NMA' Kazız-„ızfzzyz-1, Mımzı.-, ııı, .~.`„z„.-.„ı, f.`.-fm-zet, 28. (1981) köret, 3 12.
A SZERKEZETI RENDSZER, A FUNKCIÓSTRUKTÚRA, A MÉRETEZESI MODELLEK ÉS MUKÖDÉSI FELTÉTELEK KAPCSOLATAI MAGYAR JÓZSEF A szerkezeti rendszerek feladata a gép rendeltetésének, technológiai céljának elérése, a végfunkció (célfunkció) betöltése. A szerkezeti rendszer ezt a feladatát úgy valósítja meg, hogy a lehetséges és szükséges bemenetet hatásláncolat útján, általában zikai effektusok láncolatán keresztül alakítja át a megkövetelt válasznak, a kimenetnek megfelelően. A ñzikai, kémiai stb. effektusokat hatáshordozók kényszerítik ki. A végfunkció teljesítése érdekében részfunkciók, elemi funkciók láncolatát kell megvalósítani. Az egyes funkciók és azok kapcsolatai képezik a funkcióstruktúrát, amely a rendszer működését tárja fel (1. ábra). A hatásfelületeket méretezni kell, a méretezés alapja a méretezési modell-csoport. Minden méretezési feladathoz több méretezési modell tartozik. Modellezni kell a rendszer elemeit, azok kapcsolatait, (tehát a rendszer struktúráját) és a rendszert érő bemeneti hatást, amit terhelésnek is nevezhetünk. A méretezési feladatnak több szintje van, annak megfelelően, hogyan bontható a teljes rendszer különböző szintű részrendszerekre és rendszerelemekre _ A hatásfelületet (hatástér, hatásfelület, hatáshely) a szerkezeti rendszemek egy-egy része (alrendszere, elemhármasa, elempáıja, az elempár kapcsolata, egy szerkezeti eleme, vagy annak egy része) valósítja meg, így - a szerkezeti rendszer - a funkcióstruktúra és
DR. MAGYAR JÓZSEF egyetemi tanár ıı műszaki tudományok kandidátusa llMl-I Gépszerkezettani Intézete llııılııpcst
3
EEMENET
(KÜLSŐ HAEÁSJ
E 5
. °' F
I : .="" -Í.
ılaáä
K/ME/VET
(vÁLAsz)
I*Q
_l 1. ábra
- a méretezési feladatok és azok modelljei _ között szoros kapcsolatok, analógiák állapithatók meg. A szerkezeti rendszer struktúrája és a funkcióstruktúra analógiája határozott, mivel az építőszekrény elv alkalmazása miatt egyes szerkezeti funkciókat kereskedelmi áruként kapható elemekkel, elemcsoportokkal töltenek be. A két struktúra eltérése a funkció-összevonások (egyesítések) és a furıkciószétválasztások miatt adódik. Az építőszekrény elv alapvetően befolyásolja a konstruktőr murıkáját, amikor a rendszerszintézis során nem csak funkcióhoz keres hatáshordozókat, hanem törekszik hatáshordozó egységeket (gépelemeket, elemcsoportokat, motorokat stb.) változtatás nélkül felhasználni, melynek funkciói kielégítik a követelményeket. Ezzel bizonyos részfunkciók és szerkezeti egységek teljes megfelelése áll elő, ami legtisztábban a hidraulikus, pneumatikus és villamos rendszerekben ismerhető fel. A 2. ábra a három analóg rendszer (kvázi analóg rendszer) kapcsolatát mutatja be. A V a valóság, az anyagból megvalósított szerkezeti rendszer, az M méretezési feladatok, méretezési modellek és méretezési eljárások rendszere, az F pedig a követelmények, a működési károsodási és tönkremeneteli feltételek és a funkciók rendszere, melyet a szerkezeti rendszemek be kell töltenie. V -F kapcsolata: a két rendszer analógiáját fejezi ki, mivel a szerkezeti rendszer részrendszerei, elemei a funkcióstruktúra részfunkcióinak, elemi funkcióinak, segédfunkcióinak stb. felelnek meg (az analógia nem teljes). F - M kapcsolata: a működési és tönkremeneteli követelmények alapján a méretezési modellek segítségével kell a hatáshordozókat méretezni, hogy a rendszer válasza a megkövetelt legyen. Mivel valamennyi funkcióra kell méretezni és minden méretezési feladat legalább egy függvénykapcsolatot (furıkciót, hordoz magában, Més F analóg rendszerek.
4
VALÓSÁOOS
SZERKEZET/ 51z_`~DszEi MÉRETEZÉSK FELADATOK Es
MODELLRENDSZERE/K
/-`UNKc/O's TRUKTÚRA KÖVETELMÉNYEK w
V`F
MUKÖDESJ FELTETELEK “
FU/vKcıó 2. ábra
M - Vkapcsolata: a méretezési modellek a valós szerkezeti rendszer elemeit és a modell mozgását kívánják leimi, ezért a teljes modellrendszer a méretezés szempontjából tükörképe a valóságos rendszemek, mivel annak számunkra lényeges tulajdonságait fejezi ki. Ezért az M rendszer kapcsolható a V rendszerhez,közöttük ebben az irányban megfelelés áll fenn. A legfontosabb konstruktõri döntések méretezésre támaszkodnak, Ezért a konstruktőr számára alapvetően fontos, hogy jó áttekintése legyen a konstruktõri döntések és ezen belül a méretezési feladatok teljes köréről. A mechanizmus típusú gépszerkezetek teljes eseményterét - önkényesen - három eseménycsoportra bonthatjuk. Az E eseménycsoport a gép előállítása (megmunkálás, szerelés), csomagolás, szállítás és üzembe helyezés eseményeit foglalja magában (megmunkálás hőhatásai, eröhatásai, felszabadított belső erők hatása, anizotróp viselkedés), darúzhatóság, űrszelvény, Szállítási 1-ázkõdás, tárolás alatti korrózió, szerelés közbeni állapotok terhei, szerelési igénybevételek, bejáratási folyamat stb. Az Ü eseménycsoport a gép normális üzemének eseményeit foglalja magába, beleértve az üzemi tranzienseket, a stacioner üzem egyenlőtlenségeit, az üzemeltetést és karbantartást, valamint üzem közbeni ellenőrzést, várható extrém terheléseket stb. A J eseménycsoportba tartozik a károsodott gép üzeme, a hibakeresés, javítás, felújítás és a részleges törıkremenetel miatti üzemhelyzetek (kopás miatti profiltorzulás és fogiáték-nö vekedés hatása a fogaskerék áttételre, emyedés és kopás miatt megnövekedett gördülőcsapágylıézag hatása a gép zajára és a forgórész dinamikai viselkedésére, repedt szerkezeti elem sajátfrekvenciájának megváltozása, az anyag öregedése, ridegsége, korróziója, relaxáció és re tardáció, könnyű hozzáférhetőség a cserealkatrész beszerelésére, lehetőségek a kopások utánállltására, diagnosztika mérési lehetőségei, stb.) A 3. ábra bemutatja az M, V és F rendszerek tagozódását a teljes eseménytér E, Ü, és T eseménycsoportjainak megfelelően. Ugyanakkor függőleges irányban három szint van S
_W__Š<` _ _
WMWNQ `<<m_E úš_š“__ _%_ H WXENQ__MN_WH:gagi ä`<_Q3 %^O _n`
mm, am_ a
mk 5: 2
Éãă Wãz `mãÉ6`mNE52%ˇ_§č _P_`$N2Í &W__ü"GN WwWWNW WWWNI &
W ____“Mk
ná )_ _ `_5`$`_`ä_č$ãăQ§
g_S Š”_`e
VINĂmgW(M ig; ÍŠŠNWŠ ˇV Q`NZWP_`QZWQN DqgÉã_N~%`_:$N_WU:`jO 7j
T Hwkmăok Q F -_W`č QZNQZW uk XNQWNW
\S Í
@ ® aŠı _ SšÉ_ãZmNS_üNŠ_§Wm_Š; N|D @ ăh\ Í“xiD232 mšäõš
UŠND
3% *EE Šãmw ăURE'ã8“I_mägãä __
mi
ñmöăä _Í._\l||J Zn
S
3, `
W
__ES'ŠN: NH|"š_ NW ãNW
B_A É2ëŠ
W EPÉS ˇ%§;`E g Üăšã`IQ_Š:7_ˇ šã_53%W, _ ` | &%:_§_Q_XX MëăëšëOmh`_WQ\_ %%%w
Wăümzw
h1
ăčšzšš ölfkš
M3%
:E_
äâwv
CMNWX mü*
awë qëmqM3N_"K _E |Šg šggvzăw ü4 8: IG
9L(úyý +
ÉÉZQIQN2 `_mNWkRwNW š8q°m`E kmı mûz
QNWBŠZ 1
käš A a`_ k
__^_v"vnw _
(mb “hy
A/ »Oh
`V(
šgššä :SNW
EW5 É_Ng2mENmmë
`ãHsäNw _Q Emăm_ NW
_ëŠENÉZ
Q MRN? 3 g*EN á BŠNW
eıtclıııezve, melyek hierarehiát képeznek. A legmagasabb szint a T technológiai (rendelıelesl) szint, amely a célfunkciót fejezi ki és a rendszer legnagyobb részei, illetve egésze ıvllesíıik azt. A szerkezeti rendszer általában segédfunkciókat, szerkezeti funkciókat, azok Iflııeiılııtıit valósítja meg, ezek képezik az S szintet. AzA szint az anyagszerkezeti (fizikai en keıııiai) modellekkel leírható jelenségek körére vonatkozik. E három szinten belül általitlııııı lenııáll, hogy egy magasabb szintű funkció teljesülésének feltétele az alacsonyabb ıııııt teljesülése (az anyagban végbemenő károsodás következtében megváltozik a szerke.vett viselkedés és a rendszerben végbemenő folyamat kimenete nem felel meg a követelméıivekııek), de a rendszer redundanciája következtében teljesülhet a magasabb szintű funkció uk ki ııs ls. ha alacsonyabb szinten fellépett a törıkremenetel (több ékszíjas hajtásnál egy ékszíj ııııkııılilsıı után a többi, terhelésnövekedés árán, átveszi szerepét). Az F oszlopot a teljes eseménytér irányában összegezve T, S, A bontásban megkapjuk a lulıvvıelıııéııyek, működési feltételek és megkívánt funkciók összességét, mindazt, amire a terveıeı sıırıiıı méretezéssel megalapozott konstruktõri döntést kell hozni. Ezek összessége F. Az M oszlopot hasonlóan vetítve megkapjuk a méretezési feladatok teljes rendszerét ıııııııllııtrmıı szinten, melyekhez hozzátartozik a méretezési modellek teljes rendszere : M.A I' oszlop vetítésével adódnak azok a megkövetelt szerkezeti kialakitások, melyek megfelelıwk ıı méretezett hatásfelületeknek. Ez utóbbi ugyanis konstruktõri döntést és méretezést ıwııı lgeııylő, egyéb feltételekbô'l adódó részleteket is tartalmaz. Az |ls`, U,J] sorvektor és a [ T 1 S
A oszlopvektor az M rendszerben 9 elemes négyzetes ııııltı hm! képez, amely tartalmazzaM valamennyi elemét. Ugyanezen mátrix a Vill. F rendszer 'I 'J eleıııcsoportját fejezi ki.
M;
T
[EÜJ] =M2 ;
A
V;
{T` [EŰJ]=V,,; s
A ı«`;
T s A
[EüJ]=F2.
A I' M kapcsolat további elemzése során párhuzamba állítjuk a méretezési folyamaıııt tıı ımlıııltılsi modell viselkedését) a valóságos szerkezeti rendszer viselkedésével. A 4. ábrán lem mııılıvılzlııt bemutatja az analógiát. A két oszlop megfelelő elemeinek összevetése adja a Llıõıleıl tııpıısztıılatot, melyből következtethetünk méretezési modelljeink alkalmasságárai
7
MODELLREN052ER
BBWENE_T (TERHELEs) MODELLJE ` I . .
, Az ELEMEK Es KA Rcso`, LA TOK sTRuK-ii TÚRA Moz DEu_JEı z l
-ı ı ı.:
SZERKEZETI RENDSZER
TERHELESJ MOQELL KısERL__E Tı _ ELLENORZESE
A MOpE,u_ MOZGASANAK ~ szAMıˇTASA “I A VALASZALLA. Por MEGRA- „, TAROZAsAHoz“ l
A vALOsA'õOs A VAL ósAeOs' szERKEzETı . EZERKEZET: ' RENDSZER b RENDSZER F Eı_EMEı Es A vıs ELKEDEsE !KAPcsOLATAı, tk ,
1.
4,4,
L4
A MODELL szAM/To TT, /eENJYEEVETEL/ vALAszAı
A T0NKREME NETEU wı
ZAT NE ENG EDHETO MEG
sEõ EL-_ FOGADHATO
KOCKA-
HATARÁLLAPOT
l
ıeENY8EvETELı MOQELLEK KısERLETJ , ELLENORZESE
A TŐNKREMENETEU
Lószı'NU-
_
vA L ÓSÁ eos EEMENET (KÜLSŐ HATÁ5) „ I
A SZERKEZETı RENDSZER TE_NYLEeEs vALAszAı
ELVÍÉEU-
_ TONKREMEGY
NE _
MUKODJK
ı
MuKoDıK
vALóDı HATAR
MQDELEEK. _ HA TARKRHERJUMOK Aı__LApo,ToK,, Mt/KoDEsı Es TAPAsz,_TALAT/ MgKODEsı E s TONKREMENE` ELL ENORZESE TEL/ KRI TER IUMPK
4. ábra
TONKREMENETELI VISZONYOIŠ
A ıııeıseiezési modellek természetesen a méretezési hierarchia bármely szintjéhez tartozlıııiıııık.
Az 4. ábra az önkényesen megállapított három méretezési szint modelljeit mutatja be. Iitv egy szinten belül egyegy méretezési feladat annyiszor jelenik meg, ahány tönkremeneteli hely vıııı az elemen (pl. a tengely erővezetése során valamennyi terhelésbevezetési hely és tengely viill kritikus keresztmetszet lehet, melyeket külön-külön kell ellenőrizni). A méretezési kriieı ııııııiık és a míiködőképesség elbírálása kapcsán az alábbi szintek különböztethetók meg: \ T
A HASZNALA T/ FOLYAMAT TEC!-WOL OGIAI /VERETEZESI Il/DDELL`
j
JE1, MERETEzE'sı VEOFUNKCIORA (T ESSRENDSZERSZEMLELEHJ S MEcHANıKAı rsTATıKAı,_ szıLARDsÁeTANı, KıNE1 Á MATıKAı DıNAMıKN) MERETEzEsı MODELLEK. AL TALÁBAN REszEı A szERKEzETı MOD EL ` LEKNEK, MELYEK TO88 szıNTEN ıs ER TELMEZHETŐK. PL. s=s.(s.(s..(s„.)» A TRı8OLóeıA MODELLEK NEC:-ıANıKAı, szERKEzE Tı Es ANYAG- | ` TA Nı vONÁsOKAT zs HORDOZNAK I
A
`
.-
1
7
A N YAGSZERKEZE TEK FIZIKAI ES KEM//Jil Fl Z/KA ` KEMIAI ELEK TROKEMIAI RE OLOGIAI
MODEL LJEı, MELYEK LEJRJÁK A MEOHANKKA ANYA OTORVENYEWEL NEM KOVETHETÖ ANvAeTANı EOLYAMATOKAI
, r “
1
»J
5. ábra ii liıııkciók tökéletesen teljesülnek, ıı lnııkelók részben vagy másként teljesülnek, ıı liıııkció nem teljesül, a rendszer nem működik. I' ııııek ıııegfelelően az anyagok, ill. elemek, elemcsoportok vonatkozásában is értelıııerlwliıek lnısonló szintek: ıı szerkezeti rész ill. annak anyaga nem károsodott, kıiıiısodzis van, de a működő-képesség fennáll, leljes tönkremenetel van, nincs működés. A ızeıkezeti rendszerben az energiafolyam továbbítása során az energia-komponerv wii, ııı mi (erők és nyomatékok) és mozgás (forgó és haladó mozgások) vezetését, tehát Ar vıfiiulvııııı és ıı mozgásfolyam biztosítását, valamint az erő és a mozgás átadását, tehát Lei ing k:ı|ır`sıılzıi:ii (kötését) kell megvalósítani. Ennek megfelelően a mechanizmusok elemi liırı,v!rukr`ıˇıi.s` funkcı`Oı`.`
vıfi vezetése (F, M, T): számítási modell: mechanikai (statikai és szilárdságtani): em ıilııılása (kötésszilárdság): modell: szilárdságtani és szerkezeti;
9
- mozgás, (v, w) vezetése; modell: mechanikai (kinematikai, kinetikai, lengéstani); - mozgás átadása; modell: tribológiai és szilárdságtani, esetleg dinamikai. Kísérő jelenségként fellép a rúgózás (rugalmas energiát tárol, kibocsát) és ellenállást legyõz (energiát szétszór, disszipál) pl. súrlódási ellenállás esetén. A tribológiai modellek tl sokrétiiségük rniatt külön elemzést igényelnek. A mechanikai energia transzformálása más energiakomponensű mechanikai energiává nem jelent önálló feladatot, mivel azt az erő- és mozgásfolyam vezetése és átadása elemi funk ciókra vezethető vissza, maga a szerkezeti rendszer pedig tag és kapcsolatai összességéből áll. A mechanizmusok alapvető kinematikai egysége a kéttagú csoport, amely megfelel az elemi szerkezeti rendszemek. Ez két tagból és azok kapcsolatából, mechanizmusokban a kinematikai párból áll (6. ábra). Érje az A tagot a H külső hatás, B tag pedig továbbítsa a V választ. Kapcsolatuk a K kinematikai pár. Ez esetben az alábbi méretezési feladatok értelmezhetők:
Í / A
K
O I
H
xhh Xhhı
ww*
B
c K C) A B
-V H
,
f
ELEMPAR
-H- H M lal VH
ELEMHARMAS
V
<WW
X ÜRXLL ytãçhbx
WXXÜ m <mm×X
NW*
<mw WR
RLĂI XXL)
Ö
”<°cu
<mmX*
ORXLLI nnãxhı
áüm
10
H-A
terhelés (külső hatás) bevezetése az A tagra (kötésszilárdsági méretezés);
A -A
erővezetés az A tagon belül (méretezési alakszilárdságra);
A -- K
erővezetés az A tag kapcsoló-felületén (kötésszilárdság);
K
K
mozgásvezetés a kapcsolatban (kinematikai és tribológiai méretezés);
K
B
erővezetés a kötéstől a B tagra (kötésszilárdság);
II
H
erővezetés a B tagon belül (alakszilárdság);
H
V
válasz átadása a környezetnek (kötésszilárdság).
Ila a A és B tag kapcsolata nem közvetlen, hanem egy C közvetítő elemen keresztül vıılúsııl meg (pl. a két villás furatos rúdvéget csapszeg kapcsolja össze, vagy a tengely és az egy között külön kötőelem, pl. retesz van), akkor további négy méretezési feladattal bővül ii Nm. (fi. tibfű).
A mechanikai, tribológiai és szerkezeti. modellek az erő- és mozgásvezetésre és átadásra egy komplex rendszert képeznek.
RIfIl.ATlONSl-IIPS AMONG THE STRUCTURAL SYSTEM, THE STRUCTURE OF FUNCTIONS, THE DIMENSIONING MODELS AND THE OPERATIONAL CONDITIONS
by J. MAGYAR Summary Ilie study deals with the system of functions, realized by the system of structures, of which
lliwv iz-vz-is van be distinguished. The destiııation functions, (technological functions) the secondary ni. . nıııpiıııviııgl functions and the material functions form a hierarchy of functions. All the design ,.ı„|~|i-ıııs need ıı model, on the base of which the probable behaviour of the structural system . mi l„- - zıli-ıılııted. As the answer of the models depends on the inputs a relationship between the moztizı-. i .ni hi- ılefined. The actual structural system can be substructured into element groups. The two ...iıııııız tmp, i-Ieıııents of the system are: the member of the system and the connection of two memiii-ı«. ııiız- ıııeıııher may be a machine part, or it may mean any other subsystem).
llI|` ll ISAMMENHĂNGE DES KONSTRUKTIONSSYSTEMS, DER. FUNKTIONSSTRUKTUR, HI- R DIMENSIONIERUNGSMODELLEN UND DER WIRKUNGSBEDINGUNGEN von J. MAGYAR
Zusammenfassu ng mi Viııırııg beschäftigt sich mit dem Funktionssystem der Konstruktionssystemen, und untersz iz.-iziı-i .lıvı Niveııus. Die technologischen Funktionen, die Bedingung der technologischen Funktionen z ıviıılı iii lwıı iii-n sekundären (begleitenden) Funktionen, und die Werkstoff funktionen verwirklichen zzizzz- t nııiiiioııvımıgliste. Das verwirklichtes Konstruktionssystems kann auf Untersystemen,
' '* ““ ""`"“' *"""l`"- Íilclfle le p a-Ten getrennt werden.i Die beiden Bauelementen des Systems sind die Glieder ~i~ - 'u »iz-ıııı nıııl div Verbindung zwischen den Gliedern. (Die beiden Glieder können Ersatzteile oder tfnıeı-it :ti-ıııv lıeıleııten).
ll
CBHBH CTPYKTYPHOVI CHCTEMbI, CTPYKTYPHOl7l OYIIKLIHH, MOIIEIIEPI PACHETA H YCÍIOBHFI LIEÜCTBHH VI. MAl1bAP Pesıoıvıe
Lloxnan paccrvıarpnaaer cncreıvıy dıyuxunü, ocyıııecranenyıo crpyxrypıuzııvm cncTeMaMn, xoropafr nMeeT Tpn ypoana. Tax naaızraaeıvıızıe cbynxtufm Haananenna (Texnononm) , ocy-
Luecranaıoııtze Tpeõonannz pa6oTız.ı, Eropxnnaıe (conpoaoxuıaıottuie) qıynxunn, znıısrıoınneca ycnoavıervı ,ııeücrnnsr no Haanauenmo, xoropbre oõrzrano annaıorcz crpyxrypnıznvın rbynxmaamu n ıvrarepnamznızıe dıynxumı, Bropwınrzıe ornocırrenrsno ypoansr crpyxrypnarx cpyr-ıxnım, xoroprzıe ıvıoıxno c\ınTaTa ycnoaneıvi Ocynıecrnnenıtn crpyxrypnrzıx dıyııxrnrü, cocraanaıor nepapxmo dıynxunti. Petuenne Ecex pacnerı-ıızıx aazıaa Tpeõyer Morteneil, Ha ocnoae xoropaıx ıvto>xı-ıo Banufrcnnrb Oxcnnaemoe noaerıenne crpyxrypnoii cıfrcrcıvnzı. Tax xax oTaeT ıvıoneneü xpoıvre Mozıeneii aanncnr OT nx Bxona, noaToMy Ment ny Monensnvm Moxcno onpenennrr, casrsız. Tax ıvıoxrno ronopı-:TL Taxxce O cncreıvre Moneneii H cncTeMe pacuernbıx aaııau, xoropızıe oõpaaoarzıaaıor ananornlıecxne nepapxım. fbaxrmıecxaz cTpyKTypHa.
12
A NEHÉZ1PARı MŰSZAKI EGYETEM
KÖZLEMENYE1
III. sorozat
GEPESZET 28. KÖTET, 1 - 2. FÜZET
A ,,6. MECHANIZMUSOK ÉS HAJTÓMÜVEK” SZIMPÓZIUM (MISKOLC, 1978. SZEPT. 5-7.) ELŐADÁSAI
A szimpózium idegennyelvű előadásait a Publications of the Techn. Univ. for Heavy lnıl. Series C. Machinery Vol. 35. Fasc. 2-4. tartalmazza.
MISKOLC, 1981.
HU--ISSN 0234-6728
SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: TERPLĂN ZÉNO
felelős szerkesztő CZIBERE TIBOR, KOZÁK IMRE, ROMVĂRI PÁL, TAJNAFŐI JÓZSEF
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes Nyomdaszám: KSZ-81 -2510*-NME
Miskolc-Egyetemváros, 1981. Engedély száma: MTTH-III-318311976.
Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kísmarton Gabriella, Németh Zoltánné Me elent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése:l981. január 15 - 1981. április 1. A sokszorosítóba leadva: 1981. szept. 2. Példányszám: 450
Készült IBM-72 electronikus Composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ 5601-S9 és MSZ 5602-55 szabványok szerint, 8 BIS ív terjedelemben A sokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Magyar József: A szerkezeti rendszer, a funkcióstruktúra, a méretezési modellek és mil-
ködési feltételek kapcsolatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lahuza Szergej: A hajtómííházak optimális tervezési kritériumának finomítása Herrızg Dieter: Módszeres, nyelvi és műszaki eszközök a technikai objektumok t`e_|le.w. tésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . lfmey György: Áthajtómíívek konstrukciójának fejlesztési irányai
. . . . . . . . . . . _
l I l
H W
Kirkacs N. F. - Gaponov V. Sz. - Kurmaz L. V. - Kalinin P. N.: Mechanikus hajtások paramétereinek optimalizálása a dinamikus minőségjavítás céljából . . . . . . . . .
-H
Zagrebelný' Valentin Nı'kolaevics.` Iveltfogazatú kúpkerékhajtások síkmetszetei . . . . _ .
SI
Zsáry Árpád: Betétedzett hengeres fogaskerekek fogtőszilárdságát befolyásoló egyes
(geometriai) paraméterek vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Porebska Maria - wafszypigki Mafiam Hengermű hajtóművének dinamikája és annak op-
fıf
timalizálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
'IS
Pulanski Aloı`sius.` Munkagépek átvételi méréseinek irányelvei egy villás emelőtargonca példáján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ Szedlacsek József: Könyökcsuklós mechanizmus alkalmazása hernyótalpas kihúzógéphez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Malvano Riccardo - Vatta Furío: Csavarrugó fékezőnyomatékának meghatározása . . . I.ederer Pavel: Daru méreteinek optimalizálása
*H
HH lll
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
H9
warszyıiski Marian`: Vékony, háromszögkeresztmetszetű elemek egyenkénti, kiválasztó mechanizmusának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
