OROSZ JÖVEVÉNYSZAVAK Készítette: Dobi Frida
JÖVEVÉNYSZAVAK A jövevényszavak és az idegen szavak között a határt nem lehet megvonni. Jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakat nevezzük, melyek már annyira meghonosodtak, hogy senki sem érzi őket idegennek. Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget, idegen szavaknak minősítjük őket. Ez egy szubjektív alapú megkülönböztetés, ami nem lehet kielégítő, mert a nyelvérzék nem elég megbízható kritérium, mert nagyban függ az egyén műveltségétől, nyelvtudásától, azaz egyéni nem szociális jellegű tényezőktől.
Minden jövevényszó idegen szóként jelentkezik, s csak lassan alakul át meghonosodott szóvá, a két pólus között rengeteg átmeneti kategória van, ezért a két csoport között a határ elmosódott. Mindenesetre jövevényszónak tekintjük azokat a szavakat, melyek használatának múltja van, a magyar nyelv fejlődésében egy idő óta részt vesznek. Az átvevő nyelvben általában azzal a jelentéssel és hangalakkal kezdik életüket, amelyet az átadó nyelvből hoztak magukkal. A jövevényszavakkal kapcsolatban elsősorban a jövevényszó-átvétel történeti feltételeit kell tisztázni, azaz azt a kérdést, hogy az a két nyelv, melynek szavait összevetjük, volt-e vagy lehetett-e egymással kapcsolatban abban a korban, amelyre a szavak története mutat.
A HONFOGLALÁS
HATÁSA
A magyarság életében a honfoglalás után gyökeres változás állott be. Hozzá kellett igazodnia a megváltozott viszonyokhoz, az új környezethez is. A változás a nyugati keresztény műveltség javára dőlt el. A nyugat-európai művelődési körbe beilleszkedő nép tömérdek új fogalommal ismerkedett meg, melyek megjelölésére megfelelő szókincse nem lehetett. Kisebb részben meglévő szavainak egy részét felhasználhatta, új jelentéssel tölthette fel, új szavakat alkothatott, de olyan nagy tömegű volt a behatoló új fogalmak száma, hogy ezekre a nyelv idegen, az új tárgyakkal, intézményekkel, fogalmakkal együtt jött szavakat kényszerült befogadni.
Ebben a hatásban jelentékeny részük volt a szláv népeknek és nyelveknek. Ennek bizonyítéka a magyar nyelv szláv jövevényszavainak tekintélyes tömege, köztük az orosz nyelvnek is.
OROSZ-MAGYAR ÉRINTKEZÉSEK
Már a XVI-XVIII. században észrevették, hogy vannak szláv szavak a magyar nyelvben. Később a nyelvészek elkezdenek azzal foglalkozni, hogy a szlávon belül melyik nyelvből, és mikor vettünk át szavakat. Ezek között van egy – bár hibás – felvetés, miszerint a szláv szók nagy elterjedtsége alapján, e szavak a magyar nyelv nyelvjárásokra való bomlása előtt honosodtak meg, s ezért szláv szavaink jelentékeny részét honfoglalás előtti jövevénynek magyarázta, forrásokul pedig főleg az oroszokra gondolt. A szláv hatás, már a szláv nyelvekkel való első érintkezés óta jelen van, ide tartozik például, mikor Dél-Oroszországban a magyarság orosz rabszolgákat ejtett s adott el a bizánciaknak.
Továbbá az együttélés során érkeztek térítő püspökök a szláv népekhez, akik kifejlesztették az óegyházi-szláv és az egyházi-szláv nyelveket, melyek között van orosz szerkesztésű is – ezekből is vett át szavakat a magyarság.
OROSZ-MAGYAR HATÁSOK Több mint ezer évig érintkeztünk szláv nyelvekkel, mint tudjuk, nem egyetlen szláv népre szorítkozott, viszont akkor kezdődött, amikor a szláv nyelvek különállása már kétségtelen, bár közöttük természetesen több a rokon vonás, mint ma, de vannak tisztán elkülöníthető szavak, pl. biztosan orosz származásúak a lengyel és a Duna Természetesen, a magyar is hatással volt az orosz (és a többi szláv) nyelvre is, ők is vettek át tőlünk szavakat, pl. az oroszok a šater ‘sátor’ szavunkat.
ÁTVETT SZAVAK Annak a kérdésnek eldöntésében, hogy a magyarral érintkezett szláv nyelvek melyikéből került egy-egy szó, elsősorban a hangtörténeti kritériumok jutnak szóhoz. A szláv nyelvek azonban hangtani szempontból oly közel állnak egymáshoz, hogy e kritériumok száma nem nagy, és viszonylag kevés szláv szavunk megítélésébe avatkoznak döntően bele. De hangalak alapján biztosan orosz eredetű a szerencse és a lencse szavunk. Az orosz ž olyan régebbi hangra megy vissza, melynek a magyarban a gy felel meg, mint azt a kétségtelenül orosz eredetű lengyel szavunk is bizonyítja, mely egy óorosz átvétel.
Hangtani kritérium alapján óorosz átvétel a halom szavunk. Jelentések egybevetése alapján is lehet vizsgálni a szavakat. Ez alapján a szláv tonja szó ugyan számos szláv nyelvben megvan, de halászó hely jelentése csak az oroszban és az ukránban mutatható ki, mégpedig már a XII. században. Joggal tehető tehát föl, hogy a magyar szó az óoroszból származik. Egy másik halászati műszavunk a szégye ‘halfogó rekeszték’ ugyancsak óoroszból magyarázható, mert más szláv nyelvben nincs meg.
Az egyházi szlávból is vettünk át szavakat, mivel Magyarországon a bizánci kereszténység is térített, sőt a magyarság már a honfoglalás előtt is érintkezett a kereszténységgel, s föltehető, hogy a honfoglaló magyarok között keresztények is voltak, ezek azonban csak szláv rítusú keleti egyház térítő tevékenysége által ismerkedhettek meg a kereszténységgel. Pl. a kereszt szó kétségtelenül keleti rítusú szláv nyelvből, valószínűleg az orosz krest szóból származik.
Orosz jövevényszó még a jász és a kerecset. Továbbá a kolhoz, kulák, komszomol, csasztuska, diszpécser, kombájn, pufajka, sztahanovista. Ezek a szavak szorosan összefüggnek a legújabb nagy társadalmi átalakulással, az 1945-öt követő időszakkal.
