MÖZSI HÍRLAP A TOLNAI HÍRLAP melléklete szeptember 17

MÖZSI HÍRLAP A T OLNAI

HÍRLAP melléklete

A TARTALOMBÓL Mözs község története A mözsi nemzetiségek múltja és jelene Mözs válik Tolnától? • Áprilistól szeptemberig • Falufórum

2004. szeptember 17.

2

K ÜLÖNKIADÁS

MÖZSI H ÍRLAP

2004. SZEPTEMBER 17.

Mözs község története Mözs környékének benépesülése egészen az őskorig nyúlik vissza. Bár nem a mai Mözs határain belül, de a szomszédos Palánkon már találtak őskori, újkőkori, rézkori emberre utaló nyomokat. A korai rézkor emlékei hiányoznak a területről, viszont Mözs környékén két bronzkori telep is előkerült. A vaskorban a megyét a hercuniates nevű kelta törzs szállta meg. A régészek feltételezése szerint a római uralom idején a környékre Alta Ripa erődje vigyázott. Ezt támasztja alá a Mözs határában megtalált római út maradványa, amely Mözshöz érve eltűnik. Valószínű, hogy a településre ért. A község környékén találtak egy kőkoporsót is, amelyben egy bizánci katonát temettek el. Előkerültek még római épületek alapfalai és római téglák és mérföldkövek is. A római birodalom bukása

után Alta Ripa lakatlanná lett, ami után a vidéken a hunok telepedtek meg. Mözsön 1961-ben, huszonkét sírból álló IV–V. századi hun temetőt tártak fel, az egykori levente téri homokdomb helyén. Attila halála után a keleti gótok három vezére, Valamír, Theodimír és Videmír osztotta fel maga között Pannóniát. Mözs környéke Valamír uralma alá került. A keleti gótok kivonulása után a terület a longobárd, majd avar, ezt követően frank uralom alatt állott, egészen a magyar honfoglalásig. A mai Mözs területén létezett községről, még a magyar állam megalakulása után is évszázadokig hallgatnak írásos forrásaink. A községet birtokló magánszemélyek, egyházi intézmények levéltára szétszóródott, elpusztult a török hódoltság másfél évszázada alatt. Hol itt, hol ott keresik az elnéptelenedett középkori falvak

helyét. A feltételezések szerint a mostani Mözs területén ugyanis négy település létezett: Icse, Ság, Fehérvíz és Mözs. Az Árpád-kori Mözsre egy régészeti feltárás akadt rá 1962-ben. A mözsi homokbánya melletti út alatt, Mészáros Gyula vezetésével, egy 86 sírból álló, XI. századi magyar temetőt tártak fel. Mindez helyhez kötött életmódról tanúskodik és földművelésre utal. A falvak valószínűleg a tolnai várispánság szolgáltató falvai közé tartoztak. Erre utal Mözs nevének eredete is. A falu első írott neve ugyanis Mesk, ami a XV. században Mes, Mies alakban is előfordul. Ezek a szavak valószínűleg a finnugor mesi szóból származnak, amely mézet jelent. Mindez arra enged következtetni, hogy a magyarok már a honfoglalás előtt is foglalkoztak méhészettel. Elképzelhető, hogy az Árpád-kori Mözs faluban , Tolnavárhoz tartozó királyi várnépek laktak, akik többek között méhészettel is foglalkoztak, kötelezettségeik közt pedig a méz beszolgáltatása lehetett. Egy Vatikánban őrzött levéltári bejegyzésből, amely így szól: „P de Mesk solvit XV banales” (vagyis a Meski plébános 15 dénárt fizetett), megtudhatjuk, hogy Mözs már az Árpád-korban templomos hely volt. 1241–42-es tatárjárás pusztításáról nincs helyi adat. A török hadjáratok idején a megye keleti része – így Mözs is – már 1541ben hódoltsági területté vált. Az itt élő népek „rája” sorsra jutottak, de nem csak a töröknek, hanem a magyar nemességnek, a magyar államnak és az egyháznak is kellett adózniuk. Mözs Icse, Ság és Fehérvíz falvak a szultáni kincstár birtokához kerültek, azaz úgynevezett hászbirtokok lettek. Így az itt élő emberek sorsa valamivel könnyebb volt, mert nem sanyargatták őket annyira a török katonák, mint a más vidéken élőket, hiszen a szultán hosszú távú érdekében állt, hogy jövedelmező gazdálkodást folytathassanak. Annál jobban sarcolták őket a végvári vitézek. Mözs környéke a szigeti vár érdekszférájába tartozott, annak török kézre kerültéig, 1566-ig. A falvaknak megvoltak a ma-

gyar birtokosai is. Az első adatok szerint Sarkan Dénes és anyja Magdolna kezén voltak, majd I. Ferdinánd, Csomord Máténak, valamint nejének Magdolnának és utódaiknak adományozta 1536-ban. 1590-ben már Martonfalvay Imrének adózik Mözs és környéke. Az 1593 és 1606 között dúló „tizenöt éves háború” után a terület lakatlan pusztasággá vált. 1610-ben Thurzó György nádor „Mes”-t Abaffy Miklósnak adományozta . Tolna megye fölszabadítása a török uralom alól 1686 szeptember 20-tól 27-ig, Tolna város bevételéig tartott. Ezután Mözs és tartozékai az újpalánki harmincad-hivatalhoz kerültek. Ez 1688-tól 1715-ig működött. Ez a hivatal készítette az első részletes összeírásokat a környező falvakról. Icse, Ság, Fehérvíz és Mözs ezekben az összeírásokban nem szerepel, jeleként annak, hogy pusztán állott. I. Lipót 1693 október 14-én Mérey Mihályt nevezte ki szekszárdi apáttá, aki bejelentette igényét Mözsre és testvérbirtokaira. Hosszú pereskedés után meg is kapta ezeket a falvakat. Halála után Trautsohn apát lett az utódja és a per folytatódott közte és a Martonfalvay család között. Ebből is az apátság került ki győztesen. A lakatlanul maradt falvakba, az 1700-as évek elejétől-közepétől először szlovák telepesek jöttek Nyitra megyéből. Ezeknek a jövevényeknek a pontos származási helye azonban ismeretlen maradt, lévén, hogy minden hivatalt kikerülő, illegális betelepülők voltak. Az ottani földesurak ugyanis meglehetősen vehemensen védekeztek jobbágyaik elvándorlása ellen. Törvény is született arról, hogy ura elbocsátó levele nélkül senki sem fogadható be, azt is kikötve, hogy az ilyenek iránt, 32 év elévüléssel nyújthatnak be visszatoloncoló keresetet. Így aztán érthető, hogy a szökve költöző felvidéki jobbágyok eltitkolták régebbi lakóhelyüket és sokszor még a nevüket is megváltoztatták. Mözs újratelepítésének kezdetén ezek a szlovákok, vagy ahogy akkor mondták, tótok voltak többségben, de a XVIII. század végére, a tudatos betelepítési

2004. SZEPTEMBER 17.

akciók eredményeképpen, a német bevándorlók kerültek túlsúlyba. Magyarok csak elenyésző számban voltak a községben. 1689-ben megjelent az a királyi rendelet, amely a németek betelepítésének feltételeit és módozatait szabályozta. Ennek irányítására hívták életre a királyi újratelepítési bizottságot. Arra számítottak, hogy a katolikus németek a Habsburgok támaszai lesznek a rebellis magyarokkal szemben. A német telepesek mellett szólt még az is, hogy fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkeztek. A németeket viszont több ok késztette a kivándorlásra. Az akkori Németország 276 függő és független kisebb és nagyobb fejedelemségből, királyságból, hercegségből, püspökségből stb. állt. Az uralkodók kiszipolyozták alattvalóikat, a parasztokat és a városi polgárokat. A német parasztok ezenkívül sokat szenvedtek a XVII–XVIII. század fordulójának francia–osztrák háborúitól is. Fokozta a nyomort a zárt és kötött öröklési rend. Csak az elsőszülött örökölhetett, mert a paraszti birtok nem volt szétosztható. A birtokjogból így kirekesztettek másutt kerestek boldogulást. Ezért volt az, hogy a magyar nemesek toborzócédulái sok németet mozgattak meg és indítottak el Magyarország felé. A mözsi németek letelepedésének pontos időpontját nem ismerjük. Az anyakönyvi bejegyzések először 1727. március 27-én tesznek említést róluk. A faluba Schwarzwaldból, Württembergből, Thüringiából, Bambergből, Waldsbergből, Donaueshingenből és Bajorországból érkeztek betelepülők, I. József és III. Károly uralkodása alatt a XVIII. század elején. Ebből a sokféleségből alakult ki hosszú évek során egy egységes kultúra és egységes községi nyelvjárás. A betelepítések még Mária Terézia és fia, II. József uralkodása alatt is folytatódtak. A hivatalosan irányított és támogatott betelepítés csak 1787-ben szűnt meg, de a vándorlás még tovább folyt, az egyes községek között. A telepesek gyakran odébbálltak, ha szerződésben megállapított adómentesség, azaz a három év letelt, vagy másutt kedvezőbb lehetőségek vártak rájuk. A falu nemzetiségei békében éltek egymás mellett, megosztották a belső igazgatás feladatait, a falu vezetését. Egységes frontot

M ÖZSI HÍRLAP alkottak a földesúrral, az állammal és felsőbb hatóságokkal szemben. Az emberek állattenyésztésből és földművelésből éltek. Kezdetben szerződés alapján, később pedig Mária Terézia úrbéri rendelete alapján adóztak földesuruknak, a szekszárdi apátságnak. A falu értelmiségét a pap, a jegyző és a tanító alkotta. Kézművesek is étek a faluban. A mesterségek nagyjából így oszlottak meg: 16 takács, 5 kovács, 4 szabó, 4 csizmadia, 2 asztalos, 1 kádár, 1 kerékgyártó, 1 fazekas. A falusi önkormányzat feje a bíró volt. A bíróválasztás Szent György napján történt, és egy esztendőre szólt. Egyik évben tót, a másikban német bírája volt a falunak. Az uraság három falubelit jelölt ki a bírói hivatalra, közülük választott egyet a község. A bírót a távollétében a másodbíró helyettesítette. Nagy jelentőségű volt a falu életében a 1848-as forradalmat követő jobbágyfelszabadítás. Az úrbéres telkek a jobbágyok tulajdonába kerültek és a telkek utáni szolgáltatások is megszűntek. A volt földesurak kárpótlását az állam vállalta magára. A faluban megindulhatott a polgári fejlődés. A parasztok egyre nagyobb területeket vontak művelés alá, és egyre újabb jövedelemszerzési ágak után néztek. A legelőket elfoglalta a földművelés, és az állattartás is istállózó lett. Elfogyatkoztak a gulyák, ménesek, nyájak, kondák. Mindezzel szemben fellendült például a selyemhernyó tenyésztés, amelynek céljaira 1878-tól eperfák ültetését rendelték el az utak mentén, amelyet a nép a gyümölcséért is kedvelt. Az asszonyok libatenyésztéssel is foglalkoztak. A község életére jótékony hatást gyakorolt a vasút, amely 1883. október 18-án Mözst is bekapcsolta az ország közlekedési vérkeringésébe. Ugyanennek az évnek a végén, december elsején avatták fel a kincstárilag kezelt postahivatalt a takarékpénztárral, szerződtetett postamesterrel és egy kézbesítővel. 1889. február 1-jén indul be a tejszövetkezet. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet 1908-ban alakult. A zsellérekből a földosztás után napszámosok, lettek, akik a gazdagabb parasztoknál találtak munkát. 1920-ban épült, a máig is működő, akkor még 12 járatú gőzmalom. Ez volt a falu első ipari üzeme. Mözs 1925 óta körorvosi székhely, postahivatalában

ugyanettől az évtől működik telefon a távírda. A faluban 1926-ban gyulladt fel a villany. Az első világháború a mözsi férfiak közül tömegesen szedte áldozatait, ami után az 1918-as polgári forradalom hatására itt is megalakult a nemzeti tanács. Németország erősödésével a birodalom határain kívül élő németek nemzeti önérzetének felébresztésére irányuló propaganda akciók csak néhány mözsit késztettek a Volksbundba, vagy az SS-be történő belépésre. A legtöbb mözsi német magyar érzelmű volt és magyarként harcolt a második világháborúban. Ennek szörnyű poklaiban ötvenen vesztették életüket. Mözsöt elkerülte a front, így háborús károk sem keletkeztek. A szovjet csapatok 1944. november 30-án érték el a községet, és szállásolták be magukat a falusiakhoz. A háború végén a Potsdami Konferencián kimondatott, hogy minden nemzetiségnek saját anyaországában kell letelepednie. Ennek alapján, 1946–47-ben Mözsön is végrehajtották a a XX. század egyik legnagyobb kollektív igazságtalanságát a ki- és bete-

K ÜLÖNKIADÁS

3

lepítést. A német anyanyelvű lakosokat kitelepítették házaikból, elvették vagyonukat és vagonokban német nyelvterületre szállították őket. Helyükre felvidéki magyar gazdákat és Hajdú-Biharmegyei (főleg Biharnagybajomba való) nincsteleneket hoztak. A németek egy része azonban mégis itt maradt, a szekszárdi szőlőhegyen bujdosva az 1949-es rehabilitációig. Mözs gazdasági életét ezekben az időkben a mezőgazdálkodás jellemezte. Az ipar csak a lakosság szolgáltatási igényihez igazodva volt jelen. Több kisebb termelőszövetkezet létrejötte után 1959-ben megalakult az Új Élet Tsz, amelynek egy időben a falu minden gazdája a tagja volt és amely végig a megye termelőszövetkezeti élvonalához tartozott. Különösen a kertészeti ágazata volt fejlett. Mözs olyan többnemzetiségű faluvá vált, ahol lassan a magyarok kerültek túlsúlyba, de továbbra is jelen vannak a németek, tótok és mára egyre növekvő számban a cigányok is. A háború előtt kizárólag katolikusok éltek a faluban. Katolikus

4

K ÜLÖNKIADÁS

temploma 1821-ben épült. A betelepülök közt azonban jelentős számban voltak reformátusok is, így megalakult a református egyházközség is, amelynek szintén van istentiszteleti helye. Első református lelkészük Kincses Zoltán volt. Az 1960-as évektől erősödött fel az a tendencia, hogy falubeliek a szomszédos városban, Szekszárdon keresnek megélhetési lehetőséget, de nagyon sok gyerek járt a tolnai gimnáziumba is. És ezzel egy új korszakhatárhoz értünk, az összeépültség révén mind közelebb húzódó Tolnával való mind szorosabb együttműködés kezdetéig. Az alábbiakban – a fentiektől kicsit részletesebben – ezt veszszük szemügyre. Az egyesülés első lépcsője a közös irányítású, nagyközségi tanács létrehozása volt. Ennek szándéka legelőször 1966-ban vetődött fel, amikor is a május 21-i ülésén a mözsi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta a témát. Ekkor Csuka István megbízott vb-elnök, mint a Hazafias Népfront községi bizottságának javaslatát terjesztette az ülés elé. A napirend vitájában először Vincze József , a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese kért szót, és részletezte az egyesülés előnyeit. Egyebek közt arra utalt, hogy az egyesülés a két község anyagi erőforrásainak az egyesítését is jelenti, ezért nagyobb létesítményeket is meg tudnak majd valósítani. Az elhangzott érvek azonban nem hangozhattak eléggé meggyőzően, mert a vb tagjai sokáig vitatták, bírálták, ám végül is megszavazták azt. Így született meg a következő határozat: „a végrehajtó bizottság, a községi Hazafias Népfront-bizottság javaslata alapján Mözs és Tolna községek közös tanácsú községekké való alakulását tartja kívánatosnak, olyan formában, hogy Tolna legyen a székhelyközség.” Az erről való döntést azonban két nappal későbbre, 1966. május 23-ra, az akkorra összehívandó tanácsülésre halasztották. A tanácsülés a fenti napra öszsze is ült, de a faluban addigra olyan paprikás hangulat alakult ki az egyesülés ellen, hogy a május 23-i tanácsülés, már az egyesülésnek a napirendre kerülését is leszavazta, ezzel még annak is elejét véve, hogy erről egyáltalán érdemi vita alakuljon ki. A siker-

MÖZSI H ÍRLAP telen kísérlet után, két nappal későbbre, május 25-re rendkívüli tanácsülést hívtak össze. Itt is nagy vita bontakozott ki, de itt többen már arról számoltak be, (jelentős agitációs munka folyt közben), hogy körzetük lakosságának többsége igent mondott az egyesülésre. Arra hivatkoztak, hogy mindenki közösségi érdeke az egyesülés, amit nem szabad alávetni személyes érzelmeknek. Így aztán hosszas vita után megszületett az a 12/1966-os tanácsi határozat, amely kimondta Mözs

és Tolna községek közös tanácsú községgé alakulását. Az utolsó (még különálló) tanácselnök Kállai Sándor volt, az első közös igazgatású pedig – tolnai tanácselnök-helyettesi minőségben – Schmidt József lett. A két település vérkeringése ekkor kezdett fokozatosan egy vérkörűvé válni, amely integrációt a településegyüttes 1989-es, közös várossá válása tette teljessé. Sokan hitték ekkor, hogy ez a folyamat egyirányú és hogy min-

2004. SZEPTEMBER 17.

denki megelégedésére szolgál. Hogy ez mégsem egészen így van, azt a jelenkor napi politikai csatározásainak színterén tapasztalhatjuk. Azonban mindezeknek az indítékait számba venni és azok hatásáról beszámolni már a jövő krónikásának a feladata lesz. Jelen összefoglalónk elkészítésében nagy haszonnal forgattam Koleszár Orsolya: „Mözsi népszokások és hagyományok” című szakdolgozatát, amiért most itt mondok hálás köszönetet.

A mözsi nemzetiségek múltja és jelene Mára már nem kopognak klumpák Mözs fõutcájának járdáin. Nem hallatszik a csurakos, haublis, sok szoknyás lányok kacagása a vasárnapi litániáról hazafelé és nem zörögnek a szekerek félfenekû fahordókkal megrakva, a Mözsi-hegyre szüretelni. Mindez lassan-lassan a múltba lép át, még akkor is, ha vannak még néhányan, akik hordtak a klumpában gyapjú pacskert, ettek házi kemencében sült kenyeret, és mondták még németül vagy tótul az édesanyjuknak: anyám szeretlek… Tengernyi emlék él bennünk és körülöttünk. Ezeknek hosszú sora vált láthatatlan, de erõs építõkövévé jellemünknek, vérmérsékletünknek, nemzeti identitásunknak, hétköznapi emberségünknek. Mindezen emlékek közé tartozik Mözs egykori nemzetiségi tarkasága is. Az a nyilvánvaló tény, hogy Mözs község újkori történelme során sohasem volt igazán magyar falu, hogy elõbb volt szlovák, vagy ahogy akkor mondták, tót, hogy aztán német többségû legyen, végül, hogy ez is megfordulhasson, mára a magyarok mellé a cigányokat is a legfontosabb nemzetiségek közé sorolva. Hogy milyen volt egykor mözsi nemzetiséginek lenni?

A németség

Minderről Koleszár Ferencné, Schauber Éva mesél.

E sort, egykori meghatározó számarányukat tekintve, a németséggel kell kezdeni. A németséggel, ami igen tarka eredete ellenére – csaknem az egész történelmi Németországból települtek ide – sajátos viseletet alakított itt ki és egyedinek mondható dialektust beszélt. Vagyis összekovácsolódott. Hogy mennyien voltak a kitelepítés előtt? Mértékadó források szerint a falu valamivel több mint kétharmada volt német, amit a ránk maradt egykori birtokviszonyok is tükröznek. Eszerint Mözsön a kitelepítés előtt, 1968 kat. hold föld volt a németség kezén, míg a magyarok, (ideértve az elmagyarosodott szlovákokat is) 483 hold földön gazdálkodhattak. Hogy milyen lehetett ez a világ?

– Először talán azt kéne elmondani, hogy itt mindig is békesség volt. Vagyis nagyon sokáig az. Hogy meddig? Amíg hagyták. Amíg a kitelepítés szörnyűségei mindezt az idilli létet derékba nem törték. Mert 1946-tól szinte az egész mözsi németség földönfutóvá lett. Az akkori hatalom ugyanis – nemzetközi nyomásra – az egész magyarországi németséget a határon kívül akarta látni. Apám elbeszélései elevenen őrzik bennem ennek a kornak szörnyű embertelenségeit, azt az időt, amikor a hivatal az emberi sorsokat csak aktaként kezelte, és amelyben a nemzetiségi probléma csak vagonkérdést jelentett. Némi kézipoggyásszal hazát, házat, istállót és földet hátrahagyva kellett új életet kezdeniök egy vesztett háború után, egy isme-

retlen világba indulva. De nem mindenki ment el. Sokan a szekszárdi szőlőhegy tanyái közt bújtak el, néhányan a környék magyarlakta településein próbáltak észrevétlenné válni, a lényeg azonban az, hogy az eredeti németségnek mindössze 20-25%-a maradhatott itt, de ők sem a saját házaikban. Ez a jogfosztottság több évig tartott és csak 1949ben jutott nyugvópontra. Ekkorra azonban már minden mözsi német házban lakott valaki. Valaki más. Egykori visszaemlékezésekben még ma is drámába illenek azok a konfliktusok, ahogy a kitelepítettek és a jövevények egymás mellé kerültek. Az emberiesség szép példája volt az, amikor a feltörekvő rend által szentesített új tulajdonos ideiglenesen a „házába” fogadta a közben elő-

2004. SZEPTEMBER 17.

került régit. De sajnos ellenkező előjelű történeteket is mesélhetnénk. De minek? Amit az igazságszolgáltatás eszközeivel megoldhatatlan volt, azt mára megoldotta a múló idő. – Hallatszik még Mözsön német szó? – Hát, nem nagyon. Lassan a két kezemen megszámolhatom, hogy hányan értik még a mözsi dialektust. A helyi németség emléke – ha nem vigyázunk rá – lassan tárgyi emlékké, múzeummá merevedik: ruhák, szerszámok, házak, bútorok… lassan csak ezek maradnak. – Nincs is ami ebből a szempontból előre mutatna? – De van. És itt a magam részéről nagyon dicséretesnek tartom a Mözsi Zöldkert Óvoda kezdeményezését, a német nyelvű csoportokkal – a nyelvre ebben a korban a legfogékonyabbak a gyerekek – és amely folyamat jó lenne, ha az iskolában is ilyen intenzitással folytatódna. Ezen a téren látok még tennivalót. Aztán nagyon nagy szerep jut ebben még az 1991-ben alakult Német Nemzetiségi Klubnak és az azon belül létrejött Német Nemzetiségi Tánccsoportnak. Ők igazán sokat tesznek. Munkájuk során szinte haló porából éled újra valami. – A családjáról is mondana valamit? – Szüleim tősgyökeres mözsi svábok, aminek következtében sajnos mi is ki lettünk telepítve. Amikor pedig visszajöttünk édesapám jó pénzért volt kénytelen házat venni itt. Jellemző e kor embereire és korszellemre, hogy apám vehetett volna kitelepített házat is (a másét), de inkább a forgalmi érték többszörösét fizette ki, hogy újra mözsi, saját (és tisztességes) otthonunk legyen.

A tótok „Pri Trencsaszkom mosztje, pekna trava rasztje pekna izelena, as vise kolena.” – énekli az ősi mözsi népdal, amely még akkor született, amikor a mözsi tót lányok és fiúk ősapái a szép trencséni mezőn gázolhattak a térdig érő zöld fűben. Trencsén pedig (a ma szlovákiai) Nyitra megyében van, olyan távol, hogy nem is Magyarországgal, hanem Lengyelországgal határos… Hát innen jöttek. Az 1700-as évek ele-

M ÖZSI HÍRLAP

jén, majd háromszáz éve, egyenként és csoportosan, szökdösve, méghozzá tutajokon. Hogy miért jöttek és miért szöktek? Mert kevés volt a föld és sok a robot, amiből itt volt bőven, méghozzá három évig adómentesen. Hogy az ottani földesúr mit szólt ehhez? Azt sejthetjük abból az akkor született törvényből, ami a szökött és megtalált jobbágyot még harminc év múlva is visszatoloncolta. Ők volta az első telepesei Mözsnek, az 1600-as évek falupusztító, háborúktól vérzivataros évtizedei után. Még száz–százötven évvel ezelőtt is minden, a főutcán lévő ház, tót ház volt – a német telepesek később csak ezen kívül építhettek – hogy aztán ez utóbbiak többségre jutván, szívós szorgalmuk révén változtassák svábosra a település arcát. Az 1880-as népszámlálás még 528 magát szlováknak mondó la-

kost talál Mözsön, ez az akkori lakosság 30%-a volt. 1915-ig szólt tótul is a templomban a mise, amely nyelvet mára már csak a nagyon öregek beszélik. Doszpod Józsefné Varga Mária 1932-ben született Mözsön. Ő még az óvodában tanult meg magyarul és az iskolások közt németül, mert a dédszülei, akik a legtöbbet vigyáztak rá, csak szlovák a nyelven beszéltek hozzá. A réges-régi tót arcú Mözsről azonban már ő is csak hallomásból tud, beszélgetésünkben őseit idézi. – Hogy mire emlékszem kisgyermekkoromból? Hát arra, hogy külön ültek a templomban a németek és a tótok, hogy másképp hordták a viseletüket és a hajukat a lányok, és hogy mözsi német fiú csak nagyon ritkán vett el tót lányt. De azért ilyen is előfordult, ami azonban ilyenkor azzal járt, hogy a fiúnak is meg kel-

K ÜLÖNKIADÁS

5

lett tanulnia szlovákul. Arra is emlékszem, hogy a báljaikat is külön tartották. – Ez a különállás az élet hétköznapi dolgaira is kiterjedt? – Nem, mert amúgy békesség és együttműködés volt a faluban, ez a másság inkább csak kulturális volt. A maguk módján tisztelték és szerették egymást. Hogy mondjak egy példát is erre? Én már nagylányként éltem végig a német kitelepítést, és elmondhatom, hogy az egész falut – beleértve a szlovákokat is – mélyen megrendítette ez a dolog. Velük sírtunk és szomorkodtunk és még az állomásra is vittünk ki élelmet nekik. – Az ezt megelőző háború sem gerjesztet ellentéteket? – Nem. Sőt, az oroszok bejövetele után – akik közül sokat szállásoltak el a faluban – velük szót értve, igyekeztünk az egész falu hasznára lenni. Mi ugyanis tudtunk beszélni velük. Hozzánk is két ukrán tisztet szállásoltak be, az ő nyelvük pedig még az orosznál is közelebb állt a szlovákhoz. Nagyon örültek, hogy szót érthettek velünk. Kettejük közül az egyik elesett később, a másik, a háború végén való visszavonulásukkor útba ejtette Mözst, hogy megköszönje, hogy olyan jók voltunk hozzá. – Mi maradt meg mára az egykori többnemzetiségű faluból? – Hát, nem sok. A nyelv elhalt, a viselet kikopott, a németség kitelepült, a szlovákság pedig javarészt feloldódott a magyar környezetben. Talán egy dolog őrzi

6

K ÜLÖNKIADÁS

MÖZSI H ÍRLAP

még a múltat. A nevek, a családnevek. – Tudna is ezek közül néhány jellegzetesen mözsi tót nemzetséget felsorolni? – Hát, a teljesség igénye nélkül (csak meg ne sértődjön az, akit kifelejtek) ilyen nevek őrzik még a szlovák eredetet, hogy Doszpod, Kvanduk, Pruzsina, Petrás, Pekarik, Makovics, Varga, Szegedi, Tornóczky, Lehoczky, Szeleczky, Kutnyánszky stb. – Amikor 1947-ben a felvidékiek jöttek a lakosságcsere egyezmény keretén belül, a mözsi szlovákok is „haza” mehettek volna. Nem akartak? – Egy ember sem jelentkezett erre. Nekünk akkorra már rég ez volt az otthonunk és a hazánk.

A székelység A székelység a keleti Kárpátok szegélyén élő magyar népcsoport. Sok évszázados feladatuk a keleti gyepű, az ottani országhatár védelme volt. A besenyőkkel, kunokkal, tatárral, törökkel stb. vívott évszázados küzdelmeik igazi katonanéppé tette őket. Közösségi szervezeteik is erre épültek, amiért a mindenkori uralkodótól kiváltságokat élveztek. Így volt ez egészen 1763-ig, vagyis addig, amíg Mária Trézia ezeket az előjogokat meg nem nyirbálta, amik közül a legfájdalmasabb veszteség akkor érte őket, amikor a katonai kiváltságaikat veszítették el. Vagyis azt, hogy itteni szolgálataik miatt felmentést élveztek a császári hadseregben való katonáskodás alól. A jogfosztás óriási ellenállásba ütközött, amit a hatalom véres kézzel, igen keményen

2004. SZEPTEMBER 17.

kultúráját, hagyományait, székely identitását? – Ez sok mindenen múlik. És talán nem szép amit mondok, de mára, legalábbis részben ez is pénzkérdés. Van néprajzi gyűjteményünk, de nincs helyiségünk hozzá, volt és talán lesz is tánccsoportunk, amihez zenészek, hangszerek, ruhák kellenének és mindehhez fellépési lehetőség, amikhez mind több és több anyagi forrás kellene. – És a lelkesedés? Ez nem segít át a kátyúkon? – Sok áldozatkész idős ember nevét sorolhatnám itt fel, mint például Ferencz Mártonné és Fazekas Pálné, Erzsi néniékét, de a fiatalokat ma mintha más foglalkoztatná. Ezen pedig csak a család megtartó ereje és a jó példa segíthet. vert le. Ez volt a „Madéfalvi veszedelem”. Ekkor közülük sokan – főleg fiatalok – úgy érezték, hogy a továbbra is fenyegető terror és jogfosztottság elől, legjobb, ha az országhatáron kívülre szöknek. És a Kárpátok túlsó oldalára, sőt még annál is messzebbre költöztek. Ennek a kirajzásnak az eredményeképpen jött létre az a Jászvásár (ma Jasi) környéki településcsoport, ami „bukovinai székely falvak” néven vált ismertté. Történelmi vesszőfutásuk azonban ezzel még nem ért véget, mert viszonylagos nyugalmuk csak Trianonig tartott, amikortól az Erdéllyel is megnövekedett új román állam nacionalista vezetése, ezeket a szórványban lévő kis magyar területeket veszélyeztette a legjobban. Ezt a két világháború közti Magyarország vezetői is jól látták. Ezért ajánlotta fel a háborús Horthy kormány nekik,

hogyha akarnak, települjenek vissza az anyaországba. Akartak. Több tízezer ember kerekedett fel ekkor, hogy szekereken és gyalog Magyarországra jöjjön. Először a visszafoglalt Bácskában telepítették le őket. Alig melegedtek azonban itt meg, amikorra változott a hadi helyzet, és Bácska újra jugoszláv kézre került. Így tovább itt sem maradhattak. A szekérkaravánok újra útnak indultak és több hónapnyi, vargabetűktől sem mentes hányattatás után, a Tolna megyei Völgységben, Bonyhád környékén, a kitelepített sváb falvakban találtak új hazára. A székely betelepülés tehát Tolnára és Mözsre nem közvetlenül történt. Az itteni, üresen álló német házakat ugyanis többnyire felvidéki telepesek kapták, de a nyugvópontra még sokáig nem jutó belső népmozgás ezután is sok családot sodort ide. Főleg a frissen újratelepült völgységi falvakból. – Hány székely család élhet Mözsön? – kérdezem Domokos Lőrinc építészmérnököt, a helyi székelység egyik szószólóját, a „Hargita” Székely Néptánc Együttes vezetőjét. – Pontos adatunk nincs erről, de én száz körülire tenném azoknak a székely családoknak a számát, akik Tolnán és Mözsön telepedtek le. – A Domokos család honnan érkezett? – Közvetlenül Bonyhádról, de azt megelőzően a bukovinai Hadikfalváról származunk. – A betelepülés óta eltelt jó ötven év. Tudja-e őrizni ez a népcsoport

A romák Mözs legújabb kori arcán egy új vonás kezd állandósulni, ez pedig a roma lakosság egyre növekvőbb jelenléte. Hogy ez országos korjelenség? Az is. Az a tény azonban, hogy néhány emberöltő alatt itt ,Mözsön is, a szórványosból jelentős nemzetiséggé nőttek, figyelemre méltó. Minderről helyi képviselőjükkel, idősebb Boros Gyuláné, Remíniusz Emíliával beszélgetek. – Milyen név ez a Remíniusz? – Úgy tudom, hogy a családunk görög származású, de az apám és családja németül is beszélt. – Köszörűs cigányok vagyunk és úgy tudom, hogy egykor az egész nagycsaládunk beszélte a német nyelvet. – Akkor maga nem is tősgyökeres mözsi? – Hát, ha úgy vesszük, nem egészen, de mivel már több évtizede lakom itt, mindenben idetartozónak érzem magam. Különben a családunk szétszóródott – én még Veszprém megyében születtem – de van, több évtizede nem látott testvérem, aki a nyugati határszélen lakik. – Jellemző ez a betelepültség a mözsi cigányságra? – Vagyunk páran ilyenek is, de nem ez a jellemző. És ezzel kapcsolatban mondok egy érdekes dolgot magának most. A mözsi cigányság majdnem kilencven százaléka két dédanyától származik. Ha jól megvizsgálja a mözsi roma neveket, látni fogja, hogy szinte mindenki Horváth vagy

2004. SZEPTEMBER 17.

Boros. Én még ismertem a Juli nénit, akinek huszonkét gyereke volt, és a Kati nénit is, aki szintén tizen felüli gyereket nevelt fel. Pár évtizeddel ezelőtt szinte csak ez a két cigány család élt itt. Ma három utca, a Széchenyi, a Gyöngyvirág és az Árpád utca van velük tele. Sok a rokonházasság, ami genetikailag nem előnyös. Hogy hányan lehetünk? Pontos statisztikám nincs róla, de háromszáznál valamivel többen. – Milyennek látja a cigányság helyzetét itt? Van cigánykérdés Mözsön? – Kimondottan cigánykérdés nincs, ami persze nem jelenti azt, hogy minden rendben lenne. Nagyon nagy a munkanélküliség, aminek folytán a cigánylakosság segélyekből él. Úgy, ahogy. A baj, tudja az, hogy tanulhat, igyekezhet az ember gyereke, de a „C” betű akkor is a hátán marad. Ezért, ha teszem azt, egy munkára két ember jelentkezik, egy cigány meg egy magyar, akkor biztos hogy a magyart veszik fel. – És mit lehetne ez ellen tenni?

M ÖZSI HÍRLAP – Helyi szinten nem sokat. A legtöbb amit megtehet az ember, hogy ennek ellenére is taníttatja a gyerekeit is bízik egy jobb jövőben. – Van kialakulóban valamiféle cigány értelmiség? – Ilyen még itt nincs, de már sok romának van tanult szakma a kezében. Én is angol női szabó vagyok. Boros Julika az, akiről úgy tudom, hogy jogásznak tanul. – Milyen a lakosság többségi részéhez a viszonyuk? – Ahogy tudom, itt mindig békesség volt cigányok és magyarok között és remélem ez továbbra is így marad.

A felvidékiek Még el sem ült a háború zaja, amikorra újabb vészterhes felhőket sodort a történelem vihara a felvidéki magyarok feje fölé. Jogfosztó törvény még nem volt, de Benes, akkori csehszlovák államelnök már nem kertelt, amikor

ezt mondta: „kisebbségeinknek ma egyetlen jogot biztosítunk, a tőlünk való eltávozás jogát. Potsdam, a németek kérdését megoldotta…, ami a magyarokat illeti…, legalább négyszázezer magyarnak kell tőlünk elmennie. Az akció akkor sikerülhet, ha a szlovákság is akarja.” Ez egyenes beszéd volt. Ma sokat hallunk az úgynevezett Benes dekrétumokról, ez a néhány mondat világosan mutat rá azok lényegére. A dekrétumok megjelenése egybe esett a nagyhatalmak potsdami tanácskozásával, amelyen csak egy hajszálon (de legalábbis az Amerikai Egyesült Államok egyet nem értésén) múlott, hogy az egész, több százezres felvidéki magyarság – a szudéta németek példájára – nem lett egy tömbben áttelepítve. De ezzel az ügy még nem lett lezárva, mert ha innentől nemzetközi jóváhagyásokkal nem is lehetett a magyarokat a határon túlra dobni, mindezt el lehetett érni úgy is, hogy a jogaitól megfosztott, emberi méltóságában mélyen megalázott, és minden dolgában ellehetetlenülő lakosság „önként” akarjon onnan eljönni. És még egy dolgot lehetett tenni. Lehetett az akkori magyar hatalommal, egy tartalmában, csehszlovák részről soha be nem tartott, már a születése pillanatában hazug és szemforgató „lakosságcsere egyezmény”-t kötni. Az egyezményt 1946 február 27-én írták alá, amely dokumentummal a csehszlovák fél elérte a célját. Hát ezzel kezdődött. A Tolnára és Mözsre érkezett felvidékiek nem egészen önként érkeztek. Egész járásokat, városokat és falvakat „rostáltak” ugyanis át, hogy az önként jelentkezők sovány táborát hatalmas tömeggé tegyék a számukra nem kívánatos elemekkel. És ami ebben a dologban a legalantasabb volt, az a mód, ahogy elsősorban a nagy házzal, vagy jelentős földingatlannal rendelkezők kerültek fel a listákra. És az értelmiség. A kilencvenéves Méri Sándor tanító, Fél községből érkezett Mözsre. Fél község a Pozsony megyei, Somorjai járás 2300 lelkes faluja volt, 14 kilométerre a határt jelentő Dunától. Sanyi bácsi és családja ősidők óta itt élt. – A dolog azzal kezdődött, hogy 1947 tavaszán kaptam egy öt soros rövid levelet az iskolai elöljáróságtól, hogy magyar szár-

K ÜLÖNKIADÁS

7

mazásom miatt nem alkalmazhatnak tovább. Én akkor már kilenc éve, ’38 óta ott tanítottam. De nem csak a tanítók jártak így, hanem az egész felvidéki magyar értelmiség, akiket hozzám hasonlóan, egy tollvonással az utcára löktek. Ekkor én már tudtam, éreztem, hogy nekem itt nem lesz maradásom. – Hogy történt az áttelepülés? – Az ingóságainkat elvihettük, én és a családom – már nős voltam ekkor – két vagont pakoltunk meg. Öt család indított egy szerelvényt. Mi a Sziegl, Molnár és Horváth családokkal jöttünk. 1947. szeptember 27-én vagoníroztunk be és október 1-jén érkeztünk Mözsre. – Tudták, hogy ide jönnek? – Dehogy tudtuk! Csak annyit, hogy Magyarországra. És valójában nem is Mözs volt a számunkra eredetileg kijelölt célállomás. – Hanem? – A mi szerelvényünk Szekszárdra érkezett, és engem meg apósomékat a Decsi-szállások tanyáira akartak telepíteni, ami ellen én erélyesen tiltakoztam. Én tanító vagyok és nem földműves! Mit keresnék én ott? Így kerültem aztán Mözsre, apósomék meg Mórágyra. – Maguk voltak az első mözsi telepesek? – Nem, mert a Negyedről valók, úgy húsz–huszonöt családnyian már itt voltak. – Tudja kié volt a ház amelyikben lakik? – Igen. Kenéz (korábban Kneller) Jánosé, aki meg is várt. Bútorai még az elsőszobában voltak… – Sanyi bácsinak sikerült-e mözsivé lenni az elmúlt csaknem hatvan év alatt? – Tudja, én már harminchárom éves voltam 1947-ben akkor, amivel nem azt mondom, hogy nem tudtam gyökeret verni itt, de az én otthonom az azért ott maradt. – Milyen gyakran fordul meg azóta volt szülőföldjén? Egyáltalán járnak még oda? – 1956-ig nem volt útlevelünk. Az idő alatt kétszer szöktem át a Dunán. Azóta évente megyünk, néha kétszer is. Hogy majdnem hatvan év telt el azóta? Lehet. De én ha azt mondom, hogy „haza” megyek, akkor csak a Felvidékre gondolok. Koncz Ádám

8

K ÜLÖNKIADÁS

MÖZSI H ÍRLAP

2004. SZEPTEMBER 17.

Mözs elválik Tolnától? Számos mözsi polgár szeretné, ha Mözs másfél évtized után szétválna Tolnától. A válást kezdeményezők aláírásgyűjtést indítanak egy népszavazás kiírása érdekében, amelyen eldőlne, hogy a mözsiek többsége az önállóságot választja-e, vagy a további együttélést Tolnával egy városban. Az utóbbi hetekben számos esemény történt ezen üggyel kapcsolatban. Alább ezeket foglaljuk össze, illetve igyekszünk felidézni a szétválással kapcsolatos falufórumokon elhangzottakat. A mára teljesen összeépült két település, Tolna és Mözs a rendszerváltás idején egyesült, azóta egy várost alkotnak. A mözsiek közül sokakban mindig is maradt valamilyen tüske az önállóság elvesztése miatt, illetve számosan úgy látták, hogy Mözs mostohagyerek Tolna árnyékában, nem fejlődik úgy, ahogy az elvárható lenne. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a város rossz költségvetési helyzete miatt – más intézkedések mellett – a mözsi iskola felső tagozatának fokozatos megszüntetéséről is határozott a képviselő-testület, mely akkor sem változtatott a döntésén, amikor több, mint nyolcszáz mözsi aláíró kérte, hogy tárgyalják újra a témát. (A mözsiek nagy része úgy látja, hogy a helyi iskola „elsorvasztásával” végül az egész településrész erre a sorsra jut.) Az iskola

melletti aláírásgyűjtés során az aláírók nagy többsége úgy nyilatkozott, hogy támogatná Mözs önállósodását is. Ezen szándéknak megfelelően elkezdődött a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés előkészítése. Augusztus 26-án a szétválást támogatók kaptak meghívást a mözsi önkormányzati hivatali épületbe egy szűkebb körű tanácskozásra. Ez az esemény furcsa közjátékkal kezdődött. Bár nem kapott meghívót, az egyeztetésen megjelent dr. Szilák Mihály polgármester is, emiatt az eredeti helyszín helyett egy nem messze levő cukrászdába invitálták a résztvevőket, így zárva ki a tárgyalásból a polgármestert. A megbeszélésen mintegy húszan vettek részt. Sok kritika érte a tolnai önkormányzat gazdálkodását, aminek negatív hatása a szétválást támogatók szerint Mözsön

még látványosabban jelentkezik. Az eseményen részt vett Mözs jelenlegi és ex-alpolgármestere (Rikker Józsefné és Mayer Márton), illetve Cservári József és Doszpod Lászlóné mözsi önkormányzati képviselők. Gyakorlatilag mindannyian a kulturált hangnemet, a jószomszédi viszonyra való törekvést szorgalmazták Tolnával (utalva az esemény előtti incidensre, illetve arra, hogy a két települést számos, gyakorlatilag elválaszthatatlan szál is összeköti), és hangsúlyozták, hogy a mözsiek a válás következményeiről való korrekt tájékoztatása is elengedhetetlen. A két alpolgármester jelezte, hogy a szétválás folyamatában nem kívánnak részt vállalni, a két képviselő viszont támogatta a kezdeményezést – ha ez a mözsiek többségének akarata. A különválással kapcsolatban a megbeszélésen konkrét költségvetési számok nem hangzottak el. Az egyik legerősebb érv úgy fogalmazódott meg: ha Mözs különválik, annyira rosszul nem tud gazdálkodni, mint Tolna, illetve, hogyha Mözs önállóan nem tudna megélni, akkor az ország legrosszabb adottságú településének kellene lennie, ami azonban nem így van. Az önállóság hívei ugyanakkor figyelmeztettek rá: a válás nem oldja majd meg egy csapásra a gondokat, az

önálló Mözs is számíthat néhány nehéz évre. ******* Az egyeztetés utáni héten nem sikerült hitelesíttetni a népszavazást szorgalmazó aláírásgyűjtő íveket. Kiderült, hogy az aláírásgyűjtés megindításához szükséges egy előkészítő bizottság megválasztása is. Ennek érdekében szeptember 6-ra lakossági fórumot hívtak össze a mözsi művelődési házba. Erre az eseményre mintegy 150-en mentek el. Szabó Imre tájékoztatta a hallgatóságot arról, hogy a fórumot az augusztus elején megalakult Mözsi Polgárok Baráti Egyesülete (MPBE) hívta össze, kifejezetten a szétválást előkészítő bizottság megválasztása érdekében. Emlékeztetett rá, hogy az iskoláért történt aláírásgyűjtés során az aláírók nagy része támogatta a Tolnától való elválást is. Azt kívánta, hogy jövő ilyenkor a mözsi iskola udvarán újra mind a 8 osztály felsorakozhasson. Sziráki János, az MPBE elnöke megköszönte a megjelenést a résztvevőknek. Tájékoztatta a megjelenteket, hogy az elválást előkészítő bizottságnak minimum 3 fősnek kell lennie. Megkérdezte a jelen levő Rikker Józsefné és Doszpod Lászlóné mözsi képviselőktől, hogy részt kívánnak-e venni a bizottság munkájában. A képviselők köszönettel nemet mondtak. (A harmadik mözsi városatya, Cservári József nem vett részt a fórumon.) Sziráki János ezután ismertette a MPBE javaslatát a bizottság tagjaira. Az egyesület Koleszár Ferencnét, Koncz Jánosnét, Berezi Sándort, Domokos Lőrincet, Szabó Imrét, Letenyei Józsefet és Sziráki Jánost ajánlotta az előkészítő bizottságba. Mielőtt azonban a jelöltekről szavaztak volna a jelenlevők, többen bekiabáltak, hogy nem tudják, miről van szó, nem ismerik a válás gyökerét, és a mözsi baráti kört. Horváth Ilona azt mondta, nem tudja, a szétválás után Mözs miből fizeti majd a segélyeket, hány embernek jut majd „karosszék”. Véleménye szerint ezekre a kérdésekre kellene előbb választ kapni, és utána lehetne bármiről szavazni.

2004. SZEPTEMBER 17.

M ÖZSI HÍRLAP

Az utóbbi időkben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a 15 évvel ezelőtti Tolnához való csatlakozás nem váltotta valóra az ígéretek által feltupírozott reményeket. Az együttlét negatív jelei egyre harsányabban jelentkeznek. A jelzett évek alatt Mözs sokat vesztett arculatából, jellegéből. Elhalványulnak a régi szokások. Mözs fejlődése elmaradt a megye hasonló adottságokkal bíró településekétől. A város anyagi gondjainak enyhítésére több alkalommal nyúlt Mözs vagyoni értékeihez. Napjaink sem mentesek az említett manőverektől. Legutóbb a lakosság határozott fellépése késztette meghátrálásra a hivatalt az iskola eladásától. A napközi eladása jelenleg is napirenden van. Legújabb értesülésünk szerint a lovas pálya illata is megrészegítette a szerezni vágyókat. Amit Mözs létrehozott a köz javára, azt a szövetséges Nagy Testvér áruba bocsátja. Mindezt eddig (nem tudni miért) Mözs szemrebbenés nélkül tűrte. Gyarapodás helyett sorvadás. Hangsúlyozni szeretném, hogy eddig! A létrehozott közigazgatási demokrácia súlyos csorbát szenvedett. A dolgokat eldöntő szavazatok 16/3-as aránya keserű mosolyra kárhoztatja a gondolkodó polgárokat. Gyakorlatilag Mözsnek nincs érdekképviselete! A demokrácia ebben a házasságban Mözs számára meddő fa, mely soha nem terem gyümölcsöt. A mözsi iskola ügyének mostoha kezelése túlterhelte a mözsiek tűrőképességét. A képviselő-testület 800 tiltakozó aláírás ellenére úgy döntött, hogy a most indult tanévben elvitték az 5. osztályt, aminek egyenes következménye az, hogy 3 év múltán a felső tagozat megszűnik. Annak ellenére, hogy Mözst periférikusan kezelik, Mözs nem periféria, és nem is akar az lenni. Mözs egy élni akaró, értékeit megőrizni és fejleszteni akaró közösség. Egy közösség számára az iskola maga a jövő, a település jövője. Mi meg akarjuk és meg is fogjuk védeni a jövőnket. Meg akarjuk szüntetni a település lepusztulását és a mai elvárásoknak megfelelő szintre kívánjuk emelni a lakhatósági színvonalat. Ezt a célt ma már teljesen világos előttünk, hogy nem gyámság alatt, morzsákat remélve, hanem a település önállóságának visszaállításával érhetjük csak el. Augusztus 1-jén megalapítottuk a Mözsi Polgárok Baráti Egyesületét 20 fővel. Ide várjuk a Mözsért tenni akaró polgárokat. Céljaink között kiemelt helyen szerepel az önálló Mözs visszaállítása a mözsi polgárok segítségével. Válnunk azért kell, hogy elődeinktől örökölt gazdagságot, kultúrát az utódainkra átörökítsük. (Elhangzott a szeptember 6-i mözsi fórumon, Sziráki János részéről.) Ürmös Mihály közbeszólt, neki csak az csípi a szemét, hogy olyan ember kezdeményezi Mözs leválását, aki úgymond „lefaluzza” Mözst. (Sziráki János később jelezte: az, hogy „falugyűlésről”, vagy „falunapról” beszélnek, bevett szokás, ezzel a szóhasználattal ő nem kívánt megsérteni senkit.) Közben felborult a rend, többen hangoskodtak, közbekiabáltak, néhányan távoztak a fórumról. Végül sikerült normális mederbe terelni a történéseket. Letenyei József emelkedett szólásra. Többek között elmondta, hogy az önálló Mözsnek „iszonyatos” pénze lesz. Úgy ítélte meg, hogy mindenki azt szeretné, ha Mözsön is olyan lenne a színvonal, mint hasonló nagyságú településeken, amelyek korábban Mözs mögött jártak a fejlődésben. Közölte, hogy a szociális segélyeket 90%-ban az állam biztosítja. A község önállóan is

meg tudja oldani a szemétszállítást és a víz, szennyvíz szolgáltatást. – Megélünk a saját lábunkon – összegzett. Az egykori települési vezető végül felidézte, hogy Mözs a Tolnával való egyesülés előtt milyen jelentős fejlődésen ment keresztül. Koncz Jánosné azt kérdezte, hogy voltaképpen mivel foglalkozik a baráti kör. Sziráki János elmondta, az MPBE célja, hogy az élet minden területén – közélet, sport, civil szerveződések stb. – mozduljon meg valami. Az MPBE elnöke hozzátette, hogy az előkészítő bizottság megválasztása csak az első lépés, a bizottságnak lesz az a feladata, hogy megvizsgálja, mit kell tenni, hogy öszszegyűjtse a szükséges adatokat, elvégezze a számításokat ahhoz, hogy meg tudják válaszolni mindazon kérdéseket, amelyekre a lakosság kíváncsi az önállósodás kérdésében történő megalapozott döntés érdekében.

Ürmös László újabb kifogással élt Sziráki János személye ellen: azt mondta, Sziráki annak idején ellenezte a mözsi benzinkút megépítését. Az MPBE elnöke azt mondta, ő nem a benzinkút ellen volt, csak az ellen, hogy lakott területen épüljön fel. Sipőcz György azt javasolta, hogy a legegyszerűbb, ha a polgármesteri hivataltól kérik le a szükséges adatokat. Berezi Sándor erre azt válaszolta, hogy a hivataltól fél év után sem tudták meg, hogy mennyibe kerül a mözsi iskola. Közölte, hogy önállóság esetén Mözs előre kalkulált bevétele 450–500 millió forint körül lehet. A segélyekről azt mondta, hogy az államtól érkezik a fedezetük, és adhatóak, azaz meg kell vizsgálni, kik az igazán rászorulók. Sipőcz György arra hívta fel a figyelmet, hogy a város költségvetési hiányának a Mözsre eső részével is számolni kell. Berezi Sándor úgy vélte, hogy a jelen helyzetben lépni kell, nem vitatkozni. Ahol az iskolát megszüntetik, ott vége az egész településnek is – mondta. Ezt követően ismét „zajos” lett a fórum, nem lehetett érteni, ki mit mond. A hangoskodás elcsitultával Horváth Ilona megkérdezte, hogy mi lesz a Radnóti utcával, amelynek az egyik fele Mözs, a másik fele Tolna. Úgy vélte, egy kisebb településnek kevesebb

K ÜLÖNKIADÁS

9

esélye van pályázati pénzek elnyerésére, mint egy városnak. Berezi Sándor emlékeztetett arra, hogy Mözsön van már, aki hirdeti a házát. Szerinte azt kell eldönteni, hogy szolgálják Tolnát, vagy megállnak a saját lábukon. Haraszti Ferencné úgy vélte, hogyha Mözs el akar válni Tolnától, azt meg kell fontolni. A gyerekeink jelentik a jövőt, az iskolát megtartani fontos dolog – mondta. Ezt követően sor került a szavazásra. Az előkészítő bizottság mind a hét tagját látható, igen nagy többséggel választották meg. Egy mözsi polgár konzekvensen, minden jelöltre nemmel szavazott, míg 6–13 jelenlevő – köztük a két önkormányzati képviselő – tartózkodott. Ezzel felállt a bizottság, és a fórum hivatalos része lezárult. A beszélgetés, illetve a vita azonban ezután is folytatódott. Rikker Józsefné és Doszpod Lászlóné egyebek mellett jelezte: bár a bizottság munkájában nem kívánnak részt venni, ha igény lesz rá, segíteni fogják annak munkáját. Styaszny László képviselő, aki szintén jelen volt a fórumon, arra emlékeztette a hallgatóságot: az önkormányzati képviselőket arra kötelezi az esküjük, hogy a település egészéért vállalt felelősséggel képviseljék a választók érdekeit.

Áprilistól szeptemberig A Magyar Távirati Iroda 2004. év szeptember 8. napján tette közzé, hogy egy Salgótarjánhoz tartozó település Somoskőújfalu elsöprő többséggel mondta ki elszakadását. A község helyi szervezői szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a fenntartó a városi önkormányzat bezárta júniusban a 131 éves somosi iskolát. Salgótarján város vezetése nem értette a helyieket, mert szerinte mindent megkapnak, amit a város más lakosai. Az iskola bezárását a város vezetője szerinte az is indokolta, hogy nem volt elég iskolás, és az intézmény fenntartása sokba került. A salgótarjáni polgármester több fórumon, falugyűlésen próbálta bizonyítani és meggyőzni Somoskőújfalu község lakosságát arról, hogy a település egyedül életképtelen.

Mindezek ellenére a szavazáson részt vettek 75%-a leválásra szavazott. Mözs község lakossága a Tolna Népújságból értesült ez év május 8. napján arról, hogy az I. István Általános Iskola meg fog szűnni 2005 szeptemberéig. Ez indította el azt a folyamatot, hogy a Mözs Község Elválását Előkészítő Bizottság beadta a népszavazást kezdeményező aláírási íveket hitelesítésre. Ezen írás elfogulatlan és objektív, mert mindkét vitatkozó fél számomra fontos. A város költségvetését és anyagi helyzetét látom abból a szempontból is, hogy négy évig képviselő, és egyben a jogi és ügyrendi bizottság vezetője voltam. Mözsről pedig azért tudok elfogulatlanul nyilatkozni, mert az esetleges elválás

10

MÖZSI H ÍRLAP

K ÜLÖNKIADÁS

után sem akarok semmilyen posztot, tisztséget betölteni a településen. Az alapvető probléma, hogy Tolna város költségvetése évek óta katasztrofális. Jelenleg eljutott a város arra a szintre, hogy beruházási, felújítási tevékenységet saját költségvetésből nem végez. 2004. év áprilisban a testület tárgyalt egy válságkezelési sorozatot, melynek egyik eleme sem valósult meg az előterjesztésnek megfelelően. Felmerült a mözsi mellett a Széchenyi iskola megszüntetése is egy távolabbi jövőben, de csak akkor, ha felépült az úgynevezett iskolacentrum. Azon ígéreteket, hogy a Wosinsky iskola bővítésre kerül, azért is kell fenntartással fogadni, mert a rossz gazdasági helyzet mellett, a képviselő-testület egyszer már egy más koncepció mentén megszavazta a Széchenyi iskola bővítését, és elindította, majd megszűntette a közbeszerzési eljárást. A mözsiek első alkalommal nem az elszakadásukért küzdöttek. Közel 900 aláírást gyűjtöttek össze azért, hogy az általános iskola megmaradjon. Ennek a nagy társadalmi támogatottságnak el kellett volna gondolkoztatnia a város vezetőit. Az iskola megszüntetése azért is elgondolkodtató, mert 180 gyerek jár oda és sokkal kisebb települések fele diáklétszámmal is meg tudják finanszírozni az oktatást. A mözsiek az iskolájuk megtartása érdekében kénytelenek voltak továbblépni, hiszen egyes tolnai döntéshozók nem hagytak nekik más lehetőséget. Sokan azért akarnak már elválni, mert nem látnak más lehetőséget arra, hogy az iskola megmaradjon, így „csak” továbbmennek a kialakult kényszerpályán. Ha valaki felelősen átgondolja, nem mondhatja azt, hogy Mözs település nem fog tudni megélni. Meg tud élni, mert Magyarországon ennél kedvezőtlenebb települések is sikeresen tudnak gazdálkodni. Azt, pedig senki se állítsa, hogy Mözs lesz az ország gazdasági szempontból legroszszabb települése. Az eddig elvált községek közül egynél sem kezdeményezték a döntés megváltoztatását. Több mint 3000 önkormányzat van az országban és

eddig egy sem mondta azt, hogy „nem akarok magam gazdálkodni, saját ügyeimet nem kívánom rendezni”. Az ellenkezőjére annál több példa volt. Csődbe pedig – ezt Tolna példája bizonyítja – a kormányzat, nem engedi jutni az önkormányzatokat. Egyet még mérlegelni kellett volna a döntéshozóknak, de sajnos elmaradt. Egy iskola, egy osztály bezárása elindított egy olyan folyamatot, mellyel eljutottunk oda, hogy a mözsiek elindították a különválásukat. És ennek a tolnai lakosokra is következményei lesznek. És ezt a tényt minden felelősen gondolkodónak mérlegelni kell. Kikerül a tolnai költségvetésből 300–400 millió forint körüli összeg, és ezért a következő évek a válságkezelésről fognak szólni. A jelenlegi intézményi hálózat még finanszírozhatatlanabb lesz. A hivatalban, az iskolában, az óvodákban, a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatban, az öregek napköziében, és a többi intézményben drasztikus leépítést kell eszközölni, mert közel sem lesz biztos, hogy az esetlegesen felálló Mözs Község Képviselő-testülete Tolnáról rendeli meg a kötelező szolgáltatásokat. A pályázati beruházások finanszírozása is kérdésessé válik, mert a szükséges önrészt kevéssé tudja Tolna majd a projekt mögé tenni. Ad abszurdum az ötödik elvitele miatt meghiúsul a csatorna beruházás, a lovarda felújítása, és a szociális otthon megépítése. És még kevesebb lesz hosszú távon a beruházás. Hogy mi lesz a jövő? Úgy gondolom a tolnai képviselő-testület ismételten meg fogja változtatni a mözsi iskolára vonatkozó érvényben levő határozatát. Ebben az évben akkor ez lesz az ötödik változat, bizonyítva a stratégiai folyamatok koncepciótlanságát. A mözsi lakosságnak azután majd mérlegelnie kell, hogy őszinte volt a meghátrálás, hisznek-e vagy ha majd esetleg leállt az elválási folyamat, újult erővel indul el az iskola megszűntető akció. Végül is nem a képviselők, nem egy szűk csoport, hanem a mözsi lakosság fogja kimondani a végső szót, mely minden érvnél nyomatékosabb lesz. 2004. szeptember 12. Dr. Letenyei Róbert

2004. SZEPTEMBER 17.

Falufórum

Még ugyanazon a héten, szeptember 10-én is összehívtak egy fórumot mözsi művelődési házba. Ezt a gyűlést dr. Szilák Mihály polgármester kezdeményezte azzal a céllal, hogy a felelős döntéshez megfelelő információkról, az esetleges különválás utáni helyzetről tájékoztassa a lakosságot. A péntek esti fórumra közel kétszázan mentek el. A művelődési ház előtt rendőrökkel és polgárőrökkel lehetett találkozni. (Ez, mint a fórumon kiderült, sokakban megütközést keltett.) A gyűlés levezető elnöke Cservári József volt, több tolnai képviselő is részt vett az eseményen. Dr. Szilák Mihály polgármester mondandóját azzal kezdte, hogy a város vezetésének nincs szándéka ellenpropagandát folytatni a mözsi lakosság akaratával szemben. A feladat: tájékoztatni a lakosságot. A polgármester hangsúlyozta, hogy egy alulról induló népi kezdeményezés esetében nem az önkormányzat, hanem a lakosság dönt. Ha Mözs lakói külön akarnak válni, a folyamatot a város vezetésének törvényes szempontból irányítani kell, de nem gátolhatja meg. Nem a polgármester joga eldönteni, hogy a mözsi polgárok mit akarnak. Ha népszavazásról döntenek, akkor népszavazás lesz – mondta a polgármester, aki aláhúzta, hogy neki személy szerint semlegesnek kell maradnia, és leszögezte: „az önök döntése szent és sérthetetlen”. Dr. Szilák Mihály ezután arról beszélt, hogy mi igaz abból, amit

Mözsön híresztelnek róla. Mint mondta, az a hír járja, hogy ő „üzent” a mözsieknek: ha Mözs Tolnától külön indul el, akkor elzárják a villanyt, a gázt, a közvilágítást. A polgármester erről azt mondta: semmit nem üzent, a közüzemi szolgáltatásokból pedig bárkit is kizárni sem joga, sem lehetősége, sem szándéka nincs senkinek. A hír felröppenését bárgyú ötletként aposztrofálta, és mindenkit biztosított arról, hogy ilyen jellegű kár senkit nem érhet. Kérte a jelenlevőket, hogy ne higgyenek a rágalmazásnak. A városvezető arról is beszélt, hogy semmilyen mözsi ingatlan, vagyontárgy értékesítéséről nem gondolkodnak a következő időszakban. (Nagyon helyes – szólt közbe egy hang.) A polgármester felajánlotta segítségét az előkészítő bizottság munkájához, és elmondta, hogy a következő évi költségvetést megpróbálják úgy elkészíteni, hogy kiderüljön belőle, Tolna és Mözs külön-külön milyen lakosságarányos kondíciókkal számolhat. Ezt követően vázolta a város idei anyagi helyzetét. Elhangzott: 2004-ben kb. 2,5 milliárd forint a költségvetés bevételi oldala, ebből kb. 900 millió a szennyvízcsatorna-beruházás állami támogatása, és kb. 260 millió forint a hitel (180 millió a működési, 80 millió a felhalmozási célú). A nettó bevétel tehát kb. 1,3-1,4 milliárd forint. Ha ezt lakosságarányosan felosztják (81% Tolna, 19% Mözs), akkor az jön ki,

2004. SZEPTEMBER 17.

M ÖZSI HÍRLAP

K ÜLÖNKIADÁS

11

mányzatok részére. Csökkent az ún. önhiki támogatás is. Azzal, hogy a hátrányos helyzetű régiók közül kikerültünk, tavaly 20, idén 40 millió forinttal csökkent a város bevétele. A polgármester ugyanakkor azt mondta, hogy a 10% körüli forráshiánytól nincs kétségbeesve, a hiány korrigálható, csökkenthető. Tavaly év végén megállapítható volt, hogy a város relatív adósságállománya nem nőtt, nagyjából 70 millió forint adósságot tol maga előtt az önkormányzat. A helyi oktatásról szólva elhangzott: a város nettó költségvetési bevételeinek mintegy 50%-át fordítja az oktatási intézményekre. A település eljutott oda, hogy az oktatási szerkezethez hozzá kell nyúlni, annak érdekében, hogy az oktatás a színvonal emelkedése mellett kevesebbe kerüljön.

hogy Mözsre mintegy 252 millió forint jutna idén. A polgármester ugyanakkor hozzátette: ez olyan, mintha a családban is kiszámolnák, hogy az egyes családtagokra mennyi pénz jut. Dr. Szilák Mihály tételesen felsorolta a város idei kiadásait is. Ezek között szerepelt a közterületek, parkok gondozása (15 millió), városgazdálkodási feladatok (40 millió), közvilágítás (30 millió), rendszeres pénzbeli ellátások (129 millió), települési hulladékszállítás 41 millió, házi segítségnyújtás (27 millió), sportegyesületek támogatása (17 millió). A Mözsre eső számított kiadások összegét hozzávetőleg 276 millió forintra tette. A polgármester rámutatott, hogy a mintegy 10%-os költségvetési hiánnyal a város nincs egyedül az országban, lényegében mindegyik önkormányzatnak több a kiadása, mint a bevétele. Szólt arról is, hogy mi okozza a hiányt. Elmondta: a város több olyan feladatot felvállalt, amihez nem kap állami támogatást (pl. egyes egészségügyi szolgáltatások). Az oktatás szerkezetét is nagyon rossznak nevezte. Emlékeztetett arra, hogy míg 2000-ben 1300 iskolás volt a városban, addig 2004-ben már csak 871. (A tanulólétszám csökkenését országos adatokkal is illusztrálta.) A fogyó diáklétszámhoz azonban

a pedagóguslétszám nem igazodik. Tolnán például 8,6 diák jut egy tanárra, míg Németországban 17. A polgármester úgy vélte, hogy a település lakossági összetétele sem szerencsés, jelentősen nő az idősek aránya, a nyugdíjasok immár 3500-an vannak, és a tényleges munkanélküliek száma is ezer fő körül van. Dr. Szilák Mihály szerint a gazdasági feszültség 2000 óta tapasztalható a városban. Előtte a tolnai cégek jól teljesítettek, ma-

gas volt az iparűzési adóbevétel, ami ellentételezte a nagyobb kiadásokat. Ebben az időszakban volt útépítés és egyéb beruházásokra is jutott pénz. 2001-től a rehabilitációs foglalkoztatás után nem kell adót fizetni, ráadásul csökkent egyes cégek teljesítménye is, ami miatt jelentős iparűzési adótól esik el a város. Több olyan központi intézkedés, feladatátadás történt, amelynek az ellentételezését az állam nem biztosította az önkor-

A városvezető leszögezte: pénzügyileg akkor járna jól az önkormányzat, ha a 870 gyereket 1 oktatási központban lehetne tanítani. Ugyanakkor kiderült, hogy rövid távon ez nem megvalósítható. A másik variáció szerint az alsó tagozatok mindhárom iskolában megmaradnak, a felsősöket viszont egy helyen tanítják, 2006 szeptemberétől a tervek szerint teljes mértékben a Wosinsky iskolában. Emellett a Széchenyi iskolát felmenő rendszerben évfolyamonként egy osztályos iskolává alakítják. Mint ismeretes, ebben az évben a mözsi

12

K ÜLÖNKIADÁS

MÖZSI H ÍRLAP

2004. SZEPTEMBER 17.

5. osztályt integrálták be a Wosinsky iskolába. Az intézkedések következtében 13 fővel csökkent az oktatásban a létszám, 1 technikai dolgozó, 6 iskolapedagógus és 6 óvónői állás szűnt meg. A mözsi iskolában 27-ről 20-ra csökkent a létszám, effektíve azonban csak kettővel. Dr. Szilák Mihály az esetleges szétválás menetrendjével kapcsolatban elmondta: ha a mözsi választópolgárok (a 9. és a 10. választókörzetben összesen 1800 körüli szavazásra jogosult polgár van) 20%-a, azaz 350–400 fő aláírja a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtő íveket, akkor meg kell tartani a szavazást. Ha a népszavazás az önállósodásról dönt, akkor ezt 2005. április 30ig kell kérni a Belügyminisztériumtól, a Parlament pedig 2005. év végéig dönt a kérdésben. A tényleges szétválásra a következő önkormányzati választás után – elvileg 2006 ősze – kerülhet sor. Mire számíthat az önálló Mözs? A polgármester hangsúlyozta, hogy saját számításainak eredményét ismerteti a hallgatósággal. Mint mondta, a számokat minden bizonnyal lehet tovább pontosítani, lehetnek eltérések egy másik kalkulációtól, de az biztos, hogy drasztikus eltérések nem lehetnek a különböző számítások között. A polgármester megismételte, hogy Mözs önállósága esetén 240–260 millió forint körüli bevételre számíthat. Némi bizonytalanságot jelent az ún. adóerő képesség meghatározása, ami esetleg kiegészítő támogatásra adhat lehetőséget. A polgármester úgy ítélte meg, hogy a pénzügyi hiány Mözsön a tolnaihoz viszonyítva arányaiban kétszeres lehet. Mint mondta, az iparűzési adó bevételeknél jelenleg nem lehet számításba venni, hogy vállalkozók esetleg Tolnáról Mözsre helyezik majd át a telephelyüket. Dr. Szilák Mihály mindehhez hozzátette, hogy úgysem az ő számai dominálnak majd. Az előkészítő bizottságnak a jogszabályok szerint bizonyítaniuk kell, hogy a szétválás miatt a település nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mint korábban volt, a szolgáltatások színvonalát meg kell őrizni. A forrásbővítésekre példaként hozta fel, hogy a nagyobb aktivitású lakosság szerepet vállalhat esetleg a parkgondozásban, és

akkor nem kell olyan sok pénzt kifizetni erre a célra. A polgármester beszámolója végén újfent leszögezte, hogy a mözsiek kezében van a döntés. Ezt követően Cservári József közölte, hogy várják a lakosság kérdéseit. Azt mondta, mindenki szót fog kapni, a hozzászólók mondják be nevüket és címüket. Ez a kérés óriási felzúdulást váltott ki a közönség körében. Berezi Sándor nemcsak a lakcím kérése miatt, hanem a fórum rendőri és a polgárőri biztosítása miatt is felháborodását fejezte ki. – Szégyelljétek magatokat! Mitől féltetek? – mondta Cservári Józsefnek. Horváth Ilona erre azt mondta, hogy a kocsmából jött valaki azzal, hogy ma este megverik a polgármestert. Sipőcz György, a polgárőrség szakmai vezetője közölte, hogy semmiféle erődemonstrációról nincs szó: aznap szolgálat van. Feltette a kérdést, hogy kit zavart bármikor is, ha a rendőrök és a polgárőrök az utcán vannak? Ugyanakkor megerősítette, hogy hallatszottak olyan hangok, ami a polgármester bántalmazására vonatkoztak. A polgármester igyekezett csillapítani az indulatokat. Azt mondta, nem akarnak „neveket gyűjteni”, nem akarnak senkit korlátozni a jogaiban. A „címkérést” vissza is vonták, a hozzászólók pedig minden további nélkül vállalták a nevüket. Tarjáni Lászlóné azt kérdezte,

hogy a szétválás mellett levők miért akarnak leválni Tolnáról. Miből tartják majd fenn az iskolát, az óvodát, a hivatali apparátust – kérdezte. Úgy vélte, az állam nagy települések létrehozására törekszik, nem az elaprózódásra. – Választási kampányt látok e mögött – mondta. Szabó Imre elmondta, hogy a szétválásról szóló tévéműsorban a polgármester a személye elleni támadást, politikai szándékot említett. Szabó Imre leszögezte: nincs ilyen. Emlékeztetett arra, hogy az iskolaüggyel kapcsolatos aláírásgyűjtés során megkérdezték az aláírókat, támogatnák-e a szétválást, és a 95%-uk igent mondott. Más témáról szólva Szabó Imre úgy vélekedett: Tolnára talán igaz lehet, hogy 15 millió forintot költenek parkosításra, de a mözsi gödörben parlagfű nő, az utcák sárosak stb. Mindez 14 év kínlódás eredménye. Szabó Imre szerint a mözsiek a tolnai képviselő-testületben nem tudják érvényesíteni az érdekeiket, hiszen 3 mözsi képviselő van, 16 tolnai mellett. Tőke Lajos szerint úgy tűnik, hogy a mözsiek harmadrendű emberek. Kifogásolta, hogy betemették a háza közelében levő vízelfolyó árkot, hogy a malom előtti járda „okádék”, hogy nincs szemétszedés, utcaseprés, csak Tolnán. Nemtetszését fejezte ki amiatt is, hogy a Vasút utcában magánbejáró épült a város pénzéből, illetve, hogy a mözsi benzin-

kút kocsmaként is működik, ahol éjjel duhajkodnak. Fink Józsefné azt kérte, hogy a mözsi iskola ügyét tárgyalja újra a képviselő-testület. Szerinte ez nem érzelmi kérdés, hanem Mözs jövőjének a kérdése. Mint mondta, ha Mözsön nincs iskola, elmennek, illetve nem jönnek ide a fiatalok. A mözsiek azért ragaszkodnak az iskolájukhoz, mert Mözsön ez az egy iskola van, míg Tolnán van választási lehetőség. Szerinte az iskolakérdés „dühítette fel” a lakosságot, és emiatt kerültek elő a sérelmek is. Megítélése szerint nem biztos, hogy Tolna jobban járna Mözs nélkül. Jó lenne – mondta –, ha egyezség jönne létre, hiszen a tolnaiak és a mözsiek között nincs ellentét. – Ha azonban az iskolát nem kapjuk vissza, akkor aláírom a szétválás kezdeményezését, mert ennél rosszabb nem történhet, hogy iskolánk sincs – mondta, dörgő tapsot kiváltva a hallgatóság részéről. Krízer Ádámné arra emlékeztetett, hogy az iskolaügy nem egyedi probléma, hiszen például Bonyhádon vagy Dombóváron is vannak ilyen gondok, ott mégsem kezdeményezett senki szétválást. Kérte, hogy ne félemlítsék meg az állampolgárokat olyan szövegekkel, hogy: ha nem írod alá, nem vagy mözsi. Szót ejtett a „jöttmentekről” is, és megjegyezte, hogy az eredeti mözsiek tudják, Mözsön mi volt és mivé fejlő-

2004. SZEPTEMBER 17.

dött a település. Szerinte nem az eredeti mözsiek kezdeményezik a szétválást, hanem a bevándorlók és akik „kibuknak” egy hivatalos helyről. Szerinte vannak, akik félre akarják vezetni a lakosságot. Csizmadia Vilmos elmondta, hogy ő is végzett számításokat a televízióban elhangzottak alapján, és más eredményt kapott, mint amit most a polgármestertől hallott. Felvetette, hogy a szennyvízberuházás előkészítése során miért a drágább kivitelezőt választotta az önkormányzat. Végül arra a következtetésre jutott, hogy el kell menni szavazni, és a többség dönt. Berezi Sándor azt mondta, hogy a segélyeket az állam biztosítja, azok az összegek lényegében csak átfutnak az önkormányzaton. Emellett meg lehet nézni, kinek kell adni, ki az, aki valóban rászorul. Szerinte ha Mözs önálló lesz, akkor más költségvetéssel kell majd számolni. Mint mondta, Mözs önállóság esetén meg fog élni, lesz pénze. A „jöttmentekről” azt mondta, hogy azoknak van munkájuk, nekik nem kell segélyt adni. A szétválásról szóló döntés mindenkinek a lelkiismeretére lesz bízva – mondta. Szerinte a város pazarló gazdálkodást folytat, a jelenlegi hiva-

M ÖZSI HÍRLAP tali apparátussal megítélése szerint egy 20 ezres várost is lehetne igazgatni. Jelezte, hogy az előkészítő bizottság a szükséges adatok ismeretében ki fogja dolgozni a várható mözsi költségvetést és konkrét számokat fog közölni a lakossággal. Az iskolai felső tagozatok összevonásával kapcsolatban azt mondta, hogy azt Tolnán és Mözsön egyszerre kellett volna végrehajtani.

szerint, de ne szalasszák el a lehetőségeket. Azt is mondta, hogy a polgármester által elmondott számokat nincs módjukban vitatni. Szerinte a mözsiek alkalmasak a döntésre.

Haraszti Ferencné azt hangsúlyozta, hogy a mözsi iskola jól felszerelt iskola, közegészségügyi szempontból is, míg a Széchenyiről ez nem mondható el. A hallgatóságot arra kérte, hogy gondoljanak arra: sok kistelepülés meg tud élni. Azt javasolta mindenkinek, hogy lelkiismerete szerint döntsön. Szerinte a polgármesternek is igaza van abban, hogy csökken a gyereklétszám, de a jövő az iskola, a gyerekek. Hozzátette, hogy a mözsi óvoda az egyik legjobb a városban.

A polgármester türelemre intette a közönséget. Emlékeztetett arra, hogy ez a fórum csak a tájékoztatást szolgálja, dönteni itt nem kell. A lakosság kap még tájékoztatást az előkészítő bizottságtól is, amelyet Tolna vezetése legitimnek tart, és a munkájához segítséget ad. Mint mondta, rendelkezésre bocsátják a települési statisztikákat, illetve a költségvetési törvényt, amelyből ki lehet számolni a tényleges települési büdzsét. Arra kérte a jelenlevőket, hogy türelmesen hallgassák végig egymást, és felhívta a figyelmet arra, hogy most senkinek a meggyőzésére nincs szükség.

Sziráki János szerint valóban politikai ügy a szétválás kezdeményezése, ám társadalom- és szociálpolitikai, nem pedig pártpolitikai. Rámutatott, hogy az előkészítő bizottság meg fogja vizsgálni a lehetőségeket, és azok alapján lehet majd dönteni. Hangsúlyozta, hogy kényszeríteni senkit nem akarnak, döntsenek a polgárok saját belátásuk

Tarjáni Lászlóné ismételten megkérdezte, hogy mi indokolja a leválást. A fórum ezen része indulatos „magánvitákba” torkollott, a rend felbomlani látszott, néhányan hazafelé szállingóztak.

Egy gyerekkorát Mözsön töltő férfi úgy vélte, hogy annak idején virágzott a település, szépen működött minden, ma viszont már a kézilabdapálya is megszűnt. Leginkább azt kifogásolta, hogy Mözsön nincs gyógyszertár.

K ÜLÖNKIADÁS

13

Atkári Zoltán szerint amikor jól ment Mözsnek, abban az időben jött a kérés a Tolnához való csatlakozásra, a várossá válás érdekében. Egységet javasolt, és azt, hogy próbáljanak meg egyezkedni. Laki József csak azt panaszolta, hogy négy hónapig nem kapott gyermekvédelmi támogatást. Koncz Jánosné Tarjáni Lászlóné kérdésére, hogy vajon hány önjelölt polgármester van, azt válaszolta, hogy ha Mözs önálló lesz, akkor valószínűleg mindegyik polgármester önjelölt lesz, ez majd eldől. Emlékeztetett arra, hogy az iskola ügye indította el a kezdeményezést. A mözsiek várták, hogy olyan megoldást talál az önkormányzat, amely szerint a tolnai gyerekek ki tudtak volna járni a mözsi iskolába. Meg lehetett volna oldani a helyzetet a beiskolázási körzetek Mözs felé való eltolásával. Mint mondta, azt várták, hogy a mözsieknek is annyi joguk lesz, mint a tolnaiaknak. – Ragaszkodni fogunk az iskolánkhoz – mondta végezetül. Ezt követően dr. Szilák Mihály reagált az elhangzott felvetésekre, kérdésekre. Elmondta, hogy nem akar foglalkozni azzal, van-e politikai töltete a kezdeményezésnek. Javasolta, hogy mindenki lelkiismerete szerint döntsön a kérdésben. Elismerte, hogy az iskola okozta az alapvető problémát. Ismét elmondta, hogy az önkormányzat sehol nem tudja fenntartani a szétszórt iskolarendszert, ezért a tolnai városvezetés is kompromisszumos megoldást javasolt: mindenhol maradjon meg az alsó tagozat, és egy helyen tanuljanak a felsősök. Rámutatott, hogy 3 iskolában nem tudják teljesíteni a minőségi oktatás követelményeit, ha viszont egy helyen történik a felső tagozatos oktatás, akkor magasabb színvonalat lehet biztosítani. Emlékeztetett arra, hogy a nálunk gazdagabb országokban is központosított oktatás folyik. Szerinte ez a fejlődés útja. Megígérte, hogyha több lesz a beutazó tanuló, akkor lesz tanulóbusz is. A polgármester felhívta a figyelmet arra is, hogy nemcsak Mözsön vannak út- és járdahiányok. Mivel a városi bevételek

14

K ÜLÖNKIADÁS

MÖZSI H ÍRLAP

2004. SZEPTEMBER 17.

nagy részét működési célokra kell fordítani, ezért nem jut elég forrás pl. utak és járdák építésére. Ettől függetlenül folynak felújítások. A megtakarításokra azért is van szükség, hogy ilyen célokra több pénz jusson – mondta. Mözs nem megfelelő arányú képviseletével kapcsolatban azt mondta, hogy a választási rendszert nem a tolnai önkormányzat találta ki. Tolnán és Mözsön – a lakosság arányának megfelelően – nyolc, illetve két választókörzet van. Az egyéni képviselők mellett a töredékszavazatok alapján listás képviselők is bekerülnek a testületbe, ebben a ciklusban közöttük csak egy mözsi volt. A polgármester hozzátette, hogy nem tud olyan kérdésről, amelyben egy okos mözsi kezdeményezést a tolnai képviselők leszavaztak volna. A vízelvezetési problémákról azt mondta, hogy azokat megpróbálják orvosolni. A buszmegállók takarítását többször fogják ellenőrizni, de arra kérte a lakosságot, hogy ebben a kérdésben segítsenek az önkormányzatnak. A benzinkútról azt mondta, nem az volt a szándék, hogy ott „kocsma” jöjjön létre. Dr. Szilák Mihály tájékoztatást adott arról, hogy képviselői indítványra a képviselő-testület következő ülésén újra fogja tárgyalni a mözsi iskola ügyét. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy jogszerűen nem lehet tanév közben változtatást eszközölni az iskolában. A polgármester úgy ítélte meg, hogy akkor volt Mözs fénykora, amikor jól ment a termelőszövetkezetnek, még Arany Pista bácsi idejében. Arra kérte a mözsieket, ne az ő számlájára írják azt, hogy a szövetkezet ma nem olyan erős gazdaságilag, mint egykor. Közölte viszont, hogy a kézilabdapálya rendelkezésre áll, az önkormányzat pénzt biztosít arra, hogy mintegy grundként működjön a terület. A mözsi gyógyszertárral kapcsolatban azt mondta, hogy személy szerint kezdeményezte a tolnai magánpatikáknál, hogy Mözsön hozzanak létre fiókgyógyszertárat, de erre nem került sor. A polgármester soha nem hallott olyanról, hogy egy munkahelyen érdekelt volna valakit, hogy az ott dolgozó tolnai vagy mözsi. Elmondta, van igazság abban,

hogy a segélyek egy részét „tranzitként” kezeli az önkormányzat. Ugyanakkor jelezte, hogy van, amihez kap állami támogatást a város, és van, amihez nem. Tájékoztatott arról, hogy például ápolási díjat annyian kapnak Tolnán, mint Mözsön. Természetesen az elbírálás egységes elveken alapul. A hivatali apparátus létszámával kapcsolatban megjegyezte, hogy van olyan Tolnához hasonló méretű város, amelynek nagyobb az apparátusa. A hivatali dolgozók létszámát egyébként valószínűleg csökkenteni fogják – mondta. Nem vitatta, hogy a mözsi iskola jól felszerelt, a Széchenyiben pedig vannak problémák, emiatt van egyosztályos felmenő rendszer ebben az iskolában. Közölte, hogy a lapos tetős épületből, amelyben nincs vizesblokk, jövőre ki fog költözni az iskola. Egy, a mözsi bölcsőde megszűnésére vonatkozó felvetésre azt válaszolta, hogy Tolnán és Mözsön is megszűntek a bölcsődék, és azóta sincs irántuk tömeges igény. Egyetértett azzal, hogy a mözsi óvoda nagyon szép és jól felszerelt, és emlékeztetett rá, hogy a mözsi Bartók utcai óvoda eladásából származó bevételt a mözsi Zöldkert óvodára fordította a város. A polgármester leszögezte, hogy Mözsről senki nem vitt el semmiféle vagyont. Egyetértett azzal, hogy nem kellene feszült-

séget szítani Tolna és Mözs között. Közölte, nem mondott olyat, hogy az előkészítő bizottság politikai megfontolásból alakult volna. Meggyőződését fejezte ki, hogy a mözsi gyerekeknek sincs kevesebb joga a lehető legmagasabb szintű oktatáshoz, mint a tolnaiaknak. Dr. Szilák Mihály elmondta azt is, hogy a kormányzati szándék már régóta az, hogy bizonyos tevékenységeket koncentráljanak, így téve költséghatékonyabbá a szolgáltatásokat. Mint mondta, ezt nem a tolnai önkormányzat találta ki. Véleménye szerint rá fognak kényszerülni az alacsony létszámú települések arra, hogy iskolájukat „bekörzetesítsék” a nagyobb iskolákba. Példaként említette Fácánkertet, ahol 16 gyerek jár két össze-

MÖZSI HÍRLAP TOLNAI HÍRLAP szeptember havi melléklete

Főszerkesztő: HAZAFI JÓZSEF Felelős kiadó: DR. SZILÁK MIHÁLY polgármester Tolna, Hősök tere 1. Telefon: 74/440-122 ISSN 1215-914x Laptördelés: SRTypo, Szekszárd Készíti a Szekszárdi Nyomda Kft. 5000 példányban. Felelős vezető: Vadász József igazgató

vont tanulócsoportban az alsó tagozatos iskolába. A fácánkerti felső tagozatosok pedig már évek óta Tolnán tanulnak. A polgármester végezetül korrekt együttműködést, gondolkodást kért a fórum résztvevőitől.

Lapzárta után... „Tolna jegyzője, Ezerné dr. Huber Éva érdeklődésünkre elmondta, hogy a kért adatokat talán a jövő héten tudják prezentálni a bizottságnak. Az előkészítő bizottság tagja, Berezi Sándor egyébként lapunknak megerősítette azt a múlt pénteki fórumon felvetett lakossági javaslatot, mely szerint ha a mözsi iskola ügye a helyiek számára megnyugtatóan rendeződne, akkor esetleg elállnának a szétválás kezdeményezésétől. Mint ismeretes, a mözsi iskola felső tagozatát fokozatosan meg kívánja szüntetni az önkormányzat. A mözsiek viszont ragaszkodnának a nyolc osztályhoz. A téma a következő képviselő-testületi ülésen ismét napirendre kerül, ám a tolnai polgármester már jelezte: tanév közben jogszerűen nem lehet az iskolával kapcsolatos változtatást eszközölni.” (Forrás: Tolna Népújság, 2004. szeptember 15.)

M ÖZSI HÍRLAP

2004. SZEPTEMBER 17.

Mözsi életképek – 2004 Kérdések és válaszok VAJDA TERÉZ 23 éves művelődésszervező – Mióta éltek Mözsön? – A szüleim 26 éve a jobb jövő reményében jöttek ide Baranyából. Ők még megtalálták a számításaikat, három gyereket felneveltek, folyamatosan dolgoztak, édesapám a mai napig a tolnai tszben. A mai fiatalok már nem tudnak elhelyezkedni, mivel sem Mözsön, sem Tolnán vagy a környéken munkahely nincs, ez pedig meghatározza a közérzetünket. – Idejártál iskolába, nem okozott gondot, hogy sváb, székely, cigánygyerek egy osztályba járt, együtt tanult? – Nekem ez a vegyesség sosem okozott gondot, talán számít, hogy áll hozzá az ember. Akkor építették a szép, új iskolánkat és átmenetileg hol ide, hol oda helyezgettek minket, mondjuk ez elég kellemetlen volt. – Változott-e Mözs arculata valamelyest az utóbbi években? – Régen sokkal szebb és virágosabb volt Mözs. Emlékszem a házak előtt is gyümölcsfák nőttek, de újabban mindent kiszednek, letépnek, nem vigyáznak semmire. Igaz, mi Mözs szélén a Tolnai utcában lakunk. – Az ellátás milyen, gondolok boltokra? – Azzal nincs gond, viszont nagyon hiányzik egy gyógyszertár, leginkább a sürgős esetekben és egy sportpálya. Sajnos az iskola is úgy épült, hogy a tornacsarnok elmaradt, egy tornaszobában tartották az órákat. – Fiataloknak nyújt-e valami szórakozási lehetőséget a településrész? – Semmit. Egy pár kocsma, egykét presszó és kész. – Szerinted tolnai és mözsi emberek között miért van ilyen ellentét? – A Tolna és Mözs közötti ellenségeskedés gyökerei messzire nyúlnak vissza a múltba, de talán mindkettő védi a saját elképzeléseit. – Másként alakulna Mözs élete, ha különválna Tolnától? – Nem szeretek Mözsön élni, ennek több oka is van, de szerintem maradjon együtt, hiszen így is ezer szállal kötődik az emberek élete. Igaz, több tolnaitól is hallottam, „hát akkor menjenek külön, ha annyira akarnak!” – szerintem ezt jól át kell gondolni. T IBOLÁNÉ SZILÁGYI ERZSÉBET látszerész – Közel húsz éve jöttünk el Budapestről. Mözsön kaptunk lehetőséget, hogy megnyissuk pékségünket, számításaink bejöttek, a

pékség azóta is működik. Véleményem szerint a legjobb dolog az, hogy 15 évvel ezelőtt összekapcsolták Tolnát és Mözsöt. – Lehetőségek Mözsön? – Munka nem nagyon akad, ezt mindenki tudja, de Tolnán sem és a környéken is alig. Valamit kezdeni kell ezzel a problémával, vállalkozásokat kellene létrehozni. De maradjon így Mözs, azzal a külvárosi, falusias szépségével, nyugalmával, a válás mindig sokba kerül. A tolnaiak figyelmébe ajánlom, hogy jobban kellene segíteni Mözsöt. Hogy ügyet intézni csak Tolnán lehet? Hát jöjjenek be Tolnára, nem távolság. Viszont gyógyszerellátás lehetne az orvosi rendelőben, ezt már többen felvetették. Ami szemet szúróan bántó, hogy a mozi épülete kihasználatlanul áll egy évtizede, valamit lehetne azzal is kezdeni. Egyébként a problémák Tolnán is ugyanúgy megtalálhatók, nemcsak Mözsön. – Úgy tudom, hogy kevés a fiatal és azok sem tudnak elhelyezkedni. – A fiataloknak nyilván nem biztos a jövőjük a településen, de a háttér, az otthon melege igen fontos, hogy legyen mindig hová hazajönni. Ma már a fiatalok mennek a világba, ami szintén jó. Mözs szépen rendezett település, aranyos, unokákat váró nyugdíjas emberekkel. – A lakosság jelentős része cigány, ami felveti a szociális problémákat, ha nincs adóbevétel, miből fizessék a segélyeket? – Ez részben pedagógiai feladat, viszont a szemétgyűjtő programba be lehet kapcsolni a gyerekeket vagy a munkanélkülieket, persze a pályázati pénzek ne folyjanak széjjel! FINK JÓZSEFNÉ postás A Kossuth utcában laknak, férje és annak családja régóta mözsiek. – Együtt vagy külön? – Még nem biztos, hogy különválunk, meg kell fontolni. Megélünk-e egyáltalán, mennyi pénzből gazdálkodhatunk? Csak ha ismerjük a konkrét számokat, akkor jöhet szóba a különválás. – Tudom, hogy a vitákat az iskolaügy robbantotta ki… – Az iskolaügy minden mözsit érint, de ha utolsóként egyedül maradok ebben az ügyben, akkor is kiállok az igazságért, mert nem lehet hagyni, hogy Mözsnek roszszabb legyen. Engem, mint szülőt ugyan már nem nagyon érint, mivel a fiam utolsó éves. De ha fokozatosan megszűnik a felső tagozat és csak 4. osztályig járnak oda gyerekek, akkor úgy sem tartják majd fenn azt a nagy épületet ki-

használatlanul. Ha pedig nem lesz iskola, akkor nem jön oda lakni senki sem, az idősek meghalnak, üres házak maradnak, amit olcsón meg lehet vásárolni. De kik fogják megvenni? A legszegényebb réteg fog odatelepülni és leépül a település. Nem értem, hogy lehet arra törekedni, hogy a gazdasági fellendülés helyett leépíteni egy települést? A mözsieket mindig bántotta, hogy csak 3 képviselőjük van a testületben, a többi tolnai. De nem emberi konfliktusokról van szó, Tolna és Mözs amúgy igen jól megvan. De ha most hagyjuk az iskolánkat, akkor Mözsnek vége! Tíz év múlva az üres házakba beköltöznek jöttment emberek és egy lepusztult település lesz. Fiatalok harcolnak – ez érthető –, de azt kapják meg, hogy nem is régi mözsiek, mit akarnak? Nem akarunk elmenni máshová, itt szeretnénk élni. – Meg tudna Mözs külön élni? – Elég sok vállalkozó él Mözsön, de nem értek a gazdasági ügyekhez, nem tudom felmérni, hogy meg tudnánk-e külön élni. Sok tolnaiban felmerül az a kérdés: miért harcolunk ennyire? Képzeljék el a tolnaiak, ahol több általános iskola is van, hogy a gyereknek utaznia kell naponta, bérletet kell váltani. Mözsön csak ez az egy általános iskola van, Tolnára újra jönnek majd fiatal házasok lakni, mert van iskola, gyerek, jövő, de Mözsön nem lesz. Ezért ragaszkodunk ennyire az iskolánkhoz. Mindenki, aki most vezető beosztásban van, ne csak arra gondoljon, hogy mit tudna most megspórolni, főleg a gyerekeken. Mert pár év múlva ezek a vezetők elmennek és súlyos helyzetet hagynak maguk mögött. Inkább olyan tetteket hagyjanak hátra, amire büszke lesz majd a gyereke, unokája. SZTOJKA MARIANN 20 éves, munkanélküli Épp anyai örömök elé néz a fiatalasszony, közgazdasági érettségivel rendelkezik, a Gyöngyvirág utcában lakik. – Férjem és családja született mözsi, én pár éve élek itt, idejöttem férjhez, férjem Horváth Zoltán. – Mennyiben érint benneteket az iskolaügy, gondolom hallottatok róla? – Igen, beszéltük otthon is a családommal, a szomszédokkal, meg kaptunk szórólapot is a falugyűlésre, de nem mentünk el. – Ennyire nem érdekel? – Ha szavazás lesz, elmegyünk, de nem rajtunk fog múlani, hogy különválik vagy sem. A mözsi gyerekeknek jobb, ha Mözsre járnak iskolába, mintha Tolnára kellene a szülőknek naponta vinni. Úgy hallottam, most első osztályosok

K ÜLÖNKIADÁS

15

már nincsenek is Mözsön és 5. osztálytól már Tolnára járnak. – Családodat sem érinti az iskolaügy? – A férjem húga a fogyatékos iskolába (Kijelölt Ált. Isk.) járt eddig Tolnára, neki most sokkal jobb, hogy itt van helyben, közel. A tanárok is átjöttek, engem egyenlőre nem érint. – És ha megszületik a gyerek, majd iskolás lesz? – Akkor majd behozom Tolnára, ha úgy alakul. Gondolkodtunk otthon is, ha különválik Tolnától Mözs, vajon akkor Mözsön lehet ügyet intézni, lesz polgármesteri hivatal és minden. Akkor viszont jobban járnának a mözsiek. A férjem is közmunkán van Tolnán. Jó lenne közmunka a mözsieknek Mözsön. Egyébként anyósoméknál élünk, ők segítenek nekünk, mert nagyon kevés a közmunka után járó pénz is és a segélyem is csak pár ezer forint. SZIHALMI L AJOSNÉ óvodai dajka Tősgyökeres mözsi, itt született, mindig itt élt családjával együtt. A Szent I. utcában laknak, a falu végén. – Mit szól a most kialakult helyzethez, amit az iskolaügy váltott ki? – Beszéltünk róla a férjemmel és a családdal, de nem tudjuk mi lenne a megoldás. De az biztos, hogy amikor külön voltunk sokkal több mindenre jutott pénz. Ott a szép Tanácsháza, ügyet intézni helyben lehetett. Bennünket a férjemmel már nem érint az iskolaügy, de a gyerekeimet és unokáimat igen. Az unokám hatodikos, ő még maradhatott a mözsi iskolában, az öcsém kislányát már Tolnára kellett vinni. Úgy tudom indult első osztály most szeptemberben, csak a felső tagozat szűnik meg fokozatosan. – Mi lenne a megoldás, együtt vagy külön? – Azt mondom, talán jobban jár Mözs, ha különválik. Mi itt élők ragaszkodunk Mözshöz, szeretünk itt élni, minden ideköt, a szép, új iskolánkhoz meg különösen ragaszkodunk. Nem szabad hagyni bezáratni ezt az iskolát. Egyébként Mözsön mindig magas színvonalú oktatás folyt, jól képzett pedagógusok mindent elkövettek a gyerekeinkért, a legjobb visszajelzések érkeztek a középiskolákból. Az ember szíve megszakad, ha arra gondol, hogy ezt a jól felszerelt, mindennel ellátott szép iskolát akarják megszüntetni, amikor annyi rossz állapotban lévő iskola működik. Mért nem hozzák ide Tolnáról a gyerekeket? Szerintem mindenki ragaszkodik a szülőhelyéhez, a gyerekek imádnak idejárni, ismerik a tanárokat. Aggódunk mi lesz a jövőben és a jövőnkkel. Burma

16

K ÜLÖNKIADÁS

MÖZSI H ÍRLAP

Egy elmaradt koncert után

Egy nemes cél önzetlen támogatói s

Beszélgetés Szeleczkiné Pirgi Gabriellával Gabival két nappal tervezett fellépése elõtt beszélgettem. – Nagyon izgulok – mondta –, úgy várom már a vasárnapot. A gimnázium jubileumi gálaestjét nem számítva első, igazi tolnai nyilvános fellépésem lesz ez. Anynyi mindenkinek szeretnék szívből énekelni ott. – Mondanál ezek közül néhány nevet is? – Hát legelőször is a tolnaiak közt ott ülő anyukámnak és apukámnak, akik felneveltek, akiktől a tehetségemet örököltem. De biztosan ott lesz Bolvári Józsi bácsi is, aki a „Kádár Katában” először énekeltetett. Aztán Posch Guszti kedves emléke is előttem lesz, és minden bizonnyal a jó öreg zeneiskola falai is szívesen visszhangozzák az énekem majd. Hogy a Szekszárdi Madrigál Kórusból lesz-e itt valaki, nem tudom, de a Mözsi Bartók Béla Női Karból, ami szintén az életem része volt, biztosan jó páran kíváncsiak lesznek rám. És hosszasan beszélgettünk még. Aztán eltelt három nap, köztük a várva várt vasárnap is, koncert nélkül, a nem várt szombati felhőszakadással, ami után a telefon végén, a gyorsvonat indulása előtt félórával, egy szomorú Pirgi Gabi hallgat: mire vagyok kíváncsi még? – Nagyon csalódott vagy? – Nagyon. Vasárnap délután, ragyogó napsütésben, a fellépésem előtt értesítettek, hogy az éjszakai esőben minden elázott, ezért az egész vasárnapi műsort törölték. Azóta Gabi gyorsvonata is odaért már. Hogy hova? Nos, mindaz, amit Gabi saját magáról a fellépése előtt elmondott, mint érdekes közlendő, azóta is hírértékű maradt. Ha énekét már nem is – tudom sovány kárpótlás ez –, legalább hozzánk szóló szavait hallgassuk most hát. – Milyen a hangod? – „Drámai szoprán”, a „mezzoszoprán” fele hajló. De nem ez a legfőbb jellemzője. Árnyaltságának, telt öblösségének van – a hozzáértők szerint – némi sajátos, mondják, ritka adottsága. Ez nem

2004. SZEPTEMBER 17.

tanulható, ez született dolog vagy ahogy mondják: kincs. – Hivatásod az éneklés? – Sosem volt az. Noha végig zongoráztam minden kijárható zeneiskolát, aztán jártam a konzervatórium ének tanszakára, sőt még a zeneakadémiára is beiratkoztam, de nem vagyok főállású énekes. Négy gyermeket nevelve, sokáig voltam otthon, mint főállású anya, jelenleg pedig egy üzlet beindításán dolgozom. – Akkor hát nem is használod ezt a kincsedet? – Azt azért nem mondanám. Egy bizonyos körben – és ez talán nem hangzik szerénytelenül – szakmailag számon tartott vagyok. Hívnak rendezvényekre, esküvőkre, zenés estekre stb. – Mi fekszik legjobban a hangodnak? – Legszívesebben musiceleket szeretek énekelni, de talán a templomi akusztikában, az odaillő műfajjal érvényesülök a legjobban. – Hol zajlanak életed hétköznapjai? – Férjemmel, aki mözsi származású és gyermekeinkkel Szentendrén lakunk. – És most, hogy koncerted elmaradt, ránk, itt maradt tolnaiakra is haragszol kicsit? – Nem, dehogy! – Biztos? Ha a szervezők majdan gondolnának rád a város karácsonyi koncertje kapcsán – a templom csak nem ázik be – újra eljönnél? – El. – Remélem ezt ők is olvassák, de ha nem, fogok szólni nekik. ká

Még a nyáron beszámoltunk róla, hogy elkészült a mözsi nyugdíjasok otthona. Szép lett. Ott voltunk az avatásán. Megírtuk, hogy mi minden van benne, ami a hasznos időtöltést, pihenést, szórakozást és az idősek társasági életet szolgálja. Aztán arról is beszámoltunk, hogy mindehhez milyen mértékben járult hozzá a nagylelkű civil szervezetek segítsége és az önzetlen lakossági összefogás. Nemrégiben egy konkrét lista jutott el erről hozzánk. Hogy ez a felsorolás esetleg unalmas? Hogy mára már nem hírértékű? Akik nem akarják végig olvasni, azok csak számolják meg, hogy hány ember mozdult meg ebben a nemes ügyben! Akik pedig úgy gondolják, hogy aktuálisabb híreink is lehetnének, azoknak azt üzenjük, hogy az aktuális hírek általában így kezdődnek: kirabolták, felrobbantották, túszul ejtették, eltérítették, lefejezték, börtönbe zárták, megkínozták stb. Ha idáig eljutottak, lapozzanak egyet, itt meg azt fogják találni, hogy: lemondott, olajáremelés, infláció, államháztartási hiány, államadósság, kormányválság, korrupció. Lapoznának még? Hát nem jobb ezt olvasni: Vass Géza három db függönykarnist hozott, amit fel is szerelt. Izsák Csaba muskátlikat adományozott. Révész Zoltánné hatvan db függönycsipesszel járult hozzá. Merk László a padokat és virágtartókat festette le. Hauck Norberttől selyemvirágokat kaptunk. Az egész épület felfüggönyözése Rikker Józsefné munkája volt, míg Makovics József virágkarókat készített. A két tükröt az UL-RITT Kft. adta, de a telefonzsinórok, a dugaljak és a rögzítők már Rovacsek Zoltántól származnak. A huszonöt virág kaspót Takács Jánosné hozta, de ilyeneket és még, és hozzá selyemvirágot Schützné Vígh Máriától is kaptunk. A Luxin (de lehet, hogy már Lux-tex) Kft.-től szőnyegek és lábtörlők érkeztek, a rasel a Függöny Kft.-jé volt. Függönyt és még sok mosószert Krekó György is hozott, míg a tévéantenna erősítője Csongrádi Imrétől származik. De érkezett festmény Puxler Gyulánétól, és az egyik talán legpraktikusabb ajándékot, a varrógépet Tomecskóné Thuzy Ibolya adta. Ezután jöttek a mesterek, mint Molnár János, aki a csillárt szerelte fel, aztán Csányi Mátyás, aki a mosogatók mestere volt (még anyagot is hozott hozzá), és nem hagyható ki Szakálos Mihályné sem, aki a függönyöket varrta, vagy Kocsmár Jánosné, aki makramékat készített. Amivel pedig nem bíbelődtek a többiek azt Steiner Gyula szakértelmére és ügyes kezére bízták. Ugye milyen jó lenne, ha ilyenekből állna az egész újság, karácsonnyá téve az évet újévtől szilveszterig? Hogy akkor nyugdíjba kéne küldeni a bíróságot, a rendőrséget, az ügyészséget a büntetés-végrehajtást és (talán még) a parlamentet is? Nem baj. Hogy a pártok csak kocsmában vitatkozhatnának – saját pénzükön – a legfontosabb kérdésről, hogy kinek a bora jobb? Istenem, de szívesen lennék itt párttag, kocsmatöltelék! Addig azonban míg ez az idő eljő, olvassák még párszor el ezt az írást. ká Hogy így kell hozzákezdeni.

Mariazelli vacsora A Tolna-Mözsi Székely Baráti Kör szervezésében a közelmúltban zarándoklattal egybekötött ausztriai kiránduláson vett részt egy főként nyugdíjasokból álló kis csapat. Az úti cél Mariazell és környéke volt, de emellett eljutottak Grazba, és gyönyörködhettek Bécs látnivalóiban is. Egyik este, egy 8 kilométeres csodálatos hegyi séta – a Mariazell felett húzódó Rózsafüzér Út – megtétele után különös esemény történt. A csoport a szállásán, a magyar zarándokházban vacsorázott, amikor valaki közülük a ház

előtti szemétgyűjtőben keresgélő koldusra lett figyelmes. Meghívták őt is a finom, magyaros vacsorára, egy tál meleg ételre, amit a hajléktalan férfi a zarándokház lépcsőjén ülve, nagy hálálkodások között jóízűen el is fogyasztott, majd az utolsó morzsát is felszedegetve könnyes szemmel mondott köszönetet német nyelven a magyar vacsoráért. A vendéglátók szívét pedig jóleső érzés töltötte el, amiért a csodákról és segítségnyújtásról híres Mariazellben ők is segíthettek egy rászorulónak. Molnár Ernőné