Nem minden hullámot érdemes meglovagolni Tartogasd az erőd az igazán fontos csatákra

Változtass az életeden!  Változtass A világon!

Nem minden hullámot érdemes meglovagolni Tartogasd az erőd az igazán fontos csatákra

Megtépázott vitorlák A hit nem egyenlő az érzésekkel

Helyteremtés Mit tegyünk, hogy ne árasszanak el az élet dolgai

További léleképítő kiadvá­nyok­kal kapcsolatban, kérjük írj az alábbi címek valamelyikére:

www.activated.org

S z e m é ly e s vé l e m é n y A Biblia egyik legerőteljesebb, költői fejezetében, a Korinthusiakhoz írt levél 13. fejezetében, Pál apostol leírja, milyen szeretetet kellene egy kereszténynek megtestesíteni: „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.”1 A hosszútűrés vezeti a listát és szerintem ennek jelentősége van, mert ahhoz, hogy szabadon és következetesen szerethessünk a Pál által említett többi módon is, kitartásra van szükség. Nem tartogathatjuk szeretetünket csak bizonyos különleges helyzetekre vagy emberekre és nem vonhatjuk vissza a szeretetünket, amikor valakiben csalódunk. A hosszútűrés tehát előfeltétel. Egyes Bibliafordításokban a „türelem” szót használják, de a hosszútűrés mélyebb jelentéssel bír. Az egyik szótár a következőképpen határozza meg: „a sérelmek, bajok vagy a provokáció hosszas, türelmes elviselése.”2 Hogyan lehetünk képesek arra, hogy továbbra is szeressünk valakit, aki megbántott bennünket vagy másokat? Segít például, ha nem feltételezünk eleve rosszat róla, és az is, ha emlékeztetjük magunkat, hogy mi magunk is megbántunk másokat figyelmetlenségünkkel, hibáinkkal vagy szeretetet nélkülöző döntéseinkkel. A legbiztosabb módszert a Biblia egy másik fordításában találtam meg, ahol a „nem rója fel a gonoszt” szavak helyett az áll, hogy „nem tartja számon a rosszat”. A sérelmek valós dolgok és begyógyulásukhoz idő kell. Amikor azonban képesek vagyunk megállni, hogy ne játsszuk le újra és újra őket agyunk tárgyalótermében, akkor tényleg a megbocsátást és a felejtést választottuk, és cserébe Isten szeretet és erőt ad a megértéshez. Így mindenki nyer. Keith Phillips Az Activated nevében 1. I. Korinthus 13:4-8 2. Dictionary.com Unabridged. Random House, Inc. 26 Sep. 2012. 2

Activated Magazin Pf. 949. Budapest 1463 Hungary Email: [email protected] www.activated.org Activated Europe Bramingham Pk. Business Ctr. Enterprise Way Luton, Beds. LU3 4BU, United Kingdom +44 (0) 845 838 1384 Email: [email protected] Activated Ministries P.O. Box 462805 Escondido, CA 92046–2805, USA Toll-free: 1–877–862–3228 Email: [email protected] www.activatedonline.com

Szerkesztő Grafika

Felelős kiadó

Keith Phillips Gentian Suçi

Samuel Keating

www.auroraproduction.com © 2013 Aurora Production AG. Minden jog fenntartva. Ha másképp nincs jelölve, az Activated magazinban szereplő minden szentírási idézet a Magyar Bibliatársulat vagy a Károli Gáspár által fordított változatból származik. (© a Magyarországi Református Egyház Kálvin János kiadója - 2000) Ez alól kivételt képeznek a JKBF rövidítéssel ellátott idézetek, amelyek a Jakab Királyi Bibliából, közvetlenül angol nyelvről lettek lefordítva." A-HU-MG-AM-149-X

Tollfosztás Írta: Joyce Suttin

Gyerekkoromban a New Yorki Pleasant Hill városka farmján, mindig

rengeteg csirke szaladgált az udvaron kukacok és bogarak után kutatva, kapirgálva, élve egyszerű, nyugalmas életüket. Ez az egyik oka annak, hogy szűkös anyagi körülményeim ellenére mindig házi tojást veszek. Hiszem, hogy a boldog csirkéknek jobb tojása van. Gyerekkoromban megfigyeltem, hogy a csirkék között is vannak erőszakosak egyedek. Legtöbbjük barátságos, társas lény, de van köztük néhány, amelyik mellét kidüllesztve szaladgál és próbál uralkodni a többieken és, amikor tudja, megritkítja társai farktollait. Elsőre viccesnek tűnik. Megfigyeltem, hogyan lopózik némelyik csirke a másik mögé, hogy gyorsan megtépázza. Azt gondolták vajon, hogy a többiek 1. Máté 5:5

felett állnak valami módon? Talán a tépázó azt gondolta, hogy a másik megérdemelte a büntetést, mert túl nagyra tartotta magát és meg kellett mutatni neki, hogy hol a helye. Az is lehet, hogy a csirkék, lévén beszélni nem tudnak, a nyelvük helyett inkább a csőrükkel követnek el bűnöket. Az volt a furcsa, hogy a helyzet komolyan éleződött. Az aranyszabályt láttam kibontakozni csak éppen fordítva: amit másokkal tettek, azt tették velük is. Minél inkább megtépázták a többieket, annál több tépázást szenvedtek el maguk is. A végére némelyik korábban tetszetős csirke szánalmas látványt nyújtott. A csirketenyésztők eddig még nem tudtak dűlőre jutni a kérdésben. Mindenki tisztában van azzal, hogy a tépázás egy valós probléma, de eddig jobb ötletük nem volt, mint elkülöníteni a tépázókat, mielőtt a probléma elmérgesedik. Sokan a

vitaminhiánnyal magyarázzák a jelenséget, mivel a jobban táplált csirkék kevésbé hajlamosak a tépázásra. A mi farmunkon a megrögzött tépázók általában a vasárnapi pörköltben kötöttek ki. A csirkéket figyelve már gyerekként rájöttem, hogy a legjobb védekezés egyáltalán nem a védekezés. Minden társadalmi helyzetben próbáltam kerülni, hogy megtépázzak másokat. A tápláléklánc állataival ellentétben, ahol vagy megesznek, vagy te eszed meg a másikat, rájöttem, hogy a tépázás egy önpusztító szokás. Jobb a baromfiudvarban lakni, mint a lábosban kikötni. Jézus csodálatos szavakkal magyarázta el ezt az elvet a Hegyi Beszédben: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.”1 Joyce Suttin tanár és író, a texasi San Antinioban él az Egyesült Államokban. ■ 3

Írta: Phillip Lynch

Hosszútűrő Korábban saját definícióm volt a hosszútűrésre és a türelemre. A hosszútűrés azt jelentette, hogy elviselek valamit, a türelem pedig azt, hogy semmit sem viselek el. Az egyiket a „bárcsak ne kéne” a másikat „bárcsak tudnám” kifejezések fejezik ki számomra. Természetesen mindkettő esetében létezik ennél mélyebb jelentés is, főleg a hosszútűrésnél. A hosszútűrés esetében az eredeti görög makrotumia szót (μακροθυμέω) megvizsgálva azt találtam, hogy két részből áll. Az első, a makro jelentése hosszú (nem nehéz kitalálni), a másik, a tumia jelentése pedig természet vagy vérmérséklet, ami egész más fényben tüntette fel a szót. A makrotumia pontosabb jelentése tehát „türelmes természetű”, ami a türelmetlenség ellentéte. A sógorom a napokban egy konferenciáról visszatérve mesélte, hogy az egyik előadó szerint, amikor valaki hirtelen elveszíti a türelmét, azt manapság IEDnek, azaz Időszakos Robbanékonyságnak 1. Kolossébeliek 3:12-15 4

(Intermittent Explosive Disorder) nevezik. Ha az indulatosságot vagy türelmetlenséget egy mentális rendellenességnek tekintik, akkor kimondhatjuk, hogy a türelem az egészséges mentális állapot jele. Az előadó azt is elmondta, hogy az IED esetek száma aggasztó mértékben emelkedik és egy személyes tapasztalatom a közelmúltból megerősíteni látszik ezt az állítást. Néhány napja, miközben a feleségemmel a városban sétáltunk, egy jólöltözött hölgy olyan szavakat kezdett ontani magából mögöttünk, hogy még egy rapper is belepirult volna. Úgy értettem, hogy azért lett dühös, mert egy idősebb férfi a járdán biciklizett. Elképesztett, hogy a járda nem rendeltetésszerű használata milyen dühöt volt képes kiváltani az amúgy elegáns középkorú hölgyből. Egy óceánparti városban élünk, így az elkövetkező nyári hónapokban a város lakossága jelentősen meg fog emelkedni. Ez természetesen jó hatással van a helyi gazdaságra, de a közlekedés, az élelmiszerárak és egyébként nyugalmas városkánk egyéb területei szempontjából

nehézséget jelent. Tehát a hosszútűrésre különösen nagy szükségünk lesz. A Kollossebeliekhez írt levelében Pál apostol felsorolja azokat a tulajdonságokat, amiknek erősítése fontos egy keresztény számára és jól gondolod: a hosszútűrés is köztük van. „Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.”1 Mi többet mondhatnánk még? Phillip Lynch regényíró, valamint lelki és eszkatológiai kérdések szakértőja, Kanadában él. ■

Az élet folyik Írta: Ma ria Doehler

Néha, sokszor a legváratlanabb pillanatokban,

megvilágosodunk bizonyos fontos kérdéseket illetően, segítve szemünket a célon tartani és megerősítve hitünket. Ez történt velem néhány napja. Néhány nehéz hónapon vagyunk túl anyagi szempontból és most ráadásul az autónk is szervizben van. Férjem hívását vártam, hogy megmondja, mennyit kell majd fizetnünk, miközben Istentől azt kérdeztem, miért pont most történik ez. „Már eleve nagyon nehéz a helyzetünk,” siránkoztam. „Hogyan fogunk kifizetni még egy drága javítást is?” Nem a vigasztaló „Én majd véget vetek a kínlódásnak” biztosítékot kaptam, amit reméltem, de azt sem éreztem, hogy Isten túl kemény lett volna vagy gúnyolódott volna velem. Egyszerűen csak megmutatta, hogy az élet tele van küzdelemmel, váratlan, látszólagos szerencsétlenségekkel és csalódással. Ezek megtörténnek, mi pedig tovább megyünk. Én mindig könnyű utazásra vágytam. Semmi ellenvetésem sincs a kimentéssel

szemben. Kifejezetten szeretem, ha kisegítenek, mielőtt túlságosan rosszra fordulnának a dolgok, de Isten sokszor nem így cselekszik. Megmutatta, hogy nem tesz mindig csodát, nem ad mindig zöld utat, hogy átsuhanjak a nehéz részeken. Ez nem azt jelenti, hogy nem képes csodát tenni, hanem azt, hogy nekem éppen nem arra van szükségem és Isten nem mindig ment ki minket a nehéz időkből. Sokszor kimentés helyett inkább erőt ad, hogy megküzdhessünk a helyzettel, megadja a kegyelmet, az örömet és az erőt, hogy átküzdjük magunkat a csalódásokon, a nehézségeken és az ideálisnak nem mondható helyzeteken. Természetesen az sem helyes, ha mindig mindent „Isten akaratának” tekintek és nem is próbálok harcolni, csak hagyom, hogy én és családom a körülmények áldozataivá váljunk. Amikor azonban Isten azt mondja: „Kedvesem, ezen valahogy át kell küzdened magad,” akkor itt az idő, hogy felhagyjak a csodavárással és elkezdjek bízni az Úrban, hogy így is menni fog.

Hogy őszinte legyen, tisztában vagyok azzal, hogy erre van szükségem. Nem szeretem, de szükségem van rá. Az ilyen körülmények segítségével passzív hitem, igazi kipróbált, aktív hitté válhat. Nem olyan titokzatos, mint egy csoda, de nagyon is valóságos. Ui.: Végül igen komoly összeget kellett fizetnünk az autójavításért, ami tovább nehezítette anyagi helyzetünket. Nem volt könnyű és szívesebben választottunk volna más megoldást, de hihetetlen, hogy az Úrtól kapott apró megerősítés mennyit segített, hogy pozitívabban lássam a helyzetet. Megértve, hogy néha történnek ilyen dolgok és mi így is képesek vagyunk tovább menni, megtörte aggodalmamat és a jövő iránt érzett félelmeket. Maria Doehler misszionáriusként tevékenykedett több közel-keleti és kelet-afrikai országban. Jelenleg Texasban él férjével és gyerekeivel és egy családi vállalkozást vezet. ■ 5

He

r e t y l a: I Í rt

A „jobb későn, mint soha” elv alapján egy merész és igencsak megkésett kalandba vágtam a fejszém. Elmúlva ötvenéves, úgy

r is

döntöttem, megtanulokautót vezetni. Szörnyülködve vettem tudomásul, hogy mindössze két héttel a tanfolyam megkezdése után kivittek a kaotikus nairobi forgalomba. „Próbáljon helyet teremteni a jármű körül,” hangzott az első instrukció. „Könnyű mondani,” motyogtam magamban, látva, hogy senki sem követte ezt a szabályt, miközben idegesen megpróbáltam ellavírozni a csúcsforgalomban hömpölygő autók között. Próbálkozásaim ellenére, rövid idő alatt két rap zenétől rángatózó, túlterhelt minibusz közé szorulva találtam magam, miközben mindkét oldalon cikázó motorosok suhantak el mellettünk és egy káposztafejektől roskadozó teherautó magasodott fölénk. „Ha nem tud minden oldalon helyet csinálni, legalább próbálja meg két

1. I. Korinthus 10:13 6

ha R ic

s é t m e

r ds

oldalon, ha az sem megy, akkor legalább az egyik oldalon, elől vagy hátul.” A jó tanács olyasminek hangzott, aminek az életben úgy általában is hasznát vehetjük, amikor problémák tornyosulnak fölénk. Hétgyerekes anyaként, aki sok éve Afrikában szolgál misszionáriusként, számos olyan stresszhelyzetben voltam már, ami komolyan feszegette képességeim határait. Amikor úgy éreztem már nem vagyok képes elviselni a rám nehezedő terhet, egy ígéret rendre az eszembe jutott: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”1 A következő stratégiák segítettek ilyen alkalmakkor: • Helyteremtés. A nehéz helyzetek kezelésénél segít, ha időnként rövid szüneteket tartunk a nap során. Ezek a rövid pihenőidők segítenek feltöltődni azokra a periódusokra, amikor különösen sok kegyelemre és energiára van szükségünk.

• Őszinteség. Meg kellett tanulnom, hogy őszinte legyek saját magammal és másokkal szemben saját korlátaimat illetően. Például a hároméves unokám tudja, hogy nehezen viselem el a zajt és tiszteletben tartja ezt az igényemet azzal, hogy nem zajong, amikor velem van, így hasznosabban tudjuk eltölteni az időt együtt. • Szakíts időt rá. A mi családunkban mindig is fontosnak tartottuk, hogy időt szakítsunk a megbeszélésre és a fontos dolgokat átadjuk Istennek imában. • Fogadd el a segítséget. Tudni kell elfogadni a mások által nyújtott segítséget. A közösen elért győzelmek pedig még szorosabbra fűzhetnek egy barátságot. • Hagyd pihenni. Sokszor segít, ha egy ellentmondásos helyzetet vagy felkavaró kérdést egy időre békén hagyunk. Ezzel egyúttal időt adhatunk Istennek, hogy helyettünk megoldja a problémát. Iris Richards tanácsadóként dolgozik Kenyában, ahol 1994 óta végez aktív közösségi és önkéntes munkát. ■

Hosszútűrés – A békéltető gyümölcs Írta: Rafael Holding

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.”1 „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”2 Ez aztán szeretet! És Jézus nem csupán arról beszélt, hogy szeretetben és türelemmel bocsássunk meg testvéreinknek, párunknak vagy közeli barátainknak, hanem a főnökünknek és munkatársainknak, felelőtlen beosztottainknak, elviselhetetlen szomszédainknak is. Tulajdonképpen bárkinek. Ez olyannyira ellentétben áll emberi természetünkkel, hogy az ilyenfajta megbocsátás csakis Istentől jöhet. 1. Kolossebeliek 5:22-23 2. Máté 18:21-22 3. I. Korinthus 13:4 4. II. Timóteus 2:24-25 5. III. Mózes 19:17-18 6. Zsoltárok 51:12

Nem bocsátott-e már meg Isten nekünk „hetvenszer hétszer”? Nem ösztönöz ez vajon arra, hogy hasonló szeretetet, kegyelmet és megbocsátást mutassunk másoknak, hogy ők is megtapasztalhassák és megismerhessék Isten megbocsátását? „A szeretet hosszútűrő, kegyes.”3 „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”4 R afael Holding Ausztráliában élő író. A „Hosszútűrés – A békéltető gyümölcs” a GetActivated könyvben megjelent írás adaptációja és az Aurora online boltjában elérhető. (http://shop. auroraproduction.com/). ■

M e g b o c s átá s Sok ember fél megbocsátani, mert az gondolja, hogy emlékeznie kell a rosszra ahhoz, hogy tanuljon belőle. Ennek az ellenkezője igaz. A megbocsátáson keresztül megszabadulunk a rossz szorításától és így lehetővé válik, hogy tanuljunk belőle. A szív erején és intelligenciáján keresztül a megbocsátás felszabadító érzése kiterjeszti intelligenciánkat és lehetővé teszi a hatékonyabb tanulást. —David és Bruce McArthur, Az intelligens szív, 1997 Amikor megbocsátok, nem viszek magammal töltényeket az útra. Megszabadulok minden robbanóanyagtól és a düh és a bosszú minden muníciójától. Nem szabad „haragtartónak” lennünk.5 Nem vagyok képes megfelelni ennek a felszólításnak. Túl nehéz. Lehet, hogy kimondom a megbocsátás szavait, de sehol sem látom a tiszta, kék és viharfelhők nélküli eget. Az Úr kegyelme azonban képes rá. Isten megváltoztathatja az eget. Új időjárást hozhat. „Tiszta szívet teremthet bennem”6 és az új atmoszférában semmi sem élheti túl, ami mérgező vagy pusztító. Elmúlik a harag és a bosszú helyére jóakarat lép. A derűs jelenlét beköltözik a szívbe. —John Henry Jowett (1864-1923) ■ 7

Ki nem állhatom! Írta: Ingibjörg Torfadóttir

8

Vannak embereket, akiket jobban kedvelünk másoknál és valljuk meg, vannak, akik jobban szeretnek minket, mint másokat.

Amikor ápolónőként dolgoztam egy reykjavíki kórház sürgősségi osztályán Izlandon, elég biztos voltam önmagamban és úgy gondoltam, hogy bármilyen helyzettel képes vagyok megbirkózni. Élveztem a sok munkát, az adrenalin túltengést és mindig jelentkeztem a legnehezebb esetek kezelésére. Nem egy visszatérő betegünk volt. Alkoholisták, kábítószerfüggők és egyéb lecsúszott alakok. Fiatal voltam és ez nem okozott gondot számomra. Némelyikük pedig kifejezetten jópofa volt. Tulajdonképpen kedves, mulatságos és magányos lelkek voltak, akiknek kellett egy meleg szoba és egy puha ágy és akik, igazán szánták, hogy elrontották az életüket. Akkor viselkedtek a legrendesebben, ha érezték a törődést. Egy éjszakai műszak alkalmával a mentősök egy részeg férfit hoztak, aki keményen küzdött velük és nem akarta engedni, hogy kezeljük. Víz volt a tüdejében, ami súlyos állapotnak számít. Nem szedte a szívbetegsége miatt felírt vízhajtót és tüdejének oxigéntelítettsége elégtelen volt. Hangosan kiáltozott, miközben a mentősök próbálták nyugalomra bírni.

„Majd én átveszem,” mondtam az ügyeletes nővérnek. Fogtam a szükséges felszereléssel megrakott tálcát és beléptem a trauma szobába, ahol a férfi és a két mentős tartózkodott. Amikor a férfi meglátott, elöntötte a düh és elkezdett szitkokat szórni rám. Megfagyott bennem a vér. Azt mondtam valamit elfelejtettem és mindjárt visszajövök. A szívem hevesen vert miközben behúztam magam mögött az ajtót. Rájöttem, hogy félek. Úgy tűnt, hogy a férfi őrült és akár kárt is tehet bennem. Nagyon erősnek tűnt és a sürgősségi szobához szokott csavargókhoz képest fiatal volt. Mit tegyek? Néhány percnyi gondolkodás után úgy tettem mintha keresnék valamit és közben arra kértem Istent, hogy mutassa meg mitévő legyek és leginkább, hogy mit szeret a szomszédban várakozó férfin. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon imádkoztam. A lovakkal való tapasztalataimból tudom, hogy minél hamarabb tér az ember vissza ahhoz a lóhoz, amelyik ledobta a hátáról, annál inkább elhiszi a ló, hogy nem félünk tőle. Vettem egy mély lélegzetet és visszamentem a sürgősségi szobába. Belépve azonnal kezet nyújtottam a betegnek, erősen megszorítottam és mosolyogva bemutatkoztam. Elmagyaráztam, hogy mit fogunk csinálni. „Most be fogok kötni egy

infúziót.” Megkerestem a vénát a kézfején és rákötöttem az infúziót, miközben folyamatosan magyaráztam, hogy éppen mi történik. „Most egy kicsit csípni fog,” mondtam, folytatva a többi szokásos magyarázattal, mintha még soha nem esett volna át a műveleten. A beteg türelmesen ült, így néhány perc múlva szóltam a mentősöknek, hogy elboldogulok egyedül is. Elmentek. Miközben a pulzusát ellenőriztem megszólalt: „Miért nem fél tőlem?” „Bocsánat. Félnem kellene?” – kérdeztem mosolyogva. „Nem. Persze, hogy nem,” válaszolta sietve. „Csak általában… hát, szóval, a legtöbb nővér fél tőlem.” Az éjszakát a traumaszobában töltötte, ahol elláttam a szükséges gyógyszerekkel, folyadékkal, egyszóval mindennel, amire a vérvizsgálat alapján szüksége volt. Minden jel szerint egyszerű esetről volt szó. Amikor megérkezett a reggeli váltás, láttam, amint az osztályvezető dühösen kérdezi a biztonsági őröket, hogy miért nem figyelték a beteg szobáját. Meglátott. „Ön bent volt, csukott ajtóval és őrök nélkül?” – kérdezte ingerülten. Kiderült, hogy a férfit veszélyes személyként jelölték meg, mert a szívosztályon késsel támadt a nővérekre. Valahogy ez a jelentés nem került be a számítógépes rendszerbe. Elmondtam, hogy minden rendben

volt és, hogy a jelek szerint pillanatnyilag nem volt veszélyes. Következő éjszaka hallottam, hogy a férfi néhány óra múltán távozott, de már a szokásos dühös, kötözködő stílusban. Sajnos. Mindenki más örült a távozásának. És, hogy mi köze van mindennek a történetem címéhez? A fenti tapasztalat óta többször is imádkoztam hasonló módon, amikor az adott helyzetben nem tudtam véka alá rejteni érzéseimet. Úgy tűnik, hogy az ilyen ima segít kihozni a legjobbat magamból és a másik félből is. Korábban úgy imádkoztam, hogy „Uram, segíts, hogy képes legyek elviselni xy-t,” de így a helyzet éppen csak elviselhetővé vált. Most, amikor úgy érzem, hogy valakit ki nem állhatok, azt mondom, „Uram, mutasd meg nekem, hogy Te mit szeretsz benne!” – és működik. Ma osztályvezető vagyok egy idősek otthonában és fontos, hogy minden alkalmazottal és beteggel egyforma gondoskodással és kedvességgel bánjak. Természetes, hogy némelyikükkel jobban kijövök, de Jézus mindannyiukat szereti és tudja, hogy mi az, ami különleges bennük. Amikor megkérem, hogy segítsen nekem is meglátni a jót bennük, Jézus előhozza ezeket a rejtett dolgokat. Ingibjörg Torfadóttir a TFI tagja Reykjavíkban, Izlandon. ■ 9

Kérdések és válaszok

Miért tartanak bizonyos dolgok olyan sokáig Istennél? Kérdés: Új munkát keresek, eddig sikertelenül. Ha imádkoztam és megtettem az én részem, Isten miért nem segít? Válasz: Sokszor nehezen értjük meg, ahogyan Isten munkálkodik az életünkben, és ahogyan a dolgokat végzi a világban. Számunkra ez titokzatosnak tűnik. Hitre és türelemre van szükség, hogy elfogadjuk. Isten időbeosztása és céljai időnként eltérnek a miénktől. Amikor nehezen mennek a dolgok és nem a reményeid szerint alakulnak, úgy érzed, az imáid nem találnak válaszra, vagy a megpróbáltatások túl nehezek, a csaták túl hosszúak, a hited támadás alatt, már nem bírod tovább, támaszkodj a hit alapjára: 1. Márk 11:24 2. Jakab 1.4 10

az Igében található ígéretekre és megtalálod a biztos menedéket. Ilyen ígéret például, amikor Jézus azt mondja: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” 1 Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten azonnal válaszolni fog. Isten időbeosztása eltér a miénktől. Nem minden imára válaszol azonnal, de arra is van példa, hogy időt enged saját hitünk erősödésének, mint ahogy egy jó bor beéréséhez is idő kell. A türelem az igazi kipróbált hit jele. A történelemben sok példát találunk arra, amikor Isten a válaszra várva tette próbára emberek hitét. Izrael gyermekei több ezer évet vártak a messiás érkezésére és biztos sokat imádkoztak és könyörögtek Istenhez érte. Ő azonban a tökéletes alkalomra várt.

Türelemre nem könnyű szert tenni. Tulajdonképpen teljesen ellentétes azzal, ahogyan ma a világ működik, hiszen manapság szinte minden a gyors eredményekről szól. Természetesen megtapasztalhatjuk Isten azonnali közbeavatkozását, azonnali választ az imánkra, amikor Isten ezt jónak látja, de időnként próbára teszi türelmünket, ha a válaszok nem azonnal érkeznek. A hit nemcsak abból áll, hogy azonnal és csodával határos módon választ kapunk imáinkra, hanem a kitartásunkban, hos�szútűrésünkben és türelmünkben is megmutatkozik, amikor kitartunk akkor is, ha nem látjuk azonnal az eredményt. Tehát „az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” 2 ■

A házasságtükör Írta: Marie Boisjoly

„Mari-i-i-i-ie!” – Férjem, Ivo

ideges kiáltása az egész házat bejárta. „Mit mondtál, hol van a zöld ingem?” „A szekrényben, baloldalon, a fehér inged és a zakó között.” „Nem találom!” „Hangját követve felmentem a hálószobánkba.” „Semmi pánik. Majd én megkeresem.” Belevettem magam a szekrénybe és néhány másodperc után a zöld inggel a kezemben bújtam elő. „Hol volt?” „Ahol mondtam. Biztos nem vetted észre.” Nem ez volt az első ilyen alkalom harmincéves házasságunk alatt. Mielőtt összeházasodtunk, tudtam, hogy jövőbelim tőlem eltérően funkcionált, de azt gondoltam, hogy majd megváltoztatom. Amikor nem 1. János 8:7 2. Efézusbeliek 4:32 3. I. Korinthus 13:7 4. I. Péter 4:8

így történt, nagyon frusztrált lettem. Bár még mindig hiszek a szeretet csodálatos erejében és abban, hogy képes megváltoztatni bennünket, rájöttem, hogy Isten úgy alakította a dolgokat, hogy ne legyünk egyformák, hanem kiegészítsük egymást. Erre pedig úgy lehetünk képesek, ha kölcsönösen elfogadjuk és tiszteljük a másikat, sőt értékeljük a különbözőségeket. A párkapcsolatok szétesésével foglalkozó legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy a fő ludas a kommunikációhiány. Összegyűjtöttem öt dolgot, ami nekem személyesen segített házasságunk összetartásában: 1. Időről időre felidézem férjem csodálatos tulajdonságait, amiknek köszönhetően beleszerettem annakidején. 2. Fel kell ismerni saját gyengeségeimet is, és vigyázni, hogy ne csináljak nagy ügyet a férjem hibáiból. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”1 3. Minél gyorsabban bocsássunk

meg egymásnak. „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”2 4. Ne veszítsük el a humorérzékünket. Mark Gungor, házassági tanácsadó a következőket mondta: „Előfordult már, hogy egy tükör előtt elsétálva megdöbbentett a látvány? A házasság egy tükör. Egy másik emberrel együtt élve az ember megtanulja, hogy milyen is valójában. Képesnek kell lennünk a változásra és az alkalmazkodásra.” 5. Kérjünk több szeretetet Jézustól, amikor nehézséggel találjuk szembe magunkat. „A szeretet… mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”3 „A szeretet sok bűnt elfedez.”4 Marie Boisjoly mosoly terapeuta és a „Coloreando el Mundo” (kiszínezzük a világot), egy interaktív bohócprogram igazgatója Mexikóban. ■ 11

Megtépázott vitorlák Írta: Bethany Kelly

Egy munka szempontjából rendkívül intenzív időszak után úgy döntöttem,

hogy lazítok egy kicsit. A jövőmet és terveimet is át kellett gondolnom, mert sok minden változóban volt körülöttem, ugyanakkor egy személyes projekt is nagyon izgatott és már alig vártam, hogy belevethessem magam. Azt reméltem, hogy a projekten keresztül néhány álmom is megvalósul. Nem tudom mi váltotta ki, azt, ami ezután következett. Talán a túl sok fizikai munka gyengítette meg egészségemet, de tény, hogy nagyon lebetegedtem. A legfőbb problémám az állandó kimerültség volt, és olyan erővel támadt rám, hogy egyes napokon a legnagyobb kihívás annak eldöntése volt, hogy a szennyest mossam ki vagy hajat mossak. 1. Jeremiás 29:11 12

Egyszerűen nem volt erőm mindkettőre, nemhogy arra, hogy ezeken kívül még mást is elvégezzek. A kimerültség mellett más furcsa tüneteket is tapasztaltam: idegfájdalom, izomfájás, görcs, emésztési gondok és néhány percnél tovább nem voltam képes koncentrálni a munkámra. Miután az állapot néhány hét, sőt két hónap után sem múlt el, kezdtem nagyon elkeseredni. Folyton aggódtam. Mi lesz, ha nem javul az állapotom? Mi lesz, ha egész életemben így maradok? Hogyan tartom el magamat és a lányomat egyedülálló anyaként ilyen rossz állapotban? Úgy éreztem magam, ahogy Teréz anya érezhetett, amikor azt mondta: „Tudom, hogy Isten nem ad semmit, amit nem vagyok képes kezelni, de néha azt szeretném, ha nem bízna bennem ennyire.” Mindennapi imám így hangzott:

„Kérlek Uram, segíts át ezen! Segíts, hogy vége legyen! Segíts, hogy túléljem!” Egy, a 14 éves lányommal folytatott beszélgetés késztetett arra, hogy fegyvert váltsak. „Annyi éve hiszel Istenben,” mondta, „de úgy tűnik, hogy Isten nem visel gondot rólad. Mióta imádkozol már Hozzá, hogy gyógyítson meg, de nem tette meg. Még mindig beteg vagy és még mindig szenvedsz.” Rájöttem, hogy bár nehéz volt hallani, amit mondott, szavai saját érzéseimet tükrözték. Miért nem segített Isten, amikor erre kértem? Számomra a hit sokszor azt a képességet jelentette, hogy nyugodtan fogadjam a nehéz helyzeteket. Ezzel az a probléma, hogy amikor rosszul mennek a dolgok, nem mindig tudtam nyugodt maradni. Ez sajnos meglátszott rajtam és tévesen arra a következtetésre jutottam,

Nem fogok kételkedni

Írta: Ella Wheeler Wilcox

hogy a hitemmel van baj. A „Nem fogok kételkedni” című verset olvasva jöttem rá a lényegre. A hit nem egy érzés. Akkor is lehet hitem, ha éppen megtépett vitorláim miatt pityergek, vagy szomorú vagyok veszteségeim miatt. Igazából pont ilyenkor van a legnagyobb szükségem a hitre és pont ilyenkor nem szabad elveszítenem. Az, hogy az embernek hite van, nem azt jelenti, hogy mindig teljesen összeszedettnek kell tűnnie. A hit belülről fakad, egy belső bizonyosságot jelent és a magabiztos külsőségekben mutatkozik meg. A hit lényege, hogy tudjuk, Isten szeret minket és gondoskodni fog rólunk, a körülményektől és megtépázott vitorláktól függetlenül. Nem az érzéseinktől függ. Ma már jobban vagyok és ezért nagyon hálás vagyok, attól függetlenül, hogy nem mindent értek még. Minden nap újabb és újabb tudatos döntéseket kell meghoznom, hogy gondolataimat a félelmeimről az Isten iránti bizalom felé tereljem. A kételyektől a hit és Isten gondoskodó szeretete felé. Bizalmamat Isten örök ígéreteibe vetem: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”1 Bethany Kelly a Kelly Communications igazgató alapítója, az Egyesült Államokban él. ■

Nem kételkedem, ha minden hajóm törött árboccal és tépett vitorlával tér vissza… Bízom a megtartó Kezében, ki a gonoszt is javamra változtatja. Bár megsiratom a veszteséget, mégis váltig kiáltom, hogy „Benned bízom!” a sötét napokon. Nem kételkedem, ha minden imám válasz nélkül tér vissza, Mert a mindentudó szeretet értem mondott nemet. Néha elönt a bánat, de hitem töretlenül megtart és élteti szívem. Nem kételkedem, amikor rámtör a bánat és a bajok hulláma átcsap fejem fölött, Látom a magaslatot, amelyre tartok és hová bánatom kerget. A kereszt terhe alatt homályosan látok, de a veszteségen átlátok. Nem kételkedem. Hittel állok, mint a megerősített szikla a viharban, Bátorságom velem marad, amikor a halál tengerén járok És lelkem, üdvözítőm után kiált, utolsó leheletével. ■ 13

Nem minden hullámot érdemes meglovagolni Írta: David Bolick

Más munka híján a helyzetem nem volt éppen fényesnek mondható.

A főnököm megkeserítette az életemet. Igazi egoista, rosszmodorú, türelmetlen, nyers férfi volt, a tévésorozatokból ismert rossz főnök mintaképe. Ugyanakkor azt gondolta, hogy ő mindenki legjobb barátja. Minden alkalommal, amikor megkíséreltem elmagyarázni neki, hogy mi zavar, figyelmesen végighallgatott és megköszönte észrevételeimet, de minden maradt a régiben és a változásnak még a szikrája sem látszott viselkedésében. Még a feletteséhez is benyújtottam egy panaszt, minden eredmény nélkül. Úgy tűnt, hogy kénytelen 14

leszek életem végéig ebben a nyomasztó atmoszférában dolgozni, ahol semmilyen befolyásom sincs az engem és kollégáimat érő atrocitásokra. Az egyik eset végül kétségbeesett lépésre sarkallt. Semmit sem tehettem a helyzettel kapcsolatban, de úgy éreztem, hogy megsemmisülök dühöm súlya alatt, ha nem teszek valamit. Hála Istennek az Úrhoz fordultam segítségért és megmutatott egy apró trükköt, ami segített a túlélésben az adott stresszhelyzetben és a későbbiekben is. Az Úr eszembe jutatta kedvenc sportomat, a szörfözést. Megmutatta milyen, amikor a vízen fekszem a megfelelő hullámra várva. A szörfösök nem lovagolnak

meg minden hullámot, hanem megvárják azokat, amik erre érdemesek. A kisebb hullámokat egy betanult ollózó lábtempóval elengedik maguk alatt és megvárják az igazit. Rájöttem, hogy a kellemetlen és idegesítő helyzetek olyanok, mint ezek a kisebb hullámok. El kell engedni őket magam alatt. Mentális trükk? Lehet, de működött. Egy kis gyakorlással megtanultam átlebegni ezeken az idegesítő helyzeteken és nem engedtem, hogy kikészítsenek. David Bolick orvosi turizmusszervező a MediTravel Solution cégnél és a mexikói Guadaljara-ban él. ■

Reggeli nyugalom LeLkIgyAkOrLAT Írta: Abi May

A Biblia számos útmutatást tartalmaz időnk és energiánk bölcs eltöltésére vonatkozóan: Fontos,

hogy segítsünk másoknak,1 hogy megosszuk Isten szeretetének jó hírét2 és teljes szívből végezzük munkánkat,3 hogy csak néhányat említsünk. A Biblia azonban arra is tanít, hogy időnként várnunk kell és hagyni, hogy Isten dolgozzon helyettünk. „Elmegyek halászni,” mondta Simon Péter társainak.4 „Elmegyünk mi is veled,” mondták neki. Ez a Jézus halálát követő hetekben történt. A tanítványok kétszer is látták az Urat feltámadása óta,5 de úgy tűnt, 1. Lásd: János 15:12, Máté 19:21 2. Lásd: Márk 16:15 3. I. Thesszalonika 4:11 4. Lásd: János 21:3-13 5. Lásd: János 21:14 6. Lásd: Máté 4:18, 21

hogy még mindig nem tudták mi tévők legyenek. Néhányan közülük halászok voltak, mielőtt Jézus elhívta őket6 és talán korábbi foglalkozásuk folytatása logikus lépésnek tűnt számukra, és lefoglalta őket. Néha azonban a tettek nem visznek minket túl messzire. Simon Pétert és társait sem vitte messzire azon a napon. „Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.” Bizonyára a legtöbben értjük, hogy miről beszél János. Hányszor fordult már elő, hogy megpróbáljuk elfoglalni magunkat, de nem jutunk semmire sem vele. Képzeljük el a tanítványokat másnap, fáradtan, éhesen és elkeseredve. Egész éjjel dolgoztak minden eredmény nélkül, ráadásul egy látszólag vadidegen ember odakiáltott nekik a partról: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Nem. Semmijük sem volt. Az idegen utasítását hallva, hogy „vessék a hálót a hajó jobb oldalán,”

kezdett csak derengeni nekik, hogy az az ember esetleg maga Jézus lehet. Azt tették, amit a Mester mondott és ezúttal tényleg sikerült halat fogniuk. 153 darabot, hogy pontosak legyünk. A partra érve azonban, azt látták, hogy a hal már sül a tűzön, mellette friss kenyérrel. Végül kiderült, hogy semmi szükség nem volt arra, hogy egész éjszaka halásszanak. Az Úr a segítségük nélkül is gondoskodott róluk. Amikor legközelebb úgy érzed, hogy a törekvéseid sehová sem vezetnek, emlékezz, hogy Isten nem mindig várja tőlünk, hogy tegyünk valamit. Van, amikor azt akarja, hogy nyugton maradjunk. Néhány perc csendes elmélkedés a napi rohanás előtt nagyon nagy különbséget tehet az eredményekben. Istennel indulj el, már a nap kezdetén és végig veled marad. Abi F. May Nagy-Britanniában élő tanár, az Activated egyik szerző munkatársa. ■ 15

Jézustól szeretettel

Valóságellenőrzés A legtöbb ember manapság a gyors eredményekhez szokott. Ezzel az a baj, legalábbis részben, hogy ami tegnap még elegendő volt, ma már ritkán tűnik annak és az egyre növekvő személyes elvárások abban is megmutatkoznak, amit másoktól vagy az élettől vársz. Elindul a küzdelem, hogy lépést tarts a világgal, de ugyanakkor bizonyos dolgokhoz mindig is időre lesz szükség. A munkahelyen, az egészség esetében vagy a párkapcsolatokban nem lehet megoldani a problémákat egyetlen kattintással. Az élet néha nehéz és időnként tartósan így is marad. Amikor Hozzám fordulsz segítségért és útmutatásért mindig lesz kiút a nehéz helyzetekből, de ehhez néha idő kell, mert munkálkodnom kell a szívekben. A tiédben és másokéban is. Én akkor is ott vagyok melletted, amikor úgy érzed, hogy teljesen kimerültél és lehúznak a problémák, készen állva, hogy megújítsam a lelked, hogy több türelmet és kitartást adjak. Együtt képesek vagyunk leküzdeni a problémát. Nem ígérek problémamentes életet. Nem fogom megsuhintani varázspálcámat feletted, hogy a gondok és küzdelmek egy szempillantás alatt eltűnjenek, de képes vagyok természetfeletti erőt adni, hogy ellenállj a nehézségeknek és kitarts a viharban és erősebbé válj általa, készen a következő kihívásra.