Nem fizet az RTL Klub a Milliomos nyertesének

A TARTALOMBÓL NE legyen Ön SEM milliomos! . . . . . . . . 2 A kiakadt sezlonyrugó . . . . . . . . . . . . . . . 3 Jártamban-keltemben . . . . . . . . . . . . . . . 5 Kezdõdik az össznépi valóságshow! . . . . . 6 A kormány csökkentené az állami tulajdont . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Mi folyik itt kérem? . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 A komcsizásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A kormány ajánlata egyenlõ a nullával. . . 9 A kommercializálódó MTV . . . . . . . . . . 10 Paneltörténetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A mindenható GDP . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Amerikából jöttem. . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf vagy a http://jhf_offline.tripod.com weboldalakról. Az észrevételeket, kritikákat és véleményeket is ide küldjék.

Nem fizet az RTL Klub a Milliomos nyertesének Hiába várta eddig az RTL Klub Legyen Ön is Milliomos vetélkedõjének egyik nyertese a játékban kiérdemelt 10 millió forintot – írja a Blikk. Az RTL Klub azzal indokolja a pénz visszatartását, hogy még nem került adásba az a mûsor, amelyben Szabó Ferenc megnyerte a tízmilliót. Szabó Ferenc rokkantnyugdíjas a Legyen Ön is Milliomos vetélkedõ egyik legnagyobb nyereményét, tízmillió forintot vihetett volna haza – ha nem szól bele az életébe a reality show. A játékosokkal kötött szerzõdés ugyanis kiköti: ha nem kerül adásba a mûsor, akkor

nem fizetik ki a nyereményt – márpedig a Legyen Ön is Milliomos jelenleg nem látható az RTL Klubon, a kvízjátékot elõbb a fõmûsoridõbõl, majd az egész mûsorszerkezetbõl kiszorította a Való világ címû valóságshow, illetve maga a nézettségi verseny. Vágó István a Blikknek kifejezte reményét, hogy a Milliomos visszatér a képernyõre. „Én nem ehhez az RTL Klubhoz szerzõdtem” – mondta a mûsorvezetõ a lapnak. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója egyetértett abban, hogy nem kell temetni a vetélkedõt. „Nem kívánjuk levenni

a mûsorról a Legyen ön is milliomost“ - nyilatkozta Kolosi. ÚJ MÛSOROKAT KAP VÁGÓ Vágó István az Index megkeresésére elmondta: a Milliomos felvételei jelenleg szünetelnek. Vágóval az elõször novemberben jelentkezõ címû nosztalgiamûsorban találkozhatunk majd, illetve valószínû, hogy jövõre két másik mûsora is indul. Ezek azonban egyelõre hétpecsétes titoknak számítanak, sõt Vágó még azt sem döntötte el, hogy vállalja-e a vezetésüket. Forrás: Index

A TÜKÖRKÉP Néhány évvel ezelõtt történt, hogy dolgom akadt székes fõvárosunkban. Hazafelé indulva a Déli Pályaudvaron felszálltam a vonatra. Az indulásig még jó néhány perc volt hátra. A kupéba egy fiatal srác nyitott be. Nem szólt egy szót sem, a kezembe nyomott egy kis bizsunak látszó tárgyat, majd továbbállt. Megnéztem. Egy kis dobozocska volt, benne egy összehajtott papíros, melyen egy vers volt. Soha többé nem láttam a fiút, de a vers, ami azon a kis darab papíron volt egy egész életre elkísér: A tükörkép Ha megkapod, amire vágytál, kûzdve magadért, És a világ egy napra királlyá avat, Menj a tükörhöz és nézzd meg magad. Lásd, mit mond neked az a fickó. Mert nem anyád, nem apád, nem is hitvesed az, Kinek véleménye rólad mindennél fontosabb. Akinek ítélete legfontosabb életedben, nem más, Mint a fickó, aki a tükörbõl visszanéz rád. Õ az, akinek kedvében kell járnod, mások hangjával ne törõdj. Hisz õ az egyetlen, aki mindig társad lesz. A legkegyetlenebb, legnehezebb próbát is kiálltad, Ha barátod a fickó, aki a tükörbõl visszanéz rád. Bárki lehetsz is, emberek közt valaki nagy, És gondolhatod, csodálatos valaki vagy, De a fickó a tükörben azt mondja majd, ha engem nem látsz, hitvány vagy. Becsaphatod a világot éveken át, Tied lehet minden díj, De a végsõ fizetség könny lesz és meghasadt szív, Ha becsaptad azt a fickót, aki a tükörbõl visszanéz rád.

A Való Világ miatt került le a vetélkedõ a képernyõrõl Az RTL Klub programigazgatója megígérte, egy-két héten belül kifizetik Szabó Ferecnek 10 millió forintos nyereményét, attól függetlenül, hogy a Legyen Ön is Milliomos! adása még egy ideig nem kerül a képernyõre. Mint ahogy az Index is megírta, eddig az RTL Klub Legyen Ön is Milliomos vetélkedõjének egyik nyertese a játékban kiérdemelt 10 millió forintot, mivel a felvétel még nem került adásba. Miután Szabó Ferenc 36 éves táborfalvai rokkantnyugdíjas a nyilvánossághoz fordult az RTL Klub is meggondolta magát. MÁR CSAK EGY-KÉT HETET KELL VÁRNIUK A NYERTESEKNEK Kolosi Péter, az Az RTL Klub programigazgatója a Blikknek úgy nyilatkozott, hogy „A Legyen Ön is Milliomos! összes nyertesét kifizetjük, annak ellenére, hogy a felvételek még nem voltak adásban. Így rövidesen megkapja a tízmillió forintos nyereményét Szabó Ferenc is. Való igaz, hogy szerzõdésükben az áll, hogy csak a felvételek bemutatása után fizetünk, de úgy gondoljuk, nem lehetnek õk a károsultjai annak, hogy most a Való Világ uralja a képernyõt.” Kolosi nyilatkozata szerint a nyereményeket egy-két héten belül megkapják a játékosok. Egyébként az összes felvétel lemegy majd a képernyõn.

VÁGÓ ÖRÜL A Legyen Ön is Milliomos! mûsorvezetõje, Vágó István a Blikknek azt mondta, hogy örül annak, hogy Szabó Ferenc is hozzájut nyereményének. Annak azonban nem örül, hogy a botrány sokak játékát – így feleségéét is – elrontotta. Mint mondta, „én még a nejemnek sem árultam el soha, hogy egyegy játékos meddig jutott el”. Forrás: Index

Anonim

2

jó ha figyelünk

avagy Mélykuti mélyrepülése 1. A MÛSOR HÁZIASSZONYA A kommandós és a háborús filmekben bevett módszer, hogy a mentõosztagot az ellenséges radarok alatt berepülve juttatják el a célterületre. No, hát a radarok alatti mélyrepülésre most már nemcsak az ameri-

kai akciófilmekben, de a megújuló közszolgálati csatorna reggeli „beszélgetõs” mûsorában is méltán számíthatunk eztán. A Gyárfás-féle elit médiakommandó egyetlen hölgy tagja – az általam élõ SZDSZ lelkiismeretnek keresztelt – Mélykuti Ilona

a Nap-kelte október 29-i adásában olyan mélyrepülést produkált, hogy azt még az U.S. Army vagy az Air Force csatákban megõszült és Vietnámot megjárt veterán helikopterpilótái is megirigyelhették volna. A mûsorvezetõ mélyen a pártatlanság és a kiegyensúlyozottság érzékelési küszöbszintje alatt juttatta célba a liberális eszmerendszer szabadon szárnyaló gondolatait, a koalíciós partnerre szavazó széles nézõi tömegek legnagyobb megelégedésére. Mióta véget értek a tavaszi országgyûlési választások, jó néhányszor elõfordult velem, s gondolom többen vagyunk ezzel így, hogy a televízió elõtt ülve, az internetet vagy éppen kedvenc lapunkat olvasva önkéntelenül is kifakadt az emberbõl a csalódottság, az elkeseredés vagy éppen a felháborodás szülte mondat: Hát ennél lejjebb már semmi sincs! Mélykuti Ilona legutóbbi (2002. 10. 29.) szereplése alkalmával ismét megcsodálhattuk õt a hétrõl-hétre elõadott, már-már végtelen szappanopera sorozathoz hasonló „Tárgyalás nehéz emberekkel” címû elõadásában. Mivel a „nehézember” duó két tagja közül már csak Csurka Pipi a „nacionalista szélsõjobbos” pártvezér van porondon – a szerkesztõ jóvoltából megint a mi kedves, bájos Icánkhoz hívták be – õ volt a Kereszttûz rovat vendége. A másik kultikus figura Torgyán doktor, politikai aktualitását vesztve már csak a gagyi mûsorrá silányult Heti Hetesben a csatorna által szerényen csak „a humor nagyágyúinak” aposztrofált balos médiasztárok, sokszor altesti humort sem nélkülözõ egymás közötti csevegéseinek szolgál alanyául. Meg persze az ország Teddy-je által szerkesztett Rádiókabarénak, ahol a sztárügyvéd sajátos orgánumát és hanghordozását pazarul utánzó humoristának nyújt biztos megélhetést. De vissza Icához! 2. NEMZETI AZ ÚJ NEMZETI? Már a Nemzeti Színház élére újonnan kinevezett Jordán Tamással folytatott beszélgetésnél is ledöbbentem, de talán helyesebb, ha a nép ajkán született rusztikus stílusú kifejezést idézem ide: kiakadtam, mint a sezlonyrugó. A mi szeretve tisztelt Mélykuti Icánk elõször is elmondott minden rosszat az új színházról, amit csak lehetett. Aki elõzõ este figyelemmel kísérte az ATV csatornáján a Juszt-féle Újságíróklub címû szellemi eszmecserét, meglepõdve tapasztalhatta, hogy a Mélykuti által elmondottak, szinte szóról-szóra megegyeznek a színikritikus, polihisztor, felkent pap és még a jó ég tudja mi mindenhez nem értõ Mészáros Tamástól elõzõ este elhangzott mondatokkal. Asszem elõtte odaadták Icának a frankó papírt, de az is lehet, hogy egyeztettek.

jó ha figyelünk

3

Amikor túl voltam az elsõ döbbeneten, azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni, de nem, kiderült megint tévedtem, Ica nem véletlenül sztár-mûsorvezetõ. Következõ kérdésében arra volt kíváncsi, hogy mik az új igazgató elképzelései, hiszen a Nemzeti Színházzal kapcsolatban mindig is voltak bizonyos standard elvárások, mint például, hogy tartsa mûsoron a Tragédiát (Madách: Az ember tragédiája – a szerk.) – rögtön hozzátette –, mely most a színház átadásakor hatalmas bukás volt, vagy az olyan – ezek megint Mélykuti szavai – játszhatatlan darabokat, mint a Csongor és Tünde. Hát ezek után nehéz megszólalni. A Csongor és Tünde mint játszhatatlan darab. Kíváncsi lennék, hogy liberális felfogás szerint egyáltalán létezik-e a magyar színházirodalomnak olyan mûve, amely kivívhatja magának a „játszható”, elismerést jelzõ címet? Továbbá az is érdekelne, hogy ilyen megközelítésben, mely darabok, vagy szerzõk lennének méltók arra, hogy a tisztelt nagyérdemû a Nemzet Színházának színpadán élvezhesse õket. Már amennyiben lát és hall valamit a darabból, hiszen Mészáros Tamástól tudjuk, hogy az új színház úgy ahogy van rossz. Eleve politikai csatározások közepette épült meg, de ez még hagyján, a nézõtér egy részérõl nem lehet hallani a színészeket, a színpad meg nem látható teljesen, szóval kontár egy munka ez az egész Nemzeti Színház. Jordán Tamás becsületére legyen mondva, amellett hogy elmondta elképzeléseit, arról is említést tett, hogy ez a színház azért mégiscsak a Nemzet Színháza, s mint ilyennek, az ország elsõ számú kulturális intézményévé kell válnia. Az új igazgató elmondta, hogy a Nemzet Színháza kitüntetõ cím bizonyos kötelezettségekkel is jár, nemcsak a repertoár, de az ország szellemi és kulturális életében betöltött szerepét illetõen is. Azt persze nem tudom, hogy Mélykuti Ilona ebbõl mennyit értett meg, de volt egy olyan érzésem, hogy Jordán Tamás gondolatai nem gyakoroltak valami nagy hatást a csinos mûsorvezetõ hölgyre. 3. KERESZTTÛZBEN A Kereszttûz rovatban Csurka István volt a vendég. A mûsornak ezt a részét nézve Herb Cohen üzletemberek számára írott könyve jutott eszembe, melynek címe: „Bármit meg tud tárgyalni” Ebben a könyvben van egy fejezet, mely a különbözõ tárgyalási stílusokat mutatja be az olvasónak. Nos az elsõ az úgynevezett „Nyerni mindenáron… avagy a szovjet stílus”. A szerzõ hat pontban sorolja fel ennek a tárgyalási stílusnak a jellemzõ vonásait, melyek a következõk: – Szélsõséges kiindulási pozíciók – Korlátozott felhatalmazás 4

– Érzelemmel telített taktikák Nem tudom hogyan zajlik a kérdezõk ki– Az ellenfél engedményeit gyengeségnek választása a Kereszttûz rovathoz, mennyire tekintik

– Fukarak az engedményeikben – Semmibe veszik a határidõket Most mondjam azt a Kedves Olvasónak, hogy ezentúl ennek a hat pontnak a tükrében nézze a Nap-kelte reggeli közszolgálati mûsorát, vagy a sztár-mûsorvezetõk által levezényelt politikai szó- és tûzpárbajokat? Vagy inkább tanácsoljam azt, hogy hívjuk elõ ezt a hat pontot, amikor éppen a szocialista külügyminiszter-pártelnök, vagy a kódszámmal ellátott pártonkívüli, de liberális gondolkodású miniszterelnök nyilatkozatait hallgatjuk? Lendvairól és Újhelyirõl már nem is beszélve. A választást az Olvasóra bízom. Szóval visszatérve az ominózus Kereszttûzre, a párbajjá fajult beszélgetés apropójául Csurka legutóbbi Magyar Fórumban megjelent – Pallagi Fefe szóhasználatával – dolgozata szolgált. (Csak így zárójelben: szerintem a dolgozatot mint mûfajt, jobb lenne meghagyni az iskolák padjai között.) Mindjárt az „összecsapás” elején két dolgot is megtudhattunk a pártatlan és objektív mûsorvezetõtõl. Az egyik, hogy olvassa a Magyar Fórumot. Gondolom munkaköri kötelessége. Nyilván Gyárfás valamennyi veszélyességi pótlékot is fizet a fellépõ idegrángások anyagi kompenzálása végett. A másik, amit megtudhattunk, hogy a Magyar Fórumban leírtak nem tetszenek Icának. Nagyon nem tetszenek. Én meg, mint a társadalom egyszerû tagja, tanácstalan televízió nézõként nem is értem hirtelen, hogy ki a francot érdekel a pártatlan, objektív és elfogulatlan mûsorvezetõ véleménye és ízlésvilága? Gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, ha elmondom, hogy Mélykuti véleménynyilvánítása után Csurka kb. század másodperc elteltével már abban a bizonyos kiakadt sezlonyrugó állapotában leledzett, és hát finom vagyok ha azt mondom, elöntötte az agyát a lila köd. Persze nincs is mit csodálkozni ezen. Most is jól megfigyelhetõ volt a szokásos Nap-keltés mûsorvezetõi menetrend. Egyetlen komoly gond van vele. A sztármûsorvezetõk összekeverik az Angol utcát a Kerepesi úti ügetõvel és futtatják magukat, mint versenyló, csak éppen nem nyihognak. Bár némelyik megnyilvánulásuknál komoly kétségeim támadnak. Stopperrel ugyan még nem mértem, de rendszeresen elõfordul, hogy a mûsorvezetõk sokkal többet beszélnek, mint a meghívott vendégek. Néha már volt példa arra is – természetesen nem a balliberális oldalról –, hogy a vendég egész egyszerûen beszólt az éppen aktuális sztár-mûsorvezetõnek, hogy egyáltalán érdekli-e a mondanivalója, vagy menjen inkább haza?

szelektálnak az újságírók között, egy azonban biztos, a mûsor neuralgikus pontja – mint oly sok esetben és ebben a maiban is bebizonyosodott – a „legyen Ön a negyedik kérdezõ”, vagyis a betelefonáló személye. A Csurka-Mélykuti duó párharcára egy idõs betelefonáló hölgy tette fel a koronát. – A kérdezõk kevesebb gyûlölettel kérdezzenek, gagyi a mûsor! – mondta hazánk egyik jobb napokat is megélt nyugdíjas honpolgára hozzászólásában. Még említést tett arról is, hogy felment a vérnyomása a látottaktól. Ezen azért érdemes lenne elgondolkodni. Vajon mit érezhet egy ember, aki végigdolgozta az életét az „emberarcú szocializmusért”, most meg a létminimum szélén tengõdõ kisnyugdíjasként nézi a volt KISZ KB és MSZMP KB egykor Kádárral parolázó tagjait, akik ma a demokrácia parlamenti legitimitásával ülnek a miniszteri és miniszterelnöki székekben. A médiasztároknak kikiáltott mûsorvezetõk pedig azonnal lenacionalistáznak bárkit, aki a kamerák által biztosított széleskörû nyilvánosság elõtt ki merik ejteni a Haza vagy a Nemzet szót. Nem kevésbé érdekes az idõs hölgy szavai által kiváltott reakció sem. Mielõtt Csurka válaszolhatott volna, Mélykuti már próbált magyarázkodni, csak mikor másodszor is egyszerre akart belekezdeni mondókájába a vendég pártelnökkel, vette észre, hogy itt most nem õ a fõszereplõ, s végül is a „szélsõjobbos nacionalista” pártvezér szólalhatott meg elõször. Miután Csurka megnyugtatta az idõs hölgyet, hogy nincs miért aggódnia, jól bírja a csatározásokat, kitûnõ egészségnek örvend, végre a mi Icánk is szóhoz jutott. Idézem: ”Nem azért van a Kereszttûz, mint mûfaj, hogy egymást simogassuk.” Ó magasságos Horn Gyula! Hát ilyen má’ nincs! – kiáltottam fel a tévékészülék elõtt. Eszembe jutottak az Angol utcában kezelésbe vett, jól megszorongatott MSZP-s politikusok, akik Bánó, Aczél (Acsádi) vagy Pallagi Fefe vállveregetései közben hamiskás mosollyal és ruganyos léptekkel hagyják el a média tüzérségi lõterét vagy a szauna stílusosan kialakított izzasztó díszletét. A víg kedélyû Kuncze Gáborról már nem is beszélve. A Hit Gyülekezete által csak 100 kiló marhahúsnak titulált termetes liberális pártelnök kávézgatás közben kedélyesen elcseveg a vendégváróban a mindig jól öltözött és mindkét oldal felé nyitott és pártatlan producerzseni Gyárfással. Ica egyébként még megnyugtatásul elmondta azt is, hogy nincs bennük gyûlölet. Milyen lehet, amikor van? – tettem fel a költõi kérdést. Magam jól emlékszem néhány keményebb összecsapásra Csurka és Mélykuti között, ahol az apró termetû méjó ha figyelünk

diasztár dagadó karotisszal (nyaki verõér) és vöröslõ fejjel esett neki a magyar igazság kizárólagos letéteményesének. Megvallom õszintén, Csurka nem szimpatikus számomra, sosem tartozott a kedvenceim közé, de az a mód ahogyan ez a mûsor – mûsorvezetõjén keresztül – bánt vele, számomra felháborító volt. A Nap-kelte az ország legnézettebb reggeli mûsora. De csak addig, amíg mi nézõk azzá tesszük. Ha kiesik a kegyeinkbõl, vége a nagyszerû statisztikának, az x hete az élen címû hangzatos szlogennek. Furcsa módon, mióta visszaköltöztek a közszolgálati csatornára, nem ismertetik a nézettségi adatokat. Érdekes helyzet állna elõ akkor is, ha a jobboldal politikusai bojkottálnák a megszólalást a mûsorban. Vajon milyen hatással lenne ez a nézõszám alakulására? És a reklámbevételekre? Néha olyan érzésem van – és az utóbbi idõben egyre többször –, hogy a mûsor visszaél a nézõk bizalmával. Felcserélõdtek a szerepek, már nem a mûsor van a nézõért, hanem fordítva, a sztárcsapatnak pedig csak egyetlen feladata van, hogy Gyárfás glóriáját fényezze. Ügyesen helyezkedve, „médiakaméleonként” mindig ahhoz az ol-

dalhoz húzva, ahonnan nagyobb hasznot, vagyis nézettséget remélnek. Elfogulatlan, objektív tájékoztatás, ugyanakkor elvtelen kiszolgálása a hatalomnak. Bizonyos témák elõtérbe helyezése, mások eltussolása, összemosások, elkenések, ködösítések. Csak egy példa a sok

közül: a milliárdos újságíró-üzletember Forró Tamás legutóbbi beszélgetése, melyet Varga Mihállyal, az elõzõ kormány Fideszes pénzügyminiszterével készített, ahol ezt találta mondani: „A mostani kormány szerint a kassza egy részét az önök kormánya ürítette ki.” Nem tudom figyelnek-e az árnyalatnyi különbségre? Finomítanak, most már csak a kassza egy része volt üres, nem az egész. Úgy látszik az úgynevezett nép mégsem teljesen hülye, nem lehet mindent megetetni vele, õk is rájöttek arra, kell valamiféle magyarázat, hiszen a nincsbõl nem lehet csak úgy szíre-szóra több száz milliárdokat szétosztani. Rusztikusan: Há’ mégiscsak vót egy kis lóvé abba a kasszába! Mint sok minden mást, ezt is napról napra, reggelrõl reggelre fogják sulykolni majd kitartó konoksággal a médiában, most már a közszolgálati csatornán is egészen addig, amíg majd erre is rábólintunk, hogy így van. Vagy mégsem? Layout, a szocialista nagyváros öntudatos polgára

JÁRTAMBAN – KELTEMBEN Barátság hete. Elõzõ számban jelent meg (tévesen a nevem alatt) Tévesen, mert nem én írtam, csak kaptam, s küldtem tovább a T. szerkesztõségnek. Meg még néhány kedves címzettnek. Nos szombaton cseng a telefon és az egyik címzett érdeklõdik, hogy küldtem-e neki levelet. Mondom, igen, miért ? Mert sok címzettje van, mintha valami önkéntes vírus szedte volna a címjegyzékembõl. Mi van benne ? – kérdem Elkezdi olvasni: „Ha össze tudnánk zsugorítani a Föld népességét…” s ekkor a kampánycsendes Heti Hetes jut eszembe, az október 19-i. Kern és Hernádi adták elõ Kiss Manyi-s távirdás kabaréjelentét, melyben a lánglelkû feladó a költészet eszközével próbálja érzelmeit mondatokba önteni, az ügyeletes távírdász (Kiss Manyi) pedig olyan lapos, pergõ hangon olvassa vissza, hogy a költészet messze száll. Nos ez a jelent jut eszembe, mert a mondat, ahogy hallik a telefonból épp ily hadart, épp ily földönjáró. Rám jön a vigyor és búgom a telefonba, hogy tessék elolvasni alaposan, a lelkiségére koncentrálni, az üzenetre! Van mentsége a rettegésre: vélhetõen egy vírus nyomán esett szét a gépe (vagy nem) néhány hete annyira, hogy a végén alaplapot is cserélni kellett. Égett háttal már óvatoson mozog a napon. Ja ! Kern–Hernádi nem volt jó. Jucus a végét elrontotta. jó ha figyelünk

Szkenner XPA lámpával. Ezzel múlatom az idõt. Negatívot, diát lehet vele beolvasni. Van mit tennem. A szeptemberi érettségi találkozónkon felbuzdulva a régi képeket próbálom újra közkinccsé tenni. Nem kis feladat. Majd’ 2000 kép készült a szakközép négy éve alatt. Jó pár darab már fakult részben az idõ, részben a nem éppen szakszerûre sikeredett hívási eljárás miatt. Nos, az egykor elkövetett hibák, az azóta történt ajándékozások hibáit, hiányait lehet pótolni ezzel az eszközzel. De nem csak hiánypótlásra jó. Olyan negatívokról is képes vagyok valami látható kicsiholni, amiket szomorúan tettem anno félre, mert a kémiai módszerekkel nem sikerült élvezhetõ képet varázsolni. Húsz éve lappangó csoda kerül immár képernyõre. Okinak egy prosti jutott ! Harsogják a mai hírek. Elõbb–utóbb helyükre kerülnek a dolgok. „Mindenkinek a magáét !” – én mindig ezt mondom. Mesevilág. Pénteken Corába mentünk. Hátizsák, szatyrok, felpakolva, ahogy már egy nagybevásárlásnál kell. Ingyen busz visz a metró végétõl. Mondhatjuk kirándulunk. Telik az idõ, telik a bevásárlókocsi. Pittyeg a vonalkódolvasó. Zerreg a pénztárgép. Dagad a hátizsák, gömbölyödnek a szatyrok. A PIN kódot tessék beütni, hangzik a felkérés, kézbe veszem a dolgot. A pinkód pity-

tyegõt. A második szám csillaga után egy számsor jelenik meg a kijelzõn. Mutatom a pénztárosnak. Sejtem már, fagyhalál szaga van a dolognak. Nyomkod a hölgy. Zakatol a pénztárszalag. Látszik az összeg, de fizetve még nincs. Jön a technikusi segítség, de hamar kikapcs-bekapcs lesz a dologból lévén a gép nem reagál a legsúlyosabb fenyegetésre sem. Tessék visszapakolni és egy másik pénztárhoz menni, hangzik a felkérés. Nézünk ki a fejünkbõl, hamar döntésre jutunk, márpedig mi nem keresünk másik kasszát, nem pakoljuk ki a cuccokat, nem rakjuk fel és el újra a holmikat! Az összeg ott áll feketén fehéren a pénztárszalagon, azt szívesen lehúzatjuk másik terminálon. Középvezetõ jön kék ingben rossz modorral. Kissé felhorkanok, mikor „Nem kellett volna kitépni a kódbevivõt !” véleményét osztja. Nem tart sokáig a vita. Gyermeki örömmel ontjuk vissza a pénztárosnak az összegyûjtött javakat. Fiam pakolása kicsit puffogósra sikerül. Próbálom csitítani. Õrizzük meg méltóságunkat! Végzünk, mehetünk! Próbálom javasolni, menjünk még egy kört, már tudjuk mit akarunk venni, megtölthetjük hamar újra. De nem. Mára elég volt. Hatvanháromezer forintot spóroltunk. Voltunk is vásárolni meg nem is, vettünk is holmikat meg nem is. Itt a vége, fuss el véle ! Foti

5

A kétszer száznapos programnak nevezett ígérethalmaz után lassan-lassan eljön a való világ. A mi kis valóságshow-nk azonban fordítva mûködik: a (ki)szavazással kezdõdik, majd következnek a dolgos, szürke hétköznapok, s ekkor már tényleg a lét a tét. Napról napra szembesülünk azzal, hogy kimaradt a költségvetésbõl, ami a kampányból nem. Például itt van az úgynevezett 4-es metró ügye. „Budapestnek Demszky kell, Budapestnek metró kell” – harsogta minden balliberális médium az önkormányzati választások elõtt, a negyedszer megválasztott fõpolgármester pedig nyomatékosította: a város nagyobb sebességbe kapcsol a Medgyessy-kormánnyal, s már nem is világvárost építünk, hanem már világvárosunk van és kész. Ehhez képest meglepõ nyilatkozatot adott a hétfõi Magyar Hírlapnak a fõpolgármester: „A kormány által 2003-ra beterjesztett költségvetésben egyetlen forintot sem terveztek a budapesti 4-es metró beruházásaira. Ennek ellenére a fõváros jövõre megkezdheti a metró építésének elõkészítését” – mondta. Optimizmusát azzal támasztja alá, hogy „az elsõ komolyabb számlák 2003 után keletkeznek”. Sõt, a költségvetés nem tartalmazza a 33-34 milliárdos adóssággal küzdõ BKV konszolidációját sem. Továbbá – mint a Magyar Hírlap említi – Demszky szerint az is hiba, hogy a közlekedési társaság normatív támogatása nem szerepel a költségvetésben. Mindezekkel együtt: Demszky nyilatkozata egyáltalán nem meglepõ. Valaki megint blöffölt, valaki megint hazugságokkal szerezhetett szavazatokat. Legalábbis okunk van feltételezni. Pedig most állítólag a kormány támogatásával, hátszélben mûködik a város, vagy hogyan is mondta Demszky Gábor az SZDSZ választási központjában. De lehet, hogy Orbán Viktor ellenzékbõl is bünteti Budapestet?… A Magyar Hírlap persze statisztál, nem csinál ügyet a metrópénzbõl, a hír csak annyiban felel meg a címlapsztori követelményeinek, hogy az elsõ oldalon néhány soros rezümét olvashatunk a „kiajánlók” között. S valószínûleg nem lesz harcos a továbbiakban a lap azzal a témával, amit valóban címlapsztoriként kezel. Az EU-s bérekrõl van

szó, amelyekrõl megtudhatjuk, hogy a csatlakozás után sem várhatjuk, hogy a magyar munkavállalók annyit keresnek majd, mint a német vagy a dán kollégáik. Az EU-s tagsággal ugyanis automatikusan nem jár együtt a több fizetés – állapítja meg a lap szakértõkre hivatkozva. Egyikük még ki is jelenti, hogy ha a termelékenység nem nõ, még az 1-2 százalékos bérnövekedés is túlzó lehet. Tudomásul kell vennünk a helyzetet – sugallja a cikk szenvtelenül (érdekes, hogy nem a választások elõtt született az írás…), s a sorok között olvasáshoz edzõdöttek talán már azt is tudják, mi következik most. Talán a 8-9 százalékos költségvetési hiány csökkentését szolgáló megszorítások, a László-csomag? Miközben arról olvashat egy oldallal arrébb, hogy a képviselõk fizetése 20 százalékkal emelkedik, a miniszterelnök havi illetménye pedig egymillió 287 ezer forint lesz. Akár írja a Magyar Hírlap, akár nem: a mi kis valóságshow-nk elkezdõdött. Forrás: Nemes Károly MNO

Gyakran halljuk a mostani kormányt érõ kritikák között, hogy a régi-új elvtársi elitnek nincsenek távlati terveik, elképzeléseik a jövõt illetõen, az ország csak úgy megy elõre a vakvilágba, egyik napról a másikra bukdácsolva. Nos, ha valaki elindul az úton, jó ha az orránál kicsit tovább is elõre tekint. Épp ezért álljon itt tanulságos példaként ez a kis történet a baromfiudvarból, melyet Foti barátunk szíves jóvoltából most a Kedves Olvasóval is megosztunk. A baromfiudvarban fél kilós tojást tojt az egyik tyúk. Egy riporter megkérdezi töle: – Megmondaná, hogy hogyan sikerült? – Ez családi titok. – Tervei a jövöre nézve? – Egykilós tojásokat tojni. 6

A riporter faggatja a sikeres kakast is: – Megmondaná, hogy hogyan sikerült? – Ez családi titok. – Tervei a jövõre nézve? – Szétverem a strucc pofáját!

jó ha figyelünk

RESTAURÁCIÓ avagy a szocialista nagyváros öntudatos polgárának verse Isten hozott nálam öcsém ez a való világ, pénz, posztok, emberek, no meg a dumák. Szép tavasz hoz új idõket, régi, komcsi vezetõket. Csehák, Kovács, Horn és Megyó pártállami csapat a jó. Lesz itt bõség, lesz itt jólét EU hozza majd a lóvét Hogy a számok mást mutatnak? Áder, Rogán, mit ugatnak? Big Brother, vagy Való Világ, nem hallatszik meg az imád. Pongó löki most az igét, reggel, délben, este ELÉG! A kód neve: D-209, IBM Magyarországról kimenj! Nem kelendõ már a vinyó, Isten áldjon – mondja Megyó Kiürült az államkassza EU-forrás elapasztva Millió szám jön Euro Ezt ígérte nekünk Megyó

Kormányprogram privatizációból Számos vállalat kerülhet ki a tartós állami tulajdonú társaságok körébõl és válhat privatizálhatóvá, amennyiben az Országgyûlés elfogadja a kormány keddi döntését – jelentette be sajtótájékoztatóján Salgó István, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára. A kormány határozott szándéka, hogy hosszabb távon értékesítse a Mol, illetve a Richter állami tulajdonú részvényeit is. A kormány kedden elfogadott törvénymódosító elõterjesztése értelmében privatizálható lenne többek közt a MAHART, a Malév, az Antenna Hungária, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Tokaj Kereskedõház Rt., az összes hazai Volán-társaság, a Balatoni Halászati Rt., a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., valamint a Budapest Airport Rt. is. A Magyar Postában és a Szerencsejáték Rt.-ben való tartós állami részesedés 50 százalék + 1 szavazatra csökkenhet. A döntést a Parlament hozhatja mag, úgy, hogy módosítják az 1995-ös privatizációs törvényt.

A helyettes államtitkár az indokok között említette, hogy rosszak a tartós állami tulajdonban levõ cégek mutatói és ez a tendencia még évrõl-évre romlik is. Salgó ugyanakkor elmondta, az is indokolja a törvénymódosítást, hogy megteremtsék a kormányprogram egyes részeinek – az infrastrukturális és humán egészségügyi programok – megvalósításához a fedezetet. A kormány határozott szándéka, hogy hosszabb távon értékesítse a Mol, illetve a Richter állami tulajdonú részvényeit, ám ennek módját, mértékét és idejét kormánydöntés határozza majd meg - közölte Salgó István. A helyettes államtitkár kijelentette: a törvény egyébként nem írja elo, hogy 25 százalék + 1 szavazatnyi állami tulajdon legyen a Molban. A Richterrel kapcsolatban pedig kifejtette: olyan megoldást keresnek, hogy a társaságnál felhalmozott szellemi potenciál és függetlenség ne szunjön meg a privatizáció után sem. Forrás: MNO

EU-nál a bõségszaru, hol a kulcsa, hol a kapu? Békés, boldog Európaház, Tárt karokkal csak mi ránk vár. A csóró szegény rokon, magyar lesz majd eukonform.

jó ha figyelünk

7

Október van ismét. Az elmúlás jelei visszavonhatatlanok a fákon. Túl vagyunk már az õszi szokvány feladaton: a falevélgyûjtésen. De október nem csak a természet álomra hajlásáról emlékezetes. Túl a választásokon, túl az Október 23-i megemlékezéseken ismét csak helyeslõen lehet visszagondolni a Köztársasági Elnök Úr döntésére, hogy október 23-a elõtt kellett szavaznunk. Talán 13-a még jobb lett volna, visszatekintve a 23-i csend– és koszorúháborítás tükrében. Temetõ – október 23. Nézem a képeket a temetõi jelenetrõl. Kerekedik a szemem. A döbbenet és a keserû legyintés érzését kellene most szavakba formálni. Az egykori halálraítélt próbálja a háborgókat nyilatkozásra és nyugalomra bírni. Bûne megbocsáthatatlan. Összeállt az MSZP-vel. ABCÚG! Üvölt a tömeg, szól a füttyszó. Európa várj, jövünk ! Hozzuk a magunk kultúráját. Próbálom magam felidegelni, ezek a füttyögõk az én halottaim nyugalmát IS zavarják hõbörgésükkel. De nem megy. Nem õket bántják, hisz porbéli állapotukon már nemigen változtat sem taps, sem kiabálás, sem füttyszó. Ahol õk vannak, oda már nem ér el a dobszó. Nagyobb dolognak kell történnie, hogy elérjen hozzájuk. Nem haragszom rájuk, csak keseríz nyomja gyomromat. Itt tán vége is lehet a történetnek, de a történéseket sokan magyarázzák, s jönnek az érvek, még az egykori miniszterelnök is ezt sugallja, provokálják a békés tüntetõket. Koszorúval és siralomházi emlékekkel bosszantják a csendesen emlékezõ tömeget. És a csendesen emlékezõ tömeg véletlenül jut síphoz. Véletlenül épp ott egy „Gyilkosok!” feliratú transzparens. Véletlenül épp ott van Mécs Imre a maga emlékeivel. Ott van Mécs és õ véletlenül nem ’90 után érkezett elõször. Tényleg provokáló lehet siralomházat járt, tiltott idõben mártírokra emlékezést sorozatosan elkövetõ emberen látni a megbocsátás képességét. Bûne megbocsáthatatlan. Egyenes a dereka még mindig. ABCÚG! LE VELE ! Ennek így kell lennie. Temetõ – november 3. Túl a vasárnapi ebéden indulunk. Villamos és villamos zötyög alattunk. A csokrok, koszorúk megvétele után már a parcellák között visz utunk. Idén már eggyel több helyre megyünk. Még nem világos pontosan merre is kell mennünk, át kell tervezni a szokásos útvonalat. Míg az új utat keressük repülõk 8

Sajátos értékrendet tükrözõ cigány síremlék, valahol Lengyelországban zúgnak el felettünk. Közel a reptér, már alacsonyan szállnak. Mindig csoda kategória, ahogy ezek a tonnák repülni képesek. Tudom, felhajtóerõ, tolóerõ, nehézségi erõ, tiszta fizika, matematika, tudom, de akkor is megragadja mind a tekintetem. De nem csak fent van, van lent is. És a lentben a sírok. Nem tudok, nem is akarok sietni. Nézem a feliratokat. Mind mögött sorsok, emberi, családi, nemzeti sorsok. Nagy a szórás kinek mennyi jut, mennyi jutott. Egy (fél? nulla?) napos sorsoktól majd’ százévesig terjed a skála. De ott a férjekre, feleségekre szabott idõ is. Egy évtõl negyvenig szól a szentencia. Családi sírok, ahol múlt század

elejétõl napjainkig mutatja a felirat a családtörténet jelentõsebb állomásait. Szülõk gyerekek. Születés elmúlás. Nem tudhatjuk nekünk mennyi jut. Be kell osztani amennyi van. Talán sajnálni kéne az idõt egymás marásától. A jó szándék kevés. Több kell. Foti

jó ha figyelünk

A komcsizásról Az MSZP már nem ugyanaz a párt, mint az MSZMP! – hallani a baloldali érvelést, amikor úgymond lekomcsizzák a Németh kormányból itt maradt minisztereket és magát a szerencsétlen sorsú kémelhárító hõst, a D-209 kódjelû miniszterelnököt. Hát akkor álljon itt a legautentikusabb vélemény errõl a problémakörrõl, nézzük, mit nyilatkozott hazánk jelenlegi miniszterelnöke, a nép ajkán újabban csak James Gond-ként ismert Medgyessy Péter: Medgyessy a német FAZ munkatársának elmondta: azért nem lépett be megalakulásakor az Magyar Szocialista Pártba, mert nem értett egyet azzal a megközelítéssel, hogy a MSZP a pártvagyon miatt jogutódja legyen az MSZMP-nek. Nyilván sokakban felmerülhet a kérdés, az MSZP miért nem tett egy elegáns gesztust, és pártvagyon ide, pártvagyon oda, miért nem mondta ki azt, hogy ez egy teljesen új párt, semmiféle közösséget (még anyagit sem, sõt azt különösen) nem vállal a diktatúrát kiszolgáló, magát szocialista és munkás jelzõvel felruházó, ám valójában vegytiszta kommunista párttal? Pénz beszél, kutya ugat – tartja a régi mondás. Mint oly sokszor, most is a pénz gyõzedelmeskedett az elvek felett. Vagy talán az új párt megalakulásakor egyfajta sajátosan értelmezett szociáldemokrata értékrendbõl kaphattunk némi ízelítõt?

Elégedetlen közalkalmazottak és köztisztviselõk A kormány ajánlata a közalkalmazottak és köztisztviselõk számára egyenlõ a nullával vélekedik az MKKSZ Orságos Választmánya. Fehér József, a szervezet fõtitkára szerint a Medgyessy-kormány százezer köztisztviselõ esetében semmi mást nem kínál 2003-ra vonatkozóan, mint annak a törvényi szabálynak az életbe léptetését, amelyet az elõzõ kormány alkotott meg 2001 májusában. Rendkívüli helyzet indokolta a Magyar Köztitsztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének rendkívüli ülését – mondta Fehér József. Az MKKSZ fõtitkára szerint a szervezet tagsága csalódott, mert „bár most kezdõdik az érdekegyeztetés szezonja, mégis rosszul indul ez a szezon, mert a kormány eddig ismert ajánlata egyenlõ a nullával.” A fõtitkár szerint a Medgyessy-kormány százezer köztisztviselõ esetében semmi mást nem kínál 2003-ra vonatkozóan, mint annak a törvényi szabálynak az életbe léptetését, amelyet az elõzõ kormány alkotott meg 2001 májusában.

Layout, a szocialista nagyváros öntudatos polgára

sét, és tartalmaz egyéb, nem mindenki számára keresleti javulást hozó javaslatokat. A fõtitkár ezek közül kiemelte a kormányprogramban megígért heti munkaidõ 40 óráról 38 órára csökkentését a közigazgatási szerveknél. A fõtitkár szerint a szervezet elnöksége szeptember 18-án alakította ki a majdani tárgyalásokon képviselendõ álláspontot, amely elsõsorban a köztisztviselõkre vonatkozóan tartalmazza az MKKSZ álláspontját. A mai ülésen az Országos Választmány a közalkalmazotti bérfejlesztéssel kapcsolatos álláspontját alakította ki a szervezet. „Ennek elsõ pontja, hogy 2003. január elsejétõl a tervezett infláció mértékével, azaz nagyjából 5 százalékkal emelkedjenek a közalkalmazotti illetménytábla illetménytételei” – fogalmazott. Fehér József kiemelte: javaslatuk szerint az illetménytáblában szereplõ A1-nek egyenlõnek kell lennie a mindenkori minimálbérrel, az F1-nek, azaz a diplomás minimálbérnek egyenlõnek kell lennie a mindenkori minimálbér kétszeresével. „Tudjuk, hogy ma a diplomás minimálbér mint jogi intézmény még nem létezik, de bízunk abban, hogy tárgyalásaink eredményeként megszületik” – mondta a fõtitkár. Hozzátette: „Fontos a kormány adott szava, de egy dolog a politikai megegyezés, és más dolog, ha valamit jogszabály rögzít. Azonban a diplomás minimálbért mint juttatási formát ma még jogszabály nem rögzíti.” A pótlékalap emelése kapcsán a fõtitkár elmondta: „kellõ önmérséklettel ennek emelését nem 50 százalékban jelöljük meg, hanem mintegy 30 százalékban.” A közalkalmazottakra vonatkozó javaslatok közé tartozik még, hogy a felzárkóztató bérintézkedésekbõl kimaradt területek dolgozói számára is teremtõdjön lehetõség aqz 50 százalékos bérnövekedésre.

Fehér József elmondta: az MKKSZ Országos Választmánya 10+2 pontos igénylistán állította össze követeléseiket, amelynek – számításaik szerint – a költségvetési hatása mintegy 96-98 milliárd forint. Az igénylista – többek között – tartalmazza a köztisztviselõi illetményalap 33 ezer forintról 36 ezer forintra emelését, a 2001. július elsején hatályba lépett törvény szerinti illetményszorzó emelésbõl hátralévõ 30 százaléknyi emelés 2003. január elsejétõl történõ bevezetéjó ha figyelünk

Az Országos Választmány határozata szerint ha követeléseik nem teljesülnek, azaz november végéig nem tapasztalható változás a kormányzati állásponton, akkor a hónap végén újabb ülésen vitatják meg, milyen módszerét alkalmazzák az érdekérvényesítésnek. A fõtitkár nem zárta ki sem a tiltakozó demonstráció, sem egy kétórás országos sztrájk lehetõségét sem. Forrás: Zimonyi Melinda MNO

9

Mint nemrégiben megfigyelhettük, a televíziók akkor szánják el magukat a megújulásra, amikor már nem zuhanhatnak mélyebbre. Így tett a tv2, és kisvártatva a közszolgálati televízió is, sõt, az eredmény is hasonlóra sikerült. Túlságosan is hasonlóra. Az újjászülés nem komplikációk nélkül történik: a megújult Híradó után H. Bóna Márta a régi barnaságban jelent idõjárást, imitt-amott felfeslik az új dizájn, de erre sok szót nem érdemes vesztegetni, hiszen a generáljavítás még folyamatban van, amit a logó színeváltozása is jelez. (Vasárnap este ugyanis még áttetszõ, olvashatatlan MTV felirat lappangott a jobb felsõ sarokban, hétfõre viszont rikító eukék háttéren fehér betûk tették élvezhetetlenné a Hegylakót. Majd csak megállapodnak a kettõ között.) Figyelmezzünk inkább a már üzemelõ újdonságokra: arcokat és arculatot váltott a Híradó és A Hét, elindult az Este, és az Élesben címû talkshowval nekivágott az MTV a kereskedelmi televíziózásnak. A hírstúdiókba megvásárolták az elsõ Star Trek-sorozat díszleteit, aminek nem az az elsõdleges célja, hogy modern szemléletet tükrözzön, hanem hogy tükrözze a modernizálási szándékot – vettük az adást, modernség leszen itt üstöllést. A Hétbe került az Enterprise ûrhajó vezérlõkabinja, úgyhogy ott már káprázik az ember szeme a jövõképtõl – no de végül is tájékozódni jöttünk, úgyhogy nem akadunk fenn egy-egy kiálló lézerágyún, vagy ahogy Pállfy sürgeti a mûsort: megyünk tovább. Rettenetes összegek keringenek a nép száján az MTV sztárakvizícióiról, most azonban nem gazdálkodással, hanem mûsorokkal foglalkozunk, így elég, ha azt felmérjük, megérné-e az illetõ figurákat ingyen foglalkoztatni; vagyis: javított vagy rontott a királyi (fõtitkári) televízió hírszolgáltatásán Pálffy István, D. Tóth Kriszta és Simon András munkába állítása. Pálffyt például, ha elég volna adósságcédulával fizetni (és ezt még akár meg is kaphatja), bármely televízió szívesen fogadná, ha éppen híradósra lenne szüksége. Jelentõségét hamar felfogjuk, ha megnézzük a hiányt, amit a tv2-n hagyott maga után. Nem Bárdos Andrást kell félteni, õ kiválóan navigálja a Jó estét, Magyarország éjszakai járatát, a kora esti Tényekben viszont Pálffy helyére eddig nem került más, mint a hirtelenjében, ám nem tökéletesen kiolvasztott Nika „Ööö” György. Jó híradóst, sajnos, nem lehet úgy vásárolni, mint licenszet, úgyhogy Pálffy még annak ellenére is jó helyre került, hogy túl hirtelen jött át a politikailag legalábbis ellentmondásos megítélésû tv2-tõl, ami némileg csorbítja a közszolgálati pártatlan imázsát. Viszont egyelõre csak az imázsát, és ez már valami. Pálffy munkáját az ex-RTL-es D. Tóth Kriszta próbálja segíteni. Krisztának vagy súlyos magánéleti problémái vannak, vagy a nyelve kétágú, és azért akad össze unos-untalan. Ezen még lehet segíteni, de addig is érdemes elõre elolvasni a szövegeket, hogy ne olyan váratlanul kerüljön elõ egy-egy mássalhangzó-torlódás, mint anyacsavar a hámozott napraforgóban, amikor azt még zsugorfóliában lehetett kapni, Nap Gyöngye fedõnévvel. A hírszerkesztést néhány adás után korai lenne véleményezni, az új közszolgálati híradó egyelõre – apróbb illesztési hibákkal – rendben van. Az Este címû magazin már bonyolultabb jelenség. Simon András munkáját nem könnyíti meg, hogy majdnem ugyanazt kell reprodukálnia, amit a fentebb elismert Bárdosnak a tv2-n. S ami igazán megnehezíti, az nem más, mint az MTV sajátos státusza, vagyis hogy mégiscsak az állam pénzeli, az államot pedig a kormány irányítja. Talán ez teszi lehetõvé a honvédelmi miniszternek, hogy végeérhetetlen balladákban mondhassa a magáét anélkül, hogy a mûsorvezetõ felmutatná a stoptáblát: uram, most megállunk, mert betelik a nézõ memóriája, és lazításképp meghallgatjuk az ellenzék véleményét. 10

Nem menti fel a mûsorvezetõt, csak magyarázza nehéz helyzetét, hogy kifejlõdött minálunk egy politikusgeneráció, amely sosem tesz pontot. Pontosvesszõt, vesszõt, gondolatjelet és kettõspontot használ, de azt sem levegõvételre, az oxigént ugyanis a tekintélyes méretû mellényébe ágyazott tömlõkbõl kapja. Ez a politikusfajta addig beszél, amíg jónak látja, vagy amíg szigorúan a kis fejére nem csapnak a táblakörzõvel. Keményen kell bánni velük, különben bukik az egész mûsorstruktúra – még szerencse, hogy az MTV-n az még nem fejlõdött ki.

Hajmeresztõ szerkesztõi ötlet, hogy az Este háromnegyed tizenegykor kezdõdik, majd 11-kor kötelezõen megszakítják egy hírblokkal. (Hogy a hírblokk elején különféle kamera-mechanikák takarják el a képet, azt most elnézzük, hátha véletlen volt.) Tizenegy ötvenkor tehát megkezdõdik a párbeszéd Juhász Ferenc és Simicskó István között, majd tíz perc múlva Simon elnézést kér, és NATO ide, EU oda, jönnek a hírek. Majdnem olyan, mintha pisilni menne a mûsorvezetõ. Aki egyébként azzal tér vissza, hogy elmondja a holnapi idõjárást, és csak ezután folytatja a miniszteri interjút. Eh. Lesz azért ez jobb, sõt rögtön lett is: némi történelemmel, kultúrával színesedik az Este, ami nagyon fontos felismerése annak, hogy itt ez megengedhetõ, sõt szükséges.

Megérkezett az MTV-re a Mónika/Claudia típusú talkshow. A mûsor címe Élesben, megnehezítendõ a hivatkozást, így másnap lehet tanakodni, hogy is mondják magyarul, hogy az Élesbenben a hitgyülisekrõl volt szó. Az elsõ adás remekül bemutatta a lehetõségeket: harminc perc alatt megtudhattuk a klónozásról, hogy a római katolikusok elítélik, míg a meddõ anyák nem. Készült egy élõ telefoninterjú is Antinori professzorral, tõle azt tudakolta Obersovszky Péter, hogy mi késztette forradalmian új módszerek használatára – az egész produkció információtartalma elfér egy gyufacímkén. A félórás Élesben szándékolt felszínességgel készül kezelni fajsúlyos témákat, kevésbé közszolgálati, ám minden bizonnyal nézettségvonzó céllal. Egyértelmûen kereskedelmi televízióvá alakul a köztévé, erre utal negédes tudományos mûsoruk emeltdíjas SMS-játéka is, meg az, hogy hollywoodi tömegfilmmel indították az új arculatot. Kivehetõ továbbá bizonyos fiatalítási szándék, ami szintén nyereségorientált mûsorszolgáltatók sajátossága, a hirdetõk ugyanis a fiatalokat szeretik. Emiatt van az, hogy nagyszüleink, akiket, valljuk be, az illendõnél kevesebbszer látogatunk, s ezért különösen rá vannak utalva a tévére, már most is egyre idegesebben kapcsolgatnak ide-oda, kívül találták magukat a célcsoporton, „a család televíziója“ is dobta õket, Feledy Pétert keresik talán, vagy Déri Jánost, de nem találják õket sehol. Idejekorán meg kell oldani ezt a dilemmát, mert ha a Magyar Televíziónak a reklámbevételért fel kell áldoznia a kis vásárlóerejû népeket, akkor megszûnik közszolgálatinak lenni, ami ugyanolyan rossz, mintha pénz híján teljesen megszûnne. Forrás: Tóta W. Árpád, Index internetes újság

jó ha figyelünk

Panel. A szocialista nagyváros lakói vegyes érzelmekkel viseltetnek ezzel a szóval kapcsolatban. Azok, akik a ’70-es években a szuterinokból kiköltözve végre normális lakáskörülmények közé kerültek, elégedettséggel gondolnak a kádári építõiparnak erre a technológiai szörnyszülöttjére.

Ízlések és pofonok különböznek, tartja a mondás. Éppen ezért vannak olyanok is, akik néhány panellakásban eltöltött évtized után valami másra vágynak. Mondjuk egy kis kertes családi házra. Bár az igazat megvallva nem vagyok egészen biztos abban, hogy az épp most regnáló szocialista irányítású koalíció vezette Magyarországon merjünk-e nagyot álmodni, elvégre a szegfûmintás utódpárt egyik prominens személyiségétõl nem rég hallhattuk, itt az ideje megtanulni, hogy kicsik legyünk. Addig is, míg kis hazánkban kialakulnak a jól szituált kertvárosi polgár középosztályi életnívóval bíró milliói, a proletariátussal sorsközösséget vállalva, a vasbeton kalickák összezártságában ábrándozzunk egy szebb jövõrõl. A volt szocialista országok a lakáskérdés megoldásában is az egykori Nagy Testvértõl tanulták el a módszert. Úgy tûnik a sztahanovista mozgalmak nemcsak a munka frontján váltak egyeduralkodóvá, hanem az élet minden más területén is a mennyiségi követelményeket helyezték elõtérbe a minõségivel szemben. Az idei õszi önkormányzati választások fõvárosi küzdelmeiben is láthattuk, milyen óriási, sziszifuszinak mondható a rengeteg panellakás korszerû hõszigetelése és az elhasznált energia (fûtés) egyedi mérési lehetõségének kialakítása. A panel technológiai és mûszaki kérdéskörein túl van egy sokkal fontosabb téma is, amirõl manapság kevesebbet hallani. Ez pedig a lakótelepi elidegenedés. A dolog anjó ha figyelünk

nál is érdekesebb, mert a panellakásokról szokták mondani, hogy még azt is meghallani, ha a szomszédban szellent valaki. Mégis a lakók nem sokat törõdnek egymással. A panel – még az „átkosban” – egyfajta olvasztótégelyként mûködött. Mindenféle furcsa ember került össze a négy- és tízemeletes lakóépületekben. Ki innen, ki onnan, ki meg amonnan érkezett. A társadalom különbözõ osztályai, rétegei kerültek össze viszonylag kis helyen. Aggodalomra azonban semmi ok, sok jóember, kis helyen is elfér! Az „emberarcú” szocializmus építésének szorgos évtizedei alatt az elvtársi kötelességtudat által fûtött lakóbizalmi a rendszerváltozás alatt közösképviselõvé konszolidálódott, a régi elvtársak közül pedig jó páran végleg itt hagyták a panel lépcsõházak puritán egyszerûségû szocreál világát. A társadalmi szamárlétra különbözõ fokain álló emberek napi érintkezéseibõl, súrlódásaiból, konfrontációiból érdekes, humoros, elgondolkodtató és olykor bizony szörnyû helyzeteket is produkált az élet. Magam is panellakó vagyok és bár eddigi rövid szereplésem az élet forgószínpadán maximum a prológban szereplõ statisztéria tagjai közé enged belépõt, a panelban töltött huszonhét esztendõ kínál némi rálátást a témára. Három rövid kis történetet szeretnék elmesélni. Mindegyik önmagáért beszél. Bízom benne, hogy tanulsággal szolgálnak majd mindannyiunk számára, a következtetések levonását rábízom a Kedves Olvasóra.

AKI A VIRÁGOT SZERETI… Ma már nem sokan laknak a négyemeletesben az eredeti lakók közül, magam is az egyik ilyen „utolsó mohikán” vagyok. Amikor ez az eset történt, még nagyobb létszámú volt a törzs, de az idõ elõrehaladtával a „fehérember” egyre több lakást hódított el a barbár egyetemista hordák számára. Az általános gyakorlat az volt, hogy a felsõoktatási intézmények közelsége miatt elõszeretettel alakult át a házban jó néhány lakás albérletté, melybe az egyetemi polgárok sorai közé lépõ fiatalok költöztek be – mint utóbb kiderült sok esetben a lakók rosszallását is kiváltva. Sõt a tehetõsebb szülõk meg is vásároltak egy-egy lakást ifjú csemetéik számára, akik aztán az egyetemi évek után biztos mellékjövedelemhez jutottak a lakások kiadásából. És az ördögi kör bezárult. Szóval a viccet félretéve, az 1975-ben eredetileg beköltözõ lakók szektájának egyik oszlopos tagja volt (a nevek kitaláltak) a Rendesi házaspár. I. néni és P. bácsi különleges helyet foglalt el a négyemeletes ház lakói között. Mûveltségükkel, hatalmas házkönyvtárukkal valahogy nem illettek bele a panelház lakóinak rendezett szövetébe. A gyermeknevelés és a családi élet tekintetében meg pláne. Az uralkodó kommunista trenddel szemben a minõséget helyezték a mennyiség elé, a kultúráltságot és a mûveltséget tekintették elsõdleges irányelveknek. Fiatalon még nem sokat értettem ebbõl, de aztán a nálamnál jobban informált felnõttek felvilágosítottak, hogy e mögött valószínûleg P. bácsi grófi származása áll. Elvégre a Mágnás Miska óta tudjuk, hogy „Egy ghóf az mégiscsak ghóf! Azt szagról meg lehet ismerni!” Egyébiránt a Rendesi házaspár rendkívül vendégszeretõ volt. Attól sem zárkóztak el, hogy más osztálybeliekkel összejárjanak. Nem voltak ritkák a négy-öt család részvételével tartott születésnapi, névnapi együttes házi összejövetelek sem, ahol némi szolid mennyiségû alkohol tartalmú italok elfogyasztása közben az ünneplõk mind gyakrabban vonták le az örökérvényû igazságnak látszó végkövetkeztetést: „Sose halunk meg!” Egyesek elragadtatásukban még azt is hozzátették: „Ihaj, csuhaj!” Azóta kiderült, tévedtek. Egyébként ez a kapcsolatfelvétel az értelmiség – ha jól emlékszem ez a népcsoport csak a „réteg” jelzõig vitte a szocialista társadalomtudományokban – és a munkásosztály között nem csak bizonyos ünnepi alkalmakra szorítkozott. Ez az újfajta közösségi útkeresés az általam csak reggeli kupaktanácsként aposztrofált napindító összejövetelekben is megnyilvánult. Ez abból állt, hogy a három szomszédasszony összejött – mindig másnál – és a kávé, cigaretta, „kétdekás” alkotta bermuda háromszögben az információcsere és a 11

pletyka között lavírozva, valahogy elindult a nap. I. néni egyébként oly mértékben rajongott ezekért a napindító csodaszerekért, hogy nem is tudott lemondani róluk, egészen a gégerák érkeztéig. Szóval, hogy szavamat szavamba ne öltsem, I. néni maga volt a megtestesült nyugalom. Még arra is gondolt, hogy a sivár lépcsõházat egy kissé otthonosabbá tegye és szó szerint felvirágoztassa. A lépcsõfordulókba virágtartókat tett és különbözõ színes virágokat ültetett bele. Tényleg szívderítõ látvány volt, ahogy munkába indult vagy éppen hazatért fáradtan az ember. Máig sem értem, hogyan maradtak életben azok a virágok, hiszen a lépcsõház északi falán lévõ vastag tejüvegen keresztül nem jutottak valami sok napfényhez. De éltek és hála a szeretõ gondoskodásnak ott pompáztak csodálatos színes szirmaikkal. Egy kis szabálytalanságot, egy kis színes életet vittek a mérnöki precizitással megalkotott betontömbök rideg világába. De amit a természet nem tudott megtenni, megtette az ember. Egyik reggel éppen a ház mögötti ABCáruházba indultam reggeliért, amikor siralmas látvány tárult elém. A lépcsõn az összetört virágtartó darabjai hevertek, a kiborult virágföld mindenütt. Soha nem voltam jó biológiából – a költõ szavaival élve – utáltam, mint a kukoricagölõdint, sõt a bajt még tetézem azzal is, hogy nálunk ez a tantárgy még „Élõvilág” néven futott, na mindegy, szóval a tényállást azonnal megállapítottam, a virágoknak annyi! Letört szárukkal a földhalmokon siralmas látványt nyújtottak. Kis lapátjával és a hozzá tartozó kefével I. néni próbálta eltakarítani a romokat, miközben egyszerre a könnyeivel és a tehetetlenség érzésébõl fakadó dühvel is küszködött. – Csókolom – köszöntem. – Ezt aztán jól elintézte valaki. – Szervusz – köszönt, amikor észrevett. – Most mondd meg, ki lehet ilyen egy állat? Ki csinál ilyet és miért? Hirtelen nem jutott jobb eszembe és azt válaszoltam: – Úgy néz ki valakinél a kultúra kivágta a biztosítékot. Késõbb kiderült, hogy elõzõ éjszaka úgy éjjel kettõ tájban jöttek haza az egyik lakás albérlõi, akik egyetemisták voltak. Kotta részegen törtek-zúztak mindent, ami a kezük ügyébe került. Így végezték a szerencsétlen virágok is. Pedig ha valakik, akkor õk aztán igazán semmirõl sem tehettek. Másnap, amikor hazaértem a munkából, a virágtartóra egy hatalmas fehér papír volt felerõsítve, rajta öles betûkkel ez állt: IDE FIGYELJ TE BAROM! A KULTÚRÁT NEM A DIPLOMÁVAL OSZTJÁK! 12

Ezt már csak én teszem hozzá szelíden: kedves barátaim, szeressük a virágokat, és egymást is, mert aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. MIT SÜTSZ KIS SZÛCS? No, hát a mi „kis szûcsünk” – aki ebben az esetben éppen halat sütött – L. bácsi, a jobb napokat is megélt nyugdíjas vállalati sofõr, aki harmadik emeleti másfél szobás kalodaipari vasbeton kuckójának 35 m²-ében éldegél szerényen. L. bácsi fénykorában vállalati sofõrként tevékenykedett az építõiparban, aholis lengyel gyártmányú Nysa típusú mikrobuszával melósokat szállított a vállalati központ és a különbözõ külsõ építkezések helyszínei között. Nysa és Zuk. Az idõsebbek talán még emlékeznek a lengyel gépjármûiparnak erre a két szállítmányozási gyöngyszemére, melyek a kisteherautótól a furgonon át a mikrobuszig bezárólag mindenféle változatban fellelhetõk voltak a szocialista Magyarország útjain. Ha valakinek még eztán sem ugrana be, mely jármûvekrõl van szó itten, a Nysáról még csak annyit, hogy ez a típus volt az, melynek mentõautó változatában a szállítás közben – Hofi szerint – még a halott is felébred. Ennyit bevezetõül, most pedig lássuk azt a hússütést. Még a múlt század utolsó éveinek valamelyik szilveszter éjszakáján történt az eset. Otthon ülõ típus vagyok, nem nagyon járok sehova. Ezen az óévbúcsúztató estén is otthon tartózkodtam és a televízió távvezérlõjén túráztattam az ujjaimat. Mivel zavartak a különbözõ felvillanó petárdák és egyéb robbanó, pukkanó, felvillanó alkalmatosságok, leeresztettem az ablakon a reluxát. Este 10 óra tájban valami furcsa érzésem támadt. Nem tudtam mi az, csak éreztem, hogy valami nincs rendben. Odamentem az ablakhoz és felhúztam a reluxát. Na erre szokták azt mondani, hogy földbegyökerezett a lábam. A ház elõtt egy hatalmas tûzoltóautó állt, körülötte húsz-harminc ember, a lánglovagok pedig beöltözve a fényvisszaverõs szerkójukba, hátukon légpalackkal, egyiküknél piros tûzoltószekerce, indultak be a lépcsõházba. Csak utólag tudtam meg, mi is történt. L. bácsi aznap este halat sütött. Ezzel még nem is lenne baj, csakhogy a kulináris teendõk közben némi töményet is leküldött a nyíláson, magyarul bepálinkázott az öreg. Elvégre szilveszter van, vagy mi a szösz? Melege is lett a nagy fõzõcskézéstõl, ezért kinyitotta a konyhaablakot, majd bement a nagyszobába és ledõlt egy kicsit – az öreg szavai szerint – „ejtõzni”. A tûzoltókat egy véletlenül arra járó fiatal pár riasztotta, volt náluk mobiltelefon. A csillagfényes enyelgés közben az égre te-

kintve, kb. a harmadik emelet magasságában meglátták L. bácsi konyhájának ablakát, amint dõl belõle a füst. A szegény mátós öreg olajban sütötte a halat, de a sütés közben elaludt, az olaj pedig – a hallal együtt – füstölögve szénné égett. Persze a fiatalok lent az utcán errõl mit sem tudtak, õk csak azt látták, hogy az ablakon keresztül dõl a füst. Nos, nem tudom mi a hivatalos verzió, de a nép ajkán született változat szerint a következõ események zajlottak le a harmadik emeleten. Miután a lánglovagok hiába csengettek, dörömböltek, az öreg csak nem ébredt fel, kénytelenek voltak betörni az ajtót. L. bácsi állítólag rendkívül bárgyú képet vágott, amikor szemeit kinyitva az elsõ amit meglátott, egy légzõmaszkot viselõ, kezében piros szekercét tartó tûzoltó volt, aki kitartóan rázogatta. A tisztességben megõszült vállalati sofõr csak ennyit tudott kinyögni: – Kicsoda maga, és mi a f…szt keres itt? Ez a szép az emberiségben, a sokszínûség, mindig ezt mondom. A NÉGY TESTÕR Az 1975 óta álló négyemeletes panelház, mely az elõzõ két történetnek is helyszínéül szolgált, kedvezõ helyen épült, két felsõoktatási intézmény is található a közelben. Talán ennek is köszönhetõ, hogy a lakások jó részét egyetemisták vagy fõiskolások lakják albérlõként. A jövõ értelmisége által szilveszterenként rendezett, néha részeges ámokfutásnak beillõ mûsorokról itt most nem tennék említést. Ma már nem számít kirívó esetnek, ha a tanulástól megfáradt egyetemi ifjúság a felhalmozódott feszültséget levezetendõ székeket, szõnyeget vagy éppen tele pezsgõsüvegeket hajít az autók közé az emeleti lakás ablakából, elvégre buli van, csak egyszer élünk, most vagyunk fiatalok, mikor tombolja ki magát az ember, ha nem most, hát nem igaz? Jó. Az SZDSZ farvizén evezve, legyünk toleránsak, tiszteljük a másságot, vannak akik hangosan vígadnak, mások esetleg sírva, de ez most nem érdekes. Tiszteljük a másságot! Árnyalatnyi különbséget mutatott a felsõbb emeleteken lakó társasághoz képest a földszint középsõ bérleményében elszállásolt nõi szakasz, melyet magam csak a találó „három grácia” névvel illettem. Velük sajátosan alakult a kapcsolatom. Mint arról már kis írásom elején is említést tettem, a panellakások sajátos akusztikai jellemzõkkel bírnak, rendkívül jól vezetik a hangokat. (Ma már tudom, a nem kívánatos hangjelenségek ellen komplett házimozi rendszer beszerzése javasolt, garantáltan elnémulnak a zavaró hanghatások. Ha a szomszéd dörömböl ajtónkon, túl jól sikerült a csillapítás.) jó ha figyelünk

No mármost a tanév elõrehaladtával egyre többször fordult elõ, hogy a lakás legkülönbözõbb helyiségeibõl félreérthetetlen zajok szûrõdtek fel. A hangok ismétlõdõ rendszerességébõl megállapítottam, hogy az alattam lévõ bérleményben periódikusan ismétlõdõ idõtartamokban együttes nemi tevékenységet folytatnak, rusztikusan: kefélnek. Az események gyakoriságának tükrében arra kellett gondolnom, hogy az általam „három grácia” névvel ellátott trió valószínûleg nimfomán hajlamokat mutat. A nyár közeledtével – Virág elvtársat idézve – a nemzetközi helyzet fokozódott. A panelnek van egy sajátos tulajdonsága a kitûnõ hangvezetés mellett, ez pedig a hõmérséklettel szemben tanúsított abnormális viselkedése. Télen fázol benne (ha nincs szerencséd a központi fûtéssel), nyáron meg egész egyszerûen megsülsz. Na mindegy az biztos, hogy a nyarat csak nyitott ablak mellett vészelheti át a panellakó. Amint az köztudott – még a pornófilmeken nevelkedett mai plázageneráció számára is – a hölgyek szexuális tevékenység közben hajlamosak arra, hogy mindenféle kéjes hangokat hallatnak, melyek például lihegés vagy nyögés formájában nyilvánulnak meg, az orgazmus elérésekor pedig nem ritkán extrém hanghatásoknak is fültanúja lehet a tapasztalatszerzés rögös útjára lépett férfiember. No itt azonban merõben más történt. Az alsó bérleményben a csaj szex közben szabályosan sikított, amikor elélvezett.

jó ha figyelünk

Mindez nyitott ablakok mellett. Egyszer még elmegy. Még azt mondja rá az ember, hogy milyen szenvedélyes a kis fruska, istenem fiatalok, dúl a szerelem. De ötször, és éjjel egykor?! Ez már a tolerancia határait feszegeti! De ha azt hiszi a Kedves Olvasó, hogy ezt nem tudták felülmúlni, nagyon téved! Korán kelõ ember vagyok, nem okoznak gondot a hajnali órák, így a hétvége utolsó napjának, a vasárnapnak reggele gyakran talál a rádiókészülék mellett, amint éppen a Magyar Rádió harmadik leghallgatottabb mûsorát, a szélsõjobboldali Vasárnapi újságot hallgatom. De ez már nekem is sok volt. Egyik vasárnap hajnalban – nem is, helyesebb ha az éjszaka szót használom –, szóval arra ébredtem, hogy valami zaj van. A sötétben a videomagnó órája hajnali 3 óra 30-at mutatott. Az alattam lévõ lakásban bömbölt a zene, nem lehetett nem észrevenni. Na itt elszakadt a cérna. Lementem és elkezdtem ököllel verni az ajtót. Nem kellett sokáig. (Úgy látszik szóból ért a magyar ember!) A három csaj közül az egyik nyitott ajtót és valószínûleg azonnal átlátta, hogy valami nem stimmel, de az is lehet, hogy csak azt látta rajtam, hogy kissé bosszús vagyok a korai zenés ébresztõ miatt. Félénken megkérdezte: – Hangosak vagyunk? Megvallom õszintén ezen a hajnalon a kultúrember valahol máshol tartózkodott, körülbelül fényévekre tõlem, csak a rusztikus stílusú nép gyermeke állt ott magyar textilben és hát mit tagadjam, a társalgás további része nem a filozófiai magasságokban szárnyalt. A részletek idézésétõl most eltekintenék. Mindezeket csak azért meséltem el, hogy mindenki képet kaphasson arról, milyen mostoha körülményeknek van kitéve a szocialista nagyváros öntudatos polgára a panelház nyújtotta keleti kényelem egyáltalán nem nyugatinak mondható nyugalmában.

És ha most bárki is azt hiszi, hogy ezt már nem lehetett überelni, hát nagyon téved. Lehetett. Íme az általam csak „a négy testõr”-ként aposztrofált eset. El tudja Ön képzelni, milyen érzés éjjel kettõkor a technozene ütemes puffogására ébredni? Nos egy jó ideig én sem tudtam, de most már tudom. Mondhatom nem valami kellemes élmény. Inkább idegesítõ. Az eset azonban ettõl még nem lenne egyedi, belesimulna a többi részeges duhajkodás közé, hacsak nem történt volna valami különleges esemény, amit a yard kivonulása tetõzött be. A mulatozó fiatalok levonulása a negyedik emeletrõl az utcára az éjnek évadján, körülbelül egy bivalycsorda hanghatásait produkálta, minden tekintetben. De ami ezután következett, az minden képzeletet felülmúlt. Nem akartam hinni a szememnek, meg a fülemnek. – Egy mindenkiért, mindenki egyért – harsant fel a kissé akadozva részeges hangú artikulálatlan ordítás. – Csak egy maradhat ! – jött azonnal a válasz a szintén kissé illuminált állapotban lévõ „lovag” kollégától. A társaság kardokkal felszerelkezve párbajozott az éjszakai aszfalton. Mint utóbb kiderült, az egyik srác kellékesként a színházban dolgozott, onnan voltak a „fegyverek”. A kardcsörtetéssel járó éjszakai „lovagi torna” mintegy tíz percig tartott. Ekkor megérkezett egy rendõrautó, amibõl két darab – leginkább kétajtós szekrényre hajazó – közeg szállt ki. Az intézkedés gyors és pontos volt, a többi néma csend. Maradjunk annyiban, hogy lakva ismerni meg a másikat. Ez csak egy ház a sok közül és biztosan máshol is történnek érdekes vagy furcsa történetek. Mint veterán panellakó csak azt tanácsolhatom mindenkinek aki hasonló lakáskörülmények között éli napjait, hogy próbáljuk meg a békés egymás mellett élést, és segítsük egymást amiben csak tudjuk, ha már annak idején a sors, Isten és a párt kegyelmébõl néhány évtizedes összezártságot adott számunkra. Layout, a szocialista nagyváros öntudatos polgára

13

Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén egyre többször hallani ezt a három betûs rövidítést: GDP. A száraz definíció szerint a GDP (bruttó hazai termék) az adott országban végzett összes gazdasági tevékenység által létrehozott új érték – független attól, hogy azt hazai vagy külföldi cég végzi. Általában egyéves idõtartamra számítják. A különbözõ országok gazdasági makromutatói között fontos adat még a GDP növekedési üteme is. A bruttó hazai termék, vagyis a GDP a II. világháború óta szolgál a gazdaság fejlõdésének mércéjéül, kicsit öregecske már, számos hibája is van, így nem csoda, hogy eljárt felette az idõ. Az alábbiakban egy összefoglaló következik a GDP-rõl, melyhez nagy segítséget nyújtott Prof. Dr. Csath Magdolna: Kiút a globalizációs zsákutcából címû kitûnõ könyve. A PROBLÉMÁS GDP A különbözõ pénzügyi mozgások, a termékek adás-vétele, a szolgáltatások igénybevétele, a bérek és jövedelmek kifizetése, egyszóval minden, ami a gazdaságban történik, a nemzetgazdaságot növelõ tényezõnek számít, függetlenül attól, hogy az hasznos vagy éppen haszontalan tevékenységbõl származik-e. Prof. Dr. Csath Magdolna nagyon érzékletesen mutatja be, mit is jelent a problémás GDP: „A tömeges fakivágással járó termelõ tevékenység éppen úgy növeli a GDP-t, mint a börtönépítés, az õrzõ-védõ szolgálatok tevékenységének bõvülése, vagy a környezeti károk elhárítása, mint pl. a folyóba került olaj kitisztítása. Ugyanakkor a tömeges fakivágás, a vízszennyezés, a bûnözés növekedése, ami miatt a börtönépítésre és az õrzõ-védõk számának növelésére szükség van, nem jelentkezik a GDP számításánál költségként, vagyis a GDP-t csökkentõ tételként. Viszont nem növelik a GDP értékét az olyan, a családok és a társadalom számára egyaránt fontos tevékenységek, mint pl. az otthoni gyermekgondozás, vagy a fizetség nélkül végzett önkéntes szociális munka. Azt mondhatjuk tehát, hogy a GDP kiszámításánál közvetve fejlõdésnek mutatkozik, sok a társadalom számára negatív jelenség, miközben valódi értékeket létrehozó munkák, csak azért mert ezek nem járnak pénzmozgással, kimaradnak a GDP értékébõl.” Már így elsõ látásra is kiderült, bizony komoly gondok vannak ezzel a fránya GDP-vel, kellene valami más, amely tisztább képet ad a gazdaság és a környezet állapotáról, és így megbízhatóbb, pontosabb útmutatással szolgálhat a gazdaság és az üzleti élet szereplõi számára. Természetesen van ilyen mutató, a neve: GPI, ami magyarul annyit tesz, a „valódi fejlõdés mutatója”. Ez a gazdasági mérõszám különbözik a mindenhatónak kikiáltott GDP-tõl, mert azzal ellentétben elválasztja a valódi fejlõdés következményeként létrejövõ pénzmozgásokat azoktól, melyeket valójában költségként kellene figyelembe venni. Sõt! A GPI (valódi fejlõdés mutatója) figyelembe veszi a hasznos családi és közösségi munka értéknövelõ, az életminõséget javító eredményeit is. Ha a GDP (bruttó hazai termék) mutató mellett megvizsgáljuk az adott ország GPI (valódi fejlõdés mutatója) értékét is, olykor megdöbbentõ adatokkal szembesülhetünk, ahogy mondani szokták: így már egészen más a leányzó fekvése. Így van ez például az „ígéret földje”, a csodás és hatalmas Amerikai Egyesült Államok esetében is. Íme néhány adat: 1950-tõl napjainkig a GDP több mint kétszeresére nõtt az USAban, míg a GPI 1970 óta 45%-kal csökkent. Sõt, az egy fõre jutó GPI csökkenése folyamatosan gyorsul. A 70-es években még csak évi átlag 1%-kal, a 80-as években már 2%-kal, a 90-es években pedig évi 6%-kal romlott az egy fõre jutó GPI értéke. 14

Ez azt mutatja, hogy a GDP növekedése növekvõ társadalmi költségek és környezetterhelés mellett valósul meg. Bizonyára mindenki számára ismerõs, amikor azt hallja, hogy a makrogazdasági mutatók javulást jeleznek, a „kisember” azonban ebbõl semmit sem érez. Nos ez az a tipikus eset, amikor a gazdaság a GDP-vel mérve folyamatosan bõvül, az adott ország polgárai azonban keveset, vagy szinte semmit nem érzékelnek ebbõl a folyamatból. Magyarul, nem marad több pénz a zsebükben. Éppen ezzel a folyamattal magyarázható az is, hogy az amerikai emberek optimizmusa nem erõsödik, ugyanis õk a mindennapi életükben sokkal inkább a GPI mutató által mérhetõ fejlõdést érzékelik, ez a mutató viszont folyamatosan romlik. A GDP-nek van még egy komoly hiányossága. Teljesen érzéketlen a jövedelemelosztás egyenlõtlenségére. Ez azt jelenti, hogy az egy fõre esõ GDP semmit sem érzékeltet abból, hogy ez az átlag milyen szélsõségesen magas és alacsony értékekbõl, vagyis kiugróan magas és nagyon kicsi jövedelmekbõl alakul ki. Ismét az Egyesült Államok példáját említve amíg 1973 és 1993 között a GDP több mint 50%-kal nõtt az USA-ban, a bérek reálértéke közel 14%-kal csökkent. Az is nagyon tanulságos, hogyan alakultak az amerikai lakosság különbözõ rétegeinek vagyoni helyzete. A 80-as évek alatt a lakosság legtöbbet keresõ 5%-ának reáljövedelme közel 20%-kal nõtt. A legtöbbet keresõ 1% jövedelme pedig 60%-kal emelkedett, miközben a legkevesebbet keresõ 40% reáljövedelme csökkent. Ezek a jövedelemkülönbségek döbbenetes mértékûek, így talán azon sem csodálkozunk, ha ennek mérésére is van egy gazdasági mutatószám, ez pedig az ún. GINI. Ennek értéke 0 és 1 között mozog. Minél közelebb van az 1-hez, annál inkább jellemzõ egy országra, hogy nagy a szakadék a kevésszámú nagyon gazdag ember és a szegény sokaság között. Ez az érték az USA-ban 1993-ban 0,4, Mexikóban 0,5, Németországban 0,28, Ausztriában 0,23, Csehországban 0,26, Magyarországon 0,28 volt. A mutatók értéke azonban különbözõ becslések szerint 1993 óta nálunk folyamatosan nõ, és mára értéke 0,30-0,40 közé került. A GPI (valódi fejlõdés mutatója) kiszámítása mellett további érvek is szólnak. Ilyenek lehetnek, hogy csak kettõt említsünk, a növekvõ bûnözés és környezetünk romló állapota. A növekvõ bûnözés egyik oka a növekvõ jövedelemkülönbség. A környezet állapotának romlásához pedig nagymértékben hozzájárulnak azok a cégek is, melyek a környezetet kizsákmányolása által növelik a GDP-t. Mint arról már az elején is szó esett, a GDP (bruttó hazai termék) az adott országban végzett összes gazdasági tevékenységet méri, így nem veszi figyelembe, hogy az elõállított értéket belföldi vagy külföldi tulajdonú cég állította-e elõ. Ez azt jelenti, hogy a GDP, mint gazdasági mutató érzéketlen arra, ha a külföldi tulajdonú cég a megtermelt profitot kivonja az adott nemzetgazdaságból, miközben ezzel esetleg súlyos hiányokat és gazdasági nehézséget okoz. Visszatérve az amerikai emberek optimizmusának csökkenésére, feltehetnénk a kérdést, mit jelent egy ország számára a GDP növekedése, ha azt a lakosság többsége csak kismértékben vagy egyáltalán nem érzékeli, ha a létrehozott új értékbõl egyre kevesebbet mondhat magáénak és a szûk gazdasági-politikai elithez gazdagságához képest folyamatosan csúszik lefelé? jó ha figyelünk

Az Európai Unióhoz való csatlakozás fényében nézzük meg, mire is számíthatunk a GDP tekintetében. Ha 10 éven át folyamatosan évi 7%-kal növekedne hazánkban a GDP (bruttó hazai termék) akkor is csak megdupláznánk a mai egy fõre jutó GDP (bruttó hazai termék) összegét, ez pedig csak arra lenne elegendõ, hogy kb. 2011 körül elérjük Ausztria 1997. évi egy fõre jutó GDP-jének 30-35%-át. Jó Ha Figyelünk! Nos a nálunk fejlettebb országokban a gazdaság összteljesítményének mérésére ma már nemcsak a GDP (bruttó hazai termék) szolgál, a statisztikák elkészítésekor figyelembe veszik a GPI, valamint a GINI-index által mutatott értékeket is. Sõt, a vizsgálatok kiterjednek az ún. GNP (bruttó nemzeti termék) gazdasági mutatóra is. Ez az érték azon összes új érték együttese, amelyet az adott nemzet állampolgárai állítanak elõ függetlenül attól, hogy vállalkozásuk saját országukban vagy külföldön van-e. Érdekes megfigyelni a két mérõszám – a GDP (bruttó hazai termék) és a GNP (bruttó nemzeti termék) – egymáshoz való viszonyát. A kevésbé fejlett, szegény országokra – így hazánkra is – az jellemzõ, hogy a GNP (bruttó nemzeti termék) értéke lényegesen alacsonyabb, mint a GDP-é (bruttó hazai termék). A fejlett országokban ezzel szemben éppen fordított a helyzet. Ennek – többek között – az is az oka, hogy a fejlett országok rendelkeznek multinacionális vállalatokkal, melyek a más országokban megtermelt hasznot kivonják onnan és azt hazaviszik, ezzel jelentõs mértékben növelik az „anyaország” GNP értékét. Magyarország számára is az lenne a kívánatos tendencia, hogy a GNP (bruttó nemzeti termék) elõször elérje, majd meghaladja a GDP (bruttó hazai termék) értékét. ÚJ IDÕK ÚJ SZELE: A HDI MUTATÓ Itt is és másutt is már többször volt róla szó, miért nem érzékelik a széles néprétegek a GDP (bruttó hazai termék) értékének látványos javulását? Erre a kérdésre az elõbbiekben már részben választ találhatott az olvasó, de természetesen ez a kérdés ennél jóval összetettebb és az is biztos, attól hogy valakinek több pénz van a zsebében, még nem biztos, hogy jobban él. jó ha figyelünk

Az életszínvonal javulása ugyanis nem jár automatikusan együtt az élet minõségének a javulásával. Az élet minõségének javulása azt jelenti, hogy a fizikai szükségleteken kívül más egyéb emberi igények kielégítése során az ember tartalmasabb életet éljen. Az életminõség mérésére elõször az ENSZ fejlesztési intézete, a UNDP tett kísérletet azzal, hogy kidolgozta a HDI (Human Development Index) mutatót, mely magyarul körülbelül annyit tesz, „az emberi fejlõdés lehetõségeinek indexe”. A HDI az egy ország által elért eredményeket három tényezõvel írja le. Ezek: a várható élettartam, az írástudatlanság mértéke és az oktatásban résztvevõk aránya, valamint az egy fõre esõ GDP (bruttó hazai termék). A várható élettartammal a lakosság egészségi állapotát, a hosszú és egészséges élet elérésére való esélyét mutatja be. A tanuláshoz, a tudásszerzéshez való jog érvényesülését méri az írástudatlanok, illetve a megfelelõ életkorúak közül az iskolába járók arányával. Végül az anyagi helyzet alakulását az egy fõre jutó GDP (bruttó hazai termék) alakulásával közelíti meg. Természetesen a HDI mutató sem tökéletes. Fõleg azért nem, mert az életszínvonal, annak valamennyi hibája ellenére, az egy fõre jutó GDP-vel méri. Mégis sokkal többet mond el egy ország lakosságának helyzetérõl, állapotáról, mint a GDP illetve az egy fõre jutó GDP egymagában. A UNDP a HDI mutató gyengeségeit kiküszöbölendõ, további társadalmi jellemzõket is vizsgál. Ezek közül különösen fontos a HPI („Human poverty index”) vagyis a „szegénységi index”. Ez a mérõszám a jövedelemkülönbségeket és a társadalom peremére szorultak helyzetét méri. Vizsgálja továbbá a nemek egyenjogúságát is, amit annak vizsgálatával közelít meg, hogy egy adott országban a férfiakkal egyenlõ eséllyel vesznek-e részt a nõk a politikai-gazdasági életben és a döntéshozatalban. Ezen mutatók figyelembe vételével elemzi a UNDP minden évben a világ 174 országának helyzetét. Forrás: Prof: Dr. Csath Magdolna: Kiút a globalizációs zsákutcából címû könyve 15

– avagy pofavizit a Fehér Házi szõnyeg szélén A médiában uralkodó áldatlan állapotokat tekintve két dolog azért mégiscsak elintézõdött, a magamfajta öntudatos polgár is érezhet némi szerény örömöt és megnyugvást. A NÉP EGYSZERÛ FIA Elõször is a nézõk, pontosabban a majd’ 200.000 betelefonáló jóvoltából lekerült végre a képernyõrõl az epilepsziás rohamokat idézõ érzelmi kitöréseirõl és rasszista kijelentéseirõl elhíresült komlói bugyi árus exrendõr. Végre-valahára, épp itt volt már az ideje. Ismét szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy egy hívás ára 240,-Ft+ÁFA volt. El lehet képzelni tehát, vajon mennyire rendítette meg a produkció kb. kétmilliárdos nagyságrendû költségvetését az ORTT által kiszabott – jelen esetben körülbelül a „zsebpénz” kategóriájába tartozó – szánalmas kis 7 milliócska. Na mindegy, ezen is túl vagyunk, az újdonsült médiasztár még túráztatta magát egy kicsit a BB-páros (nem Big Brother, hanem Boros-Bochkor) reggeli rádiómûsorában, ám szellemesnek szánt poentírozásai sorra gellert kaptak a stúdió hangszigetelt falain. Pongó azonban egyvalamiben mégiscsak kilóg a többi villalakó közül. (Elnézést, most jövök csak rá, hogy a Nagy Testvérnél házban laknak a delikvensek, a valóságsó „rózsadombi kasztját” képviselõ villalakó arisztokrácia a másik csatorna kéglijében tengeti szerencsétlen napjait.) Szóval Pongó újra divatba hozta kis hazánk lakosságának körében a feltétlen és önzetlen segítséget, valamint a nosztalgiázást. Annak is az egykori Kádár-rendszerben dívott változatát, az „elvtársak gyûjtsünk pénzt Isaura felszabadítására” címût. Bizonyára sokan emlékeznek még a világszerte – és nálunk is – nagy sikerrel vetített Rabszolgasors címû dél-amerikai filmsorozatra, amely után az oly segítõkész és adakozó magyar lakosság gyûjtést rendezett a szerencsétlen sorsú „fehér rabszolgalány” kiszabadítására. Csak így zárójelben jegyzem meg, érdekes kontraszt alakulhatott ki az öntudatos munkásosztály tagjainak lelkivilágában – már ha volt nekik ilyen egyáltalán –, amikor elõször szembesülhettek a jóságos fehér rabszolgalányt alakító Lucelia Santosról készült meztelenfotó-sorozatról a televízióban, amely szakítva a szocialista erkölcsök szigorú világával, bemutatta a Playboy publikálásában megjelent képeket. Ilyenkor eszembe Bacsó Péter A tanú címû filmjébõl a jóságos Virág elvtárs, amikor nehezményezi, hogy munkatársnõjének szoknyája a kelleténél egy kissé rövidebb: „Ugyan Gogyolákné, hagyjuk az erotikát a hanyatló nyugat ópiumának.” Persze a kedves olvasó most joggal teheti fel a kérdést, hogy jön ide Isaura, mi köze a brazil rabszolgalánynak a mi szeretve tisztelt Pongó barátunkhoz? Hát csak annyi, hogy néhány lelkes honfitársunk bankszámlát nyitott a szocialista bányászváros derék fiának azzal a céllal, hogy összedobják neki a 15 millkót, ha már a Nagy Testvértõl nem nyerheti meg, és úgy tûnik a lakosság vevõ a dologra. Szentmihályi Szabó Péter szavai kívánkoznak ide. Egy helyütt így ír Pató Pál elvtárs országának lakóiról: „… az ország lakosságának többsége valóban csak lakosság, nem nép, még kevésbé nemzet – az a magyarul beszélõ lakosság került hajszálvékony többségbe, mondjuk ki, az ávósok, párttagok, munkásõrök, szakszervezetisek, szochazások, veteránok és ivadékaik, az Ivánok, Tamások, Zsanettek és Ivettek, Pongó, Gábor és Zsóka szavazói, Kádár, Horn, Medgyessy, Petõ és Kuncze népe.” 16

EGY, MEGÉRETT A MEGGY A változatos és kalandos életutat maga mögött tudható, sok helyen megfordult és sok posztot betöltött titkosszolga, bankszakember, becsületlovag felcserepedett, úgy is mondhatnánk, mostanra beérett. Ezt mutatja legutóbbi külföldi látogatása is, melyrõl pár nappal ezelõtt tért haza, az „ígéret földjérõl” Amerikából, egészen pontosan az Egyesült Államokból. A médiaállapotokban bekövetkezett másik kedvezõ változás, hogy a szerencsétlen televíziónézõnek nem kell tanácstalanul kapcsolgatnia, hogy éppen most melyik, magát a legnézettebbnek feltüntetõ reggeli mûsorban láthatja és hallhatja élõben nyilatkozni hazánk ékesszóló, bülbülszavú miniszterelnökét. A közszolgálati csatornáéban-e, vagy a Nap-keltében? A kérdés – úgy tûnik minimum négy esztendõre – megoldódott. A közszolgálati csatornán, a Nap-keltében. Természetesen a mûsor szerkesztõjének jóvoltából, megint Mélykutinak jutott a „nehézember”. Már a bemelegítés gyanánt lefolytatott kedélyes „Kinn padon” beszélgetéssel kapcsolatban is erõs kételyeim merültek fel. Icánk kedvesen, mosolyogva elcseverészett a szocialista Magyarország egyik legnépszerûtlenebb eü-miniszterével Csehák Judittal. Mintha csak két háziasszony a padon ülve pletykálnak, a befõzésrõl váltana néhány szót egymással, vagy éppen süteményreceptet cserélnének. Tökéletes összhang. Még a fülemben csengtek a mi bájos Ilonánk múlt héten elhangzott szavai: „A Kereszttûz, mint rovat nem azért van, hogy egymást simogassuk.” Ja, hogy ez csak a „Kinn padon”, így persze mindjárt más a leányzó fekvése – ahogy mondani szokták. Na de sebaj, jön majd a Kereszttûz, lesz itt hadd el hadd, bele a közepébe, csak objektíven, csak tárgyilagosan! Végül is nem ez történt. A Kereszttûz elmaradt. Igaz, Mélykuti bizonyos mértékig pozitív meglepetést okozott. A kódszámmal bíró miniszterelnök úrral készített beszélgetés végén is értettem amit mond, nem lett rojtos a nyelve a nyalástól. Sõt! Még olyan mondatok is elhagyták fogai kerítését, mint például: „…az ellenzéknek ebben igaza van.” A miniszterelnöki interjú elején még arra gondoltam, talán fejlõdõképes a csaj, de aztán késõbb rá kellett jönnöm, valószínûleg az történt, hogy nem a frankó papírt adták oda neki. No de nézzük, mi is történt az Államokban? Mindjárt a beszélgetés elején szó volt valami békepipáról. A kis Vörös Vezér elszívja a békepipát a Nagy Fehér Fõnökkel annak Nagy Fehér Házában. Ezt értem. Ez O.K. Ez magyarul kábé annyit tesz: Grippen no, F-16 yes. – Maradjunk a szimbólumoknál – mondta Mélykuti. Maradjunk. A pipa után a Jacques Chirac francia elnöktõl ajándékba kapott különleges óra került szóba. Nem tudom, nem okoz-e problémát a jó ha figyelünk

késõbbiekben majd miniszterelnökünknek ez a mániás ragaszkodása ezekhez az exkluzív idõmérõ szerkezetekhez? Elõször ez a kétmilliós karóráról szóló mende-monda, most meg ez az elnöki ajándékóra! Az egyik terroristákat támogató titkosszolgálat esetleg kihasználhatja miniszterelnökünk drága órák iránt tanúsított fokozott érdeklõdését, mint esetleges gyenge pontot. Gondolok itt például órába rejtett bombára, vagy hasonlóra. Én persze tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy országunk miniszterelnöke sem ma kezdte a szakmát, elvégre mindannyian hallottunk már múlt béli hõsies tetteirõl, melyeket a világ egyik legjobb titkosszolgálata a hírhedt KGB ellen vitt végbe. A hõsiességnek és a szakmai rutinnak ez a sajátos keveréke teszi oly különlegessé a jelenlegi magyar miniszterelnök személyét, s talán éppen ennek köszönhetõen született meg a nép ajkán hõn szeretett miniszterelnökünk új neve: James Gond. Szóval visszatérve az elnöki ajándékórára, annyit érdemes tudni róla, hogy ez egy különleges óra. Egyszerre kétféle idõt is mutat, a párizsit és a New York-it. Gondolom a miheztartás végett kapta miniszterelnökünk ezt az órát, hogy mindig tudja hány az óra. Az órának természetesen létezik egy továbbfejlesztett típusa is, melyet azonban csak EU-tagállamok vezetõ politikusai kaphatnak meg, ez már a meteorológiai viszonyokra is felkészíti viselõjét, beépített széljelzõvel is rendelkezik. Az óra tulajdonosa így nem csak azzal van tisztában mennyi az idõ, de azt is mindig tudja, hogy az Unióban éppen merrõl fúj a szél. Az óra éppen csak azt nem mondja: Mit parancsolsz édes gazdám? Ezt ugyan nem említették Megyónak, de alighanem ennek a kérdésnek a feltevése az óra viselõjére marad.

A szimbólumok után most már ejtsünk néhány szót a fantasztikusan sikeres Amerikában tett látogatásról is. Mindjárt az egyik elsõ és talán kissé kínosra sikeredett momentuma volt a beszélgetés további részének, hogy Mélykuti Ilona azt-írjaaz-újság stílusú felvezetésében arról érdeklõdött a miniszterelnöknél, hogyan történhetett meg az, hogy az amerikai befektetõknek rendezett elõadáson a nagyfokú érdektelenség miatt még a sajtó munkatársai is idõ elõtt otthagyták az eseményt? Ezt írta az újság. Egyedi azonosítóval (D-209) rendelkezõ miniszterelnökünk azonban könnyed társalgási stílusban néhány mondattal helyre tette a dolgokat. A régi kabarészámot idézte fel emlékeimben: Hát ez így, ebben a formában, nem igaz! Az újságírók valóban elõbb távoztak, de csak azért, hogy elõre rohanjak az elnökhöz, elvégre a világ szégyene lett volna, ha nem készül fénykép errõl a nagy jelentõségû kézfogásról. (A képen a szabadkõmûves elit egyik tagja, amint éppen parolázik a (volt) kommunista elhárító tiszttel.) Nem semmi! Még jól emlékszem Hofinak arra a számára, ahol anyósával beszéli meg az újsághíreket. A Népszabadság éppen arról tudósít, jó ha figyelünk

hogy tömegverekedés tört ki valamilyen mûsoros esten, a rendõrök kubai vendégmunkásokkal csaptak össze. Természetesen nyilatkozik a rendõrség illetékese is: „Semmiféle verekedés nem volt.” Géza nem akar hinni a fülének: „Az újság meg azt írta, hogy volt!” Már vártam is a kérdést, hogy akkor most itt ki a hunyó, merthogy valaki nem mond igazat, az hétszentség! Vagy ha nem is ilyen direktben, hogy akkor most ki hazudik itt miniszterelnök úr, Ön vagy az újságok, legalább annyit, hogy esetleg valamilyen kommunikációs malõr történhetett-e, vagy valami? De nem. Mélykuti sûrû bólogatások és egy bájos mosoly kíséretében tovalibbent egy másik témára. Ez az egész amerikai látogatás – talán helyesebb lenne a rusztikus „pofavizit” kifejezés használata – engem kísértetiesen emlékeztet Horn Gyula miniszterelnöksége alatt tett elhíresült amerikai látogatására. Nem is annyira az út, mint inkább annak tálalása a hazai közvélemény elõtt. EU-ügyekben kinevezett rendkívüli és meghatalmazott különmegbízott pufajkás elõdjéhez hasonlóan, Megyó útját is a sikerpropaganda dicsfényglóriája veszi körül, megpróbálják kiszínezni a szürke valóságot. Csakhogy ez már Hornnál sem mûködött. Soha nem felejtem el azokat a képsorokat, ahol a gazdag amerikai pénzemberek még arra sem vették a fáradtságot, hogy felálljanak székeikbõl, amikor hanyagul kezet fogtak az aprótermetû pufajkásból miniszterelnökké avanzsált pártkatonával, itthon mégis mindenhonnan azt hallottuk, milyen sikeres volt az út. Csak éppen az ország nem érzékelt belõle semmit. Medgyessy Péter külön kihangsúlyozta, milyen nagy megtiszteltetés volt számára, hogy meghívták arra az elõadásra, melyet Carter elnök volt nemzetbiztonsági fõtanácsadója, a szinte kimondhatatlan nevû, lengyel származású Zbigniew Brzezinski tartott. Az elõadás után pergõ kérdés-felelet akciózásra került sor, amit a miniszterelnök úr nagyon élvezett. Hát, ismerve retorikai képességeit és látva néhány eddigi megnyilvánulását, nem igazán tudom elképzelni, mit értett az alatt, hogy „pergõ”, de valószínûleg nem azt, amit én. Mélykutival kapcsolatban már az elõbbiekben is megemlítettem, hogy valószínûleg nem a frankó papírt adták oda neki, mert néha olyan kérdést is feltett, amit bizony ki sem néztem volna belõle. Ilyen volt például, amikor az EU-csatlakozás kapcsán elõállt egy olyan elképzeléssel, hogy akkor most majd ugye nagyobb figyelmet fordítunk a húzóágazatokra, hiszen a nemzetközi munkamegosztásban kialakult hagyományai vannak annak, hogy melyik ország miben jó, és akkor majd rámegyünk erre, meg minden. De nem. A miniszterelnök úr szerényen mosolygott és tagadólag ingatta a fejét. Mélykuti arcán látszott a döbbenet. Mi az, hogy neki nincs igaza? Jó, a fõmufti ül vele szemben a székben, de hát akkor is, Mélykuti Ilona, egy ország – de legalábbis a fele ország – szeretett Icája, sztár-mûsorvezetõ, mi az, hogy máshogy is lehetnek a dolgok?! Össze is szedte minden bátorságát (vagy botorságát) és nekiszegezte a kérdést a vele szemben hûvös nyugalommal ülõ és kávéjából kortyolgató D-209-esnek: – Talán nem ért velem egyet? És közben mosolygott, hogy leplezze a kínos szituációt. A magyar kormány vezéregyénisége megvillantotta 42-fogas amerikai fogpaszta mosolyát, s mintha csak ennyit mondott volna „Csacsi kislány, tudatlan vagy, oly keveset tudsz még a világ nagy történéseit illetõen”, imígyen válaszolt: – Ne haragudjon, de nem. Mélykutinak a szeme sem rebbent. Kezdõdött a közgazdaságtan óra á’ lá Medgyessy. És akkor most idézet Megyótól: „… nekünk a körülményeket kell megteremteni azok számára, akik jól mérték fel a piacot.” 17

Nem tudom, figyelik-e az árnyalt fogalmazást? „…azok számára, akik jól mérték fel a piacot.” Tehát nem nekünk magyaroknak, hanem valaki másnak a számára. Nem mi vagyunk azok, akik jól mérték fel a piacot. Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy mi jól mérjük fel a piacot. Egyszerûen azért, mert mi magyarok nem értünk az efféle bonyolult dolgokhoz, mint a piac helyes felmérése, folyton pénzszûkében vagyunk, tõkehiánytól szenvedünk, és különben is, a büdös életben nem lesz elég tõkénk. Hagyjuk a fenébe az egészet! Hallhattuk már elégszer, az Unió régiókban gondolkozik, nem egyes országokban vagy nemzetekben. Hölgyeim és Uraim! Aki eddig bármiféle kétségek között õrlõdött, hogy mi várható itt a közeljövõben, az most ebben az egy mondatban választ kaphatott az összes eddig felmerült kérdésére, méghozzá a legautentikusabb forrásból, Magyarország jelenlegi felelõs miniszterelnökétõl. A jól képzett, beszállítói, bedolgozói, bérmunkás, másodrendû europolgár szerepét szánják nekünk most már nemcsak külföldrõl, de a magyar ország házából is. Egy mondatban talán így lehetne a legfrappánsabban összefoglalni: Feltétlen nyalás. Csontig – ahogy mondani szokták. Ide illik a ma már közhellyé vált mondat is: Mindig kell egy ülep. Baráti, ismeretségi körben némely alkalmakkor megvitatjuk a világ folyásának menetét, s így nem marad ki a politika sem. Nemrégiben éppen a globalizáció, a globalizálódó világ képezte a vita tárgyát. Egyik kedves ismerõsöm, aki egyébként maga is az értelmiség derék hadát gyarapítja éles elméjének szellemi kapacitásával, kissé rusztikus stílusban így fogalmazta meg hazánknak a globalizálódó világban elfoglalt szerepével kapcsolatos véleményét:

18

– Nem az a kérdés, hogy meg leszünk-e b…va, vagy nem leszünk, mert meg leszünk. Az a kérdés, hogy krémmel vagy krém nélkül. Ha választani lehet, én inkább a krémes változatra szavazok. Úgy tûnik Megyó is. Én meg, a szocialista nagyváros öntudatos és törvénytisztelõ polgáraként azt mondom, hogy az erõszakos nemi közösülés bûncselekmény Layout, a szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

19

20

jó ha figyelünk