Budapest, 2015. november 29. Vasárnap 10 óra Somogyi Péter lp.
NEM MINDENKI Lekció: Mt 7,21–23 Alapige: Mt 7,21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” „Nem mindenki megy be a mennyek országába…” Az Úr Jézus Krisztus szavai a Hegyi Beszéd záró részében többszörösen aláhúzzák ennek a kijelentésének a valóságát. Érthetően, világosan kerül a hallgatói elé, a sokaság és a tanítványai elé, hogy nem mindenki lesz részese a mennyek országának. S most halljuk mi is. Milyen egyértelmű ez, miközben sokan sokféle illúziót kergetnek arról, hogy végül mindenki üdvözülni fog. A még meglepőbb azonban az, hogy Jézus Krisztus leleplező tanítása a látszólag legkiemelkedőbbeket állítja elénk. Olyanokat, akik arra hivatkoznak az utolsó napon, hogy az Ő nevében prófétáltak, ördögöket űztek, sok csodát tettek. Jézus egyetlen dologra mutat, ami kizárólagosan lehetővé teszi a bemenetelt, megmutatja, hogy ki mehet be a mennyek országába: „csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Vannak tehát, akik buzgón
2
mondják: „Uram, Uram…” Ez azonban még nem garancia. Milyen megdöbbentő hallani ezt, hiszen arról talán már elgondolkoztunk, hogy mennyien vannak, akik nem vallják Úrnak Jézus Krisztust, nemhogy személyes Uruknak. Itt azonban olyanokról beszél, akik személyesen mondják ki a nevét, nem is egyszer. Hát lehetséges az, hogy ilyen emberek ne mehessenek be a mennybe? Ki kell józanodnunk, hiszen ez most nem egy elméleti kérdés, hanem az igazság beszéde, Jézus Krisztus szava. Nem elég az Ő nevét vallani, a szánkra venni gyakran, Őt elismerni valamiképpen. Mi kell hát? Cselekedni az Atya akaratát. Mi az Atya alapvető akarata? Jézus ezt is nyilvánvalóvá teszi kijelentésében azoknak, akik megkérdezték erről: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (Jn 6,28). Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit Isten legfőbb akarata az ember számára. Ebből fakad minden egyéb cselekvés, ami helyes és ami Isten akaratát betölti. Ezek szerint ki lehet mondani hit nélkül Jézus nevét? Egészen biztosan, hiszen erről van szó Jézus szavaiban. Később, amikor Cézárea Filippi vidékén jártak tanítványaival, megkérdezte őket, hogy kinek mondják őt az emberek, és kinek mondják ők. Péter hitvallása után, amiben Krisztusnak, az élő Isten Fiának vallotta, ezt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.” (Mt 16,17). Ezen a kijelentésen keresztül azt is megérthetjük, hogy a valódi hitvallás Jézusról mindig a mennyei Atyától való, vagyis nem emberi produktum. Ismerünk olyanokat, akik tiszteletből felvették valaki nevét, mégis egészen más az, amikor valaki nevére vesz valakit és befogadja a családjába. Hallunk arról, hogy egy nép felvette a keresztyénséget, mégis az igazi, lényegi kérdés
3
ennek a mélyén, hogy Isten újjászülő munkája által kik lettek valóban az Ő gyermekei. Ezt olvassuk a János írása szerinti evangélium elején: „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,12–13). Igen, akik Istentől születtek, ők hisznek Jézus Krisztus nevében, befogadták Őt, és Ő felhatalmazta őket arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Nem vér, nem test, nem férfi akarata, hanem Isten akarata által születtek. Nem ők vették fel a keresztyénséget, hanem az Atya vette nevére őket, mert újjászülte őket Szentlelke által, az Ő gyermekei lettek és Jézus Krisztus követői. Aki úgy mondja Jézus nevét, hogy ez nem történt meg vele, nem megy be a mennyek országába. Ezt mondta el a teológiát végzett főembernek is, a zsidó Nagytanács előkelő tagjának, Nikodémusnak Jézus: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.” (Jn 3,2–7). Újjászületés nélkül nem is láthatjuk Isten országát és nem is mehetünk be abba. Amikor Jézus Krisztus folytatja tanítását, tovább vezet neve kimondásának kérdésénél. Olyanokról beszél, akik nem csak kimondják nevét, hanem az Ő nevében nagy dolgokat is tesznek, olyanokat, amelyek az emberek közül ki is emelik őket. Prófétálás, ördögűzés, csodatevés, micsoda látványos jelek. Sokan lesznek, akik erre hivatkoznak majd azon a napon, amikor meg kell állnunk az Ő színe előtt. Jézus szavai
4
kijózanítanak: „És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Kitűnnek mások közül, nagy és ünnepelt nevet szereznek maguknak, sokakra hatást gyakorolnak, és Jézus mégis elutasítja őket. Miért? Mert nem Ő bízta meg őket, nem Ő küldte el őket, mert nem igaz hit szerint cselekedtek, az Atya akaratából, hanem a saját hitük szerint, amelyik hamis, és ebből nem jó, hanem gonosz tettek származtak. A jónak tűnő nem az, mint aminek látszik, mert nem Tőle való és nem Hozzá visz. Nagy figyelmeztetés ez mindnyájunknak! Jézus szavai szerint sokan vannak, akik így beszélnek és így tesznek az Ő nevében. Karácsony Sándor találó és egy kissé szelídítő kifejezései szerint: ők „Isten kotnyelesei, Jézus Krisztus fogadatlan prókátorai, a Szentlélek illetéktelenjei.” Ez tehát azt jelenti, hogy az ember hiába mutat magasabb rendűnek látszó életet, ha nem kapott új életet, megbízatást, felhatalmazást, akkor nincs Jézus Krisztussal valódi közösségben. Éppen ezért nagyon fontos megértenünk, hogy a keresztyénség nem elhatározás, nem szándék, nem beszéd, nem megtanult formák, formulák alkalmazása, használata az ember saját szakállára, hanem valódi részesülés a Jézus Krisztussal való közösségben. Nem egy életstílus, hanem életminőség, egy valóban más élet. Annak a jónak az engedelmes cselekvése, amit Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk. Így írja ezt Pál: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10). A Jó Pásztor nyájának tagjait ismeri, és ők nem követnek mást, mint Urukat: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem…” (Jn 10,14). Az övéinek nem fogja ezt mondani azon a napon: „Sohasem ismertelek titeket…”. A szoros és mély, valódi
5
életközösség a Neki való engedelmességben valósul meg, hiszen a valódi hit ismeret, bizalom és engedelmesség. Nem nagy szavakra, nem nagy cselekedetekre van szükség, hanem engedelmességre mindenben, a mindennapok világában, nem báránybőrre, nem bárányhangra, hanem valódi bárányéletre. Így mondja Jézus: „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” (Jn 10,4). Nem kérdés, hogy Ő vezet, nem kérdés, hogy mindenki Hozzá igazodik, nem kérdés, hogy Ő a Fő és mi tagjai vagyunk, nem mi növünk mások fölé, hanem Ő nő mindenek fölé. Ez az egészséges nyáj képlete. Ahol nagy szavak, ahol látványos nagy tettek, nagy prófétálók, ördögűzők, csodatevők vannak, gondoljunk Jézus szavaira, és ne a látszat szerint értékeljünk. Tudnunk kell, hogy az utolsó nap előtt egyre nagyobb lesz a megtévesztés, hiszen később is szól erről Jézus: „Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is.” (Mt 24,24). Lesz-e valódi hit a földön? Ezt kérdezi Jézus az Ő eljövetele kapcsán: „…amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Általános megtévesztés, hamis hit lesz a jellemző, és nem általános ébredés az utolsó időben. Komoly figyelmeztetés ez, komoly próba alá kerül az életünk, a hitünk, hogy valódi-e. Ezért szól ma is hozzánk az Úr Jézus Krisztus: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Budapest-Fasori Református Egyházközség | H-1071 Budapest, Városligeti fasor 5. Tel.: +36 1 322 4499 Fax: +36 1 413 1092 | E-mail:
[email protected] | Web: www.fasor.hu
