Dobi István: Minden jó, mit Isten tészen
Az udvar szélén hatalmas eperfa állt. Nem tudja senki, ki ültette, meg mikor, vagy csak úgy odatermett. Az jó, hogy ott van, mert éppen eszegetik róla a mézédes termését.a gyerekek. Mint a kismalacok, úgy ki vannak kenekedve, tiszta lila a szájuk, közben cseverésznek. • •
Janika mássz át ide hozzám, nálam olyan nagyok az eprek, mint az öklöm! Jó itt nekem, válaszolt a gyerek, édesapán azt mondta, mindenki érje be azzal, ami jut neki.
A fa alatt egy asszony ül, hátát nekivetve szoptat egy kisbabát. A pici mohón nyeli az anyatejet, apró kezeivel kapaszkodik a jussához. Mikor megnyikordul a kiskapu, a gyerekek elnémulnak. Ezt mindig eljátszák, mikor hazaér az apjuk, Őze Imre. Az ember borostás, napszítta arcú, először a feleségét, majd a kisbaba feje búbját csókolja meg. • •
Hát a gyerekek hova tűntek? - kérdezi fennhangon. Nem is tudom, mondja mosolyogva az asszony.
De itt ezen a fán van egy csomó madár, lopkodják a finom epret.- No még a híjja, hozom a hétlövetű parittyámat, minden madarat lelövök, aki a fán van. Erre aztán kitör a kacagás a fán, csak úgy rázkódik. • • • • • •
Édesapám én vagyok a rigó! Én meg a pacsirta! Én a vadgerle! Én a veréb! Én meg a fecske! Én meg a fakopáncs!
A legkisebb gyerek nagy gondban volt, mert a testvérei már elorozták a jó madarakat. • • • • • • •
Apám én vagyok a tacsa! De hát a kacsa nem tud repülni, hogy került a fára? Dehogynem, a télen, mikor fakutyáztunk a Morotván, pont ti mondtátok, ott repülnek az égen a tacsák. Azok vadkacsák voltak, azok nem szállnak az eperfára, na. Akkor én mi legyek édesanyám? - szólt kétségbeesve. Te vagy a legszebb szentjánosbogár, aki valaha eperfára repült - szólt az anya szelíden. Ahogy jöttem haza, a postás adott egy kupertát, az írásról úgy láttam, Sándor testvérem írt,szólt Imre..
A tarisznyát előre lódította, kivette belőle a borítékot. Leült a felesége mellé. •
Gyerekek, akarjátok hallani, mit írt a levélben Sándor bátyátok? - néma csend lett a fán. 1
•
Na olvasom!
„Kedves Imre öcsém! Levelem érkeztével kívánok jó egészséget! Mi jól vagyunk. Tudatom veletek, hogy egy szem lányunk Margit, az aratás után férjhez megy. A lakodalom augusztus 27-én lesz. Ha tudtok gyertek el!
Jó egészséget kívánok: Sándor Rákhát, 1947. május 21.” • • • •
Jaj de jó, lagziba megyünk! Én leszek a kis vőfény! Én is kis vőfény akarok lenni, apám, mi az a kis vőfény? Na akkor nagykanállal eszünk!
Még este a vackon is erről diskuráltak a gyerekek. Imre már bánta, hogy felzaklatta a gyerekeket, mert a nászajándékra nem futja, üres kézzel nem állíthatnak oda. Az meg sértő lenne, hogy a testvére gyerekének az esküvőjére ne menjenek el. A lagzi előtti napokban megelevenedett a porta Őze Sándoréknál. Hiába mondta Sándor a feleségének, kisebb hajcihővel is meglenne a lagzi, az hajthatatlan maradt. • • •
Az én jányomnak olyan lagzija legyen, hogy megemlegessék a faluban, még évek múlva is. Nem utolsó kódus ű, 37 hód főd, meg egy új tornácos ház a hozomány, nem úgy, mint egyesek, hogy egyszál gatyába házasodtak. A vő családja is elvárja, hisz nagygazdák. De hát a fél falut meghívni! Nem a tiedet eszik, én hoztam a házasságba a jussot, ezt tudod jól.
Na szóval épült a sátor, temérdek ember nem fért volna a házban. 8 birkát, 3 hízót, 60 pár tyúkot vágtak. A férfinép a nyírással, perzseléssel, kolbásztöltéssel, az asszonyok egyik fele a csigát, süteményt készítette, másik fele a tyúkokat pucolta. A híres cigányprímás, Bari lett felfogadva zenélni, azzal a kikötéssel, míg vendég lesz a portán, addig húzzák. A nagy napon a meleg nyári szellő ,birkapaprikás illatával kergetőzött. A vőfény kirittyentve annak rendje módja szerint, kikérte a menyasszonyt. A násznép a felpántlikázott szekerekre kászálódott. A menyasszony fájlalta, az utcán nem nézte senki, másrészt a lovak gyorsan mentek, közel volt a templom, igen rövid parádé után le kellett szállni a kocsiról, mert már a pap várta őket a templom ajtóban. Az is baj volt, hogy a pap egy-kettőre inát vágta a szertartásnak, mehettek a dolgukra. Őze Margit asszony lett! Intézkedett is azonnal Margit, az ifjú férj, küldje haza a fogatokat, gyalog teszik meg a visszautat, hátha többen látnák a díszes menyasszonyi ruháját.
2
A huszáruniformisba öltöztetett zenészek húzták, ahogyan csak bírták, hallják csak meg a falu túlsó végén is, asszony lett a lányból. Ahogy a lakodalmas házhoz értek, mindenki helyet foglalt, nevetgéltek, iddogáltak, ahogy ez már lenni szokott. A sátor alatt el voltak bágyadva. Az este, meg a vőfély hozott egy kis változást, mikor a vacsorához kántálta a vendégsereget. Már a birkapörköltnél jártak, amikor nyílt a kapu, besorakozott Őze Imre a családjával, elől a felesége a picivel, utánuk szép rendben a 7 gyerek, szépen tisztán kimosakodva, fésülve, de nem a legújabb divat szerint. Előkerült Őze Sándor, örömmel fogadta a testvére családját, végigcsókolgatta őket. • •
Azért értünk ilyen későn, mert messze van a vasútállomás, a kicsiknek meg aprók a lábaik, lassan haladtunk. Ne haragudj testvér, de nem hagyta az asszony, hogy fogatot küldjek elétek, azt mondta, most mindennél fontosabb a lagzi, én meg nem akarok pont most vitát.
Őze Sándor feleségére sok mindent lehetett mondani, de hogy okos, azt nem. Sándor nem az eszéért szerette, az biztos. A betűkkel azóta nem koptatta a szemét, hogy a hat elemit elvégezte. Az eszét pótolta a kevélysége. Ostobaságánál csak a gőgje volt nagyobb. • • •
Mindjárt előkerítem az asszonyt, megterít nektek. Várj egy kicsit, Sándor! Sajnos csak erre tellett nászajándéknak - azzal átnyújtott egy zománcozott vizeskupát. Sok boldogságot kívánunk a fiatal házasoknak! Nagyon köszönjük testvér, tudod te, hogy nem ez a lényeg, hol kerék - hol talp. Jó szívvel vagytok – jól tudom. azzal elvegyült a tömegben.
Megtalálta a feleségét. • • • • • • • •
Megjöttek Imre testvérék! Jókor, jó hogy nem éjfélre értek ide a menyecsketáncra. Ne morogj már ilyenkor is, teríts , éhesek, fáradtak a gyerekek! Te jó Isten, tán elhozták az összes kölyküket! Itt van mindenki. Tán a háztetőre tegyem őket? Nem kellett volna a falut idecsődíteni, lenne hely Nem a te jussodat eszik, megmondtam már ezerszer.
Nagy dérrel-dúrral sarkon fordult, s elviharzott. Sándor befurakodott a tiszta szobába, ahol az ifjú párnak volt terítve. Kislányom megjöttek Imre bátyádék,gyere már köszöntsd őket! - Én most nem akarok kódusokkal mutatkozni, büszkén odafordult a bárgyún vigyorgó részeg urához. Imre mint a forrázott kutya kisomfordált.
3
A háziasszony Imrééket ímmel-ámmal fogadta: -
Gyertek, szorítottam nektek helyet, látjátok mi van itt, egy tűt nem lehet leejteni, szólt affektálva.
Ment a család előtt egyenesen az istállóba. Egy kecskelábú asztalon kilenc lepattogzott mázú tányér, benne húsleves, benne egy-egy tyúklába meg nyaka, egy pár zöldségdarabbal. Az istálló ajtón ebben a pillanatban lépett be Őze Sándor. Végignézett az asztalon, ránézett a gyerekekre, ahogyan a szüleikbe kapaszkodva ácsorogtak. A testvére szemébe nem mert nézni. Odafordult a feleségéhez, aki csípőre tett kézzel, peckesen épp szólni akart, de már nem érkezett. Huszonhárom év keserűsége, megaláztatása benne volt az iszonyatos ütésbe, amit a feleségére mért. Az asszony besenderedett a szalma közé, a lábai az égnek álltak. A tehén csak bámulta, hogyan került oda a gazdaasszonya. Sándor leakasztotta a szegről a viharlámpát, lódította, hogy beledobja a szalma közé. A testvére szerencsére lefogta a kezét. -
Hidd el, nem ér annyit. Bocsássál meg, hogy bajt hoztunk a házra, Isten áldjon!
Maga előtt terelve a családját, oly észrevétlen, ahogy jöttek, kimentek a portáról. Csendben ballagtak a kövesúton. Még nem értek ki egészen a faluból, mikor kocsizörgésre lettek figyelmesek. -
-
Üljetek fel testvér, na, lurkók, kocsikázunk, jó lesz-e? Vigyázzatok, van egy szakajtókosár a derékban, keressétek meg, de egy szemet ne hagyjatok belőle ami benne van, mert odaadom annak a rókának, aki ott ni, a fa tövénél leselkedik. Sütemény-sütemény, jaj de jó, mind megehetjük! Hé, idesanyánknak, idesapánknak is hagyjunk! Mi már jól vagyunk lakva gyerekek, szólt hátra az asszony fáradtan.
Felnőttek között többet szó nem esett, csak amikor egy elágazáshoz értek. -
A vasút egyenesen van – szólt Imre. Hazavinnélek benneteket, ha nem bánjátok, meg ha lehet meghúznám magam egy ideig, míg a sorsom el nem dől. Örömmel látjuk, kedves sógor – ahol tíz elfér, elfér tizenegy is . Majd tódunk a házhoz, oszt kész – szólt Imre. Ne törődj semmivel, csak megértés legyen.
Sándor nem sokáig volt terhükre. Összekötötték a gatyaszárat egy özvegyasszonnyal, szépen békésen élnek, gyarapodtak boldogultak
4
A nyolc gyerek azóta felcseperedett. A szűkös élet élelmessé tette őket. Mindegyik szépen boldogul. Őze Imre, ahogy a gyerekei elhagyták a családi fészket, egy-egy madarat reszelt rézből, s rászegelte az eperfára. A nyolc kis madár ma is ott csillog az eperfán, ha a nap éppen rásüt Őze Margit a lakodalom után 10 hónappal, egy beteg gyereket hozott a világra, azóta is magatehetetlen. A vagyont elvitte a történelem vihara. Az urát elvitte a mája.
Dobi István
PÁLYÁZAT: „ Titok legyen „
E-mail:
[email protected]
5