A D A T O K
A LABODÁRI ZSUP-SZIGET
MADÁR
VILÁGÁRÓL Molnár
László
Beiträge zur Vogelwelt des Labodár-Zsup-sziget A közelmúltban f o k o z o t t a b b a n megindult a folyóárterek rendezése (az áradások s z a b a d lefutásának biztosítása, nemesnyárasítás), ezáltal napról n a p r a r o h a m o s a n fogynak az ősi jellegzetességekkel bíró Tisza-ártéri terüle tek is. Ezért szükségessé vált hogy a különösen értékes területeket — melyek tájképi, állattani, madártani, b o t a n i k a i és egyéb szempontból is egyaránt jelentősek — védetté nyilvánítsák. í g y az Alsó-Tisza-ártéren már meglevő védett területek (Sasér, Mártélyi Tájvédelmi Körzet) után a Zsujisziget-Labodár is rövidesen a rezervátumok sorába fog lépni, az 1973-ban m e g i n d u l t t a nácsi védetté nyilvánító eljárás eredményeként. A szóban forgó terület Csongrád megyében, Felgyő és Csanytelek községek határában, a T i s z a j o b b partján a Vidreéri szivattyútele]) magasságában, két holtág (Labodár, Dögfenék) között húzódik. Ebből kaji védettséget k b . 120 ha-os területtel a Labodár holtág és a körülötte levő területek. A védendő terület teljes egészében ártér, határai így nagyobbrészt az élő-Tisza és a védőtöltés. Növényzete, talaj-, és vízviszonyai (fűz-nyár ligeterdők, holtág, k u b i k t a v a k , stb.) a n n y i r a hasonlóak a fent említett két védett területhez — csak méreteiben kisebbek — , hogy ennek részletes ismertetését nem t a r t o m szükségesnek. Madártani megfigyeléseket a területen 19G0 augusztusától rendszeresen végzek. A megfigyelőnapok zöme a tavaszi-koranyári időszakra, a fészkelés idényre esik. A terület madártani szempontból legértékesebb része a Labodár déli vé gében húzódó fűz-nyár ligeterdőben levő gémtelep. E z a telep 1963-ban a l a k u l t , miután a közelben levő ősnyárast kitermelték és az o t t a n i h a t a l m a s gémtelep m a d a r a i otthontalanná váltak. A m a i telep állománya már az első évben m i n t e g y 220 pár fészkelő v o l t , a következő fajokból: 150 pár bakcsó, 40 pár szürke gém, 20 pár kis kócsag, 8—10 pár üstökös gém. U g y a n a k k o r a régi telepen ennél jóval t ö b b madár költött. Amíg az háborítatlan v o l t , a gémfélék k b . 700—800 párban költöttek az ősnyáras magas fáin. Még 1964ben is volt költés a régi telep kis töredékén. M i n t legérdekesebb és legértékesebb fajt, a kanalasgémet, 1967-ben talál t a m először fészkelve a területen. E z t megelőzően csak egy esetben, 1963. V I . 23-án figyeltem meg kanalasgémet a területen, egy átrepülő j u v . példányt. Már az első évben tíz pár költött a labodári gémtelep magas nyárfáin. A fész k e k később is m i n d i g nyárfákon, 6—10 - 15 — 20 m magasságban v o l t a k . A 21. táblázatban 1968-cal kezdődően felsorolom a gémfélék költő párjai nak számát fajonként és évenként. E z t követően pedig a kanalasgém költését ismertetem az egyes években. 227 15*
21. táblázat A gémtelep állományának ingadozása az 1968 — 1974. években Faj
1968
1969
1970
1971
1972
1973
1974
Szürke gém
120
SO - 90
?
1 0 0 - 110
70-80
80-100
45-50
Bakcsó
150
180-190
J
180-200
160-170
180-200
55-60
Üstökös gém
25-30
10-15
?
20 - 25
8-10
7-8
6-7
K i s kócsag
55 - Ü 0
40-50
?
35 - 40
25 - 30
30 - 35
10-12
Kanalasgém
11
1
1
360-370
310-350
Összesen
4
5
340 - 380
270 - 300
nem költ
300 - 340
?
110-130
1968- b a n a kanalasgém t i z e n k e t t e d i k fészekalját (3 tojás) szürkevarjak pusztították e l . 1969- b e n hat pár kanalasgém próbálkozott a költéssel, azonban csak egy lett eredményes. 1970- ben is csak egy pár biztos költését t u d t a m megállapítani a költés idény végén, m i v e l a nagy árvíz m i a t t h a m a r a b b nem t u d t a m b e j u t n i a te lepre. E z utóbbi o k m i a t t m a r a d t el a többi gémfélék költésének számszerű megállapítása is. 1971- ben, t a v a s z i időben rendszeresen húsz körüli számban figyeltem m e g a kanalasgémeket a telepen. Maximális számuk 24 példány v o l t május 30-án. Fészket már csak hat pár r a k o t t , fiókákat négy pár repített. 1972- ben szintén hat párnak találtam fészkét. E b b ő l öt pár fiókákat is nevelt; melyből kettőt később k i f o s z t o t t a k . A h a t o d i k fészket ismeretlen okból hagyták e l a kanalasgémek. 1973-ban a kanalasgémek n e m költöttek a telepen, csak egy esetben, április 24-én észleltünk négy példányt. E n n e k okát a következőkben látom. A z utóbbi években szinte rendszeressé vált a gém telep i n d o k o l a t l a n zavarása, különösen 1971 — 72-ben m i k o r is a gémtelep csak rövid ideig állt vízben a t a v a s z i áradások idején, így illetéktelen szemé l y e k korábban megkezdhették a terület zaklatását. E h h e z hozzájárult egyes években hogy a telepen öreg nyárfákat vágtak k i , v a l a m i n t az elmúlt télen a telep déli végén n a g y o b b arányú véghasználati termelés folyt, éjopen ott, amerre a telep az utóbbi években fokozatosan terjeszkedett. A telep így nyíltabbá, megközelíthetőbbé vált, és ez éppen elég v o l t ahhoz, hogy az egyébként is óvatos, félénk kanalasgémek elhagyják azt. 228
1974 első hónapjaiban a f o l y a m a t b a n levő védetté nyilvánító eljárás elle nére i'ijabb fakitermeléseket végeztek a területen. E n n e k során t ö b b hektár terjedelemben fűrész alá kerültek az idős füzesek, ligeterdők, idősebb h a z a i nyárasok. A gémtelep kétharmad részét — ezen belül a füzeseket szinte teljes egészében — kitermelték, így a múlt év februárjában leszámlált 800 fészek ből csak m i n t e g y 180 m a r a d t meg. E n n e k megfelelően a fészkelők száma i s legalább 200 párral csökkent. A z áprilisi bejáráson még csak k b . 60 pár gémféle (szürke gém, bakcsó, és két pár kis kócsag) volt a telepen. K é s ő b b ez a szám megduplázódott, emelkedett a k i s kócsag fészkelőinek száma, és meg jelent az üstökös gém is. A telep nyugalmát, a z a v a r t a l a n költést n a g y b a n elősegítette a májustól augusztusig változó magasságú hullámokban levonuló áradás. M i n d e n b i z o n n y a l ennek tudható be az is, hogy a kanalasgém g y a k r a n látható v o l t a telepen. Talán költött is (augusztus elején még öregek és f i a t a l o k együtt, augusztus 28-án 1 f i a t a l a telep a l a t t i vízállásokban). A m e n n y i b e n most — a h u s z o n n e g y e d i k órában — a terület teljes védett séget k a p , megszüntethetők lesznek a különböző, a gémfélék költését zavaróan befolyásoló tényezők, és m i n t az ez évi költések is bizonyítják, a m a d a r a k k i tudják h e v e r n i a n a g y megrázkódtatást. Feltehetően a kanalasgémek is r e n d szeresen visszatérnek ide m i n t költőhelyre, annál is inkább, m i v e l a környező szikes t a v a k o n , h a l a s t a v a k o n (Dongér-tó, Csaj-tó) rendszeresen megfigyel hetők, és az ott táplálkozó labodári gémfélék bizonyára továbbra is egy fajta szívóhatással lesznek az e t a v a k o n előforduló kanalasgémekre. Véle ményem szerint labodári költésük is hasonló módon a l a k u l h a t o t t k i , ezért különös figyelmet, f o k o z o t t a b b védelmet érdemelnének a n e m rezervátum ként szereplő (pl. Csaj-tó), de n a g y o n változatos és n a g y tömegeket felmutató madárvilággal rendelkező h a l a s t a v a k és természetes v i z e k is a Labodár 10 — 15 km-es körzetében. A Labodár m i n d e n b i z o n n y a l az e g y i k legészakabban fekvő nagy gémtelep v o l t 1974 tavaszáig, nemcsak a Tiszán, i l l . határainkon belül, talán K ö z é p Európában is. M i v e l szerencsés közelségben a délebbre fekvő szintén t i s z a i , sas-éri és Barci-réti, v a l a m i n t északon a Körös-ártéri kisebb gémtelepekhez így az alsó Tisza-völgyben egy nagy létszámii telepláncolat a l a k u l t k i , m e l y nek m i n d e n egyes tagja és a n n a k környezete feltétlen és teljes védelmet érde mel, mert így e telepek m i n t e g y lépcsőket képeznek egyes, délkelet, a Balkán felől terjeszkedő fajok felnyomulásához. Példa erre a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus Pali.), m e l y a század elején tűnt e l Magyarországról m i n t fészkelőterületről. A z 1901. évi barci-réti utolsó költését követően két év t i z e d elmúltával jelentkezett újra, és néhány előfordulás után az 1950-es évek végétől szinte m i n d e n évben észlelték, elsősorban az ország délkeleti részén. A z 1924-től n a p j a i n k i g m i n t e g y n e g y v e n esetben észlelt faj t ö b b m i n t h a r m i n c a l k a l o m m a l a T i s z a árterén, i l l . a n n a k közelében a Tisza-völgy m e n téb került megfigyelésre. Magyarország vízrajzi térképére t e k i n t v e a z o n b a n a többi előfordulási hely is azt igazolja, hogy az o t t észlelt pygmaeusók is a Tiszát, m a j d mellékfolyóit vették igénybe felhatolásukhoz, három eset (Kálmáncsa, 1924; B a j a 1939; Mosonmagyaróvár, 1964) kivételével, m i k o r is a D u n a és a j o b b o l d a l i mellékfolyói v o l t a k a terjeszkedési útvonalak. T i s z a m e n t i előfordulásainak legnagyobb része a Csongrádtól az országhatárig terjedő ártérszakaszra, külső területeken pedig, szintén Csongrád magasságáig, a T i s z a völgy m e n t i tósorozat egyes t a g j a i r a esik. Feltételezett költése 1963-ban a K ö r ö s árterén (Halásztelek), 1964-ben a Sas-érben, 1969-ben a Barci-réten 229
volt. A Labodárban két esetben, 1960. aug. 18. ( M U R V A Y , S T E R B E T Z ) 1 p d , majd a közelmúltban, 1974. aug. 3. ( B O D ) 1 j u v . példány került megfigyelésre. A közeli tömörkényi Csaj-tón 1973. október 4-én egy a d . példányt észlel tünk D R . B O D PÉTERrel. A m e n n y i b e n e faj Magyaroszág felé terjeszkedése tovább folytatódik, újabb fészkelései várhatók, főleg a T i s z a - m e n t i gém telepeken, így a Labodárban is. A z idős füzesek, fűz-nyár ligeterdők fenntartása, védelme nagy szerepet játszhat t ö b b madárfaj i t t e n i költésének gyakoribbá válásában, újra meg jelenésében, p l . az odúlakók közül a csóka, a búbos b a n k a , a szalakóta, a cinegék, majd az egyéb fajok is. B i z o n y o s mértékig a tőkés récét is e fajok közé kell sorolnunk, m i v e l fészkét rendszeresen meg lehet találni az öreg erdők k i k o r h a d t fűzfáiban. Állandósulhatna és g y a r a p o d h a t n a még t ö b b faj (kaba sólyom, vörös vércse, baglyok, harkályok stb.) állománya is. A holtágak k u b i k o k védelme, nyugalmának biztosítása elősegítené a vadrécék zavar mentes vedlését, a jégmadár sokszor kísértő költését, a fekete gólya rend szeres és nagyobb létszámú átvonulását, hosszabb i t t tartózkodását. A T i s z a - p a r t i fűzbokrosok madártani jelentőségét jól hangsúlyozza a balkáni halvány geze (Hippolais paliida elaeica L i n d . ) megjelenése a terüle ten. H a z a i megjelenésének v i s z o n y l a g k o r a i időszakában, már 1959-ben ész lelték a Zsup-szigeten. I n n e n már gyorsan terjedt észak felé. 1960-ban m á r a csongrádi Tisza-hídfőt is elhagyta. Megfigyeléseim (1960. aug. 28. — 1974. aug. 28.), v a l a m i n t különböző közlések és írásos adatok alapján jelenleg 115 madárfaj előfordulása m u t a t ható k i a területről. E z e k e t helyszűke m i a t t csupán a rendszertani beosztás sorrendjében ismertetem, t e k i n t e t nélkül a területen való előfordulásuk g y a koriságára, i t t e n i fészkelésükre. Podiceps ruficollis, Podiceps nigricollis, Podiceps eristatus, Phalacrocorax pygmaeus, Ardea cinerea, Ardea purpurea, Ardeola ralloides, Egretta garzetta, Nycticorax nycticorax, Ixobrychus minutus, Ciconia ciconia, Ciconia nigra, Platalea leucorodia, Anser albifrons, Anser fabalis, Anas platyrhynchos, Anas puerquedula, Anas crecca, Anas penelope, Spatula clypeata, Aythya fuligula, Aythya nyroca, Milvus migrans, Accipiter gentilis, Accijnter nisus, Buteo buteo, Buteo lagopus, Haliaeetus albicilla, Circus cyaneus, Circaetus gallicus, Pandion haliaetus, Falco columbaritus, Falco subbuteo, Falco tinnunculus, Coturnix coturnix, Perdix perdix, Phasianus colchicus, Rallus aquaticus, Crex crex, Porzana porzana, Galiinula chlor opus, Fülica atra, Vanellus vanellus, Numenius arquata, Limosa limosa, Tringa totanus, Tringa nebularia, Tringa ocJiropus, Actitis hypoleucos, Gallinago gallinago, Larus argentatus, Larus ridibundus, Chlidonias niger, Sterna hirundo, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Streptopelia decaocto, Cuculus canorus, Athene noctua, Strix aluco, Asio otus, Alcedo attJiis, Merops apiaster, Coracias garrulus, Upupa epops, Jynx torquila, Picus viridis, Dryocopus martius, Dendrocopos maior, Galerida eris tata, Alauda arvensis, Hirundo rustica, Riparia riparia, Oriolus oriolus, Corvus cornix, Corvus frugilegus, Coloeus monedula, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus maior, Parus caeruleus, Parus palustris, Aegithalos caudatus, Remiz pendulinus, Certhia familiáris, Certhia brachydactila, Troglodytes troglodytes, Turdus pilaris, Turdus merula, Turdus philomelos, Phoenicurus phoenicurus, Luscinia megarhynehos, Erithacus rubecula, Acrocephalus arundinaceus, Hip polais paliida, Sylvia atricapilla, Sylvia nisoria, Sylvia communis, Phyllos copus collybita, Regulus regulus, Muscicapa striata, Motacilla alba, Motacilla 230
flava, Lanius excubitor, Lanius minor, Lanius collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, Passer montanus, Chloris chloris, Carduelis carduelis, Pyrrhula pyrrhula, Fringilla coelebs, Fringilla montifringilla, Emberiza citrinella. Szerző címe: Molnár László 6600 Szentes Szilfa u . 9. Irodalom Fekete K.: K i s kárókatona Baja vidékén. A q u i l a , 1952—55. p. 374—375. Hajek A.: K i s kárókatona Somogyban. A q u i l a , 1952—-55. p. 374. Keve A. (1950): Magyarország madarainak névjegyzéke — Nbmenclator A v i u m Hungá riáé B p . Molnár Gy.: A halásztelki és labodári gémtelepek állománya 1963-ban. A q u i l a , 1964—65. p. 230. Murvay Á.—Sterbetz I. (1961): Populációs hullámzások a Saséri-rezervátum madárvilágá ban. Állattani Közlemények, 1—4. p . 77—81. Nagy I.: K i s kárókatona a Szigetközben. A q u i l a , 1964—65. p. 226. Sterbetz I.: Occurence of P y g m y Cormorants i n the Tisza Flood areas at Csongrád — Hódmezővásárhely. Tiscia (Szeged) V o l . 6. p . 87—-88. Vertse A.: K i s kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus) fészkelése Magyarországon. A q u i l a , 1964—65. p . 225.
231
