ETREND. TÉLI ME. Miskolcról induló vonatok: Miskolcra érkező vonatok:

TÉLI ME

ETREND.

Miskolcról induló vonatok:

Miskolcra érkező vonatok:

Budapest felé:

Budapest felől:

Sz. v. Gy. v. S. v. Gy. v. Sz. v.

i. 5.12 — é. 9.34 i. 8.00 — é. 11.11 i. 14.15 — é. 18.14 i. 19.05 — é. 22.23 i. 23.47 — é. 5.30

Gy. v. Sz. v. V. v. Gy. v. S. v. Sz. v.

Sátoraljaújhely felé: Sz. v. Sz. v. Sz. v. Sz. v. Sz. v. S. v. Sz. v.

i. i. i. i. i. i. i.

5.17' — 7.31 — 10.16 — 13.30 — 17.38 — 21.25 — 21.33 —

é. é. é. é. é. é. é.

7.40 9.32 12.13 15.34 19.39 22.53 23.32

Sz. v. S. v. V. v. Sz. v. Sz. v. V. v.

i. 7.55 — é. 10.06 i. 14.11 — é. 16.37 i. 19.20 — é. 21.30 i. i. i. i.

8.09 10.24 13.38 17.46

Bánréve—Ózd

Sz. Sz. Sz. Sz.

v. v. v. v.

i. i. i. i.

7.37 10.17 13.55 17.35

— — — —

é. é. é. é. é. é.

10.06 12.44 16.44 17.25 21.13 6.44

i. i. i. i. i. i.

5.30 6.25 7.38 11.42 16.56 20.23

— — — — — —

é. 7,32 é. 7.54 é. 9.40 é.< 13.47 é. 18.52 é. 22.59

Bódvavendégi felől: Sz. v. M. v. M. v.

Hidasnémeti felé: Sz. v. Gy. v. Sz. v. Sz. v.

— — — — — —

Sátoraljaújhely felől:

Bódvavendégi felé: M. v. Sz. v. M. v.

i. 6.55 i. 8.10 i. 8.30 i. 14.10 i.< 17.25 i. 0.10

i. 4.49 — é. 7.18 i. 7.24 — é. 9.44 i. 16.23 — é. 18.20 Hidasnémeti felől:

é. é. é. é.

10.09 11.35 15.11 19.31

Sz. v. S. v. Gy. v. Sz. v.

i. i. i. i.

5.39 — 11.36 — 17.31 — 19.42 —

é. é. é. é.

7.22 13.27 18.40 21.18

leié:

— — — —

é. 8.59 é. 11.40 é. 15.39 é. 19.09

Bánréve—Ózd

Sz. Sz. Sz. Sz.

v. v. v. v.

i. d. L i.

felől:

6.01' — 11.20 — 17.20 — 21.24 —

é. é. é. é;

7.25 12.52 18.44 22.49

i. 4.40 — é. i. 6.22 — é. i 13.25 — é. i 18.52 — é.

6.44 7.23 14.35 20.30

Mezőcsát felé: Sz. M. Sz. M. Sz.

v. v. v. v. v.

i. i i. i. i.

5.12 — 8.20 — 13.54 — 17.05 — 19.55 —

é. é. é. é. é.

6.05 9.27 15.27 18.12 21.36

Mezőcsát felől: Sz. v. M. v. M. v. V. v.

MIND ÉNKOR SEGÍTŐ S Z Ű Z MÁRIA, VEDD ANYAI PÁRTFOGÁSODBA A SZENT ÜNlOT!

KELETI EGYHÁZ TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

SZERKESZTI

SZfiNTBY-SZÉMÚN ISTVÁN dr. M E G J E L E N I K HAVONTA, JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL' CIKKEK. Hajdudorogi Papp Antal c. érsek szózata: A nemzetközi eucharisztikus kongresszus elé. Rohály Ferenc dr.: A bizánci liturgia Eueharistia-szemlélete. P. Liki János OSBM: Az első három század görög szentatyái és az eucharisztia. P. Karovec Makár OSBM: Eucharisztia-kultusz és a reform utáni baziliták Lengyelországban. Krajnyák Gábor dr.: A görögkatholikus egyház Magyarországon és ar szent unió. Hajdudorogi Papp íAntal c. érsek 25 éves püspöki jubileuma. KRÓNIKA. Főszerkesztőnk a Szent Sír Rend lovagjaKeleti napok Bécsben és Kalocsán. FIGYELŐ. A malabár egyház történetéből. (P. Henry Josef O .€. levele a Keleti Egyházhoz.) ADATTÁR. Irodalom rovatunk anyaghalmaz miatt jövő számunkban marad. Legközelebbi számunk julius 1-én jelenik meg.

SZER K E S Z T Ö S É G : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C , M E L I N D A - U . 11. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

IV. ÉVF. 5-6. (35-36.) SZ. 1937. MÁJUS-JÚNIUS

Ecclesia Orientális Annus IV. Nr. 5-6. (35-36.) Maius-Junius 1937. Organum, menstraum scientificium Graeci r. Cath. — Administratio: Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaria. — Pretium annuum 8 aur. Pengő. SUMMARIUM HUJUS NUMERI: tia. — Cultus Eucharisticus et monaAllocutiu ad Clerum Archiepiscopi chi Basiliani post reformationeni OrAntonii Papp de Hajdudorogh de praedinis in Polonia. — Graeei r. Catholici paratione spirituali ad Congressum. InHungáriáé et Unió Sacra. -— Littera« ternationalem Eucharisticuni A. 1938. Missionarii P. Josephi Henrici de hisBudapestini facturum. — S-ma Euchatória Ecclesiae Catholicae orientális ristia in liturgia Byzantina. — Patres rítus in Malabaria. Graeei saec. I—III. et S-ma Eucharis-

Orientalische Kirche

IV. Jahrg. Nr. 5-6. (35-36.) Mai-Juni 1937.

Griechisch-katholische wissenschaftliche Monatsschrift. Verlag: Miskolc, Melinda-utca 11. (Ungarn). Jahresbezug: Gold-Pengő 8. ENTHÄLT U. A. DIE ARTIKEL: silius-Ordens nach der Reform, in PoMahnruf des Erzbisehofs A. Papp len. — Das alt-slawische Rituale seit von Hajdudorog anlässlich des i. J. der Brester Union. — Welche Rolle 1938 zu haltenden Internationalen Euspielte die Griechische Kirehe bei der charistischen Kongresses zu Budapest. Bekehrung der Ungarn zum Christen— Die byzantinische Liturgie und die tum? — Kurze Geschichte des ChrisEucharistie. — Die griechischen Kirtentums in Malabar (Brief eines Karchenväter der drei ersten Jahrhundermeliters der Mission in Süd-Indien an te und die Eucharistie. — Der Eucha„Keleti Egvhäz"). riste-Kult und die Mitglieder des Ba-

Eglise Orientale

IV-e Année. Nr. 5-6. (35-36.) Mai-Juin 1937.

Revue grec-catholique scientifique, mensuelle. — Administration: Miskolc, Rue Melinda 11. (Hongrie). Abonnement annuel: P. 8. ARTICLES ESSENTIELS DE CE NUMÉRO: Pologne. — Le rituel slave ecclésiasL'appel de 1' archeveque Antoine tique depuis 1' Union de Brest. — Le Hajdudorogi Papp an congres Internarole 1' Eglise greque dans 1' évangélitional Eucharistique de 1938. — La sation de la Hongrie. — Précis de 1' manière de voir eucharistique de la histoire des chrétiens malabares (Lettliturgie byzantine. — Les pères de 1' re d' un missionaire de 1' ordre des Eglise des trois premiers siècles et 1' carmes des Intes du Sud adressée á eucharistie. — Le culte eucharistique 1' Eglise Orientale.) et les basilites d ' aprés-réforme en

The Oriental Church

Vol.lV.Number5-6.(35-36.)May-June.1937.

Greek Catholic Scientific Periodical. — Publication: Miskolc, Melinda-utca 11. (Hungary). — Subscr.: Gold-Pengő 8 a year. CONTENTS: Basil, after the reform, in Poland. — Address of Archbishop A. Papp of The Old-Slav Rituale since the union Hajdudorog on the occasion of the Inof Brest. — The part of the Greek ternational Eucharistic Congress to be Church in the work of conwerting the held in Budapest, 1938. — The ByzanHungarian people. — The short histotinic Liturgy and the Holy Eucharist. ry of Christendom in Malabar (Letter — The greek Fathers of the I., II. and written to „Keleti Egyhaz" by a CarIII. Century and the Holy Eucharist. melite of the mission in South-India. — The worship of the Holy Eucharist and members of the Order of Saint

A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS ELÉ HAJDUDOROGI P A P P A N T A L C. ÉRSEK SZÓZATA Előadta A Miskolci Apostoli Administratúra consultori testületének 1937. márc. 2-iki ülésén

Kettős szentév virrad reánk hamarosan, mert az Oltáriszentségben rejtőző Krisztus urunk, a mi szívünk királya az 1938. esztendő májusában hazánk fővárosában nyilvánosan kívánja fogadni az ő alattvalóinak hódolatát és hűségnyilatkozatát, amidőn Szentséges Atyánk kitüntető jóságából Budapesten fog lefolyni a 34. nemzetközi eucharisztikus kongresszus s amely esztendőben folytatólagosan első apostoli királyunk, Szent István halálának 900 éves évfordulóján a hazafias magyar lélek hálás kegyelete kíván áldozni a honalapító dicső emlékének. Csordultig tele kell tehát lennie a katholikus magyar léleknek hálával, szeretettel s nemes elhatározásokkal Szentséges Atyánk az Anyaszentegyház és Hazánk iránt, hogy ezen két, világra szóló ünnep öszefonódásából hitbeli megerősödés, új és erőteljes keresztény és nemzeti fellendülés fakadjon, amelynek tüze állandóan lobogjon bennünk, hogy népünk az istentelenség és a nemzetietlenség mételyétől örökre megóvassék. Kétségtelen dolog, hogy ezen történelmi jelentőségű ünnepek lelki elmélyítésében és külső fényök kifejtésében egyaránt nagy feladat vár a papságra s ha az az idők magaslatán állva, meg tudja fogni a lelkeket, az ünnepségek mélyreható eredménye állandó lelki energia forrássá válik. Az új keresztény-magyar korszakot nyitó ünnepségek küszöbén tehát elsősorban a papságnak kell számot vetnie magával, vájjon egyénisége, bapi beállítottsága nem kíván-e valami pótolni valót, mielőtt a hívek körében a nagy és rendszeres munkát megkezdenők. Papi alázattal gondoljuk meg, amit a jámbor Benigua Consolata, akinek szenttéavatási processusa most folyik, magáról így hangoztatott: „Istent annyi lény sokkal jobban szerette volna, mint én. Mily előnyben részesített tehát, hogy engem hívott létre." Gondoljuk el mi is, hogy valóban akadhatott volna más papi egyéniség, aki talán sokkal odaadóbban szolgálta volna Isten s az Anyaszentegyház ügyét s mégis mi állunk azon az őrhelyen. Ez az alázatosság állandó ösztökélés lesz a nagyobb tökéletességre, a tökéletesedés pedig egyre szorosabban egyesíteni fog bennünket az Eucharisztiában a mi templomainkban is állandóan jelenlevő Krisztussal, aki onnan akarja életünket irányítani, sebeinket meggyógyítani s állandóan szemünk elé akarja állítani, hogy ő mint azi „örök élet záloga" azért kíván állandóan körünkben maradni, mert örök szeretettel szeret bennünket. Szent János, a szeretet tanítványa biztosít bennünket arról, hogy 97'

az Ur Jézus mindvégig szeretvén övéit, megváltói haládánakj közeledtével talán még jobban szerette őket. „In finem dilexit eos." Ezért alapította, az Oltáriszentséget ie, hogy szeretetének ezen vég- és határnélküli tényével, mint egy aranylánccal kösse össze a földet az éggel s a legbizalmasabb viszonyt, a legszentebb és megmásíthatatlan szövetséget kösse meg az ő híveivel, mert „in finem dilexit eos!" Krisztus Urunk az Eucharisztiában azonban egészen a papra bízza magát. Az ő szentségalapító szavait csak a pap mondhatja ki érvényesen a kenyér és bor fölött. A szent liturgia szolgálatát, az ő testének és vérének őrzését, kiosztását, megbecsülését, védelmét, tiszteletének terjesztését is mind a papra bízta. Az a csodálatos erő, amely az első keresztényekből, vagy a mexikói és spanyol keresztényekből, sokszor gyönge nőkből és zsenge gyermekekből is hős vértanukat csinált, állandóan oltárainkról sugárzik felénk is és várja lelkünk, szívünk visszhangját. A pap ereje, működése sikerének titka s egyben biztosítéka az Eucharisztia, mert Krisztus, amint az apostol mondja: ugyanaz tegnap, ma és holnap: isteni erejével s irgalmával egyaránt. Mégis sok a beteg, az erőtlen közöttünk, hogy az apostol szavaival éljek, sőt, amint az Ur 1904-ben az említett jámbor szűznek egy elragadtatásában panaszkodott, — hogy az istentelenek szaporodnak, kevesen maradnak hűek hozzá: „Az emberek elhagynak, — panaszkodik az üdvözítő, hogy ott keressék a boldogságot, ahol az nem található." Mily katasztrofális tévedése ez a világnak, amely 1904 óta még erősödött s az istentelenek harca merészségében s hevességében is csak fokozódott s ma már világszervezetté kíván alakulni. Ezzel szemben az Üdvözítő „a szeretet csatáját akarja megvívni", amelyhez azonban bátor, elszánt harcosok, igazi Krisztusi lelkek kellenek, mert ha Isten mentsen, a csata Krisztus ellen dőlne el, az egész keresztény civilizáció pusztulása követné ezt a veszteséget. Isten ereje a történelem tanúsága szerint a nagy katasztrófák romjai alól is előhívja ugyan az ú j s talán a szebb, öntudatosabb keresztény életet, de mit szólunk majd mi a nagy leszámolás napján, ha gyávaságunk, vagy lanyhaságunk sok keresztény hívő harckészségét bénította meg, akik jószándékkal kívánták az Istent és az Egyház ügyét szolgálni. Krisztus a papoktól a maga számára engesztelést s az Eucharisztia méltó szolgálatát várja, nem pedig a mi tetszésünk szerinti hivatalszerű elbánást. Nekünk közvetlen közünk van hozzá s csak általunk száll híveink szívébe is. „Nem nyújtasz elégséges engesztelést, ha megelégszel azzal — mondja Beniguának —, ha csak felszínesen és messziről szemléled Szívemen a bűnösök által ütött sebeket." Nekünk, papoknak nem elég keseregnünk a világ folyásán, hanem az árvízzel szemben a gátra kell állanunk és erősíteni, védeni kell híveinkben Krisztus örökségét. Fáradtak vagyunk^ lelki száraaság gyötör, ezt a megpróbáltatást is el kell viselnünk s hinnünk kell, hogy a megpróbáltatások mögött is ott ragyog az isteni kegyelem napja. S vájjon nem az üdvözítő mondja-e: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik 98'

fáradtak és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket?" Egy buzgó pap nem ijedhet meg az akadályoktól, mert övé az Eucharisztia- E napokban megkérdezték Spanyolország prímását, hogy mit fog tenni a hitélet felújítása érdekében, amikor ezerszámra gyilkolták le hazájában a papokat s a nagy paphiány, templomok hiánya látszólag katasztrofális állapotot mutat. A prímás határozottan kijelentette, hogy nem fog csekély képzettséggel bíró s lelkileg ki nem próbált papokat felszentelni és alkalmazni, hanem a megmaradt kis számú kiváló papság fokozott munkájával fogja az újjáépítést megkezdeni. A papság lelki nívója, munkakészsége, hivatásérzete és lelkesedése sokkal magasabbrendű dolog a számbeliségnél. Hiszem és várom tehát, hogy az én papságom is fokozottabb buzgósággal és bátor elszántsággal fog a kettős szentévben s azontúl is szembeszállni minden lélekromboló kísérlettel szemben s ebben a küzdelmében leghatalmasabb fegyvereként fogja igénybe venni az eucharisztiát. Elsősorban minden Lelkészem vizsgálja meg, vájjon a sz. liturgia (mise) pontos és buzgó végzésével nevelte-e reá híveit az Oltáriszentség nagy titkának értékelésére és megbecsülésére — s tudatos tiszteletére? Szent Ambrus szerint: „Az egyház mindennap megüli Megváltónk sírbatételét" s azt megelőzőleg az ő keresztáldozatának mysteriumát. Vájjon megültük-e a mi templomainkban is? Hiszem, hogy papjaim szívébe mélyen bevésődött S'z. Beda egyháztanító intelme: „Sacerdos non legitime impeditus celebrare omittens, quantum in eo est, privát Sanctam Trinitatem laude et gloria, — angelos laetitia, peccatores venia, justos subsidio et gratia, in purgatorio existentes refrigerio, Ecclesiam spirituali Christi beneficio, et seipsum medicina et remedio". Ne mulasszuk el fontos ok nélkül soha a napi szentmisét, mert örök értékeket pazarlunk el a mulasztással s híveinket is megfosztjuk az alkalomtól, hogy Krisztus Királynak hódoljanak. A sz. mise nagy nevelő eszköz, a szentek egyességének kialakításában. Ha mégis akadályozva voltunk, vájjon a templom a sz. liturgia állandóan megszokott idejében nyitva és őrizet alatt volt-e, hogy a hívek iszentségimádást végezhessenek s ügyes-bajos dolgaikban az Ur Jézus elé járulhassanak? Napközben szoktatok-e végezni adoratiót, vagy más figyelmet tanúsítani az Oltáriszentség iránt? — kérdem tovább! Venerabilis P. Joannes Joseph kármelita a XVII. sz. végén megrázó iratot adott ki a szentségi Jézus szeretetéről s az embereknek iránta való hálátlanságáról. Különösen ostorozza a templom, az oltár tisztaságát, csínját elhanyagoló papokat s kérdi, hogyan mondhatják ezek a zsoltárossal azt, amit sz. liturgiánkban állandóan hangoztatunk, hogy ők „az Ur házának ékességét szeretik." A kettős szentévben még jobban r á kell nevelnünk magunkat és híveinket, hogy az oltár királyi trón s hogy Krisztus valóságos jelenléte a hódolatos imán kívül a méltó külső díszt, tisztaságot is joggal elvárja tőlünk. Az eucharisztikus szentévben remélem és elvárom Lelkészeimtől, hogy mindazon helyeken, ahol az Oltáregyesület működése ellanyhult s a havi szentségimádások netalán megszűntek volna, az egyesületet keltsék uj életre, mert annak helyes vezetésével az Oltáriszentség tiszteletének emelkedésén kívül az oltár és a templom felszerelése és gondozása' tekintetében is nagy segítséget nyer a lelkipásztor. 99'

A Jézus sz. Szíve tisztelet fokozása s ezzel kapcsolatban az Oltáriszentségben rejtőző Ur Jézus ellen elkövetett bűnök engesztelésének s a gyakori sz. áldozásnak fellendülését is várom. Kellő lelki vezetés mellett mindenütt emelkednie kell a sz. áldozások számának. Előre is felhívom Lelkészeim figyelmét arra, hogy a kettős szentévben gondosan jegyezzék a sz. áldozások számát és emelkedését, mert a záró jelentésben erre is felelniük kell. Aranyszájú Sz. János szinte a sz. mise célját is a hívők gyakori áldozásában látja, szent Ambrus pedig így elmélkedik: „Panis est quotidianus et tu post annum illum sumis?" Szinte képtelenség ma a tomboló kísértések közepette évi egy sz. áldozással megállni. Az egyház azon parancsa, mely a húsvéti sz. áldozásról beszél, csak az egyház testéhez való tartozás minimuma gyanánt magyarázható, de nem mint a hitélet elegendő alapja. Alvarez Pariéra híres spanyol vezér még a csatában is mindennap áldozott s ezt a következő örökbecsű szavakkal magyarázta: „Le akartok engem győzni a csatában? Csak a szentáldozástól kell engem elfognotok!" így van ez a lélek harcaiban is! „Quo magis aeger, eo magis indiges medico", — mondja sz. Bernát s kérdem: volt-e valaha betegebb társadalom, betegebb egyéni és családi élet s mégsem akarnók az egyetlen biztos orvosságot, — az örökélet kenyerét használni, hogy megerősödjünk és meggyógyuljunk? Ha ezt meg nem értenők, méltatlanok volnánk arra, hogy keleti ősi szent szertartásunk örökségének őrzői legyünk, mert liturgiánk szerzője, Ar. Sz. János, a nagy keleti szentatya a világ legnagyobb szerencsétlenségének azt nevezte, ha valaha s valami ok folytán az Oltáriszentségtől megfosztatnánk. Valóban igaza van nagy szentünknek, mert az Eucharisztia nélkül elsorvadnánk, elepednénk a lelki szomjúságtól s földi életünk egyetlen horgonyát veszítenők el, amelybe vándorutunkon biztosan kapaszkodunk. Most már összegezem tehát kívánni valóimat: minden Lelkészemtől elvárom a pontos buzgó napi liturgia végzést, mert az nem lehet csak stipendiumhoz kötve, elvárom az Oltáriszentség kultuszának hathatós előmozdítását, a gyakori sz. áldozás fellendítését s ehhez különösen papoknak buzdításképen egy jámbor író gondolatát iktatom ide: „Nagyobb, fontosabb dolog nem történhetik a világon, mint a sz. misében", mert a politika, a háború, a szövetkezések, a gazdasági reformok, mind csak a földi élet síkján mozognak és szolgálják, vagy gátolják az emberiség érdekeit, de a sz. liturgiában létrejövő Eucharisztiával Aranyszájú Sz. János Atyánk szerint azt akarta Krisztus: „Ut terra sit coelum, instituit hoc Sacramentum." Valóban ha Krisztus sz. testével és vérével, lelkével egybeforrva dolgoznánk, azonnal megváltoznék a földnek siralomvölgy képe. Mi, papok, tanuljuk meg értékelni azt a felfoghatatlan tényt, hogy Krisztus sohasem tagadta meg, hogy az oltárra ne szálljon, valahányszor az ő igéjével a sz. liturgiában ti ezt akartátok és kívántátok tőle. Szinte parancsoltatok a világ Megváltójának; de vájjon engedelmeskedtetek-e ugyanakkor neki s az ő sz. testét és vérét: az euchariszt(iát a magatok, a híveitek, az egyház, a haza és az emberiség hasznára mutattátok-e be és osztottátok ki? Értéke szerint' állítottátok-e az egész világ elé? 100'

Amit a sz. áldozással és az Oltáriszentség: tiszteletével kapcsolatban elmondottam, azt a papi működésetekben a legnyomatékosabb hangsúllyal kívánom az ifjúság körében megvalósítva1 látni. Az egyház és haza jövője csak az Eucharisztiás lovagok kezében lehet biztos helyre letéve! Amelyik pap az ifjúság lelki nevelését kezéből kiereszti, egyaránt vétkezik: Isten, az anyaszentegyház és a haza ellen! A körlevelemben elrendelt népmissiókon alaposan; megfontolt tervezet szerint kell majd az Eucharisztia egész területét híveink erős tudatába vinni, hogy az üdvös elhatározások mélyebbre eresszék gyökeröket, mint egy káprázatos ünnepség után szokott lenni, mert az eucharisztiás új élet a hétköznapok izzadságos napjaira is erőt, vigasztalást, bátorítást rejt magában. A folyó évi tavaszi esperesi kerületi gyűlések egyetlen témájául tehát ennek a lelki alapvetésnek megbeszélését és a világraszóló ünnepségekbe való bekapcsolódásunk módjainak s eszközeinek megvitatását tűzöm ki. A nemzetközi eucharisztikus kongresszus és a vele kapcsolatos lelki vetés emlékezetének nemcsak a lelkekben, de valamely emlékkel való megörökítése, amiről külön szólottam s itt csak utalok rá, a késő utódoknak is hirdetni fogja a mi lelkesedésünket, bennünket pedig állandóan fog figyelmeztetni nemes felbuzdulásunkban tett ígéreteinkre és szent fogadásainkra. Történelmi ténymegállapítás az, hogy az eucharisztia hódolat».« tiszteletében mindenkor előljárt Kelet s annak hitét s érzelmeit olyan mélységgel és költői szépséggel fejezte ki műveiben Aranyszájú sz, János, akinek liturgiáját szinte naponként végezzük. Az ő lelkének kincseivel akarunk gazdagodni mi is, amidőn papok és hívek most már egyre tudatosabban akarjuk életünk irányító tényezői közé iktatni az Eucharisztiát. Az öntudatos cselekvéshez azonban alapos tudás kell, igyekezzünk tehát az Eucharisztiával foglalkozni s minden vonatkozásában: dogmatikai, áldozati, áldozási liturgikus, művészeti, történelmi mivoltában szorosan ismerkedni vele. Ajánlom, hogy gondos figyelemmel olvasgassák folyóiratunkban „Az Eucharisztia és Kelet" címmel már megindult dolgozatsorozatot, amely bővíteni fogja ismereteiket és ősi rítusunk szeretetére és tanulmányozására fogja ösztönözni lelkünket. A kettős szentév második nagyjelentőségű része nemzeti létünk legvitálisabb tényéhez és kérdéséhez vezet. Szent István királyunk dicső elhunyásának 900 éves fordulója nemcsak vallásos és hazafias ünneplésre kötelez, hanem annak lelki kimunkálására is, hogy ezeréves hazánknak bebizonyítottan egyedül lehető és biztos alapját, keresztény magyar állameszmét mindenkor igen nagyra értékeljük. 9zt. István államalkotásának vezérgondolata az, hogy a kereszténység az az átalakító, nemzetnevelő, konzerváló s a társadalmi szociális békét biztosító zsilip, amely minden pogány, vagy mai nyelven ú j pogány áramlatot feltartóztatni képes s így uralkodó és nemzet, törvényhozás és végrehajtás, kultúra és nemzetnevelés, mind csak annak áldásos levegőjében fejlődhetik és teheti nemzetünket nemes értelemben a nyugati civilizáció részesévé, anélkül, hogy nemzeti sajátosságait megtagadja. 101'

Kilencszáz esztendő gazdag eseményei nemcsak a keresztény gondolat erősödésének vagy hanyatlásának beszédes tanúi számunkra, hanem magyar sorsunk grafikonjai is, amelyből tanulni illik. A keresztény nemzeti alap megbecsüléséből folyó elemi kötelességünk a reánk virradó Szent István-jubileum mennél mélységesebb és fényesebb megünneplése. Szinte providenciális dolog, hogy a két nagy ünnepség egymásután fog végbemenni hazánkban, mert a kereszténység tette igazán nemzetté s a történelem folyamán naggyá népünket, s ezt a nagy gondolatot pedig Szent István prófétikus meglátással nemcsak lelkébe fogadta, hanem népének megtérítésével, Krisztus király földi birodalmába is egy új tartományt iktatott. Az Árpádház kihalta után is Istenhez, Krisztushoz hű nagy királyaink és fejedelmeink kora, egyszersmind a nemzeti boldogulás kora is volt.. Egy jámbor külföldi író feljegyezte, hogy a Habsburg-ház bámulatos nagyságának alapja is az Eucharisztika tiszteletében keresendő, amelyet Habsburg Rudolf nyíltan megvallott s utódai is kegyelettel hódoltak neki. Aki a bécsi eucharisztikus kongresszus körmenetién adoráló Ferenc Józsefet látta, igazolni tudja ezt a jámbor feljegyzést. Szent István jubiluma tehát a maga kettős: keresztényi és nemzeti mivoltában tulajdonképen egy: magyar, — mert nemzeti létünkben a kereszténység és magyarság oly erős összeforradása történt Szent István alatt, hogy a kettőt megcsonkítás nélkül nem lehet többé elválasztani egymástól. Elvárom tehát lelkészeimtől, hogy első királyunk jubileumának méltó megünneplésére nézve mindent megtegyenek, sőt azontúl az ő kultuszának emeléséről is gondoskodjanak. Ezt annál inkább is meg kell tennünk, mert hazánkban első szent királyunk előtt és alatt ősi rítusunk is virágzott s az ö ünneplésével egyben a mi egyházi multunk érdekes és értékes korszakának emlékét is felidézzük. Körlevelemben a legmelegebben ajánlottam, hogy az eucharisztikus kongreszus maradandó emlékkel való megörökítésével együtt Szent István királyunk emlékének hasonló ápolását is szorgalmazzuk. Híveimet, s főképen az iskolás ifjúságot újból melegen buzdítom a Szent Jobb hódolatos tiszteletére, ősi rítusunk szellemében még a világháború alatt külön officiumot készítettünk Szent István ünnepére s azóta nemcsak a szentek közös officiumának himnuszaival, hanem az ő szent életét és lelki nagyságát magasztaló külön zsolozsmával ünnepeljük első szent királyunkat. Első szent királyunk ünneplésében zarándokoljunk el mindazon helyekre, ahol az ő életének és nagy alkotásainak emlékei hirdetik nevét és nagyságát s amely helyeken az orsz. központ rendezésében kegyeletes ünnepségek fogják felidézni a dicső multat, amikor még virágos kert vala Pannónia s amelyet első szent királyunk felajánlásával jogosan birtokába vett Szűz Mária: mindmáig Magyarország Nagyasszonya! Atyai bevezető szavaimmal nyomatékosabbá kívánom tenni mindnyájunk lelkében azt a gondolatot, hogy a kettős jubileumi évnek minden pillanatát úgy használjuk ki, hogy új keresztény magyar élet ébredező csirái szárba szökkenjenek alatta s hogy a jubileumi záró ünnep102'

ségeken, keresztény magyar lelkünk nemes érzéseit, valamint az eucharisztikus Krisztus előtt is kedves, egyéni, családi, társadalmi és nemzeti életünket is a szentistváni erények illatával átitatott virágesőként szórhassuk Krisztus király lábai elé!

A BIZÁNCI LITURGIA EUCHARISZTIA*SZEMLÉLETE Irta : ROHÁLY FERENC dr

Az Isten üdvgondozásának ószövetségében az élet központjában ez a hit-parancs áll: „Halljad Izrael! a mi Urunk, Istenünk egyetlen úr." 1 ) Erre épül fel a hitrendszer, erre irányítja az embereket az erkölcsi parancs, ez az államiélet (theokrácia) alapja, ez adja Isten népe választottságának öntudatát s ez kapcsolja bele a messziánizmusba. Ez állítja be a kultuszt és szerzi a szövevényes kultusz-törvényeket. Az üdvgondozás újszövetsége, a megváltott nemzedék hitparancsa tökéletesebb. A Jordán keresztségének theofániája az egy Istenség háromságát nyilatkoztatja ki. A Szentháromság tana lesz a kinyilatkoztatás központja. Körülötte helyezkedik el az Isten titkainak a szolgaságból a fiúvá fogadottak számára bővebben kijelentett sorozata. Most már erre irányul a hasonlóképen tökéletesebb erkölcsi életnek minden mozzanata. S eszköze is a tökéletesebb kultusz. A kultuszt maga a Megváltó rendezi, mielőtt megváltói áldozatát befejezné. Csodálatos az elgondolása. Nem száll többé nap-nap mellett az ég felé Sión hegye áldozati oltárának kormos füstje. Egyetlen áldozatot mutat csak be a Kálvárián, önmagát áldozza fel. Ezt a megváltó áldozatot azonban nemcsak értékében és hatásában teszi egyetemessé, hanem minden hely és minden idő számára repraesentálja, újra megjeleníti, sőt megújítja, vérontás nélkül. Étel- ós ital-áldozat formája alá rejti, amikor az utolsó vacsorán a szentmisét szerzi. Ez a Krisztus-alapítótta kultusz az isteni szerző nagyságának jeleit viseli magán. Istem újszövetségi választott népe a legtökéletesebb áldozattal hódolhat a Háromság titokzatos egy Istene előtt, de ugyanekkőr az áldozatból való részesülés a lelki élet legjobb nevelőjévé válik. Hiszen ez nem más mint a Krisztussal való egyesülés, a Szentháromság bennlakásának elfogadása, a kegyelmi állapot — tehát az istenfiúság — elmélyülése, a lélek állandó táplálása s a legbiztosabb segítő kegyelmi forrás birtoklása. Ha az Ószövetséget Szent Pál e szavai jellemzik a legjoíbban: „A törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra," 2 ) akkor az újszövetséget s annak kultuszát Szent Péter szavai adják vissza: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok." 3 ) S ennek elsődle-V) Deut. 6, 4. 2 ) Gal. 3, 24. 3 ) Péter I. 2, 9. 10'

ges eszközlője épen az újszövetség áldozata, amit hálaadással mutat be az Egyház Istennek, s „hálaadás" (eucharisztia) nevével oszt szét hívei között. A Szentháromság tana áll a hit központjában, körülötte épül fel a hit temploma. S ebben a rendszerben az eucharisztia a hitből való élet magva. Mert nemcsak, hogy vele száll Isten elé a szeplőtelen áldozat illata, nemcsak hogy körülötte csoportosulnak az ősforrásnak, a keresztáldozatnak gyümölcseit osztó szentségek és a többi kegyelemeszközök, hanem benne magát a kegyelmek forrását találjuk. Az emberek hitének értékmérője: „Mit vallanak az Istenről?" A hitből való élet fokjelzője pedig: „Mit vallanak az eucharisztiáról?" Áll ez egyesekre, de áll közösségekre is, mert az eucharisztia egyeseknek a lelkében egyéni, közösségeknek a kezében tömegnevelő eszköz. Népek milliói a bizánci szertartás keretében keresik az üdvösség útját. Az Egyház kezében így ez a szertartás nemcsak nagy történeti múltra visszatekintő érték, hanem a jelenben is sokaknál fontos szierepet betöltő, nevelő eszköz. Azért feltétlenül szükséges a lelkiéletben nevelő értékét felmérni és épen ennek a kérdésnek felvetésével: Mit vatt a bizánci szertartás az eucharisztiáról? A felvetett kérdésre maga a liturgia feleljen meig! Az Eucharisztia-szemléletet legjobban kifejezésre juttatja Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazii áldozati, valamint a Dialógus Szent Gergelyről nevezett előszenteltek liturgiája. Megértéséhez azonban segítségünkre jön az áldozópapi rend feladásának szertartása s a nagyböjt első vasárnapja, az Orthodoxia vasárnapjának synodikonja. Vizsgáljuk ezeket sorra! Hogy mi a bizánci szertartás eucharisztia-rtanának alapelve, azt a nagyböjt I. vasárnapjának liturgiája mondja meg. A reggeli istentisztelet befejezése után a képrombolást elítélő VII. egyetemes zsinat (787. évi II. niceai) emlékezetét ünneplik. Studita Theodor kánonja és a szentképeíket magasztaló tropár után a „synodikon"-t olvassák fel, mely a zsinat határozatait foglalja magában. Az igazhitűek éltetése után az eretnekségre mondanak anathemát. Ezek közül már a III. és IV.. az eucharisztiával foglalkozik. A harmadik az áldozatról szól. „Azokra, akik nem fogadják el, hogy minden egyes bemutatandó áldozatban a Szentháromságnak áldoznak, kik Krisztustól vették az isteni titkok szent szolgálatát, mivel emiatt szembekerülnek szent és isteni atyáinkkal, Bazillal s az Aranyszájúval, kikkel egybaíhangzólag tanítanak a többi istenes atyák is templomi beszédeikben és irataikban, — anathema." 4 ) A negyedik az áldozati adományokban jelenlevő Krisztusba vetett hitet kívánja. „Azokra, akik azt merészelik állítani, hogy a pap 'által bemutatott szeplőtelen áldozat, Krisztus testének és vérének antitypiusa, képletes dolog és nem a mi Megváltónk, Jézus Krisztusnak valóságos teste és valóságos vére (autó to Sóma kai autó to Haima), mivel a félelmetes isteni szolgálat titkát kiüresítik (kenousi) . . . anathena." 5 ) 4

) Triodion. Róma, 1879. — 242—43. 1. -5) Triodion, 243. 1. 104'

A valóságos jelenlét maradandóságát juttatja kifejezésre a áldozópapi rend feladásának áldoztatási szertartása. A püspök a szentelési misében, a színek elegyítése után felhívja a szentelteket: „Ujdonszentelt áldozópapok, közeledjetek!" Azok jobb tenyerüket a püspök falé nyújtva veszik át az eucharisztikus kenyeret. A püspök e szavakkal adja: „Vedd ezt a zálogot és úgy őrizd a mi Urunk, Jézus Krisztus második eljöveteléig, hogy számot adhass róla neki" 6 ) Ezeknek az alapvető kérdéseknek előrebocsátásával vizsgáljuk magukat a liturgikus szövegeket s az eucharisztikus" liturgiának a többihez való viszonyát. Az alapvető eucharisztikus liturgia a szent áldozat, annak is két l^OSZG, clZ előkészület és a hívek liturgiája. Az előkészület mai formájában magán viseli annak a kornak jeleit, melynek legkorábbi határa a történelmi keresztény ókor befejezése, legkésőbbi időpontja Bizánc eleste. Tehát nem egyidős a hívek liturgiájával, annál sokkal fiatalabb. De mégis a bizánci liturgia emléke, liturgikus fejlődésének dokumentuma. Szelíeme, leszámítva szimbolizáló irányzatát, alig különbözik a hívek liturgiájának felfogásától. A liturgikus könyvek előírása szerint az áldozat bemutatója, a pap, diakónusával együtt bevonul a ¡templomba. Papságát a presbyteratus feladása után mondott püspöki ima így jellemzi: „Isten, ki nagy vagy hatalmadban és kifürkészhetetlen ítéleteidben, csodálatos az emberek fiai fölött való gondoskodásban, tenmagad, Urunk, ezt is, akit jónak láttál az áldozópapi rendbei sorozni, töltsd meg Szentlelked ajándékával, hogy méltó legyen feddhetetlenül áÜoMi oltárodnál, hirdetni országod evangéliumát, ¡¡szentül szolgálni igazságod igéjét, bemutatni az ajándékokat és szellemi áldozatokat (dóra kai thysias pneumatikás), megújítani népedet az újjászületés fürdője által, — hogy elérkezvén a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, -Jézus Krisztus, a te egyszülött Fiad második eljöveteléhez, jóságod teljességében elnyerje a háznép jó sáfárságának jutalmát." 7 ) Ez a pap, aki a Szentlelket vette arra, hogy ajándékokat és szellemi áldozatokat mutasson be az Isten oltáránál, segítőtársával a szentély kapujában, az ikonosztázion előtt könyörög: „Urunk, nyújtsd ki kezedet szent lakóhelyed magasságából s erősíts meg e rám várakozó szent szolgálatodra, hogy kárhoztatás nélkül állva félelmes trónod előtt végezhessem a vérontás nélkül való szent szolgálatot (hierourgian)." 8 ) Belép a szentélybe, zsoltárversek recitálása közben ölti magára a liturgikus ruhákat. A papi hatalmat jelképező epitracheliont e szavakkal veszi fel: „Áldott az Isten, ki kegyelmét kiönti papjaira, mint fejre a kenetet, mely lefolyt a szakállra. Áron szakállára, mely lefoly ruhája 6

) Euchologion to ntega. Roma, 1873. 137. 1. ') Eueh. 136. 8 ) Eueh. 31. A szövegek idézésénél hogy az eredeti görög szöveg árnyalatait jobban ki tudjuk domborítani, sok helyütt kénytelenek' vagyunk eltérni a közhasználatú magyar fordítástól. (E helyeken csak a római Éuchologionra tötrtéh nik hivatkozás, míg máshol — ahol esetleg csa'k egy-két szóban van eltérés — a fordítást is jelezzük nyíregyházai fordítás alatt a hajdudorogi e. m. iroda kiadásában 1920-ban megjelent miseköbyvet értve.) 105'

szélére." 9 ) Kifejezésre jut ezzel rendi papsága, természetesen Meftkizedek s nem Lévi rendje szerint. Az előkészületi asztalhoz lép, kezet mos, előkészíti az áldozati edényeket s az áldozati adományokat. „Megváltottál bennünket drága véreddel a törvény átkától, keresztre szegeztetvén és lándzsával átszuratván az emberekre halhatatlanságot ömlesztettél, üdvözítőnk, dicsőség neked!" 10 ) — e szavakat mondja, Áldozati adomány a kovászos kenyér s a vízzel vegyített bor. ^ A kenyér (proszfora) tetején a kereszt pecsétje van IC XC NI-KA (Jézus Krisztus győz) körirattal. Az áldozópap keresztet jelöl háromszor a kenyérre: „A mi Urunk, Menünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus emlékezetére" 11 ) szavakkal. Kimetszi belőle lándzsával az áldozati anyagot, a pecsétet, majd az apró részecskéket, miközben az Apostolok Cselekedeteiből (8, 32—33) egy Izaiás idézetet mond (Iz. 53, 7—8), azt, amit Fülöp apostol értelmezett az etiops tisztnek: „Úgy vitték a megölésre, mint a juhot, s ahogy a bárány megnémul nyirója előtt, akként nem nyitotta fel száját. Megaláztatásában végződik be r a j t a az ítélet. Ki számlálja el az ő nemzetségét, mert az ő élelte elvétetik a földről." 12 ) Ez a megváltó-szenvedésre, a keresztáldozatra vonatkozik. Keresztalakban ¡bemetszi a pecsét hátsó oldalát: „Feláldoztatik az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit, a világ életéért és üdvösségéért."1'3) Mellső oldalán megszúrja a lándzsával s már Szent János szavát idézi: „Egyik katona lándzsával megnyitá oldalát, melyből legottan vér és víz jöve ki. És aki ezt látta, bizonyságot tett róla ss igaz az ő tanúsága." 14 ) Máris bort s vizet tölt a kehelybe. Amikor a pap ilyen szavakkal készíti oda a kerasztpecsétet, a „Bárányt", a leendő eucharisztikus kenyeret az áldozati tányérra s a megkevert bort a kehelybe, kifejezésre juttatja bemutatandó áldozatának legszorosabb kapcsolatát a keresztáldozattal. Az áldozati Bárány köré apró részecskéket helyez hármas rendben a dicsőült, a küzdő és a szenvedő egyházért. Ezzel az áldozat egyetemességét domborítja, ki, nemcsak hatásában, hanem bemutatásában is. Egyéni cselekménye az Egyház megnyilatkozása. Gyümölcsét az Egyház minden tagja élvezi. Egymás mellé helyezi a szent edényeket. Mindegyiket megtömjénezi és letakarja. Itt merül fel először egy érdekes liturgikus elképzelés. Szokatlan, mert a Titkos Jelenések könyvének egyik része alludál (8, 35). A liturgikus kép szerint az égben, az Isten trónja előtt oltár áll, s a liturgia azért könyörög, hogy amit az Egyház a földi oltárra helyez, azt Isten az ő mennyei oltárára vegye fél. így érthető a tömjéntétel imája: „Tömjént ajánlunk fel neked. 9

) ) 11 ) 12 ) 13 ) ") 10

106'

Euch. 33. Euch. ,34. (Nyíregyházai fordítás.) Euch. 34v (Nyh. ford.) Etich. 34—35. (Sz. István Társ. új fordítás Martin Aurél dr.-tól.) Euch. 35. (Ugyanonnan.) Ján. 19, 34—35. (Ugyanonnan.)

Krisztus Istenünk, szellemi illatáldozatul. Fogadd azt mennyei oltárodra s viszonzásul küldd le reánk legszentebb Lelked kegyelmét."15) Szokatlan, mert a bizánci liturgia a titkos jelenések könyvét nem olvastatja. Ez a kép azonban még sokszor szerepelni fog. Az 'előkészített és letakart áldozati anyagot most már felajánlja a pap Istennek, „ó áldott Istenünk, kinek ebben kedve telik, dicsőség neked!" — „E drága ajándék felajánlásakor könyörögjünk az Úrhoz!'' „Isten, mi Istenünk, ki a mennyei kenyeret, az egész világ táplálékát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust leküldötted üdvözítőnkül, Szabadítónkul és Jótevőnkül, hogy megáldjon es megszenteljen minket, te áldd meg ezt a felajánlást is, és vedd fel a te mennyei oltárodra. Emlékezzél mslg, mint jóságos és emberszerető, azokról, akik felajánlották s akikért hozták, minket pedig őrizz meg hogy kárhoztatás nélkül áldozzuk isteni titkaidat..." 16 ) Az anyag előkészítésénél a részecskéket az áldozat egyetemes gyümölcseivel a hármas egyházra ajánlotta; itt a felajánlásnál a különleges gyümölcsöket a bemutatóra, a felajánlóra és annak szándékára korlátozza. Hogy milyen szoros a kapcsolat az eucharisztikus és a kereszt-áldozat között, még jobban kifejezi a következő ima. Az áldozat bemutatója — az áldozatot az előkészületben szimbolizálva — szinte befejezve szemiléli már a keresztáldozat megújítását s Krisztust a sírban látja. Újra megtömjénezi az egész áldozati anyagot és Nagyszombat tropárját mondja: „Testileg a sírban, isteni lelkeddel az alvilágban, mégis a paradicsomban a latorral s a trónon az Atyával és a Szentlélekkel voltál, mindeneket betöltő, körülínhatatlan Krisztus." 17 ) Ezzeil az áldozati liturgiák előkészülete befejezést nyert. A hittanulók liturgiájának nincs eucharisztikus vonatkozása. Könyörgései az élet általános szükségleteire vonatkoznak. Zsoltárai a liturgikus idők gondolatkörében mozognak. Olvasmányai részben folytatólagosak, részben bizonyos liturgikus gondolatkört építenek ki « a rendszeres igehirdetésnek szolgálnak alapul. Az eucharisztikus gondolatok, a hittanulók elibocsájtása után, a hívek liturgiájának előkészítő imáiban lépnek újra homloktérbe. Ezek hirdetik az ősibb liturgikusi elgondolást, a bizánci ritus-terület eucharisztikus hitének már a IV. században szinte feltűnő tartalmi gazdagságát. Ezek valósítják egybam meg azt amit az előkészület jelképekben mutatott be. A kerub-himnusz előtt a hívek első és második imája előkészítő jellegű. így könyörög a pap: ,Hálát adunk neked Urunk, erők Istene, ki arra méltattál minket, hogy szent oltárod elé most is odaállhassunk s bűneinkért és a nép vétségeiért irgalmadhoz eseéesz-iMík. F'ogadcÜ el Istenünk könyörgéseinket és engedd, hogy méltókká lehessünk kéréseket, esedezéseket s vérontás nélkül való áldozatokat mutatni be minden népedért. Tégy alkalmassá minket, kiket e szolgálatodra rendeltél, lr>

) Euch. 38—.39. (Dicsérjétek az Úr nevét 255. lapon: malasztját.) ) Euehf. 42. 17 ) Euch. 40.

16

10T'

hogy Szentlelked erejével, feddhetetlenül és gáncs nélkül, és tiszta lelkiismeretünk tudatában mindig s mindenütt segítségül hívhassunk téged, így meghallgatván minket, jóságod teljességéből irgalmas légy irántunk." 18 ) A Bazil-liturgia imája az isteni üdvgondozás, a papság és az áldozat összefüggését emeli ki. „Te mutattad meg nekünk, Urunk, az üdvösség e nagy titkát; te méltattál minket, alázatos és méltatlan szolgáidat arnn, hogy szent oltárod szolgái lehessünk, te tégy bennünket a Szentlélek erejével alkalmassá erre a szolgálatra, hogy feddhetetlenül jelenvén meg szent dicsőséged előtt bemutassuk neked, a dicséret áldozatát. Mert te vagy, aki mindenekben mindent művelsz; tidd Urunk, hogy mind a mi bűneinkért, mind a
) ) 20 ) 21 ) -2) 19

108

Euch. Euch. Euch. Euch. Euch.

54. 82. 54. 83. 55.

Krisztus rejtezik, nagyszombat kerub-himnuszt helyettesítő éneke rámutat arra is, hogy Krisztusnak megjelenése áldozatbemutatás lesz. „Hallgasson minden emberi test, félve és rettegve álljon és semmi földit magában ne gondoljon; mert a királyok Királya és az uralkodók Ura jön, hogy magát felátdozza és a híveknek eledelül adja. Előtte mennek az angyali rendek, az összes kezdetek és a hatszárnyú szeráfok, kik arcukat elföldik s ezt az éneket hangoztatják: alleluja." 23 ) Míg a nép a kerub-himinuszt énekli, a pap a maga papságáról vallott hitét önti imába s benne nemcsak azt emeli ki, hogy amit bemutat, az Krisztus áldozata vérontás nélkül, hanem megvallja papságának helyettesi mivoltát is. Az áldozat elsődleges bemutatója maga Krisztus, őhozzá könyörög: „Senki sem méltó közülünk, . . . . hogy neked1 szolgáljon, dicsőség Királya . . . De amikor . . . emberré lettél és mint főpapunk működtél, . . . mégis ránk bíztad e nyilvános, vérontás nélkül való, szent áldozat bemutatását .. . Kérlek azért egyetlen jóságos . . . S'zentlelked ereje által erősíts meg, hogy a felszentelés kegyelmével felruházva álljak e szent oltárod elé s áldozzam fel szeplőtelen testedet és drága véredet . . . Ne fordítsd el tőlem orcádat... és méltass, hogy. . . ezt, az áldozatot neked én is felajánlhassam. Hiszen fe vagy a bemutató és beA mutatandó, az elfogadandó és szétosztandó, Krisztus Istenünk . . .'•***) Az ima után körmenetben az oltárra viszi a pap az élőkészített s már felajánlott áldozati anyagot. Természetesen az előkészület felajánlása inkább csak a papság anyagkiválasztó tevékenysége. A most következő felajánlás az oltáron a papság és a hívek közös, az áldozatbemutatáshoz tartozó cselekedete. A szerpap könyörgésre hívja fel a népet. „Az oltárra tett drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz!..." Diktálja a könyörgés sorit. Közben felhangzik a kérés: „Bűneink s vétségeink bocsánatát és élengedését kérjük az úrtól!" 25 ) Mintha az ószövetség bűn és vétekáldozatának emléke csendülne ki belőle. A pap csendben teljesíti közbenjáró tisztét. Imájában az áldozat hódoló, kérő, és engesztelő mivoltát hangoztatja. „Mindenható, egyedül szent úristen, ki a díoséret áldozatát mindenkitől ¡elfogadod, aki téged teljes szívből segítségül hív; fogadd el tőlünk, bűnösöktől is e könyörgést és vedd fel azt mennyei szent oltárodra! Tégy alkalmassá minket, hogy bűneinkért és a nép vétségeiért neked ajándékokat és szellemi áldozatokat mutathassunk bel! Méltass minket, hogy színed előtt kegyelmet találjunk, hogy áldozatunk előtted kedves legyen, kegyelmed jó Lelke lakozzék közöttünk, az itt fekvő ajándékokon és egész népeden."26) A Bazil-liturgiának imája — hogy úgy mondjuk — a szentmiseáldozat jogfolytonosságát emeli ki a ezen az alapon kéri az áldozat elfogadását. „úristenünk, ki megteremtettél minket, bevezettél ébbe az 23

) Triód. 760. (Nyíregyházai ford. 232. 1.) ) Euch. 55—56. 25 ) Euch. 59. 26 ) Euch. 59. (Kevés változással: Énekeljetek a mi Istenünknek, Miskolc^ 1937., 151. lap.) 24

109'

életbe; aki megmutattad nekünk az üdvösség újait, aki megajándékoztál minket az égi titkok kinyilatkoztatásával, te rendeltél minket SzentleJked erejével, szolgálatodra. Urunk, tégy méltókká minket, hogy az újszövetség szolgái, szent titkaid nyilvános végzői legyünk. Irgalmad sokaságával fogadj minket, kik szent oltárodhoz járulunk, hogy mél:ók legyünk eizt a szellemi, vérontás nélkül való áldozatot neked bemutatni bűneinkért ,s a nép vétségeiért. Fogadd azt szent, égi, szellemi oltárodra kedves illatáldozatul, viszonzásul küldd le S'zentlelked kegyelmét. Tekints reánk Isten, figyelmiezz erre a' mi szolgálatunkra (latfia), fogadd el azt, mint ahogy elfogadtad Ábel ajándékait, Noé áldozatait, Ábrahám égő áldozatait Mózes és Áron szent szolgálatát, Sámuel béke-áldozatait. Mint ahogy elfogadtad a szenti apostolokból is ezt a mi igaz szolgálatunkat, éppen úgy fogadd el) Urunk, jóságoddal a mi bűnös kezünkből is, hogy oltárod! feddhetetlen szolgálatára méltatva, a hű és okos sáfárok jutalmát nyerhessük el igazságos ítéleteid rettenetes napján." 27 ) Az oltáron történt felajánlást bébecsókkal és hitvallással fejezik be. Most már az áldozatbemutatás eucharisztikus részére, a hálaadásra térnek át. A szerpap figyelemre inti a híveket: „Álljunk illően... hogy a szent áldozatot békességben felajánljuk!" — „A „.dicséret áldozatát!" 28 ) — feleli a nép. A dicséret áldozata azonban nem az ószövetségi zsoltáros gondolta szóbeli ima, vagy zsoltárének, hanem mint a következő szent cselekmények mutatják, nagyon is valóságos áldozat. Az áldozati rész a] következőképen tagozódik: 1. Hálát adnak a teremtésért s az üdvgondozásért. Záró része az angyalok trisagionja. 2. Hálát adnak a megváltásért. Befejezése Krisztus haláláról való megemlékezés. 3. Segítségül hívják a Szentlelket, hogy vegyen részt áz átváltoztatásban és értékesítse az áldozat gyümölcseit (epiklezis). 4. Odaajánlják az áldozat gyümölcseit az Egyház hármas (diesőüttt, szenvedő és küzdő) tagozata javára. így részekre tagolva vizsgáljuk a szöveget! Figyeljünk meg minden kiemelt szót. Egy-egy mozaik-szem mindmegannyi a liturgia eucharisztia-szemléletének képéhez. Bár a hálaadás első része a teretmtésben vett javakat és az üdvgondozást köszöni meg Istennek, mégis helye van annak is, hogy megemlítsék a szent áldozatot. „Hálát adunk neked ezért a szent szolgálatért is, melyet kezünkből elfogadni méltóztattál..." 29 ) mondja a Chry-sostomus liturgiát végző pap. „ . . . méltó és igazságot... neked felajánlani töredelmes szívvel és alázatos lélekkel e szellemi szolgálatunkat (latreian). . ."30) hangzik a Bazil-liturgiában. A hálaadás második részében kidomborodik a Megváltó áldozatá27

) ) 29 ) 30 ) 28

110'

Euch. Euch. Euch. Euch.

85—86. 87. (Nyh. ford.) 62. (Nyiregyh. ford.) 87—88i

iiak szellemi és anyagi tényezője: engedelmesség az Atya akaratával szemben s a magára vállalt üdvhozó szenvedés. „ . . . szent vagy, legszentebb, te s a te egyszülött Fiad é® Szentlelked... Szent vagy, ki világodat úgy szeretted, hogy egyszülött Fiadat adtad érte... aki,, midőn eljött s érettünk az egész üdvgondozást teljesítette^ azon az éjtszakán, amelyen elárultatott, vagy inkább önmaga adta át magát a világ életéért, kenyeret vett. . . s z e n t . . . apostolainak adá, mondván: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a "bűnök bocsánatára%"' Hasonlóképen a kelyhet is . . . „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem,... mely érettetek és sokakért kiömtátik a bűnök bocsánatára/' „Megemlékezvén. . . erről az üdvözítő parancsról s mindarról, ami érettünk történt, a keresztről, sírról... Meidet a Heidböl "néked ajánljuk fel mindnyájunkért és mindenekért.31) A Bazil-liturgia a maga részletességével itt is hálálkodik Istennek a megváltást előkészítő üdvgondozásért, a megtestesülés megalázkodásáért, a Megváltó tanító, csodatevő, szenvedő és szabadító tevékenységéért s egyúttal rámutat az eucharisztia űdivökonomilai szerepére isi. „.. .aki hátrahagyta nekünk üdvösséges Jcmszetnvedéseinek azokat az emlékeit, melyeket az ö parancsai szerint felajánlottunk. Mert midőn önkéntes, örök emlékű és életadó halálára készült, azon az éjtszakán, melyen önmagát adta a világ életéért, kenyeret vévén . . . szent . .. apostolainak; adá, mondván: Vegyétek, egyétek, e(z az én testem, (mely érettetek megtöretik a bűinök bocsánatára'. . . Hasonlóképen . , . a szőlőveszsző gyümölcsének kelyhét . . . Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem . . . mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Valahányszor pedig eszitek a kenyeret és isszátok e kelyhet, az én halálomat hilrdetitek és az én feltámadásomat valljátok. Megemlékezvén tehát a te üdvhozó Szenvedéseidről . . . tieidet a tieidbőh néked ajánljuk fel és mindnyájunkért és mindekért." 32 ) Az epiklézist tartalmazó rész a valóságos jelenlét tanát domborítja ki s az áldozat gyümölcseit sorolja el." . . . Felajánljuk . . . neked ezt a vérontás nélkül való, szellemi áldozatot s kérünk, . . . küldd le Szentlelkedet reánk s az itt fekvő ajándékodra . . . s tedd e kenyeret a/ te Krisztusod drága vérévé, átváltoztatván a te Szentlelkeddel, hogy 'a benne részesülöknek a lélek józamSágára, a Szendéitek közöltetésére, mennyek országának teljességére, a benned való "bizalomra szolgáljon, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra." 33 ) „Azért legszentebb Uralkodónk — így könyörögnek a Bazil-misében — mi, bűnös ési méltatlan szolgáid is, kik méltóknak találtattunk, hogy szent oltárodnál szolgáljunk, — nem a mi igazságunk miatt ugyan, !tt ) Euch. 63—64. „Kata panta kai dia panta!" Értelmét a különböző nyelvű fordítások és ritus árnyalatok különfélekép adják vis&zaj A lényeg mindeiv esetre az, hogy az oltáron levő ajándékokat már Isten tulajdonának tekintik, Bem a felajánlásnál, hanem az átváltoztatásnál fogva s ezt ajánlják Istennek áldozatul a! tőle vett javakért. * ) Euch. 91—92. 33 ) Euch. 64—65.

111'

mert semmi jót sem tettünk a földön, hanem a te irgalmadnál és könyörületednél fogva, melyet bőségesen kiárasztottál röánk, kik oltárodhoz közeledni merészelünk, s felajánlva a te Krisztusod szent testének és vérének antitypusát, téged, Szentek Szentje, kérünk, s hozzád esedezünk, szálljon le jóságod jóvoltából a te Szentlelked reánk s ezekre az itt fekvő ajándékokra, szentelje meg s nyilvánítsa . . . ezt a kenyeret a mi Urunk, Istenünk' s Üdvözítőnk valóságos drága testévé s e kelyhet a mi Urunk, Istenünk s Üdvözítőnk valóságos, drága vérévé, mely kiontatott a világ életéért, átváltoztatván a te Szentlelked áíal! Mniket pedig, kik az egy kenyérből s az. egy kehelyből részesülünk* egyesíts egymással az egy Szentlélek közöltetésébsn. Tedd, hogy Krisztusod szent testéből és véréből közülünk senki ne ré$ze*üljm ítéktv. vagy kárhozatra, hanem hogy irgalmat s kegyelmet találjunk nálad a világ kezdetétől előtted örök kedvességben álló összes sztenteiddel . . ,"34) Nem feladatunk itt az epiklézis kérdésének boncolása. Igaz, hogy az eucharisztia-tan keretébe tartozik, de nem az euoharisztiáról vallott felfogás másítja meg, csupán az átlényegülés időpontja körül forog. Katholikus értelmezése a közölt szövegek alapján egészen könnyen lehetséges. Hiszen a megváltásért mondott hálaadás alatt, a Szent szent után már virágvasárnap énekét zengik a hívek s a szerzés szavai előtt befejeződik e szavakkal: „Áldott, aki az ú r nevében jő, hozsánna a magasságban!" A szerzés szavaira amennal felelnek s ezzel nem a hitelesítést, hanem a szavak jelemtésének megvalósulását fejezik ki. Közvetlenül utána, a slegítségüllhívás előtt, az oltáron fekvő dolgokat már k t e n tulajdonának tekintik és mint ilyet ajánlják Istennek — mindenekért. De ezenfelül rögtön utána, ugyancsak a Szentlélek segítségülhívása előtt, „vérontás nélkül való áldozat"-nak nevezi a Chrysostomus-liturgia az ajándékokat. A Bazil-mise meg Krisztus teste és vé're antitypusának vallja, megint csak az epiklézis előtt. Az antitypus értelmezését pedig az Orthodoxia. vasárnapjának IV. anathemája világosan katholikus értelemben kívánja. Eszerint az epiklézis szertartása dramatikus, utólagos ábrázolása a Szentlélek közreműködésével történt, a szerzés szavaival véghezvitt átváltoztatásnak. Ami az előkészületben jelképesen jutott kifejezésre, azt most a valóságban is véghez viszi az Egyház. Az áldozat gyümölcseit szétosztja az auamnézisekben az Egyház hármas tagozatának, dicsőülteknjek, szenvedőknek s küzdőknek. S itt emelkedik ki legszebben a bizánci szartartás eucharisztia-szemléleti képének áldozati vonása. „Felajánljuk ezt a szellemi áldozatot a hitben elnyugodott ősatyáinkért, pátriárkákért, prófétákért, apostolokért, hithirdetőkért, evangélistákért, vértanúkért s minden, hitben elnyugodott igaz lélekért, kiváltképen a legszentebb . . . istenszülő, mindenkorszűz Máriáért, az előhirnök-próféta Keresztelő Szent J á n o s é r t . . . és minden szenteidért, kiknek esedezései által tekints reánk, Istenünk . . . Isten szolgájának üdvösségéért, meglátogatásáért s bűnei bocsánatáért . . . a te szolgád lelkének megnyugvásáért, a világosság helyére való bocsájtásáért, honnan távol van minden fájdalom és sóhaj . . . felajánljuk még ezt a 34

112'

) Eueh. 92—94.

szellemi áldozatosa földkerekségért, a szent, katholikus és apostoli egyházért, a szüzességben és szerzetesrendben élőkért . . . uralkodókért . . . katonáikért . . . Emlékezzél meg, Urunk . . . érsekünkről . . . püspökünkről . . . a városról, . . . a vidékről . . . hívő lakóiról . . . akik . . . ajánlatokat hoznak . . . jótékonyságot gyakorolnak . . . és minden szolgádról és szolgálódról."35) Hasonló módon sorolja el a Bazil-mise is a szenteket s az egyház többi tagjait, talán azzal a különbséggel, hogy míg a Chrysostomus liturgia kifejezetten a „szentekért" (hyper tón), ajánlja az áldozatot, addig a Bazil-mise a szentekkel kapcsolatban ezt mondja: „. . . hogy kegyelmet találjunk . . . az ősatyákkal . . . Szűz Máriával . . .Keresztelő Szent Jánossal... (meta tón)." Sokkal részletesebb azonban azoknak az elsorolása, akikre az Istent az, áldozat tövében emlékezteti. „ . . . emlékezzél meg Urunk a tle szent, katholikus és apostoli egyházadról, mely a földkerekség egyik határától a másik) határáig terjed, melyeit a te Krisztusod d(rága vérén szereztél, . . . azokról akik ezeket az adományokat hozták akikért, akik által s akik fellett azokat fölajánlották . . . azokról, akik gyümölcsöznek s jót cseleikesznek . . . a szegényekről megemlékeznek . . . kik szüzességben, jámborságban., önmegtagadásban . . . élnek, . . . az uralkodókról . . . minden polgári hatóságról és hatalomról, . . . testvéreinkről, kik a palotában vannak, si az egész hadseregről . . . a körülálló népről! . . . tátvollevőkről >. . . -akik az ítélőszékek előtt, bányákban, száműzetésben vannak . . . Mindenekelőtt emlékezzél meg . . . a metropolitákról . . . püspökökről . . . az igazhitűek mindenegyes püspökéről . . . az én méltatlanságamról . . . az áldozópapságról . . . szerpapságról . . . a többi egyházi rendről . . .";36) Feltűnő dolog a szentekért való misézés. Pedig épen ez fejezi ki legjobban magasra értékelését és egyetemes jellegét. A szentekért való misézést, illetve a mise gyümölcseinak a szentek javára való felajánlását nemi úgy kell értelmeznünk, mintha azok a szentmise engesztelő vagy kérő hatására rászorulnának. Egészen másként. A szentmise az újszövetség áldozata a legtökéletesebb kultusz, mely magában foglalja az Isten előtt való behódolás minden mozzanatát: imádást, kérést, hálaadást és engesztelést. Ezt az áldozatot az Anyaszentegyház mutattatja be Istennek, Krisztus örökségéből, a legnagyobb 'egyetemesség jegyében. A szentek az Egyház révén kapcsolódnak bele a misébe. A Szentek közössége a „corpus Christi mysticum" elvénél fogva ugyanis ők is tagjai az Egyháznak, így részesei cselekedeteinek és kincseinek egyaránt. Mikor az Egyház a Szentáldozatot, mint minden imádás esi behódolás legtökéletesebbjét bemutattatja, a szentek az Egyház hódolatában épúgy egyesülnek, mint a legutolsó tagja az Egyháznak. Természetes, hogy gyümölcsléinek is részesei. Magától értetődik azonban, hogy nem önző módon. A Szentek közössége összetartozásánál fogva, közbenjáró tisztükből kifolyóan is, azt a küzdő 35 36

) Euch. 65—67. ) Eueh. 96—99. 113'

és segítségüket váró szenvedő egyház javára fordítják, ilyen értelmezésre példát nyújt épen a római szertartás, mely a szentek emlélknapján a szentmise oratiojában a szent közbenjárására kéri a lelki adományokat Istentől. A nép már a bemutatott és megszentelt, drága ajándékokérti (könyörög. „Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei, szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni malasztját, s a Szentlélek ajándékát." Sl közben készülnek az áldozatban való részesülésne. Az Euchariszltiába vetett hitüket feleiesztik s gyümölcseit nézik: „ . . . és méltass minket arra, hogy tiszta lelkiismerettel fogadjuk szent, szellemi asztalod égi, félelmetes titkait bűneink bocsánatára, vétkeink elengedésére, benned vuló bizatovwii, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra." 37) „Te vagy a mi Istenünk, etki elfogadtad ezeket az ajándékokat, tisztíts meg minket a test és ilélek minden szennyétől, és taníts meg bennünket, hogy a megszentelést véghezvigyük a te félelmeidben, hogy lelkiismeretünk tiszta bizonyságában részesülvén a te szentséged részecskéjében, egyesüljünk a te Krisztusod szent testével és vérévéi — s azt méltóan magunkhozvéve Krisztust hordozzuk szívünkben & a te Szentlelked temploma legyünk. Igen, Istenünk, senki közülünk ne vétkezzék e félelmetes égi titok ellen, testi és lelki beteggé ne legyen azok méltatlan vétele miatt. Hanem add, hogy egészen utolsó/ leheletünkig méltóan fogadjuk szentséged részecskéjét az örök élet uti eledeléül, hathatós védelmül a te Krisztusod félelmetes ítélőszéke előtt, hogy a nálad öröktőlfogva kedvet talált minden szenteiddlel együtt részesei legyünk az örök javaknak, melyet a téged szereteknek készítettél, Urunk."3*) A színek alatt rejtőző Krisztust köszöntik a Miatyánk után a fejhajtási imában: „Hálát adunk neked, láthatatlan Király . . . fordítsd az üt fekvő dolgokat mindnyájunk javéra . . ,."3®) Bazil liturgiájában a bűnbánat lép homloktéribe. „ . . . és méltass minket, hogy elítéltetés nélkül részesülhessünk: a szeplőtelen, éltető titkaidban bűnök bocsánatára s a Szentlélek közöltetésére."40) Krisztus valóságos jelenlétébe vetett hit gondolata vonul végig az egész áldozati szertartáson. A pap szinte hitvallásszerü imát mond: „Figyelmezz reánk Ur Jézus Krisztus, Istenünk, szent lakodból s országod dicsőség|e trónjáról. Ki a magasságban az Atyával együtt trónolsz s láthatatlanul közöttünk is itt vagy, jöjj ei, szentelj meg minket. Méltóztassál hatalmas kezeddel átadni nekünk szeplőtelen testedet és drága véredet s általunk az egész népnek." 41 ) Az eucharisztiát e szavakkal emeli feli: „Szentség a szenteknek!" Ebben a hitben különbséget tesznek a színek és az állag között. A színek megtörésekor így imádkozik a pa'p: „Megtöretik és megoszta37

) ) 39 ) «) 41 ) 3S

114'

Euch. Euch. Euch. Euch. Euch.

68. 100. (Bazil liturgiából.) 70. 102. 70. (Énekeljetek... 166. lap.)

tik az Isten Báránya, az Atyának Fia, ki megtörhető, de meg nejn osztható, ki mindenkor eledelül szolgál, de soha el nem fogyastható, sőt a benne részesülőket megszenteli."42) Hinni és hinni! „Hiszem Uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok — mondják az előkészületi közös imában. — . . . A te titkos vacsorád részesévé fogadj engem is Isten Fia, . . . Uram, nem vagyok méltó, hogy lelkem beszennyezett hajlékába jöjj . . . ne útálj meg eng)em . . . Uralkodó Istenem, hanem mint jóságos és emberszerető. méltass engem a te legszentebb testedben és véredben részesülni . . . Méltass engem, hogy tisztaságos, drága testedet elítéltetés nélkül, lelkem és testem gyógyulására vehessem magamhoz . . . Ne váljék Uram, ítéletemre, vagy kárhozatomra a te szent titkaidban Való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására . . ." i3 ) „Isteni félelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek!" — hívja a népet a diakónus. „Áldott, aki az ú r nevében jő, 'Isten, azí úr, ki megjelent nekünk!" — fellel a nép. „íme! a halhatatlanság Királyához közeledem . . ,"44) — mondja a diakónus, mikor az áldozáshoz járul. „Én N. áldozópap, részesülök a mi Urunk, Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus drága., legszentebb testében (drága, szent vérében) bűneim bocsánatára és az örök életre"45) — szavakkal veszi, illetve osztja a pap a Szentséget. Még a hálaadásban is a hit uralkodik. „Hálát adunk neked emberszerető Uralkodónk, lelkünk jótevője, hogy a mai napon is méltattál minket halfmtaÉlxm, mennyei fátka'idrrai Igazgasd ösvényünket, erősíts meg mindnyájunk at a te félelmedben, őrizd míeg életünket, biztosítsd lépteinket . . ,"46) „Hálát adunk neked úristenünk — hangzik a Bazil-liturgia imája — a te szent, szeplőtelen, halhatatlan, és ¡mennyei titkaid vételéért, melyeket lelkünk és testünk javára, megszentelésére és gyógyulásiára adtál nekünk. Magad, mindenek Uralkodója, engedd, hogy Krisztusod szent testének és vérének közöltetése ébresszen bennünk megszégyeníthetetlen hifiét, tettetés nélkül való szeretetet, a bölcsesség teljességére, lelkünk és testünk gyógyulására, minden rossznak elűzésére, parancsaid eJjesítésére s majdan Krisztusod rettentő ítélőszéke eílőtt kedvesen fogadott védelemre." 4r ) A hit még mindig egy újabb vonással bővül. Az eucharisztiában kísérőleg a teljes Szentháromság van jelen s az áldozás gyümölcse a Szentháromság bentlakása. A hívek áldoztatása után ugyanis a pap a Szentséggel megáldja a népet: „Tartsd meg Uram, a te népedet!" szavakkal, mire a nép feleli: „Sok esztendőre, Urunk! Láttuk az igazi 42

) ) **) 45 ) *6) 47 ) í3

Euch. Euch. Euch. Euch. Euch. Euch.

71. (Nydregyh. ford. 150.) 72—73. ,(Dicsérjétek Istent. 311.) 74. Í72. (Nyiregyh. ford.) 74. (Énekeljetek a mi Ist. 172.) 102—103. (Nyíregyházai ford. 269—270.)

i i

115'

világosságot vettük a mennyei Szentlelket, megtailáltuk az igaz hitet, imádjuk az oszthatatlan Szentháromságot, mert ez üdvözített minket."48) A Szentség újabb felmutatására a Krisztussal való egyesülésen elmélkednek: „Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te dicsőségedet. Mert méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent, égi titkaidban. Erősíts meg minket Szentséged által, hogy egész nap elmélkedjünk igazságaid felett." 49 ) A szentmiséről vallott felfogást szépen foglalja össze a Bazil-liturgia záró imája: „Teljesítettük és tehetségünk szerint elvégeztük Krisztus Istenünk, a te üdvgondozásod titkát. Megtartottuk ugyanis halálod emlékét, láttuk a feltámadás előképét, megteUwnk halhatatlan életeddél, élveztük kifogyhatatlan gyönyörödet. Engedd meg, hogy erre a jövő életben mindnyájan méltóknak találtassunk." 50 ) Az eucharisztiáról vallott hitet új oldalról mutatja be az előszenteltek liturgiája, ú j a dologban az, hogy a vasárnap konszekrált áldozati anyag egy részét a kenyér színéhen elteszik a következő hét köznapjaira s az előszenteltek liturgiája keretében, bonba helyezve, egy szín alatt osztják szét a szentáldozásban. Tehát áldozatbemutatástól függetlenül van áldoztatás, éspedig egy szín ailatt. így a szertartás hirdeti a valóságos jelenlét maradandóságát, az egy szín alatt való áldozás tökéletességét, az áldozásnak az áldozattól való elváílaszthatóságát s a színek alatt rejtőző Krisztusnak kijáró imádást„ Figyeljük csak meg, hogyan imádkozik a pap, mindjárt a hívek II. imájában? „ . . . tégy méltókká minket egyszülött Fiadnak, a mi Istenünknek, a dicsőség Királyának elfogadására. Mert imie az ő, ez órában bevonuló szeplőtelen teste (egy szín alatt veszik) és életadó vére, melyet a menynyei hadak sokasága láthatatlanul körülhordoz, eme titokteljes olL tárra fog helyeztetni. Add, hogy abban elítéltetés nélkül részesülhessünk s általa lelkileg megvilágosítva, a világosság és nappal fiaivá legyünk."51:) A Szentségnek az oltárra vitele alatt így énekelnek: „Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak, mert a dicsőség Királya vomd be. Im', a szentelt, titkos áldozat, angyaloktól körülhordoztatik. Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk."52) „Kimondhatatlan és láthatatlan Isten, — hangzik a pap könyörgése — . . . ki ez isteni szodgállat teljesítését nekünk kinyilatkoztattad . . . minket, bűnösöket arra rendeltél, hogy neked a mi bűneinkért és a nép vétségeiért ajándékokat és áldozatokat mutassunk be, . . . tekints reánk, méltatlan szolgáidra, kik e szent oltárod, mint) kerubok^ ból alakult trónod előtt állunk, hol a te egyszülött Fiad és a mi Isfte-. nünk az előttünk fekvő rettenetes titkokban nyugszik . . . szenteld meg lelkünket és testünket, hogy megvilágosodott szívvel vegyük magunkhoz ezt az isteni Szentséget s ezáltal megelévienítve egyesüljünk 4S

) ) 50 ) 51 ) 52 ) 49

116'

Euchologion 75. (Nyiregyh. ford.) Nyíregyházai liturgikon, 1920. 153. Euch. 104. (Nyiregyh. liturg. 271.1) Euch. 123. (Nyiregyh. liturgikon, 284—286.) Nyíregyházai liturgikon, 285.

magával a Krisztussal, a mi igaz Istenünkkel, aki mondotta: „Mindaz, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne." Hogy ekkép . . . a sátánnak . . . kísértéseitől megszabadíttassunk, a te legszentebb s imádott Lelked templomévá legyünk s elnyerjük . . . szenteiddel egyetemben a nekünk igéit örök életet."54) Mindenütt az eucharisztiába vetett hit itt is, akárcsak az áldozat bemutatásánál. A fejhajtás imája szerint: „. . . méltass mindnyájunkat, hogy elítéltetés nélkül vegyük magunkhoz ezeket az életadó titkaidat. 55 ) „Előre megszentelt Szentség a szentatknek" szavakkal emeli fel a pap a Szentséget s előtte itt is elmondja a' „Figyelmezz reánk . . ." imát. — „Hálát adunk neked . . . a te Krisztusod szent testének s vérének vételéért (egy szín alatt áldoztak!), emberszerető Urunk. Oltalmazz minket szárnyaid árnyékóval. Add meg nekünk, hogy testi s lelki megvilágításunkra s a mennyország örökségének biztosítására egészten utolsó leheletünkig méltóan vegyük magunkhoz a te Szentségedet."56) Ez a böjti idő bűnbánati hangulatában osztott eueharisztia az egység jele s Krisztus titokzatos testének összefogója. — „Urunk, Istenünk, ki bennünket a legszentebb napokba helyeztél és félelmetes titkaidban részesítettél, egyesíts minket a te szellemi nyájaddail és tégy országod örökösévé."57) Az eucharisztiát a bizánci szertartás nem elvontan, elméletszerüen s nem is elkülönítve kezeli, hanem beleállítja a szertartásaiba, a nap és az esztendő megszenteléseibe. A napnak központjává, az esztendőnek pedig tengelyévé teszi. Naponta többször összegyűjti híveit az idő szentelésére, a zsolozsmára. De a nap szakainak megszentelésében' mint valami központ áll az eucharisztikus liturgia, a szentmiseáldozat. Ez ugyanis magábafoglalja az imádságon kívül a Szentírás rendszeres olvasását, a hívek oktatását és az áldozatot. A nép elhozza életelemét, a mindennapi kenyeret és az örömök borát. Az Egyház kiszíneli, előkészíti, az oltárra teszi, Krisztussá változtatja és Istennek ajánlja áldozatul. Az Isten az áldozatot visszafordítja az emberiségre. Az élet kenyerét s az üdvösség kelyhét adja viszonzásul a mindennapiakért. Akik pedig Krisztusban részesülnek, azokban egyúttal a Szentháromság benntlakása is megvalósul s az eueharisztia az ember theiozisát munkálja. Az év tengelyében is ott az Eueharisztia. Krisztus titokzatos vacsorájával ünneplik Nagycsütörtök titkát épúgy, mint a megtestesülést, az epiphaniát, vagy akár a feltámadást. Itt ugyan Bizánc gondolata különbözik Nyugatétól. Szemlélődésében az Eueharisztia mögött ott van a megváltó szenvedés, mely azonban a feltámadás dicsőségében végződik. E két gondolatot, szenvedést és örömet soha el nem választhatja egymástól, örömhirvétel (Gyü53

) ) 65 ) M ) ") 54

Euch. Euch. Euch. Euch. Euch.

124. 124—125. JL26. 127. 128. (Nyíregyházai ford. 293.) 117'

mölcsoltó) napján, akár Nagypéntekre esik is, bemutatják a szent áldozatot, az űrnapját azonban nem ünneplik. Egy dolgot tart az eucharisztiával összeférhetetlennek s ez a vezeklés. A vezeklőt az ősegyház is kizárta az eucharisztikus közösségből. A vezeklés idején, kiváltképen a nagyböjtben, az egész közösség vezekel, s azért önmagát fosztja meg az eucharisztia örvendező lelkületet kívánó bemutatásától. Ez az aliturgikus napok eredetének magyarázata. Elég szép számmal van a görög előírásban. Az áttett vigiliák péntekje, nagyböjt első hat hetének hétfőjétől péntekig terjedő része, a nagyhét hétfője, keddje, szerdája és péntekje. Hogy legalább a vételt tegyék lehetővé, bizonyos napokon, az előszenteltek liturgiájában osztják ki a Szentséget, de csak a nagyböjt első hat szerdája és péntekje, nagyhét hétfője, keddje, szerdája, a nagykánon csütörtökje, "Negyven vértanú és Keresztelő Szent János fejének megtalálása emlékezete. Ha parancsolt ünnep esik az ilyen vezeklő napokra s áldozati liturgiával kell ünnepelni, azt is vecsernyével kapcsolatban végzik. Az eucharisztia teljesen belesimul Bizánc liturgia-komplexumába, mint kultuszeszköz. Kultusz-cél mivoltát a liturgia nem emeli ki. Kifejezésre juttatja ugyan hódolásaival, mindennemű tiszteletnyílvánításával, amit úgy végez az eucharisztia előtt, mint amiben Krisztus lakozik, de mindezt az áldozat, mint, kultuszeszköz keretébe simítja bele. Innen magyarázható, hogy még a szerzés napján, Nagycsütörtökön sem ünnepli különlegesebben az eucharisztiát, egyoldalúan, a többi események háttérbe szorításával. Rendszerbe foglalva a bizánci liturgia eucharisztia szemléletét, meg kell állapítanunk, hogy az teljesen katholikus. Az egész liturgia alapja ugyanis az, hogy van rendi papsága, a mely felszentelés utján a Szentlelket veszi s vele a papi hatalmat. Van oltára, mely feltételezi az áldozatot. Van valóságos áldozata* melyet bemutat. Áldozatul hozza az élet elemeit, oltárra teszi, Istennek ajánlja. A Megváltó üdvhozó szenvedéseire emlékezve s a Szentlelket segítségül híva, az oltárra tett ajándékban már Krisztus valóságos testét és vérét vallja. Megkülönbözteti a változatlanul maradó színeket az átváltozó állagtól, vallja az átlényegülést. Ez, az epiklézis katholikus értelmezése szerint a szerzés szavainak elrecitálására történik. Az előszenteltek liturgiájával hathatósan hirdeti, hogy bármelyik szín alatt jelen van az egész Krisztus. A színek megtörésének szertartása azt a tanítást mutatja be, hogy ez a Krisztus oszthatatlan s a színek legkisebb parányában is egészen jelen van. Meg is adja a színeknek s a színekben rejtőzőnek az emberileg megadható legnagyobb tiszteletet. Ezt az áldozatbemutatást, eucharisztikus kultuszának központját s csaknem kizárólagos formáját a legszorosabb kapcsolatba hozza a keresztáldozattal, amikor kidomborítja, hogy a bemutató és bemutatott Krisztus azonos a keresztáldozat Krisztusával. Áldozatának gyümölcse erejét és eredetét a keresztáldozatból veszi. Mégis valóságos és nemcsak repraesentativ áldozatnak hirdeti az áldozat minden hatásával s a keresztáldozattól elég távol álló sok tényezőjével. Ez az áldozat ugyanis szintén hódoló, hálaadó, kérő és engesz118'

telő. S gyümölcseiből az egyház tagjai részesülnek, mert bár az elsődleges bemutató maga Krisztus, másodlagos bemutatója az Egyház, papsága révén. Az áldozati eledelt, Krisztus testét és vérét a híveknek áldozásra adja s a fennmaradt színeket kultuszszerű tiszteletben részesíti. A bizánci liturgia eucharisztia-szemlélete katholikus tehát nemcsak annyiban, hogy nincsen benne semmi eretnekvonás, hanem a Katholikus Egyház eucharisztia tanának legutolsó korollariumát is vallja és szemlélteti liturgiájában. A bizánci szertartás, az első évezred hagyományait híven őrizve, mást emel ki az eucharisztia tanának fenséges és változatos egységéből, mint Nyugat. De gyönyörűséges összhangjában ezzel is az isteni bölcsesség gazdagságát, Isten mindenhatóságának erejét, az Isten végtelen tökéletességét hirdeti.

A Z ELSŐ HÁROM SZÁZAD GÖRÖG SZENTATYÁI ÉS AZ EUCHARISZTIA Irta: P. LIKI JÁNOS O. S. B. M. theologiai tanár.

Minden vallás szeret dicsekedni azzal, hogy eredetét az égbe vezeti vissza, hittételei nem emberi koholmányok, hanem a csalhatatlan örök Értelem megnyilatkozásai. Ha azonban ezeket a józan emberi ész ítélőszéke elé idézzük, mihamar összeomlanak, mint badar mesék, vagy csürt-csavart ellenmondások zagyvalékai. Ha pedig néhol egy szemernyi kis igazság meghúzódik közöttük, mindjárt kitűnik, hogy annak megismertetése végett egyáltalán nincs szükség magasabb rendű lény megnyilatkozására. A józan emberi ész ítélőszéke előtt csak a keresztény hit állja meg a helyét. Hittételei tényleg olyanoknak bizonyulnak* melyeket emberi ész nemcsak feledni nem képes, még a legkiműveltebb sem, de még a rátalálás után bensőleg megérteni sem, és mindamellett még sem lehet' rájuk sütni az ellenmondás, az észellenesség szomorű pecsétjét. Tehát máshonnan nem származhatnak, mint az isteni kinyilatkoztatásból. Tehát nemcsak üres tételek, mint az algebrai x vagy y, hanem az örök Bölcseség eszméinek emberszerü kifejezései, amelyek által az emberi értelem ismeretköre kimondhatatlanul gazdagodik. Ha széttekintünk a keresztények közt, szomorú valóságra ébredünk. Züllés, szétforgácsolódás! Alig-alig akad hittétel, amelyet mindannyian elfogadnánk. A sokfelé tagozódott kereszténységnek egyetlenegy ága, csupán a katholikus Anyaszentegyház őrzi teljes egészében Krisztus vallásának csalhatatlan igazságait. Ezeket semmi kincsért árúba nem bocsátja. Inkább magára vállalja a legdurvább megbélyegzéseket is, de amit elismert, hogy Krisztustól, az apostolokon keresztül így kapta, abból egy jottát sem enged. Pedig nagyon sok hittétele ellen lázadozik a büszke emberi értelem. Béklyóknak tekinti, pedig útmutató csomók a magasabb eszmék végeláthatatlan tengerében. .•..••« m

Hittitkaink csúcspontja a Szentháromság titka: egy isteni természet három, valóban megkülönböztetett isteni személyben és épen ezért nem három Isten, csak egy Isten, de három személyben, kik közül mindegyik valóságos Isten. Bizonyos szempontból mégis állíthatjuk, hogy az Eucharisztia, az Oltáriszentség hittitka talán még jobban próbára teszi hitünket. A Szentháromság hittitka elvontabb, távolabb esik érzékeinktől, az Eucharisztia azonban közvetlen érintkezésben áll érzékeinkkel. Az Eucharisztiában tagadnom kell azt, amit érzékeim oly hevesen állítanak és nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy mily nehéz kibontakoznunk az érzéki tapasztalás kötelékeiből, amikor arról van szó, hogy ne csak azt ismerjük el valónak, igaznak, amit az érzékek állítanak, hanem magasabb régiókba, a szellem világába emelkedjünk föl és ott is ismerjük el a valót, az igazat, amiről az érzékek nem tanúskodhatnak, sőt aminek talán ellene is mondanak. Amikor hittitkokról van szó, akkor hiábavaló még a szellemi világba való felemelkedés is. Az értelem is tehetetlenül áll ezekkel szemben. Csak egy segít, ami a legnehezebb a büszke emberi ész számára: az alázatos hit, — meghajolni a megnyilatkozó végtelen isteni Bölcseség előtt. Szemléljük csak közelebbről az Oltáriszentséget. Előttem van egy darabka kenyér és egy kevés bor a kehelyben. Az átlényegítő szavak után már nem kenyér és nem bor, hanem Krisztus Isten valóságos teste és vére. Az a test és az a vér, melyet a Szűztől vett. Az a test és az a vér, mely a kereszten függött, mely a kereszten kiomlott. Az az eleven test és az az eleven vér, mely megdicsőülve ugyanakkor a mennyben is van, „Kemény szavak ezek, ki hallgathatja" 4 ) tolul a testi ember értelmébe, de mi hívők legyőzzük magunkat és Péterrel mondjuk: „Kihez menjünk Urunk!? Nálad vannak az örökélet igéi."2) Isten vagy és istenit mondasz és nekem csak egy szavam lehet: hallgatok Uram — és maradunk tovább Krisztus társaságában. Az értelem nem tud nyugodni. Keres és kutat. Egyedül azonban nem sokra halad, sőt tévútra vetődhet. Vájjon nincsenek-e útmutatók az isteni titkok berkeiben? Vájjon labirintusba jutunk-e, melyben el kell vesznem a nagy világosság ellenére is? Az isteni kinyilatkoztatás napja világít, de a napba nézni veszedelmes, megvakít. A vakító napfény azonban mennyire elbájol bennünket, ahogy a gyémánt kristály visszatükrözi. Ilyen gyémánt kristályok a szentatyák, kik az isteni kinyilatkoztatás fényét magukba szívták és elméletben és gyakorlatban kisugározták és ma is sugározzák. Kelet mint a drágakövek hazája ismeretes. Félre ne értsen azonban senki. Nem akarom én megkicsinyíteni Nyugatot, amely felé vonul a nap és árad Kelet fénye; Nyugatot, ahol lerakódik, elraktározódik a Világosság, hogy újra meg újra felragyogjon; hanem, mert Kelet volt mindig a nagy vallási eszmeáramlatoknak ütközőpontja, még a kereszténység életében is, ezért figyelmünk a keleti kereszténység elitje, a

2

120'

Ján. 6. 60. ) .Ján. 6. 67—70.

görög szentatyák felé fordul. Meg akarjuk látni, hogy sugárzik vissza eszmevilágukban az Eucharisztia rubinvörös fénye. Ha teljesen kimerítően akarnám tárgyalni a keleti szentatyák tanát az Eucharisztiáról, akkor vaskos kötetekben kellene lefektetnem hosszú évek fárasztó munkáját. Itt tehát csak rövid átfogó tekintetet akarok nyújtani. Az Eucharisztiát sem vizsgálom itt minden oldalról, hanem csak azt, ami a legfontosabb az Eucharisztiában: Krisztus testének és vérének valóságos jelenlétét. Természetesen itt már teljesen bebizonyítottnak tekintjük ezt a hittitkot a Szentírásból.3) Jézus a kenyérszaporítás és a vizenjárás csodája után Kafarnaumban új, mennyei eledelről beszél; kenyérről és italról, mely az ő teste és az ő vére s ezt az új eledelt megígéri az embereknek, de meg is hagyja nekik, hogy élvezzék, mert máskülönben nem lesznek részesei a halhatatlanságnak. Az ú r Jézus, amit megígért, azt bizalmas búcsúvacsoráján meg is adta. 4 ) „Megvacsorázván vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte és tanítványainak nyújtotta és mondotta: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. És vévén a kelyhet hálát adott és nekik nyújtotta mondván: Igyatok ebből mindnyájan, ez ugyanis az én vérem, az Újszövetségé, mely sokért kiontatik a bűnök bocsánatára." Az apostolok megértették Mesterüket és hűségesen összejöttek a kenyértörésre 5 ) a hívekkel együtt és a hívek oly szoros egységbe forrtak össze, hogy a szent író azt mondja róluk, hogy egy szív és egy lélek voltak.fi) ó ! bárcsak mi is, ai világ összes katholikusai ilyen egy szív és egy lélek lennénk! Pedig mi is ugyanazt az egy kenyeret élvezzük. A népek nagy apostola hozzánk is szól:7) „az áldás kelyhe <— to potérion tés eulogias — nemde Krisztus vérében való részesedés és a kenyér, melyet megtörünk, nemde Krisztus testében való részesedés? Mivel egy a kenyér, sokan egy test vagyunk, mindnyájan, kik egy kenyérből részesülünk. De hiába, bármennyire is szentek voltak az első keresztények, elfajulások náluk is történtek. Szent Pál apostol keményen megfeddi a korinthusiakat, mert sokan közülök megfeledkeznek az Oltáriszentség nagy méltóságáról, ú j r a emlékezetükbe idézi az Oltáriszentség alapításának fönséges tényét, hogy kellően tudják értékelni a megáldott (átváltoztatott) oltárkenyeret és bort és megkülönböztessék a közönséges eledeltől.8) „Mert én az úrtól vettem, amit közöltem is veletek, hogy az ú r Jézus azon az éjtszakán, amelyen elárultatott, vevé a kenyeret és hálát adván megtöré és mondá: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a kelyhet is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az újszövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, 3

) *) y ) «) 7 ) s )

János ev. 6. fejezete. Máté ev. 26—28. Ap. Cs. 2. 42—47. U. ott: 4. 32w Kor. I. 10., 16., 17. I. Kor. XI. 23—32. 121'

az én emlékezetemre. Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az ú r halálát hirdetitek, míg el nem jő. Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret, vagy issza az ú r kelyhét, vétkezik az ú r teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember és úgy egyék ebből a kenyérből és igyék ebből a kehelyből; mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel nem különbözteti meg az ú r testét." Hosszú ez az idézet, de szemléltetni akartam, hogy a Szentírás milyen világosan tanítja az ű r Jézus valóságos jelenlétét. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha később azt vesszük észre, hogy a szentatyák, különösen az első századokban, nem olyan világosan beszéltek, hanem csak hivatkoznak a keresztények hitére. Akkor minden keresztény bizalmasa volt a Szentírásnak, mindennap olvasták az összejöveteleken és a presbyter élőszóval magyarázta. *

Krisztus átadta a hatalmat az Apostoloknak, az apostolok pedig Krisztus rendelése szerint másoknak, utódaiknak és ezeknek meghagyták, hogy ők is hasonlóképen tovább adják. így olvashatjuk Szent Pálnak Timótheushoz és Tituszhoz írt leveleiben és Római Szent Kelemen5) pápának a korinthusiakhoz írt levelében. Vegyük szemügyre legelőször is az apostolok közvetlen utódait. Általánosan a keresztény katholikus hagyomány legrégibb dokumentumának a tizenkét apostol tanítását, a „Didache"-t ismerik él. Körülbelül az első század 80—100-ig terjedő időszakából származik. Morális és liturgikus oktatásokat tartalmaz. Figyelemreméltó kijelentései vannak az Eucharisztiára vonatkozólag is.10) „Peri de tés Eueharistias, houtos Eucharistesate... Ami pedig az euharisztiát illeti, így járjatok el (szórói-szóra lenne: ami pedig a hálaadást illeti, így adjatok hálát). Először a kehely felett: Hálát adunk neked, Atyánk, a te gyermeked, Dávid szent szőlőtövéért, melyet megmutattál nekünk gyermeked, Jézus által; dicsőség neked örökké! A megtört kenyér felett pedig: Hálát adunk neked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet megmutattál nekünk a te gyermeked, Jézus által: dicsőség néked örökké! Miként ez a kenyér szét volt szórva a hegyeken és összegyűjtetvén eggyé lett, úgy gyűljön össze a te egyházad a föld határairól a te országodba; mivel tied a dicsőség és erő Jézus Krisztus által örökké! Senki pedig ne egyék, se ne igyék Eucharisztiátokból, hacsak meg nincs keresztelve az ú r nevében; erről mondta ugyanis az ú r : Ne vessétek oda ebeknek a szentet." 11 ) — Az ú r Jézus vérének valóságos jelenlétére vonatkoznak a következő szavak: „a te gyermeked Dávid szőlőtövéért." Ezt másra nem érthetjük, mint az Eucharisztiánál használt borra: amelyet a mennyei Atya gyermeke, Dávid mint szőlőtő adott. Tehát nem közönséges bor, hanem Jézus Krisztus vére. Ezt' adta ő az utolsó vacsorán: Igyatok ebből, ez az én vérem. Funk idevonatkozőlag 9 ) Sz. Kelemen (92—101.) mint Szent Péter harmadik titóda ült a pápai széken. Az apostolok tanítványa. 10 ) Didache: C. IX. n. L " ) Máté VII. 6.

122'

a következőket jegyzi meg: 12 ) „Megfigyelve a szövegek összefüggését, ezeket a szavakat az eucharisztikus borra, azaz Krisztus vérére kell értelmeznünk. Hasonló kifejezést használnak később Alexandriai Kelemen és Origenes is. Krisztus vérét Dávid szőlőtöve vérének nevezik."13) Valószinüleg már itt vonatkozást találunk a „disciplina arcani"-ra, a titokzatosság fegyelmére. Az apostoli idők következő nagyon értékes tanítója Antióchiai Szent Ignác vértanú, aki második utóda volt Szent Péternek az antióchiai püspöki székben (Sz. Péter, Evodius és Ignác) 107-ben halt vértanú-halált a római amfiteátrumban, útközben Róma felé több levelet írt a szomszédos egyházakhoz. A szmirnai egyházhoz írt levelében világosan tanúskodik Krisztus testének valóságos jelenlétéről az eucharisztiában. Igaz, nem az eucharisztiáról akar írni, hanem korának az eretnekeit szándékozik megcáfolni, akik Krisztus Urunknak csak látszólagos és nem valóságos testet tulajdonítottak és éppen ezért ők nem ismerhették el a katholikus egyház tanítását az Eucharisztiáról14) „Az eucharisztiától és az imádkozástól (a közös imádkozástól, amelynek keretében az Oltáriszentséget készítette a presbiter) tartózkodnak, mivel nem ismerik el az eucharisztiát, mint Jézus Krisztus Megváltónknak a testét, mely bűneinkért szenvedett, melyet az Atya jóságából feltámasztott. Akik tehát ellentmondanak az Isten ajándékának, vitatkozva meghalnak. Pedig jobb lenne nekik szeretetlakomát ülni, hogy feltámadjanak!" Az eredeti szövegben „agapan" van, ami szórói-szóra annyit jelent, mint „szeretni" , de több nagynevű patrologus, így Funk15) szerint is, Szent Ignác tollában ez nem mást jelent, mint „agapan pojejn". A szeretetlakoma pedig a keresztény ókorban megfelel a mi szentmisénknek. Szent Ignác félreérthetetlenül vallja meg az egyház hitét. Ha más helyütt 16 ) a hitet és a szeretetet nevezi is Krisztus testének és vérének, de mindjárt az első olvasásra észrevesszük, hogy képletesen beszél, sőt még itt is feltételezi a valódi jelenlétet és (ennek mintegy az eredményét írja le. A fenntebb említett helyen azonban nincs helye a képletes beszédnek, mert hiszen az eretneket akarja megcáfolni, ezt pedig csak akkor éri el, ha nyiltan, világosan beszél. Ezt maguk a protestánsok is kénytelenek elismerni látszólagos tagadásuk ellenére is.1T) A második század közepe tájáról, tehát már az apologéták idejéből, amikor megkezdődik a keresztény vallás tudományos feldolgozása, a keresztény vallás és a görög bölcselet összeegyeztetése, tanúskodik Szent Jusztin vértanú és apologéta. (f 165.) Hitvédelmi iratában nagy vonásokban vázolja a keresztények isteni szolgálatát. Meg kellett emlékeznie az eucharisztiáról is, hiszen a ke12

) Furik: Opera Patrum Apost. ed. nova, 1887. p. CLX. nota. ) Alex Kelemen: Quis div. saly. c. 29. — Origenes: Horn, in lud. V. 2.— Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hb. Eucharistie nach den schritt'Quellen der vornizäischen Zeit. " ) Ep. ad Smyrn. C. IX. 13 ) Funk: in ap. cit. 16 ) Ep. ad Trull. c. VIII. , " ) Ebrard: Abendmahl 1. p. 256. 13

123'

resztényeket akarja megvédeni a rettenetes vádakkal szemben, melyekkel őket a zsidók és pogányok illették. E vádak szerint a keresztények összejöveteleiken eleven csecsemő húsát eszik.18) Ezt másra nem lehet érteni, mint az eucharisztiára, melyről nagyon rosszul értesültek vagy pedig szándékosan elferdítettek. Miután elmondta röviden a szertartást, így folytatja: 10 ) „Ezt az eledelt mi eucharisztiának nevezzük, melyben senki más nem részesülhet, csak az, aki igaznak hiszi, amit tanítunk és a keresztvízzel leöntetett a bűnök bocsánatára és az újjászületésre és úgy kell élnie, ahogy Krisztus meghagyta. Ugyanis nem mint közönséges kenyeret és közönséges bort vesszük magunkhoz, hanem miként az Isten szavára testté lett Megváltónknak, Jézus Krisztusnak mind teste, mind vére volt a mi üdvösségünkre; így vettük a tanítást, hogy annak a megtestesült Jézusnak a teste és vére „azaz eledel, amely fölött az ő szavait magában foglaló ima által megtörtént a hálaadás, az az eledel, amelyből átváltozás által testünk és vérünk táplálkozik, (ten di' euches logon ton par' autón eucharisteisan trophen = az ő iszavait, ¡magában foglaló ima által eucharisztiává változtatott eledel így kell értelmeznünk az akkori idők szólásmódja szerint, mint ahogy már megjegyeztük Szent Ignácnál). Az apostolok ugyanis magyarázataikban, melyeket evangéliumoknak hívnak, közölték velünk, hogy így rendelte ezt Jézus: miután vette a kenyeret és hálát adott, mondta: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre; ez az én testem; és hasonlóképen vette a kelyhet, hálát adott és mondta: Ez az én vérem." Szent Jusztin szavait nem lehet és nem szabad képletesen értelmezni. Ha Szent Jusztin csak Krisztus testének és vérének jelképéről beszélne, akkor nem követne el oly bensőséges előkészületet az eucharisztia vételéhez: hitet, keresztséget és életet Krisztus parancsai szerint. Továbbá világos szavakkal mondja: nem közönséges kenyér és nem közönséges bor, hanem Krisztus teste és vére. Hogyan állíthatott ilyesmit a császár előtt, amikor védeni akarta a kereszténységet a pogányok vádjaival szemben: az emberevés vádjával szemben. Nagyszerűen jegyzi meg Szent Bellarmin :20) „Megoldhatatlan marad a következő dilemma: Jusztin vagy valóban mondhatta, hogy Krisztus testét a keresztények csak jelképileg veszik magukhoz, vagy nem mondhatta. Ha mondhatta, akor a keresztény ügynek nagyon rossz ügyvédje volt, mert a leggyűlöletesebb színben tüntette föl a hitet és növelte a gyalázatos vádak gyanúját, amikor egyetlen szóval a hitet is valószínűnek mutathatta volna be és a gyalázatos vádat is szétoszlathatta volna. Ha pedig nem mondhatta, minden bizonnyal csak azért nem mondhatta, mert valóságban és nemcsak jelképileg vesszük Krisztus testét magunkhoz." Mennyire a valóságos jelenlétet szándékozott feltüntetni, bizonyítja az is, hogy a megtestesülés hittitkával akarja megvilágítani és megerősíteni. Tehát, ha elfogadjuk, hogy az Isten fia valóságos testet 18

) Minucius Felix: Oct. e. 9. ) Just: Apol. I. n. 66. 20 ) Bellarmin: Controv. de SS. euch. 2, 4. 19

124'

vett magára, akkor nem hihetetlen, hogy ez az Isten Fia az ő testét nyújtsa nekünk eledelül: a kenyér színe alatt. Hogyan? mi módon? erre is megadja a feleletet: a Krisztus szavait magába foglaló imádság által eucharisztiává tétetik, változik és hogy ez lényeges változás, erre rámutatni látszik azzal, amikor azt mondja, hogy a táplálék is átváltozás által lesz a mi testünkké és vérünkké. A következő őskeresztény tanú Szent Irén lioni püspök. Talán kérdezhetné valaki, hogy számíthatom én őt a keletiek közé. Egész egyszerűen azért, mert ő keletről származott nyugatra és keleten szívta magába az apostoli kereszténységet Szent Polikárp szmirnai püspök, az apostolok tanítványa lábainál.21) Szent Irén a keresztények hittételeit az Oltáriszentségről mint általánosan ismertet tételezi föl a keresztények között és épen ezért korának eretnekeit ezzel cáfolja meg. Az apostoli kereszténységnek a második században legnagyobb benső ellenségei a gnosztikusok voltak, akik egyre azt hajtogatták, hogy ők vannak az igazi tudomány a „gnosis" birtokában, a keresztény katholikusok hitével a „pistis"-szel szemben. Ez az ismert jelszavuk minden kor minden eretnekeinek. A gnoszticizmus természetesen nem volt más, mint a különféle keleti vallás rendszerek s elsősorban a philanismus, a perzsa dualizmus és a kereszténység rendszertelen keveréke és épen ezért nagyon sok változata volt. Körülbelül állíthatjuk, hogy a gnoszticizmus volt az őskereszténységgel szemben a protestantizmus. A markionisták tanaiban Luthernek sok állítását megtalálhatjuk, legalább is sok hasonlóságot vehetünk észre.)22) Szent Irén az igazi kereszténység eucharisztia tanával a gnosztikusoknak különösen három fő tanítását utasítja vissza: 1. A gnosztikusok azt állították, hogy az anyagi világnak és az ószövetségnek nem Isten a teremtője, hanem valami demiurgosz. Ellenveti Szent Irén: 23 ) „Ha ez így lenne, akkor a kenyérből és borból készítiett eucharisztiát nem lehetne az Istennek felajánlani, mert hiszen nem az ő teremtményei." Miután tanítványainak azt tanácsolta, hogy a teremtményekből a zsengét Istennek felajánlják, nem mintha szüksége volna rá, hanem hogy ők ne maradjanak terméketlenek és hálátlanok, vette azt, ami a teremtményből kenyér és hálát adott mondván: Ez az én testem. És hasonlóképen a kelyhet, mely olyan teremtmény, mint mi, vérének vallotta és az újszövetség új áldozatának tanította. Ezt vévén az Egyház az apostoloktól az egész világon Istennek ajánlja, annak, aki nekünk táplálékot nyújt, ajándékainak a zsengéjét az újszövetségben,, melyről a tizenkét próféta közül Malakiás előre jövendölt."24) — Épen ezért az Egyház áldozata teljesen kiváló és tiszta, hiszen maga az Ige a bemutatott áldozat." —„És az Egyház ezt az áldozatot tisztán ajánlja fel az Alkotónak, felajánlván neki „hálaadással" az ő teremtményeiből. 21

) ) 23 ) 24 )

21

Irenaeus: Ex epist. ad Florimune. Fragm. 2. Marx—Bilkei: A katholikus Egyház története 20'. §. 3. b. 77. old. Adv. haereses, 1. 4. c. 17. n. 5. Mai. 1. 10* 14. 125'

A zsidók nem25ajánlanak fel . . . mert nem fogadták el az Igét, aki a felajánlandó." ) 2. A gnosztikusok másik nagy tévedése az volt, hogy szerintük nem az Isten Igéje testesült meg, hanem csak egy magasabbrendü szellemi lény, egy „aeón", akit Krisztusnak hívnak. Ez szállt le Jézusba. Szent Irén erre a következőket mondja: 26 ) „Hogyan tudják megállapítani, hogy az a kenyér, amely felett hálát adtak (arton eucharistenta = eucharisztizálódott, — eucharisztiává változtatott kenyér) Urunknak a teste és a kehely, az ő vére, ha őt nem ismerik el a világ alkotója Fiának, azaz az ő Igéjének, aki által a fa gyümölcsöt hoz, a hegyek leereszkednek, a föld először füvet ad, majd kalászt, azután a kalászban teljes búzát?" 3. A gnosztikusok továbbá tagadták a test feltámadását és pedig azért, mert szeritük az anyagi világot nem a jó Isten teremtette, hanem a nagy Rossz és épen ezért a világ is rossz. Szent Irén erre így válaszol:27) „De hogyan mondják ismét, hogy a test rothadásba megy és életben nem lesz része, amely pedig Krisztus testét és vérét élvezi? Tehát vagy véleményüket változtassák meg, vagy tartózkodjanak annak a felajánlásától, melyet fenntebb említettünk. A mi véleményünk egybehangzó az eucharisztiával és az eucharisztia viszont megerősíti a mi véleményünket. Felajánljuk neki ugyanis azt, ami az övé, a test és lélek közösségét és egységét, egybehangzóan hirdetvén és vallván a lélek és test feltámadását. Mintahogy a földből való kenyér vévén az Isten lehívását „epiklézin", már nem közönséges kenyér, hanem eucharisztia, mely két részből áll, földiből és mennyeiből, (mivel még nem voltak kicsiszolva a fogalmak, a műkifejezések hiányoztak, joggal érthetjük: a földi elem: a kenyér és bor járulékai, esetleges részei; a mennyei pedig: Krisztus testének és vérének az állaga „substantia") így a mi testünk sem romlandó, mert magába foglalja a föltámadás reményét." Egy más helyen még világosabban beszél:28) Teljesen esztelenek, "kik az Isten általános rendelését megvetik és a test üdvözülését tagadják és újjászületését elvetik, azt mondván, hogy nem képes magába fogadni a halhatatlanságot. Pedig ha ez nem üdvözül, az ú r sem váltott meg vérével; az eucharisztia sem az ő vérében való részesülés, sem a kenyér, amelyet megtörünk, nem részesülés az ő testében. Vér ugyanis nincs csak az erekből és a testből és aj többiből, amelyek az ember állagát alkotják, amivé lett valóban az Isten Igéje. Vérével váltott meg minket, miként az apostol mondja: 29 ) Akiben van a mi megváltásunk az ő vére által a bűnök bocsánatára. A szentatya még egy érdekes esetet hoz föl, mely ugyan szentségtörés volt, de érdekesen világítja meg Jézus teste és vére valóságos 25

) ) 27 ) 28 ) 29 ) 26

226

Adv. haeres. 1. 4. e. 18. n. 4. Ugyanott. Ugyanott, n. 5. Adv. H. 1. 5. e. 2. n. 2. Kol. 1., 14.

jelenlétének a hitét az Oltáriszentségben. Márk szemfényvesztő az átlényegülés alatt ügyesen vörös festéket kevert a borba, hogy a vérré változást szemléltetővé tegye. Hátra van még az ősegyház két hírneves egyház-írója Alexandriai Kelemen és Origenes. Igaz, őket sok mindennel megvádolják, ami a valódi keresztény vallási tudományt illeti s néha, úgy látszik, hogy jogosan. Mi azonban késői utódok nem alkothatunk rólik határozott véleményt, mert irataik hozzánk csak töredékekben jutottak el és a későbbi nagy egyházatyák nem találtak náluk eretnekséget és nehéz is lenne rájuk fogni ellentmondásokat, különösen ,a lángeszű Origenesre. Mindenesetre mint a hit tanúit elfogadhatjuk, amikor valamely hittételről azt állítják, hogy ezt így vettük az apostoloktól, hogy ezt így hiszi az egész keresztény Egyház. Ilyen és hasonló kijelentésekkel csak a tényt szögezik le. Ahogy aztán meg akarják magyarázni, a szakkifejezések hiánya miatt, meg aztán az alexandriai keresztény tudományos iskola hagyományos iránya miatt jóhiszemüleg állíthattak olyanokat, amik bizony a mi teológiailag kiművelt füleinknek rosszul hangzanak. Az alexandriai iskola a Szentírást különösen az ószövetséget. nem szószerint, hanem allegórikusan, képletesen magyarázta és ezt a magyarázatot nem egyszer szinte a nevetségességig túlhajtották. Azonban nem lehet Iájuk fogni, hogy ők a szószerinti magyarázatot teljesen elvetették volna. Ezt kell szem előtt tartanunk akkor is, amikor azt vizsgáljuk, hogy mit tanítottak ők az eucharisztiáról. Alexandriai Kelemen néha az Ige vagy Krisztus vérét a lélek italának nevezi, de mindamellett nem érthetjük allegórikusan, a szöveg összefüggése szószerinti értelmezést követel.30) A teremtés könyvének 9, 11. versét magyarázva: „és az állatfiókot a szőlőtőhöz kötötte. — megjegyzi: „Ezt az egyszerű és gyermek népet az Igéhez kötötte, akit allegórikusan szőlőtőnek .nevez. A szőlőtő bort terem, mint az Ige vért. Mindkettő italul szolgál az ember egészségére: a bor a testnek, a vér a léleknek." Hogyan lesz Krisztus vére a lélek itala, hacsak valósággal nincs jelen, az Oltáriszentségben? Egy más helyen még világosabban fejezi ki Krisztus valóságos jelenlétét.31) 1. Az Igéről állítja, hogy eledele lett a jóembereknek és felkiált : ó titokzatos csoda! ennek a felkiáltásnak nem lenne semmi alapja, ha csak a hiten keresztül lenne táplálékunk az Ige. 2. Továbbá az Egyház, melyet Kelemen különös bensőséges szeretettel becéz, gyermekeit, mint Anya, a gyermek Igével táplálja. Sőt maga az Ige mondja: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet; és ebben a táplálékban csodálatos titkot szemlél. De ha nem valóságos jelenlétről lenne szó, akkor csodálatos titok nem lenne. Egy alkalommal magát az Igét szólaltatja meg: 32 ) „Én a te táplálód, ki önmagamat kenyérként adom; ki önmagamat öntöm ki mindennap a halhatatlanság italaként." Ezek a szavak oly világosan feje30

) Paedag. 1. 1. c. 5. ) Ugyanott c. 6. 32 ) Quis dives salvetur? e. 23.

31

127'

zik ki a valóságos jelenlétet, hogy más értelemben kicsavarni nem lehet. Krisztust beállítja, mint a hívek táplálóját, ki önmagát adja ételül és italul és e táplálkozásnak a gyümölcseként a halhatatlanságot jelöli meg. Sok helyen tényleg képletesen beszél Krisztus testéről és véréről, de mindjárt észrevesszük, hogy ezek az allegóriák vagy a valóságos jelenléten épülnek fel vagy feltételezik azt vagy legalább is nem zárják ki. Orígenes még jobban gyönyörködik az allegóriákban, mint Kelemen, de mindamellett kétségtelenül tanúskodik az ősegyház hitéről. 1. Az eucharisztiát Krisztus testének és vérének nevezi:33) „Ha felmégy vele a pászka megünneplésére, az újszövetség kelyhét adja neked, az áldás kenyerét is neked adja, testét és vérét osztogatja." 34 ) — „Akkor csak rejtély szerűen volt a manna étel, most Isten Igéjének a teste valóságos étel, mint ő maga mondja: az én testlem valóban étel." A legnagyobb tiszteletet követeli az Oltáriszentség iránt és vételéhez bensőséges előkészületet, a test és lélek tisztaságát. 35 ) Majd hivatkozik Szent Pál apostol szavaira. (I Kor. 11.) Mindez érthetetlen lenne, ha nem ismerte volna el Krisztus testének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Alexandriai Kelemen és Orígenes szerint is az eucharisztia a „disciplina arcani"-hoz, a titkosság fegyelméhez tartozik, tehát olyan tan, melyet a be nem avatottaknak nem szabad megtudniok. Ha tehát Kelemen és Orígenes csak allegorikusán értenék, akkor a „disciplina arcani"-nak nem lenne semmi értelme. Az olyan iratokban, melyeket a hitjelöltek vagy még a pogányok is olvashattak, nem tárgyalhatták nyíltan az eucharisztiát. Orígenes a „disciplina arcani"-t egyenest fel is tételezi: 36 ) „De te, aki Krisztus Urunkhoz csatlakoztál, a valódi Főpaphoz, aki vére által neked az Isten kegyelmét visszaszerezte és téged az Atyával kiengesztelt, ne csüggj még mindig az állat-áldozatok vérén, hanem ismerd meg az Ige vérét és hallgasd őt, amikor mondja: ez az én vérem, mely értetek a bűnök bocsánatára odaadatott. Az; pedig, aki a titkokba be van avatva, ismeri az Isten Igéjének a testét és vérét. Ne időzzünk hosszabban annál, amit a beavatottak úgy is tudnak, a be nem avatottaknak pedig még nem lehet magyarázni." Hátra van még Origenesnek nagy tantványa, Alexandriai Dénes. Második Sixtus pápához írt levelének fennmaradt egy töredéke, melyben említést tesz az Oltáriszentségről is. Tulajdonképen a kereszténységről tárgyal és csak ezzel kapcsolatban említi az Oltáriszentséget. Szentek szentjének nevezi az Oltáriszentséget, az eucharisztikus összejövetelt szent asztalnak, amelyhez a híveknek csak tiszta lélekkel és testtel szabad járulniok, továbbá Krisztus eucharisztikus testét Krisztus valóságos testével teszi egyenlővé. Az eretnekek kereszteltek meg egy embert, (Dénes testvérének nevezi,) aki midőn látta és hallotta 33

) ) 35 ) 36 ) 34

128'

Hom. 19. in Lev. 18,. 13. Hom. 7. in Num. n. 2. Hom. 13. in. Exed. n. 3. Hom in Lev. IX. n. 10.

a keresztények keresztségét, sírva kérte Dénest, hogy keresztelje újra. Dénes azonban nem akarta, mert már hosszabb idő óta mint a katholikus Egyház tagja élt és járult a szentségekhez: „amit én nem mertem megtenni, mert a hosszú közös egyházi életet elégségesnek tartottam arra (t. i., hogy pótolja az eretnek-keresztség hiányait). Mert! azt, aki a hálaadást (eucharisztia = misét) hallotta és a többivel együtt felelt rá: Amen, — aki a szent asztalhoz járult; és kezét a szent eledel átvételére kinyújtotta és vette is és sokáig részese volt a mi urunk Jézus Krisztus mind a testének, mind vérének, nem mertem teljesen újra keresztelni."37) Ez az ember azonban nem nyugodott meg és Dénes kérdi a pápától, hogy mit tegyen. Bazilideshez írt levelében pedig a következőket mondja: 38 ) „Nem gondolom, hogy azok a nők ilyen állapotban és érzülettel, hacsak jámborok és hívők, a szent asztalhoz járulni merészelnének vagy az ú r testét és vérét érinteni." Teljesen világos szavak, magyarázkodással még csak elhomályosítaná az ember. Vizsgálódásunk fonalán eljutottunk a negyedik századig. A keresztény katholikus Egyháznak ez a három százada nagyon fontos. Míg ugyanis a katholikus dogmák későbbi századokbeli ellenségei megengedik, hogy már teljesen katholikus értelemben gondolkodnak az egyházatyák, a három első században azt állítják, hogy nem. Csak anynyit engednek meg, hogy az első egyházatyák és egyházi írók hyperbolikus és képlétes beszédeikkel félrevezették a későbbi századok íróit. Ha ez így Jenne, akkor jogosan kérdezhetjük, hogyan lehetségesek a fentebbi kijelentések, melyeket másról nem lehet érteni, mint csak a valóságos jelenlétiről. Ha föltételeizzük az első háriom század szent atyáinak katholikus gondolkozását az eucharisztiáról, akkor semmi nehézséget nem találunk szavaiknak az értelmezésében; ha pedig nem, akkor megoldhatatlan rejtély maradnak mindörökre. Mi katholikusok helyesen alkalmazzuk a hermeneutika vezető elvét:39) ami homályos, érthetetlen, igyekezzünk megmagyarázni azzal, ami világos és érthető. Ellenfeleink pedig éppen fordítva csinálják: ami világos, el akarják magyarázni azzal, ami úgyis homályos és a homályban elpusztulnak, mintahogy Ant. Szent Ignác a dokétákról mondta: „altercantes moriuntur. Jobb lenne pedig nekik, ha ők is végeznének misét, hogy feltámadnának." Röviden összefoglalhatjuk a három első század görög szent atyáinak a tanítását: az Oltáriszentségben Krisztusnak az a teste van, mely értünk szenvedett; a kenyér és a bor az átlényegítő szavak által lesznek Krisztus testévé és vérévé; Krisztus testét kézzel lehet érinteni; méltatlan vétel által erőszakot követünk el Krisztus testén és vérén; az Oltáriszentség csodálatos titok. Mindezt csakis a katholikus Egyház oltáriszentség'tanában találjuk meg, melyet még jobban meg fognak világítani a következő korabeli egyházatyák, akik már nemcsak mel37

) Fragm. ex. ad Sixtum II. Müller: De s 4 Euch,, p, 92. et 93. ) Fragm. ex epist ad Bazilid. Müller: De ss. Euch. p. 92. et 93w 39 ) Praetor,t. dogm. Tom. VI. pror LXIII. — €fr. iSuarez: De Euch, di^pi 46. sect. 4. n. 1. 38

129'

lesleg tesznek majd említést az Oltáriszentségről, hanem vizsgálódásuk céljául is kitűzik. Irodalom: S. R. Bellái-min: De Euch. 1. 2. — Tournely: De Euch. qu. 2. art 4. — Döllinger: Die Eucharistie in den drei ersten Jahrhunderten. Mainz, 1826. — Schwane: Dogmengeschichte der vornizänischen zeit. Münster, 1862. — Franzeli,n 5. J.: De Euch. th. 8—10. — Hurter S. J. : Theol. Dogrn. Comp. t. III, ed 12. Chr. Pesch S. J.: Prael. dogm. t. IV. — th. 63. — Jos. Müller S. J.; De SS, Euch, th. 3. — Funk: Opera Patrum Apost. — Protestáns részről: Elrard: Abendmahl. — Protestantische Realencyklopcdie: Abendmahl v. Loofs. — Schizmatikus részről: Dénes metropolita, a lengyelországi autók ephal egyház feje a „Nasa Kult ura" c. ukrán folyóirat 1935. és 36. évfolyamában.

EUCHARISZTIA*KULTUSZ S A REFORM UTÁNI BAZILITÁK LENGYELORSZÁGBAN Irta: P. MAKÁRIJ KAßOVEC OSBM.i)

A katholikus Egyházban van egy tényező, amely a legnagyobb mértékben juttatja a híveknek a lelkiélet életadó erejét — ez a tényező az Eucharisztia, mely a híveket erősíti, a veszélyekben védi és fölvilágosítja az ő isteni, mennyei ragyogásával az élet nehéz küzdelmeiben. Határozott tény, hogy ahol s amely országban el van terjedve az oltár Királyának kultusza, ott a lelkiélet fölvirágzik. S ellenkezőleg, ahol a Szentségház fejedelmének tisztelete senyved, vagy teljesen el van hanyagolva, ott mindenféle rossz, a hittel ellenkező áramlatot könnyen elfogadnak; igy: lehetnek esetek tömeges aposztáziára, a hit elhagyására, erkölcsi züllésre, jól elterjedhetnek különféle szekták. Még a legrégibbek is, mint pl. a lengyeleknél a nemzeti, vagy a mariavita egyház, a Lemkók földjén a schizma, vagy egyes vidékeken az evangélikusok, kálvinisták szektája az Ukrán-oroszok között s más hasonlók. E hitehagyások oka, melyek az utóbbi időben már ritkábbak, általában az Eucharisztia iránt tanúsított tisztelet elhanyagolása. Ellenkezőleg, ahol a legméltóságosabb Oltáriszentség iránti tisztelet el volt terjedve, ott nem voltak esetek schizmára, vagy inás szektákra való áttérésre. Biztos dolog, hogy; a sz. Unió Galíciában a világháború (1914— 1918) és különösen az orosz hadsereg inváziójának idejében azért maradt meg, mert az Oltáriszentségben trónoló Krisztusnak a kultusza virágzott. Oroszország mindig a legnagyobb ellenszenvvel viseltetett az Unió iránt s egy vallást nem' üldözött oly vakon s elkeseredetten, mint a mi Uniónkat. A háború idejében több millióból álló hadsereget küldött Galíciába, melyet több, mint 200 schizmatikus pap s Eulogius püspök követett. Ennek ellenére a négy évig tartó háború ideje alatt kevesen estek el az Uniótól s az osztrák-magyar hadsereg visz3 ) P. Karovec a lengyelországi ukrán, a gör. kath. egyház egyik kimagasló írói alakja. Általánosan ismert unionisztikus irányú munkássága.' A világháború alatt az osztrák-magyar hadseregben, mint tábori-lelkész működött s mint ilyen került Oroszországba, ahol a bolseviki' uralom alatt egész 1929-ig tartózkodott. E cikkét a Keleti Egyház számára írta. — Fordítói!

130'

ssatérésekor ezek is visszatértek a sz. Unió kebelébe. Uniótól való elesés csak azokon a parochiákon volt, ahol az Oltáriszentségben lakozó Isten tisztelete el volt hanyagolva. Ahol e tisztelet meg volt, ott nem történt aposztázia. Nem volt eset a schizmára való kitérésre a stanislaui egyházmegyében, mert már 30 év óta el van terjedve az eucharisztikus Király kultusza. Más egyházmegyékben kerültek aposztaták, különösen azokon a helyeken, ahol nem voltak bazilita monostorok, mert ahol a mi monostoraink voltak, mint: Lemberg, Zolkiew, Krechow, Krystynopol, Buczacz, Drohobicz, Dobromil, Ulaszkowce s más helyeken senki sem lett szakadár. S azokon a helyeken szekták sincsenek. A Lemkó föld (Galicia nyugati részén) nagy része szakadár lett, mert a környéken egyetlen bazilita monostor sincs. Fölmerülhet itt oly ellenvetés, hogy a schizmatikus (pravoszláv) egyházban megvan az Eucharisztia tisztelete s úgy tanítják Jézus Krisztus reális jelenlétét a legméltóságosabb Oltáriszentségben, mint mi, katolikusok, mint ahogy azt a görögök kijelentették a firenzei egyetemes zsinaton 1 ), hogy a kenyér s a bor állaga átváltozik Krisztus testévé és vérévé s ez Jézus Krisztus szavainak alapján történik, sőt minden egyes részecskében az átlényegülés után Krisztus egészen jelen van 2 ). De a schizmatikusoknál a legméltóságosabb Oltáriszentségnek maga a lényeges része kétséges, mert egyesek azt tanítják, hogy a kenyér és bor átváltozása Krisztus testévé és vérévé, Krisztus e szavai által történik: „Ez az én testem, ez az én vérem"! — tehát úgy, mint a katholikusok. Mások ellenben azt tanítják, hogy csak később, az epiklézis után. Tehát náluk Jézus Krisztus reális jelenlétéről a kenyér és bor színe alatt kételkedni lehet. így nincs meg náluk az Oltáriszentségben rejtőző Isten igazi kultusza s ami abból következik, az eucharisztikus élet. S tulaj donképen ebben van a főkülönbség közöttünk s a schizmatikusok között, hogy mi a katolikus Egyház tanítása szerint hiszünk az Eucharisztiában s e tant belevisszük a gyakorlati életbe, mint ahogy régebben meg volt ez Ukrajnában az unió idejében, — a pravoszlávoknak ellenben sem egységes alaptanításuk nincs az Eucharisztiáról, sem az oltár Királyának megfelelő kultusza sincs meg, ami a legméltóságosabb Oltáriszentség alaptanából származik. Az Eucharisztia középpontja a szentmiseáldozat, amelyben megismétlődik a keresztáldozat, ahol Jézus Krisztus az áldozó s az áldozat. A szentmisén résztvevő összes hívek a pappal együtt egy erkölcsi egységet alkotnak s fölajánlják a mennyei Atyának áldozatul az ő Fiát. Azért mikor a mi szentmisénkben a pap e szavakat mondja: „Tieidet a Tieidből, Neked ajánljuk föl mindnyájunkért és mindenekért...." — fölajánlja az összes hívekért azt, akik a hálájuk, szeretetük kifejezésére dicsérettel felelik: „Téged éneklünk, Téged áldunk, Ne1 ) „Fateri nos diximus per haec (ChriSti) verba transmutari s. panem et fieri corpus Christi (.Sessio 25)." 2 ) Alexius Malzew, Liturgicon, Berlin 1902, 159 oldal, .—t Alexius Malzew schizmatikus hittudós, B&'linben a volt orosz követségi templomban, paróchu^. — Hasonlóképen nyilatkozik Makarij érsek ife: „A moszkvai Makarij érsek sehiamatikus dogmatikai theologiája" című művében. II. ¡köt. 400i, 401. old. Szentpétervár, 1895.

181

ked hálát adunk Urunk és imádunk Téged Istenünk..." A latin (római) szert, szentmisén a pap szintén a hívek nevében mondja: „Hanc igitur oblationem offerimus Tibi.. ." Ez az Eueharisztia kultuszának első ténye, a másik pedig mikor a szentáldozásban a hívek Krisztus testét és vérét magukhoz veszik. Ezenkívül az oltár Királyának kultusza megnyilvánul még az Oltáriszentség ünnepén, pünkösd után való csütörtökön; nálunk ennek ünnepségei a következő vasárnapon vannak, amikor az nyilvánossá, általánossá is válik. Akkor a kenyérköntösében elrejtőző Krisztus Királyt a királyi baldachin alatt viszi a pap, a gyerekek közben virágokat szórnak a Király lábai elé. Akkor tényleg: Vexilla regis prodeunt — a Király zászlai lépnek fel. Úgyszintén más ünnepeken, mint a templom szentjének ünnepén, vagy búcsúkor kitétetik az eueharisztia nyilvános tiszteletre. Ezenkívül még végeznek nálunk szentségimádást, ami az Oltáriszentséggel való áldással végződik. Az utóbbi években népszerűek lettek nálunk a katholikus Egyházban az úgynevezett Eucharisztikus kongresszusok, Jézus Krisztus nyilvános tiszteletére. Ezenkívül egyes helyeken még a kenyér és bor színe alatt rejtőző Isten tiszteletére templomokat emelnek föl, Eucharisztikus egyesületek alakulnak, éjjeli szentségimádások vannak, családokat, iskolákat ajánlanak föl Jézus szentséges Szívének, Oltáregyesületek alakulnak. Szívgárdisták testületei létesülnek stb., mindez a legméltóságosabb Oltáriszentség kultuszához tartozik. Mikor a mi Rendünk újjáéledt, a mi földünkön is föllendült a szentségház Istenének kultusza. Városokban, falvakban, ahol monostoraink vannak, többen s többen kezdtek járni a szentmisére. Behoztuk a gyakori gyónást és áldozást. Az oltár Királya tiszteletének bevezetésére legjobb mód az imaapostolkodás, vagy Jézus Szíve társulat. Az imaapostolkodást, ami Jézus Szíve tiszteletének egyik főeszköze, törvényesen bevezettük az összes monostorainkban. A világiak közül több ezer tag iratkozott be ebbe s a hónap első péntekén s első vasárnapján monostoraink templomai kicsinyeknek bizonyulnak a tagok befogadására. Az ő prédikációik, Jézus Szíve tiszteletük, az istentisztelet ünnepies végzése, az Eueharisztia kihelyezései stb. megszervezték népünk legalsó rétegeit: a munkásokat, szolgákat s másokat, úgy, hogy a templom nem bírta befogadni a tömeget. Kénytelenek voltunk megnagyobbítani a templomot. Oly kiváló szónokok prédikációi, mint elhunyt P. Filyász (meghalt 1930.); P. Ortenszkij, ki kősőbb amerikai püspök lett (meghalt 1916., Filadelfiában) P. Tiszovszkij s mások, vontak magukhoz egész Lembergből olyan tömeget, hogy a templomok állandóan zsúfolva voltak. Ugyanez volt az eset Krystynopolban, ahol a reformot az 1888. évben hozták be. Midőn odajöttek, a mi reform utáni atyáink, a monostor a környék vallásos életének a központja lett. A hónap első péntekén a mi templomunkba kezdtek jönni a szomszédos parochiák Krystynopol, Nowy-Dwor, Parchacz, Klosow, Horodyszcze stb. hívei oly számosan, hogy már virradatkor az összes gyóntatószékek mellett nagy tömeg állott. Az első vasárnapra pedig már szombaton eljöttek néhány mértföldről, különböző városokból, mint: Sokai, Rawa132'

Ruska, Zolkiew, Rodetow stb... A nép között föllendült a vallásosság, gyakorlatba kezdtek jönni a gyakori gyónások, szentáldozások, növekedett az apostoli Szentszék iránti ragaszkodás. Itt buzgó működéssel kitűntek: P. Szilvec, P. Kiczila, P. Antonij Martinyuk (volt brazíliai hittérítő, meghalt 1917-ben, Krechowban), P. Marian Pouch az imaapostolság vezetője. Egy másik, jelenleg nagy monostort reformáltak Zolkiewben, 1891 november 26-án. Ebben nagy munkásságot fejtett ki az imaapostolságban P. Kiprián Kozlovszkij házfőnök, 1897-től P. Marian Pouch, P. Máté Hura, (meghalt 1929-ben), ki 1925-ik évben Edmonopolban, Kanadában működött. E monostor híres volt s most is az nyomdájáról, vallásos könyvek kiadása által, „Missionar" szerkesztésével, ami az imaapostolság lapja s a Jézus szentséges Szíve kultuszának terjesztője. Jézus Szíve tisztelete Zolkiewből elterjedt az egész környékre, úgy, hogy Zolkiewbe egészen távollevő helyekről is eljöttek az Ur Jézus e fönséges ünnepére. Erre az ünnepre az utóbbi években több mint tiz parochiából zarándokoltak processzióval. Az 1925-ik évben máihúsz processzió volt, 168 zászlóval, a nép száma pedig 20 ezer volt. Jézus Szive ünnepének napján a szentáldozáshoz mintegy 8000 hívő járult. Az itteni szokás szerint a piacon nyilvánosan beszédet tart a przemysli püspök s a hívek megújítják Jézus legszentebb Szivének tett fölajánlásukat. A hónap első pénteke előtti csütörtökön a nagytemplomban szentórát végeznek az Eucharisztia kitételével. A hónap első péntekén pedig ünnepi istentisztelet van. Úgyszintén a hónap első vasárnapján is, amikor e hatalmas templom nem tudja befogadni az összes hívőket. így folyik itt már több év óta. Hasonlóképen végzik a szentórát Krechowban is, ahol a hegyen, az erdőben nagyon szép keresztút készült. A hegy tetején kimagaslik a kereszt nagy feszülettel. Ennek s az alatta lefolyó á'jtatosságnak a látványa, mint egy szívet megható prédikáció, mely sírásra fakaszt s vezeklésre int minket. Ezek látása a legnagyobb bűnösök szívét is meghatja. Jézus legszentebb Szívének a tiszteletére hasonló ünnepek vannak más monostorainkban is, mint: Buczaczon, Drohobiczon, Dobromilon, Lawrowon, Przemyslben és több más helyen. Buczaczon az imaapostolság prédikálásával kiváltak P. Arkadij Murij (meghalt 1908-ban, Buczacz), P. Jozafát Malcsenszkij (meghalt 1894-ben, szintén Buczaczon). A hónap első péntekét az összes monostorainkban nagyon fényes keretek között ünnepeljük, a templom tele van emberekkel s nagyon sokan járulnak a szentségekhez. Szintén gyakori nálunk a szentóra végzés is. Házi kápolnáinkban első péntek este külön szentségimádást végzünk megfelelő imákkal s áldásokkal. Jézus szentséges Szívének ünnepe előtt egyik-másik monostorunk templomában szokásba jött az egész éjjeli adorálás, ami reggelig tart, vagy egész napos, ami estig elhúzódik. Rendesen nagyon sokan jönnek a legméltóságosabb Oltárigzentséget imádni. A hívek ilyenkor legőszintébb hódolatukat fejezik ki az üdvözítő iránt: igyekeznek kiengesztelni ő t a bűnösök vétkeiért, imádkoznak a pogányok megtéréséért, a hitükért üldözést szenvedőkért, az összes javakért, melyekre az Egyháznak s nemzetünk183

nek szüksége van. Az éjjeli adoráción résztvesz a fiatalság, sőt az egyetemi hallgatók, hallgatónők is. Pátereink az Eucharisztia kultuszát, mint itthon, ugyanúgy szokásba hozták Kanadában, az Egyesült Államokban, és Braziliában is és az oltár Urának e tisztelete a katolikus életnek mintegy tűzhelye, központja lett, mely föntartja a tengeren túl is nemzetünket a katholikus Egyházhoz való ragaszkodásban. Az utóbbi években nálunk szokásba jött a családok, intézetek, iskolák felajánlása Jézus Szentséges Szívének. A szerzetesek példáját követve, az Oltáriszentség tisztelete elterjedt a világi parochiákon is. A nép látva, mily szépen végzik ezeket a bazilitáknál s mivel a nagy távolságok miatt gyakran nem tudott részt venni azokon, kezdte kérni a saját parochusát, hogy ő is vezessen be olyan szentségimádásokat, gyónásokat, áldozásokat s így a katholikus élet, az Eucharisztiában való hit kezdett emelkedni a szomszédos világi parochiákban is. Nagy, szembetűnő különbség van a katholikus Egyház s a schizmatikus egyház között az élő hitet illetőleg. A mi katholikus templomainkban a mi vallásos népünk buzgón, összeszedettségben imádkozik, letérdel a szentmise ideje alatt, meghajtja fejét, míg a pap kiejti az átlényegülés szavait, ezzel imádja a kenyér és bor színe alatt rejtőző Jézust. Gyakran magához veszi öt a szentáldozásban, letérdel, ha pappal találkozik, mikor az a beteghez viszi az Oltáriszeatséget stb. Az oltár Királyának e kultusza a schizmatikusoknál csaknem teljesen ismeretlen. Sokan vannak a mi vallásos híveink közül, akik látva az Eucharisztia s a Jézus Szíve tisztelete mily szép a bazilitáknál, kérik a saját parochusaikat, hogy minket, bazilitákat hívjanak bevezetni, vagy megújítani a Jézus Szíve Szövetséget; de legtöbbször maguk a parochusok kérés nélkül teszik ezt. Egész határozottan lehet mondani, hogy a mi megreformált rendünk nagy részt vett abban, hogy az Oltáriszentség kultusza nálunk elterjedt, elsősorban a papok között, a papok s a klérikusok részére tartott lelkigyakorlatok által, a nép között pedig missziók, lelkigyakorlatok által s a Jézus Szíve Szövetség s az imaapostolság' megszervezésével. De mi, reform utáni baziliták az Eucharisztia s a Jézus szentséges Szíve tiszteletének elterjesztésére könyvek írásával is dolgoztunk. Hogy egy párat megmlítsek, többek között a következők írtak: P. Nesztör Veszeléj: Jézus Krisztus legédesebb Szíve tisztelete. Lemberg, 1897. — P. Meletij Loncséna: Az imaapostolság Jézus Krisztus Szívének egységében. Zolkiew, 1926. — P. Arzenij Lodenszkij: Szeressük Jézust. Zolkiew, 1927. VI. kiadás. —< P. Dionizij Tkacsuk: Az apostoli Szentszék határozata a gyakori s a mindennapi szentáldozásról. Zolkiew, 1910. — P. Makarij Karovec: Jézus legszentebb Szívének intronizációja. Zolkiew, 1934'. •— A szentmise a mi életünk. Zolkiew, 1935. — Krisztus diadala. Zolkiew, 1934. — P. Kfement Szárnickij: Elmélkedések az Eucharisztia látogatásakor. Zolkiew, 1926. IV. kiadás. — Szentóra az imaapostolság tagjai részére. Zolkiew, 1935. — P. Szofron Szokolovszkij: Jézus Szíve Szövetség, 134'

vagy az Oltáregyesület kézikönyve. Zolkiew, 1935. — P. Jakim Szenkivszkij: Jézus szövetségesei, vagy az Eucharisztia egyesülete. Zolkiew, 1935. — P. Innokentij Bagán: Az imaapostolság kézikönyve a vezetők részére. Zolkiew, 1936. íme, ez az a munka, amit mi, reform utáni baziliták eddig végeztünk s tovább folytatunk. Velünk tart szintén a világi papság is. Az Eucharisztikus Jézus dicsősége és tisztelete egyre jobban és jobban emelkedik a mi népünk között. E kultusznak köszönhetjük, hogy van reményünk, hogy ez a nép nem megy a Krisztus ellenségeinek romboló jelszavai után, mert az Ur Jézus zászlaja alatt állva biztos a kitartás és győzelem. Tisztelet és dicsőség az Eucharisztikus Jézusnak. Krisztus uralkodik, Krisztus kormányozza a világot. Az Ur országol, ékességbe öltözött! Fordította J V. Máté OSBM.

A GÖRÖGKATHOLIKUS EGYHÁZ ORSZÁGON ÉS A SZENT UNIÓ

MAGYAR*

Irta és a kalocsai szemináriumban 1937. márc. 9-én rendezett keleti napon felolvasta: Dr. KRAJNYÁK GÁBOR tb. kanonok budapesti gör. kath. plébános

Közel kilencszáz esztendeje annak, hogy az Anyaszentegyház testéről a nagy keleti schizma folytán a keleti egyháznak nagy része leszakadt. Az ennek nyomán támadt sajgó seb még máig sem gyógyult be, mert ha azóta vissza is tértek egyes részek az Anyaszentegyház kebelébe, maga a nagy Kelet még mindig távol van az Anyaszentegyháztól. Nem kétséges, hogy e sajgó seb meggyógyítására kezdettől fogva történtek kísérletek, őszinte igyekezetek, nagy uniós pápák, uniós zsinatok nem fukarkodtak a kérdésnek őszinte és szeretettől áthatott megoldásában, de a kilencszáz esztendő hosszú ideje sem volt elég ahhoz, hogy e sebet meggyógyítsa és behegessze. Ügy látszik, hogy amint a schizma sem tört ki máról-holnapra, a rothadás folyamata. évszázadokon keresztül tartott, míg azután az elszakadás szomorú tényében robbant ki, úgy az elszakadás megszüntetése is hosszú időt kíván. Mint az ószövetségi pogány népek azáltal lettek a Megváltó eljövetelére előkészítve, hogy lelki sötétségükben mélyebbre már nem süllyedhettek s így be kellett látniok, hogy az állapotokon csak a Megváltó segíthet, talán a keleti egyházat is a sok megpróbáltatás, szenvedés fogja megindítani és megtisztítani és lelkében a szent unió tüzét, mint a fejlődés, az élet, a világosság szövétnekét meggyújtani. A világot ma egy nagy közös ellenség fenyegeti végpusztulással. Ez a közös ellenség: a bolsevizmus, amely elsősorban a kereszténységet szeretné útjában megsemmisíteni. Ez a közös nagy veszedelem az egész keresztény világot arra figyelmezteti, mint a schizma kitörése előtti és utáni időkben a török hatalom előretörése, hogy: Világ kereszté135'

nyei egyesüljetek! Elsősorban a keletnek kell egyesülnie Rómával, mert végpusztúlás fenyegeti és mert ez az egyesülés a legidőszerűbb. A szent unióra kilencszáz év óta annyi reménye még soha nem volt az emberiségnek, mint ma. Az őszinte igazságkeresés hangjai mind gyakrabban kicsendülnek a görög keletiek részéről is és megszűntnek látszik a századokon keresztül tapasztalt azon érthetetlenség az igazságkereséssel szemben, mely eleve lehetetlenné tett minden uniós kísérletet. Talán igaza van annak a messze-keleti papnak, akivel hazájában az unióról beszélgettem és aki a később odajött két tárcával együtt az unió gondolatához, csak úgy szállította nekem a megfelelő és szertartási szövegekből, melyek közösek, merített! nagyszerű érveket, hogy azután az unió mellett teljes hitvallást tegyen, hogy a schizma tulajdonképen olyan „történeti hiba", amit egyik félnek sem volt szándékában elkövetni. Ha történeti hiba, akkor a lelkek kiengesztelődésére van csupán szükség, mert az őszinteség melegénél az igazságot mentesíteni a hamisságtól, nem nehéz feladat. Ehhez azonban sok őszinte munka, áldozatos szeretet és buzgó imádság szükséges. Dicsőségesen uralkodó XI. Pius, a nagy uniós pápa, isteni ihletségből fakadt intézkedései is erre intenek, erre buzdítanak. A keleti napok rendezésének is ez a célja. A kalocsai nagy szeminárium mai keleti napján nekem jutott az a megtisztelő szerep, hogy a „Görög Kath. Egyház Magyarországon és a szent unió" címen előadást tartsak. Előadásom címét csak az általánosítás érdekében választottam így, mert hiszen a cím olyan óriási anyagot ölel fel, hogy azt még a legrövidebb formában sem lehetne egy előadás keretén belül kifejteni. Azért, mint pars pro toto-t a görög egyház azon történetéből fogok egy kis egységes képet bemutatni, amely a legkevésbé ismert és legkevésbé hozzáférhető, a többit épen csak hogy érinteni fogom. Hangsúlyozni kívánom, hogy abban a korban, amelyet ismertetni fogok, a keleti, a görög, a görög katholikus kifejezések mind az anyaszentegyházzal egységben élő görög katholikus egyházra vonatkoznak, mert akkor Magyarországon a mai értelemben vett schizmáról még nem igen beszélhettünk. Hazánk mai területén a magyarok bejövetele előtt a keleti egyház intézménye egyáltalában nem volt ismeretlen. Ugyanis vannak híradásaink, melyek szerint Pannoniában hét görög szertartású püspökség létezett. A prágai és gnézeni érsekségek bréviáriumaiban olvasható az a mondat, hogy „Cyrill velehrádi érsekké szenteltetett s Pannóniában hét püspökség rendeltetett alája." Cyrill és Metód térítő tevékenységének eredményei hazánk területén is felismerhetők. A Tisza mindkét partján keresztény szláv törzsek tanyáztak és újabban arról is tud a történelem, hogy a gyepűvonalon felüli erdőségekben is laktak pásztorkodó törzsek, amelyek az északi keresztény országokkal összeköttetésben voltak és onnan kapták papjaikat. A gyepűvonalon innen pedig élénk kultúréletnek kellett lennie, amire nézve igen szép példát látunk a feldebrői, hevesmegyei altemplomban, mely művészi kivitelezéseivel magas kultúra tanuja. Ez a templom csak legújabban altemplom, eredetileg szép bizánci monolit oszlopokkal ellátott temp136'

lomkája lehetett a környéknek és csak a századok folyamán felgyülemlett por temette el és épült föléje a mai templom. A pogány magyarság keletről jött, útjában keleti kereszténységhez tartozó országokon keresztü.l és vonulási útjában, miként azt Béla király névtelen jegyzője is megerősítette, nagyszámú ruténség csatlakozott hozzá. „Multi dt Ruthenis Almo duci adhaerentes secum in Pannoniam venerunt, quorum posteritas usque in hodiernum diem per diversa loca in Hungaria habitat...." „Dux Zalta fixit metas regni Hungarie . . . ex parte Theutonicorum usque ad pontem Gunzik et in eisdem partibus dedit castrum construere Rutenís, qui cum Almo duce avo suo in Pannoniam venerunt." De magukkal a nagy hittérítőkkel, Cyrillel és Metóddal is találkozott az Aldunán, meghallgatta prédikációikat. A konstantinápolyi császárral szövetségben állott a haza meghódítása után. Semmi különös tehát, hogy akkor, amikor a szent keresztség felvételére a magyar nemzet lelkében megfogant az elhatározás, nemcsak hogy nem idegenkedett a keleti egyháztól és annak hittérőitől, hanem úgy érezte, hogy olyan vonatkozások fűzik őt hozzá, amelyek bizalommal töltötték el lelkét. A katholicitás szempontjából pedig egészen mindegy volt, hogy keleti vagy nyugati egyházhoz tartozó misszionáriusok érnek el sikert a magyarok megtérítésénél, mert a lényeg egy volt, a pogány magyarság megtérítése. Amikor tehát a keleti egyháznak az Árpádok-idejebeli magyar kultúrájáról beszélünk, azzal csak azt akarjuk kifejezni, hogy abban a nemes versenyben, mely egy nemzet megtérítésénél kínálkozott, a keleti egyház is részt kért magának, mert a magyarság megtérítésének nagy művét a latin egyház végezte be és a dicsőséget is magának szerezte meg. Hóman írja: „Bármennyire igyekezzenek is újabb időben némelyek a görög hatást lekicsinyelni, abban őket az egykorú és közeikorú források ismerete mellett követnünk! nem szabad . . . A X. század végén görög hittérítők jártak, illetve magyarok a görög egyháztól a keresztség szentségében részesültek." A kérdést egyébként maga Szent István király döntötte el akkor, amikor állambölcsességből az akkor már sok bajjal küzdő Kelet helyett a Nyugathoz csatlakozott. 999-ben Asztrikot, az első kalocsai érseket II. Szilveszter pápához küldte királyi koronáért küldöttségbe. Mint ahogy tehát a keleti egyház hittérítő tevékenysége a pogány magyarságnál azt a kötelesség teljesítését jelenti, amellyel hivatásának tartozott, az arra való hivatkozás és annak megismerése az unió szempontjából is mindig igen üdvösnek és hasznosnak bizonyult. Ezek után vessünk rövid pillantást arra a kultúrára, mely ennek nyomán fakadt. Az első magyar főurak a szent keresztség felvételére Konstantinápolyba mentek. 948-ban Árpád unokája, Tevelnek fia Termás és Turkija harmadik fejedelme, Karkhasza, Bulcsu (ki a Balaton környékének volt az ura) Konstantinosz császár vendégei voltak. Bulcsu megtért, a császártól ajándékot és patriciusi rangot kapott. 953-ban Erdély fejedelme, Gyula isteni ihlettségtől indíttatva ment szintén Konstantinápolyba a szentkeresztség felvételére. Theophilaktos pátriarka részesítette őt a szentkeresztségben és több papot, szerzetest, köztük a jámborságáról ismert Hierotheust adta melléje, akit 137'

Thurkia püspökévé szentelt fel, hogy a szent hitet terjessze. Gyula megmaradt a kereszténységben, foglyokat bocsátott szabadon és váltott ki és a jótékonyság terén példával járt elől. Bulcsu később viszszaesett a pogányságba és így is vesztette el életét a hadjáratok során. Hierotheus megtérítette Gyula fejedelem házanépét s megkeresztelte őket, közöttük két leányát: Kar-Aldut és Sar-Aldut. Minket a Sar-Aldu, vagy miként mostan nevezzük, Sarolta megkeresztelkedése érdekel közelebbről. Sarolta az egykorú írók egybehangzó előadása szerint feltűnően szép leány volt, a neve is fehér menyétet jelent óbolgár-török nyelven. Meg van róla írva, hogy szépségéről a külföldi uralkodó házaknál sokszor esett szó. „Ezt a leányt Géza fejedelem annak a Belyüdnek tanácsára és segélyével, aki Kulán földjét bírta, törvényes házastársul vette." E házasságból származott Szent István, Magyarország első apostoli királya. Fel van jegyezve, hogy Sarolta térítette meg férjét a keresztény vallásra s a kereszténységet ő kezdte Magyarországon terjeszteni. Neki köszönhető, hogy Géza a nyugati hittérítőket beengedte az országba. Kegyessége és jósága miatt a szláv népek Beleknyeginya-nak, szép fejedelem asszonynak nevezték. Mi pedig meghajtjuk előtte fejünket, mert Isten után neki köszönhetjük első apostoli királyunkat, Szent Istvánt. A görög egyház térítő tevékenységének eredményei az e korban alapított egyházi intézmények. A szávaszentdemeteri, a marosvári, a visegdrádi férfi-monostorok mellett a veszprémvölgyi, a tormovói, a tihanyi apácamonostorok alapítását ismerjük. Ezeken kívül azonban még számos monostornak kellett léteznie. Erre enged következtetni III. Ince pápának Imre királyunkhoz 1204-ben intézett levele. Imre király ugyanis gondoskodni kívánt a magyarországi görög szertartású katholikusokról és részükre külön görög szertartású püspökség felállítására szeretett volna a pápától engedélyt kapni, mert akkor már a fegyelem közöttük erősen meglazult és a teljes pusztulás fenyegette őket. Az 1204-ből származó pápai levél Imre király ezen javaslatával foglalkozik, az ügy érdemi elbírálását azonban a pilisi apátra és a váradi püspökre bízta, akinek erre vonatkozó véleményét nem ismerjük. Ince pápa a levélben többek között ezeket mondja: „Quia vero nóvum non est, ut in regno tuo diversarum nationum conventus uni Domino sub regulari habitu famulentur, licet unurn sit tibi latinorum coenobium, cum tamen ibi multa sint graecorum." Érdekes a pápának az a levele is, amelyet János kalocsai érsekhez írt s amelyben egy már létező gör. kath. püspökségről tesz említést: „Ex parte tua nostris fűit auribus intimatum, quod quiddam episcopatua in terra filiorum Beleknese constitit, quem cum nulli subsit metropoli, ad devotionem Apostolicae Sedis intendis reducere." A királyhoz intézett levél már eddiá is sok magyarázatra adott okot, de azt kétségtelenül megerősíti, hogy a fentemlített szerzetesi intézményeken felül még jóval többnek kellett Magyarország területén léteznie. E korból több mint ötven olyan apátságról és monostorról tudunk, amelyeknek rendűségét nem sikerült megállapítani. Nem vétünk az igazság ellen, ha bazilita és bazilissza monostorokat is keresünk ezek, között. Imre király azon szándéka, hogy az itteni görög katholikusok pusztulását meg akarta 138'

akadályozni, a mellett bizonyít, hogy még ebben a korban, tehát 150 évvel a schizma után Magyarországon a görögök, a keleti keresztények, katholikusok voltak, aminthogy a nagy kievi lauráról is tudjuk, hogy az még 1239-ben unitus volt, úgyszintén az Athosz-hegyi szerzetes köztársaságról, amely csak a konstantinápolyi latin császárság felállítása után, tehát 1204 után lett schizmatikussá. Magyarországon, örvendetesen állapíthatjuk meg, belső schizma nem volt, a schizmát kívülről hozták s itt idők folyamán vagy egészben vagy részlegesen a szent unió elfogadásával meg is szűnt. Ajtony vezér, az igen hatalmas fejedelem, a IX. század végén vagy a X. század elején Viddinbe ment ós ott görög szertartás szerint megkeresztelkedett. Marosváron görög baZilita monostort alapőtott. Ez volt az alvidék egyetlen monostora 3 így az egyházi kulturának és a hitvallásos életnek gyúpontja. Ajtony legyőzése után a marosvári kolostort Szent Gellért foglalta el, aki az ott talált bazilitákat Oroszlánosra telepítette át. A szávaszentdemeteri monostort az újonnan meghódított Szerémségben I. Endre alatt Radován nádor alapította. Ez a monostor túlélte a tatárjárást és egyike volt azoknak az érdekes szerzetesi gócpontoknak, ahol a különböző nyelvű baziliták élték sajátos szerzetesi életüket. Érdekesen tájékoztat bennünket erre nézve VI. Kelemen pápának 1344-ben a kalocsai érsekhez intézett levele: „Nuper sic quidem ad notitiam apostolatus nosltri pervenit, quod ¡in confinibus Regni Hungarie iuxta Schismaticos regni Rasie versum Greciam in diocesi Colocensi quoddam monasterium sancti Demetrii nuncupatum, in quo ex primaria institutione ipsius Greci, Ungari et Slavi servire debebant et cuilibet nationum cuiusmodi fuerunt inibi distincte ac disposite mansiones et ibi poenebatur Abbas Grecus per Patriarcham grecorum, qui Abbas non obediebat iní regno Ungarie alicui prelatorum, sed solum Patriarchae predicto, quodque ul-timo Abbate Greco monasterii predicti defuncto, prefatus Patriarcha ex tunc Abbatem non posuit in Monasterio memorato." Ennek a levélnek legéldekesebb része az, amely arról emlékezik meg, hogy „ex primaria institutione Greci, Ungari et Slavi servire debebant in Monasterio." Ez azt igazolja, hogy a görög, a szláv nyelvű baziliták mellett voltak színmagyar nyelvű baziliták is, akik „iuxta mansiones suas," tehát a magyarok magyar nyelven, teljesíthették szerzetesi életükkel kapcsolatos istentiszteleti szolgálatukat. Erre enged következtetni a IV. lateráni zsinatnak az az utasítása is, amely meghagyja a latin püspököknek, hogy a Tisza mentén lakó görög szertartású népekhez olyan jó papokat küldjenek, akik az istentiszteleteket nekik anyanyelvükön tudják végezni. I. Endre 1055-ben Visegrádon férfi bazilita monostort, Tihanyban, Tormovón (Biharban) női bazilissza zárdát alapított. Utoljára hagytam a veszprémvölgyi monostor történetének ismertetését, mert erről tudunk legtöbbet mondani. A monostort maga Szent István alapította, a maga, a neje, gyermekei és az egész haza üdvére a legszentebb Istenszülő tiszteletére 1000 és 1009 között. Alapító oklevele görög nyelven van kiállítva és jelenleg két példányban ismeretes. Az egyik 1280 és 1295 között ké-

m

szült, jól sikerült hamisítvány. A másik sem a Szent István korabeli példány, de annak hiteles másolata, mely Kálmán király 1109. évi renovációs oklevelében van átírva. Az átírásra azért volt szükség, mert az akkori szokás szerint a kiállított okleveleket, miután azokat az érdekelteknek betekintésre kiadták, egészen viaszba csavarták és lepecsételték, hogy azokat soha senki fel ne nyithassa. Ha azonban az oklevél újabb betekintésének szüksége merült fel, mert az esetleges peres ügyeket anélkül elintézni nem lehetett, akkor az oklevél viaszburkolatát lefejtették, miáltal természetesen a pecsét is letört. Törtpecsétű oklevél pedig többé nem bírt érvénnyel. Ez történt a veszprémvölgyi monostor alapító oklevelével is. Az apácák valamely peres ügyből kifolyólag kénytelenek voltak az oklevelet felnyittatni s emiatt ú j oklevélre volt szükségük. Ez Kálmán király idejében történt, aki 1109ben, nehogy az apácák oklevél nélkül maradjanak, az eredeti Szent István-féle oklevelet megerősítette és az eredetit, „iuxta linguam auctoris monasterii grece scriptum" a pergament felső felére szóról szóra lemásoltatta és ugyanazt a pergament alsó második felére latin nyelvre fordítva is rávezettette és pecsétjével ellátta. Ez a renovációs oklevél, melynek eredeti példányát a Nemzeti Múzeumban, újabban az Országos Levéltárban őrzik. Ott őrzik az előbb említett hamisítványt is. Az oklevél hitelessége ellen eddig komoly kifogások nem merültek fel. így Szent István apostoli királyunknak egyik megbecsülhetetlen értékű emléke ez. Tudományosan már a XVII. században foglalkoztak az oklevéllel és ma is egyik érdekessége a tudományos világnak görög nyelve szerkezete és görög egyházi vonatkozásai miatt. Az oklevél egész felépítése a görög egyház területén szokásos módot mutatja. Már kezdete, az invocatio is tipikusan keleti egyházi szokás szerint van szövegezve., „En onomati Patros kai tou Hyiou; kai tou Hagiöu Pneumatjos." Az Atyának és Fiúnak' és Szentléleknek. Ugyanez a szokás látható a keleti szláv népeknél is: ;'„U ime) Otca i Syna i svjataho ducha. V ime Otca i Syna i svetaho ducha." A latin egyház szertartása szerint az invocatio az oklevelekben inkább a következő formulákban' fordul elő: In nomine Domini. In nomine Individuae Trinitatis. In nomine Domini Dei. In nomine sanctae Trinitatis. Érdekes az oklevélnek azon része is, amelyet poena spirituálisnak nevezünk. Teljesen a görög egyház szertartási szövegeiből, szokásaiból és gondolatköréből van merítve. A 825-i niceai egyetemes zsinaton résztvett 318 atyára való hivatkozás, a keleti egyháznak azon nagyrabecsülésén nyugszik, amellyel e zsinati atyák iránt viseltetett és viseltetik, ami főleg azért van, mert azok valamennyien a keleti egyházhoz tartoztak és közöttük olyan kimagasló szentek foglalnak helyet, mint pl. Szent Athanáz és mirai csodatevő Szent Miklós. Athanáznak végtelen hálával tartozik az Egyház, mert az áriánizmustól mentette meg. Szent Miklós az egész keleti egyház védőszentje, kultusza pedig még ma is annyira általános, hogy a miklósnapi ünnepségek az egész világon közismertek. A poena spirituálisnak Szűz Máriára vonatkozó része a görög szertartás leggyakrabban előforduló szövegéből szórói-szóra van át140'

véve. Az átvett szöveg: „endoxu Despoinés hémón fTheotokou, kai aeiparthenou Marias, meta pánton tón hagión". A jekténia teljes szöveg«! pedig, amelyben a fenti rósz bentfoglaltatik, következőképen szól: „Tés panagias, achrantou, hypereulogémenés, endoxu Despoinés hémón Theotokou, kai aeiparthenou Marias, meta pánton tón hagión mnémoseusantes, heautous, k a j allélous, kaj pasan tén zoén hémón Christó tó Theó parathómeta." És még sok más helyen fordul elő. Az apostolokra vonatkozó rész is: „endoxón apostolon kai pánton hagión Apostolon" kifejezés előfordul pedig a proszkomidiában, a misei elbocsátásban és a szertartás számos helyén ezzel a teljes szöveggel: „hagión, endoxón kai paneuphémón Apostolon". Még teljesebb szöveggel a proszkomidiában: „tón hagión, endoxón kai pneuphémón Apostolon, Petrou kai Paulou, kai pantón tón hagión Apostolon". A szövegben előforduló „hyperagias Theotokou" azon epitheton ornansok egyike, amelyekkel a Boldogságos Szűz Máriát szokta körülövezni a keleti egyház. Liturgisták megállapították, hogy a Szűz Máriára vonatkozó magasztaló jelzők száma a keleti rítusban a háromszázat is meghaladja. Ez a kifejezés speciálisan Szűz Mária templomba való bevezetésének ünnepén (nov. 21.) fordul elő, mindjárt az ünnep címében. A „Theotokos" az efezusi zsinat óta általános neve a görög egyházban: Istenszülő. Az ,,ap' emou tou hamartolou" „én tőlem bűnös embertől" szintén a keleti egyház szokásaira mutat. A latin rítus szerint szerkesztett oklevelekben a király, amikor alapítványt tesz és intézkedik, a vallásos ember emez őszinte megnyilatkozásának formáját nem használta. Maga a kifejezés számos helyen megtalálható, mindennapi értelemben pedig a szokásos imafüzérnek befejező szavai is ezzel végződnek. Az oklevél többi egyházi vonatkozása természeténél fogva magától értetődő, mert az oklevelet görög szertartású, tehát bazilissza apácák számára állította ki a király kancelláriájában az a görög katholikus pap, aki ott szolgálatot teljesített'. Az oklevélben előforduló egyházi vonatkozások mind olyanok, amelyeket nemcsak papnak, hanem még a hívőknek is könyv nélkül szokás tudniok. Ami az apácákat illeti, tudnunk kell azt, hogy ők voltak akkortájt nemcsak nálunk, hanem az egész művelt világon a magas műveltség terjesztői. Nevelőintézeteik voltak „a magasabb udvari, főúri müvelés tanodái, akár még a mult századi francia nevelő intézeteink, franciául tudó apáca kolostoraink, melyekben az akkori illemet, finomul hímzést, varrást, társalgást, táncot egyaránt tanították". Ilyen nevelő intézetet látunk a kiskorú III. Ottó udvarában is, akinek az édesanyja Teophana görög császárleány volt. Aki csak tehette, ezeket az apácákat telepítette le országában. Az ő művük a jelenleg koronázó palástul szolgáló azon miseruha is, amely Szent Imre koronázási ünnepére készült Szent István és Gizella megrendelésére. Eredetileg felon alakja volt, később szabták át mai formájára. Anyaga purpur imperialisból való, úgynevezett cendel purpurból, amit csak a konstantinápolyi császári bíborgyárakban lehetett megszerezni és kizárólag az uralkodók kaphattak belőle. A hímzések valódi aranyszálakból készültek. A képeknek elhelyezése pedig a görög szertartású templomban szokásos, úgynevezett ikonosztáz sze141'

rint történt, úgyhogy aí teljes ikonosztáz benyomása teszi az emberre, ha valaki a palást himzett képeire néz. A palást igen szép és •drága munka. Ei kornak és a már hanyatlásnak indult bizánci művészetnek legkiválóbb alkotása. Odasorakozik az e korból származó építészeti remekhez, a velencei Szent Márk templomhoz é i az ötvösművészet remekéhez, a szent koronának görög eredetű alsó részéhez. A veszprémvölgyi monostor a királyi család házi monostora volt és azért különleges privilégiummal volt ellátva. Ki volt véve a veszprémi püspök joghatósága alól és egyenesen/ az esztergomi érsek alá tartozott, azért metropolitikének, érsekinek mondja az alapító oklevél. Hivatása vallásos, hazafias főúri női magyar nemzedéket nevelni. Hogy eredetileg hol állott a kolostor, a valószínűség amellett szól, hogy Veszprémben a Benedek-hegy alatt, a Séd patak mentén. A mostan is látható monostorrom későbbi épületnek romja, amit a Műemlékek Országos bizottsága útján sikerült a végső pusztulástól megmenteni, a hely azonban a szentistváni zárda helyének tekinthető, mert másutt erre megfelelő helyet Veszprémben nem igen találunk. A Betekints-völgyben levő barokk stilusú templomrom: semmiképen ssm vélelmezhető a zárda eredeti helyének, mert az nagyon eldugott, messze fekvő területen fekszik. A koronázó paláston kívül a Szent László koronázó palástját és Szent István erszényét is vagy a veszprémi vagy a tormovói, esetleg más apácazárda lakói munkájának tekinthetjük. A koronázó paláston Szent István és Gizella a feliratokat latinul rendelték meg, az erszényen a feliratok ószláv nyelven vannak kihimezve. Valószínűleg ajándéktárgyról van szó, azért ószláv nyelvűek a feliratok. Szövegük azonban a görög rítusból van merítve: „Legyen Uram a te kegyelmed rajtunk most és mindörökké." A teljes szöveg ez volna: Legyen Uram a te kegyelmed rajtunk, amint mi Tebenned bíztunk, — de1, a tér elégtelensége miatt csak rövidítve került az erszényre. (Szertartásunkban pedig a vasárnapi első hangú prokimen szövege. „Budi Hospodi milost' tvoja na nas nynji i v vjiki." Az ortografiára nem nagy gond lett. fordítva. A
ebben az időben nagyon el volt terjedve. A rend nagy virágzása mellett mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a VII—IX. századi római pápák közül is többen a baziliták sorából kerültek a legmagasabb polcra. így Szent Agothó, V„ VI., VII. János, S'isinus, Konstantin, III. Gergely, Zachariás, III. Szent István, IV. Szent István, II. Adorján. Az árpádkori görög kultura többi emlékei elpusztultak. Az 1053ban kitört nagy schizma kezdetben csak diplomáciai szakítást jelentett Kelet és Nyugat között, de későbben, különösen a konstantinápolyi latin császárság felállítása után a két egyház között az ellentétlek a végsőkig kiéleződtek és a schizma elterjedése általános lett. Azt útjában ideig-óráig lehetett még feltartóztatni, de megállítani már, nem. És bár az árpádkorban az ittlakó görögök között schizma nem volt, további fejlődésükre nézve azonban végzetes csapást jelentett. Utánpótlást. nem kaphattak, külső hatások folytán belső fegyelmük is megromlott, Imre király, mielőtt a' tervbevett görög katholikus magyar, püspökségek felállítása sikerült volna neki, meghalt s így minden támasz nélkül magukra hagyatva kihaltak vagy a latin rítusba felszívódtak és csak ahol nagy tömegekben laktak, maradtak meg görög katholikusoknak s később az újonnan létesített nemzetiségi egyházakhoz csatlakoztak. Ezt látjuk főleg Erdélyben, ahol egészen a hajdudorogi egyházmegye létesítéséig, tehát 1912-ig olyan nagy számú görög katholikus magyarság őrizte meg magyarságát az elrománosító agitációkkal szemben is, hogy részükre Marosvásárhelyen külön vikáriátust kellett létesíteni. Hogy ezek megmaradtak, magyaroknak, gör. katholikusoknak a román egyházi kultura mellett, azt másképen nem tudjuk megérteni, csak ha elfogadjuk azt, hogy ezek ugyanabból az őstalajból, a magyar őstalajból szívták magukba a kitartás erejét, amely őstalaj adta a magyarságnak a keresztény Saroltát. A Tisza mentén megmaradt görögkatholikusok az ott meglévő vagy későbben odaszármazó szláv görögökkel együtt élték egyházi életüket. A XIII. s főleg a XIV. század új görög katholikus egyházi alakulást mutat Magyarország területén. Az ősidők óta itt lakó rutének már névszerint is hallatnak magukról, már közvetlenül a tatárjárás utáni évtizedekben, így Csemernye környékén 1254-ben, az 1260-as években Krasznában, Esztergomban, Nógrádban, Nyitrában, Erdélyben,, a Dráva mellett és Biharban 1312-ben pl. a Tyza (Tisza) család. Ezek vagy őslakók vagy a halicsi fejedelemség területéről származtak ide. papjaikat is onnét hozták, de vallásilag már schizmatikusokká lettek. A XIV. század közepe táján 1360 körül Nagy Lajos idejében Podöliából mintegy 40.000 főnyi ruténség vándorolt be Magyarországba Koriatovics Tódor herceg vezérlete alatt és az északkeleti Felvidéket népesítették be a váruradalmakban, kerületekben, úgynevezett krajnyákban helyezkedett el, Munkácson pedig a herceg bazilita monostort létesített, amelynek alapító oklevele 1860 március 8-ával van keltezve. Az oklevél, újabb kutatások szerint, hamisnak bizonyult, de mert későbben több királyi megerősítést nyert, a benne foglalt birtokadományozások és egyéb jogok és kiváltságok érvényesíthetők voltak. Maga Koriatovics 1398-ban telepedett le Magyarországon. Az alapító okle50'

velet is tehát erre az időpontra kell kelteznünk. Zsigmondtól adományban megkapta a munkácsi uradalmat, felépítette a munkács-cserneki Szent Miklós bazilita monostort és ezzel a magyarországi ruténséget függetlenné tette a litván és lengyel befolyás alatt álló prsemisli püspökségtől. Ebből a kolostorból indult ki az a gondolat, mely a munkácsi egyházmegye létesítésére vfzetett és itt székeltek az első munkácsi egyházmegyei püspökök. A törökök balkáni előnyomulása következtében nagyon megszaporodott a bevándorlt oláhságnak száma, akik Mármarosban, Szatmárban, Ungban, Beregben, Ugocsában, Besztercén és erdélyi részeken helyezkedtek el. Lelki ellátásukat a körtvélyesi, a bilkei és a kövesligeti bazilita kolostorok igumenjeitől kapták. Érdekes, hogy] a körtvélyesi kolostor, amely Balk és Drág szatmári, ugocsai és mármarosi főispánoknak örökség folytán birtoka volt;, ennek elleínére, hogy ők maguk katholikusok voltak, egészen a konstantinápolyi pátriarka joghatósága alá kerültek. Ugyanis 1391-ben kérték a konstantinápolyi pátriárkát, IV. Antoniust, hogy az ottani oláhok számára küldjön püspököt. A pátriarka egy Pachomius nevü igument exarhusnak, pátriarka-vikáriusnak küldött Körtvélyesre és joghatósága alá rendelte a kolostorhoz tartozó szilágysági, szatmári:, ugocsai, besztercei, beregi, belsőszolnoki és dobokai részeket és sztauropig kiváltsággal látta el a monostort. 1374-ben XI. Gergely pápa a magyarországi oláhok részére külön püspökséget akart felállítani, szándékát azonban a magyar főurak megakadályozták. Mint látjuk, a magyar főurak inkább a schizmát, mint az uniót vették pártfogásukba. Nagy Lajos azonban nagy gondot fordított nemcsak a schizmának,, hanem még a zsidóságnak megtérítésére is. A schizmatikusokat ezen célja elérése végett a latin egyházi püspökök joghatósága alá rendelte és még a havaselvi schizmatikus oláhok főpapja is az erdélyi katholikus püspök volt. A munkácsi püspökség az egri érsekség joghatósága alá került. Ezek a hatalmi eszközök azonban nem bizonyultak elegendőknek arra, hogy a lelkeket megbékítsék egymásai. Sokkal subtilisabb gondolatokról volt szó, semhogy azokat akár politikai, akár más hatalmi szóval lehetett volna máról-holnapra elintézni. Az unió igazi gondolata azokban a nagy kísérletekben nyert kifejezést, amelyek az 1261-ben megszüntetett konstantinápolyi latin császárság után rendezett lyoni zsinat határozataiból válak közismertekké, s amelynek folytatása az 1439ben megtartott flórenci zsinat volt. Ezeken a zsinatokon a két egyház megtalálta egymást, létre is jött a megegyezés, de az a bizonyos harmadik faktor, a török, mindent elkövetett, hogy ez a megegyezés ne legyen sem végleges, de még tartós sem, hiszen nagyon jól tudta, hogy ha a keresztény egyház a békesség útját egyengeti egymás között, síz ránézve, imperialisztikus törekvéseinek a legnagyobb veszedelmét jelenti. Azért mindent elkövetett, hogy az uniós kísérletek ellen a nép fellázadjon. Taktikája bevált. Nem lehetett azonban elfojtani a lelkekben a megfogant nemes törekvést, mely a szent unió megvalósítása felé törekedett. Lázba hozta a flórenci zsinat Európa összes schizmatikus népeit és az unió szent gondolatát elhintette a lelkekben. így született 144'

meg a lengyel és litván rutének uniója az úgynevezett breszti unió 1595ben és ez az unió meg is maradt mai-napiglan. Halhatatlan érdemeket szerzett ebben Szent Jozafát, ennek az uniónak vértanúja. A breszti unió hatása nem maradt el. Magyarországon mind sűrűbben fordulnak meg lembergi, prsemisli uniált papok, püspökök, akik az unió gondolatát is magukkal hozták. Az unió iránt a tárgyalások meg is indultak. De itt ismét beigazolódott, hogy az uniónak legfőbb akadályozói a várkapitányok, akik szívesebben nézték, ha a nép papjai elég nagy tudatlanságban tengődnek, mert így szabadabban rendelkezhettek felettük. Minkét a munkácsi várkapitány, Balling János mondotta: „Aki beállatta, priválhatja is." Akkor fosztották meg a püspököt javadalmától, amikor éppen kedvük tellett. A katholikus püspökökkel szemben azonban ezt nem tehették meg. Jól tudták, hogy a szent unió megadja a görög uniált püspököknek mindazt a privilégiumot, amivel a latin szertartású püspökök bírnak és ezért, míg lehetett, odázták, akadályozták a szent unió létrejöttét, Taraszovics Vazul munkácsi püspök volt az a bátor férfiú, aki rendelkezett annyi erővel és valósággal hitvallói áldozatkészséggel, hogy a szent unió előhareosaként fölvette a küzdelmet Balling Jánossal, I. Rákóczi Györggyel és a többi várurakkal. Épen a hitvallás és a hűségeskü letételére volt menőben, amikor Balling misézés közben az oltárnál elfogatta és fogságba vetette. Hiába interveniált Lippay, az esztergomi érsek a királynál, sőt a pápánál, Taraszovicsot nem sikerült kiszabadítani és csak a király energikus parancsára, de azzal a reverzálissal bocsátották szabadon, hogy a püspökséget nem foglalhatja vissza. Hátralevő napjait a királytól kapott évi járadék mellett a szabolcsmegyei Kallóban töltötte. Az uniót azonban útjában nem lehetett többet megállítani. Parthén Péter, Taraszovics utóda, a munkácsi egyházmegyei papsággal együtt felvirágoztatta a munkácsi egyházmegye jámbor hívő népét, hitében megerődítette és a keletről jövő felforgató eszmékkel szemben a magyarságnak védbástyát állított. A munkácsi egyházmegyéből később egy másik görög katholikus egyházmegye sarjadt ki, az eperejesi egyházmegye. Hiába volt a román részeken is minden kísérlet az unió elfojtására. 1698 októberén Athanáz püspök az erdélyrészi mármarosi, ungi, beregi, szatmári részek oláh népének 2270 papjával együtt szintén megkötötte Rómával a szent uniót, amelynek nyomán a lugosi, a nagyváradi püspökségek s a szamosujvári-fogarasi érsekségek keletkeztek. A horvátországi szerbek Vratana Simon püspök idejében 1611-ben keltek unióba, de nagyrészük visszament a schizmára, a megmaradtak a körösi, krisevcei püspökséghez tartoznak. A magyarországi örmények 1676 és 89 között Oxendi Vezirenti püspökük alatt egyesültek Rómával. 1912-ben a görög katholikus magyaroknak évszázados, már Imre király idejében kifejezésre jutott vágya teljesedett, amikor I. Ferenc József és X. Pius pápa atyai gondoskodásából kifolyólag létrejött a hajdudorogi egyházmegye, amely elsősorban a katholicizmusnak és a magyar állameszmének lett a védőbástyája. Megalapítása után a debreceni vértanúk vére termékenyítette meg talaját, hogy abból a hitéletnek, a katholicizmusnak és a magyar hazafiságnak illatos virágai fakadjanak. 145'

Területén a szabolcsmegyei Máriapócson élnek a magyar baziliták. A rend templomában őrzik azt a csodatevő kegyképet, amely a magyarrok könnyező Szűz Anyját ábrázolja. A márúapócsi Könnyező Szűz Mária sokakat megsegített már. Segítse meg a magyarságot szomorú sorsában és segítse meg az egyházat, hogy a régi sebek begyógyuljanak és a kiengesztelődés nagy művének, a szent uniónak éltető napja mielőbb felvirradjon!

Irodalom: Balics Lajos: A róni. kath. egyház története Magyarországon. Balugyánszky: História Eclesiastiea. Bárdosy: Supplementum analecticorum . . . Ló'cse„ 1802. Bononi S. J.: História ordinum religíosorum 1732. Chobot: Jézus Krisztus egyházának története. Czebe Gyula: A veszprémvölgyi görög oklevél szövtege 1917. Erdélyi László: Árpádkor. Euehologion to Mega. Róma, 1873. Görög szertartású 'kath. egyház szent isteni liturgiája. Nyáregyháza. Hajdudorogi egyházmegye 1922. évi VII. számú körlevele. Hóman: Szent István görög oklevele. Hóman—Szegfű: Magyar topténet. Ipolyi: A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása. Jalsovitz: A tihanyi apátság története. Karácsonyi: Szent István oklevelei és a Szilveszter-bulla. Karácsonyi: Szent Gellért élete. Karácsonyi: A görög, kath. magyarok eredete. Katona: História critica. Krajnyák: A Szent István vesprémvölgyi donátiójának görög egyházi vonatkozásai. Századok, 1926. I—Hl. Krajnyák: Gyűjteményes nagy énekeskönyv a gör. szert. kath. hívek használatára. Melich: Szláv jövevényszavak. Molitvoslov, Ungvár. 1895. Petrov: Materialy . . . I. Stara vjera Szentpétervár. Pray: Specimen . . . Pray: Vita sanctae Elisabeth viduae. Theiner: Monumenta historica Hungáriáé. P. Zankiewics Demetrius O. S. B. M.: Cedr mysticzny 1711. Wenczel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. 146'

Hajdudorogi Papp Antal c. érsek 25 éves püspöki jubileuma Folyó évi április Üo 3-án mult 25 éve annak, hogy b. e. királyunk, L> Ferenc József hajdudorogi Papp Antal apostoli protonotárius-kanonokot, munkácsi püspöki ált. helynököt, utódlási joggál püspökké nevezte ki bi. e. Firczák Gyula munkácsi püspök mellé. Ugyanezen hónap 29-én nyerte el a pápai megerősítést. Ez a jubiláris évforduló1 nemcsak a Miskolci Apostoli Adminisztrátorának, hanem az egész ország gör. kath. társadalmának a nemes veretű Főpásztor tisztelői fe'eregéaek és régi nagy egyházmegyéje minden papjának és híveinek is örömünnepe., Folyóiratunk legnagyobb jótevő támogatóját' (tiszteli Főpásztorunkban s éppen, azért méltóképen s a legmelegebben óhajtotta megünnepelni a negyedszázados jubileumot. De a jubiláns a leghatározottabban azt kívánta» hogy minden külső megnyilatkozástól tekintsünk el, s akarata nekünk parancs lévén, fájó szívvel mondtunk le az örömünnep publikálásáról. Folyóiratunk zárta után, utolsó ívének nyomása közben, azonban két nagy momentum készteSt az írásra, hogy addig is, amíg jövő számunkban a nagy és méltó jubileumról illően megemlékezhetünk, örömmel teljes szívvel emlékezzünk meg és boldog büszkeseggel közöljük,, ¡hogy Főpásztorunkat püspöki jubileuma alkalmából XI. Pius Pápa őszentsége sjajátlkezfi s igen meleg autografájávai tüntette ki, kiemelve a jubiláns főpápztori erényeit és érdemeit, őszentsége meleg és kivételes formájú 'elismerésével: pgyidpjüleg' érkezett meg Tisserant Bíboros üdvözlő levele, aki úgy a maga, mint az egész Keleti Kongregáció nevében fejezte ki legjobb kívánataifc' a jubileum alkalmából. A római üdvözlések kapcsán Angelo Rotita budapesti Api. nuncius: ,is meleg üdvözlő levéllel kereste fel Főpásztorunkat. A pápai legfelsőbb elismerés, után másnap, április 28-án reggel Darányi Kálmán miniszterelnök úr táviratban közölte a jubilánssal, hogy a Kormányzó Ur őfőméltósága Őt kir. titkos tanácsossá nevezte ki. Az Apostoli Szentszék és az Államfő kitüntető kegyének megnyilatkozása a. legszélesebb körben keltett igaz örömet. A sajtó is a Ijbgnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a jubilánsról s talán a legszebb polgári elismerést fejezte ki egyik miskolci orgánum,a Magyar Jövő, amikor azt írta, hogy ennél a kitüntetésnél nem fogják kérdezni, hogy miért kapta, mert mindenki, aki a jubilánst ismeri, érzi és jól tudja, hogy mindkét legmagasabb kitüntetés egy értékes eredményekben gazdag, az elvekért való harcban nemeden küzdő fő-, papi egyéniségnek jutoftt.

147'

KRÓNIKA

Főszerkesztőnk a Szent Sir Rend lovagja Az az önzetlen fáradozás, melyet Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus, mint a magyar gör. kath; egyházi irodalom legrégibb munkása és az unionizmus törhetetlen lelkű apostola a múltban kifejteitt s ma is állandóan kifejt, mindjobban meghaladja az elismerésnek ama kereteit, melyeket a mjagyanországi görögkatholikusság kifejteni képes. A közéleti s elsősorban tanügyi téren kifejtett munkás tevékenységét alig egy évvel ezelőtt ¿ismerte el a magyar álamkormány, midőn az eperjesi gimnázium volt hittanárát, az eperjesi egyházmegyének sok és magyar szempontból igen értéktesnek bizonyult tevékenységet ikifejtett, trianon-előtti főtanfelügyelőjét, majd a menekülés után egyik legelőkelőbb állami tanítóképző intézetünk kiváló tanárát a tanítóképző intézeti igazgatói lés tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. Tudományos és irodalmi munkásságát a Szent István Akadémia ismerte el, mikor rendes tagjainak sorába választotta és iktatta be. Egyházi téren szerzett érdelmeit még anyaegyházmegyéje méítatfta, mikor tb. kanonoksággal tüntette ki, de elismerte maga az Apostoli ¡Szentszék! Is, mikor jelenlegi magas és fontos egyházkormányzati pozíciójába való behelyezése alkalmával Őszentsége házi főpapjának címével ruházta föl. Azóta azonban, részint mint Papp Antal érsek, apostoli kormányzónak helvnöke s egyházkormányz a t tevékenységében leghathatósabb segítője, részint egyéb közéleti teneken is fáradhatatlan és fontos eredményekkel dicsékivő személyiség, s a Keleti' Egyház megalapítása és páratlanul áldozatos fenntartása által is a szent uniónak yisizszatarthatatlan munkása és zászlóhordozója, érdemeit annyira növelte, hogy szinte lehetetlennek látszott az Apostoli Szentszékniek e felfokozott tevékenységet újra észre nem vennie. E felfokozott tevékenység keltette föl figyelmét József" Ferenc főhercegnek, a jeruzsálemi Szent Sír lovagrend magyarországi helytartójának is, ki a kitüntetettnek szinte akarata ellenére, de mindenesetre erős vonakodása és szerény visszavonultsága dacára is elkferülhetjetlennek látta kieszközölni Szántay-Szémán István dr. részére az>t la magas kitüntetést, melyet még magyar gör. kath. pap el nem érhetett, s a jeruzsálemi Sdent Sír lovagrendbe, fölvétette. A lovagi köpeny méltán födi most Szántay-iSzéinán István dr. vállait. Mi, akik egészen közelről szemlélhetjük az ő munkásságát, közelről ismerjük azokat a nyílványosság számára sokszor láthatatlan, de valójában csak annál erős ebi) harcokat, melyeket eszméi valósítása érdekében meg kell vívnia s amelyek elől soha, egy percre sem tért ki, legjobban tudjuk, mennyire hozzá illő a lovagi cím és dísz. De hisszük és reméljük, hogy e címnek a jövőben is meg fog felielhetaii. Akaratán, energiáján múlni nem fog, azt biztosan tudjuk. Isijén áldását és kegyelmét pedig reméljük számára, hiszen az Egyház legszebb ékessége a Krisztushoz visszavezetett lélek s ő — mikor az egy akol és egy pásztor eszméjét szolgálja —1 160 millió ilyen lelket akar visszavezetni az Egyház ölelő kanjai ¡klci|zé. Isten pedig megáldja azokat, kik az ő Egyháza teljességét, ékességét szieretik. 148

Á ritka kitüntetés alkalmából nem lesz talán érdektelen, hia közölhetjük ezt ,-a néhány adatot aríól a Rendről, melynek tagjává S z ántav-Szémán István dr.-t kinevezték s e hó 19-én ünnepélyes keretek között b'e is iktatják. A Rend rövid története a, következő : Történelmi adatok bizonyítják, hogy Nagy Károly császár, VI. Lajos, Bölcs Fülöp, IX. vagy Szent Lajos, Fülöp spanyol király és más kiváló vezérek nemcsak a kath. hitnek, hanem az újra épülő Jeruzsálemnek és az Üdvözítő sírjának is védői voltak. Ezen vitézek között kimagaslott Builloni GottfrieiJ, ak? keresztes vitézeivel, II. Orbán pápa buzdítására a Szentföldet akarta, megtisztítani a mohamedánoktól. Isten segítségével csakugyan vissza is foglalta Jeruzsálemet s ezért egyhangúlag jeruzsálemi királlyá kiáltották ki. Ő gondoskodott először a Szent Sír méltó őrzéséről is s annak őreit a kiváló nemes vitézekből jelölte ki, akik ezüst paizsiaikra vésett piros keresztet viselteké Utóbb Balduin a Szent Sír őreinek fejévé és parancsnokává a jeruzsálemi pátriarchát tette. Később, mikor Jeruzsálem újból elesett, a Szent Sír lovagrend is lehanyatlott. VI. Sándortól kezdve XIV. Benedekig a pápák odaadóan törődtek a Szent Sír ügyével S azon voltak, hogy a keresmény) népek tisztelete a szenthelyek iránt újból fellángoljon. Amíg a jeruzsálemi patri&rcha székhelyétől távol tartózkodni kényszerült, a Szent Sír lovagjait a Sion-hegyi ferences-kolostor iViniíke, aki egyben a Szentföld őre is volt, nevezte ki A patriarctfia (vissziatéifee után az Apostoli Szentszék engedélyével újból visszaszállott reá a -kinevezési jogi. IX. Pius pápa 1868-ban „Cum Multa" kezdetű apostoli levelében, a Szerit Sír lovagrend statutumaiit megújítva pápai tekintélyével rendezte a lovagi öltözet és jelvények viselését is. Jelenleg is a jeruzsálemi lat. szert patiriarcha »llíttja ki» a rend tagjai részére a díszes pergamenen készült okmányt, amelyet a resurrect.io bazilikájának viaszpecsétjévél erősít meg. Ezen okmányt azután a Szentséges Atya nevében láttamozza az Apostoli brevék cancelláriája, amely a külön megerősítő brévét is kiadja. A rendi lovagok díszes ruháján kívül legjellegzetesebb öltönyük! a piros keresztes fehér köpeny és az ötös-kereszt, amelyeit a lovagi fokozat szerint a bál mellen vagy a nyakban viselnek. — A rendnek magyarországi helytartója, vitéz •Tózsef Ferenc dr. főherceg, priorja Kriston Endre püspök, cancellárja pedig dr. Tápay-Szabó László kormány főtanácsos, egyetemi tanár.

A bécsi Pázmány^intézel növendékei Sz. Jozafát sírjánál Ismerjük meg Keletet", kelt szárnyra a kereszténység szivéből, Rómából a jelszó és visszhangra talál lassankint a keresztény Nyugat lelkében, elsősorban azonban a papnevelő intézetekben. Mi is örömmel állapíthatjuk meg, hogy az idén ismét egy lépéssel! előbbre.iutottunk a számunkra oly titokzatos, mert egészen miás beállítottságú, B mégis vonzó, mert rokon, keleti lélek ismeretében. Keleti napunkon, február 3-án, az egész napot az unió gondolatának szenteltük. A reggeli elmélkedést az unió gondolatai irányították, a szentmisét és a "zentáldozást az egyház testéről leszakadt keléti testvérekért ajánlattuk fel, a nap folyamán rendelkezésre álló tanulási idő érdemeivel pedig a keleti szemináriumban a nagy misszióra előkészülő theológus testvéreink részére törekefdtünk -egítő kegyelmet kieszközölni, mint akik közvetlenül lesznek hivatva arra, hogy a szentséges Atya uniós terveit apostoli munkájukkal majdan valóra, váltsák. Az unió gondolatának nemcsak az intézetben adtunk kifejezést, hanem szükségesnek tartottuk, hogy az uniós mozgalom egyik előharcosának, Sz. Jozafát vértanú püspöknek a bécsi Sz. Borbála, ukrán g. kath. templomban őrzőt,t ereklyéinél is hódoljunk és a görög szertartások belterjesebb ismeretével az uniós mozgalom szeretetét mélyítsük. Nagy hálával tartozunk dr. Gornikiewicz Myron, pápai kamarás ált ukrán gör. kath. plébános úrnak, aki először kimerítően ismertette a keleti rítusokat és egyes szertartásokat, valamint egyházi ruhákat szemléltetőleg ite bemutatott. Az értékes előadás után Sz. -Jozafát ereklyéinél tartott ^ör1. szertartású vecsernyén vettünk részt, amellyel egyrészt hódoltunk a hős vértanú emlékének, másrészt szikrát fogott lelkünk, miközben míeghatódval szemléltük annak ereklyéit, 149'

aki vérét adta szeretteiért és az unió szent ügyéérti A szentnek földi maradványaiból csodálatos kegyelmi erő áradt lelkünkre és mindannyian lelkünk mélyéig meghatódva imádkoztunk: „Add, Uram, hogy egyek legyünk szeretetedben, hogrv a te hős apostolod, vértanúd, Sz. Jozafát vérével áztatott Kelet felismerje és feltalálja az egy, igazi atyai házat". Az ájtatosságot a főoltárnál tantatt szeritségi áldás fejezte be. Amikor kiléptünk a görög kath. templom kapuján, éreztük, hogy sok gazdag lelki élményt viszünk magunkkal. Mindannyiunkban áhitatot indukáltak a mélységes, a szív érzelmeit Istenhez emelő és a benne megnyugodott lélek örömét oly fenségesen kifejezésre juttató miellófliák. Ha a latin Missa de Angelisi Gloriá-ját a gótikus <íóm égbetöréséhez hasonlíthatjuk, akkor méltán mondhatjuk, hegyezek a lágyzengésű és mlégis annyi erőt sugárzó dallamok nem egyebek, mint Isten átölelése saját szívünkben és az isteni vendéggel lelkünkbe költözött ünnepi ahngulat jmegesendülése ajkunkon. Február 1-én a plébános úr tisztelte meg intézetünket és díszgyűlés keretében tartott tanulságos és magvas előadást az ukrán unió történetéből. Bécs. Etl István, a bécsi Pázmány-intézet. Missziós Egyesületének elnöke.

Egy nagy uniós apostol V. Rutszky metropolita emlékünnepe a római rutén kollégiumban Múlt számunk Lexikon rovatában már vázoltuk életrajzát s most az aláb1 bi eredeti római tudósítást közöljük emlékünnepéről: Az unió nagy apostola emlékének minden kaitholikus előtt tiszteletreméltónak kell lenni. Rutszky működése nem állott szoros kapcsolatban a magyarországi ruthénség uniós törekvéseivel. Ugyanis a felvidéki ruténség uniós s kulturális élete szoros kapcsolatban állott a magyar kulturális viszonyokkal. így a felvidéki ruiténség élete, majd kibontakozása más utakon haladt, ?nint a galíciai ruténeké s szinte kü'löji élték le a maguk vallási s nemzeti életét. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Rutszky működésének középpontja Lengyel- s Oroszország déli része volt, könnyen beláthatjuk, hogy itt közvetlen uniós hatásról nincs szó. Rutszky Venjamin Józsefet a római kollégiumnak kellett elsősorban ünnepelnie, mert ő volt az első ifjú, ki a ruténséget képviselte Rómában. Ő volt az első s méltó képviselője annak az ifjú csapatnak, mely a ruthén népért dolgozni és az unióért áldozni akart és tudott. Róma maga is örömmel fogadta ez értékes gyöngyöt, hogy szebbé s nemesebbé tegye s vezércsilagnak tűzze ki a szegény rutén nép sötét egére. Az egész Rutszky-jubileumot a múlt év szeptember 28-án a Castelgandolfón nyaraló Szent Atya nyitotta meg a római ruthén kollégiumnak adott kihall150'

gatásával. A Szentatya Mons. Oosarim, a^ keleti kongregáció assessora besxédiére válaszolva különösen kiemelte Rutszky nagy életszentségét, tudományos felkészültségét s egvhá/hűségét. A Szent Atya felavató beszédével megkezdődött- a Rurtszky-jubifeum, mely ez év febniár 28-án nyert befejezést ünnepies főpapi misévél s akadémiai ünnepséggel. Február 28-án reggel 10 órakor Sz. Athanáz templomában a görög kollesrium mellett volt az ünnepélyes főpapi liturgia. Ebben a templomban tartották egvkor Potij Hipation s Terleezkii Cyrill is az unió szervezés befejezésekor főpapi miséjüket. Ezen oltár előtt imádkozott egykor Rutszky is 4 éven keresztül s ezen oltár előtt mutattak be szentmisét Szt. Josaphát, az unió vértanújának1 szenttéavatása után. Az ünnepélyes szentmisét 3 püspök mutatta be nagy papi segédlettel. (A mise alatt a ruthén s a görög kollégiumok énekkarai énekeltek.) A vésráldásit ó-szláv egyházi nyelven, maga Tisserant bibornok, a keleti sz. kongregáció titkárja, adta az egybegyűlt nagy közönségre. A misén az egyházi s világi elöljárókon, a hatóságokon kívül a különböző kollégiumok is képviselve voltak. Az ünnepélyes szentmisét teljessé tette a rrathén és a görög kollégium énekara, mely igazi keleti lélekkel telt

énekeivel s a vallásos keleti szellemet visszatükröző misekompozició előadásával nagyban hozzájárult az ájtatosság emeléséhez s annak „keletivé" való tételiéhez. Délután a ruthén kollégium nagytermében magas színvonalú akadémiát rendezett a kollégium első római növendékének tiszteletére. Az ünnepély fényét Tisserant kardinálisnak, a Keleti Kongregáció titkárának, Mannaggi és Boeto kardinálisok megjelenése. Jelen voltak azonkívül Nyárádi körösi, Kocilovszky prsemisli, Latisevszky adatai címzetes püspökök, Migone érsek, Őszentsége főalamizsnása, Constantini, a „Propaganda Fidc" kongregáció titkára: Dubowski, Agagianian püspök, Arborio Mel'la di S. Elia pápai belső titkár. A keleti kongregáció asszeszorát, aki betegsége miatt nem jelenhe; tett meg személyesen, Rosso, a keleti kongregáció altitkára képviselte. A pártái udvar sok méltóságán kívül megjelentek még: P. Ledochowszki jezsuita generális, P. Tkacsuk bazilita generális, a magyar görögkatholicizmus képviseletében dr. Luttor Ferenc apostoli protonotorius követségi tanácsos vett részt az ünnepélyen, ki az unió iránti szeretetéről általánosan ismeretes már olvasóink előtt. Az egyes kollégiumok képviseletében az illető kollégiumok rektorai jelentek meg. Az akadémiát Labaj Jozafát OSBM. az intézet rektora nyitotta meg magasszárnyalásu beszédjével, rámutatva általános vonásokkal Rutszky szerepére a Bazil-re.nd és a ruthén nép kebelében. Maid Haluscynszkv Theodoziusz OSBM., az intézet lelki igazgatója ol-

vast a fel a közönség nagy érdeklődése mellett tartalmas értekezését Rutszky életéről és működéséről, kiemelve különösen mély vallásszeretetét s egyházhűségét. Az értekezés után az intézet énekkara nagy mértékben élénkítette az ünnepélyt. Az akadémia Rosszati pápai himnuszával : Innalziani sulle rive del Tebro" el éneklésével ért véget. Az uniós jubileumot a Szent Atya zárta be a megjelent püspököknek adott kihallgatásával, melyen Nyárádi! püspök beszédére válaszolva kiemelte a ruthén kollégium jelentőségét, majd megáldotta az egész ruthén népet, öszszes szemináriumait s különösen a római kollégium tanulóit „ut crescant in spem Vestram et Nostram." Az egész jubileum nagy jelentőségű horderejét tekintve, nemcsak az egész ruthén népre, de az egész uniós mozgalomra nézve is. Rutszky, mint az első ifjú, aki a ruthén földről mert Rómába, nagy lökést adott az egész uniós mozgalomnak, melyet később a legnagyobb rátermettséggel igyekezett keresztülvinni s tartóssá tenni hazájában. Nem is tehetett azonban máskép. Hiszen a Rómában eltöltött^ 4 év alatt megszerette a vértanúk vérével öntözött római földet s Krisztus földi helytartója mellett a nagy Krisztus-szeretettől lángralobbant szíve, melyet elvitt népe közé hogy felmelegítse a rideg szíveket, mert tüzet jött Ő is bocsátani a ruthén földre s csak azt várja, hogy meggyúljon, „ut fiat unum ovile et Timis pastor" — ott is és mindenütt. (Róma.) Bobák Sándor.

— ILLÉS JÓZSEF DR. egyetemi tanárt, a MAGOSz díszelnökét a Magvai- Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Az Akadémia első gör. kath. tagja február 8-án tartotta meg székfoglaló előadását „A magyar rendiség társadalmi alapjai" címen.

— HALÁLOZÁS. Torna László dr. makói gör. kath. esperes-lelkész húsvét hetében Budapesten elhunyt. Toma László dr. Egerben végzett theologiai tanulmányai után Ungvárott vette fö! az egyházi rendet s rövidebb ideig tartó mezőzombori és sárközujlaki lelkipásztorkodás után 16 éven át volt e ma'kói egyház lelkésze. E minőségében a szegedi leányegyház megszervezésének) elindítása fűződik a nevéhez el nem múló érdem gyanánt. Isten megengedte, hogy a megkezdett munka diadalmas befejezését is megérhesse, mert mint más hírünkben beszámolunk róla, a hajdudorogi egyházmegye főhatósága a Toma László dr. által megszervezett leányegyházat immár az anyaegyházak közé emelte.

— A XXXIV. NEMZETKÖZI EUOHAÍRISZTIKUS KONGRESSZUS unionisztikus jelentőségéről Kozma János, a K. E. belmunkatársa értékes cikket tett közé a katholikus eszperantisták magyarországi egyesületének hivatalos lapjában, a Katolika Stelo-ban. A cikket a lap februári száma közli, s kivonatosan több külföldi eszperantólap ismienteti.

151'

— SZEGED ANYAEGYHÁZ. A hajdudorogi egyházmegyei főhatóság a szegedi egyházközséget a makói anyaegyház kebeléből kiszakítva, önálló" anyaegyházzá tette. A szegedi hívek szervezkedési mozgalma a világháborút követő vallási nekilendülés egyik örvendetes jelenségeként következett be, a mely annak idején a nyírbátori, nyírcsaholyi, mátészalkai, selvebi, tornyosnémeti ,stb. lelkészeteket is létrehozta. A szervező mozgalom lelkes irányítóra talált Toma László dr. esperes, makói lelkészben, ki az egyházközségnek, mint Makó leányegyházának lelkipásztora volt. Lelkes irányító munkája mellett azonban elsősorban maguké a szegedi hívéké az érdem oroszlánrésze, kik — élükön Juhász István dr. kir. ítélőtáblai bíróval — az emberi lehetőség határáig mindent megtettek, hogy ősi szertartásunk szellemében élhessék vallási életüket. A róm. kath. egyházi főhatóság és hatóságok támogatása és Szeged város közönségének lelkes áldozatkészsége lehetővé tette, hogy egy kis templomkát szerezzenek maguknak, a mult évben Ladomérszky Béla dr. személyében szervező lelkészt is kaptak, ki oly intenzivitással foarott munkájához, hogy már egy év elteltével a hajdudorosri püspöki főhatóság elérkezettnek látta az időt Szegednek anyaházzá való tételére. Az uj anyaegyházhoz leány egyházakként Békés, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásár és Szentes városokat csatolta a megyés főpásztor. — A PESTKÖRNYÉKI GÖRÖG K-ATTT. SZERVEZKEDÉS, melyről folyóiratunk ismételten is hírt adott, még mindig csak a kezdet bezdetén van. Megnehezíti a dolog elintézését, lio°"v tisztázatlan kérdés: kinek joghatósága alá tartoznak az ottani hívek. Pest környékén a budapesti parochia szervezése idején görögkatholikus még aligalig akadt, így alig jöhettek számításba. A menekülések folytán Pest környékének lakossága igen megnőtt s a görögkatholikusok száma is erősen megszaporodott. Mint szórványbeli hívek, lelkiekben rendszerint a latin szertart. plébánosokhoz fordultak ügyeikben s ekként hallgatagon a váci püsiwk joghatósága alá helyezkedtek. Iniven a bonyodalom'. A régi munkácsi egyházmegye joghatósága eredetileg egész Magyarországra kiterjedt. Ebből hasítottáfa ki előbb az eperjesi egyházmegyét, majd — más egyházmegyékből kiszakított parochiák hozzá-

adásával a hajdudorogit is. Budapest — mely ideiglenesen az esztergomi egyházmegyébe volt beosztva — ide került. A joghatóság kérdésének tisztázása hosszabb időt yesz igénybe, mert egyik püspöki főhatóság mellett sem szólanak hitelesen igazolható, egyenes rendelkezések. A pestkörnyékiek' most a lapok utján próbálkoznak céljaik felé törni. A! Pesti Hirlap ápr. 4-iki számában Herczeg Ferenc „Görög-katolikus rejtvény" cimii vezércikkében foglalkozik a pestvidékiek kérelmével, melyet egyik hatóság a másikhoz utasít, mert egyik sem tartja, magát illetékesnek az intézkedésre. A jeles publicista az unió veszedelmét látja a késedelmeskedésben és huza-vonában: „A cseh hatóságok — mondja a cikk -— amelyek a ruthén földet bevallottan azért szállották meg, hogy egyszer majd Lengyelország testén keresztül közös határt szerezzenek Szovjotoroszországgal. erős pravoszláv propagandát folytatnak a Kárpátalján, ami máris érzékeny veszteségeket okozott az ottani gör. kath. ("'vháznak. A görögkatholikusok eddig Magyarországban látták egyetlen és természetes erkölcsi támaszukat; ióta azonban híre ment köztük a pestvidéki atyafiság reménytelen vergődésének, ugyancsak megfogyott az erkölcsi támaszba vetett bizalmuk. Ami megint csak a pravoszláv propaganda malmára hajtja a vizet." A pestkörnyékiek mozgalmával az illetékes hatóságok — mi ugy tudjuk — ma is foglalkoznak. Hogy megoldáshoz még nem jutott el a dolog, rajtuk kívül eső okokból van. — ANTIOCHIÁBAN GYARAPODIK A KATHOLIKÜS EGYHÁZ. Az alexandriai Pantainos a „Phoné tés Ekklésias" január 10-iki számára való hivatkozással arról ad hirt, hogy az antiochiai orthodox egyház belviszálya, melyet a pátriárkái szék betöltése már évekkel ezelőtt fölidézett, az orthodoxiát válságos helyzetbe sodorta. Az orthodox egyház hivei tömegesen csatlakoznak az unióhoz. Az újonnan egyesültek részére már püspököt is rendelt az apostoli Szentszék Khükaré Efrém Bazil személyében, kit amasztrioszi c. püspökké szentelt föl Tappouni bíboros az antiochiai szír pátriarka.

— A KALOCSAI SZEMINÁRIUM március 9-én rendezte ezidei „Keleti nap "-ját. A szeminárium dísztermében rendezett akadémián megjelent Zichy Gyula gróf kalocsai érsek, Horváth Győző dr. s. püspök, Kőszeghv Mihály dr, szemináriumi rektorral élén az egész főiskolai tanári kar és nagyszámú meghívott közönség. Az akadémia fénypontjai — a növendékek értékes zene-, ének- és szavalati számain s előadásain kívül Angeli Ottó dr. neo logia i tanárnak a szent unióró! tartott előadása és Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok, budapest-balparti lelkész értekezése volt a .szent unióról és a gör. kath. magyar egyház őstörténetéről. (Cikkeink között egész terjedelmében adjuk s külön lenyomatként is megjelenik.) A papnövendékek énekkara által interpretált görög ¡kiath. egyhá-zi darabok mindenkire mély hatást gyakoroltak. Az ünnepélyt görög szeri, szentmise előzte meg, melyen a papnövendékek két szín alatt valamennyien áldoztak. — ÚJABB KELETI KONGRESZSZUS RÓMÁBAN. F. évi május 31-én zárul a katholikus sajtó római világkiállítása, amely óriási sikert aratott. A mult év májusában nyitották meg. Ettől .az időtől -kezdve a kongresszusok egész sorozatát tartották meg a kiállítással kapcsolatosan. A nagy érdeklődésre való tekintettel már kétszer meghosszabbították a kiállítás befejezésének terminusát, most aztán a rendező bizottság végleg megállapította a kiállítás befejezésének idejét. Május 31-ig azonban még különböző gyűléseket fognak tartani a katholikus sajtókiállítás keretében. Többete között itt tartják meg a keleti kereszténység kongresszusát és nagyon ¡sok előadás fog elhangzani a különböző nemzetek uniós-katholikus mozgalmairól. A magyar teremnek természetesen ezen idő alatt szintén igen sok látogatója volt, akik megcsodálták a kitűnően összegyűjtött anyagot, amelynek keretében, amint a lapok fényképei is mutatták, szinte központi elhelyezést nyert folyóiratunk, a „Keleti Egyház" is. —; A „PRO ORIENTA CHRISTIANO ' ' nemzetközi kongresszus május 2—9-én lesz, amelyre folyóiratunk is meghívást kapott. Lavitrano palermói bíboros az „Associazione Cattolica Italiano per l'Oriente Cristiano" hatalmas olasz uniós szervezet (amelynek példaadó lelkes és intenzív munkájára külön vissza fogunk térni) elnöke meleghangú levélben hívta meg Szántay

István dr. prelátus-szerkesztőt a tanácskozásokon való részvételre. Sajnos, a nehéz viszonyok miatt le kellett mondania a megjelenésről s csak ecv köszönő felirattal felelt a meghívásra, amelyben a magyarországi uniós mozgalom nagy nehézségeit feltárta, amelyek között első helyen áll a nagynehezen oszló közöny kelet kereszténysége iránt. További nehézség az, hogy hasonló uniós egyesületünk, amely a Pápa őszentsége által számtalanszor hangsúlyozott uniós mozgalomnak nálunk is egységet és elterjedést biztosítana, valamint a Kelet megismerése érdekében szükséges tudományos munkát alátámasztaná. Folyóiratunk rövidesen megpróbálja egy ilyen egyesület életrehívását az illetékes tényezőknél s akkor talán meg fogjuk tudni közelíteni az Associazione irigylésre, méltó munkáját. — LITURGIKUS AKCIÓ AZ EPERJESI EGYHÁZMEGYÉBEN. Célja ennek az uj jámbor társulatnak az, hogy a szent liturgia megbecsülése és a szentmise kegyelmek kiaknázása által mennél öntudatosabb katholikusokká nevelni tagjait. Meg akarja tölteni köznapokon is a templomokat ájtatos hívekkel, aikák az Oltáriszentségből merítenek erőt, kitartást a vallásellenes harcok korában. A tagok legfőbb kötelessége gyakran és buzgón résztvenni a sz. liturgia végzésén, akár csak az első keresztény időkben, amikor a hivek mindennap igyekeztek résztvenni a „kenyértörés "-ben. A^ S. Penitentiaria Ő Szentsége^ faegyességégéből nagy kegyelmeket és facultásokat fűzött ezen társulathoz. 1. Tagjai haláloságyukon, ha. legalább a tökéletes bánatot felindítják és Jézus ^nevét kimondják, vagy ha arra sem képesek, akkor szivökben elevenítik fel — teljes buesut nyernek. A társulat ^ elhunyt tagjaiért annak paptagjai áltál elmondott sz. misék élvezik a kiváltságos oltár kegyelmeit Kiterjedt felhatalmazásokat kapnak a pap-tagok, érmek, sz. olvasók, keresztek, képek, szobrok megáldására s búcsúkkal való ellátására, egyedül a szent ^kereszt jelével való áldás révén. ^ Ő Szentsége egyelőre hét évre engedélyezte a „Liturgikus Aíkició" tagjai részére a búcsúkat, illetve a facultásukat. Bizonyára, nemcsak a közélet erősödését, de ősi liturgiánk külső bemutatásának, szépségeinek feltárását is nagyban elő fogja mozdítani ezen valóban korszerű társulat. 153'

— OROSZ ORTODOXOK A PÁPÁNÁL. A M. K. írja: A párizsi orosz emigránsok lapja a legnagyobb tisztelet és rokonszenv hangján emlékezik meg a pápa és a katolikus Egyház bolsevizmus-ellenes harcáról a pápa koronázásának 15-ik évfordulóján s többek között eat mondja: „Ma, amikor XI. Pius főpapi tisztének 16-ik esztendejébe lép, mi oroszok különösképen érezzük a hálát azért, hogy annyiszor és olyan határozottan kelt védelmére Oroszországnak a hatalom istentelen bitorlóival szemben." Érdekes egy levél is, amelyet az Oriens lengyel folyóirat közöl egy lengyel asszonytól, aki az orosz fogságból nemrég menekült eL A levél írónője ezeket mondja: „Szeretném, Ha tudná a Szentatya, hogy mennyire szeretik őt Oroszországban, különösen a börtönökben és az internáló táborok hómezőin. A messze északon sokszor megfigyeltem, hogy a Szentatya iránt a szeretetet a bolsevizmus kegyetlen üldözései nemcsak a katolikusok, hanem a másvallásuak között is növelték. Mennyi szibériai paraszt fejezte ki előttem a kereszténység atyjával szemben érzett nagyrabecsülését, és szeretetét, mondván: „Ő a mi atyánk, ő egyedül érti meg szenvedéseinket és imádkozik értünk." Ezt mindenütt mondták, ahol megtudták rólam, hogy katolikus vagyok és hitem miatt eszem a száműzetés kenyerét." — A MANILLAI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS különleges jelentőségű volt abból a szempontból, hogy úgyszólván teljesen pogányoktól körülvett helyen tartották. Katholikus lakossága csak a Filippi-szigjeteknek van. A kongresszus után bizonyára élénk missziós tevékenység fog e vidéken megindulni, melynek természetes központja a Filippi szigetcsoport lesz. — A LENGYEL NYELVÉRT. A Greko-Katolik c. lengyel^ folyóirat egyik legutóbbi száma vezető cikkben foglakozik a lengyelországi görögkatholikusság helyzetével s azzal a kérelemmel fordul a lengyelországi gör. kath. nüspöki karhoz, elsősorban Septieky metropolitához, ihogy, olyant helyiekén, hol a lakosság nagyobb része lengyel nyelven beszél, rendeljék el a lengyel nyelvű prédikélást, mert az ukrán nyelvet a hívek közül sokan egyáltalán nem értik. A cikk fölemlíti, hogy a mult század utolsó évtizedeiben a lengyelországi gör. kath. papság, jó lengyel hazafihoz illően, otthonában is tul154'

nyomólag lengyelül beszélt. Ez a Lengyel hazafias papság kiveszett s vefe kiment használatból a lengyel nyelv is. A lap aggodalma annál jogosabb, mert mint már arról több Ízben irtuk, a lengyelországi orthodoxia már szertartási nyelvül is bevezette a lengyelt és így nagyon közelfekvő a veszedelem, hogy az unitusok egy részét, kik az ukrán nyelvvel nem rokonszenveznek, lassacskán magukhoz vonják és ezzel megbontják a nagy fáradsággal és véres áldozatok árán létrehozott és mindeddig sikeresen megőrzött uniót. — A ROMÁN „ÉSZAKI EGYHÁZMEGYE" A MISSZIÓKÉRT. Russn nagybányai püspök egyházmegyéje híveire missziós célokra „adót" vetett ki, melynek évi összege minden lélekszám után fél leu (mai érték szerint a mi pénzünkben másfél fillér.) Az egvházmetgve' 301/877 híve ilyjnőáon 170.422 lent gyűjtött össze missziós célokra. (5112 pengő.) A püspöki jelentés különösen kiemeli az ugocsameeyei Csedreg községet, melynek 680 lélekszámú hívőserege közel 100 pengfit ajánlott föl az Egyház e legfontosabb szervezetének támogatására. Csedreg Trianon előtt a munkáesi, majd a faajdudorogi egyházmegye Kökénvesd nevü anyaegyházának volt fiókegyháza. Lelkésze most Illés Viktor egykori haidudorogi s. lelkész. — PAPHIÁNY A ROMÁNOKNÁL. Az Unirea közlése szerint a balázsfalvi érsek két lelkészet vezetésével még föl nem szentelt klerikusokat bízott meg. Ugyanezt tette egy parochián a koloz-vizi püspök is. — A GÖRÖG LAPOK, bár a keleti szertartású katholikussáe terjeszkedése nem igen tetszik nekik, egy idő óta általában rokonszenvesen írnak Rómáról és a pápai intézményekről. Nem Ls említve, hogy Őszentsége betegségében a hellénorthodox egyházak főbbjeiben imádság: formájában is megemlékeztek „a legnépesebb keresztény Egyház fejéről", — egyre többet foglalkoznak a pápai intézmények és alapítások ismertetésével és így szinte tudatosan vetik el a nép közé is a kath. egyház iránt való rokonszenv magvait. Az athéni Zoé egyik januári száma „Keresztény Tudományos Akadémia" cini alatt a pápa által alapított tudományos irctézjttcel foglalkozik s kiemeli annak nagy jelentőségét a tudományok keresztény irányú művelése szempontjából. A lap közli a főbb tanszékeket betöltő tanárok névsorát is.

— GÖRÖG—OLASZ HOROLOGIDION. A grotta-ferratai apátság 680 oldalas kötetben kiadta görög és olasz párhuzamos szöveggel a Horologion (Csá&zoszlóv) bő kivonatát. A kiadást az Apostoli Szentsizék helyeselte és jqt indulatulag támogatta. Itt jegyezzük meg, hogy a magyar nyelvű horologion kiadását az Apostoli Szentszéknek hasonló meleg és szeretetteljes érdeklődése kiséri s már az annak kivonataként húsvét előtt megjelent énekeskönyvet is bemutattuk a Keleti Egyházak Szt. Kongregációjának. — ROMÁNOK RÓMAI ZARÁNDOKLATA. Az Agru (Assotiatia Generala a Romanilor Uniti) a román gör. kath. püspöki kar védnöksége alatt nemzeti zarándoklatot vezet a Szentatya elé. A zarándoklat április 29-én indul Zsombolyáról s Postumia, Velence,^ Milánó és Firenze érintésével május 6-án érkezik az örökvárosba. Május 2-án, a Julián-naptár szerinti húsvét első napján az ünnepi szent liturgiát a velencei Sz. Márk bazilikában fos-iák bemutatni, húsvéthétfőn pedig a milánói dómban. A Szentatya május 9-én fogadja a zarándokok hódolatát. — JEVREINOV SÁNDOR PÜSPÖK LETT. Az egyesült oroszok párisi főlapját, Jevreinov Sándor archimandritát a pápa őszentsége címzetes püspökké nevezte ki és Rómába rendelte. Az áj főpap fölszentelése január 14-én történt meg Rómában az esemény jelentőségéhez mért nagy ünnepélyességgel. Tevreinov nem egészen ismeretlen a K. E. olvasói előtt. Még első évfolyamunkhím bemutattuk „Az Oltáriszentség inint az unió alapja" c. értekezését s ennek kapcsán Párisban kifejtett nagyértékű tevékenységéről is megemlékeztünk. Az uj püspök Rómában az orosz ügyek vezetőinek élére kerül s remélhető, hogy mint hazája viszonyait jól ismerő, de egyben nagytudásu és széles látókörű, sokat utazott ember nagy lendülettel fogja előbbre juttatni az orosz unió előkészítésének ügyét. — KIVÉGEZTÉK AZ OROSZ PÁTRIÁRKÁT. A Keleti Újság közlése szerint a szovjetkormány Szibériában, ahová már előbb száműzték, golyó által kivégeztette Zrutickij Petru orthodox pátriárkát. A kivégzés oka az volt, hogy a főpap a száműzetéshen is „szoyieteílenes magatartást tanúsított es nem engedelmeskedett a moszkvai korra ány rendelkezéseinek.''

— BALÁZSFALVA .JUBILÁL. Május havában lesz 200-ik évfordulója a gyulafehérvár—fogarasi gör. kath. érsekségnek Balázsfalva székhellyel történt megalapításának, melyet az erdélyi gör. kath. románság nagy fénnyel készül megünnepelni. Balázsfalva eredetileg egy Herbold nevű erdélyi főúr vadásztanyája volt, majd 1395-ben Cserei Balázs nyerte vitézi birtokul. Tőle ered neve is. (Román neve: Blaj—blázs, a Blasius szóból.) Későbbi urai Bagdi György, Bethlen Gábor fejedelem, majd ismét a Péchy, Haller, Bethlen Péter családjai voltak. 1664-ben Bornemissza Anna, Apaffy Mihály fejedelem felesége bírta, majd a Habsburgok birtoka lett. A Habsburgok juttatták aztán az érsekséu birtokába. A balázsfalvai érsekek sorában 1737-től máig a következő nevek szerepelnek: Oltszádi Klein Ince, Áron, Rednik, Grieg, Major, Bobb, Lemhényi, Suluctz, Vancea, Mihályi Viktor, Szűcs (Suciu) László és János. A magyar kormányzat alatt, írja róla az egyik román lap, kis község volt csupán, sőt közigazgatásilag is csak „kisközség", de mégis erős végvára a román nemzeti kulturának. (!) Mióta Erdélyt Romániához csatolták, a román görögkatholikusság Kis Rómája lett belőle. Ma már város, mert a román kormányok a Küküllő szabályozásával és hatalmas anyagi segítséggel lehetővé tették a kiépítését. Utcáit rendezték, tereit kiszélesítették, 1929-ben hatalmas kultúrpalotát emeltek benne. A régi kis főpapi kápolna helyébe hatalmas székesegyházat emeltek, mely már majdnem készen áll. Uj iskolák épültek. A földbirtokrendezés kapcsán 1500 hold földet kaptak kulturalarml. Szóval a román kormány, mely egyébként mindent elkövet, hogy a román gör. katholikusokat az államegyházba csalogassa, itt viszont mindent megtesz, hogy az egyház mai és régi helyzete között való összehasonlítás a magyar uralom hátrányára üssön ki. — A MOHAMEDÁN HORVÁTOK megtérítésének kérdésével foglalkozott a mult ősszel a jugoszláv papság missziós egyesületének lyublyánai (laibachi) gyűlése. Bosznia-Hercegoviina területén élnek ezéki s már a monarchia idejében is nagy gondot okoztak a keresztény egyházaknak, főleg a katholikusoknak. 155'

— NEMZETKÖZI KRISZTUS KIRÁLYKONGRESSZUS POZNANBAN. Az Osservatore Romano most közli varsói ."jelentés alapján a poznani Krisztus Király kongresszus hivatalos programmját. A kongresszust junius 25-én nyitják meg Veni Sancteval, majd P. Ledit tart nagy előadást a Krisztus királyságának jelentőségéről a modern életben. A későbbi napokon dr. Algermissen (Hildesheim), P. Kosibowiez (Krakó). dr. Bauer (Köln) dr. Sawicki (Pelplin), P. Gemelli (Milano), dr. Halecki (Varsó). P. Lhande (Paris), Romano Guardini (Berlin) tartanak előadásokat. A Kiisztus Király kongresszusnak előreláthatólag igen nagy visszhangja lesz, jelentősége az előadók személyénél fogva máris biztosított. Junius 29-én fejeződnek be a kongresszus tanácskozásai főpapi szentmisével, majd egy hatalmas demonstrációval. A kongresszus jelmondata: „Pax Christi in Regno Christi." — ALÁN-KÖVETEK RÓMÁBAN 600 ÉV ELŐTT. A Fides írja: 1336-ban Khan Balikh-ban, a mai Pekingben 30 ezer görögül beszélő és görög szertartást ¡követő, nem szakadár kereszteny élt. Ezek a Káspi-tenger partvidéken mongol fogságba estek volt s onnan hozták őket Kinéba, ahol a nagykhannak külön testőrségéhez osztották be őket szolgálatra. Monteeorvino Jánosnak 1328-ban bekövetkezett halála után érsek nélkül maradtak. Egy napon kérelemmel fordultak a nagyfehánhoz, hogy követeket küldhessenek a pápához, hogy tője egy nyugati lófajtát kaphassanak, melyet a nagykhán már légen bírni óhajtott volna. Kérelmükhöz azt is hozzácsatolták, hogy uj püspököt kérhessenek maguknak. Az előbbi pápa ugyan már útnak indította Miklós misszionáriust, hogy Cathayba utazzék, ez azonban valahol útközben eltévedt. XII. Benedek hajlandónak mutatkozott követséget küldeni Kínába, de az uj püspök küldésére, vonatkozó kérelem teljesítését függőben hagyja mindaddig, amíg Miklós> halála feF51 biztos értesítést kaphat. A nagybhánnak a pápa egy hatalmas növésű oaripát küldött, melynek az uralkodó nagyon megörült. Marignoli János, aki a pápai tkövetség egyik tagja volt, 13 év múlva, visszatért Európába. Huszonnégy év múlva Khan Balingoht a minLi>k seregei elpusztították s vele együtt eltűntek az alánok is Peking vidékéről. — AZ AMERIKAI ROMÁN LELKÉSZETEK száma kettővel szaporo-

156'

dott, de az egyházi egység rovására. Egy Vámos és egy Vucu nevű román gör. kath. pap a latin szert, püspököktol „független" gör. kath. egyházközségeiket alapítottak az Egyesült Államokban. Eljárásuk természetszerűleg felfüggesztésüket és exkommunikálásukat vonta maga után. Ebből az alkalomból az Egyesült Államok latin szertart. püspökei közös körlevelet adtak ki, melyben föltárják az északamerikai gör. ¡kath. románok .egyházi helyzetét. A körlevél elmondja, hogy az amerikai görögkatholikusok milyen sokat köszönhetnek a latin szertartású papság és püspöki kar támogatásának parókiák szervezésében, templomaik fölépítésében és hogy mindaddig, mig saját püspökük nem lesz, kötelességük a latin szert, 'püspökük joghatóságát elismerni. Lépések történtek azonban mér is, hogy külön esperesi kerületben egyesíttessenek. Nem mondjuk, hogy lehetetlen, vagy ellenünkre való volna egy külön püspökség létesítése — mondja e körlevél —,
— SZENT TERÉZKE LIBANONI KÉPMÁSA címent a keszthtlyi kármeliták kiadásában megjelenő Szent Terézke Rózsás&ertje e. folyóirat áprilisi száma P. Baher Ignác Sz. Bazil r. szerzetes életrajzát közli, ki Sz. Terézkánek nemcsak nagy tisztelője volt, de életének szinte folytatása. P. Baher 1895-ben Szíriában született gör. kath. szülőktől. Fiatalon lépett Sz. Bazil rendjébe, hol 1920-ban pappá szentelték. Életírója Dom Hemptinne Pius _ szerint életét semmiféle rendkívüli jelnség nem tette feltűnővé, mégis felülemelte őt az átlagon az a belső harc, melyet saját énje ellen folytatott. Akik ismerték, nem tudtáik kivonni magukat egyéniségének és erényeinek varázsa alól. Ugyanazon maga« eszmény után törekedett, mint Kis Sz. Teréz, kinek képét halála óráján is kezében tartotta. 1931-ben hunyt el. A. nemrégen szentté avatott Maria de ,Tesu infante után immár a második ő, kinab egyénisége a libánonvidéki görögkathoíikusság sorából emelkedve ki, iutott az életszentség és megdicsóultség fényes magaslataira. Ha valakiben, ezekben valóban jó pártfogókat nyer a szent uniói ügye. ' — AZ 1937. ÉVI HÚSVÉTTAL vezető cikkében foglalkozik az athéni metropolita hivatalos lapja, az Ekklésia. Az orthodox görögök t. i. a napbárjavitást úgy hajtották végre, hogy az állandó ünnepeket a Gergely-naptár saerinti dátumokra tették, a változó ünnepeket pedig meghagyták a régi, •Tulián-naptár szerinti dátumokon. Az idei húsvéttal aztán egészen különös helyzet állott elő. A tavaszi napéjegyenlőség márc. 21. utáni első holdtölte a lap megállapítása szerinti márc. 21-én délután 1 óra 12 perckor áll be. Ez szombat lévén, másnap vasárnap, márcítk 28-án a niceai I. egyetemes zsinat kánonjai értelmében húsvétnak kell lennie. Ám ha ezt megtartanák, minden további nélkül el kellene fogadni a római egyház paszkálionját. Ezt egyelőre nem igen szeretnék megtenni. Megpróbálkoznánk tehát bizonyos kimagyarázkodásokkal. Nevezetesen azzal az okoskodással jönnek elő, hogy a keresztény húsvét nem eshetik össze és nem előzheti meg a zsidók pászka-ünnepét, mely mindenkor a tavaszi holdtölte napján, Nizán hó 15-én kezdődik. Helyesebb tehát, ha bevárják a juliánnaptári dátumoknak megfelelő tavaszi holdtöltét, április 25-ét és úgy tartják meg a húsvétét május 2-án. — Volta-

képen semmi más nem történik itt, mint a lényegesnek és a lényegtelennek fölcseréíése, illetve összetévesztése. Mikor £ i. a niceai zsinat a húsvéti vitának véget vetendő, a föltámadás ünnepét a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni legközelebbi vasárnapra rendelte tenni, a zsidó naptárhoz viszonyítva, azonban mégis a hetinapok megőrzése mellett, (hoev t. i. mindig vasárnap! ünnepelhessük) azt akarta elérni, hogy lehetőleg a történeti dátumnak megfelelő időben ünnepeljük hitünk e legnagyobb titkát. A zsidóktól való elkülönülés gondolata sugalmazta aztán a határozat ama részét, hogy az ünneplést semmiképen se kezdjük azoikikal egy napon, nehogy a zsidósággal kellemetlen módon összetévesszenek bennünket, vagy a zsidóságból megtérteknek olyan gondolataik támadhassanak, mintha a zsidók ünnepét ülné a kereszténység is meg. Ilyen esetben egy héttel hátrább tolódott a mi húsvétunk, a zsidók húsvétja utánra. Most aztán, nehogy a római egyházhoz való közeledés látszatát keltsék, inkább eltérnek a történelmi hűségtől, puszta ürügyül hozván föl a zsidók húsvétját melyet a mienknek megelőznie nem szabad — de nem is lehet, — s föláldozzák a lényegeset, hogy t. i. a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapon, mint a valósághoz történelmileg legközelebb eső dátumon üljük meg a szent ünnepet, a lényegtelen zsidó húsvéttal való! nem is teljes összeesés miatt, .holott a lefolyt 1600 esztendő ennek a zsinati intézkedésnek jelentőségét már teljesen elenyésztette. (kj.) — A VARSÓI SZENT ANNA TEMPLOMBAN" most leplezték le Budikiewic Konstantin prelátus emlékmüvét. Budkiewic, mint a mohilewi székesegyház kanonokja, lelkes segítőtársa volt a forradalom utáni orosz katolikus egyház apostoli adminisztrátorának, Cieplac püspöknek. A szovjet törvényszék 1923-ban mindkettőt halálra ítélte. — Cieplic püspök külföldi befolyásra kegyelmet nyert, Budkiewicz prelátust azonban halálra kínozták. Az emlékmii a kiváló Borawski alkotása. — UJ ROMÁN PARÓKIÁK. A román kultuszkormány a balázsfalvi érsek előterjesztésére 14 fiókegyház anyaegyházzá való átszervezéséhez adta meg a költségvetési hozzájárulást. A 14 parókia közül 8 a Székelyföldön van, 2 az ókirályságban, a többi Maros-Torda megyében.

FIGYELŐ

A délindiai malabár egyház történetéből Irta: Fr. HENRY JOSEF C. B. Az Eszperantó nemzetközi nyelv birtokában már több értékes külföldi öszszeköttetésre tett szert a Keleti Egyház, főleg olyan területeken, melyeknek nyel* ve nem tartozik az ismertebb keleti vagy európai nyelvek közé. így tettünk szert németalföldi levelezőnkre, orosz orthodox papi levelezőnkre s most már egy évnél hosszabb idő óta ¡tartjuk fenlnl ;
babiloni káld pátiiarka küldte. Azért a malabár egyház ősidőktől fogva kéld s/crtartásó. A portugál kereskedők azonban, kik szintén, ide jöttek, megszerezték a politikai hatalmat, sőt a XVI. században az Arab-tenger fölötti egyeduralmat is. A Portugáliából jött katholikusok számára a káld ritus nesztorián-eretnekségge! telinek tűnt föl. Mások ismét, latinosítási hajlamból azzal akartak maguknak tiszteletet szerezni, hogy saját szertartásukat akarták bevezetni a meghódított Malabár földön. Ezért egy portugál érsek elnöklete alatt a malabár papságot erőszakosan összegyűjtötték, az államhatalom segítségével és a latin szertartással együtt gyökeres reformokat vezettek be, a sifentmiseáldozatban, a szentségeknél, stb., úgy hogy vallósággal néptelenné tették és szétrombolták a káld szertartást és egész liturgiájukat, semmi egyebet meg nem tartván abból, mint a nyelvet, és ezt egészen új néven malabár szertartásnak nevezték el. A liturgia rendjét ti* igen megváltoztatták. A konszekráló szavakat a kánon végére, a Szentlélek epiklézise utánra tették, holott azok előbb azonnal a „Szent, szent, s z e n t . . . " (dádesz) után következtek, megváltoztatták az apostoli és evangéliumi rendet és behozták a római Missale naptárát. A nagyheti istentiszteletek egyszerű fordításai a római ritusbelieknek káld nyelven, kivéve a szombatot. A nagypénteki előre megszentelt áldozató mise egészen latinból van fordítva. Ez még a világiak előtt is igen különösnek és érdekesnek mutatkbzik. Minden istentiszteletet káld nyelven végeznek és semmit sem a nemzeti nyelven. Legkülönösebb azonban, hogy a pap-zentlelést egészen latin szertartás szeritat' és latin nyelven is, végzik. Ha a püspök nem tud latinul, papot sem szentelhet. Olyan fejletlen szertartás, mint a délindiai szír-malabár rítus, el sem képzelhetlő a liturgikakutatók előtt. (A közelben megjelenendő keleti törvénykönyv remélhetőleg javít a helyzeten.) Ez a reform azonban senkinek sem tetszett. A malabár egyház felerésze elpártolt az igaz katholikus egyháztól miatta. Ezek komolyan nem is gondolnak arra, ohgy mikor káld rítusukat védik, igazi katholikus és apostoli hitüket adják érte cserébe. A jakobita eretnekségbe tévedt nyájat időről-időre megkísérelték visszavezetni az igaz katholikus akolba. De hiában! Végre két püspökük, mar Ivaniosz ée mar Teofilosz 1930 szept'. 20-án alávetették magukat Rómának. A pápa Őszentsége megengedte nekik, hogy saját szír-antiochiai rítusukat megtartsák éfe két egyházmegyét bízott ráju!k. Ettől kezdve a jakobita eretnekek közül; mind többen térnek vissza az Egyházba főleg mar Ivaniosz érsek fáradozása folytán. Az utolsó hat év alatt 40 ezren tértek vissza azi Egyház kebelére.

Nazianzi Sz. Gergely: Mielőtt Krisztus igéje kimondatik, az, ami föláldoztatik, kenyér; mihelyt azonban Krisztus igéi elmondattak, többé már nem kenyér, hanem Krisztus teste az. Szent Efrém: Korántse hidd, hogy a kenyér, melyet itt szemlélsz, vagy a bor, melyet itt látsz, kenyér és bor marad: a pap imádsága és a Szentlélek leszállása által a kenyér testté, a bor vérré lett. 159'

ADATTÁR

Fundatio Koriathovits^ana Irta: P. Basilovits Joannik O. S. B. M, §. 6. Ugyancsak Marinics nyújtotta be Taraszovits tiltakozását Simándl Zsigmond erdélyi püspöknél is. A püspöki testimonium e tiltakozásról 1641-ben Sz. Gerváz és Protáz ünnepe eló'tti hétfőn kelt. Benne Marinics neve Marinitz alakban fordul elő, címe „Archi-Díaconus, seu ut vulgo vocant Protopopus superioris Tharaciae" továbbá a Bereg, Ung, Szfebofcs, Ugoos^ Szatmár, Máiramaros, Zemplén és Sáros vármegyében élő „görög vallású egyházak püspökének" „in spiritualibus et temporalibus omnibus Vicarius." §. 7. A király közbelépése végre mégis használt annyit, hogy Taraszovits-ot 1641-ben szabadon bocsátották, jogaiba visszahelyezték és vagyonát is visszaadták. Taraszovits a monostor szétszóródott tagjait összegyűjtötte, az elpusztult zárdaépületet fölépítette, de mihamar ismét megfosztották mindenétől s újból a királyhoz volt kénytelen fordulni segítségért. „Nec ubi cupat (talán: caput) reclinaret, locum non habens, propter Fidei Catholicae Confessionem, Sacramquie Unionem taliter tractus." Ferdinánd király 1642 ápr. 9-én ismét levélben és követek által is közbevetette magát Rákóczynál a püspök érdekében. §. 8. Követül Jakusith György egri püspököt küldte s egyben a jezsuiták részére is kért Erdélyben való letelepedésre engedélyt. §. 9. Kiszabadulása után Munkácsra már nem térhetett vissza, ezért III. Ferdinánd a kassai kincstártól számára 200 rh. forintot rendelt (lásd 1. §.), székhelyéül Kállót jelölte ki s az érdekelt területek kormányzó szerveit felhívta, hogy működésében támogassák. Az erről szóló irat 1643. ápr. 29-én, Bécsben kelt és a következőkhöz van intézve: Galánthay Eszterházy Miklóshoz, Homonnai Drugeth Jánoshoz, Keresztszéki Csáky Istvánhoz, Gyimesi Forgács Zsigmondhoz, Szathmáry Báthory Péterhez, Szalakállói Bárkoczy Lászlóhoz, Lapistaki Szegezics Borbálához (Károlyi Mihály özvegyéhez). Elrendeli a király azt is, hogy a canthedraticumot csakis neki fizessék. Ugyanazon napon egy másik királyi leirat elrendeli, hogy Kálióban a püspök számára alkalmas lakást készítsenek és a szepesi kamara évenként „circiter" 200 rh. forintot fizessen ki részére. (Folytatjuk.)

Jeruzsálemi Szent Cirill: Élvezzük tehát e szentséget, mint Krisztus testét és vérét, mert a kenyér színe alatt az ő teste, a boi; színe alatt az ő vére adatik nektek . . . Ne tekintsd azért pusztán kenyérnek és bornak azt, mert az Krisztus teste és vére, az ú r tanúságtétele alapján. És bár éraékeid azt mutatják is, győzzön meg téged a hit.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség: Miskolc, Hunyadi-u. 3. Kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdáiában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám. 160'

Orienta Eklezio

IV-a jaro. Nro 5-6. (35-36.) Majo-Junio 1937.-

(jiumonata seienca organo de la grekrita katolikaro. — Administracio: Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaruja. Jarabono 8 oraj pengő. ARTIKOLOJ DE TIU e i NUMERO: Parolo de lia cefepiskopa Mosto Antorio Papp de Hajdudorog al la pastraro pri la budapesta euharistia kongreso 1938. — La S. Euharistia en rigardo de la Bizanea liturgio. — Grekaj patro.i de la I—III. jareentoj pri la S.

Euharistio. — Kulto de S. Euharistio ka.i la Ordeno de S. Basilis en Polu.jo. — Rolo de la greka éblezio en la kristanigo de la húngara gento kaj la s. Unio. — Letero de misiista pastro Henry Josefo el Malabario.

„Énekeljetek a mi Istenünknek" cím alatt, közvetlenül húsvét előtt hagyta el a sajtlót az évek óta várt

görög szertartású katholikus

liturgikus énekeskönyv, mely a félévszázados használat által szentesített hajdudorogi énekszövegek lehető épségben tartása mellett, a régi énektárokból hiányzó szertartási részeknek az eredeti görög szövegek alapján készített, magas irodalmi színvonalon álló fordításával kiegészítve,

az összes vasárnapi és ünnepi énekeket, a szentek tiszteletének minden fontos részletét, a ikiülöbleges szándékú szentmisék kántori részeit oly terjedelemben tartalmazza, aminőre nálunk még nem volt példa, 'Magában foglalja

a szentmise teljes szövegét, úgy, amint a pap és a hívő nép együttesen végzik, sok magánájtatoskodásra való ősi, még a jeles görög szentatváktól eredő

gyónási és áldozási s egyéb alkalmakra szóló imával, a gyónáshoz való készülést megkönnyítő és elősegítő

részletes lelki tükörrel. A 996 szövegoldalt tartalmazó zisebalaku 'ima- és énekeskönyv

ára egész vászonkötésben T pengő. Kapható minden lelkészi hivatalnál

és a Keleti Egyház kiadóhivatalánál Miskolc, Melinda-utca 11.

Görögkatholikus egyházi nyomtatványok Eljegyzési értesítés Hirdetési bizonyítvány Keresztlevél Házassági levél Halotti anyakönyvi kivonat Pénztárnapló ívenként

. . .

Száraadási kivonat

8 8 8 8 8 10

f. f. f. f. f. f.

20 f.

Egyházi költségvetés Iskolai „ Egyházlátogatási jegyzőkönyv (espe* resi) Iskolalátogatási jegyzőkönyv (espe* resi) . . . Postakönyv ívenként

12 f. 12 f. 16 f. 16 f. 14 f.

K ö t é s e k o l c s ó n é s ízlésesen T iirlirirf l ^ U U V l g

í c K r í n l M V d l l

k ö n y v n y o m d á j a é s könyvkötészete Miskolc, R á k ó c z i - u t c a 18. s z á m

A Sötét-kapu és mindszent templom között.

Kiadóhivatalunknál megrendelhetők: Dr. Szántay-Szémán István: AZ UNIONIZMUS. Az egyházak egyesülnének kérdését minden oldalról megvilágító, alapvető mű. Hász hatván dr. püspök előszavával 1.50 P Dr. Szántay-Szémán István: MINDENNAPI KENYÉR. Oktató imádságos könyv a görög szert, szentmise nyilvános ereszednek teljes magyar fordításával. Egyszerűbb ¿ütésben 2.80 P Egész vászonban . . . . . . 3.50 P Kozma János: SZENT MIKLÓS püspök élete a szent tiszteletére szolgiáió görög akathisztnak b. e. Melles Emil budapesti apáti-parochustól eredő magyar fordításéval —.40 P Istentisztelet SZENT JOZAFÁT PÜSPÖK, a szent Unió vértanúja emlékére. A szent görög szertartású officiumának a máriiapócsi baziüták által készített gondos magyar fordítása —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: XI. PIUS PÁPA ÉS AZ UNIÓ. Az egri szemináriumban 1935 május 8-án rendezett „keleti napon" tartott előadás szövege. —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: KATHOLICIZMUS ÉS UNIÓ. Az 1935 november 5-én Veszprémben rendezett papi (konferencián s az 1935 november 6-án Győrött keleti napon tartott előadás szövege. (Külön lenyomat a Keleti Egyház 1936. évi januári számából.) —.40 P Dr. Kohály Ferenc: A LITURGIA AZ UNIÓ SZOLGÁLATÁBAN. Az 1936 £ebr. 24-én Budapesten rendezett keleti napon tartott előadás. (Különlenyomat a K. E. 1936 áprilisi száímából.) . —.40 P Énekeljetek a mi Istenünknek! Teljes gör. kath. imakönyv és énektár Egész vászonkötés, piros metszéssel 7.— P Az egy pengőn aluli összegeket levélbélyegben kérjük beküldeni.

A keleti sz. Unió ügye iránt érdeklődők alapos tájékozódást szerezhetnek D r . S Z Á H T A Y - S Z É M Á N I S T V Ó N prelátus 99

AZ

UNIONIZMUS"

című müvéből, amelyet a bel- és külföldi kritika egyaránt elismeréssel fogadott. Kapható kiadóhivatalunkban A még meglévő s jelentéktelenül sérült példányokat árusítja a kiadóhivatalunk 1 pengő 50 fillérért.

MINDENKOR SEGÍTŐ S Z Ű Z MÁRIA, VEDD ANYAI PÁRTFOGÁSODBA A SZENT UNIÓT!

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

SZERKESZTI

SZflNTÜY-SZÉMáN ISTVÁN dr. M E G J E L E N I K HAVONTA, JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: XIII. Leó pápa uniós szózata és Kelet. Henkey-Hőnig Károly dr.: A ruthén rituálé a. brest-i unió után. Petrásovszky Emánuel: A bizánci képírás mai szemmel. II. Rusznák Miklós dr. A szokás, mint eljárási elv az isteini szolgálatoknál. (Ford. Kozma Jánosi) Gondos István: Mit tanítanak az orosz szakadár teologusok egyházuk egyetem ősségéről.

SZER K E S Z T Ö S É G : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C , M E L I N D A - U . 11. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

KRÓNIKA. Z.: Huszonötéves a „Christifideles' bulla. FIGYELŐ. Szántay-Szémán István dr.: Az uniós mozgalom és az olasz példaadás.

IV. ÉVF. 7. (37.) SZÁM. 1937. JULIUS (RENDK.)