2Móz 30,22-33 A szent kenet olaja

1

2Móz 30,22-33 A szent kenet olaja „Ismét szóla az Úr Mózesnek mondván: Te pedig végy drága fűszereket, híg mirhát ötszáz siklusért, jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért. Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt. És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítők mestersége szerint. Legyen az szent kenő olaj. És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját. Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényit, és a füstölő oltárt. Az egészen égőáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát. Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen. Kend fel Áront is és az ő fiait is; így szenteld fel őket papjaimmá. Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél is. Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint, ne csináljatok: szent az; szent legyen előttetek is. Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az ő népe közűl.” Bevezetés Miután a szent sátort, annak minden edényét, berendezését, a papok öltözetét elkészítették - ahogy Isten mutatta Mózesnek a hegyen -, az áldozatot levágták. A papok megmosakodtak, felvették a szent öltözetet. Ezután a szent kenettel meg kellett kenni mindent, ami csak a szent sátorhoz tartozott. Felsorolta az Úr, hogy a szövetség ládáját, a gyertyatartót, a szent kenyerek asztalát, az arany oltárt, mindent, mindent - a papokat és a főpapot is (26-28. 30. v.) - fel kellett szentelni. 1.) A kenet a Szent Szellem jelképe Minek a jelképe a szent kenet olaja? Az olaj általában, de a szent kenet olaja különösen: a Szent Szellem jelképe. Az egész szent sátor, és a papok is az Úr Jézus Krisztusról szólnak, Akiben Isten lejött közénk, és közöttünk lakik, és Aki által közbenjár érettünk Istennél. Nagyon érdekes megfigyelnünk, hogy az Ő életében mit jelentett a Szent Szellem. Annak alapján vizsgáljuk ezt meg, hogy a szent sátor és a papi szolgálat között mit jelentett a szent kenet olaja. (1) Jézus Krisztus és a Szent Szellem Az Úr Jézus Krisztusról tudjuk, hogy már a földre születése is a Szent Szellem által történt. Amikor Mária megkérdezte az angyalt, hogy: „…Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felevén az angyal, monda néki: A Szent Lélek [Szellem] száll te reád…” (Lk 1,34-35). Nyilvános munkálkodása kezdetén, amikor bemerítkezett a Jordánba, akkor is a Szent Szellem szállt le Rá, galamb képében: „És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm” (Mk 1,10-11). Amikor elment a zsinagógába, és felolvasta Ézsaiás tekercsét, ezt olvasta: „Az Úrnak Lelke [Szelleme] van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Lk 4,18-19). Amikor elment erről a földről, eljött Pünkösdkor a Szent Szellem (ApCsel 2,1-2), Akiről Isten megígérte, hogy az Úr Jézus megdicsőülését követően ki fogja tölteni (Jn 16,7. 13). Látjuk tehát, hogy a Szent Szellem kitöltetése is Ővele, az Ő megdicsőülésével kapcsolatos.

2 A 45. zsoltárban is olvasunk a kenet olajáról, amiről az alapigében is (23-25. v.). Ez a zsoltár Krisztusról szól: „Mirha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted…” (Zsolt 45,9). A szent kenet olaja faolajból készült, de illatos fűszereket tettek bele, mirhát, kácziát (ugyanazt, amit olvastunk), és a királyról azt mondja, hogy minden öltözete ilyen illatú, mert rajta volt a kenet. Ugyanúgy az Úr Jézus Krisztusnak is minden járásából-keléséből, az egész lényéből ez a kenet sugárzott, illatozott: „Az Úrnak Lelke [Szelleme] van én rajtam, mivelhogy felkent engem…” (Lk 4,18). (2) A Szent Szellem a mi életünkben Két dolgot említenék meg. Újonnan születésünk Az egyik az, hogy az újjászületésünk lehetetlen Szent Szellem nélkül. Az Úr Jézus azt mondta Nikodémusnak: „…Ha valaki [újonnan] nem születik víztől és Lélektől, [Szellemtől] nem mehet be az Isten országába […] az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek [Szellem] megújítása által” (Jn 3,5; Tit 3,5). A Szent Szellemről az apostoli levelekben is úgy beszél az Ige, hogy: „…a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Ef 4,30). Ő a foglalója, „…záloga a mi örökségünknek…” (Ef 1,14). Krisztus bennünk lakozása A másik az, hogy a Szent Szellem által lakik Krisztus, és az isteni élet ereje a hívő emberben. Ha nincs ott, és nem munkálkodik a Szent Szellem, akkor nem is mutatkozik meg az élet. Nagyon szép példája ennek az, amit Ezékiel próféta könyvében olvashatunk, amikor Isten kivitte a prófétát egy völgybe, és látta látomásban, hogy a völgy tele van száraz csontokkal (Ez 37,1-3). Megkérdezte, hogy: „…megélednek-é ezek a tetemek? és mondék [a próféta]: Uram Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől, és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!” (Ez 37, 3-4). Ahogy elkezdett prófétálni, a csontok zörögve összeálltak. Szét voltak szóródva, de mindegyik megtalálta a maga helyét. Azután a csontokon inak lettek, azokra hús rakódott, végül bőr fedte be, és már teljesen olyan volt, mint egy élő ember, csak még nem volt benne élet. Akkor az Úr azt mondta a prófétának: most pedig prófétálj, és mondjad, hogy jöjjön elő a Szellem. És fújjon ezekbe a megölöttekbe. És akkor eljött a Szellem, és amikor beléjük lehelt, akkor lábra álltak, életre keltek - felette nagy sereg (Ez 37,7-10). A Szent Szellem nélkül a mi életünk is nagyon hasonlíthat az élőhöz, lehet pontosan ugyanolyan. Hús rakódik rá, bőr, de amíg nincsen, és nem munkálkodik a Szent Szellem, addig mégis halott, és nem ér semmit. Lehetnek külső szervezetek, lehetünk egyénileg mi is nagyon hasonlóak az élőkhöz, de ha nincsen bennünk a Szent Szellem, akkor a test nem használ semmit, mert a Szellem az, ami megelevenít (Jn 6,63). 2.) A szent kenet olaja Istené „Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél is” (31. v.). Nem a népnek, hanem Istennek kellett a szent kenetnek az olaja. Isten úgy tekintett rá - amiről leíratta, hogy hogyan kell elkészíteni, miből, milyen arányban -, hogy ez az övé. A Szent Szellem is Istené. Istennek a Szelleme, vagy Krisztusnak a Szelleme - így beszél róla Istennek az Igéje. Éppen ezért, mivel az olaj Istené volt, ezért amit megkentek vele, az is mind az Istené lett. Ezért mondja: „Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen” (29. v.). Amit megkentek vele, az Úré lett, mert az olaj is az Úré. Az, hogy szent, szentségek szentsége (29. v.), az azt jelenti, hogy Isten tulajdona, Isten igényt tart rá, Isten számára van elkülönítve, ezért most már nem közönséges olaj. Ugyanúgy, ahogyan a szent sátor, vagy a szent edény

3 sem közönséges sátor, vagy edény. Áron, a főpap, nem közönséges ember, hanem rajta van az olaj, ami az Úré. Így Áron is (30. v.), a sátor is (26. v.), a szent kenyerek asztala is (27. v.), és mind az, amit megkentek vele, az Úré (28. v.). Mit mond ez nekünk? Olvassuk, hogy: „…nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg…” (1Kor 6,19-20). A vers így kezdődik, hogy: „…nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek [Szellemnek] temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben és lelketekben, [szellemetekben] a melyek az Istenéi” (1Kor 6,19-20). Tehát, ha mi azt mondjuk, és ez igaz, hogy a Szent Szellem által újonnan születtünk, és a Szent Szellem bennünk él, akkor igaz az is, hogy az Isten számára vagyunk elkülönítve, és nem a magunkéi vagyunk. Az Úr igényt tart ránk, Ő az Úr, és ennek súlyos következményei vannak az életünkben. Milyen következményei vannak annak, hogy ha egy embert Isten „megken az olajjal”? Azt olvastuk, hogy: „Ember testét azzal meg ne kenjék…” (32. v.). Mégis volt olyan, akit Isten felkent. Itt meg is jegyezném azt, hogy Áront csak az után kente fel (30. v.), miután leölték az áldozati állatot, megmosakodott, és felöltötte a főpapi ruhát (2Móz 29,4-6. 20-21). Ugyanígy van ma is. A Szent Szellemmel csak azokat keni fel Isten, azokban vesz lakozást, akiknek az életében ott van Jézus Krisztus áldozata, és akiket a vér tisztára mosott. Azután ott van, amit a mosdómedence, a víz jelent, a naponkénti megmosakodás, megtisztulás az Ige által: „Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek” (Jn 15,3). Van papi ruhájuk is, vagyis Krisztusban el van rejtve az életük. E nélkül a megtisztult, Krisztusban elrejtőző élet nélkül nem ken fel senkit az Úr, mert e nélkül csak test vagyunk. Addig csak emberek vagyunk. És ember testére, úgy is mondhatnánk, hogy testi emberre nem önti az Úr az Ő kenetét, mert az csak visszaél vele. De amikor valaki elrejtőzik az Úrban, akkor már kaphatja ezt a kenetet. 3.) Mi lesz a következménye számunkra a felkenetésnek? Mi következik abból, ha az Úr a Szent Szellemet, a kenet olaját kiönti valakire. (1) Szentül kell élni Először is az, hogy az Úr szava szerint, a rendelése szerint kell élnie a családban, a gyülekezetben és mindenhol. Két történetet olvasok el ezzel kapcsolatban. Mit jelentett Áronnál és az ő fiainál, hogy ezzel az olajjal megkenték őket? Nádáb és Abihu halála „A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok…” (3Móz 10,7). Mit jelent ez az igevers, hogy ki ne menjenek a gyülekezet sátorából, hogy meg ne haljanak, mert az Úr kenetének olaja van rajtuk? Az előző versekben azt írja le az Ige, hogy Áronnak két fia, két pap, Nádáb és Abihu idegen tűzzel ment az Úr elé áldozni. Kijött az Úrtól az ítélet, és megölte mindkettőt, Nádábot is és Abihut is (3Móz 10,1-2). „És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem” (3Móz 10,3). Tehát, akin ott van a kenet olaja, az nem élhet úgy, ahogy ő gondolja. Nem szolgálhat az Úrnak úgy, ahogy ő gondolja, nem buzgólkodhat úgy, ahogy a lelke diktálja, hanem csak úgy, ahogy Isten elrendelte. Amikor meghalt ez a két pap, akkor azt monda Mózes Áronnak és a másik két fiának Eleázárnak és Ithamárnak: „…Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruhátokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen az Úr az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sírassák az égést, a melyet égetett az Úr. A gyülekezet sátrának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok;

4 mert az Úr kenetének olaja van rajtatok…” (3Móz 10,6-7). Tehát meghalt Áron két fia, és még el sem sirathatta. Izráel háza igen, Izráel háza meghasogathatta ruháját, megmezteleníthette a fejét - bár ez sem volt az Úrtól való, de eltűrte. Azt mondta: te nem, te ki sem mehetsz! A két fiatalt kivitték, eltemették, de azt mondta, te, Áron, és a másik két fiad, a papok, ti nem foglalkozhattok ezzel. Ti nem, „…mert az Úr kenetének az olaja van rajtatok...” (3Móz 10,7) Ez a szentség, ez igen súlyos követelmény azokon, akiket az Úr megken. Nem a magatokéi vagytok (1Kor 6,19), ezt jelenti. Nem a magatokéi. Nem a családotokéi. Testi és rokoni kapcsolatok nem számítanak. Itt az Úr és a köztem való kapcsolat számít. Ennek egyetlen indoklása van: „…mert az Úr kenetének olaja van rajtatok…” (3Móz 10,7). Nagy kiváltság, ha valakit megken az Úr, de nagy felelősség is. Azt mondta, hogy akit megken, „…szentségek szentségévé legyenek…” (29. v.). Azt is mondja, hogy: „…Szentek legyetek, mert én […] szent vagyok” (3Móz 19,2). Azt is olvastuk itt, hogy: „…Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem” (3Móz 10,3). Tehát, akin rajta van az Úr Szelleme, a szent kenetnek az olaja, az tiszta, szent élet nélkül nem állhat meg az Úr előtt. Mert, ahogy Nádábot és Abihut megítélte az Úr, úgy bennünket is. A főpapnak szóló szigorú előírások „A ki pedig főpap az ő attyafiai között, a kinek fejére töltötték a kenetnek olaját, és a kit felavattak az ő szolgálatára, hogy a szent ruhákba felöltözzék: fejét meg ne meztelenítse, se ruháit meg ne szaggassa, És semmiféle holttesthez be ne menjen: atyjával és anyjával se fertőztesse meg magát. És a szenthelyből ki ne menjen, hogy az ő Istenének szenthelyét meg ne szentségtelenítse, mert korona, az ő Istenének kenet-olaja van ő rajta. Én vagyok az Úr. Hajadont vegyen feleségül. Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az ő népe közűl, Hogy meg ne fertőztesse az ő magzatát az ő népe között; mert én, az Úr vagyok az ő megszentelője” (3Móz 21,10-15). Isten általában kívánt valamit az embertől (a pogányoktól is), és azt beírta a szívbe, a lelkiismeret törvényébe. A zsidó néptől viszont ennél többet kívánt, mert az az Ő népe. A népen belül a lévitáktól még többet, mert őket az Önmaga szolgálatára rendelte. Annál is többet kívánt a papoktól, de legtöbbet a főpaptól, mert az ő fején volt a kenet olaj (3Móz 21,10). Megszabott az Úr mindent pontról pontra. Ha a főpapnak halottja volt, nem nézhette meg. Be sem mehetett abba a helyiségbe, hogy meg ne fertőztesse magát. Még ha az apja, vagy anyja halt is meg, akkor sem (3Móz 21,11-12), mert ő az Úré. Így olvastuk, mert „…Én vagyok az Úr” (3Móz 21,12). Meg volt szabva, hogy kit vehet feleségül, és a gyerekei hogyan viselkedjenek (3Móz 21,13-24). Mindent pontról pontra leírt az Úr. Van rajta egy korona, egy hatalmi jel, „…az ő Istenének kenet-olaja...” (3Móz 21,12). Egy ilyen kenet-olaj van most is a hívő emberen, és ez azt jelenti, hogy nem a magunkéi vagyunk (1Kor 6,19). Éppen ezért, az Úrnak - mivel az Övéi vagyunk - joga van megszabni az életünket, a legapróbb részletekig. Minél közelebb vagyunk Őhozzá, annál inkább. „A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem” (3Móz 10,3). (2) Mennyei illatot árasszunk A szent kenet olaja - a Szent Szellem az életünkön - azt jelenti még, hogy a hívő emberből mindig egy mennyei, krisztusi illat árad. Az Énekek Énekében sokszor olvashatunk a menyasszonnyal és a vőlegénnyel kapcsolatban erről a kenet-olajról (Énekek 1,3; 4,10). A vőlegény Krisztust, a menyasszony a Gyülekezetet jelenti.

5 Krisztus illata „A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a lányok” (Énekek 1,3). Ezt a vőlegényről mondja az Ige. A vőlegényen tehát Krisztusnak kenete van. „A te drága kenetid jók illatozásra…” (Énekek 1,3) Tehát Krisztusnak van egy illata: „Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted […] a te neved kiöntött drága kenet…” (Zsolt 45,9; Énekek 1,3). Most énekeltünk az óra előtt egy névről, ami olyan drága a hívő embernek. És ez a név az Úr Jézusnak a neve. A Bibliának a szavai szerint a név az egyenlő az illető lényével. Krisztus lénye olyan, amilyen az Ő neve, olyan, mint egy „…kiöntött drága kenet…” (Énekek 1,3). Milyen a kiöntött drága kenet? „A te drága kenetid jók illatozásra…” (Énekek 1,3). Krisztus illata rajtunk Amikor Mária kiöntötte a szelencéből a drága kenetet az Úr Jézusra, akkor „…a ház pedig megtelék a kenet illatával” (Jn 12,3). Minden hívő embernek, akiben a Szent Szellem él, és akiben a Szent Szellem munkálkodik, van egy illata. A Korinthusiakhoz írott második levélben úgy olvassuk, hogy: „…Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek [az elkárhozóknak] halál illatja halálra…” (2Kor 2,1516). Egy hívő ember élete megítéli azt, akinek nem kell Krisztus. Megítéli, és a halálról beszél, amíg Krisztus nem kell neki. „…amazoknak pedig [akik üdvözülnek] élet illatja életre...” (2Kor 2,16), mert azoknak az életről beszél: „…nékem az élet Krisztus…” (Fil 1,21). A hívő ember illatozik. Egy másik igeversben ez áll: „Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! [a menyasszonyról mondja] mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!” (Énekek 4,10). Tehát nem csak Krisztuson van kenet, hanem az Övéin, a menyasszonyon is. Ez nagyon jó. Megörvendezteti a vőlegényt is. „…keneteidnek illatja [jobb] minden fűszerszámnál [...] Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő! A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe. Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj…” (Énekek 4,10. 12-14). Figyeljük meg, ezek az anyagok mind benne voltak a szent kenőolajban: a kalmus a jó illatú nád, és a jó illatú fahéj (23. v.). „…mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal. Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról. Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét” (Énekek 4,14-16). Két lényeges dolog van ebben a kertben. A forrás (Énekek 4,12.15), mert az kell a kertnek a megöntözésére, és olyan fák, amik illatoznak (Énekek 4,14). A menyasszony várja a vőlegényt, hogy jöjjön, és egyen ezekből a gyümölcsökből. Várja a szelet, hogy az északi és a déli szél fújjon (Én 4,16). Miért? Azért, hogy folyjanak annak drága illatú szerszámai, hogy vigye a kertnek az illatát mindenfelé. Akiben a Szent Szellem él olyan, mint ez a kert. Van élő vize, mert azt mondja az Úr Jézus, hogy: „A ki hisz én bennem […] élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről, [a Szent Szellemről] a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala [nem töltetett ki] Szent Lélek [Szellem]…” (Jn 7,38-39). Ugyanakkor nem csak az élő víz forrása, hanem a jó illat is ott van a kertben. Isten azoknak az életében, akikben a Szent Szellem munkálkodik, hoz északi szelet és déli szelet is, hogy a jó illat kiáradjon (Énekek 4,16). Az északi szél kemény, hideg, viharokkal jön, ez jelenti a megpróbáltatást az életünkben. A déli szél meleg, langyos, nem szokott viharosan jönni, ez jelenti az áldásokat. Tehát Isten akár próbát, akár áldást hoz, mindenhogyan a jó illat folyik. Vagyis, akinek az élete Krisztussal és a Szent Szellemmel telt be, amikor a próbákban megtörik, akkor is jó illat folyik ki belőle. Nem a keserűség gyökere (Zsid 12,15), nem a megkeseredés, hanem a drága illat. Ha áldás van, akkor pedig nem az

6 önteltség, nem az elbizakodottság, nem a gőg, vagy a nemtörődömség, hanem akkor is a jó illat árad ki. Ezért hoz Isten az életünkbe ilyet is, olyat is. Maga a szél is a Szent Szellemnek a jelképe: „A szél fú, a hová akar…” (Jn 3,8). Azt a vágyat is Isten munkálja bennünk a Szent Szellem által, hogy - bármi is történik velünk - minden helyen, ahol csak vagyunk, az Ő illatát szeretnénk árasztani. Tehát a Szent Szellem először a szentséget munkálja bennünk, mert az Úréi vagyunk, és a Krisztus jó illatát munkálja bennünk. (3) Örömöt ad Harmadszor, a szent kenet olaja jelenti a hívő embereknek az örömét is. Nemcsak próbák vannak a hívő emberek életében, hanem bőséges az örömük és a vigasztalásuk is. Az Úr Jézus a következőket olvasta fel a zsinagógában (Lk 4,16-20). Figyeljük meg, mit mond a kenetről: „Az Úr Isten lelke [Szelleme] van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, [Eddig olvasta föl az Úr Jézus.] és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek [szellem] helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ézs 61,1-3). Még egyszer ezt az egy mondatot: „…adjak nékik […] öröm kenetét a gyász helyett…” (Ézs 61,3). Amikor az Úr Jézus eljött, mit talált a földön? Bűnt, nyomorúságot, gyászt, jajkiáltást, sötétséget. Amikor mi találkoztunk az Úrral, mit talált Isten a mi életünkben? Ugyanezt: bűnt, sötétséget, elkeseredést, reménytelenséget. Amikor meghallottuk az evangéliumot, az örömhírt, bekötözte a megtört szívünket, szabadulást hirdetett a Sátán fogságából, megoldást minden bajunkra. Utána pedig azt mondta, hogy Sion gyászolóira a hamu helyett ékességet akar adni (Ézs 61,3). A hamu a megaláztatásnak, a bűnbánatnak a jele. A gyász helyett pedig örömnek a kenetét adja (Ézs 61,3). Olvassuk, hogy az ég alatt mindennek ideje van (Préd 3,1). Amíg itt vagyunk a földön, időhöz vagyunk kötve. Ideje van a gyásznak, a könnyeknek, a bűnbánatnak, de ideje van az örömnek is (Préd 3,4). Ideje van annak is, hogy a gyászolók dicsőségnek palástját kapják a csüggedt lélek [szellem] helyett (Ézs 61,3). Amikor találkozik egy ember az Úrral, Isten megalázza, hamuba ülteti, gyászol, a szíve-lelke megtörik. Amikor jön az Úr és újjászül, megbocsátja a bűneit, és adja a Szent Szellemet, akkor Vele együtt az örömöt is adja. A gyász helyett az örömnek a kenetét (Ézs 61,3). Van idő, mikor gyászol az ember, de van idő, amikor örül. „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4,4). Ha csak gyász van, és mindig csak gyász, akkor nem teljes az Úrnak a munkája. Ha valaki csak örül, a nélkül, hogy előtte az Úr megalázná, és sírna, gyászolna a nyomorúsága, a bűne miatt, az nem helyénvaló. Az a helyénvaló, amikor van gyász is, van megtört szív is, hamu is, de utána jön az öröm is (Ézs 61,3). Ezt szoktuk keresni a testvéreknek a szívében, vagy akik hallgatják Istennek az Igéjét. Örülünk, amikor látjuk, hogy megszomorodnak, mert Isten Igéje megsebzi a szívüket. Örülünk neki, nem azért, mert megszomorodtak, hanem azért, mert az Úr munkálkodik, hiszen ez az első lépés. Úgy kezdődik Istennek a munkája, hogy először megsebez, majd utána bekötöz (Jób 5,18). Amikor csak a sírást látjuk, tudjuk, hogy még nem teljes az Úr munkája. Majd akkor lesz teljes, amikor látjuk az örömöt is, mert az kisugárzik a szívből. Az örömöt nem lehet erőltetni. Azt mondta az Úr, hogy ezt a kenetet senki ne utánozza, ahhoz hasonlót ne készítsen (32. v.). Ha valaki az örömöt utánozza, az úgyis hamis, az nem ér semmit. Megjön az öröm a gyász után, ha ott van a kenet (Ézs 61,3).

7 Még egy Igét olvasok az örömmel kapcsolatosan: „Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé” (Zsolt 45,8). Ennek az olajnak a legfőbb illata, amit legelőször kellett faolajba bele tenni, a mirha volt (23. v.). A zsoltárban is azt olvastuk, hogy: „Mirrha [utána jön a többi] áloe, kácziaillatú minden öltözeted...” (Zsolt 45,9). A mirha a szenvedésnek a jele a Bibliában. Azt olvassuk, hogy: „Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot…” (Zsolt 45,8). A mi életünkben is úgy van, hogy Isten először megmondja nekünk az igazat. Az Úr Jézus mondta is: „…én az igazat mondom néktek…” (Jn 16,7). Nem hízeleg, és nem vezet félre senkit. Tükröt állít elénk, hogy milyenek vagyunk. Súlyos az igazság: hogy elveszett bűnös vagy, halálra méltó. Amikor valaki ezt elfogadja, gyűlöli a hazugságot. A Sátán mindig hazudik nekünk: Nem baj az! Majd lesz valahogy! Más ember is olyan! Más még olyanabb! Te azért különb vagy! Ha valaki gyűlöli ezt a hazugságot, és szembenéz az igazsággal, az fájdalmas, és szenvedéssel jár: ez a mirha. Amikor valaki ezt elfogadja, akkor Isten hozza a kácziát, a jó illatú fahéjat, ami bekötözi a sebet. Örömnek olajával ken fel a társaid fölé (Zsolt 45,8). Szenvedés után hozza az örömet. (4) Mindenre megtanít és bölcsességet ad A negyedik az, hogy ez a kenet, a Szent Szellem, bölcsességet ad. János apostol levelében olvashatunk erről, és a János evangéliumában is. „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, (Szellem] a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek” (Jn 14,26). Ő tanít meg mindenre, és bölcsességet ad. Ugyanígy: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok” (1Jn 2,20). Ilyen mindentudók a hívő emberek. Valóban mindent tudnak? Azt mindet tudjuk, ami a szent életre, a kegyességre való, hogy végig tudjuk járni ezt a földi utat. „És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle [így beszél a Szent Szellemről, hogy kenet] bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1Jn 2,27). Ez nem jelenti azt, hogy egy hívő ember mondhatja: Nem kell a gyülekezetbe járni, nem kell igehirdetést sem hallgatni. Nem kell idősebb testvérekre sem hallgatni. Ne tanácsoljon, ne tanítson engem senki, mert majd a Szent Szellem megtanít. Ugyanis az is meg van írva, hogy: „…Ő adott némelyeket […] tanítókul: A szentek tökéletesbítése czéljából…” (Ef 4,11-12). Eszközöket használ az Úr. Amikor hangzik az Ige, tanítanak a tanítók, akkor is a Szent Szellem mutatja meg, világosítja meg, és alkalmazza helyesen a hívő emberben az Igét, és ő juttatja eszünkbe a megfelelő időben, hogy hogyan járjunk el. Ez a Szent Szellemnek a munkája: szentség, jó illat, öröm, bölcsesség, és az, hogy miként járjunk el. Ezeket jelenti a kenet. 4.) A szent kenetet nem szabad közönséges célra használni „Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint, ne csináljatok: szent az…” (32. v.). Idegent sem volt szabad azzal megkenni (33. v.). „A mi testtől született, test az…” (Jn 3,6). Isten a testnek, a testi gondolkozású embernek nem adja az Ő Szellemét. De idegennek sem, aki nem tartozik az Ő népe közé. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk egy súlyos történetet, amikor Samáriában hirdették az Igét. Volt ott egy Simon nevű varázsló ember, aki megtért (ApCsel 8,9-12), hívő lett, megkeresztelkedett és Fileppel tartott (ApCsel 8,13). Amikor az apostolok jöttek Jeruzsálemből, és imádkoztak kézrátétellel, hogy vegyenek Szent Szellemet, akkor Simon a következőképpen gondolkozott: Milyen hatalmuk van! Szent Szellemet adnak! Azt mondta az apostoloknak, hogy fizet nekik, adják neki is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszi a kezét, az

8 is kapjon Szent Szellemet (ApCsel 8,15-19). „…Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek az ajándéka pénzen megvehető” (ApCsel 8,20). Ez a testies gondolkozás, ez az idegen gondolkozás. Mert Isten adja a Szent Szellemet azoknak, akik Neki engednek (ApCsel 5,32). A testi ember pedig úgy gondolkozik, hogy adom annak, akinek én jónak látom, és hogy pénzért, vagy akármiért meg lehet venni. Ezzel súlyos átkot vont magára Simon. Ahogy olvastuk az alapigében, hogy aki idegent ken meg, vagy ember testére keni az olajat, irtassék ki az ő népe közül (33. v.). 5.) A szent kenetet nem szabad utánozni A másik, amit olvastunk, hogy ha valaki hasonló kenetet csinál, azt is ki kellett irtani (33. v.). Nem volt szabad utánozni, ahhoz hasonlót készíteni. Ugye, most is vannak védjegyzett nevek, és a csomagolásukon zárjegy van, hogy ne lehessen hamisítani. Ilyen zárjegyet tett Isten a kenet olajára és a füstölőszerre. Ez az Övé, ehhez hasonlót senki nem csinálhat. Le van zárva. De ugyanígy van a Szent Szellemmel is. Isten nem engedi, nem szabad, tiltott talajra lép az, aki utánozni próbálja. Ma olyan korba élünk, amikor nagyon sokan utánozzák a Szent Szellemet. Hasonlót adnak. Mert az ördög nagy utánzó, és sokakat elhitetett, hogy a Szent Szellemhez hasonló dolgot készítsenek. Utánozzák a Szent Szellem munkáját, és az utánzatot legtöbbször éppen az illetékteleneknek adják. Testre kenik, és idegenekre. Mit jelent ez? Elmondta nekem egy középiskolai tanár, hogy amikor vallási területen is bejött ez a nagy liberalizmus Magyarországra, az osztályában nagyon sokan jártak karizmatikus összejövetelekre. Egyszer az egyik növendéke, az egyik lány, aki egyébként egy nagyon kicsapongó, parázna életet élt, és ezt mindenki tudta róla, egyszer csak eldicsekedett azzal, hogy ő tud nyelveken szólni. Kiderült, hogy elment egy ilyen összejövetelre, ahol nem kérdeztek tőle semmit, csak hívták, hogy jöjjön előre, és majd imádkoznak érte kézrátétellel, hogy kapjon Szent Szellemet. Ha kap, annak az lesz a jele, hogy tud nyelveken szólni. És érdeklődött ez a tanár tőle, hogy utána megváltozott-e az élete: Ismered-e a bűneidet? Elhagytad-e, megtisztultál-e belőle? A tanár nagyon megdöbbent, hogy a lány nem is tudta, hogy bűnös, nem is tudta, hogy pl. a paráznaság bűn. Tehát úgy, tisztátalan élettel, a testre adták rá a kenet utánzatát. Mert az nem a Szent Szellem. Mert a Szent Szellem nem vesz lakozást ilyen szívben, csak a vérrel és vízzel megtisztult szívben. Olyan emberben, aki felvette a szent ruhákat, a krisztusi életet. Csak oda megy be a Szent Szellem. És jön az utánzat. Mit mond az utánzatról? Aki utánzatot készít, meg kell, hogy haljon. Súlyos dolgok születnek az utánzatból. Befejezés Az igazi kenetnek igen nagy az áldása. Nem az utánzatnak, hanem az igazinak. A 133. zsoltár sokaknak ismerős, leírja ennek az olajnak, a Szent Szellemnek az áldását. „Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak [nem csupán együtt vannak, hanem együtt lakoznak] az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (Zsolt 133,1-3). Áron fejére öntötték az olajat, és végig folyt a ruháján, a testén. Az Úr Jézus, a mi fejünk kapta először a kenetet: „Az Úrnak lelke [Szelleme] van én rajtam, mivelhogy felkent engem…” (Lk 4,18). Utána végigfolyik a testén, mi az Ő testéhez tartozunk. És ahol a szívekben ott él a Szent Szellem, és munkálja a szentséget, a jó illatot, az örömöt, ott egységet, igazi testvéri közösséget is teremt. „…oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (Zsolt 133,3). Ámen. Debrecen, 1996. január 28.