Somai Miklós:
A brit kedvezmény kérdésének kezelése
Vezetıi összefoglaló .................................................................................................................. 2 1. A brit korrekciós mechanizmus kialakulása........................................................................... 5 1.1. Okok, a korrekciós igény háttere..................................................................................... 5 1.2. A probléma megoldására irányuló elsı próbálkozások................................................... 8 1.3. A fontainebleau-i csúcs és a korrekciós képlet lényege .................................................. 9 2. Megváltozott körülmények .................................................................................................. 11 2.1. Az Egyesült Királyság valós helyzete ........................................................................... 12 2.2. A rendszer tarthatatlansága ........................................................................................... 13 3. A Bizottság elképzelései ...................................................................................................... 17 3.1. Variációk a brit korrekció önálló kezelésére................................................................. 17 3.1.1. A visszatérítési ráta csökkentése ............................................................................ 17 3.1.2. A visszatérítés befagyasztása ................................................................................. 18 3.1.3. A korrekció fokozatos megszüntetése.................................................................... 18 3.1.4. Fokozatos megszüntetés befagyasztott rátával....................................................... 19 3.1.5. A bıvüléssel kapcsolatos költségek kihagyása ...................................................... 19 4. A Bizottság beterjesztett javaslata: a GCM.......................................................................... 20 4.1. Alapelvek ...................................................................................................................... 20 4.2. Modellezés .................................................................................................................... 22 4.3. A végleges javaslat........................................................................................................ 24 4.4. A javaslat rétékelése...................................................................................................... 27 Végszó ...................................................................................................................................... 28 1.Melléklet: FORRÁSOK ........................................................................................................ 30 2.Melléklet: TÁBLÁK ............................................................................................................. 32 3.Melléklet: ÁBRÁK ............................................................................................................... 42
2
Vezetıi összefoglaló A korrekciós mechanizmus az 1984-es fontainebleau-i Európa csúcson hozott döntéssel vált a saját források rendszerének integráns részévé. Mint ilyen, csak egyhangú szavazással változtatható, illetve szüntethetı meg. Ez azt jelenti, hogy a kérdésben a briteknek – csakúgy, mint bármely más tagországnak – vétójoga van.
A britek gyakorlatilag az EK-ba való belépésük, azaz 1973 óta folyamatosan nehezményezték, hogy sokkal többet kell a közös költségvetésbe fizetniük, mint amennyi pénzt visszakapnak onnan. A túlfizetésnek alapvetıen két oka volt. Egyrészt, a volt gyarmatokkal és a Nemzetközösség országaival fenntartott kapcsolatoknak – a brit belépés után még sokáig – kitüntetett szerepe volt az importban, valamint az országnak a Közösség harmonizált ÁFA-alapjából való részesedése hagyományosan nagyobb volt, mint a közösségi GNP-bıl való részesedése, s így vámból és forgalmi adóból aránytalanul sokat fizetett be a közös költségvetésbe. Másrészt, a brit mezıgazdaság hagyományosan kisebb volumenő, mint akár a francia, német vagy az olasz agrárszektor, s a szigetország a közös költségvetés kiadásaiból is viszonylag kevesebbet kapott vissza.
Bár az idık folyamán a korrekciós mechanizmust megalapozó körülmények sokat változtak – például a brit mezıgazdaság relatív támogatottsága a KAP-reformok nyomán ugrásszerően javult, a közös költségek finanszírozásában jelentısen visszaszorult az ÁFAforrás, s a brit gazdaság (a hozzájárulási képességben szerepet játszó) relatív prosperitás tekintetében minden jelentıs tagországot megelızött –, a mechanizmus mindmáig fennmaradt, s nélküle az Egyesült Királyság ma is az EU legnagyobb nettó finanszírozója volna.
Ugyanakkor az is igaz, hogy több, a britekénél kevésbé prosperáló gazdaságú ország is a korrekció elıtti(!) brit nettó pozícióhoz hasonló helyzetet mutat, s a korrekcióban való korlátozott részvételük ellenére lényegesen nagyobb nettó finanszírozói az EU-nak, mint az Egyesült Királyság. Mivel a korrekciós mechanizmus gyakorlatilag úgy szüntetett meg egy igazságtalanságot, hogy helyette újabbat teremtett, a rendszer egyre inkább tarthatatlanná vált.
3
Az elkövetkezı pénzügyi perspektíva idıszakában (2008-2013), a mechanizmus éves átlagos forrásigénye – a keleti bıvülés költségtöbblete miatt – összegszerően kb. a másfélszeresére nı. Mind az elızı idıszak tapasztalatai, mind pedig a jövıre vonatkozó becslések azt mutatják, hogy a korrekció nélkül a britek helyzete nem lenne aránytalanul rosszabb a többi nettó befizetıénél, a korrekció révén azonban a viszonylag gyengébb prosperitású tagországok az Egyesült Királyságnál lényegesen nagyobb terhet vállalnának a közös költségvetés finanszírozásából. Ezért a Bizottság úgy véli, jobban megfelelne a fontainebleau-i elveknek, ha a korrekciós mechanizmust általánossá tennék, érvényét – módosított feltételekkel – a többi tagországra is kiterjesztenék, s a jövıben nem egyedül a britek túlzott nettó befizetıi pozícióját orvosolná.
A Bizottság 2004 nyarán hozta nyilvánosságra a saját források témájában és a túlzott költségvetési hiánnyal kapcsolatos a jelentését, illetve javaslatait. Ebben elıször modellkísérletekkel világossá tette, miért nem járható út a brit korrekció különbözı forgatókönyvek alapján megvalósuló leépítése, illetve visszaszorítása. A bemutatott ötféle megoldás – a visszatérítési ráta csökkentése, a visszatérítés összegének befagyasztása, a korrekció fokozatos leépítése, a befagyasztás és a leépítés kombinációja, a bıvüléssel kapcsolatos költségek mellızése –, vagyis mindezen kísérletek közös jellemzıje, hogy egyik sem kínál tartós megoldást. Amennyiben a korrekciós mechanizmus fennmarad, úgy végérvényesen meggyökeresedik a britekkel való kivételezés, amit gazdaságuk relatív prosperitása – vagyis a közös költségvetés terheihez való hozzájárulási képességük jelenlegi állapota – egyáltalán nem indokol. A másik gond az, hogy akár megtartják a mechanizmus, akár leépítik azt, az egyes országok (döntıen Németország, Hollandia és Svédország) túlzott nettó befizetıi pozícióiból származó állandó feszültség, és az Európa eszméjéhez méltatlan kicsinyes alkudozás fennmarad.
A Bizottság végleges javaslatainál igyekezett messzemenıen figyelembe venni az egyszerőség, az átláthatóság és a méltányosság szempontjait. Az angol betőszóval GCM1-nek keresztelt szisztéma a következı alapelvekre épül: 1
Generalised correction mechanism ~ általánossá tett korrekciós mechanizmus.
4 -
a számítás alapja az egyes tagországoknak az EU közös költségvetésével szemben fennálló nettó egyenlege;
-
korrekciós kifizetésre akkor kerül sor, ha a nettó deficit eléri az adott ország bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) bizonyos százalékát (küszöbérték);
-
a korrekció a nettó deficitek küszöbértéken túli részére vonatkozik és részleges;
-
a korrekció finanszírozásában az összes tagország részt vesz relatív prosperitása (GNI-je) függvényében;
-
a korrekcióra költhetı összeget maximálni kell, mely határon túl automatikusan csökken a visszafizetési ráta;
-
az új rendszerrel nem nıhet a terhe annak a 20 tagországnak, amely teljes mértékben részt vesz a jelenlegi korrekciós mechanizmus finanszírozásában.
A fent ismertetett alapelvekkel összhangban a Bizottság a következı, általános korrekciós mechanizmus (GCM) bevezetésére tett javaslatot: -
a korrekciót kiváltó küszöbérték a tagországi GNI 0,35 százaléka;
-
minthogy a GCM-re való áttérés az Egyesült Királyság költségvetési helyzetében hozza a legnagyobb változást, az ország a GCM elsı négy évében évente csökkenı átalányt kap a régi rendszer szabályai szerint;
-
minthogy az Egyesült Királyságnak fizetett átalány a többi tagországot terheli, ez utóbbiak egyéb terhét, a GCM-szerinti korrekcióban való részvételét, célszerő mérsékelni. Ezért a visszatérítési ráta 66 százalékos szintje az Egyesült Királyság esetében azonnal érvényesül, a többi országra nézve azonban átmeneti idıszak lesz érvényben (2008-ban 33%, 2009-ben és 2010-ben 50%, 2011-tıl 66%). A ráta automatikusan (és arányosan) csökken, amennyiben
-
a korrekció teljes összege eléri a 7,5 milliárd euróban meghatározott maximumot, melybe azonban nem számít bele a briteknek fizetett átalány;
-
a korrekciót a tagországok küszöbértéken túli – de a brit átalányban való részvételüket nem tartalmazó – nettó befizetési többletük alapján kapják;
-
a GCM-szerinti korrekcióban való részvétel alapja a tagországok vásárlóerı standardon mért GNI-je.
5 1. A brit korrekciós mechanizmus kialakulása
„I want my money back!” – mondta Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök az 1984-es fontainebleau-i Európa csúcson. Mondhatnánk, hogy így kezdıdött, de nem! Az elhíresült mondat – bármily frappánsan hangzott is – egyáltalán nem a kezdete volt a brit visszatérítési mechanizmus kialakulásának. A britek gyakorlatilag az EK-ba való belépésük, azaz 1973 óta folyamatosan nehezményezték, hogy sokkal többet kell a közös költségvetésbe fizetniük, mint amennyi pénzt visszakapnak onnan.
1.1. Okok, a korrekciós igény háttere
A brit túlfizetésnek – illetve hivatalos szóhasználattal: a túlzott költségvetési teher kialakulásának – alapvetıen két oka volt, pontosabban az aránytalanság a költségvetésnek mind a befizetési, mind pedig a kifizetési oldalán jelentkezett.
A befizetési oldalon az okozott – illetve részben okoz mind a mai napig – gondot, hogy:
-
egyrészt, az Egyesült Királyság a külkereskedelmében hagyományosan sokkal inkább fordult a Közösségen kívüli világ felé, mint a többi tagország. A volt gyarmatokkal és a Nemzetközösség országaival fenntartott kapcsolatok kitüntetett szerepe a brit belépés után még sokáig kimutatható volt az importban. Ez azért fontos, mert az 1970-es és 80-as években, a közös költségvetés forrásainak az ún. tradicionális saját források (TSF) még igen jelentıs részét alkották.2 Vagyis a britek több vámot és agrárlefölözést fizettek a közösbe, mint a hozzájuk hasonló mérető gazdasággal rendelkezı tagországok (pl. franciák, olaszok);
2
Az ÁFA-forrás 1979-es bevezetése elıtt, a TSF a közös költségvetés bevételeinek 60-65 százalékát, de még utána is évekig 35-45 százalékát adta. Aránya csak az 1990-es években esett 25 százalék alá. [Forrás: Bizottság 2000 ]
6 -
másrészt, az országnak a Közösség harmonizált ÁFA-alapjából való részesedése hagyományosan nagyobb volt, mint a közösségi GNP-bıl való részesedése, ami − egészen a legutóbbi idıkig − a hozzájárulási képességet lényegesen meghaladó brit költségvetési befizetést eredményezett. A brit csatlakozás átmeneti idıszakának vége (1978) nagyjából egybeesett az ÁFA-forrás bevezetésével (1979). A britek befizetési kötelezettsége akkor vált teljessé (100 százalékossá), amikor annak egyre nagyobb – sıt, mondhatni rohamosan növekvı – részét egy olyan forrás adta, amelybıl náluk az átlagosnál lényegesen több képzıdött. Az ÁFA-befizetés – bevezetése után – két-három év alatt a közös költségvetés legnagyobb forrásává vált. Aránya 1982-1995 között folyamatosan 50 százalék fölött állt.
Minthogy a – pénzügyi-költségvetési szempontból – teljes jogú tagság elnyerése utáni években (1979-1984) a fent említett két forrás (TSF + ÁFA) a befizetések 90-95 – s még utána is hosszú évekig (egészen 1993-ig) több mint 80 – százalékát adta, elmondható, hogy a britek számára ez a rendszer igen hátrányos volt. [Forrás: Bizottság 2000]
A kifizetési oldalon a problémát az okozta – illetve okozza mindmáig –, hogy az EU közös költségvetésben az egyetlen igazán közös politika, az európai közös agrárpolitika (KAP) súlya a kezdetektıl meghatározó volt.3 Az Egyesült Királyság hagyományosan viszonylag szerény mezıgazdasági szektorral rendelkezett, melynek okai a XIX. század közepéig vezethetık vissza, amikor a szabadkereskedelmi világrendszer kiépülése (Corn Laws 1846-os eltörlése) nyomán felnövekvı olcsó tengerentúli gabona-behozatal tönkretette a brit mezıgazdaság jelentıs részét. Több százezren hagytak föl a termeléssel. Az önellátottság aránya a XX. század elejére 1/3-osra eset vissza. Bár a II. világháború után a technikai fejlıdés a brit mezıgazdaságot is elérte, s ezáltal növekedtek a hozamok, az önellátottság szintje továbbra is messze van a 100 százalékostól.4
3
Az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alapnak (EMOGA) a KAP piaci támogatásait finanszírozó részlege (vagyis a Garancia Alap), a brit tagság elsı éveiben, a közös költségvetés kiadásainak kb. 70, de még a teljes 1980-as évtizedben is átlagosan 61,4 százalékát adta. [Forrás: Bizottság 2000] 4 2003-ban és 2004-ben – vagyis az elérhetı legfrissebb adatok szerint – az Egyesült Királyságban az összes élelmiszerre vonatkozó önellátottság szintje 63,8 illetve 63,4 százalékos, míg az országban megtermelhetı élelmiszerekre nézve 76,9 illetve 74,2 százalékos volt. [Forrás: Defra honlap]
7 Amikor a brit mezıgazdaságot az Egyesült Királysághoz hasonló népességgel rendelkezı tagországokéival összevetjük, le kell szögeznünk, hogy nem rendelkezünk pontos statisztikákkal az 1970-es évek végére és az 1980-as évek elejére vonatkozóan. Az viszonyt tény, hogy az agrárszektor – az iparhoz vagy a szolgáltatásokhoz képest – viszonylag lassan változik, s így a késıbbi évek statisztikái is nagy biztonsággal alkalmazhatók. Nos, 1989-es adatok szerint [Forrás: Bizottság 1991], az akkori 12 tagállam agrártermelését 100-nak véve, a brit mezıgazdaság 10,9 százalékot, az olasz 20,9-et, a nyugatnémet 16,4-et, a francia pedig 26,4 százalékot képviselt. Amennyiben a brit agrárkibocsátást egynek vesszük, úgy a német annak másfélszerese, az olasz közel kétszerese, a francia közel két és félszerese. Ha a garanciális pénzekbıl való kifizetéseket tekintjük, akkor a helyzet még ennél is rosszabb, hiszen 1985-1989 között a britek KAP-támogatását egynek véve, az olaszoké kétszeresen, a németeké 2,2-szeresen, a franciáké pedig 2,8-szeresen haladta meg azt. [Lásd 1.Tábla]
Megjegyzés: az 1. Táblából az is leolvasható, hogy a brit mezıgazdaság relatív támogatottságában késıbb kedvezı fordulat állt be, de errıl majd akkor szólunk részletesebben, amikor azt vizsgáljuk, mennyiben maradt fönn a korrekciós mechanizmus létjogosultsága napjainkra.
Miközben a britek, mezıgazdaságuk mérete és szerkezete miatt, viszonylag keveset kaptak a közös agrárkiadásokból, ezért a hiányért az sem kárpótolta ıket, hogy a strukturális alapokból lényegesen nagyobb arányban részesültek. Az 1975-ben felállított Európai Regionális Alap (FEDER) kiadásaiból például – Olaszország (39,4%) után – az Egyesült Királyságnak volt a legnagyobb részesedése (27,0%). [Forrás: Guth 1980] A dolognak azért nem volt túl nagy hatása, mert:
-
egyrészt a közös költségvetésen belül a strukturális politikák súlya – az agrárpolitikáéhoz képest – elenyészı (1978-1984 között átlagosan 14,4 százalékos) volt;
-
másrészt, amikor ez a súly megnıtt – elıször a görög csatlakozás után, ideiglenesen (1981-ben 19,2%, 1982-ben 21,5%, majd 1983-ban 16%-osra), majd az ibériai bıvülés után a Delors-I.és II. csomag [Lásd: Somai 2002] hatására tartósan (25, sıt 30%-os szint fölé) –,
akkor a növekmény nagy része a belépı, s britekénél sokkal fejletlenebb
gazdasággal és régiókkal rendelkezı tagországoknak jutott.
8
1.2. A probléma megoldására irányuló elsı próbálkozások
A költségvetési befizetésekkel kapcsolatos egyensúlytalanságok feloldására a Tanács elıször 1975-ben, Dublinban tartott értekezletén tett kísérletet. A "dymanic brakes" (dinamikus fékek) névre keresztelt mechanizmussal azt próbálták megakadályozni, hogy a brit nettó hozzájárulás idıvel túlságosan megnövekedjék. A szabályozás értelmében a tagállami befizetés capping-jére (maximálására) akkor volt lehetıség, ha az alábbi három feltétel egyszerre teljesült:
-
az adott országban az egy fıre esı GDP (bruttó hazai termék) a közösségi átlag 85 százaléka alatt maradt;
-
a gazdasági növekedés üteme nem érte el a közösségi átlag 120 százalékát;
-
s végül, a közös költségvetésbe való befizetés aránya több mint 10 százalékkal haladta meg a közösségi GDP-bıl való részesedést.
Minthogy a fenti feltételek egyik tagállamban sem teljesültek egyszerre, a mechanizmus alkalmazására nem került sor, s az Egyesült Királyság az 1970-es évek végére a közös politikák legnagyobb nettó finanszírozójává vált. Ez azt jelenti, hogy a közös költségvetésbe való befizetések, és az abból származó kifizetések különbsége a britek esetében volt a legnagyobb.
A brit túlfizetés megfékezése érdekében tett kísérletek sorában a következı lépést a Tanács egy újabb dublini ülése jelentette, 1979-ben. Ezúttal nem a befizetések, hanem a kifizetések oldaláról közelítették meg a kérdést. Bár konkrét mechanizmus kidolgozására nem került sor, tény, hogy 1980-tól kezdıdıen, az Egyesült Királyság - a közös finanszírozásban játszott aránytalan tehervállalása miatt - minden évben visszakapott valamennyit a közösségi költségvetési deficitjébıl. [Forrás: Somai 2004]
9
1.3. A fontainebleau-i csúcs és a korrekciós képlet lényege
„Végsı soron a kiadási oldalon vannak meg azon eszközök, melyekkel a költségvetési egyensúly túlzott mértékő megbomlásának a kérdéseit rendezni lehet. Mindazonáltal eldöntetett, hogy bármely tagország, amely relatív prosperitásához5 képest túlzott mértékő költségvetési terhet visel, megfelelı idıben, korrekcióban részesülhessen.” [Forrás: Európai Parlament 2005a]
Az 1984-es fontainebleau-i EU-csúcsértekezlet eme írásba foglalt rendelkezésének megfelelıen, az Egyesült Királyság – és a Közösség tagországai közül egyedül az Egyesült Királyság – azóta is minden évben korrekciós kifizetésben részesül. Az összeget a többi tagország finanszírozza (1988-ig a harmonizált ÁFA-alap, azóta pedig a piaci áron mért GNP/GNI arányában), de Németország a kezdetektıl – jelentıs nettó befizetıi pozíciójára való tekintettel – a rá esı rész egyharmadának a megfizetése alól felmentést kapott.6 [Forrás: Európai Parlament 2005a]
A korrekció mértéke a számított brit nettó túlfizetésnek durván a kétharmada. A számítás alapja az Egyesült Királyság azon többletterhe, mely a többi tagországéhoz képest viszonylag jelentısebb ÁFA-alapjából adódik.7
A számítás a végletekig leegyszerősítve a következı három lépcsıbıl áll:
5
A relatív prosperitás azt mutatja, hogy egy adott tagországban milyen a polgárok helyzete a többi tagállamhoz képest, s ezt a vásárlóerı-paritáson számított egy fıre esı reáljövedelem mutatja. A koncepciónak – a túlzott költségvetési egyensúlytalanság kimutatásán kívül – például akkor jut szerep, ha azt kell megállapítani, hogy mely régiók milyen arányban részesedjenek az EU strukturális alapjaiból. 6 Az Agenda 2000-program jegyében, 2002 óta három másik nettó befizetı tagországhoz – Ausztriához, Hollandiához és Svédországhoz hasonlóan –, a németek a brit kompenzációból rájuk esı résznek csupán egynegyedét fizetik be a közös költségvetésbe. [Forrás: Tanács 2000b] 7 A TSF-ben meglévı túlfizetést nem vették figyelembe, mert ezeket mindig is a Közösség egyetlen igazán saját forrásainak tekintették. A vámot ugyanis nem feltétlenül abban az országban szedik be, ahová az importárut szánják, s így jogos – és forrásallokációs szempontból is hasznos –, ha az importhoz kapcsolódó bevételeket eleve közösként kezelik.
10 1.) elıször kiszámolják a briteknek a közös költségvetésbe történı befizetésekbıl, valamint a közös költségvetés országokra felosztható kifizetéseibıl való százalékos részesedésének a különbségét; 2.) az így kapott arányszámot megszorozzák a tagországokra felosztható kifizetések összegével, amibıl az Egyesült Királyságnak a közös költségvetéshez való nettó hozzájárulásának az összege adódik; 3.) s végül ennek az összegnek a 66 százaléka lesz a brit visszatérítés.8
A korrekciós mechanizmus az ún. saját forrásokról szóló döntések (ORD9) szerves részét képezi, s mint ilyen, az idık folyamán (1988-ban, 1992-ben és 1999-ben) azzal párhuzamosan változott. A változtatáshoz azonban az Európai Tanács egyhangú döntése szükséges, ami azt jelenti, hogy a brit korrekciót lehetıvé tévı mechanizmus az Egyesült Királyság egyetértése nélkül – gyakorlatilag a britek érdekeivel ellentétesen – nem módosítható (!).
A jelenleg alkalmazott mechanizmus minden további – a fent ismertetett három lépésen túlmutató – részlete annak érdekében került a számítási képletbe, hogy a tényleges visszatérítés valóban a tényleges túlfizetést kompenzálja. Az eredeti képlet az 1985-ös brit túlfizetés legfıbb okát képezı, túlzott mértékő – az ország relatív prosperitásához képest túlságosan nagy – ÁFA-alapra épült. Az ORD-k keretében hozott változások – pl. az ún. negyedik (GNP/GNI10 alapú) forrás bevezetése és egyre jelentısebbé válása, az ÁFA-alap maximálása, majd beszedési rátájának (az ún. egységes rátának) fokozatos csökkentése, a TSF 10, majd 25 százalékának (beszedési költségként) a tagállamoknál hagyása, vagy a keleti bıvülés ún. csatlakozási elı-segéllyel kapcsolatos költségeinek (pre-accession expenditure) belsı, azaz felosztható költségekké válása stb. – azonban jelentısen csökkentették a valóságos brit túlfizetés mértékét, s ezt az elınyt (brit szemszögbıl: megtakarítást) ki kellett szőrni a számítási képletbıl.
8
A korrekciós mechanizmus részletes leírását lásd Somai 2004. Own resources decisions. 10 GNP = gross national product = bruttó nemzeti termék, GNI = gross national income = bruttó nemzeti jövedelem. 9
11 Jelenleg, egy adott évi korrekciót a tagországok a rákövetkezı évben, a GNI-alapú befizetésekbıl való részesedéseik arányában finanszírozzák, de:
-
az Egyesült Királyság nem vesz részt a saját visszatérítésének a finanszírozásában;
-
s másik négy ország (mint már említettük: Ausztria, Hollandia, Németország és Svédország) a ráesı résznek csupán az egynegyedét viseli.
Az ily módon kialakuló hiányt a fennmaradó 20 tagország fedezi, GNI-befizetéseik arányában. [Forrás: Bizottság 2004a,b]
2. Megváltozott körülmények A mezıgazdaság kapcsán már tettünk rá célzást, hogy a britek túlzott mértékő nettó hozzájárulási pozíciója hátterében álló reálgazdasági és gazdaságpolitikai környezetben idıvel bizonyos, a britek számára kedvezı változások történtek. A közös agrárpolitika sorozatos reformjai (1992, 1999) például mind azon termékcsoportok (marha, juh, gabona) közvetlen támogatottságát növelték, ahol az Egyesült Királyságnak jó pozíciói voltak.11 Ennek megfelelıen a brit mezıgazdaság korábbi hátrányos megkülönböztetése megszőnt, s a szektor relatív támogatottsága ugrásszerően javult. [Lásd 1.Tábla] A táblázatból az is kitőnik, hogy a brit mezıgazdaság relatív – a termelés nagyságrendjében mért – támogatottsága nagyobb, mint akár a német, az olasz vagy a francia mezıgazdaságé (!). Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy az agrárszektornak a közös költségvetésen belüli súlya – ha nem is különösen látványosan –, de lépésrıl-lépésre csökkent: a korábbi, a brit csatlakozás utáni évek 65-70 százalékos szintjérıl kb. 46-52% közé, mely szinten az 1990-es évek második felétıl már tartósan meg is maradt. [Forrás: Európai Parlament 2005b] Vagyis a brit túlfizetés egyik
11
Az Egyesült Királyság az EU-25 harmadik legnagyobb búza (12,1%), és negyedik legnagyobb árpatermelıje (11,6%), a marhahús elıállításban holtversenyben 2-3. helyezett (12,6%), a juhhús tekintetében pedig holtversenyben az elsı-második (25,2%). [Forrás: Bizottság honlap] Zárójelben: 2003-as adatok, melyek az EU25 teljes termelésébıl való brit részesedést mutatják.
12 okának tartott agrárpolitika a britek számára kedvezıen változott, és többé már nem csak róla szólt az EU-költségvetés.
Azonban nem csak a közös költségvetés kifizetési oldalán alakult kedvezıen a britek számára a helyzet. A bevételi oldalon ugyanis az idık folyamán erısen csökkent az ÁFAalapú forrás részaránya.12 A saját források szerkezetében végbemenı változások nagyságrendjére jellemzı, hogy az 1980/90-es évek fordulóján még 55 százaléknál nagyobb részesedéső ÁFA-forrás szerepe az 1990-es évtized végére 40, 2002-tıl 25, 2004-tıl pedig 15 százalékos szint alá csökkent. [Lásd 2.Tábla] Eközben a tagállami befizetések egyre nagyobb része (2004-ben már közel háromnegyede) a GNI-alapú – eredetileg reziduális jellegőnek szánt – negyedik forrásból teljesült, ami elvileg közelíti az „igazságos” teherviselést.13 Mindebbıl kitőnik, hogy a brit visszatérítést megalapozó másik eredeti ok is elenyészıben van.
2.1. Az Egyesült Királyság valós helyzete
Az 1980-as évek elején, a briteknek a korrekciós mechanizmus bevezetése melletti legfıbb érve az volt, hogy gazdasági fejlettségükhöz, gazdaságuk állapotához, relatív prosperitásukhoz képest aránytalanul sok teher hárul rájuk a közösségi büdzsé finanszírozásából. A szisztéma idestova 20 éve mőködik, s az Egyesült Királyság, 1985-tıl kezdıdıen, minden évben megkapta a neki járó visszatérítést. Fölmerül azonban a kérdés: vajon fennáll-e még az említett aránytalanság. A manapság használatos mutató, a vásárlóerı standardon mért egy fıre esı bruttó nemzeti jövedelem (GNI) tekintetében, az Egyesült Királyság jelenleg sokkal jobban áll, mint a korrekciós mechanizmus bevezetésének az idején. 1984-ben, a britek még messze elmaradtak a németek és a franciák mögött. A sorrend azonban mára megfordult: az Egyesült 12
Emlékezzünk, a túlzott brit nettó befizetıi pozíció egyik legfontosabb oka éppen az volt, hogy a Közösség harmonizált ÁFA-alapjából való részesedéséhez képest az ország relatív prosperitása elmaradt. 13 Azért csak elvileg, mert az egységes piacból származó haszon a gazdaságok erejével arányosan nı, de nehezen számszerősíthetı. Vagyis nem lehet csupán könyvelıi szemlélet alapján azt mondani, hogy a nettó befizetık kárt
13 Királyság az integráció minden jelentıs nettó befizetıjét, sıt, Luxemburg kivételével az Unió összes tagállamát megelızte. [Lásd 3-4.Tábla]
A brit GNP növekedése üteme különösen az 1990-es évek végén gyorsult föl: 19972001 között több mint 38 százalékkal nıtt, 1997-2003 között pedig összességében 48 százalékkal. Ez évi 6,8 százalékos növekedési rátának felel meg.14 A nagy nettó befizetık közül egyedül Hollandia tudott valamennyire lépés tartani az Egyesült Királysággal, a többiek messze elmaradtak tıle.[Lásd 1.Ábra, 5.Tábla]
2.2. A rendszer tarthatatlansága
A szigetország gazdaságának javuló prosperitása ellenére a korrekciós mechanizmus folyamatosan mőködött, s a britek 1997-2003 között, éves átlagban folyó áron 4,3 milliárd euró visszatérítést kaptak a költségvetésbıl.15 [Forrás: Európai Parlament 2005a] A korrekció eredményeképpen, az egy fıre jutó GNI tekintetében oly elıkelı helyen álló Egyesült Királyság igen kedvezı helyzetbe került, hiszen nettó hozzájárulása messze elmaradt a többi fı finanszírozó országé (Németországé, Svédországé Ausztriáé és a Benelux országoké) mögött. [Lásd 6.Tábla]
A táblázatból kiderül, hogy a britek nettó pozíciója egyes években gyakorlatilag egyensúlyba került: 1997-ben minimális (-0,02%-os) hiánnyal, 2001-ben pedig minimális (0,04%-os) többlettel zárt. Az 2001-es év annyiban különleges, hogy tökéletesen megmutatja a szisztéma logikátlanságát, igazságtalanságát és tarthatatlanságát. Ebben az évben az Egyesült Királyság rekordösszegő, 7,34 milliárd eurós visszatérítésben részesült. Ezáltal a britek költségvetési egyenlege pozitívvá vált, vagyis az ország a közös költségvetés nettó kedvezményezettje lett. A „mutatvány” ára az volt, hogy az EU többi tagországa GNP-jének szenvednének, vagy akár csak áldozatot hoznának, míg a közös költségvetés nettó kedvezményezettjei elınyhöz jutnának. 14 Bár az eredmény értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az EU-ban 2002-tıl GNI-ben számolnak. 15 Ez az összeg 4,6 milliárd eurót jelent 2004-es árakon, s ez az adat szerepel a Bizottság különbözı dokumentumaiban.
14 kb. 0,11-0,12 százalékos részét (Németország „csak” 0,07%-ot) az Egyesült Királyság rendelkezésére bocsátotta. [V.ö. 6-7-8.Tábla] Ha összevetjük az Egyesült Királyság egyenlegét a többi jelentıs nettó befizetı országéval, azt tapasztaljuk, hogy 2001-ben a britek GNP-ben mért relatív pozíciója 0,29-0,75 százalékkal kedvezıbb volt.
Ugyanakkor az is tény, hogy korrekció nélkül a britek lettek volna az 1997-2003-as idıszak legnagyobb nettó befizetıi. [Lásd 7.Tábla] Túlfizetésük GNP/GNI-hez viszonyított aránya azonban nem lett volna kimagasló: a holland, német, svéd deficit nem sokkal maradt volna el tıle. S végsı soron a britek relatív prosperitására vonatkozó legújabb adatok tükrében nem lenne indokolatlan, ha az Egyesült Királyság a többi országnál nagyobb szerepet vállalna az európai szolidaritás terhének viselésébıl.
A 8.Táblában megpróbáltuk érzékeltetni, mekkora terhet jelent a brit korrekciós mechanizmus az Unió többi nagy nettó befizetıjének. Az a szisztéma, amely 1997-2003 között az Egyesült Királyság számára éves GNP/GNI-jének kb. 0,3 százalékával egyenértékő többletet
eredményezett,
a
normál
teher
25
százalékát
fizetı
tagországoknak
(Németországnak, Svédországnak, Hollandiának és Ausztriának) kb. 0,4-0,6 százalékos, a többi tagországnak kb. 0,8 százalékos többletkiadással járt.16
A fentihez hasonló eredményre jutottak a Bizottság szakemberei, amikor azt vizsgálták, milyen nettó pozíciók alakulnának ki a 2007 utáni idıszakban korrekcióval vagy anélkül.17 Korrekció elıtt a britek viselnék a legnagyobb relatív terhet (-0,62% a GNI-hez képest), de nagyságrendjét tekintve ez a teher nem lenne lényegesen nagyobb, mint a hollandoké (-0,55%), németeké (-0,52%) vagy svédeké (-0,47%). Korrekció után azonban a gazdasági erı, a versenyképesség és az általános fejlettség alapján hozzá hasonlítható 16
A táblázatban nem szerepel, de összegszerően a brit korrekció legnagyobb finanszírozói Francia-, Olasz- és Spanyolország, melyek együtt a finanszírozási teher több mint 70 százalékát viselik. A GNP/GNI arányában mért teher azonban az ı esetükben sem volt több mint az egyéb, a 75 százalékos kedvezményt nem élvezı tagországoké (azaz kb. 0,08%-os). 17 Megjegyzés: a Bizottság szerint a költségvetési pozíciók becslésekor nincs jelentısége annak, hogy a saját források maximumát a közösségi GNI-nek a Bizottság által javasolt 1,14 százalék, illetve a hat legnagyobb nettó befizetı ország által javasolt 1 százalék között hol fogják meghúzni. Az esetleges megtakarítás zöme ugyanis nem az új tagokat, hanem az EU-15-ök nem-mezıgazdasági kifizetéseit, valamint a számításnál figyelmen kívül hagyandó ún. külsı akciókat érintené. Lényegében, amit az EU-15 nagy befizetıi megtakarítanának a kiadási oldalon, azt nagyjából el is veszítenék a bevételi oldalon. [Forrás: Bizottság 2004b]
15 tagországok közül, az Egyesült Királyság lenne a legkisebb nettó hozzájáró. A GNI 0,25 százalékára rúgó nettó deficitje Finnország nettó hozzájárulási szintjével lenne egyenlı, míg Franciaországétól, Olaszországétól és Németországétól rendre 0,12-0,16-0,29 százalékkal maradna el. [Lásd 9.Tábla] Az adatokból az is kiderül, hogy:
-
míg a brit kompenzációval kapcsolatos fizetési könnyebbséggel rendelkezı „négyes” (A, D, S, NL) számára nem jelentene lényeges könnyebbséget a rendszer elhagyása (pluszmínusz 0,01-0,03%),
-
addig a többi tagország szempontjából igény lényeges különbség a mechanizmus léte vagy nemléte: ık a bruttó nemzeti jövedelmük 0,10-0,12 százalékával lennének kénytelenek finanszírozni a rendszert.
A 0,10-0,12 százalékos arány a korábbi, 1997-2003 közötti idıszakban (~0,08%-osra) becsült tehernek mintegy a másfélszerese. A növekedés oka, hogy a kiadásoknak a keleti bıvüléssel kapcsolatos felfutása miatt, a brit visszatérítés 2007-2013 között várhatóan évi 7,1 milliárd euró lesz, szemben a korábbi idıszak évi 4,6 milliárdjával18. Itt jegyezzük meg, hogy bár az 1999-es berlini csúcsértekezleten egyhangú döntés született a 10 új tagország felvételérıl, az Egyesült Királyság ragaszkodott hozzá, hogy a bıvülés miatt bekövetkezı költségnövekedést vegyék számításba a brit korrekció kiszámításakor.19 Ez azt jelenti, hogy egyrészt minden új tagországnak részt kell vállalnia a brit visszatérítés finanszírozásából, másrészt a régi tagállamok terhei is megemelkednek.
Minthogy: -
egyrészt a brit korrekció összegszerően a másfélszeresére nı;
-
másrészt mind az 1997-2003-as idıszak tapasztalatai, mind pedig a 2008-2013-ra vonatkozó becslések azt mutatják, hogy: -
a korrekció nélkül a britek helyzete nem lenne aránytalanul rosszabb a többi nettó befizetıénél;
18
2004-es árakon számolva
16 -
a korrekció révén azonban a viszonylag gyengébb prosperitású tagországok az Egyesült Királyságnál lényegesen nagyobb terhet vállalnának az EU-költségvetés finanszírozásából;
a Bizottság úgy véli, jobban megfelelne a fontainebleau-i elveknek, ha a korrekciós mechanizmus nem egyedül a britek túlzott nettó befizetıi pozícióját orvosolná. Elvileg két megoldás kínálkozik.
A korrekciós mechanizmust:
-
vagy meg kell szüntetni – jelenlegi igazságtalan és logikátlan, csak az Egyesült Királyságra alkalmazott formájában;
-
vagy általánossá kell tenni, oly módon, hogy az érvényességét kiterjesztik a britekével összemérhetı nagyságrendő nettó befizetıi pozícióval rendelkezı, de a britekénél jelenleg kevésbé prosperáló gazdaságú tagországokra is.
A rendszer általánossá tételével mindenesetre ki lehetne küszöbölni azt az anomáliát, hogy a legnagyobb hiánnyal rendelkezı ország (UK) a korrekció révén a legkisebb befizetıvé váljon. [Lásd 9.Tábla] Az új korrekciós mechanizmus, ideális esetben, egyfajta biztonsági hálóként mőködne, mely a normálisan elvárható mértékő szolidaritáson túlmutató nettó befizetıi pozíció esetén automatikusan a többi tagországra terhelné a küszöbértéken túli hiányt.
A tanulmány harmadik részében a Bizottság különbözı elképzelései alapján elemezzük, melyik tagország milyen megoldással járna a legjobban.
19
Ez természetesen nem érinti az elıcsatlakozási segély belsı költséggé váló részének a korrekciós képletben való semlegesítését. [Lásd 1.3. fejezet]
17
3. A Bizottság elképzelései A Tanácsnak a saját forrásokról szóló – jelenleg érvényben lévı – 2000. szeptemberi rendelete kimondja, hogy a Bizottságnak, 2006. január elsejéig át kell vizsgálnia a saját források egész rendszerét, és megfelelı javaslatokkal kell elıállnia az összes fontos kérdésben. [Forrás: Tanács 2000b] A fontos kérdések a következık:
-
Milyen hatással van a bıvülés a közös költségvetés finanszírozhatóságára?
-
Milyen lehetıség van a saját források szerkezetének módosítására új, autonóm saját források létrehozásával?
-
Mi legyen a brit visszatérítéssel, illetve a korrekcióban való részvétellel kapcsolatban a négy nagy nettó befizetınek (A, D, S, NL) adott 75 százalékos kedvezménnyel?
A Bizottság jóval az elıírt határidı elıtt – már 2004 nyarán – nyilvánosságra hozta a jelentését, illetve konkrét, a saját források témájában a Tanács döntésére, a túlzott költségvetési hiánnyal kapcsolatban pedig a Tanács rendeletére vonatkozó javaslatait. [Forrás: Bizottság 2004d]
3.1. Variációk a brit korrekció önálló kezelésére 3.1.1. A visszatérítési ráta csökkentése
Annak megakadályozására, hogy a kompenzáció révén a britek túlságosan kedvezı nettó pozícióba kerüljenek, megoldás lehet a visszatérítés egyszerő csökkentése, – például a 66 százalékos kompenzációs ráta helyett fele akkora, azaz 33 százalékos alkalmazásával. Ily módon, a GNI-ben mért brit hozzájárulás (-0,46%) jobban közelítené a legnagyobb nettó befizetıkét (NL: -0,55%, D: -0,53%, S: -0,48%), bár az is igaz, hogy az Egyesült Királyság továbbra is kisebb terhet vállalna a közös költségvetés finanszírozásából, mint a nála kevésbé prosperáló tagországok. A módszer nyertesei azok a tagországok lennének (szám szerint húszan), melyek teljes mértékben részt vesznek a korrekciós mechanizmus finanszírozásában.
18 Nettó deficitjük a bruttó nemzeti jövedelmük kb. 0,05-0,07 százalékával csökkenne. A dolog másik oldala, hogy a hagyományosan legnagyobb túlfizetéssel rendelkezı országok (Németország, Hollandia, Svédország) helyzete – éppen a rendszerben való 25 százalékos részvételük miatt – nem javulna jelentısen (+0,01-0,02%). [Lásd 10.Tábla]
3.1.2. A visszatérítés befagyasztása
Másik lehetıség a brit visszatérítés összegének adott szinten való rögzítése. A Bizottság által ismertetett változatban 4,5 milliárd euró szerepel, mely az 1996-2002-es idıszak brit korrekciójának átlagos évi összegével egyenlı. A módszert a visszatérítési ráta felezésével operáló változattal összevetve azt tapasztaljuk, hogy a változások ugyan hasonló irányúak, de sokkal kisebb (kb. fele-kétharmad akkora) intenzitásúak lennének. A brit korrekciót finanszírozó többi ország szemszögébıl nézve, az elınyök kisebbek lennének, a hiányosságok pedig nagyobbak maradnának, mint az elızı változatban. [Lásd 11.Tábla]
3.1.3. A korrekció fokozatos megszüntetése
További megoldás lehet a brit korrekciós mechanizmus fokozatos megszüntetése (phasing-out). A rendszer leépítésére megfelelı alkalmat kínál az elkövetkezı költségvetési periódus (2007-2013), melynek hét éve alatt, a tényleges korrekció minden évben, az érvényben lévı rendszer alapján kiszámolt összeg egy hetedével lehetne kevesebb (2008-ban 6/7-e, 2009-ben 5/7-e stb.,… 2013-ban 1/7-e). [Lásd 12.Tábla] Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a módszer 12.Táblában számszerősített hatása csak a következı költségvetési periódusban érvényes, s az is csak éve átlagban. Ez a hatás, intenzitását tekintve az elsı két változat között helyezkedik el, az elsınél kisebb, a másodiknál nagyobb megkönnyebbülést jelent a rendszer fı finanszírozóinak. Az idıszak végére a britek visszatérítése ugyan megszőnik, az – elsısorban a németeket, hollandokat, svédeket, osztrákokat, és persze magukat a briteket is érintı, – túlzott költségvetési deficittel kapcsolatos problémák azonban megmaradnak.
19
3.1.4. Fokozatos megszüntetés befagyasztott rátával
A Bizottság szerint egyes országok az elızı két módszer kombinálását ajánlják. Ez azt jelentené, hogy a brit visszatérítést elıször rögzítenék az 1996-2002 közötti idıszak éves átlagos szintjén (~4,5 milliárd euró), majd az összeget évente egy hetedével csökkentenék. Az eddig bemutatott változatok közül ez a kombináció hozná a legnagyobb (a GNI-jük 0,060,08%-ával egyenlı) megtakarítást a rendszer teljes értékő finanszírozói számára. A túlzott deficitek problémájára azonban nem jelentene gyógyírt.
3.1.5. A bıvüléssel kapcsolatos költségek kihagyása
Már említettük, hogy a brit korrekció kiszámításakor – az elıcsatlakozási segély ún. belsı költséggé váló részének a kivételével – a keleti bıvülés miatt bekövetkezı költségnövekedést
számításba
veszik.
Minthogy
a
brit
korrekció
50
százalékos
növekedésének legfıbb oka maga a keleti bıvülés – illetve a velejáró költségnövekedés –, megfontolandó egy olyan megoldás, amelyben a visszatérítési mechanizmus ugyan megmarad, de a kalkulációból elhagyják a bıvüléssel kapcsolatos kiadásokat. Ily módon, a 2007-2013 közötti periódusban, a brit visszatérítés átlagosan évi 4,2 milliárd euróra adódna, s a módszer elınyeként lenne elkönyvelhetı, hogy a (10+2 országra számolt) keleti bıvülés terhe igazságosabban oszlana meg a tagországok között. [Lásd 14.Tábla]
A módszert az elızıekben ismertetettekkel egybevetve kiderül, hogy hatásában leginkább a visszatérítés összegének – 1996-2002 közötti átlagos szintjén történı – befagyasztásához áll a legközelebb. Ily módon az ott leírt elınyök és hátrányok a mérvadók.
A bemutatott ötféle megoldásnak a legfıbb nettó befizetıkre gyakorolt hatását a 2.Ábrán foglaltuk össze. Az egyes változatok közös jellemzıje, hogy egy igazi vesztesük van, az Egyesült Királyság. Legalább háromszor nagyobb a GNI-ben mért vesztesége (0,13−0,25%), mint a legtöbbet nyerı tagországok nyeresége (0,03−0,08%). A változások
20 nyertesei két csoportra oszthatók: a brit korrekciós mechanizmus finanszírozásában a normál rész negyedét fizetı négy ország (Németország, Ausztria, Hollandia és Svédország) terhe kevésbé (0,00−0,02%), a többieké viszont annál markánsabban (0,03−0,08%) csökken.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a bemutatott változtatások egyike sem kínál a szisztémával kapcsolatos problémákra tartós megoldást. Amennyiben a korrekciós mechanizmus fennmarad, úgy végérvényesen meggyökeresedik a britekkel való kivételezés, amit gazdaságuk relatív prosperitása – vagyis a közös költségvetés terheihez való hozzájárulási képességük jelenlegi állapota – egyáltalán nem indokol. A másik gond az, hogy akár megtartják a mechanizmust, akár leépítik azt, a túlzott nettó befizetıi pozíciókból származó állandó feszültség, és az Európa eszméjéhez méltatlan kicsinyes alkudozás fennmarad.
4. A Bizottság beterjesztett javaslata: a GCM 4.1. Alapelvek
Amikor 2004 nyarán a Bizottság véglegesítette a saját forrásokra és a költségvetési egyensúlytalanságokra vonatkozó javaslatait, igyekezett messzemenıen figyelembe venni az egyszerőség, az átláthatóság és a méltányosság szempontjait.20
A brit korrekciós mechanizmust, annak idején, a méltányosság igénye hívta életre: egy tagállam – relatív prosperitásához mérten – erın felül volt kénytelen részt vállalni azon közös politikák finanszírozásában, melyekbıl aránytalanul kevés támogatást látott viszont. Az utóbbi két évtizedben azonban változott a helyzet, mert:
-
20
egyrészt a brit gazdaság teljesítménye – európai mércével számítva – sokat javult;
Az egyszerőség igényével az Európai Parlament is fellép a saját források jövıjével kapcsolatos év eleji dokumentumában. [Forrás: Európai Parlament 2005c]
21 -
másrészt több, a britekénél kevésbé prosperáló gazdasággal rendelkezı tagország a britekéhez hasonló nagyságrendő, évek óta tartó – és tartósnak ígérkezı –, negatív egyenleget produkál;
-
s végül, a közös költségvetés bevételi oldalán fokozatosan felnövekedtek - s mára 90 százalék körüli arányt képviselnek – a közvetlenül a tagállami büdzsékbıl (kincstárakból) átutalt (ÁFA- és GNI-) források, ami fokozza a tagállami kormányoknak a költségvetési túlzott nettó befizetıi pozíciókkal kapcsolatos érzékenységét.
Ebben a helyzetben a Bizottság úgy látta jónak, ha egy általános érvényő, minden tagországot egyenlıen érintı korrekciós mechanizmus fölállítására tesz javaslatot. Az angol betőszóval GCM21-nek keresztelt szisztéma a következı alapelvekre épül: -
a számítás alapja az egyes tagországoknak az EU közös költségvetésével szemben fennálló nettó egyenlege, amely úgy jön létre, hogy: -
a bevételi oldalon – a brit korrekcióhoz hasonlóan – a tagállamokra felosztható kifizetéseket,22
-
a kiadási oldalon pedig a tagországok ÁFA- és a GNI-forrás szerinti befizetéseit veszik alapul23;
-
korrekciós kifizetésre akkor kerül sor, ha a nettó deficit eléri az adott ország bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) bizonyos százalékát. Ez a küszöbérték – nevezzük méltányos nettó hozzájárulásnak (MNH) – azt fejezi ki, hogy az EU-tagországok közötti pénzügyi szolidaritás sem lehet végtelen;
-
a korrekció a nettó deficitek MNH-n túli részére vonatkozik, s a tagországok ennek az összegnek meghatározott részét kapják vissza. Azaz a korrekció részleges, és mértéke = az MNH-n felüli nettó deficit, szorozva a visszatérítési rátával;
-
minden tagország relatív prosperitása (vásárlóerı standardon mért GNI-je) függvényében, teljes egészében részt vesz a korrekció finanszírozásában; [Megjegyzés: ma a britek nem
21
Generalised correction mechanism ~ általánossá tett korrekciós mechanizmus. Ide tartoznak az agrár- és a strukturális alapok kifizetései, valamint a belsı politikák keretében felmerülı, és az adminisztrációs költségek jelentıs része. [Forrás: Bizottság 2004d] 23 A korrekciós képletbıl – az egyszerősítés jegyében – kikerülnek azok a tényezık, melyek a brit visszatérítési mechanizmus módosításaikor, a britek számára indokolatlanul felmerülı elınyöket voltak hivatva semlegesíteni. 22
22 vesznek részt a saját korrekciójuk finanszírozásában, négy másik EU-tagország (D, A, S, NL) pedig csupán a normál számítás alapján rá esı teher egynegyedét fizeti.] -
a korrekcióra költhetı összeget maximálni kell, mely határon túl automatikusan csökken a visszafizetési ráta;
-
az új rendszerrel nem nıhet a terhe annak a 20 tagországnak, amely teljes mértékben részt vesz a jelenlegi korrekciós mechanizmus finanszírozásában.
4.2. Modellezés
A Bizottság megpróbálta modellezni, hogy a brit korrekciós mechanizmushoz hasonló – azaz 66 százalékos – visszatérítési rátát feltételezve, de különbözı szintő, a GNI százalékában kifejezett MNH-küszöbértékek mellett: -
melyik tagország milyen mértékő korrekcióra lenne jogosult, illetve annak finanszírozása hogyan oszlana meg a többi tagország között24 [Lásd 15.Tábla];
-
s ez milyen változást hozna ahhoz képest, mintha a saját források (s benne a brit korrekció) mai rendszere lenne érvényben a következı (2007-2013-as) költségvetési idıszakban is. [Lásd 16.Tábla]
A táblázatok alapján a következı megállapításokra juthatunk: -
az Egyesült Királyság mindenféleképpen vesztese lesz az új (általánossá tett) korrekciós mechanizmusnak, akármilyen MNH-küszöböt veszünk is figyelembe. A GNI 0,00 százalékán
meghatározott
MNH-küszöbérték
esetén
a
britek
kb.
ugyanakkora
kompenzációt kapnának, mint a jelenlegi rendszerben, csakhogy a mai játékszabályokkal ellentétben, a saját és a többi tagállam korrekciójának a finanszírozásában is részt kell venniük, ami rontja a nettó pozíciójukat. Igaz, ez a romlás ahhoz az igen kedvezı
24
Természetesen itt nettó finanszírozásról van szó, hiszen technikailag minden tagország részt vesz minden korrekcióra jogosult tagország visszatérítésének a finanszírozásában. A 15.Tábla már a – GCM-mel kapcsolatos – nettó pozíciókat mutatja.
23 szcenárióhoz képest következne be, amikor az Egyesült Királyság – változatlan korrekciós szabályok mellett – egyike lenne az EU legkisebb nettó befizetıinek; -
a GNI 0,25 százalékában meghatározott MNH-küszöb a legtöbb tagország számára semleges helyzetet eredményezne, amennyiben körülbelül ugyanolyan egyenlegük lenne, mintha a mai korrekciós mechanizmus érvényességét a 2007-2013-as pénzügyi periódusra is meghosszabbítanák. Ez a megállapítás azonban nem vonatkozik az Egyesült Királyságra (-0,23%), amelynek relatív helyzete minden forgatókönyvvel rosszabbodna, valamint a három legnagyobb nettó befizetıre, Hollandiára (+0,11%), Németországra (+0,09%) és Svédországra (+0,08%), mely utóbbiak relatív helyzete annál jobban javulna, minél alacsonyabban húzzák meg az MNH-küszöböt;
-
a GNI 0,25 százalékánál alacsonyabb küszöb esetén, azon tagországok relatív – a saját források rendszerének változatlanul hagyásához viszonyított – helyzete, amelyek teljes egészében részt vesznek a brit korrekció finanszírozásában (köztük hazánké), fokozatosan romlana, míg 0,25 százalékosnál magasabb küszöb esetén fokozatosan javulna. Ebbe a csoportba tartozik a brit korrekció fedezésében harmadik legnagyobb terhet viselı Spanyolország is, amely eme teher ellenére – a „nagykanállal” kapott strukturális és agrártámogatás okán –, a közös költségvetés nettó kedvezményezettje (vagyis nem részesülne a GCM-szerinti korrekcióban)25;
-
a viszonylag kisebb nettó befizetık, mint például Franciaország és Olaszország egyértelmően nyernének a GCM-mel, bár éppen a legtöbb tagország számára semleges állapotot eredményezı 0,25 százalékos küszöbérték esetén a legkevesebbet. Ennek hátterében az áll, hogy 0,25%-osnál alacsonyabb MNH-nál jelentısen megnıne a részükre kifizetett korrekciós pénz, míg 0,25%-os szint fölött csökkenne a korrekció-fizetési terhük, fıként a brit rendszer finanszírozásában játszott szerepükhöz képest26;
-
Ausztria kissé kilóg a sorból, amennyiben egyik csoportba sem tartozik. Speciális helyzete azzal magyarázható, hogy:
25
Sıt, ide a kis Luxemburg is, amely „papíron” hasonló cipıben jár, mint Spanyolország: a közösségi intézményekhez érkezı adminisztratív kifizetések miatt neki is pozitív egyenlege van a közös költségvetésben. Azért csak „papíron”, mert az ún. operatív (az adminisztrációs költségeket nem tartalmazó) egyenlegekbıl világosan látszik, hogy GNI-jéhez mérten, a nagyhercegség az EU egyik legjelentısebb nettó finanszírozója. [Lásd 6-7.Tábla] A megállapítás egyébként részben Belgiumra is igaz. 26 A keleti bıvülés elıtt, a brit visszatérítésnek a franciák a 35, az olaszok pedig a 29 százalékát fizették. Azóta valamelyest csökkent ez az arány. [Forrás: Tanács 2000a]
24 -
egyrészt nettó pozíciója sohasem volt annyira deficites, mint a többi nagy nettó befizetıé (UK, D, S, NL), s ezért az új rendszerben viszonylag kevesebb visszatérítést kap;
-
másrészt, Ausztria elveszíti az Agenda idején kiharcolt kedvezményét – tudniillik, hogy Németországhoz, Hollandiához és Svédországhoz hasonlóan csak a normál összeg egynegyedével kellett hozzájárulnia a brit kompenzációhoz –, s most teljes egészében részt kell vegyen a korrekcióban részesülı tagországoknak járó pénz elıteremtésében;
-
harmadrészt ez a részvétel igen költséges, tekintettel az osztrák gazdaság relatív prosperitására (Ausztria a 4. Helyen álla kibıvített Unióban [Emlékeztetıül lásd 4.Tábla]).
Ily módon az osztrákok csak igen alacsonyan meghúzott MNH-küszöb esetén nyernének az új rendszerrel, s 0,25 százalékosnál magasabb küszöb esetén – a britek mellett egyedüliként – még veszítenének is.
4.3. A végleges javaslat
A fent ismertetett alapelvekkel és a modellezésbıl levonható tapasztalatokkal összhangban a Bizottság a következı, általános korrekciós mechanizmus (GCM) bevezetésére tett javaslatot: -
az MNH-küszöb a GNI 0,35 százaléka, azaz korrekcióra az a tagország jogosult, amelynek nettó befizetési többlete nagyobb, mint bruttó nemzeti jövedelmének 0,35%-a;
-
minthogy a GCM-re való áttérés az Egyesült Királyság költségvetési helyzetében hozza a legnagyobb változást27, az ország a GCM elsı négy évében évente csökkenı (2008-ban 2,0 Md €, 2009-ben 1,5 Md €, 2010-ben 1,0 Md €, 2011-ben 0,5 Md €) átalányt kap a régi rendszer szabályai szerint28;
27
A britek az 1997-2003-as idıszakban, éves átlagban 4,6 milliárd euró visszatérítést kaptak, s az új rendszerben ez az összeg évi 2,1 milliárdra csökken. 28 Vagyis az átalányt a többi tagállam finanszírozza, a „négyek” (D, A, S, NL) a normál rész 25%-át fizetik.
25 -
minthogy az Egyesült Királyságnak fizetett átalány a többi tagországot terheli, ez utóbbiak egyéb terhét, a GCM-szerinti korrekcióban való részvételét, célszerő mérsékelni. Ezért a visszatérítési ráta 66 százalékos szintje az Egyesült Királyság esetében azonnal érvényesül, a többi országra nézve azonban átmeneti idıszak lesz érvényben (2008-ban 33%, 2009-ben és 2010-ben 50%, 2011-tıl 66%). A ráta automatikusan (és arányosan) csökken, amennyiben
-
a korrekció teljes összege eléri a 7,5 milliárd euróban meghatározott maximumot, melybe azonban nem számít bele a briteknek fizetett átalány;
-
a korrekciót a tagországok küszöbértéken túli – de a brit átalányban való részvételüket nem tartalmazó – nettó befizetési többletük alapján kapják;
-
a GCM-szerinti korrekcióban való részvétel alapja a tagországok vásárlóerı standardon mért GNI-je.
Az új, általánossá tett korrekciós mechanizmus (GCM) szerint, az adott tagországnak járó korrekciót, valamint a rendszerben alkalmazott visszatérítési rátát az alábbi képletek szerint számítják:
Kx = [(BEFx/ΣBEF – KIADx/ΣKIAD)*ΣKIAD – MNH*GNIx]*VR ahol: Kx = X országnak fizetendı korrekció, ha Kx > 0; 29 BEFx = X ország által teljesített ÁFA és GNI alapú befizetés; ΣBEF = az összes tagország által teljesített összes ÁFA és GNI alapú befizetés; KIADx = X országra felosztható kiadások; ΣKIAD = a tagországokra felosztható összes kiadás; MNH = a közösségi szolidaritás határát jelzı méltányos nettó hozzájárulás (0,35%); GNIx = X ország bruttó nemzeti jövedelme; VR = visszatérítési ráta, mely a brit korrekció számolásakor már az elsı évtıl 66%, a többi tagország esetében pedig az említett fokozatokon keresztül éri el ezt a szintet.
29
Ha Kx < 0, akkor az adott tagország vagy a költségvetés nettó kedvezményezettje, vagy befizetési többlete nem éri el a bruttó nemzeti jövedelmének az MNH-val meghatározott százalékát, – a Bizottság javaslata szerint a GNI-je 0,35%-át. Ha Kx = 0, akkor az adott tagország nem kap visszatérítést.
26
és amennyiben: ΣK0,66 = a 66 százalékos VR esetén fizetendı összes korrekció, és KMAX = a GCM szerinti korrekcióra fordítható összeg maximuma (azaz 7,5 Md €) akkor:
VR = 0,66
ha
ΣK0,66 < vagy = KMAX
de ha ΣK0,66 > KMAX, akkor: VR = KMAX/ ΣK0,66*0,66, vagy egyszerőben: VR = KMAX/ΣMNH+ ahol: (ΣMNH+) egyenlı az MNH-n (a tagországi GNI-k 0,35%-n) túli deficitek összegével. [Forrás: Bizottság 2004d, + saját számítások]
A bizottsági javaslat, az átmenetinek tekintett 2008-2013-as költségvetési idıszakban, évi 7,2 milliárd euró bruttó költséggel járna, ami mintegy 430 millió euróval haladja meg a GCM-nek az átmeneti idıszak letelte utáni átlagos éves költségeit (~6,77 Md €). A nettó költség azonban csak 4,3−4,4 millliárd euróra tehetı („rendes” évben pedig ~3,7−3,8 Md €ra), ami kevesebb a brit korrekciós mechanizmusban 1997-2003 között elköltött évi 4,6 milliárdnál, és lényegesen olcsóbb szisztémát vetít elıre annál, mintha a jelenlegi rendszer maradna érvényben a következı költségvetési idıszakban is (évi 7,1 Md €)30.
30
Emlékeztetı: a jelenlegi szisztémában csak nettó költség van, mivel a többi tagállam fizet az Egyesült Királyságnak. A GCM-ben ellenben minden tagállam részt vesz a finanszírozásban, vagyis a korrekcióra jogosultak egyszerre fognak fizetni, illetve részesülnek visszatérítésben. Ily módon kiszámolható a rendszer nettó költsége (a javasolt formában a bruttó költség kb. 54 százaléka), a GCM-bıl negatív szaldóval kijövı országok negatív szaldóinak az összege, ami természetesen megegyezik a korrekcióban részesülı országoknak a GCM-mel kapcsolatos pozitív szaldóinak az összegével. [Lásd 15. tábla]
27 4.4. A javaslat rétékelése
A 17.Táblában és a 3.Ábrán megpróbáltuk összegezni a bevezetendı GCM (és az átmeneti mechanizmus) hatását. Az új rendszerrel kapcsolatban megállapítható, hogy a két szélsıséges forgatókönyv – a korrekció megszüntetése és a jelenlegi szisztéma folytatása – között nagyjából félúton áll, s így egyfajta kompromisszumnak tekinthetı. A GCM, végleges formájában, éves átlagban:
-
az EU-költségvetés legnagyobb nettó finanszírozóinak (UK, NL, D, S) a kivételével, minden tagországnak, GNI-je kb. 0,04-0,06 százalékával rosszabb megoldást jelent, mintha egyáltalán nem lenne visszatérítés;
-
ugyanakkor az Egyesült Királyság és – a már említett okok miatt – Ausztria kivételével minden EU-tagország számára – a GNI-jük 0,03-0,06 százalékával (Hollandia esetében 0,08%-ával) egyenlı mértékben –, kedvezıbb helyzetet teremt, mintha a jelenlegi (a britekre) korlátozódó visszatérítési rendszer lenne továbbra is érvényben.
A 2008-2013-ra javasolt átmeneti rendelkezések a fenti, számszerősített hatásokat annyiban módosítják, hogy a korrekció elhagyásához képest kimutatott hátrány a GNI 0,01 százalékával nı, míg a brit korrekciós mechanizmus továbbéléséhez viszonyított elıny ugyanennyivel csökken. Az egyetlen kivétel az Egyesült Királyság, mely ország számára az átmeneti idıszak, minden viszonyításban a GNI 0,05 százalékával egyenlı elınyt eredményez. Ez kb. 1 milliárd euró, s így a britek a következı költségvetési periódusban, éves átlagban nem a GCM-szerinti 2,1 milliárd, hanem – átmenetileg – 3,1 milliárd euró visszatérítésben részesülnének.
A 17.Táblából az is kiderül, hogy az új rendszerben, az MNH-val meghatározott küszöbértéknél (a GNI 0,35%-ánál) nagyobb deficitek is kialakulnak. A dolognak az a magyarázata, hogy egyrészt a korrekcióra jogosult tagállamok is részt vesznek a finanszírozásban, másrészt csak részleges (maximum 66 százalékos), és csupán a küszöbértéken túli deficitjükre számított visszatérítést kaphatnak. Ennek ellenére, a GCM javára könyvelhetı el, hogy a legnagyobb nettó befizetık (UK, D, NL, S) költségvetési egyenlegei közelebb kerülnének egymáshoz. A közös költségvetés terhei egyenletesebben
28 oszlanának meg közöttük (a GNI 0,45-0,51 százaléka közötti negatív egyenlegek) – sıt, az átmeneti periódusban még egyenletesebben (0,46-0,50%) –, mint akár a korrekció elhagyása (0,47-0,62%), akár a jelenlegi mechanizmus folytatása (0,25-0,56%) esetén. [Lásd 17.Tábla]
A többi nagyobb nettó befizetı tagország közül Ausztria lenne az egyetlen, amelynek biztosan járna korrekció, de ez – speciális helyzetébıl adódóan – nem jelentene számára elınyt, mert egyenlege mind az átmeneti idıszakban, mind azután rosszabb lenne, mint bármelyik másik szcenárió esetén. Franciaország, Olaszország (és Ciprus) költségvetési egyenlege várhatóan a 0,35 százalékos határ körül alakulna. A brit kompenzációban 100 százalékosan résztvevı országok számára egyébként átlagos megoldást jelent a GCM, amennyiben a jelenlegi mechanizmushoz képest – a modellezésben kipróbált egyéb változatokkal összevetve – csupán átlagos mértékben javulna a nettó költségvetési pozíciójuk. [Lásd 3.Ábra] A GCM mőködésében leginkább három, a jelenlegi rendszer legnagyobb negatív egyenlegével rendelkezı ország, Németország, Hollandia és Svédország érdekelt.31 Az összes többi tagország számára a legjobb megoldást – a közös költségvetésben elért egyenlegük legkedvezıbb változását – az jelentené, ha egyáltalán nem volna korrekciós mechanizmus.
Végszó A brit korrekciós mechanizmus jövıjére vonatkozó vita egyike a 2007 és 2013 közötti idıszak költségvetési kereteirıl való megegyezés útjában álló legfıbb akadályoknak. Tény, hogy a jelenlegi rendszer egyetlen tagország számára jelent elınyt, míg az összes többi tagország csak a finanszírozásából veheti ki a részét. Ugyanakkor – a britek mellett – a másik három nagy nettó befizetı ország (Németország, Svédország és Hollandia) érdekeire való tekintettel, valamilyen, a túlzott mértékő deficitet kompenzáló rendszer fenntartására bizonyára szükség lesz. A Bizottság által javasolt általános korrekciós mechanizmus (GCM) 31
És persze a britek, de csupán ahhoz az extrém verzióhoz képest, ha megszőnne a korrekció.
29 kompromisszumos megoldásnak tőnik, amennyiben szinte minden tagország jobban, – s bruttó nemzeti jövedelmükben mérve kb. ugyanannyival jobban – jár vele, mint a jelenlegi szisztémával. Hátrányt jelent azonban, hogy a GCM bevezetése esetén, a bármiféle változtatás legfıbb veszteseként megjelenı britek mellett – speciális körülményeinél fogva – egy másik tagország is veszítene, Ausztria.
Egyelıre nyoma sincs annak, hogy a kérdésben a tagországok belátható idın belül közös nevezıre tudnának jutni. A britek hajthatatlanok, s a többiek is megmerevítették az álláspontjukat. Az EU költségvetési biztosa, Dalia Grybauskaite szerint, politikai szempontból teljesen elhibázott a nettó egyenlegekrıl vitázni. Az Unió ugyanis éppen a szegényebbekkel való szolidaritás elvére épült, és kompenzációt kérni egyáltalán nincs összhangban azzal a szellemmel, amelyben az EU-t létrehozták. [Forrás: Bruxinfo honlap]
Magyarország – és a többi újonnan csatlakozó tagország – számára „papíron” egyértelmően a korrekciós mechanizmus megszüntetése lenne a legjobb megoldás. Ugyanakkor fölmerül a kérdés, vajon nem járnak-e jobban a strukturális alapok támogatásaira aspiráló új tagok, ha több megértést tanúsítanak a legnagyobb költségvetési terhet viselı országok – például Németország – problémái iránt. Hasonló megfontolások a költségvetésnek a régi tagországok közül kikerülı nettó kedvezményezettjeinél is fölmerülhetnek, ami tovább növeli a rendszer átdolgozott továbbvitelének az esélyét. Kérdés, a briteket rá lehet-e bírni arra, hogy amennyiben jelentısebb politikai presztízsveszteség nélkül – s a számukra mindenképpen hátrányos pénzügyi következmények megfelelıen hosszú átmenettel való enyhítésével – megtehetik, beleegyezzenek a rendszer kompromisszumos megváltoztatására.
30
1.Melléklet: FORRÁSOK -
BIZOTTSÁG (1991): La situation de l'agriculture dans l'Union européenne - Rapport 1990 – Commission européenne 1991, Bruxelles, Luxembourg ISBN 92-826-1935-4
-
BIZOTTSÁG (2000): VADE-MECUM budgétaire – Luxemburg 2000, ISBD 92-8940010-2 http://www.europa.eu.int/comm/budget/pdf/infos/vademecum2000/fr.pdf
-
BIZOTTSÁG (2004a): Technical Annex, Financing the European Union – Commission report on the operation of the own resources system, Volume II. Brussels, 14.7.2004 http://europa.eu.int/comm/budget/pdf/financing/com_2004_OwnRes/Fin_own_res_Com_ 505_techAnnex_Vol_II_EN.pdf (Internetrıl való letöltés ideje: 2005.05.25.)
-
BIZOTTSÁG (2004b): Financing the European Union – Commission report on the operation
of
the
own
resources
system,
Volume
II.
Brussels,
14.7.2004
http://europa.eu.int/comm/budget/pdf/financing/com_2004_OwnRes/Fin_own_res_Com_ 505_vol_%20I_EN.pdf (Internetrıl való letöltés ideje: 2005.05.25.) -
BIZOTTSÁG (2004c): Répartition des dépenses opérationnelles de l’UE par État membre
en
2003
–
Commission
européenne,
Budget
septembre
2004
http://europa.eu.int/comm/budget/agenda2000/reports_fr.htm (Letöltés ideje: 2005.05.23.) -
BIZOTTSÁG (2004d): Proposal for a Council decision on the system of the European Communities’ own resources Proposal for a Council regulation on the implementing measures for the correction of budgetary imbalances COM(2004) 501 final/2, Brussels, 3.8.2004
(Internetrıl
való
letöltés
ideje:
2005.05.25.)
http://europa.eu.int/eur-
lex/lex/LexUriServ/site/en/com/2004/com2004_0501en02.pdf -
BIZOTTSÁG (honlap): Agriculture in the European Union – Statistical and economic information 2004 http://europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2004/table_en/index.htm (Letöltés ideje: 2005.05.13.)
-
BRUXINFO (honlap): A kudarc veszélyeire figyelmeztet az EU költségvetési biztosa, Brüsszel,
2005.
május
27.
(Internetrıl
való
letöltés
ideje:
2005.05.27.)
http://www.bruxinfo.hu/cgibin/bruxinfo/write.cgi?filename=/bruxinfo/ujsag/20050526/rovat17/cikk379.html -
DEFRA
(honlap):
Agricultural
Quick
http://statistics.defra.gov.uk/esg/quick/agri.asp
Statistics
(Letöltés
ideje:
2005.05.21.)
31 -
EURÓPAI PARLAMENT (2005a): History of the Communities’revenue, Working Document No.1 on the European Communities’ own resources (Rapporteur: Alain Lamassoure)
–
Committee
on
Budgets,
27
January
2005
/DT549745EN.doc//PE350.215v01/ -
EURÓPAI PARLAMENT (2005b): The current Own ressources system – Problems and Shortcomings, Working Document No.2 on the European Communities’ own resources (Rapporteur: Alain Lamassoure) – Committee on Budgets, 27 January 2005 /DT554423EN.doc//PE353.541v01/
-
EURÓPAI PARLAMENT (2005c): Scenarios for the future, Working Document No.3 on the European Communities’own resources (Rapporteur: Alain Lamassoure) – Committee on Budgets, 27 January 2005 /DT554424EN.doc//PE353.542v01/
-
GUTH, Jean-Jacques (1980): Comprendre l'Europe – Éditions Études Vivantes, ParisMontréal 1980, ISBN 2-7310-4103-X
-
HOFMOKL, Jan (2004): Polish position with respect to the British rebate and EU budget reform – Analyses & Opinions No.20, March 2004, Institute of Public Affairs Warsaw http://www.isp.org.pl/docs/briefs/analyses20.pdf
-
SOMAI, Miklós (2002): Az EU korábbi bıvülései és a közös költségvetés változásai a bıvülések idején – MTA VKI, Budapest 2002. december (kézirat)
-
SOMAI, Miklós (2004): Speciális érdekekkel rendelkezı nagy tagországok álláspontja, érdekei, javaslatai − in: Szemlér Tamás (szerk.): EU-költségvetés 2007-2013: érdekek és álláspontok, pp.96-163. ISBN 963 301 437 9
-
TANÁCS (2000a): Document de travail de la Commission concernant le mode de calcul, le financement, le versement et la budgétisation de la correction des déséquilibres budgétaires conformément aux articles 4 et 5 de la Décision du Conseil relative au systéme des
ressources propres de l'UE,
Bruxelles le 21 septembre 2000
http://europa.eu.int/comm/budget/pdf/financing/decisionrp_09_2000/calculation/fr.pdf -
TANÁCS (2000b): Décision du Conseil du 29 septembre 2000 relative au système des ressources
propres
des
Communautés
européennes
(2000/597/CE,
Euratom)
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/fr/oj/dat/2000/l_253/l_25320001007fr00420046.pdf
32
2.Melléklet: TÁBLÁK 1.Tábla A brit mezıgazdaság kibocsátásának és KAP-támogatottságának összevetése az Egyesült Királysághoz hasonló népességő országokéival Ország
Agrártermelés
EMOGA
Agrártermelés
Garancia Alap
(1989)
EMOGA Garancia Alap
(2003)
támogatásai
támogatásai
(1985-1989
(1999-2003
éves átlag)
éves átlag)
Egyesült Királyság
1,00
1,00
1,00
1,00
Olaszország
1,92
2,03
1,88
1,31
Németország
1,50
2,21
1,76
1,50
Franciaország
2,42
2,80
2,72
2,39
Forrás: Bizottság 1991, honlap, + saját számítások
2.Tábla Az EU közös költségvetése saját forrásainak szerkezetében bekövetkezı változások 1988-2005 között 1988
1991
1994
1997
2000
2001
2002
2003
2004
TSF
28,5
24,8
20,0
17,6
15,3
16,6
12,2
11,7
11,4
ÁFA
57,2
55,8
50,4
42,5
38,1
32,7
23,6
23,5
14,4
GNI
10,6
13,3
26,8
33,4
42,3
37,5
48,7
55,5
73,4
3,7
6,1
2,7
6,5
4,3
13,1
17,6
9,2
0,8
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Egyéb Összesen:
Forrás: Európai Parlament 2005b
33 3.Tábla Egy fıre jutó GNI változása 1984-2003 között az EU néhány tagországában EU-15 átlaga = 100
1984
Egyesült Királyság
2003
Változás
90,6
111,2
+ 20,6
-
109,8
-
95
106,6
+ 11,6
-
104,6
-
104
104,2
+ 0,2
Németország
109,6
98,6
− 11,0
Olaszország
92,9
97,3
+ 4,4
Ausztria Hollandia Svédország Franciaország
Forrás: Bizottság 2004b
4.Tábla Az egy fıre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) az EU-ban (2003-as adatok)(EU-15 = 100,0) Luxemburg Egyesült Királyság Dánia Ausztria Belgium Hollandia Svédország Franciaország Finnország Írország Németország Olaszország Spanyolország Ciprus Görögország Szlovénia Portugália Málta Csehország Magyarország Szlovákia Litvánia Lengyelország Észtország Lettország Forrás: Bizottság 2004a
170,0 111,2 111,1 109,8 108,9 106,6 104,6 104,2 100,6 100,1 98,6 97,3 86,6 77,6 73,0 70,7 67,4 66,3 60,4 52,4 48,2 42,6 42,0 40,7 36,7
34 5.Tábla A GNP/GNI növekedése néhány EU-tagállamban (milliárd euró és százalék) 1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
03/97
Éves átlag
Németország
1835
1878
1935
1993
2036
2109
2137
116,5% + 2,6%
Franciaország
1213
1267
1320
1386
1441
1528
1574
129,8% + 4,4%
Olaszország
1005
1040
1081
1143
1195
1246
1292
128,6% + 4,3%
Hollandia
326
343
364
393
416
436
456
139,8% + 5,7%
Ausztria
180
187
194
203
208
216
219
121,7% + 3,3%
Svédország
205
209
223
243
232
253
263
128,4% + 4,4%
1154
1256
1343
1542
1595
1691
1707
147,9% + 6,8%
Egyesült Királyság
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
6.Tábla Az ún. operatív egyenlegek1 alakulása 1997-2003 között az EU nagy nettó befizetıinél (a brit korrekció levonása után) (2001-ig a GNP, 2002-tıl a GNI százalékában) 1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Átlag
Belgium
-0,18
-0,18
-0,13
-0,09
-0,25
-0,14
-0,28
-0,18
Németország
-0,58
-0,43
-0,44
-0,42
-0,34
-0,24
-0,36
-0,40
Luxemburg
-0,34
-0,44
-0,44
-0,27
-0,71
-0,24
-0,28
-0,39
Hollandia
-0,33
-0,45
-0,50
-0,39
-0,54
-0,50
-0,43
-0,45
Ausztria
-0,43
-0,34
-0,32
-0,22
-0,26
-0,10
-0,15
-0,26
Svédország
-0,54
-0,37
-0,40
-0,44
-0,42
-0,29
-0,36
-0,40
Egyesült Királyság
-0,02
-0,28
-0,21
-0,19
0,04
-0,17
-0,16
-0,14
1 = a tagországokhoz rendelhetı kiadások az adminisztratív költségek nélkül. Forrás: Bizottság 2004c, + saját számítások
35 7.Tábla Az ún. operatív egyenlegek1 alakulása 1997-2003 között az EU nagy nettó befizetıinél (brit korrekció nélkül) (2001-ig a GNP, 2002-tıl a GNI százalékában) 1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Átlag
Belgium
-0,14
-0,12
-0,07
-0,03
-0,13
-0,03
-0,17
-0,10
Németország
-0,55
-0,39
-0,40
-0,39
-0,27
-0,22
-0,34
-0,37
Luxemburg
-0,30
-0,39
-0,38
-0,22
-0,60
-0,13
-0,16
-0,31
Hollandia
-0,29
-0,39
-0,44
-0,33
-0,42
-0,48
-0,41
-0,39
Ausztria
-0,38
-0,28
-0,26
-0,16
-0,14
-0,08
-0,13
-0,20
Svédország
-0,50
-0,31
-0,35
-0,38
-0,30
-0,26
-0,34
-0,35
Egyesült Királyság
-0,23
-0,53
-0,48
-0,41
-0,42
-0,46
-0,46
-0,43
1 = a tagországokhoz rendelhetı kiadások az adminisztratív költségek nélkül. Forrás: Bizottság 2004c, + saját számítások
8.Tábla Az EU nagy nettó befizetıi ún. operatív egyenlegeinek1 elméleti változása, ha nem mőködne a brit korrekciós mechanizmus (2001-ig a GNP, 2002-tıl a GNI százalékában) 1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Átlag
Belgium
0,04
0,06
0,06
0,06
0,12
0,11
0,11
0,08
Németország
0,03
0,04
0,04
0,03
0,07
0,02
0,02
0,04
Luxemburg
0,04
0,05
0,06
0,05
0,11
0,11
0,12
0,08
Hollandia
0,04
0,06
0,06
0,06
0,12
0,02
0,02
0,05
Ausztria
0,05
0,06
0,06
0,06
0,12
0,02
0,02
0,06
Svédország
0,04
0,06
0,05
0,06
0,12
0,03
0,02
0,05
-0,21
-0,25
-0,27
-0,22
-0,46
-0,29
-0,30
-0,29
Egyesült Királyság
1 = a tagországokhoz rendelhetı kiadások az adminisztratív költségek nélkül. Forrás: Bizottság 2004c, + saját számítások
36 9.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek a brit korrekció elıtt és után (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában) korrekció
korrekció
elıtt
után
különbség
Hollandia
-0,55
-0,56
-0,01
Ausztria
-0,37
-0,38
-0,01
Svédország
-0,47
-0,50
-0,03
Egyesült Királyság
-0,62
-0,25
0,37
Németország
-0,52
-0,54
-0,02
Olaszország
-0,29
-0,41
-0,12
Dánia
-0,20
-0,31
-0,11
Finnország
-0,14
-0,25
-0,11
Franciaország
-0,27
-0,37
-0,10
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
10.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek 33 százalékos visszatérítési ráta esetén (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában) 33%-os
Változatlan
visszatérítés
mechanizmus
Különbség
Hollandia
-0,55
-0,56
0,01
Németország
-0,53
-0,54
0,01
Svédország
-0,48
-0,50
0,02
Egyesült Királyság
-0,46
-0,25
-0,21
Ausztria
-0,38
-0,38
0,00
Olaszország
-0,34
-0,41
0,07
Franciaország
-0,32
-0,37
0,05
Dánia
-0,25
-0,31
0,06
Finnország
-0,19
-0,25
0,06
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
37 11.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek a visszatérítési összeg 1996-2002 közötti átlagos szintjén történı befagyasztása esetén (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában)
Befagyasztás
Változatlan
esetén
mechanizmus
Különbség
Hollandia
-0,55
-0,56
0,01
Németország
-0,53
-0,54
0,01
Svédország
-0,49
-0,50
0,01
Egyesült Királyság
-0,38
-0,25
-0,13
Ausztria
-0,38
-0,38
0,00
Olaszország
-0,37
-0,41
0,04
Franciaország
-0,34
-0,37
0,03
Dánia
-0,27
-0,31
0,04
Finnország
-0,21
-0,25
0,04
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
12.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek a korrekció fokozatos megszüntetése esetén (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában)
Fokozatos
Változatlan
megszüntetés
mechanizmus
Különbség
Hollandia
-0,55
-0,56
0,01
Németország
-0,53
-0,54
0,01
Svédország
-0,49
-0,50
0,01
Egyesült Királyság
-0,43
-0,25
-0,18
Ausztria
-0,38
-0,38
0,00
Olaszország
-0,35
-0,41
0,06
Franciaország
-0,32
-0,37
0,05
Dánia
-0,26
-0,31
0,05
Finnország
-0,19
-0,25
0,06
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
38 13.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek a visszatérítési összeg 1996-2002 közötti átlagos szintjén történı befagyasztása, s azt követıen a korrekció fokozatos megszüntetése esetén (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában)
Befagyasztás és
Változatlan
fokozatos
mechanizmus
Különbség
megszüntetés Hollandia
-0,55
-0,56
0,01
Németország
-0,53
-0,54
0,01
Svédország
-0,48
-0,50
0,02
Egyesült Királyság
-0,50
-0,25
-0,25
Ausztria
-0,37
-0,38
0,01
Olaszország
-0,33
-0,41
0,08
Franciaország
-0,31
-0,37
0,06
Dánia
-0,23
-0,31
0,08
Finnország
-0,17
-0,25
0,08
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
14.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek a bıvülés költségeinek a mechanizmusból való elhagyása esetén (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában)
Bıvülési
Változatlan
költségek nélkül
mechanizmus
Különbség
Hollandia
-0,55
-0,56
0,01
Németország
-0,53
-0,54
0,01
Svédország
-0,49
-0,50
0,01
Egyesült Királyság
-0,39
-0,25
-0,14
Ausztria
-0,38
-0,38
0,00
Olaszország
-0,37
-0,41
0,04
Franciaország
-0,33
-0,37
0,04
Dánia
-0,27
-0,31
0,04
Finnország
-0,21
-0,25
0,04
Forrás: Bizottság 2004b, + saját számítások
39
15.Tábla A GCM-mel kapcsolatos nettó egyenlegek különbözı szintő MNH-k esetén (2008-2013, éves átlag, millió euró, 2004-es árakon) [Megjegyzés: pozitív szám = nettó kedvezményezett, mert több korrekciós pénzt kap, mint amennyivel részt vesz a korrekció finanszírozásában; negatív szám = nettó finanszírozó, mert korrekciós pénzt egyáltalán nem, vagy kevesebbet kap, mint amennyivel részt vesz a korrekció finanszírozásában]
ország Belgium Csehország Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság Bulgária Románia Összesen: Forrás: Bizottság 2004a
0,00 -0,10 -702 -538 -211 -162 -205 -234 2.806 2.474 -23 -18 -432 -331 -2.019 -1.547 -915 -1.162 -305 -234 -652 -858 -6 -8 -28 -21 -49 -37 -54 -41 -228 -175 -12 -9 709 638 67 31 -536 -411 -340 -260 -74 -57 -86 -66 -216 -238 292 250 3.440 3.185 -61 -47 -162 -124 0 0
MNH a GNI %-ában -0,20 -0,25 -0,30 -0,35 -0,40 -0,50 -376 -301 -239 -189 -142 -52 -113 -90 -72 -57 -43 -16 -242 -204 -166 -131 -99 -36 2.124 1.906 1.581 1.164 726 -133 -12 -10 -8 -6 -5 -2 -232 -185 -147 -117 -88 -32 -1.082 -865 -688 -544 -409 -150 -1.424 -1.531 -1.382 -1.101 -827 -304 -164 -131 -104 -82 -62 -23 -1.074 -1.135 -1.106 -912 -685 -252 -10 -10 -10 -9 -8 -3 -15 -12 -9 -7 -6 -2 -26 -21 -17 -13 -10 -4 -29 -23 -18 -14 -11 -4 -122 -98 -78 -61 -46 -17 -6 -5 -4 -3 -2 -1 565 519 451 363 270 78 -5 -27 -62 -99 -92 -43 -287 -230 -182 -144 -108 -40 -182 -146 -116 -92 -69 -25 -40 -32 -25 -20 -15 -6 -46 -37 -29 -23 -17 -6 -202 -161 -128 -101 -76 -28 205 177 135 81 25 -29 2.916 2.749 2.500 2.180 1.844 1.145 -33 -26 -21 -16 -12 -5 -87 -69 -55 -44 -33 -12 0 0 0 0 0 0
40
16.Tábla A nettó költségvetési pozíciók becsült változása különbözı szintő MNH-k esetén (2008-2013, éves átlag, a GNI %-ában, a korrekció után)
ország Belgium
MNH a GNI %-ában 0,00 -0,10 -0,20 -0,25 -0,30 -0,35 -0,40 -0,50 -0,11 -0,05 0,00 0,02 0,04 0,05 0,07 0,10 -0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Dánia
0,02
0,01
0,01
0,02
0,04
0,06
0,07
0,10
Németország
0,13
0,12
0,10
0,09
0,08
0,07
0,05
0,01
Észtország
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Görögország
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Spanyolország
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Franciaország
0,05
0,04
0,02
0,02
0,03
0,04
0,06
0,08
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Olaszország
0,08
0,06
0,05
0,04
0,05
0,06
0,07
0,10
Ciprus
0,06
0,05
0,04
0,03
0,04
0,04
0,05
0,08
Lettország
-0,11
-0,06
-0,01
0,01
0,03
0,05
0,06
0,09
Litvánia
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Luxemburg
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Magyarország
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Málta
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Hollandia
0,14
0,13
0,12
0,11
0,09
0,08
0,06
0,02
Ausztria
0,04
0,03
0,01
0,00
-0,01
-0,02
-0,02
0,00
Lengyelország
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Portugália
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Szlovénia
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Szlovákia
-0,13
-0,07
-0,02
0,00
0,02
0,03
0,05
0,08
Finnország
-0,01
-0,03
0,00
0,02
0,04
0,05
0,07
0,10
Svédország
0,12
0,11
0,09
0,08
0,07
0,05
0,04
0,02
-0,19
-0,21
-0,22
-0,23
-0,24
-0,26
-0,28
-0,31
Csehország
Írország
Egyesült Királyság Forrás: Bizottság 2004a
41
17.Tábla Becsült nettó költségvetési egyenlegek különbözı szcenáriók esetén, illetve a GCM és a bizottsági javaslatban szereplı átmeneti idıszakra vonatkozó rendszer (GCM+átmenet) összevetése a korrekció megszüntetése, illetve a mai rendszer fennmaradása esetén elıálló helyzettel (2008-2013, éves átlag a GNI százalékában) Nincs Mai korrekció rendszer (1) (2)
Belgium Csehország Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság
1,32 3,26 -0,20 -0,52 3,85 2,25 0,32 -0,27 0,56 -0,29 -0,28 4,51 4,50 5,89 3,15 1,16 -0,55 -0,37 3,85 1,60 1,40 3,36 -0,14 -0,47 -0,62
1,21 3,17 -0,31 -0,54 3,76 2,16 0,23 -0,37 0,47 -0,41 -0,37 4,40 4,41 5,80 3,06 1,06 -0,56 -0,38 3,76 1,50 1,31 3,27 -0,25 -0,50 -0,25
Forrás: Bizottság 2004d, + saját számítások
GCM (3)
1,26 3,20 -0,26 -0,48 3,79 2,19 0,26 -0,33 0,51 -0,35 -0,33 4,45 4,44 5,83 3,09 1,10 -0,48 -0,41 3,79 1,54 1,34 3,30 -0,20 -0,45 -0,51
GCM + átmenet (4)
1,26 3,20 -0,26 -0,49 3,78 2,19 0,25 -0,34 0,50 -0,36 -0,34 4,44 4,43 5,83 3,09 1,09 -0,50 -0,41 3,79 1,53 1,33 3,30 -0,20 -0,46 -0,46
(3)−(1)
-0,06 -0,06 -0,06 0,04 -0,06 -0,06 -0,06 -0,06 -0,05 -0,06 -0,05 -0,06 -0,06 -0,06 -0,06 -0,06 0,07 -0,04 -0,06 -0,06 -0,06 -0,06 -0,06 0,02 0,11
(3)−(2)
0,05 0,03 0,05 0,06 0,03 0,03 0,03 0,04 0,04 0,06 0,04 0,05 0,03 0,03 0,03 0,04 0,08 -0,03 0,03 0,04 0,03 0,03 0,05 0,05 -0,26
(4)−(1)
-0,06 -0,06 -0,06 0,03 -0,07 -0,06 -0,07 -0,07 -0,06 -0,07 -0,06 -0,07 -0,07 -0,06 -0,06 -0,07 0,05 -0,04 -0,06 -0,07 -0,07 -0,06 -0,06 0,01 0,16
(4)−(2)
0,05 0,03 0,05 0,05 0,02 0,03 0,02 0,03 0,03 0,05 0,03 0,04 0,02 0,03 0,03 0,03 0,06 -0,03 0,03 0,03 0,02 0,03 0,05 0,04 -0,21
42
3.Melléklet: ÁBRÁK 1.Ábra
Az éves gazdasági növekedés üteme néhány EU-tagországban (2001-ig GNP, 2002-tıl GNI) 120,0% 115,0% 110,0% 105,0% 100,0%
es ül tK irá
ly sá g
rs zá g do
Eg y
Sv é
A us zt ria
di a H ol
Fr an
ci ao
O la sz o
la n
rs zá
g rs zá
g N ém et or sz á
g
95,0%
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Forrás: Bizottság 2004c, +saját számítások
2.Ábra Becsült változások a nettó befizetık költségvetési egyenlegében a brit korrekciós mechanizmussal kapcsolatos különbözı szcenáriók esetén (változások a jelenlegi mechanizmus fennmaradásához képest) 0,10
-0,25
ors zág Fin n
ia Dá n
rsz ág Fr an
cia o
zág Ol asz ors
szt ria Au
ság tK irá ly esü l
Eg y
-0,20
édo rsz ág
-0,15
Sv
-0,10
Né me tor szá g
-0,05
dia
0,00 Ho lla n
GNI %-ában
0,05
-0,30 33%-os visszatérítés
Befagyasztott ráta
Fokozatos megszüntetés
Befagyasztás és fokozatos megszüntetés
Bıvítési költségek nélkül
Forrás: Bizottság 2004b, +saját számítások
43
3.Ábra
A nagy nettó befizetı országok egyenlegének becsült változásai a korrekciós mechanizmus jövıjét érintı különbözı szcenáriók esetén 0,10 (változás a jelenlegi mechanizmus továbbéléséhez képest)
-0,25
ág Fin no rsz
Dá nia
ág ors z
ág ors z Ol asz
ia Au szt r
Fra nci a
-0,20
ág Eg yes ült Ki rá l ysá g
-0,15
Sv édo rsz
-0,10
Né me tor sz
-0,05
ág
0,00 Ho lla nd ia
a GNI %-ában
0,05
-0,30 33%-os visszatérítés Fokozatos megszüntetés Bıvítési költségek nélkül GCM+átmenet Forrás: Bizottság 2004a, d, +saját számítások
Befagyasztott ráta Befagyasztás és fokozatos megszüntetés GCM
