MUNKAVÉDELEM 1.2
Munkavédelmi szakemberek tevékenysége az USA-ban Tárgyszavak: munkavédelem, egészségvédelem; vállalati kultúra; megelőzés; kommunikáció; képzés; ergonómia; közegészségügy.
Vajon képesek-e a munkavédelmi szakemberek arra, hogy a szűk költségvetési keretek között is sikeres programokat működtessenek? A válasz jelentős részben attól függ, hogy rendelkeznek-e a vezetők és a munkatársak bevonásához szükséges készségekkel. Az Egyesült Államokban 2005-ben elvégzett országos munkavédelmi felmérés ismét számos tanulsággal szolgált. A felmérésben részt vett több mint 1400 munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi dolgozó korlátozott erőforrásokról, nem kellően elkötelezett vezetőkről és munkavállalókról, valamint alacsony fizetésekről számolt be, ugyanakkor az online kérdőívre adott válaszokból az is kiderült, miért szeretik mégis anynyian a munkájukat. Sokan említették előnyként a feladatok sokszínűségét, a technikai ismeretek és az emberekkel való foglalkozás ötvözését és azt az örömet, amelyet az vált ki, hogy a munkájukkal emberek épségét, egészségét óvhatják meg. Kisebbségben voltak azok, akik számára a munkavédelmi beosztás ugródeszkát jelent, illetve akik nem találnak igazán örömet a munkájukban. Sok válaszadó a munkavédelem mellett a minőségbiztosítástól az anyagbeszerzésen át az épület-karbantartásig különféle egyéb feladatokat is ellát, de többségük munkaideje nagyobb részét munkavédelmi feladatokkal tölti (1. ábra). Sokan közülük humánpolitikai vezetők, akiknek munkakörébe a munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátása is beletartozik. (2. ábra). Az 1. táblázat a válaszadók konkrét munkavédelmi feladatait mutatja be, a 2. táblázat pedig az aktuálisan futó munkavédelmi programokat. Az alábbiakban a konkrét válaszok alapján szemelvényeket olvashatnak arról, hogy a munkavédelmi szakemberek mit tartanak munkájuk legfontosabb részének.
20 vagy kevesebb óra; 26%
több mint 50 óra; 12%
21-30 óra; 10%
41-50 óra; 35% 31-40 óra; 17%
1. ábra A munkavédelmi feladatokkal töltött órák száma hetente (átlagosan)
munkavédelem foglalkozás-egészségügy vészhelyzeti készültség ipari higiénia tűzvédelem környezetvédelem munkavállalók kártalanítási ügyei biztonság 0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
2. ábra A válaszadók felelősségi körébe tartozó feladatok
90%
100%
1. táblázat A válaszadók által ellátott munkavédelmi feladatok Feladat
%
Munkavédelmi oktatás
89
Munkavédelmi szabályok betartásának ellenőrzése
81
Munkavédelmi programok/politikák kidolgozása
79
Védőfelszerelések kiválasztása/beszerzése
72
Vészhelyzetek kezelése/elsősegélynyújtás
68
Balesetek/megbetegedések nyilvántartása
65
Környezetvédelmi előírások betartása
50
Munkahigiéniai mintavétel/elemzés
45
Munkavédelmi dolgozókkal kapcsolatos személyzeti feladatok
39
2. táblázat Milyen programok futnak jelenleg az Ön szervezeténél/munkahelyén? Program
%
Látásvédelem
85
Targoncavezetők továbbképzése
82
Zajvédelem
75
Áramütés elleni védelem
72
Leesések megelőzése
69
Légzőszervek védelme
68
Ergonómia
65
Kézvédelem
64
Szűk térben dolgozók védelme
61
Levegőminőség
58
Egészséges életmód/wellness
54
Járművezetők biztonsága
49
Munkavédelmi ösztönző program
45
A legfontosabb feladatok a munkavédelem területén • Be kell tartani a jogszabályi előírásokat: ez vitathatatlan. Én azonban ennél is fontosabbnak érzem, hogy folyamatosan kapcsolatban legyek a dolgozókkal. Ők az „ügyfeleim”, és én azért
• • • • • •
• • • •
• •
•
vagyok itt, hogy biztosítsam számukra az egészséges és biztonságos munkahelyet. Ha nem kell emiatt aggódniuk, akkor jobban tudnak teljesíteni, ami végső soron javítja a termelékenységet, és növeli a bevételeket. Megtanítani a közvetlen termelésirányítókat a veszélyek azonosítására és kontrollálására. Megértetni a dolgozókkal, hogy a cselekedeteikkel befolyásolják saját és társaik biztonságát. Gondoskodni arról, hogy a dolgozók minden nap legalább olyan jó állapotban térjenek haza, ahogyan otthonról eljöttek. Az események valódi okainak kivizsgálását, és eseménymentes munkavégzési programok kidolgozását. Rábírni a dolgozókat arra, hogy mindig tartsák szem előtt a saját biztonságukat. Segíteni a vezetőknek és a dolgozóknak, hogy megértsék a kockázatelemzés fontosságát a mindennapi tevékenységükben. A legtöbb kis- és középvállalkozásnál nem vesznek tudomást a munkavédelmi eseményekhez kapcsolódó rejtett költségekről, amelyek miatt akár csődbe is mehetnek. A munkavédelmi oktatás és a baleset-megelőzés. Megtanítani a vezetőket arra, ami a legfontosabb, ugyanakkor leginkább figyelmen kívül hagyott része a munkájuknak: hogyan kezeljék az embereket. Terjeszteni és népszerűsíteni azt a szemléletet, hogy a munkavédelem, a minőség és a termelékenység egymástól elválaszthatatlanok. A szervezet különböző szintjein dolgozók erőfeszítéseinek összehangolása a munkásoktól a felső vezetőkig, a jogszabályi előírások betartása és a kockázatok csökkentéséhez szükséges kulturális változások elősegítése Hogy mindig rendelkezésre álljak, és ne ellenségnek, hanem segítőtársnak tekintsenek. Gondoskodni a dolgozók mindennapi biztonságáról. Ehhez rendszeresen el kell menni az üzembe, találkozni kell a munkavédelmi bizottság tagjaival, és nyitott fülekkel kell járni az emberek között. A munkavédelmi szempontok és az üzleti realitások egyensúlyban tartását.
A munkavédelem helye a szervezetben A szervezet támogatása nagyon fontos a munkavédelmi vezetők számára. A programjaikat „kiválónak” jellemző válaszadók 99%-a a felső vezetés aktív támogatását élvezi, és a „nagyon jó” programokat működtetők 92%-a is részesül ilyen támogatásban. Ezzel szemben azoknak a kétharmada, akik átlagosnak, illetve gyengének minősítették a programot, a felső vezetés támogatásának hiányáról számolt be. A 3. táblázatban a szervezetek legfőbb munka- és egészségvédelmi motivációi láthatók. 3. táblázat Mi a legfőbb motiváló ereje szervezete foglalkozás-egészségügyi és munkavédelmi programjának? A vállalat értékrendje
27%
A dolgozók kártalanításának költségei
23%
A jogszabályi előírások betartása
22%
A felsővezetés elkötelezettsége
19%
Az ügyfelek elvárásai
4%
Nemzetközi szabványok
2%
n.a.
4%
Az országos felmérés eredményei azt mutatják, hogy szoros korreláció van a kiváló munkavédelmi programok, a vezetők elkötelezettsége és a dolgozók bevonása között. A dolgozók észreveszik, ha a felsővezetők elkötelezettek a munkavédelem ügye mellett, és ők is nagyobb gondossággal járnak el, és lelkesebben végzik a munkájukat. Ez végül mind a termelékenységben, mind pedig a dolgozóknak fizetett kártérítések terén jelentős megtakarításokhoz vezethet. Mivel a nagy létszámú munkavédelmi csapatok egyre inkább ritkaság számba mennek, a munkavédelmi vezetők többé nem végezhetik elszigetelten a munkájukat, és tevékenységüket nem korlátozhatják pusztán a jogszabályi előírások betartatására. Sikeres működésükhöz elengedhetetlen a vállalat vezetőinek támogatása, a dolgozók felelősségvállalása és elszámoltathatósága, valamint a munkavédelem fizikai és pszichológiai elemeinek egységes figyelembevétele. A következőkben néhány több évtizedes szakmai múlttal rendelkező szakember gyakorlati tapasztalataiból következnek szemelvények.
Megtalálni a hangot a vezetőkkel A válaszadók 94%-a több mint öt éve lát el munkavédelmi feladatokat, 24%-uk pedig már több mint 20 éve van a szakmában. Ez utóbbi csoportba tartozik a Goodrich Corporation környezet- és munkavédelmi igazgatója, Dennis Hussey, aki korábban 20 évig a General Electric-nél dolgozott. Az űrtechnikai és védelmi rendszerekkel és szolgáltatásokkal foglalkozó Goodrich éves forgalma meghaladja a 4,7 milliárd USD-t, és világszerte több mint 21000 munkavállalót foglalkoztat. A munkavédelmi igazgató munkája legfontosabb részének azt tartja, hogy sikeresen kommunikálja a munkavédelmi célkitűzéseket a társaság vezetői felé. Szerinte folyamatos kommunikációra van szükség, a munkavédelmi szakembereknek pedig tisztában kell lenniük a tevékenységük üzleti vonatkozásaival, és képeseknek kell lenniük arra, hogy a munkájuk értékét üzleti előnyként tudják kifejezni. Hussey egy egyszerű példával illusztrálta a mondanivalóját: A munkavédelmi vezető elmegy a vállalat igazgatójához és 50 000 USD-t kér egy munkavédelmi figyelemfelkeltő program beindítására. A ráfordítás szükségességét azzal indokolja, hogy a program révén 25%kal csökkenthetnék a sérülések számát. Az igazgató azonban ebből még nem látja, hogy dollárban kifejezve milyen megtérülést érhetnének el, és vonakodik megadni a kért pénzt, a munkavédelmi vezető pedig úgy véli, hogy területének prioritást kell kapnia, és elég, ha csak arra hivatkozik, hogy a dolgozókat akarja megvédeni. Eközben a termelési vezető 50 000 USD-t kér egy olyan technológiai fejlesztésre, amely évi 1%-kal növelné a termelékenységet, és 150 000 USD megtakarítást jelentene. Az igazgató azonnal látja, hogy a befektetés 300%-os megtérülést hozna, és ha csupán 50 000 elkölthető dollárja van, akkor nyilván a műszaki vezetőnek adja oda a kért összeget. Hussey tapasztalatai szerint sokkal célravezetőbb, ha a munkavédelmi vezető azzal megy oda az igazgatóhoz, hogy 50 000 USD-t akar elkölteni egy olyan munkavédelmi programra, amely 25%-kal csökkentené a munkahelyi balesetek számát, és a dolgozói kártérítéseknél 100 000 USD megtakarítást jelentene. Emellett 1,5%-kal növelné a termelékenységet is, mivel kevesebb dolgozó esne ki a munkából. Ha így jár el, feltehetőleg gond nélkül megkapja a kért összeget. A 3. ábra szemlélteti, hogy mennyire sikerült a vállalatoknál megvalósítani a munkavédelmi és termelési szempontok egyenrangú kezelését.
nincs adat; 13%
igen; 54%
nem; 33%
3. ábra Egyenrangúan kezelik a szervezeténél a munkavédelmi és termelési szempontokat?
Részvétel a szervezet minden szintjén Michael Saujani, a 900 dolgozót foglalkoztató Fort Dearborn társaság munkavédelmi igazgatója beszámolt arról, hogy ha a rendszerük beindításakor egy dolgozó felvetett valamilyen munkavédelmi problémát, annak kezelése több hónapig is eltartott. Mindez ma már csupán néhány napot vesz igénybe. A Fort Dearborn munkavédelmi rendszerének célja, hogy az erős munkavédelmi kultúra kialakítását támogató folyamatos oktatással és képzéssel javítsák a társaság munkavédelmi eredményeit, és fokozzák a dolgozók részvételét. A társaságnál a balesetek miatti munkaidő-kiesés ma már csupán egyötöde az ágazat átlagának. A Fort Dearborn többféle módszert is alkalmaz annak érdekében, hogy a munkavédelem kiemelt figyelmet kapjon. A vezérigazgató például évente kétszer találkozik a vezetőkkel, hogy megvitassák a társaság pénzügyi és termelési helyzetét. Az értekezlet megnyitását követően rögtön átadja a szót a munkavédelmi vezetőnek, aki beszámol a munkavédelem helyzetéről. Ebből is egyértelműen kitűnik, mennyire fontos a cég számára ez a terület. Emellett a dolgozók heti e-mailben értesülnek az aktuális munkavédelmi kérdésekről, és rendszeres informális találkozókon tehetik fel kérdéseiket a vezetőknek. A társaságnál nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a dolgozókat bevonják a munkavédelmi erőfeszítésekbe. A munkavédelmi bizottságokban vezetők és munkavállalók is részt vesznek. Minden részleg de-
legál egy dolgozót. A bizottságok tagjai munkavédelmi auditálásokat végeznek, amelyek során a dolgozók szabadabban vetik fel a problémákat, és megragadják az alkalmat, hogy felhívják társaik figyelmét a veszélyekre. A Fort Dearborn-nál más példákat is találunk a dolgozók bevonására: • A targoncakezelői képzéssel dolgozókat bíznak meg, ezáltal hasznosítva a szaktudásukat és tapasztalatukat. • Az anyagbiztonsági adatlapot egy dolgozó vezeti. • Az egyik létesítményben versenyt írtak ki olyan szórólap megtervezésére, amely a munkavédelmi folyamatokban való részvételre ösztönzi a dolgozókat és gyermekeiket.
Az ergonómia egyre fontosabb szerepet kap Saujani attól sem riad vissza, hogy a vállalaton kívülről kérjen segítséget. Megállapodott például az egyik egyetemmel, hogy a diákjaik végezzék el a társaság ergonómiai átvilágítását. Megállapították, hogy a vállalat veszteségeinek mintegy 70%-a az anyagmozgatásból – elsősorban a válogatásból és a raklapra rakodásból – adódik. Az eredmények alapján a Fort Dearborn vákuumos emelőket vásárolt, hogy minimálisra csökkentse a manuális rakodással járó hajolgatást és ízületi terhelést. Ezzel párhuzamosan a társaság biztosítója ergonómiai tanfolyamot tartott a vezetőknek, hogy jobban megismerjék az ergonómiai alapelveket, és fel tudják ismerni a potenciális veszélyforrásokat. Ez a befektetés megtérült, amikor az egyik ügyfél azt kérte, hogy nagyobb mennyiségű árut csomagoljanak egy-egy dobozba. Az érintett vezetőnek feltűnt, hogy így a dobozok súlya meghaladná az emelésre javasolt 18 kg súlyhatárt. Felhívta az ügyfelet, elmagyarázta neki a problémát, és megállapodtak egy kisebb méretű csomagolásban. Így a dobozokat könnyebb volt emelni, és csökkent a veszélye annak, hogy az anyagmozgatók megsérüljenek. Feltűnő, hogy a válaszadók mintegy kétharmada számolt be arról, hogy aktívan foglalkozik a munkahelyi izomsérülésekkel, húzódásokkal, hát- és gerincproblémákkal. A már idézett Dennis Hussey beszámolója szerint a Goodrich cégnél ezeknek a problémáknak a kezelése azzal kezdődik, hogy szilárd, megbízható munkaegészségügyi programokat működtetnek, amelyek bizalmat keltenek a munkavállalókban. Cserébe a dolgozók időben jelzik a gondokat, és ennek köszönhetően a társaságnak rendelkezésére állnak az intézkedésekhez szükséges adatok.
Emellett a cég olyan programokat működtet, amelyek biztosítják, hogy minden sérülési esetet megfelelően kezeljenek. Hussey az olyan ergonómiai programok fontosságára is felhívta a figyelmet, amelyek a munkavállalók részvételére összpontosítanak. Példaként említette, hogy a munkások sokat dolgoznak elektromos csavarhúzóval, amely nyomást gyakorol a kezükre és a karjukra. Ezért a géppuskákhoz hasonló támasztékot szereltek a csavarhúzókra, hogy a dolgozók a feladatok elvégzése során az egész testüket használhassák. Bár az ilyen megoldások alapvető ergonómiai elvekre épülnek, a munkakörnyezetben szokatlanok, és a kidolgozásukhoz a dolgozók kreativitására is szükség van. Hussey arra is figyelmeztetett, hogy az ergonómiai fejlesztéseket nem indokolhatja a dolgozók életkora. Az, hogy egy húszéves munkás nehezebb feltételek között is boldogul, nem jelenti azt, hogy nem érezné magát jobban egy kényelmesebb környezetben. Idősebb munkaerő esetén csupán jobban kiütköznek az orvoslásra szoruló problémák. A jó ergonómiai megoldások a 20 éveseknek ugyanúgy segítnek, mint a 45 éveseknek.
A munkavédelem marketingje A válaszadók mintegy 80%-a vesz részt munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi programok és politikák kidolgozásában. Az ilyen jellegű feladatok száraznak és íróasztalhoz kötöttnek tűnhetnek, ha azonban egy olyan „fiatalos” programról van szó, mint amit a North Pacific Groupnál indítottak el, akkor rengeteg „marketingmunka” is társul hozzá. Az 1948-ban alapított, építőanyagok forgalmazásával foglalkozó North Pacific dolgozói tulajdonban álló részvénytársaság, 32 telephellyel rendelkezik, éves árbevétele 1,5 milliárd USD. A társaság munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi és környezetvédelmi igazgatója, Steve Danielson, jól ismeri azt az utat, amely a munkabalesetek elkerülhetetlen üzleti kockázatként való kezelésétől az olyan szilárd munkavédelmi kultúra kialakításáig vezet, amelyben a sérüléseket nem tartják elfogadhatónak. Danielson, aki egy erőteljesebb munkavédelmi program kidolgozásában számíthat a vezérigazgató hathatós támogatására, havonta egy hetet azzal tölt, hogy meglátogatja a társaság telephelyeit. Az auditálást az egyik legfőbb feladatának tartja, mivel új politikákat és programokat próbál megvalósítani, amelyekről tájékoztatnia kell a dolgozókat, és együtt kell dolgoznia a helyi vezetőkkel. A következő hónapban ismét ellátogat az adott létesítménybe, és ellenőrzi, hogy megfelelően működ-
tetik-e a programot. Nagyon fontos, hogy a munkavédelmi politikák beépüljenek a vállalati kultúrába, áthassák annak minden területét, hogy ne kelljen a munkát mindig elölről kezdeni. Danielson mindenki munkájára számít. A közvetlen termelésirányítókra bízza, hogy a dolgozók viselkedését igyekezzenek befolyásolni. Elmondása szerint a gerendák leemelése a szalagról az egyik legkritikusabb munkafázis, amely számos jelentésköteles eseményt és törött ujjat eredményezett már. Ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnák az esemény bekövetkeztét, és azután kezdenének foglalkozni az esettel, arra van szükség, hogy megtanítsák az embereket a megfelelő viselkedésre, amellyel megelőzhetők az ilyen balesetek. Danielson arról is beszámolt, hogy a North Pacific-nél az elmúlt évhez képest 50%-kal csökkentek a jelentésköteles események és a dolgozói kártérítések. 2006-ra pedig egy viselkedésalapú munkavédelmi program elindítását tervezi, és be akarja nevezni a North Pacific-et a munkavédelmi szempontból kiváló társaságok szövetségi programjába.
Mindenki a munkavédelmi csapat tagja Vannak társaságok, amelyek kérkednek azzal, hogy náluk mindenki tagja a munkavédelmi csapatnak, az ITW Dynatec-nél azonban ez szó szerint így igaz. A ragasztástechnikai berendezéseket gyártó cégnél 3 évvel ezelőtt elhatározták, hogy megcélozzák a kiváló munkavédelmi minősítést, és a 112 főből álló munkaerőt 17 munkavédelmi csapatba osztották. Minden egyes csapat egy olyan területért – például munkafázisok veszélyelemzése, megelőző karbantartás – volt felelős, amelyre a munkavédelmi hatóság minősítési folyamata is összpontosult. A cég humánerőforrás igazgatója, és munkavédelmi koordinátora beszámolt arról, hogy a vezetők megvizsgálták, min kell javítaniuk a minősítés megszerzéséhez, majd kidolgoztak egy cselekvési tervet, és hozzáláttak a munkához. A létesítménynél dolgozóknak már volt gyakorlatuk rendszerek bevezetésében, mivel korábban az ISO 9001 minősítést is megszerezték. A munka nagy része abból állt, hogy a már működő programjaikat megfelelően dokumentálják. A társaság ezen felül új beruházásokat is eszközölt, állandó berendezésekre cserélték az ideiglenes szemmosó állomásokat, és felállítottak egy elsősegélynyújtó csapatot is. A 17 munkavédelmi csapat tagjai havonta kétszer ültek össze, hogy a célok megvalósításán dolgozzanak. A védőfelszerelés-csapat kapitánya elmondta például, hogy feladataik révén lehetőséget kaptak arra,
hogy a társaság olyan munkatársaival is együtt dolgozzanak, akiket egyébként nem ismertek volna meg. A megbízatásnak köszönhetően a munkahelyen kívül is jobban odafigyelnek a munkavédelemre. A csapat vezetője otthon sokféle kreatív, művészi tevékenységet folytat, például pneumatikus vésővel készít kőszobrokat. Ma már nem felejti el feltenni a védősisakot, és a rezgéscsillapító kesztyűt is viseli. A csapatok negyedévente felülvizsgálták az elért eredményeket, és ha az év során sikerült teljesíteniük a kitűzött munkavédelmi célokat, akkor a csapattagok két nap jutalomszabadságban részesültek, és dzsekit, pólót és egyéb ajándékokat kaptak. A program vezetője elmondta, hogy csupán a pályázat elkészítése is hónapokat vett igénybe, de a részletekre való odafigyelés meghozta a gyümölcsét: Tenessee-ben az ITW Dynatec volt az első olyan társaság, amelyet a jelentkezés beadását követően nem szólítottak fel adatpótlásra. Azóta már túl vannak a hivatalos auditáláson is, amelyet nagyon hasznosnak találtak, mivel számos építő kritikát kaptak az auditoroktól. Pár hónap múlva megkapták a minősítést, amelyet a dolgozók díszebéddel ünnepeltek meg. A vállalat továbbra sem pihen a babérjain. A munkavédelmi csapatok folytatják a munkájukat. A társaság holisztikus szemléletet alkalmaz a munkavédelemben, például táplálkozási és egyéb életmódtanfolyamokat szerveznek. A dolgozók elsöprő többsége szerint nagyszerű érzés olyan vállalatnál dolgozni, amely törődik a munkavállalókkal.
Súlyos közegészségügyi probléma Az Egyesült Államok Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint 2003-ban majdnem 4,5 millió nem halálos kimenetelű munkahelyi baleset, illetve megbetegedés történt az USA-ban, és ezeknek több, mint a fele okozott munkaidő-kiesést. Ugyanakkor 5559 – naponta átlagosan 15 – dolgozó halt meg a munkájával kapcsolatos baleset következtében. Az országos munkavédelmi felmérésben arról is megkérdezték a résztvevőket, hogy súlyos közegészségügyi problémának tartják-e a munkahelyi baleseteket, haláleseteket és megbetegedéseket, 79%-uk igennel válaszolt. A válaszok mögött feltehetőleg nemcsak a puszta statisztikai adatok húzódnak meg, hanem az amiatti aggodalom is, hogy a munkavédelmi hatóságok fokozatosan elveszítik a kormány támogatását. A közegészségügyi diplomával is rendelkező Hussey véleménye szerint az emberek nem veszik elég komolyan a veszélyt. Úgy véli, hogy a sérülések és balesetek száma még mindig elfogadhatatlanul magas, és a költségvetési
előirányzatok ismeretében attól tart, hogy a kormányzat már megoldottnak tekinti a kérdést, és nem kíván azzal foglalkozni. Pedig lehetséges, hogy a hivatalos statisztikák nem is a teljes képet mutatják. Egy közgazdász-epidemiológius azt állítja, hogy a statisztikai hivatal adatai hiányosak (nem szerepelnek benne például az önfoglalkoztatók vagy a kisebb gazdaságokban dolgozók), és a valós számok akár 30–60%-kal is meghaladhatják a hivatalos adatokat. Márpedig ha alábecsülik a helyzet súlyosságát, akkor az állam és a magánszféra is kevesebb erőforrást biztosít a foglalkozás-egészségügy és a munkavédelem fejlesztésére. Összeállította: Csépán Lilla Minter, S. G.: 2005 National safety survey: Focusing on employees. = Occupational Hazards, 67. k. 8. sz. 2005. p. 19–25. Spath, J. P.: How to get employees involved in the safety program. = Occupational Hazards 66. k. 9. sz. 2004. p. 63–66. Swuste, P.; Arnoldy, F.: The safety adviser/manager as agent of organisational change: a new challenge to expert training. = Safety Science, 41. k. 1. sz. 2003. febr. p. 15–27. Minter, S. G.: National safety survey. = Occupational Hazards, 66. k. 7. sz. 2004. p. 29–34.
