Menjetek be kapuin hálaadással 100. zsoltár A SOLTVADKERTI BAPTISTA GYÜLEKEZET LAPJA MÁJUS

Májusi programjaink dátum Május 1. Május 2.

Május Május Május Május

3. 7. 8. 9.

Május 10 Május 13. Május 15. Május 16.

Május Május Május Május

17. 21. 22. 23.

Május Május Május Május

24. 28. 29. 30.

időpont 16.00 9.00 10.00 17.00 18.00 18.00 14.00 9.00 10.00 17.00 18.00 18.00 14.00 18.00 9.00 10.00 17.00 18.00 18.00 11.00 9.00 10.00 17.00 18.00 18.00 9.00 10.00 17.00

esemény Fiatalok szolgálata a tóparton Imaóra Istentisztelet, úrvacsora Istentisztelet Bibliakör Istentisztelet: Biztos szikla klub Imaóra Istentisztelet; gyülekezeti óra Istentisztelet: Anyák napi ünnepség Bibliakör Istentisztelet: Mennybemenetel napja Biztos szikla klub Ifjúsági istentisztelet Imaóra Istentisztelet Istentisztelet Bibliakör Istentisztelet Lehoczki Renáta és Lakatos Miklós menyegzője Imaóra Pünkösdi istentisztelet Istentisztelet; bemerítés Pünkösdi összejövetel a Lehoczki tanyán Istentisztelet Ifjúsági istentisztelet Imaóra Istentisztelet Istentisztelet

A programokban, időpontokban változás lehetséges!

Lehoczki Renáta és Lakatos Miklós 2010. május 22-én 11 órakor Isten és a gyülekezet színe előtt házasságot köt .Legyen Isten áldása közös életükön!

8

Menjetek be kapuin hálaadással… 100. zsoltár

A SOLTVADKERTI BAPTISTA GYÜLEKEZET LAPJA 2010. MÁJUS

Pünkösd Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”(ApCsel 2:1-13) A pünkösd a bibliai időkben eredetileg aratási ünnep volt, hiszen azon az éghajlaton ötven nappal húsvét után már mindig aratni is lehetett. A görög eredetű „pentécostés‖név ötvenet jelent, mert az első zsengék ünnepe utáni ötvenedik napon tartották meg (3Móz 23:16). Az aratási ünnep pedig igazi hálaadó alkalom volt, hiszen a jövő évi kenyeret jelentette, hogyha nem vetettek hiába és valóban volt mit aratni. Erre az örömünnepre, bár nem volt olyan középponti, mint a húsvét, mégis sokan jöttek haza Jeruzsálembe a világ minden táján élő zsidók közül. Őket hallottuk felsorolva, pártusok és médek, elámiták és Mezopotámiából valók, rómaiak, krétaiak, arabok és mind a többiek, akik származásuk szerint zsidók voltak ugyan, de már nem tudtak héberül, mert annak a helynek nyelvét beszélték, ahol éltek a családjukkal. Közöttük, a pünkösd ünnepére érkezett sokszínű zarándokok között jelent meg egy ragyogó arcú, boldog kis jeruzsálemi csapat, az első keresztyének, akik olyan csodálatosan beszéltek Isten nagy tetteiről, hogy azt mindenki megértette és nagyon sokan még azt is felfogták közülük, hogy pontosan ez a felülről való lelkesültség teheti újra egységessé majd a szétszóródott Izraelt. A lelkesültség titka ugyanis a Szentlélek volt: Jézus beváltotta ígéretét és elküldte tanítványainak a Szentlelkét. KÉT SZIMBÓLUMOT találunk a 2-3. v.

1

A „szélre” és a „tűzre” való utalás fontos szerepet tölt be. A „Lélek‖ szó (pneuma) kapcsolódik a pnoé kifejezéshez, amelyet itt „szélnek” fordítanak. Leheletet is jelent. Mindkét főnév — a „lélek” és a „szél” vagy „lehelet” — a pneó igéből származik: „fújni, lehelni”. A szélrohamhoz hasonló zúgás az égből a Szentlélek erejére mutat, és eljövetele teljességére. Mikor Isten a törvényt adta a Sinai hegyen, azt villámlás és mennydörgés kísérte s a hegyből füst tört elő. Mindenki — még Mózes is — „megijedt és remegett” (Zsid 12:21 „És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el, és remegés.”). De pünkösdkor, amikor a Szentlélek kitöltetett, a „sebesen zúgó szélnek zendülése”, bár betöltötte az egész házat, nem okozott félelmet, sőt nagy örömöt keltett minden szívben. Szentlélek szállt mindenkire és vett lakozást bennük. A Szentlélek, amint az Úr megígérte, velünk maradt, ezért halljuk és érezzük itt-ott hatalmas zúgását. >> A Szentléleknek a Bibliában különféle szimbólumai vannak. A Szentírás hetet említ, Igéinkben azonban csak három szerepel: a szél, a tűz és a pecsét. A szél a Lélek erejének képe (ApCsel 2:2; Jn 3:8 „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”). A tűz a tisztulás és a megemésztés képe (ApCsel2:3). Az olaj a Lélek felkenéséé (ApCsel 1:5; 1Kor 12,13 „Mert egy Lélekbe meríttettünk be mindannyian, hogy egy testté váljunk, akár zsidók vagyunk, akár hellének, akár rabszolgák, akár szabadok: mindannyiunkat egy Lélek itatott át.”.). A víz a Lélekbe való elmerülés képe (ApCsel 1:5; Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!”). A galamb a tisztaságé és a szelídségé (Mt 3:16 „Amikor pedig Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll”. ). A pecsét a biztonság képe (Ef 1:13 „Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel”). A zálog a birtoklásé (Ef 1:14 „örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására”.). Nem féltek többé ezért azok az egyébként rémült tanítványok, a kereszten kivégzett Jézus tanítványai, hanem az utcákon és tereken hirdették azokat a nagy dolgokat, amiket Isten Jézusban tett, és tudjuk, hogy bemerítkezett azon a pünkösdön háromezer ember Jeruzsálemben. I .Az első pünkösdkor fenséges, eddig még sohasem hallott dolog történt: egyszerű vámszedők és halászok lettek Isten Lelkének szállásadói. A jeruzsálemi templomot az Úr Jézus szavai szerint nemsokára lerombolják (Mt 24,1 Isten azonban ez idő alatt Új templomot épített magának, nem holt anyagból, nem kőből, mint amilyen a jeruzsálemi volt, hanem élőt, élő kövekből (1Pét 2:5 „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által”.). Ebben a templomban nyilatkozott meg Isten akkor és most is. Az Úr nem hatalmas katedrálisokban és épületekben lakik, hanem már ott is, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében (Mt 18:20). A hivők pünkösdkor elnyerték a Szentlélek bemerítettségétt. E

bemerítés akkori kísérőjelenségei nem ismétlődtek meg többé, de azok a hivők, akik ezelőtt elnyerték a Szentlélek keresztségét, újból beteltek Szentlélekkel (4:31). Azt mondhatjuk, hogy ez jó kezdet volt, valami olyasmi, amit Isten valóban megáldhatott. Mert hiszen jól tudjuk, hogy Isten csak megáldható dolgokat áld meg. Önzésen, boszszún, szeretetlenségen és hűtlenségen nem nyugszik meg az áldása, viszont a legkisebb engedelmességünket is megáldja, az egészen egyszerű igyekezeteken is ott van az ő megsokszorozó többlete, de megáldhatatlan dolgokat valóban nem szokott megáldani. Az, hogy a tanítványok egy akarattal voltak együtt, csak úgy volt lehetséges, hogy mindenki félretette a maga egyéni vágyait, hiszen biztosan voltak különböző ötletek, ahogy ez lenni szokott. Mennyi széthúzó erő van ma is, milyen ritka dolog, hogy akár csak tizenegy ember is egybe tud gyűlni egy akarattal - és most itt ezt halljuk. Ahhoz, hogy Isten elküldhesse Szentlelkét, kellett ez az ―egy akarat‖, ami mindig és mindenhol az egyéni akaratok alázatos félretevéséből fakad, abból, hogy emberek valóban készek ugyanaz előtt az Úr előtt fejet hajtani, és nem csak a maguk akaratát keresztül vinni. Ahol emberek ilyen lélekkel vannak együtt, ott eljöhet Isten Szentlelke. Így volt ez az első keresztyén gyülekezet pünkösdjekor és így van ez ma is. Nem biztos, hogy a Szentlélek mindenhova eljön, ahol alázatos, az Úr előtt fejet hajtani tudó emberek vannak, de az biztos, hogy ha emberek nem így vannak együtt, akkor nem jön el a Szentlélek. Ez érvényes a házasságra, érvényes a gyülekezetre és érvényes minden emberi közösségre. Mert Isten csak megáldható dolgokat áld meg, és az ilyen fajta közösségi alapállás az a jó kezdet, amit aztán az áldás még jobbat hozó folytatása kísérhet. Ezt látjuk a jeruzsálemi gyülekezetnél és ezt látjuk ma is sok példán igazolva. Isten megáldotta a tanítványokat, akik egy akarattal voltak együtt az ő nevében. II. Eljön tehát a Szentlélek. Felteheti valaki a kérdést, miért jött a Szentlélek? Ne felejtsük el, hogy a Szentlélek nem csupán Istennek az emberekre gyakorolt befolyása, hanem ennél sokkal több: Ő maga az Isten. Küldetése többoldalú. Eljött: — Krisztust megdicsőíteni és magasztalni (Jn 16:14 „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Nem magáról beszél, hanem Jézusról, akit megdicsőít”. — A gyülekezetért, hogy építse és befejezze Isten templomát. Naponta újabb és újabb köveket épít bele. Ha az épület elkészült, a Szentlélek elragadja a gyülekezetet, amely vele együtt a mennybe megy. Te beépültél már testvérem? Vagy még vársz? — A gyülekezetnek, Krisztus testének ajándékokat adni (1Kor 2,12 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk”. ). A gyülekezetből egyeseket különleges munkára szentelt fel (1—4); apostoloknak, prófétáknak, evangélistáknak, pásztoroknak és tanítóknak (Ef 4:11). Kezdődik valami új Isten népe életében. Ez az új pedig az, hogy megértés támad ott, ahol eddig bűn miatti halál volt, aztán emberek tisztulnak meg, betegek gyógyulnak és sok más jel is mutatja, hogy ezek az emberek tényleg nincsenek magukban, velük együtt munkálkodik a Szentlélek, jelen van közöttük Isten. Igazán nagyszerű korszaka ez az egyháznak, az ige ismertté válik a pogányok között is, és nagyon sokan lesznek a Jézus követőivé. Sokféleségük nem hogy akadály lenne, hanem az egyház gazdagságává válik: aki erős volt a körülmetéltségben, vagyis a zsidók között Péter igehirdetései által, ugyanaz az Úr erős lesz a körülmetéletlenek, a népek között Pálban, és sorra alakulnak a gyülekezetek

Antiókiában, Cipruson, Kisázsiában és Görögországban. Emberek valóban üdvösségre jutnak, megszabadulnak bűneiktől, megtérnek és a Szentlélek ott van az életükben. Boldogan és szeretetben élnek egymás közt, és ha kell, a mártíromságra is készek a Krisztus nevéért. Isten szent Lelke ott van az övéi körül, szinte árnyékként követi őket. Segíti őket a munkájukban, erőt ad, amikor elfáradnak, megvigasztalja őket magányosságukban és szomorúságukban, mint ahogy a védangyalról gondoljuk, mit is tesz az emberekkel, ám cselekedeteinkkel és lelkületünkkel meg tudjuk őt szomorítani. Igazságtalanság, hamisság, kegyetlenség, kíméletlen önzés és a többi szeretetlenség megszomorítja és még az is megeshet, hogy ellenünk fordítja őt. Ézsaiás igéi arról szólnak, hogy “…ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították az ő szent Lelkét, ezért ellenségükké vált és harcolt ellenük.” (És. 63,10) Amikor valaki oda jut, hogy Isten maga harcol ellene, annak az élete tönkremegy. Az ilyen ember azt az erőt fordította maga ellen, amely szívesen és szeretettel nemesítette és emelte volna őt, de ez neki nem kellett és eljött aztán az, aminél rosszabb nincs, amikor Isten az ellenségünkké lesz és harcolni kezd ellenünk. Ettől óvja Pál az efézusiakat: meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét! Ez azt jelenti, hogy ne éljen az ember bűnben, ne éljen olyan cselekedetekben, amik messze űzik tőle Isten Szentlelkét. Térjen meg ezekből, ha ilyenekben élne és veszi a Szentlélek áldását, ahogy azt Péter jeruzsálemi igehirdetésében is halljuk. Lehet ez nyilvános, cégéres vétek vagy csöndes, belső engedetlenség, mindegy. Ha elválaszt minket Istentől, ha megszomorítjuk vele az ő szent Lelkét, akkor meg kell térni belőle. Ez pünkösdkor éppen úgy aktuális, sőt még aktuálisabb, mint az év más napjain, mert az első keresztyén gyülekezet csupa olyan emberből állt, akik ezt meg tudták és meg is akarták tenni. El is jött hozzájuk a Szentlélek, a Jézus Lelke. III. Erről az állapotról pedig még egy szép képet hallunk: a Szentlélek, aki eljön és ilyen módon immár bennünk lakik, pecsét, vele vagyunk elpecsételve az üdvösség napjára. Ez azt jelenti, hogy a bennünk munkálkodó Szentlélek a bizonyítéka annak, mint előleg az üdvösségből, hogy Isten valóban elfogadott bennünket, tényleg az övéi vagyunk. Egy másik helyen úgy olvassuk ugyan ezt, hogy akiket Isten Lelke vezérel, azok valóban Istennek fiai. A pecsét, az elpecsételés azt jelenti, hogy amikor készen van egy jogi szerződés, jogérvényessé akkor lesz, ha a szerződő felek ráteszik a maguk pecsétjét. Onnéttól kezdve az érvényes, ami abban le van írva. Ha a Szentlélek ott van a maga örömével, erejével és útmutatásával a szívünkben, akkor ő a pecsét, ő a bizonysága annak, hogy mi tényleg az üdv útján járunk, tényleg az üdv eljegyzettjei vagyunk. A Szentlélek az üdvösség előlege bennünk, akit arra kaptunk, hogy megismerjük, milyen is az üdvösség. Amennyit tudunk a Szentlélekről, annyit tudunk az üdvösségről, mert ez a kettő egy. Ahol nincs Szentlélek, ott üdvösség sincs. Lehetnek vallásos emberek, lehetnek egyházi elöljárók, de az üdvösséget nekik is a Szentlélek, a jelen lévő Isten hozza, és ha ő nincs jelen, akkor az üdv is távol van. Ezért ezen a pünkösdön is csak egy imádságunk lehet. Alázatos és őszinte könyörgés azért, hogy Isten ma is küldje el, hozzánk is küldje el Szentlelkét, aki által a világot is teremtette, aki által vezette övéit a pusztai vándorlásban, aki által nemzette vagyis lelki módon megformálta Jézust a saját Fiának, és aki által kihozta őt a halálból a feltámadásra. Ez a Lélek Isten jelenléte köztünk, aki minket is üdvösségre tud vezetni.

Ő nem csak ezen a földön tud minket boldogítani, bár nélküle biztosan nincs erő, szeretet és józanság már ezekben a földi harcainkban sem, amiket most harcolunk. Nélküle magunk vagyunk az önzésünkkel, vágyainkkal és hitetlenségünkkel. Még imádkozni sem tudunk nélküle: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Rm 8,26 Az igazi imádságban tehát ő maga adja szívünkbe az imát, ezért lehetünk bizonyosak az olyan imáink felől, amiket az ő nevében, vagyis az ő Szentlelke erőterében mondunk, hogy azok tényleg eljutnak hozzá. Amikor így imádkozunk, akkor semmi többre nincs már szükségünk ebben az életben. De ő még ennél is többet tud adni nekünk. Olyan hitet és olyan bizonyosságot, ami túlmutat a földi élet keretein. Erre is szükségünk van, hiszen a földön túli életünk éppen olyan súlyú, mint az itteni, odaát való sorsunk, a végleges és megváltoztathatatlan éppen olyan nagy és komoly dolog, mint az itteni folyton változó és nehezen meghatározható életünk. Ez a kettő a lehető legszorosabban összetartozik, hiszen azt visszük magunkkal, amivé itt eljutottunk. Az lesz a végleges formánk, amivé itt, az életben lettünk, az marad velünk az időtlenségben, amit az időben itt összegyúrtunk magunkból. >> Két utazó vakációra ment. Elhatározták, hogy megállnak a világ egyik természeti csodájánál, a Niagara-vízesésnél. Amint hajtottak az Erie-tótól kiindulva a vízesés felé, csodálattal és ámulattal teltek be a Nigara-folyó méretét és erejét látva. Különösen hatással volt rájuk a vízesés fensége, és a közelében megálltak, hogy körülnézzenek. Tisztán láthatták a nagy párafelhőt, ami mindig elárasztja a környéket. Egyikük már volt ott és így szólt: „Gyere, megmutatom neked a legnagyobb kihasználatlan erőt a világon!‖ Odavezette a Niagara-vízesés lábához, és ezt mondta: „Itt van a legnagyobb kihasználatlan erő a világon.‖ A másik így válaszolt: „Nem, barátom, nem így van. A legnagyobb kihasználatlan erő a világon az élő Isten Szentlelke.‖ Használjuk ki ezt az erőt, mind e földi, és azon túli életünkhöz. Ezért a Szentlélekhez nem csak e földi életünkre nézve imádkozzunk, hanem arra a másikra, a teljesebbre és véglegesre nézve is, amely most még elrejtett a szemünk elől, de tudunk róla mindnyájan, és oda készülünk minden pillanatunkban. Kelédi Géza A hónap igeverse: Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Ef4:3 A hónap imádsága: Urunk, köszönjük, hogy elküldted közénk a Szentlelket, ki velünk van és támogat küzdelmeinkben. Köszönjük a drága ígéretedet, hogy pecséted zálogát adod mindazoknak, kik megvallották bűneiket, újjászülettek, s reménységüket csak beléd vetették. Kérünk, munkálkodj bennünk Szentlelked által, tisztogass, vezess, tölts be mennyei erővel, hogy bizonyságot tehessünk rólad a világnak.

ANYÁK NAPJÁRA Hagyományosan május első hétvégéjén ünnepeljük az édesanyákat. Ez az ünnepnap nem csak az édesanyákról és gyermekeikről, hanem általában a szülői szeretetről is szól. Valójában a legjobb édesanya vagy édesapa is csak halvány visszatükrözője annak a szeretetnek, amellyel minket Isten szeret.: Örök szeretettel szerettelek- mondja az Úr. (Jer 31:3); Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad (Ézsaiás49:15). Gyakran nem is gondolunk arra, milyen hatással vannak döntéseink gyermekeinkre, unokáinkra, dédunokáinkra. Mégis, cselekedeteink, akár jók, akár rosszak, mindig kihatással vannak a következő nemzedékek életére. Elvetett szavaink, tetteink nyomán fájdalmas sérüléseket arathatnak gyermekeink. De az is lehetséges, hogy az ő unokáik a számukra esetleg már idegen dédszülők szavahihető, hiteles életének gyümölcsét élvezik. Kívánjuk, hogy ez utóbbi legyen érvényes a mi életünkre nézve. Anyák napja közeledtével hála van a szívemben, hiszen Isten három egészséges gyerekkel ajándékozott meg és ma már három unokának is örülhetünk. Ezeket az érzéseket nem mondhattam mindig magaménak. Egy pár nappal ezelőtti szembalesetem gondolkoztatott el ismét azon, hogy mennyire természetesnek tűnik egy-egy dolog, érték az életünkben, amíg van, például látás. Amikor nélkülöznünk kell valamit vagy valakit, akkor döbbenünk rá igazi értékére. Hálával adózok katolikus nagymamám emléke előtt, aki nem fogyott ki az „igaz mesékből‖, a bibliai történetekből. Vég nélkül mesélte az élettörténeteket, amelyeknek alapja az engedelmes, alázatos, szolgáló élet volt. Mikor idősödött édesanyáméknál lakott, s mikor már bezárult a világ körülötte, akkor is mindig azt kérdezte: „Mit segíthetek Annuskám?‖ Soha nem ragyogtak úgy a cipőink, mint amikor már nagyon idősen egypár hetet nálunk töltött. Mikor fürösztöttem egyszer egy karácsony körüli időben, azt mondta: „Csak azt sajnálom Annikám, hogy nem hoztam el a nyári ruháimat.‖. Jól érezte magát nálunk, mert szeretetre szeretet a válasz és Ő ezt élte elénk a szolgáló életével. A másik anya, aki meghatározó személyiség volt az életemben, az Édesanyám. A biztonságot, az otthon melegét teremtette meg négyünk számára és a változatlanságot jelentette. Kb. tízéves lehettem, amikor gumival hátrafogott, kontyba csatolt, elvékonyodott haját rövidre levágatta és bedaueroltatta. Nem a lelkisége, a személyisége változott meg, mégis úgy éreztem, hogy valami óriási tragédia történt. Neki is megvoltak a maga siralom völgyei, de nem volt dühös, panaszkodó. Így nevelt bennünket:‖Jókedvűnek lenni ugyanannyiba kerül, mint rosszkedvűnek, csak sokkal jobb érzés.‖Ismerte a helyet, ahol ki lehet önteni a panaszokat, ismerte az Urat és ragaszkodott törvényeihez és a szerint nevelt bennünket is. Az Ő áldozatát akkor tudtam értékelni igazán, amikor magam is anya lettem. A feltétlen szeretet, az áldozatos önmegtagadás örök példája előttem Édesanyám és a férjem Édesanyja is. Anyuka, mint jó nagymama sokat vigyázott a gyerekeinkre, sok bibliai történetet csepegtetett munka közben a fejükbe és a szívükbe. Sokszor terített nekünk és gyerekeinknek is asztalt. Mindezek a jó bizonyságok és Marsall bácsi egyik igehirdetése hozzásegítettek ahhoz, hogy Isten mellett döntsek, bemerítkezzem (1988 Pünkösd), és mint hívő édesanya én is egybegyűjtsem a családomat az Úr asztala körül is. Hálás a szívem az anyákért, akik életet adtak, felneveltek, egyengették a járásomat jó példájukkal és szeretetükkel Istenhez vezettek. Révészné Németh Anna

Az alábbi gyönyörű verssel szeretnénk minden édesanyának, nagymamának, dédmamának sok boldogságot és örömet kívánni anyák napja alkalmából.

Dsida Jenő: Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

ISMERKEDŐ Szomor Lászlóné, Katzenbach (Kemény) Eszter néni gyülekezetünk hűséges tagja. idén 83 éves A gyülekezetalapító Katzenbach Jakab és Schrót Margit unokája. Egész életében Soltvadkerten élt. Itt született, itt járt iskolába, itt ment férjhez és itt dolgozott. A hívő nagyszülők és szülők példás élete nagy hatással volt későbbi hitbeli fejlődésére. Tizennégy és fél évesen döntötte el, hogy az Úr Jézust fogja követni, és 1941. július 11-én három társával együtt bemerítkezett Nagy Sándor lelkipásztor által. Ennek a szép eseménynek jövőre lesz 70. évfordulója. 1946-ban ment férjhez Szomor Lászlóhoz, ki a gyülekezetben avatott diakónusként szolgált. Hosszú évekig volt bibliaköri tanító és pénztáros is. Házasságkötésük után néhány hónapig a szülőknél laktak egy külön kis lakrészben, majd önállóan béreltek egy házat az egyre gyarapodó családnak egészen 1956-ig, amikor a saját maguk által épített családi házba beköltözhettek. Négy gyermekük született: László, István, Ferenc és Eszter. Az élet nehézségei és megpróbáltatásai a Szomor családot sem kímélték. Harmadik gyermekük születése után nem sokkal Eszter néni súlyosan megbetegedett tbc-ben. Isten kegyelméből hozzájutott az akkor igen ritka és értékes gyógyszerhez, a sztreptomicinhez, és így állapota javult. Mintegy 20 évig volt tüdőbeteg, gyakran kényszerű távollétben családjától. A sok betegség miatti reménytelennek látszó helyzetekben megtapasztalta Isten hűséges jelenlétét, bátorítását, bíztatását, segítségét. A betegségek miatti legyengült állapotában gyakran voltak segítségére testvérei, Ilonka, Ádám és Elvira, valamint sógornője, Sárfiné Zsófika, az édesanyja és férje szülei. A gyermekei a 70-es években kezdtek önálló életet. Ekkor Eszter néni dolgozni kezdett és munka közben tanult. Egészen 75 éves koráig dolgozott könyvelőként előbb az ÁFÉSZ-nál, majd odahaza. Közben szorgalmasan és kitartóan végezte gyülekezeti szolgálatait: tanított a bibliakörben, énekelt az énekkarban, versmondásaival gazdagította a délutáni szolgálatokat. Gyakran fogadott házában vendégeket, s a betegekről sem feledkezett meg. Közben újabb súlyos betegségek jelentkeztek: megbetegedett a szíve és a veséje is. 53 évi házasság után 1999-ben férje meghalt, s így egyedül maradt. A betegségeire való tekintettel 2001-ben beköltözött az Idősek otthonába. Csendes, békeszerető, simulékony természete miatt hamar megkedvelték. Eleinte még itt is dolgozott pénztárosként. Új otthonában is hamar meglátta a szolgálati lehetőséget: szívesen beszélget idős, beteg társaival, bátorít, vigasztal. Nagyon hálás a családjáért: négy gyermekéért, tizennégy unokájáért, a menyekért és vőkért, akiket a gyermekeik és unokáik hoztak a családba, valamint a 10 dédunokájáért. Szíve vágya, hogy ők is mindnyájan Isten gyermekei legyenek. A gyülekezetbe nagyon szeret járni, ha csak az egészsége megengedi vasárnap délelőtt és délután is eljön. Hűsége, szelídsége és alázatossága valamennyiünk számára példa lehet. A gyülekezet számára azt kívánja, hogy adjon a Jóisten a példamutató élethez erőt. Legyen látható bennünk a békességes szív. Senkivel ne legyünk indulatosak, szeretetlenek.

Binkl Szabolcsnak Ferencnek hívnak. Szüleim első gyermekeként Kiskunmajsán születtem, majd egy éves koromig Szankon nevelkedtem. Két testvérem van, Árpád (24) és Nikolett (21). Általános iskolát itt Vadkerten, szakközépiskolát Kiskunhalason végeztem, e kettő mellett jártam zeneiskolába is. Jártam bibliakörbe, gyülekezetbe, ifjúsági rendezvényekre és lassanként érlelődött bennem a gondolat, hogy keresztény családnál, környezetnél többre lesz szükségem ahhoz, hogy az életem teljesen Isten kezében érezhessem. Másodikos középiskolás diák voltam, mikor Mészáros Kálmán bácsi vezetésével törekvők órája indult és az ott megérlelődött döntésemet 1995. április 9-én, Virágvasárnapkor pecsételtem meg bemerítkezéssel. A jövőmmel kapcsolatban bizonytalan voltam. Érdekelt a grafika és az informatika is. Középiskola után a szegedi tanárképzőbe felvételiztem rajztanári szakra, sikertelenül. Akkor ez nagyon rosszul érintett, később értettem csak meg, hogy Isten nem azt a pályát szánta nekem, csak én túl magabiztos voltam és ebben nem kértem igazán a vezetését. De ahol ajtókat zár, ott másik ajtók nyílnak: rövid időn belül, édesapám ajánlására próbaidős gyakornoknak jelentkezhettem egy vadkerti grafikai stúdióba, ahova fel is vettek és azóta is ott dolgozok számítógépes grafikus és nyomdai előkészítőként. Emellett lehetőségem nyílt egy szegedi informatika képzésre is járni munka mellett és bár a két elfoglaltság elég nagy falatnak tűnt egyszerre, mindig kaptam erőt az Úrtól az akadályok leküzdéséhez, amiért nagyon hálás vagyok. Így történhetett, hogy a tanulmányaim és a foglalkozásom is olyan területen valósulhattak meg, amit igazán szeretek. Azt hiszem leginkább úgy tudom ezt megköszönni Istennek, hogy igyekszem a kapott lehetőségeket, talentumokat a szolgálatban is hasznosítani. Az ifjúsági dicsőítő csoportban dobon, djembé-n, vagy zongorán zenélek, a grafikai tapasztalatokat szórólap és plakát tervezésben tudom alkalmazni, illetve igei szolgálatot ifjúsági óra-, valamint soltvadkerti imaóra és szanki istentiszteleti alkalmak vezetésével végzek. Amit meg kellett tanulnom az eddigi életem során és amire nap mint nap emlékeztetnem is kell(ene) magam: hogy Istennek terve van mindenki életével és olykor talán csak a hozzáállásunk és tettre készségünk hiánya az akadálya annak, hogy hatékony eszközök lehessünk a kezében. Ugyanakkor minden, amit kapunk hálára kell, hogy késztessen bennünket, még akkor is, ha nem olyan formában érkezik az áldás, mint ahogy vártuk. Idővel be fog bizonyosodni, hogy minden, ami Tőle jön, a hasznunkra van. Végezetül kívánom, hogy ha fogy az erőnk, ez a jól ismert igevers bíztasson minket:‖Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi 4:13."

Kelédi Luca vagyok, és a Szegeden tanulok jelenleg történelem és társadalmi tanulmányok szakon vagyok másodéves hallgató. Négy áve fogadtam el Istent Megváltómnak és meritkeztem be. Most ide Szegedre járok gyülekezetbe és ifjúságba. Az ifjúságban nagyon sokan vagyunk, kábé hatvanan, nagyon vegyes a társaság, mivel nagyon sok helyről származunk. Vannak köztünk más nemzetiségűek is. Egy éve megalapult a Déli bábcsoport, ami a Palánta bábmissziónak része, nagy örömömre én is ennek a csoportnak a tagja lehetek. Ez a csoport egyetemistákból állt össze, és már nagyon sok iskolába és óvodába eljuthatunk és elvihettük az evangéliumot. Most ebben a hónapban létre jöhetett itt az ifjúságban egy pantomim csoport, aminek a vezetésére felkértek. Ez egy nagyon új kezdeményezés még. Most kezdünk el tanulni az első darabunkat, idáig úgy tervezzük, hogy egy vagy kéthavonta tanulnánk be egy új darabot, amit az ifjúsági istentiszteleteken adnánk elő. Szeretnénk az előadást a városba is kivinni, akár a tereken is előadni. A héten egy nagyon áldott szolgálatban vehettem részt, a Csillagbörtönben voltunk szolgálni, a bábcsoporttal. A ravasz rokon című darabot adtuk elő, és egy pantomim jelenettel is kiáltunk szolgálni, ezen felül énekeltünk és bizonyságot tettünk. Jöttek velünk a Gedeon Társaságtól is fiatalok, akik hoztak Bibliákat, amiknek egy részét ott helyben szétosztottuk. Elhangzott tanítás is és a végén volt előrehívás is. Olyan jó volt megtapasztalni, hogy voltak megtérők. Nagyon szigorú volt a rend a börtönben, az ellenőrzés nagyon hosszadalmas volt, több mint egy órán keresztül ellenőriztek minket és aztán külön tüzetesen a bábfelszerelést, de mindez megérte, mivel így ez idő alatt volt lehetőségünk személyesen beszélni a rabok egy csoportjával, akik nagyon nyitottak voltak és később még nyitottabbak voltak a tanítás alatt. Mi is, akik részt vettünk a szolgálatban megéreztünk Isten áldásá,t, és hiszem azt, hogy minket is formált általa a Szentlélek. Miután kijöttünk a börtönből körbe álltunk és halát adtunk a szolgálatért és megköszöntük, azt hogy már most várnak minket a következő alkalomra

GYEREKEKNEK Nincs selejt! (Zsoltár 139:14) - Anya, látnod kellene az új gyereket az osztályunkban – mondta Tomi, miközben a frissen sült csokis süteményért nyúlt. - Miért, mi van vele? – kérdezte az édesanyja. - Olyan furcsa. Senki sem szereti –felelte a fiú. - És miért nem? – ráncolta az anya a szemöldökét. - Hát azért, mert olyan furcsa az öltözködése – idézte maga elé Tomi nevetve. – Olyan ruhákat hord, amik húsz éve kimentek a divatból. - talán nincs pénzük – vélekedett az édesanya. Tomi vállat vont és így válaszolt: - Nem csak a ruhája furcsa. Az orra is olyan tökéletlen…És a haja olyan, mint…

Eközben a fiú beleharapott a következő süteménybe, és figyelte az édesanyját, aki kezdte szétválogatni az elkészült süteményeket. Egyenként szemügyre vette, majd tányérokra osztotta szét. - Mit csinálsz? – kérdezte a gyerek? Édesanyja fogta a legjobban megrakott tányért, és a szemetesvödör felé indult. - Vannak sütemények, amelyek nem olyan jól sikerültek. Ez a selejt. Csak kidobom - válaszolta. - Ki ne dobd! – háborodott fel Tomi, mint aki alig hisz a fülének. - De hát nem tökéletesek, kisfiam. Nézd, ezek nem szépen sültek meg, ezeknek meg nem teljesen kerek a formájuk – magyarázta édesanya. - Attól még jók! – fejezte ki határozott ellenvetését Tomi. – El kell fogadni, hogy mások mint a többi – mondta habozva, majd halkan hozzátette: - Mint az új gyerek, igaz? Az édesanya egyetértően bólintott: - Mint az új gyerek. Mint minden gyermek, minden férfi és nő. Isten mindegyiket különbözőnek teremtette, és mindannyiukat szereti. Azt akarja, hogy az Ő szeretetét sugározzuk feléje mi is. Azután a „selejtes tányért fia felé nyújtotta. - Nincs selejt – mondta Tomi, és újra vett egy sütit. Te hogy vélekedsz? Nehezedre esik olyan embereket szeretni, akik másképpen öltözködnek, beszélnek, vagy bármiben is különböznek tőled és a barátaidtól? Emlékezz, hogy Isten teremtette őket olyannak, amilyenek! Te is fogadj el mindenkit! (Részlet „A zárba illő kulcs 3.‖ című gyermekkönyvből; Evangéliumi Kiadó)

REJTVÉNY: ANYÁK ÉS GYERMEKEK A BIBLIÁBAN Hogy hívják… 1. …azt az édesanyát, aki a Nílusba rejtette a fáraó katonái elől csecsemő gyermekét? 2. …azt az édesanyát, aki a silói szentélyben könnyek között esedezett az Úrnak fiáért? 3. …Jákóbnak azt a feleségét, akitől hat fiú és egy leány született? 4. …azt az édesanyát, aki idős kora ellenére fiat szült Ábrahámnak? 5. …azt az édesanyát, aki egy idegen nép leányaként özvegy anyósát követve Izraelbe jött, s később Dávid királyunk őse lett? 6. …azt a gyermeket, akinek születését angyal jelentette be Manoah feleségének? 7. …azt a gyermeket, akiről édesapja így prófétált: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel‖? 8. …azt a gyermeket, aki bár istállóban született, mégis királyok borultak le előtte? 9. …azokat a fiúkat, aki Ábrahám unokái voltak? 10. …azt a fiút, akit féltékeny testvérei eladtak rabszolgának Egyiptomba? A rejtvény megfejtését legkésőbb május 23-ig adjátok le a bibliaköri tanítótoknak az igehely megjelölésével együtt. Minden helyes megfejtésért jutalmat kaptok.