Novemberi programjaink

Szól az Úr… Elindul a képzelet, S messzi útra tévedek. Bolyongok száz ösvényen, Merre menjek Istenem?

Így kellene Istenem, Hogy én minden emberben, Keressem a belső jót, És akkor jön a helyes út.

Válaszolt ő én nekem:

Akkor lépek bátran Én, Mert nem kísért meg semmiképp: Az a gonosz gondolat, Hogy ő nekem bajt hozhat.

„Van, hogy nehéz útra lépsz, Még döntés előtt visszatérsz. Félsz az újtól, jobb a biztos, Haladj, csak a szíved visz most.”

Utoljára szól a hang:

Megyek Uram előre, Nem félek, és remélek. De nem biztos, hogy jó az új, Lehet, bajt hoz és borút?

„Legyen hited, lásd a jót, Segítsd, meg a rászorulót. Lelki társ légy, örömszerző, Bátorító és felemelő.”

Erre megint szól az Úr:

Nyitott szívvel megyek eztán, Nem csukom be a szemem. De tudom velem lesz majd mindig, A Te segítő kezed, ami vezet

„Úgy indulj, hogy ne félj, Ne a negatív energiádból élj. Mindenben van szép és jó, Minden hozhat neked jót.”

Tóth Tamara.

Novemberi programjaink  November 2. Megemlékezés a 25-ös Gyalogezred Emlékműnél. Kezdés ½ 5-kor, szolgálatot végez a Cantate Domino kórus.  Nov. 5. Tisztaságért imaóra a főplébánia templomban  November 7. Dr. Papp Lajos szívsebész professzor előadása Somoskőújfaluban du. 3-kor  Nov. 21. Karitasz gyűjtés  Nov. 21. Ovisok játéka Szent Erzsébetről a főplébánia templomban  Nov. 21. Krisztus király ünnepe, templom búcsú Baglyason, szolgál a KÉK  Nov. 26. Adventi koszorú készítés a Bárkában 2

Ezernyi lángocska halottaink emlékére A levelek többnyire már lehullottak. A visszatérő pihenő időszak megkezdődik. Ősz van. A természet ezernyi színpompába öltözöttsége úgy november közepére elveszti ragyogását. Minden elszürkül, kopárrá válik. Ebben a tompítottabb fényű világban találkozik a kereszténység üdvözült és üdvözülésre váró halottai emlékével az ima és a felidézettség erejével. Ez a két nap, a Mindenszentek és a Halottak napja (november 1. és november 2.) a XI. században lett része a keresztény hagyománynak, a XIV. századtól pedig a clunyi bencések és apátjuk, Odello szorgalmazására vált az egyház hivatalos ünnepévé. Mindenszentek napján az üdvözült lelkekre, Halottak napján valamennyi elhunyt hívére emlékezik a katolikus egyház, emlékezünk mi mindannyian. Mindenszentek a küzdő és győzedelmes egyházat hívja találkozásra, minden üdvözült léleknek Istennek örök, nagy meglátására. Így ez minden katolikus ember számára boldog, allelujás ünnep. Az ehhez a naphoz kapcsolódó második, a minden halottak napja. Úgy gondolom, ez a nap - a természetéből következően - mélyen személyes kötődésű. Mindannyiunk szívéhez állnak közel olyanok, akik már elmentek, akikre szeretettel emlékezünk, akik kedvesek, szívünkben, lelkünkben őrizettek. Akik személy szerint megidézhetőek: édesanyák, édesapák, feleségek, férjek, gyermekek, rokonok, barátok. Szóval akik valahogy, ha mégoly régen mentek is el, most is velünk vannak gondolatainkban, emlékeinkben, mindennapi imánkban. És amikor elmegyünk Hozzájuk a temetőbe ezekben a napokban, közel megyünk földi maradványaikhoz, az elfáradt, koporsóba zárt testhez, az urna hamvaihoz, a gyertyát, a mécsest a most is velünk lévő léleknek gyújtjuk. A fény az ő örök életükről meg a mi emlékezetünkről szól. És a virágok is, amelyek friss, meleg szóval kerülnek 3

a sírra, de lehet, néhány nap múlva a megfagyó világban megbarnulnak, elvesztik látható üdeségüket. Milyen különös is. Valaki nagy betegségében mondta nekem egyszer: „Ne szomorkodjatok. Innen elmegyek. De hazamegyek.” Az itt maradók emlékeznek. Milyen csodálatos is, hogy a magyar irodalom első, ránk maradt emléke is az elmenő, imádságért sóhajtó emberről szól: a Halotti Beszéd úgy 1200 körüli időkből. Az eltávozót búcsúztató pap a halottat körülvevő hívekhez szól: „Latiatuc feleym zumtchel mic vogmuc. Ysa pur es chomuv uogmuc „ És a szemét most örökre lezáró embert idézi Kosztolányi Dezső Halotti beszéde: „Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló ------------------------Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, Mint önmagának dermedt-néma szobra Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. „ És Márai Sándor is végig nézi önmaga halottságát (de sokáig az volt a nemzet számára ): „És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk. Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk? Íme, por és hamu vagyunk.” Azt gondolom, a Halottak napja különleges lelki szépsége a Te, aki elmentél s az én, aki még itt vagyok, egészen különleges viszonya. Én ott állok a sírnál, s arra gondolok, akinek a hajdan volt teste örökké mozdulatlan, de a lelke, a szelleme ebben a pillanatban velem találkozik. Megélt, látott, hallott élmények sora idéződik meg. És imádkozom érte. Lehet, hogy Ő ugyanezt teszi: emlékezik és imádkozik – értem. Az örök nagy titok. A találkozás is az. A Halottak napja? Az élők ajándéka! Az élő saját halálára téved a zen buddhista szavával: „Milyen csodálatos ez a mai nap, hisz ez hátralévő életem első napja.” 4

Ha Egerben Gárdonyi Géza sírjánál megállunk, s rá gondolunk, belénk kiált a sír felirata: „Csak a teste!” Mert lám, az örökre elment is itt van velünk. Pilinszky egyetlen szóképpel idézi meg egy számára örökre fontos emlékét: „Túlhevített virágcsokor.” (P.J.: Egy sírkőre) Weöres Sándor örök melegsége meg így szól az elmenthez: „Tetteid medre: életed.„ (W.S: Egysoros versek VIII.) És este van. A kis mécsesek égnek, világítanak. Száz és ezer. És éjszaka van. Halottak Napjának éjszakája. És minden fénylő, világos. Herold László

Nógrád megye Egyházi Kórusinak V. Találkozója Salgótarjánban

Ismét eltelt két esztendő. Évről-évre családibb a légkör. A rég látott kedves kórustagok úgy üdvözölik egymást, mint akik tudják, egyik sincs a másik nélkül. Adni és kapni, egyformán művészet. Már jó ideje nagy szívfájdalmam volt, hogy hónapról-hónapra történnek nyomdafestéket érdemlő események, s nincs ember, aki tollat ragadjon az ottlévők közül, hogy megosszák velünk gondolataikat, élményeiket, bármit, amit az Isten ajándékul hozzá tesz. E hónapban mérföldkőhöz érkeztünk, egy eseményről többen is írtak! Méghozzá, utalva a címre, a kórustalálkozóról. Mivel egyik hölgy írását sem szerettem volna kihagyni az újságból, úgy döntöttem, mindkettőt beleteszem, s csak a mindkettejük által közösen említett dolgokat olvasztottam eggyé. Ez úton is köszönöm kedves gondolataikat és lelkes soraikat, mellyel gazdagították novemberi számunkat. 5

„Október a zene és a Rózsafüzér királynő hónapja, de e hónapban van az aradi vértanúk, az öregek és a fehér botok napja is. Nógrád megye Egyházi Kórusainak V. találkozójára került sor október 2-án a salgótarjáni Szent József plébániatemplomban, erről szeretnék írni néhány sort. A találkozót Dr. Juhász Tibor alpolgármester úr nyitotta meg. Zsúfolásig megtelt az Isten háza, 16 órára még kicsinek is bizonyult, mert a 11-12 egyházi kórus igen lelkesen és szép számban vendégszerepelt s megmutatták új darabjaikat, féltve őrzött kincseiket. Elsőként a balassagyarmati evangélikus gyülekezet kórusa, majd szintén innen, a Szent Felicián kórus és kamarakórus lépett fel. Ezután a karancskeszi Szent Mihály kórus, s karancssági Jubilate Deo kórus, a keszegi Szent Imre kórus következett. Őket a nagyoroszi Szent Miklós Scola és a nézsai Szent Jakab kórus követte, nagy tetszést aratva. Majd a mátraszőlősi Szent Erzsébet kórus következett, akik nagy izgalommal várták, hogy rájuk kerüljön a sor. A pásztói Szent Lőrinc kórussal „Égi szűz virág” című művel közösen kedveskedtek a hallgatóságnak, október lévén. A salgótarjáni Református kórus zsoltárokat énekelt Tóth Tibor vezényletével. Végül, de nem utolsó sorban a házigazda Cantate Domino kórus lépett az oltár elé, az idén 80. születésnapját ünneplő Virág László karnagy úr vezényletével. Engem személy szerint örömteli és szomorúbb pillanatok is értek. Az első egyházi kórusok találkozójáról is írtam, akkor Laci bácsit 50 éves karnagyként ünnepeltük, s akkor még kedves felesége, Etelka kísérte a kórust. Laci bácsi azóta is töretlenül dolgozik, összefogja a kórust, csiszol a tagokból drágakövet, hogy szépen csengjen itt a földön énekük. Mert nekünk az Isten országát itt kell hirdetnünk, mint az apostoloknak, dicsérni énekkel, dobbal, citerával. 18 órai kezdettel szentmisét celebrált Varga László atya, melyet a Földi és a Sula családért ajánlottak fel, s az összkar Kodály Magyar miséjét énekelte. Olykor kicsordult a könnyünk. A szentmise végén Tardy László karnagy úr pár összegző gondolattal dicsérte meg a kórusokat, utalva egy-egy finomítandó hiányosságra, s ellátva a fellépőket pár jó tanáccsal. Ezt megszívlelték a kórustagok, hogy jövőre még nagyobb lelkesedéssel készülhessenek. Csodás nap volt, örömtől repesett a lelkünk.” Mária Kovács 6

„Az érdeklődést bizonyítja, hogy az első ízben megrendezett kórustalálkozón 7 kórus vett részt, mára ez a szám 11-re bővölt, s még így is volt 3-4 olyan kórus, akik más elfoglaltság miatt nem tudtak részt venni a találkozón. A kórusok lelkesedését nem csak a szám szerinti növekedés mutatja, hanem a repertoár gazdagsága és az előadások színvonala is. A karnagyok felváltva vezényelték Haydn és Bach műveit, az orgonánál Diósi Tamás orgonaművészt hallhattuk. A hangverseny szentmisével zárult, amelyet dr. Varga László atya, az OMCE (Országos Magyar Cecília Egyesület) igazgatója celebrált. Jelen volt még ez alkalomból Tardy László tanár úr, a budapesti Mátyás templom karnagya, Tóth József, az OMCE titkára és Varga András esperes atya. A szentmisén az egyesített kórus Kodály: Magyar mise című művét énekelte. Varga László atya prédikációjában kiemelte a zene szakmai minőségre való törekvést, a színvonal javulását, az alázatosságot, a szolgálat szellemét. Kiemelte, óriási értéke van a találkozóinknak, mert Isten azt akarja, hogy megerősítsük egymást a hitben és a szeretetben. Kiválasztottak vagyunk, és ez nagy megtiszteltetés. Isten adott tehetséget és lehetőséget, hogy eszközök legyünk a világban. Az áldozatkészség és a liturgiában végzett szolgálat által közelebb vihetünk több embert az „Ő szentséges Szívéhez”. A szentmise végén köszöntöttük Varga László atyát 50. születésnapja, valamint Virág László karnagy urat 80. születésnapja alkalmából. Tardy László tanár úr röviden szólt a kórusok szerepléséhez, méltatta a tisztaságot, a szép kiejtést és a ritmuskészséget. A nap zárásaként emléklapok átadására került sor. Ezt követte az Agapé – szeretetvendégség, amely a vendégek, a kórusok és minden jelenlévő legnagyobb megelégedésére, Isten segítségével csodálatosra sikerült. A gazdagon terített asztalok szendvicsekkel, házi süteményekkel, italokkal várták a több száz résztvevőből álló vendégsereget. Köszönet mindazoknak, akik segítsége nélkül ez a találkozó nem jöhetett volna létre. Így Varga András esperes atyának, aki felkarolta és támogatta a találkozót, Salgótarján Megyei jogú város Polgármesteri Hivatalának, a Követ Kőre Alapítványnak és a Cantate Domino kórus valamennyi tagjának, fáradtságot nem kímélő áldozatos 7

munkájukért. Külön köszönet, akik ugyan nem énekkari tagok, de mint támogatók sokat segítettek az előkészületekben és a rendezésben. Végül köszönet Virág László karnagy úrnak, aki nagy lelkesedéssel, fáradhatatlanul szervezi ezt a kórustalálkozót. Kérjük a Jó Istent, adjon Neki erőt az újabb találkozók megszervezéséhez. Ezek a találkozók növelik bennünk az örömet, megerősítjük egymást a hitben és a szeretetben, mert: „A Szeretet az Isten és Isten a Szeretet”. Istennek legyen hála a szép és tartalmas együttlétért! Torják Lászlóné Piroska

A hívó szó boldog vállalása nyomában 1311 ősze.. János mester a világot megismerni akaró fiának, Kristófnak ad fontos útravalókat a teljes élethez. Márai Sándor János mestere a Kassai polgárok című drámájában vall önmagáról, az alkotásról, a mindig munkálkodó emberről. Az épülő kassai nagytemplom kőfaragója ő. Az élete műve ide kötődik. Itt fogalmazódik meg benne az Istenről szóló bölcsessége is: „A templom soha nem készül el egészen. Minden nemzedék épít rajta valamit.”

Pándy Piroska és a Cantabile kamarakórus 8

A fiának mondja: „A te munkádra is sor kerül.” Mindannyiunkéra, a miénkre is. Milyen találó a név: a gyűjtés forrása: Követ kőre. Merthogy a dolgok, a mi sokban közös ügyünk is így épül: kőre kő. Az ima erejével, a meleg színekre tisztított szőnyegek parazsával, az összegyűltek örömével, a perselyben gyűlő érmék kopogásával, a templom csöndjét betöltő VOX HUMANA virágcsokorba simuló szépségével, a hangszerek királynőjének áhítatával, Mária Nagyasszonyunkat idéző csodálatos hang csillogásával… Dornyay Béla 1929-ben írt könyvét böngészem. A mi templomunkról szóló részt. Hadd idézzem: „A mai katolikus templom-dombon álló helyzete, keleteltsége és az egyhajós elejének barokk szerkezete elárulja, hogyha talán nem is az ősinek közvetlen maradványa, de mindenesetre az árpád-kori templom helyére épülhetett ismeretlen időben, mai alakjában bizonyára a 18. században….” „… és a templom soha nem készül el egészen. Minden nemzedék épít rajta valamit…” A 20. század is hozzátette a maga gondolatát. Bátky József zagyvai születésű mester tervezte és festette a főoltárt, a szentségházat és a Mária születését barokk szépséggel színezett hatalmas oltárképet, meg az apszis mögötti üvegablakot. Bóna Kovács Károly, Baglyason élt művész pedig a Szent József oltárt faragta. A korok mindig hozzátesznek valamit a templomhoz: magukból. Nekünk is megvan a magunk dolga. Ha nem is a látványosságban, de tudunk az elfáradóban lévő tetőszerkezetről, a vizesedő oldalfalakról, a zenei pompára váró olykor elfáradt orgonánkról, a vakolat mögé elrejtőzni akaródzó elektromos vezetékről, az élni kívánkozó elektronikáról… De hála az Istennek a harangjaink csodálatos kongása már korábban hirdetett delet a magyar rádióban, a torony órája nem csupán pontosságával, de hangjával is figyelmeztet az idő múlására, a templomot körülvevő kert gondozottságával is hívogató. Az önmagát kifejezni akaró fény pedig világító szépséget ad az éjszakában is az Isten háza barokk sárga falainak….. És így az élet él… Szépség, a lélek közösségben élő gazdagsága, a templomunk csodájából induló, a főteret adventi fényben várakozást árasztó öröm9

ben, sok százan együtt, a keresztút fájdalmas méltóságát imába foglaló, gyertyafényt magukkal vivők útja a Kálváriára, a templom mellett az okos szóra betérni vágyók Bárka-menedéke, az emberi hang csodáját hetenként csokorba kötő Cantate Domino kórusáhítata és még ezernyi mindenféle mai önmagunkat vallja…. Mert él az életünk. De: „… a templom soha nem készül el egészen. Minden nemzedék épít rajta valamit…..” És a mi dolgunk most – úgy tűnik – keresztény katolikus életünk a maga értékrendjében boldog, szép folytatásához az, hogy, külső formájában, esztétikumában is a rendezettséget, a nemes egyszerű tisztaságot, a fegyelmezett biztonságot oly folytonosan magában hordó ünnepi otthonunkat, az Isten házát felújítsuk. 2010. október 9-e a jótékonysági hangverseny művészi csodája, a belső örömünk kifejezése, kifejeződése volt. Egyházközségi közösségünk a hangversenyt, mint formát választotta ahhoz, hogy ki-ki a maga lehetőségei szerint forintjaival is résztvevője legyen, lehessen az építésnek, a szépítésnek, a felújítás milliókra menő költségeinek. És a hangverseny? András atya a hangverseny végén a köszönet mondataiba két kulcsszót fogalmazott bele. Az egyik az imádság, a másik a fény volt. Az imádság a hangverseny egészéről szólt, a fény meg a következményeiről. Mert valóban a templomot betöltő hatalmas muzsika, a vox humana és az instrumentális zene és hatalmas, szívekbe beleülő és onnan szélesen szétáramló imádság volt. A háláé, a köszöneté, az isteni értékeket megidéző és könyörgő imádság. A Cantabile kamarakórus egy közismert és mindent átölelő kánonnal kezdte a hívó szót: „Glória szálljon a mennybe fel, Jöjjön a földre a béke És az emberi szívbe a jó akarat…….” És most már együtt voltunk mindannyian. Ettől kezdve az istenszeretet és az élet szeretete ölelt át mindent. Mária, Jézus anyja élete, lelke, szelleme, üzenete, öröme és fájdalma, hozzánk szóló minden szava benne zsongott valamilyen 10

formában az egész hangverseny lelkületében. Így lehetett áhítatos boldogsággal együtt lüktetni az angyali üdvözletet szívébe záró Máriával és a kereszt tövében Fiát sirató, ott álló összetört édesanyával, az Ave Mariák és a Stabat Mater dolorosa érzéshullámai között. (Csodálatos volt Radnai Zsuzsa finom, simogató kezével vezetett énekszó: Pergolesi Stabat Matere, Kodály, Andriessen és Wolf Péter Ave Mariája, és a világibb hangon szóló Rameau Himnusz az éjhez, meg Karay, József Attila versének zenei kompozíciója.) Ugyanez a lelki-zenei gazdagság töltötte be a hallgatóság szívét Pándy Piroska operaénekes opera áriái és Gounod Ave Mariája hangcsodájában. És a Diósi Tamás művész-tanár orgonajátékában is végig jelen volt a hangszerek királynőjének fenséges pompája csakúgy, mint Liszt Ferenc Gebet (Imádság) halk zsongásában az alázat, a csend Istenközelség érzete, tudata. Hosszú, csodálatos imádság volt a hangverseny csaknem másfél órája. És közben töltekezett a lélek. A szemekben megcsillant a Fény, a boldogságé, a kimondás vágya: a mindannyiunk öröme és annak a tudata, hogy nem egyszerűen egy nagyszerű hangversenynek, hanem egy mély, igaz szándékú ügy szolgálatának voltunk részesei. Mert…”a templom soha nem készül el egészen. Minden nemzedék épít rajta valamit” ….Nekünk is van dolgunk. S áldással szívünkben Máriához fordultunk, a magyarok Nagyasszonyához. Herold László

11

„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Jézus a hegyi beszéddel kezdi meg tanítói működését. A Genezáretitó melletti Kafarnaum közelében felment egy hegyre, leült, ahogy akkoriban a tanítók, és a tömegnek a boldogságokról beszélt. Az Ószövetség többször is használja a „boldog” kifejezést: azokat tünteti ki a jelzővel, akik az Úr Igéjét különbözőképpen valóra váltották. Jézus részben a már ismert boldogságokat idézi a tanítványoknak, azt azonban először hallják, hogy a tisztaszívűek nemcsak fölmehetnek az Úr hegyére, hanem meg is láthatják Istent. Vajon milyen az a magas rendű tisztaság, amely ekkora jutalmat érdemel? Jézus beszédei bőséges magyarázatot adnak rá. Forduljunk tehát hozzá, hogy meríthessünk a hiteles tisztaság forrásából. „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek” (Jn 15,3): Jézus szerint ez a megtisztulás leghatékonyabb eszköze. Nem annyira a vallási szertartások gyakorlása tisztítja meg a lelket, hanem elsősorban az Ige. Jézus Szava nem olyan, mint az embereké. Benne ugyanaz a Krisztus van jelen, aki jelen van az Eucharisztiában, bár más módon. Az Ige révén Krisztust fogadjuk magunkba, s ha engedjük őt cselekedni, megszabadít a bűntől, vagyis tisztává teszi a szívünket. A tisztaság tehát a megélt Ige gyümölcse: Jézus igéi megszabadítanak ragaszkodásainktól, amelyek elkerülhetetlenül kialakulnak bennünk, ha létünk nem Istenben és az Ő tanításában gyökerezik. Előfordulhat, hogy rabjává válunk a tárgyaknak, a teremtményeknek vagy önmagunknak. Ha viszont egyedül Isten áll a szívünk középpontjában, jelentőségét veszíti minden más. Hogy erre sikerrel vállalkozhassunk, jó, ha a nap folyamán többször is a zsoltár fohászával fordulunk Jézushoz, Istenhez: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem!”(Zsolt 16,2) Ismételjük el gyakran, főként, amikor a különböző ragaszkodások olyan álmokat, érzéseket, szenvedélyeket ébresztenek, ame12

lyek elhomályosíthatják tisztánlátásunkat, és megfoszthatnak szabadságunktól. Kedvünk támad megnézni bizonyos reklámokat, plakátokat vagy tvműsorokat? Ne tegyük! Mondjuk ilyenkor: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez az első lépés. Ha újra és újra kifejezésre juttatjuk Isten iránti szeretetünket, ki tudunk majd lépni önmagunkból, s így növekedni fog bennünk a tisztaság. Észrevesszük, hogy egy ember vagy egy munka akadályt gördít közénk és Isten közé? Mondjuk ki újra: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” A megélt Ige szabaddá és tisztává tesz, mivel szeretet. Hiszen a szeretet tisztítja meg isteni tüzével a szándékainkat, és egész bensőnket, mivel a Biblia szerint az értelem és az akarat a szív legmélyén lakozik. Amit viszont Jézus kér, és ami lehetővé teszi, hogy éljük ezt a boldogságot, az a kölcsönös szeretet, és akkor születhet csak meg, ha valaki, úgy, mint Jézus, kész az életét adni a többiekért. Ez a szeretet magával ragadja a másikat; viszonzásra talál, és olyan légkört teremt, amit leginkább épp áttetsző tisztaságáról lehet fölismerni. Mindez Isten jelenlétéből fakad, mert csakis Ő képes arra, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk (Zsolt 50,12). A kölcsönös szeretetet élve az Ige ki fogja fejteni a hatását: megtisztít és megszentel. Az elszigetelt egyén nem tud sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös szeretet viszont olyan közeget biztosít, ahol meg tudja őrizni tisztaságát és hiteles keresztény mivoltát. „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” A mindig újra visszaszerzett tisztaság gyümölcseként pedig „láthatjuk” Istent, vagyis megértjük, hogy Ő működik a személyes életünkben és a történelemben, meghalljuk a szívünkben szóló hangját, és felfedezzük őt mindenütt, ahol jelen van: a szegényekben, az Eucharisztiában, az Igéjében, a testvéri közösségben, az egyházban. Megízleljük jelenlétét már itt a földön, ahol „a hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk”(2Kor 5,7), mindaddig, amíg majd örökre „színről színre”(1Kor 13,12) láthatjuk őt. Chiara Lubich 13

Ifjúsági oldalak KÖR - közösség Magyarországon október 15 Pénteken a Jó Pásztor ovi-17. között harmadszor került sok szorgos kezecskéi varázsolmegrendezésre a „72 óra komp- ták szebbé kemény munkával váromisszum nélkül” címet viselő rosunk három játszóterét. A országos ökumenikus akció, szombati napon már bekapcsomelyben önkéntesek kisebb kö- lódtak a kicsit nagyobbak is. Délzösségei előtt a (katolikupálfalvai kösok, reforzösség a mátusok, városi evangélikuKaritásznál sok és feleruhapakolást, kezethez a „Keresztény nem tartoÓvodában” zók) 3 nap pedig rendrasorán vékást vállalt. A geztek közKÉK énekkar hasznú fel10 órától a beadatokat. teg gyermeÚtban a gyermekosztály felé keknek próA program elsődleges célja, bálta megkönnyíteni kórházban hogy lehetővé és láthatóvá tegye tartózkodásukat. Eközben béraz elsősorban ifjúsági közössé- málkozó társaimmal, és Pici atya gekben folyó önkéntes munkát, és vezetésével a pálfalvai plébánián rámutasson arra, mire képesek a található több zsáknyi ruhaadofiatalok, ha összefognak. mányt szétválogattuk a rászorulók Szűkebb hazánkban a számára. Bár körülbelül másfél zagyvapálfalvai és a salgótarjáni órán át dolgoztunk, a jó társaságplébániák is csatlakoztak a moz- ban repült az idő, és nagyon jó galomhoz, a legkisebbektől az is- érzés volt hozzájárulni ahhoz, kolásokon át, egészen a felnőtte- hogy valaki valahol szépen felölkig. tözhessen. A diakónus úr és csa14

ládja pedig szíves vendéglátással köszönte meg a segítségünket. Délután ifjúsági KÖR Közösségünkkel ismét a kórház gyermekosztályán betegeskedőket igyekeztünk felvidítani: mesét olvastunk nekik, közösen játszottunk és - szintén Pici atya irányításával - énekeltünk. A gyerekek örültek annak, hogy egy kis színt vittünk a napjukba és több mint egy órán keresztül lefoglaltuk őket, így könnyebb volt megvárniuk a látogatási idő kezdetét. Minket pedig az töltött el örömmel, hogy mosolyt csalhattunk az arcukra és egy keveset átadhattunk nekik az egészségünkből. Néhány méterrel arrébb, 3 órai kezdettel szintén a „KÉK-ek” szórakoztatták zenés programmal és

beszélgetéssel az Ezüstfenyő Idősek Otthona lakóit. Ugyancsak 15 órától orvos és jogász testvéreink segítettek a tanácsra szorulóknak a Szent József Plébánián. Az utolsó 24 órában, aki még kedvet és erőt érzett magában a munkához, a szemétszedés során Salgótarjánt illetve Zagyvapálfalvát tehette tisztábbá. Úgy gondolom, ez a 72 óra segített nekünk abban, hogy egy kicsit félretegyük saját problémáinkat, és mindenféle kompromisszum nélkül segíteni tudjunk másoknak, másokon. Köszönjük az ötlet kitalálójának és a szervezőknek, hogy lehetővé tették a részvételt számunkra is. Gréti

Hirdetjük a híveknek: Imaóra a tiszta szerelemért Magyarországon is működik a Tiszta Szívek mozgalma, amely azt vallja: „a szexuális együttélés csak a házasságon belül lehet a megszentelés, a kölcsönös és az isteni szeretet megtapasztalásának forrása.” A mozgalom tehát elsősorban azokat a fiatalokat szólítja meg, akik még nem házasok. Ennek jegyében Szűz Szent Imre ünnepén, vagyis november 5.-én az esti szentmisét követően templomunkban Tisztaságért imaórát tartanak fiataljaink, melyben a tiszta párkapcsolatokért, szent házasságokért és a hűségért imádkoznak. Imádságuk célja engesztelés is egyben a mai korban felelőtlen kapcsolatokba bonyolódó és a testi tisztaság eszményét semmibe vevő társaikért. Minden érdeklődőt örömmel látunk! 15

Állandó programjaink  Főplébánia templomban Bibliaóra a csütörtöki mise előtt, délután ½ 5 órától, szentmise után pedig csendes szentségimádás  Katekumen hittan szerdánként este ½ 6-kor a Bárkában, érdeklődni Kozsuch Zsolt atyánál lehet (06-30/434-9237)  Ifjúsági hittan szombatonként du. ½ 6-kor  KÉK Ifjúsági énekkar próbái péntek este ½ 6-kor a Bárkában  Salgótarjáni Remény című Újság szerkesztésre, cikkek, rovatok írására várjuk vállalkozó szellemű, írói vénával megáldott emberek jelentkezését. [email protected]

Humorzsák

- Hogy jön ki a pap a templomból? - Mintha mise történt volna.

 Isten megteremtette a férfit, és megpihent. Majd Isten megteremtette a nőt, és azóta senki sem pihen… Kedves Olvasóink! Egy újságunk önköltségi ára kb. 70-80 Ft. Ezért kérjük, hogy aki teheti, adománnyal segítse megjelentetését. Az adományokat abba a perselybe helyezhetik, ahonnan az újságok is elvehetők. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe honlapunkat: www.salgotarjan.vaciegyhazmegye.hu Legközelebbi számunk decemberben jelenik meg. Kiadja: Salgótarjáni Főplébánia, a kiadványért felelős szerkesztő Varga András plébános.

16