Az önkormányzati reform és a szakági muzeológia

Az önkormányzati reform és a szakági muzeológia

Amikor néhány héttel ezelőtt Fejős Zoltánnal egyeztettük e beszámoló témáját, némi kötelező, de nem túl hosszúra nyúló szabadkozás után igent mondtam. Azonnal nekiálltam az anyag összeállításának, szem előtt tartva másik kiváló kollégám rólam és nekem írt gondolatait, melyek szerint ifjú korában – mármint én - „A terepgyakorlatokon igazán elemében volt, jól bírta a gyűjtési megpróbáltatásokat, hamar kapcsolatot teremtett az általa nagyon tisztelt öreg parasztemberekkel, jól gyűjtött és alaposan. […] s persze a legutolsó [volt] a gyűjtött anyag kicédulázásában, a dolgozatok megírásában és leadásában.” Később pedig „Megtanulta védeni az érdekeit, megtanult ellenállni a felelőtlen tervezgetéseknek, s ami a legfontosabb, megtanult lavírozni, intézményt kormányozni napjaink hektikus politikai és pénzügyi viszonyai között.” Nem csoda hát, hogy az anyaggyűjtés során rendkívül egyszerűnek tűnt a feladat. Az előzmények nagy ívű felvázolása, közben néhány nosztalgikus anekdota, majd a közben nyilvánosságra hozott – a címben jelölt törvény – vonatkozó pontjainak értelmezési kísérlete, s zárásként a megújuló muzeológiai feladatkörök egymáshoz való viszonyának bemutatása, különös tekintettel az etnográfiára. Csakhogy történt egy kis probléma. A címben hivatkozott törvény még ma sem ismert, így az annak függvényében tervezett elemzés legfeljebb rendkívül érdekes spekuláció lehetne. Megjegyzem e műfaj sem áll távol tőlem. Józanul átgondolva a dolgot ugyanakkor csak egy lehetőség áll előttem, abból gazdálkodni, ami biztos, illetve biztos volt, tehát végeredményében a hatványozottan bizonytalan adatokból. Folyamatot lehet felvázolni, szinte mindenütt kérdőjelekkel. Ez pedig nem beszámoló, nem előadás, hanem film, vagy legalábbis annak forgatókönyve. No, nem Hollywoodi, hanem a szívünkhöz és mentalitásunkhoz közelebb álló kelet-európai, fekete-fehér, lassú, hosszú snittekkel, kevés cselekménnyel, és sok-sok narrációval.

2011. 17 pillanata! A hosszú körsvenken délre vonuló madarak, majd a fák koronái. A kamera egy tisztást pásztáz. Mozdulatlanság és nyugalom. Közben a narrátor – Both Béla – utánozhatatlan hangja, itt többszörös parafrázisként:

- A megszokott rend utolsó éve. -

-

Még három hónap és valami új kezdődik, de addig még sok minden történhet. Mi csupán 17 pillanatot ragadunk ki ebből az évből.

Kötelező, lassú, könnyen megjegyezhető főcímzene, szövegében áthallásokkal. Narrátor: - 2011. június 17. 11 óra 16 perc -

e-mail érkezik. Tárgya: önkormányzati fenntartású kulturális intézmények – munkaanyag.

A szereplők bemutatására szolgáló, „szigorúan titkos, személyügyi gyűjtő” rész elhagyható, hiszen Közép-Európában vagyunk, a titkot már akkor ismeri mindenki, mikor még meg sem született annak gondolata. Minden küldeményen, szokás szerint figyelmeztetés: jelen levél munkaanyag, bizalmas, de leginkább a politikai korrektség és önvédelem jegyében az írás nem tekinthető az azt író véleményének, stb. Az önkormányzati és egyes ágazati törvények módosításával kapcsolatos javaslat munkaanyagából csupán a minket – nézőket – közvetlenül érintő és érdeklő részek – nem szándékosan kiragadva a szövegösszefüggésből: A munkaanyag összeállításakor áttekintettük az önkormányzatok által ellátott kulturális feladatokat és megvizsgáltuk a fenntartott kulturális intézményrendszer aktuális állapotát. Ennek nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy a mai fenntartói szerkezet számos ponton megőrzendő (pl. múzeumi rendszer), ugyanakkor kihasználva a napirenden lévő új önkormányzati törvény megalkotásának időszakát, lehetőség nyílik arra is, hogy bizonyos intézménytípusok esetében a tapasztalatok alapján változtassunk az eddigi fenntartói struktúrán (pl. levéltári rendszer). Tisztában vagyunk azzal is, hogy a feladatellátás tervezett átstrukturálása csak akkor szolgálja a hatékony, átlátható és magas szakmai színvonalú ellátást, ha annak finanszírozása is életképes. Ezért

ebben e tárgykörben azt az elképzelést támogatjuk, amely a települési könyvtári és közművelődési feladatellátás finanszírozása esetében megőrzi a lakosságszámot figyelembe vevő normatív alapú támogatást, míg a múzeumok, levéltárak, illetve megyei szintű feladatokat ellátó könyvtárak tekintetében a gyűjtemény és feladatalapú finanszírozást vezetnénk be. Ez az elképzelés jobban igazodik az eltérő feladatokhoz, és tükrözi a helyi sajátosságokat is. MÚZEUMOK Fenntartás:  A megyei múzeumi szervezeteket (és a fővárosi Budapesti Történeti Múzeumot) továbbra is a megyei (fővárosi) önkormányzatnak mint gyűjteményeik tulajdonosának kell fenntartania. A megyei múzeum személyi és tárgyi infrastruktúrája biztosítja a korszerű múzeumi szolgáltatást a megyeközpontban, illetve tagintézmények révén a megye területén.  A megyei szint mellett szól az a tény is, hogy a hozzáférhetőség (legfeljebb 30-40 km-en belüli látogatói és kutatói elérhetőség) és a kellő szakmai színvonal (tudományos háttér, könyvtár, adattár, műtárgyvédelmi infrastruktúra) ugyancsak ezen a szinten biztosítható optimálisan. A kiállítási, közművelődési feladatellátás szintén ezen a szinten a leghatékonyabb.  A megyei múzeum az illetékes valamennyi, a területen folyó megelőző régészeti feltárásnál. Kiemelt jelentősége van ennek a nagyberuházásoknál, ahol megkülönböztetett nemzetgazdasági érdek a gyors, gördülékeny lebonyolítás és a tiszta, a beruházó által is könnyen áttekinthető finanszírozás. Ennek elengedhetetlen biztosítéka, hogy a megyei múzeumok önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek legyenek, amit törvényi szinten kell rögzíteni.  A megyei múzeumok igazgatóinak — fenntartó általi — megbízásánál a miniszter véleményezési joga változik: törvényben rögzített jóváhagyási jogot kap. Ahol azonban a múzeum költségvetési támogatásában a megyei források aránya az előző két évben meghaladta az 50%-ot, marad a miniszter véleményezési joga. (Ahol létrejön a megyei múzeumi szervezethez tartozó tagintézmény város általi, szerződéses alapon történő, tartós, legalább 5 évre szóló

működési finanszírozás-hozzájárulása, ott a város önkormányzata véleményezési jogot kap az igazgató megbízásánál.)  A városok, illetve a települések önálló múzeumainak, egyéb muzeális intézményeinek a fenntartása nem kötelező feladat, azok fenntartása a város, az adott település felelőssége marad, ezért ilyen címen normatív támogatást a települési önkormányzatok az államtól nem kapnak.  A városi önkormányzatok által létrehozott muzeális intézmények estében szakmailag és finanszírozás szempontjából egyaránt ösztönözni kell a megyei és a városi múzeumok közötti párhuzamosságok felszámolását. Finanszírozás: A települési normatíva vonatkozásában, mivel a muzeális intézmény fenntartása nem kötelező települési önkormányzati feladat, a települési önkormányzatok nem kapnak múzeumi célra normatív támogatást.  A múzeumi kiadásokra fordítható megyei normatíva megszűnik. A megyei múzeumi szervezet állami támogatását a költségvetési törvényben kell megadni.  A költségvetési soron a 20 önkormányzatra összegzett szám jelenik meg. A konkrét támogatás összege arányos az önkormányzat költségvetési rendeletében a múzeum támogatására megítélt összeggel. 



Az Alfa programra fordítható központosított támogatás fenntartása indokolt, illetve egyéb célzott támogatásokkal kiegészítendő.

A vásznon értetlen, néhol rémült arcok. Levélváltások, röpgyűlések, értelmezési kísérletek. A vidéki muzeológusok számára nem meglepő, hogy a munkaanyagban csupán egy múzeumi szakág van nevesítve – a régészet, s ehhez kapcsolódik a munkaanyag egyértelműen pozitív kitétele is, az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervként meghatározott múzeum is. A megyei önkormányzatok ugyanis, mint fenntartók, hagyományosan a nehezen tervezhető, vagy éppen tervezhetetlen régészeti bevételekre támaszkodva

határozzák meg a megyei múzeumi szervezetek költségvetését. Ehhez igazodik a státuszok száma és szakmai aránya, a műtárgyvédelem, a raktározás, s többnyire a tudományos feldolgozás, publikálás is. Az új kiállítások létrehozása a sikeres Alfa pályázatok függvénye – már ha az, az önrész és a fenntartásra vonatkozó kötelezettségvállalás miatt – a fenntartó hozzájárulásával megpályázható. A tervezet finanszírozási része az oszthatatlan nemzeti műkincsvagyon egyes elemeit – az éppen az ÖNHIKI-t megcélzó, vagy egyenesen csődöt jelentő – megyei önkormányzatok elmúlt időszakbeli támogatásaihoz köti.

2011. június 24. 12 óra 49 perc. - felocsúdás, levélírás. „Az új önkormányzati törvény előkészítése során felmerült az intézményfenntartói struktúra megváltoztatása. Érdekeink védelmében szükségesnek látjuk, hogy a törvény előkészítésért felelős állami vezetőket tájékoztassuk létünkről és álláspontunkról.” „Tisztelt Államtitkár Úr!, Tisztelt Államtitkár Asszony!”

2011. június 24. 12 óra 52 perc. A jövőbeni finanszírozási elképzelések a 2006-os bázisévre támaszkodnának. Talán jobb lenne a 2010-es év? Szinte lényegtelen. A régészeti bevételek mindenkor agyonnyomják a költségvetést.

2011. július 7. 15 óra 27 perc. Még mindig a költségvetési bázisév kérdése.

2011. nem jelölt időben, nem jelölt helyen. Talán jelképként is értékelhető az a pincehelyiség, ahol kávé, pogácsa és ásványvíz mellett találkozik az OKSZ és az MMISZ vezetősége. Mindenki mindenkit ismer, mindenki muzeológus, mindenki komolyan gondolja feladatát. Az érdekek, nem önérdekek, közösek.

2011. augusztus 16. 15óra 54 perc. A meg nem erősített és meg nem cáfolt újabb hírek újabb koncepciókról, újabb levelet szülnek. „Tisztelt Államtitkár Úr!”

2011. augusztus 25. 14 óra 17 perc. „Az elmúlt hetekben többször is felmerült – az új önkormányzati törvény koncepciója kapcsán – hogy a fenntartó struktúra változásával a megyei múzeumi szervezetek fenntartója a megyei önkormányzatok helyett a „megyeszékhelyű városok” legyenek. Erre való tekintettel szükségesnek láttam a tárgyban már korábban megfogalmazott levelünket – némi módosítással – az érintett minisztereknek megküldeni, így: dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek, dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszternek és dr. Pintér Sándor belügyminiszternek. Amennyiben belátható időn belül nem kapunk érdemi választ, a levelet elküldöm dr. Orbán Viktor miniszterelnöknek is.”

2011. szeptember 19. 9 óra 13 perc. „Előkészületben van az örökségvédelmi törvény módosítása. Várhatóan napirendre kerülnek a régészeti feltárások is.”

2011. szeptember 27. 15 óra 54 perc. „Tisztelt Kollégák! Várhatóan napokon belül megkezdődik a megyei múzeumok fenntartóváltását előkészítő átadás-átvételi folyamat. Egyelőre nem jelent még meg az erre

vonatkozó szabályozás, de információnk szerint a szükséges törvénymódosítást 1-2 héten belül benyújtja a Kormány az Országgyűlésnek. A folyamat vélhetően az alábbi cikkben leírtak szerint zajlik majd:” Vagyongazdálkodás – állami tulajdonba vétel Elidegenítési és terhelési tilalom az önkormányzati vagyonra Szerdán tárgyal a kormány a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában lévő egészségügyi intézmények konszolidációjához szükséges intézkedésekről. A vagyonkimentés megakadályozása, a vagyonátadás módja és önkormányzati adósságrendezés főbb lépései is napirendre kerülnek a kabinet elé kerülő előterjesztés szerint, amely információink szerint azt is kimondja, hogy szeptember elsejétől elidegenítési és terhelési tilalom vonatkozik az átvételre váró önkormányzati vagyonelemekre. Annak ellenére, hogy csak jövő évtől kezdődően kerül a megyei önkormányzati intézmények, valamint a főváros tulajdonában lévő egészségügyi ellátórendszer tulajdonjoga az állam kezébe, egy kormány-előterjesztés szerint – a vagyonkimentés megakadályozása érdekében – a megyei önkormányzatok tulajdonában lévő intézményrendszer átadásának a szeptember elsejei állapotnak megfelelő vagyonleltár alapján kell megtörténnie. Az átvétel időpontjáig új kötelezettség kizárólag állami jóváhagyásával vállalható, az érintett önkormányzati vagyon tekintetében év végéig elidegenítési és terhelési tilalmat írnak elő, de ez a moratórium nem vonatkozik azokra a vagyonelemekre, amelyek értékesítéséről az önkormányzat már korábban döntött, feltéve, hogy az ebből eredő bevétel szerepel az idei költségvetési tervében, illetve rendeletében. Többek között ez derül ki a nemzetgazdasági és az igazságügyi tárca szakértői által előkészített, szerdán a kormány elé kerülő, a megyék és a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában lévő egészségügyi intézmények konszolidációjához szükséges intézkedésekről szóló koncepcióból. (A városi kórházakról és a szakrendelőkről ebben az anyagban nincs szó – a szerk.) A megyei önkormányzatok tulajdonában/fenntartásában jelenleg 739 egészségügyi, közoktatási, szociális,gyermek-és ifjúságvédelmi, közművelődési intézmény működik, a Fővárosi Önkormányzat pedig 12 kórház és egy alapítványi működtetésű szakintézmény felett diszponál.

MIK? – Megyei Intézményfenntartó Központok A kormány-előterjesztés szerint az egészségügyi intézmények a nemzeti erőforrás miniszter által kijelölt központi államigazgatási szervezet fenntartásába kerülnének. (A MedicalOnline úgy értesült, hogy a jelenleg még formálódó elképzelések szerint ez az intézmény lenne a Gyógyszerészeti, Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet [GYEMSZI], ezen belül pedig az ellátásszervezést a Térségi Egészségszervezési Igazgatóságok [TESZI] koordinálnák – a szerk.) A többi – nem egészségügyi – intézmény esetében a Megyei Intézményfenntartó Központok (MIK) válnak majd tulajdonossá és fenntartóvá. A szakmai irányításért azonban minden esetben továbbra is az adott szaktárca felel. Az új Megyei Intézményfenntartó Központok a fővárosi és megyei kormányhivatal fennhatósága alatt, önálló költségvetési szervként jönnének létre. Vagyis ezek diszponálhatnak a megyei, illetve a települési önkormányzatoktól átvett intézmények, (köz)alapítványok, stb. felett. Bizonyos esetekben azonban, így például alapítás, átszervezés, megszüntetés esetén a kormánymegbízottaknak csupán javaslattételi joguk lenne. Ezt a jogot az Államháztartási törvényben rögzített szervezet, az Államkincstár vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorolhatná. Az intézményfenntartó központok élén a kormányhivatalt vezető kormánymegbízott által javasolt, kinevezett vezető állna. TESZI: a központi agy A kormány elé kerülő előterjesztés részletezi a – vélhetően a GYEMSZI-n belül létrejövő – intézményfenntartó/ellátásszervező központok feladatait. Eszerint többek között az egészségügyi intézmények gazdálkodásának, működésének folyamatos felügyelete, ellenőrzése lesz a dolga; továbbá a kórházak, szakrendelők beszerzéseivel, a kapacitás-kihasználtságával összefüggő kérdőívek kidolgozása, az adatok bekérése, feldolgozása, rendszerezése, hatékonysági mutatók számítása, valamint megjelenítése egységes rendszerben, összehasonlítható formában történő előkészítse is hozzájuk tartozik majd. Az intézmények költségvetésének – költségvetési tervek, éves pénzügyi beszámolók – elfogadása, jóváhagyása, a fejlesztési, beruházási igények összegyűjtése és rangsorolása is itt zajlik. A beszerzés területén az integrációs előnyök kihasználása (közös beszerzések

előkészítése, megvalósítása), az egészségügyi intézmények átszervezésével, fenntartásával és működtetésével összefüggő javaslatok, döntések előkészítése is egy kézben összpontosul. De itt tartják majd nyilván az intézmények által használt vagyont érintő változásokat, s a központ szakértőinek javaslata alapján készül majd előterjesztés az egészségügyi intézmények tevékenységéhez nem szükséges vagyonelemek hasznosítására.

Az ütemterv Az intézmények átadás-átvételére többféle munkacsoportot terveznek létrehozni. A megyei kórházak esetében e testületek vezetőjét az egészségügyért felelős miniszter nevezi ki, a grémiumban pedig helyet kap az államkincstár területi képviselője, a megyei közgyűlés illetve az átadásra kerülő intézmény delegáltja. Az átadás-átvétel egyik legfontosabb kérdése, hogy mi lesz az egészségügyi intézmények több tízmilliárdos adósságával. Az előterjesztésből csupán annyi derül ki, hogy 2010 végén a megyei önkormányzatok adósságállománya 163 milliárd forint volt, s ezt a tételt az állam – az intézményekkel együtt – átveszi. Az egészségügyi intézmények országos szinten alig 20 milliárd forinttal tartoznak fenntartójuknak – vagy működési formától függően, tulajdonosuknak – az önkormányzatoknak. Más kérdés a több száz beszállítóval szembeni eladósodottságuk, s ennek kezelése. Erről azonban egyelőre semmit sem tudni. A MedicalOnline birtokába került előterjesztésből viszont kiderül, hogy igazuk volt azoknak az önkormányzati vezetőknek, akik attól tartottak, nemcsak a feladatokat, s az ezekhez járó állami normatívákat veszi vissza az állam, hanem további források megszerzése érdekében erős kézzel belemarkol a helyhatóságok kasszájába is. Az önkormányzatoknak évről évre átengedett személyi jövedelemadót és illetékbevételt tervezi „államosítani” – visszavenni – az állam. Vagyonátadás és ellentételezés Fontos jogi kérdés az átvett önkormányzati vagyon ellentételezése. Ám ezt megelőzően azt is tisztázni kell, hogy vajon jogilag járható út-e a visszaállamosítás. Annál is inkább, mivel a jelenleg hatályos önkormányzati törvény csak arról szól, hogy miként adható önkormányzati feladatokat szolgáló

állami vagyon önkormányzati tulajdonba, ennek fordítottjáról nincs szó. Szerencsére az elmúlt évtizedekben az Alkotmánybíróság (AB) gyakran foglalkozott az önkormányzati tulajdonnal, így az AB határozatai és indoklásai kellő eligazításul szolgálnak ahhoz, hogy a visszaállamosítás törvényesen történjék, vélik az előterjesztés készítői. Az Alkotmánybíróság például már 1994-ben kimondta, hogy ha az önkormányzati feladatokat az állam „átcsoportosítja”, akkor az ezekhez kapcsolódó önkormányzati vagyont is átrendezheti. Néhány év múlva az AB tovább pontosította álláspontját, amikor leszögezte, hogy az önkormányzatok törzsvagyonába tartozó tulajdoni elemek – akár közművek, akár közintézmények – a kötelező önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátásához kötődnek. Magyarán: ha „gazdát” vált a feladat, gazdát válthat az ehhez kapcsolódó tulajdon is. Az alkotmánybírók azonban arról is rendelkeztek, hogy ha a vagyonátcsoportosítás év közben történik, s az e vagyonhoz kapcsolódó bevételeket a helyhatóság aktuális költségvetésébe betervezte, az önkormányzat állami visszatérítésre tarthat igény. Arról viszont nem adnak eligazítást az AB döntései, hogy egy általános jellegű, országos volumenű vagyonátadás milyen ellentételezés fejében valósítható meg. Egy biztos, az átadás-átvételről, valamint az elszámolásról törvényben kell rendelkezni. A jelenleg érvényes alkotmányból nem vezethető le az ingyenes vagyonátruházás, bár néhány évvel ezelőtt történt kísérlet az alaptörvény olyan módosítására, amely feladatátadás esetén lehetővé tette volna az ellentételezés nélküli vagyonátadást. Ez a módosítás azonban valahol elvérzett a törvénykezési útvesztőben. Az előterjesztők úgy vélik, a jelenlegi alkotmányból az következik, hogy ellentételezni kell az önkormányzati ráfordításokat a feladat és vagyonátadás során, s ezt részletesen, törvényben szükséges szabályozni. Az átvétel nem csak a szűken vett intézményi dolgozókat érinti – akiknek közalkalmazotti státuszát megtarthatónak ítélik az előterjesztők –, hanem azokat a megyei önkormányzati szervezeti egységeket is, amelyek munkatársai az adott intézmények működtetését, irányítását végzik. * Bár az átadás-átvételt 2012 január elsejei határnappal tervezi a kormány, a vagyonkimentés illetve a tartozásállomány további növelésének

megakadályozása érdekében ez a 2011 szeptember elsejei állapot szerint történne, hasonlóan a kormányhivatalok megalakításakor követett gyakorlathoz. Mint emlékezetes, bár a kormányhivatalok megalakításáról szóló kormányrendelet 2010 december 22-én lépett hatályba, a november 30-i állapotokat vették figyelembe.

2011. szeptember 30. 7 óra 30 perc. Reggeli kávézás a Városi Levéltárban. Bizalmasan átadott bizalmas tájékoztató. Ezt most éppen a levéltárosok kapták. „A megyei közgyűjtemények fenntartói szerkezete az új önkormányzati szabályozásban.”

A megyei közgyűjtemények fenntartói szerkezete az új önkormányzati szabályozásban

A közigazgatás átfogó átszervezése keretében a megyei szintű feladatellátást biztosító közgyűjteményi intézményrendszer (múzeum könyvtár, levéltár) fenntartása és szakszerű működtetése alapvető kultúrpolitikai érdek.

A megyei közgyűjtemények állami felügyelet alá vétele indokolt, mert ez a megoldás hatékonyabbá, szakszerűbbé és olcsóbbá teszi a feladatellátást.

A közgyűjteményi intézmények állami kézbe kerülése • a közfeladatok felülvizsgálatát, • az intézményrendszer racionalizálását, és • feladatalapú finanszírozását eredményezi.

Az átalakítás javasolt modellje:

Az állam megyei közgyűjteményeinek hatékony működtetése, egységes stratégiai irányítása és ellenőrzése akkor biztosítható, ha a fenntartás és a szakmai felügyelet nem válik külön és azt az állam szakmailag kompetens szervezete, esetünkben a NEFMI végzi.

A megyei intézmények konszolidációjáról szóló kormány-előterjesztés tervezetében vázolt szervezeti átalakulás szerint 2012. január 1-től a megyei intézmények egy új szervezethez, a Megyei Intézményfenntartó Hivatalhoz kerülnek.

Javaslat: az átmeneti helyzetet követően a 2013. költségvetési évtől, a megyei közgyűjtemények a kormányhivataloktól kerüljenek közvetlenül a kultúráért felelős miniszter irányítása alá.

A megyei múzeumi szervezetek

A múzeumi feladatok egységes ellátása érdekében minden megyében múzeumi szervezet működik a megyei múzeum irányításával. Az intézményrendszeren belül különböző szakmai besorolású, önálló működési engedéllyel rendelkező muzeális intézmények látják el a feladatokat. A megyei múzeumok tagintézményekre való szétbontása és a városokhoz való átadása a fenntartási költségek és a személyi állomány drasztikus emelkedéséhez vezet. Az egyetlen költséghatékony megoldás, ha a megyei múzeumi szervezetek az állam megyei szinten működő múzeumi hálózatát alkotják. Így erősítik az ágazati irányítás hatékonyságát a megye közigazgatási területén és a megyében levő megyei jogú városban lévő muzeális intézmények vonatkozásában is.

Az állam megyei múzeumai részt vesznek az alábbi állami feladatok ellátásában: • a muzeális intézmények működési engedélyének kiadása, • szakfelügyelet, • régészeti lelőhelyek szakmai nyilvántartása, • régészeti feltárás, Az állam megyei múzeumai illetékességi területükön szolgáltatás keretében biztosítják: • • • •

a kulturális javak restaurálását, a kiállítás rendezést, a továbbképzést, a szükséges állományvédelmi feltételeknek megfelelő raktározást.

A megyei múzeumi szervezet fenntartói változásának folyamata:

1) 2012-ben

a megyei önkormányzattól a kormányhivatalhoz kerülő megyei múzeumokat a Megyei Intézményfenntartó Hivatal tartja fenn Ebben az esetben a megyei múzeumok szakmai irányítása a NEFMI feladata, ennek keretében • egyetértési jogot gyakorol - a megyei múzeum igazgatójának megbízásával, megbízásának visszavonásával, munkájának értékelésével, - a megyei múzeumi szervezet alapító okiratának, SzMSz-ének elfogadásával és módosításával, valamint

- a megyei múzeumi szervezet tagintézményeinek szakmai besorolásával kapcsolatos

kérdésekben. • véleményezési jogot gyakorol - stratégiai terv, éves szakmai feladatok meghatározása, - munkaterv, beszámoló elfogadása, - költségvetés feladatalapú tervezése, - fejlesztési és beruházási feladatok meghatározása tekintetében. 2) 2013-tól a megyei múzeumokat a NEFMI tartja fenn •

• •

•

Az alapítói, irányító, felügyeleti jogokat a NEFMI látja el, éves munkájukat a NEFMI által kidolgozott „teljesítményalapú munkaterv” szempontrendszere alapján tervezik, így eredményességük egyértelműen, számszerűsítve megítélhetővé válik. A 19 megyei múzeumi szervezet egységes szakmai irányelvek alapján, az ellátott feladathoz mérten (gyűjtemény nagysága, illetékességi kör, látogatószám, tagintézmények száma) megállapított finanszírozással működhet. A megyei múzeumi szervezetek – a jelenlegi minisztériumi irányítás alá tartozó közgyűjteményekhez hasonlóan – önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek, költségvetésük az éves központi költségvetés kulturális fejezetében jelenik meg. A megyei múzeumi szervezetek minisztériumi fenntartása biztosítja a költséghatékony működést, a hálózatosságban rejlő előnyöket (a tanácsadó-szolgáltató szerep jogszabályokban is előírt erősítésével), valamint az egyenletesen magas színvonalú munkavégzést.

A feladatellátásban semmi meglepő. Régészet, régészet, régészet. Üdítőbb a szolgáltatói szerep: restaurálás, kiállítás rendezés, raktározás. Elérzékenyülés. Nosztalgia. A hősi múltat idéző képsorok. A vidéki múzeum őre, igazgatója, és egyben régész-néprajzos-történésze a helyben központosított adminisztráció segítségével szervezi a helyi feltárásokat, néprajzi gyűjtéseket, s várja a központból érkező kiállítás rendezőket, és az elhivatott tudósokat, akik feldolgozzák a vidéki múzeumban felhalmozódott javakat.

2011. október 5. Konferencia, valahol az ország határain túl. Sms-ek. Megjelent a miniszterelnöknek címzett nyílt levél. No, nem az augusztus 25-én felvetett – a múzeumokat érintő önkormányzati törvény tervezetével kapcsolatban, hanem a tervezett örökségvédelmi-régészeti rendelet változása miatt. Látszólag

érdektelen, de az eddigiekből tudható, hogy finoman szólva, az alapjaiban változtatja meg, magyarul ellehetetleníti a megyei múzeumok működését. A levél kevesek által észrevett legfontosabb mondata végre nyilvánossá teszi a muzeológia (kultúr)politikán belüli súlytalanságát.

2011. október 7. 11. óra 28 perctől folyamatosan. Megkezdődik a vita a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége, a Pulszky Társaság-Magyar Múzeumi Egyesület és a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete által, a miniszterelnöknek címzett, a múzeumok jövőbeni működésével kapcsolatban megfogalmazott levél kapcsán. Az ember végre otthon érzi magát!

2011. október 12. jelen idő. A szakági muzeológiára is vonatkozó törvény nem ismert. Az elérhető tervezetek, változatok mindegyikében csupán az archeológia, mint a meglévő törvények alapján is bevételt teremtő, vagy legalábbis önfenntartó muzeológiai ág szerepel. A tervezet-vázakba csak erős folklorista felkészültséggel és fantáziával megáldott pályatársak tudják elhelyezni a történeti, ipar – irodalom és művészettörténeti, a természettudományos és néprajzi muzeológia feladatait és lehetőségeit. Vagy csak én öregszem? –és várom a délutáni kerekasztal beszélgetést.