Somai Miklós: Foglalkoztatáspolitika Dániában. Bevezetı

Somai Miklós: Foglalkoztatáspolitika Dániában Bevezetı Jelen tanulmányban megpróbálom bemutatni a dán foglalkoztatáspolitika azon eszközeit, melyek 1990-es évekbeli alkalmazása idıben egybeesett a munkaerıpiacon elért látványos sikerekkel. Óvakodom attól, hogy ok-okozati összefüggést feltételezzek a szakpolitika és a sikerek viszonylatában, hiszen a nemzetgazdaság, illetve tágabban a társadalom, bizonyos szempontból olyan, mint az emberi test: az egyes szervek kezelésekor nem lehet elvonatkoztatni az egész összefüggéseitıl, különben az egyik szerv gyógyításával esetleg súlyos kárt okozunk egy másikban. A dán foglalkoztatáspolitikát csak a teljes dán gazdaságpolitika (sıt társadalompolitika) körülményei teszik olyan hatékonnyá, amilyennek a statisztikák tükrében látszik. Ezért a szakpolitika szolgai másolása – vagy best practice jellegő kimazsolázása – valószínőleg nem fog a dánhoz hasonló eredményre vezetni. A dán foglalkoztatáspolitika mögött olyan költséges és a társadalmi egyenlıtlenségeket kisimító adórendszer, olyan bıkező és univerzális társadalombiztosítás, olyan hatékony, a fair play szabályain alapuló és kompromisszumra ítélt, évszázados múltra visszatekintı háromoldalú érdekegyeztetı mechanizmus húzódik, mely „támaszokról” a mai Magyarországon még álmodni sem merünk. A szakpolitika itthoni adaptálhatósága tehát több mint kétséges. Mindazonáltal a jó példa megismertetése talán mégsem felesleges. Legalábbis ebben bízva készült a tanulmány…

Miért érdekes? A dán foglalkoztatáspolitika az 1990-es évek közepétıl került a nemzetközi érdeklıdés homlokterébe, miután az ország úgy ért el látványos eredményeket a munkanélküliség elleni harcban, hogy az nem járt a nemzetgazdaság más, lényeges makro-mutatóinak a romlásával. [Lásd 1. Tábla] 1993-1999 között a munkanélküliségi ráta gyakorlatilag megfelezıdött, miközben az infláció alacsony szinten maradt, a bruttó nemzeti jövedelem pedig kiegyenlített ütemő növekedést mutatott. Ráadásul, a különbözı makro-mérlegek (külkereskedelmi, folyó fizetési, valamint az államháztartás) évrıl-évre többlettel zár. Az 1990-es évek elején egyetlenként még aggodalomra okot adó mutató, az államadósság pedig, 1995-2004 között, mintegy 25 százalékponttal csökkent (77,6%-ról 52,8%-ra, lásd: 4. Ábra), ami az egyik legjobb teljesítmény a fejlett országok körében.1 1. Tábla Néhány irigylésre méltó dán makrogazdasági adat (%-ban) 1993 1994 1995 1996 1997 Munkanélküliségi ráta 9,6 7,7 6,8 6,3 5,2 Infláció 1,3 2 2,1 2,1 2,2 GNI 0,0 5,2 2,6 2,5 2,8

1998 4,9 1,8 1,8

1999 4,8 2,5 2,0

Forrás: OECD (2006) a munkanélküliségi adat, Danstat (web) a többi adat. 1

Meg kell jegyezni, hogy a dánok – a kiváló makro-adatok ellenére – egyelıre a Gazdasági és Monetáris Unióból való kimaradás mellett döntöttek, azaz Dánia nem része az euró-övezetnek. Mindazonáltal, a koronát az ERM-II. mechanizmuson keresztül az euróhoz kötötték, s a dán központi bank – mely az 1936-os jegybanki törvény óta meglehetıs önállóságot élvez – nem is az ERM-II által engedélyezett ±15, hanem a szőkebb, ±2,25 százalékos sávon belül tartja az árfolyamot. [1 EUR = 7,46 DKK]

2 Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a dánok oly módon tudtak komoly eredményeket elérni a munkanélküliség elleni harcban, hogy eközben nem kellett lemondaniuk az ún. skandináv modellrıl: a magas adók által biztosított átfogó társadalombiztosításról, az univerzális munkanélküliségi ellátásról, és arról, hogy Dánia, a bérek és jövedelmek tekintetében, a világon az egyik legkisebb különbségeket felmutató ország maradjon. A nemzetközi összehasonlításban alacsony munkanélküliségi és igen magas foglalkoztatottsági rátát [lásd 1, 2, 3. Ábrák] úgy sikerült elérni, hogy eközben nem nıttek a bérek és jövedelmek közötti különbségek, nem csökkentek a társadalombiztosítási és a munkanélküliségi járadékok, és nem volt lényegi változás az emberek jólétét illetıen. Igaz, a közszektor vállalatainak igazgatásában megjelentek az új menedzselési elvek, és a központi szabályozáson alapuló korporatizmust lassan fölváltja a piaci jelzéseket könnyebben érzékelı, decentralizált kormányzás. Ezek a változások azonban egyáltalán nem járnak a közszolgáltatások színvonalának romlásával. Egyszerően arról van szó, hogy a szociális intézményeket, és a közszolgáltatásokat a XXI. század megváltozott gazdasági-társadalmi feltételeihez igazítják.

Mi áll a siker hátterében? Amikor sikerrıl beszélünk, sem az eredményeket, sem az eredmények mögött álló okokat nem szőkíthetjük le a foglalkoztatáspolitikára. Ezt azért tartom fontosnak elırebocsátani, mert a dán gazdaság és társadalom sikere sok apró részletbıl épül fel, melyek jó részét nem valamely központi akarat igazítja a helyére, hanem a nemzedékeken át kikristályosodó kollektív bölcsesség. Ha nem így lenne, akkor Dánia elemzésekor nyilvánvalóan alkalmazhatóak lennének a különféle divatos közgazdasági elméletek, mely utóbbiak talaján állva azonban számos ellentmondásba ütközünk: -

-

kis, alig 5 milliós ország versus világhírnév az ipar és technológia változatos területein (Lego [játékok], Maersk [tengeri szállítás, kereskedelem], Bang & Olufsen [audió- és videótermékek egész sora], Velux [tetıtéri nyílászárók]); a világsikerhez szükséges egyéni vállalkozás meglehetısen nagy szabadságfoka versus szélsıségesen egalitárius társadalom; az államadósság drasztikus csökkentése versus a munkanélküliségi ráta megfelezése; fejlett társadalombiztosítás, sokrétő társadalmi párbeszéd versus fejlett és a végletekig liberális piacgazdaság; 80 százalék fölötti szakszervezeti tagság, a kis- és közepes mérető vállalatok túlsúlya versus látványos gazdasági expanzió; rendkívül bıkező munkanélküli segélyezés versus a világ egyik legmagasabb foglalkoztatási rátája (töretlen munkakedv); 60 százalék fölötti jövedelemadóztatás versus a tıke és a gazdag háztartások nem települnek külföldre.

A szakirodalom igen sokféle tényezıt sorol fel annak igazolására, miként tudtak a dánok – társadalmi-gazdasági berendezkedésük és alapelveik lényegi feladása nélkül – ilyen jó eredményeket felmutatni a gazdaság- és azon belül a foglalkozáspolitika terén. Ezek közül a leggyakrabban emlegetett tételek az alábbiak: -

magas fokú társadalmi kohézió és szolidaritás, amely megbecsüli a fejlett jóléti állam intézményeit; a szociális partnerek közötti folyamatos párbeszéd, a viták kompromisszumos megoldására való törekvés;

3 -

-

a tudás-intenzív iparágak térnyerése, miközben fokozatosan maguk mögött hagyják a hagyományos termelési módszereket; az oktatás és szakképzés kiemelt fejlesztése, az életfogytiglan történı tanulás feltételeinek megteremtése, és általában az egyének minél kiterjedtebb ismeretekhez történı hozzásegítése; a rugalmas munkaerıpiaccal, bıkező munkanélküli-ellátással és aktív foglalkoztatáspolitikával fémjelzett ún. dán „arany háromszög”, s azon belül is az aktív elemek elıtérbe kerülése.

Az elsı két tényezıvel látszólag nincs mit kezdenünk, mert ahogyan a társadalmi kohézió, a szolidaritás és a folyamatos társadalmi párbeszéden alapuló kompromisszumkeresés a dán közgondolkodás immanens része, úgy Magyarországon – legalábbis az uralkodó közgazdasági-szakmai felfogás szerint – egy felzárkózó gazdaságban ilyen „szentimentális” elemeknek egyelıre nincs helyük. Minthogy a szerzı nem tartja magát a kurrens gazdaságpolitikai elméleteket vallók közé, ezért a tanulmányban minden tényezırıl igyekszik, ha nem is a fenti sorrendben, de kellı súllyal szólni.

Az „új gazdaság” szerepe Dániában Bár az aktív munkaerı-politika elemei önmagukban is érdekesek, kézzelfogható eredményt – azaz a foglalkoztatottság növekedését – csak akkor képesek kiváltani, ha a magán és közületi szférában folyamatosan újabb és újabb munkahelyek jönnek létre. Egy egészséges gazdaságban alapvetıen két mód van arra, hogy állandóan új posztok nyíljanak meg az állást keresık számára: -

vagy nagyon gyors a gazdasági növekedés (pl. az újonnan iparosodó országokban); vagy a gazdaság szereplıi – a kiélezett versenyben – rugalmasan igazodnak a hazai és a nemzetközi piaci kereslethez.

Minthogy Dánia – a legtöbb fejlett ipari országhoz hasonlóan – a második világháborút követı 30 évben túljutott a gyors ütemő gazdasági növekedés korszakán, napjainkra a második opció nyújt lehetıséget a munkahelyteremtésre. Dánia – más skandináv szomszédaihoz hasonlóan – hagyományosan a feldolgozóipari export dinamikájára alapozta gazdasági növekedését. Az 1990-es években, az egyes szektorokban (távközlés, légi közlekedés, bankok-pénzintézetek) lezajlott dereguláció, valamint az infokommunikációs technológia (ICT2) gyors terjedése jelentıs változásokat indukált a gazdaságban. Masszív elbocsátások és nagyarányú fúziók révén egész iparágak tőntek el és/vagy alakultak át, miközben pl. a mobiltelefon-gyártás, vagy a biotechnológiához kapcsolódó tevékenységek jelentıs kapacitásokkal épültek ki (elsısorban Koppenhága tágabb körzetében). A dán gazdaság szereplıi gyorsan reagáltak az ICT által kínált új lehetıségekre, amit az Internet elterjedése is jelez. Az 1990-es évtized végére a vállalkozások 85 százalékának már volt Internet-hozzáférése, melyet (saját honlapjuk révén) többnyire (90%) marketing-céllal használtak, de igen jelentıs volt a pénzügyi tranzakciókat (60%), s a munkaerı-toborzást (25%) elektronikus úton bonyolító cégek aránya is. Az ICT Dániában rendkívül rövid idı 2

Angol rövidítés: Information and Communication Technology

4 alatt vált a vállalati mőködés mindennapos részévé, ami a termelékenység látványos (19801997 között 34 százalékos) növekedésében is megmutatkozott. Skandináv fölfogás szerint az új technológiában rejlı lehetıségeket akkor lehet a legjobban kihasználni, ha az emberek minél nagyobb hányada ismeri meg és alkalmazza azt. Terjedıben van az ún. kompetenciafejlesztés, ami a munkaszervezés számára teremt a korábbinál jóval rugalmasabb feltételeket. Az alkalmazottak ICT-ismereteinek szervezett bıvítése révén az egyre képzettebb munkaerıt egyre sokoldalúbban lehet fölhasználni, és az emberekben rejlı képességek felszínre hozásával a bizalmi munkakörök is egyre többek számára nyílhatnak meg. 2002-ben a dán cégek egynegyede (döntıen az iparban) már átesett ezen a forradalmi változáson, mely változást egyébként a szakszervezetek is támogatták, mert úgy gondolták, ily módon nıhet a magasabb képzettséggel és bérrel járó munkakörök száma. [Forrás: Plougmann-Madsen 2002]

Oktatás, szakképzés A dán oktatási és szakképzési rendszer két legfontosabb jellemzıje, hogy: -

-

egyrészt, a közoktatásnak mind az alap-, mind pedig a felnıtt szakképzés és tréning elemeire a szociális partnereknek (a munkaadók szervezeteinek és a szakszervezeteknek) igen erıs a befolyásuk; másrészt, a szakoktatás és tréning – az „élethossziglan tanulni” elvbıl kiindulva – nem csupán a munkanélkülieket, hanem az egész dán munkaerıt célozza.

Az 1993-as munkaerıpiaci reform két ponton tett hozzá ehhez a már több mint 40 éve mőködı rendszerhez: -

elıször is, még rugalmasabbá tette a felnıttoktatás és tréning intézményét; másodszor, a munkanélkülieknek az oktatáson keresztüli integrálásában a munkahelyi rotáció és a különféle fizetett szabadságolási sémák is jelentıs szerepet játszottak. Igaz, ez utóbb említett sémák jó részét azóta vagy megszüntették, vagy alaposan visszanyesték.

A reform lényege az volt, hogy az embereknek megadassék az élethossziglan történı tanulás lehetısége. A kormány és a vállalati szféra közötti munkamegosztást az alábbiakban foglalhatjuk össze: -

a kormány az iskolázatlan, alacsony képzettségő felnıttek oktatására koncentrál; míg a cégek elsısorban a saját, magasan képzett alkalmazottaik továbbtanulásának megszervezéséért felelısek.

Az állami programokban oktatókat arra kérik, hogy igyekezzenek a résztvevıket a napi munkában jól hasznosítható tudáshoz juttatni. Gépek, anyagok és technológiák leírása mellett olyan általános ismeretek is szerepelnek a tananyagban, mint kommunikáció, szervezés és tervezés, de az egyéni képességek és készségek fejlesztésére is hangsúlyt helyeznek (pl. felelısségvállalás, rugalmasság, illetve az olvasás és a fogalmazás javítása). [Forrás: Plougmann – Madsen]

5 A „rugalmas biztonság” modellje Az angol nyelvő szakirodalomban, a flexibility (rugalmasság) és security (biztonság) szavakból összegyúrt, ún. flexicurity, azaz „rugalmas biztonság” elnevezéssel illetett dán modell nem jelent egyebet, minthogy a munkaerıpiacot egyszerre jellemzi a rugalmasság (a munkaadók számára) és a biztonság (az alkalmazottaknak). Ez azt jelenti, hogy: -

-

egyrészt a munkaadók a termékeik/szolgáltatásaik iránt megmutatkozó kereslet függvényében viszonylag könnyen megszabadulhatnak a fölöslegessé váló munkaerıtıl; másrészt az elbocsátott dolgozóknak nem kell félniük az elszegényedéstıl, a foglalkoztatáspolitika passzív (segély jellegő) és aktív (átképzést felkínáló) eszköztára ugyanis hosszú hónapokig, sıt évekig a rendelkezésükre áll, anélkül hogy az anyagi helyzetükben lényeges romlástól kelljen tartaniuk.

A dán gyakorlat leginkább arra a stratégiára emlékeztet, melyet az EU fı döntéshozói és gondolkodói már annyiszor, és oly sok dokumentumban megálmodtak illetve felvázoltak.3 Ezekben a dokumentumokban arról van szó, hogy Európának egyszerre lenne szüksége gyors (de legfıképpen fenntartható) gazdasági növekedésre, javuló, a nemzetközi összehasonlítást kiálló hatékonyságra illetve versenyképességre, valamint arra, hogy mindez a lehetı legteljesebb foglalkoztatás mellett valósuljon meg. A rugalmas biztonság modelljét legegyszerőbben a dán munkaügyi minisztérium által 1999 óta használatos ún. „arany háromszög” séma keretében lehet megérteni [lásd 5. Ábra]. A modell három elemet kombinál: -

rendkívül rugalmas munkaerıpiacot, a posztok közötti nagyfokú átjárhatósággal; széleskörő és bıkező szociális hálót a munka nélkül maradottak számára; és aktív foglalkoztatáspolitikát, hogy aki akar, minél elıbb újra munkába állhasson.

A modellben a munkahelyek közötti nagy mobilitás az állások viszonylag gyenge védelmével párosul. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók minden nehézség nélkül veszik fel és bocsátják el az alkalmazottaikat: rövid a felmondási idı, hosszú a próbaidı és csekély a végkielégítés. Az 5. ábrán a nyilak az egyének különbözı munkaerıpiaci helyzetek közötti áramlását illusztrálják. Magyar szemmel, elsı pillantásra ijesztınek tőnhet, hogy évente az alkalmazottaknak mintegy egynegyede (6-700 ezer ember) válik munkanélkülivé. A többségük azonban igen gyorsan talál magának másik munkát.4 Azok, akik nem találnak vagy munkanélkülivé válnak, vagy elhagyják a munkaerıpiacot (pl. nyugdíjba, szülni vagy külföldre mennek5), vagy egy idı után számíthatnak rá, hogy az aktív foglalkoztatáspolitika (szakmai tréning, átképzés stb.) „célkeresztjébe” kerülnek. Ez utóbbival kapcsolatban figyelmet érdemel az alábbi kettıs hatás: 3

Pl. Delors 1993-as fehér könyve a növekedésrıl, versenyrıl és foglalkoztatásról, az EES (European Employment Strategy), vagyis az Európai Foglalkoztatási Stratégia, vagy a 2000-es Lisszaboni Agenda. 4 Látványos egyes, rendkívül erıs versenynek kitett iparágak – például a jütlandi textilipar – talpra állása, ami az új technológia, termékek és piacok gyors bevezetésének köszönhetı. A dán textiliparból 1993-2000 között elbocsátottak közül, az elbocsátástól számított egy év múlva, az emberek kétharmada talált magának új munkahelyet, a többi vagy átképzésen volt (8%), vagy munkanélküli ellátásban részült (11%), vagy elhagyta a munkaerıpiacot (15%). [Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004] 5 Az intenzív nyelvoktatásnak hála, a dánoknak nem okoz gondot külföldön elhelyezkedni. Londonban például mintegy 70 ezer dán munkavállalót tartanak nyilván. [Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004]

6

-

-

egyrészt, az aktiválási programoknak hála, a résztvevık emelhetik képzettségi szintjüket, s ezáltal javíthatják esélyüket arra, hogy újból munkába állhassanak (képzési hatás); másrészt, az aktiválás éppúgy lehet vonzó a munka nélkül maradottak számára, – és akkor örömmel vesz részt a programokban –, mint taszító, azaz nemkívánatos, s ez utóbbi esetben mindent elkövet, akár képzettségéhez mérten alantasabb munkát is elvállal, csak hogy elkerülje azt. [Forrás: Bredgaard et al 2005]

A „rugalmas biztonság” modelljében, a munkanélküliségi segélyezés formáját öltı szociális háló és a foglalkoztatás nagyfokú rugalmassága képezi az „arany háromszög” fıtengelyét, abban az értelemben, hogy mindkettı hosszú évek óta immanens része a dán munkaerıpiaci rendszernek. A munkaadóknak azon joga, hogy szabadon vehetik fel és bocsáthatják el alkalmazottaikat az 1899-es ún. Szeptemberi Kompromisszumig6, a munkanélküliek segélyezése pedig az 1900-as évek kezdetéig datálódik vissza, bár ez utóbbi mai formáját az 1960-as évek végén öltötte föl. Az aktív foglalkoztatáspolitika ellenben viszonylag új eleme a rendszernek, hiszen jelenlegi mechanizmusait az 1993/94-es munkaügyi reform részeként dolgozták ki. Nemzetközi összehasonlításban a dán modell egyfajta hibridnek tekinthetı, amennyiben a munkahelyek brit liberális felfogás szerinti gyenge védelmét a skandináv jóléti államokra jellemzı széles körő társadalombiztosítással ötvözi. Ugyanakkor túlzás lenne Dániának a makrogazdaság, valamint a foglalkoztatás terén az utóbbi tizenegynéhány évben elért eredményeit egyedül a „rugalmas biztonság” modelljének tulajdonítani. Tény, hogy a dánoknak sikerült összehangolni a piacgazdaság dinamikus erıit a jóléti állam szociális biztonságával. Ugyanakkor látni kell, hogy a modell lelke egyáltalán nem az utóbbi egy-két évtized terméke, és a dán eredményekhez szükség volt a kedvezı nemzetközi konjunktúrára, a szociális partnerek átalakulóban lévı (decentralizálódó) alkumechanizmusára és a bérkövetelések visszafogására is.

Rugalmas munkaerıpiac A flexibilitást illetıen, a szakirodalom többnyire a számbeli rugalmasságra helyezi a hangsúly, holott a dán munkaerıpiacon az idıbeli, a funkcionális és a bérrugalmasság is markánsan jelen van.7 Egyedül a földrajzi rugalmasság terén van még jelentısebb tennivaló. 6

A Dán Munkaadói Szervezet (DA) és a Szakszervezetek Dán Konföderációja (LO) 1899. szeptember elsején írta alá azt a dokumentumot, mely Szeptemberi Kompromisszum vonult be a dán történelembe. Az egyezség – amely egy több mint három hónapig tartó, és mintegy három millió elvesztett munkanapba kerülı sztrájkra tett pontot – a modernkori Dánia politikai és gazdasági stabilitása szempontjából meghatározó jelentıséggel bírt. Az egyezmény ugyan lényegében a munkaadók gyızelmét hozta, amennyiben megszőnt a decentralizált sztrájkok – a „csavarhúzó” módszer, egy adott körzetben egyre több üzem együttes blokádjának a – lehetısége, és a munkaadók szabad kezet kaptak a munkásfelvétel és -elbocsátás kérdéseiben. Minthogy azonban a sztrájkra és a dolgozók munkahelyrıl történı kizárására azóta csak a kompetens szervezet ¾-es többségi szavazása, valamint a másik fél elızetes figyelmeztetése esetén van lehetıség, a szociális partnerek központosított alkudozásra és kompromisszumos megoldások keresésére vannak ítélve. [Forrás: EIRO-online 2006] 7 Emlékeztetıül: a munkaerıpiaci rugalmasság lehet: - számbeli, azaz milyen tere van annak, hogy az alkalmazotti létszámot (a felvételek és elbocsátások révén) folyamatosan az áruféleségek iránt megnyilvánuló piaci keresletnek megfelelı szintre lehetessen kiigazítani; - idıbeli, ami az elıbbi logikának megfelelıen a munkaidı rugalmas beosztását, a keresletnek megfelelı kiigazítását jelenti (munkaidı, túlórázás, részmunkaidıs foglalkoztatás, mőszakszám, hétvégi munka);

7 Egyes források [lásd: Francia Nemzetgyőlés 2004] szerint ez a dán munkaügyi rendszer gyenge pontja – tekintve, hogy a munkahelyek zöme hagyományosan a fıváros körzetében található. A dánok ezen az adottságon úgy próbálnak változtatni, hogy óriási infrastrukturális erıfeszítések révén – a tengerszorosok alatt és fölött vezetı közlekedési folyosók megépítésével – ugrásszerően csökkentik az egyes országrészek közötti utazás idıigényét [lásd 6-7. Ábra]. Az oly sokat emlegetett számbeli rugalmasság abból ered, hogy a munkaerıpiacra vonatkozó szabályozás rendkívül laza, mondhatni nem létezı. Egy 2004-ben, a Világbank, az IFC és az Oxford University Press által összeállított tanulmány – az EU jelenlegi 25 tagországa közül 22-re (kivétel: Észtország, Málta, Ciprus) kiterjedı vizsgálat alapján – arra az eredményre jutott, hogy Dánia rendelkezik az unió legkevésbé szabályozott munkaerıpiacával. A foglalkoztatással kapcsolatos törvényekbıl kiszámolt mutatónak három összetevıje van (zárójelben a szabályozás által érintett fı témák): -

a munkaerı-felvétel rugalmassági indexe (részmunkaidıs és meghatározott idıre szóló szerzıdésekkel kapcsolatos szabályok); a foglalkoztatás körülményeinek indexe (rugalmas munkaidı, le nem dolgozott napok kifizetése, minimálbér); és az elbocsátás rugalmassági indexe (az elbocsátás lehetséges okai, mennyivel elıre kell jelezni, mekkora végkielégítést kell adni).

Dánia: -

-

-

-

a munkaerı-felvétel rugalmassága tekintetében a második – bármilyen munkakörre és bármeddig tartóan lehet részmunkaidıs és meghatározott idejő munkaszerzıdést kötni8; a foglalkoztatás körülményeit illetıen az elsı – 37 órás munkahét (melynél csak a francia munkahét rövidebb [35 órás]), a szabadnapokon végzendı munkára, valamint a kötelezı minimálbérre vonatkozó szabályozás teljes hiánya; az elbocsátás rugalmassága témájában pedig a harmadik helyen található az EU-ban. Az elbocsátás költsége – s ezáltal a munkaadó felvétellel kapcsolatos kockázata is – rendkívül alacsony. Végkielégítés az esetek többségében nincs. Az elbocsátásról az alacsonyan kvalifikált munkavállalót elég 5 nappal elıbb értesíteni, s ez az idı a munkában töltött évek számával alig emelkedik. [Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004] [lásd 2. Tábla]

funkcionális, vagyis mennyiben lehetséges a munkaerıt különbözı munkakörök között (horizontálisan és vertikálisan) mozgatni, illetve az egyidejőleg több beosztásban foglalkoztatni, ami szoros kapcsolatban áll a szervezeti rugalmassággal; - bérrugalmasság, ami arra utal, vajon a bérezés mennyiben függvénye az egyéni teljesítménynek és/vagy a vállalati eredménynek; - földrajzi, azaz a munkaerı képes-e földrajzilag követni az iránta megnyilvánuló keresletet. [Forrás: Bredgaard et al 2005] 8 Megjegyezzük, hogy bár Dániában viszonylag magas, 9 százalékos a meghatározott idıre kötött munkaszerzıdések aránya, de három dolgot látni kell: - egyrészt, hogy kikre alkalmazzák: negyedük próbaidıs, gyakornok; negyedük valamilyen okból hosszabban hiányzó alkalmazottat helyettesít, 8 százalékuk aktivációs idıszakukat élik a maradék pedig szezonmunkás, egy projektre szerzıdött, szabadfoglalkozású, kisegítımunkát végzı fiatal stb.; - másrészt, az ilyen szerzıdéssel rendelkezık a határozatlan idejőekkel azonos munkaügyi feltételek mellett dolgoznak, melyeket a kollektív szerzıdések szabályoznak és garantálnak; - harmadszor, Dániában a társadalombiztosítás univerzális, azaz minden foglalkoztatottra egyformán kiterjed. [Forrás: Barbier 2005]

8

Minthogy a vizsgálat 130 országra terjedt ki, belıle az is megtudható, hogy a dán munkaerıpiac másodmagával (a malájjal) együtt – Szingapúr és az Egyesült Államok után – a harmadik legrugalmasabb a világon. 2. Tábla A foglalkoztatással kapcsolatos szabályozás rugalmassága és összetevıi az Európai Unió 22 tagországában Munkaerı-felvétel rugalmassági index

Csehország Dánia Egyesült Kir. Lengyelország Ausztria Belgium Szlovákia Bulgária Magyarország Románia

17 33 33 33 33 33 34 43 46 48

A foglalkoztatás körülményeinek indexe

Az elbocsátás rugalmassági indexe

Foglalkoztatással kapcsolatos törvények indexe

Dánia Svédország Ausztria Egyesült Kir. Finnország Németország Franciaország Olaszország Csehország Hollandia

Egyesült Kir. Ausztria Dánia Belgium Magyarország Franciaország Bulgária Csehország Románia Svédo.+ Litv.

Dánia Egyesült Királyság Ausztria Csehország Svédország Belgium Franciaország Németország Bulgária Magyaro.+Holl.+Rom.

25 39 41 42 43 46 61 62 63 79

9 14 17 22 23 26 26 27 29 31

25 28 30 36 42 48 50 51 53 54

Megjegyzés: minél alacsonyabb az index, annál rugalmasabb a szabályozás. Forrás: WORLD BANK – IFC - OUP (2004): Doing Business in 2004, Understanding Regulation – a copublication of the World Bank, the International Finance Corporation and Oxford University Press

Egy másik szervezet, az OECD az ún. foglalkoztatás-védelmi törvénykezés indexével (EPL9) méri a munkaerıpiac rugalmasságát [lásd évente: Employment Outlook, Paris]. Az EPL-index nem csupán a munkaerıpiacra vonatkozó szabályozást tükrözi, de a kollektív szerzıdésekrıl és egyéb szerzıdéses viszonyokról, valamint a joggyakorlatról alkotott értékelést is tartalmaz. Az OECD éves jelentéseiben Dánia – a Világbank fölméréséhez hasonlóan – Európa legflexibilisebb munkaerıpiaci szabályozással rendelkezı országai között foglal helyet. A rangsorban azonban, a világbanki felméréshez képest, kicsit hátrébb – általában a 8-10. hely környékén – található, ami abból ered, hogy az EPL-index, a világbanki indexszel ellentétben, az állandó alkalmazásban lévık védelmét is számba veszi [lásd 8. ábra]. Márpedig ez a fajta védelem Dániában – a szakszervezetek erejének köszönhetıen – magasabb, mint a többi, rugalmas munkaerıpiaccal rendelkezı ország esetében. [Forrás: Lang 2006] A dán munkaerıpiac rugalmasságában minden bizonnyal szerepet játszik az a tény, hogy az országban hagyományosan igen nagy a kis- és közepes vállalatok (KKV-k) súlya a foglalkoztatásban és általában a gazdaságban.10 Ráadásul, 1996-ban alaposan megkönnyítették az új vállalkozások indításának a feltételeit: az eljárások 40 százalékát eltörölték, az egész procedúrát elektronikus útra terelték és ingyenessé tették. Egy induló cégnek 4 engedélyre van szüksége, amelyet 4 nap alatt beszerezhet, s a minimális tıke az egy

9

angolul = Employment Protection Legislation Dániában az üzleti szféra legtöbb területén gyakorlatilag hiányoznak a nagy, domináns, nemzeti vagy multinacionális vállalkozások. A piacon nagyszámú kis és közepes mérető cég tevékenykedik, ami rendkívül nyitott munkaerıpiacot eredményez, sok elbocsátással illetve új munkalehetıséggel. A nagy, monopolszervezet által uralt munkaerıpiacok sokkal zártabbak, kevesebb kreatív poszt jön létre, és azokat is cégen vagy cégcsoporton belülrıl igyekeznek feltölteni. [Forrás: Plougmann – Madsen 2002] 10

9 fıre jutó jövedelemnek alig több mint a felét (52,3%-át) kell hogy elérje. [Forrás: World Bank – IFC – OUP 2004] A munkaerıpiaci szabályozás rugalmassága a munkaerı igen magas fokú mobilitását eredményezi. Ennek illusztrálására álljon itt néhány adat! Évente: -

a munkaerı 30 százaléka munkahelyet vált, és kb. 20-25 százaléka átmenetileg munkanélkülivé válik; a munkahelyek 12 százaléka megszőnik, és hasonló arányban jönnek létre az új munkahelyek is; az azonos munkáltatónál átlagosan eltöltött idı 8-8,5 év, ami a fejlett országok közül csak az Egyesült Államokban kisebb szignifikánsan [Lásd 9. Ábra], és a legutolsó (2003-as) felmérés szerint Dánia mutatója (8,3 év) nagyon hasonló az Egyesült Királyságéhoz (8,2 év).

Ha meg akarjuk érteni, hogyan lehetséges ilyen fokú rugalmasság, még három szempontot feltétlenül figyelembe kell vennünk. Elıször is, látnunk kell, mennyire nem jellemzı az állami beavatkozás a munkaerıpiacon. Dániában gyakorlatilag nincs hagyományos értelemben vett munkajog, – nincsenek (pl. minimálbérre, munkaidıre, fogyatékosokra, sztrájkjogra) vonatkozó munkaügyi törvények –, a játékszabályokat a munkaadók és a munkavállalók szervezetei alakítják ki meglehetısen decentralizált szinteken. Az állam csak akkor lép közbe, ha a szociális partnerek nem tudnak megegyezni egymással: ilyenkor ez utóbbiaknak el kell fogadniuk a központilag hozott döntést. Vagyis az állam munkaügyi beavatkozása csak mintegy végsı eszközként (fenyegetésként) áll a háttérben, mely arra ösztönzi a feleket, hogy inkább kössenek kompromisszumot.11 Megjegyzendı, az állam azért hagyhatja ilyen mértékben magára a munkaerıpiacot, mert a foglalkoztatottak 80 százaléka szakszervezeti tag, s így a munkavállalók kellı tárgyalási erıvel rendelkeznek. A munkaügyi szabályozás kereteit a szociális partnerek között általában három évre kötött ún. nemzeti kollektív szerzıdés képezi, amely 70-80 százalékban az egyes iparágak munkavállalói és a munkaadói által közötti direkt megállapodásokra épül. [Az elsıt 1899-ben kötötték, lásd 5. lábjegyzet.] A szerzıdés közvetlenül az alkalmazottak 75 százalékának, ezen belül a közszektorban dolgozók 100 százalékának munkaviszonyát érinti, de mint említettük nem kötelezı jelleggel; adott cég munkaadói és munkavállalói oldala ettıl meglehetısen szabadon eltérhet. A nemzeti kollektív szerzıdést a munkaadói csúcsszerv (DA12) és a szakszervezeti szövetség (LO13)dolgozza ki. A jelenleg futó szerzıdést – melynek érdekessége, hogy tiltja a sztrájkot – 2004 tavaszán hozták tetı alá. Ez az okmány szabályozza a munkaidıt (heti 37 óra), a túlórát, a szabadságolás rendszerét, a hiányzásokra jutó bért, a munkaügyi politikát – pl. az évi minimális béremelést – a felmondásról szóló értesítés idızítését, stb. [Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004]

Másodszor, Dániában nem sajnálják a pénzt tanulásra. Úgy vélik, mővelt, jól képzett fiatalok nélkül nem lehet jövıt építeni. A különbözı korosztályok képzettségére vonatkozó 11

A központi szabályozás csak egy-két területet érint: pl. munkanélküli segély, fizetett szabadság, munkaügyi közvetítés és perek, illetve a diszkrimináció tilalma munkafelvétel és -díjazás tekintetében. 12 A DA-ban a munkaadók kb. fele, közel 13 ezer cég képviselteti magát, s ezáltal az alkalmazottak minimum 40 százalékának munkaadója kötıdik hozzá. 13 Az LO 1,7 millió tagot számlál, akik évente 150-200 DKK tagdíjat fizetnek. Az LO kizárólag a tagdíjakból tartja fönn magát, semmilyen állami támogatást nem élvez. [Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004]

10 komparatív elemzésekben a dánok mindig a legjobban teljesítı nemzetek között végeznek [lásd az oktatással foglalkozó fejezetben]. Különösen a szakképzésben, valamint a felnıttek átképzésében igyekeznek a piaci kereslet szerkezetének megfelelı kínálatot kialakítani. Az oktatásra költött milliárdok jócskán megtérülnek azáltal, hogy a munkanélkülivé váló emberek zöme rövid idın belül újra munkába tud állni. Harmadszor, más országban valószínőleg nagyban növelné a létbizonytalanságot, ha olyan könnyen, és olyan gyakran munkanélkülivé lehetne válni, mint Dániában. Ugyanakkor különbözı felmérésekbıl az derül ki, hogy a dánok nem érzik rosszul emiatt.14 [A lábjegyzeten kívül lásd még: Lang 2006 és 10. Ábra] És bár a magyarázatok között felbukkannak nemzeti és vallási alapokra visszavezetett mentális okok, a legvalószínőbbnek mégis az tőnik, hogy a félelemérzés hiányát a nagy biztonságot nyújtó szociális védıhálóban kell keresnünk.

Biztonságot adó szociális háló A viszonylag bıkező, nagy biztonságot adó jóléti szolgáltatások mintegy ellensúlyozzák a munkaerıpiac rugalmasságát Dániában. Ha a szociális háló nem volna, az alkalmazottak és a szakszervezetek nyilván sokkal kevésbé lennének hajlandók elfogadni egy ilyen végtelenül flexibilis foglalkoztatási modellt. A dolgozók szociális biztonságát elsısorban a szakszervezetek kezelésében lévı, de államilag szubvencionált biztosítási alapok garantálják. Bár az alapokban való részvétel nem kötelezı – a 60 évnél fiatalabb munkavállalók évi 450 eurónak megfelelı összeget fizetnek –, a szakszervezeti tagok túlnyomó többsége megköti a biztosítását. 60 év fölött, a 25 évet meghaladó tagsággal rendelkezık elınyugdíjba mehetnek; ekkor a munkanélküliségi járadék maximum 91 százalékára lesznek jogosultak. A munkanélküliek alkalmazhatóság szempontjából legjobb, legfelkészültebb 80 százaléka tagja valamely szakszervezeti irányítású biztosítási alapnak. A bérbıl és fizetésbıl élıknek 33, a szabadfoglalkozásúaknak 2 biztosítási alap áll a rendelkezésére. A rendszer az alkalmazottak 90 százalékát fedi le. [Forrás: Etherington – Andersen 2005 és Francia Nemzetgyőlés 2004] Ha valaki elveszíti az állását, úgy – sok ország szabályozásával ellentétben – Dániában már a munkanélküliség elsı napjától jár neki segély. Ennek nagyságára vonatkozóan ugyan két felsı korlát is létezik: -

az utolsó 12 heti átlagjövedelem 90 százaléka; vagy egy heti kb. 400 eurónak megfelelı összeg;

a gyakorlatban azonban, a teljes munkaidıben foglalkoztatottak – amennyiben munkanélkülivé válnak – szinte kivétel nélkül heti 400 eurónyi munkanélküli járadékot kapnak.15 Csak a nagyon alacsony keresetőeknek jár kevesebb, mert az ı esetükben a 90 százalékos szabály szab határt. A járadék maximum 4 évig kapható, melynek során annak összege nem változik. [Forrás: Lang 2006]

14

A European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions egy 2000. évi felmérése szerint a dánoknak csupán 9 százaléka aggódik állása elvesztése miatt (EU-átlag 33%), és 68 %-a véli úgy, hogy könnyen talál majd magának új munkahelyet (EU-átlag = 35%). [Forrás: Plougmann – Madsen] 15 Ez éves szinten kb. 25 ezer eurós jövedelmet jelent.

11 Hangsúlyozni kell, hogy a fenti rendszerbe csak azok kerülnek be, akik egyrészt minimum egyéves biztosítással rendelkeznek, másrészt az utolsó három évbıl legalább 52 hetet (részmunkaidısök esetében 34 hetet) munkában töltöttek. Azok, akik ezen kritériumoknak nem felelnek meg, a munkanélküliségi járadéknál jóval kisebb mértékő – a megelızı jövedelem kb. 40 százalékára rúgó16 – szociális segélyért folyamodhatnak a helyi önkormányzatokhoz. A segélyezettek képezik a munkanélküliek legnehezebben munkába állítható, az alkalmazhatóság szempontjából leggyengébb, legfelkészületlenebb 20 százalékát. [Forrás: Etherington – Andersen 2005] A dán jóléti szolgáltatások természetesen a munkaképes korú lakosság azon részét is segítik (pl. szociális transzferekkel), amely valamilyen okból nem akar (pl. mert tanul, gyereket nevel stb.), vagy nem tud munkát vállalni. A 18-64 éves dánok kb. egy negyede tartozik ide. Megjegyzendı, hogy Dániában a szociális transzferek kifizetése után, a szegénységi kockázat kb. 10%-os – valamivel kevesebb, mint a legtöbb európai országban –, ami az Eurostat módszertana szerint azt, jelenti, hogy a lakosság ekkora hányada él az egy fıre jutó, rendelkezésre álló jövedelem nemzeti középértékének 60 százalékánál kevesebb pénzbıl. [Forrás: Lang 2006] Dániában a szociális jogokat – fıként az oktatás és a társadalombiztosítás terén – az állam rendkívül részletesen definiálja. A máig ható alapintézmények létrehozása (1969: a Regionális Munkaügyi Felügyeletek felállítása az aktív foglalkoztatáspolitika alkalmazására), illetve kidolgozása (1976-os Társadalombiztosítási Törvény) idıben egybeesett az 1970-es dán közigazgatási reform megvalósításával. Ez utóbbi keretében, a megyék számát 25-rıl 14re, a helyi önkormányzatokét 1400-ról 275-re csökkentették.17 [Forrás: Olesen 2005] Minthogy a dán állam a jóléti szolgáltatások jelentıs részének (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás) pénzügyi fedezetére garanciát vállal, a helyi jóléti kiadások nagy részét központilag szabályozzák, illetve határozzák meg. A helyi önkormányzatok által ellenırzött decentralizált jóléti igazgatás a dán modell alapvetı fontosságú eleme. Úgy gondolhatnánk, hogy a dánok decentralizált igazgatásra és a szociális partnerek jelentıs mozgásterére alapozott ún. „rugalmas biztonság” modellje a gazdasági szektoroktól, a földrajzi elhelyezkedéstıl vagy éppen a vállalati mérettıl függıen, rendkívül heterogén munkaügyi szabályozással jár. Holott ennek éppen az ellenkezıje igaz: a foglalkoztatás rugalmassága és biztonsága a gyakorlatban nagyon is homogén szabályozáshoz, valamint nemzetközi összehasonlításban igen szők keretek között mozgó bérskála és magas átlagbér kialakulásához vezetett. [Lásd 4. Tábla] 2001-ben az aktívak jövedelmében fellelhetı különbségeket mérı Gini-koefficiens Dániában 0,22 volt, szemben például a szintén viszonylag homogén középosztállyal rendelkezı Franciaországgal (0,27) [Forrás: Barbier 2005], és nem beszélve a 0,29-es magyar értékrıl [ez utóbbi adat 1998-as Forrás: Medgyesi – Sági – Szívós 1999]. 16

Forrás: Barbier 2005 [Lásd még 4. Tábla] Megjegyzendı, hogy 2007. január elsejétıl a dán közigazgatás decentralizációja tovább folytatódik: a megyék helyébe 5 régió lép [lásd 11. Ábra], míg a helyi önkormányzatok számát 100 alá (egészen pontosan 98-ra) szorítják le oly módon, hogy – néhány speciális helyzető várostól eltekintve – legalább 20 ezer lakost számláló egységek jöjjenek létre. A reform hatására az egy önkormányzatra – melyet a hazai értelmezés megkönnyítése érdekében nevezhetnénk akár kistérségnek is – a több mint 55 ezer lakos jut majd, ami európai viszonylatban is kiemelkedı. [Lásd 3. Tábla] 3. Tábla: Egy helyi önkormányzatra jutó lakosok száma néhány európai országban Dánia 2005 Dánia 2007 Finnorsz. Franciao. Hollandia Olaszo. Norvégia Spanyolo. Svédo. 19.900 55.200 12.100 1.600 34.900 7.200 10.500 5.300 31.100 Forrás: Dán Bel- és Egészségügyi Minisztérium (2005): Kommunalreformen – Kort Fortalt – www.im.dk 17

12

4. Tábla A dániai bruttó bérek középértéke néhány európai országgal összevetve Dánia 100 Hollandia 61 Franciaország Svájc 79 Olaszország 60 Finnország Luxemburg 72 Egyesült Királyság 58 Írország Norvégia 69 Svédország 54 Ausztria Németország 63 Belgium 52 Spanyolország

51 51 51 51 37

Forrás: FRANCIA NEMZETGYŐLÉS (2004): Rapport d’information déposé en application de l’article 145 du Règlement par la Commission des finances, de l’économie et du plan sur le marché de l’emploi au Danemark – http://www.assemblee-nationale.fr/12/pdf/rap-info/i1913.pdf

A bérekben mutatkozó viszonylag kis mértékő eltérésekbıl adódóan, nincs jelentıs különbség azon élethelyzetek között, hogy valaki éppen az utcára kerül, – feltéve persze, hogy rendelkezik munkanélküliségi biztosítással – vagy állásban van. [Lásd 5. Tábla] Nagyon jövedelemcsökkenést csak azok szenvednek el, akik vagy nem jogosultak munkanélküliségi járadékra – s a helyi önkormányzatok által kiutalt szociális segélybıl kénytelenek élni –, vagy nem hajlandók erıfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy visszakerüljenek a munkaerıpiacra [lásd 5. Tábla 3. sor]. Ez utóbbi esetben ugyanis a munkanélküliségi járadék akár a felére is lecsökkenhet. 5. Tábla Az ellátás (járadék, segély) összege és a bruttó jövedelem-kiesés néhány tipikus esete átlagos béreket feltételezve (becslés) 1994 2001 2001 OECD-értelemben vett átlagmunkás 1994 Egyedülálló, 3 hónapja 1.500 € - 8,1 % 1.700 € - 9,6 % munkanélküli, biztosítással Házaspár, ahol a részmunkaidıs asszony egy éve munkanélküli, 990 € - 5,8 % 1.140 € - 7,0 % biztosítással Egyedülálló, egy éve munkanélküli, 1.500 € - 34,2 % 1.700 € - 39,6 % biztosítással Egyedülálló, egy éve munkanélküli, 745 € - 61,4 % 1.040 € - 59,5 % biztosítás nélkül Forrás: Barbier, Jena-Claude (2005): Apprendre vraiment du Danemark – CRNS/CEE (Centre d’études de l’emploi), http://www.cee-recherche.fr/fr/fiches_chercheurs/texte_pdf/barbier/apprendre_mod%E8le_danois.pdf

Az 5. Tábla 3. sora már átvezet minket a dán foglalkoztatáspolitika legsikeresebb részéhez, az 1993-as munkaügyi reform lényegéhez, az aktív vagy intenzív munkaerı-politikához, mely újra „felfedezte” a dolgozók társadalmába történı vissza-integrálódás mindenek fölött való szükségességét és hasznosságát.

Intenzív (aktív) foglalkozáspolitika Már említettük, vagy az eddigiekbıl megérthetjük, miért nem félnek a dánok a munkanélküliségtıl. Ugyanakkor ma már a dán köztudat – és az azt formáló kutatói, szakértıi, döntéshozói elit – egyre inkább továbblép és kiterjeszti a biztonságérzet fogalmát. Nem mindegy ugyanis, mit értünk biztonságon. A merevebb munkaerıpiaccal rendelkezı

13 országokban az alkalmazottak komfortérzete nagyban kötıdik az általuk betöltött poszt fennmaradásához. A dánok ezen az értelmezésen már régen túljutottak, s a rugalmas munkaerıpiacon – ahol könnyen megeshet, hogy valakinek megszőnik az állása – a biztonságot évtizedek óta az adja, hogy a munka elvesztése esetén sem kerülnek a korábbinál lényegesen rosszabb anyagi helyzetbe. Az utóbbi 10-15 évben tovább fejlıdött, finomodott a munkával kapcsolatos biztonság értelmezése. Ma már egy dán nem attól érzi biztonságosnak a foglalkoztatását, sıt tágabban az egész életét, hogy a munkahely elvesztése esetén bıkező szociális juttatásra számíthat. A hangsúly az alkalmazhatóság folyamatos fenntartására helyezıdött, vagyis arra, hogy az egyén egész élete során olyan szakmai tudás birtokában legyen, mely alapján nagy eséllyel talál magának munkát. Ez pedig „életfogytiglani” tanulást, állandó képzést és továbbképzést jelent. Az aktív foglalkoztatáspolitika az „arany háromszög” mindkét másik elemével szemben egyfajta ellensúlynak fogható föl. A rugalmas munkaerıpiac vonatkozásában annyiban, amennyiben segítséget nyújt a dánoknak, hogy mihamarabb újra munkába állhassanak, ha már a rugalmasság következtében olyan könnyen az utcára kerülhetnek. A biztonságot adó szociális háló vonatkozásában pedig abban az értelemben, hogy a bıkező ellátás fejében a munkanélkülieknek ne csak erkölcsi kötelességük, de anyagi érdekük is legyen aktívan keresni az újbóli elhelyezkedés lehetıségeit, illetve hagyni, hogy a kompetens intézmények ebben segítséget nyújtsanak nekik. A fenti összefüggéseket a dánok többsége fenntartás nélkül elfogadja, mert azokat a társadalmi szerzıdés elemeinek tekinti. Számukra természetes, hogy a munkaerı-politika kitüntetett szerepet élvez, mert az emberi boldogság és a makrogazdasági egyensúlyok szempontjából egyaránt a minél nagyobb arányú foglalkoztatás a kedvezı. Ez a hozzáállás a statisztikákban is tükrözıdik: Dánia hosszú évek óta vezeti azt a listát, mely a foglalkoztatáspolitikára költött közkiadásokat a bruttó hazai termékhez viszonyítja. [Lásd 6. Tábla és 11. Ábra] 6. Tábla Munkaerıpiaci programok közkiadásai a GDP százalékában (2003/2004-es adatok) Programkategória

Közmunka, közigazgatás Szakmai tréning Foglalkoztatás-ösztönzés Fogyatékosok integrálása Közvetlen munkahelyteremtés Vállalkozásindítás Összes aktív eszköz: Munkanélküliek jövedelemtámogatása Elınyugdíj Összes passzív eszköz: Összes foglalkoztatáspolitikai eszköz:

Dánia 0,32 0,54 0,46 0,52 1,83

Svédo. 0,24 0,35 0,19 0,43 0,03 1,24

Németo. 0,29 0,36 0,09 0,15 0,13 0,13 1,14

Franciao. 0,25 0,31 0,10 0,09 0,23 0,97

UK 0,36 0,13 0,02 0,52

USA 0,04 0,05 0,03 0,01 0,16

1,94 0,72 2,66 4,49

1,32 1,32 2,56

2,27 0,04 2,31 3,45

1,64 0,08 1,72 2,69

0,29 0,29 0,81

0,37 0,37 0,53

Forrás: LANG, Dany (2006): Can the Danish model of “flexicurity” be a matrix for the reform of European labour markets? – Cahiers du GRES No. 2006 – 18. http://beagle.u-bordeaux4.fr/gres/publications/2006/200618.pdf [Eredeti forrás: OECD 2006, Employment Outlook, Paris] Megjegyzés: a szakmai tréning, a foglalkoztatás-ösztönzés és a fogyatékosok integrálása (lásd dılt betővel) Dánia esetében burkolt bérszubvencionálásnak tekinthetı, amennyiben az adott programokban résztvevı személyek foglalkoztatása a munkaadónak a szokásosnál jóval kisebb teherrel jár.

14

A dánok nem csupán a foglalkoztatáspolitikára költött közkiadások terén elsık a világon, de ezen belül az aktív eszközök GDP-hez viszonyított aránya is náluk volt a legnagyobb az utóbbi 15 évben. [Forrás: Lang 2006] Az aktív eszközöknek két nyíltan vállalt funkciójuk van: -

-

egyrészt, növelni azon munkanélkülieknek az alkalmazhatóság szempontjából kulcsfontosságú képességeit – fıként szakmai tréning segítségével –, akik nem tudnak elég gyorsan visszatérni a munkaerıpiacra; másrészt, – folyamatosan ellenırizve az egyének alkalmazhatósággal kapcsolatos képességeit – arra ösztönözni ıket, hogy aktívan keressenek maguknak munkát.

Van azonban egy olyan funkció is, mely az elızıeknél jóval kevesebb publicitást kap: -

elısegíteni munkahelyek teremtését különbözıképpen álcázott szubvenciók révén.

A 6. Tábla „megjegyzés” rovatában már említettük, hogy bizonyos aktív eszközök használata során a munkaadók a szokásosnál kevesebb bér és/vagy közterhet kell fizessenek a programban résztvevı munkanélkülinek, s ilyenkor a különbséget természetesen közpénzbıl fedezik. Itt kell megemlíteni, hogy a központilag befolyásolt munkahelyteremtés jelentıs része még csak meg sem jelenik a foglalkoztatáspolitikában. Fogalmazzunk úgy, hogy Dániában a kutatók, a politikusok és a szociális partnerek (munkaadók, munkavállalók) hosszú évtizedekre visszatekintı kollektív bölcsessége, kompromisszumkészsége folyamatosan olyan gazdaságpolitikát eredményez, amely kifelé fenntartja a liberális gazdaságfilozófiai ihletettség látszatát, a valóságban azonban „kıkeményen” a nemzeti érdekeknek megfelelıen mőködik. Ide két példa kívánkozik: -

Dániában a vasúti áruszállítási piac teljesen liberalizált. Még sincs igazi verseny: gyakorlatilag mindent a Railion Denmark A/S szállít. A monopóliumot csak egyetlen egyszer próbálta megtörni a svéd bútorgyártó cég, az IKEA, mely néhány évig saját vonatot küldött Svédországból Dánián át Hamburgba. Ez a próbálkozás azonban nem váltotta be a hozzá főzött reményeket, s mára teljesen elhalt. A dolog hátterében a rendkívül szigorú dán mőszaki elıírások állnak, pontosabban az igen bonyolult és drága vasúti jelzı- és vonatellenırzı-rendszer, mely hiányában mozdony nem vontathat Dániában. Az IKEA csupán egy mozdonyt szerelt fel az említett rendszerrel, s ha az meghibásodott, akkor késtek a szállítmányok. Vagyis a piac látszólag liberális, a dánok azonban olyan sok pénzt áldoznak a biztonságra, ami a külföldiek számára teljesen irracionális pazarlásnak tőnik, tehát be sem szállnak a versenybe. Ellenben több száz dán munkahely megmarad.

-

A közúti szektorban, ma már a dánok a nagyobb beruházásokat is apróbb részletekre bontják mielıtt megtendereztetik. Volt idı, amikor megpróbálták az egész projektre kiírni a tendert, de mivel a dán cégek többsége kevesebb mint 100 fıt foglalkoztató kis- illetve középvállalat, a megrendeléseket mindig ugyanaz, a szektorban jelen lévı néhány nagy külföldi multinacionális cég nyerte el. A dánok szerint így nem volt értelme a versenytárgyalásoknak, hiszen a potenciális résztvevık kis száma miatt nem alakulhatott ki valós piaci verseny. Értsük jól: a dánok nem nacionalista érveiket hangoztatva kárhoztatják a külföldi nagycégek

15 fölényét, hanem arra hivatkoznak, hogy a túl nagy projektek esetén nem alakulhat ki valós piaci verseny. Ezért a nagy közúti beruházásokat kisebb egységekre szedik szét, s ezekre külön-külön hirdetik meg a versenytárgyalást. Az eredmény: a piac nyitott, mindenki pályázhat, látszatra liberális a rendszer; mivel azonban az igazán nagy cégeket a „small business” nem érdekli, s el sem indulnak a tendereken, az üzlet a hazai, azaz a dán mérnöki tanácsadói, építıipari, szolgáltató stb. cégeké lesz. Munkahelyek megmentve! A 6. Táblával kapcsolatban még egy dologra érdemes figyelmet fordítani. Az aktív eszközök között – mint láthatjuk – a szakmai tréning áll az elsı helyen.18 Ugyanakkor a képzés, átképzés és mindenféle oktatási program megítélése változóban van. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a projektek egy része sokkal inkább az oktatóknak jelent – nem is lebecsülendı – mellékjövedelmet, semmint a képzetteknek igazi lehetıséget arra, hogy valóban használható szakmai tudáshoz jussanak.19 Ezért a hangsúly egyre inkább az olyan jellegő programokra helyezıdik át, ahol a képzés a munkahelyen folyik. Ily módon a programban részt vevık egyrészt ténylegesen a piaci igényeknek megfelelıen képzést kapnak, másrészt azonnal állásba is kerülnek. Mielıtt rátérnénk a dán foglalkoztatáspolitika iránt az utóbbi években megnyilvánuló nemzetközi érdeklıdés fı kiváltójára, az 1993-as munkaügyi reformra, hangsúlyozni szeretnénk, hogy a reformot megelızıen az ún. „arany háromszög” egyetlen eleme sem volt újnak mondható. A rugalmas munkaerıpiac és a biztonságot adó szociális háló több évtizedes múltra tekintett vissza, és a foglalkoztatáspolitika aktív elemei sem voltak ismeretlenek. Ami az 1993-as reformmal változott, talán úgy lehet a legplasztikusabban összefoglalni, hogy: -

az önkéntességen alapuló, a társadalom szempontjából való hasznosságot hangsúlyozó, bıkező re-integrációs politikát felváltotta egy egyre több kötelezı elemet tartalmazó, kevésbé bıkező, az állástalanok aktiválására fókuszáló rendszer.

Az 1993-as munkaerıpiaci reform Történelmi háttér Az intenzív foglalkoztatáspolitika kezdetei Dániában az 1960-as évekig nyúlnak vissza. Fıbb elemeiben mind a Regionális Munkaügyi Felügyeletek felállításról szóló, mind pedig az 1976-os Társadalombiztosítási Törvény az 1960-as évek került kidolgozásra, amikor a munkaerıpiacot a hiány jellemezte. A törvények alkalmazására azonban az 1970-es években, a tömeges munkanélküliség és vágtató infláció korában került sor, s a bennük foglalt célok megvalósítása a vártnál sokkal nehezebben haladt.

18

Ebbıl a szempontból tipikusnak mondható az az adat, mellyel egy (az EU-15-ökrıl, Norvégiáról és Izlandról szóló) 2003-as tanulmány állt elı: a kérdezıbiztosok szerint a dániai aktív korú népesség fele akkoriban úgy emlékezett, hogy az utolsó 12 hónapban átesett valamilyen képzésen vagy tréningen. [Forrás: Andersen – Mailand 2005] 19 Sokszor csak a méregdrága tanfolyamok elvégzése után derül ki, hogy a piac telített, és/vagy a piacra lépéshez olyan nagyságú tıkére lenne szükség, ami nem áll a frissen képzett „szakember” rendelkezésére.

16 Ebben az idıben, a dán társadalom- és gazdaságpolitikában az uralkodó irányzat igen sokban hasonlított a svédországi Rehn-Meidner modellhez.20 Az univerzális jóléti állam rendkívül bıkező szolgáltatásait – s azon belül a magasan megállapított minimálbéreket – nem csak a társadalmi igazságosság szempontjából tartották fenntartandónak, hanem funkcionális okokból is, tudniillik úgy vélték, ezek segítenek „eltávolítani” a piacról a magas terheket nem bíró, azaz nem eléggé hatékony tıkés vállalkozásokat. A nagy összegő, akár 7-8 évig is igényelhetı munkanélküliségi ellátás pedig annak az elvnek az általános elfogadásából eredt, hogy a társadalom egésze kollektíven felel a társadalombiztosításért. Az 1970-es évtizedet végigkísérı foglalkoztatási válság, majd az újabb olajárrobbanás az egész világon, így Dániában is megerısítette az új jobboldalt: a XX. század elsı háromnegyedében szinte megszakítás nélkül kormányzó szociáldemokratákat konzervatívliberális koalíció váltotta a hatalomban. A jobboldali kormányzás idıszaka (1982-1993) alatt, elsısorban az elsı években történtek kísérletek a jóléti szolgáltatások és a foglalkoztatáspolitika alapvetı megváltoztatására. Megerısödtek a Rehn-Meidner modell avultságáról szóló nézetek. Megkérdıjelezték a szociális szolgáltatások legitimitását és az új gazdasági világrendszerbeli funkcionális hasznosságát. Teret nyertek a „dependenciakultúráról” szóló elméletek, melyek szerint a túlságosan bıkező munkanélküliségi ellátás rontja a munkaerkölcsöt és a késztetést, hogy az állástalanok új munkahely után nézzenek. Még a viszonylag mérsékeltebb elképzelések közé tartozott a jóléti állam thatcherista ihletéső privatizáció általi fokozatos leépítése. A keményvonalas konzervatívok azonban megszüntették volna a szakszervezeteknek a biztosítási alapok fölötti ellenırzését, és csökkenteni akarták ezen alapok állami támogatását. Az, hogy a fenti elképzelések zömébıl semmi sem lett elsısorban a szakszervezetek erejének volt köszönhetı.21 A kormány kénytelen volt tárgyalásba bocsátkozni az ellenzékkel és a szakszervezetekkel. A foglalkoztatáspolitika terén, a dánokra oly jellemzı kompromisszumkeresés során, a következı lényegi változás kezdett kibontakozni: -

miközben marad a szolidaritás és a munkanélküliségi ellátás magas színvonala – minthogy a járadékok lényegi csökkentése politikailag kivihetetlen volt; egyre nagyobb teret nyernek, és fıleg kötelezı válnak az aktív eszközök (képzés, átképzés, szakmai tréning, egyéni munkahely-keresési akciótervek kidolgozása stb.), amelyek már mint a járadékokhoz és segélyekhez való folyamatos hozzáférés feltételei jelennek meg. [Forrás: Etherington – Andersen 2005]

A jobboldali kormány 1993 elején idegengyőlöleten alapuló törvénysértés miatt elbukott22, s az 1993-as munkaügyi reform a végsı formáját már az új, szociáldemokrata irányítású 20

Ez a modell –, mely köztes helyet foglalt el a keynes-i és a monetarista filozófia között – az 1980-as évek elejéig sikeresen kombinálta a teljes foglalkoztatottságot és a növekedést az árstabilitással, valamint a szigorú adópolitikán alapuló, a bér- és jövedelempolitika terén megvalósított szolidaritással. [Forrás: Erixon 2000] 21 A tervekkel szembeni ellenállás az ún. „húsvéti sztrájkban” csúcsosodott ki 1985. március-áprilisában. Abban az évben több ágazati kollektív szerzıdést is meg kellett újítani, és a kormányzat egyértelmően a munkaadók mellé állt, amennyiben egy sor, számukra igen kedvezı változást törvénymódosítással garantált. A félmilliós sztrájk ugyan elbukott, de a munkásmozgalom a magán és közületi dolgozók szakszervezeteinek eladdig példátlan összefogása által megerısödött, és indirekt módon jelentısen tompította a tervezett intézkedések élét. [Forrás: SFAH-online 2006] 22 Az 1980-as évek végén Dániába érkezett nagyszámú tamil menekült közül sokan fordultak családegyesítési kérelemmel a kormányhoz, amelyet az visszautasított. A döntést egy független vizsgálóbizottság a dán törvényekkel ellentétesnek találta, ezért a miniszterelnök 1993 elején lemondott, és feloszlatta a parlamentet. [Forrás: SFAH-online 2006]

17 kabinet alatt nyerte el. Ez utóbbi „szerencséjére”, az 1990-es évek elején – gazdasági visszaeséssel párhuzamosan – jelentısen nıtt a munkanélküliségi ráta, ami némileg megkönnyítette a változások társadalmi elfogadtatását. A reform 1994. január elsejétıl lépett hatályba.

A reform elemei A munkaügyi reform az alábbi fıbb területeket érintette: -

Közösségi Foglalkoztatási Szolgálat (közmunka); munkanélküli járadékok és aktív (intenzív) foglalkoztatáspolitika; fizetett szabadságolások.

A közmunkaszolgálat reformja egyrészt annak decentralizációjából állt: a közmunka-politika gyakorlati megvalósításához szükséges jogköröket a helyi igényeket jobban átlátó regionális tanácsokhoz delegálták. Másrészt megerısítették a háromoldalú jelleget, vagyis a kormányzat már a közmunka-politika kialakításába is aktívan bevonja a munkaadói és a munkavállalói szervezeteket. Ami a munkanélküliségi járadékot és az aktív foglalkoztatáspolitikát illeti, itt három intézkedés érdemel figyelmet: -

-

-

a munkanélküli járadékra való jogosultság idıszakát kettéválasztották: o egy kezdeti passzív periódusra (ez eleinte 4 évig tartott); o és egy aktív periódusra (+3 év); a tartósan munka nélkül lévık számára, a korábbi egységes szabályozást fölváltotta a személyre szóló, az egyéni szükségletekre és képességekre alapozó tervezés (egyéni munkaerıpiaci re-integrációs akciótervek kidolgozása); illetve, megszüntették a szakmai tréning és a munkanélküliségi járadékok rendszere közötti kapcsolatot. Ez utóbbi intézkedés azt jelenti, hogy a szakmai tréning (képzés, továbbképzés, átképzés stb.) idıszaka nem növeli a járadékra való jogosultság idıszakát.

Végül, a fizetett szabadságolás témakörében 3 új eszközt vezettek be – gyereknevelési, tanulási és kutatói szabadságot –, melyeket mind az állásban lévık, mind pedig a munkanélküliek igénybe vehettek. Ezen intézkedésekkel a munkahelyek rotációját kívánták elısegíteni, valamint azt, hogy a népesség viszonylag jelentıs részét egy idıre (maximum egy évre) kivonják a munkaerıpiacról. Kezdetben a gyereknevelési szabadság idejére a munkanélküli járadék 100, a tanulási és kutatói szabadságéra pedig annak 80 százalékát lehetett igényelni. 1994 óta, a fenti programok elég sok, apróbb-nagyobb változáson estek át. Ezek közül – jelentıségénél fogva – a kiemelkedik a munkanélküli járadékra való jogosultság passzív és aktív periódusainak fokozatos csökkenése. 2003. július elsejétıl a passzív periódus teljesen megszőnt, ami azt jelenti, hogy a munkanélküliek a munkanélküliség elsı napjától kezdve „aktiválhatók”. A reform indulása, azaz 1994 óta az aktiválás során az érintettek kötelesek:

18 -

vagy valamilyen képzési programban részt venni; vagy különbözı idıközönként álláskeresési ajánlatot megjelentetni (jellemzıen az Interneten); vagy új szakmát tanulni; vagy a képzettségüknek megfelelı munkát végezni.

Ha egyik opcióra sem hajlandók, akkor a munkanélküliségi járadékuk a felével (!) csökkenthetı. [Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004] A változások másik fı vonulata a fizetett szabadságolások rendszerét érintette. A tanulói és a kutatói szabadságot – idıtartamuk fokozatos csökkentgetése után – 2001-ben teljesen eltörölték. A gyereknevelési szabadság lehetısége megmaradt, bár a spórolás jegyében ezen a téren is voltak karcsúsítások. Végül 2003-ban – egy „mini-reform” keretében – csökkentették a munkanélküliek számára megnyíló szakmai tréning lehetıségek számát. Ezzel párhuzamosan az aktív eszközök közül egyre inkább az állás nélküliek orientálására, a potenciális munkahelyekkel való kapcsolatfelvételre és a szubvencionált foglalkoztatásra helyezıdött a hangsúly. [Forrás: Lang 2006]

Problémák, árnyoldalak Amikor a dán foglalkoztatáspolitikát elemezzük – bármennyire irigylésre méltó viszonyokat is találunk – a problémákat, a rendszer árnyoldalait sem hallgathatjuk el. A munkaképes korú népesség jelentıs része ugyanis nem dolgozik: -

a dánok egyötöde szociális transzferbıl él, egyes, nagy létszámú csoportoknak pedig minimális az esélyük arra, hogy valaha is munkát találjanak maguknak.

Összességében 800 ezer ember, a 15-66 év közötti korosztályok egynegyede marad távol a munkaerıpiactól. A marginalizálódó, szegénységben élı, vagy az elszegényedésnek leginkább kitett csoportok közül kettıt érdemes kiemelni, azzal a megjegyzéssel, hogy közöttük, a dolog természeténél fogva, jelentıs átfedések lehetnek. Az egyik csoportot a valamilyen (pl. egészségügyi, szociális stb.) okból csökkent munkaképességőek alkotják. Számukra az 1990-es évek közepétıl kezdtek ún. „rugalmas állásokat” felkínálni. Ez egy olyan konstrukció, ahol a munkaerıvel kapcsolatos munkaadói költségek jelentıs hányadát közpénzbıl finanszírozzák. A rugalmas munkahelyeken foglalkoztatottak zöme olyan emberekbıl verbuválódik, akik máskülönben táppénzen vagy elınyugdíjban lennének. 2003 óta, a rendszer anyagilag érdekeltté teszi az önkormányzatokat abban, hogy minél több rugalmas állás létrehozásában segédkezzenek. Az ilyen munkahelyek közösségi költségeinek 65 százalékát ugyanis az állam, a fennmaradó 35 százalékát pedig az önkormányzat adja, míg az elınyugdíj esetén az arány éppen fordított. Ennek ellenére eddig mindössze 25 ezer ilyen állás jött létre, ami az összes munkahely kevesebb mint egy százaléka.

19 A másik nehezen integrálható csoportot a bevándorlók alkotják. Az ı társadalmi beilleszkedésüket, munkaerıpiaci integrációjukat – az elızı csoportnál már említetteken kívül – a kulturális különbözıség, nyelvi nehézségek és képzettségbeli hiányosságok is hátráltatják. Jellemzı adat, hogy a foglalkoztatási ráta a bevándorlók esetében 50 százalékos, azaz csupán kétharmada a dán etnikuménak. [Forrás: Andersen – Mailand 2005] Ezen a téren viszonylag új kelető fejlemény, hogy a közszektorban 2005 februárjában megújított kollektív szerzıdések lehetıvé teszik a dántól eltérı etnikumhoz tartozók minimálbér alatti foglalkoztatását. Az ún. integrációs klauzula értelmében, a bevándorlók, maximum 12 hónapig, az adott munkahelyre vonatkozó kollektív szerzıdés szerinti minimálbér 80 százalékos szintjén is alkalmazhatók, feltéve hogy munkaidejük 20 százalékát szakmai tréningre, képzettségbeli lemaradásuk csökkentésére fordíthatják. Az intézkedés eredményességérıl még nem állnak rendelkezésre adatok, mindenesetre ez volt az elsı eset, hogy a szakszervezetek elfogadtak egy olyan rendelkezést, amely speciális esetben megengedi a szerzıdéses bértıl való eltérést. [Forrás: EIRO-online 2005]

Végszó A dánok foglalkoztatáspolitikában elért sikerei azért kerülhettek a nemzetközi érdeklıdés homlokterébe, mert ezek a sikerek – a munkanélküliségi rátának a makro-egyensúlyok veszélyeztetése nélküli gyors csökkenése, magas fokú foglalkoztatás stb. – idıben egybeestek az 1993-as munkaerıpiaci reform implementációjával. Ugyanakkor a téma szakértıi egyetértenek abban, hogy a reform – a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek megerısítése –, vagy annak tágabb „környezete” (a rugalmas munkaerıpiac, bıkező szociális ellátás, aktivizálás arany háromszöge) sem nem volt új, sem nem esett át olyan jelentıs változtatáson, ami maradéktalan magyarázatot adhatna a sikerre. Az elemzések általában azt hangsúlyozzák, hogy a dán foglalkoztatáspolitika egyes elemeit vagy akár egészét valószínőleg hiába próbálnák meg lemásolni egy másik országban, ott nevezetne a dániaihoz hasonló eredményre. Dánia társadalmi és intézményi konzisztenciája, mint háttér nélkül, a kísérlet nagy eséllyel kudarcot vallana. Ha ebbıl a végtelenül bonyolult (és rendkívül hatékony) társadalmi-intézményi szövetbıl mégis ki kellene emelni néhányat, a szerzı az alábbiakat választaná: -

-

-

szolidaritás, amely az élet szinte minden területén megnyilvánul: o pl. minimális bér- és jövedelem-különbségekben, o a munkanélküliekért érzett kollektív felelısségben, o a megyék egymás közötti transzfereiben stb. decentralizált közigazgatás, forráselosztás és döntéshozatal, társadalmi párbeszéd, partnerség, kompromisszumkeresés és ennek eredményeképpen olyan munkaerı-politika, mely elsı számú célját – a minél magasabb szintő foglalkoztatottságot – nem csupán a társadalmi kohézió szempontjából, hanem gazdasági és költségvetési szempontból is fontosnak tartja, magasan fejlett közszolgáltatások – akár azon az áron is, hogy minden harmadik dán a közösségi szektorban dolgozik –, mert a gazdaság szereplıi (vállalkozók és alkalmazottak egyaránt) így képesek a lehetı legtöbbet kihozni magukból a maguk, és a társadalom egészének javára.

20 Természetesen mindez nincs ingyen. A dán adórendszer az elıállított új érték jelentıs hányadát – szegényebb családoknál a jövedelem 9-44, középosztálybelieknél 44-62 százalékát – elvonja (bár a dánok ezt igyekeznek negatív megtakarítási rátával részben ellensúlyozni). De ha egyszer ez az ára az élhetı életnek és országnak, akkor a dánok vállalják…

Források: -

-

-

-

-

-

-

-

ANDERSEN, Søren Kaj – MAILAND, Mikkel (2005): The Danish Flexicurity Model, The Role of the Collective Bargaining System – FAOS (Employment Relations Research Centre Department of Sociology – University of Copenhagen, September 2005 BARBIER, Jean-Claude – LINDLEY, Robert (2002): La précarité de l’emploi en Europe – Quatre Pages No. 53, septembre 2002 Dentre d’études de l’emploi BARBIER, Jena-Claude (2005): Apprendre vraiment du Danemark – CRNS/CEE (Centre d’études de l’emploi), http://www.ceerecherche.fr/fr/fiches_chercheurs/texte_pdf/barbier/apprendre_mod%E8le_danois.pdf BREDGAARD, Thomas – LARSEN, Flemming – MADSEN, Per Kongshøj (2005): The Flexible Danish Labour Market – a Review – CARMA Research Papers 2005:01 http://www.socsci.auc.dk/carma/carma-1.pdf DÁN BEL- ÉS EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM (2005): Kommunalreformen – Kort Fortalt – www.im.dk EIRO-online (2006): September compromise marks 100th anniversary – http://www.eiro.eurofound.eu.int/1999/08/feature/dk9908140f.html EIRO-online (2005): New agreement concluded for employees int he state sector – http://www.eiro.eurofound.eu.int/2005/03/inbrief/dk0503101n.html ETHERINGTON, David – ANDERSEN, John (2005) : Workfare or inclusion? – CARMA, Aalborg University http://www.socsci.auc.dk/carma/publikationer/pdffiler/skriftserie-8.pdf FRANCIA NEMZETGYŐLÉS (2004): Rapport d’information déposé en application de l’article 145 du Règlement par la Commission des finances, de l’économie et du plan sur le marché de l’emploi au Danemark – http://www.assembleenationale.fr/12/pdf/rap-info/i1913.pdf IM-online (2006): Kommunalreformen – Kort Fortalt – Indenrigs- og Sundhedsministeriet http://www.im.dk/publikationer/kommunalreformenkort_fortalt/Kommunalreformen.pdf LANG, Dany (2006): Can the Danish model of “flexicurity” be a matrix for the reform of European labour markets? – Cahiers du GRES No. 2006 – 18. http://beagle.u-bordeaux4.fr/gres/publications/2006/2006-18.pdf MADSEN, Per Kongshøj (2002): The Danish Model of „Flexicurity” – A Paradise with some Snakes – European Foundation for the Improvement of Living and

21

-

-

-

-

-

-

-

Working Conditions Interactions between Labour Market and Social Protection Brussels May 16, 2002 Ministry of Transport (2005): Trafikredegørelse 2004 – a dán Közlekedési Minisztérium 2004-es évkönyve OECD (2006): OECD Factbook 2006: Economic, Environmental and Social Statistics - ISBN 92-64-03561-3 country statistical profiles: Denmark http://stats.oecd.org/WBOS/ViewHTML.aspx?QueryName=179&QueryType=View &Lang=en OLESEN, Carsten Marckstrøm (2005): konzultáció a dán Közlekedési és Energiaügyi Minisztérium postai szolgáltatásokért felelıs tanácsadójával 2005. április 14-én (Carsten Marckstrøm Olesen, Advisor, Corporate Governance Unit, Ministry of Transport and Energy – Denmark) PLOUGMANN, Peter – MADSEN, Per Kongshøj (2002): Flexibility, Employment Development and Active Labour Market Policy in Denmark and Sweden in the 1990s – CEPA (Center for Economic Policy Analysis) Working Paper 2002-04 http://www.newschool.edu/cepa/papers/archive/cepa200204.pdf SFAH-online (2006): 1982-2000 The Recent Years, – http://www.sfah.dk/eng1982.htm StatBank Denmark (web): http://www.statbank.dk/statbank5a/SelectVarVal/Define.asp?MainTable=RNAT1&P Language=1&PXSId=0 MEDGYESI, Márton – SÁGI, Matild – SZÍVÓS, Péter (1999): A harmadik kor: az idısek jövedelmi helyzete és lakáskörülményei – TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 13. Budapest 1999 http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a397.pdf WORLD BANK – IFC - OUP (2004): Doing Business in 2004, Understanding Regulation – a copublication of the World Bank, the International Finance Corporation and Oxford University Press ERIXON, Lennart (2000): A Swedish Economic Policy – The Theory, Application and Validity of the Rehn-Meidner Model – Department of Economics, Stockholm University, 106 91 Stockholm, Sweden (October 5, 2000)

22 1. Ábra Munkanélküliségi ráta Dániában és az EU-15-ökben 12,0 10,0

százalék

8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 1993

1994

Dánia

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

évek

EU15

Forrás: OECD Factbook 2006

2. Ábra Tartós munkanélküliség Dániában és az EU-15-ökben 1993-2004 között 6,0 5,0

százalék

4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 1993

1994

1995

1996

Dánia EU15

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

évek

Forrás: OECD Factbook 2006

3. Ábra Foglalkoztatási ráta Dániában és az EU-15-ökben 19932004 között

80,0

százalék

75,0 70,0 65,0 60,0 55,0 50,0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Denmark

EU15

Forrás: OECD Factbook 2006

évek

23 4. Ábra Az OECD-országok bruttó államadósságának GDP-ben mért változása az 1995-2004-es idıszakban. 1995

2004

180 160 140 120 100 80 60 40 20

Lu

xe m bo u Au rg st ra lia N ew Kor Ze ea al an d I re la n U d ni I te cel d a Ki n d C ze n c h gdo m R ep ub lic Po la N nd or wa y Sp ai Fi n nl D and Sl ov en m ak Re ark pu b H lic un N g et he ar y rla nd s U Sw ni te ede d St n a G t es er m an Au y st Po ria rt u g C al an ad F a O r an EC ce D t Eu o t a ro l ar Be e a lg iu m G re ec e I ta ly Ja pa n

0

Forrás: OECD Factbook 2006

5. Ábra A „rugalmas biztonság” modellje, avagy a dán „arany háromszög”

A rugalmas biztonság modell fı tengelye Rugalmas munkaerıpiac

A foglalkoztatáspolitika képzési hatása

Aktív foglalkoztatáspolitika

Biztonságot adó szociális ellátás

A foglalkoztatáspolitika motivációs hatása

Forrás: BREDGAARD, Thomas – LARSEN, Flemming – MADSEN, Per Kongshøj (2005): The Flexible Danish Labour Market – a Review – CARMA Research Papers 2005:01

24

6-7. Ábra Az autóközlekedés idıszükséglete Koppenhágából indulva 1990-ben és 2004-ben (órában)

Forrás: Ministry of Transport 2005

25

Forrás: Ministry of Transport 2005

26 8. Ábra EPL-index az OECD-országokban Állandó alkalmazásban lévık védelme az (egyéni) elbocsátással szemben. Speciális elıírások kollektív elbocsátás esetén.

Idıszakos alkalmazásra vonatkozó szabályozás.

Forrás: LANG, Dany (2006): Can the Danish model of “flexicurity” be a matrix for the reform of European labour markets? – Cahiers du GRES No. 2006 – 18.

27 9. Ábra Az azonos munkáltatónál átlagosan eltöltött idı (években) néhány OECD-országban, 1992-ben (sötét oszlop) és 2000-ben (világos oszlop)

Forrás: MADSEN, Per Kongshøj (2002): The Danish Model of „Flexicurity” – A Paradise with some Snakes – European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions Interactions between Labour Market and Social Protection Brussels May 16, 2002

10. Ábra A munkaerıpiac rugalmassága és a munkához kapcsolódó bizonytalanság összefüggései

DK UK

SF

IRL NL

F

B

N

A

D

I

GR

E

Alkalmazottak felvételének és elbocsátásának rugalmassága A munkahelyükkel kapcsolatos biztonságra érzékeny alkalmazottak aránya Forrás: Francia Nemzetgyőlés 2004 (eredeti forrás: DA)

28 11. Ábra Az aktív és passzív foglalkoztatáspolitikai kiadások a GDP százalékában (2000 és késıbbi évek)

Forrás: MADSEN, Per Kongshøj: The Danish Model of „Flexicurity” – A Paradise with some Snakes – European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions Interactions between Labour Market and Social Protection Brussels May 16, 2002 [Eredeti forrás: OECD Employment Outlook 2000, 2001]