NetSurvey Kft.
A hátrányos helyzetûek vizsgálata
Virtuális-tér Figyelő Rendszer Információs Társadalom Monitoring tanulmányok, No. 8 Készült a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága megrendelésére
2001. november
A VTR Monitoring kutatást a TÁRKI Rt., a NetSurvey Kft., a Kopint-Datorg Rt. és az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. közös konzorciuma végzi a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága megrendelésére. A jelen tanulmányt a NetSurvey Kft. készítette. Feladatszáma: 1.4. (lakossági modul)
A kutatás szakmai vezetője a NetSurvey Kft. részéről:
Melles Katalin
A tanulmányt készítette:
Melles Katalin
NetSurvey Kft www.netsurvey.hu 1117 Budapest, Karinthy Frigyes u. 13. Tel: 209-1368; Fax: 209-1109
TARTALOM 1. Bevezetés ................................................................................................................................3 2. A kutatás módszere, a minta...................................................................................................4 3. Kutatási eredmények- Mozgáskorlátozottak ..........................................................................5 3.1 A minta kialakítása............................................................................................................5 3.2 A modern technikához való viszony .................................................................................5 3.3 Az internetet nem használók jellemzése ..........................................................................7 3.3.1 Ismeretek az internetről...............................................................................................8 3.3.2 Távmunka .................................................................................................................11 3.4 Az internetet használók jellemzése .................................................................................13 3.4.1. Számítástechnikai képzés.........................................................................................14 3.4.2. Számítógép, illeteve internethasználat jellegzetességei...........................................16 3.4.3 Internetország............................................................................................................24 3.5 A fejezet összefoglalása ..................................................................................................29 4. Kutatási eredmények - Romák .............................................................................................30 4.1 A minta kialakítása..........................................................................................................30 4.2 A modern technikához való viszony ...............................................................................30 4.3 Az internetet nem-használók jellemzése .........................................................................31 4.3.1 Ismeretek az internetről.............................................................................................34 4.3.2 Az internethez kapcsolódó attitűdök.........................................................................34 4.4 Az internetet használók jellemzése .................................................................................35 4.4.1 Az internet, illetve a számítógép használat jellegzetességei.....................................35 4.4.2 Oktatás, képzés .........................................................................................................38 4.4.3 Az internettel kapcsolatos attitűdök..........................................................................39 4.4.4 Internetország............................................................................................................42 4.5 A fejezet összefoglalása ..................................................................................................47 5. Összefoglalás ........................................................................................................................48
1. Bevezetés Jelen tanulmány a VTR- kutatássorozat lakossági moduljának hátrányos helyzetű rétegeket vizsgáló része. A kutatás megtervezésekor arra voltunk kíváncsiak, hogy ezeknek a rétegeknek egyrészt milyen sajátos viszonyuk van az információs társadalom jelenlegi szintjéhez, illetve, hogy hátrányos társadalmi helyzetükből milyen mechanizmusok révén keletkezik „hátrányos információs társadalmi helyzet”, továbbá, hogy az általános fejlődési tendenciába miként kapcsolódhatnak be sajátos szempontjaikkal, lehetőségeikkel. A tanulmány elsődleges célja, hogy olyan háttér-információkat biztosítson a döntéshozók számára, amelyek alapján konkrét eszközök dolgozhatók ki arra nézve, hogy miként növelhető ezeknek a csoportoknak a részvétele az információs társadalom vívmányaiban. Kíváncsiak voltunk arra, hogy: Milyen sajátos hozzáférési mutatókkal rendelkeznek? Milyen eséllyel férnek hozzá a különböző információtechnológiai eszközökhöz? Ezeket miként és mire használják? Milyen online
tartalmak
érdekelnék
őket?
Hogyan
lehet
növelni
a
munkaerőpiaci
versenyképességüket az információtechnológiai eszközökkel? A hálózati tartalmak és szolgáltatások használatához milyen tudás és jártasság szükséges a számukra? Mennyire nyitottak a központi programok, projektek iránt? Ezekbe mennyire és hogyan lehet őket bevonni?
2. A kutatás módszere, a minta Jelen kutatásban két kiemelt hátrányos helyzetű csoport vizsgálatát végeztük: az etnikai kisebbségek közül a cigányságot, a fogyatékosok közül pedig a mozgáskorlátozottak csoportját választottuk. A kutatás módszere a mélyinterjú, mivel ez a módszer a legalkalmasabb az érintett rétegek elérésére, együttműködési hajlandóságuk megteremtésére, a sajátos helyzet hatásainak feltárására, illetve a kutatás fontos kérdésének, a számítógép, illetve internet nem-használati okainak, a hozzáférést gátló tényezőknek, továbbá a különböző eszközök használatával kapcsolatos attitűdöknek a feltárására. Az interjúk 2001. szeptember-október folyamán készültek. Csoportonként huszonöt interjú készült a célcsoportok felnőtt lakosságának körében. A minta reprezentativitása ennél a módszernél nem értelmezhető, a mintaválasztás az előbbieken túl arra terjedt ki, hogy szerepeljenek IKT eszközök használatába különböző szinten bekapcsolódott, illetve be nem kapcsolódott kérdezettek is.
3. Kutatási eredmények- Mozgáskorlátozottak 3.1 A minta kialakítása Az interjúalanyok kiválasztásánál több szempontot vettünk figyelembe. Egyrészt olyan személyeket igyekeztünk bevonni, akik elsősorban csak közlekedésükben, mozgásukban vannak akadályozva és az önellátásra (mosakodás, evés stb.) alapvetően képesek, szellemileg teljesen épek és felsőtestük, kezük mozgása ép annyira, hogy olyan finom koordinációs feladatokat is el tudnak látni, mint például a számítógép billentyűzetének kezelése vagy az egér mozgatása. (illetve pontosabban: nem ezek a tényezők azok, amelyek akadályt jelentenek). Másrészt szempont volt hogy az infokommunikációs eszközökhöz való hozzáférésben különböző szinteken álljanak. 3.2 A modern technikához való viszony A modern technikához fűződő viszony és a szabadidő eltöltési szokások feltérképezésével arra kerestünk választ, hogy az evvel kapcsolatos beállítódások mennyiben befolyásolják az infokommunikációs eszközök használatának lehetőségét, igényét. Az első kérdéskör a szabadidő eltöltési szokásokat térképezte föl. A szabadidő eltöltési módjainak elemzésekor fontos indikátor a televízió nézés gyakoriságának, mennyiségének kérdése. A kérdezettek mindegyike néz televíziót, minimum 1 órát naponta, a többség 2-3 órát tévézik, de legalább ilyen tipikusnak mondható az intenzív tévézők napi 6-8 óra, illetve a folyamatosan háttértévézők is. Ez a szabadidő eltöltési mód kedvez az elektronikus kultúra további fejlődésének, de hátrányokkal is jár túlzott passzivitása miatt, amiről a későbbiekben még lesz szó. A következő kérdésblokk a modern technikához fűződő viszonyt vizsgálta. Modern technika alatt a kérdezettek többsége a számítástechnikát, számítógépeket, illetve ehhez szorosan kapcsolódó fogalmakat (pl. űrtechnika, haditechnika, távközlés, új típusú autók, stb.) említett, de azokból a válaszokból, ahol a kérdezett a puszta felsorolást véleménnyel is megtoldotta egyértelműen az derült ki, hogy a modern technika „célja”, „hozománya”, hogy megkönnyítik az életet. Kényelmesebbé, egyszerűbbé teszik az emberek mindennapjait. Különösen erős hangsúlyt kap ez az elvárás a mozgáskorlátozottak körében, hiszen a számukra a hétköznapok számos feladata, szükséglete megoldhatatlan lenne, vagy legalábbis nagyon nehezen lenne megoldható a technikai eszközök segítsége nélkül.
„Autó nélkül meg sem tudnék mozdulni szinte. Azzal járok dolgozni. Nem is tudnék felszállni a buszra, valakit mindig meg kéne kérnem, hogy hozzon el. Nézzen rám! Gyalog kb. 10-szeri pihenővel is csak órák alatt tudnék ideérni – elméletben. De a többi dolgot is naponta használom. Jó dolgok ezek mind, megkönnyítik az életet, önállóvá tesznek, nem leszünk olyan kiszolgáltatottak.” Többen említették a modern technika áldásai között az elektromos tolókocsit, ami elektronikus módon vezérelhető és további segítő berendezésekkel is fel van szerelve. Nem tapasztaltunk azonban kritikátlan technika rajongást, a hasznosság elve érvényesült a válaszokban: „Az egyik ismerősöm vett egy gyümölcs-centrifugát. Beleraktak egy kiló gyümölcsöt, kijött két deci lé, aztán mosogattak egy órát.” Azonban a hasznosság, az élet egyszerűbbé, könnyebbé tétele gyakran csak vágy, aminek a válaszolók tanúsága szerint nem a technikai lehetőségek szabnak korlátot, hanem az egészséges társadalom nemtörődömsége. „Kitalálták ezeket a mágnes-szalagos, fényképes kártyákat. De el kell jutni a kamera elé, amin az arcképet készítik, s az 80 lépcső tolókocsival. Erre persze nem gondolnak.” A modern technikához fűződő viszonyban már felvetődnek azok a legfontosabb attitűdök, amelyek megalapozzák az infokommunikációs társadalomban való részvételhez kötődő attitűdöket: elérhetőség, hasznosság. Az interjúk tanulsága szerint a kérdezettek nem idegenkednek a számítástechnikától, számítógépektől, és az infokommunikációs társadalom alapvető eszközétől, az internettől sem. Azt a tényt, hogy használják-e ezeket az eszközöket, élnek-e lehetőségeikkel, nem az idegenkedés-elfogadás
dimenzió
mentén
találtuk
tagozódni,
hanem
egy
egyelőre
érintettségnek nevezett fogalom mentén, amit a továbbiakban részletesen körbejárunk.
Az elkészült interjúkat két alcsoportra osztottuk annak alapján, hogy használnak-e internetet vagy sem.
Természetesen a kép meglehetősen összetett, hiszen a számítógéppel való rendelkezés, annak használata, az internethozzáférés, illetve a használat időben is dinamikus fogalmak. Például lehetett valaki intenzív használó az egészségének megromlása előtt, de ez elvághatta a lehetőségektől, illetve számos egyéb variációval is találkozunk, ezért a csoportosítás nem merev, inkább funkcionális jellegű. 3.3 Az internetet nem használók jellemzése Az ő esetükben feltérképeztük a nem-használat okait, a számítógéphez való hozzáférési lehetőségeiket A két fő korlátozó tényező az anyagi lehetőségek szűkössége és az élethelyzet támasztotta nehézségek: „Anyukámat ápolom, ide vagyok kötve, financiális okokból nem vehetek, meg kell gondolnom mindent egy rokkantnyugdíjból.” „Nem, egyáltalán nem használok. Van itthon, de se időm, se energiám, meg már azt a keveset is elfelejtettem, amit ott a tanfolyamon megtanultam. Ez a bedolgozói munka nem igényli, de időt sem hagy rá. Dísztasakokat hajtogatok, norma van, ilyenkor karácsony előtt úgy felhalmozódik a munka, hogy másra egyáltalán nincs időm. De hát kell a pénz a megélhetésre, két fiam van, a nagyobb ugyan már keres, de az még magára sem elég. A mobilszámláját mindig én fizetem. Pedig ehhez idő kellene, hogy újra belejöjjek, hogy azt a keveset, amit megtanultam, használni is tudjam.” Az otthoni számítógéphiány egyik esetleges feloldása, hogy milyen egyéb helyen férhet hozzá. Ezt a kérdést azoknak is föltettük, akik rendelkeznek géppel, de kíváncsiak voltunk, hogy egyáltalán mennyire ismertek az egyéb lehetőségek. A válaszokban az otthonon kívül nagyon kevesen említettek lehetőséget, néhányan a munkahelyet említették, de a legtöbben elegendőnek tartották az otthoni lehetőséget, nyilván nagyrészt a mozgásban korlátozottságból adódóan. „Csakis itthon. Én a lakásomhoz vagyok kötve. Négy óránál többet lehetetlenség eltöltenem bárhol, higiéniai okokból. Nem is járok sehova a Pető intézetet kivéve, mióta a tolókocsihoz vagyok kötve. Sorra nyílnak ezek a plázák, én meg egyet sem láttam belülről, pedig annak idején nagyon szerettem kirakatokat nézegetni, vásárolgatni.”
További szempontként merült föl a motiváció kérdése, ami még a későbbiekben nagy hangsúlyt kap. „Ha van konkrét célja, hogy mire használjuk, lehet rá helyet találni, de ha nincs cél nem érdemes utána járni.” 3.3.1 Ismeretek az internetről Kíváncsiak voltunk arra, hogy az internetet nem használók mennyire ismerik a fogalmat, hogyan definiálják, mire lehet szerintük használni, milyen előnyeit, hátrányait, veszélyeit látják. „Hírek, információk, amiket el lehet ott olvasni, le lehet őket szedni róla, ki lehet nyomtatni. Kidolgozott tételek találhatók rajt, de mondom, ezeket csak a fiamtól hallottam. Igazán el sem tudom képzelni mi az, hogy néz ki, milyen a monitor ilyenkor, hogy mit látok elképzelni sem tudom. Mit értek alatta én? Információt.
Nem tudom, nekem ez olyan elképzelhetetlen,
megfoghatatlan így – ismeretlenül. Kérdezzen majd erről, ha már túl jutottam rajta.” „Információ. Bár rengeteg információt kapunk a TV-ből, rádióból. De azt ott irányítottan kapom, itt meg amire kíváncsi vagyok.” „A gyerekemtől hallottam először az Internetről, az iskolai foglalkozás után. Az Andor úgy jött haza, hogy van E-mail címe. Micsodád?- kérdeztem. Mi az? Fordítsd le nekem- mondtam neki. Akkor hallottam először róla. De aztán nem igazán izgatott a dolog, meghallgattam, de nem foglalkoztatott tovább.” „Egyszer egy barátnőmnél láttam, hogyan megy föl a lap-topján az Internetre, de nem tudom, hogyan kell használni.” A lehetséges veszélyek tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a válaszok nem térnek el a „szokásos” attitűdöktől, azaz az ilyen ismeretek nem korlátozódnak az internetet használók vagy azzal már gyakorlati kapcsolatba kerültek körére.
„Olyan titkos információk is felkerülhetnek a hálóra, ami nem hivatott kezekbe kerülve kárt okozhatnak. Agresszív, feszültségkeltő, mások tönkretételére és elpusztítására alkalmas dolgok is rá kerülhetnek.” „Ugyanazok a hátrányai vannak az Internetnek, mint a számítógépnek, továbbá veszélyesek a támadó vírusok, amik a gépet tönkre tehetik. A vírusalkotók mindig egy lépéssel előrébb vannak, mint a jótékony tervezők.” „Akiknek a személyes kapcsolataik a környezetükhöz tartozó személyekkel szemben rosszak, eltereli a figyelmüket. Külön világba zárkóznak pár órára. Fiatalkorúak nem tudnak kiszabadulni belőle, más kötelezettségeiket elhanyagolják. Olyan lehet, mint a drog.” Természetesen volt a válaszolók között „igazi kívülálló” is - „A gyerek mondja a vírusokat például. De hogy az mi, vagy mit lehet vele tenni, valahogy fertőtleníteni kell vagy mit, fogalmam sincs.” - , de a többség birtokában van egy jó kiindulópontnak használható ismeretkörnek. Arra a kérdésre, hogy miért nem használ internetet, a válaszolók többsége az anyagi korlátok hangsúlyozásával felelt. „Egyedül a fő akadály a pénz, más nem igazán. Hisz mondtam, a rácsatlakozás kiépítését is vállaltuk, pedig az is 15.000 Ft volt, de a használattal még várnunk kell, amíg a nagyfiam többet keres, vagy kevesebbet költ, meg a kisebb befejezze az iskolát. Semmi más nem kellene hozzá nekünk csak pénz, a szándék megvan.” „Remélem jövőre már nekünk is lesz Internetünk, mert a házunkban most épül egy ilyen rendszer, amibe mi is beszálltunk, tehát a kiépítése meglesz, de rácsatlakozni még pénzhiány miatt nem tudunk.” Az otthoni hozzáférési lehetőségen túl az internettel kapcsolatban is feltettük a további hozzáférési helyekről szóló kérdést. Hiszen a közösségi hozzáférési lehetőségek, a munkahelyi, egyesületi, ill. más magánszemélyeknél hozzáférhető intrenetkapcsolat is megnyithatja mindazokat a lehetőségeket, amit az infokommunikációs társadalomban való
részvételnek nevezünk, és gyakran ezek a lehetőségek alacsonyabb anyagi teherrel járnak, mint a saját, otthoni internet. „Talán a Mozgássérültek Egyesületénél lehetne, ha van. Máshol nem tudnék. Azt se tudom a városban hol lehet, talán a könyvtárban lehet. „A munkahelyemen. Itthon nem is kéne. Legfeljebb levelezésre. De talán arra sem.” „Azt a fűutcai internetező helyet én nem tudom látogatni, mert pl. azt sem tudom pontosan, hogy hol van, a másik meg ugye a parkolás. Ha autóval nem igazán megközelíthető, ha nincs parkolás, akkor… kész, vége. Pl. fodrászhoz is – mondjuk- nem a legolcsóbbhoz megyek, de ott tudok megállni előtte. És ez sokat számít. Otthon meg nincs internetem. Nincs rá pénzem.” „Ha nagyon akarnám, eljuthatnék internet kávézóba, úgy tudom már könyvtárakban is lehet. Csak az időn múlik és elhatározás kérdése.” Ennél a kérdésnél is előkerült a motiváció fontossága. Az otthoni elérés a legkényelmesebb lehetőség, különösen egy mozgáskorlátozott számára, de ha valamilyen vonzó tartalom, várható előny erősen motivál, akkor még a nehézségeket is vállalják. Pozitív jelenség, hogy azok válaszaiban is mennyire dominál a kíváncsiság, akik még semmilyen kapcsolatba sem kerültek az internet világával. „Nem idegenkedem az internettől, de nem tudom, mire használhatnám, nekem ez az egész: héber.” „Szeretném kipróbálni az internetet, csak azért, hogy egyáltalán el tudjam képzelni. „Úgy igazán nem is vagyok oda érte, persze lehet, hogy azért, mert azt sem tudom milyen valójában. Kíváncsi lennék, hogy lehet vele kommunikálni, hogy olyan nagyszerű dolog-e, mint ahogy írják az újságok.” „Én szívesen részt vennék olyan képzésen, ahol az Internet használatával kapcsolatos dolgokat tanulhatnám, megtanítanák a használatát, ezzel szélesedne a látóköröm.”
„Nem tudom mire szeretném használni az internetet. Ezen még soha nem gondolkodtam. Talán onnan olvasnám a híreket, mert azt mondják, szinte azonnal megjelennek rajt a hírek, a legfrissebb hírek. Lehet, hogy talán munkalehetőségeket keresnék rajta,
amivel
pl.
könnyebben kereshetnék, mint ezzel a dobozhajtogatással, ragasztással.” 3.3.2 Távmunka Ezzel az utóbbi válasszal egy nagyon fontos témához érkeztünk el. Úgy tűnik, hogy a mozgáskorlátozottak számára központi kérdés a távmunka. Nagy reményeket is fűznek ehhez a területhez és valóban kihasználható potenciállal is rendelkeznek. „Elvileg nagyot változtathat az ember életén. Kiváltképp azokén, akik csak távmunkát tudnának végezni. Mozgássérültek, kismamák.” Elfekvő szellemi energiák állhatnának ismét csatasorba, ha sikerülne egy működő rendszert építeni. Ne felejtsük el, hogy a betegség nem válogat és a legkülönbözőbb életkorban, a legkülönbözőbb képzettségű emberek is kerülhetnek ilyen kényszerpályára. Az ő tudásuk kihasználása nem pusztán emberbaráti gesztus, hanem tényleges társadalmi hasznot hozó szükséglet. A következő idézet egy pszichológussal készült interjúból származik: „Dolgozni lehetne rajta, ha kapnék gépen végezhető munkát. Angol fordításokat tudnék vállalni. Reményt adhatna a gyógyulásra. A budakeszi rehabilitáción úgysem kényzetettek el. Semmi reményt nem adtak, a lehető legnyersebben azt mondták, hogy ez az állapot így stabilizálódott, ezt tessék megszokni. Most tolószékes barátaim felkértek egy segédkönyv megírására, ami a rehabilitációs nővéreket tanítaná meg arra, hogy milyen a sérült állapot pszichológiája, mert amit eddig csináltak, az minden, csak nem segítség.”
Egy másik interjú idézete is azt a megállapítást támasztja alá, hogy igen széles skálán helyezkednek el a távmunkában elvégezhető feladatok. Nem szabad tehát megelégednünk egy-egy terület, mondjuk az adatbevitel-típusú munkák elterjesztésével – bár még ezen a
területen is nagy fejlődés szükséges - , hanem a távmunkát - tartalmától függetlenül egyenrangú alternatívává kell emelni. „A kandidátusi értekezésemet is azon írtam meg. A disszertáció is kapcsolatos a számítógépekkel. Egy nyelvhelyességi ellenőrző programot dolgoztam ki, a neve LEKTOR. Ma nincs olyan magyar nyelvű szoftver, ami ezt verné. Ez eddig még minden hibát megtalált, és egyet sem hagyott. Az én dolgozatom is hibátlan nyelvileg, mert azon ellenőriztem. Ezt az akadémiai bizottság is megállapította. Az internetről szövegek kellenének. Olyanok, amelyekben eddig ismeretlen szavak fordulnak elő. Eddig még nem találtunk olyan szöveget, amiben a LEKTOR ismeretlen szót talált volna. Magyar szavakról van persze szó.”
Fontos kérdés, hogy mi a szerepe a szervezett oktatásnak az infokommunikációs kultúra elterjesztésében, fejlesztésében. Mivel a vizsgálat a felnőtt lakosságot célozta, nem szerepel az interjúk között közoktatásban résztvevő. Feltételezhető, hogy a mozgáskorlátozottak körében ugyanúgy, mint a teljes népességet tekintve erős az összefüggés az életkor és az infokommunikációs eszközök ismerete, használata között. Ebből adódóan a kép minden iskolából kikerülő generációval módosul, de az alapokat azokra építve kell lerakni akik most élik mozgáskorlátozott hétköznapjaikat. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen képzéseket vesznek, vennének igénybe és milyen sajátos szempontjaik vannak, „Erre a tanfolyamra azután jelentkeztem, hogy ugye a főnököm azt mondta, jó lesz, ha megtanulom. Saját magam finanszíroztam az oktatást, én magam döntöttem el, hogy akarok ilyen képzést magamnak. Itt először sok volt az elmélet, milyen a gép felépítése, azután a kezelése. Könyvtárak megnyitása, alapfogalmak, hogy mi a könyvtár, menü – ezekre emlékszem, ezután a levél írása, hogyan nézzen ki. Végül is csak minimális alapokat adott. Akkor úgy gondoltam, elmegyek egy 150 órás haladó tanfolyamra, de sajnos másképp alakult az életem. Az oktató végtelen türelmes volt, nem 4 órát, hanem 5 órákat foglalkozott velünk 11 alkalommal, ma be tudom indítani a gépet, tudok rajta pötyögni levelet, de többet nem. Csak aztán Apám beteg lett s el kellett döntenem, hogy otthagyom-e a munkahelyem - ez a csökkent munkaképességűek foglalkoztatójában volt - és felveszünk valami gondozót, vagy
inkább én vállalok másik munkát. Hát az utóbbi lett, így aztán elfelejtettem a haladó képzést, de még a számítógépet is eddig.” „Nem, egyáltalán nem vennék részt szívesen internetes képzésen. Majd itthon, a gyerekem segítségével megtanulom. Számomra annyira megfoghatatlan ez az egész, hogy el sem tudom mondani. Olyan távoli. Különben is én jobban szeretem, ha magam jövök rá dolgokra, azok jobban meg is maradnak. Meg majd a fiamnak könnyebben bevallom, hogy milyen hülye vagyok és segítsen, mint egy csomó ember előtt, akik már jobban értenek hozzá!” Az első idézet fontos jelzése, hogy a hátrányos helyzetűek életében ugyanúgy adódnak további nehézségek, amelyek „halmozottan hátrányossá” tehetik életüket. Ilyenkor az egészséges társadalom részéről még nagyobb odafigyelés lenne szükséges. A második idézet pedig a felnőttoktatás egy fontos kérdésére világít rá, nevezetesen, hogy a felnőttek érzékenyebbek az „iskola szituáció” kellemetlenségeire. Hajlamosak kudarcnak értékelni az eltérő tanulási sebességből adódó különbségeket, szégyellik a nyilvános megmérettetésben ejtett hibákat. Ezt a jelenséget valószínűleg tovább élezi, hogy az ilyen képzéseket jobbára nem pedagógusok, hanem elsősorban a számítástechnikához értő szakemberek vezetik. További tapasztalata az interjúknak, hogy bár gyakran kifejezetten mozgássérültek számára szerveznek tanfolyamokat, mégsem elég körültekintőek ennek a rétegnek a sajátos szempontjait illetően. Sajnos sok esetben csak hangzatos jelszó a segítés vagy a hosszabbtávú működés szempontjai szorítják háttérbe a kezdeti odafigyelést. Az oktatással kapcsolatos kérdéskört részletesebben körüljárjuk a most következő második alcsoport esetében, mivel az ő esetükben szélesebb körűek az oktatással kapcsolatos tapasztalatok, illetve motiváltabbak az autodidakta tanulásra. 3.4 Az internetet használók jellemzése Ebbe a csoportba vegyesen kerültek az internetet intenzíven, illetve esetlegesen használó válaszolók. Az elemzés folyamán megjelenik ez a szempont, de külön főcsoport képzését nem tartottuk indokoltnak.
3.4.1. Számítástechnikai képzés Most először tehát a képzés, oktatás tapasztalataira hozunk példákat. Ezek a példák a nemhasználókéinál jobban bemutatják az oktatások jellegét, eredményességét, illetve a felmerülő problémákat. „'92-ben beiratkoztam egy 380 órás tanfolyamra. Valódi tanár tanított az ELTÉ-ről. Szövegszerkesztést √Word Perfect 5.1-et, táblázatkészítést √Fox-Pro-t (ez valmi d-base féleség), Vetura Publisher-t (a DOS alatt ez volt a non plus ultra, szerintem ma is az) Munkát nem leltem, de tovább vitt, élveztem. A tanár nagytudású, jó elméleti szakember volt, de nem jó tanár. Aki a Venturá-t tanította, az jó volt. Életkorbeli, felhasználói szemléletű. Ezután rögtön beiratkoztam a SZÁMALK-ra. Abszolváltam, megvolt minden vizsgám, de diplomamunkát nem csináltam. Fárasztó volt egy mozgássérültnek. Heti háromszor délután és esténként, plusz az idegeskedés, hogy hogyan jutok haza, stb.” „Legelőször az az ismerős ültetett le a gép elé, pár dolgot mutatott csak meg, de azok a játékra vonatkoztak. Amikor vagy ami előtt még megvettem volna a gépet elmentem egy tanfolyamra. A SZÜV szervezte teljesen ingyen – ez valami felajánlós volt számunkra – 150 órában. Csak sajnos nem tudtam befejezni, mert a SZÜV elköltözött máshova, és ott a 4. emeletre, én meg sok más társammal együtt oda már nem tudtunk eljárni. Az épületbe pl.: tolókocsival nem lehet bemenni, de én sem tudok felgyalogolni a 4-re. Minimális alapokkal foglalkoztunk. Érdekelt a dolog, úgyhogy amikor nem értettem valamit, elmentem a könyvesboltba megvettem egy csomó könyvet ezzel kapcsolatban, föllapoztam. Azért hasznos volt, mert amit mondtak, ott rögtön ki is próbáltuk. Csak az volt a baj, hogy nekem akkor még nem volt gépem és otthon nem tudtam azt gyakorolni, amit éppen vettünk. A tanár az jó volt, meg türelmes, mindenkihez odament ha valamit nem értettünk, megmutatta aztán le is írtuk. De a gyakorlás az nagyon kellett volna.” „Ez egy ½ éves, OKJ-s tanfolyam volt, számomra ingyenes. A Munkaügyi Központ szervezte. Ó, azt nagyon élveztem. Kicsit ugye már tudtam használni a gépet, de itt kezdtem lassan érteni, hogy honnan hova kell illetve lehet eljutni. Ennek a tanfolyamnak köszönhetem a munkám . Egy újság szerkesztőségében dolgozom, természetesen számítógépen. Az oktató nagyon jó volt. Mindent igen jól és türelmesen magyarázott. Ő is fiatal volt és nekem úgy tűnt, mindent tud.”
Az előbbi idézetekben is felmerült a mozgáskorlátozottak speciális nehézsége, az oktatás helyszínének megközelíthetősége. Úgy véljük, ezen a területen nagyot lehetne és kellene előrelépni. Természetesen ez a folyamat nem választható el a többségi társadalom általánosabb kötelezettségétől a mozgáskorlátozottak fizikai lehetőségeinek tágítása terén. A másik fontos információ, hogy a jól átgondolt képzés valódi integrációt is teremthet az érintettek számára, javíthat munkaerő-piaci versenyképességükön, azonban leginkább akkor, ha a képzéshez konkrét munkalehetőség is kapcsolódik. Az igazán motiváltak a számítástechnika iránt személyes elkötelezettséget, különös kíváncsiságot érzők. Természetesen ilyen erős belső motivációt nem feltételezhetünk mindenkiről, tehát szükséges, hogy segítsük a motivációk kibontakozását, de mégis tanulságos a „profik” nehézségeivel foglalkozni: „Nem saját pénzből jutottam géphez. Írtam cégeknek, amire aztán használhattam egy 2 Mbos, 286-os AT-ét. Azután felütöttem az Arany Oldalak-at a "számítástechnika" címszónál, s az ott talált címekre írtam 60 levelet, amire kaptam 4 választ. Ezek közül egy cég 2000 forinthoz juttatott, egy másik, a Microsystem 600 forintos levélpapíron és borítékban arról tájékoztatott, hogy "anyagi lehetőségeink nem engedik meg" a támogatást. Leselejtezésre ítélt gépet kértem, vagy alkatrészeket. Egy kis cég, az ALLEGRO Bt adott egy gépet, ha monitort én szerzek. Egeret nem tudtak adni, helyette egy TRACKBOW-t, de az is nagy szó volt. Monitort egy másik cégtől kaptam. Az is érdekes eset volt. A főnöknek írtam, aki ki is akarta dobni a levelet, a titkárnő azonban átküldte az illetékes osztályra, ahol örültek, hogy megszabadulhatnak egy fölösleges Hercules-től. Azóta a géppark állandó fejlesztés alatt van, soha sem egyszerre változott. Az AT után az első ütem egy gyors 486-os volt, azután egy Pentium 133-as, majd egy P-210-es, majd egy P II-es, és mostanra egy P III-as. Ez '93-tól 2000-ig. Gyakorlatilag évente volt egy hullám, mert ez csak az alaplap, és még ott a monitor-helyzet. A Hercules-ből lett egy SVGA, aztán kaptam egy 15'-os ADI-t, végül 2000-ben vettem egy 17'-os monitort, ezt. Ugyanebben az évben Télapóra megleptem magam egy skennerrel, meg egy CD-íróval. Printerem mindig is volt, legalább egy EPSON, amit ütni-vágni lehetett, mindent bírt. Most ez a jobbik fajta van.”
3.4.2. Számítógép, illeteve internethasználat jellegzetességei A „használók” csoportjának is feltettük azt a kérdést, hogy hol van lehetősége számítógépet használni, illetve hogy ismer-e az általa használt lehetőségeken kívül továbbiakat is. A válaszok nem jeleznek nagy érdeklődést az egyéb lehetőségek iránt, de ez valószínűleg a mozgáskorlátozottság nehézségeivel magyarázható. „Itthon, de ez elég is”, „Munkahelyen, egyesületben / mozgáskorlátozottak egyesülete/”, „konferencián”, „Otthon és a munkahelyemen egyaránt”, „ Jelenleg itthon, de lehetne barátoknál is”, „Csak itthon.”, „barátoknál”, „A munkahelyemen is, otthon is.”, „MEOSZ” Az internethasználatnak is tipikus tere az otthoni és a munkahelyi elérés. Arra is rákérdeztünk, hogy az internethesználatra milyen további lehetőségeket tudnak: „Nem néztem utána, nem érdekel, ez elég.”, „Ezek bőven elegek a számomra.”, „Nem tudom.” „Otthon tudnám használni, de erre nincs anyagi lehetőségem, mivel ami volt itthon, eladtam, mert sok új program jött ki, mindig fejleszteni kellett volna, ami igen sok pénzbe kerül.” „Egy barátomnál, aki a fogaskerekű mellett lakik, de tolókocsival nagyon nehéz a hely megközelítése. A Műcsarnok alagsorában is tudok egy nyilvános helyet. Láttam, de nem használom.” „A Mammutban is van lehetőség, de nem érdekel.”, „A Mammutban, meg egyéb bevásárlóközpontban is láttam Matáv internet-pontokat, de nem próbáltam, hogy tolókocsival hogy lehet hozzáférni. Úgy látom, álló emberre vannak méretezve.” „Hát ott a Kossuth utcán az Internet zóna, ahol Ft-ért bárki használhatja az Internetet. Gondolom még iskolában. Ja, és talán a Megyei Könyvtárban. Máshol nem tudom lehet-e.” „Fogalmam sincs. Hallani Internet kávézóról – a lányom mondja. Ő ott szokott néha valamilyen tananyaghoz jutni, de azért fizetni kell. De hát kell a tanulmányaihoz. Aki dolgozik és olyan a munkája- annak talán még ott, nem tudom, hol máshol.” „Csak itthon. Máshol nincs értelme. Én zsinór nélküli egérrel dolgozom, mással már nem is menne.”
A válaszok alapján az internethasználati lehetőségeket ismertnek vehetjük. Az, hogy az ismert helyet igénybeveszik-e vagy sem több szempont függvénye, de az ismerethiány nem gátló tényező. A következő példák azt mutatják meg, hogy mire használják a számítógépet a kérdezettek. „Naponta használom. Néha éjszaka is felébredek, és ha nem tudok aludni, leülök mellé és játszom rajta, vagy leveleket írok. Van vagy negyven játékprogramom, azokon játszom. A legjobban egy CD-ROM-ot szeretek, a neve Encarta World. A világ minden települése megvan rajta, a nagyobb városoknak a térképei is. Még Zámolyt is megtaláltam rajta, ahol az a cigány-balhé volt.” „Minden nap 6-7 órát effektív számítógépes munkával töltök. Otthon is, mert egy irodalmi lapot szerkesztek, ami a szabadidőmből megy el. Irodai munka, lapszerkesztés. Időnként játszom is. Átlagban napi 10-15 percet, de ez megint csak átlagolás, mint a versmondás, meg az éneklés. Van úgy, hogy egy fél napom is elmegy a játékkal, máskor meg két hónapig hozzá sem nyúlok.” „Könyvelés, levelezés, internet, CD-ék, szerkesztések. Játékra nem. Egy büfének könyvelek jövedelem-kiegészítésül. Hasznos dolog. Pénzkereseti lehetőségek már nem nagyon vannak. Ahogy észre veszem, a cégek már nem hozzák ki az anyagokat. Többen értenek a géphez. Már az ép, egészséges emberek között is válogatnak, nem fognak bénákat alkalmazni.” „A munkahelyemen munkára, otthon is fordításra, továbbá információ-szerzésre” „Levelezés adatrögzítés, néha internet, játék.”, „Levelezésre, adatbázis kezelésre, játékra”, „Pályázat írás, levélírás, adatrögzítés” „E-mail,
beszámolók
készítése,
a
betegségemmel
kapcsolatos
társasággal
való
kapcsolattartás.” „A munkáimat gépen végzem, kiadványszerkesztéssel foglalkozom. Néha játszani is szoktam együtt a gyerekkel, talán 1-1 órát. Magyar nyelvű stratégiai játékokat.” „Főleg munkavégzésre, szerkesztésre. Mint mondtam egy kisebb helyi lap szerkesztőségében sikerült elhelyezkednem az után a számítógépes tanfolyam után, ott vagyok azóta is. Itthon inkább játszom és internetezni szoktam. Levelezni magánszemélyekkel, meg hivatalból is.” „Munkára és játékra. Fordítok napi 3-4 órát, azután pasziánzozok. Olyan nap nincs, hogy ne pasziánszozzak. Naponta legkevesebb 3/4-ed órát. A Word-öt használom.”
„Munkára, de nagyon lassú vagyok. Ma nincs, aki ezt kivárná. Ma már szinte mindenhol tudják használni a gépet. Gépelést, adatbevitelt nem is vállalok. Egy oldal ma két órámba kerülne. Csak egeres munkát vállalok. Zsinór nélküli egerem van, mert már szinte csak azzal tudok dolgozni. √A betegségem izomsorvadás. √(Mi volna az álom-meló?) Nem napi kötöttségű, azaz amit egy hét alatt ráérek megcsinálni úgy, hogy magam osztom be az időmet. (A közérzetem nagyban függ az időjárástól, cukorbajos is vagyok, meg szívbeteg. Nem tudok minden nap rendszeresen dolgozni.) Most van egy ilyen munkám. Gazdasági lapok cikkeinek rendszerezése - ezt egy héten belül meg lehet csinálni.” „Mániákusan kipróbálok minden program-CD-ét, ami az újságokkal ingyenesen jön.” „Határozatokat, leveleket írok szövegszerkesztő programmal, adatkezelői programot statisztikai célból, Internetezni is lehet, ha a munkához kapcsolódik.” A válaszok igen széles skálán mozognak. Az mindenképpen elmondható, hogy fontos és hasznos szerepet játszik a válaszolók életében a számítógép. Ez a munka világára éppúgy igaz, mint a szórakozásra, a játékra. A kérdésre még visszatérünk az internethasználati szokások feltérképezésénél. Az előbbi idézetekben is felmerült a probléma, hogy a cégek nem szívesen vállalják a mozgássérültek foglalkoztatásával járó többletterheket. Pedig a távmunka jelentőségére már utaltunk a korábbiakban. „Tanácsi lakáskiutalások kimutatását készítettük itt többen is. Kihozták a munkát, mi bevittük az adatokat a gépbe, érte jöttek, vitték. Ma már ilyen munka nincs, nekünk kéne érte menni, ami tolókocsival majdnem lehetetlen.” A távmunkának informális haszna az újabb szoftverekhez való hozzájutás, de ennél a „szürke” jelenségnél fontosabb az új ismeretekkel való lépéstartás. „Dolgozhatunk, fizetség jár érte. Van úgy, hogy a munkával programot is hoznak, ezeket aztán átírjuk, és nekünk is megvan.”
Definíciókat kértünk az internetről azoktól, akik használják: A legtöbb kérdezett az internetet definiálva elsőként az információt említette. Kapcsolat a világgal,
világkönyvtár,
kézikönyv.
Kapcsolattartás,
kommunikáció,
nemzetközi
kommunikáció, barangolás „Sok gép összekötve. Korlátlan mennyiségű lehetőség. Minden, amit nem fizikailag kell csinálni.” Az internet hozzáférés jellemzői, a lehetőségek és a nehézségek bontakoznak ki a következő idézetekből. „Nekem konkrétan '96 vége óta van. Egy barátom segített hozzá, aki rendelőintézeteknek kerített a PRONET cég nevében. (Ebből a cégből lett aztán a NEXTRA.) A cég hozta a hálót, az Intézet [az interjú a mozgássérültek Marczibányi-téri intézetében folyik] adott telefonvonalat, 20 órás csomaggal. Mikor aztán a munka a céggel megszűnt, a net szép csöndben maradt. Aztán jött a Sulinet, amire itt, fönt is csatlakozhattunk néhányan, nem csak az iskola, ami lent van. A lehetőséget az adta, hogy az Iskola csatlakozási pontjától legfeljebb 100 méter kábel vezethető el. Itt mi 80 m-en vagyunk, úgyhogy éppen a határon. De idén nyáron ezt a lehetőséget is elvették tőlünk, minthogy az Intézet nem iskola, bár ma már közművelődési intézmények, kultúrházak is rajta lehetnek a Sulinet-en. Mi meg valami ilyesmi vagyunk. Amíg egyébként szabad volt, addig is csak iskolaidő után használtam a net-et, mert az összes gép azon az egy 64 kb-os ISDN-en tolakszik ki a világba. Ha ez nem volna, 12ezres havidíj fejében lehetne a net-hez hozzájutni. Erre pedig itt egyikünknek sincs pénze - a rokkant nyugdíjak nagyon alacsonyak. Ezeknek egyébként is van valami - számomra beláthatatlan logikája: minél idősebb vagy, annál több munkaviszonyban eltöltött évre van szükséged, hogy ugyanazt a nyugdíjat megkapd, amit a fiatalabb kevesebb munka-évvel. (Az ADSL nem javíthatna a net-helyzeten?) Azzal az a baj, hogy mindjárt telefonnal együtt adják, anélkül nem. Az havi 3ezer úgy, hogy bele sem szóltam, plusz a csomag - az már 15ezer. Kábelen a Matáv-körzetben vagyunk, de ha kéne is, csak évek múlva érnének ide az ütemezés miatt.” „Hallomásból, olvasmányaimból már ismertem. Amikor aztán összeállt a gépem, befizettem a Datanet-re, de három hónap múltán lemondtam. A telefonszámla miatt. A csomag, plusz a
percdíj nagyon sok volt. Azután fél év múlva jött egy Matáv kedvezményes csomag, de az se tartott sokáig. Majd az Intézet ráállhatott a Sulinet-re, de abból is kizártak idén nyár elején mondván, hogy mi nem tartozunk az iskolához. Mindent egybevetve '98-tól 2001 nyaráig kisebb-nagyobb megszakításokkal internetezem.” „Idén nyár elejéig a Sulineten voltunk, de elvették. Volna lehetőségem itthon is, van telefonom, de anyagi vonzata van, ezért inkább nem kell.” A következőkben az internethasználat jellemzőit járjuk körül. Elsőként azt, hogy mire használják a kérdezetek az internetet. „Játékokra nem, mert ahhoz jól kéne tudni angolul. Leginkább játékokat és programokat töltök le. Nem kell bejárni a várost, ha az ember venni akar valamit. A procit úgy vettük a géphez.” „Izgalmas, hogy mennyi mindent meg lehet tudni és gyorsan. Én legelőször – meg azóta is párszor – valami egészségügyi segédeszközt akartam megnézni, hogy hol lehet kapni, meg mennyi pénzért. Élveztem, hogy nem hirdetéseket kell böngésznem az újságokban, hanem pár perc és minden ott van előttem.” „Ismerkedésre próbálom sorstársakkal, meg Freemail-ezni szoktam.” „A pályázati figyelőket nézem. Otthon az irodalmi témákat.” „Szótárfrissítések, vírusírtó progr. kisebb programok. Képernyő-védő. Nagy programot nem lehet letölteni, mert az két nap alatt jönne le.” „Újságok olvasása, keresések a betegségemmel kapcsolatos cikkek, külföldiek is √angolul egy keveset olvasok. Hírek, letöltések a szoftver bázisból.” „E-mail, keresés, letöltés, információ. On-line sose játszottam.” „MP3-as letöltések a barátoktól – Ők letöltik, én átmásolom itthon. Nem nagyon E-mailezek.” Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen Internetes oldalakon jártak már a kérdezettek. „Pályázatok, szórakozás, ahonnan valamit le lehet tölteni, megnézem mit ajánlanak például zenében. Aztán még a MEOSZ honlapon. Ezeken a helyeken.” „Vagy vannak címein, vagy a Startlap-ról indulok, és megtalálom.” „Rádióamatőr oldalakat néztem meg, technikai leírásokat kerestem.”
„Nem nagyon figyelem, a Startlap-ról indulok, vagy az Infostar-ról, és ahol valami jót találok, azt kirakom a kedvencekbe, majd aztán végiggörgetem.” „Népszabadság, Magyar Nemzet, New York Times, Washington Post, USA Today. Ezek csak példák” „Lemezek, indicar, zene, sport. Technikai trükkök. A home lap design-jairól.” Megkérdeztük, hogy melyek a kérdezettek által leggyakrabban látogatott internetes oldalak. „Nem állítottam be kedvenc oldalakat. Az Origóról keresek, néha a Corridor-on. Akkor megyek föl, ha tudom, mit keresek.” „Mobilguru, általában telefonos lapok.” „Az Origo-ról, a Prim-Online-ról, vagy az Euroastrá-ról indulok el, nincsenek kedvenceim. Az a fajta vagyok, aki A-tól D-ig akar eljutni, de Y-nál köt ki. Hagyom magam link-ről link-re vezetni. On-line tévét nézek, direkt internet-közvetítéseket - a rádióról már leszoktam, nagyon ritka, hogy a Bartókon előre tervezett műsort hallgassunk -, s lehet, hogy az időjárással kezdem, s végül a tálibok honlapján kötök ki.” „Magyar nyelvűeken, ahol internet-játékok vannak.” „A Startlapról indulok mindig, és onnan eljutok bárhová.” „GAMES site-ok: supergames.hu, pcdom.hu.” Az internettel kapcsolatos negatív attitűdök „Túlzott függőség. Például, a bankrendszer 5 perc alatt meghalna, ha "elvágható volna a kábel" a rendszerek között. A WTC összeomlásával is ez volt a helyzet - mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy a gépekre ráomlik az épület. Most nincsenek adatok. De hát ez ilyen, ha az ember beül egy autóba, meg is halhat benne.” „Ha így mindent el lehet intézni, elvesznek az emberi kapcsolatok. Akkor már nem emberi a kapcsolat. Az elkényelmesedés is hátrány.” „A banki ügyintézésben nem bízom. Ne fosztogassák az embert! Vásárláskor gagyit is kaphat az ember. Egyszer egy pólóval nagyon megjártuk. A képen szép volt, de mikor kihozták, hányni kellett tőle. A processzor más, annak állandó tulajdonságai vannak.”
„Ha úgy tanulja meg a gyerek a gépet használni, hogy játszik közben, az nem zavar. De csapi 1 órát engedélyezzük a játékot. Ha a tanulás rovására megy, nem játszhat. Normális esetben is egy nagyobb játék után 2-3 napig nem játszhat. √ (Miért nem engedi korlátlanul játszani) A lányomat engedhetném, mert fél óra múlva neki elég. A fiamnak 7 óra is kevés volna, de installálni még nem tud. A Commodor 64-et be sem kapcsolják. Ártalmas lehet, hogy ködfelhős, irracionális világba kerül az ember, a környezetével idegenül bán. Ezt azért lehet kezelni. Azért sok a számítógépes fiatal, mert a szülők nem foglalkoznak velük eléggé.” „Hamis információ, rémhírterjesztés. Amit a neten írnak, azt mind feltételesen kell kezelni. Amit a fórumokon. Nem az MTI-re és az ellenőrzött forrásokra gondolok. Ettől eltekintve azonban érdekes dolgokat lehet megtudni.” „A függőség, különösképp a csevegéstől. √Én nem függök tőle, én rühellek csevegni.”
Az internettel kapcsolatos pozitív attitűdök „Az emberek többsége magányos típus. Az Internet kitágítja a lehetőségeiket. Ez egy jó hatással kijövő pótcselekvés. Van egy ismerős pár. Köztük nagyon kis láncszem volt, majdnem válásra vitték a dolgot. Megvették az Internetet, s letompultak a közöttük lévő bajok. Együttmarattak és együtt is fognak, ahogy én látom. Toleranciára tanít.”
„Munkalehetőség. Hiszek benne, hogy hozzá lehet jutni Internet munkához. Az is, hogyha valaki tudja, hogy mit és hogyan kell kérdezni, megtudhatja.” A továbbiakban a használók és nem használókra egyaránt jellemző néhány attitűdöt mutatjuk be. „Az egészségre ártalmas lehet. Szemek, testtartás, izületi merevedések, sugárzási hatásai képernyőn keresztül éri el a felhasználót. Korlátozni kellene a használatát.” „Elkényelmesedik az ember. Leül a gép elé és csak ott van. El lehet képzelni, hogy mi , a mozgássérültek ott ülünk órákig, akár 8-10 órát is és nem mozgunk, holott nekünk a mozgás
elengedhetetlen. Különben letapadnak az izmaink, elsatnyulunk és betegebbek leszünk, mint voltunk. El tudják képzelni azt, hogy egy ilyen mozgássérült közben tornáztatja a végtagjait, miközben számítógépezik? Pedig így hosszú távon járóképtelenné válhat egy ilyen ember. Meg a szemet is rongálhatja. Hosszú távon látásromlást idézhet elő. Sőt nekem az olvasásától is megfájdul a fejem, ez mondjuk TV nézésnél is előfordul, de ott pl. behunyom a szemem, s hallom mi történik, de itt?” „Hátránya az internetnek, hogy sokat ül előtte az ember, és elveszi az időt a mozgástól. Nekem sokat kell mozognom, hogy újra tudjam használni rendesen a jobboldali végtagjaimat.” Nagyon fontos szempontnak mutatkozik a mozgásszegény életmód „támogatása”, de módosul a kép, ha figyelembe vesszük, hogy így is milyen sok időt töltenek a kérdezettek pl. televíziónézéssel, ez azonban már beépült a szokásokba, így nem kelti azt a félelmet, hogy elvesz valamitől időt. Valószínűleg annak a rétegnek az életmódját, akinek a mozgásigényét ilyen tudatos szükségletnek látjuk, nem fogja károsan befolyásolni ez az új lehetőség. Véleményünk szerint ugyanúgy beépül a mindennapokba, mint pl. az említett televíziózás. Egy másik fontos kérdés a mozgáskorlátozottak speciális hardverigénye. Erre példa a csökkent képességű jobbkezet helyettesítő balkéz, vagy egyszerűen az „egykezesség” ténye, de bizonyára további példákat is lehetne találni, amire most a megkérdezettek kis köre miatt még nem bukkantunk. „Rajzolni szeretnék rajta, leveleket írni. Egyre gyengébb a kezem, nehezebb a fogás, a billentyűk nyomogatása nem esne olyan nehezemre. Recepteket gyűjtenék, szeretek főzni. Géppel írni nem tudok, de meg lehet azt is tanulni. Nem ördöngösség. Egyre inkább csak bal kézzel tudok dolgozni.” További pozitív attitűd a „virtuális szabadság” mozgáskorlátozott értelmezése, amely az elérhetőséget és az átélhetőséget jelenti. „Az Internet globális csatorna, nincs elérhetetlen pontja a világnak ezáltal. Nekem ez nagyon fontos. Igaz, hogy hiányzik a fizikai valóság élmény, de virtuális úton lehet a leggyorsabban elutazni és haza kerülni.”
„Leegyszerűsíti a munkafolyamatokat. Ez is egy olyan kultúrkör, amihez föl kell nőni. A játékok nem hasztalanok, mert a képességeket fejleszti. Nem az erőszakot hozza a felszínre, hanem olyan erényeket, melyekből hasznot lehet kovácsolni. Egyébként, az én állapotfüggésem '93 óta alakult ki, mióta otthon PC-m van. Teljesen elfeledtette velem, hogy többé nem fogok tudni teniszezni járni.” 3.4.3 Internetország Ebben a fejezetben az interjúalanyokat egy kis kötetlen játékra invitáltuk. Arra kértük őket, hogy szabadon asszociálva mutassák be „Internetországot” tájaival, lakóival, társadalmával egyetemben, és beszéljenek arról is, hogy ők szívesen lennének-e tagjai ennek az országnak, mit hogyan tennének ott. Az anyag olyan sokrétű, hogy további elemzések alapjául szolgálhat, jelen tanulmány keretei azonban csak illusztráció-szerű felhasználást tesznek lehetővé. „Van ilyen, valahol a net-en, négyezer polgárral, miniszterekkel, parlamenttel, uralkodóval. Nem lelkesedem érte, mert mindenki más arcát mutatja, mint amilyen valójában. Mindenki jobb fej, meg jópofa. Ez nem igaz. Egy ilyen ország eklektikus lenne. Mindenki hozna magával valami rá jellemzőt, s azt be akarná vezetni. Minden égövből legyen benne valami, mint Amerikában, vagy a Szovjetunióban - afféle öko-park, mindenből egy szelet. Én a változatlan klímájú középen laknék. Egy álom-országban kell kiterjedés, hogy az ember akkor találkozzék valakivel, ha ő akar. Minden, ami vizuális, az eklektikus lenne. Az épületek laposak, tágasak. Béna-centrikusan fogalmazok, nekem a Pólus Center az álom, a Mammut szar, nem lehet benne közlekedni. "Japános" házak, körülöttük föveny, amit mindig összejárnék. Nem túl sok hegy, de nem is lapos, mint a tepsi. Tenger, vagy valami szép víz van. Szavannás facsoportok, de nem erdők - azok túl sűrűk. A hőmérséklet 24 és 32 fok között áll mindig. Esni csak éjszaka. Világosság van mindig, kevés felhő, napfény. Egy táj formálja az embert, a feketék is megtanulnak bundát hordani Kanadában. Egyébként mindenki önmaga akarna lenni. Kellenek minden közösségben a birkák. Meg vezetők is lennének.Eléggé demokratikus volna, mindenki mindenbe beleszólna - ami talán nem is volna a legjobb. Azok látogatnának el Internet-országba, akik "másra" vágynak. De egy álom-országba nem fér bele a turisták tömege. Nem tudom, talán Mauriciuszon, vagy hol, van egy látogatói limit, napi egy gép, hogy ne zavarják az őslakosok normális életét. Ki - persze - nem zárnám őket. Akik nem mennének, azok azért, mert boldogok a maguk világában. Vagy fásultak. Én - azt hiszem - polgára
akarnék lenni ennek az országnak - ha persze volna visszakozási lehetőség. Lehet, hogy interneteznék, ha ilyen (karvastagságú) kábelek volnának. Ha az álomba beletartozik, hogy nem vagyok mozgássérült, akkor sportolnék. Csapatsportot. Kézilabda. Vagy inkább a hoki. Mert gyors, a döntések tizedmásodpercek alatt születnek.” „Sötét ország. Virág már nem volna, minden elpusztulna. Ki gondozza őket - a számítógép?! A lakosok semmivel nem foglalkoznak, csak ülnek a számítógép előtt és nyomkodják. resfejű emberek. Nincs akaratuk. Azt se tudják, mi az, hogy "közhangulat". Nem tudom, kik utaznának oda, de életük végéig ottmaradnának. Szép kis rabok lennének belőlük, és közben azt hinnék, ők az okosak. Azért mennének oda, mert Bill Gates jól behúzta őket a csőbe. A "szép új világ" vonzza őket. Azok nem mennének oda, akik félnek a technikától. Én nem mennék. (Ön is fél a technikától?) Én nem, de többre tartom az emberek személyes kapcsolatát, mint gépen kommunikálni.” „Felkészültség kérdése és bárki tagja lehet. Mindenki mindenkit bárhonnan elér. (Jó világ az?) Attól függ, hogy viszonyulnak benne egymáshoz az emberek. Használhatják jóra is, meg rosszra is. Ha elképzelem, benne lehet az egész bolygó. A lakók gépies lelkű, elgépiesedő emberek. Olvastam valahol, hogy van internetes szex-adapter. Már ez is gépiesíthető. Valószínűleg jól érzik benne magukat. Akik nem ott élnek, valószínűleg kíváncsiságból keresnék fel. Én egy látogatás erejéig ellátogatnék. Néhány napra csak, ha ez ilyen elgépiesedett világ. Megnézném, hogy telnek a napjaik reggeltől estéig, s minden napjuk ugyanúgy telik-e.” „Barátságos világ volna. A tegező forma uralkodik. Viszont az e-mailek stílusa felháborító: helyesírási hibák, rövidítések, stb. Nincsenek benne határok, csak saját magam szabom meg a határokat és az irányokat. Más ez az ország, mint amiben élünk? Jobb. Hiányzik belőle az elégedetlenség, kevesebb a hazugság. Az egész világ belefér. A lakosok mindannyian filoszok, írással és olvasással foglalkoznak. Van aki csak ír, van aki csak olvas. A közhangulat alapvetően jó, de a szomszéd bolygókon való történések nagyon befolyásolják. A jókedv, a szívből jövő mosolygás mindig megvan. Mindenki ellátogatna ide, aki szívesen beül egy könyvtárba. Azt keresnék, ami őket érdekli a könyvekből. Az nem menne Internet-országba, aki ezt magáról nem tudja elképzelni. Én állampolgárának érzem magam.”
„Biztos, hogy nagyon-nagy. A föld legnagyobb országa. A lakossága a legösszetettebb. Mindenféle. Többnyelvű. A négertől az eszkimóig mindenki megtalálható. (Milyen lelki tulajdonságaik volnának?) Nem biztos, hogy volna nekik. Ahogy itt is - különbözők vagyunk. Van, aki a dolgok jó oldalát látja, van, aki a rosszat. Én a jót.
A manuális munkák
megrendelhetők, kiviszik a terméket a fogyasztóhoz - kivéve a susztert. Az emberek űrlényekkel is kapcsolatot tarthatnak. Magasabb rendű lényekkel. Istenben nem hiszek, de az időutazásban és az előző életben igen. A tájat csak jelképekben lehet kifejezni. Hegyek, völgyek, vizek, síkságok. Lehetőség lenne az állatokkal való kommunikációra. Azok látogatnának el Internet-országba, akiket érdekel és akik már használták az internetet. Kíváncsiságból keresnénk fel. A modern technikától idegenkedők nem mennének oda. Én ellátogatnék. Napi 12-15 órát töltenék ott. Irodalmat, verset, zenét, színházat keresnék ott.” „Az Internet egy nagy jövő, ahol mindenki megtalálja a számítását. Az emberek nem halnak éhen benne. Az Internet egy össztársadalmi fejlődés eredménye. Egy szabad világ, de nem szabados. Bolygónyi ország lenne. Az épületek szépek is, csúnyák is, kicsik is, nagyok is. Minden lenne benne. Hegy, völgy, domb, hüllő, háziállat. A lakosok - ugyanúgy, ahogy az életben - bankárok, politikusok. Színesek, ázsiaiak, afrikaiak, mindenféle. Ha tudják, hogy hogyan kell keresni, akkor megtalálják a munkájukat is. Az ideális az lenne, ha a lakosok jól éreznék magukat, de most úgy, mint mindenki, nem teljesen jól. Akik keresnek valamit, s tudják hogyan, ott megtalálják. Én munkával és szórakozással tölteném ott az időt. Az Internet nekem nem olyan fontos, mint a családom, és nem is olyan fontos, mint a ping-pong.” „Szép nagy, Európa méretű. Sok okos ember van benne, meg sok szemét is, van sok fa, sok víz, nemes állatok, meg veszélyesek is. Van néhány ház, ahol komoly munka folyik. Kocka formájú. A lakosok szoftvergyártással foglalkoznának. Az egyéb emberek, ők betegek. Egy reklámoldalt véletlenül bekapcsoltam. Hullagyalázó képek voltak rajta. Hát normális dolog ez? Ha a reklámokat nézzük, csak barom van benne. Azok látogatnának el Internet-országba, akinek van számítógépe és van kapcsolata. Én úgy szeretném, ha fejlődésért keresnék. Kulturáltabbnak, okosabbnak, jobbnak lenni. Azok nem mennének oda, akiknek vagy nem áll módjukban, vagy nem tudnak róla, de inkább az első. Én nagyon sok időt töltenék ott Megpróbálnék összeszedni minél több szoftvert.”
„Határtalan, végtelen kiterjedésű. Sok-sok ember, sok-sok üzlet. Mint Az USA rengeteg boltjainak nyüzsgő világa. Magas óriás felhőkarcolók. Sok zöld: virágok és fák. A nép egységes lenne, nincs különbség az emberek között. Csodálatosan élnének, szabadon, bűnözés mentesen. A munkájuk általában az lenne, ami most is, csak minden Interneten, meg videón keresztül történne. Azok keresnék fel, akik a szabadságra, megértésre, szeretetre és sok-sok munkalehetőségre vágynak, Interneten keresztül több felé lehet dolgozni. Vonzó lenne a végtelen szabadság a munkában, bármilyen ügyintézési formában. Azok nem mennének oda, akik nem vágynak a szabadságra, tanulásra. Én mindennap ott lennék. hogy tanuljak tapasztaljak. Dolgoznék, szórakoznák, ebédet rendelnék, vásárolnák, játszanák.” „Vásári forgatagot juttatja az eszembe. Összevisszaság, rengeteg dolog, ellenőrizhetetlen, nem szép nyugodt körülmények. Sok lehetőség amik között nehéz eligazodni. Nagy lenne, határtalan. Az épületek nem a megszokott sorházak, panelházak, hanem összevissza mindenfélék. Az emberek szabad foglakozásúak lennének, cél, hogy minél több pénzt keressenek. Külsejükben az összes emberi fajt képviselnék, nagyon különbözőeknek képzelem el őket. Nyugtalan izgága, barátságos emberek. Jól éreznék magukat, mivel mindent szabad lenne. Azok látogatnának el Internet-országba, akik nyitottak, sok mindent szeretnének megismerni. Elsősorban szórakozásért keresnék fel. Aki nyugalomra vágyik, az nem menne oda. Én szívesen elmennék, leginkább kíváncsiságból, mivel érdekelnek az újdonságok. De egy hétnél nem maradnék többet. Mindent kipróbálnék amit lehetne.” „Mesterséges. Kényszeredett, mint most a képek némelyike. „Ál”-ak, nem valódiak. Milyen az, amikor valaki művirágot rak a vázába? Hát ez nekem pont olyan lenne. Olyan számítógépes. Merev. Szögletes, barátságtalan, de mindenekelőtt – MŰ! Az épületek is szögletesek, kockásak, színesek, de barátságtalanok. Fagyos, szürke, monoton, hangnélküli. A lakosok gondolom a számítógépekkel dolgoznának. Mindegyik oda lenne szinte szögezve a monitor elé.” „Szerintem nagyon nagy, talán az egész világ, de Európa biztos elférne benne. Nem lennének határok, mindegy lenne, ki milyen színű, vallású. mindegy lenne ki milyen ember. A táj - úgy gondolom - lehetne olyan, mint Magyarország. Azért ugyan úgy legyenek benne növények és állatok is, mint most. Az épületek talán ugyan ilyenek, csak az kéne, hogy mindenki könnyen tudjon közlekedni benne, még a mozgássérültek is. A lakosok mindent csinálnának, lenne
ugyan úgy minden szakma, de ezt a gépeken keresztül bonyolítanák le. Az emberek remélem nem lennének egyformák, úgy néznének ki, mint most. Persze okosak lennének és rengeteget tudnának a világról. Hát ott is csak emberek élnének. Maximum okosabbak és többet tudnának, de hát ők is csak emberek lennének. A hangulat gondolom olyan lenne, mint most. Hol ilyen, hol olyan. Azok látogatnának el Internet-országba, akik sokat akarnak tudni mindenféléről. Akik nem mennének oda, azok olyanok, mint akiket most sem érdekel a világ. Én szívesen ellátogatnék Internet-országba, mert én még sokat akarok tanulni, mert a balesetem előtt nem gondoltam, hogy ez milyen fontos dolog. Ha tudsz, nem úgy néznek rád, mint egy szerencsétlenre, még ha tolókocsihoz is vagy kötve. Azt hiszem sok időt el tudnék ott tölteni, de persze horgászni akkor is szeretnék. A mozgássérülteknek összehoznék egy olyan találkozót, amit én szerveznék.” „Minden az Interneten keresztül bonyolódik. Technikailag
nagyon- nagyon fejlett. Jobb
kereseti lehetőségek lennének abban az országban. Művelt emberekből állna. Az ország nagy lenne. Be lenne hálózva antenna erdőkkel A természetben csak az tudna megmaradni, amelyik ellenáll a sugárzásnak. Állat és növénykertekben lenne csak igazi élet. Itt lenne az élőlények zöme. Az épületek formatervezettek, funkciók szerint kialakításúak. Akadálymentes közlekedést biztosítanának mindenki számára. A lakosok adatközléssel, -rögzítéssel, tervezéssel foglalkoznának. Zárt, elmagányosodott, fizikailag gyenge emberek lennének, mindent a szellem végez, csak az agy mozog az izmok nem. Azok látogatnának el Internet-országba, akik próbálnának ismeretket szerezni és megpróbálnának ebből profitálni. A Legmagasabb technikával rendelkezik és az ebből adódó lehetőségeket szeretnék kihasználni. Elsősorban anyagi lehetőséget. Akik idegenkednek az újdonságtól nem éreznék jól magukat ebben a környezetben. Sajátos gondolkodás miatt nem értenék meg egymást. Én szívesen ellátogatnék Internet-országba. Szeretem az új dolgokat tanulhatnék, de nem élnék ott szívesen minden feltétel nélkül. Talán, ha több szempontból kedvező lenne, néhány hónapig
talán. Először egy hónapot töltenék ott és a tapasztalatok alapján döntenék a
továbbiakról. Internetezéssel tölteném az időt, technikai újdonságokat szereznék be.” „Városok helyén monitorok, személyek helyén billentyűk lennének. Személytelen, lélektelen világ. Nagy akár egy földrész. Épületekre nem lenne szükség. A lakosok foglalkozása adatrögzítés, levelezés.”
3.5 A fejezet összefoglalása A mozgáskorlátozottak körében végzett felmérés legfontosabb tanulsága, hogy számukra a modern technika az élet megkönnyebbítését hozhatja, az infokommunikációs társadalomba való integrálódás pedig a társadalmi hasznosságot jelentheti - elsősorban a távmunka révén. Az emberi kapcsolatok szélesebb körű kibontakozása is hozadéka a nehezen mozgó és ezért egymáshoz – hozzánk – is nehezebben eljutó embertársaink számára. A már említett „virtuális szabadság” mozgáskorlátozott értelmezése - azaz elérhetőség és átélhetőség – teremtheti meg azt a pozitív motivációs bázist, amelyre fölépülhet ennek a rétegnek az infokommunikációs társadalomba való integrálódása.
4. Kutatási eredmények - Romák
4.1 A minta kialakítása Ennek a mintának a kiválasztásában is több szempontot igyekeztünk figyelembe venni. Olyan romákkal készültek az interjúk, akik saját magukat romának tartják. De figyelembe vettük azt a szempontot is, hogy a társadalmi környezet romának tartja-e a kérdezetteket vagy sem. A roma interjúalanyok kiválasztásánál az is fontos volt, hogy ne a legszegényebb rétegből kerüljenek ki, tehát olyan személyekkel készült interjú, akik vagy halottak már az Internetről, sőt, már használták is, vagy olyannal, aki ugyan még nem használta, de már hallott róla, körülbelül tudja hova tenni. 4.2 A modern technikához való viszony Első kérdésblokkunk a szabadidő eltöltésére vonatkozott. A roma válaszolók szabadidjének jelentős részét a személyes kapcsolatok, a család tölti ki. Televíziózási szokásaik nem térnek el a mozgáskorlátozottaknál tapasztaltaktól, legalábbis a tévénézés mennyiségét tekintve, mert tartalmát tekintve mutatkoznak eltérések. Gyakori ebben a mintában is a folyamatos háttértelevíziózás. A modern technikához fűződő viszonyban nem találtunk korlátozó motívumokat. A modern technika fő feladata a kérdezettek szerint az élet kényelmesebbé tétele, megkönnyítése, idő felszabadítása a család, az emberi kapcsolatok számára. Szívesen használják az újdonságokat, a kérdezettek szinte mindegyike rendelkezik mobiltelefonnal, és természetesnek veszik a mindennapos használatát. „Mind a számítógéphez kötődik a különböző kutatásokhoz – csillagászat, űrhajózás, orvostudomány, az orvosláshoz használatos gyógyító eszközök, a tudományos kutatások, a fizika – így összességében. A távirányító például. Bekapcsolom a TV-t anélkül, hogy fizikai kapcsolatba kerülnék vele. Vagy a modern, minőségi autókhoz a vezérlő microchipek, a fedélzeti számítógépek. Meg az összes háztartási gépek a kenyérszeletelőtől a turmix gépig,
amik megkönnyítik az életet, majdhogynem nélkülözhetetlenek ebben a rohanó világban, ami végül is nem is biztos, hogy jó.” „Mindenképpen az életet megkönnyítő, könnyedséget jelentő eszközök, amik a modern lét felé viszik a dolgokat, a kenyérpirítótól a mikrosütőn át, a turmix géptől a „fritőzig”, minden ilyen eszköz. Az automata mosógép, a telefon, a fax, minden olyan eszköz, ami körül veszi az embert a lakásban. „ „Felsorolni nem tudom ezeket, inkább azt mondanám, mindazokat ami arra készült, hogy az ember mindennapjainak munkájával könnyebbséget hoznak, vagy valamilyen téren kapcsolódnak az ember életéhez. Kezdve az elektromos fogkefétől a rádió, TV, számítógép, legkülönbözőbb háztartásban használatos kisgépek, kenyérszeletelő, pirító, mikro, a legújabb gáztűzhelyek, automata mosógép, sorolhatnám. „ „A számomra elérhetetlen és kezelhetetlen eszközök. Anyagilag és más okok miatt. Ilyen pl.: a DVD vagy a kisfelvevő videokamera, lap-top. Meg időhiány is. Az új dolgok megismerése idővel járna, nekem ez most még nem igazán van.” A mobiltelefon birtoklása úgy tűnik nem függ össze az anyagi helyzettel, bár jelenleg tényleg nagyon olcsón hozzá lehet jutni valamilyen kártyás készülékhez, viszont a számítógépet már többen anyagi okokból elérhetetlen vágyként említették. 4.3 Az internetet nem-használók jellemzése Az infokommunikációs társadalomban való részvétel mennyiségi és minőségi kérdéseivel kapcsolatban elsőként az internetet nem használók válaszait elemezzük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen motivációs bázis határozza meg a nem-használatot, vagyis, hogy inkább az egyén belső motivációhiánya vagy a külső korlátozó tényezők gátolják az infokommunikációs társadalomba integrálódást. „Szívesen részt vennék olyan képzésen, ahol a számítógép használatával, az Internet használatával kapcsolatos dolgokat tanulhatnék. Érdekelne sok minden, nem értek én még hozzá annyira, bőven volna mit tanulnom. Nagyon szeretném, ha igazán értenék hozzá. Sajnos anyagilag viszont nem hiszem, hogy ki tudnám fizetni.”
„Szeretném kipróbálni az internetet. Mindent meg tudnék nézni ami érdekel. Nagyon fáj a fogam rá. Tanulásban is sokat segít. Könnyen lehet információhoz jutni bármiről, amiről csak akarok. Bármi, ami érdekel könnyen utána nézhető. Később még tanulnom is kellene (jelenleg otthon van a gyerekkel) és az internet lehet, hogy segítene.” „Szeretnék részt venni internetes képzésen. Hogy kell használni, milyen lehetőségeket nyújt, milyenek a hozzáférési lehetőségek. Jó az Internet, kéznél van minden, nem kell utána járni semminek, minden hír gyorsan terjed, bármit meg lehet tudni róla.” „Nincs időm,. Dolgozom, itthon is van dolgom. Nincs itthon gépem. Nem is tudnék venni, mert erre aztán végképp nem telik. Ha jutna is rá időm, a klubokban is fizetni kell, így elég költséges szórakozás.” „Nincs időm.- egész nap szinte dolgozom. Fizetni is kell érte bárhová megyek, nekem meg biztos soha nem lesz saját gépem.” Ezek az idézetek azon válaszolóktól származnak, akik pontos ismeretekkel rendelkeznek az internetről, de különböző okokból mégsem használják. Első és legfontosabb gátló tényező, úgy tűnik a pénzhiány, a második az időhiány, de ezek mögött a válaszok mögött kis leegyszerűsítést érzünk, vagyis a válaszolók nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a témának, mint amit az „áldozatvállalási készségük” tükröz. A következőkben arra mutatunk példákat, hogy milyen előzmények vezetnek a számítógép nem-használatának állapotához, milyen tudással, milyen élménnyekkel rendelkeznek válaszadóink, és melyek a lehetséges okok. „Érdekes volt, újdonság volt. Lehetett vele játszani, mindenkit nagyon érdekelt, mert akkoriban még olyan nagy dolog volt a számítógép. Minden tetszett benne, csak még nem értettünk hozzá. Tanultunk vele számolni és az óra végén lehetett játszani is. Még csak nyomkodtuk a billentyűket és megtanultuk, hogy melyik mit jelent. A tanár magyarázta, hogy melyik gombot kell nyomni. Sokat segített, mindent megmagyarázott. Eleinte csak nagyjából értettük, amit mond és inkább játékosan tanultunk.
Szövegszerkesztést is tanultunk, ezt már középiskolában. Teljes számítógép használattal kapcsolatos órák voltak. Meg kell tudni formázni a legépelt szöveget. Nagyon hasznos volt, ezzel könnyebb elhelyezkedni, munkába állni. Nagyon jól elmagyarázták, érthető volt az óra. Mostanában nem használok számítógépet. Nincs rá lehetőségem. Nagyon drága a számítógép, nincs rá pénzem. Kár, mert ha lenne itthon gépem, tudnék vele munkát vállalni, ha nem most, majd később, ha a gyerek mellett már lenne rá időm. Bár nem hiszem, hogy rövid időn belül lenne rá pénzünk, annyira drága.” Itt tehát a jónak mondott iskolai képzés után az életkörülmények nem motiválják a kérdezettet a témában való továbbfejlődésre. A következő interjúrészlet viszont egy tipikus „kívülálló” ismeretit mutatja be: „(Látott már számítógépet működés közben, akár használta, akár nem?)Nem, néha a hátulját hivatalokban. (Miért nem használ Ön számítógépet?) Nekem nincs rá szükségem. Majd a gyerekek megtanulják talán az iskolában. Főállású anya vagyok, úgyse dolgozom, utána meg én úgysem tudok ilyen helyre menni dolgozni, ahol az kellene. (Miért nem szeretné megtanulni használni a számítógépet?)Engem ez nem érdekel, nekem minek az? (Mit hallott, mire lehet használni a számítógépet?) Lehet rajta levelet írni. Meg láttam a TV-ben, hogy arról olvasnak fel mindenfélét a TV2-n. Biztos sok mindent lehet még vele csinálni, de én nem tudom mit. (Mit gondol, hol lenne lehetősége számítógépet használni?) Hát gondolom az iskolában. (Hogy látja, milyen előnyei vannak a számítógép-használatnak?) Dolgoznak rajta, nem kell az a sok papír. Ja, meg tudom hogy lehet rajta játszani. A kisfiam a kollégiumban már látott ilyet, meg játszott is rajta. (Azon kívül, hogy dolgoznak rajta, nem kell az a sok papír, még mire lehet jó, mit gondol?) Nem tudom. Dolgozni azt biztos lehet vele, mert a hivatalokban is mind olyanon dolgoznak. (Mit hallott az Internetről, mi az Internet?) A TV-ben. Néha mondják, hogy ezt meg azt meg lehet nézni rajta, ott lehet róla olvasni. (Ön mire gondol, ha meghallja ezt a szót?) Hogy vége a TV műsornak, mert már megint ezt mondják. Ezt a végén szokták mondani. Másra nem gondolok, mert nem igazán tudom mi az.” Ez a kívülállás nyilván meghatározó az infokommunikációs társadalomba való integrálódás esélyeit illetően. Nem túlzás azt állítani, hogy ilyen alapokkal ez az integrálódás nem lehetséges. Természetesen túlzó elvárás lenne mindenkin számítástechnikai ismereteket számon kérni, tehát nyilván vannak és lesznek is olyan személyek, akik kimaradnak ebből a folyamatból. Ez az interjú-elemzés számszerűsíteni nem tudja a lemaradókat, jelenleg csak
jelezzük a problémát. A konkrét interjúra visszatérve figyelemre méltó, hogy a hiányos ismereteket a válaszoló a gyermekei számára az iskolában elsajátíthatónak tartja, véleményünk szerint ha a saját szintjén kívülállónak számító egyének a következő generáció fejlődését elfogadó, vagy kívánatosnak tartó közegként működnek, akkor áttételesen mégis szerepet kaphatnak az infokommunikációs integrálódásban. 4.3.1 Ismeretek az internetről Azok a válaszolók akik nem használnak internetet, de rendelkeznek ismeretekkel róla a következőképpen definiálták a fogalmat: „Mindent megtudhatok a világról.” „Akadálytalanul terjed a hír, a Földön bárhol történik valami, mindenről tudhatunk a segítségével.” „Hírek-lehet tájékozódni. Rövidebb idő alatt lehet tanulni, dolgozni. Chat.” „Világhálózat” „Világháló” „Számítógéppel lehet kapcsolatot tartani és ismerkedni.” „Nagyon sok információt lehet róla szerezni.” 4.3.2 Az internethez kapcsolódó attitűdök Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen hátrányait, veszélyeit látják az internetnek, de úgy tűnik, hogy ezek a negatív beállítódások nem gátolják az internethasználatot, inkább megmaradnak a közkeletű általánosságok szintjén. „Az emberek keveset olvasnak. Van aki rabjává válik az Internetnek. Már gyerekkorban is a számítógép előtt lógnak, ahelyett hogy olvasnának.” „A függőség. A gyerek életére rosszul is hat, mert sokkal többet használják mint kébne és nemcsak tanulásra használják.” Egy érdekes attitűd itt a nem-használók körében már felbukkant, de erre még visszatérünk a későbbiekben. Ez a könyvtárral, a könyvekkel vont párhuzam kérdése.
„Szórakoznak vele, de meg is könnyíti a munkájukat, egyszerűbb mintha könyvtárba mennének.” 4.4 Az internetet használók jellemzése A következőkben az internetet használók csoportjának jellegzetességeit vesszük sorra. Ebben a mintában több közoktatási intézményben tanuló kérdezett is szerepel, de igyekeztünk otthoni és munkahelyi használóktól is arányos mennyiségben információt gyűjteni. 4.4.1 Az internet, illetve a számítógép használat jellegzetességei Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy hol van a válaszolóknak lehetősége internethasználatra. „Nagyon ritkán. Hetente vagy ritkábban, de csak órán. Csak az egyetemen” „Amikor a bátyám hazahozza a lap-topot, akkor itthon, egyébként a CKÖ-ben. Ez társadalmi munka, ha futó program van, akkor elég sokat bent kell lennem. Munkahelyemen, néha Internet kávézóban Pesten.” „Naponta használom. A nevelt fiam miatt is, mert neki mindig van valami gondja, vagy csak szeretné megosztani velem az aznapi újdonságait, a játékait pl. amit letölt az internetről, nekem is mindig ki kell próbálnom vele. Otthon, itt a CKÖ-ben, a Polgármesteri Hivatalban, START UP-nál, ők szerelték be a CKÖ-höz a számítógépet, meg az internetet is.” Továbbá megkérdeztük, hogy milyen egyéb lehetőségük van internet-használatra, olyan is természetesen, amelyet nem használnak ki, csak ismernek. „Klubok, barátok, rokonok. Könyvtárak.” „Van a belvárosban Internet klub és az iskolákban is van már Internet.” „Nem igazán tudok ilyet, ha a CKÖ-nek kell, akkor van a Polgármesteri Hivatalban vagy a Mars Ifjúsági Irodában.” „A Polgármesteri Hivatalban, mert eleinte csak ott volt, nekünk nem. A hivatal illetékes munkatársa segítségével valamilyen kisebbségi pályázatot néztünk meg.” Ritkán használók
„Itthon nincs gép. Az egyetemen sokan vannak, így ritkán jutunk gép közelbe. A kávéházakban fizetni kell érte. Az lenne a legjobb, ha lenne itthon, de nem tudjuk még a gépet sem megvenni. A könyvtári és a kávéházi díjakat sem tudom kifizetni.” „Itt a munkahelyről elment az a kollegám aki értett hozzá, de saját célra akkor sem lehetett használni az igaz. Otthonunkban még nincs, eljárni meg lusta vagyok, hogy Internetezzek.” „CORA, de ott sorba kell állni, nem kényelmes. Csomószor ledobott a hálóról, nem lehet leszedni dolgokat, elmenteni, félek vírus lesz a gépünkön, nem lehet flopit bedugni.” Ennél a körnél is azt tapasztaltuk, hogy nem információhiány gátolja az egyéb helyek használatát, hanem vagy kényelmi, vagy anyagi szempontok. Mindenki értelemszerűen ott tevékenykedik, ahol a legkönnyebben elérhető számára az internet-hozzáférés. A következőkben arra hozunk példát, hogy mire használják a válaszolók a számítógépet, illetve az internetet. „A megélhetésemet biztosítja. A honlapunk –romacentrum.hu- bizonyos fejezeteit én írom. Jó, hogy látom a munkám eredményét: napi 200-250 letöltés. A vidéki romaszervezetek szívesen látogatják. A pályázatokat teszem fel, oktatási programokat, a közösségi házak híreit.” „Órán számolunk vele, Matlab. Program. Nagyon ritkán SMS-t küldünk.” „Chatelek, van amikor adatokat, információkat is szedek le róla, vagy jobbra-balra barangolok csak, a számítógépen keresztül vásároltam telefont is.” „Munkára. Cikkek megírására, szerkesztésre, nyomtatásra Heti program előrejelzés táblázatát készítem vele. Mindenképpen munkára.” „Most már jobbára csak levelek, illetve pályázatok megírására, meg a nevelt fiammal naponta játékra. Másra nem.” „Pályázati kiírások figyelésére, azok letöltésére, előszerződések megkötésére, hogy megfelele, s jön vissza e-mail-en, hogy még mit kellene pontosítani. Én másra nem használom az internetet.” „Tanulmányaimra,
kikapcsolódásra,
munkához.
Információk,
nyelvvizsga
eredmény,
információ, hír minden mennyiségben, tanulmányaimhoz tételek anyaga” „érettségi tételekhez ismeretanyag gyűjtése. Chatelni is szoktam, sms-t, emailt is küldök néha. Saját veboldal karbantartása, szövegfrissítés.”
„Mailezés Kanadába. Chat. Volt egy időszak, amikor nagyon rákattantam. Az eddigi csúcs hét óra nekem, de van aki 45 órával tartja a csúcsot.” A következőkben azt kérdeztük, hogy a válaszoló milyen Internetes oldalakon járt már: „Roma net, Soros honlapján, különböző minisztériumok honlapján, alapítványok honlapján, főleg cigány alapítványok honlapján, Partners Hungary honlapján, minden olyan honlapon, ami a munkához szükséges itt a CKÖ-ben.” „Index, Origó, Belügyminisztérium- az összes minisztériumi honlapon, Extra.hu-n, az összes lap honlapján, csoportosítanám inkább: internetes újságok, hivatalos honlapok, civil szervezetek, magánszemélyek honlapjain, kulturális események- amik hivatalos szervhez kapcsolhatók – de külön honlapjuk van. Iszonyatos mennyiség van. A különböző keresők még inkább segítséget adnak.” „Ismeretterjesztő oldalak, internetes játékok, különböző free-web helyek, slágerlisták, kvíz játékok, IQ tesztek, index internetes újságok, rádió és tévéadók oldalai.” „Romapage, Romapress” „Hírkereső, Altavizsla, Origo, Startlap, zenei letöltések, mindenevő vagyok.” „Aprónet, Rtl klub, Danubius, Matávnet, Roxy” Továbbá, hogy melyek azok az Internetes oldalak, amelyeket a leggyakrabban látogat: „Roma net, Pályázati figyelő, Internetes újságokhoz. Felsorolni nem is lehet, Westel Pressz, Kurír, MTI, Panoráma Pressz-nek saját internetes
újságjai is vannak és a különböző
lapoknak, napi lapok Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, a hetente megjelenő HVG, 168 óra, Figyelő. Ezeknek mind saját honlapjuk van, Heti válasz pl. Aztán a havonta vagy inkább tipikusan női újságok: Hölgyvilág. Nők lapja” „pl. www.extra.hu, index.hu, operamail.com, deltasoft.hu, charthitz.6x.to, lycos.com, origo.hu, stb.” „Origó, Népszabadság, Magyar Hírlap” „Könyvtárak. A Szabó Ervinébe gyakran belátogatok. Wilbur Smith, régi háborús könyvek érdekelnek. Friss Hírek, MTI, Magyar Rádió. „Nevelj Lényeket” – ez a hősember.hu honlapon található”
4.4.2 Oktatás, képzés Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen tipikus utak jelentik az előzményt az internethasználók csoportjába tartozó válaszadóink számára az infokommunikációs tudás megszerzésében. „Egy végzős matektanár tanított bennünket. Fiatal pályakezdőként olyan élvezetesen beszélt erről az óráról, hogy az én érdeklődésemet is felcsigázta. Nekünk akkor még nem volt ilyen óránk, meg hát csak pár gép volt a suliban, de ez a tanárnő, saját szabadidejéből elcsípett, délutánonként szívesen látott bennünket ilyen klubszerű foglalkozások. Emlékszem, még mi rendeztük be ehhez valamelyik régi szertárat, s ott voltak ezek a foglalkozások. Először meglepett, hogy a TV képernyőjéről megszokott szöveg, képek, feliratok helyett különböző számok jelennek meg, meg betűk. Ja, mert azt elfelejtettem, hogy a gépek TV képernyőjéhez voltak csatlakoztatva. Szóval hogy nem szitut mutat be, nem söpörgeti például a néni a faleveleket, hanem angolul-szövegek. Érdekelt, hogy hogyan adhatok parancsot, hogyan utasíthatok - tetszett, hogy összekötődök ezzel a technikával, hogy nem csak fejben és papíron adhatok össze 2+2-t, hanem ezen a gépen keresztül. Akkor még nem ilyen volt a számítógép, mint most. Akkor egy csomó dolgot előtte jó volt, hogy az ember megtanult, hogy bármit tudjon csinálni. Tulajdonképpen akkoriban még csak kísérletezgettem a használatot illetően. Hogy milyen parancsot kell adni a gépnek, hogy kinyomtasson egy lapot, ma meg csak egy klikk és már nyomtat. Sokkal bonyolultabb volt a használata, mint ma. Eleinte csak tanulgattam a használatát. Ezeken a foglalkozásokon megtanultuk azokat a kulcskifejezéseket, ami a gép működéséhez kell. Emlékszem, hogy a tanárnő minden fellelhető, ezzel kapcsolatos irodalmat beszerzett és azt állandóan cipelte magával. Meg az egyik osztálytársam, a Zoli apukája a SZÜV-nél dolgozott, s ő szokott mesélni, hogy mit szokott otthon, vagy ha nagyritkán bement az apukájához, mit látott. S ő azokat mind elmondta ezeken a foglalkozásokon. Jó dolog volt. Egyébként is én ha bármi újjal szembekerülök, az nekem egy kihívás. Akkor én belebújok, elmélyülök benne. Hát ezt én igazán nem nevezném képzésnek, oktatásnak, inkább csak ismerkedés az új technikával. Soha nem vettem részt számítógépes tanfolyamon, de már nincs is rá szükségem. Nem is vennék részt szívesen ilyen képzésen, már nem. Több oka is van. Tudom már annyira használni, hogy azzal elboldogulok. Sajnálom a rátöltött időt, a 18 hónapos lányom sokkal
többet jelent. A másik, hogy a kollégáim közül itt a CKÖ-ben vannak már tanfolyamot végzett emberek, ők tudják használni, tudnak segíteni nekem, meg nekem sem lenne erre pénzem meg a CKÖ-nek sem. „
„(Milyen volt ez az első találkozás a számítógéppel, hogyan emlékszik vissza rá?) Keserves! Tényleg úgy utáltam! Még MS DOS-t kellett használni. Bináris rendszerekről tanultunk, megfoghatatlan volt számomra. Elmúltak ezek az órák, nem haltam meg, de utáltam. Utána már gyakrabban találkoztam a számítógéppel, a Windows-zal viszont már jóban voltam. Autodidakta módon tanultam, s amikor a CKÖ-be bekerültem, már jól tudtam használni. Hát számítástechnika órán a tanár magyarázott, bár ezt nem értettem, utáltam. Fogalmam se volt, hogy kell igazán használni, itthon nem volt, gyakorolni nem tudtam. Arra viszont nem emlékszem, hogy mikor és hol használtam először. Hol ültem le mellé, de az biztos, hogy egyedül voltam és segítség nélkül jöttem rá bizonyos dolgokra. Fogalmam sincs hogy hol szedegettem föl ezeket az információkat, ma meg már annyira természetes.” A negatív tapasztalatok egy része ma már nem jellemző, hiszen a programok sokkal felhasználó-barátabbá váltak, de ezekből a válaszokból is úgy tűnik, hogy a legjobb iskola a gyakorlat. Azaz, ha nincs gyakorlati „kényszer”, szükséglet, illetve gyakorlási lehetőség, akkor a tanultak nem hozzák meg a hozzájuk fűzött reményeket. 4.4.3 Az internettel kapcsolatos attitűdök Az internettel kapcsolatos attitűdök feltérképezésére először azt kérdeztük, hogy mi jut elsőként eszébe arról a szóról, hogy "Internet". „Lehet chatelni. Lehet SMS-.t küldeni. Sok információ van rajta mindenről. Külföldön már vásárolni is lehet vele, azt nem tudom hogy itthon lehet –e.” „Bármilyen szakterületről levehetők a számukra fontos információk.” „Hamarabb lehet értesülni a hírekről. Nem kell a könyvekkel bajlódni. Könnyen lehet ismerkedni. Szakmailag , de bármi másról is lehet információhoz jutni könnyen és főleg gyorsan.” „Sok érdekességet megtudhatnak. Tájékozottabbak lesznek.”
„Kapcsolatokat létesítenek a világ bármely tájával és kapcsolatokat tarthatnak távoli ismerőseikkel.” „Az, hogy nincsenek határok, nincsenek távolságok. Bármilyen információt eljuttathatunk nagyon rövid idő alatt a világ másik szegletébe. Akár képeket is, vagy zenét. Bármit.” „Világ és monitor. Furcsa ellentété a kis monitor – nagy világ.” „Egy spájz. Egy jó éléskamra is jól tele van, az Internet is ehhez hasonló, mindent meg lehet találni benne!” A definíció szerű megfogalmazásokból egyértelműen pozitív kép bontakozik ki. Az internet fő ismérve az információ és a kommunikáció. Az internetnek a válaszolók számára előnyös oldalait további megfogalmazások mutatják be: „Függetlenül attól, hogy akkor még nem interneteztem, de az ezzel kapcsolatos hírekre azért úgy odafigyeltem, s ezek a tudatalattimban azért elraktározódtak. Ami tetszett is bizonyos fokig, ma is tetszik benne, az a kényelem. A mi szempontunkból például hogy egy pályázati kiírásért nem kell felutaznunk Budapestre, hanem az internetről letölthető. De nem csak a magyar pályázatokat tudjuk így figyelni, hanem a külföldiekről is időben tájékozódhatunk. Nem kell levelezni, az ember nincs kitéve a posta miatti kényelmetlenségeknek, hogy azért nem szerzünk valamiről tudomást, mert nem érkezett meg időben a levél, ami erről értesít. Tetszik az információszerzés – információ átadás gyorsasága.” „A gyors információhoz jutás, rövid időn belül fontos ismeretszerzés, gyors ügyintézés. „ „Rögzíti, hatalmas adatbázissal rendelkezik, anyagokat tárol, adatátvitelt megkönnyíti. Haza lehet vinni pl. az alkotmányvizsga tételeket, és ez sokat segít. Nem kell az embernek különböző könyvekből összegyűjteni az anyagot.” „Változatosságot, kikapcsolódást, információt anélkül, hogy kimozdulnának otthonról.” A negatív attitűdöket azzal a kérdéssel vizsgáltuk, hogy a válaszoló milyen veszélyeit, hátrányait látja az internetnek. „Van aki visszaél vele.” „Akik a vírusokat csinálják, kárt okoznak másoknak.”
„Aki túlságosan ért hozzá, belenyúlhat pl. banki ügyekbe is, és hozzájuthat olyan adatokhoz, ami nem rá tartozik. „Bűncselekményeket is el lehet így követni. Internet függővé válhat az ember, ami már káros.” „Átláthatatlan, megfogalmazhatatlan. Ezzel a hatalmas információ özönnel szerintem már szakemberek sem tudnak igazán hatékonyan boldogulni. Fókuszálunk egy területre, s abban jól vagy rosszul elboldogulunk. Talán az az egy hátránya van, hogy a gazdasági, vagy a személyes adatokhoz, banki adatokhoz hozzá lehet férni. Az Internet visszaélésre ad lehetőséget – ez rossz irányba mutat. Nem véletlen, hogy megalakult a védelemre a számítógépes kommandó, ami ezeket próbálja meg kiszűrni. De hát az emberek gyarlóságukkal együtt azért csak emberek.” „Az
emberi
kapcsolatok
elvesznek.
A
közvetlen
emberi
kapcsolatok.
Hogy
Ők
kommunikáljanak egymással. A „ Szerelem hálójában „ ez a film jó példa rá. Tom Hanks és Meg Ryan
a szereplő, de ez a legjobb példa rá. Van egy másik film Sandra Bullock
főszereplésével, ahol minden idejét a számítógépnél töltött és eltüntették a személyiségét is a végére, s nem volt senkije, mert mindene a számítógépen volt.” „Információ, ezek közelebb hozzák a világot ugyanakkor leszűkíti a könyvespolcot. Pedig hát a könyv az könyv, az újság az újság. Olyan információhoz is hozzájutnak, ami nem kell. Milyen a fegyver felépítése, hol lehet hozzájutni, kábítószer, az emberek depresszióssá válnakválhatnak, az emberi kapcsolatok eltűnnek, a technikára hagyatkozunk, a számítógép gondolkodik helyettünk. Én pl. azért szeretek itthon kézzel írni, mert ez saját, s csak ha a nyomtatott verzió is kell, akkor viszem gépre.” „Heckerek – adatokhoz, információkhoz hozzá lehet jutni, el lehet tüntetni- a hivatalos honlapoknál inkább. Vagy a vírusok is veszélyesek. Káoszt lehet elindítani a vírussal, s pl. az OPEC
honlapját megfertőzve minden eltűnik, ez az olaj árában is megjelenik, tehát
gazdasági kapcsolatokra is kihat. Akár gazdasági összeomlást is okozhat, mert minden csak a gépen van.” „Nem, nem tudom és nem is akarom. Belegondolni sem akarok. Én azt szeretném, ha mindenki úgy érezne az Internet iránt, hogy ez egy nagyon hasznos dolog, de dolog. Ugye érti, hol a hangsúly?! Dolog, tárgy, amit félre kell tenni, ha nincs szükség rá , és nem elfelejteni a
családunk tagjait, barátokat, a gyermekeinket. Nekem semmi nem ér többet annál, mint mikor a gyermekem leveszi a szemüvegem, játszik a fülcimpámmal, megsimogatja az arcomat, rám nevet. Ezért érdemes élni, erről szól az élet, és nem egy lelketlen gépről.” „Azt mondták használd a netet, mert mindenki azt fogja használni. Van ahol van, van ahol nincs – közösségi házban, iskolában, kultúrházakban. A szegényebb községekben nincs. A diszkrimináció egyik formája, hogy sem angolt, sem számítógép-használatot nem tanítanak a cigánygyerekeknek. A családoknak kéne adni gépeket. Jutalmul a tehetségeseknek, vagy szorgalmasoknak, úgy, ahogy a pedagógusoknak.” A negatív attitűdök mélyebbek és kidolgozottabbak a mozgáskorlátozott mintában tapasztaltaknál, mindazonáltal nem gondoljuk, hogy önmagában ez visszatartó tényező lenne az infokommunikációs társadalomba integrálódásban. Az itt olvasott vélemények is a közgondolkodás általánosságait idézik, olyan feltételezéseket vagy tényeket, amelyek tudása mellett, párhuzamosan fejlődik az infokommunikációs társadalom világszerte.
4.4.4 Internetország Válaszadóinkat az előző mintához hasonlóan egy kis szellemi játékra invitáltuk. A válaszok itt is nagyon tanulságosak és további elemzésre érdemesek. Jelen tanulmányban azonban csak illusztrációként szerepelnek.
„Két virtuális népe lenne. 1.A klasszikus emberi értékek alapján élők. Együttműködés, kooperáció, segítés, egyenlőség, méltóság, szeretet. 2. Falanszter, ahol a nyers hatalmi érdekek egy kettéosztott világot hoznának létre. Az elit egy technicizált, médiatizált és izolált világot él. Megszűnik mindenfajta emberi érzelem. Ebből kirekesztve él a nyomorultak tömege. Harmadik világ. Belső háborúk. Hogy a benn élők milyen életet élnek, az még el fog dőlni. Rajtuk múlik, hogy milyen belső struktúra szerint fognak élni. Itt az információ a legfőbb tőke. Ez a legfőbb erőforrás. Ha ezt megosztják az eltávolodókkal, akkor háború lesz a két világ között.”
„Nem tudom elképzelni a hétköznapi dolgokat – étkezés, munka. Talán elvesznének ezek a kapcsolatok. A baj az volna, hogy ritkábban érintkeznénk személyesen a lustaság miatt. Hajlok erre a lustaságra. Talán ellátogatnék oda én is. Koncert, Web kamera, személyes kontaktus keresése lenne a célom.” „Világméretű. Egy másik föld. Sok kicsi ház egy központtal, mint egy méhkas. Mindenkinek mindenkihez van kilincse. Mindenki építész, aki a sejteket építi, hogy minél nagyobb legyen. A lakók jól éreznék magukat. Te választod meg, hogy maradsz vagy nem. A parlament az öreg Net-esekből állna, akik segítik a használatban a gyakorlatlanabbakat. Az érdeklődők látogatnának el Internet-országba. Aki tud valamit, aki ért valamihez. Aki bejön, felvesz egy tempót. Aki nem érzi jól magát, visszajöhet. Én biztos, hogy jó sok időt töltenék ott, mert minden házba be akarnék menni. Én kíváncsi vagyok, mindent meg akarnék ismerni, ami abban az országban van. De van egy finom határvonal. Az ember csinálta a gépet, vigyázz ne forduljon meg.” „Annak az országnak mindenét meg lehet tudni. Pl.: az iparát, az embereket, hogy milyenek. Nagy lenne, mint az USA. Az a legnagyobb és legfejlettebb. A városokban biztos nagyok lennének, mint a felhőkarcolók. Vidéken se családi házak lennének, hanem sokkal nagyobbak. Tágasabbak lennének belül is, kívül is. A lakók interneteznének. Mindent az csinálna helyettük. Az emberek mintha földöntúli lények lennének. Maguk is mintha gépek lennének. Szerintem már kihalna belőlük a lélek és az érzések. Ők is, mint egy gép úgy működnének. Az, hogy milyen a környezetük, nem lenne fontos, abszolút közömbös lenne, hogy mi van kint. Mindig bent élnének az épületekben, mert a gépek is fedett helyen vannak az időjárástól védve. Az emberek között ugyanúgy lennének olyanok akiknek nem lenne jó, egyiknek kevésbé lenne jó az élete a másiknak sokkal jobb , tehát vegyes. Azok látogatnának el Internetországba, akik szeretnek ezzel foglalkozni, és értenek is hozzá. Biztos, hogy nem mindenkit látnának szívesen, mert félnének, hogy tönkreteszik a gépeket. Az emberek Internet-országba kíváncsiságból mennének. A jövőre lennének kíváncsiak, mert azt mondják: „ Az Interneté a jövő.” Ott már maga a jövő uralkodna. Minden gépesítve lenne ott. Az emberre nem is lenne szükség. Azok nem mennének oda, akik nem kíváncsiak a jövőre, nekik elég a jelen. Már a jelen kifárasztotta őket. A sok probléma lefárasztotta őket. Csak kíváncsiságból látogatnék Internet-országba. Hogy hogy élnek ott. Ha szimpatikus lenne, talán ott maradnék, de nem hiszem, hogy szimpatikus lenne. Én annyira nem szeretem a számítógépet, hogy ott maradjak.
Csak egy rövidebb időt töltenék ott, hogy tájékozódjam, hogy milyen az. Körülnéznék, hogy hogyan élnek. Szerintem nem próbálnék ki semmit, csak szemlélődnék.” „Na az lenne még érdekes! Üresek lennének az utcák. Tök unalmas lenne. Közepes méretű ország lenne. Minden olyan szögletes lenne, olyan hegyes sarkokkal. Minden ablak olyan fényvisszaverős lenne, sötétített. Meg minden olyan fémszínű lenne. Mindenki csak a számítógépét püfölné reggeltől estig. Semmi mást nem csinálnának. Mindenki szemüveges lenne , mert elromlana a szemük. Szerintem beszélni is elfelejtenének, ha akarnának egymástól valamit , akkor tuti hogy egy levelet küldene egyik családtag a másiknak. Igen, számítógépen. Szerintem elvadulna a növényzet, meg az állatvilág. Nem törődne senki a környezetével. Szerintem ilyen dzsumbuj lenne mindenütt a városok körül. A városokon belül meg minden kő és fém. Növények ott nem is tudnának nőni. A lakók hülyék lennének. Mindenki félne mindenkitől.
Mert senki nem tudná, ki a másik. Hogy ki lakik a
szomszédjában, még azt se tudnák. Nekem nem lenne ott szép semmi, az biztos .Gondolom, ha ezzel foglalkozna ott mindenki akkor értenének hozzá. Biztos lehetne tanulni tőlük, persze az, akit a számítástechnika érdekel. Azok nem mennének oda, akik szeretnek beszélgetni, énekelni, mulatozni. Szeretik, ha körülöttük zajlik az élet, nagy a zsivaj, szól a zene. Ott meg minden lenne, csak ez nem. Én a világ minden kincséért sem látogatnék el Internet-országba! Ki kíváncsi annyi hülyére, van itt is épp elég.” „Érdekes lenne! Nem is tudom. Jólét lenne, nem lenne szemét az utcán. Nem éheznének a gyerekek. Nagy lenne, nagyon nagy, mint Svédország. Az épületek, mint egy kártyavár olyanok lennének. Mert szoktam pasziánszozni az Interneten, azért gondoltam arra. A lakók csak pénzt költenének. Mindenkinek lenne pénze. Az emberek csinosak lennének. Ápoltak lennének. Nem lennének büdös, koszos emberek. Jólelkű lenne mindenki. Nem lennének gyilkosok, szemetek. Vidámak lennének. Nem lenne szomorúságok. Tiszta zöld füvek lennének. Az ég maradna ugyanúgy. Szép tavak, folyók lennének. Sok hegyek. Sok nép. Négerek, feketék. Nem lenne fajgyűlölet. Egyenlőség lenne. A zöld füvek, a jólét. A vidámság és az öröm miatt keresnénk fel az emberek. Akik nem mennének oda, hülyék lennének. Én szívesen ellátogatnék Internet-országba, mert szépen fel lehetne öltözni. Örök életre ott maradnék. Szórakozással tölteném az időt. Mennék sétálni, mulatni.” „Nagyon nagy ország lenne. Nagyobb, mint Magyarország. Telt nagy épületek, magasak.
A lakók adatokat, híreket szállítanak, kódolnak, chatelésen keresztül beszélgetnének, így vásárolnának, kereskednének. Normális emberi alakúak, mindenki egyenlő, mindenkinek van munkája, saját lakása, háza, ahová tartozik, mindenki kulturáltan dolgozna, kulturált környezetben. Mindenki jólelkű, kiegyensúlyozott, senki sem gyűlöl senkit, mindenki ég a szeretet vágytól. Forró éghajlati öv, szép nagy zöld növények, sok élő állat, nincsen rivalizálás az állatok közt, nincsenek ragadozók, mindenki mesterségesen előállított tápanyagot kap, nem eszik egymást az állatok, sem a növényeket. A lakók örülnek, hogy szép környezetük van, örülnek az életnek, tudják értékelni amijük van, megbecsülik, vigyáznak rá. Nincsen semmiből hiány, segítőkész mindenki mindenkivel. Azok látogatnának el Internetországba, akik valamilyen adatokat gyűjtenek. Biztos lenne olyan is, aki dühből menne, aki lerombolná azt, ami ott kialakult. Aztán mennének olyanok, akik ott szeretnének élni. Akik csak meglátogatnának valakit, valamit, egyszerű túrázók, akik kíváncsiak az ottani életvitelre, megismerni leutánozni az életüket. Vásárolnának például. Azok nem mennének oda, akik félnének attól, hogy újat látnak. Féltékenységből, hogy nem állnák meg szó nélkül. Nem lenne rá pénzük, valahogy el kell oda is jutni. Szívesen elmennék én is, ezt a világot én állítottam össze és csupa jót mondtam róla, ilyen helyre szívesen megy az ember. Megnézném mit alkottam. Ha tényleg nagyon jól érezném magam, akkor ott maradnék. Dolgoznék, lakást szereznék magamnak, nekem is lenne autóm, családot alapítanék.” „Sivár. Kicsi. Sík. Az épületek modernek lennének, az biztos. A lakók olyanok, mint máshol, ott is lenne pék, aki kenyeret süt pl., hogy legyen ennivaló. Az embereknek „komputer” fejük lenne meg ilyesmi. Azok látogatnának el Internet-országba, akik az Internetezést szeretik. Azok nem mennének oda, akiket nem érdekel az Internet. Én szívesen elmennék, miért ne. Csak 1-2 napot töltenék ott. Interneteznék.” „Nagy, nagyon nagy. Teljesen internacionális, nemzetközi, vegyes nemzetiség, vegyes korosztály azonos jogokkal. Szabadelvű. Az épületek olyanok lennének, hogy bármikor átalakítható bármi bármivé. A táj szép, de gyorsan változó. Ugyanúgy lennének foglalkozások, vezetők, beosztottak. Figyelembe vennék a közösség véleményét, igényeit. A lakosság körében vegyes a hangulat, de többnyire jó. Bárki bármikor menne oda. Bármilyen okból: üzleti, kikapcsolódás, érdeklődés, tanulás, információszerzés, munkavégzés. Azok nem mennének oda, akik félnek az újtól, ismeretlentől. Én szívesen ellátogatnék Internet-országba, mert érdekel minden, ami új ismereteket ad. Pár hónapot töltenék ott. Mindent kipróbálnék, ami lehetőség kínálkozna.”
„Elképzelhetetlen ez így számomra. A Bátaszék honlapjáról átlépnék a NASA honlapjára – ezt így nem lehet. Nem tudja az adott környezetet, illatot, hangokat visszaadni, mint az igazi. Az ilyen játékokat nem is igazán szeretem. A világ számomra a szüleim, a bátyám, a ház, ahol élek, az ágyam, a dolgaim, a fogkefém. Én ezektől nem tudok elvonatkoztatni. Sajnálom! Én Magyarországot sem bírom így, hogy kicsi vagy nagy. Ennek nincs igazán jelentősége számomra.” „Sok híresség járkál az utcán. Olyan lehet, mint Hollywoodban. Sok könyvtár van az országban. Sok mozi. minden nagyon vidám, senki sem rohan, és nem fáradt. Egy szép nyugodt ország. Mindenféle éghajlat, mindenféle ember lakná. Mindenféle domborzat megtalálható benne. Mindenféle változatos növényvilág és állatvilág. Felszíne is változatos. Összesíti magában az összes élőlényt és felszínformát, ami a Földön van. Nagy kiterjedésű, hatalmas ország lenne. Mindent számítógép vezérelne, minden automatikusan működne . Csillogó modern házak. Nagy épületek. Az emberek felügyelnék a gépeket, és nem dolgoznának csak szórakoznának, és mindenki csak azt akarná, hogy egyre többet tudjon a világról. Külsőre mindenféle típusú ember lenne köztük. Csak buliznának, nem kell dolgozniuk, kényelmesen élnek. Nagyon okosak, műveltek. Kedvesek és szeretik egymást. Kiegyensúlyozottak. Nagyon jól érzik magukat, békés , vidám a közhangulat. Meg van mindenük. Azok látogatnának el Internet-országba, akik pihenni akarnak és szórakozni. És vidáman tanulni. Mert minden megvan, minden szórakozási lehetőség, de a tanulási lehetőség is. Nem pénz kérdése a tanulás. Én szívesen ellátogatnék Internet-országba. Élvezném az életet és könnyedén tanulnék. Korlátlan lehetőségem lenne, hogy mindent tudjak, amit csak akarok. Lehet hogy ott is maradnék. Érdekességeket olvasnék, szórakoznék. Könnyedén tanulnék.” „Egy nagyon modern ország. Elektronikus minden. Minden pontosan működik, számítógépek végeznek minden munkát. Nagyon nagy ország. Az épületek modern, amerikai stílusúak lennének. Minden zöld, virágos. Minden elektronikusan ápolva. Szép tájak, minden tiszta és ápolt. A lakosok csak a számítógépeket kezelnék, nagyon nagy tudásúak. Komoly értett emberek. De sok-sok tulajdonsággal, mint bárhol máshol .Nincsenek szegények. Nem hétköznapi, hanem komoly üzletember stílus. Nincsenek nehézségek az életben. Jó módúak, de dolgosak, életük végéig tanulnak, de nekik ez nem gond sem anyagilag, sem semmilyen szempontból. Boldogok hogy tanulhatnak. Az látogatna el Internet-országba, aki szeretne
többet tudni, és szereti a modern életet, a számítógépeket. Azért mennének oda, hogy ők is jobban éljenek. Én szívesen ellátogatnék Internet-országba, mert biztos lehetne tanulni sok mindent. Ha munkám lenne, talán ott jobban élhetnék. Ha bejönne akár végleg is ott maradnék. A számítógépet teljesen megtanulnám és csak ezzel foglalkoznék.”
4.5 A fejezet összefoglalása A romák körében végzett felmérés legfontosabb tanulsága az interjúk döntő részéből sugárzó tanulásvágy. Természetesen ennek egyik motiválója a többségi társadalom felől érkező nyomás – az iskolában mindenkinek egyenlő lehetősége van, csak szorgalom kell -, de érezhető egy belsővé vált felismerés is, hogy a felemelkedésnek az iskolai előrejutás, a képzettség megszerzése a legitim útja. Ezért is szomorú annak az idézetnek a tanulsága, amit a negatív attitűdök között olvashattunk arról, hogy a számítástechnika a negatív diszkrimináció
új
formája.
Nyilván
kritikával
kell
szemlélni
az
ilyen
sarkított
megfogalmazást, hiszen ez a bőr könnyen ráhúzható bármire, de elgondolkodtató, hogy az erőforrásokhoz való puszta hozzáférés nem hozza meg a várt hasznot, ha az autentikus használati kultúra nem párosul hozzá. Az interjúk alapján elmondható, hogy az általunk vizsgált roma réteg a feltételeket tekintve integrálódott – nyilván itt sem feledkezhetünk meg az anyagi lehetőségek hiánya miatt lemaradókról -, de az irányukban gyakorolt pozitív diszkrimináció továbbra is szükséges. Feltételezés, de érdemes elgondolkodni róla, hogy az internet, a digitalizált világ nyújtotta „arctalan”
kommunikáció lehetősége hozzájárulhat-e a romákkal szembeni előítéletek
oldódásához. Vajon például egy csettelés közben megismert és elfogadott emberről alkotott pozitív kép hogyan változik a bőrszín megismerésekor? Van-e pozitív hozadéka, hogy előbb jön a gondolat, s csak utána a klasszikus előítéleti szituáció? Érdekes és visszatérő vélemény az interjúkban, hogy jobb, kellemesebb az interneten információhoz jutni, mint mondjuk könyvtárba menni. Van vajon ebben szerepe a romákkal szembeni előítéletnek, esetleg ezek megnyilvánulnak a többségi kultúra ilyen fellegváraiban? Érdemes lenne ezeket a kérdéseket további vizsgálatnak is alávetni. Természetesen az internettel szemben támasztott túlzott elvárások, miszerint ez egy könnyebb út a tudás megszerzéséhez, a kulturális integrálódáshoz, valószínűleg távol áll a valós lehetőségektől, de az hogy ez a gondolat vissza-visszatér az interjúalanyok körében mindenképpen pozítív motivációs-bázist jelent.
5. Összefoglalás
A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy az infokommunikációs társadalomban való részvételt alapvetően meghatározó két tényező a motiváltság és a számítógéppel, illetve internetes hozzáféréssel rendelkezés lehetősége határozza meg. A motiváltság alatt azt értjük, hogy van-e személyes elkötelezettség, érdeklődés a számítástechnika iránt. Úgy tűnik ennek megteremtésében kisebb szerep hárul a tanfolyami vagy iskolán kívüli képzésekre, és nagyobb jelentőségű az iskolai hozzáférés, a korai találkozás és legfőképpen az alacsony kontrol melletti találkozás. Az interjúk tanulsága szerint a játék nagyon fontos kezdeti motiváció, ez egyben a fesztelen viszonyt is segít kialakítani a számítógép világával. Az iskolai hozzáférés persze elsősorban a fiatal generációk számára jelent megoldást. A felnőttek esetében néhány pozitív tanfolyami példától eltekintve a jellemző típus az autodidakta tanulás. Ehhez nyilván meglévő motivációs bázis kell, aminek egyik fontos eleme az elérhető tartalmak vonzó mivolta. Elérhető tartalmak alatt egyrészt általános internetes tartalmakat értünk, melynek kialakulása és jellege nem függ össze ezen kutatás kérdésfelvetéseivel, de legalább ennyire fontosnak bizonyult a speciális tartalmakat hordozó,
kifejezetten
rétegigényeket
kielégítő
szolgáltatások
vonzó
mivolta.
A
mozgáskorlátozottak esetében ilyen a MEOSZ honlapja, illetve ennek tagszövetségei által működtetett honlapok, a romák esetében ilyen a különböző roma szervezetek honlapja, alapítványi és egyéb információs, pályázati lehetőségeket nyújtó honlapok. A másik alapvetőnek bizonyult feltétel a számítógéphez való hozzájutás és az internethozzáférés pénzügyi kérdése. Úgy tűnik kevéssé ismert tény, hogy az alapvető funkciókat ellátni képes számítógép viszonylag kis költséggel is előállítható, csakhogy ezzel a területtel a piaci szereplők nem szívesen foglalkoznak alacsony profittartalma miatt. Itt tehát jelentős szerephez juthatna valamilyen szervezett forma, ami felvállalhatná esetleg a használt gépek rászorulók számára való kiközvetítését is. Az
internethozzáférés
költsége
a
tanulmány
írásának
pillanatában
is
jelentős
átrendeződéseken megy át, de általánosságban itt is elmondható, hogy támogatással lehetne szélesíteni az elterjedtség körét. Fontos momentumnak bizonyult az otthoni hozzáférés, illetve a munkahelyi, de alacsony kontrol melletti hozzáférés, ezeket csak kiegészíteni, de pótolni nem tudja a többi közösségi vagy egyéb hozzáférési lehetőség.
