Novemberi nyitóoldal

Novemberi nyitóoldal

NOVEMBER

NOVEMBER Naptárunk 11. hónapja a régi római kalendáriumban a kilencedik volt, latin neve is ezt jelenti. Bár a római nép novemberben is talált alkalmat az ünneplésre, jelentõs ünnepnapok nem maradtak fent a római örökségbõl. Az egyetlen említésre méltó ünnep viszont 2 hétig tartott, nov. 4. és 17. között a Ludi Plebeii (plebejus játékok) futóversenyekkel és színielõadásokkal. A hónap régi magyar neve: Nyilas hava, illetve a Nyilas hónap elsõ dekádjának legjelentõsebb szentje után Szent András hava. A kelta kalendárium november 1-jén, a Samain ünnep megülésével zárta és kezdte újra az évet. Mivel a kelták fõ tevékenysége a pásztorkodás volt, ez az ünnepen is éreztette hatását. Ekkor pároztatták juhaikat a következõ évi szaporulat biztosítása érdekében, a felesleget pedig levágták. A hús kisebb részét megették az ünnepen, a többit tartósítva eltették télire. Étel- és italáldozatokat mutattak be ezen a napon (az õsidõkben emberáldozatot), aminek emlékét Írországban még ma is szokás õrzi: éjszakára ételt hagynak az asztalon a családi szellemeknek. A kelták úgy tartották, hogy Samainkor érvényüket vesztik a természeti törvények. Az ünnep elõestéjén megszûnik az idõ, ez a nap sem az ó-, sem az újévhez nem tartozik. Leomlik a válaszfal az élõk és a holtak között, az elhunyt hõzök és nagy elõdök szellemei elhagyják halomsírjaikat és szabadon kószálhatnak az élõk között. Ezen hiedelmekbõl sok minden továbbélt az angolszász országok Hallowe'enhez (Mindenszentek elõestéje) kapcsolódó szokásokban.

198

2008 • SZENT ANDRÁS HAVA 1

Szo Mindenszentek, Marianna

2

V

Achillesz

3

H

Gyôzô, Hubert

4

K

Károly

5

Sze Imre, Tétény

6

Cs

Lénárd

7

P

Rezsô, Csenger

8

Szo Zsombor

9

V

Tivadar, Szibilla

10

H

Réka, Ariel

11

K

Márton, Martin

12

Sze Jónás, Renátó

13

Cs

Szilvia

14

P

Aliz

15

Szo Albert, Lipót

16

V

Ödön, Edmond

17

H

Hortenzia, Gergô

18

K

Jenô

19

Sze Erzsébet, Zsóka, Liza

20

Cs

Jolán

21

P

Olivér

22

Szo Cecília

23

V

Kelemen, Klementina

24

H

Emma

25

K

Katalin, Katinka, Katrin

26

Sze Virág

27

Cs

Virgil

28

P

Stefánia

29 30

Szo Taksony, Brenda V

András, Andor

November 2. 60 éve történt (1948) A demokrata Harry Spencer Truman gyõzött az amerikai elnökválasztáson. November 5. 40 éve történt (1968) Richard Milhous Nixon gyõzött az Amerikai Egyesült Államokban az elnök- és kongresszusi választásokon. November 7. 100 éve történt (1908) Meghalt Albert János erdélyi unitárius lelkész, tanár. November 9. 190 éve történt (1818) Megszületett Ivan Turgenyev orosz író, költõ (Apák és fiúk). November 13. 140 éve történt (1868) Meghalt Gioacchino Rossini olasz zeneszerzõ (A sevillai borbély).

November 15. 270 éve történt (1738) Megszületett Sir William Herschel német csillagász, aki felfedezte az Uranuszt. November 19. 180 éve történt (1828) Meghalt Franz Schubert osztrák zeneszerzõ. 400 éve történt (1608) Pozsonyban, a Szent Márton templomban Forgách Ferenc prímás és báró Illésházy István nádor fényes külsõségek között megkoronázta az országgyûlés által királlyá választott Mátyás fõherceget. November 20. 190 éve történt (1818) Simon Bolivar hivatalosan kinyilvánította Venezuela függetlenségét Spanyolországtól November 24. 20 éve történt (1988) Grósz Károly helyett Németh Miklóst választotta meg miniszterelnöknek a magyar parlament. November 26. 60 éve történt (1948) Az országgyûlés elfogadta a nõk egyenjogúsításáról szóló törvényt (1948:XLIII.)

40 ÉVE TÖRTÉNT (1968. november 7.) 71 éves korában agyvérzésben meghalt Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas filozófus, eszéista, író, akinek fô mûvei: „A magyar Hüperion”, „A bor filozófiája”, „Öt meg nem tartott elôadás a mûvészetrôl”. Eperjesen született evangélikus lelkészi családban. Édesapja, Hamvas József a pozsonyi Evangélikus Lyceumban vállalt magyar-német szakos tanári állást, így a család 1898-ban Pozsonyba költözött. 1915-ben, érettségi vizsgái után önkéntesként beállt katonának, 1916-17-ben az ukrán fronton teljesített szolgálatot, kétszer megsebesült. 1919. novemberében édesapja megtagadta a szlovák hûségesküt, kiutasították ôket Pozsonyból és Budapestre költöztek. Tanulmányait 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán végezte. Pályafutását 1923-ban újságíróként kezdte a „Budapesti Hírlap”-nál és a „Szózat”-nál. 1927-tôl 1948-ig könyvtárosként dolgozott a Fôvárosi Könyvtárban. 1936-ban megírta „A magyar Hüperion”-t. 1940 és 1944 között háromszor hívták be katonai szolgálatra. 1943-ban jelent meg „A láthatatlan történet” címû kötete, 1944-ben fejezte be a „Scientia sacra” elsô részét. 1945-ben bombatalálat érte otthonukat, kéziratai és könyvei megsemmisültek. „A bor filozófiájá”-t 1945 nyarán, egy Balatonberényben töltött rövid vakáció alatt írta, amelyet imakönyvnek szánt az ateisták számára. 1945-tôl 1948-ig „Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei”-t szerkesztette, 1946ban jelent meg az „Anthologia humana - Ötezer év bölcsessége” címû mûve. 1948-ban B-listára került és kényszernyugdíjazták. 1948-tól földmûvesként dolgozott Szentendrén, megírta a „Karnevál”-t, az „Unicorniis”-t, a „Szilencium”-ot, a „Titkos jegyzôkönyv”-et és a „Mágia Szútrá”-t. 1951-tôl raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán, majd Bokodon. Ekkor készültek a „Patmosz”, "Az ôsök nagy csarnoka”, „Szarepta” és „Szilveszter” címû írásai. 1964-ben másodszor is nyugdíjazták, elkészült a „Scientia sacra” második része, megírta az „Ugyanis”, a „Bizonyos tekintetben” és az „Öt meg nem tartott elôadás a mûvészetrôl” címû mûveket.

199

NOVEMBER

Évfordulók

NOVEMBER

1848 – hónapról hónapra November 1-jén Móga János altábornagy lemondott fõparancsnoki tisztérõl. Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke Görgey Artúrt nevezte ki a határnál állomásozó magyar csapatok – a fel-dunai hadtest – fõparancsnokának, tábornoki rangban. Kossuth betegen Pozsonyba vonult a szép emlékû „Zöldfa Vendéglõ” emeleti lakosztályába. Görgey Artúrt is lázas betegség verte le lábáról. A magyar polgári és katonai vezetés egy jelentõs része ekkor Pozsonyban tartózkodott (Pulszky Ferenc, Klapka György vezérkari õrnagy, Móga János altábornagy.) A magyar fõhadiszállás Pándorfalván maradt. 3-án Józef Bem vezérõrnagy, akinek álruhában sikerült kimenekülnie Bécs eleste után a városból, jelentkezett Kossuthnál. Felajánlotta szolgálatait a magyar forradalom és szabadságharc számára. 5-én elfoglalták Marosvásárhelyt Puchner csapatai, ekkor a székely felkelõk letették a fegyvert. Kieszközölték azonban, hogy a cs. kir. ezredek ne szállják meg Székelyföldet. Egyedül Háromszék nem adta meg magát, továbbra is harcra hívta a szék lakosságát a cs. kir. erõkkel szemben. 7-én forgalomba került a 100-forintos „Kossuth-bankó”. 8-án Perczel Muraközbõl visszavonuló csapatai betörtek Stájerországba és Freidorfnál sikeres ütközetet vívtak. Kevéssel utóbb Pest felé indult Perczel serege. 10-én a pesti „István fõherceg” fogadóban egy lengyel emigráns pisztollyal Bem arcába lõtt. Bem szerencsésen túlélte a támadást, a merénylõt letartóztatták. Bem ekkor 54 éves volt, e merénylet nélkül is labilis egészségi állapotban, a lábán több nyílt seb mellett gyomorbaj is kínozta. 13-án Windisch-Grätz cs. kir. fõparancsnok kiáltványban tudatta Magyarország népével, hogy rövid idõn belül az ország területére lép, hogy felszabadítsa és megtisztítsa az országot a felkelõktõl. A „felkelõ sereg” hozzávetõlegesen 200 kilométeres hosszúságban állomásozott az osztrák-magyar határon, északon a Nádasi-szorostól délen Sopronig. 28 ezer ember körüli volt a magyar sereg létszáma. Görgey szerint azonban a sereg 2/3-ad része „haszontalan önkéntes”. Komoly viták tárgyát képezte, hogy mi legyen a magyarok ezen fõhadával? Hagyják el a határvidéket és úgy rendezzék a sereg sorait vagy maradjanak a helyükön és várják be a cs. kir. erõk támadását? Végül – a Kossuth által is pártolt – utóbbi elgondolás gyõzött. A cs. kir. fegyveres erõket egyfolytában vonták össze a határ túloldalán, Görgey pedig éjtnappallá téve figyeltette az ellenség mozdulatait, járta és rendezte a magyar fegyvereseket, hogy igazi hadsereg váljék belõle, amikor majd sor kerül a hadmûveletek legnehezebbikére: a rendezett visszavonulásra. Görgey Artúr tábornok ugyanis tisztán látta, hogy a kétszeres túlerõben lévõ inváziós sereget nem fogják tudni feltartóztatni. Csak a támadás idõpontja volt kérdéses, szerencsére a cs. kir. haderõk összevonása csigalassúsággal haladt, így seregünk minden nappal erõsebbé vált. 16-án a Sepsiszentgyörgyön összeült háromszéki székelygyûlés elhatározta, hogy szembeszáll a cs. kir és román fegyveres erõk minden támadásával. Az eredményes ellenálláshoz azonban legfõképpen az ágyú hiányzott. Gábor Áron felszólalt és kijelentette, hogy ha megbízzák vele, két héten belül „lészen ágyú!” A megbízás megtörtént, Gábor Áron munkatársaival nagy ambícióval fogott neki az ágyúöntésnek. 17-én a cs. kir. csapatok megszállták Erdély fõvárosát, Kolozsvárt. 25-én az erdélyi cs. kir csapatokkal összecsapó magyar fegyveres erõ Katona Miklós õrnagy

200

Gábor Áron ágyúöntô mûhelye

201

NOVEMBER

vezetésével Désnél vereséget szenvedett. Ahogyan késõbb az ott harcoló gr. Teleki Sándor fogalmazta: „Désnél megszaladtunk!” 27-én Kossuth Lajos, Magyarország tényleges vezetõje örömmel nyugtázta: az egész magyar katonaság már letette esküjét a király által áprilisban szentesített új magyar alkotmányra. 28-án a sepsiszentgyörgyi újabb háromszéki gyûlésen Gábor Áron sajátkezûleg sütötte el elsõ ágyúját adott célpontra, s az ágyúgolyó talált! Azonnal elhatározták további ágyúk öntésének megkezdését. Kossuth Lajos javaslatára Madarász Lászlót a belügyminisztérium rendõri osztályának vezetõjévé nevezték ki. 29-én Kossuth Lajos az erdélyi magyar fegyveres erõk fõparancsnokává nevezte ki Bem vezérõrnagyot, aki azonnal útnak indult szolgálati helyére. 30-ig folytatott a magyar hadvezetés béketárgyalásokat a délvidéki szerb felkelõkkel, eredmény nélkül. A hó végén így újra kiújultak a szerb-magyar véres összetûzések. November végén Kossuth Lajos rendeletet hozott a háborús földmunkák, sáncok építése közben elõkerült régészeti leletek Nemzeti Múzeumba való elhelyezésére. Az õ gondoskodásának köszönhetõ a Székesfehárvárott elõkerült III. Béla és felesége koporsójának és csontjainak múzeumba kerülése. Így Árpádházi-királyaink és feleségei közül egyedüliként ma is tiszteleghetünk elõttük a budavári Mátyás templomban.

NOVEMBER

Lelki útravaló

Könyörületesség. Segít ez rajtunk? Vannak szavak, amelyek tartalma valamikor nagyon gazdag volt, de aztán megüresedtek. Ilyen szó a „könyörületesség”. Pedig nagy szükségünk lenne nekünk, mai embereknek erre a szóra. Nem csak a szóra, hanem még inkább a tartalmára. Helyette inkább „emberséget” mondunk, pedig a kettõ nem ugyanazt jelenti. Az emberség (humanitás) az, ami tõlünk telik. A könyörületesség (misericordia) Istennek az emberhez lehajló szeretete. Azt tapasztaljuk, hogy a mi emberségünk könnyen elfogy vagy átvált közönyösségbe, embertelenségbe. Isten könyörülõ szeretete soha el nem fogy. De most ne elmélkedjünk az irgalmasságról, hanem halljunk róla egy izgalmas történetet, amelyet Jézus mondott el. A történet szerint egy ember ment egy járatlan úton. Nem tudjuk, hogy ki volt. Azt se, hogy öreg volt vagy fiatal, családos vagy magányos, boldog vagy boldogtalan. Csak annyit, hogy úton járó ember volt. Akárcsak mi. Miközben életének útját járja, sokféle hatás éri. Apró hatások, amelyeket hamar elfelejt, és olyanok, amelyek felejthetetlenek. Történetünk emberének három felejthetetlen élménye volt. Az egyik az volt, hogy kövek és bokrok közül rablók ugrottak elõ, kirabolták és aztán félholtan otthagyva, elmenekültek. Nevezzük ezt „rablóélménynek”. A rablók alapos munkát végeznek. Váratlanul törnek ránk és kifosztanak minket. Tulajdonképpen egyetlen hatalmasság van mögöttük: a bûn. Gondoljuk át: vajon nekünk még nem voltak ilyen „rablóélményeink?” Vagy akarva-akaratlan nem voltunk-e mi mások megsebesítésében eszközök? Milyen sok csalódott, becsapott ember él, vergõdik, csak itt a mi kerületünkben! Hát még ha arra gondolunk, hogy világszerte hány megbántott, kifosztott, megsérült ember éli át azt, hogy kisemmizték. A rablók zsákmányukkal elillantak és a kifosztott, félholtra vert ember ott maradt az útfélen. Itt jön a másik, nem kevésbé megrázó élménye: a magány. Egyedül maradtam gondjaimmal, félelmeimmel. Már pedig „nem jó az embernek egyedül lenni”. A sérült, a tehetetlen, a cserbenhagyott embernek különösen nem. A bibliai történetek õszintén szólnak arról, hogy a magányosság mennyire tud fájni. Amikor nincs kihez szólni, nincs kitõl tanácsot kérni. Az Ószövetség erõs hitû prófétája, Illés is életének egy nehéz szakaszán így fohászkodott: „Elég! Most azért ’ó Uram, vedd el az én lelkemet te, mert egyedül maradtam”. Maga az Úr Jézus is szólt errõl tanítványainak: ímé, eljött az óra, hogy szétoszoljatok és engem egyedül hagyjatok. A lélektan szakértõi „páros magányról is beszélnek és azt értik ezalatt, amikor házastársak vagy munkatársak úgy élnek egymás mellett, hogy semmi kapcsolatuk nincs egymással. Újabban már „magányos tömegrõl” is egyre többet hallani. Gondoljunk magunkra: vajon mi nem kerültünk az útszélre? Úgy mennek el mellettem, hogy észre se vesznek. Ha észrevesznek, akkor is sietõs a dolguk és nincs idejük velem foglalkozni. Még azok is elfordítják a fejüket, akiknek „hivatalból” segíteniük kellene, a pap és a lévita. Lehet, hogy fontos elfoglaltságuk van, indokaik, mellyel lelkiismeretüket nyugtatják, kifogástalanok. De ez nem segít a szerencsétlenül járt emberen. Milyen jó, hogy nem ér véget itt ez a történet. Azzal folytatódik, hogy még valaki jön, aki észre is veszi a bajban lévõ sebesült és kifosztott embert az útfélen, és nem nyugszik addig, amíg biztonságba nem helyezi õt. Ilyen az irgalmasság. Érdemes itt idõzni egy keveset és eltûnõdni az irgalmasságon. Melyek a jellemzõ vonásai? Belsõ indításból fakad. Nem anyagiakért tesz jót, elismerést, dicséretet se vár. Azért tesz jót, mert valaki arra indítja õt.

202

70 ÉVE TÖRTÉNT (1938. november 2.) Az elsô bécsi döntés alapján Magyarország visszakapta Szlovákia és Kárpát-Ukrajna déli övezetét. A müncheni egyezmény záradékába olasz javaslatra bevették, hogy Csehszlovákiának Lengyelországgal és Magyarországgal fennálló területi vitáit is rendeznie kell. 1938. október 9–13. között került sor a magyar–csehszlovák tárgyalásokra (Magyarországot Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte) Komáromban. Kölcsönös megállapodás híján a tárgyalások végeztével a két ország (1938. október 29-én) kérte a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak döntôbíráskodását. Mivel Nagy-Britannia és Franciaország érdektelenségre hivatkozva kivonta magát a döntéshozatalból, a döntôbírók Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek voltak. Az I. bécsi döntés 1938. november 2-án született Magyarország és Csehszlovákia vitájában, és lényegében az etnikai revíziót valósította meg. Magyarország az I. világháborút lezáró trianoni béke által elvett területeibôl visszakapott 11 927 km2-t, zömében Csehszlovákia (pontosabban az akkor már autonóm Szlovákia) déli részét (lásd: Felvidék), benne Kárpátalja déli részével (Ungvár, Munkács, Beregszász környéke). Az 1941-es magyar népszámlálás szerint az átkerült 1 millió 62 ezer lakosnak 84%-a volt magyar és kb. 10%-a szlovák. (Az 1930as „vitatott hitelességû“ csehszlovák népszámlás szerint a magyarok aránya itt 57% volt.) 85 391 szlovák került át a magyar oldalra és kb. 67 000 magyar maradt a szlovák oldalon. (Emellett, a Szlovákiánál maradt 89 000 fônyi zsidók többsége is magyar anyanyelvûnek vallotta magát.) A békeidôben született elsô bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) ekkor még nemzetközi jogi érvényûnek ismerték el. (Csak a II. világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat.)

203

NOVEMBER

A szívével is lát, nemcsak a szemével. A szemével látja a pap is és a lévita is az útszélen fekvõt. De ez még nem elég. Milyen nagy kísértésünk az, hogy az a sok borzalom, amelyet naponként a tévében és magunk körül látunk, nem indítja segítésre a szívünket. Az irgalmasság kezdeményezõ erõ is. Mivel a félholtra vert ember mozdulni se tud, ezért õ teszi meg az elsõ lépéseket. És milyen leleményes! Bort és olajat visz a tömlõjében. Az olaj enyhíti a fájdalmat. Ezzel „kezeli” a sebet. A bor: alkohol, amely fertõtlenít. Nemcsak „elsõ segélyt” ad, hanem távlatosan igyekszik megoldani a bajt. Kényelmetlenséget is vállal: a sebesültet ülteti fel öszvérének hátára és õ gyalogol mellette. Másokat is mozgósít: a vendégfogadóst is bevonja az ápolásba. Vegyük észre és hirdessük, hogy bármilyen nagy a rablók ereje és bármilyen fájdalmas az elhagyatottság érzése, mindkettõnél nagyobb lehet az irgalmas szeretet ereje. De van-e ilyen erõ? Erre mondja a pesti ember: mutass csak egyet. Egyet bizton tudok mutatni: Jézust. Nemcsak az egyes emberre hat a jézusi szeretet, hanem sokakra is. „Mikor látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk” (Mt. 9,36). Itt lesz személyessé ez a történet, mert Jézus ezzel fejezi be: „eredj és te is eképpen cselekedj”! Ez azt jelenti, hogy mirajtunk át is áradhat ebbe az embervilágba ez az indulat. Jézus indulata, az irgalmasság. Az a szeretet, amely nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem gerjed haragra... (1Kor. 13). Miközben az irgalmas Samaritánus bibliai történetét olvastam, arra gondoltam, hogy milyen más lenne az embervilág ebben a XXI. évszázadban, ha nem önzés, harag, gyûlölség áradna belõlünk, hanem irgalmas szeretet. Vegyük magunkra és kezdjük el azt, amire Jézus indít minket is „Eredj el és te is eképpen cselekedjél”. Kezdjük el magunkon az irgalmasság gyakorlását. A könyörületesség segíthet rajtunk? Csak az segíthet. MOLNÁR MIKLÓS

NOVEMBER

Az Isteni Szeretet Leányai Beszélgetés Böhm Judit Mária Eglantin tartományfõnöknõvel „Jót tenni, örömöt ajándékozni, boldoggá tenni, égbe vezetni.” [Lechner Franciska] – Arra kérem, meséljen a rend történetérõl. Az Isteni Szeretet Leányai Kongregációt egy bajor tanítónõ, Lechner Franciska alapította 1868. november 21-én. Gondoskodni akart a nagyvárosokban munkát keresõ cselédlányokról, vidéki lányokról, árvaházat akart létesíteni, valamint iskolákat a szegény népréteg és a középosztály számára. Hamarosan megnyitotta az elsõ „Mária Intézetet” Bécsben (1868), majd Csehországban (1870), 1871-ben pedig Budapesten, a IX. kerületben, az akkor Soroksári útnak nevezett, ma Ráday utcai épületben, ahol most a Szegény Iskolanõvérek rendháza van. A mi Kongregációnk ott kezdte életét. Alapítónõnk elgondolása az volt, hogy a Monarchiához tartozó nagyvárosokban, a nagyszámú, vidékrõl feljött, otthontalan, álláskeresõ leányoknak otthont létesítsen. Az épület, amit alapítónõnk megvett, lassan szûknek bizonyult, így megvásárolta az épület Knézich utcai oldalát is, ahol iskolákat létesített. Elemit, polgárit, kereskedelmit, majd a Patrona Hungariae-nek nevezett leánygimnáziumot. Ez most is mûködik az Iskolanõvérek vezetésével. Alapítõnõnk elve az volt, hogy egyrészt a faluról városba került leányoknak adjon képzést, tehát jó családoknál helyezze el õket, de általános mûveltséggel is rendelkezzenek. A középosztálybeli leányokat, az egyszerûbb emberek gyerekeit tanítsa. Intézményünk lassan-lassan felfejlõdött egészen a gimnáziumi oktatásig. Virágzott a rend, sok tagja volt, meghívtak bennünket vidékre, vidéki plébániák katolikus iskoláiba, tehát volt munka Magyarországon bõségesen. Fõképpen a Dunántúlon voltak intézményeink, kisebb zárdáink. – Merrefelé? Marcaliban, Pápán, Szõlõsgyörökön, fõképpen óvodáink és elemi iskoláink. A rend célja alapító anyánk jelmondata szerint így hangzott: „jót tenni, örömöt ajándékozni, boldoggá tenni, égbe vezetni” és mi ilyen szellemben foglalkoztunk az ifjúsággal. Dehát eljött az 1948-as év, amikor minden egyházi iskolát államosítottak, nem csak Pesten, hanem egész Magyarországon. Tehát egyetlen tollvonással megszüntették a katolikus iskolákat. A mi iskoláinkat és a más rendbéliekét is egyaránt. 1948-tól a Patrona Hungariae Leánygimnázium Rozgonyi Piroska Gimnázium volt 2 évig. Aztán az állam és az egyház közötti tárgyalásokon 1950-ben megegyeztek, hogy a piaristák, ferencesek és a bencések továbbra is mûködtethetnek iskolákat, nõi oldalról pedig a

204

205

NOVEMBER

Szegény Iskolanõvéreknek lehetnek iskolái. Az Iskolanõvéreknek Debrecenben már volt iskolájuk és itt a mi Patrona Hungariae Leánygimnáziumunkat kapták meg. 1950-ben azonnal meg kellett kezdeniük a tanítást. Veszteségeinket tovább növelte a Sváb-hegyi Anyaházunk elvétele is. Ez 1927-ben épült, rendünk magyarok alkotta amerikai tartományának segítségével. Itt mûködött a háztartási, gazdasági és továbbképzõ intézetünk. 1950. júliusában és augusztusában a nõvéreket kitoloncolták Budapestrõl, mondván, hogy nemkívánatos elemek. A Knézich utcából 1950. június 17-én éjszaka hurcolták el a nõvéreket a piliscsabai koncentrációs táborba (ma Klotildliget), onnan pedig Zircre. A Sváb-hegyi nõvéreket Máriabesnyõre deportálták, ahol nagy bizonytalanságba kerültünk. Többféle hír terjengett, pl. hogy kivisznek bennünket Szibériába. Az állam és az egyház folyamatosan tárgyalt eközben és ennek eredményeként december közepére ezeket a lágereket fel kellett számolni, mindenkinek távoznia kellett haza vagy ki hová tudott. El kellett hagyni a rendi közösséget, a rendi ruhát levetni. Nagyon szívesen vette volna a kommunista diktatúra, ha aláírjuk, hogy elhagyjuk a rendet. Tudtommal ezt senki sem tette meg. A fiatalabbak hazamentek vagy munkahelyekre, plébániákra, házvezetõnõnek vagy gyerekek mellé. Az idõsebbeknek, mivel nagyon sokan voltak, egy volt kolostorból szociális otthont nyitottak, ami bizony akkor még nagyon kezdetleges volt, de legalább tetõ került a fejük felé. Így szûnt meg 1950-ben a közös szerzetesi életünk. Tehát mindannyiunknak munkát kellett vállalnunk, pénzt kellett keresnünk, hisz se ruhánk, se semmink nem volt. Így lettünk aztán gyári munkások, mert természetesen értelmiségi munkára nem vették fel az „ideológiailag megbízhatatlan“ nõvéreket. Jómagam is 32 évet dolgoztam le, mint szövõnõ, onnan mentem nyugdíjba. – Pesten vagy vidéken? Pesten, a Fehérvári úton, a Pamuttextil Mûveknél. Aztán lassan-lassan rájöttek munkahelyi fõnökeink, hogy nem vagyunk ellenségek. Mindegyikünk igyekezett a munkát becsületesen elvégezni, így egy idõ után többen közülünk irodába kerülhettek, például én is. A 32 évbõl 10 évet én is irodában töltöttem. Közben mi nõvérek igyekeztünk összetartani, kis csoportokban összejönni, bár elsõ idõben ez is szigorúan tilos volt. Még lakni sem lehetett együtt hármunknak, csak kettõnknek. Sokunkat az Államvédelem (ÁVO, ÁVH) is figyelt, kihallgatásra citált, ez volt az életünk. – A rendet gyakorlatilag hivatalosan feloszlatták? Csak az állam oszlatta fel hivatalosan. Õk szerették volna, ha a Püspöki Kar oszlat fel bennünket, de ezt a Püspöki Kar nem tehette meg. Ehhez csak Rómának volt és van joga. Így aztán az állam megtiltotta mûködésünket, próbált Budapest területérõl is kiszorítani minket. – A késõbbiekben hogyan boldogultak? Egész idô alatt tartottuk a kapcsolatot egymással. Akik itt Pesten laktak, de még a vidékiek is havonta egyszer feljöttek és a Budapesti Ferenceseknél közös szentmisénk volt és meghívtuk egymást pl. ebédre. A mi Kongregációnk nemzetközi, Ausztriában is vannak rendházaink, Csehszlovákiában is voltak, bár ott is csak korlátozott módon mûködhettek. Volt külföldi kapcsolatunk, bár ez nagyon nehezen mûködött. Kelet-Németországgal lehetett legális összeköttetésünk, szerencsére ott is volt egy házunk. Oda még útlevelet is kaptunk, más országokba azonban nem. Elöljáróink szintén csak titokban tevékenykedhettek, mert nagyon figyelték õket és azokat is, akik az elöljárókkal kapcsolatot tartottak. Tudni szerették volna, hogy milyen külföldi kapcsolataink vannak, mennyi pénzt adunk az elöljáróknak stb. Nagyon érdekelte õket, hogy a szerzetesi életet a földalatt, illegalitásban hogyan éljük meg.

NOVEMBER

Végre 1989-ben megkaptuk az engedélyt arra, hogy újra indulhatott közösségi életünk. Hát ez nagyon szép volt, lehetett ismét szabadon találkozni és tervezgetni! Dehát hol mûködjünk és hogyan? Hiszen épületeink sincsenek! Volt egy fiatal nõvérünk, aki az illegalitásban csatlakozott hozzánk és Ipolytölgyesen a gyermekotthonban volt vezetõ nõvér. Oda hívtak meg bennünket, s így Ipolytölgyesen alakult újjá a Kongregációnk. Ipolytölgyes azonban messze van Budapesttõl és nagyon nehéz a megközelítése. Akkor aztán sok megbeszélés, tárgyalás következett. Ennek az eredménye lett, hogy vettünk egy lakást a XI. kerületben és néhány évig ott élt 2-3 nõvér. Õk képezték a rend vezetõségét és mi velük tartottuk a kapcsolatot. Azután elkövetkezett az ideje, hogy vissza lehetett kérni az ingatlanokat. A Knézich utca-Ráday utcai tömböt nem kérhettük vissza, mert abban már iskola mûködött az Iskolanõvérek tulajdonában. A Sváb-hegyi Anyaház idõközben Rendõrtiszti Fõiskola lett, és azt azért nem adták vissza, mert beépítették kollégiumi épületekkel és híradástechnikai berendezésekkel szerelték fel. A Bokréta utca– Tûzoltó utca sarkán van egy kétemeletes bérház, ez is a miénk volt, ezt visszaigényelhettük volna, az önkormányzat vissza is adta volna, de itt lakások voltak lakókkal együtt. Pénz nélkül viszont a lakókat mi nem tudtuk máshová elhelyezni. Elkezdõdtek a tárgyalások és a IX. kerületi önkormányzat a Viola utca 32-t ajánlotta fel, ami akkor egy romos ház volt. Mellette egy telekrész, üresen. Tehát az egyik épületünk fejében kaptuk a területet, a másik fejében pedig felépítették az új szerzetesi otthonunkat. Pesten a XVI. kerületben, Mátyásföldön is hasonló bonyodalmak után kaptunk meg egy épületet. – Mivel foglalkoznak most? A Kongregáció célkitûzése szerint úgy határoztunk, hogy fõiskolai, egyetemista lányoknak kollégiumot létesítünk mind a két épületben. Ahogy az alapító anya a kallódó, vidéki lányok részére otthont teremtett, mi is úgy éreztük, hogy képesek vagyunk erre. Itt a Viola utcában 13, Sashalmon pedig 30 leány részére tudtunk kollégiumi ellátást biztosítani. A leányok fizetnek azért, hogy itt laknak és mi igyekszünk belõlük erkölcsös leányokat nevelni, jövõbeli anyákat, dolgozó nõket. Nehéz õket sajnos egy-egy közös programra összehívni, mert különbözõ egyetemekre járnak (orvosira, közgazdaságira, kertészetire, teológiára), így aztán más-más idõben vannak itthon. – Vidéken most nincsenek intézményeik? Sajnos nincsenek. Nincs emberünk, nõvéreink átlagos életkora 80 év. Két nõvérünk 60-on aluli, egy fiatal nõvérünk 33 éves, õ a sashalmi kollégium vezetõje. – Hány fõs most összesen a magyarországi rend? 22-en maradtunk. Az elmúlt 2 hónap alatt négyen haltak meg.

206

207

NOVEMBER

– Önöknek inkább a Haller téri templommal vagy az Örökimádás templommal vannak kapcsolataik? A Haller téri templomhoz tartozunk, mint plébániához, de a Haller tér egy kicsit messzebb van, mint az Örökimádás templom. Amióta itt vagyunk, azért egy-egy nõvérünk a Haller térre is jár. Volt, aki közülünk hitoktatott, áldoztatott, erre még Spányi András atya hívott meg bennünket. Most Müller Gyuri atya is szívesen veszi, ha például a 9-es misén felolvasok, áldoztatok. Az atyák szeretik, ha van nõvér a templomban. Nap mint nap viszont inkább az Örökimádás templomba járunk. Azért is, mert ez egy kiemelt templom, azáltal, hogy az Oltáriszentség egész nap ki van helyezve. Sajnos a templomot nagyon kevesen látogatják, bár vannak azért kisebb lelkes csoportok a templomban. Szeidl Péter templomigazgató atya a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség tagja nagy igyekezettel próbálja összegyûjteni az embereket, közöttük nõvéreket is. A templomnak van egy másik vonzereje, hogy minden hónap elsõ csütörtökén annak idején Paskay bíboros úr jött, most pedig Erdõ Péter bíboros atya jön misézni. Megtiszteltetés ez a kerületnek és a templomnak egyaránt. Sokan jönnek ezekre az alkalmakra. – A külföldi kapcsolatok hogyan alakulnak mostanában? Van élõ kapcsolatuk a többi renddel? 12 tartományunk van, Amerikában, Brazíliában, Európában. A mi tartományi központunk Róma mellett, Grottaferrata-ban található. Igen, kapcsolataink mûködnek, egyrészt kötelezõ formában, mert vannak káptalanok, ahová 6 évenként minden tartományfõnöknõnek el kell menni és beszámolni a tartomány életérõl. Másrészt a közelebb lévõ tartományok is tartják egymással a kapcsolatot, látogatják egymást. Van rendi újságunk, amit minden tartomány megkap. Ez nyelvi problémákat is felvet persze, mert mindent fordítanunk kell olaszról, portugálról, németrõl. Nekünk magunk között is össze kell jönni és megbeszélni az aktuális rendi témákat. Például együtt örülni annak, hogy mely tartományban milyen utánpótlás van, hányan jelentkeztek, hányan tettek fogadalmat? – Hogy lehet az Önök lánykollégiumaiba bekerülni? Gondolom, ha valakit felvesznek az egyetemre, akkor jelentkezhet kollégiumi elhelyezésre. Amikor valakinek megvan az egyetemi felvétele, akkor egy ajánlólevelet kell hoznia a plébánostól vagy az iskola igazgatójától, ahová járt. Általában a lányok katolikus gimnáziumokba jártak, aztán a jelentkezés sorrendjében vagy inkább az egyetemi felvétel sorrendjében tudunk helyet biztosítani nekik a Viola utcában vagy Sashalmon. Egyébként az interneten is van a kollégiumainkról egy honlap, Mária Intézet címszó alatt. A jelentkezési lap itt is letölthetõ, beküldhetõ. Azután természetesen személyes találkozásra is szükség van. 3-4 ágyas szobákban helyezzük el a lányokat, van konyhájuk, ebédlõjük, TV-szobájuk, fõzhetnek, moshatnak is. Igyekszünk otthonos ellátást biztosítani nekik. Internetünk is van, mert például minden vizsgadolgozatot interneten kell leadni. Nagyon kedvesek ezek a lányok, még ha van is idõnként velük gond. Néha õk is nehezményezik ezt a kissé szigorú életformát. De miután elmennek, s mi egy idõ múlva megkapjuk az esküvõi meghívójukat, vagy behozzák a kisbabájukat megmutatni, látjuk, hogy mégis csak sikerült valami maradandót átadni nekük. Nagyon igyekszünk itt családias légkört teremteni, sokat beszélgetünk, a lányok megkeresik az igazgatónõt, elmondják problémáikat. Úgy, mintha otthon lennének, hogy ez most sikerült vagy nem sikerült, sok mindent elmesélnek. Hétvégeken általában hazamennek, mert hiszen vidéki lányokról van szó, s az édesanyjuktól hoznak hazai ételeket. Mi mindig örülünk, ha hazamennek, mert amíg egy gyerek vágyódik az otthona után, addig nem lehet semmi különösebb probléma. BOLDIZSÁR LÁSZLÓ

NOVEMBER

Ferencvárosi Tanoda 2005-ben nyílt meg a Tanoda a Tûzoltó utca 33. szám alatti ház egykori bolthelyiségében. Egy maroknyi, ám annál lelkesebb csapat kitartó munkával megvalósított álma lehetõvé teszi a halmozottan hátrányos helyzetû gyermekek számára a nehéz életkörülményekbõl való kikerülést és a felzárkózás lehetõségét. A Dzsumbuj Help Közösségfejlesztõ Központ és a Dzsumbuj Egyesület munkája során szerzett tapasztalatok alapján kristályosodott ki a Ferencvárosi Tanoda-program. Ez egy iskolarendszeren kívüli szociális-pedagógiai tevékenység, a családot, mint egységet tekinti alapnak, a szülõkkel együttmûködve próbálnak segíteni az iskoláskorú gyermekek fejlõdésében. A Tanoda-program végleges formáját a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium HEFOP-Programja, az Oktatási Minisztérium és az OMAI együttes pályázati kiírása nyomán nyerte el. Az álom megvalósítása az elnyert forrás ellenére nehezebben indult, mint ahogy az elsõre látszott. A bolthelyiség felújítására az önkormányzat is biztosított forrást, ám ez a keret szûknek bizonyult, így az Egyesületnek egyéb forrás bevonására is szüksége volt. 2005 februárjára el kellett készülni a felújítással, hiszen a tervek szerint akkor kezdte meg a mûködést az intézmény. Konzorciumi megállapodás alapján a Családsegítõ Központ, a Molnár Ferenc Általános Iskola, a kerületi Roma Kisebbségi Önkormányzat és a József Attila Általános és Alapfokú Mûvészeti Iskola dolgoztak együtt a Tanodával. Az ünnepélyes megnyitóra február 10-én került sor. A gyermekek esélyeit többek közt tanulás-módszertani és pályaorientációs foglalkozások segítik, továbbá lehetõség van az angol és német nyelv elsajátítására. Személyiségfejlesztõ és szabadidõs tevékenységekkel játékosan tanulják meg az iskolások, hogyan is tudnak majd beilleszkedni és helytállni késõbbi életük során. A 2003-ban életre hívott Roma koncepció 2005. évi elõterjesztésébe is bekerült a Tanoda, így szûk költségvetési forrásra is számíthat. Pályázatokkal valósítja meg a Tanoda csapata minden évben a nyári tábort. A Tanoda-programot a 2007/2008-as tanévben újabb tevékenységgel szeretnék kibõvíteni: a JOINT adománya teszi lehetõvé, hogy a 0-6 éves korosztállyal is tudjanak foglalkozni. Az így mûködtetett, komplex Tanoda-program a következõ szolgáltatásokat kívánja nyújtani az erre rászoruló ferencvárosi családoknak: 0-6 éves korig: „Biztos Kezdet”-szerû szolgáltatás Egyfajta alternatív nappali ellátás keretében szeretnénk az angliai (és Magyarországon a Gyermekszegénység-program keretén belül mûködõ) Biztos Kezdet („Sure Start”)-programra hasonlító projektet megvalósítani. Ennek lényege: közvetlen foglalkozás halmozottan hátrányos helyzetû, gyermeket váró, illetve kisgyermekes családokkal. A program sajátossága a partnerség, a szülõkkel és a helyi közösségekkel való szoros együttmûködés, továbbá a preventív megközelítés.

208

6–12 éves korig: „TAN-ODڔ Fejlesztõ Napközi A jelenleg is végzett, alsós iskolai korosztályt célzó tanodai tevékenység folytatása. 12–18+ éves korig: Tanoda A jelenleg is végzett, felsõs ill. középiskolás korosztályt célzó tanodai tevékenység folytatása. Kibõvítése kétféleképpen lehetséges: – fõiskolára ill. egyetemre felvételt nyert hátrányos helyzetû tanulók bevonása; – a Biztos Kezdet-program keretén belül bevont fiatal édesanyák képzése. SPECIÁLIS KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK (HALMOZOTTAN) HÁTRÁNYOS HELYZETÛ CSALÁDOK SZÁMÁRA: 1. célcsoport: a „Biztos Kezdet” keretén belül bevont édesanyák, kismamák Tervezett szolgáltatások: baba-mama klub • képzések • gyermek játszóház, játéktár (az integratív játéktár-módszertan átvétele, a helyi igények szerinti megvalósítása) • „közösségi gyermekmegõrzõ” • egyéni és családokkal végzett szociális munka 2. célcsoport: tartós munkanélküliek Tervezett szolgáltatások (szoros együttmûködésben a Ferencvárosi Családsegítõ Központtal): • internetes és papíralapú álláskeresés – személyesen, ill. az álláskeresõ klubot vezetõ szociális munkás segítségével; • internet- és telefonhasználat, ügyintézési lehetõség; • munkaügyi, jogi tanácsadás; • pályaorientációs tanácsadás – fiatal munkanélküliek részére; • képzési/átképzési lehetõségek felkutatása, ezekrõl folyamatos információk biztosítása; • a tartós munkanélküliséggel járó problémák (kiilleszkedés, különbözõ devianciák stb.) mentén kisebb önsegítõ csoportok alakításának kezdeményezése, animálása. BALLA ÁGNES

90 ÉVE TÖRTÉNT (1918. november 9.) Meghalt Guillaume Apollinaire (eredeti nevén: Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky) francia költô (Szeszek). Apollinaire a modern költészet jelentôs képviselôje, a a mûvészet régi formáival szembeforduló francia kubizmus egyik legkiemelkedôbb alakja. Munkássága nagy hatást gyakorolt a költészet megújítására törekvô írónemzedékre. A magyar irodalomra fôleg Kassák és köre révén hatott. Elsô jelentôs verseskötete a „Szeszek“, az utolsó a „Kalligrammák“. Híres képversei az „Esik“, valamint „A megsebzett galamb és a szökôkút“.

209

NOVEMBER

A különbözõ helyi intézményekkel együttmûködve a következõ öt alapvetõ szolgáltatást kell megvalósítani: 1. Családlátogatás és egyéb kapcsolattartás 2. Szociális tanácsadás, családgondozás 3. Oktatási és gyermekgondozási szolgáltatások, játszóház, játéktár 4. Együttmûködésben a háziorvosi szolgálattal egészségügyi tanácsadás, prevenció 5. Segítségnyújtás a speciális szükségletû gyermekekrõl való gondoskodásban A program végsõ célja az, hogy hivatalosan is használhassa a Biztos Kezdet nevet.

NOVEMBER

Beszélgetés Jordán Péterrel, a SEM IX. Zrt. elnök-vezérigazgatójával A SEM IX. a francia SEM-ek (Société d'Économie Mixte = vegyes gazdasági társaság) mintájára Magyarországon elsõként létrehozott társaság 1992-ben alakult. A Ferencvárosi Önkormányzat többségi tulajdonában lévõ SEM IX. Zrt. feladata az önkormányzat által kijelölt akcióterületen belül (Ferenc krt.–Üllõi út–Haller utca–Soroksári út által határolt terület) található üres, ill. bontással üressé tehetõ telkek értékesítése, a rehabilitáció megvalósításának irányítása. Az önkormányzat következetes partnerkapcsolatokon alapuló városfejlesztési akciója révén a hajdani rosszhírû negyed egy évtized alatt a fõváros egyik legdinamikusabban fejlõdõ, vonzó városrészévé vált. – Milyen fejlesztések várhatóak 2008-ban Középsõ-Ferencváros területén? Ebben az évben is töretlenül folytatódik az a fejlesztés, ami már idestova – a rehabilitáció indulását nézve – 15-18 éve, a lendületes beruházások kezdetét tekintve pedig kb. 5 éve folyamatosan tart. Talán a legjelentõsebb a SOTE 2007-ben elkezdõdött beruházása – a Vendel u., Thaly Kálmán u. és a Tûzoltó u. által határolt területen –, amelynek átadása 2008 szeptemberében várható. Ez véleményem szerint nemcsak a Középsõ-Ferencváros, hanem az egész kerület számára nagy jelentõségû. Egy újabb egyetemi központ épül, ezzel a beruházás olyan fiatalos lendületet ad majd ennek a városrésznek, ami pezsgõvé teszi a már amúgy is fejlõdõ területet. A SOTE-tömbbel szemben áll a volt laboratóriumi mûszergyár, mely otthont adott a Tûzraktér nevû szórakoztató egységnek, ami az elmúlt években közkedveltté vált a fiatalok körében. Ez az épület hosszú évek óta elhanyagolt állapotú, de információm szerint az elmúlt hónapok tárgyalássorozatának eredményeként elképzelhetõ, hogy 2008 elején megkezdõdhet ennek az épületnek is a teljes rekonstrukciója. Ugyanehhez a tömbhöz kapcsolódik az Üllõi út 89/B és a Thaly Kálmán u. 43 sz. alatti ingatlanegyüttes, melyek építési engedélye már a beruházó birtokában van, tehát nagy valószínûséggel hamarosan megkezdõdik a tervek szerinti négy- vagy ötcsillagos szálloda kivitelezése. – Ennek a területnek lesz kijárata az Üllõi útra? A Szabályzási Terv szerint a Klinikák metrómegállóval szemben egy passzázs épül, ami közvetlenül az egyetemi tömbhöz vezeti át a gyalogosokat, a hallgatókat, kiváltva ezzel a nagyon szûk Thaly Kálmán utcát. – Kis üzletek lennének itt, vagy valami komolyabb bevásárlóközpont is? Bevásárlóközpontot ide nem terveztek. A passzázs két oldalán vendéglátóipari egységek, kávézók és éttermek üzemelnek majd itt, persze a részletek a beruházón múlnak. Közben a lakóházak építése is folytatódik, így például a Balázs Béla u. 15-19. sz. alatt is elindult egy nagy beruházás, amely hosszú évek csendje után feléledt és most már jó ütemben ha-

210

211

NOVEMBER

lad. De említhetném a Viola u. 13-15. szám alatti építkezést is, ami gyakorlatilag a Viola utcának majdnem a teljes befejezését jelenti a Balázs Béla utca és a Mester utca között. – A Viola utca–Balázs Béla u. sarkát is lebontják a közeljövõben? A Viola utca–Balázs Béla utca sarok egy meglehetõsen leromlott állapotú területrész. Az önkormányzat nagy erõfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ennek az épületnek a lakáskiürítése minél hamarabb megtörténjen. Az utcai frontok – melyek földszintes épületek – kiürítése megtörtént, a hátsó 3 szintes épületrészek kiürítése jelenleg folyik, várhatóan 2008. év elejére befejezõdik. – Viszont a felújítás mintha nem haladna olyan nagy ütemben. A megújuló utcáknál nehezebb kérdés a Szabályozási Terv szerint megmaradó épületek ütemezett felújítása. Az új építések, illetve a felújítások közötti olló még mindig nagy. Ezt a nyílást kell szûkíteni. Az önkormányzat nagy erõfeszítéseket tesz ennek érdekében is. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a felújítandó ingatlanok egy része nem önkormányzati tulajdonú, s így ezek felújítása a társasházak hatásköre. A Ferencvárosi Önkormányzat Beruházási Irodája évrõlévre sikeres pályázatokkal vissza nem térítendõ támogatásban részesült, mely a beruházási költség 50-60%át is kitette. – Pont a Viola utcában készült el nemrég két nagyon szép épület. Igen, így van. Azonban e pályázati forrás egyre inkább szûkül és ez így nem elegendõ ahhoz, hogy évente 6-8 épület rekonstrukciója megvalósuljon. Általában 2-3 épületnél többet nem tud az önkormányzat egy évben felújítani. Meg kell vizsgálni, hogy miként lehetne a felújításokba a mozgó tõkét is bevonni és ezzel felgyorsítani a felújítások ütemét. – Ha jól tudom, akkor ennek egy következõ szakasza az úgynevezett József Attila-terv? Amit említ, az a Gát utca környéke. Ez az a területrész, ahol jelentõs épületállomány van önkormányzati tulajdonban, és ennek a felújítását minél hamarabb meg kellene oldani. Ennek a forrása lehetne Európai Uniós pályázat.

NOVEMBER

A SEM IX. Zrt. maga is pályázik, hiszen az ingatlanértékesítések mellett a másik fontos feladatunk a közterületek rehabilitációja. Nem csak az utcákra és terekre gondolok, hanem azokra a tömbbelsõkben kialakítandó ún. közös zöldterületekre, illetve a közterületi átjárókra is, melyek megítélésem szerint az itt lakók körében nagyon közkedveltek. A Szabályozási Terv, amit annak idején a tervezõk letettek az asztalra, egy nagyon-nagyon jó koncepció. Ennek eredményeként sikerült mára a belvárosban egy többé-kevésbé összefüggõ zöldövezetet kialakítani. Mára a rehabilitáció a Ferenc körúttól a Bokréta utcáig nagyjából befejezõdött. A közterületek közül a Tûzoltó utcának a Ferenc körút és a Bokréta utca közötti szakasza; a teljes Páva utca, valamint a Liliom utcának az Üllõi út és a Tompa utca közötti szakasza vár felújításra. A terveket elkészíttettük, az építési engedélyeket beszereztük, melyekkel EU-s pályázaton indulunk. Ha sikerül nyernünk, akkor két éven belül – ezen utcák felújításával – a Középsõ Ferencváros rehabilitációja ezen a területen befejezõdik. – Ez most fõleg a díszburkolatot jelenti? A rekonstrukció nem csak díszburkolatokat, ill. egyéb látható térburkolatokat jelent, hanem azokon túlmenõen a közmûvezetékek szükség szerinti rendbetételét is. Megújul a teljes közvilágításnak a rendszere, a csapadékvíz-elvezetés. Önmagában véve egy ilyen út rekonstrukciója vagy rehabilitációja jóval több az aszfaltburkolat díszburkolatra történõ felváltásánál. – És ezeket nyilvánvalóan azokban az utcákban lehet megcsinálni, ahol már maga a rehabilitáció és felújítás is, az építkezés befejezõdött. Így van. Azért az nyilván illuzió, hogy a közterület rehabilitációja elõtt minden egyes épület felújítására sor kerül. Ha minden esetben kivárnánk ezen épületek rekonstrukcióját, akkor a közterületek rendbetétele emiatt éveket késne. – A zöldterületek kapcsán: ugye nagyobb zöldterületek között van a Ferenc tér, ami felújításra került, a Lenhossék park, ami újonnan került létrehozásra, és ilyen nagyobb

212

Egészségügyi tanácsok Téli egészségvédelem

Aki még nem adatta be az influenza és Pneumococcus oltást, az még megteheti! Õsszel és télen jó vitamin- és tápanyagforrás a savanyú káposzta. Jótékony hatása, hogy aktiválja az agy és az idegek anyagcseréjét, serkenti a vasanyagcserét, ezáltal segíti a vörösvérsejt képzõdést. Szabályozza a zsíranyagcserét, a koleszterin szintet is. Erõsíti az immunrendszert és a szívizomzatot. Egész évben jó hatású lehet egy-egy jól megválasztott gyógytea is. Az orbáncfû, citromfû nyugtató, s a téli depresszió ellen ható. A zsálya pedig erõsíti az egész testet, óv a szélütéstõl. Fogyaszthatunk még például zsurló, árnika, galagonya, gyermekláncfû, szúrós gyöngyajakból készült nedût is, de a mértéket mindenekelõtt beszéljük meg az orvosunkkal. A december a karácsony, szilveszter ünnepeivel talán a legszebb, de az egészségre a legveszélyesebb hónapunk. A szokásos nagy trakták hónapja. Próbáljunk meg idén mértékletesek lenni. Kevesebb kalória, kevesebb alkohol szebbé teheti az ünnepeket. Készítsünk szénhidrátban szegényebb süteményeket és óvakodjunk a nehéz, zsíros ételektõl. Ez utóbbi kiváltképpen veszélyes az epehólyag, májbetegségben, epekövességben szenvedõknél. A mértéktelenség akár hasnyálmirigy gyulladáshoz is vezethet. A szilveszter a fogadalmak ideje is. Idén tegyünk olyan fogadalmat, ami az egészség megõrzését, a betegségek megelõzését szolgálja. Ne feledjük el, hogy egészségesen minden bajt átvészelhetünk, minden nehézséget megoldhatunk. Minden kedves olvasónknak boldog, egészségben gazdag, sikeres új esztendõt kívánok sok szeretettel! Dr. Szirmák Eszter – Viola Kardiológia www.violakardiologia.hu • 1094. Budapest, Viola utca 50.

213

NOVEMBER

park, ha jól tudom, lesz még egy, a Salkaházi Sáráról elnevezett, az Örökimádás templom mögött? Azért hozzá kell tennem, hogy van még néhány kisebb park, ami korábban épült, ilyen pl. a Liliom park a Tûzoltó utca és a Liliom utca sarkán, a Sobieski park a Sobieski és a Tûzoltó utca sarkán, ahová ivókutat is építtettünk, melynek környezetében, a térburkolatban József Attila idézetek vannak. Ezen túlmenõen idén valósul meg az említett Tûzoltó utca 36-38. sz. alatti park. Természetesen továbbra is folytatódik a tömbbelsõkben lévõ közös zöldterületek kialakítása, kiépítése. Jelenleg a Viola 1-3. ingatlan mögött épül közös zöldterület. – Most készült el a Vendel sétány, ami összeköti a Ferenc teret a Vendel utcával. Igen, ezzel összekapcsolódik az ún. Thaly park, melynek egy része idén kiépült. – És lesz még egy ilyen, ha jól tudom, a Gát utcánál is. Ugye? Ott szintén lesz, persze, de ott még építkeznek. Viszont van már átjáró a Páva utca és a Ferenc tér között is. Ezeket az átjárókat nagyon kedvelik a lakók, mert egy hangulatosan kialakított környezetben kellemesebb sétálni, mint a szûk utcákban olyan járdákon, ahol esetleg autók is parkolnak. – Köszönöm a beszélgetést! BOLDIZSÁR LÁSZLÓ

WA S S A L B E R T:

A láthatatlan lobogó Konok hûséggel hordozom az úttalan bozótokon.

Társaimat ár elsodorta. Mögöttem ég a poklok pokla.

Seb a vállam és seb a markom, de fogom, viszem és megtartom.

Elôttem vad sziklák merednek. De nekivágok a meredeknek!

S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem!

Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is,

Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat,

még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott,

de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó!

de harcom végigharcolom s a lobogót megmarkolom!

Ereklyém, Kincsem. Fegyverem. Magosra tartom s lengetem!

Megmarkolom és nem hagyom, ha le is szakad a két karom,

És védem, foggal és körömmel! Vad dühvel és ôrült örömmel!

ha két lábam térdig kopik: de feljutok a csúcsokig!

És mentem, mindenek által, íntépô, végsô akarással!

S utolsó jussomat, a Szót, ezt a szent, tépett lobogót

Dúlt otthonom rég összedôlt. Kifordult alólam a föld.

kitûzöm fent az ormokon s a csillagoknak meglobogtatom!