ETOLÓGIA EGIA
Az etológia az élőlények (elsősorban az állatok) viselkedésével foglalkozó tudomány tudomány.
1973 - Nobel díj Karl von Frisch, Konrad Lorenz és Nikolas Tinbergen Az állati (és emberi) viselkedés összehasonlító, evolúciós szemléletű tudománya: az etológia megteremtéséért.
Munkásságának Karl von Fisch középpontjában a háziméh érzékelő képessége állt, és ő volt az első, aki lefordította a méhek táncának jelentését. Kísérleteivel igazolta, hogy a felderítő méh egy mozgássorrenddel, az ún. rezgőtánccal közli társaival a táplálékforrás irányát és távolságát.
Osztrák zoológus, ornitológus, az ún. klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni
Konrad Lorenz
Holland biológus, ornitológus. A legkülönbözőbb fajokon végzett nagyhatású vizsgálatokat, így például nemcsak a sirályok bevésődéses tanulásával és a rovarok (méhfarkas) tájékozódási képességeivel kapcsolatban tett jelentős felismeréseket, de még fiatal éveiben több nyarat eltöltve az eszkimók között, fontos adatokat szerzett humánetológiai tanulmányaihoz.
Nikolas Tinbergen
Jane Goodall Gombe Nemzeti Park Tanzánia 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet (JGI), amely támogatja a gombei kutatásokat, és vezeti a csimpánzok és élőhelyük védelmében tett erőfeszítéseket az egész világon.
A viselkedés fogalma alatt az állat mindenféle mozgását, tevékenységét értjük.
A megfigyelhető viselkedési elemeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk: • öröklött vagy tanult az adott magatartás, • egyedi vagy társas viselkedési forma, • a létfenntartáshoz vagy a szaporodáshoz kapcsolódik.
Az állatok viselkedése
Öröklött magatartásformák
Tanult
Öröklött magatartásformák: 1) Feltétlen reflex: meghatározott kulcsinger hatására mindig bekövetkező válaszreakció, például az ember esetében a térdreflex (egy gerincvelői reflex), amely klasszikus vizsgálati eljárás a reflexek épségének vizsgálatára.
2) Taxis: adott inger által irányított helyváltoztató mozgás, így például a kullancsok vajsav (az emlősök verejtékében található jellegzetes illatú karbonsav) és a melegvérűek által kibocsátott hő által vezérelt mozgása.
Ha az éhes béka előtt bizonyos mérettartománynál kisebb tárgyat mozgatunk, a béka taxissal válaszol, vagyis a kis mozgó tárgy felé fordul, majd kicsapva a nyelvét elkapja azt (pl. legyet). A taxis abban bonyolultabb a feltétlen reflexnél, hogy az inger nemcsak kiváltja, hanem folyamatosan irányítja is a magatartást.
3) Öröklött mozgáskombináció: olyan összetett mozgásforma, amely az állat motiváltsága esetén adott kulcsinger hatására bekövetkezik. Ilyen például a kutyafélék táplálékrejtő magatartása jóllakottság esetén. Ebben az esetben a kulcsinger a táplálék, míg a motiváció a kutya jóllakottságából adódó hormonális és idegi állapot.
A róka egyik kedvenc tápláléka a főtt tojás. Ha jóllakott állatnak adunk még tojást, a következő viselkedés figyelhető meg: szemügyre veszi a tojást, szájába veszi, keres egy alkalmas helyet – rendszerint sarkot vagy kiszögellést –, mellső lábaival kaparni kezd, és a tojást a gödörbe helyezi.
Orrával túrva talajjal borítja be, mellső lábaival megtapossa. Ha a folyamat során elvesszük tőle a tojást, akkor is végrehajtja a mozgássort.
A mókus diórejtő tevékenysége is hasonló mozgássorral valósul meg. A kismókust „etológiai vákuumban” nevelve (szülő nélkül, egyedül, folyékony táplálékkal etetve, szilárd aljzatú ketrecben) nincs lehetősége tanulni fajtársaitól.
Az ingerszegény környezetben felnevelt mókus a jóllakás után az először odaadott diót a mellső végtagjai közé fogja, orrával megforgatja, keres egy alkalmas sarkot, mellső lábaival kaparó mozgást végez. Még ha el is gurul a feltételezett gödörbe helyezett dió, akkor is „betúrja” az orrával, megnyomogatja, betemeti. Ha újra megtalálja a diót, a mozgássort ismét végrehajtja.
Tanult magatartási formák: 1)Bevésődés: bizonyos életkorban lezajló végleges tanulási folyamatok. Gyakran ilyen módon tanulják meg a fiatal egyedek elválasztani az ehető és nem ehető táplálékokat. A ragadozók eme tanulási folyamata teszi lehetővé, hogy nem mérgező élőlények a mérgező rokonaikhoz hasonló megjelenéssel elkerüljék az áldozattá válást.
2) Megszokás: következménnyel nem járó inger ismétlődő megjelenése esetén a válaszreakció csökkenése megszűnése. A megszülető sirályfióka minden feje felett mozgó tárgyra összehúzza magát, azonban idővel megszokja a lehulló faleveleket, az ártalmatlan madarakat és később csupán a ragadozó madarak kontúrja váltja ki ezt a magatartásformát.
3) Feltételes reflex: a tanulás során két különböző ingert társít az élőlény, és így mindkét inger hasonló magatartásformát vált ki. Ez az ingertársítás addig marad fenn, amíg megerősítés történik, azaz a társított inger valóban megfelelő előrejelzést ad. Ez a mechanizmus az alapja azoknak a reklámoknak, amikor egy terméket társítanak valamilyen mindenki számára kívánatos állapottal. (például a szerelmet egy gépjárművel vagy a boldog családi reggelit egy mosószerrel).
4) Operáns tanulás: ebben az esetben az állat véletlenszerű próbálgatás során azt tanulja meg, hogy melyik cselekvésnek mi a következménye, vagyis bizonyos célok eléréséhez milyen magatartásra van szükség. Ilyen módon tanulja meg a kutya, hogy milyen mozgássorozattal tud gazdájától élelmet kérni. A cirkuszi állatmutatványok túlnyomó többsége ilyen operáns tanuláson alapul.
5) Belátásos tanulás: ilyen esetekben az élőlény valamilyen korábban ismert mozgássorozatot egy új cél elérésére alkalmaz, mert felismeri, hogy az ebben az esetben is segít. Ilyen magas szintű tanulási folyamatot eddig csak madarakban és emlősökben sikerült kimutatni. Ilyen tanulási folyamat kísérleti bizonyítéka volt, amikor csimpánzokat sikerült megtanítani a süketnémák jelbeszédének nagyon leegyszerűsített változatára és ők később azt az egymás közötti kommunikációban is alkalmazni tudták.
