NE ZÁRKÓZZATOK BE! MENJETEK KIFELÉ! 8. zsoltár

2013. Június - XVIII. évfolyam 2. (133.) szám

TA R TA L O M Pünkösd: a Szentlélek ünnepe . . . .3 Pünkösdhétfõi lelki nap . . . . . . . .3-4 „Gyerekállam – gyerekálom” . . . . .5 Pápai kitüntetett Svédországból . .5 Ikonkiállítás és görög katolikus liturgia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6-7 Anyák napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Szükség van még szívre? . . . . . . . . .9 „Te voltál mindig mindenben minden” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Napsugárban a májusi zivatarok idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 In memoriam Székely Orsolya 12-13

8. zsoltár Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsõséged az egekig magasztalja a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védõbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülõt és a lázadót. Bámulom az eget, kezed mûvét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsõséggel és fönséggel koronáztad. Hatalmat adtál neki kezed mûve fölött, mindent lába alá vetettél: minden juhot és barmot, a mezõk vadjait, az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering, Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!

NE ZÁRKÓZZATOK BE! MENJETEK KIFELÉ! Többek között erre hívta meg Ferenc pápa Pünkösd vigíliáján a Szent Péter téren és környékén összegyûlt mozgalmakat, új közösségeket, világi társulásokat, amikor négy kérdésükre válaszolt. A Szent Péter téren idén Pünkösdkor megrendezett találkozón Ferenc pápa üzenete a nyitásról és a találkozás kultúrájának megteremtésérõl szólt. A jelenlévõk nagy figyelemmel hallgatták a válaszokat, melyek spontánul hangzottak, akkor is, ha a pápa elõtt elõre ismertek voltak a kérdések. „Szentatya, hogyan jutott el életében a hit bizonyosságára és milyen utat javasol, hogy mindenki legyõzhesse a hit törékenységét?” – volt az elsõ kérdés, melyre a pápa saját történetének felidézésével válaszolt. ,,Abban a kegyelemben volt részem, hogy olyan családban nevelkedtem, ahol a hitet egyszerûen és konkrétan éltük meg, de mindenekelõtt a nagymamám volt hatással a hitemre.” Hangsúlyozta, hogy az igehirdetésnek a családban kell történnie, mert „a hitet nem az elvont dolgokban találjuk meg, hanem mindig egy személy mondja el nekünk, hogy ki Jézus.” A hit törékenységét akkor

lehet legyõzni, ha nem félünk, mert „tudjuk, hogy törékenyek vagyunk, de Isten erõsebb!” A második kérdésre, mely a hit hatékony hirdetésére vonatkozott, a pápa így válaszolt: „Csak három szót mondok. Az elsõ: Jézus. Ki a legfontosabb? Jézus. Ha szervezetekkel és más, egyébként szép dolgokkal megyünk elõre, de Jézus nélkül, akkor ez nem mûködik. (...) A második szó az ima. Tekintsünk Isten arcára, de mindenekelõtt érezzük, hogy Õ ránk tekint. (...) Engedd, hogy az Úr rád tekintsen! Amikor ránk tekint, erõt ad, segít, hogy tanúságot tegyünk Róla. (...) A harmadik pedig a tanúságtétel. A hitet csak a tanúságtétellel lehet továbbadni, és ez szeretet. Nem a gondolatainkkal, hanem a megélt evangéliummal, azzal az élettel, amit a Szentlélek visz végbe bennünk. Együttmûködés ez köztünk és a Szentlélek között, ami elvezet a tanúságtételhez. (...) Nem kell sokat beszélni, hanem az életünknek kell beszédesnek lennie. Arra a kérdésre, hogy hogyan élhetünk, mint szegény egyház a szegényekért és hogyan tudunk hatékonyan és konkrétan hozzájárulni a jelenlegi súlyos válság leküzdéséhez, mely a közerkölcsrõl szól, Ferenc pápa a következõt felelte: „A legnagyobb hozzájárulás az, ha éljük az evangéliumot. Az egyház nem politikai mozgalom, nem egy jól strukturált szervezet.” Rámutatott arra, hogy amikor az egyház nem kormányzati szervezetté válik, elveszíti az ízét és csak egy üres szervezet, ahol a hatékonyság üti fel a fejét, ami nagy veszély. A válsággal kapcsolatban világossá tette, hogy nemcsak gazdasági vagy kulturális jellege van, hanem az ember válságáról is szól. „A válságban sem gondolhatunk csak saját magunkra. Nem zárkózhatunk be magányunkba, abba, hogy elbátorfolytatás a következõ oldalon

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

talanodtunk, és képtelenek vagyunk szembenézni a problémákkal. Kérlek benneteket, ne zárkózzatok be! Ez veszélyt jelent: bezárkózunk a barátainkkal a plébániánkba, a mozgalmunkba azokkal, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. De tudjátok, hogy ilyenkor mi történik? Amikor az egyház bezárkózik, megbetegszik. (...) Az egyháznak ki kell lépnie önmagából. Hová? A lét peremterületeire. Bármilyenek is legyenek, de oda kell kilépni. (...) De mi történik akkor, ha valaki kilép önmagából? Az történik, ami mindenkivel megtörténhet, aki kilép otthonából az utcára, hogy balesetet szenved. Azt mondom nektek: ezerszer inkább szeretnék egy balesetes, egy balesetet szenvedett egyházat, mint a bezárkózás miatt megbetegedett egyházat! Menjetek kifelé, menjetek ki! (...) Ebben az a fontos, hogy találkozzunk valakivel. Ez a találkozás számomra nagyon fontos. Találkozás a többiekkel. Miért? Mert a hit találkozás jézussal, és nekünk ugyanazt kell tennünk, amit jézus tett, találkozni a többiek-

kel. (...) Hitünkkel meg kell teremtenünk a ,,találkozás kultúráját”, a barátkozás kultúráját, azt a kultúrát, ahol testvérekre találunk, olyanokra, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi, olyan testvérekkel találkozunk, akiknek nem ugyanaz a hitük, mint nekünk. (...) Ha kilépünk önmagunkból, akkor a szegénységgel találkozunk. Ma, ha megfagy egy hajléktalan, annak nincs hírértéke. A hírt a botrány jelenti. Az, hogy ma sok gyereknek nincs mit ennie, az nem hír. Ez súlyos, nagyon súlyos. Nem lehetünk nyugodtak. Nem lehetünk jól nevelt keresztények, akik teológiai témákról beszélgetnek, teázgatnak és nyugodtak.” A negyedik kérdés a hit megvallására vonatkozott, és arra, hogyan lehet testvéreinknek segíteni, fájdalmaikat enyhíteni, amikor igen kevés lehetõség van helyzetük megváltoztatására. Az evangélium hírüladásához két erényre mutatott rá a pápa, az egyik a bátorság, a másik a türelem. „A keresztények szenvednek – állapította

2013. JÚNIUS

meg – és ma több mártír van, mint az egyház történetének elsõ évszázadaiban. Igen, több van. A vértanúság sohasem legyõzöttséget jelent, hanem annak a tanúságtételnek a legmagasabb fokát, melyet meg kell mutatnunk. Úton vagyunk a vértanúság felé, a kis vértanúság felé, amikor lemondunk valamirõl, vagy megteszünk valamit.” Testvéreinket akkor tudjuk segíteni – mondta a pápa –, ha éreztetjük velük, hogy osztozunk helyzetükben és imádkozunk értük. Fel is tette a kérdést: „Imádkoztok ezekért a testvérekért? Minden nap imádkoztok értük? Ezek a testvérek az élet és a halál határán vannak. Minden embernek szabadon kell tudnia gyakorolni a vallását, bármilyen hitû is. Miért? Mert minden ember isten gyermeke.” Majd ezzel a mondattal zárta válaszait: „Ne felejtsétek el: az egyház nem zárkózhat be magába, hanem kifelé kell fordulnia, a lét peremterületei felé.” (Forrás: Új Város XXV. évfolyam 6. szám 2013. június)

„Én vagyok a pápa. Ülj le!” Több kedves történet látott már napvilágot Ferenc pápáról. Íme egy újabb példája közvetlen modorának és figyelmességének. Kora reggel, amikor elhagyta a lakosztályát a Szent Márta Házban és kiment a folyosóra, a pápa egy svájci gárdistát látott a bejárati ajtónál vigyázz-állásban. Megkérdezte tõle: – És te mit csinálsz itt? Egész éjjel ébren voltál? – Igen –válaszolta az õr tisztelettel. – Állandóan? – Az egyik kollégám felváltott egy rövid idõre. – És nem vagy fáradt? – Ez a kötelességem, az Ön biztonsága érdekében. A pápa kedvesen ránézett. Visszament a lakásába, és néhány perc múlva visszatért egy székkel a kezében: –Legalább ülj le. A svájci gárdista döbbenten válaszolt: – Bocsásson meg, de nem tehetem! A szabályok nem teszik lehetõvé.

– A szabályok? – A kapitány... – Valóban? Nos, én vagyok a pápa, és arra kérlek, hogy ülj le. A svájci gárdista egy percig vívódott a szabályok és a pápa között, végül is (az alabárdjával a kezében) a széket választotta. Utána pedig megette a lekváros kenyeret is, amit személyesen a pápa hozott neki reggelire, mondván: – Jó étvágyat, testvér.

3


2013. JÚNIUS

Pünkösd: a Szentlélek ünnepe A Szentlélek (latinul: Spiritus Sanctus) a kereszténységben a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. A keresztény ikonográfiában galambként ábrázolják. Az Ószövetségben, a zsidók Isten lelkével azonosították, a szentlelket. Ez a lélek az, amely a teremtés kezdetén jelen van. (Ter 1,2), amely Isteni erõt ad a választottaknak (1 Sám 16,13). A prófétai tevékenység mozgatója. (Iz 61,1) Az Újszövetségben Jézusra leszáll a Szentlélek, és ezáltal, Isten fia teljesíteni tudta küldetését. A keresztények egységének alapja hogy „mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1 Kor 12,13). A szentlélek adományának tartják a különös lelki képességeket, görög szóval a karizmákat, amelyet a következõ képességekre értenek. Bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás ajándékai, prófétálás. A jó és a gonosz lélek megkülönböztetésének képessége stb. Nagy Szent Vazul (329-379) szerint a Szentlélek ugyanolyan imádatra méltó, mint az Atya és Fiú. Neki köszönhetjük, hogy a Konstantinápolyi Zsinat (381-ben) felvette a hitvallásba a Szentlélek témáját. „Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és

életadóban(...) akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsõítünk, aki a próféták által beszélt.” A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: „Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, (Vö. Gal 4,6.) valóban Isten. Õ, az Atyával és a Fiúval egylényegû, elválaszthatatlan tõlük mind a Szentháromság belsõ életében, mind az Õ világnak szóló szeretet-ajándékában.” Szent Pál a Galatának írt levelében (5,22-23) a Szentlélek adományait a következõképpen sorolja fel: szeretet, öröm, békesség, türelem, béketûrés, jóság, kedvesség, szelídség, hûség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság. Ezek a legértékesebb emberi képességek. Szentlélek ellen is képesek vagyunk bûnöket elkövetni. Amikor a jó indulatunkat visszatartjuk. Amikor a megismert igazság ellen foglalunk állást. Amikor másoktól irigyeljük Isten kegyelmét. Amikor meg akarunk maradni a bûnben, és azokat képtelenek vagyunk megbánni, a Szentlélek ellen vétünk. A Szentlélek mûködése legalább olyan titokzatos, mint a mi lelkünk mûködése, egy különbséggel. A mi lelkünk sötét indulataiban rombolni és pusztítani tud, az Isten lelke mindig építõ értékes tettekre sarkal. Ha követjük indításait kibontakozik lelkünkben mindaz a jó, ami bennünk van. Úgy legyen. DR. BENYIK GYÖRGY

Rabula-kódex: 26 miniatúrával díszített evangélium-kézirat, amely 586-ban készült Zagbában a Szent Jánosról elnevezett szír kolostorban, benne az elsõ Pünkösd ábrázolással. Nevét készítõjérõl kapta. Képei oszlopokkal, virágokkal, állatokkal keretezettek. 6 egész oldalas képe között van a kereszt legrégibb ábrázolása is. 1497-ben Firenzébe, a Laurentiana könyvtárba került, ma is ott õrzik.

Pünkösdhétfõi lelki nap 2013. május 20.

A korábbi évek hagyományait folytatva az idén pünkösdhétfõn lelki napot szerveztünk plébániai közösségünk részére. Meghívott elõadónk Schindler Mátyás bajai plébános volt, aki „Egyházközségek jövõképe” címmel tartott elõadást. A pszichoterápiás kutatás egyik alapító atyjának tartott Rogers kliens-központú terápiás módszerének alkalmazását mutatta be egyházközségi környezetben. Ez idõ alatt a gyermekek számára kézmûves foglalkozás volt a téren. A délõtt folyamán kiscsoportos beszélgetés formájában vittük tovább az elhangzott gondolatokat. Az ebédet követõen családi koncerten vehettünk részt, melyet Kalocsainé Kati szervezett. Jó volt látni és hallani a plébániánk családtagjait közösen énekelni-zenélni. A délután hátra lévõ részében kicsik és nagyok együtt tehették próbára tudásukat és ügyességüket a Szûcs Péter által szervezett bibliai akadályversenyen. A nap végén lelki töltekezésünket a Lumen Együttes szolgálatával végzett szentségimádás, majd a szentmise biztosította. ZÓLYOMI NORBERT

4

SCHINDLER MÁTYÁS 1959-ben született Baján, 1984-ben szentelték pappá, 30 éves plébánosi szolgálatának állomáshelyei: Hajós, Vaskút, Baja. Káplánként Mélykúton, érseki szertartóként Kalocsán szolgált. 2000-tõl kezdve mentálhigiénét tanult három évig a Semmelweis Egyetem Posztgraduális Képzésén, majd hét évig ugyanott tanította a Rogers-i kliens központú terápias módszert. Jelenleg Baján a Szent Antal, volt ferences plébánia vezetõje és a Szegedi Egyetem Vallástudományi Tanszék mesterszakos hallgatója is.


2013. JÚNIUS

5


2013. JÚNIUS

„Gyerekállam – gyerekálom” Április 26-án, péntek este gyûltünk össze a Közösségi Ház Apor Vilmos termében, hogy meghallgassuk Lévainé dr. Kovács Marian, spanyoltörténelem szakos tanár, „Gyerek állam – gyerekálom” címû könyvismertetõjét. A könyv beszédes címe sejteti, hogy egy különleges, mégsem teljesen távoli világba – Kolumbiába – kalauzol el minket a szerzõnõ. A fõvárosban, Bogotában egy spanyol mintára felépülõ gyerekköztársaság bemutatásán kívül, tanúi lehetünk egy olasz szerzetes, a szalézi hagyományokat az utcagyerekek gondozásában hasznosító programjának felépítésével, mûködésével. A könyv megírásának apropója a Mustó Péter jezsuita atya munkásságát bemutató dokumentumfilm forgatása kapcsán összegyûlt anyag bemutatása, melyet a stábot tolmácsként elkísérõ szerzõnõ nem akart „fiókban” felejteni, hanem közkinccsé tenni. Mustó atya tevékeny részese és segítõje volt ezeknek a gyerekprogramoknak, és elindítója egy napköziotthonos intézmény kiépítésének is. Közben a könyv kapcsán betekintést nyerünk Dél-Amerika katolikus egyházába, a felszabadítás teológia hatását tükrözõ mûködési sajátosságaiba. Megismerhetjük, hogy az önszervezõ, a semmibõl is bátran kezdeményezõ, az állam tá-

Pápai kitüntetett Svédországból Miklovicz János látogatása Miklovicz János 1947-ben született Tiszanánán többgyermekes gazdálkodó családban. Gimnáziumi tanulmányait a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte. Felsõfokú mûszaki képzést Budapesten szerzett. 1971-ben feleségével, Rózsával elhagyta az országot azon a héten, amikor Mindszenthy József is külföldre távozott. Bécsben személyes találkozása a fõpásztorral nagy hatást gyakorolt rá. Végül is Svédországban telepedtek le. Kezdettõl fogva a Nestlé cégnél dolgozott, vezetõ állást töltött be a cég reklám osztályán.

mogatását nélkülözõ laikus keresztények, hogyan próbálnak tenni valamit Isten országának szellemében. A fent említett programok nevelési módszereinek ismertetése kapcsán a mi gyermeknevelésünk számára is tanulságos és megfontolandó tanácsok hangzottak el. A bemutató végén sok érdeklõdõ hozzászólás és kérdés hangzott el, és baráti beszélgetésként zárult az alkalom, egy kis rögtönzött könyvvásárlással egybekötve. LÁSZLÓ ANITA

Munkája mellett, majd nyugdíjba vonulása után kifejezetten nagy intenzitással vetette bele magát a pasztorációs munkába. Dél-Svédország településein, városaiban (Malmö, Lund, Helsingborg, Götegorg) akolitusként diakónusi feladatokat lát el. A szórvány magyarságban élõ katolikusok lelkipásztori munkáját segíti. Munkája elismeréséül 2012-ben XVI Benedek pápa a civileknek járó legmagasabb kitüntetéssel, ORA ET LABORA pápai kitüntetést ítélt számára. A kitüntetést a szentatya a stockholmi püspökön keresztül jutatta el számára és adta át a hívek jelenlétében. Évente hazajár Magyarországra, szívesen vesz részt találkozókon. Áprilisban egy gimnáziumi osztálytalálkozón vett részt, amit a volt kecskeméti diákok a Szegedi Dugonics András Gimnáziumban rendeztek. A találkozót megtisztelte Dr. KissRigó László megyéspüspök is. Nálunk tett látogatásával a plébános elõzõ évi malmöi missziós útját viszonozta. A Gyertyaláng-csoport összejövetelén ismerkedett közösségünk életével. DR. BENYIK GYÖRGY

6


2013. JÚNIUS

Ikon kiállítás és görög katolikus liturgia templomunkban Április 21-én görög katolikus liturgia volt KOCSIS FÜLÖP püspök vezetésével és a szegedi görög katolikus egyházközség énekkarának közremûködésével. Az ikonkiállítás egy hétig volt megtekinthetõ.

Aranyszájú Szent János liturgiája Antióchiában kialakult liturgikus szövegekbõl Aranyszájú Szent János által összeállított mise. A 4. század végén keletkezett, de a késõbbiek során újabb énekek, imák hozzáadásával továbbfejlõdött. Jelenlegi formája a 12. század táján alakult ki. 3 fõ része van: az elõkészület (proszkomidia), a hittanulók és a hívõk liturgiája. A bizánci szertartásban ezt a liturgiát végzik a leggyakrabban, 25 nap kivételével az egész éven át. Kocsis Péter Fülöp (Szeged, 1963. január 13.) a Hajdúdorogi Egyházmegye megyés püspöke és 2011. március 5-ig Miskolci Apostoli Exarchátus apostoli kormányzója. Elõdje Keresztes Szilárd. A Miskolci Apostoli Exarchátus élén utódja szerzetestársa, Orosz Atanáz. Fülöp püspök felsõfokú tanulmányait a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Fõiskolán kezdte, majd Rómában a Pápai Szalézi Egyetemen fejezte be. Hajdúdorogon a Görög Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban kateketikát tanított 1990 és 1992 között. 1992-tõl 1995-ig Tornabarakony parókusa volt. 1995-tõl a belgiumi Chevetogne-i bencés monostorban készült szerzetesi életére. 1998. november 6-án tette le szerzetesi fogadalmát Keresztes Szilárd megyés püspök elõtt. Szerzetesi neve Fülöp lett. 1999 karácsonyán a Belgiumban töltött szerzetesi próbaidõ (noviciátus) után a megyés püspök által alapított dámóci monostorban élt. 2008. június 30-án szentelte püspökké Hajdúdorogon Keresztes Szilárd püspök, Ján Babjak eperjesi görög katolikus érsek és Milan Sasik munkácsi görög katolikus püspök.

Ikon Az ikon görög eredetû szó, jelentése: kép, képmás. Ikonokon elsõsorban a keleti egyházak szentképeit értjük, különösen az ortodox egyház és az abból kivált és Rómával egyesült, bizánci rítusú görög katolikus egyház liturgikus képeit. Ezek a képek általában meg vannak szentelve és a keleti egyházak spiritualitásában rendkívüli szerepet játszanak. Az ikonok célja Isten és szentjei tiszteletének tudatosítása, valamint az ábrázolt személy és a szentkép elõtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés, így tehát az imádkozó hívõ és Isten közötti kapcsolat megteremtése. Az ikonok ezért a keleti egyházakban nem mûtárgyak, és nem is dekorációk.

Az ún. ó-keleti egyházak közül a kopt ortodox egyház és az örmény apostoli ortodox egyház tiszteletben tartja az ikonokat, az Asszír Keleti Egyház viszont nem. A kopt ikonokon megfigyelhetõ még az óegyiptomi mûvészet bizonyos elemeinek érvényesülése. Az ikonok háttere általában arany színû, és a lerajzolt szent szembenéz velünk.

Athosz-hegy Az ikonfestészet évszázados hagyományokra tekint vissza és a festõnek a festés közben szemlélõdõ imát kell végeznie. Bizonyos hagyományok szerint az elsõ ikont (Hodigitria Istenszülõ Mária) maga Szent Lukács apostol festette. Évszázadok óta alig változott ez az ábrázolási mód. Ez az állandóság vonatkozik a festés technikájára és tartalmára is. Szép lassan kialakult egy mesteri folyamat, amit aztán írásba is fektettek az Athoszhegyi szerzetesi köztársaságban. Az Athosz-hegyen mintegy húsz ortodox kolostor található, amelyek autonóm teokratikus köztársaságot alkotnak Görögországon belül (Athosz-hegyi Köztársaság). Az Athosz-hegyen csak 21 évet betöltött, keleti ortodox hitû férfiak élhetnek. Nõnemû lény (még állat sem!) nem léphet be a szerzetesi köztársaság területére. Az autonóm régió azon lakói, akik nem szerzetesek, az adminisztratív központban, Karüeszben élnek.

2013. JÚNIUS


Görög katolikusok Magyarországon A görög katolikusok fõleg Magyarország keleti, észak-keleti részén élnek, fõbb központjaik: Nyíregyháza, Hajdúdorog, Sátoraljaújhely. A görög katolikusság a keleti kereszténységnek az a része, amely megtartotta õsi, keleti rítusát, de vezetõjének elfogadta a nyugati egyházfõt, Róma püspökét, így Ferenc pápát is. A magyarországi a görög katolikusság a határ menti szomszédjainkkal is összeköt bennünket, mivel számos település a Felvidékrõl és a Kárpátaljáról is görög katolikusnak vallja magát. Az ikonfestészet az ortodox testvéreinkkel is egy szorosabb kapcsolatot jelent.

Áldozás elõtti ima Hiszem Uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élõ Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bûnösöket, aki között elsõ én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem; mert nem mondom ki ellenségeimnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevõ megvallak téged: Emlékezzél meg rólam Uram, midõn eljössz a te országodba, Emlékezzél meg rólam Uralkodó, midõn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam Szent, midõn eljössz a te országodba. Ne váljék Uram ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására. Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested s a te valóságos elevenítõ véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bûneim bocsánatára s az örök életre. Amen.

7

A Szõlõfürt melléklete 2013. Június

A F I ATA L O K É S A Z Ö R Ö M I S T E N E A sátán kétféle megtévesztéssel szokta a fiatalokat eltávolítani az erénytõl. Az elsõ, amikor azt ülteti a fejükbe, hogy az Úr szolgálata búskomorrá, unalmassá teszi az életet, s így kivész belõle minden szórakoztató és örömteli dolog. Kedves fiatalok, ez nem így van! Én olyan keresztény életmódot szeretnék tanítani nektek, amely egyszerre vidám és boldog. Megismertetem veletek az igazi szórakozást és örömöket, hogy mondhassátok Szent Dávid prófétával: „Szolgáljunk az Úrnak szent örömmel, szolgáljátok az Urat vidám énekszóval.” (...) A másik megtévesztés az a remény, hogy az élet hosszú, kényelmesen ráérünk hát a megtéréssel öreg korunkban vagy a halálunk óráján. De ki biztosít téged arról, hogy eléred az idõs kort? Ehhez szövetséget kellene kötni a halállal, hogy várjon, amíg elérkezik az a bizonyos idõ, ám az élet és halál az úr kezében van. Mert ha a mi Istenünk hosszú életet szánna is nekünk, gondoljátok csak meg: amilyen úton jár egy fiú fiatal korában, azt folytatja idõs korában is, amíg csak meg nem hal. (...) Ha fiatalon jó életet választunk, akkor jó lesz az öregkorunk, jó lesz a halálunk és egy örökké tartó boldogságnak a kezdete. SZALÉZI SZENT FERENC

Cecey Éva nyomában Próbáztatás az 550. sz. Márton Áron Cserkészcsapatban 2013. június 8-án szerveztük meg cserkészcsapatunk próbáztatását. A feladat témája – az éves keretmesének megfelelõen – az Egri Csillagok egyik epizódjához kapcsolódva Cecey Éva és Fürjes Ádám esküvõje volt. A próbázók (kiscserkészek és cserkészek) azt a feladatot kapták a võfélytõl, hogy keressék meg az elszökött menyasszonyt, aki elment sétálni az esküvõ elõtt, ám sajnos még nem tért vissza. Az állomásokon a próbázók találkozhattak az udvari szakáccsal, aki egy apró konyhai balesetet szenvedett. A gyerekeknek segíteniük kellett a seb ellátásában. Az erdõ mélyén elmélkedõ apácával a cserkésztörvényekrõl, a Tízparancsolatról és imádságokról beszélgettek. Sárközi a magyarságismeretet, az esküvõre tartó eltévedt vendég pedig a tájékozódási és térképismereti jártasságukat kérte számon. Végül elõkerült a megszökött menyasszony is. Éppen csomagolás közben találkoztak vele, mivel nem akart visszamenni az esküvõre, hanem szeretett volna megszökni igazi szerelmével, Gergellyel. Az állomások végigjárása után következett a szentmise, melynek keretében a kiscserkészek ígéretet, a cserkészek pedig fogadalmat tettek, így csapatunk 4 kiscserkésszel és 5 cserkésszel gyarapodott. A mise után közös agapén és tábortûzön vettünk részt – ennek keretében került sor a próbáztatás eredményhirdetésére. A próbázók tisztességes helytállását jól bizonyították az elért eredmények. MUHARI PETRA

A Szõlõfürt Családi Melléklete

C

S A L Á D I

2013. Június

F

Mit együnk ma?

O T Ó I N K

Családi áldás (2013. május 5.)

A cserkészek is mozgatják az egyház hajóját (2013. április 27.)

Pünkösdhétfõi koncert (2013. május 20.)

(egy kis szatíra) – Mit kérsz enni, kisfiam? – Én vizet akarok, anya. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetû fehérjét és emulgeátort, de karragén, guargumi és xantángyanta ki ne maradjon belõle! – Egyszóval te Tesco párizsit kérsz. – Úgy van, anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztbõl, kis ízjavítóból, sikérbõl, antioxidánsból, tejporból, cellulázenzimbõl, a savanyúságot szabályozó káliumacetátból és citromsavból, emulgeálószerbõl és kalcium-szulfátból álló kenyeret. – Gyõri rozsosat? – Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgeálószer, kálium-szorbát. – Már kenem is a Delmát, fiam. – Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bõrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítõ, pirofoszfát, antioxidáns és Nanitrit. – Akkor te a Zalahús mûbeles virslijét kapod fiam. Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett természetes aromával, nátrium-benzoáttal, sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet. – Magától értetõdik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám. – Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámot, aceszulfámot, szacharint, aszkorbinsavat, nátrium-benzoátot és fenilalanint? – Vitamor szörpöt? Igeeeen! (...) – Este a tévéhez pedig mit kaptok, na mit? – Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált élesztõport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátrium-glutamátot, dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis szilícium-dioxidot? – De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay’s újhagymás chipset. – S mi lesz a vacsora? – Vacsorára pedig a két nagy gyerek eszik aszpartámmal, fenilalaninnal, K-aceszulfámmal, zselatinnal, hidroxi-propillal javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshús vázdarabkák vannak. – Én is kérek õszibarackos light joghurtot! Én is! Én is! – Ne kiabálj, Lajoska. Te mást kapsz ma este. Na nézd, már itt is van egy kis kóstoló: húspép, víz, zsemlemorzsa, zsiradék, liszt, panírlé, szójagranulátum, szójakoncentrátum, keményítõ, fûszerek és karamellammóniás színezék, egyszóval Kotkot baromfifasírt. Ezt szegény apád is, hogy imádta..., nyugodjék békében...

A Szõlõfürt melléklete 2013. Június

Kedves Gyerekek!

Színezd ki a képet!

Melyik út hova vezet?

Ismét elérkezett a vakáció, a pihenés ideje. A különféle formákban történő kikapcsolódás közepette se feledkezzetek meg Istenről. Jézus a nyári szünetben is vár benneteket a templomokban. Látogassatok el Hozzá egy-egy szentmise, fohász erejéig. Hiszen Ő mindig velünk van. Legyünk mi is minél többet Vele! A hasznos időtöltéshez egy kis fejtörővel szeretnénk kedveskedni nektek. Szép nyarat kívánunk! ZÓLYOMI NORBERT

Bibliai totó – egy kis év végi ismétlés... Írd be a meghatározások elé a megfelelõ betûjelet. Helyes megoldás esetén a betûket fentrõl lefelé összeolvasva két információt kapsz, mely az egyházi év nyárra esõ részével kapcsolatos. 1 ___ Az út szélén ült, koldult, mert beteg volt. 2 ___ Egymás után háromszor megtagadta Jézust. 3 ___ Megvallotta Jézust, bocsánatot kért tõle, és kérte, hogy majd vele lehessen az õ országában. 4 ___ Egyetlen fia volt, akit Jézus feltámasztott. 5 ___ Már négy napja a sírban volt, amikor feltámasztotta Jézus. 6 ___ Egy rendeletet adott ki, hogy minden két éven aluli gyermeket meg kell ölni. 7 ___ Káromolta Jézust, azt mondta, hogy ha Isten Fia, szabadítsa meg magát és õt is.

8 ___ Heródes király törvénytelenül vette feleségül. 9___ Zebedeus fiai 10 ___ Jézust csókkal árulta el 11 ___ Alacsony termetû vámos 12 ___ Jézus helyett õt engedték szabadon 13 ___ Zsinagógai elöljáró, a kislányát feltámasztotta Jézus 13+1 ___ Római helytartó Jézus idejében D: Heródiás Ö: Naimi özvegy I: Heródes I: Bal lator Õ: Jakab és János

V: Péter A: Júdás Z: Zakeus L: Jairus Ö: Barrabás

É: Bartimeus – Pilátus Z: Lázár K: Jobb lator

A Szõlõfürt melléklete

Mesesarok

2013. Június

A jólelkû kisfarkas

Farkas mamának hat kisgyermeke született. Szépek volta, és napról-napra okosodtak. Mikor már nagyobbacskák lettek, szüleik megtanították õket mindarra, amit tudniuk kellet az életben maradásukhoz. Élelmet szerezni, rejtõzködni, megvédeni magukat. A legkisebb gyerekük, akit pamacsnak hívtak – bozontos szõre miatt, – nagyon eleven volt, és mindig elcsatangolt az odú környékérõl. A mamája figyelmeztette is, hogy ne menjen messzire, mert baj érheti. Pamacska nem értette, hogy ha már megtanították szülei mindarra, amit tudni kell egy kisfarkasnak, miért félti a mamája. Kíváncsisága nem hagyta nyugton, neki állandóan fel kellett fedezni valamit a külsõ világból. Megnézte a fákat, megszagolta a gombákat, virágokat, és nagyokat köszönt az állatoknak, akikkel útja során találkozott. Egyszer nagyon messzire merészkedett. Kiért az erdõbõl és egy folyó partján találta magát. A vízparton sátrak álltak, emberek nyaraltak ott. Mikor meglátták Pamacskát, kõvel kezdték dobálni és kiabáltak utána: – Gonosz farkas, gonosz farkas! Pamacska menekült, és bárhogy igyekezett, nem tudta a könnyeit visszatartani. – Édesanyám! – szólt a mamájához. Miért kiabálták utánam az emberek, hogy gonosz farkas, mikor én csak játszani, barátkozni szerettem volna az embergyerekekkel? – Sajnos nagyon sokszor rosszat hisznek rólunk az emberek. Sok mesében gonosznak írnak le minket, de p1. a Dzsungel könyvében Mauglit is farkas nevelte fel, és ez is mese. – Én nem akarok gonosz farkas lenni! – sírt Pamacska. Reggel ismét elment sétálni, és mikor felnézett az egyik magas fára, majd elájult ijedtében, mert az egyik ágon ott himbálódzott egy fiúcska. Az ág már csak egy picit tartott, és minden pillanatban leeshetett. Pamacska gyorsan a fa alá állt, és mikor a kisfiú leesett, elkapta. A gyerek nagyon sivalkodott, mikor meglátta ki a megmentõje. – Ne félj tõlem, ülj a hátamra, hazaviszlek – szólt Pamacska. A kisfiú nagyon félt, de mivel esés közben megrándult a lába, és nem is talált volna haza, felült a farkas hátára. Mikor a folyóhoz ért, óvatosan közeledett az emberekhez, akik nagyon csodálkoztak, hogy egy gyermek ül a hátán. Egy anyuka kivált közülük, és felkiáltott. – Jé, hát ez az én Robikám! Hála Istennek, hogy megkerültél édes fiam. A kisfiú elmesélte, hogy a farkas mentette meg. Mindenki elcsodálkozott. A kisfiú mamája odament Pamacskához, megsimogatta a szõrét, adott neki egy jókora darab húst, és azt mondta: – Te jó farkas vagy. Megengedem, hogy játsszál a kisfiammal, hiszen megmentetted az életét. Pamacskával madarat lehetett volna fogatni örömében. Otthon mindent elmesélt a mamájának, aki így szólt: – Elérted amit akartál, Téged már nem hív senki gonosz farkasnak. Addig, míg a sátortábor állt a folyóparton, a kisfarkas minden nap elment játszani a kisfiúval. Mikor a többi gyerek látta, hogy milyen jókat futkároznak, bújócskáznak, õk is odabátorkodtak hozzájuk, és beálltak játszani. Mikor vége volt a nyaralásnak, mindenki integetett a kisfarkas után. Így búcsúztak tõle: Viszontlátásra jövõre Pamacska!

BIBLIAI POSTA Az alábbi képeslapok hat, híres bibliai helyrõl érkeztek. Honnan küldték õket? 1. Éppen egy 2285 m magas hegycsúcsról csodáljuk a környéket, egyébként annak idején itt kapta meg Mózes a Törvényeket. ........................................ 2. Most egy nagyon sok mindenrõl híres városban vagyunk. Máté apostolt itt hívta meg Jézus. Az az érdekes eset is itt történt, amikor egy bénát a tetõn át eresztettek le Jézushoz. ........................................ 3. Egy körülbelül Balaton nagyságú tenger partjáról küldjük lapunkat. E tenger egyedülálló jelenség: semmilyen növény és állat nem él meg vizében (erre utal a neve is). ........................................ 4. Sok szeretettel gondolunk rátok a galileai dombok közt fekvõ városkából, ahol Jézus gyerekkorát és ifjúságát töltötte. Fura elgondolni, hogy Jézus idejében jelentéktelen kis falu állt itt. ........................................ 5. Ma abban a lenyûgözõ városban idõzünk, amelyik történelmileg is az egyik legjelentõsebb szánunkra. Hiszen Jézus itt halt kereszthalált, tanítványai itt voltak tanúi feltámadásának, itt formálta közösségé a Szentlélek az összegyûlt tömeget. ........................................ 6. Afrika legnagyobb folyójának partja mellõl írunk nektek. Most mesélték a helybeliek, hogy õsszel, amikor a folyó eléri legmagasabb szintjét, a part menti területeket elárasztják, így öntöznek. Amikor pedig vége az áradásnak bevetik a feláztatott területeket. Több ezer éve ez a folyó ringatta a kosarat, amelyben Mózes feküdt. ........................................

8


ANYÁK NAPJA Az elmúlt évhez hasonlóan, ez év elsõ májusi vasárnapján is az elsõáldozásra készülõ hittanosok kedveskedtek zenés-verses mûsorral az édesanyáknak, nagymamáknak. A virágok átadása után a szentmise rendhagyó módon a családok megáldásával zárult.

Égi Édesanyám! Oltalmazd meg Magyarországot, bíborosunkat, püspökeinket, papjainkat, szerzeteseinket, családtagjainkat, közösségünket és az egész magyar egyházat! Mindazoknak, akik nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és világossága által add meg az élõ hit kegyelmét, hogy ez az ország, Mária országa, a te országod lehessen. Tisztíts meg minket a bûntõl és vezess el Szent Fiadhoz, Jézushoz! Amen. (Beküldte: Baranyi Józsefné)

Április 24-én a Weöres Sándor Általános Iskola hittanosai megtekintették az ikonkiállítást és köszöntötték Gyuri atyát névnapja alkalmából.

2013. JÚNIUS

9


2013. JÚNIUS

Szükség van még szívre?

Június 9-én került sor a hittanosok hagyományos Te Deum, hálaadó szentmiséjére, amelynek keretében bemutatkoztak közösségünknek a leendõ elsõáldozók. A szentmisét követõen a Tátra téren vidám fagylaltozás zárta a tanévet.

Krisztus, Te bennem voltál, Te mindig jelen voltál, amikor még nem is kerestelek. Gyakran akkor is megfeledkeztem rólad, amikor már megtaláltalak. Te azonban szüntelenül szerettél engem. Így, létem mélységeibõl kiemelkedve tûzbe borult életem csipkebokra. Szólítottalak: Krisztus, te vagy az egyetlen út, számomra nincs más rajtad kívül. ROGER TESTVÉR

Banálisan hangzik a kérdés, ha az emberi szervezetre gondolunk, és ugyanúgy banálisan, ha kapcsolatainkról van szó. De vajon szükséges, hogy vallásunkban, egyházunkban is teret biztosítsunk ennek? Szüksége van a ma emberének, a ma társadalmának a szívre, ahogyan azt legegyszerûbben értjük: vagyis a szeretetre, mely az áldozatot is magába foglalja és érzelmekben is megnyilvánul? A Biblia szerint igen. Az egyházban a Jézus Szíve tisztelet, a Jézus Szíve ünnep igaz, hogy viszonylag késõbbi keletû, de arról, hogy Isten irgalmas szívû, hogy Istennek van szíve, és hogy ez irgalmas szív, már az Ószövetség beszél. Gondoljunk csak a 32. zsoltárra: „Szívének gondolata nemzedékrõl nemzedékre, hogy lelküket a halálból kimentse, és táplálja éhségükben.” Az Újszövetségben az Atya szeretetérõl már ezt mondja Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte”. Vagy állítsuk szemünk elé a gonosz szõlõmunkásokról szóló példázatot, ahol a szõlõsgazda (az Atya) a sok próbálkozás és áldozat után egyetlen fiát, saját fiát küldi a szõlõbe (a világba). És Jézus, aki megmossa tanítványainak lábát, aki testét és vérét adja a kenyérben és borban az utolsó vacsorán, a végén szó szerint a szívét adja. Amikor az egyik katona oldalába döfte lándzsáját, nyomban vér és víz folyt belõle (János evangéliuma). És ebbõl született meg az Egyház, ebbõl születtél meg te és én. Isten tökéletesen szeret, teljes szívbõl szeret, mindent ad. Ezért kérheti tõlünk: szeressük õt teljes szívünkbõl, teljes lelkünkbõl, teljes elménkbõl és minden erõnkbõl. Nem elég a vallási formák, szabályok, elõírások, szokások betartása. Isten a szívünket kéri, a szeretetünket. Õ Atya, és mi gyermekei vagyunk. Nem elég egy racionális, jól rendezett, jogilag szabályozott kapcsolat. – Még kimondani is milyen furcsa, sõt ellentmondás. Mi a szívet az érzelem helyével azonosítjuk, a Biblia inkább az értelem, megértés, belátás, megismerés helyének tartja. Saint-Exupéry Kis hercege is ilyet fogalmaz meg,

amikor így szól: „Jól csak a szívével lát az ember”. Igen, Jézus szívével látta meg az önzõ Zakeusban a jót, az igazat, szívével látta meg a vámos Léviben a késõbbi Szent Máté evangélistát, a derék halász Simonban a Pétert, akire egyházát, mint sziklára bízhatja, vagy Magdolnában, aki egyáltalán nem volt problémamentes (hét ördögöt ûzött ki belõle), föltámadásának hírvivõjét. Isten azt akarja, hogy mi is szívvel lássunk, „új szívvel” éljünk, amit tõle kapunk. Hogy ne legyünk keményszívûek. Már Ezekiel próféta szavával megígéri: „Új szívet adok nektek, és új lelket oltok belétek. Kiveszem a kõszívet kebletekbõl, és érzõ, eleven szívet adok helyébe”. Amint Istennek, Jézusnak van szíve, az egyes kereszténynek is és az Egyháznak is van szíve. S ebben a szívben szeretetnek kell lennie. A szentek (a leghûségesebb, legtökéletesebb krisztuskövetõk) és a misztikusok nemcsak írnak errõl, hanem ezért élnek, ezt élik. Lisieux-i Kis Szent Teréz így fogalmaz: „Az Egyház misztikus testét vizsgálgattam, ahogy Szent Pál leírta. Megértettem, hogy az Egyház valóban különbözõ tagokból álló test, de akkor ebbõl a testbõl sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. Ekkor értettem meg, hogy az Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettõl lángol. Egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, és a szeretet magában foglal minden hivatást. – Jézusom, Szerelmem, végre megtaláltam hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet. Megtaláltam a helyemet: az Egyháznak szívében én a szeretet leszek!” Jézus Szívét, önfeláldozó szeretetét nemcsak csodálnunk kellene, hanem az igére hallgatva utánozni is: „Ugyanaz a lelkület, érzés legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban volt” (Fil 2). Június hónap – Jézus Szíve hónapja – meghívás, hogy így éljünk a családban, így éljünk a plébánián, így éljünk a világban. „Ha értenétek, mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot!” (Mt 12,9). DR. KISS IMRE

10


„Te voltál mindig mindenben minden...” Szeretnénk mindent érteni. S ez így emberi, így természetes. A legnagyobb örömök közé tartozik, ha titkok tárulnak föl elõttünk. De már az is öröm, ha sejtjük, milyen út vezet a titok föltárása felé. Az Istenrõl kell ma beszélnünk. Arról, akinek létezésérõl hitvallók vallanak. Õróla, akit gyötrõdve keres kimondatlanul is minden ember. Arról, aki magának alkotott minket, miként Szent Ágoston mondja, s nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benne. Gyermekkorom emlékeihez tartozik templomok csendje: amikor a homályból földereng valami megfoghatatlan fényesség. Amikor a külsõ világ nyugtalanságát valami kimondhatatlan csendesség takarja el. „Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” – fohászkodunk nyugtalanságunkban szinte minden nap. S a kegyelem pillanataiban mi is kimondhatjuk: „Napsugarak zúgása, amit hallok, számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem. Zavart lelkem tegnap mindent bevallott. Te voltál mindig mindenben minden.” Isten létezését megsejthetjük. Értelmünkkel fölfoghatjuk, hogy rajtunk kívül, a világtól függetlenül létezik Valaki, akitõl függ minden, aki teremtõje a Mindenségnek. De ahhoz, hogy föltárjuk belsõ életének titkait, ahhoz nincs erõnk. Ahhoz kevesek vagyunk. Jézus tanítása nyomán azonban képet kapunk az Istenrõl, akit õ Atyának szólít, s aki azt mondja: Én és az Atya egy vagyunk. Isten egészen más, mint mi vagyunk. De ez a végtelen hatalom és erõ mégis nagyon közel van hozzánk. Isten szentsége nem a megközelíthetetlenségben nyilvánul meg, hanem abban, hogy törõdik a bûnösökkel, hogy szabadítója az embernek, hogy föl akarja emelni õt. Isten igazsága nem hideg tudás, hanem a szeretetben való együttérzés. Istent ezért nem a hideg ész találja meg, hanem a hit melege.

Isten jelen van mindenütt a világon. De nem egyszerûen betölti a világot, hanem együtt él velünk, örömünkben-bánatunkban. Minél inkább el akarunk mélyedni az Isten titkában, annál jobban visszavezet bennünket a legegyszerûbb, leghétköznapibb életbe, ahol közöttünk van õ, emberi szenvedéseinkben, emberi örömeinkben. A keresztény ember imádságát az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdi. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteljük meg a Jézushoz tartozni akarókat. Ugyanarról az egyetlen valóságról beszélünk, amikor Atyának mondjuk, amikor Fiúnak és amikor Szentléleknek. Teremtõnek, megváltónak, megszentelõnek. Belsõ életének gazdagságában akar részesíteni mindannyiunkat. Nem akarja, hogy elvesszünk magányunkban. Magához akar emelni a szeretetben. Mert az Isten: szeretet. Az együvé tartozás. Az élet. Minden emberi szó csak dadogás, amit Istenrõl mondhatunk. Létezése azonban valóság, életadó, életet átalakító, fölemelõ, szabadító valóság. Hitvallásunk õsi szövege beszél az Istenrõl, aki mindenható Atya, aki mennynek és földnek teremtõje. Beszél Jézus Krisztusról, aki a Fiú, aki értünk, emberekért emberré lett. Beszél a Szentlélekrõl, aki éltet, aki elevenítõ. Titok az Isten, miként titok maga az élet is. És Élet az Isten. S mi, halandó, véges emberek, annyira szeretnénk igazán élni. Szólítsuk meg õt bátran, a Titkot, az Atyát, aki Jézus Krisztusban életet ajándékozott nekünk, és azt akarja, hogy Szent Lelke által mindannyian örökké éljünk. DR. KORZENSZKY RICHÁRD OSB

2013. JÚNIUS

Levél a paphoz Hálát adok azért, mert elfogadtad a meghívásod. Hálát adok, mert nevemen szólítottál, azon a néven, amelyet rajtad kívül csak Isten ismer. Hálát adok, hogy idõt-energiát nem kímélve törõdsz lelkem üdvösségével anélkül, hogy bármit is várnál érte cserébe. Így engem is ráébresztesz arra, hogy vannak a földi boldogságnál sokkal fontosabb dolgok is. Kérlek, segíts nekem felismerni az életemben Isten akaratát! Taníts meg az életeddel arra, hogyan lehet az Õ szeretetével betölteni szívem vágyait, hogy azután tovább oszthassam mások felé az örömöt. Adj példát nekem, hogyan kell hordozni a keresztet, és emlékeztess mindig a kereszt feltámadást rejtõ titkára!

Június 9-én, vasárnap délután Mária zarándoklatot tartottak a Rózsafüzér Társulatok szervezésében. Közösségünkbõl többen is részt vettek: a piarista templom elõl indultak, majd a rókusi, és a móravárosi templom érintésével az alsóvárosi templomba érkeztek. Onnan átmentek a Dómba, ahol részt vettek Gyulay Endre püspök atya gyémánt miséjén.

Gyulay Endre idén tölti be 83. életévét. Battonyán született, szegedi piarista diák volt, a teológiai tanulmányait az itteni hittudományi fõiskolán végezte. A szegedi székesegyházban szentelték pappá 1953-ban, püspökké szentelését pedig 1987. július 4-én tartották. 2006. augusztus 26-án köszönt le hivataláról. Egy éve ugyancsak a Dómban ünnepelte püspökké szentelésének 25. jubileumát. 1993ban a Délmagyarország közvéleménykutatása alapján Az év embere címet kapta.

2013. JÚNIUS


Napsugárban a májusi zivatarok idején

Májusi nyugdíjas klubfoglalkozásunkat az alsóvárosi tájházban terveztük megtartani. A megelõzõ napokban tapasztalt hûvös, esõs idõ miatt kicsit félve vártuk a program idõpontját. Az aktuális napon azonban kék égre, napsütésre ébredtünk. A találkozót a 74-es busz „lófara” nevezetû megállójához beszéltük meg. Julika már fél órával elõbb ott sütkérezett, hamarosan jöttek a többiek is, és mintha csak nekünk lett volna felírva receptre, olyan fényesen, melegen fonta körbe az elmúlt hetek nyirkosságától megmerevedetett izületeinket a késõ tavaszi napsugár. Jólesett! :))) Jött a busz, majd jött Melinda, a talpraesett népmûvelõ is. Leültetett bennünket a „tisztaszobában” a kemencepadkára és az ágy szélére, mert mint mondta, ez nem múzeum, ez egy élõ tájház. Itt mindent meg lehet fogni, ki lehet próbálni, rá lehet ülni. Miután kényelembe helyeztük magunkat, elmesélte, hogy az 1879es szegedi nagy árvíz után Lechner Lajos átgondolt tervei alapján hogyan épült újjá a város, hogyan határozta meg a feltöltés mértékét, a város alaprajzát, az egyes körutakkal határolt területek/kerületek kinézetét. A legkülsõ kerületet a szegényebb,

fõleg gazdálkodással foglalkozó családok lakták. Mintegy húszféle típustervvel szabályozta az építendõ házak alaprajzát, magasságát, anyagát, homlokzatát. Nagy figyelmet fordított a stabil alapozásra. A mintatervekben megszabottaknál jobbat bárkinek, de egyszerûbbet senkinek nem volt szabad építenie. Ilyen típustervek alapján készültek az alsóvárosi paprikatermelõk ún. „napsugaras” házai is, melyek homlokzatán a napsugarak a Szentháromságot szimbolizálják, közepén a „Szöm”-mel – Isten szömével, melytõl védelmet

11 vártak a hasonló veszedelmek elkerüléséhez. A felújított tájház belsõ berendezése részben eredeti, részben adományokból állt össze. Jó volt látni/hallgatni egymást, ahogy felismerjük nagyszüleink vagy gyermekéveink otthonának díszítõ és használati tárgyait. Jó volt, hogy meg lehetett fogni bármit, hogy aminek a mûködését nem ismertük, kipróbálhattuk. Soksok régi szép tárgyat láttunk a konyhában, kamrában, pincében is. A látogatás elsõ részét a házioltár Máriaképe elõtt elénekelt gyönyörû fohászunkkal, a „Boldogasszony Anyánk”-kal zártuk. Pogácsázás, teázgatás, kerti napfürdõ után megnéztünk a boldoggá avatására váró Bálint Sándorral – nem sokkal tragikus halála elõtt – készült 50 perces riportfilmet. Láthattuk, hallhattuk a szögedi tájszólással, hatalmas tudással, intelligenciával, jó értelemben vett megszállottsággal beszélõ néprajzkutató, mûvészettörténész, pedagógus szavait, saját környezete, népe, országa életérõl, az irántuk érzett mélységes szeretetérõl. Fájdalmas volt kiérezni – az elõzõ rendszerben készült – felvételbõl a bevallottan „objektivitásra” kényszerülõ, megfigyelés alatt álló tudósember belsõ küzdelmét, ahogy megpróbálja kirekeszteni szavaiból az Isten kegyelmében élõ, Isten szemével és szívével látó hívõ ember szubjektív véleményét. Dél körül járt, mire hazaindultunk. Talán kicsit okosabbak, jobbak, Isten-, haza- és emberszeretõbbek lettünk... LAKÓNÉ MARIKA

12


In memoriam Székely Orsolya „Semmi ne zavarjon, semmi ne rémítsen! Minden elmúlik, Isten nem változik. A türelem mindent elér. Annak, aki Istené, semmi sem hiányzik. Isten egyedül elég.” (Avilai Nagy Szent Teréz)

Drága Orsi! Eszembe jutnak közös élményeink attól a naptól kezdve, amikor 15 éve, 1998-ban megismertelek, mint a plébánia gimnazista hittanosát. Mindig élénken kérdezõ, aktívan gondolkodó fiatal voltál, szerettél közöttünk az Úr dolgairól beszélgetni a foglalkozásokon. Rád mindig lehetett számítani. Ahol jelen voltál, ott frissesség, lendület hatotta át a levegõt. Sokat segítettél, amikor szervezni kellett a tavaszonkénti ökumenikus sportnapot, a nyári táborokat Egerszalókra, vagy a közelebbi Ópusztaszerre, Petõfiszállás-Szentkútra. Emlékszem, lelkesen számoltál be élmémyeidrõl a TIZ-eknek, ifjúsági csoportunk tagjainak, a felejthetetlen, évenként Esztergomból induló ferences gyalogos zarándoklatról.

Sok barátot szereztél nyitottságoddal az evangélikus, református fiatalok köreibõl is. Az ökumenikus sportnap aktív szervezõje és résztvevõje voltál minden évben. A jószándék és a kedvesség vezérelte minden tevékenységedet. Köszönünk téged az Úrnak, hogy közöttünk voltál, mindig bátran és lelkesen adtad magad. A Békesség és az Örök Szeretet Országa legyen érte a jutalmad. Most hiányzol, most búcsúzunk, de nem örökre! A TIZ-EK ÉS ZSUZSA NÉNI

2013. JÚNIUS

Székely Orsolya (1983. június 5. – 2013. május 29.) Székely Orsolya Szegeden született 1983. június 5-én, érzékeny, introvertált és nagyon okos leány volt, aki spontán tanult meg olvasni. Még általános iskolás korában kapott szüleitõl Ópusztaszeren egy rovásírásos könyvet, két nap múlva azzal írt, késõbb saját jegyzeteit franciául rovásírással rögzítette. Nem csak nevében, hanem természetében is székely volt, talán Kõrösi Csoma féle világjáró lett volna belõle. OKTV versenyek jó eredményei külföldi ösztöndíjakat hoztak neki. Többször járt Franciaországban, de volt a Moszkvai Nemzetközi Oktatási Központ ösztöndíjasa is. Egyetemi diplomát szerzett francia és orosz bölcsészetbõl, ugyanezekbõl tanári szakon is és mindkét szakon, mint doktorandust várták vissza. Foglalkozott az egzisztencialista filozófus, J. P. Satre nyelvhasználatának elemzésével. Szerette a nyelveket, tanult angolul, törökül, szerbül, latinul, olaszul és arabul is. Többeket tanított és készített fel sikeresen nyelvvizsgára. Dolgozott fordító irodáknak, tolmácsolt bíróságokon, határokon, nemzetközi konferencián. A szellemi fáradtságot fizikaival enyhítette, szeretett sportolni, futott, gyalogolt, megfutotta a fél-maratont. Hittanra ide járt a Tátra térre, és késõbb is örömmel tért vissza ebbe a közösségébe. Az egyetemi, tanári karrier helyett szakfordító-tolmács vizsgát tett, és egy multi cégnél dolgozott két helyen az országban, ahol magának párt talált három éve és saját életvitelt alakított ki. Szülei éppen a Tátra téri közösséggel voltak a Balaton partján, mikor kiderült, hogy nagy baj van. Azonnal visszafordultak Szegedre, hogy mellette álljanak. A diagnosztizált betegsége olyan ritka, különösen felnõtt korban, hogy gyógyítása ma még szinte lehetetlen. Sajnos az érte indított ima hadjárat, amelyben szinte mindenki részt vett közösségünkbõl, nem tudta õt itt tartani közöttünk. A szülei tudják csak igazán, milyen nehéz a halál árnyékában beszélgetni szeretett gyermekükkel a klinikán 10 hónapon át 200 napon keresztül. De Orsi a kórházban sem tétlenkedett, minden dolgozónak, a rajta bármit

13


2013. JÚNIUS

Kedves gyászoló szülõk, testvérek és rokonok és barátok!

segítõnek, betegtársaknak gyöngyökbõl ékszereket készített, sõt a kórházban is olvasott, tanult. Bármennyire is tisztában volt a betegség természetével, küzdött a gyógyulásáért egy hónappal ezelõtt még egy beszélgetésünkben családról és gyerekekrõl álmodozott, ha felgyógyul. Ötször rugaszkodott neki újból a súlyos kezeléseknek és kereste az új kutatási eredményeket, szívóssága, hite mindvégig kitartott. Tudta milyen súlyos beteg, de Istentõl kapott szellemi és fizikai erejével fogadta azt, a tanult hite a betegségben megélt hit és világnézet lett, betegségében küzdelmének erõforrása. Volt lelki ereje hozzá, igaz, hogy sírva, de megbeszélte szüleivel, hogy mi történjen halálakor. Pünkösd napján még meggyónt és áldozott és felvette a betegek szentségét. Akkor úgy búcsúztam tõle, két hét múlva találkozunk és folytatjuk a megkezdett beszélgetést, de a két hetet nem várta ki a halál, Orsi eltávozott tõlünk. Szülei szeme láttára lett újra gyermek, nem tudta mozgatni kezét, lábát, majd már beszélni sem tudott és újra úgy kellett etetni, mint egy csecsemõt. Szülei és testvére éjjel-nappal vele voltak, kedvese pedig minden hétvégén távolról utazott hozzá, hogy mellette legyen, amennyit tud. A test börtönébõl 2013. május 29-én szabadult. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki Orsi földi életét boldoggá tette, gondozással, neveléssel, tanítással, barátsággal, szerelemmel. Volt, aki a nehéz utolsó napokban vérét ajánlotta fel neki. DR. BENYIK GYÖRGY

Hitünk szerint az eredeti bûn következménye a halál és az is, hogy ezt az átmenetet a földi életbõl az örök életbe, fájdalommal éljük meg. Sokan csak az elmúlás pillanatában veszik észre, hogy aki mellettük volt, mennyire egyedi, megismételhetetlen és törékeny. Most, amikor könnyeiken keresztül egymásra tekintenek, kérem, fedezzék fel, hogy mindannyian ilyen egyediek vagyunk, és használjuk fel a földi élet kurta idejét arra, hogy szeressük egymást, becsüljük meg és segítsük egymást, amíg lehet. Michelangelo Buonarotti azt írta egyik szonettjében: „Aki hosszan él, mostohább is léte, mert kurtább élet könnyebben visz az égbe.” Hiszem, hogy Orsi, aki most eltávozott tõlünk, jó helyet talált magának az égben Isten közelében. Sõt azt is gondolom, hogy aki annyira ragaszkodott barátaihoz, szüleihez, kedveséhez, sõt ehhez az egyházközséghez is, segítõnk lesz az égbõl. Végrendeletében szeretett volna ide temetkezni a templom falához, amire sajnos nincs lehetõség, de közösségünknek ezután is mindig tagja megmarad. Most amikor az emberi szavak megbicsaklanak, mert nem érhetik el azt, akihez fordulunk, és akirõl beszélünk, Orsit. Ezért használjuk az imádság szavait, amelyek át tudják törni az eget és eltávozott, de az örök életben tovább élõ szeretett testvérünkhöz is eljutnak. Istenünk, aki nagy boldogságként adtad szüleinek Orsit, rajta keresztül sok embert boldogítottál és segítettél, fogadd most szeretett nõvérünket a te csodálatos országodba, ahol nincs többé gyötrelem, könny és bánat. Arra is kérünk, töröld le a mi könnyeinket, és Orsi hitvalló halálával, erõsítsd a mi hitünket a túlvilági életben, és aktív szeretetünket ebben az életben egymás iránt. Krisztus a mi Urunk által. DR. BENYIK GYÖRGY

Urunk Jézus Krisztus, ha nem támadtál volna föl, kihez is mennénk, hogy fölfedezzük Isten arcának ragyogását? Ha nem támadtál volna föl, most nem keresnénk együtt közösségedet, és nem találnánk rá nálad a megbocsátásra, az újrakezdés forrására. Ha nem támadtál volna föl, honnan merítenénk erõt követésedre, hogy amíg csak élünk, újra meg újra téged válasszunk? Roger testvér imája

Reményik Sándor:

Pünkösdi szomorúság A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: „Hogy születhetik újjá, aki vén?”...

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Csipak Ferencné Sztanics Blanka † Csorba Mária † Dávodi Mihályné Dürr Ilona † Eötvös János † Maróti Gábor Károly † Matuszka Anna † Mocsári Mihály † Rovó Péter Pálné Török Julianna † Székely Orsolya † Trabalka János

H Í R E K Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek:

• Bódi Judit • Barta Tamás • Boros Nikol • Bozsó Ágnes • Domonkos Máté • Gogolyák András • Horváth-Czakó Zsolt • Király Klaudia • Körmöczi Adrianna • Lázár Arwen Willow • Ludman Tímea Gyöngyi • Scheinpflug Emma • Szemerey-Kiss Levente Miklós • Tamasits Bíborka

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: A Közösségi Ház udvarának egy részén füvesítést végeztünk. A zöld gyep mostanra már szépen megnõtt!

Június 10-tõl 15-ig a plébános és Mádi György atya közösen a németországi Bogenbergbe, a 800 éves Mária kegyhelyre zarándokoltak. A bal oldali képen szertartás közben, a fentin a helyi plébánossal látható Mádi atya.

AZ ELKÖVETKEZENDÕ IDÕSZAK TERVEZETT PROGRAMJAI Június 24-27. Kübekházi általános iskolások tábora Július 3. Karitász napközis tábor Algyõn (plébániánk szervezésében) Július 8-20. Cserkész tábor (Egerbakta) Július 15-17. Hittanos tábor Algyõn és Szegeden Augusztus 12-16. Katona Nándor Közösség tábora (Szandavár) Szeptember 8. Veni Sancte tanévnyitó szentmise, melynek keretében az elsõáldozásra készülõknek átadjuk a keresztet

Szeptember 14. Templomok éjszakája Algyõn, amikor a templom nyitva lesz 17 órától éjfélig

Szeptember 22. Templomunk búcsúja Szõlõfürt következõ számának megjelenése

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Igeliturgia: 18 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánia kiadványa. Megjelenik évente négy alkalommal. Lapzárta: 2013. június 18. Szerkesztõség tagjai: Dr. Benyik György felelõs szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

NE ZÁRKÓZZATOK BE! MENJETEK KIFELÉ! 8. zsoltár

Recommend Documents