MOST VAGY MINDÖRÖKKÉ

MOST VAGY MINDÖRÖKKÉ

ÚJ POLIHISZTOR

SEAN CARROLL

MOST VAGY MINDÖRÖKKÉ A végső időelmélet nyomában

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Sean Carroll: From eternity to here. The quest for the ultimate theory of time. New York, Dutton, 2010 Fordította Gilicze Bálint

ISBN 978 963 05 8951 2 ISSN 2062-1477 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2010 © Sean Carroll, 2010 Hungarian translation © Gilicze Bálint, 2010 © Akadémiai Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Az idő természete, az entrópia fontossága és a kozmológia szerepe.

Első rész: IDŐ, TAPASZTALÁS ÉS UNIVERZUM 1. Múlt – a jelenben élő emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Az idő jelentései: felcímkézi az egyes pillanatokat, méri az események közti időtartamot, és a változás közegeként szolgál. Egyformán valóságként tekinthetünk a múltra, a jelenre és a jövőre.

2. Az entrópia vasfoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Az idő irányát a termodinamika második törvénye jelöli ki: Zárt rendszerben az entrópia növekszik, vagy legfeljebb állandó marad. Az entrópia egy rendszer rendezetlenségét méri.

3. Az idő kezdete és vége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 A világegyetem időbeli fejlődése a Nagy Bumm forró, sűrű állapotától (mely nem feltétlenül a valódi kezdetet jelöli) a formálódó csillagok és galaxisok korán át egészen az egyre gyorsabb tágulás révén ritkuló, végül teljesen üres univerzumig.

7

Második rész: AZ IDŐ EINSTEIN UNIVERZUMÁBAN 4. Az idő személyes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 Einstein speciális relativitáselmélete. Nem haladhatjuk meg a fény sebességét – a téridőben a fénykúpon belül kell maradnunk. Az idő a különböző trajektóriákon eltelt időtartamot méri.

5. Az idő rugalmas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Einstein általános relativitáselmélete. A téridő görbült – ezt érzékeljük gravitációként, és ez a görbület áll a fekete lyukak és az univerzum tágulásának jelensége mögött is.

6. Ciklusok az időben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 A zárt időszerű görbék lehetővé tennék, hogy a relativitáselmélet szabályainak megsértése nélkül a múltba látogassunk. Egy ilyesfajta időgép léte nem feltétlenül vezetne paradoxonokhoz, azonban a fizika törvényei minden valószínűség szerint megakadályozzák elkészítését.

Harmadik rész: AZ ENTRÓPIA ÉS AZ IDŐ IRÁNYA 7. Az idő megfordítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 A fizika elemi törvényei jelenlegi ismereteink szerint megőrzik az információt – a jövőt és a múltat pontosan megjósolhatjuk, illetve rekonstruálhatjuk a jelen állapotból kiindulva. A mikroszkopikus folyamatok reverzíbilisek.

8. Entrópia és rendezetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 Az entrópia modern leírását Ludwig Boltzmann-nak köszönhetjük – a definíció azon mikroszkopikus elrendezések számát veszi alapul, melyek ugyanazt a makroszkopikus rendszert adják. Az entrópia természetes jellemzője a növekedés, azonban ehhez fel kell tennünk a „múlthipotézist”, mely szerint értéke kezdetben alacsony volt.

9. Információ és élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 Az entrópianövekedés adja az élet hajtóerejét: ennek köszönhetjük, hogy a múltra emlékezünk, hogy képesek vagyunk felhasználni életfolyamatainkhoz a szabad energiát és feldolgozni a befogadott információt. Az entrópia és az információ közti kapcsolatot jól érzékelteti Maxwell démonának működése.

8

10. Visszatérő rémálmok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 A véges rendszerek idejük nagy részét magas entrópiájú egyensúlyi állapotban töltik, olykor-olykor fluktuációk révén elmozdulva az alacsonyabb entrópia felé. Egy örökkévaló, véges univerzum ugyanígy viselkedne, és a legtöbb megfigyelő testetlen „Boltzmann-agyként” jelenne meg benne.

11. Kvantumidő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328 A kvantummechanika alapvető állítása, hogy a megfigyelés során a valóságnak csak egy kis részét vagyunk képesek érzékelni. A megfigyelés művelete látszólag irreverzíbilis folyamat. Létezik azonban egy kvantummechanika-interpretáció, mely szerint „a hullámfüggvény ágai” vagyunk, melyek elvesztik a kapcsolatot más ágakkal.

Negyedik rész: A KONYHÁTÓL A MULTIVERZUMIG 12. Fekete lyukak – ahol véget ér az idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367 Stephen Hawking kimutatta, hogy a fekete lyukak mégsem tökéletesen feketék – sugárzást bocsátanak ki ugyanis, következésképpen rendelkeznek entrópiával, és végül teljességgel elpárolognak. A fekete lyukak alapvető fontosságú összekötő kapcsot jelentenek számunkra az entrópia és a gravitáció között.

13. Az univerzum élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406 A Nagy Bumm idején az univerzum entrópiája rendkívül alacsony volt. Később, az univerzum tágulása során növekedni kezdett, mindeközben pedig a gravitáció hatására az anyag sűrűsödéséből csillagok, galaxisok és fekete lyukak jöttek létre. Az entrópia azonban még ma is jóval alacsonyabb, mint lehetne – egy valóban magas entrópiájú állapot üres teret jelentene.

14. Infláció és a multiverzum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445 A korai univerzum simaságát jól magyarázza az infláció jelensége – egy magas energiaszinten lezajló, igen gyors tágulási folyamat, mely az egészen korai időszakban következett be. Az infláció elindulásához azonban még alacsonyabb entrópiájú kiindulási állapotra van szükség, így e jelenség feltételezése önmagában még nem ad választ kérdéseinkre – ugyanakkor teret nyit az örökös infláció és a multiverzum perspektívájának.

9

15. Múltunk a jövőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479 Az idő általunk tapasztalható irányának számos magyarázata létezhet az elemi szinten irreverzíbilis fizikai törvényektől az eme törvényeken felül álló határfeltételekig. Ha azonban reverzíbilis törvények mellett szeretnénk megmagyarázni az idő irányát, az általunk megfigyelhető univerzumot egy időben szimmetrikus multiverzumon belül kell elképzelnünk. Az ilyen és ehhez hasonló modellek jelenleg is folyó kutatások tárgyát képezik.

16. Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517 Az univerzum eredete és az idő iránya a Természet megértésének alapvető, megoldatlan kérdései. Minden okunk megvan azonban a bizakodásra, hogy egyszer rátalálunk a helyes válaszokra – a megoldásért folytatott küzdelem pedig értelmet és célt ad emberi létünknek.

Függelék: Egy kis matek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531 Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541 Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545 Név- és tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563

Előszó

Tudja egyáltalán valaki, mennyi az idő? Chichago: „Does Anybody Really Know What Time It Is?”

Könyvünk az idő természetével, az univerzum kezdetével és a mindezek alapjául szolgáló fizikai valóság szerkezetével foglalkozik. Szóval, semmiképp sem mondhatnánk, hogy kispályás játékot játszunk. Ősi és tekintélyt parancsoló kérdések nyomába eredünk: Honnan ered az idő és a tér? Egyedülálló-e a látható univerzum, vagy léteznek más „univerzumok” a határain túl? Miben tér el a múlt a jövőtől? Az Oxford English Dictionary kutatói szerint az idő (time) az angol nyelv leggyakrabban használt szava. Sodródunk az idővel, megszállottan próbáljuk számon tartani, versenyt futunk vele nap mint nap – és mégis, meglepő módon igen kevesen volnának képesek egyszerű és lényegre törő választ adni arra a kérdésre, hogy mi is az idő valójában. Az internet korában természetesnek vehető, hogy tanácstalanságunkban a Wikipédiához fordulunk segítségért. Könyvünk írásának idején az időről szóló bejegyzés (az angol változatban – a ford.) így kezdődik: Az idő egy mértékrendszer részeként alkalmas események sorba állítására, az események hosszának meghatározására, valamint a tárgyak mozgásának számszerűsítésére. Az idő kérdése régóta alapvető fontosságú a vallások, a filozófia és a tudomány számára, azonban a tudóstársadalom mindeddig adós maradt egy olyan, mindenki számára elfogadható idődefinícióval, mely mindeme területeken megállná a helyét.1 1

Forrás: Wikipédia 2009.

11

Tessék, már kezdődik is! Könyvünk végére, bármily meglepő is, az idő fogalmára igen pontos meghatározást adunk, mely alkalmazható az öszszes tudományterületen. A gondokat nem is ez okozza, hanem inkább az, hogy miért rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal az idő, melyeket megfigyelhetünk – jóllehet e téren is megismerkedünk néhány izgalmas elgondolással. A kozmológia, vagyis az univerzum megismerésének tudománya hihetetlen fejlődésen ment keresztül az utóbbi száz évben. Tizennégymilliárd évvel ezelőtt univerzumunk (vagy legalábbis az általunk ismert része) elképzelhetetlenül forró és sűrű állapotban volt – ez volt a „Nagy Bumm”. Azóta a világegyetem folyamatosan tágul és hűl, és úgy tűnik, ez a folyamat a jövőben is folytatódik, talán a végtelenségig. Száz évvel ezelőtt mindebből egy árva szót sem tudtunk – a tudomány gyakorlatilag semmilyen ismerettel nem rendelkezett a Tejúton, vagyis saját galaxisunkon túli univerzum szerkezetére nézve. E rövidke száz év alatt felmértük a megfigyelhető univerzum egészét, részleteiben előttünk áll mérete és alakja, és tudjuk azt is, hogyan épül föl, és miként alakult a története. Létezik azonban néhány igen fontos megválaszolatlan kérdés, különösen a Nagy Bumm első pillanatait illetően. Ezek pedig nem akármilyen kérdések, ugyanis kulcsszerepet játszanak az idő fogalmának megértésében – nemcsak a kozmosz messzi-messzi vidékein, hanem itt a földi laboratóriumokban, sőt a hétköznapjainkban is.

A Nagy Bumm óta az idő... Nem kérdés, hogy az univerzum változik az idő múlásával, hiszen korai állapotában forró és sűrű volt, ma pedig hideg és ritka. Ennél azonban sokkal mélyebb a köztük lévő kapcsolat, amint azt e könyvben fel is vázoljuk majd. Az idő legrejtélyesebb tulajdonsága, hogy iránya van – a múlttól a jövő felé mutat. E tekintetben igencsak különbözik a tértől, melynek irányai között nemigen tudunk különbséget tenni. Könyvünk egyik alapvető megállapítása, hogy ez az időbeli irányítottság azért létezhet, mert az univerzum bizonyos meghatározott módon fejlődik. Az idő azért rendelkezik iránnyal, mert az univerzum telis-tele van irreverzíbilis folyamatokkal – olyanokkal, melyek egyik irányban végbemennek az időben, ellenkező irányban azonban sohasem. Hogy a

12

klasszikus példával éljünk: egy tojásból könnyen készíthetünk rántottát, azonban próbáljunk csak meg rántottából tojást csinálni! A tej összekeveredik a kávéval, az üzemanyag elég, majd kipufogógázként távozik, az emberek pedig megszületnek, megöregednek, majd végül meghalnak. A Természetben rengeteg olyan eseménysorozatot találunk, ahol egyikfajta esemény minden esetben egy másikfajta előtt áll – ezek az eseménysorozatok határozzák meg közösen az idő irányát. Érdekes módon az irreverzíbilis folyamatok természete egyetlen kulcsfogalommal megragadható – ez pedig nem más, mint az entrópia, mely az objektumok, illetve csoportjaik „rendezetlenségét” méri. Az entrópiának van egy igen makacs szokása, nevezetesen, hogy értéke az idő múlásával növekszik, de legalábbis állandó szinten marad – ez a termodinamika híres-hírhedt második törvénye.2 E növekedés oka pedig megejtően egyszerű: sokkal több lehetőség van „rendezetlennek lenni”, mint „rendezettnek”, következésképpen (ha minden egyéb körülmény változatlan) egy rendezett halmaz természetesen halad a nagyobb rendezetlenség irányába. Nem túl bonyolult feladat a tojás molekuláit felverni, hogy rántottát kapjunk, azonban a rántotta molekuláiból összerakni egy tojást… Nos, ez meghaladja a képességeinket! A fizikusok általában nagyjából eddig jutnak, amikor az idő természetéről győzködik magukat. Azonban egy hihetetlenül fontos szempontról szinte teljességgel megfeledkeznek: ha az univerzumban minden a növekvő rendezetlenség felé halad, akkor kezdetben igencsak rendezettnek kellett lennie. Az egész gondolatmenet, kezdve a tojás és a rántotta problematikájától, egy meglehetősen mély és alapvető feltételezésre épít: Univerzumunk kezdetben igen alacsony entrópiával rendelkezett, vagyis erős rendezettséggel. Az idő iránya köti össze a korai univerzumot azzal a világgal, mely életünk minden pillanatában körülvesz minket. Itt nem egyszerűen tojások feltöréséről vagy más irreverzíbilis folyamatokról van szó, mint a tej és a kávé összekeverése vagy az a tény, hogy egy szobában előbb-utóbb „magától” eluralkodik a káosz, ha nem rakunk időről időre rendet. Az Fontos, hogy hangsúlyozzuk az irányokat, mert könnyű összekeverni őket: Az entrópia a rendezetlenséget méri, nem pedig a rendet, és az idő múltával nő, nem pedig csökken. A fejünkben az a kép él, hogy valami „káoszba süllyed”, miközben az entrópia szintje emelkedik. 2

13

idő iránya miatt érezzük úgy, hogy körülfolyik minket az idő, vagy (ha úgy tetszik) mi magunk hatolunk át az idő szövetén. Ezért emlékszünk a múltra és nem a jövőre. Ezért fejlődünk, táplálkozunk, végül ezért is halunk meg. Ezért hiszünk az ok és az okozat összefüggésében, és ezért gondoljuk, hogy emberként szabad akarattal rendelkezünk. És mindez a Nagy Bumm miatt...

Túl a látóhatáron Az idő irányának talánya elvezet minket egy alapvető kérdéshez: vajon miért alakultak úgy a feltételek az univerzum életének korai szakaszában, hogy az entrópia alacsony volt, így szabad utat kaptak az izgalmas és irreverzíbilis folyamatok? Nos, éppen ezt a kérdést járjuk körül könyvünkben! Sajnálatos módon mindmáig senki sem tudja a pontos választ, azonban a modern tudomány ma már kezünkbe adja azokat az eszközöket, melyekkel komoly vizsgálódásba kezdhetünk. A tudósok és a tudomány előtti gondolkodók időtlen idők óta próbálják megérteni az idő fogalmát. Már az ókori görögök is… A preszókratikus filozófusok, Hérakleitosz és Parmenidész két gyökeresen eltérő nézőpontból tekintettek rá – míg Hérakleitosz a változás elsődlegességét hangsúlyozta, Parmenidész teljes egészében kizárta a változás valóságosságát. A XIX. században elérkezett a statisztikus mechanika hőskora, mikor a makroszkopikus objektumok viselkedését mikroszkopikus összetevőik tulajdonságaiból vezették le – ebben a korban dolgozta ki Ludwig Boltzmann, James Clerk Maxwell és Josiah William Gibbs (hogy csak a legnagyobbakat említsük) az entrópia fogalmát, és határozta meg szerepét az irreverzíbilis folyamatokban. Bármilyen nagyszerű koponyák voltak is, nem tudhattak Einstein általános relativitáselméletéről, a kvantummechanikáról, és természetesen a modern kozmológia világa sem lehetett ismert előttük. Napjainkban, a tudomány története folyamán először, végre elérkezettnek látszik az idő egy olyan elmélet felállítására, mely képes leírni az idő jelenségét és az univerzum fejlődését. Véleményem szerint, melyet e könyvben részleteiben is kifejtek, a Nagy Bumm nem az univerzum kezdetét jelentette. A kozmológusok olykor úgy fogalmaznak, hogy a Nagy Bumm az idő és a tér végső (kez-

14

deti) határát jelenti, mely előtt semmi sem létezett – olyannyira, hogy maga az idő nem létezett, tehát az „előtte” fogalmának használatával igencsak ingoványos talajra lépünk. Mindazonáltal, nem tudunk eleget a fizika törvényeiről ahhoz, hogy ilyen sarkos kijelentéseket fogalmazzunk meg. A kutatók azonban egyre komolyabban veszik azt az eshetőséget, hogy a Nagy Bumm egyáltalán nem a „kezdet” volt – inkább egy állapot, melyen az univerzum vagy annak általunk ismert része áthaladt. Ha így áll a helyzet, akkor az alacsony entrópiájú kezdetekről szóló kérdésünket, melyet korábban így tettünk fel: „miért indult az univerzum ilyen alacsony entrópiájú állapotból?”, inkább a következőképpen kellene megfogalmaznunk: „miért haladt át az univerzum általunk ismert része egy ilyen alacsony entrópiával rendelkező állapoton?” Nem úgy fest, mintha ez a kérdés egyszerűbb lenne az előbbinél, azonban mindenképpen különbözik attól, és újabb lehetséges válaszokat kínál. Talán az általunk látható univerzum csak része egy sokkal nagyobb multiverzumnak, mely a legkevésbé sem alacsony entrópiájú állapotból indult. Amellett érvelek majd, hogy a multiverzum legésszerűbb modellje növekvő entrópiát feltételez, hiszen az entrópia mindig növekedhet – nem létezik maximális entrópiával rendelkező állapot. Ráadásul a multiverzum időben tökéletesen szimmetrikus lehet: Egy időben valahol középen elhelyezkedő, nagy entrópiájú állapotból a múlt és a jövő irányába is olyan állapotok felé fejlődhet, melyekben az entrópia még magasabb. Az általunk érzékelhető univerzum így egy nála sokkal hatalmasabb multiverzum apró darabkája, és saját kis utazásunk a Nagy Bummtól az örökkévaló ürességig mindössze egy kicsiny lépés abban a folyamatban, melynek során a multiverzum rendíthetetlenül növeli entrópiáját. Ez persze csak egy lehetőség, melynek felvillantásával csak azt próbáltam bemutatni, milyen lehetséges helyzeteket kell számba venniük a kozmológusoknak, ha komolyan veszik az idő iránya által támasztott kérdéseket. Akár ez a helyes elmélet, akár nem, a felvetett problémák lenyűgözőek és nagyon is valóságosak. E könyv oldalain különféle nézőpontokból mutatjuk majd be az idő problematikáját – szót ejtünk az időutazásról, az információ fogalmáról, a kvantummechanikáról, de az örökkévalóság természete mellett sem megyünk el szó nélkül. Ha nem vagyunk biztosak a válaszban, a legjobb, ha minél többféleképpen feltesszük a kérdést!

15

Szkeptikusok mindig lesznek… Nem mindenki véli azonban úgy, hogy a kozmológiának ilyen fontos szerepet kell játszania abban, hogy megértsük az idő irányát. Egyszer előadást tartottam a témában egy komoly fizikai tanszék népes hallgatósága előtt. Egy idősebb professzor nem igazán találta meggyőzőnek a mondanivalómat, és véleményét a legkevésbé sem rejtette véka alá. Másnap egy körlevelet küldött a tanszék munkatársainak, és volt olyan figyelmes, hogy engem sem hagyott ki a címzettek listájából. E levélből idéznék: Végezetül, az univerzum entrópiájának nagyságát az idő függvényében vizsgálni érdekes feladat lehet a kozmológia számára, azonban azt állítani, hogy a fizika törvényei ettől függenének, teljes képtelenség. Carroll állítása, mely szerint a második törvény léte a kozmológia jelenségeire vezethető vissza, egyike a legostobább [sic] kijelentéseknek, melyeket valaha is fizikai előadáson hallottam, eltekintve [kihúzva] korábbi megjegyzésétől a kvantummechanikában megjelenő öntudatról. Megütközve figyeltem, hogy a hallgatóság köreiben helyet foglaló fizikusok udvariasan hallgattak ilyen badarságok hallatán. Később együtt ebédeltem néhány hallgatómmal, akik készségesen elfogadták ellenérveimet, Carroll azonban hajthatatlan maradt.

Nos, remélem a tisztelt kolléga olvassa ezt a könyvet. Jóllehet számos drámaian hangzó kijelentésre bukkanhat, ezek megfogalmazásánál azonban kínosan ügyelek arra, hogy elkülönítsem az alábbi három csoportot: 1. a modern fizika figyelemre méltó jelenségei, melyek meglepőnek tűnhetnek, azonban létük széles körben elfogadott, 2. merész állítások, melyeket nem feltétlenül fogad el minden gyakorló fizikus, noha igazságukhoz nem fér kétség, 3. spekulatív elgondolások, melyek kívül esnek a tudomány jelenlegi „biztonsági zónáján”. Természetesen nem tartjuk ördögtől valónak a spekulációt, ha azonban idáig merészkedünk, azt minden esetben világosan jelezzük. Aki olvasóként végigköveti a könyv tartalmát, annak végül rendelkezésére állnak majd azok az eszközök, melyek birtokában maga is eldöntheti, mely részeket tartsa elfogadhatónak. Az idő témaköre rengeteg elgondolás ismertetését követeli meg az egészen hétköznapitól a teljesen észveszejtőig. Szó esik majd termodinamikáról, kvantummechanikáról, speciális és általános relativitáselmé-

16

letről, információelméletről, kozmológiáról, részecskefizikáról és kvantumgravitációról. Az Első rész valójában gyors áttekintés – megismerkedünk az entrópia fogalmával, az idő irányával, az univerzum fejlődésével, valamint az „idő” fogalmának különféle értelmezéseivel. Ezt követően rendszeresebb tárgyalásba kezdünk: a Második részben elmélyedünk a téridő és a relativitáselmélet világában, valamint itt foglalkozunk az időben visszafelé utazás lehetőségével is. A Harmadik részt teljes egészében az entrópiának szánjuk – látjuk majd, milyen változatos szerepeket játszik a biológiai evolúciótól a kvantummechanika titokzatos világáig. A Negyedik részben összeillesztjük a kirakójáték darabjait, és így végre szembesülhetünk azokkal a kérdésekkel, melyeket az entrópia állít a modern kozmológia elé: Hogyan kellene kinéznie az univerzumnak, és hogy viszonyul ez ahhoz, amit a valóságban látunk? Amellett érvelek majd, hogy az univerzum egyáltalán nem úgy fest, ahogy „kellene”, már ha a megfelelő fogalmakban gondolkodunk – legalábbis akkor semmiképpen, ha csak az az univerzum létezik, amit jelenleg látunk. Ha feltételezzük, hogy univerzumunk léte a Nagy Bummal kezdődött, olyan finoman szabályozott határfeltételek kötik, melyek létére nem rendelkezünk hihető magyarázattal. Ha azonban a megfigyelhető univerzum egy nagyobb egész – a multiverzum – része, talán képesek lehetünk megmagyarázni, miért is változik egy kis részének entrópiája ilyen drámai módon az idő kezdetétől a végéig. Az érvelés kétségkívül és menthetetlenül spekulatív, azonban mégis érdemes komolyan vennünk. A tét hatalmas – hiszen az idő, a tér és az univerzum forog kockán –, és ehhez mérten jó eséllyel nagy hibákat is elkövethetünk. Olykor azonban üdvös lehet fantáziánkat szabadon engedni, még akkor is, ha végső célunk, hogy visszatérjünk a Földre, és megmagyarázzuk, miként folynak a dolgok saját házunk táján.

17

16. Utószó Pillants a világra, mintha nem volna idő: és minden, mi görbe, egyenessé válik szemedben. Friedrich Nietzsche

Más szerzőktől eltérően a címadás számomra egyáltalán nem okozott gondot.293 (Az eredeti cím From eternity to here – A ford.) Amint ráakadtam erre a címre, mindjárt ellenállhatatlannak tűnt. A benne rejlő utalások tökéletesek – egyrészről felsejlik egy klasszikus film (a Most és mindörökké, mely egy szintén klasszikus regényen alapul) a felejthetetlen jelenettel, melyben Deborah Kerr és Burt Lancester a Csendes-óceán hullámainak zúgása közepette szenvedélyes ölelésben fonódik össze. Másrészről pedig az örökkévalóság (eternity) szóban ott a világegyetem kozmikus méretű csodája. Azonban a cím ennél finomabb áthallásokat is rejt, hiszen könyvünk éppúgy szól az az „ittről” (here), mint az „örökkévalóságról” (eternity). Az idő irányának kérdése nemcsak az óriásteleszkópok és a hatalmas részecskegyorsítók világában bukkan fel, hanem megnyilvánul saját kicsiny konyhánkban is, ahányszor csak feltörünk egy tojást – vagy éppen tejeskávét készítünk, jégkockát pottyantunk egy pohár meleg vízbe, bort löttyentünk a szőnyegre, de akkor is ott van, amikor a friss kalács aromája betölti a szobát, amikor megkeverünk egy pakli kártyát, vagy éppen 293 Mondom mindezt annak ellenére, hogy éppen amikor elkészültem a kézirattal, pontosan ugyanezen a címen egy másik könyv is megjelent a boltokban (Viola 2009). Alcíme azonban egészen más témakört sugall – „Isten örök szándékának újrafelfedezése”. Nos, csak reménykedhetek, hogy a rendelés során véletlenségből senki nem téveszti össze e két könyvet.

517

biológiai energiává alakítjuk ízletes ebédünket, esetleg megtapasztalunk valamit, ami után hosszan tartó emlékeink maradnak, vagy amikor életet adunk egy újabb generációnak. Az alapvető irreverzibilitás, mely olyannyira jellemző az idő irányára, tetten érhető mindeme hétköznapi történésekben. Az idő irányának megértésére tett kísérleteink során gondolataink fonala elkerülhetetlenül a kozmológia területére vezetett – az örökkévalósághoz. Boltzmann a statisztikus mechanika keretein belül igen impozáns mikroszkopikus leírást adott az entrópiáról. Azonban mindez nem volt elegendő a termodinamika második törvényének magyarázatához, csak úgy, ha bevezettünk egy határfeltételt. Azonban így is velünk maradt a kérdés: vajon miért volt alacsony kezdetben az entrópia? Egy ép tojás entrópiája sokkal alacsonyabb, mint lehetne, azonban ennek ellenére nem ritka, hogy tojásokkal találkozunk, hiszen az univerzum teljes entrópiája is sokkal alacsonyabb a lehetségesnél. Mindez pedig annak köszönhető, hogy korábban még alacsonyabb volt – és mindezt egészen megfigyelhető univerzumunk kezdetéig vezethetjük vissza. Láthatjuk tehát, hogy konyhánk történései szorosan kötődnek az örökkévaló univerzum kezdeteihez. Galilei, Newton, Einstein és a fizikatudomány más nagy alakjai korábban ismeretlen természettörvényeket írtak le. Eredményeik azonban rendelkeznek egy közös vonással: Rávilágítanak a Természet működésének univerzalitására. Eszerint, ha valami itt megtörténhet, az megtörténhet másutt is. Vagy, ahogy Richard Feynman találóan megjegyzi: „[…] ha elég alaposan megfigyelünk egy pohár bort, kitárul előttünk az egész világmindenség”.294 Galilei megmutatta, hogy az égitestek világa éppoly bonyolult és minduntalan változó, mint a mi dolgaink itt a Földön, Newton felismerte, hogy a gravitáció ugyanazon szabályai irányítják a fáról lehulló almák mozgását, mint a bolygók keringését, Einstein pedig rájött, hogy a tér és az idő voltaképpen egy egységes téridő különböző megnyilvánulásai, melynek görbülete egyaránt szerepet játszik a Naprendszer életében és az univerzum születésénél. Hasonlóképpen az idő és az entrópia viselkedését szabályzó törvények is egységesek hétköznapi életünk eseményeitől a multiverzum legtávolabbi szegletéig. Kérdéseinkre sok esetben még nem kaptunk választ, azonban érezzük, hogy jó néhány területen az áttörés küszöbén állunk. 294

Feynman–Leighton–Sands 1968–1988, I, 49.

518

A válaszok nyomában Könyvünkben lelkiismeretesen utánajártunk, mit is tudhatunk az idő működésről, akár a relativitás és a téridő sima, determinisztikus környezetében, akár a statisztikus mechanika zavaros, valószínűségi világában. Végül elérkeztünk a kozmológiához, ahol megtapasztaltuk, hogy milyen kétségbeejtően csődöt mondanak a világegyetem leírására kiötlött eddigi elméleteink, amikor univerzumunk egyik legalapvetőbb jellemzőjére kerülne a sor – a korai és késői időszakok entrópiája közti különbség magyarázatára egyikük sem képes. Tizennégy fejezeten keresztül egyre mélyebbre és mélyebbre ástunk a problémák megfogalmazásához, majd végül egyetlen, rövidke fejezetet szenteltünk a lehetséges megoldásoknak, melyek közül ráadásul egyik mellett sem tudtuk jó szívvel letenni voksunkat. Mindez bosszantónak tűnhet, ám a dolgok szándékoltan alakultak így. A világegyetem mély kérdéseinek megválaszolásához ugyanis különböző fázisokon keresztül vezet az út – lehetséges, hogy teljesen tanácstalanok vagyunk, és megeshet, hogy a kérdést már képesek vagyunk felvetni, azonban semmit sem tudunk a válaszokról. Az is előfordulhat, hogy már több, alkalmasnak tűnő válasszal is rendelkezünk, ám nem tudjuk, melyikük a helyes (ha egyáltalán van ilyen), és végül eljuthatunk odáig is, hogy sikerül teljességgel megoldanunk a problémát. Az idő irányának kérdésével valahol a második és harmadik közti fázisban birkózunk – pontosan fel tudjuk vázolni a problémát, azonban csak homályos elképzeléseink vannak a válaszokat illetően. Ilyen helyzetben jobb, ha a probléma megértésére fektetjük a hangsúlyt, és nem kötelezzük el magunkat túlzottan egyik lehetséges megoldás mellett sem. Ha száz évet előreugrunk az időben, biztosak lehetünk abban, hogy a könyvünk első három részében leírtak túlnyomó része továbbra is igaz marad. A relativitáselmélet meglehetősen szilárd alapokon áll, de ugyanez elmondható a kvantummechanikáról és a statisztikus mechanika elméletéről is. Sőt, még világegyetemünk alapvető fejlődésmenetéről is határozott képpel rendelkezünk, és az eseményeket egészen úgy egy perccel a Nagy Bumm után történtekig képesek vagyunk visszavezetni. A kvantumgravitációról, a multiverzumról, valamint a Nagy Bumm közvetlen környezetéről alkotott elgondolásaink azonban még igencsak spekulatívak. Lehetséges, hogy később kiforrott elméletekké növik ki magukat, azonban az is előfordulhat, hogy teljességgel meg kell válnunk tőlük. Jelen pillanatban tehát jobb, ha az előttünk álló

519

terep áttekintésére összpontosítunk, és nem azon tanakodunk, hogy melyik utat válasszuk. Tudjuk, hogy univerzumunk nem egy egyensúlyi háttér fluktuációjaként állt elő, hiszen ez esetben a jelenlegitől igencsak eltérő világ venne minket körül. Az sem tűnik valószínűnek, hogy a fizika elemi törvényei mikroszkopikus szinten irreverzíbilisek – ha mégis, akkor hát igen nehezen tudjuk megmagyarázni, miképpen tehetők felelőssé az entrópia és a bonyolultság univerzumunkban tapasztalható fejlődéséért. Nem zárhatjuk ki teljesen egy, az idő kezdetén fennálló határfeltétel létét, azonban ez a feltételezés inkább kitér a kérdések elől, mintsem megválaszolja őket. Lehetséges, hogy végül nem találunk ennél jobb magyarázatot, azonban jómagam élek a gyanúperrel, hogy a korai univerzum alacsony entrópiája valamiféle mélyebb szabályszerűségre utaló jel, nem pedig puszta tény, melyet egyszerűen el kell fogadnunk. Mindezek után egyetlen eshetőségünk maradt, mely szerint univerzumunk egy sokkal nagyobb struktúra, a multiverzum része. Egy nagyobb egészbe helyezve megfigyelt univerzumunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy a látszólag finomhangolt kezdeti feltételeket a teljes multiverzumban finomhangolás nélkül magyarázzuk. Ez a lépés azonban önmagában természetesen nem elegendő – meg kell mutatnunk, hogy ebben a multiverzumban konzisztens entrópiagradiensek léphetnek fel, és megindokolnunk, hogy e gradiensek nyomán miért éppen a mienkhez hasonló univerzumok jönnek létre. A megoldásként bemutatott modell személyes kedvencem: egy olyan univerzum, mely javarészt magas entrópiájú de Sitter-térként viselkedik, azonban leszakadó bébiuniverzumoknak adhat életet, lehetővé téve az entrópia határtalan növekedését, és a miénkhez hasonló téridők keletkezését. A modell részletei meglehetősen spekulatívak, és olyan feltételezésekre épülnek, melyek finoman szólva túl vannak jelenlegi számítási lehetőségeinken. A modell konkrét részleteinél azonban fontosabb az az általános elgondolás, hogy itt az entrópia azért növekszik, mert erre mindig megvan a lehetősége – az univerzumban nem létezik egyensúlyi állapot. Az ilyen modellekben természetes módon megjelenik egy entrópiagradiens, mint ahogy az időszimmetria is biztosított valamilyen minimális (jóllehet nem feltétlenül „alacsony”) entrópiájú állapot körül. Izgalmas lenne látni, hogy ezen általános elgondolás más modellekben is megtestesülhet-e.

520

Van itt még egy kissé háttérbe szorított megközelítés, melynek létét ugyan nem tagadtuk, ám nem is foglalkoztunk vele részletesebben – eszerint az idő maga is csak egy közelítő fogalom, mely olykor, így saját univerzumunkban, hasznosnak bizonyul, azonban nem valamiféle elemi jelenség. Nos, ez minden további nélkül elképzelhető. Miután megismertük a holografikus elvet, valamint megtanultuk, hogy a kvantummechanika elemi összetevői igencsak eltérhetnek attól, mint amit klasszikus környezetben mutatnak magukból, igencsak elképzelhetőnek tűnik, hogy az idő maga is egy emergens jelenség, nem pedig világunk leírásának szükségszerű része. Ezzel a megközelítéssel leginkább azért nem foglalkoztunk behatóbban, mert a tudomány jelenlegi állása szerint erre nem is igazán volnának eszközeink. Még ha tárgyalásunk számos részéhez hasonlóan nem is követeljük meg a tökéletes matematikai precizitást, akkor sem világos, milyen módon juthatnánk az időhöz valamilyen elemibb leírásból kiindulva. Azonban ennél meggyőzőbb okot is találhatunk e hipotézis elvetése mellett: még ha valójában közelítés is az idő, egy olyan közelítésről van szó, mely megfigyelhető univerzumunkban hihetetlenül pontos – márpedig az idő irányának problémája itt merült fel. Könnyen elképzelhető, hogy a klasszikus téridő fogalma tökéletesen használhatatlanná válik a Nagy Bumm közelében, azonban ez önmagában még semmit sem magyaráz meg abból, hogy miért olyan eltérőek a körülmények az idő egyik és másik „végén” (melyeket mi csak „múltnak” és „jövőnek” hívunk). Örömmel vennénk, ha kijelenthetnénk, hogy „az idő csak egy közelítő fogalom, és ezért az entrópiának így és így kell viselkednie abban a tartományban, ahol időről érdemben beszélhetünk”, ha azonban ilyen állítást nem húzhatunk elő a tarsolyunkból, mindez inkább elkerülő manővernek tűnhet, mint megoldási stratégiának. Persze az elmondottak leginkább tudásunk hiányosságairól árulkodnak – minden további nélkül elképzelhető, hogy a választ ebben az irányban kell keresnünk.

A tapasztalat korlátai A termodinamika úttörőit – Carnot-t, Clausiust és társaikat – igen gyakorlatias elképzelések hajtották: egyebek mellett hatékonyabb gőzgépeket szerettek volna építeni. Felismeréseikből kiindulva azonban igen hamar eljutottunk oda, hogy távoli univerzumok létének problémáit

521

kezdtük feszegetni. A kérdés már csak az: hogyan térhetünk vissza a hétköznapok világába? Lehetséges, hogy azért mutatkozik meg univerzumunkban az idő iránya, mert egy határtalan entrópiájú multiverzum része – de hogyan bizonyosodjunk meg erről? A tudósokat igen nagy büszkeséggel tölti el módszereik empirikus természete. A tudományos elméleteket nem azért fogadják el, mert logikusak, szépek, vagy mert valamiféle, a kutatók szívéhez közel álló filozófiai gondolatot igazolnak. Ezek persze nagyszerű motivációt adhatnak egy elmélet felvázolásához – elfogadásához azonban ennél sokkal több kell. A tudományos elméleteknek ugyanis végül mindenféleképpen egyezniük kell az adatokkal. Legyen elméletünk bármily meggyőző, ha ellentmond az adatoknak, mindössze izgalmas játéknak tekinthető – valódi eredménynek kevés. Azonban a „megfelelés az adatoknak” fogalom nem is olyan egyértelmű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Először is, számos különböző elmélet megfelelhet adatainknak. Másodszor pedig, előfordulhat, hogy egy ígéretes elmélet aktuális állapotában nem egyezik az adatokkal, ugyanakkor belsejében valahol mégiscsak ott van az igazság magja. Másképp fogalmazva, előfordulhat, hogy az egyik elmélet nagyszerűen egyezik az adatokkal, azonban az elgondolás zsákutcába vagy belső ellentmondáshoz vezet, míg egy másik elmélet egyáltalán nem felel meg az adatoknak, ugyanakkor megvan benne a lehetőség, hogy továbbfejlesszük a helyes irányba. Sose feledjük, hogy akármennyi adatot gyűjtsünk is be, biztosak lehetünk benne, hogy a lehetséges kísérleteknek csak egy aprócska hányadát végeztük el. Vajon minek alapján válasszunk? A tudomány valódi működését nem lehet néhány jól hangzó kijelentéssel körülhatárolni. A „tudomány” és a „nem tudomány” megkülönböztetése olyannyira fogós kérdés, hogy saját nevet kapott: ez a demarkációprobléma. A megoldására tett kísérletek pedig nagyszerű elfoglaltságot adnak a tudományfilozófusok népes táborának. Dacára annak, hogy a tudományos elméletek alapvető célja, hogy megfeleljenek az adatoknak, a lehető legrosszabb tudományos elmélet az volna, mely minden lehetséges adatnak megfelel. Ennek oka az, hogy valódi célunk nem az, hogy „megfeleljünk” mindannak, ami az univerzumban történik, hanem az, hogy megmagyarázzuk mindazt, amit látunk. Márpedig valamit csak úgy magyarázhatunk meg, ha képesek vagyunk megérteni, miért olyan módon jelennek meg a dolgok, ahogy, és

522

miért nem másképp. Más szóval, elméletünknek ki kell mondania azt is, hogy bizonyos dolgok nem következhetnek be – egyébként nem volna túlzottan sokatmondó elgondolás. E nézőpontot leghatározottabban Sir Karl Popper képviselte, aki kijelentette, hogy egy tudományos elmélet esetében nem az a fontos, hogy „ellenőrizhető”, hanem az, hogy „cáfolható” legyen.295 Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az adatok ellentmondanának az elméletnek – mindöszsze azt, hogy az elméletből olyan jóslatok következnek, melyeket elvben, valamilyen elképzelhető kísérlettel megcáfolhatunk. Elméletünknek tehát kockáztatnia kell a bukást, egyébként nem lehet tudományos érvényű. Teóriája kidolgozása során Popper szeme előtt leginkább Karl Marx történelemelmélete és Sigmund Freud pszichoanalízise lebegett. Ezek az igen nagy hatású intellektuális építmények Popper meglátása szerint igen távol álltak a követőik által hangoztatott tudományosságtól. Popper úgy érezte, hogy rámutathatnánk a világ egy tetszőleges történelmi eseményére, illetve bármilyen emberi viselkedésmódra, és azt könnyedén „megmagyarázhatnánk” Marx vagy Freud elmélete alapján – ugyanakkor arra nincs módunk, hogy rámutassunk egy megfigyelt eseményre, és azt mondjuk: „Aha, ez az esemény semmiképpen sem egyezhet ezen elméletekkel!” Mindezeket Einstein relativitáselméletével állította szembe, mely ugyan hasonlóan távolinak és érthetetlennek tűnhetett a hétköznapi ember számára, azonban határozott jóslatokat adott, melyek alapján (amennyiben a kísérletek eredménye másképp alakult volna) az elmélet cáfolható lett volna.

A multiverzum nem egy „elmélet” De mit jelent mindez multiverzumunk tekintetében? Nézzünk egy kicsit magunkba – büszkén állítjuk, hogy a tudomány művelői vagyunk, miközben az idő univerzumunkban megjelenő irányát megfigyelhetetlen univerzumok végtelen sokaságával próbáljuk „magyarázni”. 295 Popper 1997. Érdemes megjegyeznünk, hogy Popper némiképp túllépett a demarkációproblémán – valódi elképzelése az volt, hogy a tudományos fejlődést megcáfolt sejtések sorozataként írja le. Nos, összevetve mindezt azzal, hogy is zajlanak a dolgok a tudományos világban, ez meglehetősen sekélyes képnek tűnik – egyes sejtések kizárása persze fontos lépés lehet, azonban a tudomány ennél jóval többről szól.

523

Hogyan lehetne ezen univerzumok létezését cáfolni? Talán nem meglepő, hogy számos tudós meglehetősen gyanakodva viszonyul az ilyen megfigyelhetetlen dolgokról folytatott spekulatív elmélkedéshez. Joggal mondhatják, hogy ha elgondolásaink semmilyen olyan jóslathoz nem vezetnek, melyet kísérleti úton cáfolni lehetne, akkor amit művelünk, az a legkevésbé sem tudomány – legfeljebb filozófia, és az is a rosszabbik fajtából. Az igazság azonban, mint oly sokszor, némiképp bonyolultabb. Valóban megeshet, hogy a multiverzumok köré szőtt elméletek zsákutcának bizonyulnak. Lehetséges, hogy egy évszázad múltán utódaink fejüket csóválva sajnálkoznak majd azon, micsoda felesleges erőfeszítéseket tettünk, hogy megtudjuk, mi történhetett a Nagy Bumm előtt – valahogy úgy, ahogy ma az alkímiáról vagy a hőanyagelméletről gondolkodunk. Ez azonban nem azt igazolná, hogy napjaink kozmológusai letértek a tudomány helyes útjáról, mindössze azt (már amennyiben így áll majd a helyzet), hogy az elmélet nem volt helytálló. Érdemes kiemelnünk két alapvető fontosságú tényt a megfigyelhetetlen dolgok fizikában betöltött szerepével kapcsolatban. Először is, nagyot tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a tudomány célja mindössze az, hogy az adatokkal egyező eredményeket produkáljon. A tudomány célja ennél sokkal mélyebb – nem más, mint a Természet megértése.296 A XVII. század elején Johannes Kepler felismert három törvényt, melyek a bolygók viselkedését írják le – ezek pontosan visszaadták a mestere, Tycho Brahe által gyűjtött hatalmas mennyiségű adatot. Ám mindaddig nem értettük a Naprendszer bolygóinak dinamikáját, míg Sir Isaac Newton fel nem ismerte, hogy a gravitáció reciprok négyzetes törvénye mindent megmagyaráz. Hasonlóképpen, ahhoz, hogy megértsük megfigyelhető univerzumunk fejlődéstörténetét, elegendő megadnunk milyen körülmények álltak fenn a Nagy Bumm utáni korai időkben, és ennyiben megállapodnunk. Ezzel ugyanakkor egy lépéssel sem jutunk közelebb annak megértéséhez, hogy miért történtek éppen így a dolgok. Hasonló érvelés mentén elvethettük volna az infláció elméletének szükségességét is, hiszen itt is mindössze arról volt szó, hogy az univerzum ismert tényeit vettük alapul (laposság, homogenitás és a 296

Minderről bővebben lásd Deutsch 1997.

524

monopólusok hiánya), és egyszerűbb szabályszerűségekkel próbáltuk megmagyarázni őket. Valóban, erre nem lett volna feltétlenül szükségünk – egyszerűen elfogadhattuk volna a dolgokat úgy, ahogy vannak. Azonban abbéli erőfeszítéseink során, hogy megértsük a korai univerzumot ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk, ráébredtünk, hogy az infláció sokkal többet ad, mint amit vártunk tőle: egy olyan elméletet, mely leírja az ősi perturbációk eredetét és természetét, melyekből később a galaxisok és az univerzum nagy léptékű struktúrája keletkezett. Nos, ez a valódi előnye annak, ha megértésre törekszünk, ahelyett hogy egyszerűen megelégednénk az adatok reprodukálásával: A valódi megértés olyan helyekre is elvisz, ahova eredetileg nem is szándékoztunk eljutni. Így, ha valaha megértjük, miért is rendelkezett alacsony entrópiával univerzumunk életének korai szakaszában, a feltárt mechanizmus jó eséllyel más titkokat is elárul a világegyetemről. Második kijelentésünk magától értetődőnek tűnhet, azonban talán még fontosabb: A tudomány bonyolult, sokszor kiszámíthatatlan világ. Örök igazság, hogy a tudomány alapja az empirikus tudás – mindig is az adatok mutattak utat, nem pedig a puszta gondolat. Azonban miközben az adatok útmutatása nyomán haladunk, a modellek felállításánál és összehasonlításánál nem vetjük meg az empirikus tapasztalás világán felül álló gondolati mankókat sem. És ezzel egyáltalában nincs semmi gond. Csak azért, mert a végterméket annak alapján ítéljük meg, hogy mennyire felel meg a kísérleti adatoknak, nem kell feltétlenül minden lépésünket közvetlenül és szorosan a kísérletekhez igazítanunk. Visszatérve a mi témakörünkre: A multiverzum nem egy „elmélet”. Ha az volna, teljes joggal kritizálhatnánk azon az alapon, hogy igen nehéz bármiféle kísérleti módszert kitalálni helyességének ellenőrzésére. Akkor járunk helyes úton, ha a multiverzumot jóslatnak tekintjük. Az elmélet – ebben a nem igazán kiforrott alakban – a kvantumtérelmélet és a görbült téridő működéséről alkotott képünk valamiféle együttese. Ezekről az alapokról indulva nemcsak egyszerűen felvetjük annak elvi lehetőségét, hogy az univerzum korai időszakában szupergyors tágulási fázison mehetett át, hanem azt jósoljuk, hogy az inflációnak be kell következnie, amennyiben egy megfelelő tulajdonságokkal rendelkező kvantum-inflatonmező alkalmas helyzetbe kerül. Hasonlóan, nem elégszünk meg egy ilyen kijelentéssel: „Milyen izgalmas lenne, ha végtelen

525

számú univerzumot találnánk magunk körül!”, hanem a gravitáció és a kvantumtérelmélet jelenlegi ismeretének ésszerű extrapolációja alapján azt jósoljuk, hogy a multiverzumnak léteznie kell. Jóslatunk, mely szerint egy multiverzumban élünk, jelen ismereteink szerint ellenőrizhetetlen. (Bár, ki tudja! A tudósok már korábban is meglepték a világot néhány váratlan ötlettel.) Azonban ezzel a kijelentéssel szem elől tévesztjük a lényeget. A multiverzum ugyanis egy nagyobb, átfogóbb struktúra része. Nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy „hogyan mutathatnánk ki a multiverzum létezését?”, hanem inkább ezt: „Hogyan ellenőrizhetnénk azokat az elméleteket, melyek multiverzum létezését jósolják?” Jelenleg ezekből az elméletekből még nem tudunk megcáfolható jóslatokat kisajtolni. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elvileg ne volna erre lehetőség! Az elméleti fizikusoknak még igen sokat kell dolgozniuk addig, míg ezen elméleteket oly mértékben kidolgozzák, hogy bármiféle állításokat fogalmazhassanak meg az ellenőrizhető jóslatok tekintetében. Bizonyára vannak, akik türelmetlenségükben hiányolják e jóslatok jelenlétét már a kezdetektől – ez azonban inkább a személyes vágyaikat tükrözi, mintsem valamiféle filozófiai elvet. El kell fogadnunk, hogy olykor bizony időbe telik, míg egy ígéretes fizikai elmélet megérik arra, hogy ítélkezhessünk felette.

Az univerzum kifürkészhetetlen útjai A történelem folyamán az ember (mi mást is várnánk) jobbára meglehetősen emberközpontú univerzumot képzelt maga köré. A középpontban állást olykor teljesen konkrétan értelmeztük, univerzumunk geometriai középpontjába helyezve saját civilizációnkat – e gondolattól pedig nem is volt olyan könnyű megszabadulni. Miután azonban Naprendszerünk heliocentrikus képe széles körben elfogadottá vált, a tudományos világ próbálja tartani magát a kopernikuszi elvhez – „nincs kiemelt helyünk az univerzumban” –, mely óva int attól, hogy különleges helyen kezeljük saját magunkat. Emberközpontú gondolkodásunk azonban sokkal mélyebb szinten is kifejti hatását, és abban a hitben testesül meg, mely szerint az emberi lények valamilyen értelemben számítanak az univerzumnak. Ezt az érzést tapinthatjuk ki azok ellenállásának a hátterében is, akik a földi élet

526

fejlődésének magyarázataként nem hajlandóak elfogadni Darwin evolúciós elméletét. Saját fontosságunk e mély tudata vezetett el sokakat arra a hitre, hogy Isten kiválasztott népe vagyunk, illetve ezért olyan vonzó az az elgondolás, hogy a minket körülvevő csodálatos világ nem lehet egyszerűen a véletlen műve. Minden nép más és más módon határozza meg az isten szó jelentését, és arról is másképp gondolkodnak, hogy mi lehet az emberi élet célja ezen a világon. Isten fogalma olyannyira absztrakttá és transzcendenssé válhat, hogy vizsgálatában a tudomány eszközei elégtelennek bizonyulnak. Ha Istent a természettel, a fizika törvényeivel vagy éppen az univerzum nagysága iránt érzett félelemmel vegyes tiszteletünkkel azonosítjuk, empirikus módszereink nem sokat segítenek e fogalom tudományos hasznosságának megítélésében. Létezik azonban egy ettől igen eltérő filozófia is, mely Isten létének bizonyítékait a fizikai univerzum működéseiben keresi. Ez a természeti teológia, mely már jóval Arisztotelész előtt megjelent, és William Paley órásmester-analógiáján keresztül mind a mai napig velünk van.297 E filozófia legmeggyőzőbb bizonyítékát korábban éppen az élőlények látszólag rendeltetésszerű „tervezettsége” szolgáltatta – egészen Darwin megjelenéséig, aki egy elegáns mechanizmussal egy csapásra magyarázatot adott a korábban megmagyarázhatatlannak vélt tapasztalatokra. Kudarcuk láttán e filozófia egyes hívei egy másik, látszólag megmagyarázhatatlan területre csoportosították át erőiket: az élet eredetének problémájáról inkább áttértek a kozmosz kezdeteinek kérdéskörére. A Nagy Bumm-modell, a maga pontszerű kezdetével bátorítólag hatott azokra, akik Isten kezét keresték a teremtésben. (Georges Lemaître, belga pap, a Nagy Bumm-modell atyja visszautasított mindenféle teológiai vonatkozást: „Ismereteim szerint az elmélet teljességgel kívül esik a metafizikai és teológiai kérdések körén.”298) A newtoni téridőben elvben sem volt jelen az univerzum keletkezésének fogalma, legalábbis nem olyan eseményként, mely adott időpontban bekövetkezett – az idő és a tér örökkévalóak voltak. Ha kijelentjük, hogy a téridő valahol elkezdődött, ráadásul nem teljesen értjük, milyen folyamatok is zajlottak közvetlenül ebben az időszakban, ez sokakat bizony arra csá297 298

A témában számos mű született, lásd például Swinburne 2004. Lemaître 1958.

527

bíthat, hogy a kezdetek kezdetének magyarázatát Isten kezébe helyezzék. Persze – érvelnek ők – leírhatjuk a dinamikai törvényeket, melyek pillanatról pillanatra irányítják az univerzum fejlődését, azonban az univerzum keletkezésének tekintetében valamilyen külső erőhöz kell folyamodni. Reményeim szerint azonban e könyv, ha mással nem is, azzal a tanulsággal biztosan szolgált, hogy soha nem érdemes lebecsülnünk a tudomány képességeit, ha a dolgok magyarázatáról van szó – beleértve az univerzum kezdeteit is. A Nagy Bumm egy olyan határkövet jelent univerzumunk történetében, melyet az 1920-as évektől mind a mai napig képtelenek vagyunk átlépni. Nem tudjuk pontosan, mi is történt 14 milliárd évvel ezelőtt, azonban semmi okunk sincs azt hinni, hogy a rejtélyt sosem fejtjük meg. Sokan dolgoznak a kérdésen, és jóllehet a tudomány fejlődésének ütemét nehéz kiszámítani, a fejlődés folyamatát senki sem vonja kétségbe. Mit üzen mindez nekünk? Giordano Bruno egy homogén univerzumot képzelt el, végtelen számú csillaggal és bolygóval. Avicenna és Galilei az impulzusmegmaradás felismerésével feleslegessé tette a primum movens (első mozgató) szerepét a mozgás fenntartásában. Darwin az evolúciót az utódok körében megjelenő véletlen változások és az ezekre ható természetes szelekció hatásával magyarázta. A modern kozmológiában pedig arról elmélkedünk, hogy megfigyelhető univerzumunk esetleg csak egy végtelen számú társa közül, melyeknek egy multiverzum ad otthont. Úgy fest tehát, hogy minél többet értünk meg a világból, annál kisebbnek és jelentéktelenebbnek érezhetjük magunkat benne.299 De ez nem is baj. El kell fogadnunk, hogy nem játszunk központi szerepet a világegyetem életében, mindössze mulandó jelenségként tűnünk fel, meglovagolva a Nagy Bummtól a jövő ürességéig tartó entrópianövekedés hullámait. Célokat és értelmet nem a természet törvényeiben vagy valamilyen külső lény terveiben kell keresnünk – saját magunknak kell megteremtenünk őket. E célok egyike, hogy a tőlünk telhető módon megmagyarázzuk a körülöttünk levő világot. Bármily rövid és céltalan az életünk, büszkék lehetünk arra a közös erőfeszítésre, mely a nálunknál sokkal hatalmasabb dolgok megértésére irányul. 299 Steven Weinberg erősebben fogalmaz: „Minél jobban megértjük az univerzumot, annál céltalanabbnak tűnik” (Weinberg 1982).

528

Hogyan tovább? Az időről gondolkodni meglepően nehéz feladat. Jól ismerjük ezt a fogalmat – talán túlságosan is jól. Olyannyira hozzászoktunk az idő irányához, hogy igen nehezünkre esik az idő fogalmát ezen irány nélkül elképzelni. Gondolkodás nélkül belesétálunk az időbeli sovinizmus csapdájába, jelenbeli állapotunk értelmezésében előnyben részesítve a múltat a jövővel szemben. E természettől adott gondolkodásmód még a legjobb kozmológusokat sem hagyja érintetlenül. Sokat írnak és még többet beszélnek az idő természetéről, ám úgy érzem, még mindig nem eleget – mindazonáltal a változás jelei már látszanak. Az idő, az entrópia, az információ és a bonyolultság egymásba fonódó témakörei számos tudományterület – fizika, matematika, biológia, pszichológia, számítógép-tudomány és a művészetek – kiváló képviselőit ülteti egy asztalhoz. Itt az ideje hát, hogy komolyan vegyük az időt, és talányai nyomába eredjünk. A fizikában éppen egy ilyen előrelépésnek vagyunk tanúi. A kozmológia a XX. század túlnyomó részében némiképp a tudomány farvizén evezett – rengeteg nagyszerű elgondolás látott napvilágot, azonban kevés adattal rendelkeztünk, hogy igazságot tegyünk közöttük. Mára azonban, ahogy lehetővé váltak a nagy léptékű kozmikus megfigyelések, beköszöntött a precíziós kozmológia kora, és mindent gyökeresen megváltoztatott: váratlan eredmények születtek az univerzum gyorsuló tágulásától a kozmikus háttérsugárzás korai időszakot felfedő pillanatfelvételéig.300 300 Sajnálom, hogy e könyvben nem volt igazán módom több figyelmet fordítani az elemi fizika jelenlegi és várható kísérleteire. A gondot leginkább az jelenti, hogy e kísérletek amennyire lenyűgözőek és fontosak, annyira bizonytalan kimenetelűek, így nem tudhatjuk előre, milyen típusú eredményekre számíthatunk, különösképpen egy olyan mély és szerteágazó hatású jelenséggel kapcsolatban, mint az idő iránya. Arra nemigen számítunk, hogy tachyonteleszkópokat készítenénk, melyekkel bepillanthatnánk más univerzumokba – inkább részecskegyorsítókat építünk, melyek felfedhetnek valamit a szuperszimmetriával kapcsolatban, ezen eredmények hasznosak lehetnek a húrelméletben, mely viszont közelebb visz a kvantumgravitáció megértéséhez. De hatalmas teleszkópjainkkal is rengeteg adatot gyűjthetünk: nemcsak fotonokat, hanem kozmikus sugárzást, neutrínókat, gravitációs hullámokat, sőt, akár a sötét anyag részecskéit is megfigyelhetjük – melyek felfedhetik univerzumunk fejlődésének meglepő részleteit. A való világ számos meglepetéssel szol-

529

Itt az idő hát, hogy a gondolatok világa találkozzon a valósággal. Az infláció, a kvantumkozmológia és a húrelmélet számos érdekes elgondolással szolgált arra nézve, hogy miként kezdődhetett univerzumunk élete, és mi lehetett azelőtt. A mi feladatunk az, hogy ezeket az ígéretes elgondolásokat valódi elméletekké érleljük, melyeket már kísérleti úton vizsgálhatunk, és végül összeegyeztethetünk a fizika többi részével. Tudjuk jól, hogy jósolni igen nehéz, különösen, ami a jövőt illeti. (Bárcsak lenne egy alacsony entrópiájú jövőbeli határfeltételünk!) Azonban a tudomány hatalmas lépéseket tett a múlttal és a jövővel kapcsolatos ősi kérdéseink megválaszolására. Ideje, hogy megértsük végre, hol is a helyünk az örökkévalóságban…

gál: elég csak a sötét anyagra és a sötét energiára gondolnunk. Elméleti fizikusként természetes, hogy e könyvben is meglehetősen elméleti perspektívát vázoltam fel, azonban a történelem tanúsága szerint gyakran új kísérletek eredményei vezetnek ahhoz, hogy átlépjünk megrendíthetetlennek hitt dogmáinkon.

530

Irodalom

Az irodalomjegyzékben szereplő források közül egyesekre hivatkoztunk a könyv szövegében, sokukról azonban nem tettünk közvetlenül említést. Egyes cikkek alapvető szerepet játszottak az itt bemutatott világkép felépítésében, míg mások éppen azért kerültek említésre, hogy ellenük érveljünk. Éppúgy felsoroltunk tudományos munkákat, melyek betekintést adnak a technikai részletekbe, mint ismeretterjesztő műveket, melyek könnyebben hozzáférhető módon segítenek háttértudásunk bővítésében. Egy szó mint száz, valamilyen szempontból mindegyikük érdemes a figyelemre. Az idő irányáról David Albert Time and Chance, Huw Price Time’s Arrow and Archimedes’ Point, Brian Greene The Fabric of the Cosmos, valamint Michael Lockwood The Labyrinth of Time című könyvei adnak nagyszerű kiegészítő olvasmányt, Etienne Klein Chronos, Craig Callender Introducing Time és Paul Davies About Time című munkái pedig tágabb perspektívában mutatják be az idő fogalmát. Az általános relativitáselmélet hátterének jobb megismerésére Kip Thorne Black Holes and Time Warps című könyvét ajánlanám, ha pedig a fekete lyukak és az információvesztés témakörében szeretnénk elmélyedni, Leonard Susskind The Black Hole War című könyve lehet segítségünkre. A kozmológia témakörében Dennis Overbye Lonely Hearts of the Cosmos és Alan Guth The Inflationary Universe című művei adhatnak hasznos útmutatást. David Lindley Boltzmann’s Atom és Hans Christian von Baeyer Warmth Disperses and Time Passes című könyvei ragyogóan megvilágít-

545

ják témánk tudománytörténeti hátterét, és nem mehetünk el szó nélkül Stephen Brush antológiája mellett sem, mely a kinetikus elmélet eredeti cikkeiből ad nagyszerű válogatást. Végezetül Zeh The Physical Basis of the Direction of Time című műve nagyszerű technikai útmutatást ad az idő irányának vizsgálatához. Az 1992 után született cikkek közül sokat ingyenesen letölthetünk az arXiv webhelyéről (http://arxiv.org). Mindemellett további információkat és forráshivatkozásokat is találhatunk a könyv webhelyén, a http://eternitytohere.com címen. Abbot, E. A. (1899) Flatland: A Romance of Many Dimensions. Cambridge, Perseus. Abbott, E. A. (1982) Síkföld. Ford. Gálvölgyi Judit. Budapest, Kozmosz Könyvek. Adams, F.–Laughlin, G. (1999) The Five Ages of the Universe: Inside the Physics of Eternity. New York, Free Press. Aguirre, A.–Gratton, S. (2003) Inflation Without a Beginning: A Null Boundary Proposal. Physical Review D67, 083515. Aguirre, A.–Johnson, M. C. (2006) Two Tunnels to Inflation. Physical Review D73: 123529. Alavi-Harati, A. et al. (KTeV Collaboration) (2000) Observation of CP Violation in KL → π+π –e+e– Decays. Physical Review Letters 84, 408–411. Albert, D. Z. (1992) Quantum Mechanics and Experience. Cambridge, MA, Harvard University Press. Albert, D. Z. (2000) Time and Chance. Cambridge, MA, Harvard University Press. Albert. D. Z.–Loewer, B. (1988) Interpreting the Many Worlds Interpretation. Synthese 77, 195–213. Albrecht, A. (2004) Cosmic Inflation and the Arrow of Time. In Barrow. J. D.–Davies, P. C. W.–Harper, C. L. (eds) Science and Ultimate Reality: From Quantum to Cosmos. Cambridge, Cambridge University Press. Albrecht. A.–Sorbo, L. (2004) Can the Universe Afford Inflation? Physical Review D70, 63528. Albrecht. A.–Steinhardt, P. J. (1982) Cosmology for Grand Unified Theories with Radiatively Induced Symmetry Breaking. Physical Review Letters 48, 1220–1223. Ali, A.–Ellis, J.–Randjbar-Daemi, S. eds (1993) Salamfestschrift: A Collection of Talks. Singapore, World Scientific. Alpher, R. A.–Herman. R. (2001) Genesis of the Big Bang. Oxford, Oxford University Press. Amis, M. (1991) Time’s Arrow. New York, Vintage. Angelopoulos, A. et al. (CPLEAR Collaboration) (1998) First Direct Observation of Time Reversal Noninvariance in the Neutral Kaon System. Physics Letters B444, 43–51.

546

Arntzenius, F. (2004) Time Reversal Operations, Representations of the Lorentz Group, and the Direction of Time. Studies in History and Philosophy of Science Part B35, 41–43. Augustinus, A. (1987) Vallomások. Ford. Városi István. Budapest, Gondolat. Avery, J. (2003) Information Theory and Evolution. Singapore, World Scientific. Baker, N. (2004) The Fermata. New York, Random House. Banks, T. (2007) Entropy and Initial Conditions in Cosmology. http://arxiv.org/ abs/hep-th/0701146. Banks, T.–Fischler, W. (2005) Holographic Cosmology 3.0. Physica Scripta T117, 56–63. Barbour, J. (1999) The End of Time: The Next Revolution in Physics. Oxford, Oxford University Press. Bardeen, J. M.–Carter, B.–Hawking, S. W. (1973) The Four Laws of Black Hole Mechanics. Communications in Mathematical Physics 31, 161–170. Barrow, J. D.–Davies, P. C. W.–Harper, C. L. (2004) Science and Ultimate Reality: From Quantum to Cosmos, honoring John Wheeler’s 90th birthday. Cambridge, Cambridge University Press. Barrow, J. D.–Tipler, F. J. (1988) The Anthropic Cosmological Principle. Oxford, Oxford University Press. Baum, E. B. (2004) What Is Thought? Cambridge, MA, MIT Press. Bekenstein, J. D. (1973) Black Holes and Entropy. Physical Review D7, 2333–2346. Bekenstein, J. D. (1975) Statistical Black Hole Thermodynamics. Physical Review D12, 3077–3085. Bennett, C. H. (1987) Demons, Engines, and the Second Law. Scientific American 257/5, 108–116. Bennett, C. H.–Landauer, R. (1985) Fundamental Limits of Computation. Scientific American 253/1, 48–56. Bojowald, M. (2006) Loop Quantum Cosmology. Living Reviews in Relativity 8, 11. Bojowald, M.–Tavakol, R. (2008) Recollapsing Quantum Cosmologies and the Question of Entropy. Physical Review D78, 23515. Boltzmann, L. (1872) Weitere Studien über das Wärmegleichgewicht unter Gasmoleculen. Sitzungsberichte Akad. Wiss. 66, 275–370. Boltzmann, L. (1877) Ober die Beziehung eines allgemeinen mechanischen Satzes zum zweiten Hauptsatze der Wärmetheorie. Sitzungsberichte Akad. Wiss. 75, 67–73. Boltzmann, L. (1895) On Certain Questions of the Theory of Gases. Nature 51, 413–415. Boltzmann, L. (1896) Entgegnung auf die wärmetheoretischen Betrachtungen des Hern. E. Zermelo. Annalen der Physik 57, 773. Boltzmann, L. (1897) Zu Hrn. Zermelo’s Abhandlung über die mechanische Erklärung irreversibler Vorgänge. Annalen der Physik 60, 392.

547

Bondi, H.–Gold, T. (1948) The Steady-State Theory of the Expanding Universe. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 108, 252–270. Bostrom, N. (2003) Are You Living in a Computer Simulation? Philosophical Quarterly 53, 243–255. Bousso, R. (1998) Proliferation of de Sitter Space. Physical Review D58, 083511. Bousso, R. (1999) A Covariant Entropy Conjecture. Journal of High Energy Physics 9907, 4. Bousso, R. (2002) The Holographic Principle. Reviews of Modern Physics 74, 825–874. Bousso, R.–Freivogel, B.–Yang, I.-S. (2008) Boltzmann Babies in the Proper Time Measure. Physical Review D77, 103514. Brush, S. G. ed. (2003) The Kinetic Theory of Gases: An Anthology of Classic Papers with Historical Commentary. London, Imperial College Press. Bucher, M.–Goldhaber, A. S.–Turok, N. (1995) An Open Universe from Inflation. Physical Review D52, 3314–3337. Bunn, E. F. (2009) Evolution and the Second Law of Thermodynamics. http://arxiv. org/abs/0903.4603. Bunn, E. F.–Hogg, D. W. (2008) The Kinematic Origin of the Cosmological Redshift. http://arxiv.org/abs/0808.1081. Callender, C. (2004) There Is No Puzzle About the Low Entropy Past. In Hitchcock, C. (ed.) Contemporary Debates in Philosophy of Science. Maiden, Wiley-Blackwell, 240–255. Callender, C. (2005) Introducing Time. Illustrated by Ralph Edney. Cambridge, Totem Books. Calvino, I. (1985) Ha egy téli éjszakán egy utazó. Ford. Telegdi Polgár István. Budapest, Európa. Carroll, L. (2000) Alice’s Adventures in Wonderland and Through the Looking Glass. New York, Signet Classics. Carroll, L. (1980) Alice Tükörországban. Ford. Révbíró Tamás. Budapest, Móra. Carroll, L. (2006) Alice Csodaországban. Ford. Kosztolányi Dezső. Budapest, Ciceró. Carroll, S. M. (2007) Dark Matter and Dark Energy: The Dark Side of the Universe. DVD Lectures. Chantilly, VA, Teaching Company. Carroll, S. M. (2008) What If Time Really Exists? http://arxiv.org/abs/0811.3772. Carroll, S. M.–Chen, J. (2004) Spontaneous Inflation and the Origin of the Arrow of Time. http://arxiv.org/abs/hep-th/0410270. Carroll, S. M.–Farhi, E.–Guth, A. H. (1992) An Obstacle to Building a Time Machine. Physical Review Letters 68, 263–266. (Erratum: uo. 3368.) Carroll, S. M.–Farhi, E.–Guth, A. H.–Olum, K. D. (1994) Energy Momentum Restrictions on the Creation of Gott Time Machines. Physical Review D50, 6190– 6206. Carter, B. (1983) The Anthropic Principle and Its Implications for Biological Evolution. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A310, 347–363.

548

Casares, J. (2007) Observational Evidence for Stellar–Mass Black Holes. In Karas, V.–Matt, G. (eds) Black Holes from Stars to Galaxies. Across the Range of Masses. Proceedings of IAU Symposium #238. Cambridge, Cambridge University Press, 3–12. Cercignani, C. (1998) Ludwig Boltzmann: The Man Who Trusted Atoms. Oxford, Oxford University Press. Chaisson, E. J. (2001) Cosmic Evolution: The Rise of Complexity in Nature. Cambridge, MA, Harvard University Press. Christenson, J. H.–Cronin, J. W.–Fitch, V. L.–Turlay, R. (1964) Evidence for the 2 Decay of the K2° Meson. Physical Review Letters 13, 138–140. Coveney, P.–Highfield, R. (1990) The Arrow of Time: A Voyage Through Science to Solve Time’s Greatest Mystery. New York, Fawcett Columbine. Crick, F. (1990) What Mad Pursuit: A Personal View of Scientific Discovery. New York, Basic Books. Cutler, C. (1992) Global Structure of Gottʼs Two-String Spacetime. Physical Review D45, 487–494. Danielson, D. R. ed. (2000) The Book of the Cosmos: Imagining the Universe from Heraclitus to Hawking. Cambridge, Perseus Books. Darwin, C. (1859) On the Origin of Species. London, John Murray. Darwin, C. (2009) A fajok eredete természetes kiválasztás útján. Ford. Kampis György. Budapest, Typotex. Davies, P. C. W. (1974) The Physics of Time Asymmetry. London, Surrey University Press. Davies, P. C. W. (1983) Inflation and Time Asymmetry in the Universe. Nature 301, 398–400. Davies, P. C. W. (1995) About Time: Einstein’s Unfinished Revolution. New York, Simon & Schuster. Davies, P. C. W.–Twamley, J. (1993) Time Symmetric Cosmology and the Opacity of the Future Light Cone. Classical and Quantum Gravit 10, 931–945. Davis, J. A. (1985) The Logic of Causal Order. Thousand Oaks, CA, Sage Publications. Dawkins, R. (1987) The Blind Watchmaker. New York, W. W. Norton. Dawkins R. (2005) A vak órásmester. Gondolatok a darwini evolúcióelméletről. Ford. Síklaki István, Simó György, Szentesi István. Budapest, Kossuth. de Bernardis, P. et al. (BOOMERanG Collaboration) (2000) A Flat Universe from High-Resolution Maps of the Cosmic Microwave Background Radiation. Nature 404, 955–959. Dembo, A.–Zeitouni, O. (1998) Large Deviations Techniques and Applications. New York, Springer. Deser, S.–Jackiw, R.–’t Hooft, G. (1992) Physical Cosmic Strings Do Not Generate Closed Timelike Curves. Physical Review Letters 68, 267–269.

549

Deutsch, D. (1997) The Fabric of Reality: The Science of Parallel Universes. And Its Implications. New York, Allen Lane. Dicke, R. H.–Peebles, P. J. E. (1979) The Big Bang Cosmology. Enigmas and Nostrums. In Hawking, S. W.–Israel, W. (eds) General Relativity: An Einstein Centenary Survey. Cambridge, Cambridge University Press, 504–517. Diedrick, J. (1995) Understanding Martin Amis. Charleston, University of South Carolina Press. Dieks, D. (1992) Doomsday or: The Dangers of Statistics. Philosophical Quarterly 42, 78–84. Dodelson, S. (2003) Modern Cosmology. San Diego, CA, Academic Press. Dugdale, J. S. (1996) Entropy and Its Physical Meaning. London, Taylor and Francis. Dyson, F. J. (1979) Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe. Reviews of Modern Physics 51, 447–460. Dyson, L.–Kleban, M.–Susskind, L. (2002) Disturbing Implications of a Cosmological Constant. Journal of High Energy Physics 210, 11. Earman, J. (2002) What Time Reversal Is and Why It Matters. International Studies in the Philosophy of Science 16, 245–264. Earman, J. (2006) The “Past Hypothesis”: Not Even False. Studies in History and Philosophy of Modern Physics 37, 399–430. Eddington, A. S. (1927) The Nature of the Physical World (Gifford Lectures). Brooklyn, AMS Press. Eddington, A. S. (1931) Nature 127, 3203. Repr. in Danielson (2000): 406. Egan, G. (1997) Axiomatic. New York, Harper Prism. Einstein, A. ed. (1923) The Principle of Relativity. Transl. by W. Perrett and G. B. Jeffrey. Mineola, Dover. Einstein, A.–Podolsky, B.–Rosen, N. (1935) Can Quantum-Mechanical Description of Physical Reality Be Considered Complete? Physical Review 47, 777–780. Ellis, J.–Giudice, G.–Mangano, M. L.–Tkachev, I.–Wiedemann, U. (2008) Review of the Safety of LHC Collisions. Journal of Physics G35, 115004. Ellis, R. S. (2005) Entropy, Large Deviations, and Statistical Mechanics. New York, Springer. Evans, D. J.–Searies, D. J. (2002) The Fluctuation Theorem. Advances in Physics 51, 1529–1589. Everett, H. (1957) Relative State Formulation of Quantum Mechanics. Reviews of Modern Physics 29, 454–462. Falk, D. (2008) In Search of Time: The Science of a Curious Dimension. New York, Thomas Dunne Books. Farhi, E.–Guth, A. H. (1987) An Obstacle to Creating a Universe in the Laboratory. Physics Letters B183, 149. Farhi, E.–Guth, A. H.–Guven, J. (1990) Is It Possible to Create a Universe in the Laboratory by Quantum Tunneling? Nuclear Physics B339, 417–490.

550

Farrell, J. (2006) The Day Without Yesterday: Lemaitre, Einstein, and the Birth of Modern Cosmology. New York, Basic Books. Feinberg, G. (1967) Possibility of Faster–Than-Light Particles. Physical Review 159, 1089–1105. Feynman, R. P. (1964) The Character of Physical Law. Cambridge, MA, MIT Press. Feynman, R. P. (1984) A fizikai törvények jellege. Ford. Gajzágó Éva. Budapest, Magvető. Feynman, R. P.–Leighton, R.–Sands, M. (1970) The Feynman Lectures on Physics. New York, Addison Wesley Longman. Feynman, R. P.–Leighton, R. B.–Sands, M. (1968–1988) Mai fizika. Ford. Bozóky György, B. Gombosi Éva, Nagy Elemér. Budapest, Műszaki Könyvkiadó. Fischler, W.–Morgan, D.–Polchinski, J. (1990a) Quantum Nucleation of False Vacuum Bubbles. Physical Review D41, 2638. Fischler, W.–Morgan, D.–Polchinski, J. (1990b) Quantization of False Vacuum Bubbles: A Hamiltonian Treatment of Gravitational Tunneling. Physical Review D42, 4042–4055. Fitzgerald, F. S. (1922) The Curious Case of Benjamin Button. Collier’s Weekly May, 27. Freedman, W. L. et al. (2001) Final Resuhs from the Hubble Space Telescope Key Project to Measure the Hubble Constant. Astrophysical Journal 553/1, 47–72. Freivogel, B.–Hubeny, V. E.–Maloney, A.–Myers, R. C.–Rangamani, M.–Shenker, S. (2006) Inflation in AdS/CFT. Journal of High Energy Physics 603, 7. Friedman, J. et al. (1990) Cauchy Problem in Space-times with Closed Timelike Curves. Physical Review D42, 1915–1930. Friedman, J.–Higuchi, A. (2006) Topological Censorship and Chronology Protection. Annalen der Physik 15, 109–128. Galison, P. (2003) Einstein’s Clocks, Poincaré’s Maps: Empires of Time. New York, W. W. Norton. Gamow, G. (1947) One Two Three ... Infinity: Facts and Speculations of Science. New York, Viking Press. Garriga, J.–Vilenkin, A. (1998) Recycling Universe. Physical Review D57, 2230. Garriga, J.–Vilenkin, A. (2008) Prediction and Explanation in the Multiverse. Physical Review D77, 043526. Garwin, R. L.–Lederman, L. L.–Weinrich, M. (1957) Observation of the Failure of Conservation of Parity and Charge Conjugation in Meson Decays: The Magnetic Moment of the Free Muon. Physical Review 105, 1415–1417. Gasperini, M.–Veneziano, G. (1993) Pre-Big-Bang in String Cosmology. Astroparticle Physics 1, 317–339. Gates, E. I. (2009) Einstein’s Telescope. New York, W. W. Norton. Gell-Mann, M. (1994) The Quark and the Jaguar: Adventures in the Simple and Complex. New York, W. H. Freeman.

551

Gell-Mann, M.–Hartle, J. B. (1996) Time Symmetry and Asymmetry in Quantum Mechanics and Quantum Cosmology. In Halliwell, J. J.–Perez-Mercader, J.– Zurek, W. H. (eds) Physical Origins of Time Asymmetry. Cambridge, Cambridge University Press, 311–345. Geroch, R. P. (1967) Topology Change in General Relativity. Journal of Mathematical Physics 8, 782. Gibbons, G. W.–Hawking, S. W. (1977) Cosmological Event Horizons, Thermodynamics, and Particle Creation. Physical Review D15, 2738–2751. Gödel, K. (1949) An Example of a New Type of Cosmological Solution of Einstein’s Field Equations of Gravitation. Reviews of Modern Physics 21, 447–450. Gold, T. (1962) The Arrow of Time. American Journal of Physics 30, 403–410. Goldsmith, D. (2000) The Runaway Universe: The Race to Find the Future of the Cosmos. New York, Basic Books. Goncharov, A. S.–Linde, A. D.–Mukhanov, V. F. (1987) The Global Structure of the Inflationary Universe. International Journal of Modern Physics A2, 561–591. Gott, J. R. (1991) Closed Timelike Curves Produced by Pairs of Moving Cosmic Strings: Exact Solutions. Physical Review Letters 66, 1126–1129. Gott, J. R. (1993) Implications of the Copernican Principle for Our Future Prospects. Nature 363, 315–319. Gott, J. R. (2001) Time Travel in Einstein’s Universe: The Physical Possibilities of Travel Through Time. Boston, Houghton Mifflin. Gould, S. J. (1987) Time’s Arrow, Time’s Cycle: Myth and Metaphor in the Discovery of Geological Time. Cambridge, MA, Harvard University Press. Greene, B. (2000) The Elegant Universe: Superstrings, Hidden Dimensions, and the Quest for the Ultimate Theory. New York, Vintage. Greene, B. (2004) The Fabric of the Cosmos: Space, Time, and the Texture of Reality. New York, Knopf. Grinstein, B.–O’Connell, D.–Wise, M. B. (2009) Causality as an Emergent Macroscopic Phenomenon: The Lee-Wick O(N) Model. Physical Review D79, 105019. Grünbaum, A. (1973) Philosophical Problems of Space and Time. Dortrecht, Reidel. Grünbaum, A. (2004) The Poverty oflheistic Cosmology. British Journal for the Philosophy of Science 55, 561–614. Guth, A. H. (1981) The Inflationary Universe: A Possible Solution to the Horizon and Flatness Problems. Physical Review D23, 347–356. Guth, A. H. (1997) The Inflationary Universe: The Quest for a New Theory of Cosmic Origins. Reading, Addison–Wesley. Guth, A. H. (2007) Eternal Inflation and Its Implications. Journal of Physics A40, 6811–6826. Halliwell, J. J.–Hawking, S. W. (1985) Origin of Structure in the Universe. Physical Review D31, 1777.

552

Halliwell, J. J.–Perez-Mercader, J.–Zurek, W. H. (1996) Physical Origins of Time Asymmetry. Cambridge, Cambridge University Press. Hartle, J. B.–Hawking, S. W. (1983) Wave Function of the Universe. Physical Review D28, 2960–2975. Hartle, J. B.–Hawking, S. W.–Hertog, T. (2008) The Classical Universes of the NoBoundary Quantum State. Physical Review D77, 123537. Hartle, J. B.–Srednicki, M. (2007) Are We Typical? Physical Review D75, 123523. Hawking, S. W. (1975) Particle Creation by Black Holes. Communications in Mathematical Physics 43, 199–220. (Erratum: uo. 46 [1976], 206.) Hawking, S. W. (1985) The Arrow of Time in Cosmology. Physical Review D32, 2489. Hawking, S. W. (1988) A Brief History of Time: From the Big Bang to Black Holes. New York, Bantam. Hawking, S. W. (1991) The Chronology Protection Conjecture. Physical Review D46, 603. Hawking, S. W. (1996) The No Boundary Condition and the Arrow of Time. In Halliwell et al. 1996, 346–357. Hawking, S. W. (2010) Az idő rövid története. Ford. Molnár István. Budapest, Akkord. Hawking, S. W.–Ellis, G. F. R. (1974) The Large-Scale Structure of Spacetime. Cambridge, Cambridge University Press. Hedman, M. (2007) The Age of Everything: How Science Explores the Past. Chicago, University of Chicago Press. Heinlein, R. A. (1959) All You Zombies–. Magazine of Fantasy and Science Fiction, March 1959. Hollands, S.–Wald, R. M. (2002) An Alternative to Inflation. General Relativity and Gravitation 34, 2043–2055. Holman, R.–Mersini-Houghton, L. (2006) Why the Universe Started from a Low Entropy State. Physical Review D74, 123510. Hooper, D. (2007) Dark Cosmos: In Search of Our Universe’s Missing Mass and Energy. New York, HarperCollins. Horwich, P. (1987) Asymmetries in Time: Problems in the Philosophy of Science. Cambridge, MA, MIT Press. Hoyle, F. (1948) A New Model for the Expanding Universe. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 108, 372–382. Jaynes, E. T. (1965) Gibbs vs. Boltzmann Entropies. American Journal of Physics 33, 391–398. Jaynes, E. T. (2003) Probability Theory: The Logic of Science. Cambridge, Cambridge University Press. Johnson, G. (2008) The Theory That Ate the World. New York Times, August 22, BR16. Kauffman, S. A. (1993) The Origins of Order: Self-Organization and Selection in Evolution. Oxford, Oxford University Press.

553

Kauffman, S. A. (1996) At Home in the Universe: The Search for the Laws of SelfOrganization and Complexity. Oxford, Oxford University Press. Kauffman, S. A. (2008) Reinventing the Sacred: A New View of Science, Reason, and Religion. New York, Basic Books. Kerr, R. P. (1963) Gravitational Field of a Spinning Mass as an Example of Algebraically Special Metrics. Physical Review Letters 11, 237–238. Khoury, J.–Ovrut, B. A.–Steinhardt, P. J.–Turok, N. (2001) The Ekpyrotic Universe: Colliding Branes and the Origin of the Hot Big Bang. Physical Review D64: 123522. Kirshner, R. P. (2004) The Extravagant Universe: Exploding Stars, Dark Energy, and the Accelerating Cosmos. Princeton, NJ, Princeton University Press. Klein, E. (2005) Chronos: How Time Shapes Our Universe. New York, Thunders Mouth Press. Kobayashi, M.–Maskawa, T. (1973) CP-Violation in the Renormalizable Theory of Weak Interaction. Progress of Theoretical Physics 49, 652–657. Kofman, L.–Linde, A.–Mukhanov, V. (2002) Inflationary Theory and Alternative Cosmology. Journal of High Energy Physics 210, 57. Kolb, R. (1996) Blind Watchers of the Sky: The People and Ideas That Shaped Our View of the Universe. New York, Addison Wesley. Kormendy, J.–Richstone, D. (1995) Inward Bound. The Search for Supermassive Black Holes in Galactic Nuclei. Annual Review of Astronomy and Astrophysics 33, 581. Laplace, R. S. (2007) A Philosophical Essay on Probabilities. Transl. by F. W. Tuscott and F. L. Emory. New York, Cosimo Classics. Lebowitz, J. L. (1999) Statistical Mechanics: A Selective Review of Two Central Issues. Reviews of Modern Physics 71, S346–357. Lebowitz, J. L. (2008) Time’s Arrow and Boltzmann’s Entropy. Scholarpedia 3/4, 3448. Lee, T. D.–Wick, G. C. (1970) Finite Theory of Quantum Electrodynamics. Physical Review D2, 1033–1048. Lee, T. D.–Yang, C. N. (1956) Question of Parity Conservation in Weak Interactions. Physical Review 104, 254–258. Leff, H. S.–Rex, A. F. eds (2003) Maxwell’s Demon 2: Entropy, Classical and Quantum Information, Computing. Bristol, Institute of Physics. Lemaître, G. (1958) The Primeval Atom Hypothesis and the Problem of the Clusters of Galaxies. In Stoops, R. (ed.) La Structure et l’Evolution de l’Univers. Brussels, Coudenberg, 1–32. Leslie, J. (1990) Is the End of the World Nigh? Philosophical Quarterly 40, 65–72. Linde, A. D. (1981) A New Inflationary Universe Scenario: A Possible Solution of the Horizon, Flatness, Homogeneity, Isotropy and Primordial Monopole Problems. Physics Letters B108, 389–393.

554

Linde, A. D. (1983) Chaotic Inflation. Physics Letters B129, 177–181. Linde, A. D. (1986) Eternally Existing Selfreproducing Chaotic Inflationary Universe. Physics Letters B175, 395–400. Linden, N.–Popescu, S.–Short, A. I.–Winter, A. (2008) Quantum Mechanical Evolution Towards Thermal Equilibrium. http://arxiv.org/abs/0812.2385. Lindley, D. (2001) Boltzmann’s Atom: The Great Debate That Launched a Revolution in Physics. New York, Free Press. Lineweaver, C. H.–Egan, C. A. (2008) Life, Gravity, and the Second Law of Thermodynamics. Physics of Life Reviews 5, 225–242. Lippincott, K. (1999) The Story of Time. With U. Eco, E. H. Gombrich, and others. London, Merrell Holberton. Lloyd, S. (2006) Programming the Universe: A Quantum Computer Scientist Takes On the Cosmos. New York, Knopf. Lockwood, M. (2005) The Labyrinth of Time: Introducing the Universe. Oxford, Oxford University Press. Lucretius Carus, T. (1957) A természetről. Ford. Tóth Béla. Debrecen, Alföldi Magvető. Maglich, B. (1973) Adventures in Experimental Physics, Gamma Volume. Princeton, NJ, World Science Communications. Malament, D. B. (2004) On the Time Reversal Invariance of Classical Electromagnetic Theory. Studies in History and Philosophy of Science Part B 35, 295–315. Maldacena, J. M. (1998) The Large N Limit of Superconformal Field Theories and Supergravity. Advances in Theoretical and Mathematical Physics 2, 231–252. Mathur, S. D. (2005) The Fuzzball Proposal for Black Holes: An Elementary Review. Fortschritte der Physik 53, 793–827. Mattingly, D. (2005) Modern Tests of Lorentz Invariance. Living Reviews in Relativity 8, 5. McTaggart, J. M. E. (1908) The Unreality of Time. Mind: A Quarterly Review of Psychology and Philosophy 17, 456. Michell, J. (1784) Philosophical Transactions of the Royal Society (London) 74, 35–57. Miller, A. D. et al. (TOCO Collaboration) (1999) A Measurement of the Angular Power Spectrum of the CMB from l = 100 to 400. Astrophysical Journal Letters 524, L1–L4. Miller, A. I. (1981) Albert Einstein’s Special Theory of Relativity. Emergence (1905) and Early Interpretation (1905–1911). Reading, Addison–Wesley. Minkowski, H. (1909) Raum und Zeit. Phys. Zeitschrift 10, 104. Misner, C. W.–Thome, K. S.–Wheeler, J. A. (1973) Gravitation. San Francisco, W. H. Freeman. Morange, M. (2008) Life Explained. Transl. by M. Cobb and M. DeBevoise. New Haven, CT, Yale University Press. Morris, M. S.–Thome, K. S.–Yurtsever, U. (1988) Wormholes, Time Machines, and the Weak Energy Condition. Physical Review Letters 61, 1446–1449.

555

Musser, G. (2008) The Complete Idiot’s Guide to String Theory. New York, Alpha Books. Mustonen, V.–Lassig, M. (2009) From Fitness Landscapes to Seascapes: NonEquilibrium Dynamics of Selection and Adaptation. Trends in Genetics 25, 111– 119. Nahin, P. J. (1999) Time Machines: Time Travel in Physics, Metaphysics, and Science Fiction. New York, Springer. Neal, R. M. (2006) Puzzles of Anthropic Reasoning Resolved Using Full Nonindexical Conditioning. http://arxiv.org/abs/math/0608592. Nelson, P. (2007) Biological Physics: Energy, Information, Life. Updated edition. New York, W. H. Freeman. Nielsen, H. B. (1989) Random Dynamics and Relations Between the Number of Fermion Generations and the Fine Structure Constants. Acta Physica Polonica B20, 427–468. Nielsen, M. A.–Chuang, I. L. (2000) Quantum Computation and Quantum Information. Cambridge, Cambridge University Press. Nietzsche, F. (1997) A vidám tudomány. Ford. Romhányi Török Gábor. Budapest, Holnap. Novikov, I. D. (1983) Evolution of the Universe. Cambridge, Cambridge University Press. Novikov, I. D. (1998) The River of Time. Cambridge, Cambridge University Press. O’Connor, J. J.–Robertson, E. F. (1999) Pierre-Simon Laplace. MacTutor History of Mathematics Archive. http://www-groups.dcs.st-and.ac.uk/∼history/Biographies/ Laplace.html. Olum, K. D. (2002) The Doomsday Argument and the Number of Possible Observers. Philosophical Quarterly 52, 164–184. Orzel, C. (2009) How to Teach Physics to Your Dog. New York, Scribner. Ouellette, J. (2007) The Physics of the Buffyverse. New York, Penguin. Overbye, D. (1991) Lonely Hearts of the Cosmos. New York, HarperCollins. Page, D. N. (1983) Inflation Does Not Explain Time Asymmetry. Nature 304, 39–41. Page, D. N. (1985) Will Entropy Decrease If the Universe Recollapses? Physical Review D32, 2496. Page, D. N. (2008) Typicality Derived. Physical Review D78, 023514. Pascal, B. (2005) Gondolatok. Ford. Pődör László. Szeged, Lazi. Penrose, R. (1979) Singularities and Time-Asymmetry. In Hawking S. W.–Israel, W. (eds) General Relativity, and Einstein Centenary Survey. Cambridge, Cambridge University Press, 581–638. Penrose, R. (1989) The Emperor’s New Mind: Concerning Computers, Minds, and the Laws of Physics. Oxford, Oxford University Press. Penrose, R. (1993) A császár új elméje. Számítógépek, gondolkodás és a fizika törvényei. Ford. Gálfi László. Budapest, Akadémiai Kiadó.

556

Penrose, R. (2005) The Road to Reality: A Complete Guide to the Laws of the Universe. New York, Knopf. Perlmutter, S. et al. (Supernova Cosmology Project) (1999) Measurements of Omega and Lambda from 42 High Redshift Supernovae. Astrophysical Journal 517, 565–586. Pirsig, R. M. (1974) Zen and the Art of Motorcycle Maintenance. New York, Bantam. Pirsig, R. M. (2007) A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete. Ford. Bartos Tibor. Budapest, Európa. Poincaré, H. (1890) Sur le problème des trois corps et les équations de la dynamique. Acta Mathematica 13, 1–270. Poincaré, H. (1893) Le mécanisme et l’expérience. Revue de Métaphysique et de Morale 4, 534. Popper, Karl R. (1959) The Logic of Scientific Discovery. London, Routledge. Popper, Karl R. (1997) A tudományos kutatás logikája. Ford. Petri György, Szegedi Péter. Budapest, Európa. Poundstone, W. (1984) The Recursive Universe: Cosmic Complexity and the Limits of Scientific Knowledge. New York, W. W. Norton. Price, H. (1996) Time’s Arrow and Archimedes’ Point: New Directions for the Physics of Time. New York, Oxford University Press. Price, H. (1997) Cosmology, Time’s Arrow, and That Old Double Standard. In Savitt, S. F. (ed.) Time’s Arrows Today: Recent Physical and Philosophical Work on the Direction of Time. Cambridge, Cambridge University Press, 66–96. Price, H. (2004) On the Origins of the Arrow of Time: Why There Is Still a Puzzle about the Low Entropy Past. In Hitchcock, C. (ed.) Contemporary Debates in Philosophy of Science. Maiden, Wiley-Blackwell, 240–255. Prigogine, I. (1955) Thermodynamics of Irreversible Processes. New York, John Wiley. Prigogine, I. (1980) From Being to Becoming: Time and Complexity in the Physical Sciences. New York, W. H. Freeman. Proust, M. (1961) Az eltűnt idő nyomában. Ford. Gyergyai Albert. Budapest, Európa. Putnam, H. (1962) It Ain’t Necessarily So. Journal of Philosophy 59/22, 658–671. Pynchon, T. (1984) Slow Learner. Boston, Back Bay Books. Randall, L. (2005) Warped Passages: Unraveling the Mysteries of the Universes Hidden Dimensions. New York, HarperCollins. Regis, E. (2009) What Is Life? Investigating the Nature of Life in the Age of Synthetic Biology. Oxford, Oxford University Press. Reichenbach, H. (1956) The Direction of Time. Mineola, Dover. Reichenbach, H. (1958) The Philosophy of Space and Time. Mineola, Dover. Reid, M. J. (2008) Is There a Supermassive Black Hole at the Center of the Milky Way? http://arxiv.org/abs/0808.2624. Reznik, B.–Aharonov, Y. (1995) Time-Symmetric Formulation of Quantum Mechanics. Physical Review A52, 2538–2550.

557

Ridderbos, K. ed. (2002) Time: The Darwin College Lectures. Cambridge, Cambridge University Press. Riess, A. et al. (Supernova Search Team) (1998) Observational Evidence from Supernovae for an Accelerating Universe and a Cosmological Constant. Astronomical Journal 116, 1009–1038. Rouse Ball, W. W. (1908) A Short Account of the History of Mathematics. 4th ed., repr. 2003. Mineola, NY, Dover. Rovelli, C. (2008) Forget Time. http://arxiv.org/abs/0903.3832. Rowling, J. K. (2005) Harry Potter and the Half-Blood Prince. New York, Scholastic. Rowling, J. K. (2010) Harry Potter és a félvér herceg. Ford. Tóth Tamás Boldizsár. Budapest, Animus. Rukeyser, M. (1942) Willard Gibbs. Woodbridge, Ox Bow Press. Sagan, C. (1985) Contact. New York, Simon and Schuster. Sagan, C. (2002) Kapcsolat. Ford. Simóné Avarosy Éva. Budapest, Édesvíz. Savitt, S. F. ed. (1997) Time’s Arrows Today: Recent Physical and Philosophical Work on the Direction of Time. Cambridge, Cambridge University Press. Schacter, D. L.–Addis, D. R.–Buckner, R. L. (2007) Remembering the Past to Imagine the Future: The Prospective Brain. Nature Reviews Neuroscience 8, 657–661. Schlosshauer, M. (2004) Decoherence, the Measurement Problem, and Interpretations of Quantum Mechanics. Reviews of Modern Physics 76, 1267–1305. Schneider, E. D.–Sagan, D. (2005) Into the Cool: Energy Flow, Thermodynamics, and Life. Chicago, University of Chicago Press. Schrödinger, E. (1944) What Is Life? Cambridge, Cambridge University Press. Seife, C. (2006) Decoding the Universe: How the New Science of Information Is Explaining Everything in the Cosmos, from Our Brains to Black Holes. New York, Viking. Sethna, J. P. (2006) Statistical Mechanics: Entropy, Order Parameters, and Complexity. Oxford, Oxford University Press. Shalizi, C. R. (2009) Notebooks. http://www.cscs.umich.edu/∼crshalizi/notebooks/. Shannon, C. E. (1948) A Mathematical Theory of Communication. Bell System Technical Journal 27, 379–423 és 623–656. Singh, S. (2004) Big Bang: The Origin of the Universe. New York, Fourth Estate. Sklar, L. (1993) Physics and Chance: Philosophical Issues in the Foundations of Statistical Mechanics. Cambridge, Cambridge University Press. Smolin, L. (1993) The Life of the Cosmos. Oxford, Oxford University Press. Snow, C. P. (1998) The Two Cultures. Cambridge, Cambridge University Press. Sobel, D. (1995) Longitude: The True Story of a Lone Genius Who Solved the Greatest Scientific Problem of His Time. New York, Penguin. Spergel, D. N. et al. (WMAP Collaboration) (2003) First Year Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) Observations: Determination of Cosmological Parameters. Astrophysical Journal Supplement 148, 175.

558

Steinhardt, P. J.–Turok, N. (2002) Cosmic Evolution in a Cyclic Universe. Physical Review D65, 126003. Steinhardt, P. J.–Turok, N. (2007) Endless Universe: Beyond the Big Bang. New York, Doubleday. Stoppard, T. (1999) Arcadia, in Plays: Five. London, Faber and Faber. Stoppard, T. (1995) Árkádia. Ford. Várady Szabolcs. In Holdfény. Öt mai angol dráma. Budapest, Európa, 49–172. Strominger, A.–Vafa, C. (1996) Microscopic Origin of the Bekenstein-Hawking Entropy. Physics Letters B379, 99–104. Styer, D. F. (2008) Entropy and Evolution. American Journal of Physics 76, 1031–1033. Susskind, L. (1995) The World as a Hologram. Journal of Mathematical Physics 36, 6377–6396. Susskind, L. (2006) The Cosmic Landscape: String Theory and the Illusion of Intelligent Design. New York, Little, Brown. Susskind, L. (2008) The Black Hole War: My Battle with Stephen Hawking to Make the World Safe for Quantum Mechanics. New York, Little, Brown. Susskind, L.–Lindesay, J. (2005) An Introduction to Black Holes, Information, and the String Theory Revolution: The Holographic Universe. Singapore, World Scientific. Susskind, L.–Thorlacius, L.–Uglum, J. (1993) Hie Stretched Horizon and Black Hole Complementarity. Physical Review D48, 3743–3761. Swinburne, R. (2004) The Existence of God. Oxford, Oxford University Press. ‘t Hooft, G. (1992) Causality in (2+1)-Dimensional Gravity. Classical and Quantum Gravity 9, 1335–1348. ‘t Hooft, G. (1993) Dimensional Reduction in Quantum Gravity. In Ali, A.–Ellis, J.– Randjbar-Daemi, S. (eds) Salamfestschrift: a Collection of Talks. Singapore, World Scientific. Tegmark, M. (1998) The Interpretation of Quantum Mechanics: Many Worlds or Many Words? Fortschritte der Physik 46, 855–862. Thomson, W. (1862) On the Age of the Sun’s Heat. Macmillan’s 5, 288–293. Thorne, K. S. (1994) Black Holes and Time Warps: Einstein’s Outrageous Legacy. New York, W. W. Norton. Tipler, F. J. (1974) Rotating Cylinders and the Possibility of Global Causality Violation. Physical Review D9, 2203–2206. Tipler, F. J. (1977) Singularities and Causality Violation. Annals of Physics 108, 1–36. Tolman, R. C. (1931) On the Problem of Entropy of the Universe as a Whole. Physical Review 37, 1639–1660. Toomey, D. (2007) The New Time Travelers: A Journey to the Frontiers of Physics. New York, W. W. Norton.

559

Toulmin, S. (1988) The Early Universe: Historical and Philosophical Perspectives. In Unruh, W. G.–Semenoff, G. W. (eds) The Early Universe. Proceedings of the NATO Advanced Study Institute, held in Victoria, Canada, Aug. 17–30, 1986. Dortrecht, D. Reidel, 393. Tribus, M.–McIrvine, E. (1971) Energy and Information. Scientific American, August 1971, 179. Ufflink, J. (2004) Boltzmann’s Work in Statistical Physics. In Zalta, Edward N. (ed.) The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Winter 2008 edition). http://plato. stanford.edu/archives/win2008/entries/statphys-Boltzmann/. Vilenkin, A. (1983) The Birth of Inflationary Universes. Physical Review D27, 2848– 2855. Vilenkin, A. (2004) Eternal Inflation and Chaotic Terminology. http://arxiv.org/ abs/gr-qc/0409055. Vilenkin, A. (2006) Many Worlds in One: The Searchfor Other Universes. New York, Hill and Wang. Viola, F. (2009) From Eternity to Here: Rediscovering the Ageless Purpose of God. Colorado Springs, David C. Cook. Von Baeyer, H. C. (1998) Warmth Disperses and Time Passes: The History of Heat. New York, Modern Library. Von Baeyer, H. C. (2003) Information: The New Language of Science. Cambridge, MA, Harvard University Press. Vonnegut, K. (1969) Slaughterhouse-Five. New York, Dell. Vonnegut, K. (2004) Az ötös számú vágóhíd. Ford. Nemes László. Budapest, Maecenas. Wald, R. W. (1983) Asymptotic Behavior of Homogeneous Cosmological Models in the Presence of a Positive Cos- mological Constant. Physical Review D28, 2118–2120. Weinberg, S. (1977) The First Three Minutes: A Modern View of the Origin of the Universe. New York, Basic Books. Weinberg, S. (1982) Az első három perc. Ford. Gajzágó Éva. Budapest, Gondolat. Weiner, J. (1999) Time, Love, Memory: A Great Biologist and His Quest for the Origins of Behavior. New York, Vintage. Wells, H. G. (1895) The Time Machine. Repr. in The Complete Science Fiction Treasury of H. G. Wells (1978). New York, Avendel. Wells, H. G. (1925) Az időgép. Ford. Mikes Lajos. Budapest, Lampel. West, G. B.–Brown, J. H.–Enquist, B. J. (1999) The Fourth Dimension of Life: Fractal Geometry and the Allo-metric Scaling of Organisms. Science 284, 1677–1679. Wheeler, J. A. (1994) Time Today. In Halliwell, J. J.–Perez- Mercader, J.–Zurek, W. H. (eds) Physical Origins of Time Asymmetry. Cambridge, Cambridge University Press, 1–29. Wiener, N. (1961) Cybernetics: or the Control and Communication in the Animal and the Machine. Cambridge, MA, MIT Press.

560

Wikipedia (2009) Time. http://en.wikipedia.org/wiki/Time (hozzáférés: 2009. január 6.). Wright, E. L. (2008) Errors in the Steady State and Quasi-SS Models. http://www. astro.ucla.edu/∼wright/stdystat.htm. Wu, C. S.–Ambler, E.–Hayward, R. W.–Hoppes, D. D.–Hudson, R. P. (1957) Experimental Test of Parity Non-conservation in Beta Decay. Physical Review 105, 1413–1415. Zeh, H. D. (1989) The Physical Basis of The Direction of Time. Berlin, Springer. Zermelo, E. (1896a) Ober einen Satz der Dynamik und die mechanische Warmtheorie. Annalen der Physik 57, 485. Zermelo, E. (1896b) Über mechanische Erklärungen irreversibler Vorgänge. Annalen der Physik 59, 793. Zurek, W. H. (1982) Entropy Evaporated by a Black Hole. Physical Review Letters 49, 1683–1686. Zurek, W. H. (1990) Complexity, Entropy, and the Physics of Information. Boulder, Westview Press.

561

Név- és tárgymutató

A *-gal jelölt oldalakon a kifejezés ábrában, a dőlt betűvel szedett oldalakon jegyzetben fordul elő. Abbott, Edwin A. 160 Achatz, Grant 230 Acta Mathematica 294 Aguirre, Anthony 500, 505 Albert, David 199, 258, 267 Albrecht, Andreas 320, 443 algoritmikus bonyolultság 289 Állandó Állapot elmélet 77, 81, 83–85 állandóság 25 állapottér ∼ fejlődése 482* ∼ és állapotok száma 232 ∼ és az entrópia fejlődése 425 ∼ és fekete lyukak 382 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és indifferenciaelv 246 ∼ és információmegőrzés 208–211, 416, 481 ∼ és newtoni mechanika 194–196, 195* ∼ és szemcsésítés 233–236 ∼ és az univerzum tágulása 415*, 481 ∼ és visszatérési tétel 304 Alpher, Ralph 81

általános relativitáselmélet ∼ és az anyag energiája 90–92 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell 440 ∼ és energiamegmaradás 55 ∼ és entrópia 14, 155 ∼ és entrópiamaximalizálás 428 ∼ és fehér lyukak 137 ∼ és fekete lyukak 133–137, 371–374, 384, 390 ∼ és féreglyukak 167 ∼ és fizikai rendszerek állapota 190 ∼ és Gott-féle időgépek 166 ∼ és gravitáció 131–133 ∼ és kvantummechanika 92 ∼ és Nagy Bumm 76–79 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 494–497 ∼ és síkföldi gondolatkísérlet 159–160 ∼ és a tér görbülete 447–450 ∼ és a téridő görbülete 128–131 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 487 ∼ és az univerzum tágulása 86, 90–92, 408–411

563

általános relativitáselmélet ∼ és üres tér 429–434 ∼ és visszatérési tétel 303 ∼ és zárt időszerű görbék 145 általánosított második törvény 380 Amis, Martin 44, 46 anizotrópia 81, 82, 82* Annalen der Physik 123 anti-de Sitter-tér 399–402, 401*, 436–439, 438*, 495 antikvarkok 202 antirészecskék 203*, 204 antropomorfizmuselv ∼ és Boltzmann-agyak 318 ∼ és az idő iránya 480 ∼ és multiverzumhipotézis 308–311, 311*, 467–470 ∼ és természeti teológia 527 ∼ és az univerzum aktuális állapota 440 ∼ és visszatérés 308–311, 311* anyag 88–89, 90, 94 Arisztotelész 527 Arroway, Ellie (kitalált személy) 167–169 atomelmélet 56–58, 220, 312–314 atommagok 201 atomórák 114 Augustinus 21, 41 „A Végső Gép” 288 Avicenna 193, 528 Avogadro-szám 220 Baker, Nicholson 33–34 Banks, Tom 488 barna törpék 95 bébiuniverzumok 501–516, 505*, 505, 511*, 520 Bekenstein, Jacob 369, 378–380, 379* Bekenstein–Hawking-entrópia 404, 417, 425, 426

564

Bell, John 345 Bennett, Charles 272–273 Berlioz, Hector 406 Bernoulli, Daniel 213 biofizika 284–289 bioszféra és biológiai folyamatok 33–34, 61, 277–281, 279* blokkidő/blokkuniverzum-nézőpont 41, 65 Bohr, Niels 342, 359 Boltzmann, Emma 326 Boltzmann, Ludwig ∼ halála 326–327 ∼ és az antropomorfizmuselv 308–311, 311* ∼ és az atomelmélet 58 ∼ és a H-tétel 253 ∼ és a de Sitter-tér 503 ∼ és az entrópia 14, 53, 58–60, 59*, 96–100, 211, 215, 223, 223, 229, 232, 242–244, 248–251, 255, 274–277, 395, 402–405, 426, 440, 518, 537 ∼ és a fekete lyukak 395 ∼ és az idő iránya 479–480 ∼ és az indifferenciaelv 244–248 ∼ és a kinetikus elmélet 213 ∼ és Loschmidt reverzibilitási ellenvetése 255–257 ∼ és a múlthipotézis 257–260, 301–305 ∼ és a statisztikus mechanika 218–223 ∼ és a termodinamika második törvénye 293, 380 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 487 ∼ és a visszatérési tétel 299–305, 307 Boltzmann-agyak 317–322, 439–444, 480, 502, 513

Boltzmann–Lucretius-modell 314–317, 321–325, 440, 442, 509, 514 bolygók mozgása 524 Bondi, Hermann 84 bonyolultság 61, 284, 289–291, 483–487 Bousso, Raphael 398 bozonok 201, 383, 400 Brahe, Tycho 524 Brillouin, Léon 272 Brown-mozgás 326 Bruno, Giordano 528 buddhizmus 331 Bureau des Longitudes 105 cáfolhatóság 523 Callender, Craig 267–270 Callisto 63 caloricum 56 Calvino, Italo 177 Carnot, Lazare 55 Carnot, Nicolas Léonard Sadi 51–56, 94, 380, 521 Carroll, Lewis 45–46 CERN 203 Chandrasekhar-határ 87 Chen, Jennifer 511 ciklikus univerzum 499; lásd még visszapattanó univerzum kozmológia, visszatérés Clausius, Rudolf ∼ és az élet meghatározása 283 ∼ és az empirikus módszer 521 ∼ és az entrópia 51–56, 60–63, 229, 250 ∼ és a kinetikus elmélet 213 ∼ és a Maxwell-démon 270 ∼ és a statisztikus mechanika 220 ∼ és a termodinamika második törvénye 215–218, 380 ∼ és a vákuumenergia 94

clinamen 312–314 C-mező 84 CPLEAR-kísérlet 204 CPT-tétel 204–208 Crick, Francis 282 Cronin, James 207 csillagködök 71 csillagközi távolságok 71 csillagok 135 Curtis, Heber 71 Cutler, Curt 162 Darwin, Charles 527–528 darwini szelekció 278 de Sitter, Willem 437 de Sitter-tér ∼ leírása 438* ∼ és bébiuniverzum-modell 501–507, 505*, 520 ∼ és eseményhorizontok 438 ∼ és hőmérsékleti fluktuáció 438 ∼ és irreverzibilitás 486 ∼ és a multiverzum entrópiája 507 ∼ és multiverzummodell 507–514, 511*, 516 ∼ és örökös infláció 463–467 ∼ és az univerzum jelenlegi állapota 439–444 ∼ és vákuumenergia 436–444 ∼ és valódi vákuum 463–467, 466*, 512 dekoherencia 359–363 demarkációs probléma 522 Démokritosz 56, 312, 328 Deser, Stanley 163 determinizmus ∼ és buddhizmus 331 ∼ és fizikai törvények 191 ∼ és jóslatok 65–67 ∼ és kaotikus dinamika 180 ∼ és Laplace-démon 179–181

565

determinizmus ∼ és Schrödinger-egyenlet 356 ∼ és zárt időszerű görbék 154, 158 DeWitt, Bryce 359, 378 Dicke, Robert 81, 445, 454 dimenziók 122, 195–196, 195*, 404 DNS 281–284 Doppler-effektus 72, 72 Doroshkevich, A. G. 81 down kvarkok 202–203 Dyson, Lisa 443 Eddington, Arthur 52, 319 égi mechanika 524 egyenletek 531 egyensúly ∼ leírása 234 ∼ és antropomorfizmuselv 311* ∼ és bioszféra 278, 279* ∼ és Boltzmann-agyak 318 ∼ és entrópia 54, 305–311, 311*, 318, 320, 520 ∼ és hasznos energia 226–230, 228* ∼ és multiverzummodell 507–514 ∼ és az univerzum sorsa 63 ∼ és visszatérési tétel 305–307, 311* együtt mozgó térrész ∼ és az entrópia fejlődése 423, 425 ∼ és entrópiamaximalizálás 427 ∼ és inflációs kozmológia 453*, 470–477 ∼ és megfigyelhető univerzum 412*, 413 ∼ és Planck-hossz 413–417 ∼ és az univerzum autonóm fejlődése 478 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 501 Einstein, Albert 103–106 ∼ „csodálatos éve” 104 ∼ a Brown-mozgásról 326

566

∼ és az Állandó Állapot kozmológia 84 ∼ és az általános relativitáselmélet 55, 132 ∼ és az ekvivalenciaelv 127 ∼ és az empirikus módszer 523 ∼ és az entrópia 14 ∼ és az EPR-paradoxon 354 ∼ és a fekete lyukak 367, 371, 374 ∼ és a gondolatkísérletek 433 ∼ és az időszimmetria 489 ∼ és a kozmológiai állandó 90–92 ∼ és a kvantummechanika 345 ∼ és a populáris kultúra 103–106 ∼ és a relativitás 36, 43 ∼ és a relativitási anekdota 33 ∼ és a speciális relativitáselmélet 36, 123 ∼ és a téridő görbülete 129 ∼ és a természet univerzalitása 518 ∼ és az univerzum tágulása 74 ekvivalenciaelv 123–124, 127 elektromágnesesség 125, 127, 198, 204–208, 329 elektromos töltés 373 elektronok 80 elemi fizika 56–58, 236 elemi irreverzibilitási hipotézis 484 elemi részecskék 200–208, 201, 385, 402–405, 424, 451 élet ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell 318 ∼ és bonyolultság 289–291 ∼ és definíciója 281–284 ∼ és emlékezés 261–265 ∼ és entrópia 60–63 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281 ∼ és multiverzumhipotézis 471 ∼ és szabad energia 288* emergens jelenségek 57, 521

emlékezés ∼ a jövőre 63–65 ∼ és élet 261–265 ∼ és az információ fizikai jellege 274–277 ∼ és kognitív instabilitás 265–267 ∼ és Maxwell-démon 270–272 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és posszibilizmus 65–67 empirikus módszer 521–523 energia lásd még sötét energia, vákuumenergia ∼ és atomelmélet 56 ∼ és fekete lyukak 374, 377 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281, 279* ∼ és használható energia 226–230, 228* ∼ és virtuális részecskék 92 energiamegmaradás 55, 131–133, 133 entrópia 44–67, 212–260 ∼ definíciói 12–14, 232, 236, 242–244 ∼ formulája 59*, 222, 223 ∼ maximalizálása 427–429, 429* ∼ összeadódása 396* ∼ példái 212 ∼ változatai 248–251 ∼ és Állandó Állapot kozmológia 85 ∼ és általánosított második törvény 380 ∼ és bébiuniverzum-modell 506–514 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell 314–317, 316* ∼ és bonyolultság 291 ∼ és de Sitter-tér 503, 507 ∼ és dekoherencia 364 ∼ és egyensúly körüli fluktuációk 54, 305–311, 311*, 318, 320, 520

∼ és együtt mozgó térrész 470–474 ∼ és élet 60–63 ∼ és emlékezés 63–65, 262 ∼ és fehér lyukak 139 ∼ és fekete lyukak 139, 369, 378–380, 385, 393–399, 409, 417, 425, 427–430, 429*, 439 ∼ és fizikai törvények 248, 255–257 ∼ és gázok eloszlása 215–218, 217*, 223–230, 224*, 225* ∼ és golyó a domboldalon analógia 507–514, 509* ∼ és gravitáció 98, 417–424, 422*, 427, 435 ∼ és hasznos energia 226–230 ∼ és holografikus elv 395–399 ∼ és hő 51–56, 60–63, 212–215 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és időbeli szimmetria/aszimmetria 60, 236–241, 490* ∼ és az idő iránya 16–17, 60, 68–69, 97, 155, 226–230, 236–239, 254, 257, 479–480, 497–499, 517 ∼ és az idő jellemzői 22, 47–49 ∼ és indifferenciaelv 244–248 ∼ és inflációs kozmológia 419, 470–474 ∼ és információ 209*, 211, 248–251, 272, 274–277 ∼ és keveredés 212–215 ∼ és a korai univerzum 417–423 ∼ és logaritmus 537 ∼ és makroállapotok 234* ∼ és Maxwell-démon 270–272, 271* ∼ és modern kozmológia 17 ∼ és múlthipotézis 257–260 ∼ és multiverzummodell 15, 322, 471, 507–515 ∼ és Nagy Bumm 14–15, 69, 96–100, 289, 494–497

567

entrópia és Neumann János 261 ∼ és okság 417 ∼ és örökös entrópianövekedés 520 ∼ és rendezetlenség 58–60, 242–244 ∼ és sötét energia 98, 436–439 ∼ és statisztikus mechanika 14, 68, 218–223, 224*, 252, 261 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ∼ és szabad akarat 66, 154–156 ∼ és szabad energia 285 ∼ és tágulás 408–411 ∼ és a termodinamika második törvénye 12–14, 51–56, 232, 236, 248–255, 428, 518 ∼ és az univerzum fejlődése 96–100, 423–427, 429–434 ∼ és az univerzum göröngyössége 429–434 ∼ és üres tér 429–434 ∼ és vákuumenergia 98, 100, 436–439 ∼ és vallás 407 ∼ és valószínűség 230–236, 238*, 252, 256 ∼ és a való világ 231, 434–436 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 498*, 500–501 ∼ és visszatérési paradoxon 293 ∼ és zárt időszerű görbék 145, 154–156 ∼ és zárt rendszerek 68–69, 406–408 Epikurosz 312, 312 EPR-paradoxon 353–356 ergodikus rendszerek 248 erős kölcsönhatás 204–208 események 28–38, 117; lásd még eseményhorizontok

568

eseményhorizontok lásd még fekete lyukak ∼ felülete 394 ∼ és de Sitter-tér 438 ∼ és fehér lyukak 137–139, 138* ∼ és Hawking-sugárzás 385–389, 387* ∼ és inflációs kozmológia 455–458 ∼ és információvesztés 375, 391* ∼ és szingularitások 133–137 ∼ és téridő 135* ∼ és termodinamika 376 ∼ és vöröseltolódás 137, 136*, 377 ∼ és zárt időszerű görbék 159 éter 110, 110, 111 eternalizmus 42, 157–158 euklideszi geometria 128–131, 129*, 448 euklideszi kvantumgravitáció 488 Euler-állandó 538 Everett, Hugh, III 359, 378 Farhi, Erward 163, 504 fázisátmenetek 461 Fehér Királynő 45–47, 64, 240 fehér lyukak 137–139, 409, 485 fehér törpék 95 fekete lyukak lásd még eseményhorizontok, szingularitások ∼ egyformasága 371–374 ∼ párolgása 94–96, 374, 399–402, 416, 429*, 431* ∼ és bébiuniverzumok 501–507 ∼ és entrópia 138, 369, 378–380, 385, 393–399, 409, 417, 425, 427–430, 429*, 439 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és Hawking-sugárzás 369, 381–389, 387*, 388 ∼ és holografikus elv 395–399 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és az idő iránya 393–395

∼ és információ 371–374, 390–393, 391*, 399–402, 413–417 ∼ és kvantum-alagúteffektus 436 ∼ és kvazárok 146 ∼ és Laplace 133 ∼ és részecskegyorsítók 389 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ∼ és téridő 133–137, 370, 372, 401 ∼ és termodinamikai analógia 374–378 ∼ és a való világ 435 ∼ és vöröseltolódás 136*, 137, 377 ∼ és zárt időszerű görbék 159–166, 159, 162* feketetest-sugárzás 81–83 fenomenológiai környezet 57, 59 fény 72, 104, 111–114 fénykúpok ∼ leírása 118–123, 120* ∼ és fehér lyukak 138* ∼ és fekete lyukak 133–137, 135* ∼ és horizontprobléma 455–458 ∼ és időutazás 142–144, 143* ∼ és megfigyelhető univerzum 412* ∼ és Nagy Bumm 458 ∼ és newtoni tér 122 ∼ és zárt időszerű görbék 145* fénysebesség 77, 104, 111–114, 118–123, 120*, 132, 135*, 412 féreglyukak 167–172, 168*, 169*, 170, 171*, 173 fermionok 201, 383, 400 feszültség 132, 132 Feynman, Richard 226, 322, 518 Field, George 163 Fischer, Willy 483 Fitch, Val 207 Fitzgerald, F. Scott 44–45, 240 FitzGerald, George 36

fizikai rendszerek állapota 190–200, 193*, 230–236 fizikai törvények lásd még az egyes törvényeknél ∼ és emlékezés 262 ∼ és entrópiadefiníció 248, 255–257 ∼ és irreverzibilitás 483–487 ∼ és mintázatok 181–188, 184* ∼ és multiverzumhipotézis 469 ∼ és reverzibilitás 188, 255–257, 487–489 ∼ és tudat 262–265 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 500 fluktuációs tétel 318 folytonosság 24, 185 forgás ∼ és fekete lyukak 373 ∼ és féreglyukak 167 ∼ és síkföldi gondolatkísérlet 159–160 ∼ és speciális relativitáselmélet 106–111 ∼ és zárt időszerű görbék 146 fotonok ∼ és általános relativitáselmélet 134 ∼ és kettős rés kísérlet 339 ∼ és a korai univerzum 80, 424 ∼ és speciális relativitáselmélet 124 ∼ és tömeg nélküli részecskék 394 Freud, Sigmund 523 „Full Non-indexical Conditioning” 325 galaxisok 70–72, 71, 95, 370, 434 Galilei, Galileo 30, 71, 109, 518, 528 Galison, Peter 105 Gamow, George 81 gázok eloszlása ∼ és állapottér 219 ∼ és egyenletes eloszlás 215–218

569

gázok eloszlása ∼ és egyensúly körüli fluktuációk 305–307, 311* ∼ és entrópia 215–218, 217*, 223–230, 224*, 225* ∼ és időmegfordítás 236–241, 238* ∼ és impulzus 251–255 ∼ és Maxwell-démon 270–272, 271*, 274 ∼ és múlthipotézis 257–260, 259* ∼ és rendezetlenség 242–244 ∼ és szabad energia 287 ∼ és szemcsésítés 233–236 ∼ és a termodinamika második törvénye 215–218, 216*, 217* genetika 281–84 gépek hajtása 228* Geroch, Robert 172, 173 Gibbs, Josiah Willard 14, 213, 248–251, 285 globális helymeghatározó rendszer (GPS) 130 Gold, Thomas 84, 97, 491 Gold-kozmológia 267 Gold-univerzum 97, 489–493, 490*, 500, 514 googol 425 Gott, Richard 161–166, 161 Gödel, Kurt 145 gömbök 129* görög kultúra 38, 56, 71, 312 gőzgépek 51–56 Gratton, Steven 500 gravitáció lásd még általános relativitáselmélet, kvantumgravitáció ∼ univerzalitása 127 ∼ és általános relativitáselmélet 131–133 ∼ és fekete lyukak 373–378, 393–395 ∼ és Gott-féle időgépek 164

570

∼ és gravitációs instabilitás 420 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és háttérsugárzás 82 ∼ és holografikus elv 400 ∼ és húrelmélet 404 ∼ és inflációs kozmológia 417–423 ∼ és klasszikus mechanika 328–332 ∼ és korai univerzum 423–427 ∼ és Maldacena-megfeleltetés 401* ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 495 ∼ és negatív energia 172–174 ∼ és relativitás 125–128 ∼ és struktúra/rend 244, 420 ∼ és szingularitások 381 ∼ és szupergravitáció 400, 401* ∼ és a téridő görbülete 128 ∼ és tudományos módszer 524 ∼ és tudományos-fantasztikus irodalom 108 ∼ és üres tér 429–434 ∼ és az univerzum entrópiája 98, 417–424, 422*, 427, 436 ∼ és az univerzum göröngyössége 417–423, 422*, 429–434 ∼ és az univerzum tágulása 78, 86, 408–411 ∼ és vákuumenergia 92, 437 Guth, Alan ∼ háttértörténete 163 ∼ és a bébiuniverzum-modell 504, 506 ∼ és az inflációs univerzum hipotézis 445–447, 454, 461 ∼ és a mágneses monopólusok 450–452 ∼ és a multiverzumhipotézis 468 Guven, Jemal 504 gyenge kölcsönhatás 204–208

gyorsulás ∼ és Boltzmann-agyak 442 ∼ és féreglyukak 169–172 ∼ és időutazás 142 ∼ és relativitás 127–128 ∼ és sebesség 110 ∼ és speciális relativitás 106–111, 107*, 117–118, 117 ∼ és az univerzum tágulása 86–92, 89* halmazelmélet 300 halott csillagok 95 hamis vákuum ∼ leírása 459–463 ∼ és bébiuniverzum-modell 501–507, 505* ∼ és de Sitter-tér 501–507 ∼ és multiverzummodell 467–470, 511 ∼ és örökös infláció 463–467 ∼ és potenciális energia 461* ∼ és valódivákuum-buborékok 463–467, 466* hang 72 háromtestprobléma 294–299 Hartle, James 488 hasznos és haszontalan energia 286, 286 határfeltételek ∼ leírása 256 ∼ és időszimmetria 489–493 ∼ és irreverzibilitás 484 ∼ és Maxwell-démon 273 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 241, 487–489 ∼ és visszatérési tétel 301–305 határozatlansági elv 92, 347–350 hatékonyság 289 háttéridő 148

háttérsugárzás lásd kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hatványok 531–536, 538 Hawking, Stephen 368* ∼ és fekete lyukak 367–370 ∼ és a fekete lyukak párolgása 96, 374–378, 385–389 ∼ és fogadás 392, 399–402 ∼ és az idő irányának megfordíthatósága 491 ∼ és az időutazás 174 ∼ és az információmegőrzés 416 ∼ és a Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és a kvantumhullámfüggvények 488 ∼ és a mezőelmélet 381–385 ∼ és a részecskegyorsítók 389 ∼ és a szingularitások 135, 381 ∼ és az univerzum göröngyössége 429 Hawking-sugárzás ∼ leírása 381–385 ∼ és bébiuniverzum-modell 501–507 ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és entrópiamaximalizálás 429, 429* ∼ és fehér lyukak 139 ∼ és fekete lyukak párolgása 369, 381–389, 387*, 388 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és információvesztés 390–393, 391*, 416 ∼ és irreverzibilitás 485 ∼ és kvantumtérelmélet 387* Heinlein, Robert A. 153 Heisenberg, Werner 92, 342 Heisenberg-féle határozatlansági elv 347–350, 462 heliocentrikus modell 526 hélium 80, 535 Helmholtz, Hermann von 286

571

hely 78, 106–111, 332–334 Hérakleitosz 14 Herman, Robert 81 Higgs-mező 110 Hilbert-tér 195, 515 holografikus elv 395–402, 427, 436–439, 488, 495, 521 horizontprobléma 455–458, 457* hosszkontrakció 113–114, 113 hosszúsági kör 105 Hoyle, Fred 84 hő 51–56, 60–63, 212–215, 271* hőmérséklet ∼ és anizotrópia 82, 82* ∼ és de Sitter-tér 442, 502 ∼ és entrópia 51–56, 212–215 ∼ és fekete lyukak 377, 381, 388 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281 ∼ és hasznos energia 228 ∼ és horizontprobléma 455–458, 457* ∼ és hőmérsékleti egyensúly 281–284 ∼ és hőmérsékleti fluktuáció 442, 502 ∼ és inflációs kozmológia 462 ∼ és információ 276 ∼ és információmegőrzés 209*, 211 ∼ és Kelvin-skála 222 ∼ és keveredés 215 ∼ és Maxwell-démon 271* ∼ és a Nap hőmérséklete 61 ∼ és az univerzum tágulása 76–79, 86–92 hőmérsékleti egyensúly 281–284 hőmérsékleti fluktuáció 442, 502 H-tétel 252, 256, 301, 253 Hubble, Edwin 71–76, 73*, 92 Hubble-állandó 74, 88, 412 Hubble-hossz 412 Hubble törvénye 73 hulladékhő 288*

572

hullámfüggvény lásd kvantumhullámfüggvény hullámok 110 Humason, Milton 73 húrelmélet 372, 402–405, 404, 469, 515 hurkok az időben lásd zárt időszerű görbék Ibn Szína lásd Avicenna idő lásd még idő iránya, időmegfordítás ∼ definíciója 11–12, 22–23, 448 ∼ mint közeg 23, 38–39 ∼ és blokkidő-megközelítés 41 ∼ és események 28–38 ∼ és féreglyukak 167–172, 171* ∼ és idődilatáció 113–114, 128–131, 136*, 137 ∼ és időmérés 28–32, 31*, 105 ∼ és megjelenési formái 22 ∼ és speciális relativitáselmélet 117–118 ∼ és szimmetria 96, 97, 489–493 időbeli aszimmetria ∼ és entrópia 60, 97 ∼ és fehér lyukak 137–139 ∼ és inflációs kozmológia 478 ∼ és Nagy Bumm 84 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267 ∼ és paritássértés 204–208 ∼ és posszibilizmus 66 időbeli fejlődés ∼ és állapottér 481–483, 482* ∼ és bonyolultság 289 ∼ és élet 277–281 ∼ és entrópia 225* ∼ és időmegfordítás 185–188 ∼ és mintázatok 181–185 időbeli sovinizmus 118, 408, 427, 500, 529 idődilatáció 113

időfogalmak 38–39 időgépek lásd zárt időszerű görbék, idő iránya ∼ szokásostól eltérő változatai 492 ∼ és Állandó Állapot kozmológia 85 ∼ és az állapottér fejlődése 481–483 ∼ és bébiuniverzumok 507–514 ∼ és de Sitter-tér 502 ∼ és elemi részecskék 200 ∼ és emlékezés a jövőre 63–65 ∼ és entrópia 16–17, 60, 68–69, 97, 155, 226–230, 236–239, 254, 257, 479–480, 497–499, 517 ∼ és fehér lyukak 137 ∼ és fekete lyukak 393–395 ∼ és a fizikai rendszerek állapota 192 ∼ és gázok eloszlása 217*, 218 ∼ és Gold-kozmológia 267 ∼ és hullámfüggvények 344–347, 362–364 ∼ és idő a térrel szemben 37–38 ∼ és időbeli sovinizmus 529 ∼ és indifferenciaelv 248 ∼ és információ 181, 211, 390 ∼ és irreverzibilitás 47–49, 254, 480, 483–487, 491, 517 ∼ és a korai univerzum 79 ∼ és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és kvantummechanika 331, 362–364 ∼ és megszokás 26, 529–530 ∼ és memória 262, 265* ∼ és múlthipotézis 257 ∼ és multiverzummodell 507–514, 509*, 511*, 522 ∼ és a Nagy Bumm 12–14, 76–79, 497–499 ∼ és posszibilizmus 65–67 ∼ és sakktáblavilág 185–190, 186*, 189*, 196–200

∼ és sok világ interpretáció 357 ∼ és szabad akarat 66 ∼ és szimmetria 97, 489–493 ∼ és térbeli helyzet 49–51, 51* ∼ és téridő 106 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 489 ∼ és a világ érzékelése 47–49 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 500–501 ∼ és visszatérési probléma 443 idő lelassítása 32–35 idő megállítása 32–35 időmegfordítás ∼sal kapcsolatos történetek 46 ∼ és entrópia 236–239, 253 ∼ és golyó a domboldalon analógia 507–514, 509* ∼ és információ 208–211, 390 ∼ és invariancia 185–188, 199 ∼ és kölcsönhatások 239–241 ∼ és a múlt rekonstruálása 265 ∼ és newtoni mechanika 196–200 ∼ és összehúzódó univerzum 417–423 ∼ és paritás 188–190, 208 ∼ és részecskefizika 200–208 ∼ és sakktáblavilág gondolatkísérlet 188 ∼ és szimmetrikus univerzum 489–493 idő rugalmassága 125–139; lásd még a téridő görbülete ∼ és általános relativitáselmélet 128–131 ∼ és fehér lyukak 137–139 ∼ és fekete lyukak 133–137 ∼ és görbült tér 128–131 ∼ és űrhajó-gondolatkísérlet 125–128

573

időtartam 37 impulzus ∼ és állapottér 196 ∼ és fizikai rendszerek állapota 192–193 ∼ és gázok eloszlása 251–255 ∼ és határozatlansági elv 332–334, 347–350 ∼ és időmegfordítás 196–200 ∼ és klasszikus mechanika 197 indifferenciaelv 244–248, 257–260, 260, 262–265, 324 inflációs kozmológia 445–478 ∼ felfedezése 445–447 ∼ spekulatív természete 524 ∼ és „nyílt infláció” 466 ∼ és bébiuniverzumok 501–507, 505* ∼ és együtt mozgó térrész 453*, 470–477 ∼ és hagyományos kozmológia 453* ∼ és hasznossága 470–474 ∼ és horizontprobléma 455–458 ∼ és kezdeti feltételek 477–478 ∼ és multiverzumhipotézis 467–470, 478, 507–514 ∼ és örökös infláció 463–467, 467 ∼ és Planck-idő 535 ∼ és sötét energia 446, 452–455 ∼ és a tér görbülete 447–450 ∼ és az univerzum göröngyössége 417–423 ∼ és valódi és hamis vákuum 459–463, 461*, 463* ∼ és visszapattanó univerzum 494–497, 500–501 információelmélet 378 információvesztés és -megőrzés 261–292 ∼ fizikai jelentése 274–277

574

∼ és állapottér 208–211, 416, 481 ∼ és együtt mozgó térrész 473 ∼ és az élet meghatározása 284 ∼ és entrópia 209*, 211, 248–251, 272, 274–277 ∼ és fekete lyukak 371–374, 390–393, 391*, 399–402, 413–417 ∼ és az idő iránya 181, 211, 390 ∼ és időmegfordítás 208–211, 390 ∼ és az információ energiája 275 ∼ és irreverzibilitás 483–487 ∼ és kvantumgravitáció 416 ∼ és kvantumtérelmélet 413–417 ∼ és Maxwell-démon 272–277 ∼ és sakktáblavilág gondolatkísérlet 208–211, 209* ∼ és Schrödinger-egyenlet 344 ∼ és szabad energia 287 ∼ és szingularitások 391* ∼ és a téridő görbülete 413–417 ∼ és a téridő tágulása 413–417 ∼ és az univerzum göröngyössége 418 ingák 28–32, 31* Institute for Advanced Study (Dublin) 282 Institute for Advanced Study (Princeton) 145 intelligencia 320 interferencia 334–341, 343 interferométerek 112 invariancia 185–188 irány 106–111 irányítottság lásd idő iránya irracionális számok 290, 538 irreverzíbilis folyamatok lásd még entrópia ∼ és állapottér 481–483, 482* ∼ és bébiuniverzum-modell 515

∼ és Boltzmann-agyak 322 ∼ és entrópia 12–14, 51–56 ∼ és fekete lyukak 275 ∼ és az idő iránya 47–49, 254, 480, 483–487, 491, 512 ∼ és mikroszkopikus szint 520 ∼ és posszibilizmus 65 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ítéletnap-érvelés 324 Jackiw, Roman 163 jakobinus terror 177 Johnson, George 106 Johnson, Matthew 505 jóslatok ∼ és Boltzmann-agyak 321 ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és hurkok az időben 156–159 ∼ és klasszikus mechanika 328 ∼ és multiverzummodell 514 ∼ és posszibilizmus 66 ∼ és statisztikus mechanika 260 ∼ és tudományos módszer 525, 530 ∼ és zárt időszerű görbék 156–159 jövőhipotézis 490 Kálvin János 66 kaonok 202–204 kaotikus dinamika 180 Kasner, Edward 425 Kelvin, William Thomson, Lord 60–63, 213, 253, 300 Kelvin-skála 222 kémia 56 Kepler, Johannes 524 Kerr, Roy 145, 146, 167 kétállapotú rendszer 333 kettős rés kísérlet 339 keveredés 212–218, 242–244 kilátás a semmikorból 40–43 kinetikus elmélet 213, 252, 270 kiválasztási hatás 309

klasszikus mechanika ∼ és antropomorfizmuselv 308 ∼ és elemi részecskék 200–204 ∼ és energiamegmaradás 133 ∼ és entrópiamaximalizálás 428 ∼ és fekete lyukak 133–137 ∼ és fénykúpok 118–123, 121* ∼ és a fizikai rendszerek állapota 190–196, 193* ∼ és háromtestprobléma 294–299 ∼ és időbeli hurkok 140–141 ∼ és időmegfordítás 196–200 ∼ és időutazás 142 ∼ és impulzus 197 ∼ és jósolhatóság 328 ∼ és kvantumhullámfüggvények 348 ∼ és Laplace 178 ∼ és megfigyelés 337–341 ∼ és Michelson-Morley kísérlet 125 ∼ és relativitáselmélet 118, 191, 329 ∼ és téridő 118, 119* ∼ és az univerzum keletkezése 526–528 ∼ és viszzatérési tétel 302 Kleban, Matthew 443 kognitív instabilitás 265–267 koincidenciaprobléma 93 Kolmogorov-bonyolultság 289 kompakt jelölésmód 423–427 komplex számok 336 koordináta-rendszerek 23–26, 25*, 27*, 36–38, 37*, 43 kopernikuszi elv 526 koppenhágai interpretáció 341–347, 342, 343, 356–359 korai univerzum lásd még Nagy Bumm ∼ göröngyössége 422*, 429–434, 462, 476 ∼ és entrópia 85 ∼ és háttérsugárzás 79–81

575

korai univerzum ∼ és az idő iránya 79 ∼ és inflációs kozmológia 470–478 ∼ és simaság 408–411 kozmikus húrok 161 kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás ∼ felfedezése 81 ∼ és de Sitter-tér 442 ∼ és fluktuációk 81–83, 82* ∼ és Hawking-sugárzás 388 ∼ és horizontprobléma 455–458, 457* ∼ és inflációs kozmológia 419, 462 ∼ és korai univerzum 79–81 ∼ és a múlt rekonstruálása 280 ∼ és Nagy Bumm 81 ∼ és relativitás 84 kozmikus szőrtelenségi tétel 437 kozmológia 11–12, 17, 65–67, 80, 266; lásd még az egyes modelleknél kozmológiai állandó 90–93, 401, 437, 515 kozmológiai horizont 455–458, 456* kölcsönhatások 182, 239–241, 410 körkörös idejű univerzum 144–148, 147* körök az időben lásd zárt időszerű görbék középhipotézis 500–501 kreacionizmus 61, 277–281 Kronológiavédelmi Sejtés 174 kvantum-alagúteffektus 436, 505 kvantumamplitúdók 334–336, 336, 339, 340, 340*, 344, 347, 351 kvantumfluktuációk 349, 503, 511 kvantumgravitáció ∼ spekulatív természete 515, 519 ∼ és de Sitter-tér 503 ∼ és euklideszi 488 ∼ és fekete lyukak 370

576

∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és információmegőrzés 416 ∼ és lokalitás 398 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 495 ∼ és Planck-állandó 93 ∼ és Planck-hossz 413–417 ∼ és üres tér 430 kvantumhullámfüggvény ∼ leírása 334–336 ∼ és dekoherencia 359–362, 364 ∼ és EPR-paradoxon 353–356 ∼ és fekete lyukak 382, 383* ∼ és a fizikai rendszerek állapota 195 ∼ és határozatlansági elv 347–350 ∼ és az idő iránya 331, 362–364 ∼ és interferencia 337–341, 340* ∼ és kettős rés kísérlet 339 ∼ és klasszikus mechanika 348 ∼ és koppenhágai interpretáció 341–347 ∼ és kvantum-alagúteffektus 436 ∼ és kvarcórák 28–32, 31* ∼ és kvarkok 200–204, 202 ∼ és kvazárok 146, 370 ∼ és multiverzummodell 515 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 495 ∼ és összefonódás 352–354 ∼ és qubit 333 ∼ és sok világ interpretáció 350–352, 356–359 ∼ és az univerzum hullámfüggvénye 488 kvantuminterferencia 334–336 kvantummechanika 328–364 kvantummechanika belső határozatlansága 333 ∼ elfogadottsága 519–521 ∼ leírása 328–332

∼ és de Sitter-tér 439–444 ∼ és dekoherencia 359–362 ∼ és elemi részecskék 200–204 ∼ és entrópia 14 ∼ és EPR-paradoxon 353–356 ∼ és fekete lyukak 270, 369, 381–385 ∼ és a fizikai rendszerek állapota 190, 194–196 ∼ és gravitáció 76–79, 92–94 ∼ és határozatlansági elv 347–350 ∼ és hullámfüggvények 334–347, 350–353 ∼ és idő 30 ∼ és az idő iránya 331, 362–364 ∼ és interferencia 334–341 ∼ és klasszikus határhelyzet 334 ∼ és Maxwell-démon 272 ∼ és megfigyelés 328–332, 337–344 ∼ és mérési probléma 328–332, 337–344 ∼ és negatív energia 173 ∼ és összefonódás 352–354 ∼ és sok világ interpretáció 356–359 ∼ és spekulatív gondolatmeneteink 515 ∼ és vákuumenergia 92 kvantumtérelmélet ∼ és de Sitter-tér 439–444, 503 ∼ és fekete lyukak 381–385, 383* ∼ és a fizikai rendszerek állapota 190 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és Hawking-sugárzás 387* ∼ és húrelmélet 405 ∼ és inflációs kozmológia 461–462, 473–474 ∼ és információmegőrzés 413–417

∼ és multiverzummodell 525 ∼ és vákuumenergia 459–463, 461*, 463* Landauer, Rolf 272–273 Lao Ce 125 Laplace, Pierre-Simon 133, 133, 177–181, 178*, 247 Laplace-démon 179–181, 194, 269, 328, 345 lapossági probléma 449, 454, 459 látható univerzum 70–72 Lavoisier, Antoine 177 Lawrence Berkeley National Laboratory 87 Lee, Tsung-Dao 204–208 Leibniz, Gottfried Wilhelm 407 Lemaître, Georges 83, 86, 527 Leukipposz 312 Linde, Andrei 463 Liouville, Joseph 246 Liouville tétele 246 logaritmus 218–223, 222, 274–277, 395, 531, 536–539, 537* lokalitás 345, 353–356, 395–400 Lorentz, Hendrik Antoon 36, 105 Lorentz-transzformációk 109 Loschmidt, Josef 253, 254, 255–257 Loschmidt reverzibilitási ellenvetése 255–257 Lucretius 312–314, 440, 503 mágneses mezők 198 mágneses monopólusok 450–452 makroállapotok ∼ és emlékezés 265* ∼ és entrópia 236–239, 248, 252 ∼ és gázok eloszlása 215–218 ∼ és hullámfüggvények 346 ∼ és az idő iránya 364, 479–480 ∼ és indifferenciaelv 247 ∼ és keveredés 213, 215

577

makroállapotok ∼ és megszámolásuk 223, 232 ∼ és posszibilizmus 66 ∼ és statisztikus mechanika 230–236 ∼ és szemcsésítés 234* Maldacena, Juan 399–402, 399, 495 Maldacena-megfeleltetés 399–402, 401* March, Hilde 282 Marx, Karl 523 Mather, John 81 Maxwell, James Clerk ∼ halála 293 ∼ és a termodinamika második törvénye 52 ∼ és az atomelmélet 57 ∼ és az elektromágnesesség 110 ∼ és az entrópia 14 ∼ és az időbeli aszimmetria 253 ∼ és a kinetikus elmélet 213 ∼ és a klasszikus mechanika 329 ∼ és Maxwell-démon 270–272 ∼ és a relativitás 125 ∼ és a visszatérési tétel 300 Maxwell-démon 270–274, 271*, 284–289, 288* McTaggart, J. M. E. 42 megfigyelés ∼ és dekoherencia 359–362, 363 ∼ és határozatlansági elv 347–350 ∼ és hullámfüggvények 341–344, 346 ∼ és az idő iránya 362–364 ∼ és kvantummechanika 328–332, 337–344 ∼ és tudományos módszer 524 megfigyelhető univerzum 412, 412*, 467–470, 474–477 membránok 404 mérés 22, 25*, 28–38, 43; lásd még megfigyelés

578

Messier, Charles 71 mesterséges gravitáció 108 mezonok 202 Michell, John 133 Michelson, Albert 112 Michelson-Morley kísérlet 125 mikroállapotok ∼ és az állapottér fejlődése 481–483 ∼ és emlékezés 263 ∼ és entrópia 223–226, 251–255 ∼ és fekete lyukak 371–374 ∼ és húrelmélet 402–405 ∼ és időbeli aszimmetria 97 ∼ és az idő iránya 364, 479–480 ∼ és az idő irányíthatósága 64 ∼ és indifferenciaelv 244–248 ∼ és inflációs kozmológia 473 ∼ és keveredés 213 ∼ és összeszámolásuk 223, 232 ∼ és posszibilizmus 65 ∼ és statisztikus mechanika 230–236 ∼ és szemcsésítés 234* ∼ és üres tér 436–439 ∼ és zárt időszerű görbék 155 mikrohullámú háttérsugárzás lásd kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás Mindenség Elmélete 263, 470 Minkowski, Hermann 36 Minkowski-tér 36, 436–439, 438*, 512 Minsky, Marvin 288 Misner, Charles 378 Mittag-Leffler, Gösta 294–295 molekuláris káosz 255 Moncrieff, C. K. Scott 261–262 monopólusprobléma 450–452, 454 Morley, Edward 112 Morris, Michael 170 Mount Stromlo Observatory 87

mozgás 114–118, 116*; lásd még sebesség mozgási energia 53, 57 múlthipotézis ∼ leírása 257–260, 259* ∼ és Boltzmann-agyak 321 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell 317 ∼ és emlékezés 263–264, 265* ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és indifferenciaelv 247 ∼ és kognitív instabilitás 265–267 ∼ és Maxwell-démon 272–274 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és reverzibilitás 480 ∼ és statisztikus mechanika 260 ∼ és szabad akarat 66 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 500–501 ∼ és visszatérési tétel 301–305 multiverzummodell ∼ problémái 17 ∼ spekulatív természete 519, 523–526 ∼ és antropomorfizmuselv 308–311, 311*, 467–470 ∼ és bébiuniverzumok 514–516 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell 322–325 ∼ és egyensúly 507–514 ∼ és empirikus módszer 521–523 ∼ és entrópia 15, 322, 471, 507–515 ∼ és filozófiai következményei 528 ∼ és inflációs kozmológia 467–470, 478, 507–514 ∼ és valódivákuum-buborékok 467– 470, 466* ∼ és visszatérés 305 műholdak 128–131, 130* Nabokov, Vladimir 212

Nagy Bumm ∼ előtti időszak 494–497 ∼hoz kapcsolódó problémák 17 ∼hoz kapcsolódó spekulatív elméletek 519 ∼ utáni időszak 77 ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és entrópia 14–15, 69, 96–100, 289, 494–497 ∼ és fekete lyukak 393 ∼ és fénykúpok 458 ∼ és homogenitás 77, 79–81 ∼ és horizontprobléma 455–458, 457* ∼ és az idő iránya 12–14, 76–79, 497–499 ∼ és az idő irányíthatósága 12–14 ∼ és az idő meghatározása 12–14 ∼ és időszimmetria 97, 490* ∼ és inflációs kozmológia 453*, 470–474 ∼ és a kifejezés használata 77 ∼ és a megfigyelhető univerzum 412* ∼ és mikrohullámú háttérsugárzás 81 ∼ és szingularitáshipotézis 79, 494 ∼ és természeti teológia 526–528 ∼ és az univerzum göröngyössége 417, 422 ∼ és az univerzum jelenlegi állapota 439–444 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 487–489 ∼ és az univerzum meghatározása 411 ∼ és valódivákuum-buborékok 463–467, 466* ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 496*, 496 ∼ és visszatérési tétel 301–305 Nagy Egyesített Elméletek (GUT-k) 451, 454

579

Nagy Hadronütköztető (LHC) 389 Nagy Reccs ∼hez kapcsolódó vita 86 ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és fekete lyukak 431* ∼ és időbeli aszimmetria 267, 485 ∼ és időmegfordíthatóság 266 ∼ és időszimmetria 489–493, 490* ∼ és kozmológiai állandó 436 ∼ és az univerzum göröngyössége 422 ∼ és üres tér 429–434, 431* Nap 60–63, 61, 277–281, 279* Napóleon Bonaparte 177–178, 178 Naprendszer ∼ mint nyílt rendszer 69 ∼ és bioszféra 61 ∼ és égi mechanika 524 ∼ és a fizikai rendszerek állapota 194 ∼ és háromtestprobléma 296 ∼ és heliocentrikus modell 526 ∼ és a pályák visszatérése 298* ∼ és Tejútrendszer 71 National Bureau of Standards 204–208 negatív energia 172–174 Neumann János 250, 261 neutrínók 200–204, 206, 424, 536 neutroncsillagok 87, 95 neutronok 200–204, 201, 535 Newton, Isaac lásd még klasszikus mechanika ∼ és gravitációelmélet 131 ∼ és az idő meghatározása 36 ∼ és relativitás 115 ∼ és szimmetria 109 ∼ és téridő 106 ∼ és a Természet univerzalitása 518 ∼ és tudományos módszer 524

580

Nietzsche, Friedrich 292, 292, 299, 517 Nobel-díj 81, 207 Novikov, Igor 81 Nukleáris Kutatások Európai Tanácsa (CERN) 203 nyílt rendszerek 51–56, 68–69, 164–166, 194 nyomás 58, 215–218, 216*, 217*, 228*, 417–423 ok-okozati kapcsolat 14, 64, 114, 267–270 Olum, Ken 164 órák 28–32 ∼ és az idő befolyásolása 33–34 ∼ és az idő meghatározása 28–32, 31* ∼ és időutazás 141 ∼ és relativitás 106 ∼ és speciális relativitáselmélet 114–118, 116* ∼ és a téridő görbülete 128–131, 130* órásmester-analógia 527 önhitt filozófus problémája 322–325 önrendelkezés 48; lásd még szabad akarat örökmozgó 275 örökös infláció 463–470, 467 ősatom 83 ős-atommagszintézis 79–81 összefonódás 352, 354, 357, 359–364, 361 összehúzódó univerzum 417–423, 429–434, 476, 495, 497; lásd még Nagy Reccs, visszapattanó univerzum kozmológia összeomló univerzum lásd összehúzódó univerzum Page, Don 491 Paley, William 527

pályák ∼ és ellipszisek 29 ∼ és háromtestprobléma 294–299, 298* ∼ és időmegfordítás 197 ∼ és az idő meghatározása 29 ∼ és a téridő görbülete 128–131, 130* ∼ és tudományos módszer 524 paradoxon visszatérési ∼ 294–299 EPR-∼ 353–356 ∼ok és időutazás 143, 143, 148–154, 150, 174 ∼ok és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ok és zárt időszerű görbék 150, 151–154, 157 párhuzamos valóságok 358 paritás 188–190, 204–208 Parmenidész 14, 312 Pascal, Blaise 479 Peebles, P. J. E. 81 Penrose, Roger 418 ∼ a struktúráról és az entrópiáról 421 ∼ és az entrópia fejlődése 423 ∼ és entrópiamaximalizálás 427 ∼ és fekete lyukak 274 ∼ és szingularitások 135, 381 ∼ és az univerzum göröngyössége 417–423 Penzias, Arno 80, 81 perdület 274, 376 periodicitás 29, 30 Perlmutter, Saul 87 Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (Newton) 329 Phragmén, Edvard 294 Physical Review Letters 165 Pilgrim, Billy (kitalált személy) 40

pillanatok ∼ és állapottér 195* ∼ és fizikai rendszerek állapota 193* ∼ és idő meghatározása 23–26, 25* ∼ és kvantummechanika 333 ∼ és newtoni téridő 119* pionok 203 Pirsig, Robert 38 Planck, Max 93, 93, 223 Planck-állandó 93 Planck-energia 93 Planck-hossz 413–417, 473, 535 Planck-idő 535 Planck-terület 378 Planck-tömeg 535 Podolsky, Boris 355 Poincaré, Henri 36, 105, 294–299, 295*, 316 Poincaré-transzformációk 109 Poincaré visszatérési tétele 296 Popper, Karl 523, 523 populáris kultúra 108, 140, 152 posszibilizmus 65–67 potenciális energia 459–463, 461*, 463* pozíció 192, 195*, 347–350 predesztináció 65–67, 154–156, 269; lásd még jövőhipotézis Preskill, John 392 Preston, Philip 230 prezentizmus 42, 65, 157–158 Price, Huw 40, 97, 491 protonok 200–204, 451, 535 Proust, Marcel 261–262 Proxima Centauri 70 Pynchon, Thomas 62 Ramis, Harold 146 Rees, Martin 384 régi infláció modellje 462, 464, 501–507

581

rekombináció 80, 94, 535 relativitás 103–124; lásd még általános relativitáselmélet; speciális relativitáselmélet ∼ elfogadottsága 519–521 ∼ felfedezése 103–106 ∼ megértésének kulcsa 111–114 ∼ és empirikus módszer 523 ∼ és fekete lyukak 381–385 ∼ és fénykúpok 118–123, 120* ∼ és az idő meghatározása 36–37, 43 ∼ és az idő szerepe 518 ∼ és klasszikus mechanika 118, 191, 329 ∼ és téridő 35–38, 114–123 ∼ és tömeg/energia ekvivalencia 123–124 ∼ és űrhajó-gondolatkísérlet 106–111 rend 242–244 rendezetlenség 58–60, 242–244; lásd még entrópia részecskefizika 190, 200–208, 451 részecskegyorsítók 389, 529 reverzibilitás ∼ és állapottér 481–483, 482* ∼ és dekoherencia 364 ∼ és determinizmus 180 ∼ és az entrópia meghatározása 248–251 ∼ és fehér lyukak 138 ∼ és fordított időrend 44 ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és az idő iránya 47–49, 253, 480, 483–487, 491, 512 ∼ és időszimmetria 489–493 ∼ és indifferenciaelv 246 ∼ és inflációs kozmológia 477–478 ∼ és kvantummechanika 332

582

∼ és multiverzummodell 511 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 494–497 ∼ és posszibilizmus 65–67 ∼ és sok világ interpretáció 357 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 432, 487–489 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 497–500 rezgés 200–204 Ricci-görbület-hipotézis 488 római kultúra 313 Rosen, Nathan 355 Röntgen-sugárzás 370 Sagan, Carl 167–169 sajátállapot 342, 346–347 sakktáblavilág ∼ háttere 187 ∼ és Hawking-sugárzás 390–393 ∼ és hipotézisvizsgálat 181–185, 183* ∼ és holografikus elv 395 ∼ és az idő iránya 185–190, 186*, 189*, 196–200 ∼ és indifferenciaelv 245 ∼ és információmegőrzés 208–211, 209* ∼ és információvesztés 208–211, 209* ∼ és irreverzibilitás 483 ∼ és kölcsönhatások 182 ∼ és szimmetria 189 Schmidt, Brian 86–92 Schrödinger macskája gondolatkísérlet 150, 282 Schrödinger, Annemarie 282 Schrödinger, Erwin 150, 281–284, 332 Schrödinger-egyenlet 344, 356, 363, 378, 515 Schwarzschild-sugár 393–395

Sciama, Dennis 384 sebesség ∼ és elektromágnesesség 125 ∼ és a fizikai rendszerek állapota 192 ∼ és gyorsulás 110 ∼ és időmegfordítás 196 ∼ és speciális relativitáselmélet 106–111, 115–118 sebességeltolás 109 sejtautomata 187 semleges kaonok 202–203, 207 Sen, Ashoke 404 Septimus (kitalált személy) 48 Sexton, Anne 367 Shakespeare, William 103, 261–262 Shannon, Claude 251, 261, 274–277, 288, 538 Shapley, Harlow 71 síkföldi gondolatkísérlet 159–166, 162*, 165* sima univerzum 422, 455–458 Slipher, Vesto 72 Smoot, George 81 Snow, C. P. 51–56 sok világ interpretáció 342, 342, 350– 352, 356–362 Sorbo, Lorenzo 320, 443 sötét anyag 90, 410, 424 sötét energia ∼ leírása 90 ∼ mennyisége 91 ∼ és entrópia 98, 436–439 ∼ és inflációs kozmológia 446, 452–455 ∼ és speciális relativitáselmélet 124 ∼ és szupernovák 92–94 ∼ és az univerzum gyorsuló tágulása 443 ∼ és az univerzum mérete 76 ∼ és az univerzum tágulása 90–92

sötét szuperenergia 452–455, 459–463, 472 speciális relativitáselmélet ∼ eredete 125 ∼ leírása 123–124 ∼ mérése 113 ∼ mint csapatmunka 36 ∼ és elektromágnesesség 125 ∼ és fekete lyukak 384 ∼ és fénykúpok 118–123 ∼ és fénysebesség 105, 111–114 ∼ és Gott-féle időgépek 163 ∼ és gyorsulás 106–111, 107*, 117–118, 117 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és az idő meghatározása 36–38 ∼ és időutazás 142–144 ∼ és a természet törvényeinek szimmetriája 106–111 ∼ és zárt időszerű görbék 144 Stallman, Richard 286 Standard Modell 190, 200, 208 Star Trek 173 statisztikus mechanika ∼ elfogadottsága 519–521 ∼ és entrópia 14, 68, 218–223, 224*, 252, 261 ∼ és fekete lyukak 378–380 ∼ és az idő szerepe 518 ∼ és indifferenciaelv 247 ∼ és jóslatok 260 ∼ és Loschmidt reverzibilitási ellenvetése 256 ∼ és multiverzummodell 322 ∼ és szemcsésítés 233–236 ∼ és visszatérési tétel 299–301 Stockum, Willem Jacob van 146 Stoppard, Tom 48, 179–180 strange kvarkok 202, 202, 203 Strine, Arno (kitalált személy) 33–34, 34

583

Strominger, Andrew 404 struktúrák kialakulása 420 sugárzás lásd még kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, Hawking-sugárzás, Röntgen-sugárzás ∼ szemben az anyaggal 89 ∼ és általános relativitáselmélet 134 ∼ és anizotrópia 82 ∼ és a Föld energiamérlege 277–281, 279* ∼ és korai univerzum 79–81 ∼ és a múlt rekonstruálása 266 súrlódás 55, 231, 285 Susskind, Leonard 106, 395–399, 404, 443 szabad akarat ∼ és clinamen 312–314 ∼ és entrópia 66, 154–156 ∼ és az idő irányíthatósága 14, 48, 139 ∼ és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és ok-okozati kapcsolat 269 ∼ és posszibilizmus 66 ∼ és zárt időszerű görbék 154 szabad energia 284–289, 288* szabadesés 108, 128 szemcsésítés 233–236, 234*, 248–251, 280, 289–291, 363 Szilárd Leó 272, 274, 275 szimmetria ∼ és determinizmus 181 ∼ és időeltolási invariancia 185–188 ∼ és időmegfordítás 200 ∼ és multiverzummodell 511 ∼ és paritás 188–190 ∼ és részecskebomlás 204–208 ∼ és sakktáblavilág gondolatkísérlet 189 ∼ és speciális relativitáselmélet 106–111

584

∼ és szuperszimmetria 400, 403 ∼ és természet 204–208 ∼ és természettörvények 50–51 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 500–501 szimulációs érvelés 324 szingularitások lásd még fekete lyukak ∼ és fehér lyukak 137–138 ∼ és Hawking-sugárzás 381–389, 387* ∼ és információvesztés 391* ∼ és Nagy Bumm 78, 494 ∼ és az univerzum göröngyössége 476 ∼ és az univerzum kezdeti feltételei 488 ∼ és üres tér 430, 441 ∼ és zárt időszerű görbék 145 szinkronizált ismétlés 28–38, 31* szorzás 531–534 szökési sebesség 133 Sztarobinszkij, Alexandr 381, 384 szupergravitáció 400, 401* szuperhűlés 445–447 szupernagytömegű fekete lyukak 425 szupernóvák 87, 87, 92–94 szuperpozíció ∼ és dekoherencia 359–362 ∼ és EPR-paradoxon 354 ∼ és az idő iránya 362 ∼ és interferencia 337–341 ∼ és a kvantummechanika belső határozatlansága 333 ∼ és összefonódás 357 ∼ és Schrödinger macskája 150 ∼ és sok világ interpretáció 362 szuperszimmetria 400, 403, 529 ’t Hooft, Gerard 163, 166, 395–399 tachyonok 114, 142–144, 143, 143*, 162, 163

távolság 35, 71, 167–169, 168*, 535 Tegmark, Max 342 tegnapra nyíló kapu 148–151, 149* tehetetlenség 123–124 Tejútrendszer 69, 71, 71, 425 tenzorok 131 teológia 526–528 tér görbülete 447–450, 447, 450*, 454, 502 tér megfordítása 189 tér összehúzódása 429–434 téridő lásd még a téridő görbülete, a téridő tágulása, általános relativitáselmélet ∼ leírása 28 ∼ és „tegnapra nyíló kapu” példa 149 ∼ és az állapottér fejlődése 481, 482* ∼ és általános relativitáselmélet 131–133 ∼ és de Sitter-tér 503 ∼ és Einstein 78 ∼ és EPR-paradoxon 355 ∼ és fehér lyukak 138* ∼ és fekete lyukak 133–137, 370, 372, 401 ∼ és fénykúpok 118–123, 120*, 121* ∼ és fénysebesség 113–114 ∼ és féreglyukak 167–172 ∼ és holografikus elv 395–399 ∼ és húrelmélet 404 ∼ és hurkok az időben 142–144 ∼ és időhurkok 142–144 ∼ és az idő szerepe 518 ∼ és Maldacena-megfeleltetés 401* ∼ és newtoni mechanika 106, 119* ∼ és relativitás 35–38 ∼ és speciális relativitáselmélet 114–118, 116* ∼ és természeti teológia 528 ∼ és az univerzum entrópiája 99

∼ és zárt időszerű görbék 144–148, 145*, 147*, 156–159 téridő görbülete lásd még általános relativitáselmélet ∼ és de Sitter-tér 441 ∼ és fekete lyukak 133–137, 370, 372, 401 ∼ és féreglyukak 167–169 ∼ és Gott-féle időgépek 161–166 ∼ és határozatlansági elv 349 ∼ és idődilatáció 128–131, 130* ∼ és időutazás 145* ∼ és inflációs kozmológia 460 ∼ és információmegőrzés 413–417 ∼ és lapos tér 447 ∼ és multiverzummodell 525 ∼ és a Nagy Bumm előtti időszak 494–497 ∼ és relativitás 103 ∼ és tenzorok 131 ∼ és az univerzum tágulása 408–411 téridő tágulása lásd még inflációs kozmológia ∼ felfedezése 72–76 ∼ gyorsulása 86–92, 89* ∼ mint helyi jelenség 429–434, 433* ∼ és állapottér 415*, 481 ∼ és homogenitás 72–76, 79 ∼ és Hubble-állandó 88 ∼ és indifferenciaelv 251 ∼ és információmegőrzés 413–417 ∼ és korai univerzum 80 ∼ és a korai univerzum simasága 408–411 ∼ és multiverzummodell 507–514 ∼ és Nagy Bumm 77 ∼ és struktúrák kialakulása 83 ∼ és univerzum mérete 76 ∼ és üres tér 430

585

téridő tágulása ∼ és vákuumenergia 436–439 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 496*, 498* ∼ és visszatérési tétel 303 térképek 105 természet univerzalitása 518 természetes logaritmus 538 természetes szelekció 61, 278, 527–528 természeti teológia 527 természettörvények 106–111, 182, 497–499, 528 termodinamika lásd még a termodinamika egyes törvényeinél ∼ és élet 278 ∼ és entrópia 12–14, 51–56, 59, 98 ∼ és fekete lyukak 374–378 ∼ és fenomenológiai megközelítés 57 ∼ és hullámfüggvények 344–347 ∼ és statisztikus mechanika 221 ∼ és az univerzum sorsa 63 termodinamika első törvénye 52, 52, 376 termodinamika második törvénye ∼ eredete 55 ∼ kimondása 52 ∼ leírása 51–56 ∼ példák 212 ∼ és Boltzmann 60 ∼ és dekoherencia 364 ∼ és élet 60, 281–284 ∼ és emlékezés 263 ∼ és entrópia 12–14, 51–56, 232, 236, 248–255, 428, 518 ∼ és fekete lyukak 376, 380, 393–395 ∼ és a fizika mikroszkopikus törvényei 225 ∼ és gázok eloszlása 215–218, 216*, 217*

586

∼ és gravitáció 408–411 ∼ és hasznos energia 229 ∼ és az idő iránya 479–480 ∼ és időszimmetria 490 ∼ és indifferenciaelv 247, 251 ∼ és inflációs kozmológia 419, 473 ∼ és irreverzibilitás 484 ∼ és keveredés 242–244 ∼ és kreacionizmus 277–281 ∼ és Loschmidt reverzibilitási ellenvetése 255–257 ∼ és Maxwell-démon 270–272, 271*, 274 ∼ és múlthipotézis 257 ∼ és statisztikus mechanika 218–223 ∼ és szabad energia 287 ∼ és szemcsésítés 235 ∼ és való világ 230 ∼ és visszapattanó univerzum kozmológia 501 ∼ és visszatérési tétel 299–301, 307 ∼ és zárt időszerű görbék 155 termodinamika nulladik törvénye 52, 374–378 Thomasina (kitalált személy) 48 Thorne, Kip 150, 167, 170, 378–380, 392 tipikus megfigyelő 322–325 Tipler, Frank 146 Tolman, Richard 499 topológia 165*, 165 Toulmin, Stephen 445 Tökéletes Kozmológiai Alapelv 84 töltés 374, 376 töltéskonjugáció 204–208 tömeg ∼ és általános relativitáselmélet 132 ∼ és az anyag tömege 90 ∼ és fekete lyukak 373–378, 393–395

∼ és Planck-tömeg 535 ∼ és részecskebomlás 202–204 ∼ és speciális relativitáselmélet 123– 124 ∼ és az univerzum tömege 86 trajektória 114–118, 116* tralfamadoriak 40 transzláció 106–111 Triangulum-galaxis 71 tudat 63, 262–265, 341–344, 362–364 tudományok kultúrája 51–56 tudományos módszer 181–185, 521–526 Tye, Henry 454 új infláció modellje 459–467, 463*, 466* újra összeomló univerzum 490*, 514 uniformitás ∼ és entrópia 213 ∼ és galaxisok eloszlása 70–72 ∼ és háttérsugárzás 81–83, 82* ∼ és Nagy Bumm 77, 79–81 ∼ és a téridő tágulása 72–76, 80 univerzum autonóm fejlődése 478 univerzum homogenitása 72–76 univerzum kezdeti feltételei 241, 432, 432, 477–478, 487–489; lásd még határfeltételek univerzum mérete 76, 474–477 Unruh, William 378 Unverdorben, Odilo (kitalált személy) 46 üres tér 429–434, 436–444, 438*; lásd még de Sitter-tér, Minkowski-tér űrhajós gondolatkísérletek 106–111, 107*, 125–128, 127* ütközésszám-hipotézis 255 Vafa, Cumrun 404 vákuumbuborékok 463–467, 466*, 501–507

vákuumenergia ∼ és általános relativitáselmélet 131–133 ∼ és bébiuniverzumok 501–507, 505* ∼ és de Sitter-tér 436–444 ∼ és entrópia 98, 100, 436–439 ∼ és fekete lyukak 401, 439 ∼ és kapcsolódó spekulációk 515 ∼ és multiverzummodell 467–470, 511 ∼ és az univerzum tágulása 90–92 ∼ és üres tér 436–439 ∼ és valódi és hamis vákuum 459–463 ∼ és virtuális részecskék 92–94 választás 154 vallás 293, 407, 526–528 valódi vákuum 459–467, 461*, 463*, 466*, 507, 512 valószínűség lásd még statisztikus mechanika ∼ és de Sitter-tér 439–444 ∼ és egyensúly körüli fluktuációk 305–311, 311*, 318 ∼ és entrópia 230–236, 238*, 252, 256 ∼ és hullámfüggvények 337–341, 346 ∼ és időmegfordítás 236–239 ∼ és indifferenciaelv 247 ∼ és interferencia 340* ∼ és kettős rés kísérlet 339 ∼ és Laplace 179–181 ∼ és logaritmus 218–223 ∼ és ok-okozati kapcsolat 267–270 ∼ és sok világ interpretáció 350–352 ∼ és statisztikus mechanika 230–236 véletlenszerűség 231 Vergilius 44, 313

587

világvonalak ∼ és fénykúpok 118–123, 119*, 121* ∼ és időutazás 142 ∼ és megfigyelhető univerzum 412* ∼ és zárt időszerű görbék 144–148 Vilenkin, Alexander 463 virtuális részecskék ∼ és fekete lyukak 386 ∼ és határozatlansági elv 350 ∼ és Hawking-sugárzás 387* ∼ és vákuumenergia 92–94 visszapattanó univerzum kozmológia 494–501, 496*, 496, 498* visszatérés 292–327 ∼ bizonyítása 307 ∼hez kapcsolódó problémák 301–305 ∼ és visszatérési paradoxon 294–299 ∼ és antropomorfizmuselv 308–311, 311* ∼ és Boltzmann halála 326–327 ∼ és Boltzmann-agyak 317–322, 439–444, 480, 502, 513 ∼ és Boltzmann–Lucretius-modell 312–325 ∼ és egyensúly 305–307, 311* ∼ és háromtestprobléma 298* ∼ és Nietzsche 292 ∼ és Poincaré 294–299 ∼ és Zermelo–Boltzmann-vita 299–301 Vonnegut, Kurt 40 vöröseltolódás ∼ értéke 74 ∼ szemben a Doppler-effektussal 72 ∼ és általános relativitáselmélet 132 ∼ és fekete lyukak 137, 136*, 377 ∼ és Hubble-állandó 88

588

∼ és korai univerzum 80 ∼ és Nagy Bumm 77 ∼ és az univerzum tágulása 72–76, 95 Wagner, Richard 140 Wahrscheinlichkeit (W) 221, 230–236; lásd még valószínűség Wald, Robert 378 Watson, James 282 Weyl-görbület-hipotézis 488, 488 Wheeler, John Archibald 23, 359, 373, 378, 489 Wikipedia 11 Wilkinson Microwave Anisotropy Probe 82* Wilson, Robert 80, 81 Wu, Chien-Shiung 204–208 Yang, Chen Ning 204–208 Yurtsever, Ulvi 170 zaj 230 zárt időszerű görbék 140–174 ∼ problémái 172–174 ∼ és „tegnapra nyíló kapu” példa 148–151, 149* ∼ és fekete lyukak 159–166, 159, 162* ∼ és féreglyukak 167–172 ∼ és körkörös idejű univerzum 144–148, 147* ∼ és Kronológiavédelmi Sejtés 174 ∼ és paradoxonok 150, 151–154, 157 ∼ és Síkföld 162 ∼ és tudományos-fantasztikus irodalom 153 zárt rendszerek ∼ és determinizmus 154 ∼ és entrópia 68–69, 406–408 ∼ és fenomenológiai termodinamika 59 ∼ és féreglyukak 170

∼ és Gott-féle időgépek 164–166 ∼ és inflációs kozmológia 472, 477 ∼ és kreacionizmus 277–281 ∼ és Maxwell-démon 273 ∼ és a tér együtt mozgó része 413, 474–477 ∼ és téridő szeletelése 158 ∼ és a termodinamika második törvénye 51–56

∼ és az univerzum 406–408 ∼ és az univerzum autonóm fejlődése 478 zárványuniverzumok 468, 504; lásd még bébiuniverzumok Zeldovics, Jakov 381–385 zen buddhizmus 106 Zermelo, Ernst 293, 299–305 Žižek, Slavoj 292

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Szerkesztette: Vajda Ambrus Felelős szerkesztő: Vajda Lőrinc Termékmenedzser: Egri Róbert Tipográfia, nyomdai előkészítés: Eredeti Bt. A borító Berkes Dávid sorozatterve alapján készült A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Nyomda végezte Felelős vezető: Ujvárosi Lajos Martonvásár, 2010 Kiadványszám: TK100010 Megjelent 37 (A/5) ív terjedelemben