NYÁRI MENETREND. Miskolcról induló yonatok:
Miskolcra érkező vonatok:
Budapest felé:
Budapest felől: i. 6.55 — i. 8.10 — i. 8.30 — i. 14.10 — i.< 17.25 — i. 0.10 —
Sz. v. Gy. v. S. v. Gy. v. Sz. v.
i. i. i. i. i.
5.12 — 8.00 — 14.15 — 19.05 — 23.45 —
é. é. é. é. é.
9.34 11.16 18.18 22.28 5.30
Gy. v. Sz. v. V. v. Gy. v. S. v. Sz. v.
Sátoraljaújhely felé: Sz. v. SÍZ. v. SA. v. Sz. v. Sz. v. S.v. Sz. v.
i. i. i. i. i. i. i.
5.17 — 7.31 — 10.16 — 13.30 — 17.38 — 21.25 — 21.33 —
é. é. é. é. é. é. é.
i. 7.55 — é. 10.06 i. 14.11 — é. 16.37 i. 19.20 — é. 21.30
Hidasnémeti felé: i. 8.05 — é. Sz. v. i. 10.24 — é. Gy. v. i. 13.38 — é. Sz,. v. Sz. v . 2 ) i. 17.46 — é.
Síz. v. S. v. V. v. Sz. v. Sz. v. V. v.
i. i. i. i.
38
Sz. v. )) S. v. Gy. v. Sz. v. 3 4
7.37 — e. 10.17 — é. 13.55— é. 17.35 — é. 5.12 8.20 13.54 17.05 19.55
7.32 7.54 9.40 13.47 18.52 22.59
i. 5.39 — é. i. 11.32 — é. i. 17.31 — é. i. 19.42 — é.
7.22 13.27 18.40 21.18
Bánréve—Ózd felől: 8.59 11.40 15.39 19.09
6.05 9.27 15.27 18.12 é . 21.36 e. é. é. é.
— é. — é. — é. — éJ — é. — é.
) (VI. 16—IX. 16-ig.) ) (VI. 24—VIII. 31-ig.)
Sz. Sz. Sz. Sz.
v. v. v. v.
Mezőcsát felé: Sz. v. M. v. Sz. v. M. v. Sz. v.
5.30 6.25 7.38 11.42 16.56 20.23
Bódvavendégi felől: i. 4.49 — é. 7.18 Sz. v. i. 7.24 — é. 9.44 M. v. i. 16.23 — é. 18.20 M. v.
Bánréve -Ózd felé: v. v. v. v.
i. i. i. i. i. i.
Hidasnémeti felől: 10.09 11.35 15.11 19.31
i) (VI. 23—VIII. 30-ig.) 2 ) (VI. 15—IX. 15-ig.)
Sz. Sz. Sz. Sz.
10.06 12.44 16.44 17.25 21.13 6.44
Sátoraljaújhely felől: 7.40 9.32 12.13 15.34 19.39 22.53 23.32
Bódvavendégi felé : M. v. Sz. v. M. v.
é. é. é. é. é. é.
'
i. 6.011- é. i. 11.20 - é. L 17.20 - é. i. 21.24 - é:
7.25 12.52 18.44 22.49
Mezőcsát felől: Sz. v. M. v. ,M. v. V. v.
4.40 6.22 13.25 18.52
— é. 6.44 — é. 7.23 — é. 14.35 — é. 20.30
MINDENKOR SEGÍTŐ S Z Ű Z M Á E I A , V E D D A N Y A I PÁRTFOGÁSODBA A S Z E N T U N I Ó T !
KELETI EGYHÁZ
TUDOMÁNYOS
ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I
FOLYÓIRAT
SZERKESZTI
SZANTAY-SZÉMfiN ISTVÁN dr. MEGJELENIK
HAVONTA.
JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL CIKKEK Kozma János: Tisserant. Dr. Szántay-Szémán István: Dogmatikai kérdések a keleti egyházszakadásban. Busznak Miklós dr.—Kozma János: A keleti Egyház breviáriuma. Spacil — Szmandray: Az orosz theologia. Duklai László: A Mária-kultusz és a „Kelet." KRÓNIKA.
SZER KESZTÖSÉG: MISKOLC, HUNYADI-U. 3. K I A D Ó H I V A T A L : MISKOLC, MELINDA-U. 11. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595
A keleti kongregáció ú j titkára. Kozma J.: Hercegprímásunk oxf o r d i díszdoktor. FIGYELŐ. Szántay-Szémán István dr.: Adatok. Egy nagynevű uniós bencés eiklke. H. V. Missziós utam Jugoszláviában. IRODALOM. KELETI LEXIKON. ADATTÁR.
III. ÉVF. 7-8. (27-28.) SZ. 1936. SZEPT.-OKT. HÓ
Ecclesía Orientális
Annus III. Nr. 7-8. (27-28.) Sept.-Oct 1936.
Organum menstruum scientificum Graeci rítus Catholicorum. Moderator Dr. Stephanus Szántay-Szémán Suae Sanct. Praelatus. Pretium annuum 8 pengő aurea. — Redaetio: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administratio: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungaria. — De novo seeretario CongregaJoannes Kozma: Tisserant. tionis Orientális. Dr. Steph. Szántay-Szémán: Quaestiones dogma ticae in schizmate Joannes Kozma: Princeps-primas Orientali. Hungáriáé electus Doctor ad hon. Dr. Nicolaus Rusznák: De BreviaUniversitatis Oxfordiensis. rio Ecclesiae Orientalis. Szántay: Plucidus de Meester O. S. Spacil — Szmandray: De theologia Russica. B. de causis schizmatis. Ladislaus Duklai: Cultus BMV in H. V.: Unionismus practicus. Oriente.
Orientalische Kirche
m. j a h r g . N r . 7 - 8 . (27-28.) s e p t . - o k t . 1936.
Wissenschaftliche Monatsschrift der Griechisch-katholischen Kirche. Schriftleiter Praelat Dr. Stephanus Szántay-Szémán. — Jahrabonnement 8 gold. Pengő .— Redaction Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administration Miskolc, Melinda-utca 11. UngarnJohann Kozma: Kardinal Tisse— — Der Prinz-Primat von Unrant. garn als Doctor der Universität Dr. Szäntay-Szemän: Dogmatische von Oxford. Fragen im Schizma von Osten. Dr. Szäntay: PL de Meester über Dr. Nicholas Rusznäk: Das Brevier die Schizma von Osten. der Orienltalischen Kirche. H. V.: Unionismtis in der WahrSpacil — Szmandray: Die rusheit. sische Theologie. Ladislaus Duklai: Der Kultus von Gottesmutter im Osten.
Orienta Eklezio
jaro. Nro 7-8. (27-28.) Sept.-Okt. 1936.
Ciumonata scienca organo de la grekrita ikatolikaro. Redaktoro Msro prelato Dro Stefano Szántay-Szémán. — Jarabono 8 oraj pengő. — Redaktejo: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Administracio: Miskolc, Melinda-utca 11. Hungarujo. — — La nova sekretario de la Johano Kozma: Tisserant. Orienta Kongregacio. Dro Szántay-Szémán: Dogmatika,j demandoj en la skizmo orienta. Johano Kozma: La hungara primaDro Nikolao Rusznák: Pri la breto estis honora doktoro de l'univiero de la Orienta Eklezio. versitato de Oxford. Spacil — Szmandray: La rusa teoDro Szántay: Artikolo de Benelogio. déktano pri kauzoj de la skizmo. Ladislao Duklai: La kulto de la DiH. V.: Misia vojo en Jugoslavia. patrins k a j la Orienta Eklezio.
TISSERANT A katholikus keleti egyházak híveinek ezidén egy ú j nevet kell megtanulniok és szívükbe vésniök: Tisserant bíborosnak, a Keleti Egyházak Kongregációja új bíboros-titkárának, a nagy uniós és missziós pápa e vonatkozásban legelső munkatársának nevét. Szívesen tesszük épenazért, mert a Szentatya választotta és hívta maga mellé; szívesen, mert évtizedes és még évtizedeken is túlmenő tapasztalat alapján tudjuk és érezzük, hogy a krisztusi egyházi egység gondolatától senki sincs annyira áthatva, mint a Szentatya s következőleg: bennünket és a római egyház közösségén még kívül álló testvéreinket sem ért meg senki oly tökéletesen, és nem szemlél senki oly mélységes szeretettel, mint az Anyaszentegyház legfőbb Pásztora és Tanítója. És ennek tudatában akkor is meg volnánk győződve róla, hogy ügyeink élére irántunk melegen érző, egyházunkat szeretettel emelni óhajtó főpap került, ha nem predesztinálná is erre az ú j bíboros-titkárt egész életfolyása s az a mély tudományosság, melyet épen a keleti egyház ügyeit, történetét és belső életét illetően önmagában kifejlesztett. Nyugat szülötte, a nyugati kultúrember és hitét rajongásig szerető katholikusnak, a lelkek üdvéért életét áldozni kész papnak minden kiváló tulajdonságával, de minden olyan napját, melyen a kötelesség Nyugathoz nem kötötte, nyugaton tartózkodni nem kényszerítette, Keleten töltöltötte s Keletnek szentelte. Megnyilatkozásait nem hallottuk még, programmot még nem volt alkalma adni, intézkedéseiből sem ismerhetjük, de biztosak vagyunk benne, hogy nem azok közé tartozik, kikről egy alkalommal az áldott emlékű Sincero bíboros mondotta, hogy a keleti egyházjog rendezését és az uniós fáradozásokat, melyek ma már világszerte általánosak, egyszerűen a keleti egyházzal való végleges nagy leszámolásnak kívánnák tekinteni. A Szentatya, az „egy akol és egy pásztor" krisztusi eszméjének ihletett hordozója és első munkása nem állította volna e fontos pozícióba, nem vette volna maga mellé első munkatársul, ha meg nem látta volna benne azt a hívatottat, aki a lelkek uniója útján fog törni a magasztos krisztusi cél felé: összegyűjteni a lelki „Szion fiait keletről, északról, délről és nyugatról" a tiara fénykörében egy győzhetetlen táborba. A volt bíboros-titkár, az áldott emlékű Sincero Isten szent trónusa előtt adott beszámolójában bizonyára joggal hiviatkozhatik rá, hogy Kelet keresztényeinek lelkében kedves és vonzó emléket hagyott; az Anyaszentegyház és a Szentatya nagy-nagy szeretetét az ő finom lel198
kén átszűrődve éreztük mindnyájan: főpásztorok, papok és hívek itt és mindenütt, ahol Aranyszájú Sz. János liturgiája él. Utóda Tisserant bíboros Kelet-szeretete bizonyára csak még melegebbé fogja tenni a pápai trónról s az Anyaszentegyház egyeteméből felénk áradó fényt. Az unió ügye alatta gyarapodni, növekedni fog, az egyesült egyházak virágzást remélnek tőle. Áldott legyen, ezerszer áldott minden lépése, melyet ily irányban tesz! Kozma János.
DOGMATIKAI KÉRDÉSEK A KELETI E G Y H Á Z S Z A K A D Á S B A N ( T Ö R T É N E L M I
V Á Z L A T ) Irta: DR. SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN
Felolvastatott a szegedi szeminárium Keleti napján, 1936. április hó 26-án.
Az uniós munka rendszeressége megkívánja munkásaitól, hogy elsősorban a történelmi megalapozás munkáját végezzék el, mert csak a tiszta történelmi látás szabadít meg bizonyos elfogultságtól, s képesít arra, hogy Kelettel szemben sűrűn hangoztatott, szinte már szállóigévé lett vádakat igazi értékükre szállítsuk le. A tisztán látás és a helyes értékelés a legbántóbbnak látszó tények és történések mögött is meg fogják látni a szeretettel áthidalható megértés lehetőségeit. A helyes történelmi megalapozás pl. meg fogja mutatni, hogy a Photius-féle szakadás mennyire efemer jellegű lehetett volna, ha a felek több megértést tanúsítanak egymás iránt. Megláthatjuk, hogy a X. században Nyugat egyházi helyzete mennyire nem volt alkalmas az Egyház egységének teljes helyreállítására. Meglátjuk, hogy Photius emlékét a polémia nem hagyta elenyészni, s hogy abban egyik oldal sem tartotta meg mindig a helyes mértéket. A történelmi megalapozás meg fogja mutatni, hegy a pápák mindig tudatában voltak Krisztus Egyháza univerzalizmusának, az egész világra kiható jelentőségének. A hitetlen világgal szemben ez lett volna az egyetlen hatályos fék. A pápák nemes idealizmusa azonban nem talált elég erős támaszt a középkori ú j államok és: fejedelmek partikularizmusában. A keresztes hadjáratok, s főképen a latin császárság történetéből láthatjuk, hogy a keresztes vezérek sem értették meg és nem követték a pápák intencióit. Hiába volt pl. III. Ince pápa Konstantinápolyba küldött követének előzékenysége. A lateráni (1215.) zsinat is megerősítette ugyan a görög rítust s ezzel gyakorlati alapot teremtett az unió megvalósítására, viszont a nyugati fejedelmek s a keresztes hadak egyáltalán nem tanúsítottak megértést a görög egyház és kultúra iránt, ami ismét a görög fanatizmust lobbantotta lángra minden nyugati és latin dolog iránt. A történelem megmutatja, hogy az idők sürgető szüksé194
geként a lyoni (1274.) és a flórenc-ferrarai (1439.) zsinatokon létrejött uniónak miért nem volt és nem lehetett átütő és átfogó erejük. Bizonyos tekintetben a történelmi megalapozás meg fogja mutatni azt is, hogy nem a hittani kérdések idézték elő a szakadást, ha látszólag szerepük volt is benne, s hogy azok inkább később, mint a szakadás következményei kerültek fel s formulázódtak. Sőt eleinte a dogmatikai megértés nem is lett volna olyan nehéz, ha más taszító események nem jönnek közbe. Bizonyítja ezt pl. J. Bekkos patriarcha esete, aki a lyoni zsinat (1274.) előtt ellensége volt a latinoknak, s ujultan hirdette, hogy azok eretnekek. Épen az unió sikere érdekében záratta őt VIII. Mihály császár börtönbe. Ott alaposan tanulmányozta a görög szentatyáknál a „Filioque" kérdését, s amikor meggyőződött, hogy azok is a latin egyházzal egyértelmüleg tanítják a Szentléleknek a Fiútól való származását is, az unió lelkes védőjévé lett. Még a későbbi zavarokban is, s patriarchai székből való elmozdítása után is (1275.) kitartóan védte a szent uniót. Amikor a görögök 1283-ban hivatalosan is megtagadták az egyesülést, s Bekkos száműzetésbe került, megsiratta hazáját, amely vesztébe rohan. A latin egyház ellen izgatók, — amint Hergenrőther is mondja — egyszerűen azzal az argumentummal igazolták a szakadást, hogy már régi, tehát jogos. Jelen soraimmal épen ezt a kérdést óhajtanám általánosságban történelmi vázlatszerüen bemutatni tanulság gyanánt, hogy az uniós kísérletekben is könnyebben eliminálhatók legyenek majd a ma is sajnosan kiélezett dogmatikai vitapontok, mint a pápai primátus kérdése, amely az egyházak egyesülésének kérdésével foglalkozók felfogása szerint a mai nacionális politika gátlásain kívül az infallibilitással, a pápai csalatkozhatatlansággal együtt a legkomolyabb, s végeredményben egyetlen komoly ütköző pontja az uniónak. Photios és Kaerularios vitáiban a pápa primátusával együtt szerepel ugyan/á „Filioque" is, de majd rámutatunk, hogy az nem lehetett végzetes oka a szakadásnak. Idők folyamán egyre nőtt a dogmatikai különbségek száma is, úgyhogy az orosz szent Szinodus által 1904-ben a szemináriumok számára kiadott „polemikus theológiai programm" már oldalakat tölt meg a theológiai kézi könyvekben. I.
A következőkben szeretném a főbb dogmatikai különbségek históriai alakulását megvázolni, de most mindjárt rá kell mutatnom arra, hogy azok tételes felsorolása az orthodox egyház egységének hiánya miatt nem minden területen egyező. Már előre rámutathatok arra is, hogy közelebbről megvizsgálva az egyes tételeket, rájövünk arra a tényre, hogy a vitapontok legnagyobb részénél nem lényegbe vágó, hanem csak felfogásbeli vagy kifej ezésbeli a különbség, vagy egyszerűen helytelen magyarázattal állunk szemben. A bevezetésben céloztam a IV. keresztes háborúra, illetve az u. n. konstantinápolyi latin császárság megalapítására (1204—1261.). Alaposabb történelmi elmélyedésünk bizonyítani fogja, hogy ennek durva visszaélései gyökereztették meg a görögökben a latinok iránt való gyűlöletet, amelyből fakadt az a felfogás is, hogy a latinok eretnekek, sőt 195
pogányok. Ezen az alapon keresztelték újra a latin egyházból az orthodoxiába lépőket. Maga Humbert kardinális, pápai követ (1054.) bizonyította, hogy ez a felfogás és gyakorlat a XI. században még igen szórványos volt a görögök között s csak jóval később lett általánossá. A konstantinápolyi szinódus ebben a kérdésben, egy esetet kivéve, máig sem foglalt hivatalos álláspontot. Az 1484. évi zsinat csak a bérmálás megismétlését kívánja. Az 1756. évi zsinat kimondja ugyan a latin keresztség érvénytelenségét, s az újrakeresztelés szükségességét, az 1875. évi zsinat azonban már úgy módosította az említett határozatot, hogy minden orthodox pap, aki egyházába latin hívőt vesz fel, lelkiismerete szerint maga döntse el, vájjon újra kell-e azt keresztelnie, 1888-ban pedig kijelentette a konstantinápolyi patriarcha, hogy a keresztség megismétlésétől felmentés kérhető, a bérmálást azonban ki kell szolgáltatni az áttérésnél. A görögök azután a velük érintkező szláv népeknél is terjesztették, hogy a latinok rosszabbak, mint a törökök. Innen erednek a szerb és bolgár népköltészetekben ma is feltalálható latinellenes kifejezések. Görög hatásra kellett a latin ritus szerint keresztelt Nemanja (1144.) szerb fejedelemnek újra keresztelkednie és Dusán cár törvénykönyve is azért írja elő a latin egyházból áttérők újrakeresztelését, mert azok eretnekek. Az orosz népeknél nemsokáig élt ez a szokás. A moszkvai egyházi zsinat — görög befolyásra — 1620-ban elrendelte ugyan a latinoknak, mint „Isten ellenségeinek" újrakeresztelését, de az 1656. és 1667. évi moszkvai zsinatok, mint Palmieri kiváló műve is bizonyítja, újra elismerték a latin szertartású keresztség érvényét, az áttérők közül csak azokat bérmálják meg, akik eredeti rítusukban nem voltak megbérmálva. A keleti és nyugati egyház között vitássá lett dogmatikai különbségek fejlődéstörténete világosan mutatja, hogy azok az eltávolodás és gyűlölet növekedésével szaporodtak, változtak, vagy összezsugorodtak. Photios eleinte csak a pápa primátusát támadta, majd később a „Filioque"-t. Amint mondottuk, a latin keresztség érvényességének, valamint a kovásztalan kenyér használatának vitatása is csak a XI. században kezdődött. A XIII. század felveti a tisztítóhelyről szóló tanítás eltérését, majd a XIV-ben az epiklézis körül indul meg a vita. A flórenc—ferrarai zsinaton (1488—39.) a görögök a következő 5 pontban fogalmazták meg a dogmatikai különbségeket: 1. A Szentléleknek a Fiútól való származása. (Filioque). 2. A kovásztalan kenyér használata. 3. Epiklézis. 4. A római pápa primátusa. 5. A tisztítóhely. — Az orosz pravoszláv egyház mindig aszerint növelte vagy csökkentette e hittani különbségek számát, amint (különösen Nagy Péter cártól, a VII. sz.-tól kezdve) a protestáns hatás erősbödött vagy csökkent. A XIX. század közepén Makarij Bulgakov orosz metropolita középutat akart találni a katolikus és protestáns tanítás között, ő volt azonban az, aki a tisztítóhelyről szóló kath. tanítás kritikája nyomán támadni kezdte a kath. Egyháznak a bűnökért való elégtételre, a búcsúkra, az üdvözülésre vonatkozó tanítását. Ekkor vádolták meg a kath. Egyházat a „juridizmussal", az üdvözülésben az elégtétel rideg jogi beállításával, amely vád ma is elevenen él a pravoszláviában. Chomjakov a költő theológus még tovább ment. A pravoszláv theológiát teljesen függet196
leníteni akarta úgy a katholikus, mint a protestáns theológiától s azt állította, hogy a pravoszláv és a másik két egyház nemcsak bizonyos hitigazságokban különböznek egymástól, hanem egész szellemükben is. Ez az orosz felfogás sem lett azonban uralkodóvá, sőt volt idő, amikor az orosz egyház védte a latint a görögökkel szemben. Amikor ugyanis a görög „Pedalion" (Kormány) c. könyv, (1800-ban) — amelyet az Athos hegyi szerzetesek szerkesztettek, s amelyben a latin és görög egyház közötti különbségek gyűlölködő hangon vannak felsorolva („Hogy a latinok eretnekek, bővebben bizonyítani sem kell. Maga az a tény, hogy annyi századon át gyűlöljük ő k e t . . . világos bizonyítéka annak, hogy eretnekek, akárcsak az áriánusok...") — megjelent, A. P. Lebedev orosz egyháztörténetíró bélyegezte meg, hogy a Pedálion harcmodora szégyenletes és lelkiismeretlen. Az 1904-ben tartott orosz zsinat a theológián tanítandó következő polemikus dogmatikai kérdéseket állította fel a latinokkal szemben: 1. Az ószövetségi deuterokanonikus könyvek besorozása a kanonikus könyvek közé, s a szentírás olvasásának tilalma a laikusokra nézve. — 2. A „Filioque". — 3. A szeplőtelen fogantatás. Az áteredő bűnről való tanítás. — 4. A szentek érdemeinek (az Anyaszentegyház) kincstáráról szóló tanítás. — 5. A római pápa primátusa és személyi tévmentessége. — 6. A szentségekről szóló tanítás (leöntéssel való keresztelés, a bérmálás kiszolgáltatója, a kovásztalan kenyér használata, az epiklézis elhagyása, az egy szín alatti áldozás, a búcsú, a házasság teljes felbonthatatlansága, a papi nőtlenség, az utolsó kenet olajának szentelése). — 7. A tisztítóhely és a bűnökért való elégtétel. — A gyakorlatban ezek a különben is könnyen eliminálható ellentétek alig érvényesülnek. Most, amint Malycetv a szenségekről írott könyvében mondja, a pravoszláviára térő katholikusoktól csak három tétel (a „Filioque", a pápai primátus és a tévmentesség) kárhoztatását kívánják. Csak általánosságban kell még hangoztatniok a latin egyház mindazon régi s új tanításait, melyek „az egyház hagyományaival és az első hét egyetemes zsinattal ellenkeznek". A legújabb idők görög patriarchái sem egyeznek meg a különbségek felsorolásában. így VI. Antimos (1848.) és VII. Antimos (1895.) körlevelei nagyon eltérnek a tételekben. VI. Antimos egy csomó liturgikus különbséget is, mint dogmatikust sorol fel, VII. Antimos pedig azt mondja, hogy sem a szertartási, sem az egyház berendezkedésére vonatkozó különbségeket nem kell feszegetni, de azért ő is több szertartási különbségnek dogmatikai fontosságot tulajdonít. Szerinte a két egyház között a következő különbségek vannak: 1. a Szentlélek származása. 2. A leöntéssel (alámerítés helyett) való keresztelés. 3. A kovásztalan kenyér. 4. Az epiklézis. 5. Az egy szín alatt való áldozás. 6. A tisztítóhely, s a búcsúk. 7. A szeplőtelen fogantatás. 8. A pápa primátusa. 9. a pápai infallibilitás, a tévmentesség. A szertartási különbségek és eltérések kiélezése sem állandó s oly döntő tényező, amely az uniós mozgalomban megoldhatatlan volna. Történelmi tény az, hogy Kelet és Nyugat között a szertartási és szokásbeli különbségek már Photios előtt is megvoítak, ő maga bizonyította 861-ben, hogy a szertartási különbségek nem érintik a hitegységet. A szertartás változhatatlansága sem komoly argumentum, mert a nagy 197
egyházszakadás óta Keleten is több változtatásról tudunk. A szertartási imák szövegében is történtek változások, ami Oroszországban a máig is meglevő sztárovircek (óhitűek, a XVII. sz.) szektáját szülte. Szvjetlov orosz theológus világosan írja dogmatikájában, hogy a hitegység alapja az egyház egységének is. Vájjon pszichológiailag megérthetők, vagy legalább megmagyarázhatók-e a latin és keleti egyház között tényleg felállított dogmatikai különbségek. — Igen. Ha Keletnek és Nyugatnak az Egyház feladatáról vallott felfogását is figyelembe vesszük, megértjük Kelet merevségét is. A keleti theológusok között ugyanis elég általános az a felfogás^ hogy az Egyház feladata a depositum fideivel csak az, hogy őrizze az ősi előadott tanítást, de ahhoz ne adjon hozzá semmit, ne is magyarázza. Ez a dogmatikai megkövesedés igen erős védőkre talált minden időben. Mihelyt a keleti lélek az ú. n. „új latin dogmákat" azzal a szemmel fogja nézni, amellyel mi, vagyis, hogy azok nem a tanítás lényegét érintő változtatások, hanem inkább az ősi tanítás bővebb és pontosabb körülírásai, vagy természetes következményei, mindjárt értékére fog devalválódni nem egy vitatott különbség. Ilyen szempontból és célzattal kívánok vázlatosan rávilágítani néhány vitás pontra. Előre is jeleznem kell, hogy az uniós munkában mindegyik vitapont alapos feldolgozást érdemel és követel is. II.
Az újabb keleti theológusok az áteredő bűnről szóló katholikus tanítás kapcsán legalább is semipelagianizmussal vádolják a kath. Egyházat, pedig, ha az orthodox és a kath. Egyház tanítását összehasonlítjuk, csak félreértésről, illetve téves magyarázatról lehet beszélnünk, de nem dogmatikai ellentétről. Photios és Kaerularios vádjai között egyáltalán nem szerepelt ez a vitapont. A XVI. században a protestáns eretnekségekkel szemben a tridenti zsinat ötödik ülésén formulázta az; áteredő bűnről szóló őskeresztény tanítást, s akkor sem a kijevi (1640.),. sem a jassii (1643.) zsinaton nem találtak polémiára vezető okot a tridenti zsinat határozatában. Mogila Péter is a latin egyházzal egybehangzóan vallotta, hogy az emberi szabadakarat az áteredő bűn folytán meggyengült ugyan, de nem pusztult el teljesen. Ezt a felfogást vallotta a keleti egyház Lukáris Cirill patriarchával szemben is, aki erős protestáns hatás alá került, s az eredeti bűnnel kapcsolatban az ember vallás-erkölcsi képességeinek teljes megsemmisüléséről szóló tanítást szerette volna becsempészni az orthodox dogmatikába. Ugyanezen irányt követte Prokopovics Theofán (1711—16.) a kievi theológiai főiskola rektora is, aki szintén protestáns hatásra pelágiánus tévellyel vádolta a kath. Egyházat. A XVIII. század elején Javorszky J. r a patriarchátus akkori kormányzója a „hit alapköve: Kamen' Vjery" c. munkájában erősen szembeszáll ezzel a protestáns ízű felfogással, s a kijevi akadémián is helyreállt az egyház hagyományos tanításának tisztelete. A kath. és pravoszláv egyház egyöntetű felfogása a XIX. sz. második feléig Philaret katekizmusa és M. Bulgakov orthodox theol. dogmatikája révén hivatalos formát is nyert, — 1859-ben is csak a 198
szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetésével kapcsolatban vetették a kath. Egyház szemére az eredeti bűnről szóló felfogást, — amely élénk polémiát váltott ki. A józanabb pravoszláv theológusok azonban mindig felül tudtak emelkedni a vita élezett tónusán. így Szvjetlov professzor 1910-ben apologetikájában nyiltan megrótta az erőszakolt vitát és azt mondta, hogy az áteredő bűnről szóló tanítás igazságtalanul lett felvéve a római egyházzal szemben felsorakoztatott vitapontok közé, sőt az 1925-ben metropolitai jóváhagyással kiadott pravoszláv dogmatika (a középiskolák számára, Varsó) sem vette fel ezt a vitapontot a „kátholikusok főbb tévedései" közé. Sajnálatos dolog azonban, hogy ebbe a műbe is több tévesen beállított dogmatikai különbség került bele, sőt bizonyos tisztán egyházfegyelmi kérdések is kerültek közéjük. — Á szeplőtelen fogantatás tanával annyira át vannak hatva a keleti egyház szertartási könyvei, hogy csak a protestantizmus felé hajlók vehették fel a vitapontot. A XVI—XVIII. században pl. a kijevi pravoszláv theol. akadémia professzorai esküvel kötelezték magukat, hogy a Bold. Szűz szeplőtelen fogantatását védelmezni fogják. Amint az áteredő bűnről szóló dogmánál nincs és csak erőszakosan állítható fel különbség a kath. és az orthodox tanítás között, úgy áll ez a többi dogmatikai ellentétekre és „tévedésekre" nézve is. Mindjárt nézzünk szemébe a legjobban kiélezett dogmatikai ellentétnek, illetve „latin tévedésnek", a „Filioque"-nek. A Szentléleknek az Atyától és Fiútól való származása lényegében úgy a keleti, mint a nyugati egyház felfogását mutatja. A görög liturgia és a görög szentatyák írásai is tanúságot tesznek mellette. A különbség a két egyház felfogása között leegyszerűsítve az, hogy a latin egyház tanítása szerint, amelyet az egyesült keletiek is vallanak, „a Szentlélek az Atyától és Fiútól" — a görög atyák tanítása szerint pedig „az Atyától a Fiú által" származik. A polemikusok a nagy Damaszkuszi Szent Jánosra hivatkoznak, aki az Atyát a származtatásban primum princípiumnak tartja, de elismeri, hogy a Fiú által is történik a származás. Egy kiváló theológus szerint a latin egyház meghatározása egyszerűbb és világosabb, a görög egyházé azonban mélyebb. Egyébként a Szentlélek származásának ezen látszólagosan elágazó meghatározása jóval a keleti egyházszakadás előtt, már a IV. századtól fogva kimutatható. De az is történelmi tény, hogy egyetlen zsinat sem ítélte el a latin magyarázatot, ellenben a toledói zsinat (675.) elítélte azt a tanítást, hogy a Szentlélek: „de Filio procedit(tantum)" — hogy a Szentlélek (csak) a Fiútól származik. Az újabb orosz theológia is az Atyától a Fiú által (dia = per) való származását tanítja. A többször említett Szvjetlov is így magyarázza, s hivatkozik Kronstadti Jánosra, akit az orosz egyház szentnek tart s aki így fogalmazza meg ezt a tételt: A Szentlélek a Fiú által (az Ige által) öröktől fogva származik (kijön) és megjelenik az emberek előtt. — Hogyan magyarázható tehát ebből a nem a hit lényegébe vágó ellentétből származó tényleges nagy vád és vita? Photios a latin egyházzal szemben az efezusi (431.) zsinatra hivatkozik, amely megtiltja, hogy a hitvalláshoz bárki is más hitigazságot (heteran pisztin) fűzzön. Itt is a felfogás és a helyes vagy helytelen magyarázat okozza tehát a különbséget, mert ha nem szabad a hitvalláshoz semmit, tehát a „Filioquet" sem hozzáadni, akkor szűkíteni sem szabad azt, 199
nem szabad a másik részen sem azt állítani, hogy a Szentlélek „csak" az Atyától származik, mert a niceo-konstantinápolyi hitvallásban sem az van. Egyébként a kath. Egyház megengedi az unitus keletieknek, hogy a „Hiszekegyet" a szent liturgiában, ahol azt a nép fennhangon mondja, — a „Filioque" nélkül recitálják. Szvjetlov az orosz theológia szégyenének mondja a „Filioque"-polémiát, amikor az ókatholikusok és a pravoszlávok között folyt vitában az ókatholikusok világosan bebizonyították, hogy a „Filioque" mint tanítás a keleti és nyugati egyházatyák irataiban egyaránt feltalálható. Bolotov neves orosz theológus ezen vita alapján (1898.) a Revue internationale de Theologie c. ókatholikus folyóiratban elismerte, hogy a „Filioque" nem oka a schizmának, s így nem is lehet akadálya az uniónak. Egyébként a pravoszláv hívők tömegei nem is értik a két theológiai fogalmazás közötti különbséget. Az epiklézisre is, mint lényeges ütköző pontra szoktak hivatkozni az unió ellenségei. Az epiklézis is bizonyos történelmi elhajlása egy közös ágnak. A nyugati liturgiában is megvannak a nyomai, főképen a mozarab és ógallikán liturgiában (legkevésbbé a rómaiban) az úrfelmutatás utáni (Supplices te rogamus ...) imában, s hogy a Szentlélek szentelje meg és fogadja el a szent ajánlatokát. Sokkal kifejezőbb formában van meg a keleti liturgiákban. A keleti liturgiák epiklézise abból a felfogásból eredhetett, hogy a Szentlélek Istennek hatásának kell lennie az átlényegülésre is, amint a megváltásban is közreműködött. Aranyszájú Szent János, akinek a liturgiájában az epiklézis világosan meg van (kéri a Szentlelket, hogy tegye a kenyeret Krisztus szent testévé s a kelyhet szent vérévé) világosan tanítja, hogy a kenyér és bor Krisztus Urunk szavaival lényegülnek át az ő szent testévé és vérévé, Damaszkuszi Szent János pedig, aki szintén nagy szentje az Egyháznak, úgy állítja fel a tételt, hogy a kenyér és bor a Krisztus Urunk szavaival megkezdett átlényegülés folyamatában csak az epiklézis által válna szentséggé. Photios és Kaerularios sem feszegették ezt a görög és latin liturgia között fennálló különbséget. Először Kabasilas Miklós (a XIV. században) élezte ki Damaszkuszi Szent János tanítását a latinokkal szemben, — a florenc-ferrarai zsinaton azonban a jeles Bessarion oly világosan fejtette ki a görög epiklézist, hogy mindkét rész megnyugodott benne. A mai orthodox theológia azonban ebben a kérdésben még meglehetősen merev, az újabb orosz theológusok (Malycev és Szvjetlov) azonban békésebben fogják fel a kérdést és hiszik, hogy a megértés itt sem lehetetlen. Már a IX. században szépen kifejtette Paschasius Radbertus az epiklézis lényegét. A megszentelt ajánlatoknak, a kenyérnek és bornak átlényegülése a Szentháromság műve. Az Atyát az átlényegülés előtt említjük. A Fiú szavainak elmondásával történik az átlényegülés, amely után közvetlenül aposztrofáljuk a Szentlelket, mert említése az evangéliumi szavakkal együtt nem lehetett. („Virtute Spiritus Sancti per verbum Christi".) A keleti egyház mindenkor, a XIV. századig polémia nélkül elismerte a latin mise érvényességét, viszont ha az epiklézis oly fontos volna, akkor a latin egyháznak miséje sem lehetne. Egyébként az ősi keleti liturgikus könyvek az evangéliumi szavak elhangzása után olyan ténykedéseket írnak elő, amelyekből az átlényegülés megtörténtére kell következtet200
mink (mély meghajlás, imádás). Az epiklézis történeti fejlődésében igen érdekes az az újítás, amelyet a bizánci-ószláv ri'tusu püspökök 1929. évben Rómában tartott közös konferenciáján fogadtak el és az ú j liturgikonban (misekönyv) már végre is hajtottak. Az evangéliumi szavak után ugyanis kihagyták a liturgiából a Szent Lélek Isten lehívását tartalmazó hármas invokációt (Uram, ki Szentlelkedet...) és verzikulusait és mindjárt az evangéliumi szavak után tették a sz. kenyér és bor hármas megáldását, vagyis az epiklézis súlyát nagyon lecsökkentették. Az Eucharistiával kapcsolatos vitapont még a szentség anyaga a kovászos vagy kovásztalan kenyér használata. Kaerularios Mihály patriarcha alatt mint judaizmust, előbb azonban mint áriánus gyakorlatot vetették szemére a latin egyháznak a kovásztalan kenyér használatát a szent liturgiában. A kovászos és kovásztalan kenyér szenvedélyes vitája sokszor valósággal alacsony nívón mozgott, bár Keleten is voltak theológusok, akik a kérdés méregfogát ügyesen húzták ki, pl. 932-ben X. János pápa követei Konstantinápolyban kovásztalan kenyérrel miséztek és együtt áldoztak Nikolaos Misztikos patriarchával. A kérdés lényege az, hogy Krisztus Urunk milyen kenyeret használt az utolsó vacsorán, amikor az Oltáriszentséget alapította, ,s az apostolok hogyan követték az üdvözítő példáját az Eucharisztia bemutatásánál. A szentírás az általános görög artosz szóval jelöli meg az első Eucharistia anyagát, análkül, hogy részletezné-vájjon: ázümosz, vagy enzümosz volt-e az az artosz. Ha tehát Krisztus Urunk az utolsó vacsorán nem kapott más kenyeret, mint kovásztalant, akkor az apostolok s a szentírás felfogása szerint az Oltáriszentségnél accidens, járulékos dolog a kenyérnek kovászos vagy kovásztalan volta. Ezt bizonyítja az ősegyház gyakorlata, amely szerint a hívek mindennap részt vettek a kenyértörésen és a szeretetlakomán, s a kenyeret, az artoszt maguk vitték hozzá, a hívek tömege pedig kovászos kenyérrel élt. Ezt a felfogást vallotta a bolgár Theofilaktos is, aki járulékos tulajdonságnak tartotta a kenyér kovászos és kovásztalan voltát. Egyébként a florenc-ferrarai zsinat (1439-ben) is erre az álláspontra helyezkedett, amikor kimondotta, hogy úgy a kovászos, mint a kovásztalan kenyér egyformán érvényes anyaga az eucharisztiának, csak mindkét ritus tartsa meg a maga gyakorlatát. A tisztítóhely körüli vita sem a szakadással egyidős, csak a XIII. században kezdték ki a görögök az Egyház ezen nagyon is észszerű és vigasztaló tanítását. Ehhez kapcsolódik a bűnökért való elégtétel és a búcsú kérdése is. A flórenc-ferrarai zsinaton létrejött unió a tisztítóhely kérdését is tisztázta és kimondotta, hogy van egy hely, ahol a nem halálos bűnben, s tökéletes bánat nélkül elhunytak lelkei bűnhődnek, s magukért semmi elégtételt nem adhatnak, de akiken a hívek, de főképen az Anyaszentegyház imáival s a szent misével, továbbá böjttel, alamizsnával, általában jócselekedeteinkkel segíthetünk. Mogila Péter elismeri, hogy azok szenvednek ott, akik „nem teremték a bűnbánat méltó gyümölcseit." Dositheos határozottan különbséget tesz azok között, akik az ú. n. közép helyen vannak s azok között, akik „reménytelenül elvesztek." A keleti egyház homályos tanítása mellett van élő 201
gyakorlata is, amely teljesen megegyezik a nyugati egyházéval, mert az is imádkozik, sz. liturgiát végez a megholtakért, sőt az évnek öt szombatját szenteli az elhunytakért való könyörgésnek, amikor összes officiumai az Isten irgalmát esdik le: „a feltámadás és az örök élet reményében elhunyt atyáinkra, testvéreinkre, az ott nyugvó, az illető templomban (a dyptichában) és bárhol nyugvó keresztény lélekre." Az orosz Csetyi Mineá-nak nevezett liturgikus könyv (1905. moszkvai kiadás) már különbséget tesz az „időleges börtön és az örök mélység", vagyis más szavakkal a tisztítóhely és pokol között. Itt is meg volna tehát a megértés alapja. A bűnökért való elégtétel kérdésénél sem világos a pravoszláv tanítás. Dositheos helyesen értelmezi a katholikus tanítást és a bűnökért való elégtételt (satisfactio) fejezi ki a „hikanopojézis" szóval. Az orosz Filaret féle katekizmus a bűnbánattartás szentségében feladott penitenciáról, görög-orosz kifejezéssel: epitimiáról azt mondja, hogy „a bűn igazságtalanságának eltörlésére és a bűnös hajlam legyőzésére szolgál." — A katholikus ellenes, de protestáns hatásra visszavezethető polémia szerint az elégtétel gyógyító és nevelő eszköz (pajdeüaj), de sohasem visszafizetés (timósiaj). További ága a tisztítóhelyről szóló tanítás polémiájának a búcsúkra (indulgentiae) vonatkozó katholikus tanítás. A flórenc-ferrarai zsinaton még nem volt vita tárgya ez a kérdés. Az említett pravoszláv könyv beszél ugyan a szentek érdemeinek a kincstáráról, viszont újabban protestáns hatásra azt állítják a polemisták, hogy a szentek érdemei át nem ruházhatók s ezekből a kath. Egyház búcsút nem engedélyezhet, azt azonban a polemisták is elismerik, hogy Krisztus Urunk érdemei végtelenek, de quantitative fel nem mérhetők. Innen ered, amint előbb említettem, a kath. egyház ellen felállított vád: a juridizmus, amely szerint a kath. Egyház tisztán juridikus alapon ítéli meg az üdvözülést, mintha az elégtétel kizárólag az Isten igazságosságának szóló jogi ténykedés lenne, vagyis a kath. Egyház nem veszi figyelembe Isten szeretetét, s az embernek Isten iránt való szeretetét s belső erkölcsi képességét. Az újabb orosz theológusok azonban elismerik, hogy a tisztítóhelyről az elégtételről és a búcsúkról szóló tanítás különbségei nem alapvetőek. A tisztítóhelyről szóló tanítás Nyugaton már jóval a nagy keleti szakadás előtt formulázást nyert, s görög részről nem találkozott ellentmondással. A nép lelkében pedig a bűnökért való elégtétel s a búcsúk gondolata is elevenen él, — bizonyítják a bűnökért végzett önmegtartóztatások, alamizsnák. Az említett Méneában nov. 13-ára elő van írva a lélek fölkeltésére való buzdítás, amelyben az van, hogy az „Istenanyáért (érdemeiért) adatik bűneink bocsánata". — Uj Vazul életrajzában van említve, hogy ő tiszteletreméltó Theodóra halálakor az ő lelkét a tisztítóhelyre kísérő (tisztítóhely ószlávul =? mytarstvo = vámszedés, — érdekes felfogása az elégtétel adásnak!) angyaloknak a saját érdemeiből adott át egy zacskót;, amelyből „az angyalok tényleg pótolták Theodórának még hiányzó bűnbánati cselekményeit." Tehát valóban nem alapvetőek ezek a különbségek sem, de minden uniós vitában figyelemre méltók. A protestáns hatásra felállított vitapontok közül még kettőre mutatok rá egészen röviden. Az egyik a szentírás tisztelete és olvasása, a 202
másik a házasság szentségének felbonthatatlansága. A szentírásról való orthodox felfogás a XVII. századig megegyezett a kath. Egyházéval. A XVIII. században kezdték hirdetni Keleten, hogy a deuterokanikus könyvek nem inspirált szentírás. így került be a Filaret féle katekizmusba, az újabb orosz, román, szerb, bolgár theológusok műveibe, sőt később a görög theológiai felfogásba is, — de azért hasznosnak és jámbor írásnak mondják, amelyet a többi szent könyvekkel adnak ki. Ugyancsak protestáns hatásra kezdték egyes orthodox theológusok állítani, hogy a kath. egyház tiltja a híveknek a Szentírás olvasását. Ezt a nagyon átlátszó vádat épen Szvjetlov orosz theológus helyesbítette azzal, hogy a pravoszláv egyház sem engedi meg híveinek az egyházi jóváhagyással el nem látott Szentírás olvasását, s megállapította, hogy újabban épen a kath. Egyház tett sokat a Szentírás terjesztése és népszerűsítése érdekében. A pravoszláv egyház megengedi a házasság felbontását házasságtörés okából, sőt újabban a házassági bíráskodás meglazulásáról is beszélhetünk ott. Legfontosabb oka ennek a felfogásnak az, hogy a pravoszláv egyházjog nem ismeri az ágytól és asztaltól való elválasztást, — s így a teljes divortiumot mondja ki. Viszont pl. a negyedik házasság kötését tisztességtelennek tartja, s nem engedi m e g , ^ - itt tehát szigorúbb. Gyakran felvett vitapontok még: a dogmák és rítusok, a liturgikus nyelv, az egyes szentségek kiszolgáltatása körüli (pl. a keresztségnél az érvényességhez szükséges alámerítés, stb.) különbségek, a hívek egy, vagy két szín alatti áldozása, a papi nőtlenség, stb., de mindezek egy tanulmány keretébe be nem szoríthatók, viszont szintén nem lényegbe vágó és nem megoldhatatlan akadályai a szent uniónak. A legfőbb lényegbe vágó vitapont, s így az uniónak is legfőbb akadálya a pápa primátusának kérdése, amely az egyház egész szervezetét és berendezkedését, a pápai csalatkozhatatlanság pedig a dogmafejlődés, jobban mondva dogmatörténet egész területét érinti.. Ez a dogmatikai vitapont sem tulaj donképeni oka, hanem szükségszerű következménye az egyházszakadásnak. A mai orthodox-pravoszláv theológia is úgy látja, hogy a pápai primátus és infallibilitás legnagyobb, sőt egyetlen akadálya az uniónak, mert aki elfogadja a pápa főségét és csalatkozhatatlanságát, természetszerűleg mindent elfogad, amit a kath. Egyház tanít, viszont az Egyház legfőbb és csalatkozhatatlan tanítói hivatalának elvetése nemcsak az Egyház fogalmára és Krisztus által alapított ismertető jegyére van befolyással, hanem az összes dogmatikai különbségekre is, amelyek keletkezését és magyarázatát nem gátolja a legfőbb tanítói tekintély. Ez a kérdés tehát nemcsak a schizma, hanem az összes dogmatikai különbségek és vitapontok gyökere is. — Az egyházról szóló mai pravoszláv-orthodox tanítás annyira homályos és elvont lett s bizonyos protestáns vonást is kapott, hogy az unió munkásainak alaposan kell ismerniök azt, hogy Krisztus Egyházának igazságát épen dogmatikai alapon védhessék meg az uniós vitában. Mert amint bizonyos az a tény, hogy a nem egyesült keleti theológusok nem egyeznek meg és nem is következetesek a katholikus Egyházzal szemben a dogmatikus vitapontok és ellentétek felsorolásában, de a pápai primátus és infallibilitás kérdésében egységes frontot alkotnak. Az 203
Egyház láthatatlan fejéről s a láthatatlan egységéről szóló orthodox tanítás n^gy fontosságára és messzeható erejére az egyébként nagyon toleráns Szvjetlov orosz theológus is rávilágít dogmatikájában. Dr. E. Radics szerb theológus az Egyház egységéről írott könyvében a kérdés egész területét bejárja, de világos kibontakozási lehetőséget ő sem tud megjelölni. Megállapítja azonban, hogy alaposabb vizsgálat alá kell venni az egyházjogot és egyháztörténelmet. Ez a munka meg fogja mutatni szerinte, hogy hol van az a történelmi alap és gyakorlati lehetőség az egyházi egység megteremtésére, amely nélkül a lelki egység sem lehetséges. Ez a rövid vázlat is rávilágított az uniós munka komolyságára és fontosságára. A kath. Egyház szellemében feltámadó lelki egység az egész emberiség boldogulásának biztosítéka volna. A világháború s az utána következő forradalmak világosan megmutatták, hogy a kath. Egyház belső erejével egyetlen szekta sem bírja a harcot, mert az az egyetlen nemzetek fölött álló szervezet, amely épen ma az ú. n. nemzeti egyházak felaprózódásának korában erősödik s máris magára vonta a jobbérzésű katholikusok figyelmét. Szolovjov Vladimír, a legnagyobb orosz filozófus és theológus, aki a katholicizmusban találta meg lelke békéjét s bölcseletének teljes harmóniáját, világosan megjelölte a katholicizmusnak uniós feladatát ezen szavaival: „a kath. Egyház egységes organizációja, csodálatra méltó belső ereje, eleven energiája és törhetetlen kitartása fog csodás hatást gyakorolni az egész művelt oroszságra, amelyet még lekötnek a vallási kérdések." Ezt a szeretettel, kölcsönös megismeréssel párosult erőt és lendületet kötelessége a magyar katholicizmusnak is bele vinnie az uniós munkába, mert helyzeti energiánk s történelmi elhivatottságunk elháríthatatlan kötelességeket ró reánk Krisztus Urunk végrendelet szerű parancsának teljesítésében: „ut unum sint."
A KELETI E G Y H Á Z R U S Z N Á K
„BREVIÁRIUMA"
M I K L Ó S
D R . K Ö N Y V E Ismerteti: KOZMA JÁNOS Negyedik közlemény
8. A NEMEGYESÜLT KELETI EGYHÁZ OFFICIUMAINAK SZERZŐI. A nemegyesült keletiek ugyanazokkal az officiumokkal bírnak, a melyekkel az egyesültek. Ehhez az eredetileg katholikus officiumhoz azonban hozzácsatolták saját szentjeik tiszteletét is, t. i. azokét, kiket a szakadás után soroztak be a szentek lajstromába. Ezek officiumát azonban — talán az egyetlen Palamita Gergelyé kivételével — nem olvasztották össze az eredeti officiumokkal, hanem rendszerint külön, a kath. eredetű officiumok után, illesztették be a liturgikus könyvekbe. Palamita Gergely tiszteletéről tudni kell, hogy azt az 1720. évi zamoszci zsinat betiltotta. De betiltották maguk a keletiek is, még 1845-ben a Calica János pátriarka elnökletével tartott konstantinápolyi 204
zsinaton, mert a köldökszemlélők szektájához tartozott. Ez az officium tehát teljesen törlendő s egyáltalán nem jön tekintetbe. Szerzőjének Philotheus pátriárkát tartják. , A nemegyesültek részéről bevezetett többi officiumok szerzői a következők : Bucharis Izidor konstantinápolyi pátriarka (1347—50) akathisztot írt Ker. Sz. János, Sz. Miklós és más szentek tiszteletére. János, Elek fia, a XIX. században Rosztovi Demeter és Permi István részére készített officiumokat. Kukuzel János a XVI. században. A nemegyesültek egy része őt tartja a „Tebenned örvendez" kezdetű istenszülői ének szerzőjének, melyet mi Damaszkuszi Sz. Jánosénak vallunk. Krakkói János kievi metropolita (fl718) Sz. Borbála tiszteletére írt akathisztot. Turoboi József a XVII. század végén Nagy Péter orosz cár tiszteletére írt officiumot. — Cirill turoni püspök (fll82) bűnbánati kánont írt. Sirigai Meletius (1652) a konstantinápolyi Thaumaturgos-kolostor protosyngellosa a Barlanglakó Antal és Theodóz kánonjának és a B. Szűz öve elhelyezésére szóló officiumnak szerzője. — Malax Miklós (fl573) Velencében szerzett egyházi himnuszokat. — Leosin Plátó (fl812) moszkvai metropolita Szergiusz tiszteletére írt akathisztot. — Prókhor Kalliszt Nikephor (1350) synaxarionokat írt. Philaret orosz pátriarka (fl633) volt az oroszok által bevezetett új officiumok kezdeményezője. Több orosz szent tiszteletére maga írt officiumot. — Medviec Juvenál (fl869) sok akathisztot írt újabb szentek tiszteletére. — Laszkárisz II. Tivadar (tl259) írta az orosz Oktoéch végén található istenszülői kánont. 9. A BREVIÁRIUM IRODALMA. A latin breviárium kialakulására vonatkozó irodalmi adatokat könyveik eléggé ismeretesekké teszik. A tudós szerző főleg a keleti breviárium kialakulásával kapcsolatos műveket sorolja föl. Ilyenek: A 12 apostol tanítása. Régi iratok sokat hivatkoznak rá, de magát a könyvet csak 1875-ben találta meg Brienni Philotheus nikodémiai metropolita egy konstantinápolyi kódexben. Tizenhat fejezetből áll, melyek többnyire liturgikus vagy fegyelmi tárgyúak. Szó van bennük a hittanulókról, a keresztségről, eucharisztiáról stb. Az apostoli atyák közül Sz. Jusztin vértanú kétrendbeli apologiája leírja a szent liturgia és a keresztség szertartásait. (|167. Emléknapja a gkath. egyházban jun. 1.) Alexandriai Sz. Kelemen (|217) Strómateis (Tarkaságok) c. 8 könyvében ír az isteni szolgálatokról is. Tertullián karthágói áldozópap (f220 v. 240) ír a keresztségről, az imádkozásról, az egyházi officiumokról, a halotti szertartásokról. Sz. Ciprián karthágói püspök-vértanú (f220). Emléknapja aug. 31. Művei közül ide tartozik az imáról szóló. Jeruzsálemi Sz. Cirill (t386). Emléke márc. 18. Szentségi tanításai (Catecheses Mystagogicae V.) a keresztségről, bérmálásról és az Ur szent vacsorájáról tárgyalnak. 205
Nagy Sz. Bazil (Vazul) kappadóciai-cezáreai érsek az imaórákról és az azokon mondandó zsoltárokról ír. Milánói Sz. Ambrus (1397). Ünnepe dec. 7. A Misztériumokról szóló művében liturgikus kérdéseket is tárgyal. Itt említi a szerző a Szentségekről szóló művet is, melyet azonban, mint megjegyzi, tévesen tulajdonítanak Sz. Ambrusnak, tárgya azonban teljesen belevág tárgyunkba. Areopagita Dénes, ki a IV. vagy V. században élt. Műveiből idevonatkozóan megemlítendők a hierarchiáról szóló, mely leírja a keresztelés, bérmálás szertartását, a miseáldozat rendjét, a bérmaolaj-szentelést, az egyházi rend különböző fokozatainak feladási rendjét, a szerzetesek avatását és a temetést. Aranysz. Sz. János homiliáiban gyakran tárgyal liturgikus kérdéseket. Ide kell soroznunk Silvia vagy inkább Aetheria (Egeria) Zarándoklatát, melyet a IV. századból származtatnak és több jeruzsálemi szertartást leír. Sz. Jeromos (f420, eml. jan. 15.) munkáiban sok korabeli liturgikus vonást találunk. Sz. Ágoston hippói püspök (f430, eml. aug. 28.) művei közül a De catechisandis rudibus, a Vallomások, a Hit és hitvallás és a Januáriushoz írott levelek tartoznak tárgyunkhoz. Damaszkuszi Sz. Jánosról már máshol volt szó. Konstantinápolyi Sz. Germán (1740, eml. máj. 12.) liturgiamagyarázó. Sztudita Sz. Tivadar művei közül ide tartozik az előremegszentelt áldozatú liturgia értelmezése. Moyses Bar Kepha (1903) liturgiamagyarázó, Arbelai György (f950) szinte teljes liturgikát írt, Khozroesz örmény püspök a zsoltáréneklésről és a szentmise szertartásairól, II. Timót nesztorián pátriarka a szentségekről, Kabazilász Miklós szaloniki nemegyesült pátriarka (11390) liturgiamagyarázatot írt. Simon szaloniki nemegyesült metropolita (fl429) a templomról és a miséről írt. Művét Goár is figyelemreméltónak tartja és azt mondja róla: „ha a római egyházzal egységben élt volna, a régi atyákkal került volna egy sorba." Habért Izsák püspök Párisban 1826-ban a görög archiieretikont ismerteti. Leo Allatius vatikáni könyvtárőr (11689) Párisban 1648-ban a nyugati és keleti egyházak állandó egyezéséről adott ki könyvet. Kölnben 1645-ben megjelent könyvében az újabb görög templomokról, a régi görög templomok csarnokáról, egyes görög ordinációkról ir. Ugyanakkor, szintén Kölnben jelent meg könyve a görög egyház vasárnapjairól és köznapjairól, s egyidejűleg Párisban is jelent meg egy könyve a görög egyház könyveiről és egyéb dolgairól. 206
Goár Jakab 0. Praed. 1647-ben Párisban, majd 1780-ban Velencében megjelent művében: Euchologion sive Rituálé Graecorum összes szertartásainkat magyarázza. Említendő még: Renaudot József keleti liturgiagyüjteménye, Assemani József Alajos 15 kötetben gyűjtötte össze a két egyház szertartásait. (Róma, 1749—56.) Utolsó három kötetének kiadását halála megakadályozta. — Bona János bíboros (11647). Két könyv a liturgikus dolgokról, Róma 1671. Az éneklő Egyház, Róma, 1656. Az elősoroltakon kívül a tudós szerző még a következő műveket említi meg: Thomassini Lajos: Az Egyház régi és uj fegyelme, Páris, 1688. Grancolas János sorbonnei doctor műve a régi liturgiákról és ordókról, Páris, 1697. Az Egyház régi Sacramentariuma, Páris, 1699. Zaccaria Ferenc Antal S. J. Bibliotheca Rituálisának (Róma, 1775—81) I—III. kötete. Onomasticon Rituálé. Ravenna, 1737. Benjámin nizsegrodi és arzamezi nemegyesült érsek, Nova ja Skrizal — Uj Törvénytábla, vagyis magyarázatok az Egyházról, a liturgiáról és az összes istentiszteletekről és egyházi ténykedésekről. Szentpétervár, 1857. Papéi Marcell: Liturgika, Lemberg, 1863. Nilles Miklós S. J. Kalendárium Manuale, Innsbruck, 1879—81. Papp-Szilágyi József dr. nagyváradi gör. kath. püspök: Enchiridion Juris Eccl. Or. Cath. Nagyvárad, 1863. Pitra: Hymnographie de l'Église Greque, Róma, 1867. Görög egyház jogtörténet a IX. századig. A gör. egyház breviáriumának alapvonásai. Dimitrijev: A sz. liturgia történelmi, dogmatikai és misztikái magyarázata. Szentpétervár, 1884. (Schizm. szerző.) Wetzer és Veltes: Kirchenlexicon. Freiburg, 1885. II. k. Breviárium. Peles Gyula dr. Lelkipásztorkodástana, Bécs, 1885, mely breviáriumunk kérdésével külön is foglalkozik. A legújabb liturgikus írók közül a következőket említi: Melles Emil: A gör. kath. egyház szertartásainak értelmezése. Ungvár, 1878. A görög szert. kath. egyház ünnepei. Eger, 1878. Mikita Sándor dr. Tipik. Ungvár, 1893. Liturgika, Ungvár, 1906. Szabó Simon dr. Expositio SS. Liturgiáé S. Joanni Chrysostomi. Ungvár, 1902. Miksa szász herceg: Előadások a keletiek liturgiájáról. Freiburg, 1908. A római egyházzal egyesült keletiek szertartásai. Ratisb. 1907— 1908. A görög miséről a III. k. szól. Marcu Izidor dr. Lelkipásztorkodástan. Balázsfalva, 1906. Melles—Szémán: Gör. kath. Szertartástan. Ungvár, 1911. Rusznák Miklós dr. Van-e a görög egyházban breviárium? Religio, Budapest, 1910. Kizák—Szémán: A templomi utasitások rövid foglalata. (Rut.) Ungvár, 1912. Mihályfi Ákos dr. A nyilvános istentisztelet. Bpest, 1923. (Folytatjuk.) ^ —
207
AZ OROSZ THEOLOG1A Irta : SZMANDKAY JÁNOS
Az 1899—1900. évben Tarasius szerzetes áldozópap, aki akkor alig 25 éves volt, a kazáni Akadémián előadást tartott a régi orosz theológia erőszakos irányváltozásáról. Előadása az 1903-ban a „Misszionerszkoje Obozrjenije" c lapban is megjelent „Velikorosszijszkoje i malorosszijszkoje bohoszlovije XVI i XVII vjekov" cím alatt. Negyedszázad multán, 1927-ben a már elhalálozott szerző értekezése ismét megjelent nyomtatásban, mégpedig a napokban elhunyt Antonij metropolita előszavával, ki úgy látszik a szerző egész felfogását magáévá tette. Ezt az alkalmat fölhasználva a Keleti Intézet kiadásában megjelenő Orientaba Christiana Spacsil S. J. tollából érdekes cikkben foglalkozik a szakadár orosz theologiával. Talán nem lesz érdektelen cikkének gondolatmenetét e lapokon is ösmertetni, annálinkább, mert ebből megláthatjuk, milyen theologiai felfogást és tanokat terjesztettek és terjesztenek ma is a pravoszláv oroszok között. Tarasius bizonyítani próbálja, hogy a XVI. századbeli moszkvai theologusok az Egyház hagyományait sértetlenül őrizték meg, mivel hűségesen követték az Atyák tanítását és methodusát; a XVII. században azonban a kievi iskola az orosz theologiát megrontotta, mert a skolasztikus irányt tette magáévá és a latin theologia újításait vezette be. (56 ss., 62 ss., 97, 147.) Szerinte az Atyák a kinyilatkoztatást és a theologiát nem annyira mint tant, hanem inkább mint életet fogták fel (25); theologiájuk nem volt más, mint jámbor szemlélődés, elmélkedés, contemplatio (16, 31 ss., 39 ss., 73 ss.) és a theologia első és legszükségesebb feltételének az életjámborságot és szentséget tartották; innen magyarázható, hogy a theologiai tanulmányt leginkább a szerzetesek művelték, kiknek Tarasius valamiféle hiteles tanítói hivatalt tulajdonít. (21, 39 ss., 46 ss.) Ezért az Atyák theologiai lelkületének valamelyes emelkedettség és a belső lelki élettel való kapcsolat a sajátja. (48, 75, 169 ss.) Minden filozófiai fejtegetést és elmélyedő vitatkozást kerülnek, sőt bizonyos tekintetben irtóznak a formaságoktól s mintegy arról vannak meggyőződve, hogy a kinyilatkoztatott igazságokat emberi nyelven helyesen kifejezni nem is lehet. (27, 81, 108, 140.) Ezzel szemben a scholasztikus theologia az Atyák lelkületétől és tanításától mindenben eltért, mivel a kinyilatkoztatott igazságok valamelyes megvilágítására használt képeket (hasonlatokat) a dolgok substantiájának (lényegének) vette, a világi filozófiai felfogást a szent tudományokba is bevezette és a hit fönséges mystériumait (sublimia fidei mysteria), a római jog mintájára, hiábavaló formába önteni és csupán emberi szavakkal kifejezni törekedett. (21, 52, 71, 123, 148, 184.) Ezért nincs benne semmiféle sajátlagos élet, semmi kapcsolat a belső vallásos és lelki élettel, semmi lelkület, — ellenben az egész hiábavaló formulázás, holt betűk (uzkiij bukvalijzm) és a szavak játéka. A scholasztikusok nem is nagyon keresik, hogy az általuk előadott dolgok belső igazságot foglaljanak magukban, megelégszenek 208
azzal, hogy a hivatalos hierarchia jóváhagyja. (52 ss., 76 ss., 84, 147, 153 ss., 176, 181.) Egyszóval szerinte a scholasztikus theologia valami gépies dolog, száraz és mesterséges. (58, 75, 150.) A szerző a scholasztikus theologia rovására felhozott eme vádakat sehol nem támasztja alá bizonyítékokkal; ellenkezőleg úgy látszik: felteszi, hogy ezek olvasói előtt általánosan ismert dolgok. Sz. Tamás „Summá"-jából idéz valami keveset, amelyről alább szólunk, egyébként azonban alig hoz fel valamit a scholasztikából. Elegendőnek véli, hogy az Atyák theologiájának és a moszkvai theologia tulajdonságát, a kievinek a latintól való függését és a tradíciónak a kievi theologusok által történt megrontását bizonyítsa azzal, hogy ha az Atyáktól vagy azon theologusokból egyik vagy másik szöveget idézi. A szentatyákból és egyházi írókból többnyire csak hármat idéz: Nyssei Sz. Gergelyt, Cirenei Theodort és Damaszkuszi Sz. Jánost, az északi, vagyis a moszkvai theologusokból szintén hármat: Volocky Józsefet (f 1515), a görög Maximot (t 1556) és Zinoviust (f 1568), — a kieviekből kettőt: Tustanovsky Zizanius Lorencet (ca 1630) és Mogilas Pétert (f 1647). Az első részben inkább csak általánosságban tárgyalja a szentatyák és a két iskola — a moszkvai és kievi — theologiájának tulajdonságait, továbbá a kievi iskolának a latinoktól való függését és azon hatást, amit azok, a szerző szerint, a theologiára gyakoroltak. (6—78.) Ezt két példával illusztrálja, összehasonlítja az igaz és a tradícióval egyedül összhangzó tant a scholasztikus tannal a Megtestesülésről, a Megváltóról (79 ss.) és a Szentségekről. (154 ss.) A scholasztikusok ugyanis — így a szerző — nem estek Nestorius vagy Eutichius eretnekségébe, hanem kezdetben az Atyák igaz tanítását követték a Megtestesülésről és a Megváltásról, lassan azonban nem kis jelentőségű újításokat vezettek be a christologiába és a megváltásról szóló tanba, melyhez tartozik első sorban „Krisztus hármas hivatásának tana": a királyi, tanítói, papi hivatásról. (110 ss.) De különösen új — szerinte — a scholasztikusok tana a megváltás természetéről és módjáról, mely szerint Krisztus keresztáldozatával váltotta meg az emberi nemet, végtelen elégtételt adva a világ bűneiért. Ez a tan a Sz. Pál és az Atyák által metaforikus értelemben mondottakat hamisan és tévesen, újszerűen és betűszerinti értelemben magyarázza és azon hamis felfogásra épít, amely Nyugaton a középkorban divott a megbántásról (offensa), tisztség és elégtételről; felteszi továbbá, hogy a büntetés valiami bosszú-állás (a bűnért), holott a modern jogi felfogás szerint a büntetésnek valamiféle javítószernek kellene lennie; ugyancsak felteszi, hogy az Isten bűneink miatt haragudnék. (147, 151 ss.) A „scholasztikusok" és kieviek, mint azokkal függő viszonyban levők tanával szemben Tarasius „az igaz és a tradíciónak megfelelő" tant így adja elő: Mivel a bűn magában véve abban áll, hogy az ember önmagát nem akarja megtagadni, hanem saját szenvedélyeit kielégíteni, a bűntől való megszabadulás az önmegtagadás. Krisztus tehát azzal, hogy irántunk való szeretetből alázatos és önmegtagadó életét fölvette és azután oly sokat szenvedett, és így az alázatosság és 209
önmegtagadás példáját az embereknek hátrahagyta, realiter és ünnepélyesen megváltott bennünket. Krisztus ezen példáját követve, önmegtagadással és alázatossággal a megváltást magunkévá tesszük. (124. ss.) A scholasztikusok és kievi theologusok más eltévelyedését az Atyák tanításától a szerző a „scholasztikusoknak" a Szentségekről szóló tanításában látja. Az Atyák és a régi orosz theologusok Tarasius szerint a szentségeknél belső és „psychologiai" részt különböztetnek meg, a külső szertartást kevésbé véve figyelembe, a „szentség" vagy „mysterium" (taijnsztvo) szót tágabb értelemben vették és más szertartás megjelölésére is használták, pl. a szerzetesek beöltöztetése, temetési szertartás stb. (169, 175, 178.) A scholasztikusok azonban és hatásuk alatt a kieviek háromféle újítást hoztak: A szentséget valami külső dolognak tekintették, mely anyaggal és alakkal bír, a különféle szertartások következtében hét szentséget fogadtak el; a szentségeket felosztották szükséges és nem szükséges szentségekre. (175. ss., 180 ss., 185.) Ez a tan a scholasztikus theologusok azon törekvéséből származik, hogy mindent rendszerbe szedjenek és formailag meghatározzanak és összefügg a scholasztikusok felfogásával az elégtételről, Krisztus papi eszméjével és megfelel a latin egyház szellemének, melyben a hierarchia önmagát (még a szentségek kiszolgáltatásában is) kiemeli az egyenlőségből a laikusok fölé. (175 ss., 181 ss.) Ellentmond azonban ez a tan az Atyák és az ősegyház szellemének és gyakorlatának. Ugyanis régen sem a házasságot, sem a bűnbánattartást nem tartották szentségnek. (?) Ezzel szemben pl. a temetés szertartása a szentségekkel egy sorba helyezendő. (181 ss.) Egyébként az üdvösséget nem egyes, jóllehet magában véve nagy fontosságú speciális szent cselekmények által, hanem az Egyház egész életében való egyesüléssel érjük el. „Spassenije soversajetsja ne otdjilnymi svjascennodjistvjami, dazse samymi vaznymi, a jedineniem so vsej serkovnoju zizniju". (181.) A tannak e két pontján kívül, melyeket a szerző bővebben fejteget, bár futólag, másokat is tárgyal. A szakadár oroszoknál általános Tarasius felfogása, hogy a jó cselekedeteket érdemszerző erővel felruházni nem lehet. 99 ss., 142.) Szerinte a szakadár keletiek nemcsak a Szentlélek származásáról szóló tant, hanem a kovásztalan kenyér használatát és a tisztító helyről szóló tant is mindig eretnekségnek tartották (56.); az ószövetségi vallást pozitíve tökéletlennek tartja, mivel nem volt helyes felfogása Istenről és az Isten szeretetét nem ismerte meg (124); tagadja, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentség az igazi áldozat tulajdonságaival bírna. (183.) Tarasius tulajdonképen a scholasztikus theologiát támadja, de nem riad vissza attól sem, hogy a kath. Egyházat is megvádolja és szemrehányással illesse. Azon általánosan ismert vádakat hozza fel, amelyeket a szakadárok könyveiben általában olvashatunk: Miután a római Egyház, a hitvallás megrontása után, (72) büszkeségében az egyetemes egyházból kivált, (48) inkább földi, mint vallási társaság lett, amelyben babonás kultusz lett úrrá, inquisitio és despotismus uralkodik, úgyhogy a püspökök és bíbornokok nem egyebek, mint a 210
pápa vazallusai és a hívek el vannak tiltva a Szentírás olvasásától. (51, 54.) Akik a keleti egyházból a rómaiba átléptek, nem tehették más, mint földi érdekből. Ez a könyv rövid tartalma. Amiket a szerző állít, külön cáfolatot nem kívánnak, mert állításait tudományosan nem bizonyítja. Az a kevés idézet ugyanis, amit egyik-másik szentatyából vagy theologus könyvéből felhoz, nem igazolja állítását, az atyák theologiájának tulajdonságáról, de nem igazolja azt sem, hogy a kievi iskola függne a scholasztikusoktől vagy hogy a scholasztikusok és a kievi iskola a tant megváltoztatták volna. Antonij metropolita előszavában azt írja, hogy Tarasius nagyon sokat olvasott (3) („ohromnaja 'nacitannostj, prosto nevjerojatnaja po svojemu obemu nacitannostj.") Ez azonban disszertációjából nem tűnik ki, ellenben világosan látszik, hogy a scholasztikus theologiát nem jól ismerte. Nem említem most a hamis idézeteket Sz. Tamásból, — meg kell azonban állapítani, hogy a szerző Sz. Tamás szövegének szellemét nem értette meg és az az egyetlen idézet, melyet a scholasztikusokból, a mű és a hely megjelölése nélkül vesz (55. oldal), Sz. Tamás Summája I. részének Art. 2. qu. 1. épen az ellenkezőjét állítja annak, amit Tarasius bizonyítani akar, t. i., hogy a scholasztikus theologusok a theologiát a filozófiával egyenlő rangsorba helyezik. A szent Doktor itt ugyanis azt tanítja, hogy a theologiát lényegileg meg kell különböztetni a filozófiától, mint amely „ex principiis notis lumine superioris scientiae procedat". Tarasius a Summa fenti artikulusát teljesen hamisan, úgy állítja be, mintha itt Sz. Tamás azt mondaná: „de necessitate theologiae praeter philosophiam ad non excndentia ratione (sic!) ut facilius salvemur." (Tarasiusnál: „faluemur"). Sz. Tamás azonban épen ellenkezőleg a theologia szükségességét bizonyítja, midőn azt mondja, hogy „szükséges volt az ember üdvösségére, hogy bizonyos dolgok az isteni kinyilatkoztatás által legyenek ismeretesekké", amelyek az ,'emberi értelmet felülmúlják. Hogy ezek után Tarasius a 3. cikkből, — ahol Sz. Tamás azt bizonyítja, hogy a szent tan egységes tudomány, mivel alaki tárgya t. i. az isteni kinyilatkoztatás és anyagi tárgya, t. i. az Isten, egy — mimódon tudja levezetni azt a szent doktor szelleméből, hogy a theologia egyvonalban áll a közönséges és természetes tudományokkal, teljesen érthetetlen. Különben maga a szerző bizonyítási és előadási modora is elárulja, mily kevéssé jártas a scholasztikus theologiában. így, — hogy a többit mellőzzem, — fölteszi, hogy Krisztus áldozatáról szóló tan azon meggyőződés szüleménye, mikép Krisztus a bűnért eleget tenni semmi más módon nem tudott, mint a kereszt áldozat által (118); felteszi, hogy a scholasztikusok úgy fogták fel Istent, mint aki az emberi bűnért valóban haragszik (152), hogy a szentségek egymástól és a szentelményektől csak a közölt kegyelem mennyiségében különböznek. (181.) Bizonyítani igyekszik, hogy Krisztust nem tarthatjuk valóságos királynak, mert ő maga mondja, hogy az ő országa nem e világból való. (118.) Tarasius műveiből azonban az sem tűnik ki, mintha az Atyák műveiből „sokat olvasott volna". Értekezésében a Diogenetushoz írt 211
levelet kétszer is idézi Sz. Jusztin műve gyanánt. (125, majd valamivel alább.) Valamikor e levelet valóban Sz. Jusztinus művének tartották, de ma már senki sem tulajdoníthatja neki, már csak stílusa és nyelvezete miatt sem. Ami az orosz theologusokat illeti, maga Antonij szemére veti előszavában a szerzőnek, hogy kihagyta a kieviekből Tranquillio Cyrillt (f 1646), aki, mivel a moszkvai theologusokat követi, Tarasius tételét csaknem teljesen megcáfolja, hogy a kievi iskola a scholasztikusok függvénye volna. Nem tudom — mondja Spácil — mi a csodálatosabb, az-e, hogy a kazáni Akadémia ezt az értekezést elfogadta, vagy az, hogy Antonij előszavában az értekezést „fölötte tudományosnak" vjisokonaucinnaja dissertacija (3) nevezi. A fent mondottak elegendők arra, hogy Tarasius véleményének és bizonyítékainak részleges vizsgálatától eltekintsünk. Egyébként nem nehéz azokat sem egyenesen megcáfolni. Azt állítja Tarasius, hogy a régi theologia nem vitatkozásból ál« lott, hanem a kinyilatkoztatott igazság feletti elmélkedésben és hogy az Atyák irtóztak ennek emberi szavakba való szorításától. De ki ne tudná ezzel szemben, hogy az Atyák egész könyveket irtak a hit megvédésére és zsinatokat hivtak össze, hogy a már meghatározott hitvallást, vagy csak a hitvallás egyes szavait is megvédjék az eretnekek ellen, vagy hogy a hitigazságokat definiálják? Maga Tarasius a római Egyház legnagyobb bűnének azt tartja, hogy a hitvallást megrontotta (72); de azért mégis kénytelen megengedni, hogy az Atyák is vitatkoztak és emberi nyelven írták körül az isteni dolgokat; és hozzáteszi, hogy az eretnekség elleni küzdelemben az Atyák az emberi gyarlóság miatt az igazság megvilágítására hasonlatokat és képeket használtak. (23 ss., 28 ss., 71, 74, 82.) De eretnekségek, nemde, minden időben támadnak, kik ellen a kinyilatkoztatást meg kell védeni és természetünk és gondolkodásunk mindig gyarló lesz, amely miatt a legfönségesebb dolgok is csak emberi felfogásban, szóval fejthetők ki. A megtestesülésről és megváltásról Tarasius felfogása ugyanaz, mint Antonij metropolitáé ennek „Dogmáta iszkuplénija" c. művében, mely 1926-ban jelent meg. Itt csak annyit említünk meg, hogy a szerző megváltási theoriájában a megváltó Krisztus művének újjászületésünkkel való tárgyi kapcsolatát nem magyarázza meg, és belőle semmiképen ki nem világlik, hogy a csecsemők hogyan részesülhetnek a megváltás kegyelmében. Hogy a szerző felfogását az Atyák tanítására alapítja, hiú állítás, hisz ő maga is kénytelen megengedni, hogy az Atyák a megváltás mikéntjéről semmi határozottat nem tanítanak (122); és valóban az Atyák Tarasius által felhozott idézeteiből csupán az tűnik ki, hogy az Atyák és az egyházi írók Krisztusban a két természet valódi és reális egyesülését és az emberiség valódi és reális megváltását tanították (82 ss.) és közülök némelyek azt a magyarázatot adták, hogy a megváltás voltaképen valami váltságdíj, mely az emberi nemet rabságában tartó ördögnek fizettetett. (131 ss.) Kénytelen megengedni, hogy az Atyáknál és a Szentírásban többször van 212
szó Krisztus hármas hivataláról, sőt Krisztus áldozatáról is, de Tarasius ezeket mind csak átirott metaforikus értelemben veszi. Nem lesz érdektelen a megváltási theoriájának azon ellentmondását is feljegyezni, hogy egyrészről támadja a kath. theológiát azért, mert a jócselekedeteknek érdemszerző erőt tulajdonít, jóllehet érdemeink minden erejét és hatékonyságát Krisztus érdemeiből származtatjuk, másrészről azt állítja, hogy az ember Krisztus példájára, önmegtagadással és alázatossággal maga is megválthatja magát. Tarasiusnak a szentségekről szóló tanításáról elegendő megjegyezni, hogy ő maga is elismeri, hogy Keleten a hét szentségben már a XIII. században is hittek (179) és nem tagadja azt sem, hogy a hét szentségről szóló tan, amelyet ő skolasztikusnak nevez, a keleti egyházban a legújabb időkig általános volt. Talán azt állítja, amit (152) a skolasztikus tanról ír a megváltásról és elégtételről, hogy t. i. az hajdan a szakadár keletieknél is terjesztve volt és hogy a theologiai kézi könyveikben is általánosan bennfoglaltatott, de ennek ellenére sem tudott gyökeret verni az ortodox keleti egyház életében? De ki ne tudná hogy a XVI. század pátriarchái, a zsinatok, püspökeik, az egész keleti görög egyház mily erélyesen és ünnepélyesen védte a hét szentségről szóló egész tant a protestánsok ellen? Tévedett-e tehát az ortodox egyház és az, amit eddig az ortodoxok azon idő keleti püspökeinek legnagyobb dicsőségének tartottak, most az legyen gyalázatuk s ők, akik az ősi tan hordozói, egyúttal lerontói annak? Nem sokkal inkább téved az, aki tagadja e dogmát és aki ezt a tagadást helyesli? Azon értekezést, amely tagadja a hét szentségről szóló tant, azt a tant, amelyet hajdan a görög egyház püspökei oly erélyesen védtek, most a szakadár orosz egyházban terjesztik és azt az orosz egyház püspöke approbálja; ez bizonyára nem jele annak, hogy ez az egyház „hűen és változatlanul megőrizte a kinyilatkoztatást."
A MÁRIA-KULTUSZ ÉS A „KELET" Amerre virradatkor piroslani kezd az égbolt, amerről a fény, a napsugár derül e világra, amerre az emberiség bölcsője ringott, régennagyon régen, arra van egy csodás titokzatos föld, mit ez az egy szó fejez ki a legtalálóbban: Kelet. Oda vágyódnak az utazók, arról álmodja kalandos álmait a kisdiák s tüzes szíve odaűzi, h a j t j a az evangéliumi parancsot teljesíteni igyekvő misszionáriust. Titkokat, bűbájos titkokat sejt arra az emberi elme, miket felbonthatatlan kötelék, eltéphetetlen lepel takar. Nekünk, katholikusoknak, amit ez a szó „Kelet" jelent, az nem a Kaukázus hófödte vidéke s nem a dalai láma hazája, Tibet, nem is Kina, amit a híres fal övez, még csak nem is Japán, hol gazdag nép lakik s hol mindig virágzanak a fák; nem, a mi kutató tekintetünk előtt más távlatok nyílnak, a mi vágyunk, álmunk tárgya a valaha velünk egy hitet valló, egy fő alatt egyesült milliók serege; a görög-keletiek nagy213
nagy tömege, a tőlünk ma messzi idegenben élő, a meleg otthonba csak talán visszavágyó, szakadár „Kelet." — Templomaikban ég a mécsvilág s a néma láng élő Krisztusról, Oltáriszentségről beszél. Jézust ők is imádják a kenyér fátyla alatt; van papi rendjük, hierarchiájuk, vannak szentségek, van hitvallásuk és theológiájuk; tisztelik a szenteket, kiket mi is tisztelünk; van gyönyörű szertartású szentmiséjük és tisztelik rajongva, hódolva, fanatikusan az Isten Anyját, Máriát. Ez a pár sor azért került papírra, hogy előhozzon a mult elmosódó világából néhány adatot, hogy vázolja röviden, mert kimerítő, alapos tanulmányra nincs ezúttal mód és alkalom, a keleti Egyház Mária-kultuszát. Az adatokat nem kellett vaskos fóliókból összeszedegetnünk, mert a keleti Egyház múltja és jelenje is élő dokumentum amellett, hogy Szűz Anyánkat tisztelték és tisztelik ma is az ott élő emberek. A kereszténység első vetése keleten szökkent virágba. A jeruzsálemi hívek kicsiny seregében nyilvánult meg először a Mária-kultusz a még földön élő Szűz Mária előtt. Az apostolok és az első, még nagyon tüzes lelkű hívősereg, az emberi érzés melegével tisztelték, szerették Krisztus Jézus édesanyját, Máriát. Az „íme, a te Anyád" golgotai parancsa János apostolra bizta a Szt. Szüzet, aki el is vitte őt magával Efezusba, aminek nemsokára püspöke lett. A Szentföldet, hol a Megváltó vére folyt, a legdrágább Édesanya lábnyoma is megszentelte és érthető, hogy ennek a földnek népe különösen szerette az Istenanyát, előbb, mint nyugat, ha nem is jobban, mint nyugat. Az üldözések viharaiban Krisztus és a mártírok alakja lebegett a hívek előtt, mint megannyi erőforrás és reménysugár, de a Mária iránti rajongás ott lappangott a szívekben, s ott lobog, mint fáklyafény ma is. A történelem lapjain gyakran hiába keressük egy-egy Mária-ünnep eredetét. Visszanyúlik az a messzi múltba s az egyes hívő, vagy a közösség, mely azt megkezdte, csak abban a másik világban lesz előttünk ismerős, amit oly melegen jeleznek e szóval a régiek: patria, haza, az örök haza. A Mária-kultusz kezdete, mikor t. i. liturgikus ünnepben konkretizálódott a kultusz, a IV. század. Az első keresztény idők embere keresett a kereszténységben az Isten fenséges eszméje mellett valakit, aki csodás, de mégis emberi. S ezt a földi, de mégis égi lényben, Máriában találta meg. Azért a Christologia nagy vitái után a Máriologia dogmatikus igazságait vitatták a zsinatok. Vagy talán nem is vitatták, csak rendszerezték a tant, ami a szívekben már úgyis régóta élt, minek finom szövetét durva kezekkel szét akarták tépni kicsinyes, vagy merész emberek. A IV. századi keleti templomokban már ott díszeleg egy-egy mozaik, aranyhátterü, feketearcu Mária-kép. Ismert, vagy ismeretlen alkotója glóriát font feje körül s míg a tudósok vitatták a Christotokos és a Theotokos szavakat, addig az emberek szíve az utóbbi mellett tett tanúbizonyságot és boldogan vallotta Szűz Máriát az Isten Anyjának. Akkor gyulladtak ki a mécsesek Bizáncban, keleten, Nagy Oroszországban, hogy hirdessék a pici piros lángok az emberi szívek hódolatát Mária iránt. Az efezusi zsinat döntésekor felragyogott örömtüzekben ke214
let lelkesedése izzott, mert Azt, kit ők Isten Anyjának hittek, e méltóságától meg nem foszthatta senki sem. A liturgia összesen 1357 Mária-ünnepről tud. Bennfoglaltatnak ebben a kolostorok magánünnepei is. A Mária-ünnepek javarésze keleten keletkezett. A görög szertartáskönyvekben olvasgatva, ilyen szép nevekkel találkozunk az ünnepek között, mik nyugaton is ismerősök. Találkozás ünnepe (febr. 2.); örömhirvétel (márc. 25.); Elszenderülés (aug. 15.); Születés (szept. 8.); Bemutatás (nov. 21.); Foganás (dec. 9.). Érdekes megfigyelnünk néhány konkrétumot a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéről, melyet kelet dec. 9-é'n ül meg. A katholikus elnevezés „Szeplőtelen Fogantatás" ilyen formában a keleti szertartáskönyvekben nem fordul elő. Mária „csodás foganásáról" beszélnek, az ünnep lényege azonban mégis azonos nyugat ünnepével. Dogmatikailag ugyan ma sincs teljesen tisztázva az ünnep lényege, mivel kelet teológusai az áteredő bün és a „szeplőtelen fogantatás" dogmájában katolikus felfogás szerint nem osztoznak, a nép, a hívek azonban az Isten Anyjának teljesen bűntelen voltát ünneplik ezen a napon. Adataink vannak arról, hogy a Szeplőtelen Fogantatás napját — , ha más névvel is — először a keleti Egyházban ülték meg. Ott már állami ünnep volt, mikor nyugaton még javában vitáztak felette. Az adatokból, amik szétszórva ragyognak a históriák lapjain, jól esik kiválogatni egynehányat, mi jobban, szebben tanúskodik kelet Máriát tisztelő lelkületéről, mint a többi. Justinus, keletrómai császár megtette a birodalom védasszonyává Szűz Máriát. A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete keletről ered. Szt. Ephrémnek ránk maradt, gyönyörű imájában benne van az a hit és melegség, mellyel a századok folyamán Máriához fordultak a szívek. Szt. Methodius, Tyrus püspöke a III. században, Szt. András krétai püspök a IV. században, Szt. Sopronius jeruzsálemi pátriarka a VII. században egyforma lelkesedéssel fejezik ki koruk Máriát tisztelő szellemét. A homiliákban, mik ránkmaradtak, a szentatyák beszélnek Róla, öreg korban, férfi korban a gyermeki szeretet őszinte, tiszta hangján... És lehetne folytatni embereknek, püspököknek, szerzeteseknek névsorát, át a középkoron, át az újabb időkön napjainkig, kik a szakadás szomorú meghasonlásában is Szűz Máriát hűséggel bírták szeretni. Kifáradna a kar s elkopnék a toll, ha valaki papírra akarná vetni, mit is adott Máriának, dalban, fényben, ragyogásban, halk fohászban, vagy zengő ujjongásban kelet. Jeruzsálemben a feltámadás ünnepén lámpásaikat, gyertyáikat egymástól gyújtják meg az emberek. Terjed a fény olyankor ott, gyorsan, mint ahogyan egykor elterjedt az igaz fény, a hit. Elterjedt a Mária-kultusz is. A Szentföldről elterjedt nyugatra, északra, Görögországba, orosz földre. Muzsik-kunyhók s cári paloták, fakápolnák és kőtemplomok jelzik, hirdetik a legszentebb Szűz képeit és kultuszát. A magyar hazában, Máriapócson van egy híres Mária-kép. Görög szertartású szerzetesek, Szt. Bazil fiai védik, őrzik. Elzarándokol e kegyhelyre a messze környék görög és latin ritusu katolikus népe. Szűz Mária azonban magához vonzza az őt tisztelő másvallásuakat is. Ott előtte megvalósul, legalább némileg egy ideális szent unio. Ami ott 215
a kevés magyar közt oly szép, oly megragadó, meg lesz talán valaha Nyugat és Kelet között is. Orosz földön, mely a keleti Egyház legszámottevőbb része volt mindig s az most is, alig-alig égnek már a mécslángok és szomorúbbak lettek az aranykeretű, feketearcu Máriák. Durva kezek letépték a falakról a szelid, szép képeket s a templomokban istentelen filmen kacag az úrrá lett proletár. Festett képeit elpusztíthatják, templomait leronthatják, de a Szent Szűz égi trónját nem dönti meg földi ármány. Szelid alakja megdicsőülten lebeg évszázadok óta a világ felett. Körülveszi őt sok földi könny és panasz. Nyugat és Kelet Hozzá egyformán fohászkodik. Két külön földrész imája, ott fenn Nála, ahol megszűnik a fizikai világ, egybefonódik, egymásratalál. A keleti Egyház imagalambja égő országból surran ma felé. Békéért, nyugalomért, szabadságért zokog ott előtte. Mi is, az igaz Egyház fiai esdünk ezért. De mi még tovább megyünk. Mi az unióért is ostromoljuk égi Királynőnk Szent Szívét. S Mária a zűrzavaron, a véren, a lármán, a nyomoron tul elnéz messze néző szemekkel egy eljövendő szebb világba, jobb időbe. Abba, melyben kijózanodva a vértől az Istenhez, s Hozzá tér majd vissza az ő szerencsétlen orosz népe. Amikor a templomokban felcsendülnek ismét az édes-bus szláv melódiák, s harangzugás hívja az embereket a rég nem hallott Allelujára. S látja, higyjük, hogy látja azt is Mária, hogy okulva és tanulva, Kelet megtér majd ismét az ősi hajlékba, az atyai házba, mit régen-régen elhagyott. Aláveti majd magát Róma szavának s megtartva évezredes sajátságait, boldogan éli majd az „egy akolban", „egy Pásztor alatt" a hazatért vándor boldog életét. A május 6-i egri szemináriumi kejeti napon előadta:
Duklai László, IV. é. theológus. ••II • * Nyisztor Zoltán: MAGYAR GŐG. Pázmány Péter Irodalmi Társaság kiadása.) Emlékezetes Papini könyvének, a Góg-nak elementáris sikere; Papini Égy kulturának és eszményeinek csődjét mutatta meg- a könyv zseniálisan és őrülten gátlástalan hősének, Gógnak költött és persziflált riportjában. Nyisztor Zoltán, az ú j katholikus publicisztika egyik legmarkánsabb egyénisége most megírta a Papini-könyv véresen komoly persziflázsát, főkép középeurópai viszonyok közé helyezve hősét s maró tollal gúnyolva ki eszmék, helyzetek, embertípusok, társadalmak és körfolyamok fonákságait. Görbe tükör, a mélyén eltorzítva lebeg a század. Meszszelátó szem, erős koponya és markáns toll írták ezt a könyvet, megérdemli mindenki érdeklődését. (A Pázmány Péter Irodalmi Társaság kiadásában je-
216
lent meg, nagyon finom kiállításban, Aba-Novák Vilmos mesteri címképével, ára 2.50 P.) * Balásházy Péter: LÁTHATATLAN ELLENSÉG. Az Istenben való örök bizalom a fő vezérlő motívuma Balásházy regényének. Főhősének, Klárinak élete elválaszthatatlanul összeforr Istennel, aki minden tettének célja Kemény (megpróbáltatások érik, de hite elevenen él és végül is győzedelmeskedik az életen, s ő megtalálja boldogságát fiában és férjében. A kitartó hit diadalmaskodik a közömbösség és hitetlenség és az útban levő akadályok fölött, s előbb hitetlen f é r j e belátja, hogy hiába Való a Láthatatlan Ellenség ellen harcolni, mert ő mindnyájunknak Láthatatlan J ó b a r á t j a : Krisztus, aki az Ő nagy-nagy szeretetével legyőzte őt.
KRÓNIKA A KELETI K O N G R E G Á C I Ó Ü J
TÍTKARA
A keleti szent kongregáció bíboros titkárának, Sincero bíborosnak halála után, ezen fontos állás négy hónapig nem volt betöltve, mintha arra ki lett volna valaki szemelve, de akire ez akkor még rábízható nem volt. Július 15-én tartotta meg őszentsége a titkos konszisztóriumot, melyen két új kardinálist nevezett ki. Három nap múlva tartatott a nyilvános konszisztórium, melyen őszentsége más, korábban kinevezett bíborosokkal együtt az ú j bíborosoknak is átadta a bíborosi kalapot. Még ugyanazon a napon Eugenius Tisserant újonnan kreált bíborost a Keleti Sz. Kongregáció titkárává nevezte ki, aki ilymódon az összes keleti egyházak ügyeiben őszentsége munkatársa lett. A Keleti Kongregáció új titkára nagyképességü s a keleti egyházat; illető kérdésekben nagy tanulmányokkal rendelkező egyén. Nancy-ban született, Franciaországban, 1884 márc. 29-én. Teológiai tanulmányaiban különösen a biblikum és a vele kapcsolatos orientalisztika érdekelte s már mint 20 éves klerikus Jeruzsálemben, a Sz. István intézetben, a dominikánus atyáknál, ez irányban végzett tanulmányokat. Hazatérve, katonai szolgálatának eltöltése után, Párisban a Institutum Catholicumban a zsidó, szir, arab, etióp és asszír nyelvekből diplomát szerez. 1907-ben szülővárosában szentelik pappá s már egy év múlva a római Sz. Appolinár pápai intézetben az asszír nyelv tanári katedráján van, ahol 1913-ig működik. Ezen idő alatt a vatikáni könyvtárban, mint irnok, különösen a keleti nyelvekkel foglalkozik, s itt jut közelebbi viszonyba Ratti Achilles-sel, a könyvtár praefectusával, akivel már előbb is ismeretségben volt a milánói Ambrosiana-egyetemen végzett tanulmányai idején. 1911—12. őszén és telén hosszabb utazást tett Palesztinában és Mezopotámiában, a világháború alatt Keleten fontos missziót teljesített, utána visszatér a neki oly kedves munkakörhöz: a vatikáni könyvtárba, ahol mindig magasabb állásokba emelkedik egészen a proprefektusi állásig. 1923-ban a keleti szertartások egy másik nagy ismerőjével, Korolevszkij atyával tanulmányutat tesz Szibériában és Egyiptomban, ahonnan nagyon értékes könyveket és kéziratokat hoznak magukkal. 1926. és 29-ben tanulmányi utat tesz Görögországban és Abessziníában, 1928-ban, 31-ben és 35-ben a Londonban és Rómában tartott keleti kongresszusokon már mint a Szentszék képviselője vesz részt. A vati217
káni könyvtár újabb rendezésével kapcsolatosan kétszer is (1927-ben és 1983-ban) Amerikában járt. Közvetlenül kardinálissá való kinevezése előtt Lengyelországban járt, ahol ezévi május havában Varsóban tartott könyvtári kongresszuson vett részt. Itt alkalma volt megismerkedni azokkal az egyénekkel és kérdésekkel, melyekkel mint a keleti kongregáció titkárának sűrűn lesz alkalma foglalkozni és érintkezni. Mint a fentiekből látható, az új bíboros ő Eminentiája életének nagy részét a keleten tett utazásaival töltötte el s ott nemcsak a régi könyvek és kódexek tanulmányozásával foglalkozott, hanem a keleti egyházak vezetőivel és kérdéseivel is megismerkedett, melyek iránt különös jóindulattal és szeretettel viselkedik. Mint konzultor, hosszabb időn tagja volt annak a kongregációnak, melynek most élére került és nagyon természetes, hogy ő Eminentiájának a Keleti Kongregáció titkárává történt kinevezése a keresztény kelet ügyei iránt érdeklődőkben őszinte örömet és élénk visszhangot keltett és az a remény tölti el a keletieket, hogy ezen ősi szertartások benne bölcs vezetőt és pártfogót nyertek.
Hercegprímásunk oxfordi díszdoktor Az oxfordi protestáns egyetem, díszdoktorai sorába emelte Serédi György Jusztinián dr. bíborost, Magyarország első katholikus főpapját. Az unionizmus alapgondolata egymás megbecsülése. A sokfelé tagozódott kereszténység sórvárgott egysegére csak kölcsönös, megértés utján, juthatunk el. Ennek az igazságnak ismerete esi megfontolása késztet, hogy mikor ezt az e g y e dül álló nagyszerüségű tényt e lapokon is regisztráljuk, szembehelyezzük az oxfordi egyetem protestáns jellegét a kitüntetett főpap katholikus voltával. Egyik jelentős sajtóorgánumunk; azt is kiemeli, hogy hasonló kitüntetés magyarországi protestáns pásiztort sohasem ért. Mi inkább azt szeretnők erőteljesen; kihangsúlyozni, hogy ez az előkelő protestánsl egyetem a díszdoktori jelvényekkel megtisztelt katholikus főpapot, az Anyaszentegyház bíborosi kormjámyzó testületének tagját épen katholikus tevékenysége miatt tüntette ki ily rendkívüli módon, hiszen első főpásztorunk, a magyar görögkatholikusság érsekHmetropoli tájának főleg azt a magasi érdemét óhajtotta honorálni, melyet a katholikus egyházjogi kódex megalkotása körüli tevékenységével szerzett. Külön dísze az oxfordi egyetemnek, hogy minden gátlástól elvonatkozottan a tiszta tárgyilagosság álláspontjaira tudott emelkedni s külön érdeme bíboros-hercegprímásunknak, hogy ezt a tiszteletet magának kivívta, hazájának s főkép egyházának az ellentábornak tekintett protestantizmust egy spontán unionisztikusi gesztusra tudta indítani. Az egy akol és egy pásztor krisztusi gondolata ott kell, hogy éljen ¡minden lélekben, melyet a keresztvíz Krisztus számára eljegyzett. Nem. hilálnyzik egyetlen igaz katholikus lelkéből s nem hiányozhatik egyetlen jóakaratú protestáns lalikéből sem. Éreznünk kell itt és ott, Esztergomban és Oxfordban, Rómában és
218
Konstantinápolyban, hogy senki más alapot nemi vethet, mint ¡amely már vetve van Jézus Krisztus szent egyéniségében, tanításában, az Egyház által ápolt szellemében. És amikor ez a megérzés arra indít egy katholikus egytházi férfiút, hogy egész lélekkel folytatott tudományos munkálssága által egyháza számára olyat alkosson, mely előtt a másik tábornak is zászlót kell hajtani; és amikor ugyanez a megérzés arra, indít egy nem katholikus, de lelkében mégis Krisztus útjait kereső tudós testületet, a legelsők egyikét e nemben, hogy katholikus főpap katholikus érdemeiért nyújtson át ünnepélyesen egy kitüntető koszorút a tudomány nevében a tudomány jielesének, akikor mindkét fél annak a d j a bizonyságát, hogy a közös alapon találkozni remél s a rokonszenves kézfogásból baráti ölellkezés, tesitvéri egyesülés is lehet valafha! Csak, természetesen, hogy valóban az is legyen, ahhoz kell sok Serédi bíboros és sok derék oxfordi protestáns. A pusztában kiáltónak szava „Készítsétek az Ur útjiált, tegyétek egyenesekké ösvényeit. Minden völgy betöltessék, minden hegy és halom lehordasisék", — Serédi bíboros érdemteljes mű'kiöidése, főpapi és tudományos tevékenysége s az oxfordi tudósok felfigyelése nyomán már nem tekinthető a pusztában nyomtalanul elhangzottnak. A termőtalajt, mely életeit hoz létre, a sziklát, melyen dómok emelkednek majd, szél, víz, napfény lassan formálják, talán fogalmainkat is. meghaladó idők alatt, de kiformálják: azzá teszik, aminek lennie kell. Az oxfordi ünnep ezeket az alkotó elemeket a legnemesebb értelemben egyesíti magában, Egyeit dül még nem alkotja meg a sóvárgott Krisztusi egységet, de segített egy hegyet kisebbé tenni, s hozziáijárult egy völgy betöltéséhez. Imádkozzunk: adjon Isten sok ilyen fúvó szelet, elevenen esörgia(dező sízökőkút-vizet az életre, adjon sok ilyen szenejbet-maipfényt. És adjon még hatalmasabb tetterőt, még több kegyelmet annak a főpapnak, aki egyháza számára így kivívja a testvéri közeledés felbecsülhetetlen értékű megnyilatkozásait. Kozma János
— A KELETI EGYESÜLT EGYHÁZAK PÜSPÖKEI is elküldték ünnepélyes hódolaitukat a 80-ik évébe lépő Szentatyának. Az Osservatore Romiano szerint Irak, Sziria, Konstantinápoly, Athén, Libanon Transjordánia, Lémberg és Szófia keleti egyesült főpásizitorai gratuláltak. — AZ AUSZTRIAI GÖRÖGKATHOLIKUSOKAT, kik eddig a lembergi_ ér : sek joghatósága alá tartoztak egy pápai rendelet most a bécsi bíboros érsek poghatósága alá helyezte. A pápai intézkedés kiterjed az ukránokra, oroszokra, horvát-szerbekre és bulgárokra, kik a liturgiában az ószláiv nyelvet használják és a görögökre, románokra, georgiaiakra, melkitákra és magyarokra, kik a liturgiában saját nyelvükkel élnek. Nem említi a pápai intézkedés az örményeket, szír-káldokat és koptokat. A lembergi metropolita joghatósága azonban ezután is megmarad a bécsi Sz. Borbála-templom fölött.
— TEMPLOMÁTÓL MEGFOSZTOTT GÖR. KATH. EGYHÁZ. A román kultuszminiszter a bukovinai szucsavai rutén gör. kath. hitközséget megfosztotta templomától, s azt a bukovinai érsek rendelkezésére bocsátotta. A teimplomot 1550-benf bizonyos Rares Péterné építette si az osztrák kormány 1836-ban használatra a ruténeknek adta át. A minisztérium most azért vette vissza a templomot, nehogy a száz évet meghaladó használat folytán elbirtokolódjék. A hívek Rusz nagybányai püspökhöz fordultak s egyben azt is kérték, hogy a szabad ég alatt misézhessenek. Rusz püspök a törvényes útra terelte, a bíróság azonban azzal utasította el hogy illetéktelen az ügyben a szuesavai egyházat képviselni, mert ő „az unitus románok püspök e , " a kárvallott hívek pedig ukránok. Mivel semmiféle hatóság nem hajlandó az üggyel foglalkozni, az ukrán hívek most a Népszövetséghez fordultak panaszukkal.
219
— FŐSZERKESZTŐNK betegszabadságon lévén, e szám szerkesztéséért Kozma János hajdudorogi e. m. áldozópap felelős. — BALÁZSFALVA ÉRSEKÉNEK kinevezése végre — hónapokig tartó várakozás után megtörtént. Az Apostoli Szentszék Nicolescu Sándor lugosi püspöknek juttatta a román gör. kath. egyháiz első főpapi méltóságát. — A SZENTSZÉK ÉS A KELETI KÉPEK. A távol keleti országokban a kath. hitterjesztés egyik legfőbb akadálya volt, hogy a katholikus hitre téró'k szinte kikapcsolód tak a nemzeti életből az által, hogy az állami ünnepségeiken _ való részvételtől a hittérítők eltiltották őket, minthogy azok többnyire pogány istentiszteleti külsőségek között folytak le. Ennek a kedvezőtlen helyzetnek^ most a Szentszék egy igen bö! cs intézkedésével véget " vetett, amennyiben kimondta, hogy az olyan állami vagy nemzeti ünnepségeken, melyek ma már csaJk, külsőleg vallási jellegűek,^ a katholikusök minden akadály nélkül részt vehetnek. Konfuciust mint nagy embert és kivtáiló bölcselőt tiszteletben részesíthetik, de vallásos jtellegű ténykedésekkel (tömjénezés, gyertyagyújtás) nem áldozhatnak neki. A nemzeti ünnepeik alkalmával a nemzeti szentélyeket szabadon látogathatják, hogy az uraíllkodóház vasrv a. nemzet nagyjai iránt való tiszteletüket kifejezzék. A Szentszék ezzel a nemzeti kultúrértélkek megóvását is elő akarja segíteni, mint azt Nagy Konstantin óta állandóan teszi. — A „MODUS Y I V E N D I " KÖRÜL. Augusztus elején K r o f t a dr. cseh kiilügyminisizter a prágai képviselőház külügyi bizottsága előtt nagybeszédet mondott a Modus Vivendi-re Vonatkozó tárgyalásokról. A csehszlovák kormámyzaitnak szerinte el kell ismernie, hogy a Vatikán előzékenynek mutatkozott. Viszont az állam is iparkodott jóindulatáról a Szentszéket biztosítani. A szlovákiai égyházi javaikat egyházi kezelésbe adta, a teológiai fakultás felállítását Pozsonyban lehetővé tette sitb. Az állam már a mult évtől kezdve várja a pápai bulMt az egyházmegyék határainak rendezése és két ú j egyházmegye (szlovák r. kat. és rutén gör. kath. püspökségek) felállítására vonatkozólag. A jeleai tárgyalások épen e pontokat illetőleg folynak.
220
— SZ. CIRILL ÉS METÓD ÜNNEPLÉSÉBEN Metódnak 1050-ik elhalálozási évfordulója alkalmából a prágai parlament is kivette résizét. A köztársaság szen>áltusa június 27-én ünnepi ülést tartott, melyen az egész püspöki _ kar megjelent. A földíszített és kivilágított ülésteremben, melynek falait C és M betűkkel ékesített drapériáik födték, Waingart prágai egyetemi tanár mondott hatalmas beszedet a k/ét szentről, melyben különöisen kiemelte az ünnepelt szentek ama tevékenységét., melyet a keleti és nyugati egyházak közötti ellentétek eloszlatása érdekében kifejtettek. A cseh tudomány egyik legfontosabb feladataként jelölte meg Sz. Metódnak Morvaországban, ma més: ismeretlen helyen levő sírjának fölkutatását. Ezután a prágai biborosi-érsek köszönte meg a cseh kormán vnak, hogy a velehrádi ünnepségek fővédnökségét elfogadta s külön is megköszönte, hogy a köztársaság; elnöke magú. ?s látogatást tett a velehrádi szentélynél. — ROMÁN PÜSPÖKI KONFERENCIA. A balázsfalvi egyháztartomány püspökei augusztus 1—3. napjain konferenciáit tartottak. A konferencia Frencz Valér nagyváradi püspök elnöklete alatt foglalkozott az egyhláizjogi kodifikációval, a szentségi-áldás kérdésével, egyes imákhoz kötött búcsúkkal, az amerikai gör. ¡kath. egyház helyzetével, a román nemzeti ünnepeken való részvétel kérdésével s még több közérdekű kérdéssel. — A PRÁGAI HERCEGÉRSEK A FELVIDÉKEN. Július hó 9-én és 10-én Sztojka Sándor ungvári p.süpököt látogatta meg a bíborofs-érsek, 11. és 12-én Gojdics Pál eperjesi püspököt, 12-én, vasárnap a bibornok-érsek az eperjesi katcdrtílisban végzett csendes szt. misét, utána pedig részt vett a p:Í3i>öki szentmisén is melyen a szertbeszédet ő maga tartotta, melyben a szent uniónak a mindennapi életben kifejezésre jutó szép jelentőségéről szólott. A püspöki misén az eperjesi theológusok énekkara énekelt, aikiket erre az alkalomra Eperjesre rendeltek. A szentmisét a kassai rádió is közvetítette. — ROMÁNIA UJ NUNTIUSA. Ő Szenrtsége Románia apostoli nuntiusává június hóban Cassulo Andor leontopolisi c. érseket nevezte ki, ki eddig Kamadláiban [működött. Valeri bukaresti nuntius párisi nuntiussá lett.
— AZ ÚJ BÍBOROSOKRÓL is megemlékezik az athéni Ekklésia, a görögországi orthodox egyházaik hivatalos lapjának augusztus 8-i száma. A lap néhány soros közleménye Mereati bíborost mint jeles biblikust és byzantinologust, Tisserant-ot mint a keleti egyház alapos ismerőjét méltatja. — A RÓMAI PÁPAI OROSZ AKADÉMIA (Russicum) kiadásában egy litografált folyóirat jelenik meg ez évben, mely sok érdekeis rcferádát közöl a keleti egyházat érdeklő kérdésekről. Legutóbbi számában közli Liziői Kis Szent Teréz tropárját és kontákját. Elmondja annak keletkezését, a melyet elsó' összeállításában bemutattak a Szentséges Atyának, aki ezt nagyon édeskésnek találta s el nem fogadta. A második szöveget francia fordításban elküldték Liziőbe Kis Sz. Tetéz édes húgának, Ágnes apáca főnökhőnek s megkérdezték, megfelel-e ezen szöveg a szent életének. Ágnes nővér kifejezésre akarta juttatni a Szentnek az Istenszülő iránti nagy szeretettét is. Végre a kiegészített szöveget elküldték Moszkvába is különösen az „Istengyermek" kifejezés helyes ószláv megjelölésére s általában az egésznek stiláris revideálására. Emigráns oroszok elmondása alapján beszámol a lap arról, hogy milyen nagy tiszteletben részesül liziői Kis Szent Teréz még a schizmatikus oroszoknál is. Olyan pravoszláv egyének, akikkel a pápa primátusáról1, katholikus dogmákról, /beszélni sem lehet, a szentről a legnagyobb tisztelettel szólnak és a pravoszlávok szobáiban is ott függ a szent képe s előtte a mécses1, s a képet a legnagyobb tisztelettel csókolják. Megemlíti a lap az apostoli Penitenciária dekrétumát, mellyel a szent rózsafűzérihez kötött búcsúengedélyek kiterjesztetnek .a keleti szertartásuakra is. Hangsúlyozza, hogy az Üdvözlégy szövege a keleti szertartásúaknál nem azonos a latin szöveggel s hogy a keleti szertertásúak megkapták az engedélyt a rózsafüzér imádkozásakor az Üdvözlégynek az ószláv szöveg szerinti imádkozásálra. — AZ UNIÓÉRT. Az apuliai püspök pásztorlevélben hívja fel papjai és hívei figyelmét a keresztény Keletért rendezett ima- és tanulmányi hétre. A hetet szeptember elején Bariban rendezik és azon a keleti egyház legégetőbb problémái főleg az uniós mozgalom kerülnefls napirendre.
— UNIÓS NAP FERRARÁBAN. A florenc-rerrarai uniós zsinat emlékére Ferrarában május végén szép uniós ünnepséget rendeztek, melyen igen sokan vettek részt. Az ünnepség fénypontii P. Gordillo S. J . a római Institutum Orientale aligazgatójának beszéde volt a ferrarai zsinat egyesülési programúba címen. A katedrális ¡templomban Aranvsz. Sz. János liturgiáját végezték görög nyelven nagy ünnepélyességgel. Az énekeket a grottaferratai kar énekelte L. Tardo O. S. B. M. vezetése alatt. — GÖRÖGKATHOLIKUS PARÓKIA JASSIBAN. A moldvai Jászvásár (Jassi) városában gör. kath. parókia létesült. Az ú j paróchia első lelkészét, Bungerdeanu Aurél volt amerikai missziós lelkész személyében május 17-én iktatta be a bukaresti esperes. A szervezés ideje alatt a sz. liturgiákat a latin szert, katedrálisban végzi az ú j lelkész. — AZ EGYHÁZ^ ALBÁNIÁBAN. Albániában a keresztények száma — egy nemrégiben megjelent statisztika szerint — 350 ezer, kikkel szemben 700 ezer muzulmán áll. A keresztények közül 250 ezer az orthodox és csak 100.000 a katholikus. A katholikus egyházmegyék száma öt, papjuk azonban alig több kétszáznál. Az orthodox egyháznak négy püspöksége és 384 paroehiája van 394 pappal. Van 22 kolostoruk is, a szerzetesek száma azonban egészen csekély. Lapjuk is van, mely Kásha Ortodokse Shgiptare címmel jelenik meg. Görögkatholikus alig akad Albániában. Újabban Rómában mégis szenteltek néhány papot Albánia számára, kik a grottaferratai bazilitáfcnál nevelkedtek. — A SZARAJEVÓI R. K. ÉRSEK, Saritch főpásztori egyházlátogatásai során a nagyobbrészt pravoszláv lakosságú Novigrádot is érintette. Mikulics novigrádi szerb orthodox parochus —mint az athéni Ekklésia (júl. 25.) írja, híveinek élén ünnepélyesen fogadta a kath. főpapot. „Mint e város f i a és pásztora járni!ok Excellenciád elé — mondotta üdvözlő beszédében —, hogy kifejezzem azt a tiszteletet, mellyel mi, szerb-orthodoxok a katholikus testvéregyház főpásztorai iránt viseltetünk." Az eset — fűzi hozzá az idézett lap — mindenütt igen jó hatást tett s élénk bizonyítéka, hogy mennyivel szívélyesebb a viszony a kathoíikus egyház és az orthodoxia között délen, mint északon, ahol állandó a súrlódás a papság között.
221
— AZ OSSERVATORE ROMANO 75 éves jubileuma alkalmából Pacelli biboros-álíamtitkár Ő Szentsége megbízásából meleghangú levelet intézett a lap főszerkesztőjéhez: Della Tőrre grófhoz és tolmácsolta a Szentatya meleg elismerését a mindig hivatása magaslatán áliló sajtóorgánum iránit. — HITVALLÓ PÜSPÖK. A hírhedt Szolovsakij-szigeteken a nagy hideg és embertelen bánásmód kioltotta életét Bagaratián Jakab örmény püspöknek. Bagaratián 1872-ben, Artvinban született. 13 éves korában Rómába került, hol 10 évig nevelkedett az örmény kollégiumban. Szaratovban szentelték pappá, hogy orosz állampolgárságát megtarthassa. Előbb szülővároskájában, majd a kaukázusi vidék több helyén működött. 1922-ben a Szentszék az örmény-katholikusok apostoli kormányzójává nevete ki, hat évvel utóbb pedig püspökké. Fölszentelésére azonban nem kerülhetett sor, mert a szovjet elfogatta, hónapokig tartotta a moszkvai es tifliszi börtönökben, majd 1930-ban száműzetésbe küldte, honnan vissza sem tért többé. — LEMKOVSCSINA ÚJ ADMINISZTRÁTORA. Megemlékeztünk előző számunkban Dr. Maszcsuch Bazil lemkovisosiniai iajpostoli adminisztrátor haláláról, aki csak egy évig állott annak élén. Halála után az ukrán sajtó erős agitációt kezdett abban az irányban, hogy ezen apostoli adminisztrátorát meg kell szüntetni és területét visszacsatolni a psettnisli egyházmegyébe. Erre a sajtópropagandlaira válaszolt a római Szentszék most a/zzal, hogy kinevezte az ú j apostoli adminisztrátort, Dr. Medveczki Jakab prelátus, sztaniszlaui kanonokot. Az apostoli adminisztratura papnövendékeit megalakulása után is a psemisli szemináriumban neveltette most azonban egy olyan papot vett fel az adminisztrátor Pákosz Antal személyében, aki a theológiát a dubnói pápai szemináriumban végezte. CIGÁNY NYELVŰ újszövetségi biblia jelent meg Prágában. A fordítást a híres angol filologus Bruns végezte. — A^ SZERB RÍTUS EGYSÉGESÍTÉSE érdekében június hóban patriarkális szinedrion ült össze a szerémmegyei Karlócán, mely a beérkezett jelentések alapján foglalkozott az egyházi szertartásokkal s azokat minden népies toldaléktól megtisztítva, az orthodox jugoszláv egyház szertartásait egységesítette.
222
— IV. SZÁZADBELI BIZÁNCI TEMPLOM alapjaira bukkantak a szentföldi régiségek után kutató jeruzsálemi ferences atyák a Kafarnaum felé vezető út mentén állítólag ama hely közelében, hol a kenyérszaporítás csodája megtörtént. A templom hossza minidössize 11.90 m, szélessége 4.40 volt. (Pantainos.) — ÚJ ROMÁN BÚCSÚJÁRÓHELY. A nagyváradi egyházmegye Drágoszty (Bihar) községben görög szertartású franciskánusok telepedtek le és templomot emeltek Páduai Sz. Antal tiszteletére. A templom fölszentelése június 14-én ment végbe mintegy 4000 főnyi hívő sereg részvételével, nagy ünnepélyességgel. Frene Valér^ nagyváradi püspök a templomot búcsújáró helynek nyilvánította, hol az oda zarándoklók évenként a június 13-át követő vasárnapon teljes búcsúban részesülhetnek. — AMERIKAI PAPTESTVÉREINKHEZ! Dr. Szántay-Szémán István prelátus, főszerkesztőnk ezúton kéri amerikai paptestvéreink szíves türelmét, és elnézését azért, hogy beteges^ kedése, nagy elfoglaltsága és más, r a j ta kívül áUó okokból, lekötelező soraikra eddig nem válaszolhatott, mihelyt azonban módjában lesz, örömmel, és szeretettel a d j a meg a választ. — ROMÁNIA ORTHODOX PÁTRIÁRKÁJA, Christea Myron, ki a trianoni béke előtt nagyszebeni metropolita volt Sz. Péter és\ Pál ünnepén látogatást tett a canterbury érseknél és a westminsteri apátságban. A pátriárkát londoni ú t j á r a a nagyváradi orth. püspök, Máger András is elkísérte. A pátriarka Birbosz görög és Schriban román archimandriták segédkezése mellett misét végzett a londoni hellén-orthodox templomban, melyen az anglikán egyház előkelőségei is megjelelitek. — A KONTSTANTINÁPOLYI PÁTRIAKA ATHÉNBEN. V. Miklós konstantinápolyi pátriarka augusztus hó folyamán látogatást tett a görögországi egyházaknál. A pátriárkát, ki augusztus 3-án érkezett Piraeusba, Athén kikötőjébe, nagy ünnepélyességgel fogadták. — ARÁBIA APOSTOLI HELYNÖKE, Mieheloni Pacifik Tizian július 6án Rómában elhunyt* 1928 óta volt a kapucinus-rend tagja s 1933 óta állott a hatalmas, 1.7 millió négyzetkilométer területű misszió élén. Területén 7 millió mohamedán között 1064 keresztény él s ezek között 688 katholikus. Ezeknek lelki gondozását és a további hitterjesztési 5 Ikajracinus 4 marista testvér és 6 nővér látja el.
— SZ. ATHANÁZ INTÉZET KAIRÓBAN. V. Miklós alexandriai pátriárka Kairóban fiúnevelő intézetet alapított, mely Sz. Atbanáz nevét fogja viselni. A nevelőintézetben elemi, középiskolai és főiskolai tanulók fognak elhelyezést találni. — AZ IZLÁM EURÓPÁBAN. Feltűnő az az aktivitás, amellyel a világháború óta évről-évre erősödik az izlám terjeszkedésének mozgalma Európában is. Nemcsak vallási, hanem egyszeismnid politikai és kulturális céljaik is vannak, és pedig főképen a mohamedánok felszabadítása az európaiak gyámsága alól. Már nem kicsi azoknak a száma sem, akik az izlám vallásra tértek át a kereszténységből. A legalacsonyabb becslés szerint is kb. 8.8 millió híve van az izlámnak a különböző európai országokban,. Magában Párisban több mint 60 ezer mozlim él. Britaninában 5 ezer, az egész Britt birodalomban 30 ezer, Magyarországon 3000, ebből 500 Budapesten, Jugoszláiviában 1.8 millió a mohamedánok száma, 1500 mosé- és 900 mohamedán magániskolával. A legtöbb európai fővárosban vannak mosék és mohamedán egyesületek és pedig: Angliában a „Western Islamic Association", Németországban az „Islamitischer Kulturbund", Franciaországban az „Union pour la liberation de 1'Islam". (Kultur und Politik" 1936. I. 93.) — ALBÁNIÁBÓL. A Pantainos (jul. 11.) í r j a : Az albán orthodox egyház metropolitájává kánonellenesen fölszentelt Besszárion lemondott. Az albán egyház kormányzását egyelőre Koricász Kristóf érsek vette át. Az egyházi vagyon kezelését a kormány egy bizottságra bízta, mely az unióhoz szít. A lap szerint a párisi Temps az albán egyházi helyzetről írva, azt hangoztatja, hogy a kormány az unió iránt való előszeretetből meg akarja szüntetni az orthodox egyházat Albániában. — AZ ANGLIKÁN PAPSZENTELÉSEK érvényességének elismeréséről a román orthodox pátriarka értesítette a canterburgi és yorki érsekeket. Protestáns körökben ezt a tényt úgy tekintik, mint első lépést az anglikán és az orthodox keleti egvház uniója felé. — ATEISTA SZERVEZKEDÉS. A Varsóban megjelenő Vasárnapi Újság híre szerint Prágában szabadgondolkozó nemzetközi szövetségi központ alakult azzal a céllal, hogj- az ateista szervezkedést minden államban kiépítse.
— OROSZORSZÁGBAN, mint a Pantainosban olvassuk, Jarovszlávszkij, az ateista propaganda vezére még mindig tele van panasszal, legutóbb az Izvesztija hasábjain siránkozott róla, hogy még mindig 40 ezer önálló egyházközség áll fenn s tart templomot és papot. — AZ ALEXANDRIAI PÁTRIARKA, V. Miklós június 4-én körlevelet bocsátott ki a szentségek kiszolgáltatásáról. A körlevél előbb az Oltáriszentséggel foglalkozik s arra buzdítja a híveket, hogy az ősök szokásához híven, gyakran járuljanak a szentáldozáshoz. Igyatok ebből mindnyájan . .. Azután a betegek buzgó látogatására hívja föl a papságot és az orvosokat, kórházfelügyelőket, ápolókat kötelezi, hogy idején gondoskodjanak, hogy a betegek a szentségekkel el legyenek látva. Egv másik körlevélben a szertartások előírásszerű végzését szorgalmazza. — OROSZ-ROMÁN KONFLIKTUS. A román orthodox egyház panaszt tett Antonij oroslz pátriárkánál Karlovicban, hogy Szerafim besszarábiai érsek több fiatal orosz papot szentel,t kik a régi naptár helyreállítása érdekében igen erős propagandát fejtenek ki. A román szinodus figyelmeztette a karlócai orosz pátriárkát, hogy a papok ilyetén tevékenysége botrányokra s a román és külföldi orthodox egyházak közötti békesség fölborulására vezethet. A pátriarka már nem adhatott választ a román szinodusnak, mert — mint már köztudomású — augusztus 11-én, 72 éves korában elhunyt. — ÚJ UNIÓS FOLYÓIRAT jelenik meg a nyár kezdete óta Pármában „L'Oriente Christiano e l'Unita della Chiesa" címen. Első számainak cikkírói a legjelesebb orientalisták: Hertaann, Gordilla, De Meester, Salaville, Korolevszkij, Mercati stb. Evi előfizetési ára mindössze 20 lira s így nagy elterjedésre számíthat. — NYILATKOZAT. Alólirott, mint a Keleti Egyház szerkesztője fájdalommal értesültem az Északamerikai Egyesült Államokban levő gör. kath. egyházmegye legújabb dolgairól írott kozlemenyem (1." K E. f. é. 4. sz.), illetve annak helytelen értelmezése folytan keletkezett s teljesen szándékomon kívül, felidézett vitáróL Miért is önként, az igazság, valamint az Apostoli Szentszék iránti szeretettől ösztönöztetve, kinyilatkoztatom a következőket: 1. Hiszem és vallom, hogy egyedül a Katholikus Egyház legfőbb tekintélyét illeti az Északamerikában élő rutén pap-
34
Ság között kiéleződött u. n. coe liba tusügy érdemben való elintézésének joga. 2. Elismerem, hogy engem említett közleményem némely pontjaira nézve eredeti injfommációim tévedésbe ejtettek. 3. Fenntartás nélkül elítélem az említett egyházmegyéhez tartozó néhány rutén papnak a vitában tanúsított engedetlenséget és hevességét. 4. Ünnepélyesen kijelentem, hogy említett cikkemmel, ¡mint minden írásommal is csak azt akartam és akarom előmozdítani és támogatni, ami a katholikus Egyháznak, amelynek mindenkor lelkiismeretben is hűséges f i a voltam és kívánok maradni — halálomig, — javára szolgál. Ezen nyilatkozatommal odaadó hűségem kifejezése mellett, a magam részéről is elégtételt kívántam nyújtani a vitában az én legcsekélyebb akaratomon és szándékomon kívül, m e g é r tett tekintélynek. Miskolc, 1936 junius 1. Dr. Szántay-Szémán István, a Pápa Őszentsége házi főpapja. — REFORMTÖREKVÉSEK AZ ORTHODOX EGYHÁZBAN. A görögkeletiek között az utóbbi évtizedek folyamán sok reformtörekvés merült föl. A hangoztatott reformokat szinte egyértelmüleg szükségesnek ítélik, életbeléptetésüket azonban egyik autökefál egyház sem meri kezdeményezni. A bulgár és szerb világi papság pl. a papi nó'sűlésre vonatkozó törvények módosítását kívánja ol.y irányban, hogy az ördo utáni nősülés is megengedtessék és az özvegy papok ú j r a nősülhessenek. Majdnem általános az óhaj az istentiszteletek rendjének — mint; ők nevezik: a typikonnak — újjáalkotása iránt, hogy a szükséges rövidítések egyöntetüleg legyenek végrehajthatók. Újból szeretnék szabályozni az egyházak a papi ruházatot, szakái lviselést stb. Metaxakis Meléciusz volt konstantinápolyi, majd alexandriai pátriarka még athéni metropolita korában mehléállott e reformoknak. 1925-ben, mint konstantinápolyi pátriarka össze akarta hívni a különböző orth. egyházak képviselőit ezek megvitatására, a többi pátriárkák azonban még csak nem is válaszoltaJk meghívására. Néhányan mégis összejötteik s mintegy négy hétig tárgyaltak a függő kérdésekről, közöttük a Gergely-naptár bevezetéséről, élhatáirozták az egész paszkálion átdolgozását, addig is kimondták, hogy az ónaptárt most már csak a változó ünnepek tekintetében t a r t j á k fenn. Határozatot hoztak arra nézve, hogy addig, míg egyetemes zsinatot lehet összehívni, az egyes egyházak fejei saját ha-
224
táskörüikben engedjék meg az özvegyek ujranősülését, azonban saját maguk bírálják el az egyházak fejei, hogy ^ ezt az intézkedést szükségesnek tartják-e vagy sem, miáltal a határozatot minden erejétől megfosztották. A határozatok közül egyedül a naptárjavításra vonatkozó ment át a gyakorlatba, az sem általánosan, mert Szerbia és az északi szlávok vagy életbe sem léptették, vagy mihamar visszatértek az ó naptár használatára. (II. B.) — AZ ANGLIAI KATHOLIKUS UNIÓS MOZGALOM ez évben egy újabb folyóirattal gyarapodott. A negyedévenkint megjelenő folyóirat címe: „Eastern churches Quarterly." Az ú j folyóiratot Rainsgate-ban adja ki a Szent Ágostonról nevezett dominikánus apátság. Mint a címe is mondja, az a célja, hogy minél jobban kidomborítsa és hangsúlyozza, hogy mily nagy jelentősége van a keleti egyháznak a kath. fegyházra nézve és hogy előkészítse az uniós munkát. Ez annál is inkább fontos feladat, mert az utóbbi időben mind jobban előtűnik az anglikán egyháznak az a törekvése, hogy a keleti egyházhoz közeledjélk. — Az ú j folyóirat első száma többek között egy volt ánglikánnak a nyilatkozatát is hozza, aki^ annak idején az anglikánok megbízásából igen sokan dolgozott az anglikán egyháznak a keleti egyházzal való egyesítése érdekében s ennek kapfcsán behatóan foglalkozott a keleti egyházzal. Leírja, hogy miközben a keleti egyházat tanulmányozta, lassankint arra a meggyőződésre jutott r hogy az egyházaknak egyesülése, amelyet annyian várnak és óhajtanak, valójában és a maga teljességében csaikis a pápa fönhatósága alatt jöhet létre és ez idővel szükségszerűen be is fog következni. Ennek a belátása siettette az ő egyéni visszatérését is a katholikus Egyhazba. (Schönere Zukunft, 1936. 20.)
— A NÉMETORSZÁGI OROSZOK egyházi fejéül a német kormáiny véglegesen elismerte a Berlinben rezideáló Tychón püspököt. A Times közlése szerint Berlin egyik külvárosában a kormány székesegyházat is épít a pravoszláv püspök számára. — A. PANORTHODOX ZSINAT ÜGYE. A niceai első egyetemes zsinat XVI. centennáriumán, 1925-ben fölvetődött egy pánorthodox zsinat öszszehívásának terve. A zsinat azonban elmaradt, mert sem a hely, sem a tárgysorozat tekintetében nem tudtak előzetes megállapodásra jutni az ortho-
dox egyházfők. Christea Miron nagyszebeni metropolitának Románia első pátriárkájává történt fölavatása alkalmával az ott nagy számban összegyűlt főpapok isimét foglalkoztak a zsinat kérdésével és egy éven belül való összehívására III. Bazil konstantinápolyi pátriárkát kérték föl, ki 1926 pünkösdjére ki is tűzte a zsinatot. Kellő előkészítés hiányában azonban a zsinat nem ülhetett össze. Ekkor előkészítő gyűlések tartásét határozták el. 1929. augusztusában Konstantinápolyban (a Phanar-ban), 1930-ban pedig az áthosz hegyi vatopédi monostorban tartottak ilyen értekezleteket, mely utóbbi az orosz egyházon kívül valamennyi főegyház képviselve volt. A vatopedi értekezlet a pánortodox zsinatot egy egyetemes zsinat előkészítésének célzatával 1932-re állapította meg s azt II. Fóciusz, Konstantinápolynak ú j pátriarkája 1932 pünkösdjére valóban össze is hívta. A kitűzött idő közeledtével azonban megint összezavarodott a helyzet, mert főleg a románok és szerbek nem állottak el attól, hogy a zsinaton a „schizmatikus" bulgárok is képviselve legyenek, illetve tiltakoztak az ellen, hogy az előkészítő zsinat a bulgár szakadás megszüntetése előtt összeüljön. A görögök viszont azt jelentették ki, hogy az előkészítő zsinath.ak semmiféle határozatát nem hajlandók elfogadni, míg azokhoz az egyetemes zsinat is hozzá nem járul. Ezek folytán az előkészítő zsinat összehívását bizonytalan időre elhalasztották. Most ú j r a kisért az előkészítő zsinat terve. Legutóbb a theológusok kongresszusa foglalkozott a kérdéssel megoldásra azonban nem jutott. A kialakult vélemény szerint csak ideiglenes intézkedéseiket hozó prosynodosról lehet szó, mivel egyetemes zsinat összehívására csak a császár és a pápa együttesen illetékesek, bárki más csak topikus (helyi) zsinatot hívhat össze. Az értekezletek elhangzott érvelések szerint ma egyetlen uralkodó sem tekinthető konstantinápolyi bazileuszok jogutódának, egyetemes zsinat összehívása tehát lehetetlen. (II. B.) — ÁZ UNIÓ TRIVANDRUMBAN. Néhány éve annak, hogy két jakobita fó'pap, Mar Ivanios és Mar Teofilos a katholikus egyház kebelére tértek s mintegy 200 hívük is követte őket. Mar Ivaniosnak: a Szentszék is püspöki joghatóságot adott, minek következtében egyre jobban és jobban fejlődött területein a szent egyesülés. 1934-re mái
9331-el szaporodtak az unitusok, 1935 végén pedig már 22.914-re nőtt azok száma, kik üdvösségüket az Anyaszentegyház kebelén keresték. Mar Ivaniosnak mindössze 9 papja van, mig ugyanazon a területen még mindig 24 nemegyesült pap működik. Unióra lépése óta azonban területén 24 u j templom és kálpolna épült s mintegy száz ideiglenes istentiszteleti helyiség." Egyházmegyéjének 30 iskoláját' 143 tanító vezeti. A tanulók száma 4322. Van egy középiskolájuk és szemináriumuk is. Szemináriumában jelenleg 30 papnövendék tanul — A BOLSEVIZMUS ÁLDOZATAIRÓL a World Survey Service egy oroszországi tanulmányútjáról visszatért francia szocialista képviselő adatai alapján statisztikát közöl. Eszerint a bolsevista uralom kezdete óta Oroszországban kivégeztek 28 érseket és. püspököt, 6778 papot, 6585 tanítót, 8800 orvost, 51.850 főtisztviselőt, 200.850 városi tisztviselőt és alkalmazottat, 11,488.520 munkást és parasztot. Qszszesen 11,763.411 az áldozatok száma, vagyis több mint kát millióval több, mint amennyit a világháború az egész világon követelt. Ugyanez a lap megemlíti, hogy Moszkvában ezidén 35 templomban mintegy 75.000 ember volt elég bátor hogy a bolsevista gúny és terror dacára is részt vegyen a szentmisén. — A KARMELITA REND KELETI ÁGA. Kurtef bulgár gör. kath. püspök Szófiában u j mosotort alapított, melybe az apostoli Szentszék engedélyével görög szertartásra tért karmelitákat helyezett el. — VISSZATÉRÉS RÓMÁHOZ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN. Az egyesülés kiolthatatlan vágya él a lel; kekben. Legújabban már az amerikai protestánsok körében is mozgalom indult meg a katholikus Egyházzal való egyesülés érdekében. Az Egyesült Államok protestáns episzkopális egyházának 29 vezető személyisége memorandumot adott ki, ameiyben nyíltan állást foglal a kath. Egyházzal való «gyesülés mellett s ennek érdekében felhívást intéz a világhoz, különösen 1500 protestáns lelkészhez és 152 protestáns püspökhöz. A felhíyáfe címe: „Hogy mindnyájan egyek legyenek" — és különösen arra mutat rá, hegy korunkban. a kereszténység széttépettsége idején mily nagy veszély fenyegeti tiibb oldalról a keresztény kultúrát. A vörös Oroszországban nyíltan és hivatalosan minden vallás megsemmisítésére törek-
225
szenek. Hasonlóképen Mexikóban. Spanyolországban sem megnyugtató a vallás helyzete. Németországban pedig szintén üldöztetésnek vannak1 kitéve az igazi keresztények. Vannak népek, a hol nyíltan, vannak ahol burkoltan mutatkoznak meg azok a törekvéseik, amelyek az Istenben való hitet ki akarják irtani az emberek szívéből, az Egyházat, a keresztény kultúrát tönkre akarják tenni Hogy fog tudni ellenállni a széttépett, önmagában meghasonlott és egység híján szűkölködő kereszténység ennek a fenyegető veszélynek? — A protestantizmus — mondja a felhívás — ethikai, kultúrális, erkölcsi, vallási téren szétesőben van, teljes _ esődbe jutott. A jelen kor hatalimai tul erőseknek bizonyultak vele szemben és már nem képes nagyobb igényű lelkeket magához vonzani.*' A kereszténységet csak az egyházak egységes f r o n t j a mentheti meg attól, hogy nacionalizmussal pótolják." Róma a kereszténység szíve és központja a szent apostolok napjaitól fogva. A világ mai helyzete kétszeresen szükségessé tenné a minél előbbi újraegyesülést. (Kultur und Politik, Wien, 1936. I.) — AZ AMERIKAI OROSZOK egyházi szervezete hosszas előkészítés után kiépült. Az athéni Ekklesia (aug. 8.) közlése szerint az oroszi főpapok kibékülésének eredményeképen az Amerikában élő oroszokat is sikerült egyesíteni Teofil érsek és az elnöklete alatt megszervezett szent szinodus1 joghaltósága alatt, melyet mindnyájan elismertek. —i UNIÓS IMAKILENCEDEK LONDONBAN. A londoni Hydepark közelében, hol a XVI—XVII. században sok katholikus vér folyt most egy apácakolostor áll, hol az Oltáriszentség állandóan ki van téve a templomban s mindennap ájtatoságot tartanak előtte az angolok visszatéréséért. Évente külön szent kilencedet is tartanak Nagy Sz. Gergely napja (márc. 12-e) előtt az Anyaszentegyház egységének helyreál-
226
lításáért. A kilencedekkel kapcsolatban fölhívást intéznek a hívősereghez, hogy az egyházi egységért végzendő ájtatosságokban való résizvételre jelentkezzenek. Ezidén 35 visszatérőn kívül 13.835 nem katholikus jelentette írásban, hogy részt akar venni az uniós imahadjáratban. — ORTHODOX MISE ANGLIKÁN TEMPLOMBAN. Az athéni Ekklésia (jul. 11.) í r j a : Junius elején egy orosz pap a londoni St. Mary's, Primrose Hill anglikán templomban angol nyelvű szent liturgiát végzett. Az oltárrá ez alkalomra egy Mária-képet helyeztek, elé hétágú gyertyatartót. Baloldalt előkészületi asztalt állítottak föl. Az apostolt a hellén-orthodox egyház archimandritája, Birbosz Jakab olvasta angolul, ugyanő olvasta a hitvallást is. A liturgiát a denisovi énekkar görög és ószláv nyelvű énekekkel kísérte. — A MAGYAR^ GÖRÖGKELETIEK egyházjogi helyzetének rendezése ügyében a szárdiszi és laodikeai érsekek a konstantinápolyi pátriar'ka megbízásából tárgyalásokat folytattak Bukarestben és Belgrádban a román és szerb orth. egyházak fejeivel. A pátriarka a magyarországi görögkeletieket önálló egyházmegyében óhajtaná egyesíteni. Törekvését nem sok siker koronázza, mert sem a szerb, sem a román főhatóságokban nincs meg a hajlandóság, hogy s a j á t nemzetiségi egyházaiklat joghatóságuk alól kibocsássák. — __ CSEHSZLOVÁKIÁNAK egy nemrég megjelent statisztikai kimutatás szerint 2256 kath. papnövendéke van.^ Az ungvári papnevelő intézetre ebből 85 esik A magyar növendékek száma 101, vagyis 23-al több, mint az előző tanévben. Ruthén csak 80, tehát az Ungyárott és Eperjesen tanuló papnövendékeknek alig 60—70 százaléka. Lesizámítva azt a néhány latin szert, papnövendéket, kik az ungvári létszámba tartoznak, megállapítható, hogy a gör. kath. szemináriumok növendékei jelentékeny részben nem rutének, hanem szlovákok vagy magyarok.
FIGYELŐ ADATOK
EGY NAGYNEVŰ UNIÓS-BENCÉS CIKKE
Piacidus De Meester bencés atya, aki évek óta professora a Rómában működő Göíög Kollégiumnak és eonsultora a Keleti ISz. Kongregációnak, immár közel negyven év óta egész tudományos munkásságát az elszakadt egyházak újraegyesülésének, szenteli. Tudományos művei (főképen Aranyszájú sz. János liturgiáján nak görög-német párhuzamos szövegű kiadása, amelynek értékes kísérő jegyzetei nemcsak megvilágítják, de élesen kiemelik ennek a liturgikus gyöngynek a szépségét), aktuális írásai és előadásai megdönthetetlen adatok alapján épülnek fel, amelyeket a legcsekélyebb történelmi érzékkel bíró olvasó is honorálni kénytelen. Alább következő előadását még 1933-ban adta elő Rómában az unionizmus híveinek gyűlésén. Aktualitásából máig sem veszített, sőt •— sajnos mindaddig intő oktat á s lesz mindenütt, ahol az Apostoli Szentszék s a római pápák és az egyes országok és népek katholikusainak ezen kérdésben tanúsított eljárása között bizonyos érthetetlen közömbösség áll. Mi a Harbin-ban (Manzsuria, Ma-tsia-kon) megjelenő „Katolicseszkij Vjesztnik — Bulletin Catholique" c. uniós folyóiratból fordítottuk le az értékes előadást, amelyet laptestvérünk is a fentebb említett meg nem értés miatt tart szükségesnek leközölni a schizmatikusok felé, — mi pedig elsősorban magunk felé óhajtjuk hallatni szavát. *
^Az alábbi sorok akaratunk ellenére is csak rövid áttekintést nyújtanak az Unió nagy ügyéről azért, mert a reá vonatkozó tények egyszerű felsorolása is nagyon terjedelmes lenne: maguk a dokumentumok köteteket tennének ki. A szerző egyszerűen a gyűjtő s bizonyos értelemben a filozófus szerepét, vette fel: a mult és jelen idők igen gazdag aratásából kiválogatta a Szentszéknek az elszakadt testvérek javára tett legjellemzőbb intézkedéseit s igyekezett belőlük megfelelő szintetikus tanulmányokat levonni. Boldog idők voltaik — bár annyira messze vannak, amikor Kelet püspökei és patriarchái Rómában időzve együtt végezték a sz. liturgiát az apostol fejedelmek sírján, — azok utódiával. Szerencsés korsizak volt, amelyben a görög szerzetes és világi papok, akik abban az időben számosan voltak Rómában, önként jelentkeztek a helyi zsinatokon való részvételre és az Örö'fcváros lelki és liturgikus 1 életének közösségébe. Megtörtént a szerencsétlen szakadás, de a római Főpapok nem fordultak el az egységtől eltávolodott testvérektől, hanem tovább is, tettel és szóval kimutatták szeretetüket irántuk. A szakadás első pillanatától fogva igyekeztek feltámasztani a kölcsönös bizalmat. A pápák nem egyszer hívták közös megbeszélésekre, a helyi és egyetemes, zsinatokon való hivatalos részvételre a görögöket. Kérték őket, hogy t á r j á k fel a schizmához való ragaszkodásuk okait és hogy keressenek alapot a megegyezésre s a félreértések eloszlatására s hogy tárgyilagosan nyomozzák a különválás okait. így II. Orbán pápa 1098-ban Bariba hívta össlze Magna Graecia (Nagy Görögország) összes püspökeit, akik akkor a konstantinápolyi patriarcha lelki hatalma alatt állottak. Érdekes a bari-i zsinat következő epizódja: A Szentlélek származásáról folyt a vita s a görögök különös merevséget tanúsítottak ebben a kérdésben. Mély hallgatás támadt s mindenki érezte a nyomasztó csendet amikor a pápának eszébe jutott, hogy a zsinaton jelen van sz. Anzelm Canterbury érsek, a Szentháromság tanának alapos kutatója, hirtelen harsány és érthető hangon felkiáltott: „Hol vagy Anzelm atya és tanító, az angolok főpásztora?" Anzelm, aki eddig a püspökök és az egyházi méltóságok között volt elvegyülve, fölemelkedett és így felelt: „Mit parancsolsz főpásztorom és atyám, itt vagyok!" Ekkor II. Orbán megmagyarázta neki a latinok zavarát és kérte, hogy jöjjön az egyháznak, a „közös és az ő anyjának segítségére." Anzelm buzgalommal fogott hozzá megbízatásához és néhány napon át fejtegette a származás dogmáját, megoldotta az összes ellenvetéseket, bebizonyította, hogy a „filioque — és f i ú t ó l " beszúrási csak a hitvallás latin szövegébe került bele s hogy a latinok maguk is kívánták, hogy a görög szöveg ma-
227
radjon meg érintetlenül. Végül is a görög püspökök meghajoltak Anzelm ékes szólása és tudománya előtt, a pápa, pedig hozzá intézett eme szavaival zárta be a vitát: „Legyenek áldottak ajkaid s annak nyilatkozatai." Ezen a zsinaton azonban csak Délitália és Szicilia görög püspökei vettek részt, de két századdal később (1274.) a lyoni és a XV. században a florenci zsinatra az összes keleti keresztények képviselői meg lettek híva. A florenci zsinaton (1438—39'.), amelynek egyetlen célja az Egyház egységének helyreállítása volt, csodálatosan kell szemlélnünk IV. Jenő pápa megindító előzékenységét, melylyel a görögöknek minden engedményt megadott, hogy a tárgyalásban részt vtegyenek. Az említett zsinatokon kívül, ahová meg voltak híva a Keletiek, mit szóljunk még a követségekről, levélváltásokról stb? De menjünk át más természetű tények előadására. , Mi egyáltalán nem titkoljuk, hogy a keresztes hadjáratok idején és általában mindazon esetekben, amikor Nyugat megmutathatta Kelet fölött való erejét, •—• a más szertartású keresztényekkel érintkezve nem egyszer visszaélt erejével. Erőszakosság, üldözés, elnyomás volt az, amit Kelet különböző réazei a latinok részéről láttak. — De ezekben semmi részük sincs a Pápáknak, — azok nemcsak hogy nem élesztették vagy egyszerűen tűrték ezeket a visszaéléseket, hanem az elítéléssel is felléptek ellnük. íme, néhány példa az Apostoli Szentszék ilyen nemes és kiegyenl,tő működésére nézve. A f r a n k fejedelmek és katonáik a XIII. század végén elfoglalták Athost. A szerzeteseik meg lettek zavarva imádságos és önmegtagadó életmódjukban, hajlékaikat a katonák foglalták le, tűrték a pusztítást és a templomi kincsek elrablását. A szerzetesek ekkor III. Ince római pápa védelméért folyamodtak, aki 1213 január 17-én kelt levelében közelépését ígérte az önkényes erőszakosságok ügyében és az egész sz. hegyet az ő különös oltalma alá tartozónak nyilvánította. A pápa lelkes szavaiból idézzük a következőket: „A ti erődötök az összes hegyek között a lelti aratás különös bőségével tűnik ki. Athos a szerzetes gyülekezetűek az a méltán híres lakhelye, amelyben azok szigorú és önmegtagadó életet folytatnak, annyi erénnyel és oly szentséggel virul, hogy teljes joggal ismételhetjük el róla Jákob patriarcha szavait: „Rettenetes ez a h e l y Isten hajléka és az ég k a p u j a " (Ter. 28. 17.) Elismerem, hogy a ti lelki szabadságotok a pusztáitok édes békéje meg van taposva, de én (kívánom, hogy a ti kizárólagos szokásaitok és privilégiumaitok állíttassanak vissza s én ettől a. pillanattól fogva személyeiteket és vagyonotokat az Apostoli Szentszék és az én pártfogásom alá veszem." Amikor a ma Görögországhoz tartozó szigetek fölött 1 Velence uralkodott, a latinok és görögök között nem egyszer súlyos meg nem értés (keletkezett a szertartási kérdésekben. A latin püspökök és papok tiltották a görögöknek a kovászos kenyér használatát és néha még erőszakkal is megakadályozták a papokat a misézésben s a hívek két szín alatti áldoztatásában. A görög keresztséget nem ismerték el s a szülők néha kénytelenek voltak gyermekeiket ú j r a kereszteltetni a latin szertartás szerint. Elítélték a blerikusok házasságát s általában a görög egyháiz sok szertartási és fegyelmi szokásait üldözték. Ugyanezt mondhatjuk az albánokról is, akik a XVI. században a török iga alól Itáliába és Szicíliába menekültek, ezek is sok nehézséggel! és ellenségeskedéssel találkoztak a latin klérus részéről. Könnyű tehát elképzelni azokat a civódásokat és a gyűlölködésnek azokat a jelenségeit, amelyek a két szertartás hívei között is fölmerültek. De az Apostoli Szentszék őrködött. X. Leó ési VII. Kelemen pápák erélyesen tiltakoztak a mutatkozó igazságtalanságok ellen. X. Leó pL 1521-ben a következő rideg szavakkal fordult az Egyház békéjének megzavaróihoz: „Latin főpásztorok — í r j a a pápa — napról-napra szorítják, zavarják, izgatják a szertartás és szokások miatt azt a jelzett s betelepült görög vidéken élő n é p e t " s hozzáteszi, hogy az ilyen ténpek alapos okot adnaíkí az Egyház egységétől elszakadtaknak a gúnyolódásra. Ezután is számtalan dekrétum, parancs és intézkedést adtak ki a pápák és a sz. kongregációk a felsorolt visszaélések megszüntetése, a görögök feltétlen szabadságának biztosítása és vallási szertartásaik megtartása érdekében. Albici kardinális, akineik a Szentszék levéltáraiban volt alkalma a kérdésünkre vonatkozó eredeti okmányokat, ia „Dei inconstantia in f i d e " c. mimikájában kifejtette,
228
hogy a Római Szentszék mily fáradhatatlanul törődött a keleti egyházfegyelem és szertartások sértetlen megőrzésével. A Szentszék gondosan megőrizte a keleti egyházak intézményeit, megbecsülte hierarchiájukat, a patriarehák privilégiumait,, a hatalom birtokosainak és az alárendelteknek viszonyát. Sohasem változtta. meg a böjtre, az ünnepeikre, s a házassági törvényekre vonatkozó keleti intézkedéseket. XIII. Gergely pl., amikor a naptárreformot bevezette, külön hangsúlyozta, hogy az nem kötelezi a keleti keresztényeket, ez a kijelentés aztán kiésőbb is többször meg lett ismételve. Ha az egyik vagy másik egyház bevezette a Gergely-naptárt, azt csak s a j á t kezdeményezéséből tette, ajnélküi, hogy erre Róma részéről buzdítást kapott volna. Mit mondjunk a szerzetességről Keletnek ezen eredeti virágáról ? A pápák p l mindent elkövettek, hogy a délitáliai görög szerzetesek, a latinok részéről okozott egyenes üldözés és temérdek nehézség mellett s végre néha maguknak a szerzeteseknek óhaja ellenére is megőrizzék egész életberendezésüket: a szertartást, böjtjeikét, ruhájokat, "mert a pápák; elismerték, hogy mindezek az őskereszténység tiszta forrásaiból erednek. Csak olvassuk el III. Honorius és utódainak intézkedéseit, ismerkedjünk meg XIV. Benedek bulláival s akkor világosan fogjuk látni, hegy a pápa szavai nemcsak Délitália szerzeteseihez, hanem általában, az egész keleti szerzetességhez voltak intézve s az iránta való szeretetet, megbecsülést, sőt csodálatot,^ szóval azt a mélységes szimpátiát fejezték ki, amelyet Róma a keleti szerzetesség, mint az erkölcsösség erőssége, az evangéliumi igazságok védőfala és a műveltség terjesztője iránt táplált. Mondjunk még egy néhány szót a pápáknak a különböző keleti szertartású liturgikus könyvek kiadására vonatkozó gondoskodásáról. Vegyük pl a bizánci ritusú Liturgikon kiadását. A valóság teljes tudata és a megrázó gyöngédség vezette ezen könyv kiadását. Elegendő áttelkinteni az ezen kiadásra vonatkozó dokumentumok tömegeit, amelyek a Propaganda levéltárában őriztetnek, hogy világosan magunk elé állítsuk azt a komolyságot és végtelen türelmet, amellyel készült ez a lituigikon. Maga XIV. Benedek is rámutatott egyik művében azokra a munkálatokra s a bíborosok és keleti egyházi méltóságok és tudós között lefolyt vitákra s mindarra, ami a kiadott könyv érdekében állott, amely lényegbeli változtatások nélkül nyomatott ki. Ez is bizonyítja a Szentszék jóakaratát, amelyIyel Kelet?' keresztényei iránt viseltetik s amely núndig hangsúlyozta, hogy az Óflthodoxia (pravoszlávia) mily közel áll az egyetemességhez. A Szentszéknek Kelet iránt érzett jóindulata a keletiek részére jelölt sok nevelő és jótékony intézet alapításában is megnyilvánult. Már a múltban is mennyi keleti szertartású templom épült Itiáliában és határain kívül! Most is, bárhol — akár az ó, akár az ú j világban keletkezzenek is egyesült közületek, —• mindjárt épülnek templomok és iskolák is, amelyekben alkalom van megszervezni a vallási és polgári műveltséget. Rómában már a XVI. században létesültek ilyen intézmények, amelyek sorát XIII. Gergely kezdte meg, amidőn a görögöik az örmények és a maroniták számára kollégiumokat létesített. A jeles görög kollégium már alapításáinak első napjaitól kezdve súlyos jelentőséget vívott ki és történetét aranybetűkkel írta bele az egyháztörténelembe. Ezt XIII. Gergely 1577-ben alapította. Áldásos volt ez az alapítás, mert vért adott a görögöknek, akik akkor alig kezdtek talpraállni a török dúlás után, amely az egész Déleurópában széjjelszórta őket. De egyben a tudomány kikötőjévé is lett mert abban az időben a görög kollégium nemcsak a papi pályára készülők előtt tárta ki kapuit, hanem orvostudományt, egyetemles jogot, sőt művészetet is tanulhattak benne az ifjak. Leo Allatius jellemző mondása szerint ebből a kollégiumból, mint a trójai lóból önmlöttek a tudomány minden ágát művelők falanxai. Ilyenek voltak Arkudius Péter és Ferenc, Kariofil Máté, Kokkó Ferenc, Damasianus János, Allemani Miklós, Allatius Leo, Barbarigo Jeremiás, Papadopulos Komén Miklós és sok inás. A görög kollégiumban azonban sok szláv is nevelkedett azért, mert! növendékei sorába általában mindazokat felvette, akik szertartási és jurisdictio tekintetében Konstantinápolyhoz tartoztak. Megemlítjük közülök Rutski I. Vladimírt, Morokovszkij Illést, Korsizak Ráfaelt, Oranszkij Pachomiust, Kulenda Gábort és másokat. A hasonló tudományos intézmények továbbfejlesztése XIH. Gergely ntódainak gondja volt, nem is állott meg a későbbi időben sem, amit bizonyít IX.
229
Piustól kezdve az utolsó pápáknak igazán apostoli tevékenysége, mostani Szentséges atyánkig XI. Piusig. Emlékezzünk csak XV. Benedek munkásságának gyümölcseire, aki megalapította a pápai Keleti Intézetet, a Keleti sz. Kongregációt és egy görög egyházmegyét Kalábriáíban. Mégis különös elismerés illeti az orosz gyermekek részéről ma oly bölcsen uralkodó Pápáinkat, XI. Piust, aki igazán atyai szeretettel viseltetik az otthonoktól s hazájuktól megfosztott oroszok iránt. Hogy mit tett XI. Pius az oroszokért, arról már sokat írtak és. fognak is még írni. Nem mehetünk el némán azok mellett a vezérlő gondolatok mellett sem, amelyek a keresztény kelethez való viszonylatukban a pápákat lelkesítették. Ezeket a gondolatokat ajánlották a keleti egyházak főpásztorainalk^ a missionáriusoknak. szóval mindazoknak, akik a keresztények újraegyesülésének vagy ügyével foglalkoznak. Az intézkedésekből, a bullákból, dekrétumokból, apostoli levelekből, szóval bármely néven nevezendő pápai írásos dokumentumokból, továbbá a római sz. Kongregációk döntéseiből a Szentszéknek Kelethez való viszonyára nézve a következő tanulságos következtetéseket vonhatjuk le: Először: a Szentszék mindig értékelte, megbecsülte és szerette a keleti egyházakat, szertartásokat és fegyelmi intézkedéseket. A pápák ezen érzelméről bőségesen tanúskodnak a ma is. helytálló téinyeík. IX. Pius alighogy elfoglalta a főapostoli kathedrát, a következő szavakkal fordult a Keleti Keresztényekhez, amelyek az „In S u p r e m a " (1848.) kezdetű bullában foglaltatnak: „Mi sértetlenül megőrizzük a ti egyetemes liturgiátokat, mtelyet őszintén értékelünk, habár különbözik is a latin egyházétól. A keleti üturgiákat elődeink is mindig megbecsülték azért, mert azok ősiségüknél fogva is tiszteletreméltók és olyan nyelveken vannak írva, amelyeken az Apostolok és Atyák beszéltek. Ezenkívül azok felülmúlhatatlan fényességű és fenségű szertartásokat tartalmaznak, amelyek előmozdítják a hivek áhítatának növekedését az isteni titkok i r á n t . " X m . Leó az „Orientalium dignitas" kezdetű lenyűgöző constitutiojában k i emeli a keleti liturgiák különös értékét. Ezeketi í r j a : Sokkal nagyobb gondolat rejlik a keleti szertartások megőrzésében, mint az az első pillanatra látszik,. S valóban ősrégiségük mellett, amely a nemesség bélyegét nyomja mindezekre a szertartásokra, azok az egész Egyház díszét is alkotják s az egyetemes hit isteni egységéről is tanúskodnak. S abban az időben, amelyben a főbb keleti egyházak apostoli származása erősien alá) van támasztva, ezzel együtt fényesen kiviláglik azoknak a római egyházzal való egykori kapcsolata is,. - Lehet, hogy nincs is Isten egyházának egyetemességére vonatkozó nagyobb bizonyíték, mint az általánosságnak az az ajándéka, amely a szertartások, a keleti nyelvek sokféleségében rejlik, amelyek önmagukban is nemeseik), de még tiszteletreméltóbbak azért, mert azokat) az Apostolok és. szentatyák is használták. Szinte az a benyomásunk, hogy ezek a keleti liturgiák mintegy visszfényei azoknak a tiszteletadásoknak, amelyekkel a különböző keleti tartomálnyokból összefutó bölcsek mutatták be hódolatükat a megszületett Jézusnak, az egyház, isteni alapítójának." H a szükséges, hogy az egyetemes egyház a keleti szertartású hívek egész szeretetét kinyilvánítsa, akkor senkinek a szava nem fejezi ki azt világosabban, mint most uralkodó XI. Pius pápánk „Ecclesiam D e i " apostoli MMevelének tezen töredéke: „A szeretet Krisztus tanítványának jellegzetes vonása. Az elszakadtaknak az egyház egységébe való vislzszatérése nem annyira vitákkal és nyilatkozatokkal, mint a szent élet példájával és cselekedeteivel, mindenekelőtt azonban a mi szlálv testvéreink és az összes keletiek iránt érzett szeretettel lesz elérhető." A Szentszék mindenkor védelmezte és őrizte a keleti keresztények egyházfegyelmét és rítusait, sőt azt is kívánta, hogy azokat teljes szigorúsággal tartsák meg. Legszebb bizonyítékunk erre XIV. Benedek pápának a Keletre küldött összes missionáriusokra vonatkozó feledhetetlen és jeles „Allatae s u n t " kezdetű bullája, amelyet 1755 julius 26-án adott ki. Ebben a levelében a pápa, aki maga is igen képzett orientalista volt, megrój ja és nyíltan elitéli a latin szertartású papokat es püspököket, akik akkor nagyobb számban működtek Kelet keresztényei között és nem egyszer kísérelték meg őket a latin szertartásra átvinni. XIV. Benedek a jelzett bullában megkapó történelmi áttekintést nyújt az Egyháznak a keleti fegyelemhez és szertartáshoz való viszonyáról. Felsorolja elődeinek a Xerularios-
230
patriarcha-féle, a szakadás óta ebben a kérdésben kiadott összes dokumentumait. Ezzel a bullával való megismerkedés világos képet tár elénk a ¡Szentszéknelkl Kelet egyházához való viszonyáról. Látható, hogy a Szentszék mindig igyekezett megőrizni a keleti szertartálsokat si nemcsak előírta azoknak pontos bertartását, hanem kánoni büntetésekkel fenyegette meg a legjelentéktelenebb változtatást is. Ez a vezető gondolat ismétlődik XIV. Benedek pápa utódainak doOsumentumaiban is. Elég rámutatnunk a nagy XIII. Leó pápára, aki „Praeclara gratulation i s " kezdetű apostoli körlevelében így beszél: „A keresztények közötti igaz egyesülés az, amelyet Jézus Krisztus, egyházunk alapítója rendelt és kívánt. Semmi kétség nem f é r ahhoz, hogy siem mi, sem utódaink nem semmisítünk meg bármit is a ti jogaitokból, érintetlenül hagyjuk meg patriarcháitok privilégiumait és minden egyház liturgikus szokásait. A Szentszék mindenkor kifejezte tág felfogását minden nép, — nemzeti — egyházi szokásaival szemben." A szertartásokkal szemben fennálló oltalom és viszonylat kötelességet is jelent, hogy ne változtassunk azokon a tényeken, amelyek a keleti egyházakban élnek. Ez annyit jelent, hogy engedetlenség volna a Szentszék akaratával szemben, ha bárki is arra kényszerítene egy keleti embert, hogy változtassa meg szertartását, vagy abban valamit. Három elfogultság ás három téves nézőpont van a keleti szertartásokkal szemben élő gyakorlatban; úgy a latinok, mint a keletiek osztályozzák azokat. Vannak emberek, akik azt vélik, hogy azok egyetemessége, vagy a görög terminust használva, a katholiicitása, még sem teljes egyetemesség, mert összezavarják a vallás és szertartás fogalmát. Azt gondolják hogy a jó katholilkolsnak fel kell vennie a latin szertartást. Ebből aztán két szélsőség származik. Egyes keletiek, alaptalanul gondolják azt, hogy ők az egyetemességbe kapcsolódva kénytelenek lesznek felvenni a nyugatiak szokásait és Szertartását — és mivel nem akarják elhagyni őseik szokásait, egészen mellőzik az újraegyesülés gondolatát. Mások ellenben az egyetemességbe lépve, egészen levetik hazai szokásaikat és példájukkal eltávolítják testvéreiket az egyházi egyeísülés gondolatától. Azok is tévednek, akik nem tagadják ugyan, hogy a keleti szertartásban is meg van a mód arra, hogy az egyetem«,ség tagjaivá váljunk, de mégis úgy gondolkodnak, hogy a latinság mellett az egyetemesség is háttérbe szorul azért, mert jobban el van terjedve, gyakorlatibb, a szertartásokban az élet követelményeihez alkalmazkodik, vagyis amikor szükséges rövidít és változtat, — szóval jobban van megszervezve. Nem ritkán még az egyházi férfiakból is ilyen véleményt lehet hallani. Van még a keleti szertartások ellenségeinek egy harmadik csoportja is. Ez, habár elismeri, hogy a keleti szertartások egyetemessége teljes ugyan, de megengedik maguknak, hogy a Szentszék törekvéseivel szemben bizalmatlanok legyendki Feltételezik, hogy az csak átmenetileg ismeri el a keleti szertartásokat és fokozatosan kényszeríti majd annak híveit a latin ritus felvételére és a latin egyházjog előirásainak való meghódolásra. Mind a három felhozott felfogás hamis. A Szentszék mindig hivatalosan is hangsúlyozta, hogy mindenkit szertartátekülönbség nélkül elismer az egyetemes<ség tagjául, aki az egyetemes hitet vallja. Minden ritus, miniden szertartás, minden fegyelem az ősiségtől megszentelt s így vagy amúgy el van ismerve az Egyház által s igy a (Szentszék szemében egyenlő. Seniki sem kénytelen néhány ritka és kizárólagos esetet kivéve, szertartását megváltoztatni. A pápák mindig tiltották, hogy valaki szertartását, amelyben született, eldobja, ¡miért is minden keletinek nemcsak gyökeres és alapos joga, de kötelessége is megmaradni szertartásálban. Ez a tétel napjainkig sokszor ismétlődött ós megerősítést nyert a Szentszék dekrétumaiban. IX. Pius pápa 1863-ban így beszélt kérdésünkről: „Mindenki köteles megmaradni abban a szertartásban, amelyben született, miért is az egyik szertartásról a másikra való átmenetet, amely a misisionariusoknalk és a keleti keresztényeknek adott utasításukban nem egyszer meg lett róva. a legszigorúbban megtiltatik és érvénytelennek tekintendő, ha még alapja volna i s , " A római pápák mindig követelték a keleti szertartások és fegyelem teljes megőrzését. A „megőrzés" szó itt a szertartáshoz; való hűséget hangsúlyozza ki, vagyis hogy azt sem elhagyni, sem megváltoztatni nem szabaid, A Szentszék a
231
keleti szertartásokra vonatkozó minden ujitási vagy reformáilási kérelemre változatlanul ezt feleli: „Nihil innovetur" — nem szabad újítani. Hosszadalmas volna az erre vonatkozó római döntések sorát ideiktatni. Teljes alapja van a Szentszéknek erre az eljárásra.: A tapasztalat azt mutatja, hogy a szertartásban még a keletiek által is véghez vitt változtatás siralmas félreértéseknek és civódásoknak forrásává lett a keletiek között. Ebben a tekintetben jellemző az alálbbi tény, amely a florenci zsinatop történt. A görögök ós mási keletiek az Anyaszentegyházzal való egyesülésük feltételéül szertartási és egyházfegyelmi privilégiumaik megtartását tűzték ki. A zsinat latin atyái szívesen hozzájárultak ezen feltételhez. A zsinat titkára, a jegyzőkönyvbe iktatta az elfogadott feltételt és írta: „a patriareha minden privilégiuma," Ez a kifejezés egyik-másik latin részéről tiltakozást váltott ki s azt kívánták, hogy a „minden" szót töröljék. A görögök erre zúgolódtak, de IV. Jenő pápa közbelépése megnyugtatta őket, amikor kijelentette: „Hagyjátok meg a „minden" s z ó t ! " IV. Jenőnek ez a gesztusa mindenkor bizonyítéka lesz az egyetemes egyház központja jóakaratának, amellyel a keleti egyházak iránt viseltetik. Itt valóban életre kelnek a bibliai bölcs szavai: „Fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad vagyon a hatalom gyakorlása, mikor csaik akaflod." (Bölcs. 12. 18.) Ezek után nem lehetünk-e elbűvölve a jövő igézetes és édes látomásától: Az egyetemes Anya kitáírja karjait és oltalma alá veszi miniden gyermekét a száza.dok végtelen során át. Különösen szeretettel hívja keleti gyermekeit, békét és boldogságot biztosítva nekik, mert minden óhajtásuk meghallgattatásra talál és teljesül. Fordította: Dr. Szán|fcay-Szémán István.
Missziós utam Jugoszláviában (Unionizmus a gyakorlatban) Irta: H. V. Mint görög-katholikus pap, ez év júniusában egy római ¡katholikus misszióban vettem részt Jugoszlávia területén. Magáról atz útról csaik röviden fogok írni, inkább az alcímben foglalt gondolatot igyekszem majd jobban kidomborítani ezen misszióból kifolyólag. Utunk Csehszlovákiából Bécsen keresztül vezetett. Bécsben legelső sorban a mi gör. kath. templomunk érdelkelt. Sz. Borbála templomának nevezik, szép ízléses stílusú templomka, melynek egyik nevezetessége, hogy ott vannak elhelyezve a mi gör. kath. vértanúnk, Szent Jozafát érsek testi maradványai. A mi szentünk, de sajnos, érthetetlen móídon, nem eléggé ismert. A római katholikusok megelőztek bennünket, már régen végeztek tiszteletére officiumot, nálunk meg még olyanok is akadnak, akik azt mondják: ez ukrán szent, ez nem a miénk.1) Ez ép olyan mondás, mintha /valaki a Kis Szent Terézkére azt mondaná: francia szent, semmi közünk hozzá! Újjábban azonban a mi részeinken is mindig nagyobb és nagyobb tiszteletben részesül. Bécsből az Alpokon keresztül utazva megérkeztünk Zágrábba. Első utunk a gör. kath. zsemináriumba vezetett. Nehezen találtunk! rá, mert a megadott cím (Padolistova-ulica = Novemberi-utca) megváltozott. Ezt az utcát ugyanis a gör. kath. székesegyház védőszentjéről Sz. Cirill és Metód utcájának nevezték el. A 1
) Sz. Jozafát görög szertartású officiumát magyarul épen a Keleti Egyház adta ki a máriapócsi baziliták fordításában az I. évfolyam külön mellékleteként. Szerk.
232
gör. katholi'kusok ezt nagy elvi győzelemként emlegetik, mert ez az utca az első Zágrábban, amely szentek neveiről lett elnevezve. A szemináriumban gimnazisták is laknak, akik a theológiára feljutni készülnek. A konyhát bazilissza apácák vezetik. Zágráb tulajdonképen egy újabb keletű római határozat alapján gör. kath. püspöki székhely. Dr. Nyácrády hivatalosan már régen zágrábi püspök és csak anyagi nehézségék miatt lakik ténylegesen Erizevácon (Kőrösön), ahol püspöki birtoka van A szeminárium melletti templom most kathedrálisi rangra van emelve. Ami feltűnt a templomban, az az, hogy több benne a bizantinizmus, mint a mi kárpátvidéki templomainkban. Oltárt esak egy van. Trónus kettő, az egyik a püspök, a másik az államfő részére. Padok nincsenek a templomban^ Az oltár körül ripidionok állanak (ha jól emlékszem 7 darab), díszként hozzá erősítve az oltárhoz. H a körmenet van, ezeket a zászlókkal együtt hordják. Ugyanolyan stílusú a krizeváci templom is, csak nagyobb méretű. A misézés módja szintén közelebb áll a nemegyesült keletiek misézési módjához, mint a mienk. Az ószláv szavakat régiesen ejtik ki: Vjeki vjekov, Tebje Gospodé! Zágrábból Belgrádba mentünk, ahol nem találtunk gör. kath. templomot. Valójában most sem tudom, van-e ott templomunk. Azonban akaratlanúl is megismertük az újonnan épülő pravoszláv kathedrálist, amely a právoszláv pátriarcha temploma lesz. Amikor ezt a templomotl láttuk, a vezetjőnk aki különben liberális a vallási dolgokhoz, ezt jegyezte meg: Az állam mindent megtesz, hogy ez a templom szép legyen, de a katholikusoknak még templomtelket is nehéz találniok. Hogy mennyiben igaz ez, nem kutattuk. Belgrádból a Bánátba utaztunk, ahol Nagyszered és Fehértemplom környékén megkezdtük a missziós munkát a cseh katholikusOk körében. Körülbelül 75 ezer (?), 50—100 év előtt kivándorolt cseh telepes van Jugoszláviában. Ezeknek jó részük itt, a Bánátban lakik. Innen aztán Daruvár vidékére mentünk, ahol folytattuk a munkát. Befejezve a munkát, Kőrösre rándultam. Meglepett a püspöki palota szépsége, meglepett az ottani kevés ruszinnak nemzetiségi öntudata. A káptalan tagjai, egy kivételével, horvát nemzetiségűek. Kőrösön bazilissza apácák is vannak, akik leányinternátust vezetnek és amellett maguk gazdálkodnak. Maguk az apácák szántanak, vetnek, aratnak, egyszóval ők maguk végeznek minden munkát. Kérdésemre, vájjon milyen szemmel nézik ezt az emberek, azt a választ kaptam, hogy itt mindenki ismeri már a szokásaikat. Különben is i t t senki nem ütközik meg ezen, mert a mezőn itt leginkább nők dolgoznak. Első, amit a misszióval bejárt községekben megfigyelhettem: a sokféle nemzetiségű és nyelvű népnek minden súrlódás nélkül való, békés megférése, testvérisége. A másik megfigyelésem beszámolóm alcímében van kijelölve: unionizmus a gyakorlatban. Sok mindent beszélnek az embereik az unionizmusról, tle a gyakorlatban keveset váltanak valóra. Sajnos, sok helyütt még most is úgy van valahogy, hogy a gör. kath. emberre úgy néznek, mint öszvérre, aki se riem latin, se nem keleti, hanem a kettőnek valami vegyüléke, valami bizonytalan, valami fél dolog. A keletiek nem szeretnek, mert Rómával tartunk, a latinok — sajnos! — sok esetben csak aféle másodrangú katholikusoknak tartanak. Mintha a mi szertartásunk nem volna eléggé szent, eléggé biztos, eléggé jő. Mintha a görög szertartásban született ember olyan szegényke lenne olyan „görögöcske", aki eset-
44
leg csak arra jó, hogy ha az illető talán, papi ember is, megnősülhet és esetleg hogy jó hangja van. De különben?... Minek is beszélni unióriói, mondják némelyek? Egyszerűen legyen mindenki római katholikus és kész!... Talán nem egészen ideillő stílus, amit itt használok, talán egyesek előttt túlzásnak látszik amit e néhány szóban kifejtettem, de hogy görög katholikus pap gyakran érzi ezt a visszás helyzetet, az tény! És mindez — valljuk be őszintén — a meg nem értésen alapul, amelynek az alapja az egymás nem ismerése! Hála Istennek, újabban sok helyen olvadni kezd a jég! Egy ilyen szép képet akarok most festeni a következőkben. A helyszín: Jugoszlávia. Egy falu, benne két templom, egy római katholikus és egy pravoszláv. A római katholikus templomban prédikáció van. Előzőleg azonban a kath. misszionáriusok fölkeresték a pravoszláv bátyuskát is, beszélteik vele. A bátyuska oda van a csodálattól. J á r a róm. kath. templomba si meghallgatja a prédikációkat. Megy a katholikus proceseió s a bátyuska megparancsolj a, hogy a pravoszláv templomban is harangozzanak a processzió tiszteletére.. Nem gondoljátok testvérek, hogy ilyen testvéri viszony mellett hamarább valósul meg az unió? A kép folytatása. Ugyanebben a római katholikus templomban csak egy pap maradt munkában a gyóntatószékben. Epitracheliont visel ési feloldoz ószlávul római katholikus híveket Egy görög katholikus hívője sincs, hiszen a római katholikus misszionáriusokkal jött, római katholikus hívőket kiszolgálni. Meggyónnak az emberek. Kilép a pap az oltár lépcsőjére és prédikálni kezd: gör. katholikus pap a római katholikusoknak. Beszél sok mindenről, többek között arról is, hogy milyen szép a katholikus Egyház, hogy benne oly sok, szép szertartás van. Magyarázza a gör. katholikusok szertartását, az ószláv nyelvet, a mise részeit, a kétszín alatti áldozást, megmagyarázza a káintornak mikor milyen éneket énekelhet a mi csendes misénk alatt. Megkezdődik a mise. Római katholikus ember ministrál, az orgona szól, a, gör. kath. pap csendesen misézik. Jön az áldozás. Köízel száz ember áldozik két szín alatt öregek^ fiatalok; először életükben. Áldoznak áhítattal, tudják, hogy ez katholikus áldozás, — tudják, hogy ez ősrégi szokás, nem egynek könny jön ki a szeméből. Nemde igazi unionizmus ez a gyakorlatban? És ez így folytatódik 1 falurólfalura,. A gör. kath. pap első dolga magyarázni, ¡hogy megértsék a különbséget az ő és társai rítusa között. Sajnos, a nép ©tekintetben itt is elég tájékozatlan. Hallgat, csodálkozik. — Természeteste, vannak kétkedők is, akik nem mernek hozzá menni gyónni, áldozni. Csak amikor római katholikus paptestvére lép a szószékre és< kezdi dicsérni a, gör. kath. szertartás, szépségeit, egyenrangúságát,, eltűnik minden aggály és a nép boldog, hogy ezt is megtudta, örül hogy a katholikus Egyház jó Anya, aki megadja minden népnek azt ami jp.vára szolgál. Megtö,rtént, hogy a gör. kath. pap nem misézhetett. Oda térdelt a róm. kath. pap elé, amikor áldoztatott és áldozott egy szín alatt, római katolikus máidon, minit a hívők. Megtörtént egy faluban, hogy a római katholikus paptestvér elfelejtette magával hozni az ostyákat. A mise ki volt hirdetve pontosan órára. A nép váirt. Parochia nincs közelben. Autónk, amely ide hozott, visszament. Más autó nincs. Hozzá még Péter és Pál ünnepe vian! Mit lehet itt csinálni. A gör. kath. pap már misézett, nem misézhet a róm. kath. helyett. A római katholikus pap nyugodtan kiveszi a gör. kath. pap csomagjából a proszfforát és misézik gö-
234
rög proszforán, mert az Egyház elismeri a proszfora anyagát használhatónak a latin pap részére is szükség esetén... 2 ) Befejezem a szerény cikkemet. Semmit sem akartam a cikkel elérni, csak megállapítani, hogy igenis, mi keletiek vagyunk! Tiszta keletiek: utódjai a n a g y keleti szenteknek! De egyszersmind katholikusok vagyunk ugyanúgy, mint az ösizszes keleti szent Atyák és nagy szentek- Nem másodrendű katholikusok! A kath. Egyházon belül minden szertartás egyforma szent, egyformán üdvözít. Tiszteljük a mások szertartását, de megkívánjuk, hogy' a mi szertartásunk is tiszteletben legyen! Mivelhogy az elszakadt keletieket latin szertartásra téríteni még gondolatban is nagy merészség, nem marad más hátra, mint megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az unionizmusnak elsőrendű katholikus problémának Jtell lennÁe. 2) Közöltük ei cikket, melyet egyik jeles külföldi paptársunk uniós lelkesedéstől átizzított lelke és tiszta jóezándóka sugallt mert alapgondolatát magunk is helyeseljük és mert érdekes és értékes úti tapasztalatokról számol be. A kénys z e r ű rituskeverés azonban, melyet cikkünk írójia, mint az, unionizmus szolgálatában álló dolgot emel ki, sehogysem helytálló s — bocsátnat! — mi nem is az unió ügyét előmozdító szeretetteljes közeledés jelének fogjuk! föl), mint a többi elősorolt tényeket, hanem talán inkább a helyzetszülte 'kis fejvesztettségnek, amit kötelességszerűen meg is állapítunk, nehogy a cikk közlése által oly színben tűnjünk föl mint akik még a szabálytalanságokat is hajlandóik vagyunk eltűrni, ha az katholicitásunk egyenrangú voítát tünteti elő, amit hangoztatni és bizonyítani mi époly kevéssé tartjuk szükségesnek, mint pl. azt, hogy — mi is testből és lélekből álló emberek vagyunk. Az egyetlen, amit senki gör. kath. pap vagy hívő meg nem engedhet magának egyik testvérszertartással szemben sem, (et si angeangelus de coelo!) a katholicitás szempontjából tekintett Mündeswertigkeitsgefühl. Hogy pedig magáihoz a tényhez szóljunk: latin szertartású paptestvérünknek proszforával, tehát kovászos kenyérrel való misézése teljesen törvényellenes volt, laimit az 'adott helyzet sem menthet ki. A 816. kánon, mely elrendeli, hogy kiki s a j á t ritusa szerint misézzen kovászos vagy kovásztalan kenyérrel, 'kivétel gyanánt még az extrema necessitast, a végszükség esetét sem állapítja meg. Ritusváltoztatás esetét kivéve a latin szertartásra fölszentelt pap egyetlenegy esetben használhat kovászos kenyeret a kovásztalan helyett, ha a már megkezdett miseáldozat befejezése másként nem lehetséges, vagyis ha konszekráció közben vagy után venné észre, hogy érvénytelen anyag van az oltáron és kovásztalan Kenyeret szerezni nem lehetne. Még az sem képez kivételt e törvény alól, ha haldoklónak kellene a szent útravalót nyújtani! (Noldin: De Sacram. n. 106. 1.) Az tehát egyszer biztos, hogy a latin szert, missziós atyának nem volt szabad proelzfiorán miséznie. Mi lett volna a teendő? Nem tartozik ugyan hozzánk pasztorális témákat fejtegetni, d,e mert az unioniisztikus célok szolgálatáról van szó, megmondjuk. Bár a mise ki is volt hirdetve,, ha botrány és lelki kár nélkül elmaradhatott volna, el kellett volna maradnia. Ha pedig botrány és lelki k á t néllkül már el nem maradhatott és más szertartással pótolható nem volt, vagy a nagy lelki munkára érkezett missziósok s a j á t jóhírüket s ezzel a misszió eredményességét érezték kockára téve, annál is inkább,., mert parancsolt ünnep (Péter-Pál) volt, a görög kath. papnak kellett volna második misét mondani, még ha már non jejunus állapotban volt is, aminthogy az első mise ablutiója után már nem is lehetett jejunus. A kétszeri misézést a jog minden olyan esetben megengedi, mikor 60—100 hívő egyébként misehallgatás nélkül maradna. Ez az eset itt fennállott. (Mihályfi;: Nyilv. Istentiszte^ let, II. kiad. 404. lap.) A 806. kánon 2. §-a szerint szükséges püspöki engedélyt ilyen előre nem látott esetben föltételezni lehet. (Noldin i. m. 206. 2. a.) A göjrög pap non jejunus voltát excuzálja a mise elmaradásából várható botrány vagy lelki kár. (Mihályfi i. m. 427. V. ö. Noldin i„ m. 153. b.) Kánon-ellene® s a jelen esetben a florenci uniós zsinat határozmányainak egész szellemével ellenkező eljárás — m é g ha látszat szerint a szertartások egyenlősége mellett bizonyít is, — mkabb art, mint használ, az unió eszméjének. — Szerk.
235
Ami pedig elsőrendű probléma, azt nem szabad mostohán kezelni Azt a gyakorlatban is meg ¡kell kedveltetni. Ésl ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ima és igazi szeretet nélkül nem lehet szent unió. Szeretettel kezeljük minden más vallását. Persze csak egy bizonyos határig lehet nekünk a más vallásuakkal közlekednünk de a tér eddig a határig olyan nagy, hogy ha ezt jól kitöltjük, akkor lassan nem lesz semmilyen határ, akkor egy akol és egy pásztor lesz. Ez Krisztus Urunk — halála előtti — akarata, tehát testamentuma. ¡Minden jó gyerek, aki szereti atyját, a végső akaratát teljesíti. Mutassuk meg, hogy szeretjük Jó Pásztorunkat, Atyánkat, Megváltónkat Krisztus Urunkat.
IRODALOM * A „THE CHRYSOSTOM" című angol nyelvű folyóirat, az amerikai ruthén és ukrán görögkatholikusok szépen induló közlönye, több figyelemreméltó cikket közöl júniusi számában. Az észalkameri'kai rutén és ukrán gör. kath. egyhálz békéjét fenyegető mozgalom ellen irányul több közleménye. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" cím alatt olvassuk, hogy az anti-katholikus sajtónak ama hírei, mintha az Egyesült Egyházat (gör. katholikusokat) a schizmába való visszaesés fenyegetné, megmosolyognivaló rágalmak. Kevesen vannak, azok, akik valóban elszakadtak s ezeket rögtön meg is bélyegezte az egyházi cenzúra, még mielőtt forma szerint „független orthodox katholikusokká" nyilvánították magukat. A pittsburgi William-Pean szállóban f. é. febr. 4-én tartott titkos gyűlésükön történt ez; ma már sem nem katholikusok, sem nem orthodoxok, hanem csupán függetlenek, „independensek". Nem orthodox egyháziak, mert a orosz orthodox egyház elismert amerikai feje, Teofil metropolita joghatósága alá nem tartoznak s hogy nem katholikusok többé, azt az Egyesült Államok Apostoli Delegátusának, Amleto Giovanni Cicognani laodiceai érseknek facsimiléban közölt, Takách Bazil püspökhöz intézett leirata állapítja meg. Az Amerikanskij Russkij Viessnik ápr. 30-i számában (közli továbbá a cikk) Straurovsky atya í r j a le impreszszióit, melyeket az independensch egyik gyűlését szerzett. Egyéni érdekek" és ambíciók fűtötte hamisiság, hűtlenség és egyházellenes érzület légköre vette
286
körül. Odáig jutottak, hogy az Egyháizat, intézményeit és vezetőit az „Európa madárijesztői" jelzővel aposztrofálták. Ilyen „védelmezőkre" sem az Egyháznak, sem a Sojedinenije-inak, sem a keleti szertartásnak nincs szüksége. A folyóirat többi cikke: aktuális kisebb közlemények; a kath. esryház^harca a kommunizmus ellen (érdekes kép-idézetek a bofceviki vallásellenes ABCből); az amerikai orosz katholikusok püspökéről, Bucys P. E.-rol; a Verchovináról; az amerikai ukrán kath. középiskoláról ; a keleti katholikus egyházakról ; Aranyszájú Sz. János liturgiájának eredetéről; a Szentmise ^részeinek ismertetése; könyvismertetés stb. K. A. * VÁTH JÁNOSNAK, a Szent István Társulat olcsó regen visorozatában megjelent „Szent László népe" c. regénye két ellentétes világ — a román uralóm alá került kis szegény székely falu és a gazdag kincseivel csábító Amerika között idegenül hányódó székely nép (sorsa) története. Az örök hűségnek: az évezredes/ hazai röghöz és a _ kétezer éves ősi kath. hithez való hűségnek és ragaszkodásnak megható rajza. Ez a két hit az, amelyben annyi reménytelen és kilátástalan bolyongás, szenvedés, anynyi megaláztatás és gyötrelem közt is megnyugvást találnak, ez forrasztja össze őket az óhazában és a tengereken túl az újhazában. Váth János igazi magyar szívéből és kath. lelkéből fakadt regénye igazán kitűnő olvasmány. Számára elválaszthatatlan e kettő: magyarnak lenni és katholikusnak lenni.
* MISIONARUL címen háromhavonikint megjelenő román nyelvű lap indult Lúgoson Brinzeu Miklós dr. kanonok és Vostinár Tivadar püspöki titkár szerkesztésében, A lap a pápai hitterjesztő művek romániai szervezetének hivatalos kiadványa. Összevont 1—2. számában magát az intézményt, illetve egyesületet ismerteti s a romániai szekció külön statútumait közli. A szervezet elnökévé a Keleti Kongregáció 1935. január 19-én kelt rendeletével Románia egész területére Brinzeu Miklós dr. lugosi kanonok neveztetett ki, ált. titkára Afténe Vazul dr. bukaresti esperes. Külön egyházmegyei szervezetei működnek a balázsfalvi, nagyváradi, kolozsvári, lugosi és nagybátayai püspökségek székhelyein. A latin szert, püspökségek még nem kapcsolódtak bele a szervezetbe. * Orosz István: SZENT LITURGIA. 3 szólamu férfikar, 3 szólamu egyszerű karra vagy hatszólamú vegyeskarra orgonakísérettel. Debrecen, 1936. Liturgikus miseénekeink zenei szempontból elsőrendű kidolgozása, melybe a zeneakadémiát végzett s görög szertartási énektanulmányait külföldön is tökéletesített kiváló szerző tudást és lelkesedést öntöt't. Itt-ott zenei szempontból merészebb részletei is akadnak, melyekkel azonban jó orgonista s jól vezetett, összetanult kar mégis sikerrel küzdhet meg s épen ezek válnak a darabok legszebb részeivé. Tisztanyomású kőnyomatos partitura ára 2 pengő, szólamokból legalább 10 darab rendelendő az előadási jog megváltási fejében, darabonkint 30 fillérjével. Kapható a szerzőnél: Debrecen, Vígkedvű Miháiy-utca 4. Karénekek jelentek meg ugyanezen szerzőtől febr. 23-ra, karácsonyra és pünkösdre is. * Gör. szert. KATH. EGYHÁZTÖRTÉNELEM polgári és iparostanonciskolák számára. I r t a Kiss Andor dr. székesfővárosi hittanár, Petrasovszky E. festőművész rajzaival. Régen érzett hiányt pótolt dr. Kiss Andor e könyv megírása és a Szent István Társulat e könyv megjelentetésie által. Kellő rövid formában, de mégis a megkívánt részletességgel, s/in te plasztikul elevenjiséggel t á r j a elénk a kath. egyház történetát úgy megírva, hogy a tanárnak és tanulónak egyaránt kellemes legyen vele foglalkoznia, de szívesen és élvezettel forgathassa a könyvet az is, aki rég elhagyta az iskola padjait. Különös érdeme a könyvnek, amit a gimnáziumok
stzámára írt egyháztörténelemről is megállapíthattunk," hogy a görög kath. egyház sajátos történetét teljes, objektív megvilágításba helyezi, erényekre és hibákra úgy mutat rá, hogy senki magát bántva nem érezheti. A görögkatholikus magyarság újabb történetének, a hajdudorogi egyházmegyének és a miskolci apostoli adminisztraturának ismertetésével pedig a változó múltból szinte észrevétlenül vezeti át a tanulót a jelenbe s egyidejűleg szinte bele is kapcsolja a ' való életbe. Petrasovszky munkatársunk remek rajzai mély benyomást tesznek a szemlélőre és segítenek a jelesebb történelmi mozzanatok emlékezetbe vésésére. Kis területre szorítkozó tankönyvirodalmunknak egyik legsikerültebb alkotása ez a tankönyv, melyet szívesen ajánlunk olvasóink figyelmébe. (kj.) * Nagy Méda: HÉT ŐSZ, EGY TAVASZ. A kitűnő írónő nyolc asszonyi életet, nyolc asszonynak megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teli élete történetét szövi nagyszerű egységbe ebben a sok szívvel, szeretettel és biztos írói kézzel- megírt regényében, mely minden olvasójának felejthetetlen emlék lesz. Asszonynak, anyának lenni nagy és szép feladat, de nehéz sors, s a regény alakjai a Szeghy lányok és a fiatal Margó, a Szeghy-unoka, — igazi asszonvok. akik sok csalódással teli életük alatt mindig tudnak másokért ládozatot hozfii, tudnak a könnyek közt mosolyt f a kasztani. — Á kedves és élményt jelentő regény szintén a Szent István Társulat 96 fill. kiadásában jelent meg. * Ugyancsak a Szent István Társulat kiadásában az Élet-regények sorozatában jelent meg Thurzó Gábor fordításaiban Georg Rendi regénye: „A messzi ú t ' ' címen. Két törvény harcol az emberben egymással: a test és a lélek törvénye; két egymással ellentétes erő örök küzdelme ez. Éppen azért messzi az út addig, amíg sok harc és szenvedés után győztes diadallal vonul kolostorba Sebastian. De éppen ebben mutatkozik meg az isteni Gondviüelés csodálatos kifürkészhetetlensége és^ az isteni kegyelem bámulatra méltó működése. A test és vér, a világ csábításaival Istentől távoltartani igyekszik őt, de a messzi út vándorát a botlások és gyötrődések útján a nagy Szenvedőnek vére, kegyelme segíti, míg eléri a 'kolostort, ahová Ő hívta. I t t másr várja a hatalmas Krisztus győzedelmes alakja tárt karokkal és a béke boldogító csókját leheli homlokára,
237
* A KORUNK SZAVA augusztus 1— 15-i száma Széchenyi György gróf és Katona Jenő szerkesztésében rendkívül gazdag tartalommal megjelent. A lap Vezető helyen közli a szerkesztőség Katholikus sajtónk hiteléért című válaszát Perr Viktor levelére. Széchenyi György gróf A telepítés célja legyen az ember címen ír. Ernst Kari Wint'er Bécs alpolgármestere A szociális monarchia címen az osztrák demokratikus legitimizmus állásfoglalását adja a legutóbbi német-osztrák egyezménnyel szemben. Katona Jenő a lap Szent István-napi ünnepi cikkét irta. Stark János: A dunai agrárnépek gazdasági helyzetéről ír. A Korunk Szava részleteket közöl Mauriac: Jézus életéből és Horváth Béta fordításában az elhunyt Chesterton két versét közli. Winkler József dr.: Ami lényeges és aktuális címen, Perr Viktor pedig egy népnevelő kísérlet példaadó jelentőségéről ír. Gogolák La-
jos : Németh László emberi és írói fejlődésrajzát folytatja, Lendvay István: Egy zsidó — öt alakban címmel ír Aradi Zsolt könyvéről. Rendkívül érdekes cikk egy régi keresztény politikus tollából származó: Horogkeresztes közgazdászok születéstechnikai akadállyal. A Korunk Szava folytatja újonnan bevezetett és máiris népszerű rovatát, melyben Uj korszellem cím alatt különböző visszásságokat teszi kritika tárgyává. A szám tartalmából kiemeljük még Csapody Csaba és Stark János dr. Ausztriáról szóló aktuális Írásait, továbbá Nagy Tibornak a debreceni diétáról való' találó kritikáját. A számot rendkívül gazdag Idő sodrában és Könyvrovat egészítik ki. A Korunk Szava előfizetési ára egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő, nyári kettős szám ára 60 fillér. Ingyen mutatványszámot küld a kiadóhivatal. —- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Reáltanoda-u. 8.
KELETI LEXIKON ANACHORETA: a világi élettől viszszavonult remete. A keresztényüldözések idején a jámbor keresztények, főleg Egyiptomban elhagyatott helyekre, barlangokba, erdőségekbe menekültek, hol kerülve a társaságot, szemlélődő életet folytattak. Ezt az üldözések megszűntével is megtartották, hogy így tökéletesebb életet éljenek és Istennek szolgálva készüljenek a jó halálra. Az anachoréta életmód volt a szerzetesség ősi formája. CHOMJAKOW, ALEXEJ. Az orosz egyház egyik legnagyobb gondolkodója (1809—-1860) . A görög-bizánci szláv világeszme képviselője. Szerinte csak a keleti egyház őrizte meg a tiszta isteni kinyilatkoztatást. Hitte, hogy az orosz nép, amely egyedül maradt me^ az igazi kereszténységben a nagy nepek közül, Európa megmentője lesz. Az egyháizi egyesülés szempontjából legfontosabb theológiai munkája franciául jelent meg Párisban 1853-ban: „Quelques nost d'un chretien orthodoxe" címen, melyben a haldokló román-germán (kath.-protestáns) Nyugatot állítja szembe a görög-szláv Kelettel. Munkái
238
közül több német fordításban is _ napvilágot látott az „Östliches Christent u m " c. gyűjteményben (I. és II. kötet, Beek, München, 1923.), többek közt az alapvető írása: „Versuch einer Lehre vonder Kirche". Oroszul Prágában, 1867-ben jelentek meg összes művei. Lirai költeményei és versestragédiái is sikert arattak. GEORGIA. Ma szovjet köztársaság, több mint 2 millió lakossal. A nép származását homály borítja. Újabb vélemények szerint Örményország őslakóival, a kaid okkal rokonok. Keresztény hitre térésük egy keresztény rabszolganő: Nino nevéiez fűződik. Nino ( = Istennek szentelt szűz leány: Nionna) jámbor életével és csodás gyógyításaival megnyerte Mirian királyt, aki 325 körül a térítés folytatására papokat kért Konstantin császártól. Nemsokára 200 ra emelkedett a kolostorok száma az országban. A liturgia nyelve eleinte a görög, a 6. sz.-tól a nemzeti nyelv. A kalcedoni zsinaton (451-ben) a Katholikos címet kapja a georgiai egyház feje, a 6. egyetemes konstantinápolyi zsinaton pedig (680) pariarchai jogokat kap. A 8.
sz.-tól kezdve autokephal, független egyháiz. 498 óta a perzsák, később az a r a b o k és a szeldzsukok betörései miatt kellett sokat szenvedniök. Ezek a véres üldözések sok vértanút és szentet a d t a k : pl. Sz. Artéhill király (f 722), Konstantin herceg (f 853), LE. Dávid király (1089—1125) idejében érte el a georgiai nép és egyház a virágkorát. A szentéletü király építette a Gelati-i kathedrálist is. A zarándoklatok révén kapcsolatba jutottak a 4. sz.-tól kezdve Palesztinával és Görögországgal. A jeruzsálemi görög patriarchai könyvtárban még ma is 147 georgiai kézirat van ebből a korból. Az Athosz hegyen 971ben alapított Ivironi (Ibériai)-kolostor volt a fordító-iskola. Ennek a kolostornak egyik apátja Georg Mthazmideli (1014—1066) igumen halála előtt nem sokkal így védte a császáir előtt a római egyházat: „...Semmi eretnekség nem f é r hozzájuk (t. i. a róimai Egyházhoz), köztük és köztünk nincs semmi különbség..." 1920-tól a mongolok betörései miatt a hanyatlás kora következik. IX. Gergely pápa segítségét kéri Russudane királynő. Noha még a 12. sz.-ig említik a pápát a liturgiávan, ettől kezdve mintha megszűnne a kapcsolat Rómával. Pedig nem történt nyilt szakadás, hanem csak a kedvezőtlen viszonyok miatt az összeköttetés hiányzott s később feledésbe ment az összetartozás. 1386-tól Tamerlan 20 éven át pusztítja az országot, ezutáln öt részre osztják. A török uralmat 1615-ben a perzsa váltja f e l : egymillió keresztényt deportálnak Perzsiába. 1801 óta Oroszországhoz tartozik. Utolsó patriarchája száműzetésben halt meg 1827-ben. A kath. hithirdetők munkájának eredményeképen 1914-ben már 40 ezer Rómával egyesült georgiai keresztény volt. Mi-
kor 1918 májusában kikiáltották Georgia függetlenségét, ismét nemzeti főpapot kapott az ottani egyház II. Kyrion katholikos személyében és az ú j főpap bejelentette a pápának megválasztását éppen úgy, mintha nem is lett volna egyházszakadás. Követe tárgyalt a Vatikánnal és az újraegyesülés már majdnem megtörtént, á Kaukázus számára már ki is volt nevezve egy apostoli vikárius, a jezsuiták készenállottak georgiai missziójuk elfoglalására, midőn a bolsevisták 1921-ben mindent meghiúsítottak. A véres üldözésekben 5000 georgiai szenvedett vértanúságot, akik közt Nazarios Kutais-i érsek vértanusága az ókeresztény vértanukra emlékeztet. A georgiai egyház az egyesülés szempontjából a legbiztatóbb reményekre jogosít. Irodalom: K. Lübeck: Georgien u. die kath. Kirche, Achen, 1918. RUBLJOW ANDREJ (1730—1430) egyik legnagyobb orosz ikon-festő. Valószínűleg a Bizáncból bevándorolt görög Theophanesznek a tanítványa. Művei részint elvesztek, részint átfestették őket, csak egy van közöttük, amelyet az idő és idegen kezek nem érintettek : a Szentháromságot ábrázoló kép, amelyet a híres mester 1408 körül festett, s amely a Moszkva mellett fekvő Troica — Szergius-kolostor Szentháromság-templomába került. A nyugati festők iközül F r a Angelicoval szokták összehasonlítani. Külső életkörülményeik hasonlítanak: minidketten szerzetesek voltak, haláluk után boldognak tisztelték őket s festészetükben is van valami hasonlóság. Rubljow úgy népének, mint az orosz festészetnek jellegzetes alakja, s korának legzseniálisabb festője.
ADATTÁR Fundatie Koriafhovits^ana XV. fejezet. §. 1. Turbulento aevi illius tempore, quo introductum Calvini Dogma in Hunga/ria altius radices figere, ac dilatari coepit, Praenominatus Praesul Basilius Taraszovite Catholicae fidei eotum
E kor zavaros idejében, mikor a Magyarországba behozott Kálvin-féle dogma mélyebb gyökeret ereszteni és terjeszkedni kezdett, az előbb említett előljáró, Taraszovits Bazil, a kath. hit
289
akkori leghevesebb védőjeként szereacerrimus defensor extitit. Nationempelt. Az Istentől pásztori gondjaira bique Ruthenam, et Valacham Curae zott ruthén és oláh nemzetet, melv ittsuae Pastoral i divinitus coramissam? ott hitében megrendült, minden erejével passimque in fide nutantem ab onrni megerősíteni s az eltévelyedetteket a errore pra©servare, errantes ad unitakath. Egyház egységébe és kebelébe tem, et gremium Ecclesiae Catholicae visszavezetni törekedett. EEzért Rákóredueere omni studio contenderá t. czy György fejedelem iránta a legnaQuapropter Princeps Georgius Rákóczy gyobb gyűlölettel viseltetett s hogy őt summo in eum ferebatur odio, utque és papságát a néppel együtt a szent eum clero, et populo a sacra recederet Uniótól visszaléptesse, csodálatos móUnione miris ilium modis per suum ardon őt Balingh János várkapitány áléis Gapitaneum Joanem Balingh in tantal annyira zaklatta, hogy magát a róturn urserat, ut pro disunite a Romana mai Egyháztól elszakadtnak nyilváníEcclesia semet declaraverit, interea totta, közben azonban nemsokára bűnpaulopost poenitentia tactus, quia bánattól illettetve, minthogy a kath. Catholicam publiceprofessus est fidem, hitet nyíltan megvallotta, 1640-ben a ab Ara in sacro Episcopali vestitu a félelmetes szentmise áldozattól, az oltremento Miissae Sacrificio Anno tártól, püspöki ruhákban elragadtatta 1640. raptatus in scualore carceris1 diués hosszú időn lát börtönben gyötörtettissimi macerabatur, neque secus ad te s még Ferdinánd császár közbelépéinterpositionem Ferdinandi Imperatosére sem bocsátotta el, míg a munkáris ex carcere dimissus est, quam u t csi monostor összes vagyonáról le nem omnibus Monasterii Munkaesiensis bomondott. Az ilymódon megzaklatott nis s/emet. abdiearet. Hune aliter a f f püspököt (kit a fentebb nevezett csálictum Episcopum (imo Patriarcham szár a ruthén nép pátriárkájának isRutbenae Nationis per altefatum Caemert el), ugyanez a császár kegyesen sarem agnitum) idem Imperator cleoltalmába fogadta, Kálló városóiba hementissimus sub suam protectionem lyezte és a kassai kamara útján 200 assumpserat, et in oppido Kalló locarh. forinttal gondoskodott róla. (Ratistum 200. Rhenensibus florenis ex bonae, 1641. febr. 22.) Camera Cassoviensi providerat. Ferdinándnak Balinghoz intézett levele így kezdődik: Mi III. Ferdinánd... stb. Biztos érteFerdinandus Tertius . . . etc . . . Ex sítésből, nem minden visszatetszés nélcerta relatione, non sine Displieentia kül jutott tudomásunkra, hogy a munkánostra intelleximus, quemadmodum csi püspök és pátriárkát, miután az egysuperioribus diebus Episcopus', et séghez visszatért és hitvallástételre inPatriarcha Munkacsiensis in unionem dulni szándékozott, te... börtönbe zárediisset, Jassoviam ad professionem rattad... Fidei faciendam inter intenderet, per te . . . caroeribus m a n c i p a t u s . . . extitisset Az uralkodó ezután szemére hányja Ballingnak, hogy eddigi fölhívásainak és követségeinek semmi hatása nem volt rá s megparancsolja neki, hogy a püspököt bocsássa szabadon elkobzott javait pedig hiánytalanul adja neki vissza. 1641. aug. 22-én III. Feíjdinánd Rákóczy Györgyhöz is levelet intéz s kéri^ hogy Eőrsy Zsigmond soproni alispánt, kit Taraszovits ügyében hozzá küld, fogadja és hallgassa meg. ' (Folytatjuk.)
Legközelebbi számunk november 1-én jelenik meg.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség: Miskolc, Hunyadi-u. 3. Kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.
240
Kiadóhivatalunknál megrendelhetők: Dr. Szántay-Szémán István: AZ UNIONIZMUS. Az egyházak egyesülésének kérdését minden oldataid megvilágító, alapvető mű. Hász látván ar. püspök előszavával 3.50 P Dr. Szántay-Szémán István: MINDENNAPI KENYÉR. Oktató imádságos könyv a görög szert, szentmise nyilvános részeinek teljes magyar fordításával. Egyszerűbb kötésben 2.80 P Egész vászonban 3.50 P Kozma János: SZENT MIKLÓS püspök élete a szent tiszteletére szolgáló görög akathisztnak b. e. Melles Emil budapesti apáttbparochustól eredő magyar fordításával —-40 P Istentisztelet SZENT JOZAFÁT PÜSPÖK, a szent Unió vértanúba emlékére. A szent görög szertartású officiumának a máriapóesi baziliták által készített gondos magyar fordítása —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: XI. PIUS PÁPA ÉS AZ UNIÓ. Az egri szemináriumban 1935 májusi 8-án rendezett „keleti napon" tartott előadás szövege. —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: KATHOLICIZMUS ÉS UNIÓ. Az 1935 november 5-én Veszprémben rendezett papi (konferencián s az 1935 november 6-án Győrött keleti napon tartott előadás szövege. (Külön lenyomat a Keleti Egyház 1936. évi januári számából.) —.40 P Dr. Rohály Ferenc: A LITURGIA AZ UNIÓ SZOLGÁLATÁBAN. Az 1936 jfebr. 24-én Budapesten rendezett keleti napon tartott előadás. (Különlenyomat a K. E. 1936 áprilisi számából.) __ —.40 P Valamennyi bérmentes küldéssel. Az egy pengőn aluli összegeket levélbélyegben kérjük beküldeni. A megrendelt művek árát az előfizetéssel együtt ip be lehet küldeni, ilyen esetben azonban a pénz rendeltetését a csekk hátlapján részletezni kérjük.
A keleti sz. Unió ügye iránt érdeklődők alapos tájékozódást szerezhetnek Dr. SZflNTBY-SZÉMÁN I S T V Á N prelátus
„AZ
UNIONIZMUS"
című müvéből, amelyet a bel- és külföldi kritika e g y a r á n t e l i s m e r é s s e l fogadott. Kapható kiadóhivatalunkban Ára 3 P 50 f.
Görögkatholikus egyházi nyomtatványok Eljegyzési értesítés Hirdetési bizonyítvány Keresztlevél Házassági levél Halotti anyakönyvi kivonat Pénztárnapló ívenként Számadási kivonat
. . .
8 f. 8 f. 8 f. 8 f. 8 f. 10 f20 f.
Egyházi költségvetés Iskolai „ Egyházlátogatási jegyzőkönyv (espe* rési) Iskolalátogatási jegyzőkönyv (espe* resi) Postakönyv ívenként
12 f. 12 f. 16 f. 16 f. 14 f.
Kötések olcsón és ízlésesen
T lírKrtrf Tcfiráti l^UUVlg
I M V d l l
könyvnyomdája és könyvkötészete Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám
A SötéMcapu és mindszenti templom között.
