XXV-ih éuf. Márti us Április ih füzet

K E R E S Z T É N Y MAGVETŐ. XXV-ih éuf.

Márti us—Április

1890.

2-ih füzet.

A VALLÁSOS SZOKÁSOK, K Ü L Ö N Ö S E N A B Ú C S Ú J Á R Á S O K H A J D A N É S MOST. Nincsen a világon ú j semmi. Minden a mi van, volt mindig. — A természet folytonos sora ugyan a változásoknak, de látszólag, m e r t a természetben csak az alak változik, anyag és erő állandó. — A természetben kielégito ok nélkül nincs semmi, t e h á t nincs felesleg ; következésképpen a mi van benne vagy általa, az volt öröktől fogva, s lesz örökké, ahhoz nem j ö t t semmi, abból nem fogyott semmi. Az „ember" ugyan e szabály alá tartozik. Az ember is physikai részében anyag. A szellem, az é s z : az ember határozója, s föléje helyezi őt a többi állatoknak, de azért nem szűnik anyag l e n n i ; s mint ilyennek alakja változik, de lényege nem. Az ember ma is az, a mi t e r e m t é s k o r volt. Mint a k k o r nem, épp úgy ma sem respectálja „a jó és rosz t u d á s f á j á t " , beleharap a tilos a l m á b a ; ma is, mint h a j d a n Kain Ábelt, agyonüti t e s t v é r a t e s t v é r t ; egy tál lencséért elharácsolja örökségét, f a r a g o t t képet, arany b o r j u t i m á d ; m a is a Mózesek, Dávidok, Salamonok épp úgy megvannak, m i n t Nabuchodnezárok, Herodesek, Heliogabalok; m a is éppen úgy t u d j á k , m i n t akkoron, hogy egy az Isten, még is annyi isten u t á n kapkodnak, a hány a szükségök. x Két dolog uralkodik az ember cselekvésein, — rokonok, holott ellenesek. Ezek szabályozzák az ember viselkedését, ezek rabja az ember mióta van, s a meddig lesz, a ki nem rabja, az betege. Befolynak ezek tudományra, vallásra, politikára éppen úgy, m i n t a t á r sadalmi és családi viszonyokra, sőt ezeknél kisebb dolgokra. E h a t a l m a s két dolog: a s z o k á s és a

divat.

Rokonok, m e r t mindegyik az emberi viselkedésnek hallgatag szabályait a l k o t j a ; s m e r t a divat nővére a s z o k á s n a k ; — ellentétesek azért, m e r t a szokás határozója az állandóság, mig a divaté a változat. A szokás, a latinok szerint e második természet, megállapodott, tartós, hosszú életű, s azonos körülmények közt azonos vi-

<)()

a vallásos

szokások,

különösen

a búcsújárások

hajdan és

most.

selkedési — eljárási — módot jelent, mely vonatkozik hol az egyesre, hol az általános] *a; — a divat időlegest, állhatatlant, mely inkább egyéni, lehet sokaságra vonatkozó, de általánossá nem válik, m e r t rendszerint a megszokottal kell megküzdenie. Valamely új dolog, m o n d j u k : divat, tán czél- és ok-szerüségénél, gyakorlatiasságánál fogva f e n t a r t h a t j a , állandósíthatja magát, ez akkor átválik szokássá. A szokás, a hol honos, nem, csak a hol idegen, válhatik divattá. Az lehet, hogy a lényegében állandó szokás mellék körülményeit a divat a kor fejlődményeivel p á r h u z a m b a n módositja, de vagy csak átmenetileg, hogy újabb divatnak adjon helyet, vagy állandóan, hogy beolvadjon a szokásba. Ez előzmények czélja. hogy áttérve t á r g y u n k r a könnyebben k i t ü n t e t h e t ő legyen az azonosság, mely az ókor és a jelenkor vallásos szokásai, különösen búcsujárása közt fennáll. Ritus, liturgia, ceremónia, búcsújárás, stb., mind s z o k á s , mely a monda korban keletkezett, szünet nélkül fennállott, s a kor divatja szerint a helyi viszonyokhoz s a népek jellegeihez idomodva, főként azonban az illető vallások befolyása a l a t t

nyerte

úgy a

különböző

korbeli, m i n t végre mai alakját. A szokás erős motor arra, hogy az ember oly dolgot is kövessen, melyet lényegében,, nem, csak külsejében ismer, s melynek helyességéről meggyőződése hiányzik. Ezért t u d az ember oly vallást is követni, melynek okszerűsége iránt nemhogy meggyőződve volna, de melyet az ész kritériuma elé nem is állított soha. Követte azért, m e r t bele született, s a többiekkel megszokta. I n n é t látszik, hogy egy vallásnak ilyszerű követése nem egyéb, m i n t öröklött szokás és pedig terjedelmessé, f a n a t i s m u s s á válható szokás. A mely dolog iránt az embert a józan ész viszi a meggyőződésre, az a dolog r i t k á n kelt rajongást, m e r t az igazságnak hatalmas fegyvere v a n : az ész, ez pedig alanyait a lélektani betegségektől m e g ó v j a ; de a tunya, vagy t o m p a elme, mely tárgyaiba behatolni nem tud, s azokat felületesen észleli, t e h á t homályosan ismeri, az ragadja alanyait a rajongásba. Kivált ha e lélektani állapothoz tényezőül a hinni valók megfoghatatlansága és mysticismus járul. Ez okból bir egyik vallás erősebben fanatizálni, m i n t a másik s ennek h a t a l m a s médiuma a vallási szokás, kivált ha a rítusokban, liturgiákban, látványosságokban és sokféle a tömegre ható parádékban nyilatkozik.

<)() a v a l l á s o s s z o k á s o k ,

különösen a búcsújárások hajdan

és

most.

Minden szokás már magában conservativ, és természete a megrögzöttség. E tulajdonságok mindazonáltal legerősebb kifejezésüket a vallási szokásokban lelik. K e r e t ü n k szűk volta nem engedi, hogy minden ide vonatkozó tárgygyal foglalkozzunk, ez okból a vallásos szokások egyik legkifejezettebb nemére, a b ú c s u j á r á s o k r a t e r j e s z k e d ü n k ki tüzetesebben. A m o n d o t t a k bizonyítására ez azért is legalkalmasabb, m e r t ismertebb ; az ó kortól fogva a mai napig fennáll és nem szórványosan, h a n e m alig különböző f o r m á k b a n látható, a m i n t a n y u g a t i civilisatio hazáiban, úgy a török, tatár, arab, hindú s egyéb népeknél. A búcsújárás alakja, s főbb m o z z a n a t a i m a r a d t a k leginkább állandók, p. o . : a zarándoklás egyenként és tömegekben, a k ö r - és disz-menetek (processio), a j á n d é k o k vitele, disz- és szent-jelvények t ü n t e t é s e s hordozása, áldozások, fogadalmak, közimák, zene és ének stb. — Igy a búcsú t á r g y a i n a k azonossága is fenmaradt, n é v s z e r i n t : szenthelyek, csodatevő k é p e k vagy szobrok, s z e n t k ú t a k , vagy források, stb. Hajlandók volnánk hinni, hogy a b ú c s ú j á r á s a kereszténység szülötte, s hogy a keresztény zarándoklatokban, csudatevő szent képek keletkezésében találta eredetét, vagy hogy éppen a kereszténységnek a reformatio következtében t ö r t é n t szétválása u t á n a k a t h o l i k u s egyház által a hivek tömeges e g y ü t t a r t á s a végett t a l á l t a t o t t fel. — Éppen nem. Az ó görögkort megelőzőleg m á r úgy voltak szokásban, m i n t ma, s a k ü l ö n korbeliek eltérése nem annyira a lényeget, m i n t az alakot érinti. Ha az ó-korba a lehetőségig felhatolni a k a r u n k , nehezen b i r u n k az ó görög világon túljutni. Az ő remek irodalmukból elég m a r a d t reánk, hogy őket apróra ismerhessük. Az Egyptomiakról kevesebbet t u d u n k , bár ebben n a p i ó l - n a p r a haladunk, — még kevesebbet a F ő n i e k ről (Phoeniciaiakról). Ellenben a zsidók t ö r t é n e t é t eléggé a d j a a Biblia. A Főniekre, l a k v á n a zsidók és E g y p t o m i a k közt, sok r a g a d h a t o t t ezekről. S m i u t á n Göröghonba az első gyarmatok Feniciából és Egyptomból származtak, s tudvalevőleg a műveltség és polgárosodás első csiráit, valamint a formulázottabb vallás tételességeit is ezek vitték ú j h ó n u k b a magukkal, természetes, hogy a vallás gyakorlatával j á r ó szertartásokat is ezek honosították meg ott. Nem esünk t e h á t távol a valótól, ha állítjuk, hogy a vallási szokások, szertartások, s külünösen a búcsújárások, melyeket az ó görög világot illetve tüzetesen ismerünk, amazoknál u. m. az Egyptomiaknál és a Főnieknél is honosak voltak.

<)()

a

vallásos szokások, különösen

a búcsújárások

hajdan

és

most.

Például az Adonis ünnep, mely valódi búcsújárás számba esik, Föníciából lett Göröghonba átültetve, t e h á t e cultusnak a vele járó szertartásokkal együtt szokásban kellett lenni Föníciában. Már pedig ez Adomis-iinnep formaságai a mai búcsujárasokéival azonosak. A nép közel és távol vidékről csapatokba sorakozva sereglett össze, díszmeneteket t a r t o t t , — a papok az isten szobrát, képeket, melyek a n n a k gyászos halálát ábrázolták, lobogókat, tömjénes füstölőket körülhordva vezették a híveket, kik Adonis kertecsk é k e t vittek, mások virágot, zöldágot t a r t o t t a k kezeikben, búsultak, sírtak, Adonis szomorú sorsán zene és énekszó mellett, hogy végre dal és táncz, evés, ivás, öröm és m u l a t s á g közt fejezzék be az ünnepet. E g y é b k é n t ez Adoniscultus nem volt általános, minthogy mint á t ü l t e t e t t dolog nem t e r j e d t ki az országra, éppen m i n t n á l u n k a helyi búcsúk, melyeken leginkább a környék vesz részt. Nagyszerűek a görögöknél az országos, a nemzeti búcsújárások voltak, melyeken nemcsak Hellász, de a külföld is képviselte magát. Ezek közt az első rang a Zeus tiszteletére rendezett olympiai ü n n e p e k e t illeti, melyeken a görög városok, ez apró államok, hivatalosan jelentek meg. Ezek t e h á t politikai jelleggel birtak, sőt az időszámításhoz szolgáltak alapúi. Az olympiai búcsúk négy évenként julius elején t a r t a t t a k , s az ily négy éves időkör alkotta az időszámítás egységét: az egy Olympiászt, — e szerint t e t t 2 5 Olympiád egyszáz évet. Megjegyezhetjük itt közbevetőleg, hogy a kalendáriumok ez időszámításból fejlődtek. Olympia Elisz t a r t o m á n y b a n feküdt, s Elisz közhatósága intézte ünnepeit. E hatóság lajstromos jegyzőkönyvet vezetett, melybe a győzők neve bizonyos napokra Íratott bé, — e lajstrom idővel annyira megtelt, hogy az év minden napjára j u t o t t név. Ezek a Eliszi F á s z t á k (Fasta Elidensia) és a mai n a p t á r a k kezdeménye. Ez ünnepekben csak görögök — a barbarok kizárásával — és kivéve a papnőket, csak férfiak vehettek r é s z t ; t a r t a m u k r a közbéke hirdettetett, Olympia különben is az isteni béke oltalma alatt állott. ') A ki a békét és közcsendet megháborította, kemény, sőt halálos büntetésnek tette ki magát. Még k a t o n á n a k sem volt szabad fegyveresen megjelenni az ü n n e p é l y e n ; ha e szabály ellen vétett, 2 mina — 180—200 f r a n k bírságot fizetett' E búcsúk a miénktől főként a páratlan rend által különböztek. — n á l u n k búcsú dulakodás nélkül alig képzelhető, sőt az éven át összegyűlt b á n t a l m a k kiverekedésére szolgál alkalmul.

<)() a v a l l á s o s s z o k á s o k , k ü l ö n ö s e n

a búcsújárások

hajdan és

most.

Az ü n n e p főbb m o z z a n a t á t az egyházi dolgokon túl, az tikai, művészeti és irodalmi versenyek t e t t é k ki, melyekhez

atlilekésőbb

a lovar-versenyek és szini-előadások is j á r u l t a k . A győzők dicsőítésben és diadalban részesültek, hosökűl tiszteltettek, nevök megörökít tetett, az által is, hogy beíródott az Eliszi F á s z t á k b a .

A győző j u -

talma egyszerű zöld ágból vagy koszorúból állott, de ez nek

tartatott

aranynál,

becsesebb-

gyöngynél; nem kevésbé volt kecsegtető

a

győző részére az is, hogy a jutalom-koszoruval fején, vagy ággal kezében m u t a t t a t o t t bé az ú j o n g ó közönségnek, s igy hire e l t e r j e d t az egész müveit

világra, m e r t

ez ü n n e p e n ezernyi ezres s z á m b a n

reglett össze messze földről, s minden

irányról

a búcsúsok

se-

serege,

t e h á t volt, ki a diadalmasok hirét széthordja. Az ü n n e p egyházi ken

is templomi

áldozásokból,

része i t t

is és m é g említendő

szertartásokból, ájtatoskodásokból,

kegyes

búcsuhelye-

fogadalmakból,

a j á n d é k o k felajánlásából, h y m n u s o k

ből, s az istenek valamelyike

tiszteletére rendezett

éneklésé-

tánczjátékokból

állott. Olympiában, e sérthetetlen szent helyen a kincsek, és itt

kü-

lönösen a műkincsek óriási mennyiségben voltak összehalmozva, m é g Plinius

korában

háromezer szobor volt látható, k ö z t ü k

Phidias

és

Praxiteles remekei, ki előbbinek itt állandó m ű t e r m e is volt. A t e m plomok és kápolnák, oltárok és bálványok mind

a műépítészet

re-

mekei, és becsesnél becsesebb műanyagokból. Holott m a g a Olympia kis város számba sem volt vehető, csak szórványosan

helyezett

házakból állott,

melyek

leginkább a b ú c s ú -

sok befogadására szolgáltak, de erre megközelitőleg sem voltak elégségesek, a búcsuvendégek

túlnyomó része a mezon sátorok alatt t a -

nyázott. Az ó görög műveltség e fényes és virágzó h a j d a n i telepén ma csak romok sem láthatók, csakis a búcsújárások szokása m a r a d t meg szerényebb kiadásban k o r u n k n a k , t á n hogy a felvilágosodás egy erősebb á r a m l a t á n a k legyen mit elfújni. Sok volna itt még érdekes, de e dolgozat kerete azok béfogadására nem terjedhet. Sok ily búcsuhely létezett Göröghonban, de a legkitűnőbb u t á n csak azokat emiitjük meg, melyek valamely különlegesség által k ü lönböztették meg magukat. tani

Nagy jelentőségűek voltak az Apolló tiszteletére Delphiben t a r szokott Pythiai ünnepek. Delphi tekintélyét azonban főként

<)()

a vallásos szokások, különösen a búcsújárások

hajdan és

most.

az itteni oraculum emelte, mely a négy fő és sok apró oraculum közt m i n t legkeresettebb a forangot birta. Az oraculumot ma jövendőmondó intézetnek neveznok, vagy jós-, s még helyesebben javas-intézetnek, mert az oraculum a jövendőt ritkábban jósolgatta, hanem inkább tanácsot, javaslatot adott, hogy mit kell tenni és hogyan, hogy a siker biztos legyen. A jóslat o k a t no adta, a P y t h i a m o n d h a t j u k : a javas asszony. Különben a jóslatok mindig ügyesek, de kivált h a a jövendőt illették, annyira homályosak és kétértelműek voltak, hogy akár a jó- akár a balsikerre ráillettek. Ily jóslatot drágán lehetett kinyerni. Apolló papjai t u d t á k is derekasan kihasználni az őszinte, sőt nagyobb mérvben a szinlelt vakhitet. A nép, mely a legnagyobb járulékot szolgáltatja a b u t á k seregéhez, s leküzdhetlen ösztönnel bir a hamis próféták meghallgatására és követésére, föltétlenül h i t t a jóslatokban, — az értelmiség, kivéve az akkori u l t r a m o n t á n o k a t , kevés hitelt adott azoknak, de használta, részint k é p m u t a t á s k é n t , hogy ne sértse a vallási szokást, a nép fanatismusát, s ezzel népszerűségén csorbát ne ejtsen, — részint kényszerből, ha a m a k a c s sokaságot kellett általa valamely nagyobb, szokatlan, vagy elhatározó dologra rábirni. így Themistocles, k o r á n a k egyik legnagyobb, legfelvilágosodottabb embere, az Atheneieket csak a Delphii jóslat, t e h á t a szokás h a t a l m a által t u d t a rábirni, hogy a várost egyetemesen elhagyják, s a férfiak mind h a j ó k r a szálljanak, s igy védjék szabadságukat a P e r s á k ellen, s ekkép csakis az oraculumnak engedelmes néppel birt mestere lenni a Salamisi elhatározó győzelemnek. Hogy amaz óriási mennyiségről fogalmat adjunk, melyben a kincsek Delphiben öszszehalmozódtak, elég, ha azokat említjük, melyek a j á n d é k u l a Lydiai királyoktól, különösen Grygestől és Kroezustól eredtek. Ezek értéke közel 4 0 0 0 t a l e n t u m r a rúgott, mintegy 2 3 millió frankra. Kroezus csak egyik esetben — a nyert jóslat sikeres levén — 3 0 1 6 talentum, mintegy 17 millió f r a n k értékű 117 darab arany hasábot k ü l d ö t t hálaadásul, s még több értékes tárgyat, m i n t ezt Herodot és Diodor részletesen feljegyezték. Midőn a Phocisiak Delpliit elfoglalták, több, m i n t 10 ezer t a l e n t u m , közel 60 millió f r a n k értékű a r a n y t és ezüstöt olvasztottak fel és vittek el. Delphi körülfalazva sem volt, de az istenek oltalma és nemzetközi védelem alá helyezve. Ez okból dús magánzók is itt t a r t o t t á k kincseiket, — leggazdagabb kincstárral a Korinthiak birtak, utánok az Atheneiek. k i k ' i n k á b b a hatóságuk alá tartozó Delosi Artemi-

<)() a v a l l á s o s

szokások, különösen

a búcsújárások

hajdan és

siumot használták e czélra. A Phocisiak az isteni

most.

béke és közolta-

lom fertelmes megszegéseért az Amphiktionok Ítélete folytán kegyetlen megtorlást szenvedtek. A szórványos búcsúsok Delphibe, f ő k é n t az Oraculumhoz folyton zarándokoltak, az országos csődülettel járó nagy ü n n e p

azonban

csak minden negyedik évben, az Olympiák 3-ik éve ápril 14-én kezdődve t a r t a t o t t . Ez ünnepségek p r o g r a m m j a alig különbözött az t ó l ; Delphinek

Olympiaiaké-

az Oraculum kölcsönözte a nagy súlyt, mig a m o t t a

programm hasonlithatlan gazdagsága, a csődület teméntelensége a d t á k Olympiának az elsőséget. Búcsújáró helyekben bővelkedtek a görögök n e m c s a k Hellasban, hanem Ázsiának görögök által lakott vidékein is. Nevezetesek: dona, Delos, Eleuzis, továbbá az I s t h m u s i

vagyis K o r i n t b i

Do-

diszjáté-

kok, — így Kis-Azsiában Pergamon, Kydnos, E p h e s u s stb., mely utóbbi helyett Diána nagy h i r ü temploma, a műépítészet e p á r a t l a n r e m e k e lett nevezetessé, — az e templom szentélyét díszítő Diána

szobráról

lesz érdekes megemlíteni valónk, minek alább f o g u n k megfelelni. Felesleges volna azonban m i n d a m a bucsuhelyeket, s az azokon divott s z e r t a r t á s o k a t leirni, m i n t h o g y

azok a k é t

bemutatott

nagy-

szerűnek többé-kevésbé szerényebb kiadásai voltak. K e t t ő t mégis k ü lön megemlítünk, Delost és Eleuzist azért, m e r t

ezek

némelyekben

különböztek a többiektől, s m e r t Athénéből a görög c u l t u r a k ö z p o n t jából indultak ki. Delos, az Archipelagus szigetecskéje a

Cycladok

csoportjában,

kiváló becsben és kegyeletben részesült. Születéshelye levén

Apolló-

nak és Dianának, ez ikertestvéreknek, az egész sziget, s nem említve a t e m p l o m o k a t és kápolnákat, különösen Diana berke szent helynek tartatott. Az e két ikeristen tiszteletére m á j u s

7-én kezdődőleg

minden

évben, de minden negyedik éven rendkívüli pompával, mig a közbeeső években szerényebb

módon

m e g t a r t a t n i szokott itteni

ünnepek

annyiban különböztek a többiektől, hogy a b ú c s u j á r ó k n a k ide kon

kellett

útazniok.

Athene

ez ünnepek

vezetését

nagy

hajó-

pompá-

val intézte. ') Azon város vagy köztársaság ellen, mely valamely szent hely sérthetetlenségét bántotta, az Amphyctionok gyűlése (nemzetközi congressusnak nevezhető) büntetőleg itélt s a büntetés végrehajtásával, mely némelykor a bűnös város lerontásából állott, egy vagy több köztársaságot bizott meg. Ily h a d j á r a t „szent háború" czimen többször fordúl elő a történelemirásban.

<)()

a vallásos szokások,

különösen

a búcsújárások hajdan és

most.

Egész h a j ó r a j indult Phalerusból, Athene kikötőjéből, férfi és nő búcsusokkal telve, k ö z t ü k a h a t ó s á g diszhajója vezetve külön h a j ó nagy által, diszitve lobogók, szalagok, zöld galyak és virágfüzérekkel, ez vitte a Theoriának nevezett hatósági követséget és ezek főnökét az Architheorest és Athene köztársaság tekintélyes ajándékait. Egyéb városok és szigetek is menesztettek ily Theoriákat, sőt a Hyperboreusok sem m a r a d t a k el ajándékaikkal. Hogy Athene ezzel járó költségeiről fogalmunk legyen, álljanak itt a következő a d a t o k : Az Architheores dija e k i r á n d u l á s r a : 1 t a lentum = 6 ezer drachma (1 drachma értéke 1 f r a n k k a l egyezőnek vehető). A hajónagy dija 7 ezer d r a c h m a ; aranykoszoru az istennőn e k : 1500 d r a c h m a , triposz a győzők s z á m á r a : 1000 clr.; a győzőknek osztani szokott j u t a l m a k r a több, m i n t 4 talentum, t e h á t több, m i n t 2 4 ezer dr.; — az áldozatokhoz szükséges 109 barom megvás á r l á s á r a : 8 4 1 5 dr. s t b . x ) Mindez az Artemisium tőkéinek k i m u tatásával együtt egy Athenében 1759-ben talált márvány táblára van felvésve. Az Artemisium, Diana temploma s kincstára, duzzadt az öszszehalmozott kincsektől, melyek folyton növekedtek részint kegyadományokból, részint a birtokok jövedelmeiből, levén az Artemisiumn a k itt is, m á s szigeteken is, sőt a szárazföldön is és városokban házai és földbirtokai, bányái, 2 ) s roppant tőkéi, melyek kamatozásra városoknál és magánzóknál voltak elhelyezve. Athene az istentelenségek u t á n beszedett b ü n t e t é s p é n z e k e t is minden negyedik évben ide küldte, ez is felment több m i n t 20 t a l e n t u m r a — 120 ezer drachmára. Delos szent hely és sérthetetlen levén, magánzók is itt helyezt é k biztosságba kincseiket. Az ünnepségek Delosban is azon dolgokból állottak, mint Olympián, vagy Delphiben, — igy Eleuzisban is, mely következik. Eleuzis nevezetes, m i n t az Atheniek házi búcsújáró helye, melyet különben is gyakran látogattak, levén Eleuzis környéke sürün megrakva a gazdag Atheniek szebbnél szebb villáival. — Itt a búcsú Ceres istennő tiszteletére minden évben august, végén kezdődőleg m e g t a r t a t o t t , a résztvevők száma gyakran meghaladta a 30 ezeret, kiket Athénből a második Archon (polgárnagy, polgármester) veze*) Akkoron tehát egy czimeres (válogatott) ökör középára 70 frank körül állott. 2 ) Az akkoron leggazdagabb, legjövedelmezőbb rézbánya is az Artemisiumé volt.

<)() a v a l l á s o s s z o k á s o k ,

tett. — Hogy teriuraok

különösen

Eleuzist

külön

a

búcsújárások

bemutatjuk,

hajdan és

most.

ezt az E l e u z i s i

mys-

érdekességeért tesszük.

E mysteriumok (rejtelmek, titkok) dolgaiban kizárólag a beavat o t t a k vehettek részt. A b e a v a t o t t s á g n a k fokozatai voltak, s e r a n g fokozatok arányában lehetett

eljutni a magasabb

mysteriumokba

a

világosságig. Bejutni megpróbáltatások u t á n lehetett, böjtölés, vezeklés, a bűnöktől megtisztulás, jótékonyság, szenytelen előélet;

szóval

erkölcsi h i b á t l a n s á g valának a felvétel előfeltételei, felsőbb fokokban a szilárd jellem, megbízhatóság és becsületesség. A jelöltnek (újoncznak) m i n d e n n e m ű félelemgerjesztő és ijesztő p r ó b á k o n kellett átesni, s a z o k a t b á t r a n kiállani. Mindezt különlegesen

azért

emiitjük, m e r t

e

2—3

ezer

év

előtti m y s t e r i u m a jelenlegi szabadkőmivesség szervezetéhez úgy h a sonlít, m i n t

egyik

tojás

Egyptomból eredtek,

a másikhoz.

Az Eleuzisi

a szabadkőművesség

m y s t e r i u m o k is hozza

le

eredetét; ennél is, annál is fő elv a humanismus, becsület; jelek

és

jelvények által ismernek

egymásra

is Egyptomból

a b e a v a t o t t a k ; — szentélyeikből

az idegeneket szigorúan kizárják, s z e r t a r t á s a i k a t ságban nincsenek az iránt, hogy

templomuk,

addig, 'mig biztos-

munkahelyük

idegen béhatolás ellen fedezve van, meg sem kezdik ;

minden

legszigorúbb

törvény biztosította a t i t o k t a r t á s t , f ő k é n t a mysteriumokat, belügyeiket,

sőt

szertartásaikat

illetve is, az

áruló

életével lakolt,

súlyos fegyelem a kó'müvességben ma m á r nem állhat

fenn

mely ugyan,

de régi szabályaiban található ; szóval a mai s z a b a d k ő m ű v e s s é g „ m u n k á j a " nem más,

mint

striumok gyakorlata,

a

mai viszonyokhoz

mely

Egyptomból

idomított

Eleuzisi

eredve változó

my-

elnevezések

a l a t t ezres évek folytán fejlődött mai alakjára, m e g t a r t v a ma is, midőn már nincs szüksége arra, — h i h e t ő l e g szokásból — fo j e l l e g é t : a t i t k o s társasági minőséget és minden dolgában

a

titokzatosságot,

rej tel mességet. Miben állhatott az eleuzisi

mysteriumok

közt

a

legmagasabb

titok ? E kérdés megfejtésére találhatók adatok. Fönicziában, E g y p t o m ban, Göröghonban, Kis-Azsiában, Rómában, az ó műveltség hazáiban a polytheismus uralkodott.

E különböző

népek

vallásai

egymástól

némelyekben eltértek ugyan, de sokban, s különösen abban egyeztek, hogy sok istent vallottak. A köznép és a homályosdiak rajongásig hívei voltak e több istenü hitnek, s azt vakon követték. De az iskolázott és az okoskodásban gyakorlott ész az isten fogalmát tisztábban, függetlenebbül és több szabatossággal állapítja meg. m i n t a parlagi ész,

<)()

a vallásos

szokások, különösen

a búcsújárások hajdan és

most.

mely utóbbi azt fogadja el, a mit elébe adnak, kivált, ha azt csudaés titokszerüségbe burkolják. Természetes, hogy a józan észnek okoskodásaiban rá kellett jönnie, s ha soha máskor, okvetetlen a görög miveltség fénykorában, midőn a görög philosophia oly magas szinvonalra emelkedett, melyről az utókor sem birja leszállitani, arra rá kellett jönnie, hogy az a lény, ki az istenség fogalmának m e g h a t á rozóival bir, megosztható nem, de csak is egyetlen-egy lehet, kinek t e h á t sem többese, sem részei nem lehetnek. Következőleg metaphysikailag meggyőződve t u d t á k , hogy isten csupán egy lehet, t e h á t a valóságban is egy az Isten. P y t h a g o r a s Kr. e. 5 5 0 évvel t a n i t o t t a a legfőbb lény létét, s a lélek h a l h a t a t l a n s á g á t . S o c r a t e s Kr. e. 4 0 0 évvel, hasonlóképpen t a n i t v á n y a P l a t ó tartózkodás nélkül magyarázták tanítványaik előtt az egy istenség t a n á t . így A r i s t o t e l e s Nagy Sándor nevelője, bizonyára Fülöp az apa és Nagy Sándor a fiu előtt nem titkolta ontologiai megállapodásait és t a n i t o t t a azokat, de ezek mind csakis akadémiai megállapítások voltak, melyeket nem vittek bé, de nem is lehetett bevinni az uralkodó vallásba, melyet e t a n o k teljesen s z é t r o b b a n t o t t a k volna. A Pythagoi'ással egykorú S a k i a M u n i ,

vagy Renan

szerint

D s a d s i a M u n i , az Indusok reformatora hasonlólag egy istent lott. Erről azonban

sem Pythagoras, ki tőle távol,

val-

N.-Graecziában,

Itáliában lakott, sem egyátalán a görögök tudomással nem birtak, nem is bírhattak,

minthogy akkoron India teljesen terra

volt. De a zsidókat

s

incognita

a sokat kalandozó görögöknek ismerniök kellett,

ezek pedig kezdettől egy I s t e n t imádtak. S o k a n voltak tehát, kik az egy isten t a n á t követték. De ezt nyiltan vallaniok, vagy éppen hirdetniök nem lehetett azért sem, m e r t az istenek tagadóira halálos b ü n t e t é s várt, mint ezt, számtalan közül felhozva, Socrates esete bizonyítja, ki ellen csak azzal a váddal birták ellenségei a marasztaló Ítéletet kierőszakolni, hogy vagy számkivetésbe, vagy halálba menjen, hogy az elfogadott isteneket megvetve, megtagadva, más istenséget ismer 1 ); de azért Megszokott fogás volt a görögöknél, hogy a kinek vesztére törekedtek, azt istentelenséggel vádolták, m e r t a népet e ráfogással lehetett leginkább felbujtani, s m e r t a n é p á r a m l a t t a l szemben a birák sem voltak kellően függetlenek. így t ö r t é n t Socratessel is, kit mások szerint feltétlenül Ítéltek halálra, hogy azonban barátai az őrök megvesztegetésével törekedtek volna őt menekvésre birni, ez alig áll, m e r t az itélet 30 napig a Delosi szent búcsú miatt, mig tudniillik onnét a szenthajó a Theoriákkal vissza nem érkezik, végrehajt-

<)() a v a l l á s o s s z o k á s o k ,

sem, m e r t dalmi

különösen

ott a vallás

és

családi

szükségök

volt

szétválaszthatlanul

viszonyokkal arra,

a búcsújárások

hogy

hajdan

és

levén a politikai,

összeforrva, a politikai

a népet

s á b a n n e b o l y g a s s á k , és b á l v á n y a i

most.

százakon át megszokott

s

vakon

iránt való félelemben m e g h a g y j á k , m e r t

hitt

különleges

e soha nem

társa-

tényezőknek valláistenei

látott, de

rette-

gett h a t a l o m u t j á n lehetett r a j t o k u r a l k o d n i ; sőt m é g azért sem, m e r t az egyetemes viszonyokkal ennyire összenőtt, bár o k t a l a n vallást csakis nagyszerű, s minden kiküszöbölni.

Volt

hittek, azt ne Mit

viszonyra kiterjedő forradalommal lehetett tehát

ok

arra,

tettek

tehát?

azok,

kik

egy

istent

Hogy

meggyőződésüknek

abba az egyértelműeket,

az egy i s t e n

Erős vélemények

valamely

módon

és ö s z t ö n ü k e t kielégíthessék, t i t k o s t á r s u l a t o k a t

próbáltakat beavatták, s a külveszély gyakorolták

hogy

hirdesssék.

kifejezést adhassanak alakítottak,

elég

volna

alkalmasokat ellen

befogadták, a

fedezet alatt,

s

ki-

titokban

kultuszát.

állítják, h o g y az Eleuzisi

mysteriumok

gya-

ható nem volt, a mennyiben a szentidő alatt sem perbe fogni, sem elfogatni, sem Ítéletet végrehajtani nem lehetett. Igy Socratesnek elég ideje volt a menekvésre, de ő hogysem h a z á j á t elhagyva, számkivetésbe menjen, a halált választotta. A szent idő lejártával a b a k ó á t n y ú j t v á n a méregkelyhet, t a r t a l m á t Socrates reszketés nélkül kiitta. Legmagasabb állású egyének sem voltak megóva az ily m e g t á m a d á s o k t ó l . Legérdekesebb Pericles esete. Pericles — a legnagyobb férfiak egyike — ki a sok naaügyi bajok m i a t t eladósodott Athene pénzügyeit rendezte, a k i n c s t á r t megtöltötte, — Athénét a soha sem azelőtt, sem azután el nem ért felvirágzás és közjólét legmagasabb sziuvonalára emelte, a létezett colossalis középitmények legnagyobb részével gazdagította, — h a z á j a ellenségeit vagy legyőzte, vagy ügyes politikájával tehetetlenségre kárhoztatta. — a democratia u r a l m á t megalapitotta, — szóval hazájának legérdemesebb, legtehetségesebb és legbecsületesebb fia, m e r t sokáig vitte a kormányt, irigyei és ellenségei üldözését és t á m a d á s a i t volt kénytelen szenvedni. Hatalmas népszerűsége m i a t t máskép m e g t á m a d h a t ó nem levén, az istenek tagadásával vádolták, és pedig barátnője, és később neje Aspasiával, és barátai Anaxagoras bölcs, és Phidias szobrászszal egyetemben. A birák őt nem merték elitélni, Aspasiát az ő remek védbeszédére felmentették, Phidiast és Anaxagorast azonban a szokott módon halálra vagy számkivetésre Ítélték, kik aztán h a z á j u k a t elhagyták. Mert n á l u n k is v a n n a k hasonló események, csak azért is érdekes az ő esetét is felhozni. Végre mégis kényszerült a k o r m á n y t ó l megválni. De c s a k h a m a r beálltak a nehéz napok, a zavarok közt nem volt illetékes kéz, mely a k o r m á n y r u d a t megragadja, a köztársaság kénytelen volt a lealázotthoz folyamodni, hogy m i n t erre legérdemesebb, legtehetségesebb, a kormányt ú j r a átvegye, melyet aztán haláláig férfiasan intézett. A szellemes és remek szépségű P h r y n é t is az istenek tagadásával vádolva biróság elé állították, s a halálos ítélettől csak is ügyvéde leleményes védelmi

<)()

a v a l l á s o s szokások, különösen

a

búcsújárások

hajdan és

most.

korlata az egy isten cultuszából állott. Mi is e véleményhez állunk, mert minden erről t u d h a t ó , azon egységes lénynek cultuszát látszik igazolni e mysteriumokban. P y t h a g o r a s a nagy bölcs még nagyoabb m a t h e m a t i c u s születéshelyéről Samos-ból eltávozván, sok földet beutazott, s különösen E g y p t o m b a n több időig t a r t ó z k o d o t t ; i t t az Egyptomi m y s t e r i u m o k b a b e a v a t t a t t a magát, u t ó b b Krotonban Nagy Graecia ( m o s t a n i déli Olaszország) városában telepedett le, s t a n i t o t t a a róla nevezett philosophiát. Itt alapitotta a „ P y t h a g o r á s i s z ö v e t k e z e t " név a l a t t ismert társaságot, melynek az egyptomi mysteriumok cultusa szolgált alapul. E szövetkezet tanai, szervezete, szabályai és ritusa azonosak voltak az Eleuzisi mysteriumokéival, és szintén azonosak a mai szabadkőművesekéivel. S m i u t á n P y t h a g o r a s az egyetlen legfelsőbb lény létét, s a lélek h a l h a t a t l a n s á g á t t a n i t o t t a iskolájában, de azt m i n t vallást nem hirdethette, bátran állithatni, hogy az ő mysteriumai gyakorlata is a m o n d o t t tanok cultuszából állott. Curiosumként megemlitendő, hogy nincs a d a t sőbbi bölcsek valamelyike az Eleuzisi mysteriumok de arra igen, hogy belépésre felhivott bölcsek ez utasították. Erre is lehetne a mai korból analógiát

arról, hogy a k é részese lett volna, ajánlatot visszamondani.

m ó d j a és Praxiteles szobrász óvása m e n t e t t e meg, ki az istenek legremekebb alkotását, a női szépség legtökéletesebb m i n t á j á t a hivek által i m á d a n d ó Venus szobrához élőképül használandó, a n n a k megsemmisítését ellenezte. Igy f a r a g t a róla Praxiteles a világhírű Knidosi Venust, melyhez aztán százéveken át j á r t a k búcsút a kisázsiai hívek. Az istentelenségért h a l á l r a ítéltet gyakran a fanaticus nép kövekkel megrakodva várta a k i j á r a t n á l , hogy mielőtt menhelyre (asylum) j u t n a , megkövezhesse. Sokszor a vallásos rajongás, még inkább t ü n t e t é s a bírákat oktalan kegyetlenségre ragadta. Istentelenséggel vádoltatott az is, ki az istenek megvetését valamely tartozékuk eltulajdonítása által tanúsította. Egy kis gyermek egy a Minerva koszorújából lehullott arany levelet vett m a g á h o z ; szegénykét a bíróság halálra ítélte szokott m ó d o n ; mégis a végrehajtás előtt próbát t e t t : t vajjon a gyermek ö n t u d a t o s a n követte-e el a a lopást ? K i r a k t a k eléje aranyos és zöld levelet, gyümölcsöt, játékot, egy arany pénzt, s több tárgyakat, hogy válasszon; a gyermek a legfényesebbet, egy arany pénzt v á l a s z t o t t a ; erre a bíróság azon indokon, hogy a gyermeknek t u d á s a van az értékről, a halálos ítéletet irgalom nélkül végrehajtatta. Számtalan ily adat áll rendelkezésre, mely mind a r r a m u t a t , hogy az isteneket megvetni, b á n t a n i vagy éppen t a g a d n i : halálos veszély közt lehetett, tehát elég okuk volt a bölcseknek arra, hogy az egy isten létének tanításával tanítványaik, a négy fal közt m a r a d j a n a k , de azt hirdetni a piaczra ki ne álljanak.

<)() a v a l l á s o s s z o k á s o k ,

különösen

a

búcsújárások

hajdan és

most.

ígértük, hogy Ephesusi Diana szobráról érdekes dolgot f o g u n k megemliteni; ez abból áll, hogy — m i n t az archeológiai rajzok m u t a t j á k — e szobor nagyon hasonlít az öreg-

vagy

nagy-Mária-czelli

Mária képhez. Diana k a r c s ú b b u g y a n és nem t a r t gyermeket a k a r ján, de a k é t kép

stylusa és diszitménye

azonos. A nagy- és

kis-

czelli csudatevő Mária-képekhez éppen ugy j á r n a k ma a búcsúsok, mint harmadfél ezer év előtt az Ephezusi Diana csudatevő képéhez. A következő még érdekesebb.

Dél-Francziaországnak

legkere-

settebb búcsújáró helye Puy-en-Velay ; ez felső Loire megyének s egy püspökségnek római

székhelye; régiségéről

templom

romjain

dame"

egyházban

„Notre

állítás a

hires

szerint

székesegyháza

egy

8-ik

épült;

a

százban

régi e

„le vierge noire" a „fekete s z ű z " - n e k

nevezett csudatevő kép száz évek óta czélja a kegyeletes b ú c s u j á r á soknak. E szobrot Sz.-Lajos király

1254-ben

hozta

keletről, nincs azonban kizárva az a feltevés sem, pogány templom romjaiból k e r ü l t

elő, de az

volna

magával

hogy a szobor a

archeologok azt

állít-

ják, hogy e czédrusfából faragott szobor egyptomi eredetű, a VIII-ik százban

került

oda

és valódi

képe

Isis

Egyptomi istennőnek.

A

forradalom alatt a gonoszok elégették, de később a m a k a c s rajongók másik szobor által pótolták. Minden esetre érdekes e szobor szerepe: 3 ezer év előtt az egyptomiak m i n t I s i s t

imádták,

u t á n o k 2 ezer

év előtt hihetőleg a görögök, hogy aztán egyezer év előtti időtől fogva m i n t M á r i á k é p a keresztény hívők tisztelete t á r g y á v á és b ú c s u járásuk czéljává legyen elégettetéseig,

ezután

pedig szent és csuda-

tevő tulajdonságai á t s z á r m a z z a n a k egy u j pótszoborra, melyet a hivők éppen ugy hisznek, m i n t az Isisből Máriává lett eredetit. 1 ) Az előadottakból következtetésül levonható, hogy a vallásokban a conservatismus u r a l k o d i k ; s változzanak külsőségeikben, l

különösen

tárgyaikban

sok

azok bár alapjokban, de állandó m a r a d ; hogy a

) Curiosum s egyúttal comicum számba jön a következő eset, mely K. megyében történt. K. város a nagy D u n á r a h a j ó h i d a t állíttatott, s a régi időtől fogva h a s z n á l t repülő hidat megszüntetvén, szétbontatta, nem szükséges részeit eladta. Az u j h a j ó h i d r a egy ú j szép Nepomuki sz.-Jánost állított, tehát a repülő hídról m a r a d t sz.-Jánost a további feleslegesekkel együtt elárvereztette. E János szobrot az árverésen 0 . község elöljárósága vette meg. „ M i t a k a r n a k k e gyelmetek a sz-Jánossal, hová állítják, mikor határukban c s a k e g y k i s p a t a k o c s k a s i n c s ? " szólítja meg egy más községbeli az O.-i bírót, levén szent-János a viz védszentje. Feleié az O.-i b i r ó : „ K i t e s z s z ü k a s z ő l ő h e g y r e , j ó l e s z o t t s z . - O r b á n n a k ! " (levén sz.-Orbán a bor védszente). így aztán sz.-János, miután századon át a viz védszenle volt, átváltozott, és fölmagasztalódott a bor szentjévé.

<)()

a v a l l á s o s szokások, különösen

a

búcsújárások hajdan és

most.

megrögzött szokássá vált dolgok, melyek a vakhit folyományai, évezreken át f e n t a r t j á k magukat, természetes, mert a v a k h i t a meddig tart, magával viszi szüleményeit; hogy a mint Socrates, Plato, Aristot.eles k o r a nem birt, vagy nem m e r t tettlegesen küzdeni a tételes álhit, a rögzött szokás, a fanatismus, a babona ellen, éppen ily tehetetlen ezekkel szemben Spinoza, Leibnitz, K a n t és Hegel k o r a ; s végül, hogy megszokott tételes vallásokat, álljanak azok bármily távol a bölcselemtől, csupán nagyszerű forradalmak, hosszant a r t ó küzdelmek árán lehet alapjukban megingatni, vagy éppen megsemmisiteni. Természetes, hogy a reformatiók is ily forradalom-számba mennek. Félreértés elkerülése végett megjegyzendő, hogy itt nem egyes vagy külön vallás van értve, h a n e m átlag a vallások, s merőben akademicus értelemben. AZ is elismerendő, hogy a Reformatio az emiit e t t conservatismuson nagy csorbát ütött, s a v a k h i t teremtette szokásoknak

vagy

határt

szabott,

azokat látványosságaiktól,

vagy

legalább

is

puritanismusával

sarlangjaiktól megtisztitotta. De e purifi-

catio nem terjed tovább, csak a meddig a protestantismus. E z t látszik igazolni az a tény is, hogy a hinduk, törökök és arabok, kik nagyon is távol esnek a reformatio szinhelyétől, legmegrögzöttebbek az ó-korból m a r a d t rituális szokások s azok sallangjain a k föntartásában, és ősi fanatismussal űzik ma is búcsujárásaikat, a h i n d u k különösen a szent folyó forrásaihoz, az utóbbiak pedig Mekkába és Medinába, s mindannyian számtalan kisebb-nagyobb jelentőségű szenthelyekre. Minél több t é r t enged magában valamely vallás a csuda, varázslat és babona iránti hitnek, az ily vallás annál távolabb áll az egyszerűségtől, a p u r i t a n i s m u s t ó l ; s minél több benne a mysticismus, annál nagyobb szüksége van a külső szertartás látványos voltára, czifraságokra, csengő-bongó sallangokra, mind oly bűvölő eszközökre, melyek a tömegre elragadólag h a t n a k ; hogy a mi hiányzik az ontológiából, azt helyre üsse a zene, égő gyertyák és a t ö m j é n f ü s t . A búcsújárások is és a hasonló vallásos szokások az efféle babona- és csudahit szüleményei. Hány búcsújáró hiszi, hogy a búcsú a csudatevő kép nyavalyától menti meg, vagy éppen bűneitől szabadítja fel. Hány ember belátja a végső bajban, hogy nincs mentség, csak csuda segithet; de mert P a n d o r a szelenczéjében a remény az emberiség javára még mindig lezárva van, az ember mindörökké remél, m á s remélni való hiányában reméli a csudát, mig utóbb hiszi.

<)() a v a l l á s o s s z o k á s o k , k ü l ö n ö s e n

Az

emberben

erö's az

a

búcsújárások

hajdan

és

most.

ösztön t u d n i a jövőt, ez ösztön

aztán

áttereli az embert arra a tévhitre, hogy a jövőt csakugyan o k k a l - m ó d dal megtudni lehet, ez a d j a a h i t e t a jóslatokban.

Igy állunk a ba-

bonával is, egyik ember a 7. és 13. számoktól tart, a másik a P é n tektől, a h a r m a d i k ú t j á b ó l fordul vissza, ha azon nyul szaladt keresztül sat. De igazságtalanok lennénk, h a a csoda, jóslat és h i t é r t a vallásokat vádolnók, m e r t az ember

már

babona

iránti

s a j á t lelki

tulaj-

donságainál fogva h a j l a m m a l bir ezekre, s a fenntebbiek fejti magában, s igy minden vallás hivei k ö z t v a n n a k

szerint ki-

e badarságok

hivői, sőt a d a t o k vannak, hogy bölcsészek, kik s a j á t t a n a i k b a n m e g győző'dtetésig k i m u t a t t á k , hogy — m e r t természetfeletti, vagy természeten kivüli erő nincs, m e r t észbéli ok nélkül semmi nincs — t e h á t

sem

csuda, sem jövőbelátás, sem babona n e m lehet, mégis ez o k t a l a n s á g o k rabjai v o l t a k ; ki babonás volt, ki a csudatevő képet, ki L e n o r m a n d asszonyt kereste fel, m e r t hitte. Ellenben az is áll, hogy némely vallás bővebb táplálékot n y ú j t ez

észkóroknak,

s általánosabbra birja kifejteni azokat. Minél

több

a mythos, a rejtelmes, az érthetetlen, a m e g f o g h a t a t l a n valamely v a l lásban, annál fogékonyabbakká teszi a hi veit pedig a babonára, csuda

mely a másik

tehát, ha a

mythologiai

kettőt

a vakhitre,

is m a g á b a n

vallásban,

mely

a

vakhit

foglalja.

merő

Nem

mythosokból

állott, e babonás czafrangok annyira honn voltak. De a kereszténység keletkezésével ebbe sok á t m e n t ugy a m y t h o logiai vallásból, m i n t az egy istent

hivő

zsidók

vallásából,

mert

a

vallásokban az alapok, elvek és t a n o k v á l t o z h a t n a k , de a külsőségek makacsok, m e r t a szokás dolgai, t e h á t á t m e n n e k , s f e n n m a r a d n a k . Igy a vallási szertartáshoz viselt r u h á k is — a talárok, pluviálék, palliumok, i n f u l á k stb. —

alig változtak.

olyan, m i n t a római püspököké, Archimandritáké.

Hogy

nagyobb h a t a l m a t bitorolván

benső

vallásosságra,

és Kaifás mitrája,

a tényezők

ezek az inquisitio a vallás

a bensoség a

magába

hiveket

tényezői

gyakorlatában, veszendőben

és a

az

Domikellőnél

a fő súlyt

volt.

a külsőségektől

süvege

mint

ragaszkodnak

quietismus sorsa. A J e z s u i t á k

níkánok, azok a hypocrisis,

őszinte katholikusok, kik

Annás

Archicreusok

a külsőségekhez

legkonokabban, m u t a t j a a

külsőségekre h e l y e z t é k ;

az

a

Találkoztak

elvonni

szállt buzgóságra t ö r e k e d t e k

és a

tériteni.

Józan törekvésök sikert aratott. Az eredményen m e g r e t t e n t jezsuiták ellenaknákat ástak, de kevés sikerrel; végre is a pápa által ki brévét, mely a quetismust, ez áramlatot

kárhoztatta.

adattak

Így a köz-

h a t ó s á g is bevonatván az ügybe, a más néven pietismus, a csendes,

<)()

a v a l l á s o s szokások, különösen

a

búcsújárások

hajdan és

most.

nyugodt, benső ájtatosság tiltva, s üldvözve "lett, a zajos istentisztelet pedig u j u l t erővel t ü n t e t e t t , Később Maintenon asszony befolyásával a quietismus némely türelmet élvezett ugyan, de ő is a jezsuitákkal szövetkezvén, a quietismus á t v á l t álszenteskedéssé, képmutatássá, rajongássá. Való tehát, hogy a vallási külső látványos szokásokat, m i n t legbiztosabb médiumot a nép fogvatartására, m a g u k a tényezők t a r t j á k fenn, erőszakkal is, ha kell, még ma is. A reformatio e czifraságokat a ritusban és látványosságokat a liturgiában ugyan derekasan elsöpörte, de azért azok ugy egyéb keresztény, m i n t nem keresztény vallásokban benrekedtek. Olasz, Spanyol- és Francziaországokban még most is virágzik a búcsújárás, a templomi diszszertartás, a passió, az Ober-Ammergaui passio-játékok szinpadias előadásaira E u r ó p a műveltjei seregesen t ó d u l n a k ; mi is évenkint a feltámadási körmenethez kiállunk, ha nem is részt venni, de bámulni, s nem j u t eszünkbe okoskodni a f ö l ö t t : vájjon a vallási t ü n t e t é s n e k az utczán van-e még ma is létjoga ? Biz, a zajos külsőségek még mindig diszlenek. Hasztalan okoskodás! — A vallásos szokások ezer és ezer évesek, alakúk változhatik, de lényegök állandó. Az ember az most is, a mi volt kezdetben, jó, rosz, az okosat, a bolondot ma is, m i n t az első e m b e r ;

megteszi

a tigris vérszopó, mióta v a n ; a m a d á r a légben élt mindig, a hal a vizben, az repült, úszott, mióta lég és viz l é t e z i k ; a kigyó ugy csúszik, s oly csalfa ma is, m i n t csomban ;

volt

a

ez

paradi-

a hernyó ugy mászik és teszi a kárt, mint t e r e m t é s k o r : a rózsa, szekfü, ibolya oly illatos, a méz oly édes ma is, mint Éva k o r á b a n ; a szokás észbe ütközzék bár, t a r t j a m a g á t ; a divat dosítani, de bukik, ha amabba nem olvad.

birja mó-

De a mi a világ első napján volt, az van ma is, sem több, sem kevesebb és lesz örökön örökké. ÉSZAKI

KÁROLY.

UNITÁRIUSOK MAGYARORSZÁGON A XVI. ÉS XVII-IK SZÁZ ÉVBEN. II. AZ UNITÁRIUS VALLÁS E L T E R J E D É S E ESZTERGOM VIDÉKÉIG. Hatodik Közlemény.

Ideje már b e m u t a t n u n k fűződik a legérdekesebb

a

epizód

két kiváló férfiút, kiknek a

magyarországi

nevéhez

unitáriusok

törté-

netéből. Skaricza

Máthé

Bód

szerint

1544-ben

született

Kevin, a

mai Ráczkeve városában. *) T a n u l t Tolnán s egy esztendeig

Kolozs-

várt. 1569-ben Bécsbe, s innen P a d u á b a ment. 1 5 7 0 - b e n Genfben a hires Beza tanítványai közé iratkozott. Összejárta metországi főbb egyetemeket. gatott.

1572

végén t é r t

Párison keresztül

vissza

szellemi

a svájczi és

Angliába

kincsekkel,

is

né-

elláto-

tudománynyal

gazdagon m e g r a k o d v a h a z á j á b a . É r t e t t a magyar, német, olasz, latin, görög és zsidó nyelvekhez. Jeles írói tehetséggel bírt

és több

igen:

szép dicséretet szerzett. 0 fordította le a L u t h e r örökszép h y m n u s á t : „Erős várunk

nékünk

az isten,"

mely később,

mint

ének, Bocskai puritán szellemű harczosait lelkesítette. A mi könyvünk

„Jó úr i s t e n

tekints

hozzánk"

tábori énekes

kezdetű szép éne-

két is u j a b b a n szintén neki tulajdonítják. 2 ) Az utóbbit a hagyomány II. J á n o s királyunk kedvelt énekének t a r t j a s mélabús Ősrégi dallama a szellemi szabadság első szép virágkorát idézi föl híveink l e l k é b e n . . . Skaricza tanulói pályájának második felét Szegedi Kis

István,

Kevi lelkésze, intézte. 1 5 6 8 - b a n lép szorosabb öszszeköttetésbe Skariczával, midőn ez Erdélyből hazatérve üdvözlő verset ír szülővárosa nagynevű püspökéhez. 3 ) Szegedi ') Magyar Kálmán s ) Kiadta gedi Kis István 4

Kis

István, ki

Melius áttérítésével

és

Athenás. F a r k a s ú r szíves közlése. V. ö. P r o t . Közlöny. 1884. 248. 1. a „Theologiac sincerae loci communes' 4 cz. m u n k a elej<'-n Szearczképével. 6

82

unitáriusok magyarországon

a xvi. é s xvii. száz

évbest.

Sztárai buzgó támogatásával a kálvinizmus legelső alapvetői közétartozik, méltó u t ó d j á t látta a nagytehetségű ifjúban. Az ő pénzsegélyével és az ő tanácsai szerint járt el Skaricza külföldi útjában. 1572-ben meghalván Kis István, helyébe a város egyértelműleg Skaricza M á t h é t állította. Mint dunamelléki püspök, Szegedi Kis István is kötelességének t a r t á népét a fenyegetőn terjedő unitárizmus ellen védelmezni. Könyvet írt t e h á t az új irány ellen, mely könyvbe a szent-háromságot támogató erősségeket foglalta. Szegedi m ű v é t Skaricza 1570-ben magával Genfbe v i t t e , h o l Beza Thodor az elhunyt szerző nagy dicséretével kinyom a t t a . 2) Elődjének egy másik nagy m ű v é t is kiküldte később Svájczba Skaricza. E m ű Lajos Frigyesnek, a rajnai választónak, ajánlva fölötte díszes kiállításban épen az 1588-ik év folyamán jelent meg. 3 ) Megelőzi a szerző életrajza, melyet Skaricza igen nagy gonddal írt meg s mely életrajz a dunamelléki p r o t e s t a n t i s m u s történetének mai napig legfőbb kútforrása. Képzelni lehet, mennyire fölemelték a m u n k á s férfi lelkét már eddig is kivívott szép sikerei. Hozzá kell v e n n ü n k még a fennebbiekhez azt, hogy a nagy-harsányi disputában szerepelt Tholnai Lukácsot is ő térítette vissza Kálvin hitére tudós vita-irataival. Azonfelül az 1576-ban t a r t o t t herczeg-szőlősi zsinat sikerében is nevezetes része volt az ifjú p a p n a k : ő t e r j e s z t e t t e a jónak talált határozatok a t a zsinat elé s a készségesen elfogadott és aláírt kánonokat Ő a d a t t a ki k é t nyelven egyszerre. Az eredeti latin szöveget a könyvnyomtató m a g á n a k Skariczának ajánlta, a magyar fordítást a fordítónak, Siklósi Miklósnak, kivel, m i n t a nagy-harsányi és budai disp u t a t i ó k hősével, egy előbbi közleményünkben találkoztunk. E kia d o t t kánonok szerint igazgatták ezentúl a dunamelléki és a d u n á n túli reformált egyházakat. Nem a hizelkedés tehát, h a n e m a legőszintébb becsűlés m o n d a t t a a Skariczát nyílt vitára unszoló Válaszutival : „Minket tévelygőket t a n í t a n i akar kegyelmed és azon közben azt sem akarod, hogy prédikáljak ellened; azt sem, hogy kérdést t e g y e k : m e l y az kegyelmed méltóságának ellene lenne, m e r t ez ') J a k a b E l e k : Dávid Ferencz emléke. 168. ) Assertio vera de trinitate. Contra q u o r u n d a m d e l i r a m e n t a , quae ex Serveti aliorumque plianaticorum h o m i n u m opinionibus n u n c p r i m u m in quibusdam Hungáriáé p a r t i b u s exorta ac publicata sunt. Genevae. 1573. és ugyanott 1576. 3 ) Theologiae sincerae loci communes de Deo et. Homini, cum Confessione de Trinitate. Basileae. 1588. 2r. 665 1. 3

83 u n i t á r i u s o k

magyarországon

a

xvi. é s xvii. száz

évbest.

o r s z á g o t és e g y é b t a r t o m á n y o k a t á l t a l f o l y t a az k e g y e l m e d h i r e - n e v e , és a z t m o n d o m , h o g y mindnyájan sem t e h e t n ő k mi, k i k i t t t a n í t ó k vagyunk, a z t , a m i t k e g y e l m e d : hogy lehetne azért, hogy t a n ú s á g nak okáért én kegyelmedet az prédikáczió u t á n kérdéssel meg ne t a l á l n á m ? " . . . Érezte azt jól m a g a Skaricza is, hogy menynyire fölötte áll a korabeli kálvinista papságnak. E r r e m u t a t az a bizakodó hang, melylyel a pécsiek k ü l d ö t t e i t a földvári sokadalmon társai körében fogadta s még inkább erre m u t a t az, hogy a vitára fölhítt tolnaiak helyett a k e s z t y ű t egymagára is föl m e r t e v e n n i és megjelent egyetlen tisztbeli t á r s a nélkül az ellenhítűek táborában. Bár a m a másik feltűnő' körülmény, hogy Ígérete ellenére egyetlen hallgatóját sem hozta el magával, és az, hogy m a g á n a k Válaszutinak egyetlen szót sem a k a r t volna a vitában engedni, arra is enged köv e t k e z t e t n ü n k , hogy Skaricza nagyon jól t u d t a : nem közönséges ellenfél az, kivel most készül szembe szállani. És itt ime helyén volna eló'adnunk V á l a s z ú t i életét, ha a mi jeleseinket nem a feledés éjszakájából kellene fölidézgetnünk. Válaszuti György származására és születésére nézve erdélyi, a kolozsvármegyei Válaszútról való lehetett. Korára nézve körűlbeló'l a negyvenes években, t e h á t Skariczával csaknem egy időbeli. Neveltetését Kolozsvárt nyerte, a város által f e n t a r t o t t és Dávid Ferencz felügyelete alatt álló főiskolában. Külföldön soha sem járt. 1571-ben még m i n t seniort l á t j u k őt az intézet ifjai k ö z ö t t ; 1572-ben m á r k ü n n m ű k ö d i k Baranyában, hol c s a k h a m a r Jászberényi György hasznos segítő társává emelkedik. Az unitáriusok kolozsvári főiskolája Erdély legrégibb és legérdekesebb múlttal bíró tanintézete, mely a t a n í t ó k és a f e n t a r t ó h a tóság áttérésével épen oly módon j u t o t t e felekezet birtokába, mint a Harvard University, Amerika legrégibb egyeteme az amerikai unitáriusok kezére. Dávid Ferencznek legfőbb gondoskodása t á r g y á t e t a n i n t é z e t képezte, mely gondoskodásában őt II. J á n o s király gazdag adományokkal t á m o g a t t a . A legkitűnőbb t a n e r ő k e t l á t j u k ez intézet élén. O t t van m i n d j á r t maga a lánglelkű Dávid Ferencz és mellette jobb k e z e : Basilius István. Ott buzgolkodik velők Sommer János, a moldvai Heraklides vajda házi nevelője és Palaeolog J a k a b , a chiosi fejedelmi sarjadék, ki az inquisitio elől m i n t üldözött vad országrólországra bujdosott, mígnem végre Erdélyben talált menedéket. E férfiak vezetése alól oly ifjak kerültek ki, mint Hunyadi Demeter, a későbbi püspök. Bogáthi F a z a k a s Miklós, Enyedi György és 6*

84

unitáriusok

m a g y a r o r s z á g o n a xvi. é s xvii. száz

évbest.

Pécsi Simon, a magyar tudományosság örök díszei. E férfiak keze alatt t a n u l t Válaszuti György is. Hogy mily eredménynyel, legott kit ű n i k a Skariczával való mérkőzéséből. És i t t á t kell engednünk a szót ismét az események hű krónikásának : „Istennek segítségéből minekelőtte harmadnapra viradtam volna, tudván M á t h é uramnak immár szándékát, miben forgódnék és végezésünk szerént miről főképpen indítaná tanítását, ezért, hogy mind az ő tanításának erőtlensége megmutattatnék, mind az köztünk való értelemnek isten felöl s a Christus felől egyenetlensége, illyen kérdéseket rendelék [rendezek], hogy netalám megkérdésre szabadság Máthé uramtól engedtetnék amaz három kérdések fölött: — Hogy tudomántoknak igassága megmutattassák, ezt akarom m e g t u d n i : hol parancsolt isten maga felől illyen tiszteletnek rendit: Engem egy állatban és három személyben tiszteljetek ? Mert m azt mondjuk, hogy valamely tisztelet isten parancsolatjából nincsen, ahoz senki az emberek közzűl nem köteles, miérthogy 2 ) fölötte igen tilalmazta az isten, hogy senki az törvénykönyvhöz ne tegyen, el se vegyen benne. Deut. 4. — Miért hogy ezt mondjátok, hogy azért vagyunk eretnekek, mert csak egy Izraelnek istenét, az atyát, valljuk istennek, mind az teremptésben, mind az üdvözítésben, és az ember Jesus Christust valljuk üdvösségünknek közbejárójának: ezt akarjuk, hogy megmutassad, mert ( = h o g v ) az ő tudománya eretnek tudomány legyen és az háromságnak vallása prophétáknak és igaz szenteknek üdvözítő tudománya legyen. — Mutasd meg isten beszédéből, hogy az atya isten önnönmagában sem az ó'tet imádóknak megsegítésére, sem az üdvözűlendőknek megszentelésére elég nem lehessen; hanem szükség legyen ő velle egyetemben az fiú istent és az szentlélek istent e végre megismerni etc. — — Ezekke felkészülvén, istennek kegyelme rajtunk lévén, az Augustusnak 29. napja reánk viradván 1588. esztendőben, m e n é k f ö l az keresztyéni gyülekezettel és egy tisztbeli társommal V á s á r h e l i Mihállyal, Hogy mily kiképzésben részesültek a XVI. sz. folyamán egyházi pályára lépő ifjaink, érdekesen jellemzi amaz 1592—93-ból f e n n m a r a d t átírat, melyben a kolozsvári unitárius szászok így ajánlják papságra jelölt embereiket: „Ezeket nem m o n d h a t j á t o k p a r a s z t rendnek, m e r t ezek tudós emberek mind szentírásban, mind zsidó nyelven, mind görög nyelven, mind penig az diák nyelvnek tudományiban. Abban a nyelvben penig, kiben minket tanítnak, elégségesek, hogy abból semmi fogyatkozások nincsen." Kereszt. Magvető. XX. 93. 2 ) M a ; mivelhogy.

85 u n i t á r i u s o k

magyarországon

a xvi. é s xvii. száz

évbest.

hová Máthé uramat szállásáról hivatám, és éneklésben való szertartásunk meglévén, Máthé uram fölállván prédikáló székünkbe, taníta galmatossággal és hosszú prédikálással, elannyira,

hogy

elég

ez két

szornapon

való kétszeri prédikálásáról azt mondhatom, hogy talám az háromságos uraink közzűl csak egy is nem válhatnék, ki ollyan bátorsággal, annyi bizonsággal, egyedül, felekezetnek társasága nélkül

és minden

polgári

hallgatóinak követése nélkül*) annyi munkát föl merészlett volna venni és ellenkezők előtt minden félelem nélkül ki merészlette

volna

terjesz-

teni, és e mellett mind szép szókkal, mind feddésekkel az háromságnak, főképpen az fiú istennek ismeretire minket h á t r a Ez

az oka, hogy

getésünknek

tőlünk

rendiben tam

igen

becsűltetett

vonni. és minden

beszél-

honorifice exceptus, hogy talám ő maga

tiszteletlenségéről nem panaszolkodhatott,

nemhogy

bosszút

is

szenvedett

volna tőlünk a jámbor. Annyi bizonyságokkal is erősítette dolgát, hogy nem félek, ha száz

ő felekiök2)

jönne egymás után

prédikállására több bizonságokat számlálhasson

az fiúnak

is, hogy

két

istenségének

megbizonyítására, mint ő kegyelme, az Máthé uram számlála. Tanításának pedig rendit, noha nem az prédikátoroknak szokása szerént egy locusnak confirmálására követte és helyheztette, hanem in genere egymás után íratott argumentumokkal és könyvből egymás után jedzetett bizonságokkal terjeszté, valamiket csak gyanóúl (így) az fiú isten felől találhattál volna is. Mindazáltal dolga böcsűletes. mert fáradhatatlan torokkal és kiáltással annyi bizonságot véghez vőn és igyekezeti szerént előttünk elolvasa, de (az

mint

ezután megmutatjuk isten segítségéből) nekünk minden bizonsági

kit el is kellene hinnünk, ha isten beszédének érthetnó'k;

az ő

akaratjának confirmálására: c s a k á l o m n a k tatott gyanúnak Bizonságtételinek

és e m b e r e k t ő l

talál-

penig számlálása első prédikácziójában

lőn ím

tetszik.

ez két dologról: I. Hogy az isten fia még azelőtt is személy volt, hogy Máriától született az Christus. — II. Hogy igaz isten volt az isten fia még megtestesülése előtt is. Az első részt tíz argumentummal és ezeknek bizonságival erősíté; az másik részét istenhez illendő

nevekkel,

tulajdonságokkal,

cselekede-

tekkel, tiszteletekkel, végre doktoroknak mondásival bizonyítá. Mellyeket mikor véghez vitt volna, én is írással, a mint tőlem lehetett,

megta-

nultam volna 3), Máthé uram az prédikáló székben állván, ímezt először kérdém tőle: ') Tehát egy Kálvin-hítű sem volt már akkor Pécsett. *) A. m. feleközetebéliek. 3 ) Azaz: a hallottakat magának lejegyezte.

86

unitáriusok

m a g y a r o r s z á g o n a xvi. é s xvii. száz

évbest.

— Miértbogy, szerető Máthé uram, ez mai napon való tanításodnak rendiben telljes igyekezettel ezt akai'ád előnkben adni, hogy az isten fia személy

és isten

volt

még

azelőtt

is, hogy Máriától született

Christus, azt akarom, hogy megbizonítsad isten beszédéből, hogy

a

isten

igírete ollyan Isten és Ember Christusnak varasára indította az régieket, és hogy az Atyák ollyan Christust vártanak, kinek Embernek és Jehovának kelljen ismertetni. Erre az M á t h é uram monda : — Ez mai napon való bizonságunk azért megbizoníttatott.

mind

arról

valók voltak ;

V á l a s z u t i : Az elszámlált bizonságok magyarázat nélkül szűkölködnek. Ha azért kegyelmednek akaratja vagyon, renddel szólljunk bátor rólok; de kegyelmed az felől való disputálást nem akar. Azért, hogy rövideden tanításodnak summáját mutathassad, [arra] az kérdésre mutass bizonságot, hogy isten is Ember és Isten Messiást igírt, az Atyák is ollyan Messiást vártanak. S k a r i c z a : Nám 1 ) 1. Jo. 5. nyilván mondatik igaz istennek és örök életnek. Rom. 9. részében is áldott istennek mondatik. Az Dávid magvából adatott Christus, — azért nyilván vagyon, hogy Isten és Ember Christus adatott légyen. V á l a s z u t i : Az bizonságok nem az kérdésre valók; annak fölötte mindenik az atya istent bizonyítja igaz istennek és áldott istennek lenni. Azért Máthé uram oly bizonságot adj, melyből megmutattassák istennek igírete az Isten és Ember Messiás felől. Mert, ha igaz az, az mit felőle tanítotok (így), isten igíretiből kell megbizonyíttatni. Add elő azért azt a bizonságot, hogy mi is bizonságot vehessünk rólla! S k a r i c z a : Nám 1 ) megbizonítottam ; de én arról nem tehetek, ha te nem akarsz annak hinni! V á l a s z u t i : Hiszek én az bizonságnak örömest, csakhogy arra való legyen. De még én nem hallhatom az kérdésre való bizonságot! Azért, a mire kérdetlek (így), arról mutass bizonságot! . . . S k a r i c z a : Ugyan azt akarnád te, hogy szinte az mit kérdesz, punctról punctra 2 ) mutassam meg az bibliából ? . . . De én arról nem tehetek, ha akaratod szerént az bibliába ollyan renddel nem írták! V á l a s z u t i : Ugyanis azt akarom, hogy ha üdvösségnek hirdetésére jöttél és minket tévelygőket az igaz útra akarsz vezérleni, bibliából mutasd az üdvösséget és az biblia igasságával győzz minket meg, hogy 0 A. m. lám. ) Pontról p o n t r a .

a

87

unitáriusok magyarországon

a xvi. é s

xvii. száz

kik az Ember Jesus Christust valljuk isten szenteléséből

évbest.

urunknak és

lelki pásztorunknak, ez nem igaz legyen, hanem e helyett Isten és Ember Christust kelljen vallanunk. Hogyha

azért

ebben való

mondástok

igaz, mutasd meg az bibliából. S k a r i c z a : Ollyan renddel, a mint kévánod, a bibliából én meg nem bizonyíthatom. V á l a s z u t i : Nincsen-é hát az a mondás a bibliában, hogy isten Ember és Jehovah Messiást igírt vagy adott meg? S k a r i c z a : Nincsen! V á l a s z u t i : Ha az bibliában nincsen: hogy hogy merítek illyen vakmerőséggel kiáltani és illyen erőtelen tudományból minket eretnekeknek kiáltani?! Avagy: hogy hogy merítek üdvösségre afféle Christust prédikáilani, kiről isten könyve bizonságot nem tészen ? ! . . . Mi penig azért tartjuk igaznak magunkat a Christusban, miérthogy megismertük bizonnyal, mert 1 ) isten Ábrahámnak és Dávidnak magvából a mely Christust igírt volt, azt adta meg Máriától szent lelke fogantatása által, ki istennek igéretinek és akaratjának igasságát hirdette, tanította és prédikállotta.

Erről

én az itt való keresztyéneket tanítottam és tanítani akarom; mert látom, isten könyve bizonyítja. De erről az keresztyének bizonságim legyenek, hogy Máthé uram az ő Christusoknak fundamentumát bibliából meg nem bizonyíthatta. Melly miképpen

hogy bibliában

nincsen, azonképpen mi

is hozzá kötelesek nem vagyunk. — — De immár második kérdésem ím ez: Miérthogy azt mondjátok, hogy isten magából, állatjából, még ez világ teremptése előtt szült volt fiat, kivel egyaránt teremptette az eget és földet, és hogy az Máriától született Christust is ez vette föl magára,

mellyért az ember

Christus

mondathatik isten fiának : ezt akarom azért, hogy isten beszédéből megmutassad, hol legyen az írva, hogy istennek állatjából született fia legyen és hogy az Máriától született Christus azért az örökké való fiúért mondattassék isten fiának?. . . S k a r i c z a : Bizonság vagyon arról Psalm. 2 : Én fiam vagy te, ma szültelek tégedet! Erről bizonyíttatik Máthé 3 : Ez az [énj szerelmes fiam, ezt hallgassátok etc. Azért a ki isten állatjából született, ugyanaz ajánlattatik az Christusban is. V á l a s z u t i : Psalm. 2. história szelént nem fiú isten bizonyíttatik, hanem Dávid. Matth. 3. részében is nincsen az írva, hogy a Christus mondassék isten fiának az fiú istenről való tekintetből; hanem az Máriától született Jesus bizonyíttatik isten fiának, kit mi vallunk és az[on] ') Itt a. ra. hogy.

88

unitáriusok

magyarországon

a xvi. é s xvii. száz

évbest.

kívül tagadjuk, hogy istennek más fia, Christussa volna. Azért, Máthé uram, azt bizonyíts meg, hogy isten fia legyen az, ki isten állatjából született, és azért mondatik isten fiának az Máriától született Jesus is. S k a r i c z a : Esa. 35. részéből is azon dolog bizonyíttatik, holott nyilván mondja, hogy az isten ő maga jő el és ő szabadít meg. Mely micsoda egyéb, ha nem az ist^-n fiának eljövetele és üdvözítése, mellyet nyilván cselekedett, minekutánna a testet fölvette. V á l a s z ú t i : Esayásnál nem bizonyíttatik az a kérdés, mert ott istennek segítsége igírtetik szabadításra az népnek, mely rabságra menendő vala; itt penig az a kérdés, hogy bizonyíttassék isten állatjából való fiú és hogy az Jesus azért mondassék isten fiának, mert az az örökké való fiú ő benne lakozott. Azért, Máthé uram, igyenesen felelj és azt bizonyítsad, a miről kérdésünk vagyon. S k a r i c z a : Meg vagyon b i z o n y í t v a . . . De hol vagyon az kötés, melyben azt mondátok, hogy két avagy három kérdésnél többet nem tesztek: immár penig vagyon tíz i s ! . . . V á l a s z u t i : Minem 1 ) én bűnöm, hogy igyenes bizonságot nem akarsz az kérdésre hozni! Én azt akarnám, hogy csak egy szóból megbizoníttassék az a kérdés, hogy minden visszavonyás megszüntessék és az tanításon megállhassunk; mert isten beszéde nélkül nem tartozunk vele, hogy mondásodat elhidgyük. Ha vagyon azért bizonság rólla, mutasd meg az szent bibliából és megállunk rajta. S k a r i c z a : Phrasist gondoltál ellenem, és azt akarod, hogy a te gondolatodat bizonítsam, kivel én nem tartozom. V á l a s z u t i : Az phrasis-gondolat nem én tőlem vagyon, hanem tű találmántok, mely phrasissal üdvösséget akartok prédikállani. Ha azért tű meg merítek prédikállani, én is meg merem kérdeni: ha isten beszéde legyen-e vagy nem; mert az üdvösség [csak] bizonyos dologból és értelemből lehet. Mégis ugyan azt kérdem azért, ha vagyon az a tanításnak rendi az bibliában ? Skaricza: nincsen.

Azt

mondom,

hogy

ollyan szóllásnak

formájával

V á l a s z u t i : Ezt akartam megtudni! Én is azért bizonságot teszek a keresztyéneknek, hogy az Máthé uram tudománya az bibliában nincsen. Azért mondom, hogy ez ma napon való bizonságoknak előhordási mind haszontalanok az fiú istennek megerősítésére, mert az fundamentumja szent írásban nincsen. Ha mit azért, Máthé uram, erről hallotok ezután, azt ne mondgyátok, hogy mi költöttük. Mert ím kegyelmed ') A. m. hisz' nem.

89

unitáriusok

magyarországon

a

xvi. é s xvii. száz

évbest.

tett ma erről bizonságot, hogy az tű szólástoknak rendi az bibliában nem találtassék. Mi pedig erről adunk hálát istennek, hogy az mi vallásunknak fundamentumja nyilván az evangélisták és apostolok írásiban megtaláltatik és betűről-betűre

megbizoníthatjuk, hogy az igaz Christus az

legyen, kit isten Dávid magvából és Ábraháméból Máriától

adott

meg;

kit az

apostolok

igírt volt; kit

isten

prédikállottak és hirdettek; és

megmutatták, hogy az mely Christus megöletett volt, azont 1 ) támasztotta föl halottaiból

az isten

kit az ő jobbjának

és azont bizonította ő szerelmes fiának

lenni,

dicsőségére fölemelvén, el is bocsátandó az utolsó

napnak ítíletire. A mint azért eddig tanítottam, hallottátok keresztyének! ezután is azont 1 ) tanítom; és intlek, hogy maradók legyetek benne, mert látjátok, isten könyvében nincs oly fiú, kit isten

magából

noha Máthé uram is azért jött közinkbe, hogy minket

szült

volna;

annak a

fiúnak

ismeretire juttasson. Többet mostan nem kérdek, mert látom, Máthé uiam is megnehezlette; az fogadás is ellenzi indulatomat, mellyel magunkat kötöttük, hogy többet két avagy három kérdésnél ne kérdhessek. Canatur atque

sic egressum est cum plausu nominis domini etc.

Ezek isten segítségéből meglévén, intem Máthé uramat, hogy minden a^ztalnéppel, kik velünk voltak István deák házánál, hozzám ebédre jöjjön. És így több uraimmal hagyván, házamhoz kezdék sietnem, hogy meglátnám, mint volna a készület. De minek előtte beértem volna, hát ime három atyámfia, prédikátor társom, izentem vala —

előmbe jőnek:

ter és S z e n t k i r á l y i

nagy

Soklyósi

sietséggel — kiknek én Máthé,

Némái

Deme-

Péter. Kik mikor késedelmeket ismerték volna,

nagy bánatban esének és kérdezkedést tevén az dolognak kimeneteliről, rész szerént vigasztalást vőnek és az istennek hálaadást uram is ezenközben k e r t e m b e n

tőnek.

Máthé

lépvén és ő hozzája az három atya-

fiak köszöntésnek okáért mikor mentenek volna, mindgyárást Máthé uram ezen kezdi szavát velők: — Szinte igen meggyaláztátok az Christust, mellyért istennek rettenetes itíletitől nem féltek-é? N é m á i : Miben gyaláztuk? S k a r i c z a : Ebben,

hogy

istenségét

mindenestül

fogva

meg-

tagadtátok. N é m á i : Tagadás-é azt a Christus felől nem mondani, a mi ő rólla nem íratott? S k a r i c z a : Inkáb igen is íratott, mert istennek első szülöttének mondatik, és olynak, ki által mindenek teremptettek, láthatók és lát») Ugyanazt.

90

unitáriusok

magyarországon

a

xvi. é s

xvii.

száz

évbest.

hatatlanok, mellyek bizonnyal erősítik istenségét és hogy ő legyen teremptője.

mindeneknek

Erre S o k 1 y ó s i Máthé így kezdé szavát: — Hogy lehet az láthatatlan istennek képe ez fiú, kiről Pál ír, ha az istennek ollyan fia bizonyíttatik innét, kit tű láthatatlannak mondotok? De nézd meg csak és inkáb azt kezded mondani, hogy a te tudományod bontatik ezzel, hogynem erősíttetik: 1. Mert olyról szól, kinek vére által lett az engesztelés. 2. Az ki az láthatatlan istennek képe lehetett. 3. Az ki a teremptett állatok közzűl első szülöttnek mondatik. 4. Ki által lőtt az mindeneknek teremptése, azaz békéltetése, mely békéltetés embereknek kellett és nem angyaloknak vagy egyébféle lelkeknek. Érti azért az láthatókon és láthatatlanokon az mindenféle népnek és nemzetségnek újonnan való születését. 5. A ki az holtak közzűl is első szülött, azaz : első a föltámadásban. 6. Kiben az Atya akaratjának teljessége helyheztetett, azaz: valósága etc. Nem tagadtuk hát mi el az Christust, hanem inkább böcsűljük és az méltóságban, melyre az atyától helyheztetetett, tiszteljük; nem ugyan, mint tű, kik az igaz Christust eltapodtátok és olyról szóltok, kinek csak hire sincs az bibliában. S k a r i c z a : Elmehettek velle. V á l a s z u t i : No tisztelendő uraim, isten akaratjából az étel elkészült. Hanem menjünk házba és az mi leszen, éljük meg. S z a b ó A n d r á s : Bátor, de intem kegyelmeteket, hogy valami háborúság, szóbeszéd közbe ne legyen; mert nagy emberségünkre fogadtuk az jámbornak, hogy minden háborúság nélkül tartjuk és beszélgetünk vele, valamíg kedve leszen hozzája. S o k 1 y ó s i : Mi tőlünk nem leszen háborúsága; hesse jó szívvel beszélgetésünket.

csak ő szenved-

Ezek után asztalhoz letelepedénk és áldások lévén, ételnek és italnak magunkat adók; de hogy gyülekezetünknek [oka heába ne múlnék, kérdésekben elegyedénk. Először is azt akarám megtudni, ha legyen az írásban kétféle angyalokról valahol emlékezet. . . Mert Máthé uram azt mondá ma, hogy teremptetlen angyal az fiú isten; én pedig még eddig csak afféle angyalokról tudtam szólni, a kik teremptetett angyalok. De mikor Máthé uram egyebet az gyanú-bizonságoknál nem támaszthatott volna az angyal fiú isten felől (mint hogy az angyalok Jehovah névvel illettettek, ők imádtattak és áldozatot töttenek nékik) nem tartoztatok sokáig, hanem hol eggyink, hol másink 2) ezféle szólásoknak és cselekedeteknek nemeit magyarázzuk vala. Í) Azaz : éljünk vele. Ma: hol egyikünk, hol m á s i k u n k .

91

unitáriusok

magyarországon

a

xvi.

és

xvii. száz

évbest.

R á c s a i J á n o s : Had szólljon az Máthé uram i s ! S k a r i c z a : Had mennyenek benne! Ám legyenek

mind

ő

ma-

gok kérdők, magyarázók is. Mostan ők vadnak többen és úgy cseleked hetnek, az mint nékik tetszik. De mi is azért, ha egyben bárcsak egynéhányan is, akkor válnék

gyűlhetnénk

meg, m e l l y ü n k m o n d a n a

iga

zabbat, mikor más ítílhetné meg. Ferencz

d e á k : Mostan, uraim, ételnek vagyon ideje: békeség-

ben legyen minden! Az Máthé uramnak

is békesség

adassék, mert

ő

kegyelmének is nehezebb legyen az szólás. S o k 1 y ó s i : Máthé uram ! Ha szinte úgy lenne az dolog is, hogy sokan gyülekezhessetek és akkor lenne rólla az ítélet, az igasság megmutatná magát, csakhogy igaz lelki ismerettel lenne az dolog. De ez ideig még valamikor arra ügyekeztünk és közönséges gyűlést tottunk, mint K ü l ü d ö n soha egyebet bennök nem

és kétszer H a r s á n b a n

Illyés

mi

indí-

püspökkel,

találhattunk az veszedelemnek cselekedetinél,

melyet végre ugyan megbizonítának, mert az szegény A l v i n c z i Györgyöt, ez igaz istennek nevéért és ez igaz Jesus Christusnak ismeretiért fölakaszták. Kinek ártatlan vérében valakik közzűletek részesültek, hiszsziik bizonnyal, hogy méltán gyilkosoknak

Illyés

pappal

egyetemben

mondathatnak; és az úr isten bosszúját meg is állja azokon,

valakik

igaz poenitentia-tartással ő fölségét meg nem tudják követni! V á l a s z ú t i : Nekünk, isten látja, oly okunk volt annak megbüntetésére, hogy hasonló jutalom adatott volna Illyés papnak is az halálszenvedésben. Kinek most is bizonságára kezemben az győzhetetlen császárnak tolmácsa levele, melyben arra indított. De én írtam vala, hogy nekünk arra való kévánságunk nem volna, mert isten tisztességeért szenvedte és azért hadtuk az bosszúállást ő fölségére. Ez én levelem kezében ért volna, mikor egy barátunk erről, szintén az[on a] párton való fő Divánban a ) az vezérek előtt szóllott volna. Torkába verték és többé említeni sem hadták. — Nem vagy, úgymond, erre t a n í t t a t o t t ! Ihon az atyafiak levele kezünkben bizonság, hogy nem ő kévánságok! Ne vélje azért I l l y é s pap történetnek, hogy ollyan könnyen ment el A l v i n c z i n e k , halála mellett. Hanem eszében légyen és istent dicsérje, keresse, igaz poenitentia-tartással sirassa, hogy netalám az nagy ítélő bíró előtt róla lakolása ne legyen és rettenetes büntetését ne vegye. Mert hidgye bizonnyal, nem feletköző isten az igaz vérről és az ártatlanoknak nyomorúságokról ! ') A. m. melyikünk. ) Tanácsülés.

3

92

unitáriusok

Skaricza: István

magyarországon

Az m á s d o l o g

deák:

a

xvi.

és

xvii. száz

évbest.

immár...

N e m illik senkit. I l l y é s

p a p p a l f e n y e g e t n i , sem

Illyés p a p p a l v a l a k i n e k m a g á t b í z t a t n i . M e r t m i i s t u d j u k ő n é k i m i n d életét, m i n d t u d o m á n y á t

és c s a k a n n y i b ó l kell h o z z á bízni, az

m i n t il-

lendő'. V á l a s z u t i : M á t h é u r a m ! K e g y e l m e d is a z o n é r t e l e m b e v a g y o n - é , I l l y é s p a p p a l , az P á l P h i l . 2. r é s z é n e k m a g y a r á z á s á b a n ? k ö n y v é b ő l , m e l l y e t a z fiú i s t e n ó t a l m a z á s á r a

csinált,

Im

az ö n n ö n

kegyelmetek

előtt

e l o l v a s o m : í t í l j é t e k és l á s s á t o k , h a k e r e s z t y é n e m b e r h e z i l l e n d ő ez m a gyarázat ?2) E z e k e t m i k o r o l v a s v a e l v é g e z t e m v o l n a és k ü l ö m b - k ü l ö m b szók t e k v o l n a ez

ondok

[undok] értelemre, M á t h é

uramat

is k é r d ő k :

é r t e n e r ó l l a ? De ő is a z t m o n d á , h o g y az d o c t o r o k n a k é r t e l m ö k azon,

mely I l l y é s

uramtúl

kiíratott;

mellyre

letmit

ugyan-

mi is azt m o n d h a t j u k ,

h o g y d o c t o r o k n a k t a n í t v á n i lévén, ú g y vesznek f i z e t é s t , m i n t illyen értelműeknek,

istennek

tisztességében

practikálóknák,

h a ítélet

leend,

kell

a z t venni. Ezek után, b i z o n s á g az

fiúnak

mikor

kérdés

attyának

támasztatott

állatjából

volna

születése

arról, honnét

lenne

felől, és M á t h é

uram

J ) Veresmarti Illyés végső éveiről az egyháztörténelem csak annyit tud, hogy halála a 80-as évek valamelyikén következett be. A „Pécsi Disputatio" följegyzései nyilván valóvá teszik, hogy kimúlása 1589-ben történt, m e r t még 1588-nak legvégén is, mint életben levőt, emlegetik. V. ö. a „Magyarországi ev. ref. egyház egyetemes n é v t á r a " 3. 1. a „Pécsi Disputatio" utolsó lapjával. 2 ) Itt lapokon keresztül idézi és czáfolgatja Válaszuti Veresmarti Illyést, kinek állításai közül az esik különösen nehezére, hogy a Krisztus Illyés püspök szerint „ideig az ő dicsőségét letevé és úgymint magát semmivé tévé", „mely mondásnál mi lehet nagyobb káromlás, mint ki az ő istenét egy ideig semmivé lőttnek meri mondani." Több hasonló kifakadását ez érdekes nyilatkozat zárja be: „De tudom, ha az mi í r á s u n k b a n találnának afféle isten méltósága ellen való szót, tűzzel és fegyverrel e n n é l is inkáb kergetnének és akasztófának koronázatjával (kit méltán, ha úgy szólnánk, meg is érdemlenénk) örömesben fizetnének. Nem csudálnám ez bolondságot, ha csak magától adta volna ki. De azt csudálom inkáb, hogy az nagy hírű-nevű D e c s i Gáspár tholnaiaknak fő prédikátorok is, kezéhez az könyvet vévén, meg n e m e m e n d á l t a ; hanem inkáb az könyvet előjáró beszéddel ajánlotta, az keresztyéneknek commendálta. Mely bizonyos jele, hogy ő is azont merészli fiú istene felől mondani és azon úton gyalázatjáról mer írni."

Veresmarti Illyés íróságáról t u d t u n k k a l mindez ideig sehol sem történt említés; az unitáriusok ellen kiadott művéről is, mint a mely egyetlen példányban sem m a r a d t fönn, semmit sem t u d o t t könyvészetünk. Annál becsesebb a Válaszuti följegyzése, mely a nagyhírű ellenfélnek nemcsak vakbuzgó kegyetlenségét, hanem írói érdemét is az utódok számára megőrizte.

93

unitáriusok

magyarországon

a

xvi.

é s xvii.

Psalni. 2 : Ego hodie genui te! és Psalm. 110:

száz

Ante

évbest.

Luciferum genui

te! — bizonságúl vötte volna, kérdém, ha látott volna valamikor Chaldaica paraphrasist, honnét

annak

volna, hogy

olvasott

ó' nem

igasságáról

értekezhetett

volna, és

felelt

volna: előhozatám az Psalteriumot,

qui

Octaplus dr. Graecae, Hebraicae, Arabiae [így], Chaldaica paraphrasi: Triplici versione latina et cum scholiis, és ezből ez helyekre olvasnak (így), holott így vagyon: Psalm. 2. Deus dixit mihi patri, tu purus isten mondotta

dilecto, sicut filius est

ac si die crevissem te, azaz: Ennek ő szerelmessének ezt: Te tiszta vagy, miképpen

a fiú az atyának, és

mintha ez mai napon teremptettelek volna tégedet. — Mely bizonsága ennek, hogy „istentől születni" és „istentől teremptetni", vagy „istentől fölvétetni" eggvért 1 ) vétessék. így Psalm.

110. Populus

tuus donee Israel etc. — — Mellyek

bizonsági annak, hogy ez psalmus is nem az fiú istenről íratott, hanem história szerént

Dávidról;

és az

okáért méltatlan dolog isten állatjá-

ból, [ép'úgy] ebből is fiú istent keresni és kihozni. Többeket is olvasunk efféle helyekről; de sok dolog mindeneket ide egybe hordani és egybe írni. Ugyanezekből

adaték

ok erre is, hogy Máthé uram

támassza az L o g o s - t Jánosnál fiú istennek

bizonságúl

bizonyítására; de Y á s á r -

b e l i Mihály társunk Act. 13. részéből megbizonyítá, hogy az

Logos

2

nem fiú istent jegyezzen, ) hanem azon Christust, a ki megöletett és föltámasztatott. Támada kérdés erről is, ha igaz propositio legyen ez régi mondás: Omnia in manu dei excepto ipsius t i m o r e ? . . .

És mikor az asztalnál

renddel-renddel [rendre-rendre] igaznak mondották

volna, azután

ebből

még ez támasztaték: hát így az emberek kezében vagyon az üdvözülés, mert az törvényt meg is tarthatja, el is hagyhatja. De F e r e n c z deák ez ellen: — Nám [lám] írva vagyon: Non est volentis neque

curentis,

sed miserentis dei, — azért nem ember kezében vagyon az üdvözülés !. . . Melyre mikor renddel kellene felelni, meghosszabbodék az szóbeszéd és ezenközbe megestveledvén, véghez nem mehete az kérdés, hanem

haza

kezdenek Máthé urammal búcsúzni, és az udvarra mikor állattunk volna és bucsozó (így) pohárokat innánk jó kedvvel, monda M i h á l y

István

Máthé uramnak: — Úgy cselekedgyél Máthé uram ezúttal, hogy az vallást megerősítsed! Mert hogy megértsed, én hitem szerént mondom, hogy még eddig szinte egy [egész?] tökéletes szívvel én az György uram tanítá') A. m. egynek. a ) A. m. jelentsen.

94

u n i t á r i u s o k m a g y a r o r s z á g o n a xvi. é s xvii. száz

évbest.

sának nem engedhettem; hanem mind vártam ezt az üdó't, miérthogy Gáspár

uram

is, az tholnai prédikátor, immár vagyon egy néhány

esztendeje, hogy mind ezzel bíztatott, hallástokra szólok

György

hogy:

prédikátorral";

„ím

oda megyek

és ott

de nám soha nem ére ide!

Ezt mikor hallottam volna és reménségem kívül láttam volna [annak] az embernek

eddig

való

nyájaskodását,

oda feléjök fordúlék és

megragadván az Máthé uram fölsó' r u h á j á t az melljénél, mondék: — Mihály uram! Ha így vagyon az dolog, ezt adom én kegyelmednek tanácsúi, hogy ennek az embernek ruháját így ragadjad és addig el ne bocsássad mostan ittlétében, míg az te szívedet megnyugotja és közöttünk való igazodást nem hallhatsz; mert ha ez ember

elmenend,

bizonnyal hidgyed, hogy egy falkáig 1 ) illyent ide nem vehetsz : gondod legyen azért most üdvösségedre, hogy több ideig illyen kétségben szíved ne tartassék; mert sem isten eló'tt, sem ez világ előtt nem jó, sem kellemetes az tétovázás. Ez szók közöttünk

meglévén, és többek

ez kívül nagy

sokak

Máthé uram között és mi közöttünk, mellyeket én igínként meg nem írhatok, miérthogy sok dolgot is kévánna, az[on a] napon való beszélgetésünk elvégezék és nagy, tisztességes bucsúzással

minden rend szál-

lásra oszlék." KANYARÓ

') A. m. egy darab ideig.

FERENCZ.

EGYHÁZI BESZÉD. MIKÉP HALADHATUNK ÁLLHATATOSSÁGGAL ÖRÖK CZÉLUNK — A TÖKÉLETESSÉG F E L É ? Zsid. XII. 1. „Annak okáért mi is. mivelhogy ennyi sok bizonyságok fellege áll k ö r ü l t ü n k , minden terhet levetvén és m i n d e n k ö r ü l t ü n k levő bűnt, nagy állhatatossággal a mi előnkbe a d a t o t t czélt k i f u s s u k . "

E világ a vágyak, eszmék és küzdelmek szintere. Az évezrekkel ezelőtt m e g k e z d e t t jövés-menés, a folytonos tevés és m u n kálkodás nemhogy csökkenne napjainkban, m i n t az ember m u n k a kedve és ereje évei szaporodtával, de sőt minél inkább öregszik a világ s az emberi nem, annál nagyobb lesz a működési kör, annál jobban nő az emberi erély, vágy, bátorság és akarat. H i á b a ! a világ s az emberiség a mai napig sokat haladott, a közmivelodés m a g a s r a szárnyalt, a felvilágosodás és t u d o m á n y alig hihető gazdag eredményekre j u t o t t a k s ezek, a vágyak és remények kielégítésével, új vágyakat és reményeket n e m z e n e k ; ezeknek m á r csak egyetlen egy ága is, m i n t a közboldogulás eszköze — mikép mi s z e r e t j ü k m o n d a n i — ezer meg ezer embert vesz minden országban testestől lelkestől igénybe. Ezért van aztán, hogy az emberiség ereje ugy megoszlik, czélunk annyira elágazik; ezért van, hogy m a annyian és annyiszor h a n g o z t a t j á k : „szakember mindenre." Ma a földmivelőt nem h i v j á k el barázdájából, hogy vegye kezébe a haza k o r m á n y v e s z s z e j é t ; a király nem áldoz égo áldozatot népeért az Istennek a szentegyház oltárán, m i n t Dávid tévé. A lelk é s z t senki se kéri, hogy nézze a n a p és hold változásait s jósoljon a csillagok járásából. Az egyszerű halászok és vámszedők, minők J é zus tanítványai voltak, ma nem állhatnak ki Jeruzsálem piaczára, hogy ott az emberek lelki üdvével, szellemi erejével és megtérítésével foglalkozzanak. A tanítótól nem várjuk, hogy értse a gépészet elemeit s a gépésztől sem, hogy bölcsész legyen. Mindenkinek megvan a maga szűkebb vagy tágasabb munkálkodási k ö r e s megelégszünk, ha azt méltólag be t u d j a tölteni. Ily és hasonló dolgokban

102 egyházi

beszéd.

oszlik meg az emberiség e r e j e ; ily és hasonló dolgok felé ágazik el az emberiség czélja. Hová j u t h a t u n k még csak egy pár százév alatt is? Isten t u d j a ! Azonban e czélok jobbára mind világi czélok, ezek mindenikére jobbára a világ lelke vezet m i n k e t s nemességök, nagyszerüségök is csak emberi meghatározástól, avagy attól függ, hogy mennyit nyom mindenik a világ mérlegében. Nem akarom azt mondani, hogy mint, e világ emberei világi czél nélkül k ü z d j ü n k , de azt igen is h a n g s ú lyozom, hogy arra is g o n d u n k legyen, a mi e világnak, mint egésznek s benne n e k ü n k is azzal együttesen végsó' czélpontunk, hivatásunk. Arra igen is súlyt kivánok fektetni, hogy világi czélunk ne végczélunk legyen, h a n e m olyan, a melynek elérése az istenihez vezet,, mely csupán eszköz arra, hogy ez anyagi és mulandó világban minket a szellemi, az örök, az isteni czél eléréséhez, a n n a k megvalósításához vezessen. Mert, ha igaz az, hogy mi t u d u n k magunk és gyermekeink elé czélokat tűzni, mennyivel igazabb az, hogy Isten e világot czéllal teremtette, hogy m i n k e t embereket legnemesebbé minden teremtményei között azért tett, e földnek minden más lényét és díszét h a t a l m u n k alá azért adta : hogy szivünk, lelkünk, értelmünk és a k a r a t u n k erejénél fogva, megvalósítsuk e világgal s e világban az ő örök és isteni czélját. S ez isteni czél? „Legyetek tökéletesek, m i n t a ti mennyei atyátok tökéletes." A tökéletesség felé haladni, habár különböző ú t a k o n is, tökéletesekké lenni: ez a mi isteni, örök czélunk. E központ felé kell hogy haladjon minden világi eszme és t e r v ; ebben kell hogy egyesüljön minden anyagi és szellemi, minden egyéni és társadalmi remény, küzdelem és czél. Eme központ felé való törekvésre szólit minket vezérigénk is. Ama bizalomban, hogy mindnyájan elismerjük, hogy minden mellékes czéljaink mellett is csak e g y a f o , e g y a k ö z p o n t s e z a t ö k é l e t e s s é g , mely felé szívvel, lélekkel igyekezn ü n k kell, bátorságot veszek m a g a m n a k előttetek röviden kifejteni, hogy m i k é p p h a l a d h a t u n k á l l h a t a t o s s á g g a l ö r ö k c z é l u n k — a t ö k é l e t e s s é g f e l é ? Kérlek, becses figyelmetek kisérjen engem fáradozásomban. * *

*

M i k é p p h a l a d h a t u n k á l l h a t a t o s s á g g a l ö r ö k czél u n k — a t ö k é l e t e s s é g f e l é ? U g y h a t a n u l s á g o t é s . 1 e 1k e s e d é s t . m e r í t ü n k a m u l t a k t ö r t é n e t é b ő l . A múlt, a je-

97 e g y h á z i

beszéd.

Inn a l a p j a ; a niult egy nyitott könyv, mely a jelent t a n í t j a ; a m u l t egy tárház, melyben ott áll mindenféle kincs vegyesen felhalmozva. Ha igazak e szavak, a m i k é p p én hiszem, hogy azok, a k k o r bizony sokszor kellene n e k ü n k a régiekből t a n u l s á g o t és lelkesedést merít e n ü n k , hogy biztosan m u n k á l h a s s u n k a jelenben a jövő számára. „A t ö r t é n e t t a n u l m á n y o z á s a bölcsekké teszen." Ez állításban is van valami igazság. Bármennyiszer m o n d j á k is, hogy kihalt az emberekből a vallásosság, — h a a vallásosságot nem helyezzük kizárólagosan a t e m plom-gyakorlásba — sohasem t u d o m ezt teljesen elhinni, mig a vallástörténelmet vizsgálom, s míg látom, hogy h a m á s k o r n e m is, de legalább a szenvedések és csapások idején, még a legelvetemültebb is Istenhez tér s az ő szavaiban igyekszik vigaszát föllelni. Nem kihalása ez a vallásosságnak, h a n e m csupán alvása, melyből a zsibbatag lelket nem annyira a fenyegető, az örök kárhozatot, előre elrendelést, tehetetlenséget és p u r g a t o r i u m o t hirdető szózatok, m i n t a szeretet, jóság, igazság, becsület, a hittel és türelemmel való m u n kálás és t e t t van hivatva felébreszteni. Izrael bizalma soha se volt akkora Istenben, s bizalma megvalósulásának reménye se soha oly erős, mint a szenvedések — a fogságok alatt. Az Istenhez való térés az első lépés, h i v a t á s u n k legmagasabbikához — a tökéletességhez, csakhogy az első előre lépés u t á n nem egyszer sokan, de nagyon sokan kettőt, sőt többet is lépnek visszafelé, mely által a z t á n végkép elzárhatják m a g u k a t a tökéletességtől. így volt ez afiai a J é z u s idejében, s így volt ez a z u t á n is. A gazdag ifjú követni Ígérkezik Jézust, de midőn h a l l j a : „add el mindenedet s kövess engem," n i n c s ereje tovább menni. A farizeusok, sadduceusok és Írástudók tán mind utána mennének, csak ne kellene hatalmat, pénzt, hivatalt és vakító tekintélyt veszíteni. Mártha leülne az idvezitő lábai mellé, csak ne volna annyi dolga; a vacsorára h í v o t t a k is mind elmennének, csak ne kellene a szántóföldet megnézni s a b o r o n á k a t megpróbálni ! Az a tény, mit a történelem hűen bizonyít, hogy a vallásosság a kebelt soha teljesen el nem hagyta s el nem is hagyja és Izrael erős hite. reménye s várakozása szolgáljanak n e k ü n k tanulságul arra nézve, hogy örök czélunk, — a tökéletesség felé csakis Istenben v e t e t t hittol és bizalommal lehet haladni. A felhozott evangeliumi példák pedig t a n í t s a n a k meg arra, hogy a haszontalan mentségekkel, melyek e világiakra vonatkoznak, csak késleltetjük a tökéletesség felé való hal ad h a t á s u n k a t , ha azt végkép meg nem akadályozzuk : t a n í t s a n a k meg arra, hogy a hatalom, gazdagság és féltékenység, ha m a g u n k a t

98

egyházi

beszéd.

azoknak teljesen á t a d j u k , csak gátolják lelkünk mivelését, mely egyedül van tökéletességre hivatva. J é z u s és az apostolok idejében csakis a nem-keresztények üldözték a keresztényeket, de az ők sirjuk felett a meghasonlott hivők serege is egymás ellen fordítá fegyverét a m a harczi jelszóval: „az Istenért és igazságért". így volt aztán, hogy az Aruis és Athanasius p á r t j a fegyvert ragad egymás ellen, égeti, kinozza az ellenfelet, csupán egy betű miatt. így volt aztán, hogy szavazásra került J é z u s istenségének, avagy emberségének v o l t a ; igy t ö r t é n t a szentlélek istenitése, melyet, a ki nem hitt, k á r h o z a t o t és Ítéletet vett fejére. E l j ö t t a h á b o r ú k dühöngésének kora is, midőn a k a r d éle, vagy az erő nagysága dönté el a meggyőződés igazságát. Ott állanak a számos vallásháborúkon kivül a párisi vérnász éjjele, az olasz és spanyol inquisitiók és ott v a n n a k a reformatio ellen a világi és vallási h a t a l m a k összes törekvései. És nincs-e harcz még magában a prot e s t a n t i s m u s b a n i s ? De van. L u t h e r , e nagy férfi, nem a d j a oda jobbj á t Z w i n g l i n e k ; Zwingli és Calvin a harcztéren a k a r j á k eldönteni, hogy melyiké a szeretet vallása. És bárcsak ne volna minderre példa s a j á t h a z á n k b a n i s ! Pedig van afiai. Sokszor beszenyezte már n á lunk is a honfiú s a j á t h a z á j a s z i v é t ; sok á r t a t l a n halt meg már n á lunk is csupán a vad boszú m i a t t ; sokszor beteljesült már nálunk, hogy „ B u j t az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szertenézett s nem leié H o n j á t e hazában." De nem folytatom tovább e sötét pontokat, mert lelkem elszorul, szivem sajog, szemembe köny tolul, ha olvasom s beszélem e történeteket. Oh, mi okuljunk, mi v o n j u k le a m a tanulságot ezekből, hogy mindenkinek az ő igaz meggyőződése szent s hogy ne t ö r j ü n k ez ellen, m e r t ha igen, akkor csakis örök czélunk, a tökéletesség felé való h a l a d á s u n k a t gátoljuk. Mi öltsük fel ma a megbocsátásnak s a türelemnek l e l k é t ; épitsük és segéljük egymást a szeretet által. Ne legyen többé előttünk zsidó, görög, szabad, szolga, hivő és eretnek, h a n e m legyünk m i n d n y á j a n egyek, hisz egy az Isten, egy az ő czélja, s egy a mi közös fő h i v a t á s u n k i s : hogy tökéletesek legyünk. Mig azonban, t a n u l s á g o t vennénk a m u l t a k ily történetéből, hogy azokat a jelen és jövőben, mint tökéletességünk akadályait elkerüljük, addig találunk biz ; ott oly tényeket is, melyek a lelkese-

egyházi

dés

magas

fokára vezethetnek,

99

beszéd.

s

melyekre

méltán

mondhatjuk a

költővel: „A lelkes eljár ősei sirlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket," Ott van mindenekelőtt Jézus, kinek megkisértetése, nyíltsága, alázatossága, az emberiség boldogulásáért való önzetlen küzdelme s magas lelkületének még a tövis-korona a l a t t és a kereszten t ö r t é n t nyilvánulása is t u d t u n k r a adják azt s lelkesedést lehelnek szivünkbe azt illetőleg, hogy legyen bár boldog, avagy boldogtalan helyzetünk, mindig csak az istenit kell egyedüli végső czélpontul s z e m ü n k előtt, t a r t a n u n k . Pál apostol leveti a szűkkeblüséget, áttöri nemzete korlátait s m e g m u t a t j a n e k ü n k a világ m e g v á l t ó j á n a k eszméit. Az ő csüggedetlen m u n k á s s á g a , erős szeretete, önfeláldozó buzgalma, békés szelleme, a k á r együttesen, a k á r k ü l ö n - k ü l ö n véve m i n d - m i n d az Istenért való magas lelkesedést hirdetik és t a n í t j á k . Augustinus n y u godtnak látszó arczczal elmélkedik szobájában, mig lelke f e n j á r a magasban. Majd régi bűnei felett való f á j d a l m a s lelkének vádja k i r a g a d j á k Őt a h ű baráti körből k e r t j e esendességébe, hol sirás közt teszi Istennek vallomásait s k ö n n y e i k ö z t hallja meg a vigasztaló és m e g n y u g t a t ó szózatot. Kérditek tán, hogy ki volt A u g u s t i n u s ? Egyike a legnagyobb egyházi atyáknak, kinek h a mély t u d o m á n y u műveit sokan olvasnák, bizonyos vagyok, hogy m a g u n k elbámulnánk az emberek hirteleni változásán, m e r t a k k o r n e m s o k á r a ú j eget és ú j földet nyerne az erkölcsiség és vallásosság világa, a k k o r tisztán látná mindenki a munkálkodási k ö r t s az útat, mely l e l k ü n k e t az ég felé — a tökéletességre vezeti. Avagy említsem-e azok neveit, kik előtt szent és megbecsülhetetlen volt a j e l l e m f ö n s é g e , m i n t a t ö k é letesség h a t a l m a s eszköze; kik inkább megváltak a világtól, ennek minden szépségétől, jóságától és boldogításától, mintsem, hogy a z i g a z s á g l e l k é t meggyalázzák, az Isten igéit k á r h o z a t t á változtassák a j k a i k o n ? Szóljak-e ama férfi és női magasztos erényekről, melyek ezer kísértés és csábítás k ö z ö t t is fényesen tündököltek : ama lelki erőről, mely csakis a szenytelen erényt és tisztaságot ismerte, a nélkül pedig életet s e ? Elősoroljam-e amaz önfeláldozók számát, kik életet s halált megvetve, szülőiket, testvéreiket és barátaik a t feledve, arra szentelik egész erejüket, hogy az emberiséget ujjá teremtsék, a szenvedőket és betegeket gyógyítsák, hogy igy odaadásuk győzze meg a világot, hogy ők Isten p a r a n c s á t ismerik elsőnek, s hogy nem magukért, nem a világiakért, lianem az emberiségért.

7.

100

egyházi

beszéd.

az isteni czél előmozdításáért — a tökéletesedésért m u n k á l n a k ? Nem afiai, én nem szólok, nem fárasztom ezekkel figyelmeteket, hisz magatok is t u d t o k elég példát mindezekre, s nem kétlem, hogy n e m egy van közöttetek is, ki a m u l t a k példányképeitől veszi lelkesedését tevékenysége mezején. Minden habozás nélkül kell t e h á t elismernünk, hogy előttünk egy isteni szent czél á l l ; minden kétség nélkül kell bevallanunk, hogy a m u l t a k t ö r t é n e t e a jelen emberének mindig a legjobb tanítója, mert abban találjuk fel a m a példákat, melyek t u d t u n k r a adják, hogy ez az az út, mely nem visz Istenhez, mely akadálya tökéletesedésünknek s viszont a t ö r t é n e t i példák m u t a t j á k meg, hogy hol és merre az igaz ösvény, s mi a leghatalmasabb eszköz legmagasabb hivatásunk elérésére, megvalósulására. Hallgassuk csak lelkünk s u g a l m á t : használjuk csak józan gondolkozásunkat és ítélő t e h e t s é g ü n k e t s igy a t ö r t é n e t e k m e g t a n í t a n a k arra, mire a világ minden tanitó-mestere, t a n á c s a d ó j a nem t u d megtanitni. Tanulságot a jóból és roszból egyaránt leh e t meríteni, de szent lelkesedést csupán az igazból. J á r j u n k el azért Őseink sirlakához, hisz ott a példák egész fellege áll körülöttünk s h a n t j a i k o n t a n u l j u n k meg okulni és lelkesedni, t a n u l j u k meg, hogy mit kell kerülni s mit tenni, hogy a tökéletesség felé bizton haladhassunk.

M i k é p p h a l a d h a t u n k á l l h a t a t o s s á g g a l ö r ö k c z é1 unk — a t ö k é l e t e s s é g f e l é ? Ugy, ha l e v e t j ü k a jelenkor t e r h e i t és bűneit. Őszintén meg kell vallanunk, hogy sok, a mi terheli szivünket, f á r a d t á teszi lelkünket, hogy az emberiség nagyobb részének nincsen hite és ereje, s ezért ezeren meg ezeren reményt vesztve, elhidegült kebellel, kétségdúlt elmével oda dobják m a g u k a t egy sötét és komor pillanatban a halál rideg kezének. De vájjon ily tettel, mely megszabadít ugyan a földi kötelességektől, de nem a jövendő Ítélettől, megfelel-e valaki nagyszerű h i v a t á s á n a k — a tökéletesség felé való h a l a d á s á n a k ? Soha sem. J a v í t a n u n k kell t e h á t az ember vallási és erkölcsi felfogásában és elveiben, mert ha igaz az, hogy tökéletesbitett géppel könnyű és kedves a m u n k á t végezni, az is igaz, hogy tiszta erkölcsi és vallási belátással édes és egyszerű dolog czélunk felé haladni. Sokszor panaszkodunk, hogy a régi idők jobbak voltak a mostaniaknál, hogy korunk a mivelődés haladásával párhuzamosan, ki-

101 e g y h á z i

beszéd.

tűnő t a l a j t szolgáltat az emberiség romlottságára is. Lehet ebben

is

sok igaz, (le a b a j mégsem egészen ez. Én szentül meg vagyok győződve, hogy k o r u n k emberei egy cseppel se rosszabbak, m i n t bármely más időké, csakhogy

nehéz

a

kor,

a melyben

mi é l ü n k :

egyes új nap több és több erőt kíván, m i n t az e l m u l t a k napra inkább és inkább kell k ü z d e n ü n k a minden

minden

s

napról-

perczben

felbuk-

k a n ó és az emberi találékonyság — - hogy ne m o n d j a m — f u r f a n g által kitalált kísértések és megpróbáltatások ellen. K o r u n k m á r a n n y i t csalódott, hogy fél az újítástól, pedig n e k ü n k okvetlen erre van szükségünk, hogy a kisértéseket legyőzhessük s a tökéletesség felé állhatatosan

haladhassunk,

Ezeren és ezeren nyögnek a tétlenség

súlya

alatt, Isten

dája, hogy végkép össze nem roskadunk. Le kell t e h á t gyűlöletes bűnt és t e r h e t nünk, hogy ha

Isten

vállainkról;

munkálkodik,

meg

kell m á r

kell egyéb, csak a k a r a t , előttünk

minden

hegy,

s egy kis

egyszer

mi is m u n k á l k o d á s r a

hivatva, hogy a szorgalom a tökéletesedés h a t a l m a s okosság

elonkbe borul

cso-

ráznunk,

e

érte-

vagyunk

tényezője. Nem

és megmozdul

minden kőszikla.

Az

akkor ember

nem hiszi, pedig úgy van, hogy ő maga egy kis világ, melynek sarkp o n t j a az ő szive és értelme. Hadd szülessenek

hát

az

tervek s legyenek a kis világ szüleményei megvalósítva

eszmék

és

a mi külső

nagyvilágunkban. l)e ma túlóvatosak és félénkek az emberek, m i n t h a bizony mi a szolgaság szülöttei volnánk s nem a szabadság fiai. Elfeledtük már, hogy „csak sast nemzenek a sasok" s hogy „százados mulasztást visszapótol egy h a t a l m a s óra". A k á r h á n y a n i n k á b b szeretik ma a hizelkedést és kétszínűséget használni, s igy az Isten képmását meggyalázni, — mert Isten az embert az ő képére teremtette, — m i n t bátorsággal, szivlelkesedéssel s bölcs belátással kivívni a világ és Isten tetszését. Ezekhez járul még az, hogy nincs h i t ü n k és r e m é n y ü n k ; s a j á t önerőnkön indulunk el mindnyájan, hogy az élet nehéz kérdéseit és próbáit megfejtsük. Igy csalódásról csalódásra és tévedésről tévedésre hányattatva, levert kedélylyel öleljük m a g u n k h o z a prédikátor nyugtalan lelkének amaz Ítéletét, hogy minden csak hiúság és hiábavalóság. Mig az Istenben hivő s az ő vezetését ismerő

kebelben

egyet-

len egy összetört remény omladékain is az új remények ezer fényes csillaga gyúl fel, mert az tudja, hogy ha van Isten az égben, az nek ü n k rosszunkat nem a k a r j a s nem is cselekszi, hogy ő m i n k e t meg segit. Öleljétek meg csak a h i t e t és reményt s ekkor bizton hattok ama végpont -

halad-

a tökéletesség felé, mert igy kezetekben fog-

102

egyházi

beszéd.

j á t o k t a r t a n i létetek fenn- és megtartó kapcsát, melyen világi h a t a lom nem d i a d a l m a s k o d h a t i k ;

igy a gyenge

is azt

fogja m o n d a n i :

„ Eró's vagyok én !" Nagy hibája k o r u n k embereinek, hogy mindnyájan csak világi dolgok u t á n f u t k o s n a k mind szivükkel, mind pedig értelmükkel. A sziv vágya m a sem halt ki, csakhogy a vágyódás tárgya jobbára mindig valami anyagi. Az elme bebarangolja a világ tájait, megrabolja álmainkat, feldúlja u y u g a l m u n k a t — s mindez történik csupán mulandókért. Hisz m i n d n y á j a n gazdagságról és pénzről álmodunk. Nincs kifogásom, ha ezeket eszköz g y a n á n t használjuk fel a lelkiek és szellemiek kimivelésére, sőt e tekintetben ajánlom is, csakhogy k o r u n k ma ezeket bálványképek g y a n á n t állítja oda s a h a l h a t a t l a n és romolhatatlan Isten helyett veszendő, gyarló isteneket kezd imádni. Im, ha gyarló Isten kell nektek, ám haladjatok, úgy hiába való minden intésem, de én veletek nem megyek, mert az én lelkem a tökéletes, az örök Atyát keresi szüntelen s csak az Ő parancsát ismeri el örök igazság gyanánt. A világiak feletti szerfelett gondolkodás már ezer, sőt millió szivet és elmét megrontott, s lám, mind h i á b a ! Mi mégis r o h a n u n k bele az örvénybe, mi mégse t u d u n k okulni. Nem jő el már soha az az idő, midőn a más kárán t u d u n k valóban t a n nini. A hír, pompa, dicsőség u t á n i vágy ma nem kisebb, mint volt valaha, sot ezerszeresen nagyobb, pedig milliók estek már ezeknek áldozatúl. A kényelem u t á n való küzdelmünkkel s a j á t kényelmünket űzzük el m a g u n k tól ; m a nincs megelégedés. A szenynyes érdek és önzés kirí nagyon gyakran még a nemesnek látszó tettekből is. Nem t u d u n k már egyszer egymással és egymásért békében m u n k á l n i egy örök, isteni czél é r t ; m i n d e n t csak m a g u n k é r t a k a r u n k tenni s gyakran még az sem kérdés, hogy minő eszközökkel ? Nézzetek csak az emberek arczaira és szemeibe s a lélek, a belső érzetek e t ü k r e i elárulják, hogy a szavak nincsenek összhangban a belső élet állapotával. És ez igy megy tovább a végtelenig. Az ifjú megkezdi a légvárak építését s ezt folytatja a férfi is. Csoda-e hát, ha keserű csalódások miatt nem egyszer halljuk a pan a s z t : „meggyűlöltem az egész világot, mert gonosznak ismertem mindent a nap a l a t t ? " Nem, én ezen nem csodálkozom, csak azt kérdem, nem jobb volna-fí a tetterőhöz nyúlni, lecsendesíteni figyelmetlen szivünk és elménk zajongásait s Istenben vetett reménynyel tenni a szeretet m u n k á i t ? Jobb volna, mert akkor azt is megérnők,

103 e g y h á z i

hogy nem a földi dicsőség

beszéd.

koszorújáért

sóhajtoznánk jutalmul, ha-

nem a mi menyei örök kincsünkért. S z a l a d u n k a boldogság után, a nélkül, hogy t u d n ó k , mi a boldogság, a nélkül, hogy birnók

annak

föltételeit önszivünkben.

Egy

fő hibánk v a n : m i n d n y á j a n boldogságunkat nem keresni, h a n e m felépíteni a k a r j u k

s ezért van,

hogy soha eredményhez

Az erkölcs rontó társaságok és helyek

bőviben

nem

jutunk.

vannak, s

több, s a j á t m a g u n k inkább b u z g ó l k o d u n k ezek létesítésében

mi

és pár-

tolásában, m i n t egy szentegyház, szent czél, a hivők serege felépítésében, megerősítésében.

Egész

lényünkkel

mindig csak

a

jelennek

a k a r u n k élni és soha sem a j ö v ő n e k ; apáink t e t t e k é r e t t ü n k s benn ü n k nincs erő t e n n i gyermekeinkért. Meg kellene m á r

egyszer

tenünk, hogy m i n d e n i k ü n k előtt egy szép és nagyszerű

hivatás

hogy még a legkisebb

fűszál,

kül. Van szivünk, legyen

a

hát

legkisebb

már

áll,

rovar sincs i t t ok

lelkesedésünk i s ;

ne

érnél-

engedjük,

hogy megfagyjanak az isteni, szent érzetek k e b l ü n k b e n . Vannak eszméink, tegyen h á t már egyszer

azok megvalósítása

bizonyságot

el-

terhei és bűnei, melyek

gá-

m é n k fenkölt munkálkodásáról. Az i t t felsoroltak a jelenkor ama tolnak m i n k e t a tökéletesség

felé való haladásban. E z e k e t

vetnünk, hogy végső c z é l p o n t u n k a t

kell

Távol legyen tőlem, hogy midőn r á m u t a t o k heire és bűneire, J e r e m i á s siralmai

korunk

szerint keseregjék

eme

hogy lássa

már

egyszer

az

ter-

azokon.

nem keseregni akarok, h a n e m azt akarom, hogy j a j d u l j o n fel és bűne alatt a világ;

le-

elérhessük.

ember,

nem játékszer, nem szolga, h a n e m az Istennek legdicsőbb,

Én

terhe hogy Ő

legreme-

kebb, — tökéletességre hivott teremtménye. Afiai. J e r t e k egyesüljünk

ma mindnyájan. Ismerjük

el,

n e k ü n k egy Istenünk, egy h i v a t á s u n k , egy czélunk van s az

hogy a

tö-

k é l e t e s s é g . Szabadítsuk meg az életet lekötő nyűgből a szivet és az értelmet s igyekezzünk megérteni vezér-igénk s z a v a i t : „mivelhogy ennyi sok bizonyságok fellege áll k ö r ü l t ü n k , minden t e r h e t

levetvén

és minden k ö r ü l t ü n k való bűnt, nagy állhatatossággal, a mi előnkbe adatott

czélt k i f u s s u k . " T a n u l j u n k okulni és lelkesedni a m u l t a k b ó l ;

tisztítsuk meg a jelen vallási és erkölcsi felfogásának l é g k ö r é t ;

igy

aztán lelkünk az I s t e n - t e r e m t e t t e nagyszerűségben fog előállani; igy aztán emberi méltóságunk érzete szivünket, elménket, s h o m l o k u n k a t az Istenhez emeli és benne leszünk már e földön a tökéletesség h a zájában. Vajha úgy l e n n e ! Amen. CSIFÓ

SALAMON.

HÁLAADÓ DICSÉRET. z embernek

adott

javakért.)

Áldásiddal be van telve Ur I s t e n ! a mindenség. Dicsőséged magasztalja Alatt a föld, fenn az ég. . . Tőled vagyon mindenünk. Te vagy a mi Istenünk. Oh Uram ! a dicséret, Egyedül téged érhet. Buzgó szívvel adunk hálát, Hogy e m b e r t is teremtél. És b e n n ü n k a te szent lelked Munkálkodva, h a t v a él. . . Hogy az ember küzd elé Isteni tökély felé: Mindezért a dicséret. Oh, U r a m ! téged érhet. Bámulandó az bizonnyal. Ember létre mit hozott. Mit a művész lángszelleme Nagyot, szépet a l k o t o t t . . . De, Uram ! a dicséret Egyedül téged é r h e t : Utánzás a művészet. Az örök s z é p a Tied. Nehéz u t j á n vizsgálódva A t u d o m á n y nem pihent, Használatra, kényelemre Felfedezett sok mindent.

HÁLAADÓ

De

105

DICSÉRET.

Uram. a dicséret

Egyedül téged é r h e t : Mit a tudós fedez fel, Azt szent kezed rejté el. Hol értelmes és m u n k á s nép Egyetértve ü t tanyát, Ott a kopár föld felvirul, Széppé teszi a h a z á t . . . De, Uram, a dicséret Ezért is téged

érhet;

Mert. az áldás tőled j ő : Csira, napfény és eső. A h i t n e k és az erkölcsnek Fenséges országában Követésre annyi nemes És magasztos példa v a n : De, Uram, a dicséret Egyedül téged é r h e t : Ihletést és t e t t e r ő t Tőled nyertek a dicsők . . . S a háznépek életében — Boldog I s t e n ! te látod. Bár törődés, gond mellett is Az édes boldogságot. . . De, Uram, a dicséret Egyedül téged é r h e t : Tőled van a szeretet Egyesitni sziveket. Aldásiddal be van telve Ur I s t e n ! a mindenség. Dicsőséged magasztalja Alant a föld, fenn az ég. . . Tőled vagyon m i n d e n ü n k . Te vagy a mi I s t e n ü n k : Oh, Uram, a dicséret Egyedül téged illet ! Kolozsvár. INS!), dec. NAIIY

LAJOS.

A PARÁZNA NŐ. (János

e v. VIII.

3—11.)

„Helyet!. . . U t a t ! . . . ítéljen Ő!. . . Mester, ira egy p a r á z n a n ő ! . . . Hadd h a l l j u k a templomban i t t : J é z u s ily nőről mit t a n i t ? Törvényben, t u d j u k , az v a g y o n : Kővel verettessék

agyon.

De te, törvények mestere, Te mondd m e g : mit t e g y ü n k v e l e ? " S a vakbuzgók mögött a nép Sóvárgva tódul közelébb, S o t t J é z u s és a no körül Mintegy örvénynyé tömörül. Remegve áll a n ő ; s a m i n t Az Úrra, lopva föltekint, Arczán a rettegés h a v á t Tűz szégyen pirja f u t j a át. Nem szól az Ur. Merengve jár Szeme, m i k é n t a holdsugár, Az asszonyon s a tömegen, Mely néz reája mereven. Majd, m i n t h a nem l á t n á emezt, A föld porában irni kezd. És összefut az u j j alatt A porba irt parancsolat. De a talányt az emberek Gyarló esze nem érti meg.

A PARÁZNA NŐ.

107

Es az írástudó u r a k T a n á c s o t kérnek újólag. E k k o r fölegyenesedék Az Űr, s szólt: „Gyarló n e m z e d é k ! Ki bűntelen közöttetek, Az vesse az első k ö v e t ! " És ú j r a lehajolva í r . . . De jaj, b ü n t e t n i egy se b í r ; Sőt véne, ifja kihalad ; Benn csak az Ur s a no marad. Ir, egyre lehajolva, í r . . . Csendes a templom, m i n t a sír. A déli nap is m e g j e l e n : Mind áll a nő azon helyen. De m a j d az Úr fölkel megint, S kérdi, midőn k ö r ü l t e k i n t : „Hová t ű n t annyi v á d o l o d ? . , . H á t senki nem k á r h o z t a t o t t ? . . ." A nő s z ó l t : „Senki sem, U r a m ! " „Én sem," — mond J é z u s komoran. „ E r e d j békével most haza, S ne vétkezzél többé s o h a ! " DR. NAGY

MÓR.

BAUMGARTEN ÉS HASE. Szokásban volt az őshajdankori egyptomiaknál, hogy halottaik fölött, mielőtt azokat az anyaföldnek á t a d t á k volna, itélő beszédet t a r t s a n a k . E n n e k nyomai l á t h a t ó k a mi temetési szertartásainkban. A protestáns — m o n d j u k keresztény — hit és lelkiismereti szabadság e k é t h a t a l m a s munkása, védője elhunyta alkalmával is gyászba öltözött az elismerés, visszatekintett mindkettőnek áldásteljes életére, s látva a kivívott érdemek b á m u l a t r a gerjesztő sorozatát, a soha el nem évülő emlékezet balzsamával illette már élettelen személyöket, ekkép biztosítva őket a h a l h a t a t l a n s á g és örök élet felől. A szabad gondolkozás híveinek szivében ők örökké élni fognak. E sorok irója, midőn róluk némi ismertetést szándékszik közleni, reméli, hogy ez által kedves szolgálatot tesz mindazoknak, kik a felvilágosultság bajnokai iránt érdeklődnek, s egyúttal — bár kissé elkésve — lerója e nagy férfiak iránt a tisztelet adóját. B a u m g a r t e n M i h á l y 1812. mártius 25-én született Haseldorfban (Holstein); már a szülői házban is a kegyesség áldott szelleme kisérte s így kora ifjúságától utolsó lehelletéig csak erősbödött az a meggyőződése, hogy hitbuzgósága, lelkének Istennel való közössége rá nézve e világon a legdrágább kincs. Hova-tovább. annál világosabban k e r ü l t mindent és küzdött mindaz ellen, a mi valamikép az ő lelkének az atyával való gyermeki közösségét megzavarhatta vagy m e g s e m m i s í t h e t t e volna. Mély, tiszta, vallásos benső élettel törekedett az igazságra; ez volt mindvégig Baumgarten alapjelleme, ez a d o t t neki elég erőt nemes feladatai teljesítésében. Különben, m i n t theologus, előbb Hengstenberg tanítványa volt. E n n e k befolyása alatt készült műve a „pásztori levelekről" és az „apostoli cselekedetekről" (Apostelgeschichte; Braunsweig, 1851.), mi által czélja volt megmenteni ez iratok apostoli eredetiségét, hitelességét. Később azonban, minthogy Hoffman biblia magyarázata iránt több hajlandóságot érezett magában, hozzá csatlakozott. 1848-ban, Michaelisi (Schlezwig) lelkész korában irta „12 Thesen über Gegenwart u n d Z u k u n f t der Kirche" cz. művét, mely igen kecsegtető biztosítás volt további működésére. Már e m ű v é t is mély, s egyszersmind szabad vallásos szellem lengi át, mely szabad szellem önkényt felülemelte őt lelkésztársai közönyösségén, s benne folyton munkálva, honfiúi lelkesültségben is nyilvánult. Az elméletet a gyakorlat nélkül m a j d n e m semmisnek nyilvánitá s e meggyőződéséhez

ftAUMfí AKTÉN ÉS HASE.

109

hiven nagy hajlamot, is m u t a t o t t az egyházi élet tisztítása, átalakítása iránt. E r r e bő alkalom kínálkozott abban a kedvező körülményben, hogy miután a dánok lelkészi állásából fegyverhatalommal elűzték, a rostocki (Mecklenburg) theologiai k a r b a léphetett, 18ö0-ben. Itt aztán már kötelessége, de egyszersmind joga is volt k i t ű z ö t t reformátori czéljai érdekében minden lehetőt megkísérteni, s életveszélyes küzdelmek árán bár, végrehajtani. Mindezek s különösen r a j o n g ó prófétai szelleme, — a m i n t azt dr. S c h w a r t z Károly teljes igazsággal m o n d j a — méltóvá t e t t é k őt az „új L u t h e r " nevezetre. Hiszen theologiájának szegletköve, reform-czéljainak alapgondolata L u t h e r nek eme tétele v o l t : ,A keresztény ember szabad ura minden dolognak." L u t h e r és mellette Schleiermachar életének és i r a t a i n a k t a n u l mányozása kedvencz foglalkozása volt, s kiváltkép ezeknek a t a n a i r a alapitotta theologiáját. Minthogy pedig ilyenformán egészen önnálló vallásos meggyőződésre j u t o t t , összeütközésbe j ö t t Mecklenburgban a Kliefoth törekvései folytán uralomra emelt l u t h e r á n u s vallásfelekezeti iránynyal; jóllehet csak kis m é r t é k b e n tért el a szigorú lutherismustól, mégis Kliefoth erőszakoskodása következtében k á r h o z t a t t á k B a u m garten irányát. 1854-ben megjelent „Zakhariás éji l á t o m á n y a i " czimü m ü v e is a reformátori szellem kétségtelen bélyegét viseli magán, melyben igen csodálatosan tesz v o n a t k o z á s o k a t p á r h u z a m b a n az ó-szövetséggel, illetéktelen, oda nem tartozó dolgok mellett különösen az egyház megromlott állapotára. L á t v a ezt és különösen akadémiai tevékenységét, k a r t á r s a i és a papság — az irigység és felekezeti szűkkeblűség — kezet fogván m e g b u k t a t á s á r a , felzudultak ellene; kivált midőn 1856-ban a parchimi lelkész-értekezlet gyűlésén a „vasárnap megszentelése" kérdésében oly szabadon nyilatkozott. A minden oldalról fenyegető leselkeclés, ármánykodás azonban nem hogy csüggesztoleg h a t o t t volna nyugodt kedélyére, sőt készté Őt a további l a n k a d a t l a n m u n k á l k o d á s r a szent czélja érdekében, mely a megdermedt államegyház felrázására, s a még sértetlen ifjú n e m s e d é k új életre ébresztésére irányult. Ily körülmények között nem volt éppen indokolatlan a félelem, hogy B a u m g a r t e n n e k a theologiai tanulók és tudósok közt követői, pártolói akadnak. S egyedül ennek lehet t u l a j d o n í t a n i azt a hallatlan, igazságtalan eljárást, minek folytán ő a rosiocki consistorium véleményére, a nélkül, hogy önvédelmét meghallgatták, vagy a többi theologiai k a r o k a t megkérdezték volna, hivatalától meg lett fosztva, fizetése meghagyásával. E z t az igazságtalanságot, mely az ő jó hírét-nevét sárral keverte bé, B a u m g a r t e n harmincz éven keresztül t ű r t e ; a m a g a részéről nem viszonozta. A m u n k a t é r r ő l vissza nem vonult, bár sajtóvétség m i a t t többször üldöztetést kelle szenvednie. Voltak védelmezői i s : Schenkel, S t u d t , de különösen L u t h a r d t : utóbbi k i m u t a t t a , hogy Baumgarten theologiáját hamisan Ítélték meg. eretneksége puszta ráfogás, s alig gyanúba hozható tételeit irigység és ellenszenv által indíttatva vizsgálták, magyarázták, mi ellen mind a tudomány, mind az egyház érdeke felemeli szavát.

110

BAITMGARTEN ÉS HASE.

B a u m g a r t e n n e k időközben és utóbb megjelent „Nathanael und J o n a " , „Prot. W a r n u n g und Lehre", „Eine kirchliclie Krisis in Mecklenburg", „Die Geschichte J e s u " , „Schleiermacher als Theolog", „Anti Kliefoth", „ L u t h e r u s redivivus" stb. czimü műveit tekinteten kivül hagyva, f ő m u n k á j a a P e n t a t e u c h u s „ K o m m e n t á r j a " az, melyből kitetszik, hogy theologiai hitnézeteiben sok homályosság uralkodik. 0 a megromlás főokát abban találta, hogy a vallási a politikaical hamisan szövetkez tt. Ki a k a r t a egyeztetni a kereszténységet a népélettel, meg a k a r t a szüntetni az igaz hit hirdetői és a nép között ásitó h a t á r t a l a n ürt, szemei előtt „a minden külső kényszert visszau t a s í t ó evangeliumi szabadság és egy német népegyház alakításának eszméje" lebegett, s midőn 1874-ben a német birodalmi gyűlés t a g j a lett, e megbízatását is csak úgy tekintette, m i n t szent köteleztetést arra nézve, hogy népét és h a z á j á t oltalmazza a szenteskedő n é m e t ellenes és a szabadságra veszélyes jézsuitaság, valamint a nihilismus v a k m e r ő istentelensége ellenében. Baumgarten a protestantismus hitbuzgó apostola, igen erélyes védője m a r a d t annak egészen 1889. julius 21-én Rostockban ; bekövetk e z e t t haláláig.

H a s e K á r o l y Á g o s t 1800-ban született Steinbachban prot e s t á n s lelkész-család sarjadéka. Miután középiskoláit Altenburgban nagy gonddal elvégezte, felsőbb t a n u l m á n y a i t — theologiát és philosophiát — különböző hires egyetemeken, m i n t a tübingai és lipcsei, folytatá. Már 2 4 éves korában, t e h á t 1824-ben megjelent egy irata ily c z i m m e l : „Az öreg lelkész t e s t a m e n t o m a " , melyben a Schelling bölcsészetéért szerfölött r a j o n g ; ez szolgáltatott okot arra, hogy őt Schelling követői közé sorozzák. 1829-ben Lipcsébe a bölcsészeti tanszékre hívták meg. h o n n a n rövid működés u t á n eltávozván, m i n t hogy m a g á b a n a legkülönfélébb adományokat egyesitette, a jénai egyetemen a theologia t a n á r a lett. Fichte, Schelling és Hegel óta nem volt nagyobb név, a melyet J é n a magáénak nevezhetett, mint a Haseé. Mig azonban előbbiek csak kevés ideig t a r t o z t a k az egyetemhez, Hase 3 0 éves korától kezdve egészen jelen évjanuár 4-ig, a midőn a 90 éves agg fáradt, az öregségtől h a j l o t t fejét örök nyugalomra helyezte, ahhoz mindvégig h ű maradt. Benne egy gazdagon megáldott élet szűnt meg, rendes emberi mértéken túlgazdag években, gazdag szerencsében háza és hivatása körül, gazdag a tudomány sikereiben, tiszteletben és dicsőségben, gazdag szelleme tündöklésében és művészi ízlésben, mely minden beszédét és iratát, sőt egész életét egy m ű remekké varázsolta, gazdag végül szeretetben és hűségben. Csakis ezek segítségével j u t h a t o t t abba a helyzetbe, hogy szavai és iratai által kivívhassa az ú j „praeceptor Germaniae" nevet. 1825-ben jelent meg „Ev. Dogmatik", kevéssel ezután „Gnosis" czimü m ű v e ; mindkettőben s a j á t theologiai alapelvei vannak fejtegetve. Ugyanily irányú műve 1829-ből a „ H u t t e r u s redivivus". Csakhogy

BAUMGARTEN ÉS HASE.

111

H a s é n a k a t ö r t é n e t iránti különös hajlamánál fogva, theologiája történeti, d o g m a t i k á j a inkább dogmák története. Különben d o g m a t i k á j á n a k fó'elve az ember relativ szabadsága volt. H á r o m s á g t a n a erkölcsi maradt. Az erkölcsi jellemet az ember vallás-erkölcsi s z a h a d s á g á b a n találja fel, mely tétel a rationalismusnak ostromolhatlan b á s t y á j á t képezi. E n n e k az elvnek világos kifejtésében és abban, hogy az, t. i. a rationalismus általa sokat n y e r t tudományra, művészetre és bölcsészetre nézve, Hasénak igen nagy érdeme van. 0 maga ugyan rationalis theologus volt — mit m u t a t 1829-ben megjelent „Leben J e s u " czimü műve, melyben Krisztust ugy fogja föl, m i n t eszményi embert, m i n t az emberiség tökélyre j u t á s á t vallási téren, sőt m i n t olyant, ki tévedésnek lehetett s volt kitéve — de éles különbséget t e t t s a j á t eszményi elve és az ú j a b b speculatio k ö z ö t t ; a m i n t l á t h a t ó ez „Theologiai vita-iratok" (1834) czimü m ű véből, mely őt Röhrrel szemben f o l y t a t o t t harczából győzelmesen kijutni segitette. E győzelem által a rationalis theologia Németországon uj, t u d o m á n y o s alapot nyert, melyen tovább és tovább épitve, sikerült Hasénak megsemmisíteni a régi, tudományellenes rationalismust. E z az úgynevezett dogmatikai rationalismus ugyanis, mely minden észellenest a papok csalásának, szemfényvesztésének t a r t o t t , s az érzelem jogát felette megszorította, száraz okoskodásai által a vallásos élet bensoségének ellapositására volt. Azonban már e száz év h a j n a l á n igyekezett a kor miveltsége h á t t t é r b e szorítni a rationalismus eme formáját. Nem t a r t o t t á k és nem is t a r t h a t t á k czélszerünek a m u l t lenézését, kevély elitélését; hanem a m u l t és forrásai t a n u l m á n y o zásába mélyedtek, hogy a szokásokat és törvényeket önmagukból értsék meg. Hase volt e történeti iskolának legbuzgóbb m u n k á s a . 0 p á r a t lan érzékkel, mély kegyelettel h a t o l t be a m ú l t b a és a n n a k szellemébe, s ennek nyomán létrejött gondolatai és bizonyítékai általános b á m u l a t o t és zavart idéztek elő. Szerinte az evangelium egyszerűségével a világbölcseség p o m p á j a nem vetekedhetik. Mindemellett is nem a k a r t ő éppen mindent bebizonyítani, mert igazságszeretete nagyobb volt művészi rajongásánál. Később rendre-rendre megjelent „Vom J u s t i t z m o r d e n " , „Neue P r o p h e t e n " , „Franz von Assisi", „Caterina von Siena", stb. czimü művein kivül az 1863-ban megjelent „ P r o t e s t á n s Polemica" mellett — melyben beleélve m a g á t a korviszonyokba, belehatolva a k a t h . középkor életébe, a nélkül, hogy s a j á t bírálatát fitogtatná, a történelemre bizza a tények megerősítését, bebizonyítását — mindenekfelett az először 1834-ben k i n y o m a t o t t „ E g y h á z t ö r t é n e t " szolgál fényes bizonyságául annak, hogy Hase ritka tehetsége főleg a történelem iránt való eleven érzékben t ü n t ki. Vonzódott mindaz iránt, a mi emberileg nagy és szép. Bár lerázta magáról a m u l t dogmatikai képzeteinek lánczait, a szeretetteljes, méltányló kegyelet a m u l t iránt soha sem gyöngült kebelében. Előadásában k i t e r j e d t minden kis vonásra. előtte majdnem minden jelentékeny, valamely emléknap, álta-

112

BAUMÖARTEN ÉS HASE.

Iában valamely ereklye sohasem kerülé ki figyelmét: mi miatt nem egyszer a történeti összefügés csak nagy nehezen vehető' ki. Igaz, hogy ilyenformán nagy történeti szabású m ű v e t nem a l k o t h a t o t t ; de m a r a d a n d ó hatású példát m u t a t o t t a n n a k mívelését illetőleg. Az ú t t ö r ő működése nagyban elősegiti a követőkét. Hálátlanság volna, meg nem emlékezni végül szelleme általánosságáról, világi miveltségéről, melyek Hasénak kiváló tulajdonait képezek. Nála a kereszténység emberi l e t t ; előtte igaz miveltség és és kereszténység teljesen elválaszthatlanok. Ily tulajdonok és ily eszmék közreműködésével törekedett ő arra, hogy a történeti alapon nyugvó kereszténység és a felvilágosult kor haladása között mindinkább növekvő ellentéteket kiegyenlitse. M u n k á j a nem m a r a d t siker nélkül; hisz Ő az egyházhoz szeretete és szive teljes melegével, egész odaadással ragaszkodott, 1883-ban m o n d o t t le már terhessé váló hivataláról, de azért csendes nyugalmában sem szűnt meg munkálkodni fennebb jelzett időben bekövetkezett haláláig. —tji —

A KONCZ JÁNOS ÉLETIRATAIRÓL. Válaszul

Derzsi József u r n á k

e folyóirat m u l t észrevételeire.

évi utolsó s z á m á b a n

közölt

Derzsi József úr Koncz János, boldogemlékü jóltevó'nk életiratát közölte volt. (Ker. Magv, VIII. köt. 249. stb. lapján). Sok évvel később azon szép élet m e g k e r i t h e t ő a d a t a i t magam is t a n u l m á n y o z t a m . Azok alapján m e g í r t a m én is a nagynevű jóltevo életrajzát és közrea d t a m e folyóiratban (az 1888-iki 4. füzetben). Abban véleményt m o n d o t t a m elődöm dolgozatára nézve is. Ezen véleményem ellen egy évvel később az első életrajz irója észrevételeket közölt, még pedig olyanokat, a milyeneket szó nélkül még sem hagyhatok, n o h a a v i t a t kozás nekem sem kenyerem. Az „Észrevételek" irója elmondja először művéről való véleményemet, azután, hogy minő alkalommal és hogy főképen miféle forrás u t á n irta volt az életrajzot. Mind szép és jó dolog. Részemről, m i n t reméli is, abban a t e k i n t e t b e n sem teszek épen semmi kifogást, hogy a czáfoló-írás alapjául egy meghalt embernek (Koncz Lajos nyug. kir. táblai itélőmesternek) egy elveszett levele szolgál. Mindössze is részt veszek azon való sajnálkozásában, hogy a levél elveszett, irója pedig elhalt és hogy én nem a k k o r találtam irni az életrajzot, mikor legalább egyik még életben volt. Az „Észrevételek" ezután való részének czélja azon állitásom lerontása, hogy Konczot első életirója i n g a t a g n a k t ü n t e t t e föl. E z t czáfolni igyekezve, ma is élő és nem élő férfiak példáját hozza fel, a kik vagy más téren lettek kiválók, mint a mihez először k e z d e t tek, vagy több téren lettek ilyenek. A végén igy ü t r á m : „Ön az ilyeneket nem a k a r j a fölfogni. Ön előtt az efféle nem egyéb, mint i n g a t a g s ág és h a t á r o z a t l a n j e l l e m . " Kérem alázatosan, én egy fél szóval sem m o n d o t t a m vagy t ü n t e t t e m föl ugy, m i n t h a azt, a ki több életpályával próbál, a mig egyen kiváló lesz, ingatagnak t a r t a n á m . Ott, az életiratban, a 226. lapon, Konczról szólva, igenis kifejeztem az ellenkezőjét, a mikor ezt i r t a m : , . . . azért volt annyi helyen (még t ö b b helyt is megfordulhatott), azért kezdett annyifélébe, mert h á n y t a a sors a zavaros világban, próbálkozott, kereste a szerencsét. így az ingatagság, h a t á rozatlanság hibáját sem fogjuk reá, sőt az azelőtt is a z u t á n is életéből látszó l e l k i e r ő t ű n i k ki a férfikor kezdetén lévő Konczból, a mennyiben, ha h á n y t a is sorsa most ide, majd amoda, nem ijedett meg az élettől, e l é g é l e t r e v a l ó volt arra, hogy ha itt nem sikerült. amott próbáljon magának szerencsét.' Szórói-szóra ezt irtam.

114

A

KONCZ JÁNOS

ÉI.ETIRATAIKÓL.

Ha t á n félreértette volna beszédemet, még egyszer elmondom, hogy mivel t ü n t e t i föl K.-t ingatagnak, (Akkor sem mondtam, most sem mondom, hogy akarva.) A világért sem avval, hogy elbeszéli: i t t is volt, ott is volt, ehhez is kezdett, ahhoz is! Kár vala h á t ezt czáfolni. Hanem azért látszik a m a föltüntetésből ingatagnak, m e r t hogy egymás u t á n annyi életpályára készül, a n n a k okául — egy eset e t kivéve — nem körülményei és sorsa van föltüntetve, hanem belső o k : a s a j á t c z é l j a i és s z á n d é k a i változása. Tegyük f ö l : valaki e l h a t á r o z z a , hogy t a n á r lesz, hozzá is fog s mikor már elő is k é s z ü l h e t e t t reá, a tanári pálya e s z é b e s e m j u t többé, hanem egy ember biztatására gazdász lesz. Azt a pályát is elvégzi. Akkor ismét más lesz a c z é l j a . Ahhoz is hozzáfog s elvégzi a jogi pályát. Milyen azon valaki ezen föltevés szerint ? Ezt a föltüntetést láttam s látom én az első életiratban. Ne épitette volna a megokolást czéljaira és szándékaira, a mikről úgyis olyan nehéz annyi évvel később szájhagyomány u t á n bizonyost tudni, hanem, a miket nem tudhat, ott azokat nem is akarva tudni, t ü n t e t t e volna fel ugy, -— a mihez már a czáfolatban h a j l i k is — hogy K. szegény ember fia volt, sokat k ü z dött az élettel, többfelé kisérletet tett, mig végre egy életpályán a szerencsét m e g r a g a d h a t t a : akkor senki sem l á t h a t n á a föltüntetésből i n g a t a g n a k ; akkor l é l e k e r ő f ö l t ü n t e t é s é t látná mindenki. Az első életrajz irója ezeket irja Konczról: „A gróf (Festetics) teljes ellátást és ingyen t a n í t á s t rendelt számára keszthelyi Georgik o n j á b a n . " Azután festi, hogy Magyarországon mik történtek volt akkor a tudományos gazdászat terén és f o l y t a t j a : „ — — Erdélyből még senki sem fordult meg ez intézeteken, ő volt az első, a ki a gazdasági t u d o m á n y o k a t elvégezte (!) — — A meghívások egymást érték a nagybirtokosok részéről, egyelőre nem fogadott el egyet is." (253. lap.) Az első életrajz irója az „Észrevételek"-ben már ezt i r j a : „K. L. ur a néhai (Koncz) elbeszélése nyomán h a t á r o z o t t a n állította, hogy igenis keszthelyi több-kevesebb ideig való tartózkodásától, cireumspicziálásától — s a j á t szavai — s lehet, hogy hospitálásától dátálódik a gazdasági téren későbbi nagy szereplése — — — " (386. lap.) T e h á t amaz szerint Keszthelyen a gazdasági t u d o m á n y o k a t e 1v é g e z t e , e szerint pedig c i r c u m s p i c i á l t és h o s p i t á l t , azaz m e g f o r d u l t ott, m i n t vendég. Melyiket h i g y j ü k ? Nekem volt okom, mikor az életrajzot irtam, a Keszthelyhez f ű z ö t t eseményekből csak annyit t a r t a n i meg, hogy ott is megfordulh a t o t t . Most az „Észrevételek" még jobban meggyőztek, hogy a Keszthelyen végzéssel együtt az odamenés részletes ismertetése, a nagybirtokosok részéről egymást érő meghivások, azoknak el nem fogadása, jogi pályára menésének megokolása és még több — mind alapnléküliek, el kell esniök. Az „ É s z r e v é t e l e k é b e n gúnyosan az van nekem m o n d v a : „Önt, boszantja az, s nagy következtetéseket von abból, hogy miért nem lépett hát be azonnal valamelyik uradalomba számtartónak."

A KONCZ J Á N O S É L E T I R A T A I R Ó L .

115

Mikor nekem elég bizonyítékom volt arra, hogy Koncz Keszthelyen sohasem végzett, akkor az ügyvédi pályára menésének abból folyó megokolását h i h e t t e m - e ? Ha pedig a gazdasági i n t é z e t végzését valónak láttam volna, vajon az egymást érő meghívásokról g o n d o l h a t t a m volna-e, hogy azok mind csupán csak s z á m t a r t ó s á g r a szólottak ? Az „Észrevételek" irója két Arkosira és R a f a j Károly ú r r a hivatkozik, m i n t a kik jól ismerték Koncz J á n o s jó öreg b á t y j o k a t és még sem t e t t e k kifogást rajza ellen. Arkosi D. úrtól, mikor az életrajzot irtam, egy barátom u t j á n m e g k a p t a m , a m i t bátyjáról t u d ; nem sok részlet az, inkább jellemvonások. R a f a j u r a t a k k o r meglátogattam. 0 n e m igen t u d b á t y j a élete körülményeiből; h a n e m édesanyjától már pár érdekes a d a t o t t u d h a t t a m meg. Miképen t e h e t e t t volna t e h á t kifogást akármelyikük, ha magok sem ismerték az élett ö r t é n e t minden részletét és o k o z a t a i t ? Mielőtt végére j u t n a észrevételeinek, egy kicsit t á m a d is. De az én nézetem most is csak az, hogy minden életrajz legyen hű, fesse olyannak az embert, a milyen volt, de sohasem egyoldalúan. Konczunk kisebb lett azért, m e r t szép jelleme rajzolása közben életéből az á r n y a k a t is f e l m u t a t t a m ? Hiába t i s z t e l i a k r i t i k á m a t , hiába gúnyol n y o m a t é k o s k r i t i k á v a l i r ó t u d ó s n a k . Csak nem j a v u l t a m meg. Ha még életrajzot irok h u s és vér emberről, a k kor sem lesz mintám, mint ajánlja, a szentek életrajzai. De ha k e gyeletből irunk é l e t r a j z o t ? Abban is szerintem az árnyék f o l t ü n t e t é s e m e g t ö r t é n h e t i k ugy, hogy épen akkora fokú kegyeletérzés sugárzik az irályból, m i n t h a föltett szándékkal nem az életet, h a n e m a n n a k csupán szép vonásait rajzolnók. A szentek is emberek voltak. A n a p ban is beszélnek foltokról, a kik róla irnak. Gyarló embereken (mindenik az) látva az ész, sziv és a k a r a t b á m u l a t o t keltő, a kegyelet érzését ébresztő magasztos nyilvánulásait, vajon kisebbeknek itéljük-e a z o k a t ? Egy szép czedrust bámulva nézegetek. Aközben árnyéka is szemembe tűnik. Már nincs okom ugy b á m u l n i ? Különben minek bizonyitni álláspontom helyességét, hiszen annyira gúnyosan van az megtámadva, hogy k e t t e n e részben soha sem é r t h e t n é n k egyet. Aztán megrója, hogy m a g a m sem csudálkozom azon, hogy K. 10 rendbéli végrendeletet is csinált, pedig e ráfogásomból olvasóm a legkirivóbban látja, a mit én elébb reátukmálok, t. i. hogy a jó öreg ingatag lett volna. Először is, hogy több rendbélit csinált, az t é n y ; maga többször említi leveleiben; azon öt rokona közül is, a kiktől kérdezősködtem, m a j d mindenik m o n d o t t a e z t ; ,10-re is rámegy azok száma', ezt ugy a k a r t a m értetni, a hogy a magyar ember érti és m o n d j a : t i z e t is, s z á z s z o r i s , e z e r e t is, abban az értelemben, hogy s o k a t ; h a t á r o z o t t számot nem lehetett megállapítanom. Ha nem igy é r t e t t e volna mindenki, akkor roszul fejeztem ki, a mit a k a r t a m . Ennyi lehet az én hibám. Másodszor, olvasóm egy m o n d a t o t nem k a p ki, h a n e m egyebeket is elolvas és megtudja, hogy miért csinált sok végrendeletet. Ugyanis egy rokonát örökösévé tette. C s a k h a m a r meggyőződött, hogy az méltatlan reá. Tehát nem belső okból hagyakozott

8*

116

A KONCZ JÁNOS ÉLETIRATAIROI,.

egy másiknak. Aztán bebizonyult, hogy az is méltatlan s igy tovább. Efféle okai voltak. E z t t ü n t e t t e m föl ott. Ez az igazság. Ha a k a d t mégis olyan olvasóm, ki a legkirivóbban látja azon h a t á r o z o t t jellemű ember ingatagnak föltüntetését, h á t én arról nem t e h e t e k ; aligh a n e m a látásban van a hiba. Végre az észrevételek Írójának jó kívánságait viszont minden j ó k a t szivemből kívánok.

köszönöm

PÉTERFI

LAJOS.

és

PÁRISI LEVÉL. PÁKIS, 1890. m a r t . (De la vie i n t i m é des dogmes et de leur puissance d e v o l u t i o n , p a r A. Sabatier, in 8 0 Paris. Fischbacher. — Les Memoires des autres, p a r J u l e s Simon 1 vol. in 12. Paris, Marpon et Flammarion.)

Szerkesztő úr ! Néhány év óta theologiai f a c u l t á s a i n k azt a szokást v e t t é k fel, hogy az évi előadásokat ünnepélyes beszéddel n y i t j á k meg, melyre a közönséget is meghivják. A közönség rendesen szép számmal jelenik meg a megnyitásokon, de mégis a látogatás a szerint nagyobb vagy kisebb, a m i n t ez, vagy a m a t a n á r t a r t j a a megnyitó beszédet. A megnyitó beszédek rendesen bevezetés azokhoz az eléadásokhoz, melyeket az illető t a n á r abban az évben fog tartani, előterjesztés a m a főbb elvekről, melyeket t á r g y á b a n k ö v e t n i fog. Minthogy a nagy közönség is meghivatik azokra, a lehetőleg népszerű m o d o r b a n t a r t a t n a k , a t u d o m á n y o s kifejtés az előadásokra hagyatik fenn. Ez évben a megnyitót Sabatier a dogmatica t a n á r a t a r t o t t a . A p r o t e s t á n s közönség nagy számmal jelent meg az intézetben. Sabatier neve és tudományossága m á r m a g á b a n elég arra, hogy számos hallgatót v o n z zon. De a mi növelte az érdekeltséget, az az volt, hogy Sabatiert úgy ismerik, mint a ki nemcsak gondolkozni tud, h a n e m meg van a bátorsága is arra, hogy gondolatait kifejezze, bármily h e r e t i k u s o k n a k látszanak is azok. Ez magyarázza meg, hogy orthodoxok és liberálisok oly sokan j ö t t e k el a megnyitó ünnepélyre. Az egyik félelemmel, a másik reménynyel. A liberálisok reményei talán nem egészen teljesültek, de az orthodoxok aggodalma, a m i n t lapjaikból Ítélni lehet, úgy látszik bevált. Nem ü t ö t t e k ugyan nagy zajt, de sajnálkozásukat fejezték ki. Azt lehetett várni, hogy részletes tárgyalásába bocsátkoznak, de nem, rövid jelzése u t á n hirtelen elhallgattak. Egyébiránt a különböző véleményekre később visszatérek. Most m i n d e n e k előtt megkisértem magát a beszédet ismertetni. Sabatier azon kezdi, hogy alapot m u t a t annak, a mit tenni a k a r : a dogmák élete és fejlődése tanulmányozásának. N á l u n k e tárgyban meglehetős fogalom-zavar észlelhető. Gyakran hallhatni, hogy a dogmák már lejárták m a g u k a t és a kik ezt mondják, azt igénylik, hogy azok változhatlanok. Az egyik előitéletet a másikkal a k a r j á k igazolni. A dogmák éppen úgy alá v a n n a k vetve a fejlődésnek, m i n t

118

PÁRISI

LEVÉL.

a tudomány, bölcselem és erkölcstan. S ama két előítélethez még egy h a r m a d i k a t is c s a t o l n a k : a d o g m á k a t összezavarják a vallással. Ugyanis azt állítják, hogy a dogmák hozzák létre a vallást, holott, m i n t a vallástörténelem t a n í t j a , épp ellenkezőleg, a vallás t e r m i a dogmákat, m i n t a fa a virágot és gyümölcsöket. A vallás nem egy metaphysikai theologia, az meg van az érzelemben, az emotioban, m é g mielőtt értelmi ismeretekre vagy r í t u s o k r a f o r d í t t a t n é k át. Kétségtelenül a vallásos érzelemnek szüksége van arra, hogy reflektált ismeretekben, fogalmakban fejeződjék k i ; de ezeket az ismereteket éppen úgy nem s z a b a d j a vallással összezavarni, m i n t a gondolatokat a nyelvvel. E szerint hasznos szolgálatot tesz CLZ j CT ki megmutatja, hogy a d o g m á k nem változhatlanok, és hogy a vallásosság független a f o r m u l á k t ó l . E három pontot akarom tisztán megmutatni, mondotta S a b a t i e r : először, hogy a d o g m á k n a k benső életük van és mindig f e j l ő d n e k ; másodszor, hogy a dogmák fejlését szükségképpenivé teszi a történelem t ö r v é n y e ; végül, hogy az újkori dogmatica mennyiben vehet részt és kell, hogy részt vegyen a folytonos átalakulás eme m u n k á j á b a n . I. Sabatier, hogy az első tételnek alapot vessen, azon kezdi, hogy összehasonlítást tesz egy nyelv szavai és az egyház dogmái közt. És m i u t á n ez összehasonlítást kifejti, ezeket m o n d j a : „éppen, m i n t egy nyelvnek élete, n e m a szavak hangzatosságában és a kifejezések javításában áll, h a n e m a gondolat titkos erejében és a népnek t e r e m t ő szellemében, mely azt beszéli, igy a dogmák életét is nem az eszmék logikájában, azok pontos meghatározásában vagy a többé, vagy kevésbé nagyszerű theoreticus formulákban, h a n e m egyedül m a g á b a n a vallásos életben kell keresni." Hogy egy nyelv szavai életének eszméjét felfogjuk, arra nézve nem a szótárban kell keresnünk, h a n e m a z o k n a k az a j k á n , a kik azt beszélik. Éppen igy a dogmák életét n e m symbolicus k ö n y v e k b e n kell felfognunk, hanem az egyéni vagy a közvallásosság napi használatában. Sabatier, hogy példával bizonyítson, egy templomi közönséget vesz fel, mely imádkozni gyűlt össze. Ebben v a n n a k öreg t u d a t l a n asszonyok, közepes műveltségű emberek, tudósok és bölcsészek. Mindnyájan vallják ezt: „Hiszek egy Istenben. Megható látvány, hogy ugyanaz az erkölcsi egység h a t j a á t az egészet. De a m i n t ezt a s z ó t : „ I s t e n " a j k u k o n kiejtik, különféle képek t á m a d n a k lelkükben. Mindazonáltal az I s t e n dogmája mindenikre nézve létezik és hogy az élő, az azért van, m e r t a különböző felfogások mindenikéhez talál s nem azért, m e r t a mindenik által érzett vallásosság kifejezésére szolgál. S ha most a dogmát a k a r j u k vizsgálni, úgy találjuk, hogy abban két elem v a n : a m y s t i k u s elem, ez az élő elv; s az értelmi elem, az ész ítélete, mely az elsőnek a kifejtésére és kifejezésére szolgál. Az értelmi elem, vagy ha úgy tetszik, a vallásos tapasztalat symbolicus kifejezése a változó rész a dogmában és pedig annál az egyszerű oknál fogva, m e r t a symbolicus kifejezések a körülményektől függnek, a melyek szerkesztésüket meghatározzák és e körülmények változók. A történelem tényleg n e k ü n k azt tanítja, hogy mindenik dogma közzétételénél valamely gyakorlati szükség, viták, támadások vagy

119 p á r i s i

levél.

vádaskodások kényszeritőleg h a t o t t a k közre. S még hozzá a formulák mindig azoknak az értelmiségétől függenek, kik a z o k a t szerkesztik. Az első keresztények vallásosan gondolkoznak és beszélnek, m i n t a gyermek ; a P l a t o és Aristoteles bölcselmétől befolyásolt egyházi atyák, bölcselmileg és úgy szerkesztik a dogmákat. E z e k a formulák, az alanyi módok, melyek változnak, de a tárgyi tények á l l a n d ó k n a k m a r a d n a k . De a z t á n miért a d o g m á k a t v é d e n i ? — kérdik — azaz miért a tiszta vallásos életnek veszendő bölcseimi fogalmakkal való összeelegyitése? Mert minden vallási t a n t elnyomni annyi, m i n t m a g á t a vallást nyomni el. A m i n t a g o n d o l a t n a k létezésére nézve s z ü k sége van arra, hogy szavakban, nyelvben fejeződjék ki, a k k é n t a vallásos életnek is t a n o k b a n és s z e r t a r t á s o k b a n kell kifejeződnie. „Az o r t h o d o x i á n a k t e h á t százszor is igaza van, midőn a rationalismussal és mysticismussal szemben az egyházra nézve szükségesnek állítja, hogy h i t é t t a n o k b a n formulázza, melyek nélkül a vallásos t u d a t o k zavartak és h a t á r o z a t l a n o k m a r a d n á n a k . " De az élet egyik lényeges törvénye, az átalakulás, a változás s e törvényhez a d o g m á k n a k is alkalmazkodniok kell. „Következőleg az orthodoxia téved, vagy csalódásban r i n g a t j a magát, midőn a folytonos á t a l a k u l á s t tagadja, vagy megakadályozni akarja. . . . " „Hogyha a dogmák érinthetlenek, az élet elköltözik belőlük." A dogmák evolutiója h á r o m módon t ö r t é n i k : 1-ször a szokásból kimenés által. Vannak vallási formulák, melyek elenyésznek, m e r t az általuk kifejezett eszme lelkiismeretünkre nézve eltűnik. Igy például a démonok eszméje az első keresztény egyházban nagyon uralkodott, de a mi lelkiismeretünkre nézve m á r nem létezik. 2-szor új értelmezés által, mikor a régi t e r m i n u s o k b a ú j t a r t a l m a t viszünk be. Nincsen egyetlen egy dogma sem, mely az utóbbi háromszáz esztendőben keletkezett, melyet eredeti jelentésében h a s z n á l n á n a k . Beszélünk a Krisztus istenségéről stb. de m á s értelemben, m i n t a mi atyáink.*) 3-or u j szólásformák által. A régi formulák r u g a n y o s s á gának is meg levén a határa, ú j formulák jelennek meg, ú j dogmák a theologiában. II. És most lássuk, hogy a dogmák evolutiója hogyan lehetséges és hogy arra szükség van. J é z u s az ő igéjét a gabona maghoz hasonlítja. Már most a magban ott van az élő csira, a melyet nem lehet megfogni és elkülöníteni és ott egy bizonyos anyag, mely s z ü k séges a csira nyilvánulására. Igy a Krisztus igéiben is az élő csira, az evangelium teremtő h a t a l m a az által a tény által, hogy Krisztus héber volt, héber anyaggal van vegyítve. Ezért, hogy az evangelium első formájában hebraicus. Hogyha Krisztus egy m á s faj kebelében jelenik meg, K h i n á b a n vagy Indiában például, világos, hogy az evangelium első f o r m á j a egészen más lett volna, a mi megmagyarázza a történelmi jelleget, a *) Ezt ajánljuk azoknak a figyelmébe, kik nálunk az unitáriusoknak, mert a Jézusról való dogmájuk nem egy jelentésű az övékével, még azt is szemére vetik, hogy megünneplik a karácsonyt és a többi keresztény ünnepeket. Szerk.

120

PÁRISI

LEVÉL.

formát, melyet Izraelben öltött magára. Csupán azt kell megjegyeznünk, liogy a primitiv evangéliumban a hebraicus forma a m i n i m u m r a van szállitva. Néhány évvel későbben Pál apostol következik. A hellén miveltség széles nagy mezőin hinti el a kereszténység magvait és azok ott oly fejlődésre j u t n a k , hogy a h a r m a d i k száz év vége felé alig lehet a kereszténységet megismerni. Minő különbség a IV. és V. százév kereszténysége és a messiási evangelium között, melyet Jézus a galileai tenger mellett h i r d e t e t t ! A kereszténység eme formája t e lítve van a görög észjárás logikájával és rnetaphysikájával és a mi felfogásunk előtt elvesztette tekintélyét. És pedig azért, m e r t a mi bölcseletünk és miveltségünk különbözik a római birodalom utolsó száz évei miveltségétol. Az mindig a kor bölcselmétől és t u d o m á nyától függ, hogy a keresztény szellem hogy épiti fel d o g m á i t ; a bölcselem és t u d o m á n y pedig folytonosan fejlődik s velők a dogmák is. Mi nem t u d u n k többé görögül gondolkozni. A középkor óta két vagy három értelmi forradalom m e n t végbe, a melyek m i n k e t az ó kortól mélységesen elválasztanak. Az első a reformatio, clZclZ cl vallási forradalom, mely a keresztény lelkiismeret k ö z p o n t j á t megváltoztatta, szétrombolván az alapot, melyen a régi dogmák felépültek. A reformatio a hitből való megigazulás tana által a keresztény lelkiismeretet megszabadította a symbolumok szolgaságától és az egyház külső tekintélye helyébe a benső tapasztalat elvét tette. És az ú j d o g m á k n a k ú j t.heologiai kifejezéseket kellett adni. És ugyanekkor egy t u d o m á n y o s forradalom ís kezdődött, mely a világegyetem központjáról való fogalmat változtatta meg. Az ú j k o r i astronomia és geologia messzire kiterjesztette l á t k ö r ü n k határait. így aztán sok dogmai formula elévültnek találtatott. „így például Pál apostol azt erősiti, hogy ő felemelkedett a h a r m a d i k égig. Hol fogjuk ma keresni a h a r m a d i k eget a physikai világegyetemben. A végtelen térben nincs sem fölemelkedés, sem leszállás. Még a legorthodoxabbakra nézve is, P á l apostolnak eme szavai nem egyebek m e t a p h o r á nál, hogy egy különös phsychologiai állapotot fejezzen ki, melyet extasisnak hívunk. De hogyha igy áll a dolog a P á l apostol felemelkedésével, mit kell gondolni a J é z u s menybeemelkedésére nézve. Ugy kell-e azt venni, mint testi felemelkedést a külső t é r b e n ? Ha felemelkedett a mennybe, hol állott meg ? hol találkozhatott az atyával physikai t é r b e n ? á t f u t o t t a azt a végtelenig? Mindez az Istenben való Krisztus szellemi és erkölcsi dicsőítésének levén erősítése, ugy hiszem, hogy ma egy felvilágosult keresztény sem alkotja magának a Krisztus menybemeneteléről azt a képet, mely Lukács evangelista lelke előtt az apostolok cselekedetei" első fejezetének megírásakor lebegett. Ugyanazt m o n d h a t n i a teremtés dogmájáról. A természet nem ugy szökkent elé a teremtő kezéből, m i n t Minerva a J u p i t e r fejéből. Lehetetlen a teremtést csupán egy teremtő tényre vinni vissza, mely u t á n Isten a z t á n visszavonult volna. Az Isten folytonoson teremt az időben és a térben. Következőleg a régi dogma alapja összeomlik, az az alap, mely abban állott, hogy a világ egyszerre teremtetett. Mi t e h á t kényszerítve vagyunk azokat a régi theologiai formulákat mó-

PARI,SI

121

LEVÉL.

dositani, melyekről az egyház ez ideig azt hitte, hogy számot ad a világegyetem eredetéről. Végre a h a r m a d i k forradalom, mely a mi időnké, a t ö r t é n e l m i módszer alkalmazása. Az újkori k r i t i k a és szövegmagyarázat m e n n y i r e m e g v á l t o z t a t t a a mi n é z e t ü n k e t a bibliáról, az ó- és újszövetség iratainak keletkezése idejéről és szerkesztéséről. Mi nem m a r a d h a t u n k a régi apologetikánál; n e k ü n k lényegesen meg kell v á l t o z t a t n u n k a bibliai canonról való dogmánkat. A történelmi módszer alkalmazása azt állapítja meg, hogy a mi eszméink történelmi fejlődés eredményei. T e h á t hasztalan dolog a dogmák v á l t o z h a t l a n s á g á h o z ragaszkodni. A vak csökönyösség nagy következetlenség lenne a protestantismusban. „A dogmák revisiója mindig szabad a p r o t e s t á n s egyházban elvileg és tényileg; elvileg, m e r t a hitvallások az Isten igéjéhez viszonylagosak és alárendeltek m a r a d n a k ; tényileg, m e r t a vizsgálódás, a bírálat és a szabad megvitatás szelleme soha sem s z ű n t meg a protestáns theologiában működni, s ma még kevésbbé, m i n t valaha. Mi az, m i t a dogmák emez evolutiójában, most m á r t a n i t n i lehet a protestáns theologiai f a k u l t á s o k o n ? Ez az. a miről m é g röviden szólani kell. III. Vájjon okos dolog-e az evolutio eme m u n k á j á t a véletlenre a külső körülmények h a t á s á r a bízni ? Avagy nem i n k á b b kötelessége-e az egyházaknak, hogy m a g u k legyenek kezdeményezők a t r a n s f o r m a t i o k r a n é z v e ? Hogy egyébiránt az e g y h á z a k n a k t u d a l m u k van e kötelességről, m u t a t j a az, hogy theologiai f a c u l t á s o k a t állítottak és ezeken a dogmatikának külön széket. Ma a d o g m a t i k a m u n k á j a egészen más, mint a XVI-ik száz évben, mikor a d o g m á k a t oly dolgoknak vették, melyek felett vitatkozni nem lehet. Ma a dogmatikai tanszék szerepe, hogy bírálja a régi d o g m á k a t és az ú j f o r m u l á k a t előkészítse, egy szóval, hogy a dogmák evolutiójában k ö z r e m u n k á l j o n . Tényleg a dogmák bírálata alkotja m a a dogmatikai t a n í t á s fő részét minden protestáns egyházban. Az elavulni kezdő dogmai formák, a hol azokat s é r t h e t e t l e n n e k t a r t j á k , mindegyre összeütközésbe j ő n e k az újkori ember lelkiismeretével. Hogyan lehet a z t á n helyreállitni az ö s s z e k ö t t e t é s t ? E r r e szolgál a dogmatikai tanítás. És hogy ennek hatása legyen, erre nézve két feltétel szükséges: az egyik, hogy a theologus legyen közösségben a mai t u d o m á n y o s gondolkozással; a másik pedig, hogy egyháza életével legyen benső közösségben. „Igy remélem kedves tanítványaim, hogy az eléadások folyamában mindig megfogjátok ismerni az alapelvet és a reformált vallásosság szellemét. Lehet, hogy a dogmatikai bírálat, melyet hallani fogtok, talán némi zavart és nyugtalanságot idézni fog elé szellemetekben és lelkiismeretetekben Vigyázzatok, hogy Ítéletekben ne legyetek e l h a m a r k o d o t tak." Vizsgálódjunk hiven az igazságot keresve és szem előtt t a r t v a , hogy mi a n n a k vagyunk a tanítványai és bizonyságai, a ki ezt mond o t t a : „ Az Isten lélek és a kik imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." íme Sabatier tanár megnyitójának

ismertetése,

122

PÁRISI

LEVÉL.

Az orthodoxok, kik számosan voltak jelen, sajnálták, hogy megjelentek. És pedig azért, mert ők Sabatiert teljesen orthodoxnak szokták tekinteni. Már régebben észlelték, hogy a k i t ű n ő tudós által k i m o n d o t t némely eszmék egészen ellenkeznek az orthodoxiáéival, cle nem hitték, hogy eretneksége odáig haladjon. A kik a dogmák változhatlanságában hisznek, megbotránkoztak, midőn azoknak fejléséről hallottak beszélni. Az orthodoxok közül némelyek nem átalott á k azt mondani, hogy az előadásból semmit se értettek. De bárkire nézve, a ki theologiával, vallástörténelemmel és kritikával foglalkozik, az a mit Sabatier e beszédben mondott, egészen világos. Sőt a kik e tárgyra vonatkozó német m ű v e k e t nem ismerik, franczia művekből is, mert irodalmunkban van két vagy h á r o m dogma- történelem, s különösen a Haagéból már régen m e g t a n u l h a t t á k volna ezt. De nem, némelyek nem a k a r n a k tudni, mások meg a kik t u d n a k , ugy vélekednek, hogy ezekről a dolgokról nem kell nyilvánosan beszélniök. És hogy Sabatier ezt tette, ezért az orthodoxok megsértődtek. Mivel a vallást nem t u d j á k a formákon kivül látni, ugy tetszik nekik, hogy a formák változásának m e g m u t a t á s a a vallás lényege ellen intézett kisérlet. Mindazonáltal szép tőlük, hogy a tudományos mozgalom iránt lassanként mind több érdeklődést m u t a t n a k . A liberalismus szempontjából egy komoly kifogást tehetni Sabatier eszméi ellen. Azt mondja, hogy a dogmák folytonos fejlődésnek v a n n a k alávetve és hogy hiába ragaszkodik az ember azok változhatlanságához, hogy a dogmai formák elavulnak és azoknak magyar á z a t r a van szükségük. Ez teljesen igaz. De következőleg u t á n n a teszi, hogy az orthodoxiának százszor is igaza van, midőn az egyh á z r a nézve a hitelvek f o r m á k b a n való kifejezésének szükségét állítja. Természetes, hogy az ő gondolata szerint az így formulázott hit kötelező lesz az illető egyháznak minden tagjára. De avagy nincs-e ellenmondás a két állítás k ö z ö t t ? Hogyan lehet, hogy a formula folyton változzék és mégis szabály legyen az egyházra ? Mi az értéke egy oly szabályzó formának, mely folyton fej lésben van és kit fog az k ö t e l e z n i ? Mindenesetre az sohasem fogja, m i n t e g y c o n s e n s u s o m n i u m az egész egyházat kötelezni, m e r t az egyháznak tagjai nem ugyanazon értelmi szinvonalon állanak. Az én felfogásom szerint van valami, a mi nem tiszta Sabatier gondolatában. De ez semmit sem t e s z ; nem szabad feledni, hogy Francziaországban az o r t h o d o x traditió még nagyon erős és a tudós t a n á r t csak dicsérni lehet, hogy ő nem habozott nagy vonásokban a körvonalait adni az ő dogmatikai tanitása módszerének. Az ő nyilatkozatainak minden esetre nagy jelentőségük van. Nem lehet attól tartani, hogy ő nem követi a t a nításában azt, a mit mondott. 0 félelem nélkül megy oda, hova az igazság vezetni fogja, a nélkül, hogy jobbra vagy balra tekintsen, m e r t ő szivéből hiszen és m e r t azt vallja, hogy a részleges igazság nem ellenkezhetik az igazsággal. — Jules Simon nevét k i e j t e n i : a polikust idézni fel, ki 1848 óta Francziaországban hosszú és gyakran fényes szerepet j á t s z o t t ; és e név egyszersmind a nagytehetségű szónokot j u t t a t j a eszünkbe. Azt

123 p á r i s i

levél.

t a r t j á k , hogy ő nemcsak ékesszóló, hanem maga az ékesszólás. De meg kell értenünk e kifejezést. Azokra nézve, a kik a szónoklatot Mirabeau vagy G a m b e t t a modorában fogják fel például, ez a kifejezés nem mond igazat, mert nincs nagyobb ellentét, m i n t eme k é t szónok ékesszólása és J u l e s Simoné között. De h a igaz az, hogy az ékesszólás a szív inspiratiojában és a szabatos és k ö n n y ű kifejezésben áll, hogy a sziveket megnyerje és föllelkesítse az iránt, a mi nagyszerű és n e mes, oh akkor ki m o n d h a t j a azt, hogy J u l e s Simon nem m a g a az ékesszólás. A Sorbonne-ban m i n t t a n á r egy darabig előadásokat t a r tott, melyeket sokan l á t o g a t t a k és szerettek. 1872-ben azonban, midőn a császári k o r m á n y n a k nem a k a r t a az e s k ü t letenni, t a n á r s á g á n a k vége szakadt. A z u t á n az újságírásra a d t a magát, hol valódi sikereket ért el. Jelentek meg tőle bölcseimi m ű v e k is és egy e n e m ű terjedelmes m u n k á j a : L e D e v o i r , más nyelvekre is lefordíttatott. S z á m o s irodalmi műveiről nem is szólok. Ezek Őt ugy t ü n t e t i k fel, m i n t t u dóst és megragadó irót. Jules S i m o n n a k különös adománya a finom irónia, melylyel azonban sohasem lépi át az illő h a t á r o k a t . M i n d e z e k hez az ismert tulajdonságokhoz most egy ú j a b b a t ad, a szellemi és finom rajzoló tulajdonságát. 0 már eléhaladott korú, m e r t 1814-ben s z ü l e t e t t ; de meg kell vallani, hogy az öreg korának g y ü m ö l c s e i n a gyon édesek. A most megjelent kis kötete is rendkívüli sikert ért el. C z i m e : „ L e s M e m o i r e s d e s A u t r e s . " KülönközŐ elbeszélésekből, vígakból és szomorúkból van összealkotva, s h a s o n l i t h a t l a n egyszerűséggel, szépséggel és igazsággal irva. Mintegy t ü k ö r b e n súgárzódnak vissza benne az emberi természet hibái és szerencsétlenségei. De nem az irtóztatót, nem az u t á l a t o s t keresi azok festésében, m i n t k o r u n k egy bizonyos iskolája szokta tenni, h a n e m ellenkezőleg, hogy rokonszenvet és könyörületet ébresszen az emberi f á j d a l m a k iránt, vagy pedig hogy kigúnyolja a nevetséges oldalokat s ezáltal javitson. E m ű e r e d e t e : Jules Simon azt mondja, hogy ő megírta Memoirait, de nem t u d j a , hogy közölje-e, vagy megégesse Közölte és kár lett volna ellenkezőleg tenni. A regényes forma alatt, melyben e kötetet irta, való dolgokat ir, s elbeszélései nagyon .érdekesek és megragadok, annyira, hogy ha idézni akarnék belőlük, nehéz lenne a választás. Azok közül az észrevételek közül, melyeket a m ű r e a lapok tettek, idézem a „Revue Bleue"-ből a k ö v e t k e z ő k e t : Mulatságos elbeszélés, Colas lorienti c z u k r á t feleségével útazik Párisba egy k é t kerekű kocsin, melyet egy Collette nevű k a n c z a húz. Minél inkább távolodnak szülőföldjüktől, annál inkább megszállja a honvágy és semmi se szerez nekik időtöltést. A legszebb vidékek, a melyek ú t j o k b a esnek, rájok nézve észrevétlen m a r a d n a k el. A t e r m é s z e t szépségei m i n t h a nem is léteznének. Versaillesbe érkezve teljesen t á j é k o zatlanok, az utczákon, a kivel csak találkoznak, mindenkinek köszönnek, de köszöntésüket senki sem viszonozza, csak nevetik. Végre öt napi út u t á n Páris kapuihoz érkeznek, hol a vámszedo-hivatalnok kínzásai miatt egészen fejüket vesztik „Kellett ez n e k ü n k ?", m o n d j á k egymásnak. „Nem jobb lenne v i s s z a t é r n i ? " Es azonnal visszafordulnak épp oly vígan, mint a mily szomorúak voltak. Látták Párist t á -

124

PÁRISI

LEVÉL.

volról és elhitetik magukkal, hogy ők valóban látták a fővárost, hogy nagyszerű, ú t a z á s t t e t t e k és szomszédaiknak lelkesedéssel beszélnek utazásukról, ugy hogy irigylik őket. A vendégek ugy találják, hogy süteményei sokkal jobbak, mióta P á r i s b a n volt. 0 maga azt m o n d j a , hogy csakis Párisban lehet a m u n k á s n a k m a g á t bármi nemben t ö kélesitni, kiképeztetésére a pecsétet megnyerni. De talán ennyi elég a n n a k a megmutatására, hogy mily értékesek és m u l a t t a t ó k ez elbeszélések. Olvasni kell azokat, hogy az ember igazán méltányolni tudja. Külföldön kevésbé t u d j á k , hogy Jules Simonnak igazi neve Suisse. Jules Simon neki csak keresztnevei. De a Simont vette fel családi névül. 1814-ben született, Atyja posztókereskedő volt, s ő egyike lett az „Ecole normal superieure" legkitűnőbb növendékeinek.

CHARRUAUD.

IRODALMI ÉRTESÍTŐ. A „ D á v i d F.-e g y l e f - b e n u t ó b b t a r t o t t k é t kiváló becsű felolvasás közül az É j s z a k i K á r o l y é t f ű z e t ü n k elején veszik olvasóink. A m á s i k a t , F e r e n c z J ó z s e f püspöknek „Vallásos dolgokról" (Párbeszéd) t a r t o t t felolvasását az egylet külön füzetben a d t a ki. Ara 10 kr. Dr. C a r p e n t e r J. E s t l i n , a „Manchester New College" t u d ó s t a n á r a , „The first, three Gospels: their Origin and relations" czim alatt kiváló m u n kát irt. Közelebbről bővebben fogunk róla szólani. Most csak annyit j e l z ü n k , hogy a mű Londonban jelent meg. K a n y a r ó F e r e n c z dolgozótársunk „Zrinyi ismeretlen m u n k á j á t " bocsátotta közre az A t h e n a e u m kiadásában. A szépen irt bevezetés és a számos fölvilágosító jegyzet bő f o r r á s t a n u l m á n y r ó l tesz bizonyságot, mi a szerzőnek dicséretére válik. K o z m a F e r e n c z , kolozsm. kir. tanfelügyelője Kolozsvár szabad kir. város n é p o k t a t á s ügyeinek állapotáról, 1889-ről tanulságos jelentést tett közzé, melyet a közig, bizottság előtt olvasott föl. Az isk. f e n t a r t ó testületek haszn u k r a f o r d í t h a t j á k az a d a t o k b a n gazdag és értékesen összeállított jelentést. (i[i) A s á r k e r e s z t ú r i r e f o r m á t u s e g y h á z r a u l t j a é s j e l e n e . I r t a Lévay Lajos ref. lelkész. Megjelent Kókai Lajos bizományában, Budapest, 1890. Ára 50 kr. A mennyire az adatok szorványos volta megengedi az ismertetés történeti hűségét, író minden t e k i n t e t b e n kerek m ű v e t n y ú j t az olvasó elé. Mint nevezett egyháznak jelenleg érdemes lelkipásztora, szeretettel csüng egyháza életén. Egyháza a l a k u l á s á t a reformáczió első éveire teszi, s híven kiséri annak életfolyamát „Az egyház keletkezésétől az első püspöki látogatásig, 1816-ig." „Az első püspöki látogatástól az ú j a b b korig, 1817—1880". „A legú j a b b 10 év története" czimü fejezetek alatt. Kiterjeszkedik a „vallás-erkölcsi élet". „A közoktatás és nevelés ügye", „Anyagi helyzet", „Egyházi 'hivatalnokok" ismertetésére. Nemes czélu, alapos gonddal kidolgozott m u n k a . Brassóban az „Iskola és Szülőház" cz. alatt nevelés-oktatásügyi közlöny indult meg Józsa Mihály szerkesztésében, Killyéni Endre, Végh Mátyás s többek közreműködésével. Előfizetési á r a egész évre 2 f r t . A t a p i n t a t o s szakközlemények biztosítani fogják fennállását. Ráth Mór kiadásában közelebbről meg fognak jelenni Arany János népszerű művei, mint „Toldi", „Szent László füve", „Első lopás", „Jóka ö r d ö g e " ; alkalmat n y ú j t a n a k tehát a szegényebb néposztálynak is, hogy csekély árért is élvezhessék a halhatatlan költő remek alkotásait.

KÜLÖNFÉLÉK. Br. Orbán Balázs meghalt. ápril

19-én.

E s z o m o r ú h i r t k e l l e t t h a l l a n i f. évi

E g y i k e a l e g t i s z t á b b és l e g n e m e s e b b j e l l e m e k n e k

el k ö z ü l ü n k . N e m s z ó l u n k a k i v á l ó

hazafi

t e h e t s é g é v e l és k i t a r t ó m u n k á s s á g á v a l koszorúját

mi

is

annak

a

sirjára,

és

i r ó érdemeiró'l,

költözött melyeket

s z e r z e t t , de l e t e s s z ü k az e l i s m e r é s ki

Székelyföld"-ben nemcsak a nemzeti,

monumentális

hanem

annyi d r á g a kincset h a g y o t t ; tisztelettel

munkájában

az e g y h á z t ö r t é n e l e m n e k

adózunk

„A is

a m a férfiú e m l é k é n e k ,

k i n e m c s a k p o l i t i k a i elveinek a d o t t b á t r a n és s z a b a d o n k i f e j e z é s t , h a n e m v a l l á s o s meggyó'zó'dését n a p s á g a vallás s

is

nyiltan

és

ténynyel

bizonyitotta

egyház sokak előtt legfennebb,

tekintetbe,

a mennyiben

s z e n t volt.

És h a

az

ő czéljaiknak

politikai

tekintetben

szolgálnak.

nem

meg.

m i n t eszközök

vezették

Előtte

a

Ma jőnek

vallás

melléktekintetek,

nem annál kevésbé a vallásiban. S mikor u g y találta, hogy meggyőződésével m a r a d h a t t o v á b b a n n a k a z e g y h á z n a k t a g j a , a m e l y b e n s z ü l e t e t t , k ö z é n k lépik. N e m n é z i a z t , h o g y egy n a g y b e f o l y á s o s e g y h á z a t h a g y o d a és egy k i c s i n y külső előnyöket nem igérő egyházhoz csatlakozik. Követi meggyőződését. Az ily j e l l e m t i s z t e l e t r e m é l t ó .

0

minden

érdek

nélkül

jött hozzánk: s

ily t a g o k a t b á r m e l y e g y h á z b ü s z k é n f o g a d k e b e l é b e . M e g h a j t u n k s á g a előtt és h o n f i ú i e r é n y e i v e l

is, m e l y v a l l á s i t ö r t é n e l m é b ő l f é n y e s e n r a g y o g

Tanügyi törekvések.

nagy-

e g y ü t t f o g j u k m e g ő r i z n i a z t az e r é n y é t vissza.

A k ö z o k t a t á s ü g y i k o r m á n y élénk és m é l y r e h a t ó

k e z d e m é n y e z é s e k k e l f o g l a l k o z i k a t a n ü g y t e r é n . Az e g y s é g e s

közép-

iskola

de m i n d

eszméje még nincs u g y a n

j o b b a n - j o b b a n lép előtérbe,

s hogy

h a t á r o z o t t a n körvonalozva, csakugyan

n a p i k é r d é s s é váljék,

az

a t t ó l f ü g g : m i e r e d m é n y e lesz a n e m s o k á r a t á r g y a l á s alá j ö v ő

görög-

nyelvi

tantárgy

törvényjavaslatnak. Ha

kötelező iránt —

tanulásának

a

miniszter

törekvése

—

e

m á r a j ö v ö t a n é v e n kezdve l e e n d ő m e g s z ü n t e t é s e

s i k e r ü l n i fog, m i t n é m e l y e k u g y a n k e m é n y e n elleneznek,

akkor

m i u t á n a l a t i n n y e l v a r e á l i s k o l á k b a fel v a n véve, s m i u t á n a r e á l e á k n a k a g y m n a s i u m b a n m i n d t á g a b b t é r t k ö v e t e l az é l e t : c s a k u g y a n n e m lesz értelme a

kétféle k ö z é p t a n o d á n a k

(bifurcatio).

A

nélkül,

hogy e rend-

k i v ü l f o n t o s k é r d é s t m o s t , csak u g y felületesen, t á r g y a l n i a k a r n ó k , e g y -

127

KÜLÖNFÉLÉK.

szerűen constatáljuk,

hogy tanügyi politikánk ez irány felé vezettetik.

A népoktatás lunk. A néptanítók

terén szintén nevezetes alkotások előestéjén ál-

nyugdíj-intézetének

revisíója

ez év folytán valószí-

nűleg ténnyé válik, minek czélja a tanítók által hordozott terhek könynyitése és a teljes szolgálati idő lejebb szállítása. A f e l e k e z e t i nítók

fizetés minimumának

ta-

3 0 0 frtban leendő megállapítására

szintén folynak az előkészületek a minisztérium kebelében. Állami anyagi hozzájárulás nélkül

azonban e czél elérhető nem lesz,

a miért cserébe

az egyházi autonómiának kellend áldozatot hoznia. Az észlelt jelek szerint ez a közoktatásügyi miniszter álláspontja. Kérdés, hogy az egyházi féltékenységen

e hazafias, humánus és kulturális

törekvés

nem fog-e

hajótörést szenvedni? Vajha ne szenvedne! A kisdedóvási

t ö r v é n y j a v a s l a t már készen van s mahol-

nap az országgyűlés asztalára kerül. Ez intézetnek három fokozata terveztetik : nyári menedékház és kisdedóvó (gyermekkert). Utóbbinak szervezésére csak a törvényhatósági joggal biró városok, meg 2 0 , 0 0 0 forinton felüli állami

egyenes adót fizető községek fognak

köteleztetni.

A

költségek hordozása a községek terhére esik. Egyébiránt ilyen intézeteket kívülük állithat az állam és egyház, sőt

még társulatok és magá-

nosok is. Az óvóképzés valószínűleg a képezdékkel

fog kapcsolatba ho-

zatni, még pedig ugy, hogy ilyen oklevelet a néptanítók (tanítónők) is nyerjenek, a mi annyival szükségesebb, mert a nyári menedékházak minden bizonynyal a népiskolákban fognak szerveztetni. az óvókorbeliekre

is kiterjesztetik.

E törvény

A tankötelezettség

létrejöttével

ismét

egy

nevezetes lépést tesz előre a magyar nemzet a czivilizáczió és humanitás terén, a—cz. Baló 11-én

Sándor

rövid

a

betegség

kolozsvári ref.

egyház egyik

után, 5 3 éves korában

ref. egyház legképzettebb lelkészeinek.

meghalt. Egyike volt a

orthodox volt. Ily álláspontról

számos czikket irt

löny "-be,

mindig

azonban

hó

Az orthodoxia hív és igaz kép-

viselőjét vesztette benne, mert ő teljes meggyőződéssel, melyekben

papja ápril

megtudta

a

szívvel, lélekkel „Protestáns Köz-

tartani a

mérséklet

határait. E g y Új olasz r e f o r m á t o r . Campello gróf, ki 1881-ig a római egyházban kanonoki méltóságot viselt, beadta 13. Leo pápának dását, s jelenleg Olaszhon különböző részében kezetekben e l l e n á l l h a t a t l a n tart. A gróf nem t a r t j a magát

a

lemon-

rendkívüli népes

gyüle-

meggyőződéséről heves szónoklatokat protestánsnak,

hanem csak

katholikus

reformátornak. Vallomása szerint a Vaticanban nem látott egyebet k é pmutatásnál

és e r k ö l c s i s z o 1 g a s á g n á 1; és ezeket tovább nem

128

KÜLÖNFÉLÉK.

tűrhette el. Ő az egyházban a pápai intézmény nélkül hiszen, s azt óhajtja, hogy a katholikusok az egyháznak e formáját vessék ki szivükből és öntudatukból, s e helyett közeledjenek merészen és közvetlenül Jézus Krisztushoz. Azt kivánja, hogy a pápa száműzessék a szivekbó'l, otthonjukból, s ha alkalom adatik Olaszhonból is. Ezeren meg ezeren tolongnak szónoklatai meghallgatására. A helyi sajtó is támogatja, de különösen az ifjabb olasz nemzedék vette lelkes pártolásába s kitüntetésbe a bátor reformátort. Bismarckot Schleiermacher confirmálta volt Berlinben. Schleiermacher eleinte a Morvaatyafiak felekezetéhez tartozott és az ifjúkori vallásos benyomások hatása alól, melyet e vallásfelekezetnél kapott, sohasem t u dott megszabadulni. Talán a Schleiermacher befolyásának tulajdonítható részben, hogy Bismarck mindig vonzódott a Morvaatyafiak irodalmához. Busch beszéli, hogy a sedani csata után, kora reggel, a cancellár elhagyván a szobáját, egy kiváncsi szomszéd, mialatt a szolga takarított, bement s két Morvafelekezeti imádságos könyvet látott az asztalon. A szolga azt mondta, hogy a cíincellár mindig azokból szokott olvasni lefekvése eló'tt, G-yászhirek. Sándor Lajos, homoródalmási unitárius lelkész ápril 20-án költözött el az éló'k sorából. Negyedszázadig buzgón hirdeté az Isten igéjét; elhunyta övéire és eyyházára is elszomorító! Nyugodjék békével. — K á l m á n D e z s ő , a „Prot. Pap" egyik szerkesztője elvesztette édes anyját, özv. Kálmán Dánielnét. Helyreigazítás. Mult fűzetünkben a 64. lapon közlött árkosi adakozásban az 5-ik sorban a lobogó értéke 2 forintra van téve. E helyett 20 frt veendő. Meghívó. Éppen most vesszük a meghivót, a „Magyarországi Prot. Egylet" junius 15-én d. e. 11 órakor Budapesten a ref. theol. akadémia nagy termében tartandó közgyűlésére -— aláírva Szász Károly h. elnök és Kovács Albert titkár által. A közgyűlés t á r g y a : a egylet feloszlatása lesz, mit ezennel tudomásul hozunk.

A Szerkesztőség postája. A polgárdii tudósitás s N. R. czikkei, helyszűke miatt jövőre maradt.

valamint

több

adakozás

ARANYKÖNYV. A BUDAPESTI UNÍTÁRIUS RENDES LELKÉSZI ÁLLÁSRA ÉS ÁLLANDÓ IMAHÁZRA TETT KEGYES ADOMÁNYOK. XXXIX.

Közlemény.

B e d ő A l b e r t gyűjtése (a már közölt 600 frt után) a 20 sz. gyűjtőkönyvecskén: Gelsei Gutmann Friderike 10 frt, Rudini Pollák Ottilia 5 frt, Gelsei Gutmann Izidor 5 frt, Gelsei Gutmann Vilmos 5 frt, összesen 25 frt. — A 25. sz. gyűjtőkönyvecskón: Bothó Imre urad. főerdomester 20 frt, Krascsenics Imre káptalani erdőmester 5 frt. Bezerédy Pál 5 frt, összesen 30 frt. — A 28. sz. gyűjtőkönyvecskén : Matlekovics Sándor 10 frt. H a j ó s J á n o s gyűjtése a 3. sz. gytíjtőkönyvecskén : Moeferdt János 1 frt, Gidófalvy István 1 frt, Csongrády Kálmán 1 frt, Burchhart Róbert 1 frt, Borovszky László 1 frt, Losonczy Lajos 50 kr, Tézly Ferencz 2 frt, Halasi Gyula 2 frt, Odor Rezső 1 frt, Bory Kálmán 1 frt, Tompa Imre 50 kr, Burchárt Irma 50 kr, Krizsik Sándor 1 frt, Péterfi Domokos 1 frt, Drevenyák Ferencz 1 frt, Poruczin Samu l frt, P. E. 1 frt, Trifunácz Pál 1 frt, Harsányi József 2 frt, Bonda Mózes 1 frt 70 kr, Heller Alajos 30 kr, Loy Frigyes 50 kr, Takács Lajos 20 frt, Deák Farkas 2 frt, Nagy Gábor 2 fjt, Szilágyi Sándor ügyvéd 10 frt, Jáger József gyógyszerész 1 frt. Összesen : 58 frt. D e r z s i K á r o l y gyűjtése (a már közölt 55 frt után), a 167. sz. gyűjtőkönyvecskén : N. N. 5 frt, Székely Gyula angol tandíjban 10 frt. Valaki 50 kr, Dtto 50 kr, Grádl A. 50 kr, Czh. D. 50 kr, Szúkup Ferencz 3 frt, Dick, Miksa 1 frt, Dr. Szvetenay Miklósné 10 frt, Egy unitárius 1 frt, G. M. 2 frt. Petersach Gyula 1 frt, Dósa Ferencz 8 frt, D. K. 2 frt, összesen 45 frt. — A 183. sz. gyajtőkönyvecskén: Drucker József ügyvéd 4 frt, Lachstadter Vilmos 5 frt, Fataky Kálmán 5 frt, Ludvig Katalin 2 frt, Dr. Horváth János alügyész 11 frt, Kövendi Dénes 2 frt, Berymann Gusztáv 1 frt, Kubics Róza 4 frt, Sziméli József 10 frt, Névtelen 2 frt, Késik Herold 10 frt, Grohmann Ernő 5 frt. Gajári Béla 10 frt. Összesen: 71 frt. Ü ' r m ö s i M i k l ó s gyűjtése a 33. sz. gyűjtőkönyvecskén: Roller 2 frt, Ürmösi Lajos 5 frt, Dr. Ürmösi Gyula 5 frt, Ürmösi Jenő 5 frt, Goll János 20 kr, Simonyi Jenő, Németh József, Kont Gyula, Hlovancsek J., Névtelen, Dtto 20—20 kr, Ujházy F., Patrubány L. 10—10 kr, Czétényi 40 kr. Összesen 19 forint. i B a r a b á s i S á n d o r gyűjtése az 56. sz. gyűjtőkönyvecskén: Barabási Sándor és neje Sebess Mária 2 frt 40 kr, Szabó Sándor 50 kr, N. N. 10 kr Összesen: 3 frt. B i l i c z k y A l a d á r gyííjtése az 57. sz gy.-könyvecskén : Biliczky Aladár és neje 7 frt, Kovács F., Bezzeg I. 10—10 kr, Engel Anasztázia 20 kr. Hevér Ignáczné 1 frt, Székely Gábor 1 frt, Pertits Simon 50 kr, Heidecker Zs. 10 kr. Összesen: 10 frt. K o z m a G y u l a gyűjtése (a már közölt 23 frt 50 kr után) a 76. sz. gy.-könyvecskén: Kozma Jenő 4 frt 50 kr, Elekes József 5 frt. Összesen : 9 forint 50 kr. 9

130

ARANYKÖNYV.

K ő v á r i S á n d o r gyűjtése a 77. sz. gy.-könyvecskén: Kővári Sándor 70 kr, Bach J. 30 kr, Troila 50 kr, Filippidesz 10 kr, Szabó Mózes 1 frt, Lepa 1 f r t , Fodor Dezső 1 frt, Bedő 3 frt, M. 1 frt, Olvasbatlan neveken 1 f r t 40 kr. Összesen : 10 frt. S z e n t p á l i K á r o l y gyűjtése a 119. sz. gy.-könyvecskén: Virágháti Floris 1 frt, Botár Ferencz és Tamás Vilma 1 frt, Dr. Szentpéteri 1 frt, Miklós Lajos 60 kr, Fr. Arve, Klein Farkas, Névtelen, Egy zsidó, Domokos főhadnagy 50—50 kr, Herschkovics 30 kr, Kovács 40 kr, J a k a b Elek, Demeter K., Hopp J a k a b , Tüzes L., J á r a i F., Rákosi J. 20—20 kr., Veres A., Gajzágó S., Váradi E. 10—10 k r . Összesen: 8 f r t 30 kr. S z e n t k i r á l y i Á r p á d gyűjtése a 122. sz. gy.-könyvecskén: Szentkirályi Árpád és neje 2 frt, Szél Géza, P a p Ödön, Lengyel József, Ördög Péterné, Borbát Dániel, Bedő Dénes, Vitális Elek, Br. Gamera Gusztáv, Jeddi Lajos, Jáger József, Varga Ferencz lelkész, Pálfi Sándor, Sebestyén István, P a p János, Demény Domokos, Orbán Ottó, Buzogány Dániel s családja 1 — 1 f r t ; Sebesi Ferencz és neje 80 kr, Szentkirályi Gabriella, Lenke Zoltán, Béla, Árpád, Pálfi Lajos, J a k a b h á z i Béla, Bencze Dénes, Lengyel Lajos, Rafaj Károly, Szenkovics Miklós. Simái János, Kábdebó Ferencz, Tibáld József, Verzár Gergely, Henter János, Borbát Dani, Kozma Imre, Éltető Károly, Szentkirályi, Ferenczi József 50—50 k r ; Reisner Dániel, Macskási Mánuel 40—40 kr, Kabdebó Ottó, Buzogány Péter 30—30 kr. Vitályos Albert, Gyárfás E., Lengyel Lajos, Kibédi Ferencz, F a z a k a s János, Balázs Péter, Miklósi Domokos, Csiki Zsigmond, L é n á r t Mózesné, Kibédi András és rokonai, László Péter, Ádám Mózesné, ifj. F a z a k a s Sándor. Barabás György, Nagy Mózes és József, Simó István s neje, Nagy János, Simó János, Izsák Péter és János, Barabás István és Péter, Sipos János és neje, id. Kedei János, Simény András, Gálfi György, Koncz János, Bar a b á s Mózes, Tamási István, Barabás Juliánná, Benkő György, Simó Lajos, Markos József, Barabás Róza, Péterfi Mózes, Simó Pál, Mátéfi Sándor, Buzogány Mihályné, Koncz János, Szakács Juli, özv. Mátéfi Györgyné, Imre Mihály, ifj. Benkő Pál, ia. Benkő Pál, Koncz Beniám^ Buzogány Zsuzsa, Havadi János és neje, Mátéfi András, Simény Elek, Nagy Ágnes, Nagy Zsuzsa, Imre Mari, Mátéfi Ignácz, Mátéfi Juli, Kereső Mihályné, Kereső Pál, Péterfi Mózes, Bartalis Mózes, Egyedfi József, Berei István, Mátéfi Lajos, Gálfi Mózes, Barabás Róza, Tamási József 20—20 k r ; Barabás Lajos, Klinka Kati. Sebesi Samu, Fazakas Péter, Kovács Józéfa, Barabás Sándor, Hurabás Péter, Barabás Juliánná, Veres József, Imre Mózes, Katona András, Csiki István, Simó Lidia, Simény Anna, Györfi Sára, Izsák Gergely, Simény János, Simény Gábor, Izsák György, Barabás József, Simó Károly, P á z s i n t Mihály, Benkő Róza, Márkos Gergely, Fieischm a n n J a k a b . Nagy Paliaena, Simó József, Izsák István, Benkő Lőrincz, Szilágyi Zsuzsa. Imre György, Simény Lajos, Tamási György, Birtalan Mihály, Birtalan Anna, Benkő Juli, Sipos Mihály, Simó Beni, Tamási Sándor, Sófalvi József, Koncz Mihály 10—10 kr. — Összesen 48 f r t 20 kr. S z é k e l y M i k l ó s gyűjtése a 123. sz. gy.-könyvecskén (a már közölt 7 f r t 50 k r u t á n ) : Margitay Gábor 1 frt, Nóvák Béla 1 frt. Öszzesen : 2 frt. B e n e d e k Á r o n 135. sz. gy.-könyvecskéjén adott 1 frtot. Dr. S z e n t p é t e r i L a j o s 153. sz. gyűjtő-könyvecskéjén : Dr. Szentkirályi Lajos 50 kr, dr. Szentpéteri Lajos 50 kr, Együtt : 1 frt. K. S á n d o r J ó z s é f gyűjtése a 154. sz. gy.-könyvecskén (a már közölt 4 f r t u t á n ) : Özv. Barcsay Lászlóné 4 frt, K. Sándor József 4 frt. Strausz E d m u n d 50 kr, Isekucz Anti 50 kr. Összesen : 9 frt. Midőn a szives adományokért a gyűjtőknek és adakozóknak egyházközségünk nevében legmelegebb köszönetünket nyilvánitjuk : egyúttal — tekintve, hogy Isten segélyével m á r nagy részben felépült templomunk fölszerelése a még meglevő pénzkészletünkön kivül mintegy 3—4 ezer f r t o t igényel — tisztelettel felkérjük úgy azokat, a kiknél még gyűjtőkönyvecskék vannak, valamint összes hitrokonainkat, hogy minél előbb elszámolni, illetve a szent ügy érdekében ú j a b b áldozataikat meghozni szíveskedjenek. Budapest, 1889. deczember hó. A gondnokság.

K E R E S Z T É N Y MAGVETŐ. XXV-ik éuf.

Május—Junius 1890.

3-ih füzet.

ENYEDI GYÖRGY ÉLETE. A hatalom

azon

föltevéssel

semmisiti meg a nagy eszmék és

reformok képviselőjét, hogy az által az eszmét és reformot t a r t j a megs e m m i s ü l t n e k ; pedig a történelemből

láthatná, hogy ez balgatagság.

A kigyónak ha fejét elvágják, vergődő testétől többé t a r t a n i nincs ok. E téves felfogáson alapuló tapasztalás vezette félre mindenha, vezeti félre és rosz ú t r a ma is az újitások elleneit. Az eszme nem

termé-

szeti t e s t ; ha egyszer közzé t é t e t e t t , többé helyhez nem köthető, t e t szés szerinti térközbe nem lehet

szoritni,

börtönben,

által ki nem oltható. Az eszme, m i n t az emberi bejárja az emberiséget, m e g h ó d i t j a az elméket

és

bitófán, golyó

szellem igaz fénye, sziveket,

kedélyekbe és közérzületbe, elterjed m i n d e n ü t t , a hol m ű v e l t

behat a ember

él, s a szép, jó és igaz becsben van. Ez t a n ú s á g s óvó példa vigasz bátor védőinek.

a szabadság

és igazság elleneinek,

Mikor én Dávid Ferencz életiratát bevégeztem, ugy tetszett, m i n t h a a nagy szellem lángja Déva várbörtönében végképen kialudt, m u n k á j á n a k gyümölcse veszendőbe m e n t volna. De az e z u t á n k ö v e t k e z e t t nehéz és vészteljes korszakot K o l o z s v á r Története irása közben mélyrehatólag á t t a n u l m á n y o z v á n , Enyedi György — a költő, pap és theologus — kortársai felett magasan kiemelkedő egyénisége és sok oldalú m u n k á s s á g a m a g á r a vonta figyelmemet, t a n u l mányozni k e z d t e m ő t , s meggyőződtem, hogy benne a Dávid Ferencz által vallott és kifejtett unitárius hiteszmék, tanok és hagyományok még éltek, s csak az ő nem remélt kora halála volt oka, hogy ő némely vallási eszme homályát el nem oszlathatta, s az unitárius h i t életnek ú j lendületet nem a d h a t o t t . E szellem, e vallásos eszmék és h a gyományok ma is élnek, és élni fognak mindaddig, mig az emberi lélek öneredetét meg nem tagadja. Egy évtized kellett rá, hogy csalódásaim és a keserűségek bénító h a t á s a alól menekülhessek. Ezek elmultak, s mielőtt a fenyegető 10