NAGY-BRITANNIA ÉRTÉKVÉDELEM VERSUS PRAGMATIZMUS. Somai Miklós

NAGY-BRITANNIA – „ÉRTÉKVÉDELEM VERSUS PRAGMATIZMUS” Somai Miklós

TARTALOMJEGYZÉK 1) Politikai kapcsolatok ................................................................................... 67 1.1. Kiadatási ügyek ....................................................................................... 70 1.2. Demokrácia és emberi jogok ................................................................. 72 1.3. Brit–amerikai különleges kapcsolatok .................................................. 75 2) Gazdasági kapcsolatok ............................................................................... 76 2.1. Kereskedelem........................................................................................... 76 2.2. Tőkemozgások ......................................................................................... 77 3) Energetika .................................................................................................... 80 3.1. Aggodalmak ............................................................................................. 81 3.2. Megoldások(?) ......................................................................................... 84 4) EU-orosz viszony és az ENP, ahogyan a britek látják .............................. 87 5) Brit-ukrán kapcsolatok ............................................................................... 89 6) Grúzia és válság .......................................................................................... 90 7) Összegzés ..................................................................................................... 92 Felhasznált irodalom .......................................................................................... 96 Függelék ............................................................................................................102

Oroszország – „értékvédelem versus pragmatizmus”

67

Az Egyesült Királyság külpolitikájában Oroszország hagyományosan mint stratégiai fontosságú partner jelenik meg. Erre a szerepre predesztinálja hatalmas népessége, illetve területe, ásványi kincsekben való gazdagsága, valamint különleges, két kontinensre – ráadásul azok igen érzékeny, politikailag instabil régióira – kiterjedő geopolitikai elhelyezkedése. Az Egyesült Királyság azonban Oroszországból nézve is az egyik legjelentősebb európai hatalom, amellyel való kapcsolatai kiemelt fontosságúak, s akár a BrüsszelMoszkva párbeszéden is túlmutatóak. Az Egyesült Királyságot tehát Oroszországban azon országok között tartják számon, amelyekre oda kell figyelni. Fontos akkor is, amikor a kapcsolatok kiegyensúlyozottak, de lényeges a brit álláspont az ellentétek kiéleződése esetén is. E dolgozat ennek, az utóbbi időben egyre több konfliktussal terhelt kétoldalú kapcsolatrendszernek, s annak különböző – politikai, gazdasági és társadalmi – dimenzióinak a bemutatására vállalkozik.

1)

Politikai kapcsolatok

A két ország több mint 450 évre visszatekintő államközi kapcsolatai a Szovjetunió felbomlása után új lendületet vettek. Ezt jelzi a brit uralkodói pár 1994-es látogatása Moszkvában, mely a történelem folyamán az első ilyen jellegű hivatalos látogatás volt.1 Később, 2000 márciusában, Blair, brit miniszterelnök, kollégáit megelőzve az első nyugati vezető volt, aki meglátogatta az akkor hivatalba lépő új orosz elnököt, Putyint. London, mint általában a többi NATO-szövetséges, abból indult ki, hogy az átalakulási folyamat révén Oroszország fokozatosan felépít majd egy, a nyugati stílusú liberális demokráciákra jellemző intézményrendszert. A valóságban azonban nem a várakozásoknak megfelelően alakultak a dolgok. Az ijesztő mértékű gazdasági visszaesés és a nemegyszer szélsőséges körülmények között lebonyolított privatizáció sokakat cinikussá tett a tekintetben, vajon alkalmazható-e egyáltalán a demokrácia Oroszországban. Jelcin idején a demokrácia-deficitet, az alkotmányosság gyakori és látványos mellőzését a britek az előző rendszerben szocializálódott orosz elit zsigeri adottságaiból eredő „természetes” következménynek tekintették. A Jelcin által az 1990-es évek közepétől kiépített elnöki szuperhatalom azonban Putyin alatt már a tudatos visszarendeződés eszközévé vált. A britek eleinte elfogadták, hogy az 1998-as pénzügyi válságból történő talpra álláshoz, illetve az elengedhetetlen reformokhoz szükség volt a központi hatalom bizonyos fokú megerősítésére. A brit külügyminisztérium (FCO2) egy 2000 januárjában kelt feljegyzése szerint az Egyesült Királyság legfontosabb érdekei 1 2

FCO (web) Foreign and Commonwealth Office

68

Somai Miklós

– az akkori Oroszországban – a politikai stabilitáshoz, valamint a demokrácia és a piacgazdaság fejlődéséhez kötődtek.3 Ezáltal vélték ugyanis elérhetőnek a további céljaikat, melyek közül első helyen említették egészséges, a brit üzleti élet számára ígéretes kereskedelmi kapcsolatok kialakítását, mely a megfelelő jogi szabályozás előmozdítása révén a brit befektetések védelmét is jobban garantálta. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után a brit Oroszország-politika, egyre inkább a „biztonság” és az „energia” kérdéskör köré szerveződött. London csak igen visszafogott módon kritizálta az orosz rezsimnek a demokrácia és az alapvető emberi szabadságjogok terén mutatkozó hiányosságait. Egy 2004 nyarán kelt jelentés szerint, Moszkvával továbbra is jó munkakapcsolatra kellett törekedni, függetlenül a demokrácia oroszországi helyzetétől.4 A britek ekkor még bíztak abban, hogy meg tudják nyerni Moszkva támogatását egy sor, London számára fontos kül- és biztonságpolitikai kérdésben. Ilyenek voltak például: a háborút követő iraki újjáépítés, az afganisztáni konszolidáció, a kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, valamint a tömegpusztító fegyverek ellenőrzése. Aggódni csak akkor kezdtek, amikor azt tapasztalták, hogy a gazdasági sikerek ellenére, a növekedési pályára állított Oroszországban a reformok egyre jobban eltávolítják a társadalmat a nyugati demokratikus normáktól.5

A britek – saját forrásaikon kívül – többek között az amerikai külügyi jelentésekből is tudhatták, hogy milyen súlyos helyzetben volt az orosz jogrendszer. Erre utalt:  a bírósági eljárások politikai befolyásolása,  az elhúzódó ügymenet, a döntésre váró perek felhalmozódása,  az ítéletre várók hosszas „előzetesben” tartása,  a börtönben fogva tartottak igen nagy száma és aránya (685 fegyenc/100.000 lakos6),  a fogva tartottak kínzása.7 A brit hozzáállásban egy 2004. novemberi tanulmány mutat végre némi áttörést, amennyiben történelmi és logikai alapon levezetve a kérdést, elveti a távoli célok érdekében Oroszországnak tett engedményeket.8 Az elemzés szerint:  az önkényes eszközök alkalmazása hosszú távon ellentétes a liberális célokkal; 3

FCO (2000) House of Commons (2004) 5 Cook (2004) 6 Az akkori, 2004-es magyar adat: 165 fegyenc/100.000 lakos (Forrás: KSH [web]) 7 Department of State (2004) 8 Austin (2004) 4


69

 a totalitárius rezsimek fokozatosan épülnek fel (vagyis nincs ok abban reménykedni, hogy a folyamat a reformok végeztével visszafordul);  az átmeneti rendszerek mindig nagyobb veszélyt jelentenek a békére, mint a szilárd demokráciák és diktatúrák;  Putyin nyugat-barát politikája nem élvez kellő támogatást az orosz elit részéről;  és Oroszország nem képes megfelelően ellenőrizni saját tömegpusztító fegyverzetét. Az Egyesült Királyság nem nézheti ölbe tett kézzel a demokrácia helyzetének további oroszországi romlását, és mind a nyilvánosság, mind pedig az ún. csendes diplomácia (civil szervezetek) révén elő kell segítenie a jogszerűség és az alkotmányos szabadságjogok érvényesülését, minden tőle telhetőt megtéve annak érdekében, hogy az oroszokat visszafordítsa a diktatúra felé vezető útról. A tanulmány a kitűzött cél érdekében a nemzetközi hitelintézetek és a média segítségének felhasználására bíztatott, valamint arra, hogy London közvetve és közvetlenül is támogassa azon személyeket és szervezeteket, akik a liberális pluralizmus oroszországi előmozdításán fáradoznak. A brit „türelem” tehát 2004/2005 fordulóján már fogyóban volt, de a viszonyt az oroszok sem értékelték másképpen. London 2006 elejére teszi azt az időpontot, amikortól fogva a brit–orosz viszonyban bekövetkező romlás nyílt ellentétté fajult. Az oroszok 2006 januárjában kémkedéssel vádolták meg a moszkvai brit nagykövetség diplomatáit, és azt állították, hogy az Oroszországban működő civil szervezetek a követség pénzügyi támogatásával hasonló tevékenységet végeztek. Bő egy évvel később, a szokásos évi külpolitikai áttekintőben Moszkva az Egyesült Királyságot már az Európai Unió többi nagy tagországától elkülönülten kezeli. Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolországot az EU vezető államainak tekinti, melyekkel a felek egyenlőségén alapuló, megfelelő partneri viszony alakítható ki, ellenben az Egyesült Királyságot – Lengyelországgal azonos csoportba sorolva – jelentős, de komplikált országként állítja be, amellyel a közeljövőben inkább kereskedelmi, gazdasági és beruházási együttműködésre érdemes koncentrálni.9 A brit–orosz államközi kapcsolatok jelentős romlása tárgyában lefolytatott brit parlamenti meghallgatások alapján Moszkva britekkel kapcsolatos irritációja három fő okra vezethető vissza:  a két országnak a menedékjoggal és a kiadatással kapcsolatos nézeteltéréseire;  az Egyesült Királyságnak a demokrácia és az emberi jogok oroszországi érvényesülésének elősegítését célzó tevékenységére;  valamint a briteknek az USA-hoz fűződő speciális viszonyára. 9

House of Commons (2007)

70

Somai Miklós

1.1. Kiadatási ügyek A Kreml urait leginkább az egyre növekvő angliai orosz emigráció ingerli. A manapság kb. 400 ezer fős kolónia tagjai közül sokan politikai okok miatt hagyták el hazájukat, vagy valamilyen egyéb módon kerültek szembe a Putyin-rezsimmel. A brit kormány által számukra biztosított politikai menedékjog folyamatosan megterheli a kétoldalú viszonyt. 2001 óta Moszkva több tucatszor fordult kiadatási kérelemmel Londonhoz, de egyszer sem járt sikerrel. A problémát az okozza, hogy az oroszok nem fogadják el, hogy ez nem politikai vagy diplomáciai, hanem jogi kérdés. A kiadatási ügyek első prominens alakja Ahmed Zakajev, a szeparatista csecsen elnök, Maszhadov főtárgyalója és speciális megbízottja volt, akit Oroszország terrorizmussal, terrorszervezetek illegális finanszírozásával, emberrablással és gyilkosságokban való bűnrészességgel vádolt, s az Interpolon keresztül köröztetett. Zakajev 2002-ben érkezett az Egyesült Királyságba, ahol politikai menedékjogot kapott. Egy brit bíróság 2003-ban megtagadta Moszkva kiadatási kérelmét, egyrészt az ENSZ 1951-es Menekültügyi Konvenciójára, másrészt arra hivatkozva, hogy a kérelem politikailag motivált, és Zakajevet esetleg megkínozhatják. Az orosz főügyészség erre kettős mérce alkalmazásával és terrorista elemek bújtatásával vádolta meg a briteket.10 Ugyanakkor London azt hangoztatta, hogy a politikai menedékjog megadása még nem jelenti, hogy a brit kormány egyetértene az adott személy tetteivel vagy nézeteivel.11 Borisz Berezovszkij, a Jelcin elnök idején felemelkedett orosz oligarchia egyik reprezentánsa 2000-ben menekült az Egyesült Királyságba, mert a hatalomváltás után nagyon gyorsan ellentétbe került a korábban általa is pártfogolt Putyinnal. Oroszországban nagy értékű sikkasztással vádolták meg (pl. az Aeroflot légitársaság privatizációjával kapcsolatban), London azonban 2003-ban az ő kiadatását is megtagadta, politikai motívumra hivatkozva. Berezovszkij ugyanis nyíltan a Putyin-rezsim megdöntésére buzdított, nem egyszer a brit médiát használva fel szócsövéül. 2007 júliusában a Scotland Yard elfogott egy orosz üzletembert, akit azzal gyanúsított, hogy Berezovszkij elleni gyilkosságra készült. Az illetőt végül elegendő bizonyíték híján 10 évre kiutasították az országból.12 A brit–orosz kapcsolatokban a legnagyobb károkat okozó eset kétségtelenül a Litvinyenkó-ügy volt. Alekszander Litvinyenkó a KGB utódszervezete, a 10

BBC (2003) House of Commons (2007) – a parlamenti meghallgatás anyagából egyértelmű, hogy a fenti megállapítás Zakajevnek az észak-kaukázusi Nalcsik város elleni 2005-ös támadással kapcsolatos nézeteire vonatkozott. 12 The Guardian (2007a) 11


71

Szövetségi Biztonsági Szolgálat tisztjeként nyilvánosan megvádolta feletteseit, hogy Berezovszkij meggyilkolására utasították. Az ellene indított – hatásköri túllépéssel kapcsolatos – vádak elől az Egyesült Királyságba menekült, ahol politikai menedékjogot kapott. 2002-ben, Oroszországban, a távollétében börtönbüntetésre ítélték, ő maga pedig, Angliában, Berezovszkij szolgálatába lépett, és főnökéhez hasonlóan aktív tevékenységet folytatott a londoni Putyin-ellenes szervezetekben. 2006-ban brit állampolgárságot kapott, de még az év novemberében radioaktív polóniummal megmérgezték. A brit hatóságok Andrej Lugovojt, egy orosz ügynököt vádoltak a gyilkossággal, és 2007 májusában kiadatását kérték Moszkvától. Az oroszok 2007 júliusában alkotmányuk 61 paragrafusára hivatkozva megtagadták a kiadatást. Ugyanakkor készek voltak perbe fogni Lugovojt Oroszországban, amennyiben a britek átadják nekik az ügy aktáit. London ettől elzárkózott mondván, Moszkva nem képes garantálni a tárgyalás pártatlanságát. A brit–orosz kapcsolatokban halmozódó feszültségek ekkor érték el azt a mértéket, amikor már diplomáciai lépésekre került sor. 2007. július 16-án London kiutasított négy orosz diplomatát, szűkítette a brit–orosz kooperáció hatókörét, felfüggesztette a vízumkönnyítési ügyekben az oroszokkal folytatott tárgyalásokat, szigorított az oroszokra érvényes vízumszabályozáson, és szolidaritást kért az uniós partnerektől Moszkvával szemben. 18-án az EU közleményben fejezte ki sajnálkozását afelett, hogy Moszkva nem képes konstruktívan együttműködni a brit hatóságokkal. Ez a közlemény azonban messze nem elégítette ki Londonnak az európai szolidaritással kapcsolatos várakozását, és azt tükrözte, hogy az uniós tagországok egy része a problémát (a Litvinyenkó-ügyet) bilaterális szintre sorolja.13 Július 19-én az oroszok szintén kiutasítottak négy brit diplomatát, és nehezítettek a vízumkiadáson. Egyúttal jelezték, hogy a brit intézkedések lehetetlenné teszik a brit– orosz együttműködés folytatását a terrorizmus elleni harcban.14

Ugyanakkor, az államközi kapcsolatok romlása ellenére, bizonyos területeken – pl. a katonai kooperáció, a szervezett bűnözés elleni harc, a tömegpusztító fegyverek ellenőrzése stb. terén – továbbra is közös érdek marad az együttműködés folytatása. Bár a parlamenti meghallgatások résztvevői zömében helyeselték a 2007 nyarán foganatosított brit intézkedéseket, azért kritikus hangok is hallatszottak. Egy birminghami egyetemi tudós, Derek Averre, némiképp elsietett lépésként értékelte az orosz diplomaták kiutasítását, valamint azt a tényt, hogy London nem volt hajlandó bizonyítékait kiadni egy, Lugovoj ellen Oroszországban indítandó perhez. Averre szerint az orosz elit úgy érezheti, a nemzetközi közösség nem fogadja el tiszteletet érdemlő partnernek őket, s a véleményét sokszor a média által közvetített, nem eléggé alapos helyismeretre 13

A franciák csak szóban támogatták a britek ügyét, a németek elhamarkodottnak ítélték az orosz diplomaták kiutasítását, más tagállamok pedig kivártak, és álláspontjukat az orosz válaszlépésektől tették függővé. (The Guardian 2007b) 14 Orosz Külügyminisztérium (2007)

72

Somai Miklós

alapítja.15 Az együttműködést nyilván nem segíti elő, ha a brit politikai lépések az oroszországi konzervatív erők nézeteit igazolják.

1.2. Demokrácia és emberi jogok A demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének előmozdítása az Egyesült Királyság Oroszországgal kapcsolatos politikájának egyik meghatározó eleme. A brit külügyminisztérium Moszkva számára úgy a kétoldalú, mint pedig a multilaterális találkozókon világossá tette, hogy Oroszország csak egy nyitott és demokratikus társadalom építésével válhat stabil és megbízható partnerré a külföld szemében. A Kreml urai azonban nem tartják megalapozottnak az őket ért vádakat. Szerintük az Oroszországra vonatkozó brit jelentések előítéleteken alapulnak, ellenőrizetlen forrásokból származó információk alapján állítanak föl hamis koncepciókat, és a különböző dokumentumokban „tényként” bemutatott példákat célzottan gyűjtik csokorba a – tisztán politikai céllal – már jó előre megfogalmazott következtetéseikhez.16 A brit kormány a demokrácia és az emberi jogok oroszországi érvényesülésének érdekében anyagi áldozatra is hajlandó. A támogatás elsősorban az FCO-n (Foreign and Commonwealth Office) keresztül valósul meg (pl. Global Opportunities Fund, Bilateral Programme Budget), de bizonyos, több minisztériumot érintő programok (pl. Global Conflict Prevention Fund) oroszországi akcióinak is vannak emberjogi vonatkozásai. A 2006/2007-es pénzügyi évben a hivatalos támogatások egymillió angol fontra rúgtak. Ugyanakkor egyéb, kormányszervek által finanszírozott alapoknak is lehetnek oroszországi programjai (pl. a több mint 4 millió fonttal gazdálkodó, az FCO által alapított Westminster Foundation for Democracy, WFD-nek).17 Az említett összegekből például a börtönállapotok ellenőrzésével foglalkozó hálózatot bővítik, javítják a fiatal bűnelkövetők fogva tartásának és a velük kapcsolatos eljárásrend körülményeit, erősítik az újságírók jogi védelmét, és általában elősegítik az emberi jogok nemzetközi normák szerinti védelmét az olyan, Oroszországban még egyelőre nehezen kezelhető területeken, mint a szexuális bűnözőkkel, vagy például az AIDS-szel fertőzöttekkel való bánásmód, a média függetlensége stb.18 A diplomáciai kapcsolatok romlása mindazonáltal, 2006-tól kezdődően rányomta a bélyegét a nem-kormányzati intézmények működésére is. A BBC World Service rádióadásai megnehezültek, a moszkvai (Radio Arsenal) és szentpétervári (Radio Leningrad) körzetben az URH-sávon (FM) megszűn15

House of Commons (2007) – Memorandum submitted by Dr Derek Averre, Senior Research Fellow, University of Birmingham. 16 FCO (2007) 17 House of Commons (2007) 18 FCO (2006)


73

tek. Bár az adás beszüntetése időben egybeesett Litvinyenkó megmérgezésével, illetve az ezzel kapcsolatos botránnyal, az orosz hivatalos indoklás szerint a BBC elmulasztotta megújítani az idegen tartalom sugárzására vonatkozó engedélyeit. A BBC ezután, 2007 áprilisában, összeállt az orosz elektronikus média nemzetközi részlegével, az Oroszország Hangjával, de közös vállalkozásuk, a Bolsoj Rádió már 2007 augusztusától kezdődően kénytelen volt törölni a BBC-tartalmú adásait, mert a felügyeleti hatóság az engedélye bevonásával fenyegette.19 Ezzel gyakorlatilag megszűnt a BBC World Service lehetősége, hogy FM-frekvencián sugározzon műsort Oroszországban.20

Érdekességként megjegyezzük: miközben London – elkerülendő, hogy a BBC-t a világ a brit kormány eszközének tekintse – a médium melletti kiállást és lobbizást igyekszik bizonyos keretek között tartani, addig magának a Bolsoj Rádiót birtokló pénzügyi csoportnak, a Finamnak a szóvivője akkori nyilatkozatában egyértelműnek tartotta, hogy az állami pénzen működtetett médiumok az adott ország politikai propagandájának szócsövei.21 Jellemző a kultúrák közötti különbségre, hogy a parlamenti meghallgatásokon a jelentéstévők az orosz állami médiával való (és 2007 augusztusától immár kiüresedő) együttműködés okán a BBC pártatlanságát féltették.22 Ami az egyéb kapcsolatokat illeti, a romló viszony hatására a korábban igen széles spektrumú (kulturális, oktatási, tudományos, nyelvtanítási) programokkal jelenlévő British Council oroszországi tevékenysége is visszaszorulóban van. A britek számára egyértelmű, hogy az engedélyezési és adózási szabályozás folyamatos változásában Moszkvának a külföldi finanszírozású NGO-k (nem-kormányzati, azaz civil szervezetekkel) szembeni bizalmatlansága nyilvánul meg. Az 1994-es brit–orosz kulturális egyezmény megújítása helyett Moszkva az intézmények kiszorítására, munkájuk ellehetetlenítésére törekszik. A British Council (BC) ellen 2006 decemberében indult meg a támadás. Az akkori orosz oktatási miniszter szerint a BC-nek nem volt megfelelő engedélye arra, hogy angol nyelvtanfolyamokat indítson Oroszországban. A kurzusok annulálása 1500 diákot érintett.23 2007 folyamán a BC, az orosz kormány nyomására, a kilenc körzetbe szervezett vidéki kirendeltségeit átadta helyi partnereinek, és saját hatáskörében beszüntette az angol nyelv oktatását. Saját kézben csak három kirendeltséget tartott meg: Moszkvában, Szentpéterváron és Jekatyerinburgban. Az oroszoknak azonban ez sem volt

19

Az eredeti licencszerződésben az állt, hogy a Bolsoj Rádió műsoridejének 18 százalékában lehet külföldön készített programot sugározni. (BBC 2007) 20 The Guardian (2007c) 21 BBC (2007) 22 House of Commons (2007) 23 Moscow News (2007)

Somai Miklós

74

elég, s hidegháborúba illő módszerekkel elérték, hogy a BC 2008 elején az összes, Moszkván kívüli irodáját bezárja.24

A híradások szerint az oroszok nem tekintették törvényesnek a BCkirendeltségek működését – többek között az adózási előírások állítólagos megsértése miatt. Az alkalmazottakat megfélemlítették, egyrészt közölve velük, hogy illegális szervezeteknél dolgoznak, másrészt személyes vádakat fogalmazva meg – melyek egészen a kisállat-tartás körülményei miatti feljelentésekig mentek el. A szentpétervári kirendeltség vezetőjét – aki történetesen Neil Kinnock, az egykori brit munkáspárti vezér fia volt – ittas vezetés vádjával fogva tartották a saját autójában. (BBC 2008, The Times 2008) Az Oroszországban működő brit intézmények vesszőfutása, valamint olyan további jelenségek, mint egyes újságírók ellen elkövetett gyilkosságok, a civil szervezetekre vonatkozó bürokratikus előírások elburjánzása, a helyi választások manipulálása, a politikai demonstrációk elfojtása, a börtönben fogva tartottak kínzása, illetve az eme jelenségekről szóló híradások megsokasodása, azt a benyomást keltheti, hogy a Nyugatnak a demokrácia és az emberi jogok terén folytatott Oroszország-politikája elhibázott volt. A témával kapcsolatban a brit politikai élet is megosztott. Egyes politikusok szerint a britek túlzásba viszik a nyugati értékek hangsúlyozását és erőltetését. A demokrácia és az emberi jogok nyugati normái, illetve gyakorlata – a történelmi és kulturális hagyományok különbözősége okán – egy az egyben nem alkalmazható Oroszországban. Ráadásul, a témával kapcsolatos elmélet és a gyakorlat olyannyira eltér egymástól, hogy Moszkva, joggal, kettős mérce alkalmazásával vádolhatja a Nyugatot (pl. a demokrácia igen eltérő mértékének tolerálásával attól függően, hogy az illető ország mennyire gazdag vagy szegény ásványkincsekben). Mások épp ellenkezőleg, keményebb és következetesebb fellépést követelnek, mondván, az orosz elit számára úgy tűnhet, következmények nélkül letérhet az 1990-es évek demokratizálódási útjáról. Ezért Oroszországot akár a G8-akból is ki kellene zárni – illetve a visszafogadását bizonyos normák teljesítéséhez kötni –, hátha ez bátorítást adna egy demokratikus fordulathoz. Parlamenti mértékadó körök eme két szélsőséges véleményhez képest köztes álláspontot képviselnek: szerintük az Egyesült Királyság nem teheti meg, hogy felhagy a demokrácia és az emberi jogok védelmével, mert akkor világszerte hiteltelenné válik. Nem kell felhagynia a demokratikus értékek hangsúlyozásával, de nem is kell megpróbálnia elszigetelni Oroszországot.

Ez utóbbinak már csak azért sincs értelme, mert Moszkva nem vágyik arra, hogy része legyen a nyugati világnak: sem a NATO-ban, sem az EU-ban nem törekszik tagságra. Ez idáig alig egy-két nyugati vállalkozás vonult ki Oroszországból, s a többség számára a várható haszon mértéke

24

BBC (2008)


75

még messze felülmúlja az esetleges kockázatokból eredő hátrányét.25 A Nyugatnak tehát nincs megfelelő (ösztönző/kényszerítő) eszköz a kezében, hogy az orosz társadalom fejlődési irányát befolyásolja. A helyes politika tehát nem a nyugati normák és értékek vég nélküli, sokszor kioktató hangú sulykolása. A „nyugatiról” a „nemzetközire”, az „értékekről” pedig az „érdekekre” kell helyezni a hangsúlyt. Az oroszokat finoman rá kell vezetni arra, hogy a nyugati normák zöme általános emberi érték, nemzetközi standard, melyeket bizonyos szerződések (pl. a Helsinki Záróokmány) aláírásával ők is elfogadtak. Vagyis betartásukra nem idegen erők kényszere, hanem a saját maguk által, önként vállalt kötelezettség miatt van szükség. Ez teszi/teheti hitelessé, nemzetközileg elfogadott megbízható partnerré Moszkvát. Egyúttal kerülni kell a Blair miniszterelnök hivatali idejének elejére jellemző kettős diplomáciai megközelítést, mely magánbeszélgetésekben elmarasztalta, nyilvános szereplések alkalmával pedig elhallgatta az emberi jogok oroszországi alkalmazásának hiányosságait. A demokrácia és az emberi jogok melletti egységes kiállás sokkal inkább hatással lehet az oroszokra, mint a hol elítélő, hol pedig engedékeny megközelítés.26

1.3. Brit–amerikai különleges kapcsolatok Már említettük, hogy Putyin hatalomra kerülésekor Blair miniszterelnök a jelentősebb nyugati országok kormányfői közül elsőként tett látogatást a Kremlben. Akkoriban Putyint a britek egy olyan, ösztönösen liberális politikusnak látták – némi tekintélyelvűségre való hajlammal, ami a jelcini, kissé kaotikus örökség rendbe hozásakor nem volt előnytelen tulajdonság –, aki nagy lendülettel vetette magát hazája modernizálásába.27 Moszkva ekkor még úgy tekintett az Egyesült Királyságra, mint amelynek az Egyesült Államokhoz fűződő kivételes kapcsolatai lehetővé teszik, hogy a brit kormány minden más európai kormánynál nagyobb mértékben legyen képes befolyásolni az amerikai politikát. Putyin második elnöki mandátumának időszakában azonban jelentősen megváltozott az orosz–amerikai, és ezzel párhuzamosan az orosz–brit viszony. 2007 februárjában, egy müncheni konferencia alkalmával, Putyin rendkívül éles hangon kritizálta az USA külpolitikáját, Washingtont a nemzetközi jog megsértésével, a meglévő helyi konfliktusok életben tartásával, és újak szításával vádolva.28 Nagyjából ettől az időtől fogva Moszkva már nem hisz abban, hogy London érdemben tudná befolyásolni – értsd: ésszerű me25

A nagy nemzetközi energiacégek egyébként is hozzá vannak szokva ahhoz, hogy az emberi jogok terén gyengén teljesítő országokban működjenek. 26 House of Commons (2007) 27 Clark (2007) 28 Putyin (2007)

Somai Miklós

76

derbe terelni – a washingtoni külpolitikát. Az Egyesült Királyságban az oroszok nem látnak egyebet, mint az USA hithű harcostársát, aki követi őt tűzön-vízen át, abban reménykedve, hogy az egypólusú világban neki is jut némi haszon. A szigetország erős amerikai kötődése ezáltal már nem fel-, hanem sokkal inkább leértékeli a brit–orosz viszonyt Moszkva szemében.29

2)

Gazdasági kapcsolatok

2.1. Kereskedelem A kereskedelmi kapcsolatokon nem látszik meg a diplomáciai viszony romlása. Bár a külkereskedelem színvonala alacsony, az összesített áruforgalom, ha változó ütemben is, de évről-évre növekvő. 2006 óta a brit importban némi megtorpanás mutatkozik, miáltal az Oroszországgal szemben hagyományosan fennálló kereskedelmi egyenleghiány London számára kissé előnyösebben alakul. (Függelék 1. táblázat) A szolgáltatás-kereskedelem – főleg brit részről – egyre jelentősebbé válik: a brit szolgáltatásexport 2008-ban értékben megközelítette az áruexport felét, importoldalon azonban csak az egy nyolcadára rúgott. Brit szemszögből nézve, a szolgáltatáskereskedelem terén mutatkozó többlet az árukereskedelmi hiány felét érte el. (Függelék 2. táblázat) A 2008-as forgalom alapján, Oroszország az Egyesült Királyság 12. legnagyobb exportpiaca, és 13. legnagyobb beszerzési (import) forrása volt. A brit export több mint 60 százalékát gépek és szállítóeszközök adták (Függelék 1. ábra), s ezen belül is a közúti járművek kivitele nőtt a leglátványosabban: a brit export több mint egyharmadát (37,66%-át) adó árucsoport kivitele 2000 és 2008 között értékben több mint 35-szörösére nőtt. Jelentős kiviteli tételt képviselnek még a következő termékcsoportok (zárójelben a 2008-as exportból való részesedésük, és hogy hányszorosára nőtt a forgalmuk 2000-hez képest):  vegyipari termékek (10,51%, x2,95), ezen belül: o gyógyszerek és patikai készítmények (2,85%, x2,66), o kozmetikumok és tisztítószerek (2,88%, x3,00),  gépek és szállítóeszközök (60,70%, x5,54), ezen belül: o speciális ipari berendezések (6,88%, x7,38), o általános ipari gépek és berendezések (4,86%, x3,37), o erőműi berendezések (3,84%, x3,14), 29

House of Commons (2007)


77

 valamint az ún. egyéb feldolgozott termékek (13,94%, x3,21), ezen belül: o műszerek (2,31%, x2,95), o műtárgyak (2,31%, x48), o ékszerek (1,96%, x119), o postai bélyegek és egyéb nyomdaipari termékek (1,68%, x2.646). Az Oroszországba irányuló brit kivitel súlya viszonylag kicsi, tendenciájában azonban növekvő. A 2003-as 2,5 százalékos piacrészesedés 2007-ig 3,0 százalékosra nőtt, miközben a szigetország a 13.-ról a 9. helyre lépett elő Oroszország importpartnerei között. Németország piaci jelenlététől ugyan még messze van, de lassan közelíti a francia és olasz pozíciót. (Függelék 3. táblázat) A brit importban túlnyomó súlyt (76,61%-ot 2008-ban) képviselnek az ásványi tüzelőanyagok (Függelék 2. ábra), amelyek Oroszországból történő behozatala 2000 és 2008 között értékben közel 5 és félszeresére nőtt. A termékcsoporton belül a kőolaj és kőolaj-származékok (az összimport 51,15%-a) kb. kétharmaddal, míg a szén, koksz és brikett (25,42%) egyharmaddal részesedik. A két fő termékkategória behozatali dinamikájában igencsak nagy a különbség: míg a szénimport 2000-2008 között több mint 86-szorosára nőtt, addig a kőolajimport „csupán” 3,7-szeresére. Ezenkívül, a vegyipari termékek (4,94%) importja jelentős, illetve a különböző alapanyagú félkész termékeké (13,28%) – ide tartoznak a vas- és acél (2,20%), a nem fémes ásvány (2,73%) és a színesfém alapú (7,01%) feldolgozott termékek –, de ez utóbbi árucsoportban az import értéke tendenciájában inkább csökkenő.

2.2. Tőkemozgások A brit–orosz tőkekapcsolatok – a brit statisztikai hivatal (ONS30) adatai szerint – egyelőre szerények. A szigetország cégeinek közvetlen külföldi beruházásait tekintve, azok könyv szerinti értékéből az oroszországi állomány 2007 végén kevesebb mint 0,8 százalékkal részesedett. Az orosz cégek megfelelő adata az Egyesült Királyságban eszközölt beruházásaik után a 0,03 százalékot sem érte el. Ugyanakkor a külföldi beruházások nettó hozamát tekintve a brit cégek oroszországi érdekeltségei igen jól teljesítettek, hiszen könyv szerinti értékük alapján mért súlyukhoz képest rendszerint kétszer-háromszor (egyes években pedig akár ötször-nyolcszor) nagyobb profitot generáltak. Az orosz cégek szigetországi befektetéseiről egyelőre még túl kevés adat áll rendelkezésre, de a 2007-es számok alapján az ő megtérülési mutatójuk nem ilyen kedvező.31 (Függelék 4. táblázat)

30 31

Office for National Statistics ONS (2008a)

78

Somai Miklós

Az utóbbi 2-3 évben, mindazonáltal, némi megélénkülés jelei mutatkoznak. Elsősorban a brit vállalkozások aktivitása nőtt meg orosz földön (Függelék 5. táblázat). Szigetországi források szerint több mint 400 – a CIA adatai szerint pedig több mint ezer – brit vállalat van jelen Oroszországban.32 Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az Egyesült Királyság minden évben az öt legnagyobb külföldi beruházó ország között szerepel, 2006-ban és 2007-ben pedig több jelentés egybehangzó állítása szerint is a legnagyobb oroszországi tőkebefektető volt.33 Az 5. táblázathoz annyi megjegyzés szükségeltetik, hogy a CIA szerint a ciprusi beruházások mögött valójában orosz tőke áll, amely adóminimalizálási szempontoktól vezéreltetve utaztatja a pénzét Cipruson keresztül. Ez a magyarázat vélhetően (legalább részben) érvényes lehet olyan további „adóparadicsomok” esetére is, mint Luxemburg vagy a Virgin-szigetek. Az ONS adatbázisa, sajnálatos módon, nem teszi lehetővé, hogy akárcsak hozzávetőlegesen is pontos információt kapjunk az oroszországi brit tőkebefektetések szektorális megoszlásáról. Az adatokat titkosították, és csak annyi szűrhető le több-kevesebb biztonsággal – és az is csak a 2006-os évre vonatkozóan –, hogy a beruházások elsősorban a primer/kitermelő szektorokban, valamint a szolgáltatások terén koncentrálódnak. A feldolgozóiparra csupán a brit befektetések 7 százaléka jutott 2006-ban.34

Az orosz statisztikákban nincsenek országra lebontott adatok, viszont vannak szektorális adatok. A GHK (brit tanácsadó cég) ezért – feltételezve, hogy a brit befektetések szerkezete nagyjából követi az összes oroszországi külföldi befektetés szerkezetét –, megpróbálta rekonstruálni a 2006-os évet. Ebből kiderül, hogy az invesztíciók a bányászati/kitermelő iparban és a kis- és nagykereskedelem terén voltak a legnagyobbak (egyenként nagyságrendileg kb. 1,2-1,3 milliárd £), de viszonylag jelentősek (400 és 660 millió £ közöttiek) voltak a vegy- és fémipari, az ingatlanpiaci, valamint a közlekedési, kommunikációs és pénzintézeti befektetések is. Mindezen számok azonban – nem győzzük hangsúlyozni – csupán durva becslésen alapulnak. (Lásd: GHK 2008) A bányászati- és kitermelőiparok jelentőségét alátámasztja, hogy mind a Shell, mind pedig a BP dollármilliárdokkal szállt be az orosz energetikai iparba. Ugyanakkor jóval kevesebb a bizonyíték arra nézve, hogy a kereskedelem terén is hasonló mértékű lenne a brit cégek elkötelezettsége. Egyetlen nagyobb jelentőségű üzletről lehet tudni: a Dixons 2005-ben aláírt egy szerződést, mely szerint 2011-ig fokozatosan átveszi az orosz szórakoztató elektronikai piac legnagyobb vállalatcsoportját (Eldorado Group), mely az idő tájt 610 bolttal és évi 2,5 milliárd dolláros forgalommal a piac 22 százalékát mondhatta a magá32

CIA (2009) A GHK tanácsadó cég szerint Oroszországban, az utóbbi időben, az Egyesült Királyság vállalatai fektették be a legtöbb tőkét: a BP, a Shell, a British American Tobacco (BAT) és a Cadbury Schweppes együtt közel 15 milliárd dollárt invesztáltak a 2001-2006 közötti években. (Forrás: GHK 2008) 34 GHK (2008) 33


79

énak. A cég értékét 1,9 milliárd dollárban határozták meg.35 Ezenkívül a Kingsfisher és a Monsoon franchise-szerződéssel már megjelent az orosz kiskereskedelemben, csakúgy mint a Marks & Spencer, a Mothercare és a Bodyshop.36 Az orosz energiaszektorban – minden kétséget kizáróan – a brit vállalatok a legnagyobb külföldi befektetők. A BP 6,75 milliárd dolláros invesztíció révén 2003 óta 50 százalékos részesedéssel rendelkezik a TNK-BP orosz–brit vegyesvállalatban, melyet – termelési adatai alapján – a világ 10 legnagyobb magán kézben lévő olajipari vállalkozása között tartanak számon.37 A Shell a Szahalin-II projektbe szállt be 5,5 milliárd dollárral: az orosz távol-keleten épült föl a világ legnagyobb földgáz-cseppfolyósító üzeme, ahonnan az első szállítmányok 2009 márciusában érkeztek meg Japánba.38 A további befektetők között említést érdemel még a British American Tobacco (630 millió $), a Pilkington (üvegipar), a Cadbury Schweppes – mely az EBRD segítségével Oroszországban, Európa harmadik legnagyobb csokoládépiacán hozta létre a szigetországon kívüli legnagyobb édesipari üzemét39 –, valamint a Scottish & Newcastle (szeszesitalok), a GlaxoSmithKline, az Unilever és a Costa Coffee.40 Az Egyesült Királyság kereskedelemfejlesztési és befektetés-ösztönző intézménye (UKTI41) szerint, a brit tőke számára Oroszországban főleg az alábbi szektorok kínálnak hosszú távú befektetési lehetőségeket: mérnöki és pénzügyi szolgáltatások, infokommunikáció, erőmű/energetika, sport és szabadidős infrastruktúra. További, nyereséget ígérő szektorok: repterek működtetése, építőipar, ún. kreatív iparágak, vasúti és vízügyi infrastruktúra.42 Ami az orosz tőke Egyesült Királyságbeli aktivitását illeti, a beruházások nagyságrendileg ugyan messze elmaradnak a brit cégek oroszországi elkötelezettsége mögött, egyes szektorokban azonban mégis látványos a felfutás. Az angliai orosz kolónia hatása egyre érezhetőbb az iskolákban, a kiskereskedelemben, a kulturális életben, az ingatlanpiacon és a labdarúgásban.43 Az 35

Richardson (2005) GHK (2008) 37 Készleteit és termelését tekintve a TNK-BP a harmadik legnagyobb olajipari cég Oroszországban. (Forrás: TNK-BP [web]) 38 Sakhalin Energy (web) 39 EBRD (web) 40 CIA (2009) 41 United Kingdom Trade & Investment 42 UKTI (web) 43 Ismeretes, hogy több, multimilliárdos orosz üzletember – lényegében az olaj és gáz business révén gazdagodó oligarcha – is beszállt az angol első osztályt képviselő Premier Ligue csapataiba: a Chelsea Football Club 2003-ban lett Roman Abramovicsé, Alizer Uzmanov pedig jelentős részesedéssel bír a nagy múltú Arsenalban. (Forrás: House of Commons 2007, CIA 2009) 36

Somai Miklós

80

említett befektetések zöme olyan „adóparadicsom” offshore-centrumokon keresztül valósul meg, mint amilyen például Ciprus, ezért nehéz az orosz jelenlétet számszerűsíteni. A figyelemre méltóbb vállalati átvételek közül kettőt érdemes kiemelni:  a teherautókat gyártó, birminghami székhelyű LDV (Leyland DAF Vans) Ltd-nek a GAZ általi 2005-ös felvásárlása volt az első nagyobb vállalatátvétel a feldolgozóiparban;  a PNG (Pennine Natural Gas) brit gázkereskedő cég pedig 2006-ban került a Gazprom tulajdonába. Bár a kis cég az idő tájt mindössze 12 alkalmazottal működött, mintegy 600-as ügyféllistája volt, és olyan jelentős brit cégeket tudhatott a vevői között mint például a Debenhams.44 A londoni tőzsde (LSE, London Stock Exchange) – valamint „alegysége” az ún. alternatív befektetési piac –, 2005 óta növekvő népszerűségnek örvend az orosz (olaj-, acél- stb. profilú) cégek körében.45 A brit parlamenti jelentés szerint, az orosz vállalatok által eszközölt elsődleges részvénykibocsátások összege 2005-ben 4, 2006-ban 20, 2007-ben pedig – előzetes becslések szerint – mintegy 30 milliárd dollárra tehető. Olajipari stabilizációs alapjából finanszírozott befektetései révén, újabban az orosz állam is egyre fontosabb szerepet játszik az LSE életében.46

3)

Energetika

Az Egyesült Királyság egyike az orosz energiaszállításoktól legkevésbé függő EU-tagországoknak. Ez részben saját északi-tengeri forrásainak, részben az elérhető közelségben lévő norvégiai gázlelőhelyeknek köszönhető. A brit gázimportnak (érték alapon számolva) kevesebb mint egy, az olajimportnak pedig kb. 10-15 százaléka érkezik Oroszországból. A kiszolgáltatottság a szén tekintetében a legnagyobb. Az utolsó 8-10 év növekvő trendjének eredményeképpen, 2008-ban az importnak már közel 45 százaléka származott Oroszországból, ami – tekintve, hogy a szigetországi fogyasztás háromnegyedét külföldi szénből fedezik – a brit szénpiacon mintegy egyharmados részesedést jelent. (Függelék 3. ábra) Az ország biztonságos ellátását illetően, érdekes módon, a britek éppen azzal az energiahordózóval kapcsolatban kezdtek el aggódni, ahol az oroszoktól való függés, egyelőre, a legalacsonyabb: a gáznál. 44

BBC (2006) és Timesonline (2006) Az Alternative Investment Market (AIM) az LSE egyik alpiaca, ahol a kisebb, de növekedésorientált vállalkozások a főpiacinál rugalmasabb szabályozási környezetben bocsáthatják ki részvényeiket. (Forrás: LSE [web]) 46 House of Commons (2007) 45


81

3.1. Aggodalmak A gázszállítások miatti aggodalom a következő okokra vezethető vissza. Először is, az Egyesült Királyság északi-tengeri gáz- (és olaj-) mezői kimerülőben vannak: körülbelül az ezredforduló óta csökken a kitermelés, és az ország egyre inkább nettó importőri pozícióba csúszik.47 (Függelék 4. és 5. ábra) Másodszor, bár ma még százalékban alig kifejezhető az oroszországi gáz behozatalának az aránya, a Gazprom agresszív terjeszkedése alapján a britek azzal számolnak, hogy 2015-re az orosz gáz részesedése a brit gázpiacon 20 százalékra emelkedhet.48 Harmadszor, az orosz gázszállításokban az utóbbi években megfigyelhető fennakadásokat Londonban politikailag motivált lépéseknek tartják, aminek következtében Moszkvát egyre kevésbé tekintik megbízható partnernek.

Ugyanakkor azt is megértik, hogy Oroszország szeretné a volt szovjet utódállamoknak is világpiaci árszinten adni az energiát, s ahol az illető ország egyben tranzitország, úgy a kétoldalú vita fennakadásokat okoz a távolabbi országokban is.49 London számára az is világos, hogy oroszok igyekeznek megbízható szállítói maradni az Európai Unió (főként régebbi) tagországainak. Nem tartják valószínűnek, hogy Moszkva – a Baltikum és talán Lengyelország kivételével – az Unióval szemben is bevetné az „energiafegyvert”. Hiszen a függés kölcsönös: az energiaszektor hozza Oroszország számára a legnagyobb exportbevételt, és az orosz vezetékes gázszállítások mintegy négyötöde az EU-ba irányul. [Forrás: House of Commons (2007)] Negyedszer, az orosz gázért (a hazai és a FÁK-országokbeli fogyasztókon túlmenően) magán az Európai Unión belül is egyre keményebb verseny folyik. Miközben Németország az Északi Áramlat projekt finanszírozásával igyekszik enyhíteni gázellátási gondjain, az olasz ENI és a francia Gaz de France 2006 folyamán hosszú távú gázszállítási megállapodásokat kötött a Gazprommal; 47

Az olaj tekintetében, 2006 óta már a kőolajtermékek exporttöbblete sem tudja kompenzálni a nyersolaj-kereskedelemben mutatkozó, növekvő deficitet. (Forrás: ONS 2008b) 48 Megjegyezzük, hogy 2008 februárjában a Gazprom (51%), a francia Total (25%) és a norvég StatoilHydro (24%) közös vállalkozást hozott létre a Barents-tenger orosz szektorában lévő Shtokman-mező kiaknázására, ami arra enged következtetni, hogy az északitengeri források elapadása miatt a norvég állami óriáscég is inkább az orosz gáz kitermelésébe fekteti a pénzét. (StatoilHydro [web]) 49 Az, hogy Oroszország igyekszik új, alternatív gázszállítási útvonalakat kiépíteni az európai piac felé (lásd: Északi és Déli Áramlat), már önmagában is magyarázza, hogy az uniós gázellátás akadozása csupán a Moszkva és a tranzitországok közötti viták mellékhatása.

82

Somai Miklós

A britek nem nézik jó szemmel, hogy európai szövetségeseik – állami befolyás alatt álló, a nemzeti piacaikat monopolizáló óriásvállalataik révén – a Gazprommal kötött kétoldalú megállapodásokkal próbálják bebiztosítani magukat az orosz gázért folyó versenyben. London – az energetika terén – az egységes európai fellépés híve, s nem véletlen, hogy éppen a brit EU-elnökség idején, 2005 októberében kapott új lendületet (pontosabban konkrét menetrendet) az egységes és liberalizált európai energiapiac terve.50 Ötödször, a Gazprom vezetői és maga Putyin elnök is többször hangsúlyosan felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a Nyugat folytonosan gátolja az orosz energetikai cégek európai terjeszkedését,51 úgy Moszkva ki fogja építeni a gyorsan fejlődő távol-keleti országok felé az infrastrukturális kapcsolódásokat, melyeket akár európai szállításai rovására is meg fog tölteni nyersanyaggal;52

Tény, hogy a fenyegetéseket, elhangzásuk idején – 2006-ban, közvetlenül Angela Merkel, német kancellár oroszországi látogatása előtt, és nem sokkal a szentpétervári G8-csúcstalálkozót megelőzően, a megfelelő infrastruktúra teljes hiányában – inkább csak a politikai nyomásgyakorlás eszközének tekintették. Ugyanakkor az is tény, hogy 2010 végétől Oroszországot csővezeték fogja összekötni Kínával, melyen 2011 és 2030 között évi 15 millió tonna nyersolaj szállítható.53Igaz, az olaj (megoldott szállíthatósága miatt) a világpiacról könnyen beszerezhető, de ahogyan olajvezetéket építenek, úgy hosszú távon a Délkelet-Ázsiába irányuló gázexport feltételei is megteremthetők. Hatodszor, Londont mégsem a nyersanyag- (és kiemelten a gáz-) export Kína és más alternatív piacok felé történő diverzifikálásának a lehetősége aggasztja, hiszen a diverzifikáláshoz olyan jelentős invesztíciókra lenne szükség, amelyek idő- és pénzigényük miatt, rövid és középtávon semmiképpen sem veszélyeztetnék az európai piac primátusát. Ugyanakkor mégis létezik ellátási kockázat! Arról van szó, hogy vajon képes lesz-e Moszkva a saját és az Unió növekvő gázigényét kielégíteni, miközben az üzletág legna-

50

A lendület a 2006-os Zöld Könyvön át egészen a Bizottság 2007. szeptemberi ajánlásait tartalmazó ún. „harmadik energialiberalizációs csomagig” tartott, melyben szereplő „unbundling” (a hálózatnak a termelő-szolgáltató vállalatokról történő leválása, azaz a nemzeti monopóliumok megtörése) azonban, abban a formában, nyolc tagországnak – köztük Francia- és Németországnak is – elfogadhatatlan volt. (Euromove [web]) 51 Például a British Gas tulajdonosának, a legnagyobb brit közszolgáltató cégnek, a több mint 17 millió brit háztartást gázzal és elektromos árammal ellátó Centrica-nak a bekebelezését. (Forrás: BBC 2006b) 52 The Times (2006) 53 China.org.cn (web)


83

gyobb szereplője, a Gazprom, a brit szakértők véleménye szerint, nem fektet elegendő tőkét új gázmezők föltárásába és művelésbe vonásába.54

Az évi 600 milliárd köbméteres orosz gáztermelésből kb. 400 milliárdot szív fel a belső piac és a maradék 200 milliárd jut exportra. Minthogy a Gazprom termelése évek óta stagnál – négy legnagyobb hozamú gázmezőjéből három termelése hanyatlik – és, még ha nem is számolunk az orosz gázfogyasztás további növekedésével, a 200 milliárd köbméteres export szinten tartásához 2015-ig évi 11 milliárd dollárnyi tőkét kellene fektetni a meglévő mezők fejlesztésébe és újak feltárásába. A brit parlamentnek jelentő szakértők szerint az oroszok gázszállítási képessége, már akár középtávon is olyannyira kérdésessé válhat, hogy emiatt valószínűleg újra kell gondolni, mennyire akar függni az Egyesült Királyság a gáztól, mint energiaforrástól, és vajon megengedheti-e magának ezt a függést.55

Ebben a tekintetben, London számára különösen aggasztó az a mód, ahogyan az orosz állam az energetikai iparban „nyomul”. A „kiszorítósdi” lényege, hogy az állam többségi tulajdonba kerüljön a stratégiainak ítélt vállalatokban, illetve projektekben. Ennek módja egyrészt a törvények módosítása, melynek révén az orosz állam korlátozza a magán (és külföldi) tulajdonszerzést 40 stratégiainak ítélt ágazatban, másrészt az adózási, környezetvédelmi előírások, valamint a természeti kincsek feltárására vonatkozó engedélyezi rendszer szelektív és diszkriminatív alkalmazása. Ez utóbbi módszer következtében volt kénytelen a Shell átengedni ellenőrző pakettjét a Szahalin-II projektben, illetve a BP lemondani a hatalmas szibériai gázmező (Kovitka) hasznosításáról – mindkét esetben a kedvezményezett Gazprom javára.56 A fentiek ellenére Moszkvának továbbra is szüksége van a külföldi cégek tőkéjére, technológiájára és tapasztalataira, ezért nem próbálja meg teljesen kiszorítani őket a piacról. A külföldi cégek azonban egyelőre, úgy tűnik, kénytelenek lesznek elfogadni a kisebbségi részesedésből származó következményeket.

54

Köztudott, hogy a Gazprom inkább a jelenlegi tranzitországokat elkerülő gázvezetékekbe, valamint a média és a szórakoztatóipar területén eszközöl jelentős befektetéseket. 55 House of Commons (2007) 56 Initially, they were under the impression that they could develop it, but Gazprom said, “Well, you can, but you cannot transport anything because we own all the pipelines in this land, so you can develop the gas but you cannot get it out of the country unless you give us a significant stake in the exploration of the field.” That is approximately how the game is played… (részlet Katinka Barisch [Chief Economist, Centre for European Reform] Kovitka gázmezővel kapcsolatos parlamenti meghallgatásából, in House of Commons 2007)

84

Somai Miklós

3.2. Megoldások(?) Természetesen, a briteknek több elképzelésük van arra nézve, hogyan enyhíthető az ellátási kockázat. Az ötletek egy része arra vonatkozik, hogy az oroszok miként növelhetik exportpotenciáljukat, például:  a gáz kitermelésénél és szállításánál fellépő veszteség csökkentésével –, mely veszteség 2004-ben még az orosz export több mint egyharmadának megfelelő mennyiségre, kb. 70 milliárd köbméterre rúgott (említi: IEA57ra hivatkozva House of Commons [2007]);  a hazai gázfogyasztás egy részének szénnel történő kiváltásával;  valamint a közép-ázsiai országokból származó gáz növekvő reexportjával. Ez utóbbi ponton azonban az export növelésével kapcsolatos orosz érdekek ütköznek az ellátási kockázatot enyhítő ötletek másik, a britek számára megoldást kínáló részével, tudniillik a beszerzések diverzifikálására irányuló nyugati törekvésekkel. A Kaszpi-tenger körzete a Föld bizonyított kőolaj- és földgázkészleteinek kb. 4-5 százalékával rendelkezik. A régió országai azonban – Azerbajdzsán kivételével szinte csak Oroszországon keresztül képesek természeti kincseiket exportálni.58 Ez Moszkva szemszögéből nézve nagyon kényelmes helyzet, hiszen a közép-ázsiai energiahordozók re-exportja busás üzleti haszonnal jár. Ugyanakkor Azerbajdzsánnak 2005 és 2006 folyamán mind az olaj-, mind pedig a földgázexport tekintetében sikerült Oroszországot elkerülő export-útvonalakat kiépíteni. A brit tőke mind az évi 60 millió tonna kapacitású Baku-Tbiliszi-Ceyhan olaj-, mind pedig az évi 20 milliárd köbméter szállítására alkalmas Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvezeték-projektben messzemenőkig érdekelt, lévén a BP mindkét projekt egyik vezető részvényese.59 Geopolitikai szempontból a földgázbeszerzések diverzifikálására irányuló nyugati (állami és vállalati) próbálkozások három szálon futnak (Függelék 6. ábra):  növelni az EU felé irányuló tranzitkapacitásokat Törökországon keresztül (Nabucco-projekt);  kiépíteni a Kaszpi-tengeren keresztüli nyersanyagszállítást;  hozzáférni a közép-ázsiai (elsősorban türkmenisztáni) lelőhelyekhez. 57

International Energy Agency – Nemzetközi Energia Ügynökség A két kivételt egy Türkmenisztánból Iránba menő, évi 8 milliárd köbméter kapacitású gázvezeték, és egy Kazahsztánból Kínába menő, évi 10 millió tonna kapacitású olajvezeték képezi. ( BBC 1997 és AsiaTimes 2005) 59 BP (web) 58


85

A Nabucco-vezeték a Moszkva által preferált Déli Áramlat közvetlen konkurense, abban az értelemben, hogy mindkét terv a kaszpi vidék gázkincsét lenne hivatott szállítani. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy mindkét vezeték megtölthető volna a Kaszpi-tenger mellékéből származó gázzal. A Kaszpi-tenger fenekén lefektetendő gázvezetékkel kapcsolatban Moszkva azt hangsúlyozza – és ebben szövetségesre talált Iránban –, hogy amíg nincs tisztázva a Kaszpi-tenger jogi státusa, addig nem lehet ilyen építkezésbe kezdeni.60 A közép-ázsiai mezők kapacitását Oroszország hosszú távú szerződésekkel biztosította a saját céljaira, és minden további szállítás előbb jelentős fejlesztéseket feltételez.61 A térség országai alaposan meggondolják, visszamondjanak-e egy oroszországi szállítást, hiszen nem akarják magukra haragítani a szomszédságukban lévő hatalmas partnert.62 Ami pedig a beruházásokat illeti, ezen országoknak igen erős, kézzelfogható támogatásra, nyugati felelősségvállalásra van szükségük ahhoz, hogy belefogjanak a fejlesztésekbe: Kazahsztán például óvakodik elrontani a viszonyát Moszkvával, mindaddig, amíg úgy érzi, az EU nem vállal egyebet, mint megvalósíthatósági tanulmányok finanszírozását.63

Még az Oroszországtól független, NATO-tag Törökország is kényes helyzetbe kerülhet, ha – a Nabucco-projekt ügyében – döntenie kell európai partnerei és Oroszország között. Nem véletlen, hogy az Egyesült Királyság az egyik legállhatatosabb szószólója az ország Európai Unióba történő felvételének. A probléma gyökere azonban – nyugati (és brit) szempontból – mégsem a térség országainak többé-kevésbé kitapintható magatartásában rejlik. A lényeg az, hogy – bármilyen úton-módon is jöjjön létre –, stratégiai szempontból nincs semmi, ami mélyrehatóbb változást hozna az EU-orosz viszonyban, mint ha stabil, nagy kapacitású közvetlen kapcsolat épülne ki az európai piac és a Kaszpi-térség, illetve Közép-Ázsia nyersanyagkincsei között. Moszkva egyelőre rajta tartja a kezét ezen a kincsen, és a beszerzési árhoz képest kétszeres-háromszoros áron reexportálja azt a nyugati megrendelők felé.64

60

A kőolaj tekintetében nincs ilyen probléma, hiszen az olaj tartályhajókban korlátozás nélkül szállítható. Kazahsztán és Azerbajdzsán között 2006-ban létre is jött egy megállapodás, mely szerint a kazahok tanker-flottájukat napi 500 ezer hordó kapacitásúra fejlesztik. (Roberts 2007) 61 Türkmenisztán például 2028-ig évi 60-80 milliárd köbméter földgázt szállít Oroszországnak. (Roberts 2007) 62 „Kazakhstan feels that it cannot say no to Russia on anything until it can say no to Russia on everything.” Részlet John Roberts 2007-es parlamenti beszámolójából. 63 Robert (2007) 64 Megjegyezzük, hogy a nyersanyagok nyugati cégek általi feltárása és hasznosítása sokkal kedvezőtlenebb arányokat is kialakíthat a térségben. Azerbajdzsánban például a BP

86

Somai Miklós

A britek – miközben a fent ismertetett megoldásokon is „dolgoznak” – úgy vélik, a legjobb az lenne, ha Moszkvát békés úton, az európai energetikai politikába bevonva győznék meg arról, hogy számára is előnyösebb, ha Oroszországban átlátható, nyugati normák alapján szervezett piaci viszonyok jönnek létre a magántőke szerepének újbóli fölfutásával és a tranzitszabályok nemzetközi normák szerinti rögzítésével. Ily módon lehetővé válna a világ legnagyobb gázkészletének ésszerű kiaknázása s az európai (és brit) gázigények maradéktalan kielégítése. A „békés módszer” legfontosabb eszköze lehetne, ha sikerülne rávenni Moszkvát az európai kezdeményezésű Energia Charta Szerződés (ECT, Energy Charter Treaty) elfogadására és alkalmazására. Az 1994-ben, mintegy 50 ország, köztük Oroszország által aláírt ECT 1998-ban lépett hatályba. A szerződés célja az volt, hogy az újonnan demokratizálódó keleteurópai (és FÁK-) országok energiapiacát nyugati elvek szerint integrálják az európai piacba. Az ECT részben kötelező elemeket, részben ajánlásokat tartalmaz a külföldi befektetések védelme, az energetikai termékekkel való megkülönböztetéstől mentes kereskedelem, a termékek határokon való akadálytalan átjuttatása, a mind az aláíró államok egymás közti, mind pedig a külföldi befektetők és a befogadó országok közötti viták rendezése tekintetében, valamint energiahatékonysági és környezetvédelmi témákban. A szerződést Oroszország – néhány más országgal (pl. Ausztrália, Izland, Norvégia, Belarusz) együtt – sohasem ratifikálta, de vállalta, hogy az alkotmányával, törvényeivel és egyéb szabályozásával összeegyeztethető részeit betartja. Az ECT-hez utólag megpróbáltak egy ún. tranzit protokollt csatolni, de ennek a véglegesítése az oroszok hajthatatlanságán meghiúsult. Moszkva ellenállását valószínűleg a nyersanyagárak gyors felfutása is befolyásolta, de 2006 óta egyre erőteljesebben hangoztatott álláspontja mögött az áll, hogy az ECT harmadik félnek is lehetővé tenné az orosz infrastruktúra használatát, vagyis megtörné a nagy állami vállalatok monopóliumát, ami számára elfogadhatatlan.65 Energetikai kérdésekben egyelőre túl nagy összegek forognak kockán. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az Európai Unió hiába próbálta előbb az oroszok WTO-tagságának támogatását, majd az EU–orosz Partnerségi és Együttműködési Megállapodás megújítását az ECT oroszok általi elfogadásához kötni. Moszkva nem enged. Sőt! Érdekei védelmében a fegyveres erőszaktól sem riad vissza.

egy-tizenheted részt enged át az azeri államnak a természeti kincseken realizált profitból. (Guliyeva 2009) 65 The New York Times (2006)


4)

87

EU–orosz viszony és az ENP, ahogyan a britek látják

Mielőtt számba vennénk a 2008-as év nyarának és őszének eseményeit, illetve azok következményeit, szükségét érezzük egy rövid kitérőnek. Az EUorosz viszony – a brit–orosz viszonyhoz hasonlóan – az utóbbi néhány évben negatív változások jeleit mutatja. Ennek hátterében az energiaellátás biztonságáért, valamint az emberi jogok és a demokrácia oroszországi érvényesüléséért való aggodalom növekedése éppúgy megtalálható, mint az EU egyes tagországai és Oroszország közötti bilaterális viták tömkelege.66 A fent felsorolt tényezők azonban csak a felszínt jelentik. Az EU-orosz viszony romlásának mélyebb okai is vannak. Az egyik ilyen ok, hogy maga Oroszország igen ambivalens magatartást tanúsít az Európai Unióval szemben:  egyrészt élteti az uniót, melyet a kibontakozó – az USA hegemóniáját remélhetőleg felváltó – többpólusú világ egyik fajsúlyos szereplőjének tekint, és mint ilyennek, örül a megerősödésének;  másrészt Moszkva – miközben úgy véli, hogy az unió gyengült a keleti bővüléssel, és állandóan arról panaszkodik, hogy Brüsszellel képtelenség tárgyalni, mert túl „sokszínű” – semmitől sem fél jobban, mint egy egységes EU-tól.67 Ezért Moszkva igyekszik megosztani az EU-t, és a nagyobb tagországokkal, vagy a tagországok egy-egy csoportjával bilaterális alapon egyezségre jutni egy adott kérdésről.

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy maguk is britek sem képesek következetesek maradni a tekintetben, hogyan is tárgyaljanak az oroszokkal. Ezért azután, a gyakorlatiasság jegyében, a párbeszédet igyekeznek mind bilaterálisan, mind az EU-n keresztül fenntartani: az EU-n keresztül, amikor saját érdekeiknek ez jobban megfelel (pl. energiapolitika); bilaterálisan, amikor más tagországok érdekeivel nem tudnak azonosulni (pl. az újdonsült keleti tagországok és Oroszország között időről-időre kiújuló „torzsalkodások”).68 Az EU-orosz viszony romlásában jelentős szerepet játszó másik ok, hogy mind Oroszország, mind pedig az EU egyelőre még csak tanulja, hogyan viselkedjen, milyen politikát folytasson, egyáltalán mit kezdjen a kettejük közötti térség újonnan demokratizálódó transzformációs országaival. Az unió 66

Például kereskedelmi viták Lengyelországgal és Litvániával, II. világháborús emlékmű áthelyezése körüli bonyodalom Észtországgal. 67 Barysch (2007) 68 A britek elszörnyedve és sokszor tanácstalanul nézik, hogy a keleti bővüléssel mennyi nemzetközi konfliktust sikerült az EU-ba „importálni”.

88

Somai Miklós

ezen országokkal folytatott külkapcsolataiban – a hidegháború utáni időknek megfelelő stratégia mentén – olyan politikát folytat, melynek révén gyakorlatilag megpróbálja egy az egyben exportálni a szerinte egyedül üdvözítő, modern, nyugati típusú politikai és gazdasági normákat, és különösebb óvatoskodás nélkül, leplezetlenül támogatja az ezen normákat elfogadó helyi politikai erőket. Ezzel szemben Oroszországnak a térségben folytatott politikája – részben saját indíttatásból, részben a nyugati hozzáállás ellensúlyozására –, a hidegháborút megelőző (1914 előtti) stratégiának megfelelően formálódik: ez a stratégia olyan, már meghaladottnak hitt fogalmak mentén rajzolódik ki, mint a nagyhatalmak közötti erőegyensúly, a nagyhatalmi előjogok, befolyási övezetek és geopolitika. A „sötétben való tapogatózás” jegyében való politizálás eklatáns példája az európai szomszédságpolitika (ENP, European Neighbourhood Policy ). Az ENP 2004-ben indult azzal a céllal, hogy a keleti bővüléssel felduzzadt EU keleti és déli határain mintegy segítse „megemészteni” a bővülés gazdasági és társadalmi következményeit.69 Az ENP – bár elkülönül az uniós tagsághoz vezető folyamattól – a programban résztvevő partnerországoknak gazdasági együttműködést, sőt – bizonyos területeken (pl. energetika, környezetvédelem, emberek közötti kapcsolatok) – az integráció magasabb fokát kínálja fel.70 Cserében „csupán” azt várják el, hogy az illető résztvevők némi haladást mutassanak fel az – európai normáknak és gyakorlatnak megfelelően kimunkált – gazdasági és társadalmi reformok terén. A brit szakértők szerint – és ezt már 2007 áprilisában, a londoni parlamenti meghallgatásokon is hangsúlyozták – az EU egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy a szomszédságpolitikájával milyen óvatlanul ingerli Moszkvát.71 A „színes forradalmaknak” nyújtott politikai támogatás és a térség biztonságpolitikai újrarajzolására irányuló leplezetlen szándék azt a benyomást keltette az oroszokban, mintha az EU (és általában a Nyugat) revizionista hatalmi törekvésekkel lépne fel – elsősorban a Dél-Kaukázusban, de Ukrajnában is. Jellemző az orosz érdekek – sőt magának Oroszországnak – unió általi ignorálására, hogy az ENP-ről szóló stratégiai dokumentumban Oroszországot mindössze háromszor említik meg; s akkor ez még „jó arány”, mert az EU-nak a Közép-Ázsiával való új partnerségéről szóló stratégiai dokumentumban egyszer sem!72 A brit szakértők 2007-ben hangsúlyosan felhívták a figyelmet arra, hogy az EU-nak az addiginál sokkal inkább tekintettel kellene lennie Moszkvának az ún. „közel külfölddel” kapcsolatos érzékenységére, és általában az addiginál nagyobb stratégiai tudatosság jegyében kellene eljárnia az Oroszország

69

Témánk szempontjából az ENP keleti partnerországai bírnak jelentőséggel: Belarusz, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. 70 Tanács (web) 71 Allison (2007) 72 Bizottság (2006) és Bizottság (web)


89

szomszédjaival fennálló kapcsolataiban. A térség kulcsállama kétségtelenül Ukrajna.

5)

Brit–ukrán kapcsolatok

Bár Ukrajnának mint a szomszédságpolitika keleti dimenziója éllovasának jelentősége az Egyesült Királyságból nézve egyértelműen politikai jellegű, érdemes egy pillantást vetni a brit–ukrán gazdasági kapcsolatokra is. Az adatokból az is kiderül, hogy Ukrajna mint piac sem teljesen közömbös a britek számára, bár a brit–ukrán gazdasági kapcsolatok egyelőre gyerekcipőben járnak. A külkereskedelmi forgalom – bár a brit kivitel a „gépek és szállítóeszközök” termékosztály dinamikus növekedése miatt több mint négyszerese a behozatalnak – még 2008-ban is jóval egymilliárd euró alatt maradt. (Függelék 8. és 9. ábra) A tőkekapcsolatok egyelőre igen egyoldalúak, tudniillik az ukrán tőke brit földön való jelenlétéről mit sem lehet tudni. A külföldi tőke Ukrajnát 2005-től kezdte felfedezni, és 2008 első negyedévéig kb. 32,9 milliárd dollárnyi működő tőke áramlott az országba. A külföldi beruházók közül az Egyesült Királyság az ötödik helyen állt, valamivel több mint kétmilliárd dollárnyi invesztícióval, ami 6,45 százalékos piacrészesedést jelentett. (Függelék 7. ábra) A brit befektetések az energiaszektorban, az építőiparban, az ingatlanfejlesztésben, a banki és biztosítási szolgáltatásokban, a dohány-, gyógyszer- és ruházati iparban koncentrálódnak.73 London a bilaterális politikai kapcsolatok szintjén a szimpátiájáról biztosítja és bátorítja az ukránok EU-csatlakozási törekvéseit. Azzal is tisztában van, hogy Kijev – legalábbis a vezető elit egy része – számára a NATO-tagság is lényegi kérdés. Ugyanakkor a parlamenti meghallgatások során kiderült, hogy a britek tisztában vannak Ukrajna zavaros belpolitikai helyzetével, és a szervezett bűnözés (embercsempészet, prostitúció) ottani erejével, illetve az EU felé megmutatkozó kellemetlen hatásával. Ráadásul, a grúziai események után a NATO-tagságot csak az igen távoli jövő potenciális eseményének tekintik. Az EU-tagsággal kapcsolatban London egyelőre megfontolt lépésekkel jellemezhető lassú közeledésben, elsősorban az EU és Ukrajna közötti átfogó szabadkereskedelmi egyezmény aláírásában érdekelt.74

73 74

UK in Ukraine (web) House of Lords

Somai Miklós

90

6)

Grúzia és válság

A 2008. augusztusi események háttere minden részletében még nincs tisztázva, de a brit vélemény és állásfoglalás – a parlamenti meghallgatások alapján – már kezd körvonalazódni.75 Ezek szerint a konfliktus kirobbanásában mindkét félnek volt felelőssége. Egyrészt bizonyíték van rá, hogy az orosz csapatok már jóval a fegyveres harc megkezdése előtt a térségben állomásoztak. Gyakorlatilag az alkalomra vártak, hogy erőszakot alkalmazhassanak, és ez az erőszak, messze nem állt arányban a grúz provokációval. Másrészt Szaakasvili, grúz elnök, valószínűleg téves következtetéseket vont le az őt megválasztása óta támogató washingtoni neokonzervatív elemek biztatásából (pl. a közelgő NATO-tagság megcsillantásából), és eleve bukásra ítélt akcióba hajszolta az országát. A konfliktus mélyén olyan, a történelmi közel- és távolabbi múltban gyökerező okokat találhatunk, mint a lakosságcserék („elgrúzosítás”), valamint a gazdasági, politikai és katonai érdekellentétek.76 Az Európai Unió gyorsan és határozott lépésekkel reagált a konfliktusra. Kezdeményezésére a felek elfogadták a tűzszünet feltételeit, visszavonták csapataikat, és tárgyalóasztalhoz ültek Genfben. A siker elsősorban az „erős” francia EU-elnökségnek volt köszönhető, mely Sárközy elnök vezetésével korábban nem tapasztalt magabiztossággal kezelte a konfliktust. Ugyanakkor, minthogy Moszkva nem hajlandó a tűzszüneti megállapodás minden pontját komolyan venni, London azt ajánlja, hogy az EU–orosz Partnerségi és Együttműködési Megállapodás megújítását tegyék függővé Moszkva hozzáállásának változásától. Bár ez utóbbit nem reméli a közeljövőben. A britek szerint Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elhamarkodott elismerésével Moszkva elszámította magát: Nicaragua és a Hamas kivételével egyetlen ország sem követte a példáját. Ezen lépésükkel az oroszok megszegték azt a(z) – többek között a Helsinki Záróokmányban, az idevonatkozó ENSZ-dokumentumban és az Európa Tanács statútumában lefektetett, és saját maguk által is elfogadott – elvet, mely tiltja a határok egyoldalú megváltoztatását, és kiáll az országok függetlensége és területi integritása mellett. Ráadásul, a két dél-kaukázusi terület megszállását és önálló államként való elismerését nem csupán, és nem elsősorban önmagában kell értékelni. Ha mindezt belehelyezzük az orosz külpolitika párhuzamos megnyilvánulásaiba:

75

House of Lords (2009) 76 Abháziában még az orosz parlamenti képviselők egyikének-másikának is jelentős kereskedelmi érdekei forognak kockán. Lyne (2008)


91

 például, hogy a Medvegyev elnök által 2008. augusztus végén meghirdetett új orosz külpolitikai irányelvek szerint az orosz állampolgárokat Moszkva a világ bármely pontján megvédi, és a „közel-külföld” államait különleges befolyási övezetének tekinti;  valamint hogy Abháziában és Dél-Oszétiában (de Ukrajnában is) egyre több ember kap orosz útlevelet; akkor mindez együtt már komoly aggodalommal tölti el Londont. A sors fintora, hogy miközben Moszkva megmutatta a világnak, mire képes a szovjet utódállamokban, a nem sokkal ezután kibontakozó pénzügyi és gazdasági válság is „megmutatta” Oroszországnak, mennyire rá van utalva a világra. A bankrendszer problémái, a tőzsde összeomlása, az olajárak esése, a nagyarányú tőkekivonás és a rubel költséges védelme alaposan meggyengítette a 2008 nyaráig még igen erős orosz gazdasági pozíciókat. London attól tartott, hogy a (Grúzia miatt) külpolitikailag elszigetelődő Oroszország gazdaságilag is elszigetelődik, és protekcionista válaszokra/megoldásokra kényszerül. A gazdasági válság részben annak a szűk csoportnak a hatalmát növelte tovább, amely már a megelőző években is domináns pozíciókra tett szert. Amennyiben tovább romlana a helyzet, ez a szűk csoport esetleg még inkább tekintélyelvű politikát folytatna, csak hogy megtartsa hatalmát. A britek szerint ez lenne a lehető legrosszabb szcenárió. Az uniónak nem érdeke, hogy Oroszország elszigetelődjön, elszegényedjen és destabilizálódjon. Ezt elkerülendő, az uniónak mindent el kell követnie, hogy Oroszország modernizálódjon, „visszataláljon” és a korábbinál is mélyebben integrálódjon a globalizált világgazdaságba. Brüsszelnek támogatnia kell az oroszok WTO-tagságát, és az együttműködési megállapodás megújítása során rá kell vezetnie őket az energetikai együttműködés európai normáinak elfogadására. A grúziai válság nyomán az Európai Uniónak óhatatlanul újra kell gondolnia keleti szomszédságpolitikáját. Az Oroszországgal közös határvidéken nem a demokráciáról és az emberi jogokról kell magasröptű előadásokat tartani, nem a közeli NATO-tagság hamis illúzióját kell kelteni, mert ez – az egyébként kis pénzből is megoldható – politika csak Moszkva irritációját váltja ki.77 És főként nem elfogó rakéták kelet-európai telepítése körül kell bábáskodnia, amikor az EU–orosz viszony már amúgy is terhelt.78 Ehelyett a nagyobb befektetést, nagyobb kockázatot, de ugyanakkor nagyobb potenciális nyereséget is magában rejtő gazdasági együttműködésre kell helyezni a 77

A britek szerint senki nem gondolhatta komolyan, hogy – akár ha az adott országok meg is kapták volna a tagságot –, a NATO a Dél-Kaukázusban vagy Ukrajnában érvényesítette volna a szerződés 5. cikkelyét, mely a kollektív biztonság elve alapján katonai támogatást garantál konfliktus esetére. (Lyne 2008) 78 Bár az oroszok négyszemközt elismerik, hogy 10 elfogórakéta lengyelországi telepítése semmi esetre sem változtatja meg a NATO és Oroszország közötti stratégiai egyensúlyt, amikor ez a téma események egész láncolatának részeként, mintegy utolsó cseppként merül fel, akkor ezt is komolyan veszik. (Lyne (2008)

Somai Miklós

92

hangsúlyt, mely hosszabb távon akár ezen országok európai integrációjához is elvezethet. Az EU – és az Egyesült Királyság – eddig nem fordított kellő figyelmet a térség országaira. Egyedül az európai biztonságpolitika szempontjából kezelték őket. Mára – nem utolsó sorban a grúz válság kapcsán – kiderült, a biztonság is könnyebben érhető el, ha az erőfeszítések a gazdasági modernizációra összpontosulnak, mely jó esetben magával hozhatja az intézményi modernizációt, és felgyorsíthatja a mentalitás modernizálódását. A térség kulcsállama Ukrajna, mely százszor fontosabb Grúziánál. Ugyanakkor Belaruszról sem szabad megfeledkezni, mely Moszkva biztatása ellenére sem ismerte el Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét. Ami a lényeg: a keleti ENP-országokkal való együttműködésből nem lehet kihagyni Oroszországot! Ez nem egy alacsony szintről induló, gyors fejlődésben lévő nemzet, mint a kínai, az indiai vagy a brazil. Oroszország egy nukleáris robbanófejekkel állig felfegyverzett hajdani szuperhatalom, amely rendkívüli módon függ nyersanyagexportjától, amelynek csökken a népessége, igen gyenge az intézményrendszere, és egyelőre még csak keresi új helyét a világ politikai és gazdasági palettáján. Mindezen gyengeségek okán kétségbeesetten ragaszkodik volt befolyási övezetének a megtartásához és az ottani nyersanyaglelőhelyek saját érdekeinek megfelelő hasznosításához. Az oroszok valószínűleg nem akarják bekebelezni ezt a térséget. Inkább arról van szó, hogy nem akarják, hogy a Nyugat rátegye a kezét. Ezért igyekeznek állandó bizonytalanságban tartani mind a Nyugatot, mind pedig a térség népeit szándékaik felől.79 Az EU nem hagyhatja figyelmen kívül Moszkvának a „közel külfölddel” kapcsolatos érzékenységét. Az unió nem hangolhatja Moszkva ellen a szomszédjait: nem a „bizalmatlanság”, sokkal inkább a gazdasági együttműködés „félholdját” kell felépítse Oroszország köré, oly módon, hogy az orosz tőke is megtalálhassa a számításait. Egy ilyen megoldás hosszú távon Európának, az ott élőknek és Oroszországnak is előnyös lehet. És akkor nem lesz szükség fegyverekre.

7)

Összegzés

Az Egyesült Királyság külpolitikájában Oroszország hagyományosan mint stratégiai fontosságú partner jelenik meg. Az 1990-es években az Egyesült Királyság legfontosabb érdekei – az akkori Oroszországban – a politikai stabilitáshoz, valamint a demokrácia és a piacgazdaság fejlődéséhez kötődtek, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta azonban egyre inkább a „biztonság” és az „energia” kérdéskör köré szerveződnek.

79

House of Lords (2009)


93

A 2000-es évek közepétől Londonban aggódva figyelik, hogy a gazdasági sikerek ellenére, a növekedési pályára állított Oroszországban a „reformok” egyre jobban eltávolítják a társadalmat a nyugati demokratikus normáktól. A britek igyekeznek közvetve és közvetlenül is támogatni a liberális pluralizmus oroszországi előmozdításán fáradozó személyeket és szervezeteket, amit viszont Moszkva nem néz jó szemmel. London 2006 elejére teszi azt az időpontot, amikortól fogva a brit–orosz viszonyban bekövetkező romlás nyílt ellentétté fajult: ez 2007 nyarán diplomaták kölcsönös kiutasításában és a vízumkiadás kölcsönös megnehezítésében öltött testet. A demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének előmozdítása az Egyesült Királyság Oroszországgal kapcsolatos politikájának egyik meghatározó eleme. Ugyanakkor a brit parlamentben független kutatók véleményeként megfogalmazódik az eddigi politika bizonyos fokú árnyalásának igénye: nem helyes, ha az orosz elit úgy érezheti, a nemzetközi közösség nem fogadja el tiszteletet érdemlő partnernek őket, s a véleményét sokszor a média által közvetített, nem eléggé alapos helyismeretre alapítja. Parlamenti mértékadó körök szerint az Egyesült Királyságnak nem kell felhagynia a demokratikus értékek hangsúlyozásával, de nem is kell megpróbálnia elszigetelni Oroszországot. A „nyugatiról” a „nemzetközire”, az „értékekről” pedig az „érdekekre” kell helyezni a hangsúlyt. Az oroszokat finoman rá kell vezetni arra, hogy a nyugati normák zöme általános emberi érték, nemzetközi standard, melyeket bizonyos szerződések (pl. a Helsinki Záróokmány) aláírásával ők is elfogadtak. Vagyis betartásukra nem idegen erők kényszere, hanem a saját maguk által, önként vállalt kötelezettség miatt van szükség. Ez teszi/teheti hitelessé, nemzetközileg elfogadott megbízható partnerré Moszkvát. A kereskedelmi kapcsolatokon nem látszik meg a diplomáciai viszony romlása. Bár a külkereskedelem színvonala alacsony, az összesített áruforgalom, ha változó ütemben is, de évről-évre növekvő. A brit export több mint 60 százalékát gépek és szállítóeszközök adják, s ezen belül is a közúti járművek kivitele nő a leglátványosabban. A brit importban túlnyomó (több mint háromnegyedes) részt képviselnek az ásványi tüzelőanyagok, amelyek Oroszországból történő behozatala rohamosan nő. Brit szemszögből nézve, a szolgáltatáskereskedelem terén mutatkozó többlet az árukereskedelmi hiány felét éri el. A brit–orosz tőkekapcsolatok egyelőre szerények. Az utóbbi 2-3 évben, mindazonáltal, némi megélénkülés jelei mutatkoznak. Elsősorban a brit vállalkozások aktivitása nőtt meg orosz földön, főként a primer/kitermelő szektorokban, valamint a szolgáltatások terén. Az Egyesült Királyság minden évben az öt legnagyobb külföldi beruházó ország között szerepel, 2006-ban és 2007-ben pedig a legnagyobb oroszországi tőkebefektető volt. Ami az orosz tőke Egyesült Királyságbeli aktivitását illeti, az angliai orosz kolónia hatása egyre érezhetőbb az iskolákban, a kiskereskedelemben, a kulturális életben, az ingatlanpiacon és a labdarúgásban. 2005 óta egyre növekvő népszerűségnek örvend az orosz (olaj-, acél- stb. profilú) cégek körében a londoni

94

Somai Miklós

tőzsde, ahol olajipari stabilizációs alapjából finanszírozott befektetései révén az orosz állam is szerepet játszik. Bár az Egyesült Királyság egyike az orosz energiaszállításoktól legkevésbé függő EU-tagországoknak, London mégis aggódik. Az északi-tengeri gáz- (és olaj-) mezői kimerülőben vannak, s az orosz (esetleg kaszpikumi) források (főként a gáz) szerepe megnőhet a hazai energiaellátásban. A gázért azonban (az Európai Unión belül is) egyre keményebb a verseny. A britek az oroszokkal szembeni egységes európai fellépés, valamint az egységes, sok szállal összefonódó és liberalizált európai energiapiac hívei. Eközben Moszkva egyre kevésbé tűnik megbízható partnernek. Nemcsak, illetve nem is elsősorban azért, mert egyre több a (London szerint politikai motivációjú) fennakadás a szállításokban, vagy mert Moszkva a külföldi cégek „kiszorításával” többségi állami pozíciókra törekszik az energetikai iparban, illetve gázszállításainak távol-keleti országok felé történő részbeni átterelésével fenyegetőzik arra az esetre, ha a Nyugat továbbra is gátolná a Gazprom európai terjeszkedését. Inkább arról van szó, hogy – a szükséges beruházások elmaradása miatt – az oroszok gázszállítási képessége akár már középtávon is kérdésessé válhat, s adott esetben újra kell gondolni, mennyire akar függni az Egyesült Királyság a gáztól, mint energiaforrástól. A briteknek több elképzelésük van arra nézve, hogyan enyhíthető az ellátási kockázat, egyrészt az oroszok exportpotenciáljának növelésével, másrészt a beszerzéseknek a Kaszpi-térség országai felé történő diverzifikálásával. Míg az először említett megoldásnak elsősorban az oroszok anyagi lehetőségei szabnak gátat, az utóbbinak (geo)politikai, stratégiai kockázatai vannak. Bármilyen úton-módon is jöjjön létre, stratégiai szempontból nincs semmi, ami mélyrehatóbb változást hozna az EU-orosz viszonyban, mintha stabil, nagy kapacitású közvetlen kapcsolat épülne ki az európai piac és a Kaszpi-térség, illetve Közép-Ázsia nyersanyagkincse között. Moszkva egyelőre rajta tartja a kezét ezen a kincsen, és a beszerzési árhoz képest kétszeres-háromszoros áron reexportálja azt a nyugati megrendelők felé. Nem egykönnyen fog lemondani erről a kincsről, s a grúz válságban már megmutatta, mire képes a „közel külföld” országaiban. A britek a „békés módszer” hívei, melynek legfontosabb eszköze lehetne, ha sikerülne rávenni Moszkvát az európai kezdeményezésű Energia Charta Szerződés (ECT) elfogadására és alkalmazására. A szerződést Oroszország sohasem ratifikálta, de vállalta, hogy az alkotmányával, törvényeivel és egyéb szabályozásával összeegyeztethető részeit betartja. Az ECT-hez utólag megpróbáltak egy ún. tranzit protokollt csatolni, de ennek a véglegesítése az oroszok hajthatatlanságán meghiúsult. Az ECT ugyanis harmadik félnek is lehetővé tenné az orosz infrastruktúra használatát, vagyis megtörné a nagy állami vállalatok monopóliumát, ami Moszkva számára elfogadhatatlan. A britek szerint az EU-orosz viszony romlásában jelentős szerepet játszik, hogy mind Oroszország, mind pedig az EU egyelőre még csak tanulja, hogyan viselkedjen, milyen politikát folytasson, egyáltalán mit kezdjen a kette-


95

jük közötti térség újonnan demokratizálódó transzformációs országaival. Míg az unió gyakorlatilag megpróbálja egy az egyben exportálni a szerinte egyedül üdvözítő, modern, nyugati típusú politikai és gazdasági normákat, Oroszország a hidegháborút megelőző (1914 előtti) stratégiához próbál visszatérni: ez a stratégia olyan, már meghaladottnak hitt fogalmak mentén rajzolódik ki, mint a nagyhatalmak közötti erőegyensúly, a nagyhatalmi előjogok, befolyási övezetek és geopolitika. A grúziai válság óta egyértelmű, hogy a keleti ENP-országokkal való együttműködésből nem lehet kihagyni Oroszországot! London attól tart, hogy a (Grúzia miatt) külpolitikailag elszigetelődő Oroszország gazdaságilag is elszigetelődik, és protekcionista válaszokra/megoldásokra kényszerül. Az uniónak nem érdeke, hogy Oroszország elszigetelődjön, elszegényedjen és destabilizálódjon. Ezt elkerülendő, az EU-nak mindent el kell követnie, hogy Oroszország modernizálódjon, „visszataláljon” és a korábbinál is mélyebben integrálódjon a globalizált világgazdaságba. Brüsszelnek támogatnia kell az oroszok WTO-tagságát, és az együttműködési megállapodás megújítása során rá kell vezetnie őket az energetikai együttműködés európai normáinak elfogadására. A sors fintora, hogy miközben Moszkva megmutatta a világnak, mire képes a szovjet utódállamokban, a nem sokkal ezután kibontakozó pénzügyi és gazdasági válság is „megmutatta” Oroszországnak, mennyire rá van utalva a világra. Oroszország most egy olyan, nukleáris robbanófejekkel állig felfegyverzett hajdani szuperhatalom, amely rendkívüli módon függ nyersanyagexportjától, amelynek csökken a népessége, és igen gyenge az intézményrendszere, és amely egyelőre még csak keresi új helyét a világ politikai és gazdasági palettáján. Mindezen gyengeségek okán kétségbeesetten ragaszkodik volt befolyási övezetének a megtartásához, és az ottani nyersanyaglelőhelyek saját érdekeinek megfelelő hasznosításához. Az oroszok valószínűleg nem akarják bekebelezni ezt a térséget. Inkább arról van szó, hogy nem akarják, hogy a Nyugat rátegye a kezét. Ezért igyekeznek állandó bizonytalanságban tartani mind a Nyugatot, mind pedig a térség népeit szándékaik felől. A britek szerint az EU egyszerűen nem vesz tudomást róla, hogy a szomszédságpolitikájával milyen óvatlanul ingerli Moszkvát. A „színes forradalmaknak” nyújtott politikai támogatás, és a térség biztonságpolitikai újrarajzolására irányuló leplezetlen szándék azt a benyomást keltette az oroszokban, mintha az EU (és általában a Nyugat) revizionista hatalmi törekvésekkel lépne fel – elsősorban a Dél-Kaukázusban, de Ukrajnában is. Az EU nem hagyhatja figyelmen kívül Moszkvának a „közel külfölddel” kapcsolatos érzékenységét. A térségben nem a demokráciáról és az emberi jogokról kell előadásokat tartani, hanem a gazdasági együttműködésre és a modernizációra kell helyezni a hangsúlyt, ami jó esetben magával hozhatja az intézményi modernizációt, és felgyorsíthatja a mentalitás modernizálódását. Az Uniónak a gazdasági együttműködés „félholdját” kell felépítenie Oroszország köré, oly módon, hogy az orosz tőke is megtalálhassa a

Somai Miklós

96

számításait. Egy ilyen megoldás hosszú távon Európának, az ott élőknek és Oroszországnak is előnyös lehet. *****

Felhasznált irodalom Allison, Roy (2007): a London School of Economics szenior kutatójának meghallgatása a brit parlamentben, 2007. április 25-én – in: Global Security: Russia, Second Report of Session 2007-08, House of Commons – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200708/cmselect/cmf aff/51/51.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 23.) Asia Times (2005): Caspian oil exports heading east, AsiaTimes February 9, 2005 – Internet: http://atimes.com/atimes/Central_Asia/GB09Ag02.html (Letöltés ideje: 2009. március 20.) Austin, Greg (2004): Political Change in Russia: Implication for Britain – Foreign Policy Center, Internet: http://fpc.org.uk/fsblob/329.pdf (Letöltés ideje: 2009. március 24.) Barysch, Katinka (2007): a Centre for European Reform vezető közgazdászának meghallgatása a brit parlament alsó házában, 2007. április 25én – in: Global Security: Russia, Second Report of Session 2007-08, House of Commons – Foreign Affairs Commettee, 7 November, 2007 – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200708/cmselect/cmf aff/51/51.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 03.) BBC (1997): Iranian media reports on new pipeline, BBC News December 29, 1997 – Internet: http://news.bbc.co.uk/2/hi/world/monitoring/43226.stm (Letöltés ideje: 2009. március 20.) BBC (2003): Court rejects Chechen extradition, 13 November 2003 – Internet: http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk/3266325.stm (Letöltés ideje: 2009. május 04.) BBC (2006a): Gazprom buys UK gas firm Pennine, BBC web 23 June 2006 – Internet: http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/europe/6951710.stm (Letöltés ideje: 2009. május 22.) BBC (2006b): Centrica declines after bid surge, BBC News 3 February 2006 – Internet: http://news.bbc.co.uk/2/hi/business/4676786.stm (Letöltés ideje: 2009. május 22.)


97

BBC (2007): BBC radio ordered off Russian FM – Internet: http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/europe/6951710.stm (Letöltés ideje: 2009. május 14.) BBC (2008): Russia actions „stain reputation” – Internet: http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/7193186.stm (Letöltés ideje: 2009. május 15.) Bizottság (2006): Strenghtening the European Neighbourhood Policy – Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on…, Brussels, 4 December 2006 COM(2006)726 final – Internet: http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/com06_726_en.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 15.) Bizottság (web): European Union and Central Asia: Strategy for a New Partnership, Consilium October 2007 – Internet: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/EU _CtrlAsia_EN-RU.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 15.) BP (web): BP Operated Projects – Internet: http://www.bp.com/sectiongenericarticle.do?categoryId=9023206&c ontentId=7043283 (Letöltés ideje: 2009. május 25.) China.org.cn (web): China, Russia pipeline to be in operation at the end of 2010 – Internet: http://www.china.org.cn/business/2009-04/24/ content_17663186.htm (Letöltés ideje: 2009. május 18.) CIA (2009): Russia – Trade & Investment Brief, CIA World Fact Book – emailen megküldött anyag (FCO-ból, informális) Clark, David (2007): David Clark meghallgatása a brit Felsőházban 2007. május 16-án, in: Global Security: Russia, Second Report of Session 2007–08, House of Commons – Foreign Affairs Commettee, 7 November, 2007 – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200304/cmselect/cmf aff/441/44116.htm (Letöltés ideje: 2009. május 08.) Cook, Robin (2004): Előszó Greg Austin: Political Change in Russia: Implication for Britain c. munkájához, Internet: http://fpc.org.uk/fsblob/329.pdf (Letöltés ideje: 2009. március 24.) Department of State (2004): Russia, Background Note, October 2004 (Department of State, amerikai külügyminisztérium) – Internet: http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/3183.htm (Letöltés ideje: 2009. március 30.) EBRD (web): Cadbury Schweppes plc builds major new factory in Russia with the help of EBRD finance – Internet: http://www.ebrd.com/new/pressrel/1996/96dec04.htm (Letöltés ideje: 2009. május 22.) Euromove (web): The EU and Energy Policy, Background – Internet: http://www.euromove.org.uk/index.php?id=6521 (Letöltés ideje: 2009. május 22.)

98

Somai Miklós

Eurostat (web): Easy XTNET, Commission, Eurostat, External Trade – Internet: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/submitdimselect.do (Letöltés ideje: 2009. május 10-22.) FCO (2000): The FCO’s Role in Promoting British Interests in and Relation with Russia – Memorandum by the Foreign and Commowealth Office, 27 January 2000, Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm199900/cmselect/cmf aff/101/9120802.htm (Letöltés ideje: 2009. március 29.) FCO (2006): Human Rights – Annual Report 2006 – Internet: http://www.fco.gov.uk/resources/en/pdf/pdf18/fco_hrreport06_full report (Letöltés ideje: 2009. május 13.) FCO (2007): Written evidence submitted by the Foreign and Commonwealth Office, a written input into „Global Security: Russia” 23 March 2007 – Internet: (Letöltés ideje: 2009. május 03.) FCO (web): Russia, country information – Foreign and Commowealth Office, Internet: http://www.fco.gov.uk/en/about-the-fco/countryprofiles/europe/russia/?profile=all (Letöltés ideje: 2009. március 04.) Financial Times (web): Gaz de France and Gazprom strike deal, FT December 19, 2006 – Internet: http://search.ft.com/ftArticle?queryText=gdf%20and%20gazprom&aj e=true&ct=0&id=061219000841 (Letöltés ideje: 2009. május 04.) GHK (2008): Tracking UK Overseas Investment According to Country and Sector, 19 March 2008 – Internet: http://www.ukglobalinfluence.org/Docs/UK%20FDI%20and%20Biodi versity%20Impacts%20-%20Report.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 18.) Guliyeva, Aida (2009): Economic situation in Azerbaijan – előadás az MTA VKI-ben 2009. április 21-én House of Commons (2004): Foreign Affairs – Seventh Report, Russia – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200304/cmselect/cmf aff/441/44116.htm (Letöltés ideje: 2009. május 08.) House of Commons (2007): Global Security: Russia, Second Report of Session 2007-08, House of Commons – Foreign Affairs Commettee, 7 November, 2007 – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200708/cmselect/cmf aff/51/51.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 03.) House of Lords (2009): After Georgia. The EU and Russia: Follow-Up Report, House of Lords European Union Committee, 3rd Report of Session 2008-09, 12 February 2009 – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200809/ldselect/ldeuc om/26/26.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 10.)


99

House of Lords (web): Felsőházi meghallgatások 2008. október 16-án (Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200708/ldhansrd/text/ 81016-0001.htm Letöltés ideje: 2009. május 30.) és 2009. április 30án (Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200708/ldselect/ldeuc om/75/8012302.htm Letöltés ideje: 2009. május 30.) KSH (web): büntetés-végrehajtási intézetekben lévők a fogvatartás jellege és nemek szerint (1990–), Internet: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl2_0 8_04i.html (Letöltés ideje: 2009. május 10.) LSE (web): AIM: Rules & regulations, London Stock Excange – Internet: http://www.londonstockexchange.com/engb/products/companyservices/ourmarkets/aim_new/About+AIM/rul esandregulations_OLD.htm (Letöltés ideje: 2009. május 21.) Lyne, Sir Roderic (2008): a volt moszkvai nagykövet meghallgatása a brit parlament felső házában, 2008. november 13-án Internet: Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200809/ldselect/ldeuc om/26/26.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 10.) Moscow News (2007): British Council to Close in Regions, 13/12/2007 Moscow News № 49 2007 – Internet: http://mnweekly.ru/news/20071213/55296971.html (Letöltés ideje: 2009. május 16.) ONS (2008a): Foreign direct investment 2007, 11 December 2008, Office for National Statistics – Internet: http://www.statistics.gov.uk/pdfdir/fdi1208.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 11.) ONS (2008b): Annual Abstract of Statistics, No.144, 2008 Edition – Internet: http://www.statistics.gov.uk/StatBase/Product.asp?vlnk=94&Pos=5& ColRank=2&Rank=272 (Letöltés ideje: 2009. május 21.) Orosz Külügyminisztérium (2007): Representation Made to British Ambassador in Moscow Anthony Brenton, Press Release – Internet: http://www.mid.ru/brp_4.nsf/sps/8CA002940A304238C325731D0 058EB2D (Letöltés ideje: 2009. május 15.) Putyin (2007): Putyin, orosz elnök beszéde a 43. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián, 2007. február 10. – Internet: http://www.securityconference.de/konferenzen/rede.php?menu_200 7=&menu_2009=&menu_konferenzen=&sprache=en&id=179& (Letöltés ideje: 2009. május 18.) Richardson, Tim (2005): Dixons looks to Russian Eldorado for growth, Channel and Register (web), 15th April 2005 – Internet: http://www.channelregister.co.uk/2005/04/15/dixons_eldorado/ (Letöltés ideje: 2009. május 12.)

100

Somai Miklós

Roberts, John (2007): Written evidence submitted by John Roberts, Energy Security Specialist, Platts, in House of Commons (2007) – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200708/cmselect/cmf aff/51/51.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 08.) Sakhalin Energy (web): Sakhalin II – Recent key milestones achieved – Internet: http://www.sakhalinenergy.com/en/ataglance.asp?p=aag_main&s=1 (Letöltés ideje: 2009. május 22.) Souza, Lucio Vinhas de (2008): Foreign Investment in Russia, Ecofin country focus 11.01.2008 – Economic analysis from the European Commission’s Directorate-General for Economic and Financial Affairs – Internet: http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication1096 9_en.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 10.) Statoilhydro (web): Gazprom, Total and StaoilHydro create Shtokman Company, 2008-02-21. – Internet: (Letöltés ideje: 2009. május 23.) http://www.statoilhydro.com/en/NewsAndMedia/News/2008/Pages /ShtokmanDevelopmentAG.aspx Tanács (web): Reformok támogatása a szomszédos országokban, Európai Tanács honlap – Internet: http://ue.eu.int/showFocus.aspx?id=1&focusid=368&lang=HU (Letöltés ideje: 2009. május 08.) The Guardian (2007a): Russian hitman plotted to shoot Berezovsky at the London Hilton, The Guardian 19 July 2007 – Internet: http://www.guardian.co.uk/uk/2007/jul/19/russia.topstories3 (Letöltés ideje: 2009. május 08.) The Guardian (2007b): Europeans lukewarm as Britain tries to rally support in row with Russia, The Guardian 18 July 2007 – Internet: http://www.guardian.co.uk/politics/2007/jul/18/uk.russia (Letöltés ideje: 2009. május 08.) The Guardian (2007c): Russia forces World Service off FM radio, 18 August 2007 – Internet: http://www.guardian.co.uk/world/2007/aug/18/russia.media (Letöltés ideje: 2009. május 14.) The New York Times (2006): Russia gets tough on energy sales to Europe, December 12, 2006 – Internet: http://www.nytimes.com/2006/12/12/world/europe/12ihtenergy.3876719.html?_r=1 (Letöltés ideje: 2009. május 24.) The Times (2006): Putin threatens to divert oil to Far East, The Times, April 26, 2006 – Internet: http://business.timesonline.co.uk/tol/business/markets/russia/article 710012.ece (Letöltés ideje: 2009. május 24.)


101

The Times (2008): Neil Kinnock’son held by police as Russia steps up diplomatic war – Internet: http://www.timesonline.co.uk/tol/news/politics/article3200763.ece (Letöltés ideje: 2009. május 14.) Timesonline (2006): Gazprom in UK acquisition, The Times, June 23, 2006 – Internet: http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article67826 9.ece (Letöltés ideje: 2009. május 23.) TNK–BP (web): Our company – Internet: http://www.tnk-bp.com/ company/ (Letöltés ideje: 2009. május 22.) UK in Ukraine (web): Ukraine: the opportunity – Internet: http://ukinukraine.fco.gov.uk/en/doing-business/help-for-ukcompanies/country-information/ukraine-opportunity (Letöltés ideje: 2009. május 31.) UKTI (web): Russia – Internet: https://www.uktradeinvest.gov.uk/ukti/appmanager/ukti/countries? _nfls=false&_nfpb=true&_pageLabel=CountryType1&navigationPageI d=/russia (Letöltés ideje: 2009. május 22.)

Somai Miklós

102

Függelék 1. táblázat

A brit–orosz kétoldalú kereskedelem alakulása (2004 és 2008 között, millió font) 2004

2005

2006

2007

2008

2008/2007, %

Brit export

1468

1875

2058

2810

4131

+47

Brit import

3546

5222

5820

5464

6691

+22

-2078

-3347

-3762

-2654

-2560

Egyenleg

Forrás: FCO (informális, CIA World Fact Book alapján)

2. táblázat

A brit–orosz szolgáltatáskereskedelem (2003 és 2007 között, millió font) 2003

2004

2005

2006

2007

Brit szolgáltatásexport Oroszországba

703

866

1052

1364

2092

Brit szolgáltatásimport Oroszországból

303

503

550

725

864

Brit egyenleg

400

363

502

639

1228

Forrás: FCO (informális, CIA World Fact Book alapján)


103

3. táblázat

Néhány ország részesedése az orosz importból (piacrészesedés százalékban) 2003

2004

2005

2006

2007

Németország

14,1

14,0

13,4

13,4

13,9

Franciaország

4,1

4,1

3,7

4,3

4,1

Olaszország

4,2

4,2

4,5

4,2

4,5

Egyesült Királyság

2,5

2,7

2,8

2,7

3,0

az Egyesült Királyság helyezése Oroszország importpartnereinek rangsorában

13.

11.

11.

11.

9.

Forrás: FCO (informális, CIA World Fact Book alapján) 4. táblázat

Brit–orosz tőkekapcsolatok Brit cégek nemzetközi befektetési pozíciója nettó aktíváik könyv szerinti értéke alapján (év végi állapot) 2003 2004 2005 2006 2007 a Világszerte (millió £) 665 123 645 744 696 113 741 163 918 946 b Oroszországban (m. £) 777 1 627 1 814 6 054 7 192 b/a (%): 0,12 0,25 0,26 0,82 0,78 Külföldi cégek befektetési pozíciója az Egyesült Királyságban nettó aktíváik könyv szerinti értéke alapján (év végi állapot) 2003 2004 2005 2006 a Minden országból (m. £) .. .. .. .. b Oroszországból (m. £) .. .. .. .. b/a (%): .. .. .. ..

2007 630 753 179 0,03

Nettó jövedelem a brit cégek külföldi beruházásai után 2003 2004 2005 2006 a Világszerte (millió £) 54 531 62 476 78 667 83 591 b Oroszországban (m. £) 345 841 1 681 1 715 b/a (%): 0,63 1,35 2,14 2,05

2007 89 855 1 187 1,32

Nettó jövedelem a külföldi cégek beruházásai után az Egyesült Királyságban 2003 2004 2005 2006 2007 a Minden országból (m. £) .. .. .. .. 44 821 b Oroszországból (m. £) .. .. .. .. 7 b/a (%): .. .. .. .. 0,02

Forrás: ONS (2008a)

Somai Miklós

104

5. táblázat

Az Oroszországba irányuló külföldi befektetések eredete országok szerint (százalék)

Egyesült Királyság Hollandia Ciprus Luxemburg Franciaország Németország Brit Virgin-szigetek Svájc USA Egyéb

1995

2000

2002

2003

2004

2005

2006

2007

6 3 1 0 4 10 1 15 28 33

6 11 13 2 7 13 1 7 15 25

12 6 12 6 6 20 7 7 6 19

16 6 14 8 13 15 5 4 4 17

17 13 14 21 6 4 2 4 5 15

16 17 10 26 3 6 2 4 3 15

13 12 18 11 6 9 4 4 3 28

21,8 15,5 17,1 9,5 5,5 4,2 1,8 4,4 2,3 ..

Forrás: Sousa (2008) és CIA (2009), ez utóbbi a 2007-es adatokra vonatkozóan


105

1. ábra

Az Egyesült Királyság exportja Oroszországba 2000 és 2008 között főbb termékcsoportok szerint (millió EUR)

6000

5000

4000

3000

2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000

2000

Forrás: Eurostat web

Összes forgalom

Máshová nem sorolt

Egyéb feldolgozott

Gépek, szállitási eszközök

Feldolgozott termékek

Vegyi anyagok

Növényi, állati zsír

Ásvány, üzemanyag

Nyersanyagok

Italok, dohány

Élelmiszer, élő állat

1000

0

Somai Miklós

106 2. ábra

Az Egyesült Királyság importja Oroszországból 2000 és 2008 között főbb termékcsoportok szerint (millió EUR)

9000 8000 7000 6000 5000 4000 2008 3000

2006

2000

2004 2002

1000

Forrás: Eurostat web

Összes forgalom


Egyéb feldolgozott

Gépek, szállitási eszközök

Feldolgogzott termékek

Vegyi anyagok



Nyersanyagok

Italok, dohány


2000

0


107

3. ábra

Az oroszországi beszerzés aránya az Egyesült Királyság energetikai importjában (százalék) 50 40

Gáz Olaj

35

Szén

45

30 25 20 15 10 5 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Forrás: Eurostat (web) 4. ábra

Az Egyesült Királyság energetikai külkereskedelme (millió font) 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Kőolaj és kőolajtermékek (Import) Kőolaj és kőolajtermékek (Export) Szén, földgáz és villamos energia (Import) Szén, földgáz és villamos energia ( Export)

Forrás: ONS (2008b)

Somai Miklós

108 5. ábra

Az Egyesült Királyság kőolaj- és földgázkitermelése (millió tonna kőolaj-egyenérték) 180 160 140 120 100 80 60 Kőolaj

40

Földgáz

20 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Forrás: ONS (2008b)

6. ábra

Létező és tervezett gázvezetékek a kaszpi- és a fekete-tengeri régióban

Forrás: House of Commons (2007)


109

7. ábra

Külföldi tőkebefektetések állományának származási országonkénti megoszlása Ukrajnában

38,00

(Összesen: 32,9 milliárd USD, 2008 első negyedévi adatok) 14 FDI

30 15,00

25

Forrás: UK in Ukraine (web)

USA

Oroszország

Egyesült Királyság

20 15 10

Egyéb EU 12,502

5,00

6,00

6,45

7,15

2,352 2,123 1,974 1,645 Ausztria

Németország 6,659

0

Ciprus 6,695

4

Hollandia 2,757 8,38

6

2

35

Egyéb 4,935

8

Piacrész

20,24

10

20,35

12

40

5 0

Forrás: Eurostat (web) 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000

Összes forgalom


Egyéb feldolgozott termékek

Vegyi anyagok Feldolgogzott termékek alapanyag szerint Gépek, szállitási eszközök



Nyersanyagok

Italok, dohány


110

Somai Miklós

Az Egyesült Királyság exportja Ukrajnába 2000 és 2008 között főbb termékcsoportok szerint

8. ábra

(millió EUR)

800

700

600

500

400

300

200

100

0


111

9. ábra

Az Egyesült Királyság importja Ukrajnából 2000 és 2008 között főbb termékcsoportok szerint (millió EUR)

250

200

150

2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002

100

50

Forrás: Eurostat (web)

Összes forga-lom


Egyéb feldol-gozott termé-kek

Gépek, szállitási esz-közök

Vegyi anya-gok


Nyersanyagok

Italok, dohány


2000


2001

Feldolgogzott termékek alapanyag szerint

0

112

NAGY-BRITANNIA ÉRTÉKVÉDELEM VERSUS PRAGMATIZMUS. Somai Miklós

Recommend Documents