Ószövetségi bibliaismeret, alapmodul Isten szövetséget köt a népével
Ószövetségi bibliaismeret, alapmodul Isten szövetséget köt a népével
Református Pedagógiai Intézet Budapest, 2015
TARTÓS TANKÖNYV A KÖZÉPFOKÚ REFORMÁTUS HIT- ÉS ERKÖLCSTAN TANTÁRGY OKTATÁSÁHOZ
Készült a Református Pedagógiai Intézet hit-és erkölcstan taneszköz-fejlesztő programja keretében, a Zs.-244/2012.11.16. 4. b. Zsinati Határozat alapján. A tankönyv a következő korosztályok számára javasolt: 9–12. évfolyam Modulcsoport: Bibliaismeret, Ószövetség Típus: Alapmodul
A kiadványból bármely részletnek az oktatási célon túli felhasználása csak a Kiadó és a Szerző előzetes engedélyével lehetséges. A tankönyvben felhasznált idézetek forrása: Biblia. Revideált új fordítás (RÚF 2014), Magyar Bibliatársulat. Szerzők: Nagy Márta, Sümegi Péterné, Vincze Árpád, Jakab-Szászi Andrea Alkotó szerkesztő: Dr. Jakab-Szászi Andrea
© Jakab-Szászi Andrea, Nagy Márta, Sümegi Péterné, Vincze Árpád, 2015 © Református Pedagógiai Intézet, 2015 © a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2015 A kiadvány tartalmáért a Református Pedagógiai Intézet felel. Kiadja a Református Pedagógiai Intézet megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója.
Tartalom Előszó ....................................................................................................................6 I. „Mondta Isten: Legyen…” • Bevezetés az Ószövetségbe ..............................7 II. „Mondta Isten: Legyen…” • A Biblia Isten Igéje ........................................13 III. „És látta Isten, hogy ez jó!” • A világ teremtése (1Móz 1–2) ..................19 IV. A bűneset (1Móz 3) .....................................................................................24 V. „Visszaemlékezem az örök szövetségre!” • Nóé és a vízözön (1Móz 6,9–9,17) ...............................................................28 VI. „Megáldalak!” • Isten szövetséget köt az ősatyákkal ..............................33 VII. „Isten terve jóra fordította” • József és a nép Egyiptomba kerülése (1Móz 37,39–47) .............................41 VIII. „Vagyok, aki vagyok!” • Izráel népének szenvedése (2Móz 1–2) és kivonulás Egyiptomból (2Móz 12–13) ....................................................46 IX. „Az Úr, a mi Istenünk egyedül az Úr!” • Szövetség: páska és Tízparancsolat (2Móz 19–20; 5Móz 4–6) .................53 X. „Az Urat szolgáljuk!” • Honfoglalás és bírák kora: az első vezetők ..................................................60 XI. „Isten uralkodik” • A királyság kialakulása Izráelben (1Sám 8–31) ..........................................69 XII. „Adj engedelmes szívet!” • A klasszikus királyság kora: Dávid és Salamon uralkodása ......................74 XIII. „Tizenkét részre hasította” • A kettészakadt ország (1Kir 12) ..............81 XIV. „Új szívet adok nektek!” • Prófétaság az Ószövetségben .......................91 XV. „Vigasztaljátok népemet!” • Fogságban – Asszír és babiloni fogság .........................................................99 XVI. „Hogy felépítsem azt!” • Hazatérés a fogságból ...................................106
5
Kedves Fiatal Barátunk! Ebben a modultankönyvben egy utazásra hívunk. Egy talán idegen, ismeretlen területet szeretnénk bemutatni: az Ószövetség világát. A vezetőid szeretnénk lenni ezen az úton, úgy, hogy az ószövetségi kor csomópontjait kiemeltük a számodra. Ezzel azt szeretnénk bemutatni, hogy Isten jelen van az emberi életben a világ kezdetétől fogva. Ő a világ teremtője, gondviselője, akinek hatalma van minden fölött. Ez a hatalmas Isten szeretettel tekint le az emberiségre. Ezért választott ki embereket, majd egy népet, akikkel szövetséget kötött. Bár az Ószövetségben csak előremutató próféciák vannak arról, hogy Isten az emberiség megváltását tervezi – a mai ember azt is tudja, hogy Isten a szövetségét Fiában, Jézus Krisztusban teljesítette be. Sőt, kiterjesztette, minden nemzetségből származó emberre. Ránk is. Látogass el hát velünk néhány órán keresztül az ószövetségi korba! Az alábbi QR-kódot használva, okostelefonod segítségével az egyes témákhoz további érdekességekről olvashatsz, és illusztrációkat találhatsz. A tankönyvben piktogramok segítik a tájékozódásodat Olyan elgondolkodtató feladatokat találhatsz itt, melyek segítik a témára való hangolódást. Az adott témához tartozó tényanyagot, ismereteket tartalmazza. A témához tartozó néhány kulcsfogalom került kiemelésre. Érdekességekkel ismerkedhetsz meg a tanultak kapcsán. Nézz utána a Bibliában, az anyaghoz tartozó néhány fontos Igének! A feldolgozást segítik ezek a feladatok. 6
A szerzők
I. „Mondta Isten: Legyen…” Bevezetés az Ószövetségbe Gondolkoztál már azon, hogy milyen értékeket képviselsz? Mi az, ami neked értékes? Mi alapján határozod meg? Mitől lesz valami értéktelen? Ahhoz, hogy felfedezzük az értéket, útmutatásra van szükségünk. Fogalmazd meg, melyik idézet áll hozzád közelebb! Keress további idézeteket ismert személyektől, amelyek szerinted jól fejezik ki a Biblia tartalmát! „Miközben Isten Igéjét olvasod, ezt ismételgesd magadban: hozzám szól, rólam beszél.” Soren Kierkegaard
„A Biblia figyelmes tanulmányozása megóv attól, hogy közönséges stílusú emberekké váljunk.” Samuel Taylor Coleridge
„A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat és jobb férjeket nevel.” Thomas Jefferson
„A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasztják, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem.” Mark Twain
„A Biblia nem csupán egy könyv. Élőlény, amelynek hatalma van arra, hogy legyőzzön mindenkit, aki ellene áll.” Bonaparte Napoleon
„A Biblia él, beszél hozzám, lábai vannak és utolér, kezei vannak és megragad.” Luther Márton
1. Biblia felosztása A Biblia görög eredetű szó, mely a „biblion” kifejezéshez köthető. A „biblion” jelentése könyv, ennek a többes száma a „biblia” (könyvek). A Biblia tehát önmagában egy könyvtár, amely 66 könyvet tartalmaz. Két fő részre osztjuk: Ószövetségre, amely 39 könyvet, és Újszövetségre, amely 27-et tartalmaz. Az Ószövetség könyveit tartalmi szempontból három nagy csoportba csoportosíthatjuk, ezek a történeti, tanítói és prófétai írások. A történeti könyveken belül önálló csoportnak nevezhetjük a Tórát, azaz Mózes öt könyvét. 7
2. Könyvek az Ószövetségben 2.1. Könyvek az Ószövetségben: történeti írások A bibliai könyvek első csoportját a történeti művek tartalmazzák. Ezek olyan eseményeket hoznak elő, melyek egy-egy konkrét időponthoz köthetők. Céljuk annak a bemutatása, hogyan volt jelen Isten a történelmi eseményekben. Az alábbiakban röviden megismerkedhetünk az egyes könyvek fő tartalmával. Mózes öt könyvét Tórának, vagy Pentateuchosnak is nevezzük. Mózes 1. könyve, a Genesis (Teremtés könyve) a teremtésről és az ősatyák életéről, Istennek a velük kötött szövetségéről szól. Mózes 2. könyve, az Exodus (Kivonulás könyve) az egyiptomi letelepülést követő kényszermunkából való szabadulást, a néppé válás folyamatát írja le. A Tízparancsolat is ebben a könyvben található. Mózes 3. könyve, a Leviticus (Léviták könyve) istentiszteleti rendtartásokat, kultuszi és rituális előírásokat, erkölcsi és szociális törvényeket tartalmaz. Mózes 4. könyve, a Numeri (Számok könyve) Izráel törzseinek a számbavételét, az ároni áldást és a pusztai vándorlás további részleteit ismerteti. Mózes 5. könyve, a Deuteronomium (Második törvény könyve) összefoglalja a pusztai vándorlást a Sínai-hegytől, megismétli a Tízparancsolatot, a törvényeket újakkal kiegészítve rendszerezi. A könyv megnevezi Mózes utódját, Józsuét, valamint leírja Mózes halálát, temetését is. A honfoglalást és a bírák korát Józsué könyve és a Bírák könyve foglalja össze. Józsué könyvérben az Istennek való engedelmeskedés, és a honfoglalás esemé8
nyeinek a leírásával találkozhatunk. A Bírák könyvében pedig az Istentől való elfordulás, és annak a következményei találhatóak a törzsek életében. A történeti könyvek közül Ruth könyve az úgynevezett „Öt tekercs” gyűjteményéhez tartozik. Ide, ahogy az elnevezés is jelzi, öt könyv tartozik, amelyek közös jellemzője, hogy nagy ünnepek alkalmával olvassák fel ezeket. Ruth könyve a bírák korában játszódik. Üzenete arról szól, hogy Isten kiválasztása nemcsak a zsidóknak, hanem az Istent elfogadó pogányoknak, a pogányokból lett zsidóknak (prozeliták) is szól. A bírák korából a királyság korába Sámuel könyvei vezetnek át. Sámuel első könyve a királyság kezdeteiről, Saul és Dávid küzdelmeiről beszél. Dávid királyságáról, az ország megerősítéséről, Jeruzsálem fővárossá tételéről Sámuel második könyve számol be. Salamon király uralkodásának leírásával a Királyok első könyve foglalkozik. Itt olvasunk a templomépítésről, Salamon bölcsességéről, de bálványimádásáról és annak következményéről, illetve az ország kettészakadásáról is. Az első és a Királyok második könyve a kettészakadt ország (Kr. e. 930 körül: az északi országrész Izráel és a déli Júda) küzdelmes életét királyain keresztül mutatja be. Egyes királyok életét részletesen ismerteti, mint például Jósiás királyét, aki a Tóra megtalálását követően helyreállította a kultuszt. Másokat csak megemlít. Ennek az az oka, hogy a királyokat aszerint értékeli, hogy Istentől elfordult vagy istenfélő életet élt-e. A 2Királyok röviden számol be az északi országrészt sújtó Kr. e. 722-ben bekövetkezett asszír, és a déli országrészt Kr. e. 587-ben sújtó babiloni fogság tényéről, és a jeruzsálemi templom lerombolásáról. A királyok mellett számos próféta működéséről is olvashatunk ezekben a könyvekben: többek között Illés és Elizeus prófétákról, de Ézsaiás prófétáról is említi. A Krónikák első és második könyve csak a déli országrész történetével foglalkozik, a királyok közül is inkább azokkal, akik az istentisztelet helyreállításáért munkálkodtak. Ezsdrás és Nehémiás könyve a Krónikák könyvének folytatása. A fogságból hazatért zsidók helyzetéről, az újjáépítésről, a kultusz helyreállításáról számol be. Eszter könyve arról szól, hogyan tartotta meg Isten, és hogyan viselt gondot a babiloni fogság után idegenben maradt zsidókról. Egy zsidó lány királynővé válását olvashatjuk, aki élete kockáztatásával is megmenti a népét. 9
2.2. Könyvek az Ószövetségben: tanítói írások A bibliai könyvek második nagy csoportját az ún. tanítói könyvek jelentik. Ezek olyan írások, amelyek nem valamilyen történelmi eseményről számolnak be, hanem az emberi életre vonatkozó tanításokat tartalmaznak. A bölcseleti könyvek sorát Jób könyve kezdi. Témája a szenvedés értelmének keresése. Két részre osztható. A keretelbeszélésben találkozhatunk Jób történetével. A közé ékelt hosszú, költői leírás pedig az isteni igazságosság és gondviselés problémájával foglalkozik. A könyv arra tanít, hogy nem csak a bűnös, de az ártatlan is szenvedhet. Ennek a szenvedésnek azonban oka van, melyet egyedül Isten lát a szenvedés idején. Isten viszont kiutat tud mutatni a nehéz időszakból is. A Zsoltárok könyve öt könyvre tagolható: énekek, himnuszok, alkalmi énekek, tanítások, hitvallások. Legismertebb szerzői a hagyomány szerint Dávid, Ászáf, Kórah fiai, vagy egy zsoltárral Mózes. Témájukat illetően ismerünk bűnbánati, Isten dicséretét hirdető, Messiás-, király-, bosszú- és Istent dicsérő zsoltárokat. Ezen kívül tartalmaz még tanításokat a helyes istentiszteletről, teremtést dicsérő zsoltárokat és panaszzsoltárokat. Ezen belül külön csoportokkal is találkozhatunk. Ilyen például a grádicsok éneke (120–134.), melybe a templom lépcsőjén énekelt zsoltárok tartoznak. A Példabeszédek könyve a mindennapi ember problémáit tárja elénk. Olyan útmutatásokat tartalmaz, melyek arra a kérdésre válaszolnak, hogyan éljen az az ember, aki Istenben bízik. A hívő ember józan életbölcsességének gyűjteménye tehát, amely gyakorlati és etikai útmutatást tartalmaz. A Prédikátor könyve szintén ezt a vonalat viszi tovább. Azt vizsgálja, mi az ember életének az értelme a hasznosság szempontjából. A Prédikátor kiindulópontja, hogy az emberi élet Isten előtt zajlik, és így mérlegre teszi mindazt, ami az életben elérhető. Mindent abból a szemszögből vizsgál, hogy mi az, ami Isten akaratának megfelelő, és mi az, ami nem. Végső konklúziója az, hogy csak annak van értelme, ami Isten akarata szerint történik – minden más csak hiábavalóság. Az Énekek éneke Salamonnak tulajdonított lírai költemények gyűjteménye, amely mély érzelemmel és őszinteséggel beszél a szerelemről. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szerelem is Isten ajándéka, mellyel kapcsolatban van Istennek üzenete. Férfi és nő között helye van a szerelemnek, a megfelelő helyen és a megfelelő időben. 10
2.3. Könyvek az Ószövetségben: prófétai írások A következő nagy csoport a prófétai iratokhoz tartozó könyvek sora, amely összesen 16 könyvet foglal magába. A próféták Isten emberei voltak, akik Isten szavát vitték egy-egy aktuális történelmi helyzetben a néphez. Közvetlenül Istentől kaptak kijelentést, és egy adott élethelyzetben konkrét üzenetet hirdettek. Általában felléptek valamilyen rossz tett és viselkedésmód ellen, és rámutattak arra, hogy mi lenne az Isten által helyes út. Néha a várható jövőről is mondtak jövendöléseket. A prófétákat több csoportba sorolhatjuk: Írópróféták: akiknek fennmaradtak a tanításaik. Az ő könyveikkel találkozhatunk az Ószövetségben. Közülük ismerünk nagyprófétákat és kisprófétákat. A nagypróféták neve csak annyit jelent, hogy a könyvük sokkal hosszabb, több fejezetet tartalmaz, mint a kisprófétáké. A nagypróféták: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és Dániel. A tizenkét kispróféta: Hóseás, Jóel, Ámósz, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zofóniás, Haggeus, Zakariás és Malakiás. Ezek nyelvezete és történelmi helyzete eltérő, de közös bennük, hogy Isten üzenetét közvetítik a népnek. Találkozhatunk olyan prófétákkal is a Bibliában, akiknek a nevéhez nem kötődik könyv (pl. Illés). Ők szintén Isten szavát hirdették, de rájuk majd a próféták témájánál térünk ki részletesebben. 2.4. Egyéb csoportosítások A Biblián belül találkozhatunk a könyvek speciális csoportjaival is. Ilyen a már említett Tóra, Mózes könyvei. Külön csoportosítást jelent az „öt tekercs” nevet viselő gyűjtemény is. Olyan rövid könyvek tartoznak ide, melyet a zsidók egy-egy fontos ünnepen vettek elő és olvastak fel. Az öt tekercs könyvei a következők: Énekek éneke, Ruth, Siralmak, Prédikátor könyve, Eszter könyve.
11
Ebben a táblázatban az ószövetségi könyvek, rövidítéseik és néhány fontos adatuk található. 12
II. „Mondta Isten: Legyen…” A Biblia Isten Igéje Beszéljétek meg, kinek melyik bibliai történet a legkedvesebb! Mondjátok el egymásnak, mikor és hol találkoztatok a történettel, mi az, ami ma fontos nektek egyenként ebből! Keressétek meg a történetet a Bibliában!
1. Isten kijelentése A keresztyén ember számára Isten a kijelentésével mutat utat. Kapcsolatban akar lenni az emberrel. Azt akarja, hogy az ember tudjon Róla, felismerje kegyelmét, parancsait, Isten lehetőségeit. Isten úgy fejezi ki magát, hogy mindenki megérthesse Őt. Ezt nevezzük általános kijelentésnek, amelyben minden ember felismerheti és megláthatja, hogy Isten cselekszik. Ennek fajtái a következők: • természet (pl. hatalmas összefüggések leírása a természettudományi tárgyakban), • a történelem (pl. annak tanulságai, igazságai, ismétlődése, haladása a végkifejlet felé), • és a lelkiismeret (pl. amikor az egyén érzi, hogy amit tett, az helyes volt-e vagy sem). A bűneset miatt azonban Isten és ember kapcsolata megromlott, és nem elég az általános kijelentés arra, hogy megismerjük Istent. Isten azonban segítséget nyújtott az embernek. Ezért adta a különös kijelentést, melynek három formája van. • Írott formában: a Biblia mint Isten írott Igéje. Ebből megismerhetjük azt, hogy milyenek vagyunk, milyen Isten, és mi az üzenete az életünk egyes eseményeiben. • A Biblia szavait nem könnyű mindig megérteni. Azért, hogy az ember teljesen megértse Isten szándékát, Fiát, Jézus Krisztust adta. Isten különös kijelentésének testté lett formája Jézus. Tanításaival, életével és tettével (megváltás) megmutatta, hogy Istennek mennyire fontos az ember. 13
• A különös kijelentésnek a mai ember számára érhető kifejeződése a Krisztusról szóló tanítás, a hirdetett Ige: azaz igehirdetés. Egy igehirdetés során az igehirdetők a Szentlélek segítségével úgy beszélnek Istenről, hogy abból a modern ember az életére vonatkozó üzenetet hall.
2. A Biblia keletkezése: a kanonizáció folyamata és a Szentírás ihletettsége A Szentírás létrejötte mintegy 1200–1300 évig tartott. Az Ószövetséget héber és arám nyelven írták Isten választott emberei, akiket összefoglaló néven „szentíróknak” nevezzük. Ők azok, akik Isten üzenetét szavakba foglalták, és az általuk megértett kijelentést megfogalmazták. Az első szövegek Kr. e. 1300-as évekből származnak, ezek énekek, mondások, elbeszélések voltak, pl. Debóra éneke (Bír 5). A történetírás csak Kr. e. 1000 körül kezdődött. Az ószövetségi iratok összeszerkesztése hosszadalmas, bonyolult folyamat volt, és csak a Kr. e. 4. századra alakult ki a héber kánon. A kánon görög szó, melynek jelentése: „szabály, mérték, mérőzsinór, vessző, bot, vonalzó, norma”, amihez igazodunk. A Szentírásra azért használható, mert olyan írások találhatók a Bibliában, melyek az Isten által közölt útmutatások, melyekhez a Benne hívő ember igazítani tudja az életét. Mivel számtalan írás keletkezett, nem volt egyszerű eldönteni, hogy melyik tartozzon a hivatalos héber kánonba. A válogatás folyamatát kanonizálásnak nevezzük. Ez volt a Szentírásba felvett könyvek összegyűjtésének, megszerkesztésének, a könyvek listájának a véglegesítésének, közösségi elfogadásának folyamata. A kanonizálás során a legfőbb kérdést az jelentette, hogy az adott iratban felfedezhető-e Isten munkája: a Szentlélek ihletettsége. A Biblia könyvei tehát nem egy ember által végiggondolt, és az ő akaratát, látásmódját közvetítő iratok, hanem sokkal többek annál. Isten közvetlen üzenetét tartalmazzák, általa ihletett könyvek. Ez azt jelenti, hogy a Bibliát Isten által „megbízott” emberek írták, vagyis a Szentlélek ihlette őket Isten üzenetének a leírására. Ezek az üzenetek az embernek a mindennapi életére, hitére eligazítást adnak, és munkálkodnak az olvasóiban és hallgatóiban egyaránt. A kánon azért lehet a mi életünk zsinórmértéke, mert hisszük azt, hogy nem emberek szavát, hanem Isten kinyilatkoztatását és útmutatását követjük. 14
A kanonizálás során tehát azt vizsgálták, hogy megvan-e ez az ihletettség az egyes könyvekben. Isten vezette azokat is, akik részt vettek a folyamatban. Ennek a könyvek végleges elfogadására Kr. u. 1. század végén, az ún. jabnéi vagy jamniai gyűlésen került sor. Ezt a kánont alexandriai kánonnak nevezzük, melyben 9 könyvvel több volt, mint a héber kánonban. A reformációig az alexandriai kánon volt a keresztyén egyházban használatos. A reformáció újra átgondolta a bibliai könyveket. Ennek a következtében a protestantizmus a kánon egy régebbi változatához tért vissza, az eredeti héber kánonhoz. Emiatt a kimaradt könyveket olvasásra ugyan ajánljuk, de nem sorolják az ihletett szentírási könyvek közé. Ezeket nevezzük a deuterokanonikus vagy apokrif könyveknek. Ezek a könyvek a következők: Makkabeusok két könyve; Ezsdrás 3. könyve; Tóbiás könyve; Judit könyve; Báruk könyve; Jeremiás levele; Sirák fia, Jézus könyve; Salamon bölcsessége; Ezsdrás 4. könyve; Azarjá imája és a három ifjú éneke; Zsuzsanna és a vének; Bél és a sárkány.
3. Bibliafordítások és kiegészítések Az első bibliafordítás az Ószövetség görög nyelvű fordítása, a Septuaginta. Azért kapta a Septuaginta nevet, mert egy legenda szerint az egyiptomi uralkodó kérésére 72 nap alatt fordította le 70 zsidó írástudó. Ráadásul a fordítások teljes egészében megegyeztek. A héber kánon könyvei mellett az alexandriai kánonnak megfelelően további 9 könyv is bekerült a fordításba. A fordítást LXX-ként szokás jelölni. Krisztus korára egyes ószövetségi iratok arám fordításai, a targumok is elkészültek. A teljes írás fordítása azonban sosem készült el. A latin nyelv elterjedése szükségessé tette a további bibliafordítás készítését. Ennek munkáját Hieronymus (Jeromos) végezte a Kr. u. 4. században, amelynek Vulgata lett a neve. Az általa készített mű még nem tartalmazta az apokrif iratokat, ő ugyanis a héber kánont vette alapul. Halála után azonban a Vulgata kiegészült ezek fordításaival. 1542-ben a tridenti zsinat tette a Vulgata szövegét a katolikus Szentírás alapszövegévé. További fordítások szír, kopt, etióp, örmény és arab nyelven is elkészültek. A reformáció kora előtt azonban már megjelent az az igény, hogy a 15
nép nyelvén is megjelenjen a Szentírás. Johann Husz és John Wyckliff a 14. században már kísérletet tettek a Biblia lefordítására. Ennek eredményeként az 1400-as évek elején már majdnem teljes nyelvű magyar Szentírással dolgoztak a huszita tanok hirdetői. Igazán nagy változást azonban a reformáció kora hozott. A nemzeti nyelv igehirdetése mellett a reformátorok fontosnak tartották a Szentírás anyanyelvi megjelentetését, aminek terjesztését az akkorra elérhetővé vált nyomda is nagyban segítette. Luther Újszövetség-fordítása (1522) a teljes német Biblia fordítása és kiadása 1534-re készült el. Nem sokkal ezután megszületett az első magyar nyelvű, teljes Szentírás is.
4. Az első teljes magyar bibliafordítás A Sylvester János 1541-es teljes Újszövetségének megjelenését követően a teljes magyar bibliafordítás Károli Gáspár gönci lelkipásztor nevéhez fűződik. Lelkipásztorok egy csoportja dolgozott együtt Károli vezetésével, és így készült el az alaposan átgondolt, eredeti szövegből lefordított Szentírás. Az 1590ben kiadott Vizsolyi Biblia kb. 800 példányban készült el, ebből 52 példány maradt fenn. Károli óta a magyar Biblia szövegét többször javították, átdolgozták. A 16. században Szenci Molnár Albert, a 17. században Misztótfalusi Kis Miklós vagy Komáromi Csipkés György nevéhez fűződik ez a hatalmas munka. A 20. században az 1908-as Károli revízió mellett id. Czeglédy Sándor önálló bibliafordító munkássága említendő. Újabb mérföldkő 20 évi előkészületi munka alapján az 1975-ös újfordítású Biblia kiadása majd 1990-ben. A Magyar Bib16
liatársulat 2014-re az újra elővette az eredeti szövegeket, és egy új fordítást készített, mely Revideált Új Fordítás (RÚF, 2014) néven vált ismertté. A Szentírásnak ez a változata ingyenesen a www.abibliamindenkie.hu oldalon is elérhető és olvasható.
apokrif = görög szó, jelentése: „elrejtett, titkos”. A zsidóság által a kanonikus könyvek közé, fel nem vett iratok, amelyek ugyanakkor benne voltak a Septuagintában és a Vulgatában, keletkezésük a Kr. e. 200 – Kr. u. 90. idejére tehető. Biblia = görög szó: könyvek deuterokanonikus = másodlagos, az apokrif szóval jelölt könyvek másik megnevezése kánon = szabály, mérték, mérőzsinór, vessző, bot, vonalzó, norma, amihez igazodunk kanonizálás = a Szentírásba felvett könyvek összegyűjtésének, megszerkesztésének, a könyvek listájának a véglegesítésének, közösségi elfogadásának folyamata Septuaginta (LXX) = az Ószövetség görög nyelvű fordítása Vulgata = a Szentírás latin nyelvű fordítása Testamentum = latin szó, jelentése: végrendelet, szövetség, szerződés
Jer 1,4–10 • a prófétai küldetés és Isten Igéjének kijelentése Mt 4,4 • Isten Igéjének helye az életünkben Jn 1,1–14 • Az Ige testté lett: Isten különös kijelentése: Jézus 2Tim 3,16–17 • „Istentől ihletett” 2Pt 1,21 • „Istentől küldött emberek” Jel 22,18–19 • a Szentírás teljességéről
17
• A katolikus Biblia ószövetségi része 46 könyvet tartalmaz, hét könyvvel többet, mint
a protestáns használatú Biblia. A Vizsolyi Biblia függelékben tartalmazza ezeket a deuterokanonikus könyveket, követve Luther Bibliájának mintáját, figyelmeztetve arra, hogy ezek a könyvek „bár nem azonos értékűek a szent iratokkal, azért hasznosak, és jók az olvasásra”. Az apokrif könyvek csak a 17. századra maradnak el végleg a protestáns bibliakiadásokból. • A protestáns szóhasználatban az apokrif kifejezés egyenértékű a deuterokanonikus kifejezéssel. A katolikus szóhasználat azonban az apokrif kifejezést más könyvekre használja. Ezek a próféták vagy apostolok neve alatt megjelentetett, vagyis hamisítással próbálkozó elvetett könyvek. Ezért a protestáns szóhasználat is törekszik a katolikusok által használt könyveket nem apokrif, hanem deuterokanonikus néven említeni. • A könyvek fejezetekre való osztását 1205-ből Stephan Langton (1150–1228) párizsi teológiatanár, canterbury érsek vezette be. A versekre való tagolás Robert Estienne, latinosan Stephanus (1503–1559) nyomdász ötlete alapján történt, aki 1550-ben Genfbe menekült, majd 1551-ben kiadta a ma is használt verstagolással görög Ótestamentumát.
1. Fogalmazd meg eddigi élettapasztalataid alapján két gondolatot, a) „Amire a Bibliából már kaptam választ”, b) „Ami eddig megválaszolatlanul maradt” címmel! 2. Gyűjts olyan képzőművészeti alkotásokat, képeket, szobrokat stb., amelyek valamilyen bibliai történetet ábrázolnak! Készíts ezekből egy füzetet úgy, hogy könyvből fénymásolod, az internetről kinyomtatod a képeket, esetleg képeslapokat teszel bele, mint egy fotóalbumba! Az egyes képeket lásd el képaláírással! 3. Tüntesd fel a műalkotás szerzőjét, címét, keletkezési idejét, technikáját, továbbá néhány (2-3) mondatban foglald össze, mely bibliai történethez készült a műalkotás!
18
III. „És látta Isten, hogy ez jó!” A világ teremtése (1Móz 1–2)
A képek alapján mi jut eszetekbe az élet kialakulásáról?
1. Mit mond a Biblia a teremtésről? 1.1. A teremtés a kezdet Az emberiséget mindig is érdekelte, hogy honnan származik a világ. A Szentírás is foglalkozik ezzel. Azonban nem adatokat és természettudományos ismereteket tár elénk. Arról beszél, hogy Isten a kezdet, Tőle ered minden, és erről csak annyit tudunk, amennyit számunkra Isten kijelentett. A Szentírás nem foglalkozik a hogyan és miből kérdésekkel túl mélyen. Elmondja, hogy Isten a világot semmiből teremtette és szavával, de ezen tovább megy. Arra mutat rá, hogy a teremtésnek gazdája van, aki személyes felelősséggel őrködik a világ felett: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” (1Móz 1,1–2). 19
Isten a szavával teremtett, szólt, „Legyen…! és lett…” (1Móz 1,3). Szavával a semmiből alkotta meg a mindenséget, és benne életterünket, a Földet. Isten szava tehát rendet és rendszert alkotó cselekvés, történés. Az Ő beszéde életformáló folyamat. Isten hat nap alatt teremtette a világot és benne az embert, majd a hetedik napon megpihent. A teremtésnek is megvolt tehát a rendje és folyamata, mellyel Isten példát adott a munka és a pihenés rendjére is. 1.2. A bibliai teremtéstörténet hitvallás A bibliai teremtéstörténet elfogadása nem tudás vagy ismeret kérdése, hanem hitbeli döntés. A bibliai teremtéstörténet érdekessége, hogy nem foglalkozik tudományos módon az eredettel, ahogyan napjaink tudósai teszik (pl. ősrobbanás vagy egyéb elméletek). Helyette arra mutat rá, hogy volt egy kezdet, amikortól megindult az élet kialakulása. Ez Isten szándéka és akarata volt, nem az emberé, és nem is egy véletlen eredménye. A bibliai teremtéstörténetet tehát éppen ezért nem érdemes tudás és a hit vonatkozásában szembeállítani. A hit oldaláról nem az adatok az elsődlegesek, hiszen azok a tudomány fejlődése során változhatnak. A hit szempontjából inkább a teremtés értelme, a célja, a miértje lényeges. Ezért a Szentírás, időtlen üzenetet adva, az ember feladatát és célját, küldetését vizsgálja a mindenség keretei között. Az Istenben hívő emberek számára ez egy olyan alapvető tanítás, mely a keresztyének egyetemes hitvallásába, az Apostoli Hitvallásba is bekerült: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és Földnek teremtőjében…” 1.3. Kétféle leírás a teremtésről a Szentírásban A bibliai teremtéstörténet leírására két külön történetet is találunk. Ezek nem egymástól eltérőek, hanem kiegészítik egymást. Mindkét leírásban megkü20
lönböztetett helye, szerepe és feladata van az embernek a számára teremtett világban. Ugyanakkor a két teremtéstörténet különbözik a szóhasználatában is. Az első változatban Isten nevére az „Elohim” szó szerepel, amit magyarul Istennek fordítunk. A második változatban pedig Isten nevére a „Jahve” szó szerepel, ami a magyar fordításban „Úr” szóként szerepel. A két szótól függően elohista és jahvista forrásból származó anyagnak mondjuk őket. Az első teremtéstörténet (1Móz 1,1–31) egy földre, világra irányulóleírás, az elohista forrásból származó 1Móz 1,1–2,4 versekben olvasható, későbbi. Keletkezése kb. Kr. e. 550-re tehető. Leírásában láthatjuk, hogyan rendezte be Isten az ember életterét. Elsőként megalkotta látható világ kereteit, az időt és a teret. Ezt követően berenA fénykép készítője Michelangelo híres festdezte a Földet növényekkel és égitestekkel. Amikor ményének (Ádám teremtése) egy fontos részlea körülmények megfelelő- tét emelte ki: Isten és Ádám egymáshoz érését ek voltak, elhelyezte benne az állatokat és az embert. Mindennek folyamatában Isten újra és újra megállapítja a Biblia, hogy: „Látta Isten, hogy jó” (1Móz 1,4.10.12.18.21.25.31). A Szentírás megítélése szerint minden szép és jó, céljának megfelelő. Isten az Ő jóságából egy jó világot hívott életre. Mindez egy szervezett és rendezett egész képét nyújtja. A teremtés tökéletességét, a rendet a hetedik nap koronázza meg, a nyugalom, az áldás napja. A második teremtéstörténet (1Móz 1,7.18–25) egy régebbi, ún. jahvista leírás. Világosan és hétköznapi módon fogalmazza meg az ember küldetését. Itt a férfi és nő teremtése és az ember feladata áll a középpontban. Ez a teremtett világ gondozását jelenti, illetve gondoskodó uralkodást a világ fölött. Ebben 21
a teremtéstörténetben az ember társas voltának rendje is kifejezésre kerül a férfi-nő kapcsolat leírásában, amely egymás mellé rendelt, egymást kiegészítő kapcsolat: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat… Ez most már csontomból való csont, testemből való test.” (1Móz 2,18.23).
2. Az ember helye a teremtéstörténetben Az Isten az embernek megkülönböztetett helyet és szerepet szánt teremtett rendjében. Egyedül az emberhez hajolt le Isten, azaz „megformálta” és „az élet leheletét lehelte” belé, utalva a test-lélek oszthatatlan egységére (1Móz 2,7). Az ember életének tere az Éden kertje volt. Feladata a kert művelése, őrzése és az ott élő állatvilág elnevezése (1Móz 2,12.19). 2.1. Az ember Isten képmása Isten egyedül az emberről mondja, hogy „a maga képmására teremtette” (1Móz 1,27). Ezt teológiai kifejezéssel „istenképűségnek” nevezzük. Az istenképűség legfőképp három dologban mutatkozik meg. • Az ember Isten beszélgető partnere: „Ezt mondta nekik Isten” (1Móz 1,28). Az ember társas volta meghatározza egész életét, kultúráját, és civilizációt hoz létre maga körül. Képes léte értelmét önmagán kívül keresni. Mint Isten dicsőségének a tanúját, Isten utáni szívbeli és lélekbeli vágyódás hajtja, s mindez azt is mutatja, hogy egész léte túlmutat önmagán. • Másrészt istenképűségéből adódik a feladata az uralkodás („Uralkodjatok” 1Móz 1,28) és a gondoskodó művelése a világnak („művelje és őrizze azt” 1Móz 2,15). Ahogy Isten felelősséget vállal a teremtésért, úgy meghatalmazza, felruházza az embert a természet fölötti uralommal és szolgálattal. Ez a felelősség nemcsak akkor volt igaz, hanem ma és a jövőre nézve is az. • Az ember nem csak Isten partnere, hanem társa, házastársa, embertársa iránt egyaránt kötelességgel tartozik. „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18) Az embert Isten mellett jellemzi az embertárs iránti elköteleződés, odaadás és szeretet. Ahogy Isten elkötelezte magát az ember iránt, hasonlóan elköteleződik az ember embertársa iránt. 22
creatio ex nihilo = teremtés a semmiből credo = hitvallás istenképűség = Az ember kapcsolatra teremtett lény: Isten beszélő partnere, aki társas lényként időben él (élete nemzedékek láncolatában folyik), és legfőbb feladata, ami kiemeli a többi teremtett élőlények sorából, hogy a világ művelője és őrzője, aki Isten oltalmában él. A bűnesetet követő helyreállítása a Krisztus által megigazított ember számára azt jelenti, hogy mások érdekében él és cselekszik.
1Móz 1,1–31 • az első teremtéstörténet leírása 1Móz 2,5–25 • a teremtéstörténet második leírása Zsolt 104 • Isten teremtő és megtartó ereje
• Amikor Isten a teremtési napokat írja le, akkor a tób héber szót használja rá, ami azt
jelenti, hogy jó. Isten a teremtési napokat ezzel a szóval „zárta le”, tehát jót teremtett.
• Az ember része a világnak. Ezt az Ószövetség úgy fejezi ki, hogy az ember teremtésé-
nek leírásakor az „adam” kifejezést használja, akit Isten a földből = „adama” formál. A vér kifejezése héberül „dam”, az ószövetségi gondolkodás szerint az élet hordozója.
1. Hasonlítsátok össze a két teremtéstörténet és a 104. zsoltár üzenetét! 2. Figyeljétek meg az első teremtéstörténetben, az 1Móz 1. részében az ismétlődő kifejezéseket, mondatokat! Keressétek ki azokat a kifejezéseket, amelyek minősítik az alkotást! Beszéljétek meg a csoportban! 3. Táblázatba foglaljátok össze az 1Móz 1,1–25 segítségével, hogyan rendezi be Isten az ember lakóterét!
23
IV. A bűneset (1Móz 3) Beszélgessetek arról, hogy mit jelent szabadnak lenni, szabadon cselekedni!
1. A bűneset a Szentírásban Isten az embert szabad akarattal teremtette. Ennek következtében dönthetett úgy is, hogy nemet mond Isten akaratára. Rendeltetése volt ugyan az Istennek való engedelmesség, de lehetősége volt az Isten elleni lázadásra is. Mivel az emberiség állandó kérdése az is, hogy honnan van a rossz, erre is ad a Biblia választ. A bűneset (1Móz 3) leírása konkrétan elmondja, hogyan került a bűn a világba. 1.1. A bűn fogalma A bűn a Bibliában mindig valamilyen konkrét tetthez köthető. Az Isten ellen való lázadás, akaratának való ellenszegülés, Tőle való elfordulást jelenti. Az Ószövetség több kifejezést használ, melyek közül kettőt emelünk ki. A „hátá’” szó szerepel, amikor a helyes iránytól való eltérést, eltévelyedést, valakivel szemben elkövetett hibát, valamilyen előírás vagy tilalom megkerülését hangsúlyozza az Ige. A Biblia tanítása szerint Isten az, aki a helyes irányt megmutatta az embernek. Az ettől való eltérés, azaz az Istentől való elfordulás a bűn. Arról is tud a Szentírás, hogy bűnt lehet elkövetni Isten, önmagunk és más ember ellen is. A bűn kifejésére használja még az Ószövetség az „ávón” főnevet, mely szándékosan elkövetett bűnt jelent. 1.2. A bűneset bibliai leírása (1Móz 3) A teremtéstörténet szép leírása után közvetlenül a bűnbeesés története következik. Isten a világot, és benne az embert, tökéletesnek teremtette, majd a bűn elkövetője maga az ember lett. Röviden foglalja össze az 1Móz 3 azt, hogyan kísértette meg a Sátán az embert, és csábította arra, hogy Istennel szembeszegüljön. A bűneset Isten szavának kiforgatásával kezdődik. A Sá24
tán megkérdezi Évától: „valóban egy fáról sem ehetsz?”. Bár Isten egyetlen tiltást állított az ember elé: a jó és a rossz tudásának a fájáról nem ehetett, a Sátán éppen ezt használja fel. Féligazságokat mond, majd ennek az eredménye, hogy az emberpár elhiszi, hogy tudnia és ismernie kellene a rosszat is. A gonosz csapdát állít hazugság ígéretével az embernek úgy, hogy vágyat kelt benne arra, hogy több, hatalmasabb akarjon lenni. Elhiteti, hogy képes eldönteni, mi a jó és a rossz. Elégedetlenné teszi saját helyzetével, és olyan reményt kelt, amelynek elérésére nincs is esély, amikor azt ígéri, „olyanná leszel, mint Isten”. Ennek eredménye az, hogy Éva látja, hogy a jó és rossz tudás fájának gyümölcse kívánatos, majd szakít belőle és ad a férjének is. 1.3. A bűneset következményei A Szentírás beszél a bűneset következményeiről is, melyek nemcsak az első emberpárra, hanem az egész világra és az utódokra is kiterjedtek. Ezek a következők voltak:
• Megváltozott, megromlott az ember kapcsolata Istennel, önmagával és a
másik emberrel is. Az Isten iránti bizalom helyett a félelem és szégyenérzet uralkodott el az emberben, a társas és közösségi életet megrontotta a bűn. • Az Istentől és embertársaitól való elkülönülés és elrejtőzés lett az ember jellemzője. Az Isten beszélgetőtársa elrejtőzött Isten elől, amikor az szólította. A bűn következtében az ember megszólíthatatlanná lett, és nem akart többé őszinte beszédbe elegyedni Istennel. Az Istennel való bizalmas beszélgetést a kétség és félelem váltotta fel. • A teremtő Isten és az ember közötti kapcsolat a bűneset következményeképpen minden születendő ember életére is változást hozott. Ez alól az állapot alól egyik ember sem mentesül. Mindenki bűnösen születik, melyet a teológia az eredendő bűn fogalmával fejez ki. • Nemcsak az emberre, hanem az egész világra kiterjed a bűn következménye. Ádám élhet és dolgozhat, még ha nehéz is a munka és verítékkel jár. Éva a gyermekáldás eszköze lehet, még ha fájdalommal szüli is gyermekét. A föld is teremhet Ádámnak és Évának, még ha tövis és bogáncs is nő. • A közvetlen büntetés része lett az is, hogy az emberpárnak a biztonságot jelentő Édent el kellett hagynia. 25
A bűneset története folyamatábrában Isten megbocsátása és a bűnre való megoldása már a bűneset történetében megjelent. Az ítélet mellett rögtön elhangzik az ígéret is. Az 1Móz 3,15-ben található gondolatot protoevangéliumnak nevezzük. „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (1Móz 3,15) Krisztus ígéretének ősképe, az új teremtés ígérete ez. 1.4. A bűn elterjedésének kezdetei A bűn elterjedése három további történetben fokozódik. Káin és Ábel története a testvér és testvér, vagyis ember és ember közötti kapcsolat megromlását mutatja, aminek oka a féltékenység és irigység, következménye a testvérgyilkosság (1Móz 4). Isten különös kegyelme, hogy Káint tette után bélyeggel látja el, ami védjeggyé lesz homlokán. Nóé történetében az erőszakosság és a bűn teljes elterjedéséről szól a Szentírás, melyben Isten megoldást keres (1Móz 5–9). A Biblia bevezető fejezeteit, az ősidőkről szóló ún. őstörténeteket Bábel tornya története zárja. Azt láthatjuk itt, hogy rossz cél érdekében fognak össze az emberek. A technikai ismereteik, a civilizáció istenítése önhitté tette őket és saját magukat kívánták dicsőíteni.
26
eredendő bűn = más fordításban áteredő bűn. Arra vonatkozik, hogy bűnösként születünk, mivel az első emberpár bűne és bűnössége minden emberre kiterjedt. bűn = Isten ellen való lázadás. Tett, ami elválaszt Istentől. protoevangélium = ősevangélium, az 1Móz 3,14–15 versek Ádám = férfi, föld Éva = élet, lélek Éden = díszkert, boldogság, öröm, görög Paraidészisz = Paradicsom. A bibliai Éden kertjét Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz folyók övezte területen helyezhetnénk el. Ez a terület mára elsivatagosodott.
1Móz 3 • a bűneset, az ember Istentől való elszakadásának története 1Móz 3,14–15 • a büntetés mellett Isten gondoskodik a kegyelem ígéretéről is Róm 5,12–15 • a bűn öröklésének oka és Isten kegyelmének megjelenése Jak 1,15 • a bűn eredete és következménye
Írj fogalmazást az alábbi témák közül az egyikről! A kifejtésben vedd figyelembe a megadott szempontokat! Bátran megfogalmazhatsz önálló véleményt, vagy számot adhatsz a témában szerzett ismereteidről! Írásodat gondosan szerkeszd! Figyelj a helyesírásra! Fogalmazásod 500-1500 szó terjedelmű legyen!
• Kikapcsolódás, ünnep: érvek és ellenérvek a vasárnapi munkaszünet bevezetéséhez – érvelés • Istenképűségem: Ember-voltom – értelmezés • Életmódváltozás – vissza a paradicsomi állapotba az 1Móz 1,26–28; 2,7–8. és 15. versek útmutatásával – összehasonlító elemzés
27
