NMA' A'(ı'zlı'ı>m'n_ve:'. Mi.rlmh', V. Sıırıızıır. 7`drs`adalOmmdmndnvf`ık. 28( 1983) köret. I-H
IS .1'
A TERMELŐSZÖVETKEZETI ATSZERVEZÉS ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS ELSŐ EREDMÉNYEI BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN 1958-59-BEN MADARÁSZ GYÖRGY
Összefoglalás Az ellenforradalmat követő konszolidáció eredményeire alapozva a párt 1958-ban elérkezettnek Iıitia az időt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsitására és befejezésére. Az átszerveı.(~sről szóló KB-határozatot a megyében gondos előkészítő munka követte. A megyei pártbizottság hrimm járásban végzett felmérés alapján a pártszervezetek megerősítésével, az agitáció kiszélesítésével egyidejűleg készítette el az átszervezési tervet, amelyet az első eredmények alapján a feltételekhez igazodva módosított. Az 1958-59 telén folytatott agitációs kampány eredményes volt, a termelő-
ızövetkezeti mozgalom egésze meghaladta az ellenforradalom előtti legmagasabb szintet. Minőségi előrelépést jelentett, hogy a termelőszövetkezetekbe nagy számban léptek be a középparasztok. A szer-
vı-zési hibák és a gazdasági tapasztalatok hiánya ellenére az új termelőszövetkezetekben mindenütt ıııt-.gindult a közös tevékenység, a megyében széles körű patronáló mozgalom bontakozott ki a kezdeti ııt-.lıézségek leküzdésére. Számottevően fejlődtek a már korábban is működő, közös gazdaságok is, anıııık ellenére, hogy a gépi ellátottság és a szakember-hiány az egész megyében hátráltatta az eredményes tevékenységet. Az 1958-59-es fejlesztési kampány bizonyította, hogy a megye parasztsága nagyrészt t-Itogadta a párt agrárpolítikájának célkitűzéseit, és megteremtette a további eredményes átszervezés lvilételcit.
ıııt. MADARÁSZ GYÖRGY egyetemi adjunktus Mıırxizmus-leninizmus Tanszék is I 5. Miskolc-Egyetemváros
A kézirat beérkezett: 1982. júl. 2.
14!
. 25 évvel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága történelmi jelentőségű hattirtmıtıtt hozott a mezőgazdaság átszervezésének befejezéséről. A határozat célkitűzése az 1956 előttihez képest nem változott, de a szervezési módszerek és az egész mezőgazdasági politika lényegében eltért az 50-es évek első felóltıtıt érvényesülő gyakorlattól. A hatalmi viszonyoknak a munkásosztály javára való rendeződése és megszilárdıılıtıa kedvező alapot teremtett a szocialista célkitűzések alaposabb és minél teljesebb megvıılmt tásához, ami megkövetelte a szocialista termelési viszonyok kialakítását a mezőgazdasttg ban is. Az elért eredményekre támaszkodva a párt 1958-ban időszerűnek ítélte a mezőgtu daság átszervezésének meggyorsítását. A konszolidáció és a bizalom teremtette politikai lehetőség mellett az átszervezéı meggyorsítása és befejezése gazdasági szükségszerűség is volt, mivel az ország iparosítúıııt járó gazdaságszerkezetének és ezzel összefüggésben munkaerőstruktúrájának átalakulása megkövetelték a magas szinten szervezett, korszerű, belterjes, szocialista mezőgazdaság itt alakítását. Az átszervezés meggyorsításáról szóló határozat előkészítését, kialakulását nyontntı követhetjük az MSZMP dokumentumaiban. Az 1957. június 27-29. között megtartott országos pártértekezleten már megfogalmazódott az agrárpolitika távlati célkitűzése, amely magában foglalta a kettős feladat végrehajtását is: ,,. . . a szocializmus további épt tésének központi kérdése - a mezőgazdaság általános fejlesztésével egyidőben és ennek érdekében - a mezőgazdaság szocialista átalakítása.” (1) A párt fentiekkel kapcsolatos tt! láspontjăt az 1957. júliusában nyilvánosságra hozott agrárpolitikai tézisekben fejtette kt Kiınondta, hogy: „A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységoı_ elválaszthatatlan feladatot képez.” (2) Az átszervezés az eszköze és egyben a leghatéktt nyabb módja a mezőgazdasági termelőerők fejlesztésének. Mindkét dokumentum az áttıltt kítás fő formájaként a mezőgazdasági termelőszövetkezetet jelölte meg. Ezt a feladatot a párt csak a parasztság egészével hajthatta végre, ezért a tézisekben meghatározta a parasztság különböző rétegeit érintő szövetségi politikát. Az 1956 előtti koncepcióval szemben a szövetkezetesítés során a fő hangsúlyt a parasztság zömére, a középparasztságra helyezte. Megnyerésük a murtkás-paraszt szövetség erősítése szempontjából is központi kérdés volt. Lényeges vonása a téziseknek, hogy a szocialista átalakítás folyamatában a politikai feltételekkel közel azonos mértékben tartotta fontosnak ıı gazdasági tényezők megteremtését. A párthatározatokat követő állami intézkedések hatására kialakult helyzetet elemezve a párt Központi Bizottsága l958. december 7-i ülésén úgy ítélte meg, hogy ,,a pult tikai és gazdasági helyzet lehetővé teszi a termelőszövetkezeti mozgalomnak az eddigitıúl gyorsabb fejlődését már az 1959-es év folyamán.” (3) A határozat utal azokra a vitákra tı. amelyek a szövetkezetesítés módját és ütemét illetően kialakultak. (4) A feladat nagysága nak és bonyolultságának megfelelően a párt az egész átszervezést össztársadalmi ügykétıt fogta fel. Az agrárpolitikai tézisekhez képest itt inkább a politikai tényezőket és ösztön zést hangsúlyozta, de a gazdasági segítség különböző formáit is előirányozta. A termelő
142
:rı.ővetkezetek tııellett lelıeltístigtfl lıtzltısitoti ıtlııcsoıtyıthlı sz.iıve.tke/.tfst lotttttilt s/.:`ttıı:ir:t ts, de ezeket úgy tekintette, amelyek fokozatosan a ıtıagasaltb tiptıslııt lejlőılııek :tt. A ltzı
tıimzat részletes írányınutatást tartalmazott az átszervezés előkészítésére és végı`t:lıajt:lts::iı`a. A paraszti döntések megkönnyítésére javasolta a földjáradék íizetésének kötelezővé tételét, és a hatósági tagosítás elkerülését a szövetkezeti táblák kialakítása során. A továbbra is egyénileg dolgozók számára biztosítékot nyújtott az erőszakmentes termelési Ikılyamat fenntartására. A párt történelmi jelentőségű határozatával a fejlődés irányait ismerve nem várta ıııeg, amíg a termelőerők fejlődése kényszeríti ki, hanem maga kezdeményezte és serkentette a termelési viszonyok átalakítását. A feladat megoldását megkönnyítette, hogy az átszervezést a szövetséges osztállyal együtt kellett végrehajtani. Hogy mennyire helyes volt a pártnak ez a döntése, azt a szervezőmunka eredményei igazolták. Az átszervezés végrehajtása döntően a pártra, ott is elsősorban a falusi pártszervezetekre hárult. A siker nagymértékben a párttagság felkészültségétől függött, ezért nagyon alapos politikai előkészítő munkára volt szükség. A párt még 195 8. áprilisában külön határozatban foglalkozott a falusi helyzettel, a falusi politikai munka megjavításával. (S) A Iıatározat az átszervezés eredményessége érdekében szükségesnek tartotta a falusi pártszervezetek ideológiai, szervezeti megerősítését, azt, hogy a párttagság legyen tisztában a a párt céljaival, ismerje a különböző határozatokat, és ismertesse azt a parasztság egészével A politikai előkészítés feladata volt tudatosítani a középparasztságban a mezőgazdaság sm cíalista átszevezésének szükségességét, helyességét, valamint meggyőzni őket, hogy célkit ti zéseit a párt nem a dolgozó parasztok tönkretételével, „leszegényesítésükkel” akarja elčı tıi, hanem politikai meggyőző munkával. A határozat a falusi tömegszervezetek és -mtızgal ıııak átszervezéssel kapcsolatos feladatait is kijelölte. A parasztság tömegeinek megnyerése érdekében a propaganda elsősorban a pozitivtı ıııokat hangsúlyozta nemcsak megyei, hanem országos szinten is. Az előirányzott állami segítség és a propagált jó eredmények az átszervezés és a megszilárdítás nehézségeinek hi zonyos mértékű alábecsülését eredményezték. A megyei pártbizottság egy hónappal későbbi határozatával kezdte meg az átszervezés tulajdonképpeni előkészítését. A megye termelőszövetkezeti mozgalmának elemzése és értékelése után kimondta, hogy ,,leküzdve a gátló tényezőket, előbbre kell jutni”. Enııek érdekében ,,ki kell dolgozni a termelőszövetkezetek fejlesztésének konkrét megyei, járási terveit, és azokat a megyei pártbizottság napirendjére kell tűzní.” (6) Az előkészítés egyik fázisaként utasította az ózdi, szerencsi és a mezőcsáti járási prirtbizottságokat, hogy a megyével együtt tanulmányozzák a párt osztálypolitikáj ának alakulását. Ismeıjék meg a kis- és középparasztság politikai, gazdasági helyzetét, a bejáró munkások, kétlakiak magatartását az átszervezés kérdésében. Elemezzék a termelőszövetkezetek fejlesztését gátló és segítő tényezőket. Vizsgálják meg, hogy a parasztság küItıııböző rétegei ismerik-e az őket érintő határozatokat, elfogadják-e a párt agrárpolitikai velkitűzéseit. Hogyan valósultak meg a mezőgazdaság fejlesztése érdekében hozott országos és megyei intézkedések, és milyen szerepet töltöttek be ebben a folyamatban a falusi pzirtsze rvezetek. A megye nagyüzemi pártbizottságaí számára pedig előírta, hogy dolgozzák ki a betttıtä munkások közti agitáció irányelveit és tennivalóit, valamint tanulmányozzák az üzeıtıı patronálási módszerek különböző lehetőségeit. A határozat intézkedett a szövetkeze-
ı4`3
tek fejlesztése érdekében végzendő tömegpropaganda munkáról is, a népfront, a KISZ és tı TIT ezzel kapcsolatos feladatairól. A fentiek mellett külön kiemelte a falusi pártszervezetek tevékenységének megjavítását. A szervezés módjaként az önkéntességen alapuló meggyőzést jelölte meg, de leszögezte: ,,a szövetkezetek önkéntessége nem jelenti a céltudatos szervező munkáról való lemondást.” (7) Az 1956 előtti erőszakos fejlesztési módszereket egyértelműen elvetette a pártbizottság, amelyet egy, már 1957 végi utasítása is bizonyít. „A fejlesztésnél vigyáznunk kell arra, hogy az ne legyen az előző évekhez hasonlóan kampánymunka, ne tűnjön zaklatásnak, éppen ezért nagyon nyugodt, zajtól mentes politikai meggyőző és szervező munkát kell végezni.” (8) A három járásban végzett vizsgálat azt bizonyította, hogy a különböző határozatok ismertetése nem történt meg mindenütt kellő alapossággal. A megyei szintű részletes tájékoztatás után a járási, községi, alapszervezeti szinten az elemzés elmaradt, az információk továbbítása formális, semmitmondó volt. A tapasztalatok alapján a megyei pártbizottság elrendelte, hogy a községi alapszervezetekben újra kell tárgyalni a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozatokat, és folyamatosan jelenteni kell azok végrehajtását. (9) A felmérés során különös figyelmet fordítottak a falusi pártszervezetek munkájára. Megállapították, hogy tevékenységük összességében javult, de munkájuk színvonala változó, nem egyenletes. Ennek okát részben a gazdasági teendőkkel, részben a vezetőség és a tagság összetételével magyarázták. Munkacsúcsok idején a vezetőségi és a taggyűléseket nem tartották meg rendszeresen, így a tagok tájékoztatása nem volt folyamatos, az alapszervezetek munkájában visszaesés mutatkozott. Ezt a mulasztási azonban nem kérhetjük szigorúan számon, sokkal inkább azokat, amelyeknek szubjektív okaik voltak. Több helyen a pártvezetőség és a tagság helyzetét személyes előnyök érvényesítésére igyekezett felhasználni. A falusi pártszervezetek gyengeségének oka leginkább a tagság összetételével magytı rázható. Megyei szinten a paraszti származású párttagok aránya 29,1% volt, nem érte el még az egyharmadot sem. A termelőszövetkezeti párttagok aránya még rosszabb volt: 370 falusi pártszeıvezetben 7319 párttag közül mindössze 4,4% volt termelőszövetkezeti tag. (10) A többség ipari munkás,vagy alkalmazott volt. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, ha a munkás és alkalmazott párttagok nem ismerték eléggé a szövetkezetek helyzetét, belső problémáit, nem érezték magukénak a közös gazdaságot és nem tt mezőgazdaság szocialista átszervezésének megoldását helyezték tevékenységük középpontjába. ` Nelrezítette a politikai munkát, hogy alacsony volt a kis- és középparaszt párttagok aránya, ami több okra is visszavezethető. Az 1956 előtti negatív tapasztalatok emléke mel lett az ellenforradalmárok fenyegetése is sok parasztot tartott vissza a belépéstől. Előfor dult, hogy a ellenforradalom alatt okkal, vagy ok nélkül hangoskodókat, kilépőket nem vették vissza a pártszervezetbe. Az alacsony arány oka volt az is, hogy a konszolidáció időszakában a párt újjászervezése során a kis- és középparasztság szervezésére nem forditottak különösebb figyelmet, ami az adott helyezetben érthető is volt, hiszen a pártnak 144
vlsttsorban saját osztályában kellett stabílizálnia létét. A kétlakiak zöme a kényelmesebb megoldást választotta és az üzemi pártszervezet tagja lett. Igy kerülte ki a szövetkezetesítttslıől adódó agitációs feladatokat. A legerősebben ható tényező, ami a kis- és középpaıttsztságot visszatartotta, az a szövetkezet volt. A vizsgálat eredménye szerint: „sok paıttszt attól fél, ha belép a pártba, be kell lépni a termelőszövetkezetbe is.” (1 1) Ezért ttttt a párt politikáját elfogadták, alapvető célkitűzéseit többségében támogatták -. pártonkívüliek maradtak. A pártszervezetek munkájának meavítása érdekében a megyei pártbizottság elsőıtıı ban a pártvezetőségek megerősítését szabta feladatul. A vezetőségi tagoknak kéthetes tttıılolyamot szerveztek, amelynek fő témája a mezőgazdaságot érintő határozatok ismertetése, és a végrehajtásukkal kapcsolatos feladatok megbeszélése volt. A politikai munka ıt~ııdszere`ssé tétele érdekében javasolták, hogy minden párttag kapjon ˇ: egyéni feladatot, zıtıtelynek végrehajtását ellenőrzik, számonkérik. Mivel a termelőszövetkezetéknekˇ;al< a felõlıen volt önálló pártszervezet, a többiben pártcsoportok alakitását, vagy ahol már volt ilyen, megerősítését tartotta szükségesnek. Felhívta a pártszervezetek és a párttagság figyelmét a jól dolgozó középparasztok körében folytatott politikai agitáció erősítésére. l l 2)
Foglalkozott a vizsgálat a párt- és tömegszervezetek, valamint az intézmények viszottyztval. Az együttműködés a termelőszövetkezetekkel nem volt zökkenőmentes. A közséttt tanácsok több helyen csak ügyfélként kezelték őket, tekintélyüket féltve passzív sze mIt\lt"ii voltak a szövetkezetek szervezésének. Máshol a szövetkezeti kérdést csupán a tanácsi vezetők, illetve a pártvezetőség feladatának tekintették. Ugyancsak lassan javult a kapcsolttt tt gépállomásokkal. Nehéz volt megértetni, hogt ne csak gazdasági, hanem politikai part ıtt-tként kezeljék egymást, annak megértetése, hogy a gépállomás van a termelőszövetkeıvtekért és nem fordítva. A kapcsolatok javítását célzó intézkedések között legfontosabb volt, hogy a megyélwıt nyolc gépállomás függetlenitett párttitkárt kapott. A községi pártszervezeteknek javttstılták, hogy nagyobb mértékben vonják be az értelmiséget az egyéni parasztok, pártonlt tvıtliek között végzett agitációs munkába. Sürgették a különböző szervezetek közötti rivtıltzıílás, féltékenykedés megszüntetését. 1958 őszén előkészítő bizottságokat alakítottak, amelyek fő feladata az átszervezés ttepszerűsítése, a szervező bizottságok általános felkészítése volt. (13) A jó előkészítésre azért is szükség volt, mert ha kismértékben is, de még előfordulttık ellenséges megnyilvánulások. Ezek többsége a termelőszövetkezeteket támadta. A vezetők lejáratására, a tagok megfélemlítésével a szövetkezetekből való nagyarányú kilépéwk előidézésére törekedtek. Megpróbálkoztak az államosított házak, földek visszapereléıevel is. (14)
Az előkészítés során számba vették a már működő termelőszövetkezetek helyeztét ttı tız átszervezés gazdasági feltételeit. Az általános vizsgálat 47 termelőszövetkezetet részltttt-sen is érintett, ahol a gazdálkodás színvonalát befolyásoló tényezőkről, a munkaszerwıttsről, a szövetkezet anyagi helyzetéről igyekeztek tapasztalatokat szerezni. (15)
l45
Megállapították, hogy a termelőszövetkezeteknek egy része gazdaságilag megerősödött, jó példát mutatott a többi közös gazdaság és az egyéniek számára, de körülbelül egy harmaduk nagyon gyengén gazdálkodott, ezeknél semmilyen előrelépés nem volt ta pasztalható. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy 1958 végén az alapszabálytól eltérő működés, a törvények be nem tartása és eredménytelen gazdálkodás miatt hat szövetkezet működést engedélyét be kellett vonni. (16) A gyenge termelőszövetkezetek zöme a hegyvidéken, az ipari járásokban gazdálkodott, ahol a gazdasági nehézségek nem kielégítő politikai munkával párosultak. Hangsúlyozzuk, hogy a rossz termelési eredmények döntően nem a gyenge agi;tációnak, a pártszervezetek gyakorlatlanságának, tájékozatlanságának voltak a következményei, de egy át fogóbb, rendszeresebb politikai tevékenység segített volna a gazdasági nehézségek egy ré szének leküzdésében. Igy, ahol a legnagyobb szükség lett volna a szövetkezeti gazdálkodás példamutató fölényére, éppen ott hiányzott, út a deñcites, gyenge szövetkezetek kifejezett ten negatív hatást keltettek a parasztság körében. A kialakult helyzetért a megyei, illetve járási párt- és állami szervek is felelősek voltak, mert éppen ezeknél a szövetkezeteknél hanyagolták el az ellenőrzést, a gazdasági-poll tikai segítségnyújtást. (17) Magatartásukat részben a rendelkezésre álló anyagi eszközök szűkös volta, részben az a szemlélet magyarázta, hogy a jól gazdálkodó közös gazdaságokat kell erősíteni, ahol a viszonylag kis támogatás is rövid időn belül látható eredmé nyeket hozott, míg a rossz gazdálkodási feltételek között működő szövetkezeteknél a jóval nagyobb segítség sem eredményezett volna döntő változást. A jobb eredmények elérése nagymértékben függött az eszközellátottságtól, a gépi munkavégzés növelésétől is. Ez ismét előtérbe állította a szövetkezetek és gépállomások viszonyának kérdését. A probléma megoldását célozta a függetlenitett párttitkárok beállítása, de szükséges volt a géppark növelése, illetve a meglevő gépek jobb kihasználása is. A termelőszövetkezetek leggyengébb területe a közös állatállomány kialakítása volt. amit vásárlással, illetve a háztáji állományon felüli állatok közösbe vitelével kívántak meg oldani. (18) Továbbra is gondot okozott a szakemberhiány, amelyet a megye önerőből nem tudott megnyugtatóan megoldani. A politikai és gazdasági feltételek szárnbavétele után több javaslat született a megye mezőgazdaságának átszervezésére. (19) A megyei pártbizottság kezdetben - kihasználva a munkásság nagy súlyát, politikai hatását - az ipari centrumok körzetében akart nagyobb arányú fejlesztést megvalósítani, és ezt továbbfolytatva, kiterjeszteni a mezőgazdtt sági jellegű járásokra is. Az átszervezés kezdeti eredményei alapján azonban módosítani kellett a fenti célkitűzést, mert az agitációs munka elsősorban az ipari körzetektől távol eső területeken volt eredményes. A további fejlesztés során ezért a hangsúlyt a mezőgazdasági jellegű területekre helyezték át, az ipari vidékek átszervezésére a megyében csak utoljára került sor. Ezt az elgondolást igazolta a gyakorlat is, ami 1961 -re a megye mezőz gazdaságának szocialista átszervezését eredményezte. A módosított terv már igazodott a megyei termelőszövetkezeti mozgalom korábbi eredményeihez, a paraszti érdekek körültekintőbb figyelembe vételével a mezőgazdasági
146
leritleteken kezdte meg az átszervezési, ott, ahol a szubjektív feltételek hamarabb kialaktıllak.
A Központi Bizottság decemberi határozatát 1959. január 17-én országos aktívaértt-kezleten ismertették, 21-én pedig a megyei aktívaülésen résztvevő megyei és járási szervek, szervezetek munkatársai vitatták meg a határozatból fakadó tennívalókat. Az aktívattlésen szó esett a szervezés során várható nehézségekről, a módszerekről és a munkát megktınnyítő határozatokról, intézkedésekről. Február első felében a megye pártszervezetei kibővített ülésen foglalkoztak a határo ıtıt tal. Ez nagyon fontos volt, hiszen a sikeres munka nagyrészt azon múlott, hogy a járást pártbizottságok, de még inkább a falusi pártszervezetek milyen mértékben készültek It-I. mennyire tudták alkalmazni a párt politikai, ideológiai iránymutatásaít. Ez határozta ıııeg az átszervezés hangulatát, munkastílusát. Az egész átszervezési folyamatot közvetlenül a párt irányította, a tanácsok feladata tt rendelkezésre álló személyi és anyagi erők elosztása, a szakmai iránymutatás és a támogtıtrís megszervezése volt. Ez tette lehetővé, hogy a szervezés gyorsan, rugalmasan folyt, a pttrt végig áttekinthette, kézben tarthatta az egész folyamatot. Azonnal be tudott avatktızııi, ahol szükség volt rá. A termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztését célzó kampány 1959. febtııtnjában kezdődött, és mintegy három hétig tartott. Az alapos előkészítésnek köszönheitt, hogy az átszervezés első üteme a vártnál jobb eredményt hozott. A szervezőmunkát a tııegyei, járási pártbizottságok irányításával a községi pártszervezetek végezték. Mellettük nagy számban vettek részt a különböző üzemek, vállalatok, intézrnények, tömegszervezetek és a földművesszövetkezetek dolgozói is. A Központi Bizottság határozata értelmében tt vidékre kihelyezendő 500 politikai káder közül Borsod megye huszat kapott, akik már tt: zi tszervezési munkák előkészítéséből is kivették a részüket. A falvakban 3-4 fős agitá. ıns brigádok dolgoztak, amelyek részben a helyi körülményeket jól ismerő párttagokból, ıeszhen az agitációs munkára kihelyezett káderekből, valamint a megyei, járási párt- és tattztrst vezetőkből alakultak meg. Munkájuk során arra törekedtek, hogy először a jómódú, tektııtélyes középparasztokat nyerjék meg a szövetkezeteknek, akiknek a példája vonzotttt tt község parasztjainak zömét. Az 1958-59-es fejlesztés fontos eredménye volt, hogy a termelőszövetkezeti mozgttltım egésze - a taglétszám, a családok száma, valamirıt az össz- és szántóterület - a tm-gyé ben meghaladta az 1956-os ellenforradalom előtti szintet. Az összterület 41,7%-a, a szántóterület 28,8%-a az állami gazdaságok és termelőzıtwetkezetek kezelésébe került. A termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportttlt :t szántóterület 18,7%-át művelték. (Országosan ez az arány 21,9% volt.) (20) A megyében mindössze 55 termelőszövetkezet alakult, ebből 15 tavaszi, a többi őszi keztttt-.st»|. A tervezett 25 -30-cal szemben 54 termelőszövetkezeti község jött létre. (21) Ez tu vıcdnıény a nyár folyamán még javult: a szántóterület 30,9%-a került a szocialista műwles alá, és l959. októberéig 58 község fejlődött szocialista községgé. (22) A fejlődés elsősorban a megye mezőgazdasági járásaiban volt nagymértékű. mig az tpttıt jtirásokban az edelényi kivételével, ahol megyei viszonylatban is kiemelkedő ered?
t47
lményt értek el - nem, vagy alig mutatkozott fejlődés. A legjelentősebb eredmények a sit' toraljaújhelyí, az edelényi, az encsi és a mezőkövesdi járásban születtek, ahol összesen 30 szocialista község alakult. A szerencsi járás eredményei az egész megyei fejlõdés egyötödét tették ki. A fejlesztés eredményeként a mezőgazdaság szocialista szektora az encsi járásban meghaladta, a mezőkövesdiben pedig majdnem elérte az összterület 50%-át. (23) Az újonnan alakult szövetkezeteknél a tagok száma és a terület növekedése meghaladta, de a termelőszövetkezetek száma elmaradt az 1956-os szint mögött. Ez tudatos szervezés eredménye volt, mivel nem elszigetelt kis szövetkezetek, hanem a nagyüzemi till dálkodás feltételeinek jobban megfelelő, nagyobb gazdaságok szervezésére törekedtek. Az alacsonyabb típusú szövetkezések száma és nagysága sem érte el az 1956-os szintet. Ennek az okát több tényezőben kell keresnünk. A Központi Bizottság decemberi határozata a szocialista mezőgazdaság fő formájának a termelőszövetkezeteket jelölte meg, ezért a szervezők elsősorban a magasabb típusú közös gazdaságok megalakítására tt)rekedtek. Időközben a termelőszövetkezeti csoportok egy kis része is magasabb típusúvtl fejlődött. Mivel a megyében korábban a termelőszövetkezeti csoportok működése sokszor csak formális volt, vagy még az sem, ezért a szervezés során kevésbé szorgalmazták megalakításukat. A legfontosabb nıinőségi változást az jelentette, hogy tömegesen léptek be a közép parasztok a termelőszövetkezetekbe. Össztagsághoz vizsonyított arányuk az 1958-as 13% ról 195 9. márciusára 43,4%-ra növekedett. (24) Megmutatkozott ez a bevitt földterület növekedésében is. Míg korábban a saját bevitt föld összesen alig egyharmada volt a szövet kezeti földeknek, addig az 1959-es fejlesztés idején a középparasztok belépésével ez az arány több mint kétharmadára növekedett. (25) A szervezésben elért eredmények bizonyították, hogy a megye parasztságának nagy részétől már nem idegen a termelőszövetkezeti tagság gondolata. A szervezés során bár volt ellenállás a parasztok részéről, erőszakoskodásra nem került sor, nem történtek kirívó szabálytalanságok, ugyanakkor azonban kiütköztek bizonyos hiányosságok, ellent mondások is. A kezdeti eredmények helyenként elbizakodottá tettek egyes járási vezetőket, akik a Központi Bizottság Párt- és Tömegszervezeti Osztályának útmutatása ellenére csak a számszerű fejlesztés eredményeit tartották szem előtt. Ilyen volt a szikszói és a sátoraljatll helyi járás. A szikszói járás vezetői kellő politikai előkészítés nélkül, saját elképzeléseik szerint kezdtek a szervezéshez, azzal a szándékkal, hogy az elsők között fejezzék be a szocialista agrárátalakítást. Nem vették figyelembe, hogy a járásban voltak olyan területek, ahol a pa rasztság zöme még nem fogadta el a szövetkezetesítést, néhány faluban még nem értek meg a nagyüzemi mezőgazdaság kialakításának politikai feltételei. A községi vezetők vé~ leményét figyelmen kívül hagyva kezdték meg a szervezést, ami azt eredményezte, hogy az érintett falvakban a politikai hangulat megromlott. A parasztok aláírták ugyan a belépési nyilatkozatot, de nem voltak hajlandók a közös tevékenységben részt venni. Különn ,sen Tömör, Kupa és Abaújszolnok községekben volt súlyos a helyzet, de a járás egyéb községeiben is hasonló volt a hangulat. (26) Az így szervezett termelőszövetkezetekbeıt 148
eıős volt a kilépésl törekvés, csak a járási pártbizottság komoly politikai meggyőző tınttıkájával lehetett együtt tartani a szövetkezeteket. A sátoraljaújhelyi járásban sem folyt alapos előkészítő munka. A vezetők a mennyiségi eredményeknek rendelték alá a szervezést. ,,A munkát a sietség, kapkodás jellemezte." Mindez azt eredményezte, hogy a járásban lét.rejött öt termelőszövetkezet és 13 termelőszövetkezeti csoport mind őszi kezdésre alakult. (27) Ehhez a szervezésbeli hibák mellett a Központi Bizottság átszervezésről szóló határozatának késői megszületése is hozınjárult, mivel az átszervezést ténylegesen 1959. februárjában kezdték el, és ezt a kiesést a lıtısszú és alapos előkészítés nem tudta ellensúlyozni. Meggyőzés helyett többször a megalapozatlan, szükségtelen ígérgetés helytelen ıııtídszerével éltek a szervezők. A helyi sajátosságokat túlhangsúlyozva a helyes központi tıt :ısításokat sok esetben nem hajtották végre. ,,A legnagyobb hiba az volt, hogy nem fortlttottak megfelelő gondot az ősszel induló szövetkezetekre, a márciusi kedvező hangulatot bizonytalanság váltotta fel.” Mindezek a tényezők veszélyes bomlási folyamatot idéztek elő Kenézlő, Felsőbereckí, Doma községekben. (28) A belépések meggyorsítása érdekében több helyen (Révleányvár, Zemplénagárd sth) ttı. egyéni parasztokat feltételezett ,,ellenséges tevékenység folytatása miatt” behívatták a tt-ıtdőrségre. A megyei pártbizottságnak nem kis erőfeszítésébe tellett megmagyarázni a jáıttsi vezetőknek, hogy a parasztok ragaszkodása az egyéni gazdálkodási formákhoz nem ttttııeselekmény, hanem természetes tény, és hogy ezen nem rendőri eszközökkel, hanem ıttılttikai és gazdasági meggyőzéssel lehet változtatni. (29) Az ózdi járásban az előzőekben ismertetett helytelen szervezési módszerekkel szemht-ıı ınaga a koncepció volt hibás. A járási tanács a termelőszövetkezeti probléma megold ti sttt ossze akarta kapcsolni a kétlakiság megszüntetésével. Az üzemek munkaerő-toborzását ptııt és tanácsi VB engedélyéhez kötötték. Felszólították az üzemeket, hogy 5 kh-nál nagytthh földterülettel rendelkező parasztokat ne vegyenek föl dolgozni, a már üzemi dolgomkzıt pedig küldjék haza. Választaniuk kell: ,,vagy az üzem, vagy a szövetkezet”. (30) A földdel rendelkező ipari munkások termelőszövetkezetbe kényszerítésének sem politikai, sem gazdasági alapja nem volt. Az elképzelés nem számolt a megfelelő feltételek nt'-Iktil gazdálkodó szövetkezetekbe belépő munkások életszínvonalának csökkenésével, és zıı ttzemi érdekeket is figyelmen kívül hagyta, mivel azok sem tudták nélkülözni munkáztıtk egy részét. A végrehajtás nyomán kialakuló politikai hangulat a munkás-paraszt szövet ség lazulásával, bomlásával járt volna. Ez a megalapozatlan törekvés a szervezőmunka ztkt-ıtclenségéhez vezetett a járásban. Az ipari járások átszervezését illetően a megyei pártvezetés - helyesen - úgy foglalt .tl|ztst, hogy nem kell erőltetni a szövetkezeti fejlesztést, jelentősebb eredményt majd az .tt -„tervezés vége felé kell elérni. Addig is arra kell törekedni, hogy a kétlakiak családtag|ttt lépjenek be a termelőszövetkezetbe. Lehetőséget adtak arra, hogy ha az nekik előnyöselıh, lcltetővé kell tenni földjük haszonbérbe adását, és kivételes esetben a földfelajánlást ts t-l leltet fogadni részükről. (31) Ez az elgondolás kezdettől fogva érvényesült az edelényi |tiı.tshan, ahol az ipari jelleg ellenére sikeres volt az első fejlesztési kampány, bizonyítva a
l-.etltıkiak helyzetének problémamentes megoldhatóságát. l 4*)
A fenti példák bizonyítják, hogy a járási, községi párt- és állami szervek nem mindegyike értette meg az agrárpolitika lényegét, és a helyes alapelvek a megvalósítás során esetenként eltorzultak. Az alsóbb szintű párt- és egyéb szervek, szervezetek politikai, ideológiai felkészületlenségét, gyengeségét mutatta, hogy esetenként a párttagság magatartása sem volt egyértelmű. A szerencsi járási pártbizottság márciusi jelentése szerint: „A szó és tett a legtöbb faluban nem egyezik párttagjainknál. A határozattal egyetértenek, de azt termelőszövetkezetbe lépésükkel nem igyekeznek bizonyítani.” (32) Minden szervezeti, eszmei és módszerbeli erőfeszítés ellenére sem tudta a párt elfeledtetni, háttérbe szorítani a szövetkezetesítés korábbi módszereit, az adminisztratív eszközök alkalmazását, a helytelen nézetek érvényesülést, a látszateredményekre való törekvést. A megye párt- és állami vezetői határozottan felléptek a párt politikájának eltorzítása ellen és a fenti járások kivételével a megyében nem is fordult elő az örıkéntességet sértő, a meggyőzés helyett kényszert alkalmazó, a közhangulatot rontó eset. A megyei pártbizottság március 10-i ülésén az MSZMP KB a termelőszövetkezeti fejlesztés eredményeit értékelő határozata alapján kimondta, hogy a további fejlesztés nem látszik célszerűnek, mert akadályozza a tavaszi munkákat, és nem lenne népgazdasági fedezete sem. Az erőltetett ütemű fejlesztés hatása pedig veszélyeztetné az elért politikai sikereket. (33) A szervezés leállítása nem volt egyszerű feladat, mert több községben folyt még az agitálás, nem fejeződött be a szervezés. Ugy kellett visszavonulni, hogy az ne keltsen egészségtelen visszhangot, bizonytalanságot a parasztok között. Végül az a döntés született, hogy a három-négy nap alatt átszervezhető községeket befejezik, a többiből lassan vonuljanak vissza. Ez a határozat a megyében mintegy 25 községet érintett. (34) Az új termelőszövetkezeteket nagyon alapos és hatásos intézkedésekkel igyekeztek megszilárdítani mind gazdaságilag, mind politikailag. Valamennyi újonnan alakult szövetkezetben megválasztották a vezetőséget. Az agronómusokat is kijelölték; egy részüket állandó minőségben, más részüket pedig gazdasági felügyelők, vagy földművesszövetkezeti agronómusok személyében. Valamennyi tavasszal induló szövetkezetben volt könyvelő is. (3 5) Nagymértékben hozzájárult a termelőszövetkezetek megszilárdításához a MESZÖV megyei Igazgatósága azzal, hogy 50 agronómust és 50 könyvelői biztosított, akiknek egy kis hányada a szövetkezetekben dolgozott, többségük a tervelőkészítésekben vett részt. (36) Az új szövetkezetek bizakodó,jó hangulatban, nagy lendülettel fogtak munkához. 1959. április 10-ig S3 község közül 48-ban befejeződött a földrendezés, azaz megtörtént a nagyüzemi területek kialakítása. A hátralevő 5 községben is elkészült a számbavétel, csak még a közös terület kialakításában nem egyeztek meg. Ott, ahol a parasztság tömegesen lépett be, az általános földrendezést könnyen végre lehetett hajtani, az önkéntes földcserét és a részleges tagosítást ott alkalmazták, ahol még nem alakult ki a termelőszövetkezeti község. Hiba volt, hogy néhány községben a megyei tanács által enge délye- . zett gyorsított számbavételt nem beszélték meg alaposan a parasztokkal, hanem hivatalból intézték, ami zavart okozott. (37)Több helyen előfordult, hogy a tagosítás után rosszabb minőségű földet adtak, vagy nem kártalanították rendesen az egyénieket, ami ellenszenveıtııt tette a termelőszövetkezetet a szemükben. t 150
A jó szakember-ellátottságnak* köszönhető, hogy az új termelőszövetkezetek már március végére befejezték a tervkészítést. A közös területre alapozva jobb, reálisabb tervet készítettek mint a korábban alakult közös gazdaságok. Rendben folyt a közös felszerelés, állatállomány, takarmány, vetőmeg összeírása, felértékelése. Problémák a bevitel körül adódtak. A termelőszövetkezetek nem fordítottak kellő figyelmet az állatállomány ttsszetételére és fejlesztésére, ezért sok újonnan belépett paraszt nem vitte be az állatait, hanem eladta. Igy próbáltak a ,,termelőszövetkezet bizonytalansága” mellett tartalékot htztosítani maguknak. Az eladási szándék kihatott a takarmány bevitelére is, mivel nagy részét saját hasznosításra tartották vissza. Nehezítette a szövetkezetek eredményes működését a közös épületek, istállók, ólak lıltinya. Amiatt több szövetkezet arra kényszerült, hogy átmenetileg a tagság saját gazdaıutgában helyezze el az állatállomány egy részét. A probléma megoldására a szövetkezetek tt téli hónapokban járási építőbrigádokat szerveztek és saját erőből igyekeztek építkezni, ttıııihez az erdőgazdaságok nagy segítséget nyújtottak a faanyag biztosításával. Az ősszel induló termelőszövetkezetek közül több már tavasszal megszervezte a köms munka egy részét. Általában a nekik átadott állami tartalékföldeken dolgoztak, elsősorban a takarmánybázis biztosítása érdekében. Ebben a munkában a tagságnak mintegy tttt 90%-a vett részt, a volt agrárproletárok és kísparasztok. A középparasztok egy része tttvol maradt. (38) Az újonnan alakult termelőszövetkezetek segítésére széleskörű patronálási mozgatttnı bontakozott ki a megyében, melyben az ipari vállalatok jártak az élen, de nem volt letıecsülendő a mezőgazdasági üzemek által nyújtott támogatás sem. Az 1958-59-re kialakult jó politikai hangulat további biztosítása és elmélyítése elıtfststtrban a községi és terrnelőszövetkezetí pártszervezetek- feladata volt. Ezért az új terııtelőszövetkezetekben hamarosan megalakították a pártszervezeteket, ahol nem lehetett, „tt pártcsoportot szerveztek. 1959. októberében 164 termelőszövetkezeti alapszervezet ııtttködött, összesen 1808 párttaggal. A községi alapszervezeti vezetőségekbe a jobb polittkttt együttműködés érdekében, több helyen választottak be termelőszövetkezeti tagot. A politikai, gazdasági megerősítést célzó különböző erőfeszítések ellenére sem volt ıttltkenőmentes az új termelőszövetkezetek beindulása. Több helyen a számszerű fejlesztett befejezése után visszavonták a szakembereket, a politikai szervek is visszavonultak, tttthııhagyták a támogatást. A fejlesztés 70-80%-os eredménynél abbamaradt, nem használ tak ki a kedvező lehetőségeket a családtagok beszervezésére sem. A stabilizálás lelassult, a tztwelkezetek nehezen birkóztak meg a különböző politikai és gazdasági problémákkal. A szervezőmunka gyengesége volt, hogy az új termelőszövetkezetek mintegy 70%-a t -ltt tsz) őszi kezdéssel alakult. A tapasztalat azt mutatta, hogy nem szerencsés, ha hosszú ttttt telik el a szervezés és a közös munka beíndulása között. A magukra hagyott szövetkeıetı tagok között ellenagitáció indult meg, bizonytalanság lett úrrá, megerősödött a kilépettt hangulat. Különösen nehéz volt a helyzet a már említett két járás (a szikszói és a sátttıtılitıújhelyi) községeiben, ahol az önkéntesség figyelmen kívül hagyásával bírták rá a pttıtıs/.lokat a belépésre.
151
Gondot okozott, hogy a szervezés meggyorsítása érdekében több helyen alaptalan ígéretet tettek különböző kedvezmények biztosítására az ősszel induló szövetkezeteknél is. Nem kis elégedetlenséget szült, amikor kiderült, hogy a 20%-os adókedvezmény, a kml vező gépállomási díjtételek csak a tavasszal induló szövetkezeteknél érvényesek. A parıııı tok egy része becsapva érezte magát már az indulásnál, körükben ugyancsak megerősöılmı a kilépési szándék. A kialakult helyzet nemcsak a faluban rontotta a politikai hangulatot, hanem kihatott a kömyező községekre is. (39) Rossz hatással volt a parasztokra az is. hogy néhány tavaszi indulású szövetkezetben az ősszel elvetett vetőmagot és az elvégzett munkát nem zették ki rendesen a tagoknak. Csak komoly erőfeszítések árán sikerült fel számolni a kialakult pesszimista hangulatot. A bizonytalanság eloszlatására a személyes meggyőzések mellett bevonták a sajtót is, amely a különböző, a szövetkezeti munkát segítő kormányrendeleteket, a tagok jó gait, a földjáradék fızetésének feltételeit, a termelőszövetkezeteknek nyújtott kedvezmó nyeket ismertette a tagsággal. (40) Fejlesztés közben, és később is gyakran jelentkezett az agrárproletárok, kísparasztok és a 'középparasztok közötti ellentét. A korábbi vagyoni különségek miatt kialakult szembenállás megnehezítette a jó munkaszervezést, ami nagymértékben hatott a munkafegyelemre és a munkaidő eredményes kihasználására. A korábbi gazdák ugyanis nem akartak volt napszámosok vezetése, vagy felügyelete alatt dolgozni, különböző ürüggyel távol maradtak a közösen végzett munkától. Aikevesebb földdel rendelkezők a többholdas parasztoktól várták a példamutatást: ,,Ha ők mennek, majd mi is ott leszünk!" ~ jelszóval. A több földdel rendelkező parasztok viszont a tulajdon oldaláról vágtak visszu. én beviszem a földet, szerszámot, jószágot, más mit visz? A különböző paraszti rétegek ellentéteit természetesen nem lehetett felszámolni egyik napról a másikra. Természetüknél fogva csak a közös munka, a kollektív gazdálkodás tudatformáló hatása következtében, az objektív körülmények megváltozásának ered ményeként oldódhattak csak meg. A különböző hátráltató tényezők ellenére a téli -tavaszi fejlesztés eredményes volt Az új közös gazdaságok beindulása és eredményei igazolták a szövetkezeti út helyességét. és további ösztönzést adtak az átszervezés folytatásához. A már korábban alakult termelőszövetkezetek is nagyot fejlődtek 1958-59-ben. Számos, korábban gyengén gazdálkodó szövetkezet küzdötte föl magát magasabb szintre A fejlődésben sokat segített a vezetőség újraválasztása és a vezetők minőségi átcsoportoıl tása. Ez azonban nem oldotta meg teljesen a problémát, a megyében a szakemberhiány meghaladta a lehetőségeket: 1959. április elején a szövetkezetekben (a régi és új szövetke zetekkel együtt) 24 elnökre, 30 agronómusra és ll könyvelőre volt igény, de a káderátcsoportosítási bizottság csak 6-6 elnököt és agronómust, valamint 2 könyvelőt tudott kihelyezni. A többi helyre vagy nem volt jelentkező, vagy nem felelt meg a pályázó a követelményeknek. (41) A termelőszövetkezetek eredményes gazdálkodását bizonyítja, hogy általában teljesítették termelési tervüket. Ezen belül a növénytermesztés a tervezettnél jobban, az állattenyésztés éppen hogy csak teljesítette a tervet. Az egy munkaegységre jutó jövede152
ıı-ııı is ııövekedett, de ezt nem mindig a termelés növekedése, hanem a szövetkezetek egy „Hzıñııél a piaci konjunkturális lehetőségek kihasználása is biztosította. A szövetkezeti ınımııı ily módon való növelése legtöbbször az alapszabály megsértésével párosult, ami „„~p,ııvilv:inult a háztájival kapcsolatos magatartásban is. A megyei pártbizottsáanak ıızıııkciókat kellett kilátásba helyeznie, hogy biztosítsa a szövetkezetek alapszabály szerinti iııtlltlitlčsčl. (42)
Nagy eredménye volt a szövetkezeti mozgalomnak, hogy egy sor területen a termés.iıtagok meghaladták az egyéniek szintjét. A szövetkezetek fölénye azonban csak az extenzíven művelhető növényeknél mutathızı ıtt ıneg, az intenzív művelést igénylő takarmánynövények és a kapások termesztéséı„~ıı továbbra is elmaradtak az egyéniek mögött. A jó eredményekhez hozzájárult az is, lt. igy az egyéniek, különösen az átszervezésre kijelölt területeken bizonytalanságukban „mı nem ruháztak be, kevesebb gonddal, munkaráfordítással művelték földjüket. A kapztıııiıvérıyek mellett nagy lemaradás mutatkozott még a zöldség, gyümölcs és szőlőternwmésben, annál is inkább, mert ezekkel a szövetkezetek csak néhol, és keveset foglalt-„ıııık a termelés zöme az egyéniektől vagy a háztájiból került ki. (43) Tovább csökkent az állatállomány. A férőhely- és takarmányhiány, a vezetőség na „ııorődömsége és a tagok fentebb említett magatartása következtében 1959 végén 12 -.lv tııı termelőszövetkezet volt a megyében, amelynek nem volt közös szarvasmarha-állo ııırıııva. (44) A szarvasmarha-állomány csökkenésének természetes következménye volt a i-.ıztllótrıigya hiánya. A termelőszövetkezetek termelésének fejlesztését nehezítette, hogy a megyében a tıız-ztigzızdasági géppark elavult és mennyiségileg sem felelt meg az igényeknek. A gépálloztırıwkrın a traktorállomány több mint 80%-a régi körmös traktor volt, az univerzális trakı- »tr rk aránya 15-16%-ot, míg országos viszonylatban egyharmadot tett ki. (45) Kevés ~„tı .ı ııövényápoló gép is, és kihasználási lehetőségeiket rontotta, hogy a külföldi gépek|„~ı nem biztosítottak alkatrész-utánpótlást. A gépi megrendeléseket lassan teljesítették, zi megyének 1959-ben mintegy 26 univerzál-traktorra, 20 vetőgépre, 5 aratógépre és 5 gtılnıııakombájnra lett volna szüksége egyéb gépi felszerelések mellett. (46) A nyári, de I-ıılziııtısen az őszi mezőgazdasági munkák torlódása szükségessé tette a gépállomásokon .t két ıııííszak bevezetését, és az állami gazdaságok gépeinek kölcsönzését. Rossz hatással voltak a termelőszövetkezeti fejlesztésre, de az egész mozgalomra is a ııınıelcghiányos szövetkezetek. Bár lassú javulás mutatkozott ezen a téren, mégis 1959ı„-ıı 1.1 termelőszövetkezet zárt mérleghjánnyal. (47) A ınegyében általában kedvezően alakult a termelőszövetkezeti tagok és az egyéniırzg gtmlálkodók viszonya. A termelőszövetkezeti propaganda lényeges eleme volt, hogy a L„Aı'~|.zi tanácsok és a Hazafias Népfront helyi szervei szövetkezetlátogatást szerveztek, „ıııtıı bemutatták az egyéni parasztoknak a megye legfejlettebb szövetkezeteit, a nagyüzeıııı inııılálkodás lehetőségeit, eredményeit. Az egyéniek nem ellenséges magatartása volt a tiwalılıi szövetkezetfejlesztés egyik biztosítéka. A mielőbbi eredményességre törekvés következtében bizonyos párt- és állami szerwttııel negatív megítélés alakult ki az egyénieket illetően: a szocializmus ellenségének te-I
153
lkintették őket. A politikai túlzás és türelmetlenség visszaszorításában sokat segített a megyei pártbizottság higgadt, megfontolt állásfoglalása. Leszögezte, hogy ,,nem szabad el felejteni, hogy az egyéni nem ellensége a rendszernek, munkájára a népgazdaságnak szttlı sége van, benne a holnap termelőszövetkezeti tagját kell nézni.” ,,Igaz, hogy a szociallzıııııı legbiztosabb támasza falun a szegényparaszt, de a szocializmus csak akkor győz a faluhıııı is, ha a középparasztok tömegei is belépnek a termelőszövetkezetekbe. Erre kell törekeil ni.” (48) A megye termelőszövetkezeti mozgalmában az 1958-59-es fejlesztési hullám jelen tős előrelépést eredményezett. A fejlődés sem területileg, sem minőségileg nem volt egye nes vonalú, de a korábbi szint meghaladása nemcsak a jól előkészített szervezőmunkát igazolta, hanem azt is, hogy a parasztság nagy része elfogadta és magáévá tette a párt ide vonatkozó célkitűzéseit.
IRODALOM
1.
A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Kossuth Könyv kiadó, Bp., 1973. 83.
2.
U.o.114.old.
3.
Uo.288.old.
4.
. .
Részletesen elemzi a különböző álláspontokat és kialakult kompromisszumot Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. és Simon Péter: A párt agrárpolitikája a szocializmus alapjai lerakásának időszakában (Agrárpolitika és agrárátalıı kulás Magyarországon a felszabadulás után) Bp. 1975. c. munkája. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Kossuth Könyv kiadó, Bp. 1973. MPB. Arch. 1. fond 1. Ö. e. Uo.
_
MPB Arch. 1. fond 3. ö. e. 1957. november 8.
5.
\0OO-JO'\
.
MPB Arch. 1. fond 7. ö. e.
10. 11.
U0. Uo.
12.
Uo.
13.
Észak-Magyarország, 1958, szeptember 18-i száma.
14. 15. 16.
MPB Arch. 1. fond. 1. ö. e. 1958. május 28. MLt. MTVB. 1958. június 4-i ülésének jegyzőkönyve. MPB Arch. 1.fond10. ö. e. l959.január 21.
17.
MPB Arch. 1. fond 1. ö. e. 1959. május 28. és MLt. MTVB 1958.június 4-i ülésének jegyzőkönyve.
18.
MPB Arc]-_ 1. fond 5. ö. e. 1958. április. Jelentés az új termelőszövetkezetekről.
154
Dokumentumok hiányában az elképzeléseket Deme Lászlóval, a megyei tanács akkor elnök-
helyettesével, a megyei pártbizottság tagjával készített interjú alapján ismertetem. MPB Arch. 1. fond 5. ö. e. Jelentés a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről, az új termelő szövetkezetek, termelőszövetkezeti községek megszilárdításáról. 1959. április 8. Mezőgazdasági adattár, Bp. 1965. I. kötet 150. old.
Uo. MPB Arch. 1. fond 10. ö.e. Termelőszövetkezeti aktíva a Béke Moziban, 1959. október. Uo. MLt. MTVB 1959. október 6-i ülésének jegyzőkönyve. Borsod megye mezőgazdasági termelésének és termelőszövetkezeti mozgahnának helyzete. MPB Arch. 1. fond 10. ö. e. Termelőszövetkezeti aktíva . . . MPB Arch. Az MSZMP 1959-es megyei küldöttértekezletének jegyzőkönyve. MLt. MTVB. 1959. július 28-i ülésének jegyzőkönyve.
Uo. Uo. MLt. Ozd járási Tanács VB. 1959. február 24-i ülésének jegyzőkönyve; Ózd járási Tanács,
195 9. február 26-i ülésének jegyzőkönyve. MPB Arch. 1. fond ö. e. Termelőszövetkezeti aktíva . . . 1959. október. MPB. Arch. 1. fond 5. ö. e. A Szerencs járási Pártbízottság jelentése. 1959. március 4. MPB. Arch. 1. fond 5. Ö. e. Jelentés a termelőszövetkezetek fejlődéséről. 1959. március 10.
Uo. MPN. Arch. 1. fond. 5. ö. e. Jelentés a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről . . . 1959.
április 8. Uo. Uo.
MLt. MTVB. 1959. május 2-i ülésének jegyzőkönyve. MLT MTVB. 1959. május 2-i ülésének jegyzőkönyve. Eszak-Magyarország, 1959. február 3. és 27-i, április 30., 12-i, május 15. és július 8-i száma. MPB. Arch. 1. fond 5. ö. e. Jelentés a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről . . . 1959. április 8.
MPB Arch. 1. fond 10. ö. e. Az 1959. november 4-i titkári értekezlet jegyzőkönyve. MPB. Arch. Az MSZMP 1959-es megyei küldöttértekezletének jegyzőkönyve.
Uo. MLt. MTVB. 1959. október 6-i ülésének jegyzőkönyve. Uo. MPB. Arch. 1. fond 10. ö. e. Az 1959. november 4-i titkári értekezlet jegyzőkönyve. MPB. Arch. l. fond 10. ö. e. Termelőszövetkezeti aktíva . _ . 1959. október.
ıssl
PREPARATION OF COOPERATION ORGANIZATION, AND FIRST RESULTS IN BORSOD COUNTY IN THE FINISHING PERIOD OF SOCIALISTIC REORGANISATION OF AGRICULTURE
by
~
GY. MADARÁSZ Summary Basing on results of consodilation after counter revolution in 1958 party considered that the time came to accelerate and ñnish the socialist reorganization of agriculture. Decision of Central Comittee about reorganization followed careful preparation work in tlıis county. On base of surveying made in three district county party oomittee simultaneously with strengthening of party organizatloııı and widening of agitation prepared plan of reorganization, which was modi ed on base first results according to circumstances. Campaign held in winter of 1958-59 was succesful, the cooperation movement in total exceeded the highest level before counterrevolution. It meant quality development,
that lot of middle peasant joined the agriculture cooperations. In spite of Organization errors and laci of economic experiences in the new cooperations commenced common activity, and in the county ı wide patronization movement was developed to overcome the beginning difficulties. Significantly de
veloped earlier working common farms too, in spite of lack of machines and experts which hindered succesful activity in the all county. The development compaign in 1958-59 proved, that most of pıııııit in this county accepted target of party's agrarian policy and created conditions for further succesful reorganization. VORBEREITUNG DER PRODUKTIONSGENOSSESNCHAFTLICI-[EN ORGANISATIONSARBEIT UND [HRE ERSTEN ERGEBNISSE IN DER ABSCHLIESSENDEN Pl-IASE DER SOZIALISTISCHEN REORGANISIERUNG DER LANDWIRTSCHAFT IN 1958-59 IM KOMITAT BORSOD
von GY. MADARASZ Zusammenfassung Aufgmnd der Ergebnisse der der Gegenrevolution folgenden Konsolidation hat die Partei die Zeit für gekommen gehalten, die sozialistische Umorganisierung der Landwirt schaft zu beschleunigen und zu beenden. Der ZK-Bestimmung über die Umorganisierung war im Komitat eine sorgfáltlge vorbereitende Arbeit gefolgt. Von dem Komitats-Parteikomitee wurde aufgrund einer in drei Bezirken durchge ihrten Erfassung, unter gleichzeifger Verstärkung der Parteiorganisationen und lntensivieruııı
der Agitation der Umorganisierungsplan fertiggestellt, den es später, aufgrund der ersten Ergebniııa, tıı Anpassung an die Bedingungen, modifiziıerte. Die im Winter 1958-59 durchge lhrte Agitationskam pgne erwies sich als erfolgreich, die produktiongenossenschaftliche Bewegung als Ganzes übertraf
das höchste Niveau vor der Gegenrevolution. Es kam einem qualitativen Schritt nach vorn gleich, duıı Mittelbauern irı grosser Zahl den Produktionsgenossenschaften beígetreten waren. Trotz Fehler in der
Organisationsarbeit und Mangel an wirtschaftlichen Erfahrungen setzte überall in den neuen Produktiongenossenschaften die kollektive Tätigkeit ein, im Komitat entfaltete sich eine breite Patentıcha ı bewegung zur Überwindung der anfänglichen Schwierigkeiten. Eiene beaclstliche Entwicklung konntıııı auch die früher funktionierenden Ko1lelrt`uwirtıcha.fterı aufweiıen, trotz der Tatsache, dass Probleme der Maschinenversorgung und Mangel an Fachliiuten die erfolgreiche Tätfgkeit im ganzen Komitat
behinderten. Es wurde durch die Entwicklung ampqne zwischen 1958 und 1959 bıwiesen, dass dal 156
Itııuerntum des Komitats zum grössten 'l`eil die Zielsetzungen der Agrarpolitlk der Partei angenommen
nııd die Bedingungen ir di Weitere erfolgreiche Umorfanisierung geschaffen hatte.
llOl1I"OTOBKA OPFAHHBAHHH KOOHEPATHBOB H IIEPBHE PEBYIIIDTATBI B BOPlllOJ1CKOM KOMPITATE, B ZŠABEPIIIAIOIIIEM IIEPHOIIE COHHAHHCTHHECKOFO l`lPEOBPA30BAHIUI CEJTLCKOFO XOSHHCTBA B 1958-S9 FOIIAX
II. MAILAPAC Peaıoııe Ha ocnoae peaymzraroa xoııconnrtauırn nocne Konrppenonıoınm B 1958-M Pony rıaprıur peıııııııa, \ıTo noııomno Bpemr mm ycıcopeınuı rr aaaepmeınur connanncrınıecxoro npoeõpaaoaarnın „~ııı.cı
157
A NEHEz1PARı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 28. KÖTET ° 1-4. FÜZET
Ml'sK()I(
l)83
HU ıssN 0324-6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LÁSZLÓ felelős szerkesztő NAGY ALADÁR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Miskolc-Egyetemváros, 1983. Nyomdaszám: KSZ-1600-83-NME Engedély száma: MTTH-III-3183l1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kismarton Gabriella, Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné ' Meelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. jan. 1.- 1983. ápr. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1983. máj. l- Példányszám: 300
'Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről laz MSZ 5601-59 és MSZ 5602-S5 szabványok szerint, 17,5 BI5 ív terjedelemben rsokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Szokolt' László: Infrastruktúra és gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
.l
Lengyel Béla: Versenyárelv és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.15
Nagy Aladár: A műszaki innovációk személyi feltételeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
49
Tóthné Silcora Gizella: A műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzése
57
Kenderes G A vállalati innovációs tevékenységhez kötődő egyes jogi kérdések . . . .
7 .l
Bozsik Sándorné: Szakszervezeti munka a borsodi bányákban 1950-1953 között . . . _ .
9.1
Vida József? A miskolci írócsoport és a „miskolci kocsonya" . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lII
Kovács Ernő: A jubiláló munkásőrség történetéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
Madarász György: A termelőszövetkezeti átszervezés előkészítése és első eredményei BorsodAbaúj-Zemplén megyében 1958-59-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l4l
Garadnai János: A dialektikus szemléletmód néhány jellemző vonásáról . . . . . . . . . . .
IS9
Majoros György: A társadalmi törvények néhány kérdése a hazai viták tükrében . . . . . .
l7l
Pongrácz Sándor: Morális kategóriák Descartes-nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
187
Bodó Pál: Az elidegenedés kategóriarendszerének néhány vonatkozása Marxnál . . . . . . .
205
Balogh Gyuláné: Spinoza (Születésének háromszázötvenedik évfordulójára) . . . . . . . . .
219
Bánhegyi Tiborné: A foglalkoztatottságszerkezeti változásai Borsodban 1960-80 között .
211.1
Fabinyr' Erzsébet: A fizikai dolgozó nők munkájának néhány jellemzője és az ezzel járó elé gedettség egy nehézipari vállalatnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
25|
26.1
