Növényrendszertan gyakorlatok

Növényrendszertan gyakorlatok 6. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2014 Rosopsida: Ranunculidae (Ranunculaceae, Papaveraceae, Fumariaceae), Caryophyllidae (Phytolaccaceae, Amaranthaceae, [Chenopodiaceae], Caryophyllaceae, Polygonaceae, Plumbaginaceae)

Növényrendszertan gyakorlatok 6. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2014 Rosopsida: Ranunculidae (Ranunculaceae, Papaveraceae, Fumariaceae), Caryophyllidae (Phytolaccaceae, Amaranthaceae, [Chenopodiaceae], Caryophyllaceae, Polygonaceae, Plumbaginaceae)

A valódi kétszikűek o. – Rosopsida rendszere Alapi helyzetű valódi kétszikűek alo. – Ranunculidae Szegfűalkatúak alo. – Caryophyllidae Rózsaalkatúak alo. – Rosidae Forrtszirmúak alo. – Asteridae

Az alapi helyzetű valódi kétszikűek alo. – Ranunculidae rendszere Boglárkavirágúak r. – Ranunculales Boglárkafélék cs. – Ranunculaceae (Aconitum, Caltha, Isopyrum, Helleborus, Adonis, Anemone, Clematis, Ficaria, Hepatica, Pulsatilla, Ranunculus, Actea) Mákfélék cs. – Papaveraceae (Chelidonium, Papaver) Füstikefélék cs. – Fumariaceae (Corydalis)

Boglárkafélék – Ranunculaceae • lágyszárúak, kevés faj fás szárú (pl. Clematis) • szórt, ritkán keresztben átellenes (pl. Clematis) levélállás • virágképlet: P3+3 v. 2+2 ill. K5 C5 A∞ G∞ • spirociklikus virágok

• aktinomorf, ritkán zigomorf (pl. Aconitum) virág • a virágtakaró egynemű (P) • csészeszerű lepel: Helleborus • sziromszerű lepel: Aconitum, Actaea, Anemone, Caltha, Clematis, Hepatica, Isopyrum, Pulsatilla • különnemű (K és C): Adonis, Ficaria, Ranunculus • tüsző, aszmag vagy bogyó termés

Békabogyó – Actea spicata • Közepes termetű, felálló, elágazó szárú évelő (He) • Levél: 2-3-szorosan összetettek, a levélkék élesen, durván fogazottak • Virág: szártetőző, kevés virágú fürt, korán lehulló fehér szirmok. V-VII. • Termés: fekete bogyó

• Üde-félnedves, humuszban gazdag, árnyékos termőhelyen • Üde lomberdők (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők, keményfás ligeterdők), domb- és hegyvidéken, Alföldön ritka Hemikriptofiton (He)

Békabogyó – Actaea spicata

Békabogyó – Actaea spicata

Békabogyó – Actea spicata

Kisvirágú hunyor – Helleborus dumetorum • 20-45 cm magas évelő (He) • Tőlevelek/alsó szárlevelek ölbefogottak, a szeletek keskenylándzsásak, sűrűn fűrészesek, a felső szárlevelek és a murvalevelek tövig szeldeltek. A levél nem áttelelő, kopasz • Virágtakarója zöld, a lepel átmérője 2-5 cm, nem fedik egymást. III-IV. • Termés: tüszőcsokor • Félárnyékos-árnyékos, üde, humuszban gazdag termőhelyeken • Üde lomberdők kora tavaszi aszpektusának tagja; Dt.-i khg.ben és a Dt. dombvidékein Hemikriptofiton (He)

Kisvirágú hunyor – Helleborus dumetorum

Kisvirágú hunyor – Helleborus dumetorum

Illatos hunyor – Helleborus odorus • 20-50 cm magas évelő (He) • Levelei áttelelők, fonákukon az erek mentén szőrösek. A tőlevelek és alsó szárlevelek ölbefogottak, sűrűn fűrészesek, a felső szárlevelek és a murvalevelek tövig szeldeltek • Virágtakaró: zöld, a lepel átmérője 5-7 cm. II-IV • Termés: tüszőcsokor • Félárnyékos-árnyékos, üde, humuszban gazdag termőhelyeken. • Üde lomberdők kora tavaszi aszpektusában; D-Dt. (Mecsek, Villányihg., Külső-Somogy, Völgység, Drávamenti-sík) Hemikriptofiton (He)

Illatos hunyor – Helleborus odorus





Pirosló hunyor – Helleborus purpurascens • 20-50 cm magas szárú évelő (He) • A tőlevelek és alsó szárlevelek ölbefogottak, a szeletek keskenylándzsásak, sűrűn fűrészesek, a felső szárlevelek és a murvalevelek tövig szeldeltek. Levelei részben áttelelnek • Virágtakaró: vöröses-ibolyás, a virág átmérője 4-7 cm. III-V. • Termés: tüszőcsokor • Félárnyékos-árnyékos, félszáraz v. üde, humuszban gazdag termőhelyeken. • Üde lomberdők kora tavaszi aszpektusában; Északi-khg. (Bükk, Börzsöny), Visegrádi-hg., Pilis • Az É-i és K-i Kárpátok endemikus faja, védett.

Hemikriptofiton (He)

Pirosló hunyor – Helleborus purpurascens

Pirosló hunyor – Helleborus purpurascens

Helleborus sp. virág keresztmetszet

Horizontális földrajzi vikariálás: a Helleborus nemzetség fajai hazánkban

A NymE EMK NTI Flóraadatbázisából

A Helleborus nemzetség hazai fajainak Európai elterjedési területe Helleborus purpurascens (pirosló hunyor)

Helleborus dumetorum (kisvirágú hunyor)

Helleborus odorus (illatos hunyor)

Mocsári gólyahír – Caltha palustris • 20-80 cm magas, elágazó szárú évelő (He) • levél: tagolatlan, nagy, szíves-vese alakú, csipkés v.fogas, fényes, sötétzöld • Lepel: fénylő élénksárga. III-V. • Termés: tüszőkből álló tüszőcsokor • Félárnyéktűrő; nedves, tápanyagban gazdag talajon • Liget- és láperdők, nedves rétek, mocsarak, országosan elterjedt • több alfaj Hemikriptofiton (He)

Gólyahír – Caltha palustris



Sisakvirág fajok - Aconitum spp. • Közepes vagy nagy termetű évelők (He) • Leveleik tenyeresen szeldeltek vagy osztottak • Virág: zigomorf, sisak formájú, mézfejtő van • Termés: felfelé álló tüszőcsokor • Virágzás nyár közepén

• Hegyvidéki fajok, az összes hazai faj védett! • Igen mérgezőek (akonitin)!

•Farkasölő sisakvirág (A. vulparia) •60-120 cm magas, virágai vajsárgák •magasabb domb- és hegyvidékeinken •Karcsú s. – A. variegatum és •Kárpáti s. – A. moldavicum) •virágaik lilák ill. sötétlilák •az Északi-középhegység legmagasabb részeinek növényritkaságai •hűvös, párás klímát igénylő, árnyéktűrő, üde talajokat kedvelő fajok •élőhely: szurdokerdők, hegyvidéki bükkösök, égerligetek

Méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) • alacsonyabb, levelei tövig szeldeltek, virágai halványsárgák, • Fényigényes, szárazságtűrő

• Száraz erdők • Előfordulás: ÉK, Mecsek

Galambvirág – Isopyrum thalictroides • Kis termetű vékony gyöktörzsű évelő (Ge) • Tőlevél: 1-2x hármasan összetett, szárlevelek egyszerűek

• Virág: murvalevelek hónaljában magánosan áll, fehér sziromszerű leplű. III-V. • Termés: 1-3 tagú tüszőcsokor • Félárnyékos-árnyékos, üdefélnedves, humuszos termőhelyen

• Üde lomberdők kora tavaszi aszpektusában, elsősorban a domb- és hegyvidékeken

Geofiton (Ge)

Galambvirág – Isopyrum thalictroides

Galambvirág Isopyrum thalictroides

Galambvirág – Isopyrum thalictroides

Bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides • 10-20 cm magas kúszó gyöktörzses évelő (Ge) • Száron a virág alatt három, örvösen álló, ülő, hármasan szeldelt, fogas szélű gallérozó levél • Virágtakaró: 5 tagú aranysárga lepel. III-V.

• Termés: szőrös aszmagcsoport • Árnyéktűrő, üde és nedves, humuszos talajokon.

• Koratavaszi aszpektusban, üde lomberdők nedvesebb részein, ligeterdőkben, hegy- és dombvidékeinken gyakori

Geofiton (Ge)

Bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides

Bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides

Berki szellőrózsa – Anemone nemorosa

• 15-25 cm, kúszó gyöktörzses évelő (Ge)

• Száron a magános virág alatt 3, örvösen álló, 1-3cm-es nyelű, hármasan szeldelt, fogas szélű gallérozó levél • Virágtakaró: 5 tagú fehér lepel. III-V. • Termés: szőrös aszmagcsoport • Árnyéktűrő, üde és nedves, humuszos talajon • Koratavaszi aszpektusban, üde lomberdők nedvesebb részein, ligeterdőkben, hegy- és dombvidékein elterjedt

Geofiton (Ge)



Erdei szellőrózsa – Anemone sylvestris

• 25-45 cm-es, kúszó gyöktörzsű évelő (Ge) • Nyeles, tenyeresen szeldelt tőlevél, a virág alatt 2-3 kisebb ülő levél. Szár gyapjas.

• Virágtakaró: 5 tagú fehér lepel. IV-V. • Termés: aszmagcsoport • Napsütéses, meleg domboldalak, száraz, meszes, sekély termőrétegű talajokat kedvelő erdőszegély-faj. • Hegy- és dombvidéki (ritkán síkvidéki) száraz tölgyesek, erdőszegélyek, gyepek visszaszorulóban lévő növénye. Védett! Geofiton (Ge)



Májvirág – Hepatica nobilis • 10-15 cm, tőkocsányos évelő (He) • Levél: hosszú nyelű, bőrnemű, áttelelő, három karéjú, ép szélű • Virágtakaró: 6-8 tagú kék lepel, csészeszerű fellevelekkel. III-IV.

• Termés: aszmagcsoport • Árnyéktűrő, üde-félszáraz talajokon, mészkedvelő erdei faj

• Hegy- és dombvidéki bükkösök, gyertyános-tölgyesek növénye, a DélDunántúlon gyakori, a Dunántúliközéphegységben ritka. Védett! Hemikriptofiton (He)

Májvirág – Hepatica nobilis

Májvirág – Hepatica nobilis

Leánykökörcsin – Pulsatilla grandis • 8-20 cm magas, sűrű szőrű évelő (He) • Levél: 2-3x páratlanul szárnyasan szeldelt, dúsan selymesen szőrös • Virág: tőálló, a 6 tagú lepel ibolyáskék, elvirágozva hosszú szárú. III-IV. • Termés: aszmagcsoport, repítőszőrös aszmagokkal (megnyúlt bibeszálból alakul) • Erősen fényigényes, szárazságtűrő, mészkedvelő • Száraz gyepek (sziklagyepek, sztyeprétek) főleg a középhegységekben és dombvidékeken. Védett! •Az év vadvirága 2011-ben Hemikriptofiton (He)

Leánykökörcsin – Pulsatilla grandis



Egyenes (felálló) iszalag – Clematis recta • Magas termetű, felálló szárú évelő (He). • Levél: keresztben átellenes, páratlanul szárnyaltan összetett, ép szélű • Virágzat: bogernyő, a lepel fehéres. V-VII • Termés: aszmagcsoport, tollas repítőkészülékkel

• Fény- és melegigényes, szárazságtűrő, mészkedvelő • Hegy- és dombvidéki száraz tölgyesek, bokorerdők, erdőszegélyek. Néha ligeterdők szélein és nedves réteken. Szórványos vagy ritka (Alföld), kímélendő


Felálló iszalag – Clematis recta

Felálló iszalag – Clematis recta

Kúszó boglárka – Ranunculus repens

• Legyökerezően indás, felálló virágos szárú évelő (He) • Levél: hármasan összetett, durván fogazott vagy karéjos

• Virág: élénksárga sziromlevelek, a szőrös csészelevelek a szirmokra simulnak. IV-IX. • Termés: aszmagcsoport

• Nyílt és félárnyékos helyeken él, nedvességigényes, erősen bolygatástűrő • Liget- és láperdők, árkok, nedves gyomtársulások, közönséges. Hemikriptofiton (He)



Gyapjas boglárka – Ranunculus lanuginosus • Magas, évelő (He), erőteljesen ágas, felálló szárral.

• Levél: karéjos/hasadt, bozontos-szőrös, gyakran sötéten foltozott • Virág: nagy (2-3cm átmérőjű), élénksárga V-VI. • Aszmag terméscsoportjában a terméskék horgasan bekunkorodtak

• Nedvesség- és tápanyagigényes, árnyéktűrő • Égerligetek, keményfás ligeterdők, bükkösök, sziklaerdők Hemikriptofiton (He)

Gyapjas boglárka – Ranunculus lanuginosus

Gyapjas boglárka – Ranunculus lanuginosus

• Rövid gyöktörzses évelő (He), a szár kopasz v. rövid rásimuló szőrű

Réti boglárka – Ranunculus acris

• Levél: tőálló, hosszú nyelű, tenyeresen osztott • Virág: sárga, a szőrös csészelevelek a szirmokra simulnak. IV-VIII(-X).

• Aszmag terméscsoportjában a termések oldalról összenyomottak, rövid csőrben végződnek • Fényigényes, de tág tűrésű, üde és nedves termőhelyeken •Elterjedt, gyakori. Nedves-üde rétek, de nyílt erdők, árokpartok, hegyi kaszálók is Hemikriptofiton (He)




Salátaboglárka – Ficaria verna • Alacsony évelő, gyökérágai gumósan megvastagodtak. Két alfaj (ssp. calthifolia (He) és ssp. bulbifera (Ge)) • Levél: hosszú nyelű, szíves-kerekded, fénylő, ép szélű v. hullámos

• Virág: aranysárga. III-V. • Termés: aszmagcsoport, gömbös, csőrtelen aszmagokkal

• Félárnyéktűrő, üde-nedves, tápanyagokban gazdag talajon, bolygatástűrő • Gyakori üde lomberdőkben, ligeterdőkben nedves réteken, parkokban, akácosokban He v. Ge

Salátaboglárka – Ficaria verna

Salátaboglárka – Ficaria verna

Tavaszi hérics – Adonis vernalis • 10-30 cm magas, elágazó szárú évelő (He). • Levél: sallangosan szeldelt, kopasz • Virág különnemű: nagy aranyságra szirmok, szőrös csészelevelek III-V. • Aszmag terméscsoportjában a részterméskék szőrösek, horgas csőrűek • Fényigényes, szárazságtűrő, meszes, laza alapkőzeten • Száraz gyepek (sziklagyepek, sztyeprétek), néha száraz lomberdők (főleg bokorerdők) tisztásain. Védett! • Az év vadvirága 2012-ben Hemikriptofiton (He)

Tavaszi hérics – Adonis vernalis



Mákfélék – Papaveraceae • Lágyszárú növények • Szórt levélállás, pálhák nincsenek

• Tejnedvet tartalmazhatnak • Termés: tok v. makkocska

• A csésze virágnyíláskor gyakran lehull • Magvaikat hangyák terjesztik (elaioszóma / hangyakalács) • Nemzetség: Chelidonium, Papaver

Vérehulló fecskefű – Chelidonium majus • Magas, elágazó, elállóan szőrös szárú évelő (He). Megtörve sárga tejnedvet ereszt • Levél: elálló finom szőrű, szárnyalt, a levélkék szabálytalan alakúak • Virág: laza bogernyőkben, a 4 szirom mélysárga. V-VIII(-X) • Termés: becőszerű, keskeny, nyeles tok. • Félárnyéktűrő, tápanyag- és nitrogénigényes, üde talajokon, bolygatástűrő • Gyakori akácosokban, gyomtársulásokban, parkokban,

bolygatott lomberdőkben Hemikriptofiton (He)

Vérehulló fecskefű – Chelidonium majus





Pipacs – Papaver rhoeas •Kis v. közepes termetű, 20-80 cm •felálló szárú, mindenütt serteszőrös, • egyéves faj (Th). •szárlevelek szárnyasak, a szárnyak durván fogasak vagy karéjosak, a felső levelek egyszerűek. •Virágai magánosak, hosszú kocsányúak, 4 sziromlevele égő vörös, tövén fekete folttal. •A csésze korán lehull. •Termése visszás-tojásdad tok, tetején 10 karéjú bibepajzzsal. •Virágzás V-X, termésérés VI-X. •Az árnyékolást nem tűrő, száraztól az üde termőhelyekig előforduló, egyébként a talaj iránt nem igényes faj. •Gyomtársulások, szántók, parlagok, útszélek növénye, az ország egész területén gyakori.

csak TVMH

Therofiton (Th)

Pipacs – Papaver rhoeas




Fumariaceae – Füstikefélék cs • • • • • •

lágyszárú szórt, pzigomorf, sarkantyús virág tok v. makkocska myrmekochor elaioszóma

Odvas keltike – Corydalis cava • 20-30 cm magas, egyszerű szárú évelő, üreges, föld alatti gumóval (Ge) • Levél: kékeszöld, kétszeresen hármas, a levélkék tagoltak, épek

•Virágzat: fürt, a murvák épek. A virág hosszú sarkantyús, bíboroslila/ rózsaszínű/fehér. (II-)III-V. • Termés: becőkeszerű, lapított tok • Árnyéktűrő; üde, humuszos erdőtalajokon • Üde lomberdők és keményfás ligeterdők kora tavaszi aszpektusában, domb- és hegyvidékeken, gyakran tömeges.

Geofiton (Ge)

Odvas keltike – Corydalis cava

Odvas keltike – Corydalis cava

Ujjas keltike – Corydalis solida • 10-20 cm magas, egyszerű szárú évelő, tömör föld alatti gumóval (Ge)

• Levél: szürkészöld, kétszeresen hármas, a levélkék tagoltak, épek • Virágzat: fürt, a murvák ujjasan tagoltak. A virágok hosszú sarkantyúsak, kékeslilák. (II-)III-V. • Termés: becőkeszerű, lapított tok

• Árnyéktűrő; félszáraz-üde, humuszos talajokon, inkább mészkerülő • Üde lomberdők és keményfás ligeterdők kora tavaszi aszpektusában, domb- és hegyvidékeken, gyakran tömeges

Geofiton (Ge)

murvalevelek Odvas keltike (Corydalis cava) és ujjas keltike – Corydalis solida

Ujjas keltike – Corydalis solida

A szegfűalkatúak alo. – Caryophyllidae rendszere Szegfűvirágúak r. – Caryophyllales Karmazsinfélék cs. – Phytolaccaceae (Phytolacca) Disznóparéjfélék cs. – Amaranthaceae (Amaranthus, Camphorosma, Chenopodium) Szegfűfélék cs. – Caryophyllaceae Habszagfűfélék alcs. – Silenoideae (Dianthus, Lychnis, Melandrium, Silene, Viscaria) Lúdhúrfélék alcs. – Alsinoideae (Moehringia, Stellaria) Keserűfűvirágúak r. – Polygonales Keserűfűfélék cs. – Polygonaceae (Bilderdykia, Polygonum, Reynoutria, Rumex) Istácfélék cs. – Plumbaginaceae (Limonium)

Alkörmösfélék cs. – Phytolaccaceae

• főleg trópusi növények, fás- és lágyszárúak • szórt levélállás, pálhák nincsenek • P4-5 A8 v. 10 G∞ • bogyótermés

• nemzetség: Phytolacca (alkörmös, karmazsinbogyó)

Amerikai alkörmös (karmazsinbogyó) – Phytolacca americana • Magas, ágas szárú évelő (He) • Levél: nagy (-20-25cm) ép szélű, tojásdadlándzsás, felfelé kisebbednek • Virágzat: hengeres fürtökben állnak, a lepel zöldesfehér, a termésen megpirosodik. V-IX. • Termés: 10 rekeszű, vöröses-fekete bogyó • Laza talajt, félárnyékot kedvel, tápanyagigényes, bolygatástűrő • Adventív (észak-amerikai), dísz- és festéknövényként használták. Homokterületeken, zavart erdőkben (pl. kultúrfenyvesek) erősen terjedő özönnövény


Alkörmös – Phytolacca americana


Phytolacca americana és Ph. esculenta



Disznóparéjfélék - Amaranthaceae

•főleg lágyszárú növények •szórt levélállás, pálha nélküli levelekkel •egylakiak: ♂P3-5 A5

ill. ♀P3-5 G(2-3)

•tok termés (egymagvú) •a virágtakaró hártyás, murvalevelei fejlettek

•nemzetsége (Th): Amaranthus

Amaranthus clorostachys – karcsú disznóparéj T4



15-150 cm, erős karógyökerű, a szár nagy része kopasz

♠

hosszú nyelű, tojásdad, ép, kopasz, fénylő



június-november, sárgászöld, karcsú, alul szaggatott virágzat, az előlevelek a lepelleveleknél hosszabbak

 kupakkal nyíló tok

 

savanyú és meszes talajon is előfordul, laza talajon tömeges parlagok, utak mente, bolygatott területek, csemetekertek, erdősítések első évében

Amaranthus clorostachys – karcsú disznóparéj

T4

Amaranthus clorostachys – karcsú disznóparéj T4

Amaranthus retroflexus – Szőrös disznóparéj

[Libatopfélék – Chenopodiaceae]

• újabban a családot az Amaranthaceae családba olvasztják • főleg lágyszárú növények • szórt levélállás, pálha nélküli levelek • P5 A1-5 G(2) • egymagvú toktermés

• virágtakaró zöldes, sárgás v. fehéres • nemzetségek (Th): Camphorosma, Chenopodium

Fehér libatop – Chenopodium album • 30-200 cm magas, erőteljes, egyéves (Th) • Levél: különböző alakú, ép vagy fogas; fonákuk lisztes bevonatú • Virág: ágvégi, sűrű gomolyos fürtökben állnak, leplei aprók, zöldek. VI-X. • Termés: tok, magvai lapos lencse alakúak • Fény- és meleg-, tápanyag- és nitrogénigényes gyom • Gyomtársulások, törmelékes, szemetes helyek, árokpartok, kertek, közönséges Terofiton (Th)

Chenopodium album – fehér libatop cm, erős karógyökerű,  20-150 sűrűn ágas

♠

T4

nyeles, ékvállú, lándzsás, tojásdad, egyenlőtlenül fogazott, , a felsők keskenyek, épek, a levélfonák lisztes

 június-november, lisztes, gomolyos fürt

növényenként 200 000 magot is  hozhat (barna és fekete magvak)



országszerte gyakori, különösen nedves, kötött talajokon

 szántóföldek, parlagok, utak mente, bolygatott területek, csemetekertek

 levélalakja, virágzata változatos

Chenopodium album – fehér libatop

T4

Chenopodium album – fehér libatop

T4

Chenopodium sp. – Libatop faj

Chenopodium sp. – Libatop faj

Camphorosma annua - Bárányparéj • Földön szétterülő, elágazó egyéves (Th) • Levél: szálas v. fonalas, fiatalon szürkészöld, kissé pozsgás, szőrös, később lekopaszodik, vörösödik • Virág: levélhónalji, apró, csontfehér leplű. VIII-IX. • Termés: lapított tok.

• Fényigényes, a szélsőségesen száraz, erősen szikes talajfelszínek specialistája • Alföldi szikesek legszélsőségesebb termőhelyei („vakszik”), szórványos

Therofiton (Th)

Camphorosma annua - Bárányparéj

Camphorosma annua – Bárányparéj élőhelye

Szántóföldjeink gyakorlatilag jelentős gyomfajai (I.-V. Országos Gyomfelvételezések eredményei) parlagfű köz. kakaslábfű fehér libatop mezei aszat fakó muhar apró szulák szőrös disznóparéj ebszékfű csattanó maszlag termesztett köles karcsú disznóparéj nagy széltippan közönséges taratckbúza fenyércirok ragadós galaj szulákkeserűfű lapulevelű keserűfű napraforgó varjúmák mezei szarkaláb

1947-53 21 9 3 2 7 1 17 66 177 199 105 56 27 137 14 29 206 25 19

1969-71 8 1 3 7 4 2 5 26 59 192 18 36 12 94 50 6 16 119 11 23

1987-88 4 1 2 8 7 5 3 6 19 23 13 14 20 18 12 11 10 16 17 40

1996-97 1 2 4 5 19 7 3 6 8 13 9 17 12 11 10 16 15 18 22 31

2007-08 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

A szegfűalkatúak alo. – Caryophyllidae rendszere Szegfűvirágúak r. – Caryophyllales Karmazsinfélék cs. – Phytolaccaceae (Phytolacca) Disznóparéjfélék cs. – Amaranthaceae (Amaranthus) [Libatopfélék cs. – Chenopodiaceae] (Chenopodium, Camphorosma) Szegfűfélék cs. – Caryophyllaceae Habszagfűfélék alcs. – Silenoideae (Dianthus, Lychnis, Melandrium, Silene, Viscaria) Lúdhúrfélék alcs. – Alsinoideae (Moehringia, Stellaria) Keserűfűvirágúak r. – Polygonales Keserűfűfélék cs. – Polygonaceae (Bilderdykia, Polygonum, Reynoutria, Rumex) Istácfélék cs. – Plumbaginaceae (Limonium)

Szegfűfélék – Caryophyllaceae • elsősorban lágyszárú növények • keresztben átellenes levélállás, a levelek ép szélűek, pálhák nincsenek • többnyire kettős bogas virágzat • K5 v. (5) C5 A5+5 G(2-5) • toktermés

Enyvecske, szurokszegfű – Viscaria vulgaris •30-80 cm magas, tarackos évelő (Ge). A csomók alatt feketén, enyvesen ragadós • Levél: szálas-lándzsás, ép, kopasz • Virág: ágvégi álörvökben („emeletes”), szirmuk bíborpiros v. halványabb rózsaszín. IV-VI. • Termése 5 foggal nyíló, hengeres tok • Fényigényes, szárazságtűrő, mészkerülő faj • Mészkerülő erdők, azok szegélyei, hegyi rétek. Hegy- és dombvidéken.

Ge

Enyvecske, szurokszegfű Viscaria vulgaris

Enyvecske, szurokszegfű Viscaria vulgaris

Kakukkszegfű – Lychnis flos-cuculi • Közepes termetű, tarackos évelő (Ge). • Levél: hosszúkás-lándzsás, kopasz, szárlevelek szálas, hosszan kihegyezett; az összes levél ép szélű • Virágzat: bogernyő, a szirmok lemeze 4 sallangos szeletre tagolt, sötét rózsaszín. IV-VIII • Termés: tojásdad, 5 foggal nyíló tok

• Fény- és nedvességigényes • Nedves rétek (főleg mocsárrétek), magassásosok, láp- és ligeterdők, gyakori. Ge

Kakukkszegfű – Lychnis flos-cuculi

Kakukkszegfű – Lychnis flos-cuculi

Magyar szegfű – Dianthus pontederae

•20-70 cm magas, évelő (He). •Levelei keresztben átellenesek, szálasak vagy szálas-lándzsásak, levélhüvelyük szárölelő. •A virágok csomókban helyezkednek el. A párta rózsaszínű vagy bíborpiros, a csésze és a fellevél eredetű csészepikkelyek széles-lándzsásak, sötétbarnák. Virágzás V-IX(-X). •Termése 5 foggal nyíló, hengeres tok. • Fényigényes, szárazságtűrő, inkább mészkedvelő faj. • Száraz gyepekben, száraz tölgyesekben.




„Fehér szegfüvek” – Dianthus plumarius, D. serotinus és alfajaik •Kis v. közepes termetű évelők (He), meddő hajtásuk párnát alkot, a virágokat viselő szárrészek felállók (10-40 cm magasan).

•Leveleik szálasak vagy szálas-lándzsásak, szürkés-kékes árnyalatúak. •A virágok bogas virágzatban állnak, a szirmok fehérek, lemezük sallangos, a párta 20-30 mm átmérőjű. Virágzás V-IX(-X),. •Termésük 5 foggal nyíló, hengeres tok, termésérés VIII-X. •Fényigényes, erősen szárazságtűrő, mészkedvelő fajok.

•Mészkő- és dolomit sziklagyepek, homokpuszták növényei, védettek.


Kései szegfű – Dianthus serotinus

Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri – Lumnitzer-szegfű

Dianthus plumarius subsp. regis-stephani – Szent István-szegfű

Fehér mécsvirág – Melandrium album

• 40-100 cm magas, pelyhes évelő (He). • A levelek ülők, lándzsásak, ép szélűek. • Kétlaki. Virágzata bogernyő, a porzós virágok csészéje keskeny hengeres, a termőseké hasasodó; a párta fehér. Virágzás V-XI • Termése tojásdad, 5 foggal nyíló tok,

• Fényigényes, üde, tápanyagokban gazdag talajokon. •Réteken, gyomtársulásokban, lomberdők szegélyein, közönséges. Hemikriptofiton (He)

Fehér mécsvirág – Melandrium album

♂

♂

♀

♀ Fehér mécsvirág – Melandrium album

Piros mécsvirág – Melandrium sylvestre •50-60 cm magas, évelő növény (He). Szára, virágzata és levelei bozontosan szőrösek, főleg felül ragadósak. •A levelek ülők, lándzsásak, ép szélűek. •Kétlaki, a párta élénk rózsaszín vagy piros. Virágzás IV-VII. •Termése tojásdad, 5 foggal nyíló tok. termésérés VI-VIII •Árnyéktűrő, tápanyagigényes, mészkedvelő •Középhegységeinkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szurdokerdőkben. Hemikriptofiton (He)

Piros mécsvirág – Melandrium sylvestre


♂

♂

♀

♀


Olocsán csillaghúr – Stellaria holostea

•30-50 cm hosszan elfekvő, négyélű szárú, kúszó tarackos évelő (Ge). •Levelei keresztben átellenesen állnak, keskeny-lándzsásak, hosszan kihegyesedők. •Virágai levélhónaljiak, szirmai kb. 1 cm-es átmérőjűek, közepükig kéthasábúak. Virágzás IV-VI,

•Termése gömbölyded tok, termésérés VI-VII. •Félárnyéktűrő, jó tápanyagellátottságot kedvelő, némileg zavarástűrő faj.

• Üde lomberdők, keményfás ligeterdők, hegyés dombvidéken. Ge

Olocsán csillaghúr – Stellaria holostea

Tyúkhúr – Stellaria media •5-30 cm, egyéves, dúsan elágazó, heverő szárú növény (Th)

•Levelei tojásdadok, világoszöldek; az alsó nyelesek, a szár tetején inkább már ülők. •Virágai levélhónaljiak, hosszú kocsányúak. Szirmai fehérek, mélyen kéthasábúak, csészéi széles hártyás szegélyűek. Virágzás III-XI •Termése hosszúkás, hártyás falú tok. termésérés IVXII •Fényigényes v. félárnyéktűrő, üde vagy nedves helyeket kedvelő, tápanyag- és nitrogénigényes, bolygatástűrő. •Szálanként szinte bármilyen lomberdőben előfordul. Nagyobb tömegben bolygatott élőhelyeken. Terofiton (Th)

Stellaria media – tyúkhúr

T1

Stellaria media – tyúkhúr

T1

Tyúkhúr – Stellaria media



Erdei csitri – Moehringia trinervia

•5-10 cm elfekvő szárú (ritkábban) 1-2 éves, (gyakrabban) évelő faj (He-Th-TH).

•Megjelenésében a tyúkhúrra emlékeztet, de levelei széles lándzsásak, 3(-5) kiemelkedő erűek, míg virágaiban a szirmok egészen keskenyek (néha hiányoznak is), „csillagszerűen” állók. Virágzás V-VII, termésérés VI-IX. •Árnyéktűrő, üde v. félszáraz talajokon, kissé mészkerülő jellegű. •Domb- és hegyvidékeinken általánosan elterjedt, bükkösökben, gyertyánostölgyesekben.

Hemiterofiton (TH): Kétéves lágyszárúak, az első tenyészeti időszak végén fedetlen rügy, a második tenyészeti időszak végén mag alakban vészelnek át. Átmenetet képeznek a hemikriptofiton és a terofiton életforma között.




Keserűfűfélék – Polygonaceae • elsősorban lágyszárú növények • szórt levélállás, pálhák vannak, melyek a duzzadt nóduszokon csőszerű, hártyás pálhakürtővé (ochrea) fejlődnek, gyakori antociános elszíneződés • P5

ill. P3+3 A3+3 G(3)

 makkocska termés

• P5, színes vagy zöldes lepel, rovarmegporzás: Bilderdykia, Polygonum, Reynoutria •P3+3, zöld lepel, szélmegporzás: Rumex

Persicaria spp. – keserűfű fajok

Persicaria mitis – szelíd keserűfű

T4

 15-60 (80) cm, egyszerű vagy elágazó, felemelkedő

♠

5-10 cm hosszú, lándzsás, ép, a pálhakürtő ép, pillás, barna



július-szeptember, az álfüzérek bókolók, vékonyak, lazák, kevés virágúak

 makkocska



országszerte gyakori, nedves, szerves anyagokban gazdag talajon



árterek, üde gyomtársulások, ligeterdők, mocsári gyomtársulások, árkok

Persicaria mitis – szelíd keserűfű

T4

Persicaria maculosa – baracklevelű keserűfű

T4

 40-100 cm, többnyire

serteszőrös, felemelkedő

♠

5-10 cm hosszú, lándzsás, ép, gyakran fekete foltos, a pálhakürtő serteszőrös, éle pillás

a lepel élénk  június-október, vagy halvány rózsaszín

 makkocska



országszerte gyakori, nedves, szerves anyagokban gazdag talajon



árterek, üde gyomtársulások, ligeterdők, mocsári gyomtársulások, árkok


T4


T4

Széleslevelű keserűfű – Polygonum lapathifolium

Porcsin keserűfű (Madárkeserűfű) – Polygonum aviculare csak TVMH •

• • •

•

Leírás: Apró vagy kis (5-30 cm) termetű, erősen elágazó, elfekvő vagy a hajtások végén felálló szárú egyéves növényke (Th). Levelei tojásdadok vagy lándzsásak, nagyságuk 0,5-5 cm között változhat. Pálhakürtője ezüstös színű, széthasadozó. Fehér vagy rózsaszín virágai a levelek hónaljában 2-4-esével állnak. Termése háromélű, feketés színű, az elszáradt lepelbe zárt makkocska. Fenológiai ritmus: Virágzás VI-X, termésérés VII-XI. Ökológiai igények: Fényigényes, szárazságtűrő növény, a taposást a legjobban elviselő fajok közé tartozik. Élőhely és előfordulás: Taposott gyomtársulásokban, járdarepedésekben, falak tövén, valamint tarlókon, útszéleken mindenütt közönséges. Megj.: A „porcsinkeserűfű” név valójában egy nagyon változatos fajcsoportot jelöl, amely számos, akár fajként is értékelhető alakot tartalmaz (ezek főleg a virág és a termés felépítésében térnek el).

Porcsin keserűfű (Madárkeserűfű) – Polygonum aviculare

Porcsin keserűfű (Madárkeserűfű) – Polygonum aviculare

Juhsóska – Rumex acetosella •10-30 cm, felálló szárú évelő (He)

• Levél: tőlevél nyilas v. dárdás vállú, a szárlevél hasonlóak v.szálas-lándzsás • Kétlaki. A virágzat karcsú, megnyúlt, az egyes virágok aprók, barnás-pirosas lepelcimpájúak. IV-VII. • apró makkocska • Fényigényes, szárazságtűrő, mészkerülő. •száraz gyepek, rétek, útrézsűk, legelők, erdei vágásterületek, mésztelen homokpuszták

Juhsóska – Rumex acetosella

Juhsóska – Rumex acetosella

Mezei sóska – Rumex acetosa •

• •

•

Leírás: Közepes v. nagy termetű, 30-100 cm magas, felálló szárú, erős oldalgyökereket fejlesztő évelő (He). Levelei húsosak, kopaszak, hosszúkás-lándzsásak vagy szálas-hosszúkásak, dárdás vállúak, ép szélűek. A tőálló levelek nyelesek, majd a száron a nyél felfelé egyre rövidül, középtájt már szárölelők a levelek. Virágzata hosszú, ágas, az oldalágak nem vagy legfeljebb egyszer ágaznak el. A virágok belső lepelcimpái pirosas színezetűek. A termés apró (1,52,5 mm) barnásfekete makkocska. Fenológiai ritmus: Virágzás V-VIII(-X), termésérés VII-X. Ökológiai igények: Fényigényes, üde vagy nedves, inkább savanyú talajokat kedvelő, más tekintetben tág tűrésű faj. Élőhely és előfordulás: Nedves rétek, kaszálórétek, láprétek növénye, amely másodlagos nyílt élőhelyeken (pl. gyomtársulások) is megjelenthet, sőt ligeterdők szegélyén, tisztásain is előkerül.

csak TVMH

Mezei sóska – Rumex acetosa

Mezei sóska – Rumex acetosa

Erdei lórom – Rumex sanguineus

• magas, felálló, elágazó szárú évelő (He) • Levél: nagy, hosszú nyelű, szíves vállú, a szárlevél kisebb, ékvállú • Virágzat: örvökben álló. Lepelcimpa zöld, ép, éréskor vöröses. VI-IX

• makkocska • Fény- és nedvességigényes, kötött, pangóvizes talajokon fordul elő. • liget- és láperdők, erdei utak mente, árkok, nedves gyomtársulások




Fallopia spp. (v. Reynoutria) G1 spp.) – 1-3 m magas lágyszárú évelő, Ge. japánkeserűfű fajok Mélyre hatoló vaskos gyökerek + oldalirányban kúszó gyöktörzs, vastag, üreges szár szórt, tojásdad, 10-30 cm hosszú levél összetett bugavirágzat, fehér lepel VII.-IX. háromélű makkocska

Fallopia spp.– japánkeserűfű fajok Származás, elterjedés – Kelet-Ázsia – Európába a 19. században kerültek a szülőfajok dísznövényként – A hibridet 1983-ban írták le Csehországban – Elvadulásáról 1920-as évekből ismertek hazai adatok – Magyarországon leggyakrabban a hibrid hímivarú, termést gyakorlatilag nem érlelő példányaival találkozunk Életciklus, életmenet – Hajtásnövekedés: márciustól, virágzás: július-október, termésérlelés: szeptember-okt.

Fallopia spp.– japánkeserűfű fajok – A virágok rovarmegporzásúak – A visszaszerző képességük jó Termőhelyigény – Ártéri japánkeserűfű: Elsősorban bolygatott, antropogén élőhelyeken, telkek, vasúti töltések, patakok, folyók mente, erdőszélek. – Hibrid japánkeserűfű: nedvesebb természetközelibb társulások, folyók, patakok, csatornák mente, másodsorban települések környéke

Fallopia spp.– japánkeserűfű fajok Gazdasági jelentőség – Akadályozzák a folyók megközelítését, árvízvédelmi berendezéseket károsíthatnak, szétrepeszthetik a járdát Természetvédelmi jelentőség – Meggátolják a természetes szukcessziós folyamatokat, a honos fajok regenerációját, átalakítják a természetközeli társulásokat

Fallopia (Bilderdykia) dumetorum – sövénykeserűfű T 

♠ 

csavarodó, kúszó szár, Th.

nyeles, szíves vagy nyilas vállú, háromszög alakú, ép június-október, a kocsány olyan hosszú, mint a terméses lepel

lepellevelek által takart  háromoldalú makkocska

 

4

tápanyagban gazdag kötött vagy laza talajokon

Üde lomberdők, vágások, kultúrerdők, szegélyeik

Bilderdykia dumetorum – sövénykeserűfű

T4

Sövénykeserűfű – Bilderdykia dumetorum

cs: Istácfélék – Plumbaginaceae • évelő lágyszárúak vagy cserjék

• a lágyszárúak levelei tőlevélrózsában állnak • szárazság- és sótűrés • K5 C(5) A5 G(5)

 tok termés

• csésze hártyás, száraz, színes, maradó, melyet kívülről hártyás fellevelek vesznek körül • Limonium

Sóvirág (sziksaláta, sziki lelleg) – Limonium gmelinii

• Tőlevélrózsás, karógyökeres évelő (He) • Levél:kopasz, húsos, tompa, ép szélű, fénylő • Virágzat: oldalra hajló bugás füzér, párta kék. VII-IX

• Termés: repítőkészülékes kaszat • Fényigényes, szikes, változó vízhatású talajokon

• Szikes gyepek, sziki tölgyesek tisztásain, főként a Tiszántúlon

Sóvirág (sziksaláta, sziki lelleg) – Limonium gmelinii

Sóvirág – Limonium gmelinii

Növényrendszertan gyakorlatok

Recommend Documents