OLCSÓ, ÉS NEM RÁZ
Állatkerti állatok környezetének gazdagítása pénzráfordítás nélkül Az elmúlt évek során minél több állatkertben jártam, annál többet hallottam arról, hogy mi pénzt költenek (fôleg a gazdagabb állatkertek) játékokra, ételekre és mindenféle mesterséges szerkezetekre, környezetgazdagítás céljából. A legjobban az tetszett, amikor egy ápoló arról panaszkodott, hogy 30000 dollárt költöttek egy mesterséges, betonból készült fára, amely mézet adagolt a medvéknek, amikor az ápoló megnyomta a gombot. A szerkezetbôl három hónapon belül nem maradt más, csak a gomb – az is csak azért, mert az ápolói szobában volt Ekkor gondoltam arra: éppen itt az ideje, hogy valaki összeállítson egy olyan listát, amely segít az ápolóknak olyan ötleteket adni, amelyek nem kerülnek semmibe, és mégis minden érzekszervét megmozgatják állataiknak. A következôkben felsoroltak arra nyújtanak példát, hogy milyen környezetgazdagítási módszereket használnak ápolóink a Phoenix-i Állatkertben. Ahogy a nagy könyvben meg van írva A Phoenix-i Állatkert magánállatkert, minden állami támogatás nélkül, ezért igen óvatosnak kell lennünk a rendelkezésre álló pénz elköltése terén. Ápolóink felelôsnek érzik magukat azért, hogy segítsék az állatkertet a költségek csökkentésében. Nagyon 12
sok idôt töltenek tudományos folyóiratok olvasásával és állataik viselkedésének megfigyelésével, hogy olyan ötletekkel állhassanak elô, amelyek egyszerûek, gazdagítják az állatok mindennapi életét, és közben nem kerülnek egy fillérbe sem. Minden területnek meg van a saját „Környezetgazdagítás-könyve”, amelyben összegyûjtik az ötleteket. Így mindenki könnyen hozzáférhet, és váltogatva használhatja azokat, elkerülve a túl gyakori vagy túl ritka alkalmazást. Minden állatházban heti vagy havi naptárak tüntetik fel, melyik állat mit kap naponta annak érdekében, hogy az életét még változatosabbá tegyük. Legtöbb ötletünk, azonfelül, hogy nem kerül semmibe, nem igényel összeszerelést, módosítást vagy javítást sem.
Könnyû ôket fenntartani, egyaránt használhatók a kifutókban és a belsô terekben is, és kivitelezésük keveset vesz el az ápolók idejébôl. Ennivaló esetében a kalóriaértéket az állatok elhízásának elkerülése érdekében belekalkuláljuk az eredeti étrendbe. Egy kis dombra lecsücsülünk Köztudott, hogy a macskafélék szeretnek magaslatokra felmászni, hogy ott pihenhessenek, és a területet jobban beláthassák. Ápolóink egy héten többször is nagy kupacokba gereblyézik a köveket, kavicsokat, homokot a kifutókban. Sokszor a régi kupacot kisimítják, és teljesen más helyre újat építenek. A gepárdok (Acynonix jubatus) különösen élvezik ezt: megjelölik a kupa-
cot a vizeletükkel vagy ürülékükkel, megkapargatják, vagy a tetején alszanak. Ha új anyagot töltünk hozzá, vagy ha éppen lebontjuk és másikat építünk, a gepárdok akkor is ugyanazzal a viselkedéssel reagálnak. A kulcsa a dolognak az, hogy mindig éppen annyit változtassunk rajta, hogy érdekes és stimuláló maradjon. Ez az ötlet más állatoknál is nagyon jól bevált. A golyvás daru (Bugeranus carunculatus) táncot jár a halom körül, néha a csôrét élesíti a köveken, vagy élelem után kutat a kövek között. A fehér orrszarvúnk (Ceratherium simum simum) oldalával nekidôl vagy nagy lyukakat ás bele, hogy kényelmesen tartsa a lábát. Kisebb ragadozók, mint például a sivatagi rókák (Fennecus zerda) vagy a szurikáták (Suricate suricatta) új szagok, rovarok után keresgélnek, miközben alagutakat ásnak a buckán keresztül.
Kis majom nagy bottal Fatörzseket és letört ágakat mindig lehet találni egy állatkert területén. Ezeknek a fadaraboknak természetesen más szaga van, mint amit az állatok megszoktak, és ez felkelti az érdeklôdésüket. A nagyobb fatör-
A lombos ág felhasználási módjai – Használható kiegészítô eledelkent, például a zsiráfoknál (Giraffa camelopardalis). – A papagájok, macska-, majom- és medvefélék, valamint egyes ízeltlábúak rágcsálni szeretik. – Kitûnô rejtôzködôhely szinte minden kisebb állatfajnak. – Nagyon sok faj szeret játszani a növényekkel. Madarainknak például sokszor csomóra kötünk egy darab pálmalevelet a ketrec dróthálójához, amit ôk aztán ki-be dugdosnak, húzogatnak a lyukakon keresztül. A kisebb faágakból épített tutajt a vidrák (Aonyx capensis) élvezettel tologatják, vagy napoznak a tetején. – Többlet-nedvességforrást biztosít a sivatagi fajok, mint például a núbiai kôszáli kecske (Capra nubiana) számára, fôleg a vemhesség idôszakában.
akarnak kijönni, míg ha két különbözô fajt (pl. lisztkukac és szöcske) raktunk össze, akkor nem sokáig bírták egymás társaságát. Levél az elefántnak Kertészeti osztályunk gondoskodik arról, hogy állatainknak mindig legyen módja friss, lombos ágakat rágcsálni. A lombos ág változatossá teszi az étrendet, növeli az állatok aktivitását, pénzt spórol meg az állatkonyha számára, és elképesztôen meg tudja növelni a táplálkozással töltött idôt. Atlantában (Georgia, USA), 2000-ben egy tanulmányban bebizonyították, hogy ha az elefántok mindennapi takarmányát kiegészítik lombos ágakkal, a táplálkozással töltött idô 50%-ról 80%-ra növekszik (A Preliminary Study of the behavioral effects of Feeding Enrichment on African Elephants, T.S. Stoinski; E. Daniel and T.L. Maple; Zoo Biology 19:485-493). A Phoenix-i Állatkert a saját állatorvosa által jóváhagyott növénylistát alkalmazza. Jégkocka és vérfagyi A nyár Arizonában nagyon hosszú, forró és heves. Az állatok igazán élvezik a jég bármilyen formáját, hogy lehûthessék magukat. Az ízesítés módja szinte végtelen: szörp, szirup, méz, gyümölcslé, feldarabolt gyümölcsök, zöldségek és halak, vagy akár a darált húsból kifolyt vér – ízlés szerint
Hilda Tresz felvételei
Jim Hughes felvétele
Ki aludt az ágyacskámban? Különbözô állatfajok parazitáktól és kórokozóktól mentes vizelete és ürüléke szintén ingyenes környezetgazdagító-eszköz lehet. Rengeteg variációban lehet használni, például fajon belül nôstényektôl a hímeknek, hímektôl a hímeknek, vagy különbözô fajoktól egymás között – például patásoktól ragadozóknak, és fordítva. A reakció hihetetlenül változatos. Egy vö-
órán keresztül kereste a hiúzt, hogy kizavarhassa a területérôl, míg a hiúz megpróbált elrejtôzni, mert azt hitte, hogy egy puma van a kifutójában.
„Ki járt itt?” – a puma érdeklôdését felcsigázza az elefántürülék
dör orrszarvútrágyával oroszlánjainknak (Panthera leo) minden vadászösztönét mozgásba hoztuk: elôször is a nôstény körülfogta a lábaival, így védelmezve a hímtôl, hogy ô tudjon hozzájutni elôször. Majd elkezdte nyalogatni, egy részét megette, végül megfürdött benne. Mikor megunta, a hím ismételte meg ugyanezt. Néha még a levegôbe is feldobtak darabokat, hogy játsszanak vele. Ha vizeletet öntöttünk fatörzsekre, a szumátrai tigrisek (Panthera tigris sumatrae) annyira izgalomba jöttek, hogy darabokra tépték azokat. A kifutók anyagait is össze lehet cserélni. Egy vödör homok a puma (Felis concolor) szagával az észak-amerikai hiúz (Lynx rufus) ketrecébe rakva, ill. fordítva, érdekes reakciót váltott ki: a puma majdnem egy
„Le a gyorséttermekkel!” – a lombos ágakat az elefántok sokáig rágcsálják
zseket az ápolók reggel rakják be a kifutókba, míg a kisebb fadarabokat délután dobálják be a kerítés fölött. A mandrillok (Mandrillus sphynx) sokszor két lábon szaladva cipelik el ôket a kifutó különbözô részeibe, hogy ott nyugton leülhessenek, és közelebbrôl megvizsgálhassák. Medvéink, majmaink és kisragadozóink pálmafából különbözô nagyságú lyukakkal kifúrt fatörzset kapnak, amelybe az ápolók magvakat, bogarakat, mézet rejtenek, így az állatoknak több órába telik, mire „kibogarásszák” az ennivalót. A kifúrt bambusznád-darabok remekül alkalmasak a rovareleség adagolására. Megfigyeltük azonban, hogy ha csak egyféle rovart rejtünk el bennük, akkor a rovarok sokszor egyszerûen kényelembe helyezik magukat, és nem
„Ki viszi el a pálmát?” – a legyezôpálma sok állat érdeklôdét felkelti
minden használható. Az ápolók naponta többször is végigjárják a területüket, jeget dobálva az állataiknak. A ragadozók különösen kedvelik a vérfagyit, míg a fôemlôsök a gyümölcslés jégkockákat szeretik szopogatni. Nagyon sok gyümölcs és dísznövénytermés is rendelkezésre áll minden állatkertben. Bár a dísznövények gyümölcse emberi fogyasztásra általában nem alkalmas, az állatoknak kitûnô eledel lehet. A dísznarancsok igen savanyúak, de a fôemlôsöket ez mit sem zavarja. A galléros páviánok (Papio hamadryas) és a borneói orangutánok (Pongo pygmaeus pygmaeus) kimondottan élvezik ôket, fôleg ha egészben dobáljuk be nekik. Az egyetlen faj, amely nem szerette a savanyú gyümölcsöt, a gib13
Otthon is használhatók Az e cikkben foglaltaknak nemcsak a hivatásos állatgondozók vehetik hasznát. A lakásban tartott társállatok sokszor még jobban szenvednek az ingerszegény környezettôl, az unalomtól, a változatosság hiányától, mint az állatkertekben élôk. A környezetgazdagítás módszerei között számos olyan van, amely otthon is alkalmazható, természetesen éppen olyan arányban lekicsinyítve, amennyivel az aranyhörcsög vagy a házimacska kisebb, mint a pávián vagy az oroszlán. A kis rágcsálók például mûanyag hordó helyett nagyon örülnek a kisebb-nagyobb kartondobozoknak vagy papírhengereknek, de a legapróbbak (pl. törpehörcsögök, egerek) akár nagyobb velôscsontot is szívesen használnak alagútnak, melynek rágcsálásával egyben ásványi anyaghoz is jutnak. A bemutatott kelléktárból természetesen azokat kell kiválogatni, amelyek az adott állatfaj anatómiai adottságainak és etológiai jellemzôinek megfelelnek: a patkány például örömest felkapaszkodik a ketrecbe lógatott kötélen, hogy a fedôrácsra függesztett üres kókuszdióhéjból megkaparintsa a belerejtett magokat, míg ugyanez a szórakoztatóeszköz teljességgel használhatatlan egy tengerimalac esetében. Az állatkertben kidolgozott módszerek némelyike a társállattartási alkalmazás során fokozott óvatosságot igényel, különös tekintettel a higiénia szabályaira. Míg az állatkerti állatok folyamatos állatorvosi ellenôrzés alatt állnak, addig senkinek sem javasoljuk például, hogy lakásban tartott kandúrjának érdeklôdését a szomszédos parkban összeszedett idegen macskaürülékkel próbálja felkelteni, mert ez könnyen lehet fertôzések forrása. Az állatoknak felkínált, szabadban begyûjtött faágak – melyeket sok kisemlôs és papagáj szívesen rágcsál – mindig vegyszermentes környezetbôl, a nagy forgalmú, szennyezett utaktól távol esô helyrôl származzanak, és meg kell gyôzôdni arról is, hogy nem mérgezôk-e (sok gyümölcsfa kérge például az). Mivel a társállatok nagy része rágcsáló, azzal is számolni kell, hogy a felkínált játékszerek nagy részét elôbb-utóbb szétrágják, ezért ügyelni kell arra, hogy azok ne tartalmazzanak egészségkárosító festékanyagot, illetve darabjaik lenyelve ne okozzák az emésztôrendszer sérülését vagy elzáródását. Kerüljük a gumi, mûanyag, szivacs alkalmazását, és használjunk inkább emészthetô vagy szétrághatatlan anyagokat (pl. papír, fa, bôr, spárga, csont, kókuszhéj, ill. kô, fém, cserép). M. Á.
14
bonpárunk (Hylobates pileatus) volt, de az is lehet, hogy csak ez a két egyed kifogasolta. Legyezôpálmák (Washingtonia sp.) mindenütt nônek az állatkertünk területén, és datolyáik kitûnô csemegék szinte minden állatfajnak, a bogaraktól a fôemlôsökig. Sok örökzöld rózsafaj (Pyracantha sp.) bogyóit is felhasználjuk a gyümölcsevô madarak – feketetarkójú gyümölcsgalambok (Ptilinopus melanospila) és a szürke fácánok (Polyplectron bicalcarantum) – nagy örömére. Bár nem minden állat szereti megenni a gyümölcsöket, magas illóolaj-tartalmuk miatt
mégis vonzóak, és a macskafélék, kisragadozók órákig el tudnak játszani velük. Tollak, virágok, tobozok Tollak szinte minden állatnak adhatók. Sokszor, állatfajtól függôen a színük, nagyságuk, szaguk is számít, de a madarak a saját elhullatott tollukkal is szeretnek játszani. A darvak körültáncolják, feldobálják a levegôbe, majd csôrükkel elkapva kis, aprító mozdulatokkal csúsztatják egyik végérôl a másikra, míg a ragadozók macskaszerû ugrásokkal vetik rá magukat, és széttépik,
Jim Hughes felvétele
„Virágot a majomnak!” – a bôgômajmot minden érdekli, ami színes
Csontok, kagylók, tojások A velôscsont minden ragadozó állat kedvence, a hollóktól (Corvus corax) a keselyûkig (Gyps rueppellii) és a macska- vagy kutyafélékig. Ha az állatok kifutójában homok van, akkor a legjobb láncra felakasztva vagy a belsô térben odaadni, hogy elkerüljük a homok elfogyasztását és a vele járó egészségügyi problémákat. Mivel a velônek nagyon magas a kalóriatartalma, etetése esetén az eredeti étrend megfelelô csökkentése ajánlatos.
„Marha jó játék!” – hordóra tehénkedô jersey-tehén Hilda Tresz felvétele
sokszor meg is eszik. A legtöbb állat azt szereti, ha a tollak fel vannak akasztva, és a szél lóbálja ôket, de a darvak és a keselyûk a földbe dugva kedvelik, hogy onnan kiráncigálhassák. A Phoenix-i Állatkertnek hatalmas rózsakertje van, ahonnan a kertészek az év szinte minden évszakában learathatják a rózsákat, és az ápolóknak adják további elosztásra. A teknôsöktôl a gyíkokig, majmokig és macskafélékig minden állat szereti a rózsaszirmot (Rosa sp.). Eukaliptuszvirágot (Eucalyptus sp.) a lóriknak, akáciavirágot (Acacia sp.) pedig a madarakon kívül a patásoknak is adunk. A már félig megérett, de meg ki nem nyílt vagy félig kinyílt tobozok tele vannak értékes magvakkal, ami fontos tápláléka az erre specializálódott vastagcsôrû papagájoknak (Rhynchopsitta pachyrhyncha). Más fajoknál viszont – különösen a fôemlôsöknél – komoly hasmenést okozhat a még zöld toboz. A kinyílt tobozok kitûnô játékok, és megtömve mogyorókrémmel, mézzel, darált hússal és mindenféle egyéb feldarabolt eledellel, igen alkalmasak a táplálkozással töltött idô meghosszabbítására.
Megfelelô méretû kagylók (amelyeket az állatok biztosan nem tudnak lenyelni) adhatók a madaraknak és kisemlôsöknek. Az amerikai futókakukk (Geococcyx californiana) szereti a kagylókat a földhöz verni, vagy a csôrében hordozni. Kisebb erdei madarainknak kis tálcában felakasztva adtunk kagylókat. Reggelre mindet kidobálták a földre. A szurikáták sokáig szagolgatták, kaparták, majd betakartak homokkal. Vörösnyakú struccaink (Struthio camelus massaicus) néha addig lökdösik, forgatják a tojásaikat, amíg azok megrepednek, és így használhatatlanná válnak – legalábbis keltetés szempontjából. Ám korántsem használhatatlanok egyéb célra! Miután az ápolók a tojások tartalmának többségét (a magas kalóriatartalom miatt) kifolyatják, azok kiváló játéknak bizonyulnak például a szurikátáknak. Igazan mókás látvány végignézni, amint az állatok megpróbálják feltörni a velük azonos nagyságú tojást! Mi-
„Amit az ormányod kíván” – a koati illatosítja magát
csoda munka, micsoda leleményesség – milyen elképesztôen jó környezetgazdagítási ötlet! Állatkerti újrahasznosítás Az állatkert összes dolgozója (beleértve az ápolókat, irodamunkásokat, takarítókat, kertészeket is) naponta hozza otthonából a papírhulladékot (csomagolópapír, újság, papírzacskó, dobozok, telefonkönyvek stb.), amit egy raktárházban tárolunk. Miután az ápolók meggyôzôdtek arról, hogy ragasztó- és kapocsmentesek, szétosztják a papírféléket az állatok belsô tartózkodóhelyein, alomnak, játéknak, búvóhelynek. Az állatok néha órákon át rágják, 15
többször is felugrott, miközben két mancsa közé fogva csavargatta minden irányba. Változás és állandóság A környezetgazdagítás az egyik legfontosabb tényezô a fogságban tartott állatok életében, miután egész életüket ugyanabban a kifutóban, ketrecben, ugyanazzal a berendezéssel, évekig ugyanazzal a társsal kell leélniük. Éppen ezért bôven megéri mindazt az energiát és idôt, amit belefektetünk. Nem fontos, hogy az ápolók mindig új ötletekkel álljanak elô; az is elég, ha ugyanazt a dolgot másféleképpen vagy más idôben nyújtják az állatnak – például, ha az ételt egyik nap kis darabokra felvágva, a másik nap egészben adjuk oda, és nem mindig ugyanabban az idôben. Néha le lehet fagyasztani, vagy eldugni a kifutó különbözô részeiben, ahelyett, hogy az etetôben tálalnánk. Ugyanazt a fatörzset átrak-
aprítják, hurcolják a papírtermékeket, vagy fészket építenek belôlük – ez is egy módja az újrahasznosításnak! Az üres mûanyag hordókat fôleg a patások és a ragadozók kedvelik. A marhafélék szeretik fellökni, „rátehénkedni”, rugdosni. A majmok elbújnak bennük, vagy ha fel vannak akasztva, hintának használják. Ha a hordókba lyukakat vágunk, kiváló etetôk lesznek. A kisebb mûanyag dobozokat, tejeskannákat ugyanígy lehet használni etetôként a fôemlôsöknél, madaraknál, kis- és nagyragadozóknál. A legjobban akkor mûködnek, ha szénával, papírral vannak kitömve, és az állatoknak szinte vaktában kell kihalászni belôlük az ételt, vagy addig lök„Tyúk eszi az apraját!” – a napi takarmány változatosabbá tehetô gyümölccsel, levéllel
16
dösni, döfködni, gurítgatni, amíg az ki nem potyog belôle. Újrahasznosítani nemcsak az ember által termelt „hulladékot” lehet. Mind a saját állatgyûjteményünkbôl származó, mind pedig az állatkert területén talált levedlett kígyóbôrök igen alkalmasak a környezetgazdagításra. Érdekes a reakció, amit kiváltanak, attól függôen, hogy milyen fajnak adjuk oda ôket. A koatik (Nasua narica), amerikai futókakukkok és a szurikáták például megtámadják, nem véve észre, hogy nincs bennük az élô állat. A Grevy-zebrák (Equus grevyi) félnek tôlük, és ha lehet, nem mennek a közelükbe. A nôstény északamerikai hiúzunk a levegôbe dobálta, majd
Hilda Tresz felvételei
„Ma én takarítok!” – néha az ápolók munkaeszköze is remek játékszer lehet
„Malackodni jó!” – a tök feltrancsírozása remek szórakozás
hatjuk a ketrec egyik felébôl a másikba, és bár változatlan a formája és a szaga, az állat érdeklôdését mégis fel fogja kelteni. Ahol különbözô fajokat tartanak ugyanabban a házban – mint például nálunk a tigrisek és oroszlánok esetében – néha be lehet ôket engedni a másik üres belsô terébe, hogy körülszaglászhassanak. Az egyetlen dolog, amire viszont nagyon vigyázni kell, hogy az állat környezetét soha ne változtassuk meg annyira, hogy többé ne tudja felismerni. Minden állatnak szüksége van bizonyos állandóságra és biztonságra, legalább annyira, mint az új ingerekre. Mindezek a felsorolt ötletek egyszerûek és gyakorlatilag ingyenesek, de csak akkor van értelmük, ha az ápolók idôt szakítanak a véghezvitelükre. Köszönet mindazoknak az ápolóknak, akik nem sajnálják az idôt és energiát arra, hogy állataik környezetét gazdagítsák! Tresz Hilda
