FEBRUÁRBAN IS… CSAK SZERETETTEL A tél ugyan ereszt szorításából, de korán köszönt még ránk az est. Oly jó a meleg szobában üldögélni, duruzsol a kályha, a teáskanna forró párát lehel. Nincs is ennél jobb idő az olvasásra. A sok okos könyv, szép képes album, az ajándékba kapott jó regény régóta várják, hogy elmerüljünk bennük. Röpülnek így a percek, amint megcsodáljuk a világ furcsaságait. El-elnézegetjük a mesélő képeket, kiolvassuk a színes lapokról a sok hasznos tudományt. De mit ér mindez, ha porlepte kis Bibliánk nem élvez prioritást? A Szeretet bölcsességet szül. Nem jár együtt kötelezően és automatikusan az öregkorral. A bölcsesség nem más, mint a köztünk lévő Krisztus, s ennek a bölcsességnek kell irányítani életünket. Ez életünk minden területét átváltoztatja. Az élet szeretet és nem tanulás, minden ismeretanyagnak a szeretetet, az életet kell szolgálnia, a Szeretetnek kell a tanulás lelkének lennie. Ne feledjük hát: az igazi bölcs Krisztustól, és sokszor tanítványaitól tanulja meg a szeretet által, mit – bölcs elődök – könyveiben hasztalan keres. Így induljunk minden utunkra – templomba, zarándokútra, bálba - e hónapban, bölcsességet rejtő szeretettel DGZS
Februári programjaink Febr. 6. 16 órától a Szent József plébániatemplomban fiatal családosok összejövetele, várunk minden családot gyermekeikkel Febr. 12. A Betegek világnapja alkalmából Szentkútra zarándokolunk. Részvételi szándékukat kérjük előre jelezzék a sekrestyében, bővebb információ a későbbi hirdetések szerint. Febr. 13. ZsKK a somosi plébánián 15 órától Febr. 26. XI. Keresztény bál, bővebb információ a hátoldalon található meghívón
ÚJÍTSUK MEG ISMERETEINKET A SZENTSÉGEKRŐL A KERESZTSÉG SZENTSÉGE
Egyházunk hét szentséget tart számon, amit Jézus Krisztus által alapítottként és tőle rendeltként fogad el. Ezen szentségek a kegyelem csatornái, ezek által valósul meg és növekszik kegyelmi életünk. A hét szentség közül az első és legfontosabb beavató szentség: a keresztség. A keresztség szó a görög „baptizein” – βαπτιζειν – szóból származik, aminek magyar fordítása: „alámerítés, lemosás”. Ez a kifejezés arra utal, hogy a megkeresztelendő embert a keresztség kiszolgáltatója víz alá merítette, és onnan felemelkedve „megtisztult” – lelkileg újjászületett. Manapság – miután a csecsemőkeresztség széles körben elterjedt – vízzel való leöntéssel keresztelnek, ez ugyanis sokkal praktikusabb, ám megengedett az ősi forma szerinti szertartás is. A víz, mint a tisztaság jelképe igen gyakori a vallásokban. Az ószövetségi Szentírásban találhatunk előképeket a keresztség szentségére vonatkozóan: ilyen a vízözön története, a Vörös-tengeren való átkelés. Ezek a víz általi megújulást, a megszabadulást fejezik ki. A zsidó vallásban előírták az úgynevezett rituális mosakodást, amely a bűnös embert rituálisan tisztává tette, vagyis a kultuszra alkalmassá. Ám ez nem jelentett valóságos megtisztulást, pusztán jelképes tett volt – a megtisztulás vágyát szimbolizálta csupán. Bizonyos vallási közösségek Jézus korában gyakran éltek a lelki megtisztulás fürdőjével, bűnbánattal egybekötve – akár naponta is. Keresztelő Szent János – az utolsó próféta – maga is keresztelt – alámerített embereket –, de még ez sem Krisztus és az Egyház szentsége! János keresztsége már beavatás jellegű, ami a bűnbánat kifejeződése volt, és azé a szándéké, hogy komolyan várja a megtérő ember a Messiást, aki – János jövendölése szerint – hamarosan elérkezik. Alámerítő János megtérést és bűnbánatot hirdetett: ebben az értelemben beavatás-jellegű a keresztsége. Fölmerül egy érdekes kérdés: Jézus miért vette fel a keresztséget? Jézusnak Isten Fiaként nem lehetett bűne, neki nem kellett megtérnie sem. Keresztsége sokkal inkább azt mutatja, hogy Ő a bűnösök közé sorolja magát, vagyis magára veszi a világ bűnét. Jézus alámerítése egyúttal az 3
Atya által kapott messiási küldetés kezdete is. Vagyis a megkereszteléssel az Atya beiktatja Jézust a messiási szolgálatra. Jézus Krisztus maga nem keresztelt, de az apostolok már igen, és világos volt az ősegyház számára, hogy ez a beavató szentség Krisztushoz kapcsolja a megtérő embert. Jézus nem csak a messiási szolgálat három éve alatt akart ugyanis találkozni az emberekkel, hanem a világtörténelem végéig szüntelenül. Ezért ajándékozta nekünk a szentségeket – köztük a keresztség szentségét –, hogy ezek által valósuljon meg Jézus követése, az Istenben való élet. A Máté evangéliumbeli nagy missziós parancs ennek a meggyőződésnek a tükröződése: „Menjetek tehát, és tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28,19-20) Mit tanít Egyházunk a keresztséggel kapcsolatban? A keresztség mindig is a hit szentsége volt és az is marad. Az Egyház mindig hitre keresztelt. Ez azt jelenti, hogy fontos a szentséghez az Istenben és a Jézus Krisztusban való hit. Igen érdekes, hogy az első 5 évszázadban szinte csak felnőtteket kereszteltek. Ennek érthető az oka, hiszen felnőtt emberek találkoztak Jézus tanításával, az evangélium Örömhírével, és ezek felnőtt emberként válaszoltak Isten hívására. A keresztséget egy két éves komoly képzés – katekumenátus – előzte meg, és ennek a végén, ha a hívő közösség is úgy látta, akkor történt meg a keresztelés húsvét éjszakáján. A megtérő ember mellé rendeltek egy úgynevezett kezest, aki kezeskedett arról, hogy a megtérő megismerje az Egyház hitét, Jézus tanítását, és azt be is gyakorolja. Ebből a kezesből alakult ki a keresztszülőség intézménye. A keresztszülő szerepe az, hogy segítse a megkeresztelt ember lelki-vallási nevelését, fejlődését. Az 5. századtól egyre inkább elterjedt a gyermekkeresztelés, aminek megint csak érthető oka van: miután a társadalom széles szintjén elterjedt a kereszténység, fölmerült az a gondolat, hogy egy hívő családban élő gyermek – csecsemő – ne nélkülözze a keresztség által kapott kegyelmeket. Mivel a csecsemő maga még nem tud hinni, a hitet a szülők vallották meg helyette. A hitre való nevelés ígérete azonban felelősséget jelentett a szülők számára, amiről nem volt szabad elfelejtkezni, és ma sem szabad! A keresztség lényeges hatása az, hogy a megkeresztelt lelkileg valóságosan újjászületik, Isten fogadott gyermekévé válik, eltörlődnek összes bűnei, az áteredő és a személyes bűnök is, az Egyház tagjává válik, és megkezdődik számára a kegyelmi élet Istenben, Jézus követése. Zsolt atya 4
A magyar és nemzetközi zenei világ ebben az évben emlékezik meg Liszt Ferenc születésének 200-ik, halálának 125-ik évfordulójáról. A zeneszerző Doborjánban született – a község akkor Magyarországhoz, ma Ausztriához tartozik – életkörülményei miatt élete nagyobb részét külföldön töltötte, magyarul alig tudott, amiért a németek ma is magukénak tartják. Ugyanakkor Liszt mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel utazott, gyermekei is magyar állampolgárok voltak. Idősebb korában életét három város – Róma, Weimar, Pest – között osztotta meg. Nevéhez fűződik a Zeneakadémia alapítása, a magyar zeneoktatás megteremtése. Zenei munkássága sokirányú volt. Előadó művészete alapján kora legnagyobb zongoraművészeként említik. Zeneszerzőként zongoradarabjai, zongoraversenyei, zenekari darabjai, rapszódiái, dalai mellett jelentősek egyházzenei művei, mint a Koronázási mise, Esztergomi mise, Szekszárdi mise, Krisztus oratóriuma, Via crucis, motettái és más vallásos tárgyú szerzeményei. A Liszt évre való tekintettel a világ zenei együttesei idén külön figyelmet szentelnek a szerző iránt azzal, hogy hangversenyeiken, műsoraikon minél több Liszt mű szerepeljen, öregbítve a nagy magyar szerző ismertségét, népszerűségét. Főplébániánk CANTATE DOMINO kórusa eddig is énekelt több Liszt művet. A következő hetekben külön felhívja az énekkar a hívek figyelmét, hogy áldoztatás közben a következő Liszt művek hangzanak fel februárban: 13-án Ave Maria (Üdvözlégy Mária) 20-án O salutaris hostia (Ó tisztes áldozat) 27-én Salve Regina (Üdvözlégy Királynő) Ezeknek a kórusműveknek az éneklésével – és hallgatásával – mi is tiszteletünket fejezzük ki az egyházi zene nagy magyar alakjának, Liszt Ferencnek. Virág László 5
ő Sokszor próbáltam már Árpád-házi Szent Margitot magam elé képzelni, valahogy mégsem sikerült. Annak ellenére sem, hogy olvastam Gárdonyi Géza regényét, az Isten rabjait, s ő ad leírást külsejéről is, életmódjáról is, környezetéről is. Amikor Szent Margitra gondolok, kicsit fájó szomorúságot érzek. Kérdeznék, s nem teszem, mert abban a pillanatban betölt a derű. Számomra ez Ő. Engesztelő zarándoklat indult Árpádházi Szent Margit napjának vigíliáján a Karancsra. Több éve már annak, hogy a sógoromék kezdeményezésére néhány elszánt ember, akiket nem tartott vissza a sötétség, és a csontig hatoló hideg, fogta magát és felment a Szent Margit-kápolnába. Akkor kicsit furcsálltam. Vajon mi indította őket? Azóta minden évben egyre többen készek vállalni ennek a téli éjszakai zarándoklatnak a nehézségeit. Az idén 56-an voltunk. Este 6 órakor álltunk körbe a plébánia előtti téren, hogy közös imádsággal, énekelve induljunk neki az útnak, melyet közösségeinkért ajánlottunk fel. Csendes volt a falu, s mivel nem találkoztunk kíváncsiskodó járókelőkkel, én fürkésztem kíváncsian a vasúton túli házak ablakait. A kiszűrődő fények egybemosódtak a szürke ködben. Gondoltam is magamban: ilyen időben ugyan mit fogunk látni majd benn az erdőben? Nem mentünk túl gyorsan, időnként bevártuk egymást, közben beszélgettünk, észre sem vettük, és már az erdei kis faháznál voltunk. Innentől András atya ún. „csendkúrát” rendelt el, amit én úgy értelmeztem, ne vigyük tovább az apró-cseprő, kicsinyes bosszúságainkat, gondjainkat, félelmeinket. Fölé emelkedtünk a ködnek, szépen besütött az erdőbe a hold, s – nem túlzás - puha avarszőnyegen lépegettünk fel a kápolnáig. Ki erősebben, ki óvatosabban, de mindnyájan megrángattuk a harangot. A kápolnában a főoltárnál meggyújtot6
tuk a mécseseket, én egyet elvittem oldalra, a Margit oltárra is. Imádkoztunk. Márkus doktor Sík Sándor „Jézus a Mátrába” című versét olvasta föl, Baksa Gyula pedig egy imát hazánkért. – Boldog asszony anyánk! – énekeltük. Békesség volt. Szent Margitra gondoltam, akinek apja és áldott állapotban lévő anyja, a királyi pár fogadalmat tettek, miközben a tatárok elől menekültek a muhi pusztai vereséget követően, hogy születendő gyermeküket Istennek ajánlják fel. Margit Dalmáciában született meg, s 3 éves korában átadták a gyermeket a veszprémi domonkos rendi nővéreknek. Margit 1254-ben fogadalmat tett a Nyulak szigetén, az apja, IV. Béla által számára építtetett kolostorban, s ettől kezdve a király lányának élete imádság, nagyon mély alázat, szolgálat, áldozathozatal, vezeklés és engesztelés volt. Minderről nem beszéltünk, hanem egy kis pihenőt követően, hazaindulás előtt ismét összegyűltünk, de már a Trianon-emlékmű körül, hogy elénekeljük magyar himnuszunkat, valamint a Székely himnuszt. András atya néhány mondatban emlékeztetett határainkon kívül rekedt testvéreinkre. Különösen is öröm volt számunkra, hogy a Felvidékről, Bénáról is jöttek velünk zarándokok Baksa Gyulának köszönhetően, aki kapcsolatot tart fenn velük. Azt gondolnánk, a hegyről hazafelé már lejt az út, ami igaz is, mégis sokszor ilyenkor adódnak a nehezebb próbatételek. Egyik társunknak a lába „lebetegedett”, így nem bírta tartani tovább a csoport tempóját. Akik mellette maradtak, érezhették azt a kegyelmet, amely a nehézségek és áldozatok szeretetből való felvállalásában tapasztalható meg. Hazafelé tehát úgy szedte a lábát mindenki, ahogy bírta. Én kicsit botladoztam, mert a lehullott levelek beborították az úton heverő galylyakat, kavicsokat. No meg nem is néztem a lábam elé, mert lekötött a beszélgetés Szilivel és Évivel. Az apácaság és a novíciusság, a szerzetesi rendek kerültek szóba; a tisztaság és a szüzesség, az engedelmesség, és az áldozathozatal. Azokról a keresztény közösségekről beszéltünk, amelyekről mindnyájan tudjuk, hogy Jézus Krisztus útján hivatottak járni. Azt vettem észre csak, hogy a faluban vagyunk újra. A Király lányát nem tudom elképzelni, nem is szól hozzám, de érzem, hogy mosolyog. -MK7
Beszámoló a Követ Kőre Alapítvány tevékenységéről „A templom az Isten háza, akár maga a mindenség..”mondja Pilinszky János egyik versében. Igen, a templom szent hely, a szentmise áldozatának színhelye. Itt ünnepel és imádkozik a hívő közösség kifejezve Isten keresését, mint az ég felé zarándoklás földi célját. Az elmúlt korokban hol magasba törően,hol emberközpontúan, hol mennyországot jelképezve, de mindig igyekeztek ezt a magasztos célt a szent hely külső formájában is kifejezni. Az országot, vagy a világot járva az építészeti és művészeti remekek csodáival találkozhatunk, melyek szinte hívnak a betérésre, belső meditációra, vagy Istennel való párbeszédre. Rendeltetésének fontosságát az ember kifejezi azzal is,hogy ápolja, gondozza, megmenti a pusztulástól, hogy méltó formában adhassa tovább a következő nemzedéknek. Sajnos, ez utóbbi a mi templomunkról nem mondható el. Szomorú szemmel és szívvel látjuk a beázott és omladozó külső falakat, a tönkremenőben lévő festett üvegablakokat, az agyonvakolt belső falakat, melyek mögött az életveszélyig romlott vezetékek húzódnak meg, a padok alatt elkorhadt deszkapadlókat... és még sorolhatnám tovább. De ez az állapot nem hanyagság, emberi mulasztás, vagy nemtörődömség eredménye. Csupán egyetlen dolog rejlik mögötte: pénz, pénz, pénz. Egyszóval templomunk felújításra szorul, s ehhez pénzt kell szerezni! Főleg ez a gondolat hívta életre a Követ Kőre Alapítványt, melyet 2007-ben hoztak létre az Alapítók. Célja a Római Katolikus Főplébánia Templom külső és belső felújításához szükséges anyagi eszközök megteremtése, valamint a salgótarjáni katolikus egyház szellemi és karitatív tevékenységének támogatása. Tulajdonosa a Római Katolikus Főplébánia egyházközössége. 8
Tevékenységét az alapítványokra vonatkozó szabályok, és a törvényben előírt kötelezettségeknek megfelelően végzi, mely szerint működtetője és felelőse egy öttagú Kuratórium. A Kuratórium mellett dolgozik háromtagú felügyelőbizottság és egy könyvvizsgáló. Az ő feladatuk az Alapítvány minden anyagiakkal kapcsolatos tevékenységének ellenőrzése. Tudni kell, hogy a fent említett szervezetek tagjai munkájukat ingyen, társadalmi munkába, Istennek felajánlott szolgálatként végzik. Működési költség tehát nincs. Az eltelt időszakról részletesebben. A megalakulásunktól napjainkig eltelt idő alatt összesen 400.000 Ft-ot költöttünk el. Mivel templomi felújításra még nem került sor, ezen öszszeg felhasználása minden esetben egyházközösségünk életét színesítő és gazdagító közhasznú tevékenységek támogatására történt. Így hozzájárultunk a nyári ifjúsági táboroztatásokhoz. Mindannyiunk örömére szolgálhat, hogy fiataljaink körében egyre vonzóbbak ezek a táborok, melyekről igen pozitív és későbbi életükre is kiható, maradandó élményekkel térnek haza. Támogattuk a már országos hírnévnek örvendő, felemelő élményt nyújtó eseményt, az Egyházi Kórusok Megyei Találkozójának rendezvényét. Ugyancsak anyagiakkal segítettük a kerékpártúrát is, melynek résztvevői nemcsak a közösség összetartó erejét tapasztalhatták meg, hanem lelkiekben gazdagodtak, miközben ismerkedtek hazánk teremtett természeti és épített kincseivel. Szép és karitatív jellegű rendezvénye egyházközösségünknek a már hagyományossá váló Idősek Napja. Résztvevőinek igyekszünk emlékezetessé tenni ezt a napot szentmisével, kulturális programokkal és meghitt baráti beszélgetésekre alkalmat adó megvendégeléssel. Ez utóbbi anyagi költségeit is mi vállaljuk. Alapítványunk vagyonának jelenlegi egyenlege: 6.600.000ft, ami lehet, hogy soknak tűnik, de a felújításhoz szükséges kb.100 millióhoz képest kevés. Ez az összeg főleg adományokból, egyházközösségünk tagjai összegyűjtött forintjainak egyéni adakozásából gyűlt össze, amit nagyon köszönünk. Ebben az évben nyílt először lehetőség az adók 1%-nak felajánlására, amelyből 216.000ft.-tal gyarapodtunk. Köszönet a felajánlóknak, kérjük, a jövőben is támogassanak bennünket! 300.000ft.-tal és egy bensőséges hangulatú élménnyel lettünk gazdagabbak az okt. 9-én megrendezett jótékonysági koncerten. Állandó adakozóink a Rózsafüzér Társulat, akiknek hálásak vagyunk nagylel9
kűségükért. Az Alapítvány nevében külön szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, kiknek lelkes és áldozatkész gyűjtőmunkája nagyban hozzájárult jelenlegi vagyonunk létrejöttéhez. Nevezetesen András atyának, Handlovicsné Magdikának, aki a sekrestyében mindig rendelkezésére áll az adakozóknak, valamint Herczegné Erzsikének, aki majd minden szentmise után várja a Szent József oltárnál az adományokat. S végezetül: ha a jövőbe tekintünk, fel kell tennünk a nagy kérdést: mi lesz veled templomunk? Tudjuk, minden idők nagy célja: otthont teremteni az embernek, és hajlékot az Istennek. Így volt ez templomunk életben is, hiszen története több száz évre nyúlik vissza, amikor is minden nemzedék szépített rajta valamit. Az írásos emlékek szerint jelenlegi formáját kb. száz éve őrzi. Valószínű városunk egyik legrégebbi műemléke. Nagy kincs ez egy ilyen szép, modern, de történelmi emlékekben szegény városban. Régi képeket nézve azt láthatjuk, hogy körülötte minden megváltozott, eltűnt, egy teljesen új város alakult ki. Modern bérházak, magas toronyházak, elegáns üzletek, éttermek, gyerekzajtól hangos óvoda és iskolák nőttek fel mellette, de a templom ott ül a dombon, mint egy tyúkanyó, változatlanul, őrizve régi korok emlékét. Ezt látva mi is felkiáltunk Reményik Sándorral:”Ne hagyjátok a templomot!”A templom az ember legszebb közösségi alkotása. Ezért várjuk hát, és kérjük a továbbiakban is nagylelkű és szeretetteljes adományaikat, várjuk segítőkész ötleteiket bármilyen pénzszerzési lehetőségre, és várjuk feletteseink segítségét! S talán akkor bekövetkezik az az idő, mikor mi is elmondhatjuk boldogan a költő Babits Mihályt idézve:” szép vagy ó templom!...” Dudás József A Kuratórium elnöke Az idei évben ismét lehetőségünk nyílik arra, hogy a Követ Kőre Alapítvány támogatására fordítsuk a nonprofit szervezeteket segítő ADÓ 1%-ot. Az adózó állampolgárok 60%-a nem él ezzel a lehetőséggel, így az általuk felajánlható támogatás az államkasszában marad, vagy oda kerül vissza. Segítsünk ezen változtatni! Az adó 1 %-ának felajánlása Nekünk semmibe se kerül, több ezer egyesület és alapítvány céljainak elérését segítheti azonban, ha adóbevallásunk kitöltésekor, évente 1 percet rászánunk. Köszönjük! 10
------------------------------------------ Itt kell szétvágni --------------------------------------------
11
12
„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14) ... ... Ez az ige Szent Pál himnuszának a szívében helyezkedik el, amit a keresztény élet szépségéről, újdonságáról és szabadságáról énekel: ez az élet a keresztség és a Jézusba vetett hit gyümölcse, amely teljesen Jézusba olt bennünket, és általa a szentháromságos élet dinamizmusába. Mivel egy és ugyanazon személlyé válunk Krisztussal, az Ő Lelkéből és Lelkének minden gyümölcséből is részesedünk, mindenekelőtt az istengyermekség ajándékából. Pál ugyan a keresztények „fogadott fiúságáról” beszél, de csak azért, hogy megkülönböztesse a természetes fiúságtól, ami csak Isten egyszülött Fiát illeti meg. A mi kapcsolatunk az Atyával nem pusztán jogi kapcsolat, mint az örökbe fogadott gyermekeké, mert gyökerében érinti a lényünket, megváltoztatja a természetünket, mintha újjászületnénk. Hiszen egész életünket egy új elv, egy új lélek járja át: Isten Lelke. És vég nélkül énekelhetnénk Pállal a halál és feltámadás csodáját, hiszen a keresztség kegyelme műveli ezt bennünk. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Ez az ige valami olyat mond el, ami szoros kapcsolatban áll keresztény életünkkel, és amibe Jézus Lelke hozta azt a dinamizmust, azt a „feszültséget”, amit Pál a test és lélek ellentétébe sűrítve fejez ki. Ugyanis a test szó alatt az egész (a test és lélek) embert érti, teljes törékenységével és egoizmusával, amely folyamatosan harcban áll a 13
szeretet törvényével, sőt azzal a Szeretettel, amelyet Isten árasztott a szívünkbe. Hiszen, akiket a Lélek vezet, azoknak minden nap meg kell vívniuk „a hit jó harcát”, hogy el tudják fojtani a rosszra törő hajlamokat, és a keresztségben megvallott hitük szerint tudjanak élni. De hogyan? Tudjuk jól, ahhoz, hogy a Szentlélek működjék, a mi részünkre is szükség van. Pál ezt az igét írva elsősorban arra gondolt, ami Krisztus követőinek a kötelessége: önmagunk megtagadására, harcunkra az egoizmus legkülönfélébb formái ellen. De amikor meghalunk önmagunknak, az életet hoz, mert minden vágás, minden metszés, az önző énünkre kimondott minden egyes „nem” új fénynek, új békének és örömnek, szeretetnek és benső szabadságnak a forrása: a Lélekre kinyitott kapu. Szabadabban hagyva szívünkben a Szentlelket, Ő egyre bőségesebben tud elárasztani ajándékaival, és tud majd vezetni az élet útjain. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Hogyan éljük hát ezt az igét? Egyre jobban tudatosítanunk kell a Szentlélek jelenlétét magunkban: végtelen kincset hordozunk, de ennek nem vagyunk eléggé tudatában. Rendkívüli gazdagság birtokában vagyunk, de ez többnyire kihasználatlan marad. Hogy meghalljuk és kövessük is az Ő hangját, tudnunk kell nemet mondani mindarra, ami Isten akarata ellen van, és igent mondani az Ő akaratára. Nemet mondani a kísértésekre, határozottan ellenállva a rossz sugallatoknak; igent azokra a feladatokra, amelyeket Isten bízott ránk, igent a szeretetre minden felebarátunk iránt, igent a megpróbáltatásokra és nehézségekre, amelyekkel szembetalálkozunk. Ha így teszünk, a Szentlélek fog bennünket vezetni, és keresztény életünknek ízt, érvényt, erőt, ragyogást ad, ami csak az ő hitelességének tulajdonítható. Így a mellettünk lévők észre fogják venni, hogy nemcsak emberi családunknak vagyunk gyermekei, hanem Isten fiai. Chiara Lubich (Forrás: www.fokolare.hu) 14
Ifjúsági oldalak KÖR – közösség A KÖR a Mária Rádióban. Ebben a hónapban nagy megtiszteltetés érte közösségünket, ugyanis a Mária Rádió SZÖSZ (Szabadon Örömmel Szeretettel) című műsorában vehetett részt három „képviselőnk”. Ági, Domi, Levi és Pici atya beszéltek többek között a KÖR megalakulásának előzményeiről, történetéről. Bár nálunk sajnos (még) nem lehet hallgatni ezt a rádióadót, szerencsére az internet lehetővé tette, hogy itthonról hallgassuk az adást. Így január 17-én, este, miközben egyházközségünk néhány tagja a Karancsra zarándokolt, páran izgatottan ültünk a számítógép előtt, s vártuk, mikor halljuk meg végre barátaink hangját. Az interjú során kellemes meglepetés ért, mert a háromnegyed órás műsort teljes egészében közösségünk bemutatásának szentelték. A műsorvezetők kíváncsiak voltak arra, miért és mikor jött létre a KÖR illetve érdeklődtek a személyes tapasztalatokról is, ki miért érzi jól magát közöttünk. Szóba kerültek a közös programok, többek között a biciklitúrák és a közelgő keresztény bál. Beszélgettek Pici atyával is, hogy ő hogyan látja közösségünk fejlődését, és észrevett-e változást valakinél azóta, amióta tagja a KÖR-nek. Társaink elmondták: az a célunk, hogy minél több fiatal csatlakozzon hozzánk, szeretnénk, ha egyre több kortársunk tartaná fontosnak a „tiszta” szórakozást, a lelki töltetű beszélgetéseket. Végül nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett, ami a műsorvezetők kedvességének és őszinte érdeklődésének is köszönhető volt. Köszönjük a lehetőséget, hogy az egész országnak bemutatkozhattunk. Gréti 15
XI. KERESZTÉNY BÁL!!! Közhírré tétetik, hogy a Családok éve Böjtelő havának 26. napján nagy mulatság várható. Helye: a Gagarin Általános Iskola. Program: - 16.30 Gyülekező - 17.00 Szórakoztató műsorok - 19.00 Nyitótánc - 21.00 Tombola húzás A táncról és a jó hangulatról éjfélig a Folt Zenekar gondoskodik. Jegyek elővételben 2000 Ft-os áron Herczeg Vincéné Erzsinél kaphatóak. Támogatói jegy 1000 Ft. 18 év alatt a belépés ingyenes, de jegy szükséges. Állandó programjaink Főplébánia templomban Bibliaóra a csütörtöki mise előtt, délután ½ 5 órától, szentmise után pedig csendes szentségimádás Katekumen hittan szerdánként este ½ 6-kor a Bárkában, érdeklődni Kozsuch Zsolt atyánál lehet (06-30/434-9237) Cantate Domino kórus próbái péntek délutánonként ½ 5-től a főplébánián Ifjúsági hittan szombatonként du. ½ 6-kor KÉK Ifjúsági énekkar próbái péntek este ½ 6-kor a Bárkában
Kedves Olvasóink! Egy újságunk önköltségi ára kb. 70-80 Ft. Ezért kérjük, hogy aki teheti, adománnyal segítse megjelentetését. Az adományokat abba a perselybe helyezhetik, ahonnan az újságok is elvehetők. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe honlapunkat: www.salgotarjan.vaciegyhazmegye.hu Legközelebbi számunk márciusban jelenik meg. Kiadja a Salgótarjáni Főplébánia, a kiadványért felelős szerkesztő Varga András plébános
16
