Olasz Kulturális Központ Szeged, Dugonics tér július 17 szeptember 17

X. TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉ Olasz Kulturális Központ Szeged, Dugonics tér 2.

2004. július 17 – szeptember 17.

A X. TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉ ZSŰRIJE Bráda Tibor festőművész (Budapest) Nagy Gábor festő-grafikusművész (Budapest) Tenk László festőművész (Budapest) Prokai Gábor osztályvezető Képző- és Iparművészeti Lektorátus (Budapest) Dr. Nagy Imre művészettörténész, a kiállítás rendezője (Szeged)

A KIÁLLÍTÁS LÉTREJÖTTÉT TÁMOGATTÁK Olasz Kulturális Központ (Szeged) Olasz Kultúrintézet (Budapest) Budapest Galéria (Budapest) Tisza-Volán Rt. (Szeged) Kecskeméti Képzőművészek Közössége (Kecskemét) IKV Rt. (Szeged)

Kiadja: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Felelős kiadó: Kardos János irodavezető A kiállítást rendezte: Dr. Nagy Imre A reprodukciókat készítette: Dömötör Mihály A Táblaképfestészeti Biennálé érme: Csíkszentmihályi Róbert alkotása Fordítás: Ananda Bt. Készült: 500 példányban ISSN 0231-4010 Nyomdai előkészítés: Profi Fotó Stúdió Bt. Nyomás: Norma Nyomdász Kft.

X. TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉ

ELŐSZÓ Mint minden nagyobb tárlaton, itt is vannak művek, amelyek a megtorpanást sejtetik. De az is tapasztalható, mintha oldódna egyik-másik művész eleve elhatározott, már-már sémaként vállalt formarendje. Helyet kapnak mai művészetünk fontosabb és mellékesebb tendenciái, de szembetűnő az egyéni mondanivaló megnyilatkozása. Jelen vannak az izzó koloritú festmények, a műves igényű rajzos ábrázolások, az alkotói kísérletek. A szellemi szuverenitás az egyetlen mód, hogy ki-ki megteremtse a maga világát. A művész nem mindig engedheti meg magának, hogy az aktuális problémákra direkt választ fogalmazzon. Rohanó életünkben a rázúduló hatásokat, jót, rosszat aszszimilálja, majd egy majdani opuszban desztilláltan adja vissza. A szuverén egyéniség kiiktatja a felszínes értékeket.

Tizedik alkalommal nyílik 2004. júliusában a kortárs hazai festészet seregszemléje, a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé. Több mint húsz évvel ezelőtt, mint kezdő műtörténész az első biennálé szervezésében segédkeztem. A Szegedi Nyári Tárlatok kurátora, D. Fehér Zsuzsa kért fel, hogy a fiatal festőművészeket agitáljam a részvételre, válogassak a munkák között, és a biennálé részeként rendezzem meg kiállításukat. Emlékszem, hogy igazi országos megmozdulás volt, a festészet ünnepe. Koszorús nagymesterek és fiatal titánok „vetekedtek” a falakon. Hihetetlen ereje, sodrása volt a rendezvénynek. A 60-as évektől a főváros reprezentatív épületében, a Műcsarnokban rendezték meg a hazai kortárs képzőművészet éves bemutatóját, a Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Tavaszi Tárlatát. Kétlem, hogy nyomot hagyott volna, hogy túl sokan emlékeznek ezekre az összegző, sok vitát kiváltó országos méretű kiállításokra. A 70-es években a kétévenkénti ágazati-műfaji kiállítások vonták magukra a figyelmet. A Miskolci Grafikai Biennálé, a Salgótarjáni Rajz-, a Pécsi Kisplasztikai és Kerámia-, a Békéscsabai Tervező Grafikai-, a Soproni Érem-, az Esztergomi Fotó Biennálék. A nemzetközi kiállítási lehetőségek, a külföldi kapcsolatok abban az időben esetlegesek voltak, így ezek a műfaji biennálék adták az alkalmat a megjelenésre és a megmérettetésre. A biennálék nemcsak egyes művészek, hanem egy összeforrott művészeti élet számadása, egy egészséges alkotói verseny eredménye volt. A kezdeti lelkesedést mára már a csöndes megjelenni és megfelelni akarás váltotta fel. Sajnos ma már táborokra, egymást marcangoló civil szervezetekre szakadt a hazai képzőművészet. Mivel támogatás kizárólag konkrét programokra, egyéni vagy csoportos kiállításokra kérhető, a művészeti szervezetek, a kiállítási intézmények és a galériák megsokszorozzák kiállításaikat. Naponta nyílnak a bemutatók, egymást érik a vernisszázsok, a képzőművészek nehezen tudnak eleget tenni az elvárásoknak. Nincs idő az elmélyült munkára, hisz valamit be kell adni a tucatnyi tematikus tárlatra, a vidéki vagy külföldi kollektív kiállításra. Készülni kell az egyéni bemutatóra is, hisz így lehet a katalógusra is támogatást igényelni. Nem csoda hát, hogy az országos biennálékra már nincs idő felkészülni. Talán egy kicsit terhes is a műfaji kötöttség. A hazai biennálék fontossága háttérbe szorult, szakmai-művészeti jelentősége, a domináns kezdeményezés miatt érzett öröm lecsitult. Sokan nyilvánosan deklarálják szellemi művészi különválásukat. A szakmai érdeklődés, a kritikai fogadtatás visszaesett, a részvételi arány elszomorítóan lecsökkent. A szegedi jubileumi tárlat kapcsán nem kívánom ismét megkérdezni azt, hogy hol vannak a festők. Miért ilyen a részvételi arány, hogy miért a távolmaradás. Nem kérdezem, hogy hol vannak az idős mesterek és a fiatal generáció tagjai. Én megköszönöm azok jelenlétét, akik megtisztelik műveikkel a rendezvényt. A kiállítási anyag sokrétű, változatos, tematikailag és érzelmileg is sokféle. Itt vannak a vonzón és felületesebben realizált pillanatnyi ötletek, a súlyos és könnyedebb mondanivalójú művek. A finom hangulatokat idéző és a tömör, tartalmi feszültséggel teli drámai alkotások.

Művek sora jelenik meg itt a szigorú konstruktivizmustól a pop art tárgy- és jelidézeteitől, a lírizáló előadásmódig. Sokan vannak, akik őrzik a hagyományokat, az örökölt értéket. Jó látni, hogy ismét előtérbe kerül a figurális festészet. Jó látni, hisz a megújításra vállalkozó fiatalok keze nyomát viselik. Fotóképek, tájrészletek, tájba festett csendéletek. Képkivágások, fotóról másolt életképek, festett gondolatok, vonzások, taszítások. Jelen vannak a digitális technikát felhasználók, a metafizikus naturalisták, a technorealisták, az új szimbolisták, a hiperrealisták. Vajon kortárs képzőművészeink tudnak-e valami újat, valami izgalmasat mondani a festészet tradicionális nyelvén? Hogy modern, digitalizált világunkban tud-e a festészet a filmmel és a videóval szemben valami többet, valami mást nyújtani? Én hiszem, hogy egy műnek, egy kiállításnak, egy csoportos műfaji biennálénak szólnia kell valamiről. És hiszem, hogy a X. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé és a kiállított művek sok mindent mondanak és párbeszédet folytatnak a nézővel. Mindegy, hogy a legújabb technikai eszközökkel, komputer- és videotechnikákkal fejezik ki mondanivalójukat, vagy olajjal, pasztellal, enkausztikával farostra, vászonra vagy papírra. A szegedi seregszemlén a múlt, a jelen és a jövő valamiképpen egyesül. A művészet hovatovább olyan, hogy benne van minden eszköz, stílus és gondolkodásmód. Ezek a festmények személyes üzenetek. Palackposták az idő tengerében. „Akinek füle van hallja” – mondja az Evangélium. Akiknek a megfestett üzenetek szólnak, azok látják, hallják, érzik. Lehet, hogy nehezen adja oda magát, többször is meg kell nézni, visszamenni hozzá, de érdemes! Remélem, hogy a kiállítás minden művészetet szerető embernek örömöt szerez. Biztos, hogy felfedezhetnek új neveket és találkozhatnak a régi ismerősökkel. A X. Szegedi Festészeti Biennálé várható visszhangja remélhetőleg pozitív lesz. Talán biztatás az elmaradóknak és biztatás a további munkához. Én amondó vagyok, hogy ha egy kiállításon néhány emlékezetes művet találunk, akkor már érdemes volt megrendezni. Szepes Hédi művészettörténész

3


PREFACE more serious or lighter content. There are also dramatic works of art either recalling tender moods, or being full of expressivity and tension regarding the content. As at any large scale exhibitions, here too there are works that show a sort of standstill. However, it can also be perceived as if the form order of some artists almost intrinsically determined as a pattern would be melting. Besides the rather significant and less mainstream tendencies of our today’s art, the representation of individual messages is quite apparent. We can find paintings with glowing colours, drawings with high standard depiction and creative experiments, too. The intellectual sovereignty is the only mode for artists to create one’s own world. The artist cannot always allow him/ herself to provide a direct answer to topical issues. In our rushing time, he or she assimilates the overwhelming influences be it either good or bad, then gives them back in a future opus in a distilled way. The sovereign personality avoids superficial values. Abundant works of art are represented here from the strict constructivism through pop art with its object and sign quotations to the lyric depiction. There are quite many that preserve traditions, the inherited values. It is good to witness that figurative painting has again come to the fore. It is good to see since it carries the young ones’ hand prints who undertake renewal. Photo pictures, landscapes, still lives painted into landscapes. Crops of pictures, subject pictures copied from photos, painted thoughts, attractions and repels. Users of digital technique are also present as well as the metaphysic naturalists, the techno realists, the new symbolists, and at last the hyperrealists. It is a question whether our contemporary fine artists can say something novel, something exciting in the traditional language of painting. Whether painting in our modern, digital world is able to offer something more, something else on the contrary to the video and the film. I believe that an artistic work, an exhibition, a group genre biennial should have a meaning. I believe that the 10th Szeged Panel Painting Biennial and the exhibited works of art say a lot and invite viewers for a dialogue. It is just the same whether they express their messages with the newest technical equipments, computer or video technique, with oil, pastel, or encaustic on wood fibre, on canvas or on paper. At the Szeged symposium, the past, the present and the future get unified in a particular way. Art as such incorporates all instruments, styles and ways of thinking. These paintings are personal messages. They are messages in a bottle in the sea of time. “Listen, then, if you have ears” – says the Evangelism. Those to whom the painted messages are meant will see, will hear and will feel. They may not give themselves in easily, they have to be looked at even for several times, they have to be revisited, but it is worth. I sincerely hope that the exhibition will please all art-loving people. They can surely discover new names and can meet old friends as well. The reception of the 10th Szeged Panel Painting Biennial will most likely be positive, which can be an encouragement to the ones staying away and an encouragement for future works. My conviction is that if we can find some memorable artistic works at an exhibition, it is worth organising it.

The Szeged Panel Painting Biennial, the symposium of contemporary Hungarian painting, is organised in July 2004 on the tenth occasion. More than twenty years ago, I assisted the organisation of the first biennial as a beginner art historian. The trustee of the Szeged Summer Exhibition, Zsuzsa D. Fehér had asked me to campaign for and promote the participation of young painters, to select their works of art and to organise their exhibition in the framework of the biennial. According to my recollection, it was a truly nation-wide event, the celebration of painting. Great master laureates and young Titans were battling on the walls. The event had an incredible power and forcefulness. From the 60s, the annual presentation of national contemporary fine arts, the Spring Exhibition of the Association of Fine Artists and Applied Artists, was organised in the representative art gallery of the capital, in the Műcsarnok. I doubt that these summarising and nation-wide exhibitions provoking lots of debates at that time would have left much impression and I suppose that not very many people can remember them. In the 70s, the biannual branch and genre exhibitions attracted lots of attention such as the Miskolc Biennial of Graphics, the Salgótarján Biennial of Drawing, the Pécs Biennial of Small Sculpture and Ceramics, furthermore the Békéscsaba Design and Graphics, the Sopron Medal and the Esztergom Photography Biennials. In those days, the opportunities to take part in international exhibitions and to establish foreign art relations were scarce, thus almost exclusively these genre biennials provided space for introduction and for qualification. The biennials were the achievement not only of individual artists but an account of a comprehensive art life, and the result of a healthy creative competition as well. By now, the initial excitement have been taken over by a quiet desire to appear and to meet expectations and to fit in. Unfortunately, today the national fine arts have already been split into camps and into civil organisations fiercefully fighting against each other. Since subsidy can exclusively be applied for specific programmes, for individual or group exhibitions, art organisations, exhibiting institutions and galleries tend to multiple their exhibitions. The shows take place daily, vernissages come one after another, thus fine artists face hardship in meeting expectations. There is no time for in depth work, since they are under the pressure to produce something for the numerous thematic exhibitions as well as for the collective exhibitions either in the country or abroad. They also have to prepare for the individual exhibitions, hence this is how they can get grants for the catalogues, too. No wonder if they do not have sufficient time to get prepared for the nation-wide biennials. They may find the genre limitation also burdensome. The importance of national biennials has decreased, their professional and artistic significance as well as the happiness felt about the dominant initiative have calmed down. Many of them publicly declare one’s intellectual and artistic separation. The professional interest and the critical reception have decreased and the drop of participation is sadden. On the occasion of the jubilee Szeged Exhibition, I am hesitant to ask again where the painters are, why the participation is so low, what the reason is for staying away. I will not ask either where the senior masters and the representatives of the younger generations are, but I will express my thanks for the presence of the ones having honoured the event. The exhibited works are very diverse, multifarious both thematically as well as emotionally. Here there are works of art capturing impressions of the moment and the ones expressing

Hédi Szepes Art Historian

4

DÍJAZOTT ALKOTÁSOK


NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA DÍJA

Galambos Tamás Előszezon – olaj, vászon, 150×180

6


SZEGED MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA DÍJA

Pataki Ferenc A látható tükrözi a láthatatlant I. – akril, metál, pozdorjalap, 110×110

7


MAGYAR ALKOTÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE DÍJA

Nagy B. István Férfi (Arcképcsarnok XVIII.) – akril, vászon, 97×86 • Kisember (Arcképcsarnok XX.) – akril, vászon, 80×63,5

8


DÉLMAGYARORSZÁGI MÉH RT. DÍJA

Pásztor Gábor Csendélet – olaj, karton, 30×40 • Önarckép – olaj, karton, 30×40

9


CSONGRÁD MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT DÍJA

Vilhelm Károly Gyermekkor – olaj, vászon, 100×140

10


SZEGEDI FONALFELDOLGOZÓ RT. DÍJA

Korényi János Torinói lepel – vegyes, fatábla, 45×40

11


DUNA-TISZA REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI RT. DÍJA

Csáki Róbert Japán kert – olaj, vászon, 100×105 • Bál – olaj, vászon, 100×105

12


DÉMÁSZ RT. DÍJA

Aranyi Sándor Bent, lent és fent – olaj, farost, 120×50

13


SZILÁNK GLASS COMPANY DÍJA

Sejben Lajos Provance III. – vegyes, farost, 70×50

14

ALKOTÁSOK


Ale Ildikó Reggeli ragyogás – vegyes, papír, 83,5×60

Ásztai Csaba Böszörményi legendák II. – olaj, vászon, 100×100

17


B. Mikli Ferenc Fények a Dunán – akril, vászon, 60×80

Balla Attila Erdei oltár – epoxigyanta, olaj, homok, rétegelt lemez, 130×140

18


Balogh Géza A dinamizmus rendje – olaj, farost, 120×180

Bánsághi Tibor Vince TR 7 – akril, vászon, 100×100

19


Benes József Figura II. – akril, vászon, 100×70

Bényi Árpád Embertelen táj – olaj, farost, 60×80

20


Berkecz Éva Hegyi táj – tempera, karton, 42×60

Bészabó András Rovás-kapu II. – olaj, vászon, 100×70

21


Brassai Albert Falfirka – olaj, papír, 36×38

Budaházi Tibor Fészek – vegyes, farost, 100×70

22


Buhály József Böjt – plextol, karton, 52,5×42

Burai István Öreg trombitás – akril, karton, 80×62

23


Cs. Pataj Mihály Vízió – olaj, farost, 43×37

Csoma Gábor Kikötő – olaj, vászon, 132×170

24


Czinkotay Frigyes Máltai tengerpart – olaj, dekli, 20×23

Darázs József Mozaik H. Zs.-nek – tojástempera, farost, 80×60

25


Deák Ilona Délutáni pihenő – olaj, farost, 26×17 • Jelenet két nővel – olaj, fatábla, 37×30

Dohnál Áron Az én katedrálisom IV. – rolandpigment, vászon, 53×51

26


Dohnál Tibor A rejtőzködő fehér – olaj, vászon, 63×127

Dréher János Töredék – részletek I. – vegyes, farost, 100×100

27


Erdélyi Eta Feszes mozdulat II. – olaj, vászon, 142×58

Ezüst György Janikovszky Éva – olaj, vászon, 80×60

28


Fabók Gyula Fény és árnyék VI. – vegyes, papír, 60×48 • Fény és árnyék V. – vegyes, papír, 60×48

Fekete Miklós Niké – olaj, farost, 90×70

29


Fenyvesi Márta Arion – vegyes, papír, 40×31

Fülöp Erzsébet Család – olaj, deszka, 13×13

30


Ghiczy Dénes Veszély – akril, vászon, 72×110

Gelencsér János Feszült táj – akril, vászon, 100×120

31


Gyémánt László A Vadas – olaj, vászon, 50×60

Gyöngyösi Gyöngyi Teknős – vegyes, papír, 31×31

32


Hajdú Katalin Félhang – tojástempera, vászon, 60×90 • Patt – tojástempera, vászon, 60×90

Hajdú László Domus Homo Therma – olaj, vászon, 180×120

33


Harnóczi Teodóra Nem tudjuk – olaj, farost, 50×60

Henn László András Pincérkirály – vegyes, farost, vászon, 114×71,5

34


Hézső Ferenc Este a legelőn – olaj, farost, 60×70

Huller Ágoston Hezitáció 2. – olaj, farost, 50×90

35


Jávor Piroska Jó reggelt vasárnap – olaj, vászon, 90×90

Kádár Katalin San Gimignano-i részlet –vegyes, papír, 100×70

36


Kalmárné Horóczi Margit Védett virág – akril, rétegelt lemez, 40×29 • Ki viszi át a szerelmet? – akril, rétegelt lemez, 50×50

Kardos Péter Parafrázis – olaj, vászon, 40×100

37


Kassai Imre Útban Európa felé – olaj, farost, 60×50

Kecskés András Üvegek – olaj, vászon, 100×174

38


Kéri László Vélt szimmetriák – olaj, vászon, 110×120

Kiss Ferenc A test ennyi II. – vegyes, farost, 150×100

39


Kiss Ilona Előérzet – olaj, papír, 50×20 • Sugallat – olaj, papír, 50×20 • Sejtelem – olaj, papír, 50×20

Klimaj György Egyensúly – olaj, vászon, 50×70

40


Kopasz Márta Fantázia – olaj, papír, 14,5×18,5 • Szeged a Ferences rend oltalmában – tempera-laparany, papír, 26x17

Kovács Péter Balázs Dialógus I. – akril, vászon, 100×120

41


Kovács Péter Gödör – vegyes, papír, (diptychon), 2×100×70

Krajcsovics Éva Velence I. – olaj, vászon, 60×60 • Velence II. – olaj, vászon, 60×60

42


Láng Eszter Színes formák Esztikének I. – pasztell, karton, 65×50

Lázár Pál Köd – olaj, farost, 50×70

43


Lous Stuijfzand Máról-holnapra II. – akril, vaslemez, 40×34

M. Nádler Tibor Rajzolatok II. – akril, papír, 115×86

44


Magén István Refrén – olaj, vászon, 140×140

Magyar Gábor DCCLXXXIII. – vegyes, karton, 100×70

45


Magyar József Parcellák – vegyes, papír, 70×50

Makó Judit Fej és virág – olaj, vászon, 160×120

46


Marcasi Bükösdi Kálmán Wonderful World – akril, karton, 70×100

Márton László Nagy ülő alak – tempera, vászon, 195×98

47


Mészáros Tibor Csend – olaj, farost, 47×62,5

Mráz János Föld érzés I. – olaj, farost, 16×13,5 • Föld érzés III. – olaj, farost, 16×13,5

48


Nádas Alexandra Csónakház II. – vegyes, fatábla, 60×70

Novák András I.u. 2000-2001. II. – olaj, farost, 24×34 • Kr. u. 2004. 05. I. – olaj, farost, 19×24,5

49


Olasz Attila Időkapu – akril, karton, 70×50

Oroján István Fészek – vegyes, vászon, 100×110

50


Ötvös Zoltán A nap vége – olaj, vászon, 93×128

Papp György Miasszonyunk – akril, karton, 73×53

51


Papp Olívia Barátaim – tűzzománc, 30×40

Paróczi Ágnes Összefonódás – olaj, vegyes, farost, 80×122

52


Permay Éva Híd – akril, karton, 56,5×53,5

Porkoláb Sándor Háló – olaj, farost, 80×60

53


Repászki Ferenc Cigányhold – vegyes, akril, karton, 27,5×37,5

Romvári Márton … és egy tányér – olaj, vászon, 100×60

54


Serényi H. Zsigmond Ellentétes irányok – olaj, fonal, vászon, 120×100

Sinkó János Találkozás – olaj, farost, 70×70

55


Sipos Zsófia Régi temető – pasztell, papír, 70×50 • Diófás kert – pasztell, papír, 65×45

Somos Miklós Vizitációs csendélet – olaj, karton 20×40

56


Szabó Péter A szemfényvesztés önérzete – olaj, farost, 110×75

Szabó Tamás Fej – vegyes, vászon, papír, 120×90

57


Szabó Zoltán Virágcsendélet – olaj, farost, 160×130

Szakács Imre Sebek – olaj, fatábla, 40×40

58


Székhelyi Edith Jel – olaj, farost, 70×70

Szilágyi János Ünnep – olaj, vászon, 100×120

59


Szilárd Klára Sivatag és tenger – hullámzások – olaj, vászon, 100×100

Szombathelyi Árpád Rezgések-érzések I. – olaj, vászon, 60×50

60


Szűcs Árpád Múzeumlépcső – olaj, farost, 80×40

T. Komlódi Judit Delegáció – olaj, farost, 70×120

61


Tácsik János Corpus Christi – olaj, vászon, 160×120

Tamás Mária Kapu – pasztell, akvarell, papír, 19×13 • Gravitáció – pasztell, akvarell, papír, 18,5×13

62


Tóth Ernő Vörös postakocsi – olaj, vászon, 100×120

Turcsányi Antal Rítus – olaj, papír, 35×35

63


Udvardy Emese Batisztpárna, selyempapucs – olaj, vászon, 70×70

Váli Dezső Műterem, nincs veszély – olaj, farost, 80×80 • Barlangrajz műterem – olaj, farost, 80×80

64


Végh Anna Bűnbeesés – vegyes, fatábla, 26×26 • Újjászületés – vegyes, fatábla, 26×26

Vladár Csaba Mező (Villám) – olaj, fatábla, 50×50

65


Zajácz András Cím nélkül II. – akril, farost, 50×70

Zöld Anikó Etruszk terek II. – olaj, vászon, 60×60

66


A TÁBLAKÉPFESZTÉSZETI BIENNÁLÉK DÍJAZOTT MŰVÉSZEI 1983. Orosz János, Fóth Ernő, Fischer Ernő, Eigel István, Somos Miklós, Bujdosó Ernő, Kovács Péter, Kovács László, Tölg Molnár Zoltán 1985. Váli Dezső, Nagy B. István, Földi Péter, Kiss Zoltán László, Kovács Péter, Németh József, Tardos Zoltán, Kovács László Bujdosó Ernő, Somos Miklós, Tölg Molnár Zoltán 1987. M. Novák András, Eigel István, Nagy B. István, Takács Klára, Kovács László, Zoltánfy István, Szirtes János, Galambos Tamás, Bráda Tibor, Kovács Péter, Szentgyörgyi József 1989. Kovács Péter, Lóránt János, Galambos Tamás, Szűts Miklós, Váli Dezső, Krajcsovics Éva, Kovács László, Borgó György Csaba, Orbán Attila, Katona Zoltán 1994. Veress S. László, Lóránt János, Nagy Gábor, Váli Dezső, Krajcsovics Éva, Sejben Lajos, Tenk László, Vilhelm Károly, Vecsési Sándor, Sinkó János, Juhász Sándor 1996. Lóránt János, Kalmárné Horóczi Margit, Barabás Márton, Nagy-Sándor Zoltán, Vécsey Gábor, Berki Viola, Vecsey Csaba, Eigel István, Novák András 1998. Fischer Ernő, Székhelyi Edith, Vilhelm Károly, Aknay János, Kéri László, Végh András, Kalmárné Horóczi Margit 2000. Kalmárné Horóczi Margit, Vilhelm Károly, Aknay János, Lóránt János, Kőnig Frigyes, Pataki Ferenc Halbauer Ede, Váli Dezső 2002. Szabó Pál, Darázs József, Kovács Péter, Serényi H. Zsigmond, Hajdú Katalin

67

Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Rt.

Fél évszázados múltú társaságunk jól szervezett minőségi szolgáltatást nyújt az utazóközönség számára. Járműparkunk kielégíti a különleges utazási igényeket is. Korszerű autóbuszaink (Ikarus, Neoplan, Scania, Volvo) és magas színvonalú javítóbázisunk garantálják a megbízható szolgáltatásokat. Társaságunk elkötelezett a minőségbiztosítás és környezetvédelem iránt, melyet bizonyítanak az integrált minőségügyi tanúsítványok is. (ISO 9001, ISO 14001) Helyközi és távolsági autóbuszjáratainkkal az ország megyeszékhelyeit, nagyobb városait és főbb idegenforgalmi, üdülő, történelmi és kiránduló helyeit kötjük össze Csongrád megyével. Utazással kapcsolatos kérdésekkel, különjáratok megrendelésével forduljon Közönségkapcsolatok Irodánkhoz!

Tisza Volán Részvénytársaság 6724 Szeged, Bakay N. u. 48. Tel.: 62/560-111 • Fax: 62/560-199 www.tiszavolan.hu • e-mail: [email protected]

Közönségkapcsolatok Irodája 6724 Szeged Plaza, Kossuth Lajos sgt. 119. Tel./Fax: 62/550-181 e-mail: [email protected]

Olasz Kulturális Központ Szeged, Dugonics tér július 17 szeptember 17

Recommend Documents