 1:19). Vessétek össze Ezékiel kinyilatkoztatását az Ezékiel 2; 3:1–4-ben Jeremiás kinyilatkoztatásával (lásd Jeremiás 1:7–19) és János kinyilatkoztatásával (lásd Jelenések 10:1–2, 8–11; T&Sz 77:14). EZÉKIEL 8

Mondd el a tanulóknak, hogy az Úr akkor mutatta ezt a JeruzsálemrŒl való látomást Ezékielnek, amikor az Babilonban volt. Kérdez meg a tanulókat, mi történt Ezékiellel

72


EZÉKIEL 18

megolvadnak (lásd Alma 34:29). Kérdezd meg a tanulókat, mit jelent a salak, az ezüst, a kemence, a tız és a tız gerjesztése (lásd Zsolt 12:6–7; Ésaiás 48:9–10; Ezékiel 21:31–32; Máté 13:49–50).

18:1–24 Mondd el a tanulóknak, hogy az Ezékiel 18:2 hamis példabeszéde azt mondja, hogy amikor a szülŒk bınt követnek el, a gyerekeket büntetik. A tanulók olvassák el az 5–18 verseket, és mondják el a fŒ gondolatát (lásd Hittételek 1:2). Kérd meg Œket, mondjanak példákat olyan szentírásbeli emberekre, akik hasonlóak az emberhez, a fiához és az unokájához. A tanulók olvassák el a 19–24 verseket, és mondják el, mit tudnak meg a bınrŒl, a bınbánatról, a megbocsátásról és az Úr irgalmáról.

31. HÉT

EZÉKIEL 25–48


1. Amikor az Úr elpusztítja a gonoszokat, megakadályozza, hogy további bınöket kövessenek el, és hogy gonosz befolyással legyenek másokra (lásd Ezékiel 25–26; 28:1–10, 20–23; 30; 32:2–16).

18:24 Utalások: 2 Nefi 9:38; Alma 24:30; T&Sz 82:7. 18:25–30 Milyen példákat mondott az Úr, hogy megmutassa, Ã igazságos? (lásd 5 Mózes 32:4; 2 Nefi 26:32–33; Móziás 29:12; Alma 19:36). Kérd meg a tanulókat, mondjanak más példákat, melyek azt mutatják, hogy Isten igazságos.

2. Ha az Egyház tagjai bınt követnek el, miután az igazságot tanították nekik, nincs mentségük, és el fogják szenvedni a következményeket. De ha az Egyház vezetŒi nem tanítják és figyelmeztetik megfelelŒen az embereket, részben felelŒsek az emberek bıneiért (lásd Ezékiel 33:1–10; 34:1–10).

18:30–31 Keressétek meg és beszéljétek meg azokat a szavakat és kifejezéseket az Ezékiel 18:30–31-ben, melyek megmagyarázzák, mit jelent bınbánatot tartani (lásd Ésaiás 55:7; 2 Nefi 9:45–46; Móziás 27:24–29; T&Sz 58:42–43).

3. Az Úr arra vágyik, hogy megáldjon bennünket – és nem arra, hogy megbüntessen. Azt akarja, hogy minden gyermeke visszatérjen Ãhozzá, és olyan legyen, mit Ã (lásd Ezékiel 33:11; 34:11–31).

EZÉKIEL 20

20:1–21 Soroljátok fel, mit mondott az Úr, mit tett Izráelért (lásd Ezékiel 20:5–7, 9–12, 17–20), és mit tett Izráel (lásd 8., 13., 16. v.). Beszéljétek meg, mit tanít az Ezékiel 20:1–21 az Úrról és az emberekrŒl (lásd Móziás 4:6–7, 11; Alma 46:8). Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit tehetnek, hogy kimutassák hálájukat az Úrnak azért, amit értük tett.

4. Az igaz élet nem menthet meg (üdvözíthet) egy embert, ha elfordul az Úrtól, és a régi bınök nem kárhoztatják Œt, ha teljes bınbánatot tart, és az Úrhoz fordul. Cselekedeteink és szívünk vágyai által ítéltetünk majd meg (lásd Ezékiel 33:12–20; lásd még T&Sz 137:9). 5. Az utolsó idŒkben az Úr össze fogja gyıjteni népét, új szívet és új szellemet ad nekik, megáldja Œket a nekik megígért földeken, eggyé illeszti a Bibliát és Mormon könyvét mint Jézus Krisztusról való bizonyságokat, és végül eljön, hogy uralkodjon a földön (lásd Ezékiel 36:24–38; 37:11–28).

EZÉKIEL 21

21:1–7 A tanulók keressék meg és mondják el, mit mondott az Úr, ki lesz „kivágva”, amikor Jeruzsálem elpusztul. Joseph Smith próféta mondta: „Hamis az a nézet, hogy a szentek megmenekülnek minden ítélet elŒl, míg a gonoszok szenvednek; mert minden test szenvedésnek van alávetve, és ‚maguk az igazak is alig fognak megmenekülni’, mégis sok szent meg fog menekülni, mert az igaz ember pedig hitbŒl él; mindazonáltal sok igaz elesik betegségek, pestis áldozataként stb., a test gyengesége miatt, és mégis üdvözül Isten országában” 58 (lásd még Jelenések 2:10; Alma 14:10–11; T&Sz 59:23; 63:32–37; 101:35–38).

6. Minden, a földön valaha élt ember egy nap fel fog támadni (lásd Ezékiel 37:1–10; lásd még Alma 11:42–45). 7. Jézus Krisztus második eljövetele elŒtt a földön nagy háborúk lesznek a jó és a gonosz erŒk között, de az Úr hatalma le fogja gyŒzni a gonoszokat (lásd Ezékiel 38:1–39:7). 8. Második eljövetele elŒtt egy hatalmas és gyönyörı templom is fel fog épülni Jeruzsálemben. Az Úr lesz jelen ott, és nagy áldás lesz a népnek és Izráel földjének (lásd Ezékiel 40:1–5; 41:1–4; 43:1–5; 44:1–4; 47:1–12; 48:29–35).

EZÉKIEL 22

22:17–22 Mondd el a tanulóknak, hogy a „salak” értéktelen anyag, amely elválik a nemesfémektŒl, amikor azok

73


EZÉKIEL 34

ÖTLETEK AZ EZÉKIEL 25–48 TANĺTÁSÁHOZ

Hasonlítsátok össze azt, amit „Izráel pásztorai” vagy vezetŒi tettek (lásd Ezékiel 34:1–8) azzal, amit az Úr fog tenni Izráelért (lásd 9–16, 22–31. versek). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Egyetlen örmünk, Izráel Megváltója”, (Egyházi énekek, 2. old.).

EZÉKIEL 25–32

Segíts a tanulóknak, hogy megkeressék egy térképen (lásd: „Térképek”, 17. old.) azokat a népeket, akik ellen Ezékielnek prófétálni kellett (lásd Ezékiel 25:2, 8, 12, 15; 26:1–3; 28:21; 29:2). Jelölj ki csoportokat, hogy ismertessék, az Úr miért mondta, hogy a következŒ népek mindegyikét el fogja pusztítani:

EZÉKIEL 36

36:16–38 A tanulók egy csoportja sorolja fel azokat, amiket az Úr tett Izráelért (lásd Ezékiel 36:16–20). Egy másik csoport sorolja fel, amit az Úr tenni fog Izráelért az utolsó idŒkben (24–38. v.). Olvassátok el a Mózes 1:39-et, majd az Ezékiel 36:21–23, 32, 37–38-at, és beszéljétek meg, miért fogja az Úr megáldani Izráelt.

• Az ammoniták (lásd Ezékiel 25:3–7) és a filiszteusok (ld. 15. v.). • Moáb és Edom (Seir) népe (lásd Ezékiel 25:8–14; 35:3–6, 10–15).

EZÉKIEL 37

• Tírus és Tírus hercege vagy királya (lásd Ezékiel 26:1–2; 28:1–10, 15–18).

37:1–14 Nézzétek át „Próféciák az Ószövetségben”-t a 15. oldalon. A tanulók egy csoportja mondja el, mit tanít az Ezékiel 37:1–14 a feltámadásról (lásd Alma 11:42–45; T&Sz 138:16–17), egy másik csoport mondja el, mit tanít az Ezékiel 37:1–14 Izráel összegyıjtésérŒl (lásd Ezékiel 11:17–20; 2 Nefi 30:7–8).

• Egyiptom és a fáraó (lásd Ezékiel 29:1–10; 30:6; 31:2, 10). Mit akart az Úr, mit érezzen Ezékiel és a nép az ezekkel a nemzetekkel majd megtörténŒ dolgokkal kapcsolatban? (lásd Ezékiel 27:1–2; 28:11–12; 30:1–3; 32:1–2). Beszéljétek meg, mit érzett az Úr e népek elpusztításával kapcsolatban (lásd Ezékiel 33:11; 2 Péter 3:9; Mózes 7:28–37). Miért pusztítja el az Úr ezeket a népeket? (lásd 1 Nefi 17:33–37).

37:15–17 (Szentírás memoriter) Mutasd fel a Bibliát az egyik, Mormon könyvét a másik kezedben. Olvassátok el az Ezékiel 37:15–17-et az osztállyal együtt, majd vedd mindkét könyvet az egyik kezedbe. Jelölj ki tanulókat, hogy tanulmányozzák az 1 Nefi 13:38–41; 2 Nefi 3:11–12-t, és mondják el, szerintük hogyan mıködik együtt a Biblia és Mormon könyve, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról, és hogy az embereket az Ã Egyházába hozzák. Tégy bizonyságot a Biblia és Mormon könyve fontosságáról. Elder Boyd K. Packer mondta:

EZÉKIEL 33

33:1–9 A tanulók olvassák el az Ezékiel 33:1–6-ot, és mondják meg, mit kell tennie egy ŒrzŒnek. Kérdezd meg, mi történik az Œrszemmel és az emberekkel, amikor az Œrszem megteszi vagy nem teszi meg, amit kell (lásd Ezékiel 3:16–21). Kérdezd meg a tanulókat, hogy az Egyház elnöke, a tanácsosai és a Tizenkét Apostol Kvóruma miként hasonlítanak az Œrszemekre. A tanulók soroljanak fel néhány figyelmeztetést, amit a próféták adtak. Mi történik, ha nem figyelünk és nem engedelmeskedünk? Kérdezd meg a tanulókat, hogy az Egyház tagjai is miként hasonlóak az Œrszemekhez (lásd T&Sz 88:81–82).

„Az Œsi Izráelben a feljegyzéseket fatáblákra vagy farúdra tekert tekercsekre írták. . . . Júda fája vagy feljegyzése – az Ószövetség és az Újszövetség – és Efraim fája vagy feljegyzése – Mormon könyve, amely Jézus Krisztus egy másik szövetsége (testamentuma) – valóban a kezünkben van. Ezékiel próféciája most beteljesedett.” 59

33:10–16 A tanulók írják le saját szavaikkal azt, amit az Úr akart, hogy Ezékiel megmondjon a népnek. Beszéljétek meg, hogy az Ezékiel 33:10–16 miként segíthet egy embernek, aki emészti magát szomorú és reménytelen bınei miatt.

37:21–28 Utalás: 3 Nefi 5:23–26. EZÉKIEL 6–37

Kérdezd meg a tanulókat, mi késztethet egy embert arra, hogy megtudja, az Úr az egyetlen igaz Isten. Soroljátok fel, mit mondott az Úr, milyen módokon adja Izráel tudtára, hogy Ã az Istenük (lásd Ezékiel 6:5–7; 7:3–4; 12:15–16; 15:6–7; 20:42–44; 28:25–26; 34:23–31; 37:5–6, 13). Kérdezd meg, melyik mód hozza ezek közül a legnagyobb áldást (lásd Alma 32:12–16).

33:27–33 Beszéljétek meg, mit éreztek az emberek EzékielrŒl és tanításairól (lásd Jakab 1:22). Kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat arra, hogy miként vonatkozik az Ezékiel 33:27–33 napjainkra.

74


EZÉKIEL 38–39

32. HÉT

Joseph Fielding Smith elnök mondta: „Krisztus eljövetele elŒtt nagy háború lesz, néha Armageddonnak nevezik, ahogyan azt az Ezékiel 38–39 mondja. Egy másik háború is lesz Góggal és Magóggal, a millennium után” 60 (lásd még Jelenések 20:7–8). Beszéljétek meg, mit mond az Úr, mit fog tenni Góg az elsŒ nagy ütközetben (lásd Ezékiel 38:11–16), hogyan pusztíttatik majd el Góg (lásd Ezékiel 38:18–23; 39:1–5; T&Sz 29:17, 20–21) és mindazokat, amik Góg elpusztítása után fognak történni (lásd Ezékiel 39:9–20, 22, 27–29).

DÁNIEL


1. Engedelmeskednünk kell Istennek, szeretnünk és szolgálnunk kell Ãt mindenek fölött, nem számít, milyen kísértéseket vagy kényszerítéseket élünk át, (lásd Dániel 1:8–16; 3:1–18; 6:4–17; lásd még Máté 22:36–38). 2. Mivel testünk Isten temploma, soha nem ehetünk vagy ihatunk olyasmit, ami árt a testünknek. Az Úr meg fog áldani erŒvel, bölcsességgel és a tudás rejtett kincseivel, ha engedelmeskedünk (lásd Dániel 1:8–21; lásd még T&Sz 89:5–9, 18–21).

EZÉKIEL 40–43

A tanulók nézzék át az Ezékiel 40–41; 43:1–6-ot, és mondják el, mit látott Ezékiel. Kérdezd meg a tanulókat, mit éreztek volna, ha azt látták volna, amit Ezékiel látott. Mit akart az Úr, hogy megtörténjen, mikor Ezékiel elmondta a népnek, amit látott? (lásd Ezékiel 43:10–11). Mutass néhány képet a modern Templomokról, és kérdezd meg a tanulókat, mit éreznek, amikor látnak egy Templomot, és miért.

3. Az Úr Dániel által kinyilatkoztatta, hogy az utolsó idŒkben megalapítja egyházát és országát a földön. Országa növekedni fog, és betölti az egész földet, és minden más ország helyébe lép (lásd Dániel 2:28–45; 7:1–27; 8:1–25; 11; 12:1–3; lásd még T&Sz 65). 4. Az igazság ellenségei mindig megpróbálták, és meg fogják próbálni, hogy elpusztítsák azokat, akik az igazságot tanítják és követik (lásd Dániel 3:1–12; 6:4–17; 7:21, 25; 8:9–13, 23–25; 9:26–27; 11:27–39, 44–45; 12:7–13). De az Úrnak megvan a hatalma, hogy megvédje és megáldja azokat, akik engedelmesek maradnak (lásd Dániel 1:17–20; 2:1–2, 10–24, 46–49; 3:19–30; 6:1–3, 18–28; 7:21–22, 25–27; 8:25; 11:45; 12:1–3, 10).

EZÉKIEL 43

43:1–6 A tanulók hasonlítsák össze azt, amit Ezékiel látott azzal, ami a 2 Mózes 40:34–35; 1 Királyok 8:10–11; Tanok és szövetségek 110:1–3-ban történt. EZÉKIEL 44

44:1–14 Kérdezd meg a tanulókat, hogy miért volt bezárva a templom kapuja (lásd Ezékiel 44:1–3; T&Sz 97:15–17), és hogyan lett a templom „megfertéztetve” (lásd Ezékiel 44:4–14). Beszéljétek meg, kik „foglalatosak” ma az Úr Templomaiban, és mit tehetnek, hogy megszentelve tartsák azokat. Gordon B. Hinckley próféta mondta, hogy a püspökök és a cövekelnökök kötelessége, hogy az Úr Templomait megszentelve tartsák. Azt is mondta, mindnyájunk kötelessége, hogy személyesen érdemesek legyünk, és bátorítsunk vagy segítsünk másokat méltónak lenni az Úr házába való belépésre.61

5. Jobb, ha feláldozzuk az életünket, és engedelmesek vagyunk Istenhez, mint ha megtagadjuk az Urat azért, hogy megmentsük az életünket (lásd Dániel 3:13–23; 6:10–17; lásd még Ap.csel 4:13–21; 5:27–33; T&Sz 101:35–38). 6. A büszkeség és a saját erŒnkkel való kérkedés Isten ítéletét hozza majd ránk, de az Isten iránti alázat, engedelmesség és hála boldogságot és békességet fog hozni (lásd Dániel 4:19–37; 5:18–30; lásd még Hélamán 4:11–13; T&Sz 59:23; 101:42).

EZÉKIEL 47

47:1–12 A tanulók rajzoljanak le valamit abból, amit Ezékiel látott, és beszéljék meg az osztállyal. Hasonlítsátok a „vizet” Jézus Krisztushoz (lásd János 7:37–38), és beszéljétek meg, a Holt-tenger (lásd Ezékiel 47:7–10) miként hasonlít ahhoz az emberhez, aki Krisztushoz jön (lásd Zsolt 1:1–3; 2 Nefi 25:13; 3 Nefi 9:13; 17:5–9; T&Sz 63:23). Joseph Smith próféta mondta: „Jeruzsálemet újjá kell építeni, és a templomot is, és víz jön ki a templom alól, és a Holt-tenger vize meggyógyul . . . Mindezeknek meg kell lenniük, mielŒtt az Embernek Fia megjelenik.” 62

7. A gonoszok végül kudarcot fognak vallani azon kísérleteikben, hogy lerombolják az Úr munkáját (lásd Dániel 6:4–24; lásd még 1 Nefi 22:11–19; T&Sz 3:3; 109:24–28). ÖTLETEK A DÁNIEL TANĺTÁSÁHOZ DÁNIEL 1

A tanulók olvassák el a Dániel 1:1–7; 2 Királyok 24:10–16-ot is, és mondják el, ki volt Dániel. Mondd el a tanulóknak, 75


hogy Dánielt Babilonba vitték, ahol próféta és kormányzó lett, aki számos királyt szolgált különöbzŒ királyságokban körülbelül hatvanöt évig. Soroljátok fel azokat a dolgokat, amiket Isten tett Dánielért a Dániel 1:3–21-ben, és beszéljétek meg, miért áldatott meg Dániel. A tanulók találják meg az okait, hogy a király miért „tudakozódott” (tanácsát kérte) DánieltŒl. Beszéljétek meg, miért lenne jó, ha Dániel lenne a tanárunk vagy vezetŒnk.

Egyházát jelenti. Mit mondanak nekünk ezek a versek az Úr Egyházának jövŒjérŒl? Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy az Egyházat 1830-ban alapították mindössze hat taggal, és hogy ma milliók a tagjai, és az Egyház folyamatosan, gyorsan növekszik. Kérd meg a tanulókat, osszák meg érzéseiket arról, hogy egy olyan „királyságnak” a tagjai, amely be fogja tölteni az egész földet, és örökre megmarad.

1:3–20 Beszéljétek meg, miért nem evett Dániel a király ételébŒl (lásd 3 Mózes 11:1–31; T&Sz 89:5–7, 14–16). MitŒl félt az udvarmesterek fejedelme, és mit mondott Dániel, mit tegyenek? („a zöldségfélék” itt magvakból és gabonából álló ételt jelentenek). Hasonlítsátok össze azokat az áldásokat, amelyeket Dániel kapott azokkal az áldásokkal, amiket az Úr ígért azoknak, akik megtartják a Bölcsesség szavát (lásd T&Sz 89:18–21).

DÁNIEL 1–2

Mondd el a tanulóknak, hogy Dániel ugyanabban a korban élt, mint Jeremiás, Ezékiel és Léhi. Hasonlítsátok össze, mi történt Dániellel, Jeremiással (lásd Jeremiás 1; 37), Ezékiellel (lásd Ezékiel 2:1–7; 33:1–11) és Léhivel (lásd 1 Nefi 1; 2:1–7), beleértve azt is, amit az Úr kért mindegyik prófétától, hogy megtegye, és hogy miként mutatkozott meg Isten hatalma mindegyikŒjük életében.

DÁNIEL 2

DÁNIEL 3

2:1–48 Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel az elbeszélŒ, Nabukodonozor király, a káldeusok, Ariók és Dániel szavait. A tanulók magyarázzák meg, mit tett Dániel, mi tett az Úr, és miért volt képes Dániel megfejteni az álmot (lásd Dániel 1:8, 17–20; 2:17–23, 30;). Beszéljétek meg, mit tanulhatunk Dániel példájából az IstentŒl szerzendŒ tudást illetŒen (lásd Jakab 1:5–6; 1 Nefi 10:19; Alma 12:9–11; 26:22).

3:1–30 A tanulók játsszák el a Dániel 3-ban található történetet. Jelöljék meg a „kiszabadít” szót a Dániel 3:17-ben, és a „de ha nem tenné is” kifejezést a 18. versben. Kérd meg a tanulókat, írják le a Dániel 3:16–18-at a saját szavaikkal. Beszéljétek meg, mit jelent az Úrban bízni (lásd Róma 8:35–39; Alma 14:8–13; 36:3). Kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan emberekrŒl, akik bíztak az Úrban. 3:8–30 Hasonlítsátok össze a tüzes kemencét az élet megpróbáltatásaival és kísértéseivel, valamint a „negyediknek ábrázatát” Jézus Krisztussal (lásd Dániel 3:24–25). Beszéljétek meg, mit tanulhatunk ebbŒl a történetbŒl a megpróbáltatások és a kísértések legyŒzését illetŒen (lásd 1 Korintus 10:13; Alma 37:33; T&Sz 24:8).

2:31–45 A tanulók rajzolják le a „hatalmas képet” és a követ, majd jelöljék meg a képen a verseket, melyek a rajz egyes részleteirŒl szólnak (lásd: „Rajzoljatok!”, 9. old.) Mondd el a tanulóknak, hogy a képmás a föld királyságait jelenti Nabukodonozor király korától Isten országáig, a millenniumban. Beszéljétek meg a kŒ jelentését. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza – ahogyan Dániel megjövendölte – az a szellemi királyság, amely a hegyrŒl . . . szakad vala le kéz érintése nélkül’ (Dán. 2:45), ami azt jelenti, hogy Isten közbeavatkozásával kezdŒdött el. Ez nem csupán egy újabb ember által alapított dolog.” 63 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 65:1–2, 5–6; 138:44-et, és beszéljétek meg, hogyan hasonlít az Egyház ehhez a kŒhöz, amely „addig gördül, amíg az egész földet betölti” (T&Sz 65:2). Segíts a tanulóknak a Dániel 2:44–45-öt memorizálni. Kérd meg a tanulókat, hogy tegyenek bizonyságot az evangélium visszaállításáról.

DÁNIEL 5

Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák el az elbeszélŒ, a király, a királynŒ és Dániel szavait. Mutass fel vagy rajzolj egy mérleget. Beszéljétek meg a falon megjelent írás jelentését, és azt, hogy miért találtatott „híjjával” (nem eléggé igaznak) a király (Dániel 5:27). Kérdezd meg a tanulókat, mit tudnak meg ebbŒl a történetbŒl Isten ítélkezésérŒl (lásd Ezékiel 18:20–24; Alma 41:13–15). DÁNIEL 6

Olvassátok el a Dániel 6:1–27-et hangosan az osztállyal együtt, és beszéljétek meg minden egyes ember választását, hogy mi történt velük, és miért (lásd Lukács 12:4–5; T&Sz 10:22–27). A tanulók olvassák el a Dániel 6:27-t és beszéljék meg, hogy az, amit az Úr Dánielért tett, menynyire jellemzŒ arra, amit Jézus Krisztus fog tenni, ha hıségesek vagyunk.

2:44–45 (Szentírás memoriter) Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük végül miért fog minden emberi üzlet, kormányzat és más szervezet véget érni. Olvassátok el a Dániel 2:44–45-öt együtt, és mondd el a tanulóknak, hogy a „kŒ” Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus

76


DÁNIEL 7–12

ják el, mit látott Dániel. Beszéljétek meg, miért nem volt ereje Dánielnek (lásd Dániel 10:8, 16–17; Mózes 1:9–10), és miként kapott erŒt (lásd Ésaiás 40:29–31; Dániel 10:18–19). Mondd el a tanulóknak, hogy a Dániel 11–12 olyan látomást tartalmaz, amely majd az utolsó idŒkben fog megtörténni (lásd Dániel 10:14), és hogy az Úr még nem nyilatkoztatta ki e látomás néhány részletét (lásd Dániel 12:9). Beszéljétek meg, mi fog történni, amikor Mihály, aki Ádám (lásd T&Sz 27:11), „felkél” (lásd Dániel 12:1–3).

Magyarázd el, hogy a Dániel 7–12 arról a látomásról beszél, amit Dániel kapott IstentŒl. Joseph Smith próféta mondta: „Bármikor, ha Isten látomást ad egy képrŒl (itt: képmásról), vagy vadállatról vagy bármely más alakról, mindig felelŒsnek tartja Magát azért, hogy kinyilatkoztatást vagy magyarázatot adjon azok jelentésérŒl, különben nem vagyunk számon kérhetŒk vagy felelŒsek azért, hogy elhiggyük azt. Ne kárhoztassátok magatokat (ne féljetek) azért, hogy nem tudjátok a jelentését egy látomásnak vagy alaknak, ha Isten nem adott kinyilatkoztatást vagy magyarázatot a tárgyban.” 64 Az Úr még nem adta meg nekünk a magyarázatát Dániel e fejezeteinek néhány szimbólumáról.

33. HÉT

HÓSEÁS, JÓEL


DÁNIEL 7

7:1–27 A tanulók számoljanak be arról, hogy mit látott Dániel (lásd Dániel 7:1–14). Mondd el a tanulóknak, hogy az „öregkorú” Ádámra utal (lásd Dániel 7:9c; T&Sz 116:1). Joseph Smith próféta mondta, hogy az utolsó idŒkben Ádám „össze fogja hívni gyermekeit, és tanácsot tart velük, hogy felkészítse Œket az Ember Fiának eljövetelére”. Azt is mondta, hogy Ádám fog „elnökölni minden ember szelleme fölött”, és hogy Ádám átadja a „dicsŒséget és uralmat” Krisztusnak.65 Joseph Fielding Smith elnök azt mondta, hogy ebbe a tanácsba „fog eljönni Krisztus, és Ádám jelentést fog tenni Neki. Ebben a tanácsban Krisztust elfogadják és elismerik mint a föld törvényes uralkodóját. . . . Majd megalapíttatik az igaz uralom. A föld meg fog tisztulni; a gonoszok elpusztíttatnak; és bevezetik a békesség uralmát.” 66 Beszéljétek meg, mit mondtak Dánielnek, mit jelent a látomás Isten királyságának az utolsó idŒkben (lásd Dániel 7:16–18, 21–23, 25–27).

1. A szent szövetség miatt, amit az Egyház tagjai az Úrral kötöttek, az ÜdvözítŒ az Egyházzal való kapcsolatát egy házassági szövetséghez hasonlítja, amelyben Ã a vŒlegény, az Egyház pedig a menyasszony. Ha az Egyház hitehagyott lesz, és visszautasítja Istent, az olyan, mint amikor egy feleség elhagyja hıséges férjét, és házasságtörést követ el (lásd Hóseás 1:2; 2:2–23; 3:3; 4:12–18; 6:10; 9:1; lásd még Jeremiás 3:6–14). 2. Az Ószövetségi idŒkben Izráel háza elpártolt az igazságtól, és sok bınt elkövetett, de az Úr megígérte, hogy az utolsó idŒkben Izráel össze fog gyıjtetni, sokan lesznek, és ismét az Ã gyermekeinek neveztetnek (lásd Hóseás 1:2–11; 2:23; 3:4–5; 6:1–3; 14:4–8; Jóel 3:17–21; lásd még Ámós 9:8–15; 1 Nefi 22:3, 11–12; 2 Nefi 6:10–11). 3. Annak ellenére, hogy az emberek visszautasítják az Urat és megszegik parancsolatait, Ã mégis vágyakozik, hogy megmentse (üdvözítse) és elfogadja Œket, ha megbánják bıneiket és engedelmeskednek (lásd Hóseás 1:7, 10–11; 3:4–5; 5:3, 15; 6:1–3; 10:12; 11:8–11; 12:2–9; 13:2–4, 9–10, 14; 14; Jóel 2:12–13; lásd még Máté 11:28–29; Moróni 10:32–33).

DÁNIEL 9

9:1–19 Beszéljétek meg, miért imádkozott Dániel (lásd Jeremiás 29:10). Kérdezd meg a tanulókat, mit tanulhatnak abból, ahogyan Dániel imádkozott, ami segítheti Œket imáikban. Olvassátok el a Móziás 11:23–25; Tanok és szövetségek 112:10-et, és beszéljétek meg, hogy a bınbánat, az alázat és az engedelmesség mennyire fontosak imáinkhoz.

4. Az Úrhoz kell fordulnunk, és engedelmeseknek kell lennünk második eljövetele elŒkészítésében (lásd Jóel 1:13–15, 19; 2:12–18, 32; lásd még T&Sz 133:10–19). 5. A második eljövetel nagy háborúk, pusztulások és természeti katasztrófák idején lesz (lásd Jóel 2:1–11, 30–31; 3:1–16; lásd még T&Sz 45:26, 33, 41–42).

9:20–27 Beszéljétek meg, mit mondott Gábriel a Messiásról, Jézus Krisztusról és Jeruzsálem szent városáról. Mondd meg a tanulóknak, hogy Joseph Smith próféta azt mondta, Gábriel nem más, mint Noé.67

6. Az Úr megígérte, hogy az utolsó idŒkben nagyszerı szellemi ajándékokkal fogja megáldani engedelmes gyermekeit, csodákat tesz a mennyekben és a földön, és végül eljön, hogy velük lakozzon (lásd Jóel 2:28–32; 3:15–21).

DÁNIEL 10–12

A tanulók hasonlítsák össze a Dániel 10:5–6-ot a Jelenések 1:13–16, Tanok és szövetségek 110:1–4-gyel, és mond77


HÓSEÁS 4–6

ÖTLETEK A HÓSEÁS, JÓEL TANĺTÁSÁHOZ

1:1 Mondd el a tanulóknak, hogy Hóseás próféta volt, aki Kr. e. 750 körül élt, és Izráelnek (az északi királyság) prófétált, mielŒtt Izráelt az asszírok fogságba vitték (lásd „A királyságok története”, 15. old.; „Királyok és próféták”, 16. old.).Mondd el a tanulóknak, hogy a Hóseás és a Jézus nevek jelentése: „az Úr megment”. Hóseás könyvének tanulmányozása közben kérd meg a tanulókat, sorolják fel és beszéljék meg azokat a dolgokat, amelyek azt tanítják, hogyan és miért szereti és menti meg (üdvözíti) népét Jézus Krisztus.

Jelölj ki csoportokat, hogy tanulmányozzák a Hóseás 4–6-ot, és keressék meg az okokat, miért mondta az Úr Izráelnek, hogy megbünteti vagy elpusztítja majd Œket. A tanulók olvassák el és jelöljék meg a Hóseás 4:6; János 17:3-at, és beszéljék meg, mi történik azokkal az emberekkel, akik nem ismerik Istent, és mi történik azokkal az emberekkel, akiknek van tudásuk IstenrŒl. Marion G. Romney elnök, az ElsŒ Elnökség volt tagja mondta: „Az egyetlen igaz IstenrŒl és Jézus Krisztusról való tudás (János 17:3) a világegyetem legfontosabb tudása; ez az a tudás, amely nélkül – mondta Joseph Smith próféta – egyetlen ember sem üdvözülhet.” 69 (lásd még T&Sz 131:6).

HÓSEÁS 1–2

HÓSEÁS 10

Mondd el a tanulóknak, hogy a Hóseásnak Gómerrel való házassága szimbóluma volt Isten Izráellel való kapcsolatának. Az Isten által adott neveknek üzenete van: Jezrél azt jelenti: „Isten plántál vagy szétszór” Ló-Rukhámáh azt jelenti: „akinek nem kegyelmeznek” (Hóseás 1:6a), Ló-ammi azt jelenti: „nem vagytok az én népem” (9a v.), Isi (a ford. megj.: ez a név nem szerepel a Károlyi-fordításban) azt jelenti: „az én férjem” (Hóseás 2:16b), és Baál azt jelenti: „az én mesterem” (v. 16c) (a King James-Biblia angol változatában). Kérdezd meg a tanulókat, hogyan segítették Œket ezek a nevek a Hóseásban lévŒ történetet jobban megérteni. A tanulók mondják el a történetet saját szavaikkal, és beszéljék meg, kiket ábrázol Hóseás és Gómer, és mit tanított az Úr Izráelnek házasságuk története által (lásd Ésaiás 54:5; Jeremiás 3:6–8, 14, 20).

10:12–13 A tanulók írják le a Hóseás 10:12–13-at a saját szavaikkal. Beszéljétek meg, hogyan fogjuk azt aratni, amit vetünk. Utalások: Zsoltárok 18:20–24; Galáczia 6:7–9; Alma 41:10, 13–15.

HÓSEÁS 1

HÓSEÁS 14

Olvassátok el a Hóseás 14-et hangosan a tanulókkal, és beszéljétek meg, mit fog tenni az Úr Izráelért, és mit fog érezni Izráel az Úr iránt, amikor visszatérnek Hozzá. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit éreznek az Úr iránt. Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Egyetlen örömünk, Izráel Megváltója” (Egyházi énekek, 2. old.), vagy: „Gyertek Isten gyermeki” (Egyházi énekek, 10. old.). HÓSEÁS 2–14

Mondd el a tanulóknak, hogy Hóseás sok szimbólumot használt, hogy Izráel népét önmagukról és IstenrŒl tanítsa (lásd a „Keressetek szimbólumokat” kezdetı bekezdést, 2. old.). Beszéljétek meg, miként volt hasonlatos Izráel egy szajhához (egy gonosz nŒhöz; lásd Hóseás 2:5–13), „egy szilaj üszŒ”-höz (egy csökönyös tehénhez, amely hátrafelé megy; Hóseás 4:16), a „reggeli felhŒ”-höz és a „korán múló harmat”-hoz (Hóseás 6:4), „a meg nem fordított pogácsá”-hoz (Hóseás 7:8), „egy együgyı galamb”-hoz (Hóseás 7:11), és a szŒlŒfürtökhöz a „pusztában” (Hóseás 9:10). Beszéljétek meg, miként olyan az Úr, mint egy hıséges és szeretŒ férj (lásd Hóseás 2:16–23), „egy moly” vagy „egy oroszlán” (Hóseás 5:12, 14), „egy medve” (Hóseás 13:8) és „a harmat” (Hóseás 14:6).

HÓSEÁS 2

2:5–23 A tanulók sorolják fel és beszéljék meg azokat, amiket az Úr mondott, hogy megtesz Izráelért, és miért (lásd 2 Nefi 26:23–28). Beszéljétek meg a módjait, ahogyan az Úr a szívünkre beszél vagy bátorít bennünket, hogy igaz életet éljünk (lásd Móziás 3:19; Moróni 7:13–16). Elder Spencer W. Kimball mondta: „A szeretŒ és megbocsátó Isten képmása tisztán eljut azokhoz, akik olvassák és megértik a szentírásokat. Mivel Ã a mi Atyánk, természetesen arra vágyik, hogy felemeljen, és ne eltaszítson bennünket, hogy élni segítsen, és ne a szellemi halálunkat idézze elŒ” 68 (lásd még Ezékiel 18:23, 31–32). HÓSEÁS 3

JÓEL 1–3

Olvassátok el az 1 Korinthus 6:19–20; 1 Péter 1:18–20-at, és hasonlítsátok össze azt, amit Hóseás tett az asszonyért azzal, amit Krisztus tesz értünk. Miként hasonlatosak azok, amiket az asszonynak kellett férjéért megtenni azokhoz, amiket az Úr akar értünk megtenni (lásd Lukács 10:25–27; Móziás 2:21–24).

Mondd meg a tanulóknak, nem tudjuk, mikor élt Jóel próféta. A tanulók olvassák el a Jóel 1:15; 2:1, 11; Tanok és szövetségek 43:17–35-öt, és beszéljék meg, mit jelent „az Úr napja” (lásd „Próféciák az Ószövetségben” 15. old.). A tanulók csoportokban vizsgálják meg a Jóel 2–3-at, hogy megtalálják az okokat, hogy miért lesz „nagy az Úrnak 78


5:16–20; 6:8–11; 7:1–9, 14–17; 8–9; Abdiás 1:1, 8–10, 15; Jónás 1:1–2; 3:1; lásd még 5 Mózes 18:18; 1 Nefi 22:2; T&Sz 21:4–5).

napja és igen rettenetes” (Jóel 2:11; lásd még Ésaiás 13:9–12; Malakiás 4:1–6; T&Sz 45:39–59). Kérd meg a tanulókat, válaszoljanak Jóel kérdésére a Jóel 2:11-ben (lásd Zsolt 24:1–5; T&Sz 45:57).

2. Az Úr néha pusztulást, gyengeséget, ellenségeket, éhínséget, pestist (járványokat), természeti erŒket, fogságot, szellemi sötétséget és a csapások minden fajtáját felhasználja, hogy megbüntesse gyermekeit, és hogy megpróbálja meggyŒzni Œket, hogy bınbánatot tartsanak, és hozzá jöjjenek (lásd Ámós 1–2; 3:9–15; 4; 5:3–6, 16–20, 25–27; 6; 7:17; 8:1–9:10; Abdiás 1:1–10; Jónás 3; lásd még Hélamán 12:3; T&Sz 43:24–25).

JÓEL 2

2:1–11 A tanulók olvassák el a Jóel 2:1–11-et, és beszéljék meg, hogyan kerülhetjük el az utolsó idŒk „homály”-át. Elder Neal A. Maxwell apostol mondta: „Jóel és Sofóniás mindketten úgy beszélnek az utolsó idŒkrŒl, mint a ‚homálynak napjá”-ról’ (Jóel 2:2; Sofóniás 1:15). Az eljövendŒ évtizedek a reménytelenség (kétségbeesés) idŒszakai lesznek. Miért? Mert ahogy Moróni mondta, a reménytelenség a bınbŒl ered. (Lásd Moróni 10:22.) Minél több a bın, annál több a reménytelenség. És hacsak nem lesz általános a bınbánat, a reménytelenség elmélyül és elterjed – kivéve azok között az emberek között, akik ismerik azt az örömöt, ami az evangélium ismeretébŒl ered” 70 (lásd még T&Sz 38:30).

3. Ebben az életben két választásunk van: az igazság és az örök élet Jézus Krisztus által, vagy gonoszság és szellemi halál a Sátán által. Az Úr próbál meggyŒzni bennünket, hogy Ãt válasszuk, és Ãt kövessük (lásd Ámós 5:4–9, 14–15; lásd még 5 Mózes 30:15–20; 2 Nefi 2:27). 4. A gonoszság miatt az Úr szava iránti „éhséget” küldött az Úr a földre; nem voltak próféták, akik Isten szavát hirdették volna (lásd Ámós 8:11–12; lásd még 2 Timótheus 4:3–4; Alma 12:9–11).

2:12–13 Kérdezd meg a tanulókat, mit jelent az, amikor az Ószövetségben az emberek megszaggatják ruháikat (lásd 1 Mózes 37:34; 2 Sámuel 1:11–12). Beszéljétek meg, mit jelent a „szíveteket szaggassátok meg” kifejezés (lásd Zsolt 34:17–19; Mormon 2:11–15; Moróni 6:2–3).

5. Nem rejtŒzhetünk el az Úr elŒl, hanem szelídeknek, alázatosaknak és engedelmeseknek kell lennünk (lásd Jónás 1; 2:9–10; 3:1–5).

2:28–32 Kérd meg a tanulókat, beszéljenek arról, hogy a Jóel 2:28–32-ben lévŒ próféciákat miként látják beteljesülni napjainkban. Olvassátok el azokat a dolgokat is, amiket Moróni mondott Joseph Smithnek a Joseph Smith története 1:41-ben, és beszéljétek meg, hogyan töltetik ki az Úr Szelleme „minden testre”, és hogyan változott a világ az evangéliumnak Joseph Smith próféta által történt visszaállítása óta.

6. Csupán egyetlen ember misszionáriusi erŒfeszítései sok ember életének megváltoztatását eredményezhetik (lásd Jónás 3; 4:11; lásd még Alma 23:4–5). 7. Irgalmat és megbocsátást kell mutatnunk, és nagy örömöt éreznünk, amikor valaki megbánja bıneit, mert a lelkek értéke nagy (lásd Jónás 3:10; 4; lásd még Lukács 15:1–7, 25–32; T&Sz 18:10–13).

JÓEL 1–3

Mondd el a tanulóknak, hogy a Jóel 1–3 néhány olyan dologról tartalmaz próféciákat, melyek az utolsó idŒkben fognak bekövetkezni. A tanulók csoportokban számoljanak be arról, hogy mi fog történni „az Úrnak napja” elŒtt (lásd Jóel 1:1–2:11), mit kell tennünk, hogy felkészüljünk rá (lásd Jóel 2:12–17; Máté 24:42–51), és mit fog az Úr cselekedni az utolsó idŒkben (lásd Jóel 2:18–3:21).

34. HÉT

ÖTLETEK AZ ÁMÓS, ABDIÁS, JÓNÁS TANĺTÁSÁHOZ ÁMÓS 1

1:1 A tanulók olvassák el az Ámós 1:1; 7:14–15-öt (lásd: „A királyságok története”, 15. old.; „Királyok és próféták”, 16. old), és mondják el, ki volt Ámós próféta, hol élt, mikor prédikált, mely királyságnak prófétált, milyen események történtek élete alatt és után, és mely más próféták prédikáltak körülbelül ugyanabban az idŒben.

ÁMÓS, ABDIÁS, JÓNÁS

ÁMÓS 1–2 FIGYELEMMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

Mondd el a tanulóknak, hogy a „három bıne . . . sŒt négy miatt” (Ámós 1:3) kifejezés azt jelenti, hogy ezek a népek sok bınt követtek el. A tanulók sorolják fel a nyolc népet, akik ellen Ámós prófétált, és keressék meg Œket egy térképen (lásd „Térképek”, 17. old.). Mondják el, mit

1. Az Úr elmondja prófétáinak, hogy mit fog tenni, felelŒsséget és felhatalmazást adva nekik, hogy a nevében beszéljenek (lásd Ámós 1; 2:1–6; 3; 4:2–3, 12–13; 79


mondott az Úr, mit tett Júda és Izráel (lásd Ámós 2:4–12). Beszéljétek meg, miként hasonlít a bın egy szekérre, ami tele van gabonakévékkel (Ámós 2:13; lásd még Ésaiás 5:18; Alma 8:14).

nál; olvassák el az Ámós 7:7–9, 16–17-et, és számoljanak be arról, hogy a fal mérése, amit Ámós látott, hogyan hasonlít ahhoz, amit Ámós mondott, hogy meg fog történni Izráel népével. A tanulók egy másik csoportjának mondd el, hogy a nyári gyümölcs (lásd Ámós 8:1–2) érett, és hamarosan rothadni kezd majd; olvassák el az Ámós 7:10–13, 17; 8:1–3-at, és számoljanak be arról, hogy azok a dolgok, amik az érett (nyári) gyümölccsel történnek, hogyan hasonlóak azokhoz, amit Ámós mondott, hogy Amáziással, a gonosz pappal és Izráel népével történni fognak (lásd T&Sz 56:16).

ÁMÓS 3

3:7 (Szentírás memoriter) Olvasd el az Ámós 3:7-et, és beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket az Úr Joseph Smith prófétán keresztül kinyilatkoztatott (mint példul Mormon könyve, a papság visszaállítása, az Egyház megszervezése és a templomi munka). Beszéljetek azokról, amiket a próféták megmondtak, hogy meg fog történni, de amelyek még nem valósultak meg. Tégy bizonyságot arról, hogy az Úr ma is a prófétái által nyilatkoztatja ki akaratát. Segíts a tanulóknak memorizálni az Ámós 3:7-et.

ÁMÓS 8

8:4–10 Soroljátok fel, mi mindent tett a nép azért, mert szerette a pénzt. Beszéljétek meg, mit mondott az Úr, mi történik, ha az emberek jobban szeretik a pénzt, mint az Urat, és mit mondott az Úr, hogyan kellene a pénzt használni (lásd 1 Timótheus 6:7–10, 17–19; 2 Nefi 9:50–51; Jákób 2:17–19; T&Sz 104:18).

ÁMÓS 4

Magyarázd el a tanulóidnak, hogy a „fogak tisztaságát” (Ámós 4:6) kifejezés éhínséget jelent. Soroljátok fel, mit szeretett tenni a nép (lásd 1–5. v.), és hogyan próbált az Úr segíteni nekik, hogy visszatérjenek Hozzá és az Ã útjaihoz (lásd 6–13. v.; T&Sz 43:25). Beszéljétek meg, miért engedi meg néha az Úr, hogy népe szenvedjen (miért okoz néha szenvedést) (lásd Zsidók 12:9–11; T&Sz 95:1; 101:1–5). Olvassátok el a Tanok és szövetségek 1:31–32-t.

8:11–13 Kérdezd meg a tanulókat, hogy az Úr szavának nem hallása és nem olvasása miként hasonlít az éhínséghez. Beszéljétek meg, mit tett már eddig az Úr, és mit tesz ma is, az utolsó idŒkben, hogy véget vessen az „éhínségnek”. Elder Joseph B. Wirthlin mondta: „Olyan csillapíthatatlan éhség van az emberi szívben, hogy ha nem az evangélium igazságaival táplálják, az élet üres és békesség nélküli lesz.” 71 Olvassátok el a 2 Nefi 31:20-at, és kérdezd meg, mit tehetünk, hogy elkerüljük ezt az éhínséget.

ÁMÓS 5

5:4–15 A tanulók írják le az Ámós 5:14–15-öt a saját szavaikkal. Sorolják fel azokat a dolgokat, amiket meg kell tennünk, hogy a jót keressük, „és ne a gonoszt” (lásd 7–15. v.). Kérd meg a tanulókat, beszéljenek olyan emberekrŒl a szentírásban, akik gyılölték a gonoszt és szerették a jót.

ABDIÁS 1

1:1–16 Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el az 1 Mózes 25:21–24; 36:1-et, és mondják el, kik voltak Edom népe. Beszéljétek meg, mik történtek Edom és Izráel között (lásd 4 Mózes 20:14–21; 1 Sámuel 14:47). A tanulók keressék meg az Abdiás 1-ben azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyekben Abdiás elmondja, mi fog történni Edommal, és miért. Mondd el a tanulóknak, hogy Abdiás próféciái beteljesültek (lásd 2 Királyok 14:1–3, 7; 2 Krónika 25:11–12).

ÁMÓS 6

6:1–6 Mondd el a tanulóknak, hogy Sion egyik jelentése (lásd Ámós 6:1) az Egyház (lásd T&Sz 39:13). Kérd meg a tanulókat, olvassák el az Ámós 6:1–6-ot, és magyarázzák meg, mit jelent a „gondtalanul élnek a Sionon” kifejezés (lásd 2 Nefi 28:21–25). Olvassátok el a Tanok és szövetségek 12-t, és beszéljétek meg, miként segíthetnek a tanulók Siont megalapítani, vagy az Egyházat építeni.

1:17–21 A tanulók olvassák el az Abdiás 1:17–21-et, és helyettesítsék be a „templomot” „Sion hegyével”, az „igazakat” „Jákób házával” és „József házával”, és a „gonoszokat” „Ézsau házával”. Beszéljétek meg, mit mondott Abdiás, mi fog történni az utolsó idŒkben (lásd 1 Nefi 22:15–17). Beszéljétek meg, hogyan lehetnek a tanulók megmentŒk Sion hegyén. Elder A. Theodore Tuttle a Hetvenek egyik tagja mondta: „Joseph Smith próféta azt tanította, hogy nektek és nekem megmentŒkké kell válnunk Sion hegyén. Össze kell gyılnünk, Templomokat kell építenünk, törŒdnünk kell halottainkkal, és

6:14 Utalások: 2 Királyok 17:5–6, 23. ÁMÓS 7–8

A JSF megváltoztatta az Ámós 7:3, 6-ot: mivel Izráel gyermekei egy napon megbánják bıneiket, az Úr nem fogja „teljesen elpusztítani” Œket. Mondd el a tanulók egy csoportjának, hogy a függŒón (lásd Ámós 7:7–8) olyan eszköz, melyet az építész a fal egyenességének a mérésére hasz80


el kell végeznünk minden alapvetŒ (nélkülözhetetlen) szertartást.” 72

tiszta nyelvet fognak beszélni (lásd Sofóniás 3:9), az Úr iránti engedelmességük által meg fognak menekülni, az Úr fog közöttük uralkodni (lásd Sofóniás 3:14–20).

JÓNÁS 1–2

4. A gonoszok elleni szörnyı ítélet ellenére az Úr meg fogja vigasztalni és gyógyítani Œket, ha megbánják bıneiket, és Hozzá jönnek (lásd Mikeás 4:6–7; 7:8–9, 18–20; Sofóniás 2:1–3; 3:6–20).

A tanulók olvassák el a Jónás 1:1–2; 2 Királyok 14:23–25öt (lásd: „Királyok és próféták”, 16. old.), és mondják meg, ki volt Jónás, mikor élt, és hol prédikált. A tanulók rajzoljanak képeket az eseményekrŒl, amik a Jónás 1–2-ben történtek, és rendezzék a képeket a történések sorrendjébe (lásd: „Rajzoljatok!”, 9. old.). Kérdezd meg a tanulókat, mit tudnak meg ebbŒl a történetbŒl.

5. Néha Isten ítéletein keresztül a gonoszok megbüntetik vagy elpusztítják egymást (lásd Habakuk 1:5–11; lásd még Mormon 4:5). 6. Az Úr meg fogja átkozni azokat, akik támogatják a gonoszt, vagy bátorítanak másokat, hogy bınt kövessenek el (lásd Habakuk 2:15–19; lásd még Ésaiás 9:14–16; Máté 5:19).

JÓNÁS 1–4

Beszéljétek meg mindazokat, amik Jónással és Ninive népével történtek, amelyek hasonlóak azokhoz, amik velünk történhetnek vagy történni fognak. JÓNÁS 2

ÖTLETEK A MIKEÁS, NÁHUM, HABAKUK, SOFÓNIÁS, AGGEUS TANĺTÁSÁHOZ

Hasonlítsátok össze, ami Jónással történt a Jónás 1:17–2:10-ben azzal, ami Krisztussal történt (lásd Máté 12:38–41; János 2:18–21).

MIKEÁS 1

1:1 Mondd el a tanulóknak, hogy Mikeás próféta körülbelül Ésaiással egy idŒben élt (Kr. e. 720 körül), és Samáriában és Jeruzsálemben prédikált (az északi és déli királyságokban; lásd: „Királyok és próféták”, 16. old.).

JÓNÁS 3-4

A JSF úgy változtatta meg a Jónás 3:9–10-et, hogy Isten elfordítja haragját, ha Ninive népe bınbánatot tart (lásd Jeremiás 18:7–10). A tanulók keressék meg Jónás intŒ próféciáját Ninive lakóihoz (lásd Jónás 3:4). Kérdezd meg a tanulókat, mit tett a nép, és miért volt Jónás dühös (lásd Jónás 4:1–3). Mi történt a „tök”-kel és Jónással? (lásd 4–8. v.). Mit akart az Úr megtanítani Jónással? (lásd 9–11. v.)

35. HÉT

1:2–4 Utalások: 2 Péter 3:10–12; T&Sz 112:24–26. MIKEÁS 1–3

A tanulók csoportokban keressék meg, mit mondott Mikeás, mi fog történni Samáriával és Jeruzsálemmel, és miért (lásd Mikeás 1:6–9; 2:1–4, 7–11; 3). Kérdezd meg a tanulókat, miként írják le ezek a próféciák, hogy mi történik napjainkban, amikor az emberek nem követik az élŒ próféták szavát (lásd 2 Nefi 25:15–17; T&Sz 1:4–16).

MIKEÁS, NÁHUM, HABAKUK, SOFÓNIÁS, AGGEUS

MIKEÁS 4 FIGYELEMMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

4:1–7 Soroljátok fel mindazt, ami az utolsó idŒkben történni fog (lásd Mikeás 4:1–2; tanítási ötletek az Ésaiás 2:2–3-hoz az 59. oldalon). A tanulók írják le saját szavaikkal, mi fog történni a millenniumban (lásd Ésaiás 11:6–9; 65:19–25; Mikeás 4:3–7; T&Sz 101:26–34).

1. Azok a vezetŒk, akik önzŒ módon csak magukra gondolnak, átkot hoznak magukra és népükre, és az Úr meg fogja ítélni Œket gonoszságukért (lásd Mikeás 3). 2. A Templom olyan hely, ahol szent szövetségeket kötünk, az Úrról és útjairól tanulunk (lásd Mikeás 4:1–2). Megparancsolták, hogy építsünk Templomokat, amelyek Isten dicsŒségének és békességének a helyei (lásd Aggeus 1:7–8; 2:4, 7–9; lásd még T&Sz 109:11–16).

MIKEÁS 5

5:2 Kérdezd meg a tanulókat, mit mond nekünk a Mikéás 5:2 próféciája az ÜdvözítŒrŒl és BetlehemrŒl (lásd Máté 2:1–6). MIKEÁS 6

3. A millennium a béke és igazságosság korszaka lesz (lásd Mikeás 4:3–7), amikor a földön minden ember ismerni fogja Istent és az Ã útjait (lásd Habakuk 2:14),

6:6–9 Olvassátok el az 1 Sámuel 15:22-t is, és beszéljétek meg a kérdéseket, amiket Mikeás kérdezett a Mikeás

81


SOFÓNIÁS 1–3

6:6–7-ben, és a válaszokat, amelyeket Mikeás a 8. versben adott meg. Kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat arra, hogy mit „kíván” ma tŒlünk az Úr. Utalások: Zsoltárok 51:15–17; Márk 12:28–34; T&Sz 11:12.

Mondd el a tanulóknak, hogy Sofóniás próféta Júdában prédikált körülbelül Jeremiással, Habakukkal és Léhivel egy idŒben (Kr. e. 625 körül; lásd: „Királyok és próféták”, 16. old.). Jelölj ki tanulócsoportokat, hogy beszéljék meg, hogy Sofóniásnak a Jeruzsálem pusztulásáról mondott próféciái miként vonatkoztathatók az utolsó idŒkre is. Kérdezd meg, mi fog történni az emberekkel, az állatokkal és földdel, és miért (lásd Sofóniás 1:2–6, 13–18; 2:10–11, 15; lásd T&Sz 5:19–20). Mit kell tennünk, hogy elkerüljük az Úr haragját? (lásd Sofóniás 2:1–3; T&Sz 45:57; 59:23; Joseph Smith – Máté 1:37). Mi fog történni, amikor az Úr kész arra, hogy egybegyıjtse a népeket? (lásd Jóel 3:11–17; Sofóniás 3:8; Zakariás 14:1–12). Mi fog történni Jézus Krisztus második eljövetele után (lásd Sofóniás 3:9–20)?

MIKEÁS 7

7:7–20 A tanulók olvassák el a Mikeás 7:7–9, 18–20-at és beszéljék meg, mit mondott Mikeás az Úrról és a megbocsátásról. Kérd meg a tanulókat, tegyenek bizonyságot az ÜdvözítŒrŒl és a megbocsátás áldásairól. NÁHUM 1

Mondd el a tanulóknak, mit prófétált Náhum Ninive népe ellen körülbelül száz évvel Jónás próféta elŒtt (lásd: „Királyok és próféták”, ••16. old.). Mondd el a tanulóknak, hogy a terhe kifejezés a Náhum 1:1-ben „jóslat”-ot vagy „Isten igéjé”-t jelenti (lásd Ésaiás 13:1b; 15:1a; 17:1a; Zakariás 12:1). Nézzétek át, mit tett Ninive népe, amikor Jónás prédikált nekik (lásd Jónás 3:3–10). A tanulók jelöljék meg és beszéljék meg, mit tanít nekünk a Náhum 1:1–8 az Úrról.

Elder Bruce R. McConkie így ábrázolta a millennium alatti és a Krisztus eljövetele utáni állapotokat: „Gyermekek fognak születni, felnŒni és házasodni. . . . A termést elültetik, learatják és elfogyasztják majd; az ipar fejlŒdni fog, városok épülnek, a mıveltséget támogatják; az emberek . . . békességben fognak lakozni, betegség nélkül fognak élni, és a Szent Szellem vezetése szerint fognak fejlŒdni, a millenium alatti társadalom haladása és fejlŒdése mindenre kiterjed, amire csak az emberek feltételezik vagy elvárják.” 73

NÁHUM 2–3

A tanulók keressék meg, milyen volt Ninive Náhum idején, és mit mondott Náhum, mi fog történni Ninive népével (lásd Náhum 2:8–13; 3:1–7, 12–19). Beszéljétek meg, hogy ezek a próféciák miként vonatkoznak az utolsó idŒkre és Jézus Krisztus második eljövetelére is.

AGGEUS 1

Mondd el a tanulóknak, hogy Aggeus próféta volt, aki körülbelül ugyanabban az idŒben élt, mit Ezsdrás és Zakariás (Kr. e. 520 körül). Aggeus a zsidóknak prédikált Jeruzsálemben, nem sokkal az után, hogy visszatértek a babilóni fogságból (lásd Ezsdrás 5:1; 6:14; „A királyságok története”, 15. old.; „Királyok és próféták”, 16. old.). Mondd el a tanulóknak, hogy a „ház” az Aggeus 1-ben a jeruzsálemi templom, amelyet a babilóniaiak romboltak le körülbelül hetven évvel korábban. A zsidók a templomot készültek újjáépíteni. A tanulók olvassák el az 1–14 verseket, és válaszoljanak a következŒ kérdésekre:

HABAKUK 1–2

Mondd el a tanulóknak, hogy Habakuk Júdában volt próféta (a déli királyságban) Kr.e. 600 körül, közvetlenül azelŒtt, amikor Júdát a babilóniaiak fogságba vitték. Jeremiással és Léhivel egy idŒben élt (lásd: „Királyok és próféták”, ••16. old.). Egy csoport olvassa el a Habakuk 1:1–10-et, és keresse meg, mit mondott Habakuk, mi volt a baj Júdában, és mit mondott az Úr, mit fog tenni ezért. Egy másik csoport olvassa el a Habakuk 1:12–13, 17; 2:6–8-at, és mondja el, szerintük az Úr miért engedte meg egy gonosz népnek, hogy elpusztítsa Júdát (lásd Lukács 12:47–48; Alma 24:30; Mormon 4:5).

• Mit mondott a nép? (lásd 2. v.)

HABAKUK 2

• Mi történt a néppel és miért? (lásd 6, 9–11. v.)

2:20 Utalások: Zsoltárok 46:10–11; T&Sz 101:11–16. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit jelent nekik annak tudása, hogy Istennek mindenek fölött hatalma van.

• Mit mondott az Úr, mit kell a népnek tenni? (lásd 5, 7. v.)

SOFÓNIÁS 1

• Mit jelent a „gondoljátok meg jól a ti útaitokat” mondat? (5. v.; lásd még Példabeszédek 5:1–2; Móziás 4:30)

1:7–8 Utalások: Máté 22:11–14; Jelenések 19:7–8; Mormon 8:36–37.

• Mit mondott az Úr a népnek, mit tegyen? (lásd Aggeus 1:8)

82


• Mit tett a nép? (lásd 12. v.)

6. Ha nem a tized törvénye szerint élünk, és nem adunk önzetlenül más feljánlásokat, megraboljuk Istent. Az Úr nagyszerı áldásokat ígért azoknak, akik e törvény szerint élnek (lásd Malakiás 3:8–12; lásd még 3 Mózes 27:30–32).

• Miként segített nekik az Úr? (lásd 13–14. v.) Kérdezd meg a tanulókat, miként segíthetik a templomi munkát.

7. Néha úgy tınhet, hogy az igazak nem boldogulnak annyira, mint azok, akik gonoszak. De az Úr a megfelelŒ idŒben ítéletet küld a gonoszokra, és megjutalmazza az igazakat hitükért és türelmükért (lásd Malakiás 3:14–18; 4:1–3).

AGGEUS 2

2:1–9 Kérdezd meg a tanulókat, hogy néhány ember miért volt csalódott az épülŒ templomot illetŒen (lásd Ezsdrás 3:10–13; Aggeus 2:1–3). A tanulók sorolják fel azokat, amiket az Úr mondott, hogy segíteni fognak az embereknek, hogy erŒsek legyenek és dolgozzanak a templomon (lásd Aggeus 2:4–9). Beszéljétek meg, miként áldja meg az Úr a Templomokat és az embereket, akik ma templomi munkát végeznek (lásd T&Sz 109:5, 11–15). Mondd el a tanulóknak, hogy az, „a kit minden népek óhajtanak” (Aggeus 2:7), Jézus Krisztus.

36. HÉT

8. Malakiás megjövendölte, hogy Illés próféta vissza fog térni a földre, hogy elkészítse az utat a családok számára, hogy szívük egymás felé forduljon. Illésnek e missziója nélkül nemcsak annak egy része, hanem az egész föld átokkal veretne meg (lásd Malakiás 4:5–6; lásd még T&Sz 2; 110:13–16; 128:17–18; 138:46–48). ÖTLETEK A ZAKARIÁS, MALAKIÁS TANĺTÁSÁHOZ

ZAKARIÁS, MALAKIÁS

ZAKARIÁS 1 FIGYELEMMEL KÍSÉRENDŐ FONTOS EVANGÉLIUMI TANTÉTELEK

1:1–6 Mondd el a tanulóknak, hogy Zakariás próféta volt, aki a zsidókkal tért vissza babiloni fogságukból Jeruzsálembe. Jeruzsálemben élt körülbelül ugyanabban az idŒben, mint Ezsdrás és Aggeus (Kr. e. 520 körül; lásd Ezsdrás 5:1; 6:14). Ismételjétek át, mi történt Jeruzsálemben, amikor a zsidókat Babilonba vitték fogságba (lásd 2 Királyok 25:1–17). A tanulók olvassák el a Zakariás 1:1–6-ot, és saját szavaikkal mondják el, mit mondott az Úr a zsidóknak, akik visszajöttek Jeruzsálembe. Kérdezd meg a tanulókat, hogy ezek a versek miként vonatkoznak napjainkra (lásd Máté 5:18; T&Sz 1:37–38).

1. Ha az Úrhoz fordulunk és hıségesek vagyunk, Ã is felénk fordul (lásd Zakariás 1:3; Malakiás 3:7; lásd még 5 Mózes 4:29; T&Sz 88:62–63). 2. A második eljövetelkor Jézus Krisztus eltávolítja a gonoszságot a földrŒl, és megjutalmazza népét, akik megtartották parancsolatait (lásd Zakariás 3:3–9). Egy hatalmas háború közepén fog Krisztus eljönni Jeruzsálembe, és megmenti a zsidókat a pusztulástól. Meg fogják tudni, hogy Ã az ÜdvözítŒ, akit keresztre feszítettek, és elfogadják majd mint Messiást és királyt (lásd Zakariás 12:3–10; 13:6, 9; 14:1–5, 9; lásd még T&Sz 45:42–53).

ZAKARIÁS 1–2

Mondd el a tanulóknak, hogy Zakariás neve azt jelenti: „az Úr emlékezik”, és hogy a Zakariás 1:7–6:8 nyolc látomásnak a feljegyzése, melyet Zakariás kapott, hogy segítsen neki a zsidókat tanítani Jeruzsálemben. A tanulók tanulmányozzák csoportokban az elsŒ három látomást (Zakariás 1:7–17; 1:18–21; 2), és mondják el, mit mutatott az Úr Zakariásnak, amely bizonyítja, hogy az Úr nem feledkezik el népérŒl.

3. Az Úr megparancsolta, hogy szeressük felebarátunkat, és másokkal becsülettel, irgalommal és könyörülettel bánjuk (lásd Zakariás 7:8–10; 8:16–17). De ha engedetlenek vagyunk, nem hallgatunk az Úrra, és nem engedelmeskedünk az Úrnak, nem fog ránk figyelni (lásd Zakariás 7:11–13; lásd még Mikeás 3:4). 4. Azok, akik nem szeretik Istent teljes szívükkel azáltal, hogy megkötik és megtartják a szent szövetségeket, elveszítik a nagyszerı és örökkévaló áldásokat (lásd Malakiás 1:6–14; 2:1–9; lásd még Moróni 7:6–11).

ZAKARIÁS 3

A tanulók tanulmányozzák a Zakariás 3-at, és mondják meg, hogy szerintük ki a „vesszŒszál” (lásd Ésaiás 11:1; Jeremiás 23:5–6). Kérdezd meg a tanulókat, hogy a Jósuával, a fŒpappal történtek miként hasonlítanak azokhoz a dolgokhoz, amiket Jézus Krisztus cselekszik értünk (lásd 4 Mózes 8:21; Éther 12:37–38.)

5. Az Úr megparancsolta, hogy a szövetségben házasodjunk, és örökkévaló házasságokat építsünk (lásd Malakiás 2:11–16).

83


ZAKARIÁS 7

• Milyen lesz a harc? (lásd Zakariás 13:7–9; 14:1–3, 12–15; T&Sz 29:9–11)

7:4–14 A tanulók sorolják fel és beszéljék meg annak okait, hogy az Úr miért nem hallotta meg a nép kiáltását. Beszéljétek meg, mit kell tennünk, hogy Isten meghalljon bennünket (lásd Ésaiás 1:15–18; Móziás 21:14–15; T&Sz 29:17; 101:7–8).

• Hogyan fog végzŒdni a háború? (lásd Zakariás 12:6–10; 13:6; 14:3–5; T&Sz 45:47–53) • Milyen lesz az élet a háború után? (lásd Zakariás 12:9–14; 13:1, 9; 14:9–11, 16–21; T&Sz 45:54–59; Hittételek 1:10)

ZAKARIÁS 8

Mondd el a tanulóknak, hogy a JST a megszabadít szót az összegyıjt szóval helyettesítette a Zakariás 8:7, 13-ban (lásd 7a, 13b v.). Mondd el a tanulóknak, hogy a Zakariás 8 Zakariás koráról, és az utolsó idŒkrŒl is szól. Olvassátok el ezt a fejezetet együtt a tanulókkal, és beszéljétek meg azokat a verseket, amelyek az utolsó idŒkre vonatkoznak.

ZAKARIÁS 14

14:8 Utalás: Ezékiel 47:1–12. MALAKIÁS 1–2

Olvassátok el Zakariás következŒ próféciáit, és beszéljétek meg, hogyan teljesültek már eddig, vagy fognak ezután Jézus Krisztus által beteljesülni. Mondd el a tanulóknak, lehet, hogy ezek a próféciák egynél több alkalommal is beteljesülhetnek (lásd: „Próféciák az Ószövetségben”, 15. old.).

Mondd el a tanulóknak, hogy Malakiás próféta Jeruzsálemben élt Kr. e. 400 körül (lásd: „Királyok és próféták”, 16. old.; „A királyságok története”, 15. old.). Mondd meg a tanulóknak, hogy a Malakiás név azt jelenti: „az én követem” (Bible Dictionary, a szentírás UNSz angol változatában) A tanulók olvassák el a Malakiás 1–2-t, és keressék meg, kinek a követe volt Malakiás, és milyen üzenetet adott a népnek (lásd 3 Nefi 24:1). Vessétek össze a Malakiás 3–4-et a 3 Nefi 24–25-tel.

• Zakariás 9:9 (lásd Máté 21:1–9),

MALAKIÁS 3

• Zakariás 9:11–12 (lásd T&Sz 128:22; 138:24–37),

3:1–7 Beszéljétek meg, hogyan hasonlít az Úr az ötvöshöz, egy olyan emberhez, aki finomítja és tisztítja a fémeket (lásd Ezékiel 22:17–22; Zakariás 13:9; T&Sz 112:24–26; 128:24).

ZAKARIÁS 9–13

• Zakariás 9:16 (lásd T&Sz 64:41–43), • Zakariás 11:12–13 (lásd Máté 26:47–50; 27:1–10),

3:8–10 (Szentírás memoriter) Mutass a tanulóknak egy újságcikket egy rablásról vagy lopásról. Kérd meg a tanulókat, mondjanak egy olyan esetet, amikor elloptak valamit tŒlük. Mit éreztek? Hogyan lehet egy embernek IstentŒl lopni? Olvassátok el a Malakiás 3:8–9-et, és kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük az, ha valaki nem a tizedfizetés törvénye és az Isten Egyházának adott nagylelkı felajánlások nélkül él, miért olyan, mintha meglopná Istent. Olvassátok el a Malakiás 3:10-et, és kérd meg a tanulókat, mondják el, mi módon kaptak áldásokat családjaik, mert fizették a tizedet.

• Zakariás 12:10 (lásd János 19:32–40), • Zakariás 13:6 (lásd Lukács 24:36–43; Jelenések 1:7; 3 Nefi 11:14–19; T&Sz 45:47–53), • Zakariás 13:7 (lásd Márk 14:27–31; 43–50). ZAKARIÁS 12–13

Olvassátok el a Zakariás 12:9–14-et a tanulókkal (lásd: „Olvassátok fel a szentírásokat”, 6. old.). Beszéljétek meg, miért lesz „nagy siralom” (11. v.), amikor az Úr ismét eljön. Olvassátok el a Zakariás 13:1-et, és kérdezd meg a tanulókat, hogy milyen „kútfŒ” (forrás) moshatja le a bınt és a tisztátalanságot (lásd T&Sz 39:10; 138:33).

3:16–17 Utalások: T&Sz 62:3; 88:2. MALAKIÁS 4

ZAKARIÁS 12–14

4:1–4 Olvassátok el a Malakiás 4:1–4-et a tanulókkal, és beszéljétek meg, mit tanítanak a versek az Úrról és az utolsó idŒkrŒl (lásd T&Sz 63:34; 64:23–24). Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit jelent gyökerek és ágak nélkül maradni. Amikor a Tizenkét Apostol Kvórumának segítŒje volt, Elder Theodore M. Burton ezt mondta: „Ez a kifejezés egyszerıen azt jelenti, hogy a gonosz és közömbös embereknek, akik visszautasítják Jézus Krisztus evangéliumát, nem lesz családi örökségük vagy patriar-

Mondd el a tanulóknak, hogy a Zakariás 12–14 azt a végsŒ nagy háborút írja le, amely röviddel Jézus Krisztus második eljövetele elŒtt fog történni Jeruzsálemben. A tanulók csoportokban beszéljék meg a következŒ kérdéseket: • Kik fognak harcolni? (lásd Sofóniás 3:8; Zakariás 12:1–8; 14:1–2)

84


kális leszármazásuk – sem gyökerük (Œsök vagy elŒdök) sem águk (gyermekek vagy utódok).” 74

féta eljött, és visszaállította a papsági kulcsokat. Ez teszi lehetŒvé a templomi szertartások végzését, hogy a családi kapcsolatok örökkévalók legyenek, és hogy a föld hıségesei megáldassanak majd, és ne legyenek „megátkozva” Krisztus jövetelekor.

4:5–6 (Szentírás memoriter) Olvassátok el a Malakiás 4:5–6-ot, és beszéljétek meg a következŒ témákat: • Illés az az Ószövetségi próféta, aki a házastársak és családok örökkévaló elpecsételésének a papsági kulcsait birtokolta.

AZ ÓSZÖVETSÉG ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖZÖTTI IDŐ

Mondd el a tanulóknak, hogy a médek és a perzsák meghódították a babilóniaiakat. A zsidókon, akik visszatéretek Júda földjére, a perzsák uralkodtak (lásd: „A királyságok története”, 15. old.). KésŒbb a perzsákat Nagy Sándor vezetésével a görögök gyŒzték le. Nagy Sándor halála után számos királyság volt, melyek Izráel és Júda földjéért harcoltak. Ezeket a királyságokat késŒbb a rómaiak hódították meg. Júda földjének és a zsidóknak a rómaiak voltak az uralkodóik, amikor Jézus Krisztus megszületett.

• Az Ószövetség legutolsó feljegyzett szentírása hasonló a Tanok és szövetségek legkorábban lejegyzett szentírásához (lásd Malakiás 4; lásd még T&Sz 2). • „Az Úrnak nagy és félelmetes napja” Jézus Krisztus második eljövetele, amikor az igazak megmentetnek, a gonoszok elpusztíttatnak. • A szívek egymás felé fordítása az a vágy, hogy ismerjük és megáldjuk Œseinket és utódjainkat.

AZ ÓSZÖVETSÉG ÁTTEKINTÉSE

• A föld megverése átokkal akkor történne meg, ha nem lenne örökkévaló családi kapcsolat az élŒk és a holtak között.

Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit tanultak az Ószövetségben Jézus Krisztusról és evangéliumáról. Kérd meg Œket, olvassák fel vagy idézzék kedvenc szentírásaikat vagy ószövetségi történeteiket, melyek segítették bizonyságaikat.

Olvassátok el a Tanok és szövetségek 110:13–16; 138:46–48-at, és tégy bizonyságot arról, hogy Illés pró-

85

ÖTLETEK MÓZES KÖNYVE A TANÍTÁSÁHOZ

Ha tanítványaid rendelkezésére áll az Igazgyöngy, akkor inkább ennek a résznek a tanítási ötleteit használd az 1 Mózes 1–6:13 tanítási ötletei helyett. Kezdd a következŒ részek tanítási ötleteivel: „A Biblia,” „Az Ószövetség,” és „Az Ószövetség könyvei”, (lásd 18–19 old.), és azután használd ezt a részt Mózes könyvének tanításához.

„Az Úr Jézus Krisztus evangéliumát hirdetni minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek; Tökéletesíteni a szenteket azáltal, hogy felkészítjük Œket az evangélium szertartásaiban való részvételre, és hogy tanítás és fegyelem által elnyerjék a felmagasztosulást; Megváltani a holtakat azáltal, hogy az evangélium helyettesítŒ szertartásait elvégezzük mindazokért, akik a földön éltek.

MÓZES 1

1:1–22 Soroljátok fel és beszéljétek meg, mit tudott meg Mózes önmagáról és IstenrŒl, amely segített neki, amikor a Sátán megpróbálta megtéveszteni Œt. A Mózes által megtanult dolgok miként segítenek nekünk?

E három munka egyetlen munkának a része – hogy segítse Mennyei Atyánkat és Fiát, Jézus Krisztust hatalmas és dicsŒséges missziójukban, hogy létrehozzák az ember halhatatlanságát és örök életét.” 77

1:27–29 Mutass meg egy marék homokot és kérdezd meg, mennyire lenne nehéz megszámolni minden egyes homokszemet. Olvassátok el a Mózes 1:4, 8, 27–29-et, és beszéljétek meg, hogy az Isten által teremtett csodák miként olyanok, mint „a tenger partján a homok.”

1:40–42 Olvassátok el a Mózes 1:40–42-t, és beszéljétek meg, hogy Joseph Smith miként az, akit az Úr támasztott, aki hasonlatos Mózeshez. 1:1–42 Kérd meg a tanulókat, beszélgessenek arról, amit a Mózes 1-ben tanultak IstenrŒl, a Sátánról, Jézus Krisztusról és az emberrŒl.

1:30–39 Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a Mózes 1:31–39-et, hogy megtalálják és megbeszéljék a válaszokat a Mózes által a 30. versben feltett kérdésekre.

MÓZES 2

1:39 Beszéljétek meg a „halhatatlanság” (lásd 1 Korinthus 15:51–54; Mormon 6:21) és az „örök élet” jelentését (lásd 1 János 5:11; Móziás 15:22–25). Spencer W. Kimball elnök mondta: „A halhatatlanság örök létet jelent egy meghatározott (kijelölt) országban. Az örök élet a felmagasztosulás elnyerését jelenti a legmagasabb mennyben, és a családi egységben való életet.” 75 Segíts a tanulóknak memorizálni a Mózes 1:39-et. A tanulók írják be a saját nevüket az ember szó helyett a 39. versben, és kérdezd meg, mit éreznek, amikor így olvassák a verset. Beszéljétek meg, mit tett már eddig is Isten, és mit tesz ma is, hogy létrehozza a halhatatlanságunkat és az örök életünket.

2:1 Beszéljétek meg, ki teremtette a földet, mit jelent a „teremtette” szó, és miért teremtetett a föld. Joseph Fielding Smith elnök mondta: „Jézus Krisztus, a mi Megváltónk volt az, aki Atyja irányításával lejött, megszervezte az anyagot, és megalkotta ezt a bolygót, hogy Isten gyermekei benépesíthessék” 78 (lásd még 1 Nefi 17:36; Mózes 1:33; Ábrahám 3:24–25). 2:2–31 A tanulók rajzoljanak képeket azokról az eseményekrŒl, amelyek a teremtés hat „napjának” mindegyikén történtek, majd rendezzék Œket megteremtésük sorrendjébe. Beszéljétek meg, hogy az Isten által teremtett dolgok mindegyike miként segítette az ember teremtésének elŒkészítését. Beszélgessetek azokról az áldásokról, amelyekben részük van az Isten által megteremtett minden egyes dolog következtében.

1:39 Olvassátok el a Mózes 1:6, 24–26, 39-et, és kérd meg a tanulókat, mondják el, milyen munka elvégzésére hívták el Mózest. Olvassátok el a Tanok és szövetségek 11:20; 15:4–6; 128:15–18-at, és beszélgessetek arról a munkáról, aminek elvégzésére Isten elhívott bennünket. Beszéljétek meg, hogy azok a dolgok, amiknek az elvégzésére Isten elhív bennünket, miként segíthetik Ãt munkájában. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Az Egyház szent missziója . . . az, hogy ‚hívjanak mindenkit Krisztushoz’ (T&Sz 20:59).” Így folytatta: „Az Egyháznak ez a hatalmas missziója az evangélium hirdetése, a szentek tökéletesítése, és a holtak megváltása által érhetŒ el.” 76

2:8, 13 Utalás: Ábrahám 4:8, 13. 2:10, 18 Utalás: Ábrahám 4:10, 18. 2:26–27 Olvassátok el a Mózes 6:8–9-et. Elder M. Russell Ballard mondta: „Amikor körülnézve mindenütt magunk körül látjuk a teremtés bizonyítékait, a homokszemtŒl a fenséges bolygókig, kezdünk tudatára ébredni annak, hogy Isten összes teremtményei közül mi vagyunk a legnagyszerıbbek; az Ã képmására teremtettünk.” 79 Kérd meg a tanulókat, mondják el, hogyan használnák fel a Mózes 2:26–27-et, hogy valakinek megtanítsák, ki Isten, és kik vagyunk mi. Olvassátok el az Apostolok cselekedetei 17:28–29; Zsidók 12:9-et is.

Spencer W. Kimball elnök mondta: „Mivel a testvérek az ElsŒ ElnökségbŒl és a Tizenkettek elmélkedtek és imádkoztak arról a nagyszerı utolsó napi munkáról, melyet az Úr adott nekünk, az a meggyŒzŒdésünk, hogy az Egyház missziója három fontos részbŒl áll: 86


4:1–32 Magyarázd el, hogy azokat a dolgokat, amelyek Ádámmal és Évával azért történtek, mert megszegtek egy törvényt, és ettek a gyümölcsbŒl, Ádám bukásának vagy bukásnak nevezzük. A bukás miatt minden ember „bukott”-tá vált, ami azt jelenti, hogy minden ember meg fog halni. Ez azt is jelenti, hogy saját bıneink miatt érdemtelenek vagyunk arra, hogy örökké éljünk Istennel. Jézus Krisztus engesztelŒ áldozata miatt fel fogunk támadni, és megbánhatjuk bıneinket, és bocsánatot nyerhetünk bıneinkre. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Senki sem tudja kellŒképpen és helyesen, miért van szüksége Krisztusra mindaddig, amíg meg nem érti és el nem fogadja a bukás tantételét, és annak hatását az egész emberiségre.” 80 Beszéljétek meg, mi történt minden emberrel a bukás miatt, és miért áldás a bukás (lásd 2 Nefi 2:22–26; Móziás 16:3–8; Alma 12:22; 22:12–14; 42:2–15; Mormon 9:12–13; Mózes 5:9–11).

2:26–30 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 49:19–21; 59:16–20; 104:13–18-at is. Beszéljétek meg, mit jelent uralkodni az egész föld felett. Beszéljétek meg, mit tehetnek a tanulók, hogy igaz uralmat vagy hatalmat gyakoroljanak Isten teremtett dolgai fölött. 2:31 Olvassátok el a Mózes 6:63-at is. Kérdezd meg a tanulókat, hogyan tanúskodnak vagy tesznek bizonyságot Isten teremtett dolgai Ãróla (lásd Alma 30:37–44). MÓZES 3

3:1–3 Soroljátok fel és beszélgessetek azokról a dolgokról, amiket Isten a hetedik napon tett. Kérdezd meg a tanulókat, mit tehetünk a sabbat napján, amelyek azokhoz lennének hasonlók, amiket Isten tett. 3:7 Olvassátok el az Ábrahám 5:7-et. Kérdezd meg a tanulókat, hogyan tudnák felhasználni ezeket a verseket, hogy valakit Ádámról és az egész földi emberiségrŒl tanítsanak (lásd Jeremiás 1:4–5; T&Sz 88:15; 138:55–56; Ábrahám 3:22–23).

MÓZES 5

5:1–9 A tanulók keressék meg az okát, miért engedelmeskedett Ádám Istennek az áldozatok bemutatására adott parancsolatának. Miként áldatott meg Ádám és Éva engedelmességük miatt? Beszéljétek meg, miért kell betartanunk Isten parancsolatait még akkor is, amikor nem értünk meg minden okot, ami miatt meg kell tennünk (lásd Zsolt 37:3; Ésaiás 55:8–9; János 14:15; 1 Nefi 3:7; Éther 12:6; T&Sz 130:21).

3:8–15 Olvassátok el a 2 Nefi 2:22–23-at is. Beszélgessetek arról, milyen volt az élet az Éden kertjében. 3:15–17 Olvassátok el a Mózes 2:28-at is. Soroljátok fel azokat a parancsolatokat, amelyeket az Úr adott Ádámnak. Olvassátok el a 2 Nefi 2:15–16; Tanok és szövetségek 29:39-et, és beszéljétek meg, miért adta Isten ezeket a parancsolatokat Ádámnak.

5:4–9 Amikor Ádám és Éva áldozatokat mutatott be, állatokat öltek meg és égettek el egy kŒoltáron. Az állatok a nyájak elsŒszülöttei voltak. Kérd meg a tanulókat, magyarázzák el, hogy az állatok feláldozása miként volt a szimbóluma annak az áldozatnak, amelyet végül Jézus Krisztus elvégzett.

3:18–25 Beszéljétek meg, mit tanít a Mózes 3:18, 21–25 a férj és a feleség, valamint az Úr közötti kapcsolatról (lásd 1 Korinthus 11:11). MÓZES 4

4:1–4 Hasonlítsátok össze, mit mondott a Sátán és a „szerett Fiú”, Jézus Krisztus Istennek. Kérd meg a tanulókat, írják le, mit éreznek Jézus Krisztus iránt e versek elolvasása után.

5:10–11 Soroljátok fel és beszéljétek meg, hogyan érzett Ádám és Éva, és mit tanultak, miután elhagyták az Éden kertjét. Utalás: 2 Nefi 2:22–25.

4:5–19 Jelölj ki tanulókat, hogy olvassák fel hangosan Mózes (az elbeszélŒ), a kígyó (a Sátán), Éva és Ádám szavait. Kérdezd meg a tanulókat, mit tudnak meg a beismerésrŒl és a bınbánatról azokból, amiket Ádám és Éva mondott Istennek (lásd T&Sz 58:43).

5:12–15 Kérdezd meg a tanulókat, mit tanított Ádám és Éva gyermekeiknek (lásd Mózes 5:7–12). Beszéljétek meg a különbségeket Ádám és Éva azon gyermekei között, akik „szerették a Sátánt” (13. v.) és akik hittek „a Fiúban” (15. v.).

4:22–25 Olvassátok el a Mózes 3:16–17; Alma 42:7–9-et is. A tanulók sorolják fel és beszéljék meg azokat a dolgokat, amik Évával és Ádámmal történtek, mert ettek a gyümölcsbŒl. Beszéljétek meg az áldásokat, amiket azért kapunk, amit Ádám és Éva tettek értünk. Kérd meg a lányokat, mondják el, mit éreznek azokról a dolgokról, amik Éva döntése miatt történnek velük; kérd meg a fiúkat, mondják el, mit éreznek azokról a dolgokról, amik Ádám döntése miatt történnek velük.

5:16–41 Beszéljétek meg Káin választásait, és hogy mi történt vele választásai miatt (lásd Hélamán 6:27, 30). Olvassátok el: Galáczia 6:7–9; 2 Nefi 2:27; Alma 3:19; Moróni 7:15–19. 5:58–59 Kérd meg a tanulókat, jelöljék meg a három módot, hogy miként „vette kezdetét az evangélium hirdetése” (Mózes 5:58). A tanulók olvassák el a 4–9. verseket, és keressék meg, hogyan adta Isten az evangéliumot 87


Ádámnak és Évának. Beszéljétek meg, miért volt szüksége Ádámnak, Évának és a gyermekeinek az evangéliumra. Beszéljétek meg, miként állíttatott vissza az evangélium Joseph Smith révén ugyanazon három mód által, amelyek a kezdetekben adattak.

MÓZES 7

MÓZES 6

7:2–4 Utalások: T&Sz 76:11–24; Mózes 1:1–8; Joseph Smith története 1:15–19.

7:1 Olvassátok el a Mózes 6:64–68-at is. A tanulók keressék meg azokat a dolgokat, amelyek azt tanítják, mit kell tennünk, hogy Isten fiai és leányai legyünk (lásd Róma 8:14; 2 Nefi 31:13, 20–21; T&Sz 25:1).

6:2–3 Olvassátok el a Mózes 5:16–18-at is. Kérdezd meg a tanulókat, mit tehetünk, hogy ne lázadjunk Isten ellen. Utalás: 1 Nefi 2:11–12, 16–17.

7:13–18 A tanulók keressék meg és beszélgessenek annak módjairól, ahogyan az Úr megáldotta Énókot és népét hitük és igaz életük miatt. Segíts a tanulóknak memorizálni a Mózes 7:18-at.

6:12 Olvassátok el a Tanok és szövetségek 107:53–57-et, és beszéljétek meg, mi történt három évvel Ádám halála elŒtt.

7:18–28 Hasonlítsátok össze, amit a Mózes 7:18–28 tanít az Úrról és Sion népérŒl azzal, amit a Sátánról és a többi néprŒl tanít. Beszéljétek meg, mit okozhatna, ha a Sátán nagy láncai megkötöznének bennünket (Mózes 7:26; lásd még Mózes 6:27–29; Alma 12:9–11), és mit kell tennünk, hogy „az Atya és az Ember Fia ölében” legyünk (Mózes 7:24). Olvassátok el a 2 Nefi 2:28–29; Tanok és szövetségek 38:4–6-ot.

6:22–30 Hasonlítsd össze azt, amit az Úr Énóknak és az „igazságosság hirdetŒi”-nek mondott, hogy jövendöljenek „ennek a népnek” (Mózes 6:23, 27) azzal, amit az Úr mondott a prófétáinak napjainkban, hogy mondják meg nekünk (lásd T&Sz 1:14–24; „Apostolok és próféták szavai”, 7. old.). Olvassátok el vagy énekeljétek el: „Prófétánkat köszönjük az Úrnak” (Egyházi énekek, 47. old.)

7:28–43 A tanulók keressék meg a Mózes 7:32–41-ben, hogy mit válaszolt az Úr Énóknak a 29–31. versekben feltett kérdésére. Hogy megtudjátok, mit tett az Úr azokért az emberekért, akik meghaltak a vízözönben, olvassátok el az 1 Péter 3:18–20; 4:6; Tanok és szövetségek 138:28–35-öt.

6:31–39 Kérdezd meg a tanulókat, mit érzett Énók, amikor az Úr elhívta, hogy bınbánatot hirdessen. Jelöljétek meg és beszélgessetek az ígéretekrŒl és hatalomról, amit az Úr adott Énóknak (lásd Mózes 7:13). 6:37–47 Soroljátok fel és beszéljétek meg, mit tanított Énók a népnek. Kérdezd meg a tanulókat, hogy szerintük miért „reszketett a nép, és nem tudta elviselni az Œ jelenlétét” (Mózes 6:47; lásd még Móziás 15:26–27).

7:41–67 A tanulók sorolják fel azokat a kérdéseket, amiket Énók kérdezett az Úrtól (lásd Mózes 7:45, 48–49, 54, 58–59), majd sorolják fel és beszéljétek meg az Úr válaszait. Beszéljétek meg azokat a dolgokat, amik miatt Énók sírt, és azokat, amik miatt örvendezett. Kérd meg a tanulókat, mondják el azokat a dolgokat, amiket tudnak „az Igaz”-ról és „a Bárány” Jézus Krisztusról, amik miatt örvendeznek.

6:48–54 Soroljátok fel, mit mondott Énók, mi minden történt az emberekkel Ádám bukása miatt (lásd Mózes 4:22–25). Beszéljétek meg, mit tett Isten, hogy segítsen Ádámnak megérteni, hogyan gyŒzhetŒ le a bın és a halál (lásd 2 Nefi 9:6–13). Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit éreznek Istennek gyermekei üdvözülésére készített terve iránt.

7:62 Kérd meg a tanulókat, mondják el, szerintük hogyan teljesedik be a Mózes 7:62-ben lévŒ prófécia. Ezra Taft Benson elnök mondta: „Mormon könyve napvilágra került a földbŒl, telve igazsággal. . . . Isten igazságosságot is küldött le a mennybŒl. Maga az Atya jelent meg Fiával Joseph Smith prófétának.”81 Utalás: T&Sz 128:20–21. Kérd meg a tanulókat, mondják el, hogy e prófécia beteljesülése miként változtatta meg az életüket.

6:55–62 Mondd el a tanulóknak, hogy a „bınben fogantak” azt jelenti, egy olyan világra születnek, ahol bın van. Beszéljétek meg, mit parancsolt az Úr Ádámnak, mit tanítson gyermekeinek az e világra születésrŒl, és a mennyek országába való újjászületésrŒl (Mózes 6:59). Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért volt fontos Ádámnak, hogy ezekre a dolgokra tanítsa gyermekeit (lásd 5 Mózes 6:5–7; T&Sz 68:25–28).

7:68–69 A tanulók beszéljék meg azokat a dolgokat, amiket a Mózes 7 tanít Sionról. Spencer W. Kimball elnök mondta, hogy azoknak az embereknek, akik Sionban akarnak élni, három dolgot kell tenniük: „az önzésre való „egyéni hajlandóságot el kell hagyni” (lásd 3 Nefi 6:15), „egymással összhangban kell együttmıködni és dolgozni” 82 (lásd T&Sz 38:24, 27), és „bármit kér az Úr, fel

6:63 Kérd meg a tanulókat, mondjanak példákat a „fenn az égben”, „a földön”, „a földben” és a „föld alatt” lévŒ dolgokra, amelyek Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot (lásd Alma 30:44; T&Sz 88:47).

88


8:13–30 A tanulók beszéljék meg annak okait, amiért az Úr vízözönt küldött a földre. Vessétek össze azt, ami Noé idejében történt azzal, amit az Úr mondott, hogy történni fog Krisztus második eljövetelekor (lásd Máté 24:37–39; T&Sz 64:23–24; 101:23–25; Joseph Smith – Máté 1:41–46).

kell áldozni” (lásd még T&Sz 45:65–71; 97:18–25; 105:1–5). MÓZES 8

8:1–12 Olvassátok el a Mózes 6:10–25-öt is. Készítsetek egy ábrát, amely Ádám és Éva leszármazottjait mutatja, és azt, hogy meddig éltek.

8:19 Utalás: T&Sz 107:52.

8:13–15 Kérezd meg a tanulókat, szerintük mit jelent az, hogy Noé fiainak lányai „eladták magukat”, amikor az „emberek fiaival” házasodtak, azaz olyan férfiakkal, akik nem hittek vagy engedelmeskedtek Istennek (lásd T&Sz 132:15–19).

Folytasd az Ószövetség tanítását az 1 Mózes 6:14–22 tanítási ötleteivel (lásd 22. old.).

89

ÖTLETEK ÁBRAHÁM KÖNYVE TANÍTÁSÁHOZ Ha a tanulóidnak birtokában van az Igazgyöngy, használd az Ábrahám 1–3 tanítási ötleteit az 1 Mózes 12:1–13 tanítási ötletei helyett.

(lásd T&Sz 84:33–34). Ezra Taft Benson elnök mondta: „Ábrahám magvainak felelŒssége, akik mi vagyunk, hogy misszionáriusok legyenek, és vigyék ’ezt a hivatalt és papságot minden néphez’ (Ábrahám 2:9).” 83

ÁBRAHÁM 1

Kérd meg a tanulókat, keressék meg annak okait, hogy miért volt Ábrahám veszélyben, és hogyan és miért kapott védelmet (lásd 1 Nefi 1:20).

ÁBRAHÁM 3

1:2–4 A tanulók jelöljék meg és beszéljék meg, Ábrahám miért lett „jog szerinti örökös . . . fŒpap” (Ábrahám 1:2). Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit éreznek a papsággal kapcsolatban. Utalás: T&Sz 84:14–22.

3:1–26 Olvassátok el a Zsoltárok 147:4–5; Ésaiás 48:13-at is.

3:1 Utalások: 1 Mózes 28:30; Éther 3:22–28; T&Sz 17:1; Joseph Smith története 1:35.

3:1–26 Hasonlítsátok össze, mit mondott az Úr a csillagokról az Ábrahám 3:1–17-ben azzal, amit a szellemekrŒl mondott a 18–26 versekben.

1:5–20 Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák az Ábrahám 1:5–20-at és az 1. képmásolatot a magyarázattal együtt, és mondják el saját szavaikkal, hogy mi történt Ábrahámmal. Kérdezd meg a tanulókat, mit tanít ez a történet Ábrahámról.

3:21–23 Amikor az ElsŒ Elnökség tagja volt, Harold B. Lee elnök azt mondta: „Mindnyájan Isten fiai és leányai vagytok. Szellemeteket megteremtették, és mint szervezett intelligenciák éltetek, mielŒtt a világ volt. Megáldattatok fizikai testetekkel, mert a földi élet elŒtti állapotban engedelmeskedtetek bizonyos parancsolatoknak.” 84 Utalás: Példabeszédek 8:22–30.

1:16 Mondd meg a tanulóknak, hogy a földi élet elŒtti létben Jézus Krisztust Jehovának nevezték (lásd 2 Mózes 6:3; T&Sz 110:2–4; „Az Úr”, 14. old.)

3:24–25 Beszéljétek meg, milyen módokon „vizsgál” bennünket az Úr. Olvassátok el az 1 Péter 1:3–7; Éther 12:6; Tanok és szövetségek 98:14; 101:4–5-öt.

ÁBRAHÁM 2

2:3–25 Beszéljétek meg azokat a dolgokat, amiket Ábrahám megtudott, amikor imádkozott, és azokat, amik vele és családjával történtek. Mit tudott Ábrahám IstenrŒl, ami segített neki engedelmesnek lenni? Kérdezd meg a tanulókat, mit tudnak IstenrŒl, ami segíti Œket, hogy engedelmeskedjenek Neki.

3:26–28 Kérdezd meg a tanulókat, szerintük mit jelent az „elsŒ hely” (elsŒ állapot) és a „második hely” (lásd Júdás 1:6; Jelenések 12:7–9; T&Sz 29:36–38). Amikor a Tizenkét Apostol Kvórumának a segítŒje volt, Elder Franklin D. Richards ezt mondta: „Az elsŒ helyünkön (állapotunkban), a földi élet elŒtti létben megvolt a szabad akaratunk, és választásunk és érdemességünk miatt alkalmasak voltunk, hogy erre a földre jöjjünk – a második helyünkre.” 85

2:4–5 Kérdezd meg a tanulókat, szerintük miért történt meg az, hogy Ábrahám atyja „ismét visszatért a bálványimádáshoz” (Ábrahám 2:5; lásd még T&Sz 101:8). 2:8–11 A tanulók olvassák el az Ábrahám 2:8–11-et, majd kérd meg Œket, hogy magyarázzák meg a szövetséget, amit Jehova kötött Ábrahámmal. Olvassátok el az 1 Mózes 17:1–9-et is. Mondd el a tanulóknak, hogy ezek az ígéretek ma az Egyház minden tagjára vonatkoznak

3:27–28 Utalások: Mózes 4:1–4. Folyasd az Ószövetség tanítását az 1 Mózes 13:16 tanítási ötleteivel (lásd 23. old.).

90

FORRÁSOK AZ ÁLTALÁNOS FELHATALMAZOTTAK IDÉZETEIHEZ: 1. “The Power of the Word,” Ensign, 1986. máj., 82. old.

24. In Conference Report, 1985. okt., 56. old.; vagy Ensign, 1985. nov., 43. old.

2. “The Candle of the Lord,” Ensign, 1983. jan., 53. old. 3. “Candle of the Lord,” 54–55. old.


4. The Charted Course of the Church in Education, 1992. jav. kiad. [vallási tanítók beszédei, 1938. aug. 8.], 3., 9. old.

26. In Conference Report, 1978. old., 137. old.; vagy Ensign, 1978. máj., 91. old. 27. In Conference Report, 1966. okt., 123. old.


28. “Can You Pass the Graduation Test?” New Era, 1980 júniusa, 4. old.; lásd még Conference Report, 1983. ápr., 49. old.; vagy Ensign, 1983. máj., 35. old.

6. In Conference Report, 1977. ápr., 113. old.; vagy Ensign, 1977. máj., 76. old.

29. In Conference Report, 1967. ápr., 84. old.

7. Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 köt. (Salt Lake City: Bookcraft, 1954–56), 1:74.


8. In Conference Report, 1978. szept.-okt., 109. old.; vagy Ensign, 1978. nov., 72. old.

31. In Conference Report, 1983. ápr., 70. old.; vagy Ensign, 1983. máj, 53. old.

9. In Conference Report, 1988. ápr., 66–67. old.; vagy Ensign, 1988. máj., 58. old.

32. In Conference Report, 1974.okt., 93. old.; vagy Ensign, 1974. nov., 67. old.


33. “Seek the Spirit of the Lord,” Ensign, 1988. ápr., 4. old.

11. In Smith, Doctrines of Salvation, 2:321–322.

34. In Conference Report, 1972. okt., 106. old.; vagy Ensign, 1973. jan., 91. old.




36. In Conference Report, 1965. okt., 74. old.

14. Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith (Salt Lake City: Deseret Book Co., 1976), 251–252. old.

37. In Conference Report, 1988. okt., 103. old.; vagy Ensign, 1988. nov., 87. old. 38. “Candle of the Lord,” 53. old.

15. “Temples – The Gates to Heaven,” Ensign, 1971. márc., 16. old.



40. “The Role of Righteous Women,” Ensign, 1979. nov., 103–l04. old.


41. In Conference Report, 1987. nov., 8. old.; vagy Ensign, 1987. nov., 8. old.

18. “Jesus Christ – Gifts and Expectations,” Ensign, 1988. dec., 4. old.


19. Doctrines of Salvation, 3:246.

43. In Conference Report, 1987. ápr., 14. nov.; vagy Ensign, 1987. máj., 13. old.

20. Doctrines of Salvation, 3:161. 21. In Conference Report, 1967. ápr., 20. old.





91

FORRÁSOK AZ ÁLTALÁNOS FELHATALMAZOTTAK IDÉZETEIHEZ:

46. In British Area General Conference 1971. 138. old.; vagy Ensign, 1971. nov. 15. old. President Lee was referring to Micah 4:1–2; vesd össze Ésaiás 2:2–3.

68. Miracle of Forgiveness, 344. old. 69. In Conference Report, 1981. okt., 18. old.; vagy Ensign, 1981. nov., 14. old.

47. “‘When the World Will Be Converted,’” Ensign, 1974. okt., 4–5., 10. old.


48. In Conference Report, 1980. okt. 75–76. old.; vagy Ensign, 1980. nov., 50–51. old.


49. Jesus the Christ, 3. kiadás. (Salt Lake City: The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 1916), 578. old.

72. In Conference Report, 1980. old., 57. old.; vagy Ensign, 1980. máj., 40. old.

50. The Miracle of Forgiveness (Salt Lake City: Bookcraft, 1969), 305. old.

73. Mormon Doctrine, 2. kiadás. (Salt Lake City: Bookcraft, 1966), 497. old.

51. In Conference Report, 1971. ápr., 143. old.; vagy Ensign, 1971. jún., 99. old.

74. In Conference Report, 1967. okt., 81. old. 75. In Conference Report, 1978. szept.-okt., 109. old.; vagy Ensign, 1978. nov., 72. old.


76. In Conference Report, 1988. ápr., 97. old.; vagy Ensign, 1988. máj, 84. old.

53. In Conference Report, 1963. okt., 21. old. 54. The Promised Messiah: The First Coming of Christ (Salt Lake City: Deseret Book Co., 1978), 377. old.






57. Teachings, 237–238. old. 58. Teachings, 162. old.


59. In Conference Report, 1982. okt., 73., 75. old.; vagy Ensign, 1982. nov., 51., 53. old.

81. In Conference Report, 1986. okt., 102. old.; vagy Ensign, 1986. nov., 79–80. old.



61. Lásd Conference Report, 1990. márc.–ápr., 66. old.; vagy Ensign, 1990. máj., 50. old.


62. Teachings, 286. old.

84. In Conference Report, 1973. okt., 7. old.; vagy Ensign, 1974. jan., 5. old.



64. Teachings, 291. old. 65. Teachings, 157. old. 66. Doctrines of Salvation, 3:13–14. 67. Lásd Teachings, 157. old.

92

Hungarian

34194 135

ÓSZÖVETSÉGI TANÍTÁSI KALAUZ

Recommend Documents