Szeptemberi programjaink dátum Szept. 2. . Szept. 3. Szept. 4. Szept. 5.
Szept. 6. Szept. 9. Szept. 10. Szept. 11. Szept.12.
Szept. Szept. Szept. Szept. Szept.
13. 16. 17. 18. 19.
Szept. Szept. Szept. Szept.
20. 23. 24. 25.
Szept. 25. Szept. 26.
Szept. 27 Szept. 30.
időpont 18.00 19.00 18.00 19.00 18.00 9.00 10.00 17.00 17.00 18.00 18.00 18.00 9.00 10.00 17.00 17.00 18.00 18.00 18.00 9.00 10.00 17 00 18.00 18.00 15.00 18.00 9.00 10.00 15.00 17.00 18.00
esemény Istentisztelet Elöljárósági ülés Törekvők órája Filmvetítés: Isten levelei Ifjúsági istentisztelet Imaóra Istentisztelet, úrvacsora Istentisztelet Bibliakör Istentisztelet: Törekvők órája Ifjúsági istentisztelet Imaóra Istentisztelet Istentisztelet Bibliakör Istentisztelet Törekvők órája Ifjúsági istentisztelet Imaóra Istentisztelet Bibliakör Istentisztelet Törekvők órája Hitmélyítő alkalom: Mit mond a Biblia a gyermeknevelésről? Varga György és Anikó előadása Ifjúsági istentisztelet Imaóra Istentisztelet: Varga György és Anikó Közös ebéd, beszélgetés Istentisztelet Bibliakör Istentisztelet
A programokban, időpontokban változás lehetséges! A Déli Missziókerület közös hálaadónapja 2010. szept. 19-én lesz Tázláron a Művelődési Házban. Program: 10.00 -10.20 Dicsőítés 10.20 -11.45 Istentisztelet (Boros Dávid) 12.00 -13.00 Ebéd 13.00 -15.00 Kötetlen program 15.00 -15.20 Dicsőítés 15.20 – 16.45 Istentisztelet (Balogh Barnabás) 17.00 – 22.00 Sport, játék Jelentkezés: Kiss István: 06 20 886 4683
Menjetek be kapuin hálaadással… 100. zsoltár A SOLTVADKERTI BAPTISTA GYÜLEKEZET LAPJA 2010. Szeptember
A lelki ajándékok 3. (befejezés) A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázatát kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékait, amint akarja. (1Kor 12:7-11) 9. A gyógyítás és a csodatevő erő ajándéka A Bibliában sok beteggyógyításról és más csodáról olvasunk. Ami az ember számára természetfelettinek és csodának számít, az Istennél természetes, számára minden lehetséges ( Mk 10:27). A kérdés az, hogy mennyire, milyen feltételek mellett osztja meg Isten hatalmát az emberekkel, mikor és kiket ruház fel hatalommal arra, hogy általuk – emberi mérték szerint – csodák történjenek. Az Ószövetségben is olvasunk arról, hogy Isten egyeseket felruházott ilyen hatalommal: pl. Mózes által hatalmas csodákat cselekedett (2Móz 9:23; 2Móz 14:21; 4Móz 20.11; 4Móz 21:8 stb.). Megfigyelhető, hogy Isten minden esetben pontosan és részletesen utasította Mózest: mikor, mire és hogyan használja vesszejét. Mózes nem önállósította magát, vesszejét sohasem használta saját tetszése, saját elhatározása, vagy emberek kérésére, kívánsága szerint. Tömeges beteggyógyításban is eszköz volt Mózes, de Isten írta elő, hogy mit tegyen (4Móz 21:8). Illés, Elizeus és Ézsaiás próféta közreműködésével is történtek csodák, gyógyulások, szabadítások. Ezek leírásából egyértelműen kiderül, hogy a csodákat Isten tette az Ő jótetszése szerint, az emberek csak eszközök voltak az Ő kezében. Jézus Krisztus a négy evangélium tanúsága szerint ugyancsak sok beteget gyógyított meg: pl. a béna meggyógyítása (Mt 9:1-8; Mk 2:1-12; Lk 5:17-26); A gadarai megszállítása gyógyítása (Mt 8:28-34; Mk 5:1-20; lk 8:26-39); Jajrus leányának feltámasztása (Mt 9:1826; Mk 5:21-43; Lk 8: 40-56) stb. Jézus tömeges méretekben is végezte a betegek gyógyítását. „Hozzávittek minden szenvedőt, aki különféle betegségben és kínokban gyötrődött és meggyógyította őket” (Mt 4.24; Mt8:16; Mt 9:35; Mk 1:33-34; Mk 3.10; Mk 6:56). Az apostolok által is történtek beteggyógyítási csodák. Bár szolgálatukban az evangélium hirdetése volt a központban, kísérő, kapcsolódó eseményként történtek a gyógyítások, amelyek nyilvánvalóvá tették Isten hatalmát és erősítették az általuk hirdetett igét (ApCsel 19:11-12; ApCsel 3.1-22; 14: 8-18).
Jézus Krisztus földrejövetelének, tanításainak, csodatételeinek, halálának és feltámadásának tényleges és fő célja nem az volt, hogy néhány száz vagy ezer beteget meggyógyítson, vagy hogy három halottat föltámasszon. A földi jólét ajándékozása sem tartozott Jézus elsőrendű céljai közé. Jézus Krisztus azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye (1Jn 3:5). Jézus élete, tanítása, engesztelő áldozata mind, mind azt szolgálta, hogy a Benne való hit által számunkra örök életet szerezzen (Jn 3:16). Természetes igényünk, kérésünk Istentől a jó egészség, betegségből a gyógyítás. Nagyon hálásak vagyunk, ha megadja. Egészséges testben könnyebb az Ő szolgálata is. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Előfordulhat, hogy gyenge, betegségre hajlamos, esetleg fogyatékos, vagy nyomorék, betegséget hordozó testben még hatalmasabban megmutatkozik Isten dicsősége. Ez történt Pál apostollal is: „ Hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, még a különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De Ő ezt mondta nekem: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2kor 12.6-10). Súlyos eltévelyedés az, ha az evangélium hirdetése test-központúvá, vagy földközpontúvá válik és azt ígéri, hogy aki Jézushoz jön, az minden testi nyomorúságából és betegségéből meggyógyul és e földön Isten bizonyosan anyagi jólétet biztosít a számára (1Kor 6.19-20; Róm 8:23; 2Kor 4:16-18; 12.7-10). Jézus csodatételei azt szolgálták, hogy mind a kortársai, mind mi ismerjük fel benne azt a Messiást, akiről a próféták évszázadokkal korábban jövendöltek (Ézs 53:4; Mt 8:17; Ézs 35:5-6; 61:1; Mt 11:3-5). Jézus gyógyításaival a bűn által okozott nyomorúságon enyhített. Ezzel kifejezte szeretetét és csodái arra az eljövendő dicsőséges korra utalnak, amikor Isten az övéinek „letöröl minden könnyet a szemükről és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4). Jézus csodáinak a legfőbb célja az volt, hogy tanúságot tegyen az Ő Istenségéről. Hiszen az Ő személyének a megismerése, elismerése az ember üdvösségének egyetlen útja és lehetősége (Jn 17:3). Fontos megfigyelnünk azt is, hogy a gyógyító alkalmakat nem Jézus és nem is az apostolok rendezték, vagy kezdeményezték! Sehol sincs nyoma annak, hogy Jézus vagy az apostolok gyógyítást szolgáló alkalmakat, vagy akár csak utóösszejövetelt hirdettek volna, ahol a betegek gyógyítása lett volna a cél. Ők feladatuknak az evangélium hirdetését, a bűnösök megtérítését, a bűnbocsánat, a váltság hirdetését, az embereknek örök üdvösségre való vezetését tekintették. A betegek gyógyítása az Ige, Jézus Krisztus, a Szentlélek hatalmának megnyilvánulásaként ( a betegek vagy hozzátartozóik kérésére) a hirdetett ige megerősítésére szolgált (Mk 16.20). Igei alapelvek a betegek gyógyításával kapcsolatban Istennek van hatalma bármilyen betegségből bárkit meggyógyítani, akár a halálból feltámasztani. Isten teljes mértékben szuverén abban, hogy kit és hogyan gyógyít, vagy nem gyógyít meg. Mi nem írhatjuk elő, és nem követelhetjük ki a gyógyítást (Mk14:35-36; 2Kor 12:7-99.
Isten abban is szuverén, hogy közbenjárók hitére és imájára (Mt 9:1-8; 15.21-28) vagy bárki részéről megnyilvánuló hit és kérés nélkül (ApCsel 3.3-7) gyógyít meg valakit. Isten kezéből vesszük hálaadással a gyógyulást akkor is, ha minden emberi beavatkozás nélkül imáinkra válaszul gyógyul meg a beteg, és akkor is, ha az orvosok, gyógyszer közreműködésével történik (Ézs 38:21; Jak 5:14). Elismerjük, hogy a gyógyulásban szerepe lehet a beteg pszichikus hozzáállásának, a hitnek, az élniakarásnak. Készséggel és hittel visszük Isten elé imáinkban azokat a betegeket - gyógyulásukért imádkozva -, akik ezt kérik, vagy a hozzátartozóik kérik. Az imádkozás a betegért történhet kézrátétellel vagy anélkül, a betegtől távol, vagy mellette, magányosan, csoportban vagy gyülekezetben. Lényeg, hogy az imádkozás a Szentlélek indítására és vezetése szerint történjék, nem formákhoz, hanem az adott helyzethez igazodva, alázatosan, Istenre hagyatkozó hittel. Tudomásul vesszük, hogy a betegség is lehet Istentől a mi javunkra: hogy Isten felé fordítson (Ézs 38:1-2; 2Sám 12.5-6); hogy hitünket próba által erősítse (Ézs 38:17; 1Pt 1:6-7; Jób 42:10; hogy ítéletként Isten az Ő szentségét és hatalmát nyilvánvalóvá tegye (Jel 2.22-23); hogy alázatban tartson (2Kor 12.7-10); hogy betegség által elkészítsen az elköltözésre (1Pt 4.1-4; Ézs 38:1-2); hogy gyógyításában az Ő dicsőségét megmutassa Jób 42.10; Jn 9:3; Mt 9:8). Isten a gyógyulásért mondott imánkra többféleképpen válaszolhat (mint minden más imánkra is). Válaszolhatja azt, hogy „igen”, és megadja a gyógyulást. Mondhatja azt, hogy „nem” – Elég néked az én kegyelmem (2Kor 12.9). Vagyis: „Erre a betegségre neked szükséged van, hordozd türelemmel!” Válaszolhat úgy is, hogy „várj” (Zsolt 37:4-5; JerSir 3.25-26). Tudomással kell vennünk azt is, hogy „elvégzett dolog, hogy az emberek meghaljanak” (Zsid 9:27). Isten adhat egyes hívő embereknek olyan karizmát, hogy imájukra gyakran gyógyulnak meg emberek (1Kor 12:9). De nem igazolható a Bibliából, hogy aki hisz, vagy akiért hittel imádkoznak, az mind meggyógyul, vagy hogy a gyógyulás elmaradásának egyedül a hitetlenség az oka.
10. A nyelvek nemeinek ajándéka Az újszövetségi Szentírásban kétféle nyelvadományról van szó. Az első pünkösd napján kapott nyelvadomány arra képesítette az apostolokat, hogy az ott összesereglett soknyelvű tömeg valamennyi tagja a saját nyelvén hallja az igét (ApCsel 2). Ez a pünkösdi nyelvadomány tehát arra képesítette az ajándékozottat, hogy egy élő nyelven szólaljon meg azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az evangélium üzenetét hirdesse azok számára, akik azon a nyelven értenek. A másik nyelvadományról a korinthusi levélben olvasunk. Ott sok probléma volt vele. Ennek egyik jellegzetessége, hogy „senki sem érti, hanem Lélekben/vagy Lélek által/ szól titkokat”. Tehát itt nem érthető és nem élő emberi nyelvről van szó. A másik jellegzetessége, hogy aki ilyen nyelveken megszólal, az nem emberekhez szól, hanem Istenhez (1Kor 14:2). Ez tehát mindig Istenhez szóló imádat, dicsőítés és könyörgés, amely által a megajándékozott önmagát építi (1Kor 14:4). A gyülekezet akkor nyer belőle áldást, ha
valaki a „nyelveken szólás magyarázásának” az ajándékát kapta és így mintegy „lefordítja” érthető nyelvre az egyébként érthetetlen nyelven megszólaló imádságot (1Kor 14:5; 27-28). A nyelveken szólás nem szükségszerű velejárója a megtérésnek, csupán egyike a Szentlélek ajándékainak, mert Isten, az ajándékozó „úgy osztja szét az ajándékát kinekkinek, amint akarja” (1Kor12:11). „ A nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek” (1Kor14:22). Az Úrtól való nyelveken szólás ismérvei: Megtért, újjászületett hívő ember kapta, miután szolgálatra odaszánta az életét. Isten ugyanis minden karizmát haszonra és szolgálatra ad (1Kor 12:5-7). A nyelveken szólás ajándékát úgy nyerte, hogy a Szentlélekkel való beteljesedésért, a Lélek uralmának megvalósulásáért, a szolgálatban való alkalmasságért imádkozott, vagy ilyen értelemben imádkoztak érte. Nem tusakodott a nyelveken szólás adományáért, hanem rábízta azt az Urára, hogy milyen ajándékot ad, mert „Ő osztogat mindenkinek, amint akarja” (1Kor12.11). Saját lelki megerősödésére, „építésére” használja, mint Istenhez szóló imádságot elsősorban titkos kamrájában (1Kor 14:4; 28). A nyelveken szólás ajándékának birtokában nem tekinti magát nagyobb kegyelemben részesült, magasabb rendű hívőnek azoknál, akik más ajándékokkal szolgálnak. Sőt, tudatában van annak, hogy a nyelveken szólás ajándéka az Ige szerint nem a hasznosabb ajándékok közé tartozik (1Kor 14:5). Nem igyekszik külön csoportba tömöríteni azokat, akiknek a nyelveken szólás ajándéka adatott, mint valami különleges ajándék kiváltságosait. (Mint ahogyan a tanítás, intés, vagy más ajándék részesei sem teszik ezt.) Nem ajánlja senkinek úgy a nyelveken szólás ajándékát, mint amiért külön kell tusakodni, mert csak ezáltal nyer bizonyosságot arról, hogy a Szentlélek betöltötte. Az 1Kor14:27 szerint, ha van magyarázó, két vagy három nyelveken imádkozó egymás után szólhat nyilvánosan is a gyülekezetben. A zűrzavar és a visszaélések elkerülése céljából bölcsebbnek látszik, ha ezt a karizmát ki-ki Pál apostol tanácsa szerint önmaga építésére odahaza, vagy csak egy szűk imaközösségben használja (1Kor14:4). Minden gyülekezetnek ezen a téren magának kell meghatároznia, hogy milyen legyen az a jó rend, amely ékes és illendő (1Kor14:33). Kelédiné R. Zsuzsa Kovács Géza: Karizmák a biblia világosságában c. könyve alapján
A hónap aranymondása: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban (Filippi4:6-7). A hónap imádsága: Uram, ígéreted, hogy mellettem leszel és meghallgatod imáimat, bátorsággal, vigasszal és reménnyel tölt el. Bármilyen reménytelennek is tűnik egy helyzet, Te találsz rá megoldást. Köszönöm azt a békességet és megkönnyebbülést, amelyet akkor érzek, ha egy terhemet, félelmemet sikerült megosztanom Veled. Kérlek, óvj meg a felesleges aggodalmaskodástól és emlékeztess rá, hogy Neked semmi sem lehetetlen.
BEHARANGOZÓ Sodrásban élünk… Mindannyian! Hallhatjuk sokszor mentegetőző, fenyegető, sajnálkozó vagy éppen ténymegállapító hangon. Vajon hogyan reagálunk? Tudomásul vesszük, elfogadjuk, vagy küzdünk ellene?! Már kisgyermekként megtanulhattuk, ha erős vízsodrásba kerülünk, esetleg örvénybe, jobban járunk, ha nem kapálózunk, nem küzdünk, hanem sodortatjuk magunkat. Nem így a lelkiéletben, ott harcra hív, biztat Isten igéje. Naponkénti harcra a sodrás, a sodródás ellen! Ez küzdelem, de nem vagyunk egyedül. Erőt, segítséget kapunk hozzá, ha állandó kapcsolatban vagyunk a mi Urunkkal. Könnyen ellenőrizhetjük magunkat, hogy mennyire fontos ez nekünk, ha komolyan vesszük Jézus szavait: "Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."(Máté6:21) Gyermekeink, unokáink is látják rajtunk odaszánásunkból, hogy milyen az értékrendünk. Legyünk velük sokat, beszélgessünk és tanítsuk őket, hogy tekintetüket a földi kincsekről az igazi, a mennyei felé fordítsák! A Bibliakör vezetői is erre törekszenek, ezért is várjuk vasárnaponként délelőtt 9 órától a gyermekeket, hogy életkoruknak megfelelően gyarapodjunk ismeretekben és erősödjünk lelkiekben, hogy örüljünk, énekeljünk és játsszunk együtt. Szeretettel hívunk és várunk minden gyermeket és fiatalt! Lehoczkiné S. Erzsébet
ISMERKEDŐ Mindeddig megsegített bennünket az ÚR! (1Sám7:12) Somogyi Gyuláné Eifert Irénke néni gyülekezetünk egyik leghűségesebb tagja 79 évvel ezelőtt született Soltvadkerten. Szülei gazdálkodással foglalkoztak. Mindketten komoly hívők voltak. Szorgalmas életük, buzgó, őszinte hitük áldássá vált nemcsak a saját, de gyermekeik és unokáik életében is. Vasárnaponként sok más családhoz hasonlóan felpakolva gyerekekkel és meleg étellel, lovaskocsin jártak be az imaházba tanyasi otthonukról, hogy testvéri és családi közösségben szenteljék meg az Úr napját. A szülői ház meleg szeretetteljes családi légkörében a gyermekek szíve hamar nyitottá vált az Úr Jézus tanításaira. 1948-ban 16 évesen egy súlyos betegséget követően fogadta szívébe az Urat, majd Kiskőrösön Barkóczi Pál lelkipásztor által merítkezett be 23 társával együtt. Bár látnánk ma is ennyi fehérruhást együtt! Lánykorában nagyon szeretett szavalni. Kedvenc verse a Szeretem Krisztus gyülekezetét volt. Azóta sok minden történt a gyülekezetben, jó is és rossz is, de ezek ellenére Irénke néni most még jobban szereti és ragaszkodik a gyülekezethez. 1952-ben ment férjhez Somogyi Gyulához. Még ma is emlékszik a Gulyás bácsi által felolvasott igére: „És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik is az ő fiaiknak ő utánok” (Jer 32:39). Ez a prófécia valóságosan beteljesedett az ő életükben. Három gyermekük született: Irénke, Erzsébet és Gyula. Bár a politikai helyzet nem kedvezett a hívőknek, sőt nap, mint nap megalázások, különböző hátrányok érték őket, mé-
gis kitartóan és állhatatosan ragaszkodtak a hitükhöz. És Isten megtartotta őket a nyomorúságban, nem törte meg őket sem a nélkülözés, sem az emberi gonoszság. Ezek az évek Isten csodálatos gondoskodása megtapasztalásának az évei voltak. Csendes, szeretetteljes, hűséges életük jutalma az istenfélő gyermekek, vejek és unokák. Sok örömük van a családjukban. Különösen örülnek, hogy Erzsike ott él a közvetlen közelükben, sőt most már nem csak ő, hanem a közben felnőtt unoka is a férjével. Ez a legfőbb bizonyság arra, hogy a családjukban is Isten békéje és szeretete munkálkodik. Amit korábban vetett (szeretetet, nagylelkűséget, segítőkészséget), azt aratja most. Irénke néni nagyon szeret örömet szerezni másoknak. Egy-egy születésnap, névnap, karácsony vagy húsvét alkalmával sok-sok képeslapot küld távol élő szeretteinek, így fejezve ki, hogy gondol rájuk. Nagyon hálás a baptifonért, mert általa sok ismerőst tud elérni, ha kell, vigasztalni, bátorítani. Sajnos néhány éve kiújult korábbi igen fájdalmas betegsége, mely jelentősen gátolja őt a szabad mozgásban. Szinte állandóan vannak fájdalmai, és sajnos az orvosi kezelések sem javítanak sokat az állapotán. De így is hálás, hogy ennyire is tud mozogni, és segítségére lehet az időközben ugyancsak beteg férjének. Tapasztalja, hogy Isten minden napra megadja a szükséges erőt. Ha teheti, minden vasárnap eljön a gyülekezetbe, ahol nagyon szeret lenni. Szívesen hallgatja az énekeket, és lélekben ő is énekli, úgy érzi, mintha az énekek egyenest a szívéből fakadnának. Kedvenc éneke a Vágyom melletted élni, Jézus című. Örömmel gondol vissza a régi időkre, amikor még az imaház tele volt. Most fáj az üressége, hiányoznak a kortársak, mert vagy előrementek már, vagy testi betegség akadályozza őket, hogy ott lehessenek az Úr házában. De bízik abban, hogy fiataljaink majdcsak felnőnek, megházasodnak, és egyszer még tele lesz az imaház gyermekekkel is. De legjobban a fehérruhások hiányoznak! Kelédiné R. Zsuzsa
VISSZATEKINTŐ Fonyód 2010- Baptista Ifjúsági Nagytábor Medveczki János: Ez év augusztusában ifjúságunk nagy része Fonyódon a baptista nagytáborban nyaralt és szolgált. A tábor közvetlenül a Balaton partján egy 17 hektáros területen helyezkedett el, több nagyterületű focipálya, kézilabda, valamint röplabda pálya is volt a táboron belül. Az étkezőhelyiség megközelítése már egy kisebb edzéssel ért fel. A hely különlegességéhez tartozik, hogy valamikor úttörőtábornak épült a 80’évek elején, ahol az Isten nélküli társadalmat próbálták modellezni,, és belenevelni az akkori ifjúságba. Különös hála volt a szívünkben, hogy Isten ide tervezett nekünk egy hetet, amit kiemelten is Vele és a jelenlétében tölthettünk. A hét mottója a „Céltudatos élet” volt, hogyan tud az ember a mai világban Isten szerinti céloknak megfelelően élni. Reggeli és esti tanítások mellett délutánonként igazán praktikus és gyakorlatias szemináriumokon vehettünk részt, melyek fő témája az evangélizáció szükségessége és különböző formái, lehetőségei voltak. Különösen hálásak vagyunk Istenünknek, hogy ifjúságunk több tagjának szívére helyezte Jézus hívásának és üzenetének kommunikálását a világ felé. Így többen többféle módszert követő praktikus megbeszélésen vehettünk részt. Megismertük pl. a „láthatatlan színház”, a kérdőíves, rajzos, személyes bizonyságtételen alapuló evangélizáció alapjait. Varga Attila
testvér szerint, aki a mobil-evangélizációs csapat vezetője volt, egy bizonyságtétel van, ami nem jó, az el nem mondott. Jézus azt mondta, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet. Az biztos, hogy a Jézus Krisztusról való bizonyságtétel nem egy választható lehetőség, hanem keresztény kötelesség. Szörnyű belegondolni, hogy milyen kegyetlenek vagyunk, ha meg sem próbáljuk a megváltást közvetíteni környezetünk és szeretteink vagy akár az ismeretlenek felé, ki-ki a saját tálentumainak és Istentől való indíttatásának megfelelően. Nemcsak szeretnénk, hanem akarunk minél több embert elérni Jézus szeretetével és üzenetével, ezért jövő nyáron (ha Isten is éltet) kérdőíves, személyes beszélgetésen alapuló evangélizációt tervezünk a tó környékére a helyiek, valamint a nyaralók felé. Ennek anyagi költsége szinte egyenlő a nullával, csak akarat, idő, energia, és Isten iránti őszinte szív szükséges hozzá. Isten személyesen megszólított minket, hogy mégis mire várunk, optimális lehetőségeket készít nekünk a sok nyaraló emberrel, akik csak arra várnak, hogy valaki által megszólíthassa őket. Hiszen alapvető evangélizációs tapasztalat, hogy legkönnyebben a pihenő, nyaraló, ezért ráérő emberek szólíthatók meg, hiszen nekik van idejük gondolkodni, és ha akarnak... Kérjük a gyülekezet bátorítását, és imatámogatását most is és a terveinkben is, hogy szolgálatunk áldásos legyen. Az egész hét egyik legmeghatározóbb és legkedveltebb dala így kezdődött: „Nem akarsz félszívű követőt, lényem tiéd...” Mi sem akarjuk Isten dolgát félszívvel végezni.. .Rakonczay Nóra: Naponta két igehírdetés volt, egy reggel és egy este. Nagyon jók voltak a tanítások, sokszor éreztem, hogy hozzám szólnak. A délelőtti igehirdetés után csoportbeszélgetések voltak. Délután sok mindennel el lehetett tölteni az időt, mint pl: foci, röplabda, Balatonban fürödni, városnézés. Hálás vagyok Istennek, hogy eljuthattam ide, és lelkileg felfrissülve térhettem haza. Ficsor Dorina : Egyik reggel Durkó István biztatott bennünket a küldetésünk betöltésére. Jézus így szól Máté evangéliumában: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Használjuk ki a szociális kapcsolatainkat, merjünk beszélni az evangéliumról! A személyes evangélizáció titka, hogy valamilyen módon a Szent Lélek közös nevezőre hoz két embert. Isten segít, hogy jó földbe hulljon a mag. Bármennyire alkalmatlannak érezzük magunkat, ha Krisztus a szívünkben van, akkor maximálisan képesek vagyunk az evangélium hirdetésére. Durkó István különböző személyiségtípusokat hozott elénk. Vannak, akik könnyen szólítanak meg embereket, és könnyen beszélnek nekik Istenről. Vannak, akik inkább logikusan közelítik meg a dolgokat, kérdésekre tudnak helyes válaszokat adni. Vannak, akik saját bizonyságtételük elmondásával érintik meg az emberek szívét, végül vannak azok az emberek, akik szolgálatkészek, hívogatók. Kívánom, hogy tudjuk megtalálni melyik csoportba tartozunk, hogy mire hívott el Isten bennünket. A mai világban az emberek kinyílnak spirituálisan. Vagy az ördög fogja uralni őket, vagy az Isten fogja őket megszabadítani. Küldetésünk van!
