Nyelvstratégia és nyelvművelés SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, október 7., 8., 9

Nyelvstratégia és nyelvművelés SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, 2010. október 7., 8., 9.

SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK - 2010

Szerkesztette: Hódi Éva Lektorálta: Hódi Éva Nyomdai előkészítés: Hódi Sándor Kiadja: A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Nyomás: Proleter Kft., Óbecse 2011.

2


NYELVSTRATÉGIA ÉS NYELVMŰVELÉS Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 2010. október 7., 8., 9.

ADA, 2011.

3


„Hiszen egymás nélkül semmit se ér a nyelv, Egymás nélkül semmit se ér a szó.” (Parancs János)

4


Hódi Éva Nyelvstratégia és nyelvművelés Bevezetés Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 40 éves évfordulóját 2010-ben ünnepeltük. 1970-ben rendezték meg első ízben a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat, s valószínűen az első Nyelvművelő Napok szervezői sem gondolták, hogy az általuk létrehívott nyelvi rendezvény ennyi időn keresztül megmarad. 2010-ben a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 40. évfordulója alkalmából természetes, hogy a nyelvművelés kérdésével foglalkoztunk, és áttekintettük a Nyelvművelő Napok négy évtizedének alakulását. Négy évtized igen hosszú idő, gondoljuk csak meg, mennyi változás történt ez idő alatt az élet minden területén térségünkben. Vonatkozik ez a Nyelvművelő Napokra is, és vonatkozik ez magára a nyelvművelés kérdésére is. Ezt a változást jelezte a 2010. évi tanácskozás témaválasztása: Nyelvstratégia és nyelvművelés. Napjainkban azt tapasztalhatjuk, hogy az anyanyelv kérdése megint az érdeklődés homlokterébe került. A különböző területeken élő nemzetrészeknél más és más formában. Hiszen már az sem mindegy, hogy az anyaországról van szó, vagy a Kárpát-medencei térség országairól,

A K É É É H K

5


avagy a nyugati területen élő magyarok nyelvéről. Az sem mindegy, hogy európai uniós országról van szó, csatlakozásra váró országról, vagy éppen olyan országról, mely még igen távol esik a csatlakozás lehetőségétől. Ugyanakkor egyre többet hallunk egy átfogó nyelvstratégia szükségességéről a nyelv töretlen fejlődése szempontjából, de talán még kevéssé tudjuk, mi mindent foglal magában a nyelvstratégia, melyek a fő cselekvési területei, és hol van a helye ebben az átfogó nyelvi tervezési programban a nyelvművelésnek. A 2010. évi tanácskozáson a fentiekkel kapcsolatban számos fontos gondolat merült fel. Jelen kiadványunkban közöljük az elhangzott előadások írott változatát. 2010-ben, akárcsak a korábbi években, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programjai között megszerveztük a középiskolások és az általános iskolások nyelvi vetélkedőit. Maradandó élményt jelentő irodalmi esten meghallgattuk Szentpéteri Eszter önálló műsorát. Koszorúzási ünnepséggel tisztelegtünk névadónk, a nagy nyelvész, Szarvas Gábor emléke előtt. Kiállításunkon a Kárpát-medencében működő nevezetesebb magyar nyelvi intézeteket és műhelyeket mutattuk be. Jelen könyvünkben közzétesszük a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok írásos dokumentumait, a tudományos tanácskozáson elhangzott előadásokon kívül a versenyeken, vetélkedőkön résztvevő és díjazott tanulók névsorát, a feladatlapokat, a koszorúzáson, a kiállí6


tás megnyitásán elhangzott beszédet és több más anyagot. Részleteket közlünk a sajtóvisszhangból, és a Nyelvművelő Napok különböző rendezvényein készült képanyaggal szeretnénk kicsit visszaadni a rendezvénysorozat hangulatát. Kiadványunkat a nyelv iránt érdeklődő minden kedves olvasónak szánjuk. Ez a kötet része annak a sorozatnak, melyet 1995 óta minden évben kiadunk, megörökítve az aktuális évben tartott Nyelvművelő Napok történéseit. A 2010. évi rendezvényről készült könyvünk immár e sorozat 16. kötete. Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik lehetővé tették a 2010. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok megszervezését.

7


A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja 2010. október 7. 10 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében Beszédverseny a középiskolák tanulói számára A nyelvészeti pályázat eredményhirdetése 18 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében „Előtted Uram a hon java, Hulljon a lomb, csak éljen a fa.” Szentpéteri Eszter önálló irodalmi estje 2010. október 8. 10 órakor a Cseh Károly Általános Iskolában Játékos nyelvi vetélkedő a községi általános iskolák 4. osztályos tanulói számára Játékvezető: Szűcs Budai Engelbert Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára – elődöntő 8


13,00 órakor az adai színházteremben A nyelvészeti pályázat eredményhirdetése az általános iskolák tanulói számára Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára – döntő Játékvezető: dr. Szűts László, Budapest, Kormányos Katona Gyöngyi, Zenta 2010. október 9. 9 órakor Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzása Adán 9, 30 órakor A magyar nyelv műhelyei a Kárpát-medencében c. kiállítás megnyitása az adai könyvtár kiállítótermében 10 órakor Tudományos tanácskozás az adai Képviselő-testület tanácstermében Téma: Nyelvstratégia és nyelvművelés

9


A 2010. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület – Ada Szarvas Gábor Könyvtár – Ada Ada Község Önkormányzata

10


I. NYELVSTRATÉGIA ÉS NYELVMŰVELÉS

11


12


Hódi Éva Négy évtized az anyanyelv szolgálatában Negyven éves az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok A nyelvművelés kisebbségi helyzetben nemcsak kifejezetten a nyelv művelését, vadhajtásainak a nyesegetését jelenti. Sokkal több annál. Kisebbségi körülmények között fokozottan érvényes a nyelvművelésre Bárczi Géza megállapítása, mely szerint: a nyelvművelés nem egy szűk csoport szakmai, belső ügye, hanem egész művelődésünket, egész magyarságunkat érdeklő tevékenység”. A nyelvművelés kisebbségi helyzetben egyfelől a nemzeti hovatartozás tudatosodását, tudatosítását és vállalását jelenti, ezen felül azonban azoknak a körülményeknek a meglétét is, amelyekben ezt vállalni lehet. Jelenti azt is, hogy a nemzeti hovatartozást megőrzendő, becses értéknek tekintik, s csak ezen felül jelenti magát a konkrét nyelvvédő tevékenységet, a hibák, magyartalanságok, idegenszerűségek elleni küzdelmet és hasonló tevékenységet. A Szarvas Napokat ebből a kontextusból is érdemes áttekinteni. I. A rendezvény négy évtizedes „története” híven tükrözi azokat a társadalmi változásokat, amelyek Jugoszláviában lezajlottak e negyven év alatt. A Szarvas 13


Gábor Nyelvművelő Napok megindításához kedvező politikai légkör alakult ki a hatvanas évek végére. Ha belegondolunk, valóban, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje Jugoszláviában talán minden vonatkozásban a „csúcs” volt. Viszonylagos anyagi jólét, világútlevél, kedvező külföldi megítélés, a környező szocialista államokkal szemben lényegesen jobb helyzet és sokkal kedvezőbb kilátások jellemezték ezt az időszakot. Vonatkozott ez az itt élő magyarokra is. Persze ebből az időből datálódik az itt élő magyarok – elsősorban értelmiségiek – körében divatos „jugoszlávság” és „európaiság” eszméje – szemben a magyar identitás vállalásával, a különutas ún. „jugoszláviai magyar irodalom” gondolata szemben az egyetemes és egységes magyar irodalom felfogásával, akárcsak a nemzeti vagy nemzetiségi alapon történő egyesületek, szervezetek létrehozásának lehetetlensége, ill. rendkívül problematikus volta. Ebben az időben talán a Jugoszláviai (vagy Vajdasági) Magyar Nyelvművelő Egyesület volt az egyetlen kifejezetten magyar és nem vegyes összetételű szervezet. A fenti körülmények között került sor az első Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok megszervezésére. A Nyelvművelő Napok gondolata a személyes visszaemlékezések szerint az adai Gere Vince plébános nevéhez kötődik, aki már 1968 elején felhívta a figyelmet Szarvas Gáborra, a kiváló magyar nyelvészre, aki Adán született 1832-ben. Ennek nyomán Urbán János adai születésű író 1968-ban beadvánnyal fordult az adai 14


községi vezetőséghez, melyben többek között a következőket írja. „Kevés olyan város, község vagy helység van a Tisza mentén, Bácskában, mint Ada, ahol olyan nagyérdemű tudós született, mint Szarvas Gábor. Nem szavakkal, tettekkel igazoljuk, hogy követjük őt, az ő utain járunk, hogyha a jugoszláviai magyarság anyanyelvének megőrzése, fejlesztése érdekében a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület és Ada dolgozói kétévenként Adán Szarvas Gábor Nyelvművelő Hetet szerveznek.” (Szabó Sz. Ilona: A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok harminc éve. Millenniumi kiadvány). A beadványban többek között Szarvas Gábor szobor ismételt felállítását is javasolja (az 1896-ban felállított, és 1919-ben ledöntött szobor helyett – ez a javaslat már 1972-ben megvalósult (Kovács József visszaemlékezése szerint többek között Gere Vince plébános úr is segített ebben), s ezt a szobrot koszorúzzuk meg azóta is minden alkalommal. Több más javaslat is szerepelt a beadványban, többek között a Szarvas Gábor ösztöndíjalap a tehetséges fiataloknak, vagy a máig aktuális javaslat, az, hogy nevezzenek el utcát Szarvas Gáborról – ebben az ügyben már mi is, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, a rendszerváltozás óta minden választás után kérelemmel fordultunk minden új adai önkormányzathoz. Az első Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok megszervezése a Szocialista Szövetség adai községi választmányának s a választmány művelődési alosztályának a jóváhagyása után lehetségessé vált. A szabályzat 15


szerint a rendezvény előkészítésében részt vettek az adai társadalmi-politikai szervezetek, valamint a Magyar Tanszék, az 1969-ben létrejött Hungarológiai Intézet és a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület képviselői is. Mint ahogy a korabeli visszaemlékezésekből kiderül, igen nagyszabású és látványos volt az első rendezvény. Nagy közönség, számos neves magyarországi és hazai vendég vett részt a rendezvényeken, színháznyi hallgatóság előtt folytak az előadások, felszólalások. A Szarvas Napok Ada nagy ünnepe lett, s ezt a látványos, tömeges jelleget a rendezvény a hetvenes években meg is őrizte. Hogy ebből mennyi volt a konkrét nyelvvédő törekvések iránti odaadás és mennyi a demonstráció, ezt nem tudjuk eldönteni, és nem is lényeges. A fontos az, hogy igen sokan nekibátorodva nemzeti alapon is meg mertek nyilatkozni, és jelenlétükkel, részvételükkel is kifejezték ennek igényét. Az első problémák azonban hamar jelentkeztek, és előrevetítették a későbbi súlyos gondokat. Már 1976ban két előadó fellépését nem engedélyezték a Nyelvművelő Napokon, s elkészített előadásaik szövege sem jelenhetett meg az előadásokat tartalmazó kiadványban. Ez volt a kezdet. 1981-ben az egész rendezvényt betiltották, noha már a meghívókat is szétküldték. A szervezőket elmarasztalták, pártbüntetésekkel, megrovásokkal sújtották. Azok között, akik mindezt elszenvedték, vannak olyanok, akik mind a mai napig nem tették túl magukat a történteken. A többség szerencsére már lelkileg túljutott ezen a csúnya ügyön. Horváth 16


Mátyás Válsághelyzet c. megrázó visszaemlékezésében felidézi e szörnyű időszakot, melynek szenvedő alanya volt (A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 30 éve. Millenniumi kiadvány). A párt „tökéletesen” működött: nemcsak hogy nem lehet nyomára jutni semmi anyagnak ebből az időszakból, de még csak azt se lehet megtudni, mi volt a baj. No, hogy ténylegesen mi szúrta a párthatalom szemét, ezt el tudjuk képzelni. Valószínűen a rendezvény magyar jellege, de hogy mi ürügyet találtak erre, ez jószerivel azok előtt is rejtve maradt, akik szenvedő alanyai voltak a történéseknek. II. A rendezvény válságos éveknek nézett elébe, s e válságos évek egy egész évtizedet tettek ki. A rendezvény teljes arculata megváltozott: Szarvas Gábor szülővárosa, a rendezvény megálmodói szerinti természetes színhelye, Ada, teljesen elvesztette központi szerepét. A Nyelvművelő Napokat a legkülönbözőbb időpontokban rendezték meg, nem tartva magukat a megszokott dátumokhoz, s az egyes programok helyszíneit is „szétdobálták”: játékos vetélkedő volt pl. Kikindán, Topolyán, tudományos ülés a Tanszéken, Újvidéken, koszorúzás Adán. Mondhatnánk azt is, hogy ezek a rendezvények legfeljebb mint cimkét hordták magukon a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok nevét, de a 70-es években „bejáródott” rendezvényhez nem sok közük volt. Nemcsak a központi helyszín elvesztése miatt, hanem hatásának összességében. A különböző időpontokban különböző színhelyeken lebonyolított prog17


ramok látogatottsága csökkent, nem tudott a figyelem középpontjába kerülni, s ily módon éppen az tűnt el belőle, ami a legfontosabb volt: nem tudott a nyelv ünnepe lenni. E jelenségek híven tükrözik azokat a viszonyokat, amelyek jellemezték általában véve is a Vajdaságban élő magyarok életét ezekben az években. A látszólagos nyugalom mögött komoly feszültségek húzódtak meg. Hogyan értékeljük hát ezeket az éveket? Egyfelől tisztában kell lennünk azzal, hogy a rendezvény a 70-es évekhez képest jelentőségében visszaesett, sőt, félő volt, hogy ha sokáig ily módon folytatódik tovább, olyannyira szétesik, hogy végül meg is szűnik. Mégis igen fontosnak látjuk, hogy ilyen módon is sikerült fenntartani a rendezvény folytonosságát, hogy annyi gáncsoskodás, felelősségre vonás ellenére is, nyilván a „felülről” jövő doktrínákat maximálisan szem előtt tartva, „felülről” szigorúan ellenőrzött és kinevezett szervezőbizottsággal, de mégis sikerült megtartani a Nyelvművelő Napokat. A Szarvas Napoknak ebben a formában is nagy jelentősége van a nyelvművelés folyamatossága – és tágabb értelemben a magyar nyelvi tudat és anyanyelvmegőrzés fontosságának tudatosítása terén. III. A 80-as évek legvégén ismét újabb változás állt be a Szarvas Napok megrendezése során. Felmerült az igény, hogy vissza kell hozni Adára, természetes közegébe, s ennek megfelelően 1990-ben már Adán kerül18


tek megrendezésre a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ettől az időtől kezdve rendszeresen, háborítatlanul, minden évben sikerül megszervezni a rendezvényt. Mi állhatott e kedvező változások hátterében? Minden bizonnyal azok az új törvényes lehetőségek, melyeknek köszönhetően lehetségessé vált a nemzeti alapon való szerveződés. Ekkor jött létre az első magyar érdekvédelmi szervezet, megalakultak az első magyar önállóan bejegyzett hagyományápolő körök, tudományos társaságok, néptánckörök és más magyar egyesületek. Mivel a törvényes lehetőségek megengedték a nemzeti alapon – és nem a korábban divatos „testvériség-egység” alapján – történő szerveződést, nem volt annyira szálka „felsőbb körök” szemében a kifejezetten a magyar nyelv védelme és művelése érdekében megrendezett rendezvénysorozat sem. Persze mindez nem ment ilyen simán. Az öncenzúra, a bizonytalanság, korábbi félelmek s a jól beidegződött reflexek még működtek egy darabig. Példa erre az 1990-es rendezvény, melynek Nyelv és tudat volt a tudományos témája, s melynek egyik meghívott előadója, a neves vajdasági író-költő, valószínűleg megneszelve a szemléletváltást, egyszerűen távolmaradt a rendezvényről. Más gondok is adódtak, mégpedig kompetenciabeli problémák. A 90-es évek elején – igaz, hogy elsősorban a belső feszültségek szintjén –, a Szarvas Napok kapcsán illetékességi problémák is felmerültek, mégpedig olyan formában, hogy egyáltalán jogosultak-e az adaiak meg19


szervezni a Szarvas Napokat, amikor még mindig érvényben volt – mivel nem vonták vissza – egy tartományi fórum által kiválasztott szervezőbizottság kinevezése. A feszültség évekig húzódott, de a kulisszák mögött zajlott, s végül a körülmények alakulásával ez is megoldódott. Mi is volt a lényege ennek a problémának? A 90-es évek elején, a rendezvény visszakerülésével Adára, az adaiak szívügyüknek tekintették a rendezvény régi dicsőségének visszaállítását, és ennek szellemében fogtak hozzá a Szarvas Napok újbóli megszervezéséhez. Fontos mozzanat a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület megalakulása 1993-ban, ami hozzájárult a szervezési teendők ésszerűsítéséhez és erősítette a Nyelvművelő Napok jogállását. A valamikori kinevezett újvidéki bizottság, mely valószínűen egyben felügyeleti és ellenőrző szerv is lehetett, tevőlegesen nem foglalkozott a rendezvény megszervezésének tengernyi gondjával, a felügyeleti és ellenőrző szerepre pedig a 90-es években már nem volt szükség, így magától elsorvadt. Volt azonban egy ennél kényesebb probléma is, nevezetesen a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesülettel, a Nyelvművelő Napok megindítójával való feszültség. Az 1993. februárjában létrejött adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület egyik fő feladatának tekinti a nyelvművelő munka folyamatos művelését és a korábbi gyakorlattól eltérően minden évben vállalja a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok megszervezését. Erre 20


szükség is van, ha a nyelvművelés folyamatossága a célunk. A két illetve háromévenkénti rendezvény nagy kiesést jelent a folytonosság szempontjából. A 90-es évek elejétől új helyzetet teremtett az is, hogy a korábbi központi pénzelés elapadása miatt új forrásokat kellett találni a rendezvények lebonyolítására, költségeinek fedezésére. Ekkor indultak be a különböző alapítványok, megindult a pályázati rendszer, egyéni támogatókat, szponzorokat kellett keresni. Mindenkinek új helyzet volt ez. Ezek a körülmények is közrejátszottak abban, hogy a rendezvény megszervezése átment a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület hatáskörébe. A feszültség inkább csak a Szarvas Gábor-díj kiosztása körül volt érzékelhető. Az adaiak szerették volna, ha a Szarvas Egyesület Szarvas Gábor plakettje mellett a hagyományos Szarvas Gábor-díjat a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület továbbra is a Szarvas Napokon adja át, ám ez nem mindig alakult így. Napjainkra talán elsimult a feszültség. Közös érdekünk, a vajdasági magyar nyelvművelés ügye érdekében az együttműködés lehetőségeit keressük inkább. Összegezésként elmondhatjuk, hogy a Szarvas Napok története híven tükrözi azokat a háttérviszonyokat, s e viszonyok változásait, amelyek közepette a rendezvényt megszervezték. A hetvenes években a rendelkezések és a törvénybe foglalt kisebbségi jogok lehetővé tették egy ilyen típusú rendezvénysorozat beindítását mint a kisebbségi helyzetben élők anyanyelvi művelődésének és az anyanyelv megőrzéséért folytatott küzde21


lemnek a lehetséges megnyilvánulását, ám ezek a törvényes lehetőségek, ha ezek realizálásáról, konkretizálásáról volt szó, már nem mindig bizonyultak elégségesnek. A gyakran helyi szinten jelentkező, túlbuzgó „túl éber”, a törvényadta lehetőségeket olykor nem is ismerő pártfunkcionáriusok, mint a Szarvas Napok esetében, komoly problémákat tudtak okozni. A 90-es évek elejére azonban, noha az ország katasztrofális gazdasági helyzetbe került és más téren is súlyos gondok jelentkeztek, a Nyelvművelő Napok megszervezése során ilyen problémák nem merültek fel. Persze, most is vannak ellenzők, „ellendrukkerek”, acsarkodók, de ezek nem képviselnek olyan erőt és hatalmat, hogy tényleges akadályaivá tudnának válni e kisebbségi megmozdulásnak. Elmondhatjuk azt, hogy a 90-es évek elejétől napjainkig minden évben meg tudtuk valósítani az általunk tervezett programokat. A Szarvas Napok megszervezések anyagi lehetőségeink szabnak határt. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok jelentősége Felmerül a kérdés, hogy milyen szerepe lehet egy rendezvénysorozatnak a nyelvművelésben, az anyanyelvápolásban - általában véve és főleg kisebbségi körülmények között. Milyen szerepe van konkrétan a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napoknak? Sőt, szélsőségesen fogalmazva úgy is feltehetjük a kérdést, hogy 22


egyáltalán van-e, lehet-e kézzelfogható eredménye, és ha igen, ez mivel mérhető. Ha egészen távolról közelítjük meg a kérdést, azt kell mondanunk, hogy kisebbségi helyzetben egy magyar nyelvvel foglalkozó rendezvénysorozat már önmagában is ráirányítja a figyelmet az anyanyelvre. Függetlenül attól, hogy azon a tanácskozáson mivel foglalkoznak, kik vesznek részt, egyetértenek az elhangzottakkal, vagy éppen ellenkezőleg, másképp vélekednek, a rendezvény puszta megléte is a magyar nyelvhasználat iránti érdeklődést segíti. Kisebbségi viszonyok közepette ez már önmagában sem kevés, tekintettel arra, hogy kisebbségi helyzetben az anyanyelv használata nem – a helyes használata pedig még úgy sem - képvisel különösebb értéket. Hivatalosan sem, sőt gyakran sajnos a privát szféra szintjén sem. Ha egy nyelvművelő rendezvénysorozat át tud élni negyven évet a legkülönbözőbb politikai és kisebbségi viszonyok és helyzet változásai közepette, ez a folyamatosság szintén már önmagában véve is fenntartja az anyanyelvre irányuló figyelmet. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon a kezdetektől fogva a nyelvművelő munka különböző formában zajlott. Minden alkalommal nagy gondot fordítottak a tudományos és ismeretterjesztő tevékenységre. Volt, amikor az ismeretterjesztő jelleg dominált, a nyelvhasználati vétségek gyomlálása volt a cél, s a rendezvény minél tömegesebb jellege a sikeresség fokmérője: volt, amikor a tudományos megközelítés igénye 23


vált erőteljesebbé. A hetvenes években szervezett rendezvényeken „igazi” nyelvművelő kérdésekkel foglalkoztak: különböző magyartalanságok, hibák a közélet nyelvében, a beszélt nyelv problémái, a fordítás kérdései, stb. A nyolcvanas években a Magyar Tanszéken megrendezett tanácskozásokon a tudományos jelleg felerősödése volt érzékelhető. A 90-es évek elejétől ismét más tendencia érezteti hatását. A tudományos tanácskozásokon nem annyira a konkrét vétségek feltárása és az ezek elleni harc kerül előtérbe, hanem ennél sokkal általánosabb nyelvi kérdések, melyek megközelítése és feltárása nemcsak a nyelvtudomány, hanem olykor más tudományok, a pszichológia, jogtudomány, történettudomány stb. segítségével válik lehetővé. A Nyelvművelő Napok munkájába nyelvészeken kívül így bekapcsolódtak más szakemberek is, és hangsúlyozottabbá vált a nyelvnek, az anyanyelvi megnyilatkozásnak az ember egész személyiségét tükröző jellege. A 90-es években a tudományos tanácskozásokon nem a konkrét nyelvi hibák és vétségek ostorozásával, bírálatával foglalkoztunk, de annál több szó esett olyan nyelvi témákról, melyek az anyanyelv megbecsülését, az anyanyelv mint érték szemlélet megerősödését, az anyanyelv mint a nemzeti kultúra hordozója iránti büszkeség fokozását célozták. Úgy véljük ugyanis, hogy az igényes nyelvhasználat nagy mértékben függ attól, hogy egy adott környezet hogyan tekint anyanyelvére, hogyan vélekedik róla, milyen a vele kapcsolatos beállítódása. Kisebbségi 24


környezetben, ahol is az anyanyelv használata korlátozott, a más nyelvi környezet dominanciája hatására jelentéktelenné és érdektelenné válhat az anyanyelven való megnyilatkozás. Nos, a 90-es évek tudományos tanácskozásainak témáival, a nemzeti nyelv múltjának, jelenének, a világ nyelvei között elfoglalt helyének, nyelvrokonainknak és nyelvtörténeti emlékeinknek áttekintésével a nemzeti nyelvünk iránti büszkeséget szerettük volna erősíteni, de szó esett a kisebbségi nyelvi jogok kérdéseiről is. Ezek a kérdések nemcsak kifejezetten a nyelvi kérdésekre fogékony közönséghez szóltak, de más érdeklődésű hallgatóságot is megszólítottak. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon a kezdetektől fogva a kifejezetten nyelvészeti jellegű rendezvények mellett színházi előadások, illetve más művelődési műsorok gazdagították a rendezvényt. Ezt a kezdeményezést mind a mai napig megtartottuk, bár a színházi előadásokat az utóbbi időkben inkább irodalmi estek, író-olvasó találkozók váltották fel. A Nyelvművelő Napokat így szeretnénk a nyelv ünnepévé tenni, s minden irodalom és művelődés iránt fogékony ember számára emlékezetes élményt nyújtani. A Nyelvművelő Napok egyik jelentőségét abban a folyamatos tudományos és ismeretterjesztő tevékenységben látjuk, amelyet az elmúlt 30 év során kifejtett a rendezvények tudományos ülésszakain. Ezzel a tevékenységével kapcsolódott a 70-es években, a Magyar Szóban mellékletként megjelenő Nyelvművelőhöz, ami 25


azonban sajnos megszűnt. Az utóbbi időben nyelvművelő, azaz nyelvhelyességi és helyesírási kérdésekkel foglalkozó rovatok vannak az egyes lapokban – így pl. a Magyar Szóban, de általában véve nagyon minimális nyelvművelő tevékenység folyik. A Szarvas Napok ebből a szempontból a nyelvművelő tevékenység egyik fontos állomása. A nyelvművelő munka szempontjából a folyamatosság mellett igen nagy jelentősége van a minél fiatalabb korban elkezdett és minél több embert érintő nyelvi mozgalmaknak. A Szarvas Napok legfontosabb célkitűzései közé tartozik a nyelvi vetélkedők meghirdetése a tanuló ifjúság számára. A legelső időktől kezdve mindig nagy gondot fordítottak az általános iskolások számára megszervezett játékos formában lebonyolított nyelvi vetélkedőre, amelyet minden vajdasági, magyar nyelven is tanító iskola számára meghirdettek. A 90-es években újabb versennyel bővült a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja. A középiskolások számára beszédművészeti versenyt hirdettek meg, mely igen sikeresnek bizonyult, és azóta tradicionálissá vált. Néhány éve pedagógusok kívánságára az általános iskola alsó tagozatos, 4. osztályos diákjai számára is szervezünk játékos nyelvi vetélkedőt, egyelőre községi keretek között, őket is bevonva a nyelvművelő munkába. Így hát elmondhatjuk, hogy a Szarvas Napok programjai ilyen vagy olyan formában, de az általános iskolás korosztálytól kezdve a középiskolás korosztályon át a felnőtt generációkkal bezárólag 26


mindenkihez kívánnak szólni és a nyelvművelő munkába mindenkit be szeretnének kapcsolni. A Szarvas Napoknak a vajdasági magyarság egyébként igen szerény nyelvművelő tevékenységében fontos szerepe van. A nyelvművelő hagyományokra alapozva a nyelvművelés tudományos ismeretterjesztő funkcióját szem előtt tartva, a különböző korosztályokat bevonva törekszik arra, hogy az anyanyelvhasználat fontosságának tudatát erősítse a kisebbségi körülmények között, kedvezőtlen nyelvi helyzetben élő vajdasági magyarok körében. Fennállásának negyven éve alatt határon innen és túl megbecsülést és jó hírnevet sikerült kivívni magának. A Nyelvművelő Napok négy évtizedének e vázlatos áttekintése után felmerül a kérdés, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az anyanyelv ügyéért való fáradozást. Én a nyelvművelés intézményesítésében látom a lehetőséget. Nyelvi intézet vagy nyelvi iroda működésének hiányát már régóta érzem. Természetesen nem a meglévő intézmények, civil szervezetek helyett, hanem azok mellett. Ezek az intézetek a környező országokban már létrejöttek és működnek, sajnos Vajdaság kivétel ez alól. A nyelvi intézet szervesen illeszkedne a kisebbségi magyar intézményrendszerbe, melynek kiépítése a kisebbség jövője szempontjából megkerülhetetlen.

27


Balázs Géza Kis magyar nyelvstratégia „Anyanyelv a bölcsőtől a koporsóig” (Kosztolányi Dezső nyomán Dupka György) „Ha a magyar földet kiveszik lábom alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám.” (Balázs Béla. Részlet kiadatlan naplójából) Gazdag nyelv – szegény nyelv A magyar nyelv egyesek szerint fejlett, gazdag, mások szerint szürkül, pusztul. A két nézet természetesen nem zárja ki egymást, hiszen az egyik magában foglalhatja a másikat. Állíthatjuk, hogy nyelvünk kifejezéskészlete gazdag, de ez a változatosság visszaszorulóban van. Az ellentmondásos vélemény az ember alapvető antropológiai élményéből is fakad, és más nyelvi kultúrákban is föllelhető. Minden nemzedék megéli a kultúraváltás élményét, a történelemhez, a gyermekkorhoz köthető „dicső”, „szép” múlt és a „kiábrándító”, „sivár” jelen érzését. De a vélemény az antropológiai élményen túl racionális tapasztalatokból is táplálkozik: hiszen az élő nyelvek valóban „mozognak”, változnak. Erről pedig a nyelvi működésére (nyelvhasználatára) odafigyelő beszélőnek van élménye. 28


Kiindulópontom tehát egy egyszerűsített – és a közvélemény egy részével nyilvánvalóan ellentétben vallott – nézet. A mai magyar nyelv fejlett nyelv: grammatikai kifejezőeszközei, szókincse gazdag, fejlődési tendenciái folyamatosságot (egymásból egymásba következést) mutatnak. A nyelvészek többsége valószínűleg egyetért ezzel a kijelentéssel, a társadalom egy része azonban nem. Herman József és Imre Samu (1987. 196.) így vélte: „Nyelvünk – a mi véleményünk szerint – mit sem veszített leglényegesebb jellegzetességeiből. Szókincse gazdagabb, árnyaltabb, mint valaha, nyelvtani eszköztárának árnyalatossága, rugalmassága, sokrétűsége ma is szinte egyedülálló Európa nyelvei között, s a magyar nyelvben ma érzékelhető, kitapintható változások lényegüket tekintve sok évszázados fejlődési tendenciákat folytatnak.” Ez a nézet találkozik azokkal a felfogásokkal, amelyek a magyar nyelv valamikori és talán mai kifejezési gazdagságát, színességét hangsúlyozzák. Legelső ismert nyelvészünktől, Sylvester Jánostól napjainkig lehetne sorolni ezeket az észrevételeket. S szólni kell az olyan túlzó – külföldi és hazai – véleményekről is, amelyekből pl. Magyar Adorján (é. n.) gyűjtött egybe. Könyvének mottója: „A magyaron kívül bármely nyelven beszélni, írni, nyomatni: igen nagy idő, munka (sic!) és anyagveszteséggel jár.” Vagy ugyaninnen Kemény Ferenc (Magyar é. n. 29.) véleménye: „magyar nyelvünk... a ténylegesen létező legtökéletesebb emberi nyelv... 29


(Vajon) milyen alapon dönthető el, mely nyelv tökéletes és melyik nem? Nos, a válasz igen egyszerű, világos: Valamely nyelv annál tökéletesebb, minél pontosabb, szabatosabb, árnyalatosabb kifejezője az emberi gondolatnak. Következik pedig ebből az, hogy minnél (sic!) tökéletesebb nyelven értekeznek egymással az emberek, annál jobban értik egymást, s annál kisebb lehetősége van mind a szándékolatlan félreértésnek, mind pedig a szándékos félrevezetésnek, butításnak. A tökéletes nyelvtani szerkezetnek két alapvető következménye van: először az, hogy minden nyelvtani funkció pontosan jelölve legyen, másodszor pedig az, hogy a nyelvtan ne legyen anyagi jelentéssel beszennyezve.” Szennyeződésnek a nyelvtani nem kategóriáját tartja. A legnagyobb külső (elfogulatlan) dicséretek között tartjuk számon Giuseppe Mezzofanti (1774–1849), valamint Sir John Bowring (1792–1872) szavait. Mezzofanti ezt írja: „Tudjátok-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyezek? A magyar! Az új magyar költők verseit ismerem, ezek dallamossága teljesen magával ragadott. Kísérjék figyelemmel a jövőt, és a költői géniusz olyan hirtelen fellendülésének lesznek tanúi, amely teljességgel igazolja jóslatomat. Úgy látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában.” (Mezzofanti: Watts Transaction of the Phylological Society, 1855.) 30


Sir John Bowring (Magyar é. n. 42.) pedig ezt írja: „A magyar nyelv nagyon régi. Sajátos módon fejlődött, és a szerkezete oly régi időkből ered, amikor még a ma beszélt európai nyelvek nem is léteztek. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött, és amelyben logika, matézis van, az erő és akkordok alkalmazkodóképességével és rugalmasságával. Az angol büszke lehet arra, hogy a nyelve az emberi történelem eposza. Kimutatható az eredete, idegen elemek figyelhetők meg benne, amelyeket átvett a különböző nemzetekkel való kapcsolat során. A magyar nyelv viszont olyan, mint egy terméskő, amelyik egyetlen darabból áll, és az idő viharai nyomot sem hagytak rajta. Nem létezik olyan naptár, amelyik az évek változásaihoz igazítaná. Nincs is szüksége ilyenre, nem vesz kölcsön, nem ad senkinek, de nem is vesz senkitől! Ez a nyelv a legrégibb és a legdicsőségesebb műemléke a nemzeti és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt elhanyagolják mind a nyelvészetben, mind az archeológiában. A régi egyiptomi templomok mennyezete csak egyetlen sziklából készült, és erre nincs magyarázat. Senki sem tudja, honnan származnak, vagy hogy melyik hegyből vették a csodálatos sziklatömeget. Azt sem tudni, hogyan szállították és emelték fel a templomok csúcsáig. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb jelenség. Az, aki megoldja, vizsgálni fogja az isteni titkot, legalábbis a titok első tételét: ’Először volt a Szó, és a Szó Istennel volt, és isteni volt a Szó.’” (B. G. fordítása. Magyar 31


Adorján megjegyzése: Sir John Bowring, 1792–1872. Life and Works, I., 1838. Sir John Bowring angol nyelvész sok nyelven beszélt: a magyar volt az egyik. Sok magyar költeményt fordított angolra és kiadott egy irodalmi szemelvénygyűjteményt. Ennek előszavában írta az idézett részletet.) Az említett sztereotip kijelentések érvényét nyilván a nyelvi változások valamilyen „objektív” mérésének lehetőségével, illetve más nyelvek állapotával összevetve lehet(ne) alátámasztani. Ha figyelembe vesszük, hogy – a közvélekedéssel (tipikus negatív önsztereotípiával) ellentétben – a magyar nyelv beszélőinek számát tekintve továbbra sem „kis” nyelv, hanem a világ és Európa nyelvei között „közepes” nagyságú, ez részben alátámasztja az idézett – pozitív – kijelentést. Alátámasztja továbbá az is, hogy a magyar nyelven tudó anyanyelvi beszélőnek gyakorlatilag a világ bármely dolgáról szólva van lehetősége magát magyarul kifejeznie: nincs kényszer bizonyos témáról, bizonyos helyzetekben a más nyelvre való váltásra. Itt azonban nem gondolok a magyar mint kisebbségi nyelv használatára, amelynek esetében ezek a jelenségek – nyelvpolitikai okból – gyakran előfordulnak. Még további szenvedélyes és okos, líraian szárnyaló és bölcsen érvelő véleményt lehetne összegyűjteni a magyar nyelvről. Léteznek is ilyen gyűjtemények (pl. Hernádi–Grétsy szerk., 1980., Z. Szabó–Wacha szerk., 1985., Graf Rezső, 1994., Péterfy 1999., Grétsy 2000). 32


A valóban „szegényedő”, „kihaló” nyelveket az jellemzi, hogy visszaszorulnak az otthonokba, családokba, magánbeszélgetésekbe, esetleg az írott kommunikációba. (Ma is évente fölbukkannak „új” nyelvek. Pl. az Amazonas őserdeiből „előtántorgó” indiánok által beszélt nyelveket tartják ilyennek. Az alaposabb megvizsgálás után azonban kiderül, hogy ezek nem új nyelvek, hanem egy „nyelvelhalási” folyamat végső „eredményei”: már ismert nyelvek familiáris, egyedi változattá egyszerűsödött változatai.) Természetesen a magyar nyelvet beszélők is kerülhetnek ilyen vagy ehhez hasonló szituációkba – ezt jelzik a kifejező csángósodó nyelv, illetve félnyelv, senyelv (Szabó T. 1985. 5.) kifejezések is –, de a magyar nyelvközösség egészéről nem mondható el, hogy ilyen nyelvállapotban volna. Továbbá megállapíthatjuk azt is, hogy a magyar nyelvnek „kifejlett”, gazdag – részben még élő hagyományos, részben mai – folklórja és természetesen irodalma van; a tudományok mindegyike művelhető magyarul (ez a világ nyelvei közül csak néhány tucatról mondható el!), a tudomány minden ágában megjelennek magyar nyelvű könyvek; mind a környező országokban, mind a világon sok helyen ismerkednek a magyar nyelvvel, sőt tanulnak (újratanulnak) magyarul. Ez is egy nyelv „élőségének” bizonyítéka. Ha elfogadjuk az idézett állítást a magyar nyelv „fejlettségével” kapcsolatban, akkor csak annyit érdemes még hozzátenni: A magyar nyelv nem csak magá33


tól ilyen jó. Hanem: a tudatos cselekvés, a közművelődés, nyelvművelés (nyelvművelődés) miatt. A nyelvi változások egy része ugyanis a tudatosság növelésével társadalmi úton bizonyos fokig befolyásolható, s erre példa a nyelvbővítés (readaptáció, modernizáció, nyelvgyarapítás, nyelvújítás). A nyelvre való hatással kapcsolatban megoszlanak a nyelvészi vélemények. A különféle nyelvtudományi iskolák másként-másként állnak a kérdéshez. Vitatkozni kell, lehet, érdemes – ám a nyelvi cselekvés elméletére és gyakorlatára egyre nagyobb szükség van. A Kr. előtti és utáni évszázadok még a hagyományos jelenlét-kommunikáció századai voltak. A 20. század a tömegkommunikáció évszázada lett. A 21. század az informatikai forradalom évszázada, amelyben a közlés jelentősége még tovább növekszik. A közlendők mennyisége és bonyolultsági szintje ugrásszerűen nő. Lassan az információt minden mennyiségben tárolni tudjuk, annak bármelyik elemét (bárki egyetlen szavát bármelyik korból) egyetlen pillanat alatt előhívhatjuk, vizsgálhatjuk. A magunk összes írás- és beszédművét megismertethetjük a nagyvilággal. Szövegbefogadás mellett mindenki szövegelőállítóvá is válik. Az információ évszázadában korántsem lehetünk nyugodtak a kommunikáció minőségét illetően. A felgyorsulás felszínességhez vezet, túl sok információban elveszíthetjük tájékozódóképességünket. Csökken a jelenlét-kommunikáció, konfliktusos a másik ember verbális és nem verbális „megérintése”. Már ma is 34


vannak „beszélő gépek”, hamarosan minden otthoni számítógép „beszélni” fog, sőt, ő fogja szervezni életünket. A kommunikációs nyelvészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a technikai eszközök hatnak a nyelvre (már az írógép is hatott!), s az egyre nagyobb mértékű információs áradattal szemben egyre több a kommunikációs zavar, konfliktus, hiba. Lehet, hogy a számítógépek hamarosan tökéletesen tudnak beszélni minden emberi nyelvben, de magunkban egyre kevésbé lehetünk biztosak. Az emberi kommunikáció, a nyelvhasználat (még ha számítógépes hálózatokon is zajlik) mindennapi odafigyelést, tanulást, gondozást igényel. Ezt nem lehet a számítógépekre bízni! Ahogy az embernek minden nap szüksége van lelki önvizsgálatra, legalább annyira fontos a mindennapi nyelvi önvizsgálat is. Mert ha a nyelvhasználat csorbul, sekélyesedik, tökéletlenedik, akkor annak kárát látja a személyiség, a társas kapcsolatok. A nyelvi szabályokat alapvetően a családban, az iskolában, közösségeinkben, a mindennapi életben sajátítjuk el. Ezek irányítják kommunikációs viselkedésünket. Ám a felgyorsult világnak köszönhetően megnőtt a nyelvre gyakorolt külső és belső hatások száma és sebessége, az egyes változók megismerésére, elemzésére nincs kellő idő, a kommunikációs ismereteket folyamatosan fejleszteni kell. 35


Nem csak az egyénnek, hanem a társadalomnak is rendelkeznie kell nyelvi cselekvési programmal. Nagy nyelvek talán megengedhetik maguknak, hogy ne gondolkozzanak nyelvstratégián (de nem teszik!), kisebb nyelvek esetében a nyelvstratégia a megmaradás záloga. Az 1990-es években ezért foglalkoztam a magyar nyelvstratégia kutatásával, megalkotásával, egyes területeinek részletes kidolgozásával. Munkám legfontosabb, kötetekben is megjelent állomásai a következők:      

Médiakommunikáció (1996) A rádiós kommunikáció (1997) Magyar nyelvkultúra az ezredfordulón (1998) Lehetséges nyelvi szabványok (2000) Médianorma (2000) Médianyelv (2000)

Valamint elkészül a Magyar nyelvhelyesség című munkám is, amely ennek a feladatnak a részleges befejezését jelenti. Sürgető teendőink Tehát a magyar nyelv ma mindenre alkalmas, modern, fejlett nyelv. Ez a nyelvújításnak, az akkori magyar értelmiségnek, a reformkornak köszönhető, tehát annak a nagy mozgalomnak, amely modernizálta a magyar nyelvet. Kazinczy korában a magyar nyelv még nem volt mindenre alkalmas, Kazinczyék után, nekik köszönhetően, igen. Azt is mondhatnánk, hogy 36


„a magyar nyelv nem csak magától ennyire jó”. A nyelvújítás mutatja, hogy egy nyelvet lehet modernizálni, fejleszteni. És ez ritka példa. Sokkal több példa van a nyelvek visszaszorulására, halálára. Bár ma minden rendben levőnek látszik, vannak bizonyos tünetek, amelyekre oda kell figyelni. Melyek ezek? A globalizáció, a magyarság széttagoltsága, a határon túli magyarság nyelvi helyzete, ott a vészt jelző tünetek sokkal erősebbek. Gyakran a romlás szót alkalmazzák erre a jelenségre. A magyar nyelv egészére ez nem igaz, mert ha egy nyelvnek ilyen gazdag szókincse, irodalma és tudománya van, akkor ez a nyelv nem romlik, ugyanakkor nagyon sok negatív tendenciát látunk. Nyelv- és névpolitikai küzdelem folyik a magyar nyelvért és a magyar nyelv ellen. A magyar nyelv életében a rendszerváltás okozta terminológiai és egyéb változásokra is gondolok, valamint a minden nyelvben és nyelven nyomot hagyó technológiai forradalomra, az informatika világára. Az informatika új nyelvi létmódokat hoz létre. Eddig volt a beszéd és az írás, aztán a 20. században már beszélünk másodlagos szóbeliségről, tehát arról, amit az elektronikus eszközök közvetítenek. Beszélünk másodlagos írásbeliségről is, tessék csak megnézni a gyerekek chatelését, MSN-ezését. Ezzel nem volna semmi baj, csakhogy ennek hatása már a magyardolgozatokban, vagyis az első írásbeliségben is megjelenik. Ma csak érintkezés, egymásba játszik, előbb-utóbb összeér a két írásmód. Az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága, 37


amelynek alelnöke vagyok, épp az új helyesíráson dolgozik. Egyelőre falat húztunk, és azt mondtuk, ebből a másodlagos írásmódból nem megy át semmi a magyar helyesírásba, csak attól tartok, végső soron ezt nem mi fogjuk eldönteni. A magánhelyesírásba már beszivárgott, előbb-utóbb az akadémiai helyesírásba is be fog. Ez stratégiai kérdés, oda kell rá figyelni. Tehát nem az a baj, hogy vannak másféle írásmódok, az a baj, ha az összmagyar helyesírás elbizonytalanodik. Egyébként ugyanez érvényes az összmagyar szóbeliség alapnyelvére, a köznyelvre is, amely ugyancsak a szétfejlődés, szétesés jelenségeit mutatja. Az elmúlt 400 évben a magyar nyelv konvergens fejlődést mutatott: létrejött a sztenderd, a köznyelv, az irodalmi nyelv. Az elmúlt időszakban azonban mintha divergens mozgás indult volna el. Főként a média, ma pedig már az internetes világ hatására a köznyelvben is megjelent a bulvárosodás, ennek nyelvi tünete a szlengesedés. Ezekről mindenképpen érdemes gondolkodni. Ezek a jelenségek fonetikai, nyelvtani, szókészlettani és persze pragmatikai (nyelvhasználati) szinten egyaránt zajlanak, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportban sok példát elemeztünk. Ezért van szükség nyelvstratégiára, és Glatz Ferencet idézem, aki 10 évvel ezelőtt ezt a mondatokat elég sokszor elmondta: „A nyelvnek minden kulturális és gazdasági tényezővel szoros kapcsolata van”. Itt nem csak filológiai játszadozásról vagy nyelvművelői fé38


lelmekről, itt a magyarság, Magyarország modernizációjáról van szó. A stratégiára azért is szükség van, mert sok jó szándékú törekvésről tudunk, de ezek egymástól függetlenül, szétszórva jelennek meg. Nagyon sok területre igaz, pl. az oktatásra, hogy egyszerre van jelen a fölösleges párhuzamosság, a pazarlás, viszont nagyon sok terület gazdátlan. Hadd említsek egy példát! A határon túli magyarság körében a műszaki értelmiség gyakran megkérdezi (nyelvészek ilyet nem szoktak kérdezni, a műszakiak igen), van-e az Akadémiának egy olyan bizottsága, amely az új szavakat szorgalmazza és elterjeszti. Nincs, ilyen Kazinczy óta nincs (Szarvas Gáborék valami hasonlóval foglalkoztak, de annak is már 120–130 éve). Mi a magánéletünkben, és akinek van rá lehetősége, a médiában, az Édes Anyanyelvünk folyóiratban teszünk ilyen javaslatokat, de Magyarországon nincs egy erre a célra létrehozott intézmény, csak spontán, szétszórt és szervezetlen módon zajlik a szóújítás. A gyerekek találnak ki új szavakat, az interneten csőstül jelennek meg, de ezeket senki sehol nem értékeli. Egyedül a műszaki agy gondol arra, hogy ezt valahogy össze kellene hangolni, egyébként ezzel senki nem foglalkozik. (2010 elején a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda – egy magánintézmény – elindítja a szomagyarito.hu oldalt; máshol az akadémiák és intézetek dolgoznak ilyen feladatokon.) Kiemelt szempont az igényes, mindannyiunkat öszszetartó nyelvi etalon kérdése – ezt őrizni kell. Ez 39


olyan, mint a pusztulásra ítélt állatfaj, vagy a természeti környezetünk. Vigyáznunk kell arra, hogy legyen egy magyar nyelvi norma, egy kiemelt mintanorma, amelyre feltekintünk. Ezen kívül sokféle használati norma létezhet. Ezt a gondolatot a nyelvi ökológia is megfogalmazza, fontos terület, többet kellene beszélni róla. Egy tagolt, modern társadalomban szükség van a zavarmentes kommunikációra. Ez nemcsak családi, hanem iskolai oktatás és gyakorlás kérdése. De az oktatás számára is kell ajánlásokat adni. Például, történelmi okok miatt a magyar nyelvben a verbális érintés konfliktusos. Számos esetben nem tudjuk, hogyan szólítsuk meg a másikat, sem szóban, sem írásban. Erre ajánlásokat kell tennünk. Az elvtárs, elvtársnő elvileg tökéletesen megoldotta ezt a problémát (bár azt nem állítanám, hogy az emberek többsége örömmel használta). Ahogy visszaváltottunk, abban a pillanatban probléma lett. Miért hagyjuk vergődni az embereket? Én nagyon szeretném az úrnőt vagy az úrasszonyt, a kisasszonyt is, de ezeket sokan nevetségesnek tartják. Ezért kellene erre ajánlást tenni, és az értelmiségnek azt mondani, hogy szerintünk ez a jó megoldás. Akkor egy fél évig mindenki nevetgélne, aztán mindenki megszokná. Az angolban vagy a németben ezzel nincs probléma. Karácsony közeledtén mindenki érzi, hogy mennyire konfliktusos a kellemes / áldott / szeretetteljes / szép / kegyeletteljes (sőt: kegyelem-teljes) stb. jókívánság. Ebbe az ún. PC-nyelv is belejátszik, amely még több kommunikációs konfliktust okoz. Ezeket 40


meg lehetne beszélni, és mindenkinek könnyebbé válhatna a köszöntést. De – elismerem – ezek felszíni problémák, a grammatikaiak bonyolultabbak. A szövegértési problémákról tudunk. Figyelmeztettek rá bennünket külföldi vizsgálatok. Mintha nem tudtuk volna magunktól is, csak el kell beszélgetni a gyerekekkel (és most már a felnőttekkel is) olvasmányaikról, vagy meg kell kérni őket, hogy írják le a karácsonyi emlékeiket. Ha azt gondoljuk, hogy csak az átlagember fog bukdácsolni, akkor kérjünk tudós professzoroktól magyar nyelven szóló, ismeretterjesztő cikket kutatásuk legfontosabb eredményeiről. Meg fogunk döbbenni. Vagy mégsem? Ha mégsem, akkor az azt jelenti, hogy beletörődtünk a nyelvstratégia hiányába. A cselekvési program szerintem nyelvpolitikai, nyelvtervezési kérdés. Szükség van nyelvstratégiára, szükség van a nyelvművelésre, a nyelvi mozgalmak támogatására. A nyelvi mozgalmak kérdésében jól állunk, erre büszkék lehetünk. Van Kazinczy-év, van magyar nyelv éve, vannak Kazinczy-versenyek, retorikai versenyek, van országos Kossuth szónokverseny – ezek csodálatos dolgok. Máshol hogy van? Azt szokták mondani, hogy olyan „butasággal”, mint a nyelvművelés, Magyarországon kívül sehol nem foglalkoznak. Éppen ezért kiadtuk az Európai nyelvművelés és az Európai helyesírások című könyvet. Természetesen mindenhol van nyelvművelés, legfeljebb nem annak nevezik, hanem 41


nyelvikultúra-ápolásnak, kultivációnak, de pontosan olyan dolgokkal foglalkozik, mint a helyesírás, beszédoktatás, retorika, a média nyelvének helyzete, idegen szavak problémája. Ez tehát nem magyar sajátosság, nem hungarikum. Nem érdemes gúnyolódni a nyelvművelésen, inkább csak az esetleges hibáit kell kijavítani, és sokkal jobban kell csinálni. Talán nem véletlen, hogy az észtek és a lettek dolgozták ki a nyelvstratégiát a legrészletesebben, ennek megvannak a történelmi okai. Azt hiszem, hogy magyar nyelvstratégiára is szükség lenne. Írtam könyvet Magyar nyelvstratégia címmel. Az MTA ki is adta 2001-ben. Ám, ez nem egy kidolgozott nyelvstratégia, ez ugyanis nem lehet egy ember feladata, ez csak a problémák föltérképezése és persze javaslatok tétele. A nyelvstratégia nem is lehet könyvméretű. Mindössze 15-20 oldalas munkára lenne szükség. Az észt nyelvstratégiát lehetne alapul venni. A nyelvstratégia néhány kiemelt területe Milyen a magyar nyelvtervezés, egy leendő magyar nyelvstratégia? Nyilván tudományos alapokon, elméleteken és konszenzuson alapszik. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szaknyelvek többsége elangolosodik, a határon túli magyar szaknyelvek szétrétegződnek, ezt egységesíteni kellene. Erről egyébként van egy program, ez majd szóba fog kerülni. A szaknyelvekkel kapcsolatos – nem csak magyar probléma – az elbürokrati42


zálódó, elidegenülő nyelvhasználat, amely nagy mértékben elszakad a hétköznapi emberek nyelvhasználatától. A jogi nyelv elidegenedése ma már a demokráciát fenyegeti. Ezt nem én mondom, hanem egy alkotmánybíró. Aki találkozott már adóbevallással, tudja, miről beszélek. Fontos feladatunk lenne a magyar nyelv presztízsének megteremtése és folyamatos emelése. Ez nyilván teljes mértékben állami feladat, de a szakemberek segíthetnek ennek megvalósításában. Az oktatás mindennek az alapja. Nincs konszenzus a magyar nyelvtan oktatásában. Most egy sokmilliárdos program azt mondja, hogy a gyerekeknek nem kell fogalmakat oktatni, én ezzel mélységesen nem értek egyet. El is mondtam a Nyelvtudományi Intézetben, amikor ez szóba került. Azt mondják, hogy az olyan butaságokkal, mint a főnevek, igenevek, nem kell foglalkozni; és helyesírást sem (!) kell oktatni. Legalább ötvenen voltak a teremben, és senki nem ugrott fel! Ez az új „kompetenciaközpontú” oktatás, és erre Magyarországon még pénzt is adnak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt mondták, a helyesírás nem a nyelvtudomány feladata, hanem minden órán kell egy kicsit a helyesírással foglalkozni; a nyelvészeknek viszont ilyen kérdésekkel nem kell foglalkozniuk. Jó rendben, de akkor kinek? Ki fog helyesírási kérdésekben válaszolni a kémiatanárnak? Egyébként ez a válaszom arra is, hogy egyesek szerint „nincs szükség nyelvművelésre”, meg egyébként is „nem nyelvtudományi feladat”. 43


Ha nem nyelvtudományi feladat, akkor kié? És ki adjon nyelvi-nyelvművelő tanácsokat, ha erre igény van? A sarki fűszeres? Nagyon fontosnak tartom a memoritereket. Ma memoriterellenesség van. Nyelvészként azt hiszem, hogy a memoriterek egyértelműen segítik a gyerekek gondolkodását, helyzetfelismerő képességét és érzelmi életét, nyelvi képességeiket. Adatbázis és kutatás. Erre most nem térek ki, de nyilván ez is fontos kérdéskör. Nyelvtechnológiai háttér. Itt kiemelem a készülőben lévő magyarító szoftvert. Ez az, amit a műszaki értelmiségiek hiányoltak. Itt lehet gyűjteni a kreatív magyar, lelkes közönség alkotta szavakat, kifejezéseket, és azokat lehívhatóvá kell tenni. Ezen most dolgozunk, 2010-ben indul. A nyelvváltozatok kérdése: ne menjünk el amellett, hogy a magyar nyelvjárások élnek. Nyelvész elődeink azt mondták, hogy a 24. órában vagyunk, mégis, érdekes módon a nyelvjárások valahogy nem akarnak kihalni. Véleményem szerint a magyar nyelvjárások soha nem fognak kihalni, illetve csak a magyarsággal együtt, amit ugyebár nem szeretnénk. Tudniillik az emberek kis kultúrákban érzik jól magukat, a kis kultúrák nyelvi jele a nyelvjárás. Ez egy ilyen egyszerű dolog, változnak, de nem fognak kihalni. Ezért fontos feladat a nyelvjárásművelés (azt hiszem, hogy a fogalmat is én javasoltam), ezen azt értem, hogy a nyelvjárások helyi 44


értékét hangsúlyozni kell, sőt esetlegesen be is kell vonni egyes elemeiket a nyelvstratégiába. A más nyelvekkel való kapcsolat: az idegennyelvtanulás és az idegennyelvtudás. Erről csak annyi a kritikám, hogy katasztrofális az, ami ma Magyarországon a nyelvoktatás, a nyelvvizsgáztatás terén van. Azt hiszem, hogy a világon nincs ilyen bonyolult vizsgarendszer, ennyire kemény követelmények, no, nem is tudja az egyetemisták húsz-harminc százaléka „kivenni” a diplomáját. Ezen a téren is a túlszabályozottság, a túl sok jóakarat a gátja a természetes törekvéseknek. Befejezésül csak annyit mondhatok: nyelvstratégia kell, és persze lesz is, de jó lenne minél több intézményt és jóakaratú embert megnyerni hozzá. A magyar nyelvstratégia vázlata (2009) 1. Nyelvpolitikai, nyelv geopolitikai erőtér (a státustervezés kérdései) Egy nyelv (külső) nyelvpolitikai, nyelv geopolitikai helyzete meghatározza egy lehetséges nyelvstratégia tényezőit. Ezek között a legfontosabbak: a globalizáció, a regionalizáció (pl. az europaizáció), a nyelvet beszélők és a politikai határok viszonya (pl. az adott nyelvet egy vagy több országban beszélik. Ebből következő nyelv- és névpolitikai harc), a történelmi változások (pl. rendszerváltozások), a technológiai forradalmak (a Gutenberg-galaxis, a galaxis vége, az internet-galaxis világa), a nyelvi kultúra intézményesültsége (pl. a nyelvi kultúrával való foglalkozás jellege). 45


Mindez kijelöli egy nyelv nyelvpolitikai helyzetét. A magyar nyelvről ennek fényében elmondhatjuk, hogy Magyarországon államnyelvként funkcionáló, több országban – különféle fokozatokban – nemzetiségi nyelvként használható, régi és fejlett nyelvi kultúrájú, Magyarországon a társadalmi-gazdasági-területi viszonyokat leképező funkcionális nyelvváltozatokkal rendelkező nyelv, amelyen ma a szakterületek mindegyike művelhető. Ez a nyelvpolitikai állapot a világ nyelveinek többségéről nem mondható el. Viszont az expanzív (terjeszkedő) nyelvekkel ellentétben a magyar nyelv (különösen a határokon túl) regresszióban van. A magyar nyelv jelenlegi állapota a magyar nyelv és kultúra elkötelezettjeinek, a folyamatos, spontán és tudatos nyelvgazdagításnak (nyelvújításnak) köszönhető. Ez szállóigeként így fogalmazható meg: „A magyar nyelv nem csak magától lett ilyen”. 2. A magyar nyelv (belső) állapota (korpusztervezés) A magyar nyelv belső állapotát különösen a minden nyelvben meglévő változástípusok befolyásolják: fonetikai, nyelvtani, szókészlettani és pragmatikai változások, amelyek konvergens (összetartó) és/vagy divergens (széttartó) fejlődési irányokat eredményeznek. A mai magyar nyelvre egyaránt hatnak összetartó és széttartó nyelvi változásokhoz vezető irányzatok. A nyelvváltozatok terén úgy tűnik, hogy a 16–20. század között az összetartó, míg napjainkban inkább a széttartó 46


tendenciák a jellemzőek. Ez utóbbiakra a következő példák hozhatók: az irodalmi nyelv mintaadó szerepének megszűnése, a norma elbizonytalanodása, a szleng megerősödése a nyilvánosságban. A társadalmi méretű kulturálatlanság hatással van a nyelvre is. Leszűkül a szókincs, a nyelvhasználat egyszerűsödik, eltűnnek a különböző stílusok határai. Egységesen alacsony színvonalú, igénytelen nyelvhasználat válik uralkodóvá. A magyar nyelv visszaszorulása a tudományban ütközik azzal az alapvető emberi joggal, hogy mindenkinek joga anyanyelvén hozzájutni minden információhoz. Megindult a magyar nyelv eróziója: ha egy területről kiszorul, előbb-utóbb más területekről is ki fog szorulni. – l. oroszországi finnugor nyelvek példája. 3. Miért van szükség magyar nyelvstratégiára? Egymással szorosan összefügg: a tudás alapú ország megteremtése – a kulturális szint emelése – a nyelvi igényesség. A nyelvnek minden gazdasági, társadalmi, kulturális tényezővel, így a nemzeti kultúrával, annak múltjával, jelenével és jövőjével szoros kapcsolata van. A magyar nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos törekvések szerteágazóak, ám egyszersmind szétszórtak, a struktúrában egyszerre van jelen a fölösleges párhuzamosság (így pazarlás), és sok terület teljesen gazdátlan. Rontja egy magyar nyelvstratégia kialakításának és végrehajtásának esélyeit az, hogy a nyelvtu47


dományban és ennek nyomán az értelmiségi közbeszédben nincs megegyezés a magyar nyelvvel kapcsolatos szükségszerű teendőkről. Évszázadokig elegendő volt a spontán nyelvfejlődés, illetve a kis mértékű beavatkozás a nyelv fejlődésébe. Ez eleinte egyéneken, majd civil (művelődésápoló, nyelvápoló) mozgalmak segítő közreműködésén múlott. Kiemelkedő, az egész nemzetet és országot átfogó, egyúttal más nemzetek számára és napjainkra is példát mutató mozgalommá vált a 19. század eleji klasszikus magyar nyelvújítás. Az információs társadalomban azonban felgyorsultak a változások, amelyek az egyén számára sokszor megragadhatatlanok és elbizonytalanító módon hatnak. Egyértelműnek tűnik, hogy ma már csak intézményesen megoldható, szervezett feladat a nyelvek fejlesztése. A nyelvstratégia megalkotását sok tényező szorgalmazza. Néhány ezek közül: a) a nyelvi etalon (magyar köznyelv, közös köznyelv, standard vagy norma) megkérdőjelezése, leépülése (szlengesedés, nyelvi viselkedési zavarok, divatok terjedése), b) nyelvi hiány megjelenése a szaktudományok terén, c) folyamatos nyelvi hiány a mindennapokra ható gazdasági, kereskedelmi, szórakoztatóipari tevékenység terén (különösen a szómagyarításban, de más nyelvi színtereken is), 48


d) egyre szaporodó kommunikációs (kapcsolattartási, nyelvi érintkezési) problémák (pl. a verbális érintés, a megszólítások, különösen a nők megszólítása, a viszontválaszok zavara), e) a szövegértési problémák (különös tekintettel a hivatalos, szakmai szövegekre, de a szépirodalom nyelvével kapcsolatban is), f) az írásmódok változása, az „internetes” írás kiterjedése a „helyesírás” rovására, g) a kiejtési (helyes ejtési) bizonytalanságok (hangképzés, gyorsbeszéd – ebből fakadó viselkedési zavarok), h) a magyar nyelv határon túli változatainak szerteágazó, speciális problémái (pl. küzdelem a magyar nyelvi funkciókért, a szaknyelvek szétrétegződésének megakadályozása, a fokozott nyelvi hiány pótlása), i) általában a nyelvhez/nyelvhasználathoz (olvasáshoz, íráshoz, közbeszédhez) való pozitív (egyes esetekben bátorító-megerősítő) viszony szorgalmazása, népszerűsítése. Fölvetődő probléma A szaktudományok képviselői, akik olykor sokkal harcosabban képviselik a nyelvvédelmet, mint maguk a nyelvészek, saját tudományuk alkalmazásának analógiájára sokszor megkérdezik, hogy van-e a szómagyarí-

49


tásnak valamilyen fóruma. És értetlenül állnak a nyelvészek válasza előtt: nincs. 4. A stratégia szintjei A nyelvstratégiai (cselekvési) program, néhány kiemelt területe a következő: (a) nyelvpolitika, nyelvi tervezés: politikusoknak a nyelvi státuszra, korpuszra és presztízsre gyakorolt hatása (ezen belül vagy mellett beszélhetünk nyelvgeopolitikáról is) (b) nyelvstratégia: írásban rögzített, rövid-középhosszú távú feladatsor (c) nyelvművelés: mindennapi nyelvi kultivációs tevékenység a művelődési szférában (d) nyelvi mozgalmak: a nyelvstratégia, nyelvművelés társadalmi elterjesztése. A tudatos nyelvstratégia szintjei közé nem soroljuk be a spontán és többnyire naiv nyelvvédelmet, a társadalom egyfajta önvédő mechanizmusát, ám igyekezni kell azt a tudatosság felé terelni. 5. Kitekintés más országok nyelvművelésére A világ minden fejlett nyelvi kultúrájának van spontán vagy tudatos, íratlan vagy írott nyelvstratégiája. A nyelvstratégiák időhöz, helyhez kötöttek, de nagyon sok hasonlóság figyelhető meg bennük. Ilyen törekvés volt például az írásbeliség, majd a helyesírás 50


megteremtése (ez utóbbi Európában leginkább az akadémiák feladata lett), nyelvápoló-nyelvművelő közösségek (civil mozgalmak) létrehozása, a nyelvtanoktatás kiterjesztése, egyes helyeken nyelvújító, nyelvgazdagító mozgalmak szervezése, a 20. században nyelvpolitikák, a 20. század végén nyelvi jogok ajánlása, illetve írásba foglalása, az idegenszerűségek elleni küzdelem, a média (különösen a bulvármédia) nyelvének, majd korunkban az interneten megjelenő nyelvváltozatok kritikája. Mindez a szerteágazó tevékenység sokféle szervezeti keretben jelenhet meg: a már említett civil mozgalmak, akadémiák, iskolák, törvénykezési tevékenységén túl a könyvkiadásban, a filmiparban, a médiában, nyelvi intézmények (nyelvi irodák) létrehozásában, pályázatok meghirdetésében. Hogy szinte minden európai országban van nyelvművelés (nyelvikultúra-ápolás), bizonyítja az eddigi legteljesebb áttekintés: Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai nyelvművelés. Az európai nyelvi kultúrák múltja, jelene és jövője. Inter – Prae.hu, Budapest, 2007. 431 oldal. Ugyancsak szerteágazó, szervezett nyelvi tevékenységet mutat a helyesírások megszervezése: Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai helyesírások. Inter– Prae.hu, Budapest, 2009. De valóságos nyelvstratégiák is vannak. Ezek közül kettő magyarul is olvasható a szombathelyi főiskola (ma Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) Uralisztikai tanszékének jóvoltából: 51


Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010. Ford.: Víghné Szabó Melinda. Heuréka, Szombathely, 2005. 65 oldal. A lett nyelvpolitika alapelvei 2005–2014. Ford.: Németh Balázs. Heuréka, Szombathely, 2007. 32 oldal. Nemrégiben hírt kaptunk a finn nyelvstratégia megszületéséről is. Ebben hivatkoznak a korábbi, magyar nyelvstratégiát előkészítő munkára: Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. MTA, Budapest, 2001. 6. Minta egy nyelvstratégiára Mintaként az észt nyelvre vonatkozó nyelvstratégia (lásd feljebb) szolgál. Ennek fő fejezetei a következők: Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010 Az észt nyelv fejlesztési stratégiájának alapelvei Az észt nyelv fejlesztési stratégiájának jogi alapjai. Az észt irodalmi nyelv Az észt nyelvtervezés: szaknyelvi tervezés, névtervezés. Az észt nyelv védelme és ellenőrzése: jogi szabályozás, ellenőrzés Az észt nyelv presztízsének kialakítása Oktatás és az észt nyelv tanítása Az észt nyelv kutatása és nyelvi adatbázisok Az észt nyelv nyelvtechnológiai háttere Az észt nyelv változatai: területi változatok, határon túli észtek nyelve, jelnyelv Az észt nyelv és más nyelvek

52


Az észt nyelv fejlesztési stratégiájának finanszírozási alapelvei Függelék: Az észt nyelv nyelvstratégiáját megvalósító intézmények Az észt nyelv nyelvstratégiájának a megvalósítását biztosító programok. 7. Egy magyar nyelvstratégia vázlata Egy magyar nyelvstratégia létrehozása, megfogalmazása csak közösségi munka lehet. Ezért (mind az eddigiek, de főként a következők) csak vitaalapként, vázlatként szolgálnak. Alapelvek, jogi alapok A Magyar Köztársaság alapvető feladata, hogy a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze. A magyar nyelvpolitika elvei összhangban állnak az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ dokumentumaival, az EU nyelvhasználattal kapcsolatos elveivel. Cél, hogy Magyarország minden lakosának érthető nyelvi eszközzel biztosítsák a magyar társadalom működését. Kulcsterületek: (a) nyelvtervezés, nyelvművelés, (b) nyelvvédelem, (c) oktatás és nyelvtanítás, (d) nyelvkutatás, (e) nyelvtechnológiai háttér. A magyar irodalmi (köz-)nyelv A magyar irodalmi nyelv a magyar nyelv leglényegesebb, egységesített és szabályozott változata, amelyet 53


az egész magyar nyelvterületen használnak, illetve törekszenek ennek használatára. A tudományban közös köznyelvként is nevezik utalva a határon túli magyarok nyelvhasználatára. Az irodalmi vagy közös köznyelv viszonyítási alapként, nyelvi ideaként (eszményként) szolgál. A magyar irodalmi nyelvet professzionális szinten főként a tudományos és kulturális élet képviselői használják, ennek művelése, alakítása, fejlesztése akadémiai iránymutatással össztársadalmi feladat. A magyar irodalmi nyelv helyesírásának gondozása is az Akadémia feladata. A magyar irodalmi nyelv használatának kultiválása nem zárja ki területi, etnikai, szakmai és egyéb csoportnyelvek használatát, és semmiképpen sem azok ellenében valósul meg. A magyar irodalmi nyelv és más nyelvváltozatok használata alkalomfüggő, és nem egyszerűsíthető le vagy állítható szembe egymással a helyes-helytelen ellentétpárral. Az iskola, a minőségi könyvkiadás, sajtó, a közszolgálati rádió és televízió kiemelten törekszik a magyar irodalmi nyelv használatára, ápolására és fejlesztésére. Probléma, megoldandó feladat: Az igényes nyelvváltozatok fenntartása – csak tudatos, intézményes nyelvápolással lehetséges!

54


A magyar nyelvtervezés Hatékony nyelvpolitikát kell kidolgozni Magyarországon. A nyelvtervezés a nyelvtervezés elméletén és a magyar nyelv kutatásának eredményein alapszik. Kiemelt feladat a szaknyelvi tervezés a szaknyelvek többségének elangolosodása miatt, és a határon túli magyar szaknyelvek szétfejlődése miatt azok terminológiai egységesítése. A szaknyelveken belül további kiemelt feladat a hivatalos (bürokratikus) szaknyelveknek a polgári életben való egyszerűsítése (különös tekintettel a jogi, a pénzügyi-kereskedelmi területekre). A névtervezésben már most is van jogi szabályozás; összhangba kell hozni a személynevek, helynevek, cégnevek, társadalmi szervezetek névadására vonatkozó törvényeket, valamint az üzletnevekkel kapcsolatos törvényt (2001. évi XCVI. törvény a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről). Egyes területeken túlzott és fölösleges purizmussal (nyelvtisztaságra való törekvéssel), más területeken a magyar nyelv jellegével ellentétes, a megértést gátló névadással találkozunk. A magyar nyelv presztízsének kialakítása A presztízs kialakításának célja, hogy növelje a nyelvi tudatosságot, az ún. önreflexív nyelvhasználatot, egyes területeken (például a határon túl) bátorítson a 55


magyar nyelvhasználatra. Ide tartozik a helyi nyelvváltozatok presztízsének növelése is. Továbbra is szükségesek az élet minél több területén a magyar nyelv presztízsét fokozó események szervezése (pl. A Magyar Nyelv Múzeuma, Petőfi Irodalmi Múzeum, a magyar nyelv napja, a magyar nyelv hete, a magyar nyelv éve, vetélkedők, versenyek). Különösen kiemelt állami feladat a magyar nyelv presztízsének külföldön való erősítése. Erre a jelenlegi intézményrendszer is alkalmas (a magyar kultúra házai, Collegium Hungaricumok). Oktatás, a magyar nyelv tanítása A magyar nyelv jövőjében meghatározó szerepe van a családoknak és az oktatásnak. Valamennyi tantárgyban szerepet kell kapnia az anyanyelvi nevelésnek. Pl. szómagyarázatok, szövegértés-feladatok, sokféle szóbeli és írásbeli megnyilatkozás formájában. A szakterminológiát minden tantárgyban különös figyelemmel kell oktatni. A felsőoktatásban és a tudományban is ösztönözni kell a magyarnyelvűséget, például a színvonalas magyar nyelvű tudományos munkákat. Szorgalmazni kell Magyarországon a magyar mint idegen nyelv tanítását (elsősorban a második, harmadik generációs külföldön élő magyaroknak), összehangolt és népszerű magyarnyelv-oktatást kell megszervezni a 56


magyar kultúra házaiban, külföldi magyar egyetemeken, nyári egyetemeken. Az élethosszig tartó oktatásban szerepet kell kapnia a folyamatos anyanyelvi fejlesztésnek, ismeretterjesztésnek. Nagyon jó példa erre a holland vagy a francia televízió „Nagy diktálás” címmel rendezett showműsora, amelyben közéleti szereplők mérik össze helyesírási tudásukat. Probléma: Ma a nyelvtanórák nem érik el a céljukat. Sok helyen nem tartják meg a nyelvtanórákat. Bizonytalanság van a nyelvtanórák jellegében (ismereteket kell nyújtani vagy „kompetenciát”.) Sok helyen fölöslegesnek ítélik az enciklopédikus tudást, s ennek keretében nem tartják szükségesnek a memoritereket. A magyar nyelv kutatása és a nyelvi adatbázisok A magyar nyelv tudományos kutatásának és adatbázisai fejlesztésének központja a Magyar Tudományos Akadémia. További kiemelt kutatóhelyek a tudományegyetemek magyar nyelvi tanszékei. A nyelvtechnológiai fejlesztéseknek kiemelt szerepet kell kapniuk a jövőben. De a nyelvtechnológiai fejlesztések társadalmi, kulturális, nyelvi hatásait is folyamatosan kutatni kell! Probléma: Bizonyos nyelvtechnológiai fejlesztések magán cégeknél, kiadóknál folynak, ezek helyzete sokszor bizonytalan.

57


A magyar nyelv nyelvtechnológiai háttere A modern informatikai eszközöket be kell vonni a magyar nyelvstratégiába. Például a folyamatos nyelvújítást az informatikai eszközökkel kell támogatni. Probléma: Nincs semmiféle testület vagy bizottság, amely szorgalmazná az egyébként spontán módon vagy szakmánként külön-külön folyó szómagyarítást. Nincsenek lefektetve a szómagyarítás tudományos alapjai (bár bizonyos kezdeményezések már születtek ezzel kapcsolatban). Elképzelhető, hogy nyelvük mai gazdagításában a finnugor népek is összefoghatnának. Példa lehet erre a román nyelv tudatos latinosítása vagy franciásítása. A magyar nyelv változatai: területi változatok, határon túli magyarok nyelve, jelnyelv A magyar nyelvjárások élnek, használatukat, fejlődésüket területi szinten bátorítani kell. Meg kell akadályozni a nyelvjárások gúnyolását. A határon túli magyar nyelvváltozatok folyamatos fejlesztése, értékeik közzététele, a közös magyar norma képviselete, ápolása alapvető fontosságú. Ezt szolgálja az ún. „határtalanítás” program. Terminológiaegységesítés Egységesíteni kell a magyar nyelvű terminológiát (a határokon túli magyarság oktatási és tudományos prog58


ramjaiban). Erre már kezdeményezés történt a Collegium Fenno-Ugricum és a VEAB részéről. Kiemelt feladat a moldvai csángó, a szlovéniai és a burgenlandi magyar nyelvjárás gondozása, ezekben az esetekben már egyenesen nyelvújjáélesztésről (revitalizáció) kell beszélni. A jelnyelvet, illetve más speciális nyelvi eszközöket használóknak biztosítani kell a feltételeket a kommunikációhoz, kiemelten a tanuláshoz és a munkavállaláshoz. A határon túli nyelvi irodák munkáját össze kell hangolni. A magyar nyelv és más nyelvek Az EU-ban a közvetítő nyelven (többnyire angolon) keresztül a harmadik nyelvre történő fordítás értelmetlen, funkciótlan, mert az időeltolódás miatt használhatatlan. A közvetítő nyelven át való fordítás helyett át kell térni a minden nyelvről minden nyelvre történő fordításra (ez többletköltséggel jár, de ahogy a biodiverzitásra viszonylag sokat költenek, a nyelvi és kulturális diverzitásra is áldozni kell, mert hatása legalább akkora, mint a biodiverzitásé). Erre a nem munkanyelvű EU-s tagállamok (de legalább a középeurópai térség államai) dolgozhatnának ki közös javaslatot, egyúttal a szakemberképzést is elősegítve (nincs elég fordító).

59


Az idegennyelv-oktatás minősége kiemelten fejlesztendő. A minimális cél, hogy mindenki legalább közepes (eligazodási) szinten tudjon kommunikálni. Felülvizsgálandó, és akár el is törölhető a magyar nyelvvizsga-rendszer (amely több tekintetben példa nélküli és hatástalan). Meg kell vizsgálni, hogy valóban minden felsőoktatási intézményben a diploma feltételéül kell-e szabni az idegennyelvtudást. Az idegennyelv-tanulás további lehetőségei is megvizsgálandók (pl. a filmek nem szinkronizálása). Probléma: Magyarország lakói idegennyelvtudásban a legrosszabb helyen állnak az Európai Unióban. (Igaz, a negatív képet árnyalja, hogy például a szlovákok vagy a csehek sokszor egymás nyelvét jelölik meg második idegen nyelvként.) Az iskolai idegennyelvoktatás leginkább csőd. A szülőknek rendszerint hallatlan anyagi erőfeszítést igényel, a diákoknak pedig sok idejük megy el az idegennyelv-tanulással. Az idegen nyelvek oktatását új alapra kell helyezni: tudatosítani kell, hogy a kevesebb – több. Azaz használható, de akár hibás (nem nyelvvizsga-szintű) alap- és középfokú idegennyelvtudásra is szükség lehet. Az eszperantó nyelv szerepe vita tárgya. A magyar nyelv fejlesztési stratégiájának finanszírozási alapelvei A magyar nyelvstratégia végrehajtását hosszú távú költségvetés biztosítja.

60


A magyar nyelvstratégia végrehajtó intézményei Az MTA, a felsőoktatási szektor feladata és felelőssége. Létre kell hozni A Magyar Nyelv Tanácsát. Francia mintára meggondolandó egy magyar nyelvi biztos (szószóló) kinevezése. A tudományos kutatómunka központja a Magyar Tudományos Akadémia (Nyelvtudományi Intézet), valamint néhány kiemelt tudományegyetem (kutatóegyetem) magyar nyelvi tanszéke. Az oktatási kérdések, valamint az alap-, a közép- és felsőfokú oktatásban folyó anyanyelvi versenyek öszszehangolása az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik. A folyamatos nyelvstratégiai oktatómunka színhelyei: egyetemi–főiskolai tanszékek. A nyelvstratégiai, nyelvművelő munka (egészéves kiemelt programok, folyamatos nyelvi tanácsadás stb.) összefogó szervezete. A Magyar Nyelv Tanácsa által felkért vagy létrehozott további szervezetek. Mivel a magyar nyelvi kultúráért ma is nagyon sok intézmény, szervezet, mozgalom tevékenykedik, nyilvánvaló, hogy ezeket szervesen, támogató módon kell bekapcsolni a magyar nyelvstratégiába. Néhány ilyen szervezet: Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, Magyar Alkalmazott Nyelvészek Egyesülete, Magyar Nyelvtudományi Társaság, A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Anyanyelvápolók Szövetsége. 61


Természetesen a magyar nyelvstratégiának médiastratégiát is tartalmaznia kell, amelyben a közszolgálati médiumok, újságok, valamint honlapok szerepelnek. A magyar nyelvstratégiáról évente beszámol a parlamentnek és a közvéleménynek a nyelvi biztos vagy A Magyar Nyelv Tanácsa, és megegyezésen alapuló ajánlásokat (pl. szólistákat) tesz közzé. Alapvető szakirodalom A lett nyelvpolitika alapelvei 2005–2014. Ford.: Németh Balázs. Heuréka, Szombathely, 2007. 32 oldal. Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004–2010. Ford.: Víghné Szabó Melinda. Heuréka, Szombathely, 2005. 65 oldal. Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. MTA, Budapest, 2001. Balázs Géza szerk.: A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I, II. MTA, Budapest, 2004. Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai nyelvművelés. Az európai nyelvi kultúrák múltja, jelene és jövője. Inter–Prae.hu, Budapest, 2007. Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai helyesírások. Inter–Prae.hu, Budapest, 2009. Bartha Csilla–Hattyár Helga–Szabó Mária Helga: A magyarországi siketek közössége és a magyarországi jelnyelv. 852–907. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. 62


Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák avagy a nyelv antropológiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2004. Gados László: A sokféleség közös nyelve. Humán Európa Szövetség, Zalaegerszeg, 2005. Glatz Ferenc szerk.: Az információs társadalom. MTA, Bp., 2000. Holló Dorottya: Idegennyelv-tanulás, idegennyelvoktatás. 996–1017. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. Kontra Miklós: Nyelv és jog. 1018–1037. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. Kurtán Zsuzsa: Szaknyelv. 932–957. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. Minya Károly: Mai magyar nyelvújítás. Szókészletünk módosulása a neologizmusok tükrében a rendszerváltozástól az ezredfordulóig. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003. Péntek János: A nyelv ritkuló légköre. Komp-Press Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2001. Pusztay János: Nyelvével hal a nemzet. Az oroszországi finnugor népek jelene és jövője 11 pontban. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2006. Prószéky Gábor–Olaszy Gábor–Várady Tamás: Nyelvtechnológia. 1038–1072. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. 63


Sándor Klára: Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés. 958–995. In: Kiefer Ferenc főszerk.: Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. Szépe György: Nyelvpolitika: múlt és jövő. Iskolakultúra, Pécs, 2001. Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi tervezés. Tanulmánygyűjtemény. Universitas Kiadó, Budapest, 1998. Jelen tervezet, amelyhez alkotó módon hozzájárult Pusztay János, 2009. október 16-án lett bemutatva és vitára bocsátva Széphalmon, A Magyar Nyelv Múzeumában A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) és az Anyanyelvápolók Szövetsége által szervezett konferencián. 2009. november 6-án politikusok és nyelvészek vitatták meg a badacsonytomaji Collegium Fenno-Ugricumban az Esélyek és veszélyek – a magyar nyelv helyzete és jövője az EU-ban című kerekasztal-beszélgetés résztvevői. A vitanap anyaga Pusztay János szerkesztésében 2010-ben megjelent.

64


Hódi Sándor Nyelvstratégia – nemzetstratégia Helyzetértelmezés Egy nyelv helyzete és az adott nyelvet beszélő nép társadalmi helyzete szorosan összefügg egymással. Nyelvi jogokról, nyelvi egyenjogúságról beszélni valós egyenjogúság, tulajdonképpen az önrendelkezés lehetősége nélkül, nem más szemfényvesztésnél. A magyarság egyharmada kisebbségi helyzetben él. A kisebbségi helyzet eleve magában hordozza a nyelvromlás és nyelvvesztés lehetőségét. Ennek a legfőbb oka az, hogy kisebbségi helyzetben az anyanyelv használata kiszorul az élet bizonyos színtereiről. Találó kifejezéssel szólva: konyhanyelvvé válik. Az anyanyelv kiszorulásának, és ezzel elsajátításának, megismerésének, használatának korlátozott volta nyelvi hiányállapotot eredményez, ami a nyelv társadalmi értékvesztéséhez, vagy teljes nyelvvesztéséhez vezethet. A nyelvi hiányállapot többnyire együtt jár a közösség nyelvi kultúrájának a leépülésével, szellemi életének a beszűkülésével. Ez többé-kevésbé ismeretes. Kevésbé ismert, hogy a többségi nyelv elsajátításának kényszere gyakran nyelvi interferenciához vezet. Az anyanyelv és a másodnyelv egyidejű elsajátítása és használata mindkét nyelv esetében kognitív problémákat vethet fel. 65


Miről van szó? A kisebbségiek a többségi nyelv elsajátítása során (kivéve, ha vegyes házasságban élnek) nem tudják elkerülni, hogy közben ne az anyanyelvükön gondolkodjanak. Ez a körülmény gátolja őket az idegen nyelven való megnyilatkozásukban, a spontán beszédben, és rontja további nyelvtanulási esélyeiket. Jóllehet ma olyan elvárás nehezedik a szülőkre, hogy lehetőleg már a pólyás gyerek is hat nyelven beszéljen, tudnunk kell, hogy az idegen nyelvi struktúra gátlón hat vissza az anyanyelv struktúrájának elsajátítására, végső soron a nyelvi intelligenciára. Az idegen nyelvi környezetben élők – a többségi nyelv hatására – az idő múlásával mind nehezebben tudják kifejezni magukat anyanyelvükön, egyre több hibát ejtenek, és egy idő után már nem képesek világosan és szabatosan megfogalmazni gondolataikat. Minél távolabb áll egymástól a két nyelv struktúrája, annál kifejezettebb a kognitív zavar. A pszichológia negatív transzfernek hívja ezt a jelenséget. (Létezik pozitív transzfer is. Vannak nyelvek, amelyek használóik számára segítséget jelentenek a rokonnyelvek elsajátításában, ebben az örömben azonban nekünk, magyaroknak nincs részünk, ezért nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk.) Nyelvi hiányállapot vagy szétfejlődés A Kárpát-medencében őshonos magyar kisebbségek 1918 után olyan társadalmi körülmények közé ke66


rültek, amelynek következtében mindmáig nyelvi hiányállapotban élnek. Ugyanakkor anyanyelvükre erős hatást gyakorol annak az államalakulatnak a hivatalos nyelve, amelyhez kerültek. Ez a körülmény az elmúlt közel 100 év során kétségtelenül bizonyos fokú nyelvi differenciálódáshoz vezetett, amennyiben olyan nyelvi formák jöttek létre, amelyeket az elcsatolt nemzetrészek vagy csupán az egyik, vagy csupán a másik állam területén ismernek és használnak. Vannak, akik ezt a fejleményt „a magyar nyelv változatainak” tekintik, a magyar nyelv széttagolódásáról, mi több: szétfejlődésről beszélnek. A jelzett nyelvi eltérések, nyelvi változatok (egyes térségekben erőteljesebben, másutt alig érzékelhetően) kétségtelenül léteznek, korántsem mindegy azonban, hogy erre a jelenségre hogy tekintünk, milyen értelmezési keretbe helyezzük. Az eltérő értelmezési keretek ugyanis más-más, egymást kizáró nyelvstratégiai elgondolásokhoz vezetnek A lassan formálódó magyar nemzetstratégiának egyértelműnek és világosnak kell lennie ebből a szempontból. Egészséges önállóság? Annál is inkább világosnak kell lennie, mivel újabban egyre több szó esik a magyar nyelv változatairól, a szétfejlődésről, a különböző anyanyelvváltozatokról, amellyel kapcsolatban csaknem mindig elhang67


zik az államnyelv sikeresebb elsajátításának szükségessége, az elcsatolt területeken élő magyar nemzetrészek kétnyelvűségének követelménye, olybá tüntetve fel a helyzetet, mintha ez lenne az élet természetes rendje. Nos, engem nem kis nyugtalansággal tölt el ez a jelenség, mert a kisebbségek hátrányos helyzetének megoldása helyett a hátrányos helyzet szentesítésére irányuló törekvést látom benne. A magyar nyelv szétfejlődése nem mumus, mondják, hanem természetes folyamat, amely nyelvünk életképességét bizonyítja, az egészséges önállóságot jelzi. Egészséges önállóság? Nos, vajon melyik magyar nemzetrész rendelkezik olyan jogokkal, amelynek alapján önállóságról beszélhetnénk? Hiszen – Szerbiát kivéve – a környező országokban a magyar nemzetrészek kollektív jogait sem ismerték el, nemhogy az egészséges önállósághoz szükséges autonómiák rendszerét, vagy azok valamelyikét biztosították volna számukra. Tudományos vagy politikai kérdés? Felmerül a kérdés: lehet-e a nyelvi változatokról beszélve magáról a nyelvi hiányállapotról megfeledkezni? Lehet-e arról a sajnálatos körülményről megfeledkezni, hogy a környező országokban a magyar nyelv mindenütt alárendelt státusban van? Hogy a magyarokat folyamatosan nyelvi hátrányú megkülönböztetések érik. 68


Józan ésszel lehet-e az anyanyelv háttérbe szorulását, értékvesztését, leépülését, a nyelvromlást, nyelvvesztést természetes folyamatnak, pozitív fejleménynek tekinteni? Szétfejlődés helyett nem arról kellene beszélnünk, hogy – Péntek Jánossal szólva – korlátozódik a tér, ahol a magyar nyelvet az utódállamokban még használni lehet? Nyílván sokan vagyunk a teremben, akik Péntek Jánossal értünk egyet. Igen ám, de lehet-e cél és eszmény a kilencven évvel ezelőtti helyzethez való visszatérés, viszonyítás? – vetik fel az ellenoldalról a kérdést. Az egyetemes magyar nyelvi normarendszer erőltetése vagy számonkérése helyett nem inkább a valósághoz kellene igazodni, a kisebbségi és diaszpóra magyarság nyelvi tudatát kellene megerősíteni? Látszólag fogas kérdések, amelyeken hosszasan elrágódhatunk. Kutatásokat végezhetünk, amelyekkel igazoljuk a szétfejlődést, vagy annak az ellenkezőjét. (Ma divat mindent a tudományosság mezébe öltöztetni, mert így nehezebb a szavak mögött rejlő valós szándékot kitapintani.) Tudom, hogy a tudós emberek a politikát nem nagyon szeretik, de hadd szögezzük itt le, hogy az anyanyelvváltozatok megítélésének kérdése alapvetően nem tudományos, hanem politikai kérdés. Azt már csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy meglátásom szerint végső soron a magyar tudománynak is az lenne az elsődleges feladata, hogy a 69


vergődő nemzettest életmegnyilvánulásainak és igényeinek a hű kifejezője legyen. A magyar nyelv vonatkozásában is. Nyelvében él a nemzet? Abban a kérdésben, hogy az országhatárokkal „megosztott” magyar nemzeti közösség kulturálisan összetartozik, általában nincs vita, a magyar nemzet összetartozása, egyetemessége ilyen szempontból szinte mindenki számára evidencia. Csakhogy ebből a definícióból a nyelv szerepének a fontossága kimarad. Kultúrközösség lennénk? Kétségtelenül. DE vajon nem állunk-e közelebb a valósághoz, az igazsághoz, ha nyelvi-kulturális közösségről beszélünk? "Nyelvében el a nemzet" – mondotta gróf Széchenyi István. Sokan vitatják, hogy ezt mondta volna, vagy ő mondta volna. Ez itt most nem lényeges. Mondta vagy nem mondta, nemzeti létünkkel kapcsolatban ez a leggyakrabban emlegetett szállóigénk, ami azt jelenti, hogy mi magyarok elsősorban az anyanyelvünk révén vállalunk azonosságot egymással. Más szóval nemzeti identitásuknak az alapja a magyar nyelv. Nemzeti identitásukkal bizonyára más népek is így vannak. A többségük mindenképpen. Gondoljunk csak a francia felvilágosodás kiemelkedő alakjára, Montesquieu-re, aki szerint „a nyelv maga a nemzet”. (La langue, c’est la nation).

70


Bármerre nézünk a világban, a legtöbb nép attól nemzet, hogy azonos nyelvet beszél: oroszul, svédül, románul, magyarul, szerbül. A dolog természetesen korántsem ilyen egyszerű. Szakértők serege vitatja, hogy a nemzeti lét előfeltétele a közös nyelv lenne. A nyelvi nemzet csak történeti esetlegesség, mondják, bizonygatván, hogy a nyelv alapján nem lehet pl. egybefogni az angolokat, franciákat, németeket. Ám legyen! De bennünket, magyarokat, egybe lehet fogni a nyelv alapján. Sőt, maga a nyelv fog össze bennünket. Államhatárok nélkül is. Mi több, azok ellenében is. A jövő forgatókönyvei Ma, ebben a globalizálódó világban minden, ami az anyanyelvvel, nemzeti léttel kapcsolatos, bizonyos körökben kezd szalonképtelenné válni. A fanyalgók azzal magyarázzák fenntartásaikat, hogy a nyelvi alapon szerveződő közösségek, a nemzetállami keretek a népek torzsalkodáshoz, a fajok harcához vezetnek. Ezért a nyelvi homogenizálódás helyett a multietnikus régiók kialakítására kell törekedni, az anyanyelv és a nemzeti hagyományok ápolása helyett a multikulturális minták követésére. A nemzetek-felettiség gondolata nem új keletű agyszülemény. Tudjuk, hogy a kommunizmusnak is ez volt a vezéreszméje: ez szolgáltatta az ideológiai alapot a nyelvi, kulturális és érzelmi közösségek szétveréséhez. (Nos, a 21. század első évtizede, amely erőteljesen 71


magán viseli a globalizáció jegyeit, nem sok előrelépést hozott ezen a téren. A rendezetlen státusú népek és kisebbségek ahelyett, hogy hátszelet kaptak volna nemzeti emancipációs törekvéseikhez, inkább ellenszélbe kerültek. A bizakodásra okot adó Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvi Charta, az ENSZ kisebbségvédelmi nyilatkozata, valamint az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye kevésnek bizonyult az esélyegyenlőtlenségek felszámolásához. A jogegyenlőségnek nem sikerült érvényt szerezni a gyakorlatban.) Kiderült, hogy a nemzetek fölötti politikai és gazdasági tömörülés nem a közjó szolgálatára jött létre, legkevésbé a nemzeti jogegyenlőség elvét próbálta átvinni a gyakorlatba, hanem a tőke szabad nyomulását volt hivatott elősegíteni, ami erős kételyeket támaszt bennünk az élhető jövőt illetően. Nem tudjuk, hogy a világ újjászerveződése milyen forgatókönyv szerint megy majd végbe. Az új katonai és hatalmi–politikai erőviszonyok eredményeként sikerült az együttélés alapjául szolgáló államkereteket meggyengíteni, de úgy tűnik, hogy nem a társadalmi és etnikai egyenlőtlenségek felszámolása volt a cél, hanem a térség népeinek a kifosztása és kamatrabszolgaságba való süllyesztése. De a történelemnek nincs vége. A nemzeti önszerveződés, beleértve a kisebbségek autonómiatörekvéseit is, bizonyára fontos tényezője marad az európai folyamatoknak. A globalizáció ellensúlyozásaként várható 72


a nyelvi, kulturális és érzelmi közösségként értelmezett nemzeti kultúrák megerősítésére irányuló törekvés. A magyar nemzetstratégia sarktételei A magyar nemzetstratégiának ehhez a bonyolult világpolitikai helyzethez kell igazodnia, anélkül, hogy sarktételeit feladná. Szerintem az egyik ilyen sarktétel a magyar nyelv védelme. Az anyanyelv presztízsének növelése, elsajátításának, korszerűsítésének és művelésének a kérdése Magyarország számára elsőrendű állami feladat. A magyarság egészére vonatkoztatva a legfontosabb nemzeti feladat. A magyar nyelvnek a Kárpát-medencében élő magyarok számára anyanyelvként kell megmaradnia. A második sarktétel: Mivel – mint mondottuk – a nyelv helyzete és az adott nyelvet beszélő nép társadalmi helyzete szorosan összefügg egymással, önmagukban véve a nyelvi jogok mit sem érnek a kisebbségek helyzetének közigazgatási és politikai rendezése nélkül, ami a gyakorlatban az autonómiák rendszerének a kiépítését és biztosítását jelenti. Harmadik sarktételként a határon túli magyarokra kiterjesztett állampolgárság intézményét kell megemlítenünk, amellyel Magyarország hét szomszédjának felkínálta a Kárpát-medence nemzeti hovatartozás szerinti újrafelosztását, és ezzel a közös tér újraértelmezésének lehetőségét. 73


Ezzel szoros összefüggésben biztosítani kell a magyar nemzetrészek és etnikai közösségek teljes jogú részvételét az anyaország életében is, megteremtve ezzel az összmagyar nyelvi, kulturális, oktatási és tudományos rendszer alapjait. Az így kialakítható magyar nemzetközösségi társulás jelentené azt a nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai kapcsolathálót, amely a 21. század bevezető évtizedének felemás eredményei után esélyt kínál a magyarság számára nemcsak a túlélési stratégiához, hanem a nemzet erősödéséhez, szellemi, anyagi és létszámbeli gyarapodásához is.

74


Pomogáts Béla A nyelvstratégiától a kulturális stratégiáig Sokévszázados története során a magyar nyelv többször is veszélybe került. A török hódoltság idején, midőn a Kárpát-medencét nagyjából nyolcvan százalékban kitöltő magyar népesség igen nagy része esett a pusztítás áldozatául. A Rákóczi Ferenc nevéhez fűződő függetlenségi háború után, midőn a háborús veszteségek, valamint a háború végén fellépő (még a hadi cselekményeknél is gyilkosabb) pestisjárvány okozta pusztítás, illetve a nagyarányú külföldi betelepítés nagyjából negyven százalékra szorította vissza a magyarság országos számarányát. Ugyancsak jelentékeny veszteséget okoztak a huszadik századi háborúk, valamint a trianoni szerződés következményei: a repatriálások, kivándorlások, az erőszakos asszimilációra törekvő politika. Mindez csupán a huszadik században közel kétmillió fővel apasztotta a magyarság számát a Kárpát-medencében. Következésképpen ismét csökkent a magyarság közép-európai számaránya, és a magyar nyelv a térségben erősen visszaszorult. 1918-tól máig, azaz közel egy évszázad leforgása során a románok, a szlovákok és a szerbek lélekszáma (csupán a Kárpát-medencén belül) több mint kétszeresére nőtt, miközben a magyarság lélekszáma kevesebb mint egyharmadával emelkedett. Ha a magyar anyanyelvűek 75


száma ugyanolyan mértékben növekedett volna, mint a szomszédoké (az utódállamok többségi nemzeteié), akkor most legalább húsz-huszonkét millió magyarnak kellene lennie a közép-európai régióban, és ez egyértelmű magyar többséget jelentene a Kárpátmedencében. A magyarság jelenlegi, nagyjából 13 milliós lélekszámával (10 millió Magyarországon, másfélmillió Romániában, közel hatszázezer Szlovákiában, száznyolcvanezer Kárpátalján, közel háromszázezer a Vajdaságban és együttesen vagy negyvenezer Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban) még így is jelentékeny népességet alkot, a Kárpát-medence lakosságának közel a felét teszi ki. (Néhány évtizede még néhány százalékkal 50 % fölött képviseltette magát.) A magyar nyelv mindezek ellenére sem tartozik a világ „kisnyelvei” közé. Sidney S. Culbert washingtoni egyetemi tanár két évtizede készült nagy nyelvstatisztikai felmérése szerint a Földön nagyjából háromezer nyelvet beszélnek, ezek között tizenkét olyan nyelv található, amely több mint százmillió ember anyanyelve (sorrendben: a kínai, az angol, a hindi, a spanyol, az orosz, az arab, a bengáli, a portugál, az indonéz, a japán, a német és a francia), további tíz nyelvet ötven és száz millió közötti népesség beszél (urdu, pandzsábi, koreai, olasz, telegu, tamil, marathi, vietnámi, török, jávai). A magyar nyelv ebben a rangsorban az igen megtisztelő negyvenkettedik helyet foglalja el. (Mára bizonyára az ázsiai és afrikai túlnépesedés következtében 76


ennél hátrányosabb helyzetbe került.) Előtte olyan nyelvek szerepelnek, mint az afgán, az asszámi, a malajalam, a holland, a perzsa, a lengyel, a román, az ukrán, utána pedig olyanok, mint a cseh, a szlovák, a szerb, a horvát, a svéd, a dán, a finn, az újgörög, a bolgár és így tovább. A magyar nyelv ezek szerint Európában (az orosz, a német, az angol, a francia, az olasz, az ukrán, a spanyol, a lengyel, a román és a holland után) a tizenegyedik, és több mint húsz nyelvet előz meg az európai nyelvek rangsorában. A nagyvilágban pedig ezerszámra élnek nyelvek, amelyeket a magyarnál kevesebb (jóval kevesebb) ember beszél. Nyelvünk még sincs teljes biztonságban, és ha a tapasztalt vagy éppen lehetséges veszélyeket számításba kívánjuk venni, külön-külön kell vizsgálat tárgyává tenni a magyar anyanyelvűek három nagy (földrajzi értelemben is elkülöníthető) csoportját: a magyarországiakat, a Kárpát-medencei magyar kisebbségieket és a nyugateurópai, valamint tengerentúli szétszóródásban élő magyarokat. Magyarországon a huszadik század nyolcvanas éveinek közepe (tehát nemcsak a rendszerváltozás) óta egy nagyszabású civilizációs átalakulás ment végbe, és ez mint minden átalakulás, a kultúrák, életformák, mentalitásmódok éles ütközésével járt együtt. A széles körben tapasztalható kulturális és mentális konfliktusok természetesen kihatottak a nyelv életére is. Mindennek csak egyik velejárója és következménye az, hogy (miként sokan panaszolják) nyelvünket kezdik ellepni az 77


idegen szavak: a kereskedelmi elnevezésekben, a reklámokban, az elektronikus civilizáció eszközeinek használata során, sőt, a rádió és a televízió műsoraiban. A jelenség nem merőben új, nagy civilizációs változások idején rendre bekövetkezik, így történt ez a tizennyolcadik század végén, a tizenkilencedik század elején is, midőn hazánkban megindultak a gazdasági átalakulás: a polgárosodás folyamatai. Az idegen szavak és kifejezések befogadására természetesen szükség van, de inkább csak akkor, ha valamely új fogalom, jelenség vagy eszköz megnevezésére nem áll rendelkezésünkre magyar szó, avagy ilyent nem tudunk némi nyelvújító leleménnyel létrehozni. Ezért kétségtelenül szükség lenne egy új nyelvújító vagy legalább nyelvvédő mozgalomra, akárcsak Kazinczy, vagy később Kosztolányi idején. A nyelvújítás mint nagyszabású kulturális kezdeményezés, mi több: mozgalom, mindig akkor válik időszerűvé, midőn a civilizációs fejlődés, a polgárosodás lendületet kap, és előretör. Így történt ez a tizenkilencedik század első harmadában: Kazinczy Ferenc nyelvújító mozgalma körül, így történt a tizenkilencedik század végén, midőn a Szarvas Gábor által alapított és szerkesztett Magyar Nyelvőr című folyóirat volt az anyanyelv védelméért folytatott szellemi erőfeszítések műhelye, és így történt ez múlt század harmincas éveiben, midőn Kosztolányi Dezső (és mellette számos tudós, író és tanár) lett a nyelvművelés apostola, következetes szorgalommal gyomlálva az élőbeszédből a felesleges ide78


gen szavakat. A mi korunkban is folyt szívós és fáradhatatlan nyelvművelő munka, a közel két évtizede eltávozott Lőrincze Lajos jóvoltából, aki egy emberöltőn át dolgozott azért, hogy a beszélt nyelv minél magyarosabb legyen. Ma is nyelvművelő mozgalomra volna szükség, minthogy az idegen szavak és kifejezések már-már elöntik nyelvünket, kivált az üzleti életben, a cégtáblákon, az utcai feliratok között, ugyanakkor a rádió, a televízió és a közélet (a politikai beszédek és viták) maguk is sokat rontanak a társadalom nyelvérzékén: nemcsak felesleges idegen szavakkal, hanem rossz mondatfűzéssel, helytelen hangsúlyozással is. Kártékony mintát teremtve, mint ahogy a helyes mintát valamikor a színházi beszéd és a politikai szónoklat (Kossuth Lajos, Tisza István, Apponyi Albert orátori teljesítménye) teremtette meg. Ennek a nyelvújító mozgalomnak a létrehozását és magát a nyelv védelmét természetesen nem lehet egy úgynevezett „nyelvtörvényre” bízni, kivált nem olyan rendőri eszközökkel fellépő „nyelvtörvényre”, amilyet északi szomszédaink parlamentje hozott. Egy ilyen nyelvtörvény ugyanis nem a nyelv tisztaságát védi, hanem az emberek zaklatásának antidemokratikus eszköze. A magyar nyelvet, mint legnagyobb nemzeti örökségünket és szellemi értékünket, valóban óvni és védeni kell, ezt azonban nem törvényi úton, nem büntető rendelkezésekkel (idegen szóval: szankciókkal) kell elérni, hanem olyan „nyelvújító” és nyelvszépítő moz79


galommal, amely az iskoláktól a tudományos műhelyekig, az egyházaktól a közvélemény- és nyelvformáló médiumokig áthatja a társadalom egész életét. Egy ilyen nyelvújító mozgalom megszervezése természetesen a magyar értelmiségre és ennek intézményeire hárul, tehát a Magyar Tudományos Akadémiára, az írószövetségre, a nyelvművelő társaságokra és a kisebbségi magyar kulturális szervezetekre, intézményekre, mozgalmakra. Ha van bennünk – a magyar értelmiségben, a magyar közéletben – felelősségtudat közös jövőnk, kultúránk, nemzeti létünk iránt, ennek a mozgalomnak a létrehozásával nem sokáig késlekedhetünk. A második nagy kört, amelyben nyelvünk védelemre szorul, a kisebbségi létben élő, nagyjából három millió Kárpát-medencei magyar alkotja. Közismert, hogy az ő anyanyelvi jogaik és nyelvhasználatuk ma is bizonytalan helyzetben van, és a föléjük növekvő államhatalom általában nem ismeri el, vagy csak részlegesen ismeri el azokat az elemi emberi és közösségi jogokat, amelyek az anyanyelvi iskoláztatást, az anyanyelvi kultúra megtartását és fejlesztését, illetve az anyanyelvnek a közéletben (a közigazgatásban, a jogszolgáltatásban, a politikában) történő szabad használatát lehetővé teszik. Ezek a jogok az európai országok nagy részében: a nyugati világban ma már széles körben elismertek és érvényesíthetők. A spanyolországi katalánok, a finnországi svédek és a dél-tiroli (olaszországi) németek széles körű kulturális és területi autonómia birtokában fejleszthetik kultúrájukat, őrizhetik 80


meg nemzeti identitásukat, de kulturális autonómiája van a dániai és belgiumi németeknek, az ausztriai szlovénoknak, sőt újabban a hagyományosan asszimilációs politikát folytató francia állam keretében élő korzikai olaszoknak is. Nem egy országban kisebbségi egyetemek is működnek, így igazán figyelemreméltó az, hogy Finnországban (Turku, svéd nevén Abo városában) létezik önálló svéd egyetem, noha az ország népességének csak 6,4 százaléka tartozik a svéd kisebbséghez. A Kárpát-medencében élő magyarok helyzete ebben a tekintetben általában nem felel meg az európai normáknak: a Trianon óta eltelt közel egy évszázad alatt valójában mindig nyelvi háború folyt ellenük. Erről a nyelvi háborúról és elnyomásról 1930-ban Kosztolányi Dezső a következőképpen beszélt: „Egyelőre még derengeni se látjuk azt a várva várt szellemet, mely csak annyira is egybefogná az emberiséget, mint a középkor vagy a reneszánsz. Nem látjuk azt az új világot sem, mely a háború véréből és romjaiból keletkeznék. Csak újabb vért és újabb romokat látunk, újabb lélektiprásokat, anyanyelvek üldözését, iskolák önkényes betiltását, hírlapok elkobzását, színészek kibotozását, a lelkiismereti és gondolati szabadság ellen való újabb és újabb merényleteket.” Ez az első világháború után megfogalmazott látlelet a második világháború után is, méghozzá még szomorúbb tapasztalatokra épülve, érvényben maradt. A kisebbségi magyarság nyelvhasználata, illetve az ezt megalapozó jogi és politikai normák korántsem 81


egységesek a Kárpát-medencén belül. A kommunista korszakban talán egyedül Jugoszlávia volt az az ország, amely a maga titóista „pszeudo-demokráciájának” a rendszerén belül igyekezett a nyelvi jogokat kiterjeszteni és ezzel a nem szláv kisebbségeket megbékíteni, de Romániában, Csehszlovákiában és leginkább a Szovjetunió által a második világháború végén bekebelezett Kárpátalján kíméletlen és türelmetlen kisebbségellenes nyelvi diktatúra irányította az eseményeket. Mindez azóta nagymértékben megváltozott. Romániában bizonyos kisebbségpolitikai engedékenység tapasztalható (köszönhető ez a magyar párt kormányzati szerepvállalásának is). Kárpátalján váltakozó kisebbségpolitikai stratégiákkal találkozunk. Szlovákiában az utóbbi években egy türelmetlen és arrogáns nacionalizmus érvényesült, (ez talán valamennyire változni fog a nacionalista pártok választási veresége és az új: a kisebbségpolitikában is demokratikus átalakításra készülő kormányzat szándéka szerint, ámbár a szélsőségesen antidemokratikus nyelvtörvény továbbra is érvényben maradt), Szerbiában viszont mintha ismét a belátás demokratikus stratégiája venné át a szerepet. A kisebbségi jogokat, közelebbről a kisebbségi anyanyelv-használati jogokat valójában egy többszintű rendszerben képzelhetjük el, ez a rendszer a minimális jogérvényesítés igen alacsony szintje és az európai jogelveknek megfelelő kollektív autonómiák magas szintje között több lépcsőt is mutat. Az első és leginkább kezdetleges anyanyelvhasználatot a családi (rokonsági) 82


nyelvhasználat jelenti: ezt még a legelvakultabb és legembertelenebb etnokratikus parancsuralmak is csak ritkán szokták elutasítani és megakadályozni. Az otthoni, családi nyelvhasználat a legszentebb emberi jogok közé tartozik, és a család elemi joga eldönteni azt, hogy otthon milyen nyelven beszél. Ez a családi nyelvhasználati jog azonban a legkevésbé sem azonos az anyanyelv használatához fűződő joggal, minthogy a családban csupán a nyelv egy szűkebb köre érvényesülhet, és megfelelő műveltség nélkül – amelyet természetesen a családi élet szűkebb világában nem lehet megszerezni – az anyanyelv elsatnyul, úgynevezett „konyhanyelvvé” válik. Ez a magyar nyelv sorsa azokban a szórványközösségekben, amelyeket román, szlovák, szerb vagy ukrán környezet vesz körül. Ennél a családi nyelvhasználati szintnél valamivel többet tesz lehetővé a szomszédsági, egyházi, községi anyanyelvhasználat joga, midőn a lakókörzetben, a kisközösségekben és az egyházi szolgálatban teljes körűen használható a kisebbségi nyelv. Természetesen ez a nyelvhasználati szint is erősebb korlátozást jelent, minthogy a társadalmi nyilvánosság legtöbb fórumát elzárja a kisebbségi közösség elől. Általában ezt a nyelvhasználatot is engedélyezni szokták az etnokratikus rendszerek, habár itt már lehet erősebb megszorításokkal találkozni, például a moldvai csángók körében, akik számára az egyházi életben sem teszik lehetővé a magyar nyelv használatát. 83


Az anyanyelvhasználat harmadik (középső) szintjén a kisebbségi kultúra, mindenekelőtt a kisebbségi irodalom intézményrendszere helyezkedik el. Ezen a szinten az elmúlt évszázadban erősebb korlátozások voltak tapasztalhatók. A kisebbségi irodalom, újságírás és néhány „nemzeti” tudomány (irodalomtörténet-írás, néprajz) nyelvhasználati jogai általában megengedettek, a tudományos, művészeti és közművelődési egyesületek alakításának joga azonban sokszor korlátozott, így a kommunista évtizedekben ez a lehetőség szinte egyáltalán nem tudott érvényesülni, minthogy a gyülekezési jog teljes mértékben ki volt szolgáltatva az állampárt és a titkosrendőrség akaratának. Maga a kisebbségi kultúra is csak ritkán kapott központi költségvetési támogatást, illetve a központi kormányzat (mint Szlovákiában) általában arra törekszik, hogy a kisebbségi kultúrát peremhelyzetbe kényszerítse és „szubkultúrává” tegye. A nyelvi jogok következő szintjén a kisebbségi oktatási rendszer helyezkedik el, mégpedig teljes körűen: az óvodától az egyetemig. Ez a rendszer mindenütt, ahol magyar kisebbségi közösségek élnek, csak töredékesen létezik és működik. Minden egyes szomszédos országban akadályokat gördítenek az oktatási rendszer teljes kiépülése elé, a magyar tankötelesek bizonyos százaléka (ez lehet 30-tól 60 százalékig) nem anyanyelvű iskolában végzi tanulmányait, és a főiskolai szintű képzésnek csupán korlátozott változatai (például tanárképzés, lelkészképzés) jöhettek létre. Holott a 84


kisebbségi nyelvű egyetemi képzés Európában (a szlovák és a román propaganda állításával ellentétben!) egyáltalán nem tartozik a ritkaságok közé: Spanyolországban léteznek katalán tannyelvű egyetemek, és mint már említettem, Finnországban létezik svéd nyelvű egyetem, emellett a két világháború közötti polgári Csehszlovákiában is működött (Prágában) világhírű német nyelvű egyetem, és széles körben működtek német nyelvű főiskolák. Végül a nyelvi jogok használatának következő szintjét a közületi-politikai nyilvánosság jelenti: az anyanyelv szabad használata a közéletben, ennek intézményeiben, a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban. Ennek a közületi-politikai nyelvhasználatnak a személyi, illetve területi autonómia ad teljes keretet és lehetőséget, erre a kisebbségi autonómiára törekszenek a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségek politikai és érdekvédelmi szervezetei. Különben a kisebbségi autonómia eszméje és gyakorlata ugyancsak az európai jogelvekből következik: a spanyolországi katalán, az észak-olaszországi osztrák, a belgiumi és dániai német, a finnországi svéd önkormányzatok igen jó mintát és ösztönző példát adhatnak a közép-európai magyar és nem magyar autonómiatörekvések számára is. A magyar autonómia-törekvések egyelőre csupán Szerbiában (a Vajdaságban) látszanak megvalósulni, igaz, az „autonómia” kifejezést ott is gondosan kerülik a hivatalos iratok. 85


Ha az imént vázolt nyelvhasználati rendszer „szintjeit” egyféle fokozatosságot érvényesítő jogi „skálának” tekintjük, megállapíthatjuk, hogy az 1989 után kialakuló új közép-európai demokráciák még jócskán elmaradnak a jogérvényesítés európai normái mögött. Vannak országok, amelyek ma talán jobb helyezést kaphatnak, ilyenek Szlovénia, amely talán a legtöbbet adta a maga kisebbségi polgárainak (legalábbis az őshonos magyaroknak és olaszoknak), Horvátország, amely a balkáni háború lezárása után számottevő kisebbségi nyelvi jogokat helyezett kilátásba, elsősorban a szerbek számára, Szerbia, amely az imént mondottak szerint bizonyos önkormányzatot ad a vajdasági magyarságnak és Románia, amely az Iliescu-rendszer (és különösen a Ceauşescu-féle rémuralom) gyakorlatához képest jóval liberálisabb kisebbségpolitikát kíván folytatni. Más országok, elsősorban Szlovákia, másodsorban Ukrajna viszont szűkítették a korábbi kisebbségi nyelvhasználati jogokat, és különösen a pozsonyi kormány tart ott, hogy igen radikálisan felszámolja a magyar kisebbség anyanyelvhasználatát. Ilyen módon a szlovákiai helyzet az előbbiekben leírt „ötfokú skála” második fokozatán helyezkedik el, amely már igen radikális etnokratikus diktatúrát jelent. Az utóbbi évtizedek demokratikus változásai valójában nem hoztak igazi áttörést és megnyugtató eredményeket a közép-európai régió nemzeti kisebbségei (és közöttük a három millió magyar) számára. Ennek ellenére vannak bíztató jelek is, így mindenekelőtt az 86


európai integráció szinte minden országban megmutatkozó igénye, emellett a határok menti kisrégiók gazdasági integrációjának kétségtelenül előre haladó folyamata. Közép-Európa történetének soron következő nagy feladata valószínűleg az lesz, hogy mindenütt le kell bontani az etnokratikus államrendszereket, és meg kell erősíteni az európai integrációs fejlődést. Végül a magyar nyelv harmadik nagy köre a nemrég még emigrációban élő magyar közösségeket fogja át. Ennek a szórványmagyarságnak a közösségeiben is nagyjából 1 millió – 1,2 millió ember él, és erősen túlzottak azok a vélemények, amelyek szerint csupán az Egyesült Államokban 1,7 millió magyarral lehet számolni, a valóságban ennek a számnak jóval kevesebb mint a fele (600-700 ezer) vagy méginkább egytizede lehet a hiteles adat. A magyar származású amerikaiak száma valóban igen magas, ebben a tekintetben az 1,7 millós adat valószínűnek tetszik, ezeknek nagy része azonban már egyáltalán nem beszéli őseinek nyelvét, és nem érez közösséget a magyar kultúrával. A nyugati világ magyarsága, és erre most már számítani kell, lassan elveszíti anyanyelvét: a második emigrációs nemzedék már csak törve, a harmadik pedig már egyáltalán nem beszél magyarul. Éppen ezért az ő körükben nem nyelvvédelemre van szükség, hanem a magyarsághoz való tartozás érzésének vagy a származás tudatának a fenntartására, amely mára elsősorban nem nyelvápoló erőfeszítéseket, hanem kulturális munkát kíván. Vagyis fel kell kelteni, meg kell erő87


síteni a nyugati világban élő fiatal magyar nemzedékek érdeklődését a magyar zene, a néptánc, a művészet és népművészet, az elődök szülőhazája iránt. Mindez a nyugati magyarság esetében új kulturális stratégiát követel, és ennek a stratégiának a kidolgozásában, megvalósításában a magyar kulturális szervezeteknek, intézményeknek össze kell fogniuk. A magyar nyelv most: az új évezred változó és sok tekintetben neuraszténiás világában valóban védelemre, következésképpen okos, tervszerű védelmi intézkedésekre szorul. Ezeket az intézkedéseket társadalmi konszenzusra kell építeni, nem szabad elhamarkodni, és főként nem szabad pártpolitikai érdekeknek alárendelni. Egyszer össze kellene ülnie azoknak: nyelvtudósoknak, közéleti személyiségeknek, íróknak, újságíróknak, egyesületi vezetőknek, akik felelősek a magyar nyelv jövője és sorsa iránt. Ők kezdeményezhetik azt az új „nyelvújítást”, amelynek nem kevesebb felelősséggel, leleményességgel és hatékonysággal kell érvényesülnie, mint ama réginek, amelynek Kazinczy Ferenc volt a vezére és mestere. Természetesen nem „nyelvújítási” mozgalomról van szó, hanem nyelvvédelemről, -ápolásról, -gondozásról, ennek a munkának a magyar nyelvi öntudat, vagyis a nemzeti identitástudat megerősítése az alapvető feladata (és feltétele). Igaza van Kosztolányinak, aki 1932-ben Pár szó a nyelvújításhoz című írásában a következőket jegyezte le: „A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen >rendbehozni<, 88


kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék.” Ezt a rejtett lelki munkálkodást kell megalapoznunk okosan és szívósan most: a következő évtizedekben – együttes munkával, magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági magyaroknak, tudományos és irodalmi intézményeknek – olyan átfogó jelleggel és megfontolt tervszerűséggel, hogy a nyelvstratégiából kulturális stratégia, mi több: nemzeti stratégia legyen.

89


Gál Noémi Magyarul Romániában – helyzetek és lehetőségek Bevezető Előadásomban a magyar nyelv jelenlegi romániai helyzetének néhány vetületét kívánom bemutatni. Mivel ez önmagában rendkívül komplex feladat, és meghaladja a jelen előadás kereteit, néhány szempontra volt szükségem a mondanivalóm rendszerezésére. Mivel elsődleges kutatási területem a nyelvi revitalizáció, úgy döntöttem, hogy elsősorban ebből a megközelítésből tárgyalom a magyar nyelv helyzetét. Egy egyszerűsítő meghatározásnak megfelelően a nyelvfelélesztés a valamilyen szinten (funkcionális elterjedtségben, nyelvátadásban, a nyelv megtanulásában, politikai, gazdasági szinten stb.) veszélyeztetett nyelvekben tapasztalható negatív folyamatok ellensúlyozását, megfordítását célozza. A nyelvi revitalizáció tehát szorosan kapcsolódik a nyelvi tervezéshez, hiszen bizonyos szinten eljárásainak, módszereinek egy fontos részét attól kölcsönzi. A nyelvfelélesztés kapcsán is beszélhetünk státustervezésről vagy státusmenedzsmentről (ami a nyelv státusában tapasztalható pozitív irányú elmozdulásokat célozza), korpusztervezésről/menedzsmentről (ami a nyelvi korpusz munkálataira vonatkozik, a nyelvi nor90


ma kiválasztásától a szótárak és nyelvtanok összeállításán keresztül a szaknyelvek kidolgozásáig), valamint elsajátítástervezésről (a nyelv, esetünkben a valamilyen szinten veszélyeztetett nyelv megtanulásának lehetővé tétele, ami folyhat a központi oktatási rendszer keretei között vagy közösségi próbálkozások során, civil szervezetek segítségével). Fishman a nyelvcsere visszafordításáról írt alapműnek számító kötetében (Fishman 1991) nyolc szintet állapít meg a valamilyen szempontból veszélyeztetett nyelvekkel kapcsolatban. Ezeket a továbbiakban részletesebben a magyar nyelv kapcsán nézzük meg. És akkor néhány kijelentés a magyar nyelv állapotával kapcsolatban Romániában: a romániai magyar nyelv kisebbségi, alárendelt státusú, a beszélőközösséget pedig nagyrészt aszimmetrikus kétnyelvűség jellemzi. A nyelv hivatalos funkciókban való évtizedekig tartó mellőzése következtében az a privát szféra, a családi nyelvhasználat része lett, ennek eredménye a funkcionális korlátozottság, a csökkent használati érték (l. pl. Péntek 1999b). A demográfiai eloszlás alapján három csoportot szoktak elkülöníteni: a székelyföldi területek nyelvi szempontból is összefüggő tömböt és egyben helyi többséget is alkotnak. Romániai magyar viszonylatban olyan nyelvi (vagy nyelvjárási) szigeteket is azonosíthatunk, ahol a magyar népesség többséget alkot (pl. Mezőség, Szilágyság) valamint nyelvi szórványokat vagy diaszpórákat (Észak-kelet- és DélErdély, de a nagyvárosok lakónegyedeit is ide sorolhat91


juk). Ennek következtében a domináns közösséggel és nyelvvel való kapcsolatok is eltérő mértékűek, így a kétnyelvűség számos fokozatával kell számolnunk. Ahol a nyelvcsere és nyelvvesztési folyamatok hangsúlyosabbak (leginkább a szórványban és a diaszpórában), ott a nyelv, mikroszinten és lokális szempontból bár, de veszélyeztetettnek nevezhető. A magukat magyar nemzetiségűeknek, illetve magyar anyanyelvűeknek vallók száma egyre kisebb: csak a legutóbbi két, az 1992-es és 2002-es népszámlálás adatainak összevetése során mintegy 200 000-es csökkenést regisztráltak a közösségen belül. A magyar nemzetiségűek száma és aránya Népszámlálás szám arány 1992 1627 959 7,1% 2002 1434 377 6,6% Csökkenés 190 582 város: falu: 17,1% 4,9% Népszámlálás

A magyar anyanyelvűek száma és aránya

1992

szám 1639135

arány 7,2%

2002

1447522

6,7%

Csökkenés

191613

város: 17,2%

falu: 4,7%

1. Táblázat. A magyar nemzetiségűek és anyanyelvűek száma és aránya az 1992-es és 2002-es népszámlálás adatai alapján (forrás: www.recensamant.ro) 92


A fenti táblázatban figyelemmel követhető csökkenésnek számos oka van: egyrészt a hangsúlyos kivándorlás, másrészt a nyelvi, etnikai és felekezeti asszimiláció, valamint a negatív biológiai reprodukció folyamatai együttesen játszottak és játszanak közre a jelenlegi helyzet kialakulásában. A romániai magyar nyelv esetében is beszélhetünk már valamilyen formájú nyelvi revitalizációról, a nyelvcsere megfordítását célzó tevékenységekről. Romániai magyar kontextusban Fishman fent említett skálája azért is alkalmazható a helyzetfelmérésben, mert a nyelvterület tagoltságának, a fent leírt demográfiai változatosság következtében azt nem tárgyalhatjuk egységes egészként, ezért is hasznos a szintenkénti állapot körvonalazása. A nyelvi helyzetet az is megosztja, hogy a falu és a város természetszerűleg különböző feltételeit biztosítja a nyelvhasználatnak, így míg a nagyvárosok megszerveződése a magyar ajkú lakosság szétszórtsága következtében az asszimilációnak kedvez, ám az iskolázottság tekintetében előnyt biztosít, a falusi kontextus sokkal inkább kedvez a prezervációnak. Fishman nyolc szintű skálája elvileg a diglosszia elérését és meghaladását célozza, különös tekintettel a generációközi nyelvátadásra, a romániai magyar nyelvterületnek azonban vannak már olyan peremei, Péntek metaforájával élve „foszladozó szélei”, ahol a nyelvcsere az erőteljes asszimilációs folyamatok egyik tüneteként már olyan stádiumban van, ahol a csupán nyel93


vészeti szempontból meghatározott diglosszia megvalósítása valószínűtlen. 8. és 7. szint Vizsgálatunk szempontjából a két szintnek leginkább az a közös jellemvonása releváns, hogy a nyelv kiszorul a családi nyelvátadásból, gyermekek otthon már nem, vagy egyre kevésbé sajátítják el (az elsődleges szocializáció nyelve tehát a román), a beszélőközösség pedig rendszerint felnőtt és egyre idősebb nyelvhasználókból áll. Az ilyen jellegű nyelvcsere- és nyelvvesztési folyamatok a moldvai magyarok esetében, illetve a diaszpórában, azon belül is leginkább a városi lakónegyedekben figyelhetők meg. A moldvai magyar közösségek anyanyelvű írásbeliségéről szinte nem is beszélhetünk, ezért a nyelv leginkább a szóbeli hagyományban, a ritualizált szövegekben él tovább (Péntek 1999a: 73). Fishman modelljének megfelelően az ide sorolható nyelvek esetében a nem domináns nyelv felnőttkori elsajátítása, valamint a korosztályok közötti nyelvátadás biztosítása kell hogy képezze az elsődleges feladatot. Bodó szerint ezzel szemben – az eddigi tapasztalatoknak megfelelően – moldvai magyar vonatkozásban a nyelvi tervezés elsősorban a nyelvoktatásra, a magyar nyelv tanítására összpontosított, a nyelvi kompetenciák kibővítésére, míg az elsődleges szocializációs stratégiákat nem is kívánta befolyásolni: eltekintett 94


„a nyelvátadás folytonosságát megteremtő 6. fokozat jelentőségétől” (Bodó 2004: 43). Ezen a szinten Fishman javaslatai között ugyanakkor az identitástényezőket erősítő tevékenységeket találjuk, az anyanyelven folyó kulturális rendezvények szervezését. Ezen a téren is történt előrelépés a például a moldvai magyar közösségben, hiszen a rendszerváltás óta a néprajzkutatók jóvoltából a tudományos érdeklődés a csángó kultúrára, nyelvre, zenére, táncra terelődött, de ugyanerre a szintre sorolható a magyar nyelvű misék bevezetésének kísérlete is. 6. szint Fishman skáláján ez a szint kiemelten fontos, egész nyelvcsere-visszafordítási elméletét arra építi, hogy amennyiben a generációközi nyelvátadás biztosított, a nyelv jövője is az. Ahogyan a többnyelvű közösségek mindegyikében, romániai magyar viszonylatban is hatással voltak a nyelvcserefolyamatok a családi és lokális közösségi nyelvhasználatra A román-magyar vegyes házasságok témakörében a 2002-es népszámlálást követően számos jelentés, tanulmány íródott. Az erdélyi magyar nemzetiségűeknek átlagosan 17,7%-a választott nem magyar házastársat az 1991 és 2001 közötti időszakban. A népszámlálási adatoknak megfelelően a magyar nők vegyes házasságában a gyermekeknek csupán 18-23%-a lesz magyar, a magyar férfiak esetében ez az arány 35-40% (l. Szi95


lágyi 2005). Ezek egyértelműen arra utalnak, hogy a vegyes családokon belül hangsúlyos a generációközti nyelvátadás megszakadása, a homogén magyar családok esetében azonban jellemző a nyelvátadás, még ha csak az informális regiszterben is. A nyelvi revitalizáció szempontjából kérdés, hogy a családi (vagy szűkebb közösségi) nyelvválasztási stratégiákat milyen módon lehet befolyásolni. Nagy valószínűséggel szükség volna a fiatal szülők informálására a kétnyelvűvé nevelés hasznaival kapcsolatban, ami egyben a magyar nyelv társadalmi presztízsének növekedését is magában foglalná. 5. szint Az ötödik szintet Fishman a formális nyelvi szocializáció kezdeti szintjeként jellemzi. Ebben az esetben az állami oktatási rendszeren kívül megszervezett iskolák, programok – amelyek a kötelező oktatás követelményeinek való megfelelést nem tekintik céljuknak – biztosítják a nem domináns nyelv, azon belül is az írástudás elsajátítását a fiatal és felnőtt generációk számára, ugyanakkor a kisebbségi közösség szocializációs hálóját hivatottak újrarajzolni. Romániai magyar vonatkozásban ennek egyik legismertebb megvalósulása a Moldvai Csángó Oktatási Program, amely 2000-ben indult, és elsősorban az iskoláskorú gyermekek iskolán kívüli magyar nyelvű foglalkozásainak a megszervezését tűzte ki célul azzal a 96


szándékkal, hogy ezeket a törekvéseket a nyelvnek az érvényben levő jogszabályoknak megfelelően az iskolai oktatásba való beemelése is követni fogja.1 A program tehát kétlépcsősnek nevezhető, első lépésben az informálást, a tevékenységek, eddigi eredmények bemutatását végzik el, a közösségeken belüli attitűdváltást is szem előtt tartva, ugyanakkor az állami oktatáson kívüli foglalkozásokat szervezik meg, a második fázisban pedig ugyanazokon a településeken kérvényezik a törvény által biztosított 3-4 órában folyó anyanyelvoktatást.2 A program sajátossága, hogy a magyar foglalkozásokat az iskolai tanórák után szervezik meg, és ezeknek szerves részét képezi a csángó kultúra jellegzetességeinek, a hagyományos táncoknak, énekeknek a megtanítása, a nyelv a kultúrában megközelítés érvényesítése. A tanórák másik célkitűzése a magyar nyelvű írás- és olvasásoktatás, a magyar nyelvű imádságok, 1 Az információk forrása a www.csango.ro, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének hivatalos honlapja (2008. aug. 23.). 2 Simon a frumószai közösségben magyarul tanulók körében elvégzett kutatásának eredményeképpen két fő motivációját azonosítja a magyar nyelv megtanulásának: az egyiknek megfelelően ez elősegíti a magyar sztenderd elsajátítását, aminek következtében az erdélyi vagy magyarországi munkapiacon nagyobb érvényesülési kilátásokkal számolhatnak, másrészt az erdélyi és magyarországi továbbtanulási lehetőségek is megnyílnak a diákok számára (Simon, idézi: Bodó 2006: 101).

97


egyházi szövegek és énekek megtanítása, amire az egyház kizárólagosan domináns egynyelvűsége miatt annak keretei között nincsen lehetőség. A 2007/2008as tanévig 19 településen sikerült ilyen jellegű programokat megszervezniük (14 településen már az állami oktatás keretei között is működnek a magyarórák), és elmondásuk szerint a közösségek eltérő nyelvjárási jellegzetességeit, a szűkebb régiók kulturális változatosságát is igyekeztek teljes mértékben megőrizni és az oktatásban továbbadni. 4. szint Románia alkotmányának megfelelően a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak joguk van saját etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez (oly módon, hogy a többi román állampolgárt ennek következtében semmilyen diszkrimináció ne érje) 3. A 2004/2005-ös tanévben összesen 1403 tanintézményben és tagozaton folyt magyar tannyelvű oktatás az országos szinten számon tartott 14279 intézményből. Ugyanebben a tanévben összesen 3 108 634 tanulót jegyeztek be (az óvodai és posztlíceális képzéssel együtt), ebből 179 415 járt magyar osztályba, iskolába 3

Lásd Románia alkotmányának vonatkozó részeit (20., 32. cikkely): http://www.csango.ro/constitutie.pdf. 98


(az adatokért lásd Mandel–Papp 2007). A számadatok a gyermeklétszám csökkenését is mutatják, ugyanakkor az is kiderül, hogy a magyar anyanyelvű diákok jelentős része román iskolában tanul. A magyar tanulók részaránya tehát a magasabb oktatási szintek fele haladva csökkenő tendenciát mutat (l. pl. Mandel–Papp 2007: 221). Romániában tehát elvileg biztosított a kisebbségek nyelvén folyó minden szintű oktatás, ezek a tanintézmények a fishmani skála 4a típusába tartoznak, azaz az állami oktatási rendszerbe tagolódnak be – annak egy részrendszerét képezve –, állami költségvetésből vannak fenntartva, és többségi felügyelettel működnek. Számos változó befolyásolja a szülők tannyelvválasztási stratégiáit, és az azzal kapcsolatos attitűdök is nagy változatosságot mutatnak. A szórványban élő magyar anyanyelvűek körében például erősen él még az a képzet, hogy a gyermekek a román nyelvű oktatás által sokkal könnyebben, jobban érvényesülhetnek. Számos szülő gondolja úgy, hogy a magyar tagozaton a gyermekek részére pluszt, és ennélfogva többletterhet jelent a magyarórák száma, illetve az érettségin a magyar írásbeli és szóbeli vizsga (l pl. Mandel–Papp 2007: 73). A magyar tagozatokkal kapcsolatban az is elterjedt nézet, hogy gyengébbek, mint a román tagozatok, a diákok a záróvizsgákon rosszabbul teljesítenek (bár ezzel párhuzamosan az az elképzelés is gyakori, hogy a magyar osztályok „erősebbek”, jobbak). 99


Az új oktatási törvénytervezet – melyet még nem fogadott el végleges formájában a parlament – néhány fontos változást hoz a romániai oktatásban. A magyar kisebbségre vonatkozó előírásai között szerepel az, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyon kívül mindent lehet magyarul tanulni, még az eddig oly parázs vitákat kiváltó Románia történelme és földrajza tantárgyat is (a földrajzi helynevek román megnevezését tartalmazva). Egy másik sokat vitatott kérdés a román nyelv oktatása, amely a jelenlegi törvénytervezet szerint a kisebbségek részére sajátosan kialakított tankönyvek segítségével lehet majd tanulni, az egyetem előtti oktatás minden szintjén, ugyanakkor a vizsgarendszer is külön kialakított lenne. Bevezetik a fejkvótás rendszert is, mely szerint kiemelt szorzót alkalmaznak az olyan tanintézmények, tagozatok esetében, ahol valamilyen kisebbség nyelvén folyik az oktatás. A szakoktatás még mindig problémát jelent, hiszen hiába van lehetőség magyar nyelven tanulni, pl. Maros megyében a szaktárgyak 80%-át román tanárok tartják; elvi lehetőség van, a gyakorlati megvalósítás nehéz. Az oktatási törvénytervezetnek megfelelően elemiben 20-ra, középiskolában 25-re csökkentenék az óraszámot, ez a magyar osztályokra nem vonatkozik, hiszen a magyarórák ezen felül vannak, így a magyar nyelv tanulását ugyanúgy plusz teherként élhetik meg a diákok, mint eddig is. Gyerekhiány, valamint az oktatás „ésszerűsítése” következtében egyre több iskolát és osztályt vonnak 100


össze, 2010. augusztus 25-i hírnek megfelelően Kovászna megyében 2 alsó tagozatos iskolát és egy óvodát zárnak be, Hargita megyében 9 falusi iskolát, Maros megyében 25 tanintézményt, Szatmár megyében 12 magyar osztályt érint a tanintézetek összevonása, Szilágy megyében pedig 37-et.4 3. szint Fishman skálájának a 3. szintjére sorolható nyelvek esetében a kisebbségi, nem domináns nyelv része a munkahelyi nyelvhasználatnak, és a domináns nyelvű csoportok tagjai akár meg is tanulják azt. A munkahelyi nyelvhasználattal kapcsolatban fontos a foglalkozási típusok egy elnagyolt megkülönböztetése: az ún. „ipari munkavégzésben” (pl. gyárak, bányák) nem kap akkora hangsúlyt a kommunikációs képesség, mint például az értelmiségi vagy gazdasági munkakörökben. Míg az elsőben a megnyilatkozások informális jellege, illetve a munkavégzésben alkalmazott korlátozott szakszókincs a jellemző, ez utóbbiakban a több nyelven folyó minél több funkciót ellátó nyelvhasználat az, ami értéket jelent. A szórványközösségekben nem jellemző az, hogy a nem magyar nemzetiségű munkatársak megtanuljanak magyarul, így a munka nyelve értelemszerűen a román. 4http://www.magyarszo.com/fex.page:2010-08-26 Iskolabezarasok Erdelyben.settoxhtml

101


Itt fontos azt is megemlíteni, hogy a magyar nyelv presztízse ezen a szinten is növekedett, hiszen számos álláshirdetésben a nyelv legalább középfokú ismerete feltétele az állás betöltésének. A munkahelyi nyelvhasználat részletes feltérképezése egy mindeddig kiaknázatlan területe a romániai magyar nyelvhasználat és kódválasztás kérdéseinek. 2. szint Ezen a szinten Fishman skálája alapján a nyelv része a helyi közigazgatásnak és a lokális médiának. A 2001-től hatályos román közigazgatási törvény értelmében azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbségek aránya meghaladja a 20%-ot, az adott kisebbségi nyelvet vagy nyelveket az állampolgárokkal való kapcsolattartásban használni kell a hivatalokban. Az állampolgárok szóban és írásban is fordulhatnak anyanyelvükön a helyi közigazgatási hatóságokhoz (és választ is a kisebbségi nyelven kell kapniuk), a helyi tanácsok üléseinek napirendi pontjait és normatív határozatait az adott kisebbségi nyelven is meg kell jelentetni, illetve a helységnévtáblákon is fel kell tüntetni a kisebbségi nyelvi megfelelőket.5 Ezeknek a jogoknak

5

Lásd a Közigazgatási Törvény ide vágó, 17., 40., 43., 51., 90., 106 (8)., 110., 156/1. számú cikkelyeit.

102


az érvényesítése azonban nagyon sok akadályba ütközik. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet indította el azt a projektet, melynek során lefordítottak számos hivatalos űrlapot, formanyomtatványt, és azt a lakosság rendelkezésére bocsátották (interneten is elérhető anyagokról van szó). A projekt célja a Romániában hatályos törvények által előírt nyelvi jogok érvényesítésének, gyakorlati alkalmazásának szorgalmazása, pontosabban az anyanyelven való írásbeli ügyintézés elősegítése, megerősítése azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar kisebbség számaránya eléri vagy meghaladja a 20%-ot. Kérdés az, hogy az emberek sok esetben miért nem élnek ezzel a lehetőséggel: egyrészt sokan úgy gondolják, hogy az iratok nagy késéssel kerülnek iktatásra, megválaszolásra, és ez esetenként igaz is. A fiatalok, fiatal értelmiségiek, városlakók között elterjedtebb a joggal való élés, számos civil szervezet alakult (pl. a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom), ugyanakkor számos információs, ismeretterjesztő honlap működik (pl. www.nyelvijogok.ro). Fishman erre a szintre sorolja a nem domináns nyelvnek a helyi médiában való jelenlétét is. Romániában számos helyi és országos lap jelenik meg magyar nyelven, ugyanakkor több helyi kereskedelmi rádióadó működik, például az állami televízióadó regionális műsorának magyar adása. Az internet is magában hor103


dozza a magyar nyelven íródott média terjedését, számos lap weboldallal is rendelkezik. 1. szint Ezen a szinten a nem domináns nyelvnek a felsőoktatásban, a szaknyelvek terén, a kormányzásban, az országos médiában elfoglalt helyének kiértékelésére kerül a hangsúly (a médiákat az előző szinttel kapcsolatban már részletesebben tárgyaltam). Romániai viszonylatban a magyar nyelv szerves része a felsőoktatásnak, azonban nincsen önálló magyar állami egyetem. A helyzetet tovább nehezíti az, hogy a magyar tagozatú egyetemek sem biztosítanak minden szakon magyar képzést, így azzal együtt, hogy egyre kisebb a magyar érettségizők aránya, azok jelentős részének is román szakra kell beiratkoznia (l. Péntek 2004). A magyar nyelvű felsőoktatás kérdése nem csupán a nyelv presztízse szempontjából, hanem magának a nyelvmegerősítési stratégiáknak a gyakorlatba ültetése felől is jelentős, hiszen a felsőoktatás a pedagógusképzés helye, a magyar pedagógusok pedig kulcsszerepet játszhatnak a revitalizációban. A magas szinten képzett tanárok, tanítók emelhetik a magyar nyelvű oktatás színvonalát, így presztízsét is, és az oktatási rendszeren kívüli nyelvmegerősítő tevékenységekben, a felnőttoktatási programokban, kulturális rendezvé-

104


nyeken, a közösséggel való kapcsolattartásban is aktív szerepet tölthetnek be. A szaknyelvek terén tapasztalható az elmúlt években egy, az egységesítést célzó tendencia, ennek eredményeképpen készítették el a román-magyar közigazgatási és oktatásterminológiai szótárakat, és ide sorolhatók azok a programok is, amelyek bemutatását tegnap hallhattuk. Összefoglalás Fishman skálája alkalmazása értelmezési keretet nyújt a magyar nyelv romániai helyzetére vonatkozólag: elsősorban az válik világossá, hogy a nyelv állapota olyan mértékű változatosságot mutat a nyelvterület különböző részein, amelyet nem lehet egyetlen szintnek megfelelően kiértékelni, így régiónként, akár helységenként az esetleges nyelvfelélesztési, nyelvmegerősítési tevékenységek típusainak is a nyelv állapotának megfelelően kell megszerveződniük. A generációközi nyelvátadás szempontjából például a nyelvet az 5., de az 1. szintre is sorolhatjuk. A nyelvhasználati terek szempontjából a törvény általi szabályozásnak megfelelően adott területeken a többnyelvű egyenértékűség, ugyanakkor (fokozottan) a korlátozott használat állapota egyszerre fennáll. A nyelvvel szembeni attitűdök is nagy változatosságot mutatnak: adott területeken a közösség minden tagja értékeli a nyelvet és pozitívan viszonyul ahhoz (ez a családi nyelvválasz105


tásra, a generációközti nyelvátadásra is hatással van), míg más területeken csak néhányan próbálják megőrizni a nyelvet, illetve a közösség teljes mértékben a domináns nyelvvel azonosul. A romániai magyar nyelv megerősítése, illetve felélesztése érdekében szükséges egy átfogó nyelvstratégia kialakítása, ami ugyanakkor a fent hangsúlyozott nyelvi és nyelvhasználati változatosságot is szem előtt tartja, és a helyenkénti legmegfelelőbb stratégiák és módszerek kiválasztásában a nyelv helyi állapotának kiértékelésére épít. Szakirodalom Bodó Csanád 2004. Nyelvi szocializáció és nyelvi tervezés a moldvai magyar–román kétnyelvű beszélőközösségekben. In Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 37–66. 2006. A magyar nyelvpolitika és nyelvi tervezés lehetőségei Moldvában. In Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Teleki László alapítvány, Budapest, 89–106. Fishman, Joshua A. 1991. Reversing Language Shift. Theoretical and Empirical Foundations of Assistance to

106


Threatened Languages. Multilingual Matters 76. Clevedon. Mandel Kinga – Papp Z. Attila (szerk.) 2007. Cammogás. Minőségkoncepciók a romániai magyar középfokú oktatásban. Soros Oktatási Központ, Csíkszereda. Péntek János 1999a. A megmaradás esélyei. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia, Budapest. 1999b. Az anyanyelv mítosza és valósága. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár. 2004. A romániai magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004 _01/cikk.php?id=1018 Szilágyi N. Sándor 2005. Asszimilációs folyamatok a romániai magyarság körében. In Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kriterion Könyvkiadó.

107


108


II. DÍJAK, KÖSZÖNTŐK

109


110


Szűts László Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobránál Tisztelt ünneplő közönség, kedves kollégák, kedves hölgyeim és uraim! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a szervezők megbízásából köszönthessem Önöket a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 40. évi jubileumi rendezvényén itt Adán Szarvas Gábor mellszobrának koszorúzása alkalmával. Az első ilyen összejövetelt éppen 40 évvel ezelőtt, 1970-ben tartották, s ennek kapcsán talán nem lesz tanulság nélkül, ha néhány mondat erejéig visszapillantunk a Szarvas Gábor Napok történetére. Mint ismeretes, 40 évvel ezelőtt ezt az országot Jugoszláviának hívták, s társadalmi, politikai, gazdasági helyzetét mi anyaországi magyarok egy kicsit irigyeltük. Hisz lakói a szomszédos országokhoz, akkori kifejezéssel élve a szocialista államokhoz viszonyítva magasabb életszínvonalon éltek, világútlevelük volt, külföldön is munkát vállalhattak. Jugoszlávia turisztikai szempontból nálunk a dollárövezethez tartozott, mi anyaországi magyarok is csak háromévente az úgynevezett 70 dolláros útlevéllel léphettük át, ha nem is vasfüggönnyel jelölt, de sűrű, katonai megfigyelőállásokkal szemmel tartott magyar–jugoszláv határt. Itt a szellemi élet is szabadabb volt, mint a szovjet blokk országaiban. Itt vásároltuk meg a nyugati irodalom nálunk politikai okokból tiltólistára tett remekeit, s abban az időben a legszínvonalasabb, legtartalmasabb magyar nyelvű 111


napilapnak – beleértve a magyarországi újságokat is – az újvidéki Magyar Szót tartották. Az akkori gazdasági, történelmi, politikai háttér tehát kedvezett annak, hogy a délvidéki magyarok útjára bocsássanak egy előadássorozatot a magyar nyelvről. Kezdetben a korabeli feljegyzések szerint a Szarvas Gábor nevéhez fűződő rendezvények is nagyszabásúak és látványosak voltak. A Szarvas Napok Ada nagy ünnepe volt, sok neves magyarországi előadóval. A nyelvművelés vagy a nyelvtudomány valamelyik aktuális kérdése került megvitatásra. Az anyanyelvápolás színházteremnyi hallgatóság előtt folyt, s ezt a látványosságot Ada a 70-es években még megőrizte. A Szarvas Gábor-napok elmúlt 40 évének története híven tükrözi az itteni magyarság és Jugoszlávia elmúlt 40 évének történelmét is. A kezdeti felbuzdulás a 80-as évekre alábbhagyott, Ada központi szerepe megszűnt, a rendezvények ritkultak, 2-3 évente rendezték meg és a helyszínek is változtak. De változott a politikai háttér is, sajnos, negatív irányban. Tiltottak le előadásokat, előadókat, illetve a konferencia anyagának megjelenését. A 90-es évektől sikerült újra éleszteni az előadássorozatokat, azóta valamennyit itt Adán tartják, mondhatjuk a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénye a sok hányattatás után hazatalált. Ez köszönhető az Adán megalakult Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesületnek, a vezetőség ügyszeretetének, a magyar nyelv ápolása iránti elkötelezettségének. 1990-től itt, Szarvas Gábor szülőfalujában, minden év őszén megrendezik a nyelvművelő napokat. Megrendezték még a balkáni háború, a NATO112


bombázások idején is, a közlekedési nehézségek, a benzinválság ellenére is. A rendezvény még újabb tematikákkal is bővült, s különösen ki kell emelnem, hogy szinte minden korosztálynak van valamilyen vetélkedő, - vagy előadás. Az általános iskolásoknak anyanyelvi verseny, kiejtési, beszédművészeti verseny a középiskolásoknak, a felnőtt nagyközönségnek irodalmi műsor, író–olvasó találkozó, nyelvészeti kiállítás, a szakmai résztvevőknek, nyelvészeknek, tanároknak pedig tudományos ülésszak. Ez utóbbi témája minden évben más, általában a mai magyar nyelv, nyelvhasználat ápolásából, a vele való törődésből vajdasági kollégáink szinte példát mutatnak nekünk, anyaországi nyelvészeknek is. Napjainkban vannak olyanok, akik a nyelvművelést fölöslegesnek tartják. Vannak hívei ennek a nézetnek a nyelvészek körében is, bár mostanában hangjukat ritkábban halljuk, bár kevesen vannak, de néhány éve annál hangosabbak voltak. A mindennapi nyelvhasználatban pedig terjed az oldottabb beszédmód, divatosabb problémát is fölvet. A magyar nyelv használatát a határon túl van, ahol törvénnyel büntetik, ennek enyhítéséről éppen mostanában várhatók tárgyalások, illetve döntések. Van, ahol a magyarul megszólalót bántalmazzák. Az anyaországban más jellegű gondok vannak anyanyelvünkkel. Az elmúlt években a nyelvtanoktatás torz nézetek és hibás döntések következtében háttérbe szorult az oktatásban, a nyelvi ismeretterjesztést szinte a megszűnés fenyegeti, rádióban, televízióban, jórészt megszüntették a nyelvi, nyelvművelő műsorokat. Megszűntek, illetve ritkultak a 113


nyelvművelő, anyanyelvi tudománynépszerűsítő rovatok a napilapokban, folyóiratokban. Közben a magyar nyelvhasználat színvonala tovább süllyed. Ezt tapasztaljuk a közéleti nyelvben, a médiában, politikai rendszerek buknak, pártok, kormányok jönnek, mennek, de tovább „virágzik” a hivatali zsargon, a bürokratikus stílus, körülményeskedő, bonyolult szószerkezeteivel, divatos kifejezéseivel. A választékos, az igényes nyelvhasználat kiment aszóval a lazább fogalmazás, ezzel együtt jár egy kis szlengesedés, gyakran a nyelvi durvaság. De lehetne sorolni még tovább a negatív tüneteket, többek között a fölösleges idegen szavak, főként az angol szavak divatját, az úgynevezett rendszerváltás óta 20 év telt el, de nem tudunk kigyógyulni az „angolkór”-ból. Gondok vannak tehát és tennivaló is lenne bőven. Reméljük, hogy a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényei követendő példának bizonyulnak a mai és a leendő nyelvészgenerációk számára, hogy felelősséggel tartozunk elődeinknek a tőlük kapott legszentebb nemzeti örökségért, anyanyelvünkért. Végezetül hadd idézzem Füst Milánt, aki ezt a feladatunkat költői nyelven így fogalmazta meg: „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok. S azt meg kell védened.... Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar Révület fog el, ha rágondolok is. Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott. E nemes szép alakzat.”

114


Baranyi Zsuzsanna A magyar nyelv intézményei és műhelyei a Kárpát-medencében (A kiállítás megnyitó beszéde) Mint minden évben, az idén is fontosnak láttuk egy kiállítás megszervezését, annál is inkább, mivel a 40 éves Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok idei központi témája a nyelvstratégia és nyelvművelés. A kiállítással bepillantást szeretnénk adni, hogy a Kárpát-medence mely intézményeiben és nyelvi műhelyeiben foglalkoznak nyelvi kérdésekkel, egyáltalán a magyar nyelv ügyével. A teljesség igénye nélkül válogattuk össze a kiállítás anyagát, hisz lehetetlenség lenne itt most átfogó képet adni az intézmények és nyelvi műhelyek teljes munkájáról, minden tevékenységéről. Az intézmények, gondolok itt a főiskolákra, egyetemekre többnyire az adott ország támogatásával működnek, míg a nyelvi műhelyek legtöbbje az MTA kutatóállomásaként látja el feladatait. Éppen ezért az első tablón, az MTA-ról adunk képet a megalakulásától napjainkig. A második tablón a két évvel ezelőtt Széphalmon megnyitott Magyar Nyelv Múzeuma látható. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jelen lehettem e rangos intézmény megnyitó ünnepségén, és mindig dr. Balázs Géza akkor elhangzott gondolata jut az eszem115


be, miszerint ma már mindennek van háza, végre a magyar nyelv és annak művelői is méltó helyet kaptak. A Magyar Nyelv Múzeuma a Múzeumkertben Kazinczy Ferenc és felesége, gróf Török Zsófia mellszobra, valamint a Kazinczy Mauzóleum közelében kapott helyet. A harmadik tablón négy jelentős magyarországi egyetemet mutatunk be, amelyek bölcsészettudományi karai természetesen a magyar nyelv és irodalom valamint az azzal kapcsolatos kutatások fellegvárai. A következő a hozzánk legközelebb álló magyarországi nyelvi műhelyekről ad képet és néhány információt. Bemutattuk az Anyanyelvi Konferenciát, az Anyanyelvápolók Szövetségét és a mai modern technológiához is alkalmazkodó MANYSZI-t, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodát, ahol ismert nyelvészek a világhálón keresztül szakértői szakvéleményezést, korrektúrát, szöveggondozást végeznek, nyelvi tréningeket tartanak és anyanyelvi táborokat szerveznek a Balatonon. Talán meg kell még említeni a szómagyarító tevékenységet, hisz ezzel az idegen szavak felesleges használatát segítik elkerülni, és annak magyar megfelelőjét meghonosítani a nyelvünkben. Az ötödik tablón a szerbiai egyetemek és azok bölcsészettudományi karai láthatók. Míg a két kisebb tabló a kiadványaikra irányítja a látogatók figyelmét. A vajdasági nyelvi műhelyek közül a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet és annak sokrétű tevékenységét ismertetjük. Az Intézet összefogja és 116


irányítja a vajdasági kulturális életet, segít az új igényeknek megfelelő magyar szellemi élet kialakításában. Célja ernyőszervezeteivel közösen a kultúra és tudományosság, valamint a közművelődési élet szervezése, kutatások kezdeményezése, önálló magyar kisebbségi intézmények létrehozása, azok munkájának segítése, a tanácsadás és szakmai segítségnyújtás. Az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület egész évben különböző kulturális rendezvényeket: könyvbemutatókat, nyelvi játékokat, író-olvasó találkozókat tart. Legfontosabb az évente megrendezésre kerülő Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok, amikor beszédversenyre kerül sor a középiskolás tanulók részére, játékos nyelvi vetélkedőre az általános iskolások részére, koszorúzási ünnepségre, kiállítás szervezésére és tudományos tanácskozásra. Köszönöm, hogy érdeklődésükkel megtiszteltek bennünket. Bízom abban, hogy a kiállítás megtekintése után Önök is nagyobb bizalommal lesznek e sokszínű tevékenységet folytató intézmények és nyelvi műhelyek iránt. Szolgáltatásaikat gyakrabban veszik igénybe, és mások figyelmét is ráirányítják a munkájukra. A kiállítást ezennel megnyitom. Kérem, tekintsék végig a kiállított anyagot.

117


A nyelvészeti pályázat eredményei 2010-ben A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület által meghirdetett nyelvművelő pályázatra beérkezett munkák közül a dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, Csincsik Rózsa középiskolai magyartanár és dr. Hódi Éva, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke összetételű zsűri 2010. augusztus 18-án az adai könyvtárban megtartott ülésén az alábbi munkákat díjazta: 1. kategória, általános iskolások részére: Riport a nyelvművelésről 1. díj: Csernyák Huba. Petőfi Sándor Általános Iskola, Óbecse, Köztársaság u. 135. és 2. díj: Omerović Blanka, Miroslav Antić Általános Iskola, 24413, Palics, Trogir u. 20. 3. díj: Klajkó Dániel, Általános Iskola és Könyvtár, 6221 Akasztó, Tubáni u. 30. Dicséretben részesül: Csehi Máté, Általános Iskola és Könyvtár, 6221 Akasztó, Tubáni u. 30. 2. kategória, középiskolások részére: Nyelvművelésünk nagy alakja. 118


1. 2.

3.

dij: Újházi Melinda, Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola, Zenta díj: Jablonszki Anett, Vegyészetiélelmiszeripari Középiskola, Csóka, Moša Pijade u. 28. díj: Nagypásztor Szilvia, Mezőgazdasági Szakközépiskola, Bácstopolya

3. kategória, felnőttek részére: Nyelvstratégia és nyelvművelés Dicséretben részesül: Kordován 24400 Zenta, Berta István u. 58.

119

Krisztina,


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének győztesei A zsűri tagjai: – Dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár – Mgr. Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója – Krnács Erika előadóművész – Péter Krisztina, tanuló 1. díj. Katona Gábor – vándorserleg – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja. Iskola: Gimnázium, Zenta Felkészítő tanár: Mészáros Krisztina 2. díj. Maletaški Krisztina – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja Iskola: Gimnázium, Zenta Felkészítő tanár: Juhász Aranka 3. díj. Tóth Sándor – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja Iskola: Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta Felkészítő tanár: Dr. Katona Edit 120


Különdíjak: 1.Budánovity Szintia – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíja Iskola: Bosa Miličević Közgazdasági Középiskola, Szabadka Felkészítő tanár: Pintér Molnár Edit 2. Tamás Krisztina – a Szarvas Gábor Könyvtár különdíja Iskola: Egészségügyi Középiskola, Szabadka Felkészítő tanár: Varga Attila

121


A 7. osztályosok játékos nyelvi vetélkedőjének díjazottjai A zsűri tagjai: – Csincsik Rózsa magyartanár – Baranyi Zsuzsanna magyartanár – Lakatos Éva magyartanár Játékvezetők: Dr. Szűts László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Kormányos Katona Gyöngyi magyartanár 1. díj Varga Somogyi Árpád Kókai Imre Általános Iskola, Temerin (tanár: Gergely Gizella) – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja 2. díj Koncz Alexandra Tömörkény István Általános Iskola, Tornyos (tanár: Nothof T. Emese) – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja 122


3. díj Korhecz Dalma Miroslav Antić Általános Iskola, Palics (tanár: Nagy Majlát Ágota) – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja Különdíjak: Kovács Olivér Miroslav Antić Általános Iskola, Palics (Tanár: Kuktin Erzsébet) – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíja Szilágyi Adorján Általános Iskola, Ürményháza (Tanár: Viola Lujza) – a Szarvas Gábor Könyvtár különdíja Dicséretben részesültek: Nagy Regina Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Magyarkanizsa (tanár: Rice Gizella) Cselőtei Anna – Gazdagrét, Csikihegyek Általános Iskola, Budapest (tanár: Vadas Ilona – könyvcsomag

123


Bodócsi Anita Széchenyi István Általános Iskola, Szabadka (tanár: Bálint István Varga Orsolya Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Magyarkanizsa (tanár: Rice Gizella) Szabó Dávid Csáki Lajos Általános Iskola, Topolya (tanár: Nagy Majlát Ágota) Német Beáta Cseh Károly Általános Iskola II. számú épülete, (tanár: Raffai Klára) Kiskároly Albert Csáki Lajos Általános Iskola, Topolya (tanár: Nagy Majlát Ágota) Bajúsz Krisztina Cseh Károly Általános Iskola I. számú épülete, (tanár: Dobrotka Mária) Juhász Marina Cseh Károly Általános Iskola II. számú épülete, (tanár: Raffai Klára) Takács Leila Széchenyi István Általános Iskola, Szabadka (tanár: Bálint István) Fehér Bence Gracza János Művelődési Egyesület, Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella)

124


A IV. osztályosok játékos nyelvi vetélkedőjének díjazottjai A zsűri tagjai: 1. Muhi Gabriella magyartanár 2. Balassa Boglárka magyartanár 3. Bálint István magyartanár Játékvezető: Szűcs Budai Engelbert 1. díj – Bartus Valentina (IV.b) – könyvcsomag Iskola: Cseh Kárily Általános Iskola, Ada, I. sz. ép. Osztálytanító: Lakatos Boja Márta 2. díj – Volford Viktor (IV.c) – könyvcsomag Iskola: Cseh Károly Általános Iskola, Ada, I. sz. ép. Osztálytanító: Koós Holló Tímea 3. díj – Tóth Orsolya (IV.b) – könyvcsomag Iskola: Cseh Károly Általános Iskola, Ada, I. sz. ép. Osztálytanító: Lakatos Boja Márta Dicséretben részesül: Pámer Rebeka (IV.) – könyvcsomag Iskola: Cseh Károly Általános Iskola, Ada, II. sz. ép. Osztálytanító: Bajúsz Zsuzsanna Mihályi Csenge (IV. d) – könyvcsomag Iskola: Novak Radonić Általános Iskola, Mohol Osztálytanító: Tóth Piroska 125


126


III. FÜGGELÉK

127


128


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének kötelező szövege Schöpflin Aladár: Nyelvművelés (Részlet) Nemrég hallottam a borbélymestert panaszkodni az inasára, aki feltörte a fiókját, kilopta belőle, ami kilopható volt s megszökött. – Ami pénzt ellopott, hát vigye az ördög, úgyse sok volt. De a borotvám! Uram, ellopta a legkedvesebb borotvámat! Azt a borotvát, amit tizenöt év óta használok. Micsoda egy borotva volt az! Soha nem lesz nekem többet olyan borotvám! Hosszasan dicsérgette a borotvát, újra meg újra elmondogatta különös jó tulajdonságait, mintha az elveszett testvére lett volna. A szó szoros értelmében búsult utána. „Egy ujjamat, ha levágták volna, nem bánnám olyan nagyon.” Minden jó mesterember szereti így a jól kezéhez álló szerszámot, büszke rá, vigyáz rá. A legtermészetesebb dolog a világon, ha az íróember még jobban megbecsüli azt a legnemesebb, legbonyolultabb használatú és mégis legkészségesebb szerszámát, amellyel dolgozik: a magyar anyanyelvét. Nemzedékek végeláthatatlan sorának, az egész történelmi nemzetnek művelődési és gondolatkincse, szem129


lélete és élménye van benne szervesen feloldódva, az összes nagy szellemek, költők, gondolkodók, tudósok dolgoztak gazdagításán, szépítésén. Ki lehet vele fejezni az élet egész gazdagságát, az érzés minden árnyalatát és a gondolat minden mélységét és finomságát, jellem, indulat, temperamentum, műveltségi fok minden változatát. Meg lehet segítségével teremteni a legnagyobb szépségeket, amikre emberi szellem képes. Joggal dicsekszik az író, hogy neki van a legnagyszerűbb eszköze.

130


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének résztvevői 1. Szalai Andrea – Svetozar Marković Gimnázium, Szabadka (felkészítő tanár: Vikor Györgyi) 2. Szarka Zsófia – Svetozar Marković Gimnázium, Szabadka (felkészítő tanár: Hajdú Ágnes) 3. Tóth Sándor – Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta (felkészítő tanár: Katona Edit) 4. Gazsó Beáta – Egészségügyi Középiskola, Zenta (Felkészítő tanár: Recskó Mihók Hilda) 5. Frankó Boglárka – Műszaki Iskola, Ada (Felkészítő tanár: Deissinger Ákos) 6. Magyar Natália – Mezőgazdasági Középiskola, Futak (Felkészítő tanár: Grajlah Emma) 7. Vajda Attila – Mezőgazdasági Középiskola, Futak 8. Katona Gábor – Gimnázium, Zenta (Felkészítő tanár: Mészáros Krisztina) 9. Maletaški Krisztina – Gimnázium, Zenta (Felkészítő tanár: Juhász Aranka) 10. Baricz Csenge – Salamon Ernő Gimnázium, Gyergyóalfalu (Felkészítő tanár: Lőrincz Erzsébet) 11. Borsos Szilvia – Sövér Elek Szakközépiskola, Gyergyóalfalu (Felkészítő tanár: Lőrincz Erzsébet) 12. Perpauer Zsuzsanna – Közgazdasági Középiskola, Zenta (Felkészítő tanár: Mészáros Márta) 131


13. Bata Tímea – Közgazdasági Középiskola, Zenta (Felkészítő tanár: Mészáros Márta) 14. Apró Virginia – Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium, Szabadka (Felkészítő tanár: Tóth Ágota) 15. Berec Sára – Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium, Szabadka (Felkészítő tanár: Tóth Ágota) 16. Zsiga Larissza – Zeneiskola, Szabadka (Felkészítő tanár: Varga Attila) 17. Tamás Krisztina – Egészségügyi Középiskola, Szabadka (Felkészítő tanár: Varga Attila) 18. Budánovity Szintia – Bosa Miličević Közgazdasági Középiskola, Szabadka (Felkészítő tanár: Pintér Molnár Edit) 19. Bodó Sarolta – Bosa Miličević Közgazdasági Középiskola, Szabadka (Felkészítő tanár: Pintér Molnár Edit) 20. Apci Sára – Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont, Magyarkanizsa (Felkészítő tanár: Bata Rózsa)

132


A nyelvi vetélkedő feladatlapja (megoldásokkal) 1. Szókincsismeret 1.1 Nyelvünkben sok olyan szó van, amelyhez több jelentés is kapcsolódik. Ezek a többjelentésű szavak. Pl.: ég ige és főnév, láb testrész és mértékegység stb. Melyik szó jelentései lehetnek? Írd mellé! Testrész, vezető, ész

fej

Rágószerv, kézbe vesz, fűrész része

fog

Hozzányúl, patak, véredény

ér

Egész, egészséges, érthető

ép

Számnév, működik, befolyásol

hat

1.2

Mi a jelentése? Írd mellé!

toportyán

farkas

bugyelláris keszkenő parenyica ködmön kopjafa

női pénztárca díszes zsebkendő füstölt sajt felső kabát fejfa

1. Játékos kicsinyítések. Pl. hallószerv – kicsinyítve: kabin. A megoldás: fül és fülke. Írjál te is 3 hasonló szópárt! 133


Vízinövény - kicsinyítve rovar Báj - kicsinyítve háziállat Fogadószoba - kicsinyítve madár

sás - sáska

Szórakozóhely - kicsinyítve hajó

bár - bárka

kecs - kecske szalon - szalonka

Hasonló szópárok: .......................................................................................

2. Oda-vissza olvasható szavak. Pl. az eledele jelentése tápláléka. Megadjuk a szó jelentését, fejezd ki oda-vissza olvasható szóval! . állóvizet fiam felesége ütőhangszered

megoldás tavat menyem dobod

Írjál te is 3 hasonló oda-vissza olvasható szót! .......................................................................................................... 3.Cserebere szólások. Melyik két szólást kevertük össze? Lándzsát tör felette

Pálcát tör valaki felett. Lándzsát tör mellette

Túllőtt a lovon

Túllőtt a célon. Átesett a ló másik oldalára

Áll, mint borjú az új kapu előtt

Áll, mint Bálám szamara. Bámul, mint borjú az új kapura 134


5. Régimódi ruhadarabok. Ki veszi föl? Férfi vagy nő? Írd mellé! Azt is, hogy milyen ruhadarabot jelent? megoldás

mente lajbi párta rokolya

kabátka mellény fejdísz bő szoknya

férfi férfi nő nő

6. Írd be a hiányzó személynevet! megoldás

Él, mint Megrázta, mint Ez sem különb a

Marci Krisztus Deákné

Hevesen a vargát vásznánál

7. Fejezd be a következő közmondásokat, szólásokat! Minden szentnek Az kiabál, akinek Nem tudja a jobb kéz, Akinek nem inge,

maga felé hajlik a keze. a háza ég mit csinál a bal ne vegye magára

8. Milyen nemzetiségű? Írd eléjük a hiányzó népnevet! 135


francia török arab angol görög japán

krémes méz telivér keringő dinnye birs

9. Írd be a hiányzó színnevet a következő főnevek elé! Hátra van még a (fekete) leves Elvitte a (sárga) láz A konyhában már sürög-forog a (fehér) nép Vett egy kertes házat a (zöld) övezetben 10.1 Helyesírás Illeszd a -val, -vel ragot a következő szavakhoz, nevekhez! gally könny Arany Madách Kossuth Kováts Horváth Bernadett

gallyal könnyel Arannyal Madáchcsal Kossuthtal Kovátscsal Horváthtal Bernadettel

136


10.2 Írd be a hiányzó ly, j betűt a következő szavakba! apá..ly…, ünnepé..ly..., zsiva..j..., ricsa..j...., megfo..j…t, fo..ly....am, veszé..ly.., zöre..j..., roba..j..., cseve..j...., bog..ly...a , bó..j…a,

10.3. Illeszd az -i melléknévképzőt a következő földrajzi nevekhez! Csongrád megye : …Csongrád megyei……. Csendes-óceán:...csendes-óceáni....................... Dél-Alföld:........dél-alföldi................................ Észak-Magyarország:.....észak-magyarországi. Cannes:...cannes-i..............................................

Összeállította: Dr. Szűts László

137


Játékos nyelvi feladatok az általános iskolák 4. osztályos tanulói számára 1. forduló Találós kérdések: Vajon milyen tárgyat, jelenséget, fogalmat takarnak az alábbi kérdések? Pl. Melyik bika tud repülni? – a bölömbika / nádimadár Melyik almát nem esszük meg? – a szalmát; Melyik szak világtáj? – észak; Melyik fa nem ég el a tűzön? – a tréfa; Melyik vas fut? – a szarvas; Milyen sóba temetnek? – a koporsóba; Melyik tóban nem lehet fürödni? – Ottóban; Melyik töknek nincsen magja? – a csütörtöknek; Melyik lapot tesszük a fejünkre? – a kalapot; Melyik ló melegít? – a kandalló; Milyen fa nincs az erdőben? – a kofa; Melyik ács sző? – a takács; Melyik ér cincog? – az egér; Melyik irka gyapjas? – a birka; Melyik ágon nincs levél? – a nadrágon; 138


Melyik rosz jó? – az abrosz; Melyik ácsot eszik meg? – a kalácsot; Melyik észnek vannak fogai? – a fűrésznek; Melyik árban sok az ember? – a vásárban; Milyen sárnak örül a gyerek? – a vásárnak; Melyik úr egerészik? – a kandúr; Milyen róka van a fejen? – a paróka; Melyik íjjal nem lőnek? – a szíjjal; Melyik nő nem nő? – a teknő; Melyik ár füles? – a szamár Pontozás: a kérdésre azonnali válasz / 1*1=1 pont; / ha adott játékos nem tudja, akkor lehet rabolnia a soron lévő játékosnak; Minden gyermek egy találós kérdést kap, tehát: 1*1= 1 pont; 2. forduló Ikerszók: Keressük a párját. Mondd meg, mi a párja? Pl. ihaj – csuhaj; csihi – puhi mende – monda dínom – dánom sürög – forog teng – leng tirki – tarka ákom – bákom 139


díb – dáb giling – galang tesze – tosza dimbes – dombos csireg – csörög dirr – durr ejnye – bejnye zirr – zurr csere – bere lót – fut lik – luk retye – rutya sete – suta izeg – mozog dirmeg – dörmög ázik – fázik izeg – mozog lári – fári dúl – fúl hébe – hóba girbe – gurba rontom – bontom zim – zum ripsz – ropsz hinta – palinta 140


Pontozás: a kérdésre azonnali válasz / 1*1=1 pont; / ha adott játékos nem tudja, akkor lehet rabolnia a soron lévő játékosnak; Minden gyermek két szót kap, tehát: 2*1= 2 pont; 3. forduló Rokon értelmű szavak: Add meg az alábbi szavak két rokon értelmű párját! Pl. esik – szemel, szitál, szakad... Ír – körmöl, firkant, skribál, papírra vet... Alszik – horkol, szundít, szendereg, fújja a kását... Forró – tüzes, nagyon meleg, égető... Hideg – dermesztő, fagyos, nyirkos, jeges... Vidám – víg, derűs, jókedvű, mosolygós... Szomorú – bánatos, elkeseredett, letört, búvalbélelt... Alacsony – kicsiny, törpe, apró, pici... Magas – hórihorgas, nagy, hatalmas, langaléta... Gondolkodik – töri a fejét, töpreng, elmélkedik, Beszél – mesél, fecseg, cseveg, társalog... Téved – hibázik, bakizik, melléfog... Pihen – üdül, fellélegzik, kifújja magát... Sír – zokog, bőg, rí, itatja az egereket... Kövér – dagadt, pufi, hájas, gömböc... Sovány – csenevész, vékony, gebe, csontkollekció... Fut – inal, nyargal, lohol, szalad... Dolgozik – robotol, tevékenykedik, munkálkodik... 141


Énekel – áriázik, danol, kornyikál, trillázik... Iszik – vedel, kortyol, hörpint, legurít... Eszik – fal, habzsol, étkezik, csipeget... Lusta – lajhár, rest, trehány, kényelmes... Táncol – ráz, csörög, keringőzik, szambázik... Van – látható, elterül, áll, fekszik... Kíváncsi – érdeklődő, tudakol, leskelődik... Finom – ízletes, jóízű, fenséges... Buta – ostoba, értetlen, gyengeelméjű... Büszke – gőgös, rátarti, nyakas, kényes... Szép – kecses, bájos, tetsző, vonzó, takaros… Csúnya – csúf, rút, ocsmány, visszatetsző, undok… Gyáva – félénk, nyúlszívű, bátortalan, remegő… Bátor – merész, vitéz, hős, rendíthetetlen… Ártatlan – tiszta, bűntelen, hibátlan, jólelkű, jámbor… Pontozás: a kérdésre azonnali válasz / 1*1=1 pont; / ha adott játékos nem tudja, akkor lehet rabolnia a soron lévő játékosnak; Minden gyermek két szót kap, tehát: 2*2= 4 pont. 4. forduló Szóképzés: Képezz a következő szavakból két újat! Pl. Áll /igéből igét/ - állít, álldogál… Áll /igéből főnevet/ - állás, állomás… Nagy /melléknévből igét/ - nagyít, nagyoll… Ül /igéből főnevet/ - ülés, ültetés… 142


Kicsi /melléknévből főnevet/ - kicsinyítés, kisebbség… Megy /igéből főnevet/ - menet, menesztés… Fej /főnévből igét/ - fejez, fejel… Jár /igéből főnevet/ - járvány, járat… Ház /főnévből igét/ - házal, házasodik… Lát /igéből főnevet/ - látvány, látomás… Ír /igéből főnevet/ - irodalom, írás… Tanul /igéből főnevet/ - tanulság, tanulmány… Néz /igéből főnevet/ - néző, nézet… Mond /igéből főnevet/ - mondás, mondat… Kér /igéből főnevet/ - kérés, kérő… Folyik /igéből főnevet/ - folyó, folyosó… Vár /igéből főnevet/ - város, várakozás… Olvas /igéből főnevet/ - olvasó, olvasmány… Ház /főnévből főnevet/ - házasság, házasodás… Pontozás: a kérdésre azonnali válasz / 1*1=1 pont; / ha adott játékos nem tudja, akkor lehet rabolnia a soron lévő játékosnak; Minden gyermek egy szót kap, tehát: 1*2= 2 pont. 5. forduló Szólások, közmondások: Fejezd be a következő szólást/közmondást! Pl. Szegény, mint a.../templom egere/ Heten vannak, mint a..../gonoszok/ Süket, mint az.../ágyú/ Füle botját sem.../mozdítja/ 143


Tudja, hol szorít a.../cipő/ Nem árulok.../zsákbamacskát/ Hálni jár belé a.../lélek/ Otthagyott csapot.../papot/ Rossz fát tett a.../tűzre/ Vén, mint az.../országút/ Fenn az ernyő.../nincsen kas/ Úgy bánik vele, mint a hímes.../tojással/ Ráteríti a vizes.../lepedőt/ Fején találta a.../szöget/ Heten vannak, mint a.../gonoszok/ Úgy ül, mint majom a.../köszörűkövön/ Üvölt, mint a.../sakál/ Fizet, mint a.../köles vagy katonatiszt/ Ártatlan, mint a.../ma született bárány/ A jég hátán is.../megél/ Előre iszik a medve.../bőrére/ Áll, mint a.../cövek/ Okos, mint a tordai.../kos/ Nem árulok.../zsákbamacskát/ Füle botját sem.../mozdítja/ Pislog, mint a.../béka a kocsonyában/ Egy gombostűt sem.../lehet leejteni/ Bizonytalan, mint a.../kutya vacsorája/ Megverte, mint.../szódás a lovát/ Bámul, mint.../borjú az új kapura/ Bömböl, mint az.../oroszlán/ Nyüszít, mint a.../fába szorult féreg/ Ravasz, mint a.../róka/ 144


Pontozás: a kérdésre azonnali válasz / 1*1=1 pont; / ha adott játékos nem tudja, akkor lehet rabolnia a soron lévő játékosnak; Minden gyermek két szólást/ közmondást kap, tehát: 2*1= 2 pont. 6. forduló Ellentétes jelentésű szavak. Mi az ellentéte? Pl. Szegény  Gazdag ébresztő – altató szabadság – rabság fölött – alatt tél – nyár gonoszság – jóság átkoz – áld éjszaka – nappal gyújt – olt világos – sötét hajlékony – merev siet – lassít igazság – hamisság mindenki – senki segít – akadályoz, gátol hős – gyáva gyermek – felnőtt 145


tűz – víz ég – föld erdő – mező egészség – betegség kényelem – kényelmetlenség csoport – egyed hölgy – úr étel – ital korlátozás – szabadság barát – ellenség egyenes – görbe száraz – nedves, vizes vidám – szomorú hegyes – tompa éles – életlen kerek – szögletes Pontozás: a kérdésre azonnali válasz / 1*1=1 pont; / ha adott játékos nem tudja, akkor lehet rabolnia a soron lévő játékosnak; Minden gyermek két szót kap, tehát: 2*1= 2 pont. Összeállította: Szűcs Budai Engelbert magyartanár

146


A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői 7. osztályosok

1. Koncz Alexandra – Tömörkény István Ált. Iskola, Tornyos (tanár: Nothof T. Emese) 2. Kállai Kitti – Tömörkény István Ált. Iskola, Tornyos (tanár: Nothof T. Emese) 3. Mucsi Edina – Csokonai Vitéz Mihály Ált. Iskola, Felsőhegy (tanár: Molnár Szilvia) 4. Kálmán Lili – Csokonai Vitéz Mihály Ált. Iskola, Felsőhegy (tanár: Molnár Szilvia) 5. Ódri Levente – Petőfi Sándor Ált. Iskola, Óbecse (tanár: Benák Erzsébet) 6. Sárkány Krisztina – Petőfi Sándor Ált. Iskola, Óbecse (tanár: Szűcs Budai Engelbert) 7. Vukelić Filip – Sonja Marinković Ált. Iskola, Újvidék (tanár: Muhi Horváth Gabriella) 8. Ádám Norbert – Sonja Marinković Ált. Iskola, Újvidék (tanár: Muhi Horváth Gabriella) 9. Varga Nikolett – Kalász Suli Á. I., Budakalász (tanár: Völgyes József igazgató) 10. Katona Lili – Kalász Suli Á. I., Budakalász (tanár: Völgyes József igazgató) 

A nevek előtti sorszámok szerepeltek azonosítószámként a feladatlapokon! 147


11. Bajúsz Balázs – Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (tanár: Miklós Ilona) 12. Virág Éva – Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (tanár: Koós Margit) 13. Bajúsz Krisztina – Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (tanár: Dobrotka Mária) 14. Gajdos Rita – Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (tanár: Dobrotka Mária) 15. Juhász Marina – Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. ép., Ada (tanár: Raffai Klára) 16. Német Beáta – Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. ép., Ada (tanár: Raffai Klára) 17. Almási Mónika – Szervó Mihály Ált. Iskola, Padé (tanár: Basa Csehák Zsuzsanna) 18. Melánk Orsolya – Szervó Mihály Ált. Iskola, Padé (tanár: Basa Csehák Zsuzsanna) 19. Varga Somogyi Árpád – Kókai Imre Ált. Iskola, Temerin (tanár: Gergely Gizella) 20. Gusztony András – Kókai Imre Ált. Iskola, Temerin (tanár: Nemes Ildikó) 21. Pásztor Szintia – Petar Kočić Ált. Iskola, Temerin (tanár: Vékás Éva) 22. Lékó Norbert – Petar Kočić Ált. Iskola, Temerin (tanár: Gergely Gizella) 23. Csonka Ákos – Majsai Úti Ált. Iskola, Szabadka (tanár: Jenei D. Tamara) 24. Zemkó Gábor – Majsai Úti Ált. Iskola, Szabadka (tanár: Jenei D. Tamara) 148


25. Vajda Orsolya – Jovan Jovanović Zmaj Ált. Iskola, Magyarkanizsa (tanár: Rice Gizella) 26. Nagy Regina – Jovan Jovanović Zmaj Ált. Iskola, Magyarkanizsa (tanár: Rice Gizella) 27. Szilágyi Adorján – Általános Iskola, Ürményháza (tanár: Viola Lujza) 28. Szokola Simon Brúnó – Általános Iskola, Ürményháza (tanár: Viola Lujza) 29. Kovács Lotti – Samu Mihály Ált. Iskola, Péterréve (tanár: Balassa Boglárka) 30. Hegedűs Csongor – Samu Mihály Ált. Iskola, Péterréve (tanár: Samu Barbara) 31. Bátori Anita – József Attila Ált. Iskola, Újvidék (tanár: Klemm Márta) 32. Kapitány Bettina – József Attila Ált. Iskola, Újvidék (tanár: Klemm Márta) 33. Ökrös Luca – Gazdagrét – Csikihegyek Ált. Iskola, Budapest (tanár: Pordán Jánosné) 34. Andrási Éda – Gazdagrét – Csikihegyek Ált. Iskola, Budapest (tanár: Pordán Jánosné) 35. Patócs Amanda – Cseh Károly Ált. Iskola, Törökfalu (tanár: Könyves Csilla) 36. Berta Laura – Cseh Károly Ált. Iskola, Törökfalu (tanár: Könyves Csilla) 37. Bodócsi Anita – Széchenyi István Ált. Iskola, Szabadka (tanár: Bálint István) 38. Talács Leila – Széchenyi István Ált. Iskola, Szabadka (tanár: Bálint István) 149


39. Nagy Palóc Ákos – Október 18. Ált. Iskola, Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella) 40. Ali Erhárd – Október 18. Ált. Iskola, Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella) 41. Fehér Bence – Gracza János Műv. Egyes., Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella) 42. Bata Kornél – Gracza János Műv. Egyes., Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella) 43. Kovács Olivér – Miroslav Antić Ált. Iskola, Palics (tanár: Kuktin Erzsébet) 44. Korhecz Dalma – Miroslav Antić Ált. Iskola, Palics (tanár: Kuktin Erzsébet) 45. Szabó Dávid – Csáki Lajos Ált. Iskola, Bácstopolya (tanár: Nagy Majlát Ágota) 46. Kiskároly Albert – Csáki Lajos Ált. Iskola, Bácstopolya (tanár: Nagy Majlát Ágota) 47. Horti Katalin – Emlékiskola, Zenta (tanár: Máriás Irén) 48. Terhes Balázs – Emlékiskola, Zenta (tanár: Máriás Irén)

150


A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői IV. osztályosok 1. Király Emese (IV. b), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (osztálytanító: Lakatos Boja Márta) 2. Bartus Valentina (IV. b), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (osztálytanító: Lakatos Boja Márta) 3. Tóth Orsolya (IV. b), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (osztálytanító: Lakatos Boja Márta) 4. Volford Viktor (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (osztálytanító: Koós Holló Tímea) 5. Szollár Bianka (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (osztálytanító: Koós Holló Timea) 6. Almádi Ágnes (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. ép., Ada (osztálytanító: Koós Holló Timea) 7. Pámer Rebeka (IV.), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. ép., Ada (osztálytanító: Bajúsz Zsuzsanna) 8. Rusák Réka (IV.), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. ép., Ada (osztálytanító: Bajúsz Zsuzsanna) 9. Juhász Szabina (IV.), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. ép., Ada (osztálytanító: Bajúsz Zsuzsanna) 10. Sándor Lilla (IV.), Cseh Károly Ált. Iskola, Törökfalu (osztálytanító: Göblös Péter) 11. Tót Melissza (IV.), Cseh Károly Ált. Iskola, Törökfalu (osztálytanító: Göblös Péter) 12. Balla Vivien (IV.), Cseh Károly Ált. Iskola, Törökfalu (osztálytanító: Göblös Péter)

151


13. Berec Boglárka (IV. c), Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (osztálytanító: Tóth Piroska) 14. Bartuc Éva (IV. c), Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (osztálytanító: Tóth Piroska) 15. Berec Blanka (IV. d), Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (osztálytanító: Tóth Piroska) 16. Mihályi Csenge (IV. d), Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (osztálytanító: Tóth Piroska).

152


Szarvas Gábor szobrát megkoszorúzták        

Ada község önkormányzata nevében Világos Tibor alpolgármester és Gruber Ferenc a Községi Tanács tagja a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület nevében Szabó Szabados Ilona, Lakatos Éva és dr. Molnár Csikos László a Szarvas Gábor Könyvtár nevében dr. Hódi Éva és Ágoston Ibolya a magyarországi nyelvészek nevében dr. Szűts László az Anyanyelvi Konferencia nevében dr. Pomogáts Béla és dr. Balázs Géza a Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Hódi Sándor és Várkonyi Zsolt Budakalász testvértelepülés nevében Völgyes József igazgató és Székely Zoltán a gyergyóalfalusi küldöttség nevében Lőrinc Erzsébet és Gál Zsombor.

153


A 2010. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok támogatói  Ada község Képviselő-testülete, Ada  Tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkárság, Újvidék  Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, Újvidék  Szülőföld Alap, Budapest  OKM, Balassi Intézet, Budapest  I. Helyi Közösség, Ada  II. Helyi Közösség, Ada  Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, Ada  Szarvas Gábor Könyvtár, Ada  Hódi Sándor és Éva, Ada  Gruber Ferenc, Ada

154


IV. Sajtóvisszhang

155


156


Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok

Nyelvstratégia és nyelvművelés Az idei, jubiláris Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényei a nyelvstratégiának és a nyelvművelésnek a kérdéseivel voltak kapcsolatban. Az év első felében meghirdetett nyelvi pályázat címei is ennek megfelelően alakultak: „Riport a nyelvművelésről” (általános iskolás kategória), „Nyelvművelésünk nagy alakja” (középiskolás kategória), „Nyelvstratégia és nyelvművelés” (felnőtt kategória). Az általános iskolások csoportjában az óbecsei Csernyák Huba (Petőfi Sándor Általános Iskola) és a palicsi Omerović Blanka (Miroslav Antić Általános Iskola) megosztott első helyezést ért el, harmadik lett Klajkó Dániel az akasztói (Magyarország) Általános Iskola és Könyvtár versenyzője. Dicséretben részesült még Csehi Máté (Akasztó, Általános Iskola és Könyvtár). A középiskolások kategóriájában a következő eredmény született: I. helyezett Újházi Melinda, Zenta, Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola, II. helyezett Jablonszky Anett, Csóka, Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola, III. helyezett Nagypásztor Szilvia, Topolya, Mezőgazdasági Szakközépiskola. A felnőtt kategóriában a zentai Kordován Krisztina dicséretben részesült. A bíráló bizottság dr. Molnár Csikós László, Hódi Éva, Csincsik Rózsa összetételben tevékenykedett. 157


Csütörtökön, október 7-én a beszédversenyen a bejelentkezett 27 középiskolás diák közül 20 vett részt. A szabadon választott prózai szövegek elmondása után a második fordulóban Schöpflin Aladárnak a nyelvművelésről szóló szövegrészletéről kellett beszélniük a versenyzőknek. A kis olvasmány sajnos nem igazán keltette fel a tanulók érdeklődését. A bíráló bizottság (dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, mr. Hajnal Jenő művelődésszervező, Krnács Erika előadóművész és Péter Krisztina végzős egyetemista) értékelése szerint a legjobb teljesítményt Katona Gábor a zentai Gimnázium diákja nyújtotta (felkészítő tanára Juhász Aranka). A második helyen Maletaški Krisztina végzett (Gimnázium, Zenta, felkészítő tanára Juhász Aranka). A harmadik helyet Tóth Sándor a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tanulója szerezte (felkészítő tanára Katona Edit). A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíja Budanović Szintiáé, a szabadkai Bosa Miličević Közgazdasági Középiskola diákjáé lett (felkészítő tanára Pintér Molnár Edit). Az adai Szarvas Gábor Könyvtár különdíját Tamás Krisztina, a szabadkai Egészségügyi Középiskola tanulója kapta (felkészítő tanára Varga Attila). Az esti kísérőrendezvényen Szentpéteri Eszter budapesti előadóművésznek „Előtted Uram a hon java, Hulljon a lomb, csak éljen a fa” című verses összeállítására került sor. Pénteken október 8-án tíztől negyed tizenkettőig a község negyedik osztályos tanulói nyelvi játékban vet158


tek részt. A játékot Szűcs Budai Engelbert magyartanár vezette, a zsűri pedig a felsősöket kísérő tanárok közül került ki Muhi Gabriella, Balassa Boglárka és Bálint István személyében.

Dr. Szüts László beszédet mond Szarvas Gábor szobránál 159


Az első Bartus Valentina lett (Cseh Károly Ált. Iskola, IV. b, Ada, Lakatos Boja Márta tanítványa), a II. helyen Volford Viktor végzett (Cseh Károly Ált. Iskola, IV. c, Ada, Koós Holló Tímea tanítványa), a III. helyet Tóth Orsolya szerezte meg (Cseh Károly Ált. Iskola IV. b, Ada, Lakatos Boja Márta diákja). Dicséretben részesült Pámer Rebeka (Cseh Károly Ált. Iskola, IV. oszt., Ada, osztálytanító: Bajúsz Zsuzsanna), valamint Mihályi Csenge (Novak Radonić Ált. Iskola IV. d, Mohol, osztálytanító: Tóth Piroska).

Szentpéteri Eszter

Ezalatt a Cseh Károly Általános Iskolában, majd pedig ezt követően a színházteremben az általános iskolák hetedik osztályos tanulói számára rendezett játé160


kos nyelvi vetélkedőre került sor, negyvennyolc diák vett részt rajta. Zömük vajdasági volt (szabadkai, újvidéki, adai, temerini, zentagunarasi, moholi, zentai, óbecsei, ürményházi, felsőhegyi, oromhegyesi, magyarkanizsai, péterrévei, padéi, topolyai, tornyosi, felsőhegyi, törökfalui), és négy magyarországi (Budapest XI. kerület, Budakalász) is akadt köztük. A játékot a budapesti dr. Szűts László és a zentai Kormányos Katona Gyöngyi vezette, a bíráló bizottságban Lakatos Éva, Csincsik Rózsa és Baranyi Zsuzsanna tevékenykedett.

Hódi Éva, Pomogáts Béla, Hódi Sándor

A legjobbaknak a következő tanulók bizonyultak: 1. Varga Somogyi Árpád – Kókai Imre Ált. Iskola, Temerin (tanára Gergely Gizella) 102 ponttal, 2. Koncz Alexandra – Tömörkény István Ált. Iskola, Tornyos (tanára Nothof T. Emese) 100,5 ponttal, 3. Korhecz Dalma – Miroslav Antić Ált. Iskola, Palics (tanára 161


Kuktin Erzsébet) 98,5 ponttal, 4. Kovács Olivér – Miroslav Antić Ált. Iskola, Palics (tanára Kuktin Erzsébet) 95,5 ponttal, 5. Szilágyi Adorján – Általános Iskola, Ürményháza (tanára Viola Lujza) 80,5 ponttal. Szombaton, október 9-én 9 órakor Szarvas Gábor mellszobrának megkoszorúzására került sor (ezen dr. Szűts László mondott alkalmi beszédet). Ezután a „Magyar nyelvi műhelyek a Kárpát-medencében” című kiállítást (amelyet az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület tagjai készítettek) Baranyi Zsuzsanna nyitotta meg.

Balázs Géza

10 órakor az adai városháza dísztermében tudományos tanácskozás kezdődött, amelynek témája „Nyelvstratégia és nyelvművelés” volt. Hódi Éva Négy évtized az anyanyelv szolgálatában – Negyven éves a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok című előadásában vázolta a Nyelvművelő Napok történetét attól 162


kezdve, hogy 1968-ban Gere Vince plébános kezdeményezte. Az egyesület többször is javaslatot tett arra, hogy nevezzenek el utcát Szarvas Gáborról, de erre még nem került sor. A hetvenes években a nyelvhelyesség volt a középpontban, és a tömegesség jellemezte a rendezvényt, a nyolcvanas években több helyszínen és ritkábban került megrendezésre, erősödött a tudományos jellege, a kilencvenes években visszakerült Adára, azóta évenként tartjuk. Ráirányítjuk a figyelmet az anyanyelvre. Tudományos és ismeretterjesztő jellege van, nyelvészek és más szakemberek szerepelnek rajta. Pomogáts Béla A nyelvstratégiától a kulturális stratégiáig címmel arról beszélt, hogy a XX. században a magyar anyanyelvűek aránya csökkent a Kárpát-medencében élő más anyanyelvűekhez képest. Ennek ellenére a magyar nyelv még mindig előkelő helyet foglal el a nyelvek rangsorában. A magyar nyelvet nemcsak Magyarországon használják, hanem az egész Kárpát-medencében, valamint a nyugati szórványokban. Új nyelvújító mozgalomra lenne szükség az idegen szavak és kifejezések helyettesítésére. A nyelvet nem törvénnyel kellene védeni, a nyelvi diktatúra korlátozza a kisebbségi nyelvhasználatot. Nyugaton már nem a nyelvi jogok biztosításával lehet megőrizni a magyarságot, hanem a kulturális autonómiával. Hódi Sándor Nyelvstratégia – nemzetstratégia című előadásában kifejtette, milyen szorosan összefügg a nép és a nyelv társadalmi helyzete. A kisebbségi helyzetben benne van a nyelvromlás és a nyelvvesztés 163


veszélye, nyelvi hiányállapot és a többségi nyelv elsajátításának kényszere jellemzi. Az anyanyelven való gondolkodás kognitív problémákat vet fel, gátolja a nyelvelsajátítást. A nyelvi szétfejlődés nem egészséges folyamat. Korlátozódik az a tér, amelyben e nyelvet használni lehet, és ez inkább politikai, mint tudományos kérdés. A magyar nemzet kulturális egysége evidens. Vajon mi a helyzet a nyelvvel? A nemzetállamok veszélyeztetik a kisebbségi nyelvet, ezért meg kell védeni, lehetővé kell tenni a nyelv alapos elsajátítását. Miért van szükség magyar nyelvstratégiára? – tette fel a kérdést előadásában Balázs Géza. Ahhoz, hogy ezt tisztázhassa, más kérdéseket is kifejtett: Bele lehete avatkozni a nyelv fejlődésébe? Kell-e a nyelvművelés? Noha vannak, akik ellenzik a nyelvművelést, szükséges dolog. A tünetek kimutathatók, a szaknyelvek elszigetelődnek, az emberek nem értik a hivatali nyelvet, emiatt kár érheti őket. A nyilvános és a magán beszédmódok (sőt írásmódok) összeérnek, a nyelvművelés kiszorul az állami intézményekből. Szükség van a magyar nyelv presztízsének növelésére, az etalon kidolgozására és védelmére. Békén kell hagyni a nyelvváltozatokat (a szlenget és a többit), a nyelvjárásokat pedig művelni kell a kisközösségekben. Más országokban is van nyelvművelés, még ha nem is így nevezik. Gál Noémi Magyarul Romániában – helyzetek és lehetőségek című előadásában abból indult ki, hogy a nyelvi revitalizáció a nyelvi tervezéshez kapcsolódik. Annak a nyolc szintnek a figyelembe vételé164


vel vázolta a romániai helyzetet, amelyet Fishman különböztet meg a veszélyeztetett nyelvek vonatkozásában: A legalsó szinteken a nyelv kiszorul a családi nyelvhasználatból, olykor nyelvcserére kerül sor (Moldvában és a nagyvárosokban), de a vegyes házasságból származó utódok nyelvhasználata is bizonytalan. Az állami intézményen kívüli oktatás szintjét megelőzi ugyan a formális oktatás, egyesek azonban a nemzetiségi tagozatokat gyengébbnek tartják, valamint nehéz a szaktárgyak oktatásának megszervezése. A munkahelyi nyelvhasználat viszonylatában növekszik a magyar nyelv tanulására való igény. A felsőbb szintek egyike a hivatali nyelvhasználat, ezt már csak a kormányzás és a felsőoktatás előzi meg. Az előadó megállapítása szerint mindenképpen szükség van átfogó nyelvstratégiára. A vitában részt vett: Molnár Csikós László, Pomogáts Béla, Hódi Sándor, Szabó Szabados Ilona, Balázs Géza, Láncz Irén és Raffai Gizella. (Panorama–Körkép, 2010. október. Dr. Molnár Csikós László)

165


(Csin. Jubiláló nyelvművelők Adán, Magyar Szó, 2010. október 8., péntek)

166


Öntudatban erősödve Megtartották a 40 éves Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozatát Adán

Dr. Hódi Sándor előadását tartja

Szép számú vajdasági és magyarországi általános és középiskolás kétnapos, játékos nyelvi vetélkedői, Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzása, majd A magyar nyelv műhelyei a Kárpát-medencében c. kiállítás megnyitása után október 9-én tartották meg Adán, a községi képviselő-testület tanácstermében nyelvünk ünnepének zárórendezvényeként a tudományos előadássorozatot Nyelvstratégia és nyelvművelés címmel. 167


A szervezők ezúttal is Ada község önkormányzata, valamint a Szarvas Gábor Könyvtár és Nyelvművelő Egyesület lelkes tagjai voltak. Bevezetőként dr. Hódi Éva vázolta az immár 40 évessé lett rendezvény létrejöttének miértjét, fönnállásának körülményeit és jelentőségét közösségünk, a vajdasági magyarság szempontjából, külön kiemelve annak a két embernek a nevét, aki mindvégig önzetlenül, fáradságot nem ismerve ott volt a vártán: Szabó Szabados Ilonáét és dr. Molnár Csikós Lászlóét. Kisebbségi helyzetben egy ilyen rendezvény nemcsak hogy ráirányítja a figyelmet a magyar nyelvre, az anyanyelvápolás fontosságára, hanem hangsúlyossá teszi a nyelvnek az egyén személyiségét befolyásoló hatását is, erősítve a nyelvi tudatot a kisebbségi magyarok körében. Elérkezettnek látja az időt arra, hogy a nyelvművelés nálunk intézményesített formát kapjon. Dr. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy a XX. században körülbelül kétmillió fővel csökkent a magyarság lélekszáma a Kárpát-medencében, de így is az itteni lakosság 40-45 százalékát teszi. A magyar nyelv nem tartozik a világ kis nyelvei közé: a világ mintegy 3000 nyelve között ma a 45-46. helyen áll, mondta, még sincs teljes biztonságban. Magyarországon nagyarányú civilizációs átalakulás ment végbe, s szükség lenne egy nyelvújító vagy nyelvművelő mozgalomra, mint Kosztolányi idejében. Az idegen szavak már szinte elöntik nyelvünket, az 168


utcán, a televízióban s egyebütt, kártékony mintát teremt a politikai szónoklat is. A nyelvújító mozgalomnak a létrehozása és nyelvünk védelme nem nyelvtörvénnyel lehetséges, hanem olyan nyelvi mozgalmakkal, amelyek áthatják a társadalom egészét. Az értelmiségre hárul ezeknek a létrehozása, ha van benne felelősség nemzeti létünk iránt. Különösen a szórványközösségekben fontos ez, melyekben az anyanyelv elsatnyul, konyhanyelvvé válik, ha nem ápoljuk, hiszen léptennyomon tanúi vagyunk annak, hogy a központi kormányzat szubkultúrává igyekszik tenni a kisebbségi kultúrát, s diákjaink 30%-a nem anyanyelvű iskolában végzi tanulmányait. Az 1989 után kialakult középeurópai demokráciák jogérvényesítés szempontjából jócskán elmaradtak az európai mércék mögött. Szerbia bizonyos fokú önkormányzatot adott a vajdasági magyarságnak, más országok (Szlovákia és Ukrajna) viszont szűkítették a kisebbségi nyelvhasználati jogokat. Arra sem lehet számítani, hogy a nyugati magyarságot megtartjuk a magyarság körében. Őket nem a nyelvvel, hanem a magyar kultúrával kellene megtartani. Dr. Hódi Sándor arról értekezett, hogy a nyelvstratégiából nemzeti stratégiának kell lenni. S arról, hogy egy nyelv helyzete mindig az adott nyelvet beszélő nép vagy népcsoport társadalmi helyzete. A magyarság 1/3a kisebbségi helyzetben él. A kisebbségi helyzet pedig eleve magában hordozza a nyelvromlást, a kisebbség nyelve kiszorul a közéletből, konyhanyelvvé válik. Egyfajta lélektiprásnak lehetünk tanúi. Az anyanyelv 169


művelésének hiánya később teljes nyelvvesztést okoz. A Kárpát-medencei kisebbségek 90 éve máig nyelvi hiányállapotban élnek, minek következménye a nyelvi differenciálódás, olyan nyelvi formák jöttek létre, amelyeket csak itt-ott használnak, úgyhogy egyesek a magyar nyelv széttagolódásáról beszélnek már. Mások úgy vélik, hogy az egységes magyar normarendszer erőltetése helyett inkább a kisebbségi magyarság nyelvi tudatát kellene megerősíteni. Az anyanyelvváltozatok megítélése sem tudományos, hanem politikai kérdés, véli dr. Hódi. A kulturális közösség elnevezés helyett a nyelvi kulturális közösség lenne a pontos kifejezés, hiszen nyelvében él a nemzet. A mi nemzeti identitásunk alapja a magyar nyelv, a nyelv maga a nemzet. Multietnikus régiók kialakítására kell törekedni! mondják azok, akik a nyelvi, kulturális és érzelmi közösségek szétverésére törekszenek, illetve a nyelvi homogenizációt szolgálják. Az új világ szerveződése, a globalizmus, úgy tűnik, a térség népének a kifosztására irányul majd inkább. A magyar nemzetstratégiának a bonyolult világpolitikai helyzetben kell gondolkodnia, de a magyar nyelv művelésének a kérdése Magyarország számára a legfontosabb feladat, mondta jeles közírónk, a nemzetstratégiába bele kell ágyazni a nyelvi stratégiát is. Dr. Balázs Géza emlékeztetett: régi nyelvészeti vita, hogy békén kell-e hagyni a nyelvet, vagy bele kell avatkozni a természetébe. Egyesek kijelentették, hogy a nyelvművelőktől meg kell tisztítani a Magyar Tudo170


mányos Akadémiát. Sikerült is. Tudomásul kell venni, hogy a nyelvésztudós-világ nem tartja folytathatónak a nyelvművelő tevékenységet. Itt nálunk viszont szükség, társadalmi igény van rá, ez a jövő nemzedékkel szembeni kötelességünk. A magyar modern nyelv, fejlett nyelv. Mindenről lehet beszélni és írni. A magyar nyelv azonban nemcsak önmagától ennyire jó. A nyelvújítás megmutatta, hogyan lehet egy nyelvet modernizálni. Viszont nincs stratégiánk az informatika világával szemben. Bulvár- és világhálós kártékony hatások érik mind a beszélt, mind az írott nyelvet. Több mint 100 éve, Kazinczy óta senki sem foglalkozott Magyarországon akadémiai szinten azzal, hogy legyen szómagyarítás. A nyelvstratégia kialakítása állami feladat, melynek célja a magyar nyelv presztízsének emelése a világban s ennek az egész nemzetet öszszetartó etalonnak az őrzése. Egyfajta médianorma kialakítására is nagy szükség mutatkozik, akárcsak némi nyelvjárásművelésre. Felmérések mutatják, hogy baj van a szövegértéssel is. Balázs Géza azonban derűlátó. Ezt mondja: ,,Én látok azért szép jövőt. A mostani előadások is azt bizonyítják, hogy sok az összhang, és minden nehézség ellenére intézményesül a nyelvművelés. Mi az anyanyelvápolók szövetségével járjuk az országot, s látjuk, van mire építeni, nem igaz, hogy nem tartunk össze pont a magyar nyelv kérdésében. Köztársasági elnökünk is ezt a három feladatot jelölte ki mint legfontosabbat: életfogytiglan tartó tanulás, tömegsport és az anyanyelv védelme. S a sok-sok kis 171


mozgalomból a modern magyar nyelv is kivirágozhat. Végezetül az Erdélyből érkezett Gál Noémi magyarul Romániában – helyzetek és lehetőségek címmel tartott igen tanulságos előadást a kétnyelvűség számos fokáról és okáról, melyekkel az erdélyi magyar közösségnek számolnia kell, valamint a nyelv elhagyásáról és az erdélyi magyarság lélekszámának rohamos csökkenéséről, a nyelvi revitalizáció szemszögéből közelítve meg a nyelvstratégia kérdését. A vita során dr. Pomogáts Béla kifejtette: a magyar nép erkölcsi minősége sokat romlott, s ami különösen szomorú: éppen a rendszerváltás után. A mai magyar átlagember műveltségben, öntudatban, minden tekintetben, rendkívüli mértékben megroppant. A nagy létszámcsökkenést is szem előtt tartva csak akkor tudnánk helyzetünket stabilizálni, ha – Németh László-i értelemben – a minőségre koncentrálnánk és a minőség nemzete lennénk. (f. zs. Hét Nap. Körkép. 2010. október 13.)

172


Nyelvstratégia és nyelvművelés Véget ért a jubileumi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata Szombaton ünnepélyes keretek között zárult Adán a negyvenéves jubileumát ünneplő Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata, amelynek utolsó napján a hagyományos koszorúzási ünnepség mellett hangulatos kiállítás-megnyitó és színvonalas tudományos tanácskozás várta az érdeklődőket. A koszorúzási ünnepségen tartott köszöntőjében dr. Szűts László előbb a rendezvény múltjáról beszélt, majd kifejtette, az anyanyelv ápolásából, a vele való törődésből a vajdasági szakemberek még az anyaországi nyelvészeknek is példát mutatnak. – Reméljük, hogy a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényei követendő példának bizonyulnak a mai és a leendő nyelvészgenerációk számára arra vonatkozóan, hogy felelősséggel tartozunk elődeinknek, a tőlük kapott legszentebb nemzeti örökségünkért, anyanyelvünkért – hangsúlyozta dr. Szűts László. Az ünnepi köszöntő után a vendégek megkoszorúzták a rendezvény névadójának a város főterén elhelyezett mellszobrát. Többek között az adai önkormányzat, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, a Szarvas Gábor Könyvtár, a magyarországi és külhoni nyelvészek nevében, az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nemzeti Tanács, a budapesti Kalász Általános Iskola, a 173


Testvérkapcsolatok Egyesülete, a gyergyóújfalui küldöttség képviselői helyezték el az emlékezés virágait. A program folytatásában a Szarvas Gábor Könyvtár kiállítótermében megnyitották A magyar nyelv műhelyei a Kárpát-medencében című alkalmi kiállítást, amely által a szervezők bepillantási lehetőséget szerettek volna nyújtani abba, hogy a Kárpát-medence mely intézményeiben és nyelvi műhelyeiben foglalkoznak nyelvi kérdésekkel, illetve a magyar nyelv ügyével. Az egybegyűltek ezután az adai képviselő-testület tanácstermébe vonultak át, ahol kezdetét vette a nyelvművelő napok hagyományos szakmai tanácskozása, amelynek első előadója, dr. Hódi Éva a jubileum kapcsán Negyven (sic!) évtized az anyanyelv szolgálatában – Negyvenéves a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok címmel a rendezvény múltjának legfontosabb eseményeit elevenítette fel, kezdve az elindulástól, a nyolcvanas évekbeli betiltáson át egészen napjainkig. A második előadó, dr. Pomogáts Béla A nyelvstratégiától a kulturális stratégiáig című értekezésében a magyar nyelvet érintő lehetséges veszélyek számbavételekor külön taglalta a magyar anyanyelvűek három nagy, földrajzi értelemben is elkülönülő csoportját, a magyarországi, a Kárpát-medencei, a kisebbségben élő, valamint a nyugati országokban illetve a tengerentúlon élő magyarokat, előadása második részében pedig a magyar nyelvhasználat kérdéskörét érintette, több aspektusból megközelítve annak különböző szintjeit. Dr. Hódi Sándor Nyelvstratégia – nemzetstratégia című előadásában a 174


kisebbségi léthelyzetben megvalósuló nyelvi hiányállapotról, a nyelv társadalmi értékvesztéséről beszélt, majd a nyelvi hiányállapotból adódó nyelvi differenciálódás témakörét elemezve az egymást kizáró nyelvstratégiai álláspontokról is szólt. Dr. Balázs Géza Miért van szükség magyar nyelvstratégiára? című előadásában kiemelte, a nyelvészek mindmáig adósak maradtak a nyelvstratégia létrehozásával, pedig annak fontos feladata lenne a magyar nyelv presztízsének emelése, továbbá az egész nemzetet összefogó nyelvi etalon kialakítása, illetve annak őrzése, védelme. A tanácskozás utolsó felszólalójaként Gál Noémi Magyarul Romániában – helyzetek és lehetőségek című előadásában a nyelvi revitalizáció, azaz a nyelvfelélesztés szemszögéből közelítette meg a nyelvstratégia kérdéskörét, szorosan kapcsolódva a nyelvi tervezés témájához. Az előadások utáni összegzésében dr. Hódi Éva az idei rendezvényt rendkívül sikeresnek értékelte, hiszen mindegyik program sok érdeklődőt vonzott. (Máriás Endre, Magyar Szó, 2010. okt. 11., hétfő)

175


(Csin. Magyar Szó, Művelődés, 2010. október 9., 10., szombat-vasárnap)

176


V. KÉPMELLÉKLETEK

177


178


A képek jegyzéke 1. Zenei bevezető 2. A beszédverseny díjazottjai a szervezőkkel 3. Szentpéteri Eszter 4. Hódi Éva, Szentpéteri Eszter és Ágoston Ibolya 5. A 7. osztályosok vetélkedője 6. A közönség egy része 7. A 4. osztályosok vetélkedője 8. Göblös Péter és Dr. Molnár Csikós László 9. A 7. osztályos vetélkedő döntője 10. A verseny állása 11. A győztesek és a szervezők 12. Dr. Szűts László, Hódi Éva, Szabó Szabados Ilona 13. Baranyi Zsuzsanna, Ágoston Ibolya, Völgyes József és Csincsik Rózsa 14. Baranyi Zsuzsanna, Csincsik Rózsa és Lakatos Éva 15. Viszmeg Adriána, Natalia Gavrić Ugarak, Hódi Éva 16. Bartuc Bettina és Baranyi Zsuzsanna 17. Dr. Láncz Irén és Szabó Szabados Ilona 18. Dr. Láncz Irén és Dr. Pomogáts Béla 19. Dr. Balázs Géza, Ágoston Ibolya és Dr. Szűts László 20. Indulás a koszorúzásra Szabó Szabados Ilona vezetésével 21. Vonulás a koszorúzási ünnepségre 22. Dr. Szűts László 23. Világos Tibor és Gruber Ferenc 24. Lakatos Éva, Dr. Molnár Csikós László és Szabó Szabados Ilona 25. Hódi Éva és Ágoston Ibolya 26. Dr. Pomogáts Béla és Dr. Balázs Géza 179


27. Várkonyi Zsolt és Dr. Hódi Sándor 28. Völgyes József és Székely Zoltán 29. Konc Éva és Milošev Marina 30. Dr. Hódi Éva 31. Dr. Pomogáts Béla 32. Dr. Hódi Sándor 33. Bencze Sándor és Bálint István 34. Mgr. Hajnal Jenő, Krnács Erika, Péter Krisztina és Dr. Molnár Csikós László

180


1. ábra

2. ábra

181


3. ábra

4. ábra

182


5. ábra

6. ábra

183


7. ábra

8. ábra

184


9. ábra

10. ábra 185


11. ábra

12. ábra

186


13. ábra

14. ábra

187


15. ábra

16. ábra

188


17. ábra

18. ábra

189


19. ábra

20. ábra

190


21. ábra

22. ábra

191


23. ábra

24. ábra

192


25. ábra

26. ábra

193


27. ábra

28. ábra

194


29. ábra

30. ábra

195


31. ábra

32. ábra 196


33. ábra

34. ábra

197


198


TARTALOM Hódi Éva: Nyelvstratégia és nyelvművelés. Bevezetés (5) A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja (8) A 2010. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői (10) I. NYELVSTRATÉGIA ÉS NYELVMŰVELÉS (11) Hódi Éva: Négy évtized az anyanyelv szolgálatában (13) Balázs Géza: Kis magyar nyelvstratégia (28) Hódi Sándor: Nyelvstratégia – nemzetstratégia (65) Pomogáts Béla: A nyelvstratégiától a kulturális stratégiáig (75) Gál Noémi: Magyarul Romániában – helyzetek és lehetőségek (90) II. DÍJAK, KÖSZÖNTŐK (109) Szűts László: Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobránál (111) Baranyi Zsuzsanna: A magyar nyelv intézményei és műhelyei a Kárpát-medencében (115) A nyelvészeti pályázat eredményei 2010-ben (118) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének győztesei (120) A 7. oszt. nyelvi vetélkedőjének díjazottjai (122) A 4. oszt. nyelvi vetélkedőjének díjazottjai (125) III. FÜGGELÉK (127) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének kötelező szövege (129)

199


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének résztvevői (131) A nyelvi vetélkedő feladatlapja megoldásokkal (133) Játékos nyelvi feladatok az ált. iskolák 4. oszt. tanulói számára (138) A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői – 7. osztályosok (147) A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői – 4. osztályosok (151) Szarvas Gábor szobrát megkoszorúzták (153) A 2010. évi Nyelvművelő Napok támogatói (154) IV. SAJTÓVISSZHANG (155) Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok (157) Jubiláló nyelvművelők Adán (166) Öntudatban erősödve (167) Nyelvstratégia és nyelvművelés (173) Játékos nyelvi vetélkedők (176) V. KÉPMELLÉKLETEK (177) A képek jegyzéke (179)

200

Nyelvstratégia és nyelvművelés SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, október 7., 8., 9

Recommend Documents