OST-WEST Europäische Perspektiven 2012. 4. szám WEGER, Tobias: Csehország – történelmi vázlat. A Kelet-európai Németek Történelme és Kultúrája Szövetségi Intézetének (Oldenburg) munkatársa érdekesen egyoldalú Csehország-történelmet írt. Kilenc folyóiratoldalba persze nem férhet minden, de míg a kezdeteket tárgyaló fejezet jellegzetesen részletezi a cseh népesség germánnak és szlávnak feltételezett elődnépeit, meg sem említi pl. az avarokat a Cseh-medencében. A 9. században a cseheket a Nagymorva Birodalom részeként említi, mely aligha tekinthető birodalomnak, hiszen a szerző is úgy fogalmaz, hogy „már 907 körül összeomlik”. Legalább e dátum kapcsán módja lenne ugyan a magyarok említésére, de ezt még az 1278. évi morvamezei ütközet vagy a husziták kapcsán se teszi. Magyarország csak Mátyás királyunkkal kerül először képbe, akit a Jagellók követnek „pompakedvelő uralmukkal Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon”. Az utolsó Jagellót a szerző „1525-ben a törökök elleni mohácsi csatában” ejti el. Magyarország ezután már szóba se kerül. Csak a „Habsburg Monarchia”, melynek 1918. október 28-án a „szlovákokkal közösen” Prágában kikiáltott Csehszlovák Köztársaság vet véget. Masaryk és Beneš kormányainak „az 1920-as évek közepétől német nemzetiségű miniszterei is voltak”, ami a németcsehszlovák viszony felől sok mindent megmagyaráz Magyarország Trianon utáni teljes diplomáciai elszigeteltségét illetően. Az 1938-as Müncheni Egyezményben Csehszlovákiának mégis le kell mondania a szudétanémet peremekről a Német Birodalom javára. Így aztán a Szövetséges Hatalmak jóváhagyásával kerül sor 1945-48 között 3 000 000 német kitelepítésére, míg 200 000 (igazolt antifasiszta vagy csehekkel vegyes házasságban élő) német a hazájában maradhat. Ilyen lélekszámú német kisebbség érte meg az 1989. évi „bársonyos forradalom”-mal kezdődő rendszerváltást és a csehnémet viszony új pozíciókból való újraértékelődését, hamarosan már mint „a NATO, az EU és más nemzetekfölötti szervezetek tagjaiként jó szomszédok” között. MARQUARD, Mathias: Az 1989 utáni csehországi politikai fejlemények A politikatudományokat, szlavisztikát, történelmet és közigazgatás-tudományokat tanult egyetemi oktató szerző az 1989. évi „bársonyos forradalmat” és Csehszlovákia 1993-ban Csehországra és Szlovákiára történt szétesését tartja 8 oldalas munkájában az 1989 utáni cseh történelem két legfontosabb eseményének. 1989 után még az egységes állam elnöki székébe kerül az addig üldözött ellenzéki Vaclav Havel, és a parlamenti elnöki székbe Alexander Dubček, az 1968. évi „Prágai Tavasz” vezéralakja. Ám ők se tudják megakadályozni, hogy a nyugat és a keleti országfél közti gazdaságifejlettségi különbségek 1993-ban ne robbantsák Csehországra és a Vladimir Mečiar vezette Szlovákiára a trianoni államalakulatot. Az 1993 utáni csehországi belpolitika hamarosan tömeges közönyre vezetett. Az ország 2004. évi EUba lépését ugyan 77,3 %-os szavazati arány szentesíti, de a szavazásra jogosultak nagyarányú távolmaradása mellett. Ilyen politikai viszonyok között történnek kísérletek a cseh-német kapcsolatok újrarendezésére, melyeket német részről az 1938. évi Müncheni Egyezmény és az Első Csehszlovák Köztársaság 1939. évi szétverése, cseh részről pedig a hárommillió német 1945 utáni elűzése, ill. a német és a magyar kisebbséget egyidejűleg sújtó Benes-dekrétumok terhelték. 1992-ben ezeket kísérli meg rendezni a Német-csehszlovák Szomszédsági Szerződés. Az 1997. évi Német-Cseh Nyilatkozatban a német fél elismeri, hogy a nemzetiszocialista erőszakpolitika közvetett oka lehetett a csehországi németek elűzetésének, míg a cseh fél sajnálatát fejezi ki a kollektív elűzés miatt. Az óvatos politikai félmegoldásokat a gazdasági összefonódás mind határozottabb jelei kísérik. 1993 óta a külföldi beruházások negyede Németországból érkezik, a cseh export harmada oda megy.
SEELBINDER, Birgit: Euroregio Egrensis – 20 év határon átnyúló együttműködés A szerző főpolgármestere a 17 500 lakosú, kelet-bajorországi Marktredwitz városkának, amely Bayreuth-tól 50 km-re keletre, a bajor-cseh határ közelében fekszik. A túloldali, 33 400 lakosú Cheb-től, amely Csehország legnyugatibb (egykor szudétanémet, Eger nevű) városa, mindössze 22 km-re található. Nem véletlenül indult ki Marktredwitzből az a határon átnyúló együttműködési kezdeményezés, amely az Euroregio Egrensis nevet viseli. Ennek alapítója és mai vezetője e magyar szempontból sem minden tanulságok nélküli cikk írója. Az eurorégiós szerveződés lépésről-lépésre való előrehaladása és módszertana mintaértékű s egyben jellemző is a német kultúrterületek és más kultúrák övezetei közti együttműködésekre. Szervezetileg német részről három munkacsoport alkotja az alapját, amelyek mindegyike az 1990-es évek elejétől stabil közhasznú egyesületként működik, saját elnökségekkel, főállású vezetőkkel és munkatársakkal. Cseh oldalon lazább szervezet, egy települési szövetség áll partnerként. Így az együttműködési szervezet elvi-gyakorlati vezérlése német kézben van. A kapcsolatok tartalmi oldalát kezdetben ifjúsági: iskolai és óvodai kulturális projektek jelentik, amelyeket művészeti és vallási találkozók kísérnek. Csehország EU-ba lépése után mindinkább gazdasági jellegű együttműködési formák kerülnek előtérbe. 2006-tól Marktredwitz és Cheb/Eger közös kertészeti kiállításokat rendez. Az együttműködés keretében megújul Eger belvárosa, eltűnnek a városkörnyéki parlagföldek. Német oldalon forszírozzák a cseh nyelv tanulását, a másik oldalon a német előtérbe kerülése természetes. 2011-től cseh egészségügyi, gondozói és gasztronómiai munkavállalók áramlanak a német oldalra. Ma már ebben a határtérségben a mentős egészségügyi szolgáltatások összehangolása folyik egy alapos igényfeltáró tanulmány elkészítése után. Hasonlók vannak folyamatban a határmenti tűz- és katasztrófavédelem, ill. a fogyasztóvédelem és a nyelvi együttműködés területén is, ami a határon átnyúló együttműködések olyan kérdéseit is mind mélyebben érintik, amelyeket a nagypolitika eddig nem vagy csak felemásan volt képes megoldani. MORÉE, Peter: Az egyházak helyzete a Cseh Köztársaságban: a nacionalizmus és a kommunizmus öröksége A szerző a Prágai Károly-Egyetem oktatója, egyháztörténész. Írásában kimutatja, hogy a vallásról és az egyházakról szóló csehországi diskurzusra máig a nacionalizmus és a kommunizmus árnyéka vetül. A történelmi okok felvázolásával kimutatja, hogy miért játszanak a mai cseh társadalomban is inkább jelentéktelen szerepet az egyházak. A magyar olvasó számára már az a máig „legitím” indoklás is különösen hat, amellyel a cseh rendszerváltó állam pl. a katolikus egyházi javak visszaszolgáltatását akadályozza, hogy t.i. „A katolikus egyház érdekei veszélyt jelentenek a cseh népre.” Ez az alapállás egyrészt a csehek 17. századi, erőszakos rekatolizálására utal. Másrészt azt az 1918 utáni egyházpolitikai vívmányt védi, amellyel a csehszlovák állam evangélikus nemzeti egyházat hozott létre. Az egyház nacionalizálása a kommunista korszakban is tovább folyik. Ennek legfőbb haszonélvezője a Csehszlovák Huszita Egyház, amely nemcsak a csehszlovákiai „békeegyházi” mozgalomból, hanem az 1948 után elkobzott más egyházi javakból is alaposan kivette részét. A katolikus egyházat a német kitelepítés is jelentősen gyengíti., Papjainak bebörtönzése, utánpótlásának apadása és az egyházszervezet befelé fordulása is nehezíti újraerősödését.
Az 1989-es fordulat Csehországban is meglepi a kommunista rezsimmel addigra már „modus vivendi”t lelt csehországi egyházakat. Bár közvetlenül a fordulat után fellendülni látszik a hitélet, hamarosan kiderül a közhívők tömegei számára, hogy az egyházak sincsenek fölkészülve válaszaikkal az új helyzet kérdéseire. Fölvetődik a kommunista diktatúrával való egyházi együttműködés máig tisztázatlan problémája is. A rendszerváltás utáni tömeges elszegényedés körülményei között pedig további nem várt társadalmi ellenkezést váltott ki a csehországi egyházak közös fellépése elkobzott javaik visszaszerzésére. KASTLER, Martin: Csehek és szudétanémetek: a szembenállástól a párbeszédig. A szerző európa-parlamenti képviselő volt, 2010-től pedig az Ackermann-Közösség szövetségi elnöke. A szervezetről érdemes tudni, hogy még 1946-ban alapították. Alapító „dokumentuma” egy „szudétanémet megbánó- és esküima”, mely a névválasztással együtt (Ackermann = fölműves) nemcsak a telepes múltat, hanem a második világháború utáni sorsot is vállalta. Ezzel kezdettől meg is alapozta párbeszédképességét a régi hazával és az otthon maradottakkal. 1999-ben megalakul prágai testvérszervezete. Ketten együtt „országos” hidat képeznek a széleskörű együttműködés számára. „A német-cseh kapcsolatok olyan kiválóak, mint még soha” – idézi cikke elején a német és a cseh diplomácia mindennapos vezérmondatát. „A szudétanémetek ellenére és miatt” – fűzi hozzá ő maga, s ezt együttműködési példák és formák tömegével bizonyítja, amelyek óvatos, de lankadatlan német kezdeményezésre, ill. a cseh társadalom értékkereső részének nem egyszer félénk, bizonytalan mozdulásaira váltak valósággá az évek során. KNECHTEL, Anna: Villanófényben az újabb cseh prózairodalom A szerző Münchenben az Adalbert Stifter Egyesület tudományos munkatársa, aki bevezetőjében a cseh rendszerváltás évét nevezi meg cseh irodalmi és szellemi tereprajza kiinduló pontjául. Az 1989 előtt „három irodalom” összefoglalásában a magyar olvasó a mi „három T”-nkre, a támogatott, a tűrt és a tiltott kategóriákra ismer. Magunk sorsából ismerősek az 1948 és a mi forradalmunk utáni szellemi „érvágások” is. A kitelepítő országok mindegyikét is tanulságosan érintő vonulatát jelentik viszont ennek az újabb cseh irodalomnak azok a művek, amelyek a mesterségesen átrendezett haza népességének, különösen fiatalságának súlyos értékvesztését és kiúttalanságát ábrázolják. Köztük már nemcsak megszólaló szudétanémet „underground”-osok vannak, hanem olyan „született cseh” nemzetiségű írók is, akik fölfigyelnek azokra a visszaható szellemi törésekre, amelyeket a saját etnikai politika más népcsoportoknak okozott. TALIŘOVA, Marie: Egy fiatal cseh nő németországi benyomásai és gondolatai Ezzel a cikkel „Tapasztalatok” széljegyzetű rovata kezdődik a lapszámnak, amelyben főleg fiatalok szólalnak meg a határ mindkét oldaláról. A szerző maga is Dél-Csehország vegyes lakosságú övezetéből származik, és 2007 óta él Münchenben egyetemi hallgatóként. 1912-től az Ackermann-Közösség projektmunkatársa. Ő már az a nemzedék, akiket a különféle német-cseh-együttműködési projektek érintettek, s ezek keretében jutott el különböző helyekre a német nyelvterületen. A bajor fővárosról érdekes megjegyzése, hogy „München már rég nem tiszta német város, különböző nemzetiségek és kultúrák találkoznak itt egymással.” A két népről általánosságban így fogalmaz: „A csehek szívesen ünnepelnek, a németek szívesen dolgoznak.” A két ország ifjúságát is eltérőnek látja. A
német fiatalokat szerinte inkább a műszaki újdonságok érdeklik, és az, hogy ki mennyit ivott a legutóbbi partyn. Szerinte a német fiatalság meghökkentően keveset tud hazája szomszédairól, míg a cseh fiatalokban több a mély vágyódás az élet igazi értelme után. HESSE, Verena: „Engem nem kérdeztek, és nem akarom, hogy veled is ez történjen” Ennek a cikknek a szerzője is vegyes nemzetiségi hátterű fiatal. Nagyapját 1946-ban telepítik Németországba egy Aussig a.d. Elbe / Ústí nad Labem közelében fekvő faluból. Az unoka az oderafrankfurti Európa-Egyetem kultúratudományok és szláv nyelvek szakos hallgatójaként került egy évre önkéntesnek Csehországba. 2011. szeptemberétől Olmütz/Olomouc-ban az Élő Emlékezet nevű német-cseh jövőalap keretében olyan idős emberek gondozását segítette, akiket a nemzetiszocializmus idején kényszermunkára hurcoltak el Németországba. Az olmützi találkozóközpontban összejáró öregek szinte mindegyike beszélt valamennyire németül, s bár e nyelvismereteik életük legembertelenebb élményeit idézték, a német önkéntes lányt mégis lebeszélték arról, hogy az ő nyelvükön erőltesse a kommunikációt. „Ha lassan beszéli az anyanyelvét, majdnem mindent értünk!” – biztatták. Az idősek után következtek a fiatal csehekkel való ismeretségek. Köztük, ahogy az öregek között sem találkozott előítéletekkel. Hacsak azzal nem, hogy jellegzetes német pontosságáról akarták folyton leszoktatni. MATĚJKA, Ondřej: Közelség és távolság: tapasztalataim Németországgal Az előző két ifjú szerzőhöz képest ezt az írást egy nagy tapasztalatú értelmiségi vezéregyéniség jegyzi. Matějka az „Antikomplex” nevű, jelentős civil szervezet vezetője. Az egyesület fő célja, hogy Csehországban publikációkkal, képzésekkel, előadásokkal, kiállításokkal és nyilvános vitákkal tartsák ébren a cseh- és morvaországi, sziléziai németség történelmének, a cseh-német történelmi együttélésnek az emlékét, ill. óvják a feledéstől a helyi kulturális örökségeket. Cseh értelmiségiként keserűen jegyzi meg, hogy e társadalmi-emlékezet-karbantartó munkája során sokszor írigyelte meg a németeket az aktív közemberek tömegéért. Ezt az emberfajtát a „művelt polgár” kategóriájával határozza meg, aki nem föltétlenül állandó aktivitásban él, de megszólítható és mozgósítható. Mintha magyarországi problémát fogalmazna meg, amikor ezt írja: „Nálunk nem az aktívak hiányoznak, ez a fajta valamiképp minden országban megvan. Legfőképpen a felvevőképes társadalmat hiányolom, amelyik megszólítható és reagál is.” KRAFT, Sebastian: Egy darab haza A szerző tartományi gyűlési tudósítója a Bajor Televíziónak és az ARD Aktuell-nek. 2003/4-ben tizennégyhónapos alternatív civilszolgálatát az észak-csehországi Jablonec nad Nisou / Gablonz katolikus parókiáján töltötte. Regensburgban és Prágában tanult politikatudományokat. Jól beszél csehül. Ezért a cseh-német kapcsolatok különféle eseményeinek is gyakori sajtótudósítója. Cikkét a temelini atomerőmű ügyével, mint a cseh-német kapcsolatokat ma leginkább zavaró problémával kezdi. Ennek példáján mutatja be, hogy egyazon probléma két teljesen különböző kulturális alapon történő megközelítése is mennyire könnyebbé válik, ha a felek valóban kölcsönösen ismerik egymást: a másik országát, nyelvét és kultúráját. Ez volt csehországi civilszolgálatának legfőbb tapasztalata. A sajtós ember fejével a csehországi mindennapok apró emberi élményeit így általánosítja a mai Európa számára is: „A történelmet nem szabad sem elfelejteni, sem jelentéktelenné magyarázni.” Politika-tudományi tanulmányaiból idézi
Helmut Schmidt-et: „Nekünk, németeknek a szomszédaink szemével kell szemlélnünk magunkat”. Egy vezérgondolat, amelyet mindenki megtanulhatna, s akkor valóban közösebb Európát építhetnénk ezután. Országinfó: Cseh Köztársaság Ez a rövid tájékoztató két oldal választja el egymástól a S. Kraft jegyezte magvas „tapasztalat-köteg” és a lapszámot záró személyiség-bemutató rész két blokkját. Ebben az elválasztó két oldalban nincsen sok újdonság, hiszen az itt közölt történelmi, politikai, gazdasági és szociológiai adatok a legtöbb földrajzi atlaszban megtalálhatók. Talán a legfőbb érdekességet a Csehországba irányuló Renovabistámogatások súlypontjai jelentik. Innen megtudható, hogy a Renovabis legfőképpen az egyházi és a társadalmi szerkezetek felépülését, az egyházi oktatómunkát és a kisebbségek helyzetének javítását támogatja. ALBUS, Michael: „Az Egyháznak szellemi, a Lélektől eltelt Egyháznak kell lennie.” Beszélgetés Dominik DUKA OP bíborossal A cseh katolikus egyház fejével, Duka prágai bíboros érsekkel készült interjú a lapszám egyik legérdekesebb anyaga. Nem utolsó sorban a bátor kérdések teszik azzá, amelyeket a bíboros különösebb egyház-diplomáciai köntörfalazás nélkül meg is válaszol. Nyíltan beszél az egyházat ért 20. századi hívő-veszteségekről és ezek történelmi okairól, amelyekhez az utóbbi 20 évben a társadalom elöregedése, a születési számok drasztikus csökkenése járult. „A cseh nemzet kihalófélben van” – fogalmaz az egyházi vezető. „Ez kihat az egyházra is…” Miközben a 20. századi politikai események folytán az állam és az állami intézmények elvesztették hitelüket, az egyházra annak mai állapota ellenére különösen súlyos feladatok hárulnak. Ma a katolikus egyháznak több iskolája van, mint a kommunista diktatúra előtt. Ezek közkedvelt, elit iskoláknak számítanak. Ugyanakkor jó a felekezetek közti kapcsolat is. Az evangélikus és a zsidó hitközösséggel sohasem volt olyan nyílt a kapcsolat, mint jelenleg. A katolikus vezető általában magasabbra teszi a hívők számát azokénál, akik vasárnaponként hajlandók templomba menni. Az otthon maradó hívőkkel is meg kell találni a kommunikáció megfelelő formáját. A szabadság mai állapotát Isten nagy ajándékának tartja, melyet nem szabad felelőtlenül elfecsérelni. A szabadság teret ad számunkra a nemzetünk, a hazánk és társadalmunk iránti szeretetnek is, éspedig nem nacionalista értelemben. A szeretetnek ezt a népük iránti perspektíváját a politikai pártok sajnálatos módon elveszítették, még ha ez nem is személy szerint minden politikusra jellemző, bírálja a cseh rendszerváltó pártokat Duka bíboros. A pártok csak a maguk igazságát ismerik, csak a maguk nyelvét beszélik. Akár egy futballstadionban a szurkolók: csak magukról tudnak, a többiekkel nincs kapcsolatuk. A kritikából jut saját egyházának is. „Már a Monarchia idején hagyomány volt, hogy az egyház többet törődött saját magával mint intézménnyel, s kevesebbet a tartalmakkal, netán saját hívőivel”. Fontosnak tartja, hogy a hitet az iskolákon és a tudományon keresztül is terjeszteni kell. De az egyház azt is meg kell mutassa az embereknek, hogy nemcsak meggyőzni akarja, hanem mindennapi gondjaikkal, küszködéseikkel el is fogadja őket olyannak, amilyenek. „Az egyháznak lélekkel kell eltelnie” – fogalmaz. Ehhez pedig bátorság kell, amely a hitből fakad. RAKUŠANOVÁ, Ludmila: Karel Schwarzenberg nehéz példakép-sorsa
Az egykori Szabad-Európa-Rádió-munkatárs szerző talán még magyar szemmel ítélve is az egyik legnehezebben fogyasztható cikk megírására vállalkozott. Karel Schwarzenbergnek, a cseh rendszerváltás egyik politikai fenegyerekének politikai portréját próbálta megrajzolni, ami bizonnyal sikerült is neki, bár nehezen ítélhető meg, hogyan fogadnák azok a honfitársai, akik a kommunizmus idején is otthon maradt cseh közpolgárként csalódtak később a rendszerváltó politikai pártokban és háttérerőikben. A német gyökerű nemesi családból származó Schwarzenberg ugyanúgy „megsütötte a maga családi pecsenyéjét” a rendszerváltás tüzénél, akárcsak a cseh rendszerváltás politikai szereplőinek zöme. Így hát politikai csillagzatának emezekével együttes alászállása törvényszerű. Ahogy a szerző fogalmaz: róla is kiderült, hogy csak ember. Kérdés persze, hogy ennyi elég-e egy három oldalas esettanulmány végső tanulságaként… Különösen egy ilyen érdekfeszítően izgalmas lapszámban.
