Ha nyitott szemmel járunk az utcán, számtalan

H

a nyitott szemmel járunk az utcán, számtalan üzenet vár ránk. Hány szent szobra áll a munkahelyünk és az otthonunk között? Mind minket néz, mind ránk szeretne figyelni, mind felajánlkozik segítségül. Hány angyal néz le ránk, míg hazaérünk? Mind hív, s biztat, hogy szárnyaljunk! Repítenének Jézushoz, mert õk már nem tudnak mást tenni. Egyszer a szemébe néztek a csöndben. Aztán még egyszer és még egyszer. Sokszor és hosszan. Létrejött a szemkontaktus, a találkozás, s Vele indultak az úton. Most ideértek hozzánk. Minket néznek. Ha hagyjuk, még egybeszeretnek minket, ezt a részekre tört világot. Feltámadt, s mi is feltámadhatunk! Jakab Gábor

2

hírek • hírek • Bécs és Frida Khalo Az egész úgy kezdõdött, hogy Dubi Árpád tanár úr szólt, hogy Bécsben Frida Khalo kiállítás van. Az ezt követõ filmklubban Jakab Gábor tanár úr levetítette a mûvésznõ életérõl szóló Frida címû filmet. Ekkor eldõlt, hogy december 5-én Bécsbe megyünk. Azt nem gondoltuk, hogy ilyen hideg lesz. Több mint két órát várakozott kb. 30 fõs csapatunk kint az utcán a fagyban, hogy bejuthassunk a kiállításra. De megérte. Utána belekóstoltunk az adventi Bécs hangulatába, megnéztük a kivilágított várost.

LOGO verseny A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az Informatika Tanárok Egyesülete, az Oktatási Minisztérium támogatásával 1998 óta minden évben LOGO programozási versenyt hirdet. A verseny fõvédnöke Dr. Zsakó László az Eötvös Loránd Tudományegyetem IK Média- és Oktatásinformatikai Tanszékének tanszékvezetõ egyetemi docense. A verseny három fordulóból áll. A résztvevõknek egyre nehezebb feladatokkal kell megbirkózniuk Imagine LOGO programnyelven. Az országos döntõ helyszíne az ELTE Informatika Tanszéke. Iskolánk évek óta eredményesen szerepel ezen a megmérettetésen. Idén Horváth Botond István 5. a osztályos tanuló elsõ helyezett lett a második fordulóban, így az országos döntõbe jutott. Két 6. a osztályos diák - Gunther Ágota Anikó és Szalay Kristóf – ugyancsak szép eredményt ért el a megyei fordulóban. A tanórákon csak kevés idõt tudunk fordítani a LOGO-ra. Ezért a felkészülést sok külön gyakorlással, feladatmegoldással egészítettük ki. Gratulálunk a versenyzõknek lelkes munkájukhoz és szép teljesítményükhöz!

Technikaverseny A megyei Technikaverseny döntõjét iskolánk rendezte március 9-én. A legeredményesebb csapat a Prohászka iskola 8. H osztályából: Horváth Csenger, Szemethy Péter, Keszi Péter. Õk részt vesznek az országos döntõn, remélve, öregbítik az iskola hírnevét. Kedves Olvasóink! Önök is segíthetnek, szívesen várunk minden támogatást. Természettudományos Munkaközösség nevében: Vas Lászlóné technika tanár

2011. március 4-én Hutás Rita tanárnõ vezetésével a Petz Aladár Kórház gyermekosztályára látogattunk, hogy farsangi vidámságot, derût vigyünk a fáradt, beteg kisgyermekek és szülõk életébe.

Farsangot vittünk a kórházba Már második alkalommal jártunk náluk, hisz decemberben Nyári Ákos 9. H osztályos tanuló Szent Mikós alakjában és valamennyi szavaló szakkörös diák már meglepte a kicsiket egy kis mûsor, színdarab bemutatásával. Akkor is, most is számos szülõ segített abban, hogy ne üres kézzel menjünk a gyerekekkel. A múlt alkalommal soksok édességet küldtek, most fánkot sütöttek. Ezúton szeretnénk megköszönni önzetlen odaadásukat és szeretetszolgálatukat. A mellékelt kép talán visszaad valamit abból a jókedvbõl, amit oda tudunk varázsolni! Meg kell jegyeznem, hogy mi magunk is töltõdtünk. Jó volt látni, ahogy az általunk készített álarcoknak örülnek és ügyesen kapcsolódunk a játékba. Járay Ninetta bohócnak öltözött, Nyári Ákos volt a bál hercege, Sári Karolína a tündér, Varga Vivi nyuszit alakított, Reider Dóra igazi pettyes katica öltözetbe bújt, Ács Veronika cowboynak, én Sztojka Mária cicának öltöztem. A Lurkó Alapítvány vezetõje – Betti néni – gondozza, ápolja azt az ügyet, hogy a gyerekek a kórházban családiasan, kedvesebb környezetben tölthessék kényszerszünetüket. Tõle is sokat tanultunk. Legközelebb húsvét elõtt járunk majd náluk, a tanárnõvel már készülünk az újabb találkozásra. Sztojka Mária 11. N

Ajándék számítógépek a Universität Wien egyetemrõl A Universität Wien hatalmas komplexumaival, 80.000 hallgatójával Bécs és talán Európa egyik legnagyobb egyeteme. Az intézmény informatikai osztályán dolgozó Andreas Németh választása idén iskolánkra esett a használt gépek elajándékozását illetõen. 61 darab közel hasonló kaliberû, az iskolánkban tanulási célra használt PC-knél átlagosan jobb teljesítményû számítógépeket kaptunk. Köszönjük a nagylelkû adományt!

A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József igazgató. Szerkesztõség: 9022 Gyõr, Újkapu utca 2-4. Telefon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Honlap: www.prohaszka.gyor.hu, e-mail: [email protected]. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Csorba János, Dubi Árpád, Soósné Koppi Ágnes, Horváth Márta, Botosné Mészáros Krisztina. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Ács Veronika, Belágyi Hanna, Hegedüs Hajnalka, Jordán Dániel, Kaszás-Tóth Cecília, Kustos Nikolett, Megyesi Lilla, Nagy Enikõ, Németh Hanna, Pittner Petra, Rideg Béla, Sztaracsek Boglárka. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: Palatia Nyomda, Gyõr Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

3

• hírek • hírek • h í re k Kitüntettett tanáraink

A közelmúltban több tanárunk kapott elismerést. Leitnerné Óvári Csilla és ZilahiSzabó Imréné tanítványainak a Zrínyi Ilona/Gordiusz matekversenyre való sikeres felkészítésért kapott jutalmat. Horváth Márta tanárnõ a katolikus közoktatásban végzett kiemelkedõ munkájáért a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át. Gratulálunk!

Talán kevesen tudják, hogy iskolánk névadója, Prohászka Ottokár püspök keresztény világlátásában egyedülálló módon asszimilálta korának természettudományos eredményeit. A természettudományos munkaközösség az elmúlt évben felismerte a nagy gondolkodó örökségébõl adódó kötelezettségét. Szeretnénk, ha a természettudományos ismeretek nem elszigetelt, merõben praktikus zárványait alkotnák diákjaink mûveltsé-

Dr. Horváth András a Prohászka iskola aulájában gének, hanem szervesen beépülnének keresztény szemléletükbe. Úgy adta a Gondviselõ, hogy éppen a mi általános iskolánkra bízta fiainak iskolai nevelését a fizikus, tanszékvezetõ, egyetemi docens. Õ nem csak elismert természettudós, hanem városunk nagy mûveltségû, keresztény tanára is. Ezért gondoltuk azt, hogy mindannyiunk épü-

“A természet Ist ennek remekmûve, m elyben szeretet ét, teremtõ erejét, poézisét, mûvészetét kife jezte.

lésére szolgál, ha megtisztel bennünket elõadásával. November 20-án a gimnázium 11. és 12. osztályos tanulóinak és az érdeklõdõ kollégáknak izgalmas szellemi élményben volt részük. A Tanár Úr iskolánk aulájában, “A világ keletkezése a kereszténység és a tudomány szemszögébõl” cím-

1. a osztályban történt Várni valakit, akit szeretünk, mindig nagy öröm. A találkozásra készülés már magában is ünnep. “Ha délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél elõrébb halad az idõ, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggódalommal, fölfedezem milyen drága kincs a boldogság.” Ezt a várakozást fejezi ki az adventi koszorú, melynek hétrõl hétre növekvõ fénye Jézus eljövetelére hívja fel figyelmünket. Ezt a jelképet az 1. a osztály diákjai egy délutáni játszóházban szüleik segítségével készítették el és boldogan vitték haza. A téli szünet elõtt pár nappal nagy lázban égett az egész osztály. Betlehemezésre készültünk. Szüleinknek és az idõsek otthona lakóinak is el akartuk vinni a karácsony üzenetét. Kis mûsorunk az idõs emberek szemébe a meghatottság és a boldogság örömkönnyeit varázsolta. Egy februári délelõtt az 1. a osztály diákjai kilátogattak a megújult jégpályára és korcsolyát húztak. Szakszné Gelesz Erzsébet

(Prohászka Otto kár)

mel tartott rendkívül színvonalas, tanúságtévõ elõadást. Az elhangzott elõadás anyaga letölthetõ iskolánk honlapján a „Reál” oldalon. Makó Zsolt

Audi Hungária Iskola Focikupa

Március 26-án került megrendezésre az elsõ alkalommal kiírt Audi Hungária Iskola Focikupa, amelynek a Gyõr Aréna adott otthont. A versenyen a meghívott iskolák I. korcsoportos csapatai körmérkõzéses rendszerben mutathatták meg tudásukat a szép számmal megjelent szülõknek, családtagoknak, barátoknak, és persze nem utolsó sorban egymásnak. A rendezõ iskola mellett meghívottként vehetett részt a tornán iskolánk csapata, továbbá az Apor, a Petõfi, a Péterfy és a Tulipános iskola (két csapattal) is. A mérkõzések lebonyolítása párhuzamosan két pályán történt, a nézõk nem kis bíztatása mellett. A sorsolás

folytán arra is volt példa – mindegyik csapat esetében – hogy egymás után két mérkõzést kellet játszani, így a befejezést követõen a jólesõ fáradtság lett úrrá minden játékoson. A mérkõzéseken hatalmas küzdelem folyt, azonban nagyon örömteli volt látni, hogy a sportszerûség minden résztvevõ számára legalább olyan fontos volt, mint a gyõzelem megszerzése. Csapatunk három gyõzelemmel, egy döntetlennel, két vereséggel zárt, és ezzel sikerült a végére a bronzérmet jelentõ 3. helyet kiharcolni. Ezúton szeretnék gratulálni minden játékosomnak, a szülõknek pedig megköszönni, hogy részvételükkel, bíztatásukkal hozzásegítették csapatunkat ehhez a szép eredményhez. Marek Péter

www. prohaszka.gyor.hu

4

Németh József igazgató úr köszöntõ beszéde

k a n s á z o k a r á Av

Kedves Anikó és Dalma Asszony, Erzsébet Mûvésznõ, Tisztelt Alpolgármester Úr, Munkatársaim, Diákjaink, Kedves Vendégeink! Egy kitüntetett idõszakban – advent napjaiban – üdvözölhetem Önöket iskolánkban. Advent idején, hiszen e képek jövetelét régóta vártuk. Nem volt egyszerû az ideérkezésük. S ha illetlen módon nem állnék kissé háttal Erzsébet mûvésznõnek – s ha szemünk találkozhatna – akkor e kiállítás létrejöttérõl elmondaná, amit most megkísérlek szavakba foglalni: hogy igen…, de várjunk még…, majd meglátjuk… Igen, vártunk és látjuk… Mondjam azt, hogy a várakozás és vágyakozás beteljesült? Igen, ezt mondom! S Önök is – kedves vendégeink – megláthatják a várakozás beteljesülésének titkát, ha tekintetük kápolnánk oltárképével találkozik. A várakozásnak hallatlan ereje van. Csak az a kérdés, mit, pontosabban: Kit várunk? Emlékszem gyerekkorom egyik legnagyobb csalódására. Akkoriban jött újra divatba a similabda: ez a hulladékpapírból összegyúrt öklömnyi golyó, színes papírral bevonva, átkötve madzaggal, rajta egy kis gumi, amit az ember hüvelyk-ujjára tudott húzni, aztán így lehetett föl-le ugráltatni. Emlékszem egy karácsonyra: egy ilyen egyszerû similabdát kértem, mert ez volt szívem minden vágya… Drága szüleim nagy-nagy örömet akartak szerezni nekem. Lab-

dát kér a fiam? Akkor az legyen igazi! S kaptam egy igazi bõrlabdát. Kétszáz similabda is kikerült volna az árából. S amikor megkaptam, félrevonultam egy sarokba és keservesen sírtam. Mert nekem az a kis papírlabda volt hónapok óta az álmom, és én már hetek óta játszottam vele gondolatban. Hiába kaptam sokkal szebbet, sokkal értékesebbet – sokáig nem is tudtam örülni annak. Így várunk mi valamit… Hétfõn, mikor megérkeztek és helyükre kerültek a képek, valami elmondhatatlan békesség költözött a szívembe. Nem tudtam és most is csak dadogva kísérlem meg – néhány nap multán – elmondani. Valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy itt minden a helyén van: édesapa, édesanya, élet, halál, karácsony, angyal, teázó asztal, pápa, Baja – s ezeket valami láthatatlan erõ egy irányba sodorja. Szóval van közepe e képeknek. Emlékszem – egyetemista éveim egyikén – karácsony elõtt hazamentem a szüleimhez. Édesapám a kazán táplálására fáért igyekezett a fészerbe. Majd hozok én be fát – mondtam. S kimenvén a fáskamra sarkában megláttam egy kosarat. Eszembe jutott, hogy régebben abban hordtuk fel a tüzelõt. Jól megraktam, de a kazánhoz vezetõ lépcsõn a kosárnak kiszakadt a közepe. Számomra e tárlat azt az üzenetet hordozza: vigyázzunk, nehogy kiszakadjon életünk közepe. Ha e képekre nézünk, nemcsak gyönyörködünk, hanem lélekben is megerõsödünk.

5

k hallatlan ereje va n Lévai Anikó – gondolatok Udvardi Erzsébet kiállításának megnyitójára Amikor a mestert megkérdezte egy gyáros, hogy mi a foglalkozása, a következõt válaszolta: – Az emberiparban dolgozom. – Az meg, könyörgök, ugyan meg micsoda – kérdezte a gyáros megrökönyödve. – Gondolj magadra – felelte a Mester. A te erõfeszítéseid jobb eszközöket produkálnak, az enyémek jobb embereket.

Tisztelt Mûvésznõ, Kedves Erzsébet! Kedves Egybegyûltek! Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, és köszönöm, hogy meghívtak ide maguk közé. Köszönöm, hogy – Antony de Mello jezsuita szerzetes kifejésével – az emberipar szorgos munkásai, az emberipar szolgái között lehetek a mai nap. Az emberipar szolgái között, akik mindig alkotnak, sohasem rombolnak, mindig hozzáadnak, sohasem elvesznek, mindig áldozatok, sohasem paraziták. Mindig a bennünk lakozó jót szólítják meg. Az embereket jobbá tenni, szolgálni sokféleképp lehet: jócselekedetekkel, lehet felemelõ szavakkal, és lehet mûvészettel, némán. Akárcsak Udvardi Erzsébet. A festészet ugyanis, tisztelt hölgyeim és uraim, a néma gesztusok mûvészete. Másképp fogalmazva: szenvedélyes vágy a közlésre az elszánt hallgatás eszközeivel. Valaki így fogalmazta meg a festészet kvintesszenciáját.

Festeni annyit tesz, mint vállalni a néma szolgálatot. Ám ez a némaság a legkevésbé sem lemondás és fogyatékosság. Azért van rá szükség, mert éppen azokat a dolgokat kívánja kifejezni, amelyeket a nyelv önmagában soha sem mondhatna el: a kimondhatatlannal kíván adni. A nyelv tudniillik azt az erényét, hogy nagyon is világos és kijelentõ kommunikáció, csak súlyos megkötések árán érheti el: csupán az általános közlésekre kénytelen hagyatkozni. Hiszen gondoljunk csak bele: már egy szín meghatározott árnyalata is kimondhatatlan! A fény, a teremtõ energia, a transzcendens leírása pedig szinte kivitelezhetetlen feladat. A festészet, a szolgáló mûvészet tehát ott kezdõdik, ahol a nyelv végzõdik: saját alázatos némasága húzza össze, mint egy rugót, hogy azután a kimondhatatlan dolgok sugallatán keljen szárnyra és emelkedjen a magasba. Akárcsak egy angyal. Semmi helyénvalót nem érthetünk meg tehát egy festménybõl, nem részesülhetünk az adományban, ha nem azzal kezdjük, hogy lelkesen tiszteljük eredendõ némaságát. Ne várjuk tehát egy képtõl, hogy magától értetõdõen, a mi megértésére irányuló erõfeszítésünk nélkül kijelentse szándékait. Nekünk is közelednünk kell, másképp fogalmazva: el kell fogadnunk néma szolgálatát. A festészet gyönyörûsége, hogy örökös hieroglifa számunkra: megállás nélkül értelmezzük a látottakat és az azok mögött megbúvó titkot. A festménybõl tehát folyamatosan áradnak, buzognak a jelek felénk: igen, a néma alkotás állandóan beszél hozzánk.

Tisztelt Egybegyûltek! Huxley, a Szép új világ szerzõje kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szûkül. Már nincs messze az az idõ, mondta, amikor a csend a Földrõl tökéletesen eltûnik, és boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. Nos, nem tudjuk, hogy a jeles szerzõ mire is alapozta a számítását, és azt sem, hogy ezek alapján a csend köre vajon meddig is terjed, de az biztos, hogy itt megõriztek nekünk, valamennyi betérõ zarándok számára egy szigetnyi csendes, néma áhítatot. Csak az angyal beszél hozzánk ragyogó színeivel, tiszta fényeivel és mindenekelõtt nemes, lélekemelõ céljával. Köszönet érte!

www. prohaszka.gyor.hu

6

Solve these riddles and send the answers to the following e-mail address: [email protected]

1 Olympics organizers in London, after the glitzy new clock erected in Trafalgar Square to count down the 500 days to go until the opening ceremony stopped working after just a few . If you want to read more about it, click here: http://uk.reuters.com/article/ 2011/03/15/uk-olympics-britain-clockidUKTRE72E62R20110315

2 Fans of record-breaking, as Britain´s largest-ever baby girl was born this week! Read the whole story and see a picture: http://www.dailymail.co.uk/news/article1368140/Britains-biggest-baby-girl-born-hours-weighing-12lbs-8oz.html

3 Try to solve these two riddles: There was a green house. Inside the green house there was a white house Inside the white house there was a red house. Inside the red house there were lots of babies.

4

Here are some school subjects but the letters are mixed up. What are the subjects? tahms __________ cnecsei __________ hogtceynlo __________ rat __________ ehnfcr __________ irthosy __________ nisgehl __________ ehgoragpy __________ simcu __________ srheyictm __________

Gefärbte Eier:

What is it? The beginning of eternity The end of time and space The beginning of every end, And the end of every place. Who am I?

5

Complete this text about the timetable of a typical secondary school in Britain. The school day is normally (1) __________ into six of seven (2) __________ , with (3) __________ during the morning, at lunch and in the afternoon. Over the whole week, (4) __________ usually do about ten different (5) __________ . The school normally has three (6) __________ , with exams at the end of the year.

Unse Oste re rbrä uche

Speisenweihe:

In einem Korb werden Eier, das Osterlamm, Speck, Salz und Brot geweiht.

Osterlamm: Osterfeuer: Das Osterei ist ein Zeiche für Leben. Wir färben sie und verschenken sie. Es ist ein Zeichen für Jesus, das Osterlamm. Die Fahne bedeutet, dass er über den Tod gesiegt hat.

Alle Osterbräuche sind ein Zeichen der Hoffnung und des Lebens.

Es bedeutet: Christus ist das Licht für uns.

Az oldalt szerkesztette: Botosné Mészáros Krisztina Soósné Koppi Ágnes

7 Március 17-én egy hatalmas, ám annál rejtélyesebb csomag érkezett iskolánk könyvtárába. A Goethe Intézet vándorkofferében Fabian és Lotta utazott el hozzánk, és a tótkomlósi Jankó János Általános Iskola és Gimnázium diákjainak üdvözletét és jókívánságait is magukkal hozták.

Fabian és Lotta Gyõrben A többi iskolához hasonlóan, az volt a feladatunk, hogy a csomagból Lotta és Fabian segítségével kiválasszunk, és kidolgozzunk egy témát német nyelven, és az órákon történteket fényképekkel is örökítsük meg. Mi, a harmadik osztályos németes csapat nagy szeretettel fogadtuk a két vendéget, még a kedvenc énekünket és táncunkat is megmutattuk nekik. Cserébe õk segítettek megoldani azt a rejtvényt, amit Tótkomlósról küldtek nekünk. Ki kellett találnunk a diákok kedvenc ételeit az általuk megadott összetevõk alapján, és egy keresztrejtvény is lapult a feladványok között. Választott témánk az anyák napja volt. Hogy tényleg eredményesek legyünk, még feladattervet is készítettünk, itt összegyûjtöttük, mire lesz szükségünk az elkövetkezendõ három órában. Elhatároztuk, hogy megmutatjuk, milyen szépen tudunk rajzolni, és német szokás szerint megterítünk egy asztalt, ezért a színes ceruza, a papír, a szép poharak és tányérok, valamint az abrosz és a szalvéta is felkerült a listánkra. Ezek után láttunk hozzá az elsõ feladathoz. Lotta felolvasott nekünk egy csodaszép német verset, amit egy kislány írt az anyukájáról. A vers arról szól, hogy az összes anyuka közül a világon nincs még egy, aki annyira tetszene nekem, mint az én anyukám. Szeretem, ha nevet, vagy csak rám néz, de akkor is, ha éppen nem csinál semmit.

Szeretem, ha integet az ablakból, ha szánkózunk, ha énekelünk, vagy ha egy viharos éjszakán az ágyam szélén ül, hogy ne féljek. Sze-

retem, ha ápol engem, amikor beteg vagyok. Egyáltalán, mindent szeretek benne. Azon csodálkozom a legjobban, hogy mi ketten, pont mi ketten találtunk egymásra. A versbõl mindenkinek jutott egy részlet, és mi lerajzoltuk, amit hallottunk. Természetesen Lotta és Fabian mindenben a segítségünkre voltak! A végén pedig az összes rajzból faliképet készítettünk. Ez a kép most a termünk falát díszíti. A legizgalmasabb feladat a következõ órán várt ránk! Az asztal

megterítéséhez magunk készítettük el a virágcsokrot, és a többi díszt. Sajnos Lottának és Fabiannak tovább kell utaznia, hogy más iskolákba is vidámságot vigyenek. Sikerüket megalapozandón mi is készítettünk egy ravasz feladványt a következõ vendéglátóknak. Nagyon örülünk, hogy részt vehettünk ebben a programban, és jövõre is várjuk két új barátunkat látogatóba! A harmadik osztályos német csoport

www. prohaszka.gyor.hu

8

Karácsonyi lelkigyakorlatunkat Eperjes Károly Kossuth-díjas színmûvész tartotta. Felkészülésként megtekintettük két filmjét a 6:3, avagy játszd újra Tutti és a Hídember címû alkotásokat. Elõadása után nyílt mód az interjú elkészítésére.

– Hallottam, hogy Önt a szülei papnak szánták. Illetve Ön futball és a mûszerész szakmával foglalkozott. – Igen.

Legyenek jók – Akkor mégis, hogy lett színész? – Valóban papnak szántak, mert a szüleimnek az elsõszülött fia voltam, vagy vagyok. Az elsõszülött fiút katolikus családban illik papnak felajánlani. Szép hagyomány, szokás, megtették. De aztán láttam, hogy megvizsgálva létemet, a családi élet mellett kell döntenem. Ha görög katolikus lettem volna, lehet, hogy papnak megyek, mert ott lehet nõsülni is. Valójában sokáig nem tudtam, mi legyek. Kerestem magamat, futballoztam, leginkább olimpiai bajnok szerettem volna lenni, aztán apám még a matematika, fizika, földrajz tanár szakmát akarta nekem. Elmentem számítástechnikát tanulni, meg mûszerészetet Fehérvárra. Azt el is végeztem. Fél évet dolgoztam, de aztán egyre jobban érdekelt a mûvészet. Bárhol indultam versmondó versenyen, az élen végeztem. Gyõrben is a megyei Ki Mit Tud?-ot megnyertem. Amatõr csoportot csináltam, és ott is az élen végeztünk a csoporttal, a rendezéssel. Játszottam is benne. – A Színmûvészetire önszántából ment, vagy tanárai ösztönözték? – Mindig mondták, hogy efelé menjek, de nem hittem el. Egy falusi, hegykõi, fertõparti gyereknek ez olyan távolinak tûnt, hogy engem fölvesznek színésznek, vagy rendezõnek, hogy mindig elhessegettem. Tehát sokan mondták, hogy valami ilyesmi lesz belõlem, de mindig elhessegettem. Vajúdtam, aztán a hegyek kivajúdták ezt a kövecskét. Találkoztam Montágh Imrével, a nagy logopédussal és õ ajánlotta nekem, hogy jelentkezzem a fõiskolán. Tehát anynyira nem volt önbizalmam hozzá, hogy elsõre nem gondoltam, hogy a színészetre gondol és beadtam a jelentkezésemet a Gyógypedagógiai Fõiskolára. Késõbb aztán ezt tisztáztuk és beadtam a Színmûvészeti Fõiskolára, hová fölvettek. Így lettem Thália papja. Lehet, hogy a jó Isten ezt a felajánlást ilyen humorral fogadta el, hogy engem papnak küldtek, vagy ajánlottak. Ha nem is római katolikus papnak, de Thália papjának elfogadott és ennek igyekszem megfelelni (...)

mindhalálig! – A családot és a színészetet hogyan lehet összeegyeztetni? Sok helyen lehet látni, hogy az ember este ott ragad a színházban. – Kérem szépen, egyre nehezebben tudom ajánlani ezt a pályát. Mert mindenhol egyre csinosabb az ördög. Úgy látom, hogy most nagy morális válságban van nemcsak a Színmûvészeti Egyetem, de talán az a legjobban. Magam is azt kértem a gyerekeimtõl, hogy ne menjenek oda. Ha színészek akarnak lenni, akkor egy más diplomát szerezzenek és azzal a diplomával, menjenek a pályára, ha akarnak. Latinovits Zoltántól kezdve mondhatni sok embert, aki más diplomával lett színész. Most nem látom azt a minõséget, ami miatt jó szívvel oda

engedném a gyerekeimet. Persze, ha valaki oda akar menni, hát menjen. De attól tartok, hogy akkora sérüléseket szenved, hogy nem biztos, hogy jól jön ki belõle. De azt kell mondanom, hogy minden lehet az Isten dicsõségére, az emberek javára, és a lelkek üdvére. – Minden szerepet elvállal? – A Passió ha azzal fejezõdik be, hogy Jézus meghalt a kereszten és nincs tovább, én abban nem vehetek részt, mert az a való világ, az nem mûvészet, az reménytelen cselekvés bemutatása. Ha a Passió azzal fejezõdik be, hogy Krisztus feltámad, akkor nem csak a két pozitívot, Jézust, vagy Máriát kell eljátszanom, hanem el kell játszanom Pilátust, Júdást, vagy Pétert, vagy bárki mást. Akkor boldogan eljátszom, mert a mû egésze az igazságra irányul. Ha a mû egésze nem az igazságra irányul, akkor nincs katarzisa. 2000 éve tudjuk. Ha nincs feltámadás, abban nem lehet részt venni. Pontosabban lehet, csak nem szabad. Tehát mindig meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetõséget nyit a pálya. És ha a pálya teljesen bezár, akkor azt abba kell hagyni (...) Még egyszer mondom, negatív és pozitív szerepet is elvállalok,

ha kell. Sokan megbotránkoztak, hogy hát az Eperjes a Széchenyiben meztelenre vetkõzött. De hát kellett ábrázolni az õ meztelenségét, pernahajder életét. Ha én Jézust alakítanám a Passióban, amikor megfosztják ruháitól, akkor meztelennek kéne lennem. De ha Jézus feltámad, akkor azon belül még a meztelen Jézust is ábrázolhatom, hogyha azt ruháitól megfosztják, mert például akkor, észrevennénk, hogy hogyan kerül rá mégis valami ruha. Mert Mária levette fejérõl a kendõt és eltakarta fia szemérmét. Mert fontosabb volt Máriának, hogy a fia szemérmetlensége megszûnjön – amit nem õ okozott, hanem az emberek okoztak – mint az, hogy zsidó nõ létére födetlenül legyen. Azért kerül az a Mária M betû oda föl a tetejére a feltámadás utáni lepelre. Ezek szép szimbólumok. Belágyi Hanna 12. o

úk Az interj ében rjedelm teljes te . a www .hu .g a k yor prohasz alon webold k. olvasható

9

Veszélyes szafáris Író-olvasó találkozóra hívtuk Tõke Péter Miklóst, iskolánk nyugalmazott matematika-rajz szakos tanárát a Veszélyes szafári, az Afrikai nyomozás, A nyevigák a Hany Istók, a láp fia és sok más izgalmas regény és mesekönyv szerzõjét. A Tanár úr örömmel elfogadta meghívásunkat. Az 5. a, 5. b és a 7. a osztály tanulói vettek részt a beszélgetésen. Sok diák hozott magával könyvet, amit otthon a házi könyvtárban megtalált, hogy dedikáltassa a szerzõvel. Amikor készültünk a találkozóra, sok kérdés hangzott el írói munkásságával kapcsolatban. Az együtt eltöltött egy órában mindegyikre választ is kaptunk. Késõbb a Móra Kiadónál megje– Kedves Tanár úr, megkérem, lent A nyevigák címû könyvem is, mesélje el, hogyan lett író! amely nagy sikert aratott a sci-fi ked– Igazából mindig is szerettem volna velõinek körében. Manapság is olvasíró lenni. Gyerekkoromban, az 50-es hatók róla elismerõ vélemények a küévekben azt írtam le, amit olvasni szelönbözõ internetes oldalakon. Ez rettem volna. Kedveltem az izgalmas, nagy örömömre szolgál (...) kalandos történeteket, fõleg olyanokat, amelyek távoli tájakra vittek el. Abban az idõben nem lehetett bármit olvasni, amihez kedvünk volt, csak azt, amit az akkori hatalom megengedett. Nehezen lehetett például hozzájutni Karl May könyveihez. Azért kezdtem el németül és angolul tanulni, hogy azokat a könyveket is elolvashassam, amelyek magyarul nem jelenhettek meg.

– Mikor és hol jelent meg elsõ mûve? – Ez nagyon érdekes történet. Valójában egy rajzzal kezdõdött. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskola hallgatója voltam, matematika-rajz szakon. Egyszer kiállítást rendeztem saját rajzaimból, amelyekhez én magamban egy-egy történetet költöttem. A rajzok tehát ilyen értelemben illusztrációk voltak. Társaim azt kérdezték, hogy melyik irodalmi mûhöz készítettem a kiállított rajzokat. Hiába mondtam, hogy egyikhez sem, nem hitték el. Különösen “A robot és a madár” címû képem keltette fel érdeklõdésüket, amelyhez írtam egy történetet és beküldtem a “Móra Könyvkiadóhoz”. A mesekönyv pár év múlva meg is jelent, amely az alapjául szolgáló kép címét kapta. 1974-et írtunk ekkor. Ezután sorra kaptam a felkéréseket a Kincskeresõ címû ifjúsági irodalmi folyóirattól, ahol rendszeresen közölték a fantasztikus novelláimat.

– Ön írta meg szûkebb hazánk egy különös alakjának, Hany Istóknak, a kis lápi embernek a történetét is. A regényben elénk tárja a szigetközi emberek hajdani életformáját, természeti környezetét. Milyen elõtanulmányokat végzett? – A regény megírását hosszú és alapos “terepmunka” elõzte meg. Gumicsizmában, esõkabátban jártam a falvakat, erdõket, mezõket, mocsarakat. Sok emberrel beszélgettem, mindenütt kedvesen fogadtak. Számos monda él ma is a különös vízi emberrõl, ezeket az idõsebbek szívesen megosztották velem. Megismertem a halakat, madarakat, növényeket, állatokat, a tájhoz kötõdõ régi mesterségeket. A hiteles ábrázolás megkövetelte a körültekintõ felkészülést. Több évig dolgoztam a könyvön, míg végre 1999-ben a Mezõgazda Kiadó és a Fertõ-Hanság Nemzeti Park közös kiadásában megjelent. Az illusztrációkat is magam készítettem, mint ahogy az eddig megjelent legtöbb mûvemét.

– Az Afrikai nyomozás címû regényében az afrikai szereplõk szuahéli nyelven beszélnek. A Veszélyes szafáriban Ön, az író, egy fotós szerepében éli át a kalandokat. Bizonyára járt Ön Afrikában, és ott gyûjtötte az élményeit. – Nem jártam Afrikában. Egyik könyvem megjelenése után találkoztam egy ismerõsömmel, aki kenyai élményeimrõl érdeklõdött, hivatkozva a regényemben olvasottakra. Nem akarta elhinni, hogy nem jártam a helyszíneken. Nem volt könnyû õt meggyõzni. – Hogyan, milyen módon gyûjtötte az anyagot afrikai témájú könyveihez? – A német tévébõl felvettem videóra azokat a természetfilmeket, amelyek Afrika növény- és állatvilágáról, éghajlatáról és az ott élõ emberekrõl szóltak. Többször megnéztem, elemeztem, majd beleszõttem õket a történeteimbe. A szuahéli nyelvet pedig német-szuahéli nyelvkönyvben és szótárban tanulmányoztam, a szükséges mértékig. Szerencsére, az afrikai témájú regényeim írásakor már tudtam németül, ugyanis magyar-szuahéli szótárt nem találtam. A nyelvtudás is segített abban, hogy közelebb hozzam a magyar olvasókhoz ezt a távoli, ismeretlen világot.

– Az apátlan-anyátlan fiú egyedül boldogul a világban, miközben tökéletesen alkalmazkodik a vízi életmódhoz. Meg kell küzdenie a természet erõivel, az emberi gonoszsággal, de szerencsére pártfogókra is akad. A történet emlékeztet A dzsungel könyve hõsének, Mauglinak a kalandjaira. A Hany Istók is érdemes lenne arra, hogy több nyelvre lefordítsák. – Ez valóban nagyon jó lenne! Már én is gondoltam erre. – Szeretnénk tudni, hogy jelenleg min dolgozik, illetve milyen tervei vannak. – Most Az istenek hegye címû, Afrikában játszódó, fantasztikus regényemet készítem elõ egy esetleges kiadás céljára. Ezzel párhuzamosan egy újabb Hany Istók-történeten is dolgozom. – Tanár úr, köszönöm, hogy mindezeket elmondta olvasóinknak. További sikereket kívánunk! Kardos Márta Fotó: Zilahi-Szabó Imréné

www. prohaszka.gyor.hu

10 , villám csattan, megered Csepp, csepp csepereg, p. na a süt , fut a felhõ záporfüggöny zuhatag, fának jól esett. ekfûn tt, ese Jött-ment, jót

g a t a g r o f i a d o Óv A víz világnapja (március 22.)

Az óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk a környezettudatos nevelésre. A víz világnapja alkalmából mindegyik csoportban kreatív tevékenységek során ismerkedhettek gyermekeink a víz tulajdonságával. Míg a Nefelejcsesek hoztak a Mosoni-Dunából vízmintát, és összehasonlították a

csapvízzel, addig a Gyöngyvirágosok a csoportszobába bevitt terepasztalt vették birtokukba. Több délelõttön keresztül figyeltük, hogy mi lesz a hajtogatott papírcsónakokkal a vízen, illetve szívószállal vihart varázsoltunk a „tengerre” és a hullámokon táncoló kishajókat csodáltuk. A hét végére készültek kavicsfigurák, hajtogatott halak, békák,

Tavaszváró A tavasz, a természet is a megújulást hirdeti. Színesedik a világ, rügyeznek a fák, énekelnek a madarak. Egyre több óvodásunk érkezik reggel az otthoni kertben szedett virágcsokorral, vagy éppen a frissen vásárolt krókusz-, nárcisz-, jácint-hagymával, hogy a hét folyamán ápolgatva, “Azt mondják a cinegék, becézgetve megfigyelhesItt a tavasz, nyitnikék. sük a teremtett világ apró Kék ibolya, hóvirág, kincseinek fejlõdését, gonCsupa öröm a világ.” doskodásunk gyümölcsét.

Iskolai versenyeredmények Verseny neve Országos Logo Számítástechnikai verseny Zrínyi Ilona Matematikaverseny Országos Technika Csapatverseny Marót Rezsõ Megyei Matematika Verseny Gy-M-S megyei mobiltelefonos pályázat Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Országos Logo Számítástechnikai verseny Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Irinyi János Országos Középiskolai Kémia Verseny Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Nyelvtanverseny Kerületi hittanverseny Kerületi hittanverseny Kerületi hittanverseny Kerületi hittanverseny Prohászuka Kupa - városi labdarúgó bajnokság Kerületi hittanverseny Kerületi hittanverseny I. Audi Hungária Focikupa Nyelvtanverseny

amivel benépesítettük a festett tavat. A barkácsolások alatt vízrõl szóló verseket, mondókákat mondogattunk. Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy felhívjuk a gyermekek figyelmét arra, hogy õk hogyan tudnak vigyázni a vízre, és mennyire fontos vizeink megóvása, védelme. Virágné Bertalan Éva

A napsütéses, enyhe idõt kihasználva igyekszünk óvodásainkkal minél több idõt a friss levegõn tölteni. Célunk, hogy gyermekeink magukénak érezzék az udvart, nemcsak a játékban, a munkában is. Nagy szorgalommal segítenek a virágültetésnél, kis seprûikkel a járdák, utak takarításánál. Természetesen ehhez szükséges, hogy példát lássanak virágos kertünkben a dajka néniktõl, az udvaron az óvó néniktõl. Szeretnénk, ha a természet értékeire, szépségeire felfigyelnének, vigyáznának. Tompa Ferencné

neve

Versenyzõ osztálya

Helyezés Felkészítõ tanár forduló eredmény

Horváth Botond István Horváth Botond István Horváth Csenger Álmos Keszi Péter Szemethy Péter Horváth Botond István Kalmár Anna Kustos Nikolett Németh Hanna Baji Anna Gunther Ágota Anikó Gunther Ágota Anikó Ladocsi Lilla Szalay Kristóf Kaszás Ágoston Kausits Bianka Lajkó Anna Gallyas Fábián Baji Anna

5. b 5. b

megyei megyei

1. 1.

Zilahi-Szabó Imréné Zilahi-Szabó Imréné

8. H

megyei

1.

Vas Lászlóné

5. b

megyei

2.

Zilahi-Szabó Imréné

11. H

megyei

2.

Jakab Gábor, Dubi Árpád

6. a 6. a 6. a 9. H 6. a 3. a 2. a 3. b 4. b 6. a

Kaszás Ágoston Panykó Eszter

3. a 5. a

Lajkó Anna

3. b

megyei megyei megyei megyei megyei városi városi városi városi városi városi városi városi városi városi

12. 14. 14. 14. 20. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 2. 2. 3. 11.

Szomor Gáborné Zilahi-Szabó Imréné Szomor Gáborné Hódságiné Mihályi Éva Szomor Gáborné Kállainé Bentz Erika Kállainé Bentz Erika Kállainé Bentz Erika Kállainé Bentz Erika Pusztai László Marek Péter Kállainé Bentz Erika Szakszné Gelesz Erzsébet Marek Péter Antallné Hatoss Györgyi

11

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idõk legnagyobb zongoramûvésze.

Liszt Ferenc – az ember, a magyar (1811. Doborján–1886. Bayreuth) Elõadómûvész, virtuóz zongorajátékos, író, igen mûvelt egyéniség. Kora legkiemelkedõbb zeneszerzõje, és mégis õ volt az, aki népszerûsítette, vezényelte kortársai mûveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat. Sokat tett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a kultúra kincseit, a természet szépségeit mûveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy nézett, hogy amit látott, az egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotó elme volt, aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta egyéniségét, mûvészetét. Mûveltségét a francia szellem is gazdagította. 1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vett hazájától és mûvészi kibontakozása érdekében édesapjával hangversenykörútra indult Angliába, majd Franciaországba, s végül Párizsban telepedett le. Az utazása elõtti hangversenyének plakátján ezt olvashatjuk: „Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint hogy Franciaországba és Angliába utazásom elõtt neveltetésem és tanulmányaim elsõ gyümölcseit legbensõbb hálám és ragaszkodásom áldozataként hazámnak ajánljam fel.” Komoly gondolatok ezek egy 12 éves fiatal fejébõl!

Hangadó Nemcsak szellemi kincseit, barátságát, hanem mindenét szétosztva volt az adakozás apostola. „Apám egész életén át a legnagyobb keresetû emberek egyike volt, ... s amikor meghalt, hét zsebkendõ maradt utána.” (Leánya, Cosima följegyzéseibõl) A hit életében 1865-tõl vált kézzelfoghatóan fontossá: egy alsóbb papi rendbe nyert felvételt, s ettõl kezdve reverendába járt.

1869-tõl három város, Róma, Weimar és Budapest között osztotta meg idejét, s a 60-as évektõl egyre többet tett a magyar zenei élet felemelése érdekében. Az elmúlt idõkben sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségû Liszt. Erre a válasz egyértelmû: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok - kb. 200 ilyen írást ismerünk - csalhatatlanul igazolják, hogy mindig magyarnak vallotta magát. Elkötelezett hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni, de magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és

A rivalda fényében sem felejtkezett meg soha az emberségrõl, a hitérõl sem. Volt alkalma bõven bizonyítani, miként is gondolkodik ezeket illetõen. Az 1838-as árvíz után tett felajánlása mindenki számára ismeretes. Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárt tömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingyenes munkás hangversenyrõl a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága helyárak miatt a hangversenyt nem hallhatták. Liszt elhalasztotta utazását, s megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen! Hasonló kedves találkozásról szól a följegyzés, amely Zichy Géza magyarországi birtokán történt. Liszt Ferenc egy ízben meglátogatta a grófot, aki a házi hangversenyre az egész falut meghívta. Liszt játéka után egy õsz hajú paraszt így szólt hozzá: “Hogy mint hívnak, azt megmondta a gróf. Hogy mit tudsz, azt megmutattad nekünk, de hogy mi vagy, azt megismertük, és ezért áldjon meg a magyarok Istene!”

annak felemelkedéséért sokat tett. „Mivel Magyarországon születtem, illõ, hogy zenei tehetségemmel hazámat szolgáljam. Hazafiságomat nem szóvirágokban, hanem tettben, kötelesség teljesítésével akarom kimutatni.” 1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és elsõ tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az õ nevét. Nemrég már az egyik repterünk is Liszt nevét viseli. Talán a muzsika szárnyaira gondoltak a névadók??? Csorba János www. prohaszka.gyor.hu

12 Iskolánkban 2011. február 4-én délután 5 órakor került sor a szalagavató ünnepségre, melynek során egy fehér, két évszámmal díszített kis szalagocska került végzõseink ünnepi öltözékére. Mindkét szám jelzésértékû. Az elsõ (2005, ill. 2007) azt az évet jelöli, amikor rettentõ kíváncsian, de bizonytalanul, és talán egy kicsit esetlenül is megérkeztek a Prohászka falai közé az újonnan felvettek. A második évszám pedig az idei évet hivatott kiemelni, amely meghozza – remélhetõleg mindenki számára – az eredményes érettségi

vizsgát, a sikeres felvételit és a szerencsés pályaválasztást. Az ünnepély – az iskola történetében elõször – a helyi kápolnában került megrendezésre. Minden nagyon egyszerûen, és mégis emelkedetten zajlott. A csillogó képek, friss virágok, otthonosságot árasztó fények és fafelületek között melegen és komolyan csendültek fel a diákénekek, megrendítõen hangoztak az evangéliumi részletek, lélekig hatolóan szóltak az Igazgató Úr szavai. A szertartás után a tizenkettedikesek az iskola aulájában látták vendégül a szülõkbõl, rokonokból, ismerõsökbõl és – természetesen – a nevelõtestület tagjaiból álló vendégsereget. A büféasztalról hamar került mindenki számára egy pohár frissen behûtött pezsgõ, és egy otthon elkészített, utánozhatatlan házi sütemény. Ezután rövid pohárköszöntõ, majd pedig kellemes, laza beszélgetés tette

Szalagavató hangulatossá az estét. Késõbb elérkezett az állófogadás csúcspontja, a bécsi keringõ. Az osztály hónapokig próbált erre a produkcióra, saját maga koreografálta meg, illetve gyakorolta be a „víner valcert”. Emellett természetesen az igényesen megválasztott nõi báli ruhák, és a kecsesen kivitelezett mozdulatok is megtették a hatásukat. A fiúk hódoló lovagként, a lányok finom úri hölgyként suhantak az aulában. A bemutató után a szülõkön és a tanárokon volt a sor, a gyakorlott táncosok mellett gyorsan pattogó ritmusok és huncut dallamok diktálták lépéseiket. Az egész rendezvény megható és vidám volt. A Prohászka Gimnázium tizen-

etsz, annak/Egész lelket áldozz” „Akit szer dor Reményik Sán

kettedik osztályos tanulói ezúton szeretnék megköszönni a szalagavatón részt vevõ vendégeknek, hogy részesei voltak az örömüknek, és szeretnék hálájukat kifejezni mindazoknak, akik segítették õket abban, hogy eljuthassanak idáig. Istennek legyen hála. Lengyel Zsuzsanna osztályfõnök

13 Ezt a titokzatos erõt kell, és kérem, hogy fogadjátok magatokba, mert olyasmi ez, mint a repülõbe beépített robotpilóta. Ha a pilóta rosszul lenne, ez bekapcsolja a vezérlõberendezést, és a gép órákig repül. Magától. Ilyen „magától”-ról van szó itt is. Mert Isten ezt az automathét építette bele a magba és a mi életünkbe is. Azt mondja az Evangélium, hogy elõször volt a sarj, azután a szár, azután a kalász. Mindig az

Kedves Diákjaink, Szülõk, Munkatársaim! Kedves Vendégeink! Olykor egy szó sokat jelent. Talán mindent. Életet vagy halált. Emlékszem, amikor egyetemista voltam, az egyik barátom, aki egy kicsit gyáva volt, levélben merte csak megkérni jövendõbelije kezét. S annyit kért, hogy küldjön neki táviratot, hogy minél hamarabb megtudja, hogy hozzá megy-e, vagy sem. Aztán hozta a postás a táviratot. Sose felejtem el azt a remegõ ajkat, azt a sápadt arcot, ahogy fogadta a felbontatlan táviratot. Majd hirtelen odanyújtotta nekem, és azt mondta: „Bontsd fel, mert nekem nincs erõm hozzá.” Felbontottam és olvastam: „Igen!” Láttam, hogy visszatér a szín a barátom arcára, és homályos szeme felragyog. Egy szó volt csupán, de eldöntötte az életét. Kedves Fiatal Testvéreim! Kedves Szülõk és Munkatársaim! Jézus imént felolvasott példázatában szintén van egy mindent eldöntõ szó, és ez a sorsdöntõ szó így hangzik: azután. A feltûzendõ szalagotok mellé ezt az egyetlen szót szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Hogy van azután. Kérdezhetné talán bárki az itt lévõk közül, hogy mi ebben az új. Hát az

csak természetes, hogy van azután. Ám mégis vannak az életnek megrendítõ pillanatai, amikor úgy érezzük, hogy most mindennek vége és nincs azután. Az élet legmegrendítõbb pillanatai ezek. Még most is a fülembe cseng egy elhagyott jegyes szívet tépõ zokogása. „Atya – mondta –, mindennek vége, nincs értelme az életemnek...” S ma jó tudnom, hogy végre az igazit találta meg, és azóta többgyermekes édesanya. És ma már Õ is tudja, hogy van azután. És hány fiatal érez így, megroppant lélekkel... Lehet, hogy hamarosan ti is, aki majd megkapja az elutasítást, hogy nem vették fel az egyetemre. S talán megfogalmazódik a gondolat bennetek: „már nincs értelme szinte semminek.” S ezután mégis van azután. A szülõk álmatlan éjszakákat beszélgetnek át gyermekük egy – egy ostoba tette miatt. És úgy érzik, hogy nincs azután. S talán 10-20 év múlva derûsen visszanéznek, és talán eszükbe jut, és azt mondják: „Emlékszel azokra az éjszakákra? Volt azután.” S vajon mit érezhettek azok az aszszonyok, akik levették Jézus kihûlt testét a keresztrõl, és a férfiak, akik minden erejüket megfeszítve ráhengerítették a követ a sírra? Minden le van zárva. Mindennek vége. Pont. És Isten a pont fölé még egy pontot tesz, hogy kettõspont legyen belõle, hogy van azután. S elgördül a kõ, és Nagypéntekbõl Húsvét lesz. A magvetõ veti a magot, az elvetett mag kikél, azután szárba szökken, azután kalászt terem magától. A Szentírás eredeti görög szövegében egy ismerõs szót találunk itt. Automathé.

azutáni a több. Várni kell, hogy sarjból szár legyen, szárból kalász, kalászból kenyér. Aki ezt érti, az titkot ért meg. Azt például, hogy gyermeke vagy tanítványa zöld tetteit, cselekedeteit, ostobaságait látva ne azt mondja: „Jaj, de zöld!”, hanem „Még zöld a lelke, de majd szárba szökken, majd beérik.” Ez Isten országának egyik látástitka. Hogy meglássuk a zöldben a kalászt. Hogy az emberekben ne azt nézzük, akik, hanem akik Istenünk Szentlelke által lehetnek. A lehetõséget. Mert Isten

így néz ránk. Nemcsak diákokra, hanem tanárokra, szülõkre, és minden egyes emberre. Hogy is mondja Jézus a talentumok példázatában? „Jól van, derék és hû szolga, a kicsiben hû voltál, sokat bízok rád: menj be Urad örömébe.” Ilyen az azután titka itt az életben. Majd, amikor a pont kettõsponttá válik, odaát, azután is. Kedves Fiatal Testvéreim! Ugye nem bántódtok meg, ha azt mondom, hogy Ti még érésben vagytok. De van azután, s mi mögöttetek, az Isten pedig fölöttetek áll. Ezt nagyon tudjátok! Ámen. Németh József atya igazgató www. prohaszka.gyor.hu

14

Egy hónapon keresztül díszítették a Prohászka Gimnázium auláját Timár Ildikó nemezes képei. A vele való beszélgetésekbõl kiderült: nem mindennapi mûvészet az, amit csinál abonyi kis mûhelyében.

Beszélgetés Tímár Ildikóval – Mikorra nyúlik vissza az a pillanat, mikor megfogalmazódott benned, hogy kézmûvességgel illetve képzõmûvészettel akarsz foglalkozni? – A kézmûvességbe beleszülettem, hiszen édesanyám hímzéseket készített, édesapám rendszeresen subázott, így a textillel, fonalakkal hamar barátságot kötöttem. Megtanultam a gobelinszövést, de az túl kötött mûfaj volt számomra, így abbahagytam. Ugyanakkor középiskolás korom óta a képzõmûvészet közelében mozgok, már akkor rajzórákra, kiállításokra jártam. A gyermekeim születése után elvégeztem a mûvelõdésszervezõ szakot, így kezdtem el elõbb kiállításokat, majd gyerekeknek tartott bemutatókat, kézmûves foglalkozásokat szervezni. Végül pedig már én tartottam a foglalkozásokat. Ez az út vezetett a mûvészet és a kézmûvesség szeretetéhez.

– Hogyan készül el egy nemezkép? – Röviden ennyi: a nemez készítése során a meleg víz, súrlódás hatására a gyapjúszálakon lévõ pikkelyek felnyílnak, majd dörzsölés, csapkodás, gyúrás, gördítés hatására a szálak egyre jobban egymás közé csúsznak, a pikkelyek összeakadnak és bonthatatlan gubanc keletkezik. Ez az összetömörödött anyag a nemez (...) – Van-e legkedvesebb alkotásod? – Nincs legkedvesebb, mindet egyformán szeretem, hiszen mindegyikhez más- más lélekállapot, más-más élmény fûz. – Mik a terveid a jövõben? – Terveim? Én szeretnék lenni a világ leghíresebb és legjobb nemezkészítõ mûvésze! A viccet félretéve: most készült el a Krisztus a kereszttel címû kép a szegedi püspöknek, húsvétra pedig készítek neki egy Feltámadást. Szeretném a gyõri kiállítás anyagát továbbvinni, máshol is bemutatni, ezt folyamatosan szervezzük. Új témán is gondolkodok, de ez még titkos. Nagyon örülnék neki, ha ez az õsi technika minél több emberhez eljuthatna akár a képeim, akár a nemezelõ foglalkozások által, hogy érezzék, milyen jó ezzel az anyaggal együtt élni. Engem nagyon nagy fegyelemre, a gyapjú iránti tiszteletre és felszabadult alkotásra tanított és tanít mind a mai napig a nemezzel való foglalkozás. Katona-Kerekes Réka

– Hogyan kerültél kapcsolatba a gyapjúval, nemezzel? Mikor készítettél elõször képet és mi volt az? – A gyapjúba, a nemezbe egy beretytyóújfalui alkotótáborban szerelmesedtem bele, onnan úgy jöttem haza, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Az elsõ képemet még abban az évben elkészítettem. Egy fõnixmadarat ábrázolt, és egy kedves ismerõsöm lakásának dísze lett, aki rajong érte. Mindkettõnknek a folyton-folyvást való újjászületést, megújulni tudást, optimizmust jelenti (neki sajnos egy súlyos betegsége van).

úk Az interj kben lm rjede ü teljes te ww. aw .hu ka.gyor a h pro sz alon webold k. olvasható

15

Interjú Szijjártó Péterrel Január 25-én járt iskolánkban Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivõje. Diákjainknak Magyarország európai elnökségérõl, az ebbõl fakadó feladatokról beszélt, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Ezt követõen kötetlen beszélgetésre is sor került. Itt készítettem az interjút, melyben a régi barátság okán tegezõdtünk. – Milyennek látod a Fidelitast most? A megalakulás óta mennyit változott? – Nagyon sokat. Emlékszem rá, amikor 1999-ben beléptem. Most 2011-ben a teljes banda kicserélõdött, ugye ez egy korosztályos szervezetnél nem csoda. Azt látom, hogy az utánunk jövõk, már egy egészen más világban élnek. Megint csak természetes, mert a világ fejlõdik meg alakul. Egészen más lehetõségeik, körülményeik, s innentõl kezdve egészen más problémáik, kérdéseik vannak, mint voltak nekünk annyi idõsen, mint most õk. Mostani 30-as éveik elején lévõ generáció meg a 20-as éveinek elején lévõ generáció között a 10 év a világ rohanó fejlõdése miatt nagyon sokat jelent. Egészen más kihívások vannak. Én ezért is mondom, hogy a 30 éves kora fölött egy politikusnak a korosztályos politikából már lassan távoznia kell. A Fidelitas egy dologban viszont nem változott, továbbra is legerõsebb a politikai ifjúsági szervezetek között. Ez jól látszik, sõt most már mondhatnám azt is, hogy az egyetlen igazán létezõ politikai ifjúsági szervezet, néhány kisebb kivételtõl eltekintve. A mai magyar politikában vezetõ szerepet játszó fiatalok közül a legtöbb a Fidelitasból került ki, és ez mutatja a szervezetnek az elért eredményét (...)

– Milyenek voltak a diákéveid? – A gyõri bencésekhez jártam egy fél éves amerikai ösztöndíjat leszámítva, de az életembõl legszívesebben arra a 3 és fél évre emlékszem vissza, amit ott töltöttem. Ennél jobb iskolát magam sem tudtam volna elképzelni, mind az oktatás színvonalát, mind az egész intézmény hangulatát illetõen. Szerintem az egy nagyon fontos dolog, hogy egy iskolában figyeljenek oda arra, hogy a diákok a tanórán kívül is az iskola diákjaként viselkedjenek. Minket folyamatosan vittek focizni, kirándulni. Folyamatosan voltak programok, amikkel a tanórán kívül is egy közösséget maradhattunk. Abban az idõben ráadásul a bencés gimnázium az országos középiskolai rangsorban elsõ helyen végzett. Tanulmányilag és szakmailag is egy kiváló intézmény volt. Lelkileg én mind a mai napig élek azokból az emlékekbõl és az élményekbõl, amiket ott szereztem. – Mi inspirált a politika irányába? – Egyrészt az a találkozás, ami a bencéseknek köszönhetõen jött létre Orbán Viktorral 1996-ban. 1996. október 23-án Orbán Viktor mondta az ünnepi beszédet az iskola ünnepségén. Utána volt lehetõségünk diákoknak együtt maradni vele, hosszasan beszélt az elképzeléseirõl, a politikai hitvallásáról. Az engem nagyon megfogott. Egy másik ember is mozdított a politikai pályára. Gyõrben négy éven keresztül alpolgármester volt, a város egyik legismertebb közéleti személyisége, Dézsi Csaba András, aki nekünk jó barátunk, szomszédunk. Õ volt az, aki engem elvitt 20 évesen a Fideszbe és akkor be is léptem a pártba. Akkor adódott egy lehetõség, hogy 1998-ban itt önkormányzati képviselõként induljak Elindultam, vesztettem, listáról viszont bekerültem. Napra pontosan 20 évesen: 1998. október 30-án lettem önkormányzati képviselõ és ezután jött a Fidelitas. Ami azért úgy általában a Fideszeseknek az egyik legjobb utánpótlás-képzõje. A Fidelitas volt nekem a második közösség az életemben a bencés gimnázium után, ami a lehetõ legtöbbet adta nekem (...)

– Az edzõi vizsgát is leraktad, amikor nálunk edzõsködtél. Mennyi idõd jut mostanában az egyik kedvenc sportodra, a kosárlabdára? – Méltatlanul és érdemtelenül kevés. Nálam a sport nagyon fontos szerepet játszik az életembe. Minden nap mozgok és edzek annak érdekében, hogy bírjam azt a terhelést, amit a munka rak rám. A kosárlabdától viszont sajnos ebbõl a szempontból eltávolodtam, mert se edzõ, se klubvezetõként, se szövetségi alelnökként, elnökségi tagként most már nincsen lehetõségem részt venni a munkában. Az a munka, amit én végzek, az teljes embert kíván, emellett mondjuk egy csapatért felelõsséget vállalni, egy klubért vagy egy sportágért pláne, az szintén egész embert kíván és ez a kettõ nem megy, ezt nem lehet részmunkaidõben megoldani. Úgy, hogy távolról szurkolok a csapatnak, de a leglelkesebb szurkoló titulust, azt kisajátítottam magamnak. – És végezetül mit üzennél az iskola diákjainak... – Azt, hogy becsüljék meg magukat, mert ilyen igazgatója kevés intézménynek van, mint ennek. Büszkén és bátran mondhatom egyrészt. Másrészt meg azt, hogy vigyék hírül ennek az intézménynek a jó hírnevét. Az itt dolgozó, tanító tanárok és az igazgató által átadott tudás és tapasztalat majd az életben nagyon komoly és kemény fogódzót fog jelenteni. Tehát az rang, ha valaki a Prohászkában érettségizik, innen kerül ki. Ezt mindig vállalják büszkén. Tóth Tabita Georgina 12. o www. prohaszka.gyor.hu

16

Az iskola élete több szempontból is felfrissülni látszik, kezdve a megújult iskolaújságtól a filmklubon keresztül a jobbnál-jobb rendezvényekig. Ezek közül a legkiemelkedõbb talán mégis az idei jótékonysági szülõ bál, a fáradhatatlan szervezõ csapatnak köszönhetõen. Hogy többet megtudjunk a bál hátterérõl, ellátogattunk a szerdai Apuka Focira, ahol a lelkes focisták – akik a bál szervezõi is – örömmel válaszoltak a kérdéseinkre. Ezt ezúton is szeretnénk nekik megköszönni.

Farsan

„Nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk” Szülõk farsangja 2011 – Honnan jött az ötlet, hogy jótékonysági bált szervezzenek? – Spontán. A foci után az öltözõben beszélgettünk. Úgy indult a dolog, hogy közülünk többen mondták, hogy egy bográcsozást össze kéne dobni a társaságnak. Innen fejlõdött tovább, hogy csináljunk egy batyus bált, ezután felvetõdött az ötlet, már nem is tudjuk pontosan kitõl, hogy a bálon befolyó pénzbõl támogathatnánk az iskolai sportéletet. – Elérték a célt, amit kitûztek maguk elé? – Reményeinken felül sikerült. Nem is számoltunk azzal, hogy 132 ember fog eljönni. Mi az elején úgy számoltuk, hogyha 50-60, optimistábbak szerint 70-80 ember összejön, akkor már nagyon szerencsések vagyunk. Ahogy érkeztek a visszajelzések, úgy kezdtünk megrettenni, hogy hova fogunk annyi embert ültetni. Komoly feladat volt megszervezni ezt a bált. A jótékonysági bál bev étele: 405.200 Forint az intézmény sportéleté t támogatja. Köszönjük!

– Mi lesz pontosan a befolyt összeg sorsa? – A bál jótékonysági bál címen volt meghirdetve, miszerint a befolyt összeget az iskola sportéletének fellendítésére fordítjuk. Mivel a bálon rengeteg szülõ jelen volt az egész intézménybõl (ovi, alsó tagozat, felsõ tagozat, gimnázium), így ezt a pénzt három részre osztjuk az óvoda, az alsó tagozat, és a felsõ tagozat – a gimnáziumot is beleértve – között. Úgy gondoltuk, hogy azon szülõk gyermekei, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, mind kihasználhassák a fejlesztéseket.

– Mért pont a sportéletre akartak pénz gyûjteni? – Minden gyereknek és felnõttnek szüksége van a sportra, mert az felszabadít. Itt, az iskolában, az Apukák Fociján, mind nagyon jól érezzük magunkat. Mindenkinek jólesik, hogy Péter által az iskola lehetõséget teremtett nekünk a focizásra, ezt viszonozni szerettük volna valahogy. Mi lehetõséget kaptunk, adjuk meg gyermekeinknek is.

– Általánosságban tudnák jellemezni a hangulatot? – Én azt vettem észre, hogy nagyon jó hangulat volt, sokkal jobb, mint ahogy elsõre reméltük. A bál végén már úgy kellett „elzavarnunk” az embereket. Hihetetlenül jó érzés volt. Nem nézegették az órájukat percenként, nem akartak haza menni, és nagyon sokan úgy köszöntek el, hogy: „Jövõre találkozunk!”. Mi egyelõre ennek a bálnak a lebonyolítása miatt rettegtünk, nem állt szándékunkban egy rendezvénysorozatot elindítani. Az eseményt még színesítette egy borszakértõ, aki még a vacsora elõtt ismertette a bálon fogyasztható borokat. Szintén hálásak vagyunk azoknak a szülõknek, és mindenki másnak, akik különbözõ értékes tombolatárgyakkal, vagy bármilyen más segítséggel emelték az est színvonalát. Szerintünk a jó hangulathoz hozzájárult a nagyon jó zene is. Emellett baráti társaságok gyûltek össze a bálon, ezáltal nem lehetett rossz a hangulat. Mindenki talált ismerõs arcot, barátot. Az egész kötetlen volt, kitûnõ helyszínen megrendezve. Biztosan sokat nyomott a latba az is, hogy mindenki tudta, mire fordítjuk a pénzt. Volt egy alapmotiváció, ami miatt úgy döntöttek, eljönnek, és segítenek az iskolának. És még jól is érezték magukat.

– Tehát akkor az eddigiek alapján úgy látják, hogy lesz folytatás? – Egészen biztos, egyszerûen nem lehet nem folytatni, és nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk. A visszajelzések alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogy jövõre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, mivel a résztvevõk is elvárják. Sok munkával járt, de megérte. Kaszás-Tóth Cecília, Pittner Petra 11. H

ngolás

15 17

2011. Hollywood Farsang Van az évnek egy olyan intervalluma, amely a mulatásról, álarcokról, jelmezekrõl és a szórakozásról szól. Amikor az emberek beöltöznek, maszk mögé rejtik arcukat, és mulatoznak. Ezt az idõtartamot farsangi idõszaknak nevezzük.

Iskolánkban, a szokásnak megfelelõen minden évben sikerül lebonyolítani egy farsangi rendezvényt, ahol mi diákok tanárainkkal együtt szórakozhatunk, nevethetünk, nem gondolva az iskola nehézségeire. Ezen a bálon minden osztály felléphet, mindenki megmérettetheti magát a többi évfolyam tanulóival. Ezen elõadások témája minden évben elõre meghatározott. Ez alkalommal gimnáziumi farsangunk témája Hollywood lett. Produkcióként az osztályok olyan ismert filmekkel készültek, mint a Star Wars, Mamma Mia, vagy Dirty Dancing. Nehezítésként az adott filmeket más, az eredetitõl eltérõ stílusban készítették el a gimnazisKeszei Fruzsina 5. b ták (horror, akció, wesrajzai tern...). A remek filmfeldolgozások közül nehéz volt eldönteni, melyik érdemli az elsõ helyet. A nyertes végül a 10. osztály lett.

Miután mindenki fellépett, kezdõdhetett a tánc. A vendégeket két majorette elõadás is szórakoztatta, nehogy ellaposodjon a hangulat. Természetesen volt büfé, de emelett még egy casino, egy koktélbár, és egy teaház is rendelkezésre állt. A programlistán szerepelt az „it girl, it boy” választás eredményhirdetése. A verseny lebonyolítására hetekkel a rendezvény elõtt került sor. Minden osztály megnevezett két fiút és két lányt, akiket alkalmasnak talált arra, hogy kitöltsenek egy tesztet Amerikával kapcsolatban. A kérdõiven személyes kérdésekre is válaszolni kellett, mint például kedvenc zene, film, vagy ital. Ez segítséget nyújtott a lányok és fiúk személyiségének megismerésében. Magától értetõdõen a jelöltek külseje is pontozásra került. Valamint a kézírás, a válaszokra adott reakcióidõ, és persze a válaszok. A versenyzõk jelentkezésük pillanatában nem tudták, mi vár majd rájuk, ez fokozta az izgalmat. A párbaj fantasztikusan sikerült.

A farsang fogalma az évek múlásával mindenki szemében átalakul. Ez különösen igaz a gimnazistákra. Egy tizenéves diák nem öltözik be farsangra, inkább felvesz valami mást. Ezért került az elõzõ évi farsang programjára a jelmezverseny. Sajnos ez sem ösztönözte a tanulókat arra, hogy maskarába bújjanak, ezért a 2011-es farsangon inkább a bál szóra került a hangsúly. Farsangi bál. Bál, tehát idei összejövetelünkre mindenki báli ruhát öltött magára a lányok esetében, a fiúk pedig zakót. Ettõl az egész hangulat még emelkedettebbé vált. Velencére gondolva álarcok is készültek, melyeket meg lehetett vásárolni. Ezeket a maszkokat tollak, festékek, csillámok, szalagok díszítették. Mindenki kedvére válogathatott, és mivel nem készült két egyforma, mindenki még egyedibbé változtathatta szerelését. Az este utolsó programjára mindenki a tornaterembe vonult, hogy figyelje az elõre megvásárolt tombola jegyeit, hátha lesz egy kis szerencséje. A nyeremények között szemvizsgálatok, mobiltelefonok, ékszerek, fitnesz bérletek, és különbözõ ajándékcsomagok szerepeltek. Sokan nyertek, így remélhetõleg senki nem csalódott. A tombola minden iskolai farsang elengedhetetlen része. Ez évi farsangunk témája Hollywodd volt, az osztályoknak kiosztott okleveleken egy oscar-díj szerepel. Mindenki végigsétálhatott a vörös szõnyegen, és le is fotózkodhatott ott egyedül, vagy barátaival. Belépõ helyett karszalagot osztottunk, és minden 10. vendég kapott egy ingyen üdítõt. Mindenki mulathatott, kártyázhatott, táncolhatott, jól érezhette magát. A 2011.-es farsang minden szempontból sikeresnek mondható, jól sikerült. Kaszás-Tóth Cecília, Németh Hanna 11. H

w ww ww w.. pro proha haszk szka.g a.gyo yor.h r.huu

18 A gyõri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ március 15-i megemlékezésének vendége Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerzõ, tanár volt, aki idén ünnepli 80. születésnapját. Ebbõl az alkalomból beszélgettünk, s köszöntöttük. Isten éltesse sokáig!

Ebben a világban nem szabad hallgatni! Beszélgetés a 80 esztendõs Szokolay Sándorral – Volt valaki a családjában, aki zenélt, zenével foglalkozott? Mikor kezdett érdeklõdni a zene iránt? – A nagyapám öt-hat hangszeren magától, tanár nélkül nagyon jól megtanult. De én ezt nem éreztem magamban. Már gimnazista voltam Orosházán, mikor édesapám – aki hegedûmûvésznek készült, de nem tudta elvégezni, mert megszülettünk, az élet bonyolultabb lett – elvitt a békéstarhosi Kodály iskolába, és ott ismertem meg a magyar zenei és mûvészeti élet nagyjait. Ott végeztem. Egy hét alatt megismerkedtem a zongora ABC elsõ köteteivel, és egy pár hónap alatt meg is tanultam. Mivel nem volt könyvtárunk, – mert új iskola volt – azt mondták, írjak ujjgyakorlatokat, etûdöket, amíg Pestrõl kottát kérnek. Írtam különbözõ gyerekdarabokat: ” Nyitott templomajtó”, ” Betlehemi csillagzene”… Ezeket utána eljátszottam hangversenyeken, közben szavaltam is. Én úgy érzem, hogy valami égi jelet kaptam. Nagyon jó hallásom volt, azt tudtam. Bármilyen dalt, slágert hallottam, még most is el tudnám énekelni. Tulajdonképpen nagyon boldog lettem ettõl, mert ezt tényleg szeretem csinálni. – Milyen képességekre van szüksége valakinek, hogy zeneszerzõ lehessen? Ezeket mennyire lehet tanulni? – Zeneszerzést tanulni csak úgy lehet, ha valaki tud muzsikálni. Tehát nagyon jól kell zongorázni, és fantázia szükséges. Kocsis Zoltán zeneszerzõ, hangszerelõ írta: a zeneszerzéshez eredetiség kell. Én nagyon boldog vagyok, mikor azt mondják, nem tudták, hogy a rádióban megy egy darabom, de pár taktus után hallották, hogy én írtam.

– A Magyar Rádió zenei lektoraként milyen feladatot látott el? – Meg kellett hallgatni az új mûveket, amiket írtak. Ez nagyon hasznos volt. Fontos, hogy az ember olyat tanuljon, amitõl a saját szakmájában több lesz.

– Megrendelésre írja mûveit? – Nem nagyon szeretek a fióknak írni. Ha írok valamit, valakikre gondolok, hogy kik adják elõ. Én a megrendeléseket szeretem, de nem azt írom meg, amit kérnek,

„De én inkább a zeneszerzést választottam, és mellette tanár lettem.”

– Milyen hatással van hite a mûveire? – Kételkedés nélküli hitben éltem le az életemet. Édesanyám minden vasárnap kézen fogott, úgy mentünk a templomba. Sokáig magánügynek tartottam, hogy miben hiszek, de ebben a világban nem szabad hallgatni. Legboldogabb akkor vagyok, ha templomi zenét írhatok.

– Honnan merít ötletet? Kiknek a verseit dolgozza fel, zenésíti meg? – Körülbelül 36-40 között van a költõk száma, akiktõl magyarul megzenésítettem. Berzsenyi Dániel nagyon nagy hatással volt rám. Kölcsey Ferenc, Petõfi Sándor, Arany János, Ady Endre. A kortársak közül: Illyés Gyula, aki a Vérnász operámat fordította; Németh László, a Sámson opera szövegírója.

hanem rábeszélem õket, hogy amit én gondoltam, azt rendeljék meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy a zeneszerzõ azt az egyéniségét, amit az égbõl kapott, azt mûvelje ki. Nem az a lényeg, hogy tapsoljanak, az áhítat a fontos; ha nem csak szórakoztató a zene, hanem meríteni lehet belõle. – Milyen tanácsot tudna adni az ifjúságnak? – Én nagyon nem szeretem azt a kifejezést, hogy önmegvalósítás. Nem önmagát kell az embernek megvalósítania. Nem szabad ellustulni. Egyik mûvészet sem hobbi, azoknak mélyebb értelme van, és nem véletlen, hogy kapjuk a tehetséget. Ez kötelez. Nagy László szavait kölcsönvéve azt üzenem: „Ha lesz emberi arcuk, csókoltatom õket.” Hegedüs Hajnalka 11. N

19 Ebben a rovatban iskolánk természettudományi szertárainak értékeit mutatjuk be.

Széleskörû ismeretterjesztés A Fizika Éve elmúltával, a Kémia Évében a „Mustármag” is felismerte a globális folyamatok által alátámasztott tényt: az emberiség jövõje szempontjából döntõ jelentõsége van a természettudományok fejlõdésének, az eredmények alkalmazásának és nem utolsó sorban a széleskörû ismeretterjesztésnek. Az iskolák feladata, hogy a tanulók egy részét a természettudományok mûvelése és oktatása felé irányítsa. De az is cél, hogy a többiek is minél átfogóbb és önállóan továbbfejleszthetõ képet kapjanak a „való világról”, hogy önállóan, a médiák nyomása nélkül értékelni tudják a mindennapi eseményeket, mint a Japánt sújtó hatalmas földrengést, a szökõárat, az atomerõmûvi balesetet, a fajok kipusztulását, a földi mágneses mezõ gyengülését, a sarkok feletti ózonlyukakat, a fosszilis energiahordozók felélését, az esõerdõk kiirtását és még sorolhatnám a végtelenségig.. Iskolánk egykor egységes fizika szertára két részre oszlott, amikor a gimnázium új épületbe költözött. Igyekeztünk az eszközök elosztásakor figyelembe venni, hogy melyek feltétlenül szükségesek az általános iskola felsõ tagozatában, illetve a gimnáziumban. A szûkös fejlesztési lehetõségek ellenére a régebbieken kívül sok saját készítésû új, érdekes eszközünk van, amelyeket a 2010/2011-es tanévben a gimnáziumi fizika elõadó teremben a „hónap tárgya” elnevezésû program keretében mutatunk be. Nagy sikert aratott a „Magdeburgi féltekék”, a Cartesius-búvár, a Faraday-kalitka, az üvegszálas hangulat lámpa és a generátor modell bemutatása. A tanulók szembesülhettek a légnyomás létével és óriási erejével, a felhajtóerõ mûködésével, a fémhálók elektromosságot árnyékoló hatásával, a fény nem egye-

Hegedüs Hajnalka 11. N Kísértés címû rajza

nes vonalú terjedésével és az áramfejlesztõ generátor belsõ felépítésével. A legnagyobb sikert a Cartesius-búvár aratta, amelyet boszorkányság (Somogyi Sándor tanár úr – Révai Gimnázium – ötlete nyomán) és sárkányság mérésre használtunk. Iskolánk tanulói közül többeket kiszûrt a mûszer, akik ilyen mesebeli tulajdonságokkal rendelkeznek. A továbbiakban a kísérletezõ és eszközfejlesztõ szakkör által készített tárgyakat mutatjuk be, amelyek 5 évvel ezelõtt, illetve az idei tanévben 8. H osztályos diákok lelkes közremûködésével születtek. Az elõzõ tanévben nagy sikere volt az elõadóteremben az „Einstein élete képekben” címû kis tárlatnak. A zseniális tudóst hétköznapi helyzetekben (biciklin, vitorláson, séta közben, otthon a karosszékben, stb.), híres kortársai (Chaplin, Tagore, Thomas Mann, Bohr és mások) társaságában, családi fotókon és tudóstársai körében láthattuk. Terveink szerint a következõ tablók a magyar Nobeldíjas fizikusokat fogják bemutatni. Készítette: Chroméj Renáta 8. a

Szeretnénk kibõvíteni a második emeleti „fizika folyosó” vitrinjeiben elhelyezett, „Nagy magyar találmányok” címû kiállítást is, amely dokumentumok, szövegek, fotók és tárgyak segítségével idézi meg a világhíres magyar találmányokat és feltalálóikat. A következõ nevek: Kármán Tódor, Gábor Dénes, Szilárd Leó, Teller Ede, Bíró László, …a sor szinte kifogyhatatlan, s ezt kevés nemzet mondhatja rajtunk kívül. Legyünk büszkék rájuk! Szabó György

www. prohaszka.gyor.hu

20

Prá

a g -

amikor a kötést lejelenen. (...) Csak késõbb, a át k lün ke el mm sze t lünk rá, mit éltünk Bekötöt múltat, csak akkor eszmé a ük ssz ve re gy mü sze ilan Kundera) vesszük, és a történtek jelentését. (M g me jük ért r ko ak és , át valójában

Osztályfõnökünk, Botosné Mészáros Krisztina jóvoltából a márciusi hosszú hétvégét Prágában töltöttük. Prága gyönyörû város, sõt az egész ország káprázatos, mint például Telè, Kutná Hora. Az ország levegõjében, atomjaiban érezhetõ a történelem elégikus illata. A Moldván hajózva Smetana dallamai csendültek fel emlékezetünkben. A kirándulás három napos volt, ez alatt bejártuk a Morva karsztvidék Punkva barlangját, Telè-et, Prágát, annak ó és új városrészét és zsidónegyedét egyaránt. Utunk végeztével a Kutná Hora-i csontkápolnát csodáltuk meg, amelynek dohos illata a régi letûnt idõket éreztette. A kápolnában ezer meg ezer holt lélek

esett rabul, csontjaikból különféle dísztárgyak/berendezések lettek. Mi a 11.N osztály, hálásan köszönjük Kriszti néninek és férjének az utazást. Elsõ állomásunk a Morva Karszt nevû természetvédelmi terület volt, amely 100 km2 kiterjedésével az egyik legjelentõsebb közép-európai karsztvidék. Busszal érkeztünk a közel 140 m mély Macocha szakadék feletti kilátóhelyre, ahonnan libegõvel közelítettük meg a Punkva-barlangrendszert, benne gyönyörû cseppkõképzõdményekkel. A szakadékba a barlangrendszeren keresztül gya-

logosan jutottunk, majd a Masaryk Dom nevet viselõ nagyméretû barlangot motorcsónakkal értük el. Naplementében tárult fel elõttünk Telc festõi fõtere, amely 1992 óta az UNESCO világörökség része. A nagyjából háromszögletû fõteret 58 árkádos ház övezi. Ezeken mindmáig felfedezhetõk a késõ gótikus vonások, a reneszánsz stílus mintegy kiegészítette az összképet, amelyet utoljára csak a barokk módosított. Rövid pihenõ után továbbindultunk prágai szállásunkra, ami pár percnyi sétára volt csupán az Óváros tértõl. Második napunkat a Szent Vitus székesegyházban kezdtük misével a prágai várban. A egykori koronázási menet útvonalán haladva az Óvároson és az azt a Moldva túlparti negyedekkel összekötõ Károly hídon átsétálva értük el a Kisoldalt, majd a Hradzsint. A prágai vár (Prazsky Hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guiness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb õsi vára. A régi idõkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök székhelye. Számos háború, tûzvész, felújítás, és különbözõ történelmi korok eredményeképp igen változatos paloták, erõdítmények, és templomok jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt is igen népszerû. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelezõ nevezetességnek számít mindenkinek, aki Prágában jár. Története a

9. századig nyúlik vissza, amikor Borivoj fejedelem fából építtetett erõdje alapozta meg a Premysl-dinasztia székhelyét a folyóra nézõ domb tetején. Luxemburgi János a vár környékére jobbágyokat telepített be, és ezzel megkezdõdött a Várnegyed bõvülése. A várat a 14. században IV. Károly

gótikus stílusban újjáépíttette. Egy 1541-es pusztító tûzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része. A várból a Moldva partjára villamosoztunk, ahol kétórás sétahajózás közben csodálhattuk meg a várost. Szerencsére nem csak a szemünk lakott jól, hanem kitûnõ hideg és meleg büfé is volt (...) Rideg Béla 11. N

moló A beszá ben d rje elmé teljes te . a www .hu yor .g a k z prohas lon webolda . olvasható

21

omas Jensen Rendezõ: Anders Th I Á M L A ÁDÁM rul beszélõ, dán-német vígjáték, 94 perc, 2005 színes, magya

Recept

A meglõtt nyulat célszerû 2-3 napig hûvös, szellõs helyen pihentetni, mert ezután sokkal finomabb a húsa. A feldarabolt gerincet, hátsó combokat érdemes pácolni, a többi részébõl finom levest lehet fõzni.

Nyúl vadasan elkészítve Páclé 30 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyem gyökér 10 dkg vöröshagyma, 1 db citrom, babérlevél, só, egész bors. A fentieket egy mély tepsibe rakom, a 10 dkg füstölt szalonnával megtûzdelt nyúldarabokkal együtt. Annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. 60-70%-os

puhaságig (kb. 1 óra) a sütõben párolom, majd a citromkarikák héját leszedem, s két kanál ecetet keverek bele. 2-3 napig hideg helyen tartom, néha a húsokat megforgatom a lében. Vasárnap reggel a húst lecsepegtetés után lisztben megforgatom, és forró olajban puhára és pirosra sütöm.

Rejtvény Évszak

1

2 Fénytörés 3

Tulipán

4

Félõs

5

Figyel

6

Nem sovány 7

Kötetlen 8 Advent

9 10

Sok

Budapest 11 Édesség 12 Síkidom

árd 5, a rajza Csizmazia Rich

A zöldségeket ismét felforralom, turmixolom, s ráöntöm 2 dkg barnára pirított cukorra. Ízesítem a mártást mustárral, sûrítem tejföllel. Az így elkészített szószba beleteszem a megpirított, átsütött nyúlszeleteket, egyet forralom, s burgonyás gombóccal tálalom. Burgonyás gombóc 1 kg fõtt burgonyát tisztítás után átnyomom majd sózom, s a annyi liszttel összekeverem, hogy összeálljon. Olajos kézzel tojás nagyságú gombócokat formázok, s lobogó, forró vízben addig fõzöm õket, amíg a víz tetejére nem jönnek fel. Nem baj, ha több gombóc sikeredik, mert ezeket hidegen is fel lehet szeletelni, s forró olajon meg lehet pirítani. Teával nagyon finom reggeli. Jó étvágyat kívánok! Vas Lászlóné Technika, gyakorlati és háztartástan tanár

13 Kalendárium Készítette: Jordán Dániel 8. H

www. prohaszka.gyor.hu

22

Taizé találkozó Rotterdam Nagy örömünkre az idén résztvehettünk a minden évben megrendezett Taizé-i találkozón. December 27-én indultunk Budatétényrõl a Missziós házból. Az út hosszú volt, de végre megérkeztünk. Ott eligazítást kaptunk magyar nyelven, ki melyik egyházközséghez fog tartozni és milyen munkát fog végezni. A mi csoportunk a „Decoration team”-hez tartozott, feladatunk az volt, hogy az esti imádsághoz elõkészítsük a terepet. A szállásunk egy Baptista templomban volt, ahonnan elvittek még aznap pár ember. Õk családokhoz kerültek. Négyen maradtunk magyarok. Rajtunk kívül még franciák és lengyelek laktak ott. Egy napunk úgy telt el, hogy felkeltünk, 8-ig kellett megreggelizni, majd fél 9-kor részt vettünk a reggeli imádságon. Ezután csoportfoglalkozáson lehetett részt venni, ahol különbözõ témák kerültek feldolgozásra. Pl.: a megbocsátás fontossága. Ezt követõen az Ahoyba mentünk (ez volt a gyülekezõhely, egy hatalmas csarnok). Itt elfogyasztottuk az ebédet. Majd a kis füzetünkbõl, amit az elsõ nap kaptunk (ebben benne volt minden, segített az eligazodásban és az imádságok énekei is megtalálhatók voltak benne), lehetett vá-

lasztani milyen programon szeretnénk részt venni. Mi megnéztük Noé bárkáját, de sajnos nem tudtunk bemenni, mert túl sokan voltunk és az idõ csekélynek bizonyult. Meglátogattuk a gospel koncertet, ahol fergeteges hangulat uralkodott. (Mindenkinek szívbõl ajánlom, hogy hallgassa a zenéjüket.) A koncert végén még táncolni is lehetett. Mivel mi dekoráltunk, ezért elõbb kaptunk vacsorát, mint a többiek. Ezután gyertyákat gyújtottunk, hogy szép legyen a terem. Elkezdõdött az esti ima. Énekekkel kezdtünk, majd meghallgattuk a különbözõ elmélkedéseket (mindig más-más nyelven), majd megint énekeltünk és elkezdõdött a kereszt-

hódolat. Ez este 9ig tartott. Gyönyörû volt. Az emberek sorban térdeltek várva arra, hogy a kereszthez jussanak. Sok volt a beteg ember, a tolószékes és egyéb fogyatékossággal élõk, de nagy öröm volt látni, hogy õk is odamentek a kereszthez. Azért volt lehetõségünk szabadprogramra is. Ezt városnézéssel töltöttük. Rengeteg szép helyet láttunk. Szilveszterkor kimentünk az egyházközséggel tûzijátékot nézni. Azért szórakozásra is volt bõven lehetõségünk, bár tudjuk ennek a találkozásnak a lelki felfrissülés a fõ célja. Azt hiszem mindannyiunk nevében bátorkodom kijelenteni, hogy ez a találkozó meghatározó volt az életünkben. Én saját tapasztalatként mondom, azt hiszem megtaláltam valódi énemet. Sokat segített és már alig várom a következõ találkozót. Nagy Enikõ 11. N

23 Öt nap kikapcsolódás Innsbruckban… Sokáig csak álomnak tûnt, de azután valóra vált. Már mindannyian nagyon izgatottan vártuk a síelés elsõ napját. Vasárnap a reggeli indulást, majd néhány óra utazást követõen dél körül értünk oda Innsbruckba.

Innsbrucki sítábor 2011. február 20–25. A város központjában található szálloda nagyon elegáns volt. Mindenki gyorsan bepakolt a szobájába, majd nemsokára megérkezett a csoportunk számára kijelölt síbusz, amellyel a Patscherkofelre vittek fel minket. Ezen a napon délután szabadon választható program is volt, amellyel éltek néhányan. A városban sétáltak és Innsbruck nevezetességeit csodálták meg, amíg a többiek síelni mentek. A kezdõ csoportnak Marek Péter tanár úr volt a vezetõje. Pár nap alatt a teljesen kezdõ csoportból majdnem, hogy profi síelõkké varázsolt minket. Egészen az alapoktól kezdtük, játékos feladatokkal tette színesebbé a nehéz „munkát”. Ez mókásnak tûnt, mert nem tudtuk mi minden vár ezután még ránk. Minél jobbak, és jobbak akartunk lenni, azzal a motivációval, hogy mi is hamarosan lecsúszhatunk a nagy és csodálatos hegyekrõl. A második nap reggelén mindenki nehezen mászott ki a puha ágyból. Sietni kellett, hogy idõben megreggelizzünk és utána felvegyük a meleg síruhát. Fél nyolckor lementünk az étterembe, ahol szépen megterített asztalok és finom falatokkal teli svédasztalos reggeli várt bennünket. Miután végeztünk, a sítároló felé vettük az irányt a lécekért és a botokért. Bepakoltunk a buszba és máris indulhattunk a Schlick 2000-re. Még ezen a napon is rengeteget tanultunk, hisz

mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. De a sok gyakorlás mellett volt idõnk a pihenésre és a szórakozásra is. A pálya szélén egy remek kis “Hütte” állt, a terasza nagyon hangulatos volt. Szólt a zene, az emberek táncoltak és mindenki forró teát vagy forralt bort kortyolgatott a hidegben. Nagyon jól éreztük magunkat, de nemsokára vissza kellett mennünk a szállodába. Mindenki örömére volt egy kis idõnk pihenni, szaunázni és a medencébe úszni, játszani. Aztán vacsora után mindenki a szobájába ment pihenni, hiszen az izomzatunkat ez a nap is nagyon próbára tette. A harmadik naptól kezdve Axamer Lizumon síeltünk. Találtunk egy szuper helyet a pálya alján, és itt tanultuk tovább Péter bácsi segítségével a következõ lépéseket. Bár sokszor elestünk, de mindig sikerült gyorsan felállni. Ilyenkor jókat nevettünk magunkon. Végre eljött a várva várt pillanat. Eljutottunk addig a szintig, hogy lecsúszhattunk a kék pályán. Az Olympiabahn névre hallgató vonattal mentünk fel a hegy tetejére, ahonnan lélegzetelállító látvány tárult elénk. Akármerre néztünk, mindenfelé óriási hegyek, melyeket csillogó hó borított. A hegy tetején egy „üvegpalota” állt, amelyrõl kiderült, hogy egy hatalmas étterem. Amikor azután megláttuk a hosszú – számunkra – meredek pályát, összerándult a gyomrunk. Majd elindult a nagy csapat, szépen sorba mindenki egymás után. Figyelmesen követtük Péter bácsi utasításait,

azonban az elsõ meredekebb kanyarban a csapatból majdnem mindenki elesett. Elég vicces látvány lehetett. Péter bácsi és Tamás bácsi egyenként mindenkit összeszedtek, és gyorsan indultunk tovább. A síelés egy leírhatatlan érzés. Szabad vagy, száguldasz, akár a madár. A táj olyan, mintha egy mesében lennénk. Hihetetlen, hogy mire képes a természet. Délben ismét visszamentünk a hegy tetejére, ahonnan a kék pálya indult. Az egész csapat együtt ment ebédelni, közben megbeszéltünk az aznapi élményeket, és jókat nevettünk. Amikor befejeztük az ebédet, visszatértünk gyakorolni a csákányos pályára. Körülbelül fél ötre megjött értünk a busz és a szállodába mentünk. A negyedik napon egy síversenyt rendeztek a csoportunknak, amelyen elég szép számmal vettünk részt szülõk és gyerekek egyaránt. Mindenki nagyon jól teljesített, ügyesen kerültük ki az akadályokat, a végén pedig mindenki kapott érmet. Ez örök emlék marad mindannyiunknak. Az egyik nap zárásaként este szánkópartira vittek bennünket. Hatalmas nevetések közepette, jó szórakozás volt lecsúszni a hosszú, kivilágított pályán. Az utolsó nap sajnos nem tudtunk síelni, mert nagyon ködös volt az idõ. Így közösen mentünk várost nézni, majd hamar elérkezett a búcsúzás ideje. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük szépen ezt a felejthetetlen sítábort Péter bácsinak! Az biztos, hogy ha lehet, akkor jövõre is szeretnénk mindannyian ott lenni! Megyesi Lilla 9. N Sztaracsek Boglárka 10. N

sonyi A karác eszámoló b ól szóló siítáborr www. a .hu ka.gyor a proh sz alon webold . olvasható www. prohaszka.gyor.hu

Már a régi keresztényekben is elevenen élt a vágy, hogy Jézus szenvedésének történelmi helyén járják végig passiójának állomásait. Ám a nagy távolság, a háborúk, az anyagi nehézségek és más okok miatt ezt csak kevesen tehették meg, s tehetik meg ma is. Mégis szeretnénk érzékeinkkel, szívünkkel ráhangolódni Krisztus emberi gyötrelmeire. Mert nincs igazuk azoknak, akik a vallást csak racionálisan, érzelmektõl mentesen, elméletben akarják gyakorolni. Szeretni nem lehet csak elméletben, azonosulni a másikkal nem lehet virtuálisan. Szükséges a külsõ, tettekben megnyilvánuló megvallás. Ezért készít a keresztény ember évszázadok óta keresztutakat, s járja végig

ban, áldozata folyamatosan történik az emberiség történelmében és a saját életünkben. Ezért a keresztútra nemcsak emlékezünk, hanem átélve azt magunk is bekapcsolódunk Jézus örök misztériumaiba. Ebben segít bennünket Horváth István újonnan elkészült alkotása. A mûvész arcok és kezek ábrázolásával ragadja meg a passió egyes állomásait. Jézus mélyre ható tekintete, szenvedésben szépült emberarca, amely a megdicsõülés beteljesedése felé tekint, majd a megdicsõülésben, az Atya szemlélésében behunyja földi szemét; Mária gyötrelemben is hitét sugárzó tekintete; Veronika és a síró asszonyok arca; a ruhát letépõ durva emberkéz; Mária halott gyermekét tartó gyöngéd karja; a sírban nyugvó Krisztus kendõvel letakart feje – mind egy-egy elmélkedés. Horváth István lírai realizmusban megfogalmazott, átgondolt,

Keresztút Hamvazószerdán áldotta meg Pápai Lajos püspök atya iskolánk diákkápolnájának új keresztútját. Horváth István Munkácsy-díjas képzõmûvész alkotását Lukácsi Zoltán atya gondolataival gazdagítva mutatjuk be.

kipróbált, elmélkedése; a keresztet Jézussal Cirenei Simonként együtthordozó szeretetébõl fakadó compassiója. Elõbb-utóbb mindenkinek el kell készítenie a maga keresztútját. Hiteles passiót csak az alkothat, aki azonosulni tud a Fájdalmak Férfiával, aki maga is tudja, mi a szenvedés. Aki nemcsak a test, hanem a lélek anatómiáját is ismeri. Nem elég a technikai tudás, kell az érteni tudás is, az alázat, az élet és halál titkainak bölcs leszüremkedése. Tudatos felvállalása a szenvedésnek, amely nélkül nincs megdicsõülés, tudatos felvállalása a halálnak, amely fájdalommal vajúdik bennünket az életre. Horváth István évek óta türelemmel várta, hogy elhatározása megérjen az alkotásra. A keresztút egy mûvész életében szükségszerûen összegzés, mint ahogy Jézus passiójában is ott van – mintegy sûrítve –, egész földi élete. Mindenki úgy szenved és úgy hal meg, ahogy élt. Mindenki úgy alkot képet a

azokat, így téve jelenvalóvá és élõvé a maga számára egy idõben és térben oly távoli eseményt. Mert Jézus kínszenvedése és kereszthalála nem pusztán régmúlt történelmi tény, hanem ma is élõ valóság, hiszen „idõrõl idõre átvérzi a történelem szövetét” (Pilinszky). Hiába tagadják, próbálják elfedni, jelen van a világ-

szenvedésrõl, ahogy él. Horváth István minden mesterségbeli tudása, és a teljesség felé haladó élete van ott az õ Jézusának keresztútjában, s az õ Jézusa most már mindannyiunké, és mindnyájunknak ugyanazt tanítja: hogy a kereszt lesújt és fölemel, összetör és megtisztít. S aki olyan szeretettel tudja magához ölelni keresztjét, mint Horváth István Jézusa, azt a Mennyei Atya is magához öleli az Õ végtelen szeretetében. Lukácsi Zoltán atya