Nyelvi adalékok Szentivánéj ünnepéhez

3

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

Nyelvi adalékok Szentivánéj ünnepéhez Dr. VÉGVÁRI JÓZSEF Az alábbi vizsgálódások közben igyekszünk követni a Hintalan László és Pap Gábor cikkeiben (lásd a Dobogó előző három számát) az ünneppel kapcsolatban kijelölt irányt. Eléggé természetesnek tűnik, hogy magával az elnevezéssel kezdjük, hiszen erről még Bálint Sándor is úgy tanítja Ünnepi kalendáriumában, hogy: „A nyelvünkben máig élő Szent Iván név még föltétlenül a bizánci egyház kultikus befolyására emlékeztet.” Más kutatóknak is föltűnik a név „szlávos hangzása”, és általában azzal intézik el a dolgot, hogy – „mint közismert” – egyházi szakszókincsünk tetemes része szláv eredetű. Ezzel az ügyet megnyugtatóan elintézettnek vélik, és nem is nyomoznak tovább. A kissé elhamarkodott megjegyzést pedig lehet aztán nyakra-főre idézgetni, hajtogatni, amíg eljutunk Dömötör Teklához, aki szerint „…Liungman úgy találja, hogy a magyar és nyugati szláv szokások közt igen sok az egyezés – s hogy mindkettő délszláv hatás alatt fejlődhetett ki. Liungman felfogása megegyezik a magyar kutatók többségének véleményével is. Az ünnep szlávos Szent «Iván» neve – mely az egyházi használatban szokásosabb Szent János név mellett makacsul fenntartotta magát – kétségtelenné teszi, hogy itt igen régen begyökerezett átvételről van szó. Azt hisszük, hogy az ünnep s a hozzá fűződő szokások átvétele a kereszténység igen korai, még bizánci hatás alatt álló korszakában történhetett meg…” Liungman felfogásával szemben haladva, én mégis szeretnék tovább nyomozni. Ugyanis nem lenne jó, ha Szentivánéj ugyanolyan „elintézésben” részesülne, mint pl. huszár szavunk. Erről a Nemzeti vágta kapcsán újra az orrunk alá dörgölték, amit a TESZ tanít, nevezetesen hogy „szerb-horvát eredetű”, ahol husarь – rablót jelent, a régi oroszban pedig хусарь – „tengeri rabló, kalóz”. Ezek ősszláv alapszava valószínűleg a gót hansa „sereg, csapat” jelentésű szó átvétele. Az amúgy sem rokonszenves értelmű „szerb-horvát alapszó” ezután „összekeveredett” a – szintén „tengeri rabló” jelentésű – latin corsarius szlávosított alakjával, sőt „hatott rá” egy, „fosztogatót” jelentő bizánci görög szó is. A TESZ munkatársai adataikat a Vasmer-féle nagy orosz szófejtő szótárból (1973) veszik, de sajnos nem jártak el elég alaposan. Pedig még csak nem is kell nagyon jól tudni oroszul ahhoz, hogy egy H betűvel kezdődő magyar szó orosz megfelelőjét ne az orosz X (erősen ejtett, a német CH-hoz hasonló hang), hanem a Г (azaz G) betűvel kezdődő szavak között keressük. Vasmer szótárában rögtön meg is találjuk a гусар szócikkét, melyben az orosz származású német

nyelvész e szót határozottan magyar eredetűnek tekinti, a magyar húsz számnévből vezeti le, és elveti a végső germán eredetet is. Vagyis magyarázata lényegileg megegyezik a Czuczor–Fogarasi szótár, illetve a magyar Wikipédia szócikkeivel. Még tovább megy Preobrazsenszkij, a másik nagy orosz szófejtő szótár (1914) írója, mert nemcsak hogy kiáll a szó magyar eredete mellett (visszavezetve Mátyás király rendeletére), hanem, mint mondja, „nem szabad összekeverni” a – TESZ szócikkében kiinduló pontnak tekintett - „rabló, kalóz” jelentésű latin és szláv szavakkal, melyek végső forrását ő egy görög szóban találja meg. A két nagy orosz nyelvész ráadásul nem is magyar forrásokat idéz, hanem korábbi, nagy nyugati gyűjteményes szakmunkákat, tehát 50-100 évvel ezelőtt a huszár magyar eredete közismert lehetett tudományos körökben. Kettejük között abban van eltérés, hogy egyikük magyarázatában „húsz telek után kellett kiállítani egy újoncot”, a másik szerint „húsz újoncból egy lehetett” lovas katona. És nemcsak a nagy régi, többkötetes szótárak, hanem pl. a közkedvelt, többször kiadott egykötetes Sanszkij-féle iskolai szófejtő szótár is hasonló magyarázatot közöl, szintén magyarból származtatva. Akkor most ki van lemaradva a „tudományos fejlődésben”? Térjünk vissza Szentivánéj kérdéséhez, és vizsgáljuk meg, hogy a „szlávos hangzás” mellett szól-e még valami ünnepünk szláv eredete mellett? Hát nagyon kevés szól mellette. Iván valóban a mi Jánosunk orosz megfelelője, de ez még nem magyaráz semmit. Az már magyarázna valamit, ha ők is így hívnák a nyári napfor-

Dobogó

Mitikus Magyar Történelem (VIII. évfolyam 5. szám) Megjelenik minden páros hónap utolsó napján

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 5000 Ft.

Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán világháló: www.dobogommt.hu Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Nyelvi helyesség: Császár László Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós

villámlevél: [email protected] HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4

Dobogó

duló ünnepét. Csakhogy ők nem így hívják! Ennek még senki sem járt utána? Az ünnep magyar neve pontosan lefordítható oroszra: ночь Святого Ивана (a három elemet az oroszban birtokos szerkezettel lehet visszaadni), vagy magyar betűkkel átírva: nocs Szvjatovo Ivana. Ha ezt a kifejezést beírjuk a Világhálón a Google kereső rendszerbe, pontosan 3, azaz három találatot kapunk, mindegyik idegenforgalmi szöveg, és a spanyol ünneppel foglalkozik. Tehát akkor hogy nevezik ők az ünnepet? Kétféleképpen: az egyik szinte tükörfordítása lehetne a mi ünnepünk egyházi megnevezésének, tehát Keresztelő Szent János születése - ahogyan az orosz egyházi naptárban szerepel: 7 июля — Рождество пророка (vagy: святого) Иоанна Предтечи, Крестителя Господня. Pontos fordításban: „János prófétának (vagy: Szent Jánosnak) és előfutárnak, az Úr megkeresztelőjének születése”. Vannak azonban különbségek is: ha igaz az, hogy „az Iván név a bizánci egyház kultikus befolyására emlékeztet” (Magyar Katolikus Lexikon), akkor azt várnánk, hogy az ünnep orosz nevében előfordul az Iván név. Nem fordul elő, helyette Joann szerepel, mely a János régi orosz változata (János evangélista is ezen a

néven ismert), és ma csak vallási szövegkörnyezetben találkozunk vele. A kisebb jelentőségű eltérés a „próféta”, és a „hírnök” (vagy előfutár) mint János állandó jelzői az orosz egyházban. A Szent Iván (святой иван) elnevezést a nép (illetve a néprajz) sem ismeri, de ha sokat keresgélünk a Világhálón, akkor bizonyos szövegkörnyezetekben mégis elénk kerül. Ha Szent Iván napját írjuk be a keresőbe, akkor nem három, hanem 72 találatot kapunk, ha csak Szent Ivánt, akkor jóval többet, de ezek igen ritkán utalnak az orosz ünnepre. Többnyire Rilai Szent Iván bolgár szentről, más országok (szláv, balti és nyugateurópai) ünnepeiről, a Bulgáriához tartozó Szent Iván szigetről, illetve néhány esetben a Gellért-hegyben található Szent Iván barlangról történik említés. Van az ünnepnek egy másik elnevezése, de az egyházi források erről mélyen hallgatnak. Ez pedig „Ivan Kupala”, méghozzá majdnem mindegyik szláv nyelvben megvan, és kiejtve is majdnem ugyanúgy hangzik. Az Oroszországi Néprajzi Múzeum honlapja felsorolja

az ünnep sokféle névváltozatát: Iván napja, Virágos Iván, Gyógyfüves Iván, Füves Iván, Varázsló Iván, Szerelmes Iván, Tisztaságos Iván, Vidám Iván, Fürdőző Iván, Bojtorjános Iván, Mulatós Iván, Koszorús Iván, Jégverő Iván, stb. Szent Iván nincs közöttük. A szöveg a továbbiakban az ünnep két fontos mozzanatát emeli ki: „…a szláv naptár egyik fontos ünnepe: június 24-e, illetve július 7-e a nyári napforduló napja, a keresztény hagyományban pedig Keresztelő Szent János születésnapja. – Az orosz hagyományban Keresztelő Jánost inkább Iván Kupala néven ismerjük, mivel a keresztény szent születésének ünnepét hozzáigazították Kupala pogány ünnepéhez. Kupala ünnepe az egyik legfényesebb és leginkább tisztelt ünnepe volt a keleti szlávoknak. Évszázadokon át megőrizte pogány arculatát, amire gyakran rámutattak az egyházi emberek…” Ezek után két feladatunk lesz: 1) kideríteni, mit takar a Kupala elnevezés, és 2) milyen egyezésekeltérések mutatkoznak az orosz (szláv) és magyar ünnep között. 1) Egyesek szerint Kupala nem más, mint ősi pogány istenség a szláv mitológiában – függetlenül a név nyelvi elemzésétől. A mai hivatalos tudomány nem osztja ezt a nézetet; az orosz Wikipedia szócikke szerint ennek egy félreértés az alapja. Ugyanis Gusztinja-i Krónika (Ukrajna, 1670 körül) egyik szerzője az ünnep népi elnevezését istennévnek vélte, majd az ő tévedését a későbbi másolók és elemzők fenntartották. Ma az úgynevezett „újpogányok” (orosz nevük: rodnoverü), akik büszkén vállalják hitüket és egyre jobban megszerveződnek, valóban a sokistenhiten alapuló ősi hit egyik fontos alakjaként tisztelik, mint a termékenység, szerelem és az aratás istenét. Az orosz Wikipedia is „pogány eredetű népi nyári ünnepnek” véli. Megjegyzendő, hogy a formális meseelemzéseiről világszerte ismert orosz kutató, V. Propp egyik könyvében – ha nem is istenségnek, de az istenné válás útján járó alaknak tartja, tehát mindenképpen többnek, mint az ünnep puszta megszemélyesítőjének. Úgy tűnik, a többségi vélemény Oroszországban az, hogy a keresztény ünnep valami módon összehangolódott a napfordulós szertartás népi nevével. Ennek nyelvi háttere az, hogy a Kupala szó könnyen összekapcsolható az orosz fürdeni – купать(ся) – igével, de nem annak múlt idejéről van itt szó, hanem igető+ла képző összekapcsolásáról, mely a cselekvés végrehajtóját (ágens) jelenti, vagyis ebben az esetben: fürdőző vagy fürdető. (Hasonlóan képzett szavak: объедала „nagyevő”, запевала „előénekes”, stb.) Minthogy ily módon tekinthető akár a görög baptistēs – szószerint „bemerítő” – tükörfordításának is, érthetővé válik az – a fentiekhez képest – másik szélsőséget képviselő vélemény, miszerint az Iván Kupala név keresztény eredetű. Hiszen Keresztelő Szent János tényleg „megfürdette” Jézus Urunkat a Jordán vizében – bár mi magyarok úgy tudjuk, hogy az nem a nyári napfordulón történt. 2) Ez a megjegyzés már átvezet következő pontunk-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM hoz, a magyar és orosz ünnep között mutatkozó, gyökeres eltérésekhez. Az egyik eltérés kétségtelenül a víz rendkívül nagy szerepe, mondhatnánk túlsúlya a szláv ünnep idején, és az ebből következő rituális fürdés, mosakodás a szabadban. Ez a pravoszláv naptárban is tükröződik, mert a Keresztelő János előtti nap „fürdőző Agrafena” (Аграфена-купальница) napja, jelezve azt az időpontot, melytől kezdve már ajánlható a szabadban való fürdés. „Fontos szerepet töltenek be más országokban a fürdésre, vízbemerülésre vonatkozó hiedelmek és szokások is. Ezeket hazánkban csak elvétve találjuk meg. Különösen a keleti szlávokra jellemzők ezek… (Kupala ünnep)” – írja Dömötör Tekla is. Orosz néprajzosok az ünnepet általában a két nagy őselem: tűz és víz összekapcsolódásaként jellemzik. „A szertartások a nap esküvőjének tiszteletére történnek, amikor a nap megfürdik a vizekben” – írja a Múzeum szócikke. Érdekes módon történik egy (sikertelen) kísérlet arra, hogy ehhez a kozmikus egyesüléshez nyelvi alapot találjanak: a купать(ся) „fürdik, fürdet” és кипеть „forr, pezseg, forrong” igék hasonló hangzása alapján közös gyökre következtetnek. Csakhogy Afanaszjev (a nagy mítoszgyártó, akit a rodnoverek egyik szellemi atyjuknak tekintenek) mitológiai munkájához írott jegyzeteiben Zsuravljov kimutatja, hogy ez lehetetlen, mert az előbbit csak orrhangot tartalmazó ószláv gyökből lehet levezetni (lásd kǫpati), míg a másiknál nem lehetett orrhang. Olvassuk tovább a Múzeum honlapját: „A Kupalaünnep mitológiájának keretében a tűz és a víz fivérként és nővérként tételeződik, akik a keleti szlávoknál Iván és Marja névre hallgatnak; ők ketten szerelemre gyulladnak egymás iránt, amit számos nép vérfertőzésnek tekint, és szigorúan tilt…” De ezen az éjszakán nem érvényesek a tilalmak, szabad a csók, a csapatos meztelen fürdőzés és minden egyéb… „Bátran nevezhetjük a legerotikusabb orosz ünnepnek” – írja a Múzeum honlapja. Az orosz Wiki „Kupala” szócikkében szemléltetés gyanánt egy lengyel festő, Wojciech Gerson (1831–1901) „Kupala” című festményét mutatják be, melyen meztelen nők láthatók vízparton, fejükön koszorú. Hát ebből a koszorú nálunk is megvan, de a vérfertőzés meg a meztelenség valahogy kimaradt – és nem álszeméremből! Hiszen a szerelemnek nálunk is van szerepe és helye: jóslások, varázslás, tűzugrás párban, stb. És a víz? Az vajon miért marad ki nálunk? Nos, ennek megint csak nyelvi okai vannak. A víz ünnepe nálunk máskor van: január 6-án, amit mi „Vízkeresztnek” nevezünk – eléggé egyedülálló módon, mert többnyire „Megjelenésnek” (epiphania) vagy a „Három királyok ünnepének” nevezik más nyelveken. Ekkor a vizek aranyossá válnak (vagy borrá), megidézve Jézus bemerítkezését a folyóban. De az is egyedülálló nyelvileg, hogy ezt az összetett szót meg is tudjuk fordítani, és akkor lesz belőle „keresztvíz”; más nyelveken többnyire a görög baptein „bemerít, fürdet” igéből képzett kifejezéseket használnak, melyeknek viszont semmi

5

köze a szintén görög-latin eredetű epiphaniához. Ebből azért jól látszik a különbség a szerves és szervetlen jelrendszerek között: az előbbiekben pl. nincs kitüntetett olvasási irány, ami – szintén a szervességből következően – viszont nem jelentheti azt, hogy minden összetett szó megfordítható. Még (legalább) négy területen lehetne összehasonlításokat tenni: tűz, füvek, énekek és varázslás. Ami az éneklést illeti, biztosra vehetjük, hogy a 12 tételből álló szentiváni éneknek nincs másutt megfelelője – ha lenne, nem hallgatnák el. A többi hármat illetően valószínűleg apróbb eltéréseket találnánk, mint pl. a tűzrakás helye: nálunk inkább dombon, oroszoknál folyó mellett, vagy a tűzgyújtás módja: oroszoknál dörzsöléssel gyújtják meg, stb. Érdekes különbségek adódnának a felhasznált (vagy keresett) füvek tekintetében – mintha egyedül az orbáncfű lenne közös. Az orosz néprajzosok többet foglalkoznak azzal, hogy melyik növényhez milyen hiedelmek, szokások kapcsolódnak, erről sokat lehet olvasni. Kiemelném az erdei pajzsikát, melynek „virága” segít kincset találni, láthatatlanná válni és érteni az állatok-növények nyelvén (növénytanilag a virágtalanokhoz tartozik), és a „kétvirágú” kéküstökű csormolyát, melynek mind orosz elnevezése - иван-да-марья „János és Mária” – mind pedig megjelenése (sárga virágok és ibolyaszínű felső levelek) további megerősítését nyújtja a vérfertőző ikrek mítoszának. Mindez nagyon szép és érdekes, de mégis mi szükségünk van nekünk magára az Iván névre? Miért kellett ezt nekünk „kölcsönvenni” a szlávoktól? Nem elég nekünk a János? Cz–F szerint ugyan „SZENT-IVÁN (1) Igy nevezik különösen keresztelő Szent Jánost, különböztetésül más Jánosoktól”, de mégse elégedjünk meg ezzel a válasszal. A kérdésre szerencsére nem kell válaszolnom, mert ezt megtette Pap Gábor a Dobogó előző számában. Röviden fogalmazva, az Iván névre hangtani szempontból volt „szükségünk” azért, hogy

6

Dobogó

IRODALOM egy szócsalád kiteljesedhessen. Kellett egy váltóhang, amely áthidalja a befúvó és jelíró hangcsoport közötti BS: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. Budapest : Szent István Tártávolságot, tehát olyan szavak között, mint LáNY és FéNY, FeNN és LeNN. Amíg JáNoS és LáNYoS kapcsola- sulat, 1977. ta világos (ez torzul vérfertőző ikermítosszá a szláCzF: Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I–IV: voknál), a jelíró hangok önmagukban nem képesek be- Pest : Emich Gusztáv, 1862–67; V-VI: Pest, illetve Budapest : Athenaeum, (Újabban CD-n is az Arcanum Adatbázis Kft. kiadásában, illetve hozni a FéNYt a rendszerbe. Ehhez kell a lengyelben 1870-74. a Világhálón többféle formátumban.) megőrződött, Łł betűkkel jelölt ősi váltóhang, melyet Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest : Neumann Kht., úgy ejtünk, mint az angol Ww betűvel jelölt hangot szó 2003. vagy szótag elején (pl. a wet, war, window szavakban); IWAN: http://en.wikipedia.org/wiki/Iwan ez a hang kötheti össze a jeles hangokat (J, L, LY) a befúvókkal vagy más néven a pöfögősökkel (B, P, F, V). Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/ SZeNT iVáN nevével tehát a SZeNT FéNYt tudjuk a MNT: Magyar Népzene Tára II. Budapest - Akadémiai , 1953.) szócsalád – és a szertartás – központjába helyezni. Ezenkívül magyarázhatóvá válnak a népnevek köréből Oroszországi Néprajzi Múzeum (Szentpétervár) honlapja: http://www. olyan szópárok mint, węgier – lengyel, sváb – szláv, egy ethnomuseum.ru/section62/2092/2089/4263.htm további lépésben pedig akár a lándor – nándor páros, Preobrazsenszkij, A.G.: Etimologicseszkij szlovar russzkovo jazüka. Iés valószínűleg még sok minden. A „szlávos hangzású” II. köt.: Moszkva : G. Lisszner - D. Szovko, 1910-14; III.köt.: Moszkva – Iván ily módon mintegy „hazatér” nyelvünk szerves Leningrád: SZTA, 1949. rendszerébe, egy fontos szócsalád fő tagjaként. Hiszen Propp, V.Ja.: Russzkije agrarnüje prazdnyiki. Szentpétervár : Azbuka az oroszban amúgy sem a fény szavaival (свет, луч) Terra, 1995 (1963). alkot szócsaládot, hanem éppen a fürdéssel (ванная Sanszkij, N.M. et al.: Kratkij etimologicseszkij szlovar russzkovo jazü’fürdőszoba’, баня ’[gőz]fürdő) és a koszorúval (köz- ka. Moszkva : Proszvescsenyije, 19753. nyelvi венок és nyelvjárási вен), vagyis a Kupala ünnep TESZ: A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára I-III. Budapest – fő elemeivel. Nálunk pedig egyes helyeken magát a tüAkadémiai, 1967-1976. zet is ivánkának hívják (MNT, 289). Tokarev, Sz. A. (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II. Budapest : GondoVégül röviden Iván Kupala egyéb olvasatairól. Még a tavalyi keszthelyi tanácskozáson fölmerült, hogy keleti lat, 1988. nyelvekben iwan (tehát dupla v-vel írva) jelenthet boltVasmer, Max: Etimologicseszkij szlovar russzkovo jazüka I-IV. Ford. ívet az építészetben. Mit olvashatunk az angol Wiki- O.N.Trubacsov. Moszkva : Progressz, 1986-87. pediában? „Az iwan (perzsa: eyvān, arab: iwan) négyZsuravljov, A.F.: Jazük i mif. Lingvisztyicseszkij kommentarij k trudu szögletű, rendszerint boltíves csarnok, mely egyik ol- Afanaszjeva „Paetyicseszkije vozzrenyija szlavjan na prirodu”. Moszkva – dalon teljesen nyitott… Az iwan a pártus birodalom Indrik, 2005. 904. old. (Kr.e. 247–Kr.u. 224) védjegye volt…” Ha már építészet, akkor idetartozik a kupola, mint szintén íves képlet (gyakran az iwan fölött). Ezt a kupával együtt a latin cūpa „hordó, kád” szóból szok(Bp. III. Csobánka tér 1.) ták eredeztetni, ami igaz lehet a kupolára és az orosz купель „keresztelő meLélekigazgató, múltfaggató, értékmentő műhely dence” szavakra, de aligha igaz Kupa vagy Koppány vezér nevére. Ő bizonyáNov. 13. Egyed Zoltán (Pajzsvivő): Városállam a Pilisben ra nem a latinból kölcsönözte nevét, amely inkább olyan szavakkal mutat Nov. 20. Váry István: Rejtélyek, talányok a pilisi térképeken rokonságot, mint koponya vagy pogány – de nem „istentagadó” értelemben, Nov. 27. Aradi Lajos: A Pilis mitikus titkai I. (a sorozat jövőre hanem amint erről Pap Gábor egyik folytatódik) cikkében olvashatunk (Gondolatok a szkíta népi-nemzeti szertartásrendről – Dec. 18. Orbán Lajos: Új fejlemények az őstörténetben Rasdi mesél) a Dobogó egyik régebbi számában. Abban a reményben fejezzük be íráA vetített, képes előadások délután 3 órakor kezdődnek. sunkat, hogy talán sikerült megcáfolni a „bizánci egyház feltétlen befolyásáról” Támogatás: 800 Ft és az „igen régen begyökerezett átvételről” széltében-hosszában terjesztett – és mint fentebb láttuk, teljességgel megalapozatlan – tévtanokat.

Kerecsenfészek

Mindenkit szeretettel várunk!

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

7

„Mert nem az árt neked, amit nem tudsz, hanem amit rosszul tudsz!”

A tudomány jövője – a jövő tudománya GÉCZY GÁBOR Az emberek jelentős része mára kiábrándult a tudományból. Elegük lett az egymásnak homlokegyenest ellenkezőt állító szakértőkből, a tudomány kreálta, élelmiszerként, gyógyszerként, kozmetikumként ránk zúduló mérgekből, a szőnyeg alá söpört problémákból, a hazudozásból. Egyre többünkben merül fel a kérdés: van-e jövője a tudománynak? A mindenkori hatalmat elvtelenül kiszolgáló, jelenleg kifejezetten életellenes erőként működő elitklubok helyett létre jöhet-e az emberiség valós céljait segítő, az életet és csak az életet szolgáló társadalmi mozgalom: az új tudomány? Melyek a szabályai, mik a korlátai, milyen erkölcsökre épülhet a jövő tudománya? Lehet-e egyszerű, mindenki által érthető? Képes-e választ adni az emberiség valódi kérdéseire? Segít-e az előttünk álló nehéz idők túlélésében? Új sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük együtt a választ, és aki keres – talál! „Mert nem az árt neked, amit nem tudsz, hanem amit rosszul tudsz!” • Miért építünk sokmilliárdos szennyvíztisztítókat, amikor a pár deszkából összetákolt budi környezetkímélőbb? • Miért gátaljuk el, öljük meg a folyóinkat, amikor az ezzel okozott kár sokszorosa a remélt haszonnak? • Miért tömjük tele magunkat gyógyszerként törzskönyvezett mérgekkel, amikor látványosan romlik tőle az egészségünk? • Miért születnek gyermekeink távol otthonaiktól, mesterséges szüléssel, amikor az anyák és csecsemőik is belebetegszenek?

• Miért betegítjük meg gyermekeinket védőoltásokkal, amikor rég bebizonyosodott káros és maradandó hatásuk? • Miért kell betegen és boldogtalanul élni a „civilizált” világokban, amikor a természeti népek harmóniában és egészségben élnek? Cikksorozatunk reméljük megadta a választ: szenvedéseik forrása a hibás tudásokban keresendő! Vegyük a természeti népeket. Az antropológusok szerint pl. a Kalahári-sivatagban (a Föld talán leglehetetlenebb élőhelyén) élő busmanok napi 1,5-2 órát „dolgoznak”, azaz ennyi idő szükséges számukra az életfeltételeik biztosítására. Valamit nagyon rosszul tudunk, ha sokkal jobb természeti feltételek mellett napi 10-12 órát kell dolgozzunk… Mit csinálnak busmanjaink a maradék időben? Ahogy a legendás „Istenek a fejükre estek” című filmben is láthattuk, beszélgetnek, viccelődnek, zenélnek és táncolnak, vagyis – velünk ellentétben – élnek! Pontosabban: éltek, ugyanis a botswanai kormány a kilencvenes években szülőföldjükről barakkokba telepítette e vidám emberkéket, azzal az indokkal, hogy „nem lehet a busmanokat kizárni a civilizációból és a fejlődésből”. Természetesen a döntésről senki nem kérdezte meg ezeket a hihetetlen ősi gyökerekkel rendelkező embereket, akiknek nagy része egyszerűen belehalt a kényszerű átültetésbe. Viszont van egy jó hír: a helyüket elfoglaló gyémántbányák – hála a gazdasági válságnak – remekül prosperálnak! A természeti népek tudása sokezer éves kipróbált tudás. Nem ötletszerű, pár ember által demokratikusan elfogadott elméletekre épül, hanem tapasztalatokra, a természetben élő, vele együttműködő soksok generáció élettapasztalatára. A természetben a hibás tudás azonnal lelepleződik. Ott nincs helye az elméleteknek, ott csak egyszer lehet mérges gombát enni… A hibás tudások kialakulásában kulcsszerepet játszanak a mítoszok. Mint senki által meg nem kérdőjelezett és kérdőjelezhető vallási tételek szövik át mindennapjainkat. Használjuk őket, hivatkozunk rájuk, és soha nem gondolkodunk el igazságtartalmukon.

A FEJLŐDÉS MÍTOSZA

Busmanok a tűz körül. Archív felvétel. Mára valószínűleg alkoholisták, drogosok, prostituáltak... Elérte őket a „civilizáció”.

„Az emberiség fejlődik. Egyre több eszközt készít, egyre nagyobb a tudása, egyre tovább él…” Biztos? Nem lehet, hogy az elmúlt korok embere azért nem készített eszközöket, mert nem volt szüksége rájuk? Nem lehet, hogy több és mélyebb ismerete volt a Teremtésről, mint nekünk, ezért mindent megkapott a természettől? Nem lehet, hogy azért kell tovább él-

Dobogó

8

nünk, hogy hosszabb időnk legyen élettapasztalatunk gyűjtésére, mert nem élünk?

A tudomány látszólag csupa érdekes kérdésre ad választ: milyen pályaenergiák tartoznak a hidrogén atom elektronjához, milyen szexuális szokásai vannak a királypingvineknek, milyen kráterek találhatók a Hold túloldalán… De ad-e választ a valóban fontos kérdésekre: miért vagyok a Földön? Miért azok a társaink az életben, akik? Hogy kerüljem el a pofonokat az életemben? Mi a célja az életnek a Földön? Hogy éljük túl önnön özönvizünket?

Fejlődés, vagy visszafejlődés? Egyre több ember teszi fel ezt a kérdést…

AZ OKTATÁS MÍTOSZA

Ne hamarkodjuk el válaszainkat! Őseink tapasztalata alapján az álom az egyik legjobb tudásszerzési mód, úgyhogy aludjunk rá egyet…

A TUDOMÁNY MÍTOSZA A tudomány tévedhetetlenségébe vetett hitem egyetemista koromban ingott meg először. Laborgyakorlaton egy radioaktív forrást kellett kimérnem. Tisztességesen végigmértem, de a gyakorlatvezető tanár szerint rossz eredmény jött ki. Még egyszer végigmértem, de ismét ugyanazt kaptam. Harmadszorra megkértem a professzorasszonyt: mérjük ki együtt. Együtt is a „hibás” eredményt kaptuk. Az eltérést kutatva kiderült, hogy az általunk mért sugárforrást öt évvel azelőtt kicserélték, és a diákok minimum öt évfolyamon keresztül egymás füzetéből másolták az előző sugárforrás adatait… Látszólag csak egy bosszantó malőr, de mára a tudomány nagy része sajnos így működik. Hivatkozunk a hivatkozás hivatkozásának a hivatkozására, és senki nem veszi a fáradtságot az eredeti forrás ellenőrzésére! Súlyosbítja a helyzetet a tudomány hierarchikus felépítése: minél több hivatkozás történik a forrásra, minél több tudományos fokozattal rendelkezik az „adatközlő”, annál kevésbé ildomos az ellenőrző kutatás. Így került a szőnyeg alá a Contergan, a DDT, a génmódosított élőlények utóélete, a védőoltások hatása… Így múlik a tudományos világ dicsősége.

Megfigyeltek már játszadozó állatkölyköket? Ugye milyen gondtalanok, aranyosak? Pedig az életük múlik az így megszerzett és begyakorolt tudáson. Valaha a gyermekek is így tanultak a felnőttek mellett játszva, őket utánozva, boldogan. Az életből tanulva elsődleges tudást szereztek, aktívan, teljes lényükkel (test, lélek, szellem) tanultak. A mai padban-ülős iskolarendszer életidegen és életellenes. A gyermeket természetes környezetéből és életritmusából kizökkentve könyvekből, és egyéb másodlagos forrásokból adja az ismereteket. A tanuló passzívan, külső szemlélőként ismeri meg az őt körülölelő világot. A gyermek még Isten tenyerén él, így ösztönösen érzi, hogy az elveszett gyermekkora helyett kapott tudás nagy része élete szempontjából lényegtelen, csak a televíziós kvízműsorok során viszszaböföghető tudás. Kötelezővé azt kell tenni, amit magától ösztönösen elkerül az ember. Nem véletlen, hogy Magyarországon dicstelen uralkodónk, Mária Terézia vezette be a kötelező oktatást, szellemi önvédelmünk teljes megtörése céljából. Ennek következményeként tagadtuk meg múltunkat, „loptuk össze” nyelvünket, ennek következménye Trianon, de ennek következménye hazánk jelenlegi gyarmati sorsa is. Most akarják bevezetni 3 éves kortól a kötelező oktatást… „A Gyermek nem arra vágyik, hogy ismereteket szerezzen az életről, hanem hogy élje azt…” (Hintalan László) Érdemes megnézni az oktatási rendszer kimenetét is: fiataljaink legproduktívabb éveiket padban görnyedve töltik. Mire két-három diploma megszerzése után testileg, lelkileg, szellemileg is kiégve kikerülnek az „életbe”, semmijük sincs. Tudásuk jelentős része addigra elavul, se házuk, se gyermekük, se munkahelyük – hála „túlképzésüknek”. Talán őket is meg kellene kérdezni előtte, mint a busmanokat…

AZ EGÉSZSÉGÜGY MÍTOSZA

12.000 végtaghiánnyal született gyermek. Az ötvenes évek CONTERGAN-botránya mögött a Henkel gátlástalan nyereségvágya és a tudósok felelőtlensége állt.

Az emberiséget romboló legtöbb hibás tudás az egészségügyben halmozódott fel. Mivel ez a rendszer a betegek száma után kapja a támogatást, elemi érdeke a betegségek létrehozása és fenntartása. Nagy-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM szüleink még csak meghalni mentek a kórházba, mi meg lassan odaköltözünk. Az ember természetes állapota az egészség, de ma a gyógyszergyártás a legnagyobb üzlet a világban, 2009-ben összforgalomban megelőzte az eddig vezető hadiipart. Ezért kell tele cekkerekkel hazahordanunk halálunkat a patikából… Az orvostudomány az embert, mint bonyolult gépezetet szemléli, amelyben időnként alkatrészeket kell cserélni, mert elkopik, időnként életfolyamatokba kell belepiszkálni, mert elállítódik. Az autószerelő egy alátétet nem hagy ki a javítás során mert tudja, hogy okkal van ott, hiánya később bajt okozhat. Kórházainkban egész szerveket dobnak ki… Isten nem barkácsol! Az ember – mint minden élő rendszer – tökéletes öngyógyító és önreprodukáló képességgel rendelkezik. Ha mégis elkezdi lebontani magát azt jelzi, hogy valahol megsérült a külvilággal a harmónia, már nem teljes az Egész-ség. Az ember az Egész része. Az Egész táplálja, védi, tanítja – amíg ellátja feladatát. Ha már nincs szükség rá – lebontja. Részét és részesedését – vagyis feladatát – az Egészben mindenki maga szabja meg, ahogy az útjára emlékeztető pofonok mértékét is maga állítja be. A betegség a legjobb barátunk, mert sosem pofozkodik ok nélkül! Ha ezeket a jelzéseket megpróbáljuk megszüntetni olyan, mintha autónkon az olajnyomás jelző lámpát leragasztanánk egy ragtapaszszal: besül a motor! Nézzünk egy-két példát a ragtapaszokra. Ma már 40-50 évesek állnak sorba csípőprotézisért. Az egészségügy szerint „elkoptak az ízületei”. Őseink 90 évig kapáltak – protézis nélkül. Az élő rendszerek nem tudnak elkopni, de a nem használt részeket a természet lebontja. A kevés mozgás miatt az ízületek beszűkülnek, arra figyelmeztetve, hogy ők mozgásra készültek. A megoldás a feladat visszaadása, a mozgás/mozgatás lenne… A másik nagy sláger a vérnyomás beállítás. A szervezet a vér nyomását öngyógyító folyamatként, védekezésből emeli meg, hogy – az általában az élelmiszeripar szervetlen vegyületeitől elsalakosodott – vért eljuttassa a szervekhez. A vérnyomás csökkentés hatására lelassult vér a hordalékokat kirakja az érfalakra, tehát újabb gyógyszert kapunk: valamilyen koleszterin csökkentőt. Ez felhígítja a vért, tehát jöhet az újabb gyógyszer: a vízhajtó… Végállomás idő előtt a temető, de a gyógyszeripar jól jár. Betegségeink arra figyelmeztetnek, hogy szervezetünkbe (testünkbe, lelkünkbe, szellemünkbe) valami nem oda illő került. Ha méreg kerül belénk, hányással vagy hasmenéssel, ha kórokozó lázzal és izzadással, ha lelki pofon sírással, könnyekkel próbálunk tőle megszabadulni. Az egészségügy ezeket a folyamatokat „csillapítja”, befelé fordítja, ezért húzódik el a gyógyulás, ezért keletkeznek általában nagyobb bajok. Minden gyógyító hagyomány, így népi gyógyászatunk is azon ala-

9

pul, hogy a nem oda illő dolgokat minél előbb kivezesse a szervezetből.

A „NEM TEHETEK SEMMIT” MÍTOSZA Lehet, hogy olybá tűnik, de nem a tudósokkal, pedagógusokkal, orvosokkal van bajom. Az ember Isten képmására, tökéletesnek születik. Földre száll, hogy közösségét emelje, gyógyítsa, tanítsa… Majd szülei, környezete, iskolái segítségével elkezdi gyűjteni a hibás tudást. Előbb-utóbb persze rájön, hogy képtelen a választott feladatot ellátni, de a rendszer apró zavarainak, vagy saját hiányosságainak tudja be. Cinikussá válik, vagy eluralkodik rajta a „nem tehetek semmit” mítosza. Egyszer egy barátom azt mondta: „A világ baja nem az, hogy valamit rosszul csinálunk, a baj az, hogy rosszat csinálunk. Ha a rosszat akarjuk jobban csinálni, az eredmény csak nagyobb rossz lesz.” Vagyis egyre több tudás – a semmiről, egyre több gyógyszer – haldoklásunk fenntartásához, életfogytig tartó tanulás – az élet helyett. A mindenkori hatalom sajnos a „rosszat jobban csinálni” folyamatában érdekelt, hiszen a hibás tudásnak köszönheti létrejöttét, és a tudás állandó manipulálásának köszönheti fennmaradását. Ezért nem számíthatunk rá! Az egyénen múlik minden, a megoldás a világ bajaira az egyéni döntésekben keresendő. Az egyénnek szabad akarata van, de a szabad akarat a döntés felelősségével jár! A busmanoktól a hajléktalanokig sok utat megtapasztaltunk, kitapogattuk lehetőségeinket, most választásra kényszerülünk. Szerencsénkre Agócs József professzor idézete folytatódik: „Ha végre jót csinálunk (akár rosszul is), az eredmény csak jó lehet!” „Jól csak a szívével lát az ember.” A valódi tudás megszerzéséhez ösztöneinkre kell hallgassunk, melyek az élet forrására hangolt finom műszerek. A Teremtés az életből fakad, az életet szolgálja, az élet a célja. Minden, ami életellenes, pusztulásra van ítélve benne. Bármikor megújíthatjuk tudásunkat (és vele életünket), ha ösztöneinkre hallgatva megváltoztatjuk az élethez való viszonyunkat. Amíg nem érezzük a helyes válaszokat, addig is nemesednünk kell. Meg kell tanulnunk NEM-et mondani olyan egyéni és közösségi utakra, melyek életellenesek, melyeknek végén csak fájdalmat és boldogtalanságot tapasztaltunk. „Mert most még tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13,12) (folytatjuk)

Kelt Gombán, az Úr 2011. évében, Földanya havában

10

Dobogó

Könyvajánló

Pap Gábor: Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása

KARDOS GÉZA Megszámoltam! 2011. szeptember 15-én a soroksári Líra könyváruház „Ezoterika” feliratú polcán 425 könyv volt (nem ennyi kötet, hanem ennyi különböző címszó). Aztán megkérdeztem, hogy Pap Gábor művei közül mit kínálnak a betérőnek. A pult mögött ülő fiatal hölgy készségesen utánanézett a számítógépes nyilvántartásban, és a válasz is jött hamar: semmit! Legutoljára a „Hazatalálás” és a „Mag hó alatt – télutón” című könyvek voltak kaphatók. Emlékszünk, ugye? 1999, illetve 2003 volt az említett könyvek megjelenésének éve. Ne csodálkozzunk! Ez maga a vászonba, mű-, esetleg valódi bőrbe csomagolt Tesco. A polcok tele ócska import holmival, ami pedig magyar és értékes – az nincs! Azt elsüllyesztik olyan mélyre, amilyen mélyre csak lehet. Osho „mester” – ki tudja, hány századik könyvével –, vagy a túlvilágról egy amerikai (!) házaspárnak folyamatosan üzengető Seth persze ott vannak mindenütt. Akárcsak az új „sztár”, Anasztázia, a szibériai remeteasszony, aki – mily véletlen! – egy csődbe ment orosz üzletember, Vlagyimir Megre személyében találta meg az ideális médiumot, aki ezzel egy új, valószínűleg a korábbiaknál is jövedelmezőbb vállalkozást tudhat magáénak. Olyan ez az egész, mint az óceánpart: aki apály idején gumicsizmában begázol a partra vetett szemétbe, csak véletlenül talál igazi értéket. És talán jól is van ez így! Az igazgyöngyért le kell a mélybe menni, és nem visszafordulni akkor sem, ha úgy érezzük, fogytán a levegő. Mert nem fogunk megfulladni, csak gyógyulni. Hiszen beteg ez a hordalékban keresgélő felszín. Ott keres, ahol csak a részlegességet találhatja, onnan akar bölcsességet importálni, ahol magyarul sem tudnak! Lemondva ezzel legnagyobb kincsünkről: anyanyelvünk értékteremtő, értékfeltáró erejéről. Hogy jön ide Lúdas Matyi? Úgy, hogy nem jöhet máshová: csakis ebből a kizökkent, értékromboló, magyartalanító közegből indulhat el a maga beavatási útvonalán, s indíthatja el a magyarságot is ugyanezen a megtisztító úton. Elő hát a Merkúr-pálcával, a „caduceus”-szal (Pap Gábor zseniális „trouvaille”-ja, hogy én is kérkedjek egy kicsit az import-tudással, még ha az maga a „par excellence” nagyképűség is), hadd verje bele Matyi a „hovatartozás” tudatát az arra érdemesbe, és hadd verje ki vele a betolakodó, parazita, nemzetpusztító érdemteleneket! „Egyet fizet, ötöt kap!” Ne ijedjünk meg: ez itt most nem Tesco-szlogen, hanem az igazság. Aki megveszi Pap Gábor legújabb könyvét, az öt páratlan értékkel lesz gazdagabb. Fazekas Mihály – az eredetinek pont-

ról-pontra megfelelő írásmóddal lejegyzett – halhatatlan elbeszélő költeményén kívül kapunk egy „tankönyvet”: a „Bemelegítés” címet viselő fejezetet, amely tartalmazza mindazt az ismeretet, tudást, ami nemcsak ahhoz szükséges, hogy megértsük a világdrámává emelt Lúdas Matyi legmélyebb üzenetét, hanem ahhoz is, hogy el tudjunk igazodni ebben a számunkra egyre idegenebbnek és ellenségesebbnek tűnő mai világban. Először furcsállottam, hogy minden ismerősöm, aki belekezdett a könyv olvasásába, úgy érezte, hogy most valahogy sokkal könnyebben emészthető ez, a korábban oly nehéznek tűnő tananyag. Pedig – ezt kétszeri olvasás után bizton állíthatom – ez a szöveg semmivel sem kevésbé tudományos, mint a korábbiak. Hol van hát a titok nyitja? És akkor egyszer csak rájöttem: a hangvételben! Az magától értetődik, hogy Lúdas Matyi okán nem lehet ugyanazon a hangon megszólítani az olvasót, mint mondjuk a finnországi templomi freskók, a Nagyszentmiklósi kincs, Bánk bán vagy Az ember tragédiája okán. Na de itt …! Itt mesét hallunk, és számon kért diákból hirtelen unokává válunk. És ezzel lehullik a minden tanuló előtt tornyosuló legfőbb gát, az „ezt nekem most meg kell jegyeznem!” nyomasztó kényszere, és visszakerülünk a legfogékonyabb korba, a mesére rácsodálkozó gyermekkorba. Hogyan éri ezt el a szerző? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, maradjon ez az ő titka. Csak egy, a zeneirodalomból vett hasonlat jut eszembe: Schumann „Kinderszenen” („Gyermekjelenetek”) című műve. Ebben a tizenhárom tételes zongoradarabban érzi az ember azt a meghitt kandalló-meleget, ahol minden olyan egyszerűvé, természetessé, szorongásmentessé válik. A zeneköltő a teljes utolsó tételt magának tartja fenn („Der Dichter spricht” – „A költő beszél”) – Pap Gábor csak egyszer „szólja el magát”, amikor az „Első nekifutás” egyik mondatát így kezdi: „Vagy elmondtam már, vagy sem...”. Hát lehet ezek után „görcsölni”? A szerző itt, a „Bemelegítés”-ben fejti ki minden eddiginél részletesebben a művek háromféle – a művész, a mű és a műélvező – üzenetével kapcsolatos gondolatait. És – bár tudja, hogy ezért (is) eretneknek fogják bélyegezni – le meri írni, hogy őt bizony a művész üzenete vajmi kevéssé érdekli. Ismét egy igazolása annak, hogy Pap Gábor gondolatainak egyik legnagyobb értéke, hogy azonnal, a szó legjobb értelmében „aprópénzre” válthatók. Vagyis segítenek a mindennapok útvesztőjében való eligazodásban! Hiszen szinte mást sem hallunk neves előadóművészektől – maradva a zenei példánál –, mint hogy „az én legfontosabb feladatom a zeneszerző minél hívebb szolgálata”. És be-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

11

dőlünk ennek a rossz szövegnek, s ha valami nem tet- doljunk csak Az ember tragédiája londoni színére: ott szik, akkor csak magunkban keressük a hibát, ahe- idéződik fel a paradicsomi bűnbeesés jelenete egy lyett, hogy számon kérnénk a mű üzenetét, a műélve- bábjátékban. S ott válnak nyilvánvalóvá a függőségi zetről már nem is beszélve! viszonyok, lévén ez egy marionett-játék. Pap Gábor „Egyet fizet, ötöt kap!”, ígértem. Kettő már megvolt. azonban nem felfüggesztett, hanem kesztyűs bábokat A harmadik a mű, mármint Fazekas Mihály Lúdas használ. Nála az élő szereplők „tenyerükön hordozzák” Matyijának elemzése, vagyis a mű üzenetének megfej- a hozzájuk rendelteket – pontosan jelezve ezzel az emtése. Figyeljünk fel rá, hogy két fejezetre osztja mon- bertársainkkal szembeni két alapvető megnyilvánulási danivalóját a szerző. Óhatatlanul eszébe jut az ember- mód közti különbséget. Ószövetség-Újszövetség, törnek a „Nagyszentmiklósi kincs”-ről írt könyv Függeléke. vény kora-kegyelem kora; hihetetlen, mi mindent lehet A tagolás ott is, itt is azt sugallja: ne tekintsük lezárt- érzékeltetni a legegyszerűbb eszközökkel! nak e páratlan értékű emlékeink üzenetének felszínre Van a hálószobánkban egy polc. Tíz ilyen könyvnek hozását. van rajta hely. Bánk bán mellé most odakerült Lúdas Felvillanyozó újdonság a „Mátyás ugrásával” kapcso- Matyi. Egymásnak vetett háttal ők ketten már biztosan latos fejtegetés, és némiképp lehangoló – legalábbis állnak a lábukon. És türelmetlenül várják további számomra – annak ismételt, kényszerű tudomásul vé- nyolc társukat. Ahogy türelmetlenül várjuk mi is, épültele, hogy milyen hézagos az antik műveltségem. És rá- ni, nemesedni kívánó magyarok. Mert biztosan tudjuk: adásul mindez a ludak kapcsán! Csekély vigasz, hogy ha teljes lesz a létszám, sorsunk is jobbra fordul! erre a hiányosságomra már a Magyar Ilonáról szóló tanulmányában, a Heléna név elemzése során is rádöbÚgy legyen! bentett Pap Gábor! (A könyvet a Két Hollós Könyvesbolt adta ki a „MaNegyediknek egy „álhőst” kapunk a „zsákutcából”: a nippuri szegény embert. Erre a Kr. e. 701-re datált asz- gyar irodalom gyöngyszemei csillagmítoszi foglalatszír mesére vezeti vissza a hivatalos irodalomtörténet ban” sorozat 2. részeként 2011. szeptember 9-én) Fazekas Mihály Lúdas Matyiját. Megvallom, engem ez a fejezet kavart fel legjobban. Itt döbben rá ugyanis az ember, Ha egészségügyi problémái vannak és nem akar vegyszerektől vagy hogy milyen rombolást végzett az elmúlt kimondhatatlan nevű technikáktól meggyógyulni: fél-, de inkább másfél évszázad a lelkünkben, tudatunkban. Mert vajon hányan veszik észre, hogy ennek a mesének az elején nincs megtorlandó jogtalanság, verés, javak elkobzása, így a folytatás sem lehet ezek jogos „visszafizetése”. Ami viszont van: az hátsó szándék, haokleveles gyógymassző szonlesés, na meg bosszú, bosszú, boszszú... S mivel mindkét mű szereplői kiReumás- és izületi fájdalmak, talált személyek, ha valaki ezután Lúdas Matyi és a nippuri szegény ember történenyirokrendszeri problémák, tében a mai magyar valóságra rímelő öszszefüggéseket vélne felfedezni, nos... az visszerek, idegbecsípődés, fejfájás, csupán a véletlen műve. Három a magyar igazság, és egy a rányaki panaszok, zsibbadások, adás. Az ötödik pedig az ajándék. A könyv utolsó fejezete Pap Gábor – Fazehatékony megszüntetése különleges kas Mihály Lúdas Matyija nyomán írt, azonos című – bábjátékának forgatómasszázzsal. könyve. Ez a mű harmadik üzenete: a műélvezőé. Önálló, szuverén alkotás, Belső szervi problémák enyhítése, akár Bornemisza Péter Magyar Elektrája, ahol a szerző az eredeti művet csupán megszüntetése reflexmasszázzsal. nyersanyagként kezeli, hogy olyan fontos gondolatokat fogalmazzon meg, amelyek az eredetiben nem lelhetők fel. Pap Gábor legfontosabb üzenete a zsarnokságCím: Bp. IV. kerület, Kassai u. 56-58/b 1/5 Kapucsengőn: szolgaság kapcsolatáról szól. Hol lehetne Élet Virága. Telefon: 06-20-480-8478 pontosabban érzékeltetni a függőségi viszonyokat, mint egy bábjátékban? Gon-

Forduljon hozzám bizalommal!

Szabó Edit

12

Dobogó

A finnugor áfium ellen... HALASY-NAGY ENDRE Megkérdőjelezem a hagyományos finnugor/uráli elmélet érvényességét, és érvekkel támasztom alá, hogy a finnugor/uráli elmélet inkább fikció, mint tudomány. Nem magyar nyelvész mondta ki, hogy a hagyományos és hivatalos uráli nyelv-elmélet nem csak „történelem előtti tényként” megalapozatlan, hanem pusztán nyelvészeti szempontból sem állja meg a helyét. Angol egyetem nyelvész-professzora támogatja személyében és elméletében azokat a magyarokat, – akár laikusok, akár nyelvészek, vagy más humán tudományok tudósai – akik soha nem hittek nyelvük uráli elméletében. Szépszámú hallgatóság előtt tartott – a Magyar Őstörténeti Munkaközösség felkérésére – Angela Marcantonio egyetemi tanár (Cambridge) előadást nyelvészeti kutatásainak megállapításairól az ELTE BTK. Múzeum krt. 6-8 alatt, a 252-es teremben. Mondandójára a finnugrista nyelvész-szakemberek közül senki sem volt kíváncsi, csak levélben üzentek, amit felolvastattak. Az előadást követő felkért hozzászólások közül talán a legmeglepőbbet, amely joggal tarthat igényt a magyar nyelv iránt érdeklődő olvasók érdeklődésére, szó szerint közöljük.

Tisztelt Professzorasszony, hölgyeim és uraim! A harmadik évezred első esztendejében, egyféle nyitányaként a beharangozott újnak, már a rendszerváltozottnak lódított időkben, a legolvasottabbnak mondott hazai napilapunk hasábjain olvashattuk azt a mindannyiunknak szóló figyelmeztetést, hogy: „A tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Eddig a pontig tart a tudomány. Ami ezen túl van, az a politikai és szellemi alvilág.” 1 Bizonyára ennek a figyelmeztetésnek a következménye, hogy 2006-ban a magát magyarnak és demokratikusnak hirdető újság egy nyugati egyetemen tanító nyelvész-szakembernek a finnugrista nyelvészetet bíráló írását nem volt hajlandó közölni!

Tisztelt Professzorasszony, hölgyeim és uraim! Kedves mindannyian, akik a szellemi és politikai alvilág képviseletében itt megjelentek. Az előbbi idézet felemlegetése időszerű és szükségszerű, mert a professzorasszony már korábban írásban és szóban egyaránt kinyilvánította álláspontját, mely szerint: „Megkérdőjelezem a hagyományos finnugor/uráli

elmélet érvényességét, és érvekkel támasztom alá, hogy a finnugor/uráli elmélet inkább fikció, mint tudomány.”2 Az előadó „nem tekinti a történeti összehasonlító nyelvészetet az őstörténet-kutatás egyik ágának.”3 Tehát cáfolja Leibniz tételét, mely szerint4 a népek eredetének kérdéseire a nyelvek összehasonlítása, a nyelvek rokonságának bemutatása deríthet fényt. Mindezek tükrében szeretnék, mert hogy érdemes volna, egy röpke visszapillantást tenni az elmúlt 182 év egynehány nyelvészeti törekvésére. 182 esztendővel ezelőtt az országgyűlésen gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel a magyar nyelvet ápoló tudós társaság megalapítására. A Magyar Tudományos Akadémia, a legnagyobb magyar alapításaként a magyar nyelv művelésére alapított közintézményből az alapító minden jó szándéka ellenére, a magyar nyelvvel foglalkozó, tudomány-politikai társulattá vált. A halzsíros atyafiság ellenzőit előbb csak kigúnyolták, azután már szégyentelenül kicsúfolták, majd tudományosan cáfolták, és üldözni kezdték, végül ellehetetlenítették, külföldre kergették, vagy vidéki magányba száműzték. Az akadémiára benyújtott munkáikat elfektették, sőt megsemmisítették, elégették. Arany János lemondásának (aki az Akadémia titoknokaként nem tudta a titkot magában tartani), egyik oka, éppen Paul Hunsdörfer égetési tevékenysége volt, aki elhamvasztatta Szentkatolnai Bálint Gábornak az akadémiához benyújtott nyelvészeti értekezéseit.5 Ez az akadémia, Vámbéry Ármin tevékenységét egyszerűen csak szellemi betyárságnak minősítette6, de persze adós maradt mindmáig Vámbéry téziseinek cáfolatával. De nem tudtak Fischer Károly Antal tanulmányával sem boldogulni, így azt csak elhallgatták. Szegény Fischer jogos felháborodását érdemes idézni: „Én, aki a történettudományt nem kenyérkeresetből gyakorlom... joggal kérdezhettem és kérdezhetem: miért nem méltatták bírálatra a könyvemet, mely – bár lehetne, s vannak is fogyatkozásai – mégis kézzel fogható, szemmel látható igazságokat tartalmaz... A felelet, mint mondám, az volt, hogy ellenkezik mindenben, mit valónak hisznek. S mi ez a „való”? Ez a „való” a finnugor leszármazás elmélete, amelyet az `50-es évek elején, Schlözer nyomán, az importált német és cseh professzorok csempésztek be hozzánk, akiknek buzgó apostolaik a mostani finnugor atyafisággal ellenkező véleményt lábra kapni nem engednek…” Fischer munkájának cáfolatára minden valamirevaló finnugrista nyelvészeti munka kitér, de az irodalomjegyzékben elfelejti a tanulmány címét és Fischer nevét közölni.7 Figyelemre méltó egykori kultuszminiszterünknek, Trefort Ágostonnak idevonatkozó nyilatkozata, misze-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM rint: „Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban – mint miniszternek – az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb, a finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.” 8 Így előzmények után kerülhetett előtérbe a nagyszombati egyetem csillagászának munkája, amelynek a magyar nyelvészeti szakirodalomban a XVIII. század végéig semmi hatása nem volt. Az Új Magyar Nagylexikon így méltatja az uráli nyelvészet címszónál: „Sajnovics a magyar és a lapp nyelv rokonságát bizonyította, mégpedig módszeresen.”9 Pusztay János nagy finnugrista nyelvész szerint is: „A finnugor összehasonlító nyelvészet határköve Sajnovics Demonstraciója.” Sajnovics János Demonstratio-ját, amelyet Koppenhágában nyomtattak ki, és a dán királyi tudós társaságban ismertették először 1770-ben, nos ezt a művet a legtöbb magyar nyelvész nem is ismeri. A latin nyelven írott és néhány unikális példányban fennmaradt kiadványt csak 1994-ben fordították le magyar nyelvre. Mindaddig ez a mű csak latinul volt olvasható. A magyar összehasonlító nyelvészet bibliája, minden finnugrista nyelvész apostolának sokat idézett, de általában senki nyelvész által soha el nem olvasott alapműve így kezdődik. „Csodálkozik talán a Királyi Tudós Társaság, hogy én, aki egyébként matematikai tudományokkal és főleg csillagászati tanulmányokkal foglalkozom, grammatikai értekezést dolgoztam ki. De ha a dolgot méltóztatik mélyebben megvizsgálni, meg fogja érteni: senki mástól nem várhat több joggal ilyen értekezést, mint tőlem.” Majd így folytatja: „Noha finnmarchiából visszatérvén illő szerénységgel tagadtam, hogy érteném a lappok beszédét (tudniillik ez a hír terjedt el), ugyanakkor azonban azt állítottam, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos. Hanem ezt csakis valami írásművel lehet bebizonyítani, különösen azoknak, akik egyik nép nyelvében sem járatosak... hozzájutottam egynémely híres szerző művéhez is, amelyekben a magyar, valamint a lapp nyelv egyezését, ha nem is bizonyítják, de világosan állítják. Így ezen a téren nem követelhetem magamnak a felfedezés dicsőségét.” „S noha távolról sem az én feladatom e nyelv őseredetét nyomozni s azt hiszem, senki sem várja ezt el tőlem, mégis, úgy vélem, hálás lesz az olvasó, ha tárgyamtól kissé eltérvén, előadom, amit minap közölt velem levélben T. HELL atya, kiemelkedő tehetségéhez méltón és a dolgok egymáshoz illesztésében való nagy jártasságával, nem kevésbé éleselméjű, mint finom módon kigondolva. Azon a véleményen van: a kínaiak az ősei vagy minden ázsiai népnek, sőt a magyaroknak is, vagy legalábbis az ázsiai nyelveknek, azaz: a magyarok legősibb dialektusát a kínai dialektusokban kell keresni.

13

Senki sem kétli, hogy a kínaiakkal szomszédos volt ez a nép, amelyet DEGUINES hunnak nevez. Végül: a tatár nyelv nagyrészt megegyezik a kínaival, továbbá a törökkel, a török pedig a magyarral, tehát a kínai is a magyarral... Kíváncsi lévén arra, úgymond, hogy mit jelent és honnan ered a lapp same, sabme vagy samelets szó (ti.: a lappok nem a lapp, hanem a Same, Sabme vagy Sabmelets névvel illették magukat), amellyel a lappok önmagukat nevezik meg, Kircher atya China illustrata c. könyvét forgattam, amelyben van egy térkép a Kínával szomszédos vidékekről is. Megnéztem a térképet, elolvastam Kircher beszámolóját misszionáriusaink útjáról, s a 65. oldalhoz érve egy homokos, kietlen, a kínaiaktól északra fekvő pusztaság leírását olvastam, amelyet a könyv szerint Lop-nak vagy Lap-nak neveznek, a tatárok pedig ugyanezt a pusztát Samo-nak hívják... Úgy tűnik tehát, hogy a lappok ezt tartják őshazájuknak, amikor magukat Samelets-nek nevezik. Márpedig, ha eképp a lappok egykor a kínaiak szomszédai voltak, az is ideillő állítás, hogy a lappok egykor a kínaival egyazon népet alkottak (több más súlyos bizonyítékom is van arra, hogy a lappok és általában a finnek, Finnország elfoglalása előtt egy népet alkottak a kínaiakkal). S ha egyazon nép voltak, a lappok nyelvének azonosnak kellett lennie a kínaiak nyelvével. Mivel pedig bizonyított dolog, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos, ezért a magyarnak is valamilyen módon egyeznie kell a kínaival.”10 Tisztelettel kérem a mosolygás megszüntetését, mert az igazán nevetséges nem maga a mű, hanem az abból a tudomány számára levont állítás! Százötven éven keresztül rendre-másra hivatkoztak rá, idézték széltében-hosszában, magyaráztak vele, és elhitetni próbálták azt, amit ép elmével senki sem hihet, ami nem állja ki, nemhogy a tudományosság, de a józan ész kritikáját sem! Az nyelvészeti szaktudományok művelői közül manapság igen kevesen olvassák a tudományágat megalapító, a mai modern finnugor összehasonlító nyelvészeti tudomány kizárólagos alapjait lefektető műveket, míg alkotóikat a nyelvtudomány parnasszusára emelve, nevüket áhítatos tisztelettel idézik. A finnugrisztika őseinek tekintett Sajnovics, Reguly és Budenz mellett a nyelvkoncepció igazi alapjait lefektető Franz Miklosich és Gregor Dankovszky neve legfeljebb csak Arany Jánosnak az Ortológusokra írott verseiből ismerhető meg. Az 1833-ban megjelentetett Magyaricae Linguae lexicon critico-etimologicum a szerzők számára a Magyar Tudományos Akadémia tagságát jelentette. Szófejtéseik színvonalára jellemző, hogy a kopoltyú szót a szláv „rákolló” jelentésű klepeto szóból származtatták. A honfoglalók ménjének párját a szláv kanicá-ból eredeztették. Munkájuk fő mondanivalója, és a finnugor származáselmélet lényege, hogy az úgynevezett finnugor népek művelődésre, politikai, társadalmi, műszaki alkotásokat csakis más népek hatására és vezetésével képesek.

14

Dobogó

Erre alapozva lett a XIX. században a magyar-ugor összehasonlító nyelvészetnek tanszéke, s rajta elsőként 1868-ban Budenz a „magyar-ugor összehasonlító nyelvészet” magántanára. 1872-ben felállítják az altáji összehasonlító nyelvészeti tanszéket, amely csak ezt követően lett idővel Finnugor Nyelvtudományi Tanszék, amely a legjobb „budenzi hagyományokat folytatta”. Van-e annál szomorúbb ezekre a rokon tudományokra nézve, de feltehetnénk a kérdést úgy is, hogy tudomány-e egyáltalán az, amelyik nem észérvekkel vitázik, nem tényekkel bizonyít, egyáltalán nem meghallgat, hanem eltilt, ellenvéleményeket elhallgattat, a vitába szállót politikai ellenfélnek és szellemi alvilágbélinek titulálja? Nem ellenzékének, hanem ellenségének tekinti a neki ellentmondót, és nyílt háborút indít ellenük. E harc győzedelmi dicshimnuszát énekelte meg Pusztay János nyelvész az „Ugor-török háború után” címmel megírt művében.11 Az elméleti alap belső következetlensége a jelenkori összehasonlító nyelvtudomány minden területén észlelhető. A nyelvtudomány atyjainak első tételei és fogalmai – nem lévén módjuk megszületni – a tanítványok számára egytől-egyig apriorivá váltak. Sehol sem olyan erős a hajdani nagy nevek kultusza, mint a nyelvészet tudományában. Kívül állónak vagy kívül rekesztettnek nem nehéz észrevenni, hogy a finnugor összehasonlító nyelvészeti bizonyítások egyszerű körkörös érvelések tipikus és egyértelmű halmaza, ahol az egyik mondvacsinált érvvel erősítik a másik csak sejtést, az egyik elképzelt nyelvi fejlődéssel bizonyítják a másik alaphipotézist. Idehaza a finnugor nyelvészet továbbra is hivatalosan elfogadott, hivatalos elméletté tett nézet kizárólagos, – teljesen a magyar alkotmánnyal szembenálló módon – és az egyetemeken egyedül tanítható, államilag támogatott, és alkalmazásában kizárólagos tudomány. Idehaza igen, ugyanakkor az elmélettel szemben megfogalmazódó kétségek és cáfolatok egyre inkább teret hódítanak az európai nyelvészeti tudományban. A finnugrizmus összehasonlító nyelvészttudományának egyre inkább való ellehetetlenülésével új maszlag van dagasztás alatt: az uráli nyelvészet és annak altájai. „Az uralisztika felvet korábban nem vizsgált nyelvészeti kérdéseket is. Az uralisztika sok tekintetben lényeges különbséget jelent a finnugrisztikához képest. Jelentős előrelépés tapasztalható, látókörtágulás, módszerbővülés figyelhető meg. Ugyanakkor az uralisztikában minden egyes újítás felhasználja a nagy hagyományú, sok eredményt elért szülő, a finnugrisztika üzenetét.” „Újabban eddig soha nem látott színskála-bővülés tanúi lehetünk. Az uráli nyelvészetet hazánk határain túl szerte a világon művelik. A helyi kutatási sajátosságok rányomják bélyegüket a vizsgálatokra. Így az uráli nyelvek kutatói élnek az amerikai és a szovjet strukturalizmus eszközeivel, felhasználják a transzformációs-

generatív nyelvi elemzést, sőt az algebrai és gépi nyelvészet módszereit, eljárásait is.” 12 Erről a bizonyos Ural-altáji nyelvcsalád-ról az új magyar nagylexikon tömören csak annyit ír, hogy: „hipotetikus, vitatott nyelvcsalád. Az urali nyelveket kapcsolatba hozták az altaji nyelvcsaláddal és feltételezték egy még korábbi ural-altáji nyelvcsalád létezését….az ural-altáji nyelvcsalád létét a tudósok többsége elveti.”13 Az urali alapnyelvről ugyanitt: „a Kr. e. 3000 előtt létezett nyelvállapot, amelyből a finnugor és a szamojéd nyelvek származnak. Az írott források hiányában a maga természetes valóságában nem ismerhető meg, csak a történeti-összehasonlító nyelvészet módszereivel lehet következtetni szókincsére, nyelvtani rendszerére. Az alapnyelvi szókészlet nagyságára szintén csak következtetni lehet. Ebből a hipotetikus urali nyelvcsaládból eredeztetik a finnugor nyelvcsaládot.” Itt tartunk most. És csak reménykedhetünk. Talán ez a harc lesz a végső. Szót kell ejtenünk, ha röviden is, a hazai nyelvészeti tudomány szakembereinek bőszületét kiváltó sumermagyar nyelv-összehasonlítók kritikájáról is. Valószínű, hogy Ady Endrének kevés költeményét olvasták azok a legingerültebb, már-már a lovagiasság minden szabályát, az európai viselkedés minden alapvetőnek kívánt viselkedésformáját és szókincsét felrúgó nyelvtudósok, akik a sumér nyelvet náluknál valamivel jobban ismerőkről, amatőrnek, hazafiatlannak, dilettánsnak, sarlatánnak és sok minden más egyébnek tituláltakról Magyarországon megjelentettek. Amilyen igyekezettel keresik a párhuzamokat, az esetleges hasonlóságokat a sumer nyelvnek magyar nyelvben esetleg fennmaradt maradványainak lehetséges elemeit egyes tudósok, ugyanolyan vehemenciával tagadják szinte őrjöngve a hazai nyelvész szakemberek. A legnemtelenebb eszközökkel kifigurázott, délibábosnak csúfolt, a sumér-magyar nyelv rokonságát felvető, esetleges kapcsolatait vizsgáló, azokról különböző helyeken értekező, igen magas szellemi kvalifikációkkal rendelkező személyek megaláztató illetve a magát tudományos fellegvárának egyre inkább elefántcsonttornyába zárkózó nyelvészek tudását lekicsinylő, személyét becsmérlő kritikáknak csak bibliográfiai felsorolása kisebb könyvet is megtöltene. Csak két rövid idézetet szeretnék közreadni, a leghitelesebbnek tartott nyelvész és történész szakember nagy példányszámban megjelent műveiből. A sumér-magyar rokonságnak minden részletét is elvető, még a puszta gondolatát is tagadó Pusztay János könyvében a következő áll: „a sumer és a magyar szó nagyon távol áll egymástól. Ugyanakkor viszont találunk csodálatos épségben és azonosságban fennmaradt szavakat is (isten, úr, szab, ugar, kapa, nap, eme).”14 Pusztay nem elégséges ledorongolására, és egyes eltévelyedett külföldi szakemberek nem kellőképpen történő elítélésére (mint például Kramer, aki azt írta, hogy: „a sumér nem sémi, de nem is indoeuró-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM pai nyelv. Az úgynevezett agglutináló típusú nyelvek közé tartozik, amilyen például a török, a magyar….”) indult be Komoróczy Géza külsőleg is vezérelt belső öklendezése. Ami belőle kijött, az a „Sumer és magyar?” című pamfletjében olvasható. A tudományos szakember-szerző csak, mintegy mellékesen jegyzi meg, „hogy az „életfa”-jelkép Mezopotámiában valószínűleg ismeretlen volt.” A könyvének egyik vezérmotívuma, a bagdadi múzeum tárlójában (a legutóbbi bombázásokban megsemmisült, de addig) látható, holmi puli-féle kutya alabástrom szobrocskája volt. Úgy vélte, hogy a puli megtalálásával, és figurájának múzeumi tárlóba helyezésével a sumér-magyar rokonságnak immáron nem csak képzelt nyelvi, de létező tárgyi bizonyítéka is lett. Ahogyan írja: „a puli sumer eredetét, s ezzel persze a sumer-magyar rokonságot Pálfalvy Sándor a mezopotámiai ásatások leleteivel akarta bizonyítani.” „A sumer-magyarológus szerzők bibliográfiáiban a szakirodalmi hivatkozásoknak egy másik fajtáját is felismerhetjük. Sűrűn idéznek olyan műveket, amelyek egyszerűen nem léteznek.” „Minden adatot a sumer-magyarológus” szerző ötlött ki.” „Előfordul azonban, hogy igazi könyveket idéznek, de a szerzők mondanivalóját vagy nem értették meg, vagy durván félremagyarázták.” 15 Befejező mondatként, nem durva félremagyarázásként, csupán csak egyszerű tényként, a Magyar Tudományos Akadémia konzultatív szerkesztőbizottsága által szerkesztett, és a Magyar Nagylexikon Kiadó által 2002-ben Budapesten, Göncz Árpád fővédnökségével megjelentett Új Magyar Nagylexikon tizenötödik kötetében, a 182-ik oldalon a puli címszónál írottakat idézném. Ott szó szerint ez áll: „Puli (Canis familiaris ovilis villiosus hungaricus): középnagy testű, terelő típusú magyar pásztorkutya. Legközelebbi rokonai a tibeti pásztorkutyák (a tibeti terrier és a lhassa apsos). Kialakulása és fennmaradása a népvándorlás kora óta a pásztoroknak köszönhető. Neve sumer nyelven „támadva terelő”…” Az ugatás, mint mondják, nem hallatszik az égig. Szegény puli mit is válaszolhatna asszirológus szakemberünk tudomány-átitatta vakkantására, miközben a hebraisztika tanszékvezető egyetemi tanára szerint Mezopotámiában nem létező életfa tövét feltartott hátsó lába alól boldog csaholással megöntözi?

Jegyzetek: 1

Engel Pál: Úrigyerekek tévúton. Népszabadság, 2001. május 12. A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései. Táltos Kiadó 2007. 110. oldal. 3 A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései című tanulmánykötet 115. oldal. Táltos Kiadó 2007. Sepsiszentgyörgy. A finnugor elmélet és a magyar nyelv eredete című tanulmányában.) 4 Gottfried Wilhelm von Leibniz (1646-1716) filozófus volt, aki meghirdette a tételt, hogy) a népek eredetének kérdéseire a nyelvek öszszehasonlítása, a nyelvek rokonságának bemutatása deríthet fényt. 5 Az Arany által csak égetőnek titulált Hunfalvyról nagyszalontai magányában írta meg Josef Budenzhez címezve epigrammáját: „Igazi 2

15

vasfejű székely ez a Bálint, nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int…” Az égetés tényét Bártfai Szabó László leveleiből tudjuk, ő írja le, hogy Bálint Gábor kutatási eredményeit Hunfalvy az irodájába kérte, és ott, mint égetnivaló sületlenséget beosztottjával elégette. 6 az 1886. évi május 24-én tartott ülésén 7 Fischer Károly Antal: A hunok és magyarok „fekete” illetve „fehér” elnevezésének megfejtése. Budapest, 1888. 8 Idézi Erdélyi István: A magyar őstörténet néhány alapproblémája. Kelet-Kutatás, 1989. ősz., 19.o. Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződik a magyar nyelv, mint tantárgy oktatásának kötelezővé tétele a népiskolákban 1879. évi törvénycikk. Az MTA-nak elnöke volt, 1888-ban bekövetkezett haláláig. 9 Új magyar Nagylexikon. 18. kötet 11-ik oldal. 10 Remek szó-összehasonlítási példákat is hoz erre: kínaiul az ég az ge, kínaiul az éj az ye, az út az tu, a szív kínaiul syn, stb. 11 Pusztay János: Az „ugor–török háború” után Magvető Kiadó, Gyorsuló idő, Budapest 1977., 176 . 12 Pusztay János: Az „ugor–török háború” után Magvető Kiadó, Gyorsuló idő, Budapest 1977., 176 . 13 Új Magyar Nagylexikon, 18. kötet 10-ik oldal.) 14 Pusztay János. Az ugor-török háború után. Magvető Kiadó, Gyorsuló Idő sorozat, Budapest 1977. 43. oldal. 15 „Sumer és magyar?” Gyorsuló idő, Magvető Kiadó, Budapest 1976., 95. oldal.)

„Van a Magyar nyelvtudósoknak egy soha ki nem magyarázható közös vétkük, éspedig az, hogy Sajnovics Jánost a Finn-ugor nyelvrokonság megteremtőjének kiáltják ki, holott Sajnovics a már említett Demonstráció c. dolgozatában a Magyar, Lapp, Finn, török, kínai nyelvrokonságot mutatja be. Ezek szerint Sajnovics nem a neki tulajdonított Finn-ugor rokonság hanem a turanizmus megteremtője volt. Ezért a szégyenletes zűrzavar nyelvtudományunk terén” Bárczy Géza, 1970. Sajnovics János emlegetése során nemigen ejtenek szót arról, hogy ő korántsem állt meg a lapp-magyar nyelvhasonlításnál, hanem szorgalmazta a magyar nyelvnek más északi vagy keleti nyelvekkel való összehasonlítását: bizonyos értelemben tehát a turanizmus előfutárának tekinthető. Nagyfalusy Lajos: Sajnovics János és a kínai nyelvhasonlítás. Kalocsai S.J. Gimnázium 1935-36 évi értesítője.

HELYREIGAZÍTÁS! Sajnos előző számunk egyik igen fontos írásába hiba csúszott. Az utolsó mondat utolsó része lemaradt. A hiányzó rész szövege a következő: „sosem volt bizonyítékát a történészek“. Így a teljes mondat így hangzik: „Sem tőle, sem a félrevezető műsorától nem óhajt elhatárolódni a nyelvészek közül senki, hiába cáfolták a vogul és a magyar nyelv rokonságának ezt a sosem volt bizonyítékát a történészek.“ Olvasóinktól és a szerzőtől ezúton kérünk elnézést!

16

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

Impériumváltás Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF Magyarország kormánya 2010–11-ben látványosan átértékelte a nemzetstratégiai fontossági szempontokat. Ennek alapvető eleme, hogy a transzatlanti kapcsolatok elsődlegessége és kizárólagossága megszűnik és az ázsiai, közel-keleti, oroszországi és harmadik világbeli gazdasági és politikai kapcsolatok fontossága az atlanti kapcsolatok mellé emelkednek. Mit jelent ez? A realista és őszinte elemezők leírják, hogy a globalizációs küzdő térben, ahol a tét a föld és lakossága feletti gazdasági és így politikai hatalom, befolyás megszerzése, az elsődleges alakító tényező az a hatalom, amit monetárisnak neveznek. A monetáris hatalom a magánbanki hitelezésre alapozott ipari termelés és kereskedelem. Látványos és ismert, hogy ennek a korunkra globális hatalommal bíró hatalomnak jellemzője a spekuláció, amely következménye, hogy az ipar és a kereskedelem számára kiszolgáltatott lesz, sőt azt még önpusztító módon lehetetlenné is teszi. A globális és a lokális politika pedig lealacsonyodik a komprádor szerepre. A XIX. században H. G. Wells még azt írta a „William Clissold világá”-ban (H.G. Wells: William Clissold világa. I–II. kötet. II. kötet 190–209. o. Pantheon, Budapest.), hogy a nemzetközi ipari tőke átveszi a helyi kormányoktól a hatalmat. A XX. századra pedig a monetáris hatalom az ipari–kereskedelmi tőkétől, és végül a kormányoknak csak a költségvetésük maradt, a bankoknak meg pénzük. Ebben a helyzetben az elsődleges befolyású hitelező központ továbbra is a London–New York is tengely, amelynek hatalmas ereje a Szovjetunió eltűnése után letagadhatatlanná vált. Elsődleges, de nem kizárólagos. Kiderült, hogy létezik még európai, elsődlegesen Németországhoz köthető hitelezői és termelői tőke, amely ugyan függ az atlanti központoktól, mégis önálló befolyásra vágyik. A putyini Oroszország is kialakított egy saját mozgás teret a gorbacsovi–jelcini éra után. Aztán itt van Kína és az arab államok pénze is. A latin-amerikai önálló útkeresések háttere az atlanti tengellyel és ezen belül a London-New York tengelylyel szembeni elsődlegesen ázsiai ellenállás. Ezeknek az erő központoknak, vagy alközpontoknak a sorsa, jövője sok szemponttól függ. Az első kérdés, hogy melyik erő központ valutája (marad) az irányadó. Ez függhet a termeléstől, de alapvetően a foszilis energiák és más erőforrások (föld, víz) uralásától, a technológiai, és katonai potenciáltól, valamint aranykészletektől. A különböző erőközpontok ezért a hitelezéssel, az erőforrások uralásával, a titkosszolgálatikommunikációs, valamint a katonai jelenléttel ezért

egy időben, bár nem egyenlő súllyal az egyes meghatározott országokban egyszerre is jelen lehetnek, amely sajátossága a mostani globális uralmi rendnek. Jelen vannak és kiépítik pénzügyi hatalmuk politikai, média és más reprezentációját. Mindegyik a sajátját ugyanabban az országban. Az euró sorsa megmutatja majd, hogy milyen ereje lehet a London-New York tengelynek. Mennyire képes részben önálló útra „Európa”. Ki az erősebb. Kína, bár hitelezője a fél világnak mégis mind tőke forrását, mind piacát tekintve, sőt tartalékait tekintve függője az Egyesült Államoknak. Azt mondják, hogy kölcsönös a függés, ami igaz, de egyelőre nem egyenlő súlyú felek között áll fenn ez függő viszony. Nem véletlen a versenyfutás az arany begyűjtéséért és az energia, nyersanyag és élelmiszerforrásokért, az Egyesült Államok és Kína között. Kína sorsa függ attól, hogy mennyiben tudja a továbbiakban foszilis forrásait Iránban, az arabafrikai világban, illetve Oroszországgal és a köztes országok által biztosítani. Az iráni háttér kiemelten fontos. Az arab világ a pénzét nyugati, amerikai bankokban tartja és dollárért adja az olajat. (Szaddam euroért akarta adni, Kadhafi pedig aranyért adta….) A mediterrán átrendeződésből kiderül, hogy mennyi az amerikai, mennyi az európai a befolyás, mi a közös érdek és mi marad a többieknek (Kína, Oroszország). Az erők most világszerte összefeszülnek. Van egy úgy eleme is a „játszmának”. Perez miniszterelnök 2007-ben kijelentette, hogy immár függetlenek (értsd: az Egyesült Államoktól) és önálló „építkezésbe” is fogtak. Ezen belül Magyarország, mint cél, előkelő helyen szerepel. Az Egyesült Államokban Izrael támogatása és biztonsága mindig a legelső szempontok közé tartozott. Ugyanakkor abban már nincs egyetértés, hogy a függő Izraelt, vagy a függetlenedő zsidó államot kívánja a nagy testvér támogatni és védeni. Obama nem oka, hanem következménye az eddigi amerikai álláspontnak. Ez az áthangolódás az önálló lábakra álló Izraellel kapcsolatban, már a Bush adminisztráció idején kezdett kirajzolódni. Valószínűnek tartom, hogy az Egyesült Államok egyik legelső katonai és politikai szövetségesének számító Törökország megváltozott politikája is inkább ennek tudható be, nem pedig a keletre fordulásnak. Figyelmeztetés. A jövőben eldőlhet, hogy melyik erőnek nagyobb a befolyása az Egyesült Államokban, az amely a független Izraelt, vagy a függő helyzetűt akarja, vagy esetleg annak, amely csak legfeljebb eszköznek, vagy áldozatnak tekinti a zsidó államot. Továbbá az is eldőlhet, hogy Németországban és Franciaországban a transzatlanti szövetség, vagy a kelettel, így Oroszországgal kapcsolatot kereső önállósodni

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM kívánó erői maradnak porondon, illetve melyik válik erősebbé. Magyarországon sem most kezdődött el az átállás, de most érett be. Láthatjuk, hogy a transzatlanti egyoldalú kapcsolat rendszer kizárólagosságát nagy ütemben kezdi leváltani az izraeli, valamint a vele szövetkezett németországi és oroszországi eredetű monetáris és ipari hatalom közös üzleti, politikai szövetségének az uralma. Ezt a nagy lépést egy a Kínával kötött üzlet erősítette meg. (Megjegyzem ezt az átállást tisztán „lemodellezi” a Honvédelmi Minisztérium által követett politika 2010 óta.) Úgy látszik szomszédaink közül Csehország, Lengyelország és Románia a transzatlanti szövetség erejében bízik elsődlegesen. A következő kérdések merülnek fel. Ez az impériumváltás segíti-e a magyar termőföld, ivóvíz hasznosítás, és a lakásvagyon megőrzését magyar kézben? Hiszen ezek maradtak meg nekünk az elmúlt húsz év után és ezek a biológiai megmaradás feltételei is. Növekszik-e, vagy megmarad (tehát legalább nem lesz rosszabb) a magyarországi bennszülött lakosság életszínvonala, vagy pedig semmi nem változik, csak az uraink? (A magyarországi palettán, a nagy pártok esetén a párton belül is be lehet azonosítani a különböző elkötelezettség „embereit”.) Tudnunk kell, hogy bármilyen globális szerepet és súlyt betöltő hatalomról van

17

szó (és függő csatlósaikról), keletiről, vagy nyugatiról, mind területünket, forrásainkat akarja. Ebben nincs különbség. A kérdés csak az, hogy melyik tudja leginkább a békét fenntartani és hagy-e valamelyik erő nekünk, magyaroknak is valamiféle életet. A palesztin állam kikiáltása a globális erőtérben folyó küzdelmeket még inkább élessé teheti. Ez a későbbiek szempontjából egy Ferenc Ferdinánd gyilkosságszerű politikai tettnek is bizonyulhat, amely az eseményeket is felgyorsíthatja. A következő kérdés, hogy miként érintheti ez Magyarországot? Meg lehet-e Magyarországon őrizni a stabilitást, vagy az összeütközés egyik színhelye leszünk? Meg maradhat-e ilyen körülmények között az ország legalább annyira magyarnak, mint most? Azonban a nagy kérdésre még senki nem adta meg a választ, illetve nem ismerjük, ha van ilyen. Mi lesz a mostani civilizáció sorsa, az emberiség biológiai megmaradásának további biztosítója, ha igen rövid időn belül, még a mi életünkben, elfogynak azok az energiaforrások, amelyek kizárólagosságára és hatékonyságára épül a mai világrend. Ne legyenek illúzióink, a gyors leállás, különösen a peremvidékeken nem a felszabadulást, hanem a megsemmisülést, a hosszúra nyúló pusztulást hozzák el. Különösen, ha nem készülünk erre a nagyon is közeli helyzetre.

Fizessen elő a Dobogóra! Hisszük, valljuk, hogy csak a nemzet emlékezetében élő tudás mentheti meg hosszú távon hazánkat a világ számára. Ezért mi csak olyan kutatókat engedünk megszólalni, akiknek tudását megkérdőjelezhetetlennek tartjuk. Nálunk nem fog „sok apró színes hírt“, olvasni, annál inkább tanulmányokat, tényeken alapuló kutatásokat múltunkról, hagyományainkról.

Állandó szerzőink: Molnár V. József, Szelestey László, Tóth Zoltán József, Tóth Ferenc, Born Gergely, Fellegi Béla, dr. Végvári József, Harangozó Imre, Bradák Károly, Grandpierre Attila, Vetráb József, és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos Megjelenési időpontok: február, április, június, augusztus, október, december, az adott hónap utolsó napja. Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők Előfizetési díj — 5 éve változatlanul! — egy évre: 5000 Ft, ami tartalmazza a postaköltséget is. Európába: 7000 Ft, Tengeren túlra: 12000 Ft. Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét! Előfizethető rózsaszín postautalványon, vagy személyesen is, Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a.

Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032).

18

Dobogó

MEGJEGYZÉSEK A „HUN ÉS SZKÍTA NYELVKÖNYVEK” ÖRMÉNY „FORRÁSAIHOZ” Dr. VÉGVÁRI JÓZSEF Szeretek utána járni a forrásoknak, sőt egy időben azt hittem, mások is szeretnek. Hamar kiderült, hogy ez nem így van, mert sokan fárasztónak találják az utánjárást. E tevékenységben engem nem a leleplezés vágya vezet, hanem a puszta kíváncsiság. Első körben – másokhoz hasonlóan – eleve föltételezem, hogy a közlés szavahihető, megbízható forrásokon alapszik. Így voltam a hírhedt Bowring-idézettel, amikor csupán azt akartam megtudni, hogyan hangzanak a magyar nyelvet magasztaló sorok eredetiben, vagyis angolul. Én voltam legjobban meglepve, hogy a hivatkozott helyen nyomát sem találtam az idézetnek, hogy Sir John Bowring effélét sohasem mondott vagy írt. Tehát az idézetet valaki kitalálta – lehet, hogy jó szándékkal, de ezzel most nem foglalkozom. Annak is megpróbáltam utána járni, mondta-e G. B. Shaw angol-ír drámaíró nyelvünkről azt, amit „Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?” cím alatt a Világhálón évek óta keringő idézetgyűjtemény közöl. Mint kiderült, Shaw ilyet sohasem mondott (annak alapján, amit angol szakosként tudok Shaw-ról, meg is lepődtem volna), sőt a hivatkozott interjú sem hangzott el a kanadai rádióban. (Egyébként az idézetek legalább kétharmada szintén kitaláció.) Hasonló a helyzet az Észak-Amerikában magyarul beszélő lakotákkal (Simon Péter nyomán), illetve Dél-Amerikában a szintén magyarul beszélő suárokkal (Móricz János nyomán). Lehet, hogy sokaknak nagy csalódás, de bizony a lakoták leginkább lakota nyelven beszélnek, a suárok pedig suár nyelven, és e két nyelvnek bizony nincs sok köze a magyarhoz, amint ezt bárki ellenőrizheti (mindkét népnek saját honlapjai vannak, a Global Recordings Network honlapon pedig hangfelvételeket lehet hallgatni). Tehát nem leleplezni akarok, nem érdekel a szándék vagy a cél, és a közreadók személye sem. Nem ismerem Detre Csabát sem, aki nyilvánosságra hozta az úgynevezett hun és szkíta szövegeket, illetve szótárakat, melyek elérhetők a Turán című folyóiratban és a Világhálón, mindenek előtt a Filozófiai Vitakör honlapján, melynek a geológus képzettségű Detre az alapító elnöke. Én „csupán” a forrásokat akartam ellenőrizni, meg aztán nagyon érdekel a dolog mikéntje – tehát az, hogyan készül el egy ilyen szellemi építmény, milyen a tervrajza? Detre közlése szerint a hun, illetve szkíta szövegek egyik forrása az úgynevezett iszfaháni kódex, a másik pedig egy magyar származású, örmény tudós szerze-

tes. Minthogy Iszfahán létező város Iránban, és egy vele készített interjúban Kiszely István megerősíti e kódex létezését, mondván hogy az 1860-ban került elő, adódik a következtetés, hogy egy ilyen kódexnek ismertnek kell lennie a nemzetközi tudományos életben is. Tehát írjuk be a Világhálón a Google kereső rendszerbe, előbb angolul: „Codex of Isfahan”, majd franciául is, mire kapjuk a következő üzenetet: „Nincs találat a következőre: „Codex d'Ispahan”. (Az ügy kapcsán még jó néhányszor kaptam ilyen üzenetet.) Hogyan lehetséges ez? Az egyik válasz az, hogy a kódex nem létezik, soha nem is létezett, Kiszely és Detre pedig füllentenek. A másik válasz viszont az összeesküvés elméletek felé visz bennünket: a hun-szkíta felismerésektől rettegő globalista világhatalom informatikusai nagy titokban beépítettek egy programot a Világhálóba, amely a kódexre rákeresőknek a fenti üzenetet küldi vissza. De az hogy lehet, hogy ha magyarul írjuk be, igen sok találatot kapunk? Vagyis az iszfaháni kódex csak magyar honlapokon, bejegyzésekben, stb. szerepel, idegen nyelveken már nem. Én szeretem az összeesküvés elméleteket, de ez nekem már bonyolult egy kicsit, vagyis hogy miért csak idegen nyelvekre vonatkozik a letiltás? Ráadásul amit letiltanak, azt – szintén Detre közlése szerint – az iráni állam nemzeti kincsének tekinti (a Világhálón azonban ennek sincs nyoma)! Következő adat: állítása szerint Detre az Iszfahán tartománybeli Szurb Khács kolostorban tanulmányozhatta a titokzatos kódexet – de nem másolhatta le. Vajon létezik-e a kolostor? Továbbra is a Világhálón keresgélünk. Ilyen nevű kolostor több is van, a nagy baj az, hogy egyik sincs Iránban: a leghíresebb a Krímfélszigeten található, de van még ilyen néven (a kolostor nevének jelentése az örményben: Szent Kereszt) Rosztovban (Oroszország) és Törökországban (az angol nyelvű kereséshez Surb vagy Surp Khach alakban kell beírni). A Világháló ezzel kapcsolatos magyar bejegyzéseit átnézve rá kellett jönnöm, hogy eddig mások is eljutottak. „Nibiru” nevű honlapon a következőket olvashatjuk: „Sajnos az a legvalószínűbb, hogy nincsen iszfaháni kódex, csak Detre Csaba képzeletében. Hogy az «iszfaháni kódex» szójegyzékét honnan vette, az rejtély, de valószínű, hogy az egész koholmány csupán.” Czakó Gábor író honlapjáról („Újság” menüpont alatt) pedig ezt tudjuk meg: „Hun-magyar szótár és nyelvtan. – A hamisítvány mesterkézre vall: az illető ismeri az ún. ómagyar szövegeket: ezekből dolgozott. Magam is

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM bedőltem neki... Évekig dolgoztam az ügyön dr. Detrével... Iszfahán mellett nincsen Szurb Khács nevű örmény kolostor, sőt, egész Iránban sincs. «Iszfaháni kódexet» az iráni történészek nem ismernek.” Végül Perkupai Pető Imre ezt írja Átértékelő nyilatkozatában: „Mivel sem a belföldi, sem a külföldi kapott információk nem erősítették meg D. Cs. eddigi állításainak valóságtartalmát, sem pedig ő személyesen nem tartotta fontosnak erről megnyugtatni az érdeklődő és benne bízó honfitársait, a végleges esetleges „kanonizáció” előtt – ideiglenesen – felfüggesztem a hun-szkíta nyelvi anyagként http://osmagyar.kisbiro.hu oldalainkon áttekintett gyűjtemény eddigi minősítését, illetve meghatározását.” Most lássuk a szintén titokzatos örmény „tudósszerzetes” ügyét! Róla viszonylag sokat tudhatunk – de kizárólag magyar nyelvű honlapokról. Ő segített volna Detrének a hun anyag összegyűjtésében, illetve a szkíta szövegek az ő neve alatt futnak, Detre fordításában. Vajon létező személy-e? Ha azt nézzük, hogy nekrológot írtak róla, akkor létezőnek kell tekintenünk. Ebből megtudjuk, hogy Szongott Dénes néven 1932-ben született az erdélyi Erzsébetvárosban, örmény-magyar családban. A család a háború után külföldre menekül, Szongott Velencében tanul, ahol „1957-ben pappá szentelik, s belép a Mechitarista Rendbe [örmény bencések]. Ekkor veszi fel családja eredeti nevét, Astvatzaturian, amelyet II. József törölt el 1784-ben, s kényszerítette a családra annak német tükörfordítását: SohnGottes [= Isten fia]. A rend 1958-ban Libanonba küldi, a Tyrosi Örmény Egyetemen örmény nyelvet és indogermán összehasonlító nyelvészetet tanít.” Itt már van egy kis baj, ugyanis Türosz városban nincsen örmény egyetem, csak Bejrútban. Menjünk tovább: „1968–1970 között megújítja az ősi szervezet, a Société Arménienne de Zarytos történészi kutatásait. Itt mintegy 80 kiváló, többnyire örmény származású történész-régész-nyelvész kutatásait irányítja. 1973–1976 között libanoni kulturális attasé az Iráni Császárságban”. Itt már nagyobb baj van, ugyanis a “Zarütoszi Örmények Egyesülete” – ahogyan egyes magyar nyelvű honlapokon fordítják – hangzatos francia neve ellenére egyszerűen nem létezik, ugyanúgy nincs nyoma a Világhálón mint az iszfaháni kódexnek, akár angol, akár francia honlapokon keresgélünk. Ráadásul Zarütosz nem Libanonban, hanem Tunéziában van, mégpedig Bizerta város ókori neve (egyébként Türoszből érkező főníciaiak alapították). Ezenkívül Libanonnal ellentétben, Tunéziában nincs számottevő örmény közösség, a Wikipedia „Örmény diaszpóra” szócikkében meg sem említik az országot – utolsó helyen Ecuador áll 5090 örmény lakossal. Találtam egy újsághírt, mely szerint idén januárban kilenc örmény diák tanult Tunéziában. Tehát nem létezik az a „tudományos” társaság, mely állítólag összegyűjtötte a hun és szkíta nyelvemlékeket! Vajon létezik-e maga Astvatzaturian professzor, „a nyelvtudományok legendás művelője, az ókor-tudomá-

19

nyok világklasszisa”, ahogy a nekrológ írja? Lehetséges, hogy volt egy Szongott Dénes nevű személy, aki később örmény nevet vett föl. De tudósként biztosan nem létezett, ugyanis nemcsak angol, francia és német honlapok, de orosz és örmény nyelvűek sem tudnak róla. Van egy „világklasszis” örmény-magyar tudósunk, akiről csak magyar honlapok írnak! A nekrológ állításai ellenére nem szerepel sem az Örmény Tudományos Akadémia, sem a Jereváni Egyetem díszdoktorai között. A nekrológ felsorolja három nyelvészeti tárgyú főművét (francia nyelvűek), de egyikről sem tud a világ egyetlen könyvtára sem, beleértve a legnagyobb örmény gyűjteményeket: A nyelvek evolúciós dinamikája (1973), A pún nyelv (1981) és A szkitoid nyelvek (1985) – mindegyik címmel van egy kis bajom, de ez messzire vezetne. A legtöbb nagy könyvtár katalógusa elérhető ma a Világhálón, lehet szabadon keresgélni bennük, és ezek a művek sehol sem szerepelnek! Magával a nekrológgal már „csak” annyi baj van, hogy három helyen találtam meg, és három különböző név szerepel a végén aláírásként: Nagy Baka György, akiről azt lehet tudni, hogy kolozsvári informatikus-szakíró, Szongott Klára (Argentína) és Detre Csaba (Budapest). A „professzor” vajon melyiküknek a „negyedfokú unokatestvére”? Esetleg mindhármuknak? Azon pedig már nem lepődünk meg, hogy nincs nyoma a Vitakör honlapján említett Orosz Szkíta Intézetnek, vagy a „Kormotheosz-nak”, amely Detre szerint az örmény tudós fő filozófiai műve. Mi szükség van ekkora méretű hamisításra? Netán Detre ezzel a kitalált Astvatzaturiannal „íratta meg” azokat a könyveket, amelyeket ő szeretett volna megírni? Végül föl kell tennünk a kérdést: vajon a hun és a szkíta nyelv létezett-e abban az alakban, ahogyan Detre hamisítványai elénk tárják? Nagyon remélem, hogy nem. Maradék kevés hajamat is kitépném, ha őseim ezen a kitalált nyelven beszéltek volna egymással. Detre mint a magyar Tolkien? Magával a szótárral és a „nyelvkönyv” szövegeivel nem foglalkozom (elérhetők többek között a http://filozofia.wplanet.hu/tag_va.html címen, ugyanott a többi, itt említett írás vagy elnevezés is), szemelgessünk inkább a „nyelvtani magyarázatokként” feltálalt sületlenségekből. Szerzőjük az Ashkatan Lezukuna első részének 7. oldalán kijelenti: „Az alapvető etalon itt (is) a latin grammatika, amelynek feldolgozottsága valamennyi nyelvét felülmúlja. Ezért ne lepődjön meg az olvasó, hogy az első összehasonlítás a legtöbb esetben a latin grammatikához igazodik.” Túltesszük magunkat azon a kérdésen, hogy vajon miért kellene a hajlító nyelvek közé tartozó latint „etalonnak” tekinteni egy ragozó és szervesnek tételezett ősi nyelv esetében, és megvizsgáljuk, mennyire sikerült az „igazodás”? Az „igeragozásokban páratlan esetgazdagság észlelhető” – írja a nem létező Vahan atya nevében Detre. Nos, az igeragozásban nem beszélhetünk esetekről, hiszen esetei csak a névszónak lehetnek – de ennek is csak a hajlító nyelvekben van értelme. Ugyanis „eset”

20

Dobogó

szavunk – nyelvtani szakszóként – a latin casus tükörfordítása, a cado=esni igéből. Ragozó nyelvekben esetekről csak feltételesen, korlátozásokkal beszélhetünk, hiszen nálunk a névszóknál is ragok vannak mint az igéknél, ezen túl pedig a névszói ragozás nyitott rendszer (míg a hajlító nyelvekben zárt), az „esetek” számának alsó korlátja van, de felső elvileg nincs. A mi névszóink „esetei” nem el-hajlanak, nem el-esnek az alapnak (mintegy függőlegesen álló oszlopnak) tekintett alanyesettől, hanem felismerhető és szétválasztható ragokat kapnak. Ez a ragasztás, ragozás (illesztés) lényege, melynek semmi köze a hajlításhoz. Menjünk tovább: „Kiemelő névutó: A magyar kiemelő névelő az, a helyett az ashkatan minden változatában névutót használ: pl. az ember=mar-ed. Itt az ed névutó jelenti a kiemelést.” A kiemelő névutó a szerző találmánya, nem elfogadott nyelvészeti műszó. Amiről ő beszél, azt a nyelvészetben végartikulusnak hívják; határozottságot fejez ki, és a névszó végén áll, vele egybeírva. Névutónak semmiképpen se nevezzük, az egészen mást jelent. Ilyen van a románban, más balkáni nyelvekben, és a skandináv nyelvekben. Nem látom, mi szükség van bevezetésére a hun-szkíta szövegekben. Ha szkíta-hun-magyar nyelvi folytonosságot tételezünk föl, nagyon nehéz dolgunk lesz, mert az –ed végartikulusből nem vezethető le a magyar (határozott) névelő. Tudomásom szerint a török nyelvekben se névelő, se végartikulus nincs. Nem kellett volna a (ki)talált szóanyagot és nyelvtant a mai török nyelvekhez illeszteni valami módon? Esetleg a sumérhoz, vagy talán mindkettőhöz? Ez nyilván hatalmas munka lenne, melyre magam nem vállalkoznék. „Többes szám postpositio jele: szó+kh, illetve szó +ekh.“ Postpositio=névutót jelent, és nem kellene összekeverni a többes szám jelével (latinul a többesszám=pluralis, ha már igazodni akarunk). Ezzel már itt vagyunk a szkíta-hun névszóragozás rendszerénél, melybe Detre valamilyen oknál fogva csak négy esetet vesz föl – ha már mindenképpen használni akarjuk az „eset” szakkifejezést: alanyeset, tárgy-, részes- és birtokos eset. Ez azért furcsa, mert a személyes névmásoknál sokkal több „esetet” vesz föl szerzőnk: társ- és eszközhatározói, valamint sok egyéb határozói ragot (de a névmások bemutatásában is vannak értelmezhetetlen „szakkifejezések”, ilyen a „postpositio genitivi”). A magyar nyelvtanok egyébként 17 vagy 18 „esetet” sorolnak fel, ez az alsó határ. A négy szkíta eset hogy szaporodott így fel? És ha már az igeragozásba megjelentek az esetek, most láthatjuk a fordítottját is, amikor a második füzet 28. oldalán „egyes főnevek coniugatiója vagy jelentési derivatioja” olvasható. Mivel „coniugatio” a latinban igeragozást jelent, a főnevekhez nem lehet köze, a „jelentési derivatio” pedig értelmezhetetlen. Szerzőnknek sajnos nem sikerült „igazodni a latin etalonhoz”. Még oldalakon át sorolhatnám a torz vagy nem értelmezhető, minden szempontból szakszerűtlen megfogalmazásokat. Következne a legnehezebb: az értékelés és a követ-

keztetések levonása. Nem tudom megítélni, hogy az ilymódon nyilvánosságra került hun-szkíta szövegek mennyit ártanak a nemzeti ügynek, a szerves műveltség és a magyar néphagyomány fenntartása ügyének. Mennyit ártanak azoknak, akik hozzám hasonlóan mélyen hisznek a szkíta-hun-avar-magyar szellemi-műveltségbeli folytonosságban, és szeretnének hinni a nyelvi folytonosságban is? Nagy kérdés, hogy létezik-e, létezhet-e erre meggyőző bizonyíték? Vajon megnyugtató-e számunkra az, hogy akadémikus és egyetemi körökben legalább olyan arányban vannak hozzá nem értők és csalók, mint a nemzeti oldalon – mert a Magyar(talanító) Tudomány(talan) Akadémia nyilván nem ehhez az oldalhoz tartozik, mert nem tud és nem akar ehhez az oldalhoz tartozni. Annyi a különbség, hogy ott ezért fizetés jár, míg a mi oldalunkon önkéntesek munkálkodnak, és hoznak létre – többnyire jó szándékkal – komoly szellemi építményeket, melyek néha légváraknak bizonyulnak. Dühítő, hogy még mindig a Hunsdorfer-féle vonal parancsol, nemcsak a magyar nyelv, hanem a történelem dolgában is, hogy még mindig Glatz, Ormós és Kristó (holtában is) mondja meg a magyart és történelmet tanítóknak: mit taníthatnak őstörténelmünkről, Trianonról, az 56-os forradalomról, és egyebekről. A mi oldalunkkal ellentétben – ott halovány jelét sem látjuk a tisztulni akarásnak. Nyolc évvel Angela Marcantonio olasz nyelvész angol nyelvű könyvének megjelenése (és öt évvel a magyar változat kiadása) után, melyben ízekre szedi a finnugor elméletet, és kimutatja, hogy nincsenek mellette szóló komoly szakmai érvek, lehet úgy tenni, mintha a könyv és a szerző nem létezne: a finnugor rokonsággal foglalkozó négy nagyobb szócikk közül (a fentebb hivatkozott világhálós lexikonban) csak egy említi meg futólag a (valóban nemzetközi hírű és valóban létező!) olasz nyelvtudóst, míg az angol Wikipedia szócikkei érdemben tárgyalják munkásságát – és ugyanígy jár Marácz László. Ehhez tudni kell, hogy a magyar Wikipediát ugyanaz a liberális bagázs irányítja, mint amelyik az MTA-t, a Nyelvtudományi Intézetet, és egyetemeink-főiskoláink nagy többségét. (Bakró-Nagy Marianne, akivel bírálatot írattak Marcantonio könyvéről etikailag marasztalja el az angolszász kiadót – Publications of the Philological Society 35, Blackwell Publishers, Oxford-Boston – amiért egyáltalán merészelte megjelentetni a finnugrász-ellenes művet!) Ugyanez a társaság oktat ki bennünket hetente a tudományos tisztességről, etikáról és magyarságról. Vajon ki követi el a nagyobb bűnt: aki – gyakran jószándékkal – forrásműveket hamisít, vagy aki a létező, alapvető forrásműveket agyonhallgatja, letagadja, de még a könyvespolcról is lehazudja – nagyszámú hallgatóság előtt, hiszen igen sokan tájékozódnak a Wikipediából. Döntse el a tisztelt olvasó. Debrecen-Kismacs, 2011. évben, Kisboldogasszony napján

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

FÉNYTEMPLOMOK ÚTJÁN FINNORSZÁGBAN Azt mindenki tudja, hogy Magyarország tele van fénytemplomokkal. De azt már kevesebben, hogy Finnországban is található jónéhány ilyen szent hely. Pap Gábor erről írt könyvet két évvel ezelőtt "Fényre éledő üdvtörténet" címmel. Idén gondoltunk egy merészet és úgy döntöttünk a könyv szerzőjével együtt, hogy a helyszínen szeretnénk látni ezeket a templomokat és az üzeneteiket hordozó freskókat. Sajnos ezévben ez nem jött össze... De most újra megpróbáljuk! Hátha van néhány megszállott "szervesműveltség-rajongó", aki ugyanúgy gondolja mint mi... Mert higyjék el, a helyszínen látni a dolgokat egészen más, mint könyvben nézegetni róluk képeket! Ezt már megtapasztaltuk Szíriában, Libanonban, Egyiptomban, Szicíliában, Törökországban és még számos más helyen. Tartson velünk ezen a soha vissza nem térő kiránduláson!

2012. április 24-28. A túrán részt vesz:

Pap Gábor művészettörténész Utazás: a MALÉV menetrendszerinti járatával. Szállás: 3 éjszaka Helsinkiben (Atthur Hotel), 1 éjszaka Turkuban (Holiday Inn Turku) Ellátás: félpanzió (reggeli büfé rendszerben + vacsora 3 fogásos)

Program: 1 nap: Az érkezés után helsinki városnézés, majd szállás, vacsora. 2.nap: Helsinki, Korppoo, Kaarina, Turku. Èjszaka Turkuban. 3.nap: Nousiainen, Rymättylä, Inkoo, Lohja és Espoo Szállás Helsinkiben. 4.nap: Helsinki, Sipoo, Porvoo, Pernaja, Pyhtää, Szállás Helsinkiben. 5.nap: Kora délelőtt az espooi templom (ha előzőleg nem fért volna bele a harmadik nap menetrendjébe) utána a Nemzeti Múzeum. Délután szabad idő a repülő indulásáig.

Ár: 263.500 Ft mely MINDEN költséget tartalmaz! (repülőjegy, reptéri illeték, transzferek, buszköltség, szállás a megadott szolgáltatással, belépők, biztosítás, idegenvezetés)

Jöjjön el egy csodálatos utazásra térben és „ idoben!

21

22

Dobogó

Az inga működésének fizikai bizonyítékai KISS JÓZSEF GYÖRGY A radiesztéziában használatos inga jelzéseit sokan kétségbe vonják, nem tudnak elfogadható bizonyítékot kapni a valós működésre. Magam is így voltam, amíg nem gondoltam arra, hogy hogyan lehetne bizonyítani az igazat. Arra gondoltam, azt tapasztaltam, hogy az inga nagyon érzékeny a külső hatásokra, a felfüggesztés labilitására, illetve a kéz rezgéseire, mozgására gondoltam, ami az ingát működésbe hozza. Felmerült bennem a kérdés, hogyan és mivel bizonyítható, hogy mitől jön mozgásba az inga. Első kísérlet: Egy frissen készült ingával a kezemben a szobán végig haladva, egy helyen ferde irányú lengésre lettem figyelmes. A kiváltó okot kezdetben a kéz remegése által kiváltott jelenségnek gondoltam. A kéz remegése – gondolván – vagy rám merőleges, vagy párhuzamos irányban lehetséges. Ha távolabb mentem kb. 2,4m távolságra a lengés ismét beindult, ugyanabba az irányba. Akkor még nem tudtam mi ez, de a ferde irány és a 2,4m-re való megismétlődés, illetve a helyhezkötöttség foglalkoztatott. Elindultam a lengési sík irányába, a lengés megmaradt, előre-hátra, mindkét irányba a lengési sík vonalában. Ugyan ezt tapasztaltam 2,4m-rel távolabb is, a párhuzamos irányban. Lehet talán, hogy a testem két irányban is rezeg, ennek az eredője adhat ilyen lengési irányt. Akkor kérdés miért nem leng a közbülső sávon belül? Ezek gondolkoztattak, hogyan tudnám kizárni, hogy a testem rezgése adja az ingának a gerjesztést? Ha a testemet 90 fokkal elfordítom valamely irányba, akkor az ingalengés síkjának is követnie kellene az elfordulást, ha a testrezgésem váltja ki. De nem ez történt. Az inga megtartotta a lengési irányát. A lengési sík határozottan azzal a ferde vonallal esett egybe, amit először észleltem. Az elfordulásom pedig mozgással járt, ami megzavarhatta volna a lengési irányt. Ez az észlelés csak azt jelentheti, hogy ott ahol a lengés beindul, valamilyen erőhatás éri az ingát, határozott irányítottsággal. Ez az erőtér, a sokak által ismert Hartmann háló egy vonulata volt. Konklúzió: az inga mozgását nem a test illetve a kéz rezgése hozta mozgásba, hanem egy meghatározott irányú külső erőtér. Második kísérlet:Abból indultam ki, hogy ez nem egy sztatikus erőtér, amit az inga detektál, hanem valamilyen rezgés adja a gerjesztést. Felmerül, hogyan bizonyítható ez?

Ha rezgés, akkor van valamilyen hullámhossza. Ha a hullámhossznak vagy a fél-hullámhossznak megfelelő rezonátort tudok az ingához rendelni, akkor annak a lengésben meg kell nyilvánulni. Vegyünk egy henger alakú edényt, pl. egy hengerpalástú poharat. Az ingával közelítsünk a pohár kerülete felé. Akkor körkörös mozgást kapunk. Ha az ingát a pohár belsejébe lassan leeresztjük, akkor a lengése egyenes irányúvá válik.

Lassan leeresztve azt tapasztaljuk, hogy az ingalengés síkja fokozatosan elfordul, a pohár közepén már 90 fokkal, az aljához érve 180 fokkal.

Ez az észlelés egyértelműen hullámjelenségre utal. Gondoljunk a TV úgynevezett Yagi antennájára, annak a dipoljára. Ott is az antenna, azt az adót veszi a legjobban, – ha irányban áll –, amelyiknek az adási frekvenciához tartozó hullámhossza megegyezik a dipólus méretének kétszeresével, ugyanis a dipólus fél-hullámhosszra van méretezve. Elektromos tér, (l=/2) félhullámú burkolója

Jelkimenet elvezetései, szalagkábel

Dipólus antenna, fém rudak

23

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Tehát, mivel a pohárban 180 fokos lengési sík elfordulás volt, a pohár is egy fél-hullámhosszú rezonátor. Ezzel igazoltuk, hogy bizonyos hullámok érzékelésére az inga alkalmas. Megjegyzendő, hogy a köröttünk lévő térben sugárözön van, különböző hullámok áradata vesz körül bennünket. Ezek valamelyike állóhullámot alakít ki a pohárbelsejében. Mivel ezek sok különböző hullámhosszúságúak, a pohár mérete közömbös, mindegyik mérethez található megfelelő hullám, a körülöttünk lévő térben. Az alkalmazott pohár, a rezgéssokaságból éppen a neki méretben megfelelő fél-hullámhosszú rezgésre fog 180 fokos fordulatot tenni, a tetejétől az aljáig, az elektromos tér. Hullámtanhoz értők számára azonban elgondolkodtató az, hogy a pohár alja zárt, így viszont már az általunk ismert hullámokra negyedhullámú rezonátorként kellene viselkednie, mégis fél-hullámhosszúként viselkedik a 180 fokos elfordulás miatt. Ha negyedhullámúként viselkedne, akkor csak 90 fokos elfordulást kellene észlelnünk. Ha a pohár aljára pl. vizet, olajat öntünk, vagy bort öntünk, kb. egy-két ujjnyit, akkor más elfordulási szögeket és irányt kapunk. Anyag

Forgási irány

Elfordulási szög

Csak levegő

jobb

180°

Víz (csap)

bal

270°

Bor (Sangria)

bal

360°

Olaj (napraforgó)

jobb

360°

Almaecet

bal

180°

Sör (Aranyhordó)

jobb

180°

Glicerin

jobb

180°

Most tegyünk a pohárba különféle kristályokat, külön-külön megvizsgálva az inga viselkedését. Ha nagy a kristály és lapos, akkor tehetjük a pohár alá is, azonos eredményt kapunk. A kísérletek azt mutatják, hogy a legtöbb kristály az ingát balra forgatja és 360 fokos szöggel, egy teljes körülforgást végez a lengési sík, a pohár tetejétől az aljáig. Kivételt képez a pirit, tigrisszem és az achát. Kristály

Forgási irány

Elfordulási szög

Ametiszt

bal

360°

Hegyikristály

bal

360°

Kalcedon

bal

360°

Malachit

bal

360°

Jáspis

bal

360°

Onix

bal

360°

Tigrisszem

nincs

0°

Achát

nincs

0°

Pirit

nincs

0°

Ha fémeket teszünk az aljára, réznél és ólomnál valamint a forrasztó ónnál és BaFe mágnesnél is azt tapasztaljuk, hogy az inga, lengési síkja nem változik, elfordulás nem lesz amint a pohár tetejétől haladunk az aljáig. Ezek azt sugallják, hogy a behelyezett test rezgési hullámhossza jóval, nagyságrendekkel nagyobb lehet a pohár hossz-menti méreténél. Ha, sörös kupakot vagy más vasat teszünk bel, szintén balra forgást tapasztalunk 360 fokosat. Fém

Forgási irány

Elfordulási szög

Ólom

nincs

0°

Réz

nincs

0°

Forrasztó ón

nincs

0°

BaFe mágnes

nincs

0°

Vas (söröskupak)

bal

360°

Konklúzió: A hullám, amire a pohár rezonál, nem lehet longitudinális, mert akkor a szimmetriatengelyen lefelé haladva a lengés amplitúdójának kellene változnia. Transzverzális elektromágneses hullám lehet melynek az elektromos komponense merőleges a pohár belső falára, ez mozgatja az ingát. Ennek az elektromos térnek az iránya változik folyamatosan egy csavarvonal mentén, tehát a hullámot egy forgó elektromos mezőként érzékeljük a pohárban (vagy valami mást, ami az anyag határfelületére merőleges irányítottságú). Azért viselkedik félhullámú rezonátorként, mert ugyan az egyik vége zárt a hengernek, de az erőtér számára olyan mintha nyitott lenne, hiszen a térnek az alsó lapra nézve nincs merőleges komponense. Ezért úgy viselkedik, mintha alul is nyitott lenne. A beöntött folyadék a pohár alján megváltoztatja a forgási irányt, illetve olyan hullámra fog rezonálni, amelynek a forgási irányát észleljük. A lengési sík elfordulási szöge is megváltozik, a beöntött anyagtól, a levegőhöz képest. Ha a hullám frekvenciáját megmérnénk, a terjedési sebesség már számítható lenne.

c=fλ Ahol, f a mért frekvencia Hz-ben, λ a hullámhossz méterben (a pohár magasságának a kétszerese, ha 180 fokot fordult, és a pohár magassága éppen a hullámhossz fele, ha 360 fokot fordult az ingalengés síkja a pohár tetejétől a folyadék szintjéig, akkor éppen a pohár hosszmérete adja a hullámhosszat. A hullám sebessége, c a terjedési sebesség m/s –ban. A kristályoknál határozott balra forgás, a folyadékoknál a forgás mindkét irányban tapasztalható folyadéktól függően, azt tudatja, hogy ugyanazon frekvencián kétféle hullám is létezik, mint forgó vektor, jobbos és balos. Elgondolkodtató és további magyarázat-

24

Dobogó

ra szorul, hogy több fém és néhány kristály esetében, az ingalengés síkja nem mutat elfordulást a magasságvonal mentén haladva. Mint előbb már említettük, valószínű, hogy nagyon alacsony rezgésről van szó, melynek a hullámhossza a pohár méretéhez képest nagyságrendekkel nagyobb. Harmadik kísérlet: Ez a kísérlet, abból az elgondolásból készült, hogy ha az ingát egy csuklós szerkezetű rajzlámpára függesztem fel, működik-e akkor is, vagy magam is szükséges vagyok ahhoz, hogy az inga érzékelje a külső erőteret. Hogy én fogom az ingát, van e szerepe? Kísérletek során kiderült, hogy ha friss almához, gombához közelítem az ingát, akkor mintha egy taszító erő hatna rá, olyan lengésbe kezd. Mintha az élő anyagnak lenne valamilyen kifelé irányuló sugárnyomása. Hogy a fenti ellenőrzést elvégezhessem, a próbát frissen szedett almával, majd gombával is elvégeztem. A hatás jól látható volt. Majd az ingát egy rajzlámpa csuklós tartójára erősítettem, hogy szabadon függjön. Majd az almát, később a gombát is közelítettem hozzá. Az inga nyugalomban maradt. Effektust nem érzékeltem. Tehát kellek a hatás érzékeléséhez. Arra gondoltam, hogy a peptidek, a fehérjék félvezető tulajdonsággal rendelkeznek. Tehát, ha én, aki az ingát fogja, úgy működök, mint a gyermekkorunkban készített detektoros rádió galenit kristályos detektora, akkor egy külső detektorral magamat kiválthatom, a jelenséget észlelhetem, anélkül, hogy magam fognám az ingát. Ezért a térbe kellene helyezni valamilyen módon egy egyenirányító diódát, vagy detektort. Vettem egy Zenit fényképezőgép alumíniumból készült közgyűrűjét, ezt az inga alá helyeztem elég közel hozzá (ez egy henger alakú, félhullámú rezonátorként működik). Kipróbáltam a kezembe fogott ingával, ami jól mutatta az erőteret a lengésével. Majd a közgyűrűt, a rajzlámpa csuklós szerkezetére függesztett inga alá helyeztem. A közgyűrű felső peremére, átlósan elhelyeztem egy szilicium diódát (nyitó feszültsége: 0,7V). Közelítve a próbatesteket (alma, gomba) semmilyen hatást nem észleltem. Gondoltam kicsiny a jel, amihez a dióda nyitófeszültsége nagy, ezért kerestem germánium diódát (nyitó feszültsége: 0,3V). Ekkor sem tapasztaltam elmozdulást. Még kisebb nyitófeszültségű diódára volna szükség. Még mindig túl nagy lehet a nyitófeszültsége a diódának a jelentkező kis jelszinthez képest. Kellene valami érzékenyebb dióda, aminek kb. 0,1V körüli a nyitófeszültsége. Pl. galenit kristály, ilyen detektorom nem volt. Visszagondolva kisiskolás koromra, amikor nem volt galenit detektorom, vettem egy grafitceruza béldarabkát és egy zsilettpengét, abból készítettem detektort a rádiómhoz, ami igen jól működött, csupán a pengével való érintkezést kellet jól eltalálni. Ezért vettem egy Rorting B-s ceruzabelet, ezt

helyeztem az alumínium közgyűrű felső peremére, átlósan (itt az alumínium közgyűrű veszi át az érintkező penge szerepét). Igazgatási próbálkozások után, amivel a grafit szálat a közgyűrűhöz érintkeztettem, az almát, vagy a gombát az ingához közelítve, működésbe lépett. A bizonytalan érintkezés miatt a kísérlet megismétlése elég nehezen ment, a jó kontaktus megtalálásához elég nagy türelem kell. Az inga kilengései ekkor olyanok voltak, mintha a saját kezemben volna, csak kisebb kilengéssel. Ezzel a feltételezésemet sikerült igazolni. A detektor után megjelenő jel

A dióda által levágott rész

Magyarázat: Az ábrán, annak a jelnek az elképzelt, feltételezett alakja látható, amit a detektor fog átalakítani érzékelhetővé. Ez a folyamat olyan, mint a rádió-vételnél a demodulálás. A vivőfrekvenciára ültetett moduláló jelnek (a sűrű rezgések burkológörbéje) a leválasztása. Az alaprezgés a magas frekvencia és a negatív-pozitív fél-periódusok szimmetriája miatt közvetlenül nem érzékelhető, a két polaritású hatás kioltása miatt. Ezért van szükség detektorra (diódára), hogy e negatív felét a jelnek levágjuk. Így már határozott erőhatást gyakorolhat az ingára, a demodulált, (félig levágott) jel burkolójának az erőtere. Negyedik kísérlet: Legyen az alumínium henger, pl. a közgyűrű. Vegyünk egy Rotring ceruzabelet. Ezt tegyük egy fehér papírlapra. Tegyük rá a közgyűrűt.

Ingával vizsgáljuk meg, hogyan mozog, ha lassan a belsejébe leeresztjük. Azt tapasztaljuk, hogy az ingalengés síkja hamarosan felveszi a ceruzabél irányát. Bármerre fordítjuk a kis grafit szálat, az inga hamarosan abba az irányba fog lengeni. Ha mégsem azt tenné, a gyűrűt meg kell mozgatni a jobb érintkezés miatt, akkor már beindul. Majd az ingánkat függesszük a csuklós lámpára, vagy valamilyen fix helyre, aminek a magassága állítható, hogy belógjon a henger belsejébe, egészen közel a grafitszálhoz. Lendítsük ki úgy, hogy a henger falát ne érje kilengéskor. Ezután a papírlapot óvatosan mozgassuk,

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

25

Konklúzió: A 3. és 4. kísérlet igazolja, hogy az inga csak akkor érzékeli az erőteret, ha megfelelően érzékeny detektort közbeiktatunk. Tehát az emberre szükség van, mi vagyunk a detektor, ami a magas rezgésszámú erőteret demodulálja (egyenirányítja). Ha gyenge is az effektus, amit ceruzabél detektorral készítettünk, a hatás mégis érzékelhető és kimutatható. Más kérdés, amikor a radiesztéziában szokásos ingaprogramozást végezzük. Vagyis mikor kérdést teszünk fel, hogy van-e az a kérdéses erőtér, amit vizsgálni kívánunk. Ez olyan, mintha a tudatunk kialakítana bennünk egy szelektív szűrőt a tudatalattinkban. Ennek a fizikai bizonyítása már meghaladja a házi eszköztár lehetőségeit. Hitem szerint ez is magyarázható, hiszen a világban lévő mérhető jelenségek magyarázhatóak, kellő tudással, ismerettel.

olyan helyzetbe, hogy a ceruzabél és az ingalengés síkja kb. 15-30 fokos szöget zárjon be, ne többet. Akkor, ha a gyűrű jól érintkezik a grafit szállal, a lengési sík kevés várakozás után beáll a grafitszál irányába. Ha szép lassan mozgatjuk, azaz elfordítjuk a papírral a grafitszál irányát a gyűrűvel együtt, – vigyázva, hogy az inga középen maradjon a hengerben – akkor azt tapasztaljuk, hogy az ingalengés síkja követni fogja az elfordulást, kis késéssel beáll a grafitszál irányába. Akár teljes körbe is elforgathatjuk, ha az ingalengés csillapodása nem nagy, azaz elég amplitúdóval lengésben marad. Ha nem fordulna, akkor a grafitszál és az alumínium henger érintkezésével van baj, meg kell kicsit nyomva mozgatni. Tehát kimutatható a hatásos ingaműködés anélkül, hogy a kezünkbe tartanánk azt, de érzékeny detektor beiktatására szükség van a működéshez. Ez az effektus kisebb, mintha a kezünkben lévő ingával végeznénk a vizsgálatot. Ezért nagy türelem és kitartás, némi pontosság szükségeltetik. Magyarázat: itt az ingalengés a ceruzabél irányába történik és megmarad más felfüggesztési magasságban is. Ez arra utal, hogy a ceruzabélben létrejövő demodulált elektromos rezgés a bélben váltakozó áramúvá vált. Itt a ceruzabélben váltakozó irányba áramló elektronok fejtenek ki elektromos megosztással erőt az ingán függő tömegre, akkor is ha szigetelő, akkor is ha vezető a függesztett tömeg. Ez az oka, hogy a bél hosszirányába eső lengést tartja meg.

A világban harmónia és egység van teremtetve, legfeljebb korlátozott tudásunk nem képes a magyarázatra. Ezekhez alapos vizsgálatokra, mérésekre és modellekre van szükség, hogy megérthessük. Ezen kívül nagyon sok fantáziára, képzelőerőre van szükségünk, amivel gondolati-elméleti problémát illetve megoldást teremthetünk. A teremtett világ, amely körül vesz bennünket végtelen számú csodájával vár bennünket, hogy meglássuk és felfedezzük, a titkokat megfejtsük. Ez egy lenyűgöző élmény, amiben Isten rejtekezését és nagyságát láthatjuk, olyan élményt ad számunkra, amely esetleg idült korunk ellenére is a gyermeki rácsodálkozás gyönyörűségét adja. Ez olyan, mint egy jól komponált szépséges szimfóniát hallgatni. Gyönyörűség, csodálat Isten iránt, a káprázatos művei iránt, amiből csak egy kis szeletet csipegethetünk, ha van ilyen irányultságunk. Legyen! Hiszen Ő várja, hogy felfedezzük, hogy csodálattal töltsön el bennünket az Ő nagysága. Ez maga a szeretetnek a magas fokú megnyilvánulása, a felébresztés, az elgondolkodtatás. Hála mindezért a csodálatos élményért. A titkok megfejtése, nem korlátozhatja a hitünket, sokkal inkább, a hit ereje segít a titkok megfejtésében. Jelen cikk megjelenésében segítő és támogató szerepéért, köszönettel és hálával tartozom Aradi Lajos kutatónak, előadó tanárunknak. A tanfolyamain szerzett ismereteim nagyban tágították a tudásomat. Sok dolgot, amit megtanított és tapasztaltam ezek közül is magyarázatra szorulna az én gondolkodási világomban. Mégis azt kell mondanom, működnek és hatásosak, magyarázat nélkül is. Korlátozott képességem valószínű, hogy csak kevés megfejtésére ad lehetőséget. Mégis örömet okoz és sok problémára megoldást adnak olyan emberek számára is, akik nem keresik a mögöttes részt, egyszerűen csak alkalmazók. Ezért külön tisztelet és hála minden ilyen törekvésnek, hiszen mindenkin segítenek vele, aki érdeklődik és használni akarja, kellő elfogadással. Heviside: „Utasítsam vissza az ebédemet, csupán azért mert nem ismerem az emésztés mechanizmusát?”

26

Dobogó

Jáger, igazi nevén Lenti József kanászszámadó, faragópásztor és táltos SZELESTEY LÁSZLÓ Madarassy László, a hajdani pásztorélet, s talán méginkább az állatőrzők keze által formált tárgyak elhivatott kutatója Úton-útfélen (Dunántúli hivatalos gyűjtés, 1932.) címen rögzített gyűjtőnaplójában a 36. oldalon ír Jáger, igazi nevén Lenti Józsefről. Post mortem a következőket tartotta fontosnak róla lejegyezni: „Lenti prototipusa volt a régi kanásznak. Szép szál ember volt, tisztelettudó, becsületes, a disznait nem csak név szerint ismerte, hanem beszélt hozzájuk, mintha emberek volnának, ha hívta őket, utána mentek. Mikor halálát közeledni érezte, meggyónt, megáldozott; meghalni azonban addig nem tudott, amig ki nem vitték még egyszer a disznai közé, ahol személy szerint elbúcsúzott tőlük.” Azt eddig is tudtuk, hogy a pásztoremberek éltekhaltak a rájuk bizott állatokért. Így például – s ezt fontos hangsúlyozni – a hivatalnokoskodása mellett megszállottan gyűjtő-kutató Nagy Czirok László az 1959-ben napvilágot látott Pásztorélet a Kiskunságban című kitűnő összegzésében a 136. oldalon ezt Írja: „Pásztoraink a gondjaikra bizott jószágnak éltek. Kötelességszerűen is törődtek a jószág minden bajával vagy elesettségével. A beteg jószágot gyógyították is. Szerették a jószágot, s gondját is viselték, mintha csak sajátjuk lett volna. A csikósok,gulyások,ha egyegy jószág közelébe értek, megsimogatták a nyakát, fejét, tenyerükkel meg-megveregették a hátát. Ilyenkor a jószág hálából megnyalogatta a pásztor kézfejét. Ha megszokta a pásztorát, szerette, s ha valahol elmaradt, kereste is.” Madarassy fenti leírásából viszont érezhető, hogy Lenti József esetében egészen másról, többről van szó. Nevezetesen a táltos létről, szerepkörről, aminek természetes velejárója az állatokkal való kommunikáció. Ezt erősítik meg egy-egy faragásának sajátos, nagyon is mélyértelmű motívumai, megoldásai. Egy 1898-ban készült remekmívü borotvatokjának legalsó szintjén – tehát a fundamentumot, az alapot jelentő kompozlciós részén – egy, a földi világot az égivel összekötő hegyet láthatunk. Jobbról és balról egy-egy beszélő madár. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Lenti József tudatosan ábrázolta volna a mitikus Sumeru, illetve Meru hegyet. Ám minden bizonnyal tisztában volt az ősképek meghatározó voltával. Miként nyilvánvalóan érezte az alsó szintre épülő toposzok ideillő voltát is... Középen a barátságra utaló merkuri elemek testesedését (Ikrek!) a kézfogással, parolázással szentesített fontosságát. Miként – legfelül – a betyárok vonulásaként köztudatba került

(sulykolt!), valójában az emberi életszakaszokra utaló alakok, ezúttal – helyszűke miatt – mindössze két fegyveres betyárra redukált megjelenítését is. De ideillően említhetnénk itt Malonyay Dezsőnek a dunántúli pásztormüvészetet bemutató kötetének 138. képét is. Itt faragónk a dunántúli pásztorművészet egyik vonulatának, talán legszebb himnikus

Pipaszár kiterített rajza, 1890-es évek. Magángyűjtemény

darabjainak, az oltáros tükrösök sorozatának egyik megfogalmazásaként arról is meggyőz bennünket, hogy táltos volta ellenére vagy éppen ezért a szakralitás – a mély, az igazi! – mennyire nem idegen tőle. (Ld. még Nevill Drury: Sámánok, látnokok. A megváltozott tudatállapotok című könyvének ideillő sorait a 100. és 105. oldalon!) Igazából ki is volt Lenti, másnéven Jáger Józsi? Bár a Jáger megfogalmazás a vadászatra utalna, ezt ele-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

27

ve kizárhatjuk! (Miként az eredetileg Horváth József néven anyakönyvezett, 1817ben Káldon született faragópásztor esetében is!) „Szerzőnkről” a már hivatkozott Madarassy László az említett gyűjtőnapló 29. oldalán ezt írja: „Lenti kanászszámadó, Vadén. Családja Ráki puszta. A 31. oldalon ezt még a következőkkel egészíti ki: „Szolgált Vadén 30 évig egy Lenti József nevű kanász, akinek szép faragványai voltak, a kanász már meghalt, de fia él, mint bognár Ráki-pusztán.” Mint ismert, Keszthelyről a II. Világháború utolsó napjaiban a Balatoni Múzeum szinte teljes tárgyi anyagát elszállították. A vasúti szerelvény teljes rako-mánya – nyugat felé tartva – Zalaegerszegen megsemmisült. Viszont a múzeum épületében maradt leltári könyvek hiánytalanul megmaradtak. Ezekben érdekes adalékokra lelhettünk. Így az egyikben, az 1299. tételnél a következő olvasható: „Szép nagy tükrös, fa téglaalakú. Pandúrés betyár alakokkal. A megláncolt Jáger Jóskát, vagyis a tükrös készítőjét kísérik a csendőrök. Vétel Kaposvárott a sertéspiacon egy kanásztól.” Az 1321. tétel leírása a következő: „Pipaszár, díszített. Jáger József pásztor munkája. Szentlőrincről (Baranya m.)" Jáger, igazi nevén Lenti József tehát nem csak kanász, sőt számadó volt, hanem betyár is. Nem mellékesen pedig faragott is. Méghozzá kiválóan. Tevékenységét pedig át meg átszőtte táltos volta. Ezt nem csak a Madarassy László által leírtak bizonyítják, hanem a faragványaiba kódolt sajátos képi üzenetek is... Legközelebb a másik somogyi kanászt, Sótonyi Józsefet mutatjuk be. Ő ugyancsak faragó volt. No meg betyár, sőt táltos is!

Tükrös. Faragónk a jeles „pályatársnak“ , Rózsa Sándornak állít sajátos emléket karcolt tükrösén. Néprajzi Múzeum 134 295 Borotvatok, 1891. Néprajzi Múzeum 16549 Jáger (Lenti) József készítette

Pipaszár kiterített rajza, RipplRónai Múzeum Kaposvár

28

Dobogó

ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban Bp., 1081 Kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032, http://www.dobogommt.hu

november-december A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

KISS DÉNES előadása: november 3. csütörtök, 18 óra: A magyar ősnyelv törvényei és titkai 2. rész BORN GERGELY előadása: november 4. csütörtök, 18 óra: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre...” 2. rész TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: november 8. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!) TÓTH FERENC előadása: november 10. csütörtök, 18 óra: A pókháló tanítása GÉCZY GÁBOR és ORSZÁGH JÓZSEF közös előadása: november 11. péntek 18 óra: „Az élet él és élni akar!” 2. rész ARADI LAJOS előadása: november 15. kedd, 18 óra: Pilis rejtély 3. rész GRÁTZ ANTAL előadása: november 17. csütörtök, 18 óra: Egyszerűen az évkörről 3. rész BALLA EDE ZSOLT: november 18. péntek, 18 óra: Szent helyek működtetése dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF előadása: november 25. péntek, 18 óra: Vihar előtt - válaszúton 3. rész MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: november 29. kedd, 18 óra: „Nem vagyunk mi árvák” (a csíksomlyói búcsú története és szakralitása) BORN GERGELY előadása: december 1. csütörtök, 18 óra: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre...” 3. rész SZÁNTAI LAJOS előadása: december 2. péntek, 18 óra: A szkíta hitvilág üzenete Szarvasnyomon sárkányhátán, lovak szárnyán 2. rész TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: december 6. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!) TÓTH FERENC előadása: december 8. kedd, 18 óra: Télen érő gyümölcsök BALLA EDE ZSOLT előadása: december 11. péntek, 18 óra: A tájban élő közösségek MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: december 13. kedd, 18 óra: Téltemető

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

29

GRÁTZ ANTAL előadása: december 15. csütörtök, 18 óra: Egyszerűen az évkörről 4. rész ARADI LAJOS előadása: december 16. péntek, 18 óra: Pilis rejtély 4. rész OBRUSÁNSZKY BORBÁLA előadása: december 22. csütörtök, 18 óra: Bátortól Atilláig - a nagy Hun Birodalom története SZÁNTAI LAJOS előadása: december 30. péntek, 18 óra: MEGLEPETÉS!!!

A Két Hollósban kapható DVD-k listája ARADI ÉVA: Indoszkíta nyomok Indiában 1-2. rész

TÓTH FERENC: Kiviszi át az életet a túlsó partra?

HINTALAN LÁSZLÓ JÁNOS: A szerves társadalom felé (Tel-

BERNÁD ILONA: Szülés — születés — gyermekáldás

TÓTH FERENC: „Tokaj szőlő vesszein...“ (Tokaj-Tarcal

jesség - Kiesés - Hazatalálás) 1-2. rész

CZEGLÉDI GÁBOR: A Nap műveletinek emlékei

őstörténete)

HINTALAN LÁSZLÓ JÁNOS: A teremtő zenei arca (2 DVD)

CZEGLÉDI GÁBOR: Mese az esthajnalcsillagról

TÓTH FERENC: Mennybemenetelünk — örökségünk

HINTALAN LÁSZLÓ JÁNOS: A halhatatlanság hangjai (Örök

ifj. CSOÓRI SÁNDOR: Zeneszavak — varázsjelek 1-2. rész

TÓTH FERENC: Tavaszra várva — Mit tegyünk az

időkre szóló üzenetek Bartók Béla operáiban)

HERCEG FERENC: Ősmúltunk bölcsöje a Pilis

előkészületek ideje alatt?

Prof. ANDRÁSFALVY BERTALAN: A néphagyomány tovább-

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A hun-magyar hármas kapocs

TÓTH FERENC: Felszabadulás vagy feltámadás?

élésének esélyei

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A hunok öröksége

TÓTH FERENC: Édesanyánk — szülőföldünk

PAP GÁBOR: Olvassunk együtt képírást! 1-30 rész (15 DVD)

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A szkíta-hun történeti alkotmány

TÓTH FERENC: Szüreteink történelmi tanulságai

PAP GÁBOR: Egyetemes művészettörténet 1-12

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: Az íjfeszítő népek történelmi szerepe

TÓTH FERENC: Káposztából faóriás

PAP GÁBOR: Új szekta, vagy hitbéli megújulás?

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: Közép-ázsia íjfeszítő népei

TÓTH FERENC: Kiválasztottak a múltban és a jövőben

PAP GÁBOR: Bánk bán

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: Ősi hitvilágunk és a világvallások

TÓTH FERENC: Bölcsőtől a koporsóig — koporsótól a

PAP GÁBOR: Lúdas Matyi - avagy a magyar nemes megiga-

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: Szkíta-hun mítoszok az antik

bölcsőig

zulása

forrásokban

TÓTH FERENC: Élet — elvonulás — feltámadás

PAP GÁBOR - HINTALAN LÁSZLÓ: Szent ünnepeink

SZÁNTAI LAJOS: A Pálosok szellemi öröksége 1-2.

TÓTH FERENC: Rész és egész önrendelkezés

PAP GÁBOR: A királyi úton

SZÁNTAI LAJOS: Egyiptom, a régiség mítosza és a megálló

TÓTH FERENC: Hó alatt

PAP GÁBOR: Tovább a királyi úton

idő koronája. 1-3.

TÓTH FERENC: Felszabadulás vagy feltámadás?

PAP GÁBOR: Képírók - kortársaink

SZÁNTAI LAJOS: A Szent Korona ereje, misztériuma és

MOLNÁR V. JÓZSEF: Mária ottan érzi jól magát!

PAP GÁBOR: Atilla ébresztése

szentsége 1-2.

MOLNÁR V. JÓZSEF: A halottlátó

PAP GÁBOR: Nem múló szent összhang

SZÁNTAI LAJOS: Sanctus Stephanos

MOLNÁR V. JÓZSEF: Az utolsó átváltozás - a magyarság

BORN GERGELY: „Tükör által homályosan...“ 1-2.

SZÁNTAI LAJOS: A Pártus Birodalom és Jézus Krisztus kora 1-2.

halott tisztelete

BORN GERGELY: Tájban élő Atilla király 1-5.

SZÁNTAI LAJOS: Az időért viaskodó táltos - égen és földön

MOLNÁR V. JÓZSEF: A tejút szentjei

BORN GERGELY: „Én vagyok a kezdet és a vég...“ 1-5.

SZÁNTAI LAJOS: János apostolnak mennyei jelenésekről

MOLNÁR V. JÓZSEF: Ég és föld ölelésében — A gyermek-

Dr. MOLNÁR GÉZA: A magyar történelem kérdőjelei 1-2.

való könyve I-5.

rajzok üzenete 1-22. rész

Dr. MOLNÁR GÉZA: A magyar föld tündérei

SZÁNTAI LAJOS: Hunyadi Mátyás hadjáratai 1-3.

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: A Szent Korona-tan aktuális

MOLNÁR GÉZA: Ebédelek vagy ebéd leszek?

SZÁNTAI LAJOS: „Szállva szállt koronájuk, magyar koro-

kérdései 1-3. rész

Dr. EŐRY AJÁNDOK: Háziasszony akupresszura 1-2.

nájuk...“ 1-5.

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: A Szent Korona történetisége 1-2.

GRANDPIERRE ATTILA: A magyarok istenének elrablása

SZÁNTAI LAJOS: A mitikus József Attila

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: Fejezetek a magyar történe-

GRANDPIERRE ATTILA: Atilla és a hunok

SZÁNTAI LAJOS: Szent Lászlóról való templomi beszéd 1-2.

lemből 1-2. rész

GRANDPIERRE ATTILA: Királyi mágusok ősnépe a magyar

SZÁNTAI LAJOS: A révülés útjai népdalainkban 1-2.

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: A Szent Korona üzenete 1-3.

GRANDPIERRE ATTILA: Karácsony

SZÁNTAI LAJOS: Tündér Ilonától Szűz Máriáig 1-2.

Prof. dr. ANDREAS HEJJ: Beavatás - a felnőtt és az örök létbe

PILIS NAP A KÉT HOLLÓSBAN 1-2. rész (10 DVD)

SZÁNTAI LAJOS: Mágusok lázadása

KÁRPÁTI TAMÁS: A Da Vinci-kód - 1-2. rész

DOBOGÓ A ZENITEN SZÁNTAI LAJOSSAL 1-2. (10 DVD):

SZÁNTAI LAJOS: Táltos ló és táltos révülés

KÁRPÁTI TAMÁS: A magyar nemzet csatái másképpen

A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET NAPJA (4 DVD): előadók:

GRÁTZ ANZTAL: A Szent Olvasó titka

KÁRPÁTI TAMÁS: A XX. század történelmi rejtélyei

SZELESTEY LÁSZLÓ: „Hírök, nevök fennmarad...“ — A

GRÁTZ ANTAL: Az évkörről egyszerűen 1-2.

KÁRPÁTI TAMÁS: Hitler, a fekete mágus

magyar nép szakrális alkotásai 1-2. rész

GRÁTZ ANTAL: Magyarul megtérni — megtérül

KÁRPÁTI TAMÁS: Sztálin, a diktátor

GYÓGYÍTÓK NAPJA 2009. (5 DVD).: előadók:

GRÁTZ ANTAL: „Építsen az égre házat...“ - a szakrális házé-

KÁRPÁTI TAMÁS: A felsőbb hatalmakkal kötött szerződéseink

Dr. VÖRÖS GYŐZŐ: Sharuna-Gamhud — Az Osztrák-

pítésl és a házasság kapcsolatáról 1-2.

KÁRPÁTI TAMÁS: Az I. világháború titkai

Magyar monarchia egyiptomi ásatásai

TÓTH FERENC: Hó alatt — Téli javítások a természetben

KÁRPÁTI TAMÁS: A II. világháború titkai

SZABÓ GYURI bácsi (a bükkszentkereszti füvesember):

és a társadalmakban

KÁRPÁTI TAMÁS: Őseink titkai — Turáni átok, pamíri eskü

Javas asszony unokája — a gyógynövények titkai

TÓTH FERENC: Madarat tolláról embert Istenéről

KÁRPÁTI TAMÁS: Koronázási szertartások az időjárás függ-

DOBOGÓ MAGYAR KARÁCSONY 2006. (10 DVD)

TÓTH FERENC: Mit tanulhatunk a krumplitől?

vényében

30

Dobogó

A Besbarmah-hegy ősi hagyománya OBRUSÁNSZKY BORBÁLA Azerbajdzsánban, Bakutól északra körülbelül ötven kilométerre található egy különleges hegy, a Besbarmah, melyet azerbajdzsánok tízezrei keresnek fel évente. Ott máig gyakorolják az ősi megtisztulási és gyógyító szertartásokat, melynek eredete az ősi türk hagyományokig nyúlik vissza. A mesés elbeszélések és helyi legendák közé beépültek a történeti személyekről szóló mesés történetek, valamint az iszlám néhány rítusa is. Magam kétszer látogattam el a szent helyre, hogy az ott máig élő hagyományokat megfigyeljem.

évszázadokat. Nagyon valószínű, hogy a helynév és a Kaukázusi Albánia c. történeti forrásban szereplő Kurszán hun fejedelem neve között összefüggés lehet. Magyar őstörténeti szempontból is nagyon je-

KURSZÁN VÁRA Azerbajdzsán fővárosát elhagyva, a kopár táj után egy különleges alakú mészkőhegy tűnik fel, ahol már az ókortól megfordulhattak a kaukázusi „Selyemút” kereskedői, de a késő ókorban és a kora középkor folyamán hun csapatok is sokat portyáztak a környéken. Őket megállítandó, a hegyen a késő ókorban és a kora középkorban a terület felett fennhatóságot gyakorló Szaszanida-dinasztia egy erődrendszert emelt, melynek egyik elemét Kurszán galának, vagyis Kurszán várának nevezték el. A Besbarmah-hegyre épült megfigyelő központnak az volt a feladata, hogy Derbenttől az Abseron-félsziget közti tengerpartig húzódó sávot állandóan szemmel tartsa, és azonnal jelezze, ha feltűnnek a félelmetes hun lovascsapatok. A hegy sziklái között még kivehetők az egykori vár nyomai, melyek viszonylag épségben vészelték át az

Kuruszán várához tartozó figyelő torony

Ősi szent helyek környéke

lentős ez az adat, hiszen Árpád fejedelem mellett ismerjük Kurszán (más források szerint Kusid) hadvezér nevét.

ŐSI ZARÁNDOKHELY A Besbarmah-hegy Azerbajdzsán északi részének az egyik legjelentősebb kultuszhelye, ahol a tengrista hagyományok és az ősi gyógyító szertartások a maguk teljességében tanulmányozhatók. Ennek eredete nagyon régre vezethető vissza, amikor az azerbajdzsánok ősei a természet erőit imádták, tisztelték a különleges formájú hegyeket és a csúcsokon a táltosok áldozatokat mutattak be, a környékbeli fáknál és forrásoknál szintén imádkoztak az Éghez és a Földanyához, valamint az elhunyt ősök szelleméhez. A nagy ünnepeken lovat, esetleg bárányt áldoztak. A korabeli kínai források feljegyezték azt, hogy a türkök a természet erőit tisztelték és nekik mutattak be véres és vér nélküli áldozatokat. Belső-ázsiai hazájukban az Altaj-hegység volt megszentelt hegyük, ahol ma is kazakok kőből emelnek szent halmokat és áldozatokat végeznek az ősök tiszteletére. A Kaukázusban is megfigyelhető ezeknek az ősi szokásoknak a továbbélése, melynek egyes elemei az iszlám hit elterjedése után is megmaradtak. A szent hegy lábánál álló mecsetben az arra járó utazók és zarándokok imádkozhatnak, így aki nem tud feljutni a hegy tetejére, az

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM a szentélyben kérheti az égiek támogatását. Ha a mecset zárva van, akkor a bejárat mellett lévő perselybe lehet bedobni pénzt és akkor kívánhatunk valamit, mert a hagyomány szerint az teljesülni fog. A zarándokok több célból keresik fel a szent helyet, a nők általában gyermekáldásért könyörögnek. A belső-ázsiai népek gyermektelen asszonyai szintén a különleges formájú kövekhez, sziklákhoz szoktak járulnak, hogy a Földanyától, Etügentől áldást kérjenek. De sokan családjuk jólétéért, vagy éppen egészségéért könyörög. Sok beteg pedig gyógyulást remélve érkezik a hegyhez és mássza meg az 520 méteres sziklás csúcsot. A hegyre nagyon sok hívő zarándokol el egész évben. Legtöbben a gurban bajrami ünnep idején látogatnak el oda és ott teljesítik a vallási előírásokat. Akkor a hegy lábánál kialakított asztalokon és padokon juhok tucatjait vágják le, azok húsát szétosztják a rászorulók között. A hegyre felkapaszkodó zarándokoknak három helyen kell megállniuk, mindegyiknél egy idős nő várakozik, hogy elvégezze a szokásos rituálékat. Az első megálló a hegy hajlatában van, ahol a zarándokoknak fejükkel meg kell érinteni a sziklát. Azalatt az idős nő egy kővel háromszor kört rajzol a hátukra. A hármas szám nagyon fontos szimbólum a türk népek körében, nemcsak a rituálékban találkozunk vele, hanem a népmesei hagyományokban is. Sokat gondolkoztam ennek az ősi szertartásnak a jelentésén, míg-

A Besbarmah-hegy egyik idős asszonya

nem Mongóliában élő táltos — helyi kifejezéssel élve udgan — barátnőm megmutatta az egyik felvételét, ahol az áldozati szertartásra érkezőket fűcsomóval vesszőzték meg, hogy megtisztítsák őket a rossz erőktől. Hasonló tisztító szertartást jegyzett fel Zemarkhos, bizánci követ, amikor a megjelent a türkök udvarában, akkor őt füsttel tisztították meg az esetleg rossz erőktől. A kő nagyon fontos az ősi természeti hitben, Mongóliában mind a mai napig forró kővel űzik el a fáradtságot a szervezetből, de azzal jelölik meg a szent helyeket is, sőt alapanyagul szolgál a szent halmok, az obók építéséhez. Visszatérve a meg-

31

tisztulásra, szintén ősi sztyeppei hagyomány lehet az, hogy mielőtt belépünk a közösségbe, meg kell tisztulnunk, nehogy ártó szellemet vigyünk magunkkal. Talán ezen az ősi hiten alapul az iszlám vallás egyik előírása, vagyis, hogy a mecsetbe lépés előtt vízzel le kell mosnunk magunkról az ártó erőket. Ez a hagyomány nem egyedülálló, hiszen az ősi belső-ázsiai lovas népek, így a hunok elődei között is megvolt ez a szokás: mielőtt valaki belépett volna az országgyűlésbe, szintén kezet kellett mosni, hogy megtisztuljon a gonosztól. A kővel való kenés az ősi népi gyógyászatban a mágikus gyógyítás egyik ősi megnyilvánulása lehet, ahol ráolvasással és ősi rituálékkal próbálják megtisztítani, illetve meggyógyítani az embereket. Ez a fajta orvoslás úgy véli, hogy a betegség a lélekben alakul ki és az betegíti meg a szervezetet. A zarándokok nemcsak az idős asszonyok által végzett „beavatáson” mennek át, hanem a hegyen nőtt fákra színes szalagokat kötnek és kívánnak valamit. A piros szalaggal való áldozat szintén ősi sztyeppei hagyományra megy vissza, valószínűleg az ősi Földanya-hittel kapcsolatos. A Krím-félsziget tatárok lakta vidékein, vagy a mongolok között is megtaláljuk ezt az ősi szokást, utóbbiak legtöbbször már nem piros szalaggal, hanem kék vagy fehér hadaggal járulnak ősi istennőjükhöz. A piros kendőhöz vagy a szalaghoz társult ősi magyar hagyományokat Kálmány Lajos az alföldi magyarok között gyűjtötte fel a XIX. század végén, ahol a színes szalagokat azért aggatták fára, vagy éppen hajukba tűzték, hogy elriasszák a gonosz, ártó erőket. Miután a második asszony is elvégezte a tisztítógyógyító kenést, a zarándokok feljutnak egy csodás forráshoz, ahol időszakonként két helyről is buzog fel víz. A kettős forrás helye közvetlenül a csúcs alatt található és azt minden látogató megszemlélheti, sőt meg is tapinthatja a szent hely környékét, az is jó hatással lehet szervezetünkre. Állítólag sokszor tör elő víz onnan, de még senki sem fedte fel ennek a titkát. Végül a hegy csúcsára épült kis szobába juthatunk, ahol egy imám és néhány idős asszony fogadja a vendégeket. A szoba legtávolabbi sarkában felállított bálvány előtt megint lehet imádkozni, hogy kívánságunk teljesüljön.

HELYI MONDÁK, LEGENDÁK Azerbajdzsánban máig úgy tartják, hogy ezen a hegyen élt az örökéletű Hizir próféta, akit az arab források Khadirnak vagy Hidr-nak emlegetnek. Ő a muszlim türk szentek sorában a harmadik legfontosabb, Mohammed és Ali után. Bár a Koránban nem szerepel, elég sok történet kering róla Törökország délkeleti felén és Azerbajdzsánban. A legismertebb, miszerint a makedón Nagy Sándor az örök élet vizét kereste és megkérte Hizir prófétát, hogy segítsen neki

32

Dobogó

ebben. A török változatban Hizir egyszer meglátta az örök élet szökőkútját, ivott belőle, amitől halhatatlanná vált. Ezután a kút eltűnt a szeme elől és a nagy hadvezér már nem tudott belőle inni. Az azerbajdzsán változat szerint a próféta elvitte a világhódítót a Besbarmah-hegyre, ahol két forrás buzgott fel. Az egyik lyukból tej, a másikból koszos víz tört elő. Hizir felhívta a figyelmet, hogy csak az egyikből ihat, erre a nagy hódító a tejet választotta, mert nem akart a koszos vízből inni, így a próféta kóstolta meg a másik forrást, vagyis az élet vizét. Amikor Nagy Sándor megtudta, hogy elmulasztotta a nagy lehetőséget, nagyon felháborodott. Egy másik történet szerint Hizir oda ütötte bele a kardját és akkor tört elő a forrás. Hizir próféta személyét megpróbálták más szentekkel is összefüggésbe hozni. Az iszlám szerint Illés prófétával lehet azonos, aki tüzes szekéren emelkedett az Égbe. Ha figyelmesen áttanulmányozzuk az Illéshez kapcsolódó mitológiai elemeket, akkor nem látunk ellentmondást, vagyis akár Illés is egy ősi égi istenség megnyilvánulással lehet a Kaukázusontúli népek hitvilágában, aki ugyanúgy az élet és a vizek védelmezője. Illés vagy Éliás a Biblia és a Korán tanúsága szerint az egyik legnagyobb próféta volt, aki fellépett a bálványimádás ellen. Amikor a bálványt tisztelő Áháv király bosszúja elől bujdosni kényszerült, egy holló táplálta. Miután Isten a király bálványimádása miatt többéves pusztító szárazságot bocsátott az országra, csak Illés könyörgése adott esőt, ezzel is jelezve a próféta igazát. Illést az Isten tüzes lovak vontatta tüzes szekéren magához ragadta az égbe. Néhány kutató úgy véli, hogy Hizir egy olyan ősi istenség muszlim változata lehet, aki a kereszténységben Szent György alakját formázta meg. A két szent között bámulatos hasonlóság mutatható ki. Először is ugyanazon a napon emlékeznek meg róla. A keresztény, így a magyar hagyomány április 24-én ünnepli Szent György napját, a muszlimok a régi naptár szerint április 23-án (az új, Gergely naptár szerint május 6-án). Fent már utaltam arra, hogy a muszlim Hizirnek van egy kardja, melyet a Besbarmah-sziklák rejtenek, de van néhány olyan ábrázolás, ahol a próféta nem pálcával, hanem karddal jár. Azerbajdzsánban számos olyan sírkövet láttam, ahol Hizir inkább hasonlít egy harcos szentre, mint Illés prófétára, hiszen lovon dzsidát tartva ábrázolják, ugyanúgy, mint Szent Györgyöt a keresztény ikonográfiában. Abajev a következőt jegyezte fel erről: „Feltehető, hogy az oszétoknál roppant népszerű keresztény szent (Wasgergi) – Szent György-, a fehér lovon ülő, fehér ruhás lovag – akit a nők nevén nem nevezhettek, csak legty dzwar „isten embere” szóval illették – az alán hadiistenség tulajdonságait örökölte. Azt azonban a sírkövekből nem tudjuk meg egyértelműen, hogy milyen színű lovon ül a próféta. Nizami Gandzsavi miniatúrájában például fehér lovon ül, ugyanúgy, mint kaukázusi vagy a magyar Szent György. Fontos megjegyeznünk, hogy fe-

hér lovon csak uralkodó, vagy az ő nemzetségéből származó ember ülhet.“ Az is valószínű, hogy az ősi harcos szent, akit a muszlim és a keresztény világ egyaránt tisztel, valószínűleg a Kaukázusból került mindkét világvallásba. Többen azt tartják valószínűnek, hogy az ősi szkíta

Hizir próféta ábrázolása egy azerbajdzsán sírkövön (Baku)

Hadúr kultusza él tovább a nagy világvallásokban, akinek kultuszát a kaukázusi szkíta népek gyakorolták és az oszétok/alánok között ma is nyoma van a Nárt-eposzban, Grúziában pedig ő az ország védőszentje. Hogyan lehetséges, hogy az ősi, szkíta Hadúr kultusza ilyen széles körben elterjedt? A késő antik kereszténységgel foglalkozó kutatók azt tartják valószínűnek, hogy a kaukázusi alánok ősi hite eljutott Nyugat-Európába és az ottani kultuszok meghonosodtak a gót népek között is. Wolfram szerint az első, korai keresztény térítés idejét a III. századra lehet tenni. Origenész, illetve Euszebiusz munkáiból, a bibliai adatokból, de későbbi forrásokból az derül ki, hogy a gótok minden valószínűség szerint a már ott élő keresztény hitet valló szkíta törzsszövetségtől, az alántól hallhattak először Jézus hitéről. Róluk fontos tudni, hogy egyik központjuk a Kaukázus-hegység északi részén volt, ahonnan sokan a hun invázió idején nyugatra vándoroltak. A történeti források úgy ismerik őket, mint a gótok szövetségeseit, akikkel előbb a Meotisz-mocsaraknál, majd a Krímben találkozhattak és léphettek szövetségre, majd az V. század folyamán az együttműködésük folytatódott. Az alán törzsek a gótok szövetségeseiként a mai Franciaország középső és déli területein, valamint Spanyolország egyes vidékein telepedtek meg és jelentékeny szerepet vállaltak az új hit elterjesztésében. Mivel közöttük nagyon népszerű volt a Hadúr „pogány” kultusza, kellett egy olyan szentet keresni, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezett. Littleton és Malcor úgy vélik, hogy a keleten már „bevált” keresztény szent, vagyis György váltotta fel a pogány Hadúr kultuszát a nyugaton élő alánoknál.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM IRODALOM: ABAEV, V.I.: 1960 The Pre-Christian Religion of the Alans. Moszkva, Oriental Literature. ANDREWS, Walter G-BLACK, Najgat-KALPAKI, Mehmet: 2006. Ottoman lyric poetry. University of Washington Press, Washington. BACHRECK, Bernard S.: 1973. A history of the Alan sin the West. University of Minnesota. BERNÁD, Ilona: 2007. Keleti elemek a magyar táltos gyógyításban és a népi orvoslásban. In: Kőrösi Csoma Sándor és keleti hagyományaink. 199-212. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Kovászna. DOWSETT, C.J. F.: (ed) 1961 The history of the Caucasian Albanians. Translated by C.J.F. Dowsett Oxford University Press, London, New York. GADZSIJEV, Murtazali S.: 2009. Hunok és türkök támadásai és a Szaszanidák erődítési tevékenysége a Kelet-Kaukázusban 239-256. In: A hunok öröksége. Szerk: Marácz László-Obrusánszky Borbála, HunIdea, Budapest.

33

GARDNER, Laurence: 2007. Mysterious identity of St. George. In: http://graal.co.uk/st_george_hidden_history.php GYÖRFFY, György: 1986. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Gondolat, Budapest. HE, Xingliang- GUO Hongzhen: 2008. A History of Turks. China International Press, Beijing. LITTLETON, Scott — MALCOR, Linda: 2005. Szkítiától Camelotig. Aranyszarvas, Nyíregyháza VANYÓ, László: 1988. Az ókeresztény egyház és irodalma. Ókeresztény írók sorozat I. Budapest WOLFRAM, Herwig: 1988. History of the Goths. Translated by Thomas J. Dunlop. University of California Press, Berkeley-Los Angeles-London ZONN, Igor S — KOSTIANOY, Andrey — KOSAREV, N. — GLANTZ, M.: 2010 The Caspian Sea Encyclopedia, Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg.

A református énekeskönyv 385. éneke Mintha a mai időkről szólna... 1. Keserves szívvel Magyarországon mondhatjuk magunkról A nagy siralmat, kit Jeremiás régen írt zsidókról:

13. A mi fejünknek szép ékessége kiesék közűlünk; Jaj mindörökké immár minékünk, mert igen vétkeztünk!

2. Emlékezzél meg, hatalmas Isten, nyomorúságinkról; Tekints mi reánk, állj bosszút immár mi nagy romlásinkról!

14. Nagy bánat miatt mi szívünk, lelkünk igen keseredék, És a mi szemünk siralom miatt mind megsetétedék.

3. Mert örökségünk tőlünk fordúla pogány nemzetségre, Mi lakó helyünk szálla mi rólunk idegen népekre.

15. Keresztyéneknek lakó helyeik úgy elpusztultanak, Hogy vadak, rókák, hamis tanítók most immár ott laknak.

4. Édes atyánktól immár megváltunk, árvaságra juttunk, Édes anyánkkal mind egyetemben özveggyé maradtunk.

16. Te pedig, kegyes, irgalmas Isten, örökké megmaradsz, Te országodban, birodalmadban örökké megállasz.

5. Megszomjúhozván, a mi vizünket drága pénzen isszuk; Nagy fáradsággal begyüjtött fánkat áron vesszük.

17. Miért örökké elfelejtkezel mi rólunk, Úr Isten? Miért hagysz minket sok ideiglen e veszedelemben

6. Sírván mondhatjuk, felséges Isten: vétkei atyáknak, Kik mi közűlünk régen kimúltak, mireánk szállának.

18. Téríts hozzád, és mi megtérünk, kegyelmes Úr Isten! Újítsd meg immár mi napjainkat, mint régi időben.

7. Kegyetlen szolgák nagy dühösséggel rajtunk uralkodnak; Nem találhatunk már reménységet szabadulásunknak. 8. Nagy félelemmel és rettegéssel pusztában bujdosunk: Eledelünket, mi életünket kezünkben hordozzuk. 9. Tisztes asszonyok tisztaságukban meggyaláztatának, A gyenge szűzek sok városokban szeplőket vallának. 10. A fejedelmek akasztófára felfüggesztetének, És vén népeknek ő tekintetek nem becsültetének. 11. Ifjú népekkel és gyermekekkel gonoszúl élének; Kegyetlenséget, éktelenséget köztünk mívelének. 12. A mi szívünknek minden öröme már elfogyatkozék, Gyülekezetünk nagy siralomra fordula s változék.

(Jeremiád a váradi énekeskönyvből, 1566)

34

Dobogó

Kárpátaljára megyünk! Ezúttal egy olyan útra hívjuk, ahol Kárpátalja magyar nevezetességeivel ismerkedhet meg, nem is akárhogyan! Magánházaknál fogunk lakni, magyar testvéreinkkel fogunk étkezni és részt veszünk mindennapjaikban. Megismerjük ennek a tájnak is a népzenéjét szakavatott vezető segítségével. Célunk, hogy minél több történelmi és hagyomány-beli ismeretet szerezzünk a 6 nap alatt Kárpátalján. Az időpontot is úgy választottuk ki, hogy ne kelljen többnap szabadságot kivennie, ha úgy dönt hogy velünk tart...

2012. március 15-20. Utazás: Autóbusszal Ellátás: falusi turizmus keretein belül 2-3 ágyas szobákban fürdőszoba és angol-WC használattal. félpanziós ellátással: bőséges reggeli, tea, kávé, kétfogásos meleg vacsora.

A túrán résztvesznek:

Szántai Lajos magyarságkutató és

Karakas Zoltán népzenész

Program: 1. nap: Budapest - Ungvár: A vár és a skanzen megtekintése, Gerényi Rotunda, Nevickei vár. Szállás elfoglalása, vacsora. 2. nap: Munkács: vár, Munkácsy Mihály szülőházának helye, Szolyva: kárpátaljai holokauszt áldozatainak emlékműve, Vereckei hágó, Sipoti vízesés. Az utazás során több helyen is látható lesz az Árpád-védvonal maradványai, szállás, vacsora. 3. nap: Visk: református templom kazettás mennyezettel, Rahó: Fekete- és Fehér-tisza összefolyása, Kőrösmező, túra (tererpjáróval!) a Fekete-tisza forrásához Tatár-hágó, szállás, vacsora. 4. nap: Terebesfehérpatak: Európa közepe, Técső fakazettás mennyezetű templom, Kirándulás a Szinevéri-tóhoz (az északkeleti-kárpátok legnagyobb és legmagasabban fekvő tava) a Szinevéri Nemzeti Park szívében. 5. nap: Csetfalva: kazettás-mennyezetű templom, Tiszaújlak: a Rákóczi szabadságharc Turul-emlékműve, Huszt: templom freskókkal és a huszti várrom, Nagymuzsaly: Árpád-kori templom, vacsora a szálláshelyen 6. nap: Mezőgecse: Árpád-kori temetkező hely, Beregszász: Beregvidéki múzeum, Szalóka: kazettás mennyezetű templom, hazautazás

A hat napos program ára: 78 700 Ft/fő, amely minden költséget tartalmaz! Jelentkezés és további információ: Két Hollós Könyvesbolt, (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)