Munkában a Szeretet-Maffia Mit üzent a Don?
2008. augusztus 7. csütörtök
64. szá m
Víznyúzás
Impresszum
Főszerk: Zsibi • Tördelőszerkesztő: Barcsi Esztella Főnök kedvence: Iván • Főszerk napi kedvence: Tisztagyagya Kriszta Fotók: Ater, Iván, Ránki Bró, Visítrió, a korai Bedő, Zsoltika Korrektor: személyét gondosan titkoljuk
Ötven test rázkódik meg a nevetéstől. Támogató karok nyúlnak a dülöngélők megtámasztására. A trió állati kórusa nyihog, röfög és nyávog, jobbára egyszerre, majd hihetetlen időugrás és evolúciós fejlődés végrehajtásával emberi nyelvre váltanak. Haragos terminátorcsirke tűnik fel a színen, de…
Tábortája • Villanások egy délutánból
K N 2 0 0 8
De szép az élet!
Kriszta Tisztagyagya Tudósítás Pad. Ülök, gubbasztok. Amióta itt vagyok, nincs megállás. Pihenőm csak az a pár óra, amit alvással töltök… és ezt azért jegyeztem csak meg, mert pontosan tudjátok, miről beszélek. Mindenki egyre fárad. Táncház. Mónival. Hegedűszóló cincog a lejátszóból, tánctanárnőnk már csábítja is a népet egy kis szoknyarázásra. Fáradt vagyok, de beállok. És két perc múlva már érzem is a nosztalgiát. Alsós néptánccsoport. Volt az a szabad érzés, amikor játszottunk, csárdásoztunk össze-vissza és egymás izzadt kezét szorongattuk. Huh, a kis Gergő. Mindig őt osztották be mellém… nem vágta a körmét, és amikor egy-egy pörgetés során szétcsúszott a kezünk, ő visszanyúlt érte, és szó szerint megkaparintotta szegény kis ujjacskáimat. Az ismerős dalokat dúdolgatom, energiát érzek abban a körben, amit alkotunk, és csak sajnálni tudom azt, aki kimaradt ebből az ősi csodából. Pörgök még egy utolsót, és érzem, ahogyan lassan visszatérek a jelenbe. A mosoly, ami fél órán keresztül ott ült önfeledten az arcomon, nem távozik. Levakarhatatlan.
2
Sőt, még jobban kiszélesedik, amikor kézhez kapok egy kis rózsaszínű kártyát, és már ordítom is, hogy „De szép az élet!”. Siratódal… Apró iróniával a lelkemben, de eljátszom, hogy szomorú vagyok. Részt veszek az egyik kis társam temetésén és gyásztól elfúló hangon beszállok vajszínű csapatom halotti kórusába. Együtt énekeljük a Love is in the air-t. Hot-dog lóg a számból, miközben Makinak készítem a papi reverendát. Mivel nem tartozom a civilizáltan étkezők közé, kész tortúra visszafogni a varázslatos kétlyukú croissant-omból igen erősen áramló mustárt. Szalvétahiányomban útra kelek. Kiülök a napra és nekiállok csomózgatni. A háttérben színpadépítés, majd kapok egy újabb kártyát. Mondj egy pletykát… nos, nem szeretem a pletykákat. A karkötőm is elkészült. A csapatom is vár. Búcsúzom.
Stop! Családi ebéd! „1917-ben… volt az a kaszárnya. Oda nő be nem mehetett. De én bementem…” – kezdi Eszter nagyi, miközben Andris barackot tömköd a szájába… Stop! Luca nyúl az első papírért, ami pedig rakétasikló.
3… 2… 1… Kilövés! Nagyi, apu és bagózós kislánya űrutazásra indulnak egy súlytalan Mátrix-térben. Miki ijesztő gyorsasággal tanul meg a falon járni, de még mielőtt elkezdhetnének gondolkodni, mi is lesz a vége… Stop! És újabb lap: ól, haragos, kovács, musical, disznó, 2032.
Stop! Amerika, mókuska, sündörög. Szinte követhetetlenül angolra váltunk: Andris és Miki „mokus”-ra vadásznak a vad, amerikai őserdőben. Befogott vadjukat a cirkuszban mutogatva halandzsáznak, Miljo hangos nevetésének aláfestésében. Ám a Greenpeace és az ENSZ összefogásából előállt állami ember, akiben talán épp Matyit tisztelhetjük, hirtelen előugrik, letartóztatja az előadás két ártatlan színészét, a harmadiknak pedig csak ennyit kiált: „Mokus, free!” Dübörgő taps tör fel, beleremeg a Hangár. A takarodó rég elmúlt már, a hideg csipkedi az arcukat, de tudják, hogy nem volt hiábavaló eljönniük. Esetleg máskor is elcserélik az alvást.
K N 2 0 0 8 15
sündörgő rakétasikló • Improvizációs előadás
Mokus, free! K N 2 0 0 8
14
Annamari
riport
Hirtelen egy földön fetrengő alak bontakozik ki az izzólámpák sárga fényében. Az előadás talán már most elkezdődött? Végtagok és széklábak járnak vad táncot a földön, Eszter pedig reménytelenül kiáltozik, és egy erőteljes „most miért kellett széttörni a széket?!”-tel sutba vág mindenfajta harmóniát. A Művész urat még soha, senki sem látta annyira dühösnek, mint most. Még soha sem üvöltötte senkinek, hogy „nem kellett volna megsimogatni…”.
So schön ist das Leben! Kriszta Tisztagyagya
Villanykapcsolók kattannak, szobák borulnak teljes sötétségbe. Ajtók csukódnak csendesen surrogva, olcsó műanyag talpak koppannak a kőlépcsőkön. Pulóverek lebbennek az esti hidegben. Maguk sem tudják, hogy hová igyekeznek. Csak törnek előre rendületlenül. Miki egy kosárral és egy Terhel Terkelrúddal várja őket. Ám hiú a remény, hogy valódi vezetőre találtak. Miki csak annyit tud garantálni, hogy jobb lesz, mint aludni. Az újságírók rögtön kritikusan tekintenek a jövőbe.
Bilder von einem nachmittag
Kedden, este 11-től Andris és két színésztársa, Miki és Eszter improvizatív előadást tarottak a Hangárban. Az előadást nagyban meghatározták a közönség ötletei, melyeket ott találtunk ki, illetve előre beadtunk papíron. A jelszó ennyi volt: Stop! Stop! Egy hisztis tanár! Andris ledobja a cipőjét, és magyarázni kezd, ám diákjait ez egy cseppet sem érdekli. Eszter látványosan ásítozik, Miki Ladányi tanárnőt emlegeti. Eszter közli Andrissal, hogy nem tudja tisztelni, ha a Barátok köztben játszik. Visszafojtott lélegzetek feszítik meg a bordákat. Andris kezéből kiesik a cipő, lassan megfordul, arca furcsa, nyelvlógatós grimaszba fordul. A feszültség hirtelen szertefoszlik, következik a Mónika Show…
Übersetzung: El Zsófi
Bank. Ich sitze und sitze. Seit dem ich hier bin, gibt es kein stehen bleiben. Meine Pause sind nur die paar Stunden die ich mit schlafen verbringe… das habe ich nur erwähnt, weil ihr sicherlich wisst, was ich meine. Jeder ist immer müder. Volkstanz mit Móni. Geigensolo klingt aus dem Abspieler, unsere Tanzlehrerin verführt alle zum tanzen. Ich bin müde, doch ich steige ein. Nach zwei Minuten spühre ich auch schon die Nostalgie. Grundschule, Volkstanz. Ich hatte dieses freie Gefühl, als wir gespielt haben, „csárdás” hin und her getanzt haben und uns an den schwitzenden kleinen Händen gehalten haben. Huj, der kleine Gergő. Ihn haben sie immer neben mich eingeteilt… er hat seine Fingernägel nicht geschnitten und als wir unsere Hände bei einer Drehung verloren haben hat er versucht meine Hände wieder zu fangen doch statt dem hat er immer meine armen kleinen Finger gekratzt. Ich summe die Lieder, die ich kenne, ich spühre Energie in dem Kreis den wir bilden und mir tut der jenige Leid, der bei diesen uralten Traditionen nicht mitmacht. Ich mache noch eine Drehund und ich spühre wie ich langsam wieder in die Gegenwart zurückkehre. Das Lächeln, das ich schon seit einer halben Stunde habe, will nicht von meinem Gesicht weichen. Es ist nicht wegzubekommen. Es wird auch noch größer als ich eine kleine rosane Karte bekomme und auch schon wie „schön ist das Leben” schreie. Trauerlied… Mit ein wenig Ironie
in mir, doch ich spiele, dass ich traurig bin. Ich mach mit bei der Beerdigung meiner Gruppenkameradin und mit Trauer in meiner Stimme, stimme ich meiner Gruppe zu und wir singen gemeinsam Love is in the air. Hot dog hängt mir aus dem Mund während ich für Maki ein Leibrock eines Priesters vorbereite. Ich gehöre nicht zu den zivilisiert essenden Menschen, deshalb ist es sehr schwer den aus dem Croassaint rausschwillenden Senf zu stoppen. Da es mir an einer Serviette fehlt, gehe ich los. Ich setze mich in die Sonne und fange an zu Knoten. Im Hintergrund bauen sie die Bühne, und dann bekomme ich noch eine Karte. Erzähle mir einen Tratsch… ich mag keine Gerüchte. Mein Armband ist auch schon fertig. Meine Gruppe wartet auf mich. Ich sag auf Wiedersehen.
K N 2 0 0 8 3
Ezek mi vagyunk • Orsi és Ádám válaszol
És milyen neműek? K N 2 0 0 8
4
Réka és Barbie interjú Ádám és Orsi, akikről mindenki úgy tudja, tavaly azért nem jöttek táborba, mert Orsi szült. De mi az igazság? KN: Mióta vagytok a PT tiszteletbeli tagjai? Orsi és Ádám: 2006-ban voltunk itt először, de 2007-ben kihagytuk a tábort, mert…mint mindenki tudja, „az ikreink” sok időnket lefoglalták. Na jó, most felfedjük az igazságot! Bár nagyon szeretjük a gyerekeket, nincsenek ikreink. Az előző évben csupán nem volt időnk eljönni. KN: Hogyan vagy honnan ismertétek meg a PT-t? O: Arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne gyerekeket táboroztatni. Ezt az ötletemet elmondtam egy barátnőmnek, aki egyből a People Team-et ajánlotta. Ádámmal elmentünk egy ún. gyereknapra, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és nem sokkal később már vissza is hívtak minket, hogy jöhetünk a táborba. Aztán utólag rájöttem, hogy tíz évvel ezelőtt voltam már egy ilyen PT-s táborban (méghozzá angolon, és az akkor kapott kis füzetem is megvan még, amibe a programokat írtuk ). Aterre emlékeztem is! KN: Mik voltak a legelső benyomásaitok, vagy mi volt az a dolog, ami megfogott és itt tartott benneteket? O, Á: Az állandó pörgés és a gyerekek őszintesége. Azért tetszett meg a tábor, mert itt mindig van élet, sose lehet unatkozni, és szeretünk a gyerekekkel foglalkozni. Persze azért néha már mi is elfáradunk a végére, s
nem utolsósorban az is szempont volt, hogy sok időt tudjunk együtt tölteni. KN: Táborozóként vagy mókusként kezdtétek a „pályafutásotokat” itt a PT-nél? O: Már említettem, hogy tíz évvel ezelőtt részt vettem egy ilyen táborban, de azt akkor még Kőszegen rendezték. Ide, Kecskemétre mókusként jöttem. Á: Karrierem elejét mókusként kezdtem, de – ki tudja – talán tanárként fejezem be. Ez majd a jövőben dől el. KN: A hétköznapi életben mivel foglalkoztok? O: Én egyetemista vagyok, Ádám pedig a TF-re jár.
pontból jónak bizonyult, hogy szabadon mászkálhattunk a városban és bemehettünk bármelyik boltba. A játék végén vegyes érzelmekkel tértek vissza az emberek, és adták le a feladatlapjaikat. Az viszont mindenkit örömmel töltött el, hogy kaptak háromnegyed órányi szabadidőt a belvárosban. Volt, aki bevásárolt, aki csak nézelődött vagy fényképeket készített. Visszafelé is akadt egy kis gikszer, mikor a csapat fele már a buszmegállóban állt és várt az 5 percen belül induló buszra, a többiek pedig még a főtéren várakoztak, így hát futás lett a vége, de sikerült elérni a buszt. A visszafelé vezető úton még elviselhetetlenebb volt az utazás a fülledt, meleg buszon, így hát megkönnyebbüléssel töltött el mindenkit leszállni. Még az ebédet is sikerült pontosan elérni. A magyarok gyakorolták némettudásukat és új kapcsolatokat létesítettek, a németek pedig élvezték a délelőttöt és a városnézést. Jól sikerült ez a délelőtt is.
K N 2 0 0 8 13
Kitekintés • Dojcse vircsaft
Barangolás auf deutsch K N
Zsófi
tudósítás
Tegnap a németek, a németesek és én a Kecskemét belvárosába tartó buszt foglaltuk el. Pontosabban: foglaltuk volna el, ha az nem hajt el az orrunk előtt.
2 0 0 8
12
Mindenki megrökönyödött, de mielőtt kisebb pánik tört volna ki, kiderült, hogy mindjárt jön vissza, bár azt nem tudtuk meg, hogy hova és miért ment. A lényeg, hogy feljutottunk a buszra és elindultunk a délelőtti program színtere felé. A strandig ismert lehetett többek számára az útvonal, és valószínűleg páran inkább oda vágytak, mint Kecskemét főterére, bár az is tény, hogy aznap nem a megszokott kánikula volt. Mikor odaértünk, azért megkönnyebbülés volt lekászálódni a fülledt buszról. Hárompercnyi gyaloglás után már a városháza előtt álltunk. Ekkor a magyar gyerekek még elég félénken álltak a helyzet elé, miszerint beszélgetniük kell a németekkel. Még nagyobb lett a feszültség, mikor kiderült, hogy kisebb csoportokat kell alkotniuk és német kérdésekre válaszolniuk a várossal kapcsolatban. A németek véleményem szerint unták a játékot, de talán a magyarok is, így a Tourinform irodájában vagy a Tourist Police-nál kötött ki nagyjából az összes csapat, de olyan szem-
O: Amikor – tíz évvel ezelőtt – táborozó voltam, már akkor is nagyon profin meg volt minden szervezve, például: az esti programok, és az órákon is minden gördülékenyen ment. Minden tanár és mókus tudta, hogy mikor mi a feladata, amit el kell végeznie, így mindig ,,katonás” rend uralkodott a táborban, de ugyanakkor hihetetlenül mókás volt. És ez azóta így is maradt. KN: Melyik téma volt az eddigi legjobb szerintetek? Á: Ez a Szeretet Maffia-téma nekem nagyon bejön, mert összetartja a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, és a hozzá kapcsolódó programok is nagyon jók. KN: Azt mondtátok, hogy itt sose unatkoz-
tok napközben. Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mit csináltok, mint mókusok, amíg mi órán vagyunk? O, Á: Minden reggel tízkor mítingelünk a kollégákkal, ahol megbeszéljük az aznapi programokat és előkészítjük a hozzájuk szükséges cuccokat. Apróbb dolgokkal is elfoglaljuk magunkat, mint például takarítás, megterítés, mosogatás, ügyelés a rendre stb. KN: Minden évben van más és más színű illetve mintájú csapatpóló. Melyik nyerte el eddig a legjobban a tetszéseteket? O: Amikor – 2006-ban – először jártunk itt, tök jó volt, mert rózsaszín pólót kaptunk, ami a kedvenc színem. Még Ádámnak is jól állt a rikító rózsaszínű póló...
K N 2 0 0 8 5
Zsibi • alcím
A piros csapat, és ami mögötte van K N
Bence
kritika
2 0 Piros Vajdááák! Az elmúlt néhány napban 0 elég sokat hallhattuk, ahogy Csirkés Krisz 8 torkaszakadtából ordítja a piros csapat ne-
6
Türkiz-padlik Gőzeke
A piros csapat és annak (majdnem) minden tagja rendesen dolgozik... Látszatra, de hogy mi történik igazán a csapatban, azt megtudhatod a következő cikkből.
vét. Néha csak azért, mert a feladat ezt kívánta, néha meg csak azért, hogy összeszedje amúgy is lógós csapatunkat. Csirkés barátunk a csapat lelke, ha ő nem ordítana egész nap, akkor a csapatunk még odáig se jutott volna, ahol most tart. Mindig van egy jó ötlete vagy több is, és csak akkor üvölti le az ember fejét, ha nem azt csinálja, amit megbeszéltünk (és ez elég sokszor előfordul). A másik hatalmas lelkesedéssel bíró csapattag: Miljo. Néha nem is tudja, miről van szó, de még akkor is ő az egyik leglelkesebb a csapatban – Krisz után. És ha még ő sem tartja normálisnak a feladatot, akkor is azt mondja: gyerünk, csináljuk, és már ő is gyártja a jobbnál jobb ötleteket. A csapat másik két mókusa is nagyon segítőkész, és nekik is remek ötleteik szoktak lenni. Bálint – mondjuk – szereti azzal tölteni a szabadidejét, hogy a Vámosival meg a Totóval vagdalkozik. A csapat egyik legaktívabb fiú tagja – számomra hatalmas meglepetést okozva – Totó. Igaz, hogy el-
Egy maradhat • körbekérdezés
bohóckodja az egészet, de a végén valahogy mégis normálisan és jól hajtja végre a feladatot. Ezt tegnap este is láthattátok, hisz elég nagy – ha nem a legnagyobb – szerep volt az övé. A lányok közül Gina és Csilla azok, akiket nem igazán kell noszogatni, hogy rábírjuk őket arra, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a csapat érdekében. A bagázs többi (20) tagja is remekül dolgozik, ha muszáj, de nem egyszerű feladat minket munkára fogni. A többiek közül nem emelnék ki igazán senkit; vagy ha igen, akkor azért, mert nem igazán dolgoznak, vagy mert nagyon sokszor kell nekik szólni, hogy dolgozzanak. De – mivel nem ismerek mindenkit úgy, mint Totót – lehet, hogy mégis vannak még olyan emberek kicsiny csapatunkban, akik rendesek, szorgalmasak, és soha nem húzzák a szájukat, de ők annyira szerények, hogy még nekem sem tűntek fel. Szerintem nagyon jó csapatba kerültem, és remélem, hogy a végén mi fogunk nyerni! Úgyhogy: Hajrá Piros Vajdák!
montázsocska
Mama fia! Mindenkinek ismerős ez a csapatnév. Hát persze! Ezek a türkizek! Hadd mutasam be nektek kis csapatunkat, hisz mi is tök jó fejek vagyunk! Szöszi Szöszi a csapatkapitányunk. Lássuk, mit gondol ő a csapatunkról néhány mondatban: – Hogy mit gondolok? Az eddigi négy hét alatt ez a legjobb csapatom!
Reggie Reggie a másik vezetőnk, aki a csapatnevünket is kitalálta. A csapatról csak ennyit mondott: – Ez most jól összejött.
A programok Mind az első, mind a második napon jól teljesítettünk, még akkor is, ha csupán a hatodik helyen állunk. A csoportnak többnyire tetszettek a csapatversenyek és programok. A legtöbben azok vannak, akiknek a műsorok tetszettek.
Noémi A csapatról: – Szerintem tök jó. Mindenki nagyon lelkes, mindenki belead apait, anyait!
Véleményt is kaptunk: Attila, a Vajon mi?-ből: – Nekem a ti jelenetetek tetszett a legjobban, nagyon jó ötlet volt társulni a pinkekkel.
Jocc A türkizekről: – Bár sok a lány, kevés a fiú, úgy érzem, a csapat velem teljes. Tudom, hogy sok a rajongóm, de autogrammot nem osztogatok!
Szandra A csapatról: – Szuper! Ez a legjobb csapat a Földön! A Szöszi pedig a legjobb vezető!
Amy A bandáról: – Összetartóbb, mint a múlt heti. Kölyök A csapatról: – Annak ellenére, hogy kevesen vagyunk, nagyon jó. Mignon A csapatról: Szerintem a csapatnak sok esélye van, hogy nyerjen, mert nagyon kreatívak vagyunk.
K N 2 0 0 8 11
Alvás mindenek felett • már nem vagyok fáradt
K N 2 0 0 8
10
Egy napom kevés alvással Gergő
félálmodás
Mivel a szobámban végigaludtam a keddi utolsó órát, Zsibi kitalálta, hogy az alvásról írjak. Hétfőn a csapatversenyeket elmosta az eső, így korábban volt takarodó. Nekem még interjút kellett készítenem Irénnel. Mikor végeztem, felmentem a szobámba. Nem sokkal később bejött Gnom és Ákos (sporttanárok), és lehívtak két szobatársammal együtt a sárga épületben lévő konditerembe. Tizenegyig lent voltunk. Mikor fölértünk, megtudtuk a negyedik szobatársunktól, hogy reggeliztetünk. Neki Pé Zsófi szólt (az egyik csapatvezetőnk), csak a mi szobánk tudott róla. Ekkor már nagyon fáradt voltam. Mire letusoltam, fogat mostam, lefeküdtem, már hajnali egy volt. Reggel 6-ra volt beállítva az órám csörgésre. Fél órával korábban keltem. Öt és fél órát aludtam, Gnomot is én ébresztettem. Reggeli kezdeténél egyedül voltam vajszínű, aki lent volt. Órára fáradtan mentem. Megírtam a cikkemet már az első órán, a másodikon elhatároztam, hogy szünetben felmegyek a
szobámba pihenni 5-10 percet. Na ebből a pihenőből lett másfél óra. A szobatársam ébresztett, hogy már ebéd van. Lementem. Szerencsém volt, Zsibit ott találtam. Utolsó órán szoktuk megbeszélni, hogy másnap miről írunk cikket. Így már csak nekem nem volt cikkem. Zsibi kitalálta, hogy írjak az alvásról. Este volt a színházi program. A szobából csak ketten voltunk ott, így az egykor véget érő program után kettőkor már le tudtam feküdni. Reggel a reggeli helyett az alvást választottam, tehát úgy keltem, hogy legyen időm mindenre, csak evésre ne. Most írom a cikkemet, és nem vagyok fáradt. Nekem fontos az alvás, mivel pihentet, és így tudok regenerálódni. De általában eltoltan alszok: későn fekszem, későn kelek. Mostanában korán kellett kelnem, szeptembertől fáradtabb leszek, hiszen heti 3 x 2 óra edzés (amerikai foci) lefárasztja az embert, másnap pedig iskola, tehát korán kell majd kelnem.
Egymás közt • Bence visszament Bogihoz
A nagy szembesítés Bence interjú
Interjút csináltunk Bogival, aki éppen egy „szörnyű” órát élt át még „szörnyűbb” diákjainak köszönhetően. Mint kiderült, az angoltanítás nem csak móka és kacagás. Néhány diák nem foglalkozik a tanár érzéseivel, könyörtelenül terrorizálja tanítóját. Például gipszet törnek az óráján, és így tovább… KN: Milyen érzés volt engem tanítani? Bogi: Nagyon nagy élmény volt téged tanítani, főleg, amikor elkezdted széttörni az órámon a gipszedet (természetesen csakis azért, hogy tudjak írni – A szerző)… KN: Milyenek a mostani diákjaid, szorgalmasak vagy esetleg rosszalkodnak? Bogi: A lányok szorgalmasak, de néhány fiú nagyon rosszul viselkedik az órán. KN: Mióta tanítasz itt, a táborban, angolt? Bogi: Idén tanítok először itt, a táborban, negyedik hete. KN: Csak angolul tanítasz, vagy más nyelveken is beszélsz? Bogi: Nagyon kicsit tudok németül, de ezt inkább titkolom! KN: Honnan hallottál a táborról? Bogi: Győri Dávidtól, a logisztikai menedzsertől, ő már régóta jár ide a táborba tanárként, és diákként is jó pár évet lehúzott itt. KN: A táboron kívül mit szoktál csinálni? Bogi: Egyetemre járok, ami az időm 99%-át elveszi, legtöbbet a barátaimmal vagyok ezenkívül, akik itt vannak a
táborban is, mert elhoztam őket is magammal, amúgy többnyire olvasgatok, bulizok, ide-oda mászkálok. KN: Mely iskolákba jártál? Bogi: Debrecenben jártam általános iskolába, és egyetemre is oda járok, gimnáziumba pedig a Fazekasba jártam, Budapesten. KN: Szereted az itteni munkádat? Bogi: Nagyon imádom, bár néha megrettentő, de általában nagyon lelkes diákjaim vannak. KN: Mikor kezdtél nyelvet tanulni? Bogi: Óvodában kezdtem a nyelvtanulást: németül és angolul tanultunk. De csak énekelgettünk, és az állatokat tanulgattuk. Később németül tanultam, majd a gimiben kezdtem el angolul tanulni.
K N 2 0 0 8 7
Mókusok a parketten • Hangulati ív
A kedd esti láz K N 2 0 0 8
8
Tomiboj
tudósítás
Tánc és buli! De előtte: a döcögős és ordibálós esti program! Az egymással rivalizáló csapatok összemérték tudásukat. A Hangár udvarába már fél órával előbb behívták az embereket, talán hogy gyakorolják a számaikat, vagy ilyesmi. Ez nekünk tömör unalmat jelentett, amit azzal lepleztünk, hogy arról veszekedtünk egymással, seprűvel a hátunkon (műsorunkban ez gitár akart lenni), vagy rajta (mintha ló lenne egy gitár) menjünk-e fel a színpadra? Nos, mikor behívtak a Hangárba, még tíz perc tömör hangzavart kellett kiállnunk ahhoz, hogy Matyi végre elkezdje, amit el kellett kezdenie. A bekonferálások után jöttek a lehúzott, unalmasabb, felkészültebb, meglepőbb vagy éppen teljesen elrontott produkciók. Az első számmal egy baj volt csupán: bár énekes produkciókat kellett előadni, nem volt benne ének. A pontozóbírák meg is bosszulták ezt az óriási bakit. (Még nálunk is kevesebb pontot kaptak.) A második már jobb volt, hiszen a jelmezes punkok igazán jól ki voltak festve. Az ember azt gondolta, ilyen produkciók közt úgysem fog leégni. De tévedtem. A következő produkciók mind ötletesebbek voltak (szinte mind), mint a miénk. Csapatunk előadása nem volt éppen a legjobb (atyaég, mekkora égés volt ott: négyen legelöl gitározgatni seprűvel!), de ehhez képest egész magas pontokat zsebeltünk be. Ez annak volt köszönhető, hogy egy-két ember énekelt is nálunk. Nos, amikor a legutolsó tánc / dal / fesztivál is megjárta a színpadot, már éppen elég süketek
voltunk a sok ordibálás után (nem mi ordibáltunk, hanem aki elő akarta adni a táncát), mikor valaki betette az este nyolc stílusban is előadott slágerét, a Love is in the air-t. Nos, az estének ez volt a csúcspontja, vagyis ez az öt perc, amikor megtudtuk, hogy újra kapunk diszkót, mert elég lelkesen táncoltuk az elméletileg betanított, de gyakorlatban rég elfelejtett koerográfiát. A padokat igazán gyorsan elpakoló mókusok hamar bekapcsolódtak a buliba, és mindenkinek fel kellett rázódnia, vagy aki már fáradt volt, az elment, és a szobájában folytatta tovább a napját. Így a táncelőadásokból pörgős buli lett, ahol a felszabadultabbak kitáncolhatták magukat, csápolásba fojtva fáradtságukat.
Pluszpontokkal az élen
A Szív Expresszó
Nóri csapatportré A világoszöld csapat. A csapat, amely az előző héten az első lett. A csapat, amelyet most mindenki csak Szív Expresszóként ismer. A csapat, ahol mindig van hangulat és lelkesedés. Vezetőink Orsi, Ádám, Levi és Lóri. Mind a négyen a saját stílusukban vezetik vagy tartják össze a csapatot. Míg Ádám és Orsi a lelkességet ültetik az emberekbe és a feladatok javarészét ők szervezik, addig Levi inkább a munka kreatívabb részét vállalja be. A csapattagok döntő része a kisebb korosztályokból került ki, de épp emiatt olyan élettel teli az egész közösség. Persze ez valamennyire hátrány is, amikor egy nagyobb kaliberű csapattal állítanak össze minket. Itt senkit sem kell noszogatni, hogy szurkoljon, inkább amiatt kell néha szólni, hogy ne legyünk olyan hangosak. És ha mégis megtörténne a lehetetlen (azaz a csapatkiáltás mégsem lenne olyan sikeres), pár önkéntes biztosítja az alaphangot. A versenyeket illetően általában a középmezőnyben végzünk, de sokan aktívkodnak máskor is, és így mindig jó sok pluszponttal gazdagítják a csapat egyébként sem alacsony pontszámát. A lényeg a lényeg: ez egy ös�szetartó és igencsak lelkes csapat.
Ha feladatokról van szó, mindig van pár kósza ötlet, amit fel tudunk használni hozzájuk, és mindig van olyan gyerek, aki azonnal hajlandó elvállalni a legrosszabb vagy a legszívatósabb részét is. Bármit is kell csinálni, néhány csapattagról mindig kiderül, hogy tud segíteni benne – akár egy nyakkendő megkötéséről, akár egy tánc betanításáról van szó. Szóval, előnyökkel és hátrányokkal teli, de jó csapat. Örülök, hogy ide kerültem, mert itt tényleg jól érzi magát az ember. Remélem, hogy a rituálé folytatódik, és ezen a héten is az első helyen végzünk.
K N 2 0 0 8 9
