Nyelvhasználati jogok és lehetőségek SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, október 13., 14., 15

Nyelvhasználati jogok és lehetőségek SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, 2011. október 13., 14., 15.

SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK - 2011

Szerkesztette: Hódi Éva Lektorálta: Hódi Éva Nyomdai előkészítés: Hódi Sándor Kiadja: A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Nyomás: Proleter Kft., Óbecse 2012.

2


NYELVHASZNÁLATI JOGOK ÉS LEHETŐSÉGEK Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 2011. október 13., 14., 15.

ADA, 2012.

3


„Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni… …nyelve megbénításával ki is lehet semmizni.” (Fábry Zoltán)

4


Hódi Éva Nyelvhasználati jogok és lehetőségek Bevezetés egnagyobb szellemi örökségünk és szellemi értékünk, nemzeti identitásunk alapja az anyanyelv. Az egyik legnagyobb sérelem az emberek számára, ha nem használhatják szabadon a nyelvüket. Pedig ezzel a helyzettel az emberiség történelme során oly sokszor meg kellett alkudni, ki kellett egyezni, s a probléma valószínű azóta létezik, amióta - a bibliai történet szerint – leomlott Bábel tornya, s az addig egynyelvű emberiség nyelve összezavarodott, és ők maguk is szétszóródtak a nagyvilágban. A probléma tehát minden bizonnyal nem újkeletű, hanem egyidős az emberiség történelmével. Még ha a régi időkre vonatkozóan nincsenek is pontos adataink. A nyelvhasználat jogi szabályozásának kérdésével, a nyelvi jogokkal és lehetőségekkel foglalkoztunk a 2011-es Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon. A nyelvhasználat egyes régebbi dokumentumait Nyelvi jogok régen és ma c. kiállításunkon villantottuk fel. A huszadik század nyolcvanas éveitől kezdve térségünkben nagyszabású társadalmi-politikai átalakulás ment végbe, ami kihatott anyanyelvünk helyzetére is. Az anyanyelv kérdése a korábbiaknál jobban az érdek-

L A Z Z Z Z K É É

5


lődés homlokterébe került. A magyar nyelv vonatkozásában különösképp, hiszen nem azonos nyelvi helyzetben vannak a magyar nyelvet beszélők. Más problémái vannak az anyaországi, más a határon túli, és megint más a nyugati területeken élő magyarságnak. A 2011-es Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok tudományos tanácskozásán előadóink közreműködésével a nyelvhasználati jogok és lehetőségek kérdését közelítettük meg néhány különböző aspektusból. Szerettünk volna rávilágítani arra, hogy ez a kérdés közel se csak a magyar nyelvet érinti, hanem más országokban más nyelvek esetében milyen megoldások és szabályozók vannak életben. Betekintést kívántunk adni arra vonatkozóan is, hogy közel 150 évvel ezelőtt hogyan próbáltak erre a kérdésre megoldást találni a magyar nyelv vonatkozásában az akkori történelmi viszonyok közepette. Tudományos tanácskozásunkon foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy milyen nyelvi helyzetben és lehetőségek között élnek egy nyugati országban honfitársaink, és természetesen nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy tudatosítsuk, hogy itt és most, azaz a mi körülményeink között, napjainkban milyen nyelvhasználati jogi lehetőségek vannak, kellőképpen ismerjük-e ezeket, és tudunk-e élni velük. A 2011-es évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon igen fontos megállapítások hangzottak el a fenti kérdéssel kapcsolatban. Kiadványunkban az elhangzott előadásokat közöljük. 6


Akárcsak a korábbi években, a 2011-es Nyelvművelő Napok alkalmával is megszerveztük hagyományos programjainkat: a középiskolás diákok beszédversenyét, az általános iskola 4. osztályos és 7. osztályos tanulói számára a játékos nyelvi vetélkedőket, koszorúzási ünnepséget a nagy nyelvész, Szarvas Gábor adai mellszobránál, a régi és újabb nyelvi jogokat bemutató nyelvészeti tárgyú kiállítást, valamint esti kísérőrendezvényeinket: Gerendás Péter előadóestjét és a szabadkai Népszínház előadásában Ibsen Nóra c. emlékezetes színházi előadását. Kiadványunk a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok írásos dokumentumait tartalmazza: A tudományos tanácskozáson elhangzott előadásokon kívül a különböző versenyeken, vetélkedőkön résztvevő és díjazott tanulók névsorát, a versenyek feladatait a megoldásokkal, különböző beszédeket, köszöntő szövegeket és más anyagot. Ízelítőt adunk a sajtóvisszhangból, és válogatást teszünk közzé a rendezvénysorozat különböző programjain készült fényképekből. Jelen könyvünk 17. kötete annak a sorozatnak, melyet 1995 óta minden évben megjelentetünk az adott évben megszervezett Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényeiről. Minden kedves olvasónak ajánljuk, akit érdekel anyanyelvünk helyzete, a jelenleg aktuális nyelvhasználati jogok és lehetőségek. Köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak a támogatóinknak, akik lehetővé tették, hogy 2011-ben is megszervezzük 7


nagy múltú rendezvényünket, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat.

A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja

2011. október 13. 10 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében Beszédverseny a középiskolák tanulói számára A nyelvészeti pályázat eredményhirdetése 18 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében Irodalmi est: Gerendás Péter fellépése 2011. október 14. 10 órakor a Cseh Károly Általános Iskolában Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 4. osztályos tanulói számára Játékvezető: Szűcs Budai Engelbert Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára – elődöntő 8


13,00 órakor az adai színházteremben A nyelvészeti pályázat eredményhirdetése az általános iskolák tanulói számára Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára – döntő Játékvezető: dr. Molnár Csikós László és Kormányos Katona Gyöngyi 19,00 órakor Színházi előadás: Ibsen: Nóra 2011. október 15. 9 órakor Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzása Adán 9, 30 órakor A nyelvi jogok régen és ma c. kiállítás megnyitása az adai könyvtár kiállítótermében 10 órakor Tudományos tanácskozás az adai Képviselő-testület tanácstermében Téma: Nyelvhasználati jogok és lehetőségek

9


A 2011. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület – Ada Szarvas Gábor Könyvtár – Ada Ada Község Önkormányzata

10


I. NYELVHASZNÁLATI JOGOK ÉS LEHETŐSÉGEK

11


12


Ortutaty Katalin

Nyelv és hatalom összefüggései Franciaországban A francia nemzeti nyelv kialakulása Európa csaknem valamennyi országát nyelvi és etnikai sokféleség jellemzi. Ennek ellenére a modern európai nemzetállamok többsége csupán egy, a domináns etnikai csoport nyelvét ismeri el hivatalos nyelvként és – kevés kivételtől eltekintve – egynyelvű államnak tekinti magát. Minden nemzetállam célja egy közös politikai identitás kialakítása, amely prioritást élvez az egyén etnikai identitása felett, hogy az egyén elsősorban a nemzetállam polgáraként és csak másodsorban egy etnikai, kisebbségben lévő közösség tagjaként határozza meg önmagát. Ha ma Franciaországra gondolunk, csak nagyon keveseknek jut eszébe a „többnyelvűség” és a „kisebbségek” fogalma. Ez nem is csoda, hiszen ennek az európai országnak a történelme mintapéldája az erős, egységes, szilárd politikai nemzettudat kialakításáért folytatott, évszázadokon keresztül tartó következetes harcnak. Maga a nemzetállam fogalma is, mint jogi kategória, francia eredetű (Ernest Renan). Mégis a 20. század elején a franciák többsége még mindig kétnyelvű volt: valamilyen regionális, kisebbségi nyelvet beszélt (általá13


ban első nyelvként) és a franciát. Ezt a diglosszikus, kétnyelvű állapotot pedig monolingviz-mus előzte meg, tehát csupán a regionális nyelvet beszélte a lakosság nagy része, ezen a nyelven szocializálódott. Vajon hogyan lett ez az egynyelvű franciaországi társadalom francia egynyelvű beszélőközösséggé a 20. század végére? Az elmúlt évszázadok során megszülető nyelvtörvények teremtették meg a francia nyelv diadalútjának feltételeit. A király nyelve A reneszánsz király, I. Ferenc (1515–1547) volt az, aki megtette az első lépést a francia nyelv „állami nyelv” rangjára történő emelésének útján. A francia nyelv a 16. században még csak egy volt a dialektusok között. Ám nem lehetett volna közös nyelvvé, ha a francia királyok nem a Capeting-dinasztia tagjai közül kerülnek ki 987 és 1328 között, akik Párizs és környéke hercegei voltak. Mivel itt a francia nyelv volt a regionális nyelv és a dinasztia uralkodói innen próbálták kiterjeszteni hatalmukat az egész birodalomra, a király nyelvének presztízse túlszárnyalta a többiét. Az adminisztráció, a törvénykezés nyelve évszázadokig a latin volt. De I. Ferenc korán észrevette, hogy a hatalom valódi gyakorlásához olyan nyelvre van szükség, amelyet mindenki ért és beszél, amelyet érdemes megtanulni, mert a társadalmi felemelkedés záloga. Erre a legalkalmasabb a király nyelve, a francia lehet. A 14


latin komoly ellenfélnek bizonyult, de a humanizmus eszmeisége, a nemzeti nyelvek szerepének növekedése a hétköznapi életben támogatta nyelvpolitikai törekvéseiben a királyt. 1539 augusztusában Guillaume Poyet kancellár közreműködésével megszületett a 192 törvénycikkből álló rendelet, amelynek célja az egyházi jog megreformálása volt. A rendelet 111. cikke előírta a francia nyelv kötelező használatát a jog, valamint a közigazgatás területén: És mivel hasonló dolgok (félreértések) gyakran előfordultak a rendeletekben lévő latin szavak értelmezését illetően, azt akarjuk, hogy ezentúl minden, a legfelső vagy alsóbbrendű bíróságoktól származó rendelet vagy eljárás, legyen az jegyzék, vizsgálati irat, szerződés, megbízólevél, jogi ügylet és értesítés, vagy ami ezekkel összefügg, az érdekelt feleknek francia anyanyelven és ne másképpen hangozzék el, írassék le és szolgáltassék ki. A királyi rendelet nemcsak a latin egyeduralmát akarta megszüntetni, hanem a regionális nyelvekét is, elsősorban a provanszálét, amely a francia legfőbb konkurrensének számított. Tiltakoztak is a provanszi nemes urak, de mindhiába. Bár nem egyik napról a másikra, ez a rendelet elindított egy folyamatot, amelynek eredményeként a francia felváltotta a többi regionális nyelvet. Előbb csak az elit, a nemesség, a kiválasztottak, majd fokozatosan minden alattvaló nyelve lett, bár ez a folyamat sokkal tovább tartott, mint azt gondolták. 15


Egy nemzet – egy nyelv A francia forradalom nyelvpolitikája három, komoly különbségekkel jellemezhető periódusra tagolható. Az 1789–1792 közötti periódust még viszonylag toleráns, a kisebbségi nyelvhasználatot is elfogadó, eltűrő nyelvpolitika jellemzi. A második szakasz, 1792–1794 között, már a jakobinus diktatúra radikális, a francia nyelv kizárólagosságát célzó dekrétumairól vált híressé, míg az utolsó szakasz, 1795–1806 között, a jakobinusok bukása utáni korszak és Napóleon korának nyelvpolitikája. A Forradalom döntő változást hozott a regionális nyelvek életében. A király nyelve, a francia, a Forradalom, a Szabadság, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, azaz a Köztársaság nyelvévé vált. A demokratikus és republikánus elvek köré szerveződő nemzet a haza új fogalmát alkotta meg, az új eszméknek új szavak és kifejezések kellettek. A forradalmi láng Párizsból indult, de végigsöpört egész Franciaországon és vajon mi lett volna belőle a vidék lelkes hazafiai nélkül, akik a Marseillaise-t énekelve meneteltek a főváros felé? A Nemzetgyűlésben már a kezdetek kezdetén is nagy vita folyt a képviselők között az „egy és oszthatatlan” Köztársaság nyelvéről, a regionális nyelvek tiszteletben tartásáról. A Forradalom kitörése után kardinális kérdés volt az új eszmék elterjesztése az egész országban. A forradalom vezetői már a jakobinus diktatúra előtt törekedtek a forradalmi gondolatok megismertetésére az egész 16


országban. A Forradalom nyelvpolitikája kezdetben inkább liberális és toleráns volt, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, a Konvent 1790 júniusában elrendelte a dekrétumok lefordítását minden regionális nyelvre. Csakhogy, a forradalomnak nem volt elég képzett fordítója, s a kevés szakembernek is óriási problémákat okozott az irodalmi francia nyelven kiadott törvények lefordítása a regionális nyelvekre, mivel ezekből hiányoztak a modern élet legfontosabb kifejezései. Arról nem is beszélve, hogy a tisztviselők nyíltan vagy titokban igyekeztek szabotálni ezt a munkát. Így aztán hamarosan más szelek kezdtek fújni. Már 1791-ben megindult az első támadás, amely az alsó fokú oktatást célozta meg. A forradalom kitörésekor a francia nyelvet még mindig csak minden tízedik polgár beszélte anyanyelvként és még mindig nagy számban éltek az ország területén a nyelvet egyáltalán nem beszélő emberek. Míg az első dekrétumok a regionális nyelvek bevonását tették lehetővé a politikai színtéren zajló eseményekbe, már ebben az időszakban is akadtak komoly ellenfelei a kisebbségi nyelvek eltűrésének, mint például Talleyrand, aki szerette volna száműzni e nyelveket az iskolákból. Az általános iskolák véget fognak vetni e különös egyenlőtlenségnek: az Alkotmány és a törvények nyelvét fogják azokban mindenkinek tanítani, a feudalizmus utolsó maradványait képező romlott dialektusok tömege pedig eltűnésre ítéltetik: így kívánja ezt a dolgok kényszerítő ereje. 17


A helyzet a Forradalom külső és belső fenyegetettségével egyre súlyosabbá vált, a jakobinusok módosították nyelvpolitikájukat, már nem azon volt a hangsúly, hogy a dekrétumokat mindenki saját nyelvén olvassa, hanem hogy mindenki tudjon a Forradalom nyelvén. Több forrás tesz említést olyan esetekről, amikor a vidékre küldött jakobinus megbízottak jelentéseikben panaszkodnak: nem ismerik a helyi nyelvet, nem értik a nép szokásait, ezért nem tudnak megfelelő hatékonysággal dolgozni. A dialektusok szempontjából a döntő csapást a Vendée-felkelés jelentette 1793-ban, hiszen a royalisták felkelése, a támadás a jakobinus uralom ellen, éppen Bretagne-ból indult, ahol a breton nagyon is élő nyelv volt még. Ezután Párizs egyenlőségjelet tett a dialektust beszélők és az ellenforradalmárok közé, azaz a Forradalom ellenségei regionális nyelven beszélnek. A jakobinusok álláspontját a legvilágosabban Barère fejtette ki. A Konventben hosszú beszédben foglalta öszsze, miért van szükség arra, hogy a franciaországi népek nyelvei eltűnjenek és kizárólag franciául beszéljen mindenki. A francia Európa legszebb nyelve, ezen a nyelven születtek meg először a világon az emberi és polgári jogok, ezen a nyelven terjedtek el a szabadság gondolatai - de még mindig nem az egész nép nyelve. Franciaországban több nemzet él egy nemzeten belül, s az egyes nyelvek társadalmi korlátokat jelentenek a népek között. A közoktatás legfontosabb feladata tehát, hogy megtanítsa franciául az embereket. A tudatlanság 18


ugyanis az ellenforradalom melegágya. Barère így érvelt a Nemzetgyűlésben: A föderalizmus és a babona bretonul beszél, az emigráció és a köztársaság elleni gyűlölet németül, az ellenforradalom olaszul és a fanatizmus baszkul. Majd hozzátette: Semmisítsük meg a tévedésnek és ártalomnak ezen eszközeit.(...) Egy szabad nép nyelve egy és ugyanaz mindenki számára. Eközben már negyedik éve végezte felmérését Grégoire abbé, Blois püspöke, aki 1790 augusztusában óriási munkába kezdett, az egész országra kiterjedő kérdőíves felmérést folytatott a franciaországi dialektusokról (amelyeket patois-nak neveztek). Munkájának eredményét 1794. június 16-án ismertette a Konvent előtt. A jelentés a következő sokatmondó címet viselte: Jelentés a dialektusok megsemmisítésének szükségességéről és ennek eszközeiről és a francia nyelv használatának egyetemessé tételéről. A jelentés pontos látlelet a kor nyelvi sokszínűségéről, amelyet meg kell szüntetni, mert az egyetlen fennmaradásra méltó nyelv a francia. A helyzet súlyos és sürgető, mivel az akkor mintegy 25 milliós francia népességből legalább 6 millió, főleg vidéken élő „polgár” egyáltalán nem beszélt franciául. A dialektusok szegényesek, a fordításnak ellenállnak, hátráltatják a Forradalom helyi tisztségviselőinek munkáját. A mezőgazdaság fejlődését is lehetetlenné teszik, hiszen a gazdák egymást sem értik. Grégoire abbé hosszasan fejtegeti a 19


dialektusok használatának hátrányait és végső következtetésként ezt mondja: Mindabból, amit eddig elmondtunk, az következik, hogy az előítéletek kiirtásához, mindenféle igazság, tehetség, erény fejlődésének elősegítéséhez és ahhoz, hogy minden polgár eggyé válhasson a nemzet nagy tömegében, s a politikai mechanizmus egyszerűbbé, a politikai gépezet működése könnyebbé váljon, mindenkinek egy és ugyanazon nyelven kell beszélnie. A jelentés következményeként újabb dekrétumokban erősítették meg a francia nyelv használatát, a dialektust használó tisztviselőket például 6 havi börtönre ítélhették az 1794 júliusában hozott törvények értelmében. A jakobinusok bukása után már engedményeket tettek a kisebbségi nyelvhasználat terén. De a regionális nyelvek továbbra is az informális nyelvhasználat eszközei maradtak. A korzikai születésű Napóleon, aki pedig soha nem beszélte hibátlanul a hatalom megszerzésének érdekében megtanult második nyelvet, a franciát, korántsem bizonyult a kisebbségi nyelvek támogatójának. A korzikai anyanyelvű Napóleonról tréfásan azt is elmondhatjuk, hogy nyelvét adta egy országért. Bár nem volt esküdt ellensége a regionális nyelveknek, háborúi megfelelő olvasztótégelynek bizonyultak a nemzet egységének megteremtéséhez. A napóleoni sereg közös nyelve a francia lett, még akkor is, voltak külön hadtestek, ahol a katonák saját anyanyelvüket használhatták, 20


mint például az elzásziak, akik hiába beszéltek elzásziul, Napóleonért franciául harcoltak. A polgári Franciaország nyelvei A Forradalmat követően, a polgári Franciaországban a nemzetiségeknek, még ha lett volna nemzetinemzetiségi tudattal áthatott vezető rétegük, akkor is óriási nehézségekkel kellett volna megküzdeniük. Az ipari fejlődés olvasztókemencéjében a francia városokba áramló breton, baszk, katalán, okszitán parasztfiatalok a természetes asszimiláció révén beolvadtak a francia nemzetbe, nyelvükben, szokásaikban elfranciásodtak. Ezt a természetes asszimilációt támogatta a nacionalista propaganda is. A modern polgári nacionalizmus nagyobb tömegeket először a nemzetiségek beolvasztását igen hatékonyan elősegítő szervezetben, a hadseregben tudott magának megnyerni. Ami a közoktatást illeti a polgári Franciaországban az iskolai tankönyvek francia nyelvűek voltak és a hatóságok mindent elkövettek, hogy az országban élő nemzetiségeket mihamarabb nyelvükben is elfranciásítsák. A regionális nyelvek gyakorlatilag nem sokat fejlődtek az eltelt időszak alatt. Sajnos, a regionális nyelvet beszélők vezető rétegei elvándoroltak, a nagyobb városokba, a fővárosba mentek és elszakadtak nyelvüktől, régiójuk kultúrájától és hagyományaitól. Bretagne-ban a 19. század közepére megszűnt az analfabétizmus, de ez egyben a breton nyelv visszaszo21


rulásával járt együtt, mivel az oktatás nyelve kizárólag a francia volt. Jellemző a korra, hogy az iskolában a gyerekek még a szünetben is csak franciául beszélhettek, a dialektust használó megalázó büntetésben részesült, ez volt a plaque vagy symbole. Ennek lényege az volt, hogy amelyik gyerek megszólalt az anyanyelvén, és nem franciául beszélt, facipőt akasztottak a nyakába, vagy egy kis kavicsot, botot adtak neki, amitől csak úgy szabadulhatott meg, ha egyik társa is elszólta magát. Ekkor a tárgy ahhoz került át. A tanítási nap végén annak a diáknak, akinél a tárgy volt, általában valamilyen takarítási feladatot kellett elvégeznie. Bretagne-ban az iskolai rendtartás első pontja és a köztéri feliratok hirdették: Földre köpni és bretonul beszélni tilos! Mivel a szülők egyértelműen látták, hogy szoros kapcsolat van a társadalmi felemelkedés és a regionális nyelvtől való megszabadulás között, gyakorlatilag a tanítók pártján álltak. Azért akadtak ebben a korban is olyanok, akik felismerték, hogy a regionális nyelvek pusztulása egy közös nemzeti örökség elszegényedését is jelenti és megpróbáltak valamit tenni ez ellen. Közéjük tartozott egy bizonyos Charles de Gaulle is, a tábornok-elnök nagybátyja. Ő és néhány jó szándékú francia nyelvész kidolgozott egy tervezetet a regionális nyelvek megmentéséért. A nyelvészek tervezete hat regionális nyelvvel foglalkozott, a provanszál, a baszk, a breton, a flamand, az 22


elzászi és a korzikai nyelvekkel. Indítványozták, hogy az alapfokú oktatásban a helyi nyelveket a tanítók használhassák a francia nyelv oktatásához, valamint javasolták, hogy adjanak ki tankönyveket is a felsorolt nyelveken és tegyék lehetővé a tanulók számára, hogy megtanulhassanak írni-olvasni és helyesen beszélni az anyanyelvükön. A középfokú intézményekben tanítsák ezeket a nyelveket és érettségi tárgyak is legyenek. Az egyetemeken tanszékek felállítását szorgalmazták, ahol a nemzetiségek irodalmát, történelmét, nyelvét kutatják és oktatják. De Gaulle-ék javaslatát az illetékesek válaszra sem méltatták. A 19. századból egy jelentős nyelvpolitikai intézkedés emelkedik ki, s ez Jules Ferry, közoktatási miniszter nevéhez fűződik, aki 1880 és 1886 között bevezette az ingyenes, kötelező és világi oktatást. Az esélyegyenlőség eszméjét szem előtt tartva, mindenütt egységes tantervek, programok létrehozására került sor, egy közös nyelven, amely természetesen a francia volt. A társadalmi felemelkedés útja kizárólag a francia tanítási nyelvű központi iskolarendszeren át vezetett. A huszadik század elején az első világháború mért jelentős csapást a kisebbségek nyelveire. A háború elején az újoncokat egy területről behívott katonákból álló ezredekbe szervezték, ahol egymás között saját anyanyelvükön beszélhettek. A háború vége felé ezeket az ezredeket átcsoportosították és a katonák különböző ezredekbe kerültek, így kénytelenek voltak egymás 23


között franciául beszélni és szép lassan elszoktak saját anyanyelvük használatától. Jellemző adat, hogy az első világháborúban például 240 000 breton halt meg, kétszer annyi, mint a Franciaország más nagy történeti vidékeiről besorozottak közül. Kezdetben a sorozó plakátokat bretonul is kinyomtatták, ám a háború során a francia hadsereg egyes tisztjei és hadbíróságai többször is elfeledkeztek arról, hogy nem minden breton tud franciául és több breton katonát is kivégeztek, akiknek legfőbb bűnük az volt, hogy nem értették a francia vezényszavakat. Központosítás kontra régiók A második világháború után a kisebbségi nyelvek támogatásáért folytatott küzdelem feléledt. Minek köszönhető ez a hosszú hallgatás után jelentkező érdeklődés a kisebbségi nyelvek és kultúrák iránt? Ennek oka egyértelműen a regionalizációs törekvések felerősödésében kereshető. Bár a De Gaulle elnök által kiírt 1969. évi népszavazás a regionalizmusról a mozgalom bukását eredményezte, azért a régiók elégedetlensége foglalkoztatta a kormányt és kénytelen volt engedményeket tenni a régiók javára. Ezután sorra születettek a kisebbségi nyelvek oktatását lehetővé tevő törvények, egyesületi iskolák alakultak, ahol kisebbségi nyelveken folyhatott az oktatás. Mindez túl későn jött. Franciaország ma is egyike azon európai országoknak, amely nem ratifikálta az Európa 24


Tanács Regionális és Kisebbségi Nyelvi Chartáját, amely pedig az újonnan csatlakozó uniós tagországok számára kötelező feltétel volt. Franciaország és az Európa Tanács Chartája 2008. június 19-én a Libération című napilap a következő szalagcímmel jelent meg: A Szenátus elutasította a regionális nyelvek felvételét az Alkotmányba. (www.liberation.fr) Kilenc évvel az Európai Charta ratifikációja körül kirobbant társadalmi felzúdulás után újra fellángoltak a viták a még ma is létező és szó szerint a fennmaradásukért küzdő kisebbségi nyelvek körül? Természetesen másról van szó. Az újabb polémiát az okozta, hogy a képviselők egy csoportja 2008 május végén előterjesztette törvényjavaslatát a Képviselőházban (Assemblée nationale), amelynek lényege az volt, hogy az Alkotmány 2. cikkét bővítsék ki a következő módon: A Köztársaság nyelve a francia, a regionális nyelvek tiszteletben tartása mellett, amelyek örökségünk részét képezik. (www.senat.fr) A törvényjavaslat indoklásában a képviselők utaltak a nyelvek és kultúrák fenyegetettségére, hangsúlyozták a nyelvek védelmének és megőrzésének fontosságát, amely közös európai célkitűzés. Az indoklásban természetesen szerepel az Európai Charta ratifikációjának fontossága is, amely elől a javaslat elfogadása után el25


hárulna minden alkotmányos akadály és kilenc évvel az aláírást követően végre Franciaországban is szentesíthetnék ezt a dokumentumot. A képviselőház hosszas vita után, de végül megszavazta a törvényjavaslatot, méghozzá a jobboldali és baloldali képviselők többségének egyetértésével és támogatásával. Úgy tűnt, hogy annyi év után megtört a jég. Rachida Dati, a választásokat megnyerő új jobboldali kormány igazságügyminisztere, akinek az igazságügy reformjáról szóló vitájának keretében történt mindez, hozzájárult, hogy a Szenátus jóváhagyása után ebben az értelemben módosítsák az Alkotmányt. A sajtó tele volt a regionális nyelvek megtalált becsületéről szóló cikkekkel, a kisebbségek képviselői örültek és mindenki elégedett volt. A francia demokrácia azonban kétkamarás rendszerben működik, tehát minden törvényjavaslatot a Szenátus elé kell vinni és ott is megszavaztatni, a végső döntés a szenátorok kezében van. A szenátorok azonban 216 szavazattal 103 ellenében úgy döntöttek, hogy ennek a kiegészítésnek nincs helye az Alkotmányban. A szenátusi vita jegyzőkönyvei a honlapon olvashatók, sőt, hangfelvételek is bizonyítják, hogy a vita nem volt még személyeskedésektől sem mentes, és az ellenállás nagyon nagy volt. Nemcsak a jobboldal, de a radikálisok és kommunisták is leszavazták a módosítást. Többen azzal érveltek, hogy a francia nyelv tisztaságát kell inkább megóvni, nem pedig a múlt árnyait visszahozni. Rachida Dati hiába érvelt a javaslat elfogadása mellett, 26


hiába volt a szocialisták támogatása is. A Francia Akadémia szintén azonnal megszólalt és arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a kiegészítés támadás lenne a nemzeti identitás ellen. A kör ismét bezárult. Sajnálatos módon, 2011-ben is csak ugyanott tartunk, mint sok évtizeddel ezelőtt, a francia társadalomban olyan mély gyökeret eresztett a félelem a nemzeti egység bármilyen jellegű megbontásától, hogy a regionális nyelvek és kultúrák fennmaradása komoly aggodalomra ad okot. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök 2007. március 9-én kampánybeszédében így nyilatkozott: Ha megválasztanak köztársasági elnöknek, nem fogom támogatni a Regionális Nyelvek Chartájának aláírását. Úgy tűnik tehát, hogy nem várható semmilyen pozitív irányú elmozdulás a jelenlegi politikai helyzetben sem. Ez az ország ma iskolapéldája a nyelv és hatalom közötti szoros kapcsolat létének. Franciaország több évszázadon keresztül mindent megtett a francia nyelv hegemóniájának megteremtéséért és nem állíthatjuk, hogy eközben túlságosan válogatott volna az eszközökben. Az egy nemzet – egy nyelv eszméje a Forradalom óta mélyen gyökeret eresztett a francia társadalom különböző rétegeiben. Sajnos, az a tény, hogy a mai Európa a multikulturalitás és többnyelvűség irányába menetel, ezen az alapeszmén nem sokat változtatott. 27


Franciaország nyelvpolitikai mottója még ma is változatlan: Gyere testvérem, különbözőséged gazdagít engem, de neked is az lenne a legjobb, ha minél előbb hozzám hasonlóvá válnál! (Étienne 1999:43)

28


Várkonyi Zsolt: Nyelvhasználati jogok és lehetőségek a Vajdaságban – Szerbiában Bevezető Ezen beszámoló célja, hogy bemutassa és elemezze a hivatalos nyelv és íráshasználat jogszabályi környezetét a Szerb Köztársaságban, valamint, hogy felvázolja azokat a lehetséges jogszabályi változásokat, és más kormányzati intézkedéseket, amelyek megkönnyíthetik a többnyelvűség gyakorlati hatékony érvényesítését Szerbiában, és szól még a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati hatásköreiről és készülő stratégiájának tervezetéről.

Nyelv – Államnyelv Amikor hivatalos nyelvhasználatról beszélünk, nem tudjuk megkerülni az állam szerepét, hiszen ahhoz, hogy egy állam működjön, működhessen, meg kell határoznia, hogy mely nyelven vagy nyelveken folytatja tevékenységét, végzi államhatalmi funkcióit. Meg kell határoznia, hogy melyik nyelv legyen a parancsnoklási nyelv a hadseregben, milyen nyelven készüljenek a jogszabályok, milyen nyelven folyjanak a bírósági és egyéb eljárások stb. Ezt a nyelvet (vagy nyelveket) hivatalos vagy államnyelvnek nevezik. Az állam hivatalos nyelvét (nyelveit) legtöbbször az alkotmány és a különböző törvények határozzák meg, de egyes államokban ezt a 29


kérdést a szokásjog, vagy a bírói esetjog szabályozza. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy az államnyelv meghatározása szükségszerűség és jogi-technikai kérdés. Mivel azonban egy ország lakossága korántsem homogén, (különösen vonatkozik ez Szerbiára és Vajdaságra), azon etnikumok nyelvei, amelyek nincsenek államnyelvként definiálva, hátrányba kerülnek az elismert hivatalos nyelvekkel szemben: a nyelv mind terminológiáját, mind használati értékét tekintve elszegényedik, és ez hatással lehet az élet többi területére is, mint pl.: tájékoztatás, közoktatás, gazdaság stb., és máris érzékeny társadalmi–politikai kérdésről beszélünk az adott országban. Az elmondottak alapján az államokat a hivatalos nyelvhasználat vonatkozásában aszerint csoportosíthatjuk, hogy – elismerik-e és mekkora mértékben a kisebbségek nyelvének hivatalos használatát, – valamint aszerint is, hogy a hivatalos nyelvhasználat fogalmát szűken határozzák-e meg, vagy kiterjesztik olyan területekre is (közoktatás, tájékoztatás, gazdasági szolgáltatások), amelyek nem tekinthetők hagyományos hatósági, állami tevékenységnek. Szerbia esetében mindenképpen egy többnemzetiségű államról beszélhetünk, ahol nagyszámú nemzeti közösség él, és ez hatványozottan igaz Vajdaság vonatkozásában, ezért a hivatalos nyelvhasználat kérdése hagyományosan fontos társadalmi-politikai kérdésnek számít. Szerbia azon államok csoportjába tartozik, ahol a többségi szerb nyelven kívül aránylag széleskörűen, 30


de nem egyenrangúan elismerik a kisebbségek nyelvének használatát, és ahol a hivatalos nyelvhasználatot a hatósági nyelvhasználatra korlátozzák, így az oktatás, a tájékoztatás, az egészségügy, a gazdaság szférája stb. nem tartozik a hivatalos nyelvhasználat szabályozása alá. A hivatalos nyelvhasználati jogok érvényesítésére, érvényesíthetőségére objektív és szubjektív tényezők egyaránt hatnak. Mivel azonban ezen faktorok nehezen mérhetőek, hatásuk egyes esetekben megkérdőjelezhető, az adott vizsgálódás után a következtetések levonása is nehézkes. Objektív tényezők közé tartozik a szabályozási rendszer, a nyelvhasználati jogok biztosításának anyagi háttere és a nyelvhasználatot lehetővé tevő technikai eszközök, valamint nem utolsó sorban a helyi lakosság nyelvi megoszlása (miközben a nemzetiségi megoszlás már kevésbé objektív, hiszen az alkotmány szerint senki sem köteles nemzeti hovatartozásáról nyilatkozni, illetve a kettős nemzeti identitás esetében a személy nem mindig tudja csak az egyiket kiemelni). A társadalmi, politikai változások sokszor az egyértelműnek tűnő helyzetekben is nehezen feltárható és értelmezhető szituációkat teremtettek, akár a jogrendszer idevágó szabályainak tanulmányozásáról, akár a népszámlálási adatok megbízhatóságáról legyen is szó. A szubjektív tényezők ezzel szemben pszichológiai eredetűek, pl. az ügyintéző, valamint az ügyfél viszonyulása a nyelvhasználati jogokhoz, a magyar közösség 31


nyelvi tudata és nyelvhasználati jogok iránti elkötelezettsége, sőt, bátorsága azok érvényesítésére.

Jogszabályi háttér és annak változásai Ha a hivatalos nyelv és íráshasználat jogszabályi hátterét vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a közelmúlt időszakában három markáns időszakot különböztethetünk meg, mégpedig a tartományi törvénykezés idején jelenlevő többnyelvűségre (1968–1990), a szövetségi köztársaság felbomlását követő egynyelvűséget propagáló politikára (1991–2002), illetve a napjainkban jelenlevő félmegoldásokra (2002-től napjainkig).

1./ 1968–1990 A II. világháborút követően első alkalommal az 1963-as szövetségi alkotmány 1968-as módosításaiban (JSZSZK Hivatalos Lapja, 55/1963 sz.) jelentkezett a nemzetiségi kérdés, amikor a nemzetiségek (’narodnost’) egyenrangú státust kaptak Jugoszlávia nemzeteivel (’narod’), pontosabban államalkotó tényezőkké váltak. Vajdaság Autonóm Tartomány a föderáció szerves részévé vált, és saját intézményrendszert, jogokat, egyben felelősséget kapott, többek között a saját multinacionális területe miatt kialakult helyzetek rendezésére is. Ezt a szabályozási rendszert gondolták tovább az 1974-es alkotmányban (JSZSZK Hivatalos Lapja, 09/1974. sz.), amelynek rendelkezései a kisebbségi hivatalos nyelvhasználat tekintetében a mai napig példaértékűek. A nemzetek és nemzetiségek egyenran32


gúak voltak, és mindegyiknek a nyelve hivatalosnak számított a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban (JSZSZK) a törvénnyel előlátott feltételek között (246. szakasz). Ennek egy példája, hogy a szövetségi állam hivatalos lapja magyar és albán nyelven is megjelent, amely szöveg státusa szerint egyenrangú volt a szerb nyelvű változattal (tehát mindegyik autentikus szövegként, és nem fordításként volt jelen) (269. szakasz). Ezzel összhangban a Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány alkotmánya is deklarálta a nyelvek egyenrangúságát, köztük a szerbhorvát, illetve horvátszerb, a magyar, szlovák, román és ruszin nyelvekre vonatkozóan (5. szakasz). Mivel a tartomány törvényhozó jogosítványokkal rendelkezett, a nemzetek és nemzetiségek nyelveinek és írásainak meghatározott szervekben, szervezetekben és közösségekben történő egyenrangú használatáról szóló törvény [Zakon o načinu obezbeđivanja ravnopravnosti jezika i pisama naroda i narodnosti u određenim organima, organizacijama i zajednicama] (VSZAT Hivatalos Lapja, 77/29. sz.) biztosította azt a normatív keretet, hogy az alkotmányosan deklarált egyenrangúság tényleg megvalósulhasson. A községek statútumukban határozták meg, mely nyelvekre vonatkozóan kötelesek biztosítani az egyenrangú státust, ami a törvény értelmében magába foglalta az eljárások lefolytatását, a szóbeli–írásbeli értekezést, az adminisztráció vezetését, a különböző hivatalos do33


kumentáció megjelentetését és a képviselő-testületek ülésanyagának kidolgozását (4. szakasz).

2./ 1990–2002 Az 1989-es rendszerváltást követően meghozott 1990-es alkotmány (SzK Hivatalos Közlönye, 01/90 sz.) eltörli a szerb és a nemzetiségi nyelv egyenrangúságát, és csak a szerbhorvát nyelvet és cirill írásmódot jelöli meg hivatalos nyelvként (8. szakasz). Ez az álláspont azóta is megmaradt. Habár azokon a területeken, ahol kisebbségek élnek, az ő nyelvük is lehet hivatalos használatban, a tartományi nyelvhasználati törvény eltörlésével a nyelvi jogok megvalósítása (megvalósíthatósága) teljesen visszafejlődött az 1974-től 1989-ig érvényben lévő gyakorlathoz képest. A szerb nyelv primárisként való meghatározása a többi nyelv alárendeltségéhez, sőt a hozzájuk tartozó nemzeti közösségek hivatalos szervekben évtizedekig betöltött szerepének megszüntetéséhez vezetett. A Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény amely számos módosítást megélt 1991-es hatályba lépése óta (SzK Hivatalos Közlönye, 45/91., 53/93., 67/93., 48/94., 101/2005 – másik törvény és 30/2010. sz.), mindenképpen részletesen definiálja a hivatalos nyelvhasználat módozatait.

3./ 2002-től napjainkig A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény, mint szövetségi törvény 34


(JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002 sz., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003 sz. – Alkotmányos Alapokmány, SzK Hivatalos Közlönye 72/2009.) lényeges változásokat hozott a hivatalos nyelvhasználat szabályaira nézve, ami azonban a szövetségi köztársaság megszűnésével, kötelező erejét tekintve, egyenrangúvá vált a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvénnyel. Ez mai napig felveti a kérdést, hogy melyik jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, különösen, hogy az egymástól eltérő megfogalmazások különböző, akár a kisebbség hátrányára történő jogértelmezést tesznek lehetővé. Az ún. Kisebbségi törvény hatására kerültek a nyelvhasználati törvénybe olyan rendelkezések, melyek pontosították a kisebbségi hivatalos nyelvhasználat fogalomkörét, bevezetésének feltételeit, a központi szervekkel (abban az időben még szövetségi szervekkel) való kommunikációt, a helységnévtáblák kérdését stb. Szintén visszatér a törvény terminológiájába a hivatalos használatban lévő nyelvek „egyenrangú” használata, az addigi „egyidejű” használat helyett. A legnagyobb gondot a szavatolt jogok gyakorlati megvalósulása jelenti, illetve a már szerzett jogok csorbulása. Szerbia hatalommegosztási rendszere sem könynyíti a kisebbségi jogérvényesítést, hiszen mind az állam, mind a tartomány rendelkezik bizonyos mechanizmusokkal, melyek egymás közötti átfedése nem minden esetben szolgálja a kisebbségi érdekeket. A jogszabályok nagy része más-más rendszerben, különböző alkot35


mányok érvényességének ideje alatt keletkezett, ami bizonyos esetekben a jelenleg hatályos alkotmánnyal való összehangolatlanságot eredményezte. A jelenlegi alkotmány minden szempontból előrelépést jelent a 1990-es elődjével szemben, amely a törvényhozóra ruházta át a nyelvi jogok mennyiségének, milyenségének meghatározását. Ma ez csak a 79. szakaszban foglaltak tiszteletben tartása mellett lehetséges, habár az alkotmány továbbra sem deklarálja a nyelvek közötti egyenlőséget, a nemzeti többség nyelve még mindig prioritást élvez, és nem fogalmaz meg konkrét követeléseket a törvényhozó felé, amelyek lényegesen javítanának a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatának körülményein.

36


Hivatalos nyelv és íráshasználat ma – kisebbségi nyelv és íráshasználat Felmerül a kérdés, hogy mit is nevezünk hivatalos nyelv és íráshasználatnak, hiszen sokszor hajlamosak vagyunk összekeverni azt a hétköznapi, utcai, a családban használt, az oktatásban használt vagy akár a kultúrában használt nyelvvel. A Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény (amely ilyen értelemben a legfontosabb jogszabály, mely a hivatalos nyelv és íráshasználatot szabályozza) értelmében Szerbiában hivatalos nyelvhasználatnak számít: 1) Az állami szervek és más hatóságokon belül, illetve ezek között meglevő kommunikáció során használt nyelv, 2) az állami és más hatóságok és a polgárok és azok szervezetei közötti kommunikáció nyelve, 3) a bírósági és más hatósági eljárások nyelve, 4) a hatósági nyilvántartások nyelve, 5) a közokiratok (igazolások, igazolványok) nyelve, 6) a nyilvános feliratokat tartalmazó táblákon megjelenő utcák, terek, helységek és más földrajzi nevek nyelve, a közlekedési jelek, a cégtáblák, hatóságok neveit tartalmazó feliratok nyelve, valamint a 7) hatóságok nyilvános felhívásainak és tájékoztatásainak a nyelve. Szerbiában a hivatalos nyelvhasználatot számos jogszabály, részletesen szabályozza. Ezek közül kiemelnénk a következőket: 37


A Szerb Köztársaság Alkotmánya (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 98/2006 sz.) értelmében (10. szakasz) a szerb nyelv a hivatalos használatban lévő nyelv, és habár alkotmányos rangot ad a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó jogainak érvényesítésére is, sőt a nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozó fejezetben részletezi a (hivatalos) nyelvhasználat egyes kérdéseit (79. szakasz), a vajdasági (nemzeti közösségi) hivatalos nyelvhasználat alapdokumentumaiként mégis csak a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvényt (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 45/91, 53/93, 67/93, 48/94, 101/2005 és 30/2010 sz.), Vajdaság Autonóm Tartomány hatáskörének meghatározásáról szóló törvényt (A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 99/09. szám, melynek 76. szakasza megállapítja, hogy az autonóm tartomány szervei révén a hivatalos nyelv- és írásmód használatát szabályozó törvénnyel összhangban részletesen szabályozza a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelv- és íráshasználatát az autonóm tartomány területén, és a hivatalos nyelv- és íráshasználatot szabályozó törvénnyel összhangban rábízott teendőként felügyeleti ellenőrzést végez), Vajdaság Autonóm Tartomány statútumát (Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 17/09. szám, amelynek 26. szakasza megállapítja, hogy Vajdaság AT szerveiben és szervezeteiben a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írásmód van hivatalos használatban, a törvénnyel és a tartományi képviselőházi 38


rendelettel összhangban) és a Nemzeti kisebbségek nyelveinek és írásainak Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló tartományi határozatot (VAT Hivatalos Lapja, 8/2003, 9/2003 sz., 18/2009 sz. - elnevezés módosítás, és SzK Hivatalos Közlönye, 69/2010 sz. - Alkotmánybíróság határozata) kell megemlíteni. Ide kell még sorolni a Nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságjogairól szóló törvényt – a Kisebbségvédelmi törvényt (JSZK Hivatalos Közlönye 11/2002 sz.), valamint egyéb jogszabályokat, melyek érintőlegesen foglalkoznak nyelvhasználati kérdésekkel, mint pl.: a Büntető eljárásról szóló törvénykönyvet, (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 72/2011 sz.) a Polgári perrendtartásról szóló törvényt (A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/2011 sz.), az Általános közigazgatási eljárásról szóló törvényt (JSZK Hivatalos Közlönye 33/97, 31/2011 és a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 30/2010 sz.), a Személyi igazolványról szóló törvényt (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 62/2006 és 36/2011 sz.), a Helyi önkormányzatokról szóló törvényt (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 129/2007. sz.), A népképviselők megválasztásáról szóló törvényt (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 35/2000 …85/2005 sz.), az Állami szervek és szervezetek pecsétjeiről szóló törvényt (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 101/2007 sz.) stb. 39


Kisebbségi jogok a hivatalos nyelv és íráshasználat területén A Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény ’91-es változata nem írta elő a mai 15%-os cenzust a kisebbségi nyelv hivatalos használatba való bevezetéséhez, hanem teljes mértékben a községekre hagyta a döntést. Egyedüli feltétel volt, hogy az adott önkormányzat területén éljenek kisebbségek (akkori szóhasználattal nemzetiségek), akár rendkívül kis számban is. Ez is bizonyítja, hogy a hivatalos nyelvhasználat kérdésköre teljesen kikerült a központi irányítás alól, és az önkormányzatok diszkréciós jogává vált. A törvény emellett semmilyen szankciót nem ír(t) elő, ha az önkormányzat nem vezeti be a kisebbségi nyelvet a hivatalos használatba. A 2010-ben eszközölt törvénymódosítással azonban kisebbségbarát módosítások kerültek a törvény szövegébe, és az önkormányzatoknak kötelezően be kell vezetniük az önkormányzat alapszabályával a kisebbségi nyelv hivatalos használatát, amennyiben az utolsó népszámlálás adatait illetően az adott kisebbség számaránya eléri a 15%-ot az összlakosság számarányához viszonyítva. Annak a kisebbségnek, amelynek létszáma országos szinten eléri a 2%-ot, joga van saját nyelvén folyamodni az állami szervekhez, és azok erre kötelesek az adott kisebbség nyelvén válaszolni. A 2%-os cenzus alatt a kisebbség tagjai az önkormányzat segítségével tehetik meg ugyanezt, ahol az adott nyelv hivatalos használatban van, azzal, hogy ez 40


esetben az önkormányzatnak kell biztosítani a fordítási költségeket. Figyelembe véve az említett szabályozási rendszert, megállapítható, hogy a amennyiben egy kisebbségi nyelv, esetünkben a magyar nyelv hivatalos egy adott területen, annak a következő jogilag szavatolt következményei vannak: 1) A polgárok ezen a nyelven írásban és szóban kommunikálhatnak a hatóságokkal az adott területen, 2) Az elsőfokú bírósági és más hatósági eljárás a fél, vagy felek kérésére a kisebbségi hivatalos nyelven folyik, amennyiben egyik fél sem kéri az eljárás szerb nyelven történő lefolytatását, 3) A hatósági nyilvántartásokat többnyelvűen, azaz a kisebbségi hivatalos nyelven is vezetik, 4) A közokiratokat (hatósági igazolásokat és igazolványokat) az ügyfél kérésére kétnyelvűen állítják ki, szerb nyelven és a hivatalos kisebbségi nyelven, 5) A hivatalos feliratok (közlekedési jelek, helység- és utca névtáblák, cégtáblák, hivatalos felhívások, pecsétek, stb.) kötelezően többnyelvűek, azaz szerb nyelven és a kisebbségi hivatalos nyelven is fel kell őket tüntetni, 6) A választási szavazólapokat és jegyzőkönyveket az adott területen többnyelvűen kell kinyomtatni, azaz a szerb nyelv mellett a hivatalos kisebbségi nyelven is. A fenti felsorolásból megállapítható, hogy a szerbiai, de elsősorban a Vajdaságban hatályos jogszabályok 41


széleskörűen lehetővé teszik, sőt esetenként kötelezővé is teszik a kisebbségek nyelvének hivatalos használatát. Mindazonáltal nem beszélhetünk nyelvi egyenrangúságról még azon területeken, térségekben sem, amelyeken egy-egy kisebbség a lakosság többségét képezi. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy egyrészt a jogszabályok csak kivételesen teszik lehetővé a hatóságokon belüli és azok közötti kisebbségi nyelvhasználatot (például ilyen kivétel a vajdasági Képviselőház), valamint abban, hogy a szerb nyelv a kisebbségi hivatalos nyelvhasználat esetén is bizonyos elsőbbséget élvez. Ez az elsőbbség egyebek mellett abban nyilvánul meg, hogy a kétnyelvű közokiratokon, táblákon a szerb nyelv kötelezően első helyen szerepel, vagy az eljárások esetében, amikor a felek nem tudnak megegyezni az eljárás nyelvében, az eljárás kötelezően szerb nyelven folyik stb. A szerb mint hivatalos nyelv esetenkénti elsőbbségénél is nagyobb probléma a jogszabályok közötti öszszehangoltság hiánya, amely gyakran akadálya a hatékony jogalkalmazásnak és jogvédelemnek egyaránt. A terminológiai összehangolatlanságon túl számos jogi ellentmondás is van a hatályos törvények között, ezek közül itt kettőt említenénk meg. Az első a Nyelvtörvény és az bírósági eljárási törvények között található, és abban nyilvánul meg, hogy míg a Nyelvtörvény kizárólag az elsőfokú eljárás esetén teszi lehetővé, hogy az eljárás kisebbségi nyelven bonyolódjon, addig az eljárási törvények ezt a korlátozást nem ismerik. A másik kiemelt ellentmondás is ezekhez a törvényekhez kötő42


dik. Míg a Nyelvtörvény nem teszi lehetővé, hogy a hatóságok egymás közötti kommunikációjuk során a kisebbségi hivatalos nyelvet használják, az eljárási törvények egyértelműen úgy rendelkeznek, hogy a bíróságok az egymás közötti kommunikációjuk során a kisebbségi hivatalos nyelven is értekezhetnek. Hiányosságnak tekinthetők még a meglévő terminológiai eltérések a jogszabályok között, valamint a büntetőrendelkezések hiánya. Napi gondot okoz a Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény és a többi törvény nyelvhasználati rendelkezései között fennálló lex specialis – lex generalis dillemája is, amely állapotot valószínűleg csak egy új jogszabály meghozatala tudna túlhaladni. A jogi szabályozás hiányosságai közé sorolható továbbá a többnyelvűség pénzelésének jogszabályi megoldatlansága, valamint a végrehajtási jogszabályok hiánya, ami jelentősen akadályozza a jogalkalmazást és jogérvényesítést. A jogszabályi környezet hiányosságai ellenére megállapítható, hogy a vonatkozó jogszabályok Szerbiában a kisebbségi hivatalos nyelvhasználatot egészében véve széleskörűen lehetővé teszik, és a szomszédos országokkal összehasonlítva többnyire kisebbségbarát módon szabályozzák. Napi újdonságnak számít a pl. a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében 2011. szeptember 28-án megjelentetett a Polgári perrendtartásról szóló törvény (A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/2011 sz.) új 43


rendelkezése, amely szerint az eljárás szabályainak lényeges megsértését jelenti, ha „az eljárás során a bíróság elutasította a fél kérelmét, hogy szabadon használja a nyelvét és írását, vagy amennyiben a peres eljárás nem a kisebbség nyelvén lett lefolytatva, de arra megvoltak a törvényes feltételek.” Ez mindenképpen a nyelvhasználat lehetőségének a bővítését jelenti, mivel eddig az eljárás szabályainak lényeges megsértését csak a fél nyelvének és írásának a használatára vonatkozott, és nem az eljárás nyelvére. Az eljárás szabályainak lényeges megsértése a perrendtartás szabályai szerint fellebbezési alapul szolgálhat.

Gyakorlati megvalósulás A jogállam egyik alapfeltétele, hogy az állam a jogszabályokba foglalt jogot tiszteletben tartsa, érvényesítse és következetesen alkalmazza. Sajnos ebből a szempontból Szerbia bizonyítványa a hivatalos nyelvhasználat területén (is) már kevésbé jó. Általánosságban elmondható, hogy míg a szerb nyelv hivatalos használatára vonatkozó rendelkezéseket a hatóságok nagy mértékben tisztelik és érvényesítik a gyakorlatban (ott is, ahol a szerb nyelvet beszélők a helyi lakosság törpe kisebbségét alkotják), addig a magyar és más kisebbségi hivatalos nyelvek használata a gyakorlatban nehézkes és legtöbbször következetlen.

44


Hivatalos nyelv az önkormányzatokban A 2002-es évi népszámlálás adatai szerint Szerbia 7.498.001 fős összlakosságának 3,91%-át képezik magyarok (293.299), ebből 0,06% Közép-Szerbiában (3.092) és 14,28% Vajdaságban (290.207) él. A lakosság nemzetiségi megoszlása rendkívül fontos, hiszen az arányaiban megfelelő összetételű populáció megkönynyítheti a nyelvhasználati jogok érvényesítését. Emellett számos, a hivatalos nyelvhasználathoz kapcsolódó jog a lakosság nemzetiségi összetételétől függ (pl. az állami hivatalnokok munkaviszony létesítésekor). A helyi önkormányzat köteles bevezetni a magyar nyelvet hivatalos használatba, amennyiben a helyi lakosság minimum 15%-át magyarok képezik az adott községben, illetve településen, ily módon egyenrangúvá válik a szerb nyelvvel a hivatalos kommunikációban. A magyar nyelv e kritérium alapján 28 vajdasági község/város teljes területén van hivatalos használatban (az összesen 45 településből). Azonban a magyar nyelv hivatalos mivolta szerzett jog ezekben az önkormányzatokban, és a 2011-es népszámlálás eredményeitől függetlenül hivatalos használatban marad még a cenzus alá eső községek/városok esetében is. 1987-ben az 50 vajdasági községből 38-ban látták elő a községi statútumok a magyar nyelv egyenrangú használatát (de természetesen itt is figyelembe kell venni a magyar közösség akkori méretét, amely az 1980-as népszámlálás szerint Vajdaság lakosságának 18,9%-át képezte). 45


B./ A jogszabályok betartásának megszegése Azokban az önkormányzatokban, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van, minden feliratnak, táblának közlekedési jelnek kétnyelvűnek kellene lennie, a hatóságoknak biztosítaniuk kellene a szóbeli és írásbeli kommunikációt a magyar nyelven is, a közokiratokat kérésre magyarul is ki kellene állítani stb. Sajnos a hatósági felügyelet során szerzett tapasztalatok alapján az esetek többségében a jogszabályi kötelezettségeket megszegve a közfeliratok többsége nem kétnyelvű, a hatósági eljárások törpe töredéke folyik magyar nyelven, és a hivatalosan többnyelvű területeken a szóbeli és írásbeli kommunikáció sem biztosított magyar nyelven. C./ Eredmények – hol ? Mindazonáltal az elmúlt 5-6 esztendőben néhány területen jelentősen sikerült javítani a kisebbségi nyelvek hivatalos használatának gyakorlati érvényesítésén. Elsősorban a tartományi hatóságok jóvoltából több olyan nyelvhasználati szabály lett érvényesítve, amelyek a XX. század 90-es éveiben csupán formálisan léteztek. Ezek közül kiemelnénk, hogy jelentősen javult a jogszabályok tiszteletben tartása a közfeliratok elhelyezése 46


során, a hivatalos pecsétek esetében, valamint a kétnyelvű közokiratok kiadása, valamint a kisebbségi nyelvű közfeliratok vonatkozásában. Az elmúlt néhány esztendőben több száz többnyelvű helységnévtábla, utca névtábla, cégtábla került kihelyezésre Vajdaság szerte, éves szinten tízezres nagyságrendben állítanak ki a hatóságok kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat, személyi igazolványokat és más hatósági igazolásokat stb. Helyenként bővült az írásbeli és szóbeli kommunikáció lehetősége is magyar és más kisebbségi hivatalos nyelveken. A kézzelfogható és dokumentálható eredmények és haladás ellenére a rendelkezésre álló adatok alapján a kisebbségi hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesítése továbbra is leginkább azon önkormányzatok területén gyakorlat, ahol a kisebbségi lakosság aránya eléri vagy meghaladja a 20-25%-ot. Ezen területeken kívül a jogszabályokban rögzített nyelvhasználati jogok gyakorlatilag nem, vagy csak kivételesen érvényesíthetőek.

D./ A következetlen jogérvényesítés okai A következetlen jogérvényesítés okai a magyar kisebbség által többségben lakott területeken: 1) a központosított irányítású hatóságok esetében a pénzelés, belső szervezés és irányítás során Belgrádban nem veszik figyelembe a hivatalosan többnyelvű területeken működő szervezeti egységek specifikus szükségleteit és kötelezettségeit (az űrlapok, szoftverek nincsenek többnyelvűsítve, nincs biztosítva a hivatalnokok 47


nyelvi képzése, a hivatalos aktusok, dokumentumok nincsenek lefordítva a kisebbségi hivatalos nyelvekre stb.), 2) a kisebbségi hivatalos nyelvhasználat többletköltségeinek nincsenek meg a reális költségvetési forrásai, azaz azok biztosítása, más funkciók ellátásának kárára történik, 3) a törvények és más jogszabályok legnagyobb része nincs lefordítva a hivatalos kisebbségi nyelvekre, ezért azok kisebbségi nyelvű alkalmazása nehézkes a hatóságok részére, 4) a hivatalnokállomány foglalkoztatásánál legtöbbször nem veszik figyelembe a hivatalos többnyelvűségből eredő szükségleteket, nem biztosított a hivatalnokok nyelvi képzése és a kisebbségi hivatalos nyelven történő ügyintézés nincs pénzügyileg stimulálva, 5) a kilencvenes évek negatív tapasztalatai miatt, valamint az általános jogi tájékozatlanságuk miatt a polgárok nincsenek tisztában nyelvi jogaikkal, gyakran meg sem kísérelik az anyanyelven történő ügyintézést. A következetlen jogérvényesítés okai a magyar kisebbség által kisebbségben lakott területeken: 1) a hivatalvezetők és hivatalnokok között elenyésző számban vannak kisebbséghez tartozók, vagy a kisebbségi hivatalos nyelvet ismerők, 2) a kisebbséghez tartozó polgárok a magán és nyilvános nyelvhasználatuk során is elsősorban a szerb nyelvet használják, ezért természetszerűleg a hivatalokban sem ragaszkodnak az anyanyelvi ügyintézéshez, ami esetükben gyakran nehezebb a számukra, mint a szerb nyelvű ügyintézés. 48


Jogszabálymódosítási irányok A tavalyi nyelvtörvény módosítás hozott ugyan javulást, de a kollíziók még ma is léteznek elsősorban a nyelvtörvény, másrészt a kisebbségvédelmi és az eljárási törvények között. Egyes elképzelések szerint azonban a szerb nyelv és cirill írásmód kötelező hivatalos használatát kellene kiterjeszteni olyan területekre, mint a kereskedelem, sajtó, elektronikus média, könyvkiadás stb. Más javaslatok szerint a kisebbségi hivatalos nyelvhasználatot kellene másként szabályozni. Az új szabályozás lényege az lenne, hogy a kisebbségek által többségében lakott térségekben a kisebbségi hivatalos nyelv majdnem mindenben teljesen egyenrangú lenne a szerb nyelvvel a hivatalos nyelvhasználat minden területén, ezeken a területeken kívül pedig a kisebbségi nyelvek hivatalos használata olyan területeken lenne biztosítva, amelyekre a gyakorlatban is van igény, és a hatóságok alkalmassá is tehetőek ezek következetes végrehajtására. Akármelyik irányban is módosulnak a szerbiai törvényi keretek, egy biztos: a jogállamiság elveinek a tiszteletben tartása megköveteli, hogy a szerbiai hatóságok az eddiginél következetesebben és hatékonyabban alkalmazzák a kisebbségi hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat, de ehhez határozott politikai akaratra, tudatosan megszerkesztett végrehajtási jogszabályokra és tervezett költségvetési támogatási rendszerre van szükség. 49


VIII. A Magyar Nemzeti Tanács – hivatalos nyelvhasználat A Magyar Nemzeti Tanács a 2009. szeptember 11én hatályba lépett Nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény értelmében javaslattételi és véleményezési hatásköröket szerzett (22. szakasz) amelyek első látásra csak látszat hatásköröknek látszanak, azonban gyakorlati súlyuk abban lelhető, hogy a Nemzeti Tanács javaslata vagy véleménye nélkül meghozott jogi aktusok törvényellenesek illetve semmisek. Ezek a hatáskörök pl. a következők: meghatározza a helyi önkormányzatok, települések és egyéb földrajzi nevek hagyományos magyar elnevezéseit, javasolja a nemzeti kisebbségi nyelv és írás hivatalossá tételét az önkormányzat területén, javasolja azon utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok, egyéb településrészek és intézmények elnevezésének a megváltoztatását, amelyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek, véleményt nyilvánít az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsopor-tok, egyéb településrészek és intézmények elnevezésének meghatározása során, ha a helyi önkormányzat vagy település területén a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van stb. A Nemzeti Tanács Közigazgatási Hivatala által készülőfélben levő, hamarosan a Nyelvhasználati Bizottság és a Tanács által is megtárgyalandó 2012–2018-as időszakra tervezett Vajdasági magyar nyelvhasználati stratégia tervezete a lehetőségek tükrében a következő 50


stratégiai fejlesztési célokat, illetve azok megvalósítását segítő programok megvalósulást körvonalazza:

Stratégiai fejlesztési célok A stratégiai fejlesztési célok három nagy csoportra oszthatóak, melyeken belül több alcélt fogalmaztunk meg: 1./ hivatalos nyelvhasználatot érintő jogszabályi háttér fejlesztése; 2./ a már meglévő jogszabályok hatóságok részéről történő hatékony(abb) alkalmazása; 3./ a hivatalos nyelvhasználati jogok hatékony érvényesítése a magyar közösség részéről. 1.1. Hivatalos nyelvhasználatot érintő jogszabályi háttér fejlesztése 1.2. A már meglévő jogszabályok hatóságok részéről történő hatékony(abb) alkalmazása 1.2.1. A hivatalos nyelvhasználat hatékony és célirányos finanszírozási rendszerének, technikai feltételeinek megteremtése 1.2.2. A magyar nyelvhasználat minőségének javítása 1.2.3. A magyar közösség nyelvi jogai iránti viszonyulás javítása 51


1.3. Hivatalos nyelvhasználati jogok hatékony érvényesítése a magyar közösség részéről 1.3.1. A magyar nemzeti közösség nyelvi tudatának fejlesztése és a nyelvi jogok iránti viszonyulásának javítása A STRATÉGIAI FEJLESZTÉSI CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSÁT SEGÍTŐ PROGRAMOK  Új hivatalos nyelvhasználati törvény kidolgozása  Hivatalos nyelvhasználatról szóló határozatjavaslat megalkotása és betartatása az önkormányzatokban, helyi közösségekben,  Jogszabályok összehangolása, ajánlások, állásfoglalások megfogalmazása a meglévő jogszabályok értelmezése céljából,  Nyelvi jogaink Szerbiában – anyanyelv-használati útmutató terjesztése,  Önkormányzati szervekben, egyéb helyeken történő tájékoztató programok,  Vajdasági Magyar Nyelvi Iroda létrehozása,  A szerbül anyakönyvezett nevek magyar helyesírással történő módosítási költségeinek visszatérítése,  Szerb-magyar/magyar-szerb jogi és közigazgatási szótár létrehozása,  Magyar nyelvű iratminta gyűjtemény összeállítása 52


az önkormányzatoknak, egyéb intézményeknek,  Fiatalok és a hivatalos nyelvhasználat kapcsolatát érintő programok,  Magyar nyelvtanfolyamok szervezése,  Szakfordításokat támogató projektumok,  Jogi szaknyelvi továbbképzések szervezése Források: Dr. Korhecz Tamás: A hivatalos nyelvhasználat jogi keretei a Vajdaságban–Szerbiában. Jog és gyakorlat Magyar Nemzeti Tanács – Vajdasági magyar hivatalos nyelvhasználati stratégia 2012–2018 – tervezet. A Szerb Köztársaság Alkotmánya (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 98/2006 sz.) A Hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény (SzK Hivatalos Közlönye, 45/91, 53/93, 67/93, 48/94, 101/2005 és 30/2010 sz.) Vajdaság Autonóm Tartomány hatáskörének meghatározásáról szóló törvény (A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 99/09. szám). Vajdaság Autonóm Tartomány statútuma (Vajdaság AT Hivatalos Lapja, 17/09. szám). A Nemzeti kisebbségek nyelveinek és írásainak Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló tartományi határozat (VAT Hivatalos Lapja, 8/2003, 9/2003 sz., 18/2009 sz. elnevezés módosítás, és 53


a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 69/2010 sz. Alkotmánybíróság határozata). A Nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságjogairól szóló törvény – Kisebbségvédelmi törvény (JSZK Hivatalos Közlönye 11/2002 sz.) A Polgári perrendtartásról szóló törvény (A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/2011 sz.)

54


Deli Andor Hivatalos nyelvhasználat a Vajdaságban – Lehetőségek és realitás Még sokan emlékeznek a 1970-es és az 1980-as évek kiváló tartományi nyelvhasználati törvénykezésére. A kisebbségi nyelvek valóban megjelentek a gyakorlatban, a hivatalok, bíróságok munkájában és ezzel a mindennapok szerves részévé váltak. A tartományi autonómia törlése, az 1990-es miloševići alkotmány véget vetett ennek az időszaknak, amelyet sokan a kisebbségi nyelvhasználat aranykorának tekintenek. A végső döfést az 1991-es nyelvhasználatról szóló törvény1 adta meg, amely nagymértékű gyanakvással viseltetett a kisebbségi nyelvek iránt. Ezen álláspontot támasztja alá a törvény 1. szakasza is, amely a szerb- és a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelvek egyidejű használatáról rendelkezik, hatalmas, térítésmentes többletmunkára ítélve a kisebbségi nyelven dolgozó hivatalnokokat, bírókat. Megszüntette a helységnevek hagyományos elnevezéseinek használatát, helyükre az adott kisebbségi nyelv írásmódjával feltüntetett szerb elnevezé-

1

szám.

Megjelent: Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 1991/45.

55


sek kerültek. A politikai fordulatok pedig a kisebbségek közhivatalokban megjelenő részarányait is jelentősen megbontotta, megtizedelve a kisebbségi nyelveket beszélő tisztviselők számát. Megszűntek a fordítószolgálatok, a törvényeket többé nem tették közzé kisebbségi nyelveken. Mindezen jelenségek egyre-másra döntötték le a kisebbségi nyelvhasználat tartóoszlopait, hogy végül az egész építmény összedőljön. A nyelvhasználat helyzete 2000-ben történelmi mélypontjához érkezett. A 2000. évi októberi fordulat után a jogi háttér fokozatosan változott és a kisebbségi nyelvhasználat szempontjából pozitív fordulatot vett. Szerbia aláírta az Európa Tanács Keretegyezményét a Kisebbségek Jogainak Védelméről, valamint később a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját is. 2002-ben megszületett a kisebbségvédelmi törvény2, amely az európai szabványokkal összhangban határozta meg a nyelvhasználat fogalmát és megjelent a kisebbségi nyelvek és az állam nyelve hivatalos használatának vonatkozásában az „egyenrangú” kifejezés. Ugyanebben az évben, az ún. omnibusz törvénnyel3 Vajdaság Autonóm Tartományi közigazgatása felügyeleti és részleges szabá-

2

Megjelent: Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Hivatalos Lapja 2002/11. szám.. 3 Lásd: Az autonóm tartomány egyes hatásköreinek meghatározásáról szóló törvény (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2002/6. szám) 56


lyozási jogkört kapott a hivatalos nyelvhasználat területén. Az addig megszületett törvényes rendelkezésekhez viszonyítva a 2006-os alkotmány4 nem változtatott a kisebbségi nyelvhasználat helyzetén. 2009-ben a nyelvhasználat egyes kérdéseit a nemzeti tanácsok hatáskörébe utalta a törvényhozó 5, ezzel a kisebbségi önkormányzatok szerepe jelentősen megnőtt ebben a kérdéskörben. Ez különösen a hagyományos helységnevek meghatározásánál volt jelentős. Az 1991-es nyelvhasználatról szóló törvény is átesett pár módosításon, így a 2010-es módosításoknak6 köszönhetően részben összehangolták a kisebbségi jogok védelméről szóló törvénynyel, de érdemi koncepcióváltás nem történt. Továbbra is él a szerb és kisebbségi nyelvek használatának egyidejűsége, nem tartalmaz pontos felügyeleti és finanszírozási rendelkezéseket, valamint kizárja a másodfokú eljárások lefolytatását kisebbségi nyelven. Annak ellenére, hogy tapasztalható némi javulás, a kilencvenes évek örökségeként továbbra is fennáll a hivatalok humán erőforrásának hiányossága a nemzeti kisebbségek részarányának vonatkozásában.

4

szám.

Megjelent: Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2006/83.

5

Lásd: a Nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény (Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2009/72. szám) 6 Megjelent: Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2010/30. szám

57


Vajdaság Autonóm Tartomány az elmúlt években, hatáskörével és költségvetési lehetőségeivel összhangban a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárságon keresztül támogatta a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát a tartomány önkormányzataiban és más közintézményeiben. A felügyelőségi feladatokon és „számonkérésen” túlmenően, anyagilag is támogatja az önkormányzatokat a megfelelő műszaki eszközök, többnyelvű táblák, nyelvi képzések költségeinek részfinanszírozásával. Beindult az országban egyedi tartományi nyelvvizsga rendszer, amely a közhivatalokban és intézményekben dolgozó beosztottaknak lehetővé teszi, hogy közokirattal bizonyítsák nyelvtudásukat a munkahelyük által megkövetelt szinten. Kiemelném még a titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács társszervezésében létrejött, immár tízéves hagyománnyal rendelkező magyar terminológiai szaktanácskozást, amely az évek során a vajdasági magyar jogásztársadalom szakmai fórumává nőtte ki magát. A titkárság éves jelentéseivel7 fokozott figyelemmel kíséri a tartományi és az önkormányzati szervek személyzet-állományának és ügykezelési gyakorlatának

7

A Kisebbségi nyelvek hivatalos használatáról szóló 2010-es éves jelentés teljes szövege elérhető szerb nyelven: http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/inform/Inf_2010/ I- izvestaj_sluzbena_upotreba_jezika_2010.pdf 58


alakulását. A teljesség igénye nélkül, a konkrét számadatok elemzése alapján megállapítható, hogy az önkormányzati és a tartományi hivatalok nemzetiségi és nyelvtudás szerinti részarányai még nem érték el a népszámlálás által megállapított arányokat. A magyar nyelvet mint hivatalosat meghatározó önkormányzatok esetében a polgárok nyelvhasználati igénye a szóbeli kommunikációs forma esetében a legerősebb. A nyelvhasználat igénye azon önkormányzatok területén a legkifejezettebb, ahol legalább relatív többséget képez a kisebbségi, ez esetben a magyar közösség. A szórványés szigetközösségek esetében ez az igény eseti és elenyésző. Mindazonáltal szükségesnek tartjuk a polgárok nyelvi tudatának és az írásbeli kommunikációs forma jelenlétének erősítését, a tisztviselők nyelvi készségének fejlesztését, valamint olyan belső hivatalszervezési formák felállítását, amelyek sikeresebben és hatékonyabban tudják kezelni a polgárok abbéli igényét, hogy anyanyelvüket használhassák hivatalos ügyeik intézésekor.

59


Pál Tibor Nyelvhasználat a dualizmus korában Magyarországon – az 1868-as nemzetiségi törvény fényében A nyelvhasználat mint politikai kérdés Magyarországon a XIX. században a reformkor idején vetődött fel. Elsősorban vonatkozott ez a magyar nyelvre, de emellett szóba kerültek a nemzetiségi nyelvek is, mivel egészen 1844-ig Magyarországon a latin volt a hivatalos nyelv. Elsőként, az országgyűlésen 1825-ben gróf Széchényi István beszélt magyarul nem kis megbotránkozást váltva ki. Az elkövetkező évtizedekben a nemzeti nyelvért való harc a politikai küzdelem részévé vált. Miután a magyar nyelv hivatalossá vált, a nyelvért való küzdelem egyre jobban a nemzetiségi mozgalmak részévé vált. E kérdéskört próbálta meg törvénnyel rendezni a magyar országgyűlés még a forradalom és szabadságharc idején 1849-ben, de akkor már túl késő volt. A bukás után a Bach-korszakban a német volt a hivatalos nyelv. A magyar és a nemzetiségek nyelve nem volt használatban, legalábbis az állami intézményekben. Az áttörés e téren 1861-ben következett be miután az egyre nagyobb válságba kerülő Monarchia kénytelen volt engedni és nekilátni a magyar kérdés rendezésének. E célból 1861-ben össze is hívták a magyar országgyűlést. Az országgyűléssel szinte egy idő60


ben a nemzetiségek is megtartották nemzeti kongreszszusaikat, amelyeken meghatározták követeléseiket, amelyek többnyire ugyanazok voltak, mint 1848-ban. A nemzetiségi jogok, közöttük a nyelvhasználat is újra a politikai harc középpontjába kerültek. Noha az 1861-es országgyűlés csak áprilistól augusztusig működött, elsősorban br. Eötvös József kezdeményezésére komolyan állt hozzá a nemzetiségi kérdés megoldásához. Javaslatára egy bizottságot hozott létre, amelynek a feladata volt, hogy miután behatóan megismerkedett a nemzetiségi követelésekkel és a kérdés egészével, kidolgozzon egy törvénytervezetet. A bizottság munkáját a sajtó és a közvélemény élénk figyelme követte. Még a bizottság létrejötte előtt a magyar ellenzék vezetői tárgyaltak Ilija Garašanin szerb miniszterelnökkel és a szerb fejedelem különmegbízottjával Jovan Ristićtyel. E tárgyaláson elutasították az 1848-ban kikiáltott Szerb Vajdaság újraélesztését, de kilátásba helyezték a megyék nemzetiségi elv alapján való kikerekítését, arrondációját. Ezt az elképzelést a magyarországi nemzetiségek, elsősorban a szerbek a későbbiek folyamán magukévá tették és erre építették követeléseiket a nemzetiségi jogok ill. a nyelvhasználat terén. Az uralkodó I. Ferenc József 1861 augusztusában az általa túlzottnak vélt magyar követelések miatt váratlanul feloszlatta az országgyűlést. A magyar országgyűlés még annyit megtett a feloszlatás előtt, hogy határozatba foglalta a munka folytatását, amikor majd az újra összeül. Erre viszont éveket kellett várni, mire 61


az általános helyzet tarthatatlansága miatt Ferenc József 1865-ben kénytelen volt összehívni az országgyűlést. Már a következő év tavaszán az országgyűlés létrehozott egy 40 tagú bizottságot a nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozására, ez pedig egy szűkebb bizottságra bízta a további munkát. Mindkét bizottságban helyet kaptak a nemzetiségi képviselők is. Az események folyása hamar ráébresztette a nemzetiségeket, hogy az általuk képviselt követeléseket nem lehet valóra váltani, mert a dualista berendezkedés valójában csapást jelentett a a Monarchia föderatív, nemzetek egyenjogúságán való berendezésére. Emiatt a nemzetiségek szinte egyöntetűen foglaltak állást a dualizmus ellen. 1867 februárjában 26 román és szerb képviselő benyújtotta az országgyűlés nemzetiségi albizottságához törvényjavaslatát „az országos nemzetiségeknek és nyelveknek Magyarországon leendő szabályozására és biztosítására”. E javaslat 1. paragrafusa abból indult ki, hogy „a magyarok, románok, szerbek, szlovákok, oroszok és németek egyenjogú országos nemzeteknek ismertetnek el, amelyek számára a nemzetiség és nyelv politikai egyenjogúsága az állam területi épségének és politikai egységének korlátai közt alaptörvényileg biztosíttatnak”. A hat országos nemzetiség a népesség többsége alapján kikerekítendő vármegyék és kerületek keretei között nyer politikai és nyelvi önkormányzatot. Az így kikerekített megyékben, valamint a városokban és községekben a többség nyelve a hivatalos nyelv, de a többséget számra és jelentőségre nézve megközelítő 62


kisebbség is követelheti nyelvének hivatalos nyelvként való használatát. A törvénytervezet kiterjedt még az oktatás, a nemzeti történelem, a nemzeti gyűlések, közművelődési és egyéb egyletek kérdésére is. A nemzetiségi képviselők javaslatának alapelve a nemzeteknek mint kollektív jogi személyeknek való elismerése. Habár a törvénytervezet nem tartalmazta az autonóm nemzeti területek kívánságát, hanem elismerte az ország területének oszthatatlanságát és csupán csak a nyelvi határok elve szerint kialakított megyéket követelt, tehát közigazgatási és nyelvi önkormányzatot, a korabeli magyar közvélemény ezt elutasította, mert az ország feldarabolására való törekvéseket vélt benne felfedezni. Az országgyűlés nemzetiségi albizottsága 1867 júniusában bejelentette, hogy elkészült a nemzetiségi törvényjavaslattal, amely a már 1861-ben elkészített első javaslat ismételt változata volt, habár több ponton is túlment rajta figyelembe véve a nemzetiségek egyes kívánságait. A törvénytervezet nem említette a magyar politikai nemzetet, s a nemzetiségek kulturális céljaira állami segélyt látott elő stb. A javaslat szerzője báró Eötvös József volt, s egészében az ő eszméit tükrözte. A törvénytervezet szerkezete alulról épült fel, a községektől a törvényhatóságokon keresztül egészen az országgyűlési nyelvhasználatig. Előlátta azt is, hogy az egyes egyén minden fórumon való szabad nyelvhasználatának biztosítása mellett, minden igazgatási fokon a többségi elvet alkalmazta. A községek és törvényható63


ságok ügykezelési és jegyzőkönyvi nyelvét egyaránt közgyűlésük szavazattöbbsége döntené el, de biztosította a 20 %-nyi kisebbség nyelvének használatát is. Az országgyűlésen és a központi hatóságoknál, valamint a megyék és kormány érintkezésében a magyar nyelv használatát írta elő. Ahogyan a nemzetiségek javaslata, úgy az országgyűlés nemzetiségi albizottságának javaslata is kedvezőtlen fogadtatásra lelt. A nemzetiségi sajtó kevesellte, míg a magyar politikai közvélemény sokallta. Így Zemplén megye kezdeményezésére a megyék sorra nyújtották be tiltakozásukat az országgyűléshez a törvényjavaslat ellen. A megyei feliratok közös vonása az volt, hogy valamennyien a magyar nyelv előtérbe helyezését követelték, s így a magyar következetes liberálisok kis csoportja szembekerült a birtokos osztály türelmetlen és a magyar szupremáciát mindenképpen fenntartani akaró törekvéseivel. Mintegy másfél év halogatás után, 1868 novemberében került a képviselőház elé a megyei nemesség nyomásának engedő, új nemzetiségi törvénytervezet, amely leszögezte, hogy csak a nemzetiségi nyelvhasználatot ismeri el külön szabályozási tételnek, míg az ország egységét és közigazgatását nem tartja a külön nemzetiségi jogok tárgyának. Az az érdekes, hogy még ebből a törvényjavaslatból is hiányzott a magyar politikai nemzet fogalma. Ez a törvénytervezet a törvényhatóságoknál kizárólag a magyar nyelvet helyezte előtérbe, de megengedte, hogy ha a törvényhatósági képviselők egyötöde kéri, akkor más, a törvényhatóság terüle64


tén használt nyelv is lehet jegyzőkönyvezési, tehát nem hivatalos nyelv. Emellett a más nyelv belső ügykezelésében való használatát nem mint „kötelezőt”, hanem mint „lehetségest” látott elő, s ez a dualizmus korában igen sok kibúvót adatott a hatalmon lévőknek, hogy ne alkalmazzák a törvényben előlátott tételeket elsősorban a nyelvhasználat területén. A vita során a képviselőházban elsőnek Deák Ferenc emelkedett szólásra, aki két fontos alapelv beiktatását kívánta. Ezek a következők voltak: „Az én meggyőződésem az, hogy Magyarországon egy politikai nemzet létezik: az egységes magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármi nemzetiséghez is tartozzék, egyenjogú tagja. A másik amit tartok és hiszek: hogy ezen egyenjogúságot csak az országban dívó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, s erre nézve is csak annyiban lehet külön szabályok alá vonni, amenynyiben ezt az ország egysége, a kormányzat lehetősége, célszerűsége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi.” – mondta Deák. E felszólalásával Deák kifejezte a magyar középnemesség óhaját és irányt adott a további vitának, amelynek kimenetele már nem is volt olyan kétséges. Ugyanakkor Deák visszakanyarodott a magyar reformellenzék egykori nézetéhez, miszerint a francia modellt alkalmazva a magyar nemzet egységes és annak minden honpolgár tagja. A másik oldalon viszont a nemzetiségek álltak a reformkorban is és most is, akik a német genetikai ill. nyelvi nemzeti modellt fogadták el, miszerint az egy nyelvet beszélők 65


csoportja alkotja a nemzetet, nem pedig az államkeret. E két koncepció egymással szöges ellentétben állt és bénítóan hatott a további vitára, és végül a törvény végső formájára és tartalmára is. Deák Ferenc egyben a magyar államnyelv előtérbe helyezését is követelte, s báró Eötvössel szemben ő a leendő törvény felülről lefelé való építkezését tárgyalja a nyelvhasználat terén. Habár Deák javaslatában az ország területi-politikai egységét és a magyar államnyelv kihangsúlyozását tartotta a fontosnak, nem zárkózott el az elől, hogy a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, az alsóbb bíróságoknál, egyházaknál széles teret biztosítson a nemzetiségi nyelvek használatának. A nemzetiségi képviselők hevesen támadták a bizottság és Deák javaslatát, főképpen azt kifogásolták, hogy a törvényjavaslat nem a nemzetiségek egyenjogúságáról szól, mert a nemzetiségeket nem ismerte el politikai tényezőnek. Ennek kapcsán Svetozar Miletić szerb képviselő azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország államszervezetét nem lehet a nyelvileg egységes nyugateurópai nemzetállamok mintájára felépíteni. „A több nemzetiségű államnál kell, hogy az minden nemzetiségek jellegét magán viselje, hacsak nem akarja, hogy a nemzetiségek elemeit feloldó elemekké tegye. Ezen jelleg két módon nyerhet politikai kifejezést: az állami föderációban... vagy az állami szervezet azon rétegében, mely... az ún. önkormányzat körébe esik.“ – mondta Miletić. A nemzetiségi képviselők a saját már 66


ismertetett javaslatuk mellett foglaltak állást, amely a Miletić által mondottakon alapult és szintén az országgyűlés elé került. E javaslatot a magyar képviselők egyöntetűen elutasították, s az éles vita után a képviselőház megszavazta Deák javaslatát. A 24 ellenzéki nemzetiségi képviselő pedig tiltakozásból kivonult az ülésteremből. A nemzetiségi törvény nem teljesítette a nemzetiségek legfontosabb politikai kívánságát: nem ismerte el létüket és kollektív jogaikat. Emellett az elsődleges javaslatok ellenére erősen korlátozta nyelvi jogaikat a törvényhatósági önkormányzat keretein belül. A nemzetiségi törvény végső formájában liberális volt. A nem magyar anyanyelvű polgároknak jóval több lehetőséget nyújtott anyanyelvük használatára, mint az 1848 előtti nyelvtörvények. Az életbe lépett törvény (1868: XLIV. tc.) rendelkezései alapján bármilyen nemzetiségű állampolgár anyanyelvén szólalhatott fel a községi, a törvényhatósági és az egyházi gyűléseken, anyanyelvén intézhetett beadványokat valamennyi hatósághoz – még a kormányhoz is –, s azokra anyanyelvén választ is kellett kapnia. A törvényeket az országban lakó valamennyi nemzetiség nyelvén ki kellett adni. Az alsófokú (községi és járási) bíróságok előtt bárki anyanyelvén pereskedhetett. A felsőbb bíróságok nyelve a magyar lett, de a hozzájuk eljuttatott nem magyar nyelvű fellebbezések magyarra fordításáról a bíróságnak kellett gondoskodni, s a felek a választ anyanyelvükön kapták kézhez. A községek maguk határozták meg 67


jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvüket. Az országgyűlés és a kormány hivatalos nyelve kizárólag a magyar volt. A törvény teljesen szabad nyelvhasználatot írt elő az egyházaknak, a felsőbb egyházi hatóságok és az egyházi bíróságok szintjén. Kimondta, hogy bármely nemzetiségű állampolgárnak jogában áll közművelődési, tudományos, művészeti és gazdasági egyesületeket, társulatokat és intézményeket létesíteni és azok nyelvét szabadon meghatározni. Nemcsak a községek, egyházközségek és magánszemélyek számára biztosította a jogot, hogy az általuk alapított és fenntartott iskolák oktatási nyelvét maguk határozzák meg, hanem az államnak is előírta, hogy „az állami tanintézetekben köteles a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegben együttélő polgárai az általuk lakott vidékek közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.” A törvény azt is kimondta, hogy valakinek a nemzetiségi származása nem lehet akadálya annak, hogy az országban létező bármily hivatalban beosztást nyerjen, sőt inkább az állam fog gondoskodni, hogy az ország hivatalaiban különböző nemzetiségű, a nyelvekben jártas alkalmazottak legyenek (27. paragrafus). Ez valójában az ún. nemzetiségi kulcs bevezetése volt. Ezt a rendelkezést a dualizmus folyamán a nemzetiségileg vegyes községekben többnyire be is tartották, miszerint a számarányok alapján osztották el a községi, járási stb. tisztségeket. Pl. az Ada közelében lévő Óbecse községben, amelyben a lakosság majd 68


fele szerb volt, abban az időben a községi bíró (mai szóhasználatban polgármester) egyik mandátumban magyar, a következőben pedig szerb volt. Továbbá a többi községi tisztséget is a lakosság számaránya között osztották fel a szerbek és magyarok között, majd később a zsidók számának növekedése alapján nekik is kijárt egy tisztség. Ez a mechanizmus egészen a dualizmus végéig működött. A korabeli Európában a nemzetiségi kérdés csak Svájcban volt még törvénnyel rendezve. Hunfalvy Pál azt is kimondta, hogy Magyarország a sajátos nemzetiségi helyzetéből kifolyólag egyik európai ország nemzetiségi politikáját sem követheti, főképp nem az elnyomás és beolvasztás politikáját. A magyar politikai vezetők egy részének kezdeti józan felismerése e tárgykörben a dualizmus megszilárdulásával később elhalványult. A vezető magyar politikusok közül abban az időben, a XIX. század végéig, egyedül az emigrációban élő Kossuth Lajos volt hajlandó kollektív politikai jogok, azaz a széleskörű autonómia megadására a nemzetiségeknek. Erről tanúskodnak az általa írt dokumentumok is, mint pl. az 1851-es Kütahyai alkotmánytervezete és az 1862-es Dunai konföderációs terve. A nemzetiségi törvény legnagyobb fogyatékossága az volt, hogy be nem tartása esetére nem nyújtott semmi biztosítékot, nem látott elő semmilyen szankciót. S emiatt sok esetben, főleg a századfordulótól kezdve mind több volt az eset, amikor a hatóságok mellőzték, s több rendelkezése nem is érvényesült a gyakorlatban. Ez számos okot 69


adott a politikai csatározásokra, annál is inkább, mert a későbbi magyar kormányok egyre jobban a türelmetlen nemzetiségi politikát követték. Források Az 1861-dik évi április 2.-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, I-II, Pest, 1861 Az 1868-dik évi országos törvénytár, Budán,1868 Báró Eötvös József: A nemzetiségi kérdés. Báró Eötvös József összes munkái XVI., Budapest, 1903, 3122 Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában 1867–1892, I., szerk. Kemény G. Gábor. Budapest, 1952 Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból, I-VI, IX, Budapest 1880–1902 Mocsáry Lajos válogatott írásai. Szerk.: Kemény G. Gábor. Budapest, 1958 Sorsdöntések. Szerk.: Gerő András. Budapest, é. n. Irodalom Arató Endre: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. Budapest, 1983 Gergely András – Veliky János: A politikai közvélemény fogalma Magyarországon a XIX. század közepén. Magyar történelmi tanulmányok, VII. sz., Debrecen, 1974, 5-42.

70


Ђере, Золтан: Прилог проучавању закона о равноправности народности из 1868. године. Истраживња, бр. 14, Нови Сад, 1992, 63-78 Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Budapest, 1986 Kemény G. Gábor: A magyar nemzetiségi kérdés története. A nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében 1790–1918. Budapest, 1946– Magyarország története tíz kötetben 1848–1890, VI/1,2, szerzői közösség, Budapest, 1979 Микавица, Дејан: Српско питање на угарском сабору 1690–1918. Нови Сад, 2011 Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. Kolozsvár, 1944 Pal mr. Tibor: Mađarska politička javnost i srpsko pitanje na Balkanu 1860–1878. Novi Sad, 2001 Др Тибор Пал: Друштвенополитичке промене у Старом Бечеју између 1849–1875. Зборник Матице Српске за историју, бр. 82, Нови Сад, 2010, 59-83. Spira György: Kossuth alkotmányterve. Debrecen, 1989

71


Szoták Szilvia Egy nyelvvisszaszoruló helyzetben lévő magyar közösség nyelvi jogai Bevezetés Tanulmányomban az őshonos, nyelvvisszaszoruló helyzetben lévő burgenlandi magyar közösség nyelvi jogait ismertetem, de érinteni fogom a vándorlással keletkezett, napjainkban Ausztria különböző tartományaiban élő magyar közösségekre érvényes kisebbségi jogi garanciákat és hiányosságokat. Nyelvvisszaszoruláson (vö. Lanstyák 2002: 73−95) azt a folyamatot értem, amikor egy kétnyelvű beszélőközösség az államnyelv (másodnyelv) használatát részesíti előnyben az anyanyelv (első nyelv) rovására. Ebben a folyamatban az anyanyelvet egyre kevesebben beszélik, egyre kevesebb nyelvhasználati színtéren. Az ausztriai magyar közösségekről A Kárpát-medencében élő kisebbségek közül az ausztriai autochton népcsoport volt az egyetlen, amely 1945 után polgári demokráciában, kapitalista berendezkedésű nyugat-európai államban élt, ugyanakkor az anyaországtól a vasfüggöny által fizikailag elszigeteltségben. A régiót az anyaországhoz viszonyítva jólét, de a több72


ségi államhoz viszonyítva elmaradottság jellemezte, s ennek következtében népességmegtartó ereje a területnek nem volt (Szoták 2009b: 1321). Pár példa, amelyben ez tetten érhető: A migráció nagy része csak átvonul az Őrvidéken, csekély az itt megtelepedők száma az ország többi régiójához viszonyítva. A másik példa, hogy a fiatal munkaerő nagy része Bécsben vagy Grazban talál munkát, amelynek következtében vagy pendlizik vagy elköltözik. Burgenland napjainkban is a legszegényebb tartománya az Ausztriának. A 2001-es cenzus feldolgozott adatai szerint az Osztrák Köztársaság területén 40 583 személy jelölte meg használati nyelveként a magyart is. Az osztrák népszámlálásban mindenki részt vesz, akinek van állandó bejelentett lakcíme Ausztriában. Az állampolgárság szerint a magyarok aránya a következőképpen alakul: I. táblázat: Magyarok aránya Ausztriában az állampolgárság vonatkozásában (2001) Ausztriában született osztrák állampolgár 9 565

Nem osztrák állampolgár

14 699

Nem Ausztriában született osztrák állampolgár 25 884

Magyarok száma öszszesen 40 583

Ezzel a magyar népcsoport lélekszámban a legnagyobb kisebbséggé nőtte ki magát, megelőzve az Ausztriában 73


hivatalosan elismert karintiai és stájerországi szlovéneket, burgenlandi horvátokat, romákat, bécsi szlovákokat és bécsi cseheket.8 II. táblázat: Ausztriai magyarság száma (2001) Ausztriában élők száma 40 583

bécsi magyarok létszáma 15 435

Burgenlandban élők száma 6 641

Egyéb tartományokban élők 18 507

Az ausztriai magyarokat eredetüket tekintve két csoportra osztjuk: 1. A 10-12. században határőrfeladatok ellátására a nyugati határvidékre telepített burgenlandi magyarok csoportja az I. világháborút lezáró Párizs környéki békekötés alapján került az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával osztrák fennhatóság alá, s ezzel többségi státuszból kisebbségibe. Az utolsó cen-

8

Ez annak köszönhető, hogy aki 10 évig Ausztriában tartózkodik, az megkapja az állampolgárságot. Gyakorlatilag ezzel magyarázható, hogy évtizedek óta szinte nem csökken a burgenlandi magyarság száma sem.

74


zus alkalmával 6 641 főt számláló burgenlandi magyarság harmada napjainkban két nyelvszigeten él: a Felső– Őrség három településén – Felsőőrben, Alsóőrben és Őriszigeten – és a Közép–Burgenlandban fekvő Felsőpulyán, míg a fennmaradó egyharmadnyi lakosság szétszórva 156 településen. III. táblázat: Burgenlandban élő magyarok száma (2001) település neve lélekszám Felsőőr 1 150 Felsőpulya 603 Alsóőr 521 Őrisziget 232 Kismarton 373 Boldogasszony 209 Nagymarton 114 Rohonc 115 Pándorfalu 113 Nezsider 129 Többi település 3 062 Összesen: 6 641 Forrás: www.statistik.at A Burgenlandon kívül élő magyarok ausztriai léte különböző vándorlási vagy menekülési hullámoknak az 75


eredménye. A Bécsben élő magyarok jelenléte például a középkorig visszavezethető, s ez részben a bécsi és a magyar városok polgárai közötti családi kötelékeknek köszönhető, részben a Bécsben tanuló diákok népes seregének. A hivatalosan népcsoportként is elismert Bécsben és környékén letelepedett migráns eredetű diaszpóra létszáma 15 435 főt tesz ki a 2001-es cenzus adatai szerint. A tartományi székhelyeken élő ugyancsak migráns eredetű magyarul is beszélő lakosok száma 18 507. A hatályos törvények szerint ez utóbbi csoport nem tartozik bele a hivatalosan elismert magyar népcsoport létszámába.

A magyar népcsoportra vonatkozó jogszabályok Ausztriában Egy nyelv életképességének legfontosabb tényezői, hogy hányan beszélik a nyelvet, hogy milyen a nyelv státusza és intézményi támogatottsága (Giles 1977). A fentebb ismertetett demográfiai adatok megmutatták, hogy egy relatív kis nyelvközösségről van szó, amely Ausztriában kisebbségként van számon tartva és nyelve az adott országban nem hivatalos. A nyelvi vitalitás függvénye az is, hogy az adott kisebbségi csoport mit tud és akar kezdeni a számára törvényesen biztosított lehetőségekkel. Az alábbiakban nézzük végig ezeket a rendelkezéseket. 76


A kisebbségek védelmi szintje az illető ország demokráciájának jellegét és fejlettségét tükrözi (Klopčič 1994). Ausztriában a kisebbségpolitikai döntések mindig az adott bel- és külpolitikai helyzet függvényében születtek, így hosszú távú stratégiát nem dolgoztak ki a kisebbségi helyzet megoldására. A Második köztársaság alatt meghonosodott elv érvényesül, mely szerint nem kell minden lehetséges jogot biztosítani, csak azt, ami feltétlenül szükséges (Baumgartner, 1995: 17). Ennek köszönhető, hogy a népcsoportok hivatalos kisebbségi státuszát is csak csöpögtetve, különböző időpontokban ismerték el: az 1955-ös államszerződés a burgenlandi horvátok és karintiai szlovének, az 1976-os népcsoporttörvény a burgenlandi magyarok és bécsi csehek; egy 1992-es rendelet a Bécsben és környékén élő magyarok és szlovákok, s az utolsó 1993-ban elfogadott rendelkezés a romákat és szintik jogait és kisebbségi státuszát deklarálta (Szoták 2009a: 1323). A kisebbségekre vonatkozó alapjogokat jóval korábban, elsőként még az Osztrák–Magyar Monarchia 1867/142-es számú alaptörvénye fogalmazta meg. Ezt követte a St. Germain-i Államszerződés 1920/303-as, majd az 1955-ös Államszerződés (Staatsvertrag) 1955/152-es törvénye. Ez utóbbi népcsoportként csak a burgenlandi horvátokat és a karintiai, stájerországi szlovénokat ismerte el. A magyar kisebbség szempontjából a jelenlegi kisebbségpolitikai szabályozás alapját képező kerettörvény, az 1976-os Népcsoporttörvény (Volksgruppen77


gesetz) vált jelentőssé, mert hivatalosan is elismerte ausztriai népcsoportként a burgenlandi magyarságot, s népcsoporttanácsok létrejöttét támogatta. A jelenleg 16 fővel működő, 1979-ben megalakult magyar népcsoporttanácsnak azonban mindössze javaslattételi joga van, amelynek figyelembevétele már a döntéshozókon múlik. A népcsoportnak vitalitásából fakadóan nincs – sem közvetve sem közvetlenül – országgyűlési képviselője és pártja sem. Az érdekképviseletet a civil szervezetek látják el, azonban ezek között nincs konszenzus.9 A 2000-ben kiadott Topográfiarendelet (Topographieverordnung BGB1.II Nr. 170/2000) csaknem 70 év után teremtette meg magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezését Burgenland négy magyarlakta településének – Felsőpulya, Felsőőr, Alsóőr és Őrisziget – határában.

9 Az 1980-ban alakult bécsi ernyőszervezet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége tekinti magát az ausztriai magyarok érdekképviseleti szervének. A Központi Szövetségbe azonban sem a burgenlandi, sem a különböző határon túli régiókból érkező magyarok által alakított egyesületek sem léptek be. A szövetség a Burgenlandon kívüli civil szervezetek mintegy harmadát tömöríti csupán, így sokan nem ismerik el képviseleti szervként. 2010-ben a civil szervezetek képviselői provizórikus bizottságot alakítottak a helyzet tisztázására.

78


Az ugyancsak 2000-ben hatályba lépő hivatali nyelvtörvény az említett települések hivatalaiban engedélyezi a magyar nyelvű ügyintézést, de nem garantálja, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon, azaz nem gondoskodik tudatosan magyar nyelvű hivatalnokról. Terepmunkám alkalmával többször tapasztaltam, hogy bár léteznek magyar nyelvű nyomtatványok, ezeket nem az autochton kisebbség tagjai, hanem azok a migráns magyarok használják, akik nem birtokolják a német nyelvet a nyomtatványokhoz szükséges nyelvi kompetenciával.

79


1. A népcsoport oktatását szabályozó törvények Az új tartomány, Burgenland Ausztriához csatolása után egészen 1937-ig a magyar iskolai törvények voltak érvényben. Noha az egyház és iskola kettéválasztására már 1868-ban sor került, Burgenlandban Trianon után mégis működtek felekezeti iskolák, mert a kormánynak az iskolaszékek vezetésével működő felekezeti oktatásügy magyar modellje szimpatikus volt. (Baumgartner 2004:51) Az 1937-es burgenlandi iskolatörvény csak egy évig lehetett érvényben, ugyanis Hitler véget vetett a kisebbségi oktatásnak. Az említett törvény csak 1945 után vált újra hatályos jogszabállyá, és egészen 1994-ig, az újabb iskolatörvény megalkotásáig volt érvényben. A magyaroktatás helyzetén az 1976-os Népcsoporttörvény változtatott, ezután kerülhetett sor a magyar nyelvű oktatás újraindítására a már említett négy településen. Az Osztrák Köztársaságban az alkotmányszintű szabályozások szintjére van emelve a hat hivatalosan is elismert népcsoport oktatásával kapcsolatos minden törvény annak ellenére, hogy ezek tartományi szinten valósulnak meg. A Burgenlandi Kisebbségi Iskolatörvény (641/1994) a tartományban élő magyarok, horvátok és romák oktatási jogait szabályozza elemi iskolai szinttől az érettségiig. A törvény hozzájárult ahhoz, hogy a népcsoportok oktatási jogai kiszélesedtek, s a tantervi keretek modernizálásával a kisebbségi oktatás minősége is javult. 80


A szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy az 1937-es törvényhez képest megszűntek a cenzusokon alapuló százalékos kötöttségek, azaz Burgenland bármely településének iskolájában oktatható a három népcsoportnyelv, ha megvan az osztályok vagy csoportok beindításához szükséges törvényben előírt jelentkezői létszám. A törvény az elemi iskolákban a szabadon választott nyelvtanuláson túl engedélyez kétnyelvű (magyar/német, vagy horvát/német) oktatást, ill. a csak kisebbségi nyelvű (csak magyar/horvát) iskolák/osztályok létrehozását és működését is lehetővé tesz. Ez utóbbi esetben heti hat órában kötelező a német nyelv tanítása. Középiskolai szinten csak kétnyelvű oktatást engedélyez (Szoták: 2009b: 22). A törvény különös gondot fordít a tanerők képzésére/továbbképzésére, s tartalmazza ennek módozatait. A kétnyelvű tanintézetek leendő oktatóinak az Eisenstadti Pedagógiai Akadémián (Tanítóképző Főiskola) folytatott tanulmányaik során külön magyar és/vagy horvát nyelvi képzésben és óvodai/iskolai gyakorlaton kell részt venni. Akik már rendelkeznek óvodapedagógusi vagy tanítói diplomával, azoknak a nyelvi és speciális módszertani tárgyakból kiegészítő vizsgát kell tenniük. A Tartományi Iskolatanácson belül külön főosztályt hoztak létre a kisebbségi oktató- és nevelőmunka koordinálására. A szakfelügyelők hatáskörét minden iskolatípusra vonatkozóan megállapították. A jogszabály kimondja, hogy a szülők a kétnyelvű bizonyítvány kiállítását kérvényezhetik. 81


A kisebbségi osztályok összlétszámát a törvény 20 főben maximalizálta, s azt is engedélyezi, hogy egy magyar nyelvet tanuló csoport több osztályból is létrejöhessen. Ennek megfelelően az osztályok és csoportok létszámkorlátait a következőképpen szabályozta: Az elemi iskolában magyar nyelvű osztály indításához 7, külön csoportéhoz 5 fő jelentkezése szükséges. Felső tagozatban és szakmunkásképzőben 9 fővel indulhat kisebbségi osztály, 5 fővel csoport. A nyolc osztályos gimnázium első négy évfolyamában 12 fő szükséges egy osztály beindításához. (Mühlgaszner, 2004). Az 1995-ben hatályba lépő (LGBl. Nr. 63/1995), s azóta többször módosított Burgenlandi Óvodatörvény a kétnyelvű nevelést szabályozza a bölcsődékben, óvodákban, napközi otthonokban. Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget és Felsőpulya körzetében a magyart „második óvodanyelvként” írja elő. A magyar nyelv tanulását az óvodai nevelésben egész Burgenlandban, a nem autochton településeken is lehetővé teszi a törvény, ha a szülők 25%-a igényli. 5. Az osztrák kisebbségpolitika legújabb diskurzusainak magyar vonatkozásai 5.1. Az osztrák kancellári hivatal - választási ígéretéhez híven - 2009-ben kezdte meg szakértők és a népcsoporttanácsok bevonásával a kisebbségekre vonatkozó törvények felülvizsgálatát. A hat hivatalosan is elismert népcsoport tagjai oktatási, jogi és gazdasági témában 82


alakítottak egyeztető fórumot és fogalmazták meg véleményüket a kormány illetékes tagjai felé. Abban minden népcsoport egyetértett, hogy egységesíteni kell az ausztriai népcsoportok jelenleg eltérő szintű védelmét. A népcsoporttanácsok tagjainak megválasztásával is elégedetlenek, mert azokat nem közvetlenül választják, hanem kinevezik. Egy 2011-es módosítás a helységnévtáblák főleg karintiai szlovéneket érintő több évtizedes vitájának a lezárását teremtette meg. A népcsoportok sérelmezték, hogy hiába adottak a törvények – Burgenlandban pl. a hivatali nyelvtörvény ill. oktatási törvény – , ha azok a gyakorlatban nem valósulnak meg, mert pl. nincsenek biztosítva kisebbségi nyelven beszélő hivatalnokok és hasonló nyelvű nyomtatványok. A népcsoportok sokszor megfogalmazott követelése – hogy emeljék az inflációnak megfelelően a támogatásokat10 – valószínűleg nem kerül orvoslásra. A magyarok vonatkozásában ez azért érdekes, mert a folyamatos migráció következtében a legutóbbi népszámlálások alapján a legnagyobb létszámú népcsoporttá nőtték ki magukat a szomszédos országban. A helyzet értékeléséhez hozzátartozik, hogy az érvényes törvé-

A népcsoportok támogatása évi 3,5 millió EUR, amely az elmúlt 15 évben nem változott. 10

83


nyek a 40 000-es lélekszámú magyarságnak csak a Burgenlandban és Bécsben élő csoportját ismerik el hivatalos kisebbségként. 5.2. Új érettségi törvény bevezetésére kerül sor Ausztriában a 2013/14-es11 évtől kezdődően. A törvény egységes érettségi vizsgát ír elő, amely során a diák választhat, hogy három írásbeli és három szóbeli vagy négy írásbeli és két szóbeli vizsgát abszolvál-e. Korábban iskolánként a szaktanár állíthatta össze a feladatokat, s csak a vizsga struktúrája volt adott. Ez azt jelentette, hogy az érettségi témakörei, feladatsora intézményenként más és más volt. Az új törvény (52/2010) 34.§ és 42.e § paragrafusa mondja ki, hogy a kisebbségi nyelven oktató intézményekben ki kell dolgozni a magyar nyelvű érettségi tematikáját a többi tantárgynak megfelelően. A törvény külön megemlíti a felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumot. Jelenleg Burgenlandon kívül Bécsben van igény és lehetőség magyar nyelvű érettségi vizsga letételére.

6. Magyaroktatás Ausztriában

11

A www.bmukk.gv.at

84


6.1. Burgenland tartományban a 2008/2009-es tanévben 2566 diák tanulja a magyar nyelvet 12 a törvény által kétnyelvűként (zweisprachig) emlegetett, a valóságban két tannyelvű (minden tantárgyat két nyelven, magyarul és németül is tanító) oktatási formában, valamint idegen nyelvként. Két településen, Alsóőrben és Őriszigeten működik kétnyelvű elemi iskola13 és további nyolc település elemi iskolájában indult kétnyelvű osztály vagy tanulnak a gyerekek magyart kötelező jelleggel.14 Összesen 305 diák, a magyart tanuló gyerekek alig nyolcada vesz rész a kisebbségi oktatás tekintetében legelőnyösebbnek mondható kétnyelvű oktatási formában. Sokkal nagyobb azon tanulóknak a száma, akik szabadon választott formában tanulják a magyar nyelvet heti 1–3 órában jegykötelezettség nélkül: a tartomány 65 elemi iskolájának 1078 tanulója él ezzel a lehetőséggel. Az általános iskola 5–8. osztályában már nem indultak kétnyelvű osztályok: 217-en tanulják kötelező jelleggel, jegykötelezettség mellett a magyar 12http://www.Isr/blog.gv.at/Pub-download/index.htm.

Legutolsó nézet: 2008. december 26. 13

Összesen 28 kisdiák látogatja ezeket az osztályokat.

14. Felsőőr, Felsőpulya, Locsmánd, Harácsony, Miklóshalma, Répcekőhalom, Városhadász, Neusiedel See am Tabor: összesen 277 diákkal.

85


nyelvet, míg 419-en szabadon választott formában, jegykötelezettség nélkül. A gimnáziumokban összesen 250 diák tanul magyarul. A középiskolákban magyart tanuló diákok száma 271. Ebben az oktatási formában szabadon választott tantárgyként sajátíthatják el a nyelvet. Az adatokból nyilvánvaló, hogy az elemi iskola után csökken a magyarul tanulók létszáma, érezhetően csökken a magyar nyelv utáni érdeklődés is. 6.2. Burgenland egyetlen kétnyelvű középiskolája a Burgenlandi Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium (ZBG) 1992-ben nyitotta meg kapuit kísérleti jelleggel. Máig ez az egyetlen intézmény, ahol a magyart nemcsak idegen nyelvként, hanem az oktatás nyelveként is használják. Egyszerre két népcsoport – a horvátok és magyarok – oktatási igényeit elégíti ki az intézmény nyolc osztályos gimnáziumi keretek között. Az intézményben párhuzamosan magyar–német és horvát–német kétnyelvű oktatás folyik. A magyart tanulók létszáma a rendszerváltás után, valamint Magyarország Európai Unióba való belépése után folyamatosan nő. Napjainkban kb. 250 tanulója van a gimnáziumnak. A 2011/12-es tanévben 25 elsős diák jelentkezett a magyar–német, 17 a horvát–német kétnyelvű osztályokba. A tavalyi évben 28-an kezdtek a magyar, 20-an a horvát osztályban. Az iskola nagy hangsúlyt fektet a tanulók multikulturális nevelésére, a kulturális másság elfogadására. A gyerekek a matematika, német, informatika és idegen nyelvek kivételével minden tantárgyat két nyelven sajá86


títhatnak el, míg magyarul heti négy órában folyik az oktatás. A törvény lehetőséget ad heti egy órában a felzárkóztatásra, ill. az iskolában működő fordítóműhely ugyancsak emelheti a magyar nyelvvel eltölthető foglalkozások óraszámát. A magyar nyelv arányát a két nyelven oktatott tantárgyak tanításában évről-évre lehet fokozatosan növelni. Ennek az a magyarázata, hogy a tanulók eltérő nyelvi kompetenciával érkeznek az iskolába, amit az oktatás során tolerálni kell. A diákok öszszetétele: 1. Osztrák szülők németül beszélő gyermekei járnak ide, akik nem tudnak magyarul; 2. Népcsoportbeli gyerekek, akik nem minden esetben tudnak magyarul; 3. Magyarlakta területekről emigrált szülők gyermekei, akik tudnak magyarul; 4. A határ menti magyar településekről átjáró diákok, akinek célja a német és egyéb idegen nyelvek elsajátítása (vö. Csiszár 2007). Ebben az iskolában tehát nem lehet differenciálás nélkül oktatni. Emellett nagy terhet ró a tanárra, hogy az egy osztályon belül létező eltérő tudásszintek oktatására a minisztérium által engedélyezett approbációs tankönyvlistáról egységesen nem, csak korlátozott számban tudnak tankönyvet választani. A sajátos helyzet megoldásaként a tanárok maguk kénytelenek oktatási segédanyagot előállítani15 (vö. Mühlgaszner 2004). 15 Ennek egyik példája Pathy Lívia–Seper Judit 2009. Az én világom. Solaris Kiadó, Bécs.

87


A gimnáziumban oktató tanerőktől elvárják mindkét nyelv magas szintű ismeretét és az ezt tanúsító diplomát, amelynek megszerzése vagy a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén történik, ill. a tanárok másik részének Magyarországon megszerzett diplomája van. 6.3. Noha a bécsi magyarok jogállásukat tekintve 1992 óta szintén a hivatalosan elfogadott ausztriai magyar népcsoport részét képezik, a Bécsben és környékén élő migrációs eredetű magyar diaszpóra kisebbségi oktatásának törvényi szabályozása nagy hiányosságokat mutat. Az 1976-os Népcsoporttörvényben meghatározott kisebbségi jogokra hivatkozva Bécsben a magyar egyesületek által szervezett, a hivatalos oktatás keretein kívül eső anyanyelvmegőrző nyelvórák a legműködőképesebbek. Bécsben a helyi magyarság különböző szervezeteit összefogó és azok hivatalos képviseletét ellátó ernyőszervezet, az Ausztriai Magyarok Központi Szövetsége által működtetett Bécsi Magyar Iskola és a 71. számú Széchenyi István Cserkészcsapat foglalkozásai biztosítanak lehetőséget a magyar nyelvű kultúra ápolására és elsajátítására. A civil szervezetek kezdeményezésén kívül a Városi Iskolatanács által létrehozott Projekt Hungaricum nevet viselő nyelvoktatási program ad még lehetőséget a magyar nyelv tanulására szintén a hivatalos oktatás keretein kívül esően. A Bécsi Magyar Iskola megalapításának gondolata már a 70-es években felmerült, majd az erdélyi menekülthullám 80-as évek végén bekövetkezett tömeges megjelenésével aktualizálódott (Deák 1998). Napjainkban a 88


gyerekek óvodától egészen az érettségiig öt korcsoportban részesülhetnek magyar oktatásban kéthetenként szombaton három tanórában. A lehetőséggel kb. 250 diák él. (Koleszár 2005) 6.4. Az 1961 óta működő bécsi székhelyű, kb. 120 tagot számláló 71. számú Széchenyi István Cserkészcsapat kiemelkedő anyanyelvmegtartó szerepet tölt be a magukat magyar származásúnak valló fiatalok körében. A foglalkozásokon való részvételhez szükséges a magyar nyelv valamilyen szintű ismerete, s ezeken fontos szerepet tölt be a magyar nyelvű kommunikáció, a magyar történelmi és néprajzi ismeretek elsajátítása. 6.5. Az 1995/96-os tanévben beindított, a Bécsi Városi Iskolatanács által működtetett Projekt Hungaricum elnevezésű nyelvoktató program a bécsi magyar népcsoporthoz tartozó gyerekek nyelvoktatását igyekszik kiszolgálni. Előnye, hogy van, hátránya, hogy a főváros négy elemi iskolájában van csak erre lehetőség hetente egyszeri alkalommal délután két órában. A kb. 150 kisdiák különböző kerületekből keresi fel a négy kijelölt iskolát, s ott szabadon választott tantárgyként, jegykötelezettség nélkül tanulja a magyar nyelvet. 6.6. A Bécsi Egyetem Finnugor Intézete 1973-tól működik, s az egyetlen intézmény német nyelvterületen, ahol magyar szakos tanárképzés folyik a 80-as évek végétől. Az itt végzett tanerő oktat Burgenland, Bécs, ill. Felső-Ausztria iskoláiban magyar nyelvet. A tanszék szerteágazó igényeknek próbál meg eleget tenni ezen 89


kívül. Az oktatás nyelve a német, s részben magyar, angol, finn (Csire−Seidler 2008). 6.7. Mint már utaltam rá, a Burgenlandon és Bécsen kívül élő magyarokat nem ismerte még el az osztrák jogalkotás autochton népcsoportként. Külön oktatási törvénye a bécsi magyaroknak sincs és a többi tartományban élők magyar nyelvű oktatásának sem született külön jogszabálya. Ennek ellenére vannak pozitív példák Grazban és Innsbruckban is arra vonatkozóan, hogy nem feltétlenül a törvény jelent garanciát a magyar oktatásra. A tiroli Tartományi Oktatási Osztály pl. a 2011/12-es tanévtől kezdődően kísérleti jelleggel elkövetkezendő három tanévben hat diákkal, szabadon választott tantárgyként beindította a magyar oktatást. 7. Média mint nyelvhasználati színtér Kisebbségi helyzetben az optimális gyakoriságú anyanyelvű műsorszolgáltatás és a kisebbségekkel kapcsolatos sajtótermékek megjelenése segíti, hozzájárul az anyanyelvi identitás fenntartásához. Műsoridő tekintetében a legjobb a muravidéki magyarság helyzete. A másik két magyarlakta kisrégióban az anyanyelven való információszerzés lehetősége csak korlátozott mértékben adatik meg a magyar népcsoporthoz tartozóknak. Önálló szerkesztőséggel az ausztriai magyarok nem rendelkeznek. Az osztrák médiapolitikában a Médiatörvény 2001-es megalkotásáig nem létezett olyan jogszabály, amely a kisebbségi anyanyelvű műsorszolgáltatás90


ra vonatkozott volna (Kogoj 1968). A legújabb törvény értelmében a hat autochton népcsoport nyelvén köteles a közszolgálati televízió „méltányos mennyiségben” műsort sugározni. Kár, hogy a törvény nem fejti ki, mit ért „méltányos mennyiségű” műsoridőn. Az állam kisebbségpolitikájára a már említett módon jellemző, hogy a médiaszabályozás területén nem vállal felelősséget, mert ugyan ratifikálta a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját 1992-ben, de a Tömegtájékoztatási eszközök című 11. cikkelyből egyetlen paragrafust sem választott. Jelenleg ORF burgenlandi stúdiójában készülnek kisebbségi műsorok. 8. Összegző gondolatok Napjainkban az ausztriai kisebbségek nyelvi jogi helyzete akár ideális is lehetne. Az 1989-es magyarországi rendszerváltásnak, a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok felélénkülésének és Magyarország EUtagságának köszönhetően a magyar nyelv presztízse megnövekedett Burgenlandban, s ez a tendencia nyomon követhető a magyar nyelvet iskolai keretek között tanulók létszámának növekedésében, de a felnőttek körében népszerű délutáni nyelvtanfolyamok népszerűségében is. A tanulók összetételének vizsgálatakor látjuk, hogy a magyar nyelv iránti érdeklődés elsősorban a többségi társadalom, s nem a magyar népcsoport körében növekedett meg (Balikó, 2002).

91


Azt is tapasztaljuk, hogy hiába a törvény által biztosított jogi keret, ha a népcsoport a számára legelőnyösebb oktatási formát – miszerint egynyelvű magyar osztályokban heti hat órában tanulhatná az államnyelvet – nem használjk ki, mert nem akarván a nagyszülők hibájába esni, a szülők attól félnek, hogy ebben a keretben a boldogulásához szükséges államnyelvet a gyerek nem fogja tudni magas kompetenciával elsajátítani. A nyelvek fennmaradása Európa kulturális örökségének záloga. A fentiek ismeretében elmondhatjuk, hogy a példaértékű vagy legalább is ideálisnak mondható jogi lehetőségek sem jelentenek önmagukban garanciát kisebbségi helyzetben az anyanyelv megtartására, ha ezek a törvények az utolsó pillanatban születnek, s maga a kisebbség nem tud, vagy a felsorolt okoknál fogva nem akar velük élni. A nyelvi jogok területén az államnak nem csak elismerő feladata van, felelősséget is kell vállalnia a kisebbségi nyelvi jogok védelmében és végrehajtásában. Egy globális, multikulturális világban a nyelvi jogoknak nagyon fontos szerepük van, a nyelv ügye nem lehet veszélyes téma (vö. Trócsányi 2006: 7.). A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek nyelve veszélyeztetett helyzetben van. A nyelvvisszaszorulásnak, a nyelvcserefolyamat felgyorsulásának, a másodnyelvi iskoláztatás terjedésének okát abban találjuk, hogy a magyar nyelv nyelvhasználati színtereket veszít: kiszorul a politikából, a közéletből, a közigazgatásból. (vö. É. Kiss, 2004: 154.) Azáltal, hogy a magyar 92


mint kisebbségi nyelv nem használható mindenhol, nincs meg az emberben a teljesség érzése a nyelvével kapcsolatban. Elfelejti, vagy nem is fogja megtanulni bizonyos szakterületek szókincsét, nem érti majd meg magyarul egy nyomtatvány kifejezéseit, s a következő lépcső az lesz, hogy a szülő nem érzi majd fontosnak, hogy átadja anyanyelvét gyermekének. Irodalom: Balikó, Ludwig 2002. Die Auswirkungen des Minderheitenschulgesetzes auf den Ungarischunterricht an den Pflichtschulen im Burgenland. (Kézirat) Baumgartner, Gerhard 2004. Minderheitenschutz versus Sprachunterricht – Zur Rolle der burgenländischen Minderheitenschulgesetze 1937 und 1994. In: Vielfalt. 10 Jahre Minderheitenschulgesetz für das Burgenland. Herausgeber: hkdc-Kroatisches Kulturund Dokumentationszentrum in Kooperation mit dem Landesschulrat für Burgenland. Rötzer-Druck, Eisenstadt. 2004: 51−56. Csire Márta – Seidler Andrea 2008. Hungarológia Ausztriában: oktatás és kutatás a bécsi egyetemen. THL 2008/1−2. Csiszár 2007. Gondolatok a burgenlandi őshonos és a migrációs eredetű bécsi magyar kisebbség anyanyelvi oktatásáról a jogi szabályozás és a gyakorlat tükrében. In: Iskolakultúra 2007/6−7. 93


É. Kiss Katalin 2004. Anyanyelvünk állapotáról. Budapest: Osiris Kiadó. Giles, Howard 1977. Language, ethnicity and intergroup relations. London: Academic Press. Klopčič, Vera (1994): Pravice manjšin v evropskih dokumentih. In: Vencelj, Peter–Klemenčič,Vladimir– Novak Lukanovič, Sonja uredili: Manjšine v prostoru Alpe–Jadran. Ljubljana. 105–110. Kogoj, Cornelia 1998. Minderheiten und medien in Österreich – Beschreibung eines Kommunikativen Miβverhältnisses. Gesamtes Grundsatzreferat, Initiative Minderheiten Koleszár Ildikó 2005. Határon innen-határon túl Tanévkezdés a Bécsi Magyar Iskolában. Bécsi Napló szeptember−október 2p. Lanstyák István 2002. A magyar nyelv határon túli változatai – babonák és közhelyek. In: Lanstyák István – Szabómihály Gizella szerk. Magyar Nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 200−211. Mühlgaszner, Edith 2004. Bildungschance Mehrsprachigkeit. In: Vielfalt. 10 Jahre Minderheitenschulgesetz für das Burgenland. Herausgeber: hkdc-Kroatisches Kulturund Dokumentationszentrum in Kooperation mit dem Landesschulrat für Burgenland. Rötzer-Druck, Eisenstadt. 110−116. Szoták Szilvia 2003. Lokális identitásvizsgálat és interetnikus kapcsolatelemzés a burgenlandi Felsőpu94


lyán In: Bakó Boglárka szerk. 2003. Lokális világok. Stratégiai Kutatások sorozat MTA Társadalomkutató Központ: Budapest, 259-283. Szoták Szilvia 2009a. A magyar nyelv helyzete Ausztriában. In: Korunk 2009/2: 21–27. Szoták Szilvia 2009b. Törvényes garanciák és gyakorlat a horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyarság életében. In: Magyar Tudomány 2009/11. 1321– 1329. Trócsányi László 2006. Az anyanyelvhasználathoz való jog a nemzetközi alkotmányokban. Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny. IV/ 2: 7–1.

95


II. DÍJAK, KÖSZÖNTŐK 96


97


Láncz Irén Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobra előtt Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Október 12-én volt Szarvas Gábor halálának évfordulója. Most itt állunk mellszobra előtt és rá emlékezünk, az első magyar nyelvművelőre, a magyar nyelvművelés fontos időszakának nagy alakjára, vezéregyéniségére. Szarvas Gábor klasszika-filológus volt és gimnáziumi tanár, előbb Baján, majd Pesten tanított görögöt és latin nyelvet, de egy életen át nyelvük érdekében tevékenykedett. 98


A 19. század szellemi életének nagyságai, írók, költők és a magyar nyelvről gondolkodók felismerték, hogy nyelvünk életében változtatásokra van szükség, mert egyrészt a latin és a német nyelv hatására nyelvünktől idegen szerkezetek terjedtek el, másrészt, mert a nyelvújítók sok olyan szót is alkottak, melynek nem volt mintája nyelvünk történetében. A hibás szerkezetek és szavak ellen mozgalom szerveződött, melynek élére Szarvas Gábor állt. E nyelvművelő mozgalom – mint tudjuk – kedvezően hatott nyelvünk életére. Szarvas Gábor következetes és szigorú volt, amikor nyelvünk tisztaságát védte. S bár több nyelvi jelenség megítélésében tévedett, csak szigorú fellépéssel lehetett visszanyerni a magyaros szerkesztés rangját és visszaszorítani a nyelvújítás önkényesen alkotott szavait. Nagy érdeme, hogy helyreállította az anyanyelvi felelősségtudatot, hogy közüggyé tette a nyelvünkkel való törődést. Tudományos munkássága során nyelvünknek több jelenségével foglalkozott. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk azt, hogy tisztázta a szláv jövevényszavak kérdését, és azt is, amit a történeti nyelvészet terén alkotott. Az igeidőkről szóló monográfiája minta lehet az utókor számára, a Nyelvtörténeti Szótár ma is fontos forrása a nyelvtörténeti kutatásoknak, csakúgy, mint a Nyelvemléktár kötetei, melyek szerkesztésében ő is részt vállalt. Azt is érdemei között említjük, hogy szorgalmazta a nyelvjárási gyűjtéseket (ő is járt gyűjtőúton, a szlavóniai nyelvjárással foglalkozott), és külön 99


feladatként határozta meg a magyar nyelv sajátságainak leírását. Ezeket a kutatásokat nyelvünk javításának szolgálatába állította. A Magyar Nyelvőrben megjelent adatközlések számunkra is fontosak, de nem azért, mint a 19. század utolsó harmadában, hanem mert szellemi értékeinket őrzik. Szarvas Gábor a folyóirat szerkesztőjeként teret adott például a néprajzi gyűjtéseknek. A mintegy félszáz mesterség szóanyagának jó része veszett volna a feledés homályába, ha nem közli őket. A különböző műfajok köréből gyűjtött népköltészeti alkotások is helyet kaptak azokban a folyóiratszámokban, melyeket Szarvas Gábor szerkesztett. Sok mindent köszönhetünk tehát Ada nagy tudósának, s bár ma a korszerű nyelvszemlélethez igazodva nem akarunk beavatkozni nyelvünk életébe, megtanulhatjuk tőle, hogy ügyelnünk kell arra, hogy nyelvhasználatunk igényes legyen, megtanulhatjuk tőle, hogy mindannyiunknak, akik magyarul beszélünk, felelőseknek kell lennünk nyelvünk iránt. Nem mindegy, hogy miként szólalunk meg különböző helyzetekben, miként írunk, különösen akkor, ha szövegünk sokakhoz eljut. Figyeljük csak meg, mintha lenne hasonlóság napjaink és Szarvas Gábor korának nyelve és nyelvhasználata között. Mi is sokszor nemtetszésünknek adunk hangot, ha írott és beszélt nyelvi szövegekbe nem illő szavakat és szerkezeteket fedezünk fel. Mert korunk és vidékünk nyelvében is vannak olyan szavak, melyeket sokan kifogásolnak. Mi legyen velük? Szervezzünk mozgalmat ellenük, mint a 19 században? Ne tegyük! Legyünk 100


tisztában azzal, hogy vannak olyan szituációk, melyekben jól megférnek, viszont ha van magyar megfelelőjük, és a beszédhelyzet megköveteli, kerüljük őket. Mert mást nem tehetünk. Valahogy úgy vagyunk velük, mint Szarvas Gábor ellentáborának képviselői. Szabadon idézve: Bevettük, használjuk, kegyelem nekik. Csak nem mindegy, mikor és hol használjuk őket. A pótolhatóság vagy pótolhatatlanság kérdése tehát ma is felmerül. Szarvas Gábort méltatva hangsúlyoznunk kell, hogy példa lehet számunkra emberi tartása: mindvégig kitartott meggyőződése mellett, és ami mellett elkötelezte magát, kitartóan küzdött. „Nyelvünket ne bántsátok, azt nem hagyjuk!” – ismételték többször Szarvas Gáborék. Jegyezzük meg ezt a mondatot! Számunkra is fontos mondat!

101


Molnár Csikós László Nyelvi jogok régen és ma Kiállításunk általános részében azt a folyamatot szeretnénk bemutatni, ahogyan a törvényhozás a jogszokások szentesítésétől eljutott a tételes, előíró jogszabályokig, illetve ahogyan az emberi jogoknak egyik fontos tételeként a nyelvi jogok is többé-kevésbé önálló törvényhozási területként különültek el. A legrégibb törvénykönyv voltaképpen kőoszlop. Hammurabi törvénykönyvéről van szó. Ennek szövege egy 2,25 m magas, fönt 1,65, lent 1,90 m kerületű legömbölyített diorit kőre van vésve. Aránylag igen kevés jogügyi reformot tartalmaz, hanem legnagyobb részben a már meglevő jogszokásokat szentesíti. Nem a szó mai értelmében vett törvényekről van szó, inkább ítéletekről és didaktikus szövegekről. Régen a tételes jogot nem ismerték, inkább oktató szöveget adtak az írnokok, a tisztviselők, a bírák számára. 102


A középkori törvényhozásnak nem a jogalkotás volt a feladata, hanem a pillanatnyi szükségletek orvoslása. A magyar törvénytárat az a politikai és erkölcsi útmutatás nyitja meg, melyet Szent István király Intelmei néven ismer a magyar történettudomány. Ebben már találunk nyelvre való utalást. «Lám, gyönge és töredékeny az egynyelvű és erkölcsű ország. Hagyom azért, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznak.» (István király intelmeiből) A Werbőczy-féle Hármasköny a törvények alkotásának két módját vázolta fel: a király összehívja a népet, és megkérdezi előterjesztett javaslatáról, vagy maga a nép terjeszt a király elé határozatokat, amelyek a király elfogadásával törvényekké válnak. A kezdeményezési jog tehát mind a királyt, mind az országgyűlést megillette. A kiállítás külön részében főleg a kétnyelvű helységnévtáblákkal és más nyilvános feliratokkal foglalkozunk. Emlékszem, hogy a hetvenes években arról cikkezett a hazai sajtó, hogy az ausztriai Karinthia tartományban a hatóság nem engedi a kétnyelvű helységnévtáblák használatát, miközben Vajdaságban alig néhány települést jelölt csupán kétnyelvű tábla, pedig a nemzetiségi összetételük alapján sokkal többre kiterjedhetett volna ez a gyakorlat. Azóta változott ugyan a helyzet, de még mindig akadnak olyan települések, amelyeknek a magyar neve még nem kerülhetett ki a névtáblára. A vajdasági magyar helységnevek hivatalos státusának rendezéséhez a közvetlen ösztönzést a 2002 febru103


árjában meghozott szövetségi kisebbségi törvény adta. Ennek 11. szakasza rendelkezik arról, hogy a földrajzi neveket, települések, terek, utcák nevét az ott élő kisebbségek nyelvén, hagyományaik és helyesírása szerint (is) ki kell írni. A vajdasági magyar helységnévrendezést az MNT bonyolította le 2003-ban és 2004-ben. Az MNT nyelvhasználati bizottsága 2003. július 31-ei, újvidéki ülésén véglegesítette javaslatait. Ezeket a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottsága elfogadta, a MNT közgyűlése azonban néhány esetben módosított rajtuk. Huszonnyolc olyan község van Vajdaság Autonóm Tartományban, amely a magyar nyelvet hivatalosnak elismeri, a hozzájuk tartozó 287 település közül 266-nak a magyar nevét is meghatározza az MNT. Néhány jelentősebb magyar lakosságú helység kimaradt ebből a helységnévrendezésből, mivel olyan községben vannak, amelyben a magyar nyelv nem hivatalos. 2004ben ezek is sorra kerültek. Ezzel megszületett a jogalapja annak, hogy olyan települések nevét is ki lehessen írni helységnévtáblán, amelyek korábban csak szerbül voltak feltüntetve. Például Szenttamásét vagy Törökkanizsáét. A kétnyelvű névtáblák elhelyezése nem mindig zökkenőmentes, olykor illetéktelenek lefestik, vagy összefirkálják az egyik névalakot. Szóvá kell tennünk a Milošević-rendszernek azt a gyakorlatát, hogy ugyanazt a nevet szerbül kétszer is kiírták, azzal az ürüggyel, hogy a szerb nyelvnek kétféle írásmódjához igazodnak, ezzel azonban a nemzetiségi 104


név a harmadik helyre, tehát háttérbe szorult. Olyan táblák is vannak, amelyek kétnyelvűnek látszanak, pedig csak a cirill betűs és a letin betűs névváltozatot tartalmazzák, nemzetiségi név nincs is rajtuk. A Kárpát-medence más vidékein is akadnak problémák a kétnyelvű helységnévtáblákkal. Például nacionalista szervezetek tagjai matricával leragasztják a magyar helységnév egy részét, másutt festékszóróval olvashatatlanná teszik stb. Olyan helységnévtábla is akad, amelyen a magyar név rovásírással is ki van írva, ezt is szélsőséges megoldásnak lehet tekinteni. Nemcsak a kétnyelvű helységnévtáblákért folyik a harc, hanem más feliratokért is küzdenek a kisebbségi magyarok a Kárpát-medencében. Az erdélyi Nagyváradon úgy kapták vissza magyar nevüket a város egyes utcái, hogy önkéntesek a falra írták ki őket. A Körös utca, a Kapucinus utca, a Zöldfa utca, a Szent László tér elnevezés nem a helyi tanács által kihelyezett utcanév-táblákon jelent meg, hanem fekete festékszóróval titokban az épületek falára rótt feliratok formájában. Több szlovákiai városban is, előbb Somorján majd Dunaszerdahelyen és Komáromban is öntapadós matricák kerültek a kirakatokra. Ezek a magyar nyelvű feliratok meglétét hiányolják. A matricák felragasztása egyértelműen rongálásnak minősül, de a feliratok jogos igényt tükröznek. A kereskedőre nézve van egy buktató a dologban. Ha ugyanis a “rongálás” miatt feljelentést tesz a rendőrségen, vagy ez ügyben arcát vállalva nyi105


latkozik a helyi médiának, abban a pillanatban megbélyegzetté válik, és valószínűleg csökkenni fog a forgalma, hiszen esetleges vásárlói ellen cselekszik. A magyar nyelvű tájékoztató kaputábla még a Székelyföldön is ritka. A közelmúltig mindenhol románul volt olvasható az, hogy Parkolni tilos, Harapós kutya stb.. Ezt helyezik ki a lakók, mert nem lehet kétnyelvű táblákat beszerezni. Sepsiszentgyörgy nyelvi tájképének egységesítése céljából nemrégiben 1200 magyar és román kétnyelvű kaputábla kerül kiosztásra a városban a magánházak lakói számára. Az Erdélyi Magyar Ifjak önkéntesei minden utcát bejártak, tájékoztató levelet tettek a postaládákba, majd pár napra rá bekopognak a lakókhoz, és megajándékozzák őket a táblákkal. A kiállítást Viszmeg Adriána könyvtárossal együtt készítettük. Kérem, tekintsék meg!

106


A nyelvészeti pályázat eredményei 2011-ben A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület által meghirdetett nyelvművelő pályázatra beérkezett munkák közül a dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, Csincsik Rózsa középiskolai magyartanár és dr. Hódi Éva, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke összetételű zsűri 2011. szeptember 6-án az adai könyvtárban megtartott ülésén az alábbi munkákat díjazta: I. kategória, általános iskolások részére: Hol és hogyan használom az anyanyelvemet 1. díj: Korsós Karolina, Palics, Miroslav Antić Általános Iskola 2. díj: Remete Dávid, 24420, Magyarkanizsa, J. J. Zmaj Általános Iskola, Iskola tér 1. 3. díj: Biacsi Nikolett, Magyarcsernye, Petőfi Sándor Általános Iskola

107


II.

kategória, középiskolások részére: Milyen körülmények között használhatom anyanyelvemet?

1.

dij: Gyurik Attila, Újvidék, Svetozar Marković Gimnázium Korsós Brigitta, Szabadka, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium Puskás Valentin, Temerin, Április 7-e Egészségügyi Iskola és Resócki Dianna, Ada, Műszaki Iskola

2. 3.

III.

kategória, felnőttek részére: Nyelvhasználati jogok és lehetőségek Szerbiában

3. díj: Kordován Krisztina, 24400 Zenta, Berta István u. 58.

108


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének győztesei A zsűri tagjai: – Dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár – Mgr. Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója – Raffai Ágnes, színművész – Péter Krisztina, magyartanár 1. díj. Varga Natália – vándorserleg – a SZGNYN könyvcsomagja Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta Felkészítő tanár: Radócki Dukai Virág 2. díj. Katona Gábor – a SZGNYN könyvcsomagja Gimnázium, Zenta Felkészítő tanár: Mészáros Krisztina 3. díj. Kovács Tamás – a SZGNYN könyvcsomagja Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka Felkészítő tanár: Tóth Ágota

109


Különdíjak: Szombati Dorottya – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíja Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka. Felkészítő tanár: Tóth Ágota Varga Valentin -- a Szarvas Gábor Könyvtár különdíja Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola, Csóka Felkészítő tanár: Erdélyi Ilona

Túrú Gyöngyi – Dr. Hódi Sándor különdíja: Ki kicsoda lexikon 2010. Műszaki Iskola, Ada Felkészítő tanár: Csincsik Rózsa

110


Dicséretben részesült: Bencsik Richárd Ivan Šarić Műszaki Iskola, Szabadka Felkészítő tanár: Szabó Cibolya Teréz

A 7. osztályosok játékos nyelvi vetélkedőjének díjazottjai A zsűri tagjai: – Csincsik Rózsa magyartanár – Szabó Szabados Ilona, magyartanár – Lakatos Éva magyartanár Játékvezetők: Dr. Molnár Csikós László, egyetemi tanár Kormányos Katona Gyöngyi, magyartanár 1. díj Tápai Ramóna – könyvcsomag, Petőfi Sándor Általános Iskola, Újvidék Felkészítő tanár: Rokvity Erzsébet 111


2. díj Kovács Franciska – könyvcsomag, Sever Đurkić Általános Iskola, Óbecse Felkészítő tanár: Zapletán Erika 3. díj Farkas B. Tímea – könyvcsomag, Október 18. Általános Iskola, Zentagunaras Felkészítő tanár: Üveges Gizella Különdíjak: Endrődi Flóra Viktória – SzGNyE különdíja Általános Iskola, Akasztó Felkészítő tanár: Pál Jánosné Tuvić Blanka SzG Könyvtár különdíja Csáki Lajos Általános Iskola, Topolya Felkészítő tanár: Nagy Majlát Ágota Dicséretben részesültek: Fehér Nikolette Petőfi Sándor Általános Iskola, Óbecse Felkészítő tanár: Szűcs Budai Engelbert Müller Noémi 112


Novak Radonić István Általános Iskola, Mohol Felkészítő tanár: Vámos Andrea Surányi Elizabett Tömörkény István Általános Iskola, Tornyos Felkészítő tanár: Nothof Török Emese Kiss Gergely Ivo Andrić Általános Iskola, Tiszakálmánfalva Felkészítő tanár: Répás Zsuzsanna Samu Ágnes Miroslav Antić Általános Iskola, Palics Felkészítő tanár: Kuktin Erzsébet Molnár Kinga Petőfi Sándor Általános Iskola, Óbecse Felkészítő tanár: Szűcs Budai Engelbert Horváth Barbara Miroslav Antić Általános Iskola, Palics Felkészítő tanár: Kuktin Erzsébet Mándity Tíara Október 18. Általános Iskola, Zentagunaras Felkészítő tanár: Üveges Gizella Šević Ivan Cseh Károly Általános Iskola, Ada Felkészítő tanár: Máriás Valéria Kovács Némedi Ines Csáki Lajos Általános Iskola, Topolya Felkészítő tanár: Nagy Majlát Ágota

113


A IV. osztályosok játékos nyelvi vetélkedőjének díjazottjai A zsűri tagjai: 1. Lőrincz Natália 2. Rokvity Erzsébet 3. Pál Jánosné Játékvezető: Szűcs Budai Engelbert 1. díj – Széchenyi Emília – könyvcsomag Iskola: Novak Radonić Általános Iskola, Mohol Osztálytanító: Rúzsa Viktória 2. díj – Rácz Szabó Enikő – könyvcsomag 114


Iskola: Cseh Károly Általános Iskola, Ada Osztálytanító: Barna Helga 3. díj – Múzslai Anikó – könyvcsomag Iskola: Cseh Károly Általános Iskola, Ada Osztálytanító: Bajusz Rózsa Dicséretben részesül: Szűgyi Martin – könyvcsomag Iskola: Cseh Károly Általános Iskola, Ada Osztálytanító: Moldvai Teréz Csaszli Hilda – könyvcsomag Iskola: Novak Radonić Általános Iskola, Mohol Osztálytanító: Rúzsa Viktória

115


III. FÜGGELÉK 116


117


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének kötelező szövege A modern életvitel túlterheli az agyat Az elektronikus levelek, az internet, a televízió és az egyéb médiumok naponta százezernél is több, azaz másodpercenként 23 szóval bombázzák az emberi agyat – állítják a kutatók. A kutatást végző San Diegó-i Egyetem szerint az elmét túltöltő információknak még agykárosító hatásuk is lehet. Ezt azzal magyarázzák, hogy a túlfeszített információfeldolgozás a koncentrációképesség rövidülésével jár. Az eredményből egyértelműen látszik, hogyan rövidül az összpontosítás ideje, és ez valószínűleg nem tesz jót a mélyebb gondolatoknak. Eszerint az emberi történelemben még sohasem kellett az agynak annyi információt feldolgoznia, mint napjainkban. A számító118


gépek megszállottjait és az okostelefonokhoz nőtt felhasználókat annyi felületes információ éri, amellyel a gondolkodás mélységét és az érzéseket veszélyeztetik. A tanulmány szerint az átlagos napi információmennyiség 34 gigabájt adatmennyiségnek felel meg, és ezzel egy hét alatt még egy átlagos laptopot is túl lehet terhelni. Szakértők szerint az információ-túlterhelés az agyat arra serkenti, hogy újabb módon fejlődjön tovább.

A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének résztvevői 1. Szombati Dorottya – Szabadka, Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium (felkészítő tanár: Tóth Ágota) 2. Kovács Tamás – Szabadka, Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium (felkészítő tanár: Tóth Ágota) 3. Szöllősi Imre – Zenta, Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola (felkészítő tanár: Mészáros Márta) 4. Péter Laura – Temerin, Lukijan Mušicki Középiskola (felkészítő tanár: Kantár Faragó Szilvia) 5. Kiss Izolda – Temerin, Lukijan Mušicki Középiskola (felkészítő tanár: Kantár Faragó Szilvia) 6. Ficze Árpád – Szabadka, Egészségügyi Középiskola (felkészítő tanár: Varga Attila) 7. Hovanyec Judit – Szabadka, Egészségügyi Középiskola (felkészítő tanár: Varga Attila) 119


8. Bencsik Richárd – Szabadka, Ivan Šarić Műszaki Iskola (felkészítő tanár: Szabó Cibolya Teréz) 9. Nagy Margaréta – Szabadka, Ivan Šarić Műszaki Iskola (felkészítő tanár: Szabó Cibolya Teréz) 10. Katona Gábor – Zenta, Gimnázium (felkészítő tanár: Mészáros Krisztina) 11. Gulyás Márta – Zenta, Gimnázium (felkészítő tanár: Nagy Abonyi Árpád) 12. Gyuráki László – Újvidék, Svetozar Marković Gimnázium (felkészítő tanár: Kovács Smit Edit) 13. Francia Krisztina – Újvidék, Svetozar Marković Gimnázium (felkészítő tanár: Kovács Smit Edit) 14. Papdi Enikő – Magyarkanizsa, Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont (felkészítő tanár: Szvincsák Sarolta) 15. Szabó Szanella – Magyarkanizsa, Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont (felkészítő tanár: Szvincsák Sarolta) 16. Bodó Sarolta – Szabadka, Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola (felkészítő tanár: Pintér Molnár Edit) 17. Budánovity Szintia – Szabadka, Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola (felkészítő tanár: Pintér Molnár Edit) 18. Lengyel Klementina – Szabadka, Zeneiskola (felkészítő tanár: Varga Attila) 19. Brindza Beatrix – Szabadka, Zeneiskola (felkészítő tanár: Varga Attila) 120


20. Horvát Ákos – Zenta, Egészségügyi Középiskola (felkészítő tanár: Bíró Albert Erzsébet) 21. Almási Szintia – Zenta, Egészségügyi Középiskola (felkészítő tanár: Bíró Albert Erzsébet) 22. Szemerédi Kornél – Csóka, Vegyészeti és Élelmiszeripari Középiskola (felkészítő tanár: Erdélyi Ilona) 23. Varga Valentin – Csóka, Vegyészeti és Élelmiszeripari Középiskola (felkészítő tanár: Erdélyi Ilona) 24. Bartuc Bettina – Ada, Műszaki Iskola (felkészítő tanár: Csincsik Rózsa) 25. Túrú Gyöngyi – Ada, Műszaki Iskola (felkészítő tanár: Csincsik Rózsa) 26. Sebők Kornélia – Ada, Vadvirág Hagyományápoló Kör (felkészítő tanár: Csincsik Rózsa) 27. Csuvik Viktor – Ada, Ifix Ifjúsági Szervezet (felkészítő tanár: Lajkó Sára) 28. Varga Natália – Zenta, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium (felkészítő tanár: Radócki Dukai Virág) 29. Mátéffy Orsolya – Zenta, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium (felkészítő tanár: Katona Edit)

121


A nyelvi vetélkedő feladatlapja (megoldásokkal) 1. Mi lesz belőle, ha nagy lesz? csemete csikó fióka gida kölyök poronty

fa ló madár kecske v. őz kutya, macska v. oroszlán béka v. hal

2. Mi a női megfelelőjük az alábbi férfineveknek? András

Andrea

Ferenc Gábor Győző István János Péter

Franciska Gabriella Viktória Stefánia Johanna Petra 122


Sándor

Alexandra

3. Hozz létre értelmes szót a szóhatárok eltörlésével! Például: felvigyázó helyet foglalt> őr + ült> őrült

az a szúrófegyver

amatőr

hím állat félrevezet

kancsal

mesterséges katasztrófa

művész

mindenki ment

mindjárt

téli sporteszköz fekhelye

szánalom

tüskés állat félelmetes hangot ad

sündörög

4. Melyik színnév illik a következő főnevekhez?

arany bálna begy galamb korom hattyú

sárga kék vörös szürke fekete fehér

5. Nevezd meg annak a szinonimasornak két tagját, amelybe az egyívású melléknév tartozik! 123


----------------------------------------------------------Pl. egykorú, egyidős, kortárs, korabeli (2x2 pont) 6. Mely szavak nem illenek a többi közé?

korhol, fedd, dörgöl, szid, szapul, kioktat, pirít, megró (dörgöl, pirít 2x2 pont) 7. Mi a közös utótagjuk az alábbi szavaknak? anya-, emlék-, panasz-, vendég-, zseb árnyék-, iskola-, karos-, szó-, törvénycsillag-, kör-, példa-, szín-, tájbecsület-, fütty-, harang-, kulcs-, vég-

könyv szék kép szó

8. Oldjuk meg a szóegyenletet! A meghatározásokat összeadva új szóhoz jutunk. Például: színültig + szálat sodor = távbeszélő készülék (tele + fon = telefon). fejfedő + foglalkozás = szerszám

kalapács

ital + ételízesítő = zöldségféle

borsó

juh hímje + nagy víztömeg = kézi szállítóeszköz kopasz + állóvíz = tok ülőhely + paripa = járófelület

kosár

124

tartó padló


9. Mondjuk helyesen! Ég a körme alatt a munka. Előre iszik az oroszlán bőrére. Hátrább az agyarakkal! Jobb ma egy veréb, mint holnap egy fácán. Kutyából nem lesz kolbász. Nagy fába vágta a baltáját.

a keze alatt a medve bőrére az agarakkal! túzok szalonna fejszéjét

10. Melyik szót írjuk kötőjellel az alábbiak közül? ákombákom, csigabiga, icipici, izegmozog, fidresfodros, hercehurca, hipphopp, limlom, tarkabarka, mendemonda, ripszropsz, terefere, ugrabugrál Helyesen: izeg-mozog, fidres-fodros, hipp-hopp, ripsz-ropsz (4 x 1 pont) Összeállította: Dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár

125


Játékos nyelvi feladatok az általános iskola 4. osztályos tanulói számára Bemelegítő feladat Tegyél a szó elé egy magán- vagy mássalhangzót, s megkapod a legmegfelelőbb rímpárt! Pl. kos – Ákos; őr – szőr… 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

orom – korom öröm –köröm eper – teper ács – rács kos – okos álma – pálma árva – lárva elme – kelme álca – pálca, tálca 126


10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

ér – kér, mér szül – őszül ég – vég, rég, még óhaj – sóhaj áll – váll ág – vág íz – tíz alap – kalap kár – akár ég – vég, még bál – abál kar – akar haj – óhaj író – síró ír – hír út – kút tök – ütök Anna – kanna haj – óhaj

I. Betűrendbe sorolás: Ábécérendbe állítás esetén melyik szó áll előbb? Határozd meg, melyik szót illeti meg az első hely! 1. Bálint vagy Balázs 2. Andor vagy Andrea 3. Kóbor vagy Kovács 4. Judit vagy Júlia 5. Irán vagy Irak 6. Tamás vagy Tamara 127


7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

cukor vagy csata Dalma vagy Dália kaszinó vagy kassza Benedek vagy Béni óra vagy orr mítosz vagy mitológia Tamás vagy támad zene vagy Zénó lila vagy Lilla deres vagy Dénes szép vagy szeplő felhő vagy felső

II. Toldd meg… ! Told meg a szavak belsejét egy betűvel, hogy újabb értelmes szót kapj! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Édes  x = érdes méreg  x = mérleg veszt  x = veszít sztár  x = szótár koca  x = kocka seb  x = zseb bogár  x = bognár sír  x = zsír perc  x = perec fóka  x = fióka havas  x = hamvas sereg  x = serleg szerényen  x = szekrényen 128


14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

tejes  x = teljes itat  x = iktat kacsó  x = kancsó bika  x = birka boros  x = bokros láma  x = lárma órás  x = óriás kerek  x = kertek kém  x = krém

III. Vétkes szavak A következő szólásokban, közmondásokban egyegy szó „kibicsaklott”. A te feladatod: nyomozd ki a szólásba furakodott idegen szót, aztán leld meg az eredeti kifejezést. Bemutató példánk: „Egy cipőben lovagolunk”. Helyesen: „Egy cipőben járunk”. Eredményes „nyomozást”, ha úgy tetszik, hajtóvadászatot az alábbi 15 szólás „vétkes” szavainak megleléséhez! 1. Egy szőnyegen árulnak – gyékényen 2. Nem fűlik hozzá a szeme – foga 3. Száz mondatnak is egy a vége – szónak 4. Zöld galyra vergődik – ágra 5. Régóta a gyomrában van – begyében 6. Keserű, mint az ecet – epe 129


7. Éhes disznó tökkel álmodik – makkal 8. Állához veri a garast – fogához 9. Rossz szenet tett a tűzre – fát 10. Nem enged a huszonegyből – negyvennyolcból 11. Se feje, se farka – füle 12. Az egekig szid valakit – dícsér, magasztal 13. Két darálóban őrlődnek – malomban 14. Köti az ebet az oszlophoz – karóhoz 15. Megette a tésztája javát – kenyere 16. Szebb a páva, mint a fácán – pulyka 17. Vak tyúk is talál fészket – szemet 18. Okosabb enged, butább szened – szamár

IV. Elölről – hátulról Számos olyan szavunk van, amely elölről, hátulról is olvasható, azonban más-más jelentéstartalmú kifejezést kapunk eredményül. Pl.: elölről végtag – hátulról mulatság. Megoldás: láb – bál. Ilyen jellegű feladatok következnek. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

háziállat – rombol, pusztít: lúd, dúl festmény – kenyeret süt: kép, pék vízinövény – nemzetnév: nád, dán bútor – befejezett: szék, kész szúrófegyver – vörös: tőr, rőt ruhaanyagot készít – évszak: sző, ősz kiálló vaddisznófog – himlő helye: agyar, ragya mozgatószerv – filmszínház: izom, mozi 130


9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.

háziállat – állatlakhely: ló, ól Mária becézve – lendület, sebesség: Mari, iram mogorva, zord – épületmaradványok: komor, romok valakinek vagy valaminek a megnevezésére szolgáló kifejezés – öreg, aggastyán: név, vén nyelvcsalád (a szerb is ide tartozik) – elhagysz valakit vagy mássá változol: szláv, válsz a száj része – étel diáknyelven: ajak, kaja edény – néz: tál, lát sivatagi állat – mókus: teve, evet rengeteg – hímállat: sok, kos végtag – táncmulatság: láb, bál égtáj – földparcella: kelet, telek mocsár – férfinév: láp, Pál kotor – csúnya: túr, rút fém – maró anyag : vas, sav a jármű ezen gurul – kívánok, óhajtok valamit: kerék, kérek adagol – szörny: mér, rém ruhát tisztít – vadon termő, szívós anyagú cserje: mos, som közterület – mező: tér, rét mogorva, búvalbélelt – falmaradványok: komor, romok végpont – keskeny falap: cél, léc mocsár – miákolni, nyivákolni: ingovány, nyávogni létezik – folyadék: él, lé zöldségféle – ruhát kézzel készít: tök, köt lyuk a jégen – felébred régies kifejezéssel: lék, kél mese, történet – magyar város Heves megyében: rege, Eger bevetetlen földterület – ételféleség: ugar, ragu 131


35. kész vagyok megtenni – a vizet kiszedem belőle: merem, merem

V. Hajó vagy uszály? Képzeletbeli veszélyhelyzet esetén hajóra vagy uszályra telepítenéd a következő állatokat – írásmódjuk alapján? 1. pulyka 2. harkály 3. ölyv 4. varjú 5. héja 6. fürj 7. bagoly 8. gólya 9. karvaly 10. keselyű 11. fogoly 12. borjú 13. papagáj 14. lajhár 15. juh 16. selyemlepke 17. jaguár 132


18. juhászkutya 19. gödölye 20. coboly 21. tarajos gőte 22. jegesmedve 23. sirály 24. seregély 25. jávorszarvas 26. makimajom 27. moly 28. bivaly 29. jégmadár 30. jak 31. rája 32. bögöly 33. szajkó 34. kajmán 35. fajd

Hajó: varjú, héja, fürj, lajhár, juh, jaguár, juhászkutya, tarajos gőte, jegesmedve, jávorszarvas, makimajom, jégmadár, jak, rája, szajkó, kajmán, fajd. Uszály: pulyka, harkály, ölyv, bagoly, gólya, karvaly, keselyű, fogoly, selyemlepke, gödölye, coboly, sirály, seregély, moly, bivaly, bögöly.

133


VI. Állati hiány! Az alábbi szólások, közmondások kipontozott részeiről hiányoznak bizonyos állatok nevei. A te feladatod „csupán” az, hogy kipótold a hiányosságokat! 1. Iszik, mint a ……….. (gödény) 2. Jobb ma egy …………. , mint holnap egy ………… (veréb, túzok) 3. Álszik, mint a ………….. (mormota) 4. Lusta, mint a …………… (lajhár) 5. Sok ……… ………. győz (lúd, disznót) 6. A …… is úr a maga szemétdombján (kakas) 7. Egy ……… nem csinál nyarat (fecske) 8. Előre iszik a ………. bőrére (medve) 9. Sovány, mint az ……… (agár) 10. Alamuszi ……. nagyot ugrik (macska) 11. Éhes …….. makkal álmodik (disznó) 12. Miből lesz a tollas …. (egér) 13. Buta, mint a ……. (szamár) 14. Nagy a feje, búsuljon a …. (ló) 15. Fürge mint a ….. (gyík) 16. Annyit ér, mint kilenc gémnek egy ….. (keszeg) 17. Kerülgeti, mint …… a forró kását (macska) 18. Ha ló nincs, a …….. is jó (szamár) 19. Bizonytalan, mint a …… vacsorája (kutya) 20. …… mondja …….-nek, hogy nagyfejű (bagoly/verébnek) 21. Pislog, mint ……. a miskolci kocsonyában (béka) 22. …… bízta a káposztát (kecskére) 23. Örül, mint …… a farkának (majom) 134


24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.

Vörös, mint a főtt ….. (rák) Kiugratja a ….. bokorból (nyulat) Nem lehet előtte az ….. farkát elvágni (egér) Már csak a ….. toll hiányzik a fenekéből (páva) ……. melenget a mellén (kígyót) Nyeli, mint …… a nokedlit (kacsa) Ha ….., legyen kövér (lúd) ……verembe esett (farkas) Az ….. lyukba is bebújna (egér) Nyüszít, mint a fába szorult ….. (féreg) Ordít, mint a …… (sakál) Éhes, mint a …… (farkas) A vén farkast a …… is messziről kineveti (bárány)

VII. Röviden vagy hosszan? A magánhangzók rövidsége, illetve hosszúsága egyes szavakban gondolkodóba ejti az embert. Válogattunk egy csokorra valót – a szópárok közül az általad helyesnek vélt alakot húzd alá!

A) 1. 2. 3. 4.

i–í kimél – kímél kisérlet – kísérlet kiváncsi – kíváncsi pacsirta – pacsírta 135


5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

kisértet – kísértet bibic – bíbic itél – ítél szolid – szolíd hinár – hínár ítélet – ítélet szelid – szelíd szinház – színház igér – ígér sima – síma

B) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

u–ú utál – útál felborul – felborúl (a szék) búza – búza lámpabura – lámpabúra fujdogál – fújdogál bábu – bábú kulturális – kultúrális vadludak – vadlúdak gyujt – gyújt hugocskám – húgocskám zuzmara – zúzmara gunyos – gúnyos beborul – bebórul (az ég) galambduc – galambdúc

C) ü – ű 1. becsül – becsűl 2. hüsítő – hűsítő 136


3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

gyül – gyűl lenyügöz – lenyűgöz kitünő – kitűnő gyülekezet – gyűlekezet tüzijáték – tűzijáték megszünik – megszűnik fűz – füz tüzifa – tűzifa tünik – tűnik füzes – fűzes nekigyürkőzik – nekigyűrkőzik kihül – kihűl

VIII. Lemaradt az eleje Az alábbi mondások mindegyikének első szava ige – lenne! Igen, ige lenne, de lemaradt! Ezért mindegyik mondás elé egy igét kérünk, mégpedig mindegyik elé más-más igét! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

………….., mint a kefekötő (iszik) ………….., mint a borravaló (lemaradt) …………..., mint a fakutya (nevet) ………..…, mint a Bálám szamara (néz) ………….., mint a nyárfalevél (rezeg) ………….., mint a karikacsapás (megy) ………….., mint a tenyerét (ismeri) ………….., mint hal a vízben (él) …………..., mint szürke szamár a ködben (eltűnt) ……………, mint a rétes (nyúlik) 137


11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

……………, mint a bokrot (szidja) ……………, mint a fába szorult féreg (nyüszít) ……………, mint a sakál (ordít) ……………, mint a bunda (alszik) ……………., mint Marci Hevesen (él) ……………., mint a nyúl (lapít) ……………., mint a miatyánkot (tudja) ……………., mint kecske a kést (szereti)

IX. Titkosírás Az alábbiakban kimondhatatlan, kiolvashatatlan mondatok következnek. Azonban e titkosírásnak is megvan a kulcsa: minden betű az ábécében az őt követőt jelöli. Ismered a magyar ábécét? Ha igen, akkor az alábbi rébuszokban közmondásokra lelsz. 1. RNyJ KUCs CsHSMOSz GÖY (Sok lúd disznót győz) 2. ÁNyKNyMCs LTyJÁOK ÁNyKNyMCs SEK (Bolond lyukból bolond szél fúj) 3. MDzs SOKÍ SALy, MDzsLy ÉAÍ ÉDzsÍDzsLy. (Ne szólj szám, nem fáj fejem)

138


A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői 7. osztályosok 1. Šević Iván – Ada, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete (felkészítő tanár: Máriás Valéria) 2. Tóth Teodóra – Ada, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete (felkészítő tanár: Máriás Valéria) 

A nevek előtti sorszámok szerepeltek azonosítószámként a feladatlapokon!

139


3. Nagy Abonyi Luca – Zenta, Ált. Iskola November 11. Munkaegység (felkészítő tanár: Szabó Urbán Ibolya) 4. Fenyvesi Abigél – Zenta, Ált. Iskola November 11. Munkaegység (felkészítő tanár: Szabó Urbán Ibolya) 5. Mészáros Réka – Zenta, Emlékiskola (felkészítő tanár: Kormányos Katona Gyöngyi) 6. Nagy Abonyi Lúcia – Zenta, Emlékiskola (felkészítő tanár: Kormányos Katona Gyöngyi) 7. Toldi Teodóra – Felsőhegy, Csokonai V. M. Ált. Isk. (felkészítő tanár: Molnár Szilvia) 8. Mucsi Nikolett – Felsőhegy, Csokonai V. M. Ált. Isk. (felkészítő tanár: Molnár Szilvia) 9. Szabó Márta – Padé, Szervó Mihály Á. I. (felkészítő tanár: Nacsa Xénia) 10. Kovács Stefánia – Padé, Szervó Mihály Á. I. (felkészítő tanár: Nacsa Xénia) 11. Tuvić Blanka – Topolya, Csáki Lajos Á. I. (felkészítő tanár: Nagy Majlát Ágota) 12. Kovács Némedi Ines – Topolya, Csáki Lajos Á. I. (felkészítő tanár: Nagy Majlát Ágota) 13. Benedek Tünde – Mohol, Novak Radonić Á. I. (felkészítő tanár: Vámos Andrea) 14. Müller Noémi – Mohol, Novak Radonić Á. I. (felkészítő tanár: Vámos Andrea) 15. Tápai Ramóna – Újvidék, Petőfi Sándor Á. I. (felkészítő tanár: Rokvity Erzsébet) 16. Balog Dóra – Újvidék, Petőfi Sándor Á. I. (felkészítő tanár: Rokvity Erzsébet) 140


17. Endrődi Flóra Viktória – Akasztó, Általános Iskola (felkészítő tanár: Pál Jánosné) 18. Béleczki Ádám – Akasztó, Általános Iskola (önkorm. képviselő: Gyuris Ferenc) 19. Recsó Éva – Péterréve, Samu Mihály Á. I. (felkészítő tanár: Balassa Boglárka) 20. Vermes Réka – Péterréve, Samu Mihály Á. I. (felkészítő tanár: Balassa Boglárka) 21. Horvát Lenke – Óbecse, Sever Đurkić Á. I. (felkészítő tanár: Zapletán Erika) 22. Kovács Franciska – Óbecse, Sever Đurkić Á. I. (felkészítő tanár: Zapletán Erika) 23. Molnár Kinga – Óbecse, Petőfi Sándor Á. I. (felkészítő tanár Szűcs Budai Engelbert) 24. Fehér Nikolette – Óbecse, Petőfi Sándor Á. I. (felkészítő tanár Szűcs Budai Engelbert) 25. Kiss Gergely – Tiszakálmánfalva, Ivo Andrić Á. I. (felkészítő tanár: Répási Zsuzsanna) 26. Cseh Kinga – Szabadka, Majsai Úti Á. I. felkészítő (tanár: Nagy Éva) 27. Farkas Anett – Szabadka, Majsai Úti Á. I. (felkészítő tanár: Nagy Éva) 28. Berta Bernadett – Magyarcsernye, Petőfi Sándor Á. I. (felkészítő tanár: Lőrinc Natália) 29. Hoffmann Delilla – Magyarcsernye, Petőfi Sándor Á. I. (felkészítő tanár: Lőrinc Natália) 30. Surányi Elizabett – Tornyos, Tömörkény István Á. I. (felkészítő tanár: Nothof Török Emese) 141


31. Lality Alexandra – Tornyos, Tömörkény István Ált. Iskola (felkészítő tanár: Nothof Török Emese) 32. Ádám Krisztina – Temerin, Kókai Imre Ált. Iskola (felkészítő tanár: Sziveri Tóth Franciska) 33. Hoffmann Elina – Temerin, Kókai Imre Ált. Iskola Á (felkészítő tanár: Sziveri Tóth Franciska) 34. Mező Szabina – Temerin, Petar Kočić Ált. Iskola (felkészítő tanár: Vékás Éva) 35. Klinec Nikoletta – Temerin, Petar Kočić Ált. Iskola (felkészítő tanár: Vékás Éva) 36. Farkas B. Timea – Zentagunaras, Október 18. Ált. Iskola. (felkészítő tanár: Üveges Gizella) 37. Mándity Tiara – Zentagunaras, Október 18. Ált. Iskola (felkészítő tanár: Üveges Gizella) 38. Südi Gergő – Budapest, Gazdagrét-Csíkihegyek Ált. Iskola (felkészítő tanár: Davidovics Ágnes) 39. Verestóy Péter – Budapest, GazdagrétCsíkihegyek Ált. Iskola (felkészítő tanár: Serman Katalin) 40. Bozsóki Andor – Ada, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete (felkészítő tanár: Raffai Klára) 41. Onyecki Zsanett – Ada, Cseh Károly Ált. Iskola. II. sz. épülete (felkészítő tanár: Raffai Klára) 42. Horvát Barbara – Palics, Miroslav Antić Ált. Iskola (felkészítő tanár: Kuktin Erzsébet) 43. Samu Ágnes – Palics, Miroslav Antić Ált. Iskola (felkészítő tanár: Kuktin Erzsébet) 44. Juhász László – Budakalász, Kalászsuli Ált. Iskola (felkészítő tanár: Major Katalin) 142


45. Schlosser Ilona – Budakalász, Kalászsuli Ált. Iskola (felkészítő tanár: Major Katalin)

A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői IV. osztályosok 1. Nagy Viktor, Novak Radonić Ált. Iskola Mohol (osztálytanító: Szőke Katalin) 2. Denkovics Dorián, Novak Radonić Ált. Iskola Mohol (osztálytanító: Szőke Katalin) 3. Szécsényi Emília, Novak Radonić Ált. Iskola Mohol (osztálytanító: Rózsa Viktória) 4. Csasznyi Hilda, Novak Radonić Ált. Iskola Mohol (osztálytanító: Rózsa Viktória) 5. Rácz Szabó Enikő, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete Ada (osztálytanító: Barna Helga) 143


6. Hólé Dominik, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete Ada (osztálytanító: Barna Helga) 7. Kőrösi Kitti, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete Ada (osztálytanító: Barna Helga) 8. Tóth Ádám, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete Ada (osztálytanító: Barna Helga) 9. Klíma Döníz, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épü-lete Ada (osztálytanító: Bajúsz Rózsa) 10. Lajkó Réka, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete Ada (osztálytanító: Bajúsz Rózsa) 11. Muzslai Anikó, Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épülete Ada (osztálytanító: Bajúsz Rózsa) 12. Kádár Tamás, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete Ada (osztálytanító: Nagy Verona) 13. Kiss Viktor, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete Ada (osztálytanító: Nagy Verona) 14. Hodik Nikolett, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete Ada (osztálytanító: Moldvai Teréz) 15. Szűgyi Martin, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete Ada (osztálytanító: Moldvai Teréz) 16. Körtvélyesi Viktória, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete Ada (osztálytanító: Nagy Verona) 17. Csende Alexandar, Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épülete Ada (osztálytanító: Moldvai Teréz)

144


Szarvas Gábor szobrát megkoszorúzták     

Ada község önkormányzata nevében Világos Tibor alpolgármester és Gruber Ferenc a Községi Tanács tagja a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület nevében Szabó Szabados Ilona, Lakatos Éva és Csincsik Rózsa a Szarvas Gábor Könyvtár nevében dr. Hódi Éva, Ágoston Ibolya és Viszmeg Adriána a magyarországi nyelvészek nevében dr. Ortutay Katalin a Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Hódi Sándor és Várkonyi Zsolt 145


 

Budakalász testvértelepülés nevében Völgyes József igazgató és Szabó Anikó az Imre Samu Nyelvi Intézet nevében Szoták Szilvia.

A 2011. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok támogatói  Ada község Képviselő-testülete, Ada  Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság, Újvidék  Bethlen Gábor Alap, Budapest  I. Helyi Közösség, Ada  II. Helyi Közösség, Ada  Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, Ada  Szarvas Gábor Könyvtár, Ada  Hódi Sándor és Éva, Ada  Gruber Ferenc, Ada

146


IV. Sajtóvisszhang

147


148


Nyelvhasználati jogok és lehetőségek Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényei az idén a Nyelvhasználati jogok és lehetőségek témakörhöz illeszkedtek. A tavasszal meghirdetett nyelvi pályázat is ezzel volt összhangban: „Hol és hogyan használom anyanyelvemet?” (általános iskolás kategória), „Milyen körülmények között használom anyanyelvemet?” (középiskolás kategória), „Nyelvhasználati jogok és lehetőségek Szerbiában” (felnőtt kategória). A bíráló bizottság (dr. Molnár Csikós László, Hódi Éva, Csincsik Rózsa) a következő döntést hozta: A általános iskolások csoportjában a palicsi Korsós Karolina, a Miroslav Antić Általános Iskola hetedikes tanulója első díjat kapott, a magyarkanizsai Remete Dávid, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola ötödikes diákja máso149


dik lett, a magyarcsernyei Biacsi Nikolett, a Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos tanulója pedig a harmadik helyet szerezte meg. A középiskolások csoportjában Gyurik Attila, az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium másodikos tanulója emelkedett ki teljesítményével, második helyezést Korsós Brigitta, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium másodikos diákja ért el, a harmadik helyen pedig ketten osztoztak, nevezetesen Puskás Valentin, az újvidéki Április 7-e Egészségügyi Középiskola elsős tanulója és Resócki Dianna, az adai Műszaki Iskola harmadikos tanulója. A felnőtt kategóriában csupán harmadik díjat ítélt meg a bíráló bizottság, mégpedig a zentai Kordován Krisztinának.

150


Varga Natália

151


A beszédverseny díjazottai a zsűri elnökével Csütörtökön, október 13-án a tíz órakor kezdődő beszédversenyen 29 középiskolás diák tett tanúbizonyságot prózamondó képességeiről a dr. Molnár Csikós László, mr. Hajnal Jenő, Raffai Ágnes és Péter Krisztina összetételű bíráló bizottság előtt. A szabadon választott prózai szövegek elmondása után a második fordulóban A modern életvitel túlterheli az agyat című szöveget kellett tíz perces tanulmányozás után tolmácsolniuk a versenyzőknek. Az első helyet Varga Natália, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulója szerezte meg (tanára Radócki Dukai Virág), a második helyen Katona Gábor, a zentai Gimnázium diákja (Mészáros Krisztina tanítványa) végzett, a harmadik pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumba járó Kovács Tamás (Tóth Ágota tanítványa) lett. Az adai 152


könyvtár különdíját Szombathy Dorottya, a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium tanulója érdemelte ki (tanára Tóth Ágota). A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíjában a csókai Vegyészeti és Élelmiszeripari Középiskolába járó Varga Valentin részesült (tanára Erdélyi Ilona). Dr. Hódi Sándor különdíját az adai Műszaki Iskola diákja, Túrú Gyöngyi kapta (tanára Csincsik Rózsa). Ezenkívül a zsűri dicséretben részesítette Bencsik Richárdot, a szabadkai Ivan Šarić Műszaki Iskola tanulóját (tanára Szabó Cibolya Teréz). Az esti kísérőrendezvényen a budapesti Gerendás Péter előadóművész megzenésített verseket és dalokat adott elő.

Kormányos Katona Gyöngyi játékvezető a versenyzőkkel

153


Dr. Láncz Irén

154


Október 14-én, pénteken 10 órától a Cseh Károly Általános Iskolában, majd pedig 13 órától a színházteremben az általános iskolák hetedik osztályos tanulói számára rendezett játékos nyelvi vetélkedőre került sor. Összesen negyvenöt diák jött el a versenyre. Közülük harminckilenc vajdasági volt és hat magyarországi. A játékvezető szerepét egyrészt dr. Molnár Csikós László, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora, másrészt Kormányos Katona Gyöngyi, a zentai Emlékiskola magyartanára töltötte be. A bíráló bizottság feladatait Csincsik Rózsa, Lakatos Éva és Szabó Szabados Ilona látta el. A legjobbnak a következő tanulók bizonyultak: I. Tápai Ramóna, Újvidék, Petőfi Sándor Általános Iskola (tanára Rokvity Erzsébet), II. Kovács Franciska, Óbecse, Sever Đurkić Általános Iskola (tanára Zapletán Erika), III. Farkas B. Tímea, Zentagunaras, Október 18. Általános Iskola (tanára Üveges Gizella), IV. Endrődi Flóra Viktória, Akasztó, Általános Iskola (tanára Pál Jánosné), V. Tuvić Blanka, Topolya, Csáki Lajos Általános Iskola (tanára Nagy Majlát Ágota). VI. Fehér Nikolette, Óbecse, Petőfi Sándor Általános Iskola (tanára Szűcs Budai Engelbert). A játékos nyelvi vetélkedő írásbeli részével egyidejűleg, tíztől tizenegy óráig a község negyedik osztályos tanulói nyelvi játékban vettek részt. A játékot Szűcs Budai Engelbert magyartanár vezette, a zsűri szerepét pedig a felsősöket kísérő tanárok töltötték be. Esti kísérőrendezvényként Ibsennek Nóra című szín155


művét láthatta az adai közönség a szabadkai Népszínház társulatának előadásában.

Dr. Molnár Csikós László megnyitó beszéde a Nyelvi jogok régen és ma kiállításon Szombaton, október 15-én 9 órakor Szarvas Gábor mellszobrának megkoszorúzására került sor (ez alkalommal dr. Láncz Irén, az újvidéki Magyar Tanszék vezetője mondott beszédet). Fél tízkor a Nyelvi jogok régen és ma című kiállítást dr. Molnár Csikós László nyitotta meg. A kiállítás azt a folyamatot igyekszik bemutatni, ahogyan a törvényhozás a jogszokások szentesítésétől eljutott a tételes, előíró jogszabályokig, illetve ahogyan az emberi jogoknak egyik fontos tételeként a 156


nyelvi jogok is többé-kevésbé önálló törvényhozási területként különültek el. A látogatók a nyelvi jogok érvényesítésének különféle formáiba, helyszíneibe is betekintést nyerhetnek, különösen pedig a kétnyelvű helységnévtáblák és más nyilvános feliratok problematikájába.

A tudományos ülésszak közönsége A tíz órakor kezdődő tudományos ülésszakon az Ada Község Képviselő-testületének tanácstermében egybegyűlt vendégek és érdeklődők Konc Éva operaénekes fellépése után meghallgathatták Dr. Ortutay Katalinnak, Várkonyi Zsoltnak, Deli Andor magiszternek, dr. Pál Tibornak és dr. Szoták Szilviának az előadását. 157


Koncz Éva operaénekes

158


Dr. Ortutay Katalin Nyelv és hatalom összefüggései Franciaországban című előadásában azt fejtette ki, hogyan kerekedett a francia nyelv az ország többi nyelve fölé az évszázadok során, és hogyan tartja továbbra is pórázon őket azzal, hogy csupán regionálisnak ismeri el őket, nem pedig nemzetiséginek. Várkonyi Zsolt (aki ifj. dr. Korhecz Tamást helyettesítette) áttekintést adott a szerbiai nyelvi jogoknak az 1991 előtti években, az 1991 és 2002 közötti időszakban, valamint a 2002 utáni években való alakulásáról, azzal, hogy a végén külön kitért a Magyar Nemzeti Tanácsnak a nyelvi jogokkal kapcsolatos szerepére.

Várkonyi Zsolt

159


Mr. Deli Andor a nyelvhasználat lehetőségei és realitása között vont párhuzamot, elemezte a nyelvhasználati lehetőségek érvényesítésének nehézségeit, és részletes adatokkal alátámasztva szemléltette a magyar nyelv hivatalos használatának vajdasági helyzetét.

mr. Deli Andor Dr. Pál Tibor a dualizmus korának nyelvhasználatával foglalkozott, és kifejtette, hogy az 1868-as nemzetiségi törvény széleskörű nyelvi jogokat biztosított a nemzetiségieknek, de a politikai nemzet egységére törekedve a magyarok nem támogatták autonómia-törekvéseiket. Dr. Szoták Szilvia Egy nyelvvisszaszoruló helyzetben 160


lévő magyar közösség nyelvi jogai című előadásában részletesen ismertette az Ausztriában élő autochton és betelepült magyarok nyelvi helyzetének alakulását az utóbbi évtizedekben. Az előadások utáni vitában részt vett dr. Molnár Csikós László, dr. Szoták Szilvia, dr. Ortutay Katalin, Csonka Áron, Mr. Deli Andor és Várkonyi Zsolt. Panorama – Körkép, 2011. október. Dr. Molnár Csikós László (fényképezte Király János)

Magyar Szó, 2011. 10. 12.

161


162


Nyelvhasználat elméletben és gyakorlatban A hét végén Adán véget ért a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata Szombaton zárult Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata, amelynek utolsó napján a hagyományos koszorúzási ünnepség mellett a nyelvi jogokkal foglalkozó tematikus kiállítás-megnyitó és aktuálpolitikai kérdéseket is feszegető tudományos tanácskozás várta az érdeklődőket. A koszorúzási ünnepségen tartott köszöntőjében dr. Láncz Irén, az újvidéki Magyar Tanszék vezetője méltatta az adai születésű Szarvas Gábor nyelvészt és munkásságát: – Bár ma a korszerű nyelvszemlélethez igazodva nem akarunk beavatkozni nyelvünk életébe, megtanulhatjuk Szarvas Gábortól, ügyelnünk kell arra, hogy nyelvhasználatunk igényes legyen. Megtanulhatjuk tőle, hogy mindannyiunknak, kik magyarul beszélünk, felelőseknek kell lennünk nyelvünk iránt. Nem mindegy, hogyan szólalunk meg különböző helyzetekben, miként írunk, különösen akkor, ha szövegünk sokakhoz eljut – hangsúlyozta dr. Láncz Irén. Az ünnepi köszöntő után a vendégek megkoszorúzták Szarvas Gábor mellszobrát. Koszorút helyeztek el a nyelvész szobránál az adai önkormányzat, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, a Szarvas Gábor Könyvtár, a Magyar Nemzeti Tanács, az anyaországi nyelvészek, a 163


burgenlandi Imre Samu Nyelvészeti Intézet és a budakalászi Kalász Suli Általános Iskola képviselői. A rendezvény folytatásában a Szarvas Gábor Könyvtár kiállítótermében dr. Molnár Csikós László, a nyelvművelő egyesület vezetőségi tagja megnyitotta a Nyelvi jogok régen és ma című kiállítást, amely történelmi távlatból igyekezett áttekinteni a kérdéskört. Ezután az egybegyűltek átvonultak az adai községháza dísztermébe, ahol megkezdődött a nyelvművelő napok záró rendezvénye, a tudományos tanácskozás, amelyet dr. Hódi Éva, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke nyitott meg. A tanácskozás első előadója, dr. Ortutay Katalin, a veszprémi Pannon Egyetem docense Nyelv és hatalom összefüggései Franciaországban címmel tartott előadást, a franciaországi nyelvpolitikát mutatta be. Mintegy 500 évet tekintett át, a kezdetektől napjainkig. Ezt követően Várkonyi Zsolt, az MNT általános és jogi ügyekkel megbízott tanácsosa Nyelvi jogok és lehetőségek Szerbiában és Vajdaságban című beszámolójában bemutatta és elemezte az elmúlt évtizedekben a nyelvi jogokat és lehetőségeket az országban. Ezenkívül szólt az MNT hivatalos hatásköreiről és nyelvhasználati stratégiájának tervezetéről is. Ezután mgr. Deli Andor tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségek titkára A nyelvhasználat lehetőségei és realitása című előadásában beszámolt az elmúlt évtizedek hivatalos nyelvhasználatáról Vajdaságban, köztük az önkormányzatokban és bíróságokon. A negyedik előadó, dr. Pál Tibor történész Nyelvhasználat Magyarországon a dualizmus korában, az 1868-as nemzetiségi törvény fényében 164


című értekezésében az adott történelmi időszak legfontosabb eseményeit vázolta fel. Végezetül az ausztriai Alsóőrön található Imre Samu Nyelvi Intézet elnöke, dr. Szoták Szilvia Egy nyelvvisszaszoruló helyzetben lévő magyar közösség nyelvi jogai című előadásában a burgenlandi és a bécsi magyarok nyelvhasználati jogairól és lehetőségeiről beszélt. (csin.: Magyar Szó, 2011. október 17., hétfő)

Ismét nyelvművelő napok Adán Varga Natália, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákja nyerte a beszédversenyt A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjével csütörtökön Adán megkezdődött a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok idei, háromnapos rendezvénysorozata, amelyet Világos Tibor adai alpolgármester nyitott meg. A nyelvművelő napokra ezúttal is az adai önkormányzat, a Szarvas Gábor Könyvtár és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület szervezésében került sor. A községháza dísztermében megtartott beszédművészeti vetélkedő előtt dr. Hódi Éva, a könyvtár igazgatója is köszöntötte az egybegyűlt versenyzőket és felkészítő tanárokat. Elmondta, hogy a nyelvművelő napokon több mint tizenöt éve tartanak beszédversenyt a középiskolások számára. Az idei beszédversenyen egyébként 29 diák vett részt tizennégy vajdasági középiskolából, valamint egy-egy művelődési egyesületből és ifjúsági szervezetből, mégpedig Szabadká165


ról, Zentáról, Temerinből, Újvidékről, Magyar-kanizsáról, Csókáról és Adáról. A verseny két részből állt: a szabadon választott irodalmi szöveg előadásából, valamint a beszédkészség bemutatásából, amihez a szervezők biztosítottak gondolatébresztő szöveget. A bemutatott produkciók alapján a négytagú zsűri, dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, Péter Krisztina magyartanár, mgr. Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója és az intézet munkatársa, Raffai Ágnes színész, újságíró az első díjat és az ezzel járó vándorserleget Varga Natáliának (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta) ítélte oda. A második díjat Katona Gábor (Gimnázium, Zenta) érdemelte ki, a harmadik díjat pedig Kovács Tamás (Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka). A zsűri három különdíjat osztott ki, mégpedig Szombati Dorottyának (Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium), Varga Valentinnek (Vegyészeti és Élelmiszeripari Középiskola, Csóka) és Túrú Gyöngyinek (Műszaki Iskola, Ada). Dicséretben részesült: Bencsik Richárd (Ivan Šarić Műszaki Iskola, Szabadka). A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület nyelvészeti pályázatának eredményhirdetésére és díjkiosztójára szintén csütörtökön, a beszédverseny után került sor. A beérkezett pályaműveket dr. Molnár Csikós László, dr. Hódi Éva, a Nyelvművelő Egyesület elnöke, és Csincsik Rózsa középiskolai magyartanár összetételű zsűri bírálta el és díjazta. A pályázatot a középiskolások részére Milyen körülmények között használom anyanyelvemet címel hirdették meg. Ebben a kategóriában a következő eredmény 166


született: 1. díj – Gyurik Attila (Svetozar Marković Gimnázium, Újvidék), 2. díj – Korsós Brigitta (Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka), 3. díj – Puskás Valentin (Április 7-e Egészségügyi Iskola) és Resócki Dianna (Műszaki Iskola, Ada). A felnőtt kategóriában Nyelvhasználati jogok és lehetőségek Szerbiában címen hirdették meg a pályázatot. Ebben a kategóriában a zsűri nem osztott ki első és második díjat, a harmadik díjat a zentai Kardován Krisztina kapta. Az általános iskolások kategóriájában pénteken a játékos nyelvi vetélkedő során hirdetnek eredményt. A nyelvművelő napokon csütörtökön este fellépett Gerendás Péter, aki Családregény címmel zenés irodalmi estet adott az adai községháza dísztermében. (csin. Magyar Szó, 2011. október 14.)

Nyelvhasználati jogainkról Október 13-a és 15-e között tartották meg Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat ''Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni ...nyelve megbénításával ki is lehet semmizni" Ez a Fábry Zoltán-idézet volt a mottója az idei, 41. Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozatának, amelyet a középiskolások beszédversenye nyitott meg október 13-án délelőtt, az adai Városháza dísztermében. A megmérettetésre tizennégy iskolából és egy-egy művelődési egyesületből, ifjúsági szervezetből érkeztek 167


diákok, akik közül a dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, mgr. Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Raffai Ágnes színművész és Péter Krisztina magyartanár összetételű zsűri véleménye alapján a vándorserleget és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagját Varga Natália, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákja vihette haza. Második lett Katona Gábor, a zentai gimnázium tanulója, harmadik helyen pedig Kovács Tamás, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákja végzett. Különdíjat kapott Varga Valentin, a csókai Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola versenyzője, valamint Szombati Dorottya, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákja. A Ki kicsoda Vajdaságban című lexikont kapta jutalmul Túrú Gyöngyi, az adai műszaki középiskola tanulója, Bencsik Richárd, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Középiskola tanulója pedig dicséretben részesült. Pénteken az általános iskolások mérettettek meg, délelőtt a Cseh Károly Általános Iskolában játékos nyelvi vetélkedőt szerveztek a községi általános iskolák negyedik osztályos tanulói számára. A játékvezető Szűcs Budai Engelbert magyartanár volt. A negyedikesek közül legjobbnak bizonyult a moholi Szécsényi Emília, az adai Rácz Szabó Enikő a második, Muzslai Anikó pedig a harmadik helyen végzett. Különdíjat kapott az adai Szűgyi Martin és a moholi Csaszli Hilda. Délután a hetedikeseké volt a főszerep, hiszen a délelőtti elődöntő tizenöt legjobb diákja az adai szín168


házterem színpadán is bizonyíthatta rátermettségét. A vetélkedőn, amelyet dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár és Kormányos Katona Gyöngyi magyartanár vezetett, huszonkét iskola negyvenöt hetedik osztályos tanulója közül a legjobbnak bizonyult Tápai Ramóna, az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola diákja, második az óbecsei Kovács Franciska, a harmadik a zentagunarasi Farkas B. Tímea lett. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíját az akasztói Erdődi Franciska és a bácstopolyai Tuvić Blanka vihette haza. Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzására szombaton került sor, s itt, a nagy magyar nyelvész emlékműve előtt mondott ünnepi beszédet dr. Láncz Irén, az újvidéki Magyar Tanszék vezetője is, aki amellett, hogy méltatta Szarvas Gábor munkásságát, felhívta a figyelmet munkájának időszerűségére a vajdasági magyarok nyelvének vonatkozásában is. Ezután dr. Molnár Csikós László megnyitotta azt az alkalmi kiállítást, amely a nyelvi jogok dokumentumait mutatja be, s többek között kitért azokra a dolgokra is, amelyek e jogok megsértéséről árulkodnak. Az adai képviselő-testület tanácstermében megtartott tudományos tanácskozáson a nyelvhasználati jogokról és lehetőségekről esett szó. Dr. Ortutay Katalin, a veszprémi Pannon Egyetem docense Nyelv és hatalom Franciaországban címmel tartott előadást, Várkonyi Zsolt, a Magyar Nemzeti Tanács általános és jogi ügyekkel megbízott tanácsosa a Szerbiában érvényesülő nyelvi jogokról szólt, kiemelve az MNT szerepét a 169


nyelvhasználatról szóló rendelkezések kidolgozásában. Mgr. Deli Andor tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár a vajdasági nyelvhasználati jogokról és lehetőségekről számolt be, s felhívta a figyelmet arra, hogy a polgárok nyelvi jogai leginkább csak azokon a településeken érvényesülnek teljes mértékben, ahol a magyarság tömbben él, de a polgárok nyelvhasználatot érintő panaszaikkal, problémáikkal az illetékes tartományi szervekhez is fordulhatnak, ezek megteszik a szükséges lépéseket a problémák megoldására. Dr. Pál Tibor történész a dualizmus korának nyelvhasználatával foglalkozott, dr. Szoták Szilvia nyelvész pedig a burgenlandi és a Bécsben élő magyarok nyelvi jogairól számolt be előadásában. A nyelvművelő napok fő témájához kapcsolódva a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület nyelvészeti pályázatot hirdetett, Hol és hogyan használom anyanyelvemet címmel az általános iskolások számára. A beérkezett pályaművek közül legjobbnak a palicsi Korsós Karolina munkája bizonyult, második lett a magyarkanizsai Remete Dávid, harmadik pedig a magyarcsernyei Biacsi Nikolett fogalmazása. A középiskolások Milyen körülmények között használhatom anyanyelvemet címmel küldhettek be alkotásokat. A szabadkai Gyurik Attila munkáját értékelték legjobbnak, második lett a szabadkai Korsós Brigitta dolgozata, a harmadik helyen pedig az Április 7-e Egészségügyi Középiskola diákja, Puskás Valentin végzett. A felnőtt kategóriában a nyelvhasználati jogokról és lehetőségek170


ről értekezhettek a pályázók, közülük a bírálóbizottság Kardován Krisztina munkáját jutalmazta. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napoknak kísérőrendezvényei is voltak. Csütörtökön az adai Városháza dísztermében Gerendás Pétert látták vendégül, pénteken pedig Ibsen Nóra című művét tekinthették meg az érdeklődők a Szabadkai Népszínház előadásában. A nyelvművelő napok rendezvénysorozatát a hagyományok követése jellemzi, de a szervezők nem zárkóztak el a modern technológia kínálta lehetőségektől sem, így az idén már az érdeklődők a számítógép előtt ülve, online követhették a tudományos tanácskozás előadásait. (JÓZÓ Mónika, Hét Nap, Művelődési Körkép, 2011. október 19.)

171


172


V. KÉPMELLÉKLETEK

173


174


A képek jegyzéke 1. Dr. Hódi Éva, dr. Ortutay Katalin, dr. Hódi Sándor és Szabó Szabados Ilona 2. Várkonyi Zsuzsanna, Bencze Sándor, Lakatos Éva 3. Baranyi Zsuzsanna 4. Dr. Láncz Irén és Berkes Erzsébet 5. Lajkó Sára, Csincsik Rózsa, Péter Krisztina 6. Raffai Klára és Molnár Szilvia 7. Dr. Láncz Irén és Bálint István 8. Ágoston Ibolya, dr. Hódi Éva és Szabó Szabados Ilona 9. A beszédverseny résztvevői 10. A nyelvi vetélkedő résztvevői 11. A feladatlap átvétele a nyelvi vetélkedőn 12. A beszédverseny résztvevői 13. Munkában a zsűri: (balról jobbra) Mgr. Hajnal Jenő, dr. Molnár Csikós László, Lajkó Sára és Péter Krisztina 14. Gerendás Péter előadóművész 15. Gerendás Péter előadóművész 16. A beszédverseny győztesei 17. A 4. osztályosok játékos vetélkedője 18. A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői 19. (Balról jobbra) Göblös Péter, Viszmeg Adriána, Lakatos Éva, Csincsik Rózsa, Szabó Szabados Ilona 20. Dr. Molnár Csikós László 21. Indulás a koszorúzásra 175


22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40.

Bartuc Bettina Sóti Ernő, Világos Tibor és Gruber Ferenc Ágoston Ibolya, dr. Hódi Éva és Viszmeg Adriána Lakatos Éva, Csincsik Rózsa, Szabó Szabados Ilona Várkonyi Zsolt és dr. Hódi Sándor Dr. Ortutay Katalin Szoták Szilvia a kislányával Budakalászi vendégek Dr. Molnár Csikós László Koncz Éva operaénekes Dr. Hódi Éva Dr. Ortutay Katalin Várkonyi Zsolt A munkaelnökség: Szabó Szabados Ilona, dr. Hódi Éva, dr. Molnár Csikós László Dr. Pál Tibor Szoták Szilvia Csonka Áron Mgr. Deli Andor A beszédverseny győztesei

176


1. ábra

177


2. ábra

3. ábra 178


4. ábra

5. ábra 179


6. ábra

7. ábra 180


8. ábra

9. ábra

181


10. ábra

11. ábra

182


12. ábra

13. ábra

183


14. ábra

184


15. ábra

16. ábra 185


17. ábra

18. ábra

186


19. ábra

20. ábra

187


21. ábra

22. ábra 188


23. ábra

24. ábra

189


25. ábra

26. ábra

190


27. ábra

28. ábra 191


29. ábra

30. ábra 192


31. ábra

32. ábra

193


33. ábra

34. ábra

194


35. ábra

36. ábra

195


37. ábra

38. ábra

196


39. ábra

40.. ábra

197


TARTALOM Hódi Éva: Nyelvhasználati jogok és lehetőségek. Bevezetés (5) A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja (8) A 2011. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői (10) I. NYELVHASZNÁLATI JOGOK ÉS LEHETŐSÉGEK (11) Ortutay Katalin: Nyelv és hatalom összefüggései Franciaországban (13) Várkonyi Zsolt: Nyelvhasználati jogok és lehetőségek a Vajdaságban—Szerbiában (29) Deli Andor: Hivatalos nyelvhasználat a Vajdaságban – Lehetőségek és realitás (55) Pál Tibor: Nyelvhasználat a dualizmus korában Magyarországon – az 1868-as nemzetiségi törvény fényében (60) Szoták Szilvia: Egy nyelvvisszaszoruló helyzetben lévő magyar közösség nyelvi jogai (72) II. DÍJAK, KÖSZÖNTŐK (97) Láncz Irén: Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobra előtt (99) Molnár Csikós László: Nyelvi jogok régen és ma (103) A nyelvészeti pályázat eredményei 2011-ben (108) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének győztesei (110) A 7. oszt. nyelvi vetélkedőjének díjazottjai (112) A 4. oszt. nyelvi vetélkedőjének díjazottjai (115) 198


III. FÜGGELÉK (117) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének kötelező szövege (119) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének résztvevői (120) A nyelvi vetélkedő feladatlapja megoldásokkal (123) Játékos nyelvi feladatok az ált. iskolák 4. oszt. tanulói számára (127) A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői – 7. osztályosok (140) A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői – 4. osztályosok (144) Szarvas Gábor szobrát megkoszorúzták (146) A 2010. évi Nyelvművelő Napok támogatói (147) IV. SAJTÓVISSZHANG (148) Nyelvhasználati jogok és lehetőségek (150) Nyelvhasználati jogok és lehetőségek (161) Játékos nyelvi vetélkedés (162) Nyelvhasználat elméletben és gyakorlatban (163) Ismét nyelvművelő napok Adán (165) V. KÉPMELLÉKLETEK (173) A képek jegyzéke (175)

199

Nyelvhasználati jogok és lehetőségek SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, október 13., 14., 15

Recommend Documents