Nincs garancia a garanciákra! Az EU, a GATS és az egészségbiztosítási reform

1114, Budapest, Bartók Béla út 19, tel/fax: 061 - 269 4251 web: www.vedegylet.hu e - mail: [email protected] Írta: Scheiring Gábor ([email protected]) és Solymosi Tamás ([email protected])

Nincs garancia a garanciákra! Az EU, a GATS és az egészségbiztosítási reform Miért lesz képtelen az állam megfelelően szabályozni az egészségbiztosítói piacot? A GATS egyezmény és az uniós jog súlyosan korlátozza a kormány mozgásterét és bebetonozza a liberalizációt. Egyszer minden garancia lejár: a tervek szerint garanciákkal ártalmatlanított magyar egészségbiztosítási biznisz hamar elszabadulhat a nemzetközi liberalizációs nyomás eredményeként. Egy újabb nyomós érv a december 17-ei nemre. A GATSi egy olyan, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereteiben működő egyezmény, amely a szolgáltatások, velük együtt az alapvető közszolgáltatások liberalizációjához nyújt nemzetközi keretet. A ’95-óta létező egyezmény keretében hazánk számos közszolgáltatás, így az egészségügy liberalizációjátii is elvállalta. Bár a ’95-utáni piacosítási tárgyalások titkosak, a korábban megtett vállalások alapján hazánk az egészségügyi liberalizáció élbolyába tartozik. Liberalizációs vállalásokat tettünk az orvosi és fogorvosi, a kórházi, a szociális és egyéb egészségügyi szolgáltatások terén, valamint az egészségbiztosításban is: hazánk az ápolónői és állatorvosi szolgáltatások kivételével felajánlotta a teljes egészségügyi szektort.iii Mit jelentenek ezek a liberalizációs vállalások? 1. Azt, hogy ezeken a területeken a szolgáltatások liberalizációja, szabad kereskedelme irányában az egyes nemzeti kormányok által tett intézkedések gyakorlatilag visszafordíthatatlanok. A XXI. cikkely szerint ugyan Magyarország is „bármikor módosíthat vagy visszavonhat kötelezettségeket (…) a kötelezettségek életbe lépésétől számított három év elteltével”. A ratifikált egyezmény szerint, amennyiben egy ilyen visszavonás más országot is érint, abban az esetben „a módosító Tag köteles tárgyalásokat folytatni annak érdekében, hogy megegyezzenek a szükséges kompenzációs kiigazításokról”, s a tárgyalások során arra kell törekedni, hogy megmaradjon a tárgyalásokat megelőzően vállalt konkrét Engedményes Listákban szereplő kötelezettségeknél a kereskedelmi szempontból nem kevésbé kedvező, kölcsönösen előnyös kötelezettségek általános szintje”. Azt, hogy az egyezmény a liberalizációt bebetonozza, maga a WTO titkárság is elismeri.iv Gyakorlatilag visszafordíthatatlanná válik tehát a folyamat. Ha a magyar kormány a társadalombiztosítást privatizálja, és közben nem csökkenti a korábbi GATS vállalásunkat, akkor a későbbiek során csak óriási áldozatok árán lesz mód változtatni a status quo-n. A GATS egyezményt aláíró országok számára egy évi 1500 Mrd forintos piacnyitás visszavonását kellene kompenzálnunk egy hasonló piaci értéket jelentő, addig nem liberalizált piac megnyitásával. Ilyen pedig nincs! 2. Azt, hogy a magyar kormányra állandó nyomás fog nehezedni, hogy a GATS tárgyalásokon az egészségügy piacosítását tovább mélyítse. Az egyezmény legfőbb célja, hogy biztosítsa a szolgáltatáskereskedelem progresszív liberalizációjátv. Az egészségbiztosításban érdekelt cégek nyomást gyakorolva anyaországukra az egyezményt arra használhatják, hogy további piachoz jussanak. Egy olyan kis ország, mint hazánk, aligha tudna ellenállni például az amerikai biztosítók nyomulásának. A nyomásgyakorlásra kiváló példa, hogy az Egyesült Államok visszautasította a pénzügyi szolgáltatásokról (melynek az egészségbiztosítás is része) szóló kiegészítő megállapodás aláírását az Uruguayi Forduló végén (’95-ben), mivel nem volt megelégedve a fejlődő országok liberalizációs vállalásaival. Ennek eredményeként két év további tárgyalás következett, mely során a dél-kelet ázsiai országok óriási nyomásnak voltak kitéve, hogy nyissák meg a pénzügyi szolgáltatások szektorát az amerikai és az 1


európai befektetők előtt. Az USA GATS tárgyalások során elfoglalt álláspontja szerint, „az egészségügyi és szociális szolgáltatások teljes spektruma kereskedelmi lehetőségeket rejt magában”.vi További példákat lehetne sorolni,vii ahol a WTO tagországok egymástól követelik szolgáltatási szektoruk megnyitását, a szabályozás eltörlését. A liberalizáció, a piacosítás nem következik az egyezmény szövegéből, de következik a tárgyalások politikai dinamikájából, és az egyezmény szellemiségéből (pl. preambulum). A tervek szerint garanciákkal ártalmatlanított magyar egészségbiztosítási biznisz hamar elszabadulhat a nemzetközi liberalizációs nyomás eredményeként. A tárgyalások nem csak az egyezmény szellemisége és fő célkitűzése (progresszív liberalizáció) miatt vezethetnek az egészségügy további piacosítása felé, hanem azért is, mert a tárgyalások zártkörűek, a társadalmi szervezetek nem férhetnek hozzá a folyamathoz, az üzleti lobbistáknak ugyanakkor sokkal több erőforrásuk van arra, hogy privilegizált hozzáférésüket biztosítsák.viii A Nobel-díjas Joseph Stiglitz, a Világbank volt vezető közgazdásza szerint azért is veszélyes a kereskedelempolitika kiterjesztése az ilyen általános közpolitikai kérdésekre, mert a külügy, így a tárgyalók is, elsősorban az export növekedésében érdekelt, ix nem az egészségi statisztikák javításában, ezért fejeikben elsősorban a kereskedelem bővítése, nem pedig a piacszabályozás van jelen. Bár vannak tárcaközi egyeztetések, a kereskedelmi referensek elsősorban az üzleti körök értékvilágában mozognak, nem pedig az egészségügyi szakértők, vagy szociálpolitikusok világában.x 3. Azt, hogy minden intézkedésnek, szülessék kormányzati, önkormányzati, vagy akár kórházi szinten, a GATS elveivel összhangban kell lennie. Amennyiben nem, az adott intézkedés megtámadható. Az egyezmény mélysége példa nélküli: „az egyezmény a Tagok azon intézkedéseire vonatkozik, amelyek hatással vannak a szolgáltatások kereskedelmére.”xi Az ilyen intézkedések bármilyen formát ölthetnek, beleértve a törvényeket, rendeleteket, adminisztratív döntéseket, sőt még a kormányzat íratlan gyakorlatát is. Sőt a GATS a kormányzás valamennyi szintjét érinti. Annak ellenére, hogy nemzeti szintű kormányzatok tárgyalták meg és írták alá, az egyezmény kiterjed a „központi, regionális kormányzati vagy helyhatósági, illetve hatósági intézkedések”xii mindegyikére. Sőt, az egyezmény a nem kormányzati szervezetekre is kiterjed, amennyiben azok „a központi, regionális kormányzati vagy helyhatóságok, illetve hatóságok által delegált jogosítványok alapján” xiii működnek. Ez érinti például a hitelesítő intézeteket, az iskolai, kórházi vezetőséget, hiszen ezek is legtöbbször valamilyen szintű kormányzat, önkormányzat felhatalmazása alapján működnek. Másképp fogalmazva: egyetlen kormányzati intézkedés, cselekedet nem kerülheti el a GATS hatáskörét. 4. Minden piackorlátozó szabályozás megtámadhatóvá válik a WTO előtt, így jelentősen beszűkül az államok mozgástere. A kormány azon szándéka, hogy majd szabályozással kordában tartja a profit-elvet, ennek fényében könnyen hiú ábrándnak bizonyulhat. Az egyezmény VI. cikkely 4. bekezdése előírja, hogy „a minősítési követelményekkel, technikai szabványokkal és az engedélyezési követelményekkel összefüggő intézkedések ne idézzenek elő indokolatlan akadályokat a szolgáltatás-kereskedelemben.” Az olyan intézkedések, mely az adott célt nem a legkevésbé kereskedelem-gátló módon érik el, nem tekinthetők GATS konformnak. A szükségességi tesztről (necessity test) jelenleg folyó tárgyalások pedig arra vonatkoznak, hogy egy kormánynak adott intézkedés meghozatalának jogosságát bizonyítani kell. Ennek alapján a kormánynak bizonyítania kell az általa hozott nem diszkriminatív intézkedés szükségességét is, és azt, hogy az az elérhető eszközök közül a lehető legkevésbé korlátozza a kereskedelmet.

2


A 16. cikkely értelmében, amennyiben egy kormány felajánlja szektorátxiv, tilos minden olyan intézkedés, mely: a szolgáltatók számát korlátozza; a szolgáltatási ügyletek, vagy a tőke összértékét korlátozza; a szolgáltatási tevékenységek számát korlátozza; a szolgáltató által foglalkoztatott személyek számát korlátozza; belföldi tulajdonos bevonásával vegyes vállalat létrehozását követeli meg (tehát a külföldi tőke részarányát korlátozza, és hazai tulajdonos bevonását követeli meg a nemzetgazdaság fejlesztése céljából); a külföldi tőke összértékét korlátozza. A kormányok bizonyos szociális szolgáltatások (gyermekgondozás, betegápolás, idősgondozás) vagy alapszolgáltatások nyújtását csak a non-profit szektornak engedélyezik. Ilyen intézkedések valóban korlátozzák a kereskedelmi szolgáltatók piacra jutását. Az, hogy ezek a szabályok csak akkor érvényesek, ha a kormányok kifejezetten magukra vállalják felajánlásukban, elégtelen garancia. A jó kormányzáshoz szükség van a megfelelő rugalmasságra, hogy az adott szituációban a legmegfelelőbb intézkedést hozhassa meg, melyeket lehetetlen előre megjósolni a liberalizációs vállalások megtételekor.xv Így egy sor intézkedés bukhat el, csökkentve a kormányok szociálpolitikai, környezetvédelmi, vagy fogyasztóvédelmi szabályozásának mozgásterét. Nem elég tehát, hogy egy kormány kiálljon egy adott GATS-ellenes szabályozás mellett – azzal a többi WTO tagnak is egyet kell értenie, különben perre vihetik az ügyet. Minden intézkedésnek, célozza az akár a környezet vagy a fogyasztók védelmét, a munkavállalói jogok vagy a közszolgáltatások biztosítását vagy bármi mást, amennyiben kimutatható róla, hogy „indokolatlanul korlátozza a kereskedelmet”, a jövőben szembe kell néznie a GATS kihívásával.xvi Például a hormonkezelt marhahús importját nem tilthatta be az EU egészségügyi okokra hivatkozva, mert az amerikai exportőrök azonnal rábírták az USA kormányát, hogy kezdeményezzen eljárást az EU-val szemben a WTO előtt. A GATS szellemében minden olyan kormányzati intézkedést megtámadhatnak, mely korlátozza a piac működését. A piacrajutással és a belföldi szabályozással kapcsolatos pontok a biztosítási piac kormány által tervezett korlátozásait is kikezdhetik. Amennyiben a szolgáltatók számára, a tőke összértékére, vagy a szolgáltatási csomag és a befizetések kapcsolatára vonatkozó elképzelések túlságosan korlátozzák a piac működését, a GATS szabályai felhasználhatóak azok lazítására. Mi következik mindebből: Gúzsba kötött táncosok? Talán nem ártana, még egyszer, a gombnyomás előtt a gombot megnyomóknak saját maguktól megkérdezni, hogy tulajdonképpen mire is mondanának igent? „Gúzsba kötött táncosokkal nem érdemes táncversenyt rendezni” xvii – írta Mihályi Péter arra utalva, hogy a reformnak csak akkor van értelme, ha a piacosítást tovább folytatják. A GATS tárgyalásokon minden adott ahhoz, hogy a biztosítók levessék kötöttségeiket, hisz az egyezmény a kormányok kezeit köti meg, jó szorosan. A törvényről döntő képviselőknek világosan kell látniuk, hogy visszafordíthatatlan lépésre készülnek. Amíg nem készült független szakértők bevonásával hatástanulmány hazánk GATS vállalásairól, és a GATS egyezmény és az egészségügyi reform kapcsolatáról, és amíg nem biztosítottak egyértelműen a piacszabályozás feltételei, addig felelőtlenség a piacosítás irányába elmozdulni. Nem tudjuk pontosan, merre megyünk, csak azt látjuk, hogy az első lépés után már csak a további piacosítás irányába haladhatunk, és komoly ösztönzők és érdekek vannak arra, hogy ne korrigáljuk, a most meghozott döntést. ) Az egészségbiztosítási reformot a kormány amúgy is kapkodva, társadalmi és szakmai támogatottság nélkül készül végre hajtani, a GATS egyezmény és az uniós jog állami szabályozást

korlátozó kitételei, és maga a tény, hogy a kormány nem számolt velük, azt húzza alá, hogy december 17-én nemmel kell szavazni.

3


Jegyzetek és hivatkozások Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről, az 1998. évi IX. törvényben kihirdetett Marrakesh-i Egyezmény 1.B) Melléklete ii GATS/SC/40, 15 April 1994, elérhető a WTO honlapján. Magyar nyelvű összefoglalót egyedül a Védegylet tett hozzáférhetővé az interneten: http://www.vedegylet.hu/doc/hu_szektorok.doc A GATS vállalásainkkal átlalában a legtöbb liberalizációt vállaló országok közé tartozunk.A nyilvános vállalások szerint a 132 országból mindössze 24 ország van, amelyik több mint 120 (!) szektor liberalizációját vállalta volna el (WTO Secretariat, “Recent Developments in Services Trade”, 9 February 1999, S/C/W/94). A ’95 óta zajló titkos tárgyalások azóta csak további liberalizációt jelenthetnek! iii A GATS körüli viták egyik kulcspontja, hogy érinti-e a közszolgáltatások területét. A WTO azzal érvel, hogy az egyezmény első cikkelyének harmadik pontja kizárja a közszolgáltatásokat az egyezmény hatásköre alól. Ugyanakkor a kritikák pedig az egyezmény tág értelmezhetőségét hangsúlyozzák. Először is, hazánk vállalásaiból is jól látszik, hogy számos közszolgáltatást érint. Másodszor, az egyezmény hatályát az első cikkely határozza meg. Az előzőekben már megvizsgáltuk, hogy a szolgáltatás nyújtójának, illetve fogalmának milyen tág körét érinti az egyezmény. Az 1:3 pont szerint az érintett szolgáltatások: 1:3 (b) a „»szolgáltatások« kifejezés minden érintett szektorra vonatkozik, kivéve a kormányzati tevékenység során nyújtott szolgáltatásokat; (c) a »kormányzati tevékenység során nyújtott szolgáltatások« azokat a szolgáltatásokat jelentik, amelyeket nem üzleti alapon és nem egy vagy több szolgáltatóval versengve nyújtották”. Ha az adott szolgáltatást vagy üzleti alapon nyújtották, vagy akár egy vagy több szolgáltatóval versengve, akkor az nem számit közszolgáltatásnak – egy sor közszolgáltatással ez a helyzet. A magyar egészségügyben megszűnt az ingyenesség – egy érv arra, hogy üzleti alapon nyújtják. Vannak magántulajdonban lévő kórházak is. Emellett több pénztár (biztosító?) is megjelenne a piacon, melyek egymással versenyeznek. A GATS hatáskörét továbbá az szabja meg, hogyan értelmezzük a „nem üzleti alapon” és a „nem egy vagy több szolgáltatóval versengve” kifejezéseket. A WTO eddigi működése, joggyakorlata nem túl megnyugtató, hiszen általában a kereskedelmi, üzleti érdekek kapnak prioritást egyéb társadalmi, környezeti (köz)érdekekkel szemben. Ennek fényében csekély esélye van annak, hogy a magyar egészségügy ne tartozna a GATS hatálya alá. Erre az álláspontra helyezkedik a WTO szolgáltatási titkársága is egyik egészségüggyel foglalkozó háttéranyagában (az ilyen dokumentumok fontos iránymutatásként szolgálnak a vitarendező testületnél): amennyiben magán és közkórházak üzemelnek egymás mellett, akkor nem tartható fenn az 1(3) alapján a kivétel, ezért pl. az állami támogatások szétosztásánál nem lehet diszkriminálni magán is a közkórházak között, amennyiben felajánlotta az kórházi szektorát az ország, és nem kért kivételt a támogatásokra. (WTO Council for Trade in Services: Health and Social Services. Background Note by the Secretariat. S/C/W/50, 18 September 1998, 39. bek., p11.) Emlékeztetőül: hazánk az ápolónői és állatorvosi szolgáltatások kivételével felajánlotta a teljes egészségügyi szektort. iv „a GATS részeként vállalt kötelezettségek, tekintet nélkül az intézkedés céljára, megvédik a liberalizációs intézkedéseket a visszacsúszásoktól és visszafordulásoktól, ezáltal javítva a befektetésekhez, kereskedelemhez és növekedéshez szükséges belföldi feltételeket.” WTO Secretariat, “Recent Developments in Services Trade”, 9 February 1999, S/C/W/94, p10, 23. bekezdés., a WTO szolgáltatási divíziójának korábbi vezetője szerint a GATS egyezmény „képes és fel is fogja gyorsítani a liberalizáció és a reform folyamatát, és visszafordíthatatlanná teszi.” Hartridge, D., “Opening Markets for Banking Worldwide: The WTO General Agreement on Trade in Services”, speech to international banking seminar, 8 January 1997, London, UK, in Gould, E., “The WTO General Agreement on Trade in Services: Separating WTO FACT from FICTION”, Council of Canadians. v „azon kívánságtól vezérelve, hogy létrehozzák a szolgáltatás kereskedelmi elvek és szabályok multilaterális kereteit abból a célból, hogy az ilyen kereskedelem átlátható módon bôvüljön és fokozatosan liberalizálódjék” (GATS, preambulum, 2. bek); ama óhajtól vezettetve, hogy a szolgáltatás kereskedelmének egyre magasabb szintű liberalizálása mielôbb megvalósuljon. (GATS, preambulum, 3. bek) vi Idézi The Corner Hourse: Trading Health Care Away: GATS, public services and privatization, 2001, p.19. Azt, hogy az USA érdekelt lehet a magyar egészségügyi piacban, és ennek megfelelő liberalizációs követeléseket fogalmaz meg a GATS tárgyalások során, alátámasztja a WTO titkárság egyik dokumentuma is, mely az amerikai kereskedelmi minisztérium egyik tanulmányát idézve leszögezi: érdekes üzleti lehetőségek lehetnek a lassan átalakuló egészségügyi rendszerekben is, mint amilyen Chile, Brazília, Csehország, Lengyelország és Magyarország fokozatosan piacosodó egészségügyi rendszerei. WTO Council for Trade in Services: Health and Social Services. Background Note by the Secretariat. S/C/W/50, 18 September 1998, 34. bekezdés, p9. vii Egy releváns példa: Mexikó arra kéri a tárgyalások során az Egyesült Államokat, hogy töröljön el minden piacrajutási szabályozást a kórházi szektorban. Magyarországra lefordítva pl. ez azt jelentené, hogy a teljes piacosítás útjában álló legfőbb kikötésünket – hogy a biztosítótársaság létesítéséhez állami engedély szükséges – feladását követelnék a tárgyalások során. Mivel a tárgyalások titkosak, nem tudjuk kizárni, hogy ilyen követelés nem érkezett, nem érkezik hazánkhoz. i

4


Magának az egyezménynek a megszövegezésében is amerikai szolgáltatói lobbycégek működtek közre. Hogy ez sajnos mennyire így van, jól mutatja az, hogy az EU hogyan reklámozta egy 2000-es ismertető kiadványában az egyezményt: „A GATS nem csak egy kormányok közötti létező valami. A GATS legelőször és elsősorban egy eszköz az üzleti világ előnyére, és nem csak az üzleti világ számára általában, hanem az egyéni szolgáltató cégek számára, akik szolgáltatásokat szeretnének exportálni, vagy külföldön befektetni illetve üzemelni.” Opening World Markets for Services: A Guide to the GATS: What GATS Means to Business, idézi The Corner Hourse: Trading Health Care Away: GATS, public services and privatization, 2001, p.11. x P.J.Arnold és T.C.Reeves: „International Trade and Health Policy: Implications of the GATS for the US Health Care Reform”, Journal of Business Ethics, 2006 63:313-332, p.325. A WTO korábbi főtitkára, Renato Ruggiero is elismerte, hogy a GATS új területekre terjesztette ki a kereskedelempolitikai szabályokat, és sem a kormányok sem a cégek nem fedezték valójában fel, mint is jelentenek a GATS megkötései az egyes államok liberalizációs vállalásai: „neither governments nor industries have yet appreciated the full scope of these guarantees or the full value of existing commitments.” Ruggiero, R., “Towards GATS 2000–A European Strategy”, address to the Conference on Trade in services, organised by the European Commission, 2 June 1998, in The Corner Hourse: Trading Health Care Away: GATS, public services and privatization, 2001. xi I. cikk, 1. bek. xii I.3.a) i xiii I.3.a) ii xiv Az eddig jelölt GATS szabályok mindenkire egyformán érvényesek, minden szektorban. A 16. (piacrajutás) és 17. cikkely (nemzeti elbánás), mely a legmélyebb beavatkozás a kormányzati cselekvési térbe, csak akkor lép életbe, ha azt a tárgyalások során az ország felajánlásában külön megjelöli. A kikötések alól részleges mentességet lehet kérni. Fontos látni ugyanakkor, hogy ezek a mentességek a felajánláskori közpolitikai állapotot tükrözik, értelemszerűen nem vonatkoznak a később meghozandó piackorlátozó intézkedésekre. Ha a kormány nem látja előre a jövőt, és nem kér mentességet minden lehetséges, szóba jöhető piackorlátozó intézkedés alól, akkor a későbbiek folyamán könnyen adódhat olyan helyzet, hogy nem vezetheti be a kívánt eszközt, mivel az GATS-ellentétes, és nincs rá mentessége. Egy jó példa a kifelejtett mentességkérelmek negatív közpolitikai hatására: az EU nem jelölte meg kivételként a karibi országokkal folytatott preferenciális banánkereskedelmi tevékenységét a disztribúciós szolgáltatási szektor felajánlásakor. Az eredmény: az USA megtámadta az EU gyakorlatát, és a WTO vitarendező testületének úgy határozott, hogy az EU megsértette a GATS egyezményt. Ha a világ egyik legjelentősebb bürokráciája ilyen előre nem látott hibába esik, mi a helyzet Magyarországgal? Hazánk felajánlotta többek között a teljes biztosítási szektort, azonban mentességet kért a következőkre: hogy biztosító létrehozásához állami engedélyezés kell, az állami támogatások rendszere nem tartozik a GATS szabályok alá (tehát lehet diszkriminálni a szereplők között az állami pénzek elosztásánál), és nem érvényesek a GATS szabályok az állami tulajdon megszerzésére (még néhány kevésbé jelentős kikötés van arra, hogy milyen jogi formában lehet hazánkban céget alapítani, meg arra, milyen státuszú személyek vállalhatnak munkát szabadon). Ezek fontos megkötések, de a 16. és 17 cikkelyek számos olyan pontot tartalmaznak, melyek továbbra is érvényben vannak, és melyek a jövőben a piac szabályozását komoly nehézségek elé állíthatják, plusz ezen kikötések eltörlése a többi WTO tagállam követelése lehet a tárgyalások során. Tekintettel arra, hogy mi már a liberalizációs élbolyba tartoztunk ’95-ben is, nincs jó alkupozíciónk. xv A magyar kormány felajánlotta az egészségbiztosítást, tehát e szabályok vonatkornak rá. Ugyanakkor kikötötte, hogy biztosítótársaság csak állami engedéllyel üzemelhet. Látszólag ezzel mentesülünk a szolgáltatók számának korlátozására vonatkozó tilalom alól. Egy versenyjog alá tartozó területen azonban állandó indoklást igényel minden piackorlátozás, így ez is, ezért várhatóan ezen a pontos is óriási nyomás fog nehezedni hazánkra. xvi Ezzel nem állítjuk, hogy teljesen meg lenne kötve a kormányok keze. Az egyezmény preambuluma elismeri a tagok jogait a nemzeti prioritásoknak megfelelő szabályozásra. Azonban a preambulum státusza a nemzetközi szerződésekben másodrendű a szöveggel szemben, csak akkor veszik elő, ha értelmezési vita során az egyezmény szövege nem nyújt elég támpontot. Sőt, a szabályozáshoz való jog biztosítása csak egy, a felsorolt célok között. A preambulum szintén említi célként, hogy a „kereskedelem átlátható módon bővüljön, és fokozatosan liberalizálódjék, mivel ez valamennyi kereskedelmi partner gazdasági növekedését elősegítő és a fejlődő országok fejlesztését támogató eszköz”, illetve, hogy „a szolgáltatás kereskedelmének egyre magasabb szintű liberalizálása mielőbb megvalósuljon”. Ennek megfelelően egy kormányzati intézkedés és a GATS elveinek esetleges ütközése esetén az ítélkező testületre hárul a felelősség, hogy sorrendet állapítson meg a felsorolt célok között. Ismervén a WTO eddigi vitarendezési gyakorlatát, nem valószínű, hogy ennek során a „fokozatos liberalizáció” célja csorbát szenvedne, holott számos környezetvédelmi és szociális cél adott esetben a kereskedelem korlátozását igényelheti. xvii Mihályi Péter et al.: A biztosítási piac megnyitása, Államreform Bizottság, Egészségügyi Szakmai Munkacsoportja, p.54 viii ix

5

Nincs garancia a garanciákra! Az EU, a GATS és az egészségbiztosítási reform

Recommend Documents