Januári programjaink

Reményik Sándor: Gondolatok az imádkozásról Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott. És egyre sem jött mentő felelet. Testvér, Te hogy gondolod ezeket? Miért imádkozol?... Hogy kiért, tudom: gyermekeidért, És apjokért, a Te jó uradért, Minden testvéredért, És magadért legutolsó sorban. De miért, de miért? Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz, S a világokat tengelyük körül Forgatja örök-egy forgással, Akihez a Te imádságod szárnyal: Mi kicsiny dolgainkat számon tartja? Mit tudod Te, mit tudom én,

Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!... Amit elvégzett; meg kell hogy legyen, Változtat-e azon ima, fohász, Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen, Vagy tenger fenekén?... Ó, de úgy-e a remény, a remény? Vagy talán Te is úgy imádkozol, Mint én, mint én? Hitetlenül, süketen és vakon, Csak, mert valamit még próbálni kell, S mert mást nem tudok, hát imádkozom, Mert különben a szívem megszakad. Ó, tudom, Te nem így imádkozol Az érzéketlen csillagok alatt.

Januári programjaink  Jan. 15. de. 10 órától összevont testületi ülés a Szent József plébániatemplomban.  Jan. 16. ZsKK a somosi plébánián 15 órától  Jan. 17. Éjszakai engesztelő zarándoklat a Karancskápolnához, indulás 18.00-kor a somoskőújfalui plébánia elől  Jan. 17-22. Ökumenikus imahét  Jan. 31. Megbeszélés a keresztény bálról. Aki a szervezésben szeretne részt venni, 17 órára jöjjön a Bárkába.  Januárban folyamatosan házszentelések vannak, előzetes bejelentkezés szükséges a plébániákon 2

Gazdasági Válság? Válság van! Ezt a mondatot olvashattuk nap, mint nap az újságokban, erről szóltak a TV-ben a hírek és erről beszéltek az emberek az utcán az elmúlt évben. A világ vezetői konferenciákon vettek részt ahol neves emberek szólaltak fel és próbálták megoldani a gazdaság égető problémáit. Most mikor az új első Salgótarjáni Reményébe írok bennem is az fogalmazódott meg, hogy tényleg válságba került a népünk, a világunk, emberiségünk. Sokkal nagyobb válságba, mint a gazdaság hanyatlása és problémái. A XXI. század emberisége erkölcsi válságba került. Ez a mérhetetlen szabadelvűség és korlátlanság amely ma uralkodik a világban azt hozta magával, hogy az ember már majdnem elérte a mélypontot erkölcsi téren. Olyan ez mint a futóhomok amelybe az ember csak süllyed és akárhogy kapálózik nem tud belőle szabadulni. Csak akkor tud megmenekülni a mélységtől, ha egy biztos talajon álló valaki segít neki és kihúzza a homokból. Úgy gondolom, nem a bajokat kell itt felsorolnunk, azt mindenki ismeri. A reményről szeretnék írni, amely élteti az embert, ami nélkül nem lehet élnünk a világban. Arról a reményről, amely értelmet ad az ember életének, hogy talán egyszer jobb lesz ez a világ. Viszont csak akkor lesz jobb, ha mi emberek teszünk érte. Nem elég a bajokról beszélni, nem elég sopánkodni, hogy mik történnek, nem elég azt mondanunk, hogy ez vagy az ember vagy szervezet oldja meg a problémákat, nekünk kell tennünk valamit. Ke3

resnünk kell egy biztos pontot, aki ki tud minket húzni a bajokból. De mi vagy ki lehet az a biztos pont. Kapaszkodhatunk földi dolgokba, kitűzhetünk magunk elé földi célokat, de ez nem működik. Az ember a mai korig úgy gondolta saját maga megoldja, elég neki a földi cél és példakép, látjuk mi lett belőle. Keresésünket így transzcendens célok felé kell fordítanunk. A mai világ Istenről hallani sem akar, azt kiálltja Jézusnak: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus?” (Lk 4, 34) Felfedezhetjük ebben a mondatban a kérést és a könyörgést. Jézus szükségem van rád, de nem tudom és nem is akarom bevallani saját magamnak. Egy megsebzett emberiség kiáltása ez Isten felé. Sokan azt mondják a mai korban, hogy Jézus elhagyta a világot, már nem érdekli, mi van velünk. De elhagyhatja azt a népet, akiért meghalt, akiért odaadta a saját életét. Jézus nem ment el a mai korban sem az emberiség mellől, mi éltünk olyan életet amellyel azt mondtuk neki, hogy nincs rád szükségünk. Kiszorítottuk őt az életünkből és inkább beengedtük oda a plázákat, a hipermarketeket és a végtelen szabadság gondolatát. Úgy gondoltuk attól leszünk szabadok, ha Isten nem visel gondot ránk tovább. Újra vissza kellene engedni Őt az életünkbe. Azt mondani neki: „Nézd Istenem idáig jutottunk a saját erőnkből, ezzé váltunk, segíts ki minket ebből a homokból, ami húz minket lefelé.” Ha újra beengednénk Őt az életünkbe, nem tagadná meg a segítségét, Ő, aki az örök élet biztos talaján áll kirántana bennünket az erkölcsi süllyedésből és odaállítana maga mellé a biztos talajra. Engedjük be Istent újra az életünkbe. Kérjük Őt, hogy költözzön újra a szívünkbe és alakítsa át életünket. Jézus szavai bátorítanak minket a 2011.es évben is:„És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”(Mt 28,20) Pici atya 4

2011 a Családok éve Életképek Szállást keresett a szent család. Jöttek, kopogtattak, s már be is terelődött baráti társaságunk szűknek bizonyult kis konyhánkba. Mire mindenki elfoglalta helyét az asztal körül, a négy adventi gyertya fényénél kezdtük meg imánkat a múlt s a jövő szent családjaiért. Sose vettem még részt hasonlón. Múltak a percek, mélyültek a tekintetek, s felhangzott a feleség fohásza egy feleség szájából: „Uram, már nem egyedül haladok hozzád, hanem férjemmel együtt. Őérte könyörgök hozzád. Világosítsd meg őt, hogy céljait, feladatait a Te elképzelésed szerint keresse és oldja meg. Érintsd meg lelkét, hogy fontosnak tartsa néha elcsöndesülni és Veled megosztani a nehéz felelősségnek terhét. Ha nem is talál mindig időt arra, hogy imádkozzék, fogadd el helyette az én imámat. Áldd meg munkáját és áldd meg szerelmünket! Ámen.” Csak ültem ott és borsózott a hátam. Méghogy az imának nincs ereje?! Egy fenét! Ez egyfajta őszinte vallomás volt. A feleség alázata. S ettől nőtt a férj családfővé a szemem láttára. Nem magától! Az asszony imájától. Bár ez élményem elég szubjektív, azt gondoltam mégiscsak érdemes megosztanom veletek, hogy értsétek, miért választottam Mityók Miklóst és feleségét Zsuzsát, hogy meséljenek kicsit a családjukról. Aki már hallott a Házas Hétvégéről, netán tagja is ennek a mozgalomnak, bizonyára ismerősként üdvözli majd soraimat, hiszen Miklós és Zsuzsa élharcosai e „szent ügynek”, vagyis a házasság és a család Istentől kapott boldog életformájának. Szűkebb környezetemben ők képviselik a betlehemi család prototípusának egyik leghitelesebb mását… s mindezt örömmel az arcukon és a szívükben. Ők az a pár, akiket nem tudok elképzelni a másik nélkül. Ők nem szemforgató üres látszatházasságban élnek. Még nem hallottam olyat, hogy megbotránkoztak volna bárki baklövésén, aki segítségért fordult hozzájuk. Ők nem ítélkeznek. Felveszik a kesztyűt és igyekszenek békét teremteni, hogy más is megélhesse azt, amit ők, vagyis a krisztusi szeretetet a házasságban és a családban. Kértem őket, meséljenek egy kicsit magukról. Milyen családból érkeztek, mikor megismerték egymást? Hány éve házasok? Zsuzsi: Mélyen hívő család vett körül gyermekkoromban, Nagyszüleim, Szüleim, élték, élik hitüket. Éppen ezért természetes volt számomra, hogy a tőlük kapott hitbéli útmutatást tovább vittem, és megőriztem új családomban. 1982 májusában keltünk egybe, a zagyvapálfalvi templomban. Bár fiatalok voltunk, 5

mindketten szerettük volna mielőbb, igazi családdá válni. Isten ajándékaként fogadtuk Gábor fiunkat, ki beteljesítette vágyunkat, Családdá lettünk. Mivel ezt a boldogságot fokozni szerettük volna, imánkat meghallgatta az Úr, és elküldte nekünk Krisztiánt. Ők most 28 és 24 évesek. Miklós: Szintén hívő családból érkeztem, de szüleim nem Római katolikusok voltak. Esküvőnk előtt 18 évesen kaptam meg a keresztséget, lettem elsőáldozó, és bérmálkozó, püspöki engedéllyel a röszkei plébános segítségével. Ekkor igazán még nem is fogtam fel ennek jelentősségét. Salgótarján – Röszke… kb. 280 km. Nem volt akadály a távolság? Zsuzsi: 1979 nyarán ismerkedtünk meg, egy iskolai táborozás alkalmával. Nagy szerelem gyulladt lángra bennünk, melynek tüzét sajnos csak levelezés útján tudtuk táplálni. A nagy távolság kissé megnehezítette a kapcsolatunk személyességét, de legalább megtanultunk szerelmes levelet írni egymásnak. A távolság nem akadály. Háromévi levelezés és három személyes találkát követően megtörtént az eljegyzés. Fontosnak tartjátok a jegyességet? Miklós: A jegyesség fontossága vitathatatlan. A jegyesség ideje alatt is sokat változik az ember, megismeri leendő párját, annak szándékait, szokásait, szüleit, vagyis leendő családját. Van lehetősége megbizonyosodni elhatározása komolyságáról. Megismerkedésünktől az esküvőnkig három és fél év telt el. Igazi tapasztalatokat, mi csak levelezésünk útján adtunk egymásnak, az utolsó fél év volt az igaz jegyesség, melyet már egymáshoz közel éltünk meg. Ekkor ismertük meg igazán egymást. Mit gondoltok a ma oly divatos „szingliségről”? A szingliség sajnos mára népbetegséggé forrta ki magát. Számunkra egyszerű a magyarázat rá. Az EMBEREK nem mernek felelősséget vállalni sem önmagukért, sem egy másik emberért, aki adott esetben élete párja lehetne. Nincs meg bennük a ráhagyatkozás képessége, nincs bizalmuk a másik iránt, vagyis nem hisznek embertársukban. (Hogyan hinnének akkor Istenben?).. Vagy talán csak a becsvágy hajtja őket?? Házasság, majd gyerekek…. A gyermekek ajándékok. Mikor kirepülnek otthonról, a családi fészek kihül egy kicsit. Ti hogy éltétek ezt meg? Magá6

nyosabbak lettetek vagy épp ellenkezőleg? Felfedeztétek újra egymás szeretett, bár kissé elhanyagolt tulajdonságait? Zsuzsi: A gyermek születése a legnagyobb csoda egy házaspár életében. Bearanyozza a hétköznapokat. Az otthonteremtés és a gyermeknevelés persze komoly gondokkal és nehézségekkel járt nálunk is. Megküzdöttünk mindenért, sokszor egymással is. Tehát a családalapítás nem zajlott zavartalanul, de Isten segítségét kérve ezt is megoldottuk. Gyermekeink mosolya, a közös kirándulások, a foci és a pingpongcsaták, az esti mesék minden nehézséget feledtettek velünk. Biztonságot adott a szülők támogatása és szeretete, és az Istenre hagyatkozás is. Gyermekeink az iskolaévek után sajnos itthon nem tudtak elhelyezkedni ezért előbb a nagyobb fiunk, majd nem sokkal később a kisebb fiunk is külföldön vállalt munkát. Ez eléggé megtört bennünket, egy darabig nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Nem volt körülöttünk zsivaj, nem volt kivel viccelni, játszani, beszélgetni, nem volt kiről gondoskodni. Vagyis egy kicsit feleslegesnek éreztük magunkat. Aztán lassan belenyugodtunk, sokat imádkoztunk értük, egymásért, és Istennek hála önállóak, talpraesettek, és jó testvérekként egymást szeretve és segítve élik életüket. Ezért nagyon büszkék vagyunk rájuk, és elfogadjuk döntésüket. Voltak valaha mély pontok a házasságotokban? Miklós: Ahogy mondja a népi bölcselet, kanál villa nincs csörgés nélkül. Igen nekünk is voltak nehéz időszakaink, hála Istennek. Hogy miért? Mert ezek a nehéz időszakok kovácsoltak igazán össze bennünket. Ezek a nehézségek tanítottak meg arra, hogy nem csak Én vagyok a világon, nem csak az én elképzeléseim fontosak. Megtanultam tolerálni párom elképzeléseit, és ezt Ő viszonozta is. Szép lassan összecsiszolódtunk, mind két malomkő. No persze ennek ellenére most is kerül a malomba olyan anyag, amit nehezen tudunk megőrölni, de ha ez nem így lenne, akkor nagyon unalmas lenne az élet. 7

Család és vallás. Nálatok hogyan működik közre ez a kettő? Zsuzsi: Gyermekeinket igyekeztünk az Isten felé terelgetni. Boldogság töltött el minden alkalommal, mikor a család együtt ment szentmisére. Gyermekeink ministráltak (örömmel) még a bérmálás után is. Aktívan vettek részt az egyházi feladatokban. Ha jól tudom, a Házas Hétvége Nógrád megyei közösségének ti vagytok a vezetői. Mit kell vagy inkább érdemes tudni a Házas Hétvégéről? Miklós: Én még nem igazán éreztem ekkor, hogy Istennek van valami terve velem is. Eljártam a családdal a templomba, mert úgy gondoltam ez a kötelességem. Így vagyunk egy család. Életünk egyik mélypontját éltük (melyet ekkor a munkanélküliség jelentett) s ekkor megkeresett bennünket az akkori plébánosunk, hogy meghívjon bennünket egy háromnapos lelki együttlétre, hol igazából csak egymással kell törődnünk, mint házaspár. Nem tudtuk mit takar ez a program, de gondolkodás nélkül belevágtunk. Mondhatom életünknek az egyik legjelentősebb momentuma volt ez. A program neve Házas Hétvége. Ez alatt a három nap alatt számomra kifordult a sarkából a világ. Újra éltük, és újra átéltük házasságunk minden örömét és bánatát, mindezt a Jóisten szemszögéből. Olyasvalamit kaptam ott feleségemtől, az ott jelenlévő pároktól, és atyáktól, amely megnyitotta szívemet Krisztus befogadására, mondhatnám megtértem! A három nap után a föld felett lebegve jöttünk haza, és meg akartuk váltani az egész világot. Olyan erő birtokosai lettünk, melyből a mai napig táplálkozunk, és erőt merítünk. Ez a közösség rengeteg barátot adott nekünk, és rájöttünk, hogy milyen csodálatos papjaink vannak. Ők biztosítják számunkra a lelki hátteret munkánkhoz, és segítséget adnak ahhoz, hogy a Nógrád-megyei közösség vezetését el tudjuk látni. A közösség mottója: „Nincs olyan jó házasság, melyet ne lehetne jobbá tenni”. Köszönjük a Házas Hétvége közösségének a számtalan gyönyörű programot, a bálokat, a közösségi találkozókat, melyek életünkbe nagy változást hoztak. Kívánom, hogy nagyon sokáig boldogan éljetek…. Családban! Zárszó: „Nekem elhiheti, minden más elmúlik ebben a koszos életben, csak két ember szeretete, kölcsönös bizalma nem… Ne ugorjon be annak, hogy minden házasság rossz. Induljon úgy, hogy maguk a kivételek.” (Jókai Anna: Napok – részlet) DGZs 8

Imamenet a Kápolna-hegyre

 9

AZ ÖKUMENIKUS IMAHÉT PROGRAMJA „…kitartottak az apostolok tanításában…” (ApCsel 2,42)

2011. január 17-22. Minden nap 17 órai kezdettel

17. HÉTFŐ: Főplébánia templom Lados István, baptista lelkész 18. KEDD: Református templom Gyurkó Géza, római katolikus diakónus 19. SZERDA: Szent József Plébániatemplom Deme Károly, evangélikus lelkész 20. CSÜTÖRTÖK: Evangélikus imaház Varga András, római katolikus atya 21. PÉNTEK: Zagyvapálfalvai templom Németh Judit, református lelkész 22. SZOMBAT: Baptista imaház Kozsuch Zsolt, római katolikus atya Szeretettel várjuk testvéreinket minden istentiszteletre!

10

Januárban ismét ökumenikus imahét A keresztény egység hetén, vagy más néven az ökumenikus imahét keretében, a különböző a keresztény felekezetek tagjai összegyűlnek, és közös alkalmakon könyörögnek Istenhez. A hagyományosan január harmadik hetében rendezett világimahét alapítója Paul Wattson, először 1908. január 18-25. tartotta meg New Yorkban. Az ökumenikus imahetet szervezetten 1964 óta tartják meg a világ országaiban, s csaknem két évtizede Magyarországon. Városunkban is hagyományai vannak, nemcsak az imahétnek, hanem a felekezetek közötti harmonikus, jó kapcsolatoknak is. Naponta más templomban más felekezetű lelkipásztor hirdetett és hirdet igét, előre beosztják a szolgálatokat, hogy minden felekezet lelkésze és egyházközsége részese legyen Isten kegyelmi ajándékainak. De nem csak szervezett találkozások keretében találkozunk más felekezetű keresztény testvérinkkel, hanem napról napra a hétköznapokban is. Hiszen egymás mellett élünk, együtt dolgozunk, imádkozunk egymásért, ha közösségüket fájdalom éri, nekünk is fáj, és mellettük vagyunk együtt érző, segítő szeretettel. Törekvésünk az, hogy az ökumenizmus soha ne jelszó, program vagy kampány legyen, hanem a nép ökumenizmusa, a sokszínűség egysége, hogy együtt mutathassuk meg Krisztust városunknak. Ezen az imahéten is ezt az egységet szeretnénk megélni. A világ nagy részén január 18. és 25. között rendezik meg az imahetet a keresztények egységéért, míg más helyeken pünkösdre teszik ezt az alkalmat. Amint tudjuk, Chiara Lubich Életigéiben általában magyarázatot fűzött az imahétre választott bibliai részhez. Idén a kiválasztott bibliai mondat a következő: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2,42) Hogy ezt jobban átgondoljuk, és jobban tudjuk élni, Chiara alábbi, 1994-es igemagyarázatát ajánljuk, amelyet az Apostolok Cselekedeteinek 4,32-es verséhez írt. 11

„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük k özös volt.” (ApCsel 4,32) Ez az ige egyike azon képsoroknak az Apostolok Cselekedeteiből (lásd még: 2,42; 5,12-16), ahol a szerző főbb vonalakban megismerteti velünk a jeruzsálemi első keresztény közösség életét. Rendkívüli lelki frissesség és dinamizmus, imádság és tanúságtétel jellemezte a közösséget, de legfőképpen nagy egység, ahogy Jézus akarta: ez legyen a félreérthetetlen ismertetőjele és a forrása egyháza termékenységének. A Szentlélek – akit a keresztségben megkapnak mindazok, akik befogadják Jézus Igéjét – a szeretet és az egység lelke: legyőzve a faji, kulturális és társadalmi hovatartozásból fakadó különbségeket, minden hívőt egyesített a Feltámadottal és egymással. „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük k özös volt.” De lássuk pontosabban, milyen is ez az egység. A Szentlélek mindenekelőtt a szív és a gondolkodásmód egységét teremtette meg a hívők között, és a testvéri közösség dinamizmusával segítette őket, hogy leküzdjék az egység megszületését nehezítő érzelmeket. Az egység legnagyobb akadálya ugyanis az individualizmusunk; a ragaszkodás saját gondolatainkhoz, látásmódunkhoz és személyes ízlésünkhöz. Önzésünk falakat épít, amelyek elszigetelik és kizárják azokat, akik különböznek tőlünk. „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” 12

A Szentlélek létrehozta egység magától értetődően a hívők életében is visszatükröződött. A gondolatok és a szív egysége megnyilvánult és testet öltött az összefogás konkrét tetteiben: javaikat megosztották a szükségben lévő testvérekkel. Pontosan ez hitelesítette a közösséget: nem tűrhette el, hogy míg egyesek bőségben élnek, mások a szükségestől is meg legyenek fosztva. „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” Hogyan éljük hát az e havi igét, amely a közösséget és az egységet hangsúlyozza, amelyet Jézus kívánt, és amelynek megvalósítására nekünk ajándékozta Lelkét? A Szentlélek hangjára hallgatva azon fáradozunk majd, hogy minden téren növekedjünk az egységben. Különösen lelki téren, úgy, hogy felülemelkedünk a megosztottság csíráin, amelyeket magunkban hordozunk. Micsoda ellentmondás lenne például, hogy míg egyek akarunk lenni Jézussal, megosztottak vagyunk egymás közt, és önző viselkedésében ki-ki megy a saját feje után, ítélkezünk, talán még ki is közösítjük a másikat! Újra meg kell hát térnünk Istenhez, aki egynek akar bennünket. De ez az ige abban is segítségünkre lesz, hogy mélyebben megértsük az ellentmondást, amely ott feszül a keresztény hit és az anyagi javak önző kezelése között. Segítségünkre lesz, hogy hiteles közösséget vállaljunk mindazokkal, akik szükséget szenvednek, és itt csak lehetőségeink szabhatnak határt. S mivel ebben a hónapban tartjuk az imahetet a keresztények egységéért, ez az Ige sarkalljon még, hogy imádkozzunk és erősítsük meg az egység, a szeretet és az osztozás kötelékét különböző egyházakhoz tartozó testvéreinkkel is, akikkel ugyanaz a hit és ugyanaz a lélek fűz össze bennünket: Krisztus lelke, melyet a keresztségben kaptunk. Chiara Lubich (Forrás: www.fokolare.hu) 13

Ifjúsági oldalak KÖR - közösség A KÖR közösség legnagyobb téli élménye a december 27-ei ELSŐ közös szánkózás. A Zemplényi család hívott meg minket Karancsaljára. A falu nagy hegyek közt fekszik, ez remek lehetőség a szánkózásra. Ráadásul előtte való nap rengeteg hó esett. Délután 4-kor indultunk el a "nagy" túrára. (Szerencsére nem kellet meszszire mennünk.) Nagyon jót szánkóztunk és végre kellőképpen elfáradtunk és átfagytunk. Szerencsére viszszatérve megpihenhettünk és még süteményt és meleg teát is kaptunk. 7 óra körül mindenki hazaindult. Jó volt együtt szánkózni, emlékezetes marad az együtt töltött idő. A szilvesztert a KÖR közösség Somoson töltötte. Pénteken délután találkoztunk az 5-órási hálaadó szentmisén. Utána volt aki autóval,de a legtöbben busszal elindultunk Somosra. Úgy gondolom már az utazás is nagy élmény volt, jó volt a hangulat. A somosi plébánián vártak minket az odavalósiak. Mindannyian süteménnyel és üdítővel készültünk, szóval nem kellet attól félnünk, hogy éhesek vagy szomjasak leszünk. 1520-an gyűltünk össze. Az este egy nagyon jókedvű játékkal kezdődött, majd tánccal folytatódott.

Éjfélkor átmentünk a templomba. Mindenki megköszönte az évet, énekeltünk és tartottunk egy rövid szentségimádást. A szentség imádás után még tűzijátékoztunk is és persze a koccintás sem maradt el. Már egy kicsit fáradtak voltunk, ezért volt aki filmet nézett, volt aki beszélgetett és volt aki játszott. 5 órára többen elaludtak, de néhányan még ekkor sem bírtak a "nagy erejükkel" és kimentek az udvarra havat lapátolni. Reggelre persze mindenki elfáradt, de elmentünk a fél 9-es szentmisére. Ezután, bár nem sok kedvünk volt hozzá, muszáj volt rendet rakni. Elbúcsúztunk egymástól és mindenki hazaindult. Úgy gondoljuk, hogy ezzel az élménnyel is összetartóbb lett a közösségünk. Jó volt együtt köszönteni az új évet.

14

Írta: Eszti ("Dönci") és Ági

Újévi recept Vegyünk 12 teljes hónapot. Tisztítsunk le róla gondosan minden keserűséget, gyűlöletet, irigységet. A hónapokat vágjuk 28, 30, 31 szeletbe, de ne egyszerre főzzük készre. Vegyünk sorra minden egyes napot, adjuk hozzá a következőket: egy csipet hit, egy csipet türelem, egy csipet bátorság, egy csipet munka. Minden naphoz azonos rész remény, hűség, jóság kell. Jól dolgozzuk össze egy rész imával, egy rész szorgalommal. Fűszerezzük bőségesen jó kedéllyel, keverjünk el benne alaposan egy csipet boldogságot, kevés rumlit, és nagykanálnyi humort. Tálaljuk szeretetben. Körítsük mosollyal.

Bízd Újra Életed Krisztusra! Állandó programjaink  Főplébánia templomban Bibliaóra a csütörtöki mise előtt, délután ½ 5 órától, szentmise után pedig csendes szentségimádás  Katekumen hittan szerdánként este ½ 6-kor a Bárkában, érdeklődni Kozsuch Zsolt atyánál lehet (06-30/434-9237)  Cantate Domino kórus próbái péntek délutánonként 4-től a főplébánián  Ifjúsági hittan szombatonként du. ½ 6-kor  KÉK Ifjúsági énekkar próbái péntek este ½ 6-kor a Bárkában 15

Idén először jelenik meg a 2011-es egyházközségi naptár! Kedves Testvérem! Idén először adjuk ki az egyházközség saját naptárát, melyben igyekeztünk minden velünk történő és minket érintő eseményt előre jelezni számotokra. Megtalálhatóak benne fontosabb információk, címek, telefonszámok, események, vasárnapi szentírási részek és még sok minden más, ami egy salgótarjáni katolikus család életében mankó lehet. Forgassátok szeretettel! Ára: 1.500 Ft Kapható a sekrestyékben

Kedves Olvasóink! Egy újságunk önköltségi ára kb. 70-80 Ft. Ezért kérjük, hogy aki teheti, adománnyal segítse megjelentetését. Az adományokat abba a perselybe helyezhetik, ahonnan az újságok is elvehetők. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe honlapunkat: www.salgotarjan.vaciegyhazmegye.hu Legközelebbi számunk februárban jelenik meg. Kiadja a Salgótarjáni Főplébánia, a kiadványért felelős szerkesztő Varga András plébános

16