Kovács Tamás mesteredző
Nyolc Riói aranyérem és ami mögötte van…! A Riói olimpiai szereplés, szakmai gondolatokkal, egy esetleges 2024-es olimpiai rendezés tükrében…!!! Befejeződtek a Riói Olimpiai Játékok ahol, a magyar csapat nyolc aranyérmet, három ezüst és négy bronzérmet szerzett. Ami az aranyérmek számát illeti, az csodálatos teljesítmény, amivel a nemzetek rangsorában csapatunk az előkelő 12. helyen végzett, ami összességében egy kitűnő szereplés. De hogy igazi képet kapjunk a szereplésről egy esetleges 2024-es olimpiai rendezés szemüvegén keresztül, akkor nagy hiba lenne elhallgatni azt a tényt, hogyha az összes megszerzett érmek száma alapján nézzük a nemzetek rangsorát, akkor csak a 17. hely a miénk 15 éremmel, az olimpiai pontok alapján pedig a 16. hely járt a 110 pontért. Egyes, államilag kiemelten támogatott egyéni sportágak csalódást okozva szerepeltek a Riói olimpián, valamint az a tény, hogy a TAO pénzekből kiemelten támogatott labdajátékok –a vízilabda kivételével – nem kvalifikáltak Rióra. Furcsa kettősség jellemezte a magyar sportolók Riói szereplését. Egyfelől a nyolc aranyérem nagyon fényes. Másfelől a 2012-es londoni olimpiához képest a kiemelt egyéni sportágak közül az érmek és a pontszerző helyek száma alapján csak az úszás, a vívás lépett előre, persze a női kajak szakág három aranyérme is kimagasló eredmény. Idézet a 2008-as kudarcos pekingi olimpia utáni Magyar Olimpiai Bizottsági jelentésből: ”A kajak-kenu, úszás, vívás az elmúlt három olimpián- 2000, 2004,2008 - az összeredmények 63 %-át szerezte meg, pontszám, érmek, aranyérmek tekintetében, ami nem jó, mert sokkal szélesebb bázison kellene mozognia a magyar sport olimpiai eredményességének. 24 sportágban kvalifikálták magukat versenyzőink és az is elgondolkoztató, hogy ebből a 24 sportágból 15 sportág nulla pontot szerzett!” Ez azt jelenti, hogy 16 éve ez a három sportág adja az olimpiai szereplések eredményességének több, mint 60%-át, vagyis hosszú ideje a magyar sport olimpiai eredményei nagyon szűk bázison mozognak, ami egy esetleges hazai rendezésű olimpia előtt 8 évvel komoly figyelmeztetés. Még mielőtt az elemzésekbe kezdenénk és a 8 aranyérem mögé nézünk, akkor el kell mondani bevezetésként, hogy most Rióban 21 sportágban sikerült a kvalifikáció, vagyis 15 sportágunk nem tudta kvalifikálni magát az olimpiai játékokra: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, gyeplabda, golf, íjászat, kajak-kenu szlalom, lovaglás, ritmikus gimnasztika, rögbi, strandröplabda, trampolin, teakwondo és szinkronúszás, valamint a 21 sportágból 11 sportág nulla pontot szerzett! Nézzük konkrétan a londoni és a Riói eredmények összehasonlítását: 2012-ben, Londonban a magyar küldöttség tizennyolc érmet szerzett, a mostani Riói termés tizenöt. Még szembetűnőbb, hogy Rióban a magyar érmeket mindössze négy sportág (úszás, vívás, kajak1
kenu, atlétika) nyerte, míg Londonban nyolc (úszás, vívás, atlétika, kajak-kenu, torna, birkózás, cselgáncs, öttusa). Négy évvel ezelőtt a nyolc magyar aranyat öt sportág szállította, most ugyanezt a nyolcat három. Londonban tizenkét sportág volt pontszerző, Rióban már csak nyolc. A mostani olimpián nem szerzett pontot az evezés, az ökölvívás, az öttusa, a súlyemelés, a tenisz, a tollaslabda, a torna, a triatlon, a vitorlázás, a műugrás, a hosszútávúszás és az asztalitenisz. Londonban ott volt a férfi kézilabda-válogatott, Rióba már nem jutottunk ki ebben a sportágban. Vagyis 15 sportág nem jutott ki, 11 sportág helyezetlen volt, így összesen 26 sportág szereplése negatív! A sportvezetésnek mélyreható szakmai elemzést kell végeznie arról, hogy mindez miért történt így. Semmiképp sem szabad a szőnyeg alá söpörni, hogy kiemelt állami támogatások mellett is gyengébben szerepeltünk Rióban, mint az előző olimpián. Ezek szerint a tényleg nagyszerű aranyérmek ellenére visszaesésről kell beszélnünk? Sajnos igen. Az, hogy az aranyérmeket három sportág érte el, jelzi a magyar sport eredményességének tovább szűkülését London óta. A brit fővárosból huszonhárom versenyző jött haza éremmel, míg Brazíliából tizenöt. A sikeres olimpiai szereplést nemcsak az aranyérmek száma jelenti. Egy nemzet sporterejét az olimpiákon a helyezések száma erősíti és az, hogy ezt az eredményt hány sportág hozta. 1988-ban 39 pontszerző helyünk volt, a kudarcos 2008-as pekingin 18, a Riói Olimpián már csak 10. Sajnos ez jelenti igazán a magyar sport eredményességének beszűkülését. 88 éve – az 1928-as olimpián volt utoljára, hogy a magyar csapat csak 10 pontszerző (4.-6. hely) hellyel jön haza az olimpiai játékokról! Londonban 24 sportágban, Rióban már csak 21 sportágban kvalifikáltuk magunkat! Londonban 129 olimpiai pontot, Rióban már csak 110et szereztünk! 2016-os Riói Játékokon tizenöt világ klasszis érmes, valamint a 10 pontszerző versenyzőnk, csapatunk hozta fel az éremtáblázat tizenkettedik helyére Magyarországot. Pedig az elmúlt olimpiai ciklusban négyszer annyi állami támogatást kaptak a magyar sportolók, mint London előtt. Vagyis a befektetett pénz mennyisége nincs arányban az eredményekkel. A nyolc aranyérmet 15 világklasszis versenyző érte el: Hosszú Katinka 3, Kozák Danuta 3 (kettőben Szabó Gabriella,egyben Fazekas- Zur Krisztina és, Csipes Tamara), Szilágyi Áron és Szász Emese. Ezüstérmeseink Cseh László, Imre Géza és Hosszú Katinka, bronzérmesek Kapás Boglárka, Márton Anita, Kenderesi Tamás és a férfi párbajtőrcsapat (Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter) Még a három sikeresen szerepelt sportágban is komoly gondok vannak, pedig a Riói eredmények 85%-át hozták: kajak-kenuban a férfi szakág várakozáson alul szerepelt, úszásban Hosszú Katinka, Cseh Laci, Kapás Bogi és az új tehetség Kenderesi Tamás szuper, de a 36 kiutazott versenyzőből ez csak négy. Vívásban 10 olimpiai számból csak hatban jutottunk ki, három csapatunk itthon maradt. 35 éves átlagkorú a csapat, és nem épült be az olimpiai ciklus alatt egyetlenegy fiatal sem az olimpiai csapatba. Ez a három sportág mentette meg a magyar sport becsületét. Akkor mi van a többi 26 sportágban, akik nem kvalifikálták magukat, vagy helyezetlenül végeztek az olimpián?
2
Egy sportág olimpiai sikeres szereplése nemcsak az aranyérmekkel, hanem az érmek és helyezések számának összességével mérhető le igazán. A három aranyérmes sportágat az atlétika követi Márton Anita bronzérmével, valamint két hetedik, és egy nyolcadik hellyel. Judoban egy ötödik és három 7. helyezés volt, 13 olimpiai pontot tervezett és csak 2 olimpiai pontot hozott. A birkózás 13-22 olimpiai pontot tervezett és 4 pont lett belőle, függetlenül attól, hogy egy-két versenyzőt bírói tévedések sújtottak. A kajak-kenu is a 35-37 olimpiai pontot tervezett, de 27 pontban realizálta eredményeit, így elmaradt a tervezettől. Az öttusa is túltervezte magát a 14 ponttal, végeredményben nulla pontosok lettek. A sportlövészet 7-12 olimpiai pont helyett csak 2 pontot tudott teljesíteni. A torna 12-14 olimpiai pont helyett 0 pontos lett. Ökölvívásban is hamar elbúcsúzott két versenyzőnk, szerintem megérett a sportági vezetés a megújításra. Az evezés, triatlon, vitorlázás megérdemelne nagyobb kiemelt támogatást, mert figyelemre méltóan versenyeztek. Egy olimpián a csapatsportágak szereplése kohéziós erőként szolgál az otthon maradt szurkolók és az egész nemzet részére. Valóban, a magyar kézilabda nagyon hiányzott a mostani olimpiáról. A külföldi világklasszisokkal megtűzdelt klubcsapataink eredményei nem adnak reális képet a magyar kézilabda erejéről. Ezért ebben a sportágban a nemzeti érdeket kell előtérbe helyezni a klubérdekkel szemben és akkor ott lesznek csapataink a tokiói olimpián. A betervezett 5-7 pont 0 ponttal realizálódott. A férfi vízilabda-válogatott tudása, vagánysága még nem érte a korábbi háromszoros olimpiai bajnok csapatét. Itt nem szabad türelmetlennek lenni, mivel komoly őrségváltás történt. Női vízilabdában az USA kiemelkedik, a többi 4-5 csapat közül bármelyik ezüstérmes lehet. A magyar női együttes fiatal, azt gondolom, hogy 2020-ban megszerzik a hőn áhított érmet. A vízilabda is túltervezte magát a 8-14 olimpiai ponttal, mivel 5 ponttal zártak. Az evezés, vitorlázás, triatlon bizonyította, hogy ezekre a sportágakra oda kell figyelni nagyobb állami támogatásokkal. A kosárlabda, a röplabda és a labdarúgás szakmailag annyira visszaesett, hogy csak nagyon hosszú, kemény szakmai munkával lehet ezeket a világ elit közelébe visszahozni. Ha viszont Budapest elnyeri a 2024-es nyári olimpia rendezési jogát, akkor ezt a folyamatot sem lehet tovább halogatni. Nagyon jó és rutinos vívó gárda utazott ki Rióba. Az egyéni versenyeken indulók valamennyien világ- és Európa-bajnokságokat megjárt vívók voltak. Ebben a tekintetben tehát nem ért meglepetés, hogy messze a várakozások felett teljesítettek. Abban nem voltam biztos, hogy ez a 34 és fél év átlagéletkorú együttes hogyan fogja bírni a fizikai és mentális terhelést. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a szakmai, de különösen a mentális felkészítés kitűnően sikerült. Szilágyi Áron kétszeres egyéni olimpiai bajnokként még mindig a jövő embere. Két, de akár három olimpiai szereplés is benne van még a pályafutásában. A férfi párbajtőrözőink mögött pedig ott vannak a tehetséges utánpótlás-versenyzők, akik a helyükre léphetnek. A tőrvívás továbbra is lukas szakág, ott nagyon sok tennivaló van még. Tornában Berki Krisztián nagyon hiányzott az olimpiáról, ellenben Hidvégi Vid kilencedik helyezése egyáltalán nem rossz eredmény. A súlyemelés – ha nagyon lassan is – elmozdult a mélypontról. Sportlövészetben még mindig Sidi Péter az, aki tudja hozni magát az olimpiákon. Az asztaliteniszt a kínai és más ázsiai versenyzők inváziója sújtja. Ha Budapest olimpiát szeretne rendezni, akkor nemcsak új létesítmények kellenek, hanem további tíz-tizenöt sportágban a jelenleginél jobb eredmények. Ezekben a sportágakban kiemelt felzárkóztató programot kell meghirdetni. Egy esetleges budapesti olimpia semmiképp sem lehet sikeres úgy, hogy a rendező ország csupán három-négy sportágban ér el kiemelkedő eredményeket. 3
Tradicionális eredményes olimpiai sportágaink közül sajnos az öttusa, birkózás, ökölvívás, várakozáson alul szerepelt. Összességében láthatjuk a visszaesést, és ha reálisak akarunk lenni, akkor felvetődik az a kérdés, hogy a Riói Olimpián a sportágak voltak-e sikeresek, vagy csak néhány klasszis versenyzőnk? Szakmai oldalról vizsgálva a kiemelkedő eredményekhez több út vezet. Én az edzői szabadság híve vagyok, de a kontroll, a számonkérés soha nem maradhat el. Nem szabad központilag beskatulyázni az edzőket, főleg akkor nem, amikor egyes magyar sportszövetségek élén nem szakemberek ülnek. Amit Hosszú Katinkáék és Kozák Danutáék csináltak, az példaértékű, eredményes, és a magyar olimpiai csapat 8 aranyérméből hatban benne vannak, ami az ő részükről csodálatos, de a magyar csapat teljes eredményessége szempontjából már elgondolkoztató! Ugyanakkor ez nem mindenkinek jöhet így össze. Ahány versenyző, annyiféle felkészülés, annyiféle metodika. Szerintem elavult az a szakmai irányítási rendszer, hogy egy ember megmondja, mit kell csinálni. Éppen ezért az egyéni sportágakban megszüntetném a szövetségi kapitányi posztot, ugyanis az égvilágon semmi értelme nincsen. Egyéni sportágakban szakági vezetőedző, csapatsportágakban a szövetségi kapitányok a szakmai vezetők. Hosszúék megmutatták, hogy külön utakon is lehet világraszóló eredményeket elérni, de ehhez Shane Tusup szakmai felkészültsége, kreativitása és egy nagyon tehetséges, fanatikus versenyző kellett. Ami a helyzet kezelését illeti, az egész magyar sport nevében azt kívánhatom, hogy a jövő évi budapesti úszó-világbajnokság előtt minden vitás ügy rendeződjön. A lényeg nem az, hogy az edző egyben a férj, vagy sem, hanem a tréner szakmai szabadsága. A versenysportban mindig az eredmények igazolják, hogy jó úton jár az edző, vagy sem. Kozák Danuta és Hosszú Katinka jó utat választottak, Katinka rendszeres versenyeztetése nekem különösen tetszett, mivel itthon nagyon sok edző „vattázza”, azaz eldugja a tanítványát a világversenyek előtt. Azt hiszik, ha pihenten megy a sportoló a versenyre, akkor garantált lesz a siker. Messze nem így működik már a világ élsportja. Tudomásul kell venni minden szakembernek, hogy az a technikai, taktikai és mentális felkészítés, ami jó volt Pekingben, az nem volt elég Londonban, és ami elég volt Londonban az nem volt elég Rióban. Hihetetlenül fejlődnek a sportágak, csak új akciókkal, jobb időkkel, méterekkel, új taktikai elemekkel, és még magasabb szintű mentális és tudományos felkészítéssel lehet eredményes a magyar sport Tokióban és 2024-ben. Hogyan lehet még eredményesebb a magyar sport, miben kell előrelépnünk 2024-ig? 1. Az egyéni olimpiai sportágak állami finanszírozását, valamint a versenyzők és szakemberek havi dotálási rendszerét meg kellene reformálni, mert nem hatékony. A csapatsportágak tao-támogatási rendszerének hatékonysága, eredményessége is felülvizsgálatra és elemzésre szorul. Nyilvánvalóan új finanszírozási rendszerre van szükség, sokkal hatékonyabbra, mint a mostani. 2. Kiemelt feladatnak kell lenni az utánpótlás eredményességének fokozása az elkövetkező 8 évben. Nagyon sok sportág rendelkezik utánpótlás világ és Európa4
3.
4.
5.
6.
bajnok versenyzőkkel, de többségük a felnőtt korba lépve megtorpannak, fejlődésük lelassul, egyesek pedig eltűnnek a süllyesztőben. Nagyon kevés olyan fiatal tehetség épült be az olimpiai csapatba, aki eredményes is tudott lenni Rióban, például olyan, mint az úszó Kenderesi Tamás. Az utánpótlás terén is komoly reformokra van szükség! A Magyar Olimpiai Bizottságnak meg kell oldani tekintélyes, nagy tudású, elismert főfoglalkozású szakemberekkel az olimpiai sportágak szakmai ellenőrzési rendszerét, akár szakfelügyelői rendszerben, mert ezt hatékonyan csak a szövetségeken kívül alkalmazott edzőkkel lehet megoldani. A sportági konzultációk kora lejárt, naprakész, minden edzésen, helyszínen jelen levő, pontos szakmai képet kialakító szakemberekre és munkára van szükség, és akkor sokkal tisztább szakmai kép fog kialakulni a MOB és a sportági szövetségek számára. Kiemelt feladattá kell tenni az olimpiai felkészülések során az edzők szakmai képzését és továbbképzését. A jelenlegi finanszírozási rendszer lehetővé teszi a világ legsikeresebb edzőinek meghívását különböző sportágainkban a szakmai fórumokra. Rendszeresen szervezni kell külföldi és hazai edzőtovábbképzéseket és továbbra is kiemelt feladatnak kell lenni az edzőképzésnek a Testnevelési Egyetemen, a legkiválóbb szakemberek bevonásával. Az edzőképzést vezetők munkája is megérdemelne egy felülvizsgálatot, és ha kell személyi változtatásokat. Kiemelten kell kezelni egy 2024-es budapesti olimpia rendezése szempontjából a Riói Olimpiára nem kvalifikált, vagy kijutott, de eredménytelenül szereplő sportágak felzárkóztató programjának elkészítését 10-15 sportág részére sokkal nagyobb állami támogatással, mint az elmúlt négy évben volt, mert tudjuk,hogy nem mindenki lehet érmes, de meg kell adni tudásuk,szorgalmuk, tehetségük alapján az un. „kis” sportágaknak is a lehetőséget a sikerre. Kiemelten kell foglalkozni és anyagilag támogatni – elsősorban a pontozásos sportágakban – a sportági sportdiplomáciai tevékenységet, hogy minél több személy kerüljön kiemelten fontos pozíciókba - vezetőségi tagok, versenybírók, technikai bizottsági tagok - a Nemzetközi Szövetségek vezérkarába.
Nagyon szeretném, hogy legyen Budapesten olimpia, de mindig felmerül bennem az a kérdés, hogy elég erősek vagyunk és leszünk-e gazdaságilag egy ilyen esemény megrendezéséhez? A kérdésre válaszolva, szerintem nem az fog dönteni Limában, hogy milyen volt Rió, hanem az, hogy melyik város milyen erős pályázati anyaggal érkezik a perui NOB kongresszusra, és talán az, hogy 100 éve a világ tíz legeredményesebb országai között vagyunk és még nem rendeztünk olimpiát.
5
