Morris Cerullo: Az Új Kenet

Morris Cerullo: Az Új Kenet (The New Anointing – 1975)

I. Nézz át a vállam fölött! A mai nap egyike azon ritka alkalmaknak, amikor itt ülhetek az íróasztalomnál otthonomban, San Diegóban, Californiában. Amikor itthon vagyok, az időm java része olvasással telik el és a személyes leveleim megválaszolásával, valamint közbenjáró imádságokkal bizonyos speciális kérések dolgában, melyeket hozzánk intéztek. Most szeretném, ha egy pár pillanatra idejönnél mellém, vagy mögém állnál az íróasztalnál, és átnéznél a vállam fölött. A neveket nem fogom megmutatni − azok nagyon bizalmasan vannak kezelve, csak azt akarom, hogy ti is lássátok, milyen kérésekkel fordulnak hozzám drága barátaink. Lehetséges, hogy egy ilyen levelet látva azt mondanátok: „Cerullo testvér! Ezt a levelet akár én is megírhattam volna! Nekem is ugyanez a problémám!” Mielőtt elolvasnánk az első levelet, hadd mondjam meg nektek, hogy egész szolgálatunk alatt még soha nem tapasztaltuk azoknak a leveleknek ilyen tömeges áradását, amelyek győzelmekről és csodákról tesznek tanúbizonyságot, legnagyobbrészt olyanokról, amiket az „Új Felkenetés” elolvasása vagy a kijelentés felől való bizonyság eredményezett. Mégis: vannak még itt olyanok is, akik eddig nem ragadták úgy meg ennek a kijelentésnek lényegét, hogy ez által felettébb diadalmasok lehetnének. Ez a generáció Nézzétek csak ezt a levelet, amely egy tinédzser lány édesanyjától érkezett: „Cerullo Lelkész Úr! Mi egy történelmi egyháznak vagyunk a tagjai, gyermekeinket mindig elvittük a vasárnapi iskolába. Az én lányom olyan jó kislány volt, mindig részt vett az egyház különféle tevékenységeiben egészen addig, míg kb. egy évvel ezelőtt az egész hozzáállása, viselkedése kezdett megváltozni. Nagyon tiszteletlenné vált úgy az édes- apjával, mint velem szemben, és ha este megkérdeztük tőle, hová megy, mindig kitérő válaszokat adott. Tegnap este jöttem rá, hogy fogamzásgátló tablettákat vásárolt. Most már azt is tudom, hogy kábítószert is használ, igen komoly mértékben. Az apja is és én is megpróbáltunk szót érteni vele, imádkoztam érte, de úgy néz ki, hogy ő egyre jobban és jobban eltávolodik tőlünk, attól félek, hogy egyszer csak elmegy hazulról, és mi nem is látjuk őt többé. Mit kellene tennem?”

Solåsen

1

Szétszakadt családok ... és hallgasd csak ezt a fiatal feleséget! „Cerullo Testvér! Férjemmel a gyülekezetben találkoztam, mindketten buzgó, Szentlélekkel keresztelt hívők voltunk, és aktív gyülekezeti munkások. Ez házasságunk megkötése után is folytatódott, egészen két csodaszép gyermekünk megszületéséig. Nagyon boldogok voltunk, és nagyon szerettük egymást, de hat hónappal ezelőtt valami idegesség lett úrrá férjemen, és már nem ugyanaz a férfi, akivel házasságot kötöttem. Késő éjjel jár haza, azt mondja, beleszeretett valaki másba, és el akar válni. Egész éjjel csak sírok, úgy tűnik, mindennek vége. Van erre valami megoldás?” Szenvedélyektől megkötözve Van, akit a dohányzás szenvedélye kötöz meg: „Cerullo Lelkész Úr! Három éve vagyok hívő keresztény, ez volt életemnek legragyogóbb szakasza. Sok csodás imameghallgatásban volt részem, de a cigaretta annyira megkötöz, hogy minden létező módon megpróbáltam szabadulni tőle, de nem tudok. Mikor megyek, hogy cigarettát vásároljak, nagyon nyomorultul érzem magam, és olyan zavarban vagyok, hogy sírni tudnék, de nem tudok segíteni magamon. Ön tudna segíteni nekem?” Önfegyelem Itt van egy olyan eset, ami valószínűleg a legelterjedtebb oka az erőtelen keresztény életnek. „Cerullo Testvér! Amiről most írni fogok, azt igazán nagyon szégyellem, és ha Ön sem tud valami választ vagy valami megoldást a számomra, akkor attól tartok, az egész keresztény életem veszélyben van. Nagyszerű feleségem van, és három gyönyörűszép gyermekem. Rendszeresen látogatom az istentiszteleti alkalmakat, sőt tanítok is a vasárnapi iskolában. De senki, még a családom sem tudja, hogy milyen nyugtalanító zavar van bennem legbelül. Nem tudom ellenőrzés alatt tartani a gondolataimat. A leggonoszabb dolgok jelennek meg képzeletemben, és veszik birtokba a szívemet és a képzeletemet. Viaskodom velük, de ahhoz gyengének érzem magam, hogy elűzzem őket magamtól. Kénytelen vagyok felkelni az éjszaka kellős közepén, mert a legerkölcstelenebb vágyak vesznek körül. Már mindent megtettem, amit csak tudtam: Imádkoztam, böjtöltem, de ez csak mindig rosszabb lett.” Pásztorok nehézségei Manapság több lelkész hagyja ott hivatását, mint valaha. Itt egy tipikus eset: „Cerullo Testvér! 15 éve vagyok sikeresnek mondott, kedvelt pásztor. Ebben a pillanatban is egy nagyon kedves gyülekezetem van, s kívülről nézve minden szép és jó. Hogy belül mi van, ez már megint egy egészen más történet. Már nem bírom tovább.

Solåsen

2

Úgy látom, semmi nem történik a rám bízott emberek szellemi életében. Csak prédikálok az átadásról, szentségről, pedig a gyülekezeti tagok legnagyobb része Szentlélekkel keresztelt hívő. A baj az, hogy a Szent Szellem gyümölcsei egyáltalán nem találhatók meg. A szeretetvendégségre − amely hét közben van − nagyon sokan eljönnek, de az imaalkalmakra csak kevesen. Cerulló Testvér! Már annyira belefáradtam, hogy „egyházasdit” játsszak. Ha csak nem történik valami, világi foglalkozás után fogok nézni. A pénz nem a legfontosabb dolog nálunk, de azt nem tudom elfogadni, hogy az állandó anyagi csődbe belenyugodjak. Kiprédikálom a szívemet, és mégsem történik semmi. Mit tanácsol? Mit tegyek?” Elveszett tekintély Egy anya, akinek kezéből kicsúsztak gyermekei: „...Kérem, Cerullo Testvér, imádkozzék a gyermekeimért! Képtelen vagyok megérteni lázadó magatartásukat. Egyáltalán nem tisztelik sem az apjukat, sem engem. Ott nőttek fel a gyülekezetben, a vasárnapi iskolában, de most az utóbbi 6 hónapban minden rend felborult a családunkban. Teljesen elvesztettük a tekintélyünket. A gyerekek nem akarják megérteni, hogy én jót akarok nekik azzal, hogy nem engedem, hogy este elcsavarogjanak, hanem legyenek otthon. Az idősebb még csak 14 éves. Még eljárogatnak a gyülekezetbe, de a keresztén magaviseletnek még csak a látszatát sem tapasztalom náluk. Már mindent megpróbáltam, amit ilyenkor lehet, de a helyzet csak rosszabbodik. Kérem, segítsen nekem!” A fegyelmezetlenség szelleme Nem hangzik mind ez túl ismerősnek a számodra? „Cerullo Lelkész Úr! Nem tudom, vajon tudna-e ön segíteni nekem? Van valami bennem, ami megakadályozza Krisztus győzelmét az életemben. Fékezhetetlen temperamentumom van. És amit a legkevésbé tudok megérteni, az az, hogy képes vagyok teljesen felrobbanni ostoba dolgokon, később pedig el sem tudom hinni, hogyan engedhettem meg, hogy ilyen kis semmiségek kihozzanak a sodromból. Mindig, amikor már úgy néz ki, hogy szilárd talajon áll a hívő életem, pont akkor valami apró dolog miatt rettenetesen éles, bántó és romboló szavakat vagyok képes mondani azoknak, akiket nagyon szeretek. Valahányszor előfordul, mindig minden rosszabb lesz. Most már elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor már attól félek, hogy valami annyira durva és kegyetlen dolgot fogok tenni dühömben, amit már nem lehet többé helyrehozni. Kétségbe vagyok esve!” Étvágy Van a falánkságnak szelleme? „Cerullo Testvér! Az, hogy az írás beszél olyanokról, „akiknek istenük a hasuk” − állandóan gyötör engem. Éjjel és nappal ezen kínlódom, mivel nem tudok ellenállni az étvágyamnak. Minden ételt megeszek, ami csak a kezem ügyébe kerül.

Solåsen

3

Tudom, hogy fizikailag is tönkre teszem magam ezzel, de még nagyobb az a rombolás, amit ez a dolog a szellemi életben okoz. Szeretem az Urat! Olvasom a Bibliát. Imádkozom és mások is imádkoznak értem, de nem tudok ettől megszabadulni. Már próbálkoztam böjttel is, de a gyötrődés és a borzasztó sóvárgás túl sok volt nekem. Cerullo Testvér! Tudom, hogy Istennek ez nem lehet kedvére, és most már ott tartok, ha nem tudok megszabadulni, akkor talán az üdvösségem is elvész. Hosszú időn át küzdöttem magammal, mire ezt a levelet megírtam. Azt remélem, Ön tud nekem segíteni.” És folytathatnánk vég nélkül. Újból és újból átnézhetnénk ezt a halom levelet. A lényege mindegyiknek ugyanaz. Mindenki elpanaszolja a bajait, fájdalmait, és nem lát kiutat, nem látja a segítséget. Vajon van válasz a számukra? Mit tudok mondani nekik? Hol tudnak valódi segítséget találni?

II. Már túl késő lenne? Egy igazi próféta próbája az, ha beteljesedik, amit mondott! Éppen most négy éve annak, hogy először állítottam határozottan − és most is azt teszem −, hogy a pornográfia, a fellazult erkölcsök, az izgató- és kábítószerek ügye, a szexuális szabadosság, a homoszexualitás, a fiatalság lázadó zabolázatlansága és zendülő ricsajozásai a világ utcáin, a kábítószerek áldozatai, a hippik, forradalmak sokkal többet jelentenek, mint csupán változó időket..., többet, mint azt, hogy más kor ez, amelyben most élünk. Nem az történt csupán, hogy a fiatalság kiábrándult az elmúlt generációk úgynevezett képmutatásából, vagy hogy új erkölcsi irányvonalak vannak kialakulóban az egész világon. Nem! Több történt mindezeknél! Egy háború van, egy ostrom folyik a láthatatlan világban, amelynek parancsnoka, vezére maga a sátán. Az emberiség első szerencsétlensége az ördög volt, fortélyos létrehozója az eredendő bűnnek. Ádám bukásától kezdve az ördög kisajátította az embert, megszerezte az uralmat fölötte, s ebből az állapotból csakis Krisztus megmentő ereje tud minket kiszabadítani. A sátán az első számú közellenség, és ő még most is álnok fortéllyal cselekszik. Ő az a láthatatlan ellenség, aki csak úgy veti, szórja a romlást, a szenvedést, halált, és minden gonoszt, ami csak az emberiség történelmében előfordul. A Biblia mondja:

„A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson.” (Ján. 10.10) Az érem másik oldala azonban egy hatalmas üzenetet hirdet: Azt, hogy mi tudjuk, hogy kell a sátánt kezelni! Tudjuk, hogy kell vele foglalkozni! A Biblia a mi kézikönyvünk, és így mintegy felkészítésben részesít bennünket. Mert nem harcolhatsz egy olyan ellenséggel, akinek a meglátására vak vagy. Nem tudsz harcolni egy olyan ellenséggel sem, akinek a helyét nem tudod megállapítani, vagy akinek személyéről és erejéről nincsenek megfelelő ismereteid.

Solåsen

4

Ezért mondja Jézus: „Megismertétek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket!” (Ján. 8.32) Azt tapasztaltam, semmi különbség nincs a civilizált és a civilizálatlan nemzetek között Évekig vak voltam annak meglátására, mi történik a civilizált világban. A sátán láthatatlan befolyását a missziós mezőkön ismertem fel. Rendszeresen szembeszálltam ezzel a láthatatlan befolyással, órákig tartó szellemi csatákban a hotelszobákban, ahol nap mint nap felkészültem arra, hogy odaálljak azok elé az emberek elé, akik eljöttek az arénákba, sátrakba vagy szabad térre, idegen országok missziós területein rendezett evangelizációkra Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában. A walesi ébredés embere, Evan Roberts mondta: „Ha a pogányok misszionáriusai felismernék a gonosz szellemek létezését és azt, hogy a pogány országokban levő sötétség okozói a levegőbeli hatalmak és fejedelemségek (Ef. 6.12.) és azt az üzenetet is hirdetnék a pogányoknak, hogy az ördögi uralom alól éppen úgy meg lehet szabadulni, mint ahogy a megbocsátás és a bűn feletti győzelem örömüzenetét hit által magunkévá tehetjük a golgotai megváltás által, akkor mérhetetlenül nagy változás történne a missziós területeken pár röpke év alatt.” (Evan Roberts: War on the Saints) Pontosan ez az, amit mi teszünk egy pár éve a világ nagy missziós területein, aminek eredményeként ezrek jönnek Krisztushoz. Soha nem gondoltam volna, hogy a civilizált, intelligens és iskolázott Amerikában, Kanadában, Angliában és Európában is ezeknek a démoni erőknek a tömegek közé szabadulása volt a problémák gyökere. De hogy lehetséges ez? Hogy történhetett ez meg? Én mindezt a kereszténységnek tulajdonítom, és annak a nagyon elterjedt befolyásnak, amit a TV, a mozik és a szexualitás kuszasága kiépített. Lassanként értettem csak meg, hogy ami Észak-Amerikában, Európában és szerte az egész világon történik, az egy sátáni baljós összefogás. A sátán rászabadította hadseregét társadalmunkra, sőt az egyházakra is, amelyek vakságban és teljes zavarodottságban voltak. Most már semmi más nem tudja megállítani őt, csak egy határozott harci riadó a Krisztus Egyháza részéről. Odavezettük fiainkat és leányainkat Krisztushoz. Elmondtuk nekik, hogy jöjjenek csak Jézushoz, és akkor minden szép és jó lesz, és minden nagyszerűen sikerül majd. Micsoda kiábrándulás lett az eredmény! Mert semmi sincs messzebb az igazságtól, mint ez. További bizonyítéka ennek, hogy úgy foglalkoztunk gyermekeinkkel, mint akik a megtérésük után már Isten fiai. De azt elfeledtük, hogy a hívás Krisztushoz egyenlő egy kihívással, felhívás egy szellemi csatára. Ezért úgy kellett volna gyakorlatoznunk, hogy fel legyenek készülve a harcra. Ennek igazságát bizonyítja a fiataloknak az a kibeszélhetetlenül nagy tömege, akik elrugaszkodtak az egyháztól, gyülekezetektől s ennek következtében minden isteni dologtól is.

Solåsen

5

További bizonyítéka ennek az igazságnak az a nagyszámú gyermek, akik hívő szülők gyermekei, de szembe kerültek a hittel, fellázadtak apjuk, anyjuk ellen, a szülők hite ellen, míg a szülők tehetetlenül nézték ezt, és csak siránkoztak, ó Istenem! Hol vesztettünk el Téged? Hol hibáztunk? Mit vétettünk, ami miatt gyermekeink átpártoltak a világhoz? Az igazság az, hogy Jézus hívása egy harci behívót is jelent, felhívást: csatasorba! De nincs harci készség! Nem képeztük ki őket harcosokká. 1. Nem tájékoztattuk őket ez ellenségről. 2. Nem lepleztük le előttük, ki az ördög valójában, milyen hatalma van, és milyen gonoszságra képes. 3. Sem mi, szülők nem készítettük fel fiainkat és leányainkat a komoly szellemi harcra, sem Istennek a Gyülekezete nem képezte ki az ifjakat erre a csatára. Évekig benne ültem a szellemi zavarnak ebben az örvényében, és csak csodálkoztam: hová fog ez vezetni? Mi lesz ennek a következménye? Micsoda aratása lesz ennek Észak-Amerikában? Egy napon az Úr szólt hozzám. Egy kis hotelszobában voltam az indiai Madrasban. Amint ott böjtölve imádkoztam, ő megadta a választ; − Fiam! A legsürgősebben be kell lásd és meg kell értsd, hogy nem emberekkel van dolgod, nem is politikai ideológiákkal, nem olyan problémákkal, mint a hippik, a kábítószer, kiábrándult fiatal életek, homoszexualitás, rák, köszvény, daganatok, magas- és alacsony vérnyomás, vércukor- vagy más betegségek, hanem szellemi hatalmakkal van összeütközésed. Amiatt van ez a szellemi konfliktus, hogy az én népem megszabaduljon. Amikor ezt megérted, akkor megszerezted a győzelmet a népem számára, mert nem test és vér ellen van tusakodásotok. Itt volt a válasz előttem, világosan, kezem ügyében. Visszatekintettem az apostoli idők Egyházára, és elkezdtem megérteni. 1. Ők felismerték a gonosz szellemek (démonok) létezését. 2. Tudtak arról, hogy a démonok rászedik, behálózzák az embereket, aztán birtokba veszik, megszállják őket. 3. Megértették, hogy az ördög kijött, hogy lopjon, öljön, pusztítson és mindenféle károkat okozzon az emberiségben. 4. Azt is tudták, hogy Krisztus hatalmat adott az övéinek ezek felett az Ő neve által. Jézus Krisztus mai Egyházának csakúgy, mint kezdetben, meg kell ragadnia, és bírnia kell az apostoli idők szellemi fegyvereit, mert csak ha azokkal rendelkezik, akkor tud ellenállni, és csak így tudja megakadályozni az ellenséges erők beáradását a sorai közzé. Ez az Egyház gőzelmének, sőt fennmaradásának titka, és ez az, amivel az „Új Felkenetésről” szóló üzenet foglalkozik.

Solåsen

6

Nagy történelmi csatariadó Mind a Gyülekezetnek, mind a hívő egyéneknek nagy küzdelemre van kilátásuk napjainkban. Sokkal inkább, mint valaha is a történelem folyamán. Istennek Izraellel való törődésében és az egyháztörténelemben is a legnagyobb válság végső pontjához érkeztünk, és ez szükségessé teszi az isteni erők és a hatalom nagyobb mértékű megnyilvánulását. Az embereknek azonban keresnie kell Istent azért, hogy mindezt megkaphassák. Ez nem jön automatikusan! Mikor Izrael elkezdett imádkozni és keresni Isten arcát, először egy kinyilatkoztatás jött, aztán egy megújulás, ami megszilárdította a hatalmukat, azután helyreállt a szellemi életük, az egyéneké és a nemzeté is. De az emberek akarták és keresték ezt. Komolyan kell vágyni arra, hogy megismerjük és bírhassuk mindazon erőket és mindazt a hatalmat, amely már ki van rendelve számunkra, amint a Biblia is mondja:

„Kérjetek, és adatik néktek” (Luk. 11.9) Ez a fejezet felteszi a kérdést: „Túl késő lenne már?” A felelet egyértelműen: Nem! Még nem késő! Minden okunk megvan rá, hogy higgyünk. Istenünk elküldte a választ számunkra. De vigyázz! Mert Istennek a válaszait nem mindig könnyű elfogadni és néha ezek a válaszok óriási odaszánást követelnek. Az egyike a legnagyobb titkoknak, hogy a Szent Szellemben mindig megbízhatunk. Ezt én nagy próbák és kísértések között, súlyos döntések idején tanultam meg. Még ebben a pillanatban talán nehéznek látszik, de lehet, hogy éppen ez a dolog nyitja meg számodra a legnagyobb áldáshoz és a leggyönyörűségesebb átélésekhez vezető ajtót. Ehhez a kapuhoz érkeztél el most! Ne félj belépni rajta! Ott a kapun belül győzelem és erő vár rád, amely az életed minden területére kihat majd. Nagy szellemi áttörés következik! Ez a hetvenes évek nagy kinyilatkoztatása! Meggyógyul Amerika? Még a Time Magazin is azt írta a minap Ford elnök beiktatásával kapcsolatban: „ A gyógyulás elkezdődött!” Ford elnök gyakran mondja, hogy szeretné bekötözni a népek sebeit. Mennyire megközelítik ezek a szavak Jézus tanításait, és amit Ő magáról mondott a róla szóló próféciákban:

„Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mert Ő kent fel engem, hogy jó hírt mondjak, s elküldött, hogy... bekötözzem a megsebzett szívűeket ...” (Lk. 4.18.) Bekötözni a nemzetek sebeit! Mi hisszük, hogy Észak Amerikában most egy nemzeti gyógyulás folyik. Ez a gyógyulás, amelyről már 12 év óta prófétálunk szolgálatunkban. Ez az az „Új Kenet”, amit Isten megígért, hogy elküldi ÉszakAmerikába.

Solåsen

7

Ez az „Új Felkenetés”, amiről mi beszélünk. A nemzeti megújulásnak példátlanul széles skálája, amely alapjaiban megrázza egész Amerikát, és szellemileg újra felépíti azt. Új látásunk van arról, amit Isten készül tenni Észak-Amerikában. És mi most azt várjuk, hogy ez végbemenjen. Ezért nevezzük ezt a szellemi áttörést „Kinyilatkoztatásnak”. Mi tudjuk, mi fog történni Észak-Amerikában! Isten úgy fogja használni Észak-Amerikát, mint még soha azelőtt, hogy elérje általa a világ megváltatlan millióit. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek bajok. Olyan nagyfokú zavarodottság, döbbenet és kuszaság lesz úrrá a nemzeteken, mint még soha. De Jézus Krisztus világossága feltámad, és ragyogni fog a korszaknak egészen a végéig, és az Úr dicsősége olyan nagy lesz, amilyen még nem volt.

III. A kijelentés izgalma A kijelentés mindig izgalmas. Valami, ami mindig új és friss. Isten beszél az ember szívéhez, és új üzenet születik a világ számára. A hivő keresztényeknek adott kijelentések két csoportba oszthatók: 1. A Szent Szellem hoz kijelentéseket az Egyháznak a szellemi ajándékok működése által. Próféciák, nyelvek magyarázata, szellemek felismerése és megkülönböztetése, bölcsesség beszéde és ismeret által. Pál apostol beszél a Szent Szellem ilyen működéséről a Gyülekezetben. (I. Kor.7-10.) 2. A Szent Szellem kijelentést ad egy egyénnek, aki egyike Isten prófétáinak, egy leleplezést, amely arra van hivatva, hogy az egész világ szellemi életét forradalmasítsa. A történelemnek minden szakaszában voltak Istennek bizonyos kijelentései, melyeket az Egyházának adott, és ha ezek elhalványultak, erejüket vesztették, vagy elhanyagolták azokat, akkor támasztott magának Isten egy-egy férfit, egy-egy személyt, aki által azt a bizonyos „üzenetet” megelevenítette, az Ő szeretetének lángoló tüzével újragyújtotta és tűzbe hozta az egész Egyházát, hogy nyilvánvaló legyen benne Isten természetfeletti hatalma. Mai próféták A Biblia mondja: „Bizony az Úr Isten semmit nem cselekszik addig, míg tudtára nem adja (meg nem jelenti az Ő titkát) az Ő szolgáinak, a prófétáknak, hogy mit akar cselekedni.” (Ámos 3.7. ) Ha figyelmesen tanulmányozod azokat az üzeneteket, amelyeket Isten az ószövetségi prófétáknak adott, észreveheted, hogy ezek a kijelentések nem mindig vigasztalók és szívet vidámítók. Nagyon sokszor megrázó módon fenyegetnek, néha teljesen összetörnek és félelmetesen megrendítenek.

Solåsen

8

Ezen ítéletek kijelentéseiben Isten mélységes haragja szinte belehasít az emberek szívébe. Az emberek megpróbálták elhallgattatni ezt a hangot, a próféták szavát, akiket pedig Isten azért támasztott és azért küldött, hogy őket megmentse. De hiába hallgattatták el. Mivel a Mindenható, az Örökkévaló szólt rajtuk keresztül, végül mindig beteljesedett, amit mondtak. Az emberek − ha útjába állnak is − egyszerűen nem tudják megállítani Isten üzenetét. Jeremiás ezzel támadta meg korának intézményesített visszaéléseit, szellemi és erkölcsi kilengéseit: „ ezt mondja az Úr! ” Ezért dobták be egy földalatti iszapos börtönbe. De ez semmit nem változtatott a tényeken. Szavai beteljesedtek, és Izraelre 7o éves fogság várt. Az ő szavai isteni kijelentések, próféciák voltak és az utolsó betűig beteljesedtek. Az utolsó szó mindig istené! Ilyen kijelentések századokon át folyamatosan érkeztek ezután is. Ilyen Istentől jött kijelentés volt az is, amit egy Ágoston rendi szerzetes kapott, akit Luther Mártonnak hívtak. Az ő idejében az a jelentős igazság, hogy „az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1.17) már nem élt. Isten azt akarta, hogy Luther felkeljen, és a hatalom hangján hirdesse, hogy az egyház tönkremegy, élettelenné válik, mivel Istent nem érdekli a ragaszkodásunk a törvény betűihez és a szabályokhoz. Nem érdeklik sem a hagyományaink, sem a liturgiánk vagy a rituális formaságaink. Nem ezeket várja el tőlünk, és nem ezek által igazulnak meg az övéi Isten előtt. Minden, amit elvár és megkövetel, az a hit Jézus Krisztusban. Ha ez megvan, az isteni munka folytatódik minden hívőben a Szent Szellem által. A templom megtisztítása − A gyülekezet megtisztulása Jézus egy napon bement a jeruzsálemi templomba és ott találta a pénzváltókat, akik kiszipolyozták saját népüket, és kihasználták azt a kényszerű helyzetet, hogy a messzi tartományokból jövő emberek, akik szent áldozatot akartak bemutatni az Úrnak, ott kellett, hogy megvásárolják az áldozati állatot. Ezt a kényszerűséget ők megvámolták és üzletet csináltak belőle, ott az Isten templomában. Jézus azt mondta:

„Avagy nincsen-é megírva, hogy az Én házam imádság házának neveztessék minden nemzetek között? De ti latrok barlangjává tettétek azt.” (Mk. 11.17.) Nekigyürkőzött, és felborította a pénzváltók asztalait és azokét is, akik az állatokat árusították, és kiűzte őket a templomból. Vajon mit tenne ma Jézus, ha bejönne templomaink padsorai közé egy vasárnap délelőtti istentiszteletre, és felmérné azt a szellemi állapotot, ami ma a felekezeteinkre jellemző?

Solåsen

9

Amikor Jézus megtisztította a templomot a pénzváltóktól, a Biblia tanúsága szerint (Mt. 21.14.) betegek, csonkák, bénák és sánták sokasága gyűlt Jézushoz, Ő pedig ott a templomban meggyógyította őket. Jézus Krisztus Gyülekezete az a hely, ahol Krisztus gyógyító központja van. „Mert ha ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük.” (Mt. 18.20.) Ez csak akkor történik meg, ha elkezdjük kivetni magunkból a szűkkeblűséget, és szélnek eresztjük egyéni különcködéseinket és felekezetieskedő magatartásunkat. Ha megtisztítjuk a szíveinket az Ő Igéjének tiszta vizével, kidobáljuk a bálványainkat és a szellemi vakságot, ami éveken át eluralkodott szíveinkben. Mindezt azért, hogy Krisztus Szelleme szabadon mozoghasson, működhessen, szabad legyen a cselekvésre, szabadítva, gyógyítva, megváltva az embereket rajtunk keresztül. Az igazi gyógyító központ Teljes szívemből hiszem − mint aki magam is sok evangelizációt vezettem szerte a világon −, hogy Krisztus Egyházának igazi gyógyító központja a Gyülekezet. Nem én magam, nem egy speciális ajándék, nem egy ember különleges kenete. A mi Urunk gyógyító központja ma a gyülekezet! Az isteni szándék és törekvés ez: a templomkapuk legyenek állandóan nyitva, és ha kettő vagy három összejön az Ő nevében, a Szent Szellem hatalommal és erővel lesz jelen, hogy gyógyítson, megváltson és szabadítson. Ma is beszél Isten az emberekhez? Elhiszed-e már, hogy Isten még ma is úgy beszél az emberekhez, mint azt a múltban tette? Számtalan alkalom volt már az életemben, amikor Isten tisztán és világosan szólt hozzám, érthető és hallható hangon pont úgy, mintha ott ülne előttem a szobában, és úgy beszélgetett velem, mint ahogy általában két ember beszélgetni szokott. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a kijelentéseknek, amikor a szolgálatban történnek, de még a szolgálaton kívül is erőt ad. Akár a múltban, a jelenben vagy a jövőben, minden találkozásnak, amit ott élek át Isten szent jelenlétében, ez a következménye. Egyik sajátságos tapasztalat, hogy Isten beszél hozzánk, ahogyan 1964-ben is tette a nyugat-indiai szigetek egyikén melyet Grenadának hívnak. Hotelszobámban imádkoztam, mielőtt az evangelizálós szolgálatot elkezdtem volna. Isten így szólt hozzám: − Fiam, azt akarom, hogy úgy készülj és tervezz, hogy vissza kell menned ÉszakAmerikába, és ott fogsz összejöveteleket vezetni. Ez az új megbízatás volt az egyik legnagyobb próba, amit eddig ebben a szolgálatban le kellett győznöm. Nem azért, mintha nem szerettük volna eléggé az amerikai embereket, de ebben az időben hadjáratunk fő irányvonala és ösztönzője az volt, hogy elérhessük olyan idegen országok tömegeit, akik még soha nem hallották az evangéliumot.

Solåsen

10

Isten hatalmasan megáldotta ezt a szolgálatot, és olyan eredményeket adott ezekben a missziós, evangelizációs hadjáratokban, amilyen még soha azelőtt nem volt. Otthagynád te az ilyen szolgálatot? Amikor nagy sátrakban prédikálhatsz százezreknek estéről estére, és azt látod, hogy 50 ezer embernél is több adja át a szívét Krisztusnak egyetlen alkalommal. Otthagynád azért, hogy visszamenj az Egyesült Államokba, ahol annyi, de annyi templom, egyház és gyülekezet van. Csak annyi, mint ahány benzinkút. Mikor meghallottam, mit mondott nekem Isten, hogy visszamenjek az Egyesült Államokba, először azt mondtam. − Istenem lehet, hogy Te igen, de nem én, Morris Cerullo! De aztán, amikor Ő erre semmit nem válaszolt, elkezdtem vele alkudozni. Azt mondtam: − Mondj Uram legalább egy okot nekem, hogy miért kellene vissza mennem. Ugyanúgy gondolom, mint a legtöbb prédikátor az USA-ban, hogy az ébredés ideje elmúlt Amerikában, és úgy néz ki, az amerikai nép szíve belekeményedett az evangéliumba. Egyszerűen immúnissá vált az evangélium számára. Egy prófétai szó Isten azt mondta nekem: − Fiam, az Ítélet elközelített Észak-Amerikára! Ez 1964-ben volt, még mielőtt az orvgyilkosságok, lázadások, zendülések, emberrablások megkezdődtek volna. Az ifjúsági tüntetések időszakai előtt, és a drogkultusz kezdetén, a politikai Watergate előtt. A társadalmunk építménye akkor még nem rendült meg igazán. Az Ítélet el is jött és társadalmunk minden területén érezhetővé vált az utóbbi években, és egészen mostanáig ez folytatódott. De Isten azt is mondta nekem: − Fiam, elküldöm Észak-Amerikára az én gyógyító hatalmam új felkenetését. Attól az időtől fogva és attól kezdve, hogy Isten szólt hozzám Grenadában 1964-ben, én ezt az üzenetet prédikáltam szerte az Egyesült Államokban. Egy új felkenetés van érkezőben! Közeleg az Új Felkenetés! Jön az Új Felkenetés! És ez az állandó imádság volt a szívemen és a számon. Isten, küldd ezt az Új Felkenetést! Elkezdtünk látni 1971 júniusában kezdtük el látni Istennek ezt az Új Kenetét, az isteni gyógyító erőt, amelynek hatalmas ereje nagy áttörést eredményezett éppen itt az Amerikai Egyesült Államokban. Nem külföldön, nem a missziós területeken, hanem éppen itt, az Egyesült Államokban, ahol a városok legnagyobb előadótermei, az auditóriumok mind kicsinek bizonyultak arra, hogy befogadják azt a nagy tömegét a hallgatóságnak, akik tolongtak és összepréselődtek csak azért, hogy meghallgathassák az „üzenetet” és lássák az isteni hatalom megnyilvánulásait. Tömegesen jöttek, hogy részesülhessenek a csodákban testben, lélekben és szellemben egyaránt.

Solåsen

11

A tömegek számánál azonban sokkal nagyobb jelentőségű volt, ahogyan a Szent Szellem betöltötte az emberek szükségeit és meggyógyította a betegségeiket ezeken az összejöveteleken. A tömegek száma a szószékhez híváskor esetenként óriási volt. Százával mentek, a szó legszorosabb értelmében rohantak előre az emelvényre, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy Isten meggyógyította őket. Gyakorlatilag meggyógyultak a betegségek minden fajtájából, szervi elváltozásokból, különböző gyengeségekből, mindenből, ami csak az emberrel megtörténhet. És az Új Kenet csak áradt, hömpölygött, akár egy hatalmas folyam az észak-amerikai evangelizációs hadjáratokon. Sokan tettek bizonyságot arról, hogyan szabadultak meg különböző elmebeli és szellemi nyomástól, megkötözöttségtől, gonosz démoni erők gyötréseitől, melyek kínozták őket némely esetben 20 éven keresztül. Amerika szellemi világa Valami történt Észak-Amerika szellemi világában. Erre nincs természetes magyarázat. Ez az Új Kenet, az isteni hatalom gyógyító ereje, ami a Mennyből küldetett le megszabadítani az embereket és meggyógyítani a testüket. „Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Agg. 2.9.) Amint maga Jézus is mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat, amiket én, sőt még nagyobbakat is azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek.” (Ján. 14.12) Ezek az idők a nagyobb dicsőség idői Mi a második ház idejét éljük, amely dicsőségesebb. Ez az Utolsó Egyház közvetlenül Jézus visszajövetele előtt. Ezek a felüdülés idői, amik ígéret szerint jönnek el ránk az Ő jelenlétéből. Jézus kiönti szívének szeretetét az Egyházra, és erre az egész világra, mielőtt visszajön. Egy olyan menyasszonyért jön vissza, aki betöltetik az Ő teljességével. Kinek szól ez a kijelentés? A kérdés most az: Ha Isten küld egy kijelentést, azt kinek küldi? Csak egy kevés kiválasztott, magas képességekkel rendelkező hívő részesülhet benne? Vagy csak a nagy szellemi tapasztalattal rendelkezők? Vagy csak azok a vezetők, akik arra hivatottak, hogy a Krisztus teste tagjainak szellemi terheit hordozzák? Nem! Én hiszem, hogy ez a megújulás minden újonnan született hívő kereszténynek adatik a Jézus Krisztusban.

Solåsen

12

Hiszem, hogy ezek azok az idők, amikor saját szemeinkkel láthatjuk a menyasszony felkészítését, tisztogatását, szépítését. Tudom, hogy az Egyház elragadtatása sokkal nagyobb demonstrációja lesz Krisztus hatalmas erejének, mint amilyen az Egyház születése volt. Igen, a megújulás, az Új Kenet ereje a tiéd is lehet!

IV. Látomás az elragadtatásról Nagyon hálás vagyok Istennek. Nemcsak a személyes életem áldásaiért, hanem azért a nagy kiváltságért is, hogy a világevangelizáció szolgálatában állhattam, és részt adott nekem ebből a munkából. Egész különleges hála van a szívemben a Szent Szellem vezetéséért és azokért az élményekért, amikor a nagy döntések idején átélhettem, hogy Isten szólt hozzám. Ennek eredményeként lehetünk most benne az isteni mozgató és hatóerők közepében, mindabban, ami most itt a földön áramlik. Isten hangja szól hozzám Mindennap érzem a Szent Szellem vezetését, tanácsolását és hallom Isten hangját ott egészen belül, a legbelsőbb lényemben. De amikor azt mondom, hogy meghallottam Isten hallható hangját, az mégis valami egészen más! Az első alkalom, amikor valóságosan hallottam, hogy Isten szól hozzám, akkor volt, amikor kijöttem a Zsidó Orthodox Árvaházból. Isten egy látomást adott nekem az Ő hangja által, benne az egész életemre vonatkozó tervével és annak mikéntjével is. Egy másik alkalommal akkor hallottam Istent hozzám szólni, amikor felszólított, hogy jöjjek vissza Észak-Amerikába. Isten tudta, hogy ez számomra a döntések legnehezebbike volt, amit valaha is meg kellett hoznom. Ez volt a legnehezebb parancsa azok közül, amit Ő valaha is adott nekem. Azt mondta: − Fiam, visszaküldelek Észak-Amerikába az én gyógyító hatalmam Új Kenetével. E két rendkívüli alkalom között is szólt hozzám az Úr. Beszélt nekem arról is, hogyan kell kicserélni a hagyományos szokásmintákat, milyen szellemi változásokat kell eszközölni a mozgalmakban, amelyek most majd kezdenek elterjedni az egész világon. Ezek közül a próféciák közül hadd mondjak el most nektek egyet! Karizmatikus lesz az a megújulás, ami el fog jönni. Ohio LIMA nevű városában voltam 1967-ben, ahol egy evangelizációs hadjáratot vezettem. Az YMCA (Young Men's Christian Association ) egyik kis szobácskájában tartózkodtam, ahol a szállásom volt. Egyik reggel nagyon korán ébredtem fel. A sötétség éppen oszladozni kezdett, de még nem pirkadt.

Solåsen

13

Egyik pillanatról a másikra az egész szobát betöltötte egy természetfeletti ragyogás. Az arcomra estem. Egy látomás kezdett derengeni előttem. Közeledett hozzám. Megszámlálhatatlan sokaságot láttam magam előtt egy nagy, tágas téren, és úgy tűnt, mintha a földgolyót láttam volna, a gömb görbületét. A sokaság ott állt a felhős ég alatt, és amint felnéztem azokra a felhőkre, valami nagy várakozás lett úrrá rajtam. Tudtam, hogy valami most történni fog, valaki meg fog jelenni, és arra gondoltam, hogy ez talán az Egyház elragadtatásának víziója. Amint a felhőket bámultam, esőcseppek kezdtek aláereszkedni. De ez nem olyan volt, mint a természetes eső, az esése sem olyan volt. Az óriási cseppek óvatosan, megfontoltan, szinte méltóságteljesen hullottak. Amint elérték az embereket, a felhők alatt levő sokaságot, olajszerűvé váltak és úgy tűnt, mintha nem is eső paskolná a tömeget, hanem inkább olaj folydogálna rájuk. Felkiáltottam Istenhez: − Uram mit jelent ez az eső? Egy hang szólt a felső fényességből. − Ez az eső az én Szent Szellemem kitöltése. Akkor megértettem, hogy amit láttam, az a Szent Szellem kitöltése a tömegekre. Mikor kezdtem felfogni, mi is ez, az első gondolatom az volt, hogy megpróbáltam meghatározni, milyen felekezetbeliek is lehetnek ezek az emberek. Talán azért akartam ezt mindjárt kitalálni, hogy azonnal ahhoz a csoporthoz csatlakozhassam. De minél inkább próbáltam kitalálni és minél tovább néztem őket, annál inkább arra a felismerésre jutottam, hogy ott nincsenek felekezetek és felekezeti különbségek. Nyilvánvaló volt, hogy mindenhonnan vannak közöttük hívők. Egy kérdés volt a szívemben: − Uram! Eddig mindig úgy cselekedtél a múltban, hogy ha egy-egy ébredést hoztál, akkor megvolt hozzá egy választott embered. Vagy egy-egy férfi, vagy egy-egy sajátságos csoport mint eszköz. De itt most nincs ilyen. Válasz azonban nem jött. Azt mondtam magamban: Ha nem látok egy csoportot, akkor bizonyára látok majd egy embert mint eszközt, akit Isten kiválasztott arra, hogy ezt az új Szent Szellemkitöltetést vezesse. Kiemelkedő személyre gondoltam, férfiakra, akiket ismertem, és akikről tudtam, hogy Isten használja őket ezekben az időkben. Csak néztem körbe és körbe, és kutattam a tömegben, hogy találjak valakit. De nem tudtam senkit megkülönböztetni vagy felismerni a tömegben. Akkor megkérdeztem az Urat: − Megmutatnád nekem, ha esetleg engem választottál volna ki arra, hogy ezt az új ébredést, a Szellemednek ezt az új kiáradását én vezessem? Akkor meghallottam Isten hangját abban kis szobácskában. Ha megpróbálnád meghatározni, milyen irányból érkezik hozzád ez a hang, képtelen lennél rá, mert úgy tűnik, hogy a hang betölti az egész teret. Isten azt mondta: − „Fiam! Csoportot nem láthatsz, és személyt sem, mert ezt az ébredést nem ember vezeti, hanem maga a Szent Szellem. Amit most a földön szándékozom tenni, mindenféle szervezés és irányítás nélkül fog végbemenni. Nincs szükség egy ember tekintélyére, sem egy csoport védjegyére azért, hogy hitelt érdemlő legyen. Mert nem ember munkája ez, hanem a Szent Szellemé.” Ezek a pillanatok hasonlítanak az örökkévalósághoz. Isten akkor mondott nekem más dolgokat is, olyanokat, amik be fognak következni ezzel a Szent Szellem vezette ébredéssel kapcsolatban, és még más próféciák beteljesedésével kapcsolatban is.

Solåsen

14

Azonban most csak ezt a részletet mondtam el, hiszen ez is bőségesen elég arra, hogy megmutassa, mennyire megengedi Isten az Ő szolgáinak, hogy betekinthessenek abba, ami bekövetkezik, ami a Szellem birodalmában végbe fog menni. Sőt, nemcsak a bekövetkezendőket engedi meglátni, hanem Isten örökkévaló céljait is, mindazt, amit abban elrejtett. Az Isten nagy órája Nagyon örülök, hogy ma élek, és inkább kívánok ma élni, mint bármely más korszakában az emberi történelemnek. Vannak, akik ha választhatnának, akkor Jézus korában szerettek volna élni, és együtt járni Vele, szolgálni Jeruzsálemben, az Olajfák-hegyén, vagy a galileai partokon. Mások azt mondják, én a pünkösdöt választanám. Ott szeretnék lenni, amikor a Szent Szellem a tanítványokra kitöltetett. Én viszont ezeket a mostani időket választanám. Látásom szerint most vagyunk a kellős közepén annak a kegyelmi időszaknak, amelyet az isteni csodatevő erők kiáradása jellemez, méghozzá a legnagyobb mértékben. Amikor elkezdődnek az olyan jelek, csodák és kinyilatkoztatások, amelyeket a világ még soha nem kapott. Igen, én tudok a csodákról, amelyekkel Isten kivezette Izrael fiait Egyiptomból. Tudok olyan csodákról, hogy tűz szállt le az égből az oltárra, melyet Illés épített, és ami kihívás volt Baál hamis prófétái ellen. Igen, tudom, hogy Jézus borrá változtatta a vizet, és feltámasztotta Lázárt a halálból. Nagyon jól ismerem a tanítványok csodatetteit is a Cselekedetek Könyvéből és azokat, amik Pált kisérték, amikor elvitte a feltámadás hírét és hirdette azt a feltámadás erejével a pogányok között. Tudom! Mindezt ismerem és tudom. Mégis azt mondom, hogy Istennek az a szándéka, hogy még mielőtt Krisztus visszajön az egyházáért, körülveszi ezt a generációt a csodatevő erők hatalmas, bizonyító erejű cselekedeteivel. Sem értelmünk, sem szívünk nem képes felfogni, mi készül most, és mi fog végbemenni rövidesen itt a szemünk előtt. A végső óra A kétségnek még az árnyéka sem férhet ahhoz, hogy ez az időszak a felkészítésnek az utolsó szakasza. Isten végső nagy tetteinek a küszöbén vagyunk! És abban a kiváltságos helyzetben, hogy beláthatunk a dicsőség kinyílt ajtaján, s az ítélet Istene kész kinyilatkoztatni magát a hitetlen világ előtt. Én azt mondom, hogy „hitetlen” világ. De ebbe sajnos beletartozik a gyülekezeteinkben lévő hitetlenek szomorú csoportja is. Kik részesülnek az elragadtatásban? Az ohiói Limában kapott látomásom után pár évvel felkértek, hogy prédikáljak egy különleges vacsorai találkozón Los Angelesben. Valahányszor szolgálni mentem, az volt a szokásom, hogy órákon át Isten előtt voltam csendességben és imában, hogy megfelelően felkészülhessek. Ha csak lehetett, mindig úgy intéztem, hogy innen közvetlenül mehessek fel az emelvényre beszélni.

Solåsen

15

Erre a különös összejövetelre egy kissé korán érkeztem. Most már tudom, mi volt a célja ezzel Istennek. Ő akarta, hogy ott bizonyos dolgokat meghalljak. Egy közismert és nagyra becsült üzletember beszélt éppen. Azt gondolom, ugyanúgy mondta el bizonyságtételét, ahogyan máskor is szokta. Nem volt benne semmi új. Engem azonban teljesen váratlanul ért, amikor ez a férfi hirtelen azt mondta: − A múlt éjszaka egy látomásom volt az Úrtól a Gyülekezet elragadtatásáról. Ami a legjobban megdöbbentett ebben az álomban, hogy azt láttam, az úgynevezett gyülekezetnek csupán kevesebb, mint a fele ragadtatott el. Azt nem tudom, hogy az ott egybegyűlt résztvevők többi részét is úgy megdöbbentette-e ez a kijelentés, mint engem, de engem valósággal megrázott. Először voltam hajlandó revideálni − és esetleg visszavonni − régi elképzelésemet, és azt mondani rá, hogy az egy érzelmi kereszténység gyümölcse. Meg kellett fontolnom a dolgot, mert az a férfi, aki ezt elmondta, jó hírű, megbízható, komoly keresztény volt, akinek a becsületességéhez kétség nem férhetett. Ez sokat nyomott a latban, és arra indított, hogy komolyan mérlegre tegyem ezt az átélést. Nagyon nehéz volna elmondani, milyen is volt a szolgálatom ott, akkor este. Nyomasztólag hatott rám ennek a férfinak a látomása. Nem emlékszem, hogy valaha is volt még egy ilyen alkalom, amikor ilyen nehezemre esett a prédikálás. Hogyan is kaphatnál kenetet arra, hogy egy bizonyos témáról prédikálj, mikor arra is képtelen vagy, hogy a tárgyra koncentrálj? Amikor az egész lényed valami egészen mással van elfoglalva. Befejeztem ezt a szolgálatot, amilyen hamar csak tudtam. Gondolom, fájdalmasan erőtlennek, lagymatagnak és szétszórtnak tűnt az egész beszédem sok jó barátom előtt azon az estén. Minden igyekezetem arra irányult, hogy mielőbb hotelszobámba menjek, és keressem Isten arcát, hogy választ kapjak. Mikor a szobámba értem, rögtön térdeimre estem és azt kérdeztem nagy zavaromban Istentől: − Uram! Hogy tehet egy kipróbált ember, egy felelős vezető ilyen felelőtlen kijelentést? Isten Szelleme azonnal beszélni kezdett a szívemhez, és azt mondta: − Fiam, te vagy az, aki tévedsz, mert nem ismered az Írásokat! Nincs-e megírva, hogy: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7.21.) És nincs-e megírva, hogy: „Másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, a kik őt várják idvességökre.” (Zsid. 9.28.)

A látomás harmadik része Most már megértettem az ohiói Limában kapott látomás harmadik részét. A karizmatikus megújulás több, mint csak betöltekezés Szent Szellemmel. Ez egy népnek a különválasztása, a világtól való elszakítása azoknak, akik arra lesznek felkészítve, hogy Krisztussal előbb találkozzanak.

Solåsen

16

Amikor elválasztásról, elkülönítésről beszélek, nem gondolok valami pusztai remeteségre vagy kolostori életre, hanem egy olyan elkülönülésre, ami teljes odaszánást eredményez, önmagad teljes átadását Krisztusnak, erkölcsileg pedig egy minőségi keresztény életet jelent. Ebből következik, hogy a Szent Szellemmel betöltött emberek is két csoportba tartoznak. Egyik csoportba tartoznak azok, akik nem hajlandók a világtól való elkülönülés árát megfizetni. Ezek megpróbálják, hogy mindkét világból a jót élvezzék, amazt sem akarják elveszíteni, de ezt is szeretnék megtartani. Azonban rá fognak jönni, hogy ez nem megy. Elherdálják az isteni erőket, melyek életükbe beáramlanak. (Zsid. 13.13) A másik csoportba azok tartoznak, akik visszautasítják az ajtó mellett lecövekelő életet, a küszöbön ingadozó, itt is, ott is életet. El vannak szánva arra, hogy Szellem szerint járjanak és éljenek teljes engedelmességben, Isten akarata szerint. A demarkációs vonal nagyon világosan és felismerhetően meg van húzva! Az ébredés veszélyei Az áldásokkal együtt veszélyek is járnak! Amint valami nagyon népszerűvé válik akár vallási, akár világi területen, az igazi cél és maga a látomás is könnyen elhomályosul, a dolgok lassan elvesztik valódi jelentőségüket és valahogy mindig a lényeg az, ami kimarad. Mint az egyháztörténelem ébredési korszakainak tanulmányozója, kénytelen vagyok feltenni ezt a kérdést magamnak is és Istennek is: Mi lesz ezzel az ébredéssel? Mi fog történni ezzel a szellemi megmozdulással, ami úgy jön felénk, mint egy utolsó felszólítás? Mi lesz ennek a végkimenetele? Miben különbözik ez a többi ezt megelőző ébredéstől? Miért lesz ez az utolsó ébredés más? Mi adja nekünk azt a meggyőződést, hogy ez a mostani megújulás nem úgy fog lezajlani, mint az előtte levő régiek? Mondj nekem csak egyet is az Úr ilyen látogatásai közül, amit az emberek nem próbáltak meg megszervezni, átszervezni, leállítani, megzavarni vagy addig kevernikavarni, amíg már alig maradt valami benne abból, amit Isten eredetileg mondott vagy adni akart általa. Az emberek mindenre rá akarják nyomni a címkéjüket. Az eddigi ébredésekre is megpróbáltak „kiadói jogot” szerezni, hogy azt mondhassák: Most, ha ebben az áldásban részesülni akarsz, a mi szabályunkat kell követned, és csak aszerint jöhetsz-mehetsz, és úgy kell csinálnod mindent, ahogy mi mondjuk neked! Mi késztet minket arra a gondolatra, hogy ez a megújulás most valami más lesz?

Solåsen

17

Csak egy különbség! Csak egyetlenegy tényező van, ami mássá teszi a Szent Szellemnek ezt a jelenlegi kiáradását. Az, hogy ez az utolsó hatalmas megmozdulása a Szent Szellemnek az emberi nemzetség fölött. Ennek nem az a célja csak, hogy megújítson, helyreállítson, hanem arra adatott, hogy egy népet elkészítsen és felkészítsen az Úrral való találkozásra. A felkészítés kétféle módon történik Először: Jézus Krisztus igazi egyháza megtelik hatalommal, hogy nagy dolgokat vigyen végbe az Úrért. A csodatevő erők gyakori működése uralkodó tényező lesz az egyházban ezekben az utolsó órákban, jobban mint valaha is az egyháztörténelemben. Másodszor: Isten gyermekeinek fel kell készülniük. Minden fegyvert fel kell ölteniük, hogy ellenállhassanak a sátán támadásainak, amely sokkal erősebb lesz, mint bármelyik más korszakban valaha is volt. Ez a valódi szentség megújulása lesz. Készülj, hogy felvedd a fegyverzeteidet.

V. Egy kiáltás: fegyverbe! A Szent Szellem jelenlétének, működésének és érintésének valódi megtapasztalása mindig újabb felhívást jelent a nagyobb odaszánásra, a teljesebb önátadásra és a mélyebb életszentségre. Pál mondta Thimoteusnak:

„De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (II. Tim. 3.12.) Ha ez Pál napjaiban is így volt, mennyivel inkább így van ez napjainkban, az Úr visszajövetelét közvetlen megelőző napokban. Nem azt mondom ezzel, hogy az Egyháznak át kell mennie a nagy nyomorúságon, de azt nagyon is hiszem, hogy egy rostáló folyamaton még át fog menni azért, hogy megtisztítva, és felékesítve legyen készen, minden szeplő, folt és sömörgözés nélkül. Az ellenség ismerete Amint egyre jobban haladunk az időben, úgy lehetünk tanúi a mind hevesebb és egyre erősödő, egyre intenzívebb hadászati cselekményeknek az ellenség részéről. Minél közelebb vagyunk az arcvonalhoz, annál nagyobbak a támadások, és nagyon az emlékezetünkbe kell vésnünk azt, hogy nem egyformák az esélyek. Azzal a kis saját lelkierőddel, ami csupán egy vasárnap délelőtti összejövetel függvénye (már ha egyáltalán feltöltődsz ott), semmire nem mégy a sátán fortélyaival szemben.

Solåsen

18

És ha csak alig-alig vagy felfegyverkezve szellemileg, akkor a sátán fittyet hány rád és kineveti a buzgóságodat, mert tudja, hogy teljesen híján vagy a megfelelő eszközöknek. Gondolj csak bele! Ő legalább hatezer éves, és több tapasztalata van, mint neked, mert ez alatt az idő alatt kiaknázott minden lehetőséget, kihasznált minden adódó alkalmat, hogy a trükkjeivel tönkretegye Isten keze munkáját, úgy a természetes, mint a szellemi világban. Soha egy pillanatra se feledd el, hogy te nem vagy hozzáillő ellenfél! Nem engedheted meg magadnak, hogy túlságosan magabiztos legyél! Az októberi háború előtt (1973. október 6. Jóm kippúri háború) Izrael meg volt róla győződve, hogy semmi meg nem rendítheti a biztonságát. Nem nyomulhat be az ellenség, hogy halált és pusztulást okozzon. Pár nappal az októberi háború előtt az uralkodó Munkapárt vezette választási tudósítások nagy hangon és terjedelmes cikkekben hirdették az újságokban és a plakátokon: „Szueznél béke van... határaink biztonságban vannak... földjeinken bőség van.” „Mikor azt fogják mondani béke és biztonság, akkor jön rá pusztulás nagy hirtelen…” (I. Thessz. 5.3) Mielőtt a végzetes események bekövetkeztek, csupán néhány órával előtte, a hírszerzés jelentést tett a közelgő támadásról, a vezetők azonban azt mondták egymás között: − Ez nem történhet meg! Lehetetlen, hogy megtörténjen! De ha mégis, akkor az ellenség ugyanúgy meg lesz semmisítve, mint a hatnapos villámháborúban. A tragikus dolog azonban, amivel nem számoltak, az volt, hogy most az ellenségnek sem volt szándékában hosszabb harcba bocsátkozni velük. Megerősített fegyverekkel és ugyanolyan hirtelen támadt rájuk, és ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint az izraeliek velük szemben 1967-ben. Amint a legkiválóbb izraeli repülőkötelékek elhúztak az ellenség fölött, − még az öldöklés kezdetén −, azok úgy leszedték őket, mint a vadkacsákat. Az ellenség ismerve ügyességüket, jártasságukat, magasabb képzettségüket, tudta, hogy nem állhat meg velük szemben, ha egyenlők az esélyek. Ahelyett inkább újonnan felszerelt, átalakított és tökéletesített rakétákkal harcolt ellenük ebben a bevetésben, mert tudta, hogy ezeket nem tudják azonnal hatástalanítani, mint a régieket a múltban. A tapasztalat iskolájának nagyon magas a tanulópénze! Izrael számára ebben az esetben ez az ár 25oo legjobb repülősének élete volt, tiszteké, pilótáké, repülési szakembereké. Ezután a háború után még hónapokig azon kínlódtak és az okozott viszályokat közöttük, hogy kit tegyenek bűnbakká a kudarc szégyenéért, és ki viselje a felelősségét ennek a szerencsétlenségnek. A háborút ugyan megnyerték, de a veszteség oly nagy volt, hogy ez az eset gyászbetűkkel lett bejegyezve Izrael történelmében. Ami itt történt, az hasonló volt ahhoz, mint amikor Józsué elbizakodott harcosai megközelítették Ai városát. Azt hitték, könnyen elintézhetik, mindössze egy kis csetepaténak ígérkezett az egész. És mi történt?

Solåsen

19

Ott találták magukat legyőzve. A magukba szállás és az önvizsgálat ideje következett. Bűn volt a táborban. A hatnapos villámháború történészei mondták el, hogy találtak egy Bibliát 1967. jún. 5-én a hadsereg főparancsnokának íróasztalán, ami ki volt nyitva, mielőtt a kiment a csatatérre. Izrael nem mérlegelte jól a valós tényeket, és nem számolt a veszéllyel. Legfőképpen azonban abban rejlett a szerencsétlenség oka, hogy Izrael egyáltalán nem érezte szükségét az isteni segítségnek, amely képes lett volna az ellenséget Izrael határain kívül tartani. Lebecsülni az ellenséget és elszámítani magunkat a hatalmát illetően, ez akár a természetes, akár a szellemi világban történik, szerencsétlenséget okozhat. A természetes világban fizikai halált jelenthet, de a szellemi világban ennek következménye az örök halál. A megalkuvás is vereség Egy stratégiai hiba, amit igen sok hívő keresztény elkövet az, hogy hajlandók egyezségre lépni az ellenséggel. Úgy gondolják, hogy a kompromisszum bizonyos fokig győzelmet jelent, mivel utána lényegesen enyhül a harc. Pedig nincs még egy olyan veszélyes helyzet, mint amikor az emberi lelkek ellensége sarokba szorít egy hívő keresztényt. Nem lesz kiút az ilyen bekerítettségből. A szellemi harcban nincs fegyverszünet vagy megegyezés a szabad elvonulásra akkor sem, ha megállapodást kötsz az ellenséggel a bensődben, és azt mondod: te ott leszel, én meg itt. Egy dolog lehet kimenetelében nyereséges, vagy veszteséges. De egy megalkuvás vagy egy kompromisszum mindig vereséget jelent! Az alkalmazkodás, beilleszkedés, összehangolódás azt jelenti: vesztettél. Csak akkor vagyunk győztesek, ha föléje kerekedünk azoknak az erőknek, melyek megkísérlik, hogy leverjenek bennünket. Álljunk meg itt egy pillanatra! Gondold csak végig! Vizsgáld meg a jelenlegi hívő életed és hited színvonalát, a viselkedésedet, azt a szintet, amin most élsz. Hasonlítsd össze azzal, mit hittél, hogyan éltél tíz évvel ezelőtt, esetleg öt évvel, vagy akár csak egy évvel ezelőtt is. Nagy különbségeket árul el ez az összehasonlítás? Így megláthatod hol volt megalkuvás, kompromisszum, meghátrálás, lejjebb adott szellemi igények, alkalmazkodás, valaminek a feladása, vagy esetleg csak megalkuvási készség, akár csak a vezetőid kedvéért, esetleg azért, mert az ő mércéjük alacsonyabb?! Vagy talán elővetted azt a legrafináltabb, ugyanakkor ésszerűnek tűnő szemléletmódot, hogy azt mondd: együtt kell úsznom az árral, alkalmazkodnom kell az időkhöz, most már mások az elvárások, más az irányadó mérték. Ez a lényege a dolognak. Most vagyunk a téma kellős közepén! Úgy szándékozol járni, hogy megelégszel egy állandó alkalmazkodással, a világgal való kiegyezéssel, és úszol az árral, vagy pedig igényeled magad számára Isten erejének teljes győzelmét az életedben?

Solåsen

20

Nem érzed a Szent Szellem sürgető hívását arra, hogy betörj az ellenség birodalmába és visszaszerezd azokat az áldásokat, amiket ellopott tőled, a családodtól, barátaidtól, szeretteidtől, városodtól, az országodtól? Isten ereje hasson át és át, erősítsen meg az Új Kenet kijelentésének megértésében, hogy megkaphasd azokat az ezzel járó erőket, amiket Isten oldozott el és küldött el számunkra, a Szent Szellemnek ebbe a nagy megújító munkájába, ami most végigvonul az egész világon. Az átélés mélysége A Szent Szellemről szóló tanítások szemináriumában, amit az észak-amerikai evangelizációs hadjáratokkal egy időben vezetünk, az embereknek lehetősége nyílik eljönni és élvezni a testvéri közösség áldásait. Lehetőségük van kapcsolatba kerülni más hívőkkel és a Szellem szolgálatával, de nincsenek elszakadva az őket körülvevő hétköznapi világtól, és nem hagyják figyelmen kívül az élet reális tényezőit. Az a kiáradó öröm, amit akkor kapnak, amikor a Szent Szellem jelenlétében vannak, kikívánkozik belőlük, és amikor elhagyják az előadótermet és találkoznak a városban a járókelőkkel, a megváltatlan emberekkel, egyszerűen kiárad belőlük, mint egy hatóerő. Egészen gyakorlatias és egyszerű keresztény magatartással, Isten szeretetétől átitatva, engedik átáradni magukon az élő vizek folyamait, amelyek ha elkezdenek ömleni, be tudják tölteni az emberek szükségeit. Így ismertetik meg Jézust másokkal. Esténként elviszik őket egy nagy arénába, ahol az emberek ezrei gyűlnek össze a környező településekről. Ezeken az összejöveteleken aztán használatba vehetik a kulcsokat, és alkalmazhatják mindazt, amit napközben tanultak. Láthatják az ördögi erők szörnyű kötelékeit a betegségekben, nyomorúságokban, szenvedélyekben, a megszokás rabláncaiban. És látják, amint a bűn elkezd gyengülni, aztán összeesik és végül semmivé lesz az Élő Isten Szent Szellemének jelenlétében és erejének hatására. Reggelenként megkapják az elméletet, a biblikus tanítást az alapvető igazságokról, este pedig tanúi lehetnek az isteni Erők jelenlétének, erejének. Ezeken az esti szolgálatokon a Szent Szellem tanúskodik azon igazságok mellett, melyeket az Új Kenetről szóló tanítások tartalmaznak. Az iskolai elméleti oktatásnak ez a szemléltető része. Ez az Új Kenet alkalmazható minden problémára, különböző terhekre, és az emberi élet összes területén lévő szükségekre és hiányokra. Ha már nyertél ilyen tapasztalatot a Szent Szellemről − amit mi úgy nevezünk, hogy Szentlélek-keresztség, vagy bemerítés a Szent Szellembe −, akkor vedd fontolóra nagyon gondosan azt a tényt, hogy amit kaptál, az mindössze csak a kezdet. Csak a megízlelése annak, amit számodra Isten készített. Ez csak az áldás kezdete, az első lépcső, miután beléptél a Szent Szellem gyakorlótáborába. Most jön az edzés időszaka, a felkészülés ideje, a gyakorlatozás, hogy Isten véghez vihesse rajtad keresztül mindazt, amit akar.

Solåsen

21

Kulcsok használatban Ha folytatod ennek a könyvnek az olvasását, egyre nehezebb lesz nem belevinned azt a gyakorlatba, vagy nem használnod a szellemi győzelemnek azt a kulcsát, ami neked is adatik. Isten ezt a könyvet is egy nagyon határozott céllal küldte hozzád! Felhívás a harcra! A Szent Szellem egy felhívást küldött szét az egész világra, melyben fegyverkezésre szólít. Isten használni akar téged! Jézus azt mondja a Jelenések Könyvében:

„Ime az ajtó előtt állok, és zörgetek. Ha valaki meghallja a hangom és megnyitja az ajtót, én bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.” (Jel. 3.2o) Ezeket a verseket mi rendszerint a bűnösöknek mondjuk, mint Jézus üzenetét, hogy a szívükbe jöjjön, holott a valóságban ezek a versek a hívőknek vannak címezve, és nekik szólnak. A Szent Szellem-keresztség által Krisztus bejön a szívünkbe, és bensőséges kapcsolatot létesít velünk. De az ajtónak nyitva kell lennie, hogy Krisztus bejöhessen! Most, hogy Ő már itt él bennünk, hagynunk kell, hogy ereje hatékonnyá váljon, cselekvő erő legyen az életünkben. Éppen úgy, ahogy valamikor nem engedtük Őt belülre, hitetlenségünk kívül tartotta Őt az ajtó előtt, ugyanúgy az is megtörténhet, hogy a bennünk lakozó erőt béklyóban tartja hitetlenségünk, és megmozdulásait hatástalanítja annyira, hogy az élő vizek folyamai nem áradhatnak rá sem életünk beteg területeire, sem szeretteink életére.

VI. Belépés az isteni erő áramlásának sodrába A Cselekedetek Könyvének elején látjuk Jézus tanítványait félve, összebújva egy felházban. Zárt ajtók mögé rejtőztek, mert féltek a zsidó vezetőktől és a római katonáktól, akik röviddel ezelőtt olyan hirtelen elszakították tőlük szeretett Mesterüket. Kétségkívül meg lehetett volna mintázni róluk a kétségbeesés szobrát. Legtöbbjüket már a hosszú utazás is kimerítette, amikor Jeruzsálembe jöttek, fáradtak az elfogatás után álmatlanul töltött éjszakák miatt, amik megelőzték ezt a különös összejövetelt. Valószínű, hogy levertség és hatalmas vereségérzés kerítette őket hatalmába. Az ellenség megverte a pásztort, és szétszóródtak a juhok. Teljesen szétesőben voltak, mert az Egyetlen, akinek a vezetésére vágytak, nem volt közöttük. Keserű csalódást okozhatott az is, hogy milyen kevesen voltak. Jézus több mint ötszáznak mondta, hogy várják be az Atya ígéretét. Most mégis mindössze százhúszan voltak azok, akik kitartottak, és azt akarták, hogy szeretett Uruk utolsó parancsa szerint cselekedjenek.

Solåsen

22

Bátortalanok és csüggedtek voltak, mert Jézus azt mondta, hogy menjenek és hirdessék az evangéliumot az egész világon, de ez óriási feladatnak tűnt, és úgy érezték, hogy erre teljesen képtelenek. Micsoda képe a levertségnek, a reménytelenségnek és a kétségbeesésnek! Mégis tíz nappal ez után ott látjuk őket − ugyanazokat a tanítványokat, akik nemrég még ott ücsörögtek a zárt ajtók mögött csüggedten, − amint kiözönlenek az utcákra hangos örömujjongással, és az idegenek, akik a világ különböző tájairól Jeruzsálembe sereglettek az ünnepekre, a legnagyobb csodálkozással tekintenek rájuk. Péter állt legelöl, az a Péter, aki röviddel ezelőtt megtagadta minden kapcsolatát Jézussal. Előállt és bátran kijelentette, hogy bár Jézust megfeszítették, de Isten feltámasztotta Őt a halálból, sőt most már felmagasztalva ott ül Isten jobbján. Annyira erőteljesek voltak ennek az embernek szavai, és annyira megtelt örömmel ez a kis tanítványcsapat, hogy a beszédére háromezren csatlakoztak hozzájuk csak azon a napon. És ez az óriási változás nemcsak egy pillanatnyi dolog volt! Nem csupán egy röpke eredmény! Azt olvashatjuk a Cselekedetek Könyvében, hogy ez az ébredés folytatódott:

„... és az Úr mindennap szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Csel. 2.47 ) Olvassuk, hogy Péter és János találkoztak egy emberrel, aki születésétől fogva sánta volt, és a templomkapuban koldult. A Jézus nevében megparancsolták neki, hogy járjon. (Csel. 3.6) Még később ezt olvashatjuk Péterről:

„... a betegeket kihozták az utcákra, ott feküdtek ágyaikon, hogy az arra haladó Péternek legalább az árnyéka rájuk vetődjék, és mind meggyógyultak.” (Csel. 5.15) Egy nádszál, aki nem ingadozik többé Ugyanaz a Simon Bar Jóna lett volna, akire az a név volt jellemző, hogy „nádszál”? Akinek nádszál voltát látszik igazolni bizonyságtételeinek hullámzó hangulata? Ugyanaz az ember ez, aki megmarkolta a kardját, és hirtelen lecsapta Márkus fülét Jézus elfogatásának éjjelén? Ugyanaz a Simon lett volna, aki Jézus megfeszítése után egyszerűen csak kijelentette: „Elmegyek halászni” (Ján. 21.3 ), és visszatért ahhoz a foglalkozásához, amivel azelőtt foglalkozott, mielőtt a dicsőséges hívás Jézus követésére szólt hozzá. Ugyanaz az ember volt ez? Igen is meg nem is! Külsőleg nyilván ugyanaz az edény maradt, de valami óriási és hatalmas változás ment végbe ennek az embernek legbelsőbb lényében.

Solåsen

23

Egy alapvető különbség Arcra bizonyára ugyanolyan kinézete maradt, ugyanazokat a ruhákat hordta, ugyanazok voltak az életkörülményei, egy egyszerű halászemberé. Azonban valami gyökeres változás, valami alapvető különbség mégis volt! Mi is történt? Ezt olvashatjuk:

„Mikor a pünkösd napja elközelgett, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelen az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, eltölté az egész házat, ahol ülnek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” (Csel. 2.1-4.) Péter és a többi tanítvány, akik engedelmeskedtek Jézus parancsának, hogy maradjanak együtt és várjanak, mígnem felruháztatnak a mennyei erővel (Luk.24.49.), nyertek egy személyes, megrázó, egész életet megváltoztató találkozást az Istenség harmadik személyével, Isten Szent Szellemével. Mi ezt az élményt ma úgy nevezzük: Szentlélek-keresztség, de ez csupán egy kifejezés. Némely pünkösdi hívő számára azonban ez a szó csak önelégültséget hozott: Nekünk már megvan! Mi már megkaptuk ezt évekkel ezelőtt! Ez a miénk! (…) Több imameghallgatás Mióta az Új Kenetnek ez a megtapasztalása elért hozzánk, több imameghallgatásban volt részünk, mint eddig valaha. Célom nem csak arra irányul, hogy éppen csak megkapd Istentől az áldást, mert abban biztos vagyok, hogy ezt az üzenetet megáldja számodra Isten! Ami engem illet, sokkal fontosabbnak tartom az áldáson túl azt, hogy elkezd működni benned Isten ereje, és olyan nagy mértékben gyümölcsözteti életedet, mint azelőtt még soha. A Biblia azt mondja:

„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok!” (Csel. 1.8.) Isten népéből nagyon sokan imádkoznak erőért, de miután megkapták a szellemi áldást, gyakran megállnak. Mikor megkapják a nyelvek ajándékait és belemerülnek a Szent Szellembe, ez imádság, Isten dicsőítése és az Ő keresése közben történik, illetve a megtapasztalást megelőző idők ezekkel foglalkozva telnek. Azonban, mikor az áldást megkapták, abbahagyják az intenzív imaéletet. Jézus nem azt mondta, hogy a nyelvek ajándékét fogjátok megkapni, hanem hogy vesztek erőt! Az Ószövetségi időkben Isten gyakran ruházott fel a Szellem erejével egy bizonyos személyt, egy bizonyos időben, egy bizonyos feladatra.

Solåsen

24

Isten erejével idézte elő Mózes a csapásokat Egyiptomban, és később is ezzel az erővel vitte végbe a csodákat, hogy a pusztában vándorló népet, Izrael fiait táplálja, erősítse. Isten ereje tette képessé Illést, hogy tüzet hívjon le a mennyből a Karmel-hegyi áldozatra, és kinyissa és elzárja az ég esőcsatornáit. Isten ereje szállt rá Sámsonra, és azért volt képes a hátára venni Gáza város kapuját, és megölni ezer filiszteust egy szamár álcsontjával. De ez a Szellem nem nyugodott meg Isten minden gyermekén. Speciális esetekre adatott, speciális céllal. Még akkor sem adatott a Szent Szellem, mikor Jézus eljött, mint Erő nem adatott minden hívőnek. Jézusban és Jézus által működött a Szent Szellem, és azokban is, akik meg lettek bízva valami szellemi feladattal. A másik vigasztaló Jézus azt mondta a tanítványainak: “És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” (Ján. 14.16.) A Lukács evangéliuma mondja:

“És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk. 24.49.) Jézus ígérete ez volt:

“Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentszellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Csel. 1.8.) Jézus szavai szerint össze is gyűlt a 120 ember a jeruzsálemi felházban, de nem igen tudták, mit is várnak, mit kérjenek, hogyan imádkozzanak. Nem tudták pontosan, mi az az ígéret, aminek a beteljesedését várják és kérik. Nem volt előttük példa vagy minta, nem volt elképzelésük arról, mi az, amit várnak, nem is sejtették, hogyan fog beteljesülni az Ígéret és, hogy ez mit is fog jelenteni számukra. Nem tudták, mivel soha ezelőtt még ilyenben nem volt részük. Nem volt mellettük senki olyan, aki megpróbálta volna beléjük beszélni a Szent Szellemet, és azt tanácsolta volna nekik, csak mondogassátok: − Dicső, dicső, dicső, dicső... − újra és újra ezt ismételgessétek, amíg már azt sem tudjátok, mit is mondogattok, és már nem lesz a tiétek a nyelvetek feletti irányítás. Nem!

Solåsen

25

Csak egy kis csapat egyszerű hívő volt ott, akiket a Szent Szellem hozott összhangba úgy Istennel, mint egymással. Nem a régi szép napok emléke Nem tudom elhinni, hogy ezek a tanítványok arra vesztegették volna idejüket, hogy körben ülve megvitatták volna a régi szép időket, amikor még Jézus ott volt köztük, és hatalmat adott nekik − amit ugyan nem sokáig birtokoltak. Sokkal inkább azzal foglalkoztak, hogyan fogadják be azt az Ígéretet, amit Jézus készített el a számukra most és nem a múltban hanem éppen most, és aztán a jövőben. Isten mostani élményekben akar részesíteni bennünket, ha mi is hajlandók vagyunk belépni abba. Sokszor csodálkoztam azon, hogy vannak egyházak − ahol hiszik és tanítják is a Szent Szellem-keresztséget −, még sincs átütő erejük. Aztán magtaláltam a választ. Megállnak annál, amit áldásnak nevezünk. Miután az emberek megkapták a nyelveken szólást, azt gondolják, most már bírják is azt. Megálltak az önátadásában, az odaszentelésében, az életük oltárra szánásában. Megálltak az Úr arcának keresésében, az átimádkozott órák várakozó odaadásában, a szenvedélyes Biblia-tanulmányozásban. Minden olyan igyekezet, ami Isten felé vitte őket, az Ő közelségébe, egyre csökkent és lassan elapadt. De miért? Mert úgy érzik, már nincs arra szükségük, hogy sok időt töltsenek az imádságban, hogy szüntelen az Urat keressék, hiszen megkapták, amit kértek. Nyelveken szólnak, megkeresztelkedtek Szent Szellemmel. Megérkeztek és itt letáboroznak. Nem értették meg, hogy ez után sokkal nagyobb szükségük van rá, mint eddig, hogy az Úrra várjanak, odaszenteljék magukat és az idejüket, hogy a jelenlétét keressék, azért hogy a Szent Szellem megfelelő és irányítható csatornái lehessenek, használva a Szent Szellem erőit, amiket Isten a bensőjükbe helyezett. Most már úgy gondolom, kezditek belátni, miért teszek nagyobb hangsúlyt az erő megkapására, mint az áldás elnyerésére. Az áldás, mint egy elrendelt dolog, megvan! Önmagát táplálja! Nincs vele probléma. Folyamatosan árad. Megvan! Vehetjük! De most már végre azt is meg kell engednünk, hogy a Szent Szellem megteremhesse az isteni hatalom látható gyümölcseit az életünkben napról-napra. Csak ha már túl tudsz lépni az áldások birodalmán az isteni erőbe, akkor leszel alkalmas arra, hogy betörj az ördög területére, és győzelmet is arass. Szellemi látás A Szent Szellemmel való betöltekezés teljesen szellemi tapasztalat, átélés. Vannak ugyan fizikai megnyilvánulásai, de ezek csak a szellemi élmény fizikai velejárói. Ezért aztán sem meg nem érthető, sem meg nem magyarázható természetes úton, ésszerű okfejtéssel vagy a természeti ember érzéki síkon mozgó, mindent bizonyítani akaró módszereivel. Ez az átélés messze túlmegy a fizikai bizonygatásokon, és szellemi erővé válik. Erővé, ami maga Isten, dolgozva a mi életünkben és az életünk által. Hatékonysága nemcsak bennünk érvényesül, de mindazokban is, akikkel kapcsolatba kerültünk.

Solåsen

26

Nekünk hívőknek, mindannyiunknak szükséges belépnünk Isten Erejének ebbe az áramába és szükséges benne mindig továbblépni, mélyebbre, egyre mélyebbre.

VII. A karizmatikus megújulás és te Hiszem és évek óta tanítom is, hogy Jézus Krisztus Egyházának az elragadtatása sokkal nagyobb demonstrációja lesz a csodatevő erőknek, mint a születése volt. Az elmúlt években hatalmas áttörések történtek az űrtechnológia területén. Nemcsak embereket küldtünk az űrbe, hanem azok le is szálltak a holdon, és ezeknek a kalandoknak a megvalósítása még pár évvel ezelőtt is hihetetlennek látszott. Óriási áttöréseket láttunk az orvostudomány területén is. Feltaláltak és tökéletesítettek csodálatos gyógyszereket, és a sebésztechnika olyan magas szintre jutott, hogy az emberi szervek átültetése megvalósult a gyakorlatban. Sok más tudományágban is, és más döntő fontosságú területén az életnek nagy áttörések voltak mostanában, és ahogy a természeti élet birodalmában bekövetkeztek ezek a nagy áttörések, ugyanúgy be fognak következni a szellemi területeken is. Nagy áttörések lesznek a kijelentésekben, mielőtt Jézus visszajön. Áttörés a csodák területén és áttörés az életszentség tekintetében. Új áttörést fogunk látni a hatalom, a gyógyító erők és az isteni szeretet kiáradásának területén is Jézus Krisztus Egyházában. Mindezt teljes szívemmel hiszem. Szellemi erők vételének bibliai titka Az Egyház még nem kezdte el annak a teljes megtapasztalását, amit Isten a számára tartogat. Az ember korlátot szab a korlátlan Istennek. Az alapvető okok egyike, hogy nem olyannak látjuk a mi mennyei Atyánkat, amilyen ő valójában. Az az Isten, akit mi szolgálunk, olyan Isten, aki nem ismer korlátokat. (… ) Negatív és pozitív pólus Nem vagyok szakember az elektromosságban, de szakemberek megmondják, hogy csak úgy lehet áramot fejleszteni, világosságot, fényt és erőt létrehozni, ha rendelkezésre áll mind a negatív, mind a pozitív pólus. Ha összekapcsolod a negatív és a pozitív pólust, megtörténik az érintkezés, és létrejön az áram, és világosságot hoz létre.

Solåsen

27

Az Egyházban miénk a negatív tényező, mert: 1. 2. 3.

Korlátozzuk a korlátlan Istent. Nem úgy látjuk őt, amilyen Ő valójában. Küszködtünk, tusakodtunk az erőért, de mindig csak az áldásig jutottunk el.

Valóban akarjuk ismerni a szellemi erő vételének bibliai titkát? Ha Isten valóban elkezdi megjelenteni nekünk a szellemi erőinek titkát, akkor elsősorban ezt az igazságot kell meghallanunk, amit a Biblia így mond:

„Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok!” (Csel.1.8.) A tanítás hiányosságai miatt olyanok vagyunk, mint Jákob. Küszködünk, birkózunk, egész a verejtékezésig, sőt egészen addig, amíg a szellemi csípőcsontunk a szó szoros értelmében kiugrik, lényünk legbelseje kifordul, kificamodik. Utána pedig hirtelen leállunk, mielőtt erőhöz jutnánk, csak azért, mert képesek vagyunk letelepedni az áldásoknál és megelégedni azokkal. Még egy lépés Ha egy lépéssel továbbjutunk − túl az áldásokon −, akkor világosan kirajzolódik előttünk az, amit Pál apostol így fejez ki:

„Hogy megismerjem őt, és az ő feltámadásának erejét, és az ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához”. (Fil. 3.10.) Nincs ember, akinek nagyobb vágyai, ambíciói lehetnének, mint amiről itt Pál ezekben a versekben beszél: „... hogy megismerjem Őt!” Emlékezzetek, miről beszélünk most! Az Új Kenetről, mint Isten Szent Szellemének erejéről! Most nem azzal foglalkozunk, hogy miként juthatunk el az áldáshoz. Az ébredési mozgalom eljövendő sikere azok számára lesz elérhető, akik meg tudják válaszolni ezt a kérdést: Mit tegyünk, hogy Isten dolgait cselekedjük? Vannak ékesszóló prédikátoraink. Hatalmas szónokok, akik annyira mesterei a beszédnek, hogy az összejövetelről kifelé jövet valósággal szédülsz, mert a nyelv fogásai, hullámzó szépségei úgy megkavartak, hogy szinte belesüllyedsz az örvénylő vonzásába. Amikor magadhoz térsz, nem tudsz többet kinyögni: Hát nem fantasztikus? Ugye szenzációs prédikáció volt? De jó volt hallgatni! Viszont ha némelyek megkérdezik: − Mégis, mit mondott? Miről szólt az üzenet? − Nem is tudom... Esetleg valaki még azt is hozzáteszi: − Nem tudnám elmondani, de az biztos, hogy nagyon jó prédikáció volt!

Solåsen

28

Gondold meg közben azt, hogy a világon csaknem négymilliárd ember él, és ezeknek a fele nem hallotta Jézusnak még csak a nevét sem. A vezetés új követelményei A világ vezetők után kiált. A Szent Szellemnek ebben a karizmatikus mozgalmában még nagyobbak a követelmények. Már nem elég csupán egy kis pezsgés, mozgolódás, már nem elég valami kis lelkes buzgóság, amolyan szappanbuborék-fújás. Megköveteli, hogy olyan embereket is elérjünk és megközelítsünk, akik eddig kívül voltak az Ige hatáskörén. Hogy valóban felkeljünk, és harcolva Istennel és emberekkel − győzzünk! (I. Móz. 32.26.) Isten igazi ismerete

„… hogy megismerjem Őt.” (Fil. 3.10.) Mikor először olvastam Pál apostolnak ezeket a mondatait, nagyon meglepődtem, és rejtélyesnek tűnt a számomra. Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét ..., Hogy szenvedés által közösségbe kerüljek Vele ... Hogy hasonlóvá legyek az Ő halálához… Azt mondtam magamban: Most kezdte volna el Pál ezt a megismerést? Igazság szerint ekkor már jó messze, sőt talán egészen a vége felé járt az útjának. Nem ismerte volna Pál az Urat? Vagy talán valami különbség volna az Úr megismerése és a között a tapasztalat között, ami után Pál sóvárgott? Milyen probléma lehet itt? Miért ez a nagy vágyakozás? Miért ez a gyötrő emésztődés bensőjében? Ez bizonyára nem csak egy pillanatnyi érzés, nemcsak valami ideiglenes hiányérzet, amiért pillanatnyilag megszűnt a Krisztussal való közössége, összekapcsolódása, vagy mert valami érzelmesebb, bensőségesebb találkozásra vágyott Vele. Megmondom nektek, mi volt ez! Mikor Pál apostol így kiáltott fel: − ...hogy megismerjem őt! − ezzel leleplezte, kitárta előttünk legbelsőbb lényét. Ebből láthatjuk, hogy túl minden más dolgon, ő az után sóvárgott legjobban, hogy megtapasztalhassa, átélhesse Istent, hogy eljuthasson a Krisztussal való közösség mélységeibe, és valóságos közösségbe kerülhessen azzal a Krisztussal, Aki őt drága áron váltotta meg. Nem ez-e egyike a lépcsőfokoknak a titok megismerése felé? Nem ez-e az egyik módja annak, hogy eljussunk a szellemi erő vételének bibliai megismerésére? Mindenek előtt ez a kiáltás kell, hogy őszintén feltörjön belőlünk, legbelsőbb lényünk legmélyéről, sokkal mélyebbről, mint ahol az érzelmek vannak. Egy sóvárgó kiáltás a szellemünk legmélyéről.

Solåsen

29

„Istenem! Mindenek felett kívánom azt − jobban, mint bármi mást −, hogy Téged megismerjelek olyan módon, hogy az én egész lényem átitatódjon és összekapcsolódjon Veled, Jézus!” A fej tudás, a szív ismeret Láttál már valaha igazi nagy vihart? Ott állhatsz a tengerparton és végignézheted. A szél fújni kezd, a hullámok tornyosulnak, te pedig azt mondod, vihar van. Van már ismereted, tapasztalatod a vihar felől. Most nézzük egy másik szemszögből! Más valaki éppen kint van a tengeren a vihar kellős közepén egy csónakban. A viharos szelek zúgni kezdenek, a hullámok mind magasabbra és magasabb csapnak, és a habok óriási erővel hömpölyögnek. Mikor ez a személy eléri a partot, azt mondhatja: − Ez aztán a vihar! Te és a másik ember is tapasztalatokat szereztetek a viharról. Te a parton, az a másik pedig a nyílt tengeren. De milyen óriási különbség van a kettő között! Annak, aki csak a parton álldogált és nézte a vihart, csak némi ismerete van róla. De a másiknak, aki benne volt a viharban, és az élete veszélyben forgott, annak, aki ott hánykolódott a habokon, és ki volt téve a szélvihar ijesztő lökéseinek, annak megtapasztalása és átélése is van a viharról. Részesült benne. (…) Nem a tudás, nem az elméleti tudás az, ami után sóvárogunk. Nem az értelmi képességért könyörgünk, hogy némi ismeretre eljuthasson az elménk, de sóvárgunk a megtapasztalás és átélés után, amiben egész legbelső lényünk feloldódhat, és valóban össze tud kötődni, és eggyé tud válni Jézussal, bele tud olvadni az Ő személyébe. Lökd el magad a parttól! Egy kicsit hasonlítanunk kellene Józsuéhoz. Józsué hajlandó volt hitben kilépni. Isten ereje addig nem jött és nem tudott úgy megmutatkozni nála, mint Mózesnél, míg nem volt hajlandó elszakadni a parttól. Mi a te partod? Talán a múlt tradíciói? A mód, ahogyan nevelkedtél? Az egyházad irányvonala? Dogmák? Felekezetiesség? Talán az előítéleted? Van Istenről egy elképzelésed, és bele akarod Őt szorítani, mint egy gyurmát ebbe a saját magad által készített formába, és azt mondod: − Csak akkor tudom ezt a dolgot elfogadni, ha Isten így meg így csinálja. Nem tudom elhinni, hogy Isten ilyen módon munkálkodik. Mi a te partvonalad? Annál az egy bizonyos pontnál tudsz csak élni és csak odakötve létezni? Csak a Jordán folyónak ezen a vidékén? Isten hatalmas karja lenyúl a mennyből és ledönti előtted az összes gátat, minden akadályt, a terhek, a problémák széles folyóit és mindent, ami túl nagy ahhoz, hogy magad megbirkózz vele, hogy egyedül meg tudd oldani. Ő ezt mind elvégzi.

Solåsen

30

Megengedi, hogy bemenj az ígéret földjére. Csak ezt a pontot add fel! Csak azt a bizonyos partvonalat, ahová ki vagy kötve. Lökd el magad a parttól! Ha hajlandó vagy eloldani magad, szabad leszel, megérkezel az átéléshez. Ez az a pont, ahol minden elmélet valósággá válik számodra. (…) Szuper sztárok vagy Krisztus teste? A legtöbb ember azt gondolja, hogy a prédikátorok felsőbbrendűek. Sehol nem találod meg a Bibliában, hogy Isten azt kívánja, hogy a prédikátorok kiálljanak, mint szupersztárok, míg az egyház népe ott ül előttük passzívan, és egyáltalán nem vesz részt az összejöveteleken. Az Elsők Egyházában a laikusok mozgalmas, eleven életet éltek. Megtértek vagy tanítványok? Jézus nem azt mondta a tanítványoknak, hogy elmenvén térítsék meg az embereket, hanem, hogy tegyék őket tanítványokká. Ha valakit el tudunk érni, vezessük el a megváltásig, ne csináljunk belőle csak megtértet. A megtértek azok a személyek, akiket rábeszélünk, meggyőzünk és ráveszünk, hogy elfogadják a mi sajátságos hitünket, tanításunkat, meggyőződésünket és szokásainkat. Isten soha nem csak nekünk tesz valamit. Isten soha nem csak értünk tesz valamit, ő mindig bennünk és általunk, rajtunk keresztül dolgozik. Tanítvánnyá tenni, az már valami! Az a személy tanulóvá válik, nemcsak követővé, hanem résztvevővé. Nemcsak az elméjével helyesli és hagyja helyben a tényt, hogy Jézus Megváltó, de olyan izgalomba jön, úgy felélénkül és megelevenedik Jézus kijelentései által, hogy ott akar ülni Jézus lábainál, imádni Őt, hódolni Neki, tanulni Tőle, mint Mesterétől és szeretne kimenni és tenni is valamit az ő Mesteréért, amire a Mester indítja őt. Mondja valahol a Biblia, hogy ha az Ő házába megyünk, várjunk a prédikátorra? Vagy az evangélistára? Vagy a szupersztárra, aki majd jön és elkezdi a szivattyúzást és pumpál, pumpál, hogy feltöltsön minket? Igen sok egyháztag ott ül szombat este a TV mellett, és nézi a késői adásokat, aztán vasárnap reggel álmosan, véreres szemekkel jön a gyülekezetbe. Bevánszorog, leül, és egyáltalán nem vesz részt az istentiszteleteken. Ezek csak nézők, szemlélők. Nem, Barátaim! A Biblia nem beszél ilyesmikről! Hogy így is lehetne csinálni! A Biblia azt mondja, ha belépsz Isten pitvaraiba, lépj be dicsérettel, dicsőítéssel, hálaadással a szívedben. Ha jössz, hozz egy zsoltárt, hozz egy bizonyságtételt, pár szó üzenetet az Úrtól, mások hozzanak felszabadult szívet, szellemi frissességet. És ha mind együtt vagytok, hadd folyjon, áradjon az imádat.

Solåsen

31

És akkor megtapasztalhatjátok azt a spontán szellemi robbanást, aminek a mozgatója és előidézője maga a Szent Szellem.

VIII. A hiányzó láncszem A történelem jelenlegi pontján a világ egy veszélyes útkereszteződéshez érkezett. Válaszút ez. A társadalmi, a gazdasági élet és a politikai változások olyan gyorsak, hogy a legmagasabb fokú értelem sem képes egyensúlyban tartani a folyamatokat, mert ha sikerül is végre nagy erőfeszítések árán megvalósítani valamit, az holnapra időszerűtlenné válik. Néha még el sem jut egy ügy a vezetők asztalára, és máris elvesztette az aktualitását. Az, amit mi kezdettől fogva „modern misszió” néven emlegetünk, annyit jelent, hogy az egyházaknak kétdimenziójú evangelizációt kell végezniük. Az egyik a lelkek megnyerése itthon, a helyi gyülekezetekben. De ezzel egy időben teljesen más jellegű megközelítés szükséges kint, a missziós területen való munkában. És e kettő sokszor egymással összeegyezhetetlennek látszik. Amikor mint fiatal fiú kijöttem a Zsidó Orthodox Árvaházból és belekerültem a szervezett evangéliumi kereszténység nagy folyamának sodrába, ez az én döntésem volt, világos, tiszta és egyszerű. Megalapozott dolog volt, amit csak el kellett fogadnom. Bár most nem tudom mindazt elmondani, hogyan vezette át Isten a szolgálatomat a külmisszióba, de ott is megvoltak a szabályok, megvolt a dolgok rendje, amely azonban egészen más volt, mint itthon, Amerikában. Mikor Isten szólt hozzám Nyugat-Indiában, Grenada szigetén 1964-ben, azt mondta: „Készülj, mert az a szándékom, hogy visszamenj Észak-Amerikába. Az én isteni Gyógyító erőmet, az Új Kenet erejét fogom elküldeni Észak-Amerikába.” Mi az ébredés kulcsa? Minden kétség nélkül állítom, hogy Isten mondta ezt nekem. De mindamellett azt is tudtam, hogy Isten Szelleme még többet is ki fog jelenteni a szolgájának, mert még hiányzott egy láncszem. Mikor a missziós területeken a tömegek számára evangelizáló összejöveteleket tartottunk, Isten mindig adott egy bizonyos kulcsot, amivel azt a nemzetet megközelíthettük, elérhettük és megnyerhettük Krisztusnak. Az Úr parancsa utáni nyolc évben mindig ezt a kulcsot kerestem. A külföldi szolgálataim során keletkezett problémákban Isten mindig adott kijelentést, eligazítást, megválaszolva a kérdéseimet − ilyen pedig sok volt −, mert szokatlan helyeken és körülmények között voltam nagyon sokszor. Egyszer azzal bíztak meg, hogy Indiában egy evangelizációs hadjáratot vezessek egy olyan területen, ahol azelőtt még soha nem volt megtérés. Igen rossz előérzettel néztem a szolgálat elé.

Solåsen

32

Tudtam, hogy mindazok az evangelizációs hadjáratok, amelyeket ezen a területen rendeztek külföldi segédlettel − mint amilyen most én is voltam −, mindig kudarcba fulladtak, ha nem is mindjárt az elején, de a végén mindig vereséggel végződtek. Nem tudtam találni egyetlen olyan esetet sem a múltban, ami sikeres lett volna. Az összejöveteleket Dél-Indiában, egy atlétikai pályán rendezték, egy szabad területen, amely akkora volt, mintha három óriási labdarúgó pályát tennénk egymás mellé. Nyilvános megvallások és bizonyságtevések A Biblia szerint a bizonyságtétel jót tesz a léleknek. Én hajlandó voltam ebben engedelmeskedni Istennek, de egy kicsit azért féltem. Ezek által a nyilvános megvallások által, lehetőségük volt a hinduknak és a mohamedánoknak, hogy előre jöjjenek, összegyűljenek velem szemben − többtízezres tömeg volt ott −, és hogy esetleg lerohanják és szétzúzzak az egész emelvényt úgy, ahogy ezt már sokszor megtették az előttem itt járt misszionáriusokkal és evangélistákkal. Hajlandó voltam ezt vállalni az Úrért, még ha ez az életembe is került volna. De hála Istennek, Ő győzelmet aratott Indiában. A evangelizációs hadjárat teljes ideje problémamentes volt. Isten megtöltötte ezt a három futballpálya méretű teret emberekkel annyira, hogy vállukkal egymáshoz préselődtek, ahogy ott álltak azért, hogy hallhassák Jézus Krisztus evangéliumát. Valami volt a levegőben! Idősebb fiam, David ment előre Indiába a technikus munkatársakkal, hogy előkészítsék az evangelizációs hadjáratot. David éppen akkor érettségizett és felvételizett az egyetemen. Ott találkoztunk a repülőtéren, amikor megérkeztem, és soha nem fogom elfelejteni a tekintetét. Mikor először megláttam, azt hittem, kísértetet látok. − Mi baj van, David? − kérdeztem tőle. − Nem tudom, mi ez papa, de valami van a levegőben, valami különös atmoszférája van ennek az országnak. Már voltam veled sokfelé, Dél-Amerikában, Európában, mindenféle helyeken, de ezt még soha nem éreztem. Itt van valami a levegőben, ami beteggé tesz. Nem értem és nem tudom, mi az, de így van. Tudtam, mi az, amit ő is megérzett. Már voltam Indiában. Tudtam, hogy ennek a népnek millió hamis istene van, akiket imádnak. Ezeknek a démonoknak a szellemi hatása nehezedik rá olyan nyomasztó súllyal, hogy szinte a levegőben is érezhető. Ez volt az, ami beteggé tette Davidet. Azonnal a szobámba mentem és elkezdtem imádkozni. Valami olyasmi ereszkedett rám ima közben, amit még soha azelőtt nem éreztem. Nagyon sokat imádkoztam. Az evangelizációs hadjárat egész ideje alatt, nap, mint nap órákat töltöttem imában, és mindig úgy éreztem, mintha belülről valami robbanó erejű hasadás szaggatna, és a szó legszorosabb értelmében szét akarná repeszteni a bensőmet. Elkezdtem tusakodni és könyörögni bizonyos dolgokért részletesen is, és néven nevezve azokat.

Solåsen

33

Elkezdtem megkötözni ezeket Jézus nevében. Elkezdtem megkötözni Jézus nevében az ellenség hatalmait, a bűn szellemét, a betegség szellemét, a hamis tanítások szellemét, a bálványimádás szellemét, a hamis prófétaság szellemét. Ott találtam magam a sátán vezette ellenséges erők hatalmában. A vallásos világ vezetői összefogtak, és befolyásukkal megpróbálták tönkretenni a munkát és megakadályozni a hadjárat folytatását. Órákon át voltam ezektől a dolgoktól szellemileg lebénulva annyira, hogy valójában már nem tudtam, hogy mit csináljak. Azután az imádságban megoldottam a Megváltásnak és a Gyógyításnak Szellemét. Mikor az összejövetelre kimentem, a csata már eldőlt. Harc sem volt, csak győzelem. Már el volt készítve az emberek lelke. A Megváltás Szelleme rájuk ereszkedett, nem kellett jóformán semmit sem csinálnom. Csupán egy pár egyszerű szóval megszólítottam őket, és már is készek voltak befogadni Jézus Krisztust mint személyes Megváltót és Urat. Láthatjátok, hogy valami történt a szellemi világban, és ez hozta el a csoda erőinek kiáradását. A sötétség hatalma és ereje, ami előtte olyan nyomasztóan nehezedett ránk és eluralkodott rajtunk, meg volt kötözve. A Gyógyítás Szelleme meg lett oldva, és rászállt a sokaságra. Ha a Gyógyítás Szelleme rászáll egy nemzetre, egy városra vagy egy közösségre, akkor már alig van szükség bizonyos dolgok cselekvésére. Már nem kell, hogy jöjjön valaki, aki ráteszi az emberekre és imádkozik értük. Határtalan áldás jön, korlátok nélkül, nem az embereknek kell már cselekedniük. Ez a Szent Szellem munkája. Finney vajúdása Olvastad már valaha Charles Finney életrajzát? Ha még nem, akkor olvasd el! Olyan ember volt, akit Isten hatalmasan tudott használni az Egyesült Államokban. Ez a gyülekezeti lelkész mielőtt megtért, ügyvéd volt, korának egyik legkitűnőbb elméje, ragyogó értelmi képességgel rendelkező férfi. Később az Oberlin College elnöke lett Ohióban. Mikor Finney egy városba készült, hogy ott prédikáljon, előbb mindig elvonult egy időre az erdőkbe, hogy imádkozzon. Amikor imádkozott, olyan állapotba került, amelyet így lehetne nevezni: a „közbenjárás vajúdása”. Ez kimondhatatlan sóvárgással, nyögve kínlódó, vergődő jajgatással és fájdalmas sóhajokkal járt. Nem szerette, ha valaki ilyenkor vele volt, mert csak sírva, nyögve, esedező módon tudott imádkozni. Úgy hangzott, mintha önmagát darabokra szaggatta volna a Szent Szellemben egy város vagy egy község bűneiért. Mi volt az eredmény? A közbenjáró könyörgések, esedezések és vajúdások időszakai után, amikor kérte, hogy Isten mozgassa meg és befolyásolja ezt a várost, elkezdte az összejövetelek vezetését egy iskolaépületben, templomban vagy egy nagyobb előadóteremben. Nemsokára a gyárakba is elhívták, mert a meggyőződés és a szilárd hit szelleme olyannyira birtokba vette a munkásokat, hogy ott estek össze, zuhantak le Isten Szellemének hatására még munka közben is.

Solåsen

34

Le voltak sújtva a Szellem által, és szinte meghaltak a bűn felismerése és az Ítélet miatti félelemtől. A gépeket leállították, mivel ilyen állapotok mellett nagy volt a balesetek veszélye. Nemsokára elkezdték bezárni a mulatóhelyeket, a kocsmákat, a prostituáltak bordélyházait és még a színházakat is, mert szinte az égész város megtért Krisztushoz. Egy új nézőpont Az egész kampányon baj nélkül jutottunk túl Indiában. A hadjárat negyedik napján az Úr szólt hozzám: − Fiam! Látod már? Látod már, hogy amint elkezded használni a győzelemnek ezt a kulcsát Észak-Amerikában is, ugyanezt, amit itt használsz, ugyanúgy meg fogod látni ugyanezt a kenetet ott is! Akkor értettem meg, hogy a kulcs, ami után oly rég kutattam, egész idő alatt itt volt a kezem ügyében. A bűn, az bűn, az ördög, az ördög, és a démoni erők, azok démoni erők akkor is, ha egy kalkuttai városban vannak, és akkor is, ha New York Cityben egy luxus lakosztályban a Fifth Avenue-n. Miért tárgyalunk és foglalkozunk a bűnnel másként, ha különböző helyeken látjuk azt? Miért foglalkozunk vele helytől és emberektől függően? Egész belső lényem lángolt a felfedezésnek ebben a boldog izgalmában. Olyan lettem, mint egy részeg, ott ragyogott bennem a Szent Szellem világossága. Sokszor szoktam emlegetni és elmondani az embereknek, hogy megtérésem óta (15 éves koromban fogadtam be Krisztus) ez volt az első alkalom, hogy valóban megláthattam az ördög hátsó felét! Ezt a felét csak akkor láthatod, ha elfut előled. Igen, én láttám őt futva! Most már megértettem, hogy semmi különbség nincs a szellemi csatákban, akár a missziói mezőkön zajlik az, távoli népek között, akár idehaza, Észak-Amerikában. A győzelemnek ugyanaz a kulcsa, ami felrázta a tengerentúli országokat, itt is meghozza a győzelmet. A szellemi hadviselés mindenütt ugyanaz. A csendes többség Mi voltunk a „csendes többség” Észak-Amerikában. Soha nem emeltük fel a hangunkat, nem állt fenyegetésre az ujjunk, nem ugrottunk fel felháborodva, hanem a szép nappali szobákban, a kényelemes karosszékekből figyeltük a legújabb színes TV-n, hogyan gyújtogatnak városainkban a lázadók, a tiltakozva felvonuló tömegek. A diákok szétrombolták egész megszervezett iskolarendszerünket, és a kábítószerek nagy pusztítást végeztek fiataljaink elméjében és egész életükben. Az okkultizmus nagy rohamot indított a felsőbb iskolákban, különösen a főiskolák alsóbb osztályaiban. A krimik, a horror, a törvénytelenségek elárasztottak, ismételgetve és hangoztatva jelszavaikat. Alkohol, válások, pornográfia mind-mind része volt a társadalom szétzúzásának. Igen, csak álltunk és figyeltünk érezve azt, hogy ez is egy részét képezi a ma történelmének, de arra erőtlenek voltunk, hogy valamit is tegyünk ellene.

Solåsen

35

Úgy beszéltünk a dolgokról, mint nemzeti problémákról, de ezzel egy időben ezek jelen voltak a családi életünkben, szeretteink életében is. Van egy jó hírem számodra! Nem kell tehetetlenül ülnöd és nézned a bajokat. Ott van benned a potenciális erő arra, hogy felemeld a zászlót az ellenséggel szemben és visszaszerezd azt, amit elvett tőled. Olyan imaélményekben lehet részed, és olyan győzelmekre tehetsz szert, amelyeket még soha ezelőtt nem tapasztaltál. A legjobb védekezés! Bizonyára hallottátok már mondani: „A legjobb védekezés a támadás!” Mennyire igaz ez a szellemi világban is! A Biblia azt mondja:

„De mikor a nálánál erősebb reá jővén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.” (Lk.11.22) Isten azt mondja nekünk, hogy amíg a sátán (az erős fegyveres) rabságban tartja az embereket − akár szenvedélyek, szokások, testi vágyak által −, addig nyugodt lehet felőlük. Senki nem zaklatja őt, nem veszélyezteti a tulajdonjogát. Az a lélek elveszett az örökkévalóság számára. De amikor jön a „még erősebb” (Jézus), aki erősebb, mint a sátán, Ő legyőzi őt, és elveszi tőle azokat a fegyvereket, amelyekben az ereje volt. És Jézus a zsákmányt szét is osztja, nem csupán szabaddá teszi a rabokat. A Biblia azt mondja:

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kol. 2.15.) Isten azt akarja, hogy a védekező harcmodorról áttérjünk a támadó hadviselésre. Pál azt mondja, hogy semmiféle hatalom ereje nem képes minket elszakasztani az Isten szeretetétől. Nem áll hatalmukban.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm. 8.38-39.) Tudjuk, hogy Pál nem üldögélt tétlenül, nem húzódott hátra, a védekezés pozíciójába. A Bibliából azt is tudjuk, hogy szembeszállt az ellenséggel, és támadó hadjáratot vezetett. Ő mondta, hogy „vegyétek fel a Szellem kardját, amely az Isten beszéde”. Pál soha nem tett olyat, hogy leüljön és végignézze, miként győz az ördög. Vietnám Abban a kiváltságban részesültem, hogy a vietnámi háború közepén nemcsak, hogy ellátogathattam abba az országba és találkozhattam a csapattestek lelkészeivel, de alkalmam volt beszélgetni az egész USA haderő vietnámi parancsnokával, magával William Westmoreland tábornokkal is.

Solåsen

36

Ő mondta el nekem, hogy mi volt a politikai magatartás ebben az időben Vietnámban. Anélkül, hogy erkölcsi ítéletet mondanék ennek a háborúnak a jó vagy rossz voltáról, hadd szolgáljon ez a beszélgetés tanulságként és példaként, mivel nagyon sok hívő ugyanígy közelíti meg a sátánt, ugyanúgy áll hozzá az ellenséghez, mint akkor a vietnámi USA-haderő. Westmoreland tábornok elmondta nekem, hogy az amerikai fegyveres erők célja Vietnámban nem azt volt, hogy üldözzék az ellenséget, és győzelmet arassanak, vagy legyőzzék az ellenséget, hanem az volt a fő cél, hogy védekező harcot folytassanak és feltartóztassák a támadó ellenséget, és ezzel a harcmodorral természetesen a vietnámiak nagyon meg voltak elégedve. Csapataink nem támadtak, csak védekeztek, ha az ellenség megtámadta őket. Jött az ellenség, nagy támadásokban lerohanta őket, megölték az embereinket, aztán újból és újból visszahúzódtak a határaik mögé, hogy felkészüljenek a következő támadásra. De a mi katonáinknak nem volt szabad, hogy üldözzék az ellenséget egy bizonyos ponton túl, amit úgy neveztek, hogy az „ő körzetük”, szemben azzal, ami a „mi körzetünk” volt, amit mi megpróbáltunk megvédeni! Nem sikerült. Párhuzamos igazságok Milyen jól megvonhatók a párhuzamok úgy az egyéni keresztény élet, mint a keresztény egyház számára! Készítettünk egy védelmi vonalat, de soha nem erősítettük meg, és árkot sem ástunk a vonalaink köré, amit védeni akartunk. Semmit sem tettünk azért, hogy megakadályozzuk az ellenség betörését az életünkbe, vagy a győzelmét megakadályozzuk saját és gyermekeink élete fölött. De meg kell támadnunk az ellenséget, mielőtt ő támadna meg minket! El kell hagynunk azt az elméleti, védelmi harcmodort, ami a természeténél fogva teljesen gyakorlatiatlan, és át kell állnunk a támadó hadviselésre. Be kell hatolnunk mélyen az ellenséges terület közepébe, és a szellemi hadviselés eszközeivel ki kell őt rekesztenünk az életünk minden területéről. Lehetetlenné kell tenni a beavatkozását (ne adjatok helyet az ördögnek), hogy távol legyen családunktól, országunktól, és ne lehessen beleszólása az életünkbe, szükségleteinkbe. A Biblia mondja, hogy Krisztus „a halál által győzte le azt, akinek hatalma volt a halálon, vagyis az ördögöt”. (Zsid. 2.14.)

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa!” (I. Ján. 3.8.) Nekünk, hívő keresztényeknek az a célunk, hogy behatoljunk az ördög által birtokolt területekre, betörjünk a megerősített állásokba, és a zsákmányát elvegyük tőle. Keresztelő János azt mondta:

„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett.” (Mát. 3.10.)

Solåsen

37

Sok keresztény azonban túl sok időt tölt a falevelek tépegetésével és az ágak tisztogatásával, elakad a kisebb problémáknál ahelyett, hogy a fejszéjét a fa gyökerére vetné. A Szent Szellem fejszéjét − a Szellem kardját, ami az Isten igéje − kell rávetni a szellemi problémák gyökerére, a bűn erejére, a betegség hatalmára és az ördögre, aki megkötözi a szellemi életünket. A nyesegetés, tisztogatás Isten formáló munkájának része, amit a hívők életében végez, a bűnt azonban nem nyesegetni kell, hanem kiirtani, a bűnnek pusztulnia kell az életünkből. (…) A sátán elsőszámú célja a szétválasztás A sátán sokkal hamarabb felismerte ezt a nagyon fontos szellemi alapelvet, sokkal előbb, mint a legtöbb hívő keresztény. A Biblia elmondja nekünk, hogy az ördögök is hisznek, és még reszketnek is. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy több hitük van, mint némely kereszténynek. (Jak. 2.19.) Mózes könyvében ezt olvassuk:

„Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret?” (V. Móz.32.30) A sátán megértette, micsoda hatalmat jelent Isten népének az egysége. Ezért aztán első és legfontosabb törekvése arra irányul, hogy az Egyházat megossza, hogy viszályt támasszon, és elválassza a hívőket egymástól. Közös alap Egy házasságban, amikor a férj és feleség elkezdenek kis részletkérdéseken is vitatkozni, veszekedni, figyelmük már megoszlik és elterelődik a nagy közös dolgok hordozásáról és az egymás közti szeretetről, ami pedig a legfontosabb. Az ilyen házasságok hamar véget érnek vagy különélés, vagy válás formájában. Isten elég közös alapot adott nekünk az Egyházban, amire ráállhatunk, de főként a szeretetet egymás és Krisztus iránt. Álljunk egymás mellé, és a többieket hagyjuk békében. Nem szabad megengednünk, hogy a figyelem elterelődjön arról, ami bennünk közös, és alapja lehet az egységnek köztünk. Úgy kell tennünk, ahogy Pál mondja: „Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében.” (Ef. 4.3.) Nem érthetünk meg mindent, nem kaphatunk mindenre választ. Azt mondom ezért neked: Hagyd a különleges tanításokat és légy boldog azzal az ismerettel, amit a mennyből kaptál. Isten úgyis világossá tesz majd és leleplez minden dolgot. Minden a helyére kerül. A Biblia azt mondja nekünk:

Solåsen

38

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.” (I. Kor. 13.12.) Amikor a közös alapról beszélek, amiben együtt megállhatunk, akkor ezekre gondolok: 1. Szívedben hinni és száddal megvallani, hogy Jézus Krisztus Úr, és hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból harmadnapon. (Róm. 10.9-10.) 2. Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (I. Ján. 1.7.) 3. Bemerítkezés vízbe. (Csel. 2.38.) 4. Isteni gyógyítás. (I. Pét. 2.24., Jak. 5. 14-15.) 5. Bemerítkezés Szent Szellembe. (Csel. 2.4.) 6. Minden hívő feltámadása, élőké és holtaké. (I. Thessz. 4.16-17.) 7. Krisztus második eljövetele. (Csel. 1.11.) Ez a hét pont elég ahhoz, hogy egyetértsünk és közösségre jussunk. Készülj a csatára! Mikor a sátáni erők elleni hadviselésről beszélek, legjobb, ha mindjárt az elején megérted, hogy ez nem újoncoknak való feladat. Csak úgy indulhatsz neki, mint tábornok, a legnagyobb rangban, nem pedig mint újonc. Kellő felkészülés nélkül szembeszállni az ördöggel, biztos vereség! Még jó, ha nem szellemi öngyilkosság. A magabiztosság és túl sokra becsült saját erő biztos szerencsétlenséget okoz. Szellemi karakterednek egyik legerősebb jellemvonása az alázat kell, hogy legyen! Ez jellemezze a lényedet! Nincs annál biztosabb és gyorsabb út a vereséghez, mint az ilyen túl magabiztos hozzáállás: − Van bennem elég erő és szellemi mélység, hogy ezt a csatát megvívjam! Persze, ez nem jelenti azt, hogy állandóan a kudarctól való félelemben kell élnünk, vagy folyton azért kellene aggódnunk, hogy valamit elhibázunk, sokkal inkább azt, hogy egy állandó függőségben, az Úrra való támaszkodásban kell élnünk, nem a saját erőnk és képességeink tudatában. Én magam nagyon hamar észreveszem az úgynevezett „szellemi óriásokat” minden evangelizációs hadjáraton. Csak ők azok, akik érzéketlenül végig tudják ülni az összejöveteleket, miközben a Szent Szellem át- meg átjárja a helyet, felforrósítva a levegőt. Ők azok, akik ugyanúgy mennek el az összejövetelről, mint ahogy odamentek. Csak mennek tovább a fizikai, lelki és szellemi hiányosságaikkal. Nagy veszélyben van a megújulás, ha egy ember felfuvalkodik, mivel Isten megadta neki némelyik nagy igazság megértését, amit mások még nem kaptak meg. Ezért azt gondolja, hogy ő több és jobb, mint a többiek, közelebb van az Úrhoz, és jobban benne van kegyeiben. Az ilyen emberek elfelejtik, hogy minél hatalmasabb igazságokat jelent ki nekünk az Úr, minél mélyebb titkokat leplez le előttünk, annál inkább kell szolgálni testvéreinket, ahogy Jézus is mondta:

Solåsen

39

„Aki első akar lenni közöttetek, legyen a többiek szolgája.” (Mt. 20.27.) Vedd ki előbb a gerendát a saját szemedből Ez az isteni kijelentés, az Új Kenet megnyerése nem hatalmaz fel arra, hogy most már egy erősebb kritikai szellemmel megtelve járj körül és ítélj meg mindent, és élesen megfigyeld, mi a rossz az egyházadban, testvéreidben, családodban. Ez az üzenet a szeretetnek és a szabadságnak az üzenete, nem a rabságé és az ítélkezésé! Ha becsületes akarsz lenni önmagaddal és Istennel szemben, állj meg ebben a pillanatban és gondolj bele az összes belső konfliktusodba, amibe eddig belekerültél. Amikor megpróbáltál újra és újra győzelmet szerezni életed bizonyos területein, de csak nem sikerült. Esetleg egy idő után feladtad a harcot, és azt mondtad magadnak: − Nos, úgy gondolom, hogy ez a probléma elkísér engem életem végéig. Ha megtűrted magadban a szellemi büszkeséget és hagytad, hogy az ördög becsapjon, akkor ő azt fogja állítani és bizonygatni neked, hogy ez a probléma „tövis a testedben”, akárcsak Pál apostolnak. Azt fogja mondogatni, hogy Istennek szüksége van az ördög adta problémákra, hogy alázatban tartson téged. Előfordulhat, hogy bármennyire is igyekszünk megállni, beleesünk a bűnbe, és elkövetjük azt. De a bűnnel való szembenállás mindig meg kell, hogy legyen bennünk és az ellene való küzdelem is. Nem lehet álmodozva dédelgetni és táplálgatni szívünkben és elménkben a bűnt, miközben kiforgatjuk a Szentírást, és saját egyéni elképzeléseinkhez igazítjuk lsten Igéjét. Ha most megállsz egy pillanatra, és egészen becsületes leszel, és őszintén meg tudod vallani Istennek, hogy igazán szabad akarsz lenni, igazán akarod a szabadítást, igazán győzni kívánsz ezekben a dolgokban, akkor valld ezt meg Neki! Megszerezheted a győzelmet! Isten azt mondta nekem: − Fiam! Mihelyt megérted, hogy nem problémákkal van viaskodásod, hanem egy szellemi háború az, amiben vagy, azonnal megnyered a győzelmet.

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6:12.) Egy jéghegy csúcsa csupán 10 százaléka a jéghegynek. Mi csak ezt a kis részt látjuk, mert ez van a víz fölött. A többi 90 százalék a felszín alatt van. Amit mi meg tudunk látni, érzékelni, tapasztalni a szellemi világból, és amivel megpróbálunk foglalkozni, az csak a felszín, a jéghegy csúcsa, az a 10 százalék, amely kilátszik.

Solåsen

40

De a problémák gyökere a felszín alatt van, abban a nagyobbik részben, a 90 százalékban. A démoni erők kötelékei ott fekszenek minden szellemi probléma mélyén, egészen mélyen a felszín alatt. A természetes hadviselésben nem elég csupán úgy felkészülni a harcra, hogy felbuzdulva elhatározod, hogy majd odamégy és levered az ellenséget. Azt is tudnod kell, hol van az ellenség. Tudnod kell meghatározni a helyét. Nem elég, ha a zsebedben van ugyan egy kézigránát, de azt már nem tudod, hogy hol kellene azt felrobbantanod. Az bizony így nem sokat fog használni neked. Kitűnő harcászati taktika a csalogatás. Ilyenkor hamis célpontokat raknak ki a térségben, hogy rászedjék és félrevezessék a támadó csapatokat. A te ellenséged is szeretné eltéríteni azt az erőt, ami Krisztusban a tiéd, ezért ha lehet, megtéveszt majd hamis célpontokkal, amik nem jelentenek igazi veszélyt. Az Új Kenet kijelenti és megmutatja nekünk, hol is van valójában a mi igazi célpontunk. Akkor majd nem a falevelekkel fogsz babrálni, és nyesegetni a kis gallyakat a bűn fáján, hanem rá fogod vetni a fejszét a fa gyökerére.

IX. Az ellenség helyének meghatározása Ez a világ ma állandó félelemben él. Politikusok, a szociológusok és a pszichológusok is legfeljebb tíz évet adnak a világnak, de ezt már jó ideje mondják! Az egész világ meg van ijedve, a nemzetek rémüldöznek. Az a szörnyű helyzet, amiről Jézus prófétált, elérkezett.

„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Lk. 21.26) LEVEGŐ: Attól tartanak, nem lesz elég tiszta levegő 5-10 év múlva, amit belélegezhetünk. VÍZ: Attól is félnek, hogy a vízhálózat annyira szennyeződik, és annyira meg lesz fertőzve, hogy nem lesz elég friss és tiszta ivóvíz. ÉLELEM: Már most nagy hiányok vannak az élelmezés terén szerte az egész világon. Így aztán az éhínségről való jóslatok igen valószerűek. Ennek a szomorú képnek a sötétebbik fele, ami mindent betetőz, hogy a bűn egyre jobban burjánzik, és az ellenség mindenféle gonoszságával itt van közöttünk, eddig soha nem tapasztalt mértékben és formában. Isten ezeket a szavakat mondta nekem:

Solåsen

41

− Szellemek lettek eloldva és megbízva azzal az ördögi feladattal, hogy rombolják le e nemzet társadalmi struktúráját. Mihelyt megérted, hogy nem emberekkel, vagy dolgokkal, nem politikai ideológiákkal állsz szemben, rögtön tied lesz a győzelem.

Mi az oka? Démonok lettek eloldva és rászabadultak erre a világra. Valaki azt mondta nekem: − Cerullo testvér, mi nem szeretjük azt a szót, hogy démon, és nem is emlegetjük annyit az Egyházban, mert a lelkészünk azt mondta, hogy ne ijesszük el az embereket. Nevezd nevén az ellenséget! Hogyan tudnál harcolni olyan ellenség ellen, akit még észre sem vettél, vagy ha igen, becsuktad a szemed, hogy ne is lásd, és úgy teszel, mintha nem is létezne. Valaki odajött hozzám és azt mondta: − Nem fél Ön attól, Cerullo testvér, hogyha annyit beszél a démonokról, az emberek majd kezdenek látni bizonyos furcsa dolgokat a levegőben? Azt mondtam neki: − Ha azok a dolgok ott vannak, jobb, ha meglátják őket. Démonok vannak rászabadítva erre a világra. Ezeknek a szellemeknek adatott az ördögi megbízatás, hogy szétrombolják, alapjaiban megrendítsék ennek az egész nemzetnek a társadalmi felépítését, alkotmányát, a Bibliát, az imát, és mindent, ami szent! Ha minden lelkész és minden hívő tudta volna azt, amiről én most beszélek, megspórolhatták volna maguknak a káoszt, a sok halálos gyötrelmet, amin átmentek gyermekeikkel. Ha megértették volna azt a titkot, amelyről most beszéltünk. Meg kell értenünk, hogy nem emberekkel van dolgunk, nem politikai ideológiákkal. Az én küzdelmem nem emberekkel van, nem korunk szociális módszereivel, sem pedig politikai ideológiákkal. Mi nem egy természetes harcban küzdünk, hanem egy természetfölötti nagy összecsapásban. Az írás azt mondja nekünk:

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6.12) Zavarodottság Össze van zavarodva az egész nemzet, az egész világ. Alig van olyan politikai vezető, aki szilárdan áll. Az, hogy egyetértsen egy másikkal, szinte elképzelhetetlen. Legyen az akár gazdasági, akár szociológiai probléma, külpolitika vagy bármi más. A zavarodottság is egy szellem. A zavarnak ez a szelleme nemcsak a világban, hanem a vallásos világban is éppen úgy jelen van, de még a hívők életében is.

Solåsen

42

Félelem A félelem soha nem tapasztalt mértékben van a levegőben. A félelem is szellem.

Csőd és bukás Tökéletes a kudarc, mondta nekem mostanában a pénzügyi világ egyik vezető személyisége. Az ország bankelnökei gazdasági csődtől félnek, és a részvényeiket mind megpróbálják átmenteni Európába, és külföldi érdekeltségekbe fektetni. Ezt nem azért mondom, hogy még én is ijesztgesselek benneteket. Azért mondom, hogy megtudjátok, milyen nagy a reménytelenség és a bukástól való félelem, és mennyire teret hódít még a legmagasabb körökben is. A zavar nagymértékben uralja az atmoszférát. Tele van vele a levegő. Nagy megalkuvások vannak erkölcsi területen. A szellemi színvonal erős hanyatlása abban is megmutatkozik, hogy ma már nem tekintik erkölcstelennek a legrosszabb fajtájú nyomdai kiadványok terjesztését, és nyíltan árusítják azt az utcákon. Most már azt is meg lehet tenni, hogy két férfi besétál a városháza épületébe és követeli, hogy házasságukhoz engedélyt adjanak, mert úgy akarnak együtt élni, mint férj és feleség! A „gay liberation", a felszabadított homoszexuális erkölcstelenség és a leszbianizmus teret kapott, hogy elérhesse a tömegeket, és a televízión, valamint az engedélyezett képes magazinokon keresztül terjeszthessék saját életvitelüket és eltévelyedett viselkedésmódjukat e nemzet között. Egy becslés szerint 14 millió homoszexuális van az Államokban. (1975-ben − a szerk.) Ez is egy szellem. A kuszaságnak és a keveredésnek a szelleme. Ne hagyd megtéveszteni magad! Ne érts félre! Én nem azt akarom bizonygatni, hogy aki szakállt visel és hippiruhában jár, az mind degenerált. Egyáltalán nem gondolom. Ahhoz, hogy degenerált legyen, nem is kell szakállt és gubancos, hosszú hajat viselni. Gonosz ördögi szellemek szabadultak rá erre az országra. Ezt jelentette ki nekem az Úr kis hotelszobámban, Indiában. Mihelyt megértjük mi, Isten szolgái és Krisztus Egyházának tagjai „... hogy nem emberekkel és ideológiákkal van dolgunk ...” − máris jön a hatalmas győzelem Jézus nevében. Olyan, amit még nem látott a világ. Nem egy természetes ütközet és küzdelem a miénk, hanem egy szellemi összecsapás, amit nem lehet megoldani Washington vallási és politikai ügyeskedésével, sem semmiféle más természetes eszközzel. Csak olyan emberek tudják ezt megoldani, olyan férfiak és nők, akiknek van erejük, hogy harcoljanak és győzzenek! Csak ha valóban elmerülsz az Új Kenet kijelentésének megtapasztalásában és eljutsz a megértés szilárd alapjaira is, ha ez szikla lesz a lábad alatt, és ezen a talajon bátorságot nyersz a továbbjutásban, az előmenetelben azért, hogy megismerd Azt, Akiben bíztál és hittél. (…)

Solåsen

43

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Ef. 6.10.) El lettek oldva, ... ezek a szellemek elszabadultak! A lázadás, a zavargás, a csőd, bukás, kudarc szellemei, a kéjelgés, a nyughatatlanság, a kuszáltság, a keveredés, a közöny, az önzés, a kritizálás, a bűn, a hitetlenség, az aggodalom és a félelem szellemei mind elszabadultak, és rá lettek szabadítva országainkban erre a nemzedékre. Észak-Amerika minden gonosz szellemnek ajtót nyitott. Napjainkban némely hívő keresztény meg van zavarodva, és azt sem tudja, mit csináljon. Nem ismerik Isten akaratát. Nem tudják, hova menjenek, nem tudják, mit kell tenniük, nem tudják hova, merre forduljanak, és azt sem tudják, milyen döntéseket kellene hozniuk. Ezzel a zavarral és kuszasággal szemben ott van Pál apostol vallomása, aki azt mondta:

„…Tudom, kinek hittem!” (II.Tim. 1.12.) „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? (Róm. 8:35) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8:38-39.) (…) Isten Szellem Most menjünk egy pillanatra a samáriai asszony történetéhez. Ebben a történetben van egy nagy igazság, ami megérdemli, hogy közelebbről is megvizsgáljuk. Mikor Jézus a samáriai asszonytól vizet kért, az egy ravasz kérdéssel fordult hozzá. Valószínű, hogy akkoriban bevett szokás volt olyan találós kérdést feltenni, amit az emberek nem tudtak megválaszolni. Mondd meg nekem, ha próféta vagy! − Ti zsidók azt mondjátok, hogy a jeruzsálemi templomban kell az Istent imádni, mi samaritánusok pedig azt, hogy ezen a hegyen. Te képes voltál mindent megmondani az életemről, még azt is, hogy az a férfi, akivel élek, nem a férjem. Meg tudnád nekem mondani, hol is kell tehát az Istent imádni? (Ján. 4.7-20.) Jézusnak megvolt a válasza. Ránézett és azt mondta:

Solåsen

44

− Isten Szellem! Istent nem lehet bezárni a festett üvegablakok mögé, sem díszbe öltözött kórustagok közé, sem a katedrálisok művészi kőalkotásaiba, sem abba a történelemhegybe, ami előtted magasodik.

„Az Isten szellem: és a kik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.” (Ján. 4.24.) „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. (Ján. 4.23.) A Biblia azt mondja, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Nézd csak meg magadat jól a tükörben! Gondolod, hogy Isten úgy néz ki, mint te, vagy mint én? Persze, hogy nem! Akkor miben hasonlítunk Hozzá? Hol van a képmása, ha nem a fizikai arcunkban? A Szellemünkben! Az Isteni Képmás bennünk van, a bensőnkben! Három dolog van, amelyet az embernek soha nem kellett volna megkóstolnia, és az a bűn, a betegség és a halál! De mivel az ember az Isten szellemi képmása, így szabad választási joggal lett felruházva. Isten nem bábukat, hanem embert teremtett. Nem olyannak teremtette az embert, amilyenek a bábosok figurái, amik csak lógni tudnak, és minden mozdulatukhoz egy felülről rángatott zsinór szükséges. Csak úgy tudnak mozogni, tenni, beszélni, ölelni, szeretni, ha felülről mozgatják őket. Az ember − lévén Isten képmása − választani tud, és dönteni. A tragikus az, hogy rosszul választott. (…) A sátán is szellem! Egy csatának az első szabálya ez: határozd meg az ellenség helyét! A mi küzdelmeink és problémáink nem a természeti világgal függnek össze. Sem betegségeink, sem félelmeink, sem aggodalmaink, sem zavaraink. Egy szellemi harcban vagyunk, ami a szellemi világban folyik. Minden bajunk gyökere szellemi, és minden problémánk, hiányunk és szükségünk okai szellemiek. Mondjuk ki, hogy mihez hasonlít! Valahányszor emberekkel beszélgetek, azt magyarázom nekik, hogy a legtöbb baj és probléma okozója a sátán és démonai. Hogy azok a bonyodalmak, amik életünkben jelentkeznek, a démonok beavatkozásainak az eredménye, de ők rendszerint azt mondják nekem: − Cerullo testvér, a végén oda fog kilyukadni, hogy minden bajt a démonok okoznak, de akkor minden felelősséget is rájuk kell hárítanunk. Nem ezt mondom. Nem erről van szó! Beszéljünk világosan a dolgokról! Nem azt mondtam, hogy mindent, de a legtöbb bajt ők okozzák. Vizsgáljuk meg és leplezzük le ezeket az eseteket! Ha egy tó vagy egy medence mellett sétálsz, és látsz egy csőrös szárnyast, amint ott úszkál a vízben, és hallod, amint a csőréből ilyesféle hangok törnek elő: kvak-kvakkvak, józan ésszel és egy kis ismerettel meg tudod mondani, milyen szárnyas ez. Solåsen

45

Ez egy kacsa. Miért mondod, hogy kacsa? Mert úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa és a mozdulatai is, a hangja is olyan, mint egy kacsáé. Nem azt akarom mondani nektek, hogy minden dolog, ami most az emberiséget gyötri és kínozza, az mind a démonoktól származik. De ha a cselekedeteiből úgy látszik, és a jelek is arra mutatnak, hogy démoni erővel van dolgunk, akkor ne féljetek azt pontosan a nevén nevezni! A félelem oka a tudatlanság A legtöbb ember fél nevén nevezni és leleplezni a démoni erők munkáit, mert azt sem tudják, mi is az. Még elképzeléseik sincsenek arról, hogyan is kell velük foglalkozni. Nem tudják, hogyan kell előrenyomulni, behatolni, csatába szállni és leverni az ellenséget. Egyszerűen azért nem, mert nem lettek rá megtanítva. Ha csak értelmi alapod van, csak az ésszerűség határán, illetve talaján állsz, pszichológusainkat és szociológusainkat utánozva az őrültséget, a szörnytetteket és a perverzitást csak olyasmikre vezetheted vissza, mint a környezettel való meghasonlás és az érzelemszegénység, ami a szeretet nélküli gyerekkor következménye. Vagy egyéb ilyen hasonló, manapság igen népszerűvé vált teóriát alkalmazol, hogy megmagyarázd azokat a kínzó problémákat, amik ezt a generációt gyötrik. Akkor nincs más hátra, mint ezen a talajon a természetes ész alapján foglalkozni ezekkel a dolgokkal. De ezzel a megközelítéssel soha nem fogod megtalálni az igazi megoldást, az eredményes kiutat, hogy a gyógyulás tartós legyen. De ha különbséget tudunk tenni és meg tudjuk határozni, ki az, vagy mi az valójában, aki ezekbe az életekbe belépett, hogy ki az, aki hatalmában tartja őket, ki az, aki befolyásolja az életmódjukat, csak akkor tudunk vele foglalkozni mint szellemi erősséggel, és csak ha a vele való küzdelembe az isteni szuperhatalommal megyünk bele. Akkor legyőzzük és kiűzzük az ellenséget az Úr Jézus nevében! Mózes V. könyve A gonosz szellemek létezése, akik a sátán, az ő fejedelmük hatalma által hajtják végre gonosz tevékenységüket − világosan bizonyítva van Mózes leírása által, Mózes törvényében, amit ő pontosan úgy írt, ahogyan Isten mondta neki a Sínai hegyen. Nagyon világos meghatározást találhatunk a démoni világ tevékenységéről, ahogy azok ez ember életében működnek. Isten úgy nevezi ezeket a torzulásokat, hogy „fertelmességek, utálatosságok”. Ezek a legalantasabb, legaljasabbnak mondható bűnök. „De tenéked nem engedett ilyent az Úr a te Istened!

„Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind utálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Solåsen

46

Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.” (V. Mózes 18.9-15) Isten parancsolata az volt, hogy mindenkinek, akiket ezek a szellemek megfertőztek, meg kell halnia. Krisztus természetesen ezekért a bűnökért is elszenvedte a halált a kereszten. Ha valaki, aki ilyesmivel foglalkozott, őszinte bűnbánatot tart és Krisztushoz jön, ezekre is bocsánatot nyerhet, mert Krisztus kifizette az árat azok bűneiért, akik Őbenne hisznek. De Mózes szavai bizonyító erejűek ezeknek a gonosz szellemeknek a létezését illetően. Ezek bizonyos tevékenységet folytatnak, befolyást gyakorolnak és fortélyaikkal itt működnek az emberek között. Képességük van arra, hogy érintkezésbe lépjenek és kapcsolatot tartsanak fenn emberi lényekkel, sőt arra is, hogy uralkodjanak rajtuk. De Isten mindenestül utálja és gyűlöli ezeket a dolgokat. Talán azt gondolod, hogy Isten úgy adott volna ilyen komoly törvényeket és intéseket, és figyelmeztetett volna minket ezekre a veszélyekre, ha ez csak a képzelet szüleménye lenne, ahogy azt ma sokan gondolják a gonosz szellemekről? Gondolod, hogy halálos büntetést róna Isten parancsa mindazokra, akik ilyen erőkkel vannak kapcsolatban, ha azok az erők nem lennének valóságosak? Mikor még élt Mózes és Józsué, és ők vezették Izrael fiait, nagyon komolyan végrehajtották ezeket a szigorú és súlyos rendelkezéseket. Így szembe tudtak szállni a gonosz szellemek működésével. Nagyon sok embernek kellett meghalnia, akik érintkezésbe léptek ilyen erőkkel. Miután Mózes és Józsué meghaltak, Izrael fiainak nagyobb része beleesett abba a sötétségbe, melyet a gonosz szellemek működése hozott, mivel a nép vezetői engedtek a kísértésnek, ők is elkövették ugyanazokat a bűnöket, amelyeket a körülöttük lakó népek. A bálványimádást, varázslást és más effajta bűnöket. Akárcsak az a sok ma élő keresztény Amerikában. Ez is oka annak, hogy mi keresztének oly sok vereséget tapasztalunk manapság. Nyitva van az életünk a sötét szellemek kártevései, rontásai előtt. Isten azt mondta:

„Tartsátok tisztán magatokat!” (I. Tim. 5.22.) Mikor Krisztus megjelent Izraelben, pontosan tudta, hogy a zsidó nép szellemi problémáit sátáni erők, démonok okozzák, és el is kezdte ellenük a megalkuvás nélküli harcot. Mózes ugyanazt tette az Ótestamentumban, mint Krisztus az Újtestamentumban. Mindketten ismerték a sátán létezését, mindketten szenvedélyesen gyűlölték és életükkel, tevékenységükkel és minden erejűkkel a sátán munkáit rombolták le. Dávid azt mondta:

„Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139. 21-22.)

Solåsen

47

Krisztus és Mózes Mindketten tudták és ismerték a sátán hatalmát. De az nem tudta megakadályozni őket Istennel való együtt járásukban. Sem azt, hogy népeik Istennel járjanak. Mindketten hadat viseltek ellene. A sátán munkájának áradó dagálya A mai kor egyháza a történelem kritikus elágazásához érkezett el. Egy olyan ponthoz, ahol két út keresztezi egymást. A Krisztus-követők útja egyenesen behatol az ördög által uralt területekre, egyre melegebb helyzetekbe. A másik út, amely a miénket keresztezi, a sátán hatalma. Talán hagyjuk, hogy megállítson? Hiszen tudjuk, hogy már kevés ideje van. Rászabadította a feloldozott szellemeket erre a nemzetre, erre a nemzedékre. Az Egyháznak szembe kell szállnia vele, el kell fogadnia az ördögi hatalmaknak ezt a kihívását, és itt olyan küzdelem lesz, amilyen még nem volt! Talán engedjük, hogy megállítson bennünket? Nem uraim! Évek hosszú során át a bibliai kereszténység kitartóan helytállt, ellenállt. Megfékezték az ellenséges erőket, közösségeik világítottak, mint fénylő szövétnekek, veszélyek közepette is, noha az ellenség állandóan elnyeléssel fenyegette őket. Most a „modern gondolkodás” bitorolja a hatalmat életünk felett, és annyira szétterpeszkedett, hogy a gonosz munkáihoz mindenütt megtalálhatók a helyeslők, úgy a közművelődés, mint az államvezetés minden területén. Amerikai Orvosok Egyesületének Tanácsa mostanában hozta meg azt a döntést, hogy többé már nem tekinthető betegségnek a homoszexualitás, mivel az mára már „erkölcsi nézetté” vált, egy erkölcsi véleménnyé. Mi történt az erkölcsi ítélettel? Isten Igéje Isten erkölcsi ítélete ebben a bűntől beteg világban, és mi az isteni mértékhez kell, hogy igazodjunk, ehhez kell szabni magunkat, ha az a vágyunk, hogy üdvözöljünk. Ez az Isten erkölcsi ítélete. Az Isteni mérce Az Isten, akit én szolgálok, nemcsak a kegyelem Istene, Ő éppúgy haragvó Isten is. Isten a szentségnek egy új mértékét követeli meg a mai kor egyházától ezekben a mi Urunk visszajövetele előtti időkben. Igen Testvéreim! Az idők megváltoztak, ha nem vettétek volna észre! Ahogy Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is. Evés-ivás, házasság, ... és nem vesznek észre semmit. De egy olyan keresztény sem fogja meglátni Istent, aki a világ útjain jár.

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5.8.) Az Új Kenetnek ez az üzenete nemcsak a hatalomnak az üzenete, ez a szentségnek, a szent életre való megtisztulásnak az üzenete is.

„Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket, ti kétszívűek!” (Jak. 4.8.)

Solåsen

48

Ezt a Biblia mondja! És ha mi az isteni Erők edényei akarunk lenni, eszközök az Ő munkájában, akkor e szerint a mérték szerint kell élnünk. Az eszközök tisztaságának mértékét mindig a Gazda határozza meg!

„...tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok!” (Ésa. 52.11.) Barátaim! Isten soha nem változik meg! A Biblia sem változik meg soha! A bűn, az bűn, és mindig is az lesz! A sátán sem változik meg soha! Soha nem lesz megváltva! Bocsánatot sem fog kapni soha!

„És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.” (Jel. 20.1-3.) „Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz!” (Zsid. 13.8.) Mire volt a világnak szüksége 10, 50 vagy 100 évvel ezelőtt? És mire volt 2000 évvel ezelőtt? Ez sem változott! A világnak megváltásra van szüksége! Ez az a valami, amire neked is szükséged van, és ez az, amitől az ördög halálosan retteg! Ez adja a legnagyobb biztonságot és garanciát a tökéletes győzelemhez. Nagyon izgalmas dolog tudni, hogy amint egyre beljebb mégy az Új Kenet kijelentésének megismerésében és annak felismerésében, egyre világosabban látsz majd mindent, és olyan imagyőzelmeid lesznek, mint még eddig soha! Saját életed szükségletei, hiányai és a szeretteid életében lévő nehézségek is, amelyek előtt eddig csak értetlenül és tehetetlenül álltál, most majd megoldódnak. Áthatolhatatlannak látszó akadályok fognak elhárulni, és olyan átéléseid lesznek, mint soha azelőtt!

X. Céltudat Egyike a leghatalmasabb démoni szellemeknek, aki országunkba betört és befolyása alatt tartja nemcsak a kívülállókat, de az egyházi világot is, az értetlenségnek, a zavarnak a szelleme. Ettől a szellemtől származik az az óriási tömeghatás, ami társadalmunk minden területére szétáradt. Az emberek sokkal inkább tanácstalanok és céltalanok, mint valaha is a történelem folyamán. Most nem csak az elesettekre gondolok, a kívülállókra és eltévedtekre, nem olyanokra, akik útvesztőbe kerültek, vagy elhagyatottak, gazdátlanok. Nem!

Solåsen

49

Azokról beszélek, akik magasan ülnek, komoly nagy pozíciókban, azokról, akiket a világ általában úgy ismer, mint akiknek mindig, minden sikerül. Ha beleláthatnátok a belső lényükbe, akkor összevisszaságot találnátok ott, nagy zavart, bizonytalanságot és céltalanságot. A sok tudás dacára, ami ma általában mindenki számára elérhető, a belső, a szellemi részük érintetlen maradt. Minél több a természetes ismeret, az információ, amit egy ember felhalmoz és beleprésel magába, annál nagyobb lesz a sivatag és pusztaság a szellemében, annál jobban kiég, és annál szárazabbá válik. Manapság nem elsősorban az anyagi csőd az öngyilkosságok okozója, hanem inkább azok a nők és férfiak válnak kiégetté és üressé, akik mindent megkaptak, amit ez a világ adhatott nekik. Nekik minden sikerült. Azonban a békét és a nyugalmat, a megelégedettségnek azt az érzését, amit el akartak érni, azt a csúcson is hiába keresték. Az üresség csak még mélyebb lett. Az emberek elvesztették az életük értelmét és célját. A sátán szeretné minden kereszténytől ellopni a céltudatot. Szeretné, ha olyan állapotba kerülnének, ahol felteszik a kérdést! „Mi értelme van mindennek? Hova kellene mennem, hogy be tudjak illeszkedni? Vane egyáltalán valami célja az életemnek? Vagy annak, amit csinálok? Csak a kerekek forognak. Csak az időmet töltöm. Talán már te is eljutottál ezekhez a kérdésekhez régebben? Vagy talán éppen most foglalkoztatnak az ilyen gondolatok? Mindez nemcsak a világban van jelen. A zavarnak és bizonytalanságnak a szelleme nemcsak a világi emberek között működik. Nemcsak ők kérdezik: Ki vagyok én? Honnan jöttem? Miért élek? Hová megyek? A sátán nagy figyelmet szentel annak, hogy az ilyen kérdéseket a hívőkhöz is eljutassa, nem csak a világhoz. Ami a világban van, mindaz csak a túláradása annak a szellemi támadásnak, mit a sátán a Krisztus Egyháza ellen irányit. A világ fiai sokféle módon mérik a sikert. Pénz, hírnév, hatalom, pozíció, stb. Istennek csak egyetlen mércéje van. Ez pedig Jézus életében mutatkozik meg legjobban.

„... mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét ...” (Ján. 5.30.) És ezt a Getsemáné-kertben is megismételte, amikor szembe nézett a kereszttel:

„... mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!” (Mk.14.36.)

Solåsen

50

A kulcsszó: küldött Jézus a mennyből volt elküldve, az Atya küldte Őt a világba. Jézus megjelenése nem csupán egy eseménye volt a történelemnek, nem csupán ember volt, aki a nemzeti és társadalmi bonyodalmak és zavarodottságok idején a megfelelő időben, a megfelelő helyen volt azért, hogy azokat rendbe hozza. Ő küldve volt! Nem csupán küldetett, de egy bizonyos céllal lett elküldve! Mi volt a cél, amiért Jézust elküldte Isten? Talán, hogy véghezvigye a csodákat? Igen, de ez nem minden! Talán az, hogy bemutasson egy tiszta, isteni életet, és minden kísértést legyőzve, áldozati Báránnyá lehessen? Igen! De ez nem minden! Talán az volt a cél, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért? Igen! De még ez sem minden! Hogy a hátát odaadja a korbácsnak? Hogy sebei által fizikai gyógyulásunk lehessen, ahogy Ézsaiás próféta hirdette? Igen! De még ez sem minden! Hogy legyen, aki a halálból feltámad? Igen! De ez még mindig nem minden! Krisztus életének minden cselekedete egyetlen mondatban foglalható össze:

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (I.Ján.3.8.) Jézus azért jött, hogy betörjön az ördög birodalmába, azért jött, hogy elvegye tőle ezt a birodalmat, és visszaadja azt a jogos tulajdonosának. Hogyan szerezte meg sátán ezt az uralmat először? A Biblia ezt nekünk világosan elmondja. Azonban az Édenkert története eléggé elferdítve került be a keresztény emberek tudatába és a kívülállók elé is. A sátán a figyelem középpontjába mindig egy almát tesz és ezzel kapcsolatban egy egyszerű cselekedetet, amit Ádám és Éva engedetlenségének szoktak nevezni. Pedig sokkal több történt! Isten uralmat adott Ádámnak a föld felett. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a föld az ember országa lett, az ember uralmi területe. Kizárólag az övék volt. Ádámé és Éváé, őhozzájuk tartozott, Isten a birtokukba adta azt. Mit ért el a sátán a kísértéssel, mit sikerült elérnie? Bizony választófal keletkezett Isten és az ember között. De a sátán számára ez csak ráadás volt a sikerre. A nagy ár az volt, hogy ő kapta meg az uralmat. Többé már nem Ádám és Éva ült a volánnál, hanem a sátán.

Solåsen

51

Ez az eset nem az első próbálkozása volt a sátánnak az uralom megszerzésére. Az írásokból tudjuk, hogy már egyszer vezetett egy lázadást a mennyben, egy pártütést, amiben az angyalok, a szellemi lények egyharmada vett részt. Ebből arra következtethetünk, hogy neki és nekik is joguk volt a szabad választásra. Ezek szerint az angyali lények szintén nem voltak „mennyei bábuk”, akiket zsinóron rángatnak és most sem azok. De bár a sátán szerzett magának követőket, próbálkozása mégsem vezetett sikerre, és uralmát nem tudta megalapítani. Tudjuk, hogy ki lett taszítva a mennyből. De amit nem tudott végbevinni a mennyben, azt el tudta érni a földön. Szerzett magának országot, uralmi területet. Pál apostol így magyarázza azt a Római levélben:

„Nem tudjátok, hogy akiknek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek. Vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek az igazságra." (Róm. 6.16.) A teológusok állandóan az engedetlenséget teszik a figyelem középpontjába – ami persze valóban elsődleges volt - azonban ugyanolyan jelentőségű tény a másik cselekedet is, az engedelmesség kimutatása. Engedelmesség a sátánnak. Ez adta ellenségünk kezébe a kulcsokat, ez volt kezében a „jogcímre utaló hivatalos irat” amelyre hivatkozhatott. Ezzel szerezte meg a földi uralmat. Miért járhat körül a sátán a földön, „mint egy ordító oroszlán, keresve azt, akit elnyelhet?” (I. Pét. 5.8.) Megteheti, mert kezébe került a föld, és az ő birodalma lett. Ádám és Éva olyanokká lettek, mint azok a mennyei lények az angyalok, akik fellázadtak Isten ellen. Csak a színtér lett áthelyezve és a dráma lett megismételve, újrajátszva itt a földön. Isten Jézust egy bizonyos céllal küldte. Visszavenni az uralmat a sátántól és átadni a jogos tulajdonosnak. Némely keresztény hajlamos arra, hogy egészen könnyedén vegye a sátánt. Felületes fecsegéssel hangoztatja csak és szajkózza váltig, hogy:

„Nagyobb az, Aki bennünk van, mint aki a világban van.” (I. Ján. 4.4.) Én hiszem ezt az igét teljes szívemből, de azt is hiszem, hogy nem az által válik valósággá a számomra, ha csak úgy emlékezetből idézgetem és ismételgetem ezt az Igét. Ennél többre van szükség! Milyen hatalma van az Úrnak az életedben? Én tudom, milyen hatalmas az Úr, de azt csak te tudod egyedül Istenen kívül, hogy milyen hatalmas az Úr a te életedben. Más szóval, mekkora részt birtokol Ő valóságosan te benned? 20, 50, 75 vagy talán 100 százalékot? Miért birkóznak és küszködnek annyit a hívő keresztények? És miért szenvednek mégis sokszor vereséget a sátántól? Mert az Úr még nem vehette teljesen birtokba az életük sok területét.

Solåsen

52

Én talán félek a sátántól? Nem! De hadd mutassak rá, hogy milyen fontosnak tartom respektálni a hatalmát! Ez bizonyára megdöbbent némelyeket, akik úgy lettek tanítva, hogy a sátán erőtlen, és csak úgy látszik, mintha erős volna, de csak blöfföl, rászed és ijesztget, és csak azoknak az életében tud kárt tenni vagy befolyást gyakorolni, akik elhiszik róla azt, hogy hatalma van. Egy lény a világegyetemben? Akinek akkora hatalma volt, hogy az angyalvilág egyharmadát magával rántotta a lázadásba, az bizony nagyon erős, befolyásos hatalom! A legmeggyőzőbb tényező a sátán hatalmának valóságáról, maga az a mód, ahogy Isten vele foglalkozik. Vegyük számításba azt a tényt, hogy Isten nem az emberek közül választott valakit, nem egy nagy prófétát támasztott abból a célból, hogy az ördög munkáit lerontsa, hanem az egyetlen Fiát küldte, hogy a sátán uralmát, hatalmát megtörje. Most tegyünk fel egy másik kérdést: Elhiszed, hogy mikor Isten Jézust elküldte, hogy visszaszerezze a sátán kezére került uralmat, azért küldte el Őt akkora hatalommal felruházva, mint amekkorával elküldte, mert a sátán hatalmas ellenség? Ahhoz, hogy Jézus eleget tudjon tenni a küldetésének, az ellenség hatalmához mérten kellett felruháztatnia hatalommal, Jézusnak és az övéinek is. Először is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Isten ismerte a sátán hatalmát. Éppen ezért adott Fiának, amikor elküldte őt, ehhez képest hatalmat, hogy rendelkezésére álljanak a szükséges eszközök és fegyverek ahhoz a szellemi harchoz, melynek győzelmes megvívására elküldetett. Valahányszor Jézus meggyógyított egy beteget, valahánykor kiűzött egy démont, valahányszor csodát tett, az minden egyes esetben betörés volt a sátán területére. Támadás, ostrom, roham az ő uralma ellen. Tudom, hogy a sátánnak mindez nagy megaláztatás volt, és szolgamód kellett meghajolnia és kudarcát tudomásul vennie, valahányszor egy száraz kéz éppé lett, valahányszor egy vak szeme megnyílt, ilyenkor a sátán se élő, sem holt nem volt. Agonizált, hörgött és reszketett a félelemtől, mert érezte, amint egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj, a kezéből pedig a rombolás hatalma. Uralma veszélyben volt. Jézus azért jött, hogy elvégezze az isteni feladatát itt a földön, és az evangélium leleplezi előttünk azt a két fő irányvonalat, amilyen módon Ő ezt megtette. Először is: Az emberek, akik hittek, Jézushoz jöttek, és megoldást kaptak a problémáikra. Másodszor: A szó, amit Jézus kimondott, valósággá vált. Mikor Ő szólt, mindaz, amit kimondott, megtörtént.

Solåsen

53

A római százados szolgája betegsége miatt jött Jézushoz. Jézus kész volt elmenni a házhoz, hogy a szolgát meggyógyítsa. Ám a százados azt mondta: − Uram! Nem kell eljönnöd! Neked van akkora tekintélyed és hatalmad, hogy ha személyesen nem is jössz el a házamhoz, csak kimondod a szót, az én szolgám akkor is meggyógyul! (Mt. 8.8.) Ő tudta ezt, mert ő is hatalom alá vetett ember volt, és neki is megvolt a maga tekintélye a maga életében. Jézus kimondta a „szót”, és azt olvashatjuk, hogy a távolság nem számított, és ugyanabban az órában a százados szolgája meggyógyult. A sátán uralmának egy területe megint le lett győzve, el lett tőle hódítva, ő ott újabb vereséget szenvedett. Egy napon Jézus a gadarénusok földjére érkezett, a Galileai-tenger keleti partján. Szembe találta magát egy emberrel, aki a sírok között lakott, és akit egy légiónyi démon szállt meg. Most aztán igazán közel jutottunk a sátán birodalmának központjához. Amint Jézus közeledett, a démonok kiáltozni kezdtek ebből a férfiból: − Ne kínozz minket! Milyen nevetséges beszéd, milyen furcsa megnyilvánulás ez! Milyen ironikus! Pont az embereket kínzók kiáltanak így irgalomért. Jézus parancsára aztán a légiónyi démon elhagyja ezt a férfit. Először értelemmel lett felruházva, azután pedig a teste is ruhával betakarva. (Lk. 8.26-35.) Elképzelhetitek a pokolnak azt a hatalmas tombolását azon a napon, de az a nap még nem fejeződött be. Jézus elhagyta azt a helyet, és látjuk Őt, amint Jairus, a zsinagóga elöljárója megállítja. Egyetlen kislánya haldoklott, és ő könyörgött, hogy Jézus menjen el vele a házukba. Jézus el is indult, de a sokaság annyira szorongatta, hogy csaknem lehetetlennek látszott, hogy átjussanak a tömegen. A hömpölygő sokadalom kellős közepén Jézus egyszerre csak hirtelen megállt és egy hihetetlenül furcsa kérdést tett fel: − „Ki érintett engem?„ (Lk. 8.45.) Egy asszony volt ott, akinek vérfolyása volt (ma bizonyára így szólna a diagnózis: rákos), és akiről már az orvosok is lemondtak, és akinek talán már csak annyit tanácsoltak, hogy menjen haza meghalni. Ez az asszony összeszedte azt a nagyon is csekélyke erejét, ami még lehetett neki, hogy átvergődjön a tömegen és valahogy odafurakodhasson Jézus közelébe, mert a szívében tudta, hogy ha csak érinti is Jézust, akkor meggyógyul. Azonnal meggyógyult. De Jézus megállt, mert bizonyságot is akart neki adni arról, hogy hogyan gyógyult meg.

Solåsen

54

Megmagyarázta ennek az asszonynak, és ezen keresztül a ma hozzá hasonlóan cselekvő millióknak is, mindenkinek, aki hasonlóan tesz, mint ez az asszony, hogy nem azért gyógyult meg, mert megérintette Őt, hanem azért, mert hitt! Jézus így mondta: „…a te hited megtartott téged!” (Lk. 8.48.) A sátán hatalma ismét megrendült. Aztán Jézus folytatta az utat Jairus háza felé menet találkoztak egy hírnökkel: − Hagyjátok most már! Túl sokat késlekedtetek. Már nem érdemes vesztegetni az idődet, mert a kislány már meghalt. Most már nem lehet semmit sem tenni. Ebben a pillanatban a sátán biztonságban érezhette magát. De Jézus így szólt: − „Ne félj, csak higgy, és megtartatik! „ (Lk. 8.50.) Aztán azt mondta: − Kelj fel, leányka! Akkor a lelke visszatért, ő pedig felült. Jézus pedig megparancsolta, hogy adjanak neki enni. A pokolbeli kétségbeesés atmoszférája valóságos pánikká fokozódott. Ha egy beteg meggyógyul, az még csak hagyján! De ha elkezdesz parancsolni egy szellemnek, ami már elhagyta a testet, hogy térjen abba vissza, na ez már fenyegető dolog. A harc felforrósodott. Aztán meghalt Lázár, Jézus barátja. A sátán igazi, nagy, győzedelmes lépésnek tekintette ezt. Tudta, hogy könnyebb csodát várni és hinni olyanok esetében, akik nem a közeli hozzátartozóink. Lázár nagyon is közeli barátja volt Jézusnak. Azt olvassuk, hogy mikor Jézus meghallotta, hogy meghalt, akkor sírt. Na, Jézus! Visszahoztad az életet Jairus lányába, rendben! Hadd lássuk, van-e igazi hatalmad akkor is, ha olyan valakiről van szó, akihez érzelmileg erősen kötődsz! Adjuk mindehhez hozzá a barátainak hitetlenségét és Lázár nőtestvérének hitetlenségét is, aki ezt mondta: − Uram! Hiszen már negyednapos, ha a követ elgörgetjük a sziklasír bejáratától, a szag borzasztó lesz. De Jézus kimondta a szót, azt a szót, aminek hangja végigzengett a világegyetemen, és elért Lázár szelleméhez. Lázár meghallotta a hangot, ami visszaparancsolta őt, és ő visszajött. Előjött, bele a fizikai testébe. Azt olvassuk:

„És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.” (Jn. 11.44.)

Solåsen

55

Ezen a napon a sátán birodalmának biztonsági tanácsa sürgősen összehívta a tagjait egy tanácskozásra, egy olyan sürgős gyűlésre, amit csak a legnagyobb veszedelem idején hívnak össze. Mielőtt az a kiáltás: „Feszítsd meg!” végigzúgott volna a jeruzsálemi utcákon, már végigzúgott és végig visszhangzott a démoni világ folyosóin. Láttátok volna a sátáni világ hatalmasságait, fejedelmeit, amint fogcsikorgatva lihegtek a bosszúért, mert látták, ahogy az uralom lassan kicsúszik a kezükből és elvétetik tőlük. Vak dühükben arra a következtetésre jutottak, hogy nincs más megoldás, meg kell ölni Isten Fiát, végezni kell vele! Azt gondolták, ha ez sikerül nekik, akkor az uralmuk mindörökre biztosítva lesz. Őrületükben eszelték ki Jézus megfeszítésének tervét. Visszafojtott lélegzettel lesték napról-napra, hogyan valósul meg mesterien megalkotott tervük. A sátán belépett Judás szívébe. A szerződés Judás és a vallási vezetők között létrejött. A sátán megtöltötte szívüket féltékenységgel és félelemmel. A nép vezetői attól tartottak, hogy ez a galileabeli férfi megrendíti az uralmukat, ezért nekik még fontosabb volt, hogy az útból félreállítsák, mint magának a sátánnak. A feszültség, ami egyre nőtt, a Pilátus előtti tömegjelenetben érte el a tetőfokát. Mit akart a tömeg? Talán Jézus szabadon bocsátását? Nem! A tömeghisztéria terv szerint alakult, és csúfot űzött minden ésszerű gondolkodásból. − Bocsásd inkább szabadon nekünk a rablógyilkost, a tolvajt, a lázadót! Hadd tartson megint rémületben minket, csak feszítsd meg azt az Egyetlent, azt az Igazat, Aki soha nem tett mást, mindig csak jót. Aki meggyógyította beteg testünket, Aki életre keltette halottainkat. Öld meg őt! Öld meg ót! Nem akarjuk, hogy ez a Jézus uralkodjék rajtunk! Valami rosszul sikerült? Valami hiba történt? Talán valami terve van Istennek, amellyel ezt az egész cselszövést meghiúsítja? Az események minden akadály nélkül haladtak a cél felé, semmi nem történt. Minden simán gördült a cél felé. Jézust bevitték Pilátus ítélkező termébe. Derékig lemeztelenítették, és a római katonák addig korbácsolták őt, míg a hátán véres húsbarázdák nyíltak, és végül alig lehetett felismerni, hogy ez egy emberi test. Aztán jó erősen belenyomták a homlokába a töviskoronát úgy, hogy a vér végigcsorgott az arcán, szemhéján, és belement a szemébe, hogy jóformán azt sem látta hová, merre is viszik. Aztán a kereszt, az ördögi erőszak jóvoltából rákerült a vállára. A kereszt, a végső győzelemnek ez az eszköze. Fel a hegyre, amit a Koponyák Hegyének neveztek. A sátán és hadvezérei még akkor sem voltak bizonyosak a győzelmükben, amikor már ráhelyezték a keresztre, és kezeit, lábait átfúrták az óriási szegekkel. Vajon nem jön-e majd egy légió angyal megszabadítani őt?

Solåsen

56

Talán Mihály arkangyal maga fog lejönni és leveszi Őt a keresztről, mielőtt még a szelleme elhagyná a testét. Addig, amíg Jézus ki nem mondta azt a szót, hogy „elvégeztetett”, a sátáni hatalmasságok birodalmában feszült volt a csend. Még egy pisszenés sem hallatszott.

A sátán nagy napja Szinte látom magam előtt a sátánt, amint vélt diadalában úgy állt, mint valami győztes hős egy megnyert csata után, amikor Jézus Krisztust betették a sírba. sátánnak odalent a nagy mélység legmélyebb fenekén, a rémisztő sötétségben van a trónterme. A pokol összes ördögei meghívást kaptak uruk imádatára, mivel Jézus Krisztus, az Isten Fia halott volt. Meghalt a kereszten. A sátán hátradőlt a trónján és gonosz kárörömmel jelentette be: − Legyőztem az Isten Fiát! Az ördög nem tudta sem az első, sem a második, sem pedig a harmadik napon, hogy Jézus Krisztus vére felvitetett JAHVE trónja elé, és engesztelést szerzett az egész világ bűnéért. Az előkép, ami mindezt megmutatta, már Mózesnek és Áronnak megadatott az ótestamentumban. Az áldozati Bárány Vérét fel kellett fogni egy medencében. Az első kivonulás alkalmával, mikor Izrael kiszabadult Egyiptomból, és feloldatott a kötelékekből, amik Egyiptomhoz kötötték, ott láthatjuk az áldozati bárány felfogott vérét, amivel meghintették a szemöldökfát és az ajtófélfákat minden izraelita otthonban. (II. Móz. 12.7.) Az áldozat tehát nem volt elég. A vért fel kellett fogni és használni kellett, máskülönben az elsőszülött fiú halála bekövetkezett volna, akárcsak az egyiptomiak házában. Mózes megparancsolta az izraelitáknak:

„És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.” " (II. Móz. 12.22.) Jahve karjai lenyúltak, és elérve ezt a keresztet, ő fogta fel Jézus vérét. Az ő Báránya volt. Ez a vér felemeltetett az Atya trónjához, és be lett mutatva mint örökkévaló, egyszeri és mindenkorra érvényes jóvátétel a világ bűneiért! (Zsid. 9.11-12.)

Solåsen

57

Az áldozat megtörtént és végbement, de ennek a vérnek az alkalmazása, használata most kell, hogy megtörténjen az emberi szív ajtófélfáin, hogy megtisztítsa azt a sok szívet a bűntől és eltávolítsa attól az örök halált. Azok, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy mert a szívük meg lett hintve a vérrel, most már csinálhatnak, amit akarnak, mert ez mindörökre érvényes, azok figyeljenek fel egy fontos tényre! Mózes azt is megmondta, ha már felhasználták és alkalmazták a vért, meghintve vele az ajtófélfákat, el ne hagyják a házat, ki ne menjenek a vér oltalma alól, mert akkor ugyanúgy utoléri őket a végzet, mint az egyiptomiakat. Az Ószövetség megkövetelte, hogy a vérrel a Kegyelem Trónját is meghintsék. A harmadik napon Jahve Isten leküldte üzenetét, és az végigzengett az Univerzum egészén. − ELFOGADTAM FIAM VÉRÉT! Így mondja a Cselekedetek könyve is:

„Nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a Te Szented rothadást lásson!” (ApCsel. 2.27.)

Egy fénysugár A harmadik napon azután, mikor ez az üzenet keresztülhangzott az Univerzum egyik végétől a másikig, akkor valami történt. Egy kis láng lobbant fel és egy fénysugár kezdett ragyogni a pokol tróntermében ott, ahol javában folyt a nagy győzelem ünneplése, a diadal orgiája. Ez a kis fénysugár egyre erősödött, egyre fényesebben ragyogott, míg végül betöltötte az egész termet, ahol a sátán és démonai együtt voltak. A démonok elkezdtek üvöltözni, nyüszítve, kiáltva sírtak, úgy ahogy azt még soha nem tették, mivel nem voltak képesek elviselni a világosságot. Az ördög pedig előjött és meghajolt az előtt a FÉNY előtt, Aki Krisztus volt! Azt mondod, hogy lehet fény a gonosz tróntermében? Azon a napon ott volt a FÉNY! Az ördög már nem tudta visszatartani Őt. Isten Fia volt az a FÉNY! A sír már nem tudta fogva tartani Őt! A halál nem tudta fogva tartani és elrothasztani Őt! Halleluja! A harmadik napon Ő feltámadt. Lement az ellenség tróntermébe. Miért? Mert meg van írva!

„Az Úr Isten szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.” (Ésa. 61.1.)

Solåsen

58

A sátán meghajolt Jézus előtt, de a mi Urunk azt mondta: − Most nem ezért jöttem, hogy megkötözzelek, hanem, hogy beteljesítsem az én Atyám szavát, amelyet adott az Egyházra vonatkozóan, hogy az megszületve győzelmet vegyen az ellenség minden erején. Így a győzelemnek egy hatalmas erejével a mi áldott Urunk kinyúlt az ellenséges hatalmak felé, és elvette az ördögtől a birodalom kulcsát. Mikor Ő a sírból feltámadt, a börtönajtók már nyitva voltak és a rabok szabaddá lettek. Miután foglyul ejtette a hatalmasságokat és a fejedelmeket, lefegyverezte őket azután egy diadalmas felvonulást rendezett ahol bátran mutogatta őket. (Kol.2.15.) De hol? Talán a titkos belső szobákban? A csendes kis hátsó imakamrákban? Ezt mondja a Szentírás? Vannak emberek, akik mindent titokban akarnak csinálni, soha nem tudtam ezt megérteni. Ha a Szentlélek-keresztség olyan jó dolog, miért akarják minden áron kis privát helyiségekben megnyerni? Ha az Isteni Gyógyító erő olyan valóságos és jó, miért akarják azt valami kis eldugott sarokban megkapni? Az Istentől való mód ahogy a Biblia mondja ez:

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kol. 2.15.) Jézus mondta:

„Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk. 10.19.) Az ördögöt megállásra kényszeríti az az Isteni Tekintély, ami mögöttem áll. Én egy tekintéllyel bíró ember vagyok. A sátánnak tudomásul kell vennie ezt a tekintélyt, és engedelmeskednie kell! Ezért mondom én azt, hogy az ördög legyőzött ellenfél. Csak arra van szükség, hogy mi ezt felismerjük. Nem tőlünk fél az ördög! Tőlünk nem fél, de Jézustól igen! Bizony nagyon is fél ő a tekintélynek attól a pecsétjétől, amit mi magunkon viselünk. Mert mi nem magunkban állunk. Jézus áll mögöttünk, és Jézus mögött az Atya. Jézussal és Istennel, az Atyával, ott áll mögöttünk az egész menny. Az angyalok, a mennyei lények, mind készek arra, hogy a Mindenható parancsait végrehajtsák.

“Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az igét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!” (Mk 16:20) “Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10.7.-8.)

Solåsen

59

“ Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:.18.-20.) “És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. “(Mt 28:.8.) “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentszellemnek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! “ (Mt 28.19.-20.) Minden kormány, minden uralmon lévő szervezet bizonyos rendeletekkel szabályozza, kormányozza és rendszerbe foglalja az elveit. Ezek a lefektetett írások, elvek, és rendelkező szabályok adják meg a vezető szervnek azt a tekintélyt, amire a végrehajtáshoz szüksége van. Ezek jogosítják fel a vezető személyeket, hogy megtehessék mindazt, amit tenniük kell. Az Egyesült Államokban a vezető szervek működésének és az államférfiak pozíciójának a bázisa az Alkotmány. Ami az Alkotmányban nincs világosan rögzítve, azt a kormánynak nincs hatalma véghezvinni. Ha Amerikát, vagy bármely más államot megtámadnák, vagy támadás fenyegetné valami módon, akkor a kormánynak teljhatalma van megtenni mindazt, amit szükségesnek lát ahhoz, hogy megvédje az országot. Meg van hozzá a tekintélye! Meg van hozzá a hatalma! De cselekednie kell ennek a tekintélynek alapján, és használnia kell azt a hatalmat, amit a megbízatásnak ez a tekintélye biztosít a számára.

A hatalom birtoklása semmit sem jelent, ha nem használjuk azt! Az államférfiak hiába mondogatják egy agresszornak: − Van hatalmunk hozzá, hogy háborút indítsunk ellened! Önmagában ez a fenyegetés soha nem fogja legyőzni az ellenséget. Csak az, ha valóban harcba szállunk vele. A sátán jobban tudja, hogy a keresztényeknek van hatalmuk és erejük legyőzni őt. De ez nem aggasztja őt túlságosan, csak akkor, ha valóban szembeszállnak vele és harcolnak ellene. Csak akkor vesz erőt rajta a félelem.

Solåsen

60

Kettős kulcs

„Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek.” (Jak. 4.7.) Ha a sátán látja, hogy használod a hatalmat és tekintélyt, nem sokáig fog körülötted maradni. El fog futni tőled. Mi a mi alkotmányunk? Mi a mi tekintélyünk alapja? Az élő Isten beszéde. Az írások. Jézus szavai, az Ő parancsai. Ezek képezik a mi szellemi alkotmányunkat. Az ördög szeretné, ha olyan emberré tehetne téged, aki tele van bizonytalansággal, mint az olyan férfi, akinek nincs uralma a saját élete felett. Nincs uralma a saját lelkén!

„Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén!” (Péld. 25.28.) Olyan emberré akar tenni,aki gyökértelen, akit ide-oda lehet lökdösni, dobálni, akit ide s tova hajt a tévelygések különböző szele. Ameddig ilyen állapotban tudhat téged, addig nincs mitől tartania. Csakhogy addig nem is fogsz győzni soha!

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.” (Ef. 4.14.) Mint újjászületett hivők, mint gyermekei az élő Istennek, hivatkozhattok és bátran támaszkodhattok a világmindenség leghatalmasabb Alkotmánylevelére, ami Jézus vérével van lepecsételve. Ennél nagyobb tekintély és hatalom nem létezik sem a mennyben, sem a földön. Az Új Kenetről szóló kijelentés megtanít arra, hogy miként használjuk a tekintélyt és a hatalmat, mégpedig a legmegfelelőbb módon. Arra azonban semmi szükség, hogy tovább várj! Megkezdheted a cselekvést. Az ellenség helye be van azonosítva. Menj és szállj harcba ellene az Úr Jézus nevében! Először életedben tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy megnyerd a harcot a bűn ellen. Tudni fogod, mit kell tenned a megváltatlan szeretteidért, a betegségek, a rontások ellen, amik évek óta kínozzák a tested, és amikből eddig évek óta nem tudtál megszabadulni. Tudni fogod, mit kell tenned az Egyházadért, Gyülekezetedért, aminek problémái eddig megoldhatatlannak tűntek.

Solåsen

61

Ez Isten kijelentése az 1970-es évre, és az utolsó időkre! Jézus Krisztus Egyháza megkapta a bevonulási parancsot, hogy betörjön a sátán területére.

„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mt. 16.19.) Megígérhetem neked azt, hogy amikor előre fogsz nyomulni, olyan ima győzelmekben lesz részed, mint még soha ezelőtt, mihelyt az Új Kenetnek ezt a kijelentését Isten valósággá teheti a számodra. Az ellenségnek nemcsak a tartózkodási helyét fedi fel Isten, de egész csatatervét is megmutatja nekünk. Tudjuk, mi az, ami megállítja őt. Tudjuk, hogy isteni hatalmat kaptunk, erőt és támogatást, olyat, ami szabadulást hoz a sátán minden hálójából és fondorlatosságából. Van egy védelmi rendszerünk a sátán ellen, amin ő képtelen áthatolni. De csak akkor, ha mindezt használjuk is!

XI. Hogyan juthatunk át az utánzásból a megtapasztalásba Kezdjétek csak el a hit pajzsának felemelését és használatát! A Szellem kardjának forgatását. Amint már mondtam, az egyháztörténelem tanulmányozása közben bizonyos ciklusos működési köröket figyelhetünk meg, ami arra enged következtetni, hogy a Szent Szellem tevékenységében időszakonként ismétlődés van. Ha visszatekintünk, ez világosan felismerhető. Nyilvánvaló, hogy ciklusokban működik, de nevezhetnénk hullámnak is, aminek van tetőzése és visszahúzódása. (Dagály-apály.) Sok esetben a Szent Szellem olyan igazságokat fed fel az Egyházban, amik, bár éveken keresztül ott voltak, mégis el voltak rejtve. Nem jutottak el az ember tudatáig, de egy kijelentés időnként új életet oltott bele az egyházba, és ennek eredményeképpen ébredési periódusok következtek, amik sokban hasonlítottak az „apostoli kereszténységhez”. Ez történt Luther Márton esetében is.

„Az igaz az ő hite által él.” (Róm. 1.17.) Ez az igehely ott van a Bibliában, és ott volt a Luthert megelőző 1500 év alatt is. Az Egyház kezdetétől fogva ott volt, de egyszer új kijelentéssé vált, aminek a következménye lett a reformáció.

Solåsen

62

Ugyanez érvényes más nagy ébredési emberek esetében is, mint pl. Wesley és Charles Finney. Napjainkban (60-as, 70-es évek) egy új kiáradást figyelhetünk meg: A Szent Szellem keresztségének hullámát, ami mindenféle felekezeti határon átvonul, sokkal nagyobb sodrással és hatalmasabb módon, mint az eddigi, ezt megelőző ébredésekben. Ezzel a nagy megmozdulással egy időben hatalmas kijelentések adatnak a szellemi világban zajló eseményekkel kapcsolatban, és magukban a Szellemben járó szolgálókban is. Isten népe tanulgatja, hogyan kell helyt állania, hogy legyőzhesse a sátán küldötte gonosz erőket, akik azzal a feladattal lettek megbízva, hogy megerőtlenítsék az Isteni erőket minden Szentlélekkel betöltött hívő életében. Ha hajlamos volnál figyelmen kívül hagyni Istennek ezt a nagyon is jelenvaló áldását, ami napjainkban szétárad az egész hívő világon, vedd tekintetbe Billy Graham állítását. Figyeld meg, mit mondott mostanában, és hogyan erősödött benne meggyőződéssé a sátánnak és a démoni erőknek a nagyon is valóságos, személyes jelenléte és működése. „Mi mindannyian a keresztény szolgálat elkötelezettjei vagyunk, és állandóan tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a csatánkat természetfölötti erőkkel és hatalmasságokkal kell megharcolnunk. Az ördög mindennap utánam jön. Mindennap követ engem és megkísért. Számomra nagyon is valóságos a jelenléte.” (Billy Graham) A gonosz nem csupán valami jónak a hiányát jelenti, hanem egy valóságosan működő, élő szellemi lényt, aki tevékenykedik. Egy rémisztő valóságot, titokzatosat és ijesztőt. Olvasd csak el azokat a folyóiratokban időről-időre megjelenő cikkeket, amik az ördögről mint szellemi lényről beszélnek, és mint ilyennek a tevékenységeit tárgyalják. Amire ma a legnagyobb szükségünk van, hogy képességet nyerjünk arra, hogy megbirkózhassunk ezzel a hatalommal. Ne tégy úgy, mintha nem is létezne! Némely lelkész elfordul azoktól a dolgoktól, ahol szerintük túl van hangsúlyozva a démoni tevékenység. Ebben nagy veszély van, mondják, nehogy elkezdjük mindenben a sátánt látni. Bár ebből valóban támadhatnak problémák is, én a magam részéről mégis sokkal nagyobb veszélyt látok abban, ha a fejünket homokba dugva, mint a strucc, úgy teszünk, mintha a sátán nem is létezne. Vannak, akik elégendőnek tartják, ha nyomatékosan kihangsúlyozzuk a pozitív hozzáállást, az isteni hatalomra való koncentrálást. Azonban olyan ez, mintha egy hadsereget csak gyakorlatoztatnánk, a katonáinkat kiképeznénk, de soha nem beszélnénk nekik az ellenségről, akikkel szembeszállni készülünk.

Solåsen

63

Napjainkban megtanulhattuk, hogy a tényleges harcászatban is sokféle harcmodor létezik. Egy kis gerilla típusú csapat egykettőre elintézhet és szétverhet egy százszor nagyobb sereget, ha ezt a hadsereget nem képeztük ki eléggé. Ugyanez történik, ha ez a hadsereg vonakodik megtanulni, vagy nem akarja alkalmazni a harc módjának azt a fajtáját, amellyel szembekerül. A sátán nagy tehetség, valóságos „harcászati géniusz”. 6000 éves tapasztalatot szerzett a folyamatos szellemi harcban! De Isten nem hagy el bennünket, bárhogyan is állunk jelenleg, még ha közben bukdácsolunk is, Ő mindig kész arra, hogy újból és újból felemeljen bennünket. Meg kell értenünk Isten működési módszerének elvét, amit az életünkben alkalmaz. Ha ezt az egy elvet tökéletesen megértené az Egyház, lehetetlen volna nem észrevennie azt a különbséget és azt a nagy változást, ami emiatt bekövetkezne. Nemcsak nekünk, nemcsak értünk, hanem általunk! Isten nem csak nekünk tesz valamit! Isten nem csak értünk tesz valamit! De mindig általunk akar cselekedni! Ő mindig embereken keresztül végzi a munkáját! Isten felszólítása arra irányul − és ez az Ő legnagyobb törekvése felénk, a legerősebb szándéka, terve, célja az életünk számára −, hogy résztvevők, átélők legyünk, és nem csupán „utánzók” és „másolók”. Istennek nem az a szándéka, hogy egész életünket küszködésben töltsük el csak azért, hogy olyanon legyünk, mint Ő! Sokkal inkább az, hogy az Ő élete átfolyhasson rajtunk, átáradva az egész lényünkön keresztül. Nem változtatja meg a hústestet, de azt akarja, hogy az Ő dicsősége és az Ő élete, az Ő világossága, az Ő ereje munkálkodjon bennünk és rajtunk keresztül. A hit mint fegyver

„Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (I. Ján. 5.4.) Ennek az Igehelynek az alapján − ha nem pontosan fordítjuk, vagy ha nem jól értjük − némelyek azt a következtetést vonhatják le, hogy minden, amit tennünk kell csak annyi, hogy elhiggyünk egy Igehelyet és a sátán máris le van győzve. Ebből az értelmezésből azonban hiányzik a hit jelentőségének az a fajta kihangsúlyozása, ahogyan ezt a szót az írások kifejezik. Először is meg kell értened, hogy a hit egy fegyver! Másodszor meg kell értened, hogy a hit nem támadó fegyver, hanem védekező. Az efézusiaknak úgy lett bemutatva, mint egy pajzs:

Solåsen

64

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok…” (Ef. 6.16.) A pajzs mint fegyver semmit sem ér, ha rátesszük egy asztalra, bármilyen szép fényes is legyen. Ennek a fegyvernek az értéke és hatékonysága csak a csatában mérhető fel. Fel kell vennünk, és nemcsak felvenni, de forgatni is kell, mozgatni és mindig abba az irányba fordítani, ahonnan az ellenség támad. Az új kenet megjelenése a szellemi szolgálók ezreinek életét forradalmasítja az egész világon, hajszálpontosan eltalálva és beazonosítva életünkben a sátán hadállásait, és a módját is annak, hogy honnan és hogyan közelít. Egyike a legelső dolgoknak, amit a Szent Szellem kijelent és megmutat nekünk, az a sátán haditerve. Így, ha már ismerjük a stratégiáját, pontosan tudhatjuk azt is, hogy hol fog támadni. A sátán rohamai egyetlen területre korlátozódnak. Csak egyetlen hely van, ahol a sátán letámadhat egy embert, akár hivő keresztény az illető, akár nem. Ez az egyetlen hely az elme területe, a gondolkodásmód, a mentalitás, az érzelmek, hangulat stb. Bár lehet, hogy a következmények lényünk más területén jelentkeznek, de mégis itt van az egyetlen lehetősége arra, hogy minket megtámadjon. Ha teljesen fel tudjuk fogni, megértjük és tudomásul vesszük ezt, akkor képesek leszünk a hitnek a védőpajzsát ezen a területen, ebbe az irányba fordítva használni. A többi területre nézve nem szükséges aggodalmaskodnunk. Csak ezen a területen tud támadni a sátán, csak ezen az úton tud megközelíteni. A harc tehát a gondolatvilágunkban kezdődik el. Rögtön emeljük fel a hitnek pajzsát, így meg tudjuk védeni magunkat minden támadástól és az ellenség tüzes nyilaitól.

Vigyázat! Nem automata fegyver! A hit pajzsát nekünk kell felemelnünk, és nekünk is kell megfelelő irányban használnunk! A nagy utánzó A sátán annyira irigy és féltékeny Istenre, hogy minden módon megpróbálja Őt utánozni. Miután arra lett teremtve, hogy Isten helyettese legyen, rendeltetése szerint a legmagasabb rendű angyali lény volt. Fénye, ragyogása és dicsősége páratlan volt. Csak Isten volt feljebbvaló nála. Ő azonban még ragyogóbb fényességű és még nagyobb dicsőségű kívánt lenni. Imádottabb akart lenni, mint Isten. Első akart lenni a mennyi világban! (Ésa. 14.13.)

Solåsen

65

Előbb beszéltünk arról, hogy Isten rajtunk keresztül akar munkálkodni. A sátán is átvette ezt a módszert, ő is embereken keresztül tevékenykedik, és az ügynökei által viszi végbe a terveit. A Biblia ezt mondja, jól jegyezd meg!

„… ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.” (Ef. 2.2.) Mivel próbálkozik a sátán? Megpróbálja utánozni azt az Istent, Aki nemcsak nekünk ad valamit, nemcsak értünk tesz valamit, hanem általunk, rajtunk keresztül munkálkodik.

Az egyetlen támadó fegyver! Nagyon meg fogsz döbbenni, ha rájössz, hogy Isten csak egyetlen egy támadó fegyvert hagyott nekünk, amit a szellemi harcokban használhatunk. Ennek két oka van: először is ez a fegyver olyan hatékony és olyan tökéletes, hogy mindenféle helyzetben hatásos, és mindig alkalmazható, tehát minden adandó alkalommal tudod használni. A Biblia mondja:

„Vegyétek ... a Szellem kardját, amely az Isten beszéde.” (Ef. 6.17.) Nem adatott más fegyver hívő kereszténynek a harchoz, csak az Isten beszéde! De e fegyver használatának módjában különbségek vannak. Egy megvallás! Volt az életemben egy idő − nem is olyan régen −, amikor ez az Ige, hogy: „… mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, aki e világban van” (I. Ján. 4.4.) olyan volt a számomra, mint egy biztosítási kötvény, olyan, ami a jó szellemi közérzetemet volt hivatva biztosítani és megvédeni. Úgy néztem ezt az igét, mint egy automata fegyvert, ami megvéd a sátán ellen. Az volt a benyomásom, hogy nincs másra szükségem, csak szorosan Jézus mellett állni és akkor a sátán nem tud hozzám érni. Így volt egészen addig, amíg egyszer rá nem jöttem, hogy a dolgok nem egészen így állnak. A sátán fütyül rá! A valóságban éppen az ellenkezője történt. A sátán nem hatódik meg attól, hogy te közel vagy Jézushoz. Őt hidegen hagyják ezek a dolgok, ő nem érzelgősködik. Minél közelebb kerültem Jézushoz, annál hevesebbé és viharosabbá váltak a sátán támadásai.

Solåsen

66

Némelyek azt képzelik, hogy a Biblia tanulmányozása elűzi az ördögöt. Nagyon meg leszel lepve, ha megtudod, hogy mennyi Biblia- tanulmányozást végighallgatott már a sátán. Vedd csak elő a Bibliát a válságok idején, és kezdd el olvasni! Majd meglátod, hogy a te Biblia-tanulmányozásod nem okoz gondot a sátánnak! Nem fog meghatódni rajta! A bibliai képzettség sem futamítja meg a sátánt. Ha kívülről el is tudnád mondani a bibliai Igéket a Genezistől a Jelenések könyvéig, ez önmagában nem volna elég ahhoz, hogy a sátánt akár egy centivel is távolabb vigye az életedből. Sok ember megkísérelte már, hogy a győzelmét az Isten Igéjén keresztül nyerje el úgy, hogy azt sokat hangosan ismételgeti, és ez által megtanulja. Az üzenetnek ezt a részét olvasva sokan azt kérdezhetik: Cerullo testvér! Mit értesz ez alatt? Lehetséges az, hogyha én megtanulom az Igéket, és az Írások belerögződnek az emlékezetembe, az mégis hatástalan legyen a sátán ellen? A Szentírásnak csupán az idézgetése nincs hatással a sátánra, csak akkor végzi el hatékonyan a feladatát, ha egy bizonyos határozott irányban döföd oda a sátán felé a száddal kimondott, megfelelő Igét. Akkor be fogja tölteni rendeltetését. Máskülönben ez csupán egy üres gyakorlat lesz, és mentes marad a Szent Szellem erejétől. Hiányozni fog belőle a „robbanó töltet”. Az Isten Igéjében benne van a Szent Szellem hatalmas „robbanó töltete”, amit csak el kell sütni, mint egy fegyvert, és rá kell célozni vele a támadóra. Ne érts félre! Nagyon nagy érték az, hogy a Bibliát tanuljuk és emlékezetünkben rögzítjük, de ennek az értéke csak akkor lesz hasznunkra, csak akkor válik valóságosan hatékonnyá, ha megfelelően használjuk. Ez pedig nem automatikusan történik. Fel kell emelni! Céloznunk kell vele! El kell sütni, mint a fegyvert! A kardot is forgatni kell! A Biblia mondja:

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak. 4.7.) Egyik sem lehet a tiéd a másik nélkül! Itt van egy kettős ajtó a diadalhoz, a győzelmes élethez. De ha csak az egyik ajtót használod, szellemileg légüres térbe kerülsz. Vannak emberek − hívő keresztények −, akik elszántan ellene állnak az ördögnek, de valójában még soha teljesen nem rendelték alá magukat Istennek. Nem szánták oda, nem adták át magukat az engedelmességre Istennek. Ezért emiatt az ellenállásuk sincs támogatva a Szent Szellem erejével.

Solåsen

67

Azután van egy másik csoport is, akik viszont állandó engedelmességben élnek, és alárendelték magukat Istennek, mégis hullámzó az egész életük. A vereségek és győzelmek „hol fent-hol lent” állapota jellemző rájuk. Belőlük hiányzik az elszánt ellenállás. A páros kulcs: engedelmesség és ellenállás! Én magam személyesen már sok ezer embert tanácsoltam, segítettem szerte a világon, olyanokat, akik szerették Istent és szolgálni akartak neki, de soha nem jutottak el győzelemre. Mondhatni róluk, hogy különösebb bűnökbe nem estek bele, elkerülték ezeket, mert odaszánták magukat Istennek és engedelmesen órákat töltöttek imával, tusakodó esedezésekkel, de még sem volt meg bennük a harcolni kész hajlandóság az ellenálláshoz. Az engedelmesség „gombot" nyomogatva! Amíg állandóan az engedelmesség gombján tartjuk az ujjunkat, és azt nyomogatjuk egyfolytában, addig nem érünk rá foglalkozni a sátánnak való ellenállás dolgaival. Befelé koncentrálunk az önátadásra, engedelmességre, pedig az erőviszonyok a kifelé való cselekvések által változnak meg, az pedig az ellenállás. Istennek sok olyan gyermeke van, aki mindennap odaszánja magát az engedelmességre, de elmulasztja az ördögnek való ellenállást. Az ördög pedig csak akkor fut, ha ellenállsz! Ez a szó, hogy „ellenállás” egy határozott cselekvést fejez ki, és nem csupán védekezést. Harcot jelent. Csatát feltételez. Amíg engedékeny vagy az ellenséggel szemben a csatában, nem támadod, csak úgy foglalkozgatsz vele, tudomásul veszed, hogy ő ott van, addig ott is fog maradni szépen melletted, és addig kínozza, gyötri a szellemi életedet, amíg ízekre nem szedi, és már nem leszel több, mint egy szellemi csontváz. Pánik helyett erő Túl gyakran fordul elő, hogy mi az állhatatosság és az ellenállás gombjai helyett a félelem pánikgombját nyomogatjuk. Ennél jobb bizonyítéka nem is lehet a sátán győzelmének. Pontosan ez az, amit ő akar. Hogyan kell szórakozhatni az ellenséget Amíg állandóan csak gyakorlatozol a szellemi fegyvereiddel, minden, amit elérhetsz, csupán annyi, hogy mulattatod az ellenséged. Jól szórakozik, ameddig csak jegyzetelsz, tanulsz és elméleti gyakorlatokat végzel, mert addig ő nagy biztonságban érzi magát.

Solåsen

68

Ám ez az állapot azonnal meg fog változni, mihelyt bátorságot veszel, és felemeled a fegyvert, ráirányzod és célba veszed őt! Amint meglátja szellemi fegyvered ráirányzott csövét és ujjadat a ravaszon, futásra kényszerül. Annyira tetszik nekem ez a szó, hogy futás. Olyan boldog vagyok, hogy ezzel van kifejezve az ördög menekülése. (Az angol a „flee” szót használja, ami repülést is jelent.) Ez arra enged következtetni, hogy a sátán nemcsak szépen elmegy, hanem futnia kell. Ez egy gyors, pánikszerű távozást jelent. A hit bizalom, de a hit cselekedet is! Nem hiszem, hogy van még egy olyan igazság azok közül, amiket Isten nekem a szolgálatomban adott, és amit annyiszor elismételtem volna, amire annyi millió embernek felhívtam volna a figyelmét, mint a hitnek az az egyszerű igazsága, hogy az összefügg a cselekvéssel. Látásom szerint az isteni gondviselés úgy tervezte meg a dolgokat, hogy annak minden mozzanata bizonyos cselekvést követel a részünkről. Ez tökéletes összhangban van azzal a szent, isteni jellemvonással, ami soha nem akar erőszakkal kényszeríteni minket, és akár rossz, akár jó a hozzáállásunk, a mi saját akaratunkkal szemben ő soha nem akarja érvényesíteni az Övét! A vegyészek birodalmában mindig szükség van egy katalizátorra, ha egy reakció eredményét tudni akarják. Ameddig a katalizátor nincs meg, két kémiai anyag összetétele, illetve azok egymásra való hatása rejtve van, és nem bizonyított.

A hit katalizátora a cselekvés! Az Új Kenet megjelenése és hatása nem korlátozódik csupán életünk egy bizonyos területére, hanem hatással van az egészre. Ez az emberi törekvések minden területére érvényes üzenet! Amint leírtam, megértettem, hogy a Szent Szellem véghez fogja vinni, hogy mindazok, akik valóban igénylik az Új Kenet megjelenését az életükben, azok meg is fogják kapni. Szinte bele lesz ejtve a kezükbe. Nem hiszem, hogy te csak úgy véletlenül olvasod ezt a könyvet. A Szent Szellem vágyakozik és kívánkozik rá, sóvárog az után, hogy egy egészen különös munkát végezhessen az életedben. Ebből a könyvből megkaphatod az ismeretet, a tudást és a megértést, ami megnyitja számodra a kapuk zárait, hogy hozzájuss az imaerőhöz, imagyőzelmekhez olyan mértékben, ahogy még soha életedben nem tapasztaltad meg azt, sőt még álmodban sem merted volna gondolni.

Solåsen

69

Ez az ismeret azonban önmagában nem elég. Az Új Kenet kijelentésének üzenete egy cseppet sem nyom a latba, egy tapodtat sem visz téged előbbre, hacsak nem kezded el a cselekvését. Válts át a tettekre! Hadd mondjak neked valamit ebben a pillanatban. A Szent Szellem buzdít, ösztökél, szinte súg neked, hogy hasson rád, és tettre serkentsen. Ha ezt most elhessegeted magadtól, ha legyintesz rá, akkor ez a hozzáállás és ellenkezés hamar elfojtja benned, sőt kiöli belőled annak a kinyilatkoztatásnak az erejét, amit most kaptál, és elfogadtál. A Szent Szellem Kenete alatt azt tanácsolom neked, hogy tégy meg két dolgot: Első: Add át az életedet, akaratodat, egész magadat Istennek! Most rögtön! Valld meg, hogy szükséged van szabadulásra és győzelemre a dohányzás, a hazudozás szelleme felett, győzelemre az indulatosság felett, ami állandó vereséget okoz. Igényeld a szabadulást a nyelv bűneiből, kérd az uralmat a nyelved felett, ami olyasmire vesz rá, hogy szétmarcangold és tönkretedd szeretteid életét. Valld meg, hogy szeretnéd, ha jobban áradna rajtad keresztül Krisztus szeretete a családtagjaid felé, és más egyéb szükségeidet is valld meg, akár fizikaiak, akár szellemiek ezek a hiányok. Add át azokat Istennek most! Második: Kezdd el most rögtön a Szellem kardját használni és pontosan oda irányítani, ahol az ellenséges támadás középpontját látod az életedben. Kérd a Szent Szellem vezetését, hogy adja meg neked a megfelelő Igéket, amit nekiszegezhetsz az ellenségnek, hogy kénytelen legyen azonnal menekülni. (…) Számodra készült! Mindez el van készítve a számodra! Ott van a kezed ügyében! Ezt az üzenetet kaptam, és mondtam a szemébe emberek ezreinek. Két dolgot teszek: 1. Átadom a kijelentést, amit Isten adott nekem a Szent Szellem Kenete alatt. Hiszem, hogy érezted ennek a Kenetnek erejét, amikor ezt a könyvet olvastad. 2. Minden „Szent Szellemről szóló tanítások szemináriumának” a végén minden egyes résztvevővel külön szoktam imádkozni, hogy ne csak hallgatói legyenek a szavaknak, hanem cselekvői is, cselekvői az Igének, hogy az üzenet, amit kaptak, rögtön átmehessen a gyakorlatba, és annak eredménye láthatóvá váljon az életükben.

Solåsen

70

Imádkozom azért, hogy mindenki, aki ezt a könyvet olvasta: „... győzteseknél is győztesebbé váljon a Krisztusban.” (Róm. 8.37.) Dr. Morris Cerullo

Solåsen

71