NYIToTT SZEMMEL. A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére KÖZÉLET VALLÁS ÉLETMÓD FEJLÉC

II. évfolyam, 2. szám ■ 2007. ősz–tél Ára 150 Ft

FE JLÉC

NYIToTT SZEMMEL KÖZÉLET

NYITOTT

VALLÁS

ÉLETMÓD

SZEMMEL

A pénz szabaddá tesz? A Z ÍRÁS

MELLETT

A mammonról

LELKI

EGÉSZSÉG

Hamis és igaz örömforrások ÉLETMÓD

Gyógyító táplálkozás C SALÁDI

ÉLET

A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 1

FE IRDETÉS H JLÉC

Vankó Zsuzsa

Esti történetek gyerekeknek

Akció!

Az elbeszélésgyűjtemény a mindennapi életből való igaz történeteket tartalmaz, melyek megtöltik a gyermekek lelkét jóval, széppel, bátorsággal és reménységgel.

Vankó Zsuzsa

etek E sti történ ek gyerekekn

76 oldal, keménytáblás, színes rajzokkal gazdagon illusztrált.

A könyv akciós ára:

1620,(Eredeti ár: 2700 Ft)

SPALDING ALA

PÍTVÁNY

Az akció idõtartama: 2007. október 22.–december 21.

MEGRENDELHETŐ: Spalding Alapítvány Tel./fax: 06/23/319-093 Mobil: 06/20/569-7510 E-mail: [email protected] NYITOT T S ZEMMEL – NEGYEDÉ VE S FOLYÓIR AT Felelõs szerkesztõ: Soós Attila. Szerkesztõ: Soósné Szász Ágnes. Olvasószerkesztõ: M. Környei Éva Lapterv: Czinkota András és Kökéndy Zoltán. Borítóterv: Feyér Ákos. Tipográfia, nyomdai elõkészítés: STENTArt.hu. Nyomja: Print 2000 Kft. Kiadja a BIK Könyvkiadó • 1121 Budapest, Remete út 16/A • http://www.ekonyv.hu, e-mail: [email protected] Felelõs kiadó: Szigeti Gábor • ISSN 1787-8179 Kérdéseikkel, hozzászólásaikkal, leveleikkel szerkesztőségünk elérhető a www.jelek.hu internetes oldalon, vagy postán: 1121 Budapest, Remete út 16/A Korábbi számaink elektronikus változata az interneten a www.nyitott_szemmel.extra.hu oldalon olvasható.

2 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

A lap megrendelhetõ a BIK Könyvkiadónál.

S ZERKESZTÕSÉGI

Tartalom NYITOTT

SZEMMEL

Nekünk G8? A pénz szabaddá tesz? A Z ÍRÁS

5 10

MELLETT

„Megtanultam szűkölködni és bővelkedni…”

16

TUDOMÁNY

Vert pénz az ókori társadalmakban 23 C SALÁDI

ÉLET

Méregfogak 4. – Az anyagiak

27

A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére

33

INTERJÚ

„Mindent úgy kaptam” LELKI

38

EGÉSZSÉG

Hamis és igaz örömforrások IRODALMI

43

SAROK

„Avagy a magasságost elérheted-é?”

46

ÉLETKÉPEK

A szeretet koldusai

51

ÉLETMÓD

Gyógyító táplálkozás vegán étrend segítségével

52

LEVÉL

Te – vagy a pénzed?

A

lighogy kiszállok az autómból, meglepően kedveskedő, behízelgő hangon köszöntenek az egyik benzinkútnál. „Üdvözlöm, főnök úr! Adhatok a jobbik, erősebb, kiválóbb benzinünkből? 95-ös extra power! Meglátja, meghálálja majd az autója. Lemoshatom utána a szélvédőjét, megnézhetem az autó olajszintjét?” – záporoznak a fürge, piros ruhába öltözött, közepes termetű benzinkutas kérdései. Szinte végiggondolni sincs időm sokféle ajánlatát. Már veszi is le a majd húsz forinttal drágább benzin töltőpisztolyát, hogy megitassa jó étvágyú autómat, mikor az utolsó pillanatban jelzem neki: a hagyományosnál maradnék. „Tele kéri?” – kérdi bátorítólag. „Nem, csak 2000 forintért” – válaszolok visszafogottan, s közben látom, ahogy természetellenes mosolya fokozatosan komor, csalódott, kifejezéstelen ábrázatra vált. „Akkor lemossam a szélvédőt, vagy ne?” – kérdezi egyre ingerültebben, mire csöndesen, de határozottan válaszolok: „Köszönöm, ezt éppen nemrég már megtettem.” Kissé feldúltan, de újabb reményekkel hagy magamra benzinsapkámmal a kezemben, és ismét hallom a kút túlsó oldalán éppen megálló autós közelében: „Üdvözlöm, főnök úr…” A közeli piachoz érkezve lekvárnak való barackot keresek. Bőséges kínálat vár. Az árusok standjai mind tömve szebbnél szebb gyümölcsökkel, zöldségekkel. Ahogy szemlélgetve, bámészkodva téblábolok a pultok között, szinte mindenhonnan hallom a vásárlásra késztető, már-már könyörgő kérleléseket, sóvárgó tekinteteket: „Fiatalember, friss kukoricát vegyen! Nálam a legolcsóbb.” „Nézze meg, ilyen krumplit sehol sem kap! Ha egyszer nálam vesz, mindig ide fog járni…” „Barackot keresek, lekvárnak valót” – válaszolok kitérően mindenfelé. Válaszomra az egyik eladó elszalad a közeli pulthoz, ahol barackhegyek púposodnak, hogy felkészítse kollégáját az érkezésemre. Az árus torkát köszörülve, már a táNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 3

S ZERKESZTÕSÉGI

LEVÉL

volból üdvözöl bennünket: „Főnök úr, ha barackot keres, ne menjen tovább, úgyse talál jobb lekvárnak valót az egész piacon.” A feleségemre pillantva, aki csemeténkkel karján éppen most érkezett, még hozzáteszi: „Szép asszonynak, ilyen aranyos gyerekekkel csak illene venni ebből a szép gyümölcsből…” Nem gondoltam volna, hogy a személyes, közvetlen hangú reklámban jóval nagyobb erő rejlik, mint amikor csak a televízióból hallom: „…mert megérdemled.” Egy kurta órán belül már másodszor érezhetem magam főnöknek és a legszebb család „urának”. Alig tudok ellenállni a csábításnak. De még szerencse, hogy kissé közelebbről szemügyre vehettem a barackokat. Szomorúan kell visszautasítanom a behízelgő ajánlatot: hiába vagyunk szépek, a barackja nem lekvárnak való. Ezután a kofa szinte maszkot váltva, válogatott jelzőkkel megtűzdelve tapasztalatlan, sutytyó pancsernek titulál. Harsogása még a távolból is visszhangzik. Ezt követően már csak nagyon óvatosan, félénken nézegetek tovább az áruk között. A közeli hipermarket plakátmezőiről hatalmas, szép női arc mosolyog le rám és csábít a díszesen kivilágított raktárnyi termékhez: „A legkisebb is számít…” Micsoda hazug világ szereplői vagyunk! – morfondíroztam magamban hazafele tartva. A pénz, az üzleti világ sakkfigurái, ha akarjuk, ha nem. Egyre erőszakosabban akarják elhitetni velünk, hogy személyünk, emberi értékünk a vásárlóerőnk függvénye. A piac, a tőke, a reklámok és azok háttérszereplői határozzák meg személyes sorsunkat, boldogságunkat, kificamodott önértékelésünket: mennyire vagyunk piacképesek a munkahelyünkön, a baráti körünkben, vagy akár a szűk családi körben. Lassan már csak aszerint ítélnek bennünket, hogy személyes létezésünk mennyi hasznot hoz. Annyira vagy értékes számomra, amennyire vastag a pénztárcád. Amikor „lefőnököznek” és felértékelnek, az nem a te személyednek szól, hanem a bukszádnak. Úgy közlekedhetünk a tömegben, mint valami két lábon járó bankkártya. Hová süllyedt emberi világunk, és maga az ember, akinek egyik legmeghatáro4 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

zóbb éltető eleme korunkban – a Biblia szerint – a „pénzsóvárgás” (Timótheushoz írt II. levél 3,2) lett. Miféle hatalomként kormányozza manapság a pénz, az anyagiak nemcsak az ún. nagyvilágot, hanem a kicsiny közösségeket is: családokat, barátokat, vagy akár a vallásos embereket? Hogyan válhat valaki a „pénz szerelmesévé” – ahogy Pál apostol fogalmaz –, és miként lehet ettől szabadulni? Hogyan tarthatjuk meg a pénzt eredeti, jó értelemben vett eszközi szerepében, és hogyan kerülhetjük el annak veszélyét, hogy szinte már felettünk uralkodó céllá váljon? Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat rövid írásainkban. Továbbra is várjuk kedves Olvasóink észrevételeit, kérdéseit, akár szóban, akár írásban a szerkesztőség címén: BIK Könyvkiadó, Budapest XII., Remete út 16/A. Telefon: 20/379-6170. A SZERKESZTŐ

N YITOTT

SZEMMEL

G

Nekünk G8?

lobális problémák sokaságával találkozhatunk nap mint nap a médiában. Környezetszennyezés, háborúk, járványok, élelmezési problémák, gazdasági válságok sora váltja egymást a híradók témái között. Persze az is igaz, hogy a média működésének törvénye az, hogy a jó hír nem hír. Jellemző, hogy a témakörök szélsőséges és felszínes megközelítése indokolatlanul nagy publicitást kap, a tárgyilagosságra törekvő kutatóktól pedig gyakran azt halljuk, hogy a fenti kérdéscsoportok válságjeleket tartalmaznak, de a globális kérdések kutatása hihetetlenül bonyolult tudományos alapokon nyugszik. Sok időnek kell eltelnie, hogy a trendek tudományos oldalról is bizonyítva legyenek, s olyan soktényezős modellekkel kell dolgozni, amelyek a kutatók technikai és szinte szellemi lehetőségeit is meghaladják. Mivel tudományos megközelítésben még igazából az sem egyértelmű, hogy mi a helyzet, ezért terméNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 5

N YITOT T

SZEMMEL

szetesen nem lehet komplex, megalapozott válaszokat adni a modern kor globális problémáira. A globális problémákról szóló igényes megközelítések gyakran egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak a veszélyhelyzet tényszerűségét, komolyságát, méreteit, időbeli közelségét illetően. Így aztán adott annak a lehetősége, hogy ki-ki azt tartsa autentikus megközelítésnek, amely a saját meggyőződésével, vágyaival, hiedelmeivel összhangban van, holott közülünk valójában csak nagyon kevesen értenek a globális jelenségeknek akár csak egy-egy szeletéhez úgy, hogy arról hiteles módon nyilatkozhatnának. Mégis, ha ezek a folyamatok valósak, veszélyesek, bolygónkon az életminőségre, életfeltételekre alapvető kihatással vannak, akkor az egyéni életünkben is fel kell készülni ezekre a kihívásokra. A globális problémákra globális megoldás kell – hallhatjuk a logikusnak tűnő választ. De ki tud cselekedni globális szinten? Világkormány nincs (most természetesen nem kívánunk foglalkozni a valóságtól elrugaszkodó összeesküvés-elméletekkel), azonban létezik a legbefolyásosabb államok vezetőinek olyan fóruma, a G8, amelynek keretei között napi kooperációban működnek együtt az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és Oroszország első számú vezetői, s a konzultációkban részt vesz az Európai Bizottság is. Az 1975 óta létező együttműködés valójában informális, a fő cél az, hogy megállapodási keretet biztosítson a nagy gazdasági világhatalmaknak, biztosítsa a nagyhatalmak erőegyensúlyát. Ez a fórum lényeges területe bolygónk formálódó jövőjének. Az ennek keretein belül megszülető elgondolások, tervek meghatározóak a világ különböző régióiban zajló, emberek milliárdjaira kiható trendek vonatkozásában. A G8 döntései, problémamegközelítései feltűnő hasonlatosságot mutatnak a három nagy gazdasági világszervezet, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elveivel, a neoliberális gazdaságpolitika és a globális kapitalizmus gondolatkörével. A fejlődés mint megkérdőjelezhetetlen cél egy6 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

értelműen materiálissá vált korunkban. A modern kapitalizmus a boldogság materialista tartalmát hangsúlyozza. A boldogság abból fakad, amit birtokolunk. Ahol uralomra jut a modern, globális világgazdaság, ott ezt az életelvet ülteti el az emberi gondolkodásban. Ez lesz az egyes emberek fő motivációja: a birtoklásból eredő boldogság, kielégülés illúziója elég hajtóerőt ad akár egy életen át is, s képesek vagyunk feladni a kapcsolatainkat, azok meghittségét, őszinteségét, értékét tárgyak birtoklása vagy szolgáltatások igénybevétele, vagy ezeknek akár csak a reménye érdekében. A másik elv szerint a boldogság elsősorban a kapcsolatokon múlik. Az Istennel és az emberekkel való kapcsolat hatja át ezt a megközelítést. Jézus azokat az embereket nevezte boldogoknak, akik az Istent megtalálják, befogadják életükbe, képesek lesznek önzéstől mentes szeretetkapcsolatok nyújtására és elfogadására. A modern kapitalizmusban nevelkedő emberek erre vagy érzéketlenek, vagy annak ellenhatásaként már olyan érzékenyek lesznek, amelyből hiányzik az adni kívánás alapmotivációja, sértődékeny és önző. A személyes kapcsolatok helyét az egyházakban is átveszi a birtoklás iránti vágy: az intézmények, objektumok létesítése, a társadalmi befolyás növelése, és egyáltalán: a fejlődés és az érték materiális megközelítése. A fejlődésről való materiális gondolkodás korunkban egyértelműen uralja az emberi viszonyok három alapterületét: a politikát, a gazdaságot és a vallást. Nem véletlen, hogy manapság ismét egyre gyakrabban találja meg a közös célt e három részterület, s a megfigyelhető tendenciákból valószínűsíthetjük, hogy a közös cselekvés egyre összehangoltabbá válik, a modern világ felépítésében egyre erőteljesebben találja meg a közös hangot a döntési kompetenciával rendelkező politikum, a hatalmas anyagi potenciállal rendelkező tőke, s a modern világ felépítésének erkölcsi alapjaira ügyelő egyházak, amelyek figyelmeztetnek a kapitalizmus tarthatatlan túlkapásaira. Ez a modern világ az embert eltávolítja a kapcsolatokból

N YITOT T fakadó boldogságtól, annyira közel hozza a birtoklás dübörgő élményeit, hogy a személyes kapcsolatok varázsa csak ritka, tünékeny pillanatokban tapasztalható meg – de erre az emberek nem kívánják az életüket felépíteni, mert ezzel a materiális célok nem elérhetők, s nem kívánnak bíbelődni azzal a problémával, hogy egy materiális értékrendre épülő világban hogyan lehet egy kapcsolatorientált életet értelmes, józan módon megélni.

AFRIKA –

KINCSESBÁNYÁK MELLETT IS ÉHEZVE

2007. június elején, a G8 német elnökségének idején, a nagy múltú német tengerparti üdülőhelyen, Heiligendamm városában gyűltek össze a G8 vezetői, hatalmas biztonsági intézkedések közepette. Az európai közvélemény megszokhatta az EU soros elnöki tisztét betöltő Angela Merkel kancellár sajátos munkastílusát: hatékony döntéshozatal, a holtpontra jutott ügyek kimozdítása, mindezt igencsak megkérdőjelezhető, erőteljes, nem túl finom módszerek alkalmazásával. Éppen ezért várakozással tekintettek az Oroszországgal kapcsolatos világpolitikai helyzet megoldására és a G8-tanácskozásra meghirdetett nehéz témákra. A tanácskozások informatív jellegéből adódóan nem tudhatjuk, hogy egész pontosan mi és hogyan zajlott. Mi azonban ne azzal foglalkozzunk, amit nem tudhatunk, azt hagyjuk meg az összeesküvés-elméleteket gyártók fantáziavilágának, hanem azt nézzük meg, ami nyilvánosságra került. Az aktuálpolitikai kérdéseken túl az afrikai kontinens ügye és a klímaváltozás elleni küzdelem volt a tanácskozás két fő témája. A fejlődőnek nevezett, valójában elhúzódó, súlyos gazdasági válsággal küzdő országcsoportok kritikus helyzete időzített bombaként ketyeg a világpolitikában, a klímaváltozás ténye ugyan tudományos oldalról még nem teljesen bizonyított, de ez olyan prompt kihívásokat jelent a politika számára, hogy nincs idő arra, hogy a tudományos eszköztárral is bizonyítani lehessen azt, amit az öt érzékszervünk használata révén is egyértelműnek tekinthetünk. Mivel ez utóbbi témát lapunk ko-

SZEMMEL

rábbi számaiban már körüljártuk, ezért most az afrikai kérdésre fektetjük a hangsúlyt. Két éve, 2005-ben a skóciai Gleneaglesben a G8 ígéretet tett arra, hogy 2010-ig megduplázzák, azaz 50 milliárd dollárra növelik az afrikai országoknak nyújtandó gazdasági segélyt. Ehhez képest 2006-ban először fordult elő az, hogy ezek a segélyek csökkentek az előző évhez képest. Világos, hogy nem könnyű kezelni a fekete kontinens problémáit. A földrész hihetetlenül gazdag nyersanyagokban, mezőgazdasági termékekben. Az ottani őslakosok kultúrája, mentalitása azonban gyökeresen eltér a modern kapitalizmus által megkövetelttől, s további teherként nehezedik rájuk a gyarmati múlt, a korrupt, gyakran katonai jellegű államszervezet, a tanulatlanság, a nyomor, a polgárháborúk sora. Nem könnyű ezen országok segítése. Az éhezést megoldani csak gyors segítségek által lehet, de a segélyszállítmányokat gyakran a fogadó kormányzat hadseregének ellátására használják, minimális az a segély, amely ténylegesen célba ér. Nehéz megtalálni azt a réteget, amely képes és felkészült arra, hogy az ország valódi érdekeit tartva szem előtt, érdemi ráhatással legyen a folyamatokra. Az afrikai országok megsegítésekor általában az élelmezés és a járványok legyőzésének kategóriáiban gondolkodunk. Valóban lehet az érzelmekre ható számadatokat közölni: a Földön körülbelül 12 milliárd ember számára elegendő élelmiszert lehet termelni, ha az elosztási rendszerek és az árak ezt elősegítenék. Az európai emberek éves fagylaltfogyasztásának tizedéből finanszírozni lehetne a világ összes gyermekének oltását a fő járványok ellen. Az amerikai háztartásokból szemétbe kidobott élelmiszerek mennyisége elegendő lenne Afrika élelmiszer-problémájának leküzdéséhez. De azt is tudjuk: attól, hogy kevesebb fagylaltot veszünk vagy nem élünk pazarlóan, még semmivel sem lesz jobb az afrikaiaknak, legfeljebb mi élünk etikailag magasabb szinten. Jelenleg a világ lakosságának közel fele, körülbelül 2,6 milliárd ember él szegénységben, azaz napi két dollárnál (kb. havi 11 ezer forint) kevesebb pénzből. Közülük mintegy 800 milliónak NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 7

N YITOT T

SZEMMEL

ennek feléből, azaz maximum napi egy dollárból (kb. havi 5500 forint) kell megélnie. Ez utóbbi réteg az éhhalállal küzd meg naponta. Ahhoz, hogy ezeknek az embereknek napi egy dollárral növekedjen a jövedelmük, közel 300 milliárd dollárt kellene eljuttatni közvetlenül hozzájuk. Figyelembe véve a segélyek adminisztrációs, személyi és szállítási költségeit, a fogadó országok korrupcióját, a korábban megszavazott segélyek nem alkalmasak a problémák megoldására, s akkor arról még nem beszéltünk, hogy ezzel még semmit sem oldottunk meg, mert a szegénység újratermelődik, ha nem változik az a struktúra, amelyben a szegénység megjelenik.

ségében nem a fejletlen régió felé irányul, hanem onnét kifele tart, ha a végegyenleget nézzük. Valami nagyon rosszul működik, a struktúrával súlyos problémák vannak. Mit olvashatunk a G8-tanácskozáson született döntések között? Megerősítették a két éve hozott döntést a segélyek növeléséről, s ezt megnövelték még további 60 milliárd dollár folyósításával 2010-ig. A fentiekből következik, hogy ez csak önmagában hatalmas összeg, a probléma megoldásához vajmi keveset jelent. Nehéz feladat lenne definiálni, hogy akkor milyen döntések lennének helyesek, reálisak ezen a fórumon. A G8-találkozásokat és a davosi fó-

Tulajdonképpen nincs válasz a szegénység problémájára. Az afrikai kontinens nagyon gazdag. De a nyersanyagokat és a mezőgazdaságot egy szűk réteg, illetve a multinacionális társaságok tartják ellenőrzésük alatt, s nem a kontinens fölemelkedését szolgálja a sok erőforrás kitermelése. Miközben az afrikai árukat a világ fejlett része gyakorlatilag nem engedi a piacára, addig az afrikai élelmiszerpiacokon a hazai áruk sokszor többszörösébe kerülnek a fejlett világból behozottakhoz képest. A mezőgazdaság olyan terményekre épül, amely a fejlett világ érdekeit szolgálja (elsősorban a kávé). A Nestlé és más cégek a világgazdaság működési elveiből adódóan a saját profitjuk maximalizálására törekednek, nem érdekli őket más. Rendkívül olcsón, rendkívül rossz körülmények között foglalkoztatják az őslakosokat. A világ fejletlen részéből 2005-ben 354 milliárd dollárt vont ki a tőke. A pénz tehát összes-

rumokat kísérő antiglobalista tüntetések, konferenciák, találkozók idáig nem sok olyan konkrét javaslatot mutattak fel, amellyel a döntéshozó fórumok tudtak volna valamit kezdeni. A davosi fórummal egy időben a brazíliai Porto Alegre városában tartott alternatív fórumokon sok-sok beszéd, javaslat hangzott el, de ezek egy részéből csak a tehetetlenség indulata sugárzott, másrészt pedig illuzórikus elképzelések fogalmazódtak meg. A konkrétumok helyett inkább csak a felelőtlenségi díjakról szóló döntésekről tájékoztat a média (ezeket a díjakat azoknak a multinacionális cégeknek ítélik oda, amelyek különösen súlyos vétségeket követtek el az emberi jogok, a környezetvédelem, a munkajogok területén), s ezek a fórumok jelenleg inkább a probléma megfogalmazásában, mint megoldásában tudnak érdemi szerepet betölteni. Persze ez is valami, de ettől még a gond ugyanúgy gond marad.

8 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

N YITOT T

GLOBÁLIS

PROBLÉMÁK

–

EGYÉNI VÁLASZOK?

A globális problémákra globális megoldás kell, olvastuk már fent is a megszokott kijelentést. A bibliai próféciák megjövendölik a korunkra jellemző állapotokat, elég nagy pontossággal meghatározzák a problémákat s azok globális jellegét. Természetesen e próféciák belső logikájának részletes levezetésére itt nincs lehetőségünk, azonban jelzésértékű mondatként álljanak itt Jézus szavai az úgynevezett nagy apokaliptikus beszédéből, amelyben az emberi történelem távlatait írta le: „Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, s lesznek éhínségek, járványok és földrengések mindenfelé.” (Máté 24,7) A probléma oka nem új keletű. A bűn földi megjelenése óta minden baj forrása végül is ugyanarra vezethető vissza: az ember nem tud kilépni önző érdekeinek követéséből. Nem tud úgy gondolkodni, emberi civilizációt felépíteni, hogy az reális legyen, mert a bűn lényege a törvénynek, az élet törvényszerűségeinek tagadása (János I. levele 3,4), s ami az életet tagadja, annak következménye értelemszerűen a halál, amelytől Isten meg kíván menteni bennünket azzal, hogy az élet törvényeit tudomásunkra hozza. Egyúttal azt is elmondja, hogy a bűn megtagadása az egyes emberi lelkekben történik, s ez kizárólag a megváltó külső segítségének bevonásával lehetséges, magunk nem tudunk ezen változtatni, legfeljebb kicsit csiszolni tudjuk a felszínt. A probléma maga egyéni, ezzel csak egyéni síkon küzdhetünk, a belső (lelki)világunkban. A probléma következményei viszont globálisak is (például éhínség, környezetszennyezés). A probléma az egész emberiség történelmét áthatja, s Isten azért óvta az embereket az élet törvényeinek megszegésétől, mert tudta, hogy így vége lesz a földi civilizációnak. Az érdemi döntéshozók fórumain is azt látjuk, hogy nem a problémával, hanem annak következményeivel viaskodnak, próbálnak megoldást találni, de láthatóan nem tudnak, a bibliai próféciák szerinti látásmód teljesen hiányzik, holott Japán kivételével a nagy múltú keresztény államok vezetői vannak jelen. A klímaváltozás problémáira

SZEMMEL

sem találnak megoldást. Az idei találkozó eredményeként szokták kiemelni: az amerikai elnök hajlandóságot mutatott, hogy az Egyesült Államok is lényegesen csökkentse a káros anyagok kibocsátását. Konkrét döntés azonban csak abban az értelemben született, hogy a 2012-ben lejáró kiotói egyezmény helyébe lépő új egyezményt 2009ig öntik formába, s 2050-re felére csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ezek mögött azonban még nincsenek konkrétumok, s arról a kérdésről, hogy az elkövetkező években leginkább szennyező országok (például India, Kína) esetében vajon ezek a számok tarthatók-e, minden érdemi szakértő ködös bizonytalansággal nyilatkozott.

G8 –

NEKEM NYOLC?

A G8 földi perspektívát kínál, vagy igazából még azt sem. Próbálják menteni a menthetetlent. Ebben van valami elismerésre méltó is, hiszen a világ vezetőiről nem gondolkodhatunk úgy, ahogyan néhányan leírják őket, hogy csupa önző, rosszakaratú ember alkotja ezt a réteget. A valóság ennél bizonyára árnyaltabb. Az önérdek, a karrier, az iparági lobbiérdekek, a nemzeti érdekek keverednek az államférfiak felelős hozzáállásával, és ebből alakulnak ki azok a döntések, amelyek mentén haladunk abba az irányba, amelyről a bibliai próféciák szólnak. A Biblián keresztül Isten az örökkévalóság lehetőségét adja nekünk. Egy valódi alternatívát, amely életképes. Ha valamikor volt értelme ezt megismerni és elsajátítani, az a mi korunk, amelyben élünk. A globális válságjelek komoly egyéni elgondolkodásra késztetnek bennünket. A Biblia üzenete szerint ki lehet lépni ennek az elbukó világnak a varázsából, nem szükséges együtt pusztulnunk vele. De ehhez mélyen, nagyon komolyan kell keresnünk Istent, s felfedezni benne egy új életfelfogás alapjait, az énközpontú gondolkodás helyett a szeretet életelvét, amely egyedül életképes az örökkévalóság távlatait tekintve. NÉMETH PÉTER közgazdász NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 9

N YITOT T

SZEMMEL

A pénz szabaddá tesz?

S

zabaddá tesz-e a pénz? Úgy tűnhet, talán nincs is ennél könnyebben és egyértelműbben megválaszolható kérdés. Hiszen akinek pénze van, az előtt megnyílnak a lehetőségek, olyan dolgokat is megtehet – önmagáért és másokért –, amiket pénz hiányában nem. A pénz és általában az anyagi javak valóban nagy lehetőséget és áldást hordozhatnak magukban. Talán az sem véletlen, hogy az Istentől nyert képességeinkről, az azokért viselt felelősségről szóló példázatban (Máté 25,13–30) a „tálentum” kifejezéssel találkozunk, amivel az ókori világban többek között a nemesfémek mennyiségét, azaz értékét mérték (lásd például II. Sámuel 12,30). Mégis, a világban körültekintve azonnal feltűnik, hogy bár sokan bővelkednek anyagi javakban (a mi országunkban éppen az utóbbi évtizedek hozták meg sokak életében a látványos változást, méghozzá nagyon rövid idő leforgása alatt), mégis viszonylag kevesen élnek az így megnövekedett lehetőségeikkel mások javára, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a boldog, megelégedett emberek száma sem nőtt meg érzékelhetően, ugrásszerűen. Ebből is látszik, hogy a pénz nem tesz törvényszerűen szabaddá, sőt fennáll a lehetősége és veszélye, hogy éppenséggel a rabjaivá válunk, ha nem vigyázunk. 10 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

KIN

MÚLIK, HOGY ESZKÖZ

VAGY ÚR LESZ-E ÉLETÜNKBEN A PÉNZ?

Minden jel szerint egyedül rajtunk. A pénzen magán biztosan nem, hiszen Pál apostol megfogalmazása szerint „minden rossznak gyökere a pénz szerelme…” (Timótheusnak írt I. levél 6,10), tehát nem maga a pénz, ahogy azt sokan tévesen gondolják. Nem a tárgy hordozza magában a problémát, hanem az emberi lélek, amely nem találja a helyes, az egészséges viszonyulást hozzá. A pénz szerelme, sóvárgása, a meggazdagodás vágya – ahogy a folytatásban olvashatjuk – az a hiba, amelybe sokan beleesnek, és ezzel beköltözik az életükbe a nyugtalanság, sőt a szenvedés és a fájdalom. Ugyanakkor fontos látnunk a különbséget a gazdagság mint állapot és meggazdagodás vágya között. A gazdagság – a pénzhez hasonlóan – nem önmagában rossz vagy elítélendő. Az ószövetségi pátriárkák például kifejezetten gazdag emberek voltak, mégis egészséges hitük volt, aminek nyilván az a magyarázata, hogy számukra a gazdagság egy állapot volt, Isten ajándéka, és nem életcél, amit maguk elé tűzve küszködtek, hogy elérjék. Általában jó óvatosnak lenni az életcélunkat illetően, hiszen nem tudhatjuk, milyen hatást gyakorolna személyiségünkre a meg-

gazdagodás, vagy éppen azok a terhek, amiket az önként vállalt szegénység ró ránk. Jézus Krisztusnál senki sem mondta ki egyértelműbben és nyomatékosabban, hogy az anyagiak megszerzése, halmozása nem lehet az emberi élet célja, és nem is méltó arra, hogy az legyen: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete.” (Lukács 12,15) Az egész életünket meghatározó felismerés lehet annak a belátása, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a boldogság nem a pénz, az anyagi javak meglétének és mennyiségének a függvénye. A boldogság a lélek állapota, a megelégedés megtapasztalása. Vannak emberek, akik viszonylag szerényebb körülmények között is megélik ezt, míg mások kifejezetten jelentős vagyon birtokában sem éreznek elégedettséget, örömöt, boldogságot. A Biblia is a megelégedés fontosságára irányítja a figyelmünket: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van, mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsidókhoz írt levél 13,5) „Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” (Filippi levél 4,11). Hogy mennyire a megnyugvás, a mindenfajta félelem-

től, szorongástól, belső békétlenségtől mentes élet jelenti a megelégedést és ezzel az igazi boldogságot az ember számára, azt talán egy zsoltárrészlet fejezi ki a legvilágosabban: „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” (32. zsoltár 1–2) Hiba lenne ugyanakkor, ha a másik végletbe esnénk, és alábecsülnénk a rendezett anyagi körülmények jelentőségét. Hiányukban a szűkösséggel, az élet mindennapos gondjaival folytatott állandó küzdelem felőrölheti az embert, alááshatja a lelkierőt és a belső békességet, különösen magasabb rendű támasz, hit hiányában. Azonban látnunk kell, hogy a sokak által áhított gazdagság sem mentes a lelki terhek hordozásától. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a javak bőségének is vannak hátulütői. Akinek értékei vannak, annak már féltenivalója is van. Be kell biztosítania magát a tolvajokkal, természeti csapásokkal szemben (biztosítások, őrző-védők, riasztók stb.), és hogy vagyona értékének elvesztését elkerülje, folyton újabb és jobb befektetési lehetőségek keresése köti le a figyelmét. Nagy igazság, hogy „amikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is” (Prédikátor könyve 5,11). NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 11

N YITOT T

SZEMMEL

Valószínűleg e tanulságok ismeretében fogalmazódott meg a Példabeszédek könyvében olvasható bölcs kérés: „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem, táplálj engem hozzám illendő eledellel.” (30,8) Talán helyet kellene kapnia a mi személyes imádságainkban is ennek a kérésnek.

A

SZEMLÉLET JELENTŐSÉGE

A pénzhez való viszonyunk, a helyes gyakorlat kialakítása szempontjából – akárcsak az élet minden más dolgában – döntő, meghatározó a szemlélet jelentősége, azaz hogy miként tekintünk rá. Hogy ez mennyire igaz, egy olyan megfigyeléssel tudnám alátámasztani, amely valószínűleg mindannyiunk tapasztalatával összecseng, de talán kevesen fogalmaztuk meg. Valaki megfigyelte, hogy az emberek a pénz szempontjából két csoportot alkotnak: az egyiknek mindig van pénze, a másiknak soha nincs pénze. Ez önmagában is elgondolkodtató, azonban még ennél is érdekesebb, hogy annak, ki melyik csoportba tartozik, semmi köze a jövedelméhez. Magyarul: van, aki a kevéssel is tud gazdálkodni, takarékoskodni, és vannak, akiknek a sok is kevés – ahogy mondani szokták, „a Dárius kincse sem lenne elég”. Ez annyit jelent, azt bizonyítja, hogy a szemlélet és a pénzzel való gazdálkodásnak e szemléletből fakadó gyakorlata határozza meg az egyén állapotát, nem elsősorban a bevételei. Tény, hogy nagyon sokan nem tudnak bánni a pénzzel. Számunkra alapvető kapaszkodót jelenthet az alábbi két egyszerű igazság megszívlelése: – nem biztos, hogy mindent meg kell venni, amire pénzünk van azaz tanuljuk meg megkülönböztetni a tényleges szükségleteinket azoktól, amelyekről csak azt hisszük, hogy fontosak, vagy éppen mások akarják elhitetni velünk (reklámok stb.), – amire pedig nincs is pénzünk, azt pláne nem kell megvenni azaz, ha egy mód van rá, kerüljük el a kölcsönök felvételét, az adósság és az ebből fakadó többletköltségek, nehézségek vállalását. 12 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

További tanácsok és szempontok a szemléletünk alakításához: – Ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, amikor valaminek a megvásárlása a kérdés. Mindig gondoljunk arra, hogy közvetve az életidőnk elköltése, esetleg elkótyavetyélése a tét, hiszen kiszámolhatjuk, hány órát kellett dolgoznunk azért, hogy a szóban forgó összeget előteremtsük. Köztudott, hogy a nehezen szerzett dolgoknak, így akár a kemény munkával keresett pénznek is nagyobb a becsülete. Ezt az aranyigazságot fejezi ki a népi bölcsesség is, csak ellentétes megközelítésben, amikor azt mondja, hogy „ami könnyen jött, könnyen megy”. – Az is viszonylagos, hogy mi az elég. Pál apostol azt írja magáról, hogy „megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővelkedéssel is, a szűkölködéssel is.” (Filippi levél 4,11–12) Hatalmas dolog, ha valaki ezt elmondhatja magáról. Azonban nem csak az ő kiváltsága volt ezt megtanulni, erre az állapotra eljutni. Nyilván erre is vonatkozik a felhívása: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé!” (Korinthusi I. levél 11,1) A Biblia és személy szerint Pál apostol is ismerte, használta a nyereség, sőt a „nagy nyereség” fogalmát. Csak másként: „De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel.” (Timótheushoz írt I. levél 6,6) Azaz nem az öszszegszerűség teszi a nagy a nyereséget. A nyereség maga az eredmény, a megelégedés állapota, különösen, ha istenfélelemmel társul. Ha túl nagynak, elérhetetlennek látszik a szemléletünkben szükséges változás mértéke, szolgáljon bátorításul, hogy odafigyeléssel, kitartással ezen a területen is nevelhetjük magunkat, a rossz szokások és beidegződések ellenére is. Erre nagy szükség van, hiszen arra sincs biztosíték, hogy az anyagi körülményeink egész életünkben változatlanok – jók vagy rosszak – lesznek. Bármikor bekövetkezhetnek változások, amelyek mindig más és más módon teszik próbára a türelmünket, hitünket, jellemünket.

N YITOT T

SZEMMEL

MIRE FIGYELJÜNK? GYAKORLATI TANÁCSOK ÉS SZEMPONTOK

1

Magánemberként is gyakran elkövetjük azt a hibát, ami társadalmi szinten megfigyelhető: úgy gondolkodunk, mintha egy költségvetésnek csak bevételi oldala lenne, és csak arra kellene figyelni, csak azt kellene növelni. Amikor a pénzgazdálkodásról, annak reformjáról gondolkodunk, akkor egységben kell kezelnünk a bevételi és a kiadási oldalt. Ez a következőket jelenti: Ne hajszoljuk túl magunkat, ne vállaljunk erőnk feletti terheket, csak hogy a jövedelmünket növeljük. Egy közel háromezer éves bölcsesség szerint „jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel” (Prédikátor könyve 4,6). A mai viszonyok között ez szinte megvalósíthatatlannak tűnik, hiszen az élettempó, a társadalom életvitele, berendezkedése mind-mind ez ellen hat, de éppen ezért minden korábbinál nagyobb szükségünk van a megszívlelésére és megvalósítására az életünkben. Az életünk, életkörülményeink gyökeresen megváltoztak az elmúlt háromezer évben, de az emberi lény testi, lelki, pszichikai szükségletei nem. A megállás, a test és lélek lenyugvásának, elcsendesedésének szükségességét, jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a nyugalomnap rendelkezése a Tízparancsolatban (II. Mózes 20,8–11). A jövedelmünket figyelembe véve vizsgáljuk felül az egyes kiadásainkat és általában a költekezési szokásainkat. Keressük meg a csökkentés, a rendelkezésünkre álló keretek között tartás lehetőségét, sőt azét is, hogyan tudnánk rendszeresen félretéve tartalékot képezni a váratlan nehézségek esetére. Be kell látnunk, hogy takarékoskodni, azaz önmagunkat ellenőrizni csak papíron (esetleg számítógépen) lehet. Vegyük a fáradságot, hogy összeírjuk, számon tartjuk, majd kiértékeljük a bevételeinket és a kiadásainkat, és levonjuk a szükséges következtetéseket. Ha ezt elmulasztjuk és hiányzik a kellő tudatosság a pénzzel való bánásmódunkban, akkor csak idő kérdése, hogy kárát lássuk.

2

Vegyük komolyan, hogy a lehetőségek és a szükségletek között szigorú kapcsolat áll fenn. Vastörvény, hogy a szükségletek nem haladhatják meg tartósan a lehetőségeket. „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – tartja a mondás. Aki ezt nem veszi komolyan, menthetetlenül eladósodik. Lehet valaki könnyelmű, kecsegtetheti magát valamilyen jövőbeni, bizonytalan, kedvező fordulattal az életében, de ha tárgyilagos, őszinte önmagához (ami nagy áldás, sőt kívánatos gyakorlat), akkor be kell látnia, hogy a mai világban még ami biztosnak látszik, az is bizonytalan. Kerülni kell a könnyelműséget! Izráel királyai a béke idején készültek a harcra, ami az anyagiak vonatkozásában arra tanít, hogy a meglévőből kell az esetleges nehezebb időkre takarékoskodni, ahelyett, hogy a még be sem folyt, bizonytalan, jövőbeli bevételeink terhére eladósodnánk.

3

Létfontosságú – ahogy már fentebb is utaltam rá – hogy tanuljunk meg különbséget tenni a tényleges, valós és a képzelt szükségletek között. Ma mindenki, minden módon megpróbál rávenni, hogy vásároljunk, költekezzünk, vállaljunk kötelezettségeket (például hitel felvétele formájában), függetlenül attól, hogy szükségünk van-e rá, vagy nem, megengedhetjük-e magunknak, vagy nem. Sőt, az sem akadály, ha nincs pénzünk, majd adnak (érdekes, hogy újabban maguk az értékesítő üzletláncok is hitelkártyát kínálnak, mert így azt is eladják, amit különben nem tudtak volna, ráadásul nemcsak az áru árrésén keresnek, hanem a kamaton is). Azért, hogy vásárlásra késztessenek, ostromolják az érzékeinket, az önérzetünkre, szeretteinkhez fűző érzelmekre apellálnak. Vegyük komolyan, hogy NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 13

N YITOT T

SZEMMEL

manipulálnak bennünket. A fogyasztói szokásaink megfigyelése, elemzése, befolyásolása az üzlet részévé vált, iparággá fejlődött, kifejezetten erre képeznek embereket. Ha nem figyelünk oda tudatosan, az úgynevezett „fogyasztói társadalom” manipulált fogyasztói leszünk, más szóval áldozatok.

4

Az alkalmas árucikk kiválasztása is nagyon nehézzé vált. A választék bősége, a sokféle információ közepette nem könnyű eldönteni, melyik eszköz az, ami az én szükségleteimhez, életszokásaimhoz mérten a legjobb megoldás, és ráadásul jó az ár/érték aránya, azaz viszonylag megéri. Alapelvként kimondhatjuk: A legolcsóbb és a legdrágább terméket valószínűleg nem érdemes megvásárolni. Az előbbi végletesen lebutított, éppen hogy használható, az utóbbiban túl sok az extra, amit nem valószínű, hogy kihasználunk, és még ahhoz képest is drága, mert van egy réteg, amely az ár alapján vásárol, hogy elmondhassa, erre is volt pénze. Nekik készült, nem az átlagfogyasztónak. Vigyázzunk az akciókkal, mert ezek jelentése – kevés kivétellel – már régen nem az, ami annak idején volt, tudniillik hogy ugyanazt az árut, minőséget kapom, csak például szezonális kiárusítás, készletek kiárusítása miatt olcsóbban. Kifejezetten akció céljára gyártanak nagyon gyenge minőségű termékeket, amelyeket sokszor még az akciós áron sem érdemes megvásárolni.

5

A kölcsönökről: Bizonyára feltűnt már, hogy újabban mindenki kölcsön akar adni. Nem a világ lett ennyire jó, hanem jó pénzért, annak reményében kínálják. Itt is igaz, hogy nekünk kell ellenőrzésünk alatt tartanunk a döntéseinket, mások nem fogják megtenni helyettünk, nekik éppen az az érdekük, hogy ugorjunk fejest a döntésbe, és ha esetleg kárát látjuk, azt velünk fizettetik meg. Figyeljünk a következőkre: THM (teljes hiteldíjmutató): elméletileg minden sallangot, bújtatott pluszköltséget is magában foglalva kell, hogy tájékoztasson a ránk váró terhekről. Méghozzá éves szinten (!) (volt már, aki félreértette). Létezik 400% fölötti THM is a reklámokban! Fontos a kezelési költség is. A támogatott lakáshiteleknél például gyakori, hogy első látásra kellemesen alacsony a kamat, amivel reklámozzák, azután kiderül, hogy majdnem ugyanannyit tesz rá a bank kezelési költségként (nem egy összegben, hanem éves szinten!). Gyakorlatilag ezt is úgy fizettetik, mint a kamatot, csak más jogcímen.

14 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

N YITOT T

SZEMMEL

Érdemes megjegyeznünk egy egyszerű képletet, amely különösebb pénzügyi ismeretek nélkül is segít az alapvető tájékozódásban, hogy összesen hányszorosát fizetem vissza a felvett összegnek, mire a végére ér a törlesztésem és lejár a futamidő: részletek száma x részletek nagysága / a felvett kölcsön összege = Ebből egy 1-nél nagyobb számot fogunk kapni (ez biztos, mert különben rosszul járna a bank, az pedig nem történhet meg). A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy megér-e nekem annyit, ott, akkor, olyan körülmények között annak a szükségletemnek a kielégítése, hogy az árának ennyiszeresét fizessem ki összességében. Ne felejtsük el, hogy a hitelt nyújtó intézetek oldalán komoly matematikai számítások, ügyvédek által szerkesztett szerződések állnak, ráadásul biztosítékokat kötnek ki. Ebben a viszonyrendszerben ha valami általunk nem várt fordulat következik be, vagy eleve nem helyesen mérjük fel a lehetőségeinket és a feltételeket, csak mi járhatunk rosszul.

6

Külön figyelmet és tudatos önkontrollt igényelnek a „most, azonnal” típusú, az emberi természet gyöngeségét tudatosan célba vevő kampányok. Ezek jellegzetesen egy rövid ideig tartó, nagynak tűnő, vonzó kedvezményt csillantanak fel (például két hónapig sok sms, vagy éppen alacsony kamatláb stb. – a hátralévő időben úgyis behozzák az ügyfélen a kedvezmény árát), és esetleg gyors döntésre sürgetnek. Tudnunk kell azt, amit ők tudnak: hogy az emberi természet hajlamos a jelent felnagyítva, a távoli jövőt pedig alulértékelni, akár jó, akár rossz dolgokról legyen szó. Például a jelen szenvedés tűnik a legnagyobbnak, és az örömöket is a jelenben kívánjuk megélni, „most, azonnal”. Ez az oka, hogy miért olyan nehéz mindannyiunknak áldozatot hozni a jelenben a jövőbeli eredmény reményében. Az emberi természetnek ezt a jellegzetességét kívánják nagyon is tudatosan meglovagolni azok, akik azért merültek el a kérdés tanulmányozásában, hogy ezzel a bevételeiket növeljék.

7

Ha már megtaláltuk az egyensúlyt a pénzügyeinkben, további kérdés lehet, hogy mit tegyünk a megtakarításainkkal. Ezen a területen is sok csapda leselkedik ránk. A részletek helyett egyetlen jó tanáccsal szeretnék szolgálni. Bármilyen meglepő is, de a Biblia annyira teljes és kerek, annyira mindenre kiterjedően tárgyalja az emberi életet, hogy – ha úgy tetszik – pénzügyi, befektetési tanácsokat is találunk benne. Ezek egyike így hangzik: „Kölcsönad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, és az ő jótéteményét megfizeti néki.” (Példabeszédek 19,17) Azaz jóra használva pénzünket a legtőkeerősebb, tönkremenni nem tudó, inflációt nem ismerő „bankház” garantálja, hogy a kellő időben viszszakapjuk azt, ami a miénk. Ráadásul mindeközben a jótékonysággal nemesbül a lelkünk, és meglesz az a hasonlíthatatlan örömünk is, hogy javainkkal nem a pénzpiac szereplőit juttattuk újabb profithoz, hanem az igazán rászorulókon segítettünk. Ne mondjunk le a személyes jótékonyságról, ne hárítsuk át ennek a felelősségét, áldásait a különféle szervezetekre!

SZABADDÁ

TESZ-E A PÉNZ?

Talán egyetértünk abban, hogy erre a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Rajtunk, az egyes emberen múlik, hogy a mi életünkben áldás lesz-e, az eszköz szerepét tölti-e be, és ezzel valóban szabaddá tesz-e, vagy éppenséggel a rabjává, ahogy olyan sokakkal történt, történik. Ne engedjük se a saját természetünknek, se mások manipulálásának, hogy a helyestől eltérő úton és módon alakuljon életünknek ez a nagyon fontos területe! STRAMSZKI ISTVÁN

közgazdász-matematikus, lelkész

NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 15

A Z Í RÁS

MELLETT

„Megtanultam szűkölködni és bővelkedni…” 16 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

A Z Í RÁS

MELLET T

Önvizsgálat a mammon bibliai értelmezése tükrében

A

z idő előrehaladtával, az úgynevezett utolsó időkben az emberiség egyre inkább evilági érdekű lett. A Biblia utal erre, de a mindennapos tapasztalat is bőven szolgáltat információt ezzel kapcsolatban. A cikkünk címében felvetett témakör fontosságát, illetve az ezzel való foglalkozás időszerűségét vitathatatlanul hangsúlyozza a korunkra jellemző mérhetetlen anyagiasság, pénzsóvárság, „mammon”-központúság még a magukat komolyan kereszténynek vallók között is. Ezt a – bibliailag is – súlyponti kérdést megítélésünk szerint szükséges mérlegre tenni. A Biblia, illetve a lelkiismeret tükrében, intellektuális becsületességgel szükséges végiggondolni: vajon hol tartunk e kényes kérdés megítélésében és a gyakorlati viszonyulásunkban? Mammon a régi asszírok pénz- és bőségistene volt. Az arám mammon kifejezés a bálványként imádott pénzt, gazdagságot is jelölte. E fogalom bibliai megfelelője: a „pénz szerelme”. Tovább árnyalja a fogalmat, hogy a mammon a fényűzés és gazdagság arám neve. A fogalmat mammonizmusként is szokták emlegetni, értve alatta a pénzimádatot, féktelen nyereségvágyat, vagyonszerzési vágyat. A mammon „szelleme”, mentalitása tehát ellene áll Isten Szentlelkének. A pénz nem semleges valami, lényegénél fogva „hamis” (lásd Lukács 16,9-ben a „hamis mammon” kifejezést).

A pénz közgazdaságtanilag négyféle értékfogalommal jellemezhető: 1. fétisérték, azaz, a pénz mint fétis, ez nagyjából megfelel a „mammon” fogalomnak, 2. névérték, a pénz nominális értéke, 3. vásárlóérték, praktikusan a pénz piaci értéke, 4. csereérték, a pénz konvertibilitásával, valutaparitásával kapcsolatos érték. A lelki tanulságok, illetve megmérettetésünk szempontjából az első értékfajtának, a fétisnek, a mammonnak van jelentősége. Az anyagi jólét, a gazdagság, a meggazdagodás fokozatait a következő kategóriákkal lehet jellemezni: 1. Fokozatos, lassú meggazdagodás: ez a közgazdaságtanilag korrekt üzletmenet (úgynevezett nyerő-nyerő üzlet) alapján történő meggazdagodást jelenti. A Biblia ezt tolerálja, tisztességesnek, ámde veszélyesnek tartja az üdvösség szempontjából. Salamon élete, közelebbről királyságának második szakasza jó példa erre a gazdagságtípusra. Ekkor ugyanis Salamon életében a világias értékrend került előtérbe, aminek következtében súlyos lelki hanyatlás lépett fel. Az újszövetség is óva int ettől, amikor így fogalmaz: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe, sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 17

A Z Í RÁS

MELLET T

hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal.” (Timótheushoz írt I. levél 6,9–10) Megállapítható tehát, hogy – a tisztességes, korrekt üzletmenetből származó meggazdagodás esetében is – a Biblia lebeszélő szándékú, mivel a meggazdagodni akarást magas kockázatú, az üdvösség szempontjából veszélyes életvitelnek tartja. 2. Gyors meggazdagodás: ez megfelel a tisztességtelen, korrupt üzletmenetnek (úgynevezett nyerő-vesztő üzlet), amikor az üzletben részt vevő egyik fél nyerő pozícióban, a másik viszont kényszerhelyzetben, kiszolgáltatott, vesztő pozícióban van. Erre igaz a mondás: „Az egyik ember attól gazdag, amitől a másik szegény.” Jellemző rá a korrupció, megvesztegetés, ártó szándék. A Biblia ezt súlyosan elítéli és szankcionálja. „Aki hirtelen akar meggazdagodni, büntetlen nem marad…” (Példabeszédek 28,20/b) Megállapítható tehát, hogy a meggazdagodni akarás mindenfajta megideologizálása, azaz a megengedő, toleráns hozzáállás Biblia-ellenes, erkölcsileg, a Szentírás szemlélete szerint bűnpártolás. A

MEGGAZDAGODÁS LÉLEKTANA

Alapkérdés, hogy milyen lélektani indítékok játszanak közre ebben a folyamatban, azaz mi a motiváció? Elvileg kétfajta mozgató rugó létezik: a kívánság motivációja, és a sáfárság motivációja. A tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy valóságosan csak a kívánság motivációja érvényesül. Ezt szemlélteti Pilinszky János mondása: „Az önző érdekek a legleleményesebbek az önzetlen érvek gyártásában.” 1. A kívánság motivációja A bűnbeesést követően az emberre általánosan jellemző, hogy a kívánságok és érzelmek vezérlik az igaz életelvek helyett. „És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre, s hogy 18 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért; szakasztott azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele lévő férjének is, és az is evett.” (I. Mózes 3,6) „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (János I. levele 2,16) „Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jakab levele 1,14–15) Az indítékok, motívumok elemzésénél megállapítható, hogy a kívánság motivációjában három alapvető késztetés van jelen. Az egyik az örömelvűség, az élvezetek hajszolása, a hedonizmus (hedonosz). A másik a gőg, magabízás, a hybrisz („az élet kérkedése”). A harmadik a hatalomvágy, tirannizmus (tyrannos). Úrnak, tekintélynek lenni az emberek között. „A gazdagnak sok a barátja…” (Példabeszédek 14,20) A gazdagodni vágyó ember egocentrizmusát, rejtett agresszióját jól kifejezi az „ide nekem…” elv, amely tulajdonképpen a pénzsóvárság. A kívánságmotiváció rövid bemutatása után tisztáznunk kell a meggazdagodás folyamatában a jövőtervezést, a stratégiai célképzeteket is. Kettős életcél határozható meg: idilli életminőség, valamint jelentős vagyonosság. „És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magad kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!” (Lukács 12,19) Ezzel szemben Isten véleménye: „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tőled, amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?” (Lukács 12,20) „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkében pedig kárt vall?” (Márk 8,36) 2. A sáfárság motivációja Ennek vizsgálata során abból indulunk ki, hogy a sáfárság szó, fogalom jelentéstanilag, illetve a Biblia szerint mit is jelent.

A Z Í RÁS

A sáfár gondnok, intéző, számvivő. A sáfár esetében döntő, hogy „sáfárságtudata” van. Tudja, hogy nem az övé a gazdagság, mert ha az övé, akkor már nem sáfár. Nem tartja magát gazdagnak, hiszen csak ügyintéző. A vagyont gazdájának növeli, nem magának. Ebből adódóan azt is tudja, hogy elszámolási kötelezettsége van. Önmagáról tudja, hogy alkalmazott, szolga, és nem úr. Nem idilli életminőségben, hanem puritán, egyszerű életvitelben gondolkodik. „Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utánalássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok.” (Thesszalonikai I. levél 4,11) A bibliai sáfárfogalomhoz hozzátartozik, hogy az életminőség helyett az életszentség a cél. Az életszentség lényegét jól szemlélteti Pál apostol a Titushoz írt levélben: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra nevel minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világias kívánságokat, mértékletesen, igazán és istenfélő módon éljünk a jelenvaló világon. Várván ama boldog reménységet, a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” (Titushoz írt levél 2,11–15) A

MEGGAZDAGODÁS BIBLIAI TEOLÓGIÁJA

Nézzük meg a továbbiakban a „bibliai gazdagok” (például Jób, Ábrahám, József, Salamon) életét. Egyértelműen kitűnik, hogy nem szerepelt náluk a kívánságmotiváció, sőt egyáltalán a meggazdagodni akarás késztetése. Viszont annál inkább jellemző volt életükre az Istennel járás, istenfélelem, a mennyei Atya akaratának megvalósítása. Ezen az úton haladva „ráadásul mindezeket” megkapták, „százannyit” kaptak, nyilvánvalóan sáfárságra. „Az Úr szegénnyé tesz

MELLET T

és gazdagít.” (I. Sámuel 2,7) „Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.” (Példabeszédek 10,22) Vizsgálódásunk időszerűségének két előfeltevése van a Biblia alapján: – A „Hogyan éljünk?” morális kérdése a Biblia szerint radikális kérdés, „gyökérkérdés” a pénz, a gazdagság, a mammon. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme.” (Timótheushoz írt I. levél 6,10) Mivel gyökérkérdés, alapelv, rendező elv az életben, ezért a pénzhez, az anyagiakhoz való viszonyulásunk felfedi valódi mivoltunkat. A bibliai etika mérlegén a lelkület egyik fő diagnosztikai jele. – A Biblia által az utolsó idők végére jelzett, általánossá váló szellemi-lelki prostitúció, hamis vallásosság fontos elemei a bálámizmus és a nikolaitizmus. „De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, akik a nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök.” (Jelenések könyve 2,14–15) A bálámizmus újjáéledése az utolsó időkben tapasztalható mint a hamis vallásosság és hamis profetizmus egyik megnyilvánulási formája (Bálám története: IV. Mózes 22től). Bálám próféta a pénz, arany, mammon felvillantása által megingott és elbizonytalanodott, majd hitehagyóvá lett. Átpártolt az ellenfél oldalára. Hamis próféta lett, és a hamis – liberális, szinkretista – vallásosságot képviselte a továbbiakban. Ebben az üzleti tranzakcióban szereplő pénz a Biblia szerint „a gonoszság díja” (Péter II. levele 2,15), melyet Bálám próféta elfogadott. Ez megvesztegetés, korrupció a javából! Tegyük fel a kérdést: ismerős ez a jelenség az utolsó idők egyházában? A nikolaitizmus újjáéledésével is számolhatunk a végidő napjaiban. A lyoni Irenaeustól származó híradás szerint veszedelmes NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 19

A Z Í RÁS

MELLET T

tévtanítást hirdettek. Ennek lényege (Hyppolitus szerint) az, hogy a test cselekedetei nem befolyásolják a lélek tisztaságát. Tehát tetteinknek semmilyen hatásuk nincs az üdvösség szempontjából, a hívőknek az üdvösség „alanyi jogon” jár. Az irányzat feltehetően az antiókhiai Nikolasról nyerte a nevét. Önként adódik a párhuzam és analógia a modern liberális teológiai irányzattal, a bűnöknek a mindent átfogó kegyelem nevében történő eldogmatizálásával. Három alapkérdés tehető fel kategorikusan a Biblia alapján, és ezek révén eldönthető, hogy a mennyei Atya áldása-e a gazdagság: 1. Hogyan jutott hozzá gazdagságához az ember? 2. Hogyan viszonyul a gazdagságához? (Tulajdonosi vagy sáfári szemlélettel?) 3. A gazdagsággal milyen hit párosul?

1

Az első kérdés kapcsán előzetesen két megállapítás tehető: – Elemi reflexként természetszerűen sokak részéről a támadva védekezés reakcióját válthatja ki, hiszen gyökérkérdés. – Ezen a területen nagy a homály, sőt a ködösítés és megideologizálás. Ezért bibliai alapon erkölcsi felelősségünk, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk. A Biblia nézőpontjából magától értetődő, hogy csak a mennyei Atya akaratát cselekedve részesülhetünk az Ő személyes áldásaiban, testi-lelki értelemben egyaránt. Az Ő akarata helyett „másvalaki” akaratát cselekedve viszont ennek a valakinek az „áldásában” részesülünk. A mennyei Atya akarata „jó, kedves és tökéletes” (Római levél 12,2). Ennek a „másvalakinek” az akarata viszont „jó, kedves és kívánatos” (I. Mózes 3,6). Figyeljünk fel a megtévesztő hasonlóságra! A folyamat végkimenetele már szembetűnően ellentétes, hiszen a jó sáfár jellemzői: „igazság, irgalmasság és alázat” (Mikeás 6,8). A meggazdagodni akaró ember ellenben a hamisság, hatalomvágy, gőg jellemtulajdonsá20 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

gaira tesz szert (73. zsoltár). Az ószövetségi Izráel történetében az emberek világias típusú meggazdagodása hangsúlyos probléma volt. Az idők előrehaladtával a látszatkereszténység egyik meghatározó ismérve lesz (Timótheushoz írt II. levél 3,1–5). Milyen választható utakat szemléltet a Biblia? Olvassuk el Zákeus és a gazdag ifjú történetét (Lukács 19,1–11; 18,18–27). „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál, kövessétek azt!” (Királyok I. könyve 18,21) „Senki sem szolgálhat két Úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.” (Máté 6,24)

2

A második kérdéssel kapcsolatosan hivatkozni szeretnénk egy ismert mondásra: „Azzal rendelkezünk igazán, amiről könnyen le tudunk mondani.” Amiről nem tudunk könnyen lemondani, azzal – fordított helyzet lévén – nem mi rendelkezünk, hanem az rendelkezik velünk. Ez a függőség a bálvány és bálványimádó kapcsolatának felel meg. Szemléltetésül nézzünk meg néhány bibliai idézetet, amelyekből kiderül, hogyan viszonyultak a mammonhoz a próféták, Jézus és az apostolok. „Aki megveti a zsarolt nyereséget…” (Ésaiás 33,15) „Eltávozott a jogosság, és az igazság meszsze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be…” (Ésaiás 59,14) „Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal, ezért lettek nagyokká és gazdagokká. Meghíztak, megfényesedtek, eláradtak a gonosz beszédben…” (Jeremiás 5,27–28) „És felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt…” (Ezékiel 28,5/b) „Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.” (Példabeszédek 16,8)

A Z Í RÁS

MELLET T

„A törvénytelenséget és erőszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és igazságot… igaz mérőserpenyőitek legyenek…” (Ezékiel 45,9) „Jobb a teljes marok nyugalommal, mint mind a két marok teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.” (Prédikátor könyve 4,6) „A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzé” (Példabeszédek 22,2) – a gazdag ember sáfárságára bízta Isten a szegény ember sorsát, és az Ő művét. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön… hanem gyűjtsetek magatoknak

tartja a veszendő, tűz által kipróbált aranynál (Péter I. levele 1,7). „Kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” (Filippi levél 3,8) „Azért ha a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná rátok az igazi kincset?” (Lukács 16,11) A bibliai alapeszme az áldozat (adás, önátadás, másokért élés), míg a mammon alapeszméje az érdek (elvétel, agresszió, egoizmus). Ezt a kibékíthetetlen ellentétet jól szemlélteti Pál apostol mondása: „A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen.” (Római levél 7,7)

kincseket a mennyben… Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6,19–21) „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Lukács 18,25) „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna, ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedsz, mintha nem kaptad volna?” (Korinthusi I. levél 4,7) Péter apostol a hitet becsesebb értéknek

3

A biblia tanítása szerint, akik az Úrtól kapták a gazdagságukat, azok jellemző módon az Úrral jártak, Isten értékrendjével azonosultak. Életük középpontjában a bölcsesség kívánása és motivációja (Salamon), az istenfélelem, feddhetetlenség és igazságosság (Jób), Istennel járás és hűség (József) állt. Ezek a lelki ismérvek és kritériumok elegendő magyarázatul szolgálnak arra, hogy személyes áldásként hogyan is kaphatták Istentől a gazdagságukat. NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 21

A Z Í RÁS

MELLET T

Összegezve az eddigieket, néhány alapvető megállapítást tehetünk a mammonnal kapcsolatosan: – Nem a mennyei Atya akarata általánosságban az emberek meggazdagodása, hanem az emberek akarata, viszonylag kevés kivételtől eltekintve. – Mi több, igyekszik az embereket lebeszélni erről: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, ahol a tolvajok kiássák és ellopják.” (Máté 6,19) – A meggazdagodás, illetve a meggazdagodni akarás szokványos motivációja a kívánság, a bűn motívuma és indítéka. – A Biblia korlátozó, lebeszélő, illetve figyelmeztető álláspontját a gazdagsággal kapcsolatban toleráns, engedékeny, támogató attitűdre változtatni – ez a bibliai igazságok meghamisítása. Isten ezzel kapcsolatos álláspontja pedig a Jelenések könyve 22,18– 19-ben olvasható: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja, hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. Ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből…” – Mivel a meggazdagodás, a mammon az életben radikális etikai kérdés (gyökérkérdés), és számtalan leágazása van, ezért a fentiekben szemléltetett módon a Biblia mam-

22 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

monnal kapcsolatos üzenetét hatalmas gondolatgazdagság és erőteljes mondanivaló jellemzi. – Hibás felfogást tükröz a hívők között elterjedt nézet, miszerint a gazdagság kizárólag Isten személyes ajándéka, áldása lehet. – A tisztességes, korrekt meggazdagodni akarásról a Bibliának az a véleménye, hogy ez lelkileg magas „kockázatú”, az örök élet nézőpontjából pedig veszélyes életút. – A gyors meggazdagodás (a nyerő-vesztő üzlet, korrupció) Isten által tiltott és szankcionált terület. Az ebből származó gazdagságról a Biblia alapján megállapítható, hogy nem Isten áldása, hanem egyenesen büntetőjogi kategória, mind bibliai-etikai, mind polgári peres értelemben egyaránt. – „Anyagi javainkból csak azok értékesek, amelyeket Isten művére fordítunk viszsza… Egyetlen élet megmentése a Biblia szerint nagyobb kincs, mint a világ összes anyagi java” – írja Ellen G. White. – A végidő kereszténységére általánosan jellemző lesz az anyagiasság és a képmutatás. Végezetre mementóul álljon előttünk ez a szeretetteljes figyelmeztetés: „Ne szeressétek a világot… ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete… És a világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (János I. levele 2,15–17) DR. MATUS ISTVÁN pszichiáter

TUDOMÁNY

Vert pénz az ókori társadalmakban A

pénz története nem egyezik meg a vert pénz történetével. Maga a pénz fogalma már az i. e. III. évezredben megjelent. Először a mezopotámiai és egyiptomi társadalmak vezették be az általános értékmérőt: vagy egy bizonyos terménymennyiséget, vagy súlyra mért nemesfémet használtak erre a célra. A nemzetközi kereskedelem fejlődésében feltehetően jelentős szerepet játszott a nemesfémek pénzként való használata, mivel a kereskedőknek létfontosságú volt, hogy árucikkeiket szerte a Földközi-tenger medencéjében el tudják adni. Az ügyletek többsége árucserére szorítkozott, az arany és az ezüst szintén áru-

cikk volt. A Mezopotámiában használatos súlyok, a sékel és a mina az egész mediterrán világban elterjedt, s az i. e. I. évezred elején a görögök is átvették. Azok a területek, ahol aranyat és ezüstöt találtak, általában kivételezett helyzetben voltak. A lídek királyságában a Pactolus folyóból és a környék bányáiból is sok nemesfémet hoztak felszínre. Élektronból, az aranynak és ezüstnek a természetben előforduló ötvözetéből készültek az első vert pénzek az i. e. VII. században. Az ovális aranyrög formájú „érmék” egyik oldalára egy vagy több megkülönböztető jelet, quadratum inNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 23

TUDOMÁNY cisiumot ütöttek. A másik oldalon általában figuratív ábrákat helyeztek el. Az i. e. VI. század közepétől megszűnt az élektronpénz verése, helyette számos területen ezüstből és alkalmanként aranyból készült érmék jelentek meg. Athénban i. e. 500 körül kezdődött a pénzverés, míg Spárta egészen az i. e. 300-as évekig vasrudakat használt pénzeszközként, hogy távol tartsa magától az idegeneket. Mindazonáltal a görög nemesfém pénz igen elterjedt volt a gazdasági tranzakciókban, és hosszú évszázadokon át használatban maradt. A pénzek általában a drachma többszörösei vagy törtrészei voltak. Rómában a legkorábbi fizetőeszköz feltehetően a birka és a marha volt, s a pénz elnevezése (pecunia) is a pecus, marha szóból ered. A marha azonban inkább értékmérőként szerepelt, mint tényleges fizetőeszközként. Később pénzként súlyra mért bronzot használtak. Az évszázados fejlődést a római pénzrendszer i. e. 212-es reformja követte, amelyet a Karthágó elleni háborúk tettek szükségessé. Görög modell alapján létrehozták a kizárólag vert ezüst- és bronzérmékből álló pénzrendszert, melynek alapegysége a bronz és az ezüstből készült denarius volt, ami eredetileg 10, majd 16 ast ért. Mindazonáltal a denarius csak egy volt a birodalomban készített számos más pénz közül, hiszen az új hódításoknál megengedték a helyi pénzverés folytatását. A római pénzverést óriási mérete (több száz milliós darabszáma) különbözteti meg a korábbi görög és hellenisztikus éremveréstől. A denáriuson alapuló pénzrendszer több mint négy évszázadon át változatlan maradt, de az érmékben lévő ezüst mennyisége Néró uralkodásától (i. sz. 54–68) kezdve fokozatosan csökkent. A problémák megoldására és az infláció letörésére az évszázad végén először Aurelianus, majd Diocletianus császár tett kísérletet, s az utóbbi új pénzrendszert vezetett be, az ezüst argenteussal és bronz váltópénzeivel. Bár a pénzrendszer folyamatosan instabilnak bizonyult, a korábbi korokra jellemző sokféleséget érzékelhető egységesedés váltotta fel, amely a hatalom stabilitását is szolgálta. 24 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

A nyugat-európai pénzrendszerek a római uralom V. századi fokozatos megszűnte után jelentősen megváltoztak. A birodalmi központtal fennálló kapcsolat fokozatosan csökkent, egyre nehézkesebbé vált a pénzforgalom, míg végül minden érmét a helyi uralkodók nevében bocsátottak ki.

KORA

KÖZÉPKORI

EURÓPA

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a kora középkori Európában eltűnt a római világból származó legtöbb intézmény, így a pénzrendszer és az állami gazdálkodás is, ami termelte és forgalomban tartotta a pénzt. A barbárok a római arany- és ezüstpénzeket gyakran tekintélyt követelő rangjelzőként viselték, vagy beolvasztották, és más tárgyakat készítettek belőlük. A X. századtól kezdve Nyugat-Európában ismét decentralizációs folyamatok játszódtak le, amelyek révén gazdag egyházi és világi személyek szereztek pénzverési jogot az uralkodótól. Bizánc évszázadokig átmeneti zónát képezett a középkori Európa és az iszlám világ között. Pénzrendszere mintául szolgált szomszédai számára. Alapköve a „középkor dollárjának” is nevezett arany solidus vagy nomisma volt, mely a Földközi-tenger vidékének kereskedelmében meghatározó szerepet töltött be. A bizantinus szerte Európában ismert volt, s vallási célokra is adományozták.

PÉNZ

A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN

A XII. század közepére a pénzkibocsátás Európa legnagyobb részén általánossá vált, a pénzverést újfent központosították. Bár elegendő új ezüstpénz állt rendelkezésre, nagy üzleteknél a vételárat mégis veretlen ezüstrúddal egyenlítették ki, s a hétköznapi kis adásvételeknél sem használták általánosságban a vert pénzt. A kereskedést feltehetően csereüzletekkel vagy apróbb hitelekkel oldották meg. A pénzellátás ennek ellenére javult, az érméket ismerték és rendszeresen használták. A középkor végén mégis egyre kevesebb lett a kis címlet, mivel a pénz-

verők nem szívesen gyártottak ugyanannyi munkával kevesebb hasznot hozó váltópénzt. Az ezüstpénzek hanyatlásával járó gondokat az aranypénz-kibocsátás fellendülése orvosolta. A nemesfém Afrika keleti részéről származott, és elsősorban az észak-itáliai városok profitáltak belőle. 1251–52-ben Genova genovino, Firenze pedig florin, azaz forint néven bocsátott ki pénzt. Ez utóbbi hamarosan a nemzetközi kereskedelem legfontosabb fizetőeszközévé vált egész Európában. A kamat tilalmára vonatkozó egyházi rendelkezéseket olyan sikeresen ki tudták játszani, hogy hamarosan el is felejtették azokat. A középkor vége felé az államok egyre gyakrabban eladósodtak, ami aztán állam- és bankcsődökhöz vezetett. A hatalom gyakorlásában a pénz fontosságát mutatja, hogy az uralkodók birtokadományok helyett fizetést adtak a szolgáiknak, s a feudális újoncozást is felváltotta a zsoldoshadsereg.

ÚJKORI

PÉNZEK

A középkor végén tapasztalható fémhiányt az Alpokban talált új ezüstkészletek és az Újvilágból származó ezüst enyhítette. Az arany helyét újra az ezüst vette át, s elkezdték verni a tallérokat. Az ezüstkínálat növekedése egybeesett a korábban elképzelhetetlen, XVI. századi inflációval. De az alapanyagkészletek növekedése révén nőtt a nagyobb és kisebb címletek köre is, ami elősegítette a pénzhasználat terjedését. A római kor óta először a kis címletű fémpénz vált mai értelemben vett aprópénzzé, amellyel kényelmesen lehetett vásárolni. A bérmunka, a városi népesség és a mobilitás növekedése is hozzájárult a pénzhasználat terjedéséhez, s az iparosodás megvetette a tömegfogyasztói piac alapjait. Rendszeressé vált az adószedés, növekedtek az állami bevételek és a kormányzati adminisztráció költségei is. Az államok egyre nagyobb szerepet kaptak a pénzpiacokon, kialakultak a hosszú távú államkölcsönök. Az ókor után ebben az időszakban tapasztalható a pénzgyártás gyökeres átalakulása is. A NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 25

TUDOMÁNY kézi verés helyett megjelentek a prések: a vésett ütőfelületű lengőkaros préssel egyszerre csak egy pénzérmét lehetett előállítani, míg a rotációs présen görgők között áthaladó fémszalagokból több szerszám egyszerre több érmét sajtolt. A legjobb azonban a hagyományos dombornyomó gépesített változata, a csigaprés volt. A fémpénz mellett a bankrendszer fejlődésével és a nemesfém-utánpótlás elapadásával a XVIII. században Nyugat-Európában kezdtek megjelenni a papírpénzek is, bár még csak elenyésző mennyiségben. A papírpénz először Svédországban és Angliában jelent meg azért, hogy a bankoknak ne kelljen minden esetben a tényleges nemesfémet mozgatniuk, hanem csak az arra szóló kötelezvényt jelentő papírt, amely mögött elvileg megfelelő anyagi háttér, azaz nemesfém volt. A papírpénz bármikor beváltható volt nemesfémre a bankoknál. Kezdetben mégis sok bankcsőd történt a bizalom szélsőséges változása és a hazardírozó bankpolitika miatt. A papírpénzzel kapcsolatban egészen a XIX. század végéig, az aranyalap összeomlásáig uralkodott az a vélekedés, hogy addig működik jól, ameddig aranyvagy ezüstpénzre szabadon átváltható. A kezdeti próbálkozásokat és alkalomszerű pénzkibocsátást felváltotta a központosítás és az állami ellenőrzés. Informális ellenőrzést jelentett, hogy a megerősödő és egyre inkább központi bankként működő jegybankok a vidéki pénzintézetek bankjegyeit időről időre visszaküldték, hogy váltsák be fémpénzre. Mindazonáltal a papírpénz használatával az igényeknek (és érdekeknek) megfelelően sokkal több pénz kerülhetett forgalomba, mint a nemesfém pénzek korában. A papírpénz megjelenésével ugyanakkor gyakoribbak lettek az állam- és bankcsődök, általánossá vált az infláció, aminek általában a pénznyomtatás leállítása és pénzreform vetett véget.

PÉNZ

A

XX.

SZÁZADBAN ÉS MA

Az első világháború politikai következményei még ma is éreztetik hatásukat, s pénzügyi hatásai sem kevésbé jelentősek. A háborút követően az orszá26 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

gok egymás után tértek vissza az aranyalaphoz. A világ pénzügyi központjának szerepét azonban a világháborúból győztesen és sértetlenül kikerült Egyesült Államok és benne New York városa vette át. A világgazdasági válság idején lett nyilvánvalóvá, mennyire is függött Nyugat-Európa az amerikai pénztől, melynek kivonása Európából súlyos válságot idézett elő. 1931 után az országok felfüggesztették az aranyban való kifizetéseket, s a nyugati valuták a világháború után ismét elszakadtak az aranyalaptól. Az 1944-ben Bretton Woodsban elfogadott új nemzetközi pénzügyi rendszer ugyan még lehetővé tette a jegybankok számára a valuták átváltását aranyra fix áron, az arany azonban az 1970-es évekre deklaráltan is eltűnt a pénzügyi rendszerből. Az 1980-as évek egyik legfontosabb folyamata az európai integráció előrelépése volt. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai 1985-ben arról állapodtak meg, hogy 1992-ig kialakítják az egységes európai piacot (Single European Act), amelyen sem a munkaerő, sem a tőke, sem az árujavak mozgását nem korlátozzák. A maastrichti megállapodás 1992-ben jött létre, és megszabta az egységes európai pénz kialakulásának feltételeit, illetve a tagországok által betartandó kritériumokat. A megállapodás értelmében és a tagországok jó együttműködése eredményeként sikeresen indult 1999. január elsején az euró, amely 11 euróövezetbe tartozó ország nemzeti valutáját váltotta fel. Nem csatlakozott az új pénzhez Anglia, Dánia, Svédország és Görögország (az utóbbi két évvel később, 2001. január elsején lépett be a monetáris unióba). A készpénzforgalomban 2002. január elsejétől váltotta fel az euró a nemzeti pénzeket, és az átállás sikeresen lezajlott. A XX. század végére aztán már maga a pénz is kezdett eltűnni a mindennapok fizetéseiből, hiszen szerepét egyre inkább átvette a hitelkártya és más készpénzkímélő eszközök, melyekkel az egészen apró kifizetésektől eltekintve készpénz nélkül lehet lebonyolítani a legtöbb tranzakciót. FORRÁS: WWW.CONS.HU WWW.MINDENTUDASEGYETEME.HU

C SALÁDI

ÉLET

Méregfogak 4.

Az anyagiak K

evés házasságról mondható el, hogy a pénzkérdés, a „közös kassza” ne jelentene problémát. Vagy nincs is, vagy van, de csak rövid ideig, vagy általában amolyan „Danaidák hordója”, hiába töltjük meg, valahol mindig kifolyik belőle… Általában túl kevés a pénz, nagy ritkán túl sok, azonban mindkét eset a házastársi kapcsolatok szakítópróbáját jelentheti. A jelenlegi társadalmi-gazdasági változások különösen kedvező táptalajt jelenthetnek az anyagi gondok kialakulásához. Az elmúlt időben a kormány megszorító intézkedései, az országos aszály miatt megemelkedett élelmiszerárak, a munkahelyek, állások megszűnése következtében többgyermekes családok megélhetése vált kilátástalanná. A gyermekeket nevelő anya továbbra is joggal várhatja el férjétől, a család fenntartójától, hogy megszerezze a mindennapra valót. De vannak családok, ahol nem csupán a normális életkörülmények megteremtése a probléma, hanem a fogyasztói szokások szinten tartása, a nagyobb gyerekek növekvő igényeinek kiszolgálása, vagy a kívánt életszínvonalnak való megfelelés a családi problémák tűzfészke. Pedig nem a pénz a nagy ellenség, hanem az ahhoz való viszonyulás. Vannak háztartások, ahol kevés pénzből is boldog és megelégedett életek sarjadnak, de van, ahol a pénz bősége is inkább csak a boldogtalanság, elégedetlenség, válás forrása. Nemrég hallottam egy többgyerekes családról: mindenki azt gondolta, harmonikusan élnek, de a feleség folyamatosan panasz-

kodott a férjére, hogy nem mutat iránta elég gyöngédséget, szeretetet. Párja több munkát, állást vállalva nem törődik a családdal, és szabadidejében is csak a kedvteléseinek hódol. Amikor viszont a férjjel beszélgettem a problémáról, megtudtam, hogy felesége egész héten távol a családjától gyakorolja hivatását, és hétvégén az otthonában is pluszmunkákat vállal. Elmondta, hogy miközben ő is a felesége szeretetére vágyakozik, az asszony együtt töltött idejük alatt is állandóan a feladatain, tennivalóin őrlődik, miközben ötszörösét keresi férje fizetésének. Mindketten azzal indokolták a munka miatti súlyos fizikai és szellemi leterheltségüket, hogy a legújabban vásárolt jachtjuk hitelére és egzotikus nyaralásukra kell a pénzt előteremteni. Ugyanakkor ott vannak a gyermekeik, akik nem szeretnének lemaradni a barátok körében dívó technikai berendezésekről: a fiúknak új Yamaha motor kell, a lányok pedig a számítógép megszállottai. Később megtudtam, hogy mindkét félnek külön kasszája volt, sajnálták egymástól egyénileg felhalmozott, sok munkával összerakott vagyonkájukat. Elmondtam nekik: talán egy aranydoboz megmenthetné a házasságukat. A mi családunkban a fizetéseket egy közös, úgynevezett „aranydoboz”ban tartjuk. Megbízunk egymásban, minden bevételt és kiadást megbeszélünk, és közös akaratra jutva döntünk a pénz elköltéséről. Megpróbáltam szembesíteni őket Jézus egyik kijelentésével: lehet-e az embernek egyszerre két szerelme? „Senki sem szolgálNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 27

hat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6,24) Mint ahogy egy igaz, őszinte házasságban kizárólag egyvalaki élvezheti megkülönböztetett szeretetemet, ugyanúgy vigyáznunk kell, hogy egy személytelen, tárgyi eszköz, a pénz se tolakodhassék közénk. Szemtanúja voltam jó pár évvel ezelőtt annak is, ahogy egy férj a második házasságában mindent meg akart adni a feleségének: palotát épített neki, a legpazarabb berendezéssel, luxusautót vett számára, gyermekeiket angol nyelvű magánóvodába járatták, és miközben a férfi gyakran a Távol-Keletre utazott üzleti kapcsolatai miatt, eközben a feleség szeretővel szórakoztatta magát kényelmes otthonukban. Úgy látszik, férje pénze, iránta való szerelme nem tudta kielégíteni választottja minden igényét. Miután a férj előtt is ismert28 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

té váltak felesége hűtlenkedései, titkos találkái, egy éjjel vonat elé vetette magát. Egy másik családban a férj jól menő vállalkozása idején a feleség a gyerekekkel otthon maradva mindennel meg volt elégedve. Szépen berendezett házban, az átlag feletti életszínvonalon – házimozi és szauna, nagy kerti medence stb. – élvezhették mindennapjaikat. Egy évtizedes jólét után azonban a férj állásának megszűntével családi életük, házastársi kapcsolatuk is hirtelen pokollá vált. Az addig megszokott kényelmes életvitel és a fogyasztói magatartás visszafogásával a kettőjük közötti kapcsolat is megpróbáltatott. A feleség egyre többször hiányolta férje szokásos bevételeit, kezdett elégedetlen lenni férfiúi magatartásával, teljesítményeivel, jellembeli tulajdonságaival is. Felismerni vélte párja időnkénti határozatlanságait, érzelmi hullámzásait, és egyre több hibájáért tett neki szemrehányást. A férj meglepődve vette észre, hogy felesége szeretetének mértéke a hazahozott anyagi javak mértékétől függött. Amíg fizikai igényeit és ké-

nyelmét kielégítette, kapott némi érzelmi viszonzást a feleségétől, viszont amikor erre már nem volt képes, az asszony elégedetlenséggel, zsörtölődéssel, sorozatos szemrehányásokkal pusztította férje amúgy is megrendült önbizalmát és önértékelését. A feleség szeretete igen sokba került a férjnek. Pénz hiányában inkább gyűlöletet kapott. Itt is az anyagi egyensúly felbomlása tette tönkre a házasságot. E házasságok láttán fel kell tennünk a kérdést: ki vagy mi az én szeretetem tárgya? Miközben egy érzékeny, szeretetre, megértésre vágyó lélek mellett köteleztem el magamat, lehet, hogy közben egy érzéketlen, személytelen tárgy furakodott kettőnk közé? Lehet, hogy nem is csak egy eszköz, a pénz, hanem pusztán az önzésem kíván általa érvényt szerezni? A Biblia korunk emberéről úgy beszél, mint aki pénzsóvárgó (Timótheushoz írt II. levél 3,2), az anyagiak előtérbe helyezése jellemzi. Miféle kényszerpályák, gyilkos motivációk – méregfogak – rágják, falják fel a jól

induló házasságokat is? Miért válik két egymáshoz tartozó, szerető ember kapcsolatának, boldogságának legmeghatározóbb tényezőjévé a pénz? Miért megannyi konfliktus, válások okozói a házasságban a „piszkos anyagiak”? Van-e mindezek megelőzésére vagy akár megoldására is biztos bibliai tanács? Csak néhány szempontot, megkerülhetetlen bibliai alapelvet tekintsünk át röviden mindezek megértéséhez, a bajok elkerüléséhez. 1. Két ember kapcsolatának létrejöttében nem játszhat meghatározó szerepet a másik anyagi helyzete, vagyoni tehetsége. Amellett, hogy a házasságok az „égben köttetnek”, természetesen mindkét félnek tudnia kell, miben, mennyiben számíthat anyagiakban a társára, vagy miképpen segíthetik kölcsönösen egymást ezen a téren is. Manapság sajnos sokszor hallani ilyen biztatásokat és kérdéseket rokonok, barátok részéről – akár már az esküvő napján is fülbe súgva: „Jó partit csináltál! Végre rájöttél, hogy csak »pénzes csókával« érdemes hosszú távon öszNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 29

C SAL ÁDI

ÉLET

szeállni.” Vagy: „És miből fogtok megélni? Hiába van az a három diploma, ha nem telik majd terepjáróra, tengerparti nyaralóra sem…” Akit legfőként anyagi szempontok, gazdasági számítások vezérelnek jövendőbelije kiválasztásánál, annak keserű tapasztalatokkal kell majd szembesülnie. Házasságát saját önző szempontjainak érvényesítésével, saját kívánságainak kielégítésével ítélte eleve halálra – kivéve azokat a keveseket, ahol az anyagi tehetség más, szellemi-lelki értékekkel is párosul. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a „csak a pénzemért jöttél hozzám” vagy „a pénzemért vettél el” típusú házasságok az esetek 90 százalékában kéthárom éven belül válással végződtek. A két ember közötti igazi szerelmet, tartós szeretetet a Biblia szerint épp az határozza meg, hogy teljesen mentes minden anyagi érdektől, figyelmen kívül hagyja a hasznosság szempontjait. Az anyagiaknál sokkal fontosabb, ha nem a legfontosabb, a másik személye, az ő boldogítása. „Mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír, a buzgó szerelem… ha az ember minden vagyonát adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.” (Énekek éneke 8,6–7) 2. Nem csak külső nyomás, társadalmi vagy anyagi kényszer teremthet nehéz helyzeteket. Nagyon sok házastársi kapcsolatban komoly veszélyforrást jelenthet az is, ha olyan igényeket, anyagi célokat tűznek ki maguk elé a házaspárok – vagy csak az egyik fél –, amelyek csak a bensőséges, nyugodt családi kapcsolatok feláldozásával érhetők el. A valós szükségleteken túli, az úgynevezett képzelt szükségletek kielégítésének vágya nemcsak veszélyes öncéllá válhat egy házassági kapcsolatban, hanem komoly kártevője lehet a szeretetben, békességben való együttélésnek is. Példabeszédek könyve így figyelmeztet mindezekre: „Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság… Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a temérdek kincs, 30 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

ahol háborúság van. Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség… Megháborítja az ő házát, aki követi a telhetetlenséget.” (Példabeszédek 15,7. 16–17. 27) A Biblia vissza-visszatérő tanácsa: a lelki nyugalom és a szeretetben töltött élet örömei értékesebb életminőséget garantálnak, mint a reklámok vagy a társadalmi elvárások által mesterségesen gerjesztett igények kielégítése. Jobb akár a kevesebb is, mint az örökös háborúság vagy gyűlölködés. Nem beszélve arról, hogy a „több” megszerzéséhez az időt, a szellemi-fizikai energiákat szeretteinktől veszszük el, tőlük vonjuk meg. Pedig az igazi boldogsághoz a „kevés” is elég. Sőt, ami valódi megelégedettséget nyújthat, az ingyen van: jóakarat, figyelem, szeretet, egészség, kedvesség. „Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.” (Ésaiás 55,2–3) Már közhelyszámba megy, miszerint a jelen, de leginkább a jövő nemzedékei egy „apa nélküli” társadalomban kénytelenek felnőni. Így hát jobb híján marad a számítógép vagy a „mobil” – csak hát sajnos ezeknek még mindig nincs „lelkük”, az igényeinket kiszolgálhatják, de nem képesek szeretni! Sok apától, anyától, nagypapától, nagymamától hallottam, hogy mit nem adna azokért az évekért, amikor munkája, karrierépítése, házépítései, munkatársi kapcsolatai miatt és még ki tudja miért elhanyagolta házastársi, apai, anyai kiváltságait, kötelességeit. 3. „Vajon járhatnak ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” – teszi fel a kérdést Ámos próféta könyve 3. fejezetének 3. versében. Ezt a kijelentést legtöbbször akkor szoktuk idézni, amikor két ember végér-

C SAL ÁDI

vényesen szeretné elkötelezni magát egymás iránt, ami életcéljaik, világnézetük legalapvetőbb tisztázására, egyeztetésére, átgondolására szólítja fel a feleket. De alapelvként fogalmazódhat meg az együtt élő családtagok közös anyagi gazdálkodására nézve is. Kinek milyen igényei, bevételei, hosszú és rövid távú anyagi tervei vannak a közös pénzgazdálkodás terén? Ha a Biblia Jézus szavai szerint úgy határozza meg a házasság együvé tartozását, miszerint, „amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza: és lesznek ketten egy testté, azért többé nem két, hanem egy test” (Márk 10,8–9), akkor ezt általános érvénnyel kiterjeszthetjük a házastársak anyagi javaira is. Nincs többé az én pénzem, a te pénzed, az én házam, a te autód, te fizetésed, az én fizetésem: mindenünk közös – mivel az igazi lelki házastársi közösség egyben szoros anyagi közösséget is jelent. Mindehhez természetesen szükség van a házastársak közötti hatékony egyeztetésre: közös tervek, anyagi célok megfogalmazására, azok végrehajtásának átgondolt és kölcsönösen elfogadott kivitelezésére. Lehet ez akár egy közösen elfogadott – papírra vetett – időnkénti családi költségvetés rövid és hosszú távú kidolgozása, a pénzköltések átgondolt ütemezése: a bevételek és kiadások tételes számbavétele, a takarékoskodás egyensúlyozása a család elengedhetetlen és kevésbé szükséges kiadásainak ütemezésével stb. A lényeg, hogy mindezekben a házastársak képesek legyenek egy akaratra jutni. Lehet, hogy ez időnként több beszélgetést, a másik szempontjainak megértése több együtt töltött időt, néha erőfeszítést igényel, de hosszabb távon mindez biztosan megtérül. 4. Végül, de nem utolsósorban a házastársaknak meg kell tanulniuk a hálát, a megelégedettséget, különösen az anyagiak terén. Milyen sok család lelki békéjét őrli fel manapság a félelem a jövőtől, aggodalmaskodás a fizikai megélhetés miatt. Jézus Krisztus örök érvényű kijelentéseit ma különöskép-

ÉLET

pen értékelnünk kell. „Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?” (Máté 6,25–26) Itt Jézus természetesen nem arra tesz ígéretet, hogy szorgalmas és becsületes munkavégzés nélkül hozzájuthatunk az anyagi javakhoz – hiszen a Tízparancsolat mindenki számára erkölcsi törvényként foglalta írásba a hatnapi becsületes kenyérkereső munkát (II. Mózes 20,9) –, hanem munkánkat elvégezve bízhatunk gondviselésében, ahogy ebből a látszatra „leghaszontalanabb” teremtményei is részesülnek. Akik kitartóan dolgoznak, tisztességes célokért küzdenek, s nem csupán önmaguk fenntartásáért, hanem úgy, hogy ebből még másoknak is jusson, azok biztosan számíthatnak a „felülről jövő” segítségre. És mindez nemcsak a fölösleges aggodalmaskodás és szorongás legyőzéséhez járulhat hozzá, hanem egyre mélyülő hálára és megelégedettségre nevelheti a házaspárokat és gyermekeiket is. Érdemes elgondolkodni a Biblia egyik legnagyobb alakjának az anyagiakhoz fűződő viszonyán. Pál apostol a következőket írja: „Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek… tudok bővelkedni is: mindenben és mindenekben ismerős vagyok, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővelkedéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi levél 4,11–13) Számos tapasztalat vezette el e sorok íróját is arra a felismerésre, amelyet szeretnék minden házaspárral megosztani: Amiért a legkevésbé kell aggódnunk, az a pénz. Mert nem érdemel annyit! A SZERKESZTŐ NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 31

C SAL ÁDI

ÉLET

A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére Napjainkban a gyerekek nem tanulják meg az erőfeszítések szükségességét és igényeik elhalasztását. Pedig a teljesítőképesség és a kitartás az iskola szempontjából is fontos tulajdonságok.

A BŐSÉG KÍSÉRTÉSEI Minden társadalom folyamatos átalakulásban van. Ezek a változások, ha évről évre nézzük, legtöbbször csekély mértékűek, és az egyes emberek számára alig van jelentőségük. Azonban, ha egy hosszabb időszakot tekintünk, akkor látjuk, hogy a változások komoly hatást gyakorolnak az életünkre. A legutóbbi tíz évben társadalmunkban sok minden megváltozott. E változások fontos ismertetőjelei a megnövekedett egyéni fogyasztás és a technika bevonulása a családok mindennapjaiba, ami a magatartás jelentős változását is maga után vonta. A napi tévézés, magnó- és videokazetták, CD-k és hasonlók gyermekeink mindennapjainak is részévé váltak. Ez nem marad hatástalan a fejlődésükre sem. 32 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

A KÍNÁLAT HOZZA LÉTRE AZ „IGÉNYT” Sok gyermek él manapság bőségben. Egyenesen elárasztják őket játékokkal. A reklámok elhitetik velük, hogy bizonyos dolgokra szükségük van ahhoz, hogy a többiekkel egyenértékűek legyenek. Szükségét érzik, hogy legyenek játékaik, CD-ik, később menő ruházatuk, kozmetikumaik és még sok más. Az igények a kínálattal együtt nőnek. A szülőknek egyre nehezebb lesz határokat szabni és ellenintézkedéseket tenni. A társadalmi változások a gyerekeket döntő módon befolyásolják. Különösen a kicsi gyerekekben alakul ki a kínálat sokfélesége és a mindennapi fogyasztás alapján az a benyomás, hogy minden könnyen, csekély fáradsággal elérhető. Már sok óvodás gyermeknek van saját tévéje, sztereó berendezése, játékok tömege veszi körül, amelyeket gyakran csak néhány alkalommal használ, majd kiselejtezik őket. A gyerekeknek manapság nagyon sok olyan tárgyuk van, amelyekre egyáltalán nincs szükségük.

A gyerekek fogyasztásorientált környezetben nőnek fel. Ennek messze ható következményei vannak a személyiségük fejlődésére.

A Z ÖNCÉLÚ FOGYASZTÁS Ha napjaink helyzetét összehasonlítjuk azzal, milyen játékaik voltak a gyerekeknek az 1950–60-as években, teljesen világossá válik az utóbbi években lezajlott fejlődés. A fogyasztásközpontúságot az is befolyásolja, hogy a családonkénti gyerekszám egyre csökkent. Ma egy egyedüli gyereknek annyi játéka van, mint korábban három testvérnek együttesen. A szülők és a nagyszülők gondoskodnak erről. A folyamatos reklámok hatására a gyerekek igényei az után is fennmaradnak, hogy kiszolgálták őket. Ezek a tárgyak, játékszerek azonban egyre kevésbé használhatók. Vételáruk sincs egyensúlyban hasznosságukkal. Az egész folyamatot egy iparág tartja fenn, amely a gyerekek és fiatalok fogyasztási kedvét célozza meg. Állandóan új termékeket gyártanak, amelyekhez nagy erővel toborozzák a fiatalokat.

A gyerekek ma egyre nagyobb nyomás alatt állnak, főleg azért, hogy ne különbözzenek a többiektől. Nem akarnak lemaradni, akár ruháról van szó, akár olyan dolgokról, amelyek éppen „menők”. Ezek hiánya a saját értékük csökkenését jelenti számukra. Az elmúlt évtizedet erősen jellemzi a fogyasztás, amely sok ember számára életcél és az élet tartalma. Tipikus az állandó kutatás az újdonságok, örömök és a szórakozás után. A gyerekek a saját értéküket egyre inkább az anyagi dolgokból kiindulva határozzák meg, abból, hogy mijük van. Nem az eredetiségüket és kreativitásukat veszik alapul.

MEGVÁLTOZOTT ÉRTÉKMÉRŐK ÉS ÉLETELKÉPZELÉSEK Nem lehet nem észrevenni, hogy ezek a változások és fejlődések a gyerekek és felnőttek igényeinek és motivációinak változásával együtt mozognak. Az 1950-es és 60-as NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 33

C SAL ÁDI

ÉLET

évekbeli életértékek természetesen egészen más motivációkat, igényeket, élet- és értékelképzeléseket ébresztettek a gyerekekben és a serdülőkben. A gyerekeknek ma kevés nyugalmuk és szabadidejük van. A hektikus, állandóan változó kínálati világ nem hagy időt arra, hogy komolyan elmélyedjenek valamiben. A rengeteg ajánlat miatt a gyerekeknek ma sokkal nehezebb valamivel kitartóan foglalkozni.

A FÉLELEM, HOGY VALAMIT ELMULASZTUNK A nagy kínálat mellett azt is nehéz elérni, hogy ne féljünk attól, ha valamit elmulasztunk. Manapság nagyon sok lehetőség van arra, hogy örömet szerezzünk magunknak. Teljesen érthető tehát, ha a gyerekek ki akarják használni a lehetőségek sokféleségét. Mindezt átgondolva az is világossá válik, miért esik nehezükre, hogy bizonyos dol-

34 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

gokkal hosszabb ideig foglalkozzanak. Ez különösen akkor érvényes, ha a tennivalók nem vezetnek gyorsan a várt eredményhez. Van ugyanis számtalan más dolog, ami elégedettséget és örömet okoz anélkül, hogy az embernek különösebben meg kellene magát erőltetnie érte. ERŐFESZÍTÉSEKET TENNI „NEM DIVATOS” Napjaink fogyasztói társadalmára jellemző a sokféle lehetőség arra, hogy különösebb erőfeszítés nélkül szórakozhassunk. És ebben rejlik sok gyerek koncentrációs problémájának egyik fontos oka. Mivel az összpontosítást kicsi kortól kezdve a hétköznapokban és a játék közben előforduló nehezebb és egyre újabb feladatok megoldásán keresztül tanuljuk meg, begyakorlás híján nem alakul ki a gyerekekben ez a képesség. A hétköznapok és a kreatív játékok is egyre szegényesebbek lesznek.

C SAL ÁDI

Az önálló tevékenység és fáradozás helyébe a televízió, videó és számítógép által nyújtott másodlagos élmények lépnek. A média tálcán kínálja a különösebb erőfeszítést nem kívánó, gyors sikerérzés lehetőségét. A gyereknek nem kell sokat tennie, csak a távkapcsolót használnia, és máris elmerülhet egy színes világban, ami ezenfelül a reklámok útján folyton új vágyakat ébreszt benne. A szülőknek ilyen körülmények között nagyon nehéz gyermekeik felé azt közvetíteni, hogy megéri például az iskolában erőfeszítéseket tenni. A gyerekek számára valóságosnak tűnő élet egészen másképp néz ki. Ez azt közvetíti, hogy minden könnyen megkapható. A fiatalabb gyerekek egyáltalán nem látják át, milyen erőfeszítéseket kell a szüleiknek tenni ahhoz, hogy az ő kívánságaikat teljesítsék és a megélhetést biztosítsák. Nem ismerik a dolgos hétköznapok keménységét, éppen ezért ilyen érvekkel egy-

ÉLET

általán nem is lehet őket kitartó munkára késztetni. A gyerekek afelé hajlanak, amit napról napra átélnek, s ez a fogyasztás és a sokféleség csábítása. A fogyasztási kínálat tehát jelentős módon befolyásolja a fiatalok teljesíteni akarását, és ezáltal a koncentrálást. Mikor tanulnak meg a gyerekek erőfeszítéseket tenni?

MEGVÁLTOZNAK A CSALÁDOK A gyerekek fogyasztásorientáltságával párhuzamosan a családok hétköznapjai is jelentősen megváltoztak. Egyre több a csonka család és a gyermekét egyedül nevelő szülő. Az egyre gyakrabban előforduló válás a gyerekeket egészen különlegesen érinti. Egy válásnak a legkülönfélébb hatásai vannak a gyermekre. Sok bizonytalanságot és félelmet jelent, és nemcsak a válás tényleges megtörténtekor. Ez az érzelmi teher legtöbbször korlátozza, hogy a gyermek az iskolai dolgaival foglalkozzon. Túlságosan elfoglalt saját magával, szüleivel és helyzetükkel. Nem képes a teljesítéshez szükséges koncentrációra és kitartásra. Sok gyerek a szülei válását követően csak lassan, fokozatosan tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez (látogatási jog, a szülő új partnere, gazdaságilag rosszabb helyzetbe kerülés, gyakori egyedüllét stb.). Az említett terhelések miatt az iskolai teljesítményeik gyakorta jelentősen visszaesnek. Az egyre több válás sok gyermek érzelmi stabilitását veszélyezteti.

TELJESÍTMÉNYKÉNYSZER Sok gyerek sokkal jobb helyzetben van napjainkban, mint az elmúlt évtizedben. A gyermekszületést ma gyakrabban tervezik, mint régebben. A szülők legtöbbször tudatosan NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 35

C SAL ÁDI

ÉLET

döntenek úgy, hogy gyermeket vállalnak, és általában világos elvárásaik vannak a gyermek jövőjét illetően is. Megtervezik iskolai karrierjét, és legalább az érettségi letételét elvárják tőle. Ez a szülők és a gyermek számára egyaránt nagy terhet jelent, amelyet országunk gazdasági helyzete még tovább növel. A jelentős munkanélküliség a szülőkben is félelmet kelt. Rettegnek attól, hogy gyermekük esetleg munkanélküli lesz és szükséget fog szenvedni. Ezek a félelmek és elvárások gyakran arra késztetik a szülőket, hogy keményen beavatkozzanak gyermekük tanulási magatartásába. Például már az iskola megkezdésétől rendszeresen tanulnak a gyerekkel, gyakorló feladatokat végeztetnek vele, fizetik a korrepetálást stb. Ezzel szemben áll azonban a tény, hogy a gyerekek a hétköznapokban egyáltalán nem tanulták meg, hogy erőfeszítéseket tegyenek. A teljesítmény, úgy tűnik, csak az iskolával és a munkával kapcsolatban fontos fogalom. Ha azonban a gyerek a „megerőltetést” és a fáradozást nem tanulta és tapasztalta meg kiskorától kezdve a saját örömére, akkor bizonyára komoly problémák adódnak majd a tanulás során. Fennáll a veszélye annak, hogy a szülők túlbecsülik gyermekük lehetőségeit, és túl magasra helyezik a mércét. A következmények között szerepel a kedvetlenség, az elutasítás, és gyakran a koncentrációs zavarok. Egyes szülőknek túlzott elvárásaik vannak gyermekeik teljesítményeivel kapcsolatban. 36 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

Sok gyermek számára teljességgel idegen, hogy erőfeszítést tegyen és valamit önállóan létrehozzon. Csakhogy az iskolában nemegyszer unalmas dolgokkal kell hosszasan foglalkozni. Hogyan volnának erre képesek a gyerekek, ha soha nem tanulták meg? NEVELÉS, DE MIRE? Egyértelmű változást állapíthatunk meg, ha a szülőkkel azokról a nevelési célokról és értékekről beszélgetünk, amelyeket gyermekük felé közvetíteni akarnak. A fegyelem, a hála, a szerénység, az udvariasság, a szorgalom és a takarékosság olyan fogalmak, amelyek ma már nem tűnnek fontosnak. Néhány évtizeddel ezelőtt a gyerekeknek meg kellett tanulniuk a hétköznapokban, hogy nem kaphatnak meg mindent. Megtapasztalták, hogy az igényeket nem lehet azonnal kielégíteni, és eltart egy ideig, amíg a kí-

C SAL ÁDI

vánságok teljesülnek. Azt is megtanulták, hogy csak bizonyos kitartással lehet egy kitűzött célt elérni, és ennek érdekében erőfeszítéseket kell tenni. A fenti nevelési célok közül ma sok elavultnak hat. Ha a szülőket kérdezzük a nevelési célokról, gyakran alig tudnak spontán nyilatkozni arról, milyen értékeket tartanak fontosnak gyerekeik számára. A fent felsorolt célok biztosan a legkevésbé tartoznak közéjük. A szülők gyakran maguk is tájékozatlanok nevelési céljaikkal és nevelési magatartásukkal kapcsolatban.

A GYEREKEK NEM LÁTJÁK ÁT A RENDSZERT A szülők egyrészt a környezetből jövő kínálat sokrétűségét látva, másrészt a világos nevelési irányvonalak hiánya miatt gyakran nagyon bizonytalannak tűnnek abban, hogy mit is követelhetnek meg a gyerme-

ÉLET

keiktől. Nem tudják biztosan, milyen követelményeket állíthatnak és milyen határokat szabhatnak, s vajon kell-e egyáltalán határokat szabniuk. A megváltozott életkörülmények, az, hogy mindkét szülő dolgozik, a különváltan élő szülők számának növekedése, a szakmai leterheltség, a gazdasági kényszerek, a munkanélküliségtől való félelem, de maga a felnőttek fogyasztói magatartása is sok gyermek számára növekvő tájékozódásképtelenséget okoz. Nincs megfelelő rálátásuk a rendszerre, ami pedig szükséges volna ahhoz, hogy meg tudjanak birkózni a felnőtté válás követelményeivel. Megfelelő tartás és átlátható rendszer nélkül a gyerekek nehezen tájékozódnak az őket körülvevő világban.

MIÉRT

NEHÉZ MA A GYEREKEKNEK VALAMIRE

ÖSSZPONTOSÍTANI?

A gyerekek már kicsi koruktól fontos élettartalomnak tekintik a fogyasztást. Gyorsan megtanulják azt is, hogy fogyasztani nagyon könnyű, s ez kellemes és szórakoztató. Arra is rendkívül gyorsan rájönnek, hogy semmiféle különleges ráfordítást nem igényel, ha valamit meg akarnak szerezni. A szülők gyakran kevés ellenállást fejtenek ki, mivel a mindennapokban nagyon leterheltek, és hamar idegessé válnak. Ezáltal már a kicsi gyerekek igényeit is nagyon nehezükre esik szabályozni. Az iskolában azonban a teljesítmény és az erőfeszítés fontos tényezők. Így a gyerekek az általános iskola megkezdésekor gyakran meglepődnek. Megfelelő „edzettség” hiányában túlterhelik őket azok a követelmények, amelyeket az iskola támaszt velük szemben. Nem tanulták meg az alapfeltételét annak, hogyan lehet koncentrálni és kitartóan foglalkozni a feladatokkal. (RÉSZLET HELMUT WEYHRETER: FIGYELJ ODA JOBBAN! C. KÖNYVÉBŐL) NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 37

I NTERJÚ

„Mindent úgy kaptam” B

eszélgetőtársammal, dr. Márton Istvánnal a virtuális világon keresztül ismerkedhettünk meg. Az internetről töltötte le bibliai előadás-sorozatainkat, főiskolai tananyagainkat. Széles körű műveltsége, sokoldalú érdeklődése, sikeres vállalkozásai és a bibliai igazságok iránti érdeklődése nem mindennapi egyéniséget sejtetett. Lapunk jelenlegi számának koncepciója miatt most elsősorban a sikeres és jómódú vállalkozó oldaláról szeretnénk őt bemutatni az olvasónak. Kíváncsi voltam, amikor megkeresésünkre István és felesége, Kati, sűrű programjaik ellenére otthonukba hívtak beszélgetni: vajon milyen egzotikus villa lakóinak életébe pillanthatunk majd be? A budaörsi hegyol-

38 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

dalban megbúvó, egyszerű családi ház láttán azonban átformálódtak sejtéseink. Otthonuk hivalkodástól mentes, ízlésesen berendezett, ám igen tágas. Bőven jut hely a három nagyobb gyermeknek és a két vadóc kutyának. Szinte tapintható náluk a nyugalom és a derű. Kati körbevezet a házban, a gyerekekről mesél, majd hamarosan István is csatlakozik hozzánk. – Humán jellegű végzettséged ellenére mi késztetett arra, hogy az üzleti életben is szerencsét próbálj? Mi motivált arra, hogy egy nagyvállalkozást vezess? – kérdezem Istvánt. – Valóban, az egyetemen több mindent hallgattam: teológiát, filozófiát – a diszszertációmat is filozófiából, Kantról írtam, de a jogászi pályára tudatosan készültem.

I NTERJÚ

Egyszerű családban nőttem fel, ahol leginkább a jóindulat, a jóakarat és az igazságérzet volt a meghatározó. Az egyetemi évek alatt sportállásom volt, MB1-es csapatban futballoztam, ebből tartottam fenn a családomat. Később lehetőség nyílt a kisvállalkozások számára is a cégalapításra – emlékszem, abban az időben egyszerre öt állásom is volt –, ám hirtelen fordulatot a rendszerváltás hozott. – Milyen területen vállalkoztál? – A lakásprivatizációkkal hatalmas munkaterület nyílt meg. Egy barátommal új céget alapítottunk. Az ő műszaki és az én jogi szaktudásomra építve – no meg számottevő konkurencia hiányában – rengeteg megbízást kaptunk. A bevétel már az első évben százmillió forint fölé ment. Ebből persze nem sokat láttunk, mert a pénz elkezdte a maga útját járni… A pénz, természete szerint, nem a jó tulajdonságokat erősíti, hanem az addig észre sem vett, lappangó roszszakat. Nagy bizalmam volt az emberekben, ezért nem számoltam azzal, hogy pillanatok alatt parton kívülre kerülhetek. Ha valaki nincs résen, mások igen hamar kiszorítják. Így egy év után a magam kezébe vettem a vállalkozást. Csak később tanított meg Isten arra, hogy az üzleti életben óvatosabb legyek. – István mindig is jóhiszemű volt mások iránt, azt hiszem, ez a szülői házból hozott ősbizalomból ered – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kati is. – De sokszor volt, hogy csak úgy leléptek a kölcsönkapott pénzzel… Ennek ellenére a bizalma nem csappant meg az emberekben. – Bizonyára sok barátod lehet… – Alapvetően igen. Most már megtanultam, vigyázni kell arra, hogy az anyagiak ne vessenek rá árnyékot. Ugyanis több barátságom ráment már arra, hogy barátaim anyagi függésbe kerültek tőlem. Akikkel azelőtt naponkénti kapcsolatban voltam, egyegy jelentősebb anyagi kisegítés után végleg

elmaradtak. Ilyen a pénz természete… Az egyik barátom például a Pest Megyei Hírlap csődbe jutásakor a finanszírozásomat kérte, hogy még néhány számmal tovább éltethessék a lapot. Deficitjük ismeretében előre látható volt, hogy nem tudja majd visszaadni a kért kölcsönt, hiszen az újságnak egy másik lap lett a jogutódja. Tudtam, ha segítek, előbb-utóbb megutál, mert bár szeretné, nem tudja visszaadni a pénzt. Kiszolgáltatottnak érzi majd magát. Hiába mondanék le az összegről, az kínos helyzetbe hozná. Az emberi természet büszke, nem tud elfogadni. Sajnos ez ebben az esetben is beigazolódott, ez a barátom többé felém sem nézett. – Ez pszichológiai törvényszerűség? – Igen. Ezt én is a saját helyzetemen keresztül értettem meg. Jó néhány évig tartó felívelő vállalkozás után én is mélypontra kerültem. Olyan helyzetbe jutottam, hogy mások segítségére szorultam. Ez az állapot három évig tartott, s ez idő alatt nekem is meg kellett tanulnom kérni. Korábban csak a vállalkozások sikerében bíztam, de az addig oly erős önbizalmamat felváltotta valami más. – Ez az időszak hozott fordulatot a pénzkezelésedben, az anyagiakhoz való viszonyulásodban? – Hogyne. Ennek volt egy gyakorlati és egy elméleti része is. Gyakorlatilag Damoklesz kardja lógott nap mint nap a fejünk felett. Nagyobb összegű tartozásainkat nem tudtuk törleszteni. Korábban úgy gondolkodtam, hogy amit elrontottam, azt nekem kell helyrehoznom. Istenképem egyfajta jezsuita szemléletet tükrözött: „Nem helyes zavarni Istent jelentéktelen, kis problémáinkkal.” Később azonban egy mondat megfogott egy baráti beszélgetésben: helyzetünk megoldásának kulcsa kilencvenkilenc százalékban Isten kezében van, csak egy százalék múlik rajtunk. Azonban később rá kellett döbbennem, hogy ez az egy százalék sem az én leleményességemtől függ. MegérNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 39

I NTERJÚ

tettem, hogy komolyan kell vennem a Bibliát, amelynek fokozatos megismerése fordított az anyagiakhoz való viszonyulásomon. Rá kellett döbbennem, hogy semmim nincs, amit ne úgy kaptam volna. Amiért most aggódom, az olyasmi, amivel korábban nem rendelkeztem. A ma gazdagoknak számító családok többségének nem volt vagyona száz évvel ezelőtt. A pénz mindig máshol jelenik meg; zömmel azok kezében, akik nem is akarják jóra fordítani. Addig úgy tekintettem a javaimra, amiről magam rendelkezhetek, most megértettem, hogy Istennek a pénzgazdálkodásunkról is számot kell majd adnunk. E felismerés után még nem oldódott meg a helyzetem, az anyagi bizonytalanság továbbra is megmaradt, de hála született bennem és megtanultam kérni. Lépésről lépésre megtanultam, hogy ne ellenségnek tekintsem a hitelezőimet, hanem hálával viszonyuljak hozzájuk. A munkatársaimnak is megköszöntem külön-külön a segítségüket. – Egyenesbe jöttél újra, sőt, a korábbiaknál is sikeresebbek lettek a vállalkozásaid. Bár csak másoktól hallottam, te sosem beszélsz erről, több nemes célra nyújtasz rendszeres anyagi támogatást. Ritkaság, hogy valaki reklámérdekek nélkül teszi ezt. A Biblia egyik tanítása, hogy minél többet adunk önzetlenül, a gondviselés annál határozottabban megnyilvánul minden téren. Hogyha jó célokra fektetünk be, az jó csatornát nyit a pénzáramláshoz… – Számomra egyértelmű, hogy a befektetésekhez valakitől kapom a lehetőségeket, és a megoldást is hozzá. Azonban soha semmi nem megy könnyen, mindig az utolsó pillanatban születnek meg a helyes döntések. Ebből és az eredményből is felismerhető, hogy Istentől jön. Hogyha Isten kínál egy lehetőséget, soha nem annyit ad, amennyit mi várunk belőle. Ő bőkezű adakozó. – Úgy tudom, a szegény és csonka családok segítése, a határon túli magyarság és az okta40 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

tás támogatása is szívügyed. Ha egy gazdag ember adakozó, annak híre megy. Bizonyára számos egyéni problémával fordulnak hozzád segítségért, és a követelődző magatartás sem lehet ritka. Hogyan döntöd el, hogy kinek és milyen célra adsz? – Nem szoktam különbséget tenni az emberek között. Van, amikor nyilvánvaló, hogy nincs a kérés mögött valós szükséglet, ezt azonban nem mindig tudom megítélni. A felelősség azé is, aki az adományt felhasználja. Ha Isten irányítja rá valamely nehézségre a figyelmemet, akkor nem a pénz az első kérdés, hanem a probléma vezet oda. Ha Isten megtisztel azzal, hogy munkatársául fogad, az öröm. Ha felismertem, hogy semmi nem az enyém, akkor kié? Dickens parafrázisával élve: ez az Isten pénze, aki megengedi, hogy a saját céljaimra is felhasz-

I NTERJÚ

náljak belőle. Általában nem az a kérdés, hogy nem adni, hanem hogy rosszra nem adni. – Névtelenül, alapítványokon keresztül szoktál adni. Miért? – Ez egyrészt praktikus, mert van, amit csak rendszerben lehet csinálni, másrészt roppant kínos, amikor az emberek nekem hálálkodnak Isten helyett. Emlékszem, amikor 91-ben családotthonokat hoztunk létre, meghívtak az átadásra. Az emberek sorfalat álltak, hogy kezet csókolhassanak. Ha közvetítőkön keresztül adok, nem szégyenülnek meg azok az emberek, akik kapnak. De ha elkerülhetetlen a személyes jelenlét, akkor leközvetítem, hogy nem nekem tartozik hálával, ez Istentől van. A merkantilista vallásosságra jellemző, hogy csak a lelkiismeret megnyugtatása miatt ad, elismerés fejében.

– Sokan úgy gondolják, a gazdagoknak nem is kell dolgozniuk, a pénz a kezükben szinte magától szaporodik. – Ezt ki mondta? – nevet a kérdésemen István. – Nálunk dolgozni kell érte. – Mennyi időt fordítasz naponta a munkádra? – Nem sokat. – Ezt most hallom először – csodálkozik a válaszán Kati. – Az ember több mint nyolc órát eltölt az irodájában, de az idő nagy része lényegtelen dolgokkal telik. Ezt nem nevezem munkának. A tényleges döntések nem kívánnak sok időt. – Így, megváltozott szemlélettel nézve, mit jelent számodra a pénz bősége? Szabadságot, biztonságot, felelősséget? – Nem foglalható össze. Ha szabadság, akkor felelősség is. Ha felelősség, akkor szolgálat is. Ha szolgálat, öröm is. Ezek nem választhatók szét. A pénz természetéhez az is hozzátartozik, hogy mindig elfogy. Nem pénzt kapunk, hanem lehetőséget feladattal, felelősséggel. Hogy ezzel kapcsolatban Isten sok mindent elnéz nekünk, ez az Ő nagylelkűsége. Nem mindig sikerül jól sáfárkodni. A pénzt eleve nem tartom jó dolognak. Azokat a problémákat igyekszik megoldani, amik nélküle nem is lennének. Emberi kapcsolatot nem teremt, inkább rombol. A sok pénz mindenkinek árt. Olyan kívánságok kielégítésére is utat enged, amelyek nem Isten szerint valók. Ha valakinek sok van belőle, olyan célokra akarja elkölteni, amiknek még a gondolatát is el kellene vetni. Ez az önzés hajója, amit el kell süllyeszteni. Mondhatni, szükségtelen rossz. De Isten a legroszszabb dolgokból is jót tud alkotni, ezért váltjuk át olyasmire, aminek haszna van: ételre, ruhára, munkalehetőségre, ingatlanra… – Úgy tűnik, nem kötődsz az anyagiakhoz. Hogy érzed, szabad vagy a pénz szerelmétől? – Az ember ilyet nem mondhat ki, de ha ez látszódna, annak nagyon örülnék. NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 41

I NTERJÚ

Az szabad a pénz szerelmétől, akinek van – mondják. Pedig fordítva igaz. Jól példázza ezt az ősrégi vicc: A tengerparti pálmafák alatt hűsölve egy bennszülött banánt eszeget. Hozzálép egy amerikai turista: „Mit csinál itt, jó ember?” „Pihenek” – válaszolja. „Miért nem dolgozik?” – kérdezi a gazdag ember. „Minek dolgozzam?” – kérdi a bennszülött. „Hát lenne sok pénze, venne egy halászhajót, később egy flottát, lenne nagy háza…” „Minek?” – kérdez vissza a másik. „Ha meggazdagodna, semmi dolga nem lenne. Egész nap ülhetne a pálmafák alatt és banánt eszegethetne…” „De hiszen most is ezt teszem!” – Nem szokott nyomasztani, hogy helyesen bánsz-e a rád bízott pénzzel? – A pénzkezelés talentum. A pénzzel való foglalatosság nem nyomasztó teher. Akkor lenne az, ha úgy gondolnám, a sokszorozása az én ügyességem, hozzáértésem eredménye volna, és a sajátomnak tekinteném. Az érte való aggódás fejezné ki a ragaszkodást. A pénz felhasználása miatti felelősséget összetévesztik a pénz miatti felelősséggel. Mert milyen a pénz természete? Megvásárolunk valamit, amiért nem dolgoztunk. Olyasvalaminek a konvertálása, ami mögött nem áll munka. Amíg azt gondolom, hogy a pénzzel jót tudok tenni, addig sokat ártok vele. „Annyit segítettem már, hogy mindenki gyűlöl” – tartja a mondás. – Ezt hogyan értsük? – Az emberi természet furcsasága, hogy ha valaki lekezelően, hatalommal ad, azt dicsőítik. Így gondolkodnak: ő lekezelő volt, én adtam érte hálát, megköttetett az üzlet. Másoknál a büszkeség azt mondatja: elfogadom, de bánt belül. Jobb vagyok ennél az embernél, mert én szenvedek, ellenben ő mindent megkapott. Biztosan nem tisztességesen szerezte – feltételezi, miközben elvakult saját magával szemben. Ennek nyomán jön a vádolás, majd nyilvánvalóvá teszi maga előtt: visszaadná, de amaz nem 42 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

érdemli meg. Látni sem akarom… Hasonló folyamat ment végbe a tékozló fiú példázatából ismert idősebb testvérben is: egymást érte az önfelmagasztalás, a megkeseredés, a vádolás, majd a gyűlölet. Ha valamit ingyen kap az ember, nem tudja megbecsülni. Ellenben ha Krisztus ad, nem tudok adni érte semmit. Akiknek kenyeret és halat adott, később ezt kiabálták: „Feszítsd meg!” A hála tanulási folyamat. Engem is úgy nevelt Isten, hogy először én tudtam másoknak adni, később én szorultam rá. – Agur kérése a Példabeszédek könyvében így hangzik: „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem: táplálj engem hozzám illő eledellel, hogy megelégedvén meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével.” (Példabeszédek könyve 30,8–9) Kell-e időnként neked is tudatosan küzdened, hogy a javak birtoklása közben meg ne feledkezz az igazi Adakozóról és a háláról? – A magabiztos gondolkodásnak megéltem már az összes hátrányát. Kezdetben engem sem került el az elbizakodottság. Olvasottságom, jó beszédkészségem és más talentumaim miatt a dolgokat felülről szemléltem. Később, a nehézségeim idején ez megváltozott. A mélypontról való kimenekedés tartósan a lelkembe véste: mindent úgy kaptam. Ezt nem lehet elfelejteni. Azt gondolom, az alázat és a hála is lelki ajándék, Isten kegyelmi ajándéka, ami tartósan birtokolható. Akiben ezek megvannak, sőt gyarapodnak benne, az elkerülheti a gazdagsága miatti büszkeséget és a felfuvalkodottságot. Mióta a Bibliával komolyabban foglalkozom, egyre szegényebbnek érzem magam. Természetesen nem anyagi értelemben, hanem lelkileg: Isten erkölcsi, jellembeli nagyságához mérten. Úgy érzem, minél jobban megértem ezt, annál inkább mélyül bennem a hála és az alázat. SOÓS ATTILA

L ELKI

EGÉSZSÉG

Hamis és igaz örömforrások S

okat olvashattunk-hallhattunk már arról, hogy a társadalmi-piaci érdekek miféle praktikákkal vonzzák magukhoz a naiv, mögöttes okokat nem kereső fogyasztókat. Valóban felháborító, ahogyan és amilyen eszközökkel manipulálnak tömegeket, elhitetve, hogy minden róluk és az ő érdekeikről szól. De miként a mágneses vonzáshoz is két pólus szükségeltetik, ehhez is. Nézzük most meg, mi az, ami olyan ellenállhatatlan erővel vonzza a „szegény, ártatlan” fogyasztót megannyi nélkülözhetetlen kacat, csecsebecse, giccs és számtalan technikai csodadolog elérésére. Miféle űrt kell betöltenie bennünk a fogyasztás kényszeres cselekedeteinek? Miért ragaszkodunk a sok fölösleges holmihoz, holott tudjuk: a reklámszlogenekkel átvernek, manipulálnak, az orrunknál fogva vezetnek? Becsapva érezzük ma-

gunkat, pedig tudat alatt nagyon is vonzódunk ezekhez a hamis pótlékokhoz. Az ok ismert, csak talán nem vesszük komolyan. Ma már társadalmi méretű jelenség az örömtelenség, bár politikai célkitűzés a palástolása. A média számos, sokszor primitív, mindenáron szórakoztatni akaró csatorna segítségével, vagy a már a csapból is folyó, divatos „te is lehetsz sztár” elképzeléssel mindent elkövet, hogy ne kívánjunk szembenézni az örömtelenség tényével. Azonban a metrón maguk elé meredő utasok szeméből mégis sokszor a reménytelenség, a szomorúság olvasható ki. A sokféle problémát mélyen eltemető, majd a tetejére vidámparkot építő magatartás egyik parlamenti képviselőnk nyilatkozatát juttatja eszembe. Kisvárosának egyik szociális vezetője megkérdezte a képviseNYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 43

L ELKI

EGÉSZSÉG

lőt, mégis, mit várnak a segítő szférától ilyen csekély anyagi ráfordítás mellett? Mire a politikus ezt válaszolta: pusztán azt, hogy tüntessék el a társadalom szeme elől a gondozásukra szoruló réteget. Bizonyára árt az országimázsnak. De kisebb közösségekben, például a munkahelyen is népszerűtlenné válhat, aki nem áll be az örvendve feledkezők sorába, nem vesz részt az erőltetett mulatozásokon, vagy „savanyú” jelenlétével gátolja a mindenáron örülni akarókat. Az örömtelenségnek megannyi álcázott megnyilvánulási formáját ismerjük. Sok esetben ez az oka a munkamániának, a párkapcsolatok váltogatásának, vagy direktebb formáit, a szenvedélybetegségeknek és a legkülönfélébb függőségeknek. Van, aki tartós örömre vágyik, más megelégszik a pillanatnyival. Ritkán gondolunk bele, hogy az örömtelenség elsődleges oka önmagunkban keresendő, s nem más, mint az örömre való képességünk meggyengülése. Mennyire csodálatos a kisgyermekek önfeledt, tiszta öröme, kárörömtől, rosszindulattól mentes jókedve! A serdülőkor közeledtével, ahogyan az ego megerősödik, melankolikussá válnak a gyerekek, majd a felnőttkor alaphangulata lesz a tartós, mély, belső szomorúság, amelyből még ha rövid időszakokra is, de olyan jó kitörnie a leginkább maga körül forgó, többé-kevésbé kiégett felnőttnek. Van, aki a shoppingolás, valamilyen új tárgy birtokbavételével igyekszik egy kis enyhüléshez jutni, van, aki a pillanatban, amikor a feszültségoldó szerek oldják a szorongásait. Mások az alkotás örömében szeretnének feloldódni. Általában nem azért alkotnak, hogy több legyen nekik valamiből, hanem azokat az örömhormonokat próbálják felszínre hozni magukból, melyek az alkotás során szabadulnak fel. A nagy mű megszületése végén persze marad a kiégés, kiüresedés érzése, a hatalmas lemerülés. Inkább fiatalokra jellemző az életveszélyes helyzetek, szórakozások keresése. Minél kockázatosabb valaminek a teljesítése vagy megszerzése, annál több adrenalin szabadul fel. Az örömtelenség elfedésének, a pótlékszerzések egyénre szabott variációinak száma végtelen. 44 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

„Bárcsak képes lennék tartósan az öröm érzésére – hallottam egy kétgyerekes anyától. – Úgy érzem, teljes örömöt érzek, amikor játék közben a gyerekeimet figyelem. Olyan bájosak, és megindító a fejlődő értelmüket figyelni, de pár perc felszabadult öröm után újra hatalmába kerít egyfajta »alapszomorúság«. Aggodalom fog el, ha a jövőjükre gondolok…” Mi az oka annak, hogy képtelenek vagyunk a tartós örömre? Miért lesznek már serdülőként boldogtalanok a gyerekek, akik a sztárok nyújtotta boldogságideálokat akarják követni, holott tudják, hogy ideáljaik élete többnyire zsákutcába jutott? Mi az oka az örömre való képességünk meggyengülésének, holott Isten az embert tartós örömre teremtette? Isten így szólítja meg az embereket: „Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek!” (Filippi levél 4,4) Másutt így szól a zsoltáros Istenhez: „Teljes öröm van Tenálad!” (16. zsoltár 11) Az örömre való képességünk meggyengülésének talán legalapvetőbb oka a sors kényeztetése. Több jóléti társadalmat látunk magunk körül, de elmaradottat csak elvétve, ezért tiltakozni szoktunk az ellen, amikor kis hazánkat súlyos belpolitikai gondjai ellenére is a jóléti államok közé sorolják. A kapitalizmus térhódítása a fogyasztói államok sorába „emelte” Magyarországot. A tanulás lehetősége, a szabad munkavállalás kapcsán kiki a saját sorsának kovácsa lehet, az utazás szabadságával pedig bárki élhet, anyagi lehetőségei szerint. Oly sok minden elérhetővé vált számunkra, amiről a harminc-negyven évvel ezelőtt élők csak a Szabad Európa Rádióból hallhattak, ezért az egyszerű, kis dolgoknak ma már nem tudunk örülni, legfeljebb valami nagyobb esemény, ajándék kelti fel az érdeklődésünket. A fogyasztói életforma térhódítása már a gyerekeknek táptalajt ad az anyagi versengésre. Ugyan melyik szülő akarja, hogy gyermeke ne haladjon a korszellemmel? Sajnos a gyerekek ma nem a teljesítményeik arányában – mint régen a jó bizonyítvány, otthoni segítség jutalmaként – jutnak drága játékszerekhez, technikai eszközökhöz, hanem a rohanásban élő vagy elvált szülök számára ez

L ELKI egyfajta idő- és energiapótlékká, lepasszolási eszközzé vált. Mire elérik a kamaszkort, a gyerekek már alig tudnak valaminek örülni. Nem ismerik a tárgyak megszerzése mögött álló munka értékét. Elvált szülőként vidéken élő anya panaszkodott arról, hogy nyolcéves lányukat a gyerek szeretetéért versengő, egyébként nem túl tehetős apa Egyiptomba viszi nyaralni. Egyszerűbb körülmények között élő édesanyja már semmivel nem tud a gyermek kedvében járni. „Hová visszük majd őt egy-két év múlva? Minek tud majd örülni?” De számos boldogtalan házaspár is költséges utazásokban reméli meglelni egykori boldogságát. Ha már az együtt töltött idő nem öröm számukra, a környezet, a külső ingerek megváltoztatásától, mesterséges ünnepek kreálásától várják a javulást. A jólét általánosítása bizonyára furcsán hangzik a szűkölködőknek. Valóban, a társadalmi olló megnyílásával nem hagyhatjuk figyelmen kívül a létminimumból vagy még kevesebből élőket sem. De vajon az ő örömtelenségük oka csak az anyagi hiányra vezethető vissza? Bár az irigység kialakulása egyáltalán nem az anyagiak függvénye, mégis sok nélkülözőt gyötör. Igen nehéz lehet a létezés alapvető feltételei, például megfelelő otthon nélkül, vagy kevés élelemből, mindennapos anyagi nehézségek között élni, folytonosan számolni a napokat a szerény fizetés vagy a segély érkeztéig. Jézus Krisztus közvetve a megelégedésre biztat mindenkit: „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (Timótheushoz írt I. levél 6,8) Nem ígért házat, nyaralót, autót… „Aki igazságban jár és egyenesen beszél… kenyerét megkapja, vize el nem fogy” – ígéri más helyütt a Szentírás (Ésaiás 33,16). Jézus világokat teremtett és tart fenn ma is, földi élete során mégis a legegyszerűbb, legszegényebb ember életét élte. Elfogadottságunk, megelégedettségünk érzetéhez nem mellékes, hogy kinek a sorsával vetjük össze a magunkét. Ha Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá – tartja a népi mondás. A szegényebb rétegek örömtelenségének másik oka lehet, hogy elvárással, egyfajta követeléssel viszonyulnak Istenhez. „Ez és ez nekünk

EGÉSZSÉG

is jár!” Olyanok vagyunk, mint a folyton versengő kisgyermek, aki az abszolút igazságosság nevében kicsinyesen számon tart minden apró mosolyt, cukorkát, amit anyja a testvérének adott – holott ő sokkal többet kapott, csak azt nem számolta. Nem könnyű, de Isten bölcsességében bízva el kell fogadni, hogy oka van annak, ha az élet számos súlyos nehézsége közül éppen a szegénységet engedi meg egyeseknek. „Nagy nyereség az istenfélelem, megelégedettséggel” – tanítja Pál apostol a gazdag, a szegény, a középrétegnek egyaránt (Timótheushoz írt I. levél 6,6). Örömtelenségünk harmadik forrása a hála hiánya, amelynek örömöt adó voltára általában akkor döbbenünk rá, amikor mások sem értékelik önzetlen ajándékainkat. Szomorúságot okoz, amikor hálátlanságot tapasztalunk, de kétszeresen megbántunk másokat, ha mi követjük el. Ha hálátlanul veszünk el tanácsot, jóakaratot, segítséget, anyagi javakat, megszomorítjuk az adakozót. Magatartásunkkal kifejezzük azt is, hogy nem örülünk annak, amit kaptunk. Vagy azért, mert semmi szükségünk rá, vagy mert elvártuk és ölünkbe hullását természetesnek vettük. Pedig ebben az önző világban semmi jó nem természetes. Minden pozitív tett vagy hajlandóság, szándék megérdemli, hogy felfigyeljenek rá és értékeljék. „Semmi jót nem várok az emberektől – vallotta egy keresztény tanító. – Ezért a legkisebb jónak is nagyon tudok örülni.” „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab levele 1,17) A szeretet forrása, Isten nélkül semmi pozitívum nem történik az életünkben. Így kimondhatjuk, hogy a hála, az öröm is Isten ajándéka. A hála érzése a viszonzás vágyát kelti életre. Micsoda jó érzés azon töprengeni, hogyan szerezhetünk örömöt annak, akitől egyszer már kaptunk valamit. Vagy esetleg annak, aki csak bántóan, elutasítóan viszonyult eddig hozzánk? Hiszen Isten is szüntelenül ezt teszi, „esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté 5,45). SOÓS ÁGNES NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 45

I RODALMI

SAROK

„Avagy a magasságost elérheted-é?” Gondolatok egy 20. századi költő látlelete nyomán mérték- és értékvesztett világunkról

46 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

I RODALMI

VÁCI MIHÁLY

Leg-korszak

SAROK

Íme – így termeljük a legmodernebb technológiával a legkülönbözőbb célokra a legazonosabb termékeinket, a legkülönbözőbb osztályozásban – de azon belül a legegyformább méretekre a legéberebben vigyázva a legérthetőbben, nemde, mivel egy-egy osztályon belül a legkisebb különbözés a legnagyobb zavart okozná, ez csak a legvilágosabban a legérthetőbb, ugyebár. A legnemzetközibb érdek kívánja a legegyedibb szükségletek leguniverzálisabb kielégítését. Ma akkor a legegyénibb valami, ha a legáltalánosabban elterjedt, akkor a legeredetibb, ha a legeslegolyanabb mint a legeslegkülönbözőbbek legtöbbje. Mindenki leginkább olyan szeretne lenni, amilyen ma már leginkább mindenki. Az a legegyénibb egyéniség, aki a leghasonlóbb mindenkihez és akihez a legkönnyebben hasonlíthatunk. Az a legeredetibb, ami a legtöbb által a legkönnyebben megvalósítható. Ma az a legellenállóbb, aki a legkönnyebben elfogadható. Az a legellenzékibb, akivel a legkönnyebb a legtöbbnek a legtöbb dologban egyetérteni. Az a legforradalmibb, ami a legkevesebb kockázattal a legártatlanabb céllal a leghaszontalanabbul a legtöbbnek eljátszható. Ma az a leg, ami csupán csak. Ez talán a legérthetőbb a legkevesebbek előtt is a leghiábavalóbban, ugyebár. NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 47

I RODALMI

SAROK

A

bennem kavargó sok gondolat és kérdés költői válaszaként és letisztultabb megfogalmazásaként találtam rá erre a versre, amikor több mint huszonöt évvel a verseskötet megvásárlása után kíváncsi lettem, hogy gimnazista koromban milyen verseket tartottam értékesnek és megvásárlásra érdemesnek. Tinédzserek édesanyjaként és hasonló korú gyerekekkel beszélgetve sokszor elgondolkodtam azon, hogyan lehetne segíteni nekik a látható világ semmiségeihez „vasláncokkal” való kötődés béklyóinak megoldásában, hogyan lehetne felnyitni a szemüket? A verset olvasva eszembe jutottak azok a történelem-, földrajz- és biológiaórák is, ahol a tanáraim szépen végigvezették, hogy az őskor kőbaltát használó, még kiegyenesedni nem tudó embere hogyan jut el a fokozatos fejlődés után a legújabb korszakba. Ez a korszak a fejlődéselméletet vallók szerint persze már olyan, ahol a szüntelen pozitív irányú fejlődésnek köszönhetően az ember fizikai felépítettsége, gondolkodása és egész lénye, valamint az alkotásai is, amelyeket létrehozott, minden eddigi korszakot felülmúlóak, a tökéletesedés irányába mutatnak. Megdöbbentő, hogy Váci látlelete legalább harminc-harminöt éves lehet. Gyermekként megélve ezt az időszakot, akkor még nem érzékeltem, hogy az ipari forradalom két évszázados térhódítása már megtette „jótékony” hatását. A gépek által szériában gyártható tömegtermékek birtoklásának szükségességéről (amelyek már 48 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

akkor is megpróbálták átlépni az országhatárokat) a fokozatosan tért hódító tömegtájékoztatási eszközök egyre inkább meggyőzik az addig „elmaradottságban élő” embert. A költő mintha azt mondaná az „Íme” felütéssel, hogy ember, gondolkodj el, nézz végig velem együtt alkotásainkon, törekvéseinken, hogy amely dolgokra oly éberen vigyázol, amikre sok időt és figyelmet szentelsz, kutatóintézeteket alapítasz a kikísérletezésükre, azok valóban az élet lényegét jelentik-e? Kicsit ironikus hangvétele még inkább segít szembesülni az emberiség célkitűzéseivel. Az első versszak sorain gondolkodva eszembe jutott egy kaliforniai paprika és egy szem rózsabarack. A paprikának az egyik hideg téli péntek reggelen lettem boldog tulajdonosa, miután a piacon megfizettem a szépségét megillető árat. Alig vártam, hogy bevásárlókosarammal hazabiciklizve kissé megkésett reggelim részeként elfogyaszthassam. A paprikám és társai olyanok voltak, mintha számítógépes vezérlés segítette volna egyformán nagyra nőni és pirosra érni őket. De csalódtam, amikor beleharapva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s megmaradt darabja másnap reggelre elkezdett rothadni. A rózsabarack pedig kút nélküli hobbikertünk sárgabarackfájának a gyümölcse volt. Gyökerei a mélyből szívták a táplálékot, a gondviselés esője öntözte és napsugarai érlelték a kert kissé elfoglalt gazdái éhségének csillapítására, szinte minden „jó-

I RODALMI

tékony” emberi közbeavatkozás nélkül. A barackunkat a piacon minden bizonnyal megmosolyogták volna, mert a legkisebb osztályozókarikán is átpottyanna. De beleharapva valami különleges, édes-kesernyés, édeni ízt éreztem, egy végleg eltűnőben lévő világ mementójaként. Visszatérve a vershez, már az első néhány leg megemlítése után érezzük, hogy a költő nem korszakának dicshimnuszát szeretné megénekelni, hanem az emberiség önmagáról alkotott értékítéletét kívánja ütköztetni egy objektívebb értékítélettel. Amikor legekről beszél, elénk sorakoztatja, hogy tárgyiasult világunk milyen területeken próbál a csúcsok felé törni. A Pál apostol által írt Római levél 1. fejezete juthat eszünkbe, amely az ember lefelé zuhanását és céltévesztését abban jelöli meg, amikor a Teremtő helyett a Teremtő alkotásait kezdi tisztelni. De itt egy még mélyebb zuhanásról van szó. Az emberek ma a Teremtő és művei helyett leginkább saját alkotásaiknak és persze szellemi képességeiknek hódolnak, megfeledkezve arról, kitől is származik összes szellemi képességünk és minden egyes anyagdarab, amelyet megmunkálunk. A második versszak tartalma ma még időszerűbb. Tükröt tart szánalmas emberi törekvéseink elé. Mindenki szeretné, ha tisztelnék és elfogadnák, fiatalban és idősebben egyaránt az önzés folytán ott élő vágy: lenni, látszani valakinek, többnek, mint a másik ember, valami eredetiséget felmutatni. De mivel leginkább az

SAROK

adott kornak és az embertársainak való megfelelés és az önmaga előtti bizonyítási vágy jellemzi, így veszti el az egyéniségét, megfelelve a korszellem által előírt elvárásoknak. Így ahelyett, hogy valódi egyéniség lenne, belesimul abba az arctalan tömegbe, amelyből pedig szeretett volna kitűnni, „legegyénibb egyéniséggé” válva. Mert tulajdonképpen mi is adja az ember egyszeri és megismételhetetlen voltát, mitől lesz „hő és fény”, ahogyan Kosztolányi Dezső a Halotti beszéd című versében szól arról az értékről, amelyet kiaknázva az örökkévalóságig vezető nyomot hagyhatnánk magunkról a világban? Talán ha elfogadva Teremtőnktől az egyéniségünkre szabott jó cselekedetek által kikövezett életutat, örömmel és szabad akaratból végigmennénk ezen az úton. Nem embertársainkra nézve, nem tőlük várva útmutatást és példát, hanem fölfelé, a Teremtőnkre tekintve. Persze ehhez az kellene, hogy a költővel együtt és egyénileg elvégzett önvizsgálat nyomán ki kellene mondani: az értékrendpiramis társadalmi méretekben és az egyéni életek többségében is sajnos a csúcsára van állítva, s így elég ingatag. A költő legsummásabb, ebben a versében megfogalmazott értékítéletével szólva: „ma az a leg, ami csupán csak”. Ma nagyon sokan olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyeknek az ember értékrendjében nem kellene helyet kapni. Azokat a célokat, értékeket pedig, amelyek már a Föld megteremtése előtt is a világmindenség alapját képezték, lábbal tiporják. NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 49

I RODALMI

SAROK

Persze ehhez hinni kellene mindezek alapjában: Teremtőben, teremtésben, objektív igazságban, amelyet nem mi emberek alkotunk meg, hanem csak elfogadunk, és amelyhez igyekszünk életünk minden rezdülését szabni. A vers stílusa, szavainak szárazsága érzékelteti, hogy bár bizonyos mérőszámok azt mutatják, mára az ember valóban sok mindenben feljutott a csúcsra, mintha a lényeg valahol mégis hiányozna. Mintha hiányozna ebből a világból a lélek. Helyesebb lenne talán így írni: a Lélek. Az a Lélek, amelyet Jézus vigasztalóként ígért meg a tanítványainak, s amely képes az embert minden igazságra elvezetni. A Szentlélek képes segíteni a belső világunkban dúló harcokban, segít az embernek önmaga felett győzelmet aratni, s képes eligazítást adni a teremtett világhoz való helyes viszonyulásunkhoz is. El tud vezetni az önző, a világból mind többet birtokolni és bekebelezni akaró gondolkodásmódtól az adás öröméhez. Csak az a mérhetetlenül szomorú, hogy egy olyan lény, aki szánakozó lekicsinyléssel tekint ősei törekvéseire, saját kora és benne önmaga alkotásait pedig legként értékeli, abban a hiány érzete meg sem fogalmazódik. Váci Mihály Kell lenni valahol egy őshazának című, Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére írt versében is megrendítően ír arról az ellentmondásról, amely az emberiség vélt „gazdagsága” és valódi „nyomorultsága” között feszül: „Kell-e valami ennek az emberiségnek igazán? / Hiszen most építi jövője nagy stadionjait, / S a gyomra nagy raktárai feltöltve évszázadokig.” De ez a biztonságérzet és a jövendő boldogságára vonatkozó emberi elképzelés valóban szilárd, megingathatatlan alapokon nyugszik-e? Nem kellene-e inkább szembesülnünk azzal az értékítélettel, amelyet Isten előre közölt Dániel próféta könyvében, meg50 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

jövendölve az emberi történelem erkölcsi hanyatlását a nagy szobor formájában? Egyéni életünkben pedig nem szolgálhat-e hatalmas figyelmeztetésül Belsazárnak, a babiloni birodalom utolsó uralkodójának írt isteni ítélet: „Megmérettél és híjával találtattál.” A vers záró gondolatában azt írja Váci Mihály, hogy ezt az értékrendválságot és mértéknélküliséget még a „legkevesebbek”, a legegyszerűbb emberek is érzik, valamilyen szinten felfogják. Ami számomra a legszomorúbb, hogy a költő kimondja: hiába érti ezt valamilyen szinten mindenki, ha a megértésnek nincsenek a cselekvésre is kiható következményei. A vers, bár tökéletes diagnózist ad, a gyógyulás útját nem jelöli meg. A költővel együtt nagyra értékelhetjük az olyan emberi törekvéseket, mint például Kőrösi Csoma Sándoré, aki a magyarok őshazáját kereste, de magunknak kell eljutnunk egy meszszebbre nyúló eredet, az emberiség eredetére vonatkozó bibliai válasz megismeréséhez, elfogadásához, s ezzel együtt a tökéletes isteni helyreállítás útjának megtalálásához. „Avagy a magasságost elérheted-é?” – tettem fel a kérdést írásom címében. Istennek is az a célja, hogy az ember naggyá legyen a szó legnemesebb értelmében, hiszen saját képére és hasonlatosságára teremtette. Azt szeretné, ha úrrá tudnánk lenni öröklött természetünk visszahúzó erején, és minden jóságban növekednénk Őáltala. Minden olyan emberi törekvés azonban, amely arra irányul, hogy a „magasságos fölé hágni” és bábeli tornyokban megmutatni az emberi nagyságot, kudarcra van ítélve, hiszen önzésből fakad. A teremtett lény minden olyan szívbéli vágya, amely által az őt teremtő, nap mint nap gondját viselő, szeretetéről a Golgotán bizonyságot tevő Isten megdicsőítésére irányul, még az előttünk álló legnyomorúságosabb időben is célba vezetheti az embert. NAGYNÉ VARGA KATALIN

É LETKÉPEK

A szeretet koldusai M

eleg párát lehelt az aszfalt a rekkenő hőségben. A járda kockakövén csoszogó léptek törték meg a déli órák csendjét. Hajlott hátú, idős asszony vánszorgott haza, súlyos sóhajok között. Kislányommal és barátnőjével a néni mögött haladva iparkodtunk hazafelé. A gyerekeket megrendítette a látvány: az idős aszszony háta csaknem derékszögben hajlott volt. Nem csak a dereka fájhatott, nyakát is erősen emelnie kellett, hogy előrelásson. Kétszeres derékszögben megtörő testtartása annyira szokatlan volt, hogy a gyerekek óhatatlanul próbálgatták utánozni csoszogó járását. – Ne tegyétek, ez csúfolódásnak hathat – szóltam a kicsikre, bár tudtam, csak a döbbenetes látványt próbálták feldolgozni magukban. – Valaha ez a néni is olyan gyönyörű lehetett, mint amott az a lány? – kérdezgették hitetlenkedve. – Miféle betegség ez? Ekkor az asszony megállt. Bizonyára nagy fájdalma lehetett, mert egy ereszcsatornába kapaszkodva nagyon lassan, kicsit imbolyogva felemelkedett. Termete meglepően magas lett. Gyötrődött, de az arca szelíd és kedves volt. Most már nem volt kétségünk, fiatalkorában sokkal szebb lehetett, mint az említett lány. – Segíthetünk? Vihetjük a néni szatyrát? – kérdezték a gyerekek, mire nemet intett, majd csodálkozás ült ki az élet barázdáitól mélyen árkolt arcán. – El sem tudom hinni, hogy vannak még ilyen emberek – mondta meglepetten, majd az arcán átfutó kedves mosollyal jelezte, valahogy majd megbirkózik a helyzettel. Nem

akartunk tolakodni, továbbmentünk hát, de a kíváncsi gyerekek mindvégig szemmel tartották. Később erőre kapva, felgyorsult léptekkel haladt az utca túloldalán, onnan hálálkodott egyre hangosabban: – Nem tudom elhinni, hogy vannak még segítőkész emberek… Áldja meg magukat az Isten! Maga pedagógus, hogy udvariasságra tanítja a gyerekeket? – hitetlenkedett tovább. – Dehogy, csak engem is erre tanítottak – hárítottam el magamtól az engem nem illető hálát. Míg a kétszáz méteres kis utcán végigértünk, a néni folyamatosan köszöngette, hogy megszólítottuk. Saját hálálkodásától, örömétől a rosszulléte is láthatóan elillant. – Ennyire könnyen még sosem sikerült örömet szereznünk – beszélgettünk tovább a gyerekekkel. Még csak nem is segítettünk neki, de olyan boldog volt, mintha behordtuk volna a téli tüzelőjét. Csak egy parányi kérdést tettünk fel, amit bizonyára több napig felidéz majd magában. Elgondolkodtunk, ez a sokak gúnyának kiszolgáltatott asszony vajon mikor részesülhetett ilyen parányi figyelemben utoljára? NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 51

É LETMÓD

Gyógyító táplálkozás vegán étrend segítségével

A

gyermekeknek és serdülőknek több energiára, fehérjére, vitaminra és ásványi anyagra van szükségük. A rost is fontos, bár ekkor még másodlagos a szerepe. A túl sok rost megköti a tápanyagot is, így romlik a felszívódás hatásfoka. Felnőtteknél csökken az energia (szénhidrát és zsiradék) és a fehérje szerepe, nő a vitaminok, ásványok, rostok fontossága. Idősebb korban egészen kevés energiabevitel is elegendő, a zsiradékok ebben az időszakban már jelentősen 52 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

hizlalnak. Az időseknél kiemelkedő szerepet kap a rost, az antioxidánsokkal együtt, és bizonyos mennyiségű fehérjére is szükség van a rosszabb felszívódás miatt.

KERINGÉSI BETEGSÉGEK (SZÍV- ÉS ÉRBETEGSÉG, MAGAS MAGAS KOLESZTERINSZINT)

VÉRNYOMÁS,

Természetesen fontos az állati eredetű zsírok és fehérjék kiiktatása az étrendből, a tojással

É LETMÓD együtt, emellett a cukor és a fehér liszt jelentős csökkentése (ezek növelhetik a trigliceridszintet). A teljes őrlésű gabonák fogyasztása nagyon fontos: ezek megkötik a koleszterint az epesavval együtt, így nem tud visszaszívódni. A fitoszterinekre is nagy szükség van: minden nyers salátában van ilyen anyag, amely a koleszterin ellen dolgozik, tisztítja az érfalakat. Hő hatására ezek az anyagok inaktiválódnak, megszűnik a jó hatásuk. Minden étkezéshez ajánlatos nyers ételeket is fogyasztani. Fontosak az antioxidánsok (sárgarépa, káposzta, dinnye, sárgabarack, alma, citrom, diófélék). Tehát: rost, vitamin, ásványi anyagok – ezekre van szükség. Célszerű az olajfogyasztás jelentős csökkentése, a margarinok transzzsírtartalma is káros lehet az érfalakra. Az olívaolaj védi a keringési rendszert, ezért mértékkel fogyasztható. Fontos a sószegény étrend, és növelni kell a káliumbevitelt (burgonya, banán, paradicsom).

EMÉSZTŐSZERVI

RÁKBETEGSÉGEK

Fontos az állati fehérjék elhagyása, a növényi fehérjék csökkentése, az olaj elhagyása. Először böjtre, majd a szervezet vitamin- és ásványianyag-ellátására van szükség (nyers gyümölcs, zöldségsaláták, barna kenyér, kevés mag). Az étrend függ a rákbetegség fajtájától. Lehet, hogy a beteg nem bírja a nyers kosztot, ilyenkor enyhén párolt, kevésbé ízesített ételeket kell fogyasztania. Fontos a rendszeresség, a tumoros beteg esetében inkább több kisebb étkezés a célszerű. A nyers gyümölcs- és zöldséglevek jó hatásúak lehetnek. Túlzott fogyás esetén táplálóbb étrendre van szükség: több szénhidrát, kevés olívaolaj, barna rizs, pirítós, főzelékfélék. A túlzott fogyás az immunrendszer gyengülését eredményezi, ez súlyosbíthatja az állapotot. Fontos a sok folyadék fogyasztása: zöldséglé (sárgarépa, cékla, káposzta), kevésbé savas gyümölcslé (alma, barack, szőlő), vagy táplá-

lóbb banánturmix, egyéb gabona- és magtejek. Fontosak a gyógyteák.

GYOMORFEKÉLY Gyomorfekély esetén kevés rostot és fűszert fogyasszon a beteg, mert ezek irritálják a gyomrot. Fontos az erős fűszerek, a dohányzás és a kávé elhagyása. Szintén károsak a koffeintartalmú egyéb ételek, italok (kóla, csoki, tea). Pufferoló hatású ételek fogyasztása javasolt: burgonya, zabpehely, köleskása, olívaolaj, puffasztott gabonák, pattogatott kukorica, buláta, olajos magvak, darált lenmag. Búzakorpa helyett zabkorpát használjunk. Jók a magvakból készített tejek, péksüteménnyel fogyasztva. Ne fogyasszon a beteg savas gyümölcsöket és zöldségeket (narancs, citrom, meggy, paradicsom), de több sárgarépára, zellerre, salátára van szüksége. A puffasztó ételeket kerülnie kell (szója, babfélék, káposzta, karalábé, karfiol). Sokak szerint hasznos a nyers káposztalé és az uborka, mert megtalálható bennük a fekélyesedést gátló U-vitamin (a salátában is). A szénsavas italok és az ecetes savanyúságok viszont károsak. Nyers ételek helyett időnként hasznosabb a párolt, a sok rost súlyosbíthatja a fekélyt (elsősorban a búzakorpa). Savhiány esetén a savasabb gyümölcsök fogyasztása hasznos lehet, emellett fontos a bőséges folyadékbevitel. Fehérjéből kevesebbre van szükség, mivel könnyen bomlásnak indul. Fontos a cukor elhagyása, főként étkezések után, az erjedés elkerülése érdekében. Jó hatású a teljes őrlésű gabonák, kásák fogyasztása. Nagyobb étkezések helyett kisebbeket célszerű beiktatni, az olajos ételek kerülendők. A betegnek olajmentes, fehérjeszegény étrendre van szüksége, sok nyers gyümölccsel, gyümölcslével, zöldséggel. Készítsünk zöldséggel töltött és rakott ételeket olaj nélkül, inkább szójával, mint dióval. NYITOTT SZEMMEL 2007/2. • 53

É LETMÓD

ELHÍZÁS

CUKORBETEGSÉG

Fontos az energiabevitel csökkentése, de nem drasztikusan (1000 kcal-ig). A túlzott diéta hoszszú távon hízáshoz vezet. Hasznos a nyers étrend olajmentesen, és kevesebb szénhidrátot (kenyér, rizs) kell fogyasztani. A kenyér teljes őrlésű és pirított legyen, ez jobban laktat. Köretnek párolt zöldséget vagy főtt burgonyát fogyasszunk. A zabkorpa jó hatású, laktat (főzelékekbe, levesekbe keverve), ugyanakkor kalóriaszegény. A kukorica diétás hatású, olaj nélkül párolva, pirítóssal és salátával. A lencse, szója, sárgaborsó, zabpehely, köles és olajos magvak hizlalnak, a kásákba korpát érdemes keverni, és inkább gyümölcsöt fogyasztani. A banán is hizlalhat. Zöldségekből készíthető olajmentesen pástétom, ez kerüljön a pirítósra, margarin nélkül. Nagyon hasznos a mindenféle nyers zöldségsaláta, olajmentesen, pirítóssal. Fontos a bőséges folyadékbevitel (víz), csökkenti az éhségérzetet. Kevés mézet fogyaszszunk, és aszalványokat is mértékkel. Hasznos a dinnyekúra, s egy-egy zöldség- és gyümölcsnap. A rántást érdemes elhagyni. Az étrend megváltoztatása önmagában nem elegendő, csak mozgással együtt hatásos. A diétát legalább fél évig érdemes végezni, havonta 0,5–1,5 kg fogyás a megfelelő (a zsírraktárból).

Rostban gazdag diétára van szükség (gabona, nyers zöldségsaláták, olajos magvak), és inkább több kisebb étkezésre, de azért ne legyen túl sok (3–5). Kevés mézet lehet fogyasztani (maximum 10 g/nap, ez 1-2 teáskanál méz, elosztva). Az édes gyümölcsök (szőlő, barack, banán) fogyasztása nem ajánlott, inkább a savanyúbb meggy, alma, narancs hasznos a cukorbeteg számára. A hüvelyesek, olajos magvak, zöldségek fogyasztása fontos, barna kenyérrel (pirítós). A pelyhek, puffasztott gabonák, fehér kenyér, burgonyapüré, keksz, édes müzli, édes üdítők fogyasztása nem javasolható, mert hamar felszívódnak. A bolti félbarna kenyér sem jó, a pudingok, tejberizs, főtt tészták sem hasznosak. Fogyasszon a beteg durumbúza- és tönkölybúza alapú ételeket, s a szójabab, diófélék, főzelékek, saláták, cékla, retek, paprika, paradicsom szintén előnyösek. Az olívaolaj fogyasztása hasznos, ilyenkor lassabb a felszívódás.

LISZTÉRZÉKENYSÉG (COELIAKIA) Kerülni kell a gluténtartalmú ételeket (búza, rozs, árpa, zab). A köles feltételesen, a hajdina, burgonya, rizs, kukorica nyugodtan fogyasztható. Iktassuk ki étrendünkből az élelmiszer-ipari készételeket feltételezett gluténtartalmuk miatt. Kaphatók gluténmentes lisztek, a kukoricakeményítő is használható sűrítéshez. Ügyelni kell a gyermekek energiabevitelére: fogyasszanak magvakat, olívaolajat, sok gyümölcsöt, zöldséget nyersen vagy párolva, rizzsel, héjában főtt burgonyával, szójából, lencséből készített feltétekkel. A tejről érdemes lemondani, helyette szójatej, magtej javasolt. A szükséges fehérjét például a lencse, szója, diófélék, hajdina szolgáltatja. Tudomásom szerint lisztérzékenység esetén a tönkölybúza sem javasolható. 54 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

CANDIDA A beteg ne fogyasszon élesztős tésztákat, cukrot, mézet, édes gyümölcsöket (szőlő, banán), szénsavas, édes üdítőket, erjesztett ételeket (bor, sör, sajt, ecetes savanyúság, kovászos uborka), konzerveket, szárítmányokat, mustárt, tejfölt. A fehér liszt használata tilos, helyette a korpák, hajdina, zab, barna rizs ajánlható. Hasznosak a friss zöldségek (padlizsán, karfiol, brokkoli, uborka, sárgarépa, retek, paprika, kelbimbó, cékla, vöröskáposzta, saláta, zeller, spenót, paradicsom, hagyma). Fogyaszthatók a nem édesített befőttek, kompótok, nyers alma, őszibarack, szilva, narancs. A magvak fogyasztása mindenképpen ajánlatos, és a hidegen sajtolt olajok is hasznosak. A beteg joghurtot is fogyaszthat, mivel az nem élesztős. Hasznos még az ásványvíz, a kamillatea. A diétát legalább 4-6 hónapig követnie kell a betegnek. TÓTH GÁBOR ÉLELMISZER-IPARI MÉRNÖK

H IRDETÉS FE JLÉC

Életadó Televízió Az igaz és tartalmas életre hívó televízió

www.eletadotv.hu Az Életadó Televízió azzal a céllal indult útjára, hogy a Biblia iránt érdeklődők számára megfelelő tájékoztatást nyújtson a Könyvek könyvével kapcsolatos valamennyi kérdésről. Műsorszerkezetünk tartalmaz a Biblia belső összefüggéseivel kapcsolatos adásokat, de a Biblia és az erkölcs, az életmód, a művészetek és a tudomány összefüggéseit feltárókat is.

M Ű S O R S Z E R K E Z E T Bibliai tanítások és rendszerük (egyes bibliai igék, történetek és témák kifejtése, gondolatok és eszmék összefüggése más vallásokkal és filozófiákkal)

Bibliai erkölcs és antropológia (más erkölcsi alapelvekkel való összefüggéseik és különbözőségeik)

Bibliai életmód (a helyes életmód alapelvei, betegségmegelőzés, gyógyítás és orvoslás)

Bibliai bevezetéstan (a kanonizáció, szövegépség, ihletés, magyarázat, fordítások és hatástörténet kérdései)

A Biblia és a tudományok kapcsolata (csillagászat, matematika, fizika, kémia, biológia, fiziológia, pszichológia, régészet, történettudomány, filozófia, irodalomtudomány és más szellemtudományok)

A Biblia és a művészetek (építészet, szobrászat, festészet, iparművészet, zeneművészet és irodalom)

Bibliai próféciák (a predesztináció, a vázlat- és pillanatkép-próféciák, szimbólumok, összefüggés a krizeológiával és a futurológiával, valamint egyéb kultúrmorfológiai irányzatokkal a szellemtörténettől a strukturalizmusig)

A gyakorlati keresztény élet kérdése (megtérés, megszentelődés,NYITOTT a hit általi megigazulás SZEMMEL 2007/2. • 55 és a Krisztus-követés kérdései)

BIK Kiadó

FE IRDETÉS H JLÉC

KEDVEZMÉNYES KÖNY V VÁSÁR A BIK Könyvkiadó 2007. október 22. és december 21. között kedvezményes könyvvásárt hirdet minden, a kiadó által forgalmazott kiadványra. 10–50 % közötti kedvezménnyel vásárolhatók bibliai tárgyú, nevelési, művészettörténeti és életmód könyvek, valamint verseskötetek. Részletes tájékoztatás kérhető telefonon vagy olasható az interneten a www.e-könyv.hu címen.

Soós Attila Soós Attila

TITOKBAN AM FORMÁLTATT

i Egy túlélç vallomása srçl trçl ról igazságkeresésrçl

• a gondviselé

• a lelkiismere • igaz társak • az

Titokban formáltattam Egy túlélő vallomásai „Titokban formáltattam…” – ez a sokatmondó félmondat Dávid 139. zsoltárában szerepel, és arra utal, hogy az emberi lény megszületése és kiformálódása az élet egyik legnagyobb titka, csodálatos eseménye. Mindenki hatalmas lehetőségekkel születik, és növekszik fel. Maga a testi születés és kiformálódás is csodálatos önmagában, ám jóval meghatározóbb és értékesebb a lelki növekedés, fejlődés. 127 oldal, ára: 850,- Ft

BIK Könyvkiadó 1121 Budapest, Remete út 16/A Tel: 1/267-3947, 20/379-6020 E-mail: [email protected] Internet: www.e-konyv.hu 56 • NYITOTT SZEMMEL 2007/2.