NYELVVILÁG A BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA IDEGEN NYELVI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZETÉNEK SZAKMAI KIADVÁNYA

NYELVVILÁG A BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA IDEGEN NYELVI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZETÉNEK SZAKMAI KIADVÁNYA

2004 – 2014

15 2014

Szerkesztıbizottság Barthalos Judit, dr. Hegedüs Gyula, Hukné dr. Kiss Szilvia, dr. Kéri András, Lehr Emma, Szendrıi Ildikó

Fıszerkesztı Dr. Kéri András

Technikai szerkesztı Deák Gabriella

Szerkesztıség címe: 1054 Budapest, Alkotmány u. 9-11. ISSN 1786-0636 Felelıs kiadó: Medvéné dr. Szabad Katalin

Készült a BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar házi nyomdájában. Formátum: A/4 Ívszám: A/5 Példányszám: 400 Munkaszám:

TARTALOM

3

BEVEZETİ NYELVÉSZET

7

Dr. Polcz Károly: Az explicitációs hipotézis a nyelvészeti fordításkutatásban

9

MÉRÉS – TUDOMÁNY Dr. Lukácsi Zoltán: Eltérı nehézségő vizsgák, eltérı képességő vizsgázók: A látens regresszió – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (3. rész)

16

KOMMUNIKÁCIÓ Dr. Dósa Ildikó – dr. Loch Ágnes: Interkulturális kommunikáció – egy régi program új köntösben Nick Chandler: Thunderstruck: culture shock in the classroom Dr. Zsubrinszky Zsuzsanna: Az életstílus-leltár haszna a tárgyalópartner megismerésére

24 34 41

IRODALOM Dr. Kéri András: Régi maja költészet: ami a maja lírából megmaradt (1. rész) Dr. Nyusztay Iván: Václav Havel hatása az angol abszurd színházra

48 58

TÖRTÉNELEM Dr. Hegedüs Gyula: A „magyar kérdés” a londoni parlamentben 1945–1956

66

KULTÚRTÖRTÉNET Dr. Lukács András: Benyák Bernát József latin nyelvő magyar grammatikájának jelentısége a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetében Neumayerné dr. Streitman Krisztina: A színház körüli harcok Shakespeare korában Dr. Olasz György József: Szemelvények a francia sanzon történetébıl

76 81 89

OLVASÓLÁMPA Indián költemények: Mapucse, janakona és kicsua költık (Kéri András fordításai)

96

AKTUÁLIS Dr. Pál Ágnes: Európai Nyelvi Díj 2013

101

KÖNYVISMERTETÉS Hoványiné Medve Éva: Miért és hogyan olvas(tas)sunk?

103

REPERTÓRIUM Szerzı szerint Téma szerint

105 113

NYELVVILÁG

NYELVVILÁG

2004–2014

NYELVVILÁG

Jelen kiadványunk illusztrációinak forrása: Halzer Györgyi: A kelták mővészete. Budapest, Komáromy Publishing, 2006.

NYELVVILÁG

BEVEZETİ

7

A NyelvVilág elsı száma az alapítás évében, 2004-ben jelent meg a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar (KVIK) Idegen Nyelvi és Kommunikációs Intézetében. 2006 óta a Budapesti Gazdasági Fıiskola mindhárom karát felölelı Intézet közös kiadványa. 2013-ban, folyóiratunk megjelenésének tizedik évfordulóján, már a 14. számunk látott napvilágot, mivel az évi tervezett egy lapszám mellett idınként tematikus vagy nyelvhez köthetı különszámot is megjelentettünk a szokásosnál nagyobb példányszámban. Az elsı tematikus számunk a magyarspanyol nyelvő Asztúria – Asturias (2006/3) címő kötet volt, amely a KVIK és az Universidad de Oviedo, Facultad de Comercio, Turismo y Ciencias Sociales (Gijón) közötti együttmőködés tizenötödik évfordulójára készült, spanyol szerzık közremőködésével. A következı tematikus számunk Mexikó: Indiánok címmel jelent meg (2007/6), amely négy indián kultúrát mutat be röviden: többek között megismerkedhetünk benne a mezoamerikai naptárrendszerekkel és a mixték kódexekkel. Késıbb elkészült angol nyelvő számunk is (2010/10), amelyben a kulturális identitás egyes elemeirıl, módszertani kérdésekrıl, irodalmi mővekrıl, filmekrıl, illetve a magyar–brit történelmi kapcsolatokról szóló cikkek olvashatók. Két évvel késıbb jelent meg a német–spanyol nyelvő különszám (2012/13), amelyben az Intézet oktatóin kívül spanyol szerzık munkáival is találkozhatunk. A NyelvVilág alapításának tizedik évfordulójáról a jelenlegi, jubileumi számmal (2004-2014) emlékezünk meg, nagyobb példányszámban és a szokásosnál bıvebb terjedelemben. A folyóiratunkban publikált írások többsége a hagyományos megjelenés mellett karunk honlapján elektronikus formában is olvasható (www.bgf.hu → KVIK → Folyóirataink → NyelvVilág). Lapunk beindításával alapvetı célunk az volt, hogy Intézetünk három karra kiterjedı népes oktatógárdájának publikációs lehetıséget adjunk, s hogy mindenki bemutathassa azt a területet, amellyel foglalkozik. Emellett azt is szerettük volna elérni, hogy írásaink saját intézményünkben jelenjenek meg. A NyelvVilág betekintést nyújt a kollégák sokoldalú tevékenységébe, amely túlmutat a szorosan vett szakmai munkán. Ezzel vált igazán izgalmassá és színessé a lap, mert minimális megkötésekkel szinte minden témában születhetnek írások. Néhány példa a rovataink közül: Nyelvészet, Pedagógia, Irodalom, Színház–Film, Történelem–Társadalom, Földrajz, Turizmus, Interkulturális kommunikáció, Mérés–Tudomány, Civilizáció, Kitekintés, Világjárók. Az Olvasólámpa címő rovatunkban versfordítások olvashatók a világ többnyire ismeretlen, egzotikus költészetébıl. Közlünk aktuális híreket, konferenciabeszámolókat is, illetve szerzıink recenziókat írnak a munkájuk során használt szakkönyvekrıl és tananyagokról, valamint az intézet oktatói által írt könyvekrıl. A szerzıtársak a BGF három (2011 óta négy) karának – a Külkereskedelmi, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi, valamint a Pénzügyi és Számviteli Kar és ez utóbbihoz

NYELVVILÁG

8

BEVEZETİ

tartozó zalaegerszegi és salgótarjáni intézmények – oktatói. (Zalaegerszeg 2011 óta önálló karként mőködik.) A 15 lapszámban 71 szerzı 151 publikációjával összesen 792 oldalt töltött meg. Jubileumi számunk repertóriumában szerzık, illetve témák szerinti bontásban soroljuk fel az elmúlt évtizedben a NyelvVilágban megjelent összes cikket, tanulmányt és egyéb írást. Büszkék vagyunk arra, hogy a NyelvVilág tíz éve folyamatosan megjelenik, annak ellenére, hogy a nyomdaköltségeket – támogatás híján – az Intézet saját forrásaiból, bevételeibıl fedezi. Minden jelenlegi és egykori közremőködınek – szerzınek és szerkesztınek egyaránt – hálával tartozunk önzetlen munkájáért. A Szerkesztıség

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

9

Az explicitációs hipotézis a nyelvészeti fordításkutatásban DR. POLCZ KÁROLY KKK 1. Bevezetı Klaudy szerint „az explicitáció fordítástechnikai mővelet, melynek során bizonyos elemek, amelyek a forrásnyelvi szövegben impliciten (rejtetten, burkoltan) voltak benne, explicitté (világossá, nyíltan kifejezetté) válnak a fordításban” (1999a: 118). Az explicitáció mint az egyik lehetséges fordítási univerzálé már a kezdetektıl meghatározta a fordítástudománnyal foglalkozó kutatók gondolkodását. A jelenséggel számos tanulmány és néhány monográfia is foglalkozik. Találunk köztük elméleti problémafelvetı megközelítést (Toury 2001), kategorizációra törekvı munkát (Klaudy 1999b), olyan empirikus tanulmányokat, amelyek csupán néhány példa alapján fogalmazták meg hipotéziseiket (Blum-Kulka 1986; Heltai 2005), kisebb korpuszon végzett vizsgálatokat (Klaudy 1996; Pápai 2001), sıt a 90-es évek második felétıl a számítógépes nyelvészet térhódításával elıtérbe került a digitálisan olvasható párhuzamos és összehasonlítható szövegkorpuszok használata, amelyek segítségével az explicitáció nagy mennyiségő fordított és autentikus szöveg alapján vált kutathatóvá (Olohan és Baker 2000). 2. Blum-Kulka explicitációs hipotézise (1986) Az explicitációs hipotézis megfogalmazása Blum-Kulka (1986) nevéhez főzıdik. Tanulmányában a fordítás eredményeképpen keletkezett szövegekben vizsgálta a szövegszintő kohéziós és koherenciális eltolódásokat. Blum-Kulka szerint a kohéziós eltolódásoknak két lényeges oka van. Egyrészrıl, mivel a forrásnyelv és a célnyelv grammatikai rendszere eltér, a transzformációk során a célnyelvben másmás kohéziós kötéstípusok jelennek meg, amelyek nemcsak a szöveg kohéziójában, hanem explicitségében is eltolódásokat eredményeznek. Másrészrıl a fordítás folyamatára jellemzı, hogy a fordító megpróbálja értelmezni a forrásnyelvi szöveget. Ennek következtében óhatatlanul redundánsabb célnyelvi szöveg jön létre. Így a forrásnyelvi szöveg kohéziós szempontból explicitebb lesz. Ennek alapján Blum-Kulka a következıképpen fogalmazta meg az explicitációs hipotézist: „A forrásnyelvi szöveg interpretációjának folyamatában olyan CNY [célnyelvi] szöveg jöhet létre, amely redundánsabb, mint a FNY [forrásnyelvi] szöveg. A redundancia kifejezıdhet abban, hogy nı a CNY szöveg kohézív explicitségének szintje. Ezt az érvelést az explicitációs hipotézisnek nevezhetjük, amely azt állítja, hogy a FNY szövegrıl a CNY szövegre való áttérés folyamatában megfigyelhetı a kohézív explicitség növekedése, függetlenül a két nyelv rendszerbeli és szövegépítési különbségeitıl. Ebbıl az következik, hogy az explicitációt olyan jelenségnek tartjuk, amely inherens része a fordítás folyamatának.” (1986: 19, ford.: Klaudy 1999b: 17) Az explicitációt Blum-Kulka univerzális jelenségnek tartja, amely tetten érhetı a nyelvtanulók, a nem professzionális és a professzionális fordítók nyelvi produktumaiban egyaránt. A tanulmány második részében Blum-Kulka az olvasó- és a szövegfüggı koherenciális eltolódásokkal foglalkozik, amelyek következtében megváltozhat, vagy akár el is veszhet a szöveg jelentéspotenciálja. Az olvasófüggı eltolódásokat a közönség megváltozásával magyarázza. Mivel

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

10

a fordított szöveg befogadója általában eltérı háttértudással és szkémákkal rendelkezik, így elıfordulhat, hogy nem tudja levonni a megfelelı következtetéseket, ezért nem érzi koherensnek a szöveget. A szövegfüggı koherenciális eltolódások a konkrét fordítói megoldásokkal állnak összefüggésben. A fordító egyszerően nincs tisztában a forrásnyelvi szöveg jelentéspotenciáljával, ezért nem tudja azt megfelelıképpen közvetíteni. A tanulmány végén a szerzı nagyobb mintán végzett empirikus kutatások szükségességére hívja fel a figyelmet, amelyek segítségével feltárhatók az A nyelvre jellemzı kötéstípusok egy adott regiszterben, B nyelv jellemzıi hasonló regiszterben, valamint az A-B nyelv között mindkét irányú fordítás során létrejövı kohéziós eltolódások. Álláspontja szerint csak a stilisztikai preferenciák által diktált fakultatív megoldásokat szükséges figyelembe venni. A fordítások vizsgálatával bebizonyítható, hogy a célnyelvi szöveg kohéziós mintázata nem célnyelv-, de nem is forrásnyelv-specifikus, hanem önálló rendszert alkot. Ez pedig az explicitáció jelenségére utal. A koherenciális eltolódások kimutatásához, mivel ezek a szöveg jelentéspotenciálját érintik, a diskurzusközpontú pszicholingvisztikai megközelítést javasolja, amely segítséget nyújt a szövegek elemzésben, valamint az általuk keltett hatás vizsgálatában. Amennyiben a homogén forrás- és célnyelvi közönség értelmezése eltér, akkor olvasó- vagy szövegfüggı eltolódásokról van szó. 3. Az explicitáció további vizsgálata Blum-Kulka (1986) mérföldkınek számító tanulmányának megjelenése után számos kutató kezdett el foglalkozni az explicitáció jelenségének vizsgálatával. Séguinot (1988) bár alapjában véve egyetért az explicitációs hipotézissel, mégis több ponton is kritikát fogalmaz meg BlumKulka megállapításaival kapcsolatban. Az explicitációs hipotézis definícióját túlságosnak szőknek tartja. Szerinte „az explicitség nem feltétlenül jelent redundanciát” (1988: 106). Blum-Kulka több szót talált az angolról franciára fordított szövegekben. Ez Séguinot szerint az „angol és a francia nyelv közötti […] stilisztikai különbségekre vezethetı vissza” (1988: 107). Séguinet megállapítja, hogy Blum-Kulka az explicitáció jelenségét némiképp negatív fényben tünteti fel. Vitatja BlumKulka azon állítását, mely szerint „minél tapasztalatlanabb a fordító, annál jobban tükrözıdik a célnyelvi szövegben a forrásnyelvi szöveg értelmezésének folyamata” (Blum-Kulka 1986: 20). Ettıl pedig a célnyelvi szöveg explicitebb lesz (1986: 20). Blum-Kulka megállapítása szerint az explicitáció tapasztalt és tapasztalatlan fordítókra egyaránt jellemzı (1986: 21). Ebbıl Séguinet szerint az következik, hogy „az explicitáció lehet, hogy általános [jelenség], mégsem kívánatos” (1988: 108). Arra is rámutat, hogy Blum-Kulka megközelítésében keverednek a nyelvi problémákhoz és a szöveg interpretációjához köthetı fordítói stratégiák (1988: 107). Tekintettel arra, hogy a nyelvi rendszerek alapvetı eltéréséket mutatnak, különbséget kell tenni a nyelvi rendszer és fordítási folyamat által diktált fordítói döntések között. „Az explicitáció terminusát […] csak az olyan hozzáadásokra […] kellene alkalmazni, amelyek nem magyarázhatók a két nyelv közötti strukturális, stilisztikai és retorikai eltérésekkel” (1988: 108). Séguinet az explicitáció következı három formáját különbözteti meg: „A fordításban olyasmi kerül kifejezésre, amely nem szerepelt az eredetiben, a célnyelvi szövegben olyasmi kerül nyíltan kifejezésre, amit a forrásnyelvi szöveg preszuppozíció által implikál vagy értet meg, a forrásnyelvi szöveg egy eleme a fókusz, a hangsúly vagy a lexikai választás folytán fontosabbá válik a fordításban” (1988: 108). A tanulmány második részében Séguinet egy kisebb szaknyelvi korpuszon angol–francia nyelvpárban vizsgálta az explicitáció jelenségét. Kimutatta a fordított szöveg nagyobb fokú explicitségét a forrásnyelvi szöveggel szemben, amely a módosult téma-réma kapcsolatoknak,

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

11

fókusznak és a kötıszók hozzáadásának tulajdonítható, valamint annak, hogy a fordítók az alárendelt információt mellérendelı szerkezetben emelték ki. Ezek az eredmények megerısítették több elızı francia–angol irányban végzett vizsgálatának eredményét. A lexikai választások szintjén azonban nem sikerült kimutatnia az explicitációt. Míg az angolról franciára fordított szövegekben a szókincs kevésbé bizonyult precíznek, mint a forrásszövegben, addig francia– angol irányban ennek az ellenkezıjét tapasztalta. Toury felveti, hogy az explicitációs hipotézis tesztelésére megfelelı módszer lenne az ún. clozeteszt, tekintettel arra, hogy „az explicitség és az olvashatóság között nyilvánvaló, de semmi esetre sem egyszerő korreláció áll fenn” (2001: 227). Szerinte a cél nem egyszerően az, hogy igazoljuk vagy elvessük Blum-Kulka (1986) explicitációs hipotézisét, hanem inkább az, hogy módosítsuk, illetve hogy meghatározzuk azokat a körülményeket, amelyek között az explicitáció jellemzı. Az explicitáció mélyreható vizsgálatát javasolja annak megállapítására, hogy kimutathatók-e eltérések az explicitációs stratégiák alkalmazásában a nyelvtanulók és fordítók, nem professzionális és professzionális fordítók munkáiban, írott és szóbeli fordításokban, elsı és második nyelvre fordított szövegekben, illetve olyan kultúrákban, amelyek központi jelentıséget tulajdonítanak a fordításnak olyan kultúrákkal szemben, amelyekben a fordítás csupán marginális tevékenység (2001: 227). Ezek után a következı lényegre törı kérdést fogalmazza meg: „Ha a hasonlóságok valóban […] a nyelvi közvetítési folyamatoknak tulajdoníthatók, akkor vajon minek tulajdoníthatók az eltérések?” (2001: 227). Klaudy (1999b) explicitációs tipológiájában az explicitáció következı négy típusát különbözteti meg: kötelezı, fakultatív, pragmatikai és fordításspecifikus. A kötelezı explicitációt a fordítók azért végzik el, mert az egyes nyelvek közötti rendszerbeli eltérések miatt csak így kaphatnak helyes mondatot, tehát más választási lehetıségük nincs. A fakultatív explicitáció nem rendszerbeli, hanem nyelvhasználatbeli különbségekre vezethetı vissza. A fakultatív explicitáció tehát nem kötelezı, de ha a fordító nem végzi el, akkor „a célnyelvi szöveg egésze […] nem fog megfelelni a célnyelvi olvasók várakozásának, érezhetı lesz rajta, hogy fordítás” (Klaudy 1999b: 11). Ez az explicitációtípus létrejöhet a szavak szintjén, mondatszinten és szövegszinten is. A fordító gyakran azért egészíti ki a célnyelvi szöveget, mert a célnyelvi olvasó háttértudása nem teszi lehetıvé a szöveg megfelelı értelmezését. Klaudy ezeket a kiegészítéseket a pragmatikai explicitáció körébe sorolja, továbbá megjegyzi, hogy ez valójában a fakultatív explicitáció egyik típusa, mégis azért érdemel külön kategóriát, mert nyelven kívüli okokkal magyarázható (Klaudy 1999b: 13). A fordításspecifikus explicitáció csoportjába azok a bıvítések tartoznak, amelyek sem rendszerbeli, sem nyelvhasználatbeli, de nem is kulturális eltérésekkel magyarázhatók, hanem a fordítási folyamat természetébıl adódnak. Ennek oka egyrészrıl az, hogy a fordító más gondolatait fogalmazza meg, így nehezebb eljutnia a gondolattól a nyelvi formáig, másrészrıl megpróbálja az üzenetet világossá tenni a befogadó számára, így hajlamos értelmezı jellegő betoldásokkal ellátni a szöveget. Harmadik okként a szerzı az aszimmetria hipotézist jelöli meg, mely szerint „az explicitáció és az implicitáció nem szimmetrikus mőveletek […]” (Klaudy 1999b: 18). A „kooperációs elv” alapján a fordítók gyakrabban alkalmazzák a konkretizálás, felbontás és betoldás mőveletét (explicitáció), mint az általánosítást, összevonást és kihagyást (implicitáció) (1999b: 18). Klaudy (1996) egy másik tanulmányában kisebb korpuszon tesztelte az explicitációs hipotézis érvényességét. Vizsgálatában egy professzionális fordítót arra kért, hogy fordítson le egy 491 szóból álló beszédet angol nyelvre, majd ezt hat szakfordító hallgatóval visszafordítatta magyar nyelvre. A kísérlet során arra kereste a választ, hogy a szöveg visszafordítása során a fordítók

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

12

megırzik-e a magyarról angolra fordított szövegben megjelenı explicitációkat. A magyarról angolra történı fordítás során jelentısen emelkedett a szavak száma (491-rıl 835-re), míg a magyarra visszafordított szöveg, bár az angol szövegnél rövidebb lett, mégis átlagosan több szót (600) tartalmazott, mint az eredeti magyar szöveg. Ebbıl a szerzı azt a következtetést vonta le, „hogy a magyarról angolra fordított szövegben alkalmazott explicitáció nem tőnt el teljesen az angolról magyarra történı visszafordítás során (1996: 106). A továbbiakban az explicitáció különbözı típusai mentén vizsgálódott. Megállapította, hogy a kötelezı explicitáció nyilvánvaló módon eltőnik a visszafordítás során, ez azonban nem mondható el mindig a fakultatív, a pragmatikai és a fordításspecifikus explicitációról. A kísérlet eredményei arra engednek következtetni, hogy az írásbeli fordítás folyamatára valószínőleg jellemzıbb az explicitáció (hozzáadás), mint az implicitáció (kihagyás) (1996: 110). Pápai (2001) PhD-disszertációjában Blum-Kulka explicitációs hipotézisét tesztelte kétnyelvő angol–magyar és egynyelvő magyar–magyar korpusz segítségével. Az angol–magyar korpusz nyolc angol mővet és azok magyar fordítását, míg a magyar–magyar korpusz nyolc magyarra fordított és ugyancsak nyolc autentikus (nem fordított) magyar mő szövegét tartalmazta. A korpuszokban a szépirodalmi mővek között helyet kapott a tudományos értekezı próza is. Az elemzés a szövegek elsı száz mondatára terjedt ki. Pápai a következı négy hipotézist állította fel: „1. Az angolról magyarra fordított szövegek explicitebbek, mint a forrásnyelvi angol szövegek. 2. A fordítás útján létrejött magyar szövegek explicitebbek, mint az eredeti magyar szövegek. 3. Az explicitáció mértéke magasabb a tudományos szövegekben, mint a szépirodalmi szövegekben. 4. Az explicitáció a fordítás univerzális sajátossága.” (Pápai 2002: 98) A szerzı angol–magyar fordítási irányban 16 explicitációs mőveletet tárt fel és elemzett. Ennek segítségével mutatott rá az explicitáció formájára, jellegére és kiváltó okaira. A magyar–magyar korpuszon alkalmazott vizsgálati módszer az elızıtıl merıben eltérı, ugyanis „nem fordítói mőveleteket, hanem azok alkalmazása során létrejött szövegjellemzıket [vizsgált]” (2002: 104). A vizsgálatban szereplı adatok elemezésével Pápai bebizonyította, hogy az 1. 2. és a 4. hipotézis igaz, míg a harmadikat a kutatás akkori állása szerint elvetni kényszerült. Burnett (1999, hivatkozik rá Olohan és Baker 2000) MSc-disszertációjában kimutatta, hogy bizonyos angol idézı igék után az angol that kötıszó gyakrabban szerepel angolra fordított szövegekben, mint autentikus (nem fordított) angol szövegekben. Olohan és Baker (2000) ennek nyomán kezdték meg korpusznyelvészeti módszerek segítségével az angol say és tell igék különbözı alakjait (say, said, says, saying, tell, told, tells, telling) követı that kötıszó használatának vizsgálatát. Kutatásukat a TEC (the Translational English Corpus – Fordított Angol Szövegek Korpusza) és a BNC (British National Corpus – Brit Nemzeti Korpusz) korpuszból nyert adatok alapján végezték el. A körülbelül 3,5 millió szavas TEC korpusz különbözı nyelvekrıl angol nyelvre fordított szövegeket tartalmaz. Az anyag túlnyomó részét (82%) szépirodalmi szövegek alkotják, de kisebb arányban megtalálhatók benne légitársaságok fedélzeti lapjai, életrajzi írások és egyéb újságcikkek (a vizsgálat óta a korpusz nagysága és jellemzıi változtak). A fordításokat angol anyanyelvő fordítók készítették, akik között nık és férfiak egyaránt találhatók. Az autentikus angol szövegeket tartalmazó BNC korpusz alapján egy olyan összehasonlítható alkorpuszt állítottak össze, amely jellemzıiben hasonlít a TEC-korpuszra. Az eltérés csupán annyi, hogy nemcsak teljes szövegeket, hanem szövegrészleteket is tartalmaz.

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

13

Az eredmények alapján a szerzık megállapították, hogy a vizsgált igék különbözı alakjai után a that kötıszó többször fordul elı a fordításokban, mint az autentikus szövegekben. Értelmezésük szerint a kutatási eredmények a szintaktikai explicitáció jelenségére utalnak. Azt is sikerült kimutatniuk, hogy „a that kötıszóval használt bizonyos lexikai és szintaktikai mintázatok jellemzıbbek a fordított, mint az eredeti angol szövegekre […] A that kötıszó gyakrabban fordul elı a fordított TEC-korpuszban egyszerőbb szintaktikai szerkezetekkel, mint az autentikus szövegeket tartalmazó BNC-ben” (2000: 157). A passzív szerkezetbe csomagolt it is said that kifejezés jellemzıen a fordított korpuszban jelent meg. A passzív szerkezetek általában bonyolultabbnak számítanak, de a szerzık ezt azzal próbálták magyarázni, hogy a hasonló fordulatok inkább tekinthetık állandósult kifejezéseknek, mint bonyolult szintaktikai szerkezetnek (2008: 157), bár a jelenség okára nem tudtak teljes körő magyarázattal szolgálni. További figyelemre méltó kutatási eredmény, hogy a tells alak átvitt értelemben szignifikánsan magasabb arányban fordult elı a TEC-ben, valamint a visszaható névmások is általában gyakoribbak a fordított korpuszban az autentikus szövegekkel összehasonlítva. Azt is megállapították, hogy a fordítók az idézı tagmondatokban a névmásokkal szemben elınyben részesítik a tulajdonneveket. Ez a jelenség is az explicitációs hipotézist bizonyítja, amennyiben nagyobb mintán is igazolható. Károly és munkatársai (Károly et al. 2000) magas és alacsony pontszámot elért középfokú vizsgafordításokon végeztek kohéziós elemzést Halliday és Hasan (1976) kohéziós taxonómiája alapján. A vizsgálat nem igazolta maradéktalanul azt a hipotézisüket, mely szerint a kohéziós eszközök használatából következtetni lehet a fordítások minıségére. A kutatás egyes részeredményei relevánsak az explicitációs hipotézis szempontjából is. A vizsgáztató által készített kulcsfordítás és a vizsgázók vizsgafordításai közötti eltéréseket vizsgálva kimutatták, hogy „a vizsgázók explicit módon jelölték a kötéseket olyan helyeken is, ahol a kulcsfordítás kihagyta vagy más grammatikai elemmel helyettesítette ıket” (Károly 2007: 94). A magasabb pontszámot elért fordításokra jellemzıbb, hogy a logikai relációkat implicit módon fejezték ki, míg a gyengébbek több explicit kötıszót használtak. A vizsgálat eredményei azt a feltevést látszanak igazolni, hogy az explicitáció, legalábbis a kohéziós eszközök szintjén, inkább a kevésbé kompetens, mint az erısebb fordítások jellemzıje (Károly 2007: 94). Heltai (2005) az explicitáció jelenségének azon dimenzióját vizsgálta, mely szerint az explicitáció segítségével a célnyelvi szöveg érthetıbbé válik a befogadó számára. Tanulmányában három kérdést fogalmazott meg. Az elsı a hozzáadás (addition) és az explicitáció közötti kapcsolattal van összefüggésben. Szerinte fontos különbséget tenni a nyelvi (linguistic) és a valódi explicitség (true explicitness) között. Az elıbbi bizonyos mértékben a hozzáadás szinonimájaként is felfogható, míg az utóbbi megkönnyíti a szöveg interpretációját. Az explicitség két típusa között némi átfedést feltételez, bár a nyelvi explicitség nem feltétlenül könnyíti meg a szövegfeldolgozást a befogadó számára, ugyanis az interpretáció több más tényezıtıl is függ, így például a kontextustól, a kognitív környezettıl, valamint attól is, hogy mennyire gyakori vagy megszokott a kérdéses nyelvi elem elıfordulása. Álláspontja szerint pszicholingvisztikai vizsgálatokkal lehetne kimutatni, hogy az explicitség valóban megkönnyíti-e a szöveg értelmezését. A tanulmány következı részében a redundancia és az ellipszis szerepét vizsgálta az explicitációban. Érvelése szerint:

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

14

„Az explicitáció növelheti a redundanciát és így segíthet az értelmezésben. Azonban az explicitáció nem minden típusa és elıfordulása jár nagyobb redundanciával, valamint a nagyobb redundancia nem mindig segíti a feldolgozást. Másrészrıl az ellipszis általában megnehezíti a feldolgozást, de a releváns információ kiemelésével meg is könnyítheti azt” (2005: 66–67). Az explicitációs hipotézis szerint a fordítók általában arra törekednek, hogy világosabban fogalmazzanak, így megkönnyítik a szöveg értelmezését a befogadó számára. Ezzel kapcsolatos Heltai harmadik problémafelvetése: ha a célnyelvi szöveg általában explicitebb, akkor minek tulajdonítható az a jelenség, hogy a fordítás gyakran nehezebben olvasható, mint az autentikus szöveg? A tanulmány egyik fontos következtetése szerint az explicitség nem biztos, hogy megkönnyíti az interpretációt, sıt akár meg is nehezítheti azt, ugyanis nagyobb kognitív terhet ró a befogadóra. Példaként a jogi szövegeket említi, amelyek explicitségük ellenére gyakran nehezen érthetık. Álláspontja szerint csak a valódi explicitségrıl mondható el, hogy megkönnyíti a szövegfeldolgozást. Dimitrova (2005) orosz–svéd nyelvpárban vizsgálta a logikai relációkat. Míg az orosz ezeket többnyire implicit módon jelöli, a svéd nyelvre az angolhoz hasonlóan a nagyobb mértékő explicitség jellemzı. A szerzı elemzéseiben a folyamatközpontú megközelítést alkalmazta (TAP). Ennek segítségével mutatta ki, hogy mely típusú logikai relációk okoznak problémát a fordítás során és melyek nem. A vizsgálat eredményeibıl arra következtetett, hogy a logikai relációk explicitálásának hátterében pragmatikai inferenciális folyamatok állnak. A fordító a felszíni szerkezet feldolgozásán túl a szöveg pragmatikai kontextusában mozgósítja saját háttértudását, valamint figyelembe veszi a fordítás célját is. Dimitrova kutatásai azt az álláspontot erısítik, mely szerint az explicitáció a fordítás folyamatának elválaszthatatlan velejárója, és mint ilyen a gyakorlott fordítók munkáját jellemzi. Álláspontja szerint szoros összefüggés figyelhetı meg az explicitáció mértéke és a szöveg minısége között. Ezzel szembehelyezkedik a szakirodalomban szintén elterjedt másik nézettel, mely szerint az explicitáció a kezdı fordítókra jellemzı (Károly 2007: 93). 4. Következtetések Tanulmányomban azokat a fordítástudományi és nyelvészeti munkákat tekintettem át, amelyek tesztelték és továbbgondolták az explicitációs hipotézist (Blum-Kulka 1986). Az ismertetett vizsgálatok eredményei többnyire megerısítik azt a feltételezést, hogy az explicitáció a fordítás folyamatának elválaszthatatlan jellemzıje. Természetesen találunk példát ellentétes vélekedésekre is. Például a Károly és munkatársai által végzett vizsgálat (Károly et al. 2000) arra enged következtetni, hogy az explicitáció inkább a kevésbé kompetens fordításokra jellemzı, bár meg kell jegyezni, hogy a szerzık olyan nyelvhasználók produktumait vizsgálták, akik nem valós fordítási tevékenységet végeztek. A mintamegoldást készítı szakember feltehetıleg nem professzionális fordítást, hanem csupán egy javítókulcsot kívánt közreadni. A nyelvvizsgázók is „csak” a középfokú nyelvvizsga követelményeinek kívántak megfelelni. Ezért valószínő, hogy ezek a nyelvi produktumok nem ugyanazt a folyamatot és eredményt tükrözik, mint amikor a fordító – akár professzionális, akár kezdı – valós fordítási igényt elégít ki. Az explicitációs hipotézis igazolására vagy elvetésére nagyobb korpuszokon végzett vizsgálatok megbízhatóbb eredményeket adnak. Ezen vizsgálatok korlátai abban mutatkoznak meg, hogy nem egységes kritériumok alapján és csak egy-egy nyelvpárban végezték ıket. Az explicitáció mint fordítási univerzálé minden kétséget kizáró bizonyítása csakis egy nagy nemzetközi projekt

NYELVVILÁG

NYELVÉSZET

15

keretében képzelhetı el egységes és szigorú kritériumok alapján felállított, számos nyelvpárt, fordított és autentikus szövegeket egyaránt tartalmazó korpuszok és alkorpuszok mélyreható elemzésével, amelyek összeállításánál nem csupán a nyelvi, hanem a nyelvhasználó, a fordítás és a kultúra tágabb kontextusát meghatározó körülményeket is szükséges figyelembe venni (ld. Toury 2001). Felhasznált irodalom Blum-Kulka, S. (1986) Shifts of cohesion and coherence in translation. In: House, J., BlumKulka, S. (eds.) Interlingual and Intercultural Communication: Discourse and Cognition in Translation and Second Language Acquisition Studies. Tubingen: Gunter Narr. 17–35. Dimitrova, E. (2005) Expertise and Explicitation in the Translation Process. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. Halliday, M. A. K., Hasan, R. (1976) Cohesion in English. London: Longman. Heltai P. (2005) Explicitation, redundancy, ellipsis and translation. In: Károly K., Fóris Á. (eds.) New Trends in Translation Studies, In Honour of Kinga Klaudy. Budapest: Akadémiai Kiadó. 45–74. Károly K., Árvay Á., Edwards M., Fekete H., Kolláth K., Tankó, Gy. (2000) A szövegkohézió mérése a vizsgafordítások értékelésében. Fordítástudomány. II. évf. 2. szám. 36–63. Károly K. (2007) Szövegtan és fordítás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Klaudy K. (1996) Back-translation as a tool for detecting explicitation strategies in translation. In: Klaudy K., Lambert J., Sohár A. (eds.) Translation Studies in Hungary. Budapest: Scholastica Kiadó. 99–114. Klaudy K. (1999a) Az explicitációs hipotézisrıl. Fordítástudomány I. évf. 2. szám. 5–21. Klaudy K. (1999b) Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest: Scholastica. Olohan, M., Baker, M. (2000) Reporting that in translated English. Evidence of subconscious processes of explicitation? Across Languages and Cultures. Vol. 1. No. 2. 141–158. Pápai V. (2001) Az explicitációs hipotézis vizsgálata. PhD-disszertáció. Pécs: Pécsi Tudományegyetem. Pápai V. (2002) Az explicitációs hipotézis vizsgálata angol-magyar és magyar-magyar párhuzamos korpuszok egybevetésével (értekezés tézisei). Fordítástudomány. IV. évf. 1. szám. 97–107. Séguinot, C. (1988) Pragmatics and the explicitation hypothesis. TTR: traduction, terminologie, rédaction. Vol. 1. No. 2. 106–14. Toury, G. (2001) Descriptive Translation Studies and Beyond. Shanghai: Shanghai Foreign Language Education Press.

NYELVVILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

16

Eltérı nehézségő vizsgák, eltérı képességő vizsgázók: A látens regresszió – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán 3. DR. LUKÁCSI ZOLTÁN KVIK Bevezetés Nyelvvizsgákkal és nyelvvizsgáztatással foglalkozó tanulmányomban ez alkalommal a látens regresszió módszertanával ismertetem meg az olvasót. Korábbi írásaimhoz hasonlóan most is arra törekeszem, hogy ne terheljek senkit nehezen érthetı technikai részletekkel. Dolgozatom elsı részében azt írom le, hogyan kívánják a vizsgaközpontok az igazságosság és egyenlı bánásmód elvét biztosítani a vizsgázók számára. Ezt követıen a látens regressziót mint statisztikai eljárást mutatom be. Végül ennek gyakorlati alkalmazhatóságát demonstrálom éles vizsgán felvett adatok felhasználásával. Nyelvvizsgák szintillesztése Egyszerre szakmai kívánalom és jogi elvárás, hogy két azonos fajtájú és típusú, Magyarországon államilag akkreditált nyelvvizsga – ugyanazt a mögöttes tartalmat mérve – azonos tudásmennyiséget igényeljen a sikeres teljesítéshez. Egy kétes tudással rendelkezı vizsgázótól azt várjuk, hogy vizsgarendszertıl és vizsgaidıponttól függetlenül megbukjon, a nyelvet jól beszélıtıl pedig azt, hogy sikeres nyelvvizsgát tegyen idıponttól függetlenül. Az ilyen következetesség csak akkor biztosítható, ha a vizsgarendszer megbízható standardokat állapít meg. Davies et al. (1999) meghatározása szerint ezek a normák megfigyelt vagy elvárt teljesítményszintek. Hansche (1998) négyosztatú rendszerbe foglalja a teljesítményszinteket, a teljesítmény leírásokat, az egyes szintek jellemzı tulajdonságait képviselı tanulói produktumokat és a határoló pontértékeket. Ez utóbbiak célja és szerepe, hogy a vizsgázói teljesítmények két vagy több csoportba sorolhatóak legyenek (Cizek és Bunch, 2007). Normák megállapítására és szintillesztésre még az olyan vizsgarendszerek esetében is szükség van, amelyek részletes vizsgaspecifikációval rendelkeznek, szigorúan azonos formátumúak, feladataik típusa és száma meghatározott és állandó, valamint tesztlépéseiket ugyanazok a szakemberek írják és fejlesztik. Cook és Eignor (2005) szélsıséges álláspontja szerint egyformán megbízható és azonos nehézségő párhuzamos tesztváltozatokat gyakorlatilag lehetetlen létrehozni. Magyarországon ennek ellenére bevett gyakorlat – szakértık egy szők csoportjának minıségi ítéletére hivatkozva – azonosnak tekinteni és felcserélhetıként kezelni feladatsorokat akár évek hosszú során át. Az európai harmonizáció nyelvtanulást, nyelvtanítást, és vizsgáztatást szabályozó eszköze a Közös Európai Referenciakerethez (KER, Európa Tanács, 2001) történı szintillesztés. A cikk írásának idején átdolgozás alatt álló 137/2008 (V. 16.) Kormányrendeletben rögzített elıírást számos bírálat érte. Kaftandjieva (2007) szerint az illesztés felsıbb utasítások teljesítésének igazolásává zsugorodott kötelezı gyakorlat, Davies (2008) pedig inkább a kreativitás és kísérletezés korlátját látja benne, semmint olyan közös metanyelvet, amely az európaiságot erısítené.

NYELVVILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

17

Az egyenértékősítés Az egyenértékősítés a KER-hez történı illesztés érvrendszerének eljárásai között az empirikus szakaszban, az adatok alapján végzett külsı validálásban kap helyet. Holland (2007) három csoportba sorolja a teszteken elért, megfigyelt pontszámok átalakításának módszereit: (a) elırejelzés, (b) skálaigazítás, és (c) egyenértékősítés. Az elsı esetben egy feladatsoron elért eredmény jelzésként szolgál egy másik mérıeszközön várható eredménnyel kapcsolatban. A skálaigazítás célja, hogy összehasonlítható eredményekre jussunk. Erre akkor nyílik lehetıség, ha különbözı vizsgatartalmakat azonos vizsgázói populációval végeztetünk el, vagy legalábbis egy közös horgonyteszt kiegészíti a specifikus részeket, így összekötve a két sajátos tartalmat. Végül az egyenértékősítés esetében a célzottan azonos megbízhatóság és nehézség mellett a tesztváltozatok azonos konstruktumot képviselnek. Az egyenértékősítés csak akkor megvalósítható, ha rendelkezésünkre áll vagy egy olyan vizsgázói csoport, amelyik az összes vizsgált tesztváltozatot elvégzi, vagy pedig tesztlépéseket ismétlünk. A közös itemeket alkalmazó mérést Holland és Dorans (2006) egyenlıtlen csoport horgonyteszt felépítésnek (nonequivalent groups with anchor test, NEAT), Kolen (2007) pedig közös item egyenlıtlen csoportnak nevezi. Fontos különbség a kettı között, hogy a közös itemek a sajátos tesztrészekkel azonos konstruktumot képviselnek. Verhelst (2004) a közös tesztlépéseket csak akkor tekinti horgonynak, amennyiben rendre ugyanezek az itemek ismétlıdnek. A becslési eljárások Az egyenértékősítés mind a klasszikus, mind a modern tesztelmélet módszer- és eszköztanával elvégezhetı. Elızıre példa Livingston (2004) könyve, melyben a lineáris és percentilis egyesítéses eljárást mutatja be az ETS gyakorlatában. Az item-válasz elméletre épülı eljárások között leggyakrabban az együttes maximum likelihood (JML), a marginális maximum likelihood (MML), és a feltételes maximum likelihood (CML) becslési folyamataival találkozhatunk. Ghosh (1995) és Molenaar (1995) kutatásai szerint a JML eljárás következetlen becsült paraméter értékekhez vezet, Drasgow (1989) és Karabatsos (2000) pedig azt igazolta, hogy az ezekhez társuló standard hibák nem helyesek. Hasonlóan komoly aggály az is, hogy a minta növekedésével a megoldandó probléma egyenes arányban nı, hiszen minden egyes vizsgázó és minden egyes item saját paraméterbecslést igényel. Verhelst (2004) ezek alapján a JML eljárást alkalmazó szoftverek használata helyett a CML és MML becsléseket ajánlja. A látens regressziós elemzés A következıkben a látens regressziós elemzés statisztikai hátterét és alapelveit vázolom fel. A téma iránt érdeklıdı olvasó részletes leírást Verhelst és Verstralen (2002: 3-50) kézikönyvében talál. Lényegét tekintve a látens regresszió egy egyváltozós regressziós elemzés, amelyben a függı változóról közvetlen megfigyelések nem állnak a rendelkezésünkre. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mérendı jelenség közvetlenül nem megfigyelhetı. Elképzelhetı, hogy egy ember testsúlyának mérésére egy centiméter szalag áll a rendelkezésünkre. A derékbıség és testmagasság arányából kis gyakorlattal becslést tudunk tenni arra, hogy az illetı kórosan sovány vagy túlsúlyos. Ha a mérıeszköz egy kérdıív, ami a táplálkozási szokásokat vizsgálja, akkor az elfogyasztott kalóriák mennyiségébıl, vagy az étel minıségébıl és összetételébıl óvatos következtetést tehetünk az alany testalkatára. Vegyük észre, hogy míg az elsı esetben fizikai mérést végeztünk a mércével, a másodikban egy a szokásokat feltáró felmérés áll a rendelkezésünkre. Mégis mindkettıben közös, hogy a testsúly tekintetében nincs közvetlen adatunk, pedig ez egy mérleg segítségével (elméletileg) megoldható lenne.

NYELVVILÁG

18

MÉRÉS – TUDOMÁNY

A pszichológiai és így a pedagógiai mérés során a mérendı egy közvetlenül nem vizsgálható konstruktum. A kommunikációs kompetenciának számos elméleti meghatározása létezik (Bachman, 1990; Bachman és Palmer, 1996; Canale, 1983; Canale és Swain, 1980; Celce-Murcia, Dörnyei és Thurrell, 1995; Chapelle, Grabe és Berns, 1997; Savignon, 1983; Skehan, 1992, 1998), annak meglétére és mennyiségére azonban csak feladatokba ágyazott kérdésekre adott válaszokon keresztül következtethetünk. Nem arra vagyunk kíváncsiak, hány helyes vagy helytelen választ adott egy vizsgázó, hanem arra, ez mit jelent valójában: Mennyire jól tudja az adott nyelvet? Még egyszerőbben fogalmazva: Milyen jól beszéli a nyelvet? A szakirodalom tényként kezeli (Petersen, 2007: 57), hogy bár a magasan standardizált vizsgák, így a Magyarországon akkreditált állami nyelvvizsgák is, részletesen leírt vizsgaspecifikációkra épülnek, tartalmukat és formájukat tekintve is nagyon hasonlóak, mégis eltérı nehézségőek, ezért egyenértékősítésükre van szükség. Ennek egy kézenfekvı módja, ha feladatokat ismételten használatba veszünk, ezzel kapcsolatot teremtve a vizsgasorok között. Egyes esetekben a vizsgaközpontok úgy dönthetnek, hogy nem kívánnak az ismétlés lehetıségével élni, mert például röviddel az elsı alkalmazás után nyilvánosságra hozzák a kérdéseket, ahogyan az érettségi sorokkal is történik. Ilyenkor egy másik elvárást szokás támasztani, ebben az esetben a vizsgázókkal kapcsolatban: azt feltételezik, hogy a vizsgázók képességszintje a populációban azonos. Ez tehát kevésbé technikai szóhasználattal annyit jelent, hogy rendre ugyanolyan tudású vizsgázók jelennek meg a vizsgán. Az azonos képességszintő vizsgázók elvárása nagyban leegyszerősíti a mérés problematikáját. Az olvasóban bizonyára felsejlik a marginális maximum likelihood eljárás és annak legnagyobb elınye, a pontosság. Ha ugyanis igaz az, hogy a vizsgázók egy adott átlagos képességszintő, normális eloszlású populációból vett véletlen minta elemei, akkor a populációnak csupán két paraméterére kell becslést adni: (a) az átlagra és (b) a varianciára. Verhelst (2004: 5-7) azonban figyelmeztet arra, ezt az elvárást igazolni is kell, nem szabad a rossz tervezés hibáinak elfedésére kihasználni. A kutatási kérdés: azonos átlagos képességszinttel rendelkeznek-e a vizsgázók a populációban? A nulla hipotézis szerint az egyes csoportok átlagos képességszintje (a populációban) azonos, H0: θ1 = θ2. A kutatási hipotézis szerint az egyes csoportok átlagos képességszintje a populációban nem azonos, H0: θ1 ≠ θ2. A kérdés vizsgálatára a látens regresszió egy két elembıl álló modellt alkalmaz. A méréselméleti rész a korábban bemutatott1 egyparaméteres logisztikus modell (OPLM), amely a tesztlépések diszkriminációját és elhelyezkedését írja le. A szerkezeti rész pedig a regressziós egyenlet, melyben a megfigyelt tesztpontszámot (Yi) bontjuk részekre:

ahol µ egy állandó, β1 egy regressziós együttható, amely a különbséget mutatja a kérdéses populáció és az összehasonlítás alapját adó referencia populáció átlagos képességszintje között, X1i a kutatási kérdésben megjelenı változó, melyet nominális skála esetében [0,1] kódokkal jelölünk, εi pedig a hiba. A látens regresszió megkívánja, hogy azt az elvárást támasszuk a hibával (reziduálissal) szemben, hogy normális eloszlású, zéró középértékkel és ismeretlen σ2 varianciával. Az elemzésben a mérési és a szerkezeti rész kapcsolatát a nyíl jelöli: 1

Lukácsi Zoltán (2012): Illeszkedés és alkalmazhatóság: A modern tesztelméleten alapuló számítógépes programcsomagok képességszint-becslése – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán. NyelvVilág. 12. sz. 5-21.

NYELVVILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

19

ahol θi a populáció átlagos képességszintje. Mivel a számítások során mind a tesztlépések (itemek), mind a vizsgázók ismeretlenek, ezek a paraméterek becsült értékként jelennek meg. Ha a kutatási kérdésben vizsgálandó változó nominális skálát alkot, tehát egy minıség vagy tulajdonság, akkor a csoportok számánál eggyel kevesebb regresszorra lesz szükségünk, hiszen a viszonyítás alapját képezı referencia populáció esetében Xn = 0. A szerkezeti részt tovább egyszerősíti, hogy a referencia populáció átlagos képességszintjét zéróval azonosítjuk a könnyebb összehasonlítás érdekében: µ = 0. A továbbiakban azt kutatjuk, hogy a populációk átlagos képességszintje azonos-e. Képlettel kifejezve:

A t-próbában szereplı 0 tehát a referencia populáció átlaga (µ), a nevezıben pedig a vizsgált populáció becsült átlagának standard hibája szerepel. Egy vizsgált populáció nem csak a referenciával vethetı össze, hanem másik vizsgált populációval is. Ilyenkor a számlálóban a két együttható különbségének és a különbség standard hibájának a hányadosa adja meg a statisztikát. Önmagában az, hogy a különbség statisztikai jelentıséggel bír, még nem jelenti azt, hogy fontos vagy értelmes eltérésrıl beszélünk. A különbség erejét a modellben a Cohen-féle d mutatóval jellemezzük (Cohen, 1988):

A Cohen-féle d mutató a becsült középérték standard hibája helyett annak szórását használja a nevezıben, így a minta nagysága nem torzítja értékét. A javasolt értelmezés szerint d = 0,20 csekély, d = 0,50 közepes és d = 0,80 erıs hatást jelent. A látens regressziós elemzéseket a szakma elsısorban hosszmetszeti populációs összehasonlítások esetében alkalmazza. Tate és Heidorn (1999) Floridában végzett elemzésében azt vizsgálta, hogyan változik 188 iskola tanulóinak íráskészsége egyik évrıl a másikra. Hollandiában Hickendorff, Heiser, Van Putten, és Verhelst (2009) a látens regresszió eszközével modellálta a tanulók matematikai képességszintjében bekövetkezett csökkenést. A tanulmány végén arra a következtetésre jutnak, hogy a hagyományos osztást háttérbe szorító és az írásban történı számítást nélkülözı elızetes becslésre alapozó oktatási reform sikertelensége áll a háttérben.

NYELVVILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

20

– avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán A látens regressziós elemzés gyakorlati bemutatásához az Euro Nyelvvizsga B2 szintő üzleti angol nyelvismereti vizsgarészének (Grammar and vocabulary) adataival fogok dolgozni. Ez a vizsgarész utoljára 2012 decemberében képezte a vizsga részét, feladatait ma felkészítı tanfolyamokon és internetes tananyagokban használják. A vizsgált idıszakban öt vizsgaidıszak volt itemeken keresztül közvetetten összekapcsolva: 2009. december, 2011. május és szeptember, valamint 2012. szeptember és december. A teljes minta nagysága n = 461. A kalibrálás során egy tesztlépést negatív diszkrimináció, öt másik itemet pedig 0,10-et el nem érı item-teszt korreláció miatt kizártam az elemzésbıl. Az OPLM modellben az itemek diszkriminációs átlagát g = 3 határoztam meg. Azt találtam, hogy a vizsgált öt idıszak mindegyikének belsı megbízhatósága emelkedett a diszkriminációs indexek bevezetésével. Az így meghatározott modell megfelelı leírását adta az item-válaszoknak (R1c = 329,342; df = 343; p = 0,6942). A vizsgák egymáshoz viszonyított nehézségét és a beállított standardot az 1. ábra tartalmazza.

1. ábra

Teszt karakterisztikus görbék és megfelelési minimum a vizsgált idıszakokban

Az 1. ábrán a képességszint a valódi tudásszintet jelöli a modell elvárásainak megfelelıen, a valószínőség pedig a maximális tesztpontszám elérésének a valószínőségeként értendı. Ez az érték az itemek kiemelése következtében 37 és 40 között változott. Adott képességszinten a maximális tesztpontszám és a valószínőség szorzata adja meg az elvárt teljesítményt. A függıleges vonallal jelzett standardnál (θ = 0,22) tehát rendre a következı pontszámokat várhatjuk: 28,87; 20,43; 22,84; 25,38; illetve 20,44. A görbék szerint a legnehezebb vizsgasor az utolsó (2012. december), míg a legkönnyebb az elsı volt (2009. december). A legnehezebb teszten mégis több pontot kellett összegyőjteni a vizsgarész sikeres teljesítéséhez, mint 2011. májusban. Ennek az oka az, hogy 2012. decemberben 39 item maradt az elemzésben, 2011. májusban viszont csak 37.

NYELVVILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

21

Két dolgot világosan kell látnunk. Egyrészt, hogy az öt vizsga nehézsége eltérı volt. Másrészt pedig – és ezzel összefüggésben –, hogy ha azonos elvárásokat akarunk a vizsgázókkal szemben támasztani, akkor vizsgaidıszakonként más és más megfigyelt pontszámmal jellemezhetjük a sikeres teljesítményt. Vegyük észre azt is, hogy ez semmilyen összefüggésben nincs azzal, mennyire jó képességő vizsgázók jelentek meg a nyelvvizsgán. A 2009. májusi teszt nem azért volt könnyő, mert a vizsgázók nagyon okosak voltak, mint ahogy a 2012. decemberi vizsga sem azért volt nehéz, mert a minta készületlenül érkezett. A feladatsorok nehézsége az azokat felépítı részek nehézségétıl függ. Konyhai hasonlattal élve: a chili-paprika nem azért csípıs, mert megkóstolom, hanem mert kapszaicint tartalmaz. Látens regressziós elemzéssel vizsgáltam meg, hogy az egyes vizsgaidıszakok (mint minták) átlagos képességszintje a populációban azonos volt-e. Az eredményeket a 2. ábrán mutatom be.

2. ábra

Áltagos populációs képességszint a vizsgált idıszakokban

A 2. ábra az öt vizsgaidıszak becsült átlagos populációs képességszintjét mutatja a nyelvismeret vizsgarészen. A 2009. decemberi vizsga átlagát a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében zéróban határoztam meg. Ez tehát nem azt jelenti, hogy ezek a vizsgázók semmit sem tudtak, hanem azt, hogy 2011 májusában a vizsgázók nagyjából annyival tudtak kevesebbet, mint 2012 szeptemberében, amennyivel többet tudtak, mint 2009 decemberében. A statisztika nyelvén azt mondhatjuk, hogy a képességszint intervallum skálát alkot, ahol az origó önkényesen meghatározott, és a lépték azonos. A becsült középérték mellett alsó és felsı hibahatár is látható. A viszonylag kis minták miatt a bizonytalanság relatíve nagy. Az ábrán helyesen értelmezve akkor találunk jelentıs különbséget, ha az egyik vizsgaidıszak felsı hibahatára és a másik alsó hibahatára nincs fedésben. A 2011. májusi, 2011. szeptemberi és 2012. decemberi vizsgázók nagyjából azonos képességszinttel érkeztek a vizsgára. A három csoport hibahatáron belül azonosnak tekinthetı a 2009. decemberi vizsgázókkal. A 2012. szeptemberi vizsgázók azonban lényegesen jobb nyelvismereti tudással rendelkeztek, mint a 2009. decemberiek. A statisztikai jelentıséggel bíró különbség ereje d = 0,435, ami közepes erısségő különbséget jelöl.

NYELVVILÁG

22

MÉRÉS – TUDOMÁNY

Az elemzés bizonyítékkal szolgált a nulla hipotézis elvetésére: a vizsgázók nem azonos nyelvtudással tettek nyelvvizsgát. Két nagy csoport különült el: (a) 2011. május és szeptember, valamint 2012. szeptember és december; illetve (b) 2009. december, 2011. május és szeptember, és 2012. december. A számítási sor végén bizonyítást nyert, hogy sem a vizsgák nem azonos nehézségőek, sem a vizsgázók nem azonos képességőek. A vizsgázók értelmes összehasonlítása tehát csak akkor lehetséges, ha a feladatokat ismételten használatba vesszük. Az ennek hiányában – például tesztpontszám azonosítással vagy marginális maximum likelihood eljárással – végzett egyenértékősítés szisztematikusan torzított eredményekhez vezet. A vizsgált minták esetében a 2012. szeptemberi vizsgázók rendre alacsonyabb, míg a 2009. decemberiek magasabb pontot kapnának, hiszen az értékelés nemcsak a tudásszintjüket, hanem a számítás hamis elvárásainak sajátosságait is tükrözné. Felhasznált irodalom Bachman, L. F. (1990). Fundamental considerations in language testing. Oxford: Oxford University Press. Bachman, L. F., & Palmer, A. S. (1996). Language testing in practice: Designing and developing useful language tests. Oxford: Oxford University Press. Canale, M. (1983). On some dimensions of language proficiency. In J. Oller (Ed.), Issues in language testing research (pp. 333-342). Rowley, MA: Newbury House. Canale, M., & Swain, M. (1980). Theoretical bases of communicative approaches to second language teaching and testing. Applied Linguistics, 1, 1-47. Celce-Murcia, M., Dörnyei, Z., & Thurrell, S. (1995). A pedagogical framework for communicative competence: A pedagogically motivated model with content specifications. Issues in Applied Linguistics, 6, 5–35. Chapelle, C., Grabe, W., & Berns, M. (1997). Communicative language proficiency: Definition and implications for TOEFL 2000 (TOEFL Monograph Series MS-10). Princeton, NJ: Educational Testing Service. Cizek, G. J., & Bunch, M. B. (2007). Standard setting. A guide to establishing and evaluating performance standards on tests. Thousand Oaks, CA: Sage. Cohen, J. (1988). Statistical power analysis for the behavioural sciences. Hillsdale, NJ: Erlbaum. Cook, L. L., & Eignor, D. R. (2005). IRT equating methods. Educational Measurement: Issues and Practice, 10(3), 37-45. Davies, A. (2008). Ethics and professionalism. In E. Shohamy (Ed.), Language testing and assessment, (vol. 7, Encyclopedia of language and education, pp. 429-443). New York: Springer. Davies, A., Brown, A., Elder, C., Hill, K., Lumley, T., & McNamara, T. (1999). Dictionary of language testing. Cambridge: Cambridge University Press. Drasgow, F. (1989). An evaluation of marginal maximum likelihood estimation for the twoparameter logistic model. Applied Psychological Measurement, 13(1), 77-90. Európa Tanács. (2001). Közös Európai Referenciakeret: Nyelvtanulás, nyelvtanítás, értékelés. Budapest: OM-PTMIK. Ghosh, M. (1995). Inconsistent maximum likelihood estimators for the Rasch model. Statistics & Probability Letters, 23(2), 165-170. Hansche, L. (1998). Handbook for the development of performance standards: Meeting the requirements of title I. Washington, DC: US Department of Education and the Council of Chief State School Officers. Hickendorff, M., Heiser, W. J., Van Putten, C. M., & Verhelst, N. D. (2009). Solution strategies and achievement in Dutch complex arithmetic: Latent variable modelling of change. Psychometrika, 74(2), 331-350.

NYELVVILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

23

Holland, P. W. (2007). A framework and history for score linking. In N. J. Dorans, M. Pommerich, & P. W. Holland (Eds.), Linking and aligning scores and scales (pp. 5-30). New York, NY: Springer. Holland, P. W., & Dorans, N. J. (2006). Linking and equating. In R. L. Brennan (Ed.), Educational measurement (4th ed., pp. 187–220). Westport, CT: Praeger Publishers. Kaftandjieva, F. (2007). Quantifying the quality of linkage between language examinations and the CEF. In Carlsen, C. & E. Moe (Eds.), A human touch to language testing (pp. 33-43). Oslo: Novus Press. Karabatsos, G. (2000). A critique of Rasch residual fit statistics. Journal of Applied Measurement, 1(2), 152-176. Kolen, M. J. (2007). Data collection designs and liking procedures. In N. J. Dorans, M. Pommerich, & P. W. Holland (Eds.), Linking and aligning scores and scales (pp. 31-56). New York, NY: Springer. Livingston, S. A. (2004). Equating test scores (without IRT). Princeton, NJ: Educational Testing Service. Molenaar, I. W. (1995). Estimation of item parameters. In G. H. Fischer & I. W. Molenaar (Eds.), Rasch models: Foundations, recent developments, and applications (pp. 39–51). New York, NY: Springer. Petersen, N. S. (2007). Equating: Best practices and challenges to best practices. In N. J. Dorans, M. Pommerich, & P. W. Holland (Eds.), Linking and aligning scores and scales (pp. 59-73). New York, NY: Springer. Savignon, S. (1983). Communicative competence: Theory and classroom practice. Reading MA: AddisonWesley. Skehan, P. (1992). Second language acquisition strategies and task-based learning. Thames Valley University Working Papers in English Language Teaching, 1, 178-208. Skehan, P. (1998). A cognitive approach to language learning. Oxford: Oxford University Press. Tate, R., & Heidorn, M. (1999). School-level IRT assessment of year-to-year performance changes. Educational and Psychological Measurement, 59(4), 631-639. Verhelst, N. D. (2004). Item response theory. In S. Takala (Ed.), Reference supplement to the manual for relating language examinations to the Common European Framework of Reference for Languages: Learning, teaching, assessment (Section G). Strasbourg: Council of Europe / Language Policy Division. Verhelst, N. D., Glas, C. A. W., & Verstralen, H. H. F. M. (1995). One-parameter logistic model. Arnhem: CITO. Verhelst, N. D., & Verstralen, H. H. F. M. (2002). Structural analysis of a univariate latent variable (SAUL): Theory and a computer program. Arnhem: CITO.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

24

Interkulturális kommunikáció – egy régi program új köntösben DR. DÓSA ILDIKÓ – DR. LOCH ÁGNES PSZK – KVIK A 2012-2013-as tanév tavaszi szemeszterében a Budapesti Gazdasági Fıiskola (BGF) Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán (KVIK) elsı ízben került sor kísérleti jelleggel az angol nyelvő Interkulturális kommunikáció c. tantárgy tréning formában történı megszervezésére. A tréningre két hétvégén került sor, február utolsó és április második hétvégéjén, pénteken egész nap és szombaton délelıtt. Írásunkban a tréning elızményeit, tartalmát és módszertanát mutatjuk be, ezt követıen pedig a tapasztalatokat összegezzük. Bevezetés Az utóbbi két évtizedben az üzleti jellegő képzésekben világszerte azt tapasztaljuk, hogy az interkulturális kommunikáció valamilyen formában a tantervi követelmények része lett. A különbözı képzéseken változatos formában (tantárgy, tréning, modul stb.) kerül sor a téma különbözı aspektusainak feldolgozására, de a lényegi üzenet a jövı szakemberei számára ugyanaz: az egyén kulturális beágyazottsága, beprogramozottsága döntıen meghatározza az egyén értékrendjét, az érzékelésének módját, a jelenségek értelmezését és megítélését. Ennek figyelembe vétele nélkül hatékony kommunikáció nemzetközi környezetben nem valósulhat meg. Edward Hall (1990) erıteljesen fogalmaz,1 amikor azt állítja, hogy az ember nem képes saját kultúráját levetni, és kizárólag a kultúra médiumán keresztül lehet értelmesen kommunikálni és cselekedni. A globalizálódó világban a különbözı kultúrákból származó partnerek számára mindennapos az egymás közti kommunikáció, amely a hatékony munkavégzés záloga. Hatékony kommunikáció nélkül ugyanis nincs hatékony munkavégzés sem, ezért nagyon fontos, hogy megvalósuljon az információ kibocsátója és a befogadó vagy címzett között a gondolatok közössége vagy egyezése (Németh, 1992). Mivel a hatékony kommunikáció nem csupán verbális csatornákon keresztül történik, ill. a verbális üzenet is kettıs kulturális filteren keresztül jut el az üzenet küldıjétıl a címzettig (Hidasi, 2004), a hatékony kommunikációnak alapvetı feltétele lett a kulturális érzékenység, amely magába foglalja a partnerek kultúrájáról szerzett tényleges tárgyi tudást épp úgy, mint a különbözı kultúrák empatikus megközelítését és a toleranciát. Hall (1990) szerint a kommunikáció hatékonysága sok esetben nem is elsısorban a ’helyes’ üzenet kibocsátásától függ, mint inkább a partner üzenetére történı ’helyes’ reagálástól. Mivel ma egyre többek számára válik mindennapos tapasztalattá a multikulturális teamekben való munka (Glaser, 2010), valóban szükséges és sürgetı a fiatal generációk interkulturális érzékenységének fejlesztése, valamint felkészítésük arra, hogy ismereteiket megfelelı empátiával alkalmazva tudjanak hatékonyan és céljaiknak megfelelıen együttmőködni más kultúrák tagjaival az élet minden területén. Az ’Interkulturális kommunikáció’ c. tréning elızményei A trénig kidolgozásában támaszkodtunk a BGF Salgótarjáni Területi Intézetében mőködı Szaknyelvi munkacsoport munkájára és nemzetközi tapasztalatára az Intercultural Management-

1 It is impossible for him (=man) to divest himself of his own culture, for it has penetrated to the roots of his nervous system and determines how he perceives the world. Most of culture lies hidden and is outside voluntary control … … … people cannot act or interact at all in any meaningful way except through the medium of culture. (Hall, 1990:188).

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

25

kurzusok területén, valamint a KVIK Szaknyelvi Tanszékén oktatott Intercultural communication (in English) c. szakmai választható kurzus tapasztalataira. A Budapesti Gazdasági Fıiskola Pénzügyi és Számviteli Kar Salgótarjáni Intézetének Szaknyelvi munkacsoportja2 19 éve vesz részt az Intercultural Management (ICM) c. angol nyelvő nemzetközi tréningen szervezıként és oktatóként. Az évek során az alapító tag Németország, Hollandia és Dánia mellett Belgium, Finnország, Magyarország és Törökország egy-egy fıiskolája vett részt a programban. A támogatás csökkenése miatt a résztvevı intézmények száma a kezdetek óta megcsappant, és a kurzus is erısen megrövidült, de mindezek ellenére a projektet sikerült fenntartani. 2012-ben az alapító tag Fachhochschule Hannover, a BGF, illetve egy régi-új résztvevı, a holland Saxion Deventeri fıiskola és egy egészen új tag, egy skót fıiskola vett részt a projektben. A nehézségek ellenére az évek során általában 10-15 magyarországi hallgatónak volt lehetısége részt venni a kurzuson, illetve ugyanennyi hallgató jött Magyarországra minden résztvevı országból, amikor a kurzust Magyarországon szervezték meg. A kurzus során a hallgatók intra- és interperszonális gyakorlatokat végeztek, kommunikáció elméletrıl, konfliktuskezelésrıl, team munkáról, tárgyalástechnikákról, prezentációról, projektmunkáról és természetesen a kulturális dimenziókról hallgattak meg rövid elıadásokat, illetve a témákkal kapcsolatos feladatokat oldottak meg. A kurzus interaktív workshop jellegő volt, ahol a hallgatók nemzetközi teamekben dolgoztak, egyéni, páros, illetve csoportos feladatokat kaptak. A kurzus végén a csapatoknak közös, interkulturális témákat kutató projektet kellett elvégezniük, amely beszámolóval és prezentációval zárult. A Budapest Gazdasági Fıiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán szintén több éve oktatják az Interkulturális kommunikáció c. tantárgyat angol nyelven. A kurzus választható tárgy, a különbözı szakokon a tanterv szerint különbözı szervezési formában jelenik meg, elıadásként vagy szemináriumként. Az eddigiekben a kurzust elsısorban a Kereskedelemmarketing szakos hallgatóknak kínáltuk heti egy alkalommal 90 perces elıadás formában. Bár néhány alkalommal az angol nyelvő Turizmus- Vendéglátás szakon a szemináriumi forma is meghirdetésre került, az igen magas csoportlétszámok miatt ott is az elıadás-forma valósult meg. Tekintettel arra, hogy az üzleti képzésben a hallgatóknak nem elsısorban tételes elméleti ismeretekre van szükségük, hanem kulturális érzékenységük fejlıdésére, a tantárgy elıadói a KVIK-en3, interaktív prezentációk formájában tartották a kurzusokat. A hallgatók az elıadást megszakítva rövid feladatokat oldottak meg, kérdıíveket töltöttek ki, maguk is készítettek prezentációt. A hallgatóktól kapott visszajelzések alapján a kurzus igen sikeres volt: a résztvevık nemcsak érdekesnek, hanem rendkívül hasznosnak is ítélték azt (Loch, 2010). A kurzus igazi értékét jelzi, hogy a hallgatók 85%-a úgy nyilatkozott, szemléletmódját is megváltoztatták az Interkulturális kommunikáció kurzuson tanult ismeretek. A sokéves oktatói tapasztalat és a hallgatói visszajelzések egyre jobban megerısítették azt a felismerést, hogy az ismeretek átadásának ennél a tantárgynál nem az elméleti elıadás a legmegfelelıbb, a hallgatók számára leghasznosabb formája. Kurzusszervezés Korábban is felmerült az igény, hogy az ICM-en szerzett kedvezı tapasztalatokat a fıiskolai oktatásban is felhasználjuk (Király, 2010), hiszen a költségek miatt a külföldi tréningeken nagyon

2 3

A projektben részt vevı oktatók: dr. Dósa Ildikó és Király Lászlóné. A kurzus elıadói: dr. Loch Ágnes és Pásztorné dr. Dévény Ágnes.

NYELVVILÁG

26

KOMMUNIKÁCIÓ

kevés hallgató tudott csak részt venni. A BGF Salgótarjáni Területi Intézetében azonban a kurzus nemzetközi jellegét nem lehetett biztosítani. A KVIK-en az Intercultural communication c. kurzuson mindig voltak külföldi hallgatók, de az elıadás forma nem tette lehetıvé ennek a potenciálnak a kihasználását. Gyakori oktatói tapasztalat, hogy az intenzív kommunikációt és csoportmunkát igénylı workshop jellegő foglalkozások szétfeszítik a megszokott 90 perces tanóra kereteit még szemináriumok esetében is, már csak azért is, mert a hallgatók lassan állnak át a megszokottól eltérı, aktív csoportmunkára (Király, 2010). Ezért a BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán a 20122013-as tanévben kidolgoztuk az Intercultural communication c. tantárgy tréningjellegő változatát. Intenzív, bentlakásos kurzusra anyagi megfontolások miatt nem volt lehetıség, így a több hétvégés tréning látszott a megfelelı köztes megoldásnak. A tantárgy tantervi óraszámát figyelembe véve a két hétvégés beosztás mellett döntöttünk. A tréninget pénteken 8.00-17.00 és szombaton 8.30-11.45 óráig tartottuk két alkalommal a tavaszi félév folyamán. A két hétvégi alkalmon 14-14 órát vett igénybe a tréning programjának teljesítése.

Résztvevık A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karon komoly elınyt jelent a tréning szempontjából, hogy Erasmus ösztöndíjjal Magyarországon tartózkodó külföldi hallgatók is tanulnak a fıiskolán. A tréningre történı jelentkezést így mind a magyar és angol nyelvő képzésben részt vevı hallgatók, mind pedig a külföldi hallgatók számára lehetıvé tettük. A csoporton belül kialakított teamek összeállításánál ügyeltünk a nemek arányára és arra, hogy minden teambe kerüljenek külföldi hallgatók. Ennek a megoldásnak számos pozitív hozadéka volt. Egyrészt olyan autentikus környezetet és helyzetet teremtettünk a magyar anyanyelvő hallgatók számára, amiben az angol nyelv folyamatos és kizárólagos használata egyértelmő volt, és minden mesterkéltséget nélkülözött. Másrészt a kiscsoportos feladatok és megbeszélések során természetszerően jelentek meg a különbözı kultúrákból érkezı résztvevık eltérı szempontjai, gondolkodásbeli különbségei, az elvárt viselkedés különbözıségei. Ilyen módon a résztvevık nem csak a tanári prezentációkból és a feladatok megoldása során tapasztalták meg, mint jelent a kulturális különbözıség, hanem valódi hands-on tapasztalatokat is szereztek.

Helyszín A tréning-jellegő foglalkozások nagyon fontos elıfeltétele, hogy a helyszín, a terem mérete és berendezése, mozgatható bútorai lehetıvé tegyék a terem átrendezését, és így szükség szerint a résztvevık szabad mozgását. A kurzus elején a résztvevı hallgatókkal közösen rendeztük át a termet. A körbeülhetı asztalok, az áthelyezhetı székek elıre jelezték a szokásostól eltérı oktatási módszert.

Tartalom A program összeállításánál az akkreditált tananyagot vettük figyelembe. Ennek megfelelıen a prezentációk a következı témakörökre fókuszáltak: kultúramodellek, Hall tér-, idı- és kontextusfogalma (1990), Hofstede (2002) nemzeti kultúrái, Trompenaars (2007) kulturális dimenziói és a szervezeti kultúra témái. Új témaként megjelent a kurzus tartalmában Belbin (1998) csoportszerepek-elmélete, amelynek a csoportok kialakításakor gyakorlati haszna is volt. Az újonnan megismert elmélet azonnali átbeszélése, elemzése és értékelése, valamint a kapcsolódó feladatok vagy tevékenységek segítették az ismeretek valódi megértését, a hallgatók saját tapasztalataikkal is ütköztetve könnyen elsajátították az új ismereteket.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

27

Módszer A foglalkozásokon rövid tanári prezentációk és feladatok, tevékenységek váltogatták egymást. Az új ismeretek továbbadása, az elmélet kb. a teljes idı 25 százalékát tette ki. Az órák idıbeosztása eltért a megszokottól. Nem voltak szigorúan vett 90 perces foglalkozások. Egy-egy blokk hosszát a tanári prezentáció tartalma és a feladatok idıigénye szabta meg. A feladatok különbözı hosszúságúak voltak; a hallgatók kaptak feladatokat a prezentációk elıtt, után vagy éppen közben. A munka a képzés elején kialakított állandó teamekben történt, a teameken belül a feladatmegoldás egyéni, páros vagy kiscsoportos formában történt. Mind az órai, mind az órán kívül elvégzendı feladatok esetében ügyeltünk arra, hogy változatos munkaformákban dolgozzanak a hallgatók. Mivel gyakran az egyéni feladatmegoldásokat vagy válaszadásokat is kiscsoportos megbeszélés követte, a csoportmunka különösen fontos szerepet kapott annak minden nehézségével és esetleges konfliktusával. Az a tény, hogy a teamekben minden esetben különbözı nemzetiségő hallgatók dolgoztak együtt, eltérı munkamódszerekkel, eltérı háttérismerettel és tapasztalatokkal, még inkább felhívta a figyelmet az empátia, a tolerancia és konfliktuskezelés szükségességére. A tréning-jellegő foglalkozás, az intenzív párbeszéd és a közös munka megkívánja és elısegíti a folyamatos önreflexiót, ami erısíti a tanulási folyamat intenzitását. Számoltunk azzal is, hogy bár a kurzus fı célja nem a személyiségfejlesztés, a munka folyamán a résztvevık önismerete elkerülhetetlenül elmélyül, személyiségük formálódik. A kurzust elıre percre pontosan megterveztük, de a feladatok idıbeosztását rugalmasan kezeltük, és szünetet is akkor tartottunk, amikor az egyes programpontok a tervhez leginkább illeszkedve éppen véget értek.

A résztvevık munkájának értékelése A hallgatók munkáját, teljesítményét három feladat alapján értékeltük, melyek a következık: • Közös beszámoló (Scientific report) egy kitalált, ún. szintetikus kultúráról, megadott szempontrendszer alapján. A részfeladatok szétosztása, a munka megszervezése szintén a csoport feladata volt. Ezt a munkát a két tréning-alkalom között kellett elvégezni. • Közös prezentáció készítése és elıadása a csoport által kidolgozott szintetikus kultúráról, megadott paraméterek mentén. • Egyéni beszámoló (Individual report), amelyben a hallgatók saját tapasztalataikról számoltak be. A beszámolóban a következı három témát kellett kifejteni: (1) egy saját interkulturális élmény vagy tapasztalat leírása, a tanultak alapján történı elemzése és értékelése, (2) beszámoló a tréning során felfedezett, megélt tapasztalatokról, felismerésekrıl (önreflexió), (3) egy választott közösség (sportklub, tánccsoport, család, nemzet stb.) elemzése a kurzuson tanult kulturális dimenziók mentén. Tapasztalatok A tapasztalatokat a tanári megfigyelések és jegyzetek, valamint a hallgatók által kitöltött különbözı típusú feedback-kérdıívek, és az egyik hallgatóval készített interjú alapján összegezhetjük.

A tréning tartalma A tréning tartalmát alapvetıen a BA képzés tantervében szereplı tantárgyleírás szabja meg. A tartalom változatlan megırzése mellett célszerőnek látszik az egyes tartalmi elemek tárgyalásának sorrendjét újragondolni, elsısorban módszertani meggondolások miatt (figyelembe véve olyan tényezıket, mint a koncentrált figyelem maximális idıtartama, étkezések rendje stb.) Szükségesnek látszik a tréning elején a korábbinál több idıt szánni a sztereotípiák témakörére, és erıteljesebb példákkal illusztrálni az országonként, kultúránként eltérı viselkedési szokásokat és normákat. Szintén fontosnak látszik a konfliktuskezelést külön témaként kezelni.

NYELVVILÁG

28

KOMMUNIKÁCIÓ

Módszerek A módszerekkel kapcsolatban általánosságban azt állapítottuk meg, hogy az elıadásokat még jobban le kell rövidíteni, meg kell tördelni. A hallgatók igénylik, hogy mindent megbeszéljenek, a hallott elméletet példákkal szemléltetve mélyebben megértsék, és a gyakorlatba is azonnal átültessék. A tréningen használt feladatok jól mőködtek, a páros és csoportos feladatok során a véleménycsere, a tapasztalatok megosztása, a közös gondolkodás megvalósult. A nemzetközi teamek munkájával kapcsolatban fontos tapasztalat, hogy érdemes az egyes csoportokat idınként újrarendezni, a résztvevıket idınként ’forgatni’. Akár jól mőködik a véletlenszerően összeállított csapat, akár nem, igénylik a hallgatók, hogy másokkal is megismerkedjenek, véleményt cseréljenek. Az oktatóknak folyamatosan figyelniük kell a csapatok munkáját, hogy szükség esetén segíteni tudják a közös munkát. Úgy tőnik, a legtöbb konfliktust a közös prezentáció-készítés generálta, ezért célszerőnek tőnik a prezentáció-készítést nem otthoni feladatként kiadni, hanem a tréning programjába beilleszteni. Így a hallgatók számára lehetıség nyílik kérdezni, probléma esetén az oktatóhoz fordulni. Megfigyeléseink szerint azok a csapatok fejlıdtek leginkább, mint team, és ott született a legtöbb egyéni felismerés is (önismeret), ahol voltak személyes ellentétek, feszültségek. Az oktatóra komoly felelısség hárul: megfelelı beavatkozással, közös megbeszéléssel elısegítheti a tanulási folyamatot, a konfliktusból alkotó erıt teremthet, és ezzel a hallgató életre szóló tanulságokat szőrhet le önmagáról.

A tréning idırendje Az idıpontokkal kapcsolatban megállapítottuk, hogy a két alkalommal kétnapos program teljesítése (péntek egész nap, szombat fél nap) túlzottan feszített figyelmet és munkát igényel. Különösen a tíz tanítási órás pénteki napok jelentettek túlzott igénybevételt. Továbbá az is kiderült, hogy a két alkalom között túl hosszú idı telt el. Bár ezt a hosszabb, többhetes idıszakot azért biztosítottuk a résztvevık számára, hogy a projektmunkára bıségesen legyen idejük, kiderült, hogy a rendelkezésre álló idı bıségessége miatt a csapatok szétszéledtek, a tudás megkopott. A jövıben alkalmasabbnak látjuk a tréninget három alkalomra bontani – egy kétnapos és két egynapos alkalomra, ahol az elsı két alkalomra két hét különbséggel kerül sor, majd egy hónapos szünet után következik a harmadik, záró alkalom (1. táblázat). Így lehetıség van arra, hogy alkalmanként a nyolcórás tréning-idıt semmiképpen ne lépjük túl, még akkor sem, ha hosszabb ebédszünetet iktatunk be a programba. Ez a háromalkalmas megoldás lehetıvé teszi, hogy az elméleti részek feldolgozása és a kapcsolódó feladatok és gyakorlatok elvégzése kissé jobban széthúzódjon, ami segíti az elsajátítás folyamatát, valamint hogy az immár elmélyültebb tudás birtokában a második és harmadik alkalom közötti hosszabb szünet alatt meg tudják írni a közös beszámolót (1. feladat). Mivel a tanári megfigyelés és a résztvevık visszajelzései szerint is a prezentáció (2. feladat) elkészítésénél meglehetısen nehéz volt a csapatokon belül az egyenlı munkaterhelés és a valódi team-munka biztosítása, célszerőnek látszik a feladatszervezés módosítása. Terveink szerint a késıbbiekben a közös prezentációkészítés nem otthoni feladat lesz, hanem az utolsó tréningnap elején, a helyszínen biztosítunk rá idıt, számítógépes környezetben, ahol a résztvevıknek hozzáférésük van az internethez. A határidı szorítása felgyorsítja a csoportdinamikát és nagyon értékes felismerésekhez vezethet. Az elkészült prezentációk elıadására a tréningnap végén kerül sor.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ 1. Alkalom 1-2. nap 14 óra Önálló team-munka

29

táblázat: A program idıbeosztása

Jelenlegi program

Alkalom

Tervezett program

Elméleti ismeretek, feladatok, tevékenységek, viták stb.

1-2. nap 14 óra

Elméleti ismeretek, feladatok, tevékenységek, viták stb.

Közös Beszámoló és prezentáció elkészítése

3. nap 8 óra Önálló teammunka

Elméleti ismeretek, feladatok, tevékenységek, viták stb.

4. nap 6 óra

Prezentációk elkészítése és elıadása Kurzusértékelés

Önálló egyéni munka

Egyéni beszámoló elkészítése

3-4. nap 14 óra

Elméleti ismeretek, feladatok, tevékenységek, viták stb. Prezentációk bemutatása Kurzusértékelés

Önálló egyéni munka

Egyéni beszámoló elkészítése

Közös beszámoló elkészítése

A résztvevık teljesítménye A résztvevık mindvégig aktívan kapcsolódtak be a munkába. A hallgatóknak kevés vagy semmilyen tapasztalata nem volt a tréningek munkaszervezési formáiról: már a terem elrendezése, az asztalok köré helyezett székek is meglepetést keltettek néhányakban. A magyar diákok nem számítottak arra, hogy külföldi résztvevık is lesznek, és így az angol nyelv használata semmiképpen nem kerülhetı el. A tréning elején a mozgásos ’ice-breaking’ feladatok hamar feloldották a hangulatot, és szinte percek alatt természetessé vált a tréning munkamódszere. A hallgatók munkáját, teljesítményét három feladat alapján értékeltük: a csoportok által közösen készített beszámoló, a közös prezentáció és az egyéni beszámoló alapján. A közös beszámolót (1. feladat) a két oktató külön-külön értékelte a nagyobb objektivitás érdekében. Bár a hallgatók kinyomtatva és elektronikusan is megkapták a feladat leírását, és kézhez kaptak egy útmutatót is arról, hogyan kell tudományos beszámolót írni, a tudományos írás követelményeit betartani nagyon nehéz feladatnak bizonyult. Világosan látható, hogy például a német hallgatók ismerik és megszokták a kötöttebb formát, azok számára azonban, akik nem ismerik a szokásos eljárást, nem elegendı a mellékelt útmutató. Szükségesnek látszik ezért egy rövid foglalkozást beiktatni ezzel kapcsolatban is. Erre a közös feladatra a csapaton belül minden hallgató egyforma értékelést kapott, hiszen közös munka volt. A beszámoló elkészítésével és értékelésével kapcsolatban felmerült, hogy a jövıben érdemes lesz a hallgatóktól visszajelzést kérni arról, hogy az elvégzett munkát 100 egységnek tekintve, ık maguk milyen arányban látják reálisnak egymás között szétosztani a munkaegységeket. Ez komoly önértékelést igényel a csoport részérıl, és az oktatók számára is visszajelzést ad a végzett munkáról. Összefoglalóan elmondható, hogy a közös beszámolót a hallgatók hasznos feladatnak gondolták, látták a közös munka elınyeit, de tisztában voltak a hátrányaival is. A közös prezentáció (2. feladat) részben közös munka – ami az elkészítést illeti, részben pedig egyéni teljesítmény – ami az elıadást illeti. A prezentációt a résztvevık zöme jó feladatnak tartotta, a hallgatóság pedig kifejezetten élvezte az elıadásokat. Ugyanakkor megállapítható, hogy a prezentációk színvonala nagyon különbözött, egyrészt tartalmi gazdagságban és az elméleti anyag gyakorlatban történı megjelentetése szempontjából, másrészt a vizuális megjelenésben. Erısen érzıdött, hogy a csoportok nagy részének nem volt módja összefésülni a különbözı csapattagok által készített részleteket, illetve esetenként a munkában nem is mindig vett részt minden csapattag. Ezt a feladatot szóban értékeltük, de nem vettük figyelembe a félév végi osztályzat kialakításában.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

30

Az egyéni beszámolót (3. feladat) a tréninget követı három héten belül kellett beadni. Kezdetben a hallgatók sokallták a négy oldalas terjedelmet, de végül úgy tőnt, nem okozott nehézséget a beszámoló elkészítése. A beszámolók minısége, igényessége széles skálán mozgott, de kifejezetten igénytelen ’összecsapott’ munkát nem kaptunk senkitıl. Elsısorban azok a hallgatók tartották fontosabbnak az egyéni feladatot, ahol nem tudott jól együttmőködni a csapat. A feladat lényege az önreflexió volt: a résztvevıknek el kellett gondolkodniuk azon, hol és hogyan tapasztalták meg a tanult kulturális dimenziókat a korábbiakban, hogyan tudnak elemezni egy helyzetet, élményt, és értelmezni tudják-e azoknak a közösségeknek a kultúráját, amelyekhez tartoznak. A beadott dolgozatokból kiderül, hogy a legtöbb résztvevı hasznosnak találta a feladatot; megértették, hogy csak úgy tudnak a tanult ismeretek integrálódni, ha elemzik önmaguk reakcióit, a tréning során megtapasztalt eseményeket, beszélgetéseket. A beszámolókat mindkét oktató értékelte. Hallgatói visszajelzések A tréning során a résztvevıktıl több ízben kértünk visszajelzést az egyes tevékenységekkel, vagy a team-munka eredményességével kapcsolatban. A kurzus lezárásakor pedig egy kurzus-értékelı kérdıívben kérdeztük meg a véleményüket a képzés egészérıl (Függelék). A kérdıívet összesen 30 fı töltötte ki (az összes résztvevı 77%-a). A hallgatók többsége azért választotta ezt a kurzust, mert a téma érdekesnek tőnt, mások azt remélték, hogy könnyő lesz vagy egyszerően megfelelı volt az idıpontja, illeszkedett az órarendjükhöz. Többségük hasznosnak és érdekesnek ítélte a kurzust, és úgy érezte, hogy valóban tanult új dolgokat (1-3. grafikon). Külön kérdéseket tettünk fel a feladatokkal és tevékenységekkel kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy vajon segítették-e ıket a feladatok az elmélet megértésében, a válaszadók 77%-a felelt egyértelmő igennel. A feladatokat 75%-uk élvezte (21% nagyon), a többiek némely feladatot élveztek, másokat kevésbé. A válaszadók többsége szerint a prezentációkat nem volt nehéz megérteni, esetenként az új szókincs okozott nehézséget (30%). A kiosztott anyagokat általában hasznosnak tartották (87%). 1–3. grafikon: A kurzus hasznossága, érdekessége és új ismeret-tartalma 1. Hasznosnak találta-e a kurzust?

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

31

2. Érdekesnek találta-e a kurzust?

3. Tanult-e új dolgokat?

A felmérésbıl egyértelmően kiderült, hogy a hallgatóknak tetszett a tréning módszer. Többségük érdekesnek és hasznosnak tartotta a feladatokat és élvezte a kurzust. Jónak tartották, hogy az elıadások mellett rögtön lehetıségük volt a gyakorlatban is látni, megbeszélni az új ismereteket. A hallgatók 90%-a úgy érzi, hogy a kurzus segített abban, hogy más kultúrákat új szemmel nézzen, csupán két fı érezte úgy, hogy a kurzusnak ilyen hatása nem volt. A válaszadók többsége (77%) nyilatkozott úgy, hogy szívesen ajánlaná ezt a kurzust a barátainak. Nemleges választ senki sem adott. A tréning elérte célját, a hallgatók új szemmel néznek más kultúrákat. Sokan jelezték, hogy úgy érzik jobban értik a jelenségeket, árnyaltabban látják a másik ember viselkedését, sıt önmagukról is sokat megtudtak a kurzus folyamán. Konklúzió Az Interkulturális kommunikáció c. tárgy oktatásának intenzív, tréning-jellegő oktatása indokolt. Ez a forma a szokásosnál sokkal intenzívebb gondolkodást és tudás-elsajátítást eredményez. További eredménye a kurzusnak az önismeret mélyülése, a kommunikációs készségek fejlıdése és a team-munkában való tapasztalat szerzése. Bár nem célja a kurzusnak, de pozitívumként

NYELVVILÁG

32

KOMMUNIKÁCIÓ

említhetjük, hogy a tréning nagyon intenzíven fejleszti a nyelvi készségeket is, méghozzá szinte észrevétlenül, hiszen folyamatosan idegen nyelven folyik a munka. Fontos továbbá a társas kapcsolatok bıvülése, új barátságok születése, az, hogy a külföldi hallgatók jelenléte révén a résztvevık valódi interkulturális kommunikációs helyzetbe kerülnek, valamint az is, hogy a külföldi hallgatók mélyebb ismereteket szereznek Magyarországról. A kurzus lebonyolításánál lényeges a program rugalmas kezelése, mert a leggondosabb szervezés mellett sem lehet elıre teljes biztonsággal kiszámítani, meddig érdemes, meddig szükséges egy feladattal foglalkozni. A foglalkozásokon zajló események, a feladatvégzés folyamatos monitorozása elengedhetetlen. Olyan kiegészítı feladatcsomagot kell elıkészíteni, ami lehetıvé teszi a rendelkezésre álló idıhöz és a résztvevık érdeklıdéshez való folyamatos és rugalmas igazodást. Ezért is fontos legalább két tréner vagy oktató jelenléte. Továbbá igen fontosnak tartjuk a résztvevıkkel való folyamatos kapcsolattartást és személyes konzultációs lehetıség biztosítását mind az egyes résztvevık, mind pedig a teamek számára. Úgy véljük, hogy a tréningmódszert más tantárgyaknál is eredményesen lehetne alkalmazni, minden olyan tantárgynál, ahol az interakciónak jelentıs szerepe van (pl. prezentáció, tárgyalástechnika, esettanulmányok). A tréning megszervezése és lebonyolítása ugyan nem kis többletenergiát igényel az oktatótól, de a munka eredményessége, hatékonysága, és nem utolsó sorban a foglakozások hangulata megéri a fáradságot. Felhasznált irodalom Belbin, M. (1998). A team avagy az együttmőködı csoport. SHL Hungary Kft.: Budapest Glaser, E. (2010): Working in multicultural teams. In: Guilherme, M., Glaser, E. – MendezGarcia, M. (Eds.) The intercultural dynamics of multicultural working. Multilingual Matters: Bristol Hall, E. T. (1990): Hidden Dimension. Anchor Books: New York Hall, E. T. – Hall, M. R. (1990): Understanding cultural differences. Intercultural Press: Boston Hidasi, J. (2004): Interkulturális kommunikáció. Scolar: Budapest Király, J. (2010): Contacts, courses, collaboration. In: Nyelvvilág. Budapest, BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar. 2010. English. 87-89 Loch, Á.(2009). Kulturális dimenziók apróban. In: Kurtán, Zs. – Sturcz, Z. – Wiwczaroski,T. B. (szerk): Porta Lingua-2009 Szaktudás idegen nyelven. (pp.297-304) Debrecen: Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Hofstede, G. – Hofstede, G. J. (2002): Cultures and Organisations. Software of the Mind. McGRaw Hill: New York Hofstede, G. – Pederson, P. B. – Hofstede, G. (2002): Exploring Culture. Intercultural Press: Boston Német, M. (1992): Külkereskedelmi Marketing Kommunikáció I. KKF: Budapest Trompenaars, F. – Hampden-Turner, C. (2007): Riding Waves of Culture. Nicholas Brealey: London Függelék: Kurzus-lezáró kérdıív 1. Miért vette fel ezt a kurzust? (néhányan több választ is megjelöltek) Érdekelt a téma: 21 fı Könnyőnek tőnt: 4 fı Kellet egyet választanom: 6 fı Beleillett az órarendembe: 4 fı Egyéb: angol nyelvő kurzus: 2 fı, érdekes emberekkel találkozom: 1 fı, a tanár ajánlotta: 1 fı

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

33

2. Tudott valamit elıre a kurzus tartalmáról? Igen, olvastam a kurzus leírást: 8 fı Igen, másoktól hallottam róla: 3 fı Nem nagyon: 8 fı Semmit: 11 fı 3. Nehéz volt követni az elıadásokat? Nem volt nehéz sem, könnyő sem: 4 fı Általában elég könnyő volt: 9 fı Könnyő volt követni: 17 fı 4. Mi okozott nehézséget az értésben? Nehéz témák: 1 fı Általános nyelvi nehézségek: 2 fı Új szókincs: 9 fı Egyéb: néha nem világos instrukciók: 1 fı, túl hosszú témák reggel: 2 fı, bizonyos szókincs: 1 fı, semmi: 6 fı 5. Segítettek a kiosztott anyagok? Igen, nagyon: 11 fı Igen, többségében: 15 fı Nem használtam ıket: 2 fı Egyik igen, másik nem: 3 fı 6. Segítettek a feladatok az elmélet megértésében? Igen, határozottan: 14 fı Igen, többségében: 9 fı Néha igen, néha nem: 7 fı Nem válasz nem volt 7. Élvezte a feladatokat? Igen, nagyon: 6 fı Igen, többségében: 15 fı Néhányat igen: 7 fı Nem válasz nem volt 8. Hasznosnak találta a kurzust? Igen, nagyon: 11 fı Igen: 15 fı Nem tudom eldönteni: 4 fı Nem válasz nem volt 9. Érdekesnek találta a kurzust? Igen, nagyon: 12 fı Igen: 14 fı Körülbelül: 4 fı Nem válasz nem volt 10. Tanult új dolgokat? Igen, határozottan: 17 fı Néhány dolgot: 10 fı 3 fı már korábban tanulta hazai egyetemen vagy dolgozott ezen a területen 11. Segít a kurzus abban, hogy más kultúrákat új szemmel nézzen? Igen, határozottan: 15 fı Igen, néhány dologban: 12 fı Nem biztos benne: 1 fı Nem igazán: 2 fı 12. Ajánlaná a kurzust barátainak? Igen: 23 fı Nem tudom: 7 fı Nem válasz nem volt

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

34

Thunderstruck: culture shock in the classroom NICK CHANDLER PSZK

Introduction What? Write about my experiences as a native English teacher in a Hungarian classroom? As an autobiography it sounds potentially like night-time reading to help with a dose of insomnia. For a native teacher working with Hungarian students the big issue really boils down to culture and so, I would like to consider my behaviour and practices in the classroom as a native within the context of current theory on culture clash, the differences between Hungarian and UK cultures and how my teaching practices over the years at the Budapest Business School have evolved to cope with these differences. So, where to start? Well, the beginning seems the most logical. Sixteen years ago I took my first flight to Budapest. There were many shocks and surprises in store, some of which were due to my distinct lack of preparedness for what lay ahead of me. A case in point: it was only after two weeks of living in Buda that I discovered the Pest side and realized Budapest was just a tiny bit bigger than I thought. With the plan of becoming a Business English teacher, I had embarked upon a CELTA course (Certificate for English Language Teaching to Adults). After many weeks teaching, observing and being observed and a certificate in my pocket, I went into my first job at the Faculty of Finance and Accountancy feeling ready for anything. This wide-eyed keenness and confidence was very much akin to that of the lamb waiting in a queue of lambs to get into a house that many entered but none came out. In truth, the CELTA course did do one thing very well: prepare me for the differences in the way the English language is taught by a native and a language teacher with English as a second language. However, there was only so much that could be taught on such a course. Even on the first day, I discovered my unpreparedness. Despite a familiarity of the full range of latest Business English textbooks and photocopying skills with which I could even handle two-sided 75% photocopies, the list of things I needed to consider in my teaching as a native was long and seemed almost endless as I added to it each day. I would like to present these differences to you under one banner, which is that of culture, or to be more precise, cultural congruence. Cultural congruence refers to the distance that one culture is from another and the impacts of this distance upon those concerned. But I digress, before considering the cultural congruence in the classroom, culture itself needs some clarification. Think of an onion. A gorgeous strong-smelling Makói onion, with its many layers. One of the best known names in this territory of cultural studies, Geert Hofstede (1991) conceptualized culture as an onion. This is not because the more you delve into it, the more you want to cry. Rather, there are many layers as you can see in the following diagram:

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

35

Figure 1: Hofstede’s cultural onion Hofstede (1991) not only illustrates with this figure that culture is a many-layered concept but highlights that in the very centre, the core of the onion, are Values. These values may be seen as tendencies to prefer certain states to others such as ugly or beautiful, dirty or clean, unnatural or natural, irrational or rational, and so on. In a classroom context, values could be seen as relating to any number of areas such as strict or lenient, relaxed or on edge, fun or serious and so on. Taking this further into a language teaching context, values may involve grammar or vocabulary, accuracy or fluency, active or passive and so on. Beyond Values, the next layer is labelled Rituals. These rituals are the collective repeated activities such as greeting, paying respect, social ceremonies, etc. Heroes does not hint at the language teachers’ superhuman ability to pull even the most challenged language learner from the rut of a series of failed language exams, but refers to persons alive or dead, real or imaginary who possess characteristics prized in the culture. In this way, they may be seen as a role model setting an example of the expected or preferred behaviour. Symbols includes a list of areas in which values may be reflected such as language, gestures, pictures, objects, clothing, hairstyles or even the architecture of the building. Within my first few weeks of being in Hungary, a colleague told me how Hungarians are people who may be seen to indicate left and then in fact turn right. Hofstede has also picked up on this aspect not only in Hungarians, but for human nature in general and so sees symbols as superficial manifestations of culture that may be misinterpreted or mislead observers. In Figure 1, there is also ‘Practices’, which cuts through all of these layers. Practices is the means by which the values may be seen, symbols are displayed, heroes come to the fore and rituals take place. Over the years NyelvVilág has included articles looking at the ways people use language (and other signs, rituals or symbols) as well as research into the effects on learners and users of a particular language entrenched with certain cultural views. So what does it all mean? Well, the cultural onion shows how culture is learned human behaviour referring to a set of shared values and expressed through a range of different practices. This model also serves as a means of logically structuring this paper as a means of seeing how my experiences relate to the theory.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

36 Values

One indication of a perceived difference in values happened early on in my first week of teaching at the Budapest Business School. At the end of the lessons I would dutifully ask students: “Would you mind completing page … possibly, if it’s not too much trouble?” The next week, very few had completed the task and I couldn’t really see what the problem was. The task was minimal and the students seemed capable. After a week or two of the same, a student courageously told me that I didn’t seem too concerned about whether they completed it or not. This was of course not the case and my colleagues informed me that I was perhaps not strict enough. For me, this wasn’t really about being strict but that my English over-politeness was seen as making a humble request despite the fact that in my mind I was thinking, “you’d better do the homework, or else”. These days I warn my students that their mark is not only based on tests but on completion of homework and “Rosszcsonts, beware!” because I will be checking the following week. It has been said that native teachers command more respect when entering a class than nonnative ones (Juhász, 2011). Sounds great, but trust me when students are used to a system of translating texts and that words are translated too, their faces do tend to drop when they are informed in the first lesson that I cannot help with Hungarian translation and each week there is an automatic homework that students will have to check the words we have gone through and discussed, to be sure that they have the exact Hungarian meaning. Maybe it should be that native teachers command more respect when entering a class, but, due to the gift of extra homework on a weekly basis, native teachers command slightly less respect when leaving a class. The clashing of values held by different national cultures in the classroom may be best explained using a well-known study by Geert Hofstede which explored the values of different nationalities. The study was based upon five dimensions: 1. Power distance (PDI). This dimension is based upon individuals in societies not being equal and the attitude of the culture towards these inequalities i.e. how much people expect and accept that power is distributed unequally. 2. Individualism (IDV). This dimension concerns the degree of interdependence a society maintains among its members. Is people’s self-image defined in terms of “I” or “We”? 3. Masculinity/Femininity (MAS). The masculine aspect is concerned with competition, achievement and success, with success being defined by the winner/best in field. The feminine side of this dimension values caring for others and quality of life. 4. Uncertainty avoidance (UAI). This concerns how society deals with the uncertain future: should we try to control the future or just let it happen? 5. Long term orientation (LTO). This dimension refers to the extent to which a society takes a pragmatic future-oriented perspective rather than a historical short-term point of view. Hofstede’s (2010) study indicates the differences between Hungarian and British values across these five dimensions as follows:

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

37

90

80

70

60

50

40

Figure 2: Graph comparing Hungarian and British values1 So how does this translate to a classroom where Hungarian language students are faced with a British language teacher? The biggest differences can be seen in the last two dimensions of figure 2, uncertainty avoidance and long term orientation. Hungary scores 82 for the Uncertainty Avoidance dimension, which indicates a preference for avoiding uncertainty. In many countries with this characteristic rigid codes of belief and behaviour are upheld and there is greater likelihood of intolerance towards unorthodox behaviour and ideas. According to Hofstede (2010) the need for rules is an emotional one, resulting in an inner urge to be busy and work hard, and security is crucial for individual motivation. In the classroom, this means that the stress on rules and certain behaviour as being acceptable are not only expected from the language teacher but that language learners may feel insecure and unmotivated without them. Likewise, my desire to try something new has over the years become restrained as students exhibit a preference for what is considered orthodox language teachers or at the very least I feel the need to explain clearly the reasons and potential benefits for undertaking a new task. An example of this is when I undertake a ‘live listening’ with the students, whereby I tell the students that I will dictate a short text from the book, but I will omit 15 words. Their task is to listen carefully and underline the words that I don’t say. Although students seem to take to it rather well, the best results and clear motivation were only achieved once I had received the advice from a colleague to explain clearly why they were required to undertake such a task. The second dimension that is notably different is that of the long term orientation. Hungary has more than double that of the UK with a score of 50 and is described by Hofstede (2010) as having a long term orientation culture. This means that traditions are upheld and adapted to a modern context, a strong propensity to save and invest, and perseverance in achieving results. This is particularly surprising for me as the lack of motivation in learning English displayed by students doesn’t seem to tie in with the long term orientation culture as in the long-term many of them will be using English in their careers and when looking for jobs, language knowledge is a basic requirement.

1

Data on these values and those of other countries can be found at: http://geert-hofstede.com

NYELVVILÁG

38

KOMMUNIKÁCIÓ

Rituals At the beginning of each semester I have a routine through which I introduce the students to the pros and cons of having a native teacher. This usually means drawing a rather poor map of the UK and telling students about the different dialects and accents. This somewhat softens the blow when I inform them that a chap from the South-West such as myself rarely pronounces the letters T and H, with the example expression of “Oi ‘ave go’ a lo’ o’ bu’er” (I have got a lot of butter). Now I know this is not a typical thing you are likely to hear, but it prepares the students for something less familiar than what I like to refer to as ‘Headway English’. Students often greet this with a mixture of excitement and trepidation, but I am dimly aware that the excitement wears off too soon. After all, this is only to be expected in any case when there is a meeting of cultures. Pederson (1995) refers to four stages that people go through when surrounded by a new culture (culture shock): the honeymoon stage (the initial euphoria at something new and interesting); the crisis stage (frustration with the differences accompanied by anxiety and confusion); the adjustment stage (recovery is made from the previous stage and new behaviours are learnt); and finally the bicultural stage (where there is an awareness and understanding of cultural differences). For students experiencing lessons with a native for the first time, there may not necessarily be a culture shock. ‘Culture shock’ seems too strong an expression and the pressures upon students are perhaps not the same as a single person heading abroad to work for a prolonged period. However, some adjustment is involved. Paige et al. (2009) from the University of Minnesota suggest the students studying abroad may go through stages, referred to as the cultural adjustment curve:

Figure 3: The cultural adjustment curve Perhaps this model could even be applied to any new teacher upon encountering a group for the first time, but it certainly applies to native English teachers’ experience with students in a nonnative setting. In my own experience, in a new class for the first time, perhaps students enter the first stage, but the next stage appears to come along all too quickly for my liking. So what about the practicalities? Beyond frightening the students with my rustic West country accent, I found that a number of rituals have developed so that students are more able to cope with the cultural adjustment to a native teacher. At the start of each lesson it has become a habit to tell my students that 90 minutes of non-stop English will be tough. Forewarned is, after all, forearmed. I also tell students that the way English is used around the world might not be the way in which their textbooks dictate language rules. As an extension of this there is every possibility that I may break the rules from time to time. (After all, rule-breaking expressions such

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

39

as “There ain’t no way he said that” are widespread in my hometown). Why did I start this? Well, I distinctly remember one student in my first week of teaching raising a confident arm and scolding me for pronouncing the letter T in the word “often” and I think this may have been the impetus. However, there is a silver lining: students seem to enjoy using expressions that may not be found in the textbooks but are common back home. When students greet me with “cheers” it puts a smile on my face and for students it increases their confidence to use words in a way a native would. Incommunicado When I began language teaching with the CELTA course, we were trained to teach in a communicative manner whereby knowledge of the local language is not required and the entire lesson was held in English. It sounds great in theory and works rather well in practice too, but the lack of knowledge of Hungarian still presents itself as a barrier as not everything can be explained in pictures, mimes and using more basic words or expressions. With no knowledge of Hungarian to fall back on, every single step has to be explained in very simple English. This sounds easy but it took time to learn to simplify instructions and expressions, to understand and be understood as well as be always ready with synonyms or streamlined definitions at every juncture. The problem I have often found is that I put something in a certain way to explain to students a concept or instruction and there is little response, so I try again, in a different way. Unsurprisingly, students weary of this repetition and understandably so. 90 minutes of non-stop English is tiring enough but with the repetition of meanings until students have a good idea of what is being discussed may be exhausting. When covering the topic of banking services, for many years I have told a story to explain what is a “night safe”. I start by telling students that until recently it didn’t actually exist in Hungary and that the translation officially of “éjszakai széf” doesn’t really make things clearer. In the early years I was slightly taken aback when students read out a text in Hunglish2 and wondered how much I should seek to amend the pronunciation. Should my students enunciate like me? Should they follow in the footsteps of Her Majesty? Where is the point when I step in? Right or wrong, I decided that if there were no misunderstandings then I would let it pass. If the meaning was lost or confused, I would clarify. Thus on the day I write this, I have just told students that to “follow suit” means to copy but the student that said he would “follow suite” might be walking behind a matching set of sofas and armchairs. Perfectly possible when you are moving house, but less likely when referring to speculators pulling out in the wake of the Wall Street Crash. Conclusions So, what works and what doesn’t work for a native English teacher teaching English as a foreign language? Since those early days of the CELTA, a lot has changed and rightly so, as I have learnt to adapt to my Hungarian students. Other practices learnt on the CELTA appear timeless and ‘cultureless’. The following list is, by way of a conclusion, as to how best for a native English teacher to get over the cultural differences and potential language barriers: wherever possible, personalize for them and me e.g. give a personal example from your past for a new expression or topic; present the tasks properly with full explanations as to the why’s and how’s of the task; increase the learners’ linguistic self-confidence by looking for what is right rather than what is wrong. But most importantly for me, familiarize learners with the target language culture. By appreciating and understanding where the words and expressions come from and what new 2

Hunglish, to me, is rather reminiscent of the grand olde days of Bela Lugosi and Zsa Zsa Gabor.

NYELVVILÁG

40

KOMMUNIKÁCIÓ

words and expressions are emerging, it is hoped that the cultural distance is reduced, culture shock (for both me and the students) is ‘earthed’ and learners feel the self-confidence to assuredly enter a classroom and comfortably endure week-on-week 90 minutes of language learning with a native English teacher. References Hofstede, G. (1991): Cultures and organizations: Software of the mind. McGraw Hill, London. Hofstede, G., Hofstede G.J., Minkov, M. (2010): Cultures and organizations: Software of the mind. 3rd Edition, McGraw Hill, USA. Juhász, A. (2011): Native EFL teachers’ self-perception of their teaching behaviour: a qualitative study. WoPaLP, Vol. 5. 86-99. Paige, R., Cohen, A., Mikk, B., Chi, J., and Lassegard, J. (2009): Maximizing Study Abroad: A Students’ Guide to Strategies for Language and Culture Learning and Use. Center for Advanced Research on Language Acquisition. Available at: http://www.carla.umn.edu/maxsa/guides.html (accessed 5th July 2013) Pedersen, P. (1995): The five stages of culture shock: critical incidents around the world. Contributions in Psychology, no. 25. Westport, Conn: Greenwood Press.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

41

Az életstílus-leltár haszna a tárgyalópartner megismerésére DR. ZSUBRINSZKY ZSUZSANNA KKK Bevezetés Az életstílus-leltár (angolul: Life Styles Inventory [LSI]) a fejlıdés, változás alapvetı elemét: az egyént és annak önmagáról alkotott képét vizsgálja. Segítségével megállapíthatjuk azon vezérlı értékeket, valamint gondolkodási és viselkedéses mintákat, amelyek az egyes vezetık, üzletfelek, munkatársak mőködését meghatározzák. Az eszköz kifejlesztése J. Clayton Lafferty és kollégái (1981) nevéhez főzıdik, akik sok éves munkát követıen, pszichológiai és vezetési elméletek ötvözésével hozták létre. A leltár az erısségek, valamint a saját érdekeink ellen dolgozó viselkedésformák mennyiségi felmérésének módszerét kínálja, annak reményében, hogy továbbfejleszthessük, ami jó, és változtathassunk azon, ami még jobb lehetne. Bizonyítást nyert az a tény, hogy jelentıs összefüggés található az egyén LSI pontszáma és elégedettsége érzése, szakmai sikerei között. 1. LSI Circumplex lényege Az LSI Circumplex egy óralaphoz hasonlít, mely 12 körcikkhez hasonlóan 12 gondolkodásminta vagy stílus mentén azonosítja az egyén gondolkodását és viselkedését. Használatával mindenki pontosan meghatározhatja azt a gondolkodást, amely elısegíti, illetve pont ellenkezıleg, megakadályozhatja hatékonyságát. A Circumplex gondolkodásmódok kifejlesztése során 12 fı kategóriát (ld. 3 pont), és azon belül 3 alkategóriát jelöltek ki a szakemberek, melyek a szervezési stratégiák, a munkaköri kapcsolatok kialakítása, a munkatársak fejlesztése, a vállalatirányítás, illetve a teljesítményértékelés témakörében írt szakirodalmon alapulnak. Blake & Mouton (1964) illetve McClelland (1967) kutatásaik nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a konstruktív stílusok (11, 12, 1 és 2 óránál) önfejlesztı gondolkodást és viselkedést jellemeznek, amelyek hozzájárulnak az egyén elégedettségi szintjéhez, valamint képességet az egészséges kapcsolatok kialakítására, az emberekkel való hatékony együttmőködésre, a feladatok elvégzése során mutatott hozzáértésre. Horney (1945) és néhány évvel késıbb Likert (1961) a passzív-védekezı stílusokat (3, 4, 5 és 6 óránál) vizsgálta, melyek a biztonsági szükségletek kielégítésére törekszenek az emberekkel való érintkezés során. McGregor (1960) és Argyris (1991) pedig az agresszív-védekezı stílusokat (7, 8, 9 és 10 óránál) helyezték kutatásaik középpontjába és úgy találták, hogy az egyén akkor folyamodik ehhez a stratégiához, ha státuszát/pozícióját szeretné fenntartani és biztonsági igényeit szeretné kielégíteni a feladataival összefüggı tevékenységei során. Az LSI pontszámok értelmezését, majd az egyes stílusokra jellemzı leírásokat követıen praktikus tanácsok segítenek bennünket a minél harmonikusabb kapcsolat kialakítására a tárgyalóféllel. 2. Az LSI pontszámok értelmezése Lafferty-ék Circumplexe, a 12 stílus általános jellemzıit és a viselkedésre gyakorolt hatásait ismerteti. Ha az LSI Circumplex 3 tartománya százalékos pontok alapján 75 százalék, vagy efelett van, akkor MAGAS; ha 25 és 75 százalék között helyezkedik el, akkor KÖZEPES; ha 25 százalék vagy ez alatt van, akkor ALACSONY az egyén tartományhoz főzıdı megfelelése. Ezen felül a 12 stílus együttes kölcsönhatása is befolyással van az illetı viselkedésére, melynek megértése nagy segítségére lehet mindannyiunk számára az üzleti és a magánéletben egyaránt. A stílusleírások tevékenységközpontú javaslatokat tartalmaznak a pozitív viselkedés kialakításához, illetve az egyes

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

42

stílusokra jellemzı, saját érdekeink ellen ható viselkedésformák megszüntetéséhez. Hiszen mindenkit a gondolatai határozzák meg, például, hogy milyen képet alkot a valóságról, milyenek a kapcsolatai, hogyan oldja meg problémáit és milyen döntéseket hoz. 3. A 12 stílus jellemzıi Az alábbi táblázat a 12 gondolkodási stílusra jellemzı viselkedéseket tartalmazza, és leírja ezek hatékonyságát az öt fı menedzsment funkcióra vonatkozóan: (1) tervezés, (2) szervezés, (3) munkatársak, (4) irányítás és (5) kontroll. 3. 1. BEVONÁS-TÁMOGATÁS (1 óránál) A bevonó-támogató személyek hiszik, hogy segíthetnek másoknak lehetıségeik elérésében. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Bevonástámogatás 1 óránál

Alulról felfelé tervez a csapattal. Munkatársak bevonása, meghallgatása.

Az egyén és csapat erıs támogatása. Kihívó elvárások kialakítása.

Jó csapattal dolgozik, segíti a beosztottakat problémáik megoldásában.

A csapat informálisan mőködik. A problémamegoldás magas szintő.

A vezetés decentralizált, a beosztottak osztoznak a felelısségben.

Összpontosított érdeklıdéssel a tárgyalófelek elınyösebb kapcsolatokat alakíthatnak ki, hiszen a bizalom, segítıkészség, felelısségvállalás, motiváltság elısegíti a tárgyalás gördülékeny lebonyolítását. 3. 2. EGYÜTTMŐKÖDÉS (2 óránál) Ez a stílus a szociális érintkezés és személyes kapcsolatok iránti igényünket képviseli. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Együttmőködés 2 óránál

Általában informális, hiányzik belıle a tiszta iránymutatás. Inkább a kapcsolatokat hangsúlyozza, mint a feladatokat. Nehézséget okoz a célok meghatározása.

Barátságos légkört teremt, informális munkacsoportokkal. Személyes rokonszenvek, ellenszenvek alapján szervezi a beosztottakat. A kapcsolatok határozzák meg a szervezeti felépítést.

Hajlamos ismerısöket választani munkatársakként, klikkeket hozhat létre.

Személyes rokonszenv és baráti kötelékek alapján irányít. Sok informális megbeszélést hoz össze. Egy konfliktus megoldásakor a „ki kell jönni egymással” nézıpontot erılteti.

Csapatmunka hangsúlyozásával vezet. A célok esetenként nem tiszták. Az eredményt az emberek véleménye és elégedettsége alapján méri.

A tárgyalás során a tartalmas kapcsolat kialakítása mindennél fontosabb. A tárgyalófelek könnyen megosztják egymással gondolataikat, érzéseiket, mivel hisznek abban, hogy a személyes elégedettség hozzájárul a hatékony munkához.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

43

3. 3. MEGFELELÉS (3 óránál) A megfeleléskeresık önértékelésének alapja az, hogy milyen mértékben érzik magukat elfogadottnak. A megfeleléskeresık jellemzıen arra összpontosítanak, hogy milyen benyomást keltenek, ahelyett, hogy kellemes kapcsolatot alakítanának ki. A körülöttük állóktól kérnek tanácsot, azt teszik és mondják, amit szerintük mások elvárnak tılük. Az elfogadottság túlzott igénye döntésképtelenséget, halogatást és cselekvıképtelenséget okozhat. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Megfelelés 3 óránál

Túlságosan el van foglalva a jó benyomás keltésével az autoritás szemében. A célokat a látszat kedvéért tőzi ki, ezek irreálisak lehetnek. Vonakodik a szabályok kialakításától, mert tart mások megbántásától.

Nagyon laza szervezeti felépítést alakít ki. Nehezen határoz meg irányt. Túl sok hozzájárulást és irányítást vár másoktól.

Hajlamos nem „fenyegetı” személyeket választani. A felsı vezetés iránymutatásától függıen választja ki és értékeli a munkatársakat.

Nehézségei vannak a munkatársak irányításában. Döntéseit visszavonhatja, ha nemtetszést tapasztal. Úgy motivál, hogy jó fiúnak/ lánynak próbál látszani.

Hajlamos a jó eredmények eltúlzására, figyelmen kívül hagyja a gyenge teljesítményt. Visszafogott a teljesítménynormák kialakításában. Ritkán vállalja, hogy elérhetetlen célok kitőzése miatt elveszítse a munkatársai megbecsülését.

3. 4. ALKALMAZKODÁS (4 óránál) Az alkalmazkodás stílus a szabályokba való beleragadást, valamint cselekedeteink konformitását tükrözi. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Alkalmazkodás 4 óránál

Fenntartja a jelenlegi status quót. Bürokratikus légkör, túlzó szabályok, tiltások, nagy mennyiségő papírmunka.

A kialakult mintáknak megfelelıen szervez. Merev munkaköri leírásokat határoz meg, ragaszkodik a tekintély szigorú elfogadásához.

Úgy vesz fel alkalmazottat, hogy ne kavarja fel az állóvizet. Kerüli az újítást. Felszínes kritériumokat határoz meg a teljesítmény méréséhez.

Munkafolyamatokat fektet le, minden részletre kiterjedıen; túl intenzíven irányít. Hajlamos elvetni az újításokat. A kialakult eljárások betartatásával ösztönöz.

A kontroll formális és túlzó. Szigorúan ragaszkodik a reporting rendszerhez. Eredmények helyett a konformizmust hangsúlyozza.

A túlzott alkalmazkodás álarc lehet, amely mögött elbújik a tárgyaló fél. Gyakran unalmasnak, érdektelennek tőnhet, és jóllehet cselekedetei rutinokra épülnek, akár felelısnek, megbízhatónak vélhetjük ıt, mégis a megszokott dolgokhoz való ragaszkodása lényegesen csökkentheti kreativitását és teljesítményét. 3. 5. FÜGGÉS (5 óránál) A függés skála annak a mértékét méri, mennyire érezzük erıfeszítéseinket hiábavalónak. Az ilyen típusú viselkedés hosszan tartó lehet, és az egyén életében bekövetkezı ideiglenes változások idézhetik elı.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

44 Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Függés 5 óránál

Ha nem alkalmaznak jelentıs nyomást vele szemben, elveti a tervezést. Passzív szerepet vesz fel, túlságosan függ mások irányításától. Halogatja a dolgokat, kerüli a hosszú távú tervezést.

Nehezen irányít. Kevés az újítás. Alulterheli a munkatársakat. Kevés tevékenységet végez.

Késlekedhet a szükséges munkatársak toborzásával; gyakran kevés a munkatársa. Passzívan választja ki a munkatársakat, vonakodik tehetségeket keresni.

Nyomasztják a vezetıi feladatok. A legtöbb felelısséget delegálja, mert saját maga nehezen kezdeményez. Gyakran keres valakit, aki helyette vezet.

Elfogadja felettese normáit és mereven alkalmazza azokat. Nehéznek találja, hogy megerısítést vagy visszajelzést adjon a munkatársaknak.

A függı tárgyalópartnerek jellemzıen kevésbé irányítóak, engedik, hogy mások határozzák meg viselkedésüket. A függést a fenyegetettség vagy mások általi visszautasítás elleni védekezésre használják. Azonban ezek az érzések eltőnnek, ha kényelmesebben érzik magukat. 3. 6. ELKERÜLÉS (6 óránál) Az elkerülés stílus azt jelzi, mennyire vagyunk hajlamosak a meghátrálás védekezı stratégiájára. Alkalmazhatjuk ezt a viselkedést, amikor valami ismeretlennel találkozunk. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Elkerülés 6 óránál

Kerüli a tervezést. Lefelé vagy felfelé tolja a hosszú távú gondolkodás felelısségét a szervezetben. Nehezen határoz meg célokat vagy irányítja a csapatmunkát.

Reméli, hogy a dolgok maguktól megoldódnak. Az egyes pozíciók közötti kapcsolat nem tiszta. Kerüli a problémákat. Nem ad visszajelzést.

Halogatja a személyi döntéseket. Arra számít, hogy a dolgok „csak megtörténnek” valahogy. Gyakran hiányzik, nem foglalkozik munkatársai problémáival.

Inkább felad egy projektet, ahelyett, hogy delegálná valakinek. Elhanyagolja vezetıi felelısségeit. Bízik benne, a dolgok rutin alapján oldódnak meg.

Nem szereti és kerüli a konfliktusokat. Javító szándékkal közvetett, kerülı úton, esetleg írásban avat-kozik be.Ritkán van közvetlen interakcióban a munkatársakkal.

Egy tárgyalás során ezek a személyek a saját maguk kialakította „komfortzónában” maradnak, és igyekeznek mindenféle kockázatot nagy ívben elkerülni. Arra számítanak, hogy a dolgok maguktól alakulnak majd. Soha sem tudják, hogy mit várnak el tılük, képtelenek reálisan elérhetı célokat kitőzni. 3. 7. ELLENÁLLÁS (7 óránál) Az ellenálló ember jellemzıen mások verbális támadásával igyekszik fontosnak látszani. Azt a hajlamát fejezi ki, hogy mennyire tanúsít védekezı, egyben agresszív stratégiát olyankor, ha nem ért egyet valakivel. Az ellenálló ember hajlamos idıközben megváltoztatni az álláspontját, kritikusan lép fel egy korábbi ötlettel kapcsolatban. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Ellenállás 7 óránál

Kritikus a korábbi tervekkel szemben, ritkán dolgoz ki saját terveket.

Nem szervezi a beosztottak munkáját. Homályosak a munkaköri

Nagy fluktuáció. Nem elégedett a munkatársakkal. Arra bátorítja a munkatársakat,

Nem vállal felelısséget. A kritikát és a vádaskodást használja

A kontroll következetlen: vagy túl sok vagy semmi. Az eredményt

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ leírások.

hogy más részlegek, csapatok ellen tevékenykedjenek.

45 motivációként. Konfliktusra uszít. Irreális követelményeket támaszt.

megkérdıjelezi. Nem jutalmaz, teljesítményt vár.

Az ellenálló tárgyalópartner szeret vitatkozni, vágyik az elismerésre, ugyanakkor viselkedése másokból védekezı reakciót válthat ki. Ez a viselkedés általában visszautasítást és elszigetelıdést eredményez, ami gátját képezi az ellenálló ember hatékonyságának. 3. 8. HATALOM (8 óránál) A hatalomorientáltak nem bíznak másokban, azt hiszik, hogy erı, megfélemlítés kell az eredményekhez. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak Irányítás

Kontroll

Hatalom 8 óránál

Autokrata módon dolgoz ki terveket. A célokat és eredményeket titokban tarja. Figyelmes és készséges a feletteseivel szemben, azt mondja, amit hallani szeretnének.

Jól definiált, hierarchikus szervezeti felépítés. Pontos, szigorú munkaköri leírások. A közhangulat gyakran politikailag megosztott és tele van titkos szövetségekkel.

Hőséget vár az alkalmazottaitól. A munkatársak fejlıdését nem tartja fontosnak. Mindig uralkodni szeretne a beosztottjain, megkérdıjelezhetetlen tekintélyt gyakorol.

Úgy avatkozik be, hogy büntet. A hőséget jutalmazza. A pozíció/rang alapján kontrollál.

Nem delegál. Beosztottjai munkáját egyenként irányítja, általában megmondja a munkatársaknak, hogy mit és hogyan tegyenek. Ellenzi a független gondolkodást, megfélemlítéssel motivál.

A hatalomorientáltak nem bíznak másokban, gyakran megakadályozzák az egészséges kapcsolat kialakulását. Ez megnyilvánul a kommunikációjukban is, ami kreativitásuk és hatékonyságuk csökkenéséhez vezet. 3. 9. VERSENGÉS (9 óránál) A versengı emberek azért küzdenek, hogy legyızzék a kétségeket önmagukban és képességeikben. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak Irányítás

Kontroll

Versengés 9 óránál

Tervezéskor saját igényeit helyezi középpontba. Kevés inputot fogad el a munkatársaktól, magas célokat határoz meg. Nem erıs a célok eléréséhez vezetı lépések kialakításában.

Többet beszél, mint szükséges lenne. Homályos, bizonytalan szervezeti felépítés jellemzi.

Azokat támogatja, akik nem teszik ıt próbára. „Gyenge” beosztottakat választ. A munkatársakat a verseny hangsúlyozásával vezeti. Egymás ellen hangolja az egyes részlegeket.

Irreális teljesítménynormák. Úgy gyakorol belsı kontrollt, hogy egymás ellen hangolja a munkatársakat. Saját tervének, programjának, ötletének támogatására ösztönöz.

„Propaganda beszédeket” tart. Homályos az iránymutatás tekintetében. Delegálja a felelısséget, de autoritást gyakorol a munkatársak felett. Gyenge a beosztottak tevékenységének összehangolásában. A maga érdemének tulajdonítja mások sikerét.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

46

A versengı helyzetbıl gyıztesen kikerülı üzleti partner nem a nyerésre összpontosít, hanem a kiválóságra, teljesítményre. Annyira el van foglalva a feladattal, hogy elveszti érzékét értékeivel, meggyızıdésével kapcsolatban. Ez természetesen negatív hatással van a végeredmény minıségére. 3. 10. PERFEKCIONIZMUS (10 óránál) A perfekcionistának soha semmi nem elég jó, hibátlan eredményre törekszik. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Perfekcionizmus 10 óránál

Minden részletet a végletekig kidolgoz. Nem hagy teret másoknak.

Szervezési készsége kiemelkedı, de nem hatékony. Rugalmatlan, részletes szervezeti felépítés jellemzi.

Maga végzi el mások munkáját. Engedelmességet és passzivitást vár a munkatársaitól, és ezt általában meg is kapja.

Mindent a legapróbb részletekig irányít, néha mások megsértésével is. Túl aprólékos, merev.

Nagyon részletes reporting rendszerek. Ésszerőtlen, irreális célok és teljesítménynormák kitőzése. Ritkán elégedett.

A perfekcionista partner hajlamos azt hinni, hogy ha nem tökéletes, akkor értéktelen, ezért szüntelenül azon dolgozik, hogy minél hamarabb a tárgyalás végére jusson. Ugyanakkor a legjobban elvégzett munkával is elégedetlen. Bár nagyon hatékonynak látja magát, hozzáállása nagymértékben saját érdekei ellen dogozik. 3. 11. TELJESÍTMÉNY (11 óránál) A teljesítmény olyan gondolkodásmód, mely nagymértékben kapcsolódik a személyes hatékonysághoz. Sokféle szempontból a magas teljesítményő tárgyalófél képviseli a munka legkonstruktívabb megközelítését. İ tudja, hogyan teheti jobbá a dolgokat, ért a hatékony tervezéshez és problémamegoldáshoz. Gyakran a felelısség megosztását, valamint inspiráló környezet kialakítását használja teljesítménye fokozására. Szeret jó példával elöl járni és bátorítani a többieket, jó csapatmunkát kialakítani. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Teljesítmény 11 óránál

Reális jövıképet állít fel. Nagyon hatékony a problémák elemzésében. Számít a munkatársak részvételére. Begyőjti az elérhetı információkat, mielıtt kialakítaná céljait és terveit.

A szervezeti felépítés a megoldandó problémához igazodik. Hatékonyan hangolja össze a munkakapcsolatokat. Reálisan ítéli meg az egyes munkákhoz szükséges képességeket. Az elvárt teljesítmény szempontjából határozza meg a tevékenységeket.

A legjobb képességő embereket választja ki. Jobban szereti az olyan embereket, akik szeretik a kihívásokat, és akik újító kezdeményezésekkel állnak elı.

Elvárja másoktól, hogy olyan motiváltak legyenek, mint ı. Irányelveket határoz meg a delegálásra vonatkozóan. Kihívásokkal járó célok kitőzésével motivál. Bátorítja az eltérı vélemények kifejezését. Magas elvárásai vannak a munkatársakkal szemben.

Reális teljesítmény-normákat határoz meg, és ezeket egyértelmően kommunikálja a munkatársak felé. Rendszeresen tájékoztat a projektek elırehaladásáról. Egyéni célok kitőzésére bátorít. Megfelelı visszajelzı csatornákat hoz létre.

.

NYELVVILÁG

KOMMUNIKÁCIÓ

47

3. 12. ÖNMEGVALÓSÍTÁS (12 óránál) Az önmegvalósítás a legerısebb személyes kiteljesedést eredményezı gondolkodásmódot méri. Ha önmegvalósító emberrel tárgyalunk, akkor az illetı törekedni fog arra, hogy elfogadtassa magát olyannak, amilyen. Az önmegvalósító igen kreatív, ötletes ember, egyedi módon közelíti meg az életet. Intenzíven érdeklıdik a tárgyalásban résztvevı emberek és dolgok iránt, éleslátása új távlatokat ad a helyzeteknek. Erıs intuícióval rendelkezik, így képes reális, hosszú távú célokat kitőzni. Stílus

Tervezés

Szervezés

Munkatársak

Irányítás

Kontroll

Önmegvalósítás 12 óránál

A legmegfelelıbb munkatársaihoz rendeli hozzá a teljesítendı feladatokat. Határozottan álmodozó lehet, mégis reális célokat és stratégiákat határoz meg, amelyek lehetıvé teszik a munkatársak fejlıdését.

A szervezeti felépítés laza vagy informális lehet. Erıs, egymástól kölcsönösen függı munkatársi kapcsolatok jellemzik. Szervezett, de lehet, hogy nem tőnik annak.

Szakszerően értékeli beosztottjait. Egymástól különbözı embereket győjt maga köré, tehetséges munkatársakat választ. Képzési lehetıségeket biztosít a fejlıdés érdekében.

Könnyen delegál. A célok teljesítésével járó izgalom és elégedettség hangsúlyozásával motivál. Hatékonyan szervezi a munkatársakat. Független és kreatív gondolkodásra bátorít.

A rugalmas teljesítménynormák munkatársi egyetértéssel születnek. Az eredmények mérésekor minıség és elégedettségközpontú. Támogatja a munkatársakat szervezeti és személyes céljaik elérésében.

Összegzés Az LSI az egyéni orientációkat, a munkahelyi hatékonysággal kapcsolatos gondolkodási és a magatartásbeli stílusokat, a személyközi kapcsolatok minıségét, az elégedettséget és az egészséget méri. Az LSI ismeretében valamint a személyre szabott fejlesztési folyamat után az illetınek nı az önismerete, képes lesz egy csapat tagjaként eredményesen dolgozni, tudatában lesz annak, hogy viselkedése milyen hatást gyakorol másokra, nı a teljesítménye, javulnak az interperszonális készségei, rátekintése lesz saját erısségeire és fejlesztendı területeire, serkenti a szervezeti teljesítményt, elfogadást és támogatást kap a változáshoz. Felhasznált irodalom Argyris, C. (1991). Teaching smart people how to learn. Harvard Business Review (máj.-jún.), (99109.) Blake, R. R. & Mouton, J. S. (1964). The managerial grid: Key orientations for achieving production through people. Houston: Gulf Publishing Company. Cooke, R. A. & Lafferty, J. C. (1981). Level 1: Life Styles Inventory−An instrument for assessing and changing the self-concept of organizational members. Plymouth, MI: Human Synergetics. Horney, K. (1945). Our inner conflicts. A constructive theory of neurosis. New York: W. W. Norton & Company, Inc. Likert, R. (1961). The human organization: Its management and value. New York: McGraw-Hill. McClelland, D. C. (1967). The achieving society. New York: Free Press. McGregor, D. P. (1960). The human side of enterprise. New York: McGraw-Hill.

NYELVVILÁG

IRODALOM – SZÍNHÁZ

48

Régi maja költészet: ami a maja lírából megmaradt (1. rész) DR. KÉRI ANDRÁS KVIK Diego de Landa, Yucatán túlbuzgó, harmadik püspöke 1562. július 12-én Mani városának fıterén felgyújtotta az összegyőjtött, az ördög mővének titulált maja kódexeket, feljegyzéseket, hieroglifákat tartalmazó szarvasbır tekercseket és a különféle történeteket ábrázoló festményeket. Könyvégetése elıl mindössze három kódex menekült meg – a drezdai, a madridi és a párizsi – és néhány történelmi-irodalmi kincs: például a Popol Vuh1, a Chilam Balam könyvek, a Kakcsikelek krónikái, a Totonicapán urainak nemesi címe, a drámai mő, a Rabinal Achí (Rabinali harcos vagy férfi), valamint néhány kisebb jelentıségő alkotás, mint például a Patzcá, amely a betegségekrıl szól, vagy a két ismertebb bohózat, a Charamiyesh és a Caman Ecc. A legrégibb ismert maja kéziratot, a Chicxulub vagy Chacxulubchen Krónikát egy Nakuk Pech nevő indián szerkesztette a XVI. század közepén. A faragott, hieroglifákkal ellátott szemöldökfák és kıfaragványok (sztélék, dombormővek), jade- és csontfaragványok is fontos feliratokat ıriztek meg. A fára, fakéregre, bırre, textíliára, tökre festett glifjelek – egy-két kivételtıl eltekintve – az ıserdei környezetben a nedves klíma áldozatai lettek. Maja költemény – a néhány polikróm edényfelirat kivételével – alig maradt fenn. Legalábbis 1942-ig ismeretlen volt a maja líra. Ebben az évben egy Dzitbalchébıl való maja földmőves, hóna alatt néhány régi teleírt papírlappal, sikertelenül járta Mérida utcáit, hogy eladja szerzeményét. Azt tanácsolták neki, hogy keresse fel Don Albertót, a késıbbi majakutató Alfredo Barrera Vázquezt, aki nyolc pesoért rögtön meg is vette. A kézirat kilenc, rossz állapotban lévı lapból állt, s hogy „könyv” legyen belıle, vékony henekén2 szállal varrták össze a kb. 21x15,5 cm-es oldalakat. Rögtön látszott, hogy egykoron jóval terjedelmesebb mő volt. Kiderült, hogy vásárlója páratlan kincsre lelt: jukaték nyelven, latin betőkkel írt maja énekeket (verseket) tartalmaz. Ma ez az egyetlen ismert maja irodalmi kódexmaradvány. Barrera Vázquez lefordította a spanyol papírra írt, rossz állapotban lévı könyv alkotásait. Nem az volt a célja, hogy maja líraként adja vissza ezek pontos tartalmát, hanem hogy rekonstruálja egy ısi nép etnokulturális tradícióit. Ezért fordul elı a fordításban néhány nyelvtani és lexikai pontatlanság és a metrika (mértékes verselés) hiánya a versekben. A szöveget cheeb maya-val, azaz különbözı mérető hegyes fapálcával és madártollal írták. Ezeket a költeményeket és a régi maja szövegeket csak azután lehetett pontosan lefordítani és megérteni, hogy Jurij Knorozov (1922-1999) szovjet-orosz kutató egy bı évtizednyi (1952-1963) munka után megfejtette a maják írását. Az áttörést – az 50-es évek elején – akkor érte el, amikor új értelmezést adott a Landa-féle maja ábécének. Rájött, hogy ez nem betőket, hanem hieroglifákat – fogalmakat és szótagokat (képírás, szótagírás) – tartalmaz. Írásuk fonetikai alapjának felfedezése adta meg a megfejtés kulcsát. „A maja hieroglifák a világ egyetlen ısi írásrendszeréhez sem hasonlítható gazdagságot és vizuális kidolgozottságot mutatnak. Az általuk ismert maja írást az egyik legjelentısebb maja nyelvcsoport, a chol fejlesztette ki valamikor a középsı preklasszikus korban.3 Noha késıbb más csoportok is átvették, például a yucatec nyelven beszélı északi maják, a királyi feliratok az egész maja kultúrában chol nyelven íródtak…” (Martin-Grube 2010:11).

1

Magyarul: Popol Vuh: a maja-kicsé indiánok szent könyve, Helikon, Budapest, 1984. Több fajtája is van: amerikai agávé (Agave americana), szizál agávé (A. sisalana), yucatáni szizál (A. fourcroydes) 3 A preklasszikus idıszakot i.e.1500-i.sz.300 közé teszik, habár a maja kultúra ma már bizonyítottan is több mint négyezer éves. 2

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ

49

Az Alfredo Barrera Vázquez által publikált „Dzitbalchéi énekeket” Galina Jershova nyelvész és majakutató – aki 1979-ben Jurij Knorozov mellett és vezetésével kezdett dolgozni – újra lefordította. Akkoriban a maja kerámiaedényeken és emlékmőveken látható feliratok megfejtésével foglalkozott. Az eredeti szöveg alapos elemzése után készíthetett csak pontosabb fordítást, egy olyat, amely a versek sajátosságait és eredeti maja stílusát is visszaadja. Az „El libro de los cantares de Dzitbalché” (Dzitbalchéi énekek könyve) 15 változatos témát rejtı verset, alkotást tartalmaz. A kézirat borítóján az szerepel, hogy a versek az észak-yucatáni Dzitbalché településrıl (Campeche Állam) származnak, szerzıjük ah’Bam, ah’kulel4 rokona, dédunokája. A dátum pedig 1440, valószínőleg az ah’kulel ekkor lépett hivatalba. Az ı feladata volt az ünnepségek szervezése és a tradíciók ápolása. De az is lehet, hogy ah’Bam Dzitbalché faluban ah’kulel követıje lett, akinek az a feladat jutott, hogy ırizze meg a település régi értékeit. Az is elképzelhetı, hogy maga ah’Bam írta vagy diktálta az énekeket a XVI. században, melyek a távoli korokba vezetnek vissza, miközben már érezhetı bennük a katolicizmus hatása. Barrera Vázquez szerint régi dokumentumok másolatáról van szó, melyet a XVIII. század második felében készítettek5, s errıl tanúskodik az ortográfiája is. A spanyol verseket utánozva – négy alkotás kivételével – mindegyiket két oszlopba írták. Az irodalmi alkotások közül kiemelkedik a „Dzitbalchei énekek könyve”, melynek a másolatot készítı a következı címe adta, s ez olvasható a címlapon: „El Libro de las Danzas de los Hombres Antiguos que era costumbre hacer acá en los pueblos cuando aún no llegaban los blancos” (Régi Emberek Táncoskönyve, amiket az itteni falvakban jártak, amikor még nem voltak itt a fehérek). A fennmaradt kódextöredék lírai és rituális énekeket egyaránt tartalmaz. Ez az egyetlen konkrét példa arra, hogy a rituális táncokat énekek kísérték: pl. emberáldozat bemutatásakor, házasságkötéskor, titkos szertartáskor. A rítusban helyenként fontosabb volt a gesztus, a tánc, a zene, mint maga a szó. Bár énekeknek nevezzük ezeket az alkotásokat, némelyikük inkább elbeszélésnek vagy magyarázatnak tőnik vers formájú oszlopokba szedve. Az átíráskor nagyon pontosan követték az eredeti szöveget: átvették a sorok sorszámozását és az ortográfiáját, a szavak elválasztását, az írásjelek használatát. A fordításkor a hiányzó szövegrészek rekonstrukcióját külön jelölték, akárcsak a fölöslegesnek tőnı részeket. Barrera Vázquez is a lehetı leghőebben akarta visszaadni az eredeti szöveg jelentését, hogy megırizze a maja nyelv értelmét, olykor még a spanyol nyelv szintaxisát is próbára téve. Annak ellenére, hogy Jersova fordítása pontosabb és jobban tükrözi a maja verselést, érdemesnek tartottam Barrera Vázquez munkáját is bemutatni, hogy érezhetı legyen a különbség, még akkor is, ha olykor ez utóbbi versszerőbb, szebben hangzó megoldásai a valóságtól távolabb is állnak. Külön jelöltem a két értelmezés közötti eltéréseket. E versek itthon valódi kuriózumnak számítanak, mivel elıször jelenik meg magyarul a maja líra. Galina Jersova (1955) Knorozov világszerte elismert munkásságát folytatja. A maja világ országai mindkettıjüknek hálásak. A moszkvai és a mexikói (2010), Jurij Knorozovról elnevezett Maja Kutatások Központjának igazgatója, 2012-tıl pedig az általa alapított Maja Kutatások Guatemalai Orosz Központjának vezetıje is egyben. Az énekek történelmi és irodalmi jelentıségőek, mert egyedül ezek maradtak fenn. Ezek között megtaláljuk például az anyátlan árva fájdalmas énekét, a szeretett lényhez intézett sorokat, az elhunyt utazóhoz szóló verset. A szerelmes versek közös neve kay nicte, azaz virágének. Gyakran közvetlenül az esküvı elıtti ének.

4

A szótárak szerint közvetítı, bíró konfliktusok idején Több forrás 1742-re teszi az ah’Bam szerkesztette könyv születését, de mindegyik csak „átveszi” a jelzett évszámot, az eredeti forrás nem derül ki. 5

NYELVVILÁG

IRODALOM – SZÍNHÁZ

50

7. Ének

Galina Jersova

Virágének Kay nicte 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32

A szép hold az erdı fölé emelkedett, hogy beragyogja az eget, hogy ott lebegve világítson be erdıt s földet… s csak egy szellı suhan árasztva finom illatát. Végül a hold felért az ég közepébe és fényével tündököl. Minden jó ember szívét boldogság tölti el. Az erdı mélyére érünk ahol senki sem találhat ránk. Hoztunk nagy nicté6 virágot, chucúm7 virágot, jázmin8 virágot, kopált9 és ziít10 és teknıspáncélt, új kalcitport. És új fonatot, kilenc új kovakı kést. És még új hajszalagokat.

---

Barrera Vázquez fordítása alapján Virágének Kay nicte A szépséges hold felszállt az erdı fölé; az ég közepén világra gyúl ahol fenn ragyog, hogy megvilágítsa a földet, az egész erdıt. A szellı édes lehelete és illata árad. Felért az ég közepébe; fénye ragyog minden felett. Boldogság tölti el a jó embereket. Elértünk az erdı mélyére, ahol senki sem láthat minket, s hogy miért is jöttünk ide. Hoztunk magunkkal plumeria virágot (1/16), chucúm virágot, jázmin virágot, kopált és ziit, és szárazföldi teknıspáncélt. Ugyancsak kemény kalcitból új port és fonni való pamutszálat; új jícarát11 és kiváló, nagy tőzkövet; új nehezéket12; új fonathoz feladatot13; pulyka ajándékot;

6Nicte vagy nicté önmagában is virágot jelent a Motul szótár szerint. Nem jelzi, hogy melyik fáé, bokoré. Kam nicte jelentése házasság, vagy megházasodni, azaz önmagában is ez a második jelentése, amit a Drezdai Kódex (XIII. sz.) is megerısít. Diego de Landa írja, hogy a majáknak volt egy fája, melyet nictének neveztek, s fehér, sárga vagy vörös színő virága volt. 7 A virágot még nem sikerült azonosítani. Barrera Vázquez szerint ez egy Pithecolobium sp. 8 Jazmin de perro (Tabernaemontana amygdalifolia) 9 A kopálfa (Protium copal) gyantájából készült füstölı. 10 Tz’iit vagy ziit jelentése ugrani, de itt pontos jelentése nem ismert. Barrera Vázquez szerint ez egy virág neve: Lasciacis divaricata (helyesen: Lasiacis) 11 A tökfa (Crescencia cujete) termésébıl készült edény. 12 Esetleg még csapdát is jelenthet. 13 Eredetileg „új feladat” szerepel, ami az indián nık esetében a fonást jelenti.

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53

Egy áldozati pulykát, új szandált, mindenbıl újat. És a legjobbakat az edényekbıl és a hajba való szalagokból, hogy a víz színén fonják be hajunk. És még egy zengı kagylót az öregasszonynak. Végül is, végül is az erdıben vagyunk ahol a szikla víztükröt14 rejt, s várjuk, hogy felbukkanjon az erdı felett egy szépséges, füstölgı csillag.15 Vegyék le ruháikat és hajszalagjaikat! Induljanak el és maradjanak itt, a földjükön! Önök szüzek, és nık…

51

új lábbelit, mindenbıl újat beleértve a szalagokat is, hogy fehér tündérrózsával16 kössék meg hajunkat, és zengı csigaházat az öregasszonynak. Már már az erdı mélyén vagyunk, a szikla víztükrének partján, várva, hogy feltőnjön a Szépséges csillag, amely az erdı fölött füstölög. Vegyétek le ruháitokat, oldjátok ki hajszalagjaitokat; legyetek olyanok, mint ahogy e világra érkeztetek, szüzek, nık s lányok…

(Befejezetlen ének) Barrera Vázquez értelmezése szerint (1965:51) ez a virágének egy mágikus rituáléhoz köthetı, melynek célja a szeretı visszaszerzése vagy megbabonázása. A hold fényénél egy öregasszony vezetésével meztelen nık az erdı mélyén egy sziklánál megbúvó tóhoz érnek. Amikor a páciens fürdik benne, a vízbe a Plumeria púdica17 szirmait dobálják, amely nem nyitja ki a pártáját, miközben a többiek a tó körül táncolnak és énekelnek. Azt mondják, hogy a rítust kilenc éjszakán át meg kell ismételni, majd vizét felhasználva bájitalt készítenek. A Vázquez által leírt rituáléban nem szerepelnek a virágénekben lévı virágok, ami azt jelzi, hogy ez az ének egy jóval régebbi és összetettebb ceremóniaváltozat. A modern változatban (Yershova, 1983:42) az asszonyok és a fiatalok azért mennek az erdıbe, hogy ráleljenek a „szőz vízre”, mely a sziklák üregeiben, vagy a fatönkökben gyülemlik fel, s amibıl virágokkal és kakaóval „speciális vizet” készítettek. Ez a keresztelıhöz kellett, hogy házasságra lépjenek.

14

Eredeti neve a Yucatán-félszigeten haltun: ha=víz, tun=kı; a felszíni kızetek mélyedéseiben, nagyobb üregeiben felgyülemlı víz alkotta víztükör („medence”), amely sokszor fürdésre is alkalmas; a maják nagy kıedényeket készítettek víztárolásra és ezeket is haltunnak nevezték. 15 Füstölgı csillag: üstökös, de Barrera Vázquez feltételezi, hogy így nevezték a Vénuszt is (1965:52). 16 Nymphaea alba 17 Guatemalában flor de mayo (májusvirág) néven ismert. (1/16) A nıi nemhez és a szerelemhez kapcsolódik.

NYELVVILÁG

IRODALOM – SZÍNHÁZ

52 4. Ének

Galina Jersova

Menj a virágot elfogadni18 Coox he ca kam nicte 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

Vidámság tölti el szívünk. Énekelünk, mert virágot elfogadni megyünk. Mosoly ül a lányok és asszonyok arcán. Szívünk majd kiugrik mellünkbıl melynek oka: az Úrnı szüzességét a szerelemnek áldozza. Énekeljétek meg a virágot! Itt van Nacón19 a katonai parancsnok. A mi ah’kulel20 bírónk az emelvényen áll. És ah’kulel így énekel: Gyertek, gyertek elıadni kívánságtok a Szőznek, a Szépséges Szőznek! Itt vannak az emelvényen a lányok virágai. A szőz tüzet21 fellobbantó Úrnı és Hold22; akárcsak a szép éltetı esı fonalak-Kisasszony23,

18

---

Barrera Vázquez fordítása alapján Menj a virágot elfogadni Coox-H-C-Kam-Niicte Boldogság énekelünk mert Virágot Elfogadni megyünk. Minden asszonynak lánynak arcán mosoly és igyekezet miközben szívünk kiugrani készül mellünk kebelébıl. Vaj’ miért? Mert tudják, Hogy odaadják szüzességüket annak kit szeretnek. Énekeljétek meg a Virágot! Elkísér titeket az emelvényen lévı Nacom és a nagy úr Ah Kulel. Ah Kulel így énekel: Menjünk, menjünk, hogy kívánságunk kifejezzük a Szőz elıtt a Szépséges Szőz és Úrnı elıtt a Lányok Virága elıtt aki magas pulpitusán ül, az Úrnı… Suhuy Kaak (1/21) elıtt. Ugyancsak a Szépséges X Kanleox (2/22) és a Szépséges X Z oot (3/23) elıtt

Értsd: házasságot kötni. A virág a szerelem, a nıi nem és a szüzesség szimbóluma. Nacón jelentése: katonai vezetı; Diego de Landa: Relaciones de las cosas de Yucatán címő mővében (p. 194.) így ír: „Két foglalkozást neveztek így. Az egyik örökké tartott és kevésbé megbecsült volt, mert ı volt az, aki felnyitotta a feláldozandó emberek mellkasát. A másik három évre szólt, s nagy érdemet jelentett. Egy kapitány választotta ki e poszt betöltıjét háborúkra vagy ünnepekre.” 20 Az énekben a ceremóniamester szerepét tölti be, bár a szótárak szerint közvetítı, bíró konfliktusok idején. 21 Az új tőz gyújtása. A maja földmővelésben a tőznek nagyon fontos szerepe volt a földek megtisztításában. (1/21) Az ı nevéhez főzıdik. 22 A Szőz Istennırıl, Zac-ch’upról van szó, a holdas égbolt úrnıjérıl, aki – a kódexek szerint – a szüzek misztikus ciklusát képviseli. (2/22) Kukoricaistennı. 23 Lehet, hogy valójában Ixtab, az öngyilkosok és a kötél istennıjének szimbóluma, akinek hatalma volt az esıisten paradicsoma felett, mivel a kötél szimbolizálja a vízzuhatagot egy zápor idején. Ily módon az „akasztófán” végzık az 19

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47

a zivatarok szépséges Úrnıje és aki vet, a szépséges Béka-Kisasszony24. Mindannyian a Jót kívánják életében neki. Itt az országban a nagy országban, járja be a dombokat. Gyerünk, gyerünk! Gyerünk fiatalok, Keltsetek vidámságot Tz’itil Piichben25 és Tz’itil Balchében26.

15. Ének

és a Szépséges Szőz Úrnı X T’oot’ Much (4/24) elıtt. İk azok, akik a Jót hozzák az ország életébe, a síkságokra és a környezı hegyvidékre. Gyerünk, gyerünk, induljunk fiatalok; így örömteli szórakozást nyújthatunk itt oitil Piichben, oitil Balcheben. (5/25, 26)

Galina Jersova (Cím nélkül II.)27

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

53

Csinosítsátok ki mindannyian magatokat, végre eljött a boldogság napja. Fésüld meg hajadat, vedd fel legszebb öltözéked és öltsd fel szépséges szandálodat, tedd füledbe nagy fafülbevalódat. Kendıdet vedd magadra. Nyakékeddel melled és fiatal nyakad ékesítsd. Végül, utolsóként karod karkötıddel csinosítsd. Mindezt azért, hogy még szebb legyél, mert mindenkit meg kell látogatnod, minden Dzitbalché településen lakót. Szeretlek téged Úrnı, szép vagy! A mi utunk szeretı figyelmességem tanúja lesz. Majd meglátod, mily szép vagy, ha majd feltőnsz

---

Barrera Vázquez fordítása alapján (Cím nélkül II.) Öltsétek magatokra szép ruháitokat; elérkezett a vidámság napja; fésüljétek ki hajaitokat; vegyétek fel legszebb ruháitokat; legszebb lábbelieteket; helyezzétek füleitekbe nagy fülbevalóitokat; tegyétek fel fejékeiteket, szép nyakaitokra nyakpántjaitokat; tekerjétek fel karkötıiteket, hogy karjaitokon csillogjon. Az kell, hogy oly szépnek lássanak, mint senki mást, itt Dzitbalché településen, a faluban. Szeretlek titeket Szép Úrnı. Ezért azt akarom, hogy igazán szépnek lássanak, mert füstölgı csillagnak kell, hogy tőnjetek; hogy még a hold és a mezık virágai is titeket kívánjanak.

esıistennek áldozták fel magukat és keltek útra a paradicsomába. Ez a paradicsom a világfa (yaxhé, ceibafa) árnyékában található, melynek gyümölcse szolgált táplálékul az elsı embereknek. (3/23) Szépséges Zengı Úrnı, a zivatar úrnıje. 24 Ó Ix T’ot Much, a földmővelés istennıje. A Békát a Madridi Kódexben láthatjuk, aki egy csörgıvel hívja az esıt. A Béka isten egy bottal jön, hogy magot vessen. (4/24) 25 Jelentése: Ugrándozó Centzontle (Mimus polyglottos, énekes vagy amerikai gezerigó, spanyolul sinsonte) – a fülemülénél kicsit nagyobb amerikai madár, amely a többi madár hangját is képes utánozni, sıt az ember füttyentését és a macska nyávogását is. Barrera Vázquez másképpen interpretálja a településneveket: szerinte homonimákról van szó, ezért mindkettı valamilyen „gyümölcsfát” jelent. (5/25) Piich: Enterolobium 26 Jelentése: Ugrándozó Állat; (5/26) Balche: Lonchocarpus 27 Ez a virágének a vılegény éneke.

NYELVVILÁG

IRODALOM – SZÍNHÁZ

54 21

füstölgı csillagként, holdként,

22 23 24 25

vagy mint az erdı virága. Kisasszony, öltözéked tiszta és csupa fehér. Menj, kelts vidámságot és jósággal áraszd el a szíveket, mivel érkezésed minden embert28 megérint. Éppen ezért a neked járó áldozat a legjobb, ami csak lehet…

Tiszta és fehérebbnél fehérebb a ti ruhátok, kisasszony. Menjetek, mosolyotokkal vidámságot keltsetek; jósággal töltsétek el szívetek, mert ma ez minden ember (6/27) örömének pillanata akik jóságukat belétek helyezik.

A virágénekek után három polikróm edényen található verses, „megemlékezı felirat” következik Galina Jersova fordításában. Az ezekre festett jelenetekhez készültek az eltávozott feleség halálának évfordulójára emlékezve. Az edényeken megjelenı versek a maja irodalom fejlıdésének egy következı, késıbbi állomása. Amíg a virágénekek a „népmővészet” termékei, addig az edényfeliratokat „profi” költıktıl rendelték. Dél-Campeche, Mexikó (i.sz. 600-900)

Magyarázat

Elment, hogy ott is maradjon a hideg lépcsın a megtisztulás helyére az egykori feleség majd elrepült oda az asszony helyére.

Standard reinkarnációs forma – vízszintes felirat

Az uralkodó megérkezett, hogy ének legyen. Bizonyára megérkezett. Az ı idejében van a látogatás.

Palotajelenet – függıleges felirat

Belép a mámor, Palotajelenet: vízszintes felirat az énekes és az a ház mámorban úszik, uralkodó között. Az uralkodó siratja feleségét a a tőzsugár mámora, reinkarnáció napján. a mámornak hatalma van a fejekre. Forrás: M. Coe, 1973, Nº27, magángyőjtemény, New York, USA A szerzı játékos költészetében a szokásos szó- és nyelvtani rend több helyen is sérül. A metrikus verselés is csak akkor létezhet, ha az írásmód a szokásos függıleges struktúrát követi, mivel felülrıl lefelé, az egymás melletti oszlopokat pedig balról jobbra haladva kell olvasni. Miért nehéz az értelmezésük? – mert az edényeken lévı rajzok körüli szabad helyek határozzák meg, hogy mikor merre halad a felirat, vízszintesen vagy függılegesen; – mert „írásjelek” hiányában sokszor bizonytalan, hogy egy-egy „sor” az elızıre, vagy a következıre vonatkozik-e; – mert nem világos, hol ér véget egy-egy „versszak”, ha errıl egyáltalán a mi fogalmaink szerint beszélhetünk; – mert az egyes korokból – és vidékekrıl – származó átiratok szóváltozatai számosak; – mert az egyes 28

Értelmezhetı férfiként is (6/27)

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ

55

szavak, kifejezések valódi értelmét csak a maja világ ismeretében lehet értelmezni; – mert a szerzık szerették a szójátékot: állandó homonimákat találunk, azaz azonos hangzású, de különbözı értelmő szavakat. A tömör, szőkszavú verselés „balladai homályát” csak a kép és a szöveg együttes jelenlétében és a maják alapos ismeretében fejthetjük meg. Colico, Észak-Petén, Guatemala (i.sz. 600900)

Magyarázat

Ott volt ı a hosszú úton ott a hosszú úton ott a hosszú úton ott a hosszú úton az áldott Uralkodó az áldott Asszisztense.

Az elsı sor 12-szer ismétlıdik, ami az égbolt 12 szintjét jelentheti. A harmadik sor háromszor szerepel, nem tudni miért. (Egy uralkodót látunk a trónon, akinek lábát egy asszony simogatja.) Értsd: felesége

Az uralkodó emlékei Ez a megemlékezés napja. a visszatérés pillanatában. (Az uralkodó a trónján ül, vele szemben egy Végül nagy edény és egy ékszerész. Az uralkodó, a feleség szemében nagy könnycseppel, nıi ékszereket érkezése. vesz a kezébe.) Forrás: M. Coe, 1973, Nº29. Isaac Delgado Múzeum, New Orleans, USA Az elızı két edény képei és feliratai meglepı hasonlóságot mutatnak. A harmadik verses kompozíció az egyik leghosszabb ismert edényfelirat. Naranjo, ÉNy-Petén, Guatemala (IX. sz. elsı fele)

Magyarázat

Ott jött le ı (a hideg lépcsın) (ahol) Csiga istennél lakik a bánat. Majd elrepült a faluba, a megtisztult látomássá változott asszony menedékébe. Új kukoricamezık az esı sötét és lármás Urának számos mezıre esıt hozott a régens asszony jövetele.

Standard reinkarnációs forma (zárójelben az olvashatatlan, vagy az eltőnt írás értelemszerő pótlása)

A hetedikben (dátum), Köd (napján)

VII Eeb=7 Köd a 260 napos Holdév 72. napja

NYELVVILÁG

56

IRODALOM – SZÍNHÁZ

amikor beköszöntött a harmadik huszad elhervadt a nagyra becsült, hatalomra került egyedüli és áldott uralkodó asszony. Elérte ıt a változás a megtisztulás helyén a hanyatlás (idıszakának) újabb kezdetén. Most egy szőzlányhoz repült. Harcos, korábban uralkodó, kormányzó asszony, elbővölı csillag-asszony asszony - … áldott új mezık uralkodója. Csiga (istenség) terhe lengi be a megtisztulás helyét. Ahol a fiatalasszonynak eljött az indulás ideje. Új kukoricamezık; (az istennı) mezıje a Kígyó hetedik (napján) ott 12 vetés sarjad, itt Vado del Jaguar közelében 10 vetés sarjad, Vado del Jaguar erıdjénél 7 vetés sarjad ………………………. ………………………. bejárta (az uralkodó). Félelmet keltett nyugaton, és Vado del Jaguar kukoricamezıit bıséges maggal látta el vetés idején. (amikor megérkezett), a hanyatlás (idıszakának) újabb kezdete. Hatalomra került az egyedüli és áldott. Vihar (napján), a hatodikban (dátum) a mámor nagy napján ismét a földre indult a kormányzó és uralkodó asszony. A nyolcadik… elvitte ıt a változás.

NYELVVILÁG

A maják 20-as számrendszert használtak. Ezúttal a „harmadik huszad” a Napévre utal, azaz az uralkodó asszony 40 és 60 éves kora között halt meg. Az eltelt idıt húszas rendszerben számolták. Hanyatlás: naplemente, elmúlás

VII Chin-chan=7 Kígyó, a Holdév 85. napja Vado del Jaguar település spanyol neve: Naranjo Vado del Jaguar jelentése: „a jaguár átkelıje” Hiányzó feliratok

Naranjo város 24-es számú sztéléjén láthatjuk a kormányzó asszonyt, aki egy fogoly hátán áll, s akinek oldalán a felirat „chi-king chab”, azaz nyugati ország (város). (megérkezett a betegség) VI Cab-an=Vihar idején a föld hangja, a Holdév 97. napja.

Az újhold sötét korongjának ábrázolása a földre való érkezéssel a holdhónap napjainak újrakezdıdı számlálását, az új hónap kezdetét

IRODALOM - SZÍNHÁZ

57

jelzi. A sötétségbıl, a pokolból való távozását, látomását a papok a holdnaptárból jól ismerték. Forrás: Marianne Faivre magángyőjteménye, Dixon, Illinois, USA

Felhasznált irodalom Barrera Vázquez (1965): El libro de los Cantares de Dzitbalché, magánkiadás, Mérida Barrera Vázquez (1965): Libro de los Cantares de Dzitbalche, Instituto Nacional de Antropología e Historia, México Díaz del Castillo, Bernal (1984): Historia verdadera de la conquista de la Nueva España, Casa de las Américas, La Habana, tomo I-II. Freidel, D.-Schele, L.-Parker, J. (1999): El cosmos maya, Fondo de la Cultura Económica, México, D.F. Garza, Mercedes de la (szerk.) -www.bibliotecayacucho.gob.ve-: Literatura maya, Gobierno Bolivariano de Venezuela, Ministerio del Poder Popular para la Cultura, Nº 57.(letöltés ideje: 2013. január 28.) Granados, Rogelio Alfonso (szerk. 1974): El autor y su obra: Los Mayas, Ed. Pueblo y Educación, La Habana Gutiérrez Solana, N. (1985): Códices de México, Ed. Panorama, México, D.F. Kéri András (2003): A maják titkai, In: Indiánok világa II., Anno Kiadó, Budapest Kéri András (1999): Mayab, a maják országa, Laude Kiadó, Budapest Kéri, András (2013): El pensamiento geográfico y su relación espacio-tiempo en los sistemas de almanaques mesoamericanos, kézirat, 325. o. Knórozov, Yuri (1963): La escritura de los indígenas maya, Ed. Progreso, Moscú Kuzmicsev, V.A. (1973): A maja papok titka, Kossuth, Budapest Martin, Simon – Grube, Nicolai (2010): Maja uralkodók krónikája, Móra Könyvkiadó, Budapest Martinez Hernández, J. (1929): Diccionario de Motul, Ed. Mérida Proskouriakoff, Tatiana (1994): Historia Maya, Ed. Siglo XXI. México, D.F. Reyes, L.A. (2008): El pensamiento indígena en América, Ed. Biblos, Buenos Aires Yershova, Galina (1983): Lírica maya de la Antigüedad, América Latina, No. 7., július, 40-62. Zavala y Medina (1975): Vocabulario español-maya, Area Maya, Mérida Zavala y Medina (1974): Gramática Maya, Area Maya, Mérida www.mayas.uady.mx/articulos/jeroglificos.html

NYELVVILÁG

IRODALOM – SZÍNHÁZ

58

Václav Havel hatása az angol abszurd színházra DR. NYUSZTAY IVÁN KVIK Az abszurd látásmód mitológiai alapja Sziszüphosz végeláthatatlan küszködése a sziklatömbbel. A küzdelem a görög mítosz szerint és Albert Camus Sziszüphosz mítoszában is eredménytelen, és mint ilyen, hiábavaló. De mi történik, ha Sziszüphosz küzdelme mégis véget ér? Az abszurd színház meglehetısen sokszínő alkotásainak olvasása megerısített abban a tudatban, hogy az abszurd határait úgy láthatjuk igazán, ha átlépünk rajta. Átlépni talán egy olyan szomszédos drámai mőfaj területére érdemes, mint például a modern tragikomédia. Véleményem szerint tragikomédiáról beszélhetünk akkor, ha a sziszüphoszi küzdelem végül elnyeri jutalmát, a hıs eléri célját, és a változatlanság helyett kiút mutatkozik a kilátástalanságból. A modern tragikomédia1 kétségkívül az a terület, ahonnan jobban láthatók ezek a határvonalak, és a kiút az abszurdból. Az abszurd színház két meghatározó drámaírójának, Samuel Beckettnek és Tom Stoppardnak darabjaiban a tragikomédia is az abszurd elemeibıl építkezik, de világlátásában és szerkezetében eltérı sajátosságokat mutat. Az empatikus cselekedet gyızelme révén stoppardi tragikomédia a következıkben részletesebben vizsgált Taktikai szabálytalanság (Professional Foul), és a felismerésbıl fakadó megvilágosodásnak köszönhetıen az Árkádia (Arcadia) is. Nyilvánvaló, hogy ezekben a darabokban sérül a változatlanság, a körkörösség abszurd eszméje. Ezen az alapon megkérdıjelezhetjük Beckett drámája, a Godot-ra várva (Waiting for Godot) alcímében szereplı mőfaji megjelölés pontosságát: „tragikomédia két felvonásban” (A Tragicomedy in two Acts). A darabban a változatlanság, a kilátástalanság uralkodik, az értelmetlen, cél nélküli várakozás egyre csak kitolódik, ahelyett, hogy – egy tragikomédiától elvárható módon – valamilyen formában véget érne. Tragikomédia viszont Beckett alább tárgyalt Katasztrófája (Catastrophe), amelynek a végén a Fıszereplı egy apró mozdulattal felrúgja az elnyomó hatalmi gépezetet megjelenítı rendezı elképzeléseit. A Václav Havelnek ajánlott rövid darab politikai ihletéső, akárcsak a Stoppard-mővek közül A Kohout-féle Macbeth (Cahoot’s Macbeth)2, az említett Taktikai szabálytalanság, vagy A kör négyszögesítése (Squaring the Circle), az Éjjel-nappal (Night and Day), a Szennyes (Dirty Linen), a New-Found-Land és a kései, 2006-ban bemutatott Rock and Roll, amelyet Havel írásai ihlettek. Mőfajilag ezek a darabok modern tragikomédiák, mert konkrét politikai tartalmuk olyan értelmezést tesz lehetıvé, amely összeegyezhetetlen az abszurd világlátással. Jelen tanulmány a Havel által ihletett mőfajtörténeti átmenetet követi nyomon az abszurdból a modern tragikomédiába Samuel Beckett és Tom Stoppard egy-egy vonatkozó darabjának elemzésén keresztül. Az azonosítás katasztrófája Samuel Beckett Václav Havelnek ajánlott darabja, a Katasztrófa (Catastrophe, 1982) egy színházi próba. A színpad üres, leszámítva a középen, talapzaton álló fıszereplıt, aki mezítláb áll, lehajtott fejjel, miközben a rendezı karszékben, a színpad elıterébıl diktatórikus utasításait intézi a segédrendezıhöz. A fıszereplı a darab során egy szót sem szól, vele kapcsolatban minden információt a segédrendezı közöl a rendezı kérdéseire válaszolva. A rendezı kérdései a mi kérdéseink is lehetnének, amennyiben a fıszereplı külsejére, helyzetére és testtartására 1 A fogalmat nem a Richard Dutton-féle értelemben használom. Dutton, mint ismeretes, a ’modern tragikomédia’ elnevezést részesíti elınyben az ’abszurd színház’-zal szemben, és felhívja a figyelmet a reneszánsz tragikomédia örökségére, valamint a rítus központi elemére (Dutton: 1986). 2 Stoppard Pavel Kohoutnak, a cseh drámaírónak dedikálta mővét. Kohout több Havel-darabban is szerepel. Akárcsak maga Havel, Kohout is aláírta a Charta 77 elnevezéső nyilatkozatot, amely az emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakozott.

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ

59

vonatkoznak. A kérdések figyelmünket meghatározott részletekre irányítják, ám egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek valójában számonkérések. A kérdések elsıdleges üzenete, hogy ami kérdés tárgya lehet, az magyarázatra szorul. A talapzatra, közszemlére állított fıszereplı testének minden sajátsága, apró részlete a rendezı górcsöve alá kerül a segédrendezı agresszív faggatása során. Ez a rendezıi kíváncsiság ellentmond a szerzıi utasítás azon kitételének, hogy a talapzaton álló ember „kora és külseje közömbös”. Vagyis a rendezı követelızı kérdéseit nem a fıszereplı küllemének markáns, vagy feltőnı jellege magyarázza, hanem az a rendezıi látásmód, amely a közömbös külsıben is a markánsat, a feltőnıt látja, keresi. A „bokáig érı fekete háziköntös” eltakarja a fıszereplı testének nagy részét, és ezzel akadályozza a minden részletre kiterjedı rendezıi megfigyelést. A rendezıt zavarja minden, ami nem látható (kivéve az arcot, de erre még visszatérek). A fıszereplı keze nem maradhat a köntös zsebében, és idıvel maga a köntös is lekerül róla, felfedve a „kopott szürke pizsamát”, és az ökölbe szorított kezeket. A kezek nem maradhatnak így,3 a segédrendezı a parancsnak engedelmeskedve kifeszegeti az ujjakat,4 majd mikor ez sem bizonyul elfogadhatónak, mellmagasságban összeteszi a fıszereplı kezeit. A darab során ez az elsı tettleges beavatkozás, amelyet több is követ – a fej lenyomása,5 a mellény szétgombolása, a nadrág felhúzása – egy mindvégig homályban maradó koncepció érdekében. A talapzatot meg kell emelni, hogy a nézıtérrıl is jól láthatók legyenek a fıszereplı lábujjai, és így végképp semmi ne maradjon rejtve. A mindent látni akaró rendezı egy dologra nem kíváncsi: az arcra. A kalap kezdettıl azért van a fıszereplı fején, hogy takarja az arcát (529), és mikor lehajtott fejérıl végül leveszik a kalapot, azt a koponya ellenırzése végett teszik, az arc végig láthatatlan marad. A koponya „kopasztott, cafatokban vedlik”, színe „hamu” (530). Az elsötétített színpadon külön megvilágítást kap, de úgy, hogy közben az arc egy pillanatra sem látszódhat: S: (félénken) Mi lenne ha…esetleg…felemelné a fejét…egyetlen pillanatra…hogy lássuk az arcát…csak egy pillanatra. R: Micsoda? Hát még mit nem! Még hogy a fejét? Mit gondolsz, hol vagyunk? Talán Patagóniában? Még hogy emelje föl a fejét? Micsoda ötlet! Hát ez a mi katasztrófánk, nem egyéb! (535). A kekec, elégedetlenkedı rendezı és segédje számára úgy tőnik, jó néhány dolog elfogadhatatlan. A fıszereplı viseletét érintı megszorítások mellett további szabályozások lépnek életbe. Elképzelhetetlen az arc megmutatása, akárcsak a szájpecek alkalmazása, avégett, hogy a fıszereplı meg ne szólaljon. De vajon mitıl félnek? Mi történik, ha esetleg meglátjuk az arcát, vagy ha megszólal? Mit fejez ki az ökölbe szorított kéz, ami akkora veszélyt jelent a rendezıi koncepció számára, hogy tilalom tárgya lesz („Tilos!”, 530)? A koncepció fıként ezen tiltások, rendszabályozások révén sejthetı, ha nem is konkretizálódik. A katasztrófa, mint a fenti idézetbıl is látható, megnyilvánulása valami olyasminek, ami nem illik a koncepcióba, sıt minden bizonnyal azzal ellentétes, annak érvényét, hitelét veszélyezteti. A segédrendezı ugyanakkor két ízben is megállapítja, hogy a fıszereplı reszket, amelyre a sokatmondó válasz: „Nagyon helyes” (532). A reszketés tehát az egyetlen mozzanat, ami (kozmetikázás nélkül) beleillik a képbe. Nem válik kérdés, illetve számonkérés tárgyává, nem okoz 3 Nem maradhatnak ökölbe szorítva, hogy látszódjanak az „ínsorvadásos, karomszerő kezek”, Beckett (1984:530). Enoch Brater figyelmeztet a meglepı önéletrajzi utalásra, Beckett kezei éppolyan ínsorvadásosak voltak, Brater (1987:146). Emellett az ökölbe szorított kéz utalhat a lelkiállapotra is, ami veszélyeztetheti a rendezıi elképzelések sikeres megvalósulását. 4 A kezeket tilos ökölbe szorítani, lásd Beckett (1984:530). 5 Hogy ne látszódjanak az arcvonásai, vö. Beckett (1984:533).

NYELVVILÁG

60

IRODALOM – SZÍNHÁZ

megütközést. A megütközést inkább az okozza az olvasóban és a nézıben, hogy nem okoz megütközést a rendezıben. Utóbbi figyelmét jobban leköti a test fontosabb részeinek kifehérítése. Fehérebbre kell sminkelni a koponyát, a kezeket, a meztelen lábszárakat, azaz minden fedetlen testrészt. Lukács, a világosító a rendezı utasítására sötétbe borítja a színpadot, hogy a végén csak a kifehérített koponya látszódjon, ami végül elnyeri a rendezı tetszését: „Szép” (534). A fekete köntös,6 a sötét színpad és a fehér testrészek kontrasztja a képszerőség meghatározó eszköze a darabban. A rendezı és segédje közötti kapcsolat meglehetısen hierarchizált. A már említett kérdés-, és számonkérés-sorozaton kívül több jel mutat a rendezı teljhatalmára, a parancsuralmi rendszerre, továbbá arra, hogy hatalmi pozíciójával tisztában van és a cél érdekében azt gátlástalanul fel is használja. Utasítgatás közben szivarozik, ismételten tüzet kér a segédjétıl, aki folyamatosan egy füzetbe jegyzeteli az elvégzendı feladatokat. A segéd az utasítások hallatán gyakran zavarba jön, a rendezı viszont türelmetlen, egyre sürgeti: „Gyerünk! Vedd le róla azt a köntöst! (Megnézi az óráját) Mozgás! Ülésem van” (531). A segéd félénk, a rendezı többször felháborodik: „Micsoda ötlet! Örökké csak ez a mániákus egyértelmőség-hajhászás!7 Apró szájpecket! Nahát! Vége az iknek!8 Apró szájpecket! Micsoda ötlet!” (532). A hierarchikus, imperatívuszokkal operáló nyelvhasználat a Beckett-életmőben egyedülálló (kivéve talán Pozzo utasítgatásait a Godot-ra várvában). A hatalmi nyelvhasználat az abszurd színház brit hagyományán belül leginkább Harold Pinter drámáira jellemzı, gondoljunk csak Az ételliftre (The Dumb Waiter), Ben és Gus párbeszédére. Ugyanakkor felsejlik egy korábbi, a Beckett-párok gondolatának részben alapjául szolgáló burleszk duó is, a „Laurel and Hardy” (Stan és Pan) kettıse is.9 A Katasztrófa sajátossága azonban többek között abban áll, hogy nélkülözi a hierarchizált dialógusnak az elıdökre jellemzı felhıtlen komikumát.10 A felhıtlen komikum hiánya a darab politikai aktualitásában keresendı. Beckett Václav Havel cseh drámaíró tiszteletének adózott ezzel az írással.11 Akárcsak Ionesco, Beckett is saját eszközeivel tiltakozott Havel bebörtönzése és meghurcoltatása12 ellen. Hogy Havelt mennyire meghatotta a nemzetközi szolidaritás, és különösen a Katasztrófa, azt egy levélbıl tudjuk, amelyet Beckettnek írt szabadlábra helyezése után: Börtönéveim alatt a feleségem megdöbbentı hírt közölt velem, évente négyszer engedélyezett egyórás látogatásai egyikén. Mint mondta, Avignonban szolidaritási estet szerveztek a tiszteletemre, és Ön élt az alkalommal, hogy megírja és bemutassa darabját, a Katasztrófát. Az öröm és meghatottság utána hosszú ideig elkísért a börtönben, és megkönnyítette életemet a mocsok és förtelem közepette.13 6 A köntöst ugyan hamar leveszik, hogy látszódjon, amit eltakar, de a színpadi világítás kikapcsolásával elıálló sötétség ismét köntösként borul a fıszereplıre. 7 „This craze for explicitation!”. A francia eredeti és az angol fordítás is az ’explicitation’ szót használja. Jelentése ’explicitté, nyilvánvalóvá tesz’. 8 „Every i dotted to death!” Beckett (1984:299). Vagyis minek az i-re pontot tenni. Minek mindent túlmagyarázni, amikor anélkül is elboldogulunk. 9 Vö, Andrew K. Kennedy (1991:5). Laurel és Hardy egy Stoppard-mőben két bérgyilkos, akár Ben és Gus (Semleges terep). 10 Kivéve a rendezı érzelgıs kitörését, amelyet segédje szó szerint továbbít a világosítónak: „Még egyszer és már itt sem vagyok!” Beckett (1984:535). Természetesen a tiszta komikum hiányáról van szó, az abszurdban állandóan jelenlévı tragikummal kevert komikum, vagyis a groteszk a Katasztrófában is meghatározó mőfaji sajátosság. 11 Az eredetileg franciául írt mő keletkezési ideje 1982. július 21., lásd Enoch Brater (1987:139). 12 Havel 1979 és 1983 között ült börtönben írásai miatt, lásd Enoch Brater (1987:140). 13 „The shock I experienced during my time in prison, when on occasion of one of her one-hour visits allowed four times a year, my wife told me at Avignon there took place a night of solidarity with me, and that you took the opportunity to write, and to make public for the first time, your play, Catastrophe. For a long time afterwards there

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ

61

A Beckett-dráma súlyát jelzi az is, hogy Havel egy darabot írt válaszként a Katasztrófára, Hiba (Chyba, 1983)14 címmel.15 A darab – nem meglepı módon – egy börtönben játszódik, ahol Xiboy, az újonc hibát követ el: dohányzik reggeli osztás elıtt. A börtönhierarchiát megjelenítı Király, és alattvalói, az egyes, kettes és hármas számú rabok fenyegetıen körbeállják Xiboyt, és számon kérik rajta tettét, mivel azzal porszem került a gépezetbe. Xiboy zavartan hallgat, egész idı alatt egy szót sem szól, ami csak további olaj a tőzre. Hallgatásával felbosszantja a rabokat, akik egyre agresszívabban kiabálnak vele és sértegetik: „Mekkora fafej! [….] A kurva anyádat!” (273).16 A rövid, egyfelvonásos darab végére az egymást hergelı rabok Királyukkal az élen idegennek titulálják, kiközösítik, és vészjóslóan megindulnak felé: „Ütött az utolsó órája” (Uo.).17 A darab hasonlóan ér véget, mint Pinter Az ételliftje, a kivégzést sejtetı mozzanattal. Xiboy ugyanúgy hallgatag áldozata a fölé tornyosuló agressziónak, mint a Katasztrófa fıszereplıje. Tette porszem a (politikai) gépezetben, akár a fıszereplı gesztusa Beckett mővében, de utóbbival szemben nem darabzáró mozzanat, hanem kezdıpont, helyrehozhatatlan, eredendı bőn. A politikai kontextusban a Katasztrófa rendezıje fıtiszt, aki segédtisztjének aktív, szervilis közremőködésével, a fıszereplı nyilvános megalázásán fáradozik. Luckyval rokonítható figura, akit a rendezı-Pozzo elképzeléseinek, megrögzöttségeinek köteleivel rángat. A zsarnoki attitőd ráadásul némi öntelt férfigıggel párosul, ha figyelembe vesszük, hogy a segédasszisztens nı. Ugyanakkor a nyilvánvaló politikai allegória mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Katasztrófa egy színházi próbáról szól. Beckett és Havel színháza ugyanúgy mőködik: a rendezı a legtöbb esetben egy zsarnok, aki elsısorban saját elképzeléseit igyekszik a próbán megvalósítani. A színész(ek)re erıltetett rendezıi koncepcióval dolgozó színház önkritikája az a pillanat, amikor a darab végén a fıszereplı saját akaratából felemeli a fejét, és ezzel mindent a feje tetejére állít. A világosítás a darabban olyan kiemelt jelentıségő, hogy a világosítónak neve is van (Lukács), és pontos helye a hierarchiában. Lukács ugyan végig a háttérben marad, de munkája a rendezıi koncepció kivitelezésében kulcsfontosságú. Végül is egy színpadi kép megformálásáról van szó, amely a sötétség és a fények kontrasztja révén válik teljessé. A Katasztrófa záró-jelenetében a rendezıi utasítások elfogynak, átadják helyüket az önelégült tetszésnyilvánításnak: Az összfény lassan kialszik. Szünet. F teste lassan elmerül a sötétben. Csak a feje kap fényt. Hosszú szünet. R: Kolosszális! Velıtrázó sikere lesz! Már innen hallom. Szünet. Távoli taps zaja. F fölemeli fejét, a közönséget nézi. A taps akadozik, majd elhal. Csönd. Hosszú szünet. A fej lassan elmerül a sötétben. (535). A fény-, és hangeffektusok (elhaló taps) átveszik a terepet, és egy olyan mozzanatra irányítják a figyelmet, amely az egész rendezıi koncepcióval ellentétes. Minden parancs és tettlegesség (a fej többszöri lenyomása) ellenére a fıszereplı végül mégis felemeli a fejét, és megmutatja arcát. Ez az epifánia18 a katasztrófa maga („hát ez a mi katasztrófánk, nem egyéb”, 535), amely révén feltárul, ami tiltva van. A politikai azonosítás kudarca, hogy a rögzített kép, illetve szobor megelevenedik, és kibújik az azonosítás kényszerzubbonyából, hogy felfedje, ami a legelemibb sajátja: önazonosságát. accompanied me in prison a great joy and emotion and helped to live on amidst all the dirt and baseness”, idézi Enoch Brater (1987:140), ford. tılem. 14 Angol fordításban Mistake, ford. George Theiner, in Václav Havel (1993). 15 A Katasztrófát és a Hibát kétrészes elıadásként mutatták be a stockholmi Stadsteaterben, 1983. november 29-én, a Havel és társai iránti szolidaritási est részeként, Enoch Brater (1987:140). 16 Ford. tılem. 17 Ford. tılem. 18 Vagy Gontarski szavával „reveláció” („revelation”), Gontarski (1985:141).

NYELVVILÁG

62

IRODALOM – SZÍNHÁZ

Az elviselhetetlen politikai nyomás és az ember empatikus válaszkészsége, ha más módon is, de Tom Stoppard kevéssé ismert mővének, a Taktikai szabálytalanságnak sajátossága is. Az önmagát megtagadó én Tom Stoppard Taktikai szabálytalanság (Professional Foul, 1977) címő tévéjátékában három filozófus professzor, Anderson, McKendrick és Chetwyn Csehszlovákiába19 repülnek egy konferenciára. A repülıgépen a két kolléga között kialakuló beszélgetés (Chetwyn alszik) sok tekintetben emlékeztet Hold és Herrkatz eszmecseréjére Az igazi Bulldog hadnagyban. McKendrick öntelt narcizmusa és szüntelen hivalkodása éppúgy nyilvánvaló, mint Anderson hiteltelensége és cinizmusa. Elıbbi sértett hiúsággal veszi tudomásul, hogy beszélgetıtársa egyéb elfoglaltsága miatt nem tudja majd meghallgatni elıadását a társadalomtudományok filozófiai elıfeltevéseirıl. Akárcsak a fent említett narcisztikus Stoppard-hısök, McKendrick is folyamatosan igényli mások figyelmét. Anderson udvariasan, de láthatóan kevés érdeklıdést tanúsítva vesz részt a társalgásban. Jobban lekötik figyelmét a repülıgép szárnyai, amelyek számára ijesztı módon remegnek: „nem félnék a repüléstıl, ha a szárnyak nem remegnének. Kemények akár az acél. Vastagok, mint egy páncélszekrény. És hajladoznak, mint egy fa ágai. Ez nem normális”.20 Fáradtan, lankadó figyelemmel válaszolgat McKendrick kérdéseire, aki leginkább önmagáról és saját szakterületérıl szeretne beszélni. A fellegekben járó filozófusok önmagába zárt, elrugaszkodott világát hamarosan megzavarják a politikai történések Prágában. A szárnyak remegése és Anderson félelmei talán éppen ezt vetítik elıre: a biztos egzisztenciát adó egyetemekbe és rideg konferenciatermekbe visszahúzódó értelmiség sebezhetıségét a megváltozott környezetben. Andersont a saját elıadása sem érdekli, McKendrick emlékezteti témájára („Etikai fikciók, mint az etika alapjai”). Emellett azt is elárulja, hogy nem is a konferencia miatt utazik Prágába, bár a csehszlovák kormánytól arra kapott támogatást. Saját bevallása szerint nem etikus (unethical), amit tesz, ám utazásának valódi okáról egyelıre hallgat. Csak a késıbbiekben derül fény arra, hogy a konferencia idején játsszák a Csehszlovákia–Anglia labdarúgó mérkızést. Az etikátlan etikaprofesszor tehát úgy utazik a konferenciára, hogy nem igazán érdekli saját elıadása, és – mint McKendrick azt szóvá is teszi – szexújságokat és nıi magazinokat lapozgat. Andersonhoz a prágai szállodába váratlan vendég érkezik, Pavel Hollar, régi ismerıse tíz évvel azelıttrıl. Hollar akkoriban Anderson diákjaként filozófiát hallgatott a cambridge-i egyetemen, de pályája késıbb kizökkent, és jelenleg takarító egy buszpályaudvaron. A doktori disszertációját hozta magával, amelyet Anderson érkezéséhez idızítve egy hónap alatt írt meg a korrekt etikai magatartásról. Elmélete szerint a kollektív jogok a kollektív etika eszméjébıl származtathatóak. A kollektív etika pedig nem más, mint kiterjesztett egyéni etika („ethic writ large”), vagyis az államerkölcsöt az egyén alapvetı etikai értékei („fundamental ethic of the individual”) szerint kell megítélni. Figyelembe véve a fennálló politikai rendet Hollar konklúziója számára sajnálatos módon igen veszélyes. Még a beszélgetés alatt sem érezhetik magukat biztonságban az esetleges lehallgatás miatt. Hollar kérését, hogy csempéssze ki a kéziratot az országból, Anderson etikai okokból elutasítja, ám beleegyezik abba, hogy – tekintettel arra, hogy a szállodából távozó Hollart megfigyelik – másnap visszavigye a dolgozat egyetlen példányát Hollar házába. A cselekmény ezt követıen három játéktérre osztódik, a konferencia helyszínére, a labdarúgómérkızés arénájára és Hollar otthonára. Ennek a térmegoszlásnak megfelelıen három téma váltakozik a Stoppard-mőben, a filozófiai-etikai szabályok, a labdarúgás játékszabályai és a politikai játékszabályok témája. A taktikai szabálytalanság elve a három terület között teremt összefüggést. 19 20

Stoppard szülıhazájába. Ford. tılem, Tom Stoppard (1993:134).

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ

63

A konferencián Stone professzor fontoskodó és semmitmondó elıadása közben McKendrick átnyújtja dolgozatát Andersonnak elolvasásra, aki az aktatáskájába helyezi azt Hollar kézirata mellé. A két írás között nagyságrendi eltérés mutatkozik jelentıségük tekintetében. Hollar látogatása után a politikai dimenzió kézzel fogható viszonyítási pontjává válik minden elhangzó filozófiai-etikai gondolatnak, így relativizálódik a konferencia egészének célja és értelme. Hollar kéziratával és sorsával a háttérben Stone professzor elıadása a hétköznapi nyelv többértelmőségérıl és a logikai nyelv korlátjairól pusztán narcisztikus szómenés. Anderson távozni készül, ám mikor mégis hozzászólni kényszerül, Wittgensteint idézi, nem egészen az elıadás témájába vágó módon.21 Wittgenstein filozófiájának hatása – mint több Stoppard-mőben – a Taktikai szabálytalanságban is nyilvánvaló. Az Anderson által kontextusából kiragadott idézet ebben a kontextusban új értelmet kap, hiszen Hollar épphogy nem hajlandó hallgatni arról, amirıl nem lehet beszélni. A Wittgenstein-idézet úgy távolodik el eredeti értelmétıl, mint Anderson (nemcsak fizikai értelemben) a konferenciától. Mint sejthetı, Anderson látogatása Hollaréknál nem tervei szerint történik. A lakásban nagy felfordulás fogadja, mert idıközben Hollart letartóztatták,22 és a rendırök éppen házkutatást végeznek. Hollar felesége nem érti, mi történik, kétségbeesetten és reménytelenül küzd jogaiért. Andersont, mint a vádlott ismerısét feltartóztatják, és csak hosszú idı elteltével hallgatják ki. Ekkor derül csak fény arra, hogy Hollart nem az elnöknek írt levele, vagy filozófiai munkássága miatt tartóztatták le, hanem egy államellenes bőntény elkövetéséért, „a valutaszabályok megsértéséért”. A házkutatás során egy köteg amerikai dollárt találnak a padlódeszka alatt. A döbbent Anderson ijedten távozik Hollarné tiltakozásai közepette („hazudik! Ez hazugság!”, 163). Korántsem mellékes körülmény, hogy hosszadalmas várakoztatása alatt Anderson a rendırökkel együtt rádióközvetítésen keresztül követi az épp akkor kezdıdı Csehszlovákia–Anglia labdarúgómérkızést. A kihallgatást váratlanul megzavarja a pályán történt rendkívüli esemény: büntetıt ítélnek Anglia ellen Broadbent játékos taktikai szabálytalanságáért.23 A játék és a politika terén egyaránt szabálysértéssel találkozunk, hiszen, mint egy késıbbi beszélgetés alkalmával Hollar fia, Sacha, és Hollarné egyértelmően tanúsítja, Hollart is taktikai szabálytalanság segítségével vonták ki a forgalomból: „a pénzt a rendırség tette oda” (171). A történtek után még élesebb a kontraszt a konferencián résztvevık élete és a külvilág között. Miközben a szálloda éttermében Stone professzor teli szájjal logikai kérdésekrıl vitatkozik, McKendrick nıkrıl ábrándozik, és saját elıadását fejtegeti Andersonnak, utóbbihoz látogató érkezik, Hollarné, aki közli, hogy férje börtönbe kerül. Andersont Hollarné és fia figyelmeztetik, hogy látogatása után gyanússá vált a hatóság szemében, ezért veszélyes Angliába csempésznie Hollar kéziratát. Más megoldást kell találni. A szállodában Anderson szomszédja, az újságíró Grayson riportot készít az angol futballcsapat néhány tagjával, köztük Broadbent-tel, ám megzavarja ıket McKendrick, aki rátelepedvén a társaságra, ittasan és kéretlenül a futball etikájáról beszél. Lekezelı és személyeskedı kiselıadásában nemcsak narcisztikus gıgjének ad hangot, hanem nyilvánvaló frusztrációjának is, amely feltehetıleg abból ered, hogy a konferencián nem értették meg az elıadását. Miután a futballisták morálját a munkásosztály pénzsóvárságával magyarázza, és Broadbent taktikai szabálytalanságára több elmarasztaló megjegyzést tesz, végül hasonló elégtételt vesznek rajta, mint

21 „Amirıl nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”, idézi Anderson a Tractatus Logico-philosophicus szerzıjét, Stoppard (1993:154). 22 Akárcsak a Jant, a politikai aktivistát a Rock and Rollban. 23 Deml bizonyára gólt szerzett volna, ha Broadbent nem akadályozza meg szabálytalanul.

NYELVVILÁG

64

IRODALOM – SZÍNHÁZ

Bernardon az Árkádiában: Broadbent megüti.24 Ezúttal tehát a játék és az etika szabályai kerülnek elıtérbe, az ittas McKendrick éppúgy szabályt sért a maga területén, mint Broadbent az övén. Amikor végre sor kerül Anderson elıadására a konferencián, az elnök meglepetten teszi szóvá, hogy az elıadó nem a meghívása alapjául szolgáló dolgozatot ismerteti. Anderson az elızı éjszaka, a Graysontól kölcsönkért írógépen megírt új dolgozatát adja elı, amelyben az emberi jogokról, mint fikciókról beszél: „bár ezek a jogok valójában fikciók, kötelességünk igaznak tekinteni ıket” (178). Az emberi jogokat vagy kollektív és kölcsönös megegyezés alapján gyakoroljuk – így Anderson –, vagy isteni adományként, ahogy az elsı amerikai telepesek gondolták. Ennél is veszélyesebb vizekre evez,25 amikor megjegyzi, hogy az amerikai alkotmány biztosítja a szabad vallásgyakorlást, a szólás-, és sajtószabadságot, valamint a gyülekezési jogot, akárcsak a nem kevésbé tiszteletre méltó csehszlovák alkotmány. Hasonlóképpen mindkét alkotmány „védelmet nyújt a magánterület megsértése, a személyes levélírásba és levélváltásba való beavatkozás, és az indokolatlan házkutatás ellen”. Egyértelmően látható, hogy Hollar sorsa mély benyomást tett Andersonra, és a konferencia-elıadás ennek köszönhetıen egyre inkább politikai beszédre emlékeztet. Hollar jut eszünkbe, amikor Anderson olyasvalakit említ, akit „börtönbe zárnak, mert nem a megfelelı könyveket írja vagy olvassa” (181). Emellett Hollar dolgozatának fı tézisét idézi, amikor az egyéni jogok összességeként értelmezett kollektív etika eszméjét állítja mondandója középpontjába. Az elnök közben egyre kényelmetlenebbül érzi magát, míg végül idegességében elhagyja a termet, és telefonon tőzriadót rendel el, hogy az elıadást félbeszakítsa. Ez az elnök taktikai szabálytalansága, hiszen ahelyett, hogy levezetné, csellel meggátolja az elıadás befejezését. Mint várható, kalandos útjának végén Andersont alaposan átvizsgálják a rendırök a repülıtéren. Rejtegetnivalót azonban nem nála, hanem Chetwynnél találnak, leveleket az Amnesty International-nek és az ENSZ-nek címezve. Anderson ügyes húzással, egy utolsó taktikai szabálytalansággal McKendrick táskájába rejtve menti ki Hollar kéziratát az országból. Ez a cselekedet bizonyítja, hogy a másik ember iránti etikai imperatívusznak engedelmeskedve megtagadta önmagát. Megkülönbözteti ez mindenekelıtt Stone és McKendrick professzortól, akik önmagukba zártságuk révén mit sem sejtenek az ıket körülvevı valóságról. A narcizmusból az empátia révén mutatkozik kiút, ennek azonban szükséges elıfeltétele a szembesülés és a konfrontáció. Anderson példája azt mutatja, mennyire értelmetlen és meddı tanulmányokról, cikkekrıl, tudományos értekezésekrıl vitát folytatni egy a valóságtól elszigetelt konferenciaterem rideg falain belül. A politika tapintható közelsége Prágában megköveteli a konkrét állásfoglalást.26 Az empátia és válaszkészség (reszponzivitás) kivezet az utcára, Hollarék otthonába, kizökkent és veszélybe sodor. Megváltoztat mindent, konkrét értelmet ad az ember cselekedeteinek. Mőfajelméleti megközelítésben pedig, mint láttuk, kivezet az abszurdból a tragikomédia világába.

24

Ez Wagner újságíró sorsa is az Éjjel-nappalban (Night and Day, 1978). A nagyra törı, gátlástalan és arrogáns Wagner a képzeletbeli afrikai ország elnökével, Mageebával készített interjú során, a sajtószabadság kérdésében elmérgesedı vitában jár pórul. Az elnök sétabotjával mér ütést Wagner fejére. 25 Bár Anderson minden veszélyérzet nélkül folytatja elıadását, a mi veszélyérzetünk erısödik, amikor egy bevágáson azt látjuk, hogy rendırök kutatják át a szobáját. 26 A Taktikai szabálytalanság maga is állásfoglalás, a szerzı állásfoglalása a szülıhazájában uralkodó politikai helyzettel kapcsolatban. Saját bevallása szerint a darab ötletét cseh származása, oroszországi útja és Havel letartóztatása adta, valamint, hogy írni akart az emberi jogokról, vö. Fleming (2001:128-29). Hollar talán nem más, mint Havel, aki abszurd drámaíróként és politikai ellenállóként nagy hatást tett mind Beckettre, mind Stoppardra. A csehszlovák politikai rendszerrel foglalkozó politikai dráma emellett A Kohout-féle Macbeth és a Rock and Roll is. Havel hatása a Rock and Rollban a legnyilvánvalóbb: a bevezetı szerzıi megjegyzésben Stoppard háláját fejezi ki cseh barátjának és kollégájának, akinek tanulmányai, levelei és kommentárjai ösztönzıül szolgáltak mőve megírásához, Tom Stoppard (2007:117).

NYELVVILÁG

IRODALOM - SZÍNHÁZ

65

Felhasznált irodalom Beckett, Samuel (1984): Collected Shorter Plays. London, Faber and Faber. Brassell, Tim (1985): Tom Stoppard: an Assessment. New York, St. Martin’s Press. Brater, Enoch (1987): Beyond Minimalism: Beckett’s Late Style in the Theatre. New York, Oxford, Oxford UP. Camus, Albert (1990): Sziszüphosz mítosza, ford. Vargyas Zoltán, in Válogatott esszék, tanulmányok, szerk. Réz Pál, Budapest, Magvetı, negyedik kiadás. Cohn, Ruby (2001): A Beckett Canon. Ann Arbor, The University of Michigan Press. Delaney, Paul (1990): Tom Stoppard: The Moral Vision of the Major Plays. Basingstoke, Macmillan. Dutton, Richard (1986): Modern Tragicomedy and the British Tradition. Brighton, The Harvester Press. Esslin, Martin (2004): The Theatre of the Absurd. New York, Vintage Books. ötödik kiadás. Fleming, John (2001): Stoppard’s Theatre: Finding Order amid Chaos. Austin, University of Texas Press. Gontarski, S. E.(1985): The Intent of Undoing in Samuel Beckett’s Dramatic Texts. Bloomington, Indiana UP. Havel, Václav (1993): Mistake, szerk. és ford. George Theiner, in Václav Havel, The Garden Party and Other Plays. New York, Grove Press. Kennedy, Andrew K. ( 1991): Samuel Beckett. Cambridge, Cambridge UP. McMullan, Anna (1993): Theatre on Trial: Samuel Beckett’s Later Drama. New York, Routledge. Rusinko, Susan (1986): Tom Stoppard. Boston, Twayne Publishers. Stoppard, Tom (1993): Plays 3. London, faber and faber. Stoppard, Tom (2007): Hapgood, Rock and Roll. Budapest, Európa.

NYELVVILÁG

TÖRTÉNELEM

66

A magyar kérdés a brit parlamentben 1945–1947 DR. HEGEDÜS GYULA KVIK Annak ellenére, hogy a 20. század folyamán Magyarország viszonylag jelentéktelen országnak számított a brit külpolitikában, mégis meglepıen gyakran foglalkozott a magyarországi eseményekkel az angol sajtó, a legfontosabb magyar vonatkozású események pedig a londoni parlamentben is szóba kerültek. 1945 után a brit parlament mindkét házában számos alkalommal elhangzott Magyarország neve. Voltak idıszakok, amikor hazánk egyértelmően a figyelem középpontjába került – ez történt például az 1945. és az 1947. évi választások idején, a második világháborút lezáró békekonferencia alatt, illetve a hidegháború „legzordabb” éveiben, 1949 és 1953 között. Természetesen az 1956-os forradalom és az azt követı események is nagy visszhangot keltettek. Jelen tanulmányunkban az 1945 és 1947 közötti évek parlamenti naplóiból szemezgetünk. Ez a három esztendı rendkívül érdekes és változatos idıszak volt a magyar belpolitikában. Eleinte sokak számára úgy tőnt mind Magyarországon, mind külföldön, hogy a szovjet megszállás csak egy rövid intermezzo lesz az ország történetében, és létrejöhet egy demokratikus többpártrendszeren alapuló politikai berendezkedés. Hamarosan azonban világossá vált, hogy a Szovjetunió, illetve a Magyar Kommunista Párt egyre inkább rátelepedik az ország gazdasági, politikai életére, és alapvetıen megváltoztatja Magyarország társadalmi berendezkedését is. A brit parlamentben több olyan képviselı is volt, akik igen gyakran kifejtették véleményüket Magyarországgal kapcsolatban. Közülük is kiemelkedett a munkáspárti John Haire, aki több alkalommal is járt hazánkban, és a londoni alsóházban mindig kiállt a magyar érdekek mellett. De rajta kívül voltak mások is – munkáspártiak és konzervatívok egyaránt –, akik sokszor meglepı tájékozottságról tettek tanúbizonyságot a magyar kérdéssel kapcsolatban, és jóindulattal viszonyultak Magyarország iránt. Írásunkban elsısorban az ı parlamenti felszólalásaikra, kérdéseikre, interpellációikra koncentrálunk, de többször idézzük a brit külügyminisztert, illetve a Foreign Office (a brit külügyminisztérium) tisztviselıit, akik a „hivatalos” brit külpolitikáról tájékoztatták a londoni parlamentet. A magyar határ kérdése 1945 elején Magyarország még ritkán került szóba a londoni parlamentben. Ez nem is meglepı, hiszen négy hónappal az európai háború befejezése elıtt hazánk csak egyike volt az Egyesült Királysággal hadban álló számos országnak. Az ország nyugati felén még folytak az harcok, amikor a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 20-án fegyverszüneti megállapodást írt alá a Szövetséges Hatalmakat képviselı Szovjetunióval. A megállapodás értelmében a magyar hatóságoknak vissza kellett vonulniuk az 1938-as határok mögé, és az 1938–1941 között visszaszerzett területek – egyelıre ideiglenesen – visszakerültek a szomszédos országok fennhatósága alá. A magyar kormány nem adta fel a reményt arra, hogy néhány esetben a trianoni határhoz képest kedvezıbb határt állapít majd meg a háborút lezáró békekonferencia. A térség iránt érdeklıdı brit parlamenti képviselık az év folyamán több alkalommal is felvetették a magyar határok kérdését a brit parlament mindkét házában. 1945. március 21-én Henry Burton konzervatív párti képviselı azt a kérdést tette fel a külügyminiszternek, hogy Erdély Romániához kerülését támogatják-e a jaltai konferencia résztvevıi. A Foreign Office nevében Richard Law államtitkár válaszolt, aki ismertette a román, illetve a magyar fegyverszüneti egyezmény

NYELVVILÁG

TÖRTÉNELEM

67

rendelkezését az 1941-es bécsi döntés érvénytelenítésérıl. Azt is hangsúlyozta azonban, hogy ez csak ideiglenes rendelkezés, melyet majd a békerendezés szabályoz.1 A határkérdés legközelebb 1946 tavaszán és nyarán került elı, amikor – ahogy azt késıbb láthatjuk – komoly vitákhoz vezetett a londoni parlament mindkét házában. Az 1945. évi magyarországi választások és a magyar–brit diplomáciai kapcsolatok helyreállítása 1945 augusztusában a brit Munkáspárt sokak számára váratlan gyızelmet aratott a parlamenti választásokon. A Clement Attlee vezette kormány külügyminisztere Ernest Bevin lett, aki 1945. augusztus 20-án tartotta elsı beszédét a brit parlament alsóházában. Részletesen kifejtette a brit külpolitika prioritásait, egyértelmővé téve a hazai és a nemzetközi közvélemény számára, hogy a külügyek terén alapjában véve folytatja elıdei, Winston Churchill és Anthony Eden politikáját. Magyarországot egyetlen vonatkozásban említette: kijelentette, hogy a Bulgáriában, Romániában és Magyarországon alakult kormányok „véleményünk szerint nem képviselik a nép többségét, és az utóbbi idık fejleményei alapján az a benyomásunk, hogy az egyik fajta totalitarizmust egy másik fajta váltja fel.”2 Bevin szerint ez nem felel meg a demokrácia elvének, éppen ezért ezeket a kormányokat nem tartja alkalmasnak arra, hogy velük Nagy-Britannia diplomáciai kapcsolatot létesítsen. Bevin kemény szavai nagy csalódást okoztak Magyarországon, bár a bírálat nem a magyar kormánynak, hanem a Szovjetuniónak, illetve személyesen Sztálinnak szólt. Bevin kritikus hangú beszédében az is közrejátszott, hogy a három említett ország parlamentjei és kormányai valóban nem választások eredményeként alakultak meg. A magyar Ideiglenes Nemzetgyőlés, illetve az Ideiglenes Kormány sem ily módon került hatalomra, ezért a brit kormány nem ismerte el Dálnoki Miklós Béla kormányát demokratikusan választott, a nép akaratát valóban reprezentáló kormánynak. A helyzet azonban 1945 ıszén megváltozott, amikor Magyarországon megszervezték az elsı szabad választásokat, ami a brit parlamenti képviselık figyelmét is felkeltette. Többen aggódtak amiatt, hogy szovjet nyomásra felmerült az az ötlet, hogy a magyarországi pártok egyetlen közös listán induljanak, ami erısen megkérdıjelezte volna a választások demokratikus jellegét. A téma több alkalommal is szóba került az alsóházban. Október 24-én három képviselı – Hugh Molson és Anthony Nutting (konzervatív), valamint John Martin (munkáspárti) – is kérdést tett fel a külügyminiszternek a magyar kérdés kapcsán. A legkonkrétabban Hugh Molson fogalmazott, aki azt tudakolta, hogy a brit kormány elismeri-e szabadnak a magyarországi választásokat, amennyiben teljesül az a szovjet követelés, hogy az összes párt egyetlen listán induljon. A képviselınek személyesen Ernest Bevin külügyminiszter válaszolt, aki röviden felvázolta a magyarországi eseményeket: az október 7-én tartott budapesti törvényhatósági választásokon a kisgazdapárt aratott gyızelmet, majd ezt követıen Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenırzı Bizottság elnöke azt javasolta a magyarországi pártoknak, hogy az országos választásokon egy listán induljanak. „İfelsége kormánya – jelentette ki Bevin – a javasolt módon megtartott választásokat nem tartaná a demokratikus elvekkel összhangban lévıknek, ahogy ezen elveket ebben az országban értelmezzük.”3 Egy héttel késıbb ismét három képviselı – Sir Thomas Moore (skót Unionista Párt), Robert Boothby (konzervatív) és John Langford-Holt (konzervatív) – érdeklıdött a magyarországi választásokról. Kérdésükre ismét Bevin válaszolt, és elmondta, hogy a magyar politikai pártok úgy döntöttek, hogy külön listákon indulnak a választásokon. A brit kormány üdvözölte döntésüket, és amint meggyızıdtek arról, hogy a választások rendben folytak le, fontolóra veszik a magyar kormány elismerését. Moore feltette a kérdést, hogy a külügyminiszter elégedett-e azzal, ahogy a 1

Hansard House of Commons Debates. 21 March 1945, vol. 409. 786. Hansard House of Commons Debates. 20 August 1945, vol. 413. 291. 3 Hansard House of Commons Debates. 24 October 1945, vol. 414. 2151-52. 2

NYELVVILÁG

68

TÖRTÉNELEM

térség demokratizálódásával, melyre Bevin azt válaszolta: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az országok éppen most lábaltak ki egy háborúból, és nem tudunk mindent egy pillanat alatt tökéletessé varázsolni. 300 évbe telt, hogy tisztelt képviselıtársam ebben a Házban ülhessen.”4 A magyarországi országgyőlési választások rendben lefolytak, az eredmény pedig kimondottan biztatónak tőnt: a Független Kisgazdapárt 57%-os többséget szerzett. Ennek ellenére koalíciós kormány alakult, melyben a kisgazdapárti politikusok mellett kommunista, szocialista és parasztpárti miniszterek is helyet kaptak. November 14-én John Haire, a magyar ügy legjelentısebb támogatója azt kérdezte a külügyminisztertıl, hogy ezek után a brit kormány elismeri-e az új magyar kormányt, és sor kerülhet-e a rendes diplomáciai kapcsolatok felvételére. Bevin válaszában azt közölte, hogy formálisan még nem alakult meg az új magyar kormány, de amint létrejön egy olyan kormány, amelynek összetétele nagyjából tükrözi a választások eredményét, a brit kormány hajlandó felújítani a diplomáciai kapcsolatokat.5 November 26-án Haire ismét érdeklıdött a magyar kormány elismerésérıl, melyre Noel-Baker külügyi államtitkár azt felelte, hogy a brit kormány már tájékoztatta Budapestet arról, hogy kész fogadni a magyar kormány képviselıjét Londonban.6 A magyar kormány egy tapasztalt diplomatát küldött Londonba Bede István személyében, akinek legfontosabb feladata az volt, hogy minél több információt szerezzen a brit kormány álláspontjáról a készülı magyar békeszerzıdéssel kapcsolatban. A magyar külpolitika elsıdleges célja ugyanis ebben az idıszakban a békeelıkészítés volt. A Külügyminisztériumban és a diplomáciai képviseleteken hatalmas munka folyt, hogy megpróbálják kipuhatolni a nagyhatalmak szándékait, illetve meggyızni ıket a magyar igények jogosságáról. Néhány hónapig úgy tőnt, hogy talán sikerülhet a trianoni határokhoz képest kedvezıbb rendezést elérni. Különösen biztató jelnek értékelték Budapesten azt is, hogy a békeszerzıdés kérdése – elsısorban a hátárok problémája – gyakran szóba került a londoni parlamentben. Brit parlamenti delegáció Budapesten A hivatalos diplomáciai kapcsolatokon túl nagyon fontos volt a két ország közötti informális kapcsolatok ápolása. 1946. április 23. és május 8. között a magyar Nemzetgyőlés meghívására nyolctagú brit parlamenti küldöttség látogatott Budapestre, hogy tájékozódjanak a magyarországi helyzetrıl. A delegációban munkáspárti és konzervatív képviselık is képviseltették magukat. A küldöttség hosszú jelentést készített magyarországi tapasztalatairól, melyet néhány héttel késıbb a londoni parlamenti képviselık is elolvashattak.7 A jelentés nagyon érdekes képet mutat arról, hogyan látta egy nyugati delegáció Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai életét a háború befejezése után egy évvel. A delegáció tagjai találkoztak Tildy Zoltán köztársasági elnökkel, Nagy Ferenc miniszterelnökkel, a kormány és a Nemzetgyőlés több tagjával, a politikai pártok vezetıivel, valamint Szviridov tábornokkal, a Szövetséges Ellenırzı Bizottság elnökhelyettesével. Megbeszéléseket folytattak „az ország gazdasági, pénzügyi, szakszervezeti, egyházi és kulturális életének vezetıivel éppúgy, mint az egyszerő emberekkel”. A jelentés részletesen leírja a háború okozta mérhetetlen pusztításokat, statisztikai adatokkal illusztrálva az országot ért károkat. Hangsúlyozza, hogy a pénzügyi nehézségek és a hadifogságban lévı mintegy 350 000 személy hiánya miatt az ország 4

Hansard House of Commons Debates. 31 October 1945, vol. 415. 396-97. Hansard House of Commons Debates. 14 November 1945, vol. 415. 2284-85. 6 Hansard House of Commons Debates. 26 November 1945, vol. 416. 867. 7 A jelentés megtalálható a Magyar Országos Levéltárban a Külügyminisztérium Békeelıkészítı Osztályának iratai között (British All-Party Parliamentary Delegation. Unanimous Report on Hungary. MOL XIX-J-1-a 72. doboz), illetve H. Haraszti Éva 2000-ben publikálta kétkötetes angol nyelvő munkájának dokumentumgyőjteményében (Éva HarasztiTaylor: Britain and Hungary in the Post-War Years, 1945–51. A Parallel History in Narrative and Documents. É. Haraszti Taylor – Astra Press, 2000.). 5

NYELVVILÁG

TÖRTÉNELEM

69

újjáépítése külsı segítség nélkül sokáig elhúzódhat. „Sokan állítják azt is – jegyzi meg a jelentés –, hogy a Vörös Hadsereg haszonállatokat és berendezéseket vitt el a harcok során és azt követıen.” A magyarországi politikai helyzetrıl a brit delegáció elégedetten nyilatkozik: „Meg vagyunk gyızıdve arról, hogy Magyarországon egy új demokrácia alapjait vetették meg, amely – ha bátorítással és megértéssel viszonyulnak hozzá, hogy úrrá lehessen jelenlegi nehézségein és elkerülhetetlen »növekedése fájdalmain« – végül bekerülhet a nyugati típusú parlamentáris rendszerek sorába. Minden bizonnyal ez a vágya szinte kivétel nélkül minden magyarnak.” A jelentés a koalíciós kormány politikáját „baloldali haladó politikaként” jellemzi, amely belpolitikai célja a széleskörő szocializáció, külpolitikában pedig barátságos viszony és szoros együttmőködés kialakítására törekszik a szomszéd államokkal. Nagy Ferencet olyan politikusnak írják le, ügyesen vezeti a koalíciót. A kommunista pártról megállapítják, hogy határozottan szovjetbarát vonalat követ, és ık a „legerélyesebbek és leghangosabbak a szerintük antidemokratikus tendenciák elítélésében”. Megjegyzik róluk azt is, hogy a múltban elidegenítették maguktól a közvéleményt azzal, hogy „oroszabbak voltak az oroszoknál”, de most már tekintettel vannak a nemzeti érzelmekre is. Rákosi Mátyást ügyes és tapasztalt politikusként jellemzik, aki kulcsszerepet játszik Magyarország politikai életében. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt szoros együttmőködése is feltőnt az angol delegációnak, de a pártfúziót nem tartják valószínőnek. Rámutatnak arra, hogy a magyarországi Szociáldemokrata Párt a brit Munkáspárt hazai megfelelıjének tartja magát. Ahhoz képest, hogy Magyarország vesztes ország, és szovjet csapatok tartják megszállva, a politikai szabadság nemcsak a kormányban és a parlamentben érvényesül, hanem „a sajtóban, a rádióban és a mindennapi beszélgetésekben is” – állapítja meg a jelentés. A brit képviselık úgy látták, hogy a megszálló hadsereg nem avatkozik be sem az ország mindennapi életének irányításába, sem pedig a hosszú távú politikájába, feltéve, hogy az nem barátságtalan a Szovjetunióval. A magyar Nemzetgyőlés mőködését is kielégítınek tartják, de megjegyzik, hogy „közelebb állna a mi felfogásunkhoz a parlamenti demokráciáról, ha rendszeresen ülésezne, ha idıt adna a teljes és független vitához, és ha lehetısége lenne a törvényalkotás felülvizsgálására”. A sajtó kapcsán megállapítják, hogy cenzúra ugyan nincs, de az újságokat megjelenés után ellenırzik, és néha sor kerül lapok idıleges betiltására, ezt azonban természetesnek tartják egy megszállt országban. A rádiót többpárti testület felügyeli, élén kisgazda elnökkel. „Változatos és politikailag kiegyensúlyozott mősort sugároznak minden nap.” Az angol képviselık a politikai rendırség létezését szükségszerőnek tartják egy olyan országban, ahol „a háború elıtt és alatt jelentıs együttmőködés folyt a nácikkal, és a nemzetbiztonság bizonyára még mindig indokolja a politikai gyanúsítottak elızetes letartóztatását.” Megértik a nehézségeket is, amelyeket a kevés képzett bíró és az újonnan toborzott rendırség okoz, de megjegyzik, hogy az utóbbiak körében aránytalanul magas a kommunista párttagok száma. Mindazonáltal a delegáció megállapítja, hogy „nagymértékben eltúlozzák a politikai rendırség jelenlegi mőködését és módszereit. A múltban történt túlkapásokat nagyrészt orvosolták, de azok emléke és az általuk keltett bizonytalanságérzet megmaradt.” A politikai helyzet értékelése után a jelentés áttér az ország gazdaságának leírására. A legfıbb problémát a jóvátételi szállításokban, a nyersanyag- és élelmiszerhiányban, valamint az ezek miatt meglódult inflációban látják. A jelentés érthetınek tartja, hogy Magyarország külkereskedelmi kapcsolatai között a Szovjetunió a legfontosabb. Az 1945 augusztusában megkötött gazdasági egyezmények „a magyar gazdasági rendszert nagymértékben a szovjethez kötik, de továbbra is fennáll a lehetıség Magyarország számára, hogy más országokkal is kereskedjen”. Éppen ezért képviselık sürgetik a kereskedelmi kapcsolatok felújítását Nagy-Britannia és Magyarország között. A szakszervezetekrıl megállapítják, hogy tagjaik megoszlanak a két munkáspárt között. Az angol

NYELVVILÁG

70

TÖRTÉNELEM

delegáció részt vett a május elsejei felvonuláson, ahol a hírekkel ellentétben nem látták jelét annak, hogy a munkásokat kényszerítették volna az ünneplésre. A mezıgazdaság helyzetét meghatározta a nemrég végrehajtott földreform. Az angol képviselık csak akkor tartják lehetségesnek az ország mezıgazdaságának helyreállítását, ha a szétosztott földek új tulajdonosai valamilyen módon együttmőködnek. „A magyar paraszt […] nem kollektivista”, állapítja meg a jelentés, és úgy látják, hogy a magyar kormány ezt a tényt tudomásul is veszi. A jelentés részletesen leírja a mezıgazdaság nehéz helyzete miatt kialakult élelmiszerhiányt Budapesten és a nagyvárosokban. „Magyarország jövıje […] a számára adandó békefeltételeken alapul. Egy újabb Trianon esetén Magyarország talpra állása sokáig elhúzódna. Bár a magyar kormány nem revizionista vagy soviniszta, mégis külpolitikai céljai között gondot kell fordítania a nagyszámú magyar nemzetiségre, akik Magyarország határain kívül élnek” – állapítja meg a jelentés az ország külügyi helyzetérıl szóló fejezetben, majd vázolja az erdélyi és szlovákiai magyarság sorsát. Hosszú távon Magyarország és szomszédainak boldogulását csak föderációs keretek között tudják elképzelni. Rövidtávú megoldásként elfogadják a kisebbségek arányának kiegyenlítését, „így Erdélyt úgy oszthatnák fel, hogy ugyanannyi román kerüljön Magyarországra, mint amennyi magyar Romániába, hasonló megoldással a szlovákiai kérdésre. Egy ilyen rendezés elısegítheti a kisebbségi jogok kölcsönös elismerését.” A megszálló szovjet hadsereggel kapcsolatban hallott „szóbeszédet” az angol küldöttség nem találta megalapozottnak, szerintük „a panaszolt incidensek inkább a múltra voltak jellemzık”. Úgy látják, hogy a lakosság és a megszálló hadsereg viszonya területenként változó, de a szovjetek általában nem szólnak bele a magyar hatóságok munkájába. A közvetlen angol–magyar kapcsolatok a SZEB angol tagján, Edgcumbe tábornokon és a budapesti brit politikai misszió vezetıjén, Gascoigne követen keresztül folytak. A képviselık azonban úgy látják, hogy a misszió „nem használta ki a lehetıséget arra, hogy befolyásolják és segítsék az új magyar demokrácia kiépítését. Az volt a benyomásunk, hogy a misszió egyes tagjai elmulasztottak barátságos személyes kapcsolatokat kiépíteni az új magyarországi politikai erık vezetıivel.” Ez azt eredményezte, hogy Anglia elvesztette a háború befejezésekor még meglévı presztízsét, és a magyarok úgy érzik, hogy Angliát nem érdekli Magyarország sorsa. A BBC viszont továbbra is népszerő a magyarok körében, és a delegáció szerint ezt ki kellene használni úgy, hogy az Egyesült Királyság bemutatása mellett az új magyar demokráciát is méltatni kell adásaiban. 1946 elején a British Council újra elkezdte magyarországi mőködését, és nagy népszerőségnek örvend a magyar értelmiség körében. A jelentés a nyolctagú delegáció tagjai által egyhangúlag elfogadott dokumentum volt, így nem tükrözte teljes mértékben az egyes tagok véleményét. Néhány hét múlva azonban több képviselı is hangot adhatott saját nézeteinek a londoni parlamentben. 1946 júniusának elsı napjaiban az alsóházban több alkalommal is szóba került Magyarország. A leghevesebb vita június 3-án bontakozott ki, amikor szóba került a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i döntése. A párizsi békekonferenciát elıkészítı testület – James Byrnes amerikai, Ernest Bevin brit és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter részvételével – ugyanis úgy döntött, hogy a készülı békeszerzıdésben visszaállítják az 1938-as magyar–román határt, tehát Magyarország elveszíti a második bécsi döntés során visszakapott területeket. A háború elıtti magyar–román határ visszaállítása komoly visszhangot keltett Londonban is. Az alsóház ülésén Sir Waldron Smithers konzervatív párti képviselı azt a kérdést intézte a külügyminiszterhez, miért fogadta el azt a döntést, hogy egész Erdély visszakerüljön Romániához, holott ez ellenkezik a brit külpolitika 1940 szeptemberében és 1945 januárjában megfogalmazott álláspontjával. A Foreign Office nevében Hector McNeil válaszolt, aki kijelentette: „A Külügyminiszterek Tanácsának az elmúlt év szeptemberében tartott londoni, illetve a közelmúltban tartott párizsi értekezletén az ügyet részletesen megtárgyalták, és az a döntés született, hogy nem avatkozunk be két volt ellenséges

NYELVVILÁG

TÖRTÉNELEM

71

országnak ezen vitájába azon túl, hogy érvénytelenítjük a náci Németország által hozott 1940. augusztusi döntést.” Smithers ezt követı kérdése, melyben a felıl érdeklıdött, hogy vajon „ez İfelsége Kormánya Oroszországot kiengesztelı politikájának legújabb fejleménye volt?” megválaszolatlan maradt.8 Ezt követıen más képviselık is kérdésekkel kezdték ostromolni McNeilt. John Haire azt kérdezte, igazságosnak tartja-e azt, hogy Romániába másfél milliónyi magyar kisebbség került, míg Magyarországon csak negyvenezer román marad, illetve hajlandó-e a brit külügyi vezetés mindkét féllel találkozni és meghallgatni ıket, mielıtt a párizsi konferencia véglegesíti a döntést. Ekkor Douglas Lloyd Savory professzor (Ulsteri Unionista Párt) szólt bele a vitába: „Tudatában van-e tisztelt képviselıtársam annak, hogy olyan területeket javasolnak átadni, amelyeket szinte kizárólag magyarok laknak, és újragondolnák-e ezt a kérdést, hogy valóban bona fide magyarok ne kerüljenek idegen igazgatás alá?” Kérdésére John Mack munkáspárti képviselı válaszolt, aki közölte Savoryvel, hogy a román kormány teljes egyenlıséget garantált az erdélyi magyar kisebbségnek, akik személyesen közölték vele megelégedésüket a döntéssel kapcsolatban. Haire szerint azonban a párizsi döntés legjobban Romániát lepte meg, amely arra számított, hogy Erdélyt úgy osztják ketté, hogy mindkét oldalon egyenlı számú kisebbség maradjon.9 Talán meglepı látni, mennyire tájékozott volt több brit politikus is a magyar határ kérdésének ügyében, és mekkora vihart kavart az ügy a londoni parlamentben. Komoly hatása azonban nem volt, és nem is lehetett annak, hogy néhány magyarbarát képviselı felháborodását fejezte ki a nagyhatalmak döntése miatt. Smithers megjegyzése arról, hogy az angol kormány célja a Szovjetunió megbékítése volt, nem volt alaptalan. Pedig másnap, 1946. június 4-én Bevin nem éppen hízelgı kijelentéseket tett a szovjet külpolitikáról. A brit külügyminiszter hosszú beszédben fejtette ki Nagy-Britannia külpolitikájának irányvonalait, a közelmúltban tett lépéseit és a jövıre vonatkozó terveit. Beszédét a szovjet külpolitika elemzésével kezdte. Bevin szerint a nagyhatalmak célja most a totális béke megalkotása kell hogy legyen. Ennek érdekében a nagyhatalmaknak meg kell érteniük egymást, bármily különbözı is a nyugati és a szláv gondolkodás. „Az egyetlen dolog, ami megakadályozhatja a kölcsönös megértést az, ha bármelyikünk kizárólagos hatalmi politikára törekszik […]. Az összes ország biztonsága nem áldozható fel amiatt, hogy minden egyes ország a saját biztonságára koncentrál […]. [A Szovjetunió] felfogása egyes kormányokról az, hogy az vagy fasiszta, vagy kripto-fasiszta, vagy valami hasonló. Ez ahhoz a gondolathoz vezet, hogy Oroszország biztonsága csak akkor tartható fenn, ha a világ minden országa átveszi a szovjet rendszert. Úgy gondolom, […] ez a béke legnagyobb akadálya.”10 A szovjet politika általános kritikája után Bevin végigvette a legfontosabb nemzetközi kérdéseket. Ezek között Magyarországot a dunai kérdés érintette közvetlenül. A brit külügyminiszter visszautasította Molotov vádjait, aki szerint Nagy-Britannia diktálni akar a Duna völgyében. Bevin szerint nem Nagy-Britannia törekszik kizárólagos jogokra a dunai államokban, hanem a Szovjetunió, amely Romániával és Magyarországgal is szoros hajózási együttmőködést kötött.11 A közép- és kelet-európai államokkal történı kapcsolatfelvételrıl Bevin a következıket mondta: „Igen sok szó esik mostanában a »függönyrıl«. Be kell vallanom, hogy képviselıink útjában rengeteg akadály áll. E Házból és saját pártomból érkezı küldöttségek jelentéseket küldenek nekem azt tanácsolva, hogy kereskedelmi kapcsolatokat kellene alakítanunk. Úgy tőnik, hogy nincsenek tudatában annak a ténynek, hogy állandóan ezt próbáljuk megvalósítani. Megpróbáltuk

8

Hansard House of Commons Debates. 3 June 1946, vol. 423. 1617. Uo. 1618. 10 Hansard House of Commons Debates. 4 June 1946, vol. 423. 1827. 11 Uo. 1831–1832. 9

NYELVVILÁG

72

TÖRTÉNELEM

Románia esetében, megpróbáltuk Magyarország esetében; megpróbáltuk mindezekkel az országokkal, de mindenhol csak akadályokba ütköztünk.”12 A külügyminiszter beszédét követıen több képviselı is hozzászólt a külügyi vitához. George Wadsworth liberális párti képviselı, aki tagja volt az áprilisban Budapestre látogató delegációnak, Magyarországról beszélt. Elıször megállapította, hogy Nagy-Britannia igen nagy presztízzsel rendelkezik Magyarországon, és ezért nem szabad, hogy London neki csalódást okozzon a béketárgyalásokon. Magyarország helyzetét nem látja olyan biztatónak, mint azt a fent idézett jelentés leírja. „Azt láttam, hogy abszolút terror árnyékolja be egész Magyarországot, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. Az oroszok csak magukat hibáztathatják azért, hogy a magyar nép így viszonyul hozzájuk. Az oroszok fegyelmezetten viselkednek, hatásuk mégis érezhetı a kommunista párton keresztül.” Csak akkor tartja lehetségesnek az együttmőködést NagyBritannia és a Szovjetunió között, ha a szovjetek megváltoztatják a közép- és kelet-európai államokhoz való viszonyukat.13 Wadsworth után John Haire szólalt fel, aki hosszú beszédében részletes képet adott Magyarországról. Örömmel nyugtázta, hogy a külügyminiszter részletesebben foglalkozott a dunai államokkal, mert véleménye szerint Anglia túl sokáig elhanyagolta ezt a területet. Miután részletesen taglalta a háború okozta pusztításokat, az infláció és az élelmiszerhiány okozta nehézségeket, Haire idézte az egyik leggyakrabban elhangzó kérdést Magyarországgal kapcsolatban: demokratikus-e a magyar kormány. „Tisztelt buckrose-i képviselıtársam [Wadsworth] az imént […] arra célzott, hogy a kommunista párt túlzott nyomást fejt ki, és hogy tulajdonképpen az orosz elméletet valósítják meg gyakorlatban Magyarországon. Nem értek egyet azzal, hogy a kommunista párt akkora nyomást fejt ki, mint amekkora elhangzott, és azzal sem, hogy egy kommunista puccsal meg akarják ragadni a hatalmat Magyarországon. Ennek semmi jele nincs; a kormány négy kommunista tagja szoros együttmőködésben dolgozik a többi kormánytaggal, vezetıjük pedig kellemes benyomást tett ránk, és igen dinamikus egyéniség.” (Talán igazságtalan itt megjegyeznünk, de Haire néhány évvel késıbb bizonyára árnyalta valamelyest a Magyar Kommunista Pártról és Rákosi Mátyásról 1946-ban alkotott véleményét.) Haire kijelentette, hogy meg van elégedve a Magyarországon tapasztalt politikai szabadsággal. Véleménye szerint a cenzúra jellege és mértéke nem haladja meg a háború alatt alkalmazott brit gyakorlatot. Tapasztalatai alapján Haire arra a következtetésre jutott, hogy „jelenleg Magyarország politikailag nem áll Oroszország irányítása alatt. Szabadságot élvez a mindennapi politikai ügyeiben, és valójában hosszú távon sem kerül majd a megszálló erı irányítása alá, amennyiben barátságos viszonyt teremt a Szovjetunióval.” Haire nem értett egyet Wadsworth-szel, aki szerint Magyarországon a Vörös Hadsereg terrorja tapasztalható. Haire megfigyelései alapján azt állította, hogy a Vörös Hadsereg 1945 ısze és 1946 tavasza között körülbelül a felére (kb. félmillió fıre) csökkentette csapatainak létszámát Magyarországon. Az esetlegesen elıforduló incidensek Haire szerint fıleg a múltra voltak jellemzık, és nem jelentik azt, hogy az országot a szovjet hadsereg terrorizálná. Beszéde befejezı részében Haire a Magyarországgal kötendı békeszerzıdéssel foglalkozott. Ismét felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa Romániának juttatta egész Erdélyt. A képviselı Churchill 1940. szeptember 5-i beszédét idézte, amikor is az akkori miniszterelnök azt mondta: „Sohasem tetszett nekem az a mód, ahogy Magyarországgal bántak az elızı háború után”, majd a bécsi döntésre utalva hozzátette: „Nem javasoljuk semmiféle területi változás elismerését, ami a háború folyamán történik, hacsak azok nem az érdekelt felek beleegyezésével és szabad akaratából történnek.” Haire feltette a kérdést, hogy a 12 13

Uo. 1836. Uo. 1896–1897.

NYELVVILÁG

TÖRTÉNELEM

73

most hozott párizsi döntés vajon „az érdekelt felek beleegyezésével és szabad akaratából” történte. Haire szerint a most hozott döntés, és a mód, ahogy azt meghozták nem vezet majd tartós békéhez. Haire úgy vélte, hogy a Wadsworth (és mások) által javasolt föderációs terv nagy nehézségekbe ütközne. İ Erdély kettéosztásában látta a megoldást, olyan módon, hogy egyenlı számú kisebbség kerülne mindkét oldalra. A csehszlovákiai magyarság tervezett kitelepítésére utalva azt a következtetést vonta le, hogy ezeket a kisebbségi problémákat nem szabad az érintett országokra hagyni, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell megoldania, csak így lehetséges a béke és a haladás megteremtése a dunai országokban.14 Nagy Ferenc miniszterelnök lemondása 1946 nyarán a párizsi békekonferencia elfogadta a hosszú hónapok munkájával kidolgozott békeszerzıdés-tervezeteket. A londoni parlamenti viták természetesen vajmi kevés hatással voltak a döntésre. Az angolszász nagyhatalmak a magyar határkérdés ügyében végül elfogadták a Szovjetunió álláspontját, így a békeszerzıdés a trianoni határt állította helyre, sıt Csehszlovákia javára történt még egy csekély határmódosítás az ún. pozsonyi hídfınél. Ezt követıen hónapokig alig került szóba Magyarország a londoni parlament ülésein. 1947 tavaszán azonban olyan komoly események történtek hazánkban, amelyek ismét felkeltették a brit politikusok és parlamenti képviselık figyelmét. 1947. május 31-én Nagy Ferencet a magyar kommunisták lemondásra kényszerítették. A magyarországi fejlemények napokig foglalkoztatták a londoni parlamenti képviselıket. Június 9-én három alsóházi képviselı is (Cecil Poole ırnagy, Douglas Savory professzor és Ronald Chamberlain) kérdést intézett a külügyminiszterhez a budapesti események kapcsán. A Foreign Office nevében Hector McNeil válaszolt, aki válaszában azt hangsúlyozta, hogy a SZEB angol és amerikai tagjait sem a szovjet, sem a magyar hatóságok nem tájékoztatták az ügyrıl, és nem küldték el nekik az általuk jogosan kért dokumentumokat. Kijelentette, hogy amíg a brit kormány nem kapja meg a szükséges dokumentumokat, addig nem tud érdemben állást foglalni a konkrét ügyben, de reményét fejezte ki arra, hogy a magyar kormány összetételében történt változások nem jelentik azt, hogy eltávolodnának a demokrácia alapelveitıl.15 A lordok háza 1947. június 11-i ülésén Samuel Hoare, Templewood vikomtja foglalta össze a magyarországi helyzetet, ahol „fokozatos és könyörtelen hadjárat folyik a kommunistaellenes többség megsemmisítésére”. Ezután Lord Vansittart tartott hosszú beszédet, melyben részletesen leírta, hogyan alakult ki Magyarországon a rendırállam az elmúlt években. Hosszasan ecsetelte a kínzásokat, és azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy a kommunista belügyminiszter (Rajk László) erdélyi szász, a politikai rendırség vezetıje (Péter Gábor) pedig „német-zsidó” származású. Végül felolvasta Nagy Ferenc hozzá intézett levelét is, melyben a volt miniszterelnök Vansittart segítségét kérte. A június 9-én Genfbıl telefonon lediktált üzenetben Nagy Ferenc leírta lemondásának körülményeit, majd felsorolta, mit kellene tenniük a nyugati hatalmaknak a jelen helyzetben. Az állítólagos összeesküvést ki kell vizsgálni, de nem Magyarországon, hanem az ENSZ New York-i vagy genfi központjában, s e vizsgálatnak ki kell derítenie, hogy valóban alkotmány- és köztársaság-ellenes összeesküvés történt, vagy pedig ıszinte hazafiak elıkészületei a kommunista államcsíny megelızésére. Meg kell vizsgálni, hogy a magyar igazságszolgáltatás korrekt módon bánik-e a polgári politikusokkal. Szintén megvizsgálandó az is, hogy az NKVD milyen mértékben avatkozik be a magyar belpolitikába, illetve a Szovjetunió milyen mértékben ellenırzi a magyar politikai és gazdasági életet. Teljesen új rendırséget kell felállítani, és csak ezt követıen szabad sort keríteni az új választásokra. Közép- és Délkelet-Európában nemzetközi testületek vizsgálják ki a választásokon történt visszaéléseket, és rendeljék el új, szabad 14 15

Uo. 1899–1909. Hansard House of Commons Debates, 9 June 1947, vol. 438., 67–68.

NYELVVILÁG

74

TÖRTÉNELEM

választások megrendezését. Vansittart ezután szenvedélyes hangnemben kérte a lordok háza tagjait, hogy lépjenek fel a kelet-európai rendırállamok ellen, mert „a rendırállam a nyugati civilizáció antitézise”. A konkrét ügy kapcsán pedig azt szorgalmazta, hogy a magyar kérdést vigyék az ENSZ elé.16 A Lordok Háza külügyi vitájához többen is hozzászóltak, de Magyarországról egyikük sem beszélt olyan részletesen, mint Lord Vansittart. A kormány nevében Lord Pakenham – a kevés munkáspárti lord egyike – szólalt fel. Kijelentette, hogy a kormány aggodalommal követi a magyarországi eseményeket, de a legfontosabbnak azt tartja, hogy tisztázzák a tényeket. Mivel a SZEB szovjet elnöke vezetı szerepet játszott a magyarországi válságban, a moszkvai brit követet arra utasították, hogy keresse fel az ügyben Molotov külügyminisztert, és kérjen tıle magyarázatot a történtekre. A szovjet külügyminiszter válaszában a nyugati hatalmakat vádolta a magyar ügyekbe való beavatkozással – ezt az állítást Pakenham visszautasította. A brit kormány arra utasította budapesti politikai képviselıjét, hogy tájékoztassa a magyar kormány arról, hogy London „a legnagyobb gonddal figyeli az eseményeket”, és amennyiben azt tapasztalják, hogy a demokrácia alapelvei nem érvényesülnek, annak „komoly következményei lesznek a brit-magyar kapcsolatokban mind politikai, mind gazdasági téren.” Hangsúlyozta, hogy a magyar és a brit nép között a kölcsönös megbecsülés és a gazdasági együttmőködés alapján kell igazi baráti kapcsolatot teremteni. „Sohasem kívántuk, és most sem kívánjuk megfosztani Szovjet-Oroszországot attól a befolyástól, amellyel Magyarországon rendelkezik – mondta – tekintettel az ország felszabadításáért tet erıfeszítéseire.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország ne tarthatna fenn baráti kapcsolatot és ne mőködhetne együtt más országokkal. Ezenkívül fontos célnak tartotta a kölcsönösen elınyös brit-magyar kereskedelmi kapcsolatok felújítását, Magyarország háború utáni újjáépítésének támogatását, a két ország közötti kulturális kapcsolatok megerısítését.17 Másnap, 1947. június 12-én a brit parlament alsóházában került napirendre a magyar kérdés. Elıször McNeil külügyi államtitkár tájékoztatta a házat a magyarországi eseményekrıl, illetve a brit kormány lépéseirıl. McNeil is visszautasította Molotov állítását, mely szerint Nagy-Britannia avatkozna be Magyarország belügyeibe, bár jóval visszafogottabban nyilatkozott, mint Lord Pakenham a lordok házában.18 A vitában ismét John Haire szólalt fel a legtöbbet. Elıször is különösnek tartotta, hogy Nagy Ferenc nem a brit kormányhoz, hanem Lord Vansittarthoz fordult támogatásért – nyilván arra utalva, hogy a lemondott miniszterelnök nem igazán bízott a brit kormány formális támogatásában. Haire azt is felvetette, hogy a magyar politikában „jelentıs nyomás tapasztalható a fasiszta elemek részérıl, különösen a Kisgazdapárt jobboldaláról”, mert szerinte részben az ı tevékenységük vezetett a jelen szituációhoz. Természetesen voltak Nagy Ferencet élesen bíráló felszólalások is. William Gallacher kommunista párti képviselı például úgy ítélte meg, hogy a magyarországi kormányválság a miniszterelnök lemondásával megoldódott. „Miért nem ment vissza? (…) Bármely férfi, akiben van bátorság és tiszta a lelkiismerete, visszatérne hazájába, és kiállna vádlóival szemben.” Felszólalása nagy felzúdulást keltett az ülésteremben, McNeil pedig arra emlékeztette, hogy Nagy Ferenc egyik párttársa (Kovács Béla) február óta börtönben van anélkül, hogy vádat emeltek volna ellene.19 Az alsóházi vita másnap folytatódott, de új szempontok már nem merültek fel. McNeil arról tájékoztatta a képviselıket, hogy a brit kormány várja Moszkva tájékoztatását azt ügyrıl, és addig nem áll módjában konkrét lépéseket tennni.

16

Hansard. House of Lords Debates. 11 June 1947, vol. 148., 529–542. Uo. 574 18 Hansard. House of Commons Debates. 12 June 1947, vol. 438., 1352. 19 Uo. 1354–1356. 17

NYELVVILÁG

TÖRTÉNELEM

75

Június 19-én ismét a külügyi kérdések kerültek szóba az alsóház ülésén, melynek során Anthony Eden volt külügyminiszter szó szerint puccsnak minısítette a budapesti eseményeket. Azt is hozzátette ugyan, hogy véleménye szerint a Kisgazdapártban sem mindenki „makulátlan”. Eden is a jogi kérdésekre helyezte a hangsúlyt, tehát nem elsısorban Nagy Ferenc lemondatását bírálta, hanem azt a tényt, hogy a SZEB szovjet elnöke nem küldte el a szükséges információkat a brit és az amerikai tagoknak, amivel megsértette a SZEB szabályzatát.20 A vitához hosszasan hozzászólt még Denis Pritt munkáspárti képviselı, aki azt bizonygatta, hogy véleménye szerint több bizonyíték szól amellett, hogy valóban „összeesküvés” történt Magyarországon, melyben a Kisgazdapárt jobboldali vezetıi jelentıs szerepet vállaltak. Pritt gyakorlatilag a szovjet lépések jogosságát bizonygatta, amivel nagy vihart kavart az ülésteremben. Kijelentette például: „mindenki tudta, hogy a Kisgazdapárt tagjainak körülbelül 30 százaléka fasiszta vagy félfasiszta ember, akik a pártban találtak menedékre. Sıt azt is felvetette, hogy az egész válságot talán az amerikaiak provokálták a Kisgazdapárt jobboldalának támogatására.21 Pritt közbeszólásokkal tarkított beszédére a szintén munkáspárt Stanley Evans válaszolt a leghosszabban, akinek egészen más véleménye volt a magyarországi helyzetrıl. Nagy Ferencrıl, akit személyesen ismert, úgy nyilatkozott, hogy „jó ember és jó hazafi”, és hasonlóan jó véleménnyel volt Varga Béláról, a magyar nemzetgyőlés elnökérıl.22 A vitához hozzászólt Cecil Poole is (Munkáspárt), aki Pritt beszédét Grimm-meséhez hasonlította. Annak ellenére, hogy korábban többször megvédte a Szovjetuniót a parlamenti vitákban, most mégis azt javasolja, hogy a brit parlament küljön határozott üzenetet Moszkvába, melyben mély aggodalmát fejezi ki a délkelet-európai események miatt. Hosszan taglalta a magyarországi fejleményeket, határozottan elítélve az MKP és a Szovjetunió lépéseit. Még arra is felhívta a figyelmet, hogy az Andrássy út 60. korábban a nyilasok székháza volt, most pedig a kommunista irányítású politikai rendırségé.23 Az éjszakába nyúló vitát Ernest Bevin külügyminiszter beszéde zárta le. Magyarországgal és a közép-kelet-európai térséggel kapcsolatban kijelentette, hogy nem Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok, hanem Oroszország a problémák okozója. A magyar eseményekkel kapcsolatban megpróbált elsısorban információkat szerezni, de ehelyett az a vád érte ıt, hogy be kíván avatkozni a magyar belügyekbe. Konkrét lépésekrıl azonban nem beszélt, csupán általánosságban bírálat a szovjet külpolitikát.24 1947 során még egy alkalommal került szóba Magyarország a westminsteri parlamentben, az augusztusi nemzegyőlési választások idején. A lordok házában ismét Lord Vansittart emelte fel a szavát a demokráciával összeegyeztethetetlen intézkedések ellen.25 Ezt követıen azonban Magyarország lekerült a napirendrıl. Az ún. „kékcédulás” választások után a magyar politikai élet iránt érdeklıdı képviselık már úgy látták, eldılt a néhány éves harc az igazi parlamenti demokrácia hívei és a szovjet rendszer támogatói között. Tanulmányunkkal talán rávilágíthattunk arra, hogy valóban komoly érdeklıdés övezte Magyarországot az 1945 és 1947 közötti idıszakban. Pártállástól függetlenül tucatnyi képviselı szólalt fel a brit parlament mindkét házában, közülük többen igen jól tájékozottak voltak a magyar ügyekben. Többségük a magyar demokrácia védelmében lépett fel, bár természetesen olyanok is akadtak, akik megértették, sıt kiállásukkal határozottan támogatták a Szovjetunió és a Magyar Kommunista Párt lépéseit. Érdekes, hogy míg a Konzervatív Párt képviselıi szinte egytıl egyig a Kisgazdapárt védelmében léptek fel, a Munkáspárt erısen megosztott volt ebben a kérdésben. 20

Uo. 19 June 1947, vol. 438. 2235. Uo. 2250-52. 22 Uo. 2267-68. 23 Uo. 2278-89. 24 Uo. 2336-41. 25 House of Lords Debates. 5 August 1947, vol. 151. 993-1010. 21

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

76

Benyák Bernát József latin nyelvő magyar grammatikájának jelentısége a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetében DR. LUKÁCS ANDRÁS KVIK Bevezetés „A bíztató kezdetek után a XIX. században, a magyar nyelv jogaiért folytatott nemzeti küzdelemmel szoros összefüggésben, jelentısen továbbfejlıdik a magyar mint idegen nyelv tanítása […], az újonnan megjelent tankönyvek száma nyolcvan körül mozog” (Éder 1983: 311– 312). E termékeny korszak könyvei között azonban – az elızı századok gyakorlatától eltérıen – már csak elvétve találni latin nyelven írt grammatikákat. Méltán keltheti fel tehát a figyelmét a magyar mint idegen nyelv tanításának története iránt érdeklıdıknek az 1816-ban Benyák Bernát József piarista paptanár tollából Selmecen megjelent Grammatica Hungarica. Vajon mennyire önálló ez a munka? Mely korábbi szerzık hatása fedezhetı fel Benyák könyvében? Mi indítja a piarista paptanárt e grammatika megírására egy olyan korban, amikor számos hasonló témájú mő látott már napvilágot? Milyen hatással volt Benyák munkája? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a következı oldalakon. Az esetrendszer sajátosságai Benyák grammatikájában Bár a grammatikák számos nyelvtani jelenséget tárgyalnak, a szóban forgó idıszakban a legnagyobb változások az esetrendszer taglalásában követhetık nyomon. A szerzıt ért esetleges hatások után kutatva tehát leginkább ezt a nyelvtani részt érdemes szemügyre venni. Benyák könyvét fellapozva az elsı névszóragozási sor, amellyel találkozunk, a 30. oldalon található 15 esetet tartalmazó alábbi deklináció. 1. Nominativus 2. Terminativus 3. Causalis 4. Dativus 5. Ablativus 6. Instrumentális 7. Locativus 8. Illativus 9. Elativus 10. Sublativus 11. Delativus 12. Adhaesivus 13. Advicinativus 14. Inhaesivus 15. Accusativus

e. gr.

tag membrum tagig usque membrum tagért pro membro tagnak membro tagtól a membro taggal membro tagban in membro tagba in membrum tagból ex membro tagra super membro tagról de membro tagnál apud membrum taghoz ad membrum tagon super membro tagot membrum (i.m. 30.)

A felsorolás latin elnevezései, valamint példái is egyértelmően Verseghy Ferenc Sprachlehrebéli rendszerét idézik (Éder 1998: 295). A tizenöt esetet számláló névszóragozás bemutatása azonban Benyák esetében nem jelent azonosulást Verseghy rendszerével. Sıt a felsoroláshoz főzött rövid bevezetıjében a következı, nem éppen hízelgı véleményének ad hangot:

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

77

A grammatika mővelésének heves vágyától megszállva grammatikusaink közül néhányan több, mások kevesebb casust állapítanak meg […]; csatázzanak csak vagy mókázzanak, ahogy tetszik, mi az usus publicus et communist követjük. Mindenesetre az ismeret kedvéért idecsatoljuk az inkább filozófiai, mint közismeretre tartozó casusok ezen sorát […]. (Benyák 1816: 30, fordítás1: L. A.) Benyák tehát, noha a teljesség kedvéért kitér a sokesetes névszóragozásra, fenti soraiban elhatárolódást mutat attól a rendszertıl, amelynek szerzıje, bár a neve nem kerül említésre, egyértelmően Verseghy Ferenc. A Verseghy-féle casusok felsorolását követıen az alábbi gondolatokkal folytatja kritikus hangvételét: Mi szükség az új casusok homályos szavaira, amikor ezeket a casusokat minden nemzet nyelvén a praepositiók hada világosan kifejezi az eddig megismert casusokon keresztül? A magyar beszédben pedig a postpositio fejezi ki röviden, világosan, pontosan. Nem minden újítás jelent tökéletesítést (i.m. 31, fordítás: L. A.). A sokesető rendszer elvetése után nem csodálkozunk azon, hogy a 33. oldalon közölt saját esetsor nem sok tagot számlál: nominativus genitivus dativus accusativus vocativus

korsó korsóé korsónak korsót ó korsó

A latin grammatikák hagyományos casusai közül Benyák tehát számőzi az ablativust, a vocativus kategóriáját azonban megtartja, jóllehet ez némiképp ellentmondásosnak tőnik annak a tollából, aki a casusok sokasága ellen emel szót. Kiemelendı, hogy a 29. oldalon további két eset létjogosultságát ismeri el a magyarban, de az imént idézett összefoglaló paradigmában nem jeleníti meg ıket. Ez a két „magyaros” eset a mutativus és a substitutivus. Elıbbi casus az, amellyel az állapot megváltozásának kifejezésére szolgál (pl. katonává, borrá, vízzé, stb.), utóbbi pedig olyan casus, „amely – a mutativus casusával szemben/helyett – a szó aktuális jelentését fejezi ki, amit itt és most vesz fel: pl. határúl, emberől stb” (i.m. 29, fordítás: L. A.). A hét casus Benyák saját bevallása szerint nem teljesen önálló ötlete. Hivatkozási alapja, a már említett „usus publicus et communis” mellett a „grammatici nostri”. Milyen szerzıkre, forrásokra utalhat az általánosító jelzıkkel? Kézenfekvınek látszik elsısorban arra a Révai Miklósra gondolni, akire Benyák nemcsak honfitársi, hanem rendtársi alapon is nosterként utalhat, hiszen mindketten piarista szerzetesek (is) voltak (Szinnyei 1906: 858). Benyák életrajzából az is kiderül, hogy az „akadémia tagjának még Révai jelölte ki” (Takáts 1893: 108). A kettejük ismeretsége tehát nyilvánvaló. Az említett körülményeken kívül az is Révai hatását valószínősíti, hogy Benyák az olvasóhoz címzett elıszavában arról vall, hogy grammatikáját kilenc éven át csiszolgatta (i.m. II): a kiadástól kilenc évet visszaszámolva pedig nagyjából Révai grammatikájának megjelenési évét kapjuk meg.

1

A Grammatica Hungarica címő könyvbıl vett összes idézetet saját fordításomban közlöm. Egyes latin kifejezéseket azonban dılt betővel szedve meghagytam eredeti formájukban. Többnyire olyan terminusok ezek, amelyek magyar megfelelıi a mő keletkezésének ideje óta változtak, vagy éppen ma sem használatosak, így magyarításuk vagy anakronisztikus, vagy érthetetlen stílust eredményezett volna.

NYELVVILÁG

78

KULTÚRTÖRTÉNET

Révai 1806-ban napvilágot látott Elaboratior grammatica Hungarica címő mőve valóban említi – a már Szenczi óta ismert – mutativust és substitutivust (Vladár 2003: 139). Révai a latin szokásokra hivatkozva mind a szövegrészben, mind a nyelvtani paradigmában megtartja az ablativust is, és csak ezek után sorolja a mutativust és substitutivust, így összesen nyolc esetet sorol fel (Révai 1806: 223). Benyák tehát, még ha többet is merített Révaitól, mint más grammatikusoktól, mégiscsak a maga útján igyekezett járni. Ezt a véleményt erısítik életrajzírójának szavai is: „Irt egy nagyobb magyar nyelvkönyvet is […]. E munkájában nem csatlakozott sem Révai, sem Verseghy irányához, hanem kettejük között a helyes középúton halad” (Takáts 1891: 238). . A Grammatica Hungarica keletkezésének körülményei Ha magában a Grammaticában keressük arra a kérdésre a választ, hogy mi indította a szerzıt könyve megírására, meglehetısen általános megfogalmazásokat találunk, akár a mottót, akár a mecénáshoz vagy az olvasóhoz írt köszöntıt olvassuk. A mecénásához írt köszöntıjében úgy határozza meg a könyvét Benyák, hogy az „a magyar nyelvnek és irodalomnak a Grammaticája, amely a Haza ifjúságának kimővelésére irányul”, és amelynek célja, hogy ”a Hazai Nyelv alapjait nyújtsa a zsengécske elméknek a magyar beszéd áhított és egybehangzó ismeretének megszerzésére” (i.m. számozás nélküli hetedik és nyolcadik lap, fordítás: L. A.). A szerzı abban is bízik, hogy „valóban felragyog a kétség nélküli remény, hogy bekövetkezik az, hogy a Királyság minden részében az egy dialektusra visszatérített és a Haza szeretetétıl lángra gyúlt férfiak által gyarapodásra vitt magyar nyelv újra virágzik majd” (i.m. számozás nélküli nyolcadik és kilencedik lap, fordítás: L. A.). Az olvasóhoz írt bevezetıjében így vall: „[…] vigasz, hogy életem utolsó éveiben a Haza igen kedves fiai számára hasznossá tehetem magam” (i.m.: II, fordítás: L. A.). Egyben reményét fejezi ki, „hogy ez a Grammatica valami keveset hozzátett a Magyar Publikum azon hosszú és ıszinte várakozásának beteljesüléséhez, hogy a haza Nyelve az egy és egybehangzó dialektushoz igazíttassék” (i.m.: III, fordítás: L. A.). Az általánosnak tekinthetı célok mellett Benyák soraiból nem derül ki pontosan, hogy mi késztette a szerzıt a könyv megírására egy olyan korban, amikor lépten-nyomon születtek hasonló munkák. Segítségül szolgál azonban Császár Elemér írása (1902), amely részletesen elmeséli e grammatika keletkezésének körülményeit. Császár szerint az iskolák államosításának köszönhetıen fellépı új, egységes tankönyv iránti igény kielégítésére – többek között – Benyák is jelentkezett dolgozatával, amelynek címe 1812-ben még Grammatica Hungarica in usum Gymnasiorum volt (Császár 1902: 239). Benyáknak tehát konkrét elképzelései kellett, hogy legyenek tankönyvének leendı olvasóit illetıen, hiszen munkáját egyértelmően gimnáziumi használatra szánta. Miért hiúsult meg e szándéka? Császár elmondása szerint Benyák grammatikájának elsı bírálója, Czinke Ferenc, a budai egyetemi tanára pozitív, ám felületes kritikát adott, így a könyv újabb bírálóhoz, a kassai akadémián tanító Pongrácz Jánoshoz került. Miután Pongrácz bírálata alapján a kassai tankerület fıigazgatója elutasító nyilatkozatot tett, egy harmadik bírálóhoz kellett folyamodni, hogy igazságot tegyen a kérdésben. A harmadik bíráló szerepére nem más kapta a felkérést, mint Verseghy Ferenc. Verseghy Ferenc Pongrácz János véleményét erısítette meg, így a grammatika nem válhatott országos szintő gimnáziumi tankönyvvé. Az elutasítás után, 1814-ben Benyák visszakéri kéziratát, hogy a kiadásáról – idıs korára vigasztalásképp – saját maga gondoskodhasson” (Császár 1902: 241).

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

79

Megfelelı adatok hiányában nehezen megválaszolható a kérdés, hogy a Verseghy esetrendszerét kritizáló sorok a Verseghy által bírált kéziratban is szerepeltek-e már, és így hozzájárulhattak Benyák kudarcához, vagy esetleg éppen a Verseghytıl kapott negatív bírálat késztette arra Benyákot, hogy kritikus hangnemben nyilatkozzon bírálója névszóragozási elképzeléseirıl. Akárhogy történt is, Császár cikkének ismeretében már konkrétabb értelmet nyernek a Grammatica Hungarica bevezetıiben megjelenı ambiciózus gondolatok, amelyek szerint a piarista paptanár élete vége felé járva a haza számára hasznossá téve magát, az egységes(ülı) magyar nyelv megtanítására ír grammatikát a fiataloknak. Benyák grammatikájának hatása Jóllehet Verseghy bírálata szerint a Grammatica Hungarica in usum Gymnasiorum nem találtatott alkalmasnak a közoktatásban használható tankönyv szerepére, két évvel késıbb, 1816-ban, Koháry Ferenc herceg támogatásával megjelent a gimnáziumi használatra való utalást nélkülözı, s így rövidebb címő Grammatica Hungarica. A könyv pontos felhasználási területérıl nincsenek adataim, csak sejteni vélem, hogy a helyi gimnáziumi oktatásban lehetett szerepe. Szinnyei (1891: 874) szerint ugyan Benyák csak 1817 körül került Selmecbányára, de ez a dátum bizonyára félreértésen alapulhat, hiszen a Magyar Életrajzi Lexikon (Kenyeres 1967: 181) által hivatkozott Takáts-féle monográfia úgy fogalmaz, hogy Benyákot az 1805 ıszén kezdıdı, „egy évi trencsényi tartózkodás után Selmeczre helyezték”, és „1817-ig a magyar nyelv és irodalom tanára volt” (Takáts 1891: 231). A selmeci évek alatt kidolgozott grammatika tehát minden valószínőség szerint végül csak a selmeci diákokat segíthette a magyar nyelv elsajátításában. Életrajzi adatai szerint (Szinnyei 1891: 874) Benyák 1824-ben újra megjelentette grammatikáját, de nem teljesen világos, hogy az elsı kiadás esetleges alacsony példányszáma vagy a könyv népszerősége tette-e szükségessé a nyolc évvel késıbbi újabb kiadást. Korabeli ismertségéhez azonban nem fér kétség: a szakma legalábbis tud róla, hiszen – ahogyan Édertıl (1998) tudjuk – amikor újabb nyolc év elteltével, 1832-ben megjelenik egy másik latin nyelvő grammatika, a Grammatica linguae Hungaricae, annak szerzıje, Nagy Nepomuki János a könyv elıszavában megemlíti, hogy ismeri Verseghy, Révai és Benyák mővét is (Éder 1998: 299–300). Összegzés Benyák – mint ahogyan errıl a könyvét bevezetı köszöntésekben is említést tesz – grammatikájának megírásával Magyarország (feltételezhetıen idegen ajkú) ifjúságának kívánja megtanítani a magyar nyelv alapjait. Az a hazaszeretetétıl vezérelt, nagyratörı cél azonban, hogy könyvébıl országos tankönyv legyen, meghiúsult, így valószínőleg csak a selmeci diákok okítására szolgálhatott a Grammatica Hungarica. Mindenesetre 1824-ben újabb kiadást ért meg, és a kortársak ismerték, hiszen egy 1832-es, szintén latin nyelvő grammatika említést tesz Benyák mővérıl. A piarista paptanár munkájából kiderül, hogy tisztában van mind Verseghy, mind Révai munkájával, ı maga azonban – bár nézetei alapján közelebb áll Révaihoz – önálló grammatikát igyekszik létrehozni. Névszóragozás tekintetében ez a nominativus, genitivus, dativus, accusativus, vocativus casusainak táblázatos bemutatása mellett a mutativus és substitutivus ismertetését jelenti. Benyák mővének alaposabb megismerése érdekében érdemes lenne a többi nyelvtani jelenséget is nyomon követni. Egy ilyen vizsgálódás azonban már túlmutat ezen tanulmány célkitőzésein.

NYELVVILÁG

80

KULTÚRTÖRTÉNET

Felhasznált irodalom

Források Benyák Bernát József (1816): Grammatica Hungarica. Sulzer, F. J. betőivel, Selmec Révai Miklós (1806): Elaboratior grammatica Hungarica. Trattner Mátyás betőivel, Pest

Feldolgozások C. Vladár Zsuzsa (2003): Az ablativus a korai magyar és finn grammatikákban. Magyar Nyelv, XCIX. 133–144. Császár Elemér (1902): Tankönyvbírálat a század elején. Irodalomtörténeti Közlemények, 12. 2. sz. 238–241. Éder Zoltán (1983): Fejezetek a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetébıl. Magyar Nyelvır, CVII. 309–323. Éder Zoltán (1988): Verseghy Ferenc nyelvtanai tekintettel a magyar mint idegen nyelv oktatására. Magyar Nyelvır, CXII. 57–66. Éder Zoltán (1998): Verseghy nyelvi rendszere és a kortársi grammatikák. Magyar Nyelv, XCIV. 292–301. Kenyeres Ágnes (1967, fıszerk.): Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Akadémiai Kiadó, Budapest Szinnyei József (1891): Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Hornyánszky, Budapest Szinnyei József (1906): Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Hornyánszky, Budapest Takáts Sándor (1891): Benyák Bernát és a magyar oktatásügy. Hunyadi Mátyás Intézet, Budapest Takáts Sándor (1893): Benyák Bernát József. In: Gerı Lajos (szerk.) A Pallas Nagy Lexikona. III. kötet. (Békalencse – Burgonyavész). Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest. 108.

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

81

A színház körüli harcok Shakespeare korában NEUMAYERNÉ DR. STREITMAN KRISZTINA KKK London szerepe a színházi életben London terjeszkedése, erıteljes gazdasági növekedése nélkül a hivatásos népszínház nem tudott volna létrejönni. A 1570–80-as években London az új jövevények városa volt, a vidékrıl érkezık újabb és újabb emberhulláma öntötte el minden évben. Gazdagokat és szegényeket vonzott ide a munkalehetıség, a gazdagság és hatalom. Ez a gyors népességnövekedés nagymértékben élénkítette a gazdaságot. A 16. század végére London lakosságának többsége elsı generációs bevándorló volt. A közönség összetétele befolyásolta a szórakoztatás mőfajait is, melyek fıként a középkori és koraújkori népi kultúrában gyökereztek: a vaskos, durva tréfák, humoros rögtönzések, a mór tánc és a jig (humoros, ironikus cselekményő ugrálós tánc), népi ünnepségek, felvonulások. A bohócok és komédiások hallatlan népszerőségnek örvendtek. A népi szórakoztatás különbözı megjelenési formái és közkedveltsége a vidéki Anglia válasza és védekezése volt a nagyra nıtt fıvárossal szemben. Ezek a közösségi tevékenységek mind segítettek abban, hogy a vidékrıl érkezett, frissen londonivá váló néptömegek beilleszkedjenek és alakítsák is az új, formálódó városi kultúrát.1 A 17. század elsı felére változtak a közönség igényei és kifinomultabb stílus vált uralkodóvá a szórakoztatásban és a színdarabokban egyaránt. 1570 után az állandó színházépületek építése Londonban és környékén növelte és biztossá tette a színháznak mint gazdasági vállalkozásnak az erejét. Nagyon sokan látogatták a társadalom minden rétegébıl: csavargók, inasok, kereskedık, nemesek. A Shakespeare korabeli színház szerepe a kulturális életben talán leginkább a mai mozihoz hasonlítható. 1580 és 1640 között hetente huszonötezer ember vett részt az elıadáson. Hetenként akár öt-hat darabot is játszottak a kétszázezer lakosú Londonban, és ez természetesen tetemes bevételt hozott a színháznak. A színház komoly gazdasági tényezıvé vált Londonban a 16. század végén, a 17. század elsı felében.2 Egy korabeli látogató, Thomas Platter így ír 1599-es színház élményeirıl naplójában: „Szeptember 21-én ebéd után, két óra körül, a társaságunk átkelt a folyón és ott egy nádfedelő épületben megnéztünk egy tragédiát Julius Caesarról, az elsı császárról, melyet egy közel tizenöt fıbıl álló társulat adott elı; az elıadás után, a szokásnak megfelelıen együtt táncoltak rendkívül ügyesen és kecsesen, ketten férfinak és ketten nınek öltözve. …Londonban minden nap délután két óra körül kettı, néha három elıadást is tartanak, egymással versengve, és akik a legjobban játszanak, azok szerzik meg a legnagyobb közönséget.”3 A színház belsı elrendezésérıl szólva így folytatja: „A színházakat úgy építik, hogy a színészek emelvényen játszanak, és így mindenki jól láthatja ıket. Többféle erkély és hely van, habár ahol az ülıhelyek jobbak és kényelmesebbek azok drágábbak is. Mert aki nem bánja, hogy lent áll, az csak egy angol pennyt fizet, de ha ülni szeretne, akkor egy másik ajtón át jön be és még egy pennyt fizet, míg ha a legkényelmesebb párnázott székeken akar ülni, ahol nem csak jól lát mindent, de ı

1

Velich (1996/1: 53-74) Tawney (1926); Weber (2002) Tawney és Weber hires mőveikben kifejtik mennyiben befolyásolta az új vallás, a protestantizmus a munkához, pénzszerzéshez, vállalkozáshoz való megváltozott hozzáállást, gondolkodásmódot. 3 Razzell (1995: 26-7) 2

NYELVVILÁG

82

KULTÚRTÖRTÉNET

is jól látható, akkor még egy pennyt kell egy másik ajtónál fizetnie. Az elıadás közben ételt és italt visznek körbe a közönség között, így ha valaki megfizeti, még falatozhat is.”4 A színészek és a társadalom peremén élık Mivel a népesség sokkal gyorsabban nıtt, mint ahogy a munkalehetıségek, és a munkabérek egyre csökkentek az idıszakban, a szegények száma ijesztıen megnıtt. Ez éppen a reformáció után egy olyan idıszakban történt, amikor a szegények hagyományos módon való segítése megszőnt, mivel feloszlatták a kolostorokat és a szerzetesrendeket, amelyek egyik fı feladata a nincstelenek gyámolítása volt. Az 1572-ben hozott Csavargótörvény – amely a „gazdátlan” emberek, csavargók, koldusok, állásukat elhagyó szolgák ellen nagyon szigorú büntetéssel, megcsapatással, kalodázással, tüzes vassal és bélyegzéssel lépett fel – épp ezt a szorongató helyzetet próbálta megoldani: „minden személy, kinek teste ép és erıs, és képes munkát végezni, ha nincs földje vagy gazdája, vagy nem részese valamilyen törvényes üzletnek, nem őz olyan ipart vagy foglalkozást mellyel magát eltarthatja, és minden kardforgató, medveheccelı, egyszerő vásári színész, ki nem áll semmilyen nemes szolgálatában ebben az országban, vagy semmilyen más magasabb rangú tisztességes személy szolgálatában … (és aki) az országot járja és nem rendelkezik legalább két békebírának az igazolásával … az csavargónak és állandó koldusnak tekintendı, elítélendı és büntetendı …”5 A színészeknek igazolniuk kellett, hogy valamelyik nemes társulatához tartoznak, szolgálatában állnak, csak így tudták elkerülni a büntetést. A színészeket gyakran sorolták – fıként jogi vonatkozásban – a csavargók és a bőnözık közé és fontos szerepük volt a róluk szóló ún. csavargó irodalomban is.6 Paola Pugliatti, a Beggary and Theatre in Early Modern England címő könyvében részletesen elemzi a színészek és csavargók közti hasonlóságokat. Véleménye szerint a közös vonás a színjátszók és a csavargók között a kötetlen, vándorló életmód, mivel az utcákon, vásárokban léptek fel, dolgoztak. A társadalomba nehezen besorolhatóknak, ellenırizhetetleneknek tartották ıket, ezért felforgató és veszélyes elemeknek minısültek. A Tudor korban és a Stuart kor elején a csavargók fizikai és filozófiai fenyegetést is jelentettek a társadalom számára, mert természetükbıl adódóan átléptek bizonyos társadalmi korlátokat. Azért is próbálták a korabeli hatóságok ellenırizni és korlátozni a tevékenységüket, hogy elejét vegyék az utcákon, vásártereken összegyőlt tömeg esetleges lázadásának, felkelésének.7 A csavargókhoz való ilyen hozzáállást nevezi Jonas Barish “színház ellenes elıítéletnek.”8 E nézet szerint a csavargás és koldulás tettetést, álöltözetet, megjátszást jelent, így hasonlóvá válik a színjátszáshoz (különösen a nem engedélyezett, szabályozott elıadások esetén). A színházi társulatokat gyakran kísérték gyanús elemek: vándormutatványosok, medvetáncoltatók, cigányok, jövendımondók, zenészek, mesemondók. A törvény hatására az engedéllyel rendelkezı társulatok száma lecsökkent és megakadályozta a szegény földönfutókat, vándorokat abban, hogy háborgassák az ország nyugalmát. A színészek társaságokba szervezıdtek és az Erzsébet-kor végére két földrajzi helyre összpontosultak: Shoreditchbe és a Temze partjára (Bankside). A híres színész, James Burbage például az egyik leghatalmasabb úr, Leicester grófjának udvarához szegıdött. Társulatát a Leicester gróf emberei néven emlegették, s ennek lett tagja a fiatal Shakespeare is.

4

Razzell (1995: 27-8) Chambers (1903: I.279) 6 Az Erzsébet-kori alvilágról és csavargó irodalomról bıvebben lásd: Salgado (2005); Beier (1985). 7 Pugliatti (2003: 1) 8 Barish (1981) 5

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

83

A színház körüli harcok A színház, a szórakoztatóipar világa Shakespeare korában soha nem látott virágzásnak indult, azonban léte mindvégig fenyegetve volt, ugyanis hosszú és elszánt küzdelem folyt az udvar és a londoni protestáns, puritán kereskedık, egyházi vezetık között.9 Komoly viták zajlottak sok területen sokféle közönség elıtt – nemcsak a tanult értelmiség körében – a szószéken, a színházban, a nyomtatott kiadványokban is, és nagy hatásuk volt a társadalom kulturális életének alakulására. Peter Burke a Popular Culture in Early Modern Europe címő nagy hatású kultúrtörténeti könyvében részletesen kifejti hogyan próbálta a társadalmi elit megreformálni a koraújkori népi kultúrát, amelybe beletartozott a színház is.10 A színház kritikusainak többféle kifogásuk is volt a színház ellen, elsıként is a színház rossz erkölcsi és politikai hatásával kapcsolatban. A színházi elıadások és más szórakozási lehetıségek, kegyetlen mulatságok, mint például a medvék, bikák heccelése és a korban divatos sportok: a vívás, a kuglizás, az íjászat, a birkózás is napközben zajlottak és arra a félelemre adtak okot, hogy a munkások és inasok elhanyagolják, kerülik munkájukat. A színházak a bordélyházak közelében épültek, így a sok kétes elem, a prostituáltak és a csavargók rossz példát mutattak az ott tartózkodó embereknek. A hatalom félt attól is, hogy sok ember rendszeres gyülekezése felkelésekhez és rendbontásokhoz vezethet, és a tömegben a kor halálos betegsége a pestis is könnyebben terjedt.11 Ha egy héten ötvennél több ember halt meg pestisben, a londoni színházakat hosszú idıre bezárták, elıfordult, hogy egy évre.12 A londoni városi hatóságok félelme a színházaktól olyan erıs volt, hogy a népszínházakat csak az ún. „szabad övezetekben”, a város szélén, a polgármester felügyeletén kívüli területen lehetett alapítani, építeni, bár 1595-ig a város központjában lévı fogadókban, kocsmákban is játszottak darabokat. Késıbb ezt a lehetıséget is betiltották. Erıs félelem jelent meg a szerepjátszással, jelmezviseléssel kapcsolatban: a személyiség elvesztésének, zavarának, bizonytalanná válásának veszélye merült fel a színház ellenzıiben.13 Mivel nık nem jelenhettek meg a színpadon, a nıi szerepeket is fiúk játszották, és félı volt, hogy ez a férfiak elnıiesedéséhez, az azonos nemőek egymáshoz való vonzódásához vezethet. A nemi szerepek összekavarodása mellett a társadalmi osztályok különbségei is megszőnni látszottak, hiszen a színészeknek az is feladata volt, hogy elegánsan viseljék a méregdrága selyembıl, bársonyból és brokátból készült jelmezeket. A társulatok számadáskönyveibıl kiderül, hogy komoly összegeket költöttek a nemesi megjelenés kellékeire. Az Erzsébet-kori luxustörvények pontosan szabályozták ki milyen színő és milyen anyagból készült ruhát viselhet. A színészekrıl Thomas Platter így ír: „A színészek drága és finom ruhákat viselnek; mivel az elıkelı urak és lovagok között az a szokás, hogy halálukkor szinte a legjobb ruháikat is a szolgálóikra hagyják, amit azoknak nem illik viselni, így azokat olcsón a színészeknek eladják.”14 A színészeket – a kritikusok szerint – esetleg arra biztatták a fényőzı kosztümök, hogy a színházon kívül is viseljék ezeket, és a fennálló szigorú társadalmi hierarchiát ezzel felrúgják. Valóban, ebben az idıszakban – ami sem e korszak elıtt, sem utána nem volt jellemzı – az 9

Howard (1994: 27) Burke (1978: 208-222) 11 Heinemann (1980: 28) 12 Grote (2002: 77) 13 Matuska (2008: 2) 14 Razzell (1995: 28) 10

NYELVVILÁG

84

KULTÚRTÖRTÉNET

egyébként kötött társadalmi hierarchiában a színház világában nagy társadalmi mobilitás látható. Több jelentıs színházi ember, köztük Shakespeare is tehetıs emberré vált, és nemesi címert szerzett pályafutása végére. A színészeknek és drámaíróknak különleges helyzetük volt, mivel szoros kapcsolatban álltak mind a társadalom elitjével, mind a társadalom peremén élıkkel.15 A legerısebb támadás az egyház irányából érte a színházat, bár a korszak összetett, bonyolult viszonyait bizonyítja az is, hogy sok egyházi személy írt színdarabot és még az is elıfordult, hogy játszott benne. A reformáció után a színházat többször is megvádolták a prédikátorok azzal, hogy terjeszti a bálványimádást és részletesen kidolgozott látványosságokat vonultat fel az elıadások során, amelyek szorosan és hagyományosan a katolicizmushoz kötıdtek. A európai katolikus országokban is bírálták a színházat, de jelentıs különbség állapítható meg a két felekezet között. Míg a katolikus reformátorok inkább csak módosítani akarták, a protestánsok bizonyos esetekben be is akarták záratni a színházakat.16 A protestáns hangok azt is panaszolták, hogy a színházi elıadások gyökerei a pogány, ókori szertartásokhoz nyúlnak vissza és hangsúlyozták, hogy a darabok tartalma gyakran erkölcstelen, hiszen sokszor gyilkosságról, paráznaságról, vérfertızésrıl, házasságtörésrıl szólnak. Nagyobb feszültséget okozott, hogy a színház versengett a szószékekkel az erkölcsi tanítás és a részvétel terén is: az elıadások nemcsak azért voltak veszélyesek a prédikáló lelkészek számára, mert sokszor ünnep és vasárnapokon játszották ıket és nagy tömegeket vonzottak, ezzel a hívek részvételét és adományaikat is elveszteni látszottak, hanem azért is, mert a színház erkölcsileg is tanítani és javítani akarta nézıit, ahogyan a prédikátorok. Elfogadott nézet az, hogy a színház legfıbb ellenségei a puritánok voltak, ez a vélemény azonban túlontúl leegyszerősített és sok félreérthetı elıítélethez vezetett.17 A valóság azonban sokkal összetettebb és bonyolultabb ennél.18 Már a kortársak is különbséget tettek azok között, akik vallásukban voltak puritánok, vagyis radikálisok a protestáns valláson belül, és azok között, akik az életmódjukban, szokásaikban és ruházatukban voltak puritánok, és tudatában voltak a szó különbözı jelentéseinek.19 Igaz, hogy az úgynevezett „új” arisztokrácia – amely a reformáció után a kolostorok földjeit, vagyonát megkapta – kitartóan és folyamatosan támogatta a puritán prédikátorokat és írókat. Ebben az új elitben találhatjuk a Herbert, Russel, Dudley és Sidney családokat. A színház néhány kritikusa valóban kapcsolatban volt a puritánokkal (pl. Thomas Beard, Oliver Cromwell iskolaigazgatója, John Northbrook, John Rainolds és William Prynne és Philip Stubbes), mások viszont, mint pl. Stephen Gosson írásaiban élesen bírálta a puritanizmust; Anthony Munday pedig soha nem vonzódott a puritánokhoz. Az a tény, hogy sokan a színház ellenségei közül az anglikán egyházban fontos pozíciót töltöttek be, azt sugallja, hogy nem álltak közel a puritánokhoz, akik viszont komolyan támadták az anglikán egyházi hierarchiát. A koraújkori krónikások, szemtanúk, visszaemlékezık sem voltak meggyızıdve arról, hogy az egyház és a színház rossz viszonyban állt egymással korszakunkban, hiszen tudjuk, hogy számosan tagjai közül írtak színdarabot. (Pembroke harmadik grófja, Shakespeare mecénása, I. Jakab kormányában a puritán csoport elismert vezetıje volt, és testvére Pembroke negyedik grófja, akinek többek között az Elsı Fóliót ajánlották, a parlamenti oldalon állt a polgárháborúban.)

15

Greenblatt (1984: 4) Barish (1981: 209) 17 Goring (1983: 3-28); Holden(1954:94-146) 18 Margot Heinemann részlesen kifejti és megvilágítja a puritán hozzáállás összetettségét és elemzi a különbözı kutatói véleményeket. Heinemann (1980: 20-30) 19 Eales (1996: 184-210); Petrıczi (2005) 16

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

85

Ezek a tények azt jelzik, hogy összetett és bonyolult a kapcsolat a dráma és az emberek politikai és vallási viselkedése között. Az valószínő, hogy az udvar jelentıs támogatása a színház felé, mely megjelent az enyhe cenzúrázásban és a jelentıs mecenatúrában is, eltávolította a színházi világtól a parlamenti puritánokat különösen a polgárháborút megelızı idıkben.20 De a puritánok a 16. században még nem voltak egyértelmően ellenségesek a színházzal szemben és gyakran felhasználták pl. az iskoladrámákat saját befolyásuk növelésére különösen a katolikusok ellen. A prédikátorok késıbbi támadásai sem a színházat magát támadták, hanem az erkölcstelen témákat, a munkakerülést és a rend megzavarását. A szent témákról szóló iskoladrámákat pedig építı jellegőnek találták. A színház ellenzıi és védelmezıi közül kiemelném a legfontosabbakat. Az elsı színházellenes írás 1577-ben született John Northbook egyházi ember tollából; korának népszerő szórakoztatása ellen kelt ki szenvedélyesen.21 Stephen Gosson a The School of Abuse és a Plays Confuted in Five Actions címő írásaiban 1579-ben és 1582-ben szintén élesen bírálta korának züllött erkölcseit.22 Anthony Munday színészként sikertelen volt és korabeli vélemények szerint csúfosan megbukott a színpadon. Kudarcaira válaszul írt egy kritikát a színház ellen (A Second and Third Blast of Retreat from Plays and Theaters ),23 késıbb visszatért a színpadra és sikeres drámaíróvá vált. (İ volt az, aki két teljes darabot írt Robin Hoodról, melyekben elıször jelenik meg Robin nemesként. Ez nagyban segítette azt, hogy Robin Hood alakja és legendája népszerővé váljon hosszú távon az udvarban is.) Philip Stubbes a The Anatomy of Abuses címő mőve korának bestsellerére vált és Stubbes pedig talán a legjelentısebb kritikussá.24 Ben Jonson, aki drámaíró és színikritikus is volt egy személyben sokszor írt elmarasztaló véleményt a színházról és a többi drámaíróról, akik szerinte nem tisztelték és követték eléggé a szabályokat. Mint drámaíró gyakran panaszkodott arra, hogy a mőveletlen tömegeknek írja mőveit, akik nem értékelik eléggé a mővészi igényességet.25 William Prynne 1633ban írt Histriomastix: The Player’s Scourge címő kritikája vélhetıen a színház ellenes vita csúcspontjának tekinthetı és egyben az utolsó kritikus írás a színházak 1642-ben bekövetkezett bezárása elıtt.26 Azok, akik nem tartoztak az udvarhoz és a színház védelmezıi voltak, általában a színház és az irodalom világához tartoztak. Thomas Lodge és Thomas Heywood színdarabokat és verseket írtak, Philip Sydney költeményeket és prózát írt és a mővészetek ismert támogatójaként ismerték. Thomas Lodge mővelt, szellemes író volt,27 a Gosson által írt támadásra adott válasza (Reply to Stephen Gosson’s School of Abuse, in Defence of Poetry, Music, and Stage Plays) volt az elsı támogató írás, ami a színházat védte az egyre erısödı kritikákkal szemben 1579-ben. Azzal Lodge is egyetértett, hogy a szórakoztatás színvonala általánosságban alacsony volt a korszakban, de a színházat, mint intézményt jótékonynak és építı jellegőnek tartotta és létjogosultságát átfogó és mélyreható klasszikus mőveltségével és ókori példákkal támasztotta alá.28 Sir Philip Sydney híres munkája az An Apology for Poetry 1595-ben jelent meg. Ebben hangsúlyozza az irodalom társadalmi és erkölcsi fontosságát egy olyan idıszakban, amikor azt hevesen támadták. Sydney véleménye szerint a költıi szabadság és képzelıerı kreativitása adja a poéta hivatásának lényegét és a költıi leírás és invenció 20

Thompson, E. N. S. (1903) Pollard (2004: 1-19) 22 Pollard 2004: 19-34; 84-115) 23 Pollard (2004:77) 24 Pollard (2004: 115-124) (Stubbes mőve a koraújkori angol kultúra mai kutatóinak egyik legfontosabb forrásává vált, mivel sehol máshol nem lelhetı fel a népi ünnepek ilyen részletes leírása.) 25 Pollard (2004: 203) 26 Pollard (2004:279-97) 27 Az Erzsébet-korban az ún. „university wits”-nek nevezett fiatal irodalmárokból álló csoporthoz tartozott, akik mőveltek és iskolázottak voltak. 28 Pollard (2004: 37-62) 21

NYELVVILÁG

86

KULTÚRTÖRTÉNET

jobban meg tudja ragadni a valóságot, mint a látható világ. A komédia és tragédia erkölcsi tanító és javító szerepét is kiemeli és helyesli mővében.29 Thomas Heywood a termékeny drámaíró és színész volt az egyetlen szerzı, aki a színészek védelmére kelt. Írását, az Apology for Actors-t 1612ben jelentette meg, jóval késıbb, mint ahogy az elsı kritikai mővek születtek az 1570-es évek végén, 1580-as évek elején. Könyvében a színjátszás fontosságáról, történetérıl és fontos jellemzıirıl ír. Az utánzás jótékony hatásait hangsúlyozza – a sok ellenzı véleménnyel szemben – ókori és korabeli példákkal illusztrálva mondanivalóját.30 A prédikátorok mellett a politikai szereplık, London polgármestere, a városi vezetık, a Királynıi Államtanács és a Ceremóniamester is fontos szerepet játszottak a színház körül dúló harcban. A 16. század végén és a 17. század elején az angol uralkodók, I. Erzsébet és I. Jakab támogatták a színházat, míg London városi vezetısége megpróbálta korlátozni a színészek és a drámaírók mővészi szabadságát, és idırıl idıre nyomást is gyakoroltak az uralkodókra, hogy törvényileg is szabályozzák a színtársulatok, színészek, írók életét és mőködését.31 Így például röviddel Erzsébet trónra lépése után, 1559-ben, az ifjú királynı kiadott egy rendeletet arról, hogy a színdarabokat elıadásuk elıtt a hatóságoknak (a polgármesternek és két békebírónak) engedélyezniük kell. Valójában ez a törvény indította el az állam által irányított cenzúrát, bár a gyakorlatban nagyon kevés darabot tiltottak be. A törvényi szabályozás fokozatosan három területre terjedt ki: a színdarabok, a színészek és a színjátszó helyek engedélyezésére.32 1569-ben adták ki a sok közül az elsı London városi vezetısége által kiadott rendeletet a színházakkal kapcsolatban. Ebben megtiltották, hogy vasár- és ünnepnapokon a színészek játsszanak. 1572-ben megjelent a már említett Csavargótörvény, 1606-ban megtiltották, hogy a színpadon a színészek esküdözzenek, és Isten nevét szidalmazzák a színpadon. A királynı Udvari Tanácsa kiterjesztette a Ceremóniamester hatáskörét, akinek eredetileg fı feladata az udvari ünnepségek felügyelete volt, 1578 után pedig a színházi életet, a darabok tartalmát, kiadását, a színházak megnyitását és a társulatok alapítását ellenırizte.33 Elvileg ez a beosztás alkalmat adott a szigorú cenzúrázásra, de a gyakorlatban azok, akik betöltötték ezt a pozíciót – Edmund Tilney 1578-tól 1610-ig és Sir George Buc 1610-tıl 1622-ig – általában a színészek pártján álltak, és csak vallási, politikai természető kényes témák, becsületsértés, más népek, vagy fontos személyek negatív ábrázolása esetén húztak a szövegbıl. A Ceremóniamester hivatalát az energikus Edmund Tilney vezetésével 1581-ben újjászervezték. A színdarabok engedélyezése jövedelmezı volt, így érthetı módon érdekében állt, hogy hatáskörét még jobban kibıvítsék – ettıl fogva az egész ország területén zajló színházi elıadások felett gyakorolt hatalmat.34 Az uralkodó, a királyi család és a nemes mecénások aktív szerepet vállaltak abban, hogy meghatározzák és segítsék a színészek helyzetét Londonban, és leginkább a városi hatóságok ellen tettek lépéseket. A Ceremóniamester gyakran és örömmel hívta az udvarba a hivatásos színészeket, ez volt az egyik módja annak, hogy elkerülje azt, hogy tetemes összegeket adjanak ki az udvari mulatságokra. Az uralkodók és az udvari nemesség is szívesen látta a színtársulatok elıadásait. A sok támadás ellen a színészek és drámaírók kitartóan harcoltak, túlélték a megsemmisítı csapásokat, rugalmasan alkalmazkodtak a viszonyokhoz és megismételhetetlen népszerőségnek örvendtek Shakespeare korában. 29

Pollard (2004:146-166) Pollard (2004: 213-255) 31 Dillon (2000:15); Wilson (1954) 32 Gildersleeve (1961: 30) 33 Gildersleeve (1961: 44) 34 A Ceremóniamesterrıl lásd bıvebben: Chambers (1906); (1931); Pollard ( 2004: 303) 30

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

87

Felhasznált irodalom Barish, Jonas (1981): The Antitheatrical Prejudice. University of California Press, Berkeley-L.A.London. Beier, L. (1985): Masterless Men, The Vagrancy Problem in England 1560-1640. Methuen, London. Burke, Peter (1978): Popular Culture in Early Modern Europe. Temple Smith, London. 208-222. Chambers, Edmund Kerchever (1903): The Medieval Stage. Oxford University Press, Oxford. Chambers, Edmund Kerchever szerk. (1906): Notes on the History of the Revels Office Under the Tudors. A. H. Bullen, London. Chambers, Edmund Kerchever szerk. (1931): ‘Dramatic Records: The Lord Chamberlain’s Office’ In Malone Society Collections. Malone Society, Oxford. Dillon, Janette (2000): Theatre, court and city 1595-1610. Cambridge University Press, Cambridge. Eales, Jacquline (1996): A Road to Revolution: The Continuity of Puritanism, 1559-1642. In The Culture of English Puritanism, 1560-1700. Macmillan, London. 184-210. Gildersleeve, Virginia (1961): Government Regulation of Elizabethan Drama. Burt Franklin, N.Y.: New York. 44. Goring, Jeremy (1983): Godly exercises or the devil’s dance? Puritanism and Popular Culture in pre-Civil War England. Dr. William’s Trust, London. 3-28. Greenblatt, Steven (1984): Renaissance Self – Fashioning. Chicago: University of Chicago Press. 4. Grote, David (2002): The Best Actors of the World. Greenwood Press, N. Y Westport. 77-80. Heinemann, Margot (1980): Puritanism and Theatre: Thomas Middleton and Opposition Drama Under the Early Stuarts. Cambridge University Press, Cambridge. 28. Holden, William P. (1954): Anti-Puritan Satire. Yale University Press, New Haven. 94-146. Howard, Jean E (1994): The Stage and Social Struggle in Early Modern England. Routledge, London and New York. 27. Matuska, Ágnes (2008): Masking players, painted sepulchers and double dealing ambidexters’ on duty. In: SEDERI Yearbook of the Spanish and Portuguese Society for English and Renaissance Studies. 2. Petrıczi, Éva (2005): Puritans and Puritanicals. Balassi Kiadó, Budapest. Pollard, Tanya (2004): Shakespeare’s Theater: A Sourcebook. Blackwell Publishing, Oxford. Pugliatti, Paola (2003): Beggary and Theatre in Early Modern England. Ashgate Publishing Limited, London. 1. Razzell, Peter, ed. (1995): The journals of two travellers in Elizabethan and early Stuart England / Thomas Platter and Horatio Busino. Caliban, London. 26-28. Az idézeteket magyarra fordította Stróbl Erzsébet. Salgado, Gamini (2005): The Elizabethan Underworld. The History Press Ltd., London. Tawney, R. H. (1926): Relegion and the Rise of Capitalism. Pelican Books, London. Thompson, E. N. S. (1903): The Controversy Between the Puritans and the Stage. In: Yale Studies in English. xx. kötet. New York. Velich, Andrea (1996/1.) Immigrants in London in 15-16th centuries.” In Aetas, 53-74. Weber, Max (2002): The Protestant Ethic and “The Spirit of Capitalism”. Fordította: Peter Baehr and Gordon C. Wells. Penguin Books. London. Nyomtatott források Gosson, Stephen (1579): The School of Abuse; (1582): Plays Confuted in Five Actions In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 19-34; 84-115. Heywood, Thomas (1612): An Apology for Actors. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 213-255 Jonson, Ben (1607): Preface to Volpone. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 203.

NYELVVILÁG

88

KULTÚRTÖRTÉNET

Lodge, Thomas (1579) A Reply to Stephen Gosson’s School of Abuse, in Defence of Poetry, Music, and Stage Plays. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 37-62. Munday, Anthony (1580): Second and Third Blast of Retreat from Plays and Theaters. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 77; 62-83 Northbrooke, John (1577): A Treatise Against Dicing,Dancing, Plays, and Interludes, with Other Idle Pastimes. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 1-19. Prynne, William (1633): Histriomastix: The Player’s Scourge. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 279-97. Sidney, Philip (1595): An Apology for Poetry. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 146-166. Stubbes, Philip (1583): The Anatomy of Abuses. In: Shakespeare’s Theatre. Szerk.: Tanya Pollard. Blackwell Publishing, Oxford. 115-124. Razzell, Peter szerk. (1995): The journals of two travellers in Elizabethan and early Stuart England: Thomas Platter and Horatio Busino. Caliban, London. 26-28. Wilson, F. P. szerk. (1954): More Records from the Remembrancia of the City of London. Oxford University Press, Oxford.

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

89

Szemelvények a francia sanzon történetébıl DR. OLASZ GYÖRGY JÓZSEF KVIK A chanson szó franciául egyszerően dalt, éneket jelent. Mégis, mikor francia sanzonról beszélünk, a daloknak csak egy bizonyos körére gondolunk. Felmerül a kérdés, mitıl sanzon a sanzon, mi különbözteti meg a többi daltól, a kvázi kollektív keletkezéső népdaltól és a többi szerzett daltól. A dal meghatározása az értelmezı szótár szerint: „Szöveges, rövidebb, énekelhetı zenemő.”1 A népdalé: „A nép körében keletkezett, gyakran többféle szöveg- és dallamváltozatban elterjedt dal.”2 Az ária: „Opera vagy más dalmő lírai jellegő része: zenekari kísérettel elıadott énekszám.” Megközelíthetjük tehát a sanzont az elıadó kiléte, az elhangzás helye és a keletkezési idı szempontjából. Ez utóbbin azt értjük, hogy általánosan elfogadott, miszerint a 19. század elıtti dalok még nem tekintendık sanzonnak. A kulturális vízválasztó ez esetben is a forradalom, amely kijelenti az állampolgárok közötti egyenlıséget. Elindul egy lassú folyamat, amelynek eredményeképpen az alsóbb néprétegek szórakozóhelyein is megjelentek hivatásos elıadók, akik szerzett dalokat énekeltek a szerény egzisztenciájú közönség szórakoztatására. Mint minden irányzatnak, mőfajnak, a sanzonnak is voltak elıfutárai, úttörıi. Ezek közül ki kell emelni a magyar fül számára is ismerısen csengı Pierre-Jean de Béranger nevét, aki 1844-tıl kezdve adatolhatóan hat Petıfi költészetére3. Béranger a Béranger márkik patinás családjának lecsúszott ágába született. Törékeny szervezete miatt késın kerül iskolába, de nem igazán szereti. Többet tanul a nagyszüleitıl. 1789-ben egy vad royalista pap tanítványa lesz Párizsban, akinek nézetei miatt bujkálnia kell a forradalom éveiben. Ezután ismerkedik meg Charles-Simon Favartral, az Opéra comique, a párizsi Operettszínház alapítójával. Azután Pikárdiába kerül a nagynénjéhez, akinek a fogadójában segédkezik. Elszegıdik inkább egy jegyzıhöz, és békebíró lesz. 1795-ben ismét Párizsban él, ahol apja banki vállalkozásba kezd, de belebukik. Maradék vagyonából olvasótermet vásárol, ahol Béranger sok idıt tölt, visszatér a rímfaragáshoz. Lassanként rátalál a késıbb rá olyan jellemzı stílusra, amely a nép hangjává teszi. Egyik legismertebb dala az Yvetot-király. 1848-ban már olyan népszerő, hogy 800 énekes, zenész és koldus tiszteleg elıtte, aki természetesen tagja a segélyezı bizottságnak. Mégis szegényen hal meg 1857-ben. A Császárság viseli temettetési költségeit. Az utókor mégis sokáig emlékezik rá, évtizedeken át minden évben elzarándokolnak a sírjához július 18-án, halála évfordulóján. Béranger-nak nemcsak témaválasztása volt sajátos, formai újításokra is törekedett. Errıl így ír egy 19. századi magyar újság: „Béranger a chanson formáját is nemesíteni törekedett. Ez kivált a refrainben nyilatkozik „a rím e testvérében, a dal rímében”. Ezt elıtte már Panard, Gouffé, Collé s természetesen Désaugier is nemcsak használták, hanem a chanson fıerejének tartották, mely föltétlenül szükséges a célzott hatáshoz. Tehát elıször mindig a refraint keresték ki, gyakran, mint a Caveau moderne-ben Désaugier is tette, közmegvitatás alá bocsátották. A versszakok aztán a refrain által már kifejezett fıgondolata egyes részeinek körülírásaiból (periphrasis) álltak, többékevésbé emelkedı sorban, a hatás szerint. Hogy aztán így a chanson az „egy öntés” helyett a

1

Eıry (2007) ibid. 3 Petıfi Béranger nevét elıször Irtóztató csalódás címő versében említi, 1844. áprilisi keletkezési dátummal. 2

NYELVVILÁG

90

KULTÚRTÖRTÉNET

compositio s egység rovására inkább csak egymáshoz ragasztott részekbıl állt elé: eléggé szembeötlı. Oly észrevétel ez, melyet Hugo Victor éppen Béranger-ra célozva tett.”4 A következı név, amelyet meg szeretnék említeni, Aristide Bruant, aki polgárcsalád sarjaként született 1851. május 6-án, Courtenay-ben, Párizstól délre. Taníttatják, Sens-ban kezdi a líceumot, görögül és latinul is tanul. Vagyoni helyzetük többször is meginog, ezért Párizsba költöznek. Elıször Ménilmontant-ba, majd a Montmartre-ra. Abba kell hagynia tanulmányait, mivel apja tönkremegy és alkoholistává válik. Aristide 16 évesen dolgozni kezd egy jogásznál, ı tartja el a családot. Azután foglalkozást vált, ékszerész inasnak, majd segédnek áll. Sokat költöznek, el-eljár szegények látogatta helyekre, hallgatja, érti ıket, és beletanul az argóba is, amely egyre jobban felkelti az érdeklıdését. Amikor kitör a francia-porosz háború, egy szabadcsapat tagja lesz. Miután leszerel, négy évet dolgozik a vasútnál. Közben egyre intenzívebben kutatja az argót, leásva a gyökerekig, de legalábbis Villonig. Írni kezd, szövegeibe beépíti a szlenget. Sikere van a mulatóhelyeken. Sanzonjai részben komikusak, részben szociális, társadalmi problémákról szólnak. Gyakori szereplıi a társadalom perifériáján élık, a prostituáltak és futtatóik. Lassan megnyílik elıtte a Fekete Macska, a Chat Noir is, az elit költık mulatója. Ekkor és ezért írja meg a Fekete Macska balladája címő, máig híres dalát. Termékeny szerzı. Sanzonjain kívül több mint egy tucat regényt is ír, és argó szótárat is szerkeszt. Fekete felöltıs, kalapos, vörös sálas portréja ma is híres, amit részben annak köszönhet, hogy Henri de Toulouse-Lautrec alkotása. Az 1900-as évektıl kezdve egyre kevesebbet énekel, inkább az írással foglalkozik. De idırıl idıre visszatér a színpadra. Utolsó fellépésére 1924-ben kerül sor, és akkor is nagy sikert arat. 1925-ben hal meg, Párizsban. Subligny-ben temetik el, sírja a titokzatos, történelem elıtti menhírekre emlékeztet. A sanzonénekesek között is korán megjelennek a nıi elıadók. Az elsık között említeném meg a Mistinguett mővésznévre hallgató Jeanne Bourgeois-t, aki 1875. április 5-én látta meg a napvilágot, a fürdıhelyként híressé vált Párizs közeli, tóparti Enghien-les-Bains-ben, egy napszámos és egy varrónı gyermekeként. Pályája 1885-ben kezdıdik, ekkor alkalmazzák a Casino de Paris-ban mősorkezdı énekesként. Keresi a hangját, akárcsak mővésznevét. Elıször Miss Helyett néven próbálkozik, majd ezt cseréli le Miss Tingette-re, amelybıl összevonással lesz Mistinguett. 1894-ben átmegy a Trianon-Concert-be, 1897-1907-ig az Eldoradóban énekel. Némafilmekben is szerepel. 1909-ben fellép a Moulin Rouge-ban, 1912-ben Maurice Chevalierval a Folies Bergères-ben, akivel egymásba szeretnek. Kitör a háború, Maurice Chevalier német fogságba esik. Mistinguett minden követ megmozgat, hogy nála 13 évvel fiatalabb szerelmét kiszabadítsa. Végül XIII. Alfonz spanyol király közbenjárására szabadon engedik az énekest. Közben érdekes viszony jön létre közte és egy fiatal plakátrajzoló és kosztümtervezı5 között, aki a padlásán lakik, és mamának szólítja. Idıközben a párizsi nı emblematikus képévé válik, még a 30-as években is dolgozik, ekkor készül elsı mozgófilmje. 1956. január 5-én hal meg Bougivalban, nem messze Saint-Germain-Laye-tıl. Mistinguett riválisa volt mind nıi énekesként, mind kortársként az amerikai születéső Joséphine Baker. Eredeti nevén Freda Joséphine McDonald. Saint-Louis-ban született, Missouri államban, 1906. június 3-án. Szülei korán elválnak, ı felveszi nevelıapja nevét, így lesz Joséphine Martin. Gyerekként cselédkedéssel tartja el családját. 13 évesen férjhez megy Willie Wellshez. Pár hónap múlva utcai mutatványosokhoz csapódik, egy vándortársulat részeként járja az országot. Egy 4 5

Ferenczi (1894:113) Charles Gesmar 1900-1928

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

91

évvel késıbb találkozik Philadelphiában Willie Bakerrel, akihez férjhez megy, és végre megállapodik. Franciaországba 1925. szeptember 25-én érkezik, az amerikai nagykövet feleségének, Caroline Dudly Reagennek a meghívására. Táncstílusa lenyőgözi a közönséget. Charlestont táncol, ami ekkor még ismeretlen Európában. Mozgása nagy hatással van a kubista mővészekre is. Énekelni 1927-ben kezd. A háború kezdetekor a kémelhárításnak dolgozik. Az 1940-es párizsi csata után csatlakozik a Szabad Franciaország titkos szolgálatához. Legnagyobb fájdalma, hogy nem lehetett gyermeke, ezért 1947-ben létrehoz egy otthont Dordogne-ban, és különbözı származású gyerekeket fogad örökbe. 1964-ben drámai felhívásban kér segítséget az otthon fenntartásához. Brigitte Bardot-t meghatja az üzenet, és hatalmas összeggel támogatja. Mégis tönkremegy. Végül Grace Kelly, az egykori színésznı és monacói hercegné nyújt menedéket számára. Továbbra is részt vesz jótékonysági koncerteken. 1975. április 12-én hal meg. A Mistinguettel kapcsolatban már említett Maurice Chevalier 1888. szeptember 12-én született, Párizs 20. kerületében, Ménilmontanban. Pályáját zenés kávéházakban, caf’conç-okban (caféconcert) kezdi. Sikeres énekes a 20-as években, 1927-ben megnısül, majd Hollywoodba megy. Itt él egészen 1935-ig. Lubitsch Ernı keze alatt dolgozik. Megismerkedik Marlene Dietrich-hel, aminek következtében el is válik. Franciaországba visszatérve újra slágerek lesznek dalaiból. Ekkor születik a Prosper és a Ma pomme is. 1937-ben egy fiatal zeneszerzı dalát énekli, Charles Trenet-ét, Y’a d’la joie címmel. A német megszállás alatt nem tagadja meg a munkát, amit késıbb szemére vetnek. Joséphine Baker is kollaboránsnak nevezi. Azzal vádolják, hogy Tunéziában dalaival személyesen lelkesítette a szövetségesek ellen harcoló katonákat, holott soha életében nem járt Afrikában. Kis híján ki is végzik, a kommunista párt menti meg és tisztázza a vádak alól, annak az elzászi születéső és a háború alatt Londonban rádiósként dolgozó Pierre Dac humoristának a közbenjárására, aki annak idején maga is kifigurázta Chevalier-t a londoni francia rádióban. Ennek köszönheti, hogy újra megindulhat a siker és a népszerőség útján, sıt, a 60-as években, amikor a beat korszak sok énekest visszavonulásra késztetett, ı még nem riad vissza. Elénekli a kalapja ihlette Girardi twistet a Fekete Zokni nevő rock zenekarral6. 1967-ben azután elhatározza, hogy visszavonul egy utolsó turnéval. Legutolsó hangfelvétele a Macskarisztokraták7 címő zenésfilmben hallható. 1972. január 1-én hal meg, Párizs legnépesebb, 15. kerületében. A szerzeménye révén már említett Charles Trenet, aki 1913. május 18-án született a dél-francia Narbonne-ban, egyszerre volt szövegíró, zeneszerzı és elıadó. Számtalan slágerré vált sanzon főzıdik a nevéhez. Viszont dalaiban a humor, a romantika és a hazafiasság dominál, a szociális érzékenység kevésbé. Zongorázni tudó anyja révén hamar megismerkedik a klasszikus dzsesszel, Gershwin zenéjével. 1930-ban Párizsba megy, hogy újságíró lehessen. Kellékesként keres pénzt egy filmes cégnél. Apja azt hiszi, hogy iparmővészetet és építészetet tanul, mint építész nagyapja. Mővésztársaságba kerül, megismerkedik Jean Cocteau-val, Max Jacobbal. 1933-ban duót alakít Johnny Hess orosz zongoristával, Charles és Johnny néven. Joséphine Baker beprotezsálja ıket a Palace-ba. De az 1936-os behívó véget vet a közös munkának. Trenet-t Marseille mellé, Istres-be vezénylik, ahol megkezdıdik szólista karriere. „Éneklı bolond”-nak is nevezik. Ekkor születnek legismertebb dalai, a Chevalier által énekelt Y’a d’la joie, a Je chante, a Fleur bleue. A háborúban mozgósítják, halálhírét keltik, majd filmet forgat, amelynek forgatókönyvét az a Jacques Prévert írja, Pierre testvérével, aki a Feuilles mortes, a Hulló falevél címő Joseph Kosma sláger szövegírója is. A német megszállás után is énekel, de dalaiba tudatosan hazafias felhangokat is belevisz: „Minden sötét napra rávirrad egy új nap”, nem is beszélve a 6

A Les Chaussettes Noires nevő együttes 1959-ben alakult, Five Rocks néven. Alapító frontembere a késıbbi szólista Eddy Mitchel, eredeti nevén Claude Moine volt. Az együttes 1965-ig marad fenn. 7 Aristocats 1970 Disney Stúdió, rendezı Wolfgang Reithermann

NYELVVILÁG

92

KULTÚRTÖRTÉNET

Douce France (Édes Franciaország) címőrıl, amelynek refrénje szinte az ellenállás himnusza lesz. A Gestapo figyelmét is felkelti, golyót is repítenek a lábába. Papírokkal kell igazolni, hogy nem zsidó, mivel azt gyanítják, hogy neve a Netter név anagrammája. A háború után mégis bizottság elé citálják, mivel a háromra tervezettbıl egy koncertet valóban adott Németországban, a szintén énekes Tino Rossival együtt. Végül tisztázzák ıket a vádak alól. 1945-ben Trenet amerikai turnéra indul, ahol sikert sikerre halmoz, amit az sem kisebbíthet, hogy 1948-ban, a Maccarthy bizottság fénykorában majdnem egy hónapra elzárják homoszexualitás gyanújával. Jár Québec-ben, New Yorkban, Brazíliában, turnézik szerte a világban. 1954-ben tér vissza Franciaországba. Ekkor születik a La Mer (A tenger) címő híres dala, amelyet a vonaton komponált Perpignan és Montpellier között. A 60-as években visszavonul, nehezen viseli a jejekorszakot, és két plágium pert is indít, egyet Charlie Chaplin ellen. A 70-esekben visszatér, 1975ben tart egy búcsúkoncertet az Olympia színpadán. 1983-ban újra visszatér, és marad is a színpadon, 1999-ig. Utolsó koncertjén, a Salle Pleyel-ben már csak ülve tud énekelni. 2001. február 19-én hal meg, Créteilben. A németekkel való kollaboráns magatartás kapcsán említett Tino Rossi Korzikán született, Ajaccióban, 1907. április 29-én. Apja szabó, anyja neveli a nyolc gyermeket. A kis Constantin-tıl nem idegen az iskolakerülés. Húsz évesen beleszeret egy hegedőmővésznıbe, és elhagyja vele Korzikát. Gyerekük is születik, de hamarosan elválnak. Visszatér a szigetre, pénzváltóként dolgozik egy kaszinóban, amíg az a tőz martalékává nem lesz. Ezúttal a volt kaszinóigazgató titkárnıjét veszi feleségül. Megismerkedik egy vándor mősorszervezıvel, Louis Allione-nal, aki szerepelteti vidéki elıadásain. De más alkalmi munkát is végez. 1932-ben épp Marseille-ben dolgozik apjával egy földmérésen, amikor észrevesz egy olcsó hangfelvételt hirdetı plakátot. Ekkor születik elsı ónlemeze, amellyel édesanyját akarja meglepni. A Parlophone lemezcég egy képviselıje épp jelen van a felvételkor, és Rossi hamarosan Párizsba szerzıdik. Így születik meg az elsı lemez, amelyen korzikaiul énekelnek. Felfigyel rá a Columbia cég is. Turnézik, Vincent Scotto nagyszerő számokat ír számára. Havonta nyolcvanezer lemeze fogy. A második helyen álló elıadó havi hatezerrel követi. 1941-ben, az aix-les-bains-i kaszinóban Mistingett bemutat Tino Rossinak egy szép nizzai táncosnıt, Rosalia Cervettit, mővésznevén Lilia Vettit. Az ismeretségbıl házasság lesz, amely ezúttal élete végéig tart. A német megszállás alatt elénekli a fogságba esettek Trenet komponálta himnuszát: Quand tu reverras ton village (Mikor meglátod kisfaludat). Nem hajlandó, még jelentıs gázsi ellenében sem elénekelni egy, a Pétain marsallhoz való hőségrıl szerzett dalt, de szerencsétlenségére részt vesz egy gálán, amelynek bevételét a bolsevizmus ellen felállítandó francia légió támogatására fordítják. A felszabadulás után le is tartóztatják, 1944 októberében pedig ı is, párja is bújtattak üldözötteket, Norbert Glanzberg lengyel zeneszerzınek még a megszöktetésében is részt vesz. A fogságból megtiltja Lilia Vettinek, hogy hiába pénzt költsön a kiszabadítására. Mégis kiszabadul, hivatalosan is bocsánatot kérnek tıle, ami kivételes eset. 1946-ban a slágerlista élére áll a Petit Papa Noël (Télapóka) címő dalával. İ kapja az elsı francia aranylemezt 1949-ben. 2007-ben még mindig ez a franciák egyik legkedveltebb dala. 1954-ben forgatja a Tourments (Szenvedés) címő filmet. Utána szakít a film világával. Ekkor kezdıdik operetténekesi karriere. Már az elsı darab, a Méditerranée is teltházas, majd két éven át. İt sem rázza meg a beat-korszak, a 60-as évek. De 1969 után kevesebbet látni. Életében egyre nagyobb szerepet kap a család és szülıföldje. 1982 novemberében egy egész ország ünnepli 50 éves énekesi jubileumát. Nem egészen egy évre rá hal meg, 1983. szeptember 26-án. Szinte államfınek kijáró temetésben részesül. Koporsóját a párizsi Madeleine templomban ravatalozzák fel, onnan repülıvel szállítják Ajaccióba. Ott újra elbúcsúztatják a katedrálisban, majd a tengerparti

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

93

temetıben helyezik örök nyugalomra. Tino Rossi adta el a legtöbb lemezt a francia énekesek közül: több mint félmilliárdot. Nem lehet beszélni a francia sanzonról Édith Giovanna Gassion említése nélkül, aki 1915. december 19-én született Párizsban. İ a „Môme Piaf”, a „veréb csitri”, a késıbbi Edith Piaf. Mélyszegénységben született. Apja mutatványos volt, gumiember. Anyja Lina Marsa mővésznéven utcai énekes. Nagyanyja mellékszereplıként talán szerepel egy Toulouse-Lautrec képen is, amelynek címe: A La Goulue barakk díszlete. Edith nevelését is ı veszi át, még egészen kis korában, mivel anyja nem képes rá. De nem sokat törıdik vele. Edith koszos, nem mosdik. Mikor apja szabadságra hazatér a frontról, elviszi ıt apai nagyanyjához, aki Normandiában vezet egy nyilvános házat. Bernay-ben felkarolják, kényeztetik a prostituáltak. Még nincs 10 éves, amikor rövid idıre megvakul egy szaruhártya-gyulladás következtében. Nagyanyja elviszi Kis Szent Teréz sírjához, és az arról vett földbıl tesz rá sarat, mivel hallott már egy ilyen gyógyulásról. Edith valóban meggyógyul. 1922-ben apja magával viszi, vándorcirkuszokban lépnek fel. 1930ban otthagyja apját, és duettet alakít Simone Berteaut-val. Három év múlva már szeretıje van, akitıl gyereket is szül, de az 1935 nyarán meghal, agyhártyagyulladásban. Ugyanez év ıszén felfedezi Louis Leplée kabaréigazgató, aki a nevét Môme Piafra változtatja. A háború alatt is énekel, Berlinben is turnézik. De dalai között vannak kétértelmőek, az ellenállásra utalók is, és igyekszik védeni a zsidó származású mővészeket is. 1945-ben megírja elsı számát, La vie en rose címmel. Még ez elıtt, 1944-ben, a Moulin Rouge-ban találkozik a fiatal Yves Montand-nal. Háború után, 1948-ban New Yorkba utazik, ahol halálosan beleszeret Marcel Cerdan világbajnok bokszolóba. Együtt veszik meg Edith elsı lakását, egy palotát Boulogne-ban. Itt születik meg az Hymne à l’amour, a szerelem hinusza. Kis idı múlva Marcel életét veszti egy halálos repülıgép-balesetben, az egész francia bokszcsapattal együtt. Edith morfiummal enyhíti fájdalmát. Palotájába befogadja Marcel három gyerekét és anyjukat, Marinette-et. De nem találja helyét. Ekkor lép be életébe az örmény származású fiatal énekes, zeneszerzı és szövegíró, Charles Aznavour, aki személyes titkára, sofırje, mindenese lesz. Azután beleszeret egy kerékpárosba, de nem hozzá megy férjhez, hanem Jacques Pills énekeshez. Esküvıi tanúja Marlene Dietrich. 1953ban elvonókúrára megy. Majd Amerikában koncertezik. 1956-ban elválik. Újabb szerelmi kapcsolatba keveredik Georges Moustakival, akivel súlyos autóbalesetet szenved. Újra a morfiumhoz nyúl. Egyre rosszabb állapotba kerül. 1962-ben még feleségül megy 46 évesen egy 26 éves énekeshez, Théo Sarapóhoz, akivel együtt is fellépnek. 1963-ban elkészül utolsó hangfelvétele. Október 10-én hal meg Grasse-ban. Halálhírét barátjáéval, Jean Cocteau-éval egy napon jelentik be. A párizsi Père-Lachaise temetıben nyugszik. Az amerikai Joséphine Baker és a korzikai Tino Rossi mellett egy olasz származású énekes is bevonult a francia sanzon történetébe. Yves Montand Ivo Livi néven született a toszkánai Monsummano Terme városában, egy évvel Mussolini hatalomra jutása elıtt, 1921. októbert 13án. Munkás származásából ered élete végéig tartó kötıdése a kommunista eszmékhez. 1923-ban a család Franciaországba emigrál, s Marseille-ben telepedett le. Söprőgyártással foglalkoznak, de be kell adniuk az ipart. Ivo, illetve Yves, mivel nevet változtatott az állampolgárság megszerzésekor, még csak tizenegy éves, de magas termető. Így hamis papírokkal munkát kap egy tésztagyárban. Kézbesítıként, felszolgálóként, majd nıi fodrászinasként dolgozik, ez utóbbiból szakvizsgát is tesz. Mégis dokkmunkásnak szegıdik. Tizenhét éves korában bekerül egy kabaréba, ahol elıadás elıtt szórakoztathatja a közönséget. Énekli Trenet és Chevalier sanzonjait, utánozza a komikus Fernandelt. A szervezı felkarolja, és mővésznevet keres neki. Így lesz elıször Montant, t-vel a végén. Neve onnan ered, hogy

NYELVVILÁG

94

KULTÚRTÖRTÉNET

édesanyja francia-olasz kevert nyelven gyakran küldte fel az udvarról: Ivo, monta! (Ivo, menj fel!). Az Alcazarban kezd énekelni, de kitör a háború. Yves otthagyja a színpadot, és elszegıdik segédmunkásnak a Provence-i Hajógyárba. Azután, mivel ezt az állást elveszti, mégis úgy dönt, hogy folytatja énekesi karrierjét. Kabarékban, olcsó kávézókban énekel, és mozikban az elıadás szünetében. Azután megint dokkmunkás, de vasárnaponként énekel. Ezt követıen megint csak éneklésbıl él. Visszatér az Alcazarba, sikere is van. Ismét felkarolják. Táncolni tanul és a színészmesterséggel ismerkedik. Lyonban is énekel, Rina Ketty,8 szintén olasz származású sanzonett elıénekeseként. A vichy-i kormány fiatalok munkatáborába küldi, ahol egy évet tölt, majd újra énekel. Hogy elkerülje a kötelezı munkaszolgálatot, Párizsba költözik. Itt találkozik a Moulin Rouge-ban Edith Piaffal, aki kapcsolatait is latba vetve egyengeti pályáját. 1945-ben azt is megengedi, hogy önállóan lépjen fel. Ezt meg is bánja egy évvel késıbb, így útjaik elválnak. Eleinte nehezebben boldogul, azután társul egy zongoristával, Bob Castellával, majd egy gitárossal, Henri Collával. Stílusában közeledik a dzsesszhez, a szvinghez. Ekkoriban születik a C’est si bon (Ez, de jó) és az A Paris (Párizsban). 1949 májusában elkészül a Feuilles mortes (Hulló falevél) hangfelvétele. Még ebben az évben találkozik Simone Signoret-vel, amibıl szerelem lesz elsı látásra. 1951-ben összeházasodnak. Két évvel késıbb Montand eljátssza a cannes-i és berlini nagydíjas A félelem bére9 címő film fıszerepét. Az indokínai háború vége felé, 1952-ben elénekli a Quand un soldat (Ha egy katona) címő háborúellenes hangulatú dalt,10 de azt 1953-ban betiltják, akárcsak egy évvel késıbb Boris Vian Déserteur (Dezertır) címő számát. A házaspár vásárol egy normandiai birtokot, ahol vendégül látják az akkori mővészvilág és értelmiség krémjét: Sartre-ot, Simone de Beauvoirt, Reggianit, Bunuelt, Semprunt. 1956-ban szovjetunióbeli turnéra készül, amikor Budapesten kitör a forradalom. Mégis elmegy Moszkvába, és egy személyes találkozón vonja kérdıre Hruscsov pártfıtitkárt. Ezt újabb kelet-európai turné követi. 1959-ben Amerikában turnézik. Filmez is Hollywoodban, George Cukor rendezésében, a Milliárdosban játszik Marilyn Monroe-val. A 60-as években rádöbben, hogy varietés karrierje véget ért. A színészetben teljesedik ki. A prágai tavasz elfojtása után végleg szakít a kommunista párttal. Újra énekel: A bicyclette (Kerékpáron)11. A 80-as években az emberjogokért küzd, kiáll a lengyel szakszervezetek mellett. Továbbra is forgat. 1985-ben megözvegyül. Még 6 évig él. 1991. november 9-én egy Beineix film forgatásán a forgatókönyv szerint búvárruhában lemerül egy tóba, majd rosszul lesz. A mentıknek ezt mondja: „Tudom, hogy nekem már annyi, de nem érdekel, szép életem volt.” Családján kívül színészek és rendezık kísérik végsı útjára. Egy apasági kereset miatt 1997-ben exhumálják, de a keresetet a DNS-vizsgálat nem támasztja alá. Az eddig bemutatott sanzonénekeseket az köti össze és különbözteti meg azoktól, akiket e cikkben nem mutatunk be, hogy pályájukat még az 50-es évek elıtt kezdték, illetve ekkor váltak híressé. Az 50-es évektıl a sanzon más irányt vett, jöttek az új idık trubadúrjai, mint Georges Brassens, aki gitáron kísérte magát, Boris Vian, aki a dzsesszt és a rock and rollt népszerősíti dalaival, Brel, aki flamandként egy újfajta líraiságot, szenvedélyt és humort hoz magával, Boby Lapointe virtuóz szójátékaival, Léo Ferré vers megzenésítéseivel, és folytatni lehetne a sort. De mindennek, ami ez után következett, alapját képezte a hajdanában az énekes összejövetelekrıl, a goguette-ekrıl a kabarékba és zenés kávéházakba áttevıdı humoros vagy érzelmes, gyakran az 8

Eredeti nevén Cesarina Pichetto (1911-1996), aki fıként a J’attendrai (Várni fogok) címő számnak köszönheti hírnevét. 9 Le Salaire de la peur – Henri-Georges Clouzot rendezése, francia-olasz koprodukció, Georges Arnaud azonos címő regényének filmes adaptációja 10 Szerzıje a Francis Lemarque, eredeti nevén Nathan Korb (1917-2002), ahogy az A paris címő sanzoné is. 11 Francis Lai zenéje és Pierre Barouh szövege.

NYELVVILÁG

KULTÚRTÖRTÉNET

95

egyszerő nép nyelvén íródott és annak életét megjelenítı sanzon, amely sajátosan francia, bármilyen származású is az elıadó, bárhol hangzik is el. Ugyanolyan jellemzıje a francia kultúrának, mint sajtjai, borai, desszertjei, mint a metrólejárók, a katedrálisok, a szabályos formákra nyírt fák és bokrok, a baguette és a baszk sapka. Felhasznált irodalom Lonjon, Bernard (2012): Maurice Chevalier, le chéri de ces dames. Éditions du Moment, Paris. Coquart, Élisabeth – Huet, Philippe (1996): Mistinguett, la reine des années folles. Albin Michel, Paris. Bonini, Emmanuel (2000): La Véritable Joséphine Baker. Pygmalion, Paris Bonini, Emmanuel (2013) Le Vrai Tino. Didier Carpentier, Paris. Eıry Vilma (fıszerk.) (2007): Értelmezı szótár+. Tinta, Budapest. Ferenczi Zoltán (1894): Béranger és Petıfi. Petıfi-Múzeum VI. évfolyam 6. szám,. november 113126. Hamon, Hervé – Rotman, Patrick (1990): Tu vois, je n'ai pas oublié. Seuil/Fayard, Paris. Pessis, Jacques – Crépineau, Jacques (2001), Les années Mistinguett. Vade Retro, Paris. Mouloudji (1972): Aristide Bruant. [coll. Chansons d'aujourd'hui no18], Seghers, Paris. Belleret, Robert (2013): Piaf, un mythe français Paris Fayard. Cassatti, Sandro (2011): Charles Trenet, une vie enchantée. City éditions, Paris.

NYELVVILÁG

OLVASÓLÁMPA

96

Indián költemények: Mapucse, janakona és kicsua költık Leonel Lienlaf (mapucse költı, 1969, Alepúe, Valdivia, Chile) Út Bejártam a síkságokat, a tengerpartot, a hegyvidéket, hogy összegyőjtsem nagyszüleim elveszett gesztusait. Elindultam visszaszerezni népem hallgatását, hogy megırizzem a lélek erejében, mely lüktetve siklik végig testemen, vénáimat bizsergeti a napon, mely a magas Kordillérák fölé emelkedik, hogy a szél legyen a lélek a szavak légüres terében. Elindultam összegyőjteni népem álmait, hogy e világ belélegezhetı levegıje legyen. Az ég folyama Az ég nagy folyama elaludt az út felénél és elıdeim lelkei frissülnek fel vizében. Az ég folyamában fürdik a föld; tiszta vizében, magas vizében, egy holddal teli éjen, vagy egy hideg éjjelen. A folyó elaludt, most éppen pihen, s várja lelkünk forrását. Az ég nagy folyama alszik és vár engem. Ilyen az én létem, ilyen az én szavam és a vizek továbbra is nekem énekelnek.

NYELVVILÁG

OLVASÓLÁMPA

97

Elikura Chihuailaf (mapucse költı, 1952, Quecherewe, Araucaría, Chile) A kulcs, melyet senki sem vesztett el A költészet, mondják nekem, semmire sem jó És az erdıben a fák kék gyökereikkel egymást simogatják és ágaik felkavarják a levegıt s így üdvözlik madarakkal Dél Keresztjét A költészet a meggyilkoltak mélyrıl feltörı suttogása az ıszi falevelek susogása a fiúért érzett szomorúság, aki ırzi nyelvét, de lelkét már elvesztette A költészet, a költészet egy gesztus, a táj a te szemed és az én leány szemem szív fülek, maga a zene Csak ezt akartam mondani, mert senki sem találja meg azt a kulcsot, melyet senki sem vesztett el És a költészet az elıdeim dala téli nap mely fellobbantja és kioltja ezt az oly személyes búskomorságot. A te neved a holdé lehet A tested a természet, mondod nekem mivel a búcsú napján a park fái mentettek meg engem Talán sosem tudok beszélni látomásaidról a nyugat másik oldalán mert fájdalmam olyan mint a hirosimai bomba borzalmas zaja Nem is tudom, mondom neked. Még nézegetem elhunyt elıdeimet az 1883-as csatamezı felett Az életre emlékezve biztos, mindketten ugyanazt mondanánk: Csend Szent csend mint az erdı felett tett léptek. Esteledik és a szemerkélı esı eláll a szavaimban az égen, távolabb, az aranyházban a Hold és én, fénylın nyugszunk holtunkban egy vihar kék szemében.

NYELVVILÁG

98

OLVASÓLÁMPA

Fredy Romeiro Campo Chicangana1 (janakona költı, író, 1964 – Campo Chicangana, Bogota, Kolumbia) Ki beszél a forrásból? Ki néz engem a forrásból amikor magamat nézem? Ki faggat engem a ma szavaival? Ki kiált a szemembe? Ki? Kitıl kell megkérdeznem? Kitıl? Mondd el nekem idı, beszélj nekem a vizekrıl, az utakon lévı lábnyomokról, testvéreim fáradt kezeirıl. Mondd el nekem! ne színlelj álmot, se sötétséget. Beszélj nekem idı, vigyél el a múltba, mert tudni akarom ki beszél hozzám a forrásból. Vágyakozás A kabócák felkúsztak halántékomra mint a múló idı hőséges vágyakozói, mint a határtalan szél illata; népem mezítláb és tiszta álmaival jártában-keltében gázolt át a harmaton. Én voltam csak várakozó a végtelen tájban, csepp az oly mérhetetlen forrásban a nagy szent fa levele, mely elrejtette testemet én voltam a magány a Cauca2 bánatos útjain.

1 2

Kecsua neve: Wiñay Mallky Folyó Kolumbiában, a Nyugati- és a Központi Kordillerákat elválasztó, termékeny és sőrőn lakott völgyben.

NYELVVILÁG

OLVASÓLÁMPA

99

Ariruma Kowii (kicsua költı, 1961 – Peguche, Otavalo, Imbabura, Ecuador) 4. vers Ma holnap vagyok és holnap szomorú nap lesz hurrikánokkal, tájfunokkal lavinákkal teli nap melyek felsértik megsebzik halántékomat igyekeznek megsebesíteni megsérteni kielégülve megrészegülve sebeimtıl de ık nem ihatnak hajnalpírom serlegébıl mert most vagyok holnap és holnap elégedett leszek élettel teli és ha jönnek ık hát jöjjenek szemükbe nézek megkérdezem tılük mit akarnak kinyújtom feléjük kezem és felajánlom nekik vidámságomat hogy el ne hervadjanak a vágyakozásban és megmondom nekik hogy a szerelem az közös és nem fukar hogy az érett és bölcs szerelmet az ı korában meg kell ırizni mint allpa mama3 termékeny földjét hogy vigyáznunk kell rá, és tudnunk kell hogyan tápláljuk.

3

Földanya, anyaföld (eredetileg kecsuául jallapa=föld)

NYELVVILÁG

OLVASÓLÁMPA

100

5. vers Félek hogy szemeid lesznek az éjszaka hogy hangod a csend hogy szavaid feledést árasztanak hogy másik szél burkol be téged gubójába hogy másik hajnalpír fürdeti tekinteted hogy szemeim sírása melege, fénye fájdalommal öleli át feledésed kemény szikláját hogy más kezek teszik tönkre földemet és szıtteseimet hogy testembıl szállsz el és másik égben találsz magadnak fészket.

Kéri András fordításai KVIK

NYELVVILÁG

AKTUÁLIS

101

Európai Nyelvi Díj 2013 Innovatív nyelvtanulási és nyelvtanítási projektek Európai Nyelvi Díja, avagy egyszerőbben Európai Nyelvi Díj. Ezt a díjat nyerte el 2013-ban a Budapesti Gazdasági Fıiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszéke. Mi is ez a díj? Miként az Európai Bizottság honlapján olvashatjuk: „Az Európai Nyelvi Díj olyan kitüntetés, amellyel a nyelvtanulás és -tanítás területén született új kezdeményezéseket, új nyelvtanítási módszerek kidolgozását és terjesztését jutalmazzák. A Díj az oktatás és képzés minden területén adományozható, korcsoporttól és tanítási módszertıl függetlenül. Fı szempontja a nyelvtanítás innovatív jellege. A díjat a rendszerben részt vevı valamennyi országban évente ítélik oda. A koordináló szerv az Európai Bizottság, a díj odaítélésérıl pedig a nemzeti zsőri dönt részletesen kidolgozott kritériumok alapján. A díj elnyerésének általános kritériumai európai szinten kerültek kidolgozásra, de ezek mellett az egyes országok saját feltételeket is meghatározhatnak.”1 Milyen programot tartalmazott a Virtuális Szaknyelvi Mőhely – Fókuszban a XXI. századi készségek címő pályázatunk? A Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszék által kidolgozott Fókuszban a XXI. századi készségek c. program kiindulási pontja, hogy a szaknyelvoktatás keretében a különbözı nyelvi készségek fejlesztésén túl az egyéb készségek fejlesztése mindig is megvalósulhatott. A program kidolgozásánál ezt igyekeztünk még jobban tudatosítani, illetve azokra a készségekre koncentrálni, amelyeket a XXI. századi elvárásoknak megfelelı készségeknek tekintünk, mint a kooperációs készség, a társas készségek, a digitális kompetencia, illetve az infokommunikációs eszközök gyakorlati alkalmazásához szükséges affinitás, a prezentációs készség, a meggyızıképesség, a problémamegoldó készség, a szervezıkészség, valamint az önreflexióra való képesség. Ezen készségek kulcsfontosságát a BGF munkáltatói igényekre vonatkozó felmérése is megerısíti. A program célja, hogy 2015-re – a korábbi gyakorlatnál is hangsúlyosabban – fókuszba kerüljön a fenti készségek és kompetenciák fejlesztése a szaknyelvoktatáson belül. A Fókuszban a XXI. századi készségek programban az elızmény nélküli Virtuális Szaknyelvi Mőhely mellett olyan új kezdeményezések kaptak helyet, amelyek saját korábbi programjainknak átgondolt, továbbfejlesztett, az adott készségek fejlesztésére alkalmasabbá tett változata:
Üzleti élet – az angol nyelvő hangzó médiában (Szaktárgyi ismeretek és szaknyelvi beszédértés készségének együttes fejlesztése)
Interkulturális kommunikációs tréning angol nyelven, vegyes anyanyelvő tanulócsoportban
Karrierépítés – megújult tartalommal. Ezen kurzusok leírása honlapunkon megtalálható, illetve a kurzusok kidolgozói az általuk bevezetett módszertani újítások bemutatását külön tanulmányban tervezik ismertetni, ezért cikkünkben csak a Virtuális Szaknyelvi Mőhely projektet mutatjuk be. A projekt célja a nyelvi képzés hatékonyságának növelése, valamint a heti négy kontaktóra kiegészítése a turizmus– vendéglátás szakon. A turizmus-vendéglátás szaknyelvhez mint tantárgyhoz kapcsolódik, melynek célja, hogy „a hallgatók a szakterületükre jellemzı szakmai kontextusba kerülve képessé váljanak az idegenforgalom, vendéglátó- és szállodaipar különféle területein adekvát szóbeli és írásos idegen nyelv használatára.” A kontaktórák hatékonyságának növelésére a projekt keretében spanyolos és angolos csoportoknak hoztunk létre a csoport által közösen szerkeszthetı, ingyenes wiki honlapot, így ezek a csoportok három féléven keresztül ugyanazon a virtuális osztályteremként mőködı, 1

http://ec.europa.eu/languages/european-language-label/index_hu.htm

NYELVVILÁG

102

AKTUÁLIS

Virtuális Szaknyelvi Mőhely nevő virtuális felületen dolgozhatnak. Azért esett a választás a wikire a BGF-en használt CooSpace tanulási környezet mellett, mert a CooSpace-hez csak egy félévig férnek hozzá a hallgatók, így az elızı félévek anyagához nem. A CooSpace-t továbbra is használtuk oktatásszervezésre, információ megosztásra, kötelezı tananyagok feltöltésére és kötelezı házi feladatok beadására. A wikit viszont, amely több funkcióval rendelkezik, és a csoport minden tagja tud anyagot feltölteni, illetve szerkeszteni, kiegészítı anyagok, tanórán kívüli feladatok feltöltésére használtuk. A projekt céljai:  az adott tantárgy tartalmához szervesen kapcsolódva az órai munka kiegészítése és keretbe foglalása;  a diákok autonóm tanulás iránti elkötelezettségének erısítése, az ehhez szükséges stratégiák elsajátítása;  a diákok motiválása, a kommunikációközpontú pozitív nyelvtanulási szemlélet megerısítése;  a diákok ösztönzése az infokommunikációs eszközök változatos, kreatív alkalmazására;  a tanárok inspirációja a kidolgozott tevékenység-modellekkel és azok disszeminációjával. Az angolos és spanyolos csoportok esetében a hallgatói igényekhez és a nyelv sajátosságaihoz idomul az adott csoportban használt virtuális szaknyelvi mőhely. A BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán az angol a legnépszerőbb idegen nyelv. A magyar nyelvő, nappali fıiskolai képzésben a 2012/13-as tanév elsı félévében a hallgatók 48%-a választotta az angol szaknyelvet. Esetükben azonban számos olyan probléma merül fel, amely nehezíti a nyelvtanárok dolgát, hiszen gyakran már 10-12 éve tanulnak angolul, ezért úgy érzik, hogy már mindent tudnak, és megfelelıen képesek kommunikálni. Nyelvhelyességük és íráskészségük nem jó, mégis nagyon nehéz ıket motiválni, mivel a legtöbb nyelvi szerkezetet már többször is tanulták. Nehézséget jelentenek a nagy létszámú csoportok is, amelyekben gyakran különbözı szintő nyelvtudással rendelkeznek a hallgatók. A heti két 90 perces óra 3 féléven keresztül nem elegendı a hallgatók egységes szintre juttatásához, és az idıkeret nagyon szőkös a szakmai nyelv oktatására és a szakmai középfokú nyelvvizsgára történı felkészítésre, amely követelmény a diplomához. További problémát jelent, hogy a hallgatók többsége nem képes önálló, önszabályozó tanulásra. Az említett problémák megoldására, és a Virtuális Szaknyelvi Mőhely fent meghatározott célkitőzéseinek elérésére dolgoztuk ki a Virtuális Angol Szaknyelvi Mőhely projektjét. Karunkon a spanyol szaknyelv nagy népszerőségnek örvend. Mivel létrejött Fıiskolánk és az Oviedói Egyetem kettıs diploma megállapodása – büszkék vagyunk, hogy ehhez a folyamathoz tanszékünk is hozzá tudott járulni dr. Kéri András erıfeszítései révén –, a jövıben várhatóan tovább nı az érdeklıdés a spanyol nyelv iránt, és még fontosabbá válik, hogy azok a hallgatók, akik részben Spanyolországban végzik majd tanulmányaikat, kellı színvonalú spanyol szaknyelv oktatásában részesüljenek. A Szijj Mária – Schiller Katalin – Major Veronika szerzıhármas egy teljesen új, hiánypótló tankönyvet jelentetett meg, ehhez kapcsolódik közvetlenül a Virtuális Spanyol Szaknyelvi Mőhely is. A projekt a 2011/12-es tanévben indult, és az eredeti elképzelés szerint egyetlen virtuális utazásszervezés projektre terjedt volna ki, ezért lett a pilot projekt honlapjának címe az „utazásokspanyolországba”, azaz ennek spanyol nyelvő megfelelıje: (www.viajesaespana.wikispaces.com). A projekt azonban a hallgatói igényeknek megfelelıen új elemekkel bıvült, és így az elsı kísérleti félév végére kialakult a késıbbiekben is használt struktúra, a wiki felület kreatív felhasználásával. A projekttevékenységek bemutatása az alábbi linken (stílszerően egy wiki-felületen) tekinthetı meg: http://nyelvhalak.wikispaces.com/virtualis. Dr. Pál Ágnes, KVIK

NYELVVILÁG

KÖNYVISMERTETÉS

103

Miért és hogyan olvas(tas)sunk? Mátyás Judit: Az idegen nyelvő szakirodalom olvasásának jelentısége napjainkban. PTE, Pécs, 2012.1 Az olvasás nemcsak gyönyörködtet, hanem hasznos is, különösen ha szakmai szövegekrıl van szó. A közismert szállóigét így módosíthatjuk Mátyás Judit monográfiája kapcsán. A szerzı – a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának adjunktusa – több éve tanít német gazdasági szaknyelvet. Tanóráin szívesen használ a kötelezı tananyag mellett idegen nyelvő szakmai szövegeket. Tapasztalata szerint ezek hatékonyabbá teszik a tanulási folyamatot. Az ismeretek bıvítésére nemcsak az iskolai képzésben, hanem késıbb a szakmai életben is rendszeresen szükség van. Ennek egyik legegyszerőbb módja az olvasás. De nem mindegy, hogyan olvasunk! Mátyás Judit közgazdász szakos hallgatóinak segítségével azt vizsgálta meg, hogyan lehet hatékonyan fejleszteni az idegen nyelvő szakmai szövegek szótár nélküli értı olvasását tanulási/olvasási stratégiák alkalmazásával. A globalizáció következtében ugyanis a gazdasági szereplık egyre gyakrabban találják magukat – akár saját országukban is – idegen nyelvi és kulturális közegben. Az üzleti sikerhez helyes döntésekre van szükség, ami információk nélkül nem lehetséges. Az információk gyors megszerzésének feltétele sokszor az idegen nyelven történı tájékozódás. Ezért a szaknyelvoktatás egyik fontos feladatának tekinthetı az értı olvasás készségének fejlesztése, a különbözı szövegértési módszerek alkalmazása. A szerzı kutatásában a hangsúly a szótár nélküli értı olvasásra, illetve a módszerekre, stratégiákra került. Az információszerzés során elıször is szelektálni kell: a keresett, lényeges információra leltünk-e vagy sem. Az informálódó olvasás során az összefüggések felismerésére van szükség – ezt nevezzük értı olvasásnak. A nem anyanyelven történı értı olvasás esetében pedig a kulturális különbségekre, háttér-információkra is fel kell hívni a figyelmet. Az idegen nyelvő szövegek szótár nélküli olvasásának gyakorlása azért fontos, mert idıt takarítunk meg vele, ráadásul sikerélményt ad, hogy segédeszköz nélkül is képesek vagyunk a lényeg megértésére, illetve ha szükséges, pontosabb fordítást készíthetünk majd a szótár segítségével, mert a kontextus ismeretében könnyebb a megfelelı jelentés megtalálása. A szerzı kutatása során az ismert olvasási módszerek közül a szintetikus olvasás mellett döntött, amelynek lényege, hogy a szöveget a kontextus figyelembevételével, szintézisével bontjuk részeire. A részekre bontással történik a szövegértelmezés, hasznosítva a már korábban megszerzett szókincset és nyelvtani ismereteket. A vizsgálatba beépítette továbbá a St. Galleni Egyetem Gazdaságpedagógiai Intézetében kifejlesztett tanulási/olvasási stratégiákat is, hiszen az eredményes tanulás alapfeltétele a megfelelı szövegértés. A kutatás empirikus szakaszában a szerzı a hallgatókat három csoportra osztotta. Az elsı csoport olvasási módszer, stratégiák nélkül, a második csoport szintetikus olvasással, a harmadik csoport szintetikus olvasási módszerrel és tanulási stratégiákkal is dolgozott a szövegértési feladatok megoldásakor. A vizsgálat eredménye igazolta a hipotézist: a legjobban az a csoport teljesített, amelyik a szintetikus olvasási módszert és a tanulási stratégiákat egyaránt alkalmazta. Alátámasztva azt az elgondolást, hogy megfelelı módszerek és stratégiák segítségével fokozható a tanulási teljesítmény, sıt a tanulás örömszerzı tevékenységgé is válhat – mind a diák, mind a 1

Mátyás Judit (2012): Az idegen nyelvő szakirodalom olvasásának jelentısége napjainkban. Német nyelvő szakmai szövegek szótár nélküli olvasásának vizsgálata közgazdász hallgatók körében. Olvasás-módszertani ajánlások. Folia linguae et communicationis 2. kötet. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs.

NYELVVILÁG

104

KÖNYVISMERTETÉS

tanár számára. (Az eredmények láttán kellemes meglepetést inkább az okozott, hogy a minden segítség nélkül dolgozó csoport eredményei is viszonylag jók.) Mátyás Judit monográfiája tudományos alapossággal megírt munka (hat elméleti fejezet, bıséges irodalomjegyzék és a függelékben a kísérletben felhasznált szakmai szövegek, a tanulási stratégiák kérdıívének eredményei, a szövegértés eredményeinek összefoglaló táblázatai, a statisztikai mérések, a kétmintás t-próba eredményei teszik teljessé a mővet), meríthetnek belıle azok is, akik az olvasási módszerek, illetve a tanulási stratégiák irodalma iránt érdeklıdnek, valamint azok is, akik szívesen mélyednek el a kutatási eredmények statisztikai értékelési folyamatában. Természetesen azok is haszonnal forgathatják, akik „csupán” megerısítésre vágynak, hogy jó úton járnak, ha óráikon rendszeresen adnak diákjaiknak szövegértési feladatokat. Ajánlom a tanulmányt minden idegen nyelvet oktató kollégámnak „értı olvasásra”. Hoványiné Medve Éva KKK

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

105

Apróné G. Ágnes  Nyelv és identitás (Könyvismertetés) 2010/9 – 85.  The nature of pragmatic competence (Módszertan) 2010/10 – 68. Dr. Arribas Sánchez, Carlos  El turismo de religión y naturaleza en Asturias (Turizmus) 2006/3 – 19. Asztalos Réka  The use of computers as a means of fostering learner autonomy in FLT (Módszertan) 2010/10 – 74. Dra. Aza Conejo, Rosa – Valle Tuero, Eduardo A.  La economía en Asturias (Gazdaság) 2006/3 – 11. Babos Krisztina  Szakmai érdekvédelmi szervezetek Portugáliában (Kitekintés) 2004/1 – 36.  A fordításkutatás aktuális tendenciái Brazíliában (Új vizeken) 2005/2 – 23. Balázs Júlia  Ha alapfokú pénzügyi angol nyelvvizsgát akar tenni… (Könyvismertetés) 2010/9 – 88. Dr. Balogh Katalin  Az udvariasság elemei a mai francia nyelvben (PhD) 2006/4 – 29.  Pillantás Franciaországból a tengerentúlra (Civilizáció) 2008/7 – 29. Beke Judit  – Tick Andrea: Írott szöveg értésének mérése és ennek statisztikai értékelése a Zöld Út középfokú gazdálkodásmenedzsment szakmai nyelvvizsgán (Pedagógia) 2009/8 – 5. Dr. Benke Eszter  – Széky Annamária: Write an e-mail of 100-120 words – What the teacher/student needs to know about business e-mail (Nyelvészet) 2010/10 – 16. Dr. Benyó Marianna  A 68-as német diákmozgalom (Civilizáció) 2007/5 – 41.  Borostyánba zárt múlt (Könyvújdonságok) 2008/7 – 62.  ‘Kıvé váló’ bevándorlás. A török etnikum németországi integrációja (Civilizáció) 2009/8 – 40.  A Külügyi Hivatal és a múlt (Könyvismertetés) 2012/12 – 92. Bérces Edit  Sports, economics, and language (Nyelvészet) 2010/10 – 25. Dr. Biróné Udvari Katalin  Válságmenedzselés vagy nevelés? A nevelés dilemmái változó(?) értékrendő világunkban (Módszertan) 2004/1 – 10.  A pedagógus beszéde és írása (Pedagógia-Pszichológia) 2005/2 – 15.  Az autentikus gazdasági szaknyelvi szövegek alkalmazási lehetıségei és szerepük a kultúra közvetítésében a gazdasági szaknyelvtanítás és -tanulás során (PhD) 2006/4 – 25. Dr. Bodolay László  – Kiss Szilvia – Kósik Ferenc: „Az európai kultúra és történelem” c. elıadást kísérı német nyelvő szeminárium új oktatási koncepciója (Könyvújdonságaink) 2006/4 – 47.  – Liptai Beáta: Interkulturelle Kommunikation (Texte, Aufgaben und Materialien) (Könyvújdonságaink) 2006/4 – 52. Chandler, Nick  A hodgepodge of higgledy-piggledy... (Nyelvészet) 2010/10 – 5.  Negotiating, a class of its own (Kurzusaink) 2010/10 – 87.  Thunderstruck: culture shock in the classroom (Kommunikáció) 2014/15 – 34. Csányi Eszter  Fejlesztı értékelés a felsıoktatásban az idegen nyelv hatékonyabb elsajátítása érdekében (PhD) 2010/9 – 71.

NYELVVILÁG

106

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

 Über die Zweisprachigkeit (Nyelvoktatás) 2012/13 – 20. Dr. Demény Tamás  Az önismeret és önbecsülés útján a szabadság felé: Párhuzamok Richard Wright és Lakatos Menyhért önéletrajzában (Irodalom) 2012/12 – 33. Dmitrijevna, Burvikova Natália – Nyikolajevics, Scsukin Anatolij  Dr. Kovács Ilona Julianna – dr. Viczai Péter Tamás: Bevezetés a nemzetközi gazdaságba orosz nyelven (Könyvújdonságaink) 2007/5 – 65. Dr. Dósa Ildikó  A számviteli mérleg rendszerének terminológiai elemzése (Nyelvészet) 2009/8 – 19.  – dr. Loch Ágnes: Interkulturális kommunikáció – egy régi program új köntösben (Kommunikáció) 2014/15 – 24. Égel Sándorné  A felsıfokú szakképzés helye és szerepe a felsıoktatásban (Képzéseink) 2007/5 – 60. Fodor Sándorné dr. Balthazár Enikı  – Kétyi András: Kalandozások a német fınevek birodalmában – egy online tananyag margójára (Aktuális) 2013/14 – 67. Görgényi István  – Király Judit: Business Ethics at the College of Finance and Accountancy (Kurzusaink) 2010/10 – 81. Dr. Gulyás Adrienn  Yékwi! Yékwa! Martinique-i mesemondók (Civilizáció) 2013/14 – 52. Dr. Hegedüs Gyula  Angol-magyar kapcsolatok 1944-1956 (PhD) 2004/1 – 28.  Az Európa-centrikus történelmi terminológia problémái (Mexikó: Indiánok) 2007/6 – 5.  Egy magyar diplomata utazásai a 17. században (Világjárók) 2009/8 – 60.  Hungary in British foreign policy, 1941–1947 (Történelem) 2010/10 – 53.  Magyar–brit kulturális kapcsolatok 1945–1953 (Történelem) 2012/12 – 41.  A „magyar kérdés” a londoni parlamentben 1945–1956 (Történelem) 2014/15 – 66. Hoványiné Medve Éva  Miért és hogyan olvas(tas)sunk? (Könyvismertetés) 2014/15 – 103. Hukné dr. Kiss Szilvia (Kiss Szilvia)  – dr. Bodolay László – Kósik Ferenc: „Az európai kultúra és történelem” c. elıadást kísérı német nyelvő szeminárium új oktatási koncepciója (Könyvújdonságaink) 2006/4 – 47.  Magyar jövevényszavak az ausztriai német nyelvben (Nyelvészet) 2009/8 – 34.  A Bakony hegység négy, korábban németajkú falvának településtörténete és nyelvjárása (Civilizáció) 2009/8 – 46.  Márkus Éva szerk.: Zur Volkskunde der Ungarndeutschen (Könyvismertetés) 2011/11 – 93.  A házasságkötések alakulása a Bakony-hegység négy német nemzetiségő falvában (Történelem) 2013/14 – 27. Huszár Erika  Jane Campion: Egy hölgy portréja (Film ) 2010/9 – 56.  The role of lies in the Golden Bowl (Film) 2010/10 – 41. Dr. Jármai Erzsébet Mária  Az érzelmi hatásmechanizmusok és az idegennyelv-tanulás hatékonysága (PhD) 2004/1 – 26.  Jöttünk, láttunk, elıadtunk (Aktuális) 2005/2 – 53.  A tanulásfelfogás új paradigmája vagy eleink pedagógiai gondolkodásának esszenciája nyer igazolást? (Pedagógia) 2008/7 – 5.  Pedagógusképzés és tanulásfelfogás (Pedagógia) 2010/9 – 22.

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

107

 Az oktatás potenciális perspektívái a munkaerı-piac versenyképességének javításában és a humán erıforrás értéknövelése terén (Oktatás és munkaerıpiac) 2011/11 – 28. Katona Zsuzsa  Mesa Verde, az elhagyott város (Civilizáció) 2008/7 – 42.  Mások hogy csinálják? Ismerkedés az uniós országok intelligens oktatási rendszerével (Konferencia) 2009/8 – 91.  Tudásmunkások a tanulók szolgálatában (Konferencia) 2010/9 – 77.  The Q-school: ICT support for quality schools in the European Union (Nemzetközi kapcsolatok) 2010/10 – 93.  Beszámoló a III. Oktatás-informatikai konferenciáról (Konferencia) 2011/11 – 89.  Önállóság és lendület az oktatásban. Beszámoló a 2012 júniusában megrendezett szakértıi tanulmányútról (Konferencia) 2013/14 – 78. Dr. Kéri András  Népek, nemzetek, nemzetiségek Kubában (Civilizáció) 2004/1 – 30.  A chavíni szıttes (Civilizáció) 2005/2 – 33.  Asztúria jellegzetes magtárai (Építészet) 2006/3 – 35.  A történelem fehér foltjai a maroon háborúk (Civilizáció) 2006/4 – 31.  Canariok, guancsék, bimbacsék, auariták… A Kanári-szigetek ıslakos népei (Civilizáció) 2007/5 – 31.  A felhık lakói: a zapotékok és a mixtékek (Mexikó: Indiánok) 2007/6 – 29.  A világ elsı múmiakészítıi a csincsorrók (Civilizáció) 2008/7 – 36.  Indián költemények: Inkák (Irodalom) 2009/8 – 69.  Indiánok és tudomány (Civilizáció) 2010/9 – 45.  Haiti és a fehér ember történelme (Kitekintés) 2010/9 – 60.  Aymón kacika mesél: Puerto Rico indián legendái (adaptáció) (Civilizáció) 2011/11 – 43.  Felbomló Holland Antillák - terjeszkedı Európai Unió (Kitekintés) 2011/11 – 77.  Amerika elsı lovas indiánjai, az uruguayi csarrúák (Civilizáció) 2012/12 – 75.  Desarrollo funcional de la ciudad de La Habana II. (Földrajz) 2012/13 – 60.  Közép-Amerika különös népe a garífunák vagy fekete karibok (Civilizáció) 2013/14 – 37.  Régi maja költészet: ami a maja lírából megmaradt (1. rész) (Irodalom) 2014/15 – 48.

Kéri András ford.  Kanári-szigeteki versek (Olvasólámpa) 2004/1 – 41.  Versek (Olvasólámpa) 2005/2 – 48.  Mai asztúr költık (Olvasólámpa) 2006/3 – 49.  Mai asztúr költık (Olvasólámpa) 2006/4 – 45.  Kanári-szigeteki költık (Olvasólámpa) 2007/5 – 56.  Mai asztúr költık (Olvasólámpa) 2008/7 – 53.  Asztúr költık (Olvasólámpa) 2009/8 – 85.  Mai asztúr költık (Olvasólámpa) 2010/9 – 66.  Karibi költık (Olvasólámpa) 2011/11 – 71.  Indián költemények: Mai mexikói költık (Olvasólámpa) 2012/12 – 66.  Közép-amerikai költık (Olvasólámpa) 2013/14 – 61.  Indián költemények: Mapucse, janakona és kicsua költık (Olvasólámpa) 2014/15 – 96. Kétyi András  – Fodor Sándorné dr. Balthazár Enikı: Kalandozások a német fınevek birodalmában – egy online tananyag margójára (Aktuális) 2013/14 – 67. Király Judit  Contacts, courses, collaboration (Nemzetközi kapcsolatok) 2010/10 – 90.  – Görgényi István: Business Ethics at the College of Finance and Accountancy (Kurzusaink) 2010/10 – 81.

NYELVVILÁG

108

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

Koltányiné Vadász Viktória  Elégedettségi felmérés a szakmai idegen nyelvi képzésrıl a KKF üzleti német nyelvet tanuló hallgatói körében (Aktuális) 2010/9 – 82. Kónyi Judit  A vallás és a Biblia hatása Emily Dickinson költészetére (Irodalom) 2009/8 – 65.  Emily Dickinson on words and the Word of God. The influence of religion on Emily Dickinson’s poetry (Irodalom) 2010/10 – 47. Kósik Ferenc  – dr. Bodolay László – Kiss Szilvia: „Az európai kultúra és történelem” c. elıadást kísérı német nyelvő szeminárium új oktatási koncepciója (Könyvújdonságaink) 2006/4 – 47. Dr. Kovács Ilona Julianna  – dr. Marinovich Endre: Az Orosz Tanszéki Csoport OM nyertes pályázatának ismertetése (Pályázat) 2006/4 – 54. Kovácsné Kozma Éva  Néhány gondolat Verlaine és Rimbaud költészetének impresszionista vonásairól (Irodalom) 2005/2 – 45.  Languedoc-Roussillon régió (Civilizáció) 2009/8 – 44.  Napóleon asztalánál (Kitekintés) 2011/11 – 85. Kövér Péter  – Virágh Árpád: Új, kísérleti német szaknyelvi tankönyv a PSZFK-n (Könyvújdonságaink) 2009/8 – 87.  Az ifjúsági szleng használata (Nyelvészet) 2010/9 – 11.  A nyelvi udvariatlanság, az udvariasság és az irónia megnyilvánulása a két nemnél (Nyelvészet) 2011/11 – 23.  – Virágh Árpád: Német pénzügyi-számviteli és üzleti nyelvkönyv a komplexitás jegyében (Könyvújdonságaink) 2012/12 – 87. Dr. Kövi Márta  Die Schwäbisch-alemannische Fasnacht (Civilizáció) 2012/13 – 33. Kulcsárné Majos Zsuzsanna  – dr. Uzsoki Andrea: Bemutatjuk a Bevezetés a kontrasztív országtanulmányokba c. angol nyelvő jegyzetsorozatot (Módszertan) 2007/5 – 5.  A kultúraközi kommunikációtól az országimázsig – egy fıiskolai jegyzet margójára (Interkulturális kommunikáció) 2011/11 – 35. Liptai Beáta  – dr. Bodolay László: Interkulturelle Kommunikation (Texte, Aufgaben und Materialien) (Könyvújdonságaink) 2006/4 – 52. Dr. Loch Ágnes  A tesztfeladat típusának és nyelvének hatása a szövegértési tesztek eredményére (PhD) 2005/2 – 29.  National identity and ’nativeness’ (Nyelvpedagógia) 2010/10 – 34.  – dr. Dósa Ildikó: Interkulturális kommunikáció – egy régi program új köntösben (Kommunikáció) 2014/15 – 24. Dr. Lukács András  Az útikönyv mőfajának története (Turizmustörténet) 2013/14 – 20.  Benyák Bernát József latin nyelvő magyar grammatikájának jelentısége a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetében (Kultúrtörténet) 2014/15 – 76. Dr. Lukácsi Zoltán  Illeszkedés és alkalmazhatóság: A modern tesztelméleten alapuló számítógépes programcsomagok képességszint-becslése – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (1. rész) (Mérés – Tudomány) 2012/12 – 5.

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

109

 Az item-válasz elmélet és az itemfüggetlenség elvének megsértése: A részpontozásos itemek – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (2. rész) (Mérés – Tudomány) 2013/14 – 5.  Eltérı nehézségő vizsgák, eltérı képességő vizsgázók: A látens regresszió – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (3. rész) (Mérés – Tudomány) 2014/15 – 16. Magyar Gézáné  „Színes” szaknyelvi ismeretek (Könyvújdonságaink) 2012/12 – 90.  Susan Kaufmann, Lutz Rohrmann, Petra Szablewski-Çavuş: Orientierung im Beruf (Könyvismertetés) 2013/14 – 84. Major Veronika  Kéri András: Mai asztúr költészet (Könyvújdonságaink) 2007/5 – 63.  Armando Palacio Valdés halálának évfordulójára (Irodalom) 2009/8 – 81.

Major Veronika ford.  Asztúriai legendák (Legendák) 2006/3 – 39. Makrányi Zsófia  Honnan ered a különbség a nıi és férfi nyelvhasználat között? (PhD) 2006/4 – 16. Dr. Marinovich Endre  – Kovács Ilona Julianna: Az Orosz Tanszéki Csoport OM nyertes pályázatának ismertetése (Pályázat) 2006/4 – 54. Mekis Zsuzsanna  A turisztikai szaknyelv vizsgálata szociolingvisztikai szempontból (Nyelvészet) 2011/11 – 54. Dr. Monfort Mir, Vicente M.– Obernauer Strauss, Alejandro M.  El turismo español (Turizmus) 2012/13 – 37. Dr. Mudriczki Judit  Az audiovizuális humor lokalizálásának kihívásai a Shrek the Halls [Shrekbıl az angyal] (2007) címő animációs filmben – kontrasztív esettanulmány a német, olasz és magyar fordításról (Fordítástudomány) 2012/12 – 28. Nagy Orsolya  – Pethıné Choma Anita: Felmérés a gazdasági nyelvvizsga és a gazdasági életben fontos szakmai idegennyelv-tudás kapcsolatáról (Aktuális) 2007/5 – 21.  – Pethıné Choma Anita: Felmérés a szakmai idegen nyelvi képzésrıl a PSZFK-n (Pedagógia) 2009/8 – 17.  – Pethıné Choma Anita: Húsz évvel a rendszerváltás után (Aktuális) 2012/12 – 96. Dr. Nagy Rita  Pest und Ofen in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts im Spiegel deutschsprachiger Kalender (Civilizáció) 2012/13 – 27.  Hedvig Ujvári: Zwischen Bazar und Weltpolitik. Die Wiener Weltausstellung 1873 (Könyvismertetés) 2012/13 – 36. Németh Pál  Az teremtmény ábrázolásának tilalma az iszlámban (Civilizáció) 2007/5 – 24. Neumayerné dr. Streitman Krisztina  A színház körüli harcok Shakespeare korában (Kultúrtörténet) 2014/15 – 81. Dr. Nyusztay Iván  Az abszurd identitás Albert Camus és Samuel Beckett mővészetében (Irodalom) 2013/14 – 13.  Václav Havel hatása az angol abszurd színházra (Színház) 2014/15 – 58. Dr. Olasz György József  A magyarországi rromani (cigány) nyelvváltozatok eredetének és felosztásának kérdései (Nyelvészet) 2012/12 – 21.  Szemelvények a francia sanzon történetébıl (Kultúrtörténet) 2014/15 – 89.

NYELVVILÁG

110

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

Dr. Orosz Árpád  A passzív szerkezetek jelentéstani értelmezése és az ezzel kapcsolatos összehasonlító és areális nyelvészeti kutatások perspektívái (PhD) 2006/4 – 20.  A másodlagos, predikatív funkciójú passzívumokról a magyar nyelvben (Nyelvészet) 2008/7 – 23.  A szenvedı szerkezetek kialakulásáról (Nyelvészet) 2010/9 – 18.  Angol szakszövegolvasás a BGF Pénzügyi és Számviteli Karán folyó mesterképzésen (Aktuális) 2013/14 – 75. Osváth Gábor  A koreai mondat és a koreai vers szerkezete (Irodalom) 2007/5 – 48.  Új sidzso-fordítások (Irodalom) 2008/7 – 49.  Egy tragikus sorsú koreai költı, Cshon Szángbjong (Irodalom) 2009/8 – 76. Dr. Pál Ágnes  Rövid az élet. Bepillantás XVII. századi francia nemesek családi levelezésébe (Irodalom) 2010/9 – 48.  Experiencias con el uso de wiki en la enseñanza del español con fines específicos (español para el turismo) en la Escuela Superior de Economía de Budapest (Pedagógia) 2012/13 – 76.  Európai Nyelvi Díj 2013 (Aktuális) 2014/15 – 101. Pethıné Choma Anita  – Nagy Orsolya: Felmérés a gazdasági nyelvvizsga és a gazdasági életben fontos szakmai idegennyelv-tudás kapcsolatáról (Aktuális) 2007/5 – 21.  – Nagy Orsolya: Felmérés a szakmai idegen nyelvi képzésrıl a PSZFK-n (Pedagógia) 2009/8 – 17.  – Nagy Orsolya: Húsz évvel a rendszerváltás után (Aktuális) 2012/12 – 96. Dr. Polcz Károly  Az explicitációs hipotézis a nyelvészeti fordításkutatásban (Nyelvészet) 2014/15 – 9. Poprócsi Árpád  Egy szótár, ami beszél (Könyvújdonságok) 2008/7 – 59.  A tibetológia megteremtıje: Kırösi Csoma, a nyelvész (Világjárók) 2009/8 – 53.  Ez nekem kínai… A kalligráfia mővészete Kínában (Civilizáció) 2010/9 – 37.  Slang, the poetry of everyday life (Nyelvészet) 2010/10 – 8. Radnóczi Éva  Magyar-olasz, olasz-magyar idegenforgalmi szótár (Könyvújdonságaink) 2004/1 – 43. Romsics Ferenc  Comparative advantages (Kurzusaink) 2010/10 – 85. Schiller Katalin  A bable, Asztúria nyelvjárása (Nyelvészet) 2006/3 – 24.  A vanília, a fekete virág (Civilizáció) 2007/5 – 26.  Halottak Napja. Egy katolikus (?) ünnep a totonákoknál (Mexikó: Indiánok) 2007/6 – 11.  A tortilla? Maga a csoda! (Kitekintés) 2011/11 – 80.  Peregrinación al Nevado Sagrado (Ausangate, Cuzco, el Perú) (Kultúra) 2012/13 – 81.  Kulturális antropológia az oktatásban – recenzió dr. Letenyei László két kötetérıl (Könyvismertetés) 2013/14 – 87. Dr. Surányi Lajosné  Vevıcentrikus eladási/értékesítési készségek Szemtıl szemben a vevıvel (Új angol nyelvő kurzus bemutatása) (Új vizeken) 2004/1 – 19. Szekrényesné Rádi Éva  Neuro-Lingvisztikus Programozás (Pedagógia–Pszichológia) 2007/5 – 15.  A tanórákon innen, a tankönyveken túl… (Civilizáció) 2009/8 – 50.

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

111

 Kognitív nyelvészet (Nyelvészet) 2011/11 – 18. Széky Annamária  – Dr. Benke Eszter: Write an e-mail of 100-120 words – What the teacher/student needs to know about business e-mail (Nyelvészet) 2010/10 – 16. Dr. Szénich Alexandra  Az idegennyelv-tudás érvényessége. Német nyelvi érvényességvizsgálat a felsıfokú továbbtanuláshoz szükséges nyelvtudás szempontjából (Pedagógia) 2010/9 – 31.  Lernerautonomie und Fachsprachenunterricht oder Wie viel Lernerautonomisierung brauchen Studenten? (Nyelvészet) 2012/13 – 5.

Szerkesztıség  Óváriné Mekis Zsuzsanna 1958–2010 (Nekrológ) 2011/11 – 53.  Viziné Sárosdy Edit 1946–2011 (Nekrológ) 2012/12 – 53.  Dr. Szilfai Annamária 1949–2011 (Nekrológ) 2012/12 – 55. Szijj Mária  Építészeti kincsek a kora középkorból (Építészet) 2006/3 – 31.  Fordítsuk-e paellának a ludaskását? (Nyelvészet) 2009/8 – 30.  A vízi vidámparkok metaforavilága Magyarországon és Spanyolországban (Nyelvészet) 2011/11 – 11.  Reklámból ikon – az Osborne-bika (Civilizáció) 2012/12 – 69.  ¿Quién asume la traducción al castellano de la literatura de lenguas pequeñas? (Irodalom) 2012/13 – 70. Szilágyi Anikó  Néhány ötlet az újságok tanórai alkalmazásához (Módszertan) 2006/4 – 11. Dr. Szilfai Annamária  Angol nyelvi tanulási technikák a BGF KVIFK Európa Tanulmányok szakirányán (Módszertan) 2004/1 – 7.  A „kétnyelvő” Svédország (Kitekintés) 2012/12 – 56. Szitnyainé Gottlieb Éva  Pszicholingvisztikai szempontú hibakutatás – Önkorrekciós mechanizmusok német vizsgadolgozatokban (PhD) 2010/9 – 75. Dr. Szokács Kinga  A pszichodráma pszichológiai és kultúrtörténeti gyökerei (Pedagógia-Pszichológia) 2004/1 – 22.  Radnóczi Éva: La lingua italiana nel turismo, BGF KVIFK, 2004. (Könyvújdonságaink) 2005/2 – 56.  Firenzei álmok – álmok Firenzérıl (Civilizáció) 2006/4 – 41.  Commedia dell’Arte – mővészeti mozgalom és multimedialitás a XVI–XVII. században (Irodalom) 2007/5 – 53.  Olasz színházak a XX. sz. második felében – vázlat (Kitekintés) 2008/7 – 44.  Pier Paolo Pasolini színházai (Színház) 2010/9 – 52. Dr. Szıke Andrea  Egy korszerő tankönyv (Módszertan) 2005/2 – 5.  „A sárga A4-es” – Könyvismertetı (Könyvismertetés) 2011/11 – 62. Termelné Györke Judit  Egy perccel Bologna elıtt (Aktuális) 2005/2 – 51.  A titokzatos etruszkok (Civilizáció) 2006/4 – 38.  A láthatatlan ház lakója (Irodalom) 2009/8 – 79.  A Vudu valóság – Kéri András: Vudu világ Hispaniola szigetén (Könyvújdonságaink) 2009/8 – 90.

NYELVVILÁG

112

REPERTÓRIUM – SZERZİK SZERINT

Tick Andrea  – Beke Judit: Írott szöveg értésének mérése és ennek statisztikai értékelése a Zöld Út középfokú gazdálkodásmenedzsment szakmai nyelvvizsgán (Pedagógia) 2009/8 – 5. Tóth Andrea  Abram De Swaan: A nyelvek társadalma (A globális nyelvrendszer) (Könyvújdonságok) 2008/7 – 57. Tóth Zsófia  Diák voltam Asztúriában (Európa Tanulmányok) 2006/3 – 53. Dr. Uzsoki-Sík Andrea  – Kulcsárné Majos Zsuzsanna: Bemutatjuk a Bevezetés a kontrasztív országtanulmányokba c. angol nyelvő jegyzetsorozatot (Módszertan) 2007/5 – 5.  Kultúraközi kommunikáció a Külkereskedelmi Karon – gondolatok egy rendhagyó felmérésrıl (Interkulturális kommunikáció) 2011/11 – 40. Dr. Valdés Peláez, Luis – Valle Tuero, Eduardo A.  El turismo en Asturias. Principales magnitudes y características (Turizmus) 2006/3 – 17.  El turismo en Asturias (Turizmus) 2012/13 – 52. Valle Tuero, Eduardo A. – Dra. Aza Conejo, Rosa  La economía en Asturias (Gazdaság) 2006/3 – 11. Dr. Válóczi Marianna  Hatékonyságnövelés a nyelvórán a nyelvtanulási motiváció holisztikusabb és egyben pragmatikusabb szemlélete (Módszertan) 2006/4 – 5.  Mitıl motiváltak a külker hallgatók az üzleti szaknyelvórán? (Pedagógia-Pszichológia) 2007/5 – 10.  Nyelvoktatás és foglalkoztatottság: egy konferencia margójára (Konferencia) 2012/12 – 84. Dr. Veljanovszki Dávid  A szóbeli tudományos kiselıadás magyarországi angol mint idegen nyelv környezetben (Nyelvészet) 2010/9 – 5.  Raising cultural awareness in the language classroom as a means of aiding learners’ cognitive, psychological and social development (Nyelvpedagógia) 2010/10 – 29. Dr. Virágh Árpád  Fügét kap a papír: Tızsdei szleng (Nyelvészet) 2009/8 – 25.  – Kövér Péter: Új, kísérleti német szaknyelvi tankönyv a PSZFK-n (Könyvújdonságaink) 2009/8 – 87.  Összetettség, interdiszciplinaritás a jogi nyelvészetben (Nyelvészet) 2011/11 – 5.  – Kövér Péter: Német pénzügyi-számviteli és üzleti nyelvkönyv a komplexitás jegyében (Könyvújdonságaink) 2012/12 – 87.  Störung des Sprachvermögens – die kaum gekannte Aphasie (Nyelvoktatás) 2012/13 – 14. Dr. Zsák Helga  A bosszú témájának feldolgozása a XVII. századi francia drámában a vervinsi békétıl (1598) a Fronde mozgalomig (1648-52) (PhD) 2005/2 – 31.  Kozma Éva: Gyakorló feladatok a francia nyelvi középfokú idegenforgalmi és vendéglátóipari szakmai nyelvvizsgához (Könyvújdonságaink) 2006/4 – 51.  Kozma Éva: Beszédértési gyakorló feladatok a francia idegenforgalmi szakmai nyelvvizsgához (Könyvújdonságaink) 2007/5 – 64.  Burgundia: bor és barátok (Kitekintés) 2008/7 – 47.  Találkozás egy Michelin-séffel… (Konferencia) 2010/9 – 80.  A Ritz, a Meurice és az elsı nagy szállók Franciaországban, avagy a „Grand Tour”-tól az asztaltáncoltatásig (Kitekintés) 2011/11 – 87. Dr. Zsubrinszky Zsuzsanna  The gift of listening (Módszertan) 2010/10 – 64.  Az életstílus-leltár haszna a tárgyalópartner megismerésére (Kommunikáció) 2014/15 – 41

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

113

AKTUÁLIS  Fodor Sándorné Dr. Balthazár Enikı – Kétyi András: Kalandozások a német fınevek birodalmában – egy online tananyag margójára. 2013/14 – 67.  Jármai Erzsébet: Jöttünk, láttunk, elıadtunk. 2005/2 – 53.  Koltányiné Vadász Viktória: Elégedettségi felmérés a szakmai idegen nyelvi képzésrıl a KKF üzleti német nyelvet tanuló hallgatói körében. 2010/9 – 82.  Nagy Orsolya – Pethıné Choma Anita Márta: Felmérés a gazdasági nyelvvizsga és a gazdasági életben fontos szakmai idegennyelv-tudás kapcsolatáról. 2007/5 – 21.  Nagy Orsolya – Pethıné Choma Anita: Húsz évvel a rendszerváltás után. 2012/12 – 96.  Dr. Orosz Árpád: Angol szakszövegolvasás a BGF Pénzügyi és Számviteli Karán folyó mesterképzésen. 2013/14 75.  Dr. Pál Ágnes: Európai Nyelvi Díj 2013. 2014/15 – 101.  Termelné Györke Judit: Egy perccel Bologna elıtt. 2005/2 – 51. CIVILIZÁCIÓ  Dr. Balogh Katalin: Pillantás Franciaországból a tengerentúlra. 2008/7– 29.  Dr. Benyó Marianna: A 68-as német diákmozgalom. 2007/5 – 41.  Dr. Benyó Marianna: ‘Kıvé váló’ bevándorlás. A török etnikum németországi integrációja. 2009/8 – 40.  Dr. Gulyás Adrienn: Yékwi! Yékwa! Martinique-i mesemondók. 2013/14 – 52.  Hukné Kiss Szilvia: A Bakony hegység négy, korábban németajkú falvának településtörténete és nyelvjárása. 2009/8 – 46.  Katona Zsuzsanna: Mesa Verde, az elhagyott város. 2008/7 – 42.  Dr. Kéri András: Népek, nemzetek, nemzetiségek Kubában. 2004/1 – 30.  Dr. Kéri András: A chavíni szıttes. 2005/2 – 33.  Dr. Kéri András: A történelem fehér foltjai: a maroon háborúk. 2006/4 – 31.  Dr. Kéri András: Canariok, guancsék, bimbacsék, auariták… A Kanári-szigetek ıslakos népei. 2007/5 – 31.  Dr. Kéri András: A világ elsı múmiakészítıi a csincsorrók. 2008/7 – 36.  Dr. Kéri András: Indiánok és tudomány. 2010/9 – 45.  Dr. Kéri András: Aymón kacika mesél: Puerto Rico indián legendái (adaptáció). 2011/11 – 43.  Dr. Kéri András: Amerika elsı lovas indiánjai, az uruguayi csarrúák. 2012/12 – 75.  Dr. Kéri András: Közép-Amerika különös népe a garífunák vagy fekete karibok. 2013/14 – 37.  Kovácsné Kozma Éva: Languedoc-Roussillon régió. 2009/8 – 44.  Dr. Kövi Márta: Die Schwäbisch-alemannische Fasnacht. 2012/13 – 33.  Dr. Nagy Rita: Pest und Ofen in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts im Spiegel deutschsprachiger Kalender. 2012/13 – 27.  Németh Pál: Az teremtmény ábrázolásának tilalma az iszlámban. 2007/5 – 24.  Poprócsi Árpád: Ez nekem kínai… A kalligráfia mővészete Kínában. 2010/9 – 37.  Schiller Katalin: A vanília, a fekete virág. 2007/5 – 26.  Szekrényesné Rádi Éva: A tanórákon innen, a tankönyveken túl… 2009/8 – 50.  Szijj Mária: Reklámból ikon – az Osborne-bika. 2012/12 – 69.  Szokács Kinga: Firenzei álmok – álmok Firenzérıl. 2006/4 – 41.  Termelné Györke Judit: A titokzatos etruszkok. 2006/4 – 38. ÉPÍTÉSZET  Kéri András: Asztúria jellegzetes magtárai. 2006/3 – 35.  Szijj Mária: Építészeti kincsek a kora középkorból. 2006/3 – 31. EURÓPA TANULMÁNYOK  Szöllıs Péter: Európa Tanulmányok szakirány. 2006/3 – 9.

NYELVVILÁG

114

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

 Tóth Zsófia: Diák voltam Asztúriában. 2006/3 – 53. FILM  Huszár Erika: Jane Campion: Egy hölgy portréja. 2010/9 – 56.  Huszár Erika: The role of lies in the Golden Bowl. 2010/10 – 41. FORDÍTÁSTUDOMÁNY  Dr. Mudriczki Judit: Az audiovizuális humor lokalizálásának kihívásai a Shrek the Halls [Shrekbıl az angyal] (2007) címő animációs filmben – kontrasztív esettanulmány a német, olasz és magyar fordításról. 2012/12 – 28. FÖLDRAJZ  Dr. Kéri András: Desarrollo funcional de la ciudad de La Habana II. 2012/13 – 60. GAZDASÁG  Dra. Aza Conejo, Rosa – Valle Tuero, Eduardo A.: La economía en Asturias. 2006/3 – 11. INTERKULTURÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ  Kulcsárné Majos Zsuzsanna: A kultúraközi kommunikációtól az országimázsig – egy fıiskolai jegyzet margójára. 2011/11 – 35.  Dr. Uzsoki-Sík Andrea: Gondolatok egy rendhagyó felmérésrıl. 2011/11 – 40. IRODALOM  Dr. Demény Tamás: Az önismeret és önbecsülés útján a szabadság felé: Párhuzamok Richard Wright és Lakatos Menyhért önéletrajzában. 2012/12 – 33.  Dr. Kéri András: Indián költemények: Inkák. 2009/8 – 69.  Dr. Kéri András: Régi maja költészet: ami a maja lírából megmaradt (1. rész). 2014/15 – 48.  Kónyi Judit: A vallás és a Biblia hatása Emily Dickinson költészetére. 2009/8 – 65.  Kónyi Judit: Emily Dickinson on words and the Word of God. The influence of religion on Emily Dickinson’s poetry. 2010/10 – 47.  Kovácsné Kozma Éva: Néhány gondolat Verlaine és Rimbaud költészetének impresszionista vonásairól. 2005/2 – 45.  Major Veronika: Armando Palacio Valdés halálának évfordulójára. 2009/8 – 81.  Dr. Nyusztay Iván: Az abszurd identitás Albert Camus és Samuel Beckett mővészetében. 2013/14 – 13.  Orbán Eszter ford.: Leopoldo Alas (Clarín): A temetésemen (Egy ırült elmélkedése). 2006/3 – 44.  Osváth Gábor: A koreai mondat és a koreai vers szerkezete. 2007/5 – 48.  Osváth Gábor: Új sidzso-fordítások. 2008/7 – 49.  Osváth Gábor: Egy tragikus sorsú koreai költı, Cshon Szángbjong. 2009/8 – 76.  Szijj Mária: ¿Quién asume la traducción al castellano de la literatura de lenguas pequeñas? 2012/13 – 70.  Szokács Kinga: Commedia dell’Arte – mővészeti mozgalom és multimedialitás a XVI– XVII. században. 2007/5 – 53.  Termelné Györke Judit: A láthatatlan ház lakója. 2009/8 – 79. KÉPZÉSEINK  Égel Sándorné: A felsıfokú szakképzés helye és szerepe a felsıoktatásban. 2007/5 – 60. KITEKINTÉS  Babos Krisztina: Szakmai érdekvédelmi szervezetek Portugáliában. 2004/1 – 36.  Dr. Kéri András: Haiti és a fehér ember történelme. 2010/9 – 60.  Dr. Kéri András: Felbomló Holland Antillák - terjeszkedı Európai Unió. 2011/11 – 77.  Kovácsné Kozma Éva: Napóleon asztalánál. 2011/11 – 85.  Schiller Katalin: A tortilla? Maga a csoda! 2011/11 – 80.  Dr. Szilfai Anna: A „kétnyelvő” Svédország. 2012/12 – 56.

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

115

 Dr. Zsák Helga: Burgundia: bor és barátok. 2008/7 – 47.  Dr. Zsák Helga: a „Grand Tour”-tól az asztaltáncoltatásig. 2011/11 – 87. KOMMUNIKÁCIÓ  Chandler, Nick: Thunderstruck: culture shock in the classroom. 2014/15 – 34.  Dr. Dósa Ildikó – Dr. Loch Ágnes: Interkulturális kommunikáció – egy régi program új köntösben. 2014/15 – 24.  Dr. Zsubrinszky Zsuzsanna: Az életstílus-leltár haszna a tárgyalópartner megismerésére. 2014/15 – 41. KONFERENCIA  Katona Zsuzsanna: Mások hogy csinálják? Ismerkedés az uniós országok intelligens oktatási rendszerével. 2009/8 – 91.  Katona Zsuzsanna: Tudásmunkások a tanulók szolgálatában. 2010/9 – 77.  Katona Zsuzsanna: Beszámoló a III. Oktatás-informatikai konferenciáról. 2011/11 – 89.  Katona Zsuzsanna: Önállóság és lendület az oktatásban. Beszámoló a 2012 júniusában megrendezett szakértıi tanulmányútról. 2013/14 – 78.  Dr. Zsák Helga: Találkozás egy Michelin-séffel… 2010/9 – 80.  Dr. Válóczi Marianna: Nyelvoktatás és foglalkoztatottság: egy konferencia margójára. 2012/12 – 84. KÖNYVISMERTETÉS  Apróné G. Ágnes: Nyelv és identitás. 2010/9 – 85.  Balázs Júlia: Ha alapfokú pénzügyi angol nyelvvizsgát akar tenni… 2010/9 – 88.  Dr. Benyó Marianna: A Külügyi Hivatal és a múlt. 2012/12 – 92.  Hoványiné Medve Éva: Miért és hogyan olvas(tas)sunk? 2014/15 – 103.  Hukné Dr. Kiss Szilvia: Márkus Éva: szerk.: Zur Volkskunde der Ungarndeutschen. 2011/11 – 93.  Magyar Gézáné: Susan Kaufmann, Lutz Rohrmann, Petra Szablewski-Çavuş Orientierung im Beruf. 2013/14 – 84.  Dr. Nagy Rita: Hedvig Ujvári: Zwischen Bazar und Weltpolitik. Die Wiener Weltausstellung 1873. 2012/13 – 36.  Schiller Katalin: Kulturális antropológia az oktatásban – recenzió Dr. Letenyei László két kötetérıl. 2013/14 – 87.  Dr. Szıke Andrea: „A sárga A4-es” – Könyvismertetı. 2011/11 – 62. KÖNYVÚJDONSÁGAINK  Dr. Bodolay László – Kiss Szilvia – Kósik Ferenc: „Az európai kultúra és történelem” c. elıadást kísérı német nyelvő szeminárium új oktatási koncepciója. 2006/4 – 47.  Dr. Bodolay László – Liptai Beáta: Interkulturelle Kommunikation (Texte, Aufgaben und Materialien). 2006/4 – 52.  Dmitrijevna, Burvikova Natália – Nyikolajevics, Scsukin Anatolij: Dr. Kovács Ilona Julianna – Dr. Viczai Péter Tamás: Bevezetés a nemzetközi gazdaságba orosz nyelven. 2007/5 – 65.  Kövér Péter – Virágh Árpád: Új, kísérleti német szaknyelvi tankönyv a PSZFK-n. 2009/8 – 87.  Kövér Péter – Virágh Árpád: Német pénzügyi-számviteli és üzleti nyelvkönyv a komplexitás jegyében. 2012/12 – 87.  Magyar Gézáné: „Színes” szaknyelvi ismeretek. 2012/12 – 90.  Major Veronika: Kéri András: Mai asztúr költészet. 2007/5 – 63.  Radnóczi Éva: Magyar-olasz, olasz-magyar idegenforgalmi szótár. 2004/1 – 43.  Szokács Kinga: Radnóczi Éva: La lingua italiana nel turismo. 2005/2 – 56.  Termelné Györke Judit: A Vudu valóság – Kéri András: Vudu világ Hispaniola szigetén. 2009/8 – 90.

NYELVVILÁG

116

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

 Dr. Zsák Helga: Kozma Éva: Gyakorló feladatok a francia nyelvi középfokú idegenforgalmi és vendéglátóipari szakmai nyelvvizsgához. 2006/4 – 51.  Dr. Zsák Helga: Kozma Éva: Beszédértési gyakorló feladatok a francia idegenforgalmi szakmai nyelvvizsgához. 2007/5 – 64. KÖNYVÚJDONSÁGOK  Dr. Benyó Marianna: Borostyánba zárt múlt. 2008/7 – 62.  Poprócsi Árpád: Egy szótár, ami beszél. 2008/7 – 59.  Tóth Andrea: Abram De Swaan: A nyelvek társadalma (A globális nyelvrendszer). 2008/7 – 57. KULTÚRA  Schiller Katalin: Peregrinación al Nevado Sagrado (Ausangate, Cuzco, el Perú). 2012/13 – 81. KULTÚRTÖRTÉNET  Neumayerné dr. Streitman Krisztina: A színház körüli harcok Shakespeare korában. 2014/15 – 81.  Dr. Pál Ágnes: Rövid az élet. Bepillantás XVII. századi francia nemesek családi levelezésébe. 2010/9 – 48.  Dr. Lukács András: Benyák Bernát József latin nyelvő magyar grammatikájának jelentısége a magyar mint idegen nyelv oktatásának történetében. 2014/15 – 76.  Dr. Olasz György József: Szemelvények a francia sanzon történetébıl. 2014/15 – 89. KURZUSAINK  Chandler, Nick: Negotiating, a class of its own. 2010/10 – 87.  Görgényi István – Király Judit: Business Ethics at the College of Finance and Accountancy. 2010/10 – 81.  Romsics Ferenc: Comparative advantages. 2010/10 – 85. LEGENDÁK  Major Veronika ford.: Asztúriai legendák. 2006/3 – 39. MÉRÉS – TUDOMÁNY  Lukácsi Zoltán: Illeszkedés és alkalmazhatóság: A modern tesztelméleten alapuló számítógépes programcsomagok képességszint-becslése – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (1. rész). 2012/12 – 5.  Dr. Lukácsi Zoltán: Az item-válasz elmélet és az itemfüggetlenség elvének megsértése: A részpontozásos itemek – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (2. rész). 2013/14 – 5.  Dr. Lukácsi Zoltán: Eltérı nehézségő vizsgák, eltérı képességő vizsgázók: A látens regresszió – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (3. rész). 2014/15 – 16. MEXIKÓ: INDIÁNOK  Hegedős Gyula: Az Európa-centrikus történelmi terminológia problémái. 2007/6 – 5.  Kéri András: A felhık lakói: a zapotékok és a mixtékek. 2007/6 – 29.  Schiller Katalin: Halottak Napja. Egy katolikus (?) ünnep a totonákoknál. 2007/6 – 11. MÓDSZERTAN  Apróné G. Ágnes: The nature of pragmatic competence. 2010/10 – 68.  Asztalos Réka: The use of computers as a means of fostering learner autonomy in FLT. 2010/10 – 74.  Dr. Biróné Udvari Katalin: Válságmenedzselés vagy nevelés? A nevelés dilemmái változó (?) értékrendő világunkban. 2004/1 – 10.  Kulcsárné Majos Zsuzsanna – Dr. Uzsoki Andrea: Bemutatjuk a Bevezetés a kontrasztív országtanulmányokba c. angol nyelvő jegyzetsorozatot. 2007/5 – 5.  Szilágyi Anikó: Néhány ötlet az újságok tanórai alkalmazásához. 2006/4 – 11.  Dr. Szilfai Anna: Angol nyelvi tanulási technikák a BGF KVIFK Európa Tanulmányok szakirányán. 2004/1 – 7.

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

117

 Szıke Andrea: Egy korszerő tankönyv. 2005/2 – 5.  Dr. Válóczi Marianna: Hatékonyságnövelés a nyelvórán a nyelvtanulási motiváció holisztikusabb és egyben pragmatikusabb szemlélete. 2006/4 – 5.  Dr. Zsubrinszky Zsuzsanna: The gift of listening. 2010/10 – 64. NEKROLÓG  Szerkesztıség: Óváriné Mekis Zsuzsanna (1958–2010). 2011/11 – 53.  Szerkesztıség: Viziné Sárosdy Edit (1946–2011). 2012/12 – 53.  Szerkesztıség: Dr. Szilfai Anna: (1949–2011). 2012/12 – 55. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK  Katona Zsuzsa: The Q-school: ICT support for quality schools in the European Union. 2010/10 – 93.  Király Judit: Contacts, courses, collaboration. 2010/10 – 90. NYELVÉSZET  Dr. Benke Eszter – Széky Anna: Write an e-mail of 100-120 words – What the teacher/student needs to know about business e-mail. 2010/10 – 16.  Bérces Edit: Sports, economics, and language. 2010/10 – 25.  Chandler, Nick: A hodgepodge of higgledy-piggledy... 2010/10 – 5.  Dósa Ildikó: A számviteli mérleg rendszerének terminológiai elemzése. 2009/8 – 19.  Hukné Dr. Kiss Szilvia: Magyar jövevényszavak az ausztriai német nyelvben. 2009/8 – 34.  Kövér Péter: Az ifjúsági szleng használata. 2010/9 – 11.  Kövér Péter: A nyelvi udvariatlanság, az udvariasság és az irónia megnyilvánulása a két nemnél. 2011/11 – 23.  Mekis Zsuzsanna: A turisztikai szaknyelv vizsgálata szociolingvisztikai szempontból. 2011/11 – 54.  Dr. Olasz György József: A magyarországi rromani (cigány) nyelvváltozatok eredetének és felosztásának kérdései. 2012/12 – 21.  Dr. Orosz Árpád: A másodlagos, predikatív funkciójú passzívumokról a magyar nyelvben. 2008/7 – 23.  Dr. Orosz Árpád: A szenvedı szerkezetek kialakulásáról. 2010/9 – 18.  Dr. Polcz Károly: Az explicitációs hipotézis a nyelvészeti fordításkutatásban. 2014/15 – 9.  Poprócsi Árpád: Slang, the poetry of everyday life. 2010/10 – 8.  Schiller Katalin: A bable, Asztúria nyelvjárása. 2006/3 – 24.  Szekrényesné Rádi Éva: Kognitív nyelvészet. 2011/11 – 18.  Dr. Szénich Alexandra: Lernerautonomie und Fachsprachenunterricht oder Wie viel Lernerautonomisierung brauchen Studenten? 2012/13 – 5.  Szijj Mária: Fordítsuk-e paellának a ludaskását? 2009/8 – 30.  Szijj Mária: A vízi vidámparkok metaforavilága Magyarországon és Spanyolországban. 2011/11 – 11.  Veljanovszki Dávid: A szóbeli tudományos kiselıadás magyarországi angol mint idegen nyelv környezetben. 2010/9 – 5.  Dr. Virágh Árpád: Fügét kap a papír: Tızsdei szleng. 2009/8 – 25.  Dr. Virágh Árpád: Összetettség, interdiszciplinaritás a jogi nyelvészetben. 2011/11 – 5. NYELVPEDAGÓGIA  Csányi Eszter: Über die Zweisprachigkeit. 2012/13 – 20.  Dr. Virágh Árpád: Störung des Sprachvermögens – die kaum gekannte Aphasie. 2012/13 – 14.  Dr. Loch Ágnes: National identity and ’nativeness’. 2010/10 – 34.  Veljanovszki Dávid: Raising cultural awareness in the language classroom as a means of aiding learners’ cognitive, psychological and social development. 2010/10 – 29.

NYELVVILÁG

118

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

OKTATÁS ÉS MUNKAERİPIAC  Dr. Jármai Erzsébet Mária: Az oktatás potenciális perspektívái a munkaerı-piac versenyképességének javításában és a humán erıforrás értéknövelése terén. 2011/11 – 28. OLVASÓLÁMPA  Kéri András ford.: Kanári-szigeteki versek. 2004/1 – 41.  Kéri András ford.: Versek. 2005/2 – 48.  Kéri András ford.: Mai asztúr költık. 2006/3 – 49.  Kéri András ford.: Mai asztúr költık. 2006/4 – 45.  Kéri András ford.: Kanári-szigeteki költık. 2007/5 – 56.  Kéri András ford.: Mai asztúr költık. 2008/7 – 53.  Kéri András ford.: Asztúr költık 85 2009/8 – 85.  Kéri András ford.: Mai asztúr költık. 2010/9 – 66.  Kéri András ford.: Karibi költık. 2011/11 – 71.  Kéri András ford.: Indián költemények: Mai mexikói költık. 2012/12 – 66.  Kéri András ford.: Közép-amerikai költık. 2013/14 – 61.  Kéri András ford.: Indián költemények: Mapucse, janakona és kicsua költık. 2014/15 – 96. PÁLYÁZAT  Dr. Marinovich Endre – Kovács Ilona Julianna: Az Orosz Tanszéki Csoport OM nyertes Pályázatának ismertetése. 2006/4 – 54. PEDAGÓGIA  Beke Judit – Tick Andrea: Írott szöveg értésének mérése és ennek statisztikai értékelése a Zöld Út középfokú gazdálkodásmenedzsment szakmai nyelvvizsgán. 2009/8 – 5.  Dr. Jármai Erzsébet Mária: Pedagógusképzés és tanulásfelfogás. 2010/9 – 22.  Nagy Orsolya – Pethıné Choma Anita: Felmérés a szakmai idegen nyelvi képzésrıl a PSZFK-n. 2009/8 – 17.  Dr. Pál Ágnes: Experiencias con el uso de wiki en la enseñanza del español con fines específicos (español para el turismo) en la Escuela Superior de Economía de Budapest. 2012/13 – 76.  Dr. Szénich Alexandra: Az idegennyelv-tudás érvényessége. Német nyelvi érvényességvizsgálat a felsıfokú továbbtanuláshoz szükséges nyelvtudás szempontjából. 2010/9 – 31. PEDAGÓGIA-PSZICHOLÓGIA  Dr. Biróné Udvari Katalin: A pedagógus beszéde és írása. 2005/2 – 15.  Szekrényesné Rádi Éva: Neuro-Lingvisztikus Programozás. 2007/5 – 15.  Szokács Kinga: A pszichodráma pszichológiai és kultúrtörténeti gyökerei. 2004/1 – 22.  Válóczi Marianna: Mitıl motiváltak a külker hallgatók az üzleti szaknyelvórán? 2007/5 – 10.  Dr. Jármai Erzsébet Mária: A tanulásfelfogás új paradigmája vagy eleink pedagógiai gondolkodásának esszenciája nyer igazolást? 2008/7 – 5. PhD  Dr. Balogh Katalin: Az udvariasság elemei a mai francia nyelvben. 2006/4 – 29.  Dr. Biróné Udvari Katalin: Az autentikus gazdasági szaknyelvi szövegek alkalmazási lehetıségei és szerepük a kultúra közvetítésében a gazdasági szaknyelvtanítás és -tanulás során. 2006/4 – 25.  Csányi Eszter: Fejlesztı értékelés a felsıoktatásban az idegen nyelv hatékonyabb elsajátítása érdekében. 2010/9 – 71.  Hegedős Gyula: Angol-magyar kapcsolatok 1944-1956. 2004/1 – 28.  Jármai Erzsébet Mária: Az érzelmi hatásmechanizmusok és az idegennyelv-tanulás hatékonysága. 2004/1 – 26.

NYELVVILÁG

REPERTÓRIUM – TÉMA SZERINT

119

 Loch Ágnes: A tesztfeladat típusának és nyelvének hatása a szövegértési tesztek eredményére. 2005/2 – 29.  Makrányi Zsófia: Honnan ered a különbség a nıi és férfi nyelvhasználat között? 2006/4 – 16.  Dr. Orosz Árpád: A passzív szerkezetek jelentéstani értelmezése és az ezzel kapcsolatos összehasonlító és areális nyelvészeti kutatások perspektívái. 2006/4 – 20.  Szitnyainé Gottlieb Éva: Pszicholingvisztikai szempontú hibakutatás – Önkorrekciós mechanizmusok német vizsgadolgozatokban. 2010/9 – 75.  Zsák Helga: A bosszú témájának feldolgozása a XVII. századi francia drámában a vervinsi békétıl (1598) a Fronde mozgalomig (1648-52). 2005/2 – 31. SZÍNHÁZ  Szokács Kinga: Olasz színházak a XX. sz. második felében – vázlat. 2008/7 – 44.  Szokács Kinga: Pier Paolo Pasolini színházai. 2010/9 – 52.  Dr. Nyusztay Iván: Václav Havel hatása az angol abszurd színházra. 2014/15 – 58. TÖRTÉNELEM  Hegedős Gyula: Hungary in British foreign policy, 1941–1947. 2010/10 – 53.  Dr. Hegedüs Gyula: Magyar–brit kulturális kapcsolatok 1945–1953. 2012/12 – 41.  Dr. Hegedüs Gyula: A „magyar kérdés” a londoni parlamentben 1945–1947. 2014/15 – 66.  Hukné Dr. Kiss Szilvia: A házasságkötések alakulása a Bakony-hegység négy német nemzetiségő falvában. 2013/14 – 27. TURIZMUS  Dr. Arribas Sánchez, Carlos: El turismo de religión y naturaleza en Asturias. 2006/3 – 19.  Dr. Monfort Mir, Vicente M.– Obernauer Strauss, Alejandro M.: El turismo español. 2012/13 – 37.  Dr. Valdés Peláez, Luis – Valle Tuero, Eduardo A.: El turismo en Asturias. Principales magnitudes y características. 2006/3 – 17.  Dr. Valdés Peláez, Luis – Valle Tuero, Eduardo A.: El turismo en Asturias. 2012/13 – 52. TURIZMUSTÖRTÉNET  Dr. Lukács András: Az útikönyv mőfajának története. 2013/14 – 20. ÚJ VIZEKEN  Babos Krisztina: A fordításkutatás aktuális tendenciái Brazíliában. 2005/2 – 23.  Dr. Surányi Lajosné: Vevıcentrikus eladási/értékesítési készségek Szemtıl szemben a vevıvel (Új angol nyelvő kurzus bemutatása). 2004/1 – 19. VILÁGJÁRÓK  Hegedős Gyula: Egy magyar diplomata utazásai a 17. században. 2009/8 – 60.  Poprócsi Árpád: A tibetológia megteremtıje: Kırösi Csoma, a nyelvész. 2009/8 – 53.

NYELVVILÁG