Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali Tagozat EU- Kapcsolatok Szakirány
NŐK ÉS FÉRFIAK ESÉLYEGYENLŐSÉGE A MUNKAERŐ-PIACON AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
Készítette: Török Adrienn
Budapest, 2007
Tartalomjegyzék Bevezetés.................................................................................................................................... 1 I. Fejezet: Nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség Magyarországon és az EU- ban............... 3 1; Esélyegyenlőség................................................................................................................. 3 2; Jogok .................................................................................................................................. 4 2. 1 Munkabérek................................................................................................................. 7 3; Esélyegyenlőségi politika kialakulása az Európai Unióban és Magyarországon .............. 9 3. 1 Esélyegyenlőség az Európai Unióban ......................................................................... 9 3. 2. Az esélyegyenlőségi politika Magyarországon........................................................ 16 II. Fejezet: Nők munkaerő-piaci részvétele.............................................................................. 18 1; A nő és a munka világa .................................................................................................... 18 1.2. A magyar munkaerő-piac .......................................................................................... 18 2; Nők a gazdasági életben................................................................................................... 22 2. 1. A nők szerepe a magyar gazdasági életben .............................................................. 23 2. 2. 1 Kereső nők az iparban Magyarországon a múlt század elején.......................... 24 2. 2. Nők a döntéshozatalban ........................................................................................... 26 2. 2. 1. Nők a politikai döntéshozatalban ..................................................................... 27 2. 2. 2. Nők a versenyszférában ................................................................................... 33 III. Fejezet: Nehézségek a munkaerőpiacon ............................................................................ 43 1;Speciális helyzetben lévő nők ........................................................................................... 45 2;Távmunka és részmunka vállalás...................................................................................... 47 2. 1. Távmunka és részmunka lehetőségek Magyarországon és az Európai Unióban ..... 48 3; A munka és a családi élet összeegyeztethetősége ........................................................... 51 IV. Fejezet: Nők és az Európai Uniós pályázatok.................................................................... 53 1; Közösségi programok- Progress bemutatása ................................................................... 54 2; Regionális politika forrásai .............................................................................................. 57 2. 1. EQUAL .................................................................................................................... 57 2. 2. Az Európai Szociális Alap ........................................................................................... 61 3; Nemzeti Fejlesztési Terv.................................................................................................. 65 3. 1. Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program ......................................................... 65 3. 1. 1. Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program három nyertes pályázatának bemutatása.................................................................................................................... 69 3. 1. 2. Projektek tapasztalatai, értékelés...................................................................... 72 4; 2007 és 2013 közötti időszak Magyarországon és az Európai Unióban a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából ........................................................................................... 73 V. Fejezet: Konklúzió .............................................................................................................. 77 Befejezés .................................................................................................................................. 79 Ábrajegyzék ............................................................................................................................. 80 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 81 Internetes források.................................................................................................................... 83 Mellékletek............................................................................................................................... 86
3
Bevezetés
Dolgozatom témájául a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget választottam. Több éve mélyrehatóan foglalkozok a nemek közötti esélyegyenlőség témakörével, különös tekintettel nők munkaerő-piacon betöltött szerepére. Ezért is döntöttem úgy, hogy ebben a témában írom meg a szakdolgozatomat. A téma aktualitásául szolgált az is, hogy 2007. különösen fontos év az esélyegyenlőséggel kapcsolatban, hiszen ez az év az „Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év” elnevezést kapta. Ebben az évben rengeteg új kezdeményezés, program veszi kezdetét annak érdekében, hogy az összes akadályt eltöröljék a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósulásának útjából. Az új előremutató kezdeményezések csak akkor érhetik el a kívánt sikert, ha a múltbeli tapasztalatokra építkeznek. Éppen ezért dolgozatom célja, hogy a múltban elindult és lezajlott változások ismertetésével, alapot teremtsen a következő időszak kezdeményezéseinek eredményes megvalósulásához. A dolgozatomban azt a hipotézist vezetem végig, hogy a Magyarországon a fennálló női munkaerő-piaci problémák megoldásának eszközét jelentik az Európai Uniós pályázatok. Több okból is fontosak ezek a pályázatok, egyrészt kijelölik a fejlesztés irányvonalát, a prioritások mentén haladva közelebb kerülhet Magyarország ahhoz, hogy egységes esélyegyenlőségi koncepciót tudjon felállítani. A politika szempontjából eddig alapvetően hiányzott egy egységes koncepció, mely összefogta volna az intézkedéseket, programokat. Másrészről fontosak ezek a pályázatok azért is, mert a pályázatokból megszületett kezdeményezések továbbélnek és új ötleteket generálnak, és így kialakul egy önműködő mechanizmus, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a magyar esélyegyenlőségi koncepció építkezzen belőle. Az Európai Unióhoz való csatlakozás első két éve elegendő volt arra, hogy Magyarország beletanuljon a pályázatok rendszerébe, hatékony és célratörő terveket alakítson ki a nemek közötti esélyegyenlőség területén, melyek összhangban állnak az uniós prioritásokkal, annak érdekében, hogy egy olyan stabil, szilárd alapokon nyugvó munkaerő-piac jöjjön létre, mely nem tesz különbséget a női és férfi munkavállaló között. Véleményem szerint a stabil munkaerő-piac a kiindulópontja minden gazdasági fejlesztésnek, fejlődésnek, ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a munkaerő-piacon fennálló problémák minél előbb rendezésre kerüljenek.
Azt a hipotézist viszem végig a dolgozatomon, mely azt feltételezi, hogy az uniós pályázatok által biztosított forrásból olyan kezdeményezések születtek, melyek továbbra is fenntarthatóak lesznek és hozzájárulnak ahhoz, hogy a még „gyermekcipőben” járó magyarországi esélyegyenlőségi politika olyan környezetet biztosítson a nők és férfiak számára egyaránt, melyben mindenki egyenlő lehetőségekkel és esélyekkel rendelkezik, és ezzel megoldódhatnak a munka világában a nők nehézségei. A dolgozatomban először az esélyegyenlőség és az ehhez kapcsolódó fogalmakat, mint a diszkrimináció, egyenlő bánásmód, tisztázom, majd bemutatom azt a jogi környezetet melybe az esélyegyenlőségi politika beágyazódott, hiszen a jogok megteremtése jelenti a kiindulást, az alapot az egyenlő esélyek megteremtése felé. A társadalom valamennyi aspektusára kiterjedő esélyegyenlőségi gondolkodásmód elterjedése tükrözi a politikai felkészültséget, érettséget, azt hogy a tagállamok már rendelkeznek olyan szintű jogi és politikai környezettel, melyben helyet kaphat egy ilyen szociális érzékenységgel bíró kérdés, mint az esélyegyenlőség. Annak érdekében, hogy ezt a politikai érettségi szintet mérni tudjuk világosan kell látnunk az Európai Uniós esélyegyenlőségi politika fejlődését, valamint az egyes tagállamok részvételét ebben a fejlődésben. A szakdolgozatomban különös figyelmet szentelek a nők munkaerő-piaci részvételének, az e kapcsán felmerülő problémáknak A dolgozat harmadik fejezetében ezeket a problémákat mutatom be, kiemelten foglalkozva a speciális helyzetű nők nehézségeivel, a magyar munkaerőpiac távmunka és részmunka lehetőségeivel, valamint a vállalkozó nőkkel. Majd az ezt követő fejezetben, e problémák megoldásának mintegy eszközeként bemutatom az esélyegyenlőség megteremtésének segítésére létrehozott uniós pályázatokat, a magyar részvételt ezekben a pályázatokban . A dolgozatom végén pedig bemutatom a következő 2007 és 2013 közötti programozási időszak esélyegyenlőségi iránymutatásait, prioritásait, összehasonlítva a magyar célokkal.
2
I. Fejezet: Nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség Magyarországon és az EU- ban
1; Esélyegyenlőség
Esélyegyenlőség. Nap mint nap halljuk ezt a kifejezést, akarva akaratlanul is behálózza mindennapi
életünket.
De
vajon
mit
is
jelent
valójában?
Az
esélyegyenlőség
mindenféleképpen egy olyan helyzetre utal, melyben a társadalom tagjainak politikai, gazdasági és szociális életben való aktív ténykedése elől megszűnnek az akadályok. Mindenki ugyanazokkal a lehetőségekkel, esélyekkel indul az élet minden területén. Az esélyegyenlőség fogalmának tisztázásakor mindenféleképpen meg kell említeni olyan fogalmakat is, mint az egyenlő bánásmód, a diszkrimináció valamint a pozitív diszkrimináció. Sokszor összemosódik az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalma, azonban nagyon fontos különbséget tenni a kettő között. Semmiféleképpen nem felcserélhető fogalmakról van szó. Az esélyegyenlőség magában foglalja az egyenlő bánásmódot, ez az alapja az esélyegyenlőségnek. Nem valósulhat meg az egyenlő esélyeket biztosító társadalmi struktúra abban az esetben, ha nincs egy biztos alapokon nyugvó egyenlő bánásmódot tükröző szemlélet. A fennálló egyenlőtlenségeket nem szünteti meg a diszkrimináció tilalma. Határozott és céltudatos esélyegyenlőségi politikára van szükség, annak érdekében, hogy a nők és a férfiak között esélyegyenlőtlenségek megszűnjenek, semmiféleképpen nem elég csupán az egyenlő bánásmód biztosítása. Az esélyegyenlőségi politika mindazon jogi és nem jogi eszközöket magába foglalja, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen az élet különböző területein-oktatás, egészségügy. 1 A modern jogrendszerek alapvető eleme az egyenlő jogok biztosítása. Mely jog azonban a nők tömeges munkába állásával már nem volt elegendő. Szükség volt egy összehangolt esélyegyenlőségi politikára, mely koordinálja, és irányítása alatt tartja az e területen született intézkedéseket. Összehangolt esélyegyenlőségi politika viszont csak akkor valósulhat meg, ha a megfelelő jogi háttér biztosítva van, melyet a tagállamok egyformán érvényesítenek.
1
Doblhofer, Doris-Küng, Zita: A társadalmi nemek egyenlősége, Ewiv, Salzburg, 2006, p.1-68
3
2; Jogok
A nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt kapott, ennek megfelelően számos közösségi joganyag született ebben a témában. Az esélyegyenlőségi politika látványos fejlődése nyomon követhető a joganyag folyamatos bővülésében. Már 1957-ben a Római szerződés létrejöttekor a tagállamok fontosnak tartották azt, hogy jogilag is biztosítsák, hogy nők és a férfiak egyenlők legyenek a munkaerő-piacon. Az esélyegyenlőségi politika alapjai tehát a munkaerő-piacon való egyenlőség kezdeményezéséből származik. A munkaerő-piac alapvető fontossággal bír minden ország számára. A gazdaság fejlődése nagymértékben függ a munkaerő minőségétől. A munkaerő minőségét viszont nem az határozza meg, hogy az illető munkavállaló férfi vagy nő, sokkal inkább az, hogy milyen képzettséggel rendelkezik. A humánerő egy olyan hatalmas erővel bíró potenciál minden ország számára, amit az egyes kormányoknak nem szabad elvesztegetniük csupán azért, mert női vagy férfi munkavállalókban gondolkodik, nem tekint egységesen a munkaerő-piacra. Annak érdekében, hogy az egység megvalósuljon, a nőknek speciális programokra van szükségük, hogy gyermekvállalás után zökkenőmentesen vissza tudjanak illeszkedni a munka világába, hiszen sok esetben ez a re- integráció nem megy problémamentesen, melynek okai lehetnek többek között, hogy nincs lehetőség rész- és távmunka vállalásra, az anyukák ismeretei esetleg megkophatnak addig, amíg távol vannak a munkahelyüktől, ezért szükséges a segítségnyújtás, hogy ezeket a problémákat orvosolni lehessen és egy olyan egységes humánerőforrásról beszélhessünk, amely kész arra, hogy a gazdasági növekedést megvalósítsa. Ez az egységes humánerőforrás nem különbözteti meg a női és a férfi munkavállalókat, hanem felismeri, hogy nemtől függetlenül csak a munkavállaló, mint a gazdaság motorja fontos és nem pedig az, hogy melyik nemhez tartozik Az esélyegyenlőség megvalósítása tehát egy fontos tényezője a gazdasági növekedésnek.
4
Az esélyegyenlőségi jog fejlődése szempontjából négy szakaszt különböztetünk meg egymástól:2 1, szakasz: 1957-1975 közötti időszak „Egyenlő munkáért egyenlő bért elve” 1957-ben a Római Szerződés 119. cikkelye kimondta, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér illeti meg a női és a férfi munkavállalókat. Az egyenlő munkának egy új értelmezését vezetik be, hiszen korábban az ILO- egyezmény az „egyenlő értékű munka” kifejezést használta.3 Majd az ezt követő évek jellemzője volt, hogy megpróbálták érvényre juttatni ezt az elvet, több-kevesebb sikerrel. Az 1970-es években a Közösség felismerte, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabb fellépésre van szükség, annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci akadályok elgördüljenek a nők útjából. Fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott az egyenlő bánásmód biztosítása a közösségi jogalkotásban. Összehasonlítva ezt a magyar viszonyokkal, jól látszik, hogy a magyar jogrend általánosan tiltja, hogy a munkavállalók ugyanazon munkáért ne ugyanolyan bérben részesüljenek. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/B bekezdésének második paragrafusa kimondja, hogy „Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”. Valamint a Munka Törvénykönyvének ötödik paragrafusa szerint tilos a diszkrimináció a munkaviszonnyal össze nem függő körülmények fennállásakor.”4 Vagyis a magyar jog nem foglalkozik kifejezetten a nők és a férfiak közötti egyenlő bérezés problémájával, ezt a kérdést megpróbálták a jogalkotók úgy megoldani, hogy általánosságban tiltanak mindenfajta megkülönböztetést a bérek tekintetében. Azonban véleményem szerint a túlzott általánosítás miatt sok probléma sikkad el, valamint esetleges joghézagokat eredményezhet. 2, szakasz: 1976 – 1980 közötti időszak „Irányelv az egyenlő bánásmódról” Az 1976-ban megszületett irányelv kimondja, hogy a munkaerőpiacon, valamint a szakképzés területén biztosítani kívánja a nemek közötti egyenlő bánásmódot. Erre az időszakra alapvetően jellemző volt, hogy célként szerepelt az ezen a területen meglévő tagállami szabályok harmonizálása, és az egység megteremtése. 2
http://mathom.dura.hu/mszosz/00/index/html/eu/eu-infopontok/01_eselyegyenloseg.pdf Letöltés dátuma: 2007. március 10. 3
Gyulavári, Tamás: Egyenlő esélyek és jogharmonizáció, MÜM Egyenlő Esélyek Titkársága Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Budapest, 1997, p.13. 4 http://www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=600, Letöltés dátuma: 2007. április 2.
5
1979-ben megszületett a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód a társadalombiztosítás területén. Magyarországon 2003-ban született meg a CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, mely azonban nem kifejezetten csak a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget tárgyalja, hanem a fogyatékosok és hátrányos helyzetű személyek problémáival is foglalkozik. 3. szakasz: 1980-2006 közötti időszak Ezt az időszakot erőteljes, dinamikusan fejlődő jogi szabályozással lehet jellemezni. Olyan irányelvek láttak napvilágot, mint az „Önfoglalkoztató dolgozókkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv”, mely célként tűzte ki a női vállalkozók támogatását. Az önfoglalkoztatás egy olyan új lehetőséget biztosított, mellyel hatékonyabban tudták kezelni a munkaerő-piacon meglévő problémákat. A magyar jogban az önfoglalkoztatás, mint kifejezés sem jelenik meg, helyette a vállalkozó és a bedolgozó fogalmakat használja, melyek azonban nem azonosak az önfoglalkoztatóval. Tehát az elkövetkezendő időszak egy fontos jogalkotási aktusa lesz, hogy be kell vezetni ezt a fogalmat a magyar jogrendszerbe. Ebben az időszakban látványos fejlődésnek indult a közösségi esélyegyenlőségi politika fejlődése. 1993-ban a Maastrichti Szerződés megszületésekor a tagállamok még inkább összefogtak ezen a téren is, és tovább erősítették az együttműködéseket az esélyegyenlőség területén. Döntöttek arról is, hogy a továbbiakban a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtését pozitív akciókkal, pozitív diszkriminációkkal fogják támogatni. Ez a fajta nézet, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazzanak teljesen hiányzik a magyar jogi szabályozásból. Az Amszterdami Szerződés sok mindenben újat hozott az esélyegyenlőségi politika területén. Fontos, új elem, hogy az esélyegyenlőség a közösségi joganyag részévé vált, mely azt kívánja elősegíteni, hogy a tagállamok közötti harmonizáció végbemenjen. Ezt a folyamatot erősítette fel a Nizzai Szerződés, melynek 141. cikkelye kimondja, hogy a férfiakat és a nőket egyenlő lehetőségek illetik meg a munkaerőpiacon, ide sorolva az egyenlő bérezést is. A Nizzában elfogadott Alapjogi Charta 23. cikke kimondja a férfiak és nők közötti egyenlőséget.5
5
Equality for women and men, European Community Acts, European Commission Empolyment and Social Affairs, Belgium, 2005, p.15.
6
4, szakasz: 2007-2013 közötti időszak Az új programozási időszak első éve az esélyegyenlőség jegyében zajlik, vagyis még nagyobb prioritást kapnak majd a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó programok. Remélhetőleg az ebben az évben összegyűjtött tapasztalatok, gyakorlatok, felismerések továbbélnek majd, és kitartanak az elkövetkezendő programozási időszakban is. Ez az év, mintegy lendületet ad a tagállamok számára, hogy az egész ciklusban hatékonyak lehessenek ezen a területen. Az esélyegyenlőségi politikát az Európai Unió alapjának tekintik, hatalmas fejlődésen ment keresztül ez a politika, rengeteg irányelv született meg annak érdekében, hogy a két nem közötti szakadék csökkenjen, mind a munkaerő-piac, mind a szociális biztonság, mind az önfoglalkoztatás terén. Azonban ennek ellenére, még mindig vannak olyan területek, melyek sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, ilyen például a nemek között fennálló bérkülönbségek. A probléma súlyát mutatja, hogy 1957-ben az Egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megfogalmazása óta is folyamatos problémát jelent. A következő részben bemutatom a munkabérek terén fennálló nehézségeket, elemezve az aktuális helyzetet
2. 1 Munkabérek
“Nők teszik ki a világ népességének felét, ők dolgozzák le az összmunkaidő közel kétharmadát, de a világ bevételének alig egytizedéből részesülnek, és a világ javainak csak kevesebb, mint egyszázada felett rendelkeznek”.6 Egy nőnek átlagosan 54 nappal kell többet dolgoznia ugyanannyi bérért, mint egy férfinak. A férfiak és a nők közötti bérkülönbség 15 százalékos, vagyis egy nő 15 százalékkal keres kevesebbet, mint férfitársa. A hagyományos családmodell kora már nem állja meg a helyét, már a kisgyermekekben is tudatosítani kell, hogy a férfi teljes mértékben egyenlő a nővel, az élet minden területén, „de jure” és „de facto” is. Ez azonban csak akkor tud megvalósulni, ha a nők is ugyanolyan bérezésben részesülnek, mint a férfiak.
6
Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p.5.
7
1. ábra: Munkabérek közötti különbség az EU- ban
Forrás: Eurostat Az ábrán jól látszik, hogy egyes európai országokban a férfiak és a nők közötti különbségek a béreket illetően elérik a 25 százalékot is. Az EU átlag 15 százalék, mely átlag az elmúlt 5 évben csökkenő tendenciát mutatott. Még az olyan jóléti államok, mint Németország is, 20 százalék fölötti eredményt ért el a bérkülönbségeket illetően, vagyis annak ellenére, hogy az EU minden politikájában hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget, mégis hatalmas szakadék tátong a férfiak és a nők közötti munkabéreket illetően. Jól látszik, hogy az egyenlő jogi feltételek megteremtése mellett nagyon fontos, hogy a bérek tekintetében is megmutatkozzon az egyenlő bánásmód. Világviszonylatban akadnak olyan országok is, ahol az azonos munkát végző nők és férfiak közötti fizetésbeli különbség elérheti akár a 40 százalékot is. A nők erkölcsi megbecsülése mellett nagyon fontos az anyagi megbecsülés is, vagyis, hogy egyenlő munkáért, egyenlő bért kapjanak. Természetesen nagyon nehéz definiálni, hogy mi tekinthető egyenlő bérnek, ennek definiálására a tagállamok különböző kísérleteket tettek. Franciaországban például az a munka tekinthető egyenlőnek, amihez azonos szakmai és gyakorlati ismeret szükséges, Dániában pedig, azt tekintik egyenlő munkának, amikor ugyanazon a munkahelyen történik a munkavégzés. Véleményem szerint a franciaországi 8
gyakorlat közelít leginkább a megfelelő megközelítésmódhoz, vagyis azokat a munkákat ismerik el egyenlő értékűnek, melynek betöltéséhez ugyanazokat a követelményeket támasztják a jelentkezők elé.7 Magyarországon 11 százalékos a bérkülönbség a nemek között, mely az Európai Uniós átlag érték alatt helyezkedik el, azonban közel sem mondható jónak. Ha a budapesti viszonyokat, mint a gazdaságilag koncentrált központot nézzük, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a nők körülbelül havonta bruttó 32 000 forinttal keresnek kevesebbet ugyanazon teljes munkaidős foglalkoztatásért. Vagyis közel a minimálbér felével kevesebbet keresnek a nők havonta, mint a férfiak. Az esélyegyenlőség fogalma, a jogi helyzet bemutatása után a következőkben ismertetem az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájának kialakulását. Külön kitérve az egyes tagállamok esélyegyenlőségi politikájának fejlődésére, annak érdekében, hogy világos kép rajzolódjon ki arról, hogy az egyes tagállamok az esélyegyenlőség területén milyen fejlettséggel „érkeztek” az Európai Unióba. Majd ezután kitérek a magyarországi esélyegyenlőségi politika történetére. Az elemzés célja, hogy a szakdolgozat elején felállított feltételezés létjogosultságát igazoljam azzal, hogy bemutatom az elmúlt időszak esélyegyenlőségi törekvéseit.
3; Esélyegyenlőségi politika kialakulása az Európai Unióban és Magyarországon
3. 1 Esélyegyenlőség az Európai Unióban
Az utóbbi években az Európai Unió rengeteget tett azért, hogy az összes tagállamban érvényre jussanak azok az intézkedések, melyek az esélyegyenlőséget, és az egyenlő bánásmódot hivatottak elősegíteni. Az elmúlt négy évtized jogalkotása, valamint közvélemény –formáló munkája sokat javított a helyzeten, de még mindig komoly különbségek vannak a nők és férfiak munkaerő-piaci helyzete között. Az Európai Unió alapító tagállamai már az 1957-es években, a Római Szerződés létrejöttekor fontosnak tartották, hogy külön rendelkezzenek a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség 7
„Civil nők- vállalkozó nők-civil vállalkozó nők” program 3. konferencia, 2007. március 24.
9
kérdéséről. Az európai integráció megszületésekor a tagállamokat a gazdasági tevékenységek mentén akarták összefogni, ennek érdekében nem maradhatott el az esélyegyenlőség megteremtésére irányuló törekvés sem. A Római Szerződés 119. cikkében arról rendelkeznek, hogy a tagállamok számára mindenféleképpen elérendő cél az, hogy a nők és a férfiak egyenlő munkavégzésért egyenlő munkabérben részesüljenek. Fontosnak tartották tisztázni a jogszabályban, hogy a két nemet minden körülmények között azonos versenyfeltételek illetik meg. „Az egyenlő bánásmód elve garantálja a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jogot. Az Európai Unióhoz csatlakozó országok számára a közösségi joganyag kimondja, hogy a tagállamoknak tiltaniuk kell az egyenlőtlen bánásmódot, amely azt eredményezné, hogy a nők és a férfiak nem egyenlő esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon. A csatlakozni kívánó országok a csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállalnak arra vonatkozóan, hogy a közösségi joganyagban lefektettet joganyagot a saját nemzeti jogrendszerükbe átültetik, tehát, ha tisztán a jogi oldalt nézzük, akkor elmondhatjuk, elméletben Európában már van olyan huszonhét állam, ahol már megvalósult az, hogy a két nemet mind a munkaerőpiacon, mind a mindennapi életben egyenlő félként kezelik. Azonban, azt hiszem feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy ez csupán a jogi vonatkozás, hiszen, ha közelebbről megvizsgáljuk azt, hogy mit tettek eddig ezek az országok annak érdekében, hogy megszüntessenek minden olyan akadályt, ami a nők (valamint fontos megemlíteni, hogy néha a férfiakat is diszkriminálják, azonban jelen dolgozatomban, a nők elleni diszkriminációval szeretnék részletesebben foglakozni) elé gördül akkor, amikor belépnek, vagy visszatérnek a munkaerőpiacra, akkor rájövünk, hogy a huszonhét tagállamban közel sem beszélhetünk egységes jogszabályozásról, gyakorlatról. Rávilágítva arra a kérdésre, hogy hogyan valósulnak meg az egyenlő esélyek a különböző tagállamokban, a következőkben kiemelten kilenc tagállamot szeretnék vizsgálni, annak érdekében, hogy világos képet kapjunk arról, hogy milyen változások mentek végbe az évek folyamán az esélyegyenlőség kérdéskörét illetően. A vizsgált országok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az alapító tagállamok szerepeljenek a vizsgálatban, vagyis Franciaország, Olaszország, Németország és a Benelux államok(ezek közül csupán Hollandiát választottam ki), valamint, hogy az egyes csatlakozási körökből mindig szerepeljen egy ország, így került vizsgálat alá Nagy-Britannia (1973), a következő körből Spanyolország (1986), majd Finnország (1995), és végül Szlovénia és Magyarország(2004). Magyarország megemlítése
10
csak érintőleges, hiszen a dolgozat további részében részletsebben kitérek a magyarországi helyzet elemzésére.8 1, Franciaország A nők a választáshoz és a választhatósághoz való jogukat 1944-ben vívták ki, így csaknem egy évszázadot kellett várniuk a férfiakhoz képest. Franciaországban az esélyegyenlőségre való törekvés nagy hagyományokkal rendelkezik, már az 1946-os alkotmányban megjelenik az arra irányuló törekvések, hogy megteremtsék a nemek közötti esélyegyenlőséget. Tehát a jogi szabályozás már nagyon korán megjelent az országban, ennek gyakorlati megvalósulása azonban sokáig váratott magára. Az 1946-os alkotmány után tizenkilenc évnek kellet eltelni ahhoz, hogy a francia nők kivívják azt a jogukat, hogy a férjük előzetes beleegyezése nélkül, szabadon vállalhassanak munkát, ugyanebben az időben váltak jogosulttá a munkanélküli segélyre is, mely akkoriban hatalmas áttörésnek számított. François Mitterand alatt megszületet az állam feminizmus gondolata (state feminism), annak érdekében, hogy leküzdjék a nőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmódot. 1974-ben Valérie Giscard d’Estaing elnöksége alatt különösen előtérbe került az esélyegyenlőség kérdése. Megalakult a Secretariat for Women’s Affairs, 1975-ben pedig elfogadták az abortusztörvényt. Fontos megemlíteni az Yvette Roudy, miniszter által folytatott kampány eredményeként megszületett törvényt, mely arra volt hivatott, hogy biztosítsa az egyenlő jogokat a munkavállalás terén a férfiak és a nők között, 1983-ban született meg az „Egyenlő Esély a Munkában” törvény. Ezt a törvényt később 2001-ben módosították, annak érdekében, hogy még hatékonyabb diszkriminációmentes környezetet hozzanak létre a női munkavállalók számára. A francia nők törekvése arra, hogy a szakmai, üzleti életben is egyenlők legyenek a férfiakkal, egyik fontos állmása volt 2000-ben, hogy bevezették a foglalkozásnevek, funkciók, rangok és tudományos fokozatok nyelvi nőneműsítését. Valamint 2000-ben került sor arra is, hogy bevezették azt a törvényt, mely szerint a politikai és helyhatósági választásokon a férfi és a női jelölteknek ugyanannyi helyet kell biztosítani. Általánosságban elmondható, hogy Franciaország sok mindent megvalósított már abból, amit az Európai Unió elvár az esélyegyenlőség területén, de még közel sem beszélhetünk arról,
8
Pécsi, Katalin: Egyenlő esélyek- Női Esélyegyenlőség Európában, Balassi Kiadó, 2003, p.22-34
11
hogy megvalósult volna a gender mainstreaming. Nem szűntek meg a nőket támogató intézkedésekkel és pozitív akciókkal szembeni ellenkezések. 2, Németország Az 1990-es újraegyesítésig a két országrész, NDK és NSZK hozzáállását az esélyegyenlőséghez külön kell vizsgálnunk. Kelet-Németországban az azonos munkáért egyenlő bért elvét már 1946-ban bevezették, valamint nem sokkal a háború után létrehozták az első esélyegyenlőségi irodát. Az NDK-ban a nők emancipációjának kommunista változata valósult meg, mely szerint a két nem között nincsen semmilyen különbség. Nyugat- Németországban az első olyan intézkedés, amely arra irányult, hogy a nőkkel szembeni diszkriminációt csökkentse, 1979-ben jelent meg, ekkor hozták létre az első nőpolitikával foglalkozó irodát. 1994-ben hozott törvény alapján, pozitív megkülönböztetést kell alkalmazni, a női vezetők kinevezésénél, annak érdekében, hogy minél több nő kerülhessen döntéshozói pozícióba. Németország tehát magas fokon intézményesítette a női jogok érvényesítését. Elsősorban az alábbi területekre fókuszál: a női munkavállalók segítése, oktatási, képzési rendszerekhez való hatékonyabb hozzáférés, valamint nagyobb szerepvállalása a politikai életben. Jó példa erre, hogy 2005- ben Angela Merkelt választották kancellárrá. Ezzel ő lett az első női kancellár, ezt a posztot előtte még soha nem töltötte be nő. A nőknek a politikai életben való minél jelentősebb képviseltetése már 1998. szeptemberében megkezdődött, amikor Schröder kancellár meghirdette az új kormány „Neu Mitte”(Új közép) elnevezésű programját, mely program elsődleges üzenete a korszerűsítési, haladási szándék volt, ennek egy kitűnő bizonyítéka, hogy az új kormány négy tagja is nő volt, a 16 kinevezett miniszterből. ( Összehasonlítva ezt az adatot az 1998-as Orbán-kormány minisztereinek arányával, azt látjuk, hogy míg a német kormányban a nők aránya 25 százalékos volt, addig Magyarországon csupán 5 százalékos.) 9 Ezelőtt soha ilyen nagy számban nem képviseltették magukat a nők a nagypolitikai porondon Németországban. Általánosságban tehát elmondható, hogy Németország nagyon jó úton halad annak érdekében, hogy teljes mértékben megvalósuljon az, hogy a nők és a férfiak teljesen egyenlő megítélés alá esnek.
9
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Schr%C3%B6der, Letöltés dátuma: 2007. április 12.
12
3, Olaszország Az olasz nőket a fasiszta rezsim alatt sok foglalkozás végzésétől eltiltották, valamint kihangsúlyozták, hogy az állami intézményekben sem vállalhatnak szerepet. 1963-ban eltörölték az eltiltási záradékot, ettől kezdődően a nők bármilyen munkát elvállalhattak, valamint ebben az évben szüntették meg a hajadonzáradékot. Mely arra vonatkozott, hogy azokat a nőket, akik férjhez mentek, azonnali hatállyal el kellet bocsátani az állásukból. 1977- ben elfogadták az „Egyenlő bánásmód a dolgozó férfiak és dolgozó nők között” törvényt. Olaszországban az esélyegyenlőség elvét csak viszonylag későn kezdték jogi normák közé terelni, az utóbbi időben jellemző az olasz esélyegyenlőségi politikára, hogy kiemelten támogatja a nőtudományt (women studies). 4, Hollandia Olaszországgal ellentétben, Hollandiában már 1957-ben eltörölték a hajadonzáradékot. Azonban a bérek tekintetében Hollandiában csak 1969-es törvény hozott változást, mely szerint megemelték a nők bérét, kiigazították a férfiakéhoz. Ez a törvény már nagyon sürgető volt, hiszen addig a nők havi fizetése csupán a férfitársaik bérének 60%-a volt. 1980-ban született meg a törvényrendelet a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról. A holland esélyegyenlőségi törekvés olyan emancipációs politikába ágyazódott, amely egyaránt erősen kötődik a nőmozgalmakhoz, a non-profit szervezetekhez és az alulról építkező szervezetekhez. 5, Egyesült Királyság 1975-ben született meg az első olyan törvény, amely arra irányult, hogy a nemek közötti diszkriminációt csökkentse. Ebben az időben született meg az egyenlő munkáért egyenlő bérek törvényrendelet is. 1997 óta a kormánynak nőügyi minisztere is van. Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Királyságban az 1970-es évek óta töretlenül fejlődik, alakul, formálódik az esélyegyenlőségi politika, számos fontos állomáson már túl van az ország, sok alapvetően fontos intézkedést már meghoztak annak érdekében, hogy az állam területén élő nők és férfiak egy és ugyanazon jogok birtokában élhessenek. Ennek az 13
útnak fontos állomása volt, hogy létrehozták az Esélyegyenlőségi Bizottságot, valamint a brit kormány kancelláriai hivatalának Nőpolitikai Osztályát. A szigetországban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden egyes munkáltató szigorúan betartsa az esélyegyenlőség területén kivívott rendelkezéseket. Azonban mindezek ellenére sem mondható még el, hogy az Egyesült Királyság rendelkezik egységes, mindenre kiterjedő, átfogó esélyegyenlőségi törvénnyel. 6, Spanyolország A spanyol nők helyzete nagyon sokszor, és sokat változott az elmúlt évszázad során, hiszen a Második Köztársaság idején (1931-1939) a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség alkotmányban rögzített volt. A Franco- diktatúra azonban sok tekintetben véget vetett ennek az ígéretes fejlődési ütemnek. Ebben az időben az összes addig a nők által kivívott jogot hatályon kívül helyezték. Az új törvények pedig egyértelműen az anyaságot állították a középpontba, minden intézkedésükkel azt támogatták, hogy minél több gyermek szülessen egy családban. Ugyanakkor a nőket teljes mértékben eltiltották a munkavállalástól. Nézetük szerint a nő számára csupán egyetlen szerep létezik, ez a szerep pedig az anyaság, a munka világában nem létezhet számukra semmilyen szerep. Ennek érdekében, hogy ezt a szigorú és teljes mértékben igazságtalan rendszert fenntartsák, eltérő oktatásban részesültek a fiúk és a lányok, úgy vélték, hogy a lányoknak egyáltalán nincsen szükségük arra a fajta ismeretanyagra, amire a fiúknak és fordítva. Az 1960-as években valamelyest enyhítettek a szigoron, és az új alkotmány elismerte a nők azon jogát, hogy pénzt kereshessenek, ugyanakkor a házasságban élő nőknek még mindig szükségük volt a férjük írásos beleegyezésére, ha munkát kívántak vállalni. 1978ban, Franco halála után, az új alkotmány egyértelműen kimondta a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget, valamint azt, hogy mindennemű diszkrimináció tilos. A 80-as évek óta rengeteg pozitív változás történt az országban, nagyon sok kampány indult arra vonatkozóan, hogy két ugyanolyan kvalitással rendelkező munkavállaló közül a nőt válasszák a munkáltatók.
7, Finnország
14
A 60-as években jelent meg először az esélyegyenlőség kérdése Finnországban. 1987-ben születte meg a férfiak és a nők közötti egyenlőségéről szóló törvény. A törvény sajátossága, hogy kvótákat állapítottak meg, mely szerint törvényben meghatározták, hogy mindkét nem képviselőinek legalább negyven százalékot kell kitenniük a különböző testületekben, bizottságokban vagy hasonló csoportok munkáiban. A finn felfogás az esélyegyenlőségről alapvetően úgy határozható meg, hogy megpróbál a nemek közötti semlegességre koncentrálni, adottnak tekinti a két társadalmi nem közötti esélyegyenlőséget. A többi eddig vizsgált országtól abban is különbözik Finnország, hogy itt emancipáció alatt elsősorban a nők anyagi függetlenségének kivívását értették. 8, Magyarország A nemi diszkriminációt tiltó rendelkezés már az 1949-es alkotmányban megjelenik. A kommunista rendszerben a nők helyzete leginkább a keleti nőkéhez volt hasonló, vagyis sok tekintetben egyenlőnek tekintették a nőt és a férfit. A nők vállalhattak munkát, részt vehettek a politikai élet gyakorlásában. 2001-ben kísérlet történt arra, hogy bevezessék az esélyegyenlőségi törvényt (mely többek között kimondja a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget). Ez a törvény azonban nem kapott elégséges támogatást ahhoz, hogy be lehessen nyújtani az Országgyűlésnek. Majd 2003-ban került elfogadásra az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról rendelkező törvény, mely azonban nem kifejezetten csak a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségéről rendelkezik. 9, Szlovénia Jugoszlávia háború utáni, 1946-ban bevezetett alkotmánya kimondja, hogy a nők teljes jogú állampolgárok, a férfiakéval azonos jogokat biztosít a munkavállalás és a bérezés terültén is a szlovén büntető törvénykönyv mindennemű diszkriminációt megtilt. Jelenleg nincs érvényben esélyegyenlőségi törvény. Összegezve az eddigieket, azt mondhatjuk, hogy Franciaországban és Németországban egy nagyon erőteljes esélyegyenlőségi mozgalom indult meg az 1950-es évektől kezdődően, vagyis a napjaink esélyegyenlőségi programjai és akciói biztos alapokból táplálkozhatnak. Ez a stabil háttér járulhatott hozzá ahhoz, hogy Németországban a jelenlegi kormány 15 tagjából 5 nő van, valamint az államfő is nő, ami a vizsgált országok közül egyedül Németországra 15
jellemző. Franciaországban például 17 miniszterből összesen csupán 2 nő van. Hollandiában későn kezdődtek meg az esélyegyenlőségi törekvések, azonban az elmúlt időszakban jelentős lépéseket tettek a két nem közötti különbség felszámolásáért, jól bizonyítja ezt, hogy 2005ben a nők foglalkoztatottsági rátája majdnem elérte a 65 százalékot, holott az Lisszaboni Stratégia 2010-re tűzte ki csupán célként a 60 százalékos női foglalkoztatottságot. Olaszországra és Spanyolországra jellemző, hogy az elmúlt időszak pozitív akciói kiterjesztették a nők munkaerő-piaci lehetőségeit. Megvizsgálva az egyes országokat jól látszik, hogy a sajátos történelmi fejlődés miatt az országokban jelentős különbségek mutatkoznak abban, hogy mennyire állnak készen az esélyegyenlőség megteremtésére. Nehézkes kialakítani egy olyan egységes jogi övezetet az Európai Unión belül, ahol az egyenlő esélyekkel és bánásmóddal foglalkozó jogszabályok egyformán érvényre jutnak. Vannak olyan országok, melyek már nem csak a munkavállalás területén hoztak létre egy diszkriminációmentes övezetet, hanem az otthoni teendők és feladatok megosztását is jogilag szabályozták, ilyen például Németország, vagy Spanyolország.
3. 2. Az esélyegyenlőségi politika Magyarországon
Magyarországon a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségi politikának nincsen nagy hagyománya, általában családpolitikai és gyermekjóléti kérdésekkel szokták összekapcsolni. A szocializmus időszakára jellemző volt, hogy a nők ugyan részt vehettek a munkaerő-piacon, viszont csakis addig, amíg a gazdasági érdekek ezt megkívánták, vagyis valódi érdekérvényesítő politikáról nem beszélhetünk Ezt követően a rendszerváltás sem hozott változást a nemek közötti esélyegyenlőségi politika terén, jellemző volt a csupán formális egyenlőséget hirdető stratégia. Az első olyan kormányzati szerv, amely kifejezetten esélyegyenlőségi kérdésekkel foglalkozott, csupán csak 1995 végén kezdte meg működését Magyarországon, Nőpolitikai Tanács néven, majd 1996-ban az Egyenlő Esélyek Titkársága néven felállított új intézmény vette át feladatait. Azonban mind a két szervezet csak korlátozott hatáskörrel rendelkezett, így jelentős változtatásokat nem tudtak véghez vinni. A 2002-es választások után az esélyegyenlőségi kérdést miniszteri szintre emelték, mely sokat lendített a magyar
16
esélyegyenlőségi politika fejlődésén. 2004-ben pedig létrehozták az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalt, mely azonban nem csak nemek közötti egyenlőségért volt felelős, hanem a többi esélyegyenlőségi kérdésért is. 2004. májusa óta pedig Magyarországon is a közösségi joganyag
van
érvényben
az
esélyegyenlőség
területén
is.10A
jogharmonizáció
kötelezettségének eleget tett Magyarország, hiszen az Alkotmány, a Munka Törvénykönyve és más jogszabályok tartalmazzák a diszkrimináció különféle formáinak tilalmát, köztük a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Jól látszik, hogy Magyarországon még hiányzik az az egységes koncepció, amely összefogja az esélyegyenlőség intézkedéseket. Véleményem szerint nincsen egy közös irányvonal, ami mentén halad a nemek egyenlőségével foglalkozó politika, s ennek hiánya érezteti hatását. A nemek közötti egyenlőség tekintetében a jogi szabályozás megfelel az EU-konformnak, a jogérvényesítés terén azonban tapasztalhatók problémák. Magyarországon a nők helyezte hasonló a közösség tagállamainak női lakosaiéhoz, de az eltérő történelmi fejlődés miatt több területen is, különösen a munkaerő-piaci helyzetüket tekintve, különböznek attól. Ebből a jogérvényesítési problémából adódóan rengeteg nehézség merül fel, többek között a munkaerő-piacon. A jogok kivívása, és az egyenlő esélyeket biztosító politikai környezet megteremtése után a munka világához kötődő egyenlő esélyek megteremtése a legfontosabb, mely hozzájárul az intenzívebb gazdasági fejlődéshez. A következő fejezetben a munka világában fellépő, jellegzetes problémákat ismertetem.
10
Sáfrány, Réka: Nők és férfiak esélyegyenlősége: Az Európai Uniós normák érvényesülése Magyarországon, Magyarországi Női Alapítvány, 2006, Budapest, p. 74
17
II. Fejezet: Nők munkaerő-piaci részvétele
1; A nő és a munka világa
A köztudatban általában az a nézet él, hogy a nők csupán az emancipáció kezdete óta dolgoznak. Azonban amióta világ a világ, a nők mindig is többet dolgoztak, mint a férfiak, csak ez a munka úgymond „láthatatlan”, az évtizedek során természetessé vált. A munkaerő-piaci részvétel nagyon fontos mind gazdasági, mind szociológiai aspektusait tekintve. Gazdaságilag jelentős, mert egy ország gazdasági versenyképessége szempontjából döntő
fontossággal
bír
a
munkaerő-piac.
A
munkaerő-piaci
tényezők
stabilitása
elengedhetetlenül fontos akkor, amikor egy ország fejlettségi szintjét vizsgálunk. A humánerő szervezettsége befolyásolja a gazdasági versenyképességet, ezért nagy jelentősséggel az ország humánerőforrásának az összetétele. Mára persze sokat változott a világ, de a nők még mindig kétszer, háromszor annyi munkaórát dolgoznak le egy nap, mint a férfiak. Háztartást vezetnek, gyereket nevelnek, emellett még a saját munkájukat is elvégzik a munkahelyükön. A nők a történelem folyamán mindig az élet több területén is helyt álltak: dolgoztak, nevelték a gyerekeket, főztek, mostak, így egy sor munka aránytalanul nagy része hárult rájuk. Egyszerre voltak háziasszonyok, nők, orvosok, pedagógusok. Az élet minden területén kivették a részüket a munkából, annak ellenére, hogy ezt a fajta munkát becsülik meg a legkevésbé, sőt sok esetben maguk a nők is alábecsülik. Egy angol közmondás szerint: „ A férfi dolga a nappal véget ér, Az asszony dolga végére soha nem ér.” 11
1.2. A magyar munkaerő-piac
Az 1990-es években bekövetkezett politikai fordulat a nemi szerepek tekintetében azt eredményezte, hogy a korábbi szocialista nézőpontot teljes mértékben elvették, és a helyébe került egy nagyon konzervatív, erősen hagyományőrző, tradicionális gondolkodásmód a nemi szerepek megítélése kapcsán. A szocialista éra jellemzője volt a teljes foglalkoztatottság, még 11
Miles, Rosalind:Az idő leányai, Balassi Kiadó, Budapest, 2000, p. 174
18
akkor is, ha ez sokszor a kapun belüli munkanélküliséggel járt együtt. A szocialista nézőpont egy teljesen új nőideált hozott be a köztudatba, a szocialista eszme nőképe arra épült, hogy a nőknek is ki kell venniük a részüket a nagy szocialista állam kiépítésében, erős és bátor asszonyokra volt szükség. Ennek az új nőideálnak kellett betöltenie az újonnan létrejött „nyilvános teret”, amely a régi, individuális és csak a családi életbe bezárkózó nőkép lerombolásával kezdődött. A szocialista korban a nők magas fokú önállóságot élveztek anyagi téren, törvényesen is partnernek tekintették őket, liberálisan kezelték az abortuszhoz és a fogamzásgátlókhoz való jogukat, valamint az állam mindenki számára hozzáférhetővé tette a gyermekgondozási hálózatokat (óvoda, bölcsőde), annak érdekében, hogy a nők munkába állását megkönnyítsék. Ebben az időszakban a képviselőjelöltek és a kormányzati pozíciót betöltő nők aránya 10 százalékos volt, ami igen magasnak mondható, a mai adatokhoz képest. A rendszerváltást követően azonban ez a nőkép átfordult egy sokkal konzervatívabb női megítélésbe. A magyar társadalom egyébként is tipikusan hajalmos arra, hogy konzervatívan gondolkozzon a nemi szerepekről.12 Habár számos tanulmány arra is rámutatott, hogy az emberek elméletben sokkal konzervatívabbak, mint gyakorlati síkon, tehát
a
való
életben
nem
mutatnak
olyan
nagy
konzervativitást, mint amilyen a véleményük. Párhuzamosan a nők foglakoztatásának csökkenésével, egyre többen gondolták azt,
hogy
a
nők
egyáltalán
ne
vegyenek
részt
a
munkaerőpiacon. A legújabb felmérések azonban már ennek a véleménynek a modernizálódásról számolnak be.
12
http://www.habeascorpus.hu/jogok/nok/cedaw.egyezmeny.htm Letöltés dátuma: 2007. március 10.
19
A magyar munkaerőpiac számokban Magyarországon 6815, 8 ezer főt tesz ki a 15-64 éves népesség, ennek 51, 2 százaléka nő. Tehát a magyar aktív népesség több mint a felét teszik ki a nők. Viszont, ha megvizsgáljuk ugyanennek a csoportnak a foglalkoztatottsági szintjét, akkor megkapjuk, hogy ez 3906 ezer fő, ebből 45, 7 százalék nő, vagyis annak ellenére, hogy a nők többen képviseltetik magukat a magyar társadalomban, a foglalkoztatottsági mutató tekintetében rosszabbul szerepelnek, mint a férfiak. A foglalkoztatottak kevesebb, mint a fele nő. A regisztrált munkanélküliek száma 316, 5 ezer fő, ebből 48, 1 százalék volt nő. 25933 ezer fő gazdaságilag inaktív, ebből 59, 8 százalék nő, ennek az 59, 8 százaléknak pedig az 55, 3 százaléka szeretne munkát vállalni, vagyis a gazdaságilag inaktív nők több mint a fele szeretne munkát vállalni, viszont ennek a munkavállalásnak külső akadályai vannak.13 2006- ban a nők munkanélküliségi rátája 7, 5 százalék volt, míg a férfiaké csupán 7, 2 százaléka volt, tehát a nők munkanélküliségi rátája meghaladja a férfiakét, vagyis ők inkább ki vannak téve annak, hogy nem találnak munkát. Magyarország
munkanélküliségi
rátáját
tekintve
jelenleg
az
uniós
országok
középmezőnyében helyezkedik le.
2. ábra: Nők munkanélküliségi rátájának alakulása az EU- ban 2004
2005
2006
EU 27
9.0
8.7
7.9
EU 25
9.0
8.7
7.9
EU15
8.0
7.9
7.4
Magyarország
6.1
7.2
7.5
Szlovénia
6.3
6.5
6.0
Románia
6.9
6.4
6.3
A nők munkanélküliségi rátáját tekintve pedig elmondhatjuk, hogy ez fordított tendenciát mutat, mint az európai uniós átlag, hiszen az, a korábbi 9 százalékról 7, 9 százalékra csökkent, míg a magyarországi adat növekvő tendenciát mutat, azaz folyamatosan romlik a nők munkanélküliségét mutató statisztika. Megvizsgálva más, ugyancsak 2004-ben csatlakozott 13
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/munkerohelyz/munkerohelyz06.pdf Letöltés dátuma: 2007. március 10.
20
országokat,
azt
látjuk,
hogy
mindegyikük
csökkenő
rátával
rendelkezik,
kivéve
Magyarországot. Mely arra utal, hogy sokkal célzottabb, határozottabb fellépésre van szükség ezen a területen. A foglalkozatási mutatók vizsgálatkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a gazdaságilag inaktívak rátájának vizsgálatát sem, hiszen a munkanélküliségi ráta és az aktivitási ráta mellett ez az a mérőszám, mely ugyancsak rámutathat a munkaerő-piacon lévő problémákra a női foglalkoztatással kapcsolatban. Jellemzően magyar sajátosság, hogy nagyon magas az országban az inaktivitási arány, mely arány egészen napjainkig növekvő tendenciát mutatott azonban az utóbbi időben már sikerült kis mértékű csökkenést elérni. A nők inaktivitása az elmúlt időszakban csökkent, azonban még így is jóval meghaladja a férfiak inaktivitási mutatóját, 2006-ban a nők 44, 49 százaléka volt inaktív, míg ugyanebben az évben a férfiaknak csupán 33, 77 százaléka. Vagyis elsősorban a nők vannak kitéve annak, hogy annak ellenére, hogy képesek lennének a munkavállalásra, mégsem tudnak elhelyezkedni. Az inaktivitásnak több oka is lehet, ilyen például az, hogy ha valamilyen oktatási intézményben tanulnak (az inaktív lakosság 27 százaléka), vagy gyermekgondozási segélyben részesülnek (az inaktívak 12 százaléka), egy részük munkanélküli járadékot kap (4, 5 százalékuk) valamint egy jelentős részük nem rendelkezik jövedelemmel (az inaktív lakosság 17 százaléka). Elsősorban ők azok, akiket a leggyorsabban vissza lehetne integrálni a munkaerőpiacra.14 A 15- 64 éves inaktív korcsoport nemekre lebontott, 2006-os adatait vizsgálva elmondhatjuk, hogy a 15-19 éves korosztály tekintetében nincsenek szignifikáns különbségek a nők és a férfiak között. Ennek a korcsoportnak a magas inaktivitása elsősorban azzal magyarázható, hogy ők még elsősorban a középiskolai tanulók, és így nem vesznek részt a munkaerőpiacon. A 20-24 éves korosztályt vizsgálva elmondhatjuk, hogy itt már jóval nagyobb a lányok körében az inaktivitási mutató, ugyanakkor ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy több lány vesz részt a felsőoktatásban, mint fiú, és ez a korosztály elsősorban a főiskolák és egyetemek hallgatóiból áll. 2006-ban a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők 57, 6%-a volt nő (54 123 fő a 93895 főből).15
14
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/munkerohelyz/munkerohelyz06.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20. 15 http://www.felvi.hu/statisztika/statisztikak.ofi?mfa_id=4&stat=23&s1=1&s2=7 Letöltés dátuma: 2007. március 10.
21
Legveszélyeztetettebb korcsoport az 55-69 éves kor között lévő nők, itt a legmagasabb az inaktivitási mutató. Ennek oka többek között az lehet, hogy ezek a nők általában nem rendelkeznek nyelvismerettel, számítógépes ismeretekkel és sok esetben megfelelő képzettségi szinttel sem, viszont a mai munkaerő-piac elvárja ezeket az ismereteket, és így annak ellenére, hogy ezek közül a nők közül sokan szeretnének ugyan munkát vállalni, mégsem tudnak. 3. ábra: A foglalkoztatottak száma nemzetgazdasági ágak, ágazatok és nemek szerint, 2006.
Ezer fő Összes népesség
Nők
Kereskedelem, javítás
582
312, 4
Pénzügyi tevékenység
80,3
52,5
Oktatás
322,9
250,7
Egészségügyi, szociális ellátás
269,5
209,5
Egyéb közösségi, személyi
174,7
98,4
2469,9
1367,1
szolgáltatás Szolgáltatás Forrás: KSH Ugyanakkor jelentős munkaerő-piaci probléma még, hogy a nők elsősorban olyan nemzetgazdasági ágakban helyezkednek el, melyek alacsonyabb presztízsűek. Ilyen például a kereskedelem, javítás, ahol 312, 4 ezer nő dolgozik . A különböző munkaerő-piaci folyamatok vizsgálatakor azt is érdemes áttekinteni, hogy a nők milyen szerepet játszottak és játszanak a gazdasági életben. Hiszen a foglalkoztatási mutatókon kívül a gazdasági életben betöltött szerep is nagyon fontos a munkaerő-piac vizsgálatakor.
2; Nők a gazdasági életben
22
2. 1. A nők szerepe a magyar gazdasági életben
Vajon mondhatjuk-e, hogy a nők munkába állása a 20. században keletkezett probléma? Részesei, szereplői voltak-e a nők a gazdasági életnek az előző századokban is? Fontos megemlíteni, hogy az iparosodás előtti századokban is aktívan kivették a részüket a munkából. A gazdasági visszatekintés során elmondhatjuk, hogy a nők mindig is részt vettek a munkában, lehet hogy nem olyan explicit módon, lehet, hogy nem váltogatták sűrűn munkahelyüket, hiszen a munkahelyük az otthon volt, a családi gazdálkodás volt.
A
gazdasági szempontból vett történelmük az évszázadok során láthatatlanul is, de folyamatosan íródott. Az iparosodás következtében azonban minden megváltozott. A nők elvesztették az addig biztonságot
és
stabil
munkalehetőséget
nyújtó
családi
gazdálkodások
nyújtotta
munkahelyeket. A modern iparosodás következtében a munkahely és az otthon teljesen elszakadtak egymástól. Az iparosodás másik következménye amellett, hogy az otthon helyett irodákba és gyárakba kényszeríttette a nőket, az volt, hogy jelentősen megváltozott a gazdaság szerkezete. A mezőgazdaság, a házipar jelentősen visszaszorult. Elvesztették jelentőségüket az olyan szakmák, melyek a mezőgazdasághoz, a háziiparhoz és a házi cselédséggel voltak köthetőek. A hagyományosan a női foglalkoztatottság területei háttérbeszorultak. Olyan szakmák kerültek előtérbe, melyek elsősorban az iparhoz, a kereskedelemhez és a szállításhoz voltak köthetőek. Ezek viszont teljesen új területet jelentettek a női munkavállalók számára. A megváltozott körülmények arra késztették a nőket, hogy a férfiak mellet ők is munkába álljanak. „ A 20 század elején az európai országok hivatalos statisztikái átlagosan a női népesség egynegyedét regisztrálták aktív keresőként, míg a férfiaknál ez az arány meghaladta a kétharmadot. A fejlett iparosodó országokban 20 és 30 százalék között mozgott a kereső nők aránya, 30 százalék fölé csak Franciaországban és Németországban emelkedett.”16 Magyarországon a dolgozó nőknek csupán a 20 százaléka dolgozott a modern gazdasági szektorok valamelyikében. Ez azt jelenti, hogy a nők többsége nem tudott beilleszkedni a modern gazdasági gépezetbe. Ennek oka lehet, többek között az, hogy a megváltozott körülményekhez nem tudtak elég gyorsan alkalmazkodni, valamint nem rendelkeztek
16
Gyáni, Gábor: Nők a modernizálódó magyar társadalomban, Csokonai Kiadó, Debrecen, p. 142
23
megfelelő képzettséggel sem, hiszen a múlt századi oktatás a nők számára az alapvető háztartási, varrási ismeretekre korlátozódott. A nők számára elsősorban a modern gazdasági szektorok közül a ruházati, a vendéglátó és élelmiszeripar tartogatott munkalehetőséget. A modernizálódó magyar gazdaság teret engedett rengeteg új szakma megjelenésének, ilyen szakmák például a titkárnő, irodai tisztviselő, postakezelő nő, tanítónő, óvónő, ápolónő. Az ilyen munkakörben dolgozó nők száma Magyarországon 1890 és 1910 között megháromszorozódott.
2. 2. 1 Kereső nők az iparban Magyarországon a múlt század elején 4. ábra: Kereső nők az iparban Magyarországon
Iparág
Az iparban dolgozó nők száma 1890
1910
Nők az összes kereső százalékában 1890
1910
Vas-és fém
1033
4291
1,15
2,88
Gépgyártás
102
3337
0,24
3,11
24
Kő-, föld, üveg
2738
6675
10,50
10,77
Faipar
1200
3291
2
2.93
Bőripar
650
2311
4,30
12,05
Textilipar
3252
20726
10,68
42,62
Ruhaipar
48288
103 487
21,28
31,38
Papíripar
574
4196
15,85
35,77
Élelmiszeripar
14374
27405
13,18
17,73
Vegyipar
799
3329
11,94
15,12
Építőipar
612
2029
0,72
1,31
Sokszorosítópapír
1040
4652
11,81
20,51
Vendéglátóipar
33 251
41 619
46,48
40,39
Egyéb
123
184
33,18
25,27
Tulajdonképpeni
108 036
227 532
13,92
17,54
Háziipar
14 093
12 433
33,75
25,05
Ipar összesen
122 129
239 968
14,93
17,82
ipar összesen
Forrás: Gyáni, Gábor: Nők a modernizálódó magyar társadalomban, Csokonai Kiadó, Debrecen, p. 220. A nők műveltségi szintje 10 év alatt 13%-ot emelkedett, míg ugyanebben az időszakban a férfiak esetében, csak 5 százalékos növekedés figyelhető meg. Tehát jól látszik, hogy a nők nagyon is fogékonyak voltak az új ismeretekre. A nők munkavégzése szoros kapcsolatban áll a felsőfokú tanulmányok végzésével. A 19. század elején egyre több nő szorult rá arra, hogy munkába álljon. Az élet egyre drágábbá vált, magasabbak lettek a közterhek, drágábbak lettek az alapvető élelmiszerek. A rohamosan dráguló életet a férfiak jövedelméből a család már nem tudta finanszírozni. Ennek következtében a nőknek is munkába kellett állniuk, ki kellett venniük részüket a családfenntartásból. Azonban mégsem ugyanazon lehetőségekkel indultak a munkaerőpiacon, mint a férfiak, elvárták, hogy kivegyék részüket a pénzkeresésből, viszont nem ugyanazon jogokkal, elvárásokkal, lehetőségekkel indultak, mint egy férfi. Számos szakma betöltése diplomához, felsőfokú végzettséghez volt kötve, azonban a nők az egyetemek, főiskolák karairól az 1945-ös évekig ki voltak zárva, a nők általában csak külön engedéllyel, speciális
25
feltételek teljesítése mellett vehettek részt a felsőfokú oktatásban. 1945 után jelentkezhettek minden megszabás nélkül a különböző felsőoktatási intézményekbe. Néhány esetben azonban külön engedéllyel, kérelemmel részt vehettek az oktatásban, azonban hangsúlyozni kell, hogy, ha egy nőnek mégiscsak sikerült bekerülni és bennmaradnia az egyetemen, utána a „férfiak” világában kellett megállnia helyét és ebben a világban, abban az időben nem szívesen látták a nőket. Egy női orvosnak például sokkal többet kellett bizonyítania rátermettségét, mint egy férfinak: az egyetem évei alatt végig nagyon jó tanulmányi átlagot kellett produkálnia, majd több évig egy férfi „felügyelése” alatt végezhette csak a munkáját. Tehát nagyon leszűkült azoknak a szakmáknak a száma, amiket egy nő betölthetett. Hiszen a bekövetkező változásokat nem követték ilyen gyors mértékben a képzési rendszerek változásai. Jellemzően a nők számára elérhető szakmák azok voltak, melyek komolyabb képzést nem igényeltek, valamint megterhelő fizikai munkának sem számítottak. Tehát kialakult egy olyan nézet, hogy vannak a magas presztízzsel járó szakmák, melyek betöltéséhez diploma szükséges, és ezek a szakmák a férfiak „felségterületei” voltak, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy a nők nem vehettek részt a felsőfokú oktatásban, így diplomát sem szerezhettek, így jutott a nőknek osztályrészül, hogy olyan munkát vállaljanak, ami nem igényel komoly szellemi igénybevételt. Ez az új élethelyzet természetesen kihatással volt a nő és férfi kapcsolatára is, új szituációt teremtetett kettejük között, kialakult két különböző életszféra, melyben a korábbiaktól eltérően, amikor a férfi és a nő is otthon a családi gazdálkodásban dolgozott, egymást kiegészítő munkát végeztek, egy „térben” dolgoztak, viszont az 19. század elején bekövetkezett változások hatására a két életszféra elszakadt egymástól. A nők először csak külső szemlélői lehettek a gazdasági életnek, majd később válhattak aktív részeseivé. Hasonló volt a helyzet a politikai életben is. A választójog kivívása után sok időnek kellett eltelnie addig, amíg közel kerülhettek a politikai döntéshozatal színteréhez. A politikai életben való női részvétel elengedhetetlen a jól működő demokráciához, a lendületes gazdasági fejlődéshez. A nőknek a gazdasági életben betöltött szerepének történelmi áttekintése után, a következő fejezetben a nőknek a döntéshozatalban betöltött szerepét mutatom be.
2. 2. Nők a döntéshozatalban
26
2. 2. 1. Nők a politikai döntéshozatalban Történelmi áttekintés a jogok tükrében Az 1918. októberében hatalomra jutó Károlyi-kormány volt az első olyan kormány Magyarországon, amely komolyan foglalkozott a nőkérdéssel, legelső intézkedései közé tartozott az, hogy bevezette az általános, nőkre is kiterjedő szabad választójogot. 1918. november 23-án közzétették az Első számú néptörvényt, mely szerint minden 21. életévét betöltött írni és olvasni tudó nő választójogot kapott. Hozzá kell azonban tenni, hogy a férfiak esetében a választójogot nem kötötték a műveltségi szinthez, nem volt feltétel, hogy írni és olvasni tudjon, valamint 18. év volt a korhatár, tehát a női választójog első megjelenése még jelentős korlátozásokat tartalmazott a férfiak választójogához képest. Nemzetközi összehasonlításban elmondhatjuk, hogy a legtöbb nyugat európai országban az első világháborút követően a nők élhettek a szabad választójoggal és beleszólhattak a politikai élet alakításába. A választójog kiteljesítése maga után vonta azt is, hogy a pártok politikai kampányaik során meg kellet, hogy szólítsák a női választóikat is. Ez teljesen újszerű szituációt teremtett, hiszen addig a nők teljesen ki voltak zárva a politikai életből, most viszont új belépőkként, a pártoknak szükségük volt a nők szavazataira is, ezért szükségük volt olyan programok kidolgozására, amely a női választókat szólítja meg, ezzel teljesen új körülményeket teremetve a politikai palettán. Ez volt az első olyan időszak, amikor a nőket is megcélozták a pártok beszédeikkel, vagyis először lehettek alakítói a politikai életnek. Ezután nagy változást, előrelépést jelentett, hogy 1945-ben megszületett a törvény a nők kiterjesztett titkos választójogáról, mely eltörölte a korábbi életkorbeli és műveltségi korlátozást. A törvény megszületése után már teljes választójoguk birtokában a nők is részt vehettek a parlament munkájában. A mai parlamentben a nők részvételi arányának vizsgálata előtt mindenféleképpen érdemes áttekinteni, hogy az 1945-ös törvény megszületése után, hogyan nőtt folyamatosan a nők létszáma a parlamentben. Mely létszámnövekedés jól mutatja, hogy a nők parlamenti munkájára nagy szükség volt. 1945-ben a parlamenti képviselők még csupán 3 százaléka volt nő, addig 1953-ra ez a szám már ötszörösére emelkedett.
27
5. ábra: A női képviselők számának alakulása
Nőképviselők száma a
Parlamenti képviselők
Nők aránya
Parlamentben
száma összesen
százalékban
1945
14
409
3,42
1947
22
411
5, 35
1949
71
402
17, 66
1953
52
298
17, 45
A nőkre is kiterjesztett választójog ezentúl a választásokon a demokrácia egyik alapkövének számított. Azonban fontos megemlíteni, hogy a választójog megszerzése is sok esetben csak formálisan biztosította a nők számára a jogot arra, hogy részt vegyenek a politikai élet alakításában, jellemző volt, hogy a valódi döntéseket nem a parlamenti frakciókban hozták, hanem a pártok szűk vezető köreiben, ahol Kéthly Anna kivételével egyetlen nő sem volt, illetve a koalíciós egyeztető tárgyalásokon, ahová a pártok nem a nőtagjaikat delegálták. A rendszerváltásig az jellemezte a magyar politikai életet, hogy a férfiaknak volt benne döntő, kezdeményező és ellenőrző szerepük. A nőpolitikusok nem rendelkeztek olyan mértékű autonómiával sem, hogy meghatározzák a számukra fontos és megoldásra megérett kérdések körét. Magyarországon a rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a pártok programjából teljesen hiányzott a nőpolitika. Az 1990-es években a politikai életet döntően a férfi politikusok uralták. 1994ben az Szociáldemokrata Párt megfogalmazta nőprogramját, mely az első ilyen jellegű dokumentum volt. Jellemző a magyar belpolitikai életre, hogy a nők kisebbséget alkotnak a parlamenti képviselők körében. Napjainkban a parlamenti képviselőnők aránya mindössze 9, 1 százalékra tehető (az európai országokban ez az arány jóval magasabb). Sok európai ország úgy kívánta orvosolni ezt a problémát, hogy kvótákat határozott meg, annak érdekében, hogy biztosítsák a nemek arányát a különböző testületekben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a rendszer nagyon jól működik, ennek ellenére Magyarország mégsem tervezi hasonló intézkedések meghozatalát. Különösen hasznosak lehetnek ezek az akciók abból a szempontból, hogy ezáltal jobban bekerül a köztudatba a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség kérdése, közbeszéd tárgyává válik. Annak érdekében, hogy az aktuális politikai helyzetről a látképet megismerjük, meg kell vizsgálni a két legutolsó, 2002-ben és 2006-ban lezajlott választásokat, ezen belül is a nők részvételét.
28
A 2002-es és 2006-os választások a nők szemszögéből Általánosságban elmondható, hogy nagy különbség van az országgyűlési szavazásokon a férfiak és a nők részvételi arányát tekintve, 1998-ban a nők 67, 9 százaléka, míg a férfiak 67, 4 százaléka döntött úgy, hogy az urnákhoz járulásával nyilvánítja ki véleményét, míg 2002ben már 3 százalékos különbség volt a két nem között. A szocialista- liberalista koalíciós kormány a 2002-es választások után kifejezte igényét az esélyegyenlőség támogatására a szociális, gazdasági és foglalkoztatási politika terén, magába foglalva a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőséget. A koalíció 2002-ben 3 női minisztert nevezett ki: a Belügyminisztérium élére Lamperth Mónikát, a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszteri posztra Kórodi Máriát, valamint a Család, Szociális és Egészségügyi Minisztérium élére Csehák Juditot. 2003-ban viszont már csak Lamperth Mónika maradt az egyetlen női miniszter asszony, a két másik miniszter asszonyt leváltották, helyükre férfiakat neveztek ki. Habár 2003-ban kinevezték az esélyegyenlőség előmozdításért felelős tárca nélküli miniszteri posztra egy nőt, Lévai Katalint. 2004-ben az első Gyurcsány- kormány megalakulásával 2 női miniszter maradt a politikai porondon, Lamperth Mónika továbbra is belügyminiszteri pozícióban, valamint Gönz Kinga, Ifjúsági, családügy, szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium élén, 2006-ban a második Gyurcsány- kormány megalakulásával ugyancsak ez a két miniszter asszony maradt a kormány tagjai között, Lamperth Mónika az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium élén, Gönz Kinga pedig a Külügyminiszteri posztot tölti be. Jól látható a férfiak dominanciája a pártvezetők körében, a 4 nagy parlamenti pártból (Fidesz Magyar Polgári Szövetség, Magyar Demokrata Fórum, Magyar Szocialista Párt, Szabad demokraták Szövetsége) csupán egy olyan párt van, az MDF, melynek az élén nő áll, Dávid Ibolya. Az 5 közjogi méltóság közül (a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a házelnök, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb bíróság elnöke) csupán egy nő van, Szili Katalin házelnök, 2002. május 15-e óta. Az Alkotmánybíróság kilenc tagja között egyetlen nő sem szerepel, 1999. júniusa és 2006. februára között volt nő tagja, Dr. Tersztyánkszky Ödönné Dr. Vasadi Éva. A Legfelsőbb Bíróság vezetői között két nő szerepel, Dr. Murány Katalin a Polgári Kollégium vezetője és Bauerné Dr. Polóny Edit a Közigazgatási Kollégium vezetője.
29
A nők arány a politikai felső vezetésben nagyon alacsonynak mondható, 0 és 10 százalék között van. Némi kivételt képez ez alól a Magyar Szocialista Párt, melynek stabil nőszekciója van. Az MSZP Nőtagozatának 22 női tagja van. Alapvető céljuk az, hogy érvényesítsék az esélyegyenlőség alapelveit. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után az Európai Parlament új színteret teremtett a politikai életre. 2004. június 2-án huszonnégy képviselő kapott megbízólevelet arra, hogy európai parlamenti képviselő legyen, nyolc nő szerepelt közöttük, és tizenhat férfi, 2007. márciusára ez az arány javult egy kicsit és a huszonnégy képviselőből kilenc női képviselő vesz részt az Európai Parlament munkájában. Tehát összességébe véve túlnyomó többségében férfiak kaptak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az Európai Parlament munkájában.
6. ábra: Nők aránya az Európai Parlamentben és a Magyar Országgyűlésben
Nők aránya az Európai Parlamentben és a Magyar Országgyűlésben 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Női MEP
Női képviselő
Az ábra jobb oldalán lévő oszlop mutatja a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló nők arányát, a bal oldali oszlop pedig az Európai Parlamentben lévő női küldöttek arányát. Világosan látszik, hogy arányait tekintve a magyar politikai színtéren jóval kisebb számban vannak jelen a női képviselők. Az Európai Parlamentben sem éri el ez az arány az 50 százalékot. A nők teljes mértékben alulreprezentáltak a politikai döntéshozatal tekintetében.
30
Magyarországon nemzeti szinten a nők kevesebb lehetőséget kapnak a politikai élet gyakorlásra, mint Európai Uniós szinten. Hiszen az Európai Parlament magyar küldöttségének 37, 5 százaléka nő (ez az arány 2004-ben 33. 3 százalék volt), a Gyurcsánykabinetben pedig 15, 38 százalékos a nők részvételi aránya (2004-ben 11. 11 százalék volt). Az elmúlt évben végeztek egy felmérést mely arra irányult, hogy megvizsgálja, hogy az európai parlamenti képviselők kampány beszédeikben mennyire tartják fontosnak kihangsúlyozni az esélyegyenlőség kérdéskörét, elsősorban országos terjesztésű lapokat vizsgáltak, és arra az eredményre jutottak, hogy a képviselőknek csupán egy százaléka említette meg beszédeiben az egyenlő esélyek problémáját. Vagyis maguk a képviselők sem fektetnek nagy hangsúlyt ennek a kérdéskörnek a megvitatására. Jól mutatja, hogy sokszor maguk a politikusok sem veszik kellőképpen komolyan ezt a problémát, az, hogy a politikai életben használatos stratégia szerint, sokszor a választásokkor szándékosan csak olyan pozíciókban jelöltetnek nőket, amely pozíciókban garantált, hogy nyerni fognak. Annak ellenére, hogy nagyon fontos lenne, hogy minél több nő tudjon beférkőzi a politikai élet színpadára, hiszen a nők érdekeit ki más tudná jobban érvényesíteni és megvédeni,mint maguk a nők. A 2006-os választásokon már megfigyelhető volt, hogy több női képviselőjelölt volt, mint az előző években. A választásokon a Magyar Demokrata fórum 13 főt, a Fidesz 8 főt, a Magyar Szocialista Párt 19 főt, az Szociáldemokrata Párt 29 hölgyet indított egyéni jelölésben. A Parlamentben a nőképviselők arány 10 százalékos, nemzetközi összehasonlításban, a skandináv országokban ez az arány 37-45 százalékos. A svédek pozitív diszkrimináció bevezetésével, mely előírja a legalább 40 százalékos küszöböt, próbálták ösztönözni, hogy minél több női képviselő üljön a parlamentben, hiszen a nők érdekeit a legjobban a nők tudják képviselni. A nőknek saját maguknak kell képviselni érdeküket és akaratukat döntéshozó kormányzati testületekben. Újszerű, hogy szinte minden párt érintette az esélyegyenlőség kérdését, felismerve az Európai Unió nyomását, mely nagyon nagy hangsúlyt fektet a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtésére. Természetesen az összes párt a maga politikai beállítottsága alapján közelítette meg a kérdést, ebből született meg, hogy a FIDESZ és az MDF egy konzervatív nőképet jelenített meg választási kampányában. Az alelnöki posztra kinevezett Pelczné Gál Ildikó, egy olyan nőideált vázolt fel, melyben a nő helye a családon belül van, s a nő feladat a gyermekek nevelése és a férj kiszolgálása. A Fidesz 2006-os, Hajrá Magyarország Kampányában olvasható:
31
„Távmunka-és részmunkaidő programok: Ma sok családnak okoz nehézséget, hogy az édesanyák a gyermekszülés és gyermekgondozás első évei után nem állhatnak újra munkába. Van szakmájuk, tettre készek, kenyérkeresők akarnak lenni, de a mai családellenes munkaerőpiacon nem találnak munkát. Új szabályozással és az új Széchenyi Terv munkahelyteremtő forrásaival megötszörözték a gyermeket nevelők számára elérhető, részmunkaidőben és távmunkával betölthető munkahelyek számát. Családbarát karrier: sok, egy irányba mutató intézkedéssel elérjük, hogy a családalapítás ne állítsa választási kényszer elé a nőket: gyerek vagy karrier. Állami segítséget adunk ahhoz, hogy a nőknek együtt legyen lehetséges a gyermeknevelés és a munkavállalás, hogy a szülés és a GYES után könnyen illeszkedjenek vissza a munka világába.”17 Az SZDSZ 2006-os kampányának V. /34. Esélyegyenlőség a nők és férfiak között elnevezésű cikkében az alábbi pontokat fogalmazza meg: „valódi esélyegyenlőséget a nőknek”: mely program arra hívja fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon törvények biztosítják a nők esélyegyenlőségét, mégis sokszor szembesülnek azzal, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek a férfiakkal szemben. Sürgetőnek tartják a sztereotípiák felszámolását „Azonos munkáért azonos bért”: habár a Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a munkavállaláskor tilos hátrányos helyzetbe hozni bármelyik nemet is, mégis a mindennapokban sok nőt utasítanak el pusztán azért a tényért, mert nők és sok esetben kevesebbet keresnek, mint a férfi társaik. „Több nőt vezető szerepbe”: változtatni kívánnak azon, hogy a magyarországi felsővezetők döntő többsége férfi. Az MDF programjában megfogalmazódott a „Tandem a Normális Magyarországért”18 elnevezésű program, mely arra utal, hogy a nőknek és a férfiaknak egy közös egységként kell fellépniük, egymást kell segíteniük és egymással mellérendelt viszonyban kell állniuk, az aláés fölérendelt szerepek helyett. Az MSZP kampányának 19. pontja szerint a párt kiemelkedően fontos feladata az, hogy megteremtse az esélyegyenlőséget a férfiak és a nők között, fontos feladatának tartja, hogy a megszüntesse azt a nyomást mely a nőkre nehezedik, amikor arról kell dönteniük, hogy munka vagy anyaság, karrier vagy család. Ezek voltak a négy nagy párt kampányában megfogalmazott programok, tehát minden párt szót emelt az esélyegyenlőségért, viszont megfigyelhető volt, hogy a választások közeledtével 17 18
www.fidesz.hu Letöltés dátuma: 2007. március 29. www.mdf.hu Letöltés dátuma: 2007.március 29.
32
egyre inkább elhalványultak azok a motívumok, melyek a pártok nőkért folytatott hadjáratát képviselték. A médiában szereplő politikusok a kampány során már egyáltalán nem beszéltek a nők esélyegyenlőségének kérdéséről. Összességében elmondható, hogy a leginkább kidolgozott és alapos nőprogrammal az SZDSZ rendelkezett . Az MSZP pedig elég „szolidnak” mondható nőjogi szempontból, a párt ezen programját elsősorban a politikusfeleségek, Dobrev Klára és Hillerné Farkas Julianna népszerűsítették. Az Eurobarometer felmérése szerint az Európai Unió állampolgárainak 72 százaléka gondolja úgy, hogy jóval több női parlamenti képviselőre van szükség. Fontos, hogy a nők is képviseltethessék magukat, és ezáltal érdekeiket is a nagypolitikában. Ezek a nők által képviselt és elsősorban nők szempontjából jelentős érdekek aztán továbbgyűrűzhetnek a versenyszférára, a tudomány világába, valamint az élet minden területére.
2. 2. 2. Nők a versenyszférában 1, Felsővezetés női szemszögből A cégek nagy többsége férfiak irányítása alatt van. A nők jellemzően kiszorulnak a felsővezetésből. És hogy mivel magyarázható mindez? Esetleg hiányos ismereteikkel az adott pozíciót illetően? Azt hiszem, ha megnézzük a felsőoktatásban évente végzett hallgatók nemek szerinti összetételét, akkor világossá válik, hogy ez nem lehet indok, hiszen évről évre folyamatosan nő a felsőfokú oklevelet szerzettek száma, különösen igaz ez a 2004– ben csatlakozott tagállamokra, Lengyelországban például a végzett hallgatók kétharmada nő. Tehát a megfelelő tudás nem lehet gátló tényező. Esetleg rátermettséggel, vagy genetikai okok indokolják, hogy a nők kiszorulnak a felsővezetésből? Számos kutatást végeztek arra vonatkozóan, hogy rávilágítsanak arra, hogy melyek azok a tulajdonságok, melyek ténylegesen meggátolhatják a nőket abban, hogy jó vezetők legyenek, mely vizsgálatok eredményeként fény derült arra, hogy nincsenek különbségek, sőt általánosságban elmondható, hogy az üzleti életben olyan fontos kitartás és jó kommunikációs képesség területén is jobb eredményeket érnek el a nők. Hatékonyabb vállalatvezetési ismeretekkel is rendelkeznek, valamint alaposan átgondolják döntéseiket. Az 33
eredményeket látva tehát elmondhatjuk a vállalatirányítási képességeknek sincsenek híján a nők. Azonban mégis kell lennie valamilyen indoknak, hiszen még sincs sok vezérigazgató asszony. A magyarországi vállalatok felsővezetői pozíciót vizsgálva világosan látszik, hogy a HVG 2007– es táblázata alapján a három legnagyobb árbevétellel rendelkező (MOL, Audi Hungária Motor és Nokia Komárom) cég egyike sincs női vezető irányítása alatt. 2001- ben Amerikában elvégeztek egy kutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan befolyásolja a cégek pénzügyi eredményeit az, ha nőket nagy számban alkalmaznak a vállalatnál. A kutatás eredményeit az alábbi diagramm foglalja össze. Jól látszik, hogy azok a vállalatok, melyek nagyobb számban foglalkoztattak nőket sokkal nagyobb hozamot könyvelhettek el, mint azok melyek kevesebb nőt alkalmaztak a felsővezetésben. 7. ábra: A felsővezetésben nőket foglalkoztató vállalatok pénzügyi eredményei 2004-ben A felsővezetésben nőket foglalkoztató vállalatok pénzügyi eredményei 2004.
Százalék A részvényeseknek járó teljes hozam a felső vezetésben nőket a legnagyobb számban foglalkoztató vállalatoknál
Törzsalatőkehozam a felsővezetésben nőket legnagyobb számban foglalkoztató vállalatoknál
140 120 100 80 60 40 20 0
Forrás: Gender Mainstreaming Kézikönyv A kutatás eredményeire támaszkodva tehát kijelenthetjük, hogy egy cég számára egyáltalán nem hátrányos, ha nők is ülnek a vezetői pozíciókban. Mégis a legtöbb cég esetében, a vállalati szamárlétrán való felfelé menetelés erőteljes különbségeket mutat a két nemet illetően. Sok esetben kettős mércét alkalmaznak a női és a férfi munkaerő teljesítményének mérésére, például, ha egy férfi egy tárgyaláson határozottan megmondja elképzeléseit, akkor azt mondják a férfira, hogy jó vezető, ha ugyanezt egy nő teszi meg, akkor akadékoskodó, agresszív, nem jó vezető. 34
Vagyis a kutatások eredményei szerint, azt kell feltételezni, hogy a kellő tudás és szakértelem megvan, azonban mégsem engedik a nőket a vezetői székekbe, tehát valamilyen más indokok húzódhatnak meg a háttérben. Ezeket „üvegplafon szindrómának” nevezzük, amikor minden lehetőség adott arra, hogy az adott nő karrierje felfelé íveljen, azonban valami oknál fogva egy adott szinten megtorpan, és nem tud tovább fejlődni. Az előrejutás pontos akadálya nem rajzolódik ki, nem lehet pontosan tudni, hogy mi okozza az előrejutási nehézséget. A magyar vállalati struktúrát áttekintve világosan látszik, hogy középvezetői szinten a nők igen nagy számban képviseltetik magukat, ám mégsem tudnak ennél tovább lépni. Az előrejutást gátló tényező lehet például az, hogy a nők kevés bíztatást kapnak vállalati szinten, és így olyan környezettel kell szembenézniük, mely egyáltalán nem támogatja őket. Gátló tényező lehet még a sztereotípiák tömkelege, mellyel nap mint nap találkoznak a nők, melyek folyamatosan azt a téves nézetet táplálják a nőkbe, hogy a jó vezető csakis férfi lehet. Az üzleti iskolák tele vannak női hallgatókkal, akik sikerrel veszik az akadályokat az iskolában, és tettre készen lépnek ki a munkavilágába, annak érdekében, hogy megszerzett tudásukat minél inkább kamatoztatni tudják valamelyik nemzetgazdasági szektorban. Amikor elérnek egy bizonyos pozíciót a vállalati hierarchiában szembesülnek azzal, hogy képességük és szakmai ismeretük is megvan a pozíció betöltésére, mégis inkább férfi kollegájukat fogják kinevezni a jobb pozícióra . Ezt természetesen egyik állam sem engedheti meg magának, hogy abba a csapdába kerüljön, hogy elvesztegeti a tehetséges munkaerőt. Ennek érdekében speciális programok szükségesek, melyek rávilágítanak arra, hogy csupán egyféle jó vezető van, és nem külön férfi vezető és női vezető, függetlenül attól, hogy melyik nemhez tartozik. Vállalati szinten sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia a gender mainstreaming politikájának.
2, A női vállalkozók
35
„….a női vállalkozóknak gyakran több problémával kell megküzdeniük.”19 Számos tanulmány, nemzetközi felmérés tanúskodik arról, hogy a vállalkozások igen nagy különbséget mutatnak, ha figyelembe vesszük a nemeket is. Egy régi megállapítás, mely szerint az üzlet férfi dolog, jól látható, hogy a történelem folyamán a férfiak uralták az üzleti életet. Olyan szigorú és zárt csoportot alkottak a férfiak, mely lehetetlenné tette a nők számára, hogy helyet, pozíciót vívjanak ki maguknak az üzleti szférában. A férfiak kaszinókban, „old –boys clubokban” találkoztak és sokszor ezeken, az informális találkozókon hangzottak el a legértékesebb üzleti információk, fontos megállapodások kötettek egy-egy ilyen találkozón. Ezekbe a kaszinókba viszont a nők nem léphettek be, ezek csupán a férfiak számára fenntartott klubok voltak, mely jól mutatja, hogy a nőket nem tekintették egyenrangú partnernek. Azonban ennek ellenére, hogy a nők a történelem során nem vettek részt egyáltalán az üzleti életben, nyomon követhető a nők üzleti szférában való ténykedése, jól lehet nem olyan erősen van jelen, mint a férfiaké, olykor láthatatlanul, de akkor is létezik. Általánosságban elmondható, hogy a nők elsősorban a szolgáltató szektorban indítanak vállalkozásokat, jellemzően szociális beállítottságúak. A férfiak ezzel szemben inkább a termék-előállításra koncentrálnak. A nők nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a személyességre mind a saját cégen belül kialakult kapcsolatokra vonatkozik ez, mind a vevőkörrel kialakított kapcsolatban megfigyelhető, hogy a női vállalkozók számára fontos a személyesség.
8. ábra: A női és férfi vállalkozó összehasonlítása
Nő 19
Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p. 9.
36
Férfi
Szektor
Tercier szektor
Termék-előállítás, szekunder szektor
Vállalkozás jellege
Családi vállalkozások
Nagy volumenű vállalkozások
Vállalkozás típusa
A vállalkozás beindításakor
A vállalkozás indításakor
nem várnak el gyors és
gyors és nagy sikereket
hirtelen növekedést,
várnak el, elsősorban közép és
elsősorban egy jól működő
nagy vállatok működtetése
kis-és középvállalkozást
szerepel a céljaik között
képzelnek el maguknak (KKV) Vállalkozás tárgya
Elsősorban a hobbi,
Piaci igényeket megvizsgálva
érdeklődési kör határozza
döntenek a vállalkozás mellett
meg a vállalkozás tárgyát Kockázatvállalás
Nem vállalnak nagy pénzügyi
Nagy pénzügyi kockázatot
kockázatot
vállalnak
Üzleti tevékenység színtere
Kis települések
Városok, megye központok
Családi élet és a munka
Nehéz a családi élet és a
Szétválasztja az üzletet és a
vállalkozás összehangolása
családi életet
A családi élet fontosabb a
Az üzletet a családi élet elé
vállalkozásnál
helyezik
Prioritás Forrás: Nete Svennekjaer
A hazai tapasztalatok A vállalkozó nők meghatározó része tőke nélkül, vagy igen szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező önfoglalkoztató, illetve kényszervállalkozó, aki napi nyolc óránál többet tölt önfoglalkoztatásával, őrlődve ugyanakkor a hagyományos családi szerepe és munkája között.20 A nők jelentős része alkalmazotti pozícióját váltotta fel vállalkozóira, 6 százalékuk munkanélküli volt előtte.
20
Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p.12.
37
Általánosságban elmondható, hogy a nők korban később fognak önálló vállalkozásba, mint a férfiak (35-40 éves kor között gyakran). A tapasztalatok azt mutatják, hogy az idősebben kezdők vállalkozásai sikeresebbek, köszönhetően élettapasztalatuknak, kapcsolati tőkéjüknek, elmélyültebb szaktudásuknak, ami magyarázható a tapasztalatok nagyobb tárházával. A vállalkozni szándékozó nők fele sem megrendelésekkel, sem vevőkörrel nem rendelkezik indulásakor, noha a későbbiek során kiderült számukra, hogy a jól megválasztott működési terület és a megfelelő kapcsolatrendszeri is fontos a sikeres vállalkozásokhoz. A vállalkozó nők közel fele nem rendelkezett vállalkozási ismeretekkel, alig egyötödük vett részt szervezett vállalkozó képző programokban A vállalkozó nők társadalmi szervezettsége is rendkívül alacsony: ha tagok valamilyen szervezetben (40 százalékuk), az is formális.21 Fontos kiemelni azt a tényt, hogy a nők és a férfiak vállalkozáshoz való hozzáállása alapvetően különbözik egymástól, de ez semmiféleképpen nem azt jelenti, hogy az egyik mód jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak különböznek egymástól. A nők, mint relatíve új belépők az üzleti életbe, talán kicsivel több odafigyelést igényelnek, segítségre van szükségük, hogy szerepkonfliktusaikba hatékonyan fel tudják oldani, megfelelő módon kezelni tudják a hagyományos nemi szerepek okozta problémáikat.
Vállalkozó nők a mai magyar társadalomban
Az 1996-ban elvégzett felmérés- mely arra irányult, hogy rávilágítson arra, hogy mi jellemzi a vállalkozónői réteget, melyek az alapvető motivációik - kimutatta, hogy az összes vállalkozót tekintve 83 százalékuknak a vállalkozásából származó jövedelem az elsődleges bevételi forrása, tehát főállású vállalkozó. A mai magyar női vállalkozói réteg tagjai jellemzően a 4054 éves korosztályból kerülnek ki, ez többek között azzal magyarázható, hogy a nőknél a vállalkozásra való érettség kicsit később alakul ki, mint a férfiaknál. A megkérdezett vállalkozók 24 százaléka rendelkezik diplomával (az egyéni vállalkozók 17 százaléka, a társas vállalkozásban dolgozók 43 százaléka) 51 százalékuk rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal.
21
http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/penzugyek/2518/ Letöltés dátuma: 2007. március 09.
38
19 százalékuk szakmunkás, és mindössze csupán hat százalékuk általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Vagyis, mint ahogy az ábrából is jól látszik a vállalkozó nők 75 százaléka rendelkezik vagy középfokú, vagy felsőfokú oklevéllel, mely azt mutatja, hogy a nők többsége jól képzett, tehát esetleges kiszorításuk a munkaerőpiacról egyáltalán nem indokolt. 9. ábra: A magyar vállalkozónők iskolai végzettsége A magyar vállakozónők iskolai vézettsége
6%
24%
19%
51%
diplámával rendelkezik
érettségivel rendelkező
szakmunkás vizsgával rendelkezik
általános iskolai végzettség
A családi állapot hatása összességében gyenge befolyást gyakorol az önállósodási törekvésre, ugyanakkor a női vállalkozók körében magasabb az elváltak aránya, mint a férfi vállalkozók körében (72 százalékuk társas kapcsolatban él, 14 százalékuk elvált, míg a férfiak 86 százaléka házas és csak 5, 4 százaléka elvált).22 A vállalkozóvá válás rögös útja Mi motiválhat egy nőt arra, hogy önfoglalkoztatóvá váljon? Ilyen ok lehet többek között, ha megszületik egy olyan ötlet, melynek megvalósítása igényli a vállalkozói formát. Ilyen ok lehet valamint, ha kényszerből vállalkozik, mivel esetlegesen nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon, vagy megszűnt a korábbi munkahelye és nem talál újat, vagy ilyen kényszerítő tényező lehet még, a rossz munkakörülmény is. A vállalkozáshoz vezető ok lehet még az, ha úgy ítéli meg, hogy a vállalkozás beindításával a korábbi kereseti lehetőségeihez képest jobb feltételeket tud majd biztosítani. 23 22 23
Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p. 18. Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p.19.
39
10. ábra: Vállalkozás elindítását motiváló tényezők Motivációs tényezők
14% 4%
50% 32%
jobb kereseti lehetőség
nagyobb önállóság
harmonikusabb családi élet
egyéb
A motivációs tényezők alakulását természetesen befolyásolja a vállalkozók iskolázottsági szintje: így például az önállóságra való törekvés, vagy a szakmai ambíciók kiteljesítése kevésbé motiválta az alacsony végzettségűeket, míg a munkahely hiánya sokkal inkább őket késztette (kényszeríttette) vállalkozásra. A magasabb jövedelem lehetősége erősebben érvényesült a felsőfokú végzettségű nők körében, mely e réteg elégedetlenségét is jelezheti az állami szférában elérhető jövedelmi színvonallal kapcsolatban. Újonnan végzett felmérések kimutatták, hogy a nők munkavállalási motivációi lényegesen megváltoztak: a korábbi elsősorban gazdasági indítékok mellet egyre fontosabb szerepet játszik az önmegvalósítás, a képességek és a szaktudás felhasználásának és fejlesztésének igénye. Különösen élesen kerül ez az új jelenség a viták kereszttüzébe akkor, amikor recesszió lép fel, és a nőknek a munkával kapcsolatos várakozásai igen magasak maradnak.24
A vállalkozás beindításának körülményei A kezdeti lépések döntő fontossággal bírnak a projekt kimenetelére nézve. 24
Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p. 22.
40
A vállalkozás beindításához szükséges feltételek hiánya riasztó képet mutat. A megkérdezett vállalkozónők több mint 25 százaléka nem rendelkezett az induláshoz szükséges tőkével, s a meglévő tőke nagysága a magyar vállalkozásokhoz hasonló módon rendkívül alacsony volt. Ez tehát azt jelzi, hogy a női vállalkozások meghatározó hányada is tőke nélkül, vagy igen szerény tőkével induló gazdasági szervezet, amelynek tulajdonosai a nemzetközi gyakorlatban elfogadott meghatározás szerint valójában önfoglalkoztatók.25 11. ábra: A vállalkozáshoz szükséges indulótőke előteremtése Indulótőke előterem tése
8% 15%
51% 26%
saját megtakarításból
családi baráti kölcsönből
banki, vállakozói hitelek
egyéb források
3, Tudomány és a nők 12. ábra: Nők a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között
25
Joó, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik, Minok, Budapest, 2007, p. 19.
41
Tagok
Női tagok száma
száma
Nők százalékos aránya
MTA Elnökség
23
1
4, 35
MTA Vezetői Kollégium
12
0
0
MTA Doktori Tanács
25
1
4
Tudomány –és
11
0
0
17
0
0
12
1
8,3
25
2
8
Technológiapolitikai, Versenyképességi Tanácsadó Testület Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács Felsőoktatási és Tudományos Tanács 2006.szeptember Forrás: MTA A tudományos élet területén a férfiak dominanciája szembeötlő, a kutatók, tudósok nagytöbbsége férfi, például a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének huszonhárom tagja közül csupán egy nő van. A tudományok terén a nemek közötti különbség még mindig óriási. Az egyetemi tanároknak csupán 11 százaléka nő, vagyis az egyetemeken is még mindig „férfiuralom” van, annak ellenére, hogy az egyetemeknek élen kellene járniuk abban, hogy pozitív példát mutatnak, olyan példával szolgálnak, mely a diákok számára egy életre szóló útravalóul szolgál. Magyarországon a felsőoktatásban végzett kutatásokban a nők részvételi aránya csupán 34, 6 százalékos, ami nagyon csekélynek mondható, ennél azonban még rosszabb a helyzet az üzleti vállalkozásokban végzett kutatások területén, ahol ez az arány csupán 24, 6 százalékos, mely adat azt sugallja, hogy a nőket még mindig kisebb mértékben engedik közel az üzleti szférához. Valószínűleg arra hivatkozva, hogy az „üzlet férfi dolog” és ezért kevesebb beleszólást engednek a nőknek. Elkeserítő adat azonban, hogy ezzel a csekély részvételi arányra
vonatkozó
adattal
is
Magyarország
42
az
Európai
Unió
tagországainak
középmezőnyében helyezkedik el, vagyis ez egy átlagos adatnak mondható, ami természetesen nagyon szomorú. A tagországok mezőnyében Lettország végzett az első helyen, ahol az üzleti vállalkozásokban végzett kutatások 56, 1 százalékát női kutatók részvételével végzik, ami véleményem szerint már egy jó adatnak számít, valamint a felsőoktatás területén végzett kutatásokban is a női részvétel meghaladja az 50 százalékot. A legrosszabb helyen Ausztria áll, ahol a vállalkozásokban végzett kutatásokban a női részvétel csupán 9 százalékos, ami nagyon alacsony értéknek mondható.26 Pozitív, előremutató kezdeményezések azonban már megjelentek annak érdekében, hogy orvosolják a fennálló helyzetet. Jelenleg három olyan projekt is fut az Európai Unióban, mely azt hivatott elősegíteni, hogy a nők minél nagyobb számban képviseltessék magukat a tudományos élet területén, viszont számbelileg összehasonlítva ezt a jelenleg futó többi projekttel, elmondhatjuk, hogy ez még csak egy kezdeti lépésnek tekinthető, vagyis még sokkal több olyan speciális intézkedés meghozatala szükséges, mely a tudós nők helyzetén kíván javítani. Jelenleg futó projektek: -
7. Kutatás –fejlesztési keretprogram
-
Oktatás és képzési projekt 2010
-
2007 Nők gazdasági és politikai döntéshozói pozíciókba
A nők gazdasági életben betöltött szerepének áttekintése után a következő fejezetben azokat a nehézségeket mutatom be, melyekkel a nők szembesülnek a munka világában. A bemutatás, helyzetkép ismertetés célja az, hogy rávilágítsak az eddig nem megoldott területekre, melyek az elkövetkezendő időszakban nagyobb figyelmet igényelnek. Az egységes, előremutató stratégiai tervezés csak akkor valósulhat meg, ha a meglévő hiányosságokat összhangba hozzuk az aktuális prioritásokkal, és így megteremtődik az egységes politikai csapásvonal, mely mentén haladni kell. Utalva a dolgozat elején felállított hipotézisre, a pályázatok csak akkor tekinthetők eszközként, amennyiben megszületik a felismerés a munka világában fennálló problémákról. A következő fejezetben ezeket a nehézségeket mutatatom be.
III. Fejezet: Nehézségek a munkaerőpiacon
26
http://www.ecostat.hu/index.html Letöltés dátuma: 2007.április 20.
43
Az Európai Unió tagállamai, így Magyarország is felismerte, hogy nem valósítható meg a gazdasági fejlődés a kiegyensúlyozott munkaerő-piaci háttér nélkül. Stabil munkaerő-piacról pedig akkor beszélhetünk, ha a nőknek és a férfiaknak ugyanolyan esélyeik vannak. A gazdaság fejlődése nagymértékben függ a munkaerő minőségétől. A munkaerő minőségét viszont nem az határozza meg, hogy az illető munkavállaló férfi vagy nő, sokkal inkább az, hogy milyen képzett. A humánerő egy olyan hatalmas erővel bíró potenciál minden ország számára, amit az egyes kormányoknak nem szabad elvesztegetniük csupán azért, mert női vagy férfi munkavállalókban gondolkodik, nem tekint egységesen a munkaerő-piacra. Ahhoz, hogy ez a munkaerő-piaci egység megvalósuljon a nőknek speciális programokra van szükségük, annak érdekében, hogy gyermekvállalás után zökkenőmentesen vissza tudjanak illeszkedni a munka világába, hiszen sok estében ez a re-integráció nem megy olyan zökkenőmentesen, melynek okai lehetnek többek között, hogy nincs lehetőség rész-és távmunka vállalásra, az anyukák ismeretei esetleg megkophatnak addig, amíg távol vannak a munkahelyüktől, ezért szükséges a segítségnyújtás, hogy ezeket a problémákat orvosolni lehessen és egy olyan egységes humánerőforrásról beszélhessünk, amely kész arra, hogy a gazdasági növekedést megvalósítsa. Ez az egységes humánerőforrás nem különbözteti meg a női és a férfi munkavállalókat, hanem felismeri, hogy nemtől függetlenül csak a munkavállaló, mint a gazdaság motorja a fontos, és nem pedig az, hogy melyik nemhez tartozik
Az esélyegyenlőség megvalósítása tehát egy fontos tényezője
a gazdasági
növekedésnek. 2006-os adatok szerint körülbelül 152 000 ezer olyan nő él Magyarországon, aki munkaképes korú, ám mégis munkanélküli. Felmérések rámutattak arra, hogy ezen munkanélküliek közül, 1900 fő az, aki folyamatosan keres munkát, de nem talál. Körülbelül 10 000 olyan jelenleg gazdaságilag inaktív nő van aki gyermeke, vagy valamelyik hozzátartozójának gondozása miatt nem tud munkát vállalni. Annak ellenére nem tudnak ezek a nők munkát találni, hogy az európai jelenségnek megfelelően egyre több nő tesz szert felsőfokú oktatási intézményben szerzett diplomára. Az állam rengeteg pénzt fektet egy hallgató képzett szakemberré nevelésébe. Napjainkban egyre több női hallgató ül a felsőfokú oktatási intézmények padjaiba, annak érdekében, hogy képzett szakember legyen. A munkavállalási korú nők 8, 6 százaléka nem talál munkát (a férfiaknál ez az arány csupán 7 százalék körül mozog). Tehát mondhatjuk, hogy ezek a munkaerő-piaci akadályok hatalmas humán tőkétől fosztják meg az államot. A szolgáltató szektorban, mely a mai magyar gazdaság egyik húzóágazata, 1 367 000, vagyis 265 000 fővel 44
több
nő
dolgozik
a
szolgáltató
szektorban,
mint
férfi.
Vagyis
a
nők
helye
megkérdőjelezhetetlen egy modern gazdasági struktúrában.27 Jól látszik, hogy az esélyegyenlőség kérdését a mai versenyen alapuló gazdasági rendszerünkben nem lehet többé egy elodázható, nem fontos problémának tekinteni, komoly gazdasági szálak húzódnak meg a háttérben. Azzal, hogy minél nagyobb számban képviseltetnék magukat a nők a munkaerőpiacon, növekedne a versenyképesség, valamint erősödne a társadalmi kohézió. A nők munkaerő-piaci részvételének vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni a speciális helyzetben lévő nők foglalkoztatásáról sem, hiszen ennek a csoportnak a munkaerőpiacra történő visszatérése nagyban hozzájárulna a nők foglalkoztatási helyzetének javításához.
1;Speciális helyzetben lévő nők A speciális helyzetben lévő nők közé soroljuk:28 •
Kismamákat, kisgyermeket nevelőket
•
45 év feletti nőket
•
Sokgyermekes családanyákat
•
Gyermeküket egyedül nevelő nőket
Tehát a munkaerő-piaci visszatérés szempontjából a leginkább veszélyeztetett csoport az anyák, valamint az idősebb korosztály. A nők munkaerő-piaci részvételét rendkívül sok tényező befolyásolja, ilyen például a gyermekszülés. Az idő alatt, amíg
a nő otthon van gyermekével szakmai ismeretei
megkophatnak. Egy gyermekét nevelő nő, mindennapjait otthon tölti, teljesen elszokik a munka világától, s amikor visszatérne a munkaerő-piacra, szembesül azzal, hogy a munkáltatók csak nagyon csekély százaléka törődik azzal, hogy a nőnek van gyermeke. Ami természetesen nagyon megnehezíti a nők helyzetét. A KSH adatai szerint a foglalkoztatott lakosság közül a nők 41, 3 százaléka nyilatkozta azt, hogy nincs lehetősége arra, hogy szükség esetén egész nap távol legyen a munkájától, a szolgáltató szektorban, ahol a nők döntő többsége dolgozik ez az arány 38, 6 százalék.29 Ezeket az adatokat érdemes a korösszetétel alapján vizsgálni, külön fókuszálva arra a korcsoportra, amelyik a leginkább valószínű, hogy gyermeket vállal. Általános európai jelenség szerint a nők egyre jobban
27
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/munkerohelyz/munkerohelyz06.pdf Koltai, Luca: Megfelelő embert, a megfelelő helyre, FKFSZ, Budapest, 2006, p.2. 29 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/visszamunkaero05.pdf Letöltés dátuma: 2007.március 29. 28
45
kitolják az első gyermek vállalásának időpontját, a mai trendek szerint az európai átlag szerint a 30- as korosztály az, aki a legvalószínűbb, hogy gyermeket vállal. Tehát megvizsgálva a leginkább érintett korcsoportot, azt látjuk, hogy a válaszadók csupán 27, 9 százaléka mondta azt, hogy van lehetősége arra, hogy szükség esetén elmenjen a munkahelyéről. Ösztönözni kell a nőket, hogy elsajátítsák azokat az ismereteket, melyeket a munkaerő-piaci verseny megkövetel, annak érdekében, hogy a munkaerő-piacra visszatérve ne kelljen hátrányt szenvedniük azért, mert tudásuk esetleg megkopott, elavult. Egy magyar kismama átlagosan 120 hétig van távol a munkaerőpiactól, ami az európai uniós tagállamok összehasonlításában az egyik leghosszabb idő.30 A nők tömeges munkába állásával a hagyományos foglalkoztatási struktúra már nem tartható fenn tovább a régi formájában, hiszen ez a régi struktúra, például a GYES időtartalmát nagyon kitolja, egy magyar nő átlagosan 3 évig van otthon gyermekével, az Európai Uniós államokkal összehasonlítva ez az időtartalom nagyon magasnak számít. 3 év alatt megkopik a nők szakmai ismerete, és ez jelentősen megnehezíti a munkába való visszatérésüket. Németországban például, azt tervezik, hogy bevezetik a GYES időtartamának csökkentését.31 Még mindig nagyon elfogadott nézet az, hogy a gyermekgondozási támogatásokat csakis a nők veszik igénybe, annak ellenére, hogy a törvényi keret megvan arra vonatkozóan, hogy bármelyik szülő igénybe veheti a gyermekgondozási támogatást, mégsem teszik meg. Ez szinte kizárólagosan csakis a nők, úgymond feladata. Fontos lenne, hogy felhívják a társadalom figyelmét arra, hogy mindkét nem számára nyitva áll a lehetőség arra, hogy otthon maradjon a gyermekkel. A KSH adataiból világosan kiderül, hogy sokkal jobb esélyekkel indulnak a munkaerő-piaci re-integráció területén azok a nők, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele alatt is vállaltak munkát. Egy 2006. január elsején életbe lépett törvénymódosítás lehetővé teszi a kismamák számára, hogy amennyiben gyermekük már betöltötte az első életévét, akkor az anyák már akár nyolc órában is vállalhatnak munkát.32 2005-ben azon kismamák, akik egy évnél fiatalabb gyermeküket nevelték, még csak 3, 1 százaléka végzett munkát. Az elmúlt tíz évben megfigyelhető volt egy olyan tendencia, hogy a kismamák munkaerőpiacra történő visszatérési lehetőségei jelentős mértékben javultak. Ez a 2006-os törvénymódosítás is ezt a pozitív tendenciát kívánta erősíteni, azáltal, hogy törvényi keretek között biztosította a lehetőséget a munkavégzésre, azáltal, hogy így a kismamák kevésbé esnek ki a munka 30
http://www.hirado.hu/cikk.php?id=107173 Letöltés dátuma: 2007.március 29 http://www.szdsz.hu/hu/felszolalasok_beadvanyok/20070220parlamentsandorgyermekek Letöltés dátuma: 2007.március 29. 32 http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=47389 Letöltés dátuma: 2007. március 29. 31
46
világából, szakmai ismereteik sem kopnak el a hosszú évek alatt. Mindenféleképpen azt várják a törvénymódosítástól, hogy sokkal több kismama tud újra munkába állni majd. 2005ben csupán a kismamák 39, 3 százaléka tudott újra elhelyezkedni a munkaerő-piacon. Tehát a nők több mint a fele valamilyen indokból távol van a munkaerő-piactól, a távolmaradók közül csupán 11, 4 százalék az, aki azért marad távol a munkaerő-piactól, mert nem is akar egyáltalán elhelyezkedni. Vagyis a kismamák 49, 3 százaléka nem tud elhelyezkedni, speciális programokkal, képzésekkel lehetne javítani ezen az arányon, annak érdekében, hogy a közel 50 ezer kismama munkaerő-piaci re-integrációja végbemenjen. 33 Jellemző a magyar munkaerő-piacra, hogy a cégek többsége fél kismamákat foglalkoztatni, a rengeteg sztereotípia megakadályozza azt, hogy a nők a munka világának is hatékony tagjai legyenek, holott számos pozitívum is van, ilyen például, hogy a kismamák megbízhatóak, jó szervezők, megbecsülik a munkahelyüket. 34 Összességében elmondható, hogy a törvényi keretek már megvannak, már csak a társadalmi keretek hiányoznak. Egy olyan társadalmi keret, mely a kismamákat is egyenrangú partnerként ismeri el a munkaerő-piacon. Alapvető szemléletváltás elengedhetetlen ezen a területen. A másik kiemelten speciális helyzetben lévő csoportot a munkaerő-piacon, a 45 év feletti nők jelentik. Magyarországon a 2006-s adatok alapján az 55 év feletti munkavállalók foglalkoztatási rátája 27, 1 százalékos, ami jóval az Európai Uniós 34, 8 százalékos átlag alatt helyezkedik el, e tekintetben az Európai Unió tagállamai közül Svédország végzett a legjobb helyen 66, 9 százalékkal, vagyis a dán 55 év feletti női munkavállalók több mint a fele aktívan dolgozik. 35
2;Távmunka és részmunka vállalás
33 34 35
http://www.mfor.hu/cikk.php?article=31311 Letöltés dátuma: 2007. március 29. Koltai, Luca: Megfelelő embert, a megfelelő helyre, FKFSZ, Budapest, 2006, p.2.
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1996,39140985&_dad=portal&_schema=PORTAL&scree n=detailref&language=en&product=STRIND_EMPLOI&root=STRIND_EMPLOI/emploi/em015 Letöltés dátuma: 2007. április 22.
47
A jelenlegi munkaerő-piaci problémák megoldására nyújtanak lehetőséget az atipikus foglalkoztatási formák: 36 •
Korlátozott idejű munkaszerződés
•
Rugalmas munkavégzés
•
Osztott munkavégzés
•
Önfoglalkoztatás
•
Távmunka és részmunka
A vállalkozó nők nehézségei már az előző fejezetben bemutatásra kerültek, ezért a továbbiakban kiemelten az önfoglalkoztatással, a részmunkával és távmunkával foglalkozok.
2. 1. Távmunka és részmunka lehet ségek Magyarországon és az Európai Unióban
Az Európai Unió tagállamaiban nagyon elterjedt foglalkoztatási forma a részmunkaidős foglalkozatás, Magyarországon azonban nagyon alacsony a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók száma, mindössze, 4-5 százalékra tehető, pedig a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedése hatalmas lehetőséget biztosítana a nőknek arra, hogy vissza vagy be tudjanak lépni a munkaerőpiacra. Mind a jóléti, mind a fejlődő országokban megfigyelhető az a jelenség, hogy a közszféra alkalmazottai általában nők, így az a tendencia, amely a közszféra fokozatos leépítésére irányul, elsősorban a női munkavállalókat érinti. A részmunkaidős foglalkoztatás, mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára előnyöket tartogat, hiszen csökkenek a költségek, jobban, hatékonyabban használják ki a munkaidőt, melynek következtében megnő a vállalat bevétele, magasabb profitot tud előállítani, mely azt eredményezi, hogy terjeszkedni fog a vállalat, vagyis még több munkalehetőséget tud majd biztosítani, illetve növekednek a bérek is. A részmunkaidős foglalkoztatás lehetősége mára esélyegyenlőségi kérdéssé vált, alkalmazása ne csupán gazdasági, hanem társadalmi érvek is indokolják. A részmunkaidős alkalmazás kiváló lehetőség lenne a kisgyermekes anyák, a tartósan munkanélküliek, a felsőoktatásból kikerülő diákok, vagy az aktív nyugdíjasok munkaerő-piacra való bejutására.
36
Lackó, Zsuzsanna előadása, V. Országos Távmunka Konferencia, Budapest, 2006. december 7.
48
A részmunkaidős foglalkoztatás fogalma alatt pedig azt értjük, hogy a hagyományosan „teljes” nyolc órában dolgozó alkalmazott helyett két munkavállalót alkalmaz a munkáltató 4 órában, tehát egy teljes munkaidőn osztozik két munkavállaló A részmunkaidőben való foglalkoztatás előnyös mind a munkaadó, mind a munkavállaló számára. Hiszen a munkavállaló össze tudja hangolni családi és munkahelyi életét, a munkaadó oldaláról nézve pedig a munka hatékonysága jelentősen megnő. A magyarországi viszonyokat összehasonlítva az Európai Unió tagállamaiban lévő részmunkaidős
foglalkoztatási
adatokkal,
elmondható,
hogy
Magyarország
a
részmunkaidőben foglalkoztatott női munkavállalók tekintetében a 25 tagállam vizsgálatakor a 23. helyett (2006-ban) foglalja el,37 vagyis nagyon kevés azon munkahelyek száma, melyek felkészültek erre az újfajta foglalkoztatási formára. Összehasonlítva a magyar adatokat a 2001-es adatokkal, csupán 0. 6 százalékpontos növekedést tapasztalhatunk. Vagyis az elmúlt 5 évben csak nagyon csekély változás történt ezen a területen, annak ellenére, hogy ezen időszak alatt tagjai lettünk az Európai Uniónak, a magyar jogrendszerbe átültették a foglalkoztatáspolitikai irányelveket. Az Európai Uniós átlag 32, 9 százalék, a legjobb helyen pedig Hollandia végzett 74, 7 százalékkal. Mögötte nem sokkal pedig Ausztria következik, ahol bevezettek egy olyan intézkedést, hogy a szülök bármelyike dolgozhat részmunkaidőben a gyermek 4 éves koráig. Portugáliában pedig azon postai dolgozók számára, akiknek 12 év alatti gyermekük van, biztosítják a részmunkaidős foglalkoztatást.38 Az osztrák és a portugál példa azt mutatja, hogy a cégek nagyon is nyitottak erre az új foglalkoztatási módra. Magyarországon sajnos viszont még nincs meg ez a fajta nyitottság, viszont hatékony programokkal és akciókkal megváltoztatható a helyzet. Magyarországon a részmunkaidőben és távmunkában foglalkoztatottak aránya még mindig nagyon alacsony, pedig ez egy nagyon nagy lehetőséget jelenthetne a nőknek, elsősorban az anyukáknak arra, hogy (re) integrálódjanak a munkaerő-piacra. Távmunka alatt minden olyan munkavégzést értünk, amikor a munkavállaló nem a hagyományos munkahelyi keretek között dolgozik, vagyis a konkrét munkahely effektív szerepe ilyen módon megszűnik. Elvégzett munkáját pedig az információs és kommunikációs technológia vívmányaival juttatja el munkaadójához. A munkavállaló szabadon választhatja 37
European Commission Directorate –General for Employment, Social Affairs and Equal Opportunities, Unit G.I: Report on equality between women and men,Publications Office, Brüsszel, 2007, p. 28. 38 http://a-munkaado-lapja.cegnet.hu/2003/6/napirenden-a-reszmunka-es-az-onfoglalkoztatas Letöltés dátuma: 2007. április 20.
49
meg a munkavégzésének helyét, mely nagy előny például, egy gyermekét otthon nevelő nő számára. Hiszen ezáltal nem kell minden nap bejárnia a munkahelyére, mellyel rengeteg időt takarít meg, valamint a folyamatos munkavégzés biztosítja annak a lehetőségét, hogy a nők szakmai tudása ne kopjon meg, lehetőségük van megismerni az újításokat, lépést tudnak tartani a folyamatosan változó szakmai élettel, képezhetik magukat. A távmunka megvalósulása rengeteg előnyt tartogat mind a munkavállaló, mind a munkaadó számára. Ilyen előny lehet a munkavállaló szempontjából, hogy aktívan részt vehet a munkaerőpiacon, csökken a munkahelyi stressz, valamint saját időbeosztás szerint dolgozhat és ezáltal könnyebben összeegyeztethetővé válik szakmai és magánélet. A munkaadó szempontjából pedig előny lehet a hatékonyabb munkavégzés, valamint a költségcsökkenés. Mindezen előnyök ellenére az adatok alapján, Magyarországon nagyon alacsony a távmunkában dolgozók aránya, jóval 5 százalék alatt helyezkedik el, körülbelül 10 százalékkal kevesebben dolgoznak távmunkában, mint az Európai Unió tagállamaiban átlagosan. Annak ellenére, hogy a jogi környezet megfelelő lenne a távmunkában való foglalkoztatás elterjesztésére, mégsem népszerű sem a munkáltatók, sem a munkavállalók körében. Az Európai Unióban 2002. július 16-án született meg az Európai Távmunka Megállapodás, mely célja, hogy a jogi háttér megteremtésével, a fogalmak tisztázásával kívánja megteremteni a lehetőséget a távmunka kiépítésére.39 2004 májusában született törvény-kiegészítés a magyar munkavállalók előtt is megnyitja a távmunkapiacot. Azonban általánosságban elmondható, hogy a cégek többsége még nem él ezzel a lehetőséggel. Tehát a jog már lehetővé teszi az atipikus foglakoztatás ezen formájának elterjedését, azonban ahhoz, hogy ez elterjedjen szükség van egy szemléletmód váltásra is. A távmunkában való foglalkoztatás mindenféleképpen egy tanulási folyamat eredménye, melynek eredményeként mind a munkáltató, mind a munkavállaló felismeri a „teleworking”ben rejlő lehetőségeket. Jól látszik, hogy a törvényi szabályozás megvan már mind a távmunka, mind a részmunka kapcsán, viszont hiányzik az egységes stratégia, mely támogatja ezek elterjedését. Az Európai Unióban prioritást élvez az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése.
39
http://tavmunkatanacs.bmik.hu/eu_tavmunka.htm Letöltés dátuma: 2007. április 20.
50
A munkaerő-piaci problémák vizsgálatakor fontos kitérni a munka és a magánélet összeegyeztethetőségére. A távmunka és részmunka egy eszköze lehet ennek a megvalósítására.
3; A munka és a családi élet összeegyeztethetősége
A nők számára mind a mai napig megoldatlan problémát jelent a család és a munkahely közötti harmónia megteremtése. Számos tanulmány mutatott rá arra, hogy a nők többsége számára gondot okoz, hogy hogyan hangolják össze szakmai és magán életüket. Törvények és irányelvek próbálják megteremteni azt az egyensúlyi állapotot, melyben a nőnek nem kell választania, hogy család vagy karrier, hanem mind a kettő lehet. A gyakorlatban azonban csak csekély mértékű változást észlelhetünk ezen a területen. A KSH adatai szerint a foglalkoztatott lakosság közül a nők 41, 3 százaléka nyilatkozta azt, hogy nincs lehetősége arra, hogy szükség esetén egész nap távol legyen a munkájától, a szolgáltató szektorban, ahol a nők döntő többsége dolgozik ez az arány 38, 6 százalék. Ezeket az adatokat érdemes a korösszetétel alapján vizsgálni, külön fókuszálva arra a korcsoportra, amelyik a leginkább valószínű, hogy gyermeket vállal. Általános európai jelenség szerint a nők egyre jobban kitolják az első gyermek vállalásának időpontját. A mai trendek szerint az európai átlag szerint a 30as korosztály az, aki a legvalószínűbb, hogy gyermeket vállal. Tehát megvizsgálva a leginkább érintett korcsoportot, azt látjuk, hogy a válaszadók csupán 27, 9 százaléka mondta azt, hogy van lehetősége arra, hogy szükség estén elmenjen a munkahelyéről. A KSH adatai szerint a nők 55, 5 százalékának nagy gondot okoz a munka és a magánélet közötti harmónia megteremtése. Tehát a nők több mint a felét érinti ez a probléma, melynek kezelése ma Magyarországon még nem élvez prioritást.40 Az
Európai
Unió
tagállamai
közül
Görögországban,
Dániában,
Svédországban,
Csehországban és Szlovákiában is találkozunk pozitív példákkal a család és a munka összeegyeztetésére. Görögországban a könyvelőknek 5 nap fizetett szabadság jár a gyerek iskoláztatására, Dániában pedig a biztosító fizeti a beteg gyermekhez kivett szabadságot 8 napig. Szlovákiában és Csehországban pedig biztosították azt, hogy a gyermekgondozási segélyt a 40
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/visszamunkaero05.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20.
51
nők és férfiak is egyaránt igénybe vehessék. Svédországban pedig, mely ország úttörőnek számít a női esélyegyenlőségi politika területén, párhuzamosan emelkedik a nők munkavállalása és a születésszám.41 A bemutatott pozitív példák azt mutatják, hogy nagyon sok tagállamban már meghonosodott az a szemlélet, mely segíti a nők munkaerő-piaci helyzetének megkönnyítését, valamint ezáltal a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megvalósulását. Az Európai Unió finanszírozási forrásai között az elmúlt időszakban kiemelkedően fontos szerepet kaptak az esélyegyenlőségi témák, melyek célja az volt, hogy az előbbiekben felsorolt problémákat hatékonyan orvosolni tudják, konkrét akciókkal, felhívásokkal, programokkal biztosítsák a nők és a férfiak között esélyegyenlőség alapjainak megteremtését, annak érdekében, hogy e biztos alap megteremtése után a tagállamok már önálló programokat tudjanak üzemeltetni. Vagyis cél az volt, hogy egy szemléletváltás következzen be a tagállamoknál és a továbbiakban már önállóan is tudjanak hatékony lépéseket hozni az egyenlő esélyek megteremtése érdekében. A következő fejezetben tehát az Európai Unió finanszírozási formáinak bemutatásán keresztül ismertetem azt, hogy milyen programok születtek a fent említett problémák orvoslására, valamint, hogy következő programozási időszakban milyen irányvonalakat határoztak meg.
41
http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/157/1/8/ Letöltés dátuma: 2007. április 12.
52
IV. Fejezet: Nők és az Európai Uniós pályázatok
Az Európai Uniós integrációs törekvések alakulása jól mutatja, hogy az egyes tagállamokban meglévő fejlettségbeli különbségek nagyon erős befolyásoló erővel rendelkeznek. 1957-ben a Római Szerződés létrejöttekor, a hat alapító tagállam egy tisztán gazdasági alapokon működő integrációt képzelt el. Egy olyan szilárd alapokon nyugvó gazdasági egység megteremtése volt a cél, melyben a tagállamok gazdaságai egymást segítve, kiegészítve, egymással versengve minél eredményesebben tudnak helytállni a világ piacán. Már az integráció kezdetekor is, mely a napjainkban is jellemző, a tagállamok fejlettségüket illetően meglehetősen
különböztek
egymástól.
Annak
érdekében,
hogy
mégis
egységesen
részesüljenek azokból az előnyökből, melyeket az integráció nyújthat a tagállamok számára, nagyon fontos, hogy gazdasági fejlettségük kiegyenlített legyen. Az évek folyamán világossá vált, hogy a gazdasági egység megvalósulása megköveteli azt, hogy a fejlettségbeli különbségek megszűnjenek. A fejlettségbeli különbségek csökkentésének, valamint a gazdasági egység megteremtésének fontos eszköze a támogatás. Az Európai Unió négy különböző módon támogatja a tagállamok felzárkózását, ezek a követezőek: •
előcsatlakozási alapok
•
közös agrárpolitika forrásai
•
regionális politika forrásai: ide tartoznak a közösségi kezdeményezések, strukturális alapok és kohéziós alap
•
közösségi programok
A gazdasági egység megteremtése azonban semmiféleképpen sem valósulhat meg egy olyan térségben, melyben a jogok és lehetőségek korlátozottak. Hiszen a versenyképesség fokozásának egyik fontos tényezője az, hogy bárki részese lehessen a gazdaságnak, ne csupán mindig ugyanaz a csoport birtokolja a gazdasági erőforrásokhoz való hozzájutás lehetőségét, hanem mindig a leginkább hozzáértők, legfelkészültebbek, legtehetségesebbek, függetlenül attól, hogy az fekete, vagy fehér, mozgáskorlátozott, vagy sem, nő ,vagy férfi. Tehát egy
53
versenyképes gazdaság nem engedheti meg magának az egyenlőtlen esélyek, jogi egyenlőtlenség valamint a diszkrimináció legkisebb formáját sem. Nagyon fontos hogy az Európai Unió egész területén megvalósuljon az egyenlő esélyeket biztosító gazdasági struktúra, hiszen ennek hiányában az egyes tagállamok lemaradhatnak a fejlődésben. Annak érdekében, hogy a tagállamok mindegyike részt vegyen az egyenlő esélyek megvalósításban az Európai Unió különböző programokkal ösztönzi az országokat, melyek elsősorban a közösségi programok, valamint a regionális politika keretein belül valósulnak meg. Ezért a következőkben a finanszírozási források közül részletesen ezzel a kettővel fogok foglalkozni.
1; Közösségi programok- Progress bemutatása
A közösségi programok általános jellemzői, hogy kiemelten azon területek támogatását célozzák meg, mely területeken az EU, a tagországok nemzeti politikák koordinációját tűzte ki célul. Alapvető cél az, hogy ezeken a területeken a tagállamok közötti kooperáció erősödjön, és így erős, stabil védőháló alakuljon ki,mely a tagállamok közötti együttműködésből áll. Finanszírozása pedig a Közösség általános költségvetéséből történik. Az 2000 és 2006 közötti programozási időszak esélyegyenlőségi kérdésekkel foglalkozó közösségi programjai voltak42: •
Társadalmi kirekesztődés elleni közösségi program
•
Nemek közötti esélyegyenlőségi közösség program
•
Ösztönző eszközök a foglalkoztatás területén közösségi program
•
Diszkrimináció elleni küzdelem
•
Daphne program
•
Ifjúság 2000-2006
Ezen közösségi programok elsősorban a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseinek megvalósítását állították a középpontjukba. Tehát a programok nagy hangsúlyt fektettek a nők foglalkoztatási szintjének emelésére, melynek eredményeként jelentősen megnőtt a nők aktív munkaerő-piaci részvétele. Az EU 25-ben a nők foglalkoztatottsági szintje a 2000 és 2006 közötti 42
www.epha.org/a/2491 Letöltés dátuma: 2007. április 15.
54
programozási időszakban 2, 7 százalékkal emelkedett, vagyis jól érzékelhető a programok pozitív hatása. 13. ábra: Az Európai Unióban a nők és férfiak foglalkoztatottsági szintjének összehasonlítása Nők és férfiak foglalkoztatottsági szintjének összehasonlítása 80 70 60 50 Férfi
40
Nő
30 20 10 0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
Forrás: Eurostat A diagrammon jól látszik, hogy a nők és férfiak közötti szakadék a foglalkoztatottság tekintetében csökkeni látszik, közelít egymáshoz a férfiak és a nők munkaerő-piaci részvételét mutató görbe. A programok hatása azonban nem érzékelhető a munkanélküliségi ráta változásán, mely a nők estében még mindig nagyon magasnak mondható, az előző programozási időszakban a nők munkanélküliségi rátája 1, 9 százalékkal volt magasabb, mint a férfiaké. A programozási időszak nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó programjainak vizsgálatakor fontosnak tartottam megvizsgálni, hogy a munkaerő-piaci problémák megoldására javasolt, és megvalósított programok milyen konkrét hatással jártak a munkaerő-piacon. Ilyen munkaerőpiaci nehézség például az önfoglalkoztatás minél szélesebb körben való elterjesztése. A vizsgált programozási időszakban a teljes női foglalkoztatott lakossághoz viszonyított önfoglalkoztatók
aránya
folyamatosan
csökken,
vagyis
egyre
kevesebb
nő
lesz
önfoglalkoztató, annak ellenére, hogy az Európai Unió kifejezetten támogatja ezt, valamint a Lisszaboni Stratégia célkitűzései között szerepel az önfoglalkoztatás lehetőségének elterjesztése. A nőket érintő munkaerő-piaci probléma továbbá még a munka és a magánélet összeegyeztethetősége,
ennek
megvalósítására
nyújt
lehetőséget
a
részmunkaidős
foglakoztatás. Megvizsgálva, hogy a 2000 és 2006 közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó
55
közösségi programok ideje alatt milyen változás következett be a részmunka tekintetében , azt látjuk, hogy 2005-ben a nők részmunkaidőben való foglalkoztatottsága elérte a 32,3 százalékot, ha ilyen ütemben halad tovább a részmunkaidőben dolgozók aránya, akkor 2010re, a Lisszaboni Stratégia céldátumáig, megvalósulhat az 50 százalékos részmunkaidős foglalkoztatás is, mely azonban előfeltételezi a további hatékony megvalósítását ezen a téren.
programok és akciók
43
A megkezdett pozitív változásoknak mindenképpen folytatódniuk kell a következő időszakban is, valamint fontos, hogy néhány eddig megoldatlan kérdés , mint például a nők és férfiak közötti bérkülönbség is bekerüljön a prioritások közé. Az új, 2007 és 20013 közötti programozási időszak változást hozott az esélyegyenlőségi politika struktúrájának területén. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a korábbi négy programot összeolvasztották és így született meg a Progress. A Progress célja, hogy megteremtse az esélyegyenlőséggel foglalkozó közösségi programok közötti harmóniát, valamint a könnyebb átláthatóság érdekében, egyszerűsítse a struktúrát. A Progress közösségi program átfogó célja, hogy az esélyegyenlőség elve minden területen érvényesüljön. E cél megvalósítása érdekében kiemelten 5 területet foglal magába: 44 •
Foglalkoztatás
•
Szociális védelem
•
Munkakörülmények
•
Diszkriminációmentesség
•
Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség.
Az új program sokkal hatékonyabban lép fel a nemek közötti bérkülönbség tekintetében. Felismerve azt, hogy egyre több nő lép be a munkaerőpiacra, a foglalkoztatottsági szint is növekszik, viszont a bérek tekintetében még mindig óriási különbségek vannak a nők és a férfiak között. Az Európai Unióban átlagosan 15 százalékkal keres kevesebbet egy férfi, mint egy nő, aki ugyanabban a munkakörben dolgozik. A 700 millió eurós költségvetéssel futó Progress annak felismerésnek a terméke, hogy a gazdasági fejlődés nem, valósulhat meg a munkaerő-piaci problémák rendezése nélkül, vagyis egy olyan munkaerőpiac létrehozása a 43
European Commission Directorate-General for Employment, Social Affairs and Equal Opportunities, Unit D, Publications Office, Brüsszel, 2006, p 258. 44 http://ec.europa.eu/employment_social/progress/introduction_en.html Letöltés dátuma: 2007. április 30.
56
cél, melyben a férfiak és a nők kötelezettségeikben és jogaikban is egyenlők, egyenlő bérezésben részesülnek. Ennek a felismerésnek konkrét akcióba való foglalása már meg is kezdődött a 2007-es Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Év keretében. A kampány során megpróbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a nőknek átlagosan körülbelül 28 nappal kell többet dolgozniuk ugyanazért a bérért, mint a férfiaknak. Ezenkívül nagy hangsúlyt fektet még a Progress az európai szintű hálózatok kiépítésére, a legjobb gyakorlatok elterjesztésére, szociális és foglalkoztatási politikák támogatására és a diszkrimináció elleni küzdelemre. A Progress párhuzamosan fut az Európai Szociális Alappal, mely a közösségi finanszírozási formák közül a regionális politika forrásai közé tartozik. A következőkben a regionális politika forrásait mutatom be, kiemelve az EQUAL elnevezésű közösségi kezdeményezést, valamint az Európai Szociális Alapot, mivel elsősorban ezek foglalkoznak a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséggel.
2; Regionális politika forrásai
A regionális politika keretein belül valósulnak meg a strukturális alapok és a közösségi kezdeményezések is. A közösségi kezdeményezések olyan kiemelten fontos problémákat kívánnak orvosolni, melyek az összes tagállamot érintik, elsősorban az innovatív ötleteket részesítik előnyben. Az előző programozási időszakban a közösségi kezdeményezések közé tartoztak az INTERREG, az URBAN, az EQUAL, valamint a LEADER.
2. 1. EQUAL
A közösségi kezdeményezések közül az EQUAL foglalkozik esélyegyenlőségi kérdésekkel. A 2000-ben elindított közösségi kezdeményezés célja a több és jobb munkahely megteremtése. Ennek érdekében kiemelten foglalkozik a nők munkaerő-piaci
helyzetével,
leküzdésével. Alapvető célkitűzése, hogy rávilágítson arra a
a
diszkrimináció
munka világában létező
megkülönböztetésre, mellyel a nőknek kell megküzdeniük nap mint nap. A közösségi
57
kezdeményezés kiemelten támogatja a legjobb gyakorlatok minél szélesebb körben való elterjesztését, így is hozzájárulva ahhoz, hogy a nők és férfiak közötti megkülönböztetés megszűnjön. A nők esélyegyenlősége a munka világában az EQUAL minden intézkedésében horizontális célként tükröződik. A közösségi kezdeményezés szorosan kapcsolódik a 2000 márciusában útjára indított Lisszaboni Stratégiához. A Lisszabonban meghatározott célok teljesítésének egyik eszköze az EQUAL, hiszen a gazdasági fejlődés egyik mozgatórugója a munkaerő-piac. Csak olyan munkaerő-piaccal lehet hatékony gazdasági fejlődést elérni, mely mindenki számára nyitva áll. Céljai között szerepel, hogy az esélyegyenlőségi törekvést a politika integráns részévé tegye, ennek érdekében kiemelten kilenc területtel foglalkozik:45 •
Munkaerőpiachoz való hozzáférés
•
Rasszizmus elleni küzdelem
•
Vállalkozásindítás
•
Szociális gazdaság
•
Élethosszig tartó tanulás
•
Változások elfogadása
•
Családi és munkahelyi élet összeegyeztethetősége
•
Nemek közötti különbségek csökkentése
•
Menekültek befogadása.
Ezzel szemben a magyar EQUAL program kiemelten négy témával foglalkozik, ezek:46 •
A munkaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetű személyek munkaerőpiacra való belépésének vagy visszatérésének a segítése
•
Az egész életen át tartó tanulás és az olyan befogadó munkahelyi gyakorlatok támogatása, amelyek a munkaerő-piaci diszkrimináció és az egyenlőtlenségek szempontjából érintett emberek álláshoz jutását és munkában maradását segítik
•
Nemek közötti munkaerő-piaci különbségek és a foglalkozási szegregáció csökkentése
45
http://ec.europa.eu/employment_social/equal/data/document/freemovbroch2004_en.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20. 46 http://ec.europa.eu/employment_social/equal/data/document/freemovbroch2004_en.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20.
58
•
Menedékkérők társadalmi integrációjának és szakmai képzésének támogatása.
Magyarország szempontjából különösen kiemelkedő fontossággal bírt ez a közösségi kezdeményezés, hiszen korábban nem születet még ilyen összefoglaló dokumentum, mely ennyire rávilágítana a munkahelyi problémákra, ezen belül is a nők helyzetére. Magyarország 2004-ben csatlakozott az EQUAL közösségi kezdeményezéshez, vagyis csak az EQUAL második fordulójába tudott csak bekapcsolódni. A magyarországi EQUAL program 2004-től 2006-ig tartott. Annak érdekében, hogy rávilágítsunk arra, hogy milyen eredményeket tudott elérni, mennyire tudta megvalósítani a kitűzött célokat, meg kell vizsgálni a különböző foglalkoztatási mutatókat a kitűzött célok tükrében. 14. ábra: Főbb munkaerő-piaci mutatók, 16-64 éves korosztály 2004
2005
2006
Változás (2004 bázisév)
Foglalkoztattak
1773
1775
1783,9
10,9
Foglalkoztatási ráta
50,7
51,0
51,1
100.79
Aktivitási ráta
54,0
55,1
55,5
102,78
Munkanélküliségi
6,1
7,4
7,9
129,5
6,3
5,8
5.7
90,47
száma (ezer fő)
ráta Részmunkaidős foglalkoztatás A táblázat alapján jól látszik, hogy az aktivitási ráta csak nagyon kis mértékben nőtt ezen időszak alatt, az egy százalékot sem érte el a növekedés a nők foglalkoztatási szintjét tekintve. Összehasonlítva ezt az adatot a Magyarországgal 2004-ben együtt csatlakozott országok női foglalkoztatottsági mutatóival ugyanezen időszaka alatt, azt az eredményt kapjuk, hogy a 10 tagállam közül Málta után, Magyarország rendelkezik a legrosszabb mutatóval. A középeurópai régió 2004-ben csatlakozott tagállamai közül Szlovéniában 2, 14 százalékkal nőtt a nők foglalkoztatottsági szintje, vagyis kétszer akkora növekedést tudtak elérni, mint Magyarország. Az Európai Unióban (EU 27) pedig ugyanezen időszaka alatt átlagosan 3 százalékkal nőtt. A foglalkoztatottság ráta mellett fontos mutató még a munkanélküliségi ráta. A nők munkanélküliségi rátája 29, 5 százalékkal nőtt, vagyis folyamatosan egyre több nő szorul ki a munkaerőpiacról. Az európai uniós (EU 27) átlag ezzel szemben 12 százalékos
59
csökkenést mutat, vagyis ellentétes tendencia mutatkozik a magyarországi és az európai uniós trend között. Összehasonlítva a Magyarországgal együtt csatlakozott tagállamok mutatóival, azt látjuk, hogy egyedül Szlovénia rendelkezik növekvő munkanélküliségi rátával (ez a növekedés azonban jóval csekélyebb, mint a magyarországi adat, csupán 5, 8 százalékos), a többi tagállamban mind csökkenő tendenciát mutatnak az adatok. A térségben Lengyelország rendelkezik a legmagasabb női munkanélküliségi rátával, azonban, ha a 2004 és 2006 között eltelt időszakban bekövetkezett változás vizsgáljuk, akkor jól látszik a pozitív tendencia, hiszen a hatékony, célratörő programok, többek között az EQUAL közösség kezdeményezés segítségével 25, 2 százalékos csökkenést tudtak elérni. Kiemelt cél volt még, hogy megváltozzon az a munkaerő-piaci helyzet, melyre az jellemző, hogy a nők számára elsősorban csak az alacsonyabb jövedelmet kínáló nemzetgazdasági ágazatok elérhetőek. A
munkaerő-piaci
szegregáció
csökkentésére
tett
kezdeményezések
eredményének
vizsgálatakor jelentős változást nem tapasztalunk az elmúlt időszakban. Vagyis folytatódik az a tendencia, hogy a nők inkább az alacsonyabb presztízsű munkakörökben helyezkednek el. Megvizsgálva az egészségügyben dolgozó nők számát, nagyon hasonló adatokat találunk a 2004-es és a 2006-os arányok összevetésekor, míg 2004-ben a női foglalkoztatottak 11, 6 százaléka dolgozott az egészségügyben, addig 2006-ban ez a szám 11, 7 százalék, vagyis jelentősebb változás nem volt. Az oktatásban dolgozó nők aránya tekintetében elmondhatjuk, hogy a 4 százalékos csökkenés ellenére sem történt nagy változás, hiszen 2004-ben 14 százalékos volt a nők részvétele ezen a területen, míg 2006-ban 14, 05 százalékos. Vagyis összességében elmondható, hogy az EQUAL programban kitűzött célok megfeleltek a magyarországi problémáknak, azonban a megvalósítás nem mutatkozott kellőképpen hatékonynak, hiszen a vizsgált mutatók azt mutatták, hogy Magyarország nem tudott jelentős változást elérni. Viszont nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Magyarországon ez volt az első ilyen specifikusan a munkaerő-piaci problémákra, s ezen belül is a nők munkahelyi problémáira fókuszáló dokumentum. Vagyis ez az időszak tekinthető egyfajta tanulási időszaknak is, amikor világosan körvonalazódtak a problémák, és talán a megoldáshoz vezető út is, és most már csak a hatékonyabb megvalósítás hiányzik. A hatékony megvalósításnak egy nagyon fontos momentuma a pénzügyi keret, hiszen pusztán a célok kitűzése semmit sem ér, ha nincsen mögötte megfelelő finanszírozási háttér. A 2004 és 2006 között megvalósuló magyarországi EQUAL a rendelkezésre álló összeg csupán 8 százalékát fordított a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség megvalósítására. A következő programozási időszakra vonatkozó reform következtében az EQUAL közösség kezdeményezés ezentúl az Európai 60
Szociális Alap (ESZA) és a Progress közösségi program keretein belül fog működni. Vagyis a finanszírozási háttér vizsgálatakor azt kell megnézni, hogy mekkora részt különítettek el a költségvetésből az ESZA számára. A költségvetési tervezet szerint csökkentették az ESZA finanszírozására szánt összeget, vagyis annak ellenére, hogy a munkaerő-piaci problémák nem oldódtak meg, nem csökkentek, a következő időszakban mégis kevesebb anyagi ráfordítással kívánják megoldani a problémákat, melyeket eddig nagyobb pénzügyi keretből sem sikerült megoldani. Vagyis az elkövetkezendő időszakban az ESZA mind szerepét, mind struktúráját illetően nagy változáson megy keresztül, hiszen az EQUAL közösségi kezdeményezést beolvasztották az ESZA- ba, valamint az Alappal párhuzamosan megkezdte működését az összeolvasztott közösségi program, a Progress. Így, mint a Közösségi legrégebbi szociális és esélyegyenlőséggel foglalkozó alapjának a feladatai és szerepe jelentősen megváltozott és adott esetben meg is nőtt. Eme új szerep tükrében mutatom be az ESZA- t a következő fejezetben.
2. 2. Az Európai Szociális Alap
Az Európai Szociális Alap története majdnem egyidős magával az Európai Gazdasági Közösség megszületésével. Az integráció alapítói tehát már idejekorán felismerték annak a fontosságát, hogy egy különböző, eltérő joggyakorlattal bíró országokat nem lehet pusztán a gazdasági irányvonal mentén összefogni. Mindenféleképpen szükséges közös szociális irányvonalat is meghatározni. A közös humántőkébe invesztálást mindig is kiemelten támogatta az Európai Unió. 1957-ben a Római Szerződés megszületésekor a tagállamok már aktív tárgyalásokat folytattak az ESZA felállításáról, tényleges működését viszont csak 1960-ban kezdte meg. A tagállamok azt kívánták biztosítani az Európai Szociális Alap felállításával, hogy a közös gazdasági tér ne hasson negatívan a tagállamok munkaerő-piacaira. Fontos célkitűzés volt, hogy megpróbálják segíteni a munkavállalókat a kialakult új „térben” való eligazodásban, ösztönözzék őket a szakmai és térbeli mobilitásra. Az alapítók világosan látták, hogy az integráció csakis egy biztos lapokon álló, stabil háttérrel rendelkező, jól felépített munkaerőpiaci politikával működtethető eredményesen, a gazdaság célok megvalósítása csak akkor lehetséges, ha folyamatosan csökkentik az EU polgárai és régiói között fennálló életszínvonalbeli különbségeket. 61
Az ESZA pénzügyi eszközöket bocsát rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a tagállamok foglalkoztatáspolitikáját koordináló európai foglalkoztatási stratégia tényleges intézkedéssé történő alakítását.47 Annak érdekében, hogy céljait minél megfelelőbben tudja teljesíteni, az ESZA –t többször megreformálták. Hiszen a rohamosan fejlődő világ változásával kiemelkedően fontos, hogy aktualizálják és fejlesszék azokat a politikákat, amelyek a munkaerő-piac támogatását szolgálják. Az első ilyen reformra 1971-ben került sor, amikor is bevezették azt, hogy a támogatott projekteket elsősorban közösségi érdekek alapján fogják kiválasztani, korábban ugyanis a projektek kiválasztása nemzeti szempontok alapján történt. 1983-as reform során nagyobb hangsúlyt kapott a Közösségen belül a fiatal munkavállalók támogatása, majd 1988-ban vált az Európai Szociális Alap a strukturális alapok részévé.48 A legutolsó az ESZA- t is érintő reform az előző években zajlott le, mikor is megújult a kohéziós politika. A kohéziós politika reformja a 2004-es Harmadik Kohéziós jelentéssel kezdődött el, majd 2006-ban meghatározták a közösségi stratégia irányvonalait. A kohéziós politika 3 célt fogalmazott meg: 1, konvergencia: ez cél rávilágít arra, hogy kiemelten fontos a fejlődés és a minőségi munkahelyteremtés a kevésbé fejlett régiókban és tagállamokban egyaránt. 2, regionális versenyképesség és foglalkozatás: támogatni kell a régiókat és az állampolgárokat, hogy képesek legyenek rugalmasan reagálni a változásokra, növelni kell az alkalmazkodóképességet mind a munkáltatók mind a munkavállalók szempontjából. 3, területi együttműködés: Európa kiegyensúlyozottabb területi fejlődésének elősegítése. Az új felépítés alapján a célkitűzés megvalósulását 3 alap szolgálja, ezek az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap (KA). A konvergencia célkitűzését az ERFA- ból, az ESZA- ból és KA- ból finanszírozzák, a második célkitűzést az ESZA- ból és az ERFA- ból, a harmadikat pedig az ERFA- ból. Prioritások
között
szerepel
többek
között
a
munkavállalók
és
a
vállalkozások
alkalmazkodóképességének növelése, valamint az, hogy minél több embert tudjanak integrálni, re- integrálni a munkaerő-piacra, a munka világától eddig valamilyen oknál fogva
47
http://europa.eu/abc/europein2005/eu-funds_hu.htm Letöltés dátuma: 2007. április 15.
48
Böhm, Gergely-Havas, Katalin: Pályázatírás az Európai Unióban, U. M, K.: ZSKF, Budapest 2005, p.16.
62
kiszorult embereket segítse abban, hogy munkába tudjanak állni, valamint, hogy a humánerőforrást fejlesszék. 49 Az új, 2007-2013 közötti programozási időszakban jelentős változások következnek be: a korábbi négy strukturális alap, a Kohéziós Alap és közösségi kezdeményezések helyett két strukturális alap (az ERFA és az ESZA) valamint a Kohéziós Alap eszközei állnak majd a tagállamok rendelkezésére, tehát az eszközök száma jelentősen lecsökken, a korábbi 6 helyett már csak 3 marad meg. A Kohéziós Alapból azon államok részesedhetnek melyek egy főre eső nemzeti jövedelme nem haladja meg az EU átlag 90 százalékát. Ezek közé az országok közé tartozik a két újonnan csatlakozó tagállam, 2004-ben csatlakozott 10 tagállam, valamint Portugália és Görögország. A Kohéziós Alap elsősorban környezetvédelmi és transzeurópai hálózatot érintő kérdésekkel foglalkozik. A 4 strukturális alapból kettő marad fenn továbbra is a 2007-2013-as időszakban, ezek pedig az Európai Szociális Alap és Európai Regionális Fejlesztési Alap, melyek új célokkal, prioritásokkal folytatják működésüket. A 2007 és 2013 közötti időszakban az ESZA prioritásai közé tartozik: 50 •
A dolgozók és vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése
•
A munkaerő-piachoz való jobb hozzáférés és részvétel javítása
•
A társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a diszkrimináció visszaszorításával és a hátrányos helyzetű emberel munkaerő-piaci részvételének növelése
•
Oktatási és képzési rendszerek hatékonyságának fokozása
•
Intézményi háttér fejlesztése
•
Nemek közötti egyenlőség megerősítése.
Vagyis továbbra is nagy hangsúlyt fektet az Alap a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtésére, felismerve azt, hogy a munkaerő-piaci problémák nem szűntek meg. Kiemelt problémaként kezeli az Alap a 15 százalékos bérkülönbséget a nők és férfiak között, a női vállalkozások alacsony számát (a vállalkozások 30 százaléka női vállalkozás), a családi és szakmai élet összeegyeztetésének problémáját. Fontos momentum, hogy a gender
49 50
http://ec.europa.eu/employment_social/index_en.html Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://ec.europa.eu/employment_social/esf2000/2007-2013_en.html Letöltés dátuma: 2007. április 20.
63
mainstreaming politikájának továbbra is folytatódnia kell, vagyis, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség aspektusai bekerüljenek a „főáramba”, minden politikában megjelenjenek. Az ESZA és EQUAL tapasztalatai azt mutatják, hogy a gender mainstreaming:51 •
Segíti a nőket és a férfiakat is egyaránt, hogy gazdaságilag aktívak legyenek
•
Hozzájárul a társadalmi struktúra változásához
•
Legyőzi az egyenlőtlenségeket
•
Elősegíti a családi és a munkahelyi élet összeegyeztethetőségét
•
Növeli a döntéshozatalban a nők szerepét.
Magyarországi célkitűzéseket megvizsgálva azt látjuk, hogy teljes mértékben megfelel az európai uniós célkitűzéseknek. Az előző, 2000-től 2006-ig terjedő programozási időszakban az ESZA- n belül az alábbi területek kaptak kiemelkedő szerepet: 52 •
aktív munkaerő-piaci politikák támogatása
•
egyenlő esélyek érvényesülésének elve a munkaerőpiacon, elutasítva a társadalmi diszkriminációt
•
a képzési, oktatási rendszerek fejlesztése
•
a vállalkozások munkahelyteremtésének elősegítése, továbbá az olyan kutatások, technológiák és innovációk támogatása, amelyek javítják a foglalkoztatottságot
•
a nők foglalkoztatásának, karrierjük fejlesztésének elősegítése.
Ahhoz hogy ezeket a célokat megvalósíthassa Magyarország, ki kellett dolgoznia egy átfogó fejlesztési programot, melyben meghatározta fejlesztés főbb irányvonalait és ezekhez hozzárendelte a megfelelő forrásokat, ez a fejlesztési dokumentum a Nemzeti Fejlesztési Terv. A következő fejezetben ezt mutatom be különös tekintettel, a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó területekre.
51 52
http://ec.europa.eu/employment_social/esf2000/pdf/gender_equality_en.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20. Böhm, Gergely - Havas, Katalin: Pályázatírás az Európai Unióban, U. M, K.: ZSKF, Budapest 2005. p.16.
64
3; Nemzeti Fejlesztési Terv
A strukturális alapok és Kohéziós Alap forrásai által biztosított összegek lehívásához minden tagállam elkészítette a fejlesztési tervét. Magyarország Fejlesztési Terve a 2004 és 2006 közötti időszakra a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) címet viselte. Az NFT négy prioritása: •
termelőszektor versenyképességének javítása
•
foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése
•
jobb infrastruktúra és tisztább környezet
•
regionális és helyi potenciál erősítése
Ez a négy prioritás 5 operatív program keretében valósult meg, ezek a következők: Humánerőforrás fejlesztés Operatív Program, Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, Regionális Fejlesztés Operatív Program, Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program, Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program.
3. 1. Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program
Az öt operatív program közül a Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP) foglalkozik a munkaerő-piaci problémák kezelésével, valamint ezen belül is a nők szerepével a munka világában. A 2004-2006 közötti időszakban közel 191 millió forint állt a pályázók rendelkezésére. Ebből 563 millió euró uniós forrás, és 187 millió euró nemzeti forrás. A strukturális alapok közül ezzel az összeggel a HEFOP részesedett legnagyobb arányban a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokból.53
53
http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=51597, Letöltés dátuma: 2007. március 15.
65
15. ábra: HEFOP költségvetése HEFOP Célkitűzései
NFT
70 000 000 000 Ft 60 000 000 000 Ft
AVOP 16%
ROP 17%
50 000 000 000 Ft 40 000 000 000 Ft 30 000 000 000 Ft
KIOP 16%
GVOP 24%
20 000 000 000 Ft 10 000 000 000 Ft
HEFOP 27%
és űz
és
lk i t 5.
cé
cé
lk i t
űz
cé
cé
lk i t
lk i t
4.
ROP
3.
KIOP
2.
HEFOP
űz
és űz
és űz lk i t cé GVOP
1.
AVOP
és
0 Ft
A támogatási keret tekintetében elmondható, hogy az operatív programok közül a HEFOP részesedett a legnagyobb mértékben a rendelkezésre álló támogatási keretből, összesen 189 810 757 943
Ft-ot
fordítottak
a
HEFOP
égisze
alatt
megvalósuló
projektek
végrehajtására, ezen belül is a legnagyobb prioritást az egész életen át tartó tanulás(3. célkitűzés) valamint az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztés (4. célkitűzés) célkitűzései élvezték. A nők munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatos problémák rendezése az első és a második célkitűzésbe tartozott, melyek azonban az ábra szerint jelentősen alulmaradtak a támogatási összegek tekintetében. A HEFOP nagy népszerűségnek örvendett a pályázók körében, nagyon sok nyertes pályázat született meg a HEFOP keretein belül. A HEFOP stratégiai célja a foglalkoztatási szint emelése, valamint a munkaerő versenyképességének javítása. Négy prioritáson keresztül valósított meg ezeket a célkitűzéseket: •
aktív munkaerő-piaci politikák támogatása
•
a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítségével
•
az egész életen át tartó tanulás és az alkalmazkodóképesség támogatása
•
a humánerőforrás-fejlesztéshez kapcsolódó infrastruktúrafejlesztés az oktatás, a szociális szolgáltatások és az egészségügy területén.
66
Az első prioritás célja, hogy segítse a munkanélkülieket abban, hogy újra aktív részesei lehessenek a munkaerő-piacnak. Ez a prioritás teszi lehetővé, hogy a nők munkaerő-piaci részvételét támogató
akciók
megszülessenek.
Ilyen
akciók
lehetnek azok, amelyek arra irányulnak, hogy a nők önfoglalkoztatóvá váljanak, ami nagyon sok nő számára jelenthetne megoldást arra, hogy újra aktív részesei lehessenek a munka világának. Legtöbbjük esetében ennek gátat szab az, hogy nincs meg a kellő vállalkozási ismeretük, ahhoz, hogy bele merjenek vágni egy saját vállalkozás indításába, a projektek ezért kiemelten azzal a céllal jöttek létre, hogy lehetőséget, ismereteket biztosítsanak azon nők számára, akik vállalkozni szeretnének. Az Európai Unión belül kiemelt támogatást élveznek a kis és középvállalkozások, ezen belül is jelentősen támogatják a női vállalkozókat. A programok célja még az, hogy olyan környezetet teremtsenek a nők számára, melyben nem kell döntést hozniuk, hogy család vagy karrier, hanem összeegyeztethetővé válik a gyermekvállalás a munkavállalással. A cél az, hogy a nők számára biztosítani tudjanak egy olyan stabil hálót, mely garantálja számukra, hogy a gyermekszületése, majd a gyermekgondozásának ideje alatt is fejleszteni tudják a tudásukat, lépést tudnak tartania modern technológiákkal, hogy amikor visszatérnek a munka világába, ne kelljen azzal szembesülniük, hogy megkopott tudásuk miatt már nem tudnak aktív szereplői lenni a munkaerő-piacnak. Intézkedések, melyek az első prioritás megvalósulását szolgálták: 1, Munkanélküliség megelőzése és kezelése: elsősorban a fiatalok és a tartósan munkanélküliek munkaerő-piacra történő beilleszkedését kívánták elősegíteni. 2, Foglalkoztatási szolgálat fejlesztése 3, Nők munkaerő-piacra való visszatérésének segítése: képzésekkel és más készségfejlesztő intézkedésekkel kell ösztönözni a nőket a munka világába történő re- integrálódásra. A HEFOP első prioritásának harmadik intézkedése foglalkozik kiemelten a nők munkaerőpiaci helyzetével. Ennek keretében olyan pályázatokat írtak ki, melyek célja az, hogy olyan projektek szülessenek meg, melyek elsősorban arra hivatottak, hogy a nők munkapiaci integrációját ösztönözzék. A nők sokszor hosszú évekre elhagyni kényszerülnek a munkaerőpiacot, visszatérésüket rengeteg tényező befolyásolja, ilyen például az, hogy az idő múlásával, amíg a nők távol vannak a munkaerőpiactól, ismereteik esetleg megkophatnak, önbizalmuk és esetlegesen motivációjuk is alábbhagyott. Ezeket a problémákat, csakis hatékony aktív munkaerő-piaci lépésekkel lehet helyrehozni. A pályázat elsődleges célja 67
tehát, hogy olyan környezetet, intézményi struktúrákat biztosítson a nők számára, ami lehetőséget biztosít számukra arra, hogy képesek legyenek összehangolni a családi életet a munka világával, valamint, hogy amíg távol vannak a munkaerőpiactól addig is legyen lehetőségük képzésekben részt venni, ismereteiket bővíteni, valamint, hogy önbizalommal és vállalkozó kedvvel vértezzék fel magukat. A meghirdetett pályázati program olyan projekteket támogat, amelyek a nők szükségleteihez igazodva szerveznek személyre szabott képzéseket és támogató szolgáltatásokat a munkaerőpiacra való visszatérés, vagy vállalkozóvá válás érdekében. 54 A „nők munkaerőpiacra való visszatérésének ösztönzése” című pályázat két komponensre osztható. Az egyik komponens kiemelten csak a nők foglalkoztatottságának javításával és munkába állásával foglalkozik. Ebben a komponensben a támogatott tevékenységek között szerepelnek: az információnyújtás és alapszintű tanácsadás, az emelt szintű tanácsadás, a készségfejlesztő
tréningek,
a
gyakorlati
tapasztalatszerzés
ösztönzése,
az
üzleti
kommunikációs technikák széles körű megismertetése, valamint a mentálhigéniás mentorálás. Tehát a különböző szakmai képzések sorolhatók ide, melyek a nők számára biztosítják azt, hogy a munka világába visszatérve naprakész információkkal rendelkezzenek. A pályázati felhívás második komponense pedig célul tűzte ki, hogy a női vállalkozóknak is minél több lehetőséget biztosítsanak, megerősítsék a már meglévő vállalkozásokat személyes támogató szolgáltatásokkal és kommunikációs tevékenység megszervezésével. Cél az, hogy a női vállalkozók ismereteit bővítsék, annak érdekében, hogy minden nő tisztában legyen azzal, hogy milyen lehetőségei vannak a vállalkozói világban. Ezzel a pályázati felhívással nem csak a már működő vállalkozásokat kívánták támogatni, hanem éppúgy szólni kívántak azokhoz a nőkhöz, akik az eddigi inaktivitásukból visszatérve, aktív szerepélői szeretnének lenni a munkaerő-piacnak. Számukra szeretnék az önfoglalkoztatást is vonzó alternatívává tenni. Mind a két komponensnél kiegészítő támogatható tevékenységként megjelenik az olyan szolgáltatások elterjesztésének ösztönzése, mely arra irányul, hogy a csalási és a munkahelyi kötelezettségeket minél harmonikusabban, zökkenőmentesebben össze tudják hangolni. A cél, hogy olyan napközbeni ellátó intézmények, programok jöjjenek létre, amelyek megkönnyítik a dolgozó nő számára, hogy gyermekét biztonságban tudja addig, amíg ő a munka világában teljesíti kötelezettségeit. Olyan szociális intézményi rendszer kiépítése a cél, amely alkalmazkodik a nők elvárásaihoz, igényeihez, vagyis nagyon fontos, hogy javuljon az intézmények alkalmazkodóképessége, rugalmassága.
54
www.esf.hu Letöltés dátuma: 2007. március 15.
68
Az első komponens célcsoportja tehát a munkanélküli, az inaktív, az elbocsátás által veszélyeztetett. A második komponens célcsoportját a vállalkozó, vagy vállalkozni akaró nők jelentik. A HEFOP általános prioritásainak bemutatása után, a következő részben specifikusan csak kiemelten azokkal a nyertes pályázatokkal foglalkozok, melyek a III. fejezetben már bemutatott problémák megoldására irányultak. A nyertes pályázatok közül is hármat választottam ki részletes bemutatásra, figyelve arra, hogy az ország különböző pontjairól érkezzenek a pályázatok.
3.
1.
1.
Humánerőforrás
Fejlesztés
Operatív
Program
három
nyertes pályázatának bemutatása A nők munkaerő-piaci problémáinak megoldására született projektek közül kiemelten az önfoglalkoztatás elterjesztésére, a távmunka és részmunka ösztönzésére, a speciális helyzetben lévő nők munkaerő-piaci re- integrációjára, valamint a családi és a szakmai élet összehangolására irányulókat mutatom be az alábbiakban. A FKFSZ Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatás Kht. Nők újra munkában elnevezésű projektjének bemutatása55 A projekt célcsoportja azok a fővárosi nők alkották, akik Gyes- en, Gyed- en, vagy Gyet- en vannak, és a munkaerőpiacról való kiszorulás veszélye fenyegeti őket. Elsősorban azokat a kismamákat célozta meg a program, akiknek a szülés előtt sem volt munkahelyük, vagy a szülés után már nem láttak arra esélyt arra, hogy korábbi munkahelyükre visszatérjenek. Huszonkilenc kismama képzését vállalták. A toborzás elsősorban interneten, tv-ben, rádióban, újságban megjelenő hirdetés alapján történt. A projekt átfogó célja a kismamák munkaerő-piaci re- integrációjának elősegítése, hogy kikerülve a munka világába ismét aktívan vállalhassanak munkát.
55
http://pestesely.hu/index.php?m=3&page=33 Letöltés dátuma: 2007. április 25.
69
Ezt a célt hatékony, a munkaerőpiacon jól használható tudást biztosító képzés beindításával kívánta elérni. 3 különböző képzésből választhattak a kismamák, mind a három államilag elismert OKJ- s bizonyítványt ad. Választható képzések: Számítógépkezelő: ez egy 4 hónapos képzés, melynek során a kismamák alapfokú számítástechnikai ismereteket sajátítanak el, annak érdekében, hogy magabiztosan tudják kezelni a számítógépet, hiszen ez a mai, 21 századi munkaerő-piac egyik alapvető követelményévé vált. A jelentkezők motivációjának vizsgálatakor kiderül, hogy erre a tanfolyamra jelentkeztek a legtöbben, a jelentkezők 43, 7 százaléka szeretett volna részt venni ezen a képzésen, vagyis a kismamák is felismerték a számítástechnika fontosságát. Valamint valószínűleg az is hozzájárult a számítástechnikai tanfolyam sikeréhez, hogy ez volt a legkevesebb időt igénybe vevő tanfolyam. Pénzügyi és számviteli ügyintéző: a képzés 8 hónapos ideje alatt a kismamák alapfokú pénzügyi ismereteket sajátíthatnak el. A jelentkezők 36, 5 százaléka kívánt résztvenni ezen a tanfolyamon. Irodavezető angol „C” típusú alapfokú nyelvvizsgával: ez a tanfolyam 9 hónapig tart, és igen széles körű ismereteket biztosít a kismamáknak a protokoll ismereteken keresztül a menedzsment ismereteken át, valamint a felkínált tanfolyamok közül ez volt az egyetlen, amelyik idegen nyelvi ismereteket is biztosít. Mégis csupán a jelentkező 19, 8 százaléka jelentkezett erre a tanfolyamra, vagyis ez volt a legkevésbé preferált képzés. Ennek oka lehet többek között az is, hogy ez volt a leghosszabb képzési idővel rendelkező tanfolyam, valamint, hogy a kismamák esetlegesen nem tudták elképzelni, hogy a jövőben össze tudják majd egyeztetni irodavezetői pozíciójukat és családi életüket. A képzés órarendjének összeállításakor nagy hangsúlyt kapott az, hogy a tanfolyamok órarendje illeszkedjen a kismamák napi rutinjához, egy héten maximum 20 órájuk lehet. A képző vállalta, hogy napközben gyermekfelügyeletet biztosít a résztvevő kismamák számára, ezzel is megkönnyítve a kismamák helyzetét. A részvevők úgy értékelték saját elhelyezkedési esélyeiket a tanfolyam elvégzése után, hogy esélyesnek látják azt, hogy hamarosan találnak munkát, a résztvevők 65, 6 százaléka gondolta így. Csupán 17, 2 százalékuk vélte úgy, hogy kevés esélye van a munkaerő-piacon a tanfolyam elvégzése után is. Pontos munkaerő-piaci adatok még nem áll rendelkezésre a konkrét eredményeket illetően, hiszen még nem ért véget a projekt, 2006 júliusától 2007 novemberéig tart. 70
A képző által készített felmérés azt mutatja, hogy a legtöbb kismama gyeden volt, vagyis a gyermek már betöltötte a második életévét. Ez jól bizonyítja a szakdolgozatom harmadik fejezetében már bemutatott problémát, mely szerint a magyar Gyes nagyon hosszú, és talán a kismamák már előbb is készek arra, hogy aktívan részt vegyenek a munkaerő-piacon. Viszont nem feltétlenül tudnak teljes munkaidőben munkát vállalni, csak részunkás vagy távmunkásként tudnának elhelyezkedni. Azonban, mint ahogy a szakdolgozatomban már bemutattam, ez a foglalkoztatási forma még nem elterjedt Magyarországon. A következőkben bemutatásra kerülő nyertes pályázat ennek az atipikus foglalkoztatási formának a fontosságára hívta fel a figyelmet. Gödöllői
Agrárközpont
Közhasznú
Társaság:
„Szélessáv
a
munkavállaláshoz”összefogás a nők munkahelyteremtésért újszerű kiegészítő szolgáltatások létrehozásával56 A projekt célja, hogy ráirányítsa arra a figyelmet, hogy hatalmas kiaknázatlan potenciál rejtőzik a rész –és távmunkában. Mind a munkavállalók, mind a munkaadók profitálhatnak belőle. A 2006 szeptemberében indult projekt azokat a Veresegyháza és térségében élő nőket célozza meg, akik valamilyen okból kiszorultak a munkaerő-piacról és hosszas álláskeresés után sem tudtak elhelyezkedni. A projekt korszerű informatikai és gazdasági képzéssel kívánja segíteni a női munkavállalókat. Hiszen elengedhetetlen előfeltétele a távmunka elterjedésének, hogy a munkavállaló jól használható informatikai tudással rendelkezik. 20 fő képzését vállalták a projektben, elsősorban Veresegyház és környékén élő nők képzését. Ezen a környéken magas a munkanélküliségi ráta, a Veresegyházi kistérségben alacsony a vendég éjszakák száma, valamint kevés külföldi működőtőke áramlik erre a területre, vagyis kevés a munkalehetőség a térségben, mely problémát orvosolni lehetne a távmunka minél szélesebb körben való elterjesztésével. Erre kíván lehetőséget biztosítani a projekt. A részvevők 3 tanfolyamon sajátíthatnak el korszerű ismereteket: Projektmenedzsment Vállalkozási ismeretek Komplex ECDL számítógép kezelő és felhasználó tanfolyam.
56
http://www.gak.hu/index.asp?page=hirek/reszletes&hirid=33 Letöltés dátuma: 2007. április 25.
71
A projekt hatásaként mindenféleképpen azt várják, hogy nő a nők foglalkoztatási arány és szélesebb körben elterjednek az atipikus foglalkoztatási formák, mint a rész –és távmunka, valamint a vállalkozások indítása. Hiszen a részmunka és távmunka mellett a vállalkozások is kiváló lehetőséget biztosítanak a nők számára. A női vállalkozók támogatására az elmúlt időszakban számos projekt született. Ilyen például a Zaláért egyesület „Sikeres zalai nő” elnevezésű projektje. Zaláért Egyesület „Sikeres zalai nő”57 A projekt célcsoportját azok a nők jelentik, akik valamilyen okból tartósan távol vannak a munkaerő-piactól. Számukra nyújtana lehetőséget a munkaerő-piaci re-integrációban az önfoglalkoztatás. Valamint a projekt által megcélzott réteg a már működő vállalkozást működtető nő is, akinek úgynevezett vállalkozói klubokon keresztül segítséget nyújtanak a vállalkozások hatékonyabb működtetése érdekében. Cél, hogy minél több nő tudjon eredményesen visszatérni a munkaerő-piacra, növeljék a vállalkozói kedvet, már működő vállalkozásokat olyan tanácsokkal tudják ellátni, melynek segítségével nő a hatékonyságuk. A projektbe 60 nőt kívánnak bevonni. Három különböző tanfolyamot kínálnak a résztevőknek, s mind a három más-más rétegnek szól. Külön kívánták megcélozni a munkaerőpiactól távol lévő nőket, a fiatal vállalkozást üzemeltető nőket, valamint a már vállalkozó nőket, számukra hozták létre az úgynevezett vállalkozói klubbot, mely arra szolgál, hogy teret biztosítson a tapasztalatcserére, ötletgenerálásra, egymás segítésére. A projekt 2007. júniusában zárul le. 3. 1. 2. Projektek tapasztalatai, értékelés A projektek értékelésénél fontos megjegyezni, hogy a projektek még nem zárultak le, tehát konkrét tapasztalatok még nem születtek velük kapcsolatban. Így inkább csak a projekt végrehajtása során tapasztaltakról lehet beszélni. Egy projekt szempontjából döntő fontosságú az a kérdés, hogy mennyire fenntartható az adott projektötlet. Hiszen nem csak a projektbe való bevonás a cél, hanem a projekt fenntartása is
57
www.minok.hu/files/sikeres_zalai_no_-_eberhardtne_panacz_agnes.ppt Letöltés dátuma: 2007. április 25.
72
éppen olyan fontos. A nőket nem csak arra kell ösztönözni, hogy csupán részt vegyenek a projektben, hanem fontos átfogó célja valamennyi projekteknek, hogy önálló életet éljen a jövőben, és olyan hasznosítható információkat nyújtson a nőknek, melyek megkönnyítik vállalkozói életüket. A fenntarthatóságot garantálják például a bázisközpontok, információs centrumok létrehozása, internetes felületek üzemeltetése, melyek a projekt lezárultával is hasznos információkkal láthatják el a nőket. Sok esetben nagy problémát jelentett az érintettek bevonása a projektbe, melynek oka sokszor a passzivitás volt. A nők többsége már belefáradt a munkakeresésbe, sokszor már saját maguk is reménytelennek tartják a helyzetüket, már nem érzik eléggé motiváltnak magukat arra, hogy legyőzzék a sztereotípiák áradatát, és már önmagukat sem képesek becsülni. Éppen ezért nagy nehézséget jelent ezeknek a nőknek a megkeresése és projektbe való bevonása is, hogy érdekeltté tegyék őket a részvételben. A pályázók átlagosan az elnyert támogatási összegnek körülbelül a 21 százalékát költötték arra, hogy értesítsék a nőket. 58 Valamint nehézséget jelentett még a több hónapos átfutási idő, a bonyolult intézményi rendszer, az indokolatlanul nagy adminisztratív terhek. Az elkövetkezendő időszakban tehát mindenképpen cél, hogy az intézményi rendszer átláthatóbb legyen, megszűnjenek az adminisztratív terhek. A beérkezett pályázatok alapján elmondható, hogy mindenféleképpen továbbra is a célok között kell szerepelnie a nők és a férfiak esélyegyenlőségének megvalósítását célzó intézkedéseknek. Nagyobb hangsúlyt fektetve az eddig kisebb prioritást élvező területekre. A következő részben az új, 2007-től 2013-ig tartó programozási időszakra elkészített fejlesztési tervet vizsgálom meg különös tekintettel a nemek közötti egyenlőséget támogató intézkedésekre és összehasonlítva a magyar célkitűzéseket az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájában kijelölt iránymutatásokkal. 4; 2007 és 2013 közötti időszak Magyarországon és az Európai Unióban a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából
Magyarországon a következő időszakra vonatkozóan a kiemelt intézkedések irányvonalát a fejlesztési terv adja. Az új programozási időszak fejlesztési terve az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv. Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai: a 58
http://www.hefop.hu/uploaded/pages/79/content/eredmeny_elegedettseg.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 25.
73
gazdaságfejlesztés,
közlekedésfejlesztés,
társadalmi
megújulás,
környezet
és
energetikafejlesztés, területfejlesztés, államreform. Az új fejlesztési terv horizontális politikái között szerepel a fenntarthatóság feltételeinek biztosítása mellett a kohézió erősítése is, mely kiemelten foglalkozik a nemek közötti társadalmi egyenlőség megteremtésével. Ezeket a horizontális politikákat tehát mind az ágazatok, mind a régiók fejlesztése során figyelembe kell venni. Mint ahogy az Európai Unió egészében, úgy a magyarországi tervek között is kiemelten fontos szerepet játszik a nők és férfiakkal szembeni egyenlő bánásmód megteremtése. Az új program biztosítja azt, hogy minden szakpolitikai intézkedésnél mérlegeljék, hogy az adott döntés hogyan hat a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre, valamint célzott programokkal kívánja támogatni azokat az akciókat, melyek arra irányulnak, hogy felszámolják a nőket, vagy a férfiakat érintő egyenlőtlenségeket a társadalmi élet valamennyi területén, beleértve a foglalkoztatás, a képzés, gazdasági élet, a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során. A 2004 és 2006 közötti időszakban Magyarország az Európai Szociális Alap forrásait 2 operatív program keretében használja fel, ezek a Humánerőforrás Fejlesztés Operatív Program és Regionális Fejlesztés Operatív Program voltak. Az új időszakban ugyancsak két operatív program keretében lehet hozzáférni az ESZA- hoz, ezek pedig a Társadalmi Megújulás Operatív Program, valamint az Államreform Operatív Program. A jelenleg aktív pályázatok közül a nők munkavállalásnak ösztönzést leginkább a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében kiírásra került pályázatok támogatják. Ilyen például Munkahelyi képzések támogatása mikro-és kisvállalkozások számára elnevezésű pályázat. A pályázat célja, hogy javítsa az egyén foglakoztathatóságát, valamint, hogy az alkalmazottak foglalkoztathatóságának javítása révén növeljék a vállalkozások versenyképességét. Ezeket a pályázatokat március végétől lehet csak benyújtani, tehát sok tapasztalat, értékelés még nem születhetett a pályázattal kapcsolatban. Előjáróban csupán annyit lehet elmondani a most kiírásra került pályázatokról, így a TáMOP pályázatáról is, hogy szigorúbbak lettek a kritériumok, az előző programozási időszakhoz képest változást jelent az, hogy átlagosan 10 százalékos növekedést várnak el a pályázóktól, valamint korábban a HEFOP pályázatok egyik jellegzetessége volt, hogy nem vártak el önrészt a pályázóktól, teljes egészében finanszírozható volt a projekt a támogatási összegből. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv bemutatásakor fontos kiérni arra, hogy mennyire áll összhangban a különböző európai uniós iránymutatásokkal.
74
A 2006-ban elkészített A nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó ütemterv 20062010 hat prioritást fogalmaz meg, melynek minden országban érvényre kell jutnia, ezek a következők:59 •
Nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége
•
Szakmai és magánélet összeegyeztetése
•
Két nem egyenlő arányú részvétele a döntéshozatalban
•
Nemi bűncselekmények valamennyi formájának felszámolása
•
Nemekhez kötődő sztereotípiák leküzdése
•
Nemek közötti egyenlőség előmozdítása a kül - és fejlesztési politikában.
A dokumentum nagy hangsúlyt fektet a nők és a férfiak közötti fennálló bérkülönbségek rendezésére, mely a magyar dokumentumokban nem élvez prioritást, annak ellenére, hogy a nemek közötti bérkülönbség index 11, mely indokolttá tenni azt, hogy a kiemelt célok között legyen. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben az Uniós iránymutatásokkal összhangban szerepel a női vállalkozások, a nők vállalkozó kedvének megerősítése. Hatékonyabb akciókkal és programokkal kívánnak fellépni annak érdekében, hogy több női vállalkozás szülessen meg és maradjon életképes. Magyarországon a vállalkozók mindössze alig 10 százaléka nő, míg az Európai Uniós átlag 30 százalék. Magyar sajátosság, hogy nagyon magas az inaktívak aránya, ezen belül is kifejezetten a nők körében sok az inaktív. A 2005-ös adatok tekintetében elmondható, hogy a 15-64 éves női népesség 44, 5 százaléka volt inaktív. Ennek csökkentése érdekében mind az Új Magyarország Fejlesztési Terv, mind a Nemzeti Stratégiai Jelentés megfogalmazza a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű csoportok foglalkoztatottságának növelését. A Jelentés célkitűzései között szerepel, hogy 2010-re közel 1 százalékkal növekedjen a nők aktivitási rátája. Az Európai Unió esélyegyenlőségi politikája az elkövetkezendő időszakban fontos prioritásként kezeli a gender mainstreaming elterjesztését, ennek megfelelően az Új Magyarország Fejlesztési Terv is foglalkozik vele, megfogalmazza, hogy minden politikai döntés meghozatalakor mérlegelik a nemek közötti esélyegyenlőség kérdését is. Jellemző az Új Magyarország Fejlesztési Tervre és a Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és a Társadalmi Összetartozásról című dokumentumra is, hogy általánosságban 59
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16379 Letöltés dátuma: 2007. április 25.
75
megfogalmazza, hogy a támogatja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtését, viszont nem adja meg hozzá a konkrét cselekvési terveket.
76
V. Fejezet: Konklúzió
Megvizsgálva az Új Magyarország Fejlesztési Tervet, a Nemzeti Akcióprogramot és a Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és a Társadalmi Összetartozásról című dokumentumot, világosan látszik, hogy nem kap kellő prioritást a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség kérdése. 2006-ban az Európai Tanács elfogadta a 2006/54/EC direktívát, melyet a tagállamoknak 2008 augusztusáig ratifikálnia kell, annak érdekében, hogy egyszerűsödjön, és átláthatóvá váljon az esélyegyenlőségi politika. Ebben a direktívában megfogalmazásra került, az hogy a tagállamok mindegyikének 2008-ig be kell vezetnie azt a gyakorlatot, hogy a jogi, politikai döntések
meghozatalakor
figyelembe
veszik
a
nemek
közötti
esélyegyenlőséget.
Magyarországon ez a gyakorlat még egyáltalán nem honosodott meg és az elkövetkezendő időszakra vonatkozó dokumentumok is csak érintőlegesen említik. Nem fogalmaznak meg konkrét lépéseket, csak annyit, hogy „fokozatosan el kívánjuk terjeszteni a gender mainstreaming stratégiát”.60 Holott a gender mainstreaming elterjesztése egy biztos alapot szolgáltatna a további esélyegyenlőségi kérdés tisztázására, ez adná meg a keretet az egésznek, ennek hiányában nem beszélhetünk egységes magyar esélyegyenlőségi politikáról. A magyar esélyegyenlőségi politikában nem honosodott még meg a pozitív diszkrimináció fogalma sem, mely az Európai Unióban bevált gyakorlat, felismerve azt a tényt, hogy a nemek közötti egyenlőség nem jöhet létre pusztán a diszkriminációt tiltó intézkedésekkel. Görögországban például, bevezették, hogy minden népszavazáson a politikai pártok jelölti listáján meghatározott számú nőnek kell szerepelnie. 61 Valamint, mint ahogy a dolgozatomban már utaltam rá, hiányzik a magyar gyakorlatból az önfoglalkoztató kifejezés, melynek bevezetésére nagy szükség van. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy ellentétben az európai uniós prioritásokkal a magyar célrendszerben nem szerepel a nemek közötti bérkülönbségek felszámolása, annak ellenére, hogy 2005-ben a két nem közötti kereseti különbség 19 119 Forint volt (a bruttó havi átlagkereseteket tekintve). Kiszámítva ezt 2013-ra, nem számolva a semmilyen külső körülménnyel (infláció, reálbéremelés), a különbség már elérheti a 23 000 Forintot, vagyis
60 61
http://www.nfu.gov.hu/index.nfh?r=&v=&l=&d=&mf=&p=umfttartalom Letöltés dátuma: 2007.április 25. http://en.wikipedia.org/wiki/Affirmative_action Letöltés dátuma: 2007. április 25.
77
mindenféleképpen szükséges a nemek közötti bérkülönbségek problémájával is foglalkozni, annak érdekében, hogy ez a különbség ne növekedjen tovább. A bérek kapcsán fontos megemlíteni, hogy az európai uniós iránymutatásokkal összhangban az ÚMFT- ben is hangsúlyosan szerepel a több és jobb munkahely teremtése. Véleményem szerint az eddig elkészített dokumentumok egyikében sem élvez prioritást a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség. A pozitív kezdeményezések már megindultak, és ezekből kellene táplálkoznia az elkövetkezendő időszak fejlesztéseinek. Az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájának prioritásai lendületet adhatnak Magyarországnak, de semmiféleképpen nem szabad átsiklani a jellegzetesen magyar problémák fölött, mint például a növekvő inaktivitás a nők körében. Úgy látom, hogy a magyar fejlesztési dokumentumokban háttérbe szorul a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése. A probléma elhalasztásával azonban nem oldható meg a helyzet, mindenféleképpen hatékony és innovatív ötletekre van szükség ezen a területen. A dolgozatban áttekintve a magyar nők gazdasági, politikai életben betöltött szerepét úgy látom, hogy minden területen már megindult a fejlődés, elkezdődtek a pozitív változások, és ezeket támogatva, felerősítve, az Európai Unió esélyegyenlőségi prioritásait figyelembe véve lehet felépíteni a magyar esélyegyenlőségi politikát és rendezni a munkaerő-piaci problémákat.
78
Befejezés
Megindult a változás, pozitív irányú fejlődés, azonban az út vége még messze van, amikor a nők és a férfiak ugyanazokkal az esélyekkel és lehetőségekkel indulnak a munkaerő-piacon. Ezt az utat a nőknek és a férfiaknak együtt kell megtenniük, hiszen az esélyegyenlőség nem csupán a nők számára fontos, ugyanúgy a férfiak érdekeit is szolgálja. A dolgozatban áttekintettem az esélyegyenlőség fogalmát, majd a jogi környeztet, melyre az esélyegyenlőségi politika épül. A következő fejezetben a nők munkaerő-piaci részvételét vizsgáltam meg, különös tekintettel a gazdasági, politikai és tudományos életben betöltött szerepükre. Majd a harmadik fejezetben a nők munkaerő-piaci nehézségeivel foglalkoztam, kiemelve a speciális helyzetben lévő nők lehetőségeit és problémáit, majd az utolsó fejezetben bemutattam a munkaerő-piaci problémák megoldásának egy hatékony módját, a pályázatokat. Visszatérve a dolgozatom elején felállított hipotézisre, mely szerint a nők munkaerő-piaci problémájára megoldást kínálnak az európai uniós pályáztok, arra a véleményre jutottam, megvizsgálva a munkaerőpiacot a nők szemszögéből, hogy ez az állítás megállja a helyét. Vagyis az eddig megvalósult projektek hozzájárultak ahhoz, hogy a nők munkaerő-piaci helyzete javuljon. Viszont létre kell hozni egy olyan környezetet, mely támogatja az esélyegyenlőségi kezdeményezéseket. A megszületett projektek nem lesznek képesek továbbélni egy olyan környezetben, mely nem támogatja őket, ezért mindenféleképpen fontos az egységes magyar esélyegyenlőségi koncepció meghatározása. Megvizsgálva más Európai Uniós országokat, elsősorban a 2004-ben Magyarországgal együtt csatlakozott tagállamokat, jól látszik, hogy sok ország képes volt pozitív változást elérni a nők foglalkoztatása terén. Tette mindezt egy befogadó, szilárd alapokon nyugvó struktúrával, mely világosan meghatározta a prioritásokat, ehhez hozzárendelte a megfelelő uniós forrásokat, és így létrejött a jól működő munkaerőpiac. Vélemény szerint rendelkezésre állnak a megvalósításhoz szükséges eszközök, a prioritások meghatározása részben megvalósult, már csak egy olyan környezet hiányzik, mely célrendszerébe illeszkedik az esélyegyenlőség.
79
Ábrajegyzék 1. ábra: Munkabérek közötti különbség az EU- ban _________________________________ 8 2. ábra: Nők munkanélküliségi rátájának alakulása az EU- ban _______________________ 20 3. ábra: A foglalkoztatottak száma nemzetgazdasági ágak, ágazatok és nemek szerint, 2006.22 4. ábra: Kereső nők az iparban Magyarországon __________________________________ 24 5. ábra: A női képviselők számának alakulása ____________________________________ 28 6. ábra: Nők aránya az Európai Parlamentben és a Magyar Országgyűlésben ____________ 30 7. ábra: A felsővezetésben nőket foglalkoztató vállalatok pénzügyi eredményei 2004-ben _ 34 8. ábra: A női és férfi vállalkozó összehasonlítása _________________________________ 36 9. ábra: A magyar vállalkozónők iskolai végzettsége _______________________________ 39 10. ábra: Vállalkozás elindítását motiváló tényezők________________________________ 40 11. ábra: A vállalkozáshoz szükséges indulótőke előteremtése _______________________ 41 12. ábra: Nők a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között________________________ 41 13. ábra: Az Európai Unióban a nők és férfiak foglalkoztatottsági szintjének összehasonlítása _________________________________________________________________________ 55 14. ábra: Főbb munkaerő-piaci mutatók, 16-64 éves korosztály ______________________ 59 15. ábra: HEFOP költségvetése________________________________________________ 66
80
Felhasznált irodalom
Banaji, Mahzarin: Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Böhm, Gergely- Havas, Katalin: Pályázatírás az Európai Unióban, U.M.K.: ZS.K.F, Budapest, 2005. Csapó, Ida: Feminista Almanach, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Budapest, 2005. European Commission Commission Directorate General for Employment, Social Affairs and Equal opportunities Unit D.1.: Employment in Europe, 2006, Publications Office, Brüsszel, 2006. European Commission Directorate General for Employment, Social Affairs and Egual opportunities Unit G.1: Equality for women and men European Community acts, Publication Office,Brüsszel, 2005. European Commission Directorate General for Employment, Social Affairs and Egual opportunities Unit G.4:European handbook on equality data, Publications Office, Brüzzsel, 2006. European Commission Directorate General for Employment, Social Affairs and Egual opportunities Unit G:Report on equality between women ,Publication Office, Brüsszel, 2007. Gyáni, Gábor- Nagy, Beáta: Nők a modernizálódó magyar társadalomban, Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006. Gyulavári, Tamás: Egyenlő Esélyek és jogharmonizáció, MÜM Egyenlő Esélyek Titkársága Integrációs Stratégia Munkacsoport, Budapest, 1997. Horváth, Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002.
81
Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium: Peking +10 Magyarország országjelentés 1999-2004, 2005. p.1-31 Jóo, Zsuzsanna: A nő, ha vállalkozik,Minok, Budapest, 2007. Jurasits, Jánosné: A nők pályafutása az egyetemeken, In: Humánerőforrás-menedzsment, 2005/10., p.21-44. Kiss, J. László: A huszönötök Európái, Osiris Kiadó, Budapest,2005. Lévai, Katalin:A nő szerint a világ, Osiris Zsebkönyvtár, Budapest, 2000. Majoros, Pál: A kutatásmódszertan alapjai. Tanácsok, tippek, trükkök. Perfekt kiadó Budapest, 2004. Miles, Rosalind: Az idő leányai, Balassi Kiadó, Budapest, 2000. Pető, Andrea: Női esélyegyenlőség Európában, Balassi Kiadó, Budapest, 2003. Rosella Palamba: Gender statistics in science, measuring inequality, In: Women and science: making change happen, 2000. április 3. , p. 149-151. Vajda, Róza: Nem-állapot Sztereotípiák a munka világában, Jól-lét Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2006.
82
Internetes források
http://www.gurmai.hu/_user/downloads/hirlevelek/hirmozaik%202006%201.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16271&articleID=31680&ctag=articlelist&iid= 1 Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/oj/2006/l_204/l_20420060726en00230036.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0092:FIN:HU:HTML Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://www.noe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=157&Itemid=109 Letöltés dátuma: 2007. március 22. http://eur-lex.europa.eu/budget/data/AP2007_VOL0/HU/Vol0.pdf Letöltés dátuma. 2007. április 15. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1996,39140985&_dad=portal&_schema =PORTAL&screen=detailref&language=en&product=STRIND_EMPLOI&root=STRIND_E MPLOI/emploi/em072 Letöltés dátuma: 2007. április 12 http://ec.europa.eu/employment_social/equal/data/document/freemovbroch2004_en.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://ec.europa.eu/employment_social/equal/data/document/cip2hu_hu.pdf Letöltés dátuma: 2007. március 18 http://www.euoldal.hu/kozossegi/kozossegiprogramok.php Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://eescopinions.eesc.europa.eu/eescopiniondocument.aspx?language=hu&docnr=386&yea r=2005 Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=5481 Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://ec.europa.eu/dgs/employment_social/teleworking_en.htm Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://www.sibis-eu.org/statistics/data/4-33.htm Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.szdsz.hu/hu/felszolalasok_beadvanyok/20070220parlamentsandorgyermekek Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.tudosz.hu/aktualis/egyenlo.html Letöltés dátuma: 2007. március 29. 83
http://www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=600 Letöltés dátuma: 2007. április 12.. http://jesz.ajk.elte.hu/mezei23.html Letöltés dátuma: 2007. április 2. http://www.euroinfo.hu/europaklub/ek46.html Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://mathom.dura.hu/mszosz/00/index/html/eu/eu-infopontok/01_eselyegyenloseg.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.genderpilot.hu/media/gm_seed_hu.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.cons.hu/index.php?menu=cikk&id=285 Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/feminizmus.htm Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://www.nane.hu/kiadvanyok/szorolapok/miafeminizmus.rtf Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://www.feminista.hu/node/37 Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/levai-kiss97.html Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://webopac.lib.uni-corvinus.hu/cgi-bin/w21hu.sh Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2004_2009/documents/dt/621/621386/621386hu.pdf Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://www.europarl.europa.eu/news/public/story_page/014-5633-051-02-08-90220060223STO05632-2006-20-02-2006/default_hu.htm Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://www.levaikatalin.hu/index_sub.php?content_id=242 Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.levaikatalin.hu/index_sub.php?content_id=10 Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.gurmai.hu/_user/downloads/02_27%20Az%20eslyegyenl%26%23337sg%20nem %20szvessg.pdf Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://www.europarl.europa.eu/committees/femm_home_en.htm Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2004_2009/documents/ad/637/637612/637612hu.pd f Letöltés dátuma: 2007. március 29. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16282&articleID=31003&ctag=articlelist&iid= 1 Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/06_a_nok_reprezentacioja/01.html Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://www.egyenlobanasmod.hu/ Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://www.egyenlobanasmod.hu/zanza/242-2006.pdf Letöltés dátuma: 2007. március 18. http://baratno.com/view.php?arclid=2003100101 Letöltés dátuma: 2007. március 18. 84
http://baratno.com/view.php?arclid=2006012801 Letöltés dátuma: 2007. április 12. http://hu.wikipedia.org/wiki/Angela_Merkel Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.bpb.de/die_bpb/GN6Z7D,0,0,Gender_Mainstreaming.html Letöltés dátuma: 2007. április 20 http://www.muenster.de/~urcom/Bundestagswahl/Minister_Schroeder.htm Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2007&honap=3&cikk=2735 Letöltés dátuma. 2007. március 29. http://www.nfu.gov.hu/index.nfh?r=&v=&l=&d=&mf=&p=umft_opprog Letöltés dátuma. 2007. április 20. http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/index_en.html Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://www.womenlobby.org/site/hp.asp Letöltés dátuma: 2007. április 20. http://hvg.hu/karrier/20070424_egyuttmukodes_baranyai_fglalkoztatas.aspx Letöltés dátuma:2007. április 30. http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=167158 Letöltés dátuma: 2007. április 30.
85
Mellékletek
Forrás:
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-07-053/EN/KS-SF-07-
053-EN.PDF
Az MSZP Nőtagozata:
Az MSZP Nőzagozata Dr. Gurmai Zita, elnök Boros Vilma, ügyvezető alelnök dr. Havas Szófia, alelnök Kovács Lajosné, alelnök, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnök Krállné Malecz Julianna, alelnök, Pest megyei elnök Brunner Tiborné Zsóka, elnökségi tag, Zala megyei elnök 86
Devánszkiné dr. Molnár Katalin, elnökségi tag, Budapesti elnök Hoffmanné Hetesi Noémi, elnökségi tag, Somogy megyei elnök Istvánné Kollár Anikó, elnökségi tag, Baranya megyei elnök Iván Mihályné, elnökségi tag, Fejér megyei elnök Dr. Juhászné Lévai Katalin, elnökségi tag, Hajdú-Bihar megyei elnök Kovács Lászlóné, elnökségi tag, Heves megyei elnök Köteles Ilona, elnökségi tag, Bács-Kiskun megyei elnök Pálinkás Sándorné, elnökségi tag, Nógrád megyei elnök Papp Károlyné, elnökségi tag, Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök Reiter Antalné, elnökségi tag, Tolna megyei elnök Schwartz Tiborné, elnökségi tag, Komárom-Esztergom megyei elnök Sebők Zsuzsanna, elnökségi tag, Csongrád megyei elnök Surányi Józsefné, elnökségi tag, Veszprém megyei elnök Szalainé Glázer Tímea, elnökségi tag, Győr-Moson-Sopron megyei elnök Vargáné Balázs Magdolna, elnökségi tag, Békés megyei elnök Dr. Veresné Dr. Szabó Éva, elnökségi tag, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnök Forrás: www.mszp.hu
Fogalommagyarázat (Csapó Ida előadása) Biológia nem: azok a biológiai jellemzők, amelyek az embereket nőként és férfiként megkülönböztetik.
87
Társadalmi nem(gender): a nők és férfiak azon tanult szociális és nem biológiai különbségeire vonatkozik, amelyek az idő során változnak , és nagymértékben különböznek a kultúrákon belül illetve az egyes kultúrák egymás között Gender mainstreaming: szó szerinti fordítása szerint a férfiak és a nők közötti különbségek benne vannak a főáramban. Az egyenjogúsági politika érvényesítése a döntéshozatal minden szintjén a politika főáramában. A nők és a férfiak adott helyzetének, prioritásának és igényeinek szisztematikus integrálása az összes politikai területen a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának figyelembe vételével. Az összes politikai intézkedést oly módon irányítják, hogy azok különösképpen szolgálják az egyenlőség elérésének célját azáltal, hogy a tervezési fázisban aktívan figyelembe veszik ezen intézkedések a nők és férfiak adott helyzetére gyakorolt hatásait a megvalósítás, az ellenőrzés és az értékelés során.
88
