A héber nyelv története röviden
A héber nyelvnek hosszú a története. Írott nyelvként 3000 éves múlttal rendelkezik, s akárcsak a nyelvet használó zsidó nép, úgy maga a nyelv is sok hányattatáson ment keresztül. Aligha van még egy nyelv a világon, ami úgy tudott fennmaradni évszázadokon át, hogy a nyelvet használó közösség mögött nem volt létező állam. E hosszú történelem során idegen hatások is érték a héber nyelvet jócskán, de főbb jellegzetességeit végig megőrizte. A modern héber vitatott voltáról, nevezetesen hogy mennyiben tekinthető az ókori héber nyelvvel folytonosságot alkotó nyelvnek, később ejtünk szót. E sorok írójának meggyőződése, hogy a változások dacára is beszélhetünk a héber nyelv történelmi egységéről. Az alábbi áttekintésben elkerülhetetlen volt a héber szavak használata. Mivel az olvasás szabályait még nem tárgyaltuk, az adott héber kifejezés kiejtése megtalálható az adott szó után szögletes zárójelben. A héber nyelv történetének négy nagy korszakát szokás megkülönböztetni: 1. bibliai héber; 2. rabbinusi héber1; 3. középkori héber; 4. modern héber2. A korszakolás alapja nem kis részben gyakorlati, amivel szemben jogos módszertani ellenvetéseket lehet tenni. Egyrészt újabban feltételezik, hogy a rabbinusi héber és a bibliai idők beszélt héber nyelve között szorosabb az összefüggés, mint korábban gondolták. Kérdéses továbbá a középkori héber nyelv behatárolása, ami az előző két korszak jellegzetességeit bár eltérő mértékben, de egyaránt mutatja. Kérdéses végül a modern héber megítélése is, ahogy azt már említettük. Tekintettel tankönyvünk tárgyára, a Bibliára, csak a bibliai hébert tárgyaljuk részletesebben3.
1
Más elnevezések: misnai héber, posztbiblikus héber. Más elnevezések: izraeli héber, ivrit. 3 Viszont hadd utaljunk itt néhány fontosabb munkára, ami a héber nyelvtörténetet részletesen összefoglalja: 1. E.Y. Kutscher: A History of the Hebrew Language (Jerusalem: The Magness Press – Leiden: E.J. Brill, 1982). Posztumusz munka, amit a szerző fia, a fiatalon elhunyt Raphael Kutscher szerkesztett. 2. A. Sáenz-Badillos: A History of the Hebrew language (Cambridge: Cambridge University Press, 1993); eredetileg spanyolul jelent meg Historia de la Lengua Hebrea címmel (Sabadell: Editorial AUSA, 1988). 3. J. Hoffman: In the Beginning. A Short History of the Hebrew Language (New York: New York University Press, 2004.) 2
1. A bibliai héber nyelv A bibliai héber az általunk ismert formában alapjában véve egy irodalmi nyelv, aminek legfontosabb és legterjedelmesebb nyelvemléke maga a Biblia4. Szinte biztos (a Biblián kívüli nyelvemlékek ismeretében), hogy a beszélt nyelv ettől jelentősen eltért. Ráadásul még a Biblia nyelve sem tekinthető egységesnek: maga a Szentírás őrzi a nyomát annak, hogy léteztek nyelvjárásbeli különbségek már a legkorábbi időkben is a Jordán keleti és nyugati partja közt (Bír. 12:16). A salamoni monarchia kettészakadása után úgy tűnik, ez a függőleges tengely vízszintes tengellyé változott: kialakult egy északi és egy déli nyelvjárás5. A monarchia kettészakadása után a babiloni fogság hozott újabb nagy nyelvi változást. A térségben ekkor széles körben elterjedt az arámi nyelv, melynek hatása valószínűleg már korábban hatott a héber nyelvre (szókincs, nyelvtan). A zsidóság megismerte és elkezdte használni az arámi betűket, ami fokozatosan kiszorította az óhéber betűt. Ezt megelőzően (vagy ezzel egyidejűleg) a beszélt nyelvben is az arámi nyert teret. Jól szemlélteti az arámi nyelv fontosságát, hogy az ekkor, ill. ezután keletkezett bibliai könyvek egy részét arámul írták (Ezsd., Dán.). Izráel földrajzi helyzetéből és történelméből adódóan természetesen más nyelvek is hatottak a bibliai héber nyelvre, például az akkád6. A bibliai héberen belül további korszakok különböztethetőek meg: 1.1. pre-klasszikus vagy archaikus héber, 1.2. klasszikus héber, 1.3. kései (fogság utáni) héber.
1.1. Pre-klasszikus vagy archaikus héber A héber Biblia költői részeiben vannak igen régi darabok is. Bár többségüket a fogság alatt és után átszerkesztették, egy részükről bizonyítható, hogy a fogság előtt keletkezett. A következő részeket sorolják ide: Mózes éneke (2Móz. 15), Debóra éneke (Bír. 5), Jákób áldása (1Móz. 49), Mózes áldása (5Móz. 33), Bálám próféciái Nem térünk itt ki hely hiányában a héber nyelv keletkezésével és korai szakaszával foglalkozó elméletek ismertetésére. H.P. Bauer “Mischprache” teóriáját, követőit (pl. G.R. Driver) és ellenzőit (pl. G. Bergsträsser) bemutatja A. Saenz-Badillos könyve (54. skk.). 5 Említsük meg ennek a kutatási terület úttörőjének, G.A. Rendsburgnak a nevét. Átdolgozott disszertációja 1990-ben jelent meg „Diglossia in ancient Hebrew” címmel (AOS 72; New Haven: American Oriental Society), amit további könyvek követtek megvizsgálva a témát a 2Kir-ban, valamint egyes zsoltárokban. A nyelvi eltérések problémájához lásd még I. Young: Diversity in Pre-Exilic Hebrew (FAT 5; Tübingen: J.C.B. Mohr; 1993). Ezt a kutatási vonalat folytatja a szerkesztésében most megjelent új könyv is: I. Young – R. Rezetko: Linguistic Dating of Biblical Texts. (London: Equinox, 2008.). 6Vö. P.V. Mankowski: Akkadian Loanwords in Biblical Hebrew (Winona Lake: Eisenbrauns, 2000. – a szerző Harvardon megvédett 1997-s doktori disszertációjának az átdolgozása). 4
(4Móz. 23-24), Mózes éneke (5Móz. 32), továbbá a 68. és még néhány más zsoltár7. Régies nyelvezetük miatt ezeknek a szakaszoknak a nyelvét archaikus hébernek nevezzük. Az archaikus héber néhány nyelvi jellegzetessége8: – archaikus végragok (suffixumok) használata (2Móz. 15:5, 7; 1Móz. 49:11); – vonatkozó névmási szerepben a hz< [ze]é /z [zó]é Wz [zú] szavak (később mutató névmási funkciót töltenek be); – a aOl [ló] tagadószó helyett a lB' [bal] szócska használata; – valószínűsíthető archaikus formák, mint a Q. passz. (pl. dL;Wy [júllád]), a határozott névelő ritkább használata, ilyenkor sajátos nyomatékosító szerepe < ' [haggeber] „az az ember”); van (pl. 4Móz. 24:3 rb²Gh – vokatív lamed (pl. Zsolt. 68:34 bkerol; [lárókéb] „óh, lovas”); – a tárgyesetet jelölő szócska ( tae [ét] ritka használata, ilyenkor ennek is sajátos nyomatékosító szerepe van; – jóval kevesebb prepozíciót használnak, mint a héber későbbi szakaszaiban, s olyan funkcióban, ami később eltűnik a nyelvből (pl. l megerősítő funkcióban, vö. Zsolt. 89:19 hwhyl' [laadónáj] „JHWH bizonnyal…”); – nominális mondatok elterjedt használata. A különbség a szókincsben is jelentkezik. Az alábbi táblázat a kései prózai nyelv és az archaikus héber nyelv szókincse közötti néhány eltérést mutat be.
jelentés igék
7Ezek
látni
archaikus bibliai költészet
hzj [házá]
klasszikus próza
har [ráá]
hallani
÷za [ázan]
[mv [sáma]
lenni
hwh [háwá]
hyh [hájá]
jönni
hta [atá]
awB [bó]
ültetni
ltv [sátal]
[fn [náta]
tenni, csinálni
l[P [páal]
hc[[ászá]
menni, sétálni
d[x [cáad]
Jlh [hálak]
ítél
÷yD [dín]
fpv [sáfat]
ütni
Åjm [máhac]
hkn [náká]
kutatásában kiemelkedő munkát végzett W.F. Albright és tanítványi köre, különösen D.N. Freedman és F.M. Cross. 8A teljesség igénye nélkül. Részletesebben lásd Saenz-Badillos: 1993, 57. skk.o., Kutscher: 1982, 80.o.
főnevek
jelző
szó
rm²ao [ómer]
rb;D: [dábár]
út
jr"ao [órah]
Jr²D² [derek]
ember, férfi
rb²G² Ö v/naÔ [geber, enós]
µd:a; [ádám]
bor
rm²j² [hemer]
÷yIy" [jájin]
arany
ÅWrj; Ö zP; [hárúc, páz]
bh;z: [záháb]
étel
¹r²f² [teref]
lk²ao [ókel]
nagy
ryBiK' [kabír]
l/dG: [gádól]
A fenti példák között több is akad, amit jól ismerünk más sémi nyelvekből (pl. ugariti és kánaáni szövegekből a l[Pé Åjm igéket, vagy a ÅWrj; [hárúc] kifejezést). Ezekben a régi szövegekben sok olyan szó fordul elő, ami a Bibliában csak ritkán, vagy egyetlen helyen fordul elő9. A nyelv eme legkorábi szakaszában vélhetőleg gyakrabban használták ezeket, de később kikoptak a használatból. Példa: a [b'ro [róba] szó = „por” (4Móz. 23:7 skk.) A héber nyelv történetének rekonstruálásában egyre nagyobb szerepet kap a Biblián kívüli feliratok nyelvezetének vizsgálata10. Bár ezek száma még mindig kevés, fontosságuk felbecsülhetetlen, hiszen nem mentek át azon a hagyományozási és szerkesztési folyamaton, amin a Szentírás, így közvetlen bepillantást engednek az adott kor nyelvébe.
1.2. Klasszikus héber nyelv A Biblia babiloni fogság előtt keletkezett prózai részeinek nyelvét nevezzük klasszikus héber nyelvnek. Míg az archaikus darabok nagy hasonlóságot mutatnak a korabeli kánaáni, ugariti irodalmi darabokkal, a klasszikus héber több olyan tulajdonságot mutat, ami élesen megkülönbözteti a többi nyugat-sémi nyelvtől. A klasszikus héber néhány főbb nyelvi jellegzetessége: – szókezdő wáw jóddá alakul (w* > y); – a nún beolvadása a következő mássalhangzóba; – az óhajtómód (cohortativus) kialakulása; – az E./1. igealak yti végződésének állandósulása;
9
Szakkifejezés: hapax legomenon, T.: hapax legomena. Két könyvet említsünk itt meg: S.L. Gogel: A Grammar of Epigraphic Hebrew (Atlanta: Scholars Press, 1998); A. Schule: Die Syntax der althebräischen Inschriften. Ein Beitrag zur historischen Grammatik des Hebraischen (AOAT 270; München: Ugarit Verlag, 2000). 10
– a névelő használata. Emellett más jellemzők is felfedezhetőek11. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a fogság előtti héber szövegek mássalhangzós állománya többnyire jó állapotban maradt fenn, többen megpróbálták rekonstruálni a klasszikus héber vokalizálását és kiejtését12. Ezek közül a legfontosabb jellemzők a következők: – a szóvégi álef elhagyása; – a té pé ké dé gé b (BöGaDKöFaT) spirantizációja; – szegolos főnevek kilakulása (*kalbu > keleb, *sipru > seper); – mássalhangzókettőzés; – egyes névmások és kötőszók (rv,a} é yKi) gyakoribb használata. Ahogy a biblia héber nyelv bevezető részében már utaltunk rá, léteztek nyelvjárások, s eltérő dialektusa volt az északi és a déli országrésznek. A pauzális alakok és egyes végragok is gyakran tükrözik a nyelv régebbi állapotát. A szókincsbeli eltéréshez lásd az előző rész táblázatát.
1.3. A kései (fogság utáni) héber nyelv Kései héber nyelvnek nevezzük a fogság után, a második Templom idejében keletkezett héber művek nyelvét. Az első nehézséget annak meghatározása jelenti, hogy mi is tartozik ebbe a csoportba. A héber nyelvű munkáknál az a gyakori kérdés merül fel, hogy milyen mértékben tartalmaznak klasszikus és/vagy archaikus héber részeket. A görögül és más nyelven írt munkáknál pedig az a kérdés, hogy létezett-e sémi eredeti, s ha igen, akkor az a héber volt vagy az arámi. Nagy vonalakban e corpus (szövegcsoport) így határolható be: – a héber Biblia egyes részei: a. egyértelműen13 fogság utáni: Ezsdrás, Nehémiás, Dániel, Eszter; b. teológiai és nyelvészeti megfontolások miatt szintén ide sorolják: Krónikák, Példabeszédek könyve, Prédikátor, Énekek éneke, Ruth14, a Pentateuchos ún. „P” rétege15;
11
Például a safél igetörzs eltűnése, szóvégi magánhangzók elhagyása; vö. Saenz-Badillos: 1993, 69.o. Ibid. 13 Több bibliai könyvnél elmondható, hogy fogság előtti részeket is tartalmaz, de a fogság után még folytatódott a szerkesztési folyamata. 14 A kijelentés Ruth könyvének végleges, mai formájára vonatkozik, ám a kérdés ennél a bibliai könyvnél is összetett; vö. Egeresi L.S.: Ruth könyve (Budapest: Kálvin Kiadó, 2006.). 15 Megemlítendő A. Hurvitz, a Héber Egyetem professzora, aki az általa kidolgozott nyelvészeti úton igyekszik bizonyítani az ide tartozó anyag jóval korábbi keletkezését. Vö. A. Hurvitz: A linguistic study of the relationship between the priestly source and the Book of Ezekiel: a new approach to an old problem (Paris: 12
– apokrif és pszeudepigrafikus16 művek; – qumráni tekercsek. A Círus rendelete (i.e. 538) után a fogságból hazatért zsidóság történelmében új fejezet kezdődött. Kronológiailag innen számítva négy korszakot szokás elkülöníteni Izráel történelmében: 1. a perzsa korszak, 2. Ptolemaida és Szeleukida korszak, 3. a Makkabeusok kora, 4. a római kor. Nyelvileg azonban nem tudunk ilyen jól elkülöníthető korszakolást felmutatni. Egy közös jellemző látszik biztosnak, a többnyelvűség. Fokozatosan tért nyer az arámi, ezen keresztül még az akkád is hat, sőt perzsa hatások is fellelhetőek a Bibliában. Megjelenik új nyelvként a térségben a görög. A hellenizmus természetesen a zsidó nyelvet sem hagyja érintetlenül: előbb csak a városi elit nyelve lesz a görög, majd fokozatosan teret nyer, s az irodalomban is megjelenik17. Ezek közül legerősebb hatást az arámi fejt ki. Ennek nyomán nem csak a nép nyelve lesz az arámi (elsősorban Galileában és Samáriában), hanem fokozatosan helyet kér magának az irodalomban is. Ennek eredményeként még a Szentírásba is bekerülnek arámi részek: Dán. 2:4b-7:28; Ezsd. 4:8-6:18; 7:12-26, továbbá: Jer. 10:11 és 1Móz. 31:47-ben. Átveszik az arámi quadrát betűket, ami gyorsuló ütemben szorítja ki a régi óhéber betűtípust18 (vö. lejjebb: I.1. „A héber írás kialakulása” című részben). Gyakorlatilag szinte minden bibliai könyvben felfedezhető az arámi hatása valamilyen szinten (szókincs, alaktan, mondattan)19. Különösen sok arameizmus fordul elő a következő bibliai könyvekben: Jób, Énekek, Préd., Eszt., Dán., Ezsd., Neh., valamint a Krónikák könyvei20. Ugyanakkor óvatosságra is szükség van a datálásnál, mert az arameizmusok önmagukban még nem igazolják egy-egy könyv fogság utáni keletkezését. Példaként Jób könyvét hozzuk fel, ami az arameizmusok mellett számos archaikus elemben is bővölködik, vagyis a könyv hagyományozási és szerkesztési folyamata évszázadokon át tartott. Nyelvtörténeti szempontból ugyanis az aráminak ez nem a legelső korszaka, ráadásul területenként sem volt azonos az J. Gabalda, 1982). Bár módszere nyelvészetileg megalapozott, máig nem nyertek elismerést következtetései (sőt fura módon maga a módszer is nehezen terjed a kutatók közt!). 16A héber Biblián kívüli művek besorolása vallási alapokon, nevezetesen az eltérő kánonfogalmon alapul. A héber kánonból (= héber Bibliából) kimaradt, de az ő Bibliájukban szereplő könyveket katolikus testvéreink deuterokanonikus könyveknek, míg ezeket a zsidók és a protestánsok apokrif könyveknek nevezik. Az általunk pszeudepigrafikus névvel jelölt iratokat nevezik a katolikusok apokrif iratoknak. Újabban igyekeznek lecserélni a keresztyén elnevezéseket semlegesebb kifejezésekre. Ennek tudható be az egyre gyakrabban hallható „poszt-biblikus” jelző, ami a Biblia után keletkezett műveket hivatott jelölni. Ebben a formájában az elnevezés azonban csalóka, hiszen ma már tudjuk, egyes Biblián kívüli iratok régebben keletkeztek, mint például Dániel könyve. Maradtunk a vallási felfogásunkat tükröző elnevezések használatánál. 17 Bizonyítják ezt a Qumránból előkerült görög nyelvű iratok (19 töredék a 7-s számú barlangból). Már a Bibliában is fellelhető a görög hatása, a klasszikusan elterjedt példa: ÷/yrÒPa i ' [appirjón] „gyaloghintó” – görög phoreion, Énekek 3:9. Megjegyzendő, hogy a szó egyrészt hapax legomenon, másrészt ellenzői is vannak az elméletnek jócskán, vö. M.H. Pope: Song of Songs (AB 7C; New York: Doubleday), 441442.o. 18 A folyamat gyorsult – ahogy írtuk –, de sokáig elhúzódott. A Bar-Kohba szabadságharc idején a fellángoló nacionalizmus még eredményez óhéber betűkkel díszített pénzérmeket. 19 Vö. M. Wagner összehasonlító táblázatait. M. Wagner: Die lexikalischen und grammatikalischen Aramaismen im Alttestamentlichen Hebräisch (BZAW 96, Berlin: A. Töpelmann, 1966), p. 138. skk. 20 Wagner: 1966, 145.o.
arámi hatása. Azt sem könnyű eldönteni, hogy egy-egy kifejezés archaizmus vagy csak archaizáló stilisztikai törekvés, így az arameizmusok vizsgálata a héber Bibliában fokozott óvatosságot igényel21. Az egyes könyvek között stílusban és nyelvezetben is jelentős eltérés van, ami megnehezíti az egységes kép megrajzolását. A legegyszerűbb módszernek az egyértelműen kései könyvek vizsgálata tűnik. Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel olyan könyv is van a Szentírásban, aminek fogság előtti és utáni változata is bekerült a kánonba: Sámuel könyvei és a Krónikák könyvei. Ezek összehasonlításából sok hasznos információt nyerhetünk. A helyesírás szempontjából elmondhatjuk, hogy gyakoribb a scriptio plena (klasszikus példa: dwID: helyett dywID: ). Változások jelentkeznek a szókincsben is22:
Jelentés
1-2. Kir.
1-2. Krón.
királyság
hk;l;m]m' [mamláká]
tWkl]m' [malkút]
Damaszkusz
qc,MD, " [dameszeq]
qc,mr, DÒ " [darmeszeq]
én
ykinao ; [ánóki]
ynIa} [ani]
-hoz, -hez, -höz
la, [el]
l] [lö]
elől
ynEP]mi [mippöné]
ynEp]Limi [millifné]
hogy? hogyan?
Jyae [ék]
Jyhe [hék]
testek
tYowGI Ò [gövijót]
tpoWG [gúfót]
Természetesen a kör bővíthető Dániel, Nehémiás, Eszter, a Prédikátor könyvének, vagy az Énekek énekének vizsgálatával. Általánosságban elmondható a fogság utáni héberről, hogy előszeretettel utánozza a klasszikus bibliai hébert, mivel azt tekinti irodalmi mintának. Ugyanakkor a nyelv változik: új szavak jelennek meg (pl. tr²Ga ² i [iggeret] „levél”; hj;P, [pehá] „kormányzó”, l[' b/f [tób al] „jóságot mutatni valaki felé”), változik a mondattan, pl. elmosódik a wáw consecutivum jelentése (használata megmarad, főleg archaikus elemként!), gyakoribb a scriptio plena stb. Ám ez az írásbeliség nyelve, a beszélt nyelv más irányban fejlődik, ez válik majd alapjává a későbbi rabbinusi irodalom nyelvének.
21
A már említett A. Hurvitz kutatásai hoztak előrelépést ebben a kérdésben, aki E. Kautzsch és T. Nöldeke nyomdokain haladva felállította azt a szabályt, hogy egy arameizmus akkor tekinthető érvnek egy irat kései datálása mellett, ha az bizonyos gyakorisággal előfordul a kései héberben. Ezt a formulát továbbá nem szabad izolálni, hanem összefüggést kell találni más arameizmusokkal. Az sem mellékes, hogy egy könyvben mennyi arameizmus található. Hurvitz, A., The chronological significance of “Aramaisms” in Biblical Hebrew, in: IEJ 18 (1968), 234-40.o. 22 Az összeállítás alapja Badillos: 1993, 116. o. skk.
A kései héber nyelv korszakánál kellene bemutatni a qumráni tekercsek héber nyelvezetét, továbbá a samaritánus közösség héber nyelvű irodalmának sajátosságait23, ám tekintettel könyvünk tárgyára, a Bibliára, ezek ismertetésétől eltekintünk24.
2. A rabbinusi/misnai héber25 A bibliai héber és a rabbinusi/misnai héber nyelv közötti különbséget már a Talmud is észreveszi és említi26. A középkori zsidó nyelvészek véleménye eltérő volt a rabbinusi héber jellegét és fontosságát illetően. Bár akadtak, akik nagyra értékelték, a biblia héber nyelv tanulmányozása gyakorlatilag háttérbe szorította a rabbinusi héber nyelv kutatását mind a zsidó, mind a keresztyén kutatók körében. A misnai héber kritikai tanulmányozása így csak a XIX. században kezdődött el27. Sokáig úgy gondolták, hogy a rabbinusi időszakban az arámi volt a beszélt nyelv és a rabbinusi héber egyfajta mesterséges irodalmi nyelv, az arámi hebraizált változata volt28. A nézetnek persze ellenzői is akadtak29, élükön M. H. Segallal (18771968). Segal rámutatott30, hogy a misnai héber a nyelvtant illetően teljesen független az arámitól és lényegében egyezik a bibliai héberrel. A rabbinusi héber természetes, élő nyelv volt, ami fokozatosan fejlődött ki és távolodott el a bibliai hébertől. Apróbb eltérésekkel ma is ez az elfogadott tudományos közvélekedés a rabbinusi héberről31.
Elsősorban a samaritánus Pentateuchosra kell itt gondolni, de más forrásai is vannak: régi kéziratok (British Museum, MS Or. 6461; Trinitiy College, Cambridge R. 16/41), arabul írt nyelvészeti munkák a X.-XI. századból, továbbá a napjainkban is élő samaritánus közösség kiejtési hagyománya. 24 Az érdeklődő olvasónak azonban ajánlunk nyelvészeti áttekintéseket. Nyelvtörténeti áttekintéshez lásd Kutscher és Saenz-Badillos már többször idézett munkáit. A qumráni héberről E. Qimron izráeli kutató munkája nyújt részletes grammatikai áttekintést: The Hebrew of the Dead Sea Scrolls (Atlanta: Scholars Press, 1986). Megbízható könyvek olvashatók továbbá magyar fordításban a holt-tengeri tekercsekről Vermes Géza oxfordi kutatótól, valamint a szintén nemzetközileg elismert, itthon élő Frölich Ida professzorasszonytól. A samaritánus héberrel foglalkozó munkákból is említsünk meg legalább egyet, R. Macuch közel 600 oldalas nyelvtanát: Grammatik des samaritanischen Hebräisch (Berlin: W. de Gruyter, 1969). Macuch később a samaritánus arámit is feldolgozta egyébként. – A téma magyar kutatója Zsengellér József professzor. 25Az alábbi részben szereplő fontosabb kulcsszavakhoz lásd a zsidó szótárak vonatkozó szócikkeit: Jewish Encyclopedia (Interneten: www.jewishencyclopedia.com), Encyclopedia Judaica, továbbá magyarul Ujvári Péter (szerk.): Zsidó Lexikon (Budapest: A Zsidó Lexikon Kiadása, 1929). Ajánlott bevezetéstan a Talmudhoz és a midrásokhoz: Strack, H.L. és Stemberger, G.: Introduction to the Talmud and Midrash (Edinburgh: T & T. Clark, 1991). 26 Avoda Zara 58b; Hulin 137b. 27 A rabbinusi héber első tudományos nyelvtana 1845-ben jelent meg A. Geigertől: Lehr- und Lesebuch zur Sprache der Mischnah (Breslau: F.E.C. Leuckart). 28 Például a fentebb említett A. Geiger, vagy G.H. Dalman. 29 Például S.D. Luzatto; T. Nöldeke. 30 M.H. Segal: „Mishnaic Hebrew and its Relation to Biblical Hebrew and to Aramaic”; in: JQR (19011909), 647-737.o.; uő: A Grammar of Mishnaic Hebrew (Oxford: Clarendon Press, 1927). Utóbbi a mai napig az egyik standard nyelvtannak számít a témakörben. 31 Amit az utóbbi évtizedek olyan leletei is megerősítenek, mint a Bar-Kohba levelek, vagy a Qumránból előkerült ún. Réztekercs (3Q15). 23
Ami a nyelv korszakolását illeti, két nagy időszakot szokás elkülöníteni: a tannaitikus héber és az amorai héber korát, továbbá mindkét korszakban megkülönböztethető egy palesztinai és egy babilóniai hagyomány. A tannaitikus héber i.sz. 200 körül zárult le. Tanna (aN"T' [tanna], többes számban: µyaiN:T' [tannáim], az arámi „tanulni, tanítani” igéből): az I. és II. század bölcsei Hillél időszakától a Misna szerkesztésének lezárásáig (kb. i.sz. 200). A héber ekkor még beszélt nyelv volt, ami fokozatosan vált az irodalom közvetítő eszközévé, hogy e nyelven maradjon fenn a Misna (hnvm)32, a Tószefta (atpswt)33, a barajták (atyrb)34, a korai tannaitikus művek (Széder Olám Rabba, Megillat Taanit), a tannaitikus midrások (Mekhilta, Szifra) és a liturgia legkorábbi részletei (pl. Sömone Eszré). A rabbinusi héber az i.sz. II. sz. vége felé szinte teljesen megszűnt beszélt nyelvként létezni, helyét átvette az arámi. Ekkor kezdődik az ún. amorai héber korszaka35. Amora: „beszélő, magyarázó”, általános értelemben: „tanító”. Tevékenységük időben kb. három évszázadot fog át, rabbi Júda halálától (i.sz. 219) a babilóniai Talmud lezárásáig (i.sz. 500 körül). Az amoraim36 (µyarwma) munkája nyomán jött létre a Gemara (armg)37. A korszakban a misnai héber szinte kizárólag az irodalom nyelve. A palesztinai amorai héber főbb forrásai: Jeruzsálemi Talmud (ymlvwry dwmlt)38, korai midrásgyűjtemények (pl. Genesis Rabba, Leviticus Rabba), korai misztikus művek (ún. hékhálót irodalom, Széfer Jecírá), továbbá a liturgiai irodalomból imák és a legkorábbi liturgikai költemények (pijjutok). A babilóniai amorai héber legfontosabb forrása a Babilóniai Talmud (ylbb dwmlt). Az amorai korszak után a szaboreusok, majd a gáonok korszaka jött.
3. A középkori héber nyelv A középkori hébernél – ellentétben az előző két korszak héber nyelvével – nyelvészeti értelemben tulajdonképpen nem is beszélhetünk egyetlen nyelvről,
A héber hnv „ismételni” igéből, ami az arámi tanna szó hatására felvette a „tanulni” jelentéskört is, speciálisan a szóbeli tan (hp l[bv hrwt) tanulására vonatkoztatva. A Misna egyik legfontosabb kézirata a Budapesten található Kaufmann Kódex (MTA, Keleti gyűjtemény). 33 Jelentése: „Toldás” – értsd: hozzátoldás a Misnához. 34 Barajta atyrb (T.: twtyrb ) arámi szó, jelentése: „külső”; ami a Misnából kimaradt. 35 A változást hozó történelmi esemény a Bar-Kohba felkelés leverése i.sz. 135-ben, ami Júda népének elűzéséhez vezetett. Ha maradt is a népességből héberül beszélő, a műveltebb, a társadalom felsőbb rétegébe tartozóknak Galileába kellett menni, ahol néhány nemzedék múlva már csak arámul beszéltek. Vö. Saenz-Badillos: 1993, 171.o. 36 A legfontosabb tanítók (amoraim) személyéhez lásd a Jewish Encyclopedia vonatkozó szócikkét: „Amora”; valamint az Encyclopedia Judaica vonatkozó “Amoraim” szócikkét és táblázatait. 37 „Befejezés” – rmg „befejezni” igéből. 38 „Tanulás” – dml „tanulni” igéből.
32
annyira összetett a kép39. Területtől40 és történelmi környezettől függően41 számos hatás éri ekkor a hébert. A korszak kezdetének a VI-VII. századot szokás tartani, ez volt a palesztinai pajtáním, vagyis liturgiai költők aranykora (ún. pijjút költészet). Ezt a kezdetet fémjelzik továbbá a kései midrások és a masszoréta tevékenység kezdete. Babilóniában zsidó központok alakultak ki (Szúra, Pumbedita), az ún. jesivák, ezek vezetője a gáon. Irányításuk alatt élénk tudományos munka folyt. Ez az ún. gáóni héber korszaka (Babilon, 1038-ig42). Ekkor volt legélénkebb a bibliai szöveg hagyományozásával foglalkozó tudósok, a masszoréták tevékenysége is. Ők látták el a Szentírást punktációval és kantillációs jegyekkel. Három nagy iskolájuk alakult ki: a palesztinai mászóra és a babiloni mászóra, valamint a tibériási mászóra. Utóbbi vált elfogadottá, legismertebb mintája az Aharón ben Aser-féle Leningrádi Kódex (1008), ami a legtöbb kritikai héber Bibliakiadás43 alapja. A masszoréták munkájához kötődik szorosan a qaraiták tevékenysége. E zsidó irányzatot Anán ben Dávid alapította 770 körül. Elutasították a Talmudot és csak a Szentírást fogadták el egyedül44. Felfogásukból adódóan fokozott érdeklődéssel fordulnak a Biblia szövege felé, egyes kutatók szerint a masszoréta családok egy része is qaraita volt. Új szakaszba lépett a héber nyelv megújhodása a X. században. Spanyolországban, Andalúziában ekkor kezd virágozni a héber nyelv, az itteni zsidóság kulturális fejlődésével párhuzamosan (költészet: Dunas ben Labrat, Jószéf ibn Abitur, Salamon ibn Gabirol; nyelvészet: Menachém ben Sárúq, Abraham bar Hijja, Abraham ibn Ezra; fordítás: Júda ibn Tibbón). Az arab nyelvtanírás hatására fokozott filológiai érdeklődés indult a héber nyelv iránt, ennek lendületet adott a qaraiták már említett felfogása is. Ekkor kezdődik az ún. „zsidó nyelvek” kialakulása is: a judeo-arab, a jiddis, a ladino45. Hazánkban ezek közül a jiddisnek volt irodalma, hagyománya.
39
Ugyanígy vélekedik A. Saenz-Badillos, 204.o. Keleti terület: Palesztina, Babilónia, Egyiptom; nyugati terület: Észak-Afrika, Spanyolország; központi, askenáz terület: Olaszország, Franciaország, Közép-Európa. 41 Iszlám, ill. keresztyénség. 42 Rabbi Háj gáón halálának éve. 43 Biblia Hebraica Stuttgartensia (BHS), de ez lesz alapja a készülő Biblia Hebraica Quintának (BHQ) is. Utóbbit 20 kötetre tervezik, eddig három kötete jelent meg: BHQ18 = General Introduction and Megilloth (2004), BHQ20 = Ezra and Nehemiah (2006) és BHQ5 = Deuteronomy (2007). Az Oxford Hebrew Bible (OHB) szintén ezen alapul, de a kiadás koncepciója teljesen új és sajátos. A Héber Egyetem Bibliaprojektje (HUBP) az Aleppói Kódexet veszi alapul. Eddig megjelent kötetei: Ézsaiás könyvéből megjelent egy minta 1965-ben, „Part One Part Two” [= Ézs. 1-22] 1975-ben, vol. 2. [Ézs. 22-44] 1981ben, vol. 3. [Ézs. 45-66] 1993-ban. A Jeremiás-kötet 1997-ben, míg az Ezékiel kötet 2004-ben jelent meg. Folyamatban van a kispróféták kötet. 44 Innen a nevük is: Miqra (arqm) „Biblia”, „Szentírás” > qaraim (µyarq) ≈ hevenyészett fordításban „bibliaolvasók”. 45 A judeo-arabban természetesen arab hatás érvényesül, a ladinoban a spanyol, míg a jiddisben a német, ill. később szláv hatás. Egyesek keveréknyelvnek tekintik ezeket, ám nyelvészetileg helyesebb önálló nyelvről beszélni.
40
Akárcsak a korszak kezdete, a korszak vége sem teljesen világos. A korszak tudományos feldolgozása viszonylag későn, a XIX. században indult meg, aminek nagy lökést adott a kairói geniza iratainak megtalálása46.
4. A modern héber nyelv A héber nyelv új korszaka47 egyesek szerint már a XVI. században elkezdődött48. A XVIII. században megjelentek az első héber nyelvű újságok (I. Lampronti, M. Mendelssohn). Újabb lökést adott a héber nyelv erősödésének a zsidó felvilágosodás, a haszkálá a XVIII. század második felében. Általánosságban elmondható, hogy igyekeztek visszatérni a Biblia héber nyelvtanához és szókincséhez, új jelentést adva gyakran a bibliai szavaknak. Jól szemlélteti ezt a tendenciát Mendele Mokher Seforim (1835-1917) munkássága, akire többen a modern héber tényleges megteremtőjének tekintenek49. A modern héber nyelv, vagy más néven ivrit50 kialakítását mégis egy másik személy, Eliézer ben Yehúdáh (1858-1922) nevéhez kötik. Miután 1881-ben Palesztinába utazott, életét kizárólag a héber nyelv megújításának szentelte. Ahogy fia51 növekedett, egyre újabb és újabb témakörben szembesült a szókincs szűkös terjedelmével52. Ezért új szavakat talált ki és nekifogott egy monumentális szótár írásának. Ennek 1910-ben jelent meg az első 6 kötete, majd folyamatosan a többi. A szótárt Ben Yehúdáh halála után felesége és fia fejezte be, az utolsó (17.!) kötet 1959– ben jelent meg. Közben létrehozott egy nyelvi bizottságot is (÷wvlh d[w) a héber nyelv terjedésének előmozdítására53. Feltámadt a héber nyelv. Palesztina brit mandá46
A középkori héber nyelvtörténet kidolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a világhírű magyar tudós, Bacher Vilmos is. Lásd témánkhoz Bacher V.: Die Anfänge der hebräischen Grammatik und die Hebräische Sprachwissenschaft vom 10. bis 16. Jahrhundert (ASTHLS III; Amsterdam: John Benjamins, 1974; első kiadás: 1892.). A kairói geniza kutatói közül is említsünk meg egy nevet az érdeklődő olvasónak: Paul Kahle. 47 Itt említjük meg, hogy Hoffman három korszakra osztja a modern héber nyelv történetét: 1. „BenYehuda’s Hebrew”; 2.”Early Israeli Hebrew”; 3. „Current Israeli Hebrew”; vö. Hoffman: 2004, 190194.o. A felosztást két okból utasítjuk el. Egyrészt a korszak kezdete nem ennyire élesen elhatárolható. Másrészt a modern héber nyelv 100-150 éves időszakát felesleges három részre osztani, mivel nagyon rövid időről van szó (viszonyítva az előzőekhez), továbbá még korántsem zárult le ez a periódus! 48 Ide sorolják A. dei Rossi Mecor Énáyim c. művét (1574) és Éliás Lévita (1468-1549) jiddis-héber szótárát. 49 Pl. E.Y. Kutscher: 1982, 190. o. skk. 50 „Ivrit”(tyrb[), magyarra fordítva: „héber”. Az elnevezés ebben a formájában félrevezető, mert azt a benyomást kelti, mintha a klasszikus és a modern héber két teljesen különböző nyelv lenne (lásd 96. lábjegyzet). Elterjedtsége miatt mégis a kifejezés használata mellett döntöttünk. 51 Ben Cion ben Yehúdáh, vagy ismertebb nevén Ittamár Ben-Avi. 52 A szájhagyomány szerint amikor ben Yehúdáh nem tudta megértetni magát héberül, inkább mutogatott, gesztikulált, de meg nem szólalt volna más nyelven. Ez a nyelvi környezet magyarázhatja, hogy fia csak későn, négy éves korában szólalt meg. Vitatkozó szüleit látva a gyermek száját ez a mondat hagyta el: µjlthl al ( „Ne civakodjatok!”). Hasonló személyes adatokhoz lásd Hoffman: 2004, 187. sk. („The Fire of Love for Hebrew”). 53 1953-ban új nevet vett fel a bizottság: tyryb[h ÷wvll hymdqah (Héber Nyelvi Akadémia).
tumsága idején (1918-1948) a hébert elfogadták az ország egyik hivatalos nyelvének (1922). Az ivritül beszélők száma gyorsan emelkedett54, amit a szaporodó kulturális intézmények is segítettek (pl. az 1925-ben alakult Héber Egyetem). 1948–tól pedig az új Izráel állam hivatalos nyelve lett az ivrit. Mai formájában az ivrit jelentősen eltér a bibliai héber nyelvtől mind szókincsében, mind nyelvtanában (pl. az igeidőrendszer)55. Az ivrit ma több millió ember anyanyelve, élő és virágzó nyelv, elismert irodalommal56.
54
A számadatok eltérnek, a legelfogadottabb adatokhoz lásd Hoffman: 2004, 192. o. A nyelvészek között valóban vita folyik arról, hogy a modern és a bibliai héber ugyanannak a nyelvnek a két fejlődési szakasza, vagy két külön nyelvről van szó. Még olyan is akad (N. Stern professzor), aki mai formájában az ivritet már nem is tartja sémi nyelvnek! Bár a különbségek jelentősek, véleményünk szerint egy nyelvről van szó. A magyar nyelvben is volt hasonló nyelvújítás, mégsem beszélünk két magyar nyelvről. Lásd Kutzscher: 1982, ahol a szerző meg is említi ugyanezt a példát az ivrit bemutatásánál! Ugyanakkor az óvatósságnak is adjunk hangot, a magyar nyelvújítás „ugyanis olyan újítás volt, amely egy konkrét nyelvközösséghez köthető, évszázadok óta folyamatosan használt nyelvben, elsősorban is annak a szókincsében idézett elő változtatásokat, tehát nem a „semmiből”, vagy „majdnem-semmiből” (azaz behatárolható társadalmi-nyelvközösségi háttér, élő nyelvhasználat nélkül stb.) teremtett.” (Koltai Kornélia). A klasszikus és modern héber közötti különbséget bemutatja Kutzscher: 1982, 196-220.o., valamint H.B. Rosen: Contemporary Hebrew (The Hague, 1977.), 30-37.o. Jelen sorok írója E. Jenni véleményét osztja, aki szerint a modern héber európaizált („europäisierte”, vö. LHSAT 15.o.). 56 Említsük itt meg S.Y. Agnon–t, aki ivrit munkáiért irodalmi Nobel díjat kapott.
55
